EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2014.2.19. COM(2014) 87 final 2014/0044 (NLE)
Javaslat A TANÁCS VÉGREHAJTÁSI RENDELETE a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről {SWD(2014) 46 final}
HU
HU
INDOKOLÁS 1.
A JAVASLAT HÁTTERE
A javaslat okai és céljai E javaslat tárgya az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) által a C-249/10. P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz. Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd. ügyben 2012. november 15-én hozott ítéletekben foglaltak teljesítése. Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen A Tanács 2009. november 30-i 1225/2009/EK rendelete1 az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (a továbbiakban: alaprendelet). A Tanács 2006. október 5-i 1472/2006/EK rendelete2 a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről. A Tanács 2008. április 29-i 388/2008/EK rendelete3 a Kínai Népköztársaságból származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára az 1472/2006/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított ugyanezen termék behozatalára – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – történő kiterjesztéséről. A Tanács 2009. december 22-i 1294/2009/EU végrehajtási rendelete4 a 384/96/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, az intézkedések lejárati felülvizsgálatot követően a Vietnamból és a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó, a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül –, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára kiterjesztett – végleges dömpingellenes vám kivetéséről. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel Tárgytalan. 2.
AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
Konzultáció az érdekeltekkel Az alaprendelet rendelkezéseinek megfelelően az eljárásban érintett érdekelt feleknek a vizsgálat során lehetőségük nyílt arra, hogy érdekeik védelmében fellépjenek. Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása Külső szakértők bevonására nem volt szükség. Hatásvizsgálat Ez a javaslat az alaprendelet végrehajtásának eredményeképpen jött létre. Az alaprendelet nem ír elő általános hatásvizsgálatot, azonban tartalmazza a megvizsgálandó körülmények teljes listáját. 1 2 3 4
HU
HL L 343., 2009.12.22., 51. o. HL L 275., 2006.10.6., 1. o. HL L 117., 2008.5.1., 1. o. HL L 352., 2009.12.30., 1. o.
2
HU
3.
A JAVASLAT JOGI ELEMEI
A javaslat összefoglalása A C-249/10. P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd. ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) megsemmisítette a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. október 5-i 1472/2006/EK tanácsi rendeletet (a továbbiakban: a rendelet). A rendelet a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd-t, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd-t, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd-t és a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd-t, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd-t (a továbbiakban: az érintett exportáló gyártók) érintő részében került megsemmisítésre. A vonatkozó ítéletekben a Bíróság megállapította, hogy az uniós intézményeknek meg kellett volna vizsgálniuk és dönteniük kellett volna az érintett exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás iránti kérelmekről. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. E kötelezettség teljesítése érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy megvizsgálja a jogellenesség megállapítása miatt kérdésessé vált pontot, és elemzi, hogy 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e az érintett exportáló gyártók tekintetében. A Bizottságnak az érintett exportáló gyártókra vonatkozóan az 1472/2006/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó (2006. április 7-től 2009. október 7-ig tartó) időszak tekintetében végleges dömpingellenes vámokat kivető, mellékelt tanácsi végrehajtási rendeletjavaslata azt követően kerül előterjesztésre, hogy az érdekelt felek számára elegendő időt biztosítottak a 2013. november 22-i végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik megtételére. A Bizottság javasolja, hogy a Tanács fogadja el a mellékelt rendeletjavaslatot; a rendeletet a lehető legkorábbi időpontban ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Jogalap A Tanács 2009. november 30-i 1225/2009/EK rendelete az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről, valamint az EUMSZ 266. cikke. A szubszidiaritás elve A javaslat az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható. Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének, mivel az intézkedés formáját a fent említett alaprendelet ismerteti, és nem hagy teret nemzeti döntéshozatalnak. Nem szükséges tehát annak feltüntetése, hogy az Unióra, nemzeti kormányokra, regionális és helyi hatóságokra, gazdasági szereplőkre és polgárokra háruló pénzügyi és adminisztratív teher hogyan minimalizálható, és e teher milyen mértékben arányos a javaslat célkitűzésével. A jogi aktus típusának megválasztása Javasolt aktus: tanácsi végrehajtási rendelet.
HU
3
HU
Más jogi aktus azért nem lenne megfelelő, mert az alaprendelet nem rendelkezik más választási lehetőségről. 4.
KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK
A javaslat nincs hatással az uniós költségvetésre.
HU
4
HU
2014/0044 (NLE) Javaslat A TANÁCS VÉGREHAJTÁSI RENDELETE a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (a továbbiakban: EUMSZ), tekintettel az EUMSZ 266. cikkére, tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre5 (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 9. cikkére és 14. cikkének (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra, mivel: A. AZ ELJÁRÁS (1)
2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet6 (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).
(2)
Az 1472/2006/EK tanácsi rendelettel7 (a továbbiakban: az 1472/2006/EK tanácsi rendelet vagy a vitatott rendelet) a Tanács két éves időtartamra 9,7 %-tól 16,5 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára.
(3)
A Tanács a 388/2008/EK rendelettel8 kiterjesztette a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára bevezetett végleges
5
HL L 343., 2009.12.22., 51. o. HL L 98., 2006.4.6., 3. o. A Tanács 2006. október 5-i 1472/2006/EK rendelete a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 275., 2006.10.6., 1. o.). A Tanács 2008. április 29-i 388/2008/EK rendelete a Kínai Népköztársaságból származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára az 1472/2006/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított ugyanezen termék behozatalára – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – történő kiterjesztéséről (HL L 117., 2008.5.1., 1. o.).
6 7
8
HU
5
HU
dömpingellenes intézkedéseket a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – behozatalra. (4)
A 2008. október 3-án indított hatályvesztési felülvizsgálatot9 követően a Tanács az 1294/2009/EU tanácsi végrehajtási rendelettel10 (a továbbiakban: az 1294/2009/EU tanácsi rendelet) meghosszabbította a dömpingellenes intézkedések hatályát 15 hónappal, vagyis 2011. március 31-ig, amely napon tehát az intézkedések hatályukat vesztették.
(5)
A Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd és a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd (a továbbiakban: az érintett exportáló gyártók) az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) előtt megtámadták a vitatott rendeletet. A T-401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II671. o.) és a T-407/06. és T-408/06. sz. Zhejiang Aokang Shoes és Wenzhou Taima Shoes kontra Tanács egyesített ügyekben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-747. o.) hozott ítéleteivel (a továbbiakban: a Törvényszék ítéletei) a Törvényszék elutasította a kereseteket.
(6)
Az érintett exportáló gyártók fellebbezést nyújtottak be ezen ítéletek ellen. A C249/10. P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd. ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben (a továbbiakban: az ítéletek) az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéleteit. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontján alapuló piacgazdasági elbánás (MET) iránti kérelmeket (a C-249/10.P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-247/10.P. sz. ügyben hozott ítélet 29. és 32. pontja).
(7)
A Bíróság ezt követően maga hozott érdemi döntést az ügyben. Kimondta, hogy: „[...] a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezőknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott, a vitatott rendeletben előírt dömpingellenes eljárás keretében a MET megszerzése iránti indokolt kérelmeit. Ezt követően meg kell állapítani, nem zárható ki az, hogy ez a vizsgálat a fellebbezők tekintetében a vitatott rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében velük szemben alkalmazandó 16,5%-ostól eltérő végleges dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna. E rendelkezésből ugyanis az derül ki, hogy csak egy, a mintában szereplő kínai gazdasági szereplővel szemben vetettek ki 9,7%-os végleges vámot, aki megkapta a MET-et. Márpedig, amint az a jelen ítélet 38. pontjából következik, ha a Bizottság azt állapította volna meg, hogy piacgazdasági feltételek állnak fenn a fellebbezők tekintetében is, amennyiben egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása nem lett volna lehetséges, velük szemben is ugyanezen vámot kellett volna alkalmazni” (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja).
9
HL C 251., 2008.10.3., 21. o. A Tanács 2009. december 22-i 1294/2009/EU végrehajtási rendelete a 384/96/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, az intézkedések lejárati felülvizsgálatot követően a Vietnamból és a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó, a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül –, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára kiterjesztett – végleges dömpingellenes vám kivetéséről (HL L 352., 2009.12.30., 1. o.)
10
HU
6
HU
(8)
Mindezek alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet az érintett exportáló gyártókat érintő részében.
(9)
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéleteiben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmények igazgatási – így a dömpingellenes – eljárásokkal összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktust új, a Bíróság által megállapított jogellenességet megszüntető aktussal kell felváltani.11
(10)
A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett.12 Ez elsősorban azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor igazgatási eljárást lezáró aktust semmisítenek meg, akkor e megsemmisítés nem feltétlenül érinti az előkészítő lépéseket, mint amilyen például a dömpingellenes eljárások megindítása. Amennyiben olyan rendeletet semmisítenek meg, amely végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését írta elő, akkor az azzal jár, hogy a megsemmisítést követően a dömpingellenes eljárás – hacsak a jogellenesség nem a megindítási szakaszban következett be – továbbra is folyamatban van, mivel az eljárást lezáró aktus immár nem része az Unió jogrendjének13.
(11)
A jelenlegi ügyben a jogellenesség a megindítás után következett be. A Bizottság emiatt úgy határozott, hogy a jelenlegi, akkor még mindig folyamatban lévő dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja, és megvizsgálja, hogy az érintett exportáló gyártók tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e.
(12)
Következésképpen az intézmények megvizsgálták azokat a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket, amelyek a 2004. április 1. és 2005. március 31. közötti időtartamhoz, vagyis az egykori vizsgálati időszakhoz (a továbbiakban: vizsgálati időszak) kapcsolódnak.
(13)
Az exportáló gyártókat felkérték, hogy működjenek együtt a vizsgálatban. Lehetőséget kaptak, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint meghallgatást kérjenek az erre vonatkozó levelekben megállapított határidőn belül.
(14)
Minthogy a vitatott rendelet elfogadásához vezető dömpingellenes eljárást 2005–2006ban folytatták le, a Bizottságnak kétségei voltak, hogy a potenciálisan érdekelt felek aktuális kapcsolattartási adataival rendelkezik. A Bizottság ezért a Hivatalos Lapban közzétett értesítés14 útján felkért valamennyi potenciálisan érintett felet, hogy jelezze, igényli-e az alaprendelet 20. cikke szerinti nyilvánosságra hozatalt.
B.
AZ ÍTÉLETEKBEN FOGLALTAK TELJESÍTÉSE A VITATOTT RENDELET ÚJ AKTUSSAL TÖRTÉNŐ FELVÁLTÁSÁVAL
11
A 97, 193, 99 és 215/86. sz., Asteris AE és társai és a Görög Köztársaság kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1988., 2181. o.) 27. és 28. pontja. A C-415/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-6993. o.) 31. pontja; a C-458/98. P. sz., Industrie des Poudres Sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet (2000., I-8147. o.) 80–85. pontja; a T-301/01. sz., Alitalia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (2008., II-1753. o.) 99. és 142. pontja; a T-267/08. és T-279/08. sz., Région Nord-Pas de Calais kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (2011., II-0000. o.) 83. pontja. A C-415/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-6993. o.) 31. pontja; a C-458/98. P. sz., Industrie des Poudres Sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet (2000., I-8147. o.) 80–85. pontja. HL C 295., 2013.10.11., 6. o.
12
13
14
HU
7
HU
(15)
A közösségi intézményeknek lehetőségük van arra, hogy a vitatott rendeletnek csak azon aspektusait helyesbítsék, amelyek a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezettek, és változatlanul hagyják az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit.15
(16)
Ez a rendelet a vitatott rendelet azon aspektusainak helyesbítésére irányul, amelyekről megállapítást nyert, hogy nem állnak összhangban az alaprendelettel, és ezáltal az exportáló gyártók tekintetében történő megsemmisítéshez vezettek.
(17)
A vitatott rendelet összes többi megállapítása, amelyeket a Törvényszék nem semmisített meg, továbbra is érvényes marad és ezennel beillesztésre kerül ezen rendeletbe.
(18)
Az alábbi preambulumbekezdések ezért az ítéletek teljesítéséhez szükséges új értékelésre korlátozódnak.
1.
HU
A piacgazdasági elbánás iránti kérelmek vizsgálata
(19)
A vitatott rendeletet azért semmisítették meg az érintett exportáló gyártók tekintetében, mert az intézményeknek meg kellett volna vizsgálniuk az érintett exportáló gyártóknak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján hozzájuk benyújtott, indoklással ellátott piacgazdasági elbánás iránti kérelmeit.
(20)
Az intézmények ezért elvégezték a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek elemzését. Az értékelés során bebizonyosodott, hogy a benyújtott információk nem elégségesek annak bizonyítására, hogy az érintett exportáló gyártók piacgazdasági feltételek alapján működtek (a részletes magyarázatot lásd a (23) és az azt követő preambulumbekezdésekben).
(21)
Hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdés c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státusz megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezt a mérlegelést valamely nyilvánvaló hiba nem érvényteleníti-e (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 32. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 24. pontja).
(22)
Jóllehet a bizonyítási teher az érintett gyártókra hárul, a Bizottság mégis lehetővé tette az érintett exportáló gyártók számára, hogy a már benyújtott információkat kiegészítsék. A kért kiegészítő információkat egyetlen érintett exportáló gyártó sem nyújtotta be, még azt követően sem, hogy emlékeztették és figyelmeztették őket az információszolgáltatás elmulasztásának következményeire.
(23)
A vizsgálat kimutatta, hogy az eredeti vizsgálati időszakban az egyik hongkongi exportáló gyártó (1. sz. vállalat) kapcsolatban állt egy másik érintett exportáló gyártóval (2. sz. vállalat). E két vállalat piacgazdasági elbánás iránti kérelmét ezért együtt értékelték. A 2. sz. vállalat nem pótolta a Bizottság által azonosított
15
A C-458/98. P. sz., Industrie des Poudres Sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet (2000., I-8147. o.).
8
HU
hiányosságokat, a rendelkezésére álló információk alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az 1. és a 2. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint piacgazdasági feltételek alapján működtek, mégpedig az alábbi okok miatt.
HU
(24)
Az 1. kritérium (a vállalkozás döntései) tekintetében a vállalat hivatalos „jóváhagyási tanúsítványa” hivatkozást tartalmazott az érintett termék előállítására vonatkozó mennyiségi korlátozásra, illetve a kizárólag exportra történő értékesítés kötelezettségére. Az alapszabály több fejezete is megemlíti, hogy a vállalat jelentéstételi kötelezettséggel tartozik a helyi hatóságok felé, különösképpen az eladási árak megállapítása és a külkereskedelmi ügyletek tekintetében. A piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló űrlapon feltüntették, hogy a vállalat hosszú lejáratú, biztosíték nélküli hitellel rendelkezik, amelyet kamatfizetés és rögzített törlesztési feltételek nélkül bocsátottak rendelkezésére. Mivel sem a külső könyvvizsgálati jelentéseket, sem pedig a tőkeellenőrzési jelentéseket nem nyújtották be, a 2. kritérium (könyvelés) és a 3. kritérium (eszközök és áthozott torzulások) sem teljesült.
(25)
Egy másik, szintén hongkongi székhelyű érintett exportáló gyártóról (3. sz. vállalat) bebizonyosodott, hogy az érintett terméket előállító kínai népköztársaságbeli gyártókkal áll kapcsolatban. A 3. sz. vállalatot ezért felkérték, hogy a vele kapcsolatban álló, Kínai Népköztársaságban működő vállalatok tekintetében nyújtsa be a piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló űrlapokat. A kért információt nem nyújtották be. Megállapítást nyert, hogy a 3. sz. vállalat nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kapcsolódó gyártók az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában előírt piacgazdasági feltételek szerint végezték tevékenységüket. A 3. sz. vállalt számára ezért nem adható meg a piacgazdasági elbánás.
(26)
A 4. sz. vállalat piacgazdasági elbánás iránti kérelme számos kizárólag kínai nyelvű dokumentumot és mellékletet tartalmazott, amelyekhez elmulasztották benyújtani azok angol nyelvű fordítását. A vállalat továbbá nem adta meg azokat az információkat, amelyek alapján mérlegelni lehetett volna, hogy megfelel-e az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerinti 1. kritériumnak (a vállalkozás döntései), 2. kritériumnak (könyvelés) és 3. kritériumnak (eszközök és áthozott torzulások).
(27)
Az 1. kritériumot (a vállalkozás döntései) illetően az alapszabályt és az előírt szerződésmásolatokat nem nyújtotta be. A 2. és a 3. kritérium esetében a könyvvizsgált könyvelések angol nyelvű fordítását mulasztotta el átadni. A felkérés ellenére a vállalat azzal kapcsolatban sem szolgált magyarázattal, hogy a vizsgálati időszakban miért nem folytatott belföldi értékesítést. Elmaradt a tőkeellenőrzési jelentések benyújtása. Másfelől, nem adták át a vállalati döntési eljárásokat és költségeket igazoló dokumentumokat, így például a nagyobb beszállítókkal folytatott tárgyalásokra vonatkozó iratokat és a példának kiválasztott munkaszerződéseket.
(28)
Az 5. vállalat által benyújtott piacgazdasági elbánás iránti kérelem alapján nem bizonyított, hogy a vállalat piacgazdasági feltételek alapján működött, mivel az nem tartalmazta az annak az értékeléséhez szükséges információkat, hogy a vállalat megfelel-e az 1. kritériumnak (a vállalkozás döntései), a 2. kritériumnak (könyvelés) és 3. kritériumnak (eszközök és áthozott torzulások).
(29)
Konkrétabban, ami az 1. kritériumot illeti, az 5. sz. vállalat a vállaltcsoportot alkotó további öt olyan vállalat tekintetében elmulasztotta benyújtani a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket, amelyek a jelek szerint értékesítették az érintett terméket. A 2.
9
HU
kritériumhoz kapcsolódóan az 5. sz. vállalat nem adta át a 2003. év könyvvizsgált könyvelését, a 2002. és 2004. évekre vonatkozó könyvvizsgálói jelentésekben foglaltak pedig kétségbe vonják az érintett számviteli nyilvántartások megbízhatóságát. Végezetül pedig, az 5. sz. vállalat nem nyújtotta be a tőkeellenőrzési jelentést, és arra vonatkozóan sem szolgáltatott információt, hogy mikor és milyen feltételek mellett szerezte be a gyártóberendezéseket.
HU
(30)
A 2. cikk (7) bekezdés c) pontjának első albekezdése előírja, hogy piacgazdasági elbánásért folyamadó gyártó kérelmének elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékokat kell tartalmaznia arra nézve, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. A piacgazdasági elbánás iránti kérelmek nem tartalmaztak ilyen bizonyítékokat.
(31)
A Bizottság továbbá – jóllehet erre nem kötelezte jogszabály – hiánypótlásra felszólító leveleket küldött az érintett exportáló gyártóknak, ami azonban hiábavalónak bizonyult.
(32)
Mindezek alapján a Bizottság tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat, hogy a piacgazdasági elbánás megtagadását fontolja, és lehetőséget biztosított számukra észrevételeik megtételére.
(33)
Az érintett exportáló gyártók sem a szóbeli meghallgatás során, sem pedig írásban benyújtott megállapításaikban nem vitatták a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeik bizottsági értékelését.
(34)
Levonható tehát a következtetés, hogy az érintett exportáló gyártók egyike sem teljesítette az összes, az alaprendelet 2. cikk (7) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételt, és így mindegyiküktől megtagadják a piacgazdasági elbánást.
(35)
Emlékeztetni kell a Bíróság azon megállapítására, amely szerint amennyiben az intézmények úgy találnák, hogy az érintett exportáló gyártók tekintetében piacgazdasági feltételek érvényesültek, akkor e gyártókat a piacgazdasági elbánásban részesített, mintában szereplő vállalatra kivetett vámmal egyenértékű vám illette volna meg.
(36)
Minthogy azonban az újrakezdett vizsgálat megállapításai alapján valamennyi érintett exportáló gyártó esetében elutasították a piacgazdasági elbánást, egyikükre sem vonatkozik a piacgazdasági elbánásban részesített, mintába felvett vállalat számára meghatározott egyéni vámtétel.
(37)
Az érintett exportáló gyártókra az 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazási időszakának tekintetében ennek megfelelően a Kínai Népköztársaságra alkalmazandó maradék dömpingellenes vámot kell kivetni. A rendelet alkalmazási időszaka eredetileg a 2006. október 7-től 2008. október 7-ig tartó időtartamot ölelte fel. A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását követően 2009. december 30-án ezt az időszakot 2011. március 31-ig meghosszabbították. Az ítéletek által megállapított jogellenesség abban áll, hogy az intézmények nem állapították meg, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre vonatkozóan a maradékvámot vagy pedig a piacgazdasági elbánásban részesített, mintába felvett vállalatra kivetett vámot kell-e alkalmazni.
(38)
A Bíróság által megállapított jogellenességből adódóan nincs jogalap arra, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékek után egyáltalán ne kelljen dömpingellenes vámot fizetni. A Bíróság által megállapított jogellenesség jogorvoslatára szolgáló új aktusnak ezért kizárólag az alkalmazandó dömpingellenes vámtételt kell újra felmérnie, és nem kell az intézkedéseket magukat értékelnie.
10
HU
(39)
Amennyiben az intézmények elállnak a vámok ismételt, megfelelő szinten történő kivetésétől, akkor az jogtalan vagyongyarapodáshoz vezetne, mivel az érintett exportáló gyártók által előállított termékek behozatalára azt feltételezve került sor, hogy a megfelelő vámtételt vetették ki. A vámot tehát figyelembe vették az érintett termékek értékesítési árának kialakításakor.
(40)
Mivel megállapítást nyert, hogy az érintett exportáló gyártók esetében az 1472/2006/EK tanácsi rendelettel eredetileg kivetett vám mértékével azonos maradékvámot kell ismét kivetni, nem szükséges a 388/2008/EK tanácsi rendelet és az 1294/2009/EU tanácsi végrehajtási rendelet módosítása. E rendeletek az érintett exportáló gyártók tekintetében hatályban maradnak.
2. (41)
Az érintett exportáló gyártók első észrevétele szerint rendkívül nehéz volt – ha ugyan nem lehetetlen – benyújtani a Bizottság által a 2004. április 1. és 2005. március 31. közötti időszakra vonatkozóan kért kiegészítő információkat.
(42)
Másodsorban azzal érveltek, hogy a Bíróság nem csak azért semmisítette meg a vitatott rendelet, mert az intézmények egyáltalán nem vizsgálták meg a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeiket, hanem azért is, mert az intézmények nem – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírtaknak megfelelően – a vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül hoztak döntést a mintába felvett és a mintában nem szereplő vállalatok piacgazdasági elbánásáról. A felek álláspontja szerint ezt a hibát immár nem lehet orvosolni. Mindenesetre, meglátásuk szerint amiatt, hogy nem tartották be a három hónapos határidőt, valamennyi mintába felvett, piacgazdasági elbánást kérelmező vállalatot is úgy kellene kezelni, mint ha megkapta volna a piacgazdasági elbánást, és ezért az intézmények kötelesek lennének a piacgazdasági elbánásban részesített vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözetek átlagát újraszámítani.
(43)
A harmadik érvükben kifejtették, hogy a dömpingellenes intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével lezárult a dömpingellenes eljárás, és így az intézmények az eljárást nem folytathatták volna a jogellenesség bekövetkeztének mozzanatától. Álláspontjuk, hogy az intézmények kötelesek új vizsgálatot indítani, amelynek már a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeken túl a dömping és a kár fennállásának, valamint az uniós érdek megállapítására is kell terjednie.
(44)
A negyedik érvük szerint az ítéletekben foglaltak teljesítésének tervezett módja a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetéséhez vezetne, ami viszont sértené a jogbiztonság elvét, a hatékony jogorvoslathoz való jogot és az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdését.
(45)
Ötödször, kifejtették, hogy az intézmények nem szűkíthetik le az értékelés kereteit az érintett exportáló gyártók által benyújtott kérelmekre. Úgy vélik, hogy az intézményeknek a mintában nem szereplő vállalatok által beterjesztett valamennyi piacgazdasági elbánás iránti kérelmet értékelniük kell. Amennyiben erre nem kerül sor, azzal megsértik a megkülönböztetés tilalmának elvét.
(46)
Végezetül, a felek vitatták, hogy a vámok ismételt kivetésének elmaradása jogtalan vagyongyarapodáshoz vezetne. Ezzel kapcsolatban úgy érveltek, hogy a hatályon kívül helyezett dömpingellenes vámok soha nem léteztek az érintett exportáló gyártók számára, tehát a vámkivetés elmaradása nem vezetne az érintett gazdasági szereplők jogtalan vagyongyarapodáshoz.
3.
HU
Az érdekelt felek észrevételei
Az észrevételek elemzése
11
HU
(47)
Az első állításra vonatkozóan az intézmények emlékeztetnek arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdés c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően, ahogy azt a bírósági ítéletek is kimondják (lásd a (21) preambulumbekezdést), nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státusz megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek.
(48)
Ebből az következik, hogy az intézmények egyszerűen el is utasíthatták volna a piacgazdasági elbánás iránti kérelmet azon az alapon, hogy az nem tartalmazott elegendő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Következésképpen arra hivatkozva nem kifogásolható az intézmények döntése, hogy állítólag megkésve biztosítottak lehetőséget az érintett exportáló gyártók számára a kérelmek kiegészítésére.
(49)
A második állítást illetően, amely szerint a vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül meg kellett volna hozni a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntést, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második albekezdése semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy következményekkel járna, ha a Bizottság túllépi a három hónapos határidőt. A Törvényszék ennek alapján azt az álláspontot képviseli, hogy a piacgazdasági elbánásról későbbi szakaszban hozott döntés egészen addig nem befolyásolja a végleges intézkedéseket bevezető rendelet érvényességét, amíg a felperesek nem bizonyítják, hogy a három hónapos határidő Bizottság általi túllépésének hiányában a Tanács a vitatott rendelettől eltérő, érdekeik tekintetében kedvezőbb rendeletet fogadhatott volna el.16 A Bíróság azt is elismerte, hogy a végleges intézkedések elfogadásáig az intézmények módosíthatják a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékelést.17
(50)
Az ítéletek nem mondtak ellent ennek az ítélkezési gyakorlatnak. A Bizottság azon kötelezettségét, amely szerint három hónapon belül kell elvégezni az értékelést, annak alátámasztására említik meg a bírósági ítéletek, hogy az értékelés elvégzésének kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy a Bizottság alkalmaz-e mintavételt vagy sem. A Bíróság nem foglal állást a tekintetben, hogy milyen jogi következményekkel jár, ha a Bizottság a vizsgálat későbbi szakaszában végzi el a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó értékelést. A Bíróság mindössze azt mondja ki, hogy az intézmények nem hagyhatnák teljesen figyelmen kívül a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket, és azok értékelését legkésőbb a végleges intézkedések bevezetéséig el kellene végezniük.
(51)
A jelenleg vizsgált ügy kapcsán az érintett exportáló gyártók nem bizonyították, hogy a Tanács a vitatott rendelettől eltérő, érdekeik tekintetében kedvezőbb rendeletet
16
A T-299/05. sz., Shanghai Exceli M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2009., II- 565. o.) (a továbbiakban: Shanghai Excell-ügy) 116–146. pontja. A C-141/08. P. sz., Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware Co. Ltd kontra Tanács ügyben hozott ítélet 94. és azt követő pontja.
17
HU
12
HU
fogadhatott volna el abban az esetben, ha a Bizottság 2005-ben a dömpingellenes eljárás megindítástól számított három hónapon belül elvégezte volna a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó értékelést. A második észrevételt ezért elutasították. (52)
Ami a harmadik, vagyis a szóban forgó intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével kapcsolatos állítást illeti, az intézmények számára nem világos, hogy az intézkedések hatályvesztése miért bírna bármiféle jelentőséggel a tekintetben, hogy a Tanácsnak lehetősége van a megsemmisített aktust új aktus elfogadásával felváltani.
(53)
Ahogy az a (9)–(11) preambulumbekezdésben is szerepel, abból adódóan, hogy a dömpingellenes eljárásokat lezáró aktust megsemmisítették, ezen eljárások továbbra is folyamatban vannak. Az intézményeknek kötelessége lezárni a szóban forgó eljárásokat, mivel az alaprendelet előírja, hogy a vizsgálatokat az intézmények által elfogadott jogi aktussal kell lezárni.
(54)
Ami a negyedik érvet illeti, az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése – amely a WTO dömpingellenes megállapodásának 10. cikke (1) bekezdésének szövegét vette át – kiköti, hogy átmeneti intézkedéseket és végleges dömpingellenes vámot csak azokra a termékekre lehet alkalmazni, amelyek, az esettől függően, a 7. cikk (1) bekezdése vagy a 9. cikk (4) bekezdése szerint hozott határozat hatálybalépése után kerülnek szabad forgalomba. A jelenlegi ügy kapcsán a szóban forgó dömpingellenes vámok kizárólag azokra a termékekre alkalmazandók, amelyek a 7. cikk (1) bekezdése, illetve a 9. cikk (4) bekezdése szerint hozott ideiglenes és vitatott (végleges) rendelet hatálybalépése után kerültek szabad forgalomba.
(55)
Megállapítható továbbá az is, hogy a dömpingellenes vámok kivetésének következtében nem sérülnek az uniós jog általános alapelvei, mint például a jogbiztonság védelme, a jogos elvárás védelme, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog, mégpedig az alábbi okok miatt.
(56)
A jogbiztonság és a jogos elvárás védelmét illetően elsőként azt kell megjegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági szereplők nem hivatkozhatnak a jogbiztonság és a jogos elvárás védelmére abban az esetben, ha értesítették őket az uniós kereskedelmi politika közelgő átalakulásáról.18 A jelenlegi ügyben a gazdasági szereplőket az – uniós jogrendnek továbbra is részét képező – eljárás megindításáról szóló értesítés és ideiglenes rendelet Hivatalos Lapban történt közzétételével tájékoztatták arról, hogy fennáll annak esélye, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre esetleg dömpingellenes vámokat vetnek ki. Az exportáló gyártók tehát nem támaszkodhatnak az uniós jognak a jogbiztonságra és jogos elvárásra vonatkozó általános alapelveire.
(57)
Másodszor, fontos hangsúlyozni, hogy a végleges intézkedések bevezetése nem visszamenőleges hatályú. A Bíróság ítélkezési gyakorlata e tekintetben különbséget tesz egy új szabálynak már véglegessé vált helyzetre (más néven „hatálybalépése előtt létrejött” vagy „véglegesnek minősülő jogi” helyzetre)19 történő alkalmazása, és az új
18
A 245/81. sz. Edeka kontra Németország (EBHT 1982., 2746. o.) ügyben hozott ítélet 27. pontja. A 270/84. sz., Licata kontra Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1986., 2305. o.) 31. pontja; a C-60/98. sz., Butterfly Music kontra CEDEM ügyben hozott ítélet (EBHT 1999., 13939. o.) 24. pontja; a 68/69. sz., Bundesknappschaft kontra Brock ügyben hozott ítélet (EBHT 1970., 171. o.) 6. pontja; az 1/73. sz., Westzucker GmbH kontra Einfuhrund Vorratsstelle für Zucker ügyben hozott ítélet (1973., 723. o.) 5. pontja; a 143/73. sz., SOPAD kontra FORMA a.o. ügyben hozott ítélet (EBHT 1973., 1433. o.) 8. pontja; a 96/77. sz. Bauche-ügyben hozott ítélet (EBHT 1978., 383. o.) 48. pontja; a 125/77. sz., KoninklijkeScholten-Honig NV e.a. kontra Floofdproduktschaap voor Akkerbouwprodukten ügyben hozott ítélet (EBHT 1978., 1991. o.) 37. pontja; a 40/79. sz., Ρ. kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1981., 361. o.) 12. pontja; a T-404/05. sz., Görögország kontra
19
HU
13
HU
szabály hatálybalépése előtt létrejött, de még nem végleges helyzetre (más néven „ideiglenes helyzetre”)20 történő alkalmazása között. (58)
A jelenlegi ügyben az érintett termékek 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazási időszaka alatti behozatalainak helyzete nem vált véglegessé, mivel a vitatott rendelet megsemmisítése miatt a rájuk alkalmazandó dömpingellenes vám véglegesítésére még nem került sor. Másfelől, a gazdasági szereplőket az eljárás megindításáról szóló értesítés és az ideiglenes rendelet közzétételével értesítették arról, hogy sor kerülhet ilyen jellegű vámok kivetésére. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági szereplőknek csak az után keletkezhet jogos elvárása, hogy véglegessé válik az intézmények által elfogadott, az igazgatási eljárást lezáró aktus.21
(59)
Következésképpen a dömpingellenes vámok kivetése nem visszamenőleges hatályú.
(60)
Mindenesetre még akkor is, ha a vámkivetés visszamenőleges hatályú (mint ahogy nem az), a hatálybalépés előtt létrejött helyzetekre alkalmazhatók az uniós jogrendben szereplő anyagi jogi szabályok, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik.22 A T-180/01. sz., Euroagri kontra Bizottság ügyben23 kimondták: jóllehet a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos elvárását megfelelően tiszteletben tartják.24
(61)
Jelen esetben a cél az intézmények 266. cikkből eredő kötelezettségének teljesítése. Minthogy a Bíróság kizárólag az alkalmazandó vámtétel meghatározásával kapcsolatban állapított meg jogellenességet, az intézkedések bevezetésével (vagyis a dömping és az okozott kár fennállására, illetve az uniós érdekre vonatkozó megállapításokkal) kapcsolatban pedig nem, az érintett exportáló gyártóknak nem keletkezhetett jogos elvárása a tekintetben, hogy a dömpingellenes vámok kivetésére nem fog sor kerülni. Következésképpen a vámkivetés, még akkor is, ha az visszamenőleges hatályú lenne (mint ahogy nem az), nem tekinthető a jogos elvárások megsértésének.
(62)
A hatékony jogorvoslathoz való jog szintén nem sérült. Az érintett exportáló gyártók megtámadhatják e rendelet jogszerűségét az uniós bíróságok előtt.
(63)
Az ötödik állítással kapcsolatban arra kell felhívni a figyelmet, hogy az érintett exportáló gyártók jogi helyzete különbözik azon többi, mintába fel nem vett,
20
21
22
23 24
HU
Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., 11-272. o.) 77. pontja; a C-334/07. Ρ. sz., Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., 1-9465. o.) 53. pontja. A T-176/01. sz., Ferrière Nord kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., 11-3931. o.) 139. pontja; a C-334/07. Ρ. sz., Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., 19465. o.) 53. pontja. A C-169/95. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I-135. o.) 51–54 pontja; a T-116/01. és T-118/01. sz., P&O European Ferries (Vizcaya) SA egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2003., II-2957. o.) 205. pontja. A C-34/92. sz., GruSa Fleisch kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben hozott ítélet (EBHT 1993., 1-4147. o.) 22. pontja. Azonos, illetve hasonló megfogalmazás szerepel például a 212–217/80. sz., Meridionale Industria Salumi α.δ. egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1981., 2735. o.) 9. és 10. pontjában; a 21/81. sz. Bout-ügyben hozott ítélet (EBHT 1982., 381. o.) 13. pontjában; a T-42/96. sz., Eyckeler & Malt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., 11-401. o.) 53. és 55–56. pontjában; EBHT 2004., II-369. o., 36–37. pontja. Lásd még a C-337/88. sz. Società agricola fattoria alimentare (SAFA) ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., I-1. o.) 13. pontját.
14
HU
piacgazdasági elbánás iránt kérelmet benyújtó vállalatétól, amelyek a Bíróság előtt nem támadták meg a vitatott rendeletet. Utóbbiak esetében a vitatott rendelet véglegessé vált. (64)
4.
HU
Végezetül, amennyiben az intézmények semmiféle intézkedést nem terveznének bevezetni, akkor az – a (39) preambulumbekezdésben szereplő indokok miatt – jogtalan vagyongyarapodáshoz vezetne. Az az érv, amely szerint a megsemmisített vámok soha nem léteztek, mivel az ítéletek visszamenőleges hatállyal távolították el a vitatott rendeletet az uniós jogrendből, egyrészről nem veszi figyelembe, hogy a gazdasági szereplőket a vizsgálat megindításáról szóló értesítéssel, illetve az ideiglenes rendelettel tájékoztatták arról, hogy fennáll a vámkivetés kockázata, másrészről pedig megfeledkezik arról, hogy az érintett termék árát az érintett exportáló gyártók még a végleges vám alkalmazásának idején alakították ki. A Bíróság ítélkezési gyakorlata elismeri, hogy a jogellenesen beszedett összegek visszatérítése megtagadható, amennyiben az a kérelmező jogtalan vagyongyarapodását idézné elő.25 A felek érvét ezért elutasították. Az érdekelt felek nyilvánosságra hozatalt követően tett észrevételei
(65)
A nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek ismételten azzal érveltek, hogy a Bíróság a rendelet egészét megsemmisítette az érintett exportáló gyártók tekintetében. Úgy vélték, hogy az intézmények az EUMSZ 266. cikke értelmében kötelesek lennének visszafizetni az érintett exportáló gyártók által előállított termékek után a vitatott rendelet alapján beszedett dömpingellenes vámokat, illetve hogy az intézmények nem kötelesek, hanem lehetőségük van új aktus elfogadására, amennyiben az nem sérti az uniós jogszabályokat, illetve nem tartalmazza a bírósági ítéletekben megállapított jogellenességeket.
(66)
A dömpingellenes vámok visszafizetését illetően 2012. május 31-én a bizottsági szolgálatok értesítés útján felszólították a nemzeti vámhatóságokat a vonatkozó visszafizetési kérelmek teljesítésére, illetve hogy ezzel egy időben tájékoztassák az importőröket arról, hogy nem zárható ki, hogy az érintett behozatalok tekintetében a Bizottság javaslatot terjeszt a Tanács elé a vámok ismételt kivetéséről. A tájékoztatás kifejezett célja a jogos elvárások kialakulásának megakadályozása volt.
(67)
A megsemmisített aktust felváltó új aktus elfogadása tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az igazgatási eljárások esetében – mint amilyenek például a dömpingellenes eljárások is – az intézmények kötelesek végleges aktus elfogadásával lezárni a még folyamatban lévő vizsgálatot (lásd a (9), (10) és (53) preambulumbekezdést). A folyamatban lévő eljárást lezáró végleges aktus elfogadása tehát nem választás kérdése, hanem az intézmények kötelessége. Magától értetődő, hogy valamennyi új aktusnak meg kell felelnie az uniós jognak, illetve orvosolnia kell a Bíróság által megállapított jogellenességet. Az érdekelt felek az uniós jog megsértéséhez kapcsolódóan először is azt állították, hogy jogalap nélküli a jogellenesség bekövetkeztének mozzanatától folytatni a vizsgálatot. Hangsúlyozták, hogy az érintett exportálóktól származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára bevezetett dömpingellenes intézkedések 2011 márciusában hatályukat vesztették. Álláspontjuk szerint „egy már halott dömpingellenes vám feltámasztása” mind az uniós joggal, mind pedig a WTO-szabályokkal ellentétes.
(68)
Az érdekelt felek figyelmét azonban elkerülte, hogy a megsemmisítés miatt az érintett exportáló gyártók tekintetében még nem zárult le a vitatott rendelet elfogadásához
25
A 199/82. sz. San Giorgo ügyben hozott ítélet (EBHT 1983., 3595. o.) 13. pontja.
15
HU
vezető dömpingellenes eljárás (lásd a (9)–(11), és az (52)–(53) preambulumbekezdést). Ebből a szempontból semmiféle jelentőséggel nem bír, hogy az 1294/2009/EK tanácsi rendelettel bevezetett intézkedések 2011-ben, vagyis a bírósági ítéletek meghozatala előtt hatályukat vesztették. Ellenkező esetben az intézményeknek a bírósági ítéletekben foglaltak teljesítése érdekében hozott intézkedései az uniós bíróságok előtti eljárások időtartamától válnának függővé.
HU
(69)
Másodszor azzal érveltek, hogy az érintett exportáló gyártók nemcsak a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek elutasítását támadták meg a Bíróságon, hanem a dömping fennállására vonatkozó megállapítást is. Az ítéletek – az ő olvasatukban – ráadásul nem azért semmisítették meg a vitatott rendelet, mert az intézmények elmulasztották még a vitatott rendelet elfogadását megelőzően értékelni a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket, hanem mert a Bizottság nem három hónapon belül értékelte azokat. Álláspontjuk szerint ebből az következik, hogy az intézmények a mintába felvett vállalatok piacgazdasági elbánás iránti kérelmeit sem megfelelőképpen értékelték, és emiatt tévesen állapították meg a dömping tényét. Az egyik érdekelt fél még ennél is tovább megy és az állítja, hogy az intézményeknek az ítéletekben foglaltak teljesítésekor a mintában nem szereplő többi vállalat piacgazdasági elbánás iránti kérelmét is értékelniük kellett volna.
(70)
Az ítélet ilyen módon történő értelmezésének cáfolatát a (49)–(51) preambulumbekezdés tartalmazza. Az ítéletekben a három hónapos határidőre történő hivatkozás szövegalapú érvelésként szerepel annak alátámasztására, hogy valamennyi piacgazdasági elbánás iránti kérelmet értékelni kell, még akkor is, ha mintavételre kerül sor. A Bíróság az ítéletekben egyetlen alkalommal sem helyezkedik a korábbi ítélkezési gyakorlattal szemben azon kérdés vonatkozásában, hogy a három hónapos határidő túllépése nem von maga után szankciókat. Minthogy a Bíróság a pergazdaságosság elvét alkalmazta azáltal, hogy a Törvényszék ítéleteivel szemben benyújtott kilenc jogalapból hatot nem vizsgált meg, amennyiben az érintett exportáló gyártók új eljárás kezdeményezése mellett döntenek, ezen jogalapokat ismét felvethetik. A bírósági ítéletekben foglaltak teljesítésekor a Bizottság és a Tanács hagyatkozhat a Törvényszéknek a szóban forgó érveket elutasító megállapításaira, mivel a Bíróság ezeket nem érvénytelenítette. Végezetül, jelenleg szükségtelen a többi mintában nem szereplő vállalat piacgazdasági elbánás iránti kérelmét megvizsgálni, mivel a vitatott rendelet ezen mintában nem szereplő vállalatok esetében véglegessé vált.
(71)
Harmadsorban az érdekelt felek azzal érveltek, hogy az intézmények eltértek a végleges dömpingellenes intézkedéseket megsemmisítő bírósági ítéletekben foglaltak teljesítésekor folytatott szokásos gyakorlatuktól, így például az intézmények által az Industrie des Poudres Spheriques ügyben hozott bírósági ítéletet (a továbbiakban: IPS-ügy)26 követően megtett lépésektől. Különösen azt hangsúlyozták, hogy a Bizottság a vizsgálat ismételt megindításáról értesítéseket tett közzé a Hivatalos Lapban, illetve hogy jövőben elfogadandó új intézkedésekre vonatkozó javaslatokat nyújtott be a Tanács elé.
(72)
Mindazonáltal a jelenlegi ügy tényállása különbözik a korábbi megsemmisítésekétől. Ahogyan az a (38) és (61) preambulumbekezdésben szerepelt, a Bíróság által megállapított jogellenesség kizárólag a vám pontos mértékére vonatkozik, és nem érinti a dömpinggel, az okozott kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos
26
A 458/98. P. sz., Industrie des Poudres Spheriques kontra Tanács ügyben 2000. október 3-án hozott ítélet.
16
HU
megállapításokat, tehát magát a vámkivetést sem. Azok a korábbi megsemmisítések viszont, amelyekre az érdekelt felek hivatkoztak, kiterjedtek a dömpinggel, az okozott kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos megállapításokra. Az intézmények ezért találták helyénvalóbbnak, hogy ha a jövőre vonatkozóan új intézkedéseket fogadnak el.
HU
(73)
Az egyik érdekelt fél hivatkozott továbbá a T-221/05. sz., Huvis kontra Tanács ügyben, illetve a T-249/06. sz., Interpipe Nikopolsky kontra Tanács ügyben hozott megsemmisítésekre. Ezek részbeni megsemmisítések voltak, amelyek a vámok egy részét nem helyezték hatályon kívül. Ennek hátterében az állt, hogy a Törvényszék maga meg tudta határozni a dömpingellenes vám megfelelő mértékét, mivel megállapítása szerint adott módon kellett végrehajtani a kiigazítást. A jelen ügyben ezzel szemben a Bíróság azt állapította meg, hogy nem tud döntést hozni a Bizottság és a Tanács helyett arról, hogy az érintett exportáló gyártók számára megadható-e a piacgazdasági elbánás. Ez kizárólag a szóban forgó kérelmek értékelése alapján dönthető el, és ez a Bizottság és a Tanács hatáskörébe tartozik. Annak ténye, hogy a Bíróság nem döntött arról, hogy az érintett exportáló gyártók számára megadható-e vagy sem a piacgazdasági elbánás, szintén azt támasztja alá, hogy a három hónapos határidő betartásának elmulasztása nem jelenti a piacgazdasági elbánás automatikus megadását, mint ahogy azt egyes érdekelt felek állítják.
(74)
Negyedszerre, az érdekelt felek ismét megjegyezték, hogy a lábbelik érintett exportáló gyártóktól származó behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vámok kivetése visszamenőleges hatályú lenne, ami sértené az alaprendelet 10. cikkét és a WTO dömpingellenes megállapodásának 10. cikkét. Az állításuk szerint visszamenőleges hatályú kivetésről továbbá úgy vélik, hogy az a jogos elvárásokat is sérti. A szóban forgó jogos elvárásokat az egyes ítéletek teremtették meg, illetve annak ténye, hogy a Bizottság a korábbi gyakorlatától eltérően nem azonnal a megsemmisítéseket követően tette közzé a Hivatalos Lapban az eljárás folytatásáról szóló értesítést, hanem több mint egy év elteltével az első ítélet meghozatalát követően. Érvelésükben megjegyzik azt is, hogy az uniós jognak a jogbiztonság védelmére vonatkozó általános alapelve kizárja, hogy az uniós aktusok közzétételük előtt lépjenek hatályba.
(75)
Az (54)–(59) preambulumbekezdésben kifejtésre került, hogy dömpingellenes vámok e rendelettel történő kivetése nem visszamenőleges hatályú.
(76)
Minthogy az ítéletek kifejtik, hogy a Bizottságnak és Tanácsnak meg kell határoznia a vámtétel mértékét (lásd a (7) preambulumbekezdést), így azok jogos elvárásokat sem teremthettek.
(77)
Az értesítést illetően az intézmények először is azt kívánják megjegyezni, hogy nem kötelességük értesítést közzétenni, mivel az intézmények az eljárást a jogellenesség bekövetkeztének mozzanatától folytatják és az eljárás megindításáról szóló értesítés továbbra is az uniós jogrend részét képezi. Másodszor, az állítólagos jogos elvárások a kommunikáció teljes hiányával jellemezhető időszakra lennének visszavezethetőek. Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy az intézmények azzal nem teremthetnek jogos elvárásokat, hogy nem cselekednek.27 A Hivatalos Lapban – az állítások szerint megkésve – közzétett értesítés nem az eljárás újrakezdéséről tájékoztatott, hanem az érdekelt feleket kérte fel arra, hogy jelentkezzenek.
27
A C-183/02. P. és C-187/02. P. sz. Demesa és Territorio Histórico de Álava kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2004., I-10609. o.) 44. pontja; a T-427/04. és T-17/05. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2009., II-4315. o.), 261. pontja.
17
HU
Közzétételét a (14) preambulumbekezdésben említett okok magyarázzák, és jogos elvárásokat ez az értesítés sem teremthetett.
HU
(78)
Az uniós jognak a jogbiztonság védelmére vonatkozó alapelvével kapcsolatban a (60) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, hogy egy adott uniós aktus még a közzétételét megelőzően hatályba léphet, amennyiben az elérendő cél megkívánja és az érintettek jogos elvárásait megfelelőképpen tiszteletben tartják, ahogyan az a jelenleg vizsgált ügyre igaz is.
(79)
Ötödször, az érdekelt felek azon állításukat is megismételték, hogy nem került sor az importőrök jogtalan vagyongyarapodására. Ennek cáfolatát a (64) preambulumbekezdés ismerteti.
(80)
Hatodszor, az érdekelt felek állítása szerint a tervezett végrehajtás ellentétes az alaprendelet 21. cikkében lefektetett uniós érdek elvével, mivel a vámok kivetése indokolatlan terhet jelentene az Unióban működő importőrök számára, és összességében semmiféle előnnyel nem járna az uniós gazdasági ágazat számára. Ez az állítás nem veszi figyelembe, hogy e rendelet nem a jövőbeli behozatalokra, hanem az érintett terméknek a vitatott rendelet alkalmazási időszaka alatti behozatalaira alkalmazandó. A vitatott rendelet alkalmazási időszaka alatti behozatalokkal kapcsolatos uniós érdeket az intézmények a vitatott rendelet (241)–(286) preambulumbekezdéseiben határozták meg. E preambulumbekezdésekkel kapcsolatban az uniós bíróságok nem állapítottak meg jogellenességet.
(81)
Hetedszer, az érdekelt felek továbbá azt állították, hogy nem minden érdekelt fél védhette meg jogait, csak azok, akik bizonyítani tudták, hogy őket az eredeti vizsgálat során érdekelt félként nyilvántartásba vettek. Állításuk szerint a tervezett vámok azokra a vállalatokra is hatással lesznek, amelyeket az eredeti vizsgálatkor nem vettek nyilvántartásba érdekelt félként. Azt is érvként hozták fel, hogy a Bizottság semmiféle értesítést nem tett közzé közvetlenül a Bíróság ítéletét követően, és emiatt a tervezett végrehajtásról nem rendelkeztek időben információval.
(82)
Minthogy az intézmények a jogellenesség bekövetkeztének időpontjától folytatták az eljárást, természetes, hogy azoknak a feleknek küldtek értesítést, akik a szóban forgó eljárásban érdekelt felekként vesznek részt. Ráadásul a többi érdekelt felet semmi nem akadályozta meg abban, hogy jelentkezzenek, ahogy ezt néhány fél meg is tette, akikre jelentkezésük időpontjától mint érdekelt felekre tekintettek. Mivel valamennyi érdekelt felet még időben felkérték az észrevételek megtételére, e rendelet jogszerűségét semmilyen módon nem befolyásolja az a tény, hogy az értesítést csak több mint egy évvel azt követően tették közre, hogy meghozták a két ítélet közül az elsőt.
(83)
Nyolcadszorra, az érintett exportáló gyártók érvelése szerint védelemhez való jogukat megsértették, mivel a Bizottság csak 2012/2013-ban, nem pedig 2005/2006-ban értékelte az általuk benyújtott piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket. Úgy vélik, hogy ha az értékelés elvégzésére 2005/2006-ban került volna sor, akkor szolgálhattak volna olyan információkkal, amelyeket a dokumentum-megsemmisítések és/vagy a személyzeti állomány változása miatt immár nem áll módjukban benyújtani.
(84)
Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem köteles felkérni az exportáló gyártókat piacgazdasági elbánás iránti kérelmeik kiegészítésére. A Bizottság és a Tanács azokra az információkra támaszkodva is elvégezheti az értékelést, amelyeket az exportáló gyártók benyújtottak (lásd a (21), (22) és (31) preambulumbekezdést). Az érintett exportáló gyártók ugyanakkor nem vitatták a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeik Bizottság általi értékelését és azt sem jelezték,
18
HU
hogy mely dokumentumok, illetve személyek nem állnak jelenleg már a rendelkezésükre. Ez az állítás tehát annyira elvont, hogy az intézmények nem vehetik figyelembe az említett nehézségeket a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelésekor. Ezt az érvet el kell utasítani, mivel egyfelől feltevésen alapul, másfelől pedig nem határozták meg pontosan, hogy mely dokumentumok és személyek nem állnak immár rendelkezésre, illetve azt sem, hogy e dokumentumok és személyek milyen jelentőséggel bírnak a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelése szempontjából. (85)
Az érdekelt felek érvelése szerint a tervezett végrehajtás sértené az 1994. évi GATT II. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel az intézmények olyan dömpingellenes vámot javasoltak visszamenőleges hatállyal kivetni a lábbelik érintett exportáló gyártóktól származó behozatalaira, amelyek esetében a dömpingellenes intézkedések már hatályukat vesztették. Érvelésüket kiegészítették azzal, hogy mivel a szóban forgó behozatalokra jelenleg nem alkalmazandó hatályos dömpingellenes intézkedés, a tervezett végrehajtás sérti a WTO dömpingellenes megállapodásának 10., 5.1. és 5.6. cikkét. E cikkek értelmében az intézmények új vizsgálat indítását, valamint új, a WTO dömpingellenes megállapodásának 9.1 cikke szerinti döntés meghozatalát követően vethetnek ki ismételten dömpingellenes vámokat.
(86)
Ezek az érvek azon a nézeten alapulnak, hogy az intézmények nem folytathatják a jogellenesség bekövetkeztének mozzanatától az eljárást, illetve hogy a vámok kivetése visszamenőleges hatályú lenne. Az előzőekben felsorakoztatott okok miatt ez a nézet téves. Következésképpen szükségtelen részletesebben foglalkozni azokkal az érvekkel, amelyek a WTO-szabályok megsértésére vonatkoznak.
5.
HU
A Közösségi Vámkódex 221. cikke
(87)
A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/1992/EGK tanácsi rendelet28 221. cikke előírja, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után már nem lehet közölni a vámösszeget. Ennek alkalmazása minden olyan esetben megakadályozhatja az ítéletekben foglaltak teljesítését, amelyekkel kapcsolatban a nemzeti vámhatóságok és/vagy bíróságok elfogadták, hogy a vitatott rendelet alapján tett és az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre vonatkozó nemzeti vámügyi közlések jogellenesek. Ezen esetek tekintetében lehetővé kell tenni a nemzeti vámhatóságok számára, hogy a vámösszeget a vámtartozás keletkezésétől számított 3 év után közölhessék.
(88)
Az érdekelt felek vélekedésétől eltérően, a Közösségi Vámkódex 221. cikke nem automatikusan alkalmazandó a dömpingellenes vámok beszedésére. Sem a Közösségi Vámkódex, sem pedig az alaprendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná a Közösségi Vámkódex alkalmazását a dömpingellenes vámok beszedése esetében. Az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése értelmében a vámot kivető rendelet az, amely meghatározza, hogy milyen formában, összegben és egyéb kritériumok szerint kell a vámokat beszedni.
(89)
Ez a rendelet következésképpen nem írja elő a Közösségi Vámkódex 221. cikkének alkalmazását, hanem az elévülés tekintetében egyedi szabályokat állapít meg. Az egyedi szabályok indokoltak, mivel az (54)–(59) és a (66) preambulumbekezdésben foglalt okok miatt a vámok javaslatban szereplő ismételt kivetése nem visszamenőleges hatályú, és mert a (60) és (61), valamint a (76)–(80)
28
HL L 302., 1992.10.19., 1. o.
19
HU
preambulumbekezdésben ismertetett indokok alapján e kivetés nem sérti az uniós jognak a jogbiztonság és jogos elvárás védelmére vonatkozó általános alapelveit.
HU
(90)
Emellett, a vámösszeg első közlésére még a hároméves időszak alatt került sor. Az ítéleteket követően azonban újra fel kellett mérni, hogy az érintett exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmeinek értékelése alapján indokolt-e csökkenteni a vámokat. Minthogy ezen értékelésig jogalap nélkülinek számított a vámok befizettetése, a Bizottság felszólította a nemzeti vámhatóságokat a visszafizettetés iránti kérelmek teljesítésére, illetve hogy ezzel egy időben tájékoztassák az importőröket arról, hogy nem zárható ki, hogy az érintett behozatalok tekintetében a Bizottság javaslatot terjeszt a Tanács elé a vámok ismételt kivetéséről (lásd a (66) preambulumbekezdést).
(91)
Mindezek alapján indokoltak a Közösségi Vámkódex 221. cikkétől eltérő, elévülésre vonatkozó egyedi szabályok.
(92)
Mindazonáltal a jogbiztonság érdekében, valamint a jelenlegi eset sajátos körülményeiből adódóan helyénvaló, hogy a vámösszeget legkésőbb e rendelet hatálybalépését követő két éven belül közöljék az adóssal.
(93)
Az érdekelt felek vitatták, hogy az intézmények az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján eltérhetnek a Közösségi Vámkódex 221. cikkétől. Meglátásuk szerint az alaprendelet kizárólag dömpingellenes vámok kivetésére jogosít fel, nem pedig dömpingellenes vámok beszedését, illetve megfizettetését előíró szabályok megállapítására. Ez utóbbi szabályokat kizárólag a Közösségi Vámkódex határozhatja meg. Ezen érvüket a Bíróság C-201/04. sz. Molenbergnatie-ügyben hozott ítéletére alapozzák. Az érdekelt felek továbbá azzal érveltek, hogy az olyan végrehajtási aktusok, mint amilyenek a dömpingellenes intézkedéseket bevezető tanácsi rendeletek, nem térhetnek el a jogi aktusoktól, így például a Közösségi Vámkódextől. Végezetül a felek állítása szerint a Közösségi Vámkódex 221. cikkétől való eltérés aláássa a jogbiztonságot, mivel az állandó ítélkezési gyakorlatból azt következik, hogy a jogszabály alapján fizetendő vám nem szedhető be az elévülést követően.
(94)
A (88) preambulumbekezdésben már ismertettek szerint a dömpingellenes vámok beszedése tekintetében a Közösségi Vámkódex nem automatikusan, hanem csak a vámot kivető rendelet által meghatározott esetben és mértékben alkalmazandó. Ezen oknál fogva az érvelés megalapozatlan, és ezért azt el kell utasítani. Mindenesetre, a Közösségi Vámkódex vonatkozásában lex specialis jogi aktusnak minősülő alaprendelet 14. cikke kiterjedt hatáskörrel ruházza fel a Tanácsot a Közösségi Vámkódextől való eltérés tekintetében. Az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében a vámokat az azokat kivető rendelet által meghatározott formában, összegben és egyéb kritériumok szerint kell a tagállamoknak beszedniük. Az érdekelt felek állításával ellentétben, az alaprendelet 14. cikke nem csupán az adók kivetéséről, hanem azok beszedéséről is rendelkezik. Az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében a Tanács „külön rendelkezéseket” fogadhat el, és az erre példaként említett származásfogalom közös meghatározása azt szemlélteti, hogy e külön rendelkezések – többek között – a Közösségi Vámkódextől is eltérhetnek. A Molenbergnatie-ügyben éppen azért lehetett alkalmazni a 221. cikket, mert a dömpingellenes vámokat kivető rendelet nem tartalmazott eltérést a szóban forgó cikkre vonatkozóan. Az teljesen egyértelmű, hogy az intézményeknek minden eltérést indoklással kell alátámasztaniuk, és az eltéréseknek tiszteletben kell tartaniuk a Közösségi Vámkódex 221. cikke mögött meghúzódó alapelvet, vagyis a jogbiztonságot, ami e rendelet esetében meg is valósul. Az érveket ezért elutasították.
20
HU
(95)
6.
Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a vámösszeg adóssal történő közlésére megállapított kétéves határidőt, amelyet a (92) preambulumbekezdés említ, indokolt lenne a Közösségi Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésének 2. mondatával összefüggésben alkalmazni, amely a büntetőeljárást maguk után vonó cselekmények esetében előirányozza a vámhatóságoknak a vámok beszedésére rendelkezésre álló hároméves időszak meghosszabbítását. Az érdekelt fél szerint ugyanezt a hosszabbítást indokolt lenne annak a hároméves határidőnek az esetében is alkalmazni, amelyen belül a vámvisszatérítést az importőrök a Vámkódex 236. cikke szerint kérelmezhetik. Az intézmények nem találják indokoltnak e kérelmek teljesítését. A hároméves szabály alóli kivétel, amelyet a Közösségi Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésének 2. mondata előír, nem eléggé széles körű az ítéletekben foglaltak hatékony teljesítéséhez. A határidő meghosszabbítását semmi nem indokolja azon importőrök esetében, amelyek az érintett terméket az érintett exportáló gyártóktól importálták és elmulasztották időben kétségbe vonni vámtartozásuk jogosságát. Következtetés
(96)
A benyújtott észrevételek figyelembevételével és azok vizsgálata után megállapítást nyert, hogy az érintett exportáló gyártók tekintetében a vitatott rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan ismételten ki kell vetni a Kínai Népköztársaságra alkalmazandó dömpingellenes maradékvámot.
(97)
A (40) preambulumbekezdésben foglaltak alapján sem a 388/2008/EK tanácsi rendeletet, sem pedig az 1294/2009/EU tanácsi végrehajtási rendeletet nem kell módosítani, és ezek továbbra is érvényesek az érintett exportáló gyártók tekintetében. C.
(98)
NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL
Az érintett exportáló gyártókat és valamennyi jelentkező felet tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján az érintett exportáló gyártókra alkalmazandó végleges dömpingellenes vám kivetését javasolták. Az érdekelt felek számára kijelöltek egy időszakot, amelyen belül a nyilvánosságra hozatalt követően közölhették észrevételeiket, és e lehetőséggel számos érdekelt fél élt. Ennek kapcsán sor került egy meghallgatásra is,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk (1)
29
HU
A sportlábbelik, a speciális technológiával készült lábbelik, papucsok és más házicipők és az orrmerevítővel rendelkező lábbelik kivételével, az 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan végleges dömpingellenes vámot vetnek ki a Kínai Népköztársaságból származó, és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által előállított (TARIC-kiegészítő kód: B999), a 6403 20 00, ex 6403 30 0029, ex 6403 51 11, ex 6403 51 15, ex 6403 51 19, ex 6403 51 91, ex 6403 51 95, ex 6403 51 99, ex 6403 59 11, ex 6403 59 31, ex 6403 59 35, A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2006. október 17-i 1549/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 301., 2006.10.31., 1. o.) alapján 2007. január 1-jével az ex 6403 51 05, ex 6403 59 05, ex 6403 91 05 és ex 6403 99 05 KN-kódok lépnek ezen KN-kód helyébe.
21
HU
ex 6403 59 39, ex 6403 59 91, ex 6403 59 95, ex 6403 59 99, ex 6403 91 11, ex 6403 91 13, ex 6403 91 16, ex 6403 91 18, ex 6403 91 91, ex 6403 91 93, ex 6403 91 96, ex 6403 91 98, ex 6403 99 11, ex 6403 99 31, ex 6403 99 33, ex 6403 99 36, ex 6403 99 38, ex 6403 99 91, ex 6403 99 93, ex 6403 99 96, ex 6403 99 98 és az ex 6405 10 0030 KN-kód alá besorolt, bőr, illetve mesterséges vagy rekonstruált bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára. A TARIC-kódokat e rendelet melléklete sorolja fel. (2)
(3)
30
31 32
HU
Fogalommeghatározások e rendelet alkalmazásában: –
„sportlábbelik”: az 1719/2005/EK bizottsági rendelet31 I. mellékletében található, a 64. árucsoporthoz tartozó 1. alszámos megjegyzése alkalmazásában meghatározott lábbelik;
–
„speciális technológiával készült lábbelik”: sporttevékenység céljára gyártott olyan lábbelik, amelyek egy- vagy többrétegű öntött, de nem direktfröccsöntött, a függőleges és oldalirányú ütések felvételére alkalmas speciális műanyagokból készült talppal rendelkeznek, amelyek műszaki jellegzetességei a gázt vagy folyadékot tartalmazó hermetikus párnázások, az ütéselnyelő vagy -semlegesítő mechanikus alkotórészek és a kis sűrűségű polimer anyagok, amelyek páronkénti CIF-ára legalább 7,5 EUR, és amelyek a következő KN-kódok alá tartoznak: 6403 91 11, ex 6403 91 13, ex 6403 91 16, ex 6403 91 18, ex 6403 91 91, ex 6403 91 93, ex 6403 91 96, ex 6403 91 98, ex 6403 99 91, ex 6403 99 93, ex 6403 99 96, ex 6403 99 98;
–
„orrmerevítővel rendelkező lábbelik”: legalább 100 J (1) energiának megfelelő ütéssel szemben védelmet nyújtó beépített orrmerevítővel rendelkező lábbelik, amelyek a következő KN-kódok alá tartoznak: ex 6403 30 0032, ex 6403 51 11, ex 6403 51 15, ex 6403 51 19, ex 6403 51 91, ex 6403 51 95, ex 6403 51 99, ex 6403 59 11, ex 6403 59 31, ex 6403 59 35, ex 6403 59 39, ex 6403 59 91, ex 6403 59 95, ex 6403 59 99, ex 6403 91 11, ex 6403 91 13, ex 6403 91 16, ex 6403 91 18, ex 6403 91 91, ex 6403 91 93, ex 6403 91 96, ex 6403 91 98, ex 6403 99 11, ex 6403 99 31, ex 6403 99 33, ex 6403 99 36, ex 6403 99 38, ex 6403 99 91, ex 6403 99 93, ex 6403 99 96, ex 6403 99 98 és ex 6405 10 00;
–
„papucs és más házicipő”: az ex 6405 10 00 KN-kód alá tartozó lábbelik.
A Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott, (1) bekezdésben meghatározott termékek vámfizetés előtti, nettó, uniós határparitáson megállapított árára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámtétel 16,5 %.
A vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2005. október 27-i 1719/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 286., 2005.10.28., 1. o.) rendelkezései szerint. Az érintett termékek körét az 1. cikk (1) bekezdésében szereplő termékleírás, valamint a megfelelő KN-kódok termékleírásának együttese határozza meg. HL L 286., 2005.10.28., 1. o. A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2006. október 17-i 1549/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 301., 2006.10.31., 1. o.) alapján 2007. január 1-jével az ex 6403 51 05, ex 6403 59 05, ex 6403 91 05 és ex 6403 99 05 KN-kódok lépnek ezen KN-kód helyébe.
22
HU
(4)
A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet33 221. cikkének kivételével a vámokra a vonatkozó hatályos rendelkezéseket alkalmazzák. A vámösszeg közölhető az adóssal a vámtartozás keletkezésétől számított 3 év után, de legfeljebb ezen rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül. 2. cikk
A 2006. március 27-i 553/2006/EK bizottsági rendelet alapján ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen beszedik. A dömpingellenes vámok végleges mértékén felül biztosított összegeket elengedik. 3. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről az elnök
33
HU
HL L 302., 1992.10.19., 1. o.
23
HU
