Esztergom Város Polgármesteri Hivatala 2501 Esztergom, Széchenyi tér 1. Pf. 92.
6771-2/2009.
JEGYZİKÖNYV
ESZTERGOM VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELİ-TESTÜLETÉNEK 2009. MÁRCIUS 15-ÉN MEGTARTOTT ÜNNEPI ÜLÉSÉRİL
Esztergom Város Polgármesteri Hivatala 2501 Esztergom, Széchenyi tér 1. Pf. 92.
Jegyzıkönyv Esztergom Város Önkormányzata Képviselı-testületének 2009. március 15-én a Városháza nagytermében megtartott ünnepi ülésérıl
Jelen vannak:
Knapp János Pál alpolgármester Németh József alpolgármester
Horányi László Ivanov Mihály Dr. Jónás László Kálmán Sándor Kinál Katalin Koditek Pál Dr. Kolumbán György Miavecz Jenı Mihályi László
Nyíri Attila Dr. Osvai László Petróczy Gyula Petrovics János Pócsföldi József Szalma László Dr. Varga Gyızı Winkfein Csaba
Dr. Szolnoki Imre aljegyzı
Nem vett részt az ülésen: Eck Alajos, Horváth Mihály, Kiss Tamás, Meggyes Tamás.
Meghívottak: Elisabeth Kornfeind, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatónıje, Ján Oravec, Párkány Város polgármestere, Szép Rudolf Párkány Város alpolgármestere, Soltész Miklós, országgyőlési képviselı, Dr. Kiss-Rigó László, Szeged-Csanádi megyéspüspök, Ferenczy Andrea evangélikus lelkész, Ágoston Csaba református lelkész.
Jegyzıkönyvvezetı: Gábor Károlyné
Vörös István, az ünnepi ülés szónoka felkérte a jelenlévıket, hogy az ülés kezdetén közösen énekeljék el a Himnuszt.
A Himnusz elhangzása után Vörös István felkérte Knapp János Pál alpolgármestert az ünnepi ülés megnyitására.
2
Knapp János Pál alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, megállapította, hogy az ünnepi testületi ülés határozatképes, az ünnepi ülést 10.00 órakor megnyitotta. Javaslatot tett az ünnepi ülés napirendjére, amelyet a Képviselı-testület 19 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadott.
Napirendi pontok:
1.
Megemlékezés az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharcról
2.
Az „Esztergom Díszpolgára” cím kihirdetése
Vörös István köszöntötte az ünnepi ülés résztvevıit, külön köszöntötte a meghívott díszvendégeket: Dr. Elisabeth Kornfeind Asszonyt, az Osztrák Kulturális Fórum igazgató asszonyát, Ján Oravec urat, Testvérvárosunk, Párkány Polgármesterét – Esztergom Város Díszpolgárát – és Szép Rudolf Alpolgármester Urat, Soltész Miklós országgyőlési képviselı Urat, a honvédtemetıi megemlékezés ünnepi szónokát, Dr. Kiss-Rigó László Excellenciás Püspök Urat, valamint Esztergom Város megjelent Díszpolgárait és minden kedves vendéget.
Ezt követıen az Esztergomi Balassa Bálint Vegyes Kar mősorát konferálta fel.
Vörös István: A kórusmővek elhangzása után az alábbi ünnepi bevezetıt mondta el:
Mélyen Tisztelt Vendégeink! A neves vagy névtelen 1848-as honvédok, s az esztergomi regruták – is – a jeles polgáraink, sors- és jövıformáló nagyjaink sorát gyarapítják. Nem kívántak mártírhısökké válni, a végzetük hozta ekképp, nagyszerőségük oka pontosan ez: átlagos, mindennapi emberként felismerték és vállalták a sorsukat. Megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Tenni akartak az akkori mában, hogy élhetı legyen a mai jövı. A mi jövendınk. Tulajdonképpen csak gondoskodni akartak a gyermekeikrıl. Százhatvan esztendeje számukra nem jelentett dilemmát, hogy a nemzetünk fiaiként – és lányaiként – a szabadság szent oltárán hamvasszák el életüket, akár ifjan, akár éretten, akár deres fıvel. Tették az akkori máért és a jövendıért, a „mai máért”. Összefogás, a nemzeti egység tudata született meg 161 éve.
3
Jelentıs történelmi pillanatokat éltek az emberek – mint az újkori históriánkban az 1956-os forradalom során történt –, korra, nemre, származásra, vallási felekezetre való tekintet nélkül sereglettek negyvennyolc hısei a nemzet zászlaja alá. A tettekre, áldozatokra nem voltak restek. Ennek kapcsán halhatatlan XX. századi prózaírónk, Márai Sándor szavai jutnak az eszembe: „Kétféle lustaság van: vízszintes és függıleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az idıbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függıleges lustaság, amikor a pillanat elıtt maradunk lusták, amikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s késıbb talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg a levelet, vagy nem jegyezzük fel a gondolatot, rögtön akkor, abban a pillanatban. Ez az utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” Ezek a hısök nem tévesztették szem elıl: nem lehet elhanyagolni a pillanatot. Akkor sem, ha abban benne rejlik a fizikai megsemmisülés lehetısége. De amiképpen egyik ismert jelszavunk szól: szabadság vagy halál. Szellemük, lelkük örökre bennünk lobog.
Vörös István: Felkérte Knapp János Pál Alpolgármester Urat, mondja el ünnepi beszédét.
Knapp János Pál ünnepi beszéde következett. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megjelentek! Megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon megoszthatom Önökkel gondolataimat, miként két esztendıvel ezelıtt is. Akkor Kossuth Cassandra leveleibıl választott idézetekbıl állt a beszéd, felhívva a figyelmet, hogy a nemzet önként való lemondása szabadságról, jogról, örökre szóló veszteséget okoz. Ahhoz képest néhány hónap elteltével ısszel, a legyengült, néhol már önmagát feladó nemzet szembesült azzal, hogy külsı ellenségek belsı árulókkal megerısödve támadják végvárainkat. Emlékezzenek rá, ekkor vette ostrom alá egy külföldi multinacionális energiaipari vállalat a MOL-t, tréfásan mondván Tenkes kapitányi szerepbe kényszerítve a vállalatot és annak elnökét, Hernádi Zsolt urat, aki nem mellesleg városunk díszpolgára. És ekkor, a már tébolyult hatalom vakon kiszolgálta a „támadók” érdekeit pénzzel, akarattal, információkkal. Ma március 15-én, amikor az 1848-as forradalom kezdetét ünnepeljük, újra - mintha átok ülne nemzetünkön - végveszélyben ez az ország. Elmúlt a tavalyi év úgy, hogy külföldi spekulációs körök, elsısorban tılünk keletre, megfelelı hazai és idegen titkosszolgálati erık támogatásával, újabb támadást intéztek nemzetünk kincsei, büszkeségeink, gazdasági potenciánk ellen. Hónapok óta tart az OTP mélyrepülése, amelyet idegen pénzügyi érdekek generálnak. Kilátástalan a belsı gazdasági helyzet, magyar családok százezrei válhatnak munkanélkülivé, ezzel földönfutóvá. 2002ben országunk, mint Európa büszkesége várta az uniós csatlakozást, most pedig meg kell érjük, hogy szomszédainknak teher, ha hazánkat velük egy szintre sorolják.
4
Tisztelt Egybegyőltek! Miért is kapcsolódik mindez március 15-éhez? Hasonló a helyzet, hiszen akkor is, most is el kellett, el kell kezdeni valamit, ha el akarjuk kerülni a megsemmisülést. Hasonló azért is, mert elıször itthon kell rendet tenni, megerısödni, eltakarítani az államtitok fogalma mögé bújó hazaárulókat, és aztán lehet csak megvívni a szabadságharcot. A szabadságharcot külsı ellenségeinkkel szemben, akik esetleg valami rossz beidegzıdés mentén még most is leigázott országnak tekintik a hazánkat. 161 évvel ezelıtt kirobbant a pesti forradalom, egy hatalmas akarat kovácsolta össze az embereket. Akarat, amely az új akarásán kívül a múlt felszámolását és elszámolását is kitőzte. Visszatekintve, ez már innen, 161 év távlatából talán már nem is látszik, de alapfeltétel. Az alapkérdés akkor is, és mai is ugyanaz: Mit kíván a Magyar Nemzet? Békét, biztonságot, boldogulást – reményt és szabadságot. Mint minden nép. Százhatvanegy éve sem kívántunk mást, csak ama szép reményünk beteljesülését, hogy szabadon dönthessünk sorsunk felıl, hogy békében és biztonságban élve boldoguljunk. Azt hiszem, és ezt a bırén érzi minden magyarországi polgár, a boldogulásunk szempontjából elsırendő, hogy szabadon és a reményeink szerint élhessünk az országban. Ilyen aspektusból pedig egyre megy, ha egy külsı hatalom gátol meg ebben, vagy belsı, hatalomtól tébolyult vezetık akadályoznak, tesznek tönkre bennünket. İk és országos és helybéli csatlósaik, akiknek – ha elıáll az idı, márpedig elıáll, efelıl nem lehetnek kétségeik – készeknek kell lenniük az elszámolásra. Egy külsı elnyomó rezsim ellenében tetteik súlyát mélyebbre húzza, hogy saját polgárjaink, magyarjaik ellen cselekedtek, pusztán önérdekbıl. Hatalomvágyból, sóvárgásból. Ne legyenek illúzióik, bekövetkezik az elszámolás, minden fondorlatos ármánykodásért, gaztettért, aljasságért fizetni kell. Országosan is, helyben is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma azonban ünnepelni jöttünk, nem a múltat, hanem a reményt. A reményt, a bizalmat egymásban, magunkban. Emeljük fel tekintetünket a Himnusz és Szózat szavaira, a magyar lobogóra, és a jövı bizodalma töltse meg szívünket. Keserőnek és kiábrándultnak nem szabad lennünk. Mint ahogy – ebben biztosnak érzem magunkat – ha most együtt vagyunk, akkor nem vagyunk azok. Nem adjuk fel, szeretünk, remélünk, bízunk egymásban – és küzdünk. Ahogy 1848 forradalmárai, ahogy 1849 szabadságharcosai. Amiképpen a Tizenkét pont fogalmaz: „Legyen béke, szabadság és egyetértés. (…) Egyenlıség, szabadság, testvériség!” Köszönöm megtisztelı figyelmüket.
Az ünnepi beszéd után Vörös István szólt a Közönséghez.
Tisztelt Vendégek, Tisztelt Ünneplı Közönség! Március 15-e méltó helyi megünnepléséhez 1992-ben újítottuk fel azt a szép szokásrendet, amely 1898-ra, a szabadságharc 50 éves évfordulójára formálódott teljessé.
5
1898-ban - és azután fél évszázadon át - úgy, ahogy most is, zene hangjaira gyülekezett Esztergom népe a Városháza elıtt, hogy a másik történelmi helyszínre, a Szentgyörgymezıi Honvédtemetıbe vonuljon. Az emlékmenetet a város zászlaja vezette, utána a lovas bandérium haladt. Az esztergomi lovasok közül ketten évrıl-évre az ünnepségünkön megjelennek. Huszárruhájuk is segít felidézni városunk nevezetes történelmi napját: 1848. március 18át, amikor ezen a helyen Esztergom „ısgyőlése” példaértékő határozatot hozott, a helyi nemzetırség megalakításáról az országban a legelsık egyikeként. 1895-ben az akkori polgármester szavait idézve kérte a város polgárait és képviselıit, hogy „Emelt érzülettel Istenbe vetett bizalommal induljunk az évnek, és legjobb ereje szerint teljesítse mindenki a maga feladatait”. Megköszönve az esztergomi lovasoknak, hogy vállalkoztak a régi hagyomány folytatására, kérte, vegyék át dr. Osvai László és Petróczy Gyula képviselı uraktól az emlékmenet zászlóit.
Knapp János Pál: Az ünnepi ülés második napirendi pontjaként az „Esztergom Díszpolgára” cím kihirdetését jelentette be.
Vörös István: Esztergom Város Önkormányzatának Képviselı-testülete a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (6) bekezdés a) pontjában és 16. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a városért végzett kiemelkedı tevékenység elismeréseként a városi kitüntetések adományozásáról 2005. november 2-án rendeletet alkotott. Ez az új 47/2005. (XI. 9.) esztergomi ör. rendelet, mely tartalmazza valamennyi városi kitüntetés részletes leírását, új alapokra helyezte Esztergom Város kitüntetési rendszerét. A városi kitüntetések közül kiemelkedik az „Esztergom Díszpolgára” cím, mellyel az Önkormányzat a város lakossága nevében az Esztergomért tevékenykedı legkiválóbbakat kívánja kitüntetni, és a címmel járó jogokkal felruházni. Az „Esztergom Díszpolgára” cím adományozásának kihirdetése és a díj átadása évente két alkalommal, a Képviselı-testület március 15-ei és október 23-ai ünnepi ülésén történik. Esztergom Város Önkormányzatának Képviselı-testülete a 67/2009. (II.19.) számú önkormányzati határozatával a város anyagi, szellemi és erkölcsi értékeinek gazdagításában kiemelkedı munkát végzett, országosan, illetve nemzetközileg értékelt tevékenysége révén a város elismertségét, rangját növelı, kapcsolatainak körét bıvítı munkája elismeréseként - „Esztergom Díszpolgára” címet adományoz Rubik Ernı részére 2009. március 15-én. Ifj. Rubik Ernı építész, tervezı, feltaláló 1944. július 13-án született Budapesten. Édesapja, idısebb Rubik Ernı gépészmérnök, repülıgép-tervezıként az esztergomi repülıgépgyárban dolgozott, édesanyja költı volt. Az édesapa nevéhez számos repülıgépterv főzıdik, amelyet városunkban alkotott. 6
Elsısorban sport- és vitorlázógépeket tervezett. Az utóbbiak közül a Góbé kétüléses vitorlázógép erıs építése és kiváló tulajdonságai miatt méltán lett messze földön ismert. Ifj. Rubik Ernı 1967-ben építészmérnökként végzett a Budapesti Mőszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1971-ig az Iparmővészeti Fıiskolán szobrászatot és belsıépítészetet tanult tovább. 1975-ig építész-tervezıként dolgozott, majd visszament tanítani az Iparmővészeti Fıiskolára, ahol tanársegéd, majd adjunktus, docens lett. A nyolcvanas évek elején fıszerkesztıje volt az És játék címő lapnak, majd 1983-ban saját vállalkozást alapított, a Rubik Stúdiót, ahol bútorokat és játékokat tervezett. 1987-tıl címzetes egyetemi tanár, 1990-tıl a Magyar Mérnök Akadémia elnöke, késıbb tiszteletbeli elnöke. A Magyar Mérnök Akadémián belül létrehozta a Rubik Nemzetközi Alapítványt, a kiemelkedıen tehetséges fiatal mőszakiak és iparmővészek támogatására. Jelenleg a Rubik Stúdiót igazgatja, valamint játékszoftverek fejlesztése és építészeti témák kötik le. Nevéhez több logikai játék megalkotása is főzıdik. Mindenekelıtt a Bővös kocka külföldön Rubik-kocka néven lett ismert -, ami 1975-ös megjelenését követıen példátlan nemzetközi népszerőséget ért el. Késıbb a Kígyó és Bővös négyzetek nevő játékokat is megalkotta, ám ezek népszerősége már nem érte el a Bővös kockáét. Maga a Bővös kocka tulajdonképpen csak egy, a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas eszköznek készült, késıbb derült ki, hogy játékként is igen szórakoztató. További ismertebb játékai a Bővös dominó, a Sudokube és a Rubik-óra is, valamint 2009-ben jelent meg a Rubik’s 360 néven kiadott Rubik-gömb. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rubik Ernı Úr, írásban jelezte az Önkormányzat felé, hogy egészségi állapota miatt egy másik - várhatóan közeli - idıpontban személyesen veszi át az „Esztergom Díszpolgára” kitüntetı címet. Felkérte Knapp János Pál Alpolgármester Urat, hogy zárja be a Képviselı-testület ünnepi ülését. Knapp János Pál alpolgármester 10,50 órakor bezárta a Képviselı-testület ülését.
Vörös István: A Képviselı-testület ünnepi ülésének befejezéséhez érve kérte, hogy a hagyományokhoz méltóan a 14-es Holló Cserkészcsapattal közösen vonuljanak le a Városháza elé, ahol rövid ünnepség keretében Danka Miklós a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, Kollégium és Szakközépiskola diákja, Petıfi Sándor A nemzethez címő versét mondja el, majd a huszárok vezetésével elindul az emlékmenet a Szentgyörgymezıi 48-as Honvédtemetıbe. Megköszönte a figyelmet. K.m.f.
Knapp János Pál alpolgármester
Dr. Szolnoki Imre aljegyzı 7
