JELENÉSEK ISTENI-EMBERI KRISZTUSA

Ellen G. White: Igehirdetések és beszédek 2. kötet (nem teljes) JELENÉSEK ISTENI-EMBERI KRISZTUSA

JELENÉSEK ISTENI-EMBERI KRISZTUSA 1902, 155. kézirat {2SAT 213}

„Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának, Jánosnak. Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről, mindenről, amit látott.”(Jelenések 1:1,2)A következő versben az Úr áldást hirdet Jelenések könyve olvasóinak és hallgatóinak. „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel.” {2SAT 213.1} Előjogunk ismerni ezt a könyvet, melyet pedig sok lelkész érthetetlennek mond. A Jelenések könyve sokak számára lepecsételt, nekünk azonban tudnunk kell, mit mond a Szentírás, és a jelentését is meg kell értenünk. Sokkal jobban meg kell értenünk a Jelenések könyvét. Mienk lehetne a könyv olvasóira, hallgatóira és a jövendölés szavainak megtartóira hirdetett áldás. Ha engedelmes lelkülettel, isteni benyomásokra érzékeny szívvel kezdünk a könyv tanulmányozásába, a kijelentett igazságok megszentelő hatással lesznek ránk.{2SAT 213.2}

János a Jelenések könyvét a rómaiak Ázsia nevű kis tartományának hét gyülekezetéhez írta, melyek Isten egész világon levő gyülekezeteit képviselik. „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely királyi széke előtt van; És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme.” János Pátmosz szigetének magányába száműzve, Jézus Krisztus jelenlétének kedvezésében részesült. {2SAT 213.3} Mily vigasztalás az idős Isten küldöttének szavai, amint Megváltójáról ír a gyülekezeteknek. „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bűneinkből az ő vére által. És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké!” Sok-sok ízben vigaszul szolgáltak nekem ezek a szavak. {2SAT 213.4} „Íme eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége.” Fontoljuk meg ezt a jövendölést. Értsük meg, hogy akár üdvözülünk, akár elkárhozunk, valamikor látni fogjuk az Üdvözítőt, amint van, teljes dicsőségében; s meg fogjuk érteni jellemét. A második eljövetelkor meggyőződésre késztet minden szívet. Akik félrelökték őt, akik a föld semmi kis ügyeihöz fordultak tőle, akik önző érdekeiket és dicsőségüket keresték, eljövetele napján el fogják ismerni tévedésüket. A Jelenések írója ezekről mondja: „Siratja őt a földnek minden nemzetsége.” Azért ne elégedjünk meg, hogy a minden nemzetség közé soroltassunk. A menny állampolgárai vagyunk, ragadjuk hát meg az evangéliumi örömüzenetben elénk tárt reménységet. {2SAT 213.5} „Akik által szegezték őt.” Nem csupán azokra vonatkozik ez, akik utoljára a kereszten függve látták, hanem akik helytelen szavaikkal és tetteikkel ma általverik őt. Krisztus naponta szenved a keresztrefeszítés gyötrelmeitől. Naponta férfiak és nők ütlegelik őt azzal, hogy szégyent hoznak rá, hogy nem hajlandók akaratát teljesíteni. S nem szenvedett-e régen, mikor emberként jött az emberek közé? A nemzet, melyet Egyiptomból Kánaánba szándékozott vezetni, több ízben elvetette őt.A negyven éves pusztai vándorlás alatt, bár mannával táplálta s ártalmaktól védelmezte őket, ellenálltak igazsága bizonyítékainak, nem ismerték föl világosságát és hatalmát. Feledték csodatetteit, ezért elhullottak a pusztában, sohasem lépve be az ígéret földjére. Az Úr nem tudta megvalósítani szándékát általuk. Mert sohasem hagyták el gyerekes útjaikat. Nem győzték le jellemük rossz vonásait. Noha felnőttek, a gyermekkor hibáit, gyarlóságait hozták fölnőtt korukba. {2SAT 214.1} Így van ez ma is. Az Úr azt akarja, hogy Krisztusban, fölkent szabadítónkban éljünk. Bűnös hajlamainkat kegyelmének kell meglágyítania és lecsillapítania. Akkor nem fogjuk többé újonnan megfeszíteni őt. Olyan üdvözítőnk van, aki tökéletes életet élt a földön. Ő a példaképünk. Ő adta életét megváltásunkért. Ha idelenn őt képviseljük, mindenben akaratát cselekedjük, az eljövendő életben örökké vele leszünk. {2SAT 214.2} Amíg élek, Krisztust fogom szemem előtt tartani. Ez életem célja. Annak élek – hogy megdicsőítsem Krisztust s

Ellen Gould White Könyvtár | www.white-konyvtar.hu

1

bizonyossá tegyem örök életemet. Ez a nagyszerű, csodálatos cél ihlessen valamennyiünket. Ismerni akarjuk őt, akinek helyes ismerete békét, örömet és örök életet jelent. {2SAT 214.3} „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és a vég. Ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. Én, János, aki nektek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, (nekünk is krisztusi türelmet kell gyakorolnunk.) a szigeten voltam, amely Páthmosnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” {2SAT 214.4} Az apostol, Isten küldötte, vénségére Krisztust hirdette, s az emberek belefáradtak bizonyságtétele hallásába, mely megrótta konok elutasításukat, hogy személyes üdvözítőjüknek fogadják el Krisztust. Elvetették őt, akiknek, ha bűnbánatot tartva megtértek volna s hittek volna benne, hatalmat adhatott volna, hogy Isten fiaivá váljanak. Azt gondolták, hogy ha lerázzák János bizonyságtételét, mely annyira zavarta békéjüket, sokkal kellemesebben éreznék magukat. Ezért száműzték őt a sziklás szigetre. {2SAT 215.1} Száműzetésével mégsem helyezték őt Krisztus hatáskörén kívülre, hisz János itt részesült Üdvözítője és a földre következő események csodálatos kinyilatkoztatásában. Páthmoson írta le látomásait, melyeket ma tanulmányozunk. S ez a bizonyságtétel, melynek leírására Krisztus utasította, hogy írja meg az összes gyülekezeteknek, olyan világosság volt, melyet Isten halhatatlanná és jelen igazságként maradandóvá akart tenni, míg a megjövendölt események beteljesednek. {2SAT 215.2} A látnok kijelenti: „Lélekben ott voltam az Úrnak napján, és hallék hátam mögött nagy szót, mintegyharsonáét.” (idézi Jelenések 1:11-20-at) {2SAT 215.3} Csodálatosnak tűnhet előttünk, hogy János úgy látta Jézust, amint van, s hogy Krisztus a gyülekezethöz szólt. Ne feledjük azonban, hogy noha a gyülekezet legyöngült és hibás, mégis az egyetlen valami, amire Krisztus legfőbb figyelmét és szeretetét ruházza. Gondos figyelmével kíséri és Szentlelkével erősíti meg. Mint a gyülekezet tagjai, engedjük-e, hogy a Szentlélek benyomást tegyen értelmünkre s általunk munkálkodjék, dicsőségére? Meghalljuk-e a gyülekezethez intézett üzeneteit s engedelmeskedünk-e? Azok közt szeretnénk-e lenni, akik örvendezve találkoznak vele, mikor olyannak látják őt, amint van? Azzal tegyük bizonyossá megváltásunkat, hogy hallgatunk rá, és engedelmeskedünk a gyülekezetnek küldött üzeneteknek. Nem szeretnénk azok között lenni, akik sírnak, mikor úgy látják őt, amint van. {2SAT 215.4} (idézi Jelenések 2:1-3-at) {2SAT 215.5} „Aki a hét aranygyertyatartó között jár.” Krisztus mindenkor gyülekezetével van. Állandóan ismeretekben és kegyelemben, kegyességben részesíti képviselőit; és elvárja tőlük, hogy továbbadják az elnyert ajándékokat. Tanítványainak mondja: Menjetek, menjetek! Mikor közvetlen mennybemenetele előtt tanítványai beszélgettek vele, ezt az örömhírhirdető megbízást adta nekik: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam néktek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” {2SAT 215.6} Hiszünk-e Krisztus szavaiban? Én, ha nem hinnék, bizonyos, hogy nem utaznák helységről-helységre, amint annyi éven át utaztam, hogy bizonyságot tegyek a népes összejöveteleken. Az idén is három tábori összejövetelen vettem részt. Most leszek hetvenhat éves. Tizenhat éves korom óta megállás nélkül fáradozom, nyilvános összejövetelen szólva a néphez, amint Isten irányít. Sok szenvedésen és betegségen mentem át, de a Megváltó mindenkor megtartott, támogatott. Mit tehettem volna segítsége nélkül? {2SAT 216.1} Az Úr együtt érez velem a gyötrelem minden érzetében. Sokszor előfordult, hogy végleg magamon éreztem kezét. Ismételten meggyógyított betegségemből és a szenvedésből. Mikor barátaim halottnak véltek, az Úr ismét életre keltett s üzenetet bízott rám: „Menj, menjél, s mondd el másoknak, amit kinyilatkoztattam neked.” Ez volt kötelességem. A Szentlélek vigasza mindent megér számomra. Megértettem, hogy mit jelent az. Tudom, hogy megváltóm dicsőségesebb és szépségesebb, mint bármilyen nyelv ecsetelhetné. Ő a mindenkinél vonzóbb, s tízezerből is kitetsző. Tapasztalatból tudom, hogy szeretetteljes, irgalmas megváltó ő, s azt szeretném, hogy mindenki megtanulná szeretni őt. {2SAT 216.2}


2

Az efézusi gyülekezetben a testvérek intésben részesültek, hogy ápolják a Krisztus és egymás iránti szeretetet. Jócselekedeteik megdicsérése után az Üdvözítő ezt mondta: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél azért, honnan esték ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.{2SAT 216.3}

Szükségünk van az összes világosságra, melyet üdvözítőnktől nyerünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Isten és reménység nélkül a sötétben járjunk; Krisztus a hét arany gyertyatartó – a gyülekezete –között jár, szemlélve hitvalló tanítványai cselekedeteit. Imádkozzunk a Szentlélekért, hogy Isten cselekedeteit cselekedjük. {2SAT 216.4} A harmadik fejezetben olvassuk (Idézi 3:1-4-et) {2SAT 217.1} A méltók közt vagyunk-e, vagy pedig gyermekkorunk gyarlóságait melengetjük? Akik Krisztus képviselői kívánnak lenni, vessenek ki mindent, ami nem őrá hasonlít. Krisztus azért jött, hogy az emberiség előtt Atyja jellemét képviselje. {2SAT 217.2} Nem dicsőségben, szent angyalok kíséretében jött, hogy angyalok szolgálják minden szükségletét. Nem felsőbbsége bizonyításáért jött. Elhagyva a mennyei udvarokban betöltött magas parancsnoki tisztjét, levetve királyi koronáját és palástját, emberi léttel födte el istenségét és magatehetetlen csecsemőként jött a világra. Szegény lett értünk, hogy szegénysége által mi lehessünk gazdagok. {2SAT 217.3} Ha az emberi lét palástjával nem fedte volna el isteni természetét, nem érintkezhetett volna a bukott emberekkel, és üdvözítőjük sem lehetett volna. Meg kellett ismernie összes kísértéseink hatalmát, át kellett esnie az összes megpróbáltatáson és szenvedésen, melyet nekünk el kell viselnünk, hogy valóban megváltó lehessen. Minden mi szenvedésünkben ő szenvedett. Sátán, a mennyből kiűzött hatalmas ellenség, régóta magáénak tekintette a földet. Krisztus eljött legyőzni az ellenséget, hogy isteni kegyelem által mi is győzhessünk az üdvösség ellenségén.Az emberiség fejénél állva tökéletes engedelmessége által bizonyította a mindenség előtt, hogy az ember meg tudná tartani Isten parancsolatait. {2SAT 217.4} Minden körülmények között – jólétben, bajban, akár elfogadva, akár elutasítottan, mennyegzős lakomán vagy az éhség gyötrelmeit viselve – Krisztus hű maradt a törvény összes elvéhez, s példát állított elénk a tökéletes életre. Elviselte a szegényeket és lesújtottakat érő minden nélkülözést. Bűn elkövetése nélkül szen vedte el a fáradtságot és éhséget. Megélt minden kellemetlenséget, melybe az élet állíthat. Gyermekkorától férfikoráig helytállt az engedelmesség vizsgáján. {2SAT 217.5} Mikor a Lélek a pusztába vezette, hogy kísértést szenvedjen, Isten Lelke vezette őt. Ő maga nem hívta ki a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, hogy elmélkedjék küldetéséről és munkájáról. Böjttel és imával akarta megerősíteni magát a véráztatta ösvényre, melyet követnie kellett. Sátán tudta, hogy az Üdvözítő a pusztába vonult, s úgy vélte, hogy ez lesz a legkitűnőbb alkalom megközelítésére. Éhségtől legyöngülve és lesoványodva, kimerülten és megkínzottan a lelki gyötrelemtől, „nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt.” Most érkezett el Sátán lehetősége. Úgy vélte, most tudná legyőzni Krisztust. {2SAT 217.6}

Az első kísértés az étvágy területén érte. Mintha imájára feleletül történne, mennyei angyal képében az Üdvözítőhöz érkezett valaki. Azt állította, hogy megbízatása van Istentől, hogy bejelentse Krisztus böjtjének végét. Az Üdvözítő gyönge volt az éhségtől, vágyott a táplálékra, mikor a Sátán hirtelen rátámadt. A sivatagon szétszórt cipóknak látszó kövekre mutatva így szólt: „Ha Isten Fia vagy, változtasd e köveket kenyerekké.” {2SAT 218.1}

Noha világosság angyalának tűnt, első pár szava elárulta jellemét: „Ha Isten Fia vagy.” Bizalmatlanság, kétely rejlik a kifejezésben. Ha Jézus megtenné, amit a Sátán javasolt, kételkedésnek engedne teret. Sátán tudta, hogy ha meg lehetne ingatni Krisztus Istenbe vetett hitét, övé lenne a teljes győzelem. Abban reménykedett hogy az elhagyatottság és borzalmas éhezés nyomása alatt Krisztus elveszti Atyjába vetett hitét, és csodát tesz a maga javára. {2SAT 218.2}


3

Jézus nem minden benső tusa nélkül hallgatta a főámító szavait.Isten Fia mégsem volt hajlandó Sátán előtt bizonyítani istenségét. A Szentírás szavaival válaszolt a kísértőnek: „Írva van – mondta – nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik.” Minden kísértésben Isten szava volt fegyvere. {2SAT 218.3}

Mikor Krisztus ezt mondta a kísértőnek: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik”, a több mint ezernégyszáz évvel ezelőtt Izráelnek mondott a szavakat ismételte el. Ezeket a mi tanulságunkra írták le. Álljunk kapcsolatban azzal, aki az életet adja, aki a szívünket dobogásra, ereinket a lüktetésre készteti. Isten az élet leheletét adja családja minden tagjának. Megérdemli hát őszinte tiszteletünket, buzgó odaadásunkat. Ha meggondoljátok, mit tesz értetek, mi mást is tehetnétek, minthogy szeretitek őt? Az Úr Fiát adta válságul a bűnért, hogy előnyös helyen állhassatok Isten előtt. {2SAT 218.4} Ha a világ elismerné Isten igényeit, nem látnánk és nem is hallanánk borzalmas bűnökről, melyek ma annyira mindennaposak. Nem olvasnánk gyilkosságokról, gonoszságról és zsarnokoskodásról, melyekről az újságok naponta írnak. Akár az özönvíz előtt, a világ lakosai megfeledkeznek Istenről és törvényéről. {2SAT 218.5} A másik kísértés az elbizakodottság pontján érte: „Vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” A Sátán most Jézus területén akarja csapdába ejteni őt. {2SAT 218.6} A ravasz ellenség maga áll elő Isten szájából származó szavakkal. Megmutatja, hogy jártas a Szentírásban. De mikor idézi az ígéretet: „Megparancsolta angyalainak, hogy vigyázzanak rád,” kihagyta a folytatást, hogy megtartsanak minden te utadon, vagyis az Isten-választotta ösvényeken. Jézus nem volt hajlandó lelépni az engedelmesség ösvényéről. Nem akarta kényszeríteni a gondviselést, hogy megmentésére siessen, s így elmulasszon példát mutatni a bizalomra és alávetettségre. Krisztus sohasem tett csodát a maga javára. Mindent a mások javára cselekedetett. Ezt felelte a Sátánnak: „Az is írva van: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet.” Isten megóv minden engedelmesség ösvényén járót, de ha lelépünk erről, a Sátán területére merészkedünk, ahol biztosak lehetünk az elesésben. Az Üdvözítő fölszólít bennünket: ”Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” {2SAT 219.1} Jézus győzött a második kísértésben. S most a Sátán valódi jellegében áll elő, a világ istenének állítva magát. Magas hegyre víve Jézust, Jézus elé idézte a világ országait és dicsőségét. A sötétség és pusztaság után Jézus tekintete most fölülmúlhatatlan szépségen, jóléten legelt. Majd a kísértő hangját hallotta: „Neked adom mind ezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom.” Azért, ha te engem imádsz, minden a tied lesz.” (Lukács 4:6-7) {2SAT 219.2} Krisztus küldetését csakis szenvedés által lehetett betölteni. Bánat, nélkülözések, örökös viszály, majd szégyenteljes halál állt előtte, de megmenekülhetne a rettenetes jövőtől, ha elismerné a Sátán fensőbbségét. Ámde ha elismeri, a nagy küzdelemben a Sátánnak engedi át a győzelmet. Krisztus rászólt tehát a kísértőre: „Távozz tőlem, Sátán, mert írva van: Egyedül az Urat a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” Krisztus istensége átvillant szenvedő emberi létén. Sátánnak nem volt hatalma ellenállni Jézus parancsának. Megalázottan, felbőszülve, kénytelen volt eltávozni a világ megváltójának jelenlétéből. {2SAT 219.3} Az ellenfél távozása után Jézus kimerülten bukott a földre. Kiállta a próbát, de most ájultan hevert a csatatéren. Kinek a karja volt ott, hogy feje alá tegye? Miként részesülhetne gondoskodásban és táplálékban, hogy visszanyerje erejét? Otthagyatik-e meghalni, miután kivívta a győzelmet? Jaj, dehogy! Mennyei angyalok követték lélegzet fojtva a tusát, s most eljöttek, hogy szolgáljanak Isten Fiának, amint szinte haldokolva hevert. Megerősítették táplálékkal, megnyugtatták az Atya szeretetének üzenetével s a bizonyossággal, hogy az egész menny diadalmaskodott győzelmével. Visszatért tehát a pusztából, hogy hatalommal hirdesse az irgalom és üdvösség üzenetét. {2SAT 219.4} Mi történt volna, ha a Sátán aratott volna győzelmet? Mi reményünk lehetne akkor? Krisztus eljött, hogy kinyilatkoztassaaz el nem bukott világoknak, az angyaloknak és embereknek, hogy Isten törvényében nincs olyan tilalom, melynek az ember ne tudna engedelmeskedni. Azért is jött, hogy emberi létében Istent


4

képviselje. Jézus eleget tett minden kötelességnek, melyet az embertől elvár. A keresztség szertartásának való engedelmessége után végső előkészületben részesült az előtte álló főfontosságú munkásságra. {2SAT 220.1} Mikor Jézus keresztelkedni jött, János visszariadt, hogy eleget tegyen Jézus kívánságának. Ő, a bűnös, miként keresztelhetné meg a bűntelen Jézust? „Nekem kell megkereszteltetnem általad s te jössz énhozzám?” – kiáltotta. Jézus ezt felelte : „Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk.” János engedett a kérésnek s eltemette Urát a hullámsírba. Amint Jézus kijött a folyóból, máris térdre esve imádkozni kezdett. Istenhez emeltelelkét a bukott emberiségért, s erőért esedezett küldetése betöltéséhez. A bukott faj megmentése az ő karján nyugodott s most kinyújtotta karját, hogy megragadja a mindenható szeretetet. Bizonyítékot kért, hogy Isten – Fiának személyében – elfogadja az emberiséget. {2SAT 220.2} Maga az Atya felelt Fia kérésére. Közvetlenül trónjáról sugárzott rá dicsőségének fénye. Az egek megnyíltak, s arany galamb szállt az Üdvözítő fejére – a szelíd és alázatos szívű Jézus találó jelképe. Mennyei fény vette körül az Emberfiát. A legmagasabb mennyből zengett a szózat: „Ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” {2SAT 220.3} A Krisztus imájára jött felelet ígéret nekünk, hogy Isten meghallgatja kéréseinket. Krisztus emberi voltában utat tört a Sátán pokoli árnyékán s a végtelen Isten királyi székéhez járult. Az Atya meghallgatta imáját. Hasonlóképp a menny a mi imáinkat is elfogadja. A Jézushoz intézett szózat minden hívőnek szól: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” {2SAT 220.4} Mivel a minden hatalom és erő forrása így elérhető számunkra, miért legyünk megelégedve azzal, hogy oly gyöngék vagyunk, hogy engedünk az ellenség kísértéseinek? A hatalom ilyen komoly bizonyossága mellett – hogy az Úr győzelemre képesít – miért vagyunk ennyire hit nélkül valók? Miért nem győzünk minden alkalommal, mikor elhamarkodott szólásra kísértetünk? Sokkal többet kellene imádkoznunk! A lankadatlan imával nyert erő által a próba minden óráján győzedelmeskedhetünk. {2SAT 221.1} A Sátán, mikor bűnre kísérelte csábítani Krisztust, teljes vereséget szenvedett. Így minket sem fog legyőzni, ha értelmesen, Isten igéjének világossága szerint viselkedünk. Évekkel ezelőtt eltökéltem, hogy mikor az ellenség elhamarkodott beszédre kísért, mivel igazságtalanul és gonoszul bánnak velem, nem nyitom meg ajkamat. Ha akár egyetlen szóval is visszavágnék, az ellenség csaknem bizonyos lehetne győzelmében. Tanuljunk meg hallgatni. Mikor a sötétség hatalmasságaival viaskodunk, tartsuk megzabolázva nyelvünket. Akkor majd győzedelmesek leszünk. {2SAT 221.2} A gonosz végezetül el fog pusztulni. Mi viszont nem akarunk vele pusztulni, hanem az Isten életéhez mérhető életet akarjuk élni. Szépségében akarjuk látni a királyt. Látni kívánjuk az Úr Jézust, mikor eljön hatalommal és nagy dicsőséggel. Ezért le akarunk győzni minden próbát, hiszen Krisztus kijelenti: „Aki győz, annak megadom hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem és Atyámmal ülök trónján.” {2SAT 221.3} Menny van, hogy elnyerjük, pokol is, hogy elkerüljük. A férfiak és nők vegyék komolyan az örök érvényű ügyeket. Kötelességünk másokat is rávezetni a hatalmas Isten erősségének megragadására. Krisztus emberi karjával átöleli a bukott emberiséget, isteni karjával pedig ragadja meg a Mindenható trónját. Jézus megnyitotta előttünk az utat, így a legbűnösebb is az Atya elé járulhat. Ő jelenti ki: ”Nyitott ajtót adtam elődbe, melyet senki be nem zárhat.” {2SAT 221.4} Isten szemében kisgyermekek vagyunk. Aki teljes férfiúságra növekedett, akik a legmagasabb műveltségre tettek szert, akik a föld nemeseinek élén állnak, akiknek a világ gazdagságának és megtiszteltetésének legjava jutott, Isten szemében nem mások kisgyermeknél. Isten mint a mérlegen levő kicsiny pornak tekinti őket. A zsoltáros megkérdezi: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?” „Ím a népek, mint egy csöpp a vederben; és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; íme a szigeteket, mint kis port emeli föl.” {2SAT 221.5} Világunk lakosainak a mindenség többi részéhez viszonyított jelentéktelen értéke ellenére Krisztus önként vállalta, hogy magára veszi az emberiség természetét, s isteni lelkén viseli az egész emberiség bűneit, hogy megmenthesse az elbukott fajt s lehetővé tegye nekik az örök életet. Kimondhatatlan áldozatára való


5

tekintettel, milyen kegyetlenség, hogy az emberek visszautasítják a fölajánlott csodálatos mentést, vagy helytelenül képviselik az Üdvözítőt, miután állítólag teljesen az ő szolgálatára adták magukat! Mily kegyetlenség kételkednünk, hogy az Úr meghallja imáikat! Ő mondja: „Kérjetek, és megadatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, s a zörgetőnek megnyittatik.” {2SAT 222.1} Krisztus úgy ábrázolja magát, mint aki azt a gyöngéd kapcsolatot tartja fönn velünk, melyet egy apa tart fönn gyermekeivel. „Ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? És ha az halat kér, vajon kígyót ad neki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ád mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” Az Atya készségesen megadja a Szentlelket mindenkinek, aki hittel kér. Miért vagyunk mégis oly gyöngék, hit nélküliek? Miért melengetünk jellemhibákat? Miért nem fordulunk mindig egyszerű gyermeki hittel mennyei Atyánkhoz, kérve a számunkra szükséges dolgokat.{2SAT 222.2}

János mint kicsiny gyermekekről szól a keresztényekről, s Isten földi családjának tagjai kicsiny gyermekek. Ismeretekben, megértésben nem vagyunk többek karon ülő kicsinyeknél. Krisztus önként vállalkozott, hogy olyan egyszerűen tanítson bennünket, hogy mindenki megértse. Senkinek sem kell idegen szavak szótáráért nyúlnia, hogy megértse az általa használt egyszerű szavakat, amint az örök élet elnyerésének útjára tanít. {2SAT 222.3}

Gyülekezetének szól a vigasz: „De van Sárdisban egy kevés neved. Azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” {2SAT 222.4} Mikor Krisztus a mennybe ment, Isten városának kapui megnyíltak tündöklő sarkukon, s ő győzőként vonult be, hogy elkezdje szolgálatát a mennyei szenthelyen azokért, akikért életét adta. Isten emberi-isteni Fia most az Atya előtt áll, védve ügyünket s elfedezést végezve a bűnösökért. Így vallja meg nevünket az Atya és az angyalok előtt. Kezén megmaradtak a keresztre feszítés nyomai. Ő mondja: „Íme markomba metszettelek téged.” Azt kívánja tőlünk, hogy győzőként lépjünk be a mennyei városba. {2SAT 222.5} Kegyelme által, melyet állandóan áraszt az emberiségre, népet készít elő, hogy vele legyenek az örökkévalóság meg nem szűnő korszakain át. S aki Jézus követését választja, az részesülhet ebben az előkészületben. Dicsőítsük meg hát nevét az ilyen szivélyesen fölajánlott üdvösség elfogadásával. {2SAT 223.1} (Idézi Jelenések 3:7,8-at) {2SAT 223.2} Krisztus küzdött, fáradozott értünk, és örök győzelmet vívott ki, hogy megnyithassa a menny kapuját, s bezárhassa a Sátán cselvetéseinek ajtaját. Az Úr nem korlátozza kevesekre az áldásait. János evangéliuma első fejezetében olvassuk: „Valakik befogadák őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá váljanak; akik hisznek az ő nevében.” {2SAT 223.3} (Idézi: Jelenések 3:10-12-t) {2SAT 223.4} Az Úr megadott nekünk minden előnyt, hogy lehetővé tegye üdvösségünket. Krisztus értünk függött a kereszten. Értünk, miattunk fektették a sírba. Mikor föltámadt a halálból, József megnyílt sírja fölött hirdette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Valóban ő az életünk, ha hűségesen képviseljük őt. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Sátán képviselői legyünk, s úgy viselkedjünk, mint a bűnösök, mert akkor el kell viselnünk szenvedéseiket s osztoznunk kell végső büntetésükben. {2SAT 223.5} Az engedetlenség ösvénye örök halálra vezet. Az engedelmességé viszont örök életre: „Boldogok, akik megtartják parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához s bemehessenek a kapukon a városba.” Mikor a föld minden nemzetéből jött üdvözültek belépnek mennyei hajlékukba, szabadon az élet fájához járulhatnak. Nem áll őrt lángpallosos angyal, mint Ádám és Éva bukása után szükséges volt. {2SAT 223.6} A győzedelmesnek a hallhatatlan dicsőség koronáját s Isten életéhez fogható életet ígértek. A győzőé lesz az


6

áldott boldogság egész mennyországa. Nem lesz ördög, aki megkísértené, sem bánat, betegség, sem fájdalom, sem halál. Többet kívánok tudni a mennyről, s eltökéltem, hogy Isten kegyelme által ott leszek. Küzdjünk tehát, hogy bőséges bemenetelünk legyen Urunk és megváltó Jézus Krisztusunk országba, ahol gyönyörű mindennel leszünk körülvéve, messze túltéve mindenen, amit el tudunk képzelni. „Szem nem látott, fül nem hallott, ember szív el sem gondolhatott, amit Isten készít az őt szeretőknek.” {2SAT 223.7} Oly igen kívánjuk, hogy a beteg, szenvedő és a lesújtott meglássa a gyönyörűséges, dicső dolgokat, melyeket Krisztus készít számunkra. Kedves barátaim, ott remélünk látni benneteket Isten trónja előtt. Én is ott szeretnék lenni. Látni akarom a királyt szépségében. Látni akarom az egész mennyei sereget, amint Jézus lábához teszik csillogó koronájukat, majd arany hárfájukat érintve, az egész mennyet megtöltik csodálatos zenével és a Bárány énekével. {2SAT 224.1} Ott leszel-e? Isten azt akarja, hogy ott légy, Krisztus ott akar látni téged, az angyalok is azt akarják, hogy ott legyél. Ezért is tanulmányozzuk szorgalmasan a Jelenések könyvét, nem feledve soha, amit az Úr kijelent: „Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.” Ne feledjük el az ígéretet: „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, mely Isten paradicsomának közepette van.” {2SAT 224.2} {2SAT 224}


Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)

7

JELENÉSEK ISTENI-EMBERI KRISZTUSA

Recommend Documents