2014. 4. szám
TANULMÁNYOK
Nagy Csongor István
Javaslat a csoportper honi szabályozására az új Polgári Perrendtartás kodifikációjának apropóján 1. Bevezetés „A gyakorlatban nem érvényesíthető jogok értéktelenek.”1 A kis értékű követelések inkább léteznek az egyetemi előadótermek szemléltető példáiban, mint a jogszociológiai valóságban. Ha csak a napjainkban oly időszerű devizahiteles ügyekre gondolunk, láthatjuk: bár ezek a kérdések óriási tömegeket és jelentős összegeket érintenek, az ezekkel kapcsolatos perek száma aránytalanul alacsonynak tűnik. Idén vette kezdetét az új Polgári Perrendtartás kodifikációja (Pp.-kodifikáció). Ennek keretében megalakult a felek és képviselőik kérdéseit vizsgáló „C” témabizottság. E rövid elemzés célja, hogy egy vitaindítónak szánt szabályozási koncepció vázlatával adalékul szolgáljon az új Kódex csoportperrel kapcsolatos rendelkezéseinek kidolgozásához.2 Előre kell bocsátani: tekintettel arra, hogy a Pp.-kodifikáció még nagyon kezdetleges fázisban van, csupán a szabályozási koncepció néhány alaptézisére vonatkozóan tehető javaslat. A jelen tanulmány, a terjedelmi korlátokra és a Pp.-kodifikáció állására tekintettel, csak egy szabályozási koncepció torzóját vázolhatja fel. Számos koncepcionális kérdés függ az új Kódex fogalmi struktúrájától, szerkezetétől Ez a tanulmány a Bólyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 1 European Commission Staff Working Document Public Consultation: Towards a coherent European approach to collective redress, SEC (2011) 173 final, 1. pont. 2 Természetesen a magyar jogi szakirodalomban sem számít újszerűnek a csoportos perlés kérdése. Lásd Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés gazdaságtana és lehetőségei a magyar jogban. In: Jogtudományi Közlöny, 2011. 3. sz.; 163– 174.; Nagy Csongor István: Csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei I. Az amerikai class action. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 9–10. sz. 89–110.; Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei II. A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 11. sz. 121–152.; Nagy Csongor István: Comparative collective redress from a law and economics perspective: without risk there is no reward! In: Columbia Journal of European Law, 19. évf. 3. sz. 469–498.; Udvary Sándor: Class action – az ördögtől való? In: Kodifikációs tanulmányok a polgári jog és a polgári eljárásjog témakörében, Novotni Alapítvány, Miskolc, 2011. 262–276.; Udvary Sándor: Some Remarks on Class Action in Antitrust Cases in the US and EU, Versenytükör, 2012. 2. sz. 36–41.; Udvary Sándor: The Advantages and Disadvantages of Class Action. In: Iustum Aequum Salutare IX. 2013. 1. 67–82.
203
és megközelítésétől, mivel a csoportper csak ebben az inercia-rendszerben értelmezhető. A csoportos perlés lehetőségének reményeim szerinti megteremtésével a magyar jogalkotás régi lemaradását orvosolhatja. Az Európai Unió tagállamainak mintegy felében ugyanis kifejezetten szabályozzák a csoportos perlést (Dánia3, Anglia és Wales4, Finnország5, Franciaország6, Németország7, Magyarország8, Olaszország9, Hollandia10, Norvégia11, Lengyelország12, Portugália13, Spanyolország,14 Svédország15).16 A közelmúltban pedig az Európai Bizottság ajánlásban17 hívta fel a tagállamokat arra, hogy az EU-jogi jogsértések vonatkozásában teremtsék meg a csoportos perlés lehetőségét és szabályozzák a csoportpert. A Pp.-kodifikáció vonatkozásában a csoportos perlés kétségtelenül az egyik legösszetettebb és legádázabb vitával övezett szabályozási kérdés. Az Európai Unió számos tagállamában komoly viták előzték meg a csoportper bevezetését. A finn csoportos igényérvényesíAdministration of Justice Act, 254a–254e. § Lásd Enterprise Act 18–19. §, amelyek beillesztették az 1998-as Competition Act 47/A–47/D. §-t. Lásd továbbá „Group Litigation Orders” a Civil Procedure Rules 19.10. és 19.11. §-ban. 5 Act 444/2007 on Group Actions (Ryhmäkannelaki). 6 Loi n 92–60 du 18 janvier 1992; a csoportperrel kapcsolatos rendelkezések a Fogyasztói Kódex (Code de la Consommation) L421. §-ban találhatók. 7 Gesetz über Musterverfahren in kapitalmarktrechtlichen Streitigkeiten (KapMuG). Lásd Halfmeier, Axel – Eberhard, Feess: The German Capital Markets Model Case Act (KapMuG) – A European Role Model For Increasing the Efficiency of Capital Markets? Analysis and Suggestions for Reform (2012. január 30.). Elérhető: http://ssrn.com/abstract=1684528. 8 A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.), 92. §; a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fogyasztóvédelmi törvény), 38–38/A. §. 9 Lásd 2009. július 23-án elfogadott 99. sz. törvény. 10 Act on Collective Settlement of Mass Damages (Wet collectieve afwikkeling massaschade). Lásd Kortmann, Jeroen– Bredenoord-Spoek, Marieke: The Netherlands: A Hotspot for Class Actions? In: Global Competition Litigation Review, 2011. 4. évf. 1. sz. 13–17. 11 Dispute Act, 35. Fejezet. 12 „Act on Class Actions” (2009. december 17.) (Ustawa o dochodzeniu roszczen w postepowaniu grupowym). Angol nyelvű fordítása elérhető: http://globalclassactions.stanford.edu/sites/ default/files/documents/Polish%20Class%20Action%20Act%20 %28translated%29.pdf 13 83/95. sz. törvény az Acção Popular-ról 14 Spanyol Polgári Perrendtartás, 11. §. 15 Group Proceedings Act, SFS 2002:599 16 Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés ös�szehasonlító jogi modelljei II. A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 11. sz. 121–152. 17 A Bizottság ajánlása (2013. június 11.) az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről. HL L 201., 2013.07.26., 60– 65. o. Ebben a vonatkozásban lásd Udvary Sándor: A kollektív jogorvoslat európai szabályozásának főbb csomópontjai és folyamata. In: Európai Jog, 2013. 6. sz. 1–11. o. 3
4
204
MAGYAR JOG
tésről szóló törvényt majdnem 15 évnyi előkészítés előzte meg.18 Olaszországban a 2007-ben elfogadott jogszabály alkalmazását, szakmai tiltakozásra, két évig fel kellett függeszteni, amíg 2009-ben végül elfogadták a jelenleg is hatályos rendelkezéseket.19 2009 júliusában az angol kormányzat elutasította a hatályos szabályozás opt-out rendszerré történő további bővítését.20 Az Európai Bizottság 2009 októberében elvetette az opt-out rendszert tartalmazó irányelv-tervezetét, és visszavonta ezzel kapcsolatos korábbi álláspontját.21 Magyarországon a parlament 2010-ben elfogadott egy opt-out típusú csoportper rendszert, amelyet azonban az államfő megfontolásra visszaküldött az országgyűlésnek.22 A törvény újbóli megfontolására az országgyűlés mandátumának lejárta miatt nem került sor. A csoportperrel kapcsolatos törvényhozás érdekes tapasztalata, hogy a szakmai-tudományos berkekben vagy szakmai bizottságokban kidolgozott javaslatok végül elbuknak a gazdasági lobbyérdekek által átitatott politikai szűrőn, és vagy elutasításra kerülnek (lásd Anglia és Wales23), vagy az eredetileg progresszív és működőképes javaslatnak csak egy szándékosan megcsonkított, fogyatékos változata kerül elfogadásra, amely rendkívüli módon megnehezíti, majdhogynem lehetetlenné teszi a csoportos perlés működését, illetve széles körű elterjedését (lásd: Finnország24, Franciaország25). Ezért különösen nagy a kodifikátorok felelőssége. 18 Välimäki, Mikko.: Introducing Class Actions in Finland – Lawmaking Without Economic Analysis (2007. december 13.). 1. Elérhető: http://ssrn.com/abstract=1261623. 19 Lásd 2007. december 24-i 244. számú törvény; 2009. július 23-i 99. számú törvény. Elérhető: http://www.tedioli.com/Italian_ class_action_text_english_version.pdf. 20 The Government’s Response to the Civil Justice Council’s Report: „Improving Access to Justice through Collective Actions”. 21 Lásd http://www.cdr-news.com/index.php?option=com_co ntent&view=article&id=487:barroso-suspends-eu-class-actionsagenda&catid=115:articles&Itemid=59 22 Lásd: A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. évi törvény módosításáról szóló T/11332. sz. törvényjavaslat, amelyet a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldött az Országgyűlésnek. A köztársasági elnök házelnöknek írt levele elérhető: http://www.keh.hu/kozlemenyek20100310_visszakuldes_ polgari_perrendtartas.html. A Budapesti Ügyvédi Kamara is markáns véleményének adott hangot a normaszöveggel kapcsolatban. A BÜK elnökének levele elérhető: http://www. bpugyvedikamara.hu/files/66/66685.pdf. 23 The Government’s Response to the Civil Justice Council’s Report: „Improving Access to Justice through Collective Actions”. 24 Välimäki, Mikko: Introducing Class Actions in Finland – Lawmaking Without Economic Analysis (2007. december 13.). 3. Elérhető: http://ssrn.com/abstract=1261623. 25 A jelenleg hatályos rendelkezések elfogadását megelőzően két szakmai munkacsoport is vizsgálta a csoportos igényérvényesítés meghonosításának lehetőségét a francia jogban. Az ennek eredményeként születő jelentések opt-out rendszerhez hasonló megoldás elfogadását javasolták, a jogalkotó azonban nem követte azokat. Magnier, Véronique: Class actions, group litigation & other forms of collective litigation. France. 2007. 4.
2014. 4. szám
Tekintettel arra, hogy kodifikációs szinten még nem eldöntött, vajon szükség van-e egyáltalán csoportperre, az alábbiakban röviden felvázolom az opt-out csoportper jogpolitikai indokait, megcáfolom azokat az ellenérveket, amelyek az opt-out csoportos perléssel szemben fel szoktak merülni. Az opt-in rendszerben a csoporttagok, valamilyen módon, kifejezett hozzájárulásukat kell adják a csoportperhez ahhoz, hogy az kiterjedjen rájuk. Az optout rendszereket a meghatalmazás nélküli képviseleti jog jellemzi: a csoportper az összes csoporttagra kiterjed, kivéve azokat, akik a csoportból kifejezett nyilatkozattal kiléptek (feltéve, hogy a kilépés megengedett). Az alábbiakban, javaslatomat két lépésben ismertetem. Első lépésben felvázolom, hogy miért van szükség az opt-out csoportper intézményének bevezetésére. Ezt követően, második lépésben, vázlatosan, e tudományos periodikum korlátai által megengedett terjedelemben, felvázolom a csoportper szabályozásának főbb koncepcionális kérdéseire vonatkozó javaslatom téziseit. 2. Miért van szükség csoportperre? 2.1. S zámos követelés csoportos perlés nélkül a gyakorlatban nem érvényesíthető! Számos esetben, egy jogellenes magatartás összességében hatalmas károkat okoz, azonban az egyes károsultak egyéni kára csekély. Ezeket a jogellenes magatartásokat gyakran nem követi tényleges marasztalás, mivel a követelések csak egyéni alapon lennének érvényesíthetőek, az egyéni követelések értéke azonban túl kicsi ahhoz, hogy a polgári peres úton történő érvényesítés kifizetődő legyen: a költségek meghaladják a várható hasznosságot. Ez alapvetően három okra vezethető vissza. Egyrészt, a perköltséggel kapcsolatban a kontinentális jogokban követett „a vesztes fizet” elv a gyakorlatban inkább „a vesztes sok mindent fizet” elvként működik. Nincs semmi garancia arra, hogy a bíróság a teljes költséget megítéli, illetve, hogy minden költség bizonyítható. A magyar jogban ráadásul az áthárítható ügyvédi költséget a bíróság mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.26 Amellett, hogy a pertárgy értékével történő összemérés igencsak méltánytalannak tűnik, mivel a perre a pervesztes adott okot, pont a kis értékű ügyeket lehetetleníti el. Emellett a per nemcsak anyagi költség, hanem idő, bosszúság és kényelmetlenség; ezek olyan nem vagyoni „költségek”, amelyekért a pernyertes semmilyen megtérítést nem követelhet. Másrészt, az igényérvényesítés tartalmaz bizonyos mértékű kockázatot. A tapasztalt ügyvéd tudja: általában csak „erős” és „gyenge” ügyek vannak, 100%-os ügyek az egyetemi katedrán léteznek. Még ha anyagi Elérhető: http://globalclassactions.stanford.edu/sites/default/files/ documents/France_National_Report.pdf. 26 A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet, 2. § (2) bek.
2014. 4. szám
TANULMÁNYOK
jogi szempontból 100%-osan meg is vagyunk győződve az ügy kimenetele felől, nincs garancia arra, hogy az alperes időközben nem válik fizetésképtelenné vagy hogy a végrehajtási eljárás eredményes lesz és az ítéleti marasztalás ténylegesen megfizetésre kerül. Ezek a kockázatok természetesen minden igényérvényesítés esetén felmerülnek. Kis értékű követelések esetén az ebből fakadó többletprobléma abból adódik, hogy mivel a pertárgy értéke csekély, egy elhanyagolható mértékű kockázat is negatívvá teheti a pereskedés várható hasznosságát. Tegyük fel, hogy a felperest 10 000 Ft kár érte és amennyiben perel akkor a teljes perköltség összege 1 000 000 Ft (az egyszerűség kedvéért tekintsünk el a fizetési meghagyásos eljárástól). Azt is tegyük fel, hogy a felperes keresete teljességgel megalapozott, de úgy gondolja, hogy a bizonyítás és a történeti tényállásnak a vonatkozó törvényi tényállás alá szubszumálása, valamint a végrehajtás során esetlegesen felmerülő bizonytalansági tényezők miatt azért 1% esélye van annak, hogy a pert elveszíti, illetve a követelést nem tudja behajtani. Végül a jelen példa kedvéért, a valóságtól eltérően, vélelmezzük azt is, hogy a teljes perköltséget a pervesztes fizeti. Ebben az esetben a per várható hasznossága 10 000 Ft × 99% = 9900 Ft, míg a várható költség 1 000 000 Ft × 1% = 10 000 Ft. Látható tehát, hogy egy elhanyagolható mértékű kockázat is akadálya annak, hogy a felperes pereljen, amennyiben a perköltség összege a követeléshez képest magas. Minél nagyobb a perköltség a pertárgy értékéhez viszonyítva, annál jobban kiütközik ez a kockázat. Harmadrészt, ne felejtsük el, hogy a csoporttagok jellemzően laikusok, ezért csak jogi segítséggel tudják felmérni az igényérvényesítés sikerességének esélyeit. Az informálódás költségei szintén visszatartó erőt képviselnek. Bár a polgári perjog általános megoldása szerint elvileg ez a költség is a pervesztes alperesre hárítható, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ilyen esetekben felmerülő információhiányt. A laikus jogalanyok ugyanis éppen azért kérnek jogi tanácsot, mert önmagukban nem képesek felmérni az igényérvényesítéssel kapcsolatos esélyeiket; így az informálódás szakaszában azzal kell számolniuk, hogy a jogi tanácsadást ki kell fizetniük anélkül, hogy lenne értelme a pereskedésnek. Így csekély jelentőségű követelések esetén már önmagában a jogi felvilágosítás vagy tanács kérése, illetve annak díja komoly visszatartó tényező lehet. Ennek a három szempontnak a következtében a kis értékű ügyekben gyakran elmarad a helyzet polgári jogi orvoslása; más szóval: tehetetlenségével a jog de facto a károkozónál hagyja a jogellenes magatartással elért nyereséget. 2.2. M iként teszi a csoportper lehetővé az igényérvényesítést kis értékű ügyekben? A csoportper költségmegtakarítás révén emeli ki a polgári jogi tankönyvek elefántcsonttornyából és teszi
205
valósággá az igényérvényesítést kis értékű ügyekben. Mivel az egyes egyéni követelések között, összefüggésükre tekintettel, átfedések vannak bizonyítás és jogi munka tekintetében (közös költségek), a követelések egy csokorba történő összefogása költségmegtakarítást eredményez. A közgazdaságtan ezt elsősorban az állandó költség fogalmával írja le, amely a termelés volumenétől független. Egy példával élve: az autóbuszsofőr bére és az autóbusz amortizációja lényegében független attól, hogy a buszon egy vagy negyven utas utazik. Egy utas ezt a költséget nem is fizetné meg, azonban negyven utassal (sőt még annál kevesebbel is) nyereségesen lehet megtenni az utat. Emellett a változó költségek esetén is megfigyelhető, hogy azok – bár a termelés volumenével párhuzamosan változnak – nem mindig egyenes arányban nőnek a kibocsátás növekedésével. Egy autóbusz esetén ilyen lehet az elfogyasztott benzin: az utasok és a poggyászok számának (és súlyának) növekedésével a benzinfogyasztás is növekszik, azonban nem egyenes arányban. Nézzünk egy példát arra, hogy miként teszi lehetővé az igényérvényesítést a csoportos perlés által elért költségmegtakarítás. Tegyük fel, hogy van 10 károsultunk és mindegyik károsult kára egyenként 500 ezer Ft, és egyéni perlés esetén a perrel kapcsolatos perköltség 500 ezer Ft mind a felperes, mind az alperes számára, amiből 400 ezer Ft állandó költség. A jelen példa során tekintsünk el az inflációtól, a késedelmi kamattól és a bírósági illetéktől. Tegyük fel továbbá, hogy 60% az esélye annak, hogy a felperes meg tudja nyerni a pert. Ha valaki egyedül perel, akkor a várható hasznosság 300 ezer Ft (500 ezer × 60%), míg a várható kiadás – vélelmezve, hogy a pervesztes viseli az egész perköltséget, így a pernyertes költségeit is – 400 ezer Ft ([2 × 500 ezer] × 40%). Látható, hogy a várható bevételek és a várható költségek különbsége negatív, tehát nem és�szerű perelni. Ha azonban mind a 10 károsult együtt perel, akkor az ügyvédi költség nem nő jelentősen (400 ezer Ft [csoport állandó költségei] + 100 ezer Ft × 10 [csoport változó költségei] + 500 ezer Ft [alperes költségei] = 1900 ezer Ft) és természetszerűleg a pereskedés várható költsége sem nő egyenes arányban (1900 ezer Ft × 40% = 760 ezer Ft). Ugyanakkor a per várható hasznossága már a tízszeresére növekszik (500 ezer Ft × 60% × 10 = 3000 ezer Ft). Ilyen körülmények között már ésszerű perelni, mivel a per várható haszna pozitív. Ez természetesen nem állna fenn, ha az állandó költségek aránya nem lenne számottevő. Mindez arra is utal, hogy a csoportos perlés akkor hatékony, ha a közös kérdések aránya nagy. Felmerülhet, hogy a magyar jogban van lehetőség az állandó költségek megosztására próbaper keretében. Egy lelkes csoporttag bizonyos közös kérdésekben ítéletet „ér el”, így a többi csoporttag – még ha nem is a jogerőhatás miatt – már azzal a bizonyossággal indíthat pert, hogy az érintett jogszabályt az adott módon kell értelmezni, egy adott magatartás jogellenesnek minősül,
206
MAGYAR JOG
egy adott tény adott bizonyítási eszközzel bizonyítható stb. A próbaper azonban távolról sem helyettesítője a csoportos perlésnek, mert az előbbi lényegében potyázásra épül. A közgazdaságtan ezt úgy hívja, hogy külső gazdasági hatás. Ebben az esetben pozitív külső gazdasági hatásról beszélhetünk: az én erőfeszítésem másoknak előnyt okoz; teszem hozzá: anélkül, hogy ők az én költségeimhez hozzájárulnának. Ezzel nem az a legnagyobb probléma, hogy az a per, amelynek megindítását a magam részéről kifizetődőnek tartottam, másoknak ingyenes előnyt okoz. Az igazi probléma akkor merül fel, amikor a próbaper megindítása csoportszinten kifizetődő lenne, azonban egyéni szinten nem az; és mivel a perindítással kapcsolatos döntésem meghozatala során, hacsak altruista szándékok nem vezetnek, csak a belső gazdasági előnyöket veszem figyelembe (hiszen a külső gazdasági előny másé, nem az enyém), ezért a perindítás elmarad. Visszautalva a buszos példára, a próbaper olyan, mintha azt mondanánk: az utazás megvalósítható mindenki számára; ha az egyik utas kifizeti az út teljes költségét, akkor a másik 39 utas szívesen felszáll a buszra és így a célállomásra negyvenen fognak odaérni. Ebben a konstrukcióban a busz aligha fog elindulni, azt az esetet leszámítva, amikor az egyik utasnak egyéni szinten kifizetődő a teljes költség viselése mellett is igénybe venni a személyszállítási szolgáltatást. Vagyis a próbaper közgazdasági értelemben akkor működik, ha a felperes számára a perlés egyéni szinten kifizetődő, a külső gazdasági hatás csak a per egyik „mellékterméke”. 2.3. Miért nem valósul meg a csoportos perlés magától? Felmerülhet, hogy miért nem valósul meg a csoportos perlés magától, spontán módon, hogyha ennyire hatékony. A magyar jog ugyanis az önszerveződést nem zárja ki: pertársaságot lehet alakítani, vagy a követeléseket egy jogalanyra (gazdasági társaságra, társadalmi szervezetre) lehet engedményezni, ezt követően pedig a követelésösszesség érvényesíthető. Sajnos ezek a jogintézmények csak elvi lehetőséget jelentenek, és ahogy azt a gyakorlat is visszaigazolja: kis értékű ügyek csoportos érvényesítésére nem alkalmasak. Ennek alapvetően három oka van. Egyrészt, a csoportos perlés hatalmas szervezési költségekkel és erőfeszítésekkel járhat. A csoport megszervezésének költségei, bár igényérvényesítési költségek, nem részei a perköltségnek, így nem háríthatók át. Bár nincs ezzel kapcsolatban bírósági gyakorlat, elég valószínűtlen, hogy a bíróság ettől eltérő értelmezést fogadna el. Másrészt, nem rendezett a kockázati prémium problémája. A csoportképviselő – legyen az akár társadalmi szervezet, akár valamelyik aktív csoporttag – a csoportos perlés tekintetében sajátos helyzetben van, ugyanis másért vállal kockázatot. Az egyéni igényérvényesítő maga vállal kockázatot, abban a tudatban,
2014. 4. szám
hogyha nyer, akkor költségeit megtérítik, míg a marasztalás következtében – legalábbis a nem-perléshez képest – nyereségre tesz szert. A perlés kockázatát az ügy érdemében születő marasztalás kompenzálja. A csoportképviselő azonban úgy viseli a perlés kockázatát – vagyis annak veszélyét, hogy költségei nem térülnek meg, sőt, a másik fél költségeit is meg kell térítenie –, hogy pernyertesség esetén semmilyen nyereségre nem számíthat, kivéve, ha a csoportképviselő a tagokkal ettől eltérő megállapodást kötött, ami a hallgatólagos részvételen alapuló opt-out perlés esetén nem megvalósítható. Más szóval: ő vagy veszít az ügyön vagy – legjobb esetben – nem merül fel kára. Természetesen nem vonható kétségbe, hogy egy társadalmi szervezet, egy csoporttag vagy egy ügyvédi iroda vállalhat pro bono, a köz érdekében ilyen költségeket és kockázatokat. Ez azonban nem egy fenntartható rendszer; még társadalmi szervezetek esetén sem, mivel az ő vonatkozásukban is elvárás, hogy ne működjenek veszteségesen. Harmadrészt, a pertársaságot nem arra találta ki a jogalkotó, hogy tömeges számú felperes együtt pereljen és egységesen jelenjen meg egy eljárásban. A pertársaság intézménye lényegében csak akkor merülhet fel a csoportos perlés eszközeként, ha a felek ugyanazt a jogi képviselőt bízzák meg; ha mindegyiküknek külön jogi képviselője lenne, akkor valószínűleg nem merülne fel a csoportper iránti igény. Ez azonban lényegében kezelhetetlen problémákhoz vezethet. Ismerjük a mondást: nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Az ügyvéd esetén azt mondhatnánk, hogy nem könnyű egyszerre több felet képviselni, még akkor sem, ha közöttük lényegében nincs érdekellentét. Több száz megbízó kioktatása, utasítási joga, tájékoztatása megoldhatatlan képviseleti és szervezési problémákat vethet fel. Az opt-in rendszert bevezető európai megoldásoknak pontosan az az egyik fő hozzáadott értéke, hogy a jogi képviseletet mint csoportképviseletet „centralizálják”. 2.4. M iért indokolt az opt-out rendszert bevezetni a kis értékű ügyek vonatkozásában, miért nem „elegendő” az opt-in megoldás? Az opt-in rendszernek, a pertársaság és az engedményezés intézményeihez képest, kétségtelenül megvannak az előnyei. A fentiekben kifejtetteknek megfelelően, az opt-in rendszer „centralizálja” a csoportpert, csökkenti a szervezési költségeket és nehézségeket. Az optout rendszer azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb költségcsökkenéssel jár, mint az opt-in rendszer. Emellett a tapasztalat azt mutatja, hogy kis értékű ügyek esetén a csoporttagok érdekeltsége és költségvállalási hajlandósága (ideértve a kényelmetlenségek vállalását) olyan alacsony, hogy a csoportperrel kapcsolatos információ-szerzés és a „belépés” adminisztrálása is számos csoporttagot visszatarthat a csatlakozástól. Emellett a csoportképviselő oldalán rendkívüli költségeket és nehézségeket vethet fel a csoporttagok elérése,
2014. 4. szám
TANULMÁNYOK
tájékoztatása a csoportperről és csatlakozásra történő felhívása. Az opt-out rendszer hatalmas előnyeivel szemben pedig, az alábbiakban kifejtetteknek megfelelően, lényegében nem áll fenn olyan plauzibilis ellenérv vagy hátrány, amely ezeket az előnyöket ellensúlyozná. 3. A z opt-out rendszerrel szembeni ellenérvek cáfolata Az opt-out rendszerrel, sőt, általában a csoportperrel kapcsolatban számos tévhit és mítosz él Európában. Sajnos ezek az Európai Bizottság ajánlásában is megjelennek.27 Érdemes ezekre preventív céllal reagálni. 3.1. Alkotmányossági kifogások Az opt-in rendszer önmagában nem vet fel alkotmányossági aggályokat. Az opt-out modellel szemben gyakran felmerül érvként, hogy a „meghatalmazás nélküli képviseleti jog”, amely az opt-out rendszert jellemzi, alkotmányosan kifogásolható lehet, mivel elvonja a fél rendelkezési jogát. A rendelkezési jog ugyanis annak eldöntését is magában foglalja, hogy a fél indít-e pert vagy sem. Az Alkotmánybíróság még nem vizsgálta a csoportos igényérvényesítést a rendelkezési jog összefüggésében, azonban a régi Alkotmány alapján, más összefüggésekben, vizsgálta a meghatalmazás nélküli képviseleti jog viszonyát a fél rendelkezési jogához. A 8/1990. (IV. 23.) AB határozatban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a korábbi munkajogi kódex, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény azon rendelkezését, amelynek értelmében a szakszervezet „a munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében – nevében és helyette – külön meghatalmazás nélkül is eljárhat”. Az Alkotmánybíróság szerint ez a rendelkezés sérti a munkavállaló rendelkezési jogát, amely az emberi méltósághoz való jog szerves része. A csoportos igényérvényesítés tekintetében igencsak tanulságos, hogy nem a vélelmezett meghatalmazás, hanem a kényszerű képviseleti jog (olyan ex lege képviseleti jog, amelyet a fél nem tud megszüntetni) volt az a jellemző, amely az alkotmányjogi aggályokat kiváltotta.28 Emellett az Alkotmánybíróság arra is utalt, hogy nem minden kényszerű képvi27 A Bizottság ajánlása (2013. június 11.) az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről. HL L 201., 2013.07.26., 60– 65. o., 15. preambulum-bekezdés. 28 Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy „a sérelmezett rendelkezés alapján (…) nem zárható ki, hogy a szakszervezet a dolgozó kifejezett akarata ellenére is éljen képviseleti jogával. A rendelkezési jog megsértésének potenciális lehetőségét önmagában az sem küszöböli ki, hogy a meghatalmazás nélküli eljárásnak a dolgozó érdekében kell történnie, hiszen a szakszervezet csak vélelmezi az egyes dolgozók érdekeit.”
207
seleti jog tekinthető szükségszerűen alkotmányellenesnek.29 Ugyanezt az értelmezési irányvonalat követi az 1/1994. (I. 7.) AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság „az ügyész [polgári eljárásban fennálló] általános perindítási, fellépési, fellebbezési és a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló általános indítványozási jog[át]” nyilvánította alkotmányellenesnek. Tekintettel arra, hogy „az önrendelkezési jog (…) jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja”, ez utóbbi elvonása sérti a fél rendelkezési jogát, így ezt a jogkorlátozást az Alkotmány 8. § (2) bekezdés szerinti szükségességi–arányossági tesztnek kell alávetni. Alkotmányosan indokolt kivételektől eltekintve, senkinek sincs tehát joga ahhoz, hogy más jogát – a jogosult akaratától függetlenül – bíróság elé vigye. Az olyan szabályozás, amely a közvetlenül érdekelt, ún. materiális fél akaratától függetlenül, sőt annak ellenére is általában teszi lehetővé más számára a bíróság »igénybevételét«, a jogok és kötelezettségek bíróság elé vitelét, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított alapjogot sérti, mert az alkotmányos indokok hiányában eleve nem lehet e jog sem szükségszerű, sem arányos korlátozása.” Az Alkotmánybíróság számára minden bizonnyal nem önmagában a meghatalmazás nélküli képviselet, hanem a kényszerű képviselet jelentette az antipátia legfontosabb forrását, amelynek alapján az ügyész „az egyén kifejezett akarata ellenére is” élhetett keresetindítási jogával. A fontos állami vagy gazdasági érdekre történő hivatkozás nem volt elegendő ahhoz, hogy az ügyész diszkrecionális jogát indokolttá tegye. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem talált kivetnivalót abban, ha az ügyészt, arra tekintettel, hogy a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes, keresetindítási jog illeti meg.30 Ezt az önrendelkezési jog „elkerülhetetlen korlátozás[ának]” minősítette, megállapítva: „[a] jogérvényesítésre, illetőleg a jogok védelmének biztosítására képtelen fél alanyi jogainak oltalmazása az állam alkotmányos kötelezettsége. Az államnak tehát gondoskodnia 29 „A dolgozó rendelkezési joga megsértésének veszélye a kifogásolt szabály alkalmazása során az adott szakszervezethez nem tartozó dolgozó egyéni ügyeiben a legnagyobb. Ezért elsősorban erre tekintettel volt szükséges a rendelkezés megsemmisítése. Ugyanakkor a hatályon kívül helyezés következtében a szakszervezeti képviseletnek kizárólagos meghatalmazásos módja maradt a törvényben. Ha a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga tagjai ügyeiben, illetve olyan jogosultságok esetében, amelyről a dolgozó érvényesen egyáltalán nem mondhat le, indokoltnak mutatkozik, ezt a joghézagot új jogalkotással szükséges rendezni.” 30 A határozat meghozatalakor hatályos Pp. 2/A. § (1) bekezdés az ügyészi keresetindítás két esetéről rendelkezett. „Az ügyész [egyrészt] keresetet indíthat fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg [másrészt] ha a jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem képes, valamint a per bármely szakaszában felléphet a törvényesség érdekében.” Az Alkotmánybíróság csak az első esetet találta alkotmányellenesnek, a második esetkört azonban alkotmányosan indokoltnak tartotta.
208
MAGYAR JOG
kell arról, hogy ilyen esetben valamely szerve az egyén jogainak védelme érdekében fellépjen.” Az Alkotmánybíróságnak a régi Alkotmány alapján követett gyakorlatából kiindulva megállapítható, hogy a meghatalmazás nélküli képviselet főszabály szerint, sértheti az egyén önrendelkezési jogát, azonban ez összhangban van az Alaptörvénnyel, amennyiben azt alkotmányosan elfogadható indokok támasztják alá. Különösen aggályos, ha a képviseleti jog a fél kifejezett akarata ellenére fennáll (kényszerű képviseleti jog). Önmagában a fontos állami és társadalmi érdekre történő puszta hivatkozás nem tekinthető alkotmányosan elfogadható indoknak, azonban képviseleti jog megállapítása arra az esetre, ha a fél jogainak védelmére nem képes, alkotmányosan elfogadható, feltéve, hogy ez nem eredményez kényszerű képviseleti jogot (azaz az eljárásra a fél kifejezett akarata ellenére nem kerülhet sor). Ennek megfelelően egy meghatalmazás nélküli képviseleti jogon alapuló rendszer, szemben az opt-in modellel, főszabály szerint, felvethet aggályokat az önrendelkezési joggal kapcsolatban, azonban alkotmányosan indokolt lehet, amennyiben olyan követelésekre vonatkozik, amelyeket – értékükre tekintettel – amúgy nem érvényesítenének. Ezért a fél hozzájárulása vélelmezhető, valamint a képviseleti jog nem kényszerű, ha a feleket az eljárásról megfelelően tájékoztatják és azok a csoportból kiléphetnek (opt-out rendszer). Az azonban kétségkívül nem állítható, hogy a követelés értékére tekintet nélkül létrehozott opt-out csoportper mentes lenne az alkotmányjogi aggályoktól. 3.2. A csoportper idegen a magyar (és a kontinentális) jogi tradícióktól! Ez az általános megállapítás lényegében nem igaz. Az opt-in rendszer vonatkozásában fel sem merülhet, hogy az idegen lenne a kontinentális jogi tradícióktól, mivel itt a csoportper a fél rendelkezési joga alapján jön létre, az EU-jog ismeri a csoportpert – bár ez marasztalás céljára nem, csak megállapítás és eltiltás céljából alkalmazható31 – és a tagállamok mintegy felében van specifikus csoportper-szabályozás.32 Az opt-out rendszer valóban több szempontból „kisebbségi álláspontnak” tekinthető, de semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy teljesen idegen lenne akár a ma31 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról, HL L 110, 2009.05.01. 30–36., amely módosításaival egységes szerkezetben kodifikálta az Európai Parlament és a Tanács 1998. május 19-i 98/27/EK irányelvét a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról, széles körű csoportos perindítási jogosultságot ruház a tagállami közigazgatási szervekre és fogyasztói érdek-képviseleti szervezetekre a fogyasztóvédelem területén kibocsátott uniós irányelvek megsértése esetén. 32 Lásd Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei II. A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 11. sz. 121–152.
2014. 4. szám
gyar jogtól, akár a kontinentális jogoktól általában. Az Európai Unióban jelenleg hat olyan tagállam van, ahol pénzbeli marasztalás vonatkozásában lehetőség van optout rendszerben működő csoportper indítására: Dánia33 és Norvégia,34,35 Egyesült Királyság36, Portugália37, Spanyolország 38 és Magyarország 39. Ez a tagállamok 21,43%-a; igaz, hogy ezek nem különösebben hatásosan működő rendszerek, azonban rámutatnak arra, hogy az opt-out olyannyira nem idegen Európától, hogy az EU tagállamainak több mint egyötödében ez egy létező megoldás. Egy korábbi írás konklúziójára utalva, ha valaki idegenkedik az amerikai opt-out csoportpertől, jobb, ha tudja: „az amerikaiak már a spájzban vannak!”40 Fontos hangsúlyozni, hogy Európa egyik opt-out rendszere éppen Magyarországon található,41 még akkor is, ha ezt a mechanizmust marasztalás céljából, bár erre lehetőséget ad, még sohasem alkalmazták. Semmilyen új szabályozási megoldásról nem beszélhetünk tehát. Ebben a vonatkozásban a gondolatainkat megbéklyózó tradícióra hivatkozni, legjobb esetben is, elavult. Emellett az EU-jog42, ugyan nem pénzbeli marasztalás, hanem megállapítása és eltiltás követelése esetén, kényszerű képviseleten alapuló rendszert hoz létre: vagyis nemcsak hogy nem szükséges a csoporttagok hozzájárulása, hanem a csoporttagok lényegében ki sem léphetnek. Elég visszás lenne azzal érvelni, hogy általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása esetén a kényszerű képviseleti jog legitim, míg pénzbeli marasztalás esetén már elfogadhatatlan. A tradíciókra hivatkozó érveléssel kapcsolatban ide kívánkozik egy megjegyzés. Egy új szabályozási megoldás bevezetése ellen azzal érvelni, hogy ez a megoldás újszerű (ergo: nem jó), nos, a legkevésbé sem tekinthető a racionális vita részének. A csoportos perlés egy újszerű jogintézmény, ettől függetlenül szükséges megvizsgálni, hogy melyek ennek a jogintézménynek az előnyei és hátrányai. Igencsak groteszk lenne azzal érAdministration of Justice Act, 254a–254e. § Dispute Act, 35. Fejezet. 35 Dániában és Norvégiában a szabályozás a bíróra bízza, hogy opt-in vagy opt-out rendszerben engedélyezi a csoportpert. 36 Andrews, Neil: Multi-party proceedings in England: representative and group actions. In: Duke Journal of Com parative and International Law, 2001. XI. évf. 251–252.; Sherman, Edward F.: Group litigation under foreign legal systems: variations and alternatives to American class action. In: DePaul Law Review, 2002. LII. évf. 401–432. 37 83/95. sz. törvény az Acção Popular-ról 38 Spanyol Polgári Perrendtartás, 11. §. 39 Tpvt. 92. §; Fogyasztóvédelmi törvény, 38–38/A. §. 40 Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei II. A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 11. sz. 138–143. 41 Tpvt. 92. §; Fogyasztóvédelmi törvény, 38–38/A. §. 42 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról, HL L 110, 2009.05.01. 30–36. 33
34
2014. 4. szám
TANULMÁNYOK
velni egy új jogintézmény bevezetése ellen, hogy az nem része a hatályos szabályozásnak. A ma reformja a holnap tradíciója. Bár gyökerei az equity-ig nyúlnak vissza,43 a class action jogintézményét 1938-ban emelték be az USA szövetségi polgári eljárásjogába, majd a vonatkozó szabályokat jelentősen és átfogóan módosították egy 1966-os novellával, illetve kisebb módosításokat eszközöltek rajta 2003-ban.44 Azt mondhatjuk, hogy az USA-ban a csoportper ma ismert modelljét 1966-ban „véglegesítették”, mivel a csoportperek mai mértékben tömeges elterjedését az 1966-os reform tette lehetővé.45 Erre a szabályozásra ma úgy tekintünk, mint amerikai tradícióra (szemben a kontinentális tradícióval). 3.3. A csoporttagok azonosítása komplikált, nagyon körülményes megállapítani és bizonyítani, hogy ki a csoporttag A gyakorlatban a csoportos perlés számos tömeges károkozás esetén nem kivitelezhető. Ez vitathatatlan. Előfordul, hogy csak a csoportot ért összkárt tudjuk meghatározni, a csoporttagok egyéni kárát azonban nem. Előfordulhat, hogy a csoport nem határozható meg olyan pontossággal, mint amilyet a gyakorlati szempontok indokolnának. Előfordulhat, hogy bár jogilag pontosan meg tudjuk határozni a csoportot (például taxi szolgáltatások magáncélú igénybe vevői 2013. január 1. és december 31. között), azonban teljesen életszerűtlen, hogy a csoporttagok egyéni követeléseiket (taxi szolgáltatás igénybevétele) bizonyítani tudnák, mivel döntő többségük nem őrzi meg az ennek igazolásához szükséges blokkot, számlát stb. A csoportper tehát nem egy könnyű műfaj és nagyon sok esetben nem is kivitelezhető. Ettől azonban még indokolatlan lemondanunk azoknak a helyzeteknek az orvoslásáról, amikor a csoportper működik. Vannak olyan tömeges károkozások, ahol a csoport definiálható, az egyéni követelések azonosíthatóak, számszerűsíthetőek, a csoporttagság feltételei meghatározhatóak. Semmi sem indokolja, hogy az ocsúval a búzát is elégessük. Amennyiben egy halálos betegségnek kizárólag egy gyógymódja van, amely azonban csak 20%-os eredményességet mutat fel, kétlem, hogy ésszerűnek tekinte43 Black’s Law Dictionary (8th ed. 2004), class action.; American Jurisprudence, Thomson/West. 2005, § 1782.; Montgomery Ward & Co. v Langer, 168 F2d 182, 187 (1948). 44 Dumain, Sanford P.: Recent amendments to Rule 23. Current Developments in Federal Civil Practice 2005. Litigation and Administrative Practice Course Handbook Series. Practising Law Institute. Litigation. 2005. 221–248.; Cooper H. Edward: Federal class action reform in the United States: past and future and where next? Defense Counsel Journal, 2002. LXIX. évf. 432–440; American Jurisprudence, Thomson/West. 2005, § 1782, 1791. 45 Lásd például Nicholas M. Pace: Class actions in the United States of America: an overview of the process and the empirical literature. 2. Elérhető: http://globalclassactions.stanford.edu/ sites/default/files/documents/USA__National_Report.pdf
209
nénk, amennyiben valaki megszüntetné ennek az eljárásnak az igénybe vehetőségét, mert az esetek 80%-ában nem hatásos; sokkal inkább az eljárás továbbalkalmazása lenne ésszerű, mivel a betegeknek legalább a 20%át megmenti. 3.4. A csoportper robbanásszerűen növelné a perek számát és zsarolási lehetőséget adna a csoportképviselők számára (zsarolási potenciál) Talán a legközkeletűbb félreértés, hogy az opt-out csoportper – akárcsak az USA-ban – robbanásszerűen növelné a perek számát és lehetővé tenné a követelések tömegét aggregáló csoportképviselők számára, hogy tisztességtelen egyezségeket „zsaroljanak ki” az alperesektől. Ezek a félelmek teljes mértékben megalapozatlanok. Az amerikai perrobbanás (litigation boom) és a csoportképviselő állítólagos zsarolási potenciálja (blackmailing potential), valamint a csoportper között inkább korreláció, mint ok-okozati összefüggés van. A USA-ban a nagyszámú csoportper nem magának az opt-out szabálynak, hanem annak a szabályozási és társadalmi környezetnek köszönhető, amely ezt a modellt körülveszi.46 Az opt-out szabály mellett az USA joga, többek között ismeri a büntető és többszörös kártérítést,47 az ún. „amerikai szabály” értelmében az ügyvédi költség tekintetében nem érvényesül a „vesztes fizet” elve, hanem mindegyik fél fizeti a saját jogi képviselőjét a per kimenetelére tekintet nélkül.48 Statisztikai adatok igazolják, hogy az amerikai társadalom sokkal pereskedőbb, mint az európai;49 a peres ügyvédi praxisok felperesi oldalon többnyire sikerdíjra épülnek és az ügyvédi irodák vállalkozói modell szerint működnek,50 46 A statisztikai adatok részletes ismertetését és elemzését lásd Nagy Csongor István: Comparative collective redress from a law and economics perspective: without risk there is no reward! In: Columbia Journal of European Law, 2013. 19. évf. 3. sz. 490–495 47 Black’s Law Dictionary (8th ed. 2004), damages és punitive damages.; BMW of North America, Inc. v Gore, 517 U.S. 559, 116 S.Ct. 1589 (1996).; Cooper Indus. v Leatherman Tool, 532 U.S. 424, 432, 121 S.Ct. 1678, 1683 (2001). 48 Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei II. A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 11. sz. 96–98. 49 Lásd Marie Gryphon: Assessing the Effects of a “Loser Pays” Rule on the American Legal System: An Economic Analysis and Proposal for Reform. In: Rutgers Journal of Law & Public Policy, 2011. 8. évf. 567.; Barry J. Rodger: Editorial – Private Enforcement and Collective Redress: The Benefits of Empirical Research and Comparative Approaches. In: Competition Law Review, 2011. 8. évf. 1. 50 Lásd Alexander, J. C.: An introduction to class action procedure in the United States. Paper for Conference “Debates over group litigation in comparative perspective.” Geneva, 21–22 July 2000. 12. Elérhető: http://law.duke.edu/grouplit/papers/ classactionalexander.pdf . Bár az ügyvédi reklámot az Európai
210
MAGYAR JOG
amelyben az irodák perekbe fektetnek be pénzt és munkaórákat, ezáltal – megfelelő kockázati prémium fejében – átvállalják a pereskedés kockázatát a felektől. Azt mondhatjuk, hogy az USA-ban az állítólagos perrobbanás és zsarolási potenciál ugyanannyira jellemzi az egyéni kereseteket, mint a csoportos pereket. Ez az amerikai rendszer általános és nem a csoportper specifikus jellemzője. A fenti tételt igazolják vissza a statisztikai adatok. Az Európai Unióban opt-out rendszer érvényesül, illetve opt-out rendszer is érvényesül Dániában, az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Norvégiában, Portugáliában és Spanyolországban. Bár az opt-out szabály hol hosszabb, hol rövidebb ideje rendelkezésre áll, sehol sem következett be perrobbanás, sőt még csak „perpukkanás” sem.51 Az opt-out működése teljesen más a kontinentális jogi és társadalmi környezetben, mint az USAban. De ugyancsak tanulságos Ausztrália52 és Kanada53 példája. Ezekben az országokban több tagállamban, illetve szövetségi szinten is bevezették a csoportper intézményét anélkül, hogy perrobbanásra került volna sor.54 Végül ne felejtsük el, hogy nem Európa az egyetlen világrégió, ahol a csoportpert egy civiljogi környezetbe kell beilleszteni; erre számos latin-amerikai országban is sor került.55 Unió számos tagállama tiltja vagy korlátozza, az elmúlt időszakban több jogrendszerben is eltörölték ezeket a tilalmakat vagy enyhítették őket. Lásd Communication from the Commission – Report on Competition in Professional Services. COM/2004/83 final. 14.; Stephen, Frank H. – Love, James H.: Regulation of the Legal Profession. Encyclopedia of Law and Economics. III. kötet. (The Regulation of Contracts), Cheltenham, 2000. 987–1017. 51 Nagy Csongor István: Comparative collective redress from a law and economics perspective: without risk there is no reward! In: Columbia Journal of European Law, 2013. 19. évf. 3. sz. 490–493. 52 Ausztráliában a csoportos pertársaság intézményét 1992ben vezették be a szövetségi jogba. Federal Court of Australia Amendment Act 1991 (No. 181 of 1991). Lásd Clark, S. Stuart – Harris, Christina: Multi-plaintiff litigation in Australia: a comparative perspective. In: Duke Journal of Comparative and International Law, 2001. XI. évf. 289–320. 53 Kanada számos állama bevezette a csoportos pertársaság intézményét, így British Columbia, Class Proceeding Act 1995, S.B.C. ch 21 (1995), Ontario, Class Proceeding Act 1992, S.O. ch 6 (1992), Quebec, Quebec Civil Code, Book IX., Newfoundland & Labrador, Class Actions Act, S.N.L., ch. C-18.1 (2001) (Newfoundland & Labrador), és Saskatchewan, The Class Actions Act, S.S., ch. C-12.01 (2001) (Saskatchewan). A class action jogintézményét a szövetségi bírósági szabályok (Federal Court Rules) is tartalmazzák, Federal Court Rules, Part 4, 299.1–42. 54 A statisztikai adatok részletes ismertetését és elemzését lásd Nagy Csongor István: Comparative collective redress from a law and economics perspective: without risk there is no reward! In: Columbia Journal of European Law, 2013. 19. évf. 3. sz. 493–495. 55 Lásd Antonio Gidi: Class Actions in Brazil – A Model for Civil Law Countries. In: American Journal of Comparative Law, 2003. 51. évf. 311–408.; Antonio Gidi: The Recognition of U.S. Class Action Judgments Abroad: the Case of Latin America. In: Brooklyn Journal of International Law, 2012. 37. évf. 3. sz. 901– 940.
2014. 4. szám
Az európai félelem szerint a csoportképviselő sok kis értékű követelés egy csokorba fogásával olyan követelésösszességet állít össze, amelynek súlyával még megalapozatlan ügyekben is kizsarolhat valamilyen tisztességtelen egyezséget az alperestől. Ez a zsarolási potenciál azonban illúzió. Egy egymilliárd forintnyi össz követelést érvényesítő csoportképviselőnek pontosan annyi zsarolási pontenciálja van, mint egy egymilliárd forintnyi egyéni követelést érvényesítő képviselőnek. Ha az európai szereplő az amerikai rendszerben zsarolási potenciált lát, az nem a csoportpernek, hanem azoknak az általános alkalmazási körű intézményeknek a következménye, amelyek az amerikai rendszert általában jellemzik. Például az ügyvédi költség amerikai szabálya miatt az alperes számára sokkal vonzóbb alternatíva az egyezség, még a kevésbé megalapozott követelések esetén is, mivel a hatalmas ügyvédi költséget akkor is viselnie kell, ha egyébként megnyeri a pert és a követelést elutasítják. Ha egyezséget köt, megspórolhatja az ügyvédi költséget. Emellett a büntető kártérítés (punitive damages), illetve a háromszoros kártérítés (treble damages) a perrel kapcsolatos várható költségeket megsokszorozhatja. Tegyük fel, hogy a felperes és az alperes pereskedéssel kapcsolatos költsége 200 000–200 000 USD, amelyet az amerikai rendszerben a per kimenetelére tekintet nélkül viselniük kell. A pertárgy értéke pedig 1 000 000 USD és a felperesnek csak elhanyagolható, mintegy 10% esélye van arra, hogy a pert megnyeri. Azt is vélelmezzük, hogy a felperes az antitröszt szabályok megsértése miatt perel, így az amerikai versenyjog biztosítja a számára a háromszoros kártérítés lehetőségét, emellett, a főszabálytól eltérően, a pervesztes alperes köteles megtéríteni a felperes ésszerű ügyvédi költségeit (vagyis a költségáthárítás egyirányú).56 Ennek megfelelően, (ha a bírósági illetéket, az inflációt és az eljárás lefolyásának idejét elhanyagolhatónak tekintjük), egy racionális felperes, illetve annak jogi képviselője az alábbi módon számszerűsíti a pereskedéssel kapcsolatos döntést. Adott 200 000 USD költség, azonban a per várható haszna, azaz a pertárgy értékének a szorzata a sikeres pereskedés valószínűségével, 320 000 USD ([1 000 000 USD × 3 + 200 000 USD] × 10%). A pereskedés választása tehát egy racionális döntés, amelynek értéke pozitív (320 000 USD – 200 000 USD = 120 000 USD). Az alperesnek a pereskedés során szintén számolnia kell 200 000 USD ügyvédi költséggel. Emellett azonban nem várhat semmilyen bevételt, hiszen ha meg is nyeri a pert, annak csak az a hozadéka, hogy nem kell kártérítést fizetnie; mindazonáltal 10% esélye van annak, hogy 3 × 1 000 000 USD kártérítést, valamint 200 000 USD felperesi ügyvédi költséget kell fizetnie. A pereskedés értéke tehát a számára –320 000 USD plusz saját ügyvédi költség, vagyis összesen –520 000 USD. Az alperes számára tehát a pereskedés várható vesztesége a pertárgy értékének arányában igencsak számottevő, annak 56
15 U.S.C. § 15.
2014. 4. szám
TANULMÁNYOK
ellenére, hogy 90%-os a valószínűsége annak, hogy a pert megnyeri. Ilyen körülmények között a felek egyezségre fognak törekedni, ahol a felperes nem fogad el 120 000 USD-nál kevesebbet, míg az alperes nem hajlandó 520 000 USD-nál többet fizetni. Az, hogy men�nyi lesz a konkrét kártérítési összeg, már a felek tárgyalási képességein múlik. Ha az arányokat nézzük, akkor látszik, hogy a fenti példában az alperes az egyezségben racionálisan lényegében a követelés több mint 50%-ának megfelelő kártérítést is vállalhat úgy, hogy a felperes pernyertességének esélye mindössze 10%. Ha a fenti példát kontinentális jogi környezetbe ültetjük át, akkor látható, hogy ilyenkor a csekély megalapozottságú keresettel rendelkező felperes számára a pereskedés nem racionális alternatíva. A felperes számára ugyanis a per várható haszna 100 000 USD (1 000 000 USD × 10%), míg 90% esélye van annak, hogy viselnie kell mind a saját, mind pedig a pernyertes alperes perköltségét (400 000 USD × 90% = 360 000 USD). Látható tehát, hogy a felperes számára a per értéke negatív (100 000 USD – 360 000 USD = –260 000 USD), ami a háromszoros kártérítés hiányának, valamint a perköltség viselésére vonatkozó európai szabálynak a következménye. 4. Javaslat a csoportper honi szabályozási koncepciójának főbb téziseire 4.1. A z opt-out modell bevezetése kis értékű ügyek esetén, ezt meghaladóan az opt-in rendszer alkalmazása Kis értékű ügyekben lehetővé kell tenni az opt-out rendszerben történő perindítást. Kis értékű ügy az, amelyet a csoporttagok döntő része egyénileg nagy valószínűséggel nem érvényesítene. Ez az értékhatár meghatározható törvényileg vagy bírói mérlegelés alapján. Az ezt az értékhatárt meghaladó ügyekben indokolt az optin rendszer bevezetése. 4.2. Költségek és finanszírozás A csoportper legnagyobb akadályát a hatályos jogszabályi környezetben a csoportos perléssel kapcsolatos költségek, illetve azok rendezetlensége jelenti. Egyrészt, a csoport megszervezésével kapcsolatos költségek nem részei a perköltségnek. Másrészt ebből kifolyólag, a csoport-szervezés költségei nem átháríthatóak. Harmadrészt, a csoportképviselő oldalán hatványozottan felmerül a kockázati prémium problémája. Még ha a csoport-szervező tevékenysége nem is irányul nyereségszerzésre, az ő vonatkozásában is érvényes az a megállapítás, hogy egy biztos kiadás és egy bizonytalan bevétel közé akkor tehető egyenlőségjel, ha ez utóbbi kompenzálja a kockázatvállalást. Természetesen nem vonható kétségbe, hogy egy csoportképviselő altruista megfontolásokból és nem közgazdasági racionalitás alapján indít csoportpert. Sőt, Európában elsősorban a társadalmi szervezeteket tekin-
211
tik potenciális csoportképviselőknek, amelyek fogalmilag nem nyereségorientáltak. Bizonyos mértékű kockázati prémium biztosítása azonban ebben az esetben is szükséges, mivel csak így biztosítható az adott társadalmi szervezet gazdálkodásának fenntarthatósága. A fentiek alapján indokolt a csoport-szervezési költségeket a perköltség részévé tenni és azokra is kiterjeszteni a „vesztes fizet” elvét. A perköltség viselésének alapelve, hogy a perköltséget annak kell állnia, aki a perre okot adott. Ez az elv ugyanúgy vonatkozik a csoportszervezési költségekre is. A csoport-szervezési költségeket indokolt átalányköltségként meghatározni, tekintettel a számítási nehézségekre és bizonytalanságokra. A perköltség esetén a költségek összesítése általában viszonylag egyszerű, bár azok elfogadhatóságának mérlegelése természetesen ennél összetettebb gondolati feladatot jelenthet. A bírósági illeték, a készkiadások, az ügyvédi munkadíj ös�szeadása nem teszi szükségessé átalány alkalmazását. A csoport-szervezés költsége azonban csak részben áll készkiadásokból és megbízási díjakból, további összetevője a csoportképviselő alkalmazottainak munkaidőráfordítása, a felhasznált számítástechnikai eszközök amortizációja, az irodabérlet arányos része stb. Mindezek a nehézségek csoport-szervezési átalányköltség megállapítását teszik indokolttá. A kockázati prémium meghatározható a pertárgy értékének százalékában. Fontos, hogy ezt a százalékos kockázati prémiumot (sikerdíjat) jogszabálynak kell meghatároznia (törvényi sikerdíj), és nem hagyható bírósági mérlegelés körébe (mint például az USA-ban). Ennek oka abban rejlik, hogy a kockázati prémium mértékének meghatározása teszi lehetővé a csoportper mechanizmusának finomhangolását, ezért egységesen és nem esetről esetre kell meghatározni. A túlzottan magas kockázati prémium túlzott mértékben ösztönöz perindításra, még kevésbé megalapozott követelések esetén is (sokan ezt a jelenséget vélik felfedezni az USA-ban). A túlzottan alacsony kockázati prémium viszont nem fedezi a csoportképviselő által vállalt kockázatot. A kockázati prémium terhe két szereplőre terhelhető: vagy a felperesre vagy az alperesre. A kontinentális polgári eljárásjogi megközelítés alapján a kockázati prémiumot a felperesre (a felperesi csoportra) indokolt telepíteni, mivel egyéni perlés esetén is a felperes viseli a pervesztés kockázatát. A kockázati prémiumnak az alperesre történő telepítése az amerikai rendszer irányába mozdítaná el a csoportpert, mivel az USA rendszerében a csoportképviselőt az általa vállalt kockázatokért sok tekintetben a pervesztes alperes kompenzálja. A csoportképviselő nem köteles megfizetni az alperes ügyvédi költségét, ha a per utólag alaptalannak bizonyulna; bár a csoportképviselőnek a pertárgy értékének százalékában meghatározott díját főszabály szerint, ugyan a felperes részére megítélt összegből fedezik,57 a csoport 57 Alexander, Janet Cooper: An introduction to class action procedure in the United States. Paper for Conference “Debates
212
MAGYAR JOG
részére a kockázatok fedezésére alkalmas büntető vagy háromszoros kártérítést ítélhetnek meg stb. A csoportos perlés tekintetében felmerülhet a részbeni vagy egészbeni állami finanszírozás lehetősége. Álláspontom szerint a csoportpert olyan módon kell kialakítani, hogy az piaci alapon fenntartható legyen. Ettől függetlenül, a csoportos perléssel foglalkozó társadalmi vagy más szervezetek támogatása a Pp.kodifikációtól független kérdés, így annak vizsgálatára a jelen elemzés nem terjed ki. A költségek és a finanszírozás vonatkozásában is utalni kell az alábbiakban kifejtett tételre: a csoportperből fakadóan a tagokra nézve csak előny származhat, az eljárással kapcsolatos minden felelősség, ideértve a perköltséggel kapcsolatos felelősséget, a csoportképviselőt kell terhelje. 4.3. Ki kezdeményezhet eljárást A csoportos perlés esetén felmerül a megbízó–megbízott probléma: míg a csoporttagok érdeke, hogy minél nagyobb megtérítésben részesüljenek, addig a csoportképviselő érdeke, hogy a saját bevételét maximalizálja. Az amerikai csoportperre vonatkozó kritika jelentős része éppen azzal kapcsolatos, hogy a csoportképviselők nem a csoport, hanem a saját érdekeiket képviselik, a csoportra nézve hátrányos egyezségeket kötnek.58 Ezt a problémát, az alábbiaknak megfelelően, szoros bírósági felügyelettel kell rendezni. Ugyanakkor ezeket a kockázatokat már a lehetséges csoportképviselők körének meghatározásakor minimalizálni kell. Ebből kifolyólag alapvető követelmény kell legyen a csoportképviselő alkalmassága. Ebből a szempontból az USA megoldása (reprezentatív felek) illuzórikusnak tűnik. A csoport képviselőiként fellépő csoporttagok ugyanis általában önállóan nem képesek a csoport képviseletére, a csoportper mögött valójában mindig valamilyen ügyvédi iroda vagy társadalmi szervezet áll, amely a csoportpert kezdeményezi és finanszírozza. Ebből kifolyólag a csoportper szabályozása során az eljárás kedvezményezésének jogosultságát elsősorban társadalmi szervezetekre, ügyvédi irodákra és állami szervekre indokolt ruházni. Emellett elengedhetetlen a csoportképviselővel szemben alkalmassági követelményeket megfogalmazni, amelyek alapján a csoportképviselőt a bíróság kiválaszthatja. 4.4. Ki az eljárás fele: csoportos perbizomány elve Csoportper esetében sajátos kérdést jelent a „fél” azonosítása. Az eljárás aktorai a csoportképviselők, míg az eljárás a csoporttagok jogainak érvényesítése érdeover group litigation in comparative perspective.” Geneva, 21–22 July 2000. 10–12 és 20. sz. lábjegyzet. 58 Nagy Csongor István: Csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei I. Az amerikai class action. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 9–10. sz. 110.
2014. 4. szám
kében indul. Ez a kettősség természetesen a képviselő útján történő eljárásban mindig felmerül; a csoportos perlés esetén azonban a csoportképviselő szerepe sokkal fontosabb, mivel nem az egyes csoporttagokat, hanem magát a csoportot képviseli, az egyes csoporttagok nem rendelkeznek egyéni utasítási joggal. Opt-out csoportper esetén pedig ez hatványozottan igaz. Az egyes jogrendszerek eltérően kezelik azt a kérdést, hogy a csoporttagok az eljárásban félnek minősülnek-e, vagy az eljárás felei a csoportképviselők. A dogmatika binaritásával ez nehezen megragadható jelenség, mivel a csoporttagok nem teljes értékű felei az eljárásnak, azonban az eljárásból rájuk nézve jogok, és egyes rendszerekben kötelezettségek fakadnak. Ezért jogtechnikai kérdés, hogy a csoporttagokat az eljárás feleinek tekintjük-e vagy sem. Amennyiben erre a kérdésre a jogalkotó igennel válaszol, speciális szabályokkal kell „lenyesegetnie” a fél státuszából és jogaiból azokat az elemeket, amelyek nem egyeztethetőek össze a csoportperrel. Amennyiben a csoporttagok nem felei az eljárásnak, a csoportképviselő perbizományosként lép fel, a jogalkotónak speciális szabályokkal kell biztosítania, hogy az ítélet jogereje kiterjedjen a csoporttagokra, a megítélt követelést érvényesíthessék. Az érdemi kérdés tehát nem az, hogy félig üres vagy félig teli a pohár, hanem az, hogy a csoporttagok státuszát hogyan szabályozzuk. 4.5. A csoportper engedélyezése, a csoport meghatározása, „közös kérdések” (legnagyobb közös osztó) elve A csoportperbe cezúrát indokolt bevezetni. A csoportper első szakaszának (engedélyezési szakasz) célja annak megállapítása, hogy a csoportper megindításának feltételei fennállnak, valamint azon közös kérdéseknek a meghatározása, amelyekre vonatkozóan a csoportpert engedélyezik. Ez implikálja, hogy csoportper például kizárólag a magatartás jogellenességének, illetve a követelés jogalapjának megállapítása érdekében is indítható. Nem minden tömeges károkozással kapcsolatos igényérvényesítés valósítható meg csoportper keretében. A csoportper akkor kivitelezhető, ha a csoport megfelelően definiálható, a csoporthoz tartozás feltételei világosan meghatározhatók, ezáltal a marasztalás egyéniesíthető, és az egyes csoporttagok követelései között nagyfokú a hasonlóság. Például XY kábeltévé előfizetői 2012. június 1. és 2013. december 31. között; XY bank azon ügyfelei, akik 2012. június 1. és 2013. december 31. között elő- vagy végtörlesztettek. Csak azon kérdések tekintetében engedélyezhető a csoportper, amelyek – tekintettel a közöttük lévő nagyfokú hasonlóságra – közösen eldönthetők (legnagyobb közös osztó elve). Ez a tétel magában foglalja annak lehetőségét, hogy adott esetben nem minden, az egyéni követelések elbírálásához szükséges kérdés lesz közös kérdés. Szerencsés esetben a közös kérdések a követelés ér-
2014. 4. szám
TANULMÁNYOK
vényesítésének minden aspektusát átfogják. Például a csoportképviselő kéri annak megállapítását, hogy XY bank jogellenesen növelte egyoldalúan az elő- és végtörlesztési díjakat, és kéri a bank arra történő kötelezését, hogy térítse vissza a jogellenesen begyűjtött elő- és végtörlesztési díjakat. Más esetben a csoportper csak a követelések jogalapjára terjedhet ki, mivel a kárösszegek megítélése egyéni megfontolást igényel. Például a csoportképviselő kéri annak megállapítását, hogy az alperes vállalkozás felelős a környezeti kárért és a vállalkozás anyavállalata ebben a vonatkozásban mögöttes (konszernjogi) felelősséggel rendelkezik. Ezt követően az egyes csoporttagok, a jogerősen megállapított jogalap alapján, érvényesíthetik egyéni káraikat; ezek a kérdések közösen nem kezelhetőek, mivel az egyes károk egyéniek: egyesek elveszítették otthonukat, másoknak „csupán” megsérült az ingatlana, míg mások tartós egészségkárosodást szenvedtek. Felmerül szabályozási alternatívaként, hogy azokban az esetekben, amikor a csoport kára meghatározható, azonban az egyes csoporttagok kára nem egyéniesíthető, a csoportképviselő kérhessen közérdekű célra történő marasztalást (a jogellenesen szerzett nyereség elvonásához hasonlóan)59. Ez abban az esetben is felmerül, amikor ugyan az egyéni követelések egyéniesíthetők, azonban a csoporttagok vagy azok döntő része de facto nem tudja bizonyítani a csoporthoz való tartozását és egyéni kárát. Ez merülhet fel a fentiekben említett taxis példa esetén: a bíróság elmarasztalja egy adott város taxi-vállalkozásait, mivel azok megállapodtak a díjakban (árkartell) és megállapítja, hogy 2013. január 1. és december 31. között minden fogyasztó 10%-kal többet fizetett a szolgáltatásért, mint amennyibe az a kartell hiányában került volna. Mivel a fogyasztók döntő része nem fogja tudni igazolni a szolgáltatás igénybevételét, míg a taxi-társaságok 2013. január 1. és december 31. 59 Ilyen megoldást találunk például a német jogban. A versenykorlátozások elleni törvény 33. §-a felhatalmaz egyes jogképességgel rendelkező kereskedelmi és szakmai érdek-képviseleti szövetségeket, hogy a nemzeti és az uniós versenyjogi szabályok, valamint a német szövetségi versenyhatóság (Bundes kartellamt) határozatainak megsértése esetén bíróság előtt jogsértéstől való eltiltást követeljenek, feltéve, hogy a jogsértés tagjainak érdekeit sérti. Emellett ezek a kereskedelmi és szakmai érdek-képviseleti szövetségek követelhetik, hogy a fenti versenyjogi szabályokat szándékosan megsértő vállalkozás fizessen be a központi költségvetésbe egy akkora összeget, amely megfelel a versenyjogsértő magatartás által elért gazdagodásnak, feltéve, hogy a német szövetségi versenyhatóság ilyen irányú intézkedést még nem tett [nem intézkedett a gazdagodás elvonásáról (GWB 34. §), avagy ilyen hatású bírságot nem szabott ki (GWB 34/A. § (1) bek.]. A szövetségi versenyhatóság köteles megtéríteni a szövetség igényérvényesítéssel kapcsolatos költségeit a központi költségvetés számára elért befizetés összegének erejéig (GWB 34/A. §). Hasonló rendelkezést tartalmaz a tisztességtelen verseny elleni törvény is a kereskedelmi és szakmai érdek-képviseleti szövetségek azon jogosultságát illetően, hogy jogsértéstől való eltiltást követeljenek [UWG 8. § (3) bek.].
213
közötti forgalma kiszámítható, felmerülhet, hogy a nem egyéniesíthető, illetve egyéni úton be nem hajtott követelések tekintetében is marasztalják a taxi-társaságokat és az így befolyó összeget közérdekű célra, esetleg a jogsértéshez kapcsolódó közérdekű célra fordítsák. 4.6. Szoros bírósági kontroll, különösen egyezség esetén A csoportper szoros bírósági kontrollt tesz szükségessé, amely kiterjed, többek között, a csoportképviselő kiválasztására, működésének felügyeletére és az általa megkötött egyezségekre. Az egyezség a csoportos perlés egyik központi eleme. Egyrészt az egyezség vonatkozásában merült fel a legintenzívebben a megbízó–megbízott probléma, mivel elsősorban itt tudnak a csoportképviselők olyan döntéseket hozni, amelyek nem szolgálják maradéktalanul a csoporttagok érdekeit. Ezért az egyezség csak szoros bírósági kontroll mellett fogadható el. Másrészt az egyezségek a csoportper kiteljesedését tehetik lehetővé. A csoportper ugyanis nem(csak) akkor hat, amikor alkalmazzák, hanem akkor is, amikor nem. Amikor a vállalkozás a csoportper miatti kockázatokat mérlegelve, a csoportos perlést elkerülendő, kompenzációt fizet a károsultaknak, akkor a csoportper látens módon érvényesül. Ebben az esetben nincs szükség eljárásra. Ugyanide sorolható az az eset, amikor a vállalkozás a per során méri fel, hogy ésszerűbb egyezséggel rendezni az ügyet, tekintettel az ügy kimenetelével kapcsolatos kockázatokra. 4.7. A csoportper hatása a csoporttagokra Az opt-out csoportper egyik kiindulópontja kell legyen, hogy az eljárásból, a jogerőhatást leszámítva, a tagokra nézve csak előny származhat. Ebből kifolyólag az eljárással kapcsolatos minden felelősség, ideértve a perköltséggel kapcsolatos felelősséget, a csoportképviselőt kell terhelje. Ennek az elvnek mind jogi, mind közgazdasági indokai vannak. Egyrészt a perindítással kapcsolatos döntést a csoportképviselő hozza meg és nem a csoporttagok. Másrészt az opt-out csoportper alkotmányossága mellett szóló egyik érv, hogy az a csoporttagok részére kizárólag előnyt jelent, semmilyen hátrányt nem okoz. Ez a helyzet nem állna fenn például abban az esetben, ha a csoporttagok a sikertelen perlést követően felelősek lennének a pernyertes alperes ügyvédi költségéért. Harmadrészt általánosságban igaz tétel, hogy a költségek viselését arra kell telepíteni, aki azokkal kapcsolatban a legtájékozottabb döntést tudja hozni. A csoportper esetén ez a csoportképviselő, és nem a többnyire amúgy is passzív csoporttagok. A csoportper eredményeként születő határozat jogereje ki kell terjedjen a csoporttagokra.
