MTA V I L Á G G A Z D A S Á G I K U T A T Ó I N T É Z E T
Technológiai fejlődés és új tudományos eredmények
NKTH MECENATÚRA PÁLYÁZAT Ismeretterjesztő cikksorozat
HERNÁDI ANDRÁS
JAPÁN INNOVÁCIÓS POLITIKÁJA
2006. ÁPRILIS
1
Hernádi András: JAPÁN INNOVÁCIÓS POLITIKÁJA Japán innovációs politikájának talán a legfontosabb mozgató rugóját fogalmazta meg Jositomi Maszaru, a tokiói Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Kutatóintézet vezetője, amikor 2006 elején egy konferenciájukon arról beszélt, hogy az országnak meg kell dupláznia teljes tényező termelékenységét (TFP). Nemzetközi versenyképessége fenntartásához és növeléséhez ugyanis a technológiai előrelépésre már csak azért is elengedhetetlenül szüksége van Japánnak, mert napjainkban a népesség abszolút mértékben történő csökkenése jellemzi, és e trendet lakosságának „elöregedése” kíséri. A korábban számos magas kormányzati és kutatóintézeti posztot betöltött Jositomi azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „nemcsak a technológia, hanem a vállalatirányítás megújítására is elengedhetetlenül szükség van”.1 Az egyik, az innovációs politikát igen szélesen értelmező kormányzati dokumentum például már 2003-ban azt a célt is maga elé tűzte, hogy 2010-re a teljes munkaerőnek egyötöde, tehát mintegy 13 millió ember otthonról, egyfajta „távmunkásként” dolgozzék. Adatok A „japán csodának”, vagyis a háború utáni gyors gazdasági fejlődésnek az egyik legfontosabb tényezője az új technológiák átvétele, bevezetése, elterjesztése és továbbfejlesztése volt. A legendásan hatékony japán innovációs rendszer további sarokpontjai a kulcsfontosságúnak tekintett technológiák megszerzése és adaptálása; a technológiai szempontból stratégiainak tekintett iparágak központi kiválasztása és fejlesztése, esetenként állami megrendelések, importvédelem és exporttámogatás segítségével; a termékek és eljárások folyamatos fejlesztése; a vállalatspecifikus rejtett tudás felhalmozása a sajátos japán oktatási, emberi erőforrás-gazdálkodási és -fejlesztési rendszer révén. A nyolcvanas évtized végén megtorpant a GDP páratlanul gyors növekedése. A 90-es évtizedet, majd pedig az évezredfordulót követő első éveket jellemző igen alacsony (évi átlagban 1 % körüli) növekedési ütemű periódusban, amelyet a japánok mint „elvesz(t)ett évtizedet” éltek meg, a nemzetközi sajtó pedig válságként aposztrofált2, a japán vállalatok kitartóan folytatták innovációs tevékenységüket, mert felismerték, hogy csak ily módon maradhatnak versenyben a riválisaikkal. A K+Fráfordításokat így lényegében szinten tartották, ami pedig ezek GDP-részarányát illeti: kis mértékű visszaesést követően folytatódott az emelkedésük és a mutató értéke végig meghaladta a legfejlettebb országok hasonló mutatóinak értékét (Finnország kivételével – lásd első ábra). Japánnak az USA-val, illetve a nagyobb európai versenytársakkal szembeni viszonylagos előnyét tovább növelte, hogy Japán hagyományosan sokkal kisebb részben fordított kiadásokat katonai célú K+F-re (Japán a GDP-jének mintegy 0,1 %-át, miközben az USA például 0,5 %-át).
„Top spot goes to GNP as Japan works out new growth strategy”. The Nikkei Weekly, 2006. március 13, 28. o. 2 A szerző több ízben is vitába szállt ezekkel a nézetekkel. Ld. például: Hernádi András: „Crisis or transformation? Japan viewed from Hungary”. In: Hernádi András and Makoto Taniguchi, Japan and Asia in a new global age. Working Papers, No. 114, Institute for World Economics, 2001. 1
1. ábra
K+F-ráfordítások a GDP %-ában 3,50 3,25 3,00 2,75 2,50 2,25 2,00 1,75 1,50 1,25 1,00 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Finn o.
Francia o.
Német o.
Japán
UK
USA
Forrás: OECD Factbook, 2006 Paris, OECD Ugyanakkor ami a K+F-kiadások finanszírozási forrásait illeti, a japán rendszer némileg közelített OECD-beli versenytársaiéhoz. A hagyományosan alacsony állami finanszírozási hányad3 a 90-es évek első felében emelkedett, miközben az USA-ban és Nyugat-Európában a magánszektor súlya nőtt meg. Azok a célkitűzések azonban, amelyek a 90-es évek elejére a K+F/GDP hányad 3,5 %-ra emelésére és 2000-re az állami ráfordítások megkétszerezésére irányultak, nem valósultak meg. Az OECD 2005. évi tudományos, műszaki és ipari ranglistája4 szerint Japán 2003-ban az USA mögött a legtöbbet fordította kutatásokra és fejlesztésekre: 114 milliárd dollárt. Ami a K+F-kiadások GDP-arányának mutatóját illeti, ebben a tekintetben Japán állt az első helyen az OECD-n belül, ez ugyanis 2003-ban a japán GDP 3,3%-át tette ki. (Az USA 285 milliárd dolláros K+F számlája például csak 2,6 %-ot képviselt az amerikai össztermékből). Japánban ezer teljes munkaidős foglalkoztatottra 10,4 kutató jut (a kutatói létszám összesen 675 ezer fő). Ezzel megelőzi az USA-t, ahol ez a mutató 9,3, az EU-átlagot (5,8), de a finn és a svéd érték alatt marad (17,7, illetve 11,0). Az egy főre jutó K+F kiadásokat szemügyre véve azt láthatjuk, hogy az USA és Japán szinte azonos mértékben költött kutatásra és fejlesztésre: a vizsgált érték az USA-ban 978 dollár, Japánban 974 dollár volt 2003-ban. (Náluk többet — konkrétan 1051 dollárt — csak Svédországban fordítottak ilyen célokra.)5 Közkeletű mítosz, hogy Japánban óriási összegeket költ a központi kormányzat K+F-re, hiszen „központilag választják ki a fejlesztendő iparágakat” és jelentős az állami szerepvállalás ezek fejlesztésében, valójában ennek épp az ellenkezője igaz: a K+F-ráfordítások kormányzati finanszírozási hányada jóval alacsonyabb más fejlett országokénál! 4 „OECD Science, Technology and Industry Scoreboard 2005: Briefing Note for Japan.” Letöltve az Internetről: http://www.oecd.org/dataoecd/18/21/35471711.pdf. 5 IMD World Competitiveness Yearbook 2005, IMD Lausanne, June 2005, 581. o. 3
3
A kilencvenes évtizedben nem csupán a technológiafejlesztés és az innovációs aktivitás input mutatói, hanem az output mutatók is igen kedvezően alakultak. Az innovációs politika egyik kulcsterülete Japánban is a találmányok/szabadalmak kidolgozása és bejegyeztetése. A kilencvenes évek közepe óta, évről-évre, az OECD országok összes bejegyzett szabadalmának 25-27 %-át Japán mondhatja magáénak. (OECD Factbook, 2006) Ennek megfelelően technológiai fizetési mérlege is gyorsan javult: bár technológiaimportja továbbra is folyamatosan emelkedett, a japán cégek erősödő ázsiai aktivitását és technológia exportját jelzi, hogy a nettó technológiaimportőri pozíció már a múlté. 1. táblázat A technológiai fizetési mérleg (mo USD) Bevétel Japán USA Német o.
Kiadás
Egyenleg
1990
1999
2003
1990
1999
2003
1990
1999
2003
2 344 16 634 6 335
8 435 36 467 12 513
13044 48227 21957
2 569 3 135 6 941
3 602 13 275 16 218
4863 20049 23095
- 225 13 499 - 606
4 833 23 192 - 3 705
8181 28178 - 1138
Forrás: OECD Technology balance of payments statistics Egy, a vállalatok szintjén elvégzett kutatás6 azt igazolta vissza, hogy a szellemi tulajdon védelmével megbízott részlegek létrejöttét követően a cégek innovációs tevékenysége is megerősödött — különösen a gyógyszeriparban. De az információsés a biotechnológia területén aktív vállalatokra vonatkozóan általában is megállapítható volt, hogy a műszaki fejlesztési lehetőségek mind inkább arra késztették e cégeket, hogy licencek révén támaszkodjanak külső tudásforrásokra, és ezeket a külső lehetőségeket hangolják össze a „házon belüli” kutatással és fejlesztéssel. Más kérdés, hogy a japán vállalatok e fajta nyitottsága alig-alig terjedt ki az országhatáron túlra. Erről tanúskodnak az alábbi adatok. Miközben Japán mintegy 25 %-os súlyú részvétele a találmányok szabadalmaztatásában az OECD-n belül 2004-ben még az összes K+F tevékenységen belüli 17 %-os részarányát is meghaladta, a külföldiek által tulajdonolt találmányok a japán belső piacon mindössze 4 %-ot képviseltek, szemben az USA-ban és az Egyesült Királyságban számon tartott 12 %-os és 37,5 %-os mutatószámukkal.7 Ugyanakkor — egy 1980-tól kezdődő, ellentétes trend eredményeként — a világ összes ipari szabadalmának Japán „csupán” 21 %-át mondhatta a magáénak 2003-ban, míg az USA 52 %-uknak.8 Más kérdés viszont, hogy az évente otthon bejegyzett összes szabadalom számát tekintve Japán azért (is) tudta annyival megelőzni az USA-t (2000 és 2002 között éves átlagban 110 ezer, illetve 87 ezer), mert az előbbiben a szabadalmak többsége gyártási eljárásokra vonatkozik, tehát nem feltétlenül (sok esetben más országokban kifejlesztett) új termékekhez. De évről-évre jól szerepeltek a japán vállalatok az USA-ban bejegyzett szabadalmak számát tekintve is. 2005-ben például az első tíz között öt japán cég Uott. Forrás: Ld. a 4.sz. lábjegyzetnél. 8 Friedman, Thomas, L.: The World Is Flat: A Brief History of the Twenty-First Century. Farrar, Straus and Giroux, New York, 2005, 269. o. 6 7
4
volt, s közülük a Canon és a Matsushita a 2., valamint a 4. helyet szerezte meg az IBM, illetve a Hewlett-Packard mögött.9 Prioritások Amint egy nemrégiben megjelent, a nemzetközi versenyképességet átfogóan elemző könyv szerzője találóan megállapítja: „Azoknak az alapvető termékeknek a többsége, amelyek a japán vállalatok félelmetes terjeszkedésének alapjául szolgáltak, valójában nem is japán cégektől származnak: a tranzisztort a Western Electric találta fel, az ipari robotot a Unimation, a videó kamerát az Ampex, a CD-t a Philips, a fénymásoló gépet a Xerox. A japán vállalatok abban jeleskedtek, hogy nyugati versenytársaiknál gyorsabban és jobban vitték piacra a nekik gyakran licenc alapján átadott termékeket.”10 Mindennek a hátterében az a japán társadalmat hagyományosan jellemző, sokszor emlegetett csoportszellem áll, amely — a nyugatinak nevezett amerikai és európai individualizmussal szemben — nem kedvez a korábbi nézeteket, gondolatokat, eredményeket olykor szükségszerűen sutba vágó, gyökeres (termék)újításoknak, ehelyett a közös gondolkodáson, konszenzus teremtésen alapuló továbbfejlesztésekben mutatja meg az erejét. Ebben is azonban, amint a gazdaság és a társadalom oly sok más területén, a változások szele érzékelhető Japánban. Több korábbi hasonló döntést követően, egy 2004 elején lezárult perben például egy japán feltaláló ismét sikerrel szerzett érvényt azon igényének, hogy munkaadója méltányos arányban részesítse a találmánya révén szerzett haszonból. A The Economist tokiói tudósítója meg is jegyezte: „Néhány japán vállalatnál a K+F menedzserek már új javadalmazási rendszerek kialakításába fogtak. Feltéve, hogy a [többségében konzervatív képviselőkből álló] parlament nem tesz keresztbe e folyamatoknak, egyes vállalatok akár még azt az amerikai gyakorlatot is magukévá tehetik, hogy a várható haszonnak egy meghatározott részét,mint juttatást kilátásba helyezik a kutatási szerződésekben.”11 A miniszterelnök kabinetfőnökségén belül egyébként egy külön részleg, a Tudomány- és Technológiapolitikai Iroda „felügyeli” a teljes kutatási és innovációs politikát, amely a munkáját mintegy száz, a különböző minisztériumokban, kutató- és oktatási intézményekben dolgozó szakértő és tudós véleményére támaszkodva végzi. A 2001 és 2005 közötti időszakra kidolgozott Tudomány és Technológiai Alapterv az alábbi főbb célkitűzéseket fogalmazta meg12: 1) Az államilag finanszírozott projektek esetében stratégiai célokat kell megjelölni. A legnagyobb prioritást az (a) élettudományoknak, az (b) információs és kommunikációs technológiáknak, a (c) környezetvédelmi technológiáknak, valamint az (d) új anyagokkal és a nanotechnológiával kapcsolatos kutatásoknak kell szentelni. The Economist, 2006. január 14, 63. o. A kilencvenes évek közepe óta, az USA-ban a tíz legtöbb szabadalmat bejegyző cég listáján évről-évre 4-6 japán céget találunk! 10 Garelli, Stephane: Top Class Competitors: How Nations, Firms and Individuals Succeed in the New World of Competitiveness. John Wiley and Sons, Chichester, 2006, 201-202. o. 11 „Innovation in Japan: Pay me”. The Economist, 2004. február 7, 62. o. 12 Ld. Motohasi Kadzujuki: „Recent Developments in Research and Innovation Policy in Japan”. Kézirat, 2003. március 31. Letöltve az Internetről: http://www.mo.rcast.u-tokyo.ac.jp/seika/files/WP0303motohashi.pdf, 6. o. 9
5
2) Meg kell újítani a kutatás és a fejlesztés rendszerét az állami kutatóintézeteknél és egyetemeken, hogy ezáltal elősegítsék a különböző intézmények közötti versenyt, valamint rugalmas és innovatív környezetet teremtsenek a kutatók számára. 3) Az értékelés rendszerét hatékonyabbá és áttekinthetőbbé kell tenni. 4) Az ipar és a tudomány kapcsolatát szorosabbá kell tenni, hogy a magánszektorbeli innovációk révén javuljon az ipar versenyképessége. 5) A tudomány és technológia emberi erőforrásainak hosszú távú fejlesztése érdekében szükség van az oktatási rendszer reformjára. 6) A kutatási és innovációs politika kiadásait a 2001 és 2006 közötti időszakban együttvéve mintegy 24 ezer milliárd jenre, azaz a GDP kb. 1 %-ára kell emelni.13 Az állami forrásokból finanszírozott kutatások és fejlesztések mellett a magánszektor K+F tevékenységét adókedvezményekkel kívánták ösztönözni. Ennek legáltalánosabb formáját már a múltban is az adójóváírás jelentette, de 2003-tól kezdve ennek azzal adtak további bátorítást, hogy a K+F ráfordításoknak akár 8-12 %-át is jóváírhatóvá tették. Emellett az alábbi területeken még külön kedvezmények (akár nagyobb mérvű jóváírások) is igénybe vehetők14: 1) 2) 3) 4) 5)
Az energia-megtakarítást és erőforrás-reciklálást szolgáló K+F tevékenységek. Közös kutatások nemzeti kutatóintézetekkel. Közös kutatások külföldi kutatóintézetekkel. Közös kutatások egyetemekkel. Különleges jóváírási ráta kis- és középvállalatok számára.
A kis- és középvállalatok innovációs tevékenységének támogatása a Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztériumon belül működő Kis- és Középvállalati Ügynökség feladata. Egyebek között speciális kutatási és fejlesztési segélyekkel, a nagyvállalatokénál nagyobb mérvű adójóváírásokkal, valamint hitelgaranciabiztosításokkal ösztönzik a kisebb cégeket. A szubvenciók révén elért K+F eredmények kereskedelmi forgalmazását további külön intézkedésekkel segítik. Az információs és kommunikációs technológiákra fordított, a GDP-jének 3 %át kitevő befektetései alapján Japán a 2003-as évben az OECD országok középmezőnyében foglalt helyet. (Franciaország, Németország és Írország 2%-nál is kevesebbet, az USA, Ausztrália és Korea viszont a GDP 4% körüli részét fordította ilyen célokra.) Ami az elektronikus kereskedelem elterjedtségét illeti, Japánban és az USA-ban egyaránt gyorsan nőtt a cégektől közvetlenül a fogyasztóknak ily módon eladott termékek forgalma: az e fajta kiskereskedelem 1999 végétől 2005 elejéig mindkét országban csaknem a négyszeresére bővült.15 Míg az OECD átlagában 2004 júliusában 100 ezer lakosra 27 megbízható internetes szervert tartottak nyilván, e tekintetben Japán csak a sereghajtók között volt 15 biztonságos szerverével, miközben az USA és Kanada ugyanezen mutatószáma 68 és 48 volt. A háztartások számítógép-ellátottsága szempontjából már sokkal jobban szerepelt Japán: 78%-os „lefedettségével” 2004-ben az OECDtagországok között a 4. helyen állt.16 Ugyancsak a rangsor közepén végzett Japán Itt értelemszerűen az állami forrásból finanszírozott kiadások részarányáról van szó. – H.A. Ld. a 9. sz. lábjegyzetet, 8. o. 15 Forrás: Ld. a 4 lábjegyzetnél. 16 Uott. 13 14
6
2005-ben a szélessávú Internet-előfizetők aránya alapján, éppen csak megelőzve az USA-t (17,6 % és 16,8 %), miközben az élmezőnyben lévő Dél-Korea és Hollandia 25 %-os használói részarányt mutatott.17 Kilátások Ha végül annak feltérképezésére törekszünk, vajon milyen irányt vesz Japán innovációs politikája az elkövetkező időszakban, ezt jól modellezhetjük a technológiai fejlesztések prioritásaiként megjelölt négy terület alapján. Ezek az alábbiak18: 1) Környezetvédelem és energia. 2) Csúcstechnológián alapuló készülékek, szélessávú Internet alkalmazások és információs technológia. 3) Egészségvédelem és biotechnológia. 4) Nanotechnológia és (új) anyagok. A napi híranyagokban is jól visszatükröződtek e fejlesztési területek. A 2004-es pénzügyi évre tervezett vállalati K+F kiadások alapján például megállapítható volt, hogy a megkérdezett 225 vezető nagyvállalat összességében több mint 5%-kal, azaz a korábbi nyolc évhez képest a legnagyobb mértékben kívánta bővíteni ez irányú tevékenységét.19 Az átlagosnál jóval nagyobb arányú kiadásnövelést tervezett a Sanyo Electric (17,4 %), a Nissan (15,7 %), a Konica Minolta Holding (12,7 %), a Takeda Pharmaceutical (11,8 %), a Matsushita Electric (10,5 %), a Sumitomo Chemical (10,4 %) és a Canon (10,0 %). Bár a Sony csekélyebb mértékben gondolt a kutatások és fejlesztések bővítésére (6,9 %), esetében ez a keret abszolút (mintegy 5 milliárd dolláros) összegénél fogva volt nagyon jelentős.20 A döntések hátterében az állt, hogy a cégek a K+F kapacitásukat a versenyképesség kulcsfontosságú forrásának tekintették. A megkérdezettek nagy többsége az alkalmazott kutatók létszámát is növelni akarta, több mint a felük a K+F tevékenység más cégekhez vagy egyetemekhez történő kihelyezését (outsourcing) fontolgatta, és egyötödük nyilatkozott úgy, hogy az elkövetkező négy év folyamán vagy meglévő K+F bázisát fogja bővíteni, vagy pedig új egységeket hoz létre otthon vagy külföldön. Japán évről-évre még előkelőbb helyen áll az ún. többfunkciós ipari robotok számát tekintve, hiszen 2004-ben például a világszerte számon tartott mintegy 800 ezer ilyen berendezésnek közel a fele (356 ezer) működött Japánban, míg az utána következő Németországban és az USA-ban csak 121 és 115 ezer volt.21 A nem ipari Az OECD adatait közli: HVG, 2006. április 29, 35. o. Ld. például: „Tomorrow’s Technology”. Asia-Pacific Perspectives: Japan+, 2004. augusztus, 7. o. 19 „Companies keen to butress R&D”. The Nikkei Weekly, 2004. augusztus 9, 3. o. 20 A Matsushita és a Sony egyébként az igen előkelő 3. és 5. helyen végzett abban a rangsorban, amely a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által nyilvántartott szabadalmi bejegyzési kérelmek száma alapján 2003-ban készült. Az országok rangsorában Japán 1990 óta először végzett ismét az USA mögött a második helyen, megelőzve Németországot. („Patent ranking shows progress in R&D”. The Nikkei Weekly, 2004. augusztus 30, 28. o.) 21 Az ENSZ adatát idézi: The Economist, 2005. október 29, 108. o. A robotokkal azonos célrendszerbe állított eszközként említést érdemel a japán innováció egyik különleges példája, az Urashima névre „hallgató”, tengeralatti kutatási célokat szolgáló, emberi jelenlétet nem igénylő jármű, amely akár a 300 km/órás sebességet is meghaladó tempóval képes közlekedni, és nyersanyaglelőhelyek feltárására, 17 18
7
területen — például a lakások takarításánál, biztonságának megőrzésénél, bizonyos ápolási feladatok ellátásánál — alkalmazott robotok kimagaslóan nagy japánbeli népszerűségét az ennek a jelenségnek a hátterét kutatók sokrétű magyarázatokkal tárták fel. Az Oszakai Egyetemen dolgozó Karl MacDorman például azzal érvel, hogy ily módon a japánok el tudják kerülni a számukra gondokkal járó kommunikációs nehézségeket, tudniillik azt, hogy azzal kelljen törődniük, mit érez és gondol embertársuk.22 James Matthews, az Ötödik generáció c. internetes folyóirat szerkesztője szerint viszont „Japán legnépszerűbb vallása, a sintoizmus hívei számára nincs túl nagy különbség az élő és az élettelen dolgok között, ami megkönnyíti a gépek antropomorfizálását, pozitív tulajdonságokkal való felruházását”.23 Egy további, a japán innovációs stratégiát jól szemléltető terület a napenergia hasznosítása. A magas fajlagos költségekre hivatkozó nemzetközi ellenvéleményekkel szemben a japánok azt a gyakorlatot folytatják, hogy mindent elkövetnek e költségek csökkentése érdekében. Az elmúlt évtized során sikerült is évi 7 %-kal csökkenteniük a napelemes panelek árát. A Cambridge-i Energiakutató Társaság (CERA) értékelése szerint ennek hátterében főként a napelemeket gyártó japán cégek hatékonyság növelése állt — a méretgazdaságosság és a minőség javítása révén. Vagyis ugyanaz a módszer, amellyel más iparágakban, például a félvezetők és LCD-k előállításában is előnyt tudtak szerezni versenytársaikkal szemben.24 De hasonlóképpen tettek szert előkelő pozícióikra a gépkocsigyártásban alkalmazott hibrid technológiák, a szupersebességgel száguldó vonatok kifejlesztése és napi használatba vétele terén, vagy éppen az amerikai csúcstechnológiájú repülőgépgyártás beszállítóiként.25 Amint a The Economist szemleírója megállapította, a napenergiához hasonlóan, Japán legnagyobb iparvállalatai előszeretettel fektetnek jelentős összegeket néhány olyan high-tech területre, ahol hatalmas új piaci szegmensek megnyílására számítanak. Az általa felsorolt ilyen területek nagyrészt megegyeznek a fentebb prioritásokként említettekkel: repülés, űrhajózás, robotok, környezetkímélő, illetve –tisztító technológiák, valamint nanotechnológia. Ez utóbbit illetően érdemes megjegyeznünk, hogy Japán mindig is a miniatürizálás élvonalában állt, minthogy rá volt kényszerítve egyfelől a hellyel, másfelől pedig a nyersanyagokkal és energiahordozókkal való takarékosságra. Az emberi erőforrások szűkebbé válásával (a népesség már említett elöregedésével és abszolút számának fogyásával) a takarékoskodás újabb területe jelenik meg a maga földrengéskutatásra is alkalmas. („Autonomous sub can probe clues to quakes, resources: JAMSTEC eager to study earthquakes, mineral deposits, global warming.” The Nikkei Weekly, 2005. május 16, 15. o.) 22 „Japan’s humanoid robots: Better than people”. The Economist, 2005. december 24, 90. o. 23 Vajna Tamás: „Sintoista robotika”. HVG, 2006. április 7, 58. o. 24 „The future of Japanese business: Competing through innovation”. The Economist, 2005. december 17, 70. o. 25 A 2005. évi Aichiban megrendezett Világkiállítás egyik „sztárja” az a mágneses lebegtetésű (maglev) technológián alapuló mozdony volt, amely 581 km/órás csúcssebességű haladásra képes. (The Nikkei Weekly, 2005. január 24, 4. o.) A Mitsubishi, a Kawasaki és a Fuji nehézipari vállalatainak konzorciuma fogja gyártani az új Boeing 787-esek, ultrakönnyű kompozit anyagokból készülő szárnyait. („Going Japanese: How Japan learned to fly.” The Economist, 2005. június 25, 78. o., illetve Caspary, Sigrun: „Japan’s Position in the International Passenger Aircraft Industry.” Kudan Square, Institute for International Economic Studies, Tokió, No. 20, 2005. szeptember, 8-9. o.) 8
kihívásaival, de egyúttal új lehetőségeivel is. Ezzel összefüggésben a nők kutatókként való alkalmazásának a jelenlegi mintegy 10 %-osnál nagyobb arányúvá tétele, illetve külföldi kutatók fokozottabb igénybe vétele jelentheti a japán innovációs politika „káder” utánpótlásának új forrásait. Az ötödik generációs kutatórobotok munkába léptetésére még nyilván várni kell…
*** Alapszintű közgazdasági igazság, hogy egy ország teljesítményét, közép- és hosszú távú versenyképességét technológiafejlesztési erőfeszítései és innovációs aktivitása jelentős mértékben befolyásolja. A japán kormány is ennek jegyében fogalmazta meg a K+F-ráfordítások abszolút értéke és GDP-aránya növelésének szükségességét. Kérdés, hogy bár a kilencvenes évtizedben, Japánban mind az input, mind az output mutatók kedvezően alakultak, miként magyarázhatjuk, hogy a makrogazdasági folyamatok (GDP, TFP stb.) ilyen mértékben elszakadtak a technológiai és a K+Ffolyamatoktól?26 Az egyik lehetséges magyarázat szerint, a makrogazdasági és pénzügyi politika és folyamatok, illetve a külső gazdasági sokkhatások még középtávon is erőteljesebben befolyásolják a gazdaság teljesítményét, mint az innovációs aktivitás. Japánban ugyanakkor a gazdaság duális jellege, az exportorientált, magas termelékenységű iparágak27 és az egyéb iparágak és szektorok teljesítménye közötti szakadék (és a gazdaság e két része közötti technológiai diffúzió szinte teljes hiánya!) is hozzájárul ahhoz, hogy az innovációs és a makrogazdasági mutatók alakulása ilyen mértékben eltérő irányt vehessen, mint ahogy az a kilencvenes években történt.
Hasonlóan „széttartó” folyamatokat figyelhettünk meg az USA-ban is a nyolcvanas évtizedben, csak épp az irányuk volt ellentétes: miközben az innovációs aktivitás nem változott, a makrogazdasági mutatók gyors, tartós javulásról tanúskodtak. 27 Ezek az iparágak az összes foglalkoztatott nem több mint 10 %-át mondhatják magukénak! (Why the Japanese Economy is not Growing. Micro barriers to Productivity Growth. McKinsey Global Institute, Washington D.C., 2000) 26
9
