JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA

János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta:

LORBER

JAKAB

JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA IX. kötet

Forrás: www.jezusatyank.hu javított kia dás, 2013

JÁNOS APOSTOL NAGYEVANGÉLIUMA

Az Úr Jézus Krisztus tanítói működésének rövidítetlen kinyilatkoztatása

Benső Istenige útján német nyelven hallotta: Lorber Jakab Élt Grácban 1800-1864

IX. kötet

Lorber Jakab: János Nagyevangélium

1. Fejezet:

IX. kötet

2

Az Úr övéivel a terméketlen vidéken találkozik egy csapat szegény zarándokkal, akiket gazdagon megajándékoznak. A tanítványok elmélkedése ezek fölött az utazók fölött. A társaság csodálatos módon való gyors előrehaladása. Betérés a görög vendégfogadójába.

1. Amikor a községtől egy órányira voltunk, egyszerre csak találkoztunk egy nagy csapat zarándokkal, akik Jerichó közeléből jöttek, és alamizsnáért könyörögtek. Én erre így szóltam a zsidó görögökhöz: „Adjatok nekik fölöslegetekből, mert ezek éppen olyan szegények ebben a világban, mint Én Magam, Akinek még egy köve sincs, amelyre fejemet lehajthatnám; a rókáknak barlangjaik, a madaraknak fészkeik vannak, de ezeknek, a szegényeknek semmijük sincs saját magukon és szegényes ruházatukon kívül. Adakozzatok tehát nekik.” 2. E szavakra a zsidó görögök és János néhány tanítványa azonnal összeadtak egy elég szép kis összeget, aztán a legnagyobb örömmel kiosztották a szegények között, ezek pedig összetett kezekkel adtak hálát Nekem, és adományozóiknak, és bocsánatot kértek tőlünk, amiért az úton feltartóztattak bennünket. Mint zsidók, egyben aggodalmasan kérdezték, hogy napkelte előtt elérhetik-e még Esseát? 3. Mondom Én: „Azért aggodalmaskodtok, hogy menetelésetek által megszentségtelenítitek a szombat-napot? Arra nézve sem Mózes, sem más próféta soha parancsot nem adott, hogy az ember szombatnapon ne utazzék. Az új templomi törvények pedig nem isteni törvények, s Isten előtt semmi értékük sincs. De még korán van, s a községet egy óra alatt elérhetitek. És ha beértek a községbe, szálljatok meg abban a fogadóban, amely a község kapuján kívül az első; ott majd jó befogadásra és ellátásra találtok, mert Én már ott jó előre jeleztem jöveteleteket. És hogy Én Ki vagyok, azt majd Esseában megtudjátok, most pedig mehettek tovább.” A szegény zarándokok nagyon csodálkoztak, hogy Én ezeket mondtam, de nem merték mégsem megkérdezni, hogy honnan tudhatom ezeket, és továbbmentek. 4. Az úton azután tanítványaim azt kérdezték Tőlem, hogy ezek a szegények tulajdonképpen miért mennek Esseába, mert hiszen egyiken sem látszott meg, hogy beteg volna, mert beteg ember sohasem tud ilyen jól gyalogolni. 5. Mondom Én: „Ezek nem is azért mennek Esseába, hogy gyógyulást keressenek, hanem mint elszegényedett emberek munkát és pártfogást. Mert az utazóktól megtudták, hogy az esszeusok az utóbbi időben nagyon adakozók lettek a valóban szegényekkel szemben, s ezért készültek fel arra, hogy elmennek Esseába, mert otthonukban semmiféle munkát és keresetet nem találnak, ami annak a vidéknek nem válik nagy dicsőségére, s azért áldom is azt meg oly ritkán. 6. De volt ezek között a szegények között néhány beteg is, akkor, amikor hosszú útjukra indultak, de ugyanakkor az Én kiküldött hetven és egynéhány tanítványom közül egy páran ott jártak szegényes vidékükön, s meggyógyították őket; s ezért nem volt most beteg egy sem közülük. Ugyanezek a tanítványok tanácsolták nekik, hogy nagy szegénységük miatt menjenek el Esseába, ahol bizonyára fognak munkát, valamint szellemi és testi ellátást találni. S nemsokára ezek a szegények tényleg fel is készültek az útra.” 7. Mondja Péter. „Akkor nem sokkal utánunk kellett útrakelniük, hogy most már itt vannak, mert hiszen ezek nem tudnak olyan csodálatos módon előrehaladni, mint mi.” 2


IX. kötet

3

8. Mondom Én: „Ehhez már semmi közünk, de most már rendeltetésük helyét el is érték, és ez elég; a napon és órán semmi sem múlik, most pedig hagyjuk ezt.” 9. Ebbe aztán mindannyian belenyugodtak, mi pedig kemény lépésekkel mentünk tovább, s igen gyorsan haladtunk előre, ami különösen ezen a vidéken volt nagyon jó és célszerű, mert igen kopár volt, s órákig nem találtunk egy fát vagy bokrot, sőt semmiféle más növényt sem. Egész úton nem találkoztunk senkivel, ennélfogva a szél sebességével haladhattunk előre, s ilyen módon ez a kopár útszakasz nemsokára mögöttünk volt. 10. S amikor ezt a minden vándor számára barátságtalan, és terméketlen utat elhagytuk, amely villámgyors haladásunk dacára is két óra hosszáig tartott – ami egyébként egy vándornak, még teveháton is egy egész napot jelentene – akkor végre termékenyebb vidékre jutottunk, ahol az úton fel is tűnt egy vendégfogadó, s vele együtt több lakóház is gazdasági épületekkel, amely legtöbbnyire görögök tulajdona volt. 11. Amikor a fogadóhoz értünk, tanítványaim egyike így szólt: „Urunk, mi most egy igen hosszú utat tettünk meg, s nagyon szomjasak lettünk. Nem volna-e kellemetlen Neked, ha egy kissé felfrissülnénk, s szomjúságunk oltására egy kis vizet kérnénk?” 12. Mondom Én: „Ezt mindenesetre megtehetjük, de ez a vidék vízben igen szegény, s a fogadós a vizet igen meg fogja fizettetni, mert kapzsi pogány, mint minden görög. Tehát ha a vizet meg akarjátok fizetni, menjünk be, s pihenjünk meg egy kissé, s kérjünk egy kevés vizet és kenyeret.” 13. Erre a zsidó görögök és János tanítványai azt mondották, miután náluk volt pénz: „Urunk, mi ezt a legnagyobb készséggel megtesszük, de ha a fogadósnak iható bora van, akkor szívesen megfizetjük mi a bort is.” Mondom Én: „Az itt is szabadságotokban áll, tegyétek tehát, amit akartok, s majd Én is megteszem a Magamét. Lépjünk tehát a fogadóba. 2. Fejezet:

A vendégfogadós és az Úr; az Úr kenyeret és vizet rendel. A mindenhatóság csodája: az Úr által megáldott víz borrá lesz. Diétikus utasítások. A vendégfogadós jó sejtelme e csodatétel következtében. A bálvány-istenek csodálatos megsemmisítése. Ennek különböző hatása a családtagoknál. A vendégfogadós tapasztalt feleségének bírálata.

1. Mi erre azonnal beléptünk a fogadóba. A fogadós rendkívül udvariasan elénk lépett és azt kérdezte, hogy mivel lehetne szolgálatunkra? Mondom Én: éhesek és szomjasak vagyunk, adj nekünk, tehát kenyeret és vizet.” Mondja a fogadós: „Uraim, van nekem borom is; nem kívántok inkább bort inni, amely sokkal jobb nálam, mint a víz, amely ezen a vidéken még főzésre is alig alkalmas.” 2. Mondom Én: ”Azt tudom, hogy borod nem rossz, de mi földi értelemben véve nem vagyunk olyan jómódúak, hogy a te drága boroddal oltsuk szomjunkat. Hozd tehát azt, amit kívántunk tőled, mert azzal is meg leszünk elégedve. De a vizet a borpincédben lévő forráskútból hozd, és ne az udvar mögött lévő ciszternából, mert nálad a vizet is meg kell fizetni, legalább legyen jó, friss és tiszta.” 3. A vendégfogadós nagy szemekkel nézett Rám, majd így szólt: „Barátom, tudomásom szerint te most vagy először házamban, s így nem tudhatod, hogy az mimódon van berendezve. Ki árulhatta el ezt Neked?” Mondom Én: „Óh, sose csodálkozz ezen, hanem hozd elő azt, amit kértem. Ha barátaimmal először vagyok is házad fedele alatt, abban mégsincs olyasmi, amit nem ismernék. És hogy Én mindent miért tudok, az az Én dolgom, valamint az is, hogy a te 3


IX. kötet

4

legkedvesebb, legidősebb leányod, Heléna már teljes három esztendő óta súlyos lázban szenved, ami neked már igen sok költségedbe került eddig, s mégsem tudott rajta egy orvos sem segíteni. Még kevésbé a te sok házi istened valamelyike, amelyeket drága pénzen hozattál ide Athénból. S ebből láthatod, hogy Én többet is tudok a házadban lévő dolgokról. Most pedig menj és hozd elő, amit kértünk, hogy megerősíthessük magunkat, s azután tovább mehessünk.” Ezután az álmélkodó vendégfogadós előhívatta néhány szolgáját, s azokkal kenyeret, sót és néhány korsó friss vizet hozatott. 4. Amikor minden az asztalon volt, s a szomjas tanítványok azonnal a korsók felé nyúltak, Én így szóltam hozzájuk: „Várjatok legalább addig, amíg a vizet megáldom, hogy az senkinek se ártson meg. Mert ezen a vidéken a forrásvíz is lázat okoz, mert tisztátalan természeti szellemeket tartalmaz.” Ekkor vártak a tanítványok, Én pedig ráleheltem minden korsóra, és így szóltam: „A víz most már meg van áldva, és tisztítva de előbb egyetek egy kis kenyeret, s azután igyatok mértékkel, nehogy becsípjetek.” 5. A tanítványok ezt meg is tették, s amikor inni kezdtek, elcsodálkozó de mosolygó arccal mondták: „Az ilyen vizet természetesen tanácsos mértékkel inni, hogy az ember be ne csípjen.” Ezt észrevette a vendégfogadós is, mire így szólt két szolgájának: „Hogyan? Ti ezeknek a különös vendégeknek bort hoztatok, amikor kifejezetten vizet kértek?” Mondják a szolgák: „Urunk, mi azt tettük, amit nekünk parancsoltál. De hogy a vízből hogyan lett bor, azt nem tudjuk. De Az, Aki rálehelt, Az már tudni fogja, hogy a víz hogyan változott borrá! Őt kérdezd meg, mert úgy látszik, hogy Az itt többet tud, mint ezen a vidéken mi valamennyien.” 6. Erre a fogadós asztalunkhoz lépett, s mi inni adtunk neki. Amikor a korsót csaknem teljesen kiürítette, a legnagyobb csodálkozással így szólt Hozzám: „Te talán valami nagyhírű mágus, vagy valami ismeretlen Isten vagy, hogy ilyet tudsz tenni? Kérlek, áruld azt el nekem.” 7. Mondom Én: „Ha te isteneidet eltünteted házadból, s bennük többé nem hiszel, akkor megmondom neked, hogy Én Ki vagyok, s megmutatom neked az igazi Istent, Akit te még nem ismersz, Aki leányodat is meggyógyíthatná, ha hinnél Benne, s egyedül Neki adnál tiszteletet.” Amikor a fogadós ezt meghallotta, így szólt Hozzám: „Milyen csodálatos szavak hangzanak a szádból. Az isteneket megsemmisíteni nem volna nehéz dolog, de ha ezt megtudják papjaink, vagy a rómaiak, nagy bajba kerülünk. Mert ha nálunk valaki egy, sőt csak egy félisten képére kezet emel, azt súlyos büntetés illeti. Nekem először egész házam népével együtt zsidóvá kellene lennem, s ezt a törvény előtt pecséttel ellátott írással és körülmetéléssel kellene igazolnom, ami által megszüntetnék római polgárságomat, s azt, mint zsidó, drága pénzen kellene újból megvásárolnom, ha azután is római polgár akarnék maradni. Ennélfogva, csodálatos barátom, a Te kívánságodat jelenlegi helyzetemben aligha tudnám keresztülvinni. De én tudnék egy megoldást – vitesd ki Te az isteneket a házamból, azoknak a tanúknak jelenlétében, akik házamban szolgálatomra állnak, s akkor szép csendesen egész házam népével együtt csak Annak az egy Istennek fogok tiszteletet adni, Akit Te jelölsz meg számunkra.” 8. Mondom Én: „Jól van, menj tehát körül házadban és győződj meg róla, hogy akár kicsi, akár nagy bálvány- isten díszíti-e még helyiségeidet?” Amikor a fogadós éppen el akart indulni, házanépe kétségbeesett arccal siránkozva és kiáltozva sietett elé és jajgatva így szólt: „Nagy szerencsétlenség fogja érni házunkat, mert valamennyi istenünk egyszerre elhagyott bennünket.” 9. Ekkor mondja a fogadós bátor arccal: „Legyetek egészen nyugodtak. Azokat az emberi kezek által készített holt isteneket, akik soha senkinek sincsenek hasznára, és senkinek sem segítenek bajában, bizonyára egy igaz élő és mindenek fölött hatalmas Isten semmisítette 4


IX. kötet

5

meg, és helyettük az egyedül egy igaz élő, s mindenek fölött hatalmas Isten költözött házamba. Akit Ez a szolgája, Aki szintén hatalmasnak látszik, fog velünk közelebbről megismertetni és megmutatni. Így a holt és teljesen hatalom nélküli istenek megsemmisülése által házunkat nem szerencsétlenség, hanem a legnagyobb üdvösség érte. 10. És hogy valóban el is higgyétek, hogy ez csodálatosképpen így van, nézzétek meg a mi vizeskorsóinkat. Ezeket az egy igaz Istennek eme csodálatos és hatalmas szolgájának kívánságára ez a két szolga – aki itt áll előttünk és ezt az egész világ előtt bizonyítani tudja – vízzel megtöltve helyezte ide erre az asztalra; ezek a vendégek pedig miután biztosan nagyon szomjasak voltak, azonnal nekiláttak vizet inni; ám a hatalmas Isten szolgája azt mondta nekik, hogy majd csak akkor igyanak a vízből, ha Ő megáldotta. Ekkor rálehelt a korsókra és a benne lévő víz pillanatok alatt a legkitűnőbb borrá változott át. Itt van még egy teli korsóval, kóstoljátok meg annak tartalmát, s ítéljétek meg ti magatok, hogy víz vane benne, vagy a legkitűnőbb bor?” 11. Ekkor a vendégfogadós felesége vette a korsót, megízlelte annak tartalmát, s elcsodálkozva rajta így szólt: „Halljátok, ilyesmi még soha nem létezett. Ilyen csodálatos dologra egyedül csak Isten képes. Én Athénban egyszer láttam csodatévő mágusokat, akik a vizet vérré, majd tejjé, majd borrá változtatták, majd mindenféle más dologgá – de én, aki akkor igen szép és gazdag görög nő voltam, egy utánam érdeklődő Apolló paptól megtudtam, hogy az ilyen csodálatosnak látszó átváltozásokat egészen természetes úton lehet létrehozni, ez aztán el is vette a hitemet a mágusok hamis csodáitól. De itt nincs semmi titkos vagy rejtett hamisság, hanem egy Istennek tökéletes és igaz csodája, amit teljesen elhiszek, s ebben a hitben meg is maradok életem végéig. És most kóstoljátok meg ti magatok ezt a bort, és ítéljetek magatok.” Erre azután mindnyájan megkóstolták a bort, s nekik is ugyanaz volt a véleményük, ami a fogadósnak és feleségének. 3. Fejezet:

A fogadós okos beszéde házanépéhez, valamennyien a beteg Heléna meggyógyítását kérik. A szívből fakadó kérés teljesedésbe megy. Az Úr és a meggyógyult leány. Rövid isteni és élettanítások és azok áldásdús következménye. Ezeknek a pogányoknak bosszúsága a zsidó papok miatt. Az újonnan megtértek az igaz Istent kívánják látni.

1. Ezután a fogadós így kezdett beszélni jelenlévő házanépéhez: „Mi meggyőződtünk tehát arról, hogy az egy igaz Istennek Ez az ismeretlen szolgája valóban csodát tett, hogy bennünket az egy igaz Isten megismerésére térítsen. De Ő nekem még más bizonyítékot is nyújtott, amelyek nem kevésbé csodálatosak, s amelyekből azt vettem ki, hogy Mögötte valami egészen különös dolog rejlik. Mert Neki a mi házunk legrejtettebb dolgairól és viszonyairól pontosabb tudomása van, mint nekünk. 2. Tudomása van pl. a mi legkedvesebb leányunknak, Helénának eddig még gyógyíthatatlan betegségéről, és megígérte nekem, hogy meggyógyítja őt, ha én azokat a holt bálványisteneket – akár kicsiny, akár nagy – eltüntetem ebből a házból, s ezután egyedül Neki adok tiszteletet. Én magam azonban nem mertem a holt istenekre kezet emelni, először attól való félelmemben, hogy valaki elárul, majd attól, hogy a papok, vagy a törvény megbüntet. Akkor azután azt mondtam az egy igaz Isten e csodálatos szolgájának: Vidd ki őket Te Magad tanúk jelenlétében ebből a házból, s akkor a felelősség elhárul rólam. És íme Ő ezt egy pillanat alatt meg is tette, s eszerint a mi isteneink valósággal csodálatos módon megsemmisültek, s mi en5


IX. kötet

6

nek tanúbizonyságai vagyunk, s nem vonhatnak felelősségre sem a papok előtt, még kevésbé a római törvény előtt, amit ti mindnyájan éppen olyan jól meg fogtok érteni, mint én magam. 3. Mindez oly hirtelen és váratlanul ment végbe szemünk előtt, most már csak leányunknak kellene meggyógyulnia, s azután az egy igaz Istent megismernünk, hogy azután mindnyájan egyedül Neki adjunk tiszteletet, s az Ő akarata szerint éljünk és cselekedjünk.” 4. Ebbe az összes jelenlévők beleegyeztek, s a fogadós feleségével és gyermekeivel együtt Felém fordult, s könyörögni kezdett beteg leányuk meggyógyításáért. 5. És Én így szóltam: „Mivel te hiszed ezt hozzátartozóiddal együtt, tehát legyen hitetek szerint. És most menjetek leányotok szobájába és győződjetek meg róla, hogy meggyógyult-e már, s azután vezessétek ide, hogy ő is igyon az élet borából, és megismerje Azt, Aki őt meggyógyította.” 6. Amikor Én ezt kimondottam, mindnyájan kisiettek az étkezőteremből, hogy meglássák, valóban meggyógyult-e Heléna? És amikor szobájába értek, teljesen egészségesen látták viszont, ő pedig elbeszélte, hogy mintegy tűz villant át a testén, amire a láz, a fájdalom és előbbi gyengesége egy pillanat alatt elhagyta. Ennek láttára mindenkiből kitört az ujjongó öröm, a leány pedig azonnal elhagyta betegágyát, felöltözött, s nagy örömujjongások közepette Hozzám vezették. 7. Amikor megmondták neki, hogy Én voltam az orvosa, leborult lábaim elé, s azokat hálakönnyeivel nedvesítette. Ugyanígy mondtak köszönetet a többiek is, Heléna csodálatos meggyógyulásáért. 8. Én pedig így szóltam hozzá: „Kelj fel leányom és igyál egy kevés bort abból a korsóból, amely a legközelebb áll hozzád, hogy egész tested és lelked megerősödjék.” 9. Ekkor Heléna gyorsan fölemelkedett, szerényen kezébe vette a korsót és ivott a borból, amely őt pillanatok alatt megerősítette, s amelynek kitűnő ízét nem győzte dicsérni. S amikor ily módon megerősödött, mindnyájan kérni kezdtek, hogy most már ismertessem meg velük az egyedül egy igaz Istent, és mutassam is meg nekik, ha az lehetséges volna. 10. Mondom Én: „Hallgassatok meg tehát, amit Én most röviden mondani fogok nektek: 11. Csaknem egyetlen egy görög sem létezik, aki Zsidóországban él és működik, hogy Mózes, és a többi próféta tanításaiba ne volna beavatva; tehát Az az Isten, Akit Mózes a zsidóknak kijelentett, Az az Isten, Aki Sínai- hegyen Mózessel, és általa Áronnal, testvérével villámlás és mennydörgés közepette beszélt, s későbben a próféták, és más bölcs férfiak szája által szólott, Akinek neve Jehova, s mindenek felett szent, Az az egy, igaz, örökké élő, a legnagyobb bölcsességű, jóságos és mindenek fölött hatalmas Isten, Aki a mennyeket, a Napot, a Holdat és az összes csillagokat, és ezt a Földet mindazzal, ami benne, rajta és fölötte van, Önmagából megteremtette. 12. Ebben az Istenben higgyetek, tartsátok meg jól ismert parancsolatait, s azáltal szeressétek Őt mindenek felett. És ha parancsolatait megtartjátok, és embertársaitokat is úgy szeretitek, mint közületek mindegyik önmagát szereti, azaz mindazt ti is megteszitek nekik, amit értelmes ésszel magatoknak is kívántok, hogy megtegyék nektek, akkor az egyedül egy igaz Isten mindenkor kegyelmes lesz hozzátok, és szívesen meghallgatja kéréseteket. 13. És akkor Ő nem, mint távoli megközelíthetetlen, hanem mindig, mint közelálló és benneteket mindenek felett szerető Atya fog mutatkozni, Aki kéréseiteket sohasem fogja meghallgatatlanul hagyni.

6


IX. kötet

7

14. És ebben áll minden, amit az egyedül egy igaz Isten, Aki egyben minden ember igaz Atyja, az emberektől kíván. S akik ezt teszik, azok nemcsak részesei lesznek áldásainak már itt, e földön, hanem testük halála után elnyerik lelkük örök életét, s örökkön örökké ott fognak élni, ahol az Atya él üdvösségben. Ismeritek most már az egyedül egy igaz Istent?” 15. Mondják mindnyájan: „Igen, ha Ő az, - amiben már nem kételkedünk – akkor már az írásokból jól ismerjük Őt. Mózes tanításai mindenkor tetszettek nekünk. De amikor oly gyakran meggyőződtünk arról, hogy mennyire annak az ellenkezőjét követik – legfőképpen főpapjaik – és amikor azt láttuk, hogy embertársaikkal szemben elkövetett gyalázatosságaikért semmi büntetés nem éri őket, azt gondoltuk magunkban: Micsoda igazság lehet egy olyan tanításban, hogy azok első képviselői, az un. Isten-szolgák – amit minden cselekedetük látható módon igazol – sem hisznek bennük. Mert hogy embertársainkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat, az első pillanatban kitűnik Mózes parancsolataiból. De az ember azt is látja, hogy Mózes tanainak elöljárói hogyan szeretik felebarátaikat. S az embernek teljesen vaknak kellene lennie, hogy ne vegye észre, hogy éppen a tanok elöljárói hisznek azokban a legkevésbé. Mert az igazi hitnek mindenekelőtt a tanítások gyakorlása által kell megnyilvánulnia, de legfőképpen a tanok elöljáróinál, és azok terjesztőinél. És ha ezek cselekvések által mindenki szeme előtt az egy igaz Istentől való félelmük nélkül azt bizonyítják, hogy semmit sem hisznek, hogyan térjünk akkor mi, idegenek az ő hitükre? 16. És lásd Te, Aki az egy igaz Istennek igazi szolgája és papja vagy, ez volt mindenkor az oka annak, amiért mi Mózes tanai igazságában és valódiságában éppen úgy kételkedtünk, mint a mi isteneinkben. Mi csupán a világ, és annak törvényei miatt tettünk meg mindent. De magunk között bizony semmiféle Istenben nem hittünk. Ellenben hittünk a természet mindenütt működő erőiben, amelyeket világbölcseink révén ismertünk meg közelebbről. De most a Te működésed és beszéded által nézetünk teljesen megváltozott, s most már kétségtelenül hiszünk a zsidók egyedül egy igaz élő Istenében, Aki Neked – mert akaratát bizonnyal mindenkor betöltötted – ilyen soha nem hallott isteni hatalmat adott. 17. Mi pedig ezután Mózes tanaihoz, de nem a jeruzsálemi elöljárókhoz fogunk térni. Ezen a napon késő éjszaka is jött Edessából két ilyen jeruzsálemi elöljáró, akik saját templomi garázdálkodásait szidalmazták, és az esszeusok hatalmát, és nagy bölcsességét magasztalták. Mi pedig azt gondoltuk magunkban: ha már ti saját magatokat ennyire szidalmazzátok, akkor mit tartsunk mi, idegenek felőletek? De azért mégis tetszett nekünk az, hogy az igazságot elismerték; ma reggel mentek innen tovább. Tehát ami a tanításokat illeti, abban teljesen rendben volnánk. De még most egy pont marad hátra, ez pedig a Te utolsó ígéretedben áll. 18. Te megígérted nekünk, hogy megmutatod az egyedül egy igaz Istent, amit bizonyára éppen úgy meg tudsz tenni, mint minden más egyebet. Ha már anélkül, hogy mi erre felszólítottunk volna, annyira boldoggá tettél bennünket, hogy mind szavakkal, mind tettekkel megismertetted velünk az egyedül egy igaz Istent, tehát tedd teljessé a mi boldogságunkat azzal, hogy megmutatod nekünk az egyedül egy igaz Istent. Mi mindnyájan szívünk mélyéből kérünk erre Téged.”

7

Lorber Jakab: János Nagyevangélium 4. Fejezet:

IX. kötet

8

Az Úr Jézus megmutatja ezeknek a megtért pogányoknak az egyedül egy igaz Istent, és bizonyságot tesz Önmagáról és missziójáról. A pogányság eredete. A nagy világosság és a nagy ígéret. Mi az, ami még Isten előtt is lehetetlen? Isteni életintelmek. A túlzott hódolás akadály. A félelmet mi ndig a szeretet győzze le.

1. Mondom Én: „Kedves gyermekeim, ez éppen ti miattatok nem megy oly könnyen, mint gondoljátok. De mivel ezt is megígértem nektek, tehát szemléljétek is az egyedül egy igaz Istent. De arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a látottakat egy teljes esztendő előtt el ne híreszteljétek.” 2. Erre mindnyájan a legünnepélyesebben megfogadták ezt, Én pedig így folytattam: „Jól van tehát, hallgassatok ide, nyissátok fel szemeteket és szíveteket: Én Magam vagyok Az, Aki most veletek beszélek, ugyanabban a mivoltomban, ahogy a próféták az emberek előtt kijelentették. 3. Az Én örök végzésem szerint elhatároztam, hogy Magam is, mint ember testet öltök, s a bűn éjszakájában tévelygő emberek közé, mint fényes és életet hozó világosság jövök el, hogy megváltsam őket a törvény és az örök halál súlyos igájától. 4. De Én nemcsak a zsidókhoz jöttem el, akik kezdettől fogva az egy igaz Isten kiválasztott népe volt, s így is nevezik magukat – habár közülük sokan már régóta a pokol gyermekei lettek – hanem hozzátok, pogányokhoz is, akik szintén ugyanattól az első embertől származtok, csak az idők folyamán elcsábíttatták magukat a világ ingerei által, úgy hogy eltávolodtak az egy igaz Istentől, s Őt többé nem ismerték fel, azután a mulandó anyagból maguk faragtak isteneket maguknak kedvük, és tetszésük szerint, s azokat tisztelték és imádták, amely eset ma is igen gyakran előfordul, amint ti magatok is tudjátok. 5. És hogy a pogányok is megismerjék az egyedül egy Istenben lévő örök és élő igazságot, tehát eljöttem hozzátok, pogányokhoz, s a Magam akaratából visszaadom nektek az élet világosságát, s így az örök életet is. 6. Én Magam vagyok ez a világosság, az út, az örök igazság és az élet. Aki Énbennem hisz, s az Én tanításaim szerint él, az már magában hordozza az örök életet, s a halált soha nem fogja sem meglátni, sem megérezni, még ha teste szerint ezerszer is meghalna. Mert aki Bennem hisz, s az Én parancsolataimat megtartja, s ily módon szeret Engem mindenek felett, az Énbennem van, s Én szellemben őbenne. És akiben Én vagyok, abban van az örök élet is. És ezzel megmutattam nektek az egyedül egy igaz Istent úgy, ahogy azt nektek az imént megígértem. És most vizsgáljátok meg önmagatokat, hogy ezt el is hiszitek-e? Igen, ti ezt most el is hiszitek. Maradjatok tehát ebben a hitben, mint igaz hősök, és ne engedjétek magatokat ettől eltántoríttatni, akkor élni fogtok, s az Én akaratomnak ereje lesz bennetek, és mindörökre meg is marad. Így legyen és így maradjon!” 7. Amikor a jelenlévő pogányokhoz így beszéltem, valamennyiüket mélységes és szent borzalom futotta át, úgy, hogy egyikük sem mert egy szót sem szólni. Én azonban szeretetteljes hangon így szóltam hozzájuk: „Szedjétek hát össze magatokat gyermekek. Hát Én, mint az emberek igaz Atyja olyan félelmet keltő vagyok, hogy mindnyájatokat borzalom fog el? Lássátok, Előttem semmi sem lehetetlen, mert Bennem van a mennynek és a földnek minden ereje és hatalma. De azt nem tehetem meg, hogy Én ne legyek Az, Aki vagyok, és ti pedig ne legyetek azok, amik ti vagytok. Én Az vagyok, Aki vagyok, voltam és 8


IX. kötet

9

leszek örökkön-örökké. És ti is ugyanazok lesztek és maradtok; és ha Én benneteket most kedves gyermekeimnek nevezlek, akkor teljesen egyenrangúak vagytok Velem – és ha ti az Én tanításaim szerint éltek és cselekedtek, semmivel sem lesztek kevésbé tökéletesek, mint Én Magam vagyok, s ugyanazokat a jeleket tudjátok majd tenni, mint amelyeket Én teszek. Mert micsoda örömet szerezhetnek egy tökéletes Atyának tökéletlen gyermekei? Hagyjátok tehát ezt a nagy hódolatot, s helyette inkább bizalom és szeretet legyen Irántam. Mert akkor sokkal kellemesebbek, tetszetősebbek és értékesebbek lesztek Előttem. 8. Bizony, aki Engem szeret, annak nincs szüksége arra, hogy Tőlem féljen. Mert akik Istent túlságosan félik, azok igazán még soha nem ismerték meg, és szívük távol van még az Ő szeretetétől; és másodszor az ilyen félénk gyermekeket önhibájukból az a veszély fenyegeti, hogy hitükben és megismerésükben eltévelyednek, mert a félelem gyengíti akaratukat és bátorságukat abban, hogy szívükkel amennyire csak tudnak, közeledjenek Hozzám, hogy azáltal a Belőlem áradó életigazság megvilágíthassa őket. Ha ezt megértettétek, akkor tegyétek félre félelmeteket, s engedjetek szeretetet szívetekbe, és legyetek igaz gyermeki bizalommal Hozzám. „ 9. Amikor Én ezt kimondottam előttük, eltűnt szívükből az a bálványozó félelem, s azután több bizalommal kezdtek dicsérni és magasztalni, majd szívükben egyre jobban és jobban fölébredt a szeretet. De bizalmuk mégsem volt teljes, mert pogányságukban az Isten szigorúságáról, kérlelhetetlenségéről és örök hatalmáról régóta táplált fogalmaikat egyszerre nem tudták levetkőzni. De egy óra múlva – amit ott töltöttem – fokozódott bizalmuk, s Én még adtam tanításokat nekik, amelyek az Irántam való szeretetüket megerősítették és megszilárdították. 5. Fejezet:

A fogadós szép válasza a tanítványokhoz a számla iránti érdeklődésükre. Az Úr jutalom igénye (a szegényekre utal). Külön intelmek a fogadóssal szemben. Az Úr és övéi tovább utaznak. Megérkezés Jerichoba. Az Úr a vámszedőt Cadohoz küldi.

1. Ezután tanítványaim, akiknél pénz volt, megkérdezték a fogadóstól, hogy mit kell fizetniük a kenyérért és a forrásvízért? És a fogadós így szólt: „Óh, hogyan tudtok ilyet kérdezni? Hiszen én a mi Urunknak és Istenünknek, s az Ő legközelebbi barátainak örök adósa vagyok. Minden szó, amit nekünk mondott, többet ér a világ minden kincsénél. Ha ezer évig itt maradnátok házamban, s éjjel- nappal itt ennétek, s én azért egy statert kérnék, akkor valóban nem érdemelnék egyebet, minthogy élve dobjanak a kígyók és sárkányok elé. De már nem vagyunk messze a déltől, micsoda boldogság volna számomra, ha a mi Urunk és Istenünk veletek együtt itt ebédelne nálam.” 2. Mondom erre Én: „Szándékotokat kész cselekedetként fogadom. De nekünk tovább kell mennünk, mert másutt is vannak szegény gyermekek, akiken Én segíteni akarok. De majd nemsokára szegény zarándokok jönnek ide, mégpedig Essea felől Jericho irányába, ezek ott visszanyerték ugyan testi egészségüket, de pénzük kevés van, éhesek, szomjasak, fáradtak, azoknak adj eledeleket és italokat, és szállást is, Én azt majd úgy veszem, mintha Nekem tetted volna.” 3. Mondja a fogadós: „Óh Uram és Istenem, ha azok a szegények egy évig is itt akarnának maradni, szívesen ellátom őket. Ha az országúton jönnek szívesen eléjük küldöm igásállataimat, s lovakkal befogott kocsijaimat, hogy idehozzam őket.” 9


IX. kötet

10

4. Mondom Én: „Szándékodat ebben az esetben is végrehajtott cselekedetnek fogadom el; a neked bejelentett zarándokok már tegnap éjjel elindultak Esseából, s a hegyen keresztül tartanak errefelé, s néhány óra múlva a hegyi ösvényen fognak idejönni, így igavonó állataid és kocsijaid nem tennének nekik jó szolgálatot. De, majd ha innen továbbmennek, segítségükre lehetsz, ha arra szükségük lesz. 5. De a jövőben a vizet ne fizettesd meg magadnak, mert arról gondoskodtam, hogy kútjaid állandóan bőséges és egészséges vizet adjanak. Légy mindenkor könyörületes a szegényekkel szemben, s akkor te is könyörületességet fogsz nálam találni. Áldásomat és kegyelmemet megkaptad, és ez meg is fog maradni, ha tanításaimban tevékenykedve te is megmaradsz. Most pedig ismét útra kelhetünk.” Ezután gyorsan fölemelkedtem helyemről, s tanítványaimmal kimentem. 6. Magától értetődik, hogy a fogadós övéivel könnyek, hála és dicsőítések közepette kísért el egy darabig, de amikor lépéseinket nagyon meggyorsítottuk, kísérőink visszamaradtak és újból hazatértek. Mi pedig – miután ezen a szakaszon déli időben vándor nem járt – ismét a szél sebességével haladtunk előre. De mikor népek által lakott vidékre jutottunk, ismét természetes lépésekkel haladtunk előre, s így estefelé már Jericho közelébe értünk. 7. Eközben egy igen szép gyepes helyre értünk, s itt pihentünk meg a teljes naplementéig. Mert Én nem akartam nappali világosság mellett a városba menni, annál is inkább, mert a két farizeus, akiket gyors tevéik dacára utolértünk, csak pár hold távolságban voltak előttünk. 8. S amikor ezen a szép gyepes helyen beszélgetések között pihentünk, egyszerre csak a vámházból egy vámszolga közeledett hozzánk, s azt kérdezte, hogy honnan jöttünk, és hogy az éjszakát ezen a helyen akarjuk-e eltölteni? Mondom Én: „Sem az egyikhez, sem a másikhoz nincs semmi közöd. De ha már valamit tudni akarsz, megmondom neked, hogy először mi Esseából jöttünk ide, és másodszor itt csak egy kissé meg akarunk pihenni, s ezután bemegyünk a városba.” Amikor a vámszedő ezt meghallotta, hogy Esseából egy nap alatt gyalog tettük meg az utat Jerichóig, összecsapta a kezét és így kiáltott. „Óh, erre csak gyorslábú tevék képesek, de emberi lábakról még ilyet soha nem hallottam, hiszen akkor ti repültetek.” 9. Mondom Én: „Ez teljesen a mi dolgunk, most pedig menj a városba, mivel van időd elég, s mondd meg Cadonak, akinek atyja a ti főnökötök, hogy jöjjön ide Hozzám, mert Én, az Úr várakozom rá.” Ekkor a vámszolga így szólt: „Uram, ha Cadonak nem mondom meg a nevedet, akkor is ide fog jönni?” Mondom Én: „Akkor is. Menj csak, s jutalmadat majd megkapod, mert minden készséges munkás méltó a jutalmára.” E szavaim után a vámszolga gyorsan bement a városba, és üzenetemet közölte Cadoval. 6. Fejezet:

Cado az Úr elé siet a kapuhoz. A viszontlátás. Az Úr övéivel ismét Cado atyjának fogadójában. Diétikus utasítások.

1. Amikor ezt az üzenetet Cado meghallotta, nem várt többé egy pillanatot sem, hanem a vámos szolgának egy garas jutalmat adott, s oly gyorsan, amennyire lábai engedték, Elém sietett. Amikor lélekszakadva Hozzánk érkezett, fölemelkedtünk a gyepes tisztásról, Én kezet nyújtottam neki, ő azonban átölelt Engem, szívére szorított, s valósággal elborított baráti csókjaival, majd örömében és boldogságában így szólt: „óh, Uram és Mesterem, milyen leírhatatlan örömet szereztél nekem azzal, hogy ilyen gyorsan visszatértél. Mily boldogok vagyunk, hogy mi bűnösök ismét itt érezhetünk Téged közelünkben, akik erre olyan érdemtelenek vagyunk. 10


IX. kötet

11

Csak alig három napja, hogy eltávoztál közülünk, s az csaknem három esztendőnek tetszett, mert az Utánad való kimondhatatlan vágyakozás egész házunk türelmét próbára tette. Ha ma nem érkeztél volna meg, akkor holnap kora reggel legjobb tevéimet mozgásba hoztam volna, s úgy siettem volna Eléd Esseába. Csakhogy végre megérkeztél, s így most már minden a legnagyobb rendben van. De most, óh Uram és Mesterem, Te, a mi egyetlen szeretetünk és legfőbb javunk, jöjj velem, hogy egész házam megteljen boldogsággal.” 2. Mondom Én: „A te barátságos szereteted felüdítette szívemet, s veled fogok menni. De néhány pillanatig várjunk még, míg kissé sötétebb lesz, hogy a városban a bámész néptömeg előtt feltűnést ne okozzunk, mert a holnapi vásár miatt sok idegen van itt, s ezek ne bámészkodjanak, s ne tegyenek megjegyzéseket bevonulásunk fölött. Atyád házába most két farizeus is betért, ezeket is csakhamar elszállásolják, s azután zavartalanul bemenetünk hozzátok.” 3. Ezt Cado nagyon helyesnek találta, de mégegyszer maga elé szólította a vámszolgát, s elküldte a vendégfogadóba azzal az üzenettel, hogy házanépe fogjon a lehető legjobb vacsora elkészítéséhez. Hogy miért, azt majd rövid idő múlva a legnagyobb örömmel fogják megtudni. Ezután a vámszolga újból besietett a városba, és megvitte a hírt. Ekkor így szólt Cado atyja: „Sejtem már, hogy miről van szó. Menj és mondd meg Cadonak, hogy minden a legnagyobb rendben fog megtörténni.” Amikor a vámszolga visszament és Cadonak atyja válaszát megvitte, eközben alaposan beesteledett, s így szóltam: „Most már szép nyugodtan elindulhatunk, mert már senki sem fog bennünket megismerni, vagy megfigyelni, és ha meg is lát valaki, ideérkező kereskedő embereknek fognak tartani, ami nem fog bennünket zavarni.” 4. Ezután szép csendesen zavartalanul megérkeztünk Cado atyjának fogadójába. Odaérve így szóltam Cadonak: „Barátom, menj be előre és jelentsd hozzátartozóidnak, hogy tanítványaimmal együtt megérkeztem Esseából, és ha majd belépek a vendégszobába, ne törjenek ki nagy örömrivalgásban, hogy annak a néhány idegennek idő előtt fel ne hívják a figyelmét; továbbá ne szólítsanak Úrnak és Mesternek, hanem csak jóbarátnak. Mert Én amúgy is csak a szívet tekintem, de soha a szájat. És hogy Én ezt miért akarom most így, ennek okát később fogod majd meglátni, és megérteni. Menj és cselekedj így.” Cado erre besietett a házba és mindent elintézett úgy, ahogyan megbíztam őt. 5. Ezután beléptem a nagy vendégszobába, amelyben egy nagy asztal volt számunkra megterítve. Amikor beléptünk, természetes, hogy mindenki a legnagyobb örömmel jött elénk, Cado atyja és anyja, valamint felesége és gyermekei, s legnagyobb szeretettel üdvözöltek és kértek, hogy foglaljak helyet, miután a hosszú úttól bizonyára fáradt vagyok. Ez a fogadtatás nagyon helyénvaló volt, s az idegeneket Velem és a tanítványaimmal szemben teljesen hidegen hagyta. De a keresett szavakkal való fogadtatás ellenére mindenkinek könny gyűlt a szemébe, leginkább pedig Cado atyjának, és öreg szolgájának, akinek neve Apollón volt. De Én megerősítettem szívüket, s így jelenlétemet minden további könnyezés nélkül is el tudták viselni. 6. Ezután mindnyájan az asztalhoz ültünk, s a fogadós, Cado s annak felesége, gyermekei és kívánságomra Apollón is közvetlen közelemben foglaltak helyet. Cado anyjának úgyis a konyhában volt dolga, Cado testvérei pedig a vendégeket szolgálták ki. 7. S amikor szeretetben így együtt voltunk az asztal körül, amelyen a legkitűnőbb bor és kenyér nagy bőségben volt előttünk, néhány tanítványom, de legfőképpen a mi Iskarióthes Júdásunk azonnal neki akart látni az evésnek, mert már mindnyájan nagyon éhesek voltak. De Én így szóltam: „Ha már eddig kibírtátok, akkor még várhattok néhány pillanatig anélkül, hogy éhen vagy szomjan kellene meghalnotok. 11


IX. kötet

12

8. Várjatok még egy kissé, s azután egyetek egy kevés kenyeret és sót, és csak azután egy kis korty bort, mert csak így fog a vacsora benneteket jókedvre hangolni, egyébként elgyengíti tagjaitokat és belső részeiteket. Az embernek arra is törekednie kell, hogy teste egészségét megőrizze, mert csak így óvhatja meg lelkét is a szomorúságtól és aggodalomtól. Amiképpen Én teszem, ugyanúgy cselekedjetek ti is.” A tanítványok köszönetet mondtak tanácsomért és követték azt. 7. Fejezet:

Jelenet az Úr és a gyomorbajos sidoni kereskedő között. Különböző asztali szónoklatok.

1. Néhány idegen meghallotta, hogy tanítványaimnak ilyen tanácsot adtam, amire az egyik fölkelt helyéről, egy sidoni kereskedő, s Hozzám lépve így szólt: „Jó barátom, bocsáss meg, hogy Téged, mint idegent megszólítani bátorkodom, szavaidból, melyeket barátaidhoz intéztél, úgy vettem ki, hogy kétségtelenül orvos vagy, s így én is szeretnék egy tanácsot kérni Tőled. Mit tegyek, vagy mit használjak, hogy több év óta tartó gyomorbajomtól megszabaduljak?” 2. Mondom Én: „Ha úgy véled, hogy Én valóban orvos vagyok, akkor fogadd el tanácsomat: ne egyél – mint az eddig is megtörtént – túl sok és túl zsíros disznóhúst, és ne igyál egész nap oly erős borokat, s akkor gyomorbajod meg fog szűnni. Ez az Én orvosi tanácsom; ha ezt követed, nagyobb hasznodra lesz, mint az alpesi füvekből készült teád, amely a gyomrodat kiüríti ugyan, de csak azért, hogy annál jobban megtölthessed. Az ember nem azért él, hogy egyék, hanem azért eszik, hogy éljen, s ebből a célból nincs szükség arra, hogy gyomrát teletömje, és idegeit a lehető legerősebb dologgal napról-napra kábítsa.” 3. Amikor az idegen ezt Tőlem meghallotta, a legnagyobb csodálkozással így szólt: „Hiszen Te engem még sohasem láttál, honnan tudhattad ilyen pontosan, hogy én hogyan élek?” Mondom Én: „Nagyon rossz orvos kellene, hogy legyek, ha nem volnék képes, hogy a beteg homlokáról azonnal leolvassam hogyan él, és miképpen jutott betegségéhez. Tedd azt, amit tanácsoltam neked, tartózkodj a dőzsöléstől, és gyomrod meg fog gyógyulni.” Az idegen megköszönte tanácsomat, s három aranypénzt tett ki Elém az asztalra. 4. Én pedig ezekkel, a szavakkal adtam neki vissza: „Add ezeket oda a szegényeknek. Nekem nincs szükségem sem aranyra, sem ezüstre, ami után az emberek annyira vágyakoznak.” Ekkor az idegen visszavette pénzét és így szólt: „Most látom csak, hogy igazi orvos vagy. Ha valóban meggyógyulok, akkor a szegények ennek százszorosát kapják.” Ezután ismét asztalához ment, a mienkre pedig feltálalták a vacsorát. 5. Az eledelek kitűnően elkészített halakból, három sült bárányból, húsz szintén sült fiatal tyúkból, s többféle nemes gyümölcs fajokból állt. Mi erre azonnal nekifogtunk az evéshez, s mindenkinek ízlettek az eledelek, s a kitűnő búzakenyér és bor, s nemsokára nagy lett az élénkség asztalunk körül. 6. Amikor az idegenek észrevették, hogy milyen jóízűen eszünk, s mivel tudták jól, hogy ebben a fogadóban minden nagyon drága, az idegen, akinek gyomra érdekében az imént olyan jó tanácsot adtam, szép csendesen így szólt: „Most értem csak, hogy az orvos miért nem fogadta el tőlem a három aranyat. Az ilyen vendégeknek, mint Ő és társai, akik ilyen költséges vacsorát tudnak fogyasztani, bizonyára több kincsük van, mint nekünk. S akkor természetes, hogy három aranypénz kevés egy ilyen gazdag orvosnak. Óh, egy ilyen gazdag vacsora ebben a fogadóban legalább 500 garasba kerül. 12


IX. kötet

13

7. Igen, igen, akinek olyan szerencséje van, hogy híres orvos lehet, az boldogabb, és gazdagabb a királynál, aki ha beteg, nagy kincsek ellenében keres segítséget az orvosnál. Mert a király lehet még oly hatalmas és gazdag, de a haláltól és betegségtől nem óvhatja meg magát. Ilyenkor a legjobb orvost, aki csak létezik, néha a legmesszebb távolról, és sok pénzért hozatja el, és ha segít rajta, mindig nagy összegekkel jutalmazza meg. Úgy látszik, hogy ez az eset áll fenn ezzel az orvossal is, hogy királyoknál és fejedelmeknél akkora összegeket gyűjtött össze magának, hogy jobban élhet, mint a szegény Sidon és Tyrusbeli kereskedők.” 8. Tanítványai jól hallották az idegennek ezt a megjegyzését, s az idősebbik Jakab felelősségre akarta vonni. De Én halk hangon így szóltam hozzá: „Hadd beszéljenek rólunk, hiszen ezzel nem ártanak nekünk. Ha majd az Én nevemben az evangéliumot fogjátok a világ előtt prédikálni, akkor sem fogjátok az emberek különböző bírálatait kikerülni. Ha ezek a bírálatok vakok és buták lesznek, de semmi gonoszságot nem rejtenek magukban, akkor hagyjátok őket beszélni. De ha ezek a bírálatok gonoszak, akkor vagy egy bíró előtt vonjátok őket felelősségre, vagy pedig hagyjátok el azt a helyet, s annak még porát is rázzátok le lábatokról, s akkor majd titkon Én leszek bírája az ilyen községnek és lakóinak. 9. Hagyjátok tehát ezeket is, hadd beszéljenek, és hadd bíráljanak úgy, ahogy akarnak, és úgy ahogy értik. Mert egy ember éppoly kevéssé képes értelmén felül valamely dolog vagy helyzet felett bírálatot mondani, mint az ökörnek egy Dávid zsoltárt énekelni, vagy a vaknak egy vakot vezetni. Azért a jövőben az ilyen dolgok sohase zavarjanak benneteket.” Erre mindnyájan igazat adtak Nekem, és hálás köszönetet mondtak tanácsomért. 10. Apollón pedig hozzáfűzte: „Óh, Uram és Mesterem, Neked mindenkor és mindenben igazad van ugyan, de itt az a helyzet áll fenn, hogy ezek az idegenek nagyon zavarnak bennünket abban, hogy Te – csak azért, hogy híredet ne vegyék – semmi különöset nem mondhatsz, mi pedig semmi rendkívülit nem kérdezhetünk Tőled.” 11. Mondom Én: „Óh barátom, sohase aggódj emiatt, éjfélig még igen sok rendkívüli dolog fog megtörténni. Mert Én ma a jól bevégzett napi munka következtében derűs kedvben vagyok, s ti is mindnyájan ilyenek legyetek. Most pedig együnk és igyunk, és ne engedjük örömünket semmi által zavartatni.” Ezután mindnyájan vidáman ettünk és ittunk, és a másik asztaloknál lévő idegenek is. 8. Fejezet:

Várás Jerichoban. Gyönyörű jelenet a nemes hárfással. Az Úr tetszését találja ebben a muzsikálásban. A vendégek tetszésnyilvánítása, és az énekes finom szerénysége. Az Úr az énekesnek gyönyörű ígéretet ad az egész örökkévalóságra.

1. Miután Jerichoban vásár volt, amely hét napig tartott, tehát a sok kereskedő mellett még mindenféle kókler, fütyülős, énekes, hárfás és kíntornás jött, akik este fogdóból- fogadóba mentek, s a vendégeknek csekély adakozásért mindenfélét előadtak és mutattak. Így a mi fogadónkba is betért egy énekes hárfával, melyet ügyesen kezelt, és hozzá tiszta hangján Dávid zsoltárokat énekelt. 2. Amikor a szobába lépett, engedélyt kért a vendégektől, hogy csekély díjazás ellenében bemutathassa tudását. Az idegenek, akik többnyire görögök és rómaiak voltak, így szóltak: „Ugyan menj ezzel az ócska zsidó óbégatásaiddal, a zene – ez az isteni művészet – csak a görögöknél otthonos. De ha a főasztalnál ülők meg akarnak hallgatni, nekünk nincs semmi kifogásunk, de tőlünk nem kapsz jutalmat.” Ezután a hárfás és énekes odajött a mi asztalunkhoz, s ott kért engedelmet, hogy előadhassa tudását. 13


IX. kötet

14

3. És Én nyájas hangon így szóltam hozzá: „Add csak elő tudásodat minden félelem és tétovázás nélkül, mert Én ismerlek téged jól, és tudom, hogy teljesen Dávid módja szerint való tiszta énekes vagy, jutalmad legyen gazdag.” Erre az énekes és hárfás mélyen meghajolt előttünk, hárfáját tisztára hangolta, s maga is elcsodálkozott, mondván: „Valóban, ez a terem nagyon jó, úgy az ének, mint a zene számára, mert ilyen világosan és tisztán még sohasem hallottam hárfám húrjait megszólalni.” 4. Mondom Én: „Nos, ha így van, kezdheted előadásodat.” 5. Ezután a hárfás művészileg gyakorlott ujjakkal pengette a húrokat, s egy igen megragadó előjátékot játszott. Amikor az idegenek a tiszta hangokat és a művészies hangvezetést meghallották, egyszerre csak elcsendesedtek, és feszült figyelemmel hallgatták a művészt. 6. amikor az egész teremben nagy csendesség volt, a művész csodálatos kísérete mellett gyönyörű tiszta és igen kellemes hangon kezdte énekelni a következő (96.) Dávid zsoltárt: 7. „Énekeljetek minden népek új éneket az Úr Istennek. E Földön Őnéki minden dicséretet énekeljen, jó- voltát hirdesse mindennek. Nagy dicsőségét látja minden az Ő tisztelete szent helyén. Jertek tehát minden népek, adjunk hálát az Istennek, mert nagy az Ő dicsőségében. Az Úrnak dicsőség adassék, az Ő szent neve dicsértessék. Adjunk Őnéki hálákat, minden kedves ajándékot, kapui előtt szent helyének. Jer, menjünk az Úr eleibe, és imádjuk figyelmesen templomának szentségében, Tőle mindenek féljenek, az egész Föld kerekségében. Örüljön az ég hangossággal, a Föld örvendjen vigassággal, a tenger zúgjon, a mező zengedezzen, és az erdő az Úr előtt nagy hálaadással. 8. Az Isten eljő törvényt tenni, és a Földön mindent ítélni. E világot igazsággal, a népeket tisztasággal ítéli, s a jókat megmenti.” 9. Amikor énekesünk és hárfásunk ezt a zsoltárt elénekelte, s utójátékát is eljátszotta, ezzel előadását be is fejezte. Ekkor az idegenek valósággal elhalmozták dicsérettel, és tetszésük nyilvánításával, és beismerték, hogy egész életükben ennél szebbet úgy a húros zenében, mint énekben sohasem hallottak, és bocsánatot kértek tőle, hogy olyan durván fogadták. Egyben arra is kérték, hogy énekelje el mégegyszer a zsoltárt. Az énekes azonban Engem kérdezett meg, hogy megteheti-e? 10. És Én így szóltam: „Megteheted, mert ezt a zsoltárt még maga Dávid sem énekelhette szebben.” És az énekes így szólt: „Uram, bárki légy is, de ilyen szépen még én magam sem énekeltem soha. Éneklés közben úgy éreztem, mintha Maga Jehova lett volna közelemben, és tetszéssel hallgatott volna. Azután úgy tűnt fel előttem, mintha angyalok kara énekelt volna velem. Ha ez a művészet, és hang tulajdonomban maradna, akkor én lennék a legboldogabb ember ezen a Földön, s a pogányokat énekemmel a mi Jehovánkhoz téríteném.” 11. Mondom Én: „Énekeld el mégegyszer a 96. zsoltárt, és légy meggyőződve, te jámbor szamaritánus, hogy ez a hang és ez a művészet földi életednek utolsó napjáig így fog maradni, s egykor a mennyben a Legmagasságosabb trónja előtt légy kedves énekes, és az is maradj örökké. Most pedig énekelj tovább.” 12. Mondja az Énekes: „Óh Uram, Te próféta kell, hogy légy, mert közönséges ember úgy nem beszél, mint ahogyan Te. De most már ne beszéljünk többet róla, mert mégegyszer el kell énekelnem a zsoltárt.” 13. Ezután megpengette a húrokat, amelyek még tisztábban hangzottak most, mint az előbb, s ugyanúgy volt ez az ő hangjával is. Tanítványaim, s a fogadós házanépe, s ugyanúgy az idegenek is könnyekig meg voltak hatódva, de leginkább a mi asztalunk körül ülök, mivel jól tudták, hogy ez a zsoltár Kinek szól. 14


IX. kötet

15

A nemes énekes gazdag jutalma. Az Úr Jézus és a bölcs énekes.

1. Amikor az énekes a zsoltárt másodszor is befejezte, az idegenek közt valóságos tetszésvihar tört ki, és sok aranypénz darabbal jutalmazták meg őt, s meghívták asztalukhoz, hogy velük egyen és igyon, de az énekes ezt mondta: „Köszönöm a felajánlott tiszteletet és gazdag alamizsnátokat, de én még régi óhitű tiszta zsidó vagyok, ha alig számlálok is harminc évet, s így eledeleteket nem szabad elfogyasztanom. Azonkívül a produkcióra ez az Úr adott itt engedelmet, s így csak azt fogom megtenni, amit Ő parancsol nekem.” 2. Ekkor az idegenek megdicsérték a művészt ragaszkodásáért, Én pedig a mi asztalunkhoz hívtam őt, hogy velünk egyen és igyon, amit hálás érzések között azonnal meg is tett. Fogadósunk és Cado is eltávozott, s a hárfásnak gazdag alamizsnát hozott, amit alig akart elfogadni, mert a másik asztalnál már úgyis gazdagon megjutalmazták. 3. De Én így szóltam hozzá: „Azt mindig elfogadhatod, amit neked szívesen adnak, mert magadnak is jó szíved van, és örömmel megosztod a szegényekkel azt a keveset, amit művészeteddel fáradságosan megkeresel. De ha ezután többet szerzel, szívednek tágabb működési teret adhatsz. A szegényekkel jót cselekedni Istennek tetsző dolog, és a szegényekért dolgozni és gyűjteni Isten előtt a legnagyobb dicsőség, és Isten azt mindenkor megjutalmazza, még ezen, de még sokkal inkább a másvilágon. 4. Mondja a hárfás: „Igen, Te jóságos Úr, így van ez. Én magam is mindenkor így hittem ezt, habár földi jutalommal a jó Isten már régóta cserbenhagyott, és én 15 éves korom óta képességeimet mégis mindig ebben az értelemben gyakoroltam. De ezúttal gazdag aratásban volt részem, amiért Istennek legyen hála és dicsőség mindörökké, Aki szegénységemben egyszer rám tekintett. És most szeretnék Tőled, Te jóságos Úr valamit kérdezni, ha azt kegyesen megengednéd nekem.” – Mondom Én: „Nagyon szívesen, kérdezz csak bátran, s a válasszal nem leszek adósod.” 5. Erre kérdez a hárfás, mondván: „Óh, Te jóságos Úr, Akinek Isten után nagy szerencsémet köszönhetem, honnan tudod és ismered életviszonyaimat, holott nem emlékszem arra, hogy Téged bárhol is láttalak volna?” – Mondom Én: „Ez nem is fontos, elég az, hogy Én már gyakran láttalak és hallottalak téged. Lásd, te most itt mutattad művészetedet, és mi mindnyájan úgy megnéztünk téged, hogy mindenütt könnyen felismerünk, akárhol találkozunk. De te bizonyára nem olyan könnyen fogsz megismerni bennünket, mégpedig azon természetes és egyszerű oknál fogva, mert több ezer ember egy különös módon kitüntetett embert könnyebben észrevesz, mert minden oldalról szemügyre veheti, mint egy ember azt a több ezret, aki előtt bemutatja művészetét. És lásd, ez a természetes oka annak, amelynél fogva Én jobban ismerhetlek téged, mint te Engem. 6. De lehetnek más okok is, amelyeket azonban még nem értenél meg, ha meg is mondanám neked. Éppen ezért az idegenek miatt jobb erről hallgatni. De az imént magad mondottad, hogy Én talán próféta vagyok, mivel Közelemben jobban hárfáztál és énekeltél, mint bármikor; ha Én számodra valóban próféta vagyok, akkor Én, mint ilyen, a Bennem lévő isteni szellem alapján azt is tudhatom, hogy milyenek az életviszonyaid. S ezzel van egy természetes és egy természetfeletti ok, amelynél fogva Én téged jobban ismerhetlek, mint te, vagy közülünk bármelyik Engem. Most már tisztában vagy?” 7. Mondja a hárfás: „Igen, Te jóságos és valóban nagyon bölcs Úr. Nem hiába nevezlek bölcsnek, mert én mialatt beutaztam az egész földet, többszörösen meggyőződtem arról, hogy a valóban jó emberek mindig bölcsek voltak. De hogy a jó emberek földi szerencséjükben mindig a gonosz emberek mögött álltak, annak nem a bölcsességükből merített okosságuk volt az 15


IX. kötet

16

oka – mintha az kisebb volna, mint a gonoszok, és ridegek ravaszsága – hanem szívjóságuk és az abból áradó türelmük, és az igazság és Isten, sőt még ellenségeik iránt való szeretetük is, akik végeredményben szintén emberek ha süketek és vakok is, és a mindezekből fakadó bölcsességük, amely ennek a világnak mulandó javait nem becsüli többre, mint amennyire az igazi nagy bölcsek mindenkor becsülték. És lásd, Te jóságos Úr, éppen ezért nevezlek Téged bölcsnek, mert annyi jóságot találtam Benned.” 8. Mondom Én: „Hiszen akkor te is bölcs vagy, mert tudtommal jó ember is vagy.” – Mondja a hárfás nagyon szerényen: „Jóságos Úr, én ezzel ugyan nem dicsekedhetem, mert ezt a bölcsek ítéljék meg rólam. De azt állíthatom magamról, hogy a magukat bölcsnek és tudósnak képzelő emberektől sokkal ostobább cselekedeteket láttam, mint amilyeneket magam követtem el. Én azon a véleményen vagyok: az egyedül egy Istenben még a legkellemetlenebb életkörülmények között is minden kétséget kizáróan szilárdan hinni, és istenfélelemben és szeretettel megtartani parancsait, nyilvánvalóan bölcsebb, mint a hitben elgyengülni, s az istennek hátat fordítani, s mint nagyra tisztelt világbölcs a világ minden elképzelhető gyönyörűségeibe rohanni, s úgy élni és cselekedni, mintha a többi embernek ezen a Földön semmi joga nem volna, pedig azokat is Isten helyezte erre a Földre, hogy itt végezzék földi pályafutásukat, s maguknak és másoknak keressék meg a legszükségesebb létfenntartásukat. Óh, jóságos és bölcs Úr, helyesen, vagy helytelenül ítéltem?” 9. Mondom Én: „Tökéletesen, s ily módon nagyon bölcsen. De most egyél és igyál kedved szerint.” A hárfás ezután kedve szerint nekilátott, mert már nagyon éhes és szomjas volt, de azért semmi mohóságot el nem árult, s még kevésbé iszákosságra való hajlamot. 10. Fejezet:

Akit Isten hivatással bíz meg, annak értelmet is ad. Az Úr a Neki tetsző, valóban nemes énekesnek nagy missziójáról. A görögök kérdése az Úrhoz, hogy az isteni, vagy mózesi tanításoknak a teremtéstörténetre vonatkozólag igazuk van-e?

1. Miközben a mi hárfásunk szerényen evett és ivott, a tanítványok egymás között ámultak-bámultak annak bölcs szavai fölött. 2. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Miért csodálkoztok annyira a mi énekesünk értelme fölött? Nem hallottátok-e még azt, hogy ha Isten valakit hivatással bíz meg, annak értelmet is ad, hogy azt becsülettel betöltse? Én azt mondom nektek: ennek az énekesnek a hivatása nem a legcsekélyebb ezen a Földön, mert ő énekének és játékának nagy melegével megpuhítja a kemény szíveket, amelyekbe azután könnyen be tud hatolni az örök igazság szava. 3. Amikor Saul Dávid hárfáját hallotta, kőszíve megporhanyósodott, s a gonosz szellem elhagyta őt. Azért áll is az írásban: „Dicsérjétek az Istent zsoltárokkal tiszta hangon, és jól hangolt hárfákon.” Ami egykor János volt, azzá kell ennek az énekesnek lennie.” E szavakkal a tanítványok teljesen megelégedtek, s így meg tudták érteni a hárfás bölcs beszédének okát. 4. De a pogányok nem voltak képesek a zsoltár szavait értelmezni, s így szóltak egymás között: „Kár ezért a művészért; ha ő isteni tiszta hangjával a mi isteneinket Homérosz módja szerint énekelné, mint második Orfeusz, Athénban és Rómában valósággal istenítenék, és nagy kincseket gyűjthetne össze.” Ezután a semmitmondó beszéd után fölemelkedett ugyanaz az idegen, akinek az imént gyomrára vonatkozó tanácsot adtam, és mégegyszer odajött asztalunkhoz, s az énekest nyakra- főre dicsérve így szólt: „Bocsássatok meg, ha zavarlak benneteket, de 16


IX. kötet

17

ha már, mint vendégek összejöttünk ebben a teremben, és valóban semmi okunk sincs arra, hogy ellenséges indulatot tanúsítsunk egymással szemben, legyen tehát kölcsönösen megengedve, hogy ezzel a váratlan nagyszerű alkalommal néhány barátságos szót váltsunk egymással. Habár mi pogányok vagyunk, ti pedig zsidók, az – legalábbis nálam – nem befolyásolja az emberi értéket, s remélem ti is osztozni fogtok az én véleményemben, és életnézetemben.” 5. Mondom Én: „Barátom, Tőlem minden ember kimondhatja nyíltan szavait, így te és társaid is. Ha valami beszéded van, beszélj nyíltan. 6. Mondja a görög: „Mi világi tapasztalattal bíró és művelt görögök, már régóta túl vagyunk isteni meséinken, és a jobb zsidók sem adnak többet egy-Isten templomukra, mint mi görögök és rómaiak több-isten templomainkra. Ez a hárfás és énekes a zsidók egyik királyának előttem nem ismeretlen zsoltárát énekelte, aki népetek királyainak sorában a második volt, és Dávidnak hívták. Költészete telve van rejtett teozófiával, és ami benne érthető, az annak látszik, hogy a nagy, hatalmas, bátor és győzelmes király, mint az egy Isten követője, az összes pogányokat meg akarta hódítani, hogy azután a saját hitére térítse, mert az az uralkodását sokban megkönnyítette, tekintélyét pedig a népek előtt lényegesen emelte volna. De hogy ő maga is úgy hitt-e az egy Istenben, amint azt költeményei elárulják, az persze más kérdés. Lehetséges, de cselekedeteiből az ellenkezőjére is lehet következtetni. 7. De bármiképpen is legyen, Dávid igen nagy és nevezetes férfiú volt, és az is marad minden tekintetben, és ez a Föld kevés hozzá, hogy hasonló királyt tudjon felmutatni; s én csak dicsérhetem ezt az énekest, amiért ő, mint tiszta óhitű zsidó, a nagy király zsoltárát választotta produkciójának tárgyául. De minden nagy előnye dacára, azáltal, hogy csupán Dávid énekes, kissé egyoldalú. De ha a mi régi költőink zsoltárait is énekelné, Orfeuszhoz hasonlóan, s mint ilyen jönne Athénba, vagy Rómába – amint azt már az imént is megjegyeztem – akkor nagy kincseket gyűjthetne magának. De hagyjuk ezt és térjünk át a fő pontra. 8. Többek között a zsoltárban különösen az a rész tűnt fel, amely így hangzik: „A népek istenei holt bálványok. De az Úr (a zsidók egy élő istene) teremtette az eget és a Földet.” – Mond tehát, ez a dolog a maga bizonyítható igazságával valóban így áll? Mert nekünk pogányoknak, a Föld és a mennyek fejlődéséről igen kaotikus fogalmunk van, amely szerint azt többé vagy kevésbé intelligens erők hozták létre, amelyekből később a képzeletben dús emberek isteneket faragtak, s a Földet mindazzal, amit hordoz, s a mennyet is lassan- lassan megformálták. De ti azt állítjátok, hogy az egy igaz Isten mindent hat nap, vagy időszak alatt teremtett meg a semmiből. Melyik most az igaz? A Föld ismert részeiben széltében-hosszában élő emberek sokasága kevés különbséggel azt hiszik, amit mi, s a legrégibb egyiptomiak is, mint bebizonyított igazságot hittek, de ti a mi hitünktől olyan messze álltok, mint a menny a Földtől. Már most kinek van igaza? És melyik az igaz? Ha Te a ti tanításaitok igazságát be tudod bizonyítani, akkor én társaimmal együtt kilépek hitünkből, és zsidókká leszünk. Egyébként azonban megmaradunk, amik vagyunk, s akkor az énekestől sem fogjuk azt kívánni, hogy valaha is elmenjen Athénba vagy Rómába.”

17


IX. kötet

18

Az Úr felelete, hogy hol van az igazság. Az ábrázolás tudománya megértésének fontosságáról. Az Úr a törekvő görögnek megadja a kívánt bizonyítékot; a gyomorbeteg csodálatos meggyógyítása. Ennek a tettnek üdvös szellemi hatása. Hogyan tanulnak a görögök az igaz Istenhez imádkozni?

1. Mondom Én: Te egészen különös dolgot kívánsz Tőlem. A te értelmed annyira tele van világi, ennélfogva materiális dolgokkal, vajon képes leszel-e a szellemi dolgokat megérteni? Mi valódi óhitű zsidók azonban értelmünket szellemi dolgokkal töltöttük meg, s így a szellemi dolgokat, mint nekünk bebizonyíthatót, könnyen meg tudjuk érteni. 2. Igaz, hogy a szellemiek, és az anyagiak között fennáll az egymásra vonatkozó jelentőség, s ha te ebben a tudományban jártas lennél, akkor könnyű volna azt neked bebizonyítani, hogy mi óhitű tiszta zsidók a teljes igazságban állunk, a pogányok pedig a hamisságban, és valótlanságban állnak minden világi bölcsességük dacára. De ez a benső tudomány idegen előttetek, pedig más úton nehezen lehet azt bebizonyítani, hogy csak egyedül mi zsidók állunk a tiszta igazságban, és Dávid az egy igaz Istent csak azért énekelte meg, mert nemcsak hogy hitt benne, hanem Őt látta és mindenkor beszélt is vele. 3. És a mi énekesünknek, aki maga is tiszta zsidó, teljesen igaza van abban, hogy hárfajátékával és énekével csak Annak ad tiszteletet, Akit az öröktől fogva egyedül illet meg. S éppen ezért a jövőben a pogányok előtt is – akiket már Dávid a régi igazsághoz visszatérített – csak Dávid zsoltárokat énekeljen, hogy szívük meglágyuljon, s megnyíljék az egy igaz Isten megismerésére és imádására, Aki az igaz ember előtt nem olyan hozzáférhetetlen és rejtett, mint a ti valóban csak költött, s ennélfogva holt anyagból, emberi kezek által készített isteneitek (bálványok). És hogy ez a dolog valóban így áll, azt mi neked gyakorlatilag is mindnyájan be tudjuk bizonyítani, bár ezáltal a benső szellemi, s az egyedül élő igazsághoz nem lesztek közelebb, mint most.” 4. Mondja a görög: „Barátom, add meg tehát nekem ezt a gyakorlati bizonyítékot, s én társaimmal együtt hinni fogok a zsidók Istenében, s az Ő parancsolatait meg fogjuk tartani, s ezen kívül még sok ezer embert erre a hitre fogunk téríteni.” 5. Mondom Én: „Jól van tehát, egy ilyen bizonyítékot, Én, mint a zsidók Zsidója, Aki a mennyek és a föld egyedül egy igaz Istenét és Urát jól ismerem, és azt is tudom, hogy Ő létezik, és hogy a Maga mivoltában azonnal a szemed elé tudom állítani – lásd, te még most is szenvedsz gyomorbajodban, azért nem mersz sem enni, sem inni, habár meglehetős éhséget és szomjúságot érzel. Mennyit áldoztál már isteneidnek a papok tanácsára, és mennyi orvosságot nyeltél már le, s enyhítette-e az csak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmaidat? Te erre azt válaszolod: nem, egy cseppet sem. De Én, a zsidók egyedül egy igaz Istenének benső hívása által, pillanatok alatt úgy segíthetek, hogy soha többé gyomorbajt érezni nem fogsz.” 6. Mondja a görög: „Óh, barátom, ha Te ezt minden orvosság nélkül meg tudod tenni, akkor nemcsak hogy hinni fogok a ti egyedül egy Istenetekben, és társaimmal együtt azonnal tiszteletet adok Neki, hanem azonnal átadom Neked csekély vagyonomnak a felét.” 7. Mondom Én: „Barátom, erre nincs semmi szükségem, mert az Én egyedül egy igaz Istenem, úgy Nekem, mint mindnyájunknak mindenkor megadja azt, amire szükségünk van, s így nem kell nekünk a pogányok földi kincse, mert Isten szellemi kincse bennünk sokkal nagyobb értékű, mint ennek az egész Földnek, s az egész látható mennyeknek minden kincse, amiről szintén azonnal meg fogsz győződni. Íme, Én most Magamban felkérem az Istent, az Urat, hogy gyógyítson meg téged, és erősítse meg gyomrodat. – És most mondd, hogy jobban érzed-e gyomrodat? 18


IX. kötet

19

8. Ekkor a görög csodálkozva így szólt: „Igen, most már minden kétséget kizáróan elhiszem, hogy csak a ti Istenetek az egyedül igazi. Mert amikor Te, barátom, Istenhez i ntézett szavaidat még alig mondottad ki, egyszerre csak hirtelen egy olyan jó érzés keletkezett a gyomromban, amilyent még legegészségesebb ifjú koromban sem éreztem soha. S ezt a jó érzést, most állandóan érzem, s most vagyok csak igazán éhes és szomjas. A Te egyedül igaz istenedet illesse tehát hálám, tiszteletem, legmélyebb hódolatom, s ezentúl teljesen megadom és alávetem magam hatalmas és szentséges akaratának életem végéig. Ő világítson meg bennünket, pogányokat, amiképpen benneteket világított meg, hogy egyre mélyebben megismerjük Őt, s egyedül Neki adjunk igaz, Őt megillető tiszteletet. 9. És te, kiváló zsoltárénekes, maradj meg igaz művészeted mellett, és énekeld meg mindenkor és mindenütt az egyedül egy igaz, élő és mindenható Isten dicsőségét. Mert egyedül csak Őt illeti nemcsak az embereknek minden dicsőítése, hanem a zsoltárok értelmében minden teremtményé is, akik mind az Ő művei. Most már belátom, hogy egyedül Ő teremtett mindent, a Mennyet és a Földet, a Napot, Holdat, s azt a számtalan sok csillagot. Hogy hogyan, azt soha többé nem fogom kérdezni, mert elég, ha azt tudom, hogy minden dolgoknak egyedül Ő az ősoka, és hogy minden létnek egyedül csak az Ő akarata a tulajdonképpeni anyaga. Ebben a hitben akarok ezután élni, cselekedni, gondolkozni, végül meghalni. 10. Neked pedig, Isten szellemével teljes barátomnak, hálásan köszönöm azt, hogy nekem ebben a legfontosabb életkérdésben ilyen jóakaratú és igaz tanítást adtál, ami sokkal többet segített rajtam, mint az én volt beteg gyomromnak meggyógyítása. De mivel most már nagyon megéheztem, leülök asztalunk mellé, és mértékletesen meg fogom erősíteni és üdíteni testemet.” 11. „Tedd meg azt minden tartózkodás nélkül, és szívedben étkezés előtt kérd az Istent, hogy Ő úgy neked, mint minden embernek áldja meg ételét és italát, és Ő ezt a kérést mindenkor meg fogja hallgatni, és neked is szolgálni fog az embereknek szánt eledelekkel, s így fogja testedet mindenkor táplálni és megerősíteni. Így legyen és így maradjon.” 12. E szavaim után a görög a legnagyobb hálálkodások között ismét visszament asztalához, s Isten áldását kérve derűs kedéllyel evett és ivott, nem félt többé, hogy az étel vagy az ital megárt neki. Amit a görög tett, ugyanazt tették társai is, s még azután tovább is nagy vidámsággal ettek és ittak, és sokat beszéltek egymás között az igazságról, a zsidók Istenének létéről, s nem győztek eléggé csodálkozni azon, hogy a zsidók egy igaz Istene azoknak az embereknek, akik Benne élő hittel hisznek, minden bizalmukat Belé helyezik, s parancsolatait megtartják, hatalmával annyira pártfogolja, hogy végül azt hihetnék, hogy ők maguk is istenek. 13. S az ilyen beszélgetés után – miközben mi az esseabeli eseményekről beszéltünk – a jóllakott görögök fölemelkedtek, s a zsidók igaz Istenének hálát adtak áldásaiért, s arra kérték Őt, hogy kegyelmével maradjon mellettük, és minden olyan ember mellett, akik hittel és bizalommal esedeznek Hozzá.

19


IX. kötet

20

Az Úr utasításokat ad az imádkozás módjáról. Fontos életintelmek. A görög további kérdései. Az Úr rövid és világos útmutatása – vagy kulcsa – a teremtés, és az élet minden titkához. Példa arra, hogy mire képes az isteni akarat. A csoda-bor semmiből (nem vízből).

1. Ezután a görög ismét Hozzám lépett és így szólt: „Kedves barátom, helyes volt-e kérésünk és hálánk?” Mondom Én: „Vannak gyermekeid otthon, akiket nagyon szeretsz. Ha éheznek, és kenyeret kérnek tőled, meg tudnád-e tagadni tőlük, mint atyai szíved áldását, ha ostoba és betanult formában kérnék is tőled? Lásd, te, mint ember és pogány is, csak gyermekeid szívét nézed, s az ő gügyögésük többet ér neked, mint egy szónak legékesebb beszéde, s mennyivel inkább néz Isten, mint az emberek egyedüli Atyja, csupán az emberek szívére, és nem a száj üres szavaira, és azok művésziesen elrendezett formájára? 2. A ti kérésetek és hálátok, ha egyszerű szavakba is öltöztetve, a szívetekből jött, s az emberek egyedül igaz Atyja a mennyekben igaz tetszését is találta benne. Maradjatok továbbra is így, s akkor majd kellő időben magasabbrendű világosság adatik nektek a mennyekből. Forduljatok minden időben szívetek legteljesebb szeretetével Istenhez, a mennyek örök Atyjához, Ő mindenkor az örök igazságnak élő világosságával fog felétek fordulni. 3. De hogy Istent igazán tudjátok szeretni, ahhoz felebarátaitokat is úgy kell szeretnetek, mint önmagatokat, és senkivel szemben igaztalan dolgot el ne kövessetek. 4. Amit nem kívántok, hogy veletek cselekedjenek, azt ti se tegyétek felebarátaitokkal, amit Én az értelemre és bölcsességre vonatkoztatok; mert akkor egy rablógyilkos is azt kívánhatná, hogy ne nyomozzák ki, s ne adják őt át a törvénynek, mert ilyen szándékkal ő sem nyomoz senki után, és még sok ehhez hasonló dőreség. 5. Tehát ha valaki embertársát hűségesen, okosan, s ilyenformán igazán szereti, az Istent is így szereti, s Isten is szeretni fogja. De ha valaki felebarátját nem szereti, akit lát, hogyan szerese akkor Istent, Akit szemével nem láthat, fülével pedig nem hallhat? 6. Ti kereskedők és pénzváltók vagytok, a nagy nyereséget szívesebben veszitek, mint a kicsit, de igaz úton szerzettet. De Én azt mondom nektek: a jövőben legyetek mindenben igazságosak, és gondoljatok mindenkor arra, hogy mennyire szívesen veszitek, ha más is igazságos és méltányos veletek szemben. Legyetek tehát ti is igazságosak és méltányosak embertársaitokkal szemben, úgy az árakban, mint mértékben és súlyban. Mert amilyen árakkal, mértékkel és súllyal szolgáltok embertársaitoknak, ugyanolyan mértékkel fogja az Isten, a mennyei Atya visszafizetni nektek. Mert a Föld minden vonatkozásában hazugokat és csalókat Isten nem látja meg, s az örök élet országába nem engedi be. Ezt Én mondhatom nektek, mert Én Istent és országát, s örök uralkodó trónját, és akaratát nagyon jól ismerem. Ha ezt megértettétek, akkor cselekedjetek így, s az igaz és élő áldás nem vétetik el tőletek. 7. Ha egy ember egy király birodalmában szokásos törvényeket jól ismeri, s azokat mindenkor hűségesen követi is, amiről a királynak tudomása van, ő mindig kész az ilyen embert tisztelni, szeretni és hűségének jutalmául szívesen fogja birodalmának élére állítani. S miután most Általam megismertétek az egy igaz Isten akaratát, tehát cselekedjetek is aszerint, és kegyelmet fogtok Istennél találni.” 8. Mondja a görög: „Barátom, köszönjük Neked ezt a nagy bölcsességű tanítást, és megígérjük, hogy hűségesen aszerint fogunk élni és cselekedni. De mivel még nincs túl késő, s a Te szavaidból kivettem, hogy Te az egyedül egy igaz Istent nagyon jól ismered, és mint olyan, aki akarata szerint él és cselekszik, bírod az Ő szeretetét és barátságát, tehát a Benned lévő isteni világosságból adhatsz nekünk, arra nézve felvilágosítást, hogy Isten Önmagából 20


IX. kötet

21

minden Anyag nélkül hogy tudta ezt a Földet megteremteni? Igaz, említetted, hogy az az anyag, amelyből minden megteremtetett, egyedül csak a mindenható Isten akaratából áll. De ettől eltekintve kénytelen vagyok mégis azon gondolkodni, hogy Isten puszta akaratából hogyan jöhetett létre a materiális anyag? Ha mi görögök erről csak egy kicsiny fogalmat szerezhetnénk, akkor minden tekintetben meg volnánk elégedve.” 9. Mondom Én: „Ti valóban olyat kívántok, amiket emberi értelem soha nem fog teljesen megérteni, mert ha közelebbit meg is tudna az Isten mélységes titkaiból, az az Isten szeretetéhez nem fogja őt közelebb hozni. Mert azt senki sem tudhatja, hogy Istenben mi van elrejtve, mert azt egyedül csak az Isten szelleme tudja. De aki az Isten parancsolatait megtartja, és Őt mindenek felett szereti, annak szívében felébred az Isten szelleme, és az láthatja azután Isten mélységeit. 10. Tegyétek tehát azt, amit Én parancsoltam nektek, mert ezáltal a magasabb bölcsességekbe fogtok vezettetni, és ami most érthetetlennek és lehetetlennek látszik előttetek, oly világossá és könnyen felfoghatóvá válik, mint gyermekeiteknek játékszerei. 11. De hogy még egy bizonyítékotok legyen arra nézve, hogy Önmagában mennyire az Isten akarata jelent mindent, először csupán, mint szellem, és azután, mint anyag, tehát hozzatok ide asztalotokról egy teljesen üres korsót.” 12. Ekkor egy másik görög odahozott egy teljesen üres korsót, s Elém állította az asztalra, mondván: „Itt van, Te Isten barátja, egy utolsó cseppjéig kiürített korsó.” 13. Mondom Én: „Jól van tehát. Jól vigyázzatok, és vegyétek a korsót kezetekbe, lássátok, hogy mennyire üres és száraz is. Én pedig azt akarom most, hogy a Bennem lévő isteni akart által ez a meglehetősen nagy korsó eben a pillanatban teljék meg a legtisztább és legjobb borral, amit aztán testetek megerősítése céljából meg is ihattok.” Amikor Én ezt kimondottam, abban a pillanatban a korsó már tele is volt a legkitűnőbb borral. 14. Amikor a két görög ezt meglátta, a legnagyobb csodálkozás hangján így szólt: „Most már szemmel látható módon bebizonyosodott előttünk, hogy az egy igaz Isten akarata minden a mindenben. Ezért egyedül Őt illesse minden tisztelet. Hogy ez miként ment végbe, azt fölösleges tudnunk. Elég, ha azt tudjuk, hogy ez így van, és másként nem lehet.” 15. Mondom Én: „És most, hogy megvan a borotok, amely éppen úgy az Isten akarata, mint az, amit otthon őriztek nagy mennyiségben, a tömlőitekben, igyatok belőle, s azután mondjátok meg, hogy hogyan ízlik nektek?” Ezután a görögök megízlelték a bort, s nem tudtak eléggé csodálkozni kitűnő volta és nagy ereje fölött. 13. Fejezet:

Egy tornásztársaság tolakodó főnökükkel, akiket a görög szépszerével eltávolít. Az Úr csodálatos módon hogyan küldi el ezeket, a szemtelen tolakodókat (oda, ahol a bors terem).

1. S miközben a görögök a korsójukban történt csodatettről vitatkoztak, újból érkezett egy társaság, amely szintén a görög művészek egy csoportjából állott. Művészetük abban állt, hogy mindenféle tornamozdulatokat és ugrásokat tudtak tenni. Ezek arra kérték a jól ismert fogadóst, hogy silány művészetüket bemutathatják-e a vendégek előtt? A fogadós ezúttal Engem kérdezett, hogy megengedje-e nekik? Én pedig így szóltam: „Te vagy ura házadnak, azt teheted, amit jónak látsz. Nekünk ehhez semmi közünk, s pogány mutatványaikkal mit sem törődünk. Nekem pedig az embereknek igen sok balgaságát kell elviselnem türelemmel és 21


IX. kötet

22

hosszútűréssel. Miért ne viselhetném el ezt az ostobaságot is? De kérdezd meg a görögöktől, kívánják-e látni ezt a semmitmondó, s az emberiségre nézve teljesen haszontalan mutatványt? Ha azt óhajtják, akkor megengedheted ezeknek a szegény embereknek, hogy silány művészetüket előadják. De ha a görögök ezt nem óhajtják, akkor elbocsáthatod őket.” 2. Erre a fogadós odament a görögökhöz és velük beszélte meg a dolgot. Azok pedig így szóltak: „Barátom, mi itt az összes művészetek közül a legnagyobbat láttuk, hallottuk, s jelenleg a zsidók egy igaz Istenével vagyunk elfoglalva. Így az ilyen ostoba, s az embereknek soha semmiféle hasznot nem hajtó művészetek nem érdekelnek többé. Mi ezeket, a tornászokat egyébként is régóta ismerjük, s nem óhajtjuk őket mégegyszer megismerni, tőlünk mehetnek oda, ahová akarnak.” 3. Amikor a fogadós a görögöktől ezt a választ megkapta, ugyanazt elmondotta a tornászoknak is: „Miután silány művészeteteket senki sem akarja látni, tehát mehettek oda, ahonnan jöttetek.” 4. Ezzel a válasszal a tornászok nem nagyon voltak megelégedve, s főnökük így szólt: „Uram, mi művészetünkkel már csaknem az egész világot bejártuk, mindenütt megcsodáltak bennünket, s még sehol sem tagadták meg tőlünk, hogy produkáljuk magunkat. Mi már valóságos félistenek vagyunk, s a mi nagy Istenünknek, Marsnak vagyunk kegyencei, valamint Apollónak és a kilenc múzsának. Majd ők ezen a házon bosszút állnak azért a gyalázatért, amelyet ti tettetek velünk.” 5. Mondja a fogadós derűs hangon: „Mióta ebben a házban a zsidók egyedüli egy Istenét megismertük, nem félünk többé az egyiptomiak, görögök és rómaiak holt isteneitől, s így bálványaitokkal fenyegethettek, ahogyan akartok, nyugalmunkat az egyáltalában nem fogja zavarni. És ha mondástok szerint a fél világot bejártátok, s ilyen módon bizonyára sok kincset és gazdagságot gyűjtöttetek, akkor, mint félistenek utazzátok be a világ másik felét is, és dicsőíttessétek magatokat úgy, ahogy akarjátok, de bennünket hagyjatok békében. De ha itt lármát akartok csapni azért, mert itt művészetetekre senki sem kíváncsi, az sokba fog nektek kerülni; mert itt az asztalunk előtt egy igen hatalmas Úr ül, Aki előtt semmi sem lehetetlen, és tolakodástokért igen érzékeny módon fog megbüntetni benneteket. Menjetek tehát inkább szépszerével tovább.” 6. Mondja a főnök nagy merészen: „Mivel az istenektől egyáltalán nem félsz, amikor őket holtnak és semmisnek nyilvánítod, a zsidók agyrémbeli Istenével szemben, Aki nem egyéb üres koholmánynál, tehát tudd meg te istengyalázó, hogy én magam vagyok a Mars isten, s ezt az országot háborúval, éhínséggel, pestissel fogom megrontani, s mint isten, nem félek a zsidók mindenható Istenétől, ha itt is ül az asztalod mellett.” 7. Erre aztán Én így szóltam a Mars-főnökhöz: „Te szemtelen pogány iparkodj innen kitakarodni, különben megismered a zsidók egy igaz Istenének hatalmát.” Ezekre a szavakra lett csak még a főnök igazán goromba, s még Velem kezdett perlekedni. Erre Én mégegyszer megfenyítettem, s mivel ezután sem akart menni, így szóltam hozzá: „Mivel felszólításomra nem akarsz távozni, tehát a zsidó Isten erejével és hatalmával egy pillanat alatt száznapi járóföld távolságra foglak innen társaiddal együtt eltávolítani, s ott majd, mint Mars isten imádtathatod magad a szerecsenekkel. És most el veletek.” 8. Amikor Én ezt kimondottam, a gonosz tornászok hírtelen eltűntek; Afrikába tettem át őket, azokhoz a mórokhoz, akikkel Cäzarea-Filippiben már megismerkedtünk, s ahol a Tőlem származó tanításokban részesültek, s ily módon lettek tanítványaimmá. 22


IX. kötet

23

9. Mi ezután még sok mindenről elbeszélgettünk, az állítólagos félistenek gyors eltávolításáról is. Eközben eljött az éjfél, amikor azután pihenőre tértünk. 10. A hárfás énekes is velünk maradt, aki lassan tudatára ébredt annak, hogy Ki előtt énekelte a zsoltárokat, ami által az Irántam való szeretet mindegyre jobban elhatalmasodott a szívében. 14. Fejezet:

A görögök gondolatai e csoda fölött. Az Úr megmagyarázza ezt nekik. Az Úr szava a tettrekész tanítványokhoz, mostani és jövő missziójukról. János, mint író. Az Úr, mint tanácsadó a mezőgazdaság haladásában.

1. A görögök azonban egész éjjel fennmaradtak, s a tornászok hirtelen eltűnésével nem tudtak tisztába jönni; azt vitatták egymás között, hogy Én a dolgot komolyan gondoltam-e, vagy a Bennem lévő isteni hatalmamnál fogva talán csak egy másik városrészbe hajtottam őket? 2. De az első szónok ezt mondta: „Én a magam részéről valóban azon a nézeten vagyok, hogy az egy igaz Isten hatalmas barátja semmit sem fog pro-forma kimondani, hanem amit Ő egyszer a Benne lakozó Jehova erejével egyesülten kimond, a legcsekélyebb eltérés nélkül úgy történik meg, amint azt kimondotta; így a tornászok is egészen biztosan ott lesznek, ahová – talán Afrika belsejében – szándékozta őket küldeni.” 3. Mondja a másik: „Ha a levegőn keresztül – ami a legvalószínűbb – hajtattak oda, villámsebességgel, akkor az ilyen vándorlás nem a legkellemesebb lehetett számukra.” Mondja az első görög: „Amiatt nem aggódom, mert hatalommal teli szavaiban a tornászok megsérüléséről semmit sem beszélt, ennélfogva úgy gondolom, hogy a csodálatos utat sértetlenül tették meg. De mi lesz velük a teljesen idegen helyen? Ez persze egészen más kérdés. De ki tudja, hogy miért engedte ezt így megtörténni? Talán ezek a szegény művészek még ott is valami jó célt érhetnek el?” Ugyanezen a véleményen volt a többi görög is, majd az ilyen beszélgetések között reggel felé elaludtak asztaluk mellett. 4. Én magam pedig tanítványaimmal együtt ezúttal egy rendes hálóhelyiségben aludtam reggelig, mert a sok vásáros nép miatt nem akartam túl korán tanítványaimmal a városba menni, ahol könnyen felismerhettek volna, ami a városban az emberek között idő előtt való elhíresztelésem miatt nagy feltűnést okozott volna. Ezért csaknem délig a fogadóban maradtam. 5. Amikor tanítványaimmal ismét visszatértem a nagy vendégszobába, a mi görögjeink is ébren voltak már, és vidáman ott ültek a számukra elkészített reggeli előtt, s Engem a legbarátságosabban üdvözöltek. 6. A reggeli a mi számunkra is el volt készítve, és mi is azonnal helyet foglaltunk az asztal körül, s elfogyasztottuk a reggelit. A görögök azután, hogy megreggeliztek, mindjárt érdeklődni kezdtek a tornászok nagyon szomorú sorsa iránt, akik a jó Isten tudja, hová kerültek. Én erre elmondottam nekik, hogy hogyan érzik magukat, s azután is mi lesz velük, s a jövőben mit fognak tenni. Erre a görögök megnyugodtak, s újból kérték Tőlem Jehova áldását, azután elindultak üzleti ügyeik után. Én még elmondottam nekik, hogy kereskedő társaik között a délelőtt folyamán el ne híreszteljenek Engem, amit megígértek és meg is tartottak. 7. S amikor görögjeink eltávoztak, így szóltak a tanítványok mondván: „Urunk, délig van még néhány óránk; töltsük azt tétlenül, vagy tegyünk valamit?” Mondom Én: „Már csaknem három és fél esztendeje vagyunk együtt, s alig volt más dolgotok, mint hogy En23


IX. kötet

24

gem mindenhová elkísérjetek, meghallgassatok, és cselekedeteimet megbámuljátok, s eközben soha éhséget és szomjúságot nem szenvedtetek, és soha meztelen testtel nem jártatok. S ha ennyi ideig – anélkül, hogy valami különös dolgot tegyetek – kibírtátok, talán ma is kibírjátok délig anélkül, hogy ma is dolgozzatok.” 8. „Majd ha már testben nem leszek köztetek, s hivatalomat rátok bízom, akkor lesz elég dolgotok, de most a ti tevékenységetek abban álljon, hogy mindenütt az Én tanúbizonyságaim legyetek. De nemsokára itt, ebben a házban is akad majd dolgunk, s akkor az idő majd hamar el fog múlni.” Ezzel a válasszal tanítványaim teljesen meg voltak elégedve, s nyugodtan ültek az asztal mellett, és beszélgettek János tanítványommal. 9. János tanítványom pedig elővette írószereit az állandóan vele lévő útitáskából, és rövid feljegyzéseket készített utazásunkról és cselekedeteinkről, melyek Jerichótól Esseáig és onnan vissza Jerichóig megtörténtek. 10. Én Magam pedig a fogadóssal beszélgettem, s a fiúval Cadoval, és az öreg szolgával, Apollónnal, de leginkább földi dolgokról, amelyek a mezőgazdasági kérdésekben voltak hasznos tanácsok, amiért mind a hárman köszönetet mondtak, mert ezek az eszközök és tanácsok mezőgazdaságuk gyorsabb haladása érdekében eddig teljesen ismeretlenek voltak. 15. Fejezet:

Népcsődület a vendégfogadó előtt. Jelenet a három vásári tolvajjal. A három rabló nagyon szomorúan érdekes története. Újabb bepillantás a templom borzalmaiba.

1. Amikor kb. egy óráig elláttam őket jótanáccsal, egyszerre csak a mi fogadósunk háza előtt elterülő térségen nagy lárma keletkezett, ami néhány pillanat alatt egész népcsődületet okozott. Ez aztán tanítványaim közül néhányat az ablakhoz csalt. 2. De Én azonnal visszahívtam őket, mondván: „Mire való ez a kíváncsiság? Hisz még idejekorán megtudhatjuk, hogy mi történik. Valami épületes dolog bizonyára nem, és a rosszat úgyis elég korán megtudja az ember, még akkor is, ha kissé későbben.” Erre a kíváncsi tanítványok ismét visszaültek az asztal mellé. 3. Nem telt el hosszúidő, s több kereskedő felháborodott arccal hurcolt be három kötelekkel megkötözött fő tolvajt, akik a tolongásban a vásárló néptől mindenféle dolgokat és pénzt lopkodtak össze, s odahozták a szobába a vendégfogadós elé, hogy ott bevádolják őket, mert éppen a fogadós volt ennek a városnak polgármestere és vásárbírája, akinek rendeltetése volt a tolvajokat kihallgatni, azután megbüntetésük céljából a főtörvényszéknek kiszolgáltatni. 4. Ez az eset főleg Miattam nem volt kellemes a fogadósnak, de mit tehetett egyebet? Kénytelen volt a kereskedőket és a tanúkat kihallgatni, s a három általában ismert tolvajt pedig őrizetbe venni. 5. Amikor a kereskedők a lopott jószágokat ismét visszakapták, nemsokára eltávoztak, s visszamentek eladási sátraikba, Én pedig így szóltam a fogadóshoz: „Barátom, miután rajtunk kívül most senki sincs itt, tehát a három tolvajt erős zárkáikból hozasd ide, s majd Én fogok velük beszélni.” Ezt meg is tette a fogadós, s a három tolvajt szolgái elénk vezették. 6. Amikor Előttem álltak, Én így szólítottam meg őket: „Ti zsidók vagytok, nem meszsze Betlehem környékéről. Nem tanultátok ti azt az isteni törvényt, amely azt mondja, hogy ne lopjon az ember? Ki adott engedelmet nektek arra, hogy az isteni törvény ellen cselekedjetek? 24


IX. kötet

25

Beszéljetek nyíltan és őszintén, hogy még súlyosabb büntetésben ne legyen részetek, mint amilyen gonosz tettetek miatt amúgy is vár rátok.” 7. Erre a felszólításra így szólt a három tolvaj közül az egyik: „Uram, légy hozzánk kegyelmes és irgalmas, és én eleitől őszintén elmondom, hogy ez a dolog hogyan történt. Lásd, mi hárman testvérek vagyunk, és szüleinknek valóban Dávid városának közelében háza, földje és telke volt, s volt még négy leánytestvérünk, akik az egész környéken a legszebbek voltak. Egész családunk jámbor, becsületes és jómódú emberekből állott. 8. Atyánk néhány évvel hamarabb halt meg, mint anyánk, aki mindig sokat adott a jeruzsálemi papokra, amit azok mondtak neki jámbor arccal, azt valósággal Isten szavaként fogadta. 9. Ámde a jámbor istenszolgák nemsokára visszaéltek anyánk bizalmával, s a mennyet a legtarkább színekkel nagyszerűnek és gyönyörűnek festették le előtte, ellenben a poklot oly borzalmasnak és gyötrelmesnek, amilyenre gonosz képzelet csak képes volt. És hogy anyánk még ezen a földön biztosíthassa magának a mennyországot, a borzasztó jámbor pap tanácsára mindent el kellett adnia, a pénz pedig a templom számára föláldoznia, s a négy lányt a templomnak átadta, hogy az gondoskodjék róluk, s megtartsa őket szűzies tisztaságukban. Mert ha egy ilyen leány házasság előtt adja oda magát egy férfinak, ez a bűn az anya lelkét a pokol legmélységesebb fenekére örökre elkárhoztatná. 10. De ha az anya megteszi azt, amit a pap – aki napról-napra érintkezik Istennel, s így akaratát jól ismeri – neki tanácsol, akkor testének levetése után nemcsak hogy azonnal a paradicsomba jut, hanem a templom részéről is a szent özvegyi alapítványból gondoskodás fog történni lelkének még nagyobb megszenteléséről, és szombat napokon, és nagy ünnepélyek alkalmával a legjámborabb özvegyeket Isten angyalai fogják kiszolgálni, s ördög többé nem közeledhet egy ilyen lélekhez, hogy elcsábítsa. S ez a mi anyánknak annyit jelentett, mintha azt Maga Jehova mennydörgés és villámlás közepette jelentette volna ki, a Sinai hegyéről. 11. Mi hárman fiúk, akik a templomosok galád üzérkedéseit egy kissé már átláttuk, lebeszéltük anyánkat, de ez mit sem használt. Rövid idő múlva mindent eladott, s nekünk még segíteni kellett a sok pénz beszállítani a templomba. Mi azután igen szomorúan azt kérdeztük a templom fejétől, hogy mit kezdjünk most már mi, akik koldusbotra jutottunk? Ki fog bennünket ellátni és hol fogunk szolgálatot és kenyeret találni? Erre a főnök három ezüstpénzt adott és mindegyikünknek egy bizonyos csomagocskát, amelyben néhány ereklye volt, és így szólt: „A három ezüstpénzzel hét napig élhettek, és a három szent csomagocskában jelenlévő Isten ereje mindenben szerencsés sikerre fog benneteket segíteni, bármihez fogtok is. Ezeknek a csomagocskáknak a birtokában lophattok és rabolhattok is, csak ne gyilkoljatok, kivéve szükség esetén, valamelyik gazdag pogányt, vagy szamaritánust, mert az nem számít Isten előtt bűnnek, mert ti anyátoknak jámbor és Istennek tetsző cselekedete által Isten előtt már megigazultak vagytok, s angyalokhoz hasonló módon megszentelve. Ezután megérintett bennünket egy pálcával és felszólított, hogy most már mehetünk.

25


IX. kötet

26

A rablótörténet folytatása. Hogy ezek a templomtól meggyötörten hogyan veszítették el minden hitüket, és hogyan süllyedtek le fokról-fokra, s határozták el, hogy megbosszulják magukat az emberiségen. A rablók borzalmat keltő becsületes beismerése.

1. A három rabló: „Leírhatatlanul szomorúak voltunk, és sírva mentünk vissza a mi vidékünkre, hogy elhelyezést keressünk. Találtunk is szolgálatot, de az olyan nyomorúságos volt, hogy annál nyomorúságosabb már nem létezhet. Eleinte bérről sehol sem volt szó, éjjel- nappal kellett nehéz munkát végeznünk csupán ellátásunkért, amelyet még a disznók sem ettek volna meg, s minden szorgalmunk dacára mindig csak szidalmakat és feddést kaptunk. Ha jobb szolgálatot kerestünk, akkor jobb helyett mindig csak rosszabbat találtunk. 2. Öt év alatt tehát többet szenvedtünk, mint egynémely pogány rabszolga, s mivel bért soha sehol sem kaptunk, s beláttuk, hogy a templom birtokainkat „Jehova dicsőségére” csak elrabolta, s mindegyre világosabban tudatára ébredtünk annak, hogy a jeruzsálemi templom nem Isten háza, hanem csak valóságos rablók és gyilkosok barlangja, tehát minden hitünket elveszítettük az egy igaz Istenben. S Mózes és a próféták összes tanításait csak emberi koholmányoknak tartottuk, amelyek által a ravaszabb és munkára rest emberek a szegény és könnyen hívő vak emberek keze által építenek maguknak erős várat és védőbástyát, hogy azok közül az embereket leigázzák, maguk helyett dolgoztassák, ők pedig a legnagyobb jólétben hizlalhassák magukat. 3. S hogy ez alatt az öt nyomorúságos esztendő alatt nem loptunk-e? Nem, mert ettől a mindeneket látó egy Istenben valóhitünk visszatartott. De az után az idő után komolyan kezdtük egymást kérdezni, hogy vajon létezik-e Isten? S tapasztalatainkból mindegyre világosabban hangzott felénk: Semmi sem létezik. Minden hazugság és csalás, amit a képzeletben gazdag emberek találtak ki jólétük érdekében, csak éppen mi, önhibánkon kívül elszegényedett emberek tartsuk meg a törvényeket, s csak mi higgyünk Istenben? A gazdagoknak és munkakerülőknek nincs erre szükségük, mert ők jól tudják, hogy Mózesben s a prófétákban egyetlen egy igaz szó sincs. Mert ha másként volna, akkor nekik is másként kellene élniük, a parancsolatokat meg kellene tartaniuk, amelyek önmagukban az emberek földi együttélése érdekében egészen jók, de semmi szellemi erkölcsi értékük nincs, mert ha volna, akkor mindenekelőtt a papoknak kellene aszerint élniük, hogy példát szolgáltassanak a vak laikusok előtt. 4. Szóval, miután a nyomorúságunkban ezeket a kérdéseket alaposan mérlegeltük, s annak következtében, hogy könyörgéseink és esedezéseink – amelyeket súlyos könnyek közepette küldtünk föl a csillagok fölé – sohasem találtak meghallgatásra, továbbá, sőt sokkal inkább annak következtében, mert megtudtuk, hogy anyánk, abban a bizonyos özvegyi alapítványi intézetbe való belépése után feltűnően hamar pusztult el, a legnyomorultabb módon, és hogy gyönyörű testvéreinket a farizeusok csaknem halálra becstelenítették, vége lett minden hitünknek és elhatároztuk, hogy a gonosz emberiségen megbosszuljuk magunkat, s a kedvükért nem leszünk többé könnyen hívő vak bolondok. 5. De ekkor is csak a gazdagok és jómódúak dolgaihoz kezdtünk nyúlni, és ravaszságunkkal mindig sikerült ép bőrrel elmenekülnünk. Ez aztán egy kis bizalmat ébresztett fel bennünk azok iránt a bizonyos csomagocskák iránt, s néhány évig egészen jól éreztük magukat emellett. Csak ezúttal nem voltunk eléggé óvatosak, azért fogtak el bennünket. De ez igazán nem bánt minket, mert mi már minden elképzelhető nyomorúságot megszoktunk, s az élet már régóta a legnagyobb terhünkre van, s mindegyikünk csak a halált kívánja. De még mielőtt keresztre kötnek bennünket, teletorokkal fogjuk a legborzalmasabb átkot kimondani erre az egész földre, s az összes emberekre és egyéb teremtményekre, napra, holdra, csillagokra, és azokra a 26


IX. kötet

27

természeti erőkre, amelyek bennünket erre a nyomorúságos létre hívtak. Majd megmutatjuk az emberiségnek, hogy mit tartsanak az egyedül egy Istenről, s az Ő törvényeiről és papjairól. 6. Még eddig gyilkosságot nem követtünk el, de csak azért, mert mi nyomorultak senkitől sem sajnáltuk nyomorúságos életét, és senkit sem akartunk legnagyobb nyomorúságától megszabadítani. De aki az úton ellenkezett velünk, azzal csúnyán elbántunk, mert a mi szívünkből a könyörületességnek minden szikrája eltűnt már. Valóban, ha ezen a földön egy csapással minden embert megsemmisíthetnénk, ez volna a legnagyobb gyönyörűségünk, s akkor valamelyik keményszívű és süket Isten a sárból és mocsarakból újabb nyomorult emberi teremtményeket faraghatna magának, tyrannikus gyönyörűségére. És most, Te szigorú Úr és Bíró, mindent tudsz, s fölöttünk, nyomorultak fölött tetszésed szerint ítélkezhetsz, de először jól gondold, meg, hogy nyomorúságunknak ki és mi volt az oka. S ezzel nyíltan és őszintén beszéltünk úgy, ahogy kívántad.” 17. Fejezet:

A fogadós álmélkodása és felháborodása efölött az elbeszélés fölött, és jó ajánlatot tesz a három gonosztevőnek. Ennek jótékony hatása, s azok legjobb hűségfogadalma, hogy mostantól kezdve csak jót és igazat fognak tenni, az igaz és jóakaratért. Egy kételkedő párbeszéd Isten ellen. Cinikus befejezés.

1. Amikor az egyik tolvaj Előttem ily módon kibeszélte magát, a fogadós, Cado és az öreg Apollón háromszor összecsapta a kezét és így szólt: „Óh, Uram és Mesterem, a jeruzsálemi farizeusokról ilyesmit hallani, az egész lelkemet haraggal és felháborodással tölti be. Igazán nem tudom megérteni, hogy az Isten – Akit Te velünk a legélőbb és legigazabb módon ismertettél meg – ilyen borzalmakat ennyi éven keresztül érthetetlen türelemmel képes végignézni, s ilyen gaztetteket megengedni. Hiszen az ilyen papokkal szemben az útonálló tolvajok és rablók valóságos angyalok. 2. Valóban, ha ez a három ember azáltal lett ilyen nyomorulttá, mint ahogy az egyik elmondotta, akkor elsősorban azok a nyomorult templomosok, akik gonoszabbul cselekszenek, mint a pogányok fúriái, azt érdemelnék, hogy egy csapással megsemmisítsék őket – ez a három ember pedig nemcsak hogy semmi büntetést nem érdemel, hanem jutalmat. Mert hogy azzá lettek, amilyen állapotban most előttünk állnak, annak senki más az oka, mint az ilyen átokra méltó papok, akik mint az egy igaz Isten szolgái dicsőíttetik és imádtatják magukat, mindenhol, de mint emberek gonoszabbak a ragadozó erdei és sivatagi bestiáknál, mert azok kegyetlenségét is messze felülmúlják. 3. Uram és Mesterem, valóban itt volna az ideje annak, hogy erre a pokolbeli fajzatra pusztító ítéletet bocsáss, mert ezek a gonoszak leggonoszabbjai, embertársaikkal szemben már annyi gaztettet követhettek el, hogy azoknak már nincs is száma. Ezt a három szerencsétlent én, mint pogány, szívem mélyéből sajnálom, és nem fogom megbüntetni őket, hanem szabadon bocsátom. Elhelyezem őket házamban, s egész életükön keresztül hűséges tanúbizonyságaim lesznek, ha majd a jeruzsálemi templom ördögei ellen kell fellépnem. Csak jöjjön még egyszer ide egy zsidó pap – ami elég gyakran megtörténik – és tegyen panaszt valaki ellen, akinél tizedet kell behajtania. Majd én megmondom a nevét, és hogy micsoda jogai vannak. És ha majd egykor itt hagyom ezt a földet, az én fiam, Cado, ugyanebben a szellemben fogja folytatni majd.

27


IX. kötet

28

4. Erre a három tolvajhoz fordult a vendégfogadós és nyájas arccal így szólt: „Meg vagytok elégedve ítéletemmel és elfogadjátok ajánlatomat?” 5. Mondja az egyik, aki az imént is beszélt: „Tehát a pogányok között még léteznek igaz emberek? Mert a zsidók között nincsenek már – akik szemtelen módon Jehova választott népének mondják magukat és Isten gyermekeinek – amellett pedig valósággal a pokol gyermekei. Nagy örömmel, a leghálásabb szívvel fogadjuk el ajánlatodat, és híven fogunk szolgálni téged, aki megszántál bennünket, és hűséges szolgáiddá fogadtál. Mi ezentúl csak jót akarunk cselekedni, magáért a jóért, s az igazságot magáért az igazságért fogjuk gyakorolni, s ez lesz életelvünk vezérfonala. Ezután ne a pokol – mint a zsidók szerint vétkeink túlvilági büntetőhelye – tartson vissza bennünket a gonosztól, és ne a mennyország – mint a jócselekedetek örök jutalma – buzdítson bennünket a jóra és igazra, hanem a jó és igaz önmagában véve legyen a mi mennyországunk, s minden erőnkből arra fogunk törekedni, hogy ezt a mennyországot elérhessük magunkban. Most pedig arra kérünk, szabadíts meg bennünket kötelékeinktől, valóban nem érdemeltük meg, hogy viseljük. Az igazi jó emberek ezt be is fogják látni, és egy igazságos bíró inkább azokat fenyítse meg a legkíméletlenebb módon, akik irgalmatlan cselekedeteik által tették az embereket gonosztevőkké, s nem a gonosztevőket, akiket csak az ínség, kétségbeesés és az emberek határtalan gonoszsága kényszeritett olyan cselekedetekre, amelyek magukban véve gonoszak ugyan, de olyan emberekkel szemben, mint mi vagyunk, nagyon is megbocsátható. 6. Óh, hányan sínylődnek a börtönökben, akik gyermekkoruktól számítva a legcsekélyebb okot sem szolgáltatták ara, hogy gonosztevőkké legyenek. Mert vagy rossz nevelés következtében, vagy oly módon lettek gonosztevőkké, mint mi. 7. Ha egy jóságos, nagybölcsességű, igazságos Isten létezik, akkor ezt be kellene látnia és mindenhatóságával meg kellene fenyítenie az olyan embereket, akik mindenkor fő okai voltak az emberek egyre fokozódó gonoszságának, s még most is azok, s meg is fognak maradni a világ végezetéig. 8. De mivel a nagy és hatalmas emberi alakba öltözött ördögöket még oly borzalmas tetteikért látható módon Isten sohasem bünteti mások elrettentő példájaként, hanem ezek mindenkor szabadon, sőt általános tiszteletben állva, a legnagyobb jólétben dúskálnak, s büntetlenül borzalmakat borzalmakra halmoznak, így tőlünk sem lehet rossz néven venni, ha azt állítjuk, hogy egy olyan Isten, amilyet Mózes és a próféták írásai ábrázolnak, sohasem létezett és nem is létezhet, hanem csak az emberek előtt ismeretlen földi erők, a nap, hold, bolygók és más csillagok, s a négy elem hatására jöttünk létre mi nyomorúságos emberek, és más lények, és akaratunkon kívül – s az embert a nyers természet öntudatlan erői oly módon hívják létre, mint amilyen öntudatlanul nő az ember teste, annak bőrén mindenféle szőrszál, valamint a földön és a levegőben mindenféle kellemetlen féreg. 9. Azért bolond, akinek a legcsekélyebb öröme telik nyomorúságos és mulandó életében, s amellett még alázattal és hálával legyen telve egy sehol sem létező Isten iránt. 10. Egy igaz ember keresse Istent, és ha megtalálta, és megtudta Tőle, hogy miért állította ebbe a nyomorúságos világba, és hogy a lélek számára valóban létezik-e a túlvilági élet – akkor szívének teljes szeretetével köszönje meg Neki életét, létét, amely mögött bebizonyítható nagy hivatások rejlenek. De hol létezik ezen a földön egy olyan kutató, akinek valóban sikerült volna egy ilyen Istent megtalálni? 11. És ha léteztek is emberek, akik valaha megtalálták – amilyen eseteket az ember az írásokban gyakran olvashat – miért nem engedi meg, hogy mi, a jelenben élő emberek is meg28


IX. kötet

29

találjuk Őt? Talán mi kevésbé vagyunk emberek, mint azok, akikről az írás tesz említést? Születésekor minden ember egyformán ártatlan lény, ki viseli okát, tehát az emberek jelenlegi nyomorúságának, mint csak egy olyan Isten, Aki a régi ókorbeli emberek által megtaláltatta, és megismertette Önmagát, de bennünket, utódokat többé nem hallgat, nem lát meg, sőt kiszolgáltat bennünket a hatalmas tirannusok gonosz önkényének.” 18. Fejezet:

A rabló beszédének folytatása, amely telve van ugyan a legszomorúbb pesszimista logikával, de már mégis jobb irányú. A három tolvajt a fogadós megszabadítja kötelékeitől, új ruhába öltözteti és ellátja eledelekkel.

1. A három rabló: „Bennünket, szegény istenkeresőket tűzzel- vassal és kereszttel kényszerít a vakhitre; de a tirannusok büntetlenül azt tehetik, amit akarnak, mert ők a törvényen kívül állnak. Én azonban azt kérdezem a tiszta emberi értelemtől, hogy helyes-e ez egy jó, bölcs és mindenható, mindentudó Isten létezésének esetén, Aki előtt minden embernek egyformának kellene lennie, mert hiszen az az Ő, és nem az ember műve. S ha valamivel elfajultabbak most, mint valamikor, tehetnek-e ők arról? Vagy tehet-e arról az, aki vakon vagy süketen születik? S nyomorúságos életét ily módon kell leélnie? 2. Barátaim, a gondolkodónak ezerszer több oka van arra, hogy az Isten létezésében kételkedjék, mint hogy higgyen Benne. De mi ezzel megváltoztathatatlanul nem akarjuk kimondani azt, hogy az egy Istenben való hit a képzelet dús emberek által kitalált csalás, melyet mindenféle varázslatos csodával teljes igazságként állítanak a könnyen hívő és sötétértelmű emberiség elé, hogy annál könnyebben hajtsák szolgálatukba őket. 3. S ha a nagy tömeget egyszer kellőképpen ámulatba ejtik, akkor annak a kevés világosan gondolkodónak semmije sem marad, amivel a jól megalapozott népcsalásnak ellene szegülhetne, s így kénytelen – ha nem akarja, hogy mint az általuk szigorúan meghatározott igazság ellen vétőt a legborzalmasabban megkínozzák – úgy táncolni, ahogyan ők fütyülnek, vagy ahogy az un. Isten-tanítók fenyegető arccal és hangon énekelnek. És ha valaki egy ilyen Isten-tanítótól Isten lényéről közelebb érdeklődni merészel, az bizonyára olyan választ kap, hogy attól mindörökre elmegy a kedve, amely eset ma minden papi kasztnál – akár zsidó, akár pogány – minden kétséget kizáróan fennáll. 4. Ha valaki csendben, önmagában kezdte kutatni az Isten létét, az hozzánk hasonlóan semmi egyebet nem talált, mint a nagy természet egyformán működő erőit, s azután ellankadt azzal a meggyőződéssel, hogy minden eddigi fáradozása hiábavaló volt. 5. S mivel eddig saját magunkon szerencsénk volt ugyanezt tapasztalni, tehát egy szintén értelmes ember nem veheti tőlünk rossznéven, ha ilyen körülmények között nem hihetünk Istenben, még kevésbé a test halála után a lélek tovább élésében. Mi hisszük ugyan, hogy a nagy természetben alapjában véve semmi sem múlhat el teljesen, csak formáját változtatja – de hogy a mi jelenlegi emberi formánk egy más, megosztott formában is képes lesz gondolkozni, s megőrzi öntudatát, az más kérdés. Szóval ezzel kellőképpen vázoltuk annak okait, amelyek alapján kételkedünk Istenben, és amiért mostantól kezdve, mint emberek, az igazi mennyországot csak a jóságban és az igazságban akarjuk keresni, és megtalálni. És ezzel a vázolással hűségesen és őszintén bebizonyítottuk azt is, hogy nem vagyunk alattomosak, s ezután újból arra kérünk, hogy te, aki e városnak polgármestere vagy, szabadíts meg kötelékeinktől” 29


IX. kötet

30

6. Ezután a fogadós megparancsolta szolgáinak, hogy a három emberről szedje le a kötelékeket, ami azonnal meg is történt. Azután a fogadós felszólította őket, hogy a három embert vezessék egy másik helyiségbe, s adjanak nekik enni és inni, s teljesen felöltöztette őket, miután öltözékük elég nyomorúságos állapotban volt. 19. Fejezet:

A vendégfogadós csodálkozó kérdésére az Úr válaszol. Magyarázatok az emberek vezetésében a Gondviselés útjairól, amely szellemi érettségüknek és szabadságuknak fő céljához vezet, s amelynél a külső körülmények a célnak csak eszközéül szolgálnak.

1. Amikor a három ember a másik szobában volt, így szólt a fogadós Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, mit szólsz Te ennek a háromnak kétségbeejtően jól megindokolt beszédéhez? Valóban én már sok mindent hallottam a mi világbölcseinktől, sőt magam is sokat olvastam, de ilyen alapos beszédet még sohasem hallottam. Az ember sem külön-külön, sem általánosságban – még a legjobb akarata mellett sem – tehetne semmi ellenvetést. Mert az emberiség szempontjából úgy külön-külön, mint általánosságban így áll a dolog, s éppen ezért nagyon kíváncsi vagyok a Te véleményedre, s hogy miképpen fogod saját Magadat védeni és igazolni?” 2. Mondom Én: „Miattam sose aggódjatok, mindezt Én Magam intéztem így, amiatt a néhány templom- zsidó miatt, akik itt vannak a mellettünk lévő szobában. Ezek éppen ma éjszaka érkeztek ide Jeruzsálemből, s az imént jelzett szobában vettek szállást néhány napra. Ezek erősen hallgatóztak a falon át, hogy mi mindent beszélnek itt róluk, s a szóvivő erős szavakkal úgy írta le őket, hogy megérdemelték. És ez így van jól. 3. Ezek a zsidók azért jöttek ide, hogy a hátralékos tizedet – a te segítséged mellett – beszedjék, de te most már bizonyára tudod, hogy milyen segítséget remélhetnek benned? Majd ha ez a három összeszedte magát, hívd be őket ismét, s majd a dolgot nagyon jól fogjuk elintézni.” 4. Mondja a vendégfogadós és Cado is: „Gondoltuk, hogy a dolog ilyen fordulatot fog venni, de kimondani azért nem mertük, mert először: nem akartunk Téged idő előtt a három előtt elárulni, és másodszor: mert a szóvivőnek a beszéde felkeltette figyelmünket, és látni akartuk, hogy ez az ember értelmi képességével mennyire fog menni? És valóban, tiszta emberi szempontból tekintve, a szóvivőnek a Teremtő és teremtmény közötti viszony ábrázolásában igaza is volt, mert a mi emberi értelmünk nehezen tudja azt megérteni, hogy Te az embereket miért várakoztatod oly sokáig, a saját Magad akaratának, és az emberekkel való szándékodnak kinyilatkoztatásával, s miért engeded azt a sok számtalan embert a legsűrűbb élet-éjszakában elepedni? És hányan fognak még elepedni anélkül, hogy Felőled bármit is megtudnának? És ha majd tanításaid terjesztőitől megtudják, hogy Te emberi alakban Magad jöttél le a földre, s mutattad meg a lélek örök életéhez vezető utat, vajon oly szilárdan fogják-e ők is elhinni, mint mi most, hogy minden valóban úgy volt, ahogyan küldötteidtől hallották?” 5. Mondom Én: „Nektek, mint embereknek, mindenesetre jogotok van így beszélni, kérdezni és ítélni, de Engem, mint Teremtőt, az Én szeretetem, bölcsességem és rendem szólít fel, hogy teremtményeimmel szemben úgy viselkedjek, ahogyan az számukra mindenkor a legszükségesebb. 30


IX. kötet

31

6. Az első embertől kezdve mindez óráig az emberek soha még egy évig sem maradtak Belőlem kiinduló kinyilatkoztatás nélkül, de ez mindig úgy történt meg, hogy szabad akaratuk semmiféle késztetést nem szenvedett, mert az ember enélkül nem volna ember, hanem az Én akaratomnak gépezete. 7. De az embernek éppen azért adatott az értelme, mint jó szövétnek, hogy azzal Istent és az Ő akaratát keresse, amit minden időben igen sok ember meg is tett, és kellő komolyság mellett meg is találták azt, amit kerestek. 8. De hogy az Isten nem oly könnyen engedi Magát megtalálni, mint némely ember szeretné, annak igen bölcs oka ebben rejlik: Ha az emberek könnyen megtalálnák azt, amit keresnek, az nemsokára semmi értékkel sem bírna előttük, s nem igen fáradoznának többé azon, hogy tovább is keressenek és kutassanak. Belemerülnének lustaságukba, s az a könnyen és hamar megtalált szellemi kincs sokkal kevesebbet használna nekik, mintha szüntelenül és aggódva kénytelenek keresni, s ebben a világban mégis csak ritkán vagy nehezen találják meg. 9. Éppen ezért nagy kinyilatkoztatások csak ritkán történnek, hogy az emberek lelki éjszakájukban megfélemlítve maguk lássanak munkához, s teljes buzgalommal keressék az örök igazságot, s ilyenformán Engem. 10. Hogy az emberek ebben a világban kutatásaik közben mindenféle tévútra és szorongó helyzetekbe jutnak, ez már ezzel a földi élettel járó baj. De ez nem a kutatást tevékenykedő komolyságából keletkezik, hanem a keresésben való kínos lanyhaság miatt, ami a túlzott önzés és világszeretet gyümölcse, amellyel az emberek a szellem országa felé való törekvést, amennyire csak lehet, kényelmesen szeretnék végezni. És ha ezt még lustább emberek észreveszik, csakhamar az mondják a lanyhán keresőknek: mit fáradoztok azon, hogy megkeressétek azt, amit mi már régen megtaláltunk? Ha nekünk hinni és szolgálni fogtok, s eredménytelen keresésetek, és kutatástok helyett áldozatot hoztok nekünk, akkor hűségesen elmondjuk nektek is mindazt, amit mi oly könnyen megtaláltunk. 11. S a lusta és fáradtságtól irtózó keresők nagyon szívesen veszik az ilyen ajánlatot, elfogadják azt és elhiszik, amit azok mindenféle hamis csoda és jel kíséretében a keresésben még náluk is lustábbak kitaláltak, és saját testi jólétük érdekében a vakok előtt mindenféle szertartás között ábrázolnak. 12. Ilyen módon jönnek létre azután a tévhiteknek, hazugságoknak, csalásoknak és szeretetlenségeknek mindenféle válfajai, és velük együtt a földön minden elképzelhető baj az emberek között. 13. És ti most azt kérdezitek, hogy Én miért engem meg ezt? Én ezt felelem: „Azon oknál fogva engedem meg ezt, mert az emberi léleknek, amely a komoly kutatásra túlságosan lusta, jobb, ha valamit mégis hisz, és azzal a bizonyos hitével egy rendhez alkalmazkodik, mintha elpusztul lustaságában és munkaiszonyában. S ha a csalás és szorongattatás annyira terjed, akkor először a szükség, mint a könnyen hívők fő hajtóereje, kényszeríti őket az igazság további kutatására, mert észreveszik a csalást, félredobják lustaságukat, s azután komolyan kezdenek keresni, nem félnek a küzdelemtől, amiből nemsokára mindenféle világosság jön létre. És másodszor ilyen hosszú ideig megcsalt és éppen ezért buzgó kutató előtt Általam tett kinyilatkoztatás ezerszerte szívesebben látott jelenség, s a régi tévhit elűzésére a leghatásosabb is. 14. Ezzel megvilágítottam előttetek, hogy Én ezen a földön az emberek között saját szabad akaratuk érdekében miért engedek meg egynémely olyan dolgot, amely az emberek bírói széke előtt nem is látszik valami jónak, vagy bölcsnek. De alapjában véve mégiscsak jó és bölcs. Most pedig bocsássátok be a három embert, majd Én újból beszélni fogok velük.” 31


IX. kötet

32

Az Úr és a három megmentett gonosztevő. Nojed, a három világosan gondolkodó bölcs szószólója. A fogadós Jézushoz utasítja őt. Az Úr szavai a három volt rablóhoz, a zsidók igaz Istenének tanításairól.

1. Erre a fogadós azonnal előhívta a három embert, akik már sokkal jobb állapotban, de egyben derűsebb kedélyhangulatban jöttek be, s a fogadósnak hálás köszönetet mondtak a velük szemben tanúsított nagy barátságért. Szóvivőjük ezután engedelmet kért, hogy köszönete mellé még néhány szót fűzhessen. És a fogadós így szólt: „Beszélj csak, de röviden, mert még igen fontos dolog áll előttetek, amit legnagyobb üdvötökre módotok lesz hallani és tapasztalni.” 2. Mondja a szónok, akinek neve Nojed volt: „Az embereknek te legnemesebb barátja, úgy is fogok tenni, mert a kívánságod ezután törvényünk legyen. Miután mi benned, mint pogányban igaz embert találtunk, s egyben bölcsességet olyan jósággal egyesítve, amelyhez hasonlót a zsidók között nemigen lehet találni, tehát önkéntelenül is isteneitekre gondoltunk, s az jutott eszünkbe, hogy talán mégis többek a mesénél. Szeretnénk tanaitokat közelebbről megismerni, hogy isteneiteknek áldozhassunk, és nekik tiszteletet adjunk. Mert én így gondolkozom: amely vallásban a legjobb embereket találjuk, az lehet a legjobb és legigazabb vallás. A mi isteni tanításainkról ezt valóban nem lehet állítani, mert az azokban született és nevelt emberek az egész világon a legrosszabbak, papjai pedig minden jobb nép előtt valóságos emberi formában fertőző pestis hírében állnak. Márpedig egy olyan vallás, amelynek szellemi kebelében jó és bölcs emberek helyett valóságos tigriseket, hiénákat, farkasokat és medvéket nevelnek, nem lehet jó, s még kevésbé igaz tanítás. Mit szólsz te ehhez a gondolatunkhoz, nemes barátom?” 3. Mondja a fogadós: „Barátaim, erről a dologról beszélgessetek itt Ezzel a mellettem ülő Barátommal, mert Ő ezekben sokkal jártasabb és bölcsebb, mint én, sőt valamennyi mégoly jó és bölcs görögnél.” 4. Mondja Nojed: „A te kívánságod törvény előttünk. Ez a férfiú és Úr kinézése szerint szintén zsidónak látszik, de a görögökkel való sűrű érintkezése közben igen bölccsé lehetett, mert ha a templom tanítványa volna, akkor kár lenne Vele, akármilyen világos és igazságteli szót is vesztegetni. 5. Ezután Hozzám fordult és így szólt: „Ha Te nem vagy templomtanítvány, s az igazat és jót éppen úgy kerested, s talán már meg is találtad, mint ahogy mi most keressük, és megtalálni reméljük, akkor mondd ki ítéletedet az imént kimondott gondolatunk felett. Nincsen-e igazunk abban, hogy az igazságot és jót ott keressük, ahol jó és bölcs emberekre találtunk?” 6. Mondom Én: „Óh, mindenesetre. De azért Mózes isteni tanítása (a jelenben Jézus tanítása) mégis az egyedül igaz tanítás, ha ebben az időben, a templomban a zsidók úgy szét is tapossák és pusztítják, mint a régi Babilont, Ninivét és még több ilyen régi paráznavárost. 7. Higgyétek el Nekem, a mi Jehovánk volt öröktől fogva az egyedül igaz, jó és élő Isten, és azoknak kérései, akik Benne tántoríthatatlanul hittek, és parancsolatait megtartották, s ezzel Őt mindenekfölött szerették, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat – sohasem hagyta meghallgatatlanul. És ha az emberek lelkének megtisztítása érdekében kérésük teljes meghallgatásával egy kissé késlekedett, de azért teljesen meghallgatatlanul mégsem hagyta soha, s mindig olyan időben teljesítette azt, amikor a könyörgők a legkevésbé gondolták. 8. Ti magtok, amit Én nagyon is jól tudok, nagy ínségetekben gyakran kértétek Istent, hogy vegye el szörnyű nyomorúságotokat. Ámde Ő benneteket – akik azelőtt nagy jólétben, de amellett, mint nagy tekintélyben élő emberek, nagy szellemi és testi lustaságban éltetek – néhány éven keresztül az életnek súlyosabb iskolájával ismertetett meg, hogy 32


IX. kötet

33

ne csak a földi élet kellemességeit, hanem annak keserűségeit is tapasztaljátok, hogy azután önmagatokban kutassátok és ismerjétek meg az élet igazi értékét és annak célját. 9. Ti most az élet üröm-poharát utolsó cseppjéig megízleltétek, s ezáltal lettetek igazi és mélyen gondolkodó emberekké, s alkalmassá az igazi és élő, mennyekből áradó isteni életvilágosság befogadására. Így Isten a kéréseteket abban a pillanatban hallgatta meg, amikor segítségére a legnagyobb szükségetek volt. 10. S amit most veletek tett, ugyanazt már igen sok emberrel megtette, ha igaz hittel fordultak Hozzá ínségükben. És most már nem mondhatjátok többé, hogy az igaz zsidók isteni tanítása hamis és igaztalan. Annál inkább az az összes pogányok isteni tanítása. Azt gondoljátok, hogy ez a fogadós, mint ennek a városnak patríciusa, mint pogány, könyörületességet gyakorolt volna veletek? Óh, a világért sem. Mint pogány, a római törvény teljes szigorával kezelt volna benneteket. De mivel szíve szerint nem pogány már egész házanépével, hanem igaz zsidó, Ábrahám, Izsák, Jákobhoz hasonlóan, tehát az Én tanácsomra részesített benneteket abban, amit most élveztek, s a jövőben még élvezni fogtok. Elismeritek ezt?” 21. Fejezet:

Nojed kérdését – hogy miért oly nehéz a sorsa – az Úr világosan megmagyarázza. Bepillantás Nojed atyjának, Hiponiás családjának szellemi állapotába és helyzetébe. Ennek a leleplezésnek jó hatása a három szegényre.

1. Mondja Nojed: „Óh, bölcs barátom, ebben megvan az igazságnak a látszata, és a dolog valószínűleg így is van, mert hiszen írva van, hogy Isten végzései kiszámíthatatlanok, s az Ő útjai és irányításai kifürkészhetetlenek. De miért kellett, hogy Jehova teljesen elhagyja a mi anyánkat, aki mindenkor szigorúan a templom törvényei szerint élt és cselekedett, s miért a mi négy ártatlan testvérünket? S ha a templom tanításai teljesen elferdített és megrontott tanítások, mit tehettek arról a mi szegény anyánk, s négy testvérünk? Anyánk, amint megbízható helyről hallottuk, nemsokára azután, hogy belépett a szép isteni alapítványi intézetbe, meghalt, s valószínűleg mérgezésben. Testvéreinket pedig életre-halálra becstelenítették, s ki tudja, hogy mi történhetett még velük? Hiszen ebben a zsidók nagy bölcsességű Istene nem találhatta tetszését, amikor ezt megengedte. Ha Te erre nézve is megnyugtató magyarázatot adnál nekünk, akkor továbbra is hithű zsidók maradunk.” 2. Mondom Én: „Óh, semmi sem könnyebb ennél. Halljátok hát: Atyátok, akit Hiponiásnak hívtak, éppúgy, mint legidősebb testvéreteket, igaz zsidó volt a szamaritánusok tisztább tanításai szerint. Ő semmit sem adott a templom ceremóniáira, s egyéb csalásaira. De eközben mindig meggyűlt a baja a feleségével, aki valóságos bolondja volt a templomnak, négy teljesen ugyanilyen módon elfajult testvéretekkel együtt. Becsületes atyátok emiatt halálra bánkódott, s még halálos ágyán is arra kérte Istent, hogy feleségét és leányait még ezen a földön világosítaná fel arról, hogy nem az Ő útjain, hanem a hazugság, s a halál fejedelmének útjain járnak. És Isten meghallgatta az igazságban változatlanul hűséges atyátok utolsó kérését. 3. És milyen eszköz lett volna a legalkalmasabb és leghatásosabb annak az öt nőnek a megjavítására, akik egész üdvösségüket csak a templomtól várták, mint az, hogy a templomnak oly nagyrabecsült üdvösségét megkóstolják? Anyátok, aki legnagyobb bolondja volt a templomnak, földi életét bár a templomban fejezte be, de eközben teljesen férje igaz hitére tért viszsza, akinek életében annyi bánatot és keserűséget okozott, a templom garázdaságait pedig szíve egész mélyéből megutálta és megvetette. Testvéreitek pedig keserű tapasztalatokból, keserű 33


IX. kötet

34

könnyek között, őket szolgálva ismerték meg az „Isten angyalait”, s ők is megundorodtak tőlük. Jelenleg pedig Isten magasabbrendű rendelkezése és jóváhagyása folytán teljes egészségben, s a zsidók egy igaz Istenében való szilárd hittel és bizalommal ott vannak Esseában a nagy piactéri vendégfogadós házában, ahol alkalomadtán láthatjátok őket, és beszélhettek velük. Ma alig van négy napja annak, hogy két fő farizeus hozta oda őket. Minden egyebet majd alkalomadtán saját szájukból tudhattok meg. 4. És ha a dolog így áll, állíthatjátok-e még, hogy a zsidók Istene üres, költött mese csak?” 5. Mondja Nojed: „Barátom, Te próféta vagy. Mi hiszünk Neked, s most már újból lelkünk mélyéből hiszünk Ábrahám-Izsák és Jákob Istenének. Mert ha nem volnál próféta, telve Jehova szellemével, akkor nem ismernéd nevünket, még kevésbé legtitkosabb életviszonyainkat oly pontosan. Legyen tehát újból minden tisztelet és dicsőség zsidók egyedül egy igaz Istenének, Aki bennünket bölcs gondoskodásával oly csodálatos módon formált igaz emberekké. De melyik országban lettél próféta? Talán szamaritánus vagy Te is?” 22. Fejezet:

Az Úr nagy beszéde az immár megtért rablókhoz: Nojed, Hiponiás és Rázámhoz, Önmaga felől, mint Aki minden a mindenben. További magyarázatok az embereknek az istengyermekséghez való vezetéséről. Pokol, halál.

1. Mondom Én: „Halljad Nojed, fivéreiddel, Hiponiással és Rázámmal együtt: Én nem vagyok szamaritánus abban az értelemben, ahogy te véled, mégis szamaritánus vagyok. Továbbá nem vagyok zsidó sem, és mégis zsidó vagyok; s nem vagyok pogány sem, és mégis pogány vagyok, mert különben nem volnék barátságos érintkezésben velük. Szóval Én mindennel és mindenben Minden Vagyok. Mert ahol az igazság, a szeretet, s azok javai teljes közösségben uralkodnak, ott Én mindenkor jelen vagyok az egész földön, és senkit sem kárhoztatok, aki az igazság és annak javai felé törekszik. De aki világi és önszeretete miatt az igazságnak, s az abból keletkező minden jónak hátat fordít, s így szükségszerűen vétkezik az igazság, s annak javai ellen – amely az Istenben lévő örök szeretet – az egyben vétkezik Isten örök rendje ellen, és az Ő változhatatlan igazságossága ellen, s ezzel önmagát kárhoztatja el. 2. De ha felismeri ezt a nagy bajt, amelybe saját akarata által jutott, s visszatér az igazsághoz, s azt kezdi keresni és kutatni javaival együtt, s azok szerint kezd munkálkodni, akkor a kárhozat abban a mértékben távolodik el tőle, amely mértékben teszi a megtalált igazságot teljes komolysággal élet-vezérfonalává, s akkor Isten is ott áll mellette kegyelmével, s egyre jobban és jobban megvilágítja szívét és értelmét, megerősíti akaratát, a pogányoknak éppen úgy, mint a zsidóknak. Így tehát a Bennem lakozó isteni szellem által Minden Vagyok a mindenben, ugyanúgy a pogányban, mint a zsidóban. 3. Te Engem prófétának tartasz, és Én azt mondom neked: Én az is vagyok, és mégsem Vagyok az, mert a prófétának meg kellene tennie azt, amit Isten szelleme neki tenni parancsol. De Én Magam Vagyok az Úr és szolga, az igaz utakat Én írom elő Magamnak, s ezért Engem senki sem vonhat felelősségre, és mondhatja: miért teszed ezt? – Mert Én Magam Vagyok Önmagamból az Igazság, az Út, és az Élet; és akik az Én tanításaim szerint cselekszenek, és hinni fogják, hogy Én Magam vagyok az Igazság, az Út és az Élet – ennélfogva teljesen független szabad Úr – az Hozzám hasonló módon magában fogja rejteni az örök életet.

34


IX. kötet

35

4. Mert ha ennek a földnek emberei Isten gyermekei akarnak lenni, akkor arra kell törekedniük, hogy mindenben olyan tökéletesek legyenek, mint amilyen tökéletes az örök és szentséges mennyei Atya, Aki Maga az örök igazság, az örök szeretet és hatalom, s azon át a végtelen jóság, igazságosság és dicsőség. 5. Azért van megírva az írásban: Isten a saját hasonlatosságára teremtette meg az embert, és saját képmásává tette, s lelket lehelt belé, hogy szabad élő lelke legyen. 6. S ilyen módon e föld emberei nem Isten mindenhatóságának teremtményei, hanem az Ő szellemének gyermekei, tehát az Ő szeretetének gyermekei, ennélfogva amiképpen írva is van, ők maguk is Istenek. 7. És ha ők azok, amit teljesen szabad és semmivel nem korlátozható akaratuk is világosan bizonyít, tehát szabad urak és bírák saját maguk felett. 8. De tökéletes és Istenhez hasonló lényekké csak akkor és azáltal lesznek, ha a nekik hűségesen kinyilatkoztatott isteni akaratot – az azok szerint való cselekvés által – magukévá teszik, ami azonban szintén teljesen szabadságukban áll. 9. Éppen ezért az Isten csak igen ritkán működik látható módon az emberek között, mert már őskezdettől fogva Önmagából megadta nekik azt a képességet, hogy saját erejükből emelkedjenek fokról- fokra a legmagasabb Istenhez hasonló életfokozatra. 10. Aki tehát, mihelyt értelmének hasznát veszi, az igazságot és annak javait keresni kezdi, és mindjárt aszerint cselekszik, amit megtalált, az már a helyes útra is lépett, és Isten azt az utat egyre jobban és jobban meg fogja előtte világítani, s elvezeti az Ő dicsőségéhez. De aki a saját akarata által ellustul, és a világhoz, és annak élvezeteihez ragaszkodik, amelyek csupán az ember szabad akaratának megpróbálása céljából állíttatnak az anyagi vagy test-ember mulandó érzékei elé, az önmagát ítéli el önként, és ahhoz teszi magát hasonlóvá, ami halott és törvényben van, s ezzel önmaga is mintegy halott és törvényben van. 11. És ez a halál az, amit te a pokol fogalma alatt, mint a lélek bűneinek büntetését elvetetted, aki Ilyen büntetéstől való félelmedben kerülöd a bűnt, s a megismert igazság szerint való cselekvésért sem remélsz, s nem akarsz mennyei jutalmat. Én neked ebben teljesen igazat adok. És mégis létezik pokol és mennyország is, de nem az embereken kívül, hanem az emberen belül aszerint, hogy az imént jelzett úton és módon saját maga hogy irányítja életét.” 23. Fejezet:

A megpróbáltatások célja és szükségszerűsége a földi próbaéletben. Miért van itt az ember? Ki helyezte őt ide? A három rabló története, mint Isten vezetésének példája, hogy a lelket szellemi érleléséhez segítse. Egy prófétikus szó. „Észreveszitek-e most már, hogy honnan való vagyok?”

1. Az Úr: „De ha ez a föld nem volna mindenféle gyönyörűségekkel ellátva, hanem az emberiség számára az volna, ami a puszta és a sivatag a vadállatok számára, akkor Istenhez hasonló szabad akaratát és értelmét hiába kapta volna, mert mi serkentse akkor szeretetét, és a felserkentés után mit kívánhatna, és mit akarhatna? Mi tisztíthatná meg, és mi ébreszthetné fel és élénkítené értelmét? 2. A végtelenségbe menő sokféleség, a jó, a rossz, a nemes és a nem nemes mind az emberért van, hogy ő mindent meglásson, megismerjen, vizsgáljon, kiválasszon, és célszerűen felhasználjon. Ebből aztán következtetheti, hogy mindezt egy jóságos, magas bölcsességű és mindenható Alkotó teremtette, és rendezte be így, Aki – ha az ember önmagából 35


IX. kötet

36

kezdi ezt megállapítani – sohasem mulasztja el a gondolkodó ember előtt Magát közelebbről kinyilatkoztatni, amiképpen az az emberek minden idejében elvitathatatlanul megtörtént. 3. Természetes azonban, ha az emberek a világ gyönyörűségeibe teljesen belekeverednek és belebonyolódnak, és azt gondolják, hogy azok azért vannak, hogy nekik, mint értelmes és gondolkodó lényeknek mindenben oly gazdagon felszerelt világ minden elképzelhető élvezetet nyújtson, s azt a tulajdonképpeni célt észre sem veszik, hogy voltaképpen miért is vannak ezen a világon, és Ki helyezte őket ide? Ebben az esetben Isten magasabbrendű kinyilatkoztatásáról és szeretetteljes akaratáról addig nem lehet szó, amíg az emberek mindenféle ínség és nyomorúság következtében legalább annyira nem kezdenek gondolkozni, hogy azt kérdezzék és mondják: 4. Miért kellett nekünk ebbe a nyomorult világba jönnünk, s miért kell magunkat ennyire gyötörtetni és kínoztatni, biztos halálunkig, kétségbeesésünk nyomorúságos végpontjáig? Amiképpen te, Nojed is ugyanilyen módon fecsegted össze világbölcsességedet. S ez az az időpont, amikor Isten újból kezdi kinyilatkoztatni Magát az emberek előtt, részint felébresztett emberek szája által, részint más jelek, vagy mindenféle ítéletek által olyan emberekre bocsátva, akik mindenféle hazugság, csalás és a szegény gyenge emberek szorongattatása által gazdagokká, hatalmasokká, büszkékké, szeretetlenekké, s féktelenekké lettek, s magukban Istenre nem is gondolnak többé, s szívük mélyén még kevésbé hisznek Benne, hanem belevetik magukat a világ élvezeteibe, s a szegény embereket lábbal tiporják, s annyira sem értékelik, mint a legutolsó állatot. 5. És ha ennek itt a világon betelik a mértéke, akkor következik be a nagy ítélet, s azzal együtt egy közvetlen isteni kinyilatkoztatás, olyan emberek számára, akik hisznek az egy igaz Istenben, és szívükben megőrizték az Isten és emberek iránti szeretetüket. 6. S akkor az istentagadók, a büszke csalók, és szorongattatók elsöpörtetnek a földről, a hívők és szegének pedig talpra állíttatnak, és a mennyekből kapnak világosságot, amely eset most éppen itt is megtörtént, és később, csaknem kétezer esztendő múlva, egyszer újból meg fog történni. S ha majd ez be fog következni, ez éppen olyan könnyen felismerhető lesz, mint ahogy télutóján a közeledő tavaszt könnyen felismeritek, ha a fákat szemlélitek, amikoris azok rügyei megduzzadnak, nedvdúsakká válnak, s az ágak, és gallyak nedve az emberek könnyéhez hasonlóan csepeg le a földre, és a föld, amelyben annyi fa sínylődött, ily módon esedezik a tél megváltásáért. 7. És ha egykor a szegény emberek szíve is az Istenből áradó igazság fényétől világosabbá és duzzadtabbá válik, s könyörtelen, súlyos szorongattatásuk alatt a földet könnyeikkel nedvesítik meg, akkor a szellemi tavasz már teljesen a közelükben van. 8. És ha ti hárman – és ti, régebbi barátaim – ezt alaposan megfontoljátok, csakhamar tudatára ébredtek annak, hogy milyen időt élünk most, és hogy Én tulajdonképpen honnan való vagyok!” 24. Fejezet:

Nojed világosan felismeri Jézus Istenségét. Tépelődései közte és Jehova között. „Ti Istenek vagytok.”

1. Mondja Nojed telve csodálkozással: „Óh, Te nagy és felfoghatatlan bölcsességű barátunk, ez a beszéded különös visszhangot keltett szívünkben és fülünkben. Hogy kétségtelenül több vagy egy prófétánál, azt világosan kivettük szavaidból, mert Mózes, Illés, sőt egy próféta 36


IX. kötet

37

sem jutott eddig. S ezek sem beszéltek soha a saját maguk dicsőségéről, hanem mindenkor csak Isten dicsőségéről. De Te azt mondottad, hogy tejesen önhatalmú Úr vagy, s azt teheted, amit akarsz, és sem Isten, de még kevésbé ember nem vonhat felelősségre Téged, és nem kérdezheti: miért teszed ezt vagy azt? Halld: ha ez az előttünk tett Önmagadra vonatkozó tanúbizonyságod beigazolódik, akkor Közötted és Isten között más különbség nincs, mint hogy Te külsőleg hozzák hasonló, időben keletkezett Isten vagy, Jehova pedig már öröktől fogva van. Ez pedig a mi értelmünk előtt nagyon magas, dacára annak, hogy jól tudjuk, hogy Isten a nagy próféták szája által azt mondotta az akkori jámbor zsidóknak: Ti istenek vagytok, ha pontosan betartjátok parancsolataimat, és akaratomat azáltal teszitek magatokévá.” 2. De azután is mind a mai napig sok olyan zsidó élt, akik Isten parancsolatait gyermekségüktől fogva megtartották, de közöttük nem létezett egy sem, aki még a legmesszebb távolról is azt merte volna mondani, vagy állítani, hogy ő Istenhez hasonlóan önhatalmú úr, aki sem Isten, de még kevésbé ember előtt nem tartozik tetteiért és cselekedeteiért felelősséggel. Barátom, hogy értelmezzük ezt igazság szerint?” 3. Mondom Én: „Nagyon könnyen és világosan. Nem mondottam-e, hogy olyan emberek, aki Istent és akaratát felismerte, és eltántoríthatatlanul aszerint cselekszik, s ilyenformán teszi Isten akaratát magáévá, az Istenhez hasonló? 4. És ha Isten a saját szeretete és bölcsessége által és hatalma által Úr lett, akkor szellemben az is az, aki Istenhez mindenben hasonlóvá lett. Úgy vélem, hogy ezt nem nehéz megérteni. Mert miről kellene elszámolnia Isten és ember előtt, ha Isten szelleméből és akaratából gondolkodik, beszél, akar és cselekszik? 5. Vajon Isten tiszta akarata az emberben kevésbé isteni akarat-e, mint Magában Istenben? És az az akarat kevésbé önállóan hatalmas, mint Istenben, Aki éppen az akaratával van mindenütt jelen, és működik leghatásosabban az emberben? Ezért kell az igaz embernek éppen olyan tökéletesnek lennie, amilyen tökéletes az Atya a mennyekben, és ha az ember azt elérte, vajon nem úr-e ő is, telve bölcsességgel, hatalommal és erővel?” 6. Mondja erre Nojed: „Nagybölcsességű barátom, szavaid élők és világosan tiszták, s én nem tehetek semmi ellenvetést, ellenben az az egy valóban igaz: az ember a teljes önmegtagadás útján valóban elérheti azt, hogy Istenhez hasonlóvá válik, ami különösen a nagy prófétáknál igazolódott be a legfényesebben. 7. De azért az ember, mint időben lett lény, minden Istenhez hasonló tökéletessége dacára, egy alatta álló korlátolt, és igen kicsiny Isten, míg Jehova, Aki kezdet nélkül végtelen – időben és térben – ennélfogva semmiben sem korlátozott. És ezt az óriási különbséget az egy és örök igaz Isten, s az időben lett emberi isten között soha nem lehet megszüntetni.” 25. Fejezet:

A természetes ember és az Isten szelleme által áthatott ember közötti különbség. Utasítások arra nézve, hogy ez utóbbit hogyan lehet legkönnyebben elérni?

1. Mondom Én: „Helyesen beszéltél és ítéltél. A teremtett ember Isten tulajdonképpeni őslényiségével sohasem lesz képes összehasonlítani magát. De a teremtett emberben lakozik egy nem teremtett, Istentől kapott szellem, amelyben Isten ős-örök akarta által részesült, és az az emberben éppoly kevéssé korlátozott, mint maga az Isten tulajdonképpeni őslényisége, hiszen egy azzal.

37


IX. kötet

38

2. Vagy azt gondolod, hogy annak a napnak a fénye, amely most éppen elárasztja és átmelegíti a földet, fiatalabb és korlátozottabb, mint az, amely elképzelhetetlen idők óta világította és melegítette ezt a földet? Én azt mondom neked, hogy te egészen okosan és helyesen gondolkodó és beszélő ember vagy, de az Istentől kapott teljes igazság szellemében csak akkor fogsz gondolkodni és beszélni, ha lelked az Istentől kapott örök szellemével teljesen egyesül. Ez pedig csak azáltal történhet meg, ha a jövőben a te szabad emberi akaratoddal Istennek elismert akaratát, teljesen magadévá teszed minden beszédedben és cselekedetedben. Megértetted ezt?” 3. Mondja Nojed: „Óh, barátom, nekünk ehhez még igen sok időre lesz szükségünk, mert bennünk még igen sok világiasság van. Amíg ezt teljesen kiírtjuk magunkból, és az isteni szellemnek mindenható jelenlétéből bármit is kezdünk magunkban érezni, addig – amint márt mondottam – igen sok idő fog a soha vissza nem térő múlandóság tengerében eltelni.” 4. Mondom Én: „Ez is még igen földi, emberi beszéd. Mert lásd, az emberben lévő isteni szellem előtt nem létezik sem elmúlt idő, sem korlátozott tér, s így múlandóság sem, még kevésbé egy távoli jövő, hanem csak örök jelen. De ebben a világban mégis mindennek megvan a maga ideje, és a fákon egyetlen egy gyümölcs sem érik a virágjával, és ha szilárdan elhatározod, hogy mától kezdve eltántoríthatatlanul Isten akarata szerint fogsz élni és cselekedni, akkor nemsokára egészen másképpen fogsz beszélni. 5. Úgy, ahogy most te ítéltél és beszéltél, már igen sokan beszéltek és ítéltek, de amikor az Én számból meghallották azt, hogy mit kell tenniük, és hogyan kell élniük, s azután rögtön nekifogtak a munkának, akkor gyorsan is haladtak előre. 6. Legközelebb, ha majd Esseába mentek, az esseusok fejénél, Roklusban meg fogjátok annak példáját találni, hogy egy olyan ember, aki szellemi tökéletesedését valóban komolyan veszi, rövid idő alatt mennyire haladhat Isten szeretetében és kegyelmében. 7. És ha majd most barátaimmal tovább utazom, akkor a vendégfogadóstól többet megtudtok Rólam, s annál nagyobb buzgalommal és komolysággal kezdtek majd tanácsaim szerint élni és cselekedni, s akkor Jehova áldása érezhetővé válik rajtatok. És most már nincs több mondanivalóm, mégpedig azért, mert úgysem tudnátok befogadni, de majd, ha Isten szeretete és kegyelme felébred bennetek, az majd magától fog benneteket ebben a világban a szükséges bölcsességhez vezetni. Most pedig visszatérhettek a fogadóstól számotokra kijelölt szobátokba.” Erre mindhárman köszönetet mondtak Nekem mindazokért, amit velük tettem, és amit nekik mondtam, azután bementek szobájukba, amelyben addig tartózkodtak, ameddig a vásár tartott, hogy egyik- másik kereskedő fel ne ismerje őket. 26. Fejezet:

Az Úr gyors távozása Jerichoból Nain felé. A nép várja a szent társaságot. Zacheus, a vámszedő főnök felmászik egy eperfára. Az Úr megtiltja a tanítványok fenyegető magatartását a lármázó néppel szemben, s üdvözli Zacheust. A nép efölötti zúgolódása. Zacheus alázatos válasza.

1. Amikor a fogadóssal ismét egyedül voltunk az így szólt Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, nem maradnál nálunk még délutánig?” Mondom Én: „Barátom, amire szükségetek volt, azzal jól elláttalak benneteket, maradjatok meg tanításaimban, cselekedjetek és éljetek azok szerint, s akkor Én is szellemben megmaradok bennetek. De testileg a sok szegény és vak és halott miatt kénytelen vagyok innen továbbmenni. Ha Én most nappal Jerichon áthaladok, amúgy is sok ember fog felismerni, akik majd elvonulásomkor Előttem és Utánam fognak sza38


IX. kötet

39

ladni, s ez majd nagy feltűnést okoz. De ha itt maradok ebéd utánig, amikor annyi vendég fog betérni ide, a jelenlétem hírét még sokkal jobban elterjesztené, ezt pedig a jelenlévő templomosok miatt nem akarom megtenni. Ezért tanítványaimmal együtt azonnal elindulok innen, Nain irányába.” 2. Ezután felszólítottam tanítványaimat, hogy készüljenek fel az útra. Ezek azt meg is tették, mire indulni készültünk. De mivel ezt a ház több szolgája meghallotta, kiszaladva a ház előtti térségre, sokaknak elmondották, hogy a híres názáreti Megváltó most fog kijönni a házból, s a Nain felé vezető úton fog elindulni. 3. Amikor a sokaság ezt meghallotta, egy hosszú útszakaszon előrefutott, s az egész út ilyen módon Zacheus nagy vámházán túl is – aki fővámszedő volt – emberekkel volt megtöltve, mert Bennem látni akarták azt a férfiút, Akiről már annyi csodadolgot hallottak. 4. Zacheus vámháza jó félórányira állott a városon kívül, ellenkező oldalán annak az útnak, amelyen Jerichóba jöttünk. Amikor Zacheus látta, hogy a városból az úton mekkora tömeg tolong vámházán túl is, kilépett házából és megkérdezte az emberektől, hogy mi történik? A kérdezettek pedig azt mondták, hogy Én, a híres názáreti Jézus Galileából, tanítványaimmal együtt ezen az úton fogok Nain felé menni, s Engem akarnak látni. 5. Amikor Zacheus ezt meghallotta, így szólt: „Én is feltétlenül látni kívánom Őt, mert Cado barátomtól, apjától, s öreg szolgájától Apollontól, s a Megváltó által néhány napja látóvá tett vaktól igen sok csodadolgot hallottam, és leírhatatlanul sajnáltam, hogy eddig nem találkoztam Vele. Mert amikor először megérkezett Jerichoba, a rákövetkező reggelen Esseába ment. De ha ismét Jerichon fog keresztülmenni, s ezt az utat választotta Magának, okvetlenül látnom kell Őt, ha bármibe kerül is.” 6. De mivel a nép egyre jobban összecsődült az utcán, és Zacheus, – aki termetére nézve kicsiny ember volt – látta, hogy Engem a népcsődületen keresztül vajmi nehezen tud meglátni, tehát azonnal felmászott egy eperfa tetejére, s ott várta meg, míg Én elhaladok előtte. Mialatt a nép a város utcáit, és a nyílt országutat a vámházon túl is megszállta, addig Én még mindig Cado tornácában voltan tanítványaimmal együtt, mert tudtam jól, hogy Cado szolgálatkész szolgái minden megbízás nélkül elhíresztelnek Engem. Ezért megmondtam a mellettem álló fogadósnak, hogy a leggyorsabban mi történjék, amire megígérte, hogy szolgáit szigorúan felelősségre fogja vonni. De Én lebeszéltem Őt erről miután a szolgák ezt jó szándékból tették. 7. A fogadóst azonban arra kértem, hogy a ház hátsó ajtaján engedjen ki bennünket, mert a főkapu előtt sokan várnak Engem. A fogadós ezt azonnal megtette, mi pedig ilyen módon kikerültük a nagy néptömeget, s egy keskeny, kevésbé népes utcán keresztül jutottunk a szabadba, majd onnan egy dűlőútra jutottunk, amely kb. százlépésnyire a nagy vámház előtt egyesült a főúttal, s így kikerültök a városban lévő nagy tömeget, amelynek legnagyobb része a város előtti főúttól a vámházig terjedt. 8. Amint a nagy vámház közelében a főútra jutottunk, s Engem néhány ember megismert, egyszerre csak hatalmas lárma támadt, és sokan tele torokból ujjongva kiáltottak: „Itt van Ő, itt van Ő, a nagy názáreti Megváltó. Üdv Neki és nekünk, hogy megláthattuk Őt.” 9. Tanítványaim azonban megfenyegették a lármázó sokaságot, és rájuk parancsoltak, hogy hallgassanak. De Én megtiltottam viselkedésüket a sokasággal szemben, mondván: „Én vagyok az Úr, ha Én a nép hangos ujjongását elviselem, akkor talán ti is el tudjátok viselni. Szeretet és türelem vezesse mindenkor lépéseiteket, és sohasem a fenyegetés és uralkodás. Kimondhatatlanul kedvesebb Előttem, ha az emberek szeretnek, mintha félnek Tőlem.” 39


IX. kötet

40

10. Amikor a tanítványok ezt hallották, abbahagyták fenyegetéseiket, mi pedig nyugodt lépésekkel haladtunk előre, s nemsokára az eperfa alá értünk, ahol a kicsiny fővámszedő Zacheus várakozott Rám. 11. Amikor a fa alá értünk, Én megállottam, fölnéztem a magasba s így szóltam: „Zacheus jöjj le a fáról, mert ma a te házadba kell betérnem.” Ekkor Zacheus gyorsan lejött a fáról, s Engem tanítványaimmal együtt a legnagyobb örömmel fogadott a házába. 12. De amikor a nép ezt meglátta, zúgolódni kezdett, és így szólt: „Nézzétek a Megváltót, Aki dolgait az Isten szellemével cselekszi. Gyönyörű isteni szellem lehet az, Aki vámosokhoz – akik mindenkor a legnagyobb bűnösök voltak – tér be és ott eszik és iszik.” Erre a zúgolódó sokaság lassan- lassan elszéledtek. 13. Amikor Zacheus észrevette, hogy a sokaság ilyen megjegyzéseket tett, felháborodott a sokaság viselkedése miatt, majd Hozzám lépett és így szólt: „Óh Uram, lásd, én a nép bizonysága nélkül is tudtam azt, hogy bűnös ember vagyok, és nem vagyok méltó, hogy Te, a Legigazabb betérj az én házamba. De mivel Te kegyesen rám tekintettél, s ebben a nagy és felbecsülhetetlen kitüntetésben akarsz részesíteni, tehát vagyonomnak felét odaadom a szegényeknek. És ha valakit megcsaltam, az jöjjön hozzám, mert én négyszeresét fogom annak viszszaadni.” 14. Amikor a sokaságból többen meghallották Zacheusnak ezt a hangosan kimondott nyilatkozatát, elhallgattak, s a jobbak közül néhányan ezt mondották: „Lássátok, ha egy ember ilyet akar tenni, s bizonyára meg is teszi, az nem lehet a leggonoszabb bűnös, mert az alamizsna befedi a bűnök tömegét, és aki az igazságtalanul eltulajdonított javaknak négyszeresét akarja visszafizetni, az tartozását Isten és ember előtt kiegyenlíti, s így nem lehet a Megváltótól sem rossznéven venni, ha egy javulni akaró bűnöshöz tér be.” 15. Mások, de különösen a szegények már jó előre számolgatták, hogy Zacheus vagyonának szétosztásával mit fognak kapni. Ismét mások azon gondolkoztak, hogyan léphetnének hamis tanúkkal Zacheus elé, hogy ebben, vagy abban az időben bizonyos összeggel megcsalta őket, hogy négyszer annyit kapjanak vissza tőle. De Én később Zacheus házában mindenre figyelmeztettem őt, okosságra és óvatosságra intettem őt, amit hűségesen meg is fogadott. 27. Fejezet:

A Megváltó bizonyságtétele Önmagáról; a nép ismét elégedetlenkedik Miatta. Az Úr beszéde az emberek Vele szemben való vaksága miatt. Példázat a szolgákra bízott tíz giráról, s annak magyarázata.

1. És amikor a sokaság egyre jobban és jobban elszéledt, így szóltam a boldog Zacheushoz: „Nagy üdvössége lett ma ennek a háznak és neked is, aki szintén Ábrahám fia vagy. Mert Én, mint az „Emberfia” és igazi Megváltó, azért jöttem, hogy megkeressem és üdvözítsem azt, aki elveszett, s mint orvos a betegekhez jöttem, és nem az egészségesekhez, akiknek orvosra nincs szükségük. 2. Tehát azért jöttem ebbe a világba, hogy az embereknek újból elhozzam az Isten országát, amit már régóta teljesen elveszítettek, s annak igazságosságát, ami az emberek között már nem létezik. 3. Eszerint Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, s a Világosság, aki Bennem hisz, annak örök élete lesz.” 4. S amikor ezt még meglehetősen sokan hallották, így szólt a nép egymás között: „Igaz, hogy ennek az embernek csodálatos és ritka tulajdonságai vannak, de ha Ő Annak 40


IX. kötet

41

tartja Magát, Aki nekünk az elveszett „Isten országát” és annak „Igazságosságát” visszahozza, akkor nagy képzelődésben él, és túlbecsüli Magát. Mert hiszen mi Jeruzsálem vidékéről valók vagyunk, és semmit sem tudunk arról, hogy ennek most meg kellene történnie. De ha Ő azt mondja, és azt állítja, hogy az elveszett Isten országát, és annak igazságosságát visszaadhatja nekünk, akkor azt mindjárt ki is nyilatkoztathatja. Miért késlekedik még, s miért engedi, hogy hiába várakozzuk?” 5. Én pedig erre az egymás között vitatkozó sokaság elé léptem, s elmondottam nekik a következő példázatot, mivel valóban úgy voltam közöttük, mint mikor Jeruzsálem közelében voltunk: „Igazatok van, amikor azt állítjátok, hogy Jeruzsálem vidékéről valók vagytok, s Isten országának és igazságosságának újbóli eljöveteléről semmit sem tudtok, s kívánjátok, hogy az Isten országa itt nyomban legyen nyilvánvalóvá, ha Általam tudja, vagy akarja magát kinyilatkoztatni. 6. Én most valóban itt, közöttetek, a vak Jeruzsálem közelében vagyok, amely nyílt fülekkel mit sem hall, és tágrányílt szemekkel mit sem lát. 7. Hányszor jártam Én már Jeruzsálemben, mennyit tanítottalak benneteket, s mennyi csodát tettem eljövetelem bizonyságául, s mégis azt állítjátok, hogy Isten országának eljöveteléről mit sem tudtok, és azt kívánjátok most Tőlem, hogy ha Én vagyok Isten országának, s annak igazságosságának hozója, akkor azt most azonnal nyilatkoztassam ki előttetek. 8. Jól van hát, Én ezt meg fogom tenni, így halljátok a következő példázatot. 9. Volt egy nemes ember, aki messze országba utazott, hogy ott egy birodalmat foglaljon el, s azután ismét visszatérjen. Elutazása előtt maga elé szólította tíz szolgáját, s átadott nekik tíz girát, mondván: „Kereskedjetek vele, amíg újból visszatérek. Aki jól fog sáfárkodni, az majd érdemeiért illő jutalmat arat.” Erre a nemes ember elutazott, a szolgák pedig a girákkal kereskedni kezdtek. Ámde a pogány polgárok a nemes embernek – aki nekik uruk volt – ellenségei voltak, és amikor azt hallották, hogy elutazott, és a szolgák helyette kereskednek, küldöttet menesztettek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ezután uralkodj fölöttünk.” 10. Történt azonban, hogy az úr ismét visszajött, miután birodalmát elfoglalta, s azt a tíz szolgát, akiknek a pénzt adta, hívta magához először, hogy megtudja melyik, hogyan sáfárkodott. 11. Ekkor az első hozzá lépett és így szólt: „Uram, a te girád tíz girát nyert, itt van a girád, s még tíz hozzá.” S az úr így szólt: „Jámbor, hűséges szolgám voltál, miután kevésben voltál hű, ezután legyen hatalmad tíz város felett.” 12. Ezután hozzá lépett a második szolga és így szólt: „Uram, a te girát ö6 girát nyert. Itt van a girád, s még öt hozzá.” És az úr így szólt szolgájához: „Neked is legyen hatalmad öt város felett. S ugyanígy történt ez a többivel is, akik az egy girával valamit mégis szereztek. 13. Ekekor külön maga elé hívta a harmadik, de tulajdonképpen a tizedik szolgát, aki így szólt: „Uram, itt van a girád, amit kendőmbe kötve megőriztem. Féltem tőled, mert tudom, hogy szigorú ember vagy, aki onnan is elveszel, ahová nem tettél, s ott is aratsz, ahol nem vetettél.” 14. És az úr így szólt hozzá: „Saját szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Te tudtad azt, hogy én szigorú ember vagyok, onnan is veszek, ahová nem tetettem, s ott is aratok, ahol nem vetettem; miért nem tetted pénzemet a pénzváltó asztalára, hogy ott uzsora nyereségem lett volna belőle?” Erre a szolga elhallgatott, s nem tudott válaszolni.

41


IX. kötet

42

15. Ekkor az úr így szólt a többi szolgához: „Vegyétek el a rest szolgától a girát, s adjátok annak, aki tíz girát nyert. Az majd a legjobban fog sáfárkodni vele.” Ekkor a szolgák azt mondták neki: „Hiszen annak amúgy is a legtöbbje van.” 16. Az úr erre így szólt a szolgákhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: akinek van, annak még több adatik, hogy bőségben legyen neki. De akinek nincs, mint nektek Jeruzsálemben, attól mielőbb elvétetik az is, amije még van. Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjak fölöttük (a farizeusok), hozzátok ide és öljétek meg itt a szemem előtt.” 17. De hogy megértsétek, mit jelent ez a példázat, Én röviden meg fogom magyarázni nektek, halljátok: 18. Az az úr, Aki elutazott, hogy egy távoli országot elfoglaljon – Isten – Aki Mózes által beszélt hozzátok. Ő a zsidóknak két kőtáblára vésve átadta a „tíz girát” – az élet törvényeit – amelyekkel az első zsidók jól kereskedtek, s ezért jutottak csakhamar nagy hatalomhoz. A királyok ideje – a második szolga – aki az Úrnak csak öt girát szerzett, azért volt annak a kornak hatalmas nyereségéhez mérten korlátozott. És hogy abban az Úr számára mindegyre kevesebb lett, azt a többi szolgának az eljárásában vázoltam elétek, s még közelebb kutathatjátok a királyok és krónikák könyvében. 19. A harmadik egészen rest szolga, ezt a jelenlegi időt ábrázolja, amelyben a farizeusok az Istentől kapott tíz girát a szegény, megcsalt emberiség szeme, füle és szíve elől keszkenőbe rejtik, s még a pogányok pénzváltó asztalára sem teszik úgy, ahogy azt Istentől kapták, hogy az Úrnak uzsora nyereséget hozna, hanem saját trágyájukat – amelyet aranynak nyilvánítanak, és testükért azzal űznek uzsorát – teszik a még vak pogányok pénzváltó asztalára. 20. Ezek a jelenlegi farizeusok és zsidók, azok a gonosz polgárok, akik ellenségei az Úrnak és nem akarják, hogy Ő uralkodjék felettük. Ezért fog velük megtörténni az, amit ebben a példázatban mutattam nektek, először: mivel semmijük sincs, az is elvétetik tőlük, amijük még volt, és átadatik annak, akinek a legtöbbje van, és ezek most a pogányok, akik egyben azt a távoli országot ábrázolják, ahová az Úr elutazott, hogy azt elfoglalja. És már el is foglalta, s az Én személyemben visszatért, hogy számadást tegyen, amiképpen a példázat kellő világosságban állította elétek. 21. Szóval a világosság elvétetik a zsidóktól, és átadatik a pogányoknak; az Istennek – az Úr ellenséges polgárainak – büntetési ideje pedig nagyon közel van, és azok, akiknek a világosság megadatik, sőt már megadatott, lesznek az Úrnak azok az új szolgái, akik az Úr ellenségeit megfojtják. 22. És az, amit Én most nektek kinyilatkoztattam, az egyben az Isten országa, amelyet Én most visszaadok nektek, annak igazságosságával együtt. Aki ezt megszívleli, s a sáfárkodásra kölcsönzött girát hűségesen és lelkiismeretesen kezeli, az meg is fogja találni az élet jutalmát, s boldog lesz az, aki ezt lelkiismeretesen megszívleli.”

42


IX. kötet

43

A Jeruzsálembeli sokaság ismét keményen támad Jézus ellen. Az Úr megnyugtatja emiatt tanítványait, majd betér Zacheus házába. Zacheus szamaritánus, akinek az Úr életintelmeket ad. Zacheus dühöngő, őrült fia.

1. Amikor a zsidók ezt meghallották Tőlem, felháborodtak, s egyesek így szóltak egymás között: „Igazuk van a farizeusoknak, amikor ezt a Galileait üldözik, mert beszédéből tisztán kiviláglik, hogy Ő a rómaiakat – akik varázslatai miatt Istennek tartják – ránk akarja uszítani, s akik majd elveszik jogainkat, s teljesen rabszolgáikká tesznek majd bennünket. Ha Ő az elveszett Isten-országának, és annak igazságosságának visszahozója, s ez abból állna, amit nekünk most kinyilatkoztatott, akkor tartsa meg Magának az ilyen Isten-országát, s annak ilyen igazságosságát. S ha még továbbra is egyre nagyobb szóval fogja előttünk, zsidók előtt kijelenteni, könnyen megértheti, hogy a zsidók előbb fogják Őt megfojtani, mint Ő a zsidókat a rómaiak segítségével.” 2. Amikor tanítványaim ezt a beszédet meghallották, így szóltak: „Uram, nem hallod, hogy ezek mit beszélnek? Büntetlenül fogod őket elengedni?” 3. Mondom Én: „Még senki sem emelt kezet Rám, hogy Engem megragadjon. Miért büntessem őket? Az imént Én beszéltem, most ők beszélnek egymás között, s távozni készülnek, mert az Én szavam nem tetszett nekik, s ezért nem büntetek vakokat. De, majd ha egyszer kezüket Felém nyújtják, akkor utol is éri őket a büntetés úgy, amint már többször megmutattam nektek. Hagyjuk tehát, hogy büntetlenül beszéljenek, és útjukra menjenek. Mi pedig bemegyünk Zacheus barátunk házába, aki majd jó ebédet készít nekünk.” 4. E szavak után betértünk Zacheus házába, aki azonnal kenyeret és bort tálaltatott elénk, s megparancsolta házanépének, hogy mindent kövessenek el, hogy bennünket a lehető legjobban ellássanak. 5. S amikor a leggazdagabban berendezett legnagyobb teremben találtuk magunkat, s kenyérrel és borral üdítettük és erősítettük magunkat, Zacheus egész lelke melegéből hálákat adott azért, hogy a neki oly kellemetlen Jeruzsálembelieknek azt jelentettem ki, amit már oly régóta megérdemeltek. Mert Zacheus, habár Ábrahám utóda, de szamaritánus volt, s éppen ezért volt a Jeruzsálembeliek előtt oly nagyon gyűlöletes. 6. Tőlem is azt kérdezte, van-e az ellen valami kifogásom, hogy ő szamaritánus? 7. Én pedig így szóltam hozzá: „Maradj meg annak, ami vagy, s légy mindenben – az Isten és felebarát iránti szeretetből –igazságos, mint ilyen, nagyobb tetszésemet találom majd benned, mint a zsidókban, akik a templom aranyait csókolgatják, de a szegényeket házuk ajtaja elől kutyákkal kergettetik el. Éppen ezért Én Magam fogom majd őket mielőbb a világ minden részébe kiűzni, idegen népek közé, s nem lesz többé sem országuk, sem birodalmuk. Még egy rövid ideig garázdálkodhatnak, és vétkezhetnek, amíg mértékük betelik. 8. Ezután a rövid beszéd után Zacheus ismét köszönetet mondott, s arra kért, adjak tanácsot neki, mit tegyen legidősebb, immár 16 éves fiával, aki már három esztendő óta tébolyodott, s napról- napra erősebben dühöng. Eddig már a legjobb orvosokat elhozatta hozzá, s mindnyájan megpróbálták a fiút meggyógyítani, de kísérletük és fáradságuk mindez ideig nemcsak hogy eredménytelen maradt, hanem a fiú állapota minden orvosi kezelés után még sokkal rosszabb lett. 9. Ekkor Én így szóltam Zacheushoz: „Barátom, az ilyen bajokat földi orvos nem tudja gyógyfüveivel meggyógyítani. Vezesd ide fiadat, azután ismerd meg Isten dicsőségének hatalmát.” 43


IX. kötet

44

10. Ekkor Zacheus megparancsolta szolgáinak, hogy fiát jól megkötözve hozzák elő, jól bezárt szobájából. Erre mondják a szolgák: „Uram ez nagy bajt fog itt előidézni, az idegen vendégek előtt. Mert először csaknem szüntelenül őrjöng, és másodszor bűzösebb minden pestisnél, mert folyton saját trágyájával mázolja be magát.” 11. Erre mondom Én: „Hozzátok csak ide, mert Én látni akarom, s meg akarom gyógyítani őt.” Mondja az egyik szolga, akinek igen sok szava volt a házban: „Óh, barátom, ezen egyedül csak Isten tud segíteni, de ember már nem. Ha Te még ezt is meggyógyítod, akkor nem vagy ember, hanem Isten.” Mondom Én: „Ezzel te ne törődj, hanem tedd meg azt, amit neked parancsoltak.” 12. Ekkor a szolgák eltávoztak, s csakhamar előhozták a fiút, akitől az összes tanítványok megborzadtak, s ezt mondták: „Ez még sokkal rosszabb állapotban van, mint akiket a gadarénusok vidékén láttuk.” 13. Én azonban fölemelkedtem, s megfenyegettem a fiúban a gonosz szellemeket, s megparancsoltam, hogy azonnal és mindörökre hagyják el őt. Ekkor a fiút mégegyszer megrázták, majd sok fekete légy alakjában kiszálltak belőle, s a fiú erre teljesen egészséges lett. 14. Én ezután így szóltam a szolgákhoz: „Most pedig vezessétek ki őt a kúthoz, fürdessétek meg, azután adjatok rá tiszta ruhát, és hozzátok őt ide vissza, hogy ő is velünk ebédeljen.” Ez meg is történt, és amikor a fiú egészségesen és megtisztogatva ült asztalunk mellett, összefutottak a házban lakó rokonok és ismerősök, s nem tudtak eléggé csodálkozni a fiú meggyógyulása fölött, Zacheus forró hálájának pedig nem akart vége szakadni. 15. A főszolga pedig így szólt Hozzám: Uram, Te nem vagy olyan ember, mint mi, Te valóban Isten vagy, Akit nekünk embereknek mindenkor imádnunk kell, és fogunk is.” Miközben a szolga így beszélt, az ebédet fel is tálalták, mi pedig enni kezdtünk. 29. Fejezet:

Lakoma Zacheusnál, melyen meggyógyult fia is részt vesz. Magyarázatok a megszálltságról. Annak okáról, hogy Isten miért engedi meg, hogy gonosz szellemek valakit megszálljanak. Az emberek igen fontos vezetési eljárása.

1. Evés és ivás közben többen megkérdezték a meggyógyult fiút, aki igen frissnek és vidámnak látszott, hogy beteg állapotában nagy fájdalmakat is szenvedett-e? A meggyógyult pedig így szólt: „Honnan tudjam én azt? Hiszen olyan voltam, mint egy halott, nem volt semmi érzésem, s nem is tudtam magamról. De azt az egyet mégis nagyon jól tudom, hogy egy szép vidéken voltam, jó emberek társaságában.” Ezen a jelenlévők nagyon csodálkoztak, s Zacheus azt kérdezte Tőlem, hogyan lehetséges ez, és Isten miért engedi meg az ilyesmit? 2. Mondom Én: „Barátom, erről ne vesztegessünk sok szót. Az ilyen bajoknál a lélek visszahúzódik a szívbe, s azután egy, de gyakran igen sok gonosz szellem foglalja el a test többi részét, s azt tesznek vele, amit akarnak, amiből azonban a szívben nyugvó lélek mit sem vesz észre. 3. Az ilyen megszállottságok azért engedtetnek meg, hogy az emberek, akikből az Istenben és a lélek halhatatlanságában való hit teljesen kihalt, ismét gondoljanak valamennyire a szellemekre, és hinni kezdjenek. És mivel ti magatok is már nagyon gyengültetek a hitetekben, tehát nagy szükségetek volt erre a leckére, még mielőtt Én jöttem ebbe a házba. 4. Ha Én korábban jöttem volna, te magad sem hittél volna Bennem úgy, ahogy most hiszel. És ha fiad, akit te legjobban értékeltél, nem esik ebbe a bajba, akkor a te büszkeséged és gőgöd annyira tönkretesz téged, hogy az embereknek valóságos ördöge lettél volna, és szíved44


IX. kötet

45

ből minden Istenben való hit kipusztult volna, és az embereket, mint gépeket, csak akkor tekintetted volna értékesnek, ha csaknem ingyen szolgálnak és segítenek a még nagyobb gazdagság eléréséhez. 5. De amikor fiad, a te kedvenced és legnagyobb büszkeséged, olyan beteg lett, amilyennek Én találtam őt, szíved egészen megváltozott. Megint kezdtél Istenre gondolni, és Benne hinni, és szívedbe alázatosság költözött. Eközben egyik orvostól a másikhoz szaladtál, mindegy volt előtted, hogy pogány vagy zsidó, ami nagyon sok költségedbe került, de amikor láttad, hogy fiadon sem orvos, sem esszeus, még kevésbé egy varázsló nem tud segíteni, mélyen elszomorodtál, s komolyan kezdtél azon gondolkozni, hogy Isten – ha valóban létezik – miért látogatott meg ennyire? 6. Azután ismét olvasni kezdted az Írást, s embertársaiddal való eljárásaidat egyre igazságtalanabbnak találtad, és dicsérted Istent, hogy alkalmat adott arra, hogy elkövetett igazságtalanságaidat többszörösen jóváteheted. 7. És amikor ezek a szándékok egyre komolyabbak és igazabbak letted benned, s minél világosabban tudatára ébredtél annak, hogy rajtad egyedül csak a mindenható Atya segíthet, akkor eljöttem Én erre a vidékre, te pedig már hallottad, hogy mit tettem Én a vakokkal. 8. Ekkor az Istenben való hited mindegyre hatalmasabbá, és élőbbé lett, mert közben az öreg és ifjú Cadótól olyan bizonyságtételt hallottál Felőlem, ami semmi kételyt nem hagyott benned arra nézve, hogy Én nem pusztán próféta vagyok, hanem Maga az Úr. És lásd, ily módon értél meg arra, hogy Én most már betérjek hozzád, és hatalmam által meggyógyítsam fiadat. 9. S ha mindezt jól átgondolod, világossá válhat előtted, hogy Én olyan emberekre, akinek szívében a hitnek minden szikrája még nem aludt ki, miért bocsátok mindenféle bajt. 10. Természetes, hogy az egészen romlott és konok embereknél, akik Tőlem semmiféle figyelmeztetésre nem érdemesek, az ilyen javításukat célzó csapások elmaradnak, mert ezeknek már nincs semmi eredményük, s a gonoszakat még gonoszabbakká teszik. Ezek az emberek leélik itt anyagi életüket, s ezután az élet után egy egészen külön ítélet vár rájuk, amely az örök halált jelenti számukra. 11. Akire Én mindenféle szenvedést és bánatot bocsátok, azon Én mindig kellő időben segítek. És akinek megengedem, hogy büszke és jólétben tobzódó földi életét zavartalanul élje, az ítéletét és örök halálát már magában és magával hordozza. S most már azt is tudod, hogy egynémely világnagyság, vagy világ-gazdag miért vétkezhet és követhet el borzalmakat büntetlenül halála órájáig.” 30. Fejezet:

A jó és a rossz mértékéről. Az ítéletről, és hogy mi az „Isten haragja”. A gonosz időszakok megrövidítéséről. Zsidóország és Jeruzsálem alkonyáról. Jézus övéivel Nainba akar menni. Egy isteni búcsúbeszéd. Az Úr szenvedéseinek, halálának és feltámadásának megjövendölése.

1. Az Úr: „Ebben a világban Én mindennek mértéket szabtam úgy a jónak, mint a rossznak, úgy az igaznak, mint a hamisnak. 2. Ha a jó buzgalmával ezt a mértéket teljesen elérte, akkor minden további megpróbáltatása megszűnik, s ő már mennyei világosságban halad az élet tökéleteség- fokain fölfelé, s így halad előre a végtelenségig. 45


IX. kötet

46

3. És ha a gonosz ugyanilyen módon telítette meg gonoszságának mértékét, akkor ennek további figyelmeztetései szűnnek meg, s attól kezdve mindegyre mélyebbre süllyed a sötét éjszakában, s életének és létének még súlyosabb ítéletében, s Én annyiba sem veszem, mint egy követ, amelyben semmi élet sincs, csak a törvény, s az Én akaratomnak kényszerítő ereje, amit a régiek „Isten haragjá”- nak neveztek. 4. De hogy a kőnek meddig van szüksége arra a nagy keménységre, amíg csak azt a fokot eléri, hogy terméketlen földdé puhuljon, az olyan kérdés, amelyre a legmagasabb mennyei világosságban élő még oly tökéletes angyalok sem tudnak válaszolni. Ezt egyedül csak az Atya tudja, Aki Bennem van, és Én Őbenne. 5. És ha majd egykor túl sok ember telíti meg gonoszságának mértékét, Én azért a néhány jóért, kiválasztottért meg fogom rövidíteni büntetlen gonosz garázdaságuk idejét, és saját ítéletük és haláluk elnyeli majd őket, azelőtt a kevés igaz ember szeme előtt, amint az Noé és Ábrahám, valamint Lóth és Józsua idejében is megesett, és mostantól kezdve még gyakrabban fog megtörténni. 6. Már a kezdetét is a zsidók fogják megérni nemsokára, később pedig más országok fejedelmeikkel és népeikkel. De nem egészen kétezer esztendő múlva eljön majd a legnagyobb és általános ítélet, a jóknak üdvére, a világi nagyságok és teljesen szeretetlenek megrontására. 7. És hogy ez az ítélet milyen lesz, és miben fog állni, azt ittlévő tanítványaim előtt már többször kinyilatkoztattam, s ők majd Utánam a föld népeinek fogják kijelenteni. Boldog az, aki ezt megszívleli, és életével aszerint igazodik, hogy az ítélet el ne érje őt. S ezzel most már Zacheus barátom tudod azt, hogy lelked üdve érdekében mit kell tenned. Mi pedig asztalodnál kellőképpen megerősítettük magunkat eledelekkel és italokkal, s újból elindulunk Nain felé, mert Nekem még naplemente előtt ott kell lennem.” 8. Mondja Zacheus: „Óh, Te egyedüli igaz Úr és Mester, odáig még hosszú az út, s természetes úton lehetetlen naplemente előtt azt a községet elérni. Mert hiszen onnan Jeruzsálemig rövidebb az út, mint innen odáig. Tevékkel egy nap alatt meg lehet tenni az utat, de gyalog, alig fél nap alatt, ez csoda nélkül nem fog megtörténni.” Mondom Én: „Az kedves barátom, az Én gondom. Ha a még hosszabb utakat – innen Esseáig – egy nap alatt megtehettük tevék nélkül, akkor sokkal rövidebb utat – innen Nainig – annál könnyebben fogjuk megtenni. Habár neked az az óhajod, hogy még holnapig maradjak itt, de Én tudom a legjobban szándékaimat, s akkor nem úgy kell cselekednem, ahogy a testem akarja, hanem ahogyan Az akarja, Aki a lelkemben lakozik, s azért kell még naplemente előtt azon a helyen lennem. 9. Gondolj tanításaimra, s cselekedj azok szerint, akkor isteni világosságban fogsz élni. És ha hallani fogod, hogy a farizeusok Engem elfognak, és a testemet megölik – ami szintén megengedtetik örök kárhozatukra, de egyben annak a sok halottnak föltámadására, akik még hitetlenségük és tévhitük sírjaiban sínylődnek, s akikben nincs szellemi élet – akkor ne botránkozz meg e fölött, mert Én a harmadik napon ismét fel fogok támadni, s eljövök barátaimhoz, s megadom nekik az örök életet. 10. Ellenségeim fölött pedig meg fog kezdődni kárhozatuk ítélete, amit a jelenleg élők közül még sokan látni fognak. Ezt is megmondtam neked, s most már tudod, hogy mit kell tenned. 11. Ezzel neked is kölcsönöztem egy girát, gondozd és sáfárkodj vele jó és igaz jódon, hogy ha majd ismét visszajövök, kamatostól kapjam vissza tőled. Most feladatod kicsiny, de később nagy feladat elé állítalak. Mert aki a kicsinyben hűséges, az a nagyban is hűséges fog maradni.” E szavak után megáldottam Zacheust, és egész házát, s tanítványaimmal együtt azonnal útnak indultam. 46


IX. kötet

47

Jelenet a vérfolyásos asszonnyal. A csodálatos vándorlás. A pogány falu Zsidóországban, Merkúr templomával. Az Úr beszéde a pogányokhoz. Egy indítvány arra nézve, hogy kinek van igaza.

1. Az utcán nagy sokaság állt, amely Engem mégegyszer látni akart, mert a ház népe elhíresztelte, hogy mit tettem Zacheus fiával. De Én nem zavartattam Magam, s feltartóztathatatlanul hatoltam át a tömegen. De mivel több százan akartak elkísérni, rövid időre megálltam, s az Utánam sietőknek megmondtam, hogy forduljanak meg és menjenek szépen haza, amit meg is tettek. De amikor a nép feltartóztatott, egyszer csak egy asszony törtetett Felém, aki már több esztendő óta vérfolyásban szenvedett, és senki sem tudott segíteni rajta. Ez az asszony abban a hitben érintette meg ruhámat, hogy már maga az is segíteni fog rajta, és valóban abban a pillanatban meg is gyógyult. 2. Én pedig próbára téve tanítványaimat és a többi embereket, azt kérdeztem, mondván: „Ki érintett Engem hittel? Mert azt vettem észre, hogy erő távozott el Belőlem.” Erre a tanítványok és az emberek közül néhányan így feleltek: „Idenézz, ez a tolakodó asszony érintett meg Téged.” Ekkor az asszony leborult Előttem és bocsánatot kért, mert attól félt, hogy meg fogom büntetni. De Én így szóltam hozzá: „Kelj fel és menj haza, mert a hited segített rajtad. De ne vétkezz ezután, ha egészséges akarsz maradni.” Az asszony erre azonnal fölkelt, és Isten hatalmát dicsőítve hazament. Én erre elbocsátottam a népet, s tanítványaimmal gyorsan eltávoztam. 3. Nemsokára igen kopár vidékre értünk, amelyen keresztül vezetett az út. Ebben az időben nem járt erre vándor, úgy hogy a tízórányi útszakaszt észrevétlenül, a már ismert módon, alig félóra alatt tettük meg, s egy vidékre érkeztünk, amelyet részint zsidók, részint görögök, részint bevándorolt babilóniaiak laktak. 4. Ennek a falucskának a közepén egy templom állott, amely Merkúr pogány istennek volt szentelve. S hogy Zsidóországban ezt a pogány templomot megtűrjék, a falucska lakossága a Jeruzsálemi templomnak évente tekintélyes adót tartozott fizetni, s esetről-esetre engedélyt kaptak, hogy Merkúr istennek újból egy esztendőn át áldozhassanak, vagy tiszteletére bizonyos ünnepségeket tarthassanak. S ez a nap (egy római Merkúr-nap lévén), habár a zsidók szombatutójára esett, éppen a fentnevezett pogány isten ünnepnapja volt, és a görögök javában sürögtek-forogtak istenük körül. 5. Amikor odaértünk, a görögök feltartóztattak bennünket, s azt kívánták tőlünk, hogy régi szokás szerint mintegy udvariasságból és tiszteletből hajtsunk térdet a bálvány előtt. 6. De Én így szóltam: „Halljátok, ti pogányok, inkább a zsidók Istene előtt hajtsatok térdet, és hajtsátok meg szíveteket, mert ez a ti holt és hatalom nélküli istenetek emberi kezek műve, és semmire sem képes, tehát sokkal csekélyebb értékű, mint a legjelentéktelenebb mohanövényke. De a zsidók egyedül egy igaz istene a mennyet és a földet – mindazzal együtt, amit magán hordoz – pusztán Önmagából teremtette meg, s azért minden ember csak az egy igaz Istenben higgyen és egyedül Őt imádja, s ne legyenek holt isteneik, és ne tiszteljék azokat mindenféle esztelen és emberi méltóságot megcsúfoló ceremóniákkal.” 7. Mondja egy görög: „Ha mi Jeruzsálembe megyünk, nem vonakodunk térdünket Istenetek előtt meghajtani, noha nagyon jól tudjuk, hogy Salamon nagy templomában az Isten semmiféle formában nincs már jelen. A zsidóknak már csak egy ládájuk van, amelyből bizonyos időben egy naftaláng tör elő, amit olyan szentnek tartanak, hogy a zsidó papok közül csak a legnagyobbak és a legelsők láthatják évenként néhányszor, és imádhatják a templomban. De mi azt is tudjuk, hogy a zsidóknak ezt a ládáját – éppen úgy, mint ezt az Istent – emberi kezek készítették, hogyan állíthatod tehát, hogy a zsidók Istene az egyedüli igaz Isten? És hogy Ön47


IX. kötet

48

magából teremtette a mennyet és a földet, s ezért az emberek egyedül csak Őbenne higgyenek, s egyedül Őt tiszteljék és imádják, és Rajta kívül ne legyen más istenük. Barátom, azt hiszem, ami azt az igazságot illeti, hogy melyik isten az igazi, semmit sem vethetünk egymás szemére. Mi isteneinkben a különböző természeti erők szimbólumát tiszteljük, tehát csupán a nagy természetnek általunk többé-kevésbé ismert erejét, nem pedig az emberi kezek által készített szobrokat, templomaikkal együtt, s úgy vélem, ez sokkal okosabb dolog, mintha ti zsidók egy öreg ládát tartotok a templommal együtt az egyedüli egy igaz Istennek, és azt imádjátok. És azzal, hogy felszólítottunk benneteket, hogy amikor itt elhaladtok, térdet hajtsatok a mi Merkúrunk előtt, azzal nem akartunk benneteket zsidóhitetektől eltéríteni, vagy Istenetek ellen bűnre csábítani. 8. De ha Te és társaid kézzelfogható bizonyítékát adod annak, hogy az én értelmes indokaim dacára az általatok megállapított igazság szerint a ti Istenetek az egyedül igaz Isten, akkor nem ragaszkodunk konok módon a mi istenünkhöz, hanem szívesen áttérünk a ti egy igaz Istenben való hitetekre.” 9. Mondom Én: „Barátom, egy ilyen bizonyítékot szívesen nyújtok neked anélkül, hogy azt kívánnám tőletek, hogy térdet hajtsatok előttünk, de először egy feltételt szabok, amit meg kell kísérelnetek, hogy sikerül-e, vagy nem? Ha sikerül, térdet hajtunk a ti Merkúrotok előtt, s azután, mint zsidók, tovább megyünk. De ha a kiszabott feltétel nem sikerül, akkor megadom nektek a kívánt bizonyítékát annak, hogy a zsidók Istene az egyedül egy igaz isten, és akkor elfordultok a ti költséges istenetektől, s önként fogjátok meghajtani szíveteket és térdeteket a mi Istenünk előtt. 10. A feltétel pedig ebben áll: ti tegnap és ma tiszteletet adtatok bálványotoknak, és a templomban elhelyeztétek az áldozatokat, s ezzel bálványotokat jóakaratra hangoltátok, minél fogva meg kellene hallgatnia minden kéréseteket. 11. Lássátok, ott a templom lépcsőjén ül egy vakon született leányka, alig tizenkét éves. Jómódú szüleinek kedvence, akik mindenüket odaadnák, ha kisleányuknak látóképességét valaki visszaadná. Forduljatok tehát mindannyian azzal a kéréssel istenetekhez, hogy a vaknak nyissa meg szemeit. Az ilyen vakokat az egész földön senki sem tudja meggyógyítani, erre csak egy mindenható Isten képes. Ha istenetek meggyógyítja a vakot, akkor térdet hajtunk előtte, de ha nem – ami nagyon valószínű, akkor Én fogom őt meggyógyítani a mi Istenünk szellemének erejével, Aki Bennem lakozik, de akkor erről a helyről, ahol Én most állok – ha majd a leányka látóvá lesz – templomotokat bálványával együtt egy pillanat alatt úgy megsemmisítem, hogy még a helyét sem fogjátok megismerni, amelyen most ál. Menjetek tehát, és teljesítsétek feltételemet.” 12. Mondja a görög, aki éppen a leányka apja volt: „Barátom, a kísérletet meg fogjuk tenni, ahogyan egy párszor már megtettem, de sajnos mindenkor a legcsekélyebb eredmény nélkül. De mit követeljünk mi tőletek akkor, ha Téged barátom, a Te egyedül igaz Istened cserbenhagy, és nem hallgatja meg kívánságodat? Mert én már igen sok zsidóval beszéltem ebben a kérdésben, akik komolyan hittek Istenükben, és mindegyikük őszintén bevallotta, hogy a Hozzá küldött kérdések meghallgatása igen kétséges dolog. De azért a Te ígéretedben nem akarok kételkedni, mert szavaid igen bizalmat keltően hangzanak. De ha a Te Istened működése végeredményben hasonlítana a mi istenünkéhez, mi lesz akkor?” Mondom Én: „akkor rabszolgáid leszünk egész életünkön keresztül. De most menjetek istenetekhez, és terjesszétek elé kéréseteket.”

48


IX. kötet

49

A vak leányka meggyógyítása, s annak gyönyörű bizonysága az Úr felől. A bálvány-isten megsemmisítése és a pogányok megtérése.

1. E szavaim után a pogányok bálványukhoz siettek, s ott hatalmas könyörgő óbégatásba kezdtek, amely rövid félóráig tartott, természetesen minden eredmény nélkül. S amikor ezt az óbégatást befejezték, a görög ismét visszatért Hozzám, és így szólt: „Barátom, amint látod, fáradságunk, mint mindenkor, most is eredménytelen volt, most Rajtad a sor a megígért bizonyítékot teljesíteni, amely szerint a ti Istenetek az egyedüli igaz Isten. Ha ez sikerül Neked, azonnal mindnyájan áttérünk a zsidó vallásra, s abban mindvégig meg is maradunk.” 2. Mondom Én: „Menj tehát, vezesd ide vak leányodat, és győződj meg róla, hogy valóban vak-e, s csak azután fogom szemeit megnyitni. 3. Erre a görög örömmel elsietett, mert most már hitte, hogy leánya valóban látni fog, s csakhamar odavezette Hozzám, mondván: „Itt van kedves barátom a tökéletesen vak leány. Nyisd meg szemeit a Te Istened élő hatalmának segítségével.” 4. Mondom erre Én a leánykának: „Achája, szeretnél-e látni, mint más, és szemlélni a világosságot, és a föld megszámlálhatatlan gyönyörűségeit?” Mondja a leányka: „Óh Uram, ha én a Te hatalmad által láthatnék, én volnék a legboldogabb a világon, s jobban szeretnélek Téged, mint minden más egyebet ezen a világon. Óh nyisd meg hát szemeimet.” 5. Én ráleheltem szemeire és így szóltam: „Achája azt akarom, hogy ebben a pillanatban láss, és soha többé ne légy vak.” Amikor ezeket a szavakat kimondottam, a leányka abban a pillanatban látóvá lett, s kimondhatatlan örömében nem tudta mihez kezdjen, s így voltak a szülei is. 6. Rövid idő múlva a leányka szüleivel és testvéreivel együtt lábaim elé borult, és így szólt: „Óh Uram, Te több vagy, mint valamennyi ember együttvéve ezen a földön. Te Magad vagy az egyedül egy igaz Isten, és nemcsak a zsidók Istene, hanem az egész földön minden emberé. Egyedül Neked fogok mindig áldozni, s csak Téged foglak szeretni, dicsérni és magasztalni egész életemen át.” 7. Mondom Én: „Achája, mi jut eszedbe, hogy Engem, mint az egy igaz Istent magasztalj, nem látod-e, hogy éppen olyan ember vagyok, mint ezek itt körülöttem?” 8. Mondja a leányka: „Azt nagyon jól látom, de csak külső forma szerint. De a Te bensőd telve van erővel, és Az a tulajdonképpeni egyedül igaz Isten. Te nem azt mondottad, a „zsidók Istene tegyen téged látóvá”, hanem azt mondottad: „Achája, Én akarom, hogy láss.” S akkor lettem látóvá. Tehát Te a saját hatalmadból segítettél rajtam, amelynek tiszta isteninek kell lennie, mert különben mindörökre vak maradtam volna. Egyedül a Tied az én szeretetem, és mélységes hódolatom.” Ezután a fogadalom után a többiek is dicsértek és magasztaltak Engem, s minden szem Rajtam csüggött.” 9. S miközben így szemléltek, dicsértek és magasztaltak Engem, Én a templomot bálványával együtt eltüntettem Akaratom hatalma által, s azután így szóltam a görögökhöz: „Miután megtaláltátok az egy igaz Istent Tökéletességem hatalma által, megsemmisítettem templomotokat bálványával együtt. Menjetek és keressétek meg azt a helyet, ahol a templom állott.” Ezután mindnyájan keresni kezdték a templomot, s nem voltak képesek meghatározni, még a helyét sem, ahol azelőtt volt, mert Én nemcsak a templomot semmisítettem meg bálványával együtt, hanem azt a magaslatot is, amelyen állott. 10. Amikor a görögök ezt meglátták, még hangosabban kezdtek dicsőíteni és magasztalni, s azt kérdezték, hogy mit tegyenek, hogy a velük szemben tanúsított kegyelemre méltók49


IX. kötet

50

ká tegyék magukat? Erre néhány szóval ismertettem előttük tanításaimat, s ők elfogadták azokat, és nemsokára gyülekezetet alakítottak Nevemben. 33. Fejezet:

Út Nainba. Egy notabene. Találkozás egy gyászmenettel. Jelenet a gyászoló anyával. A halott ifjú feltámasztása. A megtért görögök, a zsidók és a rabbi véleménye az Úrról.

1. Amikor a hozzájuk intézett tanításaimat befejeztem, azonnal fel is készültem az útra, miután a nap már nagyon közel volt a lealkonyodáshoz. Egy óra múlva elértünk Nainba. Magától értetődik, hogy a csodálatba ejtett és teljesen tanításaimra tért görögök egészen Nainig kísértek el, úgy hogy együttvéve szép számú karavánt képeztünk. 2. Nb. „És most olyan esemény következik, amely nagyon hasonlatos az első tanítói évemben a galileai Nahimban előfordult eseményhez; a következő esemény azonban Jainban, Júdeában történt, minél fogva a két egymáshoz hasonló esemény nem tévesztendő össze.” 3. Amikor így szép számban a város kapuja elé értünk, halottvivőkkel találkoztunk, akik a gyászoló özvegy anya kíséretében, annak egyetlen fiát vitték eltemetni. Az özvegy szívszaggató sírással kísérte egyetlen fiát. Amikor a gyászmenet közelünkbe jutott, megállott, amíg mi tovább haladunk. 4. Én azonban az özvegyhez léptem, megvigasztaltam Őt, s egyben megkérdeztem fia mióta halott? Az özvegy pedig így felelt: „Uram nem tudom ki vagy, de vigasztaló szavaid nagyon megenyhítették fájdalmamat. Ki mondta azt Neked, hogy az elhalt fiam nekem?” Mondom Én: „Ezt Én saját Magamtól tudom, nincs szükségem ara, hogy ezt más mondja meg.” 5. Mondja az özvegy: „Ha azt tudod, hogy az elhalt a fiam volt, tehát azt is tudod, hogy mióta halott.” Mondom Én: „Asszony, helyesen ítéltél, mert tudom azt is, hogy fiad három nappal ezelőtt halt meg súlyos lázban. De ha bizalmad volna, Én fiadat fel tudnám támasztani, s visszaadhatnám neked.” 6. Mondja az özvegy: „Óh Uram, beszéded felüdíti ugyan szívemet, de a halottat csak Isten támaszthatja fel az utolsó napon, ahogyan megígérte. Vagy talán nagy próféta vagy Te, telve isteni szellemmel, hogy az Ő mindenható hatalmával a halottat is fel tudod támasztani?” 7. Mondom Én: „Azt még ezen az éjszakán meg fogod tudni, mert itt maradok a te vendégfogadódban. Most azonban nyissátok fel a koporsót, mert az ifjút életre akarom kelteni, s vissza akarom adni gyászoló anyjának.” 8. Ekkor a koporsóvivők felnyitották azt, Én pedig hozzáléptem, megfogtam az ifjú kezét, s így szóltam: „Ifjú, mondom neked, kelj fel, járj és térj haza otthonodba anyáddal.” E szavak után az ifjú fölemelkedett a koporsóból, és amikor a kendőket leszedték róla, amelyekbe a zsidók halottaikat szokták csavarni, azonnal ki is lépett a koporsóból, s Én teljesen megerősödve és egészségesen adtam át álmélkodó édesanyjának. 9. Ez a csodatétel az összes jelenlévők előtt – még régi tanítványaimat sem kivéve – valóságos irtózatot keltett, úgy hogy többen elfutottak, a többiek pedig csodálkozásukban és borzalmukban némán álltak egyhelyben, s nem tudtak egy szót sem szólni. Én pedig parancsot adtam a halottvivőknek, hogy az üres koporsót vigyék el, hogy az anya a fiával, derűs kedéllyel mondhasson köszönetet a velük szemben tanúsított kegyelemért. A halottvivők a legnagyobb hódolattal azonnal megtették, amit nekik megparancsoltam; amikor a koporsó eltűnt mindenki szeme elől, a halálra való emlékezéssel együtt, a görögök – akik kíséretünkben voltak – újból elkezdtek dicsérni és magasztalni, és fennhangon így szóltak: „Ezt ember nem képes létrehoz50


IX. kötet

51

ni, egyedül csak Isten.” És a zsidók ezt felelték rá: „Igen, igen, ilyen dologra egyedül csak Isten képes. Ámde Isten csupán csak szellem, és senki sem láthatja Őt, hogy amellett megtartsa életét. De ezt az embert látjuk, és a halál mégis eltávozik innen, ennélfogva ez az ember csak egy támasztott nagy próféta lehet, de azért Ő Maga mégsem Isten.” 10. Mondják a görögök: „Ti azt tudhatjátok, amit tudtok; de mi azt, amit mi tudunk. Tehát ha azt mondjátok, hogy ilyen csodát egyedül Isten képes tenni, s ember csak úgy, ha Isten szelleme lakozik benne, tehát magától értetődik, hogy az az isteni szellem Őbenne nem lehet más, mint Maga Isten. Tehát ha mi Őt az egy igaz Istenként dicsérjük és magasztaljuk, azzal bizonyára közelebb vagyunk az igazság forrásához, amelyből az élet minden világossága fakad, mint ti zsidók, akik nem tudjátok igaz Istennek tartani Azt, Aki ezt mondja: „Én akarom, saját Isten-szellememből”, - s abban a pillanatban meg is történik, amit Ő szájával kimond, és akar. 11. Mi még ezelőtt néhány órával pogányok voltunk, s ez az isteni férfiú eljött hozzánk, s az én vakon született leánykámat, Acháját, egy szavával látóvá tette, és bálványtemplomunkat szintén egy pillanat alatt ugyancsak egy szavával úgy megsemmisítette, hogy annak még a legkisebb nyoma sem maradt meg, s még a helyét sem találjuk, amelyen előtte állt. S Ő mindezt csupán Önmagából tette, tehát teljesen a saját isteni hatalmának tökéletességéből. Tehát ha Ő ily módon működik és cselekszik, akkor Ő csak Isten lehet, s szükségtelen, hogy még Nála igazabb Istent kérjen, hogy segítsen Neki egy csodatettet létrehozni, mert Ő Maga a legmagasságosabb és legigazabb Isten. 12. Így gondolkodunk és ítélünk mi pogányok, s Ő Önmagából éppen úgy meg fogja adni nekünk az igaz és örök életet, amiképpen ennek az ifjúnak visszaadta Önmagából földi életét, s ha az Ő tanításai szerint fogunk élni és cselekedni, és ha betöltjük az Ő akaratát. Mert minden létnek és életnek egyedül Ő a kútforrása.” 34. Fejezet:

A rabbi és a görög ideillő részeket idéznek Ézsaiásból, véleményeik támaszaképpen, amely szerint Jézus, a Megváltó csak Isten szolgája (a rabbi szerint), a görög pedig, hogy azt bizonyítsa, hogy Jézus Maga az Úr. Jézus rámutat, hogy a világosság mimódon jön a pogányokhoz. Az özvegy elismerő és beismerő kijelentése az üdvösségről.

1. A görögnek erre az őszinte és derék beszédére így szólt a község egyik zsidója, aki éppen a zsinagógának rabbija és feje volt: „Te, mint pogány, s mint a mi Írásainkban járatlan, helyesen és jól ítélsz, és sok tekintetben igazad is lehet. De ha te a mi Írásunkban olyan jártas lennél, mint én, akkor mindjárt másképpen ítélnél. Lásd, valahányszor Isten egy jámbor emberen keresztül nyilatkozott meg az emberek érdekében, az sohasem cselekedhetett és beszélhetett másképpen, mint ahogyan Isten szelleme indította. 2. Beszédeinek példája majd jobban megvilágítja előtted ezt a dolgot. A fent említett próféta tehát, akit Ézsaiásnak hívnak, írása 42. részének mindjárt a kezdetén azt mondja, amikor valószínűleg Erre az isteni szellemmel teljes Férfiúra célzott: „Imé az Én szolgám, akit gyámolítok, az Én választottam, akit szívem kedvel; lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, amíg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úristen, Aki az egeket teremté, és kiterjeszté terméseivel a földet, Aki lelket ád a rajta lakó népeknek, és leheletet a rajta járóknak. Én, az Úr hívtalak el igazságban, és fogom kezedet és megőrizlek, a népek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, hogy megnyisd a vakoknak szemeit, 51


IX. kötet

52

hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, Ez a Nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek imé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.” 3. Lásd görögöm, aki egyébként igen bölcs vagy, így szólt egykor Isten egy ember szája által, oly módon, hogy az ember azt hihetné, hogy az az Ézsaiás nevű férfiú valóban maga Isten volt, és mégsem volt így. És amiképpen abban az időben volt, azonképpen van ez ma is. Ez a csodatévő Férfiú tehát nem egyéb, mint az akkori időben a próféta szája által kijelentett Isten szolgája, az Ő kiválasztottja, a pogányok üdvösségére, amint azt az imént cselekedetével be is bizonyította. 4. És Isten ezért Őt a legnagyobb dicsőséggel fogja megkoronázni, s a Föld minden népének királyává tenni, miután olyan hatalmat adott neki, amilyennel azelőtt soha még ember nem dicsekedhetett. De azért Ő mégis ember, s így Önmagából nem Isten, s még kevésbé egy emberi bálvány, amilyet ti pogányok igen sokat tudtok felmutatni. Ő tehát csak Istennek egy szolgája, felruházva minden elképzelhető hatalommal, az Istennek egy különös kiválasztottja, éppen ezért látható módon egyik első kedvence. Lásd, így ítélünk mi zsidók, akik az Írásban alaposan jártasak vagyunk, de ti, akik szokva vagytok ahhoz, hogy minden rendkívüli jelenségből mindjárt Istent faragjatok, az isteni szellemmel teljes embert annál is inkább mindjárt Istennek tartjátok, mert szemetek előtt olyan jeleket tesz, amilyenekre egyedül csak Isten képes. Ámde Ő ezeket a hallatlan csodadolgokat nem a saját emberi erejéből, hanem Istentől csak bizonyos időre kapott isteni akarat-hatalomból teszi. Így állnak tehát ezek a dolgok, s én tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy Ő saját Magáról nem adhat más tanúbizonyságot.” 5. Mondja erre a görög: „Te is jól beszéltél, és némely dologban az emberek világi értelme előtt igazad is lehet. Ámde az általad idézett próféta a többi versében még egyebet is mondott, ami előttem – dacára hogy pogány vagyok – nem ismeretlen, ami sokkal inkább alátámasztja az én nézetemet, mint a tiedet.” 6. Mondja a rabbi: „Halljuk tehát, hogy mit tudsz.” Mondja a görög: „Jól van, hogyan értelmezzük tehát azt a részt, amelyen a próféta így beszél: „Egy fiú születik nekünk, egy fiú adatik nekünk, Aki az egész uralmat saját vállain viseli. A neve: Csodálatos, Tanácsos, Erős, Hős, Isten, Örökkévalóság, Atya, Békefejedelem.” Mi módón magyarázod meg tehát a prófétának ezt a bizonyságtételét?” 7. Erre a rabbi nem tudott válaszolni, csak mintegy odavetve így felelt: „Hát igaz, ez is benne foglaltatik Ézsaiás mondásaiban, de ennek a prófétának minden jövendölése nagyon homályos és érthetetlen, s így nem lehet biztosan megállapítani, hogy ezalatt mit értett.” 8. Mondja a görög: „Különös, hogy te, mint írástudó zsidó így ítélsz. A megszületett gyermek, és a nekünk adott fiú, Akinek nagy neveit a próféta nyíltan kimondotta, félreismerhetetlenül itt áll személyében előttünk, szavaiban és cselekedeteiben. És Ő, mint előttünk látható ember szolga is, Akiben Isten legnagyobb tetszését leli, abból az okból, mert egész teljességében Benne lakozik. A teste tulajdonképpeni szolga, de a Szelleme Isten, öröktől fogva. Ez a test bizonyára Istennek legmagasabbrendű kiválasztottja, amelyben legbensőbb tetszését találja. S én, mint pogány, természetes eszemmel biztosan közelebb állok az igazsághoz, mint te a saját bevallásod szerint homályos és érthetetlen tudásoddal.” Erre a rabbi nem felelet semmit, hanem bosszúsan eltávozott. 9. Én pedig így szóltam tanítványaimhoz, akik magukban szintén bosszankodtak a vak rabbi fölött: „Itt van ismét egy példája annak, hogy miért vétetik el a világosság a zsidóktól, és adatik át a pogányoknak. Ezek a görögök még néhány rövid óra előtt szigorú bálványimádók voltak, és most a teljes világosságukban sokkal magasabban állnak, mint az írástudásukat 52


IX. kötet

53

nagyra tartó zsidók. Örüljetek, hogy ez így történt. Bizony mondom nektek, hogy Dávid trónusa nem a zsidók alatt, hanem a pogányok alatt fog felállíttatni.” 10. És csak most borult igazán az özvegyasszony fiával együtt lábaim elé, így kiáltva: „Óh, Uram, Uram most nyílnak fel szemeim, Te vagy a mi megígért Messiásunk. Óh, bocsásd meg vakságunkat, hogy nem ismertünk fel azonnal.” 11. És Én így szóltam hozzájuk: „Kelj föl a földről, s menj fiaddal házadba, s készíts számunkra estebédet, mert ma fogadódban maradunk. Ezt már az imént is mondottam neked, tedd meg tehát, amit parancsoltam.” 12. Erre az asszony azonnal fölemelkedett, és boldogan hazasietett fiával, s mindjárt nekilátott egy jó vacsora elkészítéséhez, amire bizony már nagyon szükségünk volt. 35. Fejezet:

Hogyan becsülik a görögök a kapott kegyelmet? Az Úr tanításai az emberek vezetéséről, a szükség és nyomorúság jóváhagyásának okairól. A testi betegségek okáról, s utasítás az azoktól való óvakodásra. Példa a gépről, a gépmesterről és a hanyag emberről. Betérés az özvegyhez.

1. Miután a nap már teljesen lealkonyodott, így szóltam a görögökhöz: „Teljesen rátok bízom, ha valahol szállást találtok, ezen az éjszakán itt maradhattok Nainban, de ha akartok haza is mehettek, mert sem az egyik, sem a másik nem lesz hátrányotokra.” 2. Mondja az a görög, amelyiknek a leánya vak volt, s aki a görög falucskának előjárója volt: „Óh, Uram, Uram öröktől fogva – az elszállásolás miatt nincs semmi aggódni valónk. Igaz, hogy száznál is többen vagyunk, de a boldog özvegynél a Te mindenható segítségeddel mindnyájan fogunk helyet találni, s ha megengeded nekünk, hogy ezt az éjszakát Melletted tölthessük, akkor itt maradunk, még ha ezen az éjszakán minden világi lim- lomunk tönkre is megy. Mert egy szót hallani a Te isteni szádból ezerszer többet ér, mint a föld valamennyi kincse, többet ér, mint a nap, a hold és az összes csillagok. Ezért inkább itt maradunk. Annyi pénzünk van, amennyibe a szállás fog kerülni, és ha minden vagyonunkba is kerül, akkor is itt maradunk Melletted, óh Uram, Uram, Uram. Mert ha minden földi vagyonunkat el is veszítjük Érted, de élő kegyelmedet megtaláltuk, a legnagyobb nyereségben mégis nekünk van részünk. Tehát mindenképpen itt maradunk a Közeledben, s minden elképzelhető áldozatra készek vagyunk.” 3. Mondom Én: „Maradjatok tehát; minden egyébről Én gondoskodom, mert bizony mondom nektek, aki a jövőben nem a ti hitetekhez és érzületetekhez lesz, annak lelke nehezen fog részesülni az Isten országából. Tehát ha szívetekben továbbra is így fogtok megmaradni Mellettem, akkor Én is szellememben erőteljesen működve mellettetek és közöttetek maradok. És aki mellett Én megmaradok, az sohasem fog sem szükséget, sem ínséget szenvedni, sem földi tekintetben, és még kevésbé lelki szükségleteiben. 4. Szükséget, ínséget, nyomorúságot csak olyan emberekre bocsátok, akik Tőlem teljesen eltávolodnak, és részint buta és sötét bálványszolgákká, részint pedig önző és istentelen világ- imádókká lettek. Mert a szükség és ínség az embereket arra kényszeríti, hogy nyomorúságuk okai felett gondolkodjanak, találékonnyá és éleslátóvá teszi őket, s ilyen módon nemsokára mint okos és bölcs emberek lépnek föl a népek között, s embertársaiknak megnyitják szemeit, s megmutatják nekik az általános nyomorúság okait, amire sokan kilépnek majd restségük korlátai közül, és felveszik a harcot azokkal a hatalmassá lett lustákkal szemben, akik az általuk vakságba került népeket tyrannikus módon uralják, és akik a föld általános nyomorúságának tulajdonképpeni okozói. És ezek a súlyos harcok alatt vagy teljesen legyőzetnek, vagy 53


IX. kötet

54

elűzetnek, vagy legalább arra kényszeríttetnek, hogy a népeknek igazságos törvényeket adjanak, és akkor a boldogság és jólét minden időben annak arányában fog visszatérni az emberek között, amely arányban az emberek térnek vissza az egyedül egy igaz Istenhez. 5. Ha az emberek nem fordulnának el Istentől, akkor soha ínségbe és nyomorúságba nem jutnának. 6. Tehát ha ti utódaitokkal együtt mindvégig megmaradtok az Én hitemben, és cselekedetetekben gyakoroljátok tanításaimat, akkor sohasem kell nyomorúságot kiállnotok. Testi betegségek nem fogják lelketeket félelemmel és kishitűséggel eltölteni, mert a testi betegségek mindenkor az embereknek adott törvények semmibe vevésének keserű következményei. 7. Ha valaki ezeket már kora ifjúságától kezdve hűségesen betartja, annak késő vénségéig sem lesz szüksége orvosra, és utódainak nem kell majd szülei bűneiért szenvedni – ami a régi hitű népeknél gyakran évszázadokon fennállt –. De amikor az emberek kezdtek elfeledkezni Istenről, nemsokára súlyos testi szenvedések jöttek rájuk, s így megismerék az isteni parancsolatok semmibevevésének következményeit. 8. Mert ha egy ember bizonyos dolgok használatára művésziesen összeállított gépezetet tud készíteni, akkor bizonyára azt is tudni fogja, hogy azt célszerűen miképpen használja, és mimódon kezelje, hogy az el ne romoljon, s a további használatra alkalmatlanná ne váljék. És ha a gépezet készítője – annak, aki azt tőle megveszi – megmondja és megmutatja, hogy mit kell követnie ahhoz, hogy a gépezet tartós használhatóságát megóvja, akkor a vevőnek azt is pontosan be kell tartani, amit a gépmester mond. De ha a vásárló idővel könnyelműségből vagy hanyagságból ügyet sem vet arra, hogy a gépet hogyan kell kezelni és használni, önmagára vessen, ha a gép elromlik, s ilyenformán részben vagy egészben hasznavehetetlenné válik. 9. Az emberi testnek pedig Isten a nagy gépmestere, amelyet Ő, mint művésziesen öszszeállított gépezetet adott az embernek célszerű használatra. Ha a lélek ezt az éltetett gépet a neki elmondott tanács szerint -–amely Isten parancsolataiból áll -–használja, akkor a test mindvégig egészséges marad. De ha az idővel lustává és érzékivé lett lélek semmibe sem veszi a nagy gépmester tanácsait, magára vessen, ha testét mindenféle betegség éri. S ezzel azt hiszem, hogy jól megértettetek Engem, most pedig menjünk a vendégfogadóba.” 10. A görögök nem tudtak eléggé köszönetet mondani ezért a tanításért, és tanítványaim is ezt mondták: „Ez egyszer ismét világosan beszélt.” Ezután elindultunk a vendégfogadó elé, ahol már jól elkészített bőséges vacsora várakozott ránk. 36. Fejezet:

A csodálatos estebéd az özvegynél. Ez Jézusban felismeri az Urat. Annak oka, hogy az Úr miért kereste fel őt. Fontos életintelmek. A halottaiból feltámasztott fiú. A meghalásról és a túlvilági létről. Jövendölés a fiú számára.

1. Amikor az özvegy a görögök megérkezését meglátta, egyszer csak szorongó érzés fogta el, mert kevés vacsorát készített. De Én megnyugtattam őt, s azt mondottam, hogy amit készített, az elég lesz mindnyájunknak. S ő ezt szíve mélyéből el is hitte, amire helyet foglaltunk az asztalok körül, s bőségesen jutott mindnyájunknak az eledelekből és italokból. 2. E fölött mindenki csodálkozott, de különösen az özvegy, aki a legjobban tudta, hogy hány ember részére készített eledelt, s a háromszor annyi vendég már csaknem egy óra hossza óta eszik és iszik, s mégsem veszi észre senki, hogy a tálakban az ételekből fogyott volna, s a boroskorsók is mintegy önmaguktól telnek meg.

54


IX. kötet

55

3. S amikor ez a dolog még egy ideig így tartott, az özvegy fiával odajött Hozzám és így szólt: „Óh Uram, csak most látom igazán, hogy a Te szentséges és imádatra méltó személyedben Ki lépett az én méltatlan házamba. A görögöknek igazuk volt, amikor az öreg rabbinak elbizakodott bölcselkedésére megmutatták, hogy összehasonlíthatatlanul bölcsebbek nála. El is illant szépen, sőt most este sem jött ide, mint azt rendesen tenni szokta. És most, óh Uram, Uram, szeretném a Te szentséges szádból megtudni, hogy mi tett engem méltóvá arra, hogy velem, szegénnyel szemben ilyen kegyelmet tanúsítottál?” 4. Mondom Én: „Én ismerem a te életedet már a bölcsőtől kezdve, és ismerem szívedet is, akinek annyi szegény köszönheti életét, éppen ezért jöttem hozzád legnagyobb bajodban, mert magad is már meglehetősen gyenge lettél, s ez a fiú lett volna legfőbb oltalmazód, amint azt joggal remélted is. De ő megbetegedett és meghalt. Mivel láttam nagy fájdalmadat és bajodat, de ezzel együtt ennek a sok szegénynek bekövetkező ínségét is, akik a te gyengeséged és tehetetlenséget következtében ellátásukat házadban többé-kevésbé elveszítették volna, azért nemcsak egyedül érted, hanem azért a sok szegényért és mindenféle bajban szorongókért jöttem, hogy csodálatos módon segítsek rajtuk. 5. És lásd, ez a tulajdonképpeni ok, amely arra ösztönzött, hogy hozzád jöjjek. Mert bizony, bizony mondom nektek mindnyájatoknak, aki javaihoz képest a szegény és szorongattatott embertársaival szemben mindenkor könyörületességet, és szeretetet tanúsít, az Nálam is szeretetet és könyörületességet fog találni. Mert éppen abban áll Isten igaz országa, amely most az Én személyemben jött el hozzátok, hogy Istent mindenekfelett szeressétek, és felebarátaitokat úgy, mint önmagatokat. Aki ezt cselekszi, az betölti az egész törvényt, és Isten kegyelmében áll, és Jehova áldó keze mindig fölötte van. Aki az ilyen szeretetben megmarad, az Énbennem is megmarad és Én őbenne. És aki Énbennem van, amiképpen Én őbenne, az magában rejti az örök életet, s a halált sohasem fogja sem meglátni, sem megízlelni, mert ilyenformán már ebben a világban az Isten országának polgára, ahol pedig halál nem létezik. Ezt szívleljétek meg jól és cselekedjetek így, mert azért jöttem Én Magam ebbe a világba, hogy az embereknek visszahozzam az Isten igazi országát, és megváltsam őket lelkük vakságából, és halálából, amely eddig súlyosan fogvatartott benneteket. És ha most még valaki valamit tudni akar, az kérdezzen, és Én felelni fogok.” 6. Amikor ezt elmondottam, az özvegy életre keltett fia odajött hozzám és így szólt: „Óh Uram, Aki az élet Ura vagy, én teljesen halott voltam, és most a Te kegyelmedből újra élek. Ha én most a velünk megismertetett szent akaratod szerint fogok élni, akkor sohasem fogok többé meghalni? Mert a meghalás borzalmasan keserű, nem szeretném mégegyszer átélni. Ha az ember már halott, nem érez többé fájdalmat, és minden rémületnek és félelemnek vége van, mert az ember nem tud semmiről, semmit sem érez, lát vagy hall. De míg teljesen meghal, igen nagy fájdalmat és rémületet kell kiállnia. Azért szeretnélek Téged, az élet Urát arra kérni, hogy ne engedj engem és a jó embereket többé meghalni.” 7. Mondom Én: „Nem kedves fiam, hiszen az imént mindnyájatok előtt hűségesen kijelentettem, hogy azok, akik Bennem hisznek, és Engem mindenekfelett szeretnek, felebarátjaikat pedig úgy, mint önmagukat, azok a halált nem fogják sem látni, sem érezni, sem megízlelni. Mert aki az Én szavaim szerint magában hordozza az örök életet, hogyan haljon meg? 8. De hiszen te magad is mondtad azt is, hogy a halál bizonyos tekintetben jó, ha már az ember teljesen halott, mert az többé nem hall, nem lát, és nem érez semmit. Így semmiről nem is tud. De ez nem így van ám kedves fiam, amint te azt érzéseid szerint elmondottad. Neked úgy tűnik fel, mintha élettelen állapotodban teljesen öntudatlan lettél volna, de ez nem így volt. 9. Mert hogy nem emlékszel vissza mindazokra, ami lelkeddel történt, amikor testedet elhagytad, azt Én Magam rendeltem így bölcsen. Mert ha lelked visszaemlékezne arra, 55


IX. kötet

56

hogy a paradicsomban a sok angyal között hogyan érezte magát, s mennyire elszomorodott, amikor ezek kijelentették neki Jehova akaratát, amely szerint ismét vissza kell térnie a föl dre, akkor most testeddel újból egyesülve nem lennél olyan derűs és vidám. Én ezt a visszaemlékezést újból megadhatnám neked, ha akarnám, de ezzel semmi jót nem tennék veled, mert ezáltal e világ számára, amelyen még annyi dolgod fog akadni, sok esztendőre teljesen alkalmatlanná válnál. 10. Ha majd ezen a földön magas kort érsz el, abban az órában, amikor lelkedet a testedből Magamhoz fogom hívni, megadom a visszaemlékezésedet arra a háromnapi paradicsomi állapotra, amelyet angyalaim között töltöttél, és amire térden állva fogsz könyörögni, hogy korhadozó testedből szabadítsam meg lelkedet. 11. Tested akkor mégegyszer és mindörökre meg fog halni, s abban semmi életöntudat nem marad vissza, de te tovább fogsz élni saját magad tökéletesebb öntudatával, s angyalaimmal egyre fokozódó üdvösségteli boldogsággal fogsz a bölcsesség és szeretet lépcsőjén fölfelé haladni, és az Atyát, Aki Bennem lakozik, mindegyre mélyebben megismerni, és megcsodálni számtalan sok és nagy teremtését. 12. Lásd kedves fiam, így van ez és így lesz. Te pedig elhiheted ezt Nekem, mert Én, Aki téged újból visszahívtalak erre a földi életre, és Én, Aki az örök Szeretet, Bölcsesség, Hatalom, Erő, Világosság, Igazság és az Élet vagyok, Magam nyilatkoztattam ki ezt neked.” 37. Fejezet:

A hitről és a cselekedetek által elért szellemi szabadságról. Isten személyes és közvetlen kinyilatkoztatásának feltétele. A legjobb út Istent megtalálni: a szeretet. Az igazi imádkozásról, és Isten lényegéről. Fő életintelmek.

1. Az Úr: „De természetesen mindezt hinned kell; de ha hitedet a cselekedetek által teszed élővé – akkor ez által az élő hit által fogsz eljutni önmagad szemléletébe, önmagad megérzésébe, és önmagad mély, és téged teljesen meggyőző megismerésébe. Ez pedig sokkal többet ér az ember lelke számára, mintha azt fogadja el meggyőző igazságnak, amit saját keresése és kutatása által a tapasztalat útján fogad el igazságként. 2. Az ilyen kutató és buzgón kereső lélek is méltó a jutalmára, amiképpen minden munkás méltó arra – de mégis jobb annak a léleknek, aki az igazságot Isten szájából hallja, azt hiszi, és azután aszerint kezd tevékenykedni. Ezzel a szeretet által egyesíti magát az Én szellememmel, amely egy óra alatt a legfényesebb bölcsességből annyit adhat neki, amennyit saját kutatásának útján száz esztendő alatt sem tud megszerezni. De azért a jámbor hívő lélek az igaz dolgok keresését és kutatását ne tegye félre, mert minden ember először vizsgáljon meg mindent, mielőtt azt elfogadja, és mindig csak azt tartsa meg, ami jó és mindenkor igaz. Csak azt, amit könnyen felismerhető módon Én Magam nyilatkoztatok ki az embereknek, azt ne vizsgálja, csak higgye, és aszerint cselekedjék, és annak élő hatása benne csakhamar észrevehető módon fog megnyilvánulni. 3. Aki Bennem hisz és az Én akaratomat cselekszi, s Engem mindenekfelett szeret felebarátait pedig, mint önmagát – ahhoz Én Magam fogok elmenni, és kinyilatkoztatom Magam neki. S a jövőben ő úgy lesz majd, hogy a végén mindenkit, aki Utánam, mint az örök igazság után szomjúhozik, Én Magam fogom tanítani. Mert Én, mint az Atyában lévő örök igazság, egyben a Fiú vagyok – az Atya pedig az örök szeretet Énbennem. Tehát akit az Atya szeretete, vagy az Atya vonz, az egyben a Fiúhoz, vagy az igazsághoz is eljut.

56


IX. kötet

57

4. Éppen azért jobb szeretetben közeledni Hozzám, mint csupán az igazság kutatása által; mert szeretettel az igazság szelleme is minden kétséget kizáróan éppen úgy társul, mint a tűz – ha élő lánggá fokozódik – a világossággal. De ha valaki messziről meglát egy fénypontot, s annak irányába siet, sok idejébe fog kerülni, míg a világosság helyére ér, hogy ott a láng élő fénye mellett felmelegítse magát. 5. Aki Istent igazán keresi, annak a saját szívében, tehát a szeretet szellemében, amelyben minden élet és igazság elrejtve van, kell Őt keresnie és akkor Istent, és az Ő országát könynyen és hamar meg fogja találni. De másúton nehezen, és ebben a világban csaknem egyáltalán nem. 6. Az Írásban az is meg van írva, hogy az ember imádja az Istent. De hogyan imádja az Istent, ha Őt másképp soha nem ismerte, mint szóbeszédből, s amellett alig hiszi, hogy egy ilyen Isten létezzen, és másodszor távolról sem tudja azt, hogy mit jelent Istent imádni? Abban a bizonyos szájjal elmondott imában, amelytől a szív távol áll, nem találhatja tetszését Ő, mint az örök és legtisztább Szeretet. 7. Istent imádni annyit jelent, mint Őt mindig mindenekfelett szeretni, és felebarátaitokat pedig, mint önmagatokat. 8. S Istent igazán szeretni ebben áll: az Ő parancsolatait leghűségesebben megtartani, még a legkétségesebbnek látszó életkörülmények között is, amelyeket Isten – ha szeretete és bölcsessége alapján szükségesnek tartja – egyik vagy másik emberre bocsát, s túlságosan anyaghoz vonzódó lelkek megerősítésére, s az élet gyakorlására. Mert egyedül Isten ismer minden lelket, és a legvilágosabban annak természetét, s tulajdonságait, s Ő tudja a legjobban és a legvilágosabban, hogy az élet igazi útján hogyan lehet azt előre segíteni. 9. Isten Önmagában tehát a legmagasabbrendű és legtisztább szellem, mert a legtisztább szeretet, ennélfogva azok, akik Őt valóban imádni akarják, szellemben és igazságban imádják, mégpedig szüntelenül, egész életükön keresztül, amint azt megteszik az összes angyalok, a mennyekben örökkön-örökké. 10. Ha a szájjal elmondott ima volna a helyes és Istennek tetsző imádási forma, és az Isten ezt kívánná az emberektől és az angyaloktól, akkor Ő éppen olyan hiú, gyarló és minden bölcsességtől mentes volna, mint egy vak, fennhéjázó farizeus, aki azt kívánja, hogy őt mindenek felett becsüljék, s ezért mindenki fölött uralkodni is akar. Mert ha egy embernek éjjelnappal szüntelenül szájával kellene imádkoznia Istenhez, honnan venné az időt más szükséges munkájának elvégzésére, s mimódon szerezné meg a saját és övéi számára a szükséges testi táplálékot? Sajnos a zsidók között még ma is sok ilyen bolond van, s a jövőben is lesz, akik Istent csaknem végtelen hosszú szájimákkal imádják, s azt vélik, hogy az az igazi Isten szolgálat, s Isten tetszését találja benne, különösen, ha az ilyen szájóbégatást még mindenféle ceremónia is kíséri. 11. Bizony, bizony mondom nektek, ahol az emberek ily módon fognak Engem imádni és tisztelni, onnan azonnal elfordítom Ábrázatomat, s az ilyen imádást és tiszteletet semmibe veszem, mégpedig azért, hogy tényleg megmutassam az embereknek, hogy az ilyen imák és tiszteletadások utálatosak Előttem, s azokat sohasem hallgatom meg, de legkevésbé azokat, amelyeket a papok pénzért végeznek. Mert az imádkozó, akit azért pénzzel megfizettek, csak a látszat kedvéért, minden hit nélkül mormolja el az ilyen imát, és mert az, akin az imának segítenie kellene, saját maga lusta arra, hogy Isten előtt térdet hajtson, s inkább másokkal imádkoztat maga helyett. 12. Szeressétek tehát Istent mindenek fölött, s felebarátaitokat mind önmagatokat. Tegyetek még azokkal is jót, akik nektek rosszat tesznek, s imádkozzatok még ellenségeitekért is. Könyörögjetek azokért, akik benneteket gyűlölnek és átkoznak, ne fizessetek gono57


IX. kötet

58

szat gonoszsággal, kivéve a legnagyobb szükség esetén, hogy egy igazi gonosztevőt a bűn útjáról az erény útjára vezessetek, s ez egy olyan élő imádás lesz, amit Én, a legbensőbb Atyai tetszéssel fogadok, s kéréseteket nem fogom meghallgatatlanul hagyni. De a szájjal, hit és szív nélkül elmondott imát sohasem hallgatom meg. És ezzel megmutattam nektek az igaz élet útját, cselekedjetek így, s ezzel megmaradtok Bennem úgy, amint Én bennetek. 13. És akiben Irántam való, s ezen keresztül felebarátai iránti szeretete által Én vagyok jelen, annak lelke nem fog a törvény és a halál éjszakájában járni, hanem mindig az életnapnak teljes világosságában. És most mondd, kedves fiam, hogy megértettél-e, s ha igen, hogyan értelmezted szavaimat? Mert ha jól értettél, akkor aszerint is fogsz cselekedni, s mindig telve leszel világossággal.” 38. Fejezet:

Egy nemes imaforma, s egy nemes aggodalom. Vigasztalás az Úrtól. Intelmek és vigasztaló ígéret. A legfőbb jó.

1. Mondja az ifjú: „Óh Uram, s az élet örök Ura és Mestere, én mindezt nagyon jól felfogtam és megértettem, s úgy érzem, mintha szívemben minden felszabadult volna, s teljes lenne benne az életvilágosság, s már előre is élő hittel meg vagyok győződve róla, hogy idővel, ha szentséges tanításaid szerint komoly elhatározással fogom munkámat megkezdeni, még sokkal nagyobb lesz bennem az életvilágosság. 2. Óh Uram, engedd, hogy sok, sőt minden ember így megvilágíttassék a Te szeretetedben, s akkor mi emberek már itt, ebben a világban paradicsomi életet fogunk élni. 3. Most annyira érzem magamban Jeruzsálem sűrű éjszakáját, amellyel – míg elérjük az általános élet nappalát – igen sok küzdelmünk lesz, mert a bennem most feltámadt világosság fénye mellett látom azt a borzalmas ellentétet, ami a Te tiszta tanaid és a templomosok hajmeresztő csalása, a gyökeréig hamis tanítása, és nyomorúságos törvényei között áll fenn. Hogyan leszünk képesek mindezt leküzdeni? 4. Mert a földi hatalom még mindig a templomosok kezében van, s mindazokat, akik másképpen gondolkoznak, cselekszenek, és más hiten vannak, tűzzel- vassal üldözik. Ha majd idejönnek, azt látják, hogy a Te tanításaid szerint élünk és cselekszünk, s mi ennek elmondjuk az okát – mi, akik a Te igazságodban állunk – szintén csak az igazságot kell szólnunk, hogy ne tűnjünk fel előttük és Előtted, óh Uram hazugoknak. 5. Óh Uram, Aki a mennyek, a föld és minden lét örök Ura vagy, adj nekünk erre nézve tanácsot. Mert én, habár még fiatalember vagyok, de azt már nagyon jól belátom, hogy már a legközelebbi időben részünk lesz a templomosok súlyos üldöztetéseiben, annál inkább, minél buzgóbban fogunk a Te tanításaid szerint élni és cselekedni. Óh Uram, Uram, mi tévők legyünk ebben az esetben?” 6. Mondom Én: „Kedves fiam, nem vagyok-e először is hatalmasabb, mint az egész templom? – amely Bennem sem hisz, hanem folyton csak üldöz Engem, s megrontani és elfogni igyekszik? 7. Aki Bennem hisz, bízik, és Reám épít, azt bizonyára meg tudom védeni a templom vak hatalma ellen. Elhiszed ezt?” 8. Mondja a fiú: „Óh Uram, Uram, bocsásd meg hiábavaló balga félelmemet, hiszem, tántoríthatatlanul hiszem ezt. Te, mint az élet és halál örök és egyedüli Ura, a tieidet bizonyára meg tudod majd védeni a pokol minden hatalma ellen, bármennyire is törekszik azon, hogy a földön az Isten országát megsemmisítse, s helyébe az örök halál birodalmát építse fel.” 58


IX. kötet

59

9. Mondom Én: „Egészen bizonyos, de még másodszor hozzáfűzöm azt is: szívetek legyen bár szelíd, mint a galamboké, de a világgal szemben legyetek okosak, mint a kígyók. Mert Én nem akarom azt, hogy igazgyöngyeimet nyíltan mutogassátok és dobjátok oda a világi disznók elé. 10. S ha majd számadásra hívnak benneteket, akkor a választ Én majd a nyelvetekre helyezem, és bizony mondom nektek, hogy ezer ellen egy ellenvetést sem lesznek képesek tenni. És ha Én erről biztosítlak benneteket, akkor az Én nevemben minden küzdelemnek, amely bárhol is vár reátok, bátran a szemébe nézhettek. Mert ebben az időben, az Én országomnak terjesztésére az embereknek erőszakot kell alkalmazniuk, és akik az Én országomat bírni akarják, azoknak erővel kell azt magukhoz ragadniuk. A biztos győzelmet nem lesz nehéz kiküzdeni, mert az Én országomért küzdőknek Én Magam, mint a leghatalmasabb hős fogok segítséget nyújtani. Érted ezt?” 11. Mondja az ifjú: „Igen Uram, a Te kegyelmeddel mindent könnyű megérteni, mert tanításaiddal annak, aki azok isteni értelme szerint akar élni, megadod a helyes megértésre való képességet, s azzal együtt a bátorságot is, hogy az isteni tiszta élettel teli igazságért a küzdelmet minden ellenséggel szemben felvegye, és győzedelmesen megállja. Mert én halott voltam, s a Te isteni mindenható szód keltette az én tagjaimat ismét életre, s a szívemet újból dobogásra késztette, s ugyanez a mindenható akarat töltötte meg a mi tálainkat és korsóinkat, s nem engedte azokat kiürülni. S mindezek mellé mindnyájunknak megadtad a legfőbb jót, és ez a Te tanításaidnak adománya volt, amelyek által élő hittel tudjuk és felismerjük, hogy mit kell tennünk, és miért. És ha mindezt tudjuk és Téged, óh Uram az egy igaz Istennek ismertünk fel, ami megadta teljes hitünket, és mélységes bizalmunkat arra nézve, hogy Te az igazság ellenségeivel szemben való küzdelmünkben megvédesz, megoltalmazol bennünket, és mindenkor biztos győzelemre segítesz, mert ezt Te, mint az örök igazság ígérted meg nekünk. Úgy is teszünk, hogy szívünkben szelídek leszünk, mint a galambok, de mindenkori ellenségeinkkel szemben való okosságunkban sem lesz a Te segítségeddel hiány.” 39. Fejezet:

Jakab kérdése a halott feltámasztás szellemi értelme felől. Ennek szellemi értelmét felfedi az Úr. Az Úr testetöltésének célja. Az Úr utal a mi jelenlegi időnkre. Életintelmek, különösen az Úr igaz tanítványai számára.

1. Ezek után – az ifjúhoz nagyon is szellemmel teli – szavak után, ami fölött még tanítványaim is nagyon elcsodálkoztak, így szólt egyik tanítványom, az idősebb Jakab: „Uram és Mesterem, Te tudod azt legjobban, hogy milyen ritkán jön szó az én ajkaimra. De most valósággal indíttatást érzek szívemben, hogy néhány szót szóljak, ha azt nekem megengeded.” 2. Mondom Én: „Kedves testvérem, ha Én azt nem akarnám, hogy egykor te is beszélj az emberek között, akkor a szíved nyugodt volna, mint mindig. De Én akarom azt, hogy egyszer már te is beszélj, nyisd fel tehát szádat, s mondd el, amit benső gondolatod sugall.” 3. Erre Jakab fölemelkedett helyéről és így szólt: „Több, mint két éve járunk Veled országról-országra, egyik helyről a másikra, s tanúi voltunk annak a számtalan csodatettnek, amelyet akaratoddal hoztál létre, s nekünk is hatalmat adtál, hogy a Te nevedben gyógyítsuk meg a betegeket, s a megszálltakat szabadítsuk meg gonosz szellemeiktől, és ha mindezeket, amiknek mi tanúi voltunk, könyvekben megírnák, száz év múlva sem készülnének el vele. S azok értelmét a legnagyobb világbölcs elmék sem volnának képesek felfogni és megérteni. 59


IX. kötet

60

4. De ez a cselekedet itt, Nainban egészen különös módon megrázott engem, s nyíltan beismerem, és azt mondom: e mögött a tetted mögött egészen különös szellemi értelem van elrejtve, amelynek prófétikus jelentősége kell, hogy legyen. 5. Igaz, hogy minden tanításod és tetted mögött végeredményben egy mély szellemi értelem van elrejtve, s ezekből a talányokból már én magam is sokat megfejtettem, de e mögött a cselekedeted mögött érzésem szerint valami különösen nagy, a jövőre nézve valami igen fontos jelentőség rejlik, s hatalmas vágyat érzek magamban, hogy magyarázatot kapjunk Tőled arra nézve, hogy ez a cselekedeted mely irányban nyilatkozik meg prófétikus formában?” 6. Mondom Én: „Helyesen ítéltél kedves Jakab testvérem, aki már földi születésemtől kezdve mindig Mellettem voltál, s egyben hűséges tanúja minden földi lépésemnek, szavaimnak és cselekedeteimnek, s az vagy most is, és az is maradsz. E tettem mögött tényleg valami egészen különös dolog rejlik, de ami e cselekedet mögött az emberek szeme elől tényleg elrejtve van, azt emberi értelem a mai fokozatán, a tieteket sem kivéve, nem igen képes felfogni. 7. Én saját Magamban felfedve látom az egész vég nélküli örökkévalóságot, ennélfogva azt is, ami mint bevégzett cselekedet e tettem mögött elrejtve van; de a ti szellemetek, amely most éli gyermekkorát, ezt nem képes még szemlélni és felfogni. 8. De mivel te magadban titkos gondolkodó vagy, és magadtól is megértetted és megérezted, hogy Én semmit sem cselekszem, aminek az egész végtelenség és örökkévalóság számára ne volna szellemi jelentősége, s csak néhány magyarázatot szeretnél a magad számára, tehát ezt a néhány magyarázatot megadom neked. Halld tehát! 9. Lásd, hogy Én, mint ember fia, miért jöttem ebbe a világba, azt Én már nektek, és sok más embernek igen gyakran elmondottam, rámutatva mindenkor a prófétákra, és itt is érintettem már ezt a kérdést. Továbbá kellőképpen rámutattam arra is, hogy ezek az Én tanításaim, amelyek egy saját Magam által megalapozott új templom, az emberek között milyen sorsa fog jutni, s ezt Jeruzsálemben a mennyboltozaton nagy jelek által meg is mutattam nektek. És lásd, az az utolsó, az a legsötétebb idő, amelyben az Én tanításom ezerszerte nagyobb bálványimádássá fog fajulni, mint valaha ezen az egész földön, a mai napig elfajulhatott valamely tiszta isteni tanítás, amelyben elhalt, és a papok által „boldoggá” és „szentté” avatott embereknek, sőt azok elkorhadt csontjainak templomokat és oltárokat fognak építeni, s azokban nekik isteni tiszteletet adni, az az időszak felel meg ennek az eseménynek. 10. Én nektek, az Én tanítványaimnak már több ízben nyíltan megmondottam és megmutattam, hogy az Én országom nem ebből a világból való, és hogy ne aggodalmaskodjatok a következő nap miatt, hogy azon mit fogtok enni és inni, hanem arra törekedjetek, hogy Isten országát és annak igazságosságát terjesszétek az emberek között, és ezért senkivel se fizettessétek meg magatokat, hanem csak azt fogadjátok el, amit az emberek szeretete az Én nevemben ad majd nektek, mert Tőlem mindent ingyen kaptatok, s így ti is ingyen adjatok majd mindent másoknak. 11. Valamint azt is elmondottam nektek, és annak a 70 és még egynéhány tanítványomnak is, akiket Emmausból kiküldtem, hogy az emberek között hirdessék a mennyekből jövő Evangéliumot, hogy senki se viseljen két felsőruhát, ne vigyen magával tarisznyát, hogy abba valamit belerakjon, sem botot, hogy ellenségével szemben megvédje magát, mert az Én nevem, az Én igém, és az Én kegyelmem elég mindenkinek. 12. Továbbá azt is nyíltan megmondottam nektek, és sok más embernek, hogy senkit se ítéljetek, hogy magatok ne ítéltessetek, és senkit se átkozzatok és kárhoztassatok, és senkit ellenséges módon ne üldözzetek és kárhoztassatok, nehogy ugyanazt ti is megérjétek; mert amilyen mértékkel mértek, ugyanolyannal fognak nektek is fizetni. 60


IX. kötet

61

13. Imádkozzatok azokért, akik benneteket gyűlölnek és üldöznek, és tegyetek jót azokkal, akik arra törekszenek, hogy nektek rosszat tegyenek, és akkor jutalmat várhattok Tőlem, mert ilyenformán izzó parazsat gyűjtötök majd ellenségeitek feje fölé, s ilymódon fogjátok őket a leghamarabb barátaitokká tenni. Az élő és igaz felebaráti szeretetnek ez alatt a zászlója alatt tanítottalak benneteket élni, és cselekedni, s azt is megmondottam, hogy arról fognak benneteket – mint az Én tanítványaimat – megismerni, ha mint testvérek, úgy szeretitek egymást, mint Én szeretlek benneteket. És hogy az Én igaz követőimet önzetlen felebaráti szeretetükről lehet majd megismerni. 14. De lássátok, abban a sötét időben nem így lesz, hanem ezzel a hűségesen kinyilatkoztatott tanítással homlokegyenest ellenkező módon. 40. Fejezet:

Az Úrnak a mostani idők szellemi állapotáról való megjövendölésnek folytatása. Vigasztaló jövendölés erre a szomorú jövőre nézve. A halott feltámasztási jelenet szellemi jelentőségének további, valamint a vak leány meggyógyításának magyarázata – hogy szellemileg miképpen felel meg minden a látható a láthatatlannak.

1. Az Úr: „Az igazi hit és a tiszta szeretet abban az időben teljesen ki fog aludni, s helyébe egy balhitet fognak mindenféle büntető törvénnyel az emberekre kényszeríteni, éppúgy, ahogyan a súlyos bűn kényszeríti az emberi testre a halált. És ha majd egykor egy – az Én szellemem által megerősített – gyülekezet hamis és aranyban, ezüstben, drágakövekben, s egyéb nagy gazdagságokban dúskáló dölyfös, gőgös, uralomvágyó és önző tanítók és próféták ellen támadnak, akik mind a ti egyedül igaz követőiteknek, és az Én helyettesemnek adják majd ki magukat az emberek előtt, s megkövetelik tőlük a legnagyobb hódolatot, az Én gyülekezetem pedig megmutatja nekik, hogy éppen az ellenkezői annak, aminek magukat az emberek előtt a legmerészebb, s az Istentől megfeledkezett határtalan szemtelenséggel ábrázolják, és arra kényszerítik őket, hogy egyedül csak a lélek üdvösségét és az igazságot keressék, akkor olyan üldöztetések, küzdelmek és háborúk lesznek az emberek között, amilyenek az emberiség kezdete óta még soha nem léteztek ezen a földön. 2. De ez a szörnyű és sötét állapot nem fog sokáig tartani, és az történik majd, hogy ezek a hamis tanítók és próféták végül saját maguk adják meg maguknak az utolsó haláldöfést. Mert az agyongyötört emberek között az Én szellemem fog fölébredni, azaz az igazság szelleme, s az élet napja hatalmas erővel kezd majd világítani, a halál éjszakája pedig bele fog süllyedni korhadt sírjába. 3. Én ezt a sötét korszakot már többször megjövendöltem nektek, és most azért tettem róla ismét említést, hogy a ma este itt megtörtént esemény és aközött könnyebben megtaláljátok a szellemi jelentőséget. 4. Lássátok, ezt a kicsiny városkát, amely minden oldalról pogány falvakkal van körülvéve, és mezőséggel, kisszámú zsidóság lakja, akik néhány ó-szamaritánussal a tisztább zsidó hitben élnek, s akik a templom törvényeit szívükből utálják. Ők nagyon jól látják a templom gonosz és zavaros üzérkedéseit, habár nem tudnak ellene semmit tenni. Szomszédaik pogányok, akik bálványaikra ugyan semmit sem adnak, de külső látszat szerint mégis úgy kell cselekedniük, mintha valamit adnának rá, voltaképpen azonban semmiben sem hisznek, csak a jó nyereségben, amit valahol zsákmányolhatnak. És lássátok, ugyanígy lesz majd abban az általam megjövendölt korszakban is, csak a világnak egy igen nagy területén. 61


IX. kötet

62

5. Egy tiszta gyülekezet ehhez a városkához hasonlóan állandóan fenn fog állni, s közvetlen közelében teljesen hitetlen emberekkel lesz körülvéve, akik mindenféle hasznot húzó ipart fognak folytatni, s nem törődnek sem az Én igaz tanításaimmal, s még kevésbé az akkori időben hírhedt római pogánysággal. Ilyen körülmények között a tiszta gyülekezetben nagyon szomorúak lesznek az állapotok. 6. Az Én tiszta tanításaim hasonlítani fognak ehhez a szomorú özvegyhez, kinek halott fiát Én új életre támasztottam. A hit jelenti a halott fiút, akit Én feltámasztottam. Őt a gonosz láz ölte meg, amely hasonlít a világi nyerészkedési vágyhoz, amelybe ez a kis nép is belesülylyedt, mégpedig Jeruzsálem esztelen, gonosz és nyakas csalásainak következtében, és a helységet körülvevő pogányok hitetlensége következtében, akik a megjövendölt gonosz időben az „iparvállalatok” nevet fogja viselni. 7. Tehát az imént még tiszta és éppen ezért még fiatal hit, mert csak ezelőtt 16 évvel egy ide bevándorolt szamaritánus által – aki ennek az özvegynek a férje volt – szerzett itt polgárjogot, ez oknál fogva a világi érzületek lázában ment tönkre úgy, hogy meghalt, s mi már, mint hullával találkoztunk vele. 8. Ekkor jövök Én Magam, megtérítem a pogányokat, s a legnagyobb szomorúság idején idejövök ebbe a gyülekezetbe, s a halott hitet újból feltámasztom, s visszaadom az özvegynek, tehát a tiszta isteni tanításnak. És most majd ezután a cselekedetem után az összes pogányok ide fognak jönni, s föl fogják az egyedül egy igaz Istenben való feltámasztott tiszta hitet venni, és életüket az Ő megismert akarta szerint irányítani. 9. A vak leányka pedig akit látóvá tettem, annak az időnek teljesen hit nélküli „iparvállalatát” jelenti, amelyről most szó van, amely annyira fukar és sovány lesz, hogy a büszke és pompaszerető királyok az emberektől a legnagyobb erőszakkal még azután is nagy adókat fognak szedni, amit megesznek és megisznak, ezáltal nagy nyomorúság, drágaság, hitetlenség és szeretetlenség lép majd föl az emberek között, akik egymást kölcsönösen megcsalni és üldözni fogják. 10. De azt mindig jól jegyezzétek meg, hogy amikor legnagyobb lesz a szükség, Én annak a kevés igaznak a kedvéért el fogok jönni, hogy a nyomorúságot megszüntessem, és az Én tiszta életvilágosságom fog ragyogni az emberek szívében. 11. És ezzel neked, kedves Jakab testvérem, megadtam azt a magyarázatot, amit kívántál Tőlem, s te, mint buzgó kutató és gondolkodó, a továbbiakat már könnyen meg fogod találni. 12. S habár a siralmas jövő ismerete az ember lelkét boldoggá nem teszi, de azért nem árt neki, ha a szellemi jelentőségekben gyakorolja magát, s azok által megtudja azt is, hogy mindaz a látható dolog, ami a világban van és megtörténik, a benső szellemi rejtett világban – amit az idő és tér, mint burkolt jelent rejt magában – szoros összeköttetésben és vonatkozásban van. Jól megértettétek ezt?”

62


IX. kötet

63

A tanítványok kérdése, hogy Krisztus tiszta tanainak miért kell a jövőben elhomályosodniuk? Az Úr válasza példákban: a nap fényéről, s annak különböző hatásáról, gyógy- és mérges növényeknél. A gyermekek közötti különbség ugyanazon testi és szellemi táplálék mellett. A lénye mindig a benső szellemitől származik.

1. Mondják erre mindannyian: „Urunk és Mesterünk, jól megértettük, amit nekünk most magyaráztál, de mindazok dacára, amit erre vonatkozólag mi már Tőled hallottunk, nem tudunk tisztába jönni, hogy miért engeded meg, hogy ebben a világban a Te mennyeidből származó világosságot hosszantartó sűrű szellemi éjszaka kell, hogy kövesse? 2. Mi mindnyájan, akik most a legtisztább tanításokat közvetlenül a Te szádból kapjuk, azokat – mint a Te személyes jelenlétednek, tanításaidnak és cselekedeteidnek élő tanúi – éppen olyan tisztán fogjuk az embereknek továbbadni. A mi utódaink pedig ugyanezt fogják tenni, és ha létezne valaki, aki az embereknek a Te nevedben egy másik evangéliumot prédikálna, Te azt bizonyára látni fogod, és arról biztos tudomásod lesz. S egy ilyen hamis prófétának a működését a Te hatalmad bizonyára meg fogja tudni akadályozni. És ha így van, nem látjuk be, hogy a Te legtisztább isteni tanaid bármikor is meghamisítva, végül hogyan változhatnak át pogánysággá?” 3. „Ti most még sok olyan dolgot nem láttok be, aminek Én a mélyére látok, és még igen sokat beszélhetnék és magyarázhatnék nektek, amit most még nem tudnátok felfogni és megérteni. De ha majd felmagasztaltatásom után az Igazság Szellemét kiárasztom fölöttetek, Az majd minden bölcsességbe be fog vezetni benneteket, s akkor majd meg fogjátok érteni azt, amit most még távolról sem tudtok felfogni és megérteni. 5. Figyeljétek a nap fényét, legkülönbözőbb hatásaiban, melyet e föld teremtményeire gyakorol, továbbá az eső legkülönbözőbb hatását a földre, a növényekre, az állatokra és az emberekre. Egy és ugyanazon a réten gyógyító füveket, s közöttük mérges növényeket találhattok. Honnan veszik a mérges növények mérgüket? Hiszen ugyanaz a nap süti őket, és gyökerük ugyanabban a földben van, ugyanaz az eső és harmat nedvesíti és élteti azokat is. 6. Lássátok, ezt a benső szellem idézi elő; a fényt és az esőt a maga külön egyéni tulajdonsága szerint változtatja át. Az oroszlán, a párduc, a tigris, a hiéna, a farkas és még egy sereg más ragadozó állat szelíd állatok húsával táplálkozik, ugyanaz a nap süti őket és szomjúságukat ugyanazzal a vízzel oltják, amellyel a szelíd háziállatok, honnan származik mégis vadságuk? Lássátok, ezt az ő benső szellemük idézi elő, amely a szelídséget ragadozó vadsággá alakítja át. 7. Menjetek továbbá egy olyan házba, ahol egy több gyermekkel megáldott házaspárt találtok. Ezeknek a gyermekeknek atyjuk és anyjuk ugyanaz, szüleik asztalánál egy és ugyanazt a táplálékot kapják, egyforma tanításban részesülnek, s egyforma az ápolásuk is. Mégis azt tapasztalhatjátok, hogy az egyik testben erős, a másik gyenge, majd az egyik vidám, s telve van szorgalommal, a másik mogorva és lusta, majd találsz köztük tehetségeset, aki mindent könynyen felfog, és másikat, aki telve van ugyan jóakarattal, de tehetsége hiányos, nehezen tanul, és mindent csak nagy fáradozással képes megérteni, és azt sem úgy, ahogy a megtanulandót megérteni kellene; s még ehhez hasonló mindenféle különbséget is fel fogsz fedezni náluk. Tulajdonképpen miért van ez? Nem mondanátok erre is: De Uram és Mesterem, miért engeded meg ezt? Mi lehet ennek bölcs célja?

63


IX. kötet

64

8. És lássátok, ennek is a szabad benső szellem az oka, s az idézi elő mindezeket. És ha ez nem így volna, akkor nem is létezne benső szabad szellem, akinek feladata, hogy önmagából fejlessze és formálja ki saját önálló létét. 9. És hogy ez miért van így, arra Én már különböző alkalmakkor rámutattam, és szemléltetőmódon eléggé meg is magyaráztam nektek. De mégsem fogjátok fel az ilyen dolgokat kellő mélységükben, mert az igazság és bölcsesség örök szelleme lelketeket még nem hatotta át teljesen. 10. De ha ezek fölött a képek fölött csak valamennyire is gondolkozni fogtok, csakhamar világossá lesz előttetek, hogy idővel az Én mennyeimből áradó legtisztább világosságot is mimódon lehet a legsötétebb pogány éjszakává változtatni, és fogjátok is, amit sokkal inkább meg kell engednem, minthogy hatalmammal erőszakosan béklyóba verjem az emberben élő szabad szellemet. 11. Hogy tetszenék nektek ez a föld, ha egyik dolog a másikhoz annyira hasonlítana, mint egyik szem a másikhoz? Hogyan tetszenének nektek az emberek, ha mindenben úgy hasonlítanának egymáshoz, mint a verebek, amelyek közül egyik sem bölcsebb, vagy erősebb, mint a hozzá teljesen hasonló szomszédja? Én azt hiszem, hogy az ilyen matematikailag teljesen egyforma világban a lehető legrövidebb idő múlva, utolérne benneteket az unalom. És vajon másképp volna-e ez az Én szabad mennyeimben, ha ott sem volna az a végtelen sokféleség és különféleség. 12. Vagy mit gondolnátok az Én bölcsességemről, ha Én minden lényiséget tojás formájában hoztam volna csak létre? Lássátok, tehát ezek szerint minden úgy van jól, amint van; de ti – amint már mondottam – mindezeknek még nem tudtok a mélyére hatolni, de majd eljön az ideje annak, amikor mindezt felfogjátok és megértitek, egyelőre elégedjetek meg azzal, ami adatott. 13. Most azonban mivel még eledelek, és bor van előttünk az asztalon, tegyünk tehát valamit a testünk érdekében is. De az után térjünk pihenőre és holnap ismét útra kelünk, hogy hová, azt majd az Atya szelleme fogja nekünk kijelenteni.” 14. Erre a beszédemre a görögök módfelett elcsodálkoztak és dicsértek, magasztaltak Engem, Én azonban zavartalanul ettem és ittam tovább, ugyanúgy a többiek is. S amikor az ételeket elfogyasztottuk, Én fölemelkedtem, az özvegy pedig Nekem, és tanítványaimnak jó pihenőhelyet készített. A görögök pedig asztaluk mellett maradtak. 42. Fejezet:

A megtért görögök csodálatos reggelije. A szolgálók jó sejtelme. Az Úr elvágja a fecsegő gazdasszony beszédét. Hogyan lehet a tolakodó és kételkedő sokasággal a legjobban elbánni? Farizeusi bosszú, s attól való intelem. Az özvegy és a feltámasztott fiú bizonyságtétele a nép előtt.

1. Amikor az özvegy meghallotta, hogy Én tanítványaimmal korán reggel tovább akarok menni, gondoskodott róla, hogy idejekorán kész legyen a reggeli. És amikor korán reggel kijöttünk a pihenőszobából, a reggeli már el volt készítve, s az özvegy fiával együtt Hozzám lépett és arra kért, hogy elutazásom előtt tanítványaimmal fogyasztanám el azt. 2. De Én megláttam, hogy a görögök asztala nem volt megterítve, s így szóltam az özvegyhez: „Gondoskodj róla, hogy a görögök, akik Bennem hívőkké lettek, ne távozzanak el 64


IX. kötet

65

éhes gyomorral, terítsd meg az ő asztalukat is, hogy lássák, Én nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is megadom az élet kenyerét.” 3. Amikor az özvegy ezt meghallotta, azonnal kisietett a konyhába, hogy a görögök számára is reggelit készítsen. De amikor a konyhába ért, a reggelihez szükséges ételek kellő mennyiségben készen várták, s nagy csodálkozások között kérdezte a konyha szolgálóit, hogy ki készítette el a második reggelit ilyen rövid idő alatt a görögök számára? A szolgálók pedig ezt mondták: „Mi nem tudjuk, s rajtunk kívül senkit sem láttunk a konyhában. De amit te most álmélkodással látsz, ugyanazt látjuk mi is, s félelem lep meg bennünket. A nagy és hatalmas próféta, Aki tegnap életre keltette a fiadat, Az tehette ezt, akaratának hatalma által. Igen, igen a zsidók között egy nagy próféta támadt és Isten az Ő személyében a népet – amely már nagyon eltávolodott Tőle – látható módon meglátogatta. És ha erre a látogatásra az emberek mielőbb nem fognak megtérni és vezekelni, egy nagy ítélet fog következni rájuk, és elpusztítja a gonosztevőket.” 4. Mondja az özvegy: „Igen, igen, lehet, hogy igazatok van, de mivel a reggeli már ilyen csodálatos módon elkészült a görögök számára, vigyétek azt azonnal a vendégszobába, és tálaljátok arra az asztalra, amely előtt a görögök ülnek, mert így akarja ezt az a nagy és isteni szellemi erővel teljes Próféta.” Az özvegy szavai után a csodálatosan elkészített reggelit azonnal a görögök asztalára tálalták, mi pedig azonnal nekifogtunk, hogy elfogyasszuk a jól elkészített reggelit, amit vidám kedvvel tettünk. 5. Ámde az özvegy a görögöknek – akik a reggeli gyors elkészülése fölött nagyon elcsodálkoztak – el akarta mondani, hogy az Általam kívánt reggeli mimódon készült el, de Én így szóltam hozzá: „Asszony, amit mondani akarsz, arra – ha majd elutazom innen – akad elég idő, de most együk és igyuk meg azt, ami az asztalokon van.” Erre a figyelmeztetésemre az özvegy elhallgatott, majd velünk evett és ivott. 6. Egy félóra múlva mindnyájan elkészültünk a reggelivel, s Én fölemelkedtem tanítványaimmal együtt az asztaltól, és felkészültünk az útra. Amikor éppen indulni készültünk, a városból egész néptömeg jött az özvegy vendégfogadója elé, s azt akarta megtudni, hogy a halottaiból feltámasztott fiú él-e még? És hogy a feltámasztás valóság volt-e, vagy csak látszat? Mert már megtörtént, hogy a távoli keletről olyan varázslók jöttek át Júdeába, akik halott embereket föltámasztottak ugyan, de életük csak rövid ideig tartott, mert az csak látszat volt, de nem igazi élet. Ezért szeretnék megtudni, hogy a fiú él-e még, vagy az élet ismét tünedezni kezd belőle, ami minden varázslatos feltámasztásnál elmaradhatatlanul be szokott következni. 7. Erre az özvegy azt kérdezte Tőlem, hogy a tolakodóknak mit válaszoljon? Erre Én így szóltam hozzá: „Küld ki fiadat a kérdezősködők elé; ha majd egészségesnek és frissnek látják az lesz a legnagyobb válasz együgyű kérdéseikre. Ezt az idevaló rabbi tette bosszújában, mert tegnap a görögök tudtára adták, hogy Ézsaiást jobban értik, mint ő, öreg írástudó létére. A rabbi beszélt a kérdezősködőknek ilyen varázslókról, akikről ő maga is csak beszélni hallott, de soha nem látott, s ezért lettek kételkedőkké. De, majd ha a fiút meglátják, kételkedésük meg fog szűnni. 8. Óvakodjatok a rabbiktól és a farizeusoktól, mert ők – hogy állításukban való hitüket győzedelmesen megtartsák a nép előtt – a fiú életére fognak törni, ha őt egészségesnek látják, s arra fognak törekedni, hogy őt megmérgezzék. Azért ne hívjátok meg őket vendégül, s ti se menjetek hozzájuk soha, s ne fogadjatok el tőlük semmit, akkor nem árthatnak nektek. Ezt jól 65


IX. kötet

66

szívleljétek meg, és Én benneteket minden más veszélytől meg foglak óvni. Most pedig menj ki fiaddal, hogy kérdezősködéseikre megkapják a legegyszerűbb és legjobb feleletet. 9. Erre az özvegy fiával együtt kiment az érdeklődők elé, s így szólt hozzájuk: „Nézzetek ide, ti kételkedők. Az én fiam él és friss, és egészséges, tehát az isteni szellemmel teljes nagy Próféta nemcsak látszólag, hanem valóban föltámasztotta őt halottaiból. Menjetek és mondjátok el ezt a rabbinak, aki olyan balga módon vezetett félre benneteket.” 10. Mondja erre a fiú, akit mindnyájan úgy bámultak, mint egy világ csodáját: „Igen, igen, én élek, vidám és egészséges vagyok, s Annak ígérete szerint, Aki engem a halálból életre keltett, tovább fogok élni; és ha akaratát mindig teljesíteni fogom, akkor örökké élek, s a halált soha többé nem fogom sem meglátni, sem megérezni, sem megízlelni. Menjetek és mondjátok el ezt a rabbinak, hogy lehetőleg ő is higgyen és üdvözüljön.” 11. Amikor a kérdezősködök az előttük jól ismert fiút így látták és beszéltek vele, egyszerre minden kétely elszállt belőlük, s egyesek bosszankodni kezdtek a rabbi miatt, aki így félrevezette őket. Amikor az özvegyasszony fiával ismét visszatért a szobába, mindketten hálás köszönetet mondtak a jó tanácsért, s nagyon örültek annak, hogy attól a sok kellemetlen kérdezősködőtől ilyen könnyen és hamar megszabadultak. 43. Fejezet:

A görögök helyes kérdése. Az Úr az Ő szellemi jelenlétének öt jelét mutatja be, amelyet az Ő barátaival szemben mindenkor tanúsít. A szeretet parancsolatban megnyilvánuló hűségről, és az ima hatalmáról. A kéz föltételéről betegségek esetén, a gyógyító könyörgés szavai. Figyelmeztetés az újjászületésre való törekvésre.

1. Ekkor előlépett az a görög, aki már az imént a görögök szószólója volt, és így szólt Hozzám: „uram, Uram, Aki öröktől fogva szellemedben Mesterünk és Istenünk vagy, ha Te most látható személyiségeddel el is hagysz bennünket, arra kérünk, hogy fenséges isteni szellemeddel maradj közöttünk, s néha-néha add ennek jelét, hogy bizonyosak legyünk afelől, hogy ránk gondolsz, és szellemedben valóban közöttünk is vagy.” 2. Mondom Én: „Igen, ez így is lesz e föld és a látható világ időinek végezetéig. De nem egy, hanem mindenkor több jelét fogjátok érezni annak, hogy Én szellemben mellettetek, köztetek vagyok, és bennetek jelen vagyok, s ennek legbiztosabb jelei mindenkör a következők lesznek: 3. Először: hogy ti Engem mindennél, ami csak ezen a világon van, jobban szerettek, mert ha valaki ezen a világon bármit is jobban szeret, mint Engem, az nem méltó Hozzám. És aki Engem valóban mindenek felett szeret, az éppen azáltal az igaz szeretet által van Énbennem, és Én őbenne. 4. Az Én nálatok lévő személyes jelenlétemnek második jele az: hogy Irántam való szeretetből felebarátaitokat és embertársaitokat, akár fiatalok, akár vének, éppen úgy szeretitek, mint önmagatokat, mert ha valaki azt a felebarátját nem szereti, akit maga előtt lát, hogyan szeretheti Bennem az Istent, Akit nem lát? Ahogy ti most láttok és hallotok Engem, úgy ezen a világon többé nem fogtok látni, és ha nem fogtok többé látni Engem, a szeretetek meg fog-e maradni úgy, amint most van, hogy itt láttok magatok előtt? Igen, ez a szeretet meg fog nálatok maradni, de arra törekedjetek, hogy ez utódaitoknál is így legyen. Mert ha valaki Engem szívében mindenek fölött azáltal fog szeretni, hogy a neki kinyilatkoztatott akaratom szerint él és 66


IX. kötet

67

cselekszik, ahhoz Magam fogok szellemben, mintegy személyesen menni, és előtte teljesen jelenvaló módon fogom Magam kinyilatkoztatni. 5. A mellettetek, bennetek és közöttetek való jelenlétemnek harmadik jele az lesz, hogy minden időben megadatik majd nektek, amit a Bennem lévő Atyától az Én nevemben szívetek teljes komolyságával kérni fogtok. De az magától értetődik, hogy Tőlem ne kérjétek ennek a világnak semmis dolgait, mert ha ezt tennétek, ezzel azt bizonyítanátok, hogy az ilyen dolgokat jobban szeretitek, mint Engem, ez pedig igazán nem volna mellettetek, közöttetek, és bennetek való jelenlétemnek bizonyítéka. 6. Az Én erőm és hatalmam jelenlétének negyedik, jele az lesz, hogy ha testi beteg embereknek igaz felebaráti szeretetből feje fölé emelitek kezeiteket, azonnal gyógyuljanak meg, ha meggyógyulásuk, lelkük üdvét szolgálja. 7. Magától értetődik azonban, hogy eközben mindig mondjátok szívetekben: Uram, ne az én akaratom legyen meg, hanem egyedül csak a Te akaratod. – Mert ti azt nem tudhatjátok, hogy egy lélek testi javulása annak üdvére szolgál-e, vagy mikor válik üdvére; mert örök földi élet itt a testben egy embernek sem adatott, tehát a kéz föltétele minden időben s minden embert nem szabadíthat meg testi betegségétől. De azért azzal mégsem fogtok bűnt elkövetni, ha ilymódon szeretetet tanúsítotok minden beteggel szemben; a segítő mindenkor Én leszek, ha az az ember lelki üdvét szolgálja, de azt mindenkor egyedül csak Én tudhatom. 8. És ha azt halljátok, hogy egy tőletek távol lévő barátotok betegen fekszik, imádkozzatok érte, és szellemben emeljétek fölé kezeiteket, s enyhüljön állapota. 9. Emellett szívetekben csak ezt a néhány szót mondjátok: 10. Az Úr Jézus segítsen rajtad, Ő erősítsen, s gyógyítson meg kegyelmével, szeretetével és irgalmával. 11. És ha ezt Bennem való teljes hittel és bizalommal fogjátok egy távolban lévő beteg barátotok vagy barátnőtök fölött kimondani, s az alatt szellemben felemelve tartjátok fölötte kezeteket, az még abban az órában meg fog gyógyulni, ha az, lelke üdvére hasznos lesz. 12. Mellettetek, bennetek és közöttetek lévő jelenlétemnek ötödik jele még az is lesz, hogy akaratomat mindenkor teljesítitek, és magatokban eléritek e szellem újjászületését. Ez lesz az igazi életkeresztség, mert szellemmel tökéletesen megtelve minden elképzelhető bölcsességbe be fogtok vezettetni. 13. És erre az ötödik jelre törekedjék mindenki és mindenek előtt. Aki ezt a jelet magában hordozza, az már ebben az életben el fogja nyerni az örök életet, s ugyanazt meg fogja tudni tenni és teremteni, amit Én teszek és teremtek, mert akkor egy lesz Énvelem. És ezzel megmutattam nektek az Én jelenlétem biztos jeleit, cselekedjetek eszerint, s akkor az Én szellemem jelenlétét nagyon hamar és teljes bizonyossággal fogjátok mellettetek, bennetek és közöttetek érezni.”

67


IX. kötet

68

A görög kérdését Isten házára vonatkozólag az Úr megválaszolja. Istennek tetsző közösségi épületek: az iskola és szegényházak. A nép hódolása Jézus Nainból való távozásakor. „Nem azért jöttem, hogy a prófétákat megszüntessem, hanem hogy Írásaikat betöltsem.” Továbbutazás Szamárián és Galileán keresztül.

1. Erre azt kérdezi Tőlem a görög, mondván: „Óh Uram és Mesterem, miután bennünket mindnyájukat az a soha meg nem becsülhető szerencse ért, hogy Téged isteni személyiségedben megismerhettünk, s a Te szádból hallhattuk az élet Igéit, tehát én magam azon a véleményen volnék, hogy mi görögök, a magunk számára Neked egy olyan házat építenénk, amelyben hetente legalább egyszer egybegyűlnénk, s megbeszélnénk tanításaidat, s olvasnánk Mózest és a prófétákat. Mert a többi napokon mindegyikünk többé-kevésbé munkával van terhelve, s így nem igen nyílik alkalom a Te tanításaidat és tetteidet kölcsönösen megbeszélni, s egymást a Te akaratod szerint való cselekvésre bátorítani. Óh, Uram és Mesterem, adj tanácsot nekünk, hogy ez így tetszésedre volna-e?” 2. Mondom Én: „Mi szükség, hogy erre külön házat építsetek? Miután amúgy is vannak lakóházaitok, amelyekben, az Én nevemben összegyülekezhettek, s megvitathatjátok tanításaimat, elmondhatjátok tapasztalataitokat, amelyek az Isten akarata szerint való vándorlástok közben mindnyájatokkal meg fognak történni. Továbbá nincs szükség arra sem, hogy egy meghatározott ünnepnapot vezessetek be, amelyet, mint a farizeusok a szombatot – az Úr napjának nevezzetek el, amikor amúgy is minden nap az Úr napja, s minden nap egyformán lehet jót cselekedni. Mert Isten nem a napot tekinti, még kevésbé az Ő tiszteletére és imádására épített házat, hanem az Isten mindenkor az ember szívét, akaratát veszi tekintetbe. Ha a szív jó és tiszta, s az ember akarata jó, és az egész embert jó cselekedetre ösztönzi, ez már maga az emberben lévő Isten szellemének lakóhelye, élő lakóháza, és az Isten felismert akarta szerint való mindenkori jó és tevékeny akarat az Úr igaz, élő napja. 3. Lássátok, ez az igazság, és mindenkor amellett maradjatok, tántoríthatatlanul. Minden egyéb hiábavalóság és Isten előtt semmi értékkel nem bír. 4. Habár az emberek a későbbi időkben fognak Számomra külön házakat építeni, amelyekben – mint a farizeusok a jeruzsálemi templomban, s a pogányok a bálványtemplomomban – a hétnek egy bizonyos napján, amelyhez az esztendőnek fő ünnepnapjait is hozzászámítják, „Isten-tiszteleteket” fognak tartani. De majd, ha az Én akaratom és tanácsom ellenére ez szokássá válik, akkor az emberek a bennük és közöttük való, s az imént megígért élőjelenlétemet teljesen el fogják veszíteni. Mert az emberi kezek által „Az Isten legnagyobb dicsőségére” épített templomokban Én éppoly kevéssé leszek jelen, mint most a jeruzsálemi templomban. 5. De ha már Irántam való szeretetből valamelyik községben házat akartok építeni, akkor legyen az iskolaház gyermekeitek részére, továbbá építsetek házakat a betegek, a szegények és nyomorékok számára, és egy ilyen házat lássatok el mindennel, ami a benne lakó emberek ápolására szükséges. És ti ezáltal mindenkor örvendezhettek, akik az Én tanításaim szerint oktatjátok majd őket. Minden egyéb helytelen, és amint már mondottam, Isten előtt semmi értékkel sem bír. 6. S egy ilyen jól berendezett iskolaházban megtarthatjátok üléseiteket, és megbeszéléseiteket az Én nevemben, s nincs szükségetek, hogy erre a célra még egy harmadik házat is építsetek. 7. És hogy Istent szellemben és igazságban szüntelenül mi módon kell imádni, azt nektek mindnyájatoknak világosan és jól megérthető módon megmutattam, és fölösleges bármit is 68


IX. kötet

69

hozzáfűznöm. S ezzel megmutattam nektek azt az utat, amelyen haladva eljuthattok a teljes igazsághoz, és minden bölcsességhez, mert egyelőre ez a legfontosabb számotokra. Most pedig haladjatok és cselekedjetek így, és mindenek előtt keressétek magatokban az Isten országát, minden egyéb majd hozzáadatik nektek.” 8. E szavaimra az összes jelenlévő meghajoltak Előttem, és lelkük mélyéből adtak hálát ezért a tanításért. Az özvegyasszony fiával még egyszer Elém lépett, és megköszönte a velük szemben tanúsított szeretetet, amire Én mindnyájukat megáldottam, azután ismét útra keltünk. 9. Amikor átvonultunk a városkán, sokan megláttak bennünket azok közül, akik tegnap tanúi voltak annak, amit az özvegyasszony fiával tetem, s utánunk futva így kiáltottak: „Üdv Neked, nagy prófétája az Úrnak. A Te Személyedben Isten bennünket, az Ő népét újból meglátogatta nagy elhagyatottságában, hála és dicsőség Neki, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének, most és mindörökké. Óh, Te Isten szellemével teljes nagy próféta, nem engednéd meg közülünk néhánynak, hogy Veled mehessenek és hallhassák tanításaidat, hogy azután kihirdessék azokat nekünk? Mert tegnap néhány elejtett szavadból azt halottuk, hogy telve vagy isteni bölcsességgel, és szeretnénk még többet hallani Tőled.” 10. Mondom Én: „Erre most nincs szükségetek; de ha az Én tanításaim szerint akartok élni és cselekedni, akkor tartsátok meg Isten parancsolatait, amelyeket Mózes adott nektek, s akkor teljesen az Én tanításaim szerint fogtok élni. Én nem azért jöttem ebbe a világba, hogy Mózes és a próféták tanait megszüntessem, hanem hogy megerősítsem és betöltsem mindazt, ami ezek könyveiben megíratott. 11. De ha valami közelebbit akartok az Én személyemről megtudni, menjetek el az özvegyasszonyhoz, akinél még ott vannak a görgök, ezek majd kijelentik nektek, amit az Én számból hallottak.” 12. E szavaim után elhagytak Engem a tolakodók, és elmentek az özvegyasszonyhoz. Én pedig tanítványaimmal tovább mentem azon az úton, amely Jeruzsálem felé is vezet. De Én nem mentem egyenesen Jeruzsálembe, hanem egy nagy kerülő utat tettem, mégpedig Szamárián és részint Galileán keresztül, amely vidékeken Engem az emberek legnagyobb része ismert, s helyenként betegeiket is Elém hozták, akiket meg is gyógyítottam. 13. Az út, amelyen átvonultunk, meglehetősen elhagyatott volt, és éppen ezért egy kissé járatlan, így anélkül, hogy bárki is láthatott volna, szélsebességgel haladtunk előre, amint azt hosszú utazások alkalmával mindig meg is tettük. 45. Fejezet:

Jelenet a rablókaravánnal. Az Úr leleplezi őket. A más véleményre tért rablók jeleket kívánnak bizonyítékul.

1. S amikor délfelé már Szamáriában voltunk, összetalálkoztunk egy kicsiny karavánnal, amely Jerichon át Egyiptomba vonult. A karaván első vezetője azonban megállt előttünk, és görög nyelven azt kérdezte, hogy ezen az úton jól haladnak-e Jericho felé, és onnan eljuthatnak-e Egyiptomba? Én pedig így szóltam hozzá: „Mi módon lettél vezetővé, ha magad sem ismered az utat?” Mondja a vezető: „Mi messziről, Damaszkusz hátsó vidékéről származunk, s most tesszük meg először életünkben ezt a hosszú utat. Ezért gyakran kényszerítve vagyunk helyenként a legközelebbi és jó út iránt érdeklődni, ami itt meglehetősen nehezen megy, mert ritkán bírja valaki a nyelvünket.”

69


IX. kötet

70

2. Mondom Én: „Halld, ha egy vándor nem ismeri azt az utat, amelyen járnia kell, nagyon jól és helyesen teszi, ha valakitől megtudakolja, a legközelebbi utat, amely őt egy idegen országba vezeti. De az nem szép tőled, hogy bennünket olyan ürügy alatt tartasz fel, mintha ezt az utat, amelyet már csaknem hússzor bevándoroltál, nem ismernéd. Annak az oka, hogy itt bennünket feltartóztattál, egészen más, és nem dicséretes. Azt hiszed, hogy mi titkos kincseket hordunk magunkkal, amelyet ti most, hogy zsákmánylesre indultatok, szeretnétek elrabolni, s ezért tartóztattál fel bennünket. De mi olyan dolgokat nem hordunk magunknál, amilyeneket te gondolsz, de a lélek és szellem kincseit annál bőségesebben, s mindenkinek ingyen adjuk, akik lelkük megmentése érdekében bírni kívánják.” 3. E szavakra a vezető meghökkent ugyan, de azután még szemtelenebb hangon szólt: „Honnan tudod ezt rólunk, ki árult el bennünket?” 4. Mondom Én erőteljes hangon: „Én jól ismerlek téged és 70 társadat, már születésedtől kezdve. A te igazi neved Olgon, de te azt sohasem használod, hanem minden helyen más költött neved van, s ugyanígy cinkosaidnak is, hogy abban a helységben, amelyet kiraboltatok, nehezebben nyomozzanak ki benneteket. 5. Eszetek ágában sincs Egyiptomba menni, hanem jól tudjátok azt, hogy Jerichoban nagyvásár van, s szeretnétek valamit összelopkodni. Sőt azt is tudjátok, hogy mától számítva négy hét múlva templomavató ünnep lesz Jeruzsálemben, amely ünnepre igen sok idegen szokott mindenféle áruval és kinccsel utazni, amelyekből soknak jó hasznát vennétek. De Én azt mondom nektek: ezúttal rossz fogást csináltatok.” 6. Mondja a vezető telve haraggal: „Ha ép bőrrel akartok innen továbbjutni, akkor hallgassatok, ha már annyira ismertek bennünket, s ne áruljatok el, mert én is jól ismerlek benneteket, és valamennyi Istenünkre a legborzalmasabb bosszút esküszöm, ha tudomásomra jut, hogy bárhol is elárultatok. Igaz, hogy mi tényleg rablásból élünk, de azért gyilkosok nem vagyunk, mert ha azok volnánk, akkor most csúful megjárnátok. 7. Mondom Én: „Ha te ismernél Engem, akkor azt mondanád: „Uram, légy velem, nagy bűnössel irgalmas, kegyelmes, és bocsásd meg bűneimet. Mert én meg akarok javulni, s vezekelni, s teljes erőmből azon fogok fáradozni, hogy mindazt a rosszat, amit bárkivel szemben is elkövettem, lehetőség szerint jóvátegyem. – De mivel te nem ismersz Engem, tehát elhatároztad, hogy bűneidben konok módon megátalkodol, és valamennyi istenedre bosszút esküszöl Ellenem, noha zsidó vagy és Mózes törvényeit nagyon jól ismered. Ha valóban görög volnál, nem engedtem volna meg, hogy itt az úton feltartóztass. De mivel Jákob fia vagy, Én engedtem azt meg, hogy alkalmad nyíljék az igazságot megismerni, és abban életetek számára jobb fogást tenni, mint az volna, amelyre most elindultatok.” 8. Mondja egy kissé csendesebb hangon Olgon: „Mondd meg tehát Ki vagy Te, hogy másképpen beszélhessek Veled?” 9. Mondom Én: „Én az vagyok, Akinek a mennyben és a földön minden hatalom megadatott. Az Én akaratom hatalmának minden alá van rendelve. Mert az Én akaratom Isten akarata, az Én erőm Isten ereje, amely minden erő fölött örökké uralkodik. Most pedig tudod, hogy Ki Az, Akivel beszélsz.” 10. Mondja Olgon: „Óh, hogyan lehet ez? Ha Neked a mennyekben és a földön minden hatalom megadatott, akkor Te Mózesnél, s a régi atyáknál és prófétáknál is több volnál, mert azoknak csak kicsiny hatalmuk volt ezen a földön, amint azt az Írásból olvastuk. Te pedig azt állítod, hogy a mennyben és a földön minden hatalom megadatott Neked? Óh, ezt még emberi szájból sohasem hallottam. Annak az embernek tébolyodottnak kellene lennie, de úgy látom, hogy Nálad ez az eset nem áll fenn; mert először a kinézésed sem olyan, és másodszor beszé70


IX. kötet

71

ded sem zavart. Tehát ha valóban tökéletes isteni hatalom lakozik Benned, bizonyítsd azt be nekünk, s szavaidban hinni fogunk, s akaratod szerint cselekedni.” 11. Mondom Én: „Ha hallgatni tudnátok a jeruzsálemi zsidók, és a templombeli és bármely község farizeusai előtt, ha ilyenekkel találkoztok, mert az ilyen emberi fajzat előtt a mennyek világossága ne világítson. 46. Fejezet:

Olgon a rablóbanda feje és társai elmondják, hogy a templomosok által mimódon jutottak piszkos kenyérkeresetükhöz. Az Úr megkönyörül rajtuk, s a megtértek hűséget fogadnak.

1. Mondja Olgon és néhány társa: „Igen, mi hallgatni fogunk, mert mi magunk is esküdt ellenségei vagyunk a telhetetlen farizeusoknak. Mi azelőtt mindnyájan becsületes zsidók voltunk a farizeusok szolgálatában, s mivel erőteljes, bátor, hasznavehető emberek voltunk, s az Írást is értettük, tehát a felebaráti szeretet törvényét ily módon magyarázták nekünk: „Írva van ugyan, hogy lopni, rabolni nem szabad, s a felebarátja javai után senki ne áhítozzék, de ezt a zsidók között csak egymás között értelmezték így. De aki okos, bátor és erőteljes, az a pogánynak ellophatja kincseit, sőt, ha úgy tetszik, erőszakkal is elrabolhatja, mert ez Isten előtt semmi bűnt nem jelent. Ellenkezőleg: Isten még különös tetszését is találja egy olyan bátor és okos zsidóban, aki Isten ellenségeinek földi kincseit ellopja és elrabolja, s annak egy részét föláldozza a templomnak. A kirabolt pogányokat, ha nincs rá szükség, megölni nem kell, hogy tyrannikus törvényeikkel az általuk amúgy is oly nagymértékben szorongattatott zsidókra, rá ne támadjanak, és őket halálra ne üldözzék.” 2. És lásd, mivel mi a farizeusok beszédét Isten beszédének tartottuk, tehát valóban anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csináltunk volna belőle, tolvajokká és rablókká lettünk, mert mi a pogányokat az akkori felfogásunk szerint „Jehova megbízásából” loptuk és raboltuk ki, éppen úgy, amint Dávid király a filiszteusokat és más pogány népeket irtott ki a földről, amit Isten érdeméül számított fel, és szíve szerint való férfiúnak nevezett. Így hoszszú ideig mi is azt hittük, hogy Jehova szíve szerint való férfiak vagyunk, de amikor idővel tudatára ébredtünk annak, hogy a templomosok a zsidók vagyonát is kezdik megtámadni, sőt a szegény özvegyek és árvák vagyonát is magukhoz ragadják, házasságtörést követnek el, fiú- és leánygyermekeket becstelenítenek meg, és egyéb más borzalmat követnek el, akkor elvesztettük az egy Istenben és Mózesben való hitünket, s a magunk számára űztük üzletünket. Akkor már a gazdag zsidók sem voltak biztonságban előttünk, s azért öltöztünk görög és római ruhába, hogy mint ilyenek, néha még gazdag farizeusokat és más gazdag zsidókat még jobban megszabadítsunk kincseiktől, mint a görögöket és rómaiakat. 3. Szegényektől azonban még soha semmit sem vettünk el, sőt inkább megajándékoztuk őket, különösen, ha gazdag zsákmányunk volt. 4. És ha Te csodálatos mindentudásoddal oly biztosan tudtad, hogy kik vagyunk, s az én igazi nevem sem volt ismeretlen Előtted, akkor azt is tudod, hogy a dolog valóban úgy áll, amint azt most Neked hűségesen és nyíltan elbeszéltem, s akkor, mint nagy bölcsességű próféta beláthatod, hogy ebben az időben, sőt már több esztendő óta mért lettünk a farizeusoknak és minden gazdag zsidónak halálos ellensége. És ha Te a mi Istenben való és Benned – az Ő rendkívüli küldöttjében és kiválasztottjában való hitünk újjáélesztése céljából a mennyben, és földön való mindenhatóságodnak jelét adnád nekünk, akkor biztosítunk Téged, hogy sohasem 71


IX. kötet

72

fogunk elárulni Téged. Add nekünk, tehát bizonyítékát a mennyben, és földön megadatott Istenhez hasonló mindenhatóságodnak.” 5. Mondom Én: „Jól van tehát, mivel ti most igazat beszéltetek, s Előttem nyíltan elmondtátok, hogy milyen volt a sorsotok, tehát minden vétketek és bűnötök a farizeusokra esik vissza, s annál nagyobb kárhozat éri majd őket. Nektek pedig megbocsátom eddigi bűneiteket, ha garázdálkodásaitokat teljesen megszüntetitek, s mint becsületes zsidók, becs ületes úton tápláljátok magatokat, amit könnyen megtehettek, mert földi javakban eddig eléggé meggazdagodtatok, amellyel azonban gondoljatok mindig a szegényekre, akár zsidók, akár pogányok is legyenek azok, mert az teljesen mindegy. Ígérjétek meg ezt nyíltan, s akkor tanújelét adom annak, amit Önmagamról mondottam nektek.” 6. Ezután mellüket verve mindnyájan így szóltak: „Uram, ezt meg akarjuk, és meg is fogjuk tenni, olyan igazán, amilyen igazán saját kezünkkel verjük mellünket, és amilyen igazán hiszünk Általad felbuzdulva Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében, Akinek minden parancsolatát a legpontosabban követni akarjuk, s ezt beleoltjuk gyermekeinkbe és unokáinkba, egészen a világ végéig, ha ebben Isten segítségünkre lesz.” 47. Fejezet:

A puszta átváltoztatása termékeny tájjá. Bepillantás az angyalok és szellemek világába.

1. Mondom Én: „Jól van tehát: jól vigyázzatok, de ne borzadjatok meg, mert a hajatok szála sem fog meggörbülni. Nézzétek, itt ezt a vidéket, több ezer hold területen teljesen puszta. Az egész földdarab kopár kőzetekből áll, alig láthattok itt-ott egy-egy félig elszáradt tüskebozótot. Ez a pusztaság terméketlensége, és feldúlt részei miatt legfeljebb egy nyomorúságos és fáradságos öszvérútra alkalmas. 2. Ha Én ezt a darab földet itt átváltoztatom, s azután nektek és utódaitoknak saját tulajdonotokba adom át, ezzel senki birtokát nem fogom megcsorbítani. Ti pedig leginkább ezt a pusztát tettétek otthonotokká, ennek barlangjaiban és szakadékaiban tartózkodtatok, és így lett legfőbb tartózkodási helyetek, amint ezt a pusztát határoló Szamária és Galileabeliek nagyon is jól tudnak, és éppen ezért ezt a vidéket termékeny és virágzó állapotában is zavartalanul magatokénak nevezhetitek. 3. De még mielőtt itt előttetek és számotokra megáldom ezt a pusztaságot, meg akarom mutatni nektek azt is, hogy Én a mennyek minden erejének és hatalmának Ura vagyok; nyissátok meg tehát szemeteket, fületeket és szíveteket: mennyeim rejtett erői és hatalmasságai, nyilatkozzatok meg a testi szemek előtt.” 4. Amikor Én ezt kimondottam, az összes jelenlévőnek megnyílt benső látása, s egyszerre csak megszámlálhatatlan angyali sereget láttak, majd dicsérő éneket hallottak, amelynek értelmét lelkük nem volt képes felfogni. A ragyogó fényességű angyalok pedig leszálltak Hozzám, és Nevemet dicsőítve imádtak Engem. 5. Amikor a volt rablók meglátták ezt, nagy félelem szállta meg őket, Én pedig így szóltam hozzájuk: „Miért féltek angyalaimtól, akik alattvalóim, s akik mindörökké üdvösséges boldogságban élnek? Hiszen egyedül Én vagyok a mennyek és a föld Ura, ti pedig mégsem féltetek Tőlem, habár ezt megmondottam nektek?” Erre a rablók leszálltak öszvéreikről, térde borultak Előttem és irgalomért esedeztek. 72


IX. kötet

73

6. Ez a jelenség kb. negyedóráig tartott, amely idő alatt a Körülöttem térdelő angyaloknak megparancsoltam, hogy erre a vidékre hatalmas villámot, szelet és eső-zivatart bocsássanak, hogy ezután ezt a pusztaságot termékennyé áldjam meg. 7. Ezután ez a jelenség akaratomra tünedezni kezdett, de helyébe a levegő-eget sűrű felhő borította el; nem telt bele félóra, egyszerre csak Dél felől hatalmas orkán kezdett tombolni úgy, hogy a rablók, sőt saját tanítványaim is könyörögni kezdtek, hogy ne hagyjam őket elveszni. 8. Én pedig így szóltam: „Hiszen ilyen dolgot már sokszor tapasztaltatok az Én jelenlétemben, és soha még egy hajatok szála sem görbült meg. Ha Én köztetek vagyok, ti kicsiny hitűek, miféle hatalom árthatna nektek?” Erre a tanítványok ismét megnyugodtak. Néhány lépésnyire tőlünk egy tágas barlang volt, és amikor a szélvihar egyre erősebb lett, s egyik ezer villám a másikat követte, az eső pedig patakokban ömlött, a rablók fogták öszvéreiket, s azokkal együtt a barlangba menekültek, míg Én tanítványaimmal a nyílt helyen maradtam anélkül, hogy csak egy csepp eső is érintett volna bennünket. 9. Az egész vihar csupán félóráig tartott, s a hatalmas villámok az egész puszta kőzetét egy ember mélységig valóságos szürkés agyagtésztává morzsolták szét, és dagasztották meg, és a széltében-hosszában előtörő ár kitöltötte velük a sok gödröt és árkot, s ez által tette alkalmassá szántóföldekre és kertekre. A többi földi gödröket és árkokat láthatatlanul az Én akaratom töltötte ki, s az egész nagy pusztaság így lett alig egy óra leforgása alatt buja szántófölddé és szőlővé. A vihar elállt, s az ég tisztulni kezdett, és a nap melege sugaraival elárasztotta az új földet. 48. Fejezet:

Jelenet a megtért rablókkal. Olgon jó kérése. Áldás az Úr által.

1. Erre a rablóink is előjöttek bátortalanul a barlangból, amelyet nem engedtem iszappal elárasztani és betömni, Olgont pedig Magam elé szólítottam, s amikor a két vezetőtársával Hozzám lépett, Én így szóltam hozzá: „Nos, Olgon, hiszed-e már, hogy Én Az vagyok, Akinek előtted bemutattam Magam?” 2. Mondja Olgon és két társa: „Igen, óh Uram, Uram, a legkisebb kétséget kizárva feltétlenül hisszük. Te nem vagy Jehova választottja, hanem bizony, bizony csodálatosképpen Ő, Ő Maga vagy Te. Óh légy hozzánk, gyarló bűnösökhöz mindenkor kegyelmes és könyörületes.” 3. Mondom Én: „Én a bűneiteket – amelyeknek okai csak a farizeusok voltak – már megbocsátottam, de ha lelkiismeretetek szerint valakinek vétettetek, s ezzel Mózes törvényei ellen is, azt tegyétek azzal szemben jóvá, és ha az megbocsát nektek, akkor megbocsáttatik az a bűnötök a mennyekben is. 4. És ha olyan keményszívű emberre találtok, aki nem akarna nektek megbocsátani, azért ne legyen szomorú érzés szívetekben. Mert jóakaratú szándékotokat Én fogom kész cselekedetként elfogadni, és a kiengesztelhetetlen ember ridegsége az ő számláján lesz teherként följegyezve. Mert egyedül Én vagyok a legbölcsebb és legigazságosabb bíró, s a legigazságosabb és legigazabb ítéletet egyedül Én adhatom meg mindenkinek. 5. Ti pedig most egy valóságos országrészt kaptatok Tőlem ajándékba, mégpedig oly módon, hogy azt még a mennyek angyala sem tudja tőletek elvitatni, nemhogy ember. De amint látjátok, most még sivárabb és terméketlenebbnek látszik, mint az imént, dacára hogy ez 73


IX. kötet

74

által a rendkívüli átformálás által nagyon termékennyé vált. Most már csak az a kérdés, hogy tovább hogyan fogjátok megművelni és betelepíteni.” 6. Mondja Olgon: „Óh Uram, Uram, az én eszmém szerint ez egészen jól és könnyen menne. Lásd, óh Uram, amikor Te ezt a földet szellemed mindenható isteni akaratával megteremtetted, annak a megszámlálhatatlan sokaságú növénynem magvait nem tartottad készenlétben, kivéve csupán a Te mindenható akaratodat. Te pedig öröktől fogva Ugyanaz vagy, Aki ennek a nagy földnek csodálatos megteremtése kezdetén voltál. Termékenyítsd meg tehát ezt a földet isteni akaratod mindenhatóságával, s így lesz bizonyára a legjobban megművelve, és beteljesítve. Óh Uram, Uram, tedd meg ezt nekünk, s ez a vidék, amely eddig a legsivárabb pusztaság volt, valóságos édenné fog változni.” 7. Mondom Én: „De hiszitek-e minden kétséget kizáróan, hogy Én ezt meg is tudom tenni?” Mondja Olgon: „Óh Uram, Uram, egyedül Te vagy az, Aki előtt semmi sem lehetetlen. Amit Te mondasz, az örök igazság, és mi minden kétséget kizáróan hisszük azt. Amit Te akarsz, az megtörténik, mi pedig teljesíteni is fogjuk és akarjuk szent akaratodat úgy, amint azt Mózes és a próféták által az embereknek kinyilatkoztattad. Most pedig a saját Szádból hallottuk, hogy mi a Te akaratod, és mi hűségesen aszerint fogunk cselekedni. Vesd be, óh Uram, Te Magad ezt a vidéket, amely most még oly puszta.” Mondom Én: „Jól van, legyen hát úgy, amint hiszitek. Mily puszta és sivár volt a ti szívetek, elmétek és akaratotok, s a ti tökéletes hitetlenségetek idézte elő szívetek keménységét, amely teljesen hasonlított ennek a pusztaságnak köves talajához. De Én szívetekben hatalmas vihart támasztottam, és a bennetek megnyitott mennyek által, s Szavaimnak igazság- villámai révén, s akaratomnak előttetek bebizonyított viharos hatalmával, s végül szeretetem és irgalmam bőséges és dús vízáradata által meglágyítottam azt, és bevetettem azt az Isten szájából eredő igazságok magvaival, ami majd meghozza nektek az élet legigazabb gyümölcseit, hogyha azok szerint fogtok élni és cselekedni. És amiképpen Én most a lélek örök életére ily rövid idő alatt mindenféle gyümölcs- magvat vetettem szívetekbe, azonképpen láttam el most ezt a pusztaságot mindenféle gyümölccsel, amely testetek táplálását szolgálja. 8. Ti itt együttvéve számszerint hetvenen vagytok, és ha majd ezt a vidéket minden irányban bejárjátok, ugyanannyi mindennel berendezett lakóházat is fogtok találni. És hogy a házakat ki vegye birtokába, azt a házra felírt név fogja meghatározni. Ez a vidék rövid idő múlva szemetek láttára ki fog zöldülni, és virágzásnak indul. Most pedig mehettek és gyönyörködhettek abban, amit értetek tettem. 9. Az Én szavaimat pedig terjesszétek a pogányok között is, akik majd gyakorta felkeresnek benneteket. De erről a csodatettről egyelőre hallgassatok, s később se beszéljetek sokat róla. Tökéletesen elég, ha csak azt hangoztatjátok, hogy Isten előtt minden lehetséges.” 10. E szavaim után tanítványaimmal gyorsan eltávoztam, s még mielőtt a megtért rablók észrevették volna, mi már messze jártunk. 49. Fejezet:

Továbbiak a 70 megtért rablóról. Az Úr által megáldott községük, amelynek kormányzásába egészen beletalálják magukat. Ennek a községnek rendíthetetlen hűsége.

1. A hetven megtért rabló – bár Olgon szája által azt állította, hogy otthonuk Damaszkusz környékén van, de ez nem volt igaz, mert – ők csak ennek a vidéknek hozzáférhetetlen barlang-üregeit lakták feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. De néha rablásaik céljából jártak 74


IX. kötet

75

Damaszkusz környékén is, de mindenkor visszatértek erre a vidékre, amely mindenféle nyomozás elől menedéket nyújtott nekik. 2. Amikor újabb csodálkozásukra pillanatok alatt tökéletesen eltűntünk a szemük elől, ők is felkészültek és a puszta mentén elindultak oda, ahol feleségük és gyermekeik egy nehezen megközelíthető nagy barlangban voltak, amelyet a vihar kevésbé rongált meg, s nem volt beiszaposodva. Abban laktak minden ingóságukkal együtt. Amikor a hetven férfi visszatért a barlangba, a hirtelen támadt és soha nem látott vihartól halálra rémült alig élő feleségük és gyermekeik nem tudtak eléggé csodálkozni, hogy férjük minden zsákmány nélkül ilyen hamar visszatért. 3. A férfiak pedig röviden elbeszélték, hogy milyen hallatlanul csodálatos dolog történt velük, amelynek következtében – amint feleségeik már oly régóta kívánták – rablásaikat egész életükre megszüntették, s helyette egy Isten szellemével teljes férfiú által lelkük örök élete érdekében sokkal értékesebb életzsákmányhoz jutottak, mint a földnek valamennyi kincse. 4. Az asszonyok és gyermekek egyre fokozódó kíváncsisága kíséretében elbeszélték, hogy az az Istennel teljesen egyenlő hatalmú férfiú szavával, és akaratával éppen annak a borzalmas viharnak segítségével változtatta ezt a terméketlen pusztaságot valóságos termékeny édenné, és tette kétségbevonhatatlan tulajdonukká, és hogy ennek az azelőtt oly puszta vidéknek különböző pontjain kész és mindennel jól berendezett lakóházak állnak, amelyeket szintén és egészen biztosan annak a férfiúnak tiszta isteni hatalma teremtett oda. 5. Amikor az asszonyok ezt férjeiktől meghallották, természetes, hogy nem volt sürgősebb dolguk, mint elindulni a csodálatos házakat megkeresni. De a férfiak úgy vélték, hogy ez három nap előtt alig volna kivihető, mert a szakadékok, árkok és földnyílások még telve vannak iszappal, s így könnyen el lehetne azokban merülni és pusztulni. Amikor az asszonyok ezt meghallották, engedtek, de három nap múlva elmentek a lakóházakat megkeresni, s mindenki külön-külön megtalálta a magáért, és csakhamar be is költöztek. 6. Ezek a lakóházak pedig oly módon voltak elhelyezve, hogy ezen az útvonalon átvonuló vándorok az út egyetlen pontjáról sem láthatták, ami a lakosságra nézve nagyon jó volt, hogy idő előtt az átutazók ne járjanak a nyakukra, s ezerféle kérdéssel ne terheljék, hogy a házakat mikor és hogyan építették, s hogy ez a pusztaság mimódon termékenyült meg. 7. Mert néhány hét múlva ezen a pusztaságon, s annak minden pontján mutatkozott az Én áldásom, s az előbbi pusztaságon áthaladó szamaritánusok és görögök mindenfelé serényen érdeklődtek aziránt, hogy ezt a vidéket ki művelte meg ennyire? Felvilágosítást persze senki sem adhatott, de akik tudtak volna, azokat nemigen lehetett látni az emberek között, különösen az első időkben. Csak amikor a gyümölcs érni kezdett, jöttek be a szamaritánusok és tanácsot tartottak, hogy ezt a földet kinek kellene szétosztani abban az esetben, ha nem volna bevándorolt tulajdonosa. 8. Ekkor aztán előjött Olgon több társával és így szólt azokhoz, akik tanácsot tartottak: „Barátaim, ez az egész nagy pusztaság soha nem volt senki tulajdona, amiképpen a tenger felülete sem volt soha senkié. Mi, mint a farizeusoktól üldözött zsidók – mert gonosz szándékaiknak nem tudunk, és nem akarunk eleget tenni – birtokunkba vettük ezt a pusztaságot. Idetelepedtünk és egyedül csak a mennyek Urának segítségével tettük termékennyé, s így valósággal Maga Jehova tette azt elvitathatatlan tulajdonunkká, s így szükségtelen a fölött tanácskoznotok, hogy ez a termékeny vidék most már kinek a birtokába menjen át? Mert eddig már hetven család tulajdonába vette, akik ezen a vidéken lakóházaikat már be is rendezték.” Amikor a tanácskozók Olgontól ezt meghallották, megdöbbentek, s azt kérdezték a római bírótól, aki ezt a vi75


IX. kötet

76

déket velük járta be, hogy értelmezzék ezt, miután ez a pusztaság tulajdonképpen szamaritánus terület, és a szamaritánusok tartják fenn általánosságban tulajdonjogukat? 9. A bíró pedig így szólt: „Ha bármelyik országban egy olyan puszta terület van, amely elképzelhetetlen idők óta lakatlan, sivár, és amelynek törvényes tulajdonosa sohasem volt, s mint ilyen nem is volt bejelentve, akkor az ilyen pusztaság teljesen szabad, s a törvény tulajdonosának nyilvánítja és átengedi azt annak, aki erre elsőnek jelentkezik. És ha ezek a férfiak – akiknek ez az egykor tökéletes pusztaság kultúráját köszönheti – jogos tulajdonosnak, birtokosának tulajdonították magukat – ugyanekkor kétségbevonhatatlan birtokosai lettek a törvény előtt is. 10. S egy olyan pusztaságnak kultiválói, amely azelőtt soha senki tulajdona nem volt, még abban a kedvezményben is részesülnek, hogy teljes húsz esztendeig minden adó nélkül teljesen fel vannak mentve. De ha valamely bőséges aratásuk után a császárnak önként ajánlanak fel adót tiszteletből, akkor minden kellemetlen ügyük esetén mindenkor számíthatnak Róma különleges védelmére. S ezzel én, a hatalmas római császár egyik bírája, befejeztem beszédemet.” 11. S ily módon beteljesedett az is, hogy a hetven családtól a kultivált puszta tulajdonjogát senki sem vitathatta el. Néhány esztendő múlva ez a vidék volt a legtermékenyebb, amit minden utazó megcsodált, és tulajdonosaik már egy esztendő múlva jelentkeztek a törvénynél, hogy tiszteletadójukat önként leróják a császárnak, ami által római polgárokká nyilváníttattak, ami igen sok előnyt biztosított számukra. 12. S habár ennek az újonnan teremtett községnek sok és nagy próbát kellett kiállania hosszú esztendőn keresztül, mégis megmaradt a legtisztábbnak éppen úgy, mint az esszeusok is. Természetes, hogy a későbbi időben Szamáriának ez a gyönyörű része is elpusztult, a háborúk és népvándorlások következtében, s újból a régi pusztasággá lett. Most pedig térjünk vissza saját magunkhoz. 50. Fejezet:

Az Úr övéivel betér Szamáriában egy félreeső vendégfogadóba. A kíváncsi fogadóst az Úr mindentudása által és egy kenyércsoda által ámulatba ejti.

1. Mi még ugyanazon a napon Szamária városába értünk, s ott betértünk egy félreeső vendégfogadóba. Amikor a fogadóba beléptünk, annak tulajdonosa barátságosan elénk jött, mert azt remélte, hogy nagy nyereségben lesz része. A tanítványok, mivel reggel óta semmit sem ettek és ittak, már nagyon éhesek és szomjasak voltak, amit Én nagyon jól tudtam, habár ezúttal nem zúgolódtak egymás között, mint más hasonló alkalommal tenni szokták, de azért elsősorban ők kérdezték a fogadóstól, mondván: „Barátom, mi ma igen hosszú utat tettünk meg reggel óta, s az óta nem vettünk magunkhoz semmit, igen éhesek és szomjasak vagyunk. Mit adhatnál nekünk hamarjában enni és inni?” 2. Mondja a fogadós: „Ti közel negyvenen vagytok, azt hiszem, hogy ugyanennyi pohár bor nem lesz túl sok?” 3. Mondom Én: „Készíttess halaidból kétannyit, mint amennyiben vagyunk, mert a te halaid kicsinyek, s azokból kettő nem sok egy embernek. De nézz utána, hogy hamar és jól készítsék el. Egyelőre adj nekünk bort, kenyeret és sót.” 4. Mondja a fogadós kissé zavartan: „Nagyrabecsült kedves vendéguraim, jó lenne, ha mindez készletemben lenne, amit kívántok, mert úgy halakkal, mint a kenyérrel kissé rosszul állunk. És ezekkel soha gazdagon nem látom el magamat, mivel vendégfogadómat 76


IX. kötet

77

nem előnyös félreeső fekvése miatt igen gyéren látogatják. De borral már rendesen elláthatlak benneteket. Szóval mindaz, amim van, szívesen rendelkezésetekre bocsátom, de ennél többet még Isten sem kívánhat egy embertől.” 5. Mondom Én: „Bár te helyesen beszéltél, de a halak dolgában mégis csak jobban állsz, mint ahogy beismered. Csak egy kis aggodalom motoszkál benned, hogy végül talán nem tudnánk a 80 halat megfizetni. Ezért mondod, hogy készleted igen csekély. Kenyérrel ma valóban szűkösen állsz, de hallal nem. Ne aggódj tehát, készíttesd el gyorsan a kívánt mennyiségű halat, s hozzál nekünk kenyeret és bort.” 6. Erre a fogadós lesietett, s kiadta rendelkezéseit. Szolgáival azonnal kenyeret és bort, s világot vitetett a vendégszobába, mert már beesteledett, és a szobában teljes sötétség volt. Amikor a vendégszoba ki volt világítva, a fogadós visszatért hozzánk, s arról biztosított, hogy egy félóra múlva mindennel a legjobban el leszünk látva. Eközben a legnagyobb figyelemmel szemlélt minket, s nem tudta elképzelni, hogy kinek tartson bennünket, mert közülünk néhányan görög, némelyek zsidó, egy páran pedig Hozzám hasonlóan galileai viseletben voltak. 7. És amikor a fogadóst a kíváncsiság már nagyon gyötörte, a legnagyobb illendőséggel a hozzá legközelebb álló tanítványhoz fordult – éspedig Tamáshoz, s így szólította meg: „Engedj meg egy kérdést, kedves barátom.” 8. Mondja Tamás: „Itt van az Úr, Hozzá intézd kérdésedet, mert Ő tud a legjobban válaszolni. Mi csak tanítványai vagyunk, és akaratának szolgái.” Erre a fogadós Hozzám jött és így szólt: „Uram, bocsásd meg bátorságomat és tolakodásomat, nagyon szeretném tudni, hogy melyik ország szülöttei vagytok? Viseletetek után ítélve júdeaiak, galieaiak, és görögök vagytok. Micsoda üzletet űztök? Kereskedők bizonyára nem vagytok, mert árut nem hordtok magatokkal; művészek vagy varázslók sem lehettek, mert annál sokkal nyíltabb és őszintébb az arcotok. És honnan tudtad Te azt, hogy hallal jobban el vagyok látva, mint kenyérrel? A ti egész megjelenésetek ebben a félreeső, és mindig csak gyéren látogatott vendégfogadóban kissé különösnek tűnik fel. Meg kell bocsátanotok, ha egy kissé nyíltabban beszélek, mint ahogy egyébként szoktam.” 9. Mondom Én: „Halld, te nagyon kíváncsi fogadós, majd ha a kenyérrel és borral, s a halakkal megerősítettük magunkat, majd megmondom neked, hogy honnan valók vagyunk. De most arról gondoskodj, hogy a vacsora minél előbb elkészüljön, és hozzál még több bort és kenyeret, mert az első nagyon kimért adaggal már elkészültünk.” 10. Amikor a fogadós ezt Tőlem meghallotta, eltávozott, majd nemsokára kellő menynyiségű kenyeret és bort hozott, Én pedig így szóltam hozzá: „no lám, úgy látszik, hogy most már kenyérrel is jobban állsz, mint az imént. Sőt ez a kenyér jobbnak és nagyobbnak is látszik, mint az, amit először tettél elénk. Hogyan lehet ez?” (NB. Én tudtam jól, hogy ez miként történt, a fogadóst csak azért kérdeztem, hogy saját magát vizsgálja.) 11. A fogadós kérdésemre nagy szemeket meresztett, s nem tudta, hogy mit válaszoljon. Ő erre megkóstolta a neki is idegennek látszó kenyeret, s azt nagyon jóízűnek találta. Csak rövid idő múlva szólalt meg: „Különös, nekem egyébként mindenről tudomásom van, ami a házamban van és történik. De hogy feleségem titokban honnan szerezte ezt a valóságos fejedelmi kenyeret, azt én bizony nem tudom. Már maga az is valóságos csoda, hogy kenyeres kamrám egészen telve van az ilyen kenyérrel. De bármiképpen is legyen, nagyon örülök neki, hogy kenyérrel több napra igen jól el vagyok látva. De feleségemet egy kissé mégis ki kell faggatnom, hogy ezt a kenyeret honnan szerezte, ki fizette ki, és mennyibe került? Mert az ilyen fejedelmi kenyér bizonyára igen drága, s ebből egy bizonyára négy fillérbe is belekerült.” 77


IX. kötet

78

12. Ekkor a fogadós előhívta feleségét, és megkérdezte tőle, hogy honnan került oda az a sok kenyér, amellyel a kamra teljesen tele van, és mennyiért vette azt? Az asszony is megízlelte a kenyeret, s azután ő is éppen olyan csodálkozó arcot vágott, mint az imént a fogadós, és hűségére megesküdött, hogy ő sem tud arról, hogy a kenyér hogyan került oda. Erre aztán a szolgákat kérdezték ki, nem tudják-e, hogy az a sok kitűnő kenyér mimódon jutott a kamrába? De ezek is megesküdtek arra, hogy halvány sejtelmük sincs róla. 13. Mondom Én a fogadósnak: „Mit kérdezősködöl annyit? Örülj és légy boldog, hogy kamrád tele van kenyérrel, és nézz utána, hogy a megrendelt halak mielőbb az asztalra kerüljenek. Majd az után lehet, hogy megoldódnak ezek a talányok.” 51. Fejezet:

Vacsora a szamaritánus fogadósnál. Hal és lencse. A bőbeszédű – Jézust, a Messiást kereső – fogadós a vendégeket kéri, hogy beszéljenek Róla, s elmondja, ahogy eddig már mit hallott Felőle. A sajátságos „János apostol”. Az Úr megígéri a fogadósnak, hogy Ő sokat fog beszélni Jézusról, s megmutatja neki képét is, ha tud hallgatni.

1. Erre a fogadós szolgaszemélyzetével és feleségével ismét kiment a konyhába, s nemsokára a kitűnően elkészített hal és egy nagy tál kitűnő ízű lencse került asztalunkra. Mi enni kezdtünk, s a fogadósnak is velünk kellett tartania, aki eközben igen jó kedvre derült, és sok mindent tudott beszélni arról, ami néhány év óta Szamáriában csodálatos módon megtörtént. 2. Többek között elbeszélte a fogadós, mondván: „Nagyon csodálkozom azon, hogy ti, mint Júdeaiak, galileaiak és görögök, semmit sem tudtok arról a híres Galileairól, aki kb. két és fél esztendővel ezelőtt több tanítványával itt járt és csodálatos beszédével tanított Isten országának eljöveteléről, s a városban és környékén olyan csodákat tett, amelyekre egyedül csak Isten lenne képes. Ezelőtt nem is olyan régen Júdeabeliek jártak itt, és elmondották, hogy Ő küldötte ki őket, hogy a népeknek prédikálják az Evangéliumot. Mi el is hittük ezt nekik, mert állításukat igen figyelemreméltó csodajelekkel erősítették meg, miután Kiküldőjük nevében kezeik fölhelyezése által igen sok beteget pillanatok alatt meggyógyítottak; azon kívül tanításaik is ugyanazok voltak, mint amilyeneket az említett időben Ő Maga is tanított, s így tanítványainak annál is inkább hittünk. 3. Mondjátok tehát, ha már ilyen szépen és derűsen ülünk itt, mit tudtok ti Arról az igazán nagy és nevezetes, s minden ember fölött oly magasan álló Férfiúról? Mert Ő minálunk, Szamáriában megmásíthatatlanul a megígért Messiás hírében áll, Aki az embereket megmenti az igazság, a szeretet és az élet minden ellenségének hatalma alól. Óh, mondjátok hát, tudtok-e valamit Felőle, és ha igen, mit, és mit tartotok Róla?” 4. Mondom Én: „Barátom, mi igen sokat tudunk és tartunk Felőle, de ha állításod szerint két és fél évvel ezelőtt Ő Maga itt járt, tanított és csodákat tett, akkor egyszer te is láthattad Őt személyesen, vagy amikor itt járt ebben a városban, nem volt alkalmad arra, hogy személyesen lásd?” 5. Mondja a fogadós: „Barátaim, éppen ez a sajnálatos rám nézve, én abban az időben nem voltam itthon, mert Tyrusban kellett egy üzleti ügyet elintéznem. Házam népe pedig csak akkor hallott ittlétéről, amikor már hegyen-völgyön túl volt. Én pedig csak azután néhány nap múlva érkeztem haza, s az egész városban és környékén nem hallottam egyébről beszélni, mint Arról a Férfiúról, tanításairól és tetteiről, amelyek oly hihetetlenül na78


IX. kötet

79

gyok és csodálatosak, hogy azt idegen, ha az ember elbeszéli, el sem hiszi, bármennyire is igaz, hogy csupán szavával és akaratával hozta létre azokat. 6. Él itt a városban, a legnagyobb jólétben egy orvos a feleségével. Az asszony erkölcsi tekintetben azelőtt nem a legjobb hírben állt. Az említett orvos volt Azzal a Férfiúval a legjobb ismeretségben, s Tőle csodaerőt is kapott, hogy minden betegséget csupán kezének föltétele által meggyógyítson. Ettől az orvostól hallottam legtöbbet a „Férfiak Férfiáról”. A külső alakját is leírta nekem, de még a legjobb leírás is elhomályosítja a valóságot. Az ember képzeletében képet alkot ugyan Róla, amely azonban a valósággal mégsem lehet semmi hasonlatosságban. És így ennél a könnyen érthető oknál fogva a nagy Isten-ember külső alakjáról nem tudok magamnak kellő fogalmat alkotni. 7. Jár itt Szamáriában egy bizonyos „János” nevű ember is, aki azelőtt koldus volt, és szintén attól a nagy Férfiútól hallott tanításokat terjeszti az emberek között; ő maga szigorú életet él, sok beteget gyógyít, s az ördöngösöket megszabadítja gyötrő szellemeiktől. Ez az ember is többször itt járt nálam, és sokat beszélt Róla, amiért Őt erőimhez képest mindenkor a legjobban elláttam. De azért a nagy isteni Férfiú külsejét mégsem tudom elképzelni. 8. Én egy évvel ezelőtt ott, ahol működéséről és csodatetteiről a legtöbbet hallottam, egyszer egy egész hónapig jártam Utána, és ha megérkeztem egy helységbe, mindig azt mondták: két vagy három nappal ezelőtt még itt volt, ezt vagy azt beszélte, vagy cselekedte, s én mindazoknak a bizonyítékait meg is találtam, hogy minden valóban úgy is volt. 9. Szóval én bőségben megtaláltam azt, ami teljes érvényű bizonyítékául szolgált annak, hogy Ő valóban ott járt és cselekedett. Csak Őt, Magát nem tudtam mindez ideig megismerni. Egy jobb betlehemi zsidótól, aki minden bizalmát és hitét a nagy Férfiúba helyezi, s egyedül csak Benne hisz, megtudtam, hogy minden nagy ünnepnap alkalmával Jeruzsálemben van, mégpedig a templomban tartózkodik, s ott tanítja a népet, dacára annak, hogy a farizeusok a legnagyobb ellenségei. És így, habár az óhitű zsidók előtt megvetett szamaritánus vagyok, a legközelebbi templomavató ünnepre elmegyek Jeruzsálembe, s majd meglátom, hogy a nagy prófétát nem sikerül-e egyszer mégis személyesen megismernem. 10. De most oly boldoggá tesz engem az, ha egy vándor minél többet beszél Róla. Ha tud Róla valamit, hitét és bizalmát egyedül a nekem immár oly szentté lett Férfiúba helyezi, akkor az én házamban addig maradhat, amíg neki jólesik, s itt tartózkodása még a legdrágább ellátás mellett sem kerül semmibe. És ha ti arról a nagy Férfiúról sokat tudtok beszélni – de csak a legtisztább igazságot – akkor számlátokat itt is igen könnyen kifizethetitek. Beszéljetek tehát Róla nekem, ti kedves emberek.” 11. Mondom Én: „Igen kedves barátom, Én igen sokat beszélhetnék a te nagy Istenemberedről, Akiben az Istenség teljessége lakozik, sőt végül még hűséges képmását is megmutathatnám neked, ha te szádat legalább néhány napig féken tudnád tartani. De ebben a tekintetben nem vagy ura magadnak.” 12. Mondja a fogadós: „Ami az én nagy Isten-emberemet illeti, abban igazad is lehet; mert ami az embernek különösen nagy örömet szerez, és ami a szívet boldogsággal tölti el, arról nehéz hallgatni. De ha meg kell lennie, akkor tudok én hallgatni is, amiről legyetek tökéletesen meggyőződve.”

79


IX. kötet

80

Az Úr szavai a Messiásról, az Őt félvakon kereső fogadóshoz. Az Úr tovább évődik a fogadóssal. A nemes-hal csoda. A fogadós, felesége és házanépe véleménye erről az eseményről.

1. Mondom Én: „Jól van tehát, majd meglátom, tudok-e valami rendkívülit és az igazságnak megfelelőt mondani a te nagy Emberedről. Hallgass tehát ide: 2. Lásd, amennyire Én azt a Férfiút ismerem, az Én megismerésem szerint Ő ugyanaz a Jehova, Aki Ádámmal, Noéval, Ábrahám, Izsák és Jákobbal, Mózessel és még sok már prófétával beszélt. A különbség az akkori és a jelenlegi idő között az, hogy Ő, mint minden teremtmények örök Ura akkor, mint szeretettel, élettel, a legmagasabb bölcsességgel, hatalommal és erővel teljes tiszta szellem beszélt az emberek felébresztett szellemével, és nekik oly módon nyilatkoztatta ki Magát. 3. És ebben az időben – amint azt a próféták szája által már oly gyakran megígérte – úgy tetszett Neki, hogy az emberek iránti szeretetből – akiket Ő itt a Földön saját gyermekeinek teremtett, és már Ádám idejében is ezt a nevet adta nekik – testet öltsön Magára, hogy őket mint látható Atya nevelje, a saját számára, hogy örökké ott legyenek, éljenek és lakjanak Vele, ahol Ő van, teremt, és kormányozza az egész világmindenséget. 4. És éppen ezért mondja az Írás: „Kezdetben volt az Ige, és Isten vala az Ige” – mert így mondják az ősatyák és próféták: „Az örök Ige”, mint Isten Maga, testté lett, tehát emberré, s így jött el az Atya gyermekeihez, de azok nem ismerték fel Őt. Tehát az Övéi közé jött, de nem akarták Őt az egyedül igaz örök Atyának elismerni; de azért vannak sokan, akik Őt, mint Atyát felismerik, s teljes szeretettel ragaszkodnak Hozzá, zsidók is, pogányok is, de a pogányok jobban, mint a zsidók. Éppen ezért az Ő szavai szerint a világosság a zsidóktól elvétetik, és átadatik a pogányoknak. 5. És ha te azt, amit Én most neked a nagy Férfiúról mondottam, méltányolni tudod, akkor azt is kiveheted belőle, hogy Én a nagy Férfiút jól ismerem.” 6. Mondja a fogadós telve örömmel: „óh, óh, óh, nagyon jó, kitűnő, ugyanez a mi hitünk is. Ezt én magam is régóta szívesen beismertem volna, de mivel nem vagytok szamaritánusok, óvatosan kellett a tárgyhoz nyúlnom, hogy felesleges kellemetlen vitáknak ne tegyem ki magam, amint már néhányszor megtörtént. Mert ami szent, az én véleményem szerint nem való a disznók elé, amelyek felfuvalkodott emberi alakban járnak-kelnek előttünk, és sokkal kevesebbeknek tartanak minket, mint amennyinek saját magukat képzelik. 7. És mivel ugyanezt tartjátok arról az isteni Férfiúról, ingyen vendégeim vagytok, ameddig csak nálam akartok maradni. Habár nem vagyok gazdag fogadós, de annyi készletem mégis van, hogy azt egy esztendő alatt nem tudnám elfogyasztani. Óh, mily nagy barátaim lettetek, mennyire örvendek, hogy én bennetek ilyen megvilágított lényekre, és Ábrahám, Izsák és Jákob egyedüli Istenének oly hűséges követőire találtam. De most azonnal még többet hozzunk ide abból a borból, és igyuk meg ehhez a kevés halhoz, amelyek bizony elég kicsinyek, s miután halból igen csekély a készletem, tehát gyorsan levágunk négy bárányt, és kitűnően el fogjuk készíteni. Mert az ilyen igaz Isten-barátok az én házamban nem szenvedhetnek sem éhséget, sem szomjúságot.” 8. Mondom Én a fogadósnak: „Hagyd bárányaidat még ma életben, helyette nézd meg a te nagyobbik haltartályodat, mert úgy tűnik fel Előttem, mintha sok nagy és nemes hal került volna oda Genezáret tavából. S ha tényleg így van, készíttess nekünk 40 darabot.”

80


IX. kötet

81

9. Mondja a fogadós vállait vonogatva: „Néhány héttel ezelőtt volt benne ilyen, de hogy most a Te felfoghatatlanul éles érzéked mellett találsz-e még, azt nem merem állítani. Igaz ugyan, hogy az én nagyobbik haltartályom kiszedésénél nem voltam jelen, s így nem lehetetlen, hogy néhány darab benne maradt, de negyven darabról nemigen lehet szó. A legnagyobb haltartályom azonban, néhány kilométer távolságra van innen, abban meglehetős készletem van különféle halakból, de nemes hal kevés lesz közöttük, mert a nemes hal ragadozó, és ha az ember a többi hal közé teszi, nagy kárt tesz bennük. De Én a Te szavadra – mivel bizonyságtételeddel oly nagy örömet szereztél nekem – mégis megnézem, hogy áll a dolog a nemes halakkal. Nem történt-e azokkal is valami csoda, mint a kenyerekkel, - amelyeknek megszaporodásával még most sem vagyok tisztában, - s akkor kénytelen lennék azt gondolni, hogy Te Magad is felhatalmazott küldötte vagy Annak a Férfiúnak, az én Istenemnek és Uramnak küldötte. És én azt hiszem, nem tévedek, ha mindnyájatokat, mint ilyeneket üdvözöllek. De most nézzük meg a nemes halakat.” 10. Erre a vendégfogadós kisietett a konyhába a házanépével foglalatoskodó feleségéhez, és az asszony így szólt: „óh, te könnyen hívő ember, honnan szerezzünk negyven nemes halat? Egyetlenegyet sem fogsz találni, mert én már öt nappal ezelőtt valamennyit eladtam az orvosnak, aki egy nagy lakomát rendezett, és azt a szép pénzt, amit érte kaptam, betettem a szekrényedbe. És valószínűleg a vele szemben tanúsított szívességért – valaki által, akinek hallgatnia kell – fejedelmi kenyérrel megtöltötte a kenyeres kamránkat.” 11. Mondja a fogadós: „hallod-e te asszony, aki mindig egy kissé nehezen hittél, lehet, hogy igazad van, de lehet, hogy nem. De a te régi keményhitűséged mégsem fog engem visszatartani attól, hogy a nagyobbik haltartályt megnézzem, akár akarsz velem jönni, akár nem. A fogadós szavai után az asszony mégis vele ment, de mennyire elcsodálkoztak mind a ketten, amikor a haltartályt telve találták a legnemesebb halakkal úgy, hogy amikor megpillantották, valóságos borzadály futott végig rajtuk. A fogadós újból összehívta szolgaszemélyzetét, és szigorúan kikérdezte őket, nem tudják-e, hogy ez a sok és igen drága nemes hal hogyan került a haltartályba? De ők megesküdtek az égre, hogy semmit sem tudnak róla. 12. Ekkor a vendégfogadós így szólt: „Ez valóban nem megy végbe természetes úton. Ezt a vendégek közül tette valamelyik, akik most este jöttek ide, és akik mind olyan rejtélyesek.” Ekkor az asszonyhoz és a konyhaszemélyzethez fordulva így szólt: „Szóval a halak csodálatos módon kerültek ide, mégpedig több száz is lehet, vegyetek tehát negyven helyett ötvenet, csináljatok nagy tüzet és készítsétek el a lehető legjobb módon, mert ezekből még én is el fogok néhányat fogyasztani.” Ezután a szolgák azonnal hozzáláttak, és kiemelték a halakat a tartályból, s alig telt el egy óra, a szép nemes halak kitűnően elkészítve ott voltak már előttünk az asztalon. 53. Fejezet:

A vendégfogadós és annak egyik szemére vak fia az Úrnál. Az Úr az előbbivel tovább évődik. A félvak meggyógyítása, s annak jó bizonysága az Úrról. Atyját is látóvá teszi, úgy hogy felismeri az Urat, Aki őt óvatosságra i nti.

1. A vendégfogadós ismét bejött hozzánk, a szobába, és legidősebb fiát – akinek egyik szeme vak volt – magával hozta, még mindig telve csodálkozással, így szólt Hozzám: „Kedves, jóságos barátom, amikor Te arról a nagy Férfiúról elmondottad tanúbizonyságodat, az a gyanú ébredt fel bennem, hogy közületek valamelyik Annak az Isteni Férfiúnak különös meghatalmazott küldöttje lehet. A kisebbeket előre küldték, utánuk most már a nagyok következnek. És most, amikor a nagyobbik haltartályt telve találtam a legnemesebb halakkal, mégpedig a Te 81


IX. kötet

82

szavadra, egy pillanatig sem kételkedem többé, hogy Annak az Isten-embernek valóban küldöttei vagytok, Akiről oly tökéletes igaz tanúbizonyságot tettél. Közületek feltétlenül az elsőnek is jelen kell lennie, s talál éppen Te vagy Az? S ha úgy van, valld be nekem, hogy különös módon tiszteljelek érte. Mert nálunk még mindig érvényben van az a közmondás: Tiszteld azt, akit a tisztelet megillet.” 2. Mondom Én: „Sose törődj te ezzel, igaz, hogy Én társaim között az első vagyok, de egészen más módon, mint ahogyan te elképzeled. Egyelőre az a fontos, hogy a nemes halak itt vannak, és mellé a jó bor, minden egyéb kellő időben megoldódik. 3. De mi van ezzel a félvak fiaddal? Mondja a fogadós: „óh, honnan tudod, hogy fiam félig vak?” – Mondom Én: „óh, ezt felismerni nem nehéz, hiszen nagyon hasonlít hozzád. Te szellemileg vagy félvak, fiad pedig természetszerűleg. De talán mind a kettőtökön lehet még segíteni. Annak a nagy Férfiúnak a tanítványai, akikről az imént beszéltél, nem tudták volna fiadnak egyik szemét meggyógyítani?” 4. Mondja a fogadós: „Kísérletet tettek vele, de nem sikerült. Az a bizonyos „János” is már egy néhányszor itt volt emiatt, de annak sem sikerült a fiam egyik szeme világát visszaadni. Így kénytelen ezt a kis kellemetlenséget türelemmel elviselni. De abban a reményben vezettem ide, hogy ha az Úrnak hatalmasabb tanítványai vagytok, talán segítenétek rajta. De ha nem azok volnátok, akkor mehet ismét ki a konyhába dolgai után.” 5. Mondom Én: „óh, azért csak maradjon itt, biztosítlak, hogy ő előbb lesz látóvá, mint te.” 6. Mondja a fogadós: „Kedves barátom, nézd meg tehát az én szememet, én mind a két szemmel kitűnően látok, mimódon lehet tehát az én félvak fiam előbb látóvá, mint én?” 7. Mondom Én: „Hiszen éppen az imént mondottam, hogy te csak szellemileg vagy félvak, és a te fizikailag félig vak fiad előbb fogja teljes szemevilágát visszanyerni, mint te a lelkit. De most már ne beszéljünk erről, lássunk a halak elfogyasztásához, mert az első fogás negyven férfi számára kissé szűkösen volt kimérve, dacára a mellé adott lencsének. De most neked és fiadnak is velünk kell tartanotok. Feleséged azonban ma ebből a halból semmit sem fog kapni keményhitűsége miatt. Holnap azonban készíthet magának egy halat, és megerősítheti vele hitét.” 8. Amikor a halak az asztalon voltak, tanítványaim mind nekiláttak, miután előzőleg Én vettem ki egyet, mert ezt a fajta halat már régóta a legjobbnak ismerték. Jóízűen ettünk és ittunk, s közben többször éltettük a nagy galileai Férfiút, ami a vendégfogadóst mindig módfelett megörvendeztette, s ő maga is mindenkor egy-egy pohár borral éltette és köszöntötte Őt. Eközben a tanítványaim is felváltva elbeszélték élményeinket, amelyek vándorlásaink közepette történtek, s több dolgot gyermekségemről is, amit a vendégfogadós kimondhatatlan élvezettel hallgatott. 9. Amikor a sok elbeszélés, amely éjfélig is elhúzódott, befejeződött, a vendégfogadós ezzel a kérdéssel fordult Hozzám, mondván: „Kedves és ritka bölcs Barátom, ti annyi mindent beszéltetek nekem arról a nagy Isteni Férfiúról, hogy azt hiszem, ezen a világon én vagyok a legboldogabb ember, és tényleg az is vagyok. De akkor lennék még csak olyan boldog, mint az első angyal a mennyekben, ha hűséges képmását láthatnám a nagy Isteni Férfiúnak. Te, Barátom az imént megígérted, hogy megmutatod Őt nekem. Tehát ha van nálad ilyen kép, kérlek, mutasd meg azt nekem.” 10. Mondom Én: „Igen, igen, Én ezt valóban megígértem neked, és ígéretemet meg is fogom tartani. De Én azt is mondottam, amikor félvak fiadat idehoztad, hogy először ő 82


IX. kötet

83

lesz teljesen látóvá, s legvégül a te félig vak lelked. Mert lelkileg félig vakon az Úrnak és Mesternek hűséges képmását nem fogod felismerni, s élőhittel szemlélni. Vezesd Elém, tehát fiadat, s majd meglátom, hogy vak szemét meg tudom-e nyitni, és világossággal megtölteni?” 11. E szavaimra, melyek a fogadóst megdöbbentették, a fiút Hozzám vezette és így szólt: „Itt van a fiam, Barátom, kíséreld meg Te is, hátha Neked sikerül őt látóvá tenned.” Mondom Én: „Jól van barátom – Én azt akarom, hogy fiad Jóráb lásson, úgy legyen.” 12. E szavakra a fiú vak szeme azonnal látóvá lett, amely hirtelen meggyógyulásra az atya és a fiú is valósággal megborzadt, s a fiú így szólt az atyjához: „Atyám, Ez a Férfiú azzal a nagy isteni Férfiúval, sokkal bensőségteljesebb összeköttetésben kell, hogy álljon, mint a többiek mind együttvéve, akik az Ő nevében próbáltak engem meggyógyítani. Azok azt mondották: Az Úr Jézus nevében legyen szemedben világosság – és lásd, én mégis vak maradtam. De Ez a Férfiú azt mondotta: Én akarom, hogy fiad, Jóráb lásson, úgy legyen. Tehát Ez a Barátunk saját hatalmából gyógyított meg engem, mert azt mondotta: „Én akarom”. Ennélfogva csakis Ő Maga lehet a nagy isteni Férfiú, és senki más. És te Atyám, még mindig lelkileg félvak vagy, ha ezt azonnal fel nem ismered, és Ő Maga a leghűségesebb hasonmása Önmagának, telve isteni élettel, hatalommal és erővel. Mert egyedül csak Isten mondhatja: „Én akarom”, az ember csak ezt mondhatja: Az Isten, az Úr akarata tegye ezt vagy azt.” 13. Abban a pillanatban, amikor a fiú kimondotta ezt, a fogadós is látóvá lett, felismert Engem, térdre borult Előttem és bocsánatért esedezett. 14. Én pedig így szóltam: „Barátom, mit bocsássak meg neked? Azt, hogy csak most ismertél fel Engem, azt Én akartam így, légy tehát most már igazán boldog. De addig ne szólj erről házadban senkinek, amíg nem jelzem, hogy megteheted. Most pedig nézz utána, hogy éjszakára pihenőhelyet kapjunk. Holnap már tovább megyünk innen.” A fogadós fölemelkedett a földről, s nem győzött eléggé hálálkodni, hogy ilyen megbecsülhetetlen kegyelemre méltattam őt. 15. És Én így szóltam hozzá: „Ne csinálj oly nagy feltűnést, hogy házad népének figyelmét idő előtt fel ne keltsd. Ha feleséged és többi gyermeked, valamint házad népe meglátják, hogy Jóráb lát, és megkérdezik, mimódon lett látóvá, akkor feleld azt, hogy a hozzád érkezett vendégek tudták őt meggyógyítani, mert a nagy Úr sokkal inkább velük van, mint azokkal, akiknek nem sikerült Jóráb szemét a vakságtól az Ő nevében meggyógyítani. De most menj és készíttess fekvőhelyeket számunkra.” 16. Ekkor a fogadós eltávozott és a nagy hálóteremben negyven és egynéhány nyugszéket készítettek számunkra, azután visszajött, s nagy hódolattal jelentette ezt Nekem. Mi pedig fölemelkedtünk padjainkról és pihenőre tértünk. A vendégfogadós azután még sokáig elbeszélgetett mindenről feleségével és kiskorú gyermekeivel, de Engem mégsem árult el, habár felesége néhányszor azt a megjegyzést tette, hogy talán éppen Én vagyok az a csodálatos Mester, Aki már két és fél évvel ezelőtt Szamáriában nagy jeleket tett, és nem akartam bizonyos okoknál fogva – amint ez az első szamáriai látogatásom alkalmával is megtörtént, hogy azonnal megismertessem Magam. Majd nappal jobban szemügyre fog venni, mert első ittlétem alkalmával többször volt módja Engem látni. Ilyen beszélgetés után végre a vendégfogadós háza népe is pihenőre tért és napkeltéig aludt.

83


IX. kötet

84

A szépen felékesített étkezőterem Szamáriában. A fogadós szeretete az Úr iránt. Ez a jelenet jelképezi az elkövetkező idők embereit. Azok a feltételek, amelyekkel eljöhet az Úr. Az Isten igaz kereséséről. A szellemi félvakság.

1. Korán reggel az egész ház mozgásban volt, hogy számunkra jó reggelit készítsen. Mi is felkeltünk nyughelyünkről, s ismét a vendégszobába mentünk, amelyen az asztal gazdagon és díszesen volt felékesítve. Az edények aranyból és ezüstből voltak, az asztalterítő a legfinomabb bisszusból, amelynek széleit arannyal és gyöngyökkel varrták ki. A tegnapi deszkapadokat pedig gazdagon ékes székekkel cserélték ki. 2. Amikor ezt tanítványaim meglátták, így szóltak: „Idenézz, Urunk és Mesterünk, mennyire hódol Neked ez a vendégfogadós. Ilyen figyelmességet még egy fogadós részéről sem tapasztaltunk.” 3. Mondom Én: „Azt hiszitek, hogy Én ebben a tetszésemet találom? Csupán a vendégfogadós szeretetében, de ebben a pompában nem. Mivel tudtam, hogy micsoda szeretettel és milyen hittel csügg Rajtam – habár Ő csak beszélni hallott Rólam, s úgy ébredt fel benne ez a hatalmas vágy, hogy Személyemet legalább egyszer életében láthassa – azért jöttem most ide veletek az ő házába, hogy közvetlen közelében érezzen, lásson, s végül ismerjen meg. És hogy Én ezt miért engedtem így megtörténni, s miért rendeztem így, annak okát ti, mint az Én első követőim és tanítványaim – akiknek az a rendeltetésük, hogy Isten országának titkait elsősorban megértsétek – itt a földön halljátok a saját számból: 4. Lássátok, a jövőben igen sokan lesznek olyanok, akik ha hallanak Felőlem, mindenfelé a legnagyobb buzgalommal keresni fognak a nagyvilágban, s így az Én országomat is. De félvak lélekkel mégsem fognak teljesen megtalálni, s ha majd ide, majd oda utaznak Utánam, az emberektől azt fogják hallani: Igaz, hogy Ő itt volt, de most ott van, menjetek oda, majd megtaláljátok Őt. És az Engem keresők oda fognak sietni, hogy megtaláljanak és mégsem fognak megtalálni, amint nektek oly gyakran megmondottam, hogy sokan fogják mondani: Nézzétek, itt van Ő, vagy ott van Ő, vagy itt van ebben a szobában, vagy abban a kamrában – de ti ne higgyetek nekik, mert ha valaki minden kétséget kizáróan hisz Bennem, és szívében Engem szeret mindenekfölött, éppen ezért felebarátját is, mint önmagát, és folyton növekedik benne a vágy, hogy Engem lásson, s Engem és akaratomat mélyebben megismerje, akkor Én úgy, mint most ebben az esetben is, egészen váratlanul ott leszek jelen a közvetlen közelében, habár tőle távol vél Engem, s egy házban lakva, vele lakomát ülve megismertetem Magam. 5. Tehát aki a jövőben – ha majd ismét visszatérek a mennyekbe – igazán meg akar Engem találni, s Engem látni, s Velem beszélni akar, annak Engem nem a világban, s nem bizonyos házakban és templomokban, kamrákban, hanem közvetlen közelében, azaz a szívében kell keresnie; és aki ily módon fog Engem keresni, az meg is fog találni, de addig nem fog felismerni – ha Én már ott is leszek mellette – amíg lelke félvak. 6. És az ember lelke mindaddig félvak, amíg a Bennem való hitben, és szeretetben növekedik ugyan, de a világ behatásai következtében időről- időre mindenféle kételybe és élettompultságba esik. S Engem ezért – ha néha közvetlen közelében vagyok is, és vele, mint legjobb barátja cselekszem és beszélek – mégsem vesz észre, s Engem kérdez telve hódolattal és hittel, sőt szeretettel is, hogy hol vagyok, és hogy legalább egyszer életében meg fog-e látni Engem, s ha igen, hogyan és mikor, itt ebben, vagy csak egykor az örök túlvilágban? 84


IX. kötet

85

7. S az ő fizikailag félvak fia: az emberek érzékét és kedélyvilágát jelzik. Az érzék, a még ezt a világot szemlélő szem; a kedélyvilág pedig e világ és annak csábításai számára vak, s éppen ezért a befelé forduló, benső világ felé forduló szem, amit Én azonnal meglátok, tökéletesen meggyógyítok és megvilágítok. És amelyik pillanatban az a szem élővé válik, legyőzi a világi érzékszemet is, s annak látását is befelé fordítja. És amikor ez megtörténik, az egész ember is meg van világítva, és látóvá lesz, s könnyen meglát és felismer Engem, s csak akkor csodálkozik, hogy oly sokáig nem volt képes Engem felismerni. Annak ellenére, hogy már oly hosszú idő óta közvetlen közelében, könnyen felismerhető módon működve és annyi tény által beszélve és tanítva érezhette jelenlétemet. 8. Amit Én most mondottam nektek, arra taníthatjátok az embereket is, és mutassátok meg nekik, hogyan látogatom meg Én azt az embert, aki Engem igaz hittel keres, és ezen a hiten keresztül mindenek fölött szeret, s ezen a szereteten át felebarátját is. Jól jegyezzétek ezt meg.” A tanítványok, de különösen az idősebbik Jakab hálás köszönetet mondott ezért a tanításért, aki – mint ahogy már eddig is ismerhettük, a legjobban foglalkozott a jelképezés tudományával, ugyanúgy János és Péter is. 55. Fejezet:

Egy okos tanács a fogadósnak, feleségére vonatkozólag. A pompás tálalás a reggelinél. A vendégfogadós bocsánatkérése a külső pompa általi tiszteletért. Intelem a nemesfém ékessége veszedelméről. A cserekereskedelem keletkezése a papok által, amely az uzsora és minden baj kezdete volt. Világi érzületek, szociális ellentétek, materializmus, istentelenség. Mi szolgál leginkább Isten külső dicsőítésére? Az igazi Istentisztelet, s miben áll az?

1. S amikor Én ezt a magyarázatot befejeztem, a fogadós is visszatért meggyógyult fiával, és jelentette, hogy a reggeli az asztalra van tálalva. Egyben a legnagyobb tisztelettel tanácsot kért Tőlem, mit tegyen, mert a felesége és gyermekei valósággal gyötrik azért, hogy mondja el nekik, Ki vagyok Én, és honnan jöttem? És hogyan tudtam minden gyógyszer nélkül fiának vak szemét meggyógyítani? Sem ő, sem meggyógyult fia nem akar azonban elárulni Engem, mert Én tiltottam meg ezt nekik. 2. Én pedig így szóltam: „Majd ha a reggeli után útra kelek, s eltávozom innen, akkor felfedheted előttük, hogy Ki vagyok Én, és honnan jöttem. Mert ha te ezt most rögtön megmondod nekik, akkor jelenlétemről mindjárt az egész város tudomást szerezne, s meggyűlne a bajod a kíváncsiak ideözönlése miatt. S mennyivel inkább megtörténne ez személyes jelenlétem esetén.” Ezzel a vendégfogadós és a fiú teljesen megnyugodott, s elment, hogy elrendezze a reggelit. 3. Ezután az ételeket ezüst tálakban felhordták az asztalra, valamint a bort is nagy ezüst kelyhekben. De az Én tálam és az Én boroskelyhem színaranyból volt, amire megkérdeztem a fogadóst, hogy miért tette ezt, hiszen az ilyen földi pompában Én sohasem találom tetszésemet? A fogadós mélyen meghajolt Előttem, és így szólt: „Óh Uram és Mesterem, nagyon jól tudom, hogy az ilyesmiben soha tetszésedet nem találtad, és hogy az ember csak tiszta, szeretettel teli szívvel tud Neked tetsző módon Téged dicsőíteni és magasztalni. De Te énbennem olyan emberre találtál, aki Téged szívben már eddig is mindenekfölött dicsőített és magasztalt, és ezentúl még sokkal jobban fog dicsőíteni és magasztalni. De én azt gondoltam magamban, hogy bűnt követek el azzal, ha Neked – a Mennyek és a Föld legfenségesebb Urának nem adózom olyan tisztelettel, amilyenben minden jobb embert részesíteni szoktunk. Hiszen Te ezt az egész Földet mindennel, amit tartalmaz, megteremtetted, s így az aranyat és az ezüstöt is. Tehát 85


IX. kötet

86

ezek a fémek is, amelyeket az emberek már régóta a legnemesebbnek és a legértékesebbnek ismertek el, tanúbizonyságot tesznek szeretetedről, bölcsességedről, hatalmadról, nagyságodról és dicsőségedről. Az én egyszerűségemben azt gondoltam, hogy mégis csak jobb Téged, mint az arany és ezüst teremtőjét ezekkel a fémekkel emberi módon tisztelni, mint azokkal szégyenletes uzsorát űzni, vagy miattuk véres háborúkat vezetni, és a szegény emberiségre annyi pokoli bajt zúdítani.” 4. Mondom Én: „Igen, igen, természetesen igazad van, ha minden ember úgy gondolkozna, mint te, s olyan szíve és olyan érzése volna, mint neked, akkor az arany, ezüst, igazgyöngy és drágakő nem hozna veszélyt számukra. De mivel az emberek, ha látják, hogy Istent arannyal, ezüsttel és drágakövekkel tisztelik, egészen másképpen kezdenek majd gondolkozni, s más véleményre térnek, tehát nem volna bölcs dolog Istentől, ha azzal tiszteltetné Magát, ami az emberek között minden időben a legtöbb baj okozója volt. 5. Amint most te, ugyanúgy gondolkodtak a Föld ősatyái is, és Istent arany és ezüst oltárok mellett dicsőítették, s dicsérő és magasztaló imáikat mindenféle arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszített templomokban végezték, amit a jeruzsálemi templomban is láthatsz. De mi volt ennek a következménye? Lásd, éppen ezáltal lettek a nevezett fémek, igazgyöngyök és drágakövek az emberek képzeletvilágában annyira értékesek. 6. És amikor az emberek ezeknek az istentiszteleteknél felhasznált dolgoknak értékét túlságosan felbecsülték, egyszerre csak egyre jobban és jobban kezdték a földet túrni, s keresték az aranyat, ezüstöt, igazgyöngyöt és drágakövet. Eközben mind jobban megfeledkeztek Istenről, s úgy vélték, hogy Istent már azzal is a legnagyobb mértékben tisztelik, s Tőle óriási kegyelmeket remélhetnek, ha tiszteletére a legnagyobb darab aranyat, ezüstöt, agy drágakövet helyezik az oltárra. 7. De mivel nem minden ember volt olyan ügyes, hogy a nevezett fémeket megtalálja, s hogy általuk Isten előtt tetsző tiszteletet tanúsítson, tehát az ősatyáknál, – akik egyben papok is voltak – kérdezősködtek, hogy mennyi juhot, tehenet, ökröt, borjút, vagy birkát áldozzanak ennyi, vagy annyi mennyiségű arany, vagy ezüst helyett, hogy Isten bennük tetszését találja, éppen úgy, mint azokban, akik aranyat, ezüstöt hoznak áldozatul? Ekkor nemsokára rájöttek a vének és papok, hogy az Istentisztelettel kapcsolatban igen jó hasznothajtó üzlet kínálkozik, ami egyben az emberek megnyugtatására és épülésére is szolgálhat. Ekkor a papok az arany, ezüst, igazgyöngyök és drágakövek értékét mérlegelni kezdték, és az értéket a különböző állatok mennyisége szerint határozták meg. Később gabona, gyümölcs, jó építőfa, bőr, ruhaszövet és még egyéb más dolgok mennyisége szerint. 8. Így keletkezett a cserekereskedelem és a csempészés, a gonosz uzsora, pénzváltás, s erre az irigység, a gyűlölködés, harag, üldöztetés, hazugság, csalás, bujaság, földi pompa, nagyság, fenség, gőg, büszkeség, és a megvetés az emberek között, mert értéküket nem a lélek benső nemessége, hanem az arany, ezüst, igazgyöngyök, drágakövek, nyájak, szántóföldek, szőlőhegyek és más egyéb dolgok súlya és nagysága szerint határozták meg. 9. Hogy a szegények azután a gazdagokat megirigyelték, s vagyonukat mindenféle csel által csorbítani igyekeztek, s hogy evvel a tolvajlás, rablás és gyilkosság sem maradhatott el, az magától értetődő dolog. Mert az egyre elhatalmasodó materializmussal minden szellemi elpusztul, és Isten az emberek előtt végeredményben egy régi, elhasznált, semmis és értéktelen fogalommá lesz, Akiről még képzetet sem tudnak alkotni maguknak. És a teljes istentelenség, és minden elképzelhető baj a leglelkiismeretlenebb módon válik szokásossá az emberek között, s ezért fegyverhez nyúlnak, és a magát jobbnak képzelő rész a gonoszabbat erőszakkal törekszik leigázni. És ha ezt elérte, akkor törvényeket ad, s akik azokat nem követik, azokra a legsú86


IX. kötet

87

lyosabb büntetéseket rója ki. Így keletkeznek azután a Földön a hatalomvivők, és ezekkel szemben a rabszolgák. 10. És lásd, mindezeket az arany, ezüst és igazgyöngy és a drágakő idézi elő, hogyha az emberek ezeket, mivel a legtisztább és legnemesebb fémek, külső tiszteletre használják. 11. Ami Isten külső tiszteletét és dicsőítését illeti, arról öröktől fogva már Ő Maga gondoskodott, mert Ő a mennyeket és az egész látható természetet – mint az egész Földet, Holdat, Napot, s azt a megszámlálhatatlan sokaságú csillagot, amelyek legnagyobb része kimondhatatlan nagyságú világtestek, telve fénnyel, s a legcsodálatosabb dolgokkal, s nagy kiterjedésű felületein élő kicsiny lényekkel – megteremtette, és mindez tökéletesen elég a nagy Isten és örök Mester külső dicsőítésére, s ezért nincs szüksége aranyra, ezüstre, igazgyöngyre, s e Föld bármelyik csiszolt drágakövére. 12. Az igazi és Isten előtt egyedül tetsző tisztelet és dicsőítés mindenkor csak a tiszta, Istent mindenekfölött és felebarátját, mint önmagát szerető szívben áll, valamint ami ugyanazt jelenti – azoknak a parancsolatoknak megtartásában van, amelyeket Ő Mózes által adott az embereknek – minden egyéb hiú balgaság, még egy tiszta és Isten előtt tetsző ember részéről is. És ha a külső tisztelet olyan emberek részéről nyilvánul meg, mint a farizeusok, bálványpapok, papnők, és egyéb álszentek, szemforgatók és képmutatók – akik maguk Istenben nem hisznek, és soha nem is hittek, s ezt az Istentiszteletet pénzért, vagy más jelentősebb áldozatért gyakorolják – akkor az nemcsak hogy semmit sem jelent Isten előtt, hanem mindenkor utálatos is. S ugyanezt jelenti Előtte mindaz, ami a világban nagy és ragyogó. És ezt kedves barátom, jól jegyezd meg, mert ezt Annak szájából hallottad, Aki semmiféle anyaggal nem dicsőítteti Magát, hanem egyedül csak a tiszta szívvel, amely Neki és akaratának teljesen megadja magát.” 13. Mondja a fogadós egészen megzavarodva: „Óh, Uram és örök Mesterem, a külső tiszteletadás, mint azt magam is belátom, nem kellemes Neked, ezért azonnal mindent másképpen fogok feltálaltatni.” Mondom Én: „Most egyelőre hagyd úgy, amint van; a jól elkészített halak ezúttal arany és ezüst tálakból is ízleni fognak, s hasonlóképpen a bor is; de egy más alkalommal hagyd el ezeket.” Ebbe a vendéglős belenyugodott. 56. Fejezet:

A vendégfogadós megemlékezik az orvosról, mint Jézus barátjáról. Különbség az újonnan megteremtett és a szaporodás útján létrejött halak között. Különbség közvetlenül az Úr és egy próféta szájából elhangzott Ige között. „Mindenki Istentől kapja az oktatást.” Magyarázatok az Úr lényéről. A prófétaiskolák rövid áttekintése a jól elrendezett, fokonként való nevelésről, hogy a benső titkokba hatolhassanak.

1. Evés közben azt kérdezte Tőlem a fogadós, hogy egészen titokban nem lehetne-e értesíteni az orvost arról, hogy Én itt vagyok? Mondom Én: „Ezzel hiábavaló fáradságot szereznél magadnak, mert ő feleségével együtt elutazott, és csak néhány nap múlva térnek ismét viszsza. De ha majd hazajönnek, elmondhatod nekik, hogy távollétükben mi történt itt. De most együnk és igyunk zavartalanul tovább." 2. Ezután derűs kedéllyel ettünk és ittunk tovább, s a fogadós és meggyógyult fia ugyanazt tették, s nem tudták a nemes halak kitűnő ízét eléggé magasztalni; a fogadós nem tudta visszafojtani megjegyzését, mondván: „Óh, Uram és Mesterem, a Föld vizeiben először megteremtett halak is jobb ízűek lehettek, mint amelyek szaporodás által utánuk ke87


IX. kötet

88

letkeztek, mert ezek a nemes halak sem egymás által szaporodtak, hanem Te teremtetted őket, óh Uram és Mesterem, azért ilyen kitűnő ízűek.” 3. Mondom Én: „Igen, igen, ebben igazad lehet, és ugyanígy van ez az Igével is, amely ha az Én számból jön, erőteljesebb és hatásosabb, mintha azt egy próféta adja vissza; de ezt a próféta által kimondott Igét minden emberben ugyanilyen erőre lehet emelni, ha a szívet jóakaratú cselekedetek készítik elő erre. 4. Az Én Igém az életet már magában rejti, és élővé tesz mindenkit, aki azt jó szívvel hallgatja, mert az életeknek ez a tulajdonképpeni alap-élete mindjárt átmegy az emberek életébe. De a próféták szava egy hűséges útmutató, s megmutatja az embernek, hogy hogyan juthat az Én számból eredő élő Igéhez, és azon keresztül a szellem életéhez. 5. Én mondom azt nektek, mindnyájatoknak: Végül minden ember szívében Istentől kap tanításokat, mert aki nem az Atyától, vagy a Bennem lévő isteni Szellemtől kap tanításokat, a tiszta isteni és felebaráti szeretet útján, az nem jut Hozzám, az örök Szeretet Fiához, mert Én Magam vagyok az örök Világosság, az Út, az Igazság és az Élet. Mert Én Önmagamban az Atya bölcsessége vagyok. Ezt még most nem igen tudjátok teljesen megérteni, de majd meg fogjátok érteni, ha mennybemenetelem után Belőlem szellemben ismét újjászülettek. Mert Az az örök és önmagában tökéletesen élő minden igazság Szelleme, s Az fog vezetni benneteket minden bölcsességen át. S így teljesen igazad volt, amikor azt állítottad, hogy a megteremtett halak összehasonlíthatatlanul jobb ízűek, mint a később egymás között szaporodottak.” 6. Mondja erre a fogadós: „Óh, Uram és Mesterem, én annyi mindent hallottam már az egykori prófétaiskolákról, amelyek különösen a bírák idejében voltak nagyon elterjedve, s azután a királyok után mind a mai napig is fennmaradtak. De soha nem tudtam rájönni arra, hogy ezeknek az iskoláknak tulajdonképpeni oktató és gyakorlati elemei miben állottak? De aki egyszer a teljes igazsághoz mérten lett prófétává, annak szája által félreismerhetetlenül szólalt meg Jehova szelleme, amit a nagy próféták legtöbbje tettekkel is bizonyított. 7. Miből álltak tehát az ilyen prófétaiskoláknak oktató és gyakorlati elemei? Mondom Én: „Halld kedves barátom, ami az akkori időkben a jelen időkre vonatkozólag jelképekben volt megírva, az most beteljesedve áll előtted. Istenfélő szülők gyermekeiket, de természetesen mindenek előtt fiúkat – akiket születésüktől fogva tisztán és jól neveltek, s akik legfőképpen fizikailag is teljesen egészségesek és erősek voltak – a szellemben felébresztett bírák és Áron szerinti papok ebbe az iskolába vették fel, ahol először olvasni, számolni és írni tanultak meg. Azután az Írásban kaptak tanításokat, mint Mózes könyveiben, valamint az emberek által előbb ismert földrészek és népek ismertetésében is. 8. Eközben a leggondosabban arra szorították őket, hogy Isten parancsolatait ne csak megismerjék, hanem szigorúan, s amennyire csak lehetséges önként, saját elhatározásukból kövessék. Ezzel kapcsolatban korukhoz és szellemi fejlődésüknek fokához mérten mindenféle próbának és vizsgálatnak voltak kitéve, hogy ők maguk is élő módon meggyőződhessenek arról, mennyire fokozódott bennük az erő, amellyel a világnak és csábításainak, ingereinek ellent tudnak állni. 9. Mindenek előtt a lustaságtól, mint minden egyéb bajnak és bűnnek anyjától kellett megóvni őket, amiért azután mindenféle erejükhöz mért testi munkára szorították őket. 10. És ha az önmegtagadásban és saját maguk legyőzésében nagyok és erősek lettek, akkor az ábrázolástan mélységeibe vezették be őket, ami által élő hithez és a gyermekkoruk óta pontosan követett isteni akarat egyesülésével hajlíthatatlan akaratot értek el, ami által azután már jeleket is tudtak tenni, mert saját akartuk eggyé lett az isteni akarattal, és a hit – 88


IX. kötet

89

mint a mennyek igaz élő világossága – megvilágított szívükbe kételyt többé nem engedett be. 11. S ha mindez igaz és élő rendben volt, akkor élő hitük által és minden cselekedetükben az Isten akaratával egyesített saját egyéni akaratuk révén, képességük arányában megtöltettek isteni szellemmel, ezzel benső látásuk kibővült, s ezáltal jövő dolgokat és eseményeket képekben láttak, melyeket az utókor számára feljegyeztek. 12. És aki ebbe az állapotba, amelyben látomásai voltak, az eljutott a benső, élő Igéhez is, s hallhatta önmagában Jehova hangját, s ez volt az az „Isteni” szó, amit a próféta mintegy az Isten szájából hirdetett, és hirdetnie is kellett az embereknek, mert a benne uralkodó isteni szellem erre ösztönözte. Lásd, ilyen volt a próféta iskola, ahol az emberek egy valóságos életiskolában a leírt módon neveltettek prófétákká.” 57. Fejezet:

A próféták enélkül az előkészítő iskola nélkül (Mózes, Áron, az ősatyák, a tanítványok, stb.). A mostani iskolák, próféták nélkül. Az örök élethez vezető út: alázatosság és önmegtagadás. A kezdet nehéz. „Az Én terhem könnyű és az Én igám gyönyörűséges.” Amikor az Úr valakinek elébe megy. Akik azt mondják: „Uram, Uram”. „Munkálkodjatok, amíg még nappal van.”

1. Az Úr: „De voltak jámbor, s az Istenben szilárdan hívő, s Őt szívből szerető férfiak, akik előkészítő iskolák nélkül is prófétákká lettek. Így Mózes és Áron is nagy próféták voltak, bár semmiféle iskolában nem nevelték azzá őket, mert hitük és Istennek szentelt szívük, s maga Isten volt iskolájuk, így lettek Illés, János, Józsua és Sámuel is igaz prófétákká, minden előkészítő iskola nélkül, mert Maga Isten volt Mesterük és iskolájuk. 2. Az ősatyák legtöbbje is iskola nélküli látnok és próféta volt, mert egyedül Isten, Akiben kétségtelenül hittek, volt iskolájuk, amelyben akaratát kinyilatkoztatta előttük. Sőt még ebben az időben is vannak olyan látnokok és próféták, akiket nem neveltek a látnokok és próféták iskolájában, mert Isten mindenkor csak az ember szívét tekinti, nem pedig azt az iskolát, amelyben az ember ebben, vagy abban tett ügyességre szert. 3. Nézd például tanítványaimat, közülük egyik sem látott életében próféta iskolát, és mégis lesznek közöttük olyanok, akik sokkal nagyobb dolgokra lesznek képesek, mint az öszszes régi látnokok és próféták együttvéve. Mert egyedül Én vagyok Mesterük és iskolájuk, s így lesz ez a jövőben is, s így fog maradni e Föld időinek végezetéig. 4. A jövőben létesítenek ugyan iskolákat, amelyekből mindenféle hamis tanítók és próféták keletkeznek majd, de nagyon kevesen lesznek Isten akarata szerint valók. 5. Bizony mondom neked: a jövőben csak az lesz látnok, vagy próféta, aki Bennem hinni, Engem mindenek fölött szeretni fog, s felebarátját, mint önmagát, és az Én tanításaimat cselekedetekben fogja követni. Éppen ezért, nem az fog az Én országomba bejutni, aki hittel így fog Felém kiáltozni: „Uram, Uram” – hanem csak az, aki tanításaimban világosan kimondott akaratom szerint fog cselekedni. 6. Ne legyetek tehát csak tétlen hallgatói, hanem serény cselekvői az Én szavaimnak, és érezni fogjátok magatokban az Isten országának eljövetelét. De ne várjátok azt soha, hogy az Isten országa, mint a benső élet országa bármikor is külső jelekben, vagy külsőséges fénypompával fog az emberekhez jönni, mert az benne van a bensőtökben. Aki tehát az 89


IX. kötet

90

Általam nektek megmutatott úton-módon keresi azt önmagában, és ott nem találja meg, az az egész világon és minden csillagzaton hiába keresi. 7. Az igazi és élő „Isten országához” vezető ösvény nagyon keskeny és sokszor mindenféle tüskebozóttal van benőve; a neve: alázatosság, és a legteljesebb önmegtagadás; a világi ember előtt teljesen járhatatlan. 8. De aki Bennem hisz és parancsolataimat megtartja, annak az Isten országához vezető ösvény tüskebozótjai nem fogják lábát megsebezni. Csak a kezdet nehéz. Ha a komoly szándék tartós, és azt semmiféle világi dolog nem gyengíti, akkor az Isten országának önmagában való elérése nagyon könnyű, mert az Isten országa felé való szüntelen törekvésnél az Én terhem könnyű, s az Általam ráhelyezett igát viselni gyönyörűséges; és Én azoknak, akik komoly szándékkal keresik magukban az Isten országát, szívükben így fogok hangosan kiáltani: Jöjjetek Hozzám, mind kik megfáradtatok és megterheltettetek, mert Én feleúton elétek megyek, s megerősítelek és megnyugtatlak benneteket. 9. De akik csak ezt fogják kiáltani: „Uram, Uram”, de legfőbb törekvésüket csak a világ felé fordítják, és csak úgy mellékesen igyekeznek az Isten országának elérésére, ezeknek majd azt mondom: „Minek hívtok Engem ti, világi emberek, és miért kiáltoztok? Az Én szívem még nem ismer benneteket. És ami felé törekszetek, az hozza meg nektek a kívánt segítséget.” Bizony mondom nektek, az ilyen emberek ezen a Földön nehezen fogják megtalálni valamikor önmagukban az Isten élő országát, és embertársaikkal szemben haszontalan tanítók, látnokok és próféták lesznek. És a túlvilágon az ilyen félhalott lelkeknek összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat lesz Isten országát önmagukban megkeresni és megtalálni. 10. Azért mindenki addig munkálkodjék, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor már nehéz lesz dolgozni. És most, kedves barátom, jól megértetted-e azt, amit mondottam neked?” 11. Mondja a fogadós: „Igen Uram és Mesterem, lelkem mélyéből köszönöm Neked ezeket a tanításokat, most már teljesen tisztában vagyok a régi prófétaiskolák fogalmával is. Egyben arra kérlek, hogy ha majd most sokkal komolyabb szándékkal lépek az Isten országához vezető keskeny, és tövises ösvényre, mint azelőtt, mindjárt az első lépésnél jöjj elém kegyelmesen, és segíts rajtam, hogy a keskeny és tövises életúton való haladásom közben el ne fáradjak, el ne csüggedjek és türelmemet el ne veszítsem.” 58. Fejezet:

A Szent Vezetőnek vigasztaló intelme. „Velem minden, Nélkülem semmi.” Krisztus követői hit által, de szemlélés nélkül. Missziós intelmek. A nagy kincs, amely a világ előtt balgaság. Az Úr rámutat az emberben lévő szellemi lényre. Az Úr eltávozása és búcsúi ntelmei a fogadósnak.

1. Mondom Én: „Amire kértél Engem, azt most már megtettem, s ezzel a további haladásod könnyű lesz. Mert akinek az Én életvilágosságom világít, annak lábai útközben nem fognak többé kőbe botlani, s a töviseket is ki tudja kerülni. 2. Aki Velem jár, annak mindenütt jól elegyengetett útja van, de aki Nélkülem törekszik az Isten országa, mint az élet és igazság benső országa felé, annak bizony hosszú keskeny és tövises utat kell megjárnia, amint az a Föld minden népének sok bölcsével megtörtént, s a jövőben is fog történni. 90


IX. kötet

91

3- Neked könnyű, és mindazoknak, akik Engem láttak és hallottak, teljesen hisznek Bennem. De az utódok csupán hitük által fognak Isten országába jutni. 4. És aki Engem lát és hall, az könnyen hisz, és könnyen élhet és cselekedhet az Én beszédeim szerint. De aki a jövőben nem fog Engem testben látni, annak nehezebb lesz az a feladat, hogy Isten országába jusson, mert annak azt kell elhinnie, amit küldötteim beszélni fognak Rólam. 5. De ha a hallottakat készségesen fogadja hittel teli szívébe, s igaz örömét találja a hallott igazságban, akkor mihamar elkövetkezik rá a Belőlem áradó szellemi keresztség, s megláthatja Isten országának feltárt kapuját. S ettől kezdve azoknak is, akik mostani jelenlétemnek nem is voltak szemtanúi, könnyű lesz az Isten országába vezető út. 6. És most, hogy ezt megtudtátok, örvendezzetek annak, hogy Isten mindezt kezdettől fogva így rendelte el. És ha majd az embereknek beszélni fogtok Rólam és az Isten országáról, mondjátok el nekik azt is, amit most mondottam nektek. De mindenekelőtt azt is értessétek meg velük, hogy az Én országom nem ebből a világból való, hanem az ember bensejében lévő igazság és élet országából. 7. Aki azt önmagában megtalálja, s élő hitén és tevékenykedő szeretetén keresztül bemegy abba az országba, az legyőzi a világot, az ítéletet és a halált, és örök élete lesz. 8. Habár az, amit Én most nektek elmondottam, a világi értelem előtt balgaságnak tűnik fel, de mégis ez a legnagyobb isteni életbölcsesség – boldog az, aki nem botránkozik meg benne. 9. Senki sem tudhatja, hogy az emberben mi minden van elrejtve, ami az élethez szükséges, csak a szellem, aki az ember legbensőjében lakik, s egyetlenegy világbölcs sem tudhatja, hogy Ki az Isten, s mi van Őbenne, mint csak Isten Szelleme, amely Istennek minden mélységeit áthatja. 10. De ha az emberben a szellem nem ébred föl, mint igaz életvilágosság, akkor sötétség van benne, és nem képes önmagát sem felismerni. De ha az emberben a szellem a Bennem való hit által, s az Irántam, és a felebarátja iránt való szeretet által felébred, és fényes világossággá gyúl, akkor ez a szellem át meg áthatja az egész embert, és felismerheti önmagát. És aki önmagát felismeri, az Istent is felismeri – mert az emberben az igaz és örök életszellem nem emberi szellem, hanem Isten szelleme az emberben, amely nélkül nem lehetne Isten képmása. És ha ezt jól megértettétek, akkor már testileg és szellemileg megerősödve fölemelkedhetünk az asztal mellől, és útra kelhetünk Galilea felé.” 11. Mindnyájan bizonygatták, hogy jól megértettek, s hálás köszönetet mondtak ezért a tanításért. A vendégfogadós természetesen arra kért, hogy legalább még ebédre maradnék házában, de Én így szóltam hozzá: „Lásd, ebben a világban mindennek megvan a maga ideje; az eljövetelnek, a maradásnak, és az eltávozásnak is. És Én tudom, hogy a mai napon hol vár Rám még nagy munka. Oda kell tehát mennem, ahol a munka vár. Azon kívül egy óra múlva Jerichoból egy nagy kereskedő karaván fog ide betérni hozzád, és sok dolgotok lesz. A kereskedők sokat fognak Rólam beszélni, te is elmondhatod nekik, hogy itt jártam, de azt ne áruld el, hogy melyik úton indultam el.” 12. A vendégfogadós ismételten erősítette, hogy mindenben az Én akaratom szerint fog eljárni, s mégegyszer hálás köszönetet mondott a vele szemben tanúsított jótettekért. Én pedig intést adtam tanítványaimnak az indulásra. Felemelkedtünk tehát az asztal mellől, és útnak indultunk. A fogadós és annak meggyógyult fia kb. ezerlépésnyire elkísértek, majd derűs kedvvel hazamentek. 91


IX. kötet

92

A fogadós és duzzogó felesége. A kereskedőkaraván Szamáriában a fogadósnál. Jelenet a falu népe és a tanítványok között; minél többet ettek az utóbbiak, annál több gyümölcs lett a fákon. András jó beszéde. Egy gyakorlati életevangélium. A világosan látó öreg és András.

1. Amikor a vendégfogadós hazaért, felesége duzzogó hangon így szólt hozzá: „Miért nem hívtál engem és a többi gyereket magaddal, hogy velük együtt én is illő módon elbúcsúzhattam volna a csodálatos Megváltótól?” Mondja a fogadós: „Asszony, ha ez fontos lett volna, akkor a Megváltó Maga hívott volna téged. De mivel erre bizonyára semmi szükség nem volt, tehát kis hitetlenséged miatt nem hívott, és ha a Megváltót közelebbről megismerted volna, akkor az egész város tudott volna jelenlétéről, amit Ő nem akart. Ennél fogva úgy a legjobb, ahogy Ő Maga engedte megtörténni. Majd ha a mi orvosunk hazajön és meglátogat, még elég idejekorán meg fogod tudni, hogy tulajdonképpen Ki is volt Ez a csodálatos Megváltó. De most menj a dolgodra, mert egy jó félóra múlva egy nagy kereskedőkaraván fog betérni hozzánk, amint azt a mindentudó Megváltó előre jelezte, s nekünk megszaporodik a dolgunk. Tégy tehát előkészületeket a konyhában.” 2. Amikor az asszony ezt meghallotta, rögtön kisietett a konyhába, s a szolgákat és szolgálókat mind mozgásba hozta, mert most már hitt. És amikor az ételek, amelyekkel kereskedőnépeket szokták mindenkor ellátni, csaknem teljesen készen voltak, meg is érkezett az Általam jelzett karaván, s nem tudtak eléggé csodálkozni azon, hogy a vendégfogadós már előre tudta, hogy ebben az időben meg fognak érkezni. 3. Még azután is sokat beszéltek erről, s később a kereskedők megértették, hogy a fogadós jövetelük idejét Kitől tudhatta oly pontosan, amire azután több kereskedő hitt Bennem, miután ezen kívül még többet is hallottak Felőlem. 4. Mi pedig folytattuk utunkat és délfelé egy falu közelébe értünk, amely még Szamária területén belül volt. A falu körül sok gyümölcsfa – legtöbbnyire füge, alma, barack és olívafa – volt, s a tanítványok kedvet kaptak, hogy a gyümölcsökkel egy kissé felüdítsék magukat. És amikor a faluba értünk a tanítványok megkérdezték az ott lévő emberektől, hogy vehetnek-e a gyümölcsökből? 5. A falusi emberek azonban így szóltak: „Micsoda? Ti zsidók akartok nálunk szamaritánusoknál gyümölcsöt enni?” Mondják a tanítványok: „Igaz, hogy zsidók vagyunk, de nem farizeusok, akik gyűlölnek benneteket, s így nyugodtan ehetünk fáitok gyümölcseiből, ha megengeditek, s azokat szívesen meg is fizetjük.” 6. Mondják erre a falusi emberek: „Egyetek hát amennyit akartok, de pénzt nem fogadunk el tőletek, mert Isten sem kért pénzt tőlünk akkor, amikor gyümölcsfáinkat megáldotta.” Erre a tanítványok a gyümölcsfákhoz mentek, s kedvük szerint ettek azokról, s minél többet ettek, annál több lett a fákon a gyümölcs. 7. Ámde a falu népe ezt hamar észrevette, s odamentek a tanítványokhoz és így szóltak: „Hogyan fogyasztjátok ti a mi fáink áldását? Ugyanis azt látjuk, hogy fáinkon nemhogy fogyna a gyümölcs, hanem látható módon annyira szaporodik, hogy az ágak már alig bírják el a sok gyümölcsöt. Nem veszitek-e ti is észre, hogy olyan közönyösen fogyasztjátok: Hiszen ez látható csoda!” 8. Mondja erre András apostol: „Amit ti láttok, ugyanazt látjuk mi is, de ezt nem mi idézzük elő, hanem a ti önzetlen felebaráti szeretetetek. Mi számotokra idegenek vagyunk, ti pedig a legnagyobb vendégszeretettel megengedtétek, hogy fáradságosan ápolt fáitok édes 92


IX. kötet

93

gyümölcseit ingyen ehessük. Ez az Isten és az Úr előtt tetsző dolog volt, s Ő áldott meg benneteket és gyümölcsfáitokat látható módon, a ti és a mi szemeink előtt, a velünk szemben tanúsított kedvességért és szeretetért. 9. Ez ebben az időben bár ritka eset, de csak azért, mert az is igen ritka esetté vált, hogy valaki idegen utazókkal szemben barátságot és szeretetet tanúsít. Mert ha az ember bárhová megy, és valakitől szívességet kér, azt természetesen mindig pénzért kapja meg. De tiszta felebaráti szeretetből ez olyan ritkán történik, mint az ilyen Isten-áldás csodája, amit most saját szemetekkel tapasztaltatok. 10. Maradjatok meg tehát továbbra is az önzetlen felebaráti szeretet hűséges gyakorlásában, és szeressétek Istent, parancsolatainak hűséges követése által, s nem lesz okotok panaszkodni az Ő áldásának hiánya miatt. Isten mindenkor és mindörökké egyforma, csak az emberek változandók, s a világ forgatagában elfelejtkeznek Róla; az Ő törvényeit az emberi értelem szerzeményének tartják, s úgy cselekszenek, ahogy értelmük jónak látja; az ilyen világi hit és cselekedet mellett Isten a Róla megfeledkezett embereket nem nézi többé az Ő kegyelmének és szeretetének tekintetével, hanem haragvó szemmel. 11. Az embereknek ilyen életkörülményei mellett az isteni életáldások a legritkább jelenségekké lesznek a Földön – de ha valahol mégis találkoznak olyan emberek, akik Istenben kétségtelenül hisznek, parancsolatait megtartják, szívüket és lelküket a világi Mammon utáni vágy be nem piszkolja és mocskolja, akkor Isten úgy mutatkozik előttük, amint az ősatyák idejében, mégpedig mint gyermekeit mindenkor megáldani kész legjobb Atya. Csak az Őt semmibe vevő világi gyermekek előtt mutatkozik kérlelhetetlen bírónak, s őket mindenféle csapással fenyíti, s áldó jobbját nem terjeszti ki fölöttük. 12. És ha ti, ennek a kicsiny falunak kedves és egyszerű lakói, ezt megszívlelitek, akkor könnyű lesz megértenetek azt is, hogy Isten itt, a saját szemetek láttára áldotta meg jóakaratotokat.” 13. Mondja erre a falu egyik vénje: „Barátom, aki Jehova, a mi Urunk nevében bölcsen szólottál, s ebből látjuk, hogy nem a farizeusok rossz tanainak vagy követője, mert teljesen a mi nézeteinket vallod, s így mindenben igazad van. Én ennek a falunak öreg polgára vagyok már és tudom jól, hogy lakossága szigorúan Mózes törvényei szerint él, aki által Isten szólott. Amiben kívánságtok szerint szívesen részesítettünk benneteket, ugyanúgy részesítettünk már sokakat, akik éhesen és szomjasan vonultak át kicsiny falunkon, de ilyen csodálatos áldást még sohasem tapasztaltunk. De be kell vallanom azt is, hogy adakozó természetünk miatt sohasem volt okunk Isten áldásának hiánya miatt panaszkodni. De amint már mondottam, ilyen feltűnő módon isteni áldás nálunk még sohasem nyilvánult meg. 14. Úgy tűnik, mintha itt egy egészen más körülmény állna fenn, amit ti talán nagyon bölcs okok miatt nem árulhattok el. De bármiképpen legyen is, a dolog szemmel látható csoda, ami tagadhatatlan, de titkos okát nem akarjuk firtatni. De egy azért mégis feltűnő, hogy közületek egy, Aki vár reátok az úton, gyümölcseiket meg sem kóstolta. Ő vagy igen szigorú hitű zsidó, Aki a szamaritánusoktól semmit sem akar elfogadni, vagy nem barátja azoknak a gyümölcsöknek, amelyek nálunk teremnek.” 15. Mondja András: „Barátom, sem egyiket, sem másikat nem találtad el. De aki Őt megismerte, az többet ismert meg, mint amennyit az egész világ képes magába foglalni. S éppen ezért Ő a mi Urunk és Mesterünk.” 16. Andrásnak e szavai nagyon feltűntek az öregnek, amire az így szólt: „Nem helyesen ítéltem-e, amikor azt mondottam, hogy ennél a szemmel látható csodánál a felülről jövő isteni 93


IX. kötet

94

kegyelmen kívül még egy egészen sajátszerű titkos ok is fennáll? S ez a titkos ok biztosan Annál keresendő, Akit ti Uratoknak és Mestereteknek neveztek. Igazam van-e, vagy nincs?” 17. Mondja András: „Barátom, ha úgy gondolod, menj Hozzá, s beszélj Vele, Magával, mert mi tudjuk jól, hogy mit kell tennünk és beszélnünk. De Ő az Úr, s úgy cselekedhet és beszélhet, ahogy akar.” 60. Fejezet:

A falusi öreg és az Úr. Jézus szavával és cselekedetével bizonyságot tesz Önmagáról. Életintelmek. Az Úr isteni bizalomra utal, s ígéretet tesz. Amit az öreg két előbbi küldöttől hallott a Messiásról. Amit az Úr beismer.

1. Amikor az öreg ezt meghallotta, azonnal Hozzám jött és így szólt: „Halld Te, Aki ezeknek a férfiaknak Ura és Mestere vagy, akik fáink gyümölcsével üdítették magukat, miért nem akartál Te is velük – akik bizonyára tanítványaid – az érett gyümölcsökből enni?” 2. Mondom Én: „Mert nem annyira a fák érett gyümölcseire vágytam, mint inkább a ti jóakaratotok és jó szívetek sokkal édesebb gyümölcseire. Mert aki az Én igaz tanítványaimmal és szolgáimmal szemben önzetlen szeretetet tanúsít, azt úgy veszem, mintha Velem szemben tanúsította volna. 3. Én pedig Istennel vagyok, és Isten Énvelem. És akik Velem vannak, azok Istennel vannak, amiképpen Isten ővelük. 4. Isten pedig mindazokkal van, akik élő hittel hisznek Benne, parancsolatait megtartják, s Őt mindenek fölött szeretik, felebarátaikat pedig, mint önmagukat. De ha valaki felebarátját – akár földije, akár idegen – nem szereti és segíti ki valami bajából azt, akit, mint magához hasonló Isten-képmását maga előtt lát, hogyan szeretheti akkor Istent, Akit nem lát? 5. Éppen ezért a felebarát iránti önzetlen szeretet egy az Isten iránti szeretettel, és az Isten ezt a szeretetet már ebben a világban megjutalmazza, egykor pedig a túlvilágon az Ő országában az örök élettel. Bizony mondom nektek, még egy ital vízért is, amit a szomjúhozónak nyújtotok jószívvel, megkapjátok jutalmatokat.” 6. Mondja az öreg: „Uram és Mesterem, szavaid valóban igazolják, hogy Te Úr és Mester vagy. Mi az utazókat vízzel igen gyakran felüdítettük, mert közös kutunk van, amelynek vize kitűnő és friss, s mi a fáradt vándort sokszor egy pohár borral is felüdítettük volna, ha lenne borunk. De a mi környékünk szegény, s a szőlővessző itt nem fejlődik jól. Ahhoz pedig, hogy pénzért vegyünk bort, nincs elég pénzünk, még kevésbé nyájaink; így a szegény vándornak csak azzal szolgálhatunk, amivel mi is szegényesen bírunk. Arra kérjük tehát a mindenható mennyei Atyát, hogy a mi jóakaratunkat is tekintse tettnek.” 7. Mondom Én: „Ezt Ő már régóta meg is teszi, s ezért nem kellett soha különös szükséget szenvednetek. De a jövőben még szembetűnőbb módon fog időleges, és sokkal inkább lelketek örök boldogságáról gondoskodni, amiről tökéletesen meg lehettek győződve. Mert aki úgy bízik Benne, mint ti, azt Ő soha nem hagyja el, de ha abban a pillanatban, vagy szembetűnő módon nem is segít rajta, egészen mégsem hagyja el. 8. Isten először mindenkit kipróbál, mielőtt szemmel láthatóan segít rajta. Ha az ember minden megpróbáltatás közepette megőrzi Isten iránt való hűségét és szeretetét, akkor egyszerre anélkül, hogy gondolná, szemmel látható módon megjön az isteni segítség, s az Ő áldása mindvégig megmarad hűséges gyermekei között. Ezt jól jegyezzétek meg, és gondoljátok: 9. Isten a lelkek üdve javára próbálta meg lelketeket, ti a próbát jól megálltátok, és most jutalmazó áldásának teljességével eljött hozzátok, és ez maradandó javatok lesz.” 94


IX. kötet

95

10. Ti Engem nem ismertek, s azt sem tudjátok, Ki vagyok, de majd eljön az ideje annak, sőt már itt is van, amikor azt fogjátok kiáltani: Üdv Dávid Fiának, Aki eljött hozzánk az Úrnak nevében. Nem hallottatok-e arról, ami két év előtt történt Szamáriában?” 11. Mondja az öreg: „Uram és Mesterem, Aki most saját kijelentésed szerint a zsidók nagy királyának egyik leszármazottja vagy, mi ritkán kerülünk Szamária városába, amely félnapi járóföld innen, s így keveset is tudunk arról, ami ott történik. De átutazóktól hallottuk, hogy az Általad jelzett időben egy újonnan támadt nagy próféta hihetetlenül csodálatos dolgokat cselekedett. Azt mondják Róla, hogy a szamaritánusoknak mindenféle vigasztaló tanításokat adott, amelyeken néhány pap, de más világi ember is megbotránkozott. Hogy okkal-e, vagy ok nélkül, azt a mi egyszerűségünkben nem tudjuk elbírálni, még kevésbé egy előttünk ismeretlen dolog felett ítéletet mondani. 12. Hanem rövid idővel ezelőtt egészen más dolog történt velünk, aminek mindnyájan éppúgy tanúi voltunk, mint a mai csodálatos gyümölcsszaporodásnak, az pedig ebben állt: kb. déli időben két férfi jelent meg nálunk, viseletük és nyelvük szerint jeruzsálemiek lehettek, akik kevés kenyeret és fáinkról néhány érett gyümölcsöt kértek, amit mi erőnkhöz képest szívesen meg is adtunk. Amikor ezekkel megerősítették magukat, én bátorságot vettem, s megkérdeztem tőlük, hogy kicsodák, honnan jöttek, és hová fognak menni, hol van az otthonuk és mi a foglalkozásuk? 13. És ők azt felelték: „Még nem is olyan régen egészen közönséges és bizony sokszor nagyon nyomorúságos helyzetben élő szolgák voltunk, és néha- néha, ha nem voltunk szolgálatban, rosszul fizetett napszámosok Jeruzsálemben. Ekkor egy férfiú jött Galileából Jeruzsálembe, Aki telve volt isteni erővel, hatalommal, és bölcsességgel; és hatalmas beszédekben tanította a népeket, soha nem hallott csodákat tett, és a nép hinni kezdett Benne, a farizeusok és írástudók megbotránkoztatására, akiknek gonosz népcsalásait Ő a nép előtt minden tartózkodás nélkül nyíltan felfedte, s mint olyan, Akinek nagy hatalma van, mélyen belenyúlt lelkiismeretükbe. 14. Ez az Istentől ebbe a világba küldött Férfiú, Akinek állandóan egy arkangyal volt kísértetében, bennünket is – miután teljesen hittünk Benne – tanítványaivá fogadott, bölcsességet és mindenféle hatalmat adott arra is, hogy meggyógyítsuk a test és a lélek mindenféle betegségét, s az emberekből kiűzzük a gonosz szellemeket. A méreg és mérges állatok nem árthatnak nekünk akkor sem, ha kénytelenek volnánk mezítelen lábbal járni a skorpiókon és viperákon. 15. A mi fő feladatunk és munkánk abban áll, hogy az Isten által küldött isteni Férfiú Nevében, mint Annak küldöttje, a földi embereknek – akár zsidó, akár pogány – kijelentsük és megmondjuk, hogy az Ő személyében a próféták által hirdetett Messiás jött el ebbe a világba, hogy megmentse őket a bűn, a hazugság és a csalás örök rabságából, amely nem egyéb, mint az ítélet és az örök halál.” 16. Én erre a kettőtől az új tanítások alapelemeit kérdeztem, amelyek által az Isten országa kell, hogy eljöjjön az emberek közé. És íme, erre ők úgy kezdtek beszélni, mint Te, s mint tanítványaid egyike, s mi úgy találtuk, hogy ők igazat mondottak, és teljesen hittünk szavaiknak.” 61. Fejezet:

Az ördöngös, s annak meggyógyítása a két küldött által, s hogy ezek Jézust hogyan magasztalták. A felszabadított és az Úr; annak visszamaradt gyen95


IX. kötet

96

geségét meggyógyítja az Úr; ennek hálája és öröme. Az öreg világosan felismeri az Urat. Intés a szellemi gyöngyökkel való óvatosságra. 1. Mondja az öreg: „Élt közöttünk egy ember, aki már harminc esztendeje tébolyodott volt. Néha eltévedt az erdőben, ahol a gonosz szellemek annyira gyötörték, hogy oly borzalmasan ordított és üvöltött, hogy még a legvadabb állatok is elmenekültek, s amikor ismét visszajött közénk az erdőből, akkor nyugodt volt ugyan, de ha azt kérdezték tőle, hogy mit csinált az erdőben, arra sohasem tudott visszaemlékezni. 2. Ez a nagyon sajnálatra méltó ember abban az időben épp itt tartózkodott a faluban, amikor a két férfi meglátogatott bennünket, s mi kérésére be is mutattuk őt nekik. Erre kezeket föléje helyezték, és a gonosz szellemeket Jézus, az Isten Fia Nevében kiűzték az emberből és megparancsolták, hogy testét mindörökre hagyják el. De a gonosz szellemek oly borzalmasan ordítottak a meggyötört ember testéből, mint egy egész hadsereg, s ezt kiáltozták: „Jézust, Jehovát, a seregek Urát, Aki egy szűztől született Betlehemben, egy istállóban, és Galileában, Názáretben nőtt erőteljes Férfiúvá, jól ismerjük, s hatalmának alá vagyunk rendelve, mert lehetetlen Ellene szegülnünk. De benneteket nem ismerünk, s nektek nem fogunk engedelmeskedni.” 3. Akkor a két férfiú szellemben igen komolyan kérték Jézus segítségét; mi erre a hívásra a magasból egy dörrenést hallottunk, amire a gonosz szellemek hirtelen elhagyták a meggyötört ember testét, mi pedig egy óriási raj fekete légy formájában láttuk őket nagy zúgások közepette elrepülni, és az annyi éven keresztül gyötört ember erre tökéletesen egészséges lett, s még ez óráig is itt van közöttünk a faluban. Ha Te, Aki tanítványaidnak Ura és Mestere vagy, látni kívánod őt, idevezettethetem. 4. És lásd, ez itt igen ritka esemény volt, a mi teljesen félreeső kis falunkban; csak azt szeretném még megtudni, hogy ti is küldöttei vagytok-e a názáreti Jézus Zebaoth Jehovának? Mert ti is a két férfiúhoz hasonló bölcsességgel beszéltek, és a gyümölcsfák szemmel látható csodája is a ti jelenlétetek által történt.” 4. Mondom Én: „Vezettesd ide azt a meggyógyult embert, majd kitűnik, hogy Ki vagyok Én és kik a tanítványaim!” 6. E szavaimra a meggyógyult embert egy házból, ahol dolgozott Hozzám vezették; azt kérdezte Tőlem, hogy mit kívánok tőle, s mit tegyen? 7. Én pedig így szóltam hozzá: „Hogy te szolgálatot tégy Nekem, azt valóban nem kívánom tőled. De Én tehetek neked szolgálatot, s ezért hívattalak ide. Te vagy az, akit rövid idővel ezelőtt két férfi megszabadított gyötrő szellemeidtől?” 8. Mondja a kérdezett: „Igen Uram, a gonosz szellemnek elhagytak, hála legyen érte a magasságban Istennek. De azóta testi gyengeség és a közeledő haláltól való folytonos félelem kínoz, ami az én koromban érthető, s minden imádkozás és Istenben való bizalom ellenére nem akar elhagyni, s emiatt már semminek sem örülhetek ebben a világban. És lásd, ez egy igen nagy és szomorú betegség, különösen egy olyan öregembernél, aki a legnagyobb gyötrelmek közepette öregedett meg. Ha ettől meg tudnál szabadítani, akkor a legnagyobb szolgálatot tennéd nekem.” 9. Mondom Én: „Igen barátom, ezt Én meg tudom tenni saját hatalmam teljességéből, s e célból nincs szükségem más lény segítségére. Most tehát azt akarom, hogy olyan erőteljes légy, mint amilyen azelőtt még sohasem voltál, s hagyjon el téged mindörökre a testi haláltól 96


IX. kötet

97

való balga félelem, amely tulajdonképpen nem is halál, hanem fényes világosság, amely az örök életbe vezet.” 10. És amikor e szavakat az ember fölött kimondottam, egyszerre csak hírtelen telve volt ifjúi erővel, és a halálfélelem hírtelen úgy elhagyta, hogy örömében ujjongani kezdett, és szíve mélyéből hálálkodott meggyógyulásáért, és magasztalta Istent, Aki Nekem ilyen nagy hatalmat adott. 11. Erre az öreg lépett ismét Hozzám, s csodálkozással és hódolatteljes hangon így szólt: „Óh Uram és Mesterem, úgy tűnik fel előttem, mintha már tudnám is, hogy Te Ki vagy tulajdonképpen.” 12. Mondom Én: „Ha úgy tűnik fel előtted, akkor beszélj úgy, mint az előtted feltűnik.” 13. És az öreg így szólt: „Uram és Mesterem, bocsásd meg bátorságomat, hogy Veled beszélni merészelek; mindebből, amit hallottam, az tűnik ki, hogy éppen Te vagy az a Jézus Zebaoth Jehova. Mert a világ kezdete óta senki sem mondhatta: Én ezt saját hatalmam teljességéből tehettem – s azután csodálatos módon hajszálra pontosan megtörténik az, amit akar, s amit könnyen érthető egyszerű szavaival kimond. De Te barátom, nem hívtad sem Istent, sem Jézust, vagy Zebaoth-ot, hogy segítsen Neked, hanem azt mondottad: Én akarom így, saját hatalmam teljességéből. – Ki vagy tehát ezek szerint? 14. Te Magad vagy egyedül Jézus Jehova Zebaoth, ne rejtsd el még tovább a próféták jövendölései által megígért Messiási arcodat, hogy a Te Személyedben Azt üdvözölhessük, szeressük, dicsérjék és magasztaljuk, Aki valóban Vagy, és Akihez senki sem hasonlít sem a Földön, sem a mennyekben. Mert ha Te valóban Jehova Zebaoth vagy, amiben én a magam részéről egyáltalán nem kételkedem, akkor egyedül Téged illet minden imádás, tisztelet tőlünk, emberektől, akik Téged szavaidból és tetteidből megismertünk.” 15. Mondom Én: „Amit tenni akartok, azt szívetekben tegyétek, mert a szájjal kimondott dicséretnek Előttem semmi értéke nincsen. Csak testvéreitek előtt ismerjétek el Nevemet nyíltan szátokkal, s beszéljetek tanításaimról és tetteimről. Tevékenykedjetek az Én szavaim szerint, cselekedjetek és éljetek az Én tanításaim szerint, amelyeket két küldöttem hirdetett ki nektek, s Én elismerlek benneteket az Én Atyám előtt. S akit Én elismerek az Én mennyei Atyám előtt, az magában fogja hordoznia az örök életet. 16. Most pedig ismét folytatjuk utunkat, mert még sokaknak meg kell Magamat mutatni, akik már teljesen úgy hisznek Bennem, mint ti, és hatalmas vágyat éreznek az után, hogy Engem megismerjenek.” 62. Fejezet:

Az Úr áldását ígéri hűséges követőinek. A különös kegyelemmel megáldott tanítványok, apostolok egészen különleges módon próbáltatnak meg. Mi minden rejlik a szellemben? Az Úr övéivel tovább megy. Egy megjegyzés a falusi lakosságról, hogy egy esztendő múlva mennyire megváltozott helyzetük, s hogyan lettek valóságos hithősökké.

1. Az Úr: „Ha megmaradtok tanításaimban, akkor szellemben Én is megmaradok bennetek éppen úgy, mint minden olyan emberben, akik Bennem hisznek, és az Én tanításaim szerint élnek és cselekszenek, valamint azokban, akik kiküldött tanítványaimat – akik a Föld minden népének az evangéliumot prédikálják, Isten országának a Földön való eljöveteléről, és 97


IX. kötet

98

hogy az miben áll, s mi a lényege – szívesen és szeretettel fogadják be őket, s ellátják eledelekkel és italokkal. 2. Mert akiket Én kiküldök, egyek a prófétákkal. Akik pedig a prófétával szemben földi értelemben jót cselekednek, azok a próféta jutalmát fogják aratni, ami abban áll, hogy Én szellemben éppúgy mellettük leszek, mint a próféta mellett, s az Én áldásaimban nem fog hiányt szenvedni. 3. A ti földeteket, mivel nagyon köves, eddig nagyon nehezen tudtátok megmunkálni, s szántóföldjeitek, rétjeitek és kertjeitek súlyos munkátok ellenére is sovány aratást hoztak. De ti sohasem zúgolódtatok, sőt megköszöntétek Istennek azt a keveset is, Ő pedig megáldotta azt, és a ti felebaráti szeretetek által jutott belőle még sok idegennek is, akik éhesen, szomjasan, sokszor meztelenül jöttek hozzátok. 4. És mivel kicsinyben hűségesek voltatok Hozzám, tehát mostantól kezdve földjeitek – amelyek nem kis területen fekszenek – ne legyenek többé kövesek, és a jövőben olyan gazdag aratásokat érjetek meg, hogy sok szolgára és munkásra legyen szükségetek. 5. Szóval szellemetek, amelyet Én most felébresztettem bennetek, tanít majd arra, hogy a jövőben gazdaságotokat hogyan kezeljétek, és intézzétek. 6. És ha majd földjeitek telve lesznek áldással, el ne bizakodjatok, hanem maradjatok meg olyanoknak, amilyenek most vagytok, és áldásom is veletek lesz úgy természetszerűleg, mint szellemileg. Így legyen tehát, s így maradjon, ha cselekedeteikben ti is megmaradtok tanításaimban.” 7. E szavaim után a falu jelenlévő lakossága térdre borult Előttem, és hálás köszönetet mondott azért a kegyelemért, amelyet velük szemben tanúsítottam. Az öreg és a teljesen meggyógyult ember örömkönnyeiktől alig bírtak beszélni, de Én felszólítottam őket, hogy keljenek fel a földről, s vidám kedéllyel nézzenek dolgaik után, amit meg is tettek; csak az öreg és a meggyógyult maradt még, Engem és tanítványaimat áhítatos szemmel nézve, s így szóltak: „Óh, mily boldogok lehetnek a Te tanítványaid, hogy mindig Körülötted lehetnek, óh Uram, s tanúi lehetnek tetteidnek és tanításaidnak.” 8. Mondom Én: „De éppen ezért, ha majd nem leszek többé velük, ezzel a látható személyemmel, hanem ott, ahonnan jöttem – annál erősebb életpróbákat és üldöztetéseket kell majd kiállniuk a világ részéről. Mert a világ a maga mostani mivoltában vak és süket, s gyűlölni fogja őket Nevemért, amiképpen Engem is gyűlöl, mert még nem ismer fel és nem is akar felismerni, s ezért fog vétkeiben és borzalmaiban elpusztulni. 9. És lássátok, nektek ebben a világban könnyebb lesz sorsotok, habár benneteket is gyakran vizsgálni és kémlelni fognak, hogy hisztek-e Bennem, és hogy az Én tanításaim szerint éltek-e és cselekedtek-e? 10. De ha benneteket vallatni is fognak, ne féljetek, és ne aggodalmaskodjatok, és ne kérdezősködjetek, hogy a vallatóknak és kérdezősködőknek mit válaszoljatok, mert abban az órában, amikor erre szükségetek lesz, a kellő választ szátokra helyeztetik úgy, hogy vallatóitok ezer ellen egyet sem lesznek képesek válaszolni. Erről is teljesen biztosítalak benneteket.” Erre a két ember megnyugodott Én pedig intettem tanítványaimnak, a hogy továbbutazás ideje elérkezett. 11. Erre tanítványaim felkészültek az útra, Én pedig közéjük léptem, majd szélsebesen elhagytuk a hegyi falut, s még mielőtt annak lakossága észrevette volna, már teljesen eltűntünk szemük elől, s ez a gyors eltűnés a falu néhány lakójában azt a véleményt keltette, mintha 98


IX. kötet

99

„szellemek” lettünk volna. De az öreg és a meggyógyult megmagyarázta nekik, hogy Ki vagyok Én, és hogy miért lehetséges minden Előttem. 12. Megjegyzés: - És amikor egy esztendő múlva a köves talaj buja mezőséggé kezdett változni, hitük még erősebb lett, Én pedig időről- időre látható módon megjelentem közöttük és megerősítetem őket hitükben, szeretetükben, türelmükben és szelídségükben. Mert közülük néhányan, amikor meghallották, hogy Engem Jeruzsálemben felfeszítettek, s a kereszten meghaltam, hitükben meginogtak, s félelem szállta meg őket. Ezért volt szükség arra, hogy személyesen is megjelenjek közöttük, s mint Úr és a halál legyőzője mutatkozzam, s őket megvigasztaljam, és az Írásból megmagyarázzam, hogy mindennek Rajtam hogyan kellett beteljesednie, hogy a halál sötét kapuján minden olyan lélek, aki Bennem hisz, ugyanabba az örök dicsőségbe menjen be, amelybe Én mentem, s amelyben öröktől fogva vagyok. Az pedig, ami itt megtörtént, az emberek iránti szeretetből történt, hogy a Bennem és az ő üdvükre történt emberré levésemben való hitük által, de egyben a gonosz világ ítéletére, hogy Hozzám hasonló, mindenben igaz gyermekeimmé legyenek. S egy néhány esztendő múlva ennek a hegyi falunak lakossága – amely igen tekintélyes vagyoni helyzetbe jutott – hitben és aszerint való cselekedetekben valóságos hősökké lett. 63. Fejezet:

Az Úr övéivel egy szamáriai őserdőben. A nagy erdő fontos természeti célja és áldása a természeti szellemek ellátására. Az erdők, mint az ősemberek legjobb lakóhelyei. Mézes kenyér lakoma a méz-tónál. Megérkezés Galileába.

1. Egy óra múlva sűrű erdőbe értünk, amelyen át Galileába vezetett az út. Az erdőn át jó három órán keresztül mentünk, s közben sehol sem volt egyetlen egy ház sem. A tanítványok erre azt kérdezték Tőlem, hogy mi szükség van egy ilyen erdőre, amit soha senki sem használ? Én pedig így szóltam hozzájuk: „Örüljetek, hogy az ígéret földjén van még egy ilyen egészséges erdő, amely nem esett az emberi kapzsiság galád áldozatául. Ebben az erdőben találhattok olyan helyeket, ahol a fákból a méz, mint egy kicsiny patak csörgedez, mert ilyen erdőkben gazdagon találhatók méhek, amelyek a mézet készítik. 2. Azonkívül mindenféle állatot is teremtettem ide, amelyekre először a Föld természetes fennállásához, másodszor pedig a Földön a lélek önálló és fokozatos továbbfejlesztése céljából van szükség, - amit Én más alkalommal benső látástok megnyitása által a maga lényegében, s egészen körülményesen meg is mutattam, s így be fogjátok látni azt is, hogy ezen állatok minden fajának és nemének – mivel az ember végső kifejlesztése céljából az Én rendem szerint itt kell lennie – az ember mellett itt a Földön szintén kell, hogy legyen lakóhelye is. Éppen ezért van a Földön szükség helyenként az ehhez hasonló nagyobb és sűrűbb erdőségekre, amelyeknek ezek mellett még ezer más jó célja is van. 3. Mindenekelőtt ezek első befogadó edények a számtalan sokaságú természeti szellemek számára, amelyek a növények világában már, mint rendezett intelligenciák külön-külön testet-öltésben részesülnek, s annyira megérlelődnek, hogy azáltal már szabadabb és intelligensebb állati életbe mehetnek át, amit nektek már többször is megmutattam, mert Én akarom úgy, hogy az Isten országának titkait ezen a Földön megismerjétek. 4. Mindaddig, amíg ezen a Földön ilyen erdőket gazdag mennyiségben láttok, és amíg az összes csillagzatokból a Földre szálló, s ebből a földből fejlődő és fölfelé törekvő természeti szellemek ilyen erdőkben találják befogadásukat és elhelyezésüket, addig a Föld felett nem igen fogtok túl nagy elemi viharokat, vagy járványos betegségeket tapasztalni; és 99


IX. kötet

100

ha majd egykor az emberek túl nagy nyerészkedési vágya a Föld erdejeire veti magát, akkor rossz is lesz az embereknek élni ezen a Földön, de a legrosszabb ott, ahol az erődségek ritkítása túlságosan elhatalmasodott. És ezt jól jegyezzétek meg magatoknak, hogy az embereket ilyen veszedelmes iparágtól idejekorán megóvjátok. 5. Lássátok, ezen a Földön az emberek első idejében mit sem tudtak ácsolt házakról, még kevésbé falazott várakról; ilyen erdőségek szolgáltak az embereknek is lakóhelyül, s ezekben a természet adta lakásaikban igen magas és teljesen egészséges kort értek el, ugyanúgy Ázsia, mint Európa, s más kisebb világrészeken, mint a déli földrészeken, ahol még ma is teljesen egészséges, erőteljes emberek élnek, persze természetszerű tekintetben az erdőkben, minél fogva egy ilyen erdő nem oly félelmetes és haszontalan, mint az emberek rövidlátó értelme képzeli. S ha ezt megértettétek, akkor legyetek megnyugodva és örüljetek, hogy egy ilyen egészséges erdőt találunk.” 6. Mialatt tanítványaimnak a sűrű erdőről ezt a magyarázatot adtam, az erdőnek egyik szabadabb területéhez értünk, amely öreg cédrusfákkal volt benőve, s közülük egy odvas volt, emiatt oly nagy tömeg méh tanyázott benne, hogy az a rengeteg méz, amelyet a méhek készítettek, s a fölösleget nem tudták elfogyasztani, a hatalmas fa minden repedésén és hasadékán át oly bőségesen folyt ki, hogy a fa alatt lévő mélyedés telve volt a legkitűnőbb mézzel, s valóságos kis tavacskát képezett. Ennek a méztónak a lefolyását a tanítványok csakhamar észrevették, és Péter így szólt: „Ez valósággal a régi Kánaánnak egy része még, amelyből a tej és a méz patakokban ömlött; valóságos csoda, hogy az emberek kimeríthetetlen kapzsisága ezt a mézestavat még nem fedezte fel. Uram és Mesterem, kár, hogy nincs kenyerünk, most igazán jóllakhatnánk mézes kenyérrel.” 7. Mondja erre Fülöp: „Nekem volna egy kenyerem, de hiszen negyvennél is többen vagyunk, és kevés jutna egynek.” Mondják erre a János tanítványok: „Nekünk is van két kenyerünk, amit még Jerichóban vettünk, így talán szegényesen kijövünk velük.” 8. Mondom Én: „Ha már olyan éhesek vagytok, osszátok szét a három kenyeret és egyetek.” A tanítványok ezt meg is tették, és a legnagyobb darabot Nekem adták. Én erre megáldottam a kenyeret, s az úgy megszaporodott, hogy mindenkinek jutott kellő mennyiségben. Erre aztán leültünk a tó körül és belemártottuk a kenyeret a mézbe, s a tanítványok, de legfőképpen Iskariot Júdás nem tudott betelni az édes kenyérrel. 9. Ez a lakoma kb. egy félóráig tartott, amire azután így szóltam: „Most már mindnyájan elég mézes kenyeret ettünk, itt az ideje, hogy ezt a nektek oly édes erdőrészt elhagyjuk, s arra törekedjünk, hogy még naplemente előtt elérjük Galileát, mert itt még Szamáriában vagyunk.” 10. Mondja Péter: „Uram bizony jó volna néhány napot itt tölteni, és egy kissé kipihenni magunkat. Itt az emberek néha oly terhes tolakodásától biztosítva volnánk, mert ezt a helyet előttünk még senki sem fedezte fel, mert a mézes tó annyira tele van még, hogy már valósággal kiáradt.” 11. Mondom Én: „Az emberek még nem fedezték fel ezt az erdőrészt, de annál inkább ennek az erdőnek több medvéje. Ezek pedig nem sokáig váratnak magukra. Ha tehát ezt az éjszakát ilyen látogatókkal akarjátok a mézes tó mellett eltölteni, akkor itt maradhattok. De Én nem maradok itt a medvék társaságában, s akaratom hatalmával nem akarom megfékezni őket és zavarni lakomájukat.” 12. Amikor a tanítványok meghallották, hogy több medve jövetelére van kilátásuk, – amelyektől a leginkább borzadtak, – rögtön készek voltak a továbbutazásra. Kenyerének 100


IX. kötet

101

maradékát mindegyik mégegyszer belemártotta a mézbe, majd hamar fölkeltek a földről, s elhagytuk a helyet; folytattuk utunkat. Meglehetős hosszú útvonalon új utakat kellett törnünk, mert az imént, hogy méz-tavukhoz érjünk, az ösvényről, amely a helyre vezetett, le kellett térnünk. 13. Kis idő múlva kevés fáradsággal elértük az ösvényt még az erdőben, ahol ismét szélsebesen haladtunk előre, úgy hogy ár egy félóra múlva elértük Galileát. 64. Fejezet:

A becsületes és olcsó fogadós az erdőszélen. Az Úr a sziklákból gazdag vízforrást nyit meg. „Itt több van Mózesnél és Illésnél.”

1. A tanítványok azonban a mézlakomától igen megszomjaztak, s mikor egy vendégfogadóhoz értünk, inni kértek. A vendégfogadós azonban bocsánatot kért, hogy egy kis ciszterna vízen és juhtejen kívül semmiféle más itallal nem rendelkezik. A tanítványok megelégedtek juhtejjel, ami bőségben volt a fogadóban, s azzal oltották szomjúságukat. 2. S amikor a tanítványok szomjúságukat eloltották, az úgynevezett, és már ismeretes zsidó-görögök és János tanítványai, akik elég sok pénzt hordtak maguknál, azt kérdezték, hogy mivel tartoznak a tejért? A fogadós pedig így szólt: „Aki közületek zsidó, az nem fizet semmit, mert ha egy zsidó az én vendégfogadómban először kér frissítőt, nálam az a szokás, hogy azt ingyen nyújtom neki. A görögök azonban meg kell, hogy fizessék a frissítőt, mégpedig mindegyik egy fillért.” A zsidó- görögök, habár zsidók voltak, így szóltak: „Barátom, mi bár görög öltözékben járunk, de azért mindnyájan körülmetélt zsidók vagyunk, és nem görögök. De ez mit sem tesz, hiszen olyan olcsón számítottál, hogy mi nem egyszeresen, hanem háromszorosan fogjuk azt megfizetni, mert juhaidnak teje friss és jó volt, mi pedig szomjúságunkat oltottuk vele, számításod pedig csekély volt. Itt van a pénzed.” Erre a zsidó-görögök egyike átnyújtott egy ezüst pénzdarabot, amelynek száz fillér értéke volt. 3. A fogadós azonban védekezett, hogy ekkora pénzdarabot nem tud felváltatni, és így szólt: „Miután oly megbízható kinézésetek van, és zsidók is vagytok, tehát ti sem fizettek semmit, s nem fogadom el pénzeteket, akár kicsiny, de még kevésbé, ha nagy.” 4. Mondom erre Én a fogadósnak: „Aki oly keveset számít, mint te, nem vétkezik, ha elfogadja azt, amit a vendégek önként nyújtanak neki.” Amikor a fogadós meghallotta szavaimat, elfogadta a pénzdarabot és így szólt: „Egyik a másikért fizet. Igaz, hogy most senki sincs az úton, amelyen oly gyakran egész karavánom utaznak, mert az utazók félnek ettől a nagy hegyi erdőtől, amelyben mindenféle ragadozó állat tartózkodik, és az utazóknak különösen télen kellemetlenkednek. De tavasszal és nyáron járnak erre utazók, ezen a régi úton, amelyet már a filiszteusok készítettek, s majd azok közül egyeseknek igen jól fog esni ez az ingyen ellátás. 5. Óh, csak volna egy jó kútforrásom, az én egyébként nagy terjedelmű gazdaságomban, akkor az idesereglő vendégekben sosem volna hiány. De ciszternáimban néha alig van annyi félig- meddig iható víz, amennyire gazdaságomnak szüksége van. Ezért idegeneket ritkán láthatok el fogadómban. Lássátok, a mai nap is közeledik már végéhez, és én oly szívesen elszállásolnálak benneteket, mert a következőhelység egy kicsiny község, kétórányi távolságban van innen. De nincs sem kenyerem, sem sóm. Mert mi itt valósággal juh és kecsketejen élünk, s ezeknek az állatoknak füstölt húsából. Baromfi is jól tenyészik itt, és sok tojást tojnak. De nekem igen sok jól felfegyverzett pásztort kellene tartanom, hogy nyájaimat ragadozó állatoktól megvédjék. De ha ezekkel az eledelekkel meg vagytok elégedve, akkor maradjatok mégis 101


IX. kötet

102

nálam, és töltsétek itt az éjszakát. Én amúgy is elég pénzt kaptam tőletek, s holnap nem fogok nektek új számlát adni. Feleségem és felnőtt öt leányom házi eledeleinket igen jól készítik.” 6. Mondom Én: „Barátom, mi az éjszakát nem itt, hanem a községben fogjuk tölteni. De mivel Én a tiszta és élő kútvíz- források felfedezésének nagy mestere vagyok, tehát egy kissé körülnézek házad környékén, hogy nem akadna-e olyan hely, ahol gazdag vízforrást találhatnék.” 7. Mondja a fogadós: „Óh, barátom, éppoly hiábavaló lesz minden fáradozásod, mint eddig már több vízkutatóé volt, akik az egész környéken keresték a vizet, és minden szerszámuk ellenére, amelyekkel a földi forrásokat fel lehet fedezni (varázsvessző), mégsem találtak ilyen helyet. Ezen a vidéken Istennek kellene először forrásvizet teremtenie, mert másképp nem lehetne ilyent találni, de az én házam körül a legkevésbé, mert itt én már szolgáimmal a földet egészen fölforgattam, s nem találtam egyebet, mint száraz köveket.” 8. Mondom Én: „Az egész csak egy csekély kísérleten múlik. Talán ez Nekem jobban sikerül, mint neked minden forrás-kutatóddal együtt.” Mondja a vendégfogadós: „Óh, barátom, ezt megpróbálhatod ugyan, de nagyon gyenge a reményem.” Mondom Én: „Ez egyelőre nem tesz semmit, mert azután majd megerősödik a hited! 9. Erre megkérdeztem a fogadóst, hogy házának melyik részére kívánna magának egy gazdag kútforrást? Mondja a fogadós: „Barátom, még ezt is? Ha olyan pásztorbotod volna, mint Mózesnek, akkor látod, ez a két embermagasságú kemény kőszikla volna a legalkalmasabb erre. Ha a pusztában lévő kőszikla Mózes parancsára – amikor vesszejével a sziklára ütött – vizet adott, miért ne tehetné ugyanezt ez a kőszikla? De hiába nincs többé Mózes, sőt olyan vessző sincs, s így a mi sziklánk sem fog soha vizes kúttá válni.” 10. Mondom Én: „Barátom, de itt több van Mózesnél és minden prófétánál együttvéve, és az Én akaratom hatalmasabb, mint Mózes pásztorbotja. Lásd, Én semmiféle vesszővel nem fogok a sziklára ütni, sőt azt még egy ujjammal sem fogom érinteni, és a szikla mégis bőséges, tiszta és a legkitűnőbb forrásvizet fogja adni neked és utódaid sohasem fognak többé vízben szükséget szenvedni.” 11. Erre a szikla felé fordultam és így szóltam: „Én azt akarom, hogy belőled egy teljesen tiszta és kitűnő patak fakadjon, amely ezer éven át folyjék belőled.” e szavaim után a sziklafalról egy pillanat alatt levált egy darab, és annak helyén erős zúgással oly hatalmas vízsugár tört elő, hogy a sziklától lefelé haladó völgyben bőséges vizű patakká alakult, amely azonnal medret ásott magának, s úgy csörgedezett tovább. 65. Fejezet:

Az álmélkodó vendégfogadós jó bizonyságtétele. A vendégfogadóst az Úr visszaemlékezteti az egykori Jézus ácsra, József fiára. Az Úr bizonysága saját missziójáról. A hálás fogadós búcsúja és számára egy ígéret. A romantikus táj. Az okos pásztor jó beszéde az új forrásról és annak szabályozásáról. A természetes és szellemi áldások sorozata ebben a házban.

1. Amikor a vendégfogadós ezt meglátta, annyira megijedt, hogy nem volt képes egyetlen egy szót sem szólni. Én pedig így szóltam hozzá: „Barátom, érzed-e még hited gyengeségét?” 2. Mondja a fogadós még mindig telve csodálkozással: „Óh, barátom, ami a Te szavadban való hitemet illeti, most már mondhatsz, amit akarsz, én elhiszem Neked. Bizony Te nagy 102


IX. kötet

103

próféta lehetsz, sőt sokkal nagyobb, mint Mózes, vagy Illés. Neked sokfelé kellene ilyen nagy jeleket tenned, hogy az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében meglazult hitet újból helyreállítsd, és az emberek szívében a régi Istenfélelmet újból felébreszd. De én itt a hegyek között a világtól teljesen elzártan élek, és igen keveset tudok meg abból, ami a nagyvilágban történik, és a vándorok, akik ritkán járnak ezen az úton, – az imént elmondott okoknál fogva – ritkán térnek be hozzám. Így bármennyi csodálatos dolog történik is a világban, a mi fülünkhöz abból nem jut semmi. Tulajdonképpen mi is a Te foglalkozásod, amit társaid élén űzöl? Mert úgy tűnik fel előttem, nem azért jársz-kelsz a világban, hogy víztelen területeket vízzel láss el.” 3. Mondom Én: „Helyesen ítélsz, csak azon csodálkozom, hogy te, aki magad is galileai vagy, eddig még semmit sem hallottál Felőlem. Hiszen te néhány évvel ezelőtt gyakran megfordultál Názáretben, ahol Én az általad jól ismert József ács oldala mellett sokáig dolgoztam, szintén, mint ács. Akkor is sok mindent hallottál már Felőlem. Nem emlékszel már erre?” 4. Mondja erre a fogadós csodálkozó szemekkel: „Te volnál az az ács fia, Akiről a názáretiek annyi mesét mondtak, s őt egy félbolond különcnek nevezték? Igen, igen, arról az ácsról néhány évvel ezelőtt én is sokat hallottam, de a legtöbbet gyermekkoráról. Mert mint felnőtt ifjú, s azután, mint érett férfi igen keveset árult el gyermekkori képességeiről, s csak igen keveset beszélt, jeleket pedig egyáltalán nem tett, így keveset is törődtek Vele. 5. Tehát Te vagy az öreg József legkisebb Fia, Akihez annyi reményt fűzött, s végül maga is kételkedni kezdett Benned, mert csaknem megnémultál, s többé semmiféle jelet nem tettél? Óh, csak most lesz világos előttem az, amit azelőtt sohasem hittem. De most már igazán szeretném saját szádból hallani, hogy a Te utazásodnak mi a célja? Most kívánom csak igazán, hogy az éjszakát nálam töltsétek.” 6. Mondom Én: „Lásd, majd ha nemsokára visszatérek oda, ahonnan jöttem, tanítványaimat kiküldöm a világba, s az Én Nevemben prédikálni fogják az embereknek azt, amit Tőlem tanultak, s akkor az Én mostani utazásaimnak célját mindenki meg fogja ismerni. 7. S aki Bennem és szavaimban hinni fog, s a szerint cselekedni, annak ágyékából az élővíz folyama fog buzogni, és soha többé nem szomjazik meg, mert magában fogja hordozni az örök életet, igazságban, szellemében pedig az Istenből áradó szeretetet. 8. Könnyű dolog a sziklának megparancsolni, hogy belőle természetes víz buzogjon. De mivel az emberek érzésvilága és szíve ezerszerte keményebbé vált, mint ez a szikla, amely az Én szavaimra vizet árasztott, tehát sokkal nehezebb az embereket oda juttatni, hogy ágyékukból az élet vize buzogjon, amely víz Istenben az örök igazság, s most Igében adatik az embereknek. 9. És ha Igében az neked is megadatik, higgy és cselekedj. S akkor te az Isten országában kúttá leszel, amelyből az igazságot szomjúhozók sokasága üdülést talál, lelkük örök élete érdekében. S ezzel vázoltam előtted az Én utazásaim célját. 10. Te azt kívánod, hogy ezt az éjszakát házadban töltsem, de ezt a kívánságodat nem teljesíthetem, mert lásd, ez a nap még egy óráig fog tartani, s Nekem addig még dolgoznom kell, amíg nappal van. A naplementéig pedig még igen fontos munka vár Rám, s azért kell tanítványaimmal azonnal továbbutaznom. De azt jól jegyezd meg, amit Én most mondottam neked, mert nemsokára eljön az ideje annak, amikor ezt a világ minden kincsénél többre fogod becsülni egész házaddal együtt.” Erre intettem tanítványaimnak, hogy készüljenek a további utazásra, s mi rögtön el is indultunk.

103


IX. kötet

104

11. A fogadós néhányszáz lépésre elkísért bennünket, majd ismét hálás köszönetet mondott, a csodálatos jótéteményért, s arra kért, hogy mielőbb jöjjek hozzá ismét, s akkor maradjak nála tovább, mint most. És Én így szóltam hozzá: „Barátom úgy, mint most, nem fogsz látni többé Engem, de ha majd tanítványaim tanításokat adnak neked Rólam és akaratomról, és te hinni fogsz az Én nevemben, akkor szellemben majd el fogok jönni hozzád, és megmaradok benned és melletted, te ezt most nem érted, de ha majd megtörténik, meg fogod érteni.” 12. E szavak után a vendégfogadós elgondolkozva tért haza, mi pedig folytattuk utunkat, amely egy kies hegyháton vonult végig, és minden oldalról szemléltük a romantikus tájat. 13. Amikor a fogadós hazaért, egészséges házanépe és szolgaszemélyzete – számszerint kb. negyven – ott álltak, és álmélkodás és csodálkozás között nézték a sziklát, amelyből oly gazdag forrásvíz buzogott elő, s azt kérdezték a fogadóstól, hogy Ki lehetek Én, és mimódon teszem azt, hogy a sziklából ilyen tiszta és gazdag forrás fakadt? Erre a fogadós mindent elbeszélt, ami látott és hallott, de házanépe nem értett mindezekből semmit. Csak egy igen egyszerű pásztor, aki egy juhnyájat terelt haza és itatott meg a friss forrás vizével, szólt így: „Ti itt kérdezősködtök és tanácskoztok, pedig az igazság olyan közel van; egy olyan ember, Aki mindazt csupán szavával tudja megtenni, amire senki sem képes, Annak telve kell lennie Isteni szellemmel. Mivel a mi házunkat ilyen túl nagy kegyelemben részesítette, tehát elsősorban Neki adjunk hálát, s az Ő szentséges Nevét dicsérjük és magasztaljuk. Holnap pedig mindnyájan lássunk munkához, hogy itt lent, ahol annak a sík résznek az a széles bemélyedése van, készítsünk egy tavat, hogy az innen lefolyó víz ott összegyűljön, és nyájainknak kényelmesebb itatóul szolgáljon, mint eddig, hiszen a víz olyan bőségesen ömlik a sziklából a völgybe.” 14. Mindnyájan megdicsérték a pásztort jó gondolkozásáért és tanácsáért, s a szolgák közül többek azonnal ásót, kapát és csákányt ragadtak, s egy óra múlva annyira mentek a munkával, hogy a víznek a fent jelzett sík területre kellett folynia, és összegyűlnie. Néhány nap múlva az egész sík terület, amely amúgy is kopasz kőzetekből állott, valóságos tóvá alakult, ami az utazókat nagy csodálkozásba ejtette, mert azelőtt legfőképpen azért kerülték ki ezt a vidéket, mert – különösen nyáron – nagy volt a vízhiány. 15. Ezután nemsokára igen sok utazó járt ezen az úton, s a fogadós annyira meggazdagodott, hogy az előbbi igénytelen kis fogadójából nagyot épített, s mindig igen sok vendége volt. A legtöbben a széltében-hosszában elterjedt csoda miatt mentek oda, és több napon át tartózkodtak a fogadóban. 16. És a későbbi időkben ez a fogadós is egyik fő terjesztője lett evangéliumomnak, miután először tanítványaimtól kapott erre nézve oktatást. 66. Fejezet:

Jelenet a tíz bélpoklossal, akinek meggyógyulása után csak az egyik tér vissza, hogy az Úrnak köszönetet mondjon. A világosan gondolkodó, figyelmes vendégfogadós. Jelent a kilenc hálátlannal.

1. Rövid óra múlva egy helység közelébe értünk, ahol tíz bélpoklos közeledett felénk. Valamennyien Názáret környékéhez tartoztak, és már jó esztendő óta a szabadban voltak kénytelenek élni, mert senki sem akarta őket befogadni, és semmiféle orvos sem tudott rajtuk segíteni.

104


IX. kötet

105

2. Amikor a tíz bélpoklos a közelünkbe ért, felismertek Engem és tanítványaimat, majd megálltak, s könyörgő hangon így kezdtek beszélni: „Óh, Jézus, óh kedves Mester, mi ismerünk Téged, és isteni hatalmadat, könyörülj rajtunk. Nemcsak hogy elviselhetetlen kínokat szenvedünk, hanem mindenki menekül közelünkből.” 3. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Legyen tehát nektek a hitetek szerint. Most pedig menjetek vissza a községbe és mutassátok meg magatokat egy papnak, aki egyben orvos is (aminek a zsidó papok rendesen képzelik magukat), és ő az egész világ előtt érvényes bizonyságot fog adni nektek, hogy teljesen megtisztultatok. Azután menjetek és kezetek munkájával legyetek az emberek hasznára, és ne vétkezzetek többé, hogy még betegebbek ne legyetek, mint amilyenek most voltatok. Mert az ilyen testi betegséget a bujaság bűne idézi elő. Most pedig menjetek és cselekedjetek úgy, amint parancsoltam.” 4. Ekkor a megtisztultak sietve visszamentek a községbe, s elmentek a paphoz, s megmutatták magukat neki, és arra kérték, hogy bizonyítványt adjon nekik. A pap megvizsgálta, s teljesen tisztának találta őket, s egy kis áldozat ellenében bizonyítványt állított ki számukra, mint ahogy szokásban volt, mindegyiknek külön egy kisimított szamárbőrt adott, amelyre egy csillag volt rajzolva. Ezzel a bizonyítvánnyal aztán elmentek egy vendégfogadóba, s az írott bizonyítvány felmutatása mellett minden akadály nélkül vendégül látták őket. 5. Az egyik azonban így szólt előbbi bajtársaihoz: „Halljátok, a kedves názáreti Jézus az Ő csodálatos hatalmával meggyógyított minket súlyos betegségünkből. Nekem az a véleményem, hogy első kötelességünk az legyen, hogy rögtön megforduljunk, s Elé siessünk, és még egyszer hálás köszönetet mondjunk neki.” Mondják a többiek: „Igazad van, de a nap már alászállt, alkonyodni kezd, s Ő, Aki nagyon jól ismeri az ember gondolatát, nem fogja tőlünk rossznéven venni, ha nem sietünk Elé, mert hisz nem fog a községben várni bennünket, hogy visszamenjünk és szánkkal mondjuk el Neki hálánkat, amikor nem is biztos, hogy megtaláljuk." 6. Az egyik azonban így szólt: „Ha a kedves Jézus Mester az emberek gondolatát már a távolban is ismeri, amint már többször tapasztaltuk, akkor azt is tudni fogja, hogy én most viszszamegyek arra a helyre, ahol bennünket megtisztított, hogy megadjam Neki az Őt megillető tiszteletet, akár ott van, akár nincs.” És a többiek így szóltak: „Tedd amit jónak látsz, de mi nem látjuk igaztalannak, ha mi is azt tesszük, amit jónak látunk. 7. Ekkor a kilenc ember bement a vendégfogadóba, az az egy pedig visszatért arra a helyre, ahol megtisztíttatott, és ahol Én tanítványaimmal a gyönyörű alkony miatt még mindig ugyanazon a helyen voltam. Amikor Engem meglátott, kimondhatatlanul megörült, hogy még ugyanazon a helyen talált, ahol egy félórával ezelőtt a többi kilenccel súlyos bélpoklosságából megtisztítottam, arcra borult Előttem, s hangos szóval dicsőítette Istent, mondván: „Óh Jézus, Te kedves, jóságos Mester, Te, Aki az élő Istennek Fia vagy, s Aki Vele egy vagy, lényegben és tulajdonságodban, s így mindenre képes, amire az Atya. Hálát mondok Neked és dicsőítelek azért, hogy velem és a többi bajtársammal szemben olyan végtelen nagy kegyelmet tanúsítottál. Tisztelet, dicsőség legyen Neked, ugyanolyan mértékben, mint az Atyának a mennyekben, Aki Benned, az Ő Fiában eljött hozzánk, szegény bűnösökhöz, hogy betöltse, amit az ősatyák és a próféták szája által nyíltan és hűségesen megígért. Óh, maradjon velünk mindörökre a te szereteted, irgalmad és kegyelmed, és engedd, óh Jézus, hogy a szellemben vakok is megismerjenek Téged.” 8. Mondom Én: „Kelj fel, mert a te nagy hited gyógyított meg téged. Te szamaritánus vagy és felismertél Engem, eljöttél, s Istennek illő tiszteletet adtál, s ezért meg is fogsz maradni szeretetemben. De mi van a többi kilenccel? Ők nem tisztultak meg úgy, mint te? És 105


IX. kötet

106

ha megtisztultak, miért nem jöttek veled, hogy ők is, mint te, tiszteletet adtak volna Istennek? Rajtad kívül nem akad egy sem, aki megfordult volna, hogy tiszteletet és dicsőséget adjon Annak, Aki őt meggyógyította? Egy idegen tehát jobban tudja, hogy mi illeti az Istent, mint azok, akik mint Isten gyermekei tiszteltetik magukat. Éppen ezért ez a dicsőség hamar elvétetik majd a gyermekektől, és idegeneknek adatik át.” 9. A szamaritánus pedig még mindig ott térdelt Előttem a földön, s Én újból így szóltam hozzá szeretetteljes hangon: „Kelj fel hát és menj a fogadóba, mert a te hited meggyógyított téged. És mondd el társaidnak, akik zsidók, hogy Én mit mondtam neked.” Ezután a meggyógyult felegyenesedett, elment a vendégfogadóba, és ott találta társait, akik kenyér és bor mellett jól érezték magukat. Amikor társuk hozzájuk ért, rögtön megkérdezték tőle, hogy megtalált-e Engem? Az pedig komolyan és nyíltan elmondotta nekik, amit Én mondtam neki. Ekkor a kilencet félelem lepte meg, hogy ismét visszaesnek bélpoklosságukba, nem ettek, és nem ittak többé, hanem megbánták, hogy nem tették ők is azt, amit a szamaritánus tett. 10. Én pedig tanítványaimmal nemsokára ugyanabba a fogadóba tértem be, ott azonnal egy nagyszobát jelöltek ki számunkra, és maga a vendégfogadós, aki szintén inkább szamaritánus volt, mint zsidó, rögtön azt kérdezte tőlünk, hogy mit kívánunk enni és inni? 11. Én pedig így szóltam: „Tálaltasd fel, amid van, s mi elfogyasztjuk.” Erre a vendégfogadós azonnal megparancsolta szolgáinak, hogy kenyeret és bort hozzanak, később pedig kellő mennyiségű halat készítsenek számunkra. S amint a fogadós megparancsolta, úgy is történt. Amikor rövid idő múlva kenyér és bor mellett jól éreztük magunkat, a kíváncsiság a ház népét hozzánk csalogatta, hogy meglássák és megtudják, kik vagyunk, és honnan jövünk? És amikor megláttak bennünket, egyszerre tudatára ébredtek annak, hogy mi bizonyára azok lehetünk, akik által a bélpoklosok megtisztultak, mert azok már az imént pontos leírást adtak rólunk. 12. Ezt a vendégfogadóssal is rögtön közölték, aki azonnal odajött közelünkbe, hogy állásunk és foglalkozásunk után érdeklődjön. Leült asztalunk mellé, ő is kenyeret és bort vett, s megkérdezte tanítványaimat, hogy ugyanazok vagyunk-e, akik közül az egyik Jézus, a bélpoklosokat csupán akaratának hatalmával tisztította meg? 13. Jakab tanítványom azonban így szólt: „Ott az asztalfőn ül az Úr, Őt kérdezd meg, s majd Ő válaszolni fog neked.” Ekkor a fogadós azonnal Hozzám jött és így szólt: „Halld barátom, Te vagy-e az a csodálatos orvos, Aki a községen kívül a tíz beteget súlyos bélpoklosságából megtisztítottad, csupán szavaid erejével és hatalmával? Te vagy az az általánosan ismert názáreti Jézus? 14. Mondom Én: „Vezesd ide azokat, akik ezt neked mondották, majd elmondják neked, hogy Én vagyok-e?” Erre a fogadós elment és a megtisztultak közül néhányat Elém hozott, s ezek szinte egy hangon így szóltak: „Igen, igen, Ő Az, Aki velünk, hálátlanokkal szemben ilyen nagy kegyelmet gyakorolt. S akkor mind a kilenc, aki azelőtt nem akart viszszatérni Hozzám, leborult Előttem, s úgy adtak Nekem tiszteletet. Én pedig így szóltam hozzájuk: „A félelem, hogy ismét visszaestek régi bajotokba, hajtott Hozzám, hogy Istennek tiszteletet adjatok. Most az egyszer legyen nektek megbocsátva, maradjatok meg tisztán. De a jövőben az Én áldásom nem fog megmaradni azokon, akik lanyhák arra, hogy a kapott kegyelemért tiszteletet adjanak Annak, Akitől kapták. Most pedig keljetek fel, és ne vétkezzetek többé.” Ezután a megtisztultak fölkeltek helyükről, mégegyszer köszönetet mondtak, s azután visszatértek szobájukba. 106


IX. kötet

107

15. A fogadós pedig most már tudta Kivel van dolga. Mindjárt a legnagyobb hódolattal volt Irántam, kisietett a konyhába, s megparancsolta a szakácsnőknek, hogy a legkitűnőbb halakat készítsék el számunkra, ami azonnal meg is történt. 67. Fejezet:

Jelenet a gőgős farizeusokkal és írástudókkal. Az okos vendégfogadós, aki az Urat felismerte, érdemük szerint bánik el azokkal. Az elbizakodott írástudó kérdése Jézushoz, s az Úr ellenkérdése. Intelmek az Isten országáról. A farizeusok haragja. Az Úr komoly dorgáló beszéde elűzi a farizeusokat.

1. Estére a vendégfogadóban összegyűltek az ebben a községben állomásozó farizeusok, rabbik és írástudók, s a vendégfogadós ebben a véleményben, hogy ezzel Nekem kellemes társaságot szerez, értésükre adta, hogy Én, Aki előzőleg a tíz bélpoklost csodálatos módon meggyógyítottam, szintén vendége vagyok, és több társammal együtt a nagy étkezőteremben tartózkodom. 2. Amikor a farizeusok, írástudók és a rabbi ezt a fogadóstól meghallották, azonnal fölemelkedtek asztaluk mellől, s így kezdtek egymás között beszélgetni: „Most módunkban van megtudni, hogy valóban úgy áll-e a dolog Vele, amint azt széltében- hosszában még a pogányok között is híresztelik. Ez legyen a zsidók megígért Messiása, Aki Isten országát megalapítja itt a Földön? Majd meglátjuk, hogy velünk szemben hogy fogja megállni a helyét?” 3. Ezzel a szándékkal azután a vendégfogadós kíséretében át is jöttek a nagy étkezőterembe, s ott azonnal asztalt terítettek nekik, a legjobb bort és kenyeret, jól elkészített halakat és más eledeleket tálaltattak maguknak. És amikor az asztal kövér hasuknak nagy élvezetére busásan meg volt terítve, helyet foglaltak, s úgy öntelt szavaikkal, mint mozdulataikkal értésére adták mindenkinek, hogy a helyiségnek ők az urai. Mi azonban olyan közönyösen viseltük magunkat velük szemben, mintha nem is vettük volna észre, hogy a mi étkezőtermünkben foglaltak helyet. Nyugodtan ettünk és ittunk tovább, és közömbös dolgokról beszélgettünk. 4. A farizeusok azonban észrevették, hogy mi a legkitűnőbb nemes halakat fogyasztjuk, s mellé a legjobb bort isszuk; erre az egyik farizeus a fogadóshoz fordult és így szólt: „Miért nem készítettél a mi számunkra is ilyen halakat? Mi talán bizony kevesebbek vagyunk, mint ezek a galileaiak, akik közül egynéhányat nagyon jól ismerünk?” Mondja a fogadós: „Hogy kevesebbek vagytok-e vagy sem, az nekem teljesen mindegy; amit valaki megrendel, azt kapja meg. Amit ti rendeltetek, az ott is van az asztalotokon. De ha ti is nemes halakat kívántok, még van elég idő elkészíteni annyit, amennyit akartok.” De a farizeusok nagyon jól tudták, hogy az ilyen halak nagyon drágák, és hogy a vendégfogadós az ilyen eledeleket nagyon drágán fizetteti meg, s így nem rendeltek nemes halakat. De az egyik így szólt, hogy a farizeus fösvénységét szépítse: „Ha nem mi kaphattunk először ezekből a halakból, akkor most már nem kérünk belőlük.” A fogadós mondja: „Beszélhettek, amit akartok, az nem hoz zavarba engem. Ki írhatja elő nekem, ha valaki nálam ételeket rendel – anélkül, hogy meghatározná, azok miből álljanak – hogy ne azt adjam, amit én akarok, és ki tilthatja meg, hogy ha valaki határozottan kíván valamit, helyette mást tegyek az asztalára? Nálam az a régi alapelv van érvényben: mindenkinek a magáét.” 5. Mondja a farizeus: „Neked igazad van, s nekünk nem lehet semmi ellenvetésünk, de az mégis különös, hogy te, aki nemigen állsz valami nagy adakozó hírében, éppen ezekkel a galileaiakkal szemben tanúsítasz annyi jóindulatot, akik bizony nem érnek valami sokat, s még igen nagy kérdés, hogy a drága halaidat meg tudják-e fizetni?” 107


IX. kötet

108

6. Mondja a fogadós: „Ehhez nincs semmi közötök. Az olyan emberek, mint ti vagytok, nem ritka jelenség előttem. De az olyan, mint az általatok jól ismert názáreti Jézus, Aki szavának és akaratának csodálatos hatalmával tíz bélpoklos férfit – akinek meggyógyulásáról alig egy órával ezelőtt ti magatok adtatok bizonyítványt – pillanatok alatt képes megtisztogatni, s teljesen egészségessé tenni, bizony igen ritka jelenség, sőt ha úgy vesszük, soha még nem is létezett. Így mindenki előtt magától értetődő, hogy az ember velük szemben önként tanúsít olyan figyelmet, amilyen őket megilleti.” 7. Erre a helyes megjegyzésre a farizeusok nem tudtak válaszolni, s jó képet vágtak a gonosz játékhoz, habár belülről telve voltak haraggal. Ezután nekiláttak az evésnek, és mi is ugyanezt tettük. Nem törődtünk vele, hogy a bosszús farizeusok mit tesznek, és hogy egymás között mit beszélnek. De amikor a bor a farizeusokat kellőképpen feltüzelte, és arra törekedtek, hogy Velem szóvitába bocsátkozzanak, az írástudó hirtelen felemelkedett helyéről, merészen Elém állt és így szólt: „Mester, mondd, kinek a hatalmával teszed köztudomású csodatetteidet?” 8. Mondom Én: „Majd megmondom, de először nektek kell felelnetek egy kérdésemre: Mondjátok csak – Keresztelő János prédikációja és keresztsége isteni küldetés volt-e, vagy csupán emberi cselekmény?” Erre az írástudó nem tudta, hogy mit feleljen, mert így gondolkozott: Ha most azt válaszolná, hogy isteni küldetés volt, akkor Én azt válaszolnám neki, hogy miért nem hittetek benne? De ha azt mondja, csupán emberi cselekmény volt, akkor a fogadós rögtön, az egész község pedig holnap már ellenük lesz, mert Keresztelő Jánost mindenki Istentől támasztott nagy prófétának tartja. Csak egy kis idő múlva szólalt meg így: „Mester, ezt bizony egyikünk sem tudja, ennél fogva nem tudok Neked sem igennel, sem nemmel válaszolni.” 9. Mondom Én: „Akkor Én sem mondhatom meg neked, hogy csodatetteimet Kinek a hatalmából teszem, s így ugyanúgy vagyunk egymással, mint az imént voltunk.” 10. De eközben az egyik farizeus is odajött Hozzám és így kezdett beszélni: „Mester, Felőled már sok mindenféle hír jutott el hozzánk, többek között az is, hogy Általad az Isten országának kell megalapoztatnia ezen a Földön. Te a saját cselekedeteid által teszel bizonyságot Önmagadról, hogy Te valóban Az vagy, Akit minden zsidó a régi ígéret következtében vár. Lásd, mi is hinni akarunk Benned, mondd el tehát, hogy az Isten országa mikor és hogyan fog eljönni az emberek közé erre a Földre?” 11. Mondom Én: „Úgy, ahogy ti képzelitek, bizonyára nem.” Mondja az írástudó: „Akkor hogyan?” Mondom Én: „Az Isten országa nem külsőséges pompával fog eljönni, és senki sem mondhatja: „Nézd, itt, vagy ott van. Mert az Isten országa nem materiális, hanem szellemi ország, mert az Isten Maga is Önmagában véve a legtisztább, ősörök szellem, ennél fogva országát sem a test, hanem a lélek és a szellem számára fogja létesíteni. A lélek és a szellem pedig az ember bensejében van, nem pedig rajta kívül, ennél fogva az isten országa is belül van, és ha majd eljön, azt önmagában fogja érezni az ember és nem önmagán kívül.” 12. Erre a válaszra a farizeusok nem tudták, hogy mit feleljenek, s újból visszamentek asztalukhoz, a vendégfogadós pedig valósággal ujjongott önmagában, hogy Én a farizeusoknak a száját így betömtem, s az asztalunkra azonnal újra töltettetett a legkitűnőbb borából, azután így szólt Hozzám: Egyetek és igyatok, amennyit csak akartok, a számlát most én fizetem.” És mi jókedvűen ettünk és ittunk. 13. Amikor a farizeusok ezt meglátták, még jobban bosszankodtak, mint azelőtt, s egészen hangosan így beszéltek egymás között: „És Ez legyen az Isten által ebbe a világba küldött Messiás? Milyen falánk és iszákos az összes tanítványával együtt. Azt is tudjuk Róla, hogy 108


IX. kötet

109

vámszedőkkel, pogányokkal, s mindenféle más bűnössel jár-kel, s kenyeret mosdatlan kézzel eszi, tehát ha akármennyi csodát is tesz, igaz írástudó és farizeus nem fog Benne hinni.” 14. Mondja erre a fogadós: „Ezzel Ő bizonyára nem sokat törődik, ha Ő Maga az Úr, amint én tökéletesen hiszem is, akkor, mint a legtökéletesebb isteni szellemnek nem lesz szüksége arra, hogy a mi világi törvényeinkhez igazodjék, hanem csak azokhoz, amelyeket Ő ad nekünk.” 15. Mondják a farizeusok: „Amit te mondasz, az nem bosszant bennünket, mert jól tudjuk, hogy inkább szamaritánus vagy, mint zsidó. Minket csak az bosszant, hogy tanításaival és tetteivel igen sok zsidót elámít, s Annak adja ki Magát, Ami semmi esetre sem lehet, mert Mózes törvényeit igen sok részben nem tartja be.” 16. Erre Én komoly arccal fölemelkedtem helyemről és így szóltam: „Kihez hasonlítsam ezt az emberi fajzatot? Keresztelő János csaknem semmit sem evett és ivott, eledele csupán sáskából és vad erdei mézből állott, és szigorú vezeklő életet élt. Akkor azt mondták: micsoda álszent és képmutató. De ezt azért mondták róla, mert Keresztelő János istentelenségüket és bűneik megszámlálhatatlan sokaságát szemük elé állította, s azért eszközölték ki Heródesnél, hogy börtönbe vitesse, s ott lefejeztesse. Én rendesen eszem és iszom, nem vagyok „álszent” és nem lógatom a fejemet, mindenkivel szemben barátságos vagyok, s mi ndenkin segítek, aki Hozzám jön, Bennem hisz és Tőlem segítséget könyörög. Erre azt mondják: iszákos és falánk, barátja a bűnösöknek, vámszedőknek és pogányoknak, és Mózes törvényeit semmibe sem veszi. 17. És mi az, amit ők tanítanak: ha áldozol, az nagyobb hasznodra van, mintha tiszteled atyádat és anyádat. S amikor így beszélnek, olyan törvényekkel kínozzák, amit ők találtak ki saját hasuk javára. De éppen ezért fogja őket egykor a legnagyobb kárhozat érni. Ők az emberekre elviselhetetlen terheket rónak, de ők maguk még a kisujjukkal sem érintik azokat. Nagy áldozatokért hosszú imákat ígérnek, amelyeket alárendelt szolgáik szív és értelem nélkül utálatos módon óbégatnak el, a megcsalt és vak emberiségért. Vajon nem olyanok-e, akik szúnyogokat szívnak, és helyettük tevéket nyelnek el? 18. Az igaz, hogy a kenyeret jól megmosott kezekkel eszik, de szívük telve van undok szennyel és piszokkal, s ezért hasonlítanak a feldíszített sírokhoz, amelyek belül telve vannak rothadással és undok bűzzel. A kenyeret mosdatlan kézzel enni: nem mocskolja be az embert, legkevésbé akkor, amikor nincs alkalma a kenyér evése előtt kezét megmosni. De a hazugság, csalás, irigység, fösvénység, falánkság, dorbézolás, gőg, gyűlölet, harag, paráznaság, házasságtörés és Istentagadás beszennyezi az egész embert, s a pokol gyermekévé teszi.” 19. Amikor a farizeusok Tőlem ezeket meghallották, a harag egészen elöntötte őket, azután hirtelen felkeltek az asztaluk mellől és sietve elhagyták a termet, ami mindnyájunknak igen kedvünkre volt. Ezután a fogadós odajött Hozzám, s nem győzött eléggé hálálkodni, hogy a farizeusoknak az igazságot ilyen leplezetlenül szemükbe vágtam. A tanítványok is dicsértek ezért Engem. 20. A fogadós pedig végül így szólt: „Óh Uram és Mesterem, ez a beszéd Irányodban talán jobb véleményre fogja téríteni egyik vagy másik farizeust?” Mondom Én: „Tíz szerecsent előbb mosol fehérre, minthogy ezek közül a képmutatók közül egy is megtérjen, és bűnbánatot gyakoroljon. Ahol az emberhez a fösvénység, irigység, és uralomvágy túlságosan mély gyökeret vert, ott igazi javulásról aligha lehet szó. Hagyjuk, hogy egymás között bosszút forraljanak, holnap is nap lesz, és majd meglátjuk, hogy mit tehetünk.” 109


IX. kötet

110

Jelenet a fogadós beteg szolgájával. Annak csodálatos meggyógyítása, és jó bizonysága. A felébresztett szellemű fogadós és a buta farizeusok.

1. Az Úr: „Van neked egy beteg szolgád, aki kedvenced azért, mert mindig hűségesen és a legbuzgóbban szolgált téged, s akit most egy teljes esztendő óta a köszvény gyötör, s a betegágyból nem tud felkelni. Ha kívánod és hiszel, Én segíthetek rajta.” 2. Mondja a fogadós: „Óh, Uram és Mesterem, ha ilyen nagy kegyelmet tanúsítanál velem szemben, mindent megteszek, bármit kívánsz tőlem.” Mondom Én: „Legyen tehát a te hited szerint. Most pedig menj és nézd meg, hogy szolgád szenved-e még?” 3. Erre a vendégfogadós elsietett abba a szobába, ahol beteg szolgája feküdt, és íme a szolga elmondotta a vendégfogadósnak, hogy úgy érezte, mintha körülötte villámok cikáztak volna, amire abban a pillanatban elhagyta őt minden fájdalom és gyengeség, úgy hogy betegágyából fel tudott kelni, s kétségtelenül egészségesnek érezte magát. Mondja neki a fogadós: „Kelj fel, s megvigasztalódva jöjj velem a nagyterembe, ott majd megtalálod Azt, Aki téged csodálatos módon meggyógyított.” A szolga erre megtette, amit gazdája mondott neki, ő maga pedig a leghálásabb szívvel azonnal visszatért hozzánk. 4. Amikor a fogadós ismét közöttünk volt, és háláját kimondotta Előttem, nemsokára utána jött a meggyógyult szolga is, s vele együtt a többi háznép, szolgák és szolgálók, s azt kérdezték, hogy közülünk Ki Az, Aki az első szolgát ily csodálatosan meggyógyította köszvényéből? És a fogadós ujjával Rám mutatott, és így szólt: „Ez az isteni Férfiú volt Az, Aki előtt nyíltan ki kell mondanom, és el kell ismernem, hogy mi valamennyien együttvéve távolról sem vagyunk méltók arra, hogy Ő hozzánk jöjjön és átlépje házam küszöbét. Neki köszönjétek meg ezt a velünk szemben tanúsított kegyelmet, és mindenkor minden ember előtt egyedül neki adjatok tiszteletet.” 5. A vendégfogadós e szavai után a meggyógyult szolga leborult lábaim elé, s úgy adott hálát Nekem. Fennhangon dicsőített, amit a többi háznép, szolgák és szolgálók is megtettek, ami által a házban nagy lárma keletkezett, amit a farizeusok is – habár a mi termünktől egy távoli és félreeső szobában voltak – szintén meghallottak, s közülük az egyik kijött megnézni, hogy mi történt. Amikor megtudta, hogy Én a szolgát a köszvényből teljesen kigyógyítottam, és hogy milyen módon, nagyon bosszús lett, s magához hívta a fogadóst és így szólt hozzá: „Csak óvakodj ettől a népbolondítótól, mert hogyha az ördögök fejedelmének, vagy más egyéb varázslatok segítségével – amit talán az esszeusoktól tanult – tesz ilyen csodákat, s majd megtudják a rómaiak, hogy a nép milyen esztelenül követi Őt, még a zsidók királyává is akarja tenni, majd seregestől ránk törnek, s csúnyán elbánnak velünk.” Mondja a fogadós: „A csodatévő miatt – Akit a rómaiak bizonyára régóta jobban ismernek, mint mi – nem félek, hogy az ő részükről bántódás érje. De tőletek volna okom félni, ha nem volnék római alattvaló. Ti félhettek ettől a Férfiútól, Aki telve van isteni szellemmel – mert különben lehetetlen lenne ilyen jeleket tennie, és olyan cselekedeteket létrehoznia, amilyenekre egyedül csak Isten képes. És Aki telve van isteni szellemmel, Az valóban Úr mindenekfelett a mennyekben és a Földön, és akik Vele szemben ellenségeskednek, azok csak Tőle félhetnek, és nem Ő tőlük. Így hozzám intézett intelmed szívemben sohasem fog gyökeret verni.” 6. És amikor a rabbi, aki már farizeus számba ment, a vendégfogadóstól ezt meghallotta, még sokkal haragosabb lett, mint az imént, a nem felelet semmit, hanem visszatért társai110


IX. kötet

111

hoz. Amikor odaért, azok rögtön faggatni kezdték, hogy mi történt? A rabbi pedig, aki a vendégfogadós szavaitól kissé mégis magába szállt, csak egészen közönyösen jelentette, hogy mi történt, s afölött ujjongtak a ház népei, aminek azonban semmi különös jelentősége nincs. A farizeusok ezzel meg voltak elégedve, s nem kérdezősködtek tovább, hanem ismét dőzsöltek és így szóltak: „Hagyjuk meg ennek az elfogult fogadósnak az örömét, amit egy kóbor orvos miatt érez, aki nyilván az esszeusok iskolájából származik, amire a rómaiak is igen sokat adnak, s hagyjuk, hogy dicsőítse az ő Üdvözítőjét és Messiását. Néhány hét múlva úgyis minden eltűnik a feledés homályába.” 7. A meglehetősen ittas farizeusoknak ez a hangulata igen kedvező volt számunkra, mert legalább nyugtunk volt tőlük, és fontos dolgokról beszélhettünk. A termünkben lévő háznép, szolgák és szolgálók ezután a fogadós parancsára dolgaik után mentek, mert az idegenek miatt, akik Kapernaumból jöttek üzleti ügyeik végett ebbe a községbe, még sok mindent el kellett intézniük. A meggyógyult szolga azonban mellettünk maradt, velünk evett és ivott, s így erősítette meg magát. 69. Fejezet:

Örök életintelmek a fogadósnak. Magyarázatok a zsidó törvényekről. A fogadós és szolgájának helyes megismerése. Az Úr tanítása a jövőről, az Ő újbóli eljöveteléről, és országának helyreállításáról.

1. Ezután a fogadós így szólt Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, most már hogy így békében ülhetünk egymás mellett, s nem kell tartanunk attól, hogy valaki megzavarna, s még nincs olyan nagyon késő sem, tehát arra kérlek, mondj el nekem egynéhány dolgot, ami a lélek üdvösségének eléréséhez feltétlenül szükséges.” 2. Mondom Én: „Higgy kétségtelenül Istenben. Tartsd meg parancsolatait. Szeresd Őt mindenekfelett, minden erődből, és felebarátodat, mint tenmagadat, és hidd, hogy Én a megígért Messiás vagyok, Aki testben most jöttem ebbe a világba, mint maga az örök Igazság, Világosság és az Élet, hogy mindazoknak, akik Bennem hisznek, és az Én tanításaim szerint élnek, örök élete legyen. És ha te mindezt hiszed, és eszerint cselekszel, ezzel megszerzed lelkednek igaz és örök üdvösségét, és megtartod azt mindörökké. 3. Lásd, ez tökéletesen elég, ha önmagadban el akarod érni az Isten országát, minden egyéb hiábavaló, és a lélek érdekében Isten előtt semmi értékkel sem bír. És ha Én, mint a minden életek Ura mondom ezt neked, el is hiheted, hogy így van, és nincs másképpen.” 4. Mondja a fogadós: „Óh Uram és Mesterem, én ezt minden kétséget kizáró szilárdsággal hiszem, csak Mózes adott még mindenféle egyéb szabályt és rendeletet, mint pl. megjelölte azokat az eledeleket, amelyeket, mint zsidónak enni szabad, azután a testnek többszörös mosását, a böjtöt, s a vezeklést zsákban és hamuban, a szőrcsuha viselését, és még sok mást, amit nehéz megjegyezni, és még nehezebb követni. S ezért az ember folytonos aggodalomban él, hogy önhibáján kívül mégis bűnt követ el. Hogyan viselkedjen az ember ilyen kérdésekben? Mózes és a többi próféták által adott törvények és rendelkezések szigorú követése elmaradhatatlan feltétel-e Isten tetszésének elnyeréséhez?” 5. Mondom Én: „Ha te csak azt követed, amit Én az imént mondottam, ezzel már mindent betöltesz, amit Mózes és a próféták előírtak. Az embernek testi élete fenntartása céljából ennie és innia kell, az eledelek és az italok legyenek mindig tiszták és frissek. Azon kívül fontos a testnek, hogy mindenben tiszta, mérsékletes és józan legyen. Ezért ezek a rendelkezések jók és üdvösségesek, nemcsak a zsidók, hanem minden ember számára, mert a beteg testben a 111


IX. kötet

112

lélek nem egykönnyen emelkedhet fel oda, hogy üdvét az örök élet érdekében erősítse, és előmozdítsa. 6. És lásd, Isten – Mózes és a próféták által – azért rendelte el még azt is, ami az emberi testnek földi életének ideje alatt javára válnak, s az ember nagyon helyesen teszi, ha ezeket a szabályokat betartja. 7. És aki azt cselekszi, amit neked az imént mondottam, azt az Isten országának szelleme már saját szíve mélyén vezeti, irányítja és megmutatja neki azokat a szabályokat is, amelyek saját testének javára válnak. Tehát abban, amit Én mondottam neked, minden benne foglaltatik. Megértetted? 8. Mondja a fogadós, és vele együtt hálás szívvel a meggyógyult szolga: „Óh, Uram és Mesterem, köszönjük Neked egész lelkünkből, egész szívünkből és minden életerőnkből ezt a nagybölcsességű igaz tanításodat, amely egészen más világosságot gyújtott fel bennünk, mint a farizeusok hosszú prédikációi, akik az ember üdvösségét kizárólag annak a sok külsőséges dolognak és szabálynak szigorú követésétől teszik függővé; de az Isten parancsolatainak megtartására – amely kizárólagos megtisztítója a léleknek – semmi súlyt nem fektetnek, és azt mondják, hogy sokkal jobb és hasznosabb az embernek, ha a parancsolatok helyett áldoz, mint azok nehéz és küzdelmes megtartása. 9. És ezért látja az ember, hogy annyi súlyos és drága áldozatot raknak le a farizeusok ajtói elé. De olyan, aki szigorúan megtartaná Mózes parancsolatait, már alig található, mert azt mondják, ha az ember áldozatok árán Istennél ugyanazt elérheti, bűneitől sokkal inkább megtisztul, mint a parancsolatok nehéz és küzdelmes megtartása által, akkor az áldozás sokkal kényelmesebb és küzdelemmentes, és a lelkiismeret is könnyebb, mert a farizeusok szavai szerint az áldozat Isten előtt mindent kiengesztel, de a parancsolatok megtartása csak annyiban, amennyiben az ember egyik vagy másik parancsolatot szigorúan és lelkiismeretesen képes megtartani. 10. És ha az ember ezeket a tanításokat összehasonlítja azzal, amit Te, óh Uram és Mesterem, tanácsoltál, és oly világosan megmagyaráztál nekem, akkor a kettő között végtelen nagy különbséget fedezünk fel. A Te tanításaid telve vannak élő igazsággal, a farizeusokéi pedig rohadt és holt hazugsággal, ami által a lélek vajmi nehezen érhetné el örök életét. Uram, mit tegyünk a jövőben a farizeusokkal szemben?” 11. Mondom Én: „Amit ők Mózes és a próféták tiszta igéiként prédikálnak, azt meghallgathatjátok, és cselekedjetek a tiszta Igék szerint. De a saját szabályaikat ne tartsátok meg, mert ezek utálatosan Isten előtt. 12. Mert hiszen írva van: „Íme, a nép szájával dicsér Engem, de a szíve távol van Tőlem.” Én pedig azt mondom nektek, hogy az emberi tanításoknak a vége immár elkövetkezett. Én eljöttem hozzátok, mint az Igazság, az Út, és az Élet, s elsöpröm a Földről a hazugságot, és annak gonosz cselekedeteit. Én, bár ezt a Földet nemsokára elhagyom, és az Én látható távollétemben a hazugság, hamisság és a gonoszság még egy ideig burjánzani fog az emberek között a Földön. De majd annak idején ismét el fogok jönni teljes erőmben és hatalmamban közétek, emberek közé, s végét fogom szakítani a hazugság és csalás uralmának. 13. De Én az emberek szívében már most előkészítem az alapot, amelyre új templomot, egy új „Isten városát” építek. Engedjétek, hogy ezt az építkezést mielőbb befejezzem, hogy mindörökre elpusztuljon a régi templom, a hazugság és a csalás, s minden gonoszság városa. Ezt most még nem tudjátok a maga teljes tisztaságában megérteni, de, majd ha az Én szellemem áthat benneteket, akkor ezt is megértitek és visszaemlékeztek arra, hogy mindezt Én előre megmondottam nektek.” 112


IX. kötet

113

14. E szavaimat tanítványaim sem nagyon értették, mert ily módon kezdtek egymás között beszélni: „A másodszori eljöveteléről már többször beszélt, de mindig határozatlan formában, a próféták módja szerint. Járuljunk Hozzá ezzel a kérdéssel, talán valami közelebbit és határozottabbat fog mondani nekünk.” 70. Fejezet:

Az Úr újbóli visszajöveteléről. Általában véve jó, hogy az ember nem tud a halála napjáról. Példázatok azokról az állapotokról, amikor az Úr ismét visszajön. Az ember a háztetőn; a kettő a malomban; a kettő az ágyban, kettő kint a mezőn, stb.

1. Ezután az előzetes tanácskozás után a tanítványok Hozzám fordultak és így szóltak: „Urunk és Mesterünk, Te már oly gyakran mondottad azt, hogy megadatik nekünk Isten országának titkait megérteni, és sok mindent világosan felfedtél előttünk, úgy hogy mi szellemben a Te végtelen teremtésedet és még sok ezerféle mást jól meg tudunk érteni, amiről egyetlen egy világbölcs sem volna képes fogalmat alkotni, sőt a saját keresése-kutatása által sem, s ezért a mi tudásunkat kivéve minden egyéb emberi tudás hézagos. Beszélj nekünk a Te újbóli eljöveteledről valami határozottat. Mikor fogsz ismét eljönni, hol és hogyan? Mert úgy tűnik fel előttünk, hogy ez is az Isten országa titkainak megértéséhez tartozik.” 2. Mondom Én: „Ezt is már többször körülményesen elmondottam nektek, de mivel szellemem nem hatott át benneteket tökéletesen, tehát nem is tudtok annak kellőképpen a mélyére hatolni. Az évet, a napját, és az óráját nem tudom pontosan meghatározni, mert hiszen ezen a Földön minden teljesen az ember szabad akaratától függ. Ezt még a mennybéli angyalok sem tudják, egyedül csak az Atya, és Az, Akinek Ő kinyilatkoztatja, és ezt pontosan előre tudni a lélek üdvére nem múlhatatlanul szükséges. 3. Vagy jó volna-e az embernek, ha halálának napját és óráját biztosan tudná előre? Keveseknek, akik szellemben újjászülettek – igen. De sokak számára ez igen nagy bajt jelentene. Mert haláluknak mindegyre közeledő órája annyira megtöltené őket rémülettel, félelemmel és kétségbeeséssel, hogy annyira ellenségei lennének saját életüknek, hogy idő előtt ők maguk vennék el azt, hogy a halálfélelmet elkerüljék, vagy olyan fokú letargiába jutnának, amiből lelkükre nézve kevés üdvösséges dolgot lehetne várni. És éppen ezért jobb az embernek, ha nem tudja pontosan, hogy ebben a világban mi, mikor és hogyan érheti őt! 4. Én mondom azt nektek: eljön az ideje annak, amikor ti fogjátok kérdezni hitsorsos tudósaitoktól úgy, mint most Tőlem, hogy az Ember Fiának napja mikor fog elkövetkezni? És látni kívánjátok Őt, és mégsem fogjátok látni úgy, ahogy kívántátok. És abban az időben sokan fognak támadni, akik majd előlépnek, és bölcs arccal mondják: Íme itt, íme ott, ekkor meg akkor következik be ama nap. De ne menjetek utánuk, és ne kövessétek az ilyen prófétákat. 5. Az Én újbóli eljövetelemnek a napja olyan lesz, mint a villámlás, amely napkelettőlnapnyugatig a felhős égboltozaton mindent megvilágít, ami a mennyek alatt van. De még mielőtt ez bekövetkezik – amint már több esetben kijelentettem – az Ember Fiának sokat kell majd szenvednie, a mostani nemzedék által – azaz a zsidók, farizeusok – és a későbbi időkben azok által, akiket új zsidóknak (keresztényeknek) és farizeusoknak fognak nevezni, akiktől, ha meg nem változnak, a kegyelem teljesen elvétetik. 6. És amiképpen Noé idejében történt, ugyanúgy lesz az Ember Fiának újbóli eljövetelkor is. Vígan ettek és ittak és paráználkodtak egészen addig a napig, amikor Noé a bárkába lépett, és jött az ár. És mindent elpusztított. S ugyanígy történt Lóth idejében is, ettek, 113


IX. kötet

114

ittak, plántáltak, építettek. És azon a napon – amelyet az Olajfák hegyén közelebbről magyaráztam nektek – amelyen Lóth kiment Szodomából tűz és kén esett az égből, s mindenkit elpusztított. 7. És lássátok, ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Ember fia újból kinyilatkoztatja Magát. És aki abban az időben a háztetőn lesz, és tudomása van a házban tartott tanácsról, az le ne jöjjön a háztetőről miatta; ezt pedig így kell értelmezni: Aki igaz megértésben van, az maradjon meg benne, és ne szálljon alá afeletti félelmében, hogy világi előnyeit elveszíti, mert az ilyenek elpusztulnak. Továbbá, aki a megismerés szabadságának mezején dolgozik, az ne forduljon vissza azért, ami mögötte van (mint csaló tanítások és annak törvényei), hanem gondoljon Lóth feleségére, és az igazságban törekedjék előre. 8. Továbbá azt mondom nektek: abban az időben ketten lesznek egy malomban, s végzik ugyanazt a munkát; az egyik fölvétetik – mármint az igazi munkás – a hamis pedig elbocsáttatik. Mert aki arra törekszik, hogy lelkét a világért megtartsa, az elveszti azt. Aki pedig a világért elveszti, az az életét megtartja, s őt az örök életre segíti. 9. És még azt is mondom nektek: A léleknek egy és ugyanazon az éjszakáján ketten fognak egy és ugyanazon ágyban feküdni; ott is az első felvétetik, a másik pedig elbocsáttatik. Ezt pedig úgy kell értelmezni, hogy a külső szerint ketten lesznek egy és ugyanazon hitmegismerés szférájában, az egyik azonban a cselekvő élő hitben lesz, s azért vétetik fel Istennek fényes élő országába. A másikat csupán külső kultusz fogja lekötni, amelynek a lélek és szellem számára semmi értéke nincs, s mivel hite a felebaráti szeretet-cselekedetei nélkül holt, tehát nem vétetik fel Istennek fénnyel teli élő országába. Továbbá a munkák mezején is ketten lesznek: az egyik, aki az Isten és felebarátja iránti szeretetből minden önzés nélkül fog élő hitben dolgozni – az felvétetik az Isten országába. De aki ugyanazon a mezőn a farizeusokhoz hasonlóan minden belső és élő hit nélkül pusztán csak önzésből fog dolgozni, az természetesen elbocsáttatik, és nem vétetik föl Istennek fénylő és élő országába. 10. És lássátok, ugyanígy fog történni az Ember Fiának újbóli eljövetelekor. A jövőben az Én szellemem mélyebben áthat majd benneteket, s akkor fogjátok az Általam mondottakat világosan megérteni. Most azonban nem tudom ezt világosabban és érthetőbb módon kijelenteni nektek.” 11. Mondják a tanítványok: „Urunk és Mesterünk, jól van ez így, s hiszünk szavaidnak. De földi időszámítás szerint hol és mikor fog az bekövetkezni? Ezt talán mégis elmondhatod nekünk?” 71. Fejezet:

Jövendöléseket a szabad ember számára nem lehet pontos számokkal megjelölni. „Ahol egy dög van, oda gyülekeznek a keselyűk.” Zsidóország végének idejéről. A békeidő kezdete Krisztus után 2000 év múlva; óva intés a hamis prófétáktól. Az emberben lévő Isten országáról. „Ti valamennyien egyformán testvérek vagytok, és Én egyedül vagyok Uratok.”

1. Mondom Én: „Valóban bámulatos, hogy mennyire értelmetlenek vagytok még. Hiszen oly gyakran rámutattam arra, hogy a földi időt hajszálpontosan, teljes bizonyossággal miért nem lehet előre úgy meghatározni, hogy ezt vagy azt a hegyet, vagy annak sziklacsúcsát a villám mikor fogja elpusztítani. Mert itt egy törvényben lekötött anyaggal van dolgunk, amely 114


IX. kötet

115

mindenben az Én akaratom hatalmától függ. De az embereknél, akiknek teljesen szabad akaratuk van, ez nem megy így, aminek okára Én már oly gyakran rámutattam, s amit végül egyszer mégis csak meg kellene értenetek. Ne terheljetek tehát folyton egy és ugyanazzal a kérdéssel. 2. De ha már mindenáron tudni akarjátok, hogy mikor és hol fog az bekövetkezni, tehát figyeljetek ide, és jól jegyezzétek meg, amit mondani fogok nektek: Ha valahol egy dög van a szabadban, a keselyűk mindjárt oda gyülekeznek.” 3. Mondják a tanítványok: „Óh Urunk és Mesterünk, lásd most ismét olyan dolgot mondtál nekünk, amit nem tudunk megérteni. Kicsoda a dög és kik a keselyűk? S hol lesz a dög, és honnan jönnek a szabadból a keselyűk?” 4. Mondom Én: „Nézzétek a rothadt és hitetlen farizeusi kasztot, s már előttetek is van a dög. Én és mindazok, akik Bennem hisznek – akár zsidók, akár pogányok – azok a keselyűk, akik a dögöt nemsokára teljesen fel fogják emészteni. Azon kívül a lélek bűnéjszakája is egy dög, amely fölé kiterjeszkedik az élet világossága, és a dögöt – mint a reggel az éjszakát - minden ködével és csalóka délibábjával együtt megsemmisíti. 5. És amiképpen most a mi szemünk előtt történik a rothadt, igazság nélküli és hitetlen zsidósággal, amely immár hatalmas döggé lett, azonképpen lesz a későbbi időkben a templom azon tanításaival, amelyeket most Én alapítok meg. Ezek még sokkal gonoszabb döggé válnak, mint most a zsidóság. És akkor majd a szabad világosság és élet keselyűi minden oldalról elözönlik az igazi szeretet tűzével, és az igazság világosságának hatalmával fogják azt megemészteni. És ez még hamarabb történhet, mint Utánam úgy, ahogy most testben járok köztetek, teljes kétezer esztendő múlva, amit már más alkalmakkor is megmondottam nektek. 6. De ti akkor is úgy véltétek és most is, hogy Isten ezt miért engedi meg? Ezzel szemben Én már gyakran éppen úgy, mint most, rámutattam, hogy Én az embereket – akiknek rendeltetésük céljából teljes szabad akarat adatott – az Én akaratom mindenhatóságával nem kezelhetem úgy, mint más teremtményeket, akár kicsiny, akár nagy is ebben az egész végtelenségben. Mert ha Én ezt megtenném, akkor az ember nem volna ember, hanem az Én mindenhatóságom által törvényben lekötött állat, növény, vagy kő. Ezt remélhetőleg belátjátok, megértitek, s nem fogtok többé olyan kérdéseket intézni Hozzám, amelyek minden valamennyire világosan gondolkodó előtt a napnál is világosabbak. 7. És ha már most, ebben az időben is, amelyben Én testben járok közöttetek a Földön, és tanítok, egyesek felkerekedtek és az Én Nevemben járnak-kelnek és anyagi előnyeikért tanításaimat terjesztik is, de közöttük elvegyítik saját tisztátalan magvaikat – amelyekből az élet és igazság szántóföldjén lévő sovány búza között igen sok konkoly fog nőni – lehet-e csodálkozni akkor, ha a későbbi időkben az Én Nevemben még sokkal több hamis és hívatlan tanító és próféta fog támadni, akik ékes beszédekkel és karddal a kezükben azt fogják kiáltani az embereknek: „Nézzétek, itt van Krisztus, vagy amott.” 8. És ha majd ti és s később igaz és tiszta követőitek ezt hallani és látni fogjátok, ne higgyetek az ilyen kiáltozóknak. Mert cselekedeteikről majd éppen olyan jól meg lehet ismerni őket, mint a fát gyümölcseiről, mivel a jó fa jó gyümölcsöt terem, s a tüskebozóton nem nő szőlő és a tövisen füge. 9. És hogy miben áll az Isten országa, és hogy az emberben hogyan és hol bontakozik ki, azt előttetek mondottam el az imént, a farizeusoknak. Így jól beláthatjátok és megérthetitek, hogy nem lehet hinni azoknak, akik majd így kiáltoznak: Nézz ide, nézz oda. 10. Mert amiképpen a szellem az ember bensőjében van, s minden élet, gondolkodás, érzés, tudás és akarás, mint ős-törzsből belőle indul ki, s minden ideget áthat, azonképpen az Isten országa, mint a szellem igazi élet-országa szintén az ember bensejében van, és nem a külsején, vagy az emberen kívül. 115


IX. kötet

116

11. Aki ezt kellőképpen felfogja és élő igazsága szerint megérti, annak hamis próféta soha nem lesz képes ártani; de akinek kedélyvilága olyan, mint a szélvitorla, vagy ingadozó nádszál, az természetes, hogy nehezen fogja a nyugalmas és igazságtól megvilágított élet kikötőjét megtalálni. Azért ne legyetek ti sem szélvitorlák és nádszálak, hanem igazi életsziklák, amelyeknek a viharok és a tenger hullámai nem tudnak ártani. Jól megértettétek ezt?” 12. Mondják a tanítványok: „Igen, Urunk és Mesterünk, most már jól megértettünk Téged, mert a dolgot világosan és érthető szavakkal magyaráztad meg. De hogyha burkolt példázatokban beszélsz hozzánk, akkor nem tehetünk róla, ha azt mondjuk: Uram, hogyan, mimódon értsük ezt? És hálásan köszönjük, mint mindenkor, a Te nagy kegyelmedet, és arra kérünk, légy velünk mindig egyformán türelmes.” 13. Mondom Én: „Ha Én olyan volnék, mint az emberek, akkor türelmemnek már többször vége szakadt volna. De mivel Én Az vagyok, Akinek ti ismertek Engem, és telve vagyok a legnagyobb türelemmel, szeretettel és szelídséggel, így a türelmem miatt sohasem lesz okotok panaszkodni. De legyetek ti is olyan türelmesek, szelídek és alázatosak, mint Én vagyok, szeressétek egymást, mint igaz testvérek úgy, amint Én szeretlek, és mindenkor szerettelek benneteket, mert azzal mutatjátok meg az egész világnak, hogy ti valóban az Én tanítványaim vagytok. Senki se képzelje magát többnek, mint tanítványtársa. Mert ti mindnyájan egyformán testvérek vagytok, s csak egyedül Én vagyok a ti Uratok és Mesteretek, és Az is leszek és maradok az örökkévalóságokon át a világ végezetéig. Mert ha az Atyának nem volna türelme gyermekeivel szemben, kinek legyen akkor? 14. Mi most már elég régóta együtt munkálkodunk az Isten országáért, s ti ez alatt az idő alatt sokféle hibát követtetek el, s egyetlen egyet sem taszítottam el Magamtól, sőt még azt az egyes sem, akire már többször célzást tettem, s aki még ez óráig is ördög, mert még nem javult meg. De az Én szeretetem és türelmem nem ítélte el őt. S mennyivel kevésbé fogja azokat elítélni, akik teljes szeretetükkel és hitükkel ragaszkodnak Hozzám. Azért hát mindenkor biztosítva lehettek az Én legnagyobb szeretetemről és türelmemről, mert aki Bennem megmarad, abban megmaradok Én is.” 72. Fejezet:

A vendégfogadós jó bizonyságai az Úr tettei és szavai felől, annak kérdése az Isten országáról, amely bennünk és mellettünk van. Az Úr válasza: „Én vagyok az élet kenyere, és az Én Igéim szerint való cselekedeteitek az élet bora.”

1. Mondja a vendégfogadós legnagyobb tisztelettel és hódolattal: „Uram és Mesterem, a Te cselekedeteid csodálatosak, de a beszéded valóban igazság és élet. Mert ha Te cselekszel, akkor még egy vak is észreveszi azt, hogy a Te akaratodban több hatalom és erő rejlik, mint emberi erő és hatalom, de amikor beszélsz, akkor ismeri fel az ember teljességében, hogy Te Magad vagy az Úr. Mert a Te beszédeidnek bölcsessége fényesebb, mint a déli nap teljes ragyogásában. De most még én is bátorságot veszek magamnak, hogy az Isten országára vonatkozólag Hozzád, óh Uram és Mesterem, egy kérdést intézzek. Tehát ha ezt kegyelmesen megengeded, akkor beszélni fogok.” 2. Mondom Én: „Kérdezz bármit, s Én felelni fogok.” 3. Mondja a vendégfogadós: „Uram és Mesterem, Te kedves tanítványaidnak oly sokat beszéltél egykori eljöveteledről, valamint Isten országának e Földre való eljöveteléről, de egy dolog nagyon feltűnt nekem, éspedig a későbbi időkben az emberek és a mennyei 116


IX. kötet

117

üdvözült szellemek igaz közösségének bekövetkezendő átszellemiesülése, s vele együtt Isten országának eljövetele erre a Földre. 4. Továbbá elmondottad azt is, hogy az Isten országa nem külső pompával fog az emberek közé jönni, hanem az az ember bensejében van, s ott kell azt keresni, és megtalálni, és önmagában kifejleszteni. 5. De én most azon a véleményen vagyok, hogy mi itt most mindnyájan a Te jelenlétedben vagyunk, tehát látható módon nem bennünk, hanem nagyon is kívülünk vagy, s így teljes bizalommal azt mondhatjuk: Íme itt van Krisztus, az öröktől felkent Dicsőség Ura, Aki Minden a mindenben, s így az örök Isten országa, az Élet és az Igazság. És ha Te itt vagy mellettünk, akkor az Isten országa sincs bennünk, hanem mellettünk és közöttünk. 6. Vajon az Általad nekünk megjelölt időben is így lesz ez a szentséges dolog? Vagy a második eljöveteled a mostanitól különbözni fog?” 7. Mondom Én: „Óh, te kedves barátom, te most valóban jól beszéltél, de azt is hozzáfűzhetem, hogy ezt nem a tested és véred sugallta, hanem a szellemed. De azért az Ember Fia újbóli eljövetelének kérdése mégis csak úgy van, ahogy azt nektek mindnyájatoknak megmagyaráztam. 8. Teljesen igazad van abban, amikor azt mondottad, hogy az Isten országa Bennem eljött hozzátok, s itt van mellettetek és közöttetek. De ez még nem elég a lélek örök életének eléréséhez és megtartásához, hogy az Isten országa Bennem eljött hozzátok, mert az nem hatolt bele a ti bensőtökbe. Az csak akkor történhet meg, ha a világra való tekintet nélkül az Én tanításaimat teljesen magatokévá teszitek, és az azok szerint való cselekedetekben elfogadjátok. 9. És ha majd ez bekövetkezik, nem fogjátok többé ezt mondani: Krisztus, és Vele együtt eljött hozzánk az Isten országa, s itt lakozik velünk, és mi közöttünk, hanem azt fogjátok mondani: most már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. És ha majd ezen a ponton lesztek, akkor fogjátok a maga teljességében megérteni, hogy az Isten országa miért nem jön külső pompával az emberhez, és az emberbe, hanem csak az ember bensejében bontakozik ki, és a lélek az örök életét maga neveli, erősíti és tartja meg. 10. Az embernek kívülről, az Isten Igéje által kell megmutatni először az utat, ami a mennyekből jön az emberekhez, s ekkor mondhatjuk: Béke legyen veled, mert az Isten országa elközelített hozzád. De ezzel az ember még nincs az Isten országában, és az Isten országa sincs őbenne. 11. De ha az ember minden kétséget kizáróan hinni kezd, és a tanítások szerint való cselekvés által teszi hitét élővé, csak akkor bontakozik ki az Isten országa az emberben, amiképpen tavasszal a növényben az élet látható módon kezd kibontakozni, amikor a növényt a Nap süti és melegíti, ami által benső tevékenységre késztetik. 12. Igaz, hogy minden élet mintegy kívülről nyer serkentést és ösztönzést, de a keletkezés, fejlődés és kibontakozás, formálódás és megerősödés mindig belülről kifelé történik. 13. Ily módon az állatok és az emberek is táplálékukat először kívülről veszik fel magukba, de az eledeleknek és italoknak ily módon való felvétele még távolról sem a test táplálása, hanem az először a gyomron keresztül kerül a test összes részeibe. És amiképpen a gyomor a test élettápláló szíve, azonképpen az ember szíve tápláló gyomra a léleknek, a benne lévő isteni szellem felébresztésére, s az Én tanításaim képezik az igazi életeledeleket, életitalokat, a lélek gyomra számára. 117


IX. kötet

118

14. S így lettem Én tanításaimban az embereknek igazi mennyei kenyere, és az azok szerint való cselekvésben igazi élet-itala, a legjobb és legerőteljesebb bor, amely szelleme által az egész ember életre kel, és a fellángoló szeretet élet- lángja keresztül-kasul megvilágítja. Aki ezt a kenyeret eszi, s ezt a bort issza, az a halált soha nem fogja sem meglátni, sem megérezni, sem megízlelni. 15. S ha ezt jól megértettétek, cselekedjetek a szerint, és Igéim bennetek a legteljesebb élő igazsággá lesznek.” 73. Fejezet:

Beható tanítások az Úr Jézus testének evéséről és vérének ivásáról.

1. Urunk és Mesterünk, ez a tanításod igen könnyen megérthető, de egyszer Kapernaumban, amikor Jeruzsálem környékéről annyi nép jött Utánad, hasonló tanítást adtál, amelyben a Te tested evéséről és véred ivásáról beszéltél, ami igen kemény tanítás volt, különösen azok számára, akik egyszerű és világos beszédedet nem úgy értették, amint azt szelleme szerint értelmezni kell, s ezért hagytak el oly sokan akkori tanítványaid közül. Eleinte mi sem értettük ezt, csak az ottani vendégfogadós, aki tulajdonképpen sohasem volt tanítványod, tolmácsolta nekünk a dolgot, és ha azt most összehasonlítjuk tanításoddal, ugyanazt mondja, mint amit most a legnagyobb kézzelfogható világossággal tanítottál. Igazunk van-e, vagy nincs?” 2. Mondom Én: „Mindenesetre, mert a kenyér és a test ugyanazt jelenti, mint a vér és a bor. És aki az Én beszédeimben a mennyek kenyerét eszi, és a beszédek szerint való cselekvés által – azaz a legönzetlenebb Isten iránti, és felebaráti szeretet cselekedetei által issza az Élet borát, az eszi az Én testemet és issza az Én véremet. Mert amiképpen az emberek által élvezett természetes kenyér az emberben hússá, és a bor vérré változik, azonképpen változik az ember lelkében az Én beszédeim kenyere hússá, és a szeretet tevékenységének bora vérré. 3. És ha Én azt mondom: „Aki eszi az Én testemet” – ezzel arra utalok, hogy az Én beszédeimet nemcsak agyának értelmébe, hanem egyúttal szívébe is fogadja be, amely mint már mondottam: a lélek gyomra. Hasonlóképpen a szeretet tevékenységének bora is, amely az által nem bor többé, hanem az élet vére. Mert az ember emlékezőképessége és értelme csaknem úgy viszonylik a szívhez, mint a száj a természetes gyomorhoz. Mindaddig, amíg a természetes kenyér a szájban és a fogak között van, még nem test, hanem csak kenyér. De ha összerágva a gyomorba jut, és ott a gyomornedvekkel összekeveredik, akkor már finom táprészei szerint test, mert a húshoz hasonlít. S ugyanúgy van ez a borral, vagy a vízzel is, amely szintén boranyagot is tartalmaz, mert víz nélkül – amelyet a Föld talaja minden növény és állat táplálására magában rejt – a szőlővessző s kihalna. Amíg te a bort a szádban tartod, addig nem lesz vérré. De a gyomorban csakhamar azzá válik. 4. Aki tehát az Én beszédeimet hallgatja és megtartja emlékezetében, ezzel a kenyeret a lélek szájában tartja. De ha az agy értelme komolyan kezd felette gondolkozni, akkor már meg is rágja a kenyeret a lélek fogaival, mert az agy értelme a léleknek azt jelenti, amit a szájban a fogak jelentenek a testi embernek. 5. Tehát ha az agy értelme az „Én kenyeremet” – tehát az Én tanításaimat – megrágja, vagyis, mint a teljes igazságot megérti és befogadja, akkor szeretetével és szilárd akaratával cselekedeteibe kell átmennie, és ha ez megtörténik, akkor az Ige a lélek testévé, s a bor, az akarat komoly és szilárd cselekedete által a lélek vérévé válik, amely nem más, mint a benne lévő szellemem, amely nélkül a lélek éppen olyan holt volna, mint a test vér nélkül. 118


IX. kötet

119

6. A komoly és szilárd akarat cselekvése pedig hasonlít a testi gyomor jó emésztéséhez, emésztőképességéhez, amitől az egész test egészsége és ereje függ. De ha az ember emésztőképessége gyenge, akkor már az egész test beteg, gyenge, s még a legjobb és legtisztább eledelek mellett is sínylődik. 7. S ugyanígy van a lélekkel is, amelynek szívében a tanítások szerint való cselekedet ereje gyenge. Az nem képes teljes egészséges szellemi erőhöz jutni; majd itt, majd ott marad el, s könnyen mindenféle aggodalom szállja meg, s hol itt, hol ott kutat más eledelek után, hogy nem volnának-e számára jobbak és erősítőbbek? De ezzel nem segít a lélek gyenge erején. És most kérdezzétek meg magatoktól, hogy a gyengélkedő léleknek nincs-e szüksége segítségre? Óh, igen de hogyan?” 74. Fejezet:

„Legyetek az Igének tevékenykedői.” Példázat a gyenge gyomorról, s annak meggyógyításáról, amely a gyenge hitnek felel meg. Az Úr teste evésének és vére ivásának példázatáról való folytatás. Egy igazságos kérelem, s egy dicsőségteljes vigasztalás az Úrtól.

1. Az Úr: „Halljátok, ha egy embernek gyenge a gyomra, akkor először beveszi az általatok jól ismert teáknak főzetét, amelytől a rosszul emésztett ételek a gyomorból és a belekből természetes úton kikerülnek. A rosszul emésztett ételek pedig hasonlítanak a lélekben támadt aggodalmakhoz és tépelődésekhez, hogy ezt vagy azt lehet-e hinni, vagy azok szerint tevékenykedni? 2. És ha a természetes gyenge gyomor egyszerre megtisztul, mit kell tenni akkor, hogy ismét megerősödjék, és erős maradjon? Az ember legyen tevékeny és a friss, tiszta levegőben végezzen kellő mozgást, mert a gyomor ezáltal fogja elsősorban egészséges erejét visszanyerni. És lássátok, ugyanezt tegye a lélek is. Tisztítsa meg szívét mindenféle téves tantól, eszmétől és fogalomtól, s az igazságot, amit Én tanítok nektek, készséges szeretettel és hittel telve fogadja magába, s aszerint minél serényebben munkálkodjék, ami által csakhamar meg fog erősödni és változatlanul egészséges marad. 3. S éppen ezért közületek, ne legyen egyik sem szavaimnak csupán hallgatója, hanem komoly akaratú és serény cselekvője, mert ezáltal minden aggodalom és kétely eltűnik lelkéből. 4. És amiképpen a természetes gyomor erőteljes és egészséges állapotában mindenféle tiszta és szükség esetén tisztátalan eledeleket is fel tud venni magába anélkül, hogy kárt szenvedne, mert tevékenysége által minden tisztátalanságot vagy kihajt magából, vagy tisztává változtat; - azonképpen cselekszik a lélek erőteljes és egészséges gyomra is, és ezért van az, hogy a tisztának minden tiszta, úgy hogy még a pokol legtisztátalanabb szellemi pestises levegője sem tud benne kárt tenni. 5. Így, ha az Én országomnak teljes birtokában lesztek, kígyókon és skorpiókon járhattok, és megihatjátok a pokol mérgét, az sem fog nektek ártani soha. 6. S ha mindezt jól felfogtátok és megértettétek, akkor a maga teljes és élő igazságában azt is megérthetitek, hogy Kapernaumban „testem evésével” és „vérem ivásával” mit akartam mondani nektek, s remélem, hogy ezután ezt nem fogjátok kemény tanításnak nevezni. 7. Már az is mennyire nehéz az emberi értelemnek, a látható természeti világ dolgait és jelenségeit egészen gyökeréig úgy megmagyarázni, hogy gonosz tévhitet tápláló tévedéseitől megszabaduljon, és az igazság útján haladjon; ezzel szemben mennyivel nehezebb az ember 119


IX. kötet

120

testi szeme előtt láthatatlan mennyei és szellemi dolgokat, erőket, hatásokat és jelenségeket pusztán az agy értelme előtt a lélek számára láthatóvá tenni. 8. Azért mondom nektek mindenkor: a szellemi és mennyei életkörülmények minden bölcsességébe, annak erejébe és hatalmába csak akkor lesztek beavatva, hogyha azon az úton és módon, amelyet már annyiszor kimerítően megmagyaráztam nektek, szellememben újjászülettek. És most kérdezzétek meg önmagatoktól, hogy mindezeket megértettétek-e a maga teljes igazságának mélysége szerint?” 9. Mondják a tanítványok: „Igen, Urunk és Mesterünk, ha Te előttünk az Isten országának titkait így feded fel, akkor az könnyen érthető is. De ha példázatokban beszélsz, akkor szavaidnak értelme igen nehéz előttünk, sőt néha egyáltalában nem értjük. De ha azután a példázatokat megmagyarázod, akkor látjuk be, hogy ilyen képeket és példázatokat csak az isteni mindentudás adhat. Óh, Urunk, szívünk legmélyebb szeretetével adunk Neked hálát, irántunk való nagy türelmedért és szeretetedért. De ha egykor, mint emberek elgyengülünk és elfáradunk a bennünk élő isteni szellemed újjászületése útján, akkor, óh Urunk, el ne hagyj bennünket, hanem erősíts meg, s ne engedj soha többé elgyengülnünk, és ha szívünk elszomorodik, és aggodalommal telik meg, amikor már látható módon nem leszel közöttünk, akkor jöjj a Te kegyelmeddel és irgalmaddal, vigasztald és éleszd fel szeretetünket és hitünket, reményünket és várakozásunkat.” Amire a vendégfogadós és szolgája is hozzáfűzte: „Óh Uram és Mesterem, amire tanítványaid ugyanarra kérünk Téged mi is.” 10. Mondom Én: „Bizony, bizony mondom nektek: amit az Atyától kértek az Én Nevemben, az megadatik nektek. Mert hol van egy olyan apa az emberek között – akik pedig többnyire gonoszak – aki gyermekének, ha tőle egy darab kenyeret kér, követ ad, vagy leányának, aki halat kér tőle, kígyót? 11. És ha már az emberek, akik mint már mondottam rendszerint gonoszak, gyermekeiknek jó adományokat osztogatnak, mennyivel inkább fogja a jóságos mennyei Atya jóban részesíteni azokat, akik Őt erre szeretve, hittel kérik? 12. Azért legyetek mindenkor derűs szívűek és vidám kedélyűek, mert a jóságos szentséges mennyei Atya mindenkor ott őrködik felettetek, és gondoskodik javatokról, és lelketek üdvösségéről. 13. Az Atya pedig Bennem van, miképpen mindenkor és mindörökre Én Benne, és tökéletesen biztosítalak arról, hogy sohasem hagylak benneteket árván e Föld időinek végezetéig. 14. Mondom nektek, aki Engem igazán szeretni fog, és parancsolataimat megtartja, ahhoz eljövök és kinyilatkoztatom Magam neki. S akkor mindenki meggyőződhet arról, hogy nem él árván ebben a világban. És akinek Én ily módon fogom kinyilatkoztatni Magamat, az ne tartsa azt meg önmagában, hanem ezt a vigasztalást közölje testvéreivel is, hogy azok is megvigasztalódjanak és megerősödjenek. 15. Aki a gyengéket szívesen megerősíti, a szomorkodókat megvigasztalja, s a szenvedőkön örömmel segít, az mindenben tízszeres életjutalmat várhat Tőlem. Erről mindenkor tökéletesen meg lehettek győződve.” E szavaim mindnyájukat boldoggá és derűssé tette, s a vendégfogadós a poharakat mégegyszer megtöltötte a legjobb borával, azután ittunk s még egy óráig elbeszélgettünk. 75. Fejezet:

Jelenet az éjjeli zivatarnál. Egy szegény bűnös lélek benső viharáról annak halálában. A farizeusok elbújnak félelmükben, s azok buta imája. A villám 120


IX. kötet

121

gyújtogat zsinagógájukban, s az Úr az abban előforduló igazságtalanságokra mutat rá. 1. Egy óra múlva nagy lett a nyugtalanság az utcán, mert hatalmas szél kerekedett, amely nagy zúgással süvített a ház ablakain és ajtóin keresztül. Ettől úgy megrémültek a farizeusok, hogy néhányan átjöttek hozzánk, s a fogadóstól nagy félelemmel kérdezték, hogy mi lehet még ebből? A fogadós, aki maga is megrémült a hirtelen keletkezett vihartól, így szólt: „Hogyan kérdezhettek tőlem ilyesmit, ti Isten szolgái? Hiszen ti mindent tudtok, és azt mondjátok, hogy Isten ezen a világon nélkületek – akik az ő egyedüli helyettesei és szolgái vagytok – semmit sem képes tenni, ennél fogva azt is ti tudhatjátok a legjobban, hogy Isten ezt a hatalmas vihart miért adta ily hirtelen, és hogy mi válhat belőle? Mit tudhatom én azt – aki általatok mindig megvetett félszamaritánus vagyok – amit ti, Istenhez oly közelállók, telve félelemmel és rémülettel kérdeztek?” 2. Mondja a farizeusok egyike: „Amiért római polgár vagy, nem kell mindjárt indulatoskodnod. Talán a csodálatos Názáreti, Aki a természet minden titkába be van avatva, tud erre valamit mondani? Mert ilyesmi még soha nem létezett. Egy szélvihar mindig csak gyenge széllel kezdődik, amely egyre hevesebbé lesz mindaddig, amíg orkánná fajul. De ezt a vihart még a legkisebb szellő sem előzte meg, hirtelen jött, mint egy hatalmas ár, s folytonosan fokozódó erővel tombol és dühöng. Nem csoda tehát, ha az ember azt kérdezi, mi válhat még ebből?” 3. Miközben a farizeusok beszédüket folytatni akarták, kívülről hatalmas villámlás látszott, amit rögtön erősen dörgő mennydörgés követett. Erre a két farizeus félelmében és rémületében hozzánk rohant, s nálunk keresett védelmet és vigasztalást. Néhány pillanat múlva azonban még egy sokkal nagyobbat villámlott és mennydörgött, ami a többi farizeust és írástudót is hozzánk hozta. Az egész házban mindenki telve volt ijedtséggel és rémülettel, s mindenki a mi terünkbe tódult, a farizeusok pedig az asztal alá bújtak, amely körül az imént ültek. 4. Erre a fogadós azt kérdezte Tőlem: „Uram és Mesterem, az időt az éjszakában meghatározni – amikor az ember nem lát csillagot – igen nehéz dolog. De érzésem szerint éjfél felé lehet az idő. A napi munkában kifáradt emberek bizonyára már két órával ezelőtt aludni tértek, s szükségük volna az éjszakai pihenőre. De ez a vihar nem fog senkit békében hagyni, mert tombolása annyira erős, hogy még a félhalott is felébred, s megtelik rémülettel és félelemmel. Miért kellett ennek a viharnak oly hirtelen jönnie? Lásd, én nem vagyok éppen kicsinyhitű, de nyíltan bevallom, hogy mindenható jelenléted dacára ennek a nagy viharnak a tombolása miatt, amely egyáltalában nem akar megszűnni, el fog mindenféle aggodalom. Nem akarod ennek a viharnak megparancsolni, hogy lecsendesedjék? Mert az éjszaka az egész természetnek pihenési ideje, nem pedig a legnagyobb nyugtalanságé. Miért kell, hogy az emberek, és állatok ezreit halálra rémítse az ilyen éjszakai vihar?” 5. Mondom Én: „Látsz Rajtam félelmet vagy rémületet? Hagyd ezt a külső vihart rombolni és dühöngeni, mert az igaznak a haja szála sem fog meggörbülni. 6. Sokkal nagyobb egy nagy bűnös benső vihara, ha végét látja közeledni, s maga előtt látja az örök halált, s az Isten haragját a feje fölött. Vajon remélhet-e isteni kegyelmet az olyan, aki a szegénnyel szemben soha még a legkisebb könyörületet sem tanúsította? Lásd barátom, a léleknek az ilyen vihara kimondhatatlanul borzalmasabb, mint egy ilyen természetes vihar, ami a Földnek igen nagy jótéteményt jelent, de kárt mindig csak keveset.

121


IX. kötet

122

Engedjük tehát a vihart még egy ideig tombolni, s majd azután újból jókedvűek és vidámak leszünk.” 7. S amikor a vendégfogadóst ily módon megnyugtattam és megvigasztaltam, ismét több hatalmas villámlás cikázott át a levegőn, amelyeket mindenkor iszonyú mennydörgés követett, úgy hogy a vendégfogadós erős háza megrendült bele. S amikor a farizeusok az asztal alatt guggolva észrevették, hogy a ház megremegett, remegő hangon így kezdtek imádkozni. „Jehova, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene könyörülj rajtunk, ne engedj mindent elveszni ezek miatt a varázsló és gyalázatosan szemtelen esszeusok miatt, akik magukat zsidóknak nevezik ugyan, de szamaritánusokkal, pogányokkal, vámszedőkkel és más bűnösökkel érintkeznek, s ellenünk, a Te igaz szolgáid ellen támadnak, bennünket mindenfelé gyanúba hoznak az emberek előtt, Nevedet hiába veszik fel, s tudomásunk szerint a szombatot is gyakran meggyalázzák.” A farizeusok e szavakat alig mondták ki, irtózatos remegés és ropogás között még több villám cikázott át a levegőn, sőt egy villám a házzal szemben lévő zsinagógába csapott bele, s a benne lévő faanyag, a padok, asztalok és szekrények meggyulladtak. 8. A fogadós a terem ablakán át ezt azonnal meglátta, s így szólt a farizeusokhoz: „Keljetek föl, szaladjatok oltani, mert az utolsó villám lecsapott a zsinagógába, s ott mindent meggyújtott, ami fából van. A zsinagóga lángokban áll, siessetek, mentsétek meg kincseiteket, és szentélyeiteket.” Amikor a farizeusok ezt meghallották hirtelen felugrottak, és hatalmas lármát csaptak a házban, s Engem és tanítványaimat is arra akartak kényszeríteni, hogy oltsuk el a tüzet. 9. Én azonban így szóltam: „Mi közöm Nekem tüzetekhez és zsinagógátokhoz? Hiszen Isteneteket már hívtátok, miért nem hallgatja meg kéréseteket? Valóban, ha Én – Akit ti vak farizeusok esszeusnak tartotok – Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét arra kérném, hogy parancsolja meg a viharnak, hogy lecsendesedjék, akkor a vihar csakhamar meg is szűnne. De Én ezt nem teszem, mert ti Engem eretneknek és a ti Istenetek ellen való bűnösnek neveztek, de Akiben ti magatok még szívetek mélyén sohasem hittetek, forduljatok csak Istenetekhez, majd meglátjátok, hogy segít-e rajtatok?” Erre a farizeusok még jobban unszoltak és könyörögtek, hogy segítsünk, ha a tűz ilyen nagy elhatalmasodása mellett segítség egyáltalában még lehetséges. 10. A vendégfogadós is kért Engedtem, mondván: „Óh Uram és Mesterem, ha már ezeket, a vak farizeusokat nem akarod meghallgatni, hallgass meg engem, mert lásd, az én házam alig hetvenlépésnyire van a zsinagógától, s ha ez az óriási szél megfordul, házam nagy veszedelemben van, tüzet fog már annál is inkább, mert a szélvihart nem kíséri eső.” 11. Én mondom: „Én már egyszer biztosítottalak benneteket, hogy az igaznak nem fog még a hajszála sem meggörbülni, még ha a szél tízszer megfordulna is, téged és házadat semmi szerencsétlenség nem fogja érni. De az ilyen szelek nemigen szoktak megfordulni, amit Én tudok a legjobban, tehát nincs okod semmitől sem félni. 12. De ebben a zsinagógában igen sok igazságtalanul felhalmozott kincs van, amelyekért a szegény özvegyek és árvák sóhajtoznak, és jajgatnak távol idegenben, amíg ezek a farizeusok a zsidókkal, mint Isten szolgái, dicsőíttetik magukat. Ennél fogva nem lehet kár az olyan kincsekért, amelyekben Isten tetszését soha nem lelheti. Ezek pedig, akiket a kár igazságosan ér, a jövőben is éppoly jól fognak élni, mint eddig.”

122


IX. kötet

123

A fiatalabbik jobb érzésű farizeus kezdi Jézusban az Urat felismerni. A vak, öreg írástudó a tűzkárban keresi kincseit, de az immár hívő farizeus az Úrhoz fordul, Aki a tüzet eloltja, s ennek javait megoltalmazza.

1. Amikor a farizeusok ezt Tőlem meghallották, közülük az egyik, aki még a legjobb érzésű volt, így szólt az írástudóhoz: „Halld, a Galileai valóban nem volt igazságtalan velünk szemben. Igaz, hogy szavai úgy szúrnak, mint éles nyilak, de amit mond, az tiszta igazság. Miért kellett, hogy a villám éppen a mi zsinagógánkat érje? A Galileai nagyon jól ismeri a mi gazdálkodásunkat, s arra bizony nem mondhat dicséretet, s éppen ezért tudja azt jól, hogy Isten a kérésünket soha nem fogja meghallgatni. Talán mégis jobb volna, ha barátságosan közelednénk Hozzá, akkor talán csodálatos módon megmentene bennünket. Különben is ki állíthatja közülünk teljes bizonyossággal, hogy Ő nem Az, Aki nekünk megígértetett?” 2. Mondja az írástudó „Már te is ellenünk kezdesz bizonyítani? Nincsen-e megírva: Galileából nem támadhat próféta?” Mondja a jobb érzésű farizeus: „Igen, igen, valóban így van megírva, de az sehol sincs, hogy a Messiás nem támadhat Galileából. És ha Ő valóban a Messiás, akkor nem próféta, hanem Maga az Úr, így ami az írásban áll, nem vonatkozhat Rá?” 3. Mondja az írástudó: „Igen, ha ez így volna, akkor persze hogy nem. De ki tudja ezt bizonyítani, és ki merné ezt megtenni?” Mondja a farizeus: Ő Maga, és Rajta kívül sok százezer tanú. De a mi hitetlenségünkkel szemben persze nem tudja bebizonyítani. Most azonban ez az alkalom bebizonyította nekünk, hogy Ő több, mint egy próféta. Higgyünk tehát Benne.” 4. Erre az írástudó nem felelt semmit, hanem kiment, hogy utánanézzen az egyre jobban elharapódzó tűz milyen kárt tett. De mivel a szélvihar szüntelenül oly erővel tombolt, hogy az emberek alig voltak képesek egyenesen járni, s a villámok csaknem megszakítás nélkül cikáztak át a sűrű felhőkön, s azokat állandó mennydörgés kísérte, az Írástudó az őt kísérő farizeussal együtt szintén nem maradhatott állva, hogy a tüzet megfigyelje, hanem gyorsan visszafordult, bejött a terembe, s jelentette, hogy a zsinagógát nemigen lehet már megmenteni, miután a tűz már teljesen elhatalmasodott, s a községben kevés a víz, s még kevesebb a bátor ember az oltásra. 5. A jobb érzésű farizeus erre Hozzám fordult, és így szólt: „Mester, hallottad az imént, hogy mi beszéltem Rólad az írástudóval? S mivel nem tudott semmi elfogadhatót felelni, hallgatott, s kiment hogy megnézze, érdemes-e a zsinagógát még oltani, s néhány drágaságot így megmenteni? Ezzel azt akarta elárulni, hogy ő már hinne is Benned, hogyha csodálatos hatalmaddal a zsinagógában eloltanád a tüzet, s ezzel megmentenél valamit a kincsekből. De mivel ez a nagy tűz nemsokára mindent el fog pusztítani, tehát azt fogja gondolni magában: itt sem természetes, sem csodálatos erőkkel nem lehet semmit megmenteni, tehát megmaradok hitetlenségem mellett. De én a magam részéről másképpen gondolkodom és ítélek. Nekem tökéletesen elég ez a két csoda, amit tettél, azaz először a tíz bélpoklos megtisztítása, másodszor a szolga meggyógyítása. És tökéletesen hiszem, hogy Te megcáfolhatatlanul az Isten Felkentje vagy, éppen ezért semmi sem lehetetlen Előtted, s így szilárdan hiszem azt is, hogy Te ezt a vihart meg tudod szüntetni, zsinagógánkban pedig a tüzet el tudod oltani, s meg tudod menteni az életünkhöz legszükségesebbet, ha akarod. Uram és Mesterem bocsáss meg, ha az imént vétkeztem Ellened, s engedd meg, hogy legalább én lássam azt, hogy Te Ura vagy az elemeknek, s az egész nagy természetnek.” 123


IX. kötet

124

6. Mondom Én: „Boldog vagy te, hogy hiszel, s Én hited szerint fogok cselekedni. Jöjj ki Velem a szabadba, s majd ott meglátjuk, hogy az igazi hit mire képes!” 7. Ezután Én a jobb érzésű farizeussal kimentem a szabadba, s vele együtt megnéztem a nagy tüzet, amely valósággal tombolt a nagy épületben, s így szóltam ahhoz, aki minden félelem és rémület nélkül állt Mellettem: „Hiszed-e, hogy ezt a hatalmas vihart egy szóval le tudnám csendesíteni, a tüzet eloltani, s ezzel legalább a te javaidat megmenteni?” 8. Mondja a farizeus teljes bizalommal: „Igen, Uram és Mesterem, csak most hiszem igazán, s a legcsekélyebb kétely nélkül. Szólj csak egyetlen szót, s kétségtelenül meg fog történni az, amit Te akarsz.” 9. Mondom Én: „Legyen tehát úgy, amint hiszed.” S amikor Én ezt kimondottam, abban a pillanatban megszűnt a vihar, s a tűz a zsinagógában úgy elaludt, hogy az egész nagy épületben egyetlen szikrát sem lehetett fölfedni. Erre a farizeus térdre borult Előttem, és fennhangon dicsőítette a Bennem lévő erőt és hatalmat. De Én felszólítottam, hogy keljen fel, miközben mindnyájan – akiket a rémület és félelem a nagyterembe hajtott – kifelé igyekeztek, miután észrevették, hogy a vihar teljesen megszűnt, s az ablakon keresztül az égő zsinagóga lángjait sem látták többé. 10. És amikor az írástudó és a többi farizeus ezt észrevette és megpillantotta, hogy az égbolt is teljesen felhőtlen, így szólt: „Halljátok, ez több, mint amire egy még oly bölcs ember valaha is álmodni mert volna. De mit tehetünk most? Ha hiszünk a Galileaiban, akkor a templom csakhamar égő máglyákkal jön a nyakunkra, és ha még most sem hiszünk Benne, akkor meg az egész környék népe lesz ellenünk. Nehéz lesz az arany középutat megtalálni, és azon haladni. De erről inkább holnap beszéljünk tovább. Most azonban szerezzetek lámpákat, hogy meggyőződhessünk, a tűz milyen kárt okozott nekünk?” 11. Erre a vendégfogadós viaszból készült gyertyákat hozott elő, s mindnyájan átmentek a zsinagógába megnézni, hogy a tűz mit pusztított el. A farizeusok csakhamar látták, hogy a tűz lakásaikban igen nagy pusztítást végzett, ami fölött nagy jajgatásban törtek ki, s amikor a jobb és hívő farizeus lakásába jutottak, amelyben Én voltam vele együtt, mindenkit nagy csodálkozás lepett meg, amikor ott mindent sértetlenül és a legnagyobb rendben találtak. 77. Fejezet:

Az Úr, a megtért farizeus, s a pénzsóvár írástudó a zsinagógában. Az újonnan megtértet a tanítványok a fogadóban tovább tanítják, s annak efölötti öröme, s bizonyságtétele társai előtt az Úrról.

1. Ekkor az írástudó Hozzám lépett, és így szólt: „Mester, miért nem védted meg a mi lakásainkat is úgy, mint ezét itt?” Mondom Én: „Miért nem hittetek ti is úgy, ahogy ez itt?” Mondja az írástudó: „Mi nem tudtuk magukat hitre kényszeríteni. A hithez alaposabb meggyőződés kell, mint amilyen meggyőződésünk lehetett Felőled. Ebben a varázslókkal és csodatévőkkel teli világban nagyon nehéz –különösen egy öreg írástudónak – a sok hasonló jelenségből az igazságot megtalálni, s azt kétségtelenül elfogadni a maga mivoltában, és abban tökéletesen hinni.” 2. Mondom Én: „Ki kényszerítette ezt a társatokat hitre? És hogyan találta meg a sok hamis jelenség között az igazságot? Lásd, ez nem az emberek agyi értelmében rejlik, hanem jobb érzésű és őszinte szívében. A ti lelkiismeretetek nyugodtan rávitt benneteket arra, hogy az embereknek külső világi előnyeitek érdekében minden elképzelhető módon ha124


IX. kötet

125

zudjatok, és őket megcsaljátok. Csupán ez az egy nem tette azt meg, mert magában mégis adott valamit az Isten parancsolataira, és nem forgatta azokat úgy ki, mint ti. 3. A ti szívetekben már nem volt hit és semmi életigazság sem, s éppen ebben rejlik az oka annak, amiért nem akartok Engem megismerni. Amely miatt nem vagytok képesek Bennem hinni, mert ahol nincs igazság, és nincs élet, ott még a legvilágosabb igazság sem tud az élettel együtt befogadást, és maradandó lakhelyet szerezni. 4. És ahol az igazság annak életével az emberi szívben lakozik, ott csakhamar helyet talál a magasabbrendű igazság is, s létrehozza az élő hitet, és annak erejét. Ugyanez az eset áll fenn ennél a ti társatoknál, és Én úgy engedtem megtörténni, ahogy hitte. Ezzel rámutattam a ti hitetlenségetek és keményszívűségetek okára, amely éppoly vakká tesz benneteket, mint a hozzátok hasonlókat egész Zsidóországban. Ezzel beszédemet befejeztem, s megyek vissza a vendégfogadóba.” 5. E szavaimra az írástudó nem tudta, hogy mit feleljen, kíséretével együtt, Én pedig a megtért farizeus, a vendégfogadós és annak szolgája kíséretében azonnal átmentem a fogadóba, ahol a tanítványok még mindig az asztal körül ültek, és tanításaimról, tetteimről beszélgettek. 6. A többi farizeus és az írástudó a fogadós több házanépével átkutatták a zsinagógát a gyertyákkal, hogy a tűz mit pusztított el. Ők ezt megtehették volna a következő napon is, de mivel sok aranyat, ezüstöt, és más kincset a zsinagóga különbözőzugaiban és falmélyedéseiben rejtettek el, tehát meg akartak győződni arról, hogy a tűz ezeket a jól elrejtett ki ncseket megkímélte-e, vagy sem? És amikor a zúgok és falmélyedések szorgalmas átkutatása után egynémely tárgyat sértetlenül megtaláltak, jóleső érzés támadt a szívükben, de azért mégis őrséget állítottak a fogadós néhány szolgájából, akik azt jó fizetés ellenében vállalták, hogy senki semmit el ne lopjon tőlük, hogy még szegényebbekké ne legyenek, mint amilyennek hitték magukat. 7. Eközben sok mindenféle dologról elbeszélgettünk, amit itt külön felesleges megismételnünk, mert ott, ahol megtörténtek, amúgy is kellő módon megmagyaráztattak. 8. Különösen a Jerichoból ide való utazásunkat beszélték el tanítványaim világosan, röviden és tömören, ami fölött a farizeus, a fogadós, szolgája és felesége, s néhány gyermeke rendkívül csodálkozott, s a farizeus többször így kiáltott: „Óh, ez igazán több a soknál, hiszen még a köveket is látóvá tette, és az én társaim még mindig vakok, s nyomorúságos világi kincseiket igyekeznek megőrizni, míg itt az élet legnagyobb és soha el nem múló kincsei szertelen bőségben vannak felhalmozva. De mit tehetünk mi ott, ahol az élet Ura oly gyakran hiába teszi a legnagyobb jeleket, s ad az embereknek olyan tanításokat, amilyenek csak az Isten szívéből és szájából jöhetnek. Én sajnos farkasok között élek, és hogy szét ne tépjenek, kénytelen vagyok velük üvölteni. De mától kezdve nem fognak többé üvöltésre kényszeríteni, mert már tudom, hogy mit teszek.” 9. Amikor a farizeus ily módon tépelődött magában, bejött az írástudó, és éppen el akarta beszélni, hogy a tűz a kincsek jelentős részét mégis sértetlenül hagyta, de a farizeus rögtön feléje fordult és így szólt: „Kérlek, hallgass ezen a szent helyen azokról a világi mocskokról. Ez a szemét tette az embereket ördögökké, és ez taszította lelküket az örök halál fertőjébe. Itt közöttünk pedig az Élet Ura van, Akinek a mennyen és a Földön minden hatalom megadatott, és azért jött, hogy bennünket az örök halál és a pokol igájától megszabadítson, az Ő szeretetével, kegyelmével, végtelen irgalmával, te pedig azt az ördögi trágyát törekszel megőrizni, hogy még vakabb, megátalkodottabb, és halottabb legyen a lelked, mint amilyen már amúgy is. Itt tárva állnak a mennyek kapui, te pedig többi társaddal 125


IX. kötet

126

együtt azon fáradozol, hogy a poklot megtartsátok magatoknak. Milyen nagy lehet a ti lelketek vaksága, és szívetek konoksága. 10. Kérdezd meg önmagadtól, Ki lehet Az, Akinek szelek, viharok, villámok, tüzek, s a természet más erői és elemeinek engedelmeskednek? Én felismertem Őt és boldogságom emiatt leírhatatlan. Miért nem ismered fel te is Őt? Azt, Aki téged mindenható akaratával, legkisebb leheletével megsemmisíthetne, vagy a pokolba taszíthat? Mert te testtel, lélekkel ragaszkodsz e világ legundokabb szemétjéhez, s szíved ezért vak és holt.” 78. Fejezet:

A félig hívő írástudó és a megtért farizeus párbeszéde. Az Úr magyarázata ennek a vén aranykeresőnek tapasztalatairól. Betekintés a templom borzalmaiba. A rövid éjszakai pihenő ez után a jelenet után.

1. Amikor az írástudó ezt a mi megtért farizeusunktól meghallotta, bár kellemetlen arcot vágott, de bensőleg elgondolkozott a beszéden és egy kis idő múlva így szólt: „Boldog az, akinek nyílt szív adatott. Tanulmányoztam az Írást, kerestem az igazságot, s mit tehetek arról, ha eddig nem tudtam azt megtalálni? Mi hasznomra volt az, amikor azt olvastam: Isten Ábrahám Izsák és Jákobbal és még sok mással így vagy úgy beszélt; Mózes és sok próféta által kinyilatkoztatta Magát az embereknek? Miért nem beszélt Ő velem és a hozzám hasonlókkal? Vagy kevésbé vagyok én ember, mint azok voltak, akikkel Isten beszélt, és akiknek kinyilatkoztatta magát? 2. Csak most támadt újból közöttünk egy ember, Aki ismét rámutat arra, hogy az Írás nem csupán uralkodni vágyó emberek kitalált, és költött meséje, és hogy van egy Isten, Akinek a mennyek, s a természet minden hatalma és erői alá vannak rendelve. És így elkövetkezett az ideje annak is, hogy gondolkozzunk, és kutassuk, hogy mi indította Istent arra, hogy ismét egy embert támasszon, Aki tetteivel és szavaival megmutassa, hogy az Írás igazság, nem pedig mese. Én ember lettem, de nem a saját akaratomból, vagy erőmből, hanem egy kifürkészhetetlen Akaratból, és Annak ugyanilyen kifürkészhetetlen Erejéből és Hatalmából. Tehetek-e arról, ha ez az Erő és Hatalom nem úgy vezetett engem, hogy Annak létezésében sohase kételkedhettem volna? Engedj gondolkoznom, hogy magamban arra az útra jussak, amelyen a régi igazságot újból megismerem, s csak azután beszélj velem.” 3. Mondja erre a megtért farizeus: „Mily nagy lehet egy ilyen embernek szív- és értelmi vaksága, aki ilyen jelenségeknél, de különösen ilyen tanítások mellett még gondolkodni és mindent pontosan mérlegelni akar, hogy Istent mi indíthatta arra, hogy ebben az időben az Ő mindenható létének ismét jelét adja a földi embereknek, és hogy az a jel is érvényes és igaz-e? Óh, Uram és Mesterem, Aki telve vagy tiszta isteni erővel, légy ezzel a vakkal és konok szívűvel is kegyes, és könyörületes.” 4. Mondom Én: „Barátom, hagyd ezt, mert ebben a világban mindennek meg van a maga ideje. Társad lelkéhez ennek a világnak még igen sok aranya és ezüstje tapad, s ezért az Isten országa nemigen tud tért hódítani nála úgy, mint az olyan embereknél, akiknek lelkét ennek a világnak Mammonja még nem keményítette és vakította meg. Ez az ember az okot Istenre tolja, hogy elhanyagolta őt; de nem gondol arra, hogy már egynéhány igen nagy jelentőségű figyelmeztetést kapott Istentől, melyek teljesen megvilágíthatták volna lelkét, ha az már gyermekkorától fogva nem lett volna megtöltve arany és ezüst utáni vággyal. 5. Ő már akkor is a templomban volt, amikor Zakariás főpappal az a nyilvánvaló csoda történt, akit ők – mert nagy visszaéléseikért és az uralomvágyó farizeusok és hűséges társaik csalása miatt őket dorgálni és azoktól eltiltani kezdte – az áldozati oltár és a szentély 126


IX. kötet

127

között megfojtottak. Akkor is a templomban volt, amikor Simeon és az öreg Anna élt, és szavaikat is hallotta. Akkor is ott volt a templomban, amikor Én, mint 12 éves fiú Annak a Szellemnek félreismerhetetlen jeleit adtam, Aki Bennem lakozik, s jól ismerte a bűnbánatot prédikáló Jánost is a pusztában, aki Zakariásnak és az öreg jámbor Erzsébetnek fia volt. 6. De a sok aranytól és ezüsttől nem látta meg a mennyek világosságát, habár az ezrek előtt kézzelfogható volt. Agyában sokat gondolkozott ezeken, de mit használ az annak a léleknek, akinek a szívét a Mammon elsötétítette és megkeményítette? – Amely olyan, mint a futó lidércfény, amely a villámhoz hasonlóan az éjszaka sötétjét egy pillanatra bár megvilágítja, de amire azután sokkal nagyobb sötétség következik, mint amilyen előtte borította a Földet. 7. Bizony mondom nektek, ha az ember értelmi világossága is teljes sötétség, milyen lehet akkor a szívnek és léleknek tulajdonképpeni éjszakája? Hagyd tehát, keresse csak az írástudó lidércfényével az Isten országát, s minél inkább keresi, annál kevésbé találja meg. Amíg szívét, s azáltal lelkét nem fogja a Mammontól teljesen felszabadítani, addig nem juthat az Isten országába. Beszéde hasonlít a vak beszédéhez, aki részint Istent okolja azért, mert vak, és nem tudja megérteni, miképpen láthatnak a többi emberek, amikor ő semmit sem lát. A testi vaknál ez a beszéd még megbocsátható, ha csupa könnyelműségből nem ő maga vakította meg magát; de a lelki vaknál az ilyen beszéd nem bocsátható meg, mert már régóta sok máshoz hasonlóan látóvá lehetett volna, ha az erre kínálkozó jól ismert eszközöket hűségesen használta volna. De most hagyjuk ezt, holnap is lesz idő arra, hogy a benső világosság elérésére szolgáló eszközökről beszéljünk. A hátra lévő négy órát használjuk fel testünk pihenésére.” 8. Erre hirtelen azt kérdezi a fogadós, hogy kívánok-e a Magam számára külön hálóhelyiséget? Mondom Én: „Mi itt maradunk az asztal mellett, mert tanítványaim legnagyobb része már alszik is, s a lámpák is kezdenek kialkudni.” Ebbe a fogadós is belenyugodott. A farizeus is nálunk szeretett volna maradni, de az írástudó így szólt hozzá: „Te jöjj velem a te sértetlenül maradt lakásodba, én ezen az éjszakán veled akarok lenni, hogy veled több dolgot megbeszéljek.” 9. Mondja a farizeus: „Nagyon jól van, de az éjszaka hátralévő része nem lesz elég arra, hogy megbeszélésünkkel bármit is elintézzünk, mert az én szemhéjaim is nehezedni kezdtek már.” Mondja az írástudó: „Ez mit sem tesz, de most menjünk és térjünk pihenőre. Talán lesz egy jó álmunk, ami majd jobb tanáccsal szolgál, mint mi egymásnak. Mert nekem az ilyen kedélyt felrázó alkalmakkor mindig igen különös álmaim szoktak lenni, s azt hiszem, hogy ez alkalommal sem marad el.” Ezzel a két eltávozott is pihenőre tért. 79. Fejezet:

A félig megtért írástudó álma (az ő benső állapotának tükörképe).

1. Reggel, amikor a Nap már a hegy fölött állt, s Én tanítványaimmal, mint rendesen, már a szabadban voltam, a farizeusok és írástudók is felébredtek, s a zsidók szigorú előírása szerint megmosakodtak, a farizeus megkérdezte az írástudót, hogy álmodott-e valamit, és az így szólt: „Igen barátom, amint azt lefekvésünk előtt mondottam is, de most nem álmodtam semmi egyebet, csak mindenféle ostobaságot, össze-vissza. Hallgass tehát ide: Magas hegyek között jártam, és bárhová néztem, mindenütt csupa arany és azüstbányát láttam. Azután igen sok bányamunkást is, akik ezeket a fémeket nagy tömbökben hordták fel a hegyekből. És amikor ezeket a fémeket óriási tömbökben láttam magam előtt, egyszer csak értéküket kezdték veszíteni előttem, és a bányamunkások ezekből a fémekből minél többet hoztak fel a napvilág127


IX. kötet

128

ra, annál inkább elfogott valami szorongó érzés, s kerestem a kivezető utat. De bárhová mentem és bármennyire igyekeztem kijutni, a kivezető út a legnagyobb arannyal és ezüsttel annyira el volt torlaszolva, hogy lehetetlen volt belőle a szabadba jutni. Nagy félelmemben és csaknem teljes kétségbeesésemben egy bányamunkáshoz fordultam, aki közelemben állt, s arra kértem, mutassa meg az arany és ezüstaknákból kivezető utat. De az nyers hangon így förmedt rám, mondván: Innen nincs kivezető út, mert aki ebbe a szakadékba tévedt, az nem jut ki innen többé. Mi rögtön észrevesszük, ha valaki idejön, és amikor kincseinket csodálni kezdi, mi azonnal eltorlaszoljuk a kivezető utat. Ebben a szakadékban a Földnek igen sok nagyja és hatalmasa elpusztult már, és te sem leszel az utolsó.” 2. A durva bányamunkásnak ezekre a fenyegető szavaira – aki azután rögtön el is távozott – félelmem és rémületem elérte a legmagasabb fokát úgyannyira, hogy eszméletlenül estem a földre, s ebben a rettenetes állapotban, álmomban egy új álomba merültem. Egy ember jött hozzám, s komoly hangon azt kérdezte tőlem, hogy mit csinálok én ezen a helyen? Én pedig ezt mondtam: Mit kérdezed ezt tőlem, hiszen azt sem tudom, hogy mikor, miért és hogyan jöttem ide? Én nem akartam sohasem idejönni, s mégis itt vagyok. Ezután eltűnt az ember, majd egy állatot láttam magam felé közeledni, ami még sokkal nagyobb rémületbe ejtett. Ezután villámot láttam a mennyekből, amely lecsapott a gonosz állatra, amelynek alakját nem tudom leírni. Erre az állat tekergőzni és ágaskodni kezdett, s egyszerre csak a mélybe zuhant, s én megkönnyebbülten éreztem magam. Ezután fölemelkedtem, s arról a helyről egy más helység felé igyekeztem, amely tőlem meglehetősen távol feküdt, de igen barátságos és hívogató volt. Nemsokára a helység közelébe értem, ahol díszes kerteket láttam, amelyekben mindenféle gyümölcsfa állott, s ezeknek az ágai csak úgy duzzadoztak a legritkább gyümölcsöktől. A kertek egyikében csodálatos szépségű asszonyokat és lányokat láttam, s én vágyat éreztem, hogy beszéljek velük. De vágyamnak is hamar vége lett, mert amikor a lányok és asszonyok megláttak engem, kiáltani kezdtek és elmenekültek. Én csodálkozva kérdeztem önmagamat, miért van ez? Ekkor egy hangot hallottam egy rejtekből: ez a mi ellenségünk, meneküljetek tőle, hogy itt is el ne rabolja javainkat, tisztaságunkat és ártatlanságunkat. Ti férjeink pedig ragadjátok meg, és kötözzétek meg őt, s dobjátok egy börtönbe, amelyben békák és kígyók garázdálkodnak. 3. S amikor én ezt meghallottam, menekülni kezdtem, hegyen-völgyön keresztül, s végül fáradtan roskadtam össze, azután felébredtem. Ez valóban igen ostoba álom volt, s még most is csupa víz vagyok az izzadságtól, amit a rémület váltott ki belőlem. Mit szólsz barátom ehhez az én ostoba álmomhoz?” 80. Fejezet:

Az öreg írástudó álmát helyesen megfejti a megtért farizeus.

1. Mondja a farizeus: „Ez az álom, amit te most elmondtál, nem is látszik olyan ostobának, mint véled, s az én véleményem szerint számodra igen mély jelentőséggel bír, amit néhány szóval meg is magyarázhatnék neked.” Mondja az írástudó: „Tedd meg ezt tehát, szívesen meghallgatlak.” 2. Mondja tovább a farizeus: „Halld tehát. A téged oly nagy félelemmel eltöltő arany és ezüstbánya, amelyből a kivezető utat nem tudtad megtalálni, az arany sóvárgással körülpáncélozott lelked állapotát mutatja, amely ebből az állapotából minden gondolkodása és keresése dacára a kivezető utat Isten tiszta és élő igazságának szabadságába nem képes meg128


IX. kötet

129

találni. A bányamunkások pedig, akik a fent jelzett fémeket nagy tömegben hozták ki a hegyből, saját kielégíthetetlen vágyaidat jelzik, amelyeket az ilyen földi kincsek után érzel. Az a bányamunkás pedig, aki azt mondta neked, hogy ebből a szakadékból nem vezet semmiféle kivezető út, és rideg hangon megjövendölte pusztulásodat, saját lelkiismereted volt, amely mintegy utoljára, a legnagyobb komolysággal figyelmeztetett téged, mert annak szelíd figyelmeztető szavára nem akartál többé hallgatni. 3. Ezután annyira elfogott a félelem és a szorongó érzés, hogy mintegy eszméletlenül estél a földre, ezt pedig az én véleményem szerint így kell értelmezni: mivel te vágyadat már kezdted megvetni, s attól menekülni akartál, ezzel lelkedről leszedted a páncélt, tehát ezzel régi szereteteden és materiális életeden túladtál, s mintegy holtan estél a földre. De mivel ezt tetted, ugyanakkor egy más szabadabb élet ébredt fel benned. 4. S az a férfi, aki hozzád jött, s olyan fontos kérdést intézett hozzád, s te nem tudtál arra felelni – újból a te lelkiismereted – a te Istentől kapott túlvilági szellemed volt. S amikor ő eltávozott tőled, nemsokára megpillantottál egy rőt állatot, amely nem volt más, mint a te régi sóvárgásod, amely téged szabadabb lelkiállapotod dacára szívedben mégis üldözött. És mivel régi bűneiddel szemben utálatot éreztél, tehát a rá való visszaemlékezés is utálatot és megvetést keltett benned, s azon fáradoztál, hogy ettől a rőt állattól megmenekülj, hogy újból meg ne ragadjon, meg ne rontson, és meg ne öljön téged. Gonosz állatodtól való kellő rémületedet meglátták a mennyek, s az Istenből jövő élő igazságból egy fényes sugarat küldtek neked. Ez aztán lecsapott a gonosz állatra, amire az egy ideig ágaskodott még, és tekergőzött, végül azonban mégis a mélybe zuhant, s lelkedben többé nem tűnik fel. 5. Ezután pedig, habár még a messze távolban egy barátságos hely tűnt fel előtted, aminek láttán jóleső érzés ébredt fel szívedben. Te pedig siettél annak közelébe, ahol annyi szép és ritka gyümölcsökkel teli gazdag kertet láttál. 6. Az a barátságos hely pedig a szívedbe visszatért béke volt, a kertek pedig azokat az új isteni igazságokat jelképezték, amelyekben oly nagy tetszésedet találtad. De mivel azok a szerintük való cselekvés által még nem voltak tulajdonodban, tehát úgy nézted azokat, mint rajtad kívül lévőket, s nem mertél a gyümölcsökhöz nyúlni. 7. Egy kertben szép asszonyokat és leánykákat is láttál, akikkel közelebbi ismeretségbe kívántál kerülni, s velük beszélgetni. De amikor ők, mint benső életigazságok, téged, mint pusztán értelmi embert megpillantottak, elmenekültek előled, te pedig azt gondoltad: miért nem akarnak velem szóba állni, s miért menekülnek előlem? 8. Ekkor ismét fölébredt a lelkiismereted, s rámutatott arra, hogy mennyire szegény vagy az Isten és felebarátok iránti szeretetben, s mennyi igazságtalanságot követtél el a szegény özvegyekkel és árvákkal szemben, amelyeket még jóvá kell tenned, s amitől értelmed még irtózik. Erre újból megszólalt a lelkiismereted, és azt mondta: Ragadjátok és kötözzétek meg őt – a külső értelmedet ugyanis – és vessétek őt sötét börtönbe, ahol kígyók és békák vannak. 9. Ez más szavakkal mondva annyit jelent, mint: a te világi értelmedet, az Istenben és az Ő hozzánk elküldött Felkentjében való élő hit által igázd le, száműzd azt, s add vissza a sötét világnak, s annak méreggel telt gondjainak. Mert az Isten Igéjéből egy új és tiszta szellemi értelemnek kell kialakulnia, mert különben az igaz és vigasztalással teli lelki nyugalom helyére nem tudsz bejutni. Erre mintegy újból megrémültél, mert úgy vélted, hogy életed a te külső értelmedben rejlik, s egy ideig még szúrós és holt tarlókon, s botrányköveken át menekültél. 129


IX. kötet

130

10. A tarlók és kövek pedig világbölcsességek balgaságai, amelyek kifárasztottak, s újból összeesésre kényszerítettek. Szerencséd, hogy ez által az utolsó, tehát szellemedben az isteni igazság által felébredtél, éppen úgy, mint most a te jó és számodra oly nagy jelentőségű álmodból a földi életbe. 11. És lásd, így magyarázom én meg neked álmod jelentőségét, s ezt minden tartózkodás nélkül közöltem is veled, de az – úgy érzem – természetesen nem egészen a saját talajomon termett. Nagyon is világosan érzem, hogy ezeket a szavakat egy magasabbrendű szellem helyezte a szívembe és a számra. S én arról is meg vagyok győződve, hogy ezt az álmot Annak a szelleme bocsátotta rád, Akinek a mennyek erői, s e Föld elemei engedelmeskednek. Te azonban hihetsz, amit akarsz. Én beszédemet ezzel befejeztem, s elmegyek fölkeresni a nagy Mestert, hogy meglássam, mit csinál, te pedig tehetsz, amit akarsz.” 12. Mondja az álom fölött egészen elcsodálkozó írástudó: „Megállj, én azt fogom tenni, amit te teszel, menjünk együtt.” 81. Fejezet:

A két megváltozott templomos keresi az Urat, s egy vakságából meggyógyított gyermek vezeti őket Hozzá. A közös reggeli, ugyanannál a fogadósnál.

1. Amikor a két templomos a lakásból kiért a szabadba, meglátták a tűz színhelyét, és hogy társaik mennyire buzgólkodnak abban, hogy a tűz által el nem pusztult kincseiket összegyűjtsék, és jó őrizetbe helyezzék; egyik közülük az írástudó után kiáltott, mondván: „Nem törődsz már azzal, ami a tied?” 2. Mondja az írástudó: „Én még elég korán megkapom azt, ami az enyém, és ha az enyémből semmit sem fogok megtalálni, azután sem fogok búsulni. Dolgozatok ti csak a halálért, én majd olyan munka után fogok nézni, amely az életet szolgálja.” 3. E szavak után a két templomos eltávozott, a többi farizeus pedig így szólt egymás között: „A Galileai talán a mi egyetlen írástudónkat is megbolondította?” De az ügyet sem vetett rájuk, hanem az egészen megtért farizeussal bement a fogadóba, hogy Velem beszélhessen, de Én tanítványaimmal már a szabadban voltam, tehát nem a fogadóban. De mivel a két templomos nem talált bennünket, megkérdezték a fogadóstól, hogy Én hol volnék megtalálható, vagy talán már el is hagytam a községet? 4. A fogadós azonban így szólt: „Az Élet Ura még nem ment el innen, tanítványaival valahol kint van a szabadban, de hogy hol, azt nem tudom megmondani, mert akkor hagyta el a termet, mielőtt még én felébredtem. De tanítványai közül, néhányan útibatyut visznek magukkal, amelyek még itt vannak az őrizetemben, s ez a jele annak, hogy az Úr még nem hagyta el ezt a helységet, s azt hiszem, hogy rövidesen vissza fog térni, mert a reggeli is mindjárt kész lesz, amiről Neki bizonyára tudomása van. Menjetek ki és keressétek fel Őt, mert igazán megéri a fáradságot, az Élet Urát felkeresni. Én magam is ezt fogom tenni, mihelyt az asztal rendezésével elkészülök. Az én meggyógyult szolgám ezt már meg is tette. 5. Mondja a farizeus: „Mit csinál a tíz megtisztult? Itt vannak még, vagy már továbbmentek?” Mondja a fogadós: „Óh, Azok már kora hajnalban továbbmentek. Hogy hová, azt is az Úr tudja a legjobban.” 6. E szavak után a két templomos sietve elhagyta a termet, és elindultak Engem megkeresni. Átmentek a piactéren, s megkérdezték majd egyik, majd a másik embert, hogy nem láttak-e Engem, de senki sem tudott nekik felvilágosítást adni. A piac végén találkoztak egy sze130


IX. kötet

131

gény árva gyermekkel, őt is megkérdezték, hogy nem látott-e Engem több férfi társaságában erre menni? 7. És a gyermek így szólt: „Óh igen, nézzétek, ott Kána felé azon a magaslaton idegen férfiak ülnek, az egyik közülük igen nagy Úr lehet, mert szemeimet ő pillanatok alatt meggyógyította. Hiszen tudjátok, hogy születésemtől fogva teljesen vak voltam, s hogy szegény anyám naponta a község kapujáig vezetett, hogy az emberektől alamizsnát kolduljak.” 8. A két templomos a szegény gyermeket gazdagon megajándékozta, aki örömmel tért haza anyjához, aki mikor gyermekét meglátta, álmélkodva sietett elé, s mindent kikérdezett tőle. A két templomos azután a magaslat irányába sietett, s éppen hozzánk értek, amikor a földről felemelkedtünk, hogy visszatérjünk a vendégfogadóba. 9. Amikor hozzánk értek, a legbarátságosabban üdvözöltek Engem, s arra kértek, hogy közelemben lehessenek. Én pedig így szóltam: „Ha akarjátok, maradjatok, mi most más úton térünk vissza a fogadóba, s nem megyünk a piacon keresztül. Mivel a vak leánykát látóvá tettem, ez anyjával együtt mindenkinek el fogja beszélni. S ha átmegyünk a piacon, az egész nép oda fog tódulni, hogy Engem lásson és magasztaljon, s ezt akarom elkerülni. Menjünk tehát.” E szavaim után sietve elhagytuk a magaslatot, s kerülő úton visszatértünk a fogadóba. 10. Amikor a terembe léptünk, a fogadós éppen indulni akart, hogy Engem megkeressen, miután az asztal rendezésével már elkészült. De mivel megelőztük őt, tehát bocsánatot kért Tőlem, hogy oly lassú volt, de Én megnyugtattam őt, s azt mondtam, hogy most már tálaltassa fel a reggelit, ami azonnal meg is történt. Majd leültünk az asztal köré, s vidám kedéllyel elfogyasztottuk a finom reggelit. 11. Étkezés közben szó esett a vak leányka meggyógyításáról is, a vendégfogadós nagyon elcsodálkozott, s mindjárt el akart valakit küldeni érte, s az anyjáért. De Én azt tanácsoltam, hogy egyelőre hagyja a feltűnés miatt, majd ha távol leszek ettől a községtől, lesz elég alkalom arra, hogy ezekre a szegényekre gondoljon, és a fogadós meg is tette ezt. 82. Fejezet:

Különösen sajátságos bor-csoda, s annak hatása a két templomosra. Az írástudó is hinni kezd.

1. S amikor a vendégfogadós azt hallotta, hogy Én a községet nemsokára el akarom hagyni, nagyon elszomorodott, és így szólt: „Óh Uram és Mesterem, csak nem akarod ezt a községet még ma elhagyni?” Mondom Én: „Barátom, még igen sokan vannak, akiknek szíve és lelke vak és süket, ezekhez kell elmennem, hogy segítsek rajtuk. Amilyen jól esett nektek, hogy eljöttem hozzátok, ugyanilyen jól fog esni még sokaknak, akikhez elmegyek. De néhány óráig még itt maradok házadban, s ez idő alatt még sok mindent megbeszélhetünk. Most pedig adass friss és tiszta bort az asztalra. 2. Mondja a fogadós: „Óh Uram és Mesterem, ennél tisztább és frissebb és jobb bor már nincs a pincéimben, mit tegyek tehát?” Mondom Én: „Menj abba a pincébe, amely ez alatt a terem alatt van, s ott majd találsz.” Mondja a fogadós: „Óh Uram és Mesterem, ez alatt a terem alatt valóban van egy régi pince, de abban nincs egyéb, mint régi hasznavehetetlenné vált tömlők, korsók és más edények; bornak ott még nyoma sincs.” 3. Mondom Én: „Éppen azért hozzál nekünk abból a pincéből bort, hogy te és mindnyájan, akik házadban vannak, tudomására jöjjenek, hogy ilyen dolgokat esszeus nem képes létrehozni, mint azt az írástudó gondolja magában.” Mondja a vendégfogadós: „Óh Uram és Meste131


IX. kötet

132

rem, a mi írásbölcsünkön kívül ilyen véleményt senki sem táplál már az egész házban. Én tökéletesen hiszem azt, hogy Isten szelleme egész teljességében Benned van megtestesülve. A Te akaratod az Ő akarata, a Te beszéded az Ő beszéde, s éppen ezért mindazt, amit Te mondasz, örök Igazság, Világosság, Szeretet, Élet, s annyi, mint a már végrehajtott cselekedet. Így tökéletesen elhiszem azt is, hogy ebben a régi pincében tényleg bor van, mégpedig a legjobb fajtából.” Mondom Én: „Menj le hát, és hozzál nekünk belőle.” 4. Erre a vendégfogadós fogott két nagy korsót, ugyanígy a szolgája is, s lementek együtt a fent jelzett pincébe, s legnagyobb ámulatukra az összes régi tömlőt – számszerint kb. 150 db-ot – minden korsót és egyéb edényt, amelyek mind jó állapotban voltak, telve találták a legkitűnőbb borral. Mind a ketten megkóstolták a bort, s azt a legkitűnőbb ízűnek találták. Erre megtöltötték, a magukkal hozott négy korsót, fölhozták a bort, s az asztalra tették és megtöltötték velük az üres poharakat. 5. A farizeus volt természetesen az első, aki poharát az utolsó cseppjéig kiürítette, azután így szólt társához, aki nem mert a borhoz nyúlni, abban a véleményben, hogy az valamiféle varázsolt csodabor. „Ízleld meg te is, hogy magad is elismerd, vendégfogadósunk tanúságtétele igaz volt.” 6. Ekkor az írástudó szintén vette a poharát, s megízlelte a bort, és mivel az nagyon ízlett neki, ő is fenékig ürítette. S amikor az utolsó cseppet is megitta, így szólt: „Valóban, ez egyike azon jeleknek, amelyet természetes úton- módon nem lehet magyarázni. Mert a betegségeknek minden fajtáját szilárd hittel és hajlíthatatlan akarattal meggyógyítani az emberek között elterjedt régi mondák és tradíciók szerint már létezett, mert helyenként, ha ritkán is, de vannak még romlatlan emberek, akik igen nagy, s ugyanilyen képességekkel bírnak; s hogyha az emberek hitük és akartuk által hatni akarnak a betegekre, azt mintegy élettűz- folyam hatja át, és tölti meg, s így pillanatok alatt meggyógyulhat, amint az ilyen gyógyításokat és sok egyebet az előttünk ismert népek öreg írásaiból jól tudjuk. Továbbá tudjuk azt is, hogy léteztek olyan emberek, akik jó vagy rossz kedvük szerint a legszebb és legderűsebb napokon is elő tudtak varázsolni mindenfélét, s olyan dolgot is létre tudtak hozni, amely a természetes ember szemében csodálatosnak látszott, de régi üres tömlőket és egyéb edényeket pusztán csak az akarat által először használható állapotba hozni, s azután a legjobb és legtisztább borral megtölteni, ez olyasvalami, amiről az eddig létező krónikák és régi mondák nem tudnának beszélni. Ezt a jelt én magam is égi jelnek tartom, emberfelettinek, amelyet az igaz Isten erőteljessége nélkül lehetetlen volna létrehozni. Így most már én is hinni kezdem, hogy Te valóban az Isten Felkentje vagy.” 7. Mondom Én: „Azt nagyon jól teszed, ha ezt hiszed. Ámde az Élet országába nem azok fognak bemenni, akik hitükben azt fogják mondani Nekem: Uram, Uram és Mesterem! – hanem csak azok, akik az Én tanításaim szerint fognak élni és cselekedni. Mert az Én beszédeim, ha azokat az ember cselekedni fogja, telve vannak élettel és isteni erővel. De az olyan emberekre, akik ezeket a tanításokat jól hallják ugyan, és emlékezetükbe be is fogadják, de nem élnek és cselekszenek azok szerint, a lélek örök életére semmi hatással sincs, de annál inkább válik ítéletükre, amely a másik életben egy másik halált jelent. És ezt most azért mondottam nektek, hogy egykor senki se védekezzék azzal, hogy erről nem volt tudomása.” 8. Mondja erre az írástudó: „Uram és Mesterem, mi ezt természetesen könnyen hihetjük, s a Te jeleid által könnyen meg vagyunk győződve róla, hogy beszédeid telve vannak igazsággal. De mi által fognak az igazságról meggyőződni azok, akik tanításaidat tőlünk fogják hallani, akik viszont tanításaid megdönthetetlen megerősítése céljából jeleket nem leszünk képesek tenni, mi módon győzzük meg tehát őket tanításaid igazságáról?” 132


IX. kötet

133

Komoly életevangélium. Az Ige egykori valódiságának próbaköve. A csodaerő alapjáról, az élet és megismerés fájáról; rövid igazolása annak, hogy az emberek hogyan és miért süllyedtek fokozatosan a szellemiekből az anyagba.

1. Mondom Én: „Először is az igazság minden jel nélkül egy és ugyanazon igazság marad; és aki e szerint az igazság szerint fog élni és cselekedni, az önmagában élő erővel fog tudomására ébredni annak, hogy az Én tanításaim isteni és nem emberi szavak. 2. Másodszor azok, akik az emberben lévő Isten országáról szóló tanításaimat másokra fogják átvinni, de nem pusztán, mint tanítók, hanem akaratomnak – amelyet tanításaim világosan kifejeznek – maguk is cselekvői lesznek, szintén képesek lesznek az Én Nevemben még nagyobb csodákat is tenni, mint Én. De csupán, mint tanítók, akik tanításaimat cselekedetekben nem gyakorolják, jelekre nem lesznek képesek, mert az az erő, amellyel csodát lehet tenni, nem emberi értelemből árad, hanem az élőhitből, és a szilárd cselekvő akaratból. Mert az agy értelme az ember holt világi fénye csupán, amely a szellem erejének legbensőbb életrégióiba sohasem tud behatolni; de a szívben lévő élő hit, a léleknek igaz életvilágossága, amely benne fölébreszti a szellemet, s arra indítja, hogy az egész embert áthassa. 3. És ha az embert egyszer szelleme áthatotta, akkor áthatotta őt annak mindenre képes ereje is. És amit az élő szellem, mint a lélekkel egy lény akar, az meg is történik, s annak akarata egyben már kész cselekedet is. 4. Ezért van megírva az Írásban: „Isten az élet kertjébe két fát ültetett, az egyik az élet fája, a másik a megismerés fája, és azt mondotta az embernek: ha az élet fájának gyümölcséből eszel, élni fogsz; de ha a megismerés fájának a gyümölcséből eszel, mielőtt azokat számodra megáldanám, a halál száll reád, és meg fogsz halni. 5. De az ember, akinek teljesen szabad akarata volt, elcsábíttatta magát vágyainak kígyója által, s előbb evett a megismerés fájának gyümölcséből, még mielőtt a szívében hitének kellő érettsége által megáldatott volna, azaz agyának értelmével kezdte Isten szellemét – azaz az élet szellemét – kutatni és megokolni, aminek következménye az lett, hogy ez által Istentől mindegyre jobban eltávolodott, ahelyett, hogy közeledett volna Hozzá. S már ez maga is halála – azaz szellemi halála – volt az embernek, s az egész ember elerőtlenedett, s elvesztette a természet világában minden dolgok feletti uralmát, s kényszerítve agya értelmének bágyadt világossága segítségével arcának verejtékével megszerezni fizikai tápláló kenyerét, de még sokkal inkább szellemi kenyerét. 6. És lásd, az emberek mind a mai napig Istentől, s Vele együtt az igaz benső élettől oly messzire távolodtak, hogy csaknem egyáltalán nem hisznek Istenben, és a test halála után a lélek további életében. És akik gépiesen hisznek is Istenben, vagy vak tévhitükben, sok Istenben – ahogy a pogányok – Istenüket, vagy isteneiket maguktól oly nagy távolságba helyezték, hogy végül lehetetlennek látszott előttük, hogy az ember a tőle oly nagy távolságban lévő istenhez valamikor is közeledhessen. 7. És most, hogy Isten a Maga örök hatalmának, erejének, szeretetének és bölcsességének egész teljességében jött el testben az emberek közé, nem ismerik fel, s nagy vakságukban és butaságukban azt lehetetlennek tartják, holott Istennél minden lehetséges. S így Istent, Magát azért, mert testi szájjal és nem villámlás és mennydörgés által nyilatkoztatja ki Magát, istenkáromlónak, s a nép, az Isten, s a világ királyai lázítójának tartják, akik isteneknek képzelik magukat, s mint ilyeneket dicsőíttetik magukat. 133


IX. kötet

134

8. És lásd, mindez annak a következménye, hogy minden ember szívesebben evett először a megismerés fájának holt gyümölcséből, mint az életet adó élet fájának élő gyümölcséből.” 84. Fejezet:

„Ádám, hol vagy?” Ennek a még mindig érvényen lévő kérdésnek igen jelentőségteljes magyarázata.

1. Az Úr: „Az a kérdés, amelyet Isten Ádámhoz intézett akkor, amikor az a tiltott gyümölcsből evett, s amely így szólt: Ádám, vagyis ember, hol vagy? – még ma is fennáll, és fenn fog állni e világ végéig, mindaddig, amíg olyan emberek léteznek, akik szívesebben esznek a megismerés fájáról, mint az élet fájának gyümölcséből. 2. Mert egy olyan ember, aki a megismerés fájáról eszik, az mihamar elveszíti Istent, önmagát és egész benső életét, s nem tudja, hogy ki ő, miért van itt, s mi váljék belőle? Lelke megtelik rémülettel és félelemmel, és teste agyának értemével keresi a feleletet erre a kérdésre: „Ember, hol vagy te?” És erre mindig ugyanaz a vigasztalan válasz jön: „Ember, te ítéletben vagy, ami a lélek halála. Arcodnak verejtékével keresd meg kenyeredet.” 3. És mit találhat a lélek az agyban? Semmi egyebet, mint ennek a világnak hozzátapadt képzeteit, amelyek a szellemtől és az élettől sokkal távolabb állnak, mint ők maguk. És ha a lélek a hozzá mindig legközelebb álló isteni élet szellemét nem ismeri fel, hogyan fogja akkor testi agyának képzeleteitől oly végtelen távolságban álló szellemet felismerni? 4. S ebből a teljesen visszás állapotból szükségszerűen jön létre az a még inkább visszás állapot, amelyben a lélek az isten lényét magától mindegyre távolabb és elérhetetlenebbnek képzeli, s ez így tart mindaddig, amíg Azt végképp elveszíti, s végül epikureizmusba és cinizmusba megy át. 5. És ebben az állapotban – amelyben most a papok, de legfőképpen a farizeusok, írástudók, vének, valamint a fejedelmek, királyok nagy kíséreteikkel együtt sínylődnek – a lélek az igazságot nem ismeri fel, s a hazugságot sokkal többre becsüli, mint a legtisztább igazságot, ha általa földi előnyöket szerezhet. És ha ebben őt az igazság akadályozza, akkor ellenségévé válik annak, és elmenekül előle, sőt tűzzel-vassal üldözi azt. 6. A lélek ilyen állapotában bűnt nem ismer többé, s egy olyan ember, akinek valamiféle világi hatalom áll rendelkezésére, azt teszi, ami neki tetszik, s ami érzékeit csiklandozza, és jaj lenne annak az igaznak, aki az élet igazságában áll, és egy ilyen hatalmashoz menne, és azt mondaná neki: Miért vagy az igazság ellensége? És miért gyakorolsz az emberekkel ilyen égbekiáltó igazságtalanságokat, akik ezen a Földön semmivel sem kevesebbek, mint te vagy, te vak, balga. 7. Nézetek körül a világban, hogy a dolog nem így van-e mindenütt? És mi az oka ennek? Én mondom azt nektek: semmi egyéb, mint a megismerés fájának folyton fokozódó élvezete. 8. Én most Magam jöttem testben ebbe a világba, az élet igazi céljától eltávolodott emberekhez, s ismételten azt kérdezem tőlük: Ádám, hol vagy? És senki sem képes megmondani, hogy hol van, és kicsoda ő, s Én újból megmutatom nekik az Élet fáját, és arra ösztönzöm őket, hogy annak gyümölcséből egyenek, s azokat élvezzék bőségben. 9. Bizony mondom Én nektek: Aki az Élet fájáról eszik, az el is fog jutni a Belőlem való igaz élet szelleméhez, s az sohasem fog arra éhezni és vágyni, hogy a halál fájának gyümölcséből egyék. Mert aki egyszer a Belőlem való Élet szellemében van, az ugyanakkor annak 134


IX. kötet

135

teljes bölcsességében is van, s csak az által adatik meg a megismerés fájának gyümölcse, s a lélek egy pillanat alatt többet fog megismerni, mint külső és hiú értelmi kutatásával ezer esztendő alatt. 10. Tehát ha ti is az Élet ezen igaz állapotában lesztek, akkor az Én Nevemben jeleket is tehettek, s azzal mindenkinek bizonyságot adhattok, tanításaim igazságáról, ha arra szükség lesz. Megértetted ezt, írástudó barátom?” 85. Fejezet:

Az Úr testetöltésének nagy és szent értékéről, Isten mindenható szeretetéről. Mi az emberben az isteni szikra? Az ember tökéletességének céljáról.

1. Mondja az írástudó: „Igen Uram és Mesterem, de egyben mintegy megsemmisülve állok Előtted, mert mi az ember Előtted?” 2. Igaz, hogy Mózes azt mondotta, amikor Jehova arcát kívánta látni: Istent senki sem láthatja, hogy megtartsa életét – mármint testi életét. De akkor csupán Isten szelleméről volt szó, mert Isten abban az időben testet még nem öltött Magára, mert annak ideje az Ő örök rendje szerint még nem érkezett el. 3. Most azonban a próféták jövendölése szerint Jehova Magára öltötte e Föld embereinek testét, ezáltal Maga – mint ős örök Szellem – és az emberek között védőfalat állított, hogy láthassák, hallhassák, érinthessék Őt, s beszélhessenek Vele anélkül, hogy testi életükben kár esnék, és senkinek sem kell félni attól, hogy látható jelenlétem által megsemmisül. 4. Igaz, hogy Közöttem és ti, emberek között volt egy végtelen szakadék, amelyen keresztül még a legtökéletesebb angyali szellem sem közeledhetett volna Hozzám, de most e szakadék fölé egy híd épült, ennek neve: az Irántam való szeretet, amiképpen Én az Én örök nagy és mindennél hatalmasabb szeretetemből Magam is húsból és vérből való emberré lettem, s fölvettem a ti gyengeségeiteket is, hogy ne legyek örök távolságban lévő Isten, hanem egy teljesen közeli, könnyen elérhető Atya, barát és testvér, és a ti Irántam való szeretetetek mértéke szerint az is maradok. 5. És ha a dolog Közöttem és ti emberek között most így áll, tehát egészen másképpen, mint Mózes idejében, akkor senki sem mondhatja, hogy az Én isteni fenségem – amely Bennem egész teljességében lakozik – megsemmisítheti, mert egész szívemből szelíd és alázatos vagyok, s telve a legnagyobb türelemmel, hosszútűréssel, szeretettel és irgalommal. Légy tehát vidám kedélyű, s ne legyen Tőlem hiábavaló félelmed, Aki téged már sokkal előbb szerettelek, még mielőtt lettél volna. 6. Mondja most már több bátorsággal és önérzettel az írástudó: „De Uram és Mesterem, hogyan szerethettél engem, mielőtt még lettem volna?” 7. Mondom Én: „Az Én szeretetem nélkül sem egy világ, még kevésbé egy ember sem jöhetett volna létre. Ennél fogva minden, amit a végtelen teremtésűr magába foglal, az Én - akaratom által megtestesített – szeretetem, s így bizonyára te is. 8. Az Én szeretetem pedig örök, ennél fogva alapjában véve mindaz is, ami belőle keletkezett, keletkezik és fog keletkezni. 9. Az emberben az élő szellem az Én örök szeretetem és bölcsességem, amely mindent megteremt, fenntart és igazgat; és ez a szellem a tulajdonképpeni igaz és örök ember az ember135


IX. kötet

136

ben, aki örök rendem szerint benne idővel – önállóságának megszerzése céljából – lelket és testet ölt magára, s így lesz külsőleg látható alakká, vagy formává. 10. És ha így van – mert lehetetlen, hogy másként legyen – akkor könnyen meg fogod érteni azt, hogy Én téged sokkal előbb szerettelek, mielőtt lettél volna, a jelenlegi mivoltodban. Te ennél fogva az Én szeretetemnek életszikrája vagy, és magad is Hozzám hasonló, nagy és önálló szeretet- lánggá lehetsz, azáltal, hogy Engem mindenek fölött szeretsz, s a teljesen hozzád hasonló felebarátaidat, mint önmagadat. S ha azzá leszel, s Engem ily módon fogsz szeretni, akkor csakhamar tapasztalni fogod önmagadban, hogy Én, mint az örök szeretet, mimódon lehetek minden a mindenben, és hogy lehet minden Énbennem. Megértetted ezt? 86. Fejezet:

Mi az Istenfélelem? Az igazi, s a fonák imádkozásról.

1. Mondja az írástudó: „Úgy érzem szívemben, mintha jól megértettem volna, de a fejemben tarka össze-visszaságban forog minden, s most már belátom, hogy az ilyen dolgokat csak a lélek szívével, és sohasem az agy értelmével lehet megérteni. De Mózes azt parancsolta, hogy Istent félni kell, és egyedül Őt kell mindenkor imádni, s most már ne féljelek Téged, és ne imádjalak az előírt módon?” 2. Mondom Én: „Igen, igen, Mózes valóban ezt parancsolta és ez helyes is volt így. De ebben az időben senki sem érti azt már, hogy mit jelent Istent félni, és ti papok az emberek előtt részint a saját vakságotok, de legnagyobb részt kielégíthetetlen nyerészkedési vágyatok miatt teljesen hamis és fonák fogalmakat alkottatok az istenfélelemről, s így azok, akik még hisznek Istenben, úgy félnek Tőle, mint egy gonosz és minden szeretettől, irgalomtól mentes kérlelhetetlen tirannustól, és megborzadnak ennek a szónak fogalmától: „Isten”, mert Benne nem is látnak egyebet, mint haragot és örök bosszút. 3. De Mózes azt is mondja, hogy az ember imádja Istent, és Őt mindenek felett szeresse; de hogyan szerethet ember egy isteni lényt, s hogyan imádja őt, ha már puszta nevétől is jobban megremeg, mint a haláltól? 4. S ebből beláthatod, hogy milyen igaztalan és ferde fogalmatok van nektek, s általatok a többi embernek az istenfélelemről. 5. Mit jelent tehát Istent félni? Istent félni annyit jelent, mint a legnagyobb és legtisztább örök szeretetet mindenek fölött szeretni, és mivel Isten a legnagyobb igazság, tehát megmaradni az isteni igazságban, és nem a világ hazugságainak hódolni, a materiális célok miatt. 6. Aki mindenben igaz, annak van igazi istenfélelem a szívében, és akinek ez a szívében van, az imádja az Istent mindenkor teljes érvénnyel. Mert amiképpen a hazugság az Isten legnagyobb megbecstelenítése, azonképpen az élő igazság mindenkor Isten legnagyobb dicsőítése és imádása. Érted ezt? 6. Mondja az írástudó: „Igen, Uram és Mesterem, nagyon jól megértettem ezt és belátom, hogy ez a dolog soha másképp nem állhatott. De nem lesz könnyű dolog ezt az igazságot a többi ember előtt is élővé tenni, érthetővé, mert már túlságosan belesüllyedtek tévelygéseikbe, s a hazugságot tartják igazságnak. S ehhez jön még a templom, amely előírja, hogy mit és hogyan beszéljünk a népnek. Így a jövőben nehéz lesz a nép előtt igaz tanítónak lenni, de minden győzelmet küzdelem kell, hogy megelőzze.

136


IX. kötet

137

8. Te, mint Maga az Úr, felfedted előttünk az igazságot, és segítségünkre leszel az igazság ellenségeivel szembeni küzdelemben is, amire nagyon kérünk Téged, s mindenkor kérni is fogunk, mert a Te mindenkori segítséged nélkül semmire sem leszünk képesek. 9. De még most az a kérdés, hogyan kérjünk Téged, hogy Te minket meghallgass, és segíts rajtunk? Ha mi a Te jelenlétedben igaz dolgot kérünk Tőled, mindig azonnal teljesíted kéréseinket. De mi lesz akkor, amikor személyesen nem leszel úgy közöttünk, mint most, hogyan kérjünk akkor Téged?” 10. Mondom Én: „Ez a kérdés még nagyon farizeusi módon hangzik. Ha élő hittel hiszel Bennem, akkor mindenkor megadatik neked, amit az Én Nevemben fogsz kérni az Atyától, s ehhez nincs szükség az Én látható jelenlétemre, mert szellemben Én mindenütt jelen vagyok, mindent látok és hallok, és a legnagyobbtól a legkisebbik mindenről a legpontosabban és legvilágosabban tudok. 11. Tehát hogyha szellemben és teljes igazságban fogsz valamit kérni Tőlem, azt Én bizonyára meg is hallgatom. De az olyan szájjal és burkolt szavakkal kimondott kérést, ahogy az nálatok szokásban van, nem hallgatom meg soha. 12. Neked, mint írástudónak, tudnod kell azt is, hogy Isten az egyik próféta által mit mondott a népnek, aki az akkori szorongattatás alatt azért fordult Hozzá, hogy kérésüket meghallgassa: „Ismerlek téged és a népet, amely Engem szájával dicsér, és kér, de szíve távol van Tőlem. És lásd, mostantól kezdve semmiféle szájjal elmormolt imát nem fogok meghallgatni, s még kevésbé a megfizetett imát. 13. De aki szívében élő hittel kér igaz dolgot Tőlem, annak meg is adatik az, amit kér. 14. De aki az Én nevemben és az Én tanításaim szerint él, és cselekszik, az amúgy is szüntelenül imádkozik, s annak mindenkor meg is adatik az, amire szüksége van.” 15. Mondja az írástudó: „Óh Uram és Mesterem, szívemből köszönöm neked ezt a vigasztalással teli tanításodat, s Én most már hiszem, hogy akik a Te kimondott akaratod értelmében kérnek Tőled valamit, az meg is adatik nekik.” 87. Fejezet:

Hogyan lehet a bűntudattal elgyengült hitet megerősíteni? Szorgalom és kitartás az imádkozásban. A bizalom gyakorlása kérésben fog megerősödni. Példázat a szüntelen való imádkozásra – az éjféli koldus és a háziúr.

1. Mondják erre a tanítványaim közül néhányan: „Urunk, minden jó lenne, ha az ember a világban nem volna a bűnre való kísértésnek kitéve. 2. Ha az ember valamelyik gyenge órájában – ami igen könnyen megesik – egyik vagy másik bűnbe esik, ezzel már hite és bizalma meggyengül. És ha az elkövetett bűnét meg is bánja, az ez által okozott kárt jóvá is teszi, a lélekben mégis marad félelem, amely miatt hitének egész teljességével nem mer Hozzád úgy fordulni, mintha nem vétkezett volna. 3. Mi módon imádkozzék az ilyen ember, hogy valóban el is higgye, hogy meg fogod hallgatni?”

137


IX. kötet

138

4. Mondom Én: „Annak először is tudnia kell, hogy Én nem vagyok haragos és bosszúálló, hanem türelmes és szeretettel teljes szelíd Isten, amint az a próféták szája által is elmondatott, s minden bűnösnek ezt mondom: 5. Jöjjetek Hozzám, akik megfáradtatok, és bűnnel terheltettetek, mert Én megenyhítlek titeket. 6. És másodszor az emberek az igazi imádkozásban mindenkor gyakorolják magukat, és abban el ne lanyhuljanak, mert az igazi és erős bizalom kellő gyakorlás által válik az ember tulajdonává, ami eddig még minden tanítványt, bármilyen szakmában is mesterré tett. 7. A földi javakkal gazdagon ellátott ember könnyen elfelejti az igazi és hittel teljes imádkozást. De ha egyszer ínség jön rá, akkor kezd imájával Istennél segítséget keresni. Azonban kevés a bizalma, hogy Isten meg is hallgatja, s ennek oka feltétlenül a teljes Istenben való bizalom gyakorlásának hiányában van. 8. S az ember miáltal erősítheti meg legjobban az isten iránti bizalmát, mint gyakorlás által, amely szüntelen imádkozásban áll. 9. És hogy a szüntelen imádkozás és könyörgés legfőképpen miben áll, azt már megmutattam nektek.” 10. Ekkor a tanítványok egymásra néztek és András így szólt: „Uram, jól emlékszem még arra a példázatra, amit hasonló alkalommal mondtál nekünk, amelyben egy szégyentelen koldusról volt szó, aki éjszakának idején koldult egy ház urának ablaka előtt, s aki éjfélkor kenyeret adott ki az ablakon, de sokkal inkább azért, hogy a további tolakodástól és könyörgéstől megszabaduljon, mint igaz könyörületességből. 11. Én magamban sokat gondolkoztam ezen a kissé különös példázaton, s nem tudtam azt a Te könyörületességeddel és nagyfokú szereteteddel összeegyeztetni, de most kezd a dolog világosabbá lenni előttem, amikor Te a szüntelen való kérésről és könyörgésről, s a Benned való hit és bizalom gyakorlásáról beszéltél. 12. Az éjfélkor kenyérért való könyörgéssel az Irántad való hit és bizalom gyakorlását jelezted, amelyen az őt eleinte meghallgatni nem akaró házatyában Magadat, a koldusban pedig bennünket, embereket oly módon ábrázoltál, amely szerint el ne álljunk azért a kéréstől és könyörgéstől, ha Nálad azonnal nem is találunk meghallgatásra. 13. Te Magad akarod azt úgy, hogy a mi szüntelen kérésünk és könyörgésünk által valósággal terhedre váljunk, még mielőtt meghallgatsz bennünket. Mert az által a mi Irántad való bizalmunkat állandó gyakorlásban akarod tartani, amellyel végül annyira megerősödhetünk, hogy az által a saját életünk napjába – amely az Isten országa bennünk – juthatunk, amelyben minden erőt és segítséget a Te szellemedben és akaratodban, a mi lelkünk szívében, mint a Te gyermekeid magunk hordozunk, hogy a jövőben ne legyen szükségünk arra, hogy életünk éjszakájában könyörgésünkkel állandóan terhedre legyünk. 14. Mert az embernek életéjszakájának gyengeségében segítséget kell keresnie. De ha egyszer a Te kegyelmet által maga is erőssé és hatalmassá lett, akkor önmaga is segíthet magán. Uram vajon az adott példázatot a maga igazsága szerint értelmeztem-e?”

138


IX. kötet

139

Példázat a szorongattatott özvegyről és a keményszívű bíróról, vagy – hogyan imádkozzunk szüntelenül? Az Úr rámutat arra a hitállapotra, mikor ismét el fog jönni. András jó beszéde az igazi imádkozásról, és a bizalomról.

1. Mondom Én: „Te a példázatot nagyon helyesen és jól értelmezted, s igen helyénvaló volt, hogy kevés szóval újból vázoltad azt itt mindenki előtt. 2. De hogy az általad felidézett példázatot mindenki még jobban megértse, és saját értelmével még jobban meg tudja bírálni, s mivel az idő is kedvez nekünk, még egy példázatot fogok adni, hogy abból még világosabban meg tudjátok ítélni azt, hogy az igaz ember imádkozásban, és könyörgésben soha el ne lanyhuljon, ha önmagában az Én országom erejét el akarja érni. Hallgassatok tehát: 3. Élt egy városban egy bíró, aki nem félte Istent, s nem félt az emberektől sem. Ugyanabban a városban élt egy özvegyasszony is, aki elment hozzá, s ezt mondta neki: „Óh, te igazságos bíró, ments meg ellenségeimtől, mert lásd, ügyeim igazságosak, s az igazság az én oldalamon van. 4. Az igazságos bíró ezt mindjárt az első pillantásra belátta, de nem volt abban a hangulatban, s így nem akarta az özvegy perét elfogadni. De az özvegy nem engedett, s ismét eljött, térden állva könyörgött a bírónak, hogy álljon pártjára. Ekkor a bíró így gondolkozott magában: mit tehetek, ha sem Istentől, sem embertől nem is félek, de ha már ez az özvegy ennyire fáradozik, megmentem, hogy kéréseivel ne járjon annyiszor a nyakamra. 5. Kivettétek-e jól ebből a példázatból, hogy mit mondott és mit cselekedett a bíró? És ha már a törvény szerint szigorúan ítélkező bíró meghallgatja a szorongatott özvegy kérését és könyörgését, és segít rajta, akkor Isten ne hallgassa meg sokkal inkább, és ne mentse meg az Ő kiválasztottjait, akik éjjel- nappal könyörögnek Hozzá, és kevesebb szeretettel és türelemmel legyen irántuk, mint amennyivel volt a bíró az özveggyel szemben? 6. Bizony mondom nektek, Ő meg fogja őket mindenkor hallgatni, s rövidesen megmenti őket úgy ebben az időben, mint a későbbiekben, amikor majd az Ember Fia úgy, mint most, újból eljön erre a Földre. 7. És ha majd abban az időben az Ember Fia ismét eljön ebbe a világba, azt hiszitek, hogy meg fogja találni a Benne való hitet?” 8. Mondja András: „Uram és Mesterem, miután az imént már beszéltem, tehát most is szeretnék beszélni, ha azt megengednéd.” Mondom Én: „Beszélj csak bátran, mert meg van hozzá a kellő értelmed és bátorságod.” 9. Mondja erre András: „Ami magát a példázatot illeti, az teljesen ugyanazt mondja, amit az előbb elmondott példázat, amely a házigazdáról és az őt éjjel kenyérért zaklató koldusról szól. Csupán Isten helyzete a Nála segítséget kereső helyzetével szemben sokkal erősebben kitűnik, mint a másik példázatban. Mert ott Isten valósággal minden összeköttetésen kívül áll, s csupán, mint igazságos bíró szerepel, aki a szorongatottakon mindenkor tud segíteni, hogyha akar, de csak akkor segít rajtuk, ha szüntelen könyörgéseik által valósággal terhére válnak. 10. Ámde itt is csupán a hitnek és bizalomnak gyakorlásáról van szó, és ha ez egyszer hajlíthatatlan erőhöz jutott, akkor a könyörgésnek meghallgatása és a segítség már meg is érkezett. 139


IX. kötet

140

11. S az utolsó mondatban, amelyben azt mondtad, hogy Isten az Ő kiválasztottjait, akiknél már megvan a hit, és bizalom ereje, mint szeretettel teljes Atya, előbb fogod meghallgatni, ha már elért benső életük napján néha-néha visszaesnek éjszakájukba, s Hozzád fordulnak segítségért, nem találnak Benned szigorú és kérlelhetetlen világi bíróra, Aki mint Magad is Isten, nem félheted Istent, még kevésbé az embert, hanem azoknak Atyját ábrázolod, akik már benső életnapjukat elérték. Én a dolgot így fogtam föl, és azon a véleményen vagyok, hogy nem tévedtem. 12. Mi itt valamennyien még nem vagyunk teljesen a benső életnapunkban, hanem részben csupán, sőt néha még nagyon is a régi életéjszakánkban, s ezért még igen sokat kell könyörögnünk Tőled, hogy az által a hitben és bizalomban gyakoroljuk magunkat, és benne megerősödjünk. Te pedig a biztos és mielőbbi szabadulásunkat megígérted nekünk, mi pedig minden kétséget kizáró szilárdsággal hisszük, hogy minden ígéreted teljesedésbe is fog menni. 13. Te azután erre a Földre való második eljöveteledről is beszéltél, s föltetted azt a kérdést, hogy vajon akkor meg fogod-e a Benned való hitet találni? Erre a kérdésedre azonban mi nem vagyunk képesek felelni. Azt Te fogod a legjobban tudni, hogy a későbbi időben hogyan állnak majd az emberek hit dolgában, s Téged kérünk arra, hogy ezt nekünk most is közelebbről magyarázd meg, amiképpen már más alkalmakkor is megmagyaráztad.” 14. Mondom Én: „A mai példázatot is igen helyesen és jól értelmezted, s ezzel szívemnek igazi örömet szereztél. Ha mindnyájan így cselekszetek, akkor lelketek megszabadítása e világ csábításainak és anyagának igájától nem fog sokáig váratni magára.” 89. Fejezet:

Egy árnykép a mi jelen időnkből. A mi jelenlegi hit állapotunk elszomorító volta, s annak tulajdonképpeni okának megjövendölése. A tudományok és művészetek, mint népszabadítók, és a tév- és igazi hit megsemmisítői. Magyarázatok az isteni jóváhagyásokról. Vigasztaló ígéret az újból megáldott Élet fájáról.

1. Az Úr: Ami pedig a későbbi emberek hitállapotára vonatkozó kérdésemet illeti, amikor majd az Ember Fia – a nektek oly gyakran elmondott módon – újból el fog jönni erre a Földre, Én mondom azt nektek, hogy Ő akkor egészében véve még sokkal kevesebb élő hitet fog találni, mint most. Mert abban az időben az emberek legnagyobb részt a megismerés fájának messze kiterjedésű ágaiban való fáradhatatlan kutatásaik és számításaik által szerzett tudományokban és művészetekben igen nagy haladást fognak tanúsítani, és a Föld természetében az emberek előtt még eddig elrejtett erők által igen sok csodálatos dolgot fognak létrehozni, s azt fogják mondani. Íme, ez az Isten; egyébként nincs sehol. 2. S az ilyen emberek hite egyenlő lesz a semmivel. Tehát ezeknél az embereknél, ha újból visszajövök, Én hitet nem fogok már találni. 3. S az embereknek egy másik, nagyobb része még sokkal sötétebb és sűrűbb bálványos tévhitben fog élni, mint most az egész Föld valamennyi pogánya. Ezeknek tanítói, képviselői és védői e Föld nagyjaiban és hatalmasaiban lesz a Földön hosszú ideig. De a tudományokkal és művészetekkel felfegyverzett világi gyermekek a sötét tévhitet akaratuk minden erejével alá fogják ásni, s ez által a Föld nagyjait és hatalmasait a legnagyobb zavarba fogják ejteni, mert a tudományok és művészetek minden elképzelhető faja és neme által a közönséges és a már régóta vakságra kényszeritett nép be fogja látni, hogy csupán a na140


IX. kötet

141

gyok és hatalmasok – akiknek maguknak sincs semmi hitük – dicsősége és jóléte miatt élnek súlyos szolgaságban. És ha majd eljövök, ezeknél sem fogok hitet találni. 4. Nagy sötétség idejében ezeknél sem találhatnék hitre, mert ők voltak uralkodóik legbutább és legvakabb szolgái, amely utóbbiak nagyon jól belátták, hogy a teljesen vakokat mire használhatják fel, és hogy a látók sohasem viselnék el azt, amit a teljesen vakok. És ha a vakok a tudósok és művészek által egyszer már látókká lettek, akkor azoknak lesznek követői, akik a nagyok és hatalmasok súlyos szolgaságának rabságából megszabadították őket. És ha Én akkor jönnék, és azt mondanám: Halljátok ti népek, Én ismét eljöttem hozzátok, hogy újból megmutassam nektek a lelketek örök életéhez vezető utat. 5. S mit fognak erre a minden hitet nélkülöző emberek mondani? Ezt fogják felelni Nekem: Barátom, bárki is légy, hagyd el ezeket a régen elhasznált és a boldog időkben elpárolgott ostobaságokat, amelyekért keletkezésük első idejében igen sok ártatlan vér folyt. És ha a jóságos mennyei Atya, Akit mi nem ismerünk, és Aki után semmi vágyunk sincs, oly nagy barátja a vérontásnak, akkor a nagy óceánt kedvére vérré változtathatja, s abban találhatja legnagyobb gyönyörűségét. De nekünk ilyen élettanításokra semmi szükségünk nincs, amelyek a megígért Isten országa helyett kétségtelenül a poklot hozta erre az amúgy is sovány Földre. Mi csupán a tudományok és művészetek mindenféle fajához ragaszkodunk, s ezalatt békében, nyugalomban, s telve bizalommal éljük időleges életünket, mert a biztos időleges, de békés nyugalmas élet sokkal kedvesebb előttünk, mint a számtalan fájdalommal és annyi ártatlanul elfolyt vérfolyammal megfizetett, s ezáltal kételyekbe jutott „mennyország”, minden gyönyörével együtt. 6. Az akkori emberek ilyenforma beszédénél az a kérdésem – hogy a Földre való újbóli eljövetelemkor fogok-e hitet találni – nagyon is igazolást nyer. 7. Ti pedig azt gondoljátok magatokban: És ki lesz ennek az oka? Talán a pokol? Uram, pusztítsd el akkor. Vagy talán a hamis és önző próféták? Akiknek köpönyege alatt a nagyok és hatalmasok, mint a gomba a nedves földön, fognak napvilágra jönni? Akik a Földön széltében-hosszában mindenféle irányban háborúkkal fogják az embereket kínozni? Uram, ne engedd, hogy hamis próféták támadjanak a Te Nevedben; de ha Te akarod így, akkor abba is bele kell nyugodnod, ha a Földre való újbóli eljöveteledkor semmi hitet nem találsz többé az emberek között. 8. De Én erre azt mondom: Rövidlátó emberi értelem, a saját felfogása szerint igen helyesen bírál, s e földi, emberi részről nem is lehet sok ellenvetést tenni. De Istennek, mint a dolgok és lények teremtőjének és örök Fenntartójának egész más véleménye és terve van, mindazokkal a dolgokkal, amit önmagából megteremtett, s Ő tudja a legjobban, hogy ezt vagy azt miért engedi a Földön az emberek között bekövetkezni. 9. A tudományok és művészetek fegyvereivel létrejött tévhitek végül úgyis elsöpörtetnek erről a Földről, de ez semmi befolyással nem lesz az emberek szabad akaratára. 10. Ezáltal idővel teljes hitetlenség fog fellépni az emberek között, de ez az állapot csak igen rövid ideig fog tartani. 11. S majd abban (jelenlegi) az időben fogom Én a megismerés fáját újból megáldani, és az Élet fája az emberben ismét el fogja érni régi erejét, és akkor már csak egy Pásztor és egy nyáj lesz. 12. És aki most ezt megértette, az megérti majd azt a kérdésemet is, hogy Én abban az időben fogok-e olyan hitet találni a Földön, mint most? Olyan hitet, mint most, abban az időben bizonyosan nem fogok találni, de egy mást igen. És hogy az a hit miben fog állni, arról 141


IX. kötet

142

nem tudtok most fogalmat alkotni, de ettől eltekintve egykor mégis úgy lesz, ahogy azt most előre elmondottam nektek. 90. Fejezet:

Gyönyörű vigasztaló világosság a jövő időre. A felfedezett igazság világos megismerése – mint az „Új Jeruzsálem”. Mindennek megvan a maga ideje. A tudomány és művészet a középkorban. A tiszta tudományok és művészetek magas célja.

1. Mondja az un. zsidó-görögök közül az egyik: „Uram és Mesterem, mikor Te majd újból eljössz erre a Földre, az emberek közé, részesülnek-e azok új tanításokban? Mert ha ugyanezeket a tanításokat adod újból, azt fogják mondani: Óh, hagyj békében mindezekkel a tanításokkal.” 2. Mondom Én: „Barátom, ezek a tanítások, amiket Én adok most nektek, isteni Igék és örökké megmaradnak; ennélfogva azok az emberek is, akikről itt szó esik, ugyancsak azokat a tanításokat kapják Tőlem, amelyeket ti kaptatok, csak azokban az időkben nem burkoltan kapják, hanem mennyei és szellemi értelmük szerint felfedve, s abban fog állni az „Új Jeruzsálem”, amely majd a mennyekből jön le a Földre. Ennek világosságánál fogják az emberek tisztán belátni, hogy elődeiket a hamis próféták – éppen úgy, mint a zsidókat a farizeusok most – mennyire félrevezették, és megcsalták. 3. Ezek már a Földön bekövetkező minden bajért nem Engem és tanításaimat fogják okolni, hanem az önző és uralomvágyó hamis tanítókat és prófétákat, akiket tudományuk és művészetük világosságánál fognak majd megismerni, hogy micsoda szellem gyermekei. 4. És ha majd az Új Jeruzsálem fénylő világossága elárasztja a Földet, amely a hazugok és csalók tetteit is megvilágítja, s a jutalom megadatik munkájukért. Minél magasabb polcra képzeli valaki magát, annál mélyebbre bukik. Azért már most őrizkedjetek a hamis prófétáktól. Jól megértették ezt?” 5. Mondják erre többi tanítványaim: „Urunk és Mesterünk, miért nem adod tanításaidat nekünk is olyan burkolatlanul, amint a későbbi jövőben adod majd az Általad jelzett tudósok és művészek minden nemének és fajának? Az ilyen Új Jeruzsálemre az embereknek most is nagy szükségük volna. 6. Mondom Én: „Én már most is igen sokat mondhatnék és tárhatnék fel nektek, de nem tudnátok még elviselni. De, majd ha a Belőlem áradó igazság szelleme eláraszt benneteket, az fog titeket az igazságokba és a bölcsességekbe bevezetni, s akkor már teljesen benne is lesztek az Új Jeruzsálem világosságában. De hogy ezt a világosságot képesek lesztek-e tanítványaitoknak is átadni, ez olyan kérdés, amire nehéz válaszolni, feltéve, ha megértitek és belátjátok, hogy először minden tanítás a gyermekeknek adassék, s az is minden kényszertől mentes legyen; és másodszor, hogy senkitől sem lehet azt kívánni, hogy az Írást olvassa, ha a betűk ismeretlenek előtte. 7. Ti még csak nem is sejtitek azt, hogy az emberek egykor micsoda nagy és mindent magába foglaló és körülölelő tudományokat és művészeteket fognak elérni, s ezáltal hányféle tévhit fog az emberek között elterjedni. De az egész világban hol létezik most jól kiszámított igazság alapelvein álló tudomány, és hol a tiszta tudományok által kiszámított művészet? 142


IX. kötet

143

8. És ahol az emberek között most bármiféle tudomány, s az abból levezetett művészet létezik, annak háromnegyed része sötét tévhit. S a megismerés fájának az ilyen áldatlan és rothadt gyümölcséből tiszta mennyei igazságokat vajmi nehezen lehet napfényre hozni, s ha ezt meg is akarjátok tenni, abból olyan gyümölcsök fognak teremni, amelyeket odadobhattok a sárkányok elé, de az emberek táplálékául nem alkalmasak. 9. Lássátok és jegyezzétek meg jól: Az ilyen gyümölcsökből támadnak majd a hamis próféták, téveszméikkel és hamis csodáikkal együtt, s ezek fogják a Föld háromnegyed részét megrontani. És ha majd azon fognak fáradozni, hogy az Én legtisztább igazságtanaimat az emberek között jelenleg fennálló tévhitekkel vegyes tudományokkal, semmitmondó művészetekkel olymódon egyesítsék, hogy az emberek már könnyebben fogadják be, ezzel magától értetődően tanításaimat egyre jobban és jobban beszennyezik, a tudományok és művészetek pedig, amelyek telve vannak téveszmékkel, ezáltal még sokkal mélyebbre belesüllyednek régi éjszakájukba, mint az emberek kezdete óta bármikor. Végül teljesen a hamis próféták hatalmába kerülnek, hogy segítségükkel a vakságban tartott népet annál könnyebben megnyerhessék maguknak. 10. De ez nem fog így megmaradni, mert kellő időben Én a tiszta tudomány és művészetek számára embereket fogok támasztani, akik majd a háztetőkről fogják hangos szóval hirdetni, hogy Bálám szolgái a csodáikat hogyan hozták létre. S ezáltal a tiszta tudomány minden ágában, valamint a tiszta művészetek legyőzhetetlen előfutárjaim és előharcosaim lesznek, a régi tévhit ellen, s általuk megtisztíttatik Augiász istállója, és azután e Földre való eljövetelem könnyű és hatásos lesz. 11. Mert az emberek mindenfelé elterjedt tiszta tudományával könnyű lesz az Én tiszta élettanaimat egyesíteni, s ily módon az embereknek teljesen megérthető életvilágosságot adni, mert az egyik tisztaság a másikat nem képes beszennyezni, amiképpen az egyik napnál világosabb igazság sem a másikat.” 91. Fejezet:

Az emberi szellem lépcsőzetes fejlődéséről, szabad akarata által. A tiszta tudomány terjesztéseinek nehézségeiről. Vakság, butaság és gonoszság. A felvilágosodás folyamatáról. A napkelettől-napnyugatig cikázó villámról.

1. Az Úr: „Ti most persze azt gondoljátok magatokban: amit a későbbi időkben meg tudok tenni – azaz megtisztogatni a tudományt – azt most is megtehetném, s ezáltal a legtisztább tanítások egyesülve a tiszta tudománnyal és művészeteivel mintegy karöltve mehetne át az emberek tulajdonába, s így a fellépni akaró hamis próféták nem garázdálkodhatnának önzésük érdekében. 2. Én pedig ezzel szemben azt mondom: Ez nagyon jó is volna, ha így menne; de a dolog nem megy úgy, ahogy ti elképzelitek. Mert először is el kellene vennem az emberek szabad akaratát, és az Én akaratom mindenhatóságával kellene őket gépekké változtatnom, de mit nyernének ezzel az emberek lelkük élete és örök üdve érdekében? 3. Nem tudjátok-e még, hogy mindaz, ami változhatatlan kényszerítő törvény alatt létezik, az Én akaratom mindenhatósága alatt áll, s magában véve törvényben van, s mint ilyen holt? Én ezt oly gyakran alaposan megmutattam már nektek, és ti mindezektől eltekintve ismét visszaestek régi világi felfogásaitokba. 4. Lássátok, ha Én most ebben az időben a legtisztább s minden irányú tudományokat, valamint e tudományok által teljesen kicsiszolt művészeteknek ezerszer ezerféle válfaját feltá143


IX. kötet

144

masztanám az emberek között, azokat a jelenlegi emberek még sokkal jobban üldöznék, mint benneteket – az Én tanításaim és Nevem terjesztőit – fognak üldözni a sötét világi emberek. Mert az emberek tudását, amelynek most háromnegyed része – mint már mondottam – a legsötétebb tévhittel van vegyítve, és amelyből az emberek materiális előnyeiket szerzik, nagyon nehéz megtisztogatni. 5. Én már igen sok alkalommal megmutattam nektek a különböző dolgokat, jelenségeket s élményeket, úgy nektek, mint más embereknek, akik jó akaraton vannak, és mi nden szép befogadására alkalmas szívük van, s azokat szemléltető módon és alaposan meg is magyaráztam; a ti szemetek és fületek előtt a csillagos mennyboltozatot úgy felfedtem, hogy most már tudjátok, hogy a mi napunk, holdunk és bolygóink, s az a számtalan sok csillag mi módon vannak megteremtve, sőt azok közül többet benső szellemi látástok megnyitása által szemléltettem is. Ily módon sok mindenben a legtisztább tudománnyal birtok. 6. De most menjetek és tanítsátok ezt a vak emberiségnek oly módon, ahogy Én tanítottalak benneteket, s csakhamar megtudjátok, hogy az embereket milyen nehéz régi téves tudásukból és azok misztikus előítéleteitől eltéríteni. 7. S mindezek mellé igen sok ember van, akik önző papjaik és uralkodóik által annyira elbutultak, hogy tudásukban az ilyenforma felvilágosítást soha meg nem bocsátható vétségnek tekintenék isteneikkel szemben, s alaposan elbánnának azzal az emberrel, aki isteneik ellen ilyen kárhozatos dologra csábítaná őket. 8. És hogy az embereknél az idők folyamán tudományaik és az abból keletkező művészetek teljes megtisztítását elérjük, elsősorban az Én tanításaimat kell nekik prédikálni, és azt a sok bálványt, papjaikkal és templomaikkal együtt el kell pusztítani. 9. És ha ez megtörtént, és az Én evangéliumomat – ha sok hamis prófétával is - prédikálják az embereknek, akkor lesznek alkalmasak arra, hogy tudományaikat és művészeteiket lassan, fokozatosan megtisztítsák. És ez lesz az a villám, amely napkeltétől- napnyugtáig mindent megvilágít fényesen, ami csak létezik a Földön. A napkelte alatt pedig a szellemiek, s a napnyugta alatt minden természetszerű dolog értendő. S ha ezt megértettétek, ne kérdezzétek többé, hogy ez vagy az a dolog nem volna-e lehetséges?” 92. Fejezet:

Az írástudó bizonysága a felismert Úrról. Mózes hatodik és hetedik könyve és annak tartalma. Az egyiptomiak bölcsessége. Magyarázatok Mózes műveltségéről, mint Istenből való tudósról. Józsua műve: „Nap, állj csendesen.”

1. Amikor a tanítványok ezt a beszédemet meghallották, és természetesen a fogadós és annak meggyógyult szolgája, valamint a farizeus és az írástudó is, az utóbbi így szólt: „Uram és Mesterem, ebből a beszédedből azt vettem ki, hogy tanítványaid előtt nemcsak Isten országának titkait fedted fel, hanem e Föld, a Nap, a Hold, s a csillagok természeti világának titkait is, s ezzel újabb bizonyítékát adtad annak, hogy a szellemedben éppen Te vagy mindezeknek Teremtője, mert máskülönben ezt a végtelen sokaságú és csodálatos dolgot nem magyarázhattad volna meg tanítványaidnak, s nem tehetted volna szemlélhetővé előttük. 2. De mivel ezt Te meg tudtad tenni tanítványaid előtt, akik szintén csak zsidók és emberek, nem tehetnéd-e meg ezt egészen röviden, hogy ezeket a csodálatos dolgokat oly módon világítanád meg előttünk, hogy világosabb fogalmaink lennének arról, hogy mit higgyünk a 144


IX. kötet

145

Holdról, a Napról, a csillagokról, a Nap és a holdfogyatkozásokról, a félelmetes üstökösökről, és a szálló csillagokról, mert ezekben a kérdésekben egy hajszállal sem állunk jobban, mint a pogányok. 3. Mondom Én: „Miért vetettétek el Mózes hatodik és hetedik könyvét, s miért nyilvánítottátok hamisnak, és fenyegetésekkel illettétek azt, aki azokat olvasni merészeli. Lásd, abban a két könyvben írta le Mózes az egész természeti teremtést. 4. Mondja az írástudó: „Uram és Mesterem, én hallottam egyszer erről beszélni, de soha még egy betűje sem került szemem elé. Ezek a könyvek a jeruzsálemi templomban már nem is léteznek. Nagyon kérlek tehát, hogy ezeket a dolgokat, amelyeket kérdeztem Tőled, a lehető legrövidebben úgy írnád le és magyaráznád meg, hogy mi is tudnánk, hogy mik azok, s mimódon vannak megteremtve?” 5. Az írástudó e kérésére a templomosoknak a lehető legrövidebben megmagyaráztam ezeket a dolgokat úgy, hogy jól megérthették. 6. A magyarázat után, mely kb. egy óráig tartott, azt kérdezte Tőlem az írástudó, hogy az ősatyák is kaptak-e ezekről magyarázatokat? 7. Mondom Én: „Mindenesetre. Nevezetesen pedig Egyiptom őslakói; de amikor az emberek idővel bűneik által egyre jobban eltávolodtak az egy örök igaz Istentől, vak pogányságba süllyedtek, s elsötétedtek, így ez a tudás is tönkrement, és helyébe mindenféle tévelygésekkel kevert képzelt és költött dolgok léptek. 8. Így tűnt el azután a Föld és csillagismeret, csak néhány bölcsnél, valahol a Föld egyik zugában található még meg. De ezek nem tartották jónak, hogy a teljesen elsötétedett emberek elé tárják, s így ez az ismeret annyi, mintha már teljesen meg is semmisült volna. De a jövő időkben az emberek ismét rájönnek majd mindenre, s mindent még jobban és világosabban fognak kiszámítani, mint az ősidőkben. És ez is ahhoz a villámhoz fog tartozni, amely napkeltétől napnyugtáig fog világítani.” 9. Mondja az írástudó: „És kitől szerezte Mózes és Áron ezeket az ismereteket?” Mondom Én: „Az Isten Szellemétől. Habár Ő, mint a fáraó fogadott fia, az egyiptomi misztériumokba be volt avatva, s a régi csillagtudományból és földismeretből már sok mindent tudott, az mégis alig volt egy zavaros vízcsepp az ő tudásának nagy tengerében, amely neki, mint az izraelita nép választott vezetőjének, Isten szellemétől adatott, és ami által Istenből igaz tudóssá lett.” 10. Mondja újból az írástudó: „Uram és Mesterem, Józsua, aki ugyancsak az izraelita népnek az Ígéret földjére – Istentől választott – vezetője volt, szintén tudomása kellett, hogy legyen mindazokról, amit Mózes megírt, mert máskülönben hogyan mondhatta Jerichoból a Napnak: „Nap állj mindaddig, amíg az ellenség leveretik.” Ez a Nap engedelmeskedett parancsának. Ha ugyanezt a földnek mondta volna, akkor annak – azok szerint, amit az imént nekünk magyaráztál, jelentősége is lenne. De mivel Tőled most a dolgok igazi mibenlétét hallottuk, tehát Józsuának a Naphoz intézett parancsa úgy tűnik fel nekem, mintha annak semmi értelme sem volna, vagy hogy Józsua az igazi tényállást nem ismerhette, s így parancsa természetszerű volt.” 11. Mondom Én: „Józsua valóban így beszélt, de nem a természetes Naphoz, hanem a Szellem Napjához, amely Istentől eredő Mózes tanításaiból áll. Ez ugyanis az ellenség nagy túlerejének megpillantásánál a nép hite és bizalma tekintetében alkonyodni kezdett. Józsua erőteljes kiáltásával nem akart egyebet mondani, a teljes elcsüggedt és zúgolódó népnek, mint: higgyetek és bízzatok hát mindaddig, amíg a hatalmasnak látszó ellenséget csakhamar teljesen 145


IX. kötet

146

legyőzve nem látjátok magatok előtt, s akkor jöjjetek velem arra a földre, amelyben tej és méz folyik, s foglaljátok el azt, vagy térjünk vissza a pusztába. A nép ezután bátorságot merített és visszanyerte Istenben való hitét és teljes bizalmát, mert Ő a léleknek és szellemnek igazi napja a Mennyekben és a Földön, az is volt és az is lesz. 12. És lásd, a Józsua által megszólított Nap a nép hitében és bizalmában megállott, megvilágította azt a bátorságot és okosságot, és erőt adott neki, az ellenség pedig teljesen legyőzetett – Ráháb kivételével – aki Józsua küldötteivel szemben könyörületességet tanúsított. Jól megértetted ezt?” 93. Fejezet:

Fontos magyarázatok az ábrázolás tudományáról, amely szükséges feltétele a szellemiek megértésének. Életintelmek. Az újjászületéshez vezető út, mint ehhez a fontos tudományhoz vezető eszköz. Kérdések, hogy az Úr hogyan fog ismét eljönni.

1. Mondja az írástudó: „Igen Uram és Mesterem, ezt most mindannyian jól megértettük, úgy hogy most már belátjuk azt is, hogy Józsua az ő hatalmas kiáltásával nem akart mást kifejezni, de miért nem tudtuk ezt azelőtt megérteni?” 2. Mondom Én: „Mert a babiloni fogság óta a régi benső jelképező tudomány teljesen eltávolodott tőletek. Mert ezt a tudományt csak azok az emberek bírják, akiknek az egy igaz Istenben való igaz hitük és bizalmuk sohasem ingott, vagy gyengült meg. Őt mindenkor, mint az Atyát mindenek felett szerették, s felebarátaikat, mint önmagukat. A fent említett tudomány pedig a léleknek és a szellemnek benső írása és beszédje. 3. Aki ezt a beszédet elveszítette, annak lehetetlen az Írást megértenie, s ez a nyelv holt, világias megvilágítás mellett balgaságnak tűnik, mert a szellemnek és léleknek életviszonyai egészen mások, mint a testéi. 4. Azon kívül a szellem hallása, látása, érzése, gondolkozása, beszédje és írása egészen más, mint itt az emberek között, a természeti világban, s így azt, amit a szellem tesz és beszél, csak a régi vele szellemi vonatkozásban álló – ábrázolásban lehet az emberek előtt érthetővé tenni. 5. És ha az emberek ezt a tudományt saját hibájukból elveszítették, ezzel a szellemiekben – minden szférákon és mennyeken – kívül helyezték magukat, s ezért nem tudják az írásban a szellemieket felfogni és megérteni. Ők a leírt szavakat, tehát a holt betűk betanult hangzói szerint olvassák, s azt sem tudják megérteni, vagy annak tudatára ébredni, hogy a betű holt, és senkit sem kelthet életre, csupán annak benső rejtett értelme az élet, amely mindent életre kelt. 6. És ha ezt megértettétek, akkor mindenekelőtt arra törekedjetek, hogy az Isten országa bennetek élővé váljék, és tevékenykedjen, s akkor a jelképezés tudománya – az anyag és a szellem között – újból érthetővé válik előttetek, amely nélkül sem Mózest, sem bármelyik prófétát az élő igazság mélységei szerint soha meg nem tudjátok érteni, s így kénytelenek lesztek hitetlenségbe és mindenféle kételybe és bűnbe esni. 7. Mert ha egy vak olyan úton jár, amely tele van kövekkel, elkerülheti-e, hogy járás közben egyik vagy másik kőbe bele ne botoljon? Sőt el ne essen? És ha egy szakadék kerül útjába, hogy védekezzen, hogy a következő lépéssel bele ne essen, és ott kikerülhetetlenül halálát ne lelje? 146


IX. kötet

147

8. Azért mindenekelőtt arra törekedjetek, hogy szellemben újjászülessetek, és látókká legyetek, mert máskülönben azt a sok ezer veszedelmet, amely rátok vár, a benneteket elnyeléssel fenyeget, nem tudjátok kikerülni.” 9. Mondja erre az írástudó: „Óh Uram és Mesterem, a Te bölcsességed mérhetetlen, s mi emberek Veled szemben olyan vakok vagyunk, mint egy kő. Csak most látom be világosan, hogy az Istenben való hit és bizalom teljes lealkonyodásának mi az oka, s azt is belátom, hogy a jövőben a Te világosságod és élettanaid ugyanúgy járnak majd, mint Mózes és a próféták tanításai, s hogy a Te szereteted és irgalmad újból arra fog késztetni Téged, hogy lejöjj a Földre, mint most, vagy valami más módon, amit egyedül csak Te tudsz. Nem magyaráznád meg ezt nekünk közelebbről. 10. Mondom Én: „Hiszen Én azt már a kelleténél is világosabban megmagyaráztam nektek, hogy Én hogyan és mimódon fogok ismét eljönni erre a Földre az emberek közé, hogyan kérdezheted ugyanazt ismét?” 11. Mondja az írástudó: „Az igaz Uram és Mesterem, hogy Te ezt már elmondottad nekünk, de ha én a jelképezés tudományának birtokában volnék, akkor beszéded értelmét meg is értettem volna. De én teljesen kívül állok ezen a tudományon, s emiatt nem minden világos előttem, amit újbóli eljöveteledről beszéltél. Lásd, kérdésemben leginkább az érdekel, hogy Te, mint testből és vérből való ember valamely tiszta asszony által fogsz-e leszületni, vagy születés nélkül, inkább mint valami szellem és mégis látható emberként fogsz újból eljönni? És hol és milyen népek között? 12. Ez a Te kifürkészhetetlen bölcsességed előtt bizonyára nagyon ostoba kérdés, de én csak néhány óra óta vagyok megtért ember, s így nem veheted rossznéven tőlem, ha ilyen értelmetlen kérdésekkel terhellek.” 94. Fejezet:

Beható magyarázat az Úr újbóli eljövetelének módjáról, s az Ő fokozatos közeledéséről. Mikor, hogyan és hol következik be az Ő személyes megjelenése a béke világának megalapozása céljából? Gyönyörű ígéret Amerika számára. Az Isten Igéje.

1. Mondom Én: „A Te kérdéseid éppenséggel nem értelmetlenek, s meg van a teljes jogod az iránt érdeklődni, ami még ismeretlen előtted, Nekem pedig szabadságomban áll úgy felelni, mint azt a te és a többiek számára célt szolgálónak találom. És ha már kérdeztél, felelek is neked, hallgass tehát ide: 2. Második lejövetelemkor nem fogok asszony által, mint gyermek ebbe a világba születni, mert ez a jelenlegi testem megdicsőülten marad, amiképpen Én, mint szellem, az örökkévalóságban; így nincs szükségem egy újabb testre oly módon, ahogyan te képzeled. 3. Én először láthatatlanul fogok eljönni, a mennyek felhőiben, ami annyit jelent, mint: Én előzőleg igaz látók, bölcsek és újból támasztott próféták által fogok közeledni az emberekhez, s abban az időben leányok is jövendőt fognak mondani, ifjaknak világos álmaik lesznek, amelyekből az embereknek kijelentik majd eljövetelemet, és sokan lesznek majd, akik meghallgatják őket, s megjavulnak. De a világ örült rajongóknak fogja nevezni őket, s nem hallgatja meg beszédüket, amiképpen ez mindenkor a prófétákkal is megtörténik. 4. Továbbá időről-időre olyan embereket fogok támasztani, akiknek Én mindazt, ami most ebben a jelenlétemben történt, és elmondatott, szívükön keresztül mondom toll147


IX. kötet

148

ba. És azután az egyszerűen leíratott művet az akkori emberek jól ismert eszközeivel rövid idő múlva – azaz néhány hét, sőt nap múlva, sok ezer példányban fogják sokszorosítani és elterjeszteni az emberek között. S az abban az időben élő emberek, akik általában véve jártasak lesznek az írásban és olvasásban, ezeket az új könyveket mind olvasni fogják, s meg is érteni. 5. S az Én új és tisztán visszaadott tanításaim terjesztésének ez a módja sokkal gyorsabban, hatásosabban fog eljutni az egész Föld minden emberéhez, mint így, amikor az Én Nevemben támasztott küldöttek viszik azt szájról-szájra. 6. És ha majd tanításaim ilyen módon kerülnek olyan emberek kezébe, akik jóakaraton vannak, és hitüket cselekedetekben gyakorolják, s az embereknek legalább egyharmad része szerez erről tudomást, akkor majd Én szellemben, s azután testben is látható módon eljövök azokhoz, akik Engem szeretnek a legjobban, s az Én újbóli eljövetelem a legforróbb vágyuk, s erre nézve lesz élő és teljes hitük. 7. S ezekből Én Magam fogok majd gyülekezeteket alkotni, akikkel a világnak semmiféle hatalma sem lesz képes megmérkőzni, mert hadvezetőjük Én leszek, és soha le nem győzhető hősük – s Én fogok ítélkezni a vak és holt világi emberek felett, s ugyancsak Én fogom a Földet megtisztogatni régi szennyétől. 8. Az új látók és próféták idejében olyan nagy lesz a szomorúság és szorongattatás a Földön az emberek között, amilyen még soha nem volt a Földön, de az – az akkori kiválasztottaim miatt – csak rövid ideig fog tartani, hogy ezek üdvössége kárt ne szenvedjen. 9. Ámde ebben az országban – ahol most egyik helyről a másikra járok, s ahol a templom zsidói, mint gonosztevőt üldöznek – amelyet az akkori időben a legsötétebb pogányok fognak széttiporni, személyesen nem fogok először megjelenni, s tanítani és vigasztalni a gyengéket. Majd egy más világrész országaiban, ahol most pogányok laknak, fogom az új országot megalapítani, a béke, a szeretet, az egyetértés és a tartós élő hit országát, és a test halálától való félelem eltűnik majd azon emberek közeléből, akik az Én világosságomban járnak, s állandó összeköttetésben és érintkezésben lesznek a mennyek angyalaival. Ezzel megkaptad a megfelelő választ kérdésedre.” 10. Mondja az írástudó: „Tehát Ázsiának – az emberiség és Isten annyi áldása bölcsőjének – nem lesz többé szerencséje, hogy újbóli eljöveteledkor lásson és halljon Téged? Ez valóban nem valami örömteljes hír e világrész számára.” 11. Mondom Én: „Ez a Föld mindenütt az Enyém, s Én tudom a legjobban, hogy újbóli eljövetelem melyik helyen lesz a leghatásosabb. De abban az időben, amikor az emberek a Föld egyik végéről a másikra olyan gyorsan fognak eljutni, mint a villám a felhőből, és amikor utjaikon a tűz és víz lekötött szellemeinek felhasználásával a Föld legtávolibb szakaszait gyorsabban átrepülik, mint a leghevesebb szélvihar, amely a Föld egyik végétől a másikig száguld, és amikor a hajó ugyanezeknek az erőknek segítségével az egész óceánt sokkal rövidebb idő alatt fogja bejárni, mint most a rómaiak Egyiptomból Rómáig, akkor az Én személyes eljövetelemnek híre nagyon rövid idő alatt fog elterjedni a Földön, s így eljut Ázsiáig is. 12. De most az a kérdés, hogy ez a hír ennek a világrésznek süket és vak pogányainál hitre fog-e találni? Én úgy vélem, és azt mondom: addig nehezen, amíg az egy óriási világítélet által meg nem tisztíttatott. 13. A távoli nyugton van egy nagy birodalom, amelyet minden oldalról a nagy óceán vesz körül, és a tengeren túl sehol sincs a régi világgal összeköttetésben. Ebből az országból 148


IX. kötet

149

kiindulva (Amerika?) fognak az emberek először nagy dolgokat hallani, s ugyanez fog feltűnni Európa nyugati részében is, amiből fényes sugarak és visszaverő sugarak fognak keletkezni, s a mennyek fénysugarai találkoznak majd, és egymást felismerni és támogatni fogják. 14. S ezekből a fénysugarakból fog kialakulni az Élet Napja, azaz a tökéletes Új Jeruzsálem, s ebből a Napból fogok Én eljönni erre a Földre. És ezzel a kelleténél is többet mondottam arról, ami egykor meg fog történni.” 15. Erre még a saját tanítványaim is tágra nyílt szemekkel néztek, s így szóltak egymás között: „Ilyen tisztán és kimerítően még sohasem beszélt egykori eljöveteléről. Boldogok lesznek azok az emberek, akik abban az időben ott fognak élni, ahol újból meg fog jelenni az Ő kegyelmének egész teljességével. De a legboldogtalanabbak lesznek azok, akik nem fognak Benne hinni úgy, mint most a farizeusok. Ellene támadnak, s életére törnek, hogy megvédjék Vele szemben a pogányságot, de azokhoz – amiképpen azt az Olajfák- hegyén a mennyboltozaton megjelent jelekkel gyakran megmutatta – mint kérlelhetetlen bíró fog eljönni, s megadja nekik a pokol jutalmát.” 16. Mondom Én: „Igen, igen, ezzel igazat mondtatok, s bizony, bizony mondom nektek, a látható mennyek és ez a Föld az idők folyamán el fognak múlni, de azok a szavak, amelyeket Én nektek elmondottam, soha nem fognak elmúlni. 95. Fejezet:

Az Urat csak szeretettel lehet megközelíteni. A délebéd. A megtért írástudó és arany után sóvárgó társai. A vendégfogadós szigorú beszédet intéz hozzájuk.

1. Beszélgetésünk közepette eljött a dél, s Én így szóltam tanítványaimhoz: „Fölkészülhettek az indulásra, mert ma még hosszú utat kell megtennünk.” De a fogadós így szólt: „Óh Uram és Mesterem, a délebédet, amely azonnal készen lesz, talán csak el fogod fogyasztani tanítványaiddal?” Ugyanerre kértek a farizeus és az írástudó is. Én így szóltam az utóbbihoz: „Barátom, nézz csak ki, hogy társaid annak a sok felbérelt munkásnak a segítségével a leégett zsinagóga romjai között, hogy sürögnek-forognak, hogyan gyűjtik össze megtalált kincseiket, s igyekeznek őrizetbe venni. Nem akarsz munkájukban te is részt venni?” 2. Mondja az írástudó: „Óh Uram és Mesterem, én itt sokkal nagyobb kincset találtam, s a jövőben őrizkedni fogok attól, hogy a világi kincsek közelébe kerüljek, mert ha ezt tenném, az amit éjjel álmodtam, beteljesednék rajtam. Sürögjenek-forogjanak, tehát ezek a világias lelkek, ahogy akarnak, s nem törődöm, ha az én részemet is eltulajdonítják, mert a Te jelenléted ezerszerte kedvesebb előttem, mint a világ minden kincse. Csak arra kérünk, hogy még a déli időt töltsd el közöttünk kegyelmesen.” 3. Mondom Én: „Irántatok való szeretetből – mert ti is szerettek Engem – itt maradok még délben. Te pedig mindig gondolj álmodra, és maradj hű elhatározásodhoz, akkor nemsokára világos fényben fogsz járni. És amit földi kincseidből meg fogsz találni, vedd és oszd szét a szegények között, s Én ezért más kincset fogok juttatni a mennyekből számodra. 4. Aki az Én Nevemben sokat ad, annak Én is sokat fogok adni; de aki az Én Nevemben mindent odaad, annak Én is mindent megadok az örökkévalóságok számára.” 5. E szavaimra így szólt a fogadós és a farizeus: „Uram és Mesterem, miért nem mondod ezt nekünk is?” 149


IX. kötet

150

6. Mondom Én: „Hiszen ti már úgyis tudjátok, hogy mit kell tennetek. Akinek jó akarata van, az már örvendezhet a jóakarat cselekedeteinek. És ha ti a szegényeknek vagytok jó házigazdái, az annyit jelent, mintha Nekem tennétek, s az áldásom számotokra nem fog elmaradni. Mindenekelőtt gondoljatok a szegény özvegyekre és árvákra, s Én szellemben gondolni fogok rátok, s nem hagylak árván ezen a Földön, hanem szellemben mindvégig veletek maradok. Te pedig fogadós, nézz utána, hogy mennyire van az ebéd?” 7. Erre a vendégfogadós kisietett a konyhába és utána nézett, hogy mennyire van az ebéd. S mivel az tálalásra készen volt, a fogadós sietett az asztalt újból megteríteni. Én azonban így szóltam: „Hagy ezt, ezek az edények, amelyek a reggelitől itt maradtak, nem olyan tisztátalanok, hogy a délebéd ételeit ne lehetne belőlük elfogyasztani; ami az Én számomra tiszta, az legyen tiszta a ti számotokra is.” A vendégfogadós azonban mégis tiszta törlőket vett elő, s azokkal megtisztogatta a teljes üres tálakat, mert tanítványaim jól értették a tálak teljes kiürítését. Erre a fogadós és szolgái vették a megtisztított tálakat, s kimentek velük a konyhába, ahonnan nemsokára egész tömeg jól elkészített hallal jöttek vissza, a hoztak kenyeret és a csodaborból is több korsóval. Mi pedig azonnal nekiláttunk az ebédet elfogyasztani. 8. Evés közben még több mindenféléről elbeszélgettünk, amelyekről más alkalmakkor is szó esett, s itt fölösleges megismételni. 9. És amikor az ebéd vége felé jártunk, két farizeus bejött az étkezőterembe, akik egész délelőtt kincseiket keresték az égő zsarátnok között, és azokat biztos őrizetbe vették. Nagyon elcsodálkoztak, amikor az egyik farizeust, sőt még az írástudót is jóízűen ebédelni meglátták a mi asztalunk mellett, s az utóbbihoz így szóltak: „Ezt azután kényelmesen csináljátok. Mi kint egész délelőtt azon fáradozunk, hogy a tűz által megrongált drága kincseinket megtaláljuk, és őrizetbe helyezzük. Ti pedig mivel sem törődve jól érzitek magatokat, minek nevezzük ezt a viselkedést?” 10. Mondja az írástudó erre a megszólításra felháborodva: „Halljátok, először is azt, ami a mienk volt, már régen teljesen rendbetettük, és nem látjuk be miért kellett volna a tieteket is segíteni megkeresni és rendbe tenni, miután nektek sohasem jutott eszetekbe hogy segítsetek nekünk bármiben is, és másodszor mi ez alkalommal egy egészen más kincset fedeztünk fel és találtunk, amely ezerszerte kedvesebb, mint a ti összeharácsolt aranyatok és ezüstötök. De ennek a kincsnek vajmi nehezen lesztek valaha birtokosai. És harmadszor itt módunkban volt olyan valóságos életbort élvezni, amilyent a ti iszákos gégétek még sohasem kóstolt. Így mind a ketten, s mindenben a lehető legjobban el vagyunk látva, s nem tartozunk ezért nektek semmiféle számadással. S ha megértettétek, akkor visszamehettek oda, ahonnan egészen hívatlanul jöttetek ide.” 11. És amikor a két farizeus a válasz fölött éppen megbotránkozni készült, a fogadós fölemelkedett, aki mint szamaritánus és római polgár a farizeusokkal sohasem csinált nagy hűhót, így szólt: „Tulajdonképpen itt én vagyok a házigazda, és szeretek és tisztelek minden békés vendéget, akár pogány, akár zsidó. De ha ilyen izgága alakok lépik át házam küszöbét, akkor igazán nem hiányzik sok ahhoz, hogy házam régi jogait érvényesítsem. Ha valamit enni és inni akartok, menjetek a ti étkezőszobátokba, kérjétek, s azt mindjárt megkapjátok. De itt nincs semmi dolgotok, semmi beszélni és parancsolni valótok, mert ez nem zsidó, hanem római vendégfogadó, ahol minden utazót egyformán kezelnek és szolgálnak ki.” 96. Fejezet:

A zúgolódó farizeusok egymás között. Az Úr búcsúzó szavai az újonnan megtértekhez. Egy rövid életevangélium. Utazás Kánába. A vendégfogadós jócselekedetei a meggyógyult vakkal szemben, aki tíz évvel később Cado 150


IX. kötet

151

felesége lett. A többi farizeusokat Jórám és Boz megtéríti. Az Úr kegyelme áldást hoz földi tekintetben is. 1. Amikor a két farizeus a vendégfogadóst így hallotta beszélni nem tettek semmi ellenvetést, hanem hátat fordítottak nekünk, és bementek a saját étkezőszobájukba, amelyben a többiek már várakoztak reájuk. 2. Ezeknek elbeszélték, hogy az írástudó és nevezetesen a vendégfogadós részéről milyen elbánásban részesültek. Társaik erre így szóltak: „A vendégfogadóst mi már régóta ilyen büszke és makacs embernek ismerjük, s így a vele született durvaságával sem törődünk. Boldogok vagyunk, hogy értékeink legnagyobb részét megtaláltuk, jól elzártuk és így most már egészen nyugodtak lehetünk. 3. De azért különös dolog az, hogy közülünk az egyiknek, sőt az írástudónak is a kincsei – mert úgy látszik, nagyon csüggnek a Názáretin – saját bevallásuk szerint teljesen sértetlenek maradtak, sőt Jórám farizeusnak még a lakása is. Az írástudó lakása is csak anynyiban rongálódott meg, hogy a mennyezete helyenként megpörkölődött. Lakószobájának ajtaját a tűz alig érintette, s így biztosan kincsei sem szenvedtek kárt.” 4. Mondja egy másik: „Bármiképpen is legyen, a mi zsinagógánk néhány hónap múlva ismét teljesen rendben lesz, megélhetésünkre pedig bőven van mindenünk, ne zavartassuk tehát jelenlegi jó érzésünket.” Ezután halat, bárányhőst, kovásztalan kenyeret és olyan bort rendeltek, amit az igaz zsidó megihat. Mindezeket azonnal meg is kapták, s jó érzések között neki is fogtak az ebédnek. 5. Ebédünknek mi is vége felé közeledtünk, s a fogadós azt kérdezte Tőlem, hogy nem volt-e túl szigorú a farizeusokhoz? Mondom Én: „Sose törődj ezzel, mert ezeknek jó gyomruk van, s mindent meg tudnak emészteni, ha amellett meg van az a kilátásuk, hogy érdekeikben nem húzták a rövidebbet. Ha ez a kettő itt – akiket már az Enyéimhez számlálok – okos, akkor sikerülhetne nekik a többieket is ügyünknek megnyerni. 6. De most már elérkezett az ideje annak, amikor tanítványaimmal tovább kell mennem, mert látom azt a helyet, ahová mennem kell. De emiatt talán csak nem lesztek szomorúak? Mert csak a látható testem szerint hagylak el benneteket, de mindenütt működő szellememmel mellettetek maradok, amiképpen mindenkivel, aki Bennem hisz, Engem szeret, és a kapott tanítások szerint él és cselekszik. Ha olykor-olykor kétely támad bennetek, forduljatok szívetekben Hozzám, s Én a választ nyelvetekre helyezem. Így maradjatok meg Bennem, Én pedig megmaradok bennetek. 7. Ezután mindannyian ünnepélyesen megfogadták, hogy földi életük végéig legnagyobb tevékenységben fognak tanításaimban megmaradni, Engem pedig megtartanak szívükben, és meg fognak védeni minden ellenségeskedés és üldöztetéssel szemben. 8. Ezután tanítványaimmal gyorsan fölemelkedtünk és a titkos úton Kána felé indultunk el, mert a feltűnés miatt nem akartam a vásártéren átmenni, mivel az asszony még mindig várt Rám, hogy Bennem meglássa Azt, aki leányát ma reggel látóvá tette. 9. Az asszony már egész délelőtt több házban kérdezősködött Felőlem, de sehol sem kapott kellő felvilágosítást. Így kislányával lesben állt a téren, de természetesen eredménytelenül. A vendégfogadós így talált rá az asszonyra és a kislányára; mind a kettőt elvitte házába, s ott a lehető legjobban ellátta. A kislány a helységben alapos tanúbizonyságául szolgált arra nézve, amit Én a községben tettem. Mert a tíz megtisztult bélpoklos már régóta – amint mon151


IX. kötet

152

dani szokás – hegyen-völgyön túl volt, s a vendégfogadós meggyógyult szolgája – mint meggyógyult köszvény-beteg – a világi okoskodóknak nem szolgálhatott tanúbizonyságul az Én csodaerőim felől, mert hiszen volt arra elég eset, amikor az ilyen köszvény-beteget jó gyógyszerekkel – amelyben akkor mellékesen megjegyezve sokkal kevésbé volt hiány, mint most – meg tudtak gyógyítani. 10. De egy vakon született leányka, amit az egész vidék jól tudott, sokat nyomott a latban, így ez a leányka anyjával, s a vendégfogadóssal, Jórámmal és az írástudóval, sokkal inkább szolgált az Én Isteni hatalmam bizonyítékául, mint a többi jelek, amelyekről beszéltek ugyan, de amelyekről kézzelfogható bizonyítékokat nem voltak képesek nyújtani. 11. Ezt a leányát, aki egyébként igen szép külsővel bírt, tíz évvel később egy szokatlanul nagy földi szerencse érte. Ugyanis Jerichóban a jól ismert Cado felesége meghalt, Cado pedig eljött erre a vidékre, s megismerte őt, s Irántam való szeretetből második feleségévé tette őt. Így, aki részese lett az Én kegyelmemnek, annak földi tekintetben is mindig meg voltak a jó következményei. 12. Jórám, az először megtért farizeus és az írástudó, akinek Boz volt a neve, rövid idő múlva a többi farizeust is megnyerte ügyünknek, amihez a meggyógyult leányka, és s később Cado barátunk is igen sokban hozzájárult. S ezzel ezt a kicsiny történetet erről a helységről befejezettnek tekintjük, és visszatérhetünk saját magunkhoz, hogy meglássuk, mi minden történt Kánai utunkon. 97. Fejezet:

Megérkezés a galileai Kánába a fogadóshoz, ahol az Úr egykor hivatalos volt a menyegzőn. Különféle gyógy-csodák. Az Úr miért mulasztja el sokszor még az igazságos kérések teljesítését is. Hit és bizalom hősök. A hóbortos Iskariot Júdás.

1. Az út a már jól ismert mezővárostól meglehetősen messze kiterjedt. Egy jó gyalogos alig tette volna meg egy nap alatt az utat, de nekünk, a mi csodálatos menetelési módunk mellett, alig volt ehhez három órára szükségünk. Estefelé ilyenformán megérkeztünk Kánába, és beszállásoltuk magunkat ugyanannál a fogadósnál, akinél Én egy menyegző alkalmával az Én szülőanyám, Mária kérésére először változtattam nyíltan a vizet borrá. 2. Amikor a vendégfogadós Engem megpillantott, csaknem magán kívül volt örömében, s valósággal megdorgált, amiért már oly régóta nem voltam nála. 3. Én pedig így szóltam hozzá: „Mivel nem volt semmi szükség arra, hogy veletek és mellettetek legyek, akik itt vagytok ebben a házban, azért nem jöttem erre a vidékre, de most egy kis baj lépett fel nálatok, s ezért jöttem kellő időben, hogy mindnyájatokon segítsek.” 4. Mondja a fogadós: „Óh Te kedves Uram és Mesterem, ez a baj már több mint egy éve tart nálam, s én már többször fordultam Hozzád szívemben, részint fiútestvéreidnél, s a Kisben tartózkodó édesanyánál tudakozódtam Felőled, de Te szívem jámbor kérését nem látszottál meghallgatni, a tartózkodásod helyét sem tudtuk felkutatni. Így kénytelen voltam házam nagy baját a mindenható Isten nevében mind a mai napig nyugodtan elviselni. Habár nem tudom az okát annak, hogy az Isten, az Úr miért látogatott meg ilyen súlyosan, de most Téged kérlek Te kedves Megváltóm, hogy Te segítenél rajtam. Feleségemet köszvény gyötri, a gyermekeim súlyos lázban szenvednek, a legjobb és leghűségesebb szolgáim közül kettő már több mint egy fél év óta bélpoklosságban sínylődik, s kénytelen vagyok gazdaságomban drága pén152


IX. kötet

153

zért idegen munkásokat fogadni. S ezt igazán nagy bajnak nevezhetjük, különösen, amikor én magam sem tartozom az egészséges emberek közé. 5. Óh, Te kedves uram és Mesterem, amikor az itt ünnepelt menyegző alkalmával édesanyád kívánságára az első jelet tetted, sok minden megváltozott a házamban. S ha Te nem segítesz rajtam, rövid idő múlva szellemileg és földileg is elpusztulok.” 6. Mondom Én: „Én nagyon jól tudtam, hogy nálad igen nagy lett a baj, és habár segítségért való gyakori könyörgésedet jól hallottam, de most éppen akkor jöttem hozzád, amikor a baj nálad a legnagyobb fokát érte el, hogy meghozzam neked a kellő segítséget. Én már előbb is eljöhettem volna hozzád, de még nagyon hiányzott belőled az élő hit és bizalom. Amikor Kisbe, Kis Jónához mentél, akkor kaptál kellő világosságot Felőlem, s akkor ébredt fel benned az igaz hit és a Bennem való bizalom. Ezért jöttem Én most hozzád, hogy segítségedre legyek. S így azt akarom, hogy mindenki, aki házadban beteg, veled együtt oly egészséges legyen, mintha soha senki beteg nem lett volna. Most pedig menj betegeidhez, s mondd el ezt nekik.” 7. Akkor a vendégfogadós betegeihez sietett és mindegyiket oly egészségesnek találta, hogy felkeltek ágyaikból, felöltöztek tiszta ruhákba, s eljöttek Hozzám, hogy Nekem hálát adjanak. 8. De mivel már alkonyodott, így szóltam az örömtől könnyező fogadóshoz: „Miután házadban minden baj megszűnt, s ezt az éjszakát itt akarom tölteni nálad, nézz utána, hogy Én és tanítványaim vacsorát kapjunk, készíttess halat, s azután hozzál egy kevés kenyeret és bort az asztalra.” 9. Amikor a fogadós kívánságomat meghallotta, azonnal mozgásba hozott mindenkit, hogy kívánságomnak megfeleljen. Alig tartott egy óráig, s a vacsora máris elkészült, s az asztalra tálalták. Én pedig így szóltam a fogadóshoz: „Nézd, ott van még egy asztal, ültesd az asztalhoz a meggyógyultakat, s mindenki a maga szükséglete szerint egye azt, amit mi eszünk és igyanak a borból, egyenek a kenyérből, hogy kellőképpen megerősödjenek.” 10. Amikor Én ezt elmondottam, a meggyógyultak térdre borultak Előttem, és így szóltak: „Óh Urunk, nem vagyunk méltók ilyen nagy kegyelemre. Szívesebben bemennénk a mi szobánkba, s ott fogyasztanánk el egyszerű vacsoránkat, régi cselédasztalunk mellett. De ne a mi, hanem egyedül a Te szent akaratod legyen meg.” 11. Mondom Én: „Halljátok, a ti igazi alázatosságotok és szerénységetek tetszik Nekem, s lelketeknek javára válik. De ettől eltekintve maradjatok itt, mert ti türelemmel és Isten akaratába való belenyugvással sokat szenvedtetek, s ezzel bebizonyítottátok, hogy hitben és bizalomban valóságos hősök lettetek, s ezért, mint az Úr kegyeltjei, méltók arra, hogy az Ő közelében erősítsétek magatokat. Üljetek tehát ahhoz az asztalhoz, s egyétek és igyátok derűs kedéllyel azt, amit elétek tálaltak.” 12. Amikor a meggyógyultak – az asszony kivételével, aki a konyhában foglalatoskodott – ezt Tőlem meghallották, a legnagyobb hódolattal fölemelkedtek a földről, hálás köszönetet mondtak Nekem, és nyugodtan asztalukhoz mentek, amely éppúgy, mint a mienk, eledelekkel, borral és kenyérrel volt megterítve. Erre mi is nekifogtunk az evésnek, s ittunk a tiszta és jó borból, s ugyanígy tettek a meggyógyultak is. Tanítványaim pedig sok mindent beszéltek az igazán jámbor társaságnak, hogy mi mindent értek meg hosszas utazásaink közepette. Ezt a kicsiny társaság rendkívül nagy élvezettel hallgatta, a közben sok kedélyes dolgot elmondtak mindkét részről, de közben sokat sírtak is. 13. A leginkább megjegyzésre méltó volt az, hogy a mi – most már igen ismertté lett Iskarióthes Júdásunk alapos ellenvetéseket kezdett tenni. 153


IX. kötet

154

A fogadós és Júdás; az utóbbi különös beszéde. A fogadós felfedi Júdás régebbi laza életfelfogását, és a legjobb utasításokat adja neki, hogy egy ördög hogyan válhat igaz emberré.

1. (Megjegyzés: Ezt nektek, az Új Sálemistáknak egy kissé behatóbban akarom elmondani.) A vendégfogadós így szólt: „Barátom, te az Úr tanítványa vagy, de foglalkozásodra nézve – amennyire legsilányabb és legrosszabb termékeidről ismerlek – nem vagy egyéb, mint fazekas. De hogy te hogyan jutottál a mi Urunk és Mesterünk, tehát valósággal az Úr Isten legtökéletesebb társaságába, arra a válasszal még maga Mihály arkangyal is adós maradna.” 2. Mondja Iskarióthes Júdás: „Barátom, teljesen igazad van, hogy ilyen beszéddel támadsz meg engem. Igaz, hogy fazekas vagyok, de nem vagyok járatlan az Írásban sem. Mózes és a próféták – miután írástudó vagyok – a kisujjamban vannak, így nagyon jól tudom azt is, Kinek a társaságában vagyok. Én valóban nem azért utazom Vele, hogy világi nyereségem legyen, amely a fennforgó körülmények között mindenkinek meg lehetne engedve, hanem kizárólag annak kutatása miatt, hogy Ézsaiás próféta jövendöléseiben nem mondott vagy nem írte valótlan dolgokat? Mert én magam is, habár mesterségem fazekasság, írástudó vagyok, s mindenkor eredményes megfigyelésem szerint úgy találom, hogy Ezen a tökéletes Istenemberen minden tökéletesen beigazolódik, amit a nevezett próféta a többi prófétával együtt jövendölt Róla. De ezen kívül jó emlékezőtehetségem is van, s minden szót tudok abból, amit az Úr éppen felőlem, már több alkalommal jövendölt: szóval én az Úr társaságában egy ördög vagyok, holott az Urat mindennek dacára elismerem. 3. Mert olyan jeleket, amilyeneket tesz, soha természetes ember nem cselekedett. És ha én ezt éppen úgy, mint bárki más, elismerem, és szilárdan hiszem azt – kérdezem, miért vagyok én ördög? Jól van tehát, ha az vagyok, legyek az, mert úgy látszik, kell hogy legyek. De ha már azzá kell lennem, ami alapjában véve lenni sohasem akartam, vajon én vagyok-e ennek oka? Szóval ez több, mint amennyit ember elviselhet. Már két és fél év óta – a többiekhez hasonlóan – az Úr első tanítványainak egyike vagyok, és nekem mégis a pokol ördögévé kell lennem. De nem, ez egyáltalán nem fog megtörténni. Mert nagyon jól tudom én azt, hogy ezen a Földön mit kell tennem, hogy ördög ne váljék belőlem. Nem mondom, abban az időben, amikor az Úr ezt a tanúbizonyságot tette rólam, hogy nem voltam Előtte az, mert egyedül Ő vizsgálja az ember szívét és veséjét, így Ő tudja azt a legjobban, hogy milyen voltam, de azt is, hogy milyen vagyok. 4. Ha nem vagyok méltó az Ő társaságára, elég hatalom áll rendelkezésére, hogy engem eltávolítson. Mert egyedül Ő az Úr, és azt teheti, amit akar, és nem mondhatja Neki senki: „Uram miért teszed ezt?” De egy hozzám hasonló embertől nem szívesen utasíttatom magam rendre. Minden embernek vannak gyarlóságai, s elég dolga van saját magával, hogy rendbe jöjjön, és mindaddig, amíg a saját gyarlóságaival kell megküzdenie, embertársait hagyja békében, és ne csúfondároskodjék annak hibái miatt, s ne igyekezzék őt a világ előtt lekicsinyelni. Én nagyon jól ismerem Mózest és a prófétákat, ismerem most az Úr tanításait, amelyekben minden beigazolódik, amit a próféták Ádámtól és Hénochtól kezdve Arról, Aki itt ül közöttünk, jövendöltek; s így azt is tudom, hogy mit kell tennem, és mit kell elhagynom. Csak azt szeretném tudni, hogy engem, az Úr tanítványai közül, mint a legutolsót, miért néz mindenki barátságtalan szemmel, mintha a szó teljes értelmében ördög volnék közöttük?” 5. Mondja a fogadós: „Barátom, te most megharagudtál azért, mert – bár nem rosszakaratból – azt kérdeztem tőled, hogy mimódon történt az, hogy te az Úrnak állandó tanítványa lettél? Hiszen nem akartalak téged ezzel bármiben is rendreutasítani, s arról sem tud154


IX. kötet

155

tam semmit, hogy az Úr téged jelzővel illetett, amelyet magam sem akarok mégegyszer kiejteni a számon. Én csodálkozásomat csak azért fejeztem ki feletted, mert ezelőtt polgári foglalkozásod közepette nagyon jól ismertelek arról, hogy minden írástudásod dacára az Isten parancsolatainak megtartását sohasem vetted valami szigorúan. 6. Ha az ember veled beszélt, te mindenkor mindent jobban tudtál, mint bárki más, és ha nem valami dicséretes üzérkedéseid végett azt kérdezte tőled, hogy azt a bizonyos dolgot szintén elvitathatatlan igazságként hiszed-e, akkor te azt felelted: „Istent soha senki nem látta még, s nem hallotta szájának hangját; de különböző képességekkel és tehetségekkel felruházott emberek mindenkor léteztek. Mózes és az összes próféták is csak emberek voltak, akikkel azonban mi magunk sohasem beszéltünk. Amit ők tanítottak és följegyeztek, az megfelelt annak az időnek, amelyben ők éltek; ámde az idők a mai napig nagyon megváltoztak, s mi magunk és szükségleteink velük együtt, s így Mózes és a próféták sok tekintetben már nem felelnek meg nekünk. És aki ezt saját tapasztalatai alapján nem ismeri el, az önmagát csalja meg, miután az egykor eljövendő mennyek elérése miatt – amiről senkinek a legcsekélyebb bizonyossága nincs – földi boldogságát lábbal tiporja:” Lásd barátom, nekem is jó emlékezőtehetségem van. 7. Tehát téged nagyon jól ismerlek, s életalapelveid sem idegenek előttem. Éppen az idézte elő csodálkozásomat afölött, hogy ebben a fennkölt társaságban tartózkodsz, mert hited szerint is tökéletes szadduceus voltál, s azonkívül a görögök kutya bölcsességét is (cinikusok) magadévá tetted, amelyről gyakran azt állítottad, hogy a legjobban megfelelne az emberek természetének, ha már gyermekkorától aszerint nevelnék. 8. Mondd meg tehát ezek után magad, hogy nem kell-e csodálkozni azon, hogy állandó tanítványa lettél az Úrnak, s abbahagytad előbbi mesterségedet, ami sok pénzt jövedelmezett neked, bár edényeid sohasem voltak a legjobbak, hogy miért, azt, mint szakértő bizonyára te tudod legjobban. S ebből világosan kitűnik az is, hogy sohasem volt szándékomban téged lekicsinyelni, s még kevésbé rendreutasítani. 9. És hogy miért tartod magad az Úr tanítványai között legutolsónak, az teljesen a te dolgod. De én valóban nem veszem azt észre, hogy a többi tanítványnál alacsonyabb rangon volnál. 10. De én azt hiszem, ilyen gondolatok csak olyan ember kedélyvilágában keletkezhetnek, aki bizonyos gőgös elbizakodottságtól hajtva szívesebben lenne az első, és a legtekintélyesebb abban, amit betölt, mint utolsó és alárendelt. Egy olyan ember azonban, aki már akkor is túl boldog, ha ilyen társaságban az utolsók legutolsója, s az Úr szolgáinak szolgája lehet, bizonyára nem fog arról panaszkodni, s afölött tikos bánkódást érezni, mert a társaságban utolsónak képzeli magát. 12. Ámde egy olyan ember, akit felebarátjának gyarlósága megbánthat és megsérthet, az még nem jutott arra az igazi életfokozatra, amelyen az Úr azt mondhatná róla: „Íme ez az Én szívem szerint való ember.” Ezzel nyíltan megmondtam véleményemet, de csak azért, mert te kényszeríttettél arra. Most pedig rajtad a sor, hogy elmondd megjegyzéseidet, ha egyáltalán van megjegyezni valód.” 13. Iskarióthes Júdás, a fogadós e beszéde által nagyon találva érezte magát, s nem tudta, hogy milyen ellenvetést tegyen. De egy kis idő múlva így szólt: „Jól van, legyen hát igazad, mert valóban te mélyen behatoltál a tanítások szellemébe. De ha az Úr azt mondaná most neked: Te ördög vagy – nem tudom, hogy ez a bizonyság az Ő szájából hogyan tetszene neked?” Mondja a fogadós: „Barátom, ha az Úr ilyen bizonyságot adna rólam, akkor szí155


IX. kötet

156

vemben azt mondanám Neki: Óh Uram, Aki az Élet Mestere vagy, a Te dicsőséged előtt összeroskadva köszönöm Neked, hogy megmutattad, milyen nagy bűnös vagyok még Előtted. De arra kérlek, részesíts engem a Te kegyelmedben és irgalmadban, s űzd ki belőlem a gőg, a hazugság, a csalás és a galád önzés ördögét, és tölts meg engem az igazi alázatosság, szelídség, önmegtagadás, s az Irántad és felebarátaim iránt való önzetlen szeretettel. És én hiszem, hogy az Úr ezt a kegyelmet nem fogja megtagadni tőlem, hogyha ezt a kérést életem teljes komolyságával intézem Hozzá. És most Hozzád fordulók, óh Uram és Mesterem, és arra kérlek, utasíts rendre kegyelmesen, ha beszédem folyamán igaztalanságot mondtam.” 99. Fejezet:

Az Úr Júdásról. Életintelmek.

1. Mondom Én telve nyájassággal a fogadósnak: „Hogyan mondhattál volna igazságtalanságot, vagy igaztalan dolgot, amikor a szavakat Én helyeztem a szívedbe? Így a teljes igazságot az Én érzéseim szerint, és az Én Nevemben mondtad leplezetlenül ennek a tanítványnak a szemébe, s boldog lesz, ha egész életére megszívleli. Óh, nagyon jól tudom Én azt, hogy ő írástudó, és tapasztalatait is, amelyekkel a többi tanítványomat felülmúlja. De mit használ mindaz neki, ha most már csaknem két és fél év óta legfőképpen csak azért jár Velem, hogy mindent, amit beszélek, és cselekszem, élesen megfigyeljen, nem talál-e benne mégis valamit, ami nem egyezik az Írással? S eközben az ő titkos és még le nem vetett gőgje, önzése és nyerészkedési vágya mindegyre új táplálékot talál, s ez az oka annak, hogy mindvégig megmarad a maga mivoltában, és nem engedi magát senkitől rendreutasítani, hogy az javulását szolgálná. Mindig csak azt gondolja magában: ti szegény tanulatlan halászok akartok engem, a tudóst, tanítani, aki írástudó vagyok? 2. Én azonban azt mondom: Írástudónak lenni magában véve jó és helyes dolog. De Előttem olyan ember, aki az Írásból csak keveset tud, de hittel aszerint él és cselekszik, összehasonlíthatatlanul kedvesebb, mint egy öntelt írástudó, aki az Írást csak bírálgatja, de abban igen gyenge, vagy semmi hite sincs, s így az Írás szerint nem is él és cselekszik, csupán világi értelmének utasítása szerint. 3. Egy olyan ember pedig, aki sok tudása miatt felfuvalkodik és elbizakodottá lesz, éppen úgy, mint a jeruzsálemi nagy bölcsességű zsidók, farizeusok és írástudók – szellemben vak – úgy, hogy fényes nappalon nem látja a sok fától az erdőt, s azt folyton keresi, bár annak kellős közepén áll, mégis ezt kérdezi: hol is van hát az erdő, amelye annyira keresek, és amit anynyira szeretnék látni? 4. Vajon nem ugyanígy van-e az emberrel szellemi vonatkozásban, aki élete kellős közepén azt kérdezi, hogy vajon tényleg él-e, és hogy élete miben áll? 5. Balga, a te külső tested és a hozzá hasonló külső világ ezt nem tudja megmagyarázni neked, mert minden önmagában véve nem élet, csupán az élet működésének következménye. Vonulj azonban a hit, a szeretet, az alázatosság, a szelídség és az igaz önmegtagadás által saját bensődbe, és légy e tulajdonságok által a benned lévő és Istenből áradó élettel egyesülten magad is életté, akkor majd megtudod, hogy valóban élsz-e, és hogy micsoda az élet? 6. Az emberek miért keresik az aranyat a holt kőzetekben, s miért hatolnak a hegyek belsejébe, ahol ennek a nemes fémnek nyomait megtalálják, és gyűjtenek nagy kincseket? És ha az emberek ezt minden félelem nélkül meg merik tenni, csupán földi kincseik elnyerése 156


IX. kötet

157

céljából, amelyek pedig holtak, sőt igen sokaknak halálát is okozzák, miért nem teszik ezt önmagukkal, a bennük elrejtett életarany elnyerése céljából? 7. Aki egyszer itt e Földön él, de még, mint éretlen életgyümölcs nem ismeri ki magát abban, hogy miképpen és miért van és él, az serényen munkálkodva álljon szembe az Istenből áradó világossággal és engedje, hogy az erőteljesen megvilágítsa, és szívét átmelegítse, hogy ezáltal bensejében megtalálja a megoldást és elérje igaz élet-érettségét. S ebben az állapotában jól felismerhető módon tudatára ébred majd annak, hogy mimódon, s miért van és él, és hogy ki és mi az élet őbenne?” 100. Fejezet: Példázat a búzaszárról. Fontos életintelmek. Figyelmeztetések Júdásnak. A régi ember levetéséről. Szomorú, de igaz jövendölés Júdásról. Az igaz útról az igaz cél felé. A hamis és a helyes értelmi fejlesztésről.

1. Az Úr: „Az olyan ember, aki még öntudatlanul és vakon, éretlenül él és jár-kel ezen a világon, hasonlít a búzaszárhoz, amikor a csírából fejlődni kezd. Ha a nap behatása által egy arasznyira nőtt, még nem kalász; a Nap egyre erősödő behatása következtében azonban nemsokára láthatóvá válik, egyre telik és tökéletesedik, majd virágzik, magvakat hajt, amelyek érni kezdenek a száron, és a kalász hüvelyeiben erős, és életet hordozó búzatermést hoz, amely teljesen érett állapotában a szártól és a hüvelytől elválik, és önmagában szabadon áll. És ha a búzaszem eléri teljes érettségét, akkor a szár és a kalász elhal. És miért van ez? Mert előbbi külső élete a búzaszem termésének benső életébe vonult. S ebben az életben a gyökerek és a szár növekedésének, érettségig való tökéletesedésének minden stádiuma nemcsak egyszeresen, hanem végtelenszer benne foglaltatik, mert különben a földbe ültetett mag nem volna képes mindezt mindenkor sokszorosított mennyiségben létrehozni, ami a búza növekedéséhez és érleléséhez feltétlenül szükséges. 2. De tapasztaltátok-e életetekben egyszer is, hogy a hideg és fagyos télben a Nap, a Hold, a csillagok bágyadt fénye mellett a földből búzaszár nőtt volna ki, s kalászával és magvaival együtt elérte volna teljes érettségét? 3. És amiképpen ez télben lehetetlen, éppoly kevéssé lehetséges az, hogy az ember oly nagyrabecsült világi bölcsességének számtalan sokaságú és különböző bágyadt fénye mellett valaha is elérhetné a benső megoldást és életérettségét. 4. Először el kell, hogy jöjjön számára az élet nyara, az azt megelőző tavasszal, amely a cselekedetek által mindegyre élőbbé váló hitben – amiképpen a gyümölcsök teljes érettségét meghozó nyár – és az Isten és felebarátok iránt egyre hatalmasodó szeretetben áll. 5. Az életek egyedüli igaz Napja az Isten, Aki Magában véve a legtökéletesebb Szeretet, Világosság és Élet. Aki Istent az Ő kinyilatkoztatott akarata szerint való munkálkodása által mindegyre mélységesebb szeretettel szereti, az behatol saját bensőjének mélyébe, s összeolvad az Istenből áradó szellem igaz nyarával, amelyben a szeretet életvilágosságában és annak életmelegében eléri teljes életérettségét. És ha már ezt most az Én számból hallhatjátok, szívleljétek is meg, cselekedjetek aszerint, s el fogjátok érni igaz életérettségeteket. Megértettétek ezt, és te is, Iskarióthes Júdás?” 8. Mondja Júdás: „Uram és Mesterem, Te most világos példázatokban beszéltél, s mi jól megértettük azokat, s mindegyikünk még sokkal meggyőzőbben tudja, mint azelőtt, hogy mit kell tennie, hogy önmagában elérje az Isten országát. Ámde mégsem könnyű dolog azt önmagában életre serkenteni, ami az emberben még mozdulatlanul pihen és szuny157


IX. kötet

158

nyad, mint a búzaszemben a csíra. Azt először jó földbe kell helyezni, az után teljesen el kell halnia, hogy az a mindent létrehozó szellem a csírában felébredjen, és a benne szunynyadó intelligencia által megkezdje saját tevékenységét, mert máskülönben a búzaszemből, amely valamely csűrben szárazon fekszik, a legszebb tavasz és nyár ellenére nem fog soha szár, kalász, vagy érett mag nőni.” 7. Mondom Én: „Jól van tehát, ha te ezt annak teljes igazsága szerint tudod, akkor vesd le magadról az öreg materiális Ádám-embert, és öltsd magadra a Belőlem való embert, akkor benned a benső ember önmagából éppen úgy fog kifelé tevékenykedni, mint a csírában a szellem, amikor az őt körülvevő mag a földben feloszlik, s ezáltal mint táplálék és erősítő a csíra szellemével olvad össze.” Mondja erre ismét Iskarióthes Júdás: „Uram és Mesterem, mimódon lehet a régi Ádámot levetni, s egy új embert felölteni? Talán a hús és vérből való testet kell megölni, hogy ezáltal a szellemihez jusson?” 8. Mondom Én: „Hogy mondhat az Én régi és legtanultabb tanítványaim egyike ilyen határtalan ostobaságot? Ki beszélt arról, hogy az ember ölje meg a testét, hogy tiszta szellemi emberré váljék? A te világias vágyaidat és sóvárgásaidat – amelyek testedben tombolnak és dühöngenek – igázd le magadban, szabad akaratod által, és törekedj magadban az Isten országa felé, az előttetek, mindnyájatok előtt ismeretes úton- módon, s ezáltal leveted a régi embert és felöltöd az újat. 9. De ha magadban folyton – ha még oly titokban is – a világ külső dolgain és csábításain csüggsz, és földi bölcsességed szűk körében és vakon szerzett tapasztalataid által fogsz szerte kalandozni, akkor még megtörténhet veled az, hogy a világ gonosz szelleme teljesen hatalmába kerít, s mind testeddel, mind lelkeddel együtt siralmas módon áldozatává és zsákmányává esel. 10. Aki a világ értelmén keresztül való megfigyelései, és bírálatai által akar az isteni szellem benső bölcsességéhez jutni, az nagy tévedésben van, s tévutakra kerül, amelyek telve vannak szakadékokkal, amelyekbe szellemi éjszakájában könnyen beleeshet, s magát könnyen tönkreteheti. 11. De nem ragyog-e éjszakában is a mennyboltozaton számtalan sok fény? S azok világítása mellett mégsem tudsz írást olvasni, azonképpen egy ember sem képes fáradságosan kiküzdött világi tudományának és szerzett tapasztalatainak ezerszeres mécsfénye mellett sem a benső életírást kibetűzni. 12. S amiképpen nappal a Nap fénye mellett még a legkisebb írást is el lehet olvasni, azonképpen az ember, ha az Én szavaim szerint való cselekedete által benső életnapja felvirrad benne, annak fényénél a benső életírást el tudja olvasni, megérti azt, s felismeri mindazokat a helyzeteket, amelyek benne vannak, s amelyek őt minden irányban körülveszik. 13. A világi értelem bágyadt szikrafényénél az emberben lévő lélek még önmagát sem találja meg, s még kevésbé testével és a benne lévő lélekkel való életközösségének állapotát. 14. Az ember fejlessze ki agyának értelmét, s tanuljon meg okosan gondolkozni; de nem a világ, hanem Isten igaz gyermekének módja szerint, ami jól látható a jámbor pátriárkáknál és ősatyáknál, s akkor az agy értelme is mihamar el fogja érni azt a fényerősséget, amellyel szemben minden világi bölcsesség a legnagyobb sötétség. 15. Figyeljétek meg pl. Sámuelnek, Dávidnak, Salamonnak, s még egész sereg más embernek értelmi fejlettségét. Hol találtok olyan világtudóst – akár zsidók, akár pogányok között 158


IX. kötet

159

– aki ezeket a férfiakat bölcsességben megközelíthetné? Figyeljétek meg ezek után azt, amit Én mutatok nektek, s akkor a ti agyértelmetek is meg lesz világítva. 101. Fejezet: A vendégfogadós jó kérése; vigasztalással teli ígéret. Igen fontos gyakorlati életintelmek; mit csinál a pokol a Földön, és mi a tulajdonképpeni sátán? „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem fegyvert.” Kell, hogy szenvedés legyen a Földön?

1. Mondja a fogadós: „Uram és Mesterem, hálás szívvel köszönöm Neked ezt a tanítást, nemcsak a magam, hanem mindazok nevében, akiket házamban meggyógyítottál. Mert ez a tanítás úgy megvilágította bensőnket, hogy meg tudjuk önmagunkat ismerni, s bennünk az Isten országát. Hogy mit kell tennünk, azt most még világosabban tudjuk, mint bármikor. S mivel most már tudjuk ezt, tehát eszerint is fogunk cselekedni, s nem engedjük, hogy a világ tévútra vezessen bennünket. Erősítsd meg kegyelmeddel és szereteteddel a mi akaratunkat, hogy egy lépést tartsunk a Belőled áradó igazság megismerésével egészen életünk fényes céljáig. Mert a mégoly tiszta igazság megismerése sem elég, ha azzal lanyha és gyenge akarat párosul. Az akarat pedig a bennünk lévő szeretet ereje, s amilyen a szeretet, épp olyan az akarat is. Erősítsd meg tehát, óh Uram mindenekelőtt bennünk az Irántad és felebarátaink iránt való szeretetet.” 2. Mondom Én: „Kérésed méltányos és igazságos, s az teljes meghallgatásra is fog találni; de ha egy ember e világ semmis és balga dolgaiért könyörög, az vajmi nehezen fog Nálam meghallgatásra találni. Vigasztalódj meg tehát a te cselekvéseidben, mindig meg fogom hallgatni könyörgésed, valamint azokét is, akiket te könyörgéseidbe foglalsz. Mert az mindenkor tetszésemre van, ha valaki csupán szeretetből fordul Hozzám igazságos kéréssel, az sohasem fog meghallgatatlanul maradni. De az olyan emberek kéréseit és imáit, akik mint Isten szolgái dicsőíttetik és magasztaltatják magukat, s üres könyörgéseikért és imáikért irgalmatlan nagy árat fizettetnek, Én soha meghallgatni nem fogom. 3. Mert amit az ember felebarátjának nem igaz szeretetből tesz, hanem csak azért, hogy ezzel a világ előtt kérkedjen, annak Előttem semmi értéke nincs. 4. Ha embertársaidat jobb kezeddel részesítet jócselekedetben, arról ne tudjon a balkezed. Az isten, Aki még a legelrejtettebb dolgokat is látja, megfizet majd néked. 5. Ha valaki fölösleges pénzét kölcsönadja, kölcsönözze olyanoknak, akik nem tudnak érte kamatot fizetni; adja kamat nélkül olyanoknak, akik nagy ínségben sínylődnek, és ha a tőkét sohasem tudnák visszaadni, akkor se haragudjon, és ne zálogolja meg az önhibáján kívül elszegényedetteket, hanem engedje neki el szívesen, igazi felebaráti szeretetből, amivel tartoznak neki. S a könyörületes hitelezőnek a tőkét Én fogom majd kamatostól visszafizetni, s érte a mennyországban egy olyan kincsnek alapjait letenni, amelyet mindörökké bőségben élvezhet. 6. Bizony mondom, hogy még egy ital friss víz is, amelyet szeretetből nyújtotok a szomjúhozónak, jutalmat fog találni Nálam. 7. Ha az emberek így élnének egymás között, és a nekik oly gyakran kinyilatkoztatott isteni akarat, és tanács szerint cselekednének, akkor ezen a Földön ínség, szorongattatás, szomorúság és baj sohasem keletkeznék. 8. A nyomorúságot az emberek uzsoráskodó szellemük által szerzik ezen a Földön. Először a kicsinyek és szegények szenvednek, de azután ezerszerte nagyobb erővel jön a szenve159


IX. kötet

160

dés a nagyokra és hatalmasokra, mert azok uzsoráskodó érzületeik és égbekiáltó uralomvágyuk következtében a népek rablóivá és tolvajaivá lettek, s ezért még kellő időben elvárhatják Tőlem a megérdemelt jutalmukat. 9. Nézzétek az előttetek ismert földrészek nagy birodalmait. Hol vannak Babilon, Ninive és Görögország hatalmas királyai? S az egyiptomiak fáraói? Valamennyien semmivé váltak, s ugyanígy járnak majd a jövőben a többi gazdagok is, uzsoráskodásaik és zsarnokságaik miatt, mert az emberek túlságosan önző uzsoráskodása, uralom- és ragyogni vágyása, a tulajdonképpeni „sátán”, e világ fejedelme. Ez a világ pedig mennyei életvilágosság nélkül maga a tökéletes „pokol”, amelynek megengedtetett ugyan, hogy a szabad akarat és szeretetének megpróbálása miatt bizonyos fokra emelkedjék, de ha ezt a fokot túllépi, akkor jön rá az ítélet, s mind a pokol, mind a sátán a mélységbe vettetik. 10. Azért maradjatok meg mindnyájan tanításaimban, és tiszta szeretettel, jóakarattal, és alázatossággal küzdjetek a pokol és a sátán ellen, s megkapjátok érte az örök élet győzelmi koronáját, itt ezen a Földön pedig megalapozhatjátok az Isten igaz országát. 11. Tehát nem azért jöttem ebbe a világba, hogy annak – úgy, mint van – békét és nyugalmat hozzak, hanem fegyvert az ellene való küzdelemre, s ez a fegyver Én Magam vagyok, mint az örök igazság. És ezt a fegyvert nektek is megadtam, a pokol és minden hatalma ellen. Ne féljetek tehát azoktól, akik testeteket megölhetik ugyan, de lelketekben kár nem tehetnek. De ha már valakit féltek, féljétek Azt, Akinek minden hatalma megvan a mennyek és minden materiális világ felett az Élet egyedüli Urát és Mesterét, s Aki a bűnnel telt lelket a pokolba, s annak halálába taszíthatja. Megértették ezt?” 12. Mondják a tanítványok: „Igen Urunk és Mesterünk. De mégis szomorú az, hogy nekünk, embereknek ebben a világban – amely kétségtelenül maga a pokol – kell a mennyországot kiküzdenünk. A mennyország már gyakran el volt készítve ezen a világon az emberek számára, de az mindig rövid ideig tartott, mert a régi pokol nemsokára megint elterjedt az emberek között, s ördögökké tette őket. Csak igen keveseknek sikerült – a Földnek valamely elrejtett zugában – egészen csendben a mennyországot fenntartani és megőrizni. Nem lehetne ez másképpen ezen a Földön? Az mindig csak a halál aratóföldje, s mindazoknak örök sírja lesz, akik benne élnek és lélegzenek?” 102. Fejezet: Az anyag lényege és célja. Az emberi lélek feladata a Földön; az Isten hatalma az emberben. Hogyan lesz az ember egy az Istennel?

1. Mondom Én: „Élhetne-e valaki testben a Földön, ha a Föld nem állna mindenféle anyagból és elemből? És mik ezek az anyagok és azok elemei? Az nem egyéb, mint Isten mindenhatósága által törvényben lekötött és megszilárdított szellem, amelynek azonban meg van az a képessége, hogy mindegyre szabadabbá és önállóbbá legyen. 2. És hogy az a megszámlálhatatlan sokaságú, s a világ anyaga miatt Istentől elszakadt ősszellemek egy tökéletesen szabad és Isten ősalak-életéhez hasonló önálló életbe vezettessenek át, szükség van erre a sokféle átmeneti állapotra, amit e Földnek minden pontján láthattok, és amit már a legkisebbtől a legnagyobbig külön-külön megmutattam nektek. 3. Az emberi fokozatig Isten szeretete, bölcsessége és hatalma arról gondoskodik, hogy a világ anyagában lekötött és megszilárdított ős-szellemi élet fejlődése fokonként mindig nagyobb tökéletességbe menjen át, s így fejlődjön tovább. De az embernél – mint az ős-szellemi élet zárkövénél – ez a dolog szükségszerűen másképpen van. Ami materiális testét illeti, annak berendezése legnagyobbrészt Isten szeretetétől, bölcsességétől és hatalmától függ; de nem úgy 160


IX. kötet

161

lelkének és szellemének fejlődése. Ennek adatott az értelem, az ész, a szabad gondolkodás, a tökéletesen szabad akarat és cselekvő erő. 4. De hogy a lélek tudja azt, hogy mit kell cselekednie, hogy testének levetése után hogyan jusson végső és Istenhez hasonló anyagnélküli, s minden törvénytől mentes teljesen szabad életönállóságához – hogy Isten színe előtt megállhasson – tehát Istentől megkapja azokat az utakat, amelyen haladnia kell, hogy végső életcélját elérje. 5. Most már csak a lélek értelmén és akaratán múlik, hogy a régi törvénnyel teli anyag kötelékei alól felszabadítsa magát, és hogy a materiális világi vágyaktól újból meg ne tántorodjon, az anyag foglyul ne ejtse, s el ne nyelje. 6. Az anyagban Isten legyőzhetetlen, örök hatalma van jelen; azt csak maga az Isten hatalma oldhatja fel, egy magasabb cél érdekében. Ezért egyetlen egy teremtmény sem lehet más, és nem cselekedhet másképpen, mint ahogy Isten hatalma formálta és helyezte el. 7. Azért mondják a régi bölcsek, akik az isteni hatalom viszonylatait a materiális teremtmények lényegében nagyon jól ismerték – „Rettenetes a szabaddá leendő embernek újból az Istennek hatalommal teli kezeibe jutni.” 8. S ti ezt gondoljátok magatokban: „Hogyan képes a gyenge ember magát bármikor is Isten mindenütt működő kezeinek hatalma alól kivonni? Ezt természetesen olyan ember, akinek lelke mindenféle anyagi és világi élvezetekben él, soha nem teheti meg. De éppen azért adatott az embernek Istentől az a képessége, hogy Isten hatalmát ő maga kerítse hatalmába. S ha azt hatalmába keríti, akkor mindenben olyan tökéletes lesz, mint amilyen tökéletes az Atya a mennyekben. Tehát ő maga is Isten hatalmává lett, azt pedig nem lehet soha sem legyőzni, sem irányítani, sem foglyul ejteni. 9. És miből áll az emberben ez az isteni hatalom? Ez az Isten iránt való igaz szeretetből áll, s annak mindent felülmúló bölcsességéből, s az ebből áradó felebaráti szeretetből, továbbá alázatosságból és szelídségből, valamint a világ csábításaival szemben való önmegtagadásból. Aki mindezekben megerősödött, az már magában hordozza az isteni hatalmat, s az Istenből áradó hatalom szellemével való egyesülése által lelke Istennel teljesen eggyé lett, s ezáltal az idő és tér kényszere alól, valamint minden ítélet és halál alól felszabadult, s így Istenben és Istenből maga is önálló Úrrá lett, és „Isten haragjától”, amely az Istennek mindenható és mindenre képes akarata, Istennek hajlíthatatlan komolysága, amely minden térben és időben létező teremtmény legfőbb erőssége, éppoly kevéssé félhet, mint amilyen kevéssé félhet Isten Önmagától, mert az ember az előttetek most világosan vázolt módon egyé lett Istennel. 10. S amiképpen Én most az Atyában, és az Atya Énbennem van – azonképpen mindazok, akik az Én tanításaim szerint – amely az Én akaratom – fognak élni – Énbennem lesznek ugyanúgy, amint Én őbennük.” 103. Fejezet: Nem adhatná-e meg Isten mindenkinek az igazság megismerését? Magyarázatok az embereknek örök célja felé való isteni vezetésről.

1. Erre ismét mindnyájan köszönetet mondtak ezért a tanításért, és a vendégfogadós így szólt: „Óh Uram és Mesterem, szavaid rám igen nagy, s az egész bensőmet fényesen megvilágító s maradandó hatást gyakoroltak. Óh, a Te szeretetednek és bölcsességednek micsoda mérhetetlen mélysége rejlik Benned. Az Isten és teremtményei között fennálló csodálatos viszonyról csak Isten szelleme adhat az embereknek – akik szintén az Ő teremtményei – ilyen 161


IX. kötet

162

világos és igazsággal teli felvilágosításokat, amelyekből láthatjuk, hogy Isten az Ő akaratát az embereknek miért nyilvánította ki, és hogy azt cselekedetekben miért tegyék magukévá? 2. Óh, világ, óh világ, hová jutottál azzal a nagy bölcsességeddel? Óh Uram és Mesterem, nem lennél-e képes arra, hogy ezt a világosságot az emberek értelmébe helyezd? Ha az emberek önmagukban mind láthatnák ezt, akkor sokaknál megszűnne a bűnözés.” 3. Mondom Én: „Te nagyon jó indulattal vagy az emberek iránt, de ez mégis hiábavaló fáradság volna, mert az emberek akaratára, amelynek szabadnak kell maradnia – különben nem volna ember – kényszert kellene gyakorolnom, és ha ezt tenném, akkor az ember máris ítélet alatt volna, és soha önálló életszabadságát nem érhetné el. 4. S az emberek értelmének puszta megvilágítása által a jó ügynek még kevésbé szolgálnék, mintha az Én tanításaim által bölccsé és erőssé lett embertársuk külső oktatásokban részesíti őket. De ha az a sok ember Nekem, Magamnak nem hisz, amikor a tanítások mellett olyan jeleket teszek, amilyeneket eddig ember soha nem tett, akkor a saját értelmüknek még kevésbé fognak hinni, amelynek segélyével egyedül semmiféle jelt nem lennének képesek tenni, mert szívük és akartuk azzal, amit igaznak és jónak találnának, nem lenne oly teljes összhangban, amint gondolod; mert ha az ember értelmével minden jót és igazat be is lát, de szíve telve van mindenféle világi dologgal, akkor az az embernek saját világával való sok nehéz küzdelmébe kerül, amíg szívéből és annak akaratából kiírtja azokat, és csak azt szereti és akarja, amit jónak és igaznak ismer fel. 5. És ha a szeretet, akarat és igazsággal teljes értelem minden cselekedetben eggyé vált, akkor már az ember megkezdte szellemének újjászületését, és Isten hatalmának első fokát elérte lelkében, s ebben az állapotában már jeleket is tehet. 6. De a világgal túlságosan megtelt ember ebbe az állapotba nem egyhamar és nem egykönnyen juthat, aminek okára már többször rámutattam. De ebe az állapotba való bejutás nélkül minden értelmi tudomány, és az ember benső tökéletesedése érdekében csak igen csekély értéke van, sőt néha több a kára, mint a haszna. Így általában véve jobb az embernek, ha az élet igazságát mindenféle aggodalmaktól és kételyektől gyötörtetve kénytelen keresni, mintha az az értelmében hirtelen úgy támadna fel, mint a felkelő Nap, de szeretetében és akaratában távolról sincs meg az az erő, amellyel szükség szerint cselekedhetnék. 7. Éppen ezért az ember szívét és értelmét egyidőben kell fokozatosan fejleszteni, és erősíteni, mert különben az ember a dolgok mélyébe való betekintésében, s az eszerint való cselekvésben nem haladna előre. 8. Mert mit használna az embernek, ha minden munka elvégzésére két férfiasan erőteljes karja volna, lábait pedig a köszvény megbénítaná? S mire volna jó, ha egy és ugyanabba a szekérbe két ökröt fognának be, amelyek közül az egyik előre, a másik hátrafelé húzna? A két egészséges férfikarhoz két egészséges és erőteljes láb kell, s egy szekérben az igavonó állatot előrefelé kell befogni, mert különben a munka és a szekér nem haladhatna előre. 9. Ennélfogva az embereknek az élet eredményes világosságához való vezetésének a legjobb módja, ahogy azt most Én Magam teszem, s ti se tegyétek másképpen. Megértetted ezt barátom úgy, ahogyan előbbi tanításomat, amelynek világosságával minden ember értelmét meg akarod világítani?” 10. Mondja a fogadós: „Óh, igen Uram és Mesterem, ebből ismét kitűnik az az igaz alapelv, amely szerint a jó Atya gyermekeinek életszükségleteit jobban ismeri, mint minden dologban teljesen tapasztalatlan gyermekei. Hálásan köszönöm ezt a nagyfontosságú tanításodat.” 162


IX. kötet

163

104. Fejezet: Jelenet az indiai vándorokkal, hogy azok ős szülei hogyan kerültek oda, mint zsidók.

1. Mondom Én: „Barátom, az éjszaka harmadik órája vége felé jár, s a test és a lélek megkapta a maga táplálékát. Kint az utcán két szegény vándor tanyát ütött, mert nincs pénzük, hogy ebben a fogadóban szállást vegyenek. Bocsásd be őket, s adj nekik kenyeret, bort és pihenőhelyet, miután a ti érdeketekben néhány szót fogok váltani velük.” 2. Amikor a fogadós ezt meghallotta, első szolgájával azonnal kiment, s a két férfi mellett egy asszonyt és gyermeket is talált, s szolgáját beküldte Hozzám azzal a kérdéssel, hogy az asszonyt a gyermekkel is befogadja-e? 3. És Én így szóltam: „Férj és asszony egy test, a második férfi az asszonynak fitestvére, ennélfogva a fogadós mindnyájukat fogadja be.” Ekkor a szolga kiment és tudtára adta a fogadósnak üzenetemet, ez pedig valamennyit behozta a szobába, s kenyeret és bort adott nekik. 4. Amikor a négy személy ilymódon megerősödött, Én azt kérdeztem a férfitől, akinek felesége és egy 12 éves leánygyermeke volt, mondván: „Halld barátom, te származásod szerint zsidó vagy, de a babiloni fogság idejében ősszüleiddel, s még kétszáz férfival, aszszonnyal és gyermekkel a messze Indiába menekültél; ősszüleid több mint ötven napon át voltak úton, s végül a messze kiterjedésű magas hegyláncok között találtak egy magányos völgyet, amely gazdag volt buja rétekben, s mindenféle előttük még ismeretlen gyümölcsfákban, kecske és gazellanyájakban. A nevezett völgyben forrásokba, patakokban, s így nemes halakban sem volt hiány. 5. Ősszüleitek, akik a hosszú úton mindenféle gyümölccsel és gyökérrel táplálták magukat, minden irányban vizsgálták a több óra járóföld területű völgyet, s megtaláltak abban mindent, ami megélhetésükhöz szükséges, csak embereket nem, sem lakókunyhót, amiből arra következtethettek volna, hogy ezt a völgyet valamikor emberek lakták. 6. A völgynek átkutatása után ősapád, aki a kétszáz menekült között a legvénebb volt, így szólt: „Istennek, az Úrnak legyen tisztelet és hála, ezt a völgyet is Ő alkotta, s legelőit is Ő ültette be mindenféle fűvel, gyökérrel, amelyekből már élveztünk és nem ártott nekünk. Ez a szép völgy gazdag szelíd állatban is, amelyek nem félnek tőlünk, mert bizonyára soha ragadozó állat vagy zsákmányra éhes vadász még nem üldözte őket. Bizonyára mi vagyunk az első emberek, akik ebbe a völgybe jöttek. 7. Itt fogunk tanyát ütni, minden üldöztetés nélkül teljes békében élni, és megélhetésünkről közösen gondoskodni, s a mi Urunknak és Istenünknek együtt fogjuk megköszönni azt a kegyelmet, s egyedül neki adunk hálát és tiszteletet azért, hogy bennünket oly csodálatos módon megtartott, s elvezetett ebbe a szép völgybe. 8. Amikor Ő egykor atyáinkat Egyiptomból a pusztán keresztül Kánaán földjére vezette, azok közül, akik Egyiptomot elhagyták, sokan nem jutottak el az Ígéret földjére. Akik pedig bejutottak, azoknak igen sok küzdelmet kellett kiállniuk és nyomorúságot. De mi az Ő segítségével szerencsésen elmenekültünk Nabukodonozor istentelen tirannizmusa elől, s mindnyájan jó egészségben elértük ezt a völgyet, amely minden irányban áthághatatlan magas hegyekkel van körülvéve. Mi magunk is egy igen keskeny, s alig megmászható szakadékon át jutottunk ide, amit azonnal úgy el tudtunk torlaszolni, hogy azon át ember többé nem juthat hozzánk. Továbbá nem kell többé ezen a Földön büszke és kegyetlen irályoktól rettegnünk. 163


IX. kötet

164

9. Mi pedig az Isten – előttünk jól ismert parancsolatait – magunk között mindenkor meg fogjuk tartani, szigorúan követni fogjuk, s életünk minden napján hálásan fogunk megemlékezni arról, hogy Isten megengedte, hogy ezt a földet megtaláljuk. A napokat is számlálni fogjuk, és a hetediket szombatnak fogjuk meghatározni, és azon fogunk Istennek tiszteletet adni. A frigyládát, amelynek hollétéről egyikünk sem tud, ebben a völgyben nem fogjuk meglátni. De helyette szívünkben fogunk Istennek új frigyládát építeni, szent parancsolatainak megtartása által, és szívünkben fogunk Neki az Iránta való szeretetben áldozatot hozni, ami sokkal kedvesebb lesz Előtte, mint azoknak a papoknak égő áldozata, akik a prófétákat megkövezték, és akik a tizedekből és gazdag áldozatokból hizlalják magukat.” 10. Amikor a te ősatyád a többiekhez intézett beszédét befejezte, mindnyájan arca borultak és Istent csaknem egy teljes órán keresztül dicsőítették, és további segítségéért, szeretetéért és kegyelmééért könyörögtek. 11. Isten pedig igaz tetszését találta ezekben, a menekültekben, s ősatyádnak bölcsességet adott, aki ebben a völgyben sok olyan dolgot talált fel, amely boldogulásukhoz szükséges volt. Néhány szükséges szerszámot úgyis hoztak magukkal igavonó állataik hátán, amelyekkel első kunyhóikat és kamráikat szükségből felépítették. Minden egyebet Isten Szelleme mutatott meg nekik, és csekély fáradságuk hozzájárulásával teremtett elő számukra. 12. Néhány rövid esztendő múlva mindennel jól el voltak látva, nagy nemes és finom gyapjas kecskenyájaik voltak, valamint gazelláik, lámáik, egész sereg mindenféle ritka és szelíd baromfik, az őzeket és szarvasokat pedig úgy szelídítették, hogy háziállatoknak használták. 13. Most pedig egy néppé fejlődtetek, földi tekintetben, jólétben vagytok, ti azonban földi nyereség után vágytatok, ezért sokat veszítettetek benső bölcsességetekből. 14. És abból, amit Én most nektek elmondottam, a maga teljes igazsága szerint kivehetitek, hogy életviszonyaitok teljesen ismertek Előttem, s Én a ti országotokról és életviszonyaitokról még egyéb dolgot is mondhatnék. De a sor most rajtatok van, hogy arról beszéljetek, hogy messzi keleti országotokból miért jöttetek ide? De őszinte, tiszta igazságot mondjatok, mert az Én szavaimból kivehettétek, hogy Nálam hazugsággal, vagy burkolt beszéddel semmire sem lehet menni.” 105. Fejezet: Az indiai zsidók jelentése utazásuk jó céljáról, mint a három napkeleti bölcs testvérei, a Messiást keresik.

1. Ekkor a kettő közül a nős szóra nyitotta száját, és jól érthető héber nyelven így kezdett beszélni: „Óh, barátom, ki értesített Téged a mi országunk dolgairól, amelyet eddig még igen kevés idegen ismert? A Te beszéded teljesen igaz volt, s valóban így áll a dolog. De hogyan jutottál a mi mélyen rejtett titkaink birtokába?” Mondom Én: „Ezzel egyelőre ne törődjetek, legyetek nyugodtak, te pedig mondd el, amit tőletek kívántam.” 2. Ekkor ugyanaz az indiai zsidó, aki a kettő közül nős volt, újból szólásra nyitotta a száját, mondván: „Kedves barátunk, Aki még teljesen ismeretlen vagy előttünk – a mi hegyvidékünk valóban áldott, amely mégegyszer annyi embert és állatot tudna táplálni, mint amennyit jelenleg táplál; ámde a sátán az önzést és haszonlesést a mi földünkbe is elvetette. A vének és a nép vezetői, akik bölcsek akarnának lenn, a földet szétosztották maguk között, és a népet szolgáikká tették, úgy hogy a mi országunkban most kb. 700 patriarcha van, s azok mindegyikének külön-külön kb. 10 ezer alárendelt, s mindkét nemhez tartozó szolgája van. 164


IX. kötet

165

3. Azonkívül közöttünk most a kölcsönös irigység uralkodik, ami által egyenetlenségek, üldöztetések és kisebb háborúk is származnak, mert ott mindenki a legbölcsebb akar lenni, a leggazdagabb és a legtekintélyesebb, s napjainkban már oda jutottunk, hogy a nép a 700 patriarcha közül a legbölcsebbet királlyá válassza. De a nép még okos és azt mondja: Egyedül az Isten a mi urunk és Királyunk. Ő vezetett bennünket a pogányok súlyos fogságából ebbe a gyönyörű országba. Mi is oly hűtlenek és engedetlenek legyünk Hozzá, mint egykor Sámuel, az utolsó bíró idejében a mi atyáink? Ez távol legyen tőlünk. Hogy Isten valamelyik prófétája szája által igazságos panaszt emeljen ellenünk, s mennydörgésszerű hangon így szóljon: Íme ez a nép Előttem annyi nagy bűnt követett el, mint a fűszál a réten, s a föveny a tenger mélyén. És mind e bűnök mellé most a legnagyobbat akarja elkövetni azzal, hogy atyai és bölcs uralkodásommal elégedetlenkedik, és mindenáron olyan királyt akar, mint amilyen a pogányoknak van. Óh, ez távol legyen tőlünk. Inkább még száz esztendeig szolgálunk benneteket, mint jó munkások, s az igazságtalanul magatokhoz ragadott földeket munkáljuk megállapodott bérért, minthogy királyt válasszunk nektek. 4. De írva van, hogy Isten egykor a mennyből fog királyt leküldeni, minden zsidókhoz, s a mi bölcseink az Ő csillagát már fel is fedezték, s a csillag járása után már el is indultak felkeresni Őt. Majd ha ezek visszatérnek, megtudjuk saját szájukból, hogy miként áll a dolog a zsidók nagy királyának eljövetelével. 5. És barátom, a népnek ez a gyűlése, amikor a 700 patriarcha közül királyt akartak választani, a mi időszámításunk szerint ezelőtt harminc esztendővel történt, és a nép mind a mai napig annál is inkább tartózkodott a királyválasztástól, mert egy évvel ezelőtt a tőlünk kiindult csillagtudós bölcsek visszajöttek, s nekünk hűségesen és terjedelmesen elbeszélték, hogy a zsidók újszülött Királyát hol és hogyan találták meg, s hogy születését és ittlétét a Földön micsoda soha nem hallott csodák kísérték, hirdették és dicsőítették. 6. Erre a hírre, amit a 700 patriarcha is elhitt, habár egyesek keserű arccal – mindez ideig elmaradt a királyválasztás. Azóta több mint harminc esztendő telt el, s tőlünk különböző időkben hírnököket küldtek, hogy megtudjuk miképpen áll a dolog a zsidók Királyával? A mi három öreg csillagtudósunk is egy esztendővel ezelőtt itt járt, s hogy jó hírekkel tértek-e haza, azt nem tudjuk, mert az az ország, ahol jelenleg lakunk, sokkal nagyobb, mint az első birtokbavételkor volt, és gyakran néhány esztendő szükséges ahhoz, míg az egész nagy és szétszórtan élő nép megtudja, hogy kívülről milyen híreket hoztak az országba. 7. És ha a három bölcs a legjobb hírekkel tért is vissza, a fennálló okok miatt nem tudhattunk meg belőle semmit, valamint azt sem, hogy a három újból kiküldött hírnök mit hozott hírül országunkba. Mindezek mellé patriarcháink egyre növekvő uralomvágya mindenféle aggodalommal töltött el bennünket, és arra gondoltunk, hogy a zsidók új mennyei Királya felőli hírek még konokabbá tehették őket, és talán éppen ők tiltották meg a bölcseknek, hogy a néppel is közöljék a híreket. Ezért mi titokban felkészültünk erre a messzi útra, hogy a mi régi hazánkban megtudakoljuk, hogy miképpen is áll a dolog az új Királlyal? 8. Utazásunk igen terhes volt, mert kevés aranyat és drágakövet hozhattunk magunkkal, amelyeket mi csereeszközül használunk, úgy hogy kénytelenek voltunk magunkat a hosszú úton a jól ismert gyökerekkel táplálni, s részint az emberek közt még helyenként szokásos vendégszeretetet igénybe venni. De mindezek a nehézségek nem tartottak vissza bennünket attól, hogy elinduljunk megkeresni Azt, Aki bennünket – mint az a prófétákban meg van írva – minden bajtól és ínségtől megmenthet. 9. És most minden nehézség és nélkülözés ellenére eljutottunk a zsidók hazájába, amely kb. 30 esztendő után adatott vissza nekik, de most a rómaiaknak nevezett pogányok uralma 165


IX. kötet

166

alatt áll. De teljes bizalommal reméljük, hogy hosszú utunkat nem hiába tettük meg, aranyunk, ezüstünk, drágaköveink természetesen nincsenek, amivel egy király előtt hódolni szoktak. De őszinte, s a minden zsidók nagy mennyei Királyát mindenek fölött szerető szívünk az van, amit nem fog eltaszítani Magától. S ezzel akarjuk Őt tisztelni és dicsőíteni egész életünkön át. 10. És most még valamit, Te kedves, nagybölcsességű Barátom, ti sokan vagytok itt ebben az étkezőszobában, s úgy látszik, hogy az egész nagy Földön élő embereknek minden viszonyát és állapotát nagyon jól ismeritek, így azt is tudni fogjátok, hogy Ez a Király hol lakik? Jeruzsálemben, vagy Betlehemben, ahol a mi három bölcsünk – akiket mi csillagászati tudásuk miatt „királyok” címmel tisztelünk – mondása szerint született? Vagy az egykor oly nagy és hatalmas zsidóbirodalom valamelyik városában találjuk meg? Mikor és hogyan, hogy még a holnapi napon odamennénk és felkeresnénk Őt,” 11. Mondom Én: „Barátom, te ezt a hosszú utat valóban nem hiába tetted meg. De sem Jeruzsálemben, sem Betlehemben, sem más büszke városban nem lakik Ő, a zsidók új Királya, mert Ő állandóan szegényen, s minden külső világi ragyogás nélkül jár egyik helyről a másikra, és tanítja a népet, hogy az megismerje Isten országát és annak igazságosságát, s amikor a legkevésbé sem veszitek észre, akkor lesz Ő itt, s akkor fog benneteket tárt karokkal és szívvel fogadni. 12. S az a tiszteletáldozat, ami ti Neki hozni akartok, s tulajdonképpen már hoztatok is, ezerszerte kedvesebb lesz Előtte, mint mindaz, amit az emberek ezen a világon értékes kincsnek ismernek el, s azon fáradoznak, hogy ezt sóvár kezekkel magukhoz ragadják. 13. Mert Előtte csak a tiszta, szeretetteljes, alázatos és szelídséggel teli szív van érvényben; a világ kincsei azonban utálatosak Előtte, amelyek csak akkor értékesek, ha az igaz felebaráti szeretet céljaira használják fel. De ha az emberi fösvénység, gőg, uralomvágy táplálékául szolgálnak, és az embereket lustaságra, falánkságra, rablásra, gyilkosságra és még sok egyéb bűnre csábítják, akkor érthető, hogy csak kárhozatra méltó borzalmak Előtte, Aki Úr mindenek fölött, mind a mennyekben, mind a Földön. 14. Az Ő trónusa tiszta szeretet, az Ő mindent beragyogó fénye az örök és élő igazság. Aki Őbenne hisz, s Őt mindenek fölött szereti, és parancsolatait megtartja, annak Önmagából megadja az örök életet. 15. És lássátok, ilyen a zsidók új Királya, s egyben a pogányoké is, és mindenkor szívesen megtaláltatja Magát olyan emberek által, akik szívük teljes szeretetével keresik, és mivel ti így keresitek Őt, tehát biztosan meg is fogjátok találni, mert Ő Maga fog egészen észrevételül elétek jönni.” 16. Mondja a nős indiai zsidó: „Óh, Te kedves és nagyon bölcs Barátunk, arcunkról leolvashatod, hogy micsoda nagy örömet szereztél nekünk, a nagy Királyra vonatkozó leírásoddal és elbeszéléseddel, mert a régi bölcsek leírása szerint valóban ilyennek kell lennie. De Te már igen gyakran érintkezhettél és találkozhattál Vele, hogy ennyire ismered Őt – milyen Ő külső személye szerint? Nem adnál nekünk erről egy kis leírást?” 17. Mondom Én: „Nézzétek, eközben a mi fogadósunk néhány jó halat készített a számotokra. Menjetek először asztalotokhoz, és fogyasszátok el azokat, majd azután tovább beszélünk.” Erre mind a négyen megtették azt, amit tanácsoltam.

166


IX. kötet

167

106. Fejezet: Az ifjú látnoknő és annak szülei. Az Úr és az indiai zsidó.

1. S amikor a halakat elfogyasztották, a szóvivő így szólt a fogadóshoz: „Kedves barátom, te jó erősítőt adtál testünknek, de megfizetni aligha fogjuk tudni.” Mondja a fogadós: „Kedves hitsorsosaim, erre ne is legyen semmi gondotok, és ha majd hazatértek, gondoskodni fogunk arról is, hogy visszafelé ne menjetek üres zsákokkal, legyetek tehát jókedvűek, s ne legyen semmi félelmetek és fölösleges aggodalmatok.” 2. Mondja erre a tizenkét éves leányka, aki az ételektől és italoktól megerősödve felbátorodott: „Halld Atyám, három nappal ezelőtt, amikor az a szerencse ért bennünket, hogy egy vendégfogadó tulajdonosában igazi emberbarátra találtunk, tisztánlátó álmom volt. Te persze – mint mindig – azt mondottad nekem, hogy a gyermekek álmainak semmi jelentősége nincs, de én álmomban ezt a szobát láttam, és ezt a kedves fogadtatást ebben a fogadóban. De én álmomban még ennél többet is láttam, amit te – amikor azt el akartam mondani – meg sem akartál hallani. Így hallgatásra kényszeríttettél, de most úgy tűnik fel előttem, hogy álmom egészen be fog teljesedni.” 3. Mondja erre a leány atyja: „Nos, mit álmodtál még, aminek itt még teljesedésbe kellene mennie? Itt már megengedem neked, hogy álmodat végig elmond.” Mondja erre a leányka: „Az én világos álmomat végig nem fogom elmondani, csak a fő dolgokat érintem, az pedig ebben áll: Álmomban azt a nagy asztalt láttam, s körülötte ugyanezeket a férfiakat, s közülük az egyik volt az új mennyei Király, Aki miatt erre a nagy vándorútra vállalkoztunk. Meg is mutathatnám neked, de éppen most egy hangot hallottam magamban, amely ezt megtiltja, s ennek a hangnak engedelmeskednem kell. De mivel álmomból eddig még minden teljesedésbe ment, tehát talán az is teljesedni fog, hogy éppen itt fogjuk megtalálni Azt, Akit mindenekelőtt megtalálni szeretnénk.” 4. Mondja erre meglepetten az édesapja: „Kedves gyermekem, lehet, hogy valami igazság van az álmodban. De a te álomlátásodat elhinni ilyen nagyfontosságú és szent dologban, egy kissé merész volna. Ezért jobb, ha ebben a dologban ismét Ahhoz a bölcs férfiúhoz fogok fordulni, Akivel már eddig is beszéltem, s Aki nyilvánvalóan próféta. Tőle fogok a leghamarabb valami közelebbit megtudni a zsidók mennyei Királyáról. Az imént már kértem Tőle személyleírást a szóban forgó szent Királyról, ha megadja ezt nekem, akkor már nem lesz nehéz Őt megismerni és megtalálni.” 5. Mondja erre az asszony is férjének: „Hallgass ide férjem, a gyermek ártatlan és tiszta szíve mindig közelebb van Istenhez, mint a miénk, amelyet már sokféle szenvedély szennyezett be. Így az Isten közellétét is hamarabb felismeri, mint a miénk. A keresésben és megtalálásban a gyermekek szeme sokkal élesebb és ügyesebb, mint az öregeké. De te egynémely dologban még igen szigorúan vizsgálsz, s én már többször tapasztaltam nálad, hogy idővel mégis elfogadtad jónak és igaznak azt, amit mi már mindjárt kezdetben jónak és igaznak találtunk. Ki tudja, hogy ezúttal is nem így van-e?” 6. Mondja a férj: „Szeretném, ha most is igazatok volna, de most mi férfiak menjünk mindketten Ahhoz a Bölcshöz, s kérjük Tőle mégegyszer a nagy Király személyleírását, Akinek minden hatalom megadatott a Mennyben és ezen a Földön.” 7. Ezután a megbeszélés után, amely halk hangon történt, hogy mi ne halljuk meg, a két férfi fölemelkedett, s hódolatteljesen Hozzám közeledett, s a nagy Király személyleírását kérte. 8. Én erre barátságos hangon így szóltam a nős férfihez: „Habár halk hangon beszéltetek a Királyról, és ítéltetek a leányka álmáról, mégis minden szót hallottam: ti szeretnétek Tő167


IX. kötet

168

lem megtudni a Király személyleírását, mert azon a véleményen vagytok, hogy ha valahol találkoznátok Vele, annak alapján rögtön megismernétek, és tiszteletet adnátok Neki. 9. Én pedig azt mondom nektek: „A zsidók új Királyát azok, akik Őt igazán meg kívánják ismerni, mindenekelőtt szellemben és igazságban kell, hogy megismerjék, s akkor személye is csakhamar és könnyen felismerhetővé válik. Kisleányod három nappal ezelőtt Damaszkuszban álma alapján akarta a Királyt leírni neked külsejére nézve, miért nem hallgattad meg őt?” 10. Mondja a férfi: „Kedves és nagybölcsességű Barátom, azért mert úgy nálam, mint szüleimnél és ősszüleimnél az a bölcs nevelési rendszer volt szokásban, amely szerint a gyermekek, ha jót és igazat hallanak is, csak akkor beszéljenek, ha valamit kérdeznek tőlük, hogy ne váljanak fecsegőkké. Mert sokat gondolkodni és aszerint cselekedni sokkal okosabb, mint sokat fecsegni és keveset cselekedni. Ezért nem engedtem, hogy gyermekem álmát rögtön elmondja, hogy őt türelemben és önmegtagadásban gyakoroltassam, és erősítsem, amire a női nemnek a legnagyobb szüksége van, mert nyelvét amúgy is nehezen tudja megfékezni.” 11. Mondom Én: „Ebben teljesen igazad is van, de mivel a te kisleányod amúgy is igen hallgatag természetű, így szigorú szabályaidban egy kis kivételt tehettél volna. Mert az ilyen erkölcsös és jól nevelt gyermekek rendesen sokkal közelebb állnak a benső életigazságokhoz, mint azok a felnőttek, akik fáradhatatlan kutatásaik által agyukat sok világi bölcsességgel anynyira teletöltötték, hogy végül a sok fától nem képesek meglátni az erdőt. Nálad is ez az eset áll fenn, mert törzsed régi jó hírnevét nem akartad szégyenbe hozni, amit bűnödül nem is lehet felróni. De azt már magad is észrevehetted, hogy a túlságosan megélesített kés előbb csorbul ki, mint olyan, amely kissé tompa ugyan, de azért mégis eléggé élesre fenték. De mindez nem fontos. 12. Hívd ide kisleányodat, s ő keresse ki közülünk Azt, Akit álmában a zsidók Királyának ismert fel.” 13. Mondja a férfi, aki szavaimra nagy zavarba jött, valamint a sógora is: „Óh, Te kedves és nagybölcsességű Barátunk, az a szent, és nagy Király, valóban közöttetek van?” Mondom Én: „Az majd ezután fog kitűnni, most azonban tedd, amit parancsoltam neked.” E szavak után a férfi leánykáját Hozzám vezette. 107. Fejezet: Az indiai zsidó leány és az Úr. Egy becsületes bizonyság Jézus felől. Az áldott csodabor.

1. Amikor a kisleány hódolatteljes arccal megállt Előttem, telve nyájassággal így szóltam hozzá: „Nos kedves leánykám, mondd meg Nekem, hogy ennél az asztalnál Ki hasonlít legjobban Ahhoz, Aki három nappal ezelőtt álmodban, mint a zsidók nagy Királya a Mennyek és a Föld Ura jelent meg előtted?” 2. Mondja a leányka: „Óh Uram, Te engem, gyenge gyermeket most súlyos próbára teszel.” Mondom Én: „Miért nevezed ezt leánykám súlyos próbának?” Mondja a leányka: „Óh Uram, ha ezt más kérdezné tőlem, könnyű volna felelni, de mivel éppen Te kérdezed ezt, Aki éppen Magad vagy Az, Akit álmomban nemcsak a zsidók, hanem minden ember nagyhatalmú Királyának láttalak, tehát ezért nehéz nekem felelni. De mivel nekem most Előtted, Aki öröktől fogva mindenható Ura és Uralkodója vagy a mennyeknek és az összes 168


IX. kötet

169

világoknak, örökkévalóságoktól az örökkévalóságokig, tehát beszélnem kell, s így nyíltan kimondom” 3. Te, óh Uram, Magad vagy Az, Téged láttalak a Nap sugarai közt. 4. Az üdvösséges angyalok megszámlálhatatlan seregei vettek körül Téged, s magasztalták dicső Nevedet, s ekkor megkérdeztem az egyik bölcstől, aki a közelemben állt, hogy mi a Te Neved, és a bölcs így szólt: 5. A Legmagasságosabb Nevét őskezdettől fogva egy angyal sem volt képes kimondani, mert az Ő Neve oly végtelenül nagy, mint teremtményeinek határtalan területe, amelyekkel szemben ez a Föld, amelyen te lakozol, alig jelent annyit, mint a picinyke homokszem, ezzel az egész nagy földdel szemben. De az örök Isten, Teremtő és Atya irántatok – az ő gyermekei iránt való szeretetből, hogy akadálytalanul közeledhessetek Hozzá, felöltötte magára a ti testeteket, s azzal együtt egy Nevet is, amit e Föld minden embere és minden angyal érezhet és kimondhat, s ez a név: ATYA – Szeretet, Igazság, Élet, mint emberfiának a Neve: Jézus. 6. Ezután az óriási sorozata vonult el Előtted a napoknak és földeknek, s valamennyi telve volt hozzánk hasonló lényekkel, s egyéb csodálatos dolgokkal, és bármerre fordítottad szemedet a végtelen űr mélységeibe, abban a pillanatban nagy és csodálatos teremtményeket láttam életrekelni. Óh Uram, óh Szeretet, óh Atya, óh Jézus, Te én Királyom, mily végtelen nagy, hatalmas, s mennyire mindenek fölött szent és dicsőséggel teljes vagy Önmagadban örökkön örökké. Tehozzád senki sem hasonló, óh bocsásd meg nyelvem gyenge képességét, hogy dicsőítésedet és tiszteletedet nem tudja méltóbb szavakkal kiejteni.” 7. Ezután a kisleány térde borult Előttem, s végtelen szeretetében zokogva dicsőített tovább Engem a szíve mélyén. Amikor atyja, nagybátyja és anyja ezt meghallották, ők is térdre borultak és fennhangon kezdtek imádni. 8. De Én így szóltam hozzájuk: „Keljetek fel kedves gyermekeim, mert az Atya nem akarja, hogy úgy imádjátok, mint a pogányok a bálványokat, hanem egyedül csak azt, hogy igazán szeressétek Őt. Iránta való szeretetetek miatt engedte meg, hogy itt megtaláljátok Őt. Mert Akit kerestetek Én vagyok. De most emelkedjetek fel a földről, és legyetek boldogok és derűs kedvűek. Üljetek le ehhez az asztalhoz, s üdüljetek fel ezzel a borral, amelyet Én töltök majd poharatokba. Te leánykám pedig, aki oly kedves vagy, ülj ide jobbomra anyáddal együtt, ti férfiak pedig üljetek ide baloldalamra. Éjfélig még egy óránk van, s ezt az időt fontos dolgok megbeszélésével szeretném eltölteni. 9. Amikor beszédemet befejeztem, mind a négyen a legmélyebb hódolattal fölemelkedtek a földről, s így szóltak: „Óh, Te felfoghatatlan Szeretet, óh Urunk, Királyunk, Atyánk, Jézusunk. Engedd meg, hogy annál a kicsiny asztalnál foglalhassuk el előbbi helyünket, mert méltatlannak érezzük magunkat arra, hogy közvetlen közeledben lehessünk.” 10. Mondom Én: „Amit Én egyszer kimondottam, ahhoz ragaszkodom, vajon szellemben nem vagyok-e mindenütt jelen? Hová rejtőzhetnétek, hogy szemem meg ne találna benneteket? Örvendezzetek, hogy megengedtem, hogy Rám találjatok, mert most Én Magam is úgy, mint ti, húsból és vérből való ember vagyok ezen a Földön, s mint barát és testvér vagyok köztetek.” 11. Erre a beszédemre végül mindannyian Mellém ültek, a leányka pedig szemét nem tudta levenni Rólam, csaknem sugárzott belőle az Irántam való szeretet, ami még tanítványaimnak is feltűnt.

169


IX. kötet

170

12. Én pedig így szóltam a fogadóshoz: „Hozzál ide négy üres és teljesen tiszta poharat, mert Én ennek a négy barátomnak az Én boromból akarok erősítő italt nyújtani, mivel ők Irántam való szeretetből sok napon át mindenféle nehézséget – amit hosszú útjukon kellett elszenvedniük – a legnagyobb türelemmel és valóságos és igaz hősiességgel viseltek el, s ezért kárpótlás és jutalom illeti meg őket.” Erre a fogadós kiment, s behozott négy tiszta üres poharat, s azokat a négy szegény vendég elé állította. 13. S amikor a poharak előttük állottak, így szóltam hozzájuk, a leánykára függesztve szememet: „Kedves leánykám, te láttad álmodban, hogy a végtelen űrben mindenütt új teremtmények keletkeztek, ahová tekintetem elhatott. És most lásd: tekintetemet a ti üres poharaitokba fogom irányítani, s azok azonnal meg fognak telni a mennyek legtisztább borával. Ezt a bort pedig igyátok meg Irántam való szeretetből, amitől olyan erő fog áthatni benneteket, ami megadja nektek a kellő bátorságot ahhoz, hogy Velem beszéljetek, s amit Én mondok nektek elviseljétek, és megtartsátok, s arra képesít, hogy Nevemet országotokban testvéreitek között hirdessétek.” Ezután az üres poharak felé irányítottam tekintetemet, s azok abban a pillanatban megteltek a legjobb és legtisztább borral, ami fölött nem tudtak eléggé csodálkozni. 14. S amikor a négy pohár telve a legkitűnőbb borral ott állt a négy ember előtt, így szóltam hozzájuk: „Ne féljetek, s igyátok meg ezt a ti számotokra termett bort; amiképpen az Én szavam és akaratom az embert föltámasztja és élteti, azonképpen ez a bor is, amely hasonló az Én szómhoz, és akaratomhoz, fog benneteket föltámasztani és éltetni lelketek örök életére. És most igyatok.” 15. E szavaimra mind a négyen hódolatteljes érzésekkel vették kezükbe a poharat és ittak a borból, de mivel az nagyon ízlett nekik, kiitták az utolsó cseppjéig. S amikor a bor testükben volt, azonnal elhagyta őket az az Irántam érzett nagy hódolat, s átváltozott szereteté, s az adott nekik bátorságot, hogy oly nyíltan beszéljenek Velem, amilyen nyíltan és bizalomteljesen beszélnek a gyermekek szüleikkel. 108. Fejezet: A bölcs leányka jó kérdését megválaszolja az Úr. A szellem erejéről és mi az, ami az emberben szunnyad? Életintelmek.

1. Legelőször a leányka kérdezett Engem, mondván: „Óh, Uram és Mesterem, Aki a legmagasabb Király vagy, telve isteni hatalommal és erővel, hogyan tudtad ezt a valóságos mennyei bort tisztán a semmiből a mi poharainkba teremteni, mégpedig oly hirtelen, hogy az ember nem is vette észre? Tudom azt jól, hogy az isteni erő előtt semmi sem lehetetlen, és hogy ami van, azt mind Isten teremtette, és még most is szüntelenül teremt, de a teremtésnél Isten mindig bizonyos rendet tart szem előtt, s ha egy tökéletes dolgot akar a világra teremteni, az egyik mindig megelőzi a másikat, s a fődolog mindig a sok előzmény következményeként jön létre. 2. Ámde a bor, amelyet a szőlővessző ad, nem kevésbé csoda; de amíg a szőlővesszőből bor lesz, azt sok minden megelőzi, csak a teljesen érett szőlőig is. De ennek a kitűnő bornak a poharunkba való megteremtésénél semmi előzmény nem volt. Te csupán akartad, s a poharak megteltek borral. Mimódon lehetséges ez?” 3. Mondom Én: „Halld kedves leánykám, habár te még csak 12 esztendős vagy, értelmed felülmúlja a művelt negyven esztendőt. Ilyen kérdéssel eddig aligha lépett valaki Elém. Kedves leánykám, az a kérdés, amit feltettél, igen világos és érthető, de a reá adandó válaszom 170


IX. kötet

171

nem fog előttetek ugyanilyen tisztán és érthetően hangzani. De ha már kérdeztél, legyen meg arra a válasz is. 4. Lásd az a bor, amelyet a szőlővessző fokozatos fejlődése mellett ad, ugyanolyan csoda, mint ez, amit Én hirtelen teremtettem. Én a bort és minden egyebet is úgy megteremthetnék, amiképpen a levegőben megteremtetik a felhő és az eső, és ahogy most számotokra megteremtettem ezt az erősítő bort a levegőből, amelyben mindazok az alkatrészek, amelyek a borhoz szükségesek, meg vannak, valamint minden egyéb, ami minden más teremtménynek létrehozásához szükséges. De az ember ezt testi szemeivel nem láthatja, szét nem választhatja, nem egyesítheti, s így nem lehet azt hirtelen létrehozni, hanem az emberi értelem, a szeretet, a türelem megpróbálása végett, s a tevékenység felkeltése és az emberi restség távoltartása végett csak lassan, fokozatosan az általatok „természetes” módon lehet létrehozni. Mert hiszen őskezdettől fogva a szellem volt mindennek alapja, és mindörökké az is lesz. Mert minden, ami van, az alapjában véve a szellem hatalma, ereje, szeretete, bölcsessége és akarata. 5. Minden ember birtokában van egy ilyen szellemnek, de az az emberben csak akkor lép föl működő módon, ha Isten fölismert akarata szerint kezd működni, tevékenykedni, s szelleme az Isten iránt, s azon keresztül a felebarátai iránt való szeretetben egyesül a lélekkel, s így maga is Isten szeretetévé és akaratává válik. És ha ez végbemegy az emberben, akkor Istenhez hasonlóvá válik, s olyan dolgokra képes, amelynek okáról a külső emberi értelem fogalmat sem tud alkotni magának. 6. Ti most a forrásnál vagytok, ahol Isten akaratát hallhatjátok, és életetek javára megismerhetitek, s aszerint tevékenykedhettek – ami teljesen a ti szabad akaratotoktól függ – akkor Isten mindenható akaratát magatokévá teszitek, s általa mindenre képessé váltok. 7. Isten akaratában azonban a legmagasabb bölcsesség is rejlik, s nem is tud, és nem akar olyasmit, ami ellenkeznék az isteni bölcsességgel. 8. Tehát aki Isten akaratát a szerintük való cselekedet által magáévá teszi, az egyben Isten bölcsességét is magáévá teszi, amely nélkül az akarat semmit sem volna képes létrehozni. És ha egy ember az isteni akarat szerint cselekszik, az telve van igaz életvilágossággal, s az Isten és embertársa iránti szeretete által élő bölcsességgel. És lásd, kedves leánykám, a te kérdésedre ez a válaszom, amely telve van mindent igazoló igazsággal; és most mondd, hogy megértetted-e?” 9. Mondja a nagyon jól nevelt és szellemben jól fejlett leányka: „Óh, Te mindenekfelett nagy és hatalmas Király, Uram és Mesterem, úgy tűnik fel előttem, mintha szavaidnak értelmét megértettem volna, de ennek a tiszta szellemmel teljes, s jól megérthető bölcsességnek a mélyébe csak akkor leszek képes hatolni, ha majd én is odajutok, amikor lelkem szellememmel a Te szavaid szerint eggyé lesz. 10. Mondom Én: „Nagyon helyesen beszéltél, s Én mondom azt neked, hogy sokkal előbb fogsz abba a tökéletes és Istenhez hasonló állapotba kerülni, amelyet Én neked mutattam, mint gondolnád, mert benned Irántam és felebarátaid iránt igaz szeretet él. S ez a szeretet az egyedüli és legbiztosabban működő egyesítő eszköze a léleknek a szellemmel, mert ez a szeretet a lélekben már a tulajdonképpeni isteni szellem. Hagyd, hogy a cselekedetek által erősödjék, s csakhamar meg fogsz győződni magadban, és magadon kívül annak csodálatos hatalmáról és erejéről.

171


IX. kötet

172

11. Aki Istent értelmével akarja keresni és megokolni, annak munkája igen fáradságos s egyetlen lépéssel is nehezen halad előre. De aki Istent szívének szeretetével keresi, az csakhamar megtalálja Őt, s könnyen elérheti igaz életcélját. Éreted ezt?” 12. Mondja a leányka: „Óh, Te nagy Uram és Mesterem, nagyon jól megértettem ezt, mert bennem egyszerre világosság gyúlt, s így kérdésemre adott válaszodat is világosan megértettem, világosabban, mint azelőtt, és belátom, hogy azt csak a Te szellemed teremtette az én lelkembe, mert különben önmagától nem lett volna képes teremtésed mérhetetlen mélységeibe ily világos betekintést nyerni.” 13. Mondom Én erre a leányka szüleinek: „Ez a gyermek még világító fáklyátok lesz. De ha majd a benne lévő szellememből valamint mondani akar nektek, akkor ne tegyetek úgy, mint ezelőtt három nappal, Damaszkusz közelében. És most teljen meg poharatok mégegyszer, és másodszor is ürítsétek ki azt. 14. Mondja erre az asszony: „Óh, Uram hagyd ezt, mert mi már kellőképpen jóllaktunk és megerősödtünk.” Mondom Én: „Asszony, tedd azt bátran, amit Én ajánlok nektek, mert abban a borban, amit a szőlőtőke hoz, egy kábító és az embereket beszennyező szellem rejlik, amely a lelket nem világítja meg, hanem elsötétíti. De abban a borban, amelyet Én a mennyekből adok nektek, az igaz és élő szeretet és bölcsesség szelleme rejlik, mert az tulajdonképpen az Én Igém és az Én Akaratom. Azért hát minden félelem nélkül megihatjátok, hogy megerősödjetek és országotokban, az Én Nevemben a többi embereknek is hirdessétek az Én Igémet és Akaratomat.” 15. S amikor ezt elmondottam, mind a négyen arra kértek, hogy a poharukat mégegyszer tölteném meg a csodaborral. S Én újból a poharakba tekintettem úgy, mint az előbb, s azok rögtön megteltek a legjobb és legtisztább borral. Azután felszólítottam őket, hogy ürítsék ki, s ezt nagy örömmel meg is tették. 16. És amikor ezúttal is megitták a bort, szívükben egyre nagyobb lett a világosság, és nyíltabban kezdtek beszélni. S aki közülük nős volt, oly bölcsen kezdett beszélni, hogy tanítványaim is csodálkozni kezdtek rajta, s egyesek egymás között ezeket a megjegyzéseket tették, mondván: „Lám, ezeket az indiaiakat néhány ital csodaborral bölcsekké tette, s beavatta az egész tanba; miért nem teszi ezt Ő más emberekkel is?” 17. „Mit törődtök ti azzal, ha azt teszem, amit Én akarok? Ha tudom minden növények megteremteni a neki megfelelő táplálékot, és ha meg tudom minden állatnak adni a megfelelő eledelt, ahhoz is érteni fogok, hogy egyik-másik embernek milyen szellemi táplálékra van szüksége. Ti állandóan körülöttem vagytok, mindent láttok és hallotok, tanuljátok meg Tőlem azt is, hogy Én az embereket mimódon kezelem, és hogy külön-külön hogyan tanítom őket, lelkük mivolta szerint, s cselekedjetek ti is úgy, s jó eredményeket fogtok elérni. Ez a négy ember csak holnap délig lesz Mellettem, s ezeknek is segítő eszközeimmé kell lenniük. Ezért képesítem Én őket gyorsabban ilyen hivatásra, mert lelkük már érett erre, amiképpen a hetvenkét tanítványt Emmausban képesítettem. S ha ezt meg tudjátok érteni, akkor ne elégedetlenkedjetek.” Ebbe a tanítványok mind belenyugodtak, Én pedig a négy embert tovább tanítottam az Isten országáról. 18. Miközben Én a négy embernek a földi emberben lévő Isten országáról jó oktatásokat adtam és megmutattam nekik azok hatásait is, valamint azt, hogy az Én királyságom és országom nem e világból való, szóltam a fogadósnak, hogy a négy embernek adjon pihenőhelyet, mert már egy órával elmúlt éjfél. Mi pedig mint máskor is asztalunk mellett maradtunk, s úgy pihentünk napkeltéig, mert szombat nap volt, amelyen a napkeltével minden szolgai mun172


IX. kötet

173

ka szünetelt, egészen napnyugtáig. Így a reggelit is napkelte előtt készítették el, hogy azt még napkelte előtt elfogyasszuk, mert ebben a tekintetben a fogadós igen szigorú zsidó volt. 109. Fejezet: Tanítások a szombat megszenteléséről.

1. És mivel ezt a gyarlóságát jól ismertem, tehát éppen azzal akartam őt súlyos próbára tenni, hogy tanítványaimmal a Nap teljes felkeltéig aludtam, ami a vendégfogadós lelkiismeretét nagymértékben nyugtalanítani kezdte, a szombat megszentelése miatt. 2. S amikor a Nap már teljesen felkelt, tanítványaimmal együtt Én is fölemelkedtem, s kimentem a szabadba, mint egyébként is mindenütt tenni szoktam. A vendégfogadós pedig azonnal Utánam sietett, Engem és tanítványaimat tiszteletteljesen köszöntött, s azt kérdezte Tőlem: „Óh Uram és Mesterem, mit tegyek most? Szombat van, a reggeli már napkelte előtt kész volt. Te most azt a napkelte után is el fogod fogyasztani? S a négy indiainak is adjak enni a nap folyamán?” 3. Mondom Én: „Lásd kedves barátom, te egyébként mindenben bölcs ember vagy, de ami a szombat megünneplését illeti, abban olyan vagy még, mint a vak farizeusok, akik a törvény betűi szerint igazodnak, de annak szellemét még sohasem értették meg. Ha te juhaidat, ökreidet, borjaidat, szamaraidat, s kecskéidet szombati napon is úgy eteted, mint akármelyik hétköznapon, ami szintén szolgai munka, miért böjtöljenek akkor az emberek? Vagy azt gondolod talán, hogy az emberek kevesebbek Isten előtt, mint háziállataid? Azon kívül Én ma is, mint örökkévalóságok előtt éppúgy Ura vagyok a szombatnak, mint minden más napnak, amely szintén az Úr napja. S így szombat napon ne cselekedjek úgy, mint minden más napon? 4. Ki idézi elő a napkeltét? Ki a fű növekedését? Ki lengeti a szeleket? Ki kergeti a felhőket? Ki hajtja a vizeket a forrásokba, patakokba, folyókba és folyamokba? Ki indítja meg a tengert a Föld egyik végétől a másikig? Ki hajtja a vért ereidben? Ki dobogtatja a szívedet a kebledben? S jól jegyezzed meg: szombat napon is! 5. És hogyha Én szombat napon csak egy pillanatig is pihennék, nem pusztulna-e el az egész teremtés? 6. Lásd, az igazi felebaráti szeretet cselekedetei jelentik Nálam „Istent és az embereket igazán szolgálni”, aminek bizonyára nagyobb az értéke, mint a szombat napot lustasággal megünnepelni. Eszerint tégy szombat napon is jócselekedeteket, s ezzel fogod a szombat napot Előttem, az Úr előtt a legtetszetőbb módon megünnepelni. Most pedig menjünk az étkezőterembe, fogyasszuk el a reggelit, s ugyanezt tegye a négy indiai zsidó is, akiknek csak holnapután lesz szombatjuk.” 7. Amikor a vendégfogadós ezt meghallotta, belátta a külsőséges szombat nap ünneplésének balgaságát, s azután elment, hogy a reggelit az asztalra tálaltassa, s mi is bementünk az étkezőterembe, leültünk az asztal mellé, s a reggelit derűs szívvel magunkhoz vettük. 8. Eközben bejött a négy indiai zsidó is, és Én felszólítottam őket, hogy foglaljanak helyet asztalunk mellett, s fogyasszák el velünk együtt a reggelit, amit azonnal a legnagyobb örömmel meg is tettek, mert nem tudták, hogy Galileában, valamint egész Zsidóországban ezen a napon ünneplik a szombatot. 9. S amikor a reggelit magunkhoz vettük, a szombat hírnöke megjelent Kána városkának utcáin, s felszólította az embereket, hogy nagyja, kicsinye, fiatalja és vénje menjen a zsina173


IX. kötet

174

gógába. Ekkor a négy indiai zsidó megijedt, mert most tudták meg, hogy ez a nap az igazi régi szombatja a zsidóknak, ők pedig a reggelit napkelte után fogyasztották el. 10. Én pedig így szóltam: „Én a szombatnak is URA VAGYOK, ÉS HA Én nem rovom fel ezt bűnötök gyanánt, akkor miért terhelitek lelkiismereteteket?” Mondja az egyik férfi: „Köszönjük Neked, óh Uram ezeket a vigasztaló kegyelmi szavakat, amelyek szívünket annyira megnyugtatták, mert ha mi most vétkeztünk volna Előtted, akkor ezt bizonyára meg is mondtad volna nekünk, s rendre is utasítottál volna minket. De miért nem bűn Előtted az, ami Mózes törvényei szerint bűnnek van megjelölve? Miért adott Mózes a népnek ilyen törvényeket úgy, mintha azok Istentől adattak volna?” 11. Mondom Én: „Te is egyébként Mózes írásaiban jártas, igen bölcs ember vagy, a betűt is jól ismered, s a szó sem idegen előtted, de azt a mindent éltető szellemet, ami a szó mögött elrejtve van, nem ismered, amiképpen az a babiloni fogság óta minden zsidó előtt ismeretlenné vált. Ezért ragaszkodsz még te is a fák holt kérgéhez, de a fa belsejében lévő élő velejét, annak lényisége szerint és tevékenykedése szerint nem ismered. És ha te a fának kérgét valahol felsérted, ezzel bűnt követsz el a fa élete ellen, mert a fa ezzel elszárad és kihal. 12. Lásd, az izraeliták Egyiptomban ellustultak, a fáraók alatt az állatokhoz hasonlóan falánkká lettek, s Ábrahám, Izsák és Jákob Istenéről lassan megfeledkeztek. Már-már az egyiptomiak bálványimádásra tértek át, csak kevesen maradtak hűek az egy igaz Istenhez, s ezek arra kérték Istent, hogy népét az egyiptomiak fogságából és lelkiismeretlen tirannizmusából mentse meg. És Isten ezt Mózes által meg is tette, amint ez ismeretes előttetek. 13. Mózesnek azután sok dolga volt, amíg az elfajult népet bölcs tanítások által, valamint megfelelő törvények révén abba az állapotba helyezte, amelyben az isten rendje szerint élő embernek lennie kellett, s e célból volt szükséges az ilyen elfajult népnek olyan törvényeket adni, amelyek előírták, hogy az ember egy napon mikor, mit, mennyit és hányszor egyen és igyon, mimódon öltözködjék, és testét hogyan tisztogassa. 14. Isten tehát Mózes által a lustaságra nagyon hajlamos népet – amely a hét napjain semmit sem akart tenni, - csak a hetedik napot jelölte meg ünneplésre és pihenésre, amely napon a vezető Istenről, az Ő rendjéről, akaratáról és vezetéseiről kaptak tanításokat, s a törvényekkel szemben való ellenszegülőknek komoly figyelmeztetéseket adtak. 15. De ha egy ember az Isten rendjét magáévá teszi, és minden jóban és igazban saját szabad akarata által kezd tevékenykedni, akkor nem lehet bűn az, ha a teljesen egészséges ember nem szed többé olyan orvosságokat, amelyek egy betegnek szolgálnak javára. Így te, mint istenfélő és igaz ember, sem fogsz a szombatünneplés ellen vétkezni, ha mindenkor mérsékelten, napkelte után, vagy délben is, és ha megéhezel, napnyugta előtt veszel eledeleket és italokat magadhoz, felebarátoddal pedig éppen úgy cselekszel jót, mint akármelyik másik napon. Amiképpen Én cselekszem, ugyanúgy tégy te is, s cselekedeted igaz lesz, és élni fogsz. 16. Mit nyer azáltal a szombatünnep, ha a zsidók gyakran napkelte előtt három órával telefalják és isszák magukat, úgy hogy az egész szombati napon alig tudnak megállni vagy járni, napnyugta után pedig újból elölről kezdik a dőzsölést, dorbézolást egész éjfélig, úgy hogy még a következő hétköznapon sem alkalmasak a munkára? Tudjátok meg, hogy a szombatnak az ilyen megünneplése utálatos Előttem. De a szombatot oly módon megtartani, amint azt most megmutattam neked, az az Én akaratom, és csak is ilyen módon tetsző Előttem. 17. Ezért gondold meg mindenkor: a törvény betűje öl, csak a benne rejlő szeretet és igazság szelleme tesz élővé.” Amikor a férfi ezt Tőlem meghallotta, többi társával együtt hálát adott ezért a tanításért, s mi azután mindnyájan derűs kedvűek lettünk. 174


IX. kötet

175

18. Erre aztán a vendégfogadós azt kérdezte, hogy övéivel elmenjen-e a zsinagógába, vagy maradjon otthon? Mondom Én: „Kicsoda több előttetek: a zsinagóga, vagy Én? Hagyd, hogy házadnépe odamenjen, s küldj a rabbinak áldozatot, ami sokkal kedvesebb előtte, mint a jelenléted, te pedig maradj itthon, mert nemsokára egy karaván érkezik ide, ami sok munkát fog adni neked.” 19. Mondja a fogadós: „Óh Uram, és Mesterem, ez bizony ilyenkor újhold szombatján nagyon rosszkor jön, mert nekünk, vendégfogadósoknak szigorú törvényünk van arra, hogy egy ilyen szombaton még egy zsidót sem szabad vendégfogadónkba elszállásolni, nemhogy idegent.” 20. Mondom Én: „Szombat napon jót cselekedni: igaz dolog Előttem, amint ezt az imént már az indusoknak is mondottam, de ha hiú félelem gyötör a zsinagóga fejével szemben, akkor küldj neki szolgád által felmentő áldozatot, s ő a felmentést szívesen megadja neked.” A fogadós meg is tette ezt, s szolgája azonnal el is hozta a felmentő írást, amely három napra volt érvényes, aminek a fogadós nagyon örült, mert a karaván annak százszorosát hozta neki nyereségül, amibe ez az írás került. 21. Erre azután a fogadós azt kérdezte Tőlem, mondván: „Uram és Mesterem, helyes-e az a zsinagóga főnökének részéről, hogy nekem felmentő áldozat fejében megengedje a szombat megszegését, ami előttem mindenkor igen nagy és büntetendő véteknek számított, s megengedje, hogy ezt egész házammal elkövessem anélkül, hogy aggodalmam lehetne, hogy ezért büntetés ér?” 22. Mondom Én: „Barátom, ha a zsinagóga feje a szombat-szegést a saját lelkiismerete és hite szerint valóban bűnnek tartja, akkor a bűn az ő számlájára esik, mert azt pénzért másikkal követteti el. De ha nincs hite, és a nép előtt mégis úgy cselekszik, mintha szilárdan és kétségtelenül hinné amit az Írás szerint, mint legnagyobb büntetendő vétket csupán látszat szerint megtartani követel, s arra nézve szigorú büntetendő prédikációkat is tart, akkor a bűn elkövetésére pénzért adott engedélye következtében nemcsak hogy annyiszor vált szombat- gyalázóvá ahányszor a szombat megszegésére pénzért engedélyt adott, hanem mindannyiszor elköveti a hazugság, képmutatás és fösvénység még nagyobb bűnét is, mert hitét kapzsiságért áldozta fel. Az pedig, aki mint te most, engedélyt kapott a szombat úgynevezett megszegésére, annál nyugodtabban gyakorolhatja a szombat napon jócselekedeteit, mert a szombatnapot ily módon megünnepelni: az Én Akaratom.” S amikor a vendégfogadós ezt Tőlem meghallotta, azonnal jelentette házanépének, hogy mindent készítsenek el, ami egy nagy karaván fogadtatásához szükséges. Erre mindnyájan nekiláttak a munkának, mégpedig annál nagyobb buzgalommal, mert az előcsapat már a vendégfogadó elé érkezett.

110. Fejezet:

A fogadós és a szombatot szigorúan megtartó szomszédai. A perzsa karaván. A házi áldás, hogy az honnan jön, és mi idézi elő? Gyakorlati életintelmek.

1. Amikor a szombatot tartó szomszédok közül egyesek észrevették, hogy a vendégfogadós házanépe éppen úgy munkálkodik, mint akármelyik hétköznapon, odajöttek a fogadóshoz és így kezdtek beszélni: „Úgy látszik, nincs tudomásod arról, hogy ma újhold szombatja van?” 2. A fogadós pedig így szólt: „Seperjetek a saját házatok ajtaja előtt, én a magamé előtt már sepertem. Itt van a zsinagóga főnökétől áldozat árán kiváltott engedély, s egyébbel nincs 175


IX. kötet

176

semmi törődnivalótok.” E szavak után a szomszédok ismét eltávoztak, s a háznép várta a városon átvonuló karavánt. S amikor az tevéivel, és mindenféle áruival megérkezett a nagy udvarba, s a fogadós szolgái az igavonó állatok számára kellő mennyiségű takarmányt hoztak, előlépett egy tolmács, s elmondta a fogadósnak, hogy a perzsa kereskedők számára milyen ételeket készíttessen. 3. A fogadós pedig így szólt: „amivel rendelkezem, szívesen szolgálok, de te olyan ételeket és italokat rendeltél tőlem, amilyeneket mi, mint zsidók, eddig nem ismertünk, s ilyen dolgokkal nem is rendelkezem. De a magunk szokása szerint tisztán és ízletesen elkészített húst, valamint kitűnő búzakenyeret, mézet, tejet, sajtot, azon kívül igen nemes halakat, amelyeket az innen nem messze fekvő galileai tengerből halászunk.” A tolmács e szavakra eltávozott, s urainak tudtuk adta, hogy ez a vendégfogadós mivel szolgálhat nekik, azok pedig belenyugodtak. 4. Erre nemsokára bementek mindnyájan egy másik és nagyobb étkezőterembe, amelyben az asztalok és a megfelelő mennyiségű székek és padok már a legszebb rendben állottak; ekkor mindnyájan azonnal helyet foglaltak, kenyeret, bort és sót rendeltek, amit sietve elő is teremtettek. A bort és kenyeret mindnyájan dicsérték, bevallották, hogy ilyen jó kenyeret még sohasem ettek, s ilyen kitűnő bort még sohasem ittak. 5. A vendégfogadós eleinte nem értette meg annak a sok perzsa kereskedőnek egyhangú dicséretét, s így szólt Hozzám: „Uram és Mesterem, már oly sokszor jöttek hozzám távoli Keletről ilyen karavánok, s mindenkor mindent jónak és olcsónak találtak. De hogy kenyeremet és boromat ilyen rendkívüli módon dicsérték volna, erre igazán nem emlékszem; talán Te tettél, Uram és Mesterem ismét egy új csodát?” 6. Mondom Én: Aki ezalatt a négy indiaival beszéltem, őket sok mindenre tanítva: „Menj kenyeres kamrádba és boros pincédbe, és nézd meg, mi van ott?” Ekkor a vendégfogadós utánanézett és a kenyeres kamrában és a borospincében óriási készletet talált, ugyanúgy a felesége is az éléskamrában, valamint a nagy haltartályokban. A fogadós erre ismét visszatért Hozzám, és teljes szívéből hálás köszönetet mondott Nekem, majd így szólt: „óh Uram és Mesterem, mivel érdemeltem ezt meg, hogy már másodszor ilyen nagy kegyelemre találtál méltónak?” 7. Mondom Én: „Aki az idegenekkel szemben mindig jól és igazságosan, méltányosan viselkedik, és könyörületességgel jár el, aki a szegényeket befogadja és szívét és házának ajtaját nem zárja el előttük, az előtt Én sem zárom el szívemet, amely a mennyországnak bejárata, s a léleknek örök és üdvösségteljes élete. Én pedig tudom azt, hogy te mindenkor így cselekedtél. Tudd meg azt is, hogy veled szemben Én is mindig úgy fogok cselekedni, mint ahogy te az Én Nevemben fogsz embertársaiddal. És ez az ígéret, amely az Én számból és szívemből jön, nemcsak rád vonatkozik, hanem a Föld minden idejében mindazokra, akik hozzád hasonló módon fognak cselekedni mindenben. 8. Óh, Én nagyon jól tudom, hogy neked, mint egy vendégfogadó tulajdonosának mennyire hiányosak voltak készleteid, és hogy a te egyébként igen derék feleséget mennyi keserű szemrehányást tett azért, mert az ő véleménye szerint túlságosan méltányos voltál az idegenekkel szemben, s túl jó és könyörületes a szegényekkel szemben. 9. De te azt mondottad: Aki igazságosan és méltányosan jár el embertársaival szemben, az Istennél is mindig meghallgatást és könyörületességet fog találni. És lásd, mivel szívedben te is már régóta így gondolkozol, s erőid szerint így is cselekszel, amióta Személyemet megismerted házadban, azért jöttem Én most másodszor hozzád, hogy Én is abban részesítselek, amiben te sok embertársadat részesítetted. Mert amit valaki az Én Nevemben tesz a szegényeknek, igazságos és méltányos az idegenekkel szemben, azt mind Nekem teszi, és Én visszafize176


IX. kötet

177

tem neki már itt, de sokkal többszörösen a másik életben. S így könnyen meg fogod érteni azt is, hogy Ki áldotta meg és gazdagította készleteidet?” 10. Amikor a vendégfogadós ezt az Én számból meghallotta, újból köszönetet mondott, s kiment a konyhába, és mindent elmondott sürgölődő feleségének, aki nemsokára szintén bejött Hozzám a terembe, s köszönetet mondott a sok irgalomért és kegyelemért. 11. Én pedig így szóltam az asszonyhoz: „a te szíved is legyen mindig olyan, mint férjedé, s akkor mind tested, mind lelked mindvégig egészséges lesz. A jövőben pedig szükség többé ne szorongasson benneteket; most pedig menj ismét dolgod után.” Az asszony mégegyszer köszönetet mondott, majd kisietett a konyhába, ahol még sok munka várakozott rá. 111. Fejezet:

Az utazók elmondják a fogadósnak szerencsétlenségüket, amely vezetőjük megbetegedésével érte őket. A derék fogadós okos beszédet intéz hozzájuk. A perzsák ismerik Izrael Istenét. Az Úr és a perzsák. A gyomorbeteg meggyógyítása.

1. Ezután néhány perzsa érkezett a tolmáccsal és a vendégfogadóssal kívántak beszélni. A fogadós pedig barátságosan azt kérdezte tőlük, hogy mi a kívánságuk? 2. És a tolmács így szólt: „Kedves barátom, mi már néhányszor betértünk ide hozzád, s benned mindenkor igazságos, méltányos, s igen ritka emberbarátot találtunk. Ezért kerestünk fel ezúttal is Tyrusba való kereskedelmi utazásunk alkalmával. Mi veled mindenkor meg voltunk elégedve, s bizonyára neked sem volt okod miattunk panaszkodni. Idevezető utunkon valamelyik kifürkészhetetlen isten rendelkezése folytán egy igen nagy kellemetlenség ért, ami üzleti ügyeinkben alaposan megzavart bennünket. 3. Habár a velünk hozott árukból és kincsekből mit sem veszítettünk el, de ami alapjában véve még rosszabb, mint az előbb mondott veszteség, az a mi első és legjobb üzleti vezetőnk megbetegedése. Már néhány nappal ezelőtt arról panaszkodott, hogy gyomrában és fejében időnként szokatlan fájdalmak lepik meg. Amikor kenyereddel és boroddal üdítettük magunkat, fájdalmai ismét, mégpedig ezúttal igen komoly erővel ragadták meg. Nincs itt valahol egy orvos, aki legjobb emberünket meggyógyíthatná? Királyi módon jutalmazzuk meg érte, de ha ezen a jó emberen, amiképpen ez az ilyen betegségeknél gyakran elő szokott fordulni, hamar nem lehetne segíteni, akkor kérnénk téged, vedd ápolásod alá szenvedő barátunkat, s ha majd néhány nap múlva visszatérünk ide, amiben teljesen bizonyos lehetsz, tízszeresen megfizetjük azt, amit barátunk ápolására felhasználsz.” 4. Mondja a fogadós: „Kedves barátaim, erre igazán nem volt érdemes annyi szót vesztegetni, mert mi azonnal mindent el fogunk követni, hogy meggyógyuljon. Az én házamban most megtalálod a legelső és legjobb orvost, Aki azon az emberen azonnal és mindörökre tud segíteni. De Ő azoktól, akik segítséget keresnek Nála, teljes és minden kétséget kizáró hitet kíván, mármint a mi régi zsidóhitünk szerint való hitet. De ti csak bizonyos emberek által költött istenekben hisztek, s nem a zsidók egyedüli élő Istenében, pedig egyedül csak Ő a Mindenható, s csak Ő segíthet mindazokon, akik erre kérik, s így nem tudom, hogy az én házamban lévő Orvos akar-e beteg barátotokon segíteni?” 5. Mondja a tolmács: „Barátom, te nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy mi olyan bálvány-szolgák vagyunk, mint elődeink voltak a babiloni fogság alatt. A zsidók egyedüli igaz Istenét mi is ismerjük és szívünkben mi is tiszteljük Őt, a világ előtt látszatra néha-néha bemegyünk ugyan egy régi bálvány templomba, s megcsodáljuk abban az emberek elképzelhetetlen butaságát és vakságát, és magunkban csendesen már annyiszor kértük, hogy az egy igaz Isten 177


IX. kötet

178

köztünk, keletiek között is gyújtaná fel az igaz élet világosságát, miután amúgy is már elég régóta sínylődünk a legsötétebb éjszakában. De ezt természetesen csak mi tudjuk, akik kereskedelem által mindenféle népekkel érintkeztünk, s ily módon igen sok vigasztaló igazságot tettünk magunkévá, de kérésünk mindez ideig hiábavaló volt. 6. Aki vakon születik, azt bizonyára nem zavarja a saját örök sötétsége, s nem vágyakozik a világosság után, amelynek értékét nem ismeri. De aki már látott és úgy vakult meg, az fájdalommal nélkülözi a világosságot, s ugyanígy van ez velünk is, akik régóta látókká lettünk, s otthon mégis bekötött szemmel vagyunk kénytelenek járni. 7. Ebből kiveheted, hogy a ti világosságotok nem idegen előttünk, és ha ebből kiszámítod azt, hogy mi perzsák is alkalmasak vagyunk a ti hitetek befogadására, és ha az a te házadban lévő Orvos, Aki a hit útján tudna segíteni beteg barátunkon, nem találna kifogást bennünk, akkor a nevünkben megkérhetnéd Őt, hogy beteg barátunkon könyörülne meg.” 8. Mondja a fogadós: „Az úgy is lesz, amint te mondottad, de az az Orvos, Akiről beszéltem, egy csodálatosan élesen látó Férfiú, Aki belelát az ember legbensejébe, sőt ismeri a legtitkosabb gondolatait is, s így pontosan tudja, hogy valakinek a szíve és kedélyvilága milyen. De akarata is oly erős, oly hatalmas, hogy annak még a természet elemei és minden erői is engedelmeskednek. Tehát ha Ő ilyen tulajdonságai mellett megfelel nektek, akkor majd bemutatom Őt.” 9. Mondja a tolmács: „Ilyen tulajdonságainál fogva természetesen leginkább megfelelne, s igen kívánatosnak találjuk a Vele való ismeretséget, s nyugodtan bemutathatod Őt nekünk azzal a biztosítással, hogy nem félünk Tőle, s mindent meg fogunk tenni, amit tőlünk kér.” 10. Erre Én Magam szóltam a tolmácshoz: „A vendégfogadósnak megtakarítjuk ezt a fáradságot, hogy nektek a mindenre képes Orvost bemutassa. Én Magam vagyok az, Aki miattatok maradtam még itt, mert jóval előre tudtam azt, hogy szükségetek lesz Rám. A ti érkezéseteket is egy órával ezelőtt Én jeleztem a fogadósnak, hogy ma, újhold szombatján, amelyen zsidó papi engedély nélkül semmit sem tehet, mégis megkapjátok szükséges ellátásotokat. Így azt is tudom, hogy hűséges és tapasztalatokban gazdag vezetőtök három nap óta egy rossz vendégfogadóban az Eufrátesz közelében romlott hallal és még romlottabb borral gyomrát igen elrontotta, és ha ezt nem tudtam volna, úgy amint most tudom, akkor rövidesen azután meg is halt volna. Csak az előttetek eddig még ismeretlen erőm és hatalmam tartotta fenn őt mindez óráig, és ha Bennem, a zsidók egyedüli egy igaz Istenének erejében és hatalmában hisztek, teljesen egészséges lesz.” 11. Mondja a tolmács: „Óh, Te csodálatos Mester, Aki a Föld első és legnagyobb tudósa vagy, szavaid azt a teljes meggyőződést keltették bennünk, hogy semmi sem lehetetlen Előtted, s így sziklaszilárdan és kétségtelenül hisszük azt, hogy barátunkon biztosan és kétségtelenül segíthetsz, ha akarod. Ezért kérünk is Téged, ebben a mi vigasztalással teli meggyőződésünkben, hogy segíts barátunkon, valamint hogy előre határoznád meg nekünk jóságosan, hogy milyen áldozatot hozzunk Neked annak ellenében?” 12. Mondom Én: „Ez távol legyen Tőlem. Mert az Én, s tanítványaim részére az emberek részéről áldozatra soha nincs szükségünk. De most menjünk el beteg barátotokhoz, és majd meglátjuk, mimódon lehet rajta segíteni.” 13. A három perzsa ezt a lehető legszívesebben vette, s azután a beteghez vezettek, aki fájdalmában teljesen összezsugorodva fetrengett, és segítségért, vagy halálért könyörgött. Amikor Én hozzáértem, jobb kezemet azonnal a gyomrára helyeztem, s a súlyos görcs abban a pillanatban mindörökre elhagyta. Ugyanekkor oly egészségesnek érezte magát, mint azelőtt még sohasem, mert már születésétől kezdve gyenge gyomra volt. De most régi gyengeségéből is meggyógyult, s a beteg ember így lett teljesen egészséges. 178


IX. kötet

179

Gyakorlati életintelmek a lélek, és diétikus utasítások a test számára (romlott halakat kerülni). Felebaráti szeretet. Az Úr a perzsáknak apostolokat ígér. Egy üdvözlet Cyréniusnak. Az Úr Rafaelre utal. A perzsa jó érzékkel fogadja a kegyelem-adományt. Vigasztaló ígéret az Úr egy szerető szavában.

1. S amikor támlás székéről fölemelkedett, telve nyájassággal Hozzám lépett és így szólt a meggyógyult: „óh, Te, Aki a legcsodálatosabb orvos vagy ezen a Földön, mindenek előtt legnagyobb köszönet Neked és Isteneteknek, Aki által Te engem legkétségbeejtőbb fájdalmaimtól ilyen hirtelen megszabadítottál. Most pedig kívánd tőlem minden aranyamat és egyéb drágaságomat, tudásodért és fáradságodért minden legyen a Tiéd.” 2. Mondom Én: „Mindezekre nincs és nem is lesz soha semmi szükségem, mert ha a pénzt valamire is becsülném, akkor már nem segíthettem volna rajtad. Én csak a hűséges, Istent mindenek fölött és felebarátját, mint önmagát szerető szívet nézem. Ha Én ezt a pogányban is megtalálom, akkor azon is segítek, ha segítségemre szüksége van. Így aranyadat más és Istennek tetszőbb célokra is felhasználhatod, nevezetesen az igazi felebaráti szeretet gyakorlására. 3. De, majd ha a jövőben útra kelsz, őrizkedj a romlott halaktól, s csak azokból készíttess eledeleket magadnak, amelyeket frissen és élve láttál a vízben úszni. Mert minden romlott hús, de legfőképpen a romlott hal káros hatással van az ember testi egészségére. Ezt jól jegyezd meg tested egészsége javára. 4. És most még valamit mondok nektek, ami még fontosabb, mint a testetek egészsége, ugyanis a lelketek teljes egészsége. Ezt pedig úgy tarthatjátok meg örökéletetek érdekében, hogyha ti azokat a törvényeket, amelyeket már többen ismertek, ha nem is vagytok körülmetélve, pontosan követitek. Mert ezáltal szívetek szellemileg lesz körülmetélve, ami Isten előtt sokkal többet ér, mint a zsidók ismert körülmetélési módja, akiknek szíve legnagyobb mértékben körülmetéletlen. 5. Mostantól számítva kb. három esztendő múlva tanítványaim közül többen elmennek majd a ti országotokba, s ki fogják hirdetni Isten országának és az Ő igazságosságának e Föld minden emberéhez való eljövetelét. Fogadjátok be őket Helyettem, s higgyetek szavaikban, mert általuk a zsidók és minden ember egyedül egy igaz Istenének és Atyjának oly régóta várt világosságát még ezen a Földön el fogjátok érni, s ezáltal lelketek örök életét is. Ezt az egyet kívánom tőletek jutalomképpen, a ti hűséges vezetőtökkel szemben tanúsított szeretetemért. 6. Ha majd néhány nap múlva Tyrusba és Sidonba kerültök, keressétek fel Cyréniust, akit ti nagyon jól ismertek. Mondjátok el neki, hogy Kivel találkoztatok itt, s adjátok át neki üdvözletemet. Majd ő is sok mindent fog beszélni Rólam, mert ő ismer Engem már gyermekkoromtól, s jobban szeret, mint az életét. 7. Ott egy csodálatos ifjút is fogtok találni, ő is sok bölcsességbe fog bevezetni benneteket, ha megfigyelitek beszédét. (Ez az ifjú ugyanis Rafael volt, aki időről- időre megjelent Cyrénius udvarában.) És most legyetek vidámak és jókedvűek, és szívetekben Jehova nevében gondoljatok Rám, s akkor meg lesztek óva minden kellemetlenségtől testben és lélekben egyaránt.” 8. Ezután elhagytam a perzsákat, miután előzőleg hűséges szívvel megígérték, hogy mindent meg fognak tenni, amit Én bizonyára legnagyobb életelőnyükre szeretetteljes szavakkal kívántam tőlük. 9. A tolmács, s a meggyógyult pedig elkísért Engem és a fogadóst a mi kisebb étkezőtermünkbe és mégegyszer köszönetet mondtak a velük szemben tanúsított kegyelemért és sze179


IX. kötet

180

retetért, amit ki is fejeztek. Én pedig így feleltem rá: „Mit beszéltek ti veletek szemben tanúsított kegyelemről? Nem tudjátok-e, hogy ilyeneket csak a Föld királyai osztogatnak, tetszésük szerint?” 10. Mondja a tolmács: „óh, Te kedves barátom, ne beszélj a királyok kegyelméről, a király kegyelme, amit kegyes hangulatában néha- néha ad, valamelyik vak trónkegyencének, egy harmatcseppet sem jelent a Te kegyelmednek ahhoz a mérhetetlen tengeréhez képest, amelyben most részesítettél bennünket. Te barátom, Istenhez hasonló tulajdonságaiddal együtt több vagy, mint a Föld minden – magát oly bőszkének és hatalmasnak képzelő királya, mert Te akaratoddal és szavaiddal újra visszaadhatod a betegek teljes egészségét. De ha a királyok megbetegszenek, nem tudnak sem magukon, de még kevésbé másokon segíteni. Sebezni és ölni azt tudnak, de a megsebzetteket meggyógyítani, vagy a megölteket új életre kelteni, azt nem tudják. Éppen ezért a király legnagyobb kegyelme sem érdemel említést, ezzel az egyedül igaz kegyelemmel szemben, amit Te velünk tanúsítottál, mert a Te kegyelmedben részt vett a Te szereteted, és igaz irgalmasságod. De a Föld királyainak kegyelmét rendesen a legnagyobb gőg és a szegény emberekkel szemben érzett benső megvetés kíséri. Jaj annak, akit egy király nagy kegyelemben részesít, mert ha azután nem csúszik- mászik állandóan – mint az engedelmes féreg – a királyi fenség előtt, akkor az a kegyelem a legnagyobb szerencsétlenségévé válhat. Éppen ezért mi sohasem kívántuk a király kegyelmét, de Téged arra kérünk, hogy a Te igaz kegyelmeddel sohase hagyj el bennünket. 11. Mondom Én: „ha ezt szívetekben is így érzitek, akkor az a kegyelem, amit most felismertetek, sohasem fog többé elszakadni tőletek. Aki szeretete által megmarad az Én szeretetemben, abban megmarad az Én szeretetem, s így megmarad az Én kegyelmemben is, amely szintén csak az Én szeretetemből áll.” 12. Miután mindezekről biztosítottam őket, mind a ketten mégegyszer hálás köszönetet mondtak, majd meghajoltak Előttem, s telve jókedvvel visszamentek társaikhoz, miközben gyógymódom fölött nem győztek eléggé csodálkozni. 113. Fejezet:

A perzsák beszélgetése a Megváltóról, s hálás elhatározásaik. Az Úr utasításai és vigasztaló búcsúszavai a fogadóshoz. Elutazás Kánából, s továbbutazás a galileai tengeren Kisbe. Tanítások a törvény és a szombat megtartásáról. Óva intés a megbotránkoztatástól.

1. S amikor az utóbbi kettő ismét a többi között volt, sokat beszéltek Felőlem, s közülük az egyiknek legjobban az Én önzetlenségem tűnt fel. A tolmács pedig így szólt: „Barátaim, aki olyan dolgokra képes, mint ez a csodaorvos, annak bizony nincs szüksége ennek a világnak a kincseire, mert azoknál sokkal nemesebbeket rejt Istenhez hasonló tulajdonságaiban. A Földön minden igazán nagy és bölcs embernek ismert tulajdonsága az, hogy a világ mulandó javait megvetik, s így ebben az esetben sem csodálkozhatunk, ha Ez a Férfiú nem érez szeretetet e világ kincseivel szemben. Én sem éreznék, ha az Ő Istenhez hasonló tulajdonságaival rendelkeznék. Az önzetlen orvos helyett majd kárpótolni fogjuk a mi jó és mindenkor méltányos vendégfogadósunkat, akinek köszönhetjük ezzel a csodaorvossal való ismeretségünket.” 2. Ebbe mindnyájan beleegyeztek, s a vendégfogadós számára azonnal megállapítottak tíz font aranyat, és száz font ezüstöt, ami egy rendes ellátásért, mint fejenként a személyzetet és az igavonó állatokat is beleszámítva két garast tett ki. A karaván azután még délutánig maradt, s ezután a legjobb kedvvel és reményteljesen folytatták útjukat.

180


IX. kötet

181

3. Én pedig így szóltam a fogadóshoz: „Én most nálad olyan időt töltöttem el, ami úgy az Én számomra, mint a tiédre gyümölcsöző volt. A perzsák helyettem téged fognak megjutalmazni, de akkor te is gondolj az Én Nevemben az igazi szegényekre, amit eddig is, minden különös földi vagyon nélkül is megtettél, s áldásom nem fog elmaradni. És ha az itteni papság majd este naplemente után azt kérdezi tőled, hogy miféle embereket láttál vendégül, akkor az Én Nevemet is említheted, és ha azt kérdezik, hogy mit beszéltem és cselekedtem, akkor mond ezt: Semmi egyebet, csak jót. S ha továbbra is faggatnának, ne adj nekik felvilágosítást, mert ez a házasságtörő fajzat nem érdemli meg, hogy része legyen az Isten országában. 4. Ezt tartsd meg szellemedben a magad, s házadnépe és a szegények számára, ezeknek kellő alkalmakkor prédikálhatod a reád bízott evangéliumot. S akkor tökéletesen az Én Nevemben fogod az éhezőket táplálni, a szomjúhozókat itatni, a mezíteleneket ruházni, a foglyokat kiváltani, amiért az Én országomban egykor a másik életedben nagy jutalmat fogsz találni. Én most tanítványaimmal azonnal továbbutazom innen, hanem ha majd érdeklődnek nálad Felőlem, akkor mondd meg nekik, hogy Én másfelé mentem, beteg emberekhez. Hogy hová, azt nem mondhatod meg, mert Én sem mondtam azt meg neked, mert erre megvan az okom. Úgy cselekedj, ahogy azt most Én mondottam, de szellemben áldásteli tevékenységedben megmaradok melletted, amiképpen mindazok mellett, akik az Én tanításaim szerint cselekszenek, Bennem hisznek, az Atyát bennem mindenekfelett szeretik. 5. S amikor Én ezt mondottam, a vendégfogadós mindjárt össze akarta hívni a családját, hogy átvegyék Tőlem áldásomat és köszönetet mondjanak a gyógyításért, de Én ezt nem engedtem meg, és így szóltam: „Amiképpen egykor Ábrahámban megáldatott az egész izraelita nép, azonképpen áldom meg benned egész családodat, s ennélfogva hagyd el azt, ami szükségtelen feltűnést idézne elő.” S amikor a vendégfogadós ezt meghallotta, kívánságomban teljesen megnyugodott, s mindenért mégegyszer köszönetet mondott, Én pedig intettem tanítványaimnak az indulásra. 6. Mi pedig, hogy feltűnést ne okozzunk, egy hátsó kijáraton a legnagyobb csendben távoztunk el, s a szabadban egy gyalogösvényen Kis irányába indultunk el. 7. Amikor Kánát elhagytuk, délig még másfél óránk volt, és időnként gyors haladásunk által délig éppen eljutottunk a galileai tengerig, mégpedig nem messze attól a nagy vámháztól, amelyen Máté az előtt, mint írnok állott a rómaiak szolgálatában. Innen Kis már nem volt messze, ahol – mint már ismeretes – szintén egy nagy vámház volt. 8. Amikor a tengerhez értünk, leültünk és kb. egy óráig pihentünk, s szemléltük a tenger erős hullámzását, s a tanítványok kedvet kaptak a halászásra, Péter így szólt: „Kár, hogy nincsenek itt a hálóink, mert jó fogást tehetnénk.” 9. Mondom Én: „Nem gondolsz ma a szombat napra? Aki éhezik, az szombat napon is halászhat, ha szombat előnapján készletet nem tudott szerezni magának. De szükség nélkül minden zsidó maradjon meg a régi törvény mellett, hogy a kicsinyek meg ne botránkozzanak rajta. 10. Szombat napon jót cselekedni, az Én tanításom és az Én akaratom; de szükség nélkül halat fogni a tengerből, sem a törvény szerint, sem az Én tanításom szerint nem helyes. Szűnjön meg tehát halászkodó kedvetek. Én most benneteket emberhalászokká tettelek, s majd nemsokára eljön az ideje annak, amikor szombaton is dolgozhattok.” 114. Fejezet:

Jelenet Kisjonah szolgáival; meleg és szeretetteljes találkozás Filopolddal és később Kisjónával. Szép viszontlátási jelenet. A kánai 181


IX. kötet

182

bölcs. Utasítás Péternek az indiai zsidókra vonatkozólag, az utóbbiak Kisbe is eljönnek. 1. Miközben így beszéltem, néhány görög jött arrafelé, és bizonyos távolságból figyeltek bennünket, hogy kik is lehetünk? Egyesek azt mondták: „Ezek zsidó halászok, akik ma szombatjukat ünneplik.” Mások pedig ezt: „Lehetnek ők görögök is, mert látunk görögöket is közöttük, akiknek nincs szükségük a zsidók szombatját megünnepelni, ha azt önként nem akarják.” Ezután bátorságot vettek, és egyenesen felénk tartottak. 2. Amikor teljesen közelünkbe értek, az egyik közülük azonnal így szólt hozzánk, mondván: „Mit csináltok itt szombat napon, amikor a zsidók legtöbbje a zsinagógában szokott összegyülekezni? Vagy talán görögök vagytok? Miért viselnek akkor közületek többen zsidó öltözéket?” 3. Mondom Én: „Mindezekhez semmi közötök, mert ti még nem vagytok érettek arra, hogy Tőlem az élet szavát halljátok, így most nem lesz veletek sok beszélnivalóm. 4. Ti azonban szolgái vagytok Kisjónáhnak, tehát menjetek előttünk Kisbe, és mondjátok meg Kisjónának, hogy az Úr tanítványaival együtt el fog jönni hozzá. Kisjonah majd megmondja nektek, hogy kik vagyunk. Most pedig menjetek, és ne zavarjátok nyugalmunkat és szemlélődésünket.” Erre a görögöket félelem lepte meg, gyorsan otthagytak bennünket és siettek, folytatták útjukat. 5. Amikor eltűntek szemünk elől, mi is fölemelkedtünk, s a part mentén elindultunk. Körülbelül két óra múlva Kis közelébe értünk. Mi ezután a partot elhagyva a széles kocsiútra tértünk, amelyen nem messze tőlünk egy férfi haladt lassú léptekkel, mély gondolatokba merülve. Nem is vette észre, hogy közeledtünk hozzá, csak ment előre. Amikor Én teljesen a közelében voltam, akkor fordult meg hirtelen, s valósággal megijedt, amikor közelében egyszerre annyi embert látott meg. 6. Én pedig megszólítottam őt és így szóltam: „Filopold, már nem ismersz meg? Hiszen kora reggel óta senkire sem gondoltál, csak Rám.” 7. Ekkor Filopold csodálkozva nézett Rám, majd örömmel a nyakamba borult, s alig tudott szóhoz jutni. De az Én szeretetem és nyájasságom nemsokára erőt adott neki, s csaknem egy egész órán keresztül beszélgettünk egymással, ami fölött tanítványaim is nagy örömet éreztek, s az immár túl boldog Filopold kérdéseire tanítványaim a neki elmondottakban hűséges tanúbizonyságot tettek Rólam. 8. Mi azon a helyen, ahol egykor Filopoldot álmából fölébresztettem, egy teljes óráig időztünk, s Filopold egyre újabb kérdésekkel ostromolt, amelyekre szívesen válaszoltam. Mi még az említett helyen továbbra is állva maradtunk volna, ha Kisjonah barátunk – azok által a bizonyos görögök által jövetelemről értesülve – barátaival tárt karokkal Elém nem sietett volna. 9. Magától értetődik, hogy ezzel a váratlan látogatásommal Kisjónának micsoda örömet szereztem, így felesleges azt még hosszabban leírni. Szóval ezután elhagytuk ezt a helyet, s a legboldogabb érzésekkel elmentünk barátunk nagy lakóházába, ahová még naplemente előtt egy órával értünk. Kisjonah pedig embereinek azonnal rendelkezéseket adott, hogy a legjobb vacsoráról gondoskodjanak. 10. Ebben az időben testem anyja Mária, József egyik fiával Joéllel is Kisben lakott. Kisjonah azt kérdezte Tőlem, hogy Máriát értesítse-e ittlétemről?

182


IX. kötet

183

11. Én pedig így szóltam hozzá: „Hagyd ezt még, majd este veled, Jánossal és Jakabbal Magam megyek el hozzá, s elhozom őt vacsorára barátnőivel együtt. Most egyelőre hozass nekünk kenyeret és bort, mert tanítványaim már éhesek és szomjasak.” Ez azonnal meg is történt, s mi felüdítettük magunkat, Én pedig sok mindent elbeszéltem utazásomról és működéseimről. 12. Kisjonah és barátai, valamint gyermekei nem tudtak eléggé csodálkozni utazásaim közben történt cselekedeteim felett, s a mi Filopoldunk közbe-közbe mindig így szólt: 13. „Nagy az Úr, Juda Oroszlánja, s dicsőséggel teljes az Ő Neve. Ilyen cselekedetekre egyedül csak az Úr képes. A mennyei igazságokat a Te szádból hallani megerősítve olyan tettekkel, amelyekre egyedül csak Isten képes, a köveket is meg kell, hogy térítse, és látókká kell, hogy tegye.” 14. Mindnyájan megdicsérték Filopold szavait, és Kisjonah így szólt tanítványaimhoz, akik Filopold szavait szintén nagyon dicsérték: „Kedves barátaim, Filopold mindnyájunk tanítója, s ő sok mindent megmagyarázott nekünk, amit mindazok dacára, amit magunk láttunk és hallottunk, mintegy talánynak tűnt fel. Éppen ezért ő mindnyájunk nagyrabecsült és szeretett barátja, s az is marad örökké.” 15. Mondom Én: „Hiszen azért adtam őt nektek, azért világítottam meg őt, s nagyon jól teszitek, hogy a Szamáriabeli kánai bölcset megtartjátok az Én Nevemben. A jövőben még sokkal nagyobbra lesz képes, mint eddig volt.” 16. Ennek a beszélgetésnek folyamán így szólt Hozzám Péter: „Uram, amikor ma Kánát elhagytuk, Te előzőleg megáldottad a perzsákat, s szavaiddal és cselekedeteiddel a vendégfogadóst és egész családját is. De a négy indiai zsidóról – legalábbis látszólag – megfeledkeztél, pedig ők Irántad való szeretetből tették meg ezt az utat.” 17. Mondom Én: „Mit törődsz te ezzel? Amikor elindultunk, nem voltak jelen, mert elmentek a zsinagógát megnézni. Én mégis a legjobban gondoskodtam róluk; ebéd után egy órával ők is elmentek Kánából, s egy óra múlva ide fognak érkezni. Így az általad képzelt mulasztottakból lesz még idő valamit helyrehozni. Így teljesen nyugodt lehetsz. Azon kívül a vendégfogadós és a perzsák bőségben és gazdagon látták el őket, s mindez is az Én gondoskodásom volt, s azt hiszem ez többet ér, mint a külsőséges búcsúzkodás.” 18. Ezzel Péter megnyugodott, s már előre örültek annak, hogy ezt a családot Kisben is látni, velük beszélni és őket a lehető legjobban ellátni fogják. 19. Sőt Kisjonah azonnal küldötteket indított eléjük, s arra kért, hogy írjam le kinézésüket. Én le is írtam azt nekik, azzal a megjegyzéssel, hogy négy málhás lóval fognak erre jönni, amelyeket a vendégfogadós ajándékozott nekik, hogy kényelmesebben utazhassanak haza. Ezután a leírás után Kisjonah azon az úton, amelyet Én mutattam neki, két hírnököt küldött azzal az utasítással, hogy ezzel a családdal vámot ne fizettessenek. És a két hírnök azonnal elindult azon az úton, a négy indiai zsidó elé, akik egy óra múlva szerencsésen megérkeztek hozzánk, Kisbe, ami fölött Kisjonah, Filopold, tanítványaim és Kisjonah barátai is nagy örömet éreztek.

183


IX. kötet

184

A négy indiai zsidó hálás köszönete az Úrnak. Az egyik férfi elmondja indiai utazásuk nehézségeit és hazájuk (a Himalája mellett) teljesen hozzáférhetetlen vidékét. Az egykori éden. Az Úr megmutatja az új, örök igaz paradicsomot az emberi szívben.

1. Amikor mind a négyen bejöttek hozzánk, a nagyterembe, s Engem megláttak, örömükben és Irántam való szeretetükben lábaim elé borultak, s könnytelt szemmel köszönték meg azokat a nagy áldásokat és jótéteményeket, amelyekben az Én szeretetem által részesültek. Én azonban felszólítottam őket, hogy keljenek fel, foglaljanak helyet a mi asztalunk mellett, s erősítsék magukat borral és kenyérrel, amit azonnal meg is tettek. 2. Kisjonah és a mi Filopoldunk mindjárt érdeklődni kezdtek szülőföldjük felől, hogy mimódon lehet oda eljutni? 3. Az egyik férfi telve nyájassággal így szólt: „A mi szülőföldünk nagyon messze van innen, azt hiába is keresnéd, mert mielőtt az ember azokhoz a magas hegyekhez eljut, még sok más magas hegyet kell megmásznia, négy nagy folyam miatt, amelyeken szintén át kell mennie, hogy azokhoz a hegyekhez jusson, amelyek a mi országunkat minden oldalról körülveszik, hogy még egy sas sem képes azoknak felhő felett lévő csúcsaira emelkedni. A lapályos részeken is el lehetne jutni a mi szülőföldünk hegyeihez, ha nem volnának azok a nagy folyók, amelyek fölé emberek hidakat még nem építettek, nevezetesen a három utóbbi fölé, csak az Eufrátesznek van ott, ahol keskenyebb, egy hídféléje, de a többi folyóknak aligha van. Nekünk legalább nincs tudomásunk róla, mert folyásukat túl messzire soha nem vizsgáltuk, és ha az ember egy ilyen folyamhoz jut, kénytelen azt egészen az eredetéig követni, hogy átmehessen rajta. Barátaim, ez nehezíti meg az utat a mi országunkba, s ez nyújtja ki oly hosszúra. 4. És ha az ember nagy nehézségek, és viszontagság után végre eljut szülőföldünk közelébe, eltévelyeghet ott még egy évig is, vagy még tovább is, s a bejáratot mégsem fogja megtalálni. Ezt egyedül csak Jehova tudja, s azok, akiknek Jehova szelleme kinyilatkoztatni akarja. Így mindez ideig még egy ember sem – bármennyi is van ezen a világon – nem talált meg bennünket, amit mi egyedül Jehova védelmének köszönhetünk. Mi azonban jól eljuthatunk azokhoz az emberekhez, akik a lapályos részeken laknak, s néha- néha cserekereskedelmet űzünk velük. De ők nem juthatnak el hozzánk, kivéve, ha mi vezetnénk el őket, amit azonban nem teszünk meg, és soha nem is fogunk megtenni. 5. A mi szülőföldünk eszerint valóságos titok ezen a Földön, s Te, óh Urunk és Mesterünk ezután is meg fogod majd védeni, hogy az istentelen ellenségek meg ne találjanak bennünket, s a mi régi hűségünk sohasem fog ingadozni Veled szemben.” 6. És Én így szóltam: „Őrizzétek meg az Én szeretetemet, és az meg fog őrizni benneteket, és szülőföldeteket. És hogy tudjátok azt, hogy milyen országot laktok, el fogom azt nektek mondani, hallgassatok ide: 7. Lássátok, a ti országotok az a régi éden, amelyben Ádám és Éva megteremtetett; s amelyet vétkezésük után el kellett hagyniuk. Ameddig ti oda nem jutottatok, soha ember fel nem kereste, és nem lakta. Így a jövőben sem fogja senki fölkeresni, ha megmaradtok az Én szeretetemben.” Erre a magyarázatomra valóságos ujjongás tört ki közöttük, s a négy indiai zsidó könnyezett örömében. 8. Én azonban megnyugtattam őket és így szóltam: „De emiatt el ne bizakodjatok, mert a Föld Föld marad, s az ország ország. Mostantól kezdve nem lesz több földi éden, hanem csak az ember szívéből való éden. Erre törekedjetek mindnyájan, s őrizzétek meg az ellenségtől, 184


IX. kötet

185

amelynek neve: világias érzület. Mert ez a forrása minden bűnnek, s az emberi boldogság hanyatlásának.” Mindnyájan igazat adtak Nekem és dicsőítették Bennem az Isten bölcsességét. 116. Fejezet:

Látogatás Máriánál, Jézus anyjánál. A nagy örömlakoma. Egy asztali evangélium, az Úr emlékezetes asztali beszéde az Ő hazatéréséről, missziójáról, s az emberek állapotáról. Rövid tanítás az igazi üdvösséget hozó hitről. Az erre szolgáló igaz út és eszköz. Vigasztaló szavak Máriának. „A próféta nem érvényes a maga hazájában.”

1. Erre Én így szóltam Kisjonahhoz: „Barátom, és most menjünk el Máriához. Akiket az imént megneveztem, jöjjenek velünk.” Ezután fölemelkedtünk, s elmentünk Máriához. 2. Amikor hozzá érkeztünk, kimondhatatlan nagy volt az öröme, csak nem tudta titkolni azt a sok fájdalmat és nagy aggodalmait, amelyeket Miattam kellett elviselnie. De Én megvigasztaltam őt és így szóltam hozzá: „Fogantatásod óta tudod azt jól, hogy Én miért jöttem ebbe a világba. Miért aggodalmaskodsz tehát, ha az Én mennyei Atyám akaratát cselekszem? Jöjj most velünk, s mindazokkal, akik körülötted vannak, s a mi barátunk házában megtudod mindazt, amit Én az emberek között cselekedtem.” Erre Mária barátnőivel és Joéllel fölemelkedett, és követett Engem Jakabtól és Jánostól kísérve, akiktől útközben mindenfélét kérdezett, s akik neki igen vigasztaló felvilágosítást adtak. 3. Eközben megérkeztünk Kisjonah házába, amelyen távollétünk alatt a nagy étkezőteremben egy asztalt királyi módon felékesítettek, s mi elcsodálkoztunk, hogy Kisjonah szolgái mindezt oly rövid idő alatt tették meg. 4. Máriának ez különös módon megtetszett, s azt kérdezte Tőlem mondván: „Hogy tetszik Neked a mi Kisjonah barátunk kedvessége?” 5. Mondom Én: „Én az ő szívében találom igaz örömömet, amely tiszta, jó és nemes. De az arany, ezüst és drágakövek ragyogásának nincs semmi értéke Előttem. De ha barátunknak örömet szerez az, hogy Engem ily módon tiszteljen, ne vétessék el ez az öröm tőle.” 6. Mária is osztotta nézetemet, s miután az eledelek és a bor is már fel voltak tálalva, tehát szép rendben elhelyezkedtünk, s elkezdtünk enni és inni. 7. Mária a jobbomon ült, Joel pedig a baloldalamon. Mária jobb oldalán ült Kisjonah, Filopold, Jakab és János; a baloldalon ült a négy indiai zsidó, utánuk Kisjonah barátai és Mária barátnői. Azután következtek tanítványaim, s az asztalt amint már mondottam, ily módon ültük körül. 8. A galileai tengerből származó kitűnően elkészített nemes halak nyitották meg a lakomát, amelyek közül néhányat elfogyasztottam, ugyanúgy Mária is, aki maga is, mint a halak kitűnő készítője nem győzte eléggé dicsérni a halak nagyszerű ízét. Azon kívül sült csirkék, két kövér bárány, s egy egész borjú került az asztalra, s a legnemesebb fajtájú gyümölcsökben – amelyekből legfőképpen a tanítványok, s a többi vendégek is sokat fogyasztottak – sem volt hiány. Én Magam inkább a halak mellett maradtam, habár Mária úgy vélte, hogy mindenből fogyasszak valamit. 9. Én pedig így szóltam: „Mindenki egyen a saját gyomrának megfelelően, saját szükséglete szerint. Én már jóllaktam hallal, s testemnek ezen a világon egyébre szüksége nincs. Te pedig ne Engem nézz, hanem edd azt, ami a legjobban esik.” Mária ezután Velem együtt kivett egy halat, s elfogyasztotta azt kenyérrel és borral. A négy idegen azonban mindenből fogyasz185


IX. kötet

186

tott, valamint tanítványaim is, csak János tanítványai, akik szintén Velem voltak, cselekedtek Hozzám hasonlóan. 10. Végül Kisjonah így szólt Hozzám: „De Uram és Mesterem, miért nem veszel a többi eledelekből is valamit Magadhoz? Hiszen Te tudod azt jól, hogy nálam minden frissen, tisztán és a lehető legjobban van elkészítve?” 11. Mondom Én: „Kedves barátom, ne törődj te Velem, elég, ha látható módon itt járok köztetek. De majd nemsokára eljön az idő, amikor csak a hit és szeretet szellemében leszek köztetek. Akkor nem lesztek oly derűsek és boldogok ezen a Földön, és sok mindent el kell majd szenvednetek az Én Nevemért. 12. Most Bennem az Isten országa van köztetek, de akkor majd kénytelenek lesztek azt magatokban keresni, megtalálni és megőrizni, azért hát legyetek derűsek és vidámak. Én most csak halat eszem, mert a jelenlegi emberiség megismeréséhez ezek hasonlítanak legjobban. Ezek legyenek Bennem életté, s ezek jussanak a szellemi élethez, és annak világosságához.” 13. Mondja Kisjonah barátai közül az egyik: „De Uram és Mesterem hogyan lehet halakat az emberrel összehasonlítani? Hiszen a hal az összes állatok közül a legbutább és az is marad. A Földön csúszó-mászó féreg több értelmet árul el, mint a legnemesebb hal.” 14. Mondom Én: „Ezzel nem mondtál valótlanságot. De az emberek legnagyobb része még butább, mint a hal a vízben. Ha gazdag halfogást akarsz tenni, akkor halásszál éjszaka fáklyafény mellett. Ebből legalább természeti tekintetben azt fogod kitapasztalni, hogy a halak nem irtóznak a fénytől, mert tömegesen gyülekeznek oda, ahol világosságot vesznek észre. Én pedig minden világosságnak világossága, minden életnek élete vagyok. 15. De nézd meg itt az embereket, és csodálkozni fogsz azok kicsiny száma fölött, akik szívükben hittel és szeretettel úsznak Felém világi érzületük vizében, s akik megengedik, hogy Én kifogjam őket, az Isten országa számára. Ezért hasonlítom Én most össze azt a kevés embert azokkal a halakkal, akik Engem, mint a világ igaz világosságát, s a mennyek igaz napját ismernek fel, s Felém úsznak, s hagyják, hogy az örök élet számára kifogjam őket. Érted ezt a példázatot?” 16. Mondja Kisjonah barátja: „Igen Uram és Mesterem, most már jól étem azt, és Te mindent változtathatatlan rended szerint cselekszel, amely mindenki számára, akinek alkalma volt Téged jobban megismerni, mint nekünk, szintén egy evangéliumot jelent. De ahhoz már igen éber szellem kell, hogy egy ilyen evangéliumot megértsünk.” 17. Mondom Én: „Könnyű mindent létrehozni, ha megvan hozzá a kellő eszköz, s azt helyesen alkalmazzák. Ily módon az ember saját szellemét önmagában hamar és könnyen felismerheti, ha megvannak hozzá a kellő eszközei, és azokat helyesen is alkalmazza. A legjobb eszköz erre az Isten és az embertársaitok iránt érzett tiszta és munkálkodó szeretet. 18. De aki Istent szeretni akarja, annak először hinnie kell, hogy Isten létezik, Aki Maga is mint tiszta Szeretet, az egész végtelenségben lévő minden dolognak örök ősoka. 19. És mimódon juthat az ember ilyen hithez? A legbiztosabban a kinyilatkoztatás és Isten Igéjének hallgatása által, s az örök akarat és szeretet megismerése által. 20. S ha az ember ezt az akaratot felismeri, rendelje alá a maga akaratát teljesen az Istenben lévő örök szeretet és legnagyobb bölcsesség akaratának, s engedje meg, hogy az Isten akarata ezekhez a halakhoz, mint jól elkészített eledelekhez hasonlóan feleméssze őt, ami által Isten szelleme teljesen át fogja hatni, s így keletkezik belőle egy új teremtmény az örökélet számára.

186


IX. kötet

187

21. S aki ezt önmagán végre is tudja hajtani, az az élet szellemét és bölcsességét önmagában helyes úton és megfelelő eszközökkel ébreszti fel, s akkor a Föld egész természetében, a rajta lévő minden lényben, a Holdban, a Napban, a csillagokban, jól megérthető evangéliumot fog találni. 22. És ha te barátom azt akarod, hogy szellemed teljesen felébredjen, kövesd tanácsomat és minden világossá lesz előtted, ami eddig még kétségesnek látszott.” 23. Mondja erre Mária: „Fiam, micsoda gyönyörű tanításokat adtál már eddig idegenben az embereknek, s ránk, hazaiakra oly keveset gondolsz.” 24. Mondom Én: „Mária, nem voltam Én gyermekkoromtól kezdve harmincadik évemig köztetek, hazaiak között? Nem adtam gyakran Rólam tanítást nektek, s szavaimat nem erősítettem-e meg mindenféle csodákkal? Nem jöttem-e Názáretbe, s nem tanítottam-e ott, s nem tettem-e csodákat? De mit mondtak a vak hazaiak Názáretben? 25. Íme beszédük ez volt: „Honnan veszi ez a bölcsességét? Hiszen Ő csak az ács fia, Akit mi jól ismerünk. Mimódon támadhat Belőle próféta? És lásd, miután a hazaiak így gondolkoztak, bírálgattak Felőlem, s nem hittek Bennem, ezért nem maradtam meg Én sem a hazaiaknál, hanem elmentem az idegenekhez. Mert Én akkor is, most is azt mondom: a próféta sehol sem érvényesül kevésbé, mint a saját hazájában. De legkevésbé ott, azon a helyen, amely gyermekéveitől kezdve lakóhelyéül szolgált. 26. A hazaiak közül, akik még hittem Bennem, Velem is vannak mindenütt, s meg is fognak maradni Bennem. De magában Názáretben nem fogok többé tanítani és jeleket tenni, ezt majd később tanítványaim fogják megtenni az Én Nevemben. 27. Azonban Rólad gondoskodtam már úgy időben, mint az örökkévalóságban, ha majd visszatérek oda, ahonnan eljöttem, mindnyájatok számára olyan lakhelyet fogok készíteni, amelyen bánat és hiú aggodalom nem fog többé gyötörni, mert ugyanott lesztek ti is, ahol Én leszek, feltéve, ha ez a világ foglyul nem ejt benneteket.” 28. E szavaimra Mária nem felelt, hanem megtartotta azokat szívében. 117. Fejezet:

Jelenet az asztali vendégek és öt merész jeruzsálemi templomos között, akik azért jöttek, hogy a Názáretit keressék. Először Kisjonah munkálja meg őket, azután az Úr, még jobban megmondja nekik az igazságot.

1. Ekkor egy szolga jön be a terembe és jelenti Kisjonahnak: „Néhány jeruzsálemi templomos érkezett ide és szállást kér, mit tegyünk?” Amikor Kisjonah ezt meghallotta, nagyon bosszús lett és így szólt: „Ezektől a kellemetlen emberektől az embernek éjjel- nappal nincs nyugta. Ezeknek nincs egyéb dolguk, mint örökké utazni egyik helyről a másikra, hogy az embereknek gőgjük, elbizakodottságuk és kielégíthetetlen kapzsiságuk által elviselhetetlen terhükre essenek. Uram és Mesterem, nincs-e valami hatalmas vihar-szeled, amely ezeket a terhes vendégeket máshová sodorná innen? 2. Mondom Én: „Sose bosszankodj e miatt az öt templomos miatt, fogadd be őket, s ha ide akarnak jönni, ezt se tiltsd meg nekik, mert sem Én, sem egyikünk sem fél tőlük. Add meg nekik, amit kívánnak, hogy ne legyen okuk bennünket gyalázni. Ők Engem nem ismernek, s nemsokára beszélni kezdenek majd Rólam, s hallják meg az igazságot.” 3. Amikor Kisjonah ezt Tőlem meghallotta, kissé megnyugodott, s azt mondta a szolgának, hogy fogadja be őket a házba, s lássa el kívánságuk szerint. Erre a szolga kiment és megmondta nekik, amit az ura mondott. 187


IX. kötet

188

4. Amikor a templomosok ezt meghallották, bosszankodni kezdtek, hogy a házigazdának micsoda fontos dolga van, hogy a miatt elfeledkezhet arról, hogy mivel tartozik az Isten szolgáinak. A szolga pedig azt mondta, amúgy is sok idegen vendég van a háznál, közöttük görögök is, s a házigazda az először érkezett vendégeknek kell, hogy tiszteletet adjon, és nem várakozhat azokra, akikről nem is tudja, hogy meg fognak érkezni. Különben is azt mondta a házigazda, hogy amióta római polgárrá lett, nem tesz többé a vendégek között különbséget. S akinek ez nem tetszik, mehet más vendégfogadóba. De ha itt akarnak maradni, itt is becsülettel ki lesznek szolgálva. 5. Ezután nagy mogorván így szólt az egyik farizeus: „Tehát vezess bennünket római vendégfogadós uradnak – te római érzelmű szolgája – a nagy vendégszobába.” Erre a szolga odavezette őket az első vendégszobába, amelynek ellenkező oldalán asztalt terítettek számukra. Amikor beléptek a szobába, a mi Kisjonahunk fölkelt és üdvözölte őket, s odavezette a terített asztalhoz. 6. Amikor helyet foglaltak, azt kérdezték barátunktól, hogy kicsodák volnánk mi? Mondja Kisjonah: „Én a római csendőrséget képviselem itt. Tökéletesen elég, ha vendégeimet én ismerem, és becsületességükért kezeskedhetem a rómaiak előtt. De ha az én kedves vendégeimet közelebbről akarjátok megismerni, forduljatok akkor ti magatok hozzájuk.” Amikor a templomosok Kisjonahtól ilyen választ kaptak, nem feleltek, csak kenyeret, bort és halat rendeltek, mert már éhesek és szomjasak voltak, mivel mint szombat-napi utazók, a nép előtt napkelte óta sem ételt, sem italt nem vettek magukhoz, otthon azonban mitsem törődtek volna az újhold szombattal. 7. Mária erre egy kis félénkséggel így szólt Hozzám: „Forrón szeretett Fiam, bárcsak ezek a Te legnagyobb ellenségeid ne ismernének fel, mert Názáretben az ottani főnöktől Miattad igen sok gonosz beszédet és ítéletet kellett elszenvednem, s főleg amiatt jöttem ide ebbe a magányba, hogy nyugtom legyen a főnöktől, s annak pártjától. Ezek bizonyára azért jönnek ide a mi országunkba, hogy Felőled és működésedről újabb értesüléseket szerezzenek. Kettő igen ismerősnek látszik közülük, ezeket már néhányszor láttam Názáretben, akik Miattad jártak ott.” 8. Mondom Én: „Sose törődj velük, akár felismerik Személyemet, akár nem, szellemben ez a fajzat akkor fog megismerni, ha majd ítéletet tartok felettük. De az akkor már késő lesz, mert teljes pusztulásuk útja már elő lesz készítve. De most együnk és igyunk még, mert van még halunk és kenyerünk, meg borunk.” Ezzel Mária megnyugodott, s még ő is vett egy kevés eledelt és italt magához. 9. Amikor a templomosok megtöltötték kövér hasukat, a két farizeus fölkelt asztaluk mellől, s merészen odajött hozzánk, közülük az egyik, aki írástudó és egyben a főnök is volt, így szólt hozzánk: „Már megengeditek nekünk, Isten szolgáinak, ha régi szokásunk szerint idejövünk hozzátok, hogy tőletek valami újat halljunk. Hogy mi kik vagyunk, azt remélem, könynyen felismeritek, ennek ellenében mi is szeretnénk megtudni, hogy honnan jöttetek, és mi dolgotok van itt?” 10. „Habár hozzánk intézett kívánságotok merész nagyon, s minden udvarias modort nélkülöz, annak mégis eleget fogunk tenni, ha először ti megmondjátok nekünk, hogy mi indított benneteket arra, hogy újhold szombatján útra keljetek, amit ti minden más zsidóval szemben, aki erre nézve drága pénzen engedélyt nem vesz tőletek, igen nagy és megbocsáthatatlan bűnnek rónátok fel. Micsoda nagyfontosságú ügy indíthatott benneteket arra, hogy ezt a szombatot megszegjétek? Először ezt mondjátok meg nekünk, azután majd közelebbről megismertetjük magunkat veletek.” 11. Mondja az írástudó kissé találva: „Barátom, mi papok vagyunk, és Isten rendelése szerint szombatnapon is teljes jogunk van a jeruzsálemi templom nevében cselekedni, miután 188


IX. kötet

189

mi tulajdonképpen Mózes élő törvénye vagyunk. Bizonyára nem lesz idegen előttetek sem, hogy az a bizonyos Názáreti, Aki hosszú idő óta a megígért Messiásnak adja ki Magát, s emellett a templomot üldözi, új szektát alapít, a csodatételeivel a nép kicsinyét-nagyját elcsábítja, tőlünk elidegeníti. 12. Most legutóbb értesülést szereztünk, hogy majd itt, majd ott lép föl, tanít, rendkívüli jeleket tesz, s a népet mindenhol a templom ellen ingerli. Így kénytelenek voltunk a templomban az isteni tanács határozata folytán a szombatot is arra használni, hogy megtudjuk, ez a népámító hol tartózkodik, és mit cselekszik. És most már tudjátok, hogy szombatnapon miért vállalkoztunk erre az útra; most már ti is megmondhatjátok, hogy ti kik vagytok, honnan jöttetek, s mi okból szántátok magatokat erre az útra? Mert nyilvánvaló, hogy ti is utasok vagytok, amit napbarnított kezetek és arcotok is elárul.” 13. Mondom Én: „És mit tennétek a Názáretivel, ha rátalálnátok?” 14. Mondja az írástudó: „Hogy mit tennénk, először megfigyelnék Őt, azután elfogatnánk és átadnánk a törvénynek.” 15. Mondja erre Kisjonah: „Úgy? Egyéb bajotok nincs? De azt is tudhatnátok, hogy a Názáreti a rómaiaknak is nagy barátja, és a pogányok is hisznek Benne. Tudjátok-e azt, hogy Ő a betegeket csupán akaratának hatalmával meg tudja gyógyítani, s az elemeknek parancsol, és a halottakat föltámasztja? S ha az egész nép Benne fölismeri a megígért Messiást, Őt szereti és tiszteli, miért nem teszitek ezt i is? Talán ti bölcsebbek vagytok, mint Ő? Vagy hatalmasabbak, mint az Ő akarata?” 16. Mondja az írástudó: „Talán már téged is elámított a Názáreti? 17. Mondja Kisjonah: „Engem igazán nem, mert én Általa csak bölcs lettem, miután az igazságot és az életet csak Általa ismertem meg, de benneteket megbolondít kielégíthetetlen kapzsiságotok és uralomvágyatok, vakok és süketek vagytok, ezért nem ismeritek fel a Názáretit, és tehetetlenségetekben Azt üldözitek, Aki mindenható. 18. Igaz, hogy Ő telve van türelemmel és hosszútűréssel, és sok mindent elvisel tőletek, de a veletek való türelme már igen rövid ideig fog tartani, s ha majd az elmúlik, jaj nektek, akik a legnagyobb Emberbarátnak üldözői vagytok. Akkor majd rátok zúdul az ítélet, amelynek csalhatatlan jeleit láthattátok egy éjszakán, az égbolton. Én, Kisjonah, aki most római vagyok, és nem félek tőletek, mondom ezt nektek minden tartózkodás nélkül.” 19. Erre a két farizeus megdöbbent, s az írástudó így szólt: „Nos jó, legyen igazad. Neked könnyű beszélni a Názáreti értékéről, méltóságáról és jelleméről, mert te bizonyára személyesen ismered Őt, s gyakran érintkeztél Vele. Mi azonban nem ismerjük Őt, s még eddig semmi dolgunk nem volt Vele. Amit Felőle tudunk, azt csak kiküldött kémjeink által tudjuk, és a minden irányból szerzett értesülések abban tökéletesen egyeznek, hogy Ő a templommal szemben ellenségesen viseltetik. De add tudomásunkra, hogy hol találhatjuk meg Őt, hogy személyesen beszélhessünk Vele, s meglátjuk, hogy mit tartsunk Felőle?” 20. Mondja Kisjonah: „Ti hazudtok, ha azt állítjátok, hogy személyesen nem ismeritek Őt, mert én magam is határozottan tudom, hogy a jeruzsálemi templomban a népet nyíltan tanította, és tanításait jelek által is tiszta istenieknek erősítette meg úgy, hogy még a pogányok is megtértek. De ti templomosok köveket ragadtatok, s meg akartátok Őt kövezni. És ha ez így van, hogyan állíthatjátok, hogy személyesen nem ismeritek Őt?” 21. Mondja a két farizeus: „Beszélni hallottunk mi erről, amikor Damaszkuszból – ahol dolgunk volt – hazajöttünk, de arra sohasem volt alkalmunk, hogy azt a híres és a templomban módfelett hírhedt Názáretit személyesen megismerhettük volna. De mivel utazásaink következtében a világban jártasabbak, s így okosabbak lettünk, mint mindazok, akik állandóan a temp189


IX. kötet

190

lomban ülnek, a templomi nagytanács mint a legalkalmasabb kémeket nagy jutalom ellenében kiválasztott bennünket, hogy a Názáretit valahol kémleljük ki, s tartózkodási helyéről és üzérkedéseiről múlhatatlanul hírt hozzunk. Igaz, hogy ebben a számunkra mégis csak kellemetlen ügyben többször kiküldött már bennünket a templom, néhányszor Názáretben is voltunk s anyját és testvéreit is megismertük. De Azt, Akit keresünk, mindez ideig nem láttuk még, így nem mondtunk valótlanságot azzal, amikor beismertük, hogy személyesen nem ismerjük Őt, és Vele soha sehol nem találkoztunk. 22. Mondd el tehát nekünk, hogy hol találjuk, hol hallhatjuk, figyelhetjük meg Őt, s akkor saját tapasztalataink által magunk fogjuk tudni elbírálni, hogy a templom nagy vádjai Vele szemben igazak-e, vagy rosszakaratúak. Mi írástudók vagyunk és tudjuk mindazt, amit a próféták az eljövendő Messiásról megírtak. Ennélfogva egy új tant könnyűszerrel nem fogadunk el, mint az Írásban tapasztalatlan, s a pogányok által nagyon is megrontott nép.” 23. Mondom most ismét Én: „S ki az oka annak, hogy a nép az Írásban ilyen rossz oktatásban részesült? Lássátok, ti magatok. Ti megtagadjátok a néptől az Isten Igéjét és saját törvényeitekkel kínozzátok, s azokat a népnek Isten Igéi helyett kell elfogadni. Csoda-e tehát, ha a nép veletek szemben a pogányoknál keres és talál is védelmet? 24. És ha Isten most ígéretét betöltötte, és az Ő Felkentje a tiszta Igét tanítja az embereknek, s annak ereje által csodát tesz, éppen úgy, ahogy a próféták tettek – az a templom ellen van? Ha ez a templom olyan volna, amilyennek lennie kellene? Ha ti írástudók vagytok, ítéljétek meg magatok, hogy a templom működésével mennyire eltávolodott Isten Igéjétől. 25. Én mondom azt nektek, a pogányok most sokkal közelebb állnak az Isten trónjához, mint a templom, önző és uralomvágyó törvényeivel. Hol van a régi frigyláda? Hol van a folyton zöldellő Áron vesszeje? Hol a manna? És hol van a régóta molyok által elpusztított szertartási kenyér? 26. Ti a népnek mutogattok ugyan ehhez hasonló dolgokat, s még beszédeket is tartotok Felettük. De bensőtök fennhangon ezt mondja: mi megcsaljuk a népet és kénytelenek vagyunk megcsalni, hogy ellenünk ne támadjon, s el ne pusztítson bennünket. És lássátok, ebben rejlik a fő oka annak, hogy az Istentől ebbe a világba Elküldöttet ádáz gyűlölettel üldözitek, s jobban rettegtek Tőle, s gyűlölitek Őt, mint a halált, amely nem fog benneteket megkímélni.” 118. Fejezet:

A templomosokkal való jelenet folytatása. Az előttük még ismeretlen Úr megmondja nekik a teljes igazságot, amit ők is elismernek, de annak okait a mindenható Istenre hárítják. Az Úr türelme jobb véleményre téríti őket.

1. Mondja az írástudó: „Barátom, honnan tudod Te mindezeket?” Mondom Én: „Az imént azt mondottátok, hogy ti igen tapasztalt és világot járt emberek vagytok. Ki tudja, hogy mi nem vagyunk-e szintén igen tapasztalt és világot járt emberek? Hányszor megmutattátok ti már idegeneknek pénzért a templom berendezéseit, hogyan maradhattak volna azok ilyen módon titokban? 2. A szentélybe egykor csak a legvégső szükség esetén léphetett be a főpap, évenként kétszer, de legfeljebb négyszer, most pedig a szentély pénzért látványosbódéja lett az idegeneknek, a templomban pedig mindenféle csalást és kereskedelmet űznek, amit már az egész világ tud. Ne csodálkozzatok tehát azon, ha erről nekünk is tudomásunk van, és hogy ezekről, az istengyalázó dolgokról és csalásokról az Isten Felkentjének is teljes és pontos tudomása van. 190


IX. kötet

191

3. Vajon a templom, amely ellen most Isten igaz szájából támadnak szavak, az-e, ami Salamon idejében volt? Óh, a világért sem. 4. A régi Istentől megszentelt imaház latrok és gyilkosok barlangjává lett. És lássátok így állnak a templom dolgai mindenki köztudomásában, s így az Isten Felkentjének nincs többé szüksége arra, hogy a ti elvetemültségetekről beszéljen a népnek, s hogy ezáltal a templomot gyanússá tegye és elértéktelenítse, mert a nép jobb része már régóta tud erről, s keserű panaszokat emelt emiatt az Isten Felkentje előtt. 5. Vagy úgy vélitek, hogy Ő az ilyen körülmények között a templomot dicsérni, s a panaszkodó és síró népeket el fogja taszítani? Nem, valóban nem. Ezt Ő, mint az igazak legigazságosabbja, sohasem fogja megtenni. 6. Ha ti az általatok oly nagyon gyűlölt Názáretivel találkoznátok, s Ő szóról-szóra úgy beszélne veletek, mint Én most beszéltem, mit felelnétek Neki?” 7. Mondja az írástudó: „Kedves barátom, ha az ember arra volna kényszerítve, hogy az igazság mellett szóljon, akkor a templom javára vajmi keveset válaszolhatnánk. Csak azt az egyet kell meggondolni, hogy nem mi és a hozzánk hasonlók azok, akik a templom berendezéseit ennyire felfordították és eltorzították, mint amilyen felfordított és eltorzított most, hanem a templom fejei és főhatalmasságai teszik ezt már régóta. Mit tehetünk mi alárendeltek, mint hogy magunk is alkalmazkodunk ahhoz, amit nekünk a templom – amelytől a megélhetésünket kapjuk – előír? Mi tehát, akiket fiatal farkasokká tettek, kénytelenek vagyunk az öreg farkasokkal üvölteni, ha nem akarjuk, hogy széttépjenek és fölfaljanak bennünket. 8. A tiszta igazságot prédikálni és aszerint cselekedni volna a legjobb, legszebb és legdicsőbb ezen a Földön. De mit tehet az ember, ha az igazságért mindenféle elképzelhető üldöztetést, büntetést, s a kereszthalált helyezik kilátásba? Az ember kénytelen ilyen körülmények között magának az igazságnak is üldözőjévé válni, hogy megélhessen, ha már saját akaratán kívül kénytelen ebben a világban élni. 9. Isten azonban mindenható, s igen bölcs; őskezdettől fogva mindent oly jól és bölcsen rendezett be. Miért engedte meg az idők folyamán, hogy éppen az emberek, akik bizonyára az Ő legkitűnőbb teremtményei, eredeti tisztaságukból és méltóságukból annyira lesüllyedjenek? 10. Ha az Isten Felkentjének szavai, akarata és cselekedetei oly hatalmasak, hogy Neki az összes elemek engedelmeskednek, akkor a Benne rejlő hatalommal és erővel felléphetne a templom jelenlegi garázdálkodásaival szemben, s azt teljesen elpusztíthatná.” 11. Mondom Én: „Te írástudó vagy s az isteni dolgokról és rendelkezésekről sokkal sötétebben ítélsz, mint a vak a színekről, amelyek csak a szem világossága által láthatók. 12. Hogy az ember tudomására jöjjön annak, hogy miért teremtetett és tétetett ebbe a világba, Isten ezt minden időben hűségesen kinyilatkoztatta neki, és olyan élettörvényeket is adott mellé, amelyeknek igen könnyű követése által minden kétséget kizáróan el kell, hogy érje az elé állított célt. 13. De mikor parancsolta meg Isten az embereknek valamikor is azt, hogy szabad akaratával a lehető legnagyobb mértékben visszaéljen, s ezáltal önmagát károsítsa meg? 14. És ha Istennek az emberrel a lehető legjobb szándéka van, hogy neki örökké szabad, s Hozzá teljesen hasonló üdvösségteli életet biztosítson, miért szegül ellene a tehetetlen ember, aki istennek, az örök Úrnak a teremtést nem tilthatja meg, s miért vonakodik Isten legnemesebb szándékait elfogadni, s miért tesz úgy, mintha Jehova legbölcsebb és legjobb akaratának ő volna az ura?

191


IX. kötet

192

15. S ha te érzed magadban, hogy ebben a világban élned kell, miért nem érzed azt is hálás szívvel, hogy Isten miért tett téged ebbe a világba, amikor akaratát hűségesen kinyilatkoztatta neked? 16. És ha az ember most érzi, hogy Isten kinyilatkoztatott és jól felismert akaratának gőggel teli ellenszegülésével milyen bajt szerzett magának, és Isten az Ő megjövendölése szerint az ember Fiában teljes Valóságában Maga jött el, az elfajult emberiséghez, hogy őket a legnagyobb türelemmel és szeretettel vezesse az élet régi ösvényére, amit tanításaival és tetteivel be is bizonyít, miért vetitek meg akkor Őt, és miért nem engeditek meg, hogy segítsen rajtatok? 17. Ennek bizonyára nem Isten az oka, hanem ti magatok, s a ti kielégíthetetlen kapzsiságtok, sőt még Isten fölött való igazi sátáni uralomvágyatok. 18. Ha Isten éppen olyan keményszívű, szeretetlen és türelmetlen volna, mint ti, akkor már nemcsak a templomot és annak gonosz szolgáit, hanem ezt az egész Földet megsemmisítette volna. De Ő még tovább tűri a ti vakságotokat, s az abból keletkező gonoszságotokat, s még mindig figyelmeztet benneteket, hogy térjetek vissza az élet fénnyel teli ösvényére. 19. De ti ezt nem akarjátok megtenni, s nemcsak hogy megátalkodtok régi bűneiteknek minden nemében és fajában, hanem napról- napra még többet halmoztok hozzájuk, s üldözitek Magát az Istent, Aki most segíteni akar rajtatok, mindenki előtt látható és felismerhető módon. Így okolhatjátok-e Istent azzal, hogyha az Ő örök szeretete és igazsága a ti vakságotok és gonoszságotok által utálatossá lett előttetek? 20. Igen,igen, ti az Igazságot hazugság-törvényeitekkel a keresztre fogjátok még feszíteni, de akkor meg is telik majd a ti gonoszságtok és konokságtok mértéke, s elkövetkezik az ítélet rátok, s megadja nektek azt a jutalmat, amelyet ti magatok kértetek gonoszságotokban az Istentől, és amit Ő szeretete, irgalma és türelme folytán még most is visszatart, mert Ő egy lelket sem – még a gonosz főpapokét sem – teremtette volna a világra azért, hogy az elpusztuljon. 21. Lássátok, mi itt mindannyian így gondolkozunk, miért nem gondolkoztok ti is így, az Istenből való igaz életrend szerint?” 22. Ez után a beszédem után az írástudó nem tudta, hogy milyen ellenvetést tegyen, rövid gondolkozás után azonban így kezdett beszélni: „Igen, igen barátom Neked a születésedtől fogva, mint galileait, úgy vonz a híres Názáreti, hogy Téged is teljesen áthatott. Igazad van, de mit tehetünk mi itt, akik mindenféle világi törvénytől függünk? 23. Ha mi most elhagyjuk a templomot, akkor kénytelenek leszünk szükséges életfenntartásunkat a madarakhoz hasonlóan keresni a nagyvilágban. És ha megmaradunk a templom kötelékében, akkor kénytelenek vagyunk törvényeit és rendelkezéseit elviselni, vagy legalábbis látszat szerint azt tenni, amit nekünk parancsolnak. A próféták az előttük jól ismert isteni akaratot bizonyára mindenkor betöltötték, de életük ebben a világban bizony nem volt valami irigylésre méltó. Életüket rendszerint mindig súlyos üldöztetések között fejezték be a Földön. 24. S ha az ember sorsa még a legboldogabb életkörülmények között is sokkal rosszabb, mint a légi madarakéi, mi lesz akkor olyan emberek földi életboldogságával, akiket a világ megvet és üldöz?” 25. Mondom Én: „Az Istentől átszellemült emberek életboldogsága mindenkor biztosítva van, mert ezek önmagukban tudják jól, hogy miért tétettek ebbe a világba, és ha szenvednek, világosan tudják, hogy miért. Ezeknek nincs félelmük a testi haláltól, mert a lélek örök életének tudatát, teljes tisztaságukban magukban hordozzák, érzik és látják, s ebben a földi életükben bírják magukban Isten szellemének erejét és hatalmát, s ezáltal az örökélet, az isteni bölcsesség öntudatát. 192


IX. kötet

193

26. De ezzel szemben mi van mindenekből egy világi jólétben tobzódó ember lelkében? Minek jön ő végül tudatára? Csak a halálnak, amely mögött számára élet nem akar mutatkozni, és végső sorsa a kétségbeesés. S végeredményben mi az Istentől átszellemültnek földi szenvedése üdvösséggel teli földi elszakadásával szemben, és mi a világi ember rövid ideig tartó tobzódó élete e világtól való boldogtalan elszakadásával szemben? Ítéld meg te magad, hogy a két ember közül ebben a világban melyik a boldogabb. 27. Mit veszít az Isten által bölccsé lett ember, ha a vak világi bolondoktól megvetve, s üldöztetve végül megöletik? Nemcsak, hogy semmit sem veszít, hanem csak nyer ezzel, mert türelme által mindegyre jobban egyesül Isten szellemével, s így önmagában az örök élet minden igazságának még sokkal inkább tudatára ébred. 28. De mit nyernek az isteni bölcsességet megvető és üldöző világi emberek? Az örök halált és annak ítéletét. És ha a templom jobbat nem tud nyújtani nektek, ha gonosz céljaikért szolgáljátok őket, mint testetek kielégülését, akkor bizony ti igen sajnálatra méltó emberek vagytok, s az utcasarki vak koldusnak jobb a sorsa, mint nektek. 29. És amikor a két farizeus ezt meghallotta, még jobban megdöbbent, s egyik sem tudta, hogy mit feleljen Nekem. 30. Az írástudó azonban nagyon megdicsérte értelmemet, mindenben igazat adott Nekem, s végül így szólt: „Barátom, én a többiekkel még az éjszaka tanácsot fogok tartani, amelynek következtében tejesen el fogunk állni a Názáreti üldözésétől, de azért arra fogunk törekedni, hogy személyes ismeretséget kössünk Vele. Azt fogjuk cselekedni, amit majd Ő tanácsol; mert most megízleltük a ti isteni bölcsességeteket, és már most is egészen más emberekké lettünk. Milyen benyomást fog akkor gyakorolni ránk Ő Maga? De erről majd holnap többet beszélünk.” 31. Ekkor a két farizeus ajánlotta magát, s odament asztalukhoz, majd nemsokára pihenőre tértek. Mi pedig még egy jó óráig ébren voltunk, beszélgettünk ezekről az üldözőimről, Kisjonah és Mária pedig nagyon boldogok voltak, hogy a templomosok nem ismertek fel, és hogy más véleményre tértek. 32. Amikor a farizeusok hálószobáikba értek, igen komoly tanácskozásba fogtak, hogy a jövőben mit cselekedjenek? Abban egyeztek meg, hogy Velem valahol találkozni törekszenek, s Tőlem kérnek majd tanácsot, hogy a jövőben milyen életirányt kövessenek. Ezután mi is pihenőre tértünk, de nem egy arra alkalmas hálóhelyiségben, hanem Mária kivételével – akiről Kisjonah gondoskodott – mint máskor is, megmaradtunk asztalunk mellett, amelyet előzőleg leszedtek. 119. Fejezet:

Az Úr elhívja a három arkangyalt. Mihály-János; Gábriel-Járed; Rafael-Énoch; ezek látható módon megjelennek a jelenlévők előtt, s társalognak velük. Mihály beszéde. A tisztánlátó indiai leányka azonnal felismeri az álmában oly gyakran látott Rafaelt. Az Úr vigasztaló beszéde, a földi zarándokút fáradalmairól. Rövid szeretet életintelmeket ad.

1. Korán reggel, amely teljesen derűs volt, fölemelkedtünk pihenőhelyeinkről, s kimentünk a szabadba, mégpedig a közeli tengerpartra. Kisjonah, Filopold és a négy indiai zsidó volt velünk. Mária még a házban pihent és csak a Nap teljes fölkelte után jött ki hozzánk Joel kíséretében. 193


IX. kötet

194

2. Ez alkalommal így szóltam Én: „Miután ezen a helyen, amelyen most állunk, személyesen nem fogok többé megjelenni, tehát szemeitekkel lássátok, és teljesedjen be az, ami Rólam megíratott ilyenképpen: És látni fogjátok az angyalokat a mennyből föl és alászállani, akik szolgálni fogják Őt (Ezt tanítványaim már gyakran látták, csupán a négy indiai zsidó kedvéért engedtem most is megtörténni.) 3. Elsősorban Mihályt hívtam szellemben, aki a látható mennyekből, mint egy villám szállott alá, úgy hogy mindnyájan megijedtek. Mihály pedig a maga teljes fenségében állott Előttem, a Napnál is fényesebben ragyogott úgy, hogy Rajtam kívül fényének ragyogását senki sem tudta elviselni. 4. Én pedig így szóltam hozzá: „János, árnyékold be magad, hogy barátaim láthassanak, fölismerhessenek és beszélhessenek veled.” Ekkor körülárnyékolta magát, és telve szeretettel és hódolattal meg Előttem, majd így szólt: „Lássátok testvéreim, ez a Bárány, Aki a világ bűneit Magára veszi, s Aki egyengeti előttetek az örökélet útját. Higgyetek Benne és szeressétek Őt mindenek fölött, mert Ő az ős örök kezdet, és az ős örök vég, az Alfa és az Omega, az első és az utolsó. Kívüle más Isten nem létezik.” Amikor az arkangyal e szavakat szeretetteljesen meleg hangon elmondotta, mélyen meghajolt Előttem, és dicsőítette Nevemet. Ezután mindnyájan leborultak Előttem, s az angyalhoz hasonlóan dicsértek és magasztaltak Engem. 5. Én erre felszólítottam őket, hogy keljenek föl, és így szóltam hozzájuk: „Maradjatok meg természetes mivoltotokban, mert Én most éppen olyan természetes ember vagyok, mint ti, s hitetek által és Irántam való szeretetetek által bennetek vagyok úgy, amint ti Énbennem. Maradjatok meg tehát természetes mivoltotokban.” Ekkor mindnyájan fölemelkedtek, és János odament egykori tanítványaihoz, s velük olyan dolgokról beszélgetett, amelyek Utánam fognak következni a zsidókra, s a Föld embereire hitetlenségük miatt, s azután látható emberi alakban, mint mindenki által jól ismert János egész nap köztünk maradt. 6. Utána elhívtam Gábriel arkangyalt, aki ugyanúgy jött, mint Mihály, azonnal beárnyékolta magát, s Nekem hódolatot adott, majd Mária elé lépett s vele való küldetéséről beszélt, ami fölött Mária telve volt alázatossággal teli boldogsággal és üdvösséggel. Ezután Gábriel, aki Járed ősatya alakjában és személyében jelent meg, tanítványaim közé lépett, s velük az Adamita ősidőkről, és az akkori kinyilatkoztatásokról beszélt, amelyek a magasság gyermekeinek és a világ gyermekeinek adattak. Ő is estig maradt közöttünk. 7. Elhívtam Rafaelt, aki szintén úgy jelent meg, mint az előbbi kettő, beárnyékolta magát, tiszteletet adott Nekem, s azután Énoch alakjában és személyében odament a négy indiai zsidóhoz, s barátságosan társalgott velük Rólam, s elmondotta nekik, hogy ő volt az, aki az Én parancsomra kiszabadította őket a babiloni fogságból, s arra a földterületre vitte, amelyen Ádámon és Éván kívül ember még sohasem lakott. A leányka pedig elbámult Rafael alakján és így szólt: „óh te kedves hírnök, aki Isten fényes Mennyországából jöttél, téged világos álmaimban már oly gyakran látatlak, és beszéltem is veled. De ha szüleimnek erről beszélni akartam, meg sem hallgattak, s álomrajongónak neveztek. De most saját szemeikkel láthatnak téged, s elhihetik, hogy álmomban a teljes és fényes igazságot láttam.” És a szülők dicsértek Engem, hogy ilyen jámbor leánykát adtam nekik. 8. A három angyal megjelenése kb. egy óráig tartott, és Kisjonah örömében csaknem megzavarodva így szólt: „óh, Uram és Mesterem, mennyi ilyen szellem lakhat a Te mennyeidben?” És Én így szóltam hozzá: „óh, te kedves barátom, az Én országomban az ilyen szellemek száma végtelen. Mert mit jelenthetne a véges szám az örök, és a szeretet, bölcsesség szellemében végtelen Isten számára? Nézd meg egyszer éjszaka azt az előtted megszámlálhatatlan sokaságú csillagot. Hiszen te tudod már, hogy mik azok; azokon is születnek emberek, s ezekből is támasztatnak szellemek az örök életre, és munkálkodásra, s ha majd te is, mint tökéletes szel194


IX. kötet

195

lem leszel az Én országomban, mindezt magad is látni fogod, s az efölötti üdvösséges boldogságodnak sohasem lesz vége, mert Én mondom azt neked: 9. Szem nem látta, fül, nem hallotta, ember nem érezte még azt, ami a mennyekben azokra vár, akik Istent mindenek felett szeretik, és parancsolatait megtartják. 10. Igaz ugyan, hogy az emberek élete születésüktől testük levetéséig mindenféle nyomorúságnak, s a szenvedések mindenféle fajának ki van téve, de ha Isten felismert rendje szerint él, s ezáltal már itt ezen a Földön világos öntudatára ébred annak, ami rá a másik életében vár, akkor még a legkeserűbb megpróbáltatások is, amelyek a lelkében élő isteni szellem felébresztése céljából küldetnek, türelemmel és kitartással fogja elviselni, s amellett telve lesz vidám kedéllyel. 11. Végy Rólam példát. Én tudom azt, hogy ezen a Földön rövid idő múlva micsoda fájdalmak várnak Rám. De az irántatok, – emberek – az Én gyermekeim iránt érzett túl nagy szeretetem megédesíti azokat. Engedjétek tehát kedves gyermekeim, ha szenvedések és fájdalmak érnek benneteket ebben az életben – Az iránt való szeretetből, Aki Bennem lakozik – azokat megédesíteni, s akkor ti is Hozzám hasonló módon jókedvűek és vidámak lesztek. 12. Lásd, ezek az angyali szellemek, akik ma naplementéig itt lesznek ezen a Földön közöttünk, szintén sokat szenvedtek ezen a Földön, de éppen azért olyan túl boldogok ma, s nem kell többé soha szenvedniük. 13. És a legnagyobb boldogságuk mégis abban áll, ha az embereknek ezen a Földön igaz szeretet-szolgálatot tehetnek, habár amellett még megszámlálhatatlan sokaságú Napot és Földet kell a végtelen űrben kormányozniuk. 14. Tanúsítsatok tehát ti is még ezen a Földön az Én Nevemben szeretetet az emberekkel szemben, aminek sok üdvösséges boldogságát fogjátok élvezni. Mert adakozni sokkal nagyobb boldogság, mint elfogadni.” 15. Amikor Kisjonah ezeket az Én számból hallotta, köszönetet mondott ezért a tanításért, és ünnepélyesen megígérte, hogy szavaimat cselekedetekben fogja követni. 16. Ezután egy szolga jött hozzánk a tengerpartra, és jelentette nekünk, hogy a reggeli már készen van. 120. Fejezet:

Reggeli a teremben, amelyen az Úr a három angyallal, s az öt templomossal részt vesz. Az utóbbiak álmélkodása a három ifjú (angyal) óriási étvágya fölött. Az írástudó és Rafael. Magyarázat az angyalok tűztermészetéről. A templomosok véleménye Rafael beszédéről, különösen Mihály-János beszédéről.

1. Kisjonah pedig megkérdezte a szolgától, hogy a tegnap késő este érkezett templomosok mit tesznek? És a szolga így válaszolt: „Ott várakoznak rád és a mi Urunkra és Mesterünkre a teremben; a mi Urunk és Mesterünk tartózkodási helyéről akartak nálad közelebbről érdeklődni, Akit még nem ismernek. Nálunk is akartak érdeklődni, de nem kaptak választ, s így többé nem érdeklődtek.” Kisjonah megdicsérte a szolgát, azután a reggelihez mentünk, és velünk együtt a három szellem is. 2. Amikor a terembe értünk, a templomosok azonnal elénk siettek, üdvözöltek Engem és Kisjonaht, s rögtön a Názáreti tartózkodási helye iránt kezdtek érdeklődni. Kisjonah azonban 195


IX. kötet

196

így szólt: „Most a reggelizés ideje van, majd azután beszélhetünk. S ha nem vagytok vakok, és süketek beszédünkből kivehetitek, hogy a nagy Úr és Mester hol tartózkodik!” 3. Ebbe a templomosok belenyugodtak, mi pedig szép rendben elhelyezkedtünk az asztal körül úgy, hogy Gábriel-Járed Mária oldalán, Mihály-János a tanítványai között, és RafaelÉnoch a négy indiai zsidó között foglalt helyet. Ezután enni és inni kezdtünk, s az idegeneknek nagyon feltűnt, hogy a három szellem tízszer annyi ételt fogyaszt, mint a többi vendég az asztalnál. Leginkább feltűnt ez a templomosoknak, akik asztaluk mellől a legnagyobb figyelemmel nézték, hogy a három látszólagos ifjú oly sokat tud a halakból enni. 4. Közülük az egyik nem tudta türtőztetni magát, odajött a mi asztalunkhoz, s megkérdezte Kisjonaht, hogy miféle ifjak ezek, akik látható mohósággal ennyit képesek enni? Mondja Kisjonah: „Menj hozzájuk, s kérdezd meg magad tőlük. Nekem nagy étvágyuk különös örömet szerez, mert bizonyítékul szolgálnak, hogy a halak jól vannak elkészítve, s hogy borom tiszta és jó, valamint hogy kenyerem is. Kérdezzétek tehát, amint mondottam, ezeket a kedves ifjakat.” 5. Erre az írástudó odament Rafaelhez és megkérdezte tőle, hogy miféle ország szülöttje? És hogy szülőföldjén mindenkinek ekkora étvágya van-e? Mondja Rafael: A mi evésünk módja feltűnik nektek, miért nem tűnt fel a mi idejövetelünk?” Mondja az írástudó: „Hogyan tűnhetett volna fel, hiszen éppúgy jöttetek be a terembe, mint akárki más.” 6. Mondja Rafael: „Amikor mi megérkeztünk, ti az erkélyen ültetek, és szemeteket a tenger felé irányítottátok. Amikor egy fényes villám szállott le azok elé az emberek elé, akik a parton álltak, ti ezt gondoltátok: „Óh, ezek nagy bűnösök lehetnek Isten előtt, hogy Isten a legderűsebb égből ebben a szokatlan évszakban bocsát rájuk villámot.” És lássátok, az első villámmal, amely benneteket oly nagy álmélkodásba és csodálkozásba ejtett, jött meg az az ifjú, aki most annak a tiszteletreméltó asszonynak oldalán oly kedves és barátságos arccal ül. Nemsokára egy második villám cikázott le a mennyekből, az általatok vélt nagy bűnösök közé, de senkiben sem tett kárt, s ti azt mondtátok: „Isten figyelmezteti a bűnösöket.” És lássátok azzal a villámmal az az ifjú érkezett meg, aki most ott ül a hét tanítvány között (János), akik nem is oly régen még a tanítványai voltak. A harmadik villámmal pedig én jöttem meg. 7. A mi természetünk tehát tiszta tűz a mennyekből. A tűz pedig többet emészt, mint az ember, s így nem csodálkozhattok azon, ha mi a mennyekből jövő vendégek többet fogyasztunk, mint a Föld embere. 8. Amikor ezt az írástudó Rafaeltől meghallotta, nem tudta, hogy mit tegyen, mert úgy vélte, hogy az ifjú talán bolonddá akarja tenni. Azt nem tudta elhinni, amit Rafael neki mondott. De azután a három ifjút még jobban megnézte, majd visszatért az övéihez, s elmondta nekik, hogy mit hallott a három ifjú közül az egyiktől. 9. S a templomosok közül az egyik így szólt: „Majd megvárjuk, míg Kisjonah kedves társasága a reggelit elvégezte, s azután komolyan megkérdezzük a Názáreti tartózkodási helyét, s ha ezt tudtunkra adják, minden késedelem nélkül elmegyünk oda, ahol Őt megtalálhatjuk, s akkor majd ezeknek a fél-rómaiaknak, akiknek úgyis szálka vagyunk a szemében, hátat fordítunk.” 10. Egy másik pedig így szólt: „Ti nagyobb írástudók vagytok bár, mint mi vagyunk, de én azt hiszem, hogy éleslátásommal többet fedeztem fel, mint ti. Nekem úgy tűnik fel, mintha a híres Názáreti itt volna ebben a társaságban. A három ifjú közül az egyik nagyon hasonlít a pusztai prédikátorhoz, akit kb. két évvel ezelőtt Heródes börtönében lefejeztek, amit mi természetesen nem tudhatunk pontosan, sem annak idejét, sem annak cselekedetét, mert akkor Damaszkuszban voltunk. De mielőtt a nevezett városba jutottunk, én láttam őt a Jordán melletti 196


IX. kötet

197

kicsiny pusztában, ahol tanított, s ahol a megtérteket a folyó vizével megkeresztelte, s a megkeresztelteknek új nevet adott. 11. Igaz, hogy akkor idősebbnek látszott, s nagyon sovány volt, de mégsem fejezhették le, mint a dolgot beszélik, és Heródes, hogy Heródiás kérését teljesítse, talán egy keresztelőhöz hasonló rabszolgát fejeztetett le, őt pedig szabadon bocsátotta azzal az utasítással, hogy idegen öltözékben tanítványaival együtt menjen át a pogányokhoz. Ott pedig szigorú életét nem folytatta tovább, jobban táplálkozott, s itt most már egészen fiatalosan néz ki. 12. És ha ő itt van, akkor a Názáreti sem lehet messze tőle, mert ő állandóan csak a Messiás eljöveteléről prédikált. De igazi pogány étvágya mellett érthető, hogy néhány évvel fiatalabbnak látszik, mint a pusztában, ahol nem evett egyebet, mint sáskát és vad erdei mézet.” 13. S az írástudó így szólt a szónokhoz: „A te megjegyzésed nagyon is figyelemreméltó, de mit szólsz ahhoz a három villámhoz, amit az erkélyről mindnyájan láttunk a mennyekből leszállni abba a társaságba, amely akkor a parton volt, s amely éppen ezzel a három ifjúval szaporodott, akik most a reggelinél oly jól érzik magukat? De mi senkit sem láttunk a társasághoz érkezni, kivéve utoljára egy háziszolgát, aki a társasságot a reggelihez hívta. Tegnap este nem láttunk ezek közül az ifjak közül egyet sem. Honnan jöttek tehát ebe a társaságba?” 14. Mondja a szónok: „Hiszen már kora reggel közéjük jöhettek.” Mondja az írástudó: Ha az az eset állna fenn, akkor a mi őrködő szolgáink jelentették volna ezt nekünk, mert utasításaink szerint élesen kellett megfigyelniük, hogy ki érkezik ide és honnan, és hogy ki megy ki a házból, kivel és merre fordul? De szolgáinknak nem volt semmi jelentenivalójuk, Ennélfogva az sem, hogy korán reggel bárki is megérkezett volna. Így a három ifjúból sem láttak egyet sem kilépni ma reggel a házból, s a társasággal kivonulni a tengerpartra. Közel egy óra múlva azonban látták az asszonyt egy férfival, és amint már megjegyeztem utoljára a háziszolgát kimenni a társasághoz. Szeget üt a fejemben ez a kérdés, hogy ez a három ifjú honnan jött?” 15. Mondja a szónok, aki a három ifjú érkezését valószínűsíteni akarta: „Nem lehetséges az, hogy ez a három ifjú már egész éjszaka itt várakozott a parton, s reggel a társaság ott találta, s mindjárt maguk közé is fogadta őket?” Mondja erre az írástudó: „Akkor a mi szolgáink is észrevették és jelentették volna nekünk, mert a szolgák közül három – a ti tudomástok szerint is – őrizte a partot, amikor a társaság kora reggel a házból elindult a part felé, ahol szolgáink is találkoztak velük, s amit mi az erkélyről a saját szemünkkel is láttunk. Így gondolhatunk és beszélhetünk, amit akarunk, ez a három nagyétvágyú ifjú rendkívüli, s egyenesen csodálatos jelenség. Mert én sem hiszek könnyen a csodákban, de ez a három ifjú ebben a talányszerű társaságban mégiscsak csodának tűnik fel, hogy ki és mi rejlik mögöttük, az persze egészen más kérdés. Majd reggeli után rájövünk.” 15. Az írástudó e beszédével a többiek is megegyeztek, s nagy vágyakozások között várták a reggeli végét, amely nemsokára be is következett. 121. Fejezet:

Az írástudó és az Úr. Az Úr alaposan megmondja neki az igazságot (Ezékiel 13.), ami által régi holt farizeusi mivoltuk megszűnik, s az Urat kérik, hogy fogadja be őket.

1. Amikor az asztaltól fölemelkedtünk, az írástudó azonnal odajött, s így szólt Hozzám: „Bölcs barátom, emlékezzél a tegnap este tett ígéretedre.” 2. Mondom Én: „Te helyes úton jársz ugyan, de mégis csak csodálatos, hogy annyi kapott világosság mellett mégis vak vagy. Te tegnap este annak igazságáról félig- meddig meggyőződtél már, amit Én neked a Názáretiről mondottam. De te és társaid magatokban mégis azt 197


IX. kötet

198

gondoljátok: „Először is mindenáron találkozni akarunk a Názáretivel, s majd alaposan próbára tesszük őt. 3. S ha azt tapasztaljuk Róla, amit Kisben hallottunk Felőle, akkor Mellé állunk. De ha nem találunk mindent úgy, akkor minden késedelem nélkül teljesítjük Rajta megbízatásunkat, s átadjuk Őt a törvényszéknek.” Ennélfogva ti főpapotokkal és hamis prófétáitokkal, akik a jeruzsálemi vének, írástudók, farizeusok és léviták és egész Zsidóország minden helységében lévő papjaival együtt azokhoz a hamis prófétákhoz tartoztok, akikről az Úr Ezékiel próféta 13. részében így beszél: „És lőn az Úr beszéde, mondván: Így szól az URISTEN: jaj a bolond prófétáknak, akik az önön lelkük után mennek, mert semmit sem láttak. 4. Mint rókák a romok között, olyanokká lettek prófétáid, óh Izrael. Nem hágtatok fel a törésekhez (afeletti félelmükben, hogy megfogják őket), nem falaztatok falat Izrael háza körül, hogy megállhassatok az Úrnak napján (az igaz hit próbaidejében). Hívságot láttak s hamis jövendölgetést, akik így mondják: „Mondá az Úr”, - holott az Úr nem bocsátotta el őket, és még várják, hogy betelik beszédük (világi életük javára). 5. Azt mondjátok, ti hamis próféták mindnyájan: Nem hiábavaló látást láttatok-e, és nem hazug jövendölést szóltatok-e, midőn ezt mondjátok vala a népnek: ezt az Úr mondotta… habár tudomástok szerint még sohasem beszéltem veletek. S ezért az Úr így szól tovább: Mivel a népnek azt prédikáltátok, ami nem válik valóra, és hazugságot prófétáltatok, tehát Én Magam fogom a nép előtt gonoszságotokat leleplezni. És szól az Úr: „És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak, és hazugságot jövendölgetnek, az Én népem gyülekezetében nem lesznek, Izrael házának könyvébe nem irattatnak, és Izrael földjére be nem mennek. S tudjátok meg, hogy Én vagyok az ÚRISTEN. (S éppen ezért érje őket sújtó kezem, mert azt mondják a népnek: béke legyen veletek – holott mégsincs béke. 6. Íme a nép (az Én Nevemben) falat épít; íme azt ők bemázolják saját meszükkel (földi nyereségük érdekében külső látszólagos jámborsággal). Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy az a máz a falról mihamar le fog omlani, mert záporeső jön, s jégeső fog hullani, a mázat elomlasztja, s hatalmas forgószél elpusztítja. (A záporeső alatt Isten tiszta Igéi, a nagy jégeső alatt annak tiszta szilárd igazsága értetődik.) És íme leomlik a fal, avagy nem mondják-e majd nektek, hol a mázolás, amellyel mázoltatok? 7. Ez okáért így szól az ÚRISTEN: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lesznek jégeső kövei búsulásomban, annak elrontására. És ledöntöm a falat, amelyet mázzal mázoltatok, és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentuma és leomlik, és ti vesszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy Én vagyok az ÚR. És teljessé teszem búsulásomat a falon, és azokon, akik mázolták azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal, és nincsenek akik azt mázolták. (Tudniillik Izrael prófétái, akik prófétálnak Jeruzsálemben a békéről, holott maguk közt sincs béke.) Ezt mondja az ÚRISTEN. 8. És Te, Embernek Fia (Ezékiel), fordítsd orcádat néped leányaira, akik önön szívükből prófétálnak, és prófétálj ellenük. És mondjad, így szól az ÚRISTEN: Jaj azoknak, akik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és párnákat készítenek fejük alá, hogy lelkeket vadásszanak. Némely lelkeket elvadásztok népemtől, másokat elevenen megtartotok a magatok számára. És megszentségtelenítetek Engem népem előtt egy marok árpáért, egy falat kenyérért azáltal, hogy a lelkeket ahelyett, hogy életre keltenétek, halálra ítéltek, akiknek nem kellene meghalniuk, s azokat megtartjátok akiknek (istentelen cselekedeteik által) nem kellene élniük, hazudozván népemnek, mely a hazugságra hallgat. 9. Azokért így szól az ÚRISTEN: Íme Én párnáitok ellen leszek (mint egy oroszlán), amellyel ti a lelkeket megfogjátok, és hamis módon megvigasztaljátok, és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, amelyeket ti vadásztok, felszabadítom. Ugyanúgy szaggatom párnái198


IX. kötet

199

tokat, s megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, és megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr. Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott Én Magam őket soha meg nem szomorítottam, s megerősítitek az istentelenek kezét, hogy meg ne térjenek gonosz útjukról, s azáltal eljuthassanak az élethez – azért többé haszontalan tanításokat nem prédikáltok, s nem prófétáltok. Azért kiragadom népemet kezeitek közül, s tudjátok meg, hogy egyedül Én vagyok az Úristen:” 10. Lásd, kedves barátom, így beszélt az Úr a próféta szája által a hamis prófétákhoz, és amit Ő akkor mondott, az most szemeitek előtt teljesedésbe megy. És kik azok, akik ebben az időben még sokkal rosszabbak, mint a hamis próféták bármikor is voltak? Azt teljesen felesleges nektek megmondanom, mert hiszen Én már kellőképpen leírtam előttetek. Most pedig azt kérdezitek magatokban, hogy kik azok a bizonyos „Izrael leányai”, akik szintén hamisan prófétálnak, és akik emberek karja alá kötéseket, s fejük alá párnákat csinálnak? Ezek az általatok költött törvények, melyek benneteket nemcsak egyedül árpával és kenyérrel, hanem mindenféle elképzelhető kincsekkel látnak el gazdagon. 11. És hogy az emberek az élet törvényeit még egymás között se követhessék, azokat saját törvényeitekkel tettétek nekik kényelmesebbé, mert azt hazudtátok nekik, hogy látomásaitok voltak, s az ÚRISTEN nyilatkoztatta ki nektek, hogy az emberek nektek inkább nagy áldozatokat hozzanak, mert ez Isten előtt sokkal kedvesebb, mint a törvények kényelmetlen megtartása, amit az általatok vakká tett, s az önmunkálkodásra mindig lanyha nép szívesen elhisz nektek. 12. S éppen ezáltal fordítottátok el a népet az Istentől, és a Belőle áradó lélek életétől, s elzártátok előttük az Isten országához vezető bejáratot, hogy egy ember se jusson lelkének örök életéhez. 13. Vagy nem léteznek nálatok olyan törvények, amelyek szerint az ember a templomnak hozott dúsgazdag áldozat által a jövőben előre meghatározott évekre megválthatja magát, Isten parancsolatainak megtartásától? Tehát hazudhat, lophat, rabolhat, gyilkolhat, paráználkodhat, házasságot törhet, megszegheti a szombatot úgy, ahogy abban kedve telik, s ezzel nem követ el semmiféle bűnt. 14. Vajon ez nem a leggyalázatosabb és legundokabb máz az Isten felépített falára, amelyet népének védelméül állított, s amely máz által maga a fal is haszontalanná vált és le kell rombolni a mázzal együtt és újból felépíteni? 15. Vajon a ti tanításaitokat és hamis prófétálásaitokat nem lehet-e összehasonlítani azokkal a gonosz szívvel prófétáló leányokkal, akik azt mondják: „Itt vannak a puha és kényelmes kötések karjaidnak védelmére, amelyekkel megpihenhetsz, s itt vannak a puha párnák a fejed számára, amelyeken te most ahelyett, hogy a terhes törvényeken fáradságosan gondolkozz és kutasd, hogy mi a helyes az Isten és az emberek előtt, minden aggodalom nélkül nyugodtan alhatsz.” 16. Úgy véled, hogy az Isten megengedte volna valaha, hogy az Ő népét pogányok uralják, ha a fundamentumáig hamis prófétálások és tanítások és törvények következtében a nép annyira istentelenné nem vált volna, hogy már rég utolsó emberéig elpusztult volna, ha a pogányok szigorú államtörvényeikkel ezt meg nem akadályoznák? 17. Isten azonban látta a Róla még teljesen meg nem feledkezett nép nagy nyomorúságát, s védelmére elküldte az Ígéret földjére a pogányokat, mert különben gyalázatos önkényeteknek áldoztául estek volna. 18. Hogyan mondhatjátok a népnek, Isten sokkal szentségesebb és fennköltebb, minthogy az emberek dolgaival törődne; Ő az akaratát csupán a legmagasabbrendű arkangyalaival 199


IX. kötet

200

közli, s ezek azután a különböző benső látomások és prófétálások révén veletek, s a nép ilyenformán csak tőletek, mint Istentől elhívatott prófétáktól hallhatja az Ő akaratát. 19. Én mondom azt nektek: Ti, mint a Sion cédrusai elrothadtatok már, ezért helyeztetett a fejsze a gyökeretekre. Ti ledöntettetek, s haragom és felháborodásom tűzében hamuvá égettettek, mondja az ÚRISTEN, Aki az Ő népét meg akarja és meg fogja menteni. És amit az Úr a saját hatalma által most cselekszik, ugyanazt fogja tenni mindenkor, ahol a farizeusi kaszt valahol oly módon fog kibontakozni, amiképpen Jeruzsálemben bontakozott ki. 20. Hányszor történtek Jeruzsálemben Istentől igaz próféták által figyelmeztetések? És mit tettek a templomosok? Ahelyett, hogy a figyelmeztetésektől megtértek volna, megkövezték a prófétákat, s azt magyarázták a népnek, hogy az olyan próféták, akik a templom ellen prédikálnak, az ördögök ördögének küldöttei, s ezért el kell őket pusztítani a Földről. 21. S ily módon igen sok prófétát gyilkoltatok meg Zakariásig, és utoljára a ti közvetítésetek által Jánost is, s azok ártatlan vére büntetést hoz reátok, és gyermekeitekre e Föld időinek végezetéig. 22. Mint a polyva szétszóródtok a világ minden részében; ti nem lesztek többé egy nép, s mint utolsó rabszolgák fogjátok a pogányokat, – akiknek általadatik majd a tőletek elvett világosság – szolgálni, és amiképpen a zsidók egykor a Föld első népe volt, azonképpen lesz nemsokára a legutolsó, s mindenütt a legmegvetettebb. 23. De azzal a sok prófétával, akiknek sírjait a nép véleménye miatt mésszel mázolják be, még nem elégedtek meg, most Magára az Úrra akarnak kezet emelni, s Őt fogják elfogni és megölni. 24. És az Úr ezt is meg fogja engedni, s ezért lesz Ő Maga a hatalmas forgószél, Aki őket szerteszaggatja majd, s kidobja őket a Föld valamennyi fertőjébe. 25. És amit az Úr a farizeusokkal fog tenni, ugyanazt fogja tenni mindazokkal, akik hozzád hasonlók lesznek valamely kibontakozott farizeusi kasztban a Földön. S ezzel kellőképpen elmondottam, amit akartam, s most beszéljetek és mondjátok el, hogy hogyan ízlett nektek az igazság?” 26. Mondja erre az írástudó: „Te nagyon igaz és bölcs barátom, nem én, sem társaim, sem szolgáim nem mondhatjuk azt, hogy nincs tökéletesen igazad. Mert a templommal a dolog valóban szóról-szóra így áll, ahogy azt Te most vázoltad. De mit tehetünk ellene? Bárcsak bekövetkezne fölötte az, amit Ezékiel próféta jövendölt. De mi, habár a templom küldött ki bennünket, kezünket soha többé Isten Felkentjére nem fogjuk emelni. Mert Őt most a Te szádból ismertük meg. És most engedd meg nekünk, nagy bűnösöknek, hogy még egy igen egyszerű, de számunkra mégis nagy jelentőségű megjegyzést tegyek, s ez ebben áll: 27. Lásd, a hozzánk intézett bűnbánati prédikációd alkalmával az abban kifejtett buzgalmadból mindegyre jobban és jobban tudatára ébredtem annak, hogy Te vagy első tanítványa lehetsz Annak, Akit Ezékiel ÚRISTENNEK nevezett, vagy Te Magad vagy Az, Akit mi megkeresni elindultunk. S ha valóban Te vagy Az, akkor engedd meg, hogy más ruhákat öltsünk magunkra, s megmaradjunk Melletted, s kövessünk Téged.” 28. Mondom Én: „Ha valóban hisztek, akkor maradhattok is, de majd a jövő megmutatja nektek, hogy Bennem valóban az Igazat találtátok-e meg? De nem a külső embertől függ az üdvösség, hanem az örök szeretet és igazság szellemétől függ, amely az emberben lakozik. 29. A külső ember, mint minden más ember, elhagyja ezt a Földet, s nem marad meg az emberek között, de szelleme meg fog maradni mindörökké.

200


IX. kötet

201

30. Tehát ha ragaszkodni fogtok szellememhez, akkor maradjatok, de ha a személyemhez akartok ragaszkodni, akkor elmehettek úgy, ahogy idejöttetek.” 31. Mondja az írástudó: „Uram, Aki szellemedben Mesterem vagy, nem a Személyedhez, hanem szellemedhez akarunk ragaszkodni. A Te személyed csak Téged szolgál, mint mindenkit a magáé; de a Te szellemed mindenkinek segítségére lehet, aki aszerint fog igazodni.” 32. Mondom Én: „Akkor maradjatok és higgyetek. Mert boldog az, aki hisz, s aki a megismert igazság szerint él és cselekszik.” 122. Fejezet:

A megtért templomosok Kisjonahtól más ruhákat kérnek. Az Úr megbízza Rafaelt ilyenek megszerzésére, s az újonnan megtértek csodálkozása Rafael csodálatos gyors kiszolgálása fölött. Az egyiptomi ruhákba öltözöttek hálája, és érdeklődése a csodálatos szolga lénye felől. Az Úr az angyalhoz utasítja őket, s a rövid epizódok után felmegy egy magaslatra. Iskarióth Júdás egy heti szabadságot kap.

1. E szavaimra a teljesen megtért farizeusok kimondhatatlanul boldogok és derűsek lettek, s Kisjonahhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy nem tudna-e nekik valahonnan görög ruhákat szerezni? Kisjonah pedig így szólt: „Ez kedves barátaim nehezen fog menni, mert itt a községben nincs ruhakészítő. Kánában van ugyan, de oda nem akartok majd elmenni.” 2. Mondom Én Rafaelnek: „Teremts elő ennek az öt templomosnak, valamint szolgáiknak görög öltözéket, mert az afrikai görögök megtérése céljára kell őket megerősítenünk.” 3. Amikor Én ezt fennhangon mondtam Rafaelnek, odalépett a templomosokhoz és így szólt: „Amit Ő akar, Aki nekem megparancsolta, hogy nektek az afrikai görögök viselete szerint való új ruhát teremtsek elő, azt meg is fogom tenni. Én most elmegyek Egyiptomnak egyik városába, ahol bőségben kapható készruha, s majd azokat magatokra ölthetitek.” 4. Mondják erre a templomosok: „óh, te kedves és mindenek fölött szolgálatkész ifjú, akkor mi sokáig várhatunk itt, míg az új ruhákat Egyiptomból idehozod.” 5. Mondja Rafael: „Földi, emberi módon természetes, hogy lassan menne, de mivel nem vagyok földi ember, így gondolatom itt és ott van, s mivel a gondolatom én magam vagyok, tehát én magam is éppoly gyors vagyok, mint a gondolatom. Íme az Úrtól kapott megbízatásomat már teljesítettem is, már ott is voltam, s most itt vagyok. Most menjetek szobátokba és öltözködjetek át.” 6. Mondja az írástudó: „Mimódon lehettél Egyiptomban, hiszen egy pillanatig sem voltál távol? Hiszen ez valóságos csodák csodája.” 7. „Nektek bizonyára, de nem nekem.” – mondja Rafael. – „De most menjetek és győződjetek meg róla ti magatok, majd azután fogunk még erről beszélni.” Ezután elmentek szobáikba és mindent megtaláltak, amit Rafaelünk mondott nekik, s ami fölött nem győztek eléggé csodálkozni. 8. Ezután nemsokára az egyiptomiak viseletében jelentek meg előttünk, ugyanúgy szolgáik is, s dicsértek és magasztaltak Engem, az írástudó pedig így szólt Hozzám: „Hogy Te, óh Urunk és Mesterünk, ugyanaz vagy, Akit a zsidók várnak és remélnek, azt már nem kell hinnünk, mert mi erről most tökéletesen meg vagyunk győződve. De most szeretnénk arra a három ifjúra nézve is, – akik közül az egyik oly csodálatos módon látott el bennünket egyiptomi ruhákkal – felvilágosítást kérni. Mert ha ők üdvözült szellemek, hogyan lehet akkor látható és 201


IX. kötet

202

érezhető testük? Ha pedig testük hasonló mienkhez, akkor hogyan volt képes ilyen felfoghatatlanul gyors mozgást tenni, s abból a távoli országból ezt a sok ruhadarabot számunkra és szolgáink számára előteremteni.” 9. Mondom Én: „Kedves barátaim, nem olvastátok-e, ami az Írásban meg van írva, hogy annak idején angyalok fognak a mennyekből fel és leszállni, s Engem az emberek előtt látható módon szolgálni, és lássátok, az Írás ebben a tekintetben is beteljesedett szemetek előtt. 10. És ha ezt látná a templom magas tanácsa, mégsem hinné el, hogy ő is elérhetné örök üdvösségét. S éppen ezért fog rajta betelni az, amit Ezékiel jövendölt. 11. De most beszéljetek azzal az angyallal, aki benneteket új ruhával látott el. Én pedig a fogadóssal, s annak barátjával Filopolddal kimegyek rövid időre a szabadba, hogy egy kis pihenést szánjak Magamnak.” Ebbe a templomosok teljesen belenyugodtak, s odacsoportosultak mindjárt Rafael köré, aki nekik éppúgy, mint egyszer az Olajfák- hegyén, sok mindenféle dolgot mutatott és magyarázott. 12. S még mielőtt a két fentnevezettel elhagytam a termet, Mária Hozzám lépett, s azt kérdezte, hogy ő is velünk jöhet-e? De Én azt mondottam neki, hogy most maradjon a teremben a testvérekkel, ahol sok mindent fog hallani és látni. S ő maradt és Gábriel arkangyallal beszélgetett a mennyek élettitkairól. 13. Ezután még Iskariót Júdás is Hozzám lépett, s azt kérdezte Tőlem, hogy még menynyi ideig maradok Kisben? És Én így szóltam: „Teljes hét napig. S miután ezt azért kérdezted, hogy ezalatt az idő alatt családodat meglátogasd, tehát föl is készülhetsz már az útra.” Amikor ezt Iskariót Júdás meghallotta Tőlem azonnal fel is készült az útra. 14. Amikor ez a tanítvány már távol volt, így szóltak a többi tanítványok: „Okos szellem volt, aki ezt sugalmazta neki, mi pedig boldogok vagyunk, hogy néhány napig nem látjuk őt.” 15. Én erre megkérdeztem a többi tanítványt, hogy nem akarnák-e ők is feleségüket és gyermekeiket meglátogatni, de ők így szóltak: Urunk, a mi asszonyainkat és gyermekeinket Te már bizonyára a lehető legjobban elláttad, s inkább itt maradunk, ahol minden pillanatban sokat nyerhetünk mind lelkünk, mind szellemünk számára.” 16. Mondom Én: „Maradjatok tehát. Majd ha valaki jönni fog és Utánam kérdezősködik, oktassátok és mondjátok neki, hogy várjon, amíg barátaimmal ismét visszajövök.” 17. Ez után még a négy indiai zsidó kérdezte, hogy az Én kedvemért maradhatnak-e hosszabb ideig Kisben? Én pedig így szóltam: „Amíg akartok; ha szívetek is így kívánja, jól teszitek, hogyha maradtok.” 18. Csak ezután mentem ki két barátommal a szabadba, s a Galileai tenger közelében egy kicsiny dombon sok mindenféléről elbeszélgettünk, úgy a földi dolgokról, mint a csillagzatokról, a Föld belső berendezéséről, amit mind a ketten igen nagy tetszéssel hallgattak. 123. Fejezet:

Szamáriai küldöttek keresik az Urat. Tamás és Rafael a lehető legjobban előkészítik őket. Jó magyarázatok az emberekhez felülről jövő befolyásokról. Az emberek bukásáról, Isten irgalmának útjairól és Rafael lényéről.

1. Amikor már egy órája szórakoztunk kicsiny dombunk tetején, néhány szamaritánus érkezett Kis községbe, s ott több embernél érdeklődtek, nem tudják-e hogy Én hol tartózko202


IX. kötet

203

dom? Kisjonah szolgái közül az egyik azt mondta, hogy Én tanítványaimmal együtt tegnap óta itt vagyok, s valószínűleg a nagy udvarházban tartózkodom. 2. A szamaritánusok ennek hallatára rendkívül megörültek, mert annyi mindent hallottak Felőlem beszélni, sőt azt is, hogy csak néhány nappal ezelőtt mentem át Szamárián, de nem volt szerencséjük Engem látni és Velem beszélni. Ezután a szolgával a házba vezettették magukat, s valósággal égtek a vágytól, hogy Engem végre meglássanak, hallhassanak, és Velem beszélhessenek. 3. Amikor a nagyterembe értek üdvözölték a jelenlévőket, s a legközelebbállótól megkérdezték, hogy hol vagyok Én, vagy közülük melyik a Mester, Aki telve van isteni hatalommal és erővel? 4. Tamás pedig, mert őt szólították meg, így szólt: „a mi Urunk és Mesterünk ebben a pillanatban testben nincs közöttünk, de annál inkább szellemben mit kartok, hogy cselekedjen nektek?” 5. Mondják a szamaritánusok: „Barátaink, mi ismerjük az Ő tanításait, s szigorúan azok szerint élünk és cselekszünk, és közülünk már igen sokan megtalálták magukban ezeknek a tanításoknak minden éltető erejét, és dicsőítik Istent, hogy népén ilyen szemmel látható módon könyörült meg. 6. De vannak közülünk sokan, akik a nagy Mestert – amíg itt jár ezen a Földön velünk együtt – látni és hallani szeretnék, de nincs sem alkalmuk, sem módjuk arra, hogy Utána utazzanak, s éppen ezért bennünket bíztak meg, hogy mindnyájunk nevében felkeressük Őt, hogy hálánkat kellőképpen kifejezzük Előtte, s illő tiszteletet adjunk neki. 7. Ezért jöttünk ide, s ezt a helyet addig el nem hagyjuk, míg Őt Magát, az Urat és minden mesterek Mesterét nem üdvözöljük.” 8. Mondja Tamás: „Akkor várjatok türelemmel, nemsokára ismét visszajön.” 9. Ezután az asztalhoz ültek, egy kevés kenyeret és bort hozattak, s hallgatták a beszélgetést, ami Rafael és a hét templomos, s a négy indiai zsidó között folyt, s csodálkoztak az angyal nagy bölcsességén, akit ők is csak egy ifjúnak néztek. 10. Gábriel és János csendben beszélgetett a tanítványokkal. A bor és a kenyér a szamaritánusoknak igen mérsékelt életmódjuk dacára nagyon ízlett, s ezért még több bort és kenyeret hozattak, ettek és ittak, s telve voltak jókedvvel. 11. Amellett folyton szemmel tartották Rafaelt, aki a hét templomosnak és a négy indiai zsidónak adott magyarázatai mellett csodákat is tett, mint egykor Jeruzsálem mellett az Olajfák hegyén a pogányok és zsidók előtt, ha nem is olyan nagymértékben – amire egymást kérdezgetni kezdték, hogy vajon ki lehet ez az ifjú, aki oly bölcsen beszél, mint Salamon, s olyan csodákat tesz, mint Mózes? Egyesek úgy vélték, hogy Nekem rokonom lehet, mások pedig, hogy legjobb tanítványaim egyike. S ezekkel a különféleképpen megoszlott véleményükkel egyelőre megelégedtek. 12. Rafael pedig fent említett hallgatói előtt könnyen érthető módon magyarázni kezdte az egész Földet, Holdat, Napot, s a többi bolygókat, továbbá az üstökösöket, az állócsillagokat, bolygóikkal, a központi napok lényét, végül a hüvelybolygókét, s azok végtelen számát a nagy világűrben, s a nagy teremtés-embert. Magyarázatait azonnal a terem levegő-űrjében megteremtett ábrákkal érzékítette meg, ami természetesen a leginkább hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatók a magyarázatokat lehetőleg könnyen és gyorsan megértsék. 13. Ez azonban a mi szamaritánusaink előtt túl sok volt, hogy ilyet az Én legjobb tanítványomról feltételezhettek volna, a közülük az egyik felállt, és odament Tamáshoz, s megkér203


IX. kötet

204

dezte őt, mondván: „Barátom, bocsáss meg, hogy oly merész vagyok, és megkérdezem tőled, miképpen áll a dolog ezzel az ifjúval, kicsoda, micsoda ő, és honnan való? Szájának beszéde bölcsebb, mint Salamoné, s olyan csodákat tesz, mint egykor Mózes Egyiptomban, s a pusztában.” 14. Mondja erre Tamás: „Barátom, várjatok türelemmel, míg az Úr visszatér, s akkor nemcsak e felől az ifjú felől fogtok tisztába jönni, hanem még ennél sokkal nagyobb dolgokat fogtok megtudni. De azt elképzelhetitek, hogy az Úr köré mindenféle mennyei erők és elsőrendű hatalmak csoportosulnak, és ránk emberekre oktatólag, éltetőleg hatnak. Mert hiszen az Úr minden létnek, életnek, hatalomnak és erőnek, valamint minden szeretetnek, igazságnak és bölcsességnek középpontja. 15. Ha az Úrban hisztek, azt is beláthatjátok, hogy ilyen lények időről- időre az emberi szem előtt látható módon, vagy ha mindenkor nem is látható, de érezhető módon mindig körülötte vannak, s akaratát figyelik. Mert ők az Ő mindenhol és örökké működő akarata. 16. S mindezek mellé írva van az is, hogy abban az időben mennyei hatalmakat fogtok látni leszállni a mennyekből, s ezek Őt, s azokat az embereket, akik jóakaraton vannak, szolgálni fogják. A Nap, a Hold, s az összes csillagok meg fognak hajolni az Ő dicsősége előtt. Kedves barátaim, ha nekünk vak embereknek szemeit nem ezek a mennyei lények nyitnák meg Isten mennyeinek számtalan csodájával szemben, ki nyithatná meg akkor. 17. Aki Istent igazán szeretni akarja, annak meg kell ismernie, hogy milyen csodálatos Ő a műveiben is. Mi emberek, az isteni csodáknak valósággal kellős közepében élünk, mi magunk pedig az Ő legnagyobb csodái vagyunk. Ha születésünktől fogva figyeljük önmagunkat, kezdetben gyengének, gyámoltalannak, némának, s mindent gondolatnélkülinek találjuk magunkat. Ha a gyermeket hosszú időn keresztül nem ápolnák a legnagyobb gonddal, akkor sokkal rosszabb lenne a legnyomorultabb állatnál. Csak a szülők szeretetteljes gondoskodása által lesz a gyermek emberré. 18. De menj vissza a legelső emberre, mimódon lett volna az értelmes, telve ésszel s egyéb tudással, ha Isten magasabbrendű mennyei lények által nem taníttatta, s Magát neki ki nem nyilatkoztatta volna? Ha az Isten, az Úr most nem tanítana bennünket, és nem mutatna arra, hogy az igazságtól mennyire eltávolodtunk, akkor az emberek annyira elvadulnának, hogy még az állatoknak is mélyen alatta állnának. Nézzétek a templom- zsidókat, farizeusokat és írástudókat. Milyenek voltak azok az első bírák és az első királyok idejében, és milyenek most ebben az időben? Minden tekintetben vakok, sőt telve vannak gőggel, gonoszsággal, és gyűlölik azokat, akik a mennyekből lehozzák az élet igaz világosságát, s közülük senki sem hisz az Úrban, hanem gyűlölik és üldözik Őt ahol, és ahogy tudják. 19. És lásd, ez az emberek gonosz elfajulásának és elvadulásának igen magas foka; és ha már a nép tanítói az elvadulásnak ilyen fokán állnak, honnan venne akkor a nép magasabb műveltséget, hogyha az Úr Maga nem könyörülne meg rajtuk, és nem világítaná meg őket mindenféle dologban, tanításai és csodatételei által? 20. És most láthatod, hogy ez az ifjú a vak emberek előtt úgy szavak, mint csodálatos jelek által – amit az Úr Nevében létrehoznia igen könnyű – mimódon magyarázza meg a csillagos égboltozatot, hogy szívükből eltűnjön a sötét és gonosz tévhit, és az igazság világossága ragyogja be őket. És ha ezt alaposan meggondolod, akkor ennek az ifjúnak lényével mihamar tisztában leszel.”

204


IX. kötet

205

A szamáriaiak egymás közt beszélnek a csillagos égboltozat viszonylatáról kapott kegyelem világosságról, és annak nehézségéről, hogy a népnek megszokott tévhitét ezzel a világossággal kiűzhessék.

1. Amikor a szamaritánus ezt Tamástól meghallotta, megköszönte neki ezt a tanítást, s visszament asztalához és társaihoz, akik eközben feszülten figyelték, amit Rafaelünk beszélt és cselekedett, s nem tudtak eléggé csodálkozni az emberek sötét tévhite fölött, amellyel ők a Holdat, a Napot s más egyéb csillagokat szemlélték, s a maguk esztelenségét másokra is átvitték. 2. Ekkor az, akit Tamás ellátott magyarázatokkal, így szólt: „óh kedves barátaim, mi megmaradtunk Mózes régi tanításai mellett a templom gonosszá lett balgaságait szívünk mélyéből megutáltuk, s ezért szakadtunk el tőle. De ezekben a dolgokban, amelyeket most az ifjú a vendégek előtt könnyen megérthető szavakkal magyarázott, mi sem voltunk kevésbé vakok, mint a jeruzsálemi templomosok. Éppen ezért nem tudunk eléggé hálát adni az Úrnak, amiért megengedte, hogy még kellő időben érkezzünk ide, s részt vehessünk ebben az igazi mennyei tanításban. 3. Azt mondják, hogy Mózes erről egy külön könyvet írt a pusztában, jól érthető szavakkal, de az a babiloni fogság idejében elveszett, és amikor később a görögök és rómaiak a babiloni államot meghódították, akkor ezek az emlékezetes könyvek is a győzők kezeibe jutottak. Így nekünk sincs egyebünk, mint a régi mózesi bölcsesség töredékei. 4. De a mi rabbinkkal többször beszéltem már a mennyboltozat csillagzatairól, s ő több olyan dolgot elmondott, amit szóbeli hagyományok útján tulajdonított el, s több esetben valósággal felszólítottam arra, hogy ilyen dolgokról beszéljen a nép előtt is, de ekkor úgy vélte, hogy a nép túl mélyen benne van tévhitében, amelyet a zsidók között szerzett, s így erősebb és hatalmasabb tanítóknak kell jönniük, hogy a népből a régi tévhitet kiirtsák. Mi azonban látjuk most már az erőteljes tanítót ezekben a dolgokban, s jól megértjük azt is, hogy a végtelen kiterjedésű teremtés-űrben lévő világító testek micsodák, s mi célból teremtettek, s ha majd ismét hazatérünk, minden félelem és tartózkodás nélkül beszélni fogunk erről szomszédainknak is, s ilyen módon fogjuk a régi tévhitet megszüntetni.” 5. Mondja erre egy másik: „Testvér, a te szándékod mindenesetre nagyon jó, s valóságos paradicsomi életet lehetne élni az emberekkel, ha mindnyájan távol volnának minden tévhittől, s mindenben az igazságot keresnék. De semmit sem lehet az emberi kedélyvilágból oly nehezen kiirtani, mint a gyermekségétől kezdve magába szívott tévhitet, amelyből képzelete könnyűszerrel teremt mindenféle meseszerűen hangzó és gyönyörködtető csalékony képet, s így szomszédainkkal sem fogunk könnyűszerrel elkészülni. De addig semmi komoly dologra ne vállalkozzunk, amíg nem beszéltünk Magával az Úrral, majd Ő megmondja nekünk, hogy mit tegyünk, De most minden figyelmünket irányítsuk oda, hogy a csodálatos ifjú mit beszél és cselekszik, mert mégis csak különös dolog az, hogy az ifjú intésére a terem levegőűrjében hogyan keletkezek mindenféle világító gömböcskék, s azok mindenféle irányban forognak és mozognak.” 6. Ezek után az okos szavak után Rafael a Föld plasztikus képmását jól felismerhető Holdjával a mi szamaritánusainknak teljes közelébe hozta; ők mindent a legnagyobb figyelemmel szemléltek, s fő szóvivőjük így szólt: „Tehát ez a mi Földünknek igazi alakja, s a kisebbik a Holdé. A Hold alakja érthetőbb, mint a Földé, mert ha a Föld körös-körül lakott, úgy lent, mint fent, hogyan tudnak a vizek a Föld szilárd felületén megmaradni, s hogyan az emberek és állatok, a Föld alsó felén anélkül, hogy beleesnének az örök és mély űrbe? Azon kívül a Föld kb. 24 órán át önmaga körül forog, ami a nappalt és éjjelt idézi elő, s így ami fent és lent 205


IX. kötet

206

van, folyton váltakozik egymással, s annál nehezebben érthető, hogy a vizek és a többi szabad testek miért nem esnek le a Földről? 7. Neked barátom, aki az imént a nép között uralkodó régi tévhitek elpusztításának nehézségeiről beszéltél, igazad van, mert amíg a nép nem fogja érteni azt, hogy a mi Földünk olyan, mint amilyennek most magunk előtt látjuk, az még igen sok küzdelembe fog kerülni, s így belátom annak okát is, hogy a mi öreg rabbink bármennyi tudása is van, a Föld igazi alakjáról és lényiségéről ilyen dolgokról nem akart a nép előtt beszélni, hanem mindig azt mondta: az arra méltó lelkeknek majd a síron túl megadatik a kellő világosság minden ilyen dologban. 8. Azt az egyet szeretném még az ifjútól hallani, hogy a Föld alsó részén lévő vizek és egyéb testek hogyan maradnak meg szilárdan anélkül, hogy onnan leesnének?” 125. Fejezet:

Rafael a harmatos, vagy beporzott almával megmagyarázza a szamaritánusoknak, hogy a Föld alsó felületén lévő víz, stb. miért nem esik le a Földről. Hogy az ember Istent igazán megismerje, műveit is ismernie kell. Rafael a világ menetéről: lustaság, gonoszság, butaság. Rafael ajánlja a helyes természeti ismereteket.

1. Ekkor Rafael a farizeusokkal és a négy indiai zsidóval a tudásvágyú szamaritánusok elé lépett és így szólt: „Ti azt szeretnétek megtudni, hogy a Föld alsó felületén lévő vizek és szabad testek miért nem hullanak le a Földről, s miért maradnak meg a szilárd testen? 2. Nézzetek meg egy almát, amely a fán lóg, s figyeljétek meg, hogy hányféle rovar mászik rajta alulról felfelé, ide s tova, és hajnalban minden oldala mennyire telve van apró harmatcseppekkel. Ki tartja mindezt az almán úgy, hogy arról sem egy rovar, sem egy harmatcsepp nem hullik le; a kicsiny állatok maguk repülnek el, a harmatcseppeket pedig nappal a meleg levegő emészti fel. 3. Vagy végy egy almát, s az egészet porozd be, és az a por, amely szemeid előtt igen picinyke apró szemekből áll, apró szabad testekből, felülről és alulról is megmarad az almán, s magától nem fog onnan eltávozni. S ha te az almát meg akarnád enni, kénytelen leszel előzőleg azt a portól megtisztítani. 4. Az almának, mint aránylag nagyobb és szilárdabb testnek, belsejében egy erő rejlik, amely a nála kisebb és könnyebb testeket oly módon vonzza magához, hogy nem tudnak tőle eltávolodni, kivéve, ha egy külső erő távolítja el azokat. 5. De mi egy alma, mint test, a nagy földi testhez képest? S lásd, a Földben is ugyanolyan erő rejlik, amelynek következtében a vizeket s egyéb szabad testeket annyira magához vonzza, és annyira erősen tartja, hogy egy porszemecske sem képes arról eltávolodni. Ez az erő pedig a test nagyságának és súlyának arányában növekedik, s még a Holdat is a Földnek ez az ereje tartja fenn oly módon, hogy rázuhanna, ha az az arányos lendítő erő, amely őt a Föld körül vezeti, meg nem akadályozná. Értsétek meg jól, amit én most nektek a Fölről magyaráztam. 6. Mert aki Istent igazán meg akarja ismerni, annak az Ő műveinek bölcs berendezését is ismernie kell. 7. Akinek Isten műveinek berendezéséről már alapjában véve is helytelen és hamis nézetei vannak, az sohasem juthat Isten helyes és igaz megismeréséhez., És aki Istent nem a teljes igazság szerint ismeri meg, az Őt igazán nem is szeretheti, tisztelheti, s nem töltheti be akaratát, lelke elsötétedik, s azután az anyaghoz kezd ragaszkodni, mert igazságának világosságát elveszíti, s így az Isten műveinek igazsággal teli berendezéseivel szembeni teljes tudatlansága 206


IX. kötet

207

volt az oka mindenkor a tévhiteknek, a bálványimádásnak, a pogányságnak, s végül a teljes istentelenségnek, ahogy az ma a legtöbb zsidónál, farizeusnál és a pogányok között is fennáll. 8. A szegény népet egyrészt arra kényszerítik, hogy mindenféle csalásban, másrészt mindenféle vak tévhitben éljen, s így csupa hamis tanok és törvények szerint él és cselekszik, hogy a lusta és egymás közt teljesen hitetlen hatalmasok a nép terhére annál inkább hajszolhassák a gyönyöröket és hizlalhassák magukat. 9. Ámde az Úristen az ilyen garázdálkodást csak egy bizonyos ideig tűri, s közben erre külön támasztott látók, és igazmondók által mindig figyelmeztetéseket küld az embereknek. S ha a nép elöljáróival együtt nem tér meg, akkor következik az Isten ítélete, s elsepri a mocskot a Földről. Ez mindenkor megtörténik, amikor a legsötétebb butaság s a minden felebaráti szeretetet nélkülöző önző gonoszság teljesen és általában véve egyesül. Mert amíg a butaság egyedül működik, bölcs tanítások árán – ha nem is teljesen, de mégis a világosság útjára téríthető, S Isten a magában álló butasággal szemben mindig türelmet gyakorol. 10. De hogyha az imént említett gonoszság a legsötétebb butaság élére áll, s az örök igazság és életvilágosság behatásának minden hatalmával dacosan ellene szegül, akkor Isten türelmének is vége szakad, s már csak az Isten ítélete várható, akkor jaj a pártütőnek. 11. Azért hát arra törekedjetek, hogy Istent mindenkor a teljes igazság szerint ismerjétek meg műveiben úgy, amint vannak, s azok nagybölcsességű berendezéseit, s akkor a butaság vagy annak gonoszsága nem fog tudni tért hódítani köztetek. S azért magyarázom most meg Istennek előttetek látható műveit, hogy mindenfelől kellő világosságotok legyen. Tartsátok és őrizzétek ezt meg hűségesen, és engedjétek, hogy ez a világosság szomorú fi- és nőtestvéreitek előtt is világítson. Mert ha ez a világosság az emberek között ismét csökkenni fog, akkor még nagyobb pogányság fog közöttük létrejönni, mint bármikor. Ezt mindnyájan jól jegyezzétek meg.” 12. Erre mindnyájan köszönetet mondtak Rafaelnek ezért a tanításért, ő pedig visszament előbbi helyére, s még további magyarázatot adott a Földön és a Föld felett előforduló egyéb jelenségekről. 13. A szamaritánusok pedig a legnagyobb figyelemmel hallgatták tanításait, s igen nagy volt az örömük, hogy olyan dolgokat kezdenek jól megérteni, amelyek azelőtt olyan érthetetlenek voltak előttük, mint saját életük alapja. 14. Mária is nagy figyelemmel hallgatta Rafael tanításait, s módfelett épült annak bölcsességén. Gábriel és János-Mihály mindezeket neki és a tanítványoknak még sokkal mélyebben és szellemiebben magyarázta meg, mint Rafael, hiszen Rafael hallgatói a szellemi dolgokban még nem voltak megvilágítva. 15. S amikor Rafael tanításait délfelé befejezte, Én, Kisjonah és Filopold ismét visszatértünk a házba, s a hét farizeus szolgáikkal, a négy indiai zsidó és tanítványaim ujjongva adtak hálát Nekem, hogy megengedtem, hogy a három angyal ilyen nagy és fontos tanításokat adjon nekik. 126. Fejezet:

A szamaritánusok megcsodálják az Úr megjelenését. Jézus utasításokat ad természetes dolgokban, s a célszerű halfogásban is. A szamaritánusok zúgolódnak az Úrhoz intézett ilyen triviális kérdések felett.

1. Amikor a szamaritánusok asztaluk mellől mindezt a legnagyobb figyelemmel hallgatták, fő szónokuk így kezdett beszélni: „Barátaim, Ez tehát Maga az Úr, Aki látható emberi 207


IX. kötet

208

alakban jár közöttünk emberek között? Micsoda dicsőségteljes alak, s a mennyei szelíd szeretetnek micsoda tüze fénylik szemeiben, s micsoda bölcsesség sugárzik magas homlokáról, s dicső szája micsoda szavakra képes? 2. S hogyha az ember az Ő tökéletes, fennkölt és dicsőségteljes emberi alakját kellő figyelemmel szemléli, egy pillanatig sem kételkedhet abban, hogy egy ilyen soha nem létező nemes emberi formában csak egy olyan szellem lakozhat, amely mindenre képes, amit akar. Kinek lenne közülünk bátorsága Hozzá közeledni, s Őt megszólítani? Nekem bűnös embernek nincs, s nektek többieknek, talán még kevésbé van.” 3. Mondja egy másik: „Egészen tökéletesen ítéltél. Ha nem is tudnám, hogy Ő az Úr, az Ő fennkölt és nemes alakja már maga is olyan nagy hódolattal töltene el, amely bátorságomat megbénítaná, és nyelvemet mozdulatlanná tenné. Maradjunk tehát nyugodtan asztalunk mellett, és csendben hallgassuk, amit Ő mondani fog. Egyedül Őt illesse minden szeretetünk, tiszteletünk és dicsőítésünk. Hiszen mi Őt csak látni akartuk, s ha lehet hallani is; hiszen ezért jöttünk ide. Ez a mindnyájunk által oly vágyva kívánt kegyelem az Ő jóváhagyásával kijutott már számunkra, mit kívánjunk még ennél is többet? S ha még beszélni is hallhatjuk Őt, akkor számlánkat majd szép csendben az egyik szolgának kifizetjük, s azután boldog és hálás szívvel és kedvvel fogunk ismét útra kelni. Mert itt, legalábbis engem, az a sok fennköltség és szentségesség valósággal szorongó érzéssel tölt el. Nem is tudom megérteni, hogy a többiek hogyan tudnak minden félelem nélkül közeledni Hozzá, s Vele úgy beszélni, mint akármilyen más emberrel? Ehhez valóban több kell, mint közönséges emberi bátorság. És amint hallom, ráadásul egészen közönséges dolgokról beszélnek Vele, ennek a világnak dolgairól.” 4. Erre ismét így szólt az egyik: „Barátom, ez tényleg csodálatosan igaz. Mit törődhet Ő a halakkal és bárányokkal, s hogy azokat hogyan készítsék el ebédre? És mégis erről beszélgetnek. Igazán különös, az ifjú az imént olyan nagyfontosságú dolgokra tanított bennünket, és most, hogy az Úr Maga jelen van, az ebéd készítéséről tárgyalnak, mintha annál nagyobb és fontosabb kérdés nem is létezne, az Úr pedig az előttünk jól ismert fogadóssal s annak feleségével, és azzal a másik asszonnyal, aki az imént még az ifjak között ült, látható módon tetszéssel beszélget ezekről. Igaz, hogy nem fontos, mindig fennkölt isteni dolgokról beszélni, majd ha a lakoma kérdésével rendben elkészülnek, biztosan más dolog fog beszédje tárgyául szolgálni.” 5. És amikor az ebéd minőség és mennyiség szerint való elkészítésével elkészültünk, Kisjonah azt kérdezte, hogy mikor volna legelőnyösebb halászni? 6. Mi erre leültünk az asztal mellé, kenyeret és bort fogyasztottunk, Én pedig közben tanítottam Kisjonaht, hogy ebben vagy abban az időben mikor lehet egyik vagy másik halat legelőnyösebben halászni, megőrizni, és a test egészségére hasznos módon elkészíteni és fogyasztani, ami fölött Kisjonah igen nagy örömet érzett. 7. De szamaritánusaink, akik a terem egyik sarkában felállított asztal mellett ültek, valósággal megharagudtak Kisjonahra, s közülük az egyik így szólt: „Ennek a vámszedőnek és fogadósnak, aki amúgy is elképzelhetetlenül gazdag, nincs egyéb beszélnivalója, mint hogy könnyebb és biztosabb úton mimódon lehetne még gazdagabbá? És az Úr ezt még a tetejébe barátságosan és körülményesen meg is magyarázza. De mit tehetünk mi erről, ami az Úr előtt tetsző, azt mi nem befolyásolhatjuk. S ez még mindig jobb, mintha az volna tetsző Előtte, hogy egyik vagy másik embert mindenféle súlyos betegséggel gyötörje, ami fölött egy igaz zsidó sem zúgolódhat soha, hanem Isten akartában való megnyugvással kell, hogy elviselje. Szóval az Úr Úr mard, s mi emberek semmik sem vagyunk Vele szemben.” Erre társai is igazat adtak neki, azután ismét nyugodtan viselkedtek, s telve voltak hódolattal.

208


IX. kötet

209

Diétikus tanítások, különösen különféle hús élvezetekre vonatkozólag. A farizeusok tépelődései a diétikus ellentmondások miatt, amelyek ellenkeznek Mózes előírásaival. Az Úr megszünteti az ellentmondást. További diétikus utasítások, a különböző vegeábiliákra vonatkozólag.

1. Ezután azt kérdezték Tőlem az indiai zsidók, hogy országukban szükség esetén nem volna-e megengedve a zsidóknak, hogy más olyan nem tisztátalan állatok húsát ehessék, jól elkészített módon, amelyek Mózes könyvében nincsenek az emberek által élvezhetőknek előírva? 2. Én erre megmagyaráztam nekik, hogy szükség esetén minden állat húsát meg lehet enni, csakhogy vér nélkül, s mindegyiket külön-külön a maga módja szerint kell úgy elkészíteni, ahogy Én azt már más alkalmakkor kimerítően megmagyaráztam. Kisjonah és az indiai zsidók nagyon örültek annak, hogy Én Mózes régi szabályait a húsevésre vonatkozólag valósággal megszüntettem. 3. A hét farizeus előtt azonban ez egy kicsit különösnek tetszett, s az írástudó így szólt: „Uram és Mesterem, bizonyára egyedül Neked van jogod arra, hogy az embereknek törvényt adj, s azokat – ha Neked úgy tetszik – ismét megszüntesd, de azért mégis meg van írva, hogy az, aki egy törvény ellen vét, megtámadja az egész törvényt. Mert az egyik törvény alapja a másik törvénynek, s így az összes törvénynek; hogyan értelmezzük tehát ezt?” 4. Mondom Én: „Ha ti nem csináltok abból lelkiismereti kérdést, hogy Mózesnek csaknem minden törvényét megszüntettétek, s helyükbe a ti világias és önző törvényeiteket helyeztétek, holott sohasem voltatok urak és mesterek, Én azonban Az vagyok, Akinek minden hatalom megadatott a mennyekben és a Földön. Miért kérdezitek tehát, hogy a törvényeket nem sértjük-e meg azzal, ha nektek megengedem, hogy szükség esetén az elkészítéseknek bizonyos feltétele mellett más olyan állatok húsát is egyétek, amelyeket Mózes megtiltott a zsidóknak? 5. Ami megfelelő és célt szolgáló előkészítés mellett az ember száján megy be, éhségének csillapítására, az soha nem szennyezi be őt. De ami a szívből, vagy gondolatokba burkolva a szájon jön ki – mint hazugság, gonosz rágalmazás, hamis eskü, szennyes és erkölcstelen beszédek, átkok, gyalázások, becsületre törések, paráznaságra és házasságtörésre való csábítás, s a bűnökre és vétkekre való csábító beszéd – az szennyezi be igazán az embert. De ami jó és célt szolgáló elkészítés mellett, mint testi táplálék kerül az emberbe, s a természetes úton ismét kikerül a testből, az amint már mondottam, nem szennyezi be az embert. 6. És Én nem azt mondottam, hogy ezt feltétlenül megtegyétek, hanem csak azt, hogy szükség esetén így vagy úgy cselekedhettek, ami által semmiféle mózesi törvényt nem szüntettem meg. 7. Vajon Dávid, aki igazán Isten szíve szerint való férfiú volt, amikor éhes volt nem evett-e a szertartási kenyérből, amelyből a főpapon kívül senki nem ehetett? Vajon ő is megszüntette ezáltal Mózes törvényeit? 8. Ha az Én tanítványaim akartok lenni, akkor a jövőben vigyázzatok arra, hogy ilyen esztelen gondolatok ne lopózzanak be szívetekbe, hogy azok teljesen foglyul ne ejtsenek.” Amikor a hét farizeus ezt Tőlem meghallotta, belátta vakságát, s megköszönték a tanítást, s többé nem kérdeztek Tőlem ilyen dolgokat. 9. Szamaritánusaink, akik mindezt a legnagyobb figyelemmel hallgatták, mint szigorú Mózes-hívők, eleinte maguk között ők sem egyeztek azzal, hogy Én a négy indiai zsidónak az állatok húsának fogyasztását ilyen vagy olyan módon elkészítve megengedem. De amikor a hét 209


IX. kötet

210

átöltözött templomos vak kérdésére meghallották a válaszomat, igazat adtak, s dicsérték bölcsességemet maguk között. 10. Fő szónokuk erre így szólt: „Most hallottuk tehát az Ő saját szájából, hogy az ember mit tegyen szükség esetén anélkül, hogy bűnt kövessen el. És amit Ő ennek vagy annak az embernek mond, az reánk is vonatkozik, éppúgy, mint Mózes törvényei, amelyek nemcsak az izraelitáknak, hanem a Föld minden emberének adattak, hogy aszerint igazodjék minden ember, ha azokról bármikor és bárhol tudomást szerez. Mi azonban most az Ő szájából hallottuk, hogy az ember testének táplálására vonatkozólag szükség esetén mit tehet, s így szükségben mi is eszerint fogunk igazodni. 11. Természetes, hogy ez a mi rabbijainknak nem nagyon ízlik, majd fejüket fogják csóválni, mert azt tanítják, hogy igaz óhitű zsidó inkább haljon éhen, minthogy tisztátalan eledelekkel táplálkozzék, amelyek Mózes szerint Istentől nincsenek megáldva, de az Úrnak erre a beszédére ez a régi esztelenség el kell, hogy tűnjön, a tiszta értelem elől, amely ebből a beszédből, mint a reggeli napsugár ragyog ki, s minden értelmes szamaritánus egész életén át dicsőíteni fogja az Isten szeretetét, és bölcsességét; csak most valaki kérdezné meg az Úrtól, hogy szükség esetén bizonyos elkészítési mód mellett ehet-e az ember különböző gyümölcsöket, füveket, gyökereket, amelyeket a Föld oly gazdag mértékben termel, hogy azokkal csillapítsa éhségét?” 12. S amikor a szamaritánus ezt a kívánságát kimondotta, Kisjonahnak is ugyanez jutott eszébe, hogy Engem a különböző füvekre, fa és földi terményekre nézve megkérdezzen, hogy közülük miféle fajtákat – kivéve a szokásos terményeket – lehet szükség esetén az ember táplálására használni, és mimódon elkészítve? 13. És Én meghatároztam a különféle füveket, gyökereket, fának gyümölcseit, és egynémely bokor gyümölcsét, továbbá még több hüvelyes növényt is, s rövid szóval elmondottam, hogy mindazokat hogyan lehet termelni, gyűjteni, megőrizni, s végül elkészíteni, hogy az emberek táplálására szolgáljanak, amiért nem tudtak eléggé köszönetet mondani. 128. Fejezet:

Ebéd Kisjonahnál. A szamaritánusok hálája a vendégszeretetért, s azok csodálkozása a három nagyétvágyú ifjú (arkangyal) felett. Jó beszéd azok lényiségéről és az igazság terjesztésének nehézségeiről. A szamaritánusok hálája a világosságért.

1. Mivel ez a magyarázat és tanítás csaknem egy óráig tartott, ez alatt elkészült az ebéd, s fel is hordták az asztalra, mi pedig derűs kedéllyel magunkhoz vettük azt. 2. Ugyanabban az időben a jól elkészített ételeket szamaritánusok asztalára is feltálalták, s hozzá kenyeret és bort is kellő mennyiségben. Amikor a szamaritánusok ezt látták, azt kérdezték a szolgáktól, hogy ki rendelkezett így anélkül, hogy először megkérdezte volna őket, hogy akarnak-e ebédet és az miben álljon, s mibe kerüljön? Mert hiszen alig van annyi pénz náluk, hogy egy ilyen drága ebédet megfizessenek. 3. Mondják a szolgák: „Mi ezt a szolgálatadó urunk megbízásából tettük, s ti az ebédet minden további aggodalom nélkül elfogyaszthatjátok, mert ti is részesültök házigazdánk vendégszeretetében.” 4. Erre a szamaritánusok fennhangon mondtak dicséretet Nekem, s köszönetet meg Kisjonahnak, aki a legnagyobb nyájassággal így felelet nekik: „Erősítsétek és üdítsétek magatokat jókedvvel, mert ti az én vendégeim vagytok.” Ezután mindnyájan Nekem adtak hálákat, 210


IX. kötet

211

Kisjonahnak pedig mégegyszer köszönetet mondtak, azután enni és inni kezdtek, s telve voltak derűs jókedvvel. 5. Étkezés közben keveset beszéltünk, és amikor az ebédnek vége volt, a szamaritánusok a mi asztalunknál ülő három ifjút nem tudták eléggé csodálni, amikor azok az eledelekből sokkal többet fogyasztottak, mint mi, akkor szónokuk így szólt: „Ti velem együtt nagyon csodálkoztok az Úr asztala mellett ülő három ifjú nagy étvágya fölött; s én emellett még mást is észrevettem, ami nektek bizonyára egyiketeknek sem tűnt fel úgy, mint nekem. És lássátok, ami nekem oly nagyon feltűnt, ebben áll: Én azt láttam, hogy minden étel, amit ez a három a szájához vitt még a szájuk előtt annyira elpárolgott és szétfoszlott, hogy azokból még egy morzsányi sem jutott a három ifjú szájába. Én ezt nagyon világosan láttam, s az a gyanúm, hogy ez a három ifjú, mint rendkívüli szellememberek, a bennük rejlő hatalmuk által a materiális testi eledeleket először szellemi elemeikre bontják, csak azután veszik magukhoz, s azokat valami sajátságos módon egyesítik lényiségükkel. 6. Mert a többi vendégek tányérján a lerágott bárány és borjúcsontok sértetlenül fekszenek, de ezeknél ilyeneket nem láthattok, habár jó nagy csontos bárány és borjúhús darabokat vittek a szájukhoz. 7. Ez a tapasztalat kezeskedik arról, hogy ez a három nem testi, hanem szellemi lény kell, hogy legyen, és látható testüket a mi szemeinkkel szemben csak addig tartják fenn, amíg azt az Úr az emberekért megengedi, s ameddig Ő így akarja. Igazam van-e, vagy nincs?” 8. Mondja egy másik: „Igen, igen, valóban nagyon helyes megjegyzést tettél, a te megfigyelések teljesen fedi az igazságot. De mivel ez a dolog így áll, és nem másként, tehát az is világos, hogy az egyik ifjú, aki az imént a csillagos égboltozatot s ezt a Földet a csillagokkal együtt mintegy a levegőből megteremtve megmagyarázta, s annak külső és belső formáját, s mibenlétét magyarázta, az Úristen szellemével teljes, s így materiális eledelekre – halhatatlan testének táplálása céljából – nincs szüksége, és ha látszólag ilyeneket a mi szemeink előtt magához vesz, azt azonnal a maga szellemi mivoltává változtatja, ami arra szolgálhat, hogy előttünk mintegy materiális testben mutatkozhasson. 9. Mert az én véleményem már régóta az, hogy minden anyag önmagában véve teljesen szellemi, és csupán az Isten mindenhatósága és bölcsessége által látható minden formában és érzékelhető a mi külső érzékeink által. És az ilyen tiszta, Isten által hatalmas szellemek, az anyagot azok benső igazsága szerint fogják tudni megítélni, hogy mik és milyenek azok, és nem amilyeneknek a mi tompa érzékeink előtt megjelennek. 10. Igen, igen, mi most valósággal a csodák csodája között élünk, és az emberek mégsem akarják lelki vakságukat elhagyni. A legnagyobb és legélőbb mennyei világosság közepette a legsötétebb tévhit és hitetlenség uralkodik és a mennyei hatalmak nem képesek azokat megsemmisíteni. És ha most nem akar világosság lenni az emberek között, amikor a legnagyobb igazságot, s annak csodáit az ősforrás mellett szemlélhetik és vizsgálhatják, mekkora lesz a sötétség akkor az emberek között, ha ezekről, a dolgokról, amelyek most szemeink előtt történnek, csak szájról-szájra fognak értesülést szerezni. Vajon hinni fognak-e a puszta hagyományban, amikor abban sem hisznek, ami puszta szemeik előtt van, és történik? Ebben nagyon gyenge a hitem. 11. Lesznek ugyan abban az időben majd Istentől megvilágított emberek, akik majd, mint szövétnekek járnak a többi emberek előtt, de vajon a sok vak és világbölcs vet-e majd ügyet rájuk? Bolondoknak fogják őket nevezni, s minden igyekezetükkel üldözni fogják. 12. Óh, e tanítások terjesztőinek – amely tanítás most a mennyekből testben adatik nekünk – nem lesz könnyű munkájuk, sőt akkor sem, ha ennek a három ifjúnak a hatalmával volnának megáldva. Mert túlzó csalóknak, s az esszéusok iskolájából valóknak mágusoknak, ha211


IX. kötet

212

zugoknak és népámítóknak fogják őket nyilvánítani, s mint ilyeneket üldözni és kínozni. Ez az én véleményem, mert minél fényesebben süt a Nap, annál sötétebb az utána következő éjszaka, amikor sötét viharfelhők sűrűn borítják az ég csillagait. Most azonban az Úrnak legyen hála és dicséret, hogy méltók voltunk arra, hogy a legfényesebb napot megérhessük, és járhattunk azon az Úr szeme előtt. 13. Mondják mindnyájan: „Úgy van, egyedül az Úrnak legyen minden hála és dicsőítés, s az Ő szeretete és kegyelme maradjon ezután is minden olyan emberben, aki jóakaraton van.” 129. Fejezet:

Az Úr tanítása a szamáriai polgároknak az istenfélelemről és az isteni szeretetről példákkal (a félénk és a szerető gyermek). Az emberek vezetésének magyarázata. Ha az Isten fenyítő korbáccsal jön, akkor szívét is gyermekei elé küldi. Példa a félénk és szeretetteljes szabad munkásról. Az igazi szeretet nem vak. Értelem és lelkiismeret, szeretet és bizalom helyes viszonylatban. A szamaritánusok, mint az Úr tanítványai.

1. Ezután Én fölemelkedtem székemről és odamentem a szamaritánusok asztalához, akik helyükről rögtön felugrottak, s a legmélyebb hódolattal így szóltak Hozzám: „óh Urunk, mi nagy bűnösök vagyunk, s nem méltók arra, hogy asztalunkhoz jöjj. De szólj Te is egy szót itt előttünk, hogy mi is megerősödjünk a Te világosságodban.” 2. Mondom Én: „Hagyjátok el ezt a nagy hódolatot, s helyette inkább az Irántam való igaz szeretetetek gyarapodjék. Mert Istent, az Urat mindenek fölött szeretni sokkal értékesebb, mint mindenek fölött félni. Az Istentől való túlzott félelem az embert mindegyre jobban eltávolítja az Istentől, s a gonosz mag pedig éppen ebben rejlik, amelyből idővel a pogány hit fejlődik minden bálványimádásával, tévhitével, s végül hitetlenségével együtt. 3. Ámde a teljes szeretettel mindegyre jobban közeledik az ember az istenhez, bizalmas lesz Vele, s vágyakozik Utána, így mindegyre jobban megtelik Isten szellemével, mert éppen ez a folyton növekedő, s bizalmában erősödő Isten-szeretet éppen maga az élő isteni szellem az emberben, s az örök élet szelleme a lélekben. 4. Éppen ezért a bűnös, aki Isten iránti szeretettel tér meg, közelebb áll Istenhez és kedvesebb Előtte, mint kilencvenkilenc nagyon Istenfélő ember, aki soha a törvény ellen nem vétett, és mint igaz, a vezeklésre sohasem volt szüksége. 5. Nézzetek, pl. egy gyermeket, aki szüleivel szemben talán azért érez nagy félelmet, mert gyerekes neveletlensége miatt néhányszor megbüntették. Egy ilyen gyermek szüleinek engedelmeskedni fog ugyan, de nem annyira szeretetből, mint inkább a büntetéstől való félelmében, amelyet elvárhat, ha újból vét szülei akarata ellen. Az ilyen szülők közelsége idővel kellemetlen is az ilyen gyermek előtt, s kellemetlen helyzetéből igyekszik megszabadulni úgy, hogy a szülői házat néha el is hagyja, s a távoli idegenben keresi boldogságát, nyugalmát és békességét, s nagy félelem és rettegés közt csak akkor tér vissza bűnbánattal a szüleihez, ha idegenben az ellenkezőjét találta meg annak, amit ott találni vélt. 6. De ugyanezeknek a szülőknek van még egy gyerekük, aki kevésbé fél tőlük, de annál inkább, s annál jobban szereti őket, s ha néha rendreutasítják, az nem fáj neki, és hibáját nem a szülei szigorúságától való félelmében, hanem a saját egyre növekvő irántuk való szeretetből hagyja el, s az ő akaratukat cselekszi. Mit gondoltok, hogy a két gyermek közül melyik lesz a szülők kedvence?” 212


IX. kötet

213

7. Mondja a szóvivő: „Nyilvánvaló, hogy az, akinek a szüleitől kedvesebb a félelme, s több szeretete és bizalma van.” 8. Mondom Én: „Nagyon helyesen ítéltél, s igen jó feleletet adtál, legyetek tehát ti is olyanok, mint az a gyermek, aki szülőit inkább szereti, mint féli, és szeressétek Istent, mint az emberek örök Atyját, jobban mintha, mint kérlelhetetlen bírót félnétek, s akkor az Én jelenlétemben sem fogtok többé olyan félelmet érezni, mint most. 9. Higgyétek el azt Nekem, hogy Isten a nagyon félénk gyermekeket is szereti. A gyerekes félelem és bizalom nélkül azonban az utak igen görbék, s enélkül az Isten iránti bizalom nélkül a lélek sohasem lehet Istenhez hasonlóvá, önállóvá, s Istenben szabaddá és boldoggá, s a mondott görbe utakon nehezen is lehet oda eljutni. Csak a nagy nyomorúság tudja az ilyen gyermekeket visszavezetni a szülői házba, és szüleinek szeretetéhez. 10. S mivel ezek a gyermekek a felülről jövő fenyítések következtében ahelyett, hogy megjavulnának, csak rosszabbodnak, tehát azok csak ritkán és csak akkor érik őket, hogyha minden szeretetteljes kísérlet meghiúsul az emberek vak makacsságán. Istennek éppen ezért van mindenkor oly nagy türelme az emberek elbizakodottságával szemben, hogy állandó büntetés által még jobban el ne távolítsa őket Magától, mint ahogy amúgy is eltávolodnak Tőle. 11. És ha Istennek – kezében a fenyítő korbáccsal – az embereket meg is kellett látogatnia, a másik kezében – ha egy kissé burkoltan is – szívét viszi eléjük, hogy megismerjék, hogy az Atya kezében a fenyítő korbáccsal is mindenkor szeretettel jön eléjük, amint az most is megtörténik itt a szemeitek előtt. 12. De még egyet fűzök hozzá, s ezt jól jegyezzétek meg magatoknak. 13. Aki egy munkánál túlságosan fél amiatt, hogy könnyen elkövethet egy olyan hibát, ami által munkája hátrányos lehetne annak célja érdekében, az nemritkán igen nagy hibákat fog elkövetni. De aki kedvvel és szeretettel dolgozik anélkül, hogy félne attól, hogy hibát követ el, annak munkája sikerülni is fog, s lényeges hibát aligha fognak fölfedezni rajta. Élő bizalommal párosult igaz szeretet nem vak, amint azt a pogány világbölcsek vélik, sőt sokkal élesebben lát, mint a legélesebb világi értelem félénk lelkiismeretével. 14. És ha a szeretet itt-ott egy-egy hibát el is követ, azt ugyanazzal a szeretettel könynyen jóvá is teheti, de ha az értelem félénkségével követ el hibát, akkor el is veszíti önbizalmát, s hosszú ideig nem talál módot arra, hogy hibáját ismét jóvátegye. 15. Én ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy az ember az értelmét és a lelkiismeretét teljesen tegye félre, ez távol legyen. De hogy valakit az értelme s egy hiba elkövetésétől való félelem uraljon, s a szeretet és bizalom jobb hatásaitól valósággal kétségbeessen, ez a legnagyobb vakság és együgyűség. 16. És ha ezt helyesen fogjátok fel, akkor az Én jelenlétemet is könnyebben viselitek el, s nem éreztek vágyat, hogy Tőlem való félelmetekben minél előbb eltávozzatok innen.” 17. Erre a barátságos tanításomra a szamaritánusok teljesen megváltoztak, hálás köszönetet mondtak érte, s egyszerre igen nagy bizalmat éreztek Irántam. Fő szóvivőjük így szólt: „óh minden dolgok, életek Ura és Mestere, bennünket az Irántad érzett nagy szeretet vezetett ide, mivel azt hallottuk, hogy itt, vagy pedig Názáretben lehet leginkább megtudni tartózkodásod helyét. Tehát a bizalom vezetett bennünket ide, s a várt biztos értesítés helyett – hogy Téged hol lehetne megtalálni –legnagyobb meglepetésünkre mindjárt Téged találtunk itt, s ez a nagy meglepetés töltötte meg szívünket, a Te végtelen szentségedtől való félelemmel. S ezt a bizonyára nem indokolatlan félelmet Te egyszerre bizalmas szeretetté változtattad, s így addig fogunk itt maradni, amíg Te itt maradsz, s azután követni fogunk, ha Te is úgy akarod, bárhová mégy is. Mert mi is szeretnénk tanítványaid, s a Te élő Igéidnek terjesztői lenni.” 213


IX. kötet

214

18. Mondom Én: „Azért akartam Én ezt így, hogy keresnetek kellett Engem, mert Én jól ismerlek benneteket, és szellemeteket is. De most egyetek és igyatok még, s majd azután másról fogunk beszélni.” Ezt mindnyájan szívesen megtették, s most már minden félelem nélkül ettek és ittak tovább, Én pedig ismét visszatértem a helyemre. 130. Fejezet:

Mária, Jézus anyja dicséri a szamaritánusok hűséges érzelmeit, s a templom üdve érdekében azt kívánja, hogy bár inkább azok laknának ott a farizeusok helyett. Gábriel bizonysága Máriáról, Immánuel anyjáról. Az Úr munkára int.

1. S amikor ismét tanítványaim között voltam, ezek dicsérték a szamaritánusokat, s azok buzgalmát. Mária pedig, aki Józsefhez hasonlóan igen szigorú zsidó volt, és még sokat adott a templomra – ha az Én időmben már nem is annyira, mint azelőtt – rendkívül csodálkozott azok hűséges ózsidói érzülete felett, s hitük erőssége miatt, végül pedig így kezdett beszélni: „óh, ha ezek őrködnének a templom felett, s ők irányítanák azt, akkor az öreg frigyláda – Jeruzsálem és minden zsidó üdvére – ismét telve volna isteni szellemmel, s a templomi szüzeket ismét angyalok táplálnák mennyei eledelekkel, amint ez harminc és egynéhány évvel ezelőtt a jámbor Simeon és az öreg Anna idejében volt, akik a templom szüzeit abban az időben ellátni tartoztak. De amikor a farizeusok irigysége a jámbor Zakariást a templomban – amikor jött, hogy Istennek ima és tömjénfüst között áldozatot mutasson be – megfojtotta, a régi frigyláda széthullott, és az Úr szelleme eltűnt belőle. Igaz, hogy helyette új frigyládát készítettek, de az Úr szelleme vissza nem tért abba. Helyette beleköltözött a hazugság, a csalás, az irigység, a gyalázás, a gőg, és a galád uralomvágy szelleme. 2. A szamaritánusoknál azonban akiket a templom ezer és ezer átokkal illetett, ott lakozik az Isten szelleme, ami most is világosan bebizonyosodott, és ha megmaradnak olyanoknak, amilyenek most, nem is fogja őket soha többé elhagyni. Azelőtt nem tudtam kibékülni velük, mert elszakadtak a templomtól, de most már barátaimnak fogom tekinteni őket, s az ő Garicim hegyük messze felette áll Salamon templomának.” 3. Máriának e szavait mindnyájan megdicsérték, az egyik szamaritánus pedig átjött közénk és így szólt: „Halljátok, ti, akik az Úrnak barátai vagytok – ki lehet ez a kedves asszony, aki most oly magas szellemi értelemben prófétált?” 4. És a Mária oldalán ülő Gábriel így szólt: „Ez az asszony az, akiről megíratott, íme egy szűz Fiat szül, a neve Immánuel lesz, és Benne Isten lesz miközöttünk. 5. Nézd az Urat, Ő közöttünk Immánuel, tehát az egy igaz Isten. Ezzel tudod azt is, hogy ki ez az asszony. Menj tehát, és mond el barátaidnak is.” Ekkor a szamaritánus mélyen meghajolt, visszament társaihoz és elmondta nekik ezeket. Azok fölemelkedtek, majd mindnyájan átjöttek hozzánk, és kenetteljes szavakkal üdvözölték Máriát. 6. Mária pedig így szólt hozzájuk: „Én az Úrnak csupán egy kiválasztott szolgálóleánya voltam, és hogy azzá lettem, ami vagyok, az az Ő akarata volt. Azért ne engem dicsőítsetek, hanem mindenkor csak az istent magasztaljátok, és amit a Legmagasságosabb Fia – Aki egy Ővele – mond nektek, azt tegyétek.” Ezután mégegyszer üdvözölték Máriát, majd köszönetet mondtak Nekem és Kisjonahnak a jó ebédért. 7. Csak ezután a hálaadás után kérdezték meg Tőlem, hogy most mit tegyenek? És Én így szóltam: „Pihenjetek meg még egy kissé nálunk, s közben majd meghalljátok, hogy estig majd mi tennivalótok lesz.” Azután ismét visszamentek asztalukhoz, ahol a prófétának arról a 214


IX. kötet

215

részéről beszélgettek, amelyben említés történik egy asszonyról, aki Fiat fog szülni, Akinek a neve és hatalma előtt minden térd meg fog hajolni. 8. Miután mi is megpihentünk egy kissé, felemelkedtem asztalom mellől és így szóltam: „Nem helyes az, ha az ember egy egész napot tétlenül átünnepel. Így mi is pihenésünket estig igaz tevékenységgé fogjuk változtatni. A mi Kisjonah barátunk haltartályai alaposan kiürültek, menjünk tehát halászni, s töltsük meg tartályait halakkal. Ebben a munkában mindnyájan vegyünk részt.” 131. Fejezet:

A gazdag halfogás kedvezőtlen viszonyok mellett. Az Úr és a részvevők szeretetteljes buzgólkodása. A három angyal, mint halászmester. Kisjonah, mint bölcs hajósmester.

1. Kisjonahnak ez az ajánlat nagyon kedvére való volt, mert valóban szűkölködött, legfőképpen nemes halakban. Néhány jelenlévő szolgája azonban így szólt: „Ma semmire sem fogunk a halászattal menni, mert először is a halászható állapotban lévő halászbárkák és csónakok legtöbbje már három nappal ezelőtt szintén halak miatt kiment valahova a tengerre, s a halászathoz szükséges eszközöket majdnem mind elvitték magukkal, s mindez óráig nem tértek még vissza – ami nagyon érthető is, mert ebben az időben nagyon nehéz halászni -, másodszor pedig a tenger nagyon erősen hullámzik, a halak lehúzódnak a mélybe és kerülik a sekély partrészeket. Honnan veszünk tehát használható halászbárkákat, amelyekkel ki mernénk evezni a tenger erősen hullámzó színére?” 2. Mondom Én: „Azt tegyétek, amit Én mondok nektek, s munkánk nem lesz hiábavaló.” Erre azután mindnyájan fölemelkedtek, a szamaritánusok is, majd kimentünk a tenger közeli partjára. 3. Amikor kint voltunk a tengerparton, amelyre a tenger hullámai erősen felcsaptak, Kisjonah és Filopold így szóltak Hozzám: „Uram és Mesterem, szolgáimnak megjegyzése természeti tekintetben úgy látszik helyes volt. Jó, hajók, alkalmas és erős hálók nélkül természetes úton igazán semmire sem fogunk menni. De Előtted, óh Uram, semmi sem lehetetlen, de mi emberek nagy fáradság árán csak akkor tudunk valamit tenni, ha munkánkra az alkalom és a körülmények kedvezőek.” 4. Mondom Én: „Éppen azért vezettelek ki benneteket a halászatra legkedvezőtlenebb időben, hogy megmutassam nektek az élő hit hatalmát. Szedjétek elő a régi hálókat, amelyek ott lógnak a partsövény szélén, s szálljatok be ebbe a két régi bárkába, amelyek itt vannak a part mellett, vessétek a hálókat a vízbe, s legyetek telve hittel. Meglátjátok, rövid idő múlva hálóitok tele lesznek a legjobb halakkal.” 5. A régi bárkák azonban félig telve voltak vízzel, s a szolgák és tanítványaim nekiláttak a víz kiürítéséhez, s vászondarabokkal kitömték azok lékeit, hogy szükségből használhatók legyenek. A szamaritánusok pedig sietve nekiláttak a hibás hálók kijavításának, s azokat amennyire lehetett, rendbe is hozták. Így szükségből egy halász-szerszám készen volt. A szolgáknak egy része megfelelő mennyiségű tartályt hozott elő a kifogott a halak elhelyezésére, ahonnan majd a nagy tartályokba kerülnek. 6. S amikor ilyen módon minden kellő rendben volt, tanítványaim közül néhányan a szolgákkal beszálltak a meglehetősen tágas bárkákba, azokat egy kissé ellökték a parttól, és a két hajóra erősített hálót a tengerbe vetették, amely már néhány pillanat múlva annyira telve volt a legnemesebb halakkal, hogy a szolgák valósággal megrémültek azok láttán, mert óriási súlya miatt nem tudták azokat a parthoz vonszolni, és segítségért kezdtek kiáltozni. Erre a sza215


IX. kötet

216

maritánusok a vízbe mentek azon a helyen ahol a bárkák voltak, alig volt félembernyi mélységű, és segítettek a tanítványoknak és a szolgáknak a halakat a partra vonszolni. Több mint száz ember egy álló óráig azzal dolgozott, hogy a halakat a megfelelő tartályokba hordják. 7. S amikor a halak már a helyükön voltak, így szóltam Kisjonahhoz, aki Filopolddal együtt nem győzött eléggé csodálkozni a bőséges halfogás fölött: „Ha a hálódat mégegyszer meg akarod tölteni a halaknak mindenféle fajával, amelyek itt élnek ennek a tengernek a vizében, akkor bocsásd hálódat mégegyszer a vízbe. Ugyanis ez az idő a legalkalmasabb a halfogásra. Mert amikor a Nap lealkonyodáshoz közeledik, akkor a halak a part felé törekszenek.” 8. Mondja Kisjonah: „Óh Uram és Mesterem, ezzel a halfogással is tökéletesen meg vagyok elégedve, de ha Te kegyelmeddel úgy akarod, és az embereknek nem esik nehezére a munka, a hálót mégegyszer kivethetjük.” Mondják erre a szolgák, tanítványok és a szamaritánusok mindnyájan Kisjonahnak: „óh kedves barátunk nemcsak egyszer, hanem többször is, ha azt az Úr úgy akarja, s ha neked is kedvedre van, kivethetjük a hálót a vízbe, mert egy ilyen nyereség megérdemli ezt a kis fáradságot.” 9. Mondom Én: „Nos, hát akkor tegyétek mégegyszer azt, amit már egyszer megtettetek, s ha ezzel a halfogással is elkészültetek, akkor a fajtákat különítsétek el úgy, hogy a ragadozó halak, amilyenek ezúttal belekerülnek a hálóitokba, a nemes halaktól külön legyenek, s azután tegyétek egy másik tartályba, mert a ragadozó halak olyan ártalmára vannak a nemes halaknak, mint a farkas a bárányoknak.” 10. Mondja Kisjonah: „Óh, Uram, hálásan köszönöm tanácsodat, eddig szolgáim és halászaim még soha nem különítették el a halakat, mert mindig azt mondták: „Ami együtt élhet a tengerben, az együtt élhet a tartályokban is.” De már magam is többször meggyőződtem arról, hogy a ragadozó fajok a szelídebb halfajtákkal nemigen egyeznek, de embereim ezt a nézetemet soha nem akarták osztani. Mivel most ugyanezt a Te szádból is hallották, azt hiszem a jövőben ők is helyesebben fognak cselekedni úgy a maguk, mint az Én javamra.” 11. Mondják mindnyájan: „Úgy van, amit az Úr mond, azt fogjuk ezentúl megtenni, mert egyedül Ő ismer mindent a gyökeréig.” 12. Erre a tanítványok és a szolgák újból beszálltak a két bárkába, s a hálókat. mint az előbb, újból kivetették a vízbe. Néhány pillanat múlva azok újra telve voltak a legkülönbözőbb halfajtákkal, úgy hogy szamaritánusainknak ismét be kellett menniük a vízbe, hogy a túlontúl megtelt hálót kisegítsék a partra. 13. Amikor a háló a parton volt, megindult újból a halak kiszedése és elkülönítése, mert legnagyobb részük ragadozó halakból állott, és egy nagy tartályt töltöttek meg csupán ezekkel. A különféle nemes halakat is szétválasztották, s minden fajtát egy külön tartályba helyeztek. 14. Ezután a hálót teljesen kihúzták a vízből, s fölakasztották szárítás végett a sövényre, a bárkákat pedig a parthoz erősítették. Amíg a halászat tartott, a Nap is elérte a láthatárt, ami ebben az őszi időben a levegőt a víz körül – az erős szelek következtében – rendkívül lehűtötte, úgy hogy alaposan hideg volt. Kisjonah emiatt ki is fejezte aggodalmait, s úgy vélte, hogy legjobb volna bemenni a házba. 15. Mondom Én: „Barátom, sose aggódj emiatt, mert a meleg és a hideg is – mint minden – az Én kezemben van. Megvárjuk itt hajóidnak visszaérkezését, s meglátjuk, hogy azok milyen eredménnyel halásztak.” 16. Mondja Kisjonah: „Uram és Mesterem, én ezektől keveset várok, mert szombat előnapján Jesaira irányából indultak el, ott pedig keveset dolgozhattak. Tegnap pedig szombat volt, tehát pihenőnap, ma pedig szombat utója van, amelyen szintén keveset dolgozhatnak. Így 216


IX. kötet

217

valóságos csoda kellene, hogy történjék, hogyha 14 hajóm mégis eredménnyel járt volna. Nem is látok sehonnan sem ismerős hajót közeledni.” 17. Mondom Én: „Barátom, te bár egészen következesen gondolkozol, de gondolkodásod időről- időre még mindig erősebb, mint a hited. Nézz oda, ahol halászásunk ideje alatt a három angyal volt anyám társaságában. Lásd ők a naplementekor teljesen láthatatlanná váltak és hajóidat segítettek megtölteni mindenféle jó hallal. Még mielőtt hétszer körültekintesz, 14 hajód is fel fog tűnni a szemed előtt. Minden hajód száz halat fog hozni.” 18. Amikor Kisjonahnak Én ezt elmondottam, az első szürkületben máris feltűntek a hajók, s alig telt el egy félóra, azok már a parton is voltak, s a fő hajósmester már ki is lépett a hajóból, köszöntött bennünket, s módfelett örvendezett, amikor a társaságban Engem is meglátott, mert már előbb is ismert Engem, s így szólt: „Most már mindent értek – amikor tegnapelőtt Jesaira fölött kieveztünk az öblökbe, s azokat mint halakban leggazdagabbakat - átvizsgáltuk, nem találtunk egyetlen egy halat sem, mert a heves déli szél a tenger mélyére zavarta őket. Szóval késő éjszakáig dolgoztunk fáklyák mellett, de minden fáradozásunk hiábavaló volt. Tegnap, szombat napján nem volt szabad dolgoznunk. Ma már nagyon korán reggel munkához láttunk, és szakadatlanul csaknem 9 órán keresztül dolgoztunk, minden eredmény nélkül. 19. Amikor a szolgák a tartályokat megtöltötték halakkal, Kisjonah átnézte azokat, s nem győzött eléggé csodálkozni a halak óriási mennyisége és nemes fajtája fölött, amelyek közül egy sem volt kevesebb öt fontnál. 20. Erre mondtam Én: „Miután ezt a napot az emberek javára és hasznára jól elvégeztük, menjünk be mi is a házba. Te pedig Kisjonah barátom, egy kis vacsorát készíttess számunkra.” Erre azután bementünk a házba és sokat beszélgettünk ennek a napnak eseményeiről. 132. Fejezet:

Az Úr a négy indiai zsidót megáldja gyógyító erővel, és tanításra alkalmas bölcsességgel. Intelem és ítélet a hét megtért templomosnak. Az isteni kegyelem hordozójának tisztának és erősnek kell lennie. Az Úr első intése és nagy oktató beszéde minden tanítványához, és a misszióban minden szolgájához.

1. Eközben a négy indiai zsidóval is sok mindenről elbeszélgettem, s utasításokat adtam nekik, hogy mindazt, amit Nálam láttak és hallottak, mimódon közöljék honfitársaikkal, hogy az lelkük örök életének elérésére gyümölcsöt hozó legyen. Ezután a két férfiú fölé emeltem kezemet, s Nevemben erőt adtam nekik, hogy kezük feltétele által betegeket gyógyíthassanak, s az ördöngöseket megszabadíthassák gonosz szellemeiktől. Mind a négyen lelkük mélyén adtak hálát ezért a kegyelemért, s magasztalták jóságomat. 2. Erre a hét templomos is arra kért, hogy őket is áldanám meg ilyen kegyelemmel, hogy országukban annál könnyebben segítsék az Én nevemben az embereket az egyedül egy igaz Isten megismeréséhez, s a Bennem és beszédeimben való hithez. 3. Én így szóltam: „Nektek még van erre időtök, de ezek már holnap korán reggel utaznak, azért adtam nekik már ma este erőt arra, hogy betegeket gyógyítsanak. Azonkívül ők már régebben körülöttem vannak, mint ti, és így mindenben kellő oktatásban is részesültek, úgy hogy most már pontosan tudják, hogy mit kell tenni; lelkük pedig tiszta és bűntelen, ennélfogva a nekik adott erő meg is marad bennük. Ámde a ti lelketekhez még egynémely gyarlóság tatpad, amelyektől csak igazi önmegtagadás által tudtok megszabadulni, mert különben a Tőlem kapott erő nem is maradna meg bennetek, mert az az edény, amelyet Én megtöltök maradandó kegyelemmel – tartós, erős, jó és tiszta kell, hogy legyen. Ti is nemsokára ilyenekké 217


IX. kötet

218

lesztek, ha bennetek és számotokra eljön annak az ideje.” Ebbe belenyugodott a hét templomos és megköszönték tanításomat és ígéretemet. Azután elfoglalták helyüket és kevés bort és kenyeret vettek magukhoz. 4. Ezután a szamaritánusok jöttek Hozzám, s azt kérdezték Tőlem, hogy nem volna-e tanácsos ebben a tévhitekkel telt időben az emberek lelke és szelleme épülésére prédikált evangélium helyett az ifjaktól hallott és jól megértett evangéliumot is prédikálni a nagy természeti világok dolgai és jelenségei felől? Testvéreiknek kellő világosságot adni mindazok felől, amelyek balgaságokba az emberek időről- időre mindegyre jobban és jobban belesüllyednek, nevezetesen az önző és kapzsi papság révén, amely mindig jól értette a vak népet mindenféle újabban kitalált csalások és üres fantasztikus beszédek és tanítások által az igazságtól eltéríteni.” 5. Mondom Én: „Kedves barátaim, majd ha ti az Én Nevemben tanítani és fejleszteni fogjátok az embereket, akkor mindig azt mondjátok először: Az igaz béke legyen veletek, mert az Isten országa elközeledett hozzátok.” 6. Azután tanítsátok őket arra, hogy miben áll az Isten országa, s mit kell tennie az embernek, hogy az Isten országának részesévé legyen, már itt, ezen a Földön, de annál inkább a túlvilágon. Mivel mindezeknek tudomásával birtok már, mivel először Én, azután a Tőlem kiküldött tanítványok világos szavakkal hirdették közöttetek tanításaimat. 7. S ha az emberek szívét és lelkét ily módon megtisztítjátok, csak azután magyarázzátok meg nekik a természeti világ dolgait, hogy értelműket visszavezessétek az ősigazság állapotába, és szívüket megtisztítsátok minden tévhittől. 8. Erre azért van szükség, mert az ember, ha az Istentől teremtett dolgokat tévesen ismeri meg, Istent sem ismerheti meg sohasem helyesen, még kevésbé önmagát, sőt a felebarátját. Márpedig ha ez a megismerés hiányzik, akkor a kívánt igazi Istenszeretet, s ehhez hasonlóan a felebaráti szeretet is hiányozni fog. 9. Mert aki felebarátját nem szereti, – akiben saját magához hasonló lényt lát – hogyan szeresse akkor Istent, Akit testének szemeivel nem láthat? 10. Mert Istent az ember csupán a teremtett dolgok és azok szeretetteljes és bölcs berendezésének tiszta és igazságteli útjain szerzett megismerésből, szellemének szemeivel nézheti, s csak úgy szeretheti Őt mindenek fölött. És aki Istent mindenek fölött szereti, az ezen a szereteten keresztül megismeri önmagát és felebarátját is, és abban Isten hasonmását éppen úgy fogja szeretni és tisztelni, mint önmagát. 11. De az a felfogásotok helyes, hogy az ember a legnagyobb buzgalommal arra törekedjék, hogy az emberekből minden tévhit eltűnjék, mert amíg az ilyen esztelen tévhiteknek csak egy kicsiny szikrája is terheli az emberi kedélyt, addig az ember nem szabad, s még abból a kicsiny szikrából is sokféle tévelygésbe eshet. Éppen ezért csak a legtisztább igazság képes az embert teljesen felszabadítani, s úgy itt, mint a másvilágon teljesen boldoggá tenni és üdvözíteni. 12. Az Isten országa pedig – amely Énbennem jött ebbe a világba – maga a legtisztább és legtökéletesebb igazság, amiképpen Én Magam vagyok az Út, az Igazság és az Élet, aminek Én nektek itt mindenféle bizonyítékát adtam, és amit az emberek ezrei a világ minden táján élő zsidók és pogányok jól tudnak, s abban szilárdan hisznek is. 13. De azt is jegyezzétek meg magatoknak, hogy sokkal könnyebb az embert bizonyos dologban tudásának gyarapítására, mint szívének szilárd és kétségtelen hitére indítani. Éppen ezért az élő hit megalapítására törekedjetek, sokkal inkább, mint csupán a tudásra, mert egyedül a tudásban nincs élet, de annál inkább van a tiszta és a szeretet cselekedetei által élő hitben. 218


IX. kötet

219

14. A legtisztább tudás is a dolgoknak csupán csak visszatükröződése, amely a világ mai rendje szerint úgy amint jelenleg van, mulandó, mint minden, ami benne és fölötte létezik. De a hitnek dolgai: igaz világosság a mennyekből, amely a kedélyvilágnak, a léleknek és szellemének élő tartozéka, s éppen ezért halhatatlan és soha el nem múló. 15. Én azt mondom nektek, mindnyájatoknak: ez az előttetek látható mennyboltozat, amely Holdból, Napból és abból a sok csillagból áll, egykor el fog múlni; de az Én szavaim – és az aki bennük hisz – soha nem fognak elmúlni, hanem örökké meg fognak maradni. 16. De Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy az élő hit kedvéért, az embereknél azt, amit tiszta tudománynak nevezünk, figyelmen kívül hagyjátok, mert az ember addig nem hihet valamiben, amíg arról értesülést, vagy a tudomány útján tudomást nem szerez. És ha az ember valamely jó és igaz dologról tiszta és megbízható, jól átvizsgált tudomány alapján tudomást szerzett, akkor ne elégedjék meg pusztán csak a tudománnyal, hanem arra törekedjék, hogy azt élő hitébe fogadja, s annak alaptételei szerint cselekedjék. S ha ezt megteszi, akkor a tiszta tudomány meg fogja neki hozni az igaz élő és elmúlhatatlan hasznot. 17. S ti is, akik az Én beszédeimet a legnagyobb figyelemmel hallgatjátok, csak akkor fogjátok megtudni a maguk teljes teljességében, hogy azok Isten beszédei, hogy ha azok szerint fogtok élni és cselekedni. 18. Én a szamaritánusokat ismerem jól, s különböző erények sem ismeretlenek Előttem; de közöttük is vannak tévedések, amelyekbe konok módon megátalkodnak, éppen úgy, mint a pogányok az övéikben. Éppen ezért az Én Nevemért és az Én tanításaim miatt, majd egynémely kemény küzdelmet kell kiállnotok. 19. Mert az ember világi értelme a szellem és az élő igazság benső dolgait nem érti, így bolondnak tartja azt is, aki ezekről beszél neki, s üldözi, amikor csak teheti; de ti ezzel mit se törődjetek, s az igazságot úgy tanítsátok, ahogyan Én azt a szívetekbe és a szátokba helyezem, akkor az Én országom számára sok és jó gyümölcsöt fogtok gyűjteni, s jutalmatok egykor az Én országomban nagy lesz. 20. Ti magatok pedig ne hallgassatok rabbijaitok fenyegetéseire és sötét szavaira, akik rejtett bölcsességükben – amiben vajmi kevés igazság van – oly nagyon sokat adnak, hanem ahhoz ragaszkodjatok szilárdan, amit Tőlem hallottatok, s akkor egynémely rabbit is Hozzám fogtok téríteni. 21. De ha bármiben is megfélemlíteni engeditek magatokat, akkor legjobb akaratotok mellett sem fogtok tudni jó eredményt elérni. És ezzel mindent meg is mondottam, amit az Én Nevemben tennetek kell, hogy az Én országomat áldásdúsan terjesszétek magatok között. 22. Ti azonban a világban még egynémely dolgot fogtok hallani. A pásztort leütik majd, s a juhok félelmükben szerteszóródnak, és akkor ne botránkozzatok meg Bennem, ne legyetek kicsiny hitűek, és hitetek ne ingadozzon. Mert ha Én ezt a világot testben itt is hagyom, de szellemben megmaradok az enyéim mellett a világ végezetéig, s azoknak, akik Engem szeretnek, és a parancsolataimat megtartják, minden időben Én Magam fogom hűséges kinyilatkoztatni Magamat. 23. Én nem hagylak benneteket ebben a világban árván, mert ahol csak ketten, vagy hárman ülnek össze az Én Nevemben, ott Én is jelen leszek közöttük. És amire kéritek az Atyát, Aki Énbennem van, mint Én Őbenne, az Én Nevemben az mindenkor megadatik nektek. 24. Ne szomorodjatok el, és szíveteket ne töltse el félelem, ha majd halljátok, hogy Én, mint Maga az Úr megaláztattam magam a világ által, s hogy ebből a világból a legkeskenyebb és legtövisesebb úton mentem át az Én Mennyországomba. Mert lássátok, mindennek így kell 219


IX. kötet

220

megtörténnie, hogy a gonosz világ mértéke beteljék, s a törvény, ami jövendöltetett róla, beteljesedjék Rajtam. 25. Én ezt azért mondom előre nektek, hogy majd akkor, ha ennek tudomására jöttök, meg ne borzadjatok, vagy meg ne botránkozzatok Bennem. Mert ha ti igaz tanítványaim és országomnak igaz terjesztői akartok lenni a Földön, akkor mindenben szilárdnak kell lennetek, hogy soha semmiben ne ingadozzatok.” 133. Fejezet:

A halvacsora Kisjonahnál. A szamaritánusok a legjobb biztatást kapják az Úrtól. Az Úr még hét napig Kisben. Az új tanítványok teljes tanítást kapnak. Az indiai zsidók hazautaznak a tisztánlátó leányka vezetése mellett. Jézus Kisbe való hétnapi munkájának rövid ismertetése. Látogatás Cyréniusnál, valamint a szamaritánusoknál Szamáriában. „A szeretetnek sohasem szabad ellene szegülni.”

1. Amikor a szamaritánusokhoz intézett beszédemet befejeztem, a vacsora is elkészült, s felhordták azokat az asztalokra. A hét templomos erre ahhoz az asztalhoz ült, amelyet külön az ő számukra terítettek, a szamaritánusok pedig az ő asztalukhoz, amely a terem sarkában volt számukra megterítve. Mi pedig elfoglaltuk a magunkét, azután a kitűnő halakból álló vacsorát magunkhoz vettük, és bort ittunk hozzá. 2. Amikor egy óra múlva a vacsorát elfogyasztottuk, s a bor a nyelveket ismét mozgásba hozta, két szamaritánus odajött Hozzám, s mindnyájuk nevében hangos és választékos beszédben hálát adtak a nekik adott tanításokért. Az egyik azt kérdezte Tőlem, hogy mint az Én tanítványaim – szükség esetén – az Én Nevemben nem fognak-e tudni jeleket is tenni? 3. Én így szóltam hozzájuk: „Ez először is hitetek erejétől függ, másodszor már kézzel foghatónál is világosabban biztosítottalak benneteket, hogy mindaz megadatik nektek, amit az Én Nevemben kérni fogtok az Atyától. Milyen más biztosítást adhatnék még nektek ezen kívül? 4. Amikor a két szamaritánus ezt meghallotta Tőlem, meghajolt Előttem s visszament ismét társaihoz. 5. Ezután a beszélgetés után, mivel semmi jelentőségteljes dolog nem történt, pihenőre tértünk, s jó nyugágyakon egészen reggelig aludtunk. 6. Ettől számítva még hét napig voltam tanítványaimmal Kisben, a hét farizeus szolgáival együtt ott maradt, s velük a szamaritánusok is, akiket tanítványaim oktattak tovább tanításaimban. Csak a négy indiai zsidó ment el a következő reggel egy másik úton, amely sokkal rövidebb volt, vissza a hazájukba. 7. De hogy az utat el ne tévesszék, a kislánynak megnyitottam messze kiható benső látását, és azt mondtam, hogy ő legyen a többi háromnak vezetője, amit szívesen el is fogadtak. Azután az elfogyasztott reggeli után még napkelte előtt elutaztak, miután előzőleg a tanításokért és a kapott kegyelmekért forró köszönetet mondtak. Kisjonah és a hét templomos, akik aranyban igen gazdagok voltak, busásan megajándékozták őket. 8. És hogy Én a hét napon keresztül mit tettem Kisben, azt csak röviden akarom érinteni, hogy a Földön való cselekvésem elbeszélésében hézag ne legyen. 9. Hat napot Kisjonahval és Filopolddal felváltva, majd a szamáriai Kánában, majd Kisben töltöttem, amely alkalommal azokat az embereket is tanítottam, akik Hozzám jöttek, s 220


IX. kötet

221

több beteget is meggyógyítottam, és kísérőimmel sok mindenféle természetes dolgot is megbeszélem, ami szintén hasznukra vált. 10. A heteik napon pedig megerősítetem a hét farizeust, majd azok szolgáit, mert minden farizeusnak hét szolgája volt, majd elküldtem őket Tyruson keresztül Felső-Egyiptomba, ahol az Én Nevemben Cyréniusnál kellett jelentkezniük, hogy nekik kísérő levelet adjon, valamint utazási engedélyt szárazon és vízen. 11. Amikor a farizeusok ily módon el voltak intézve, Én a szamaritánusokhoz fordultam, akik számszerint harmincan voltak, s megerősítettem őket, s elküldtem őket hazájukba, hogy a vakoknak szemeit és a süketeknek füleit megnyissák, így ők is eltávoztak. 12. Amikor délfelé a további útra elkészültem, arra kért Kisjonah, Filopold és Mária is, hogy legalább a következő reggelig maradnék még közöttük. És Én így szóltam: „A szeretetnek sohasem szabad ellene szegülni, s habár nem maradok köztetek holnapig – mert mindenek előtt Annak akaratát kell teljesítenem, Aki Engem ebbe a világba elküldött – azért a delet még itt töltöm köztetek, s így Kisjonah barátom az ebédet elkészíttetheted számunkra.” Ezt Kisjonah a legnagyobb örömmel meg is tette. 13. Mi pedig asztalhoz ültünk, kenyeret és bort vettünk magunkhoz s így erősítettük meg magunkat. 134. Fejezet:

Filopold kéri az Urat, hogy mondja el tanításai első idejének történetét. Az Úr elmondja az első negyven nap történetét és Jézus megkísértését a pusztában; valami az ördög fejedelméről. Az igazi Pontifex (hídépítő) a menny és a világ (pokol) között.

1. Ekkor azzal a kéréssel fordult Hozzám a bölcs Filopold mondván: „Uram és Mesterem, Aki telve vagy szeretettel és bölcsességgel, és erővel – mi a Te szádból annyi isteni dolgot hallottunk már, de első cselekvéseidről, amikor a földi szülői házat elhagytad, semmit sem tudunk. Én Máriával, tested anyjával, s Joéllel, valamint a többi fitestvéreddel annyiszor beszélgettem ifjúkorodról, és amit eddig testi lejöveteled óta harmincadik életévedig hallottam és tapasztaltam, pótlólag egy egész külön könyvben jegyeztem fel, igaz hogy csak töredékesen. 2. De a harmincadik évedtől kezdve, amikor Názáretből elindultál, csaknem három hónapi időig senkitől sem tudtam meg, hogy Te tanításaid első idejét hol töltötted, és mit cselekedtél? 3. Attól az időtől fogva, amikor Te János által a Jordán folyóban vízzel megkereszteltetted Magadat, egynémely dolgot tudok, így első tanítványaid elhívását is. De amint mondottam tanításaidnak legelső idejében sem tartózkodásod helyéről, sem működésedről minden fáradozásom dacára sem vagyok képes valamit is megtudni. Nekem azonban – a Te egész földi életed és működésed csendes följegyzőjének – igen fontos volna valamit megtudnom tanításaidnak első idejéről, működéseidről és cselekedeteidről, amelyekről még legrégibb tanítványaid sem tudnak semmit. Ennélfogva ezt egyedül csak Tőled tudhatnám meg, Uram és Mesterem. Ha Neked is kellemes volna erről valamit elmondanod, ez számomra igen nagy és felbecsülhetetlen kegyelmet jelentene.” 4. Mondom Én: „Ismerem jól Személyem iránt való nagy szeretetedet, és buzgalmadat, s dicsérlek is ezért, mint szívem igaz barátját. De arról az első időről – amikor Engem a Bennem lévő Atya szelleme a Jordán mellett lévő pusztába vezetett, ahol negyven napig böjtöltem, és szükségből csak gyökerekkel és vadmézzel táplálkoztam, és negyven nap múlva, ezután a 221


IX. kötet

222

nagy böjt után nagy éhséget éreztem, s ezért egy gonosz szellem, az ördög fejedelme három napon keresztül megkísértett – valóban nem szívesen beszélek többet, mint amennyit most beszéltem. És ha az emberek többet is tudnának ennél, az lelki üdvösségüket egy hajszállal sem segítené előbbre, mintha arról semmi közelebbit nem tudnának.” 5. Mondja Filopold: „De Uram és Mesterem, hogyan engedhetted meg azt, hogy Téged az ördögök fejedelme megkísértsen, és hogyan volt képes csak egy lépéssel is közeledni Hozzád? Mert hiszen Közted és az ördög között a Te határtalan bölcsességed és hatalmad által akkora szakadék tátong, amin gonosz szellem sohasem juthat át. Ki volt tehát ez a nagymerészségű gonosz szellem? Óh, Uram és Mesterem, ha már ennyit elárultál, mondj valami többet és közelebbit erről.” 6. Mondom Én: „Ős teremtett ördög- fejedelmek, olyan formában, ahogy ti elképzelitek, nem léteznek. Az anyagi világban mégis, minden ős-elemeiben annyit jelent, mint egy ős teremtett ördögi fejedelem, így teljesen mindegy, ha az ember azt mondja, hogy a világ vagy a test anyagias vágyai kísértik meg, vagy ha azt mondja, hogy egyik- másik ördögi fejedelem. És akit a világ vagy saját teste foglyul ejtett túlságosan, annak a lelke is valóságos személyes ördög, s állandó összeköttetésben él a gonosz s a test halála után még kiforratlan anyagi szellemekkel, amelynek törekvése, valamint szeretete gonosz, s állandó igyekezete csak az, hogy gonosz szeretetét kielégítse. 7. Természetes tehát, hogy az ilyen ördögök nem juthatnak át a Köztem és köztük fennálló mérhetetlen szakadékon, de mivel Én Magam eljöttem most ebbe a világba, amely telve van ítélettel és ördögökkel, tehát egy bizonyos időre az Én könyörületességem mélységéből a földi test felöltése által hidat építettem a fent nevezett szakadék fölé, amely híd nélkül e Föld embere sohasem juthatna el üdvösségéhez, s így magától értetődik, hogy ezen a hídon emberhez hasonló ördög, ha még oly gonosz is, teljes vakságában közelíthet Hozzám, és megkísérthet, sőt a legádázabb módon üldözhet is, habár hatalmammal szemben minden eredmény nélkül, de annál inkább saját vesztüknek fokozására, azt bizonyára be fogod látni. 8. És lásd barátom, így tudott abban az időben – amit te most fölhoztál – az ördög Engem is megkísérteni. 9. És hogy erről az előtted különösen hangzó kérdésről valami tudomást szerezz, tehát röviden elmondom ennek a megkísértésnek módját is. Hallgasd tehát: 10. Amikor már három hétig böjtöltem a pusztában – hogy a világtól teljesen felszabadítsam Magam, és hogy testemet Önmagammal jobban egyesítsem, mint abban az időben tehettem, amikor nevelőatyámmal és első házasságából származó fiaival, mint ács álltam érintkezésben, – s azután böjtölésem közben a pusztai gyökér és vadméz táplálkozás után nagyon megéheztem, testemben nagyon erős vágyat éreztem a kenyér után. A kísértő egy igen komoly világbölcs, mágus szellem alakjában jelent meg Előttem, és így szólt: „Uram és Mesterem, én ismerlek Téged, s tudom, hogy test szerint Istennek Fia vagy. Miért gyötröd Magad éhséggel ebben a nyomorúságos pusztában, amikor az összes világok és mennyek minden kincse rendelkezésedre áll? De ha nem akarod azokat felhasználni, mert a nyomorult emberek miatt Magad is emberré lettél, hogy a legnagyobb önmegtartóztatásban és józanságban világító szövétnek légy és példaként járt előttük, hogy őket Magadhoz hasonlókká neveld – miután itt úgysem figyelhet meg Téged senki, tehát változtasd ezt a sok követ kenyérré, amit Te igen könnyen megtehetsz, s legalább egyszer alaposan lakjál jól belőlük.” 11. Én azonban komoly arccal így szóltam hozzá: „Halld, aki Engem – a te öröktől fogva való Uradat – megkísérteni merészeled, az Én testem is emberi most, aki e világ minden emberének szükségleteivel van ellátva, de tudd és értsd meg, az ember nem annyira e világ kenyeréből él, hanem sokkal inkább abból az Igéből, amely Isten szájából származik. 222


IX. kötet

223

12. Az örök élethez vezető híd most a ti számotokra is el volna készítve, jobb lenne, ha inkább önmagatokat megaláznátok, s Tőlem bűneitekért bocsánatot kérnétek, s ezzel rajtatok is segítve volna.” 13. E szavaim után a kísértő néhány napra eltávozott Tőlem, s úgy tett, mintha figyelmeztetésemet megszívlelte volna, s végül aszerint akart volna igazodni. De nem így cselekedett. Nemsokára ismét visszatért Hozzám és így szólt: „Uram és Mesterem, Te tudod jól, hogy én telve vagyok gőggel és uralomvággyal; és most szeretném Tőled, aki most ebben a pusztában megalázod Magadat, az igazi alázatosságot megtanulni. De előbb engedd meg, amit Te könnyen megtehetsz, hogy a templom legmagasabb párkányzatára állítsalak, s majd ott fogok Veled tovább beszélni." 14. De Én így feleltem: „A te tehetetlenséged által nem fogok odavezettetni, de mivel mert Én Magam is így akarom, tehát máris helyben vagyunk, s most már beszélhetsz tovább.” 15. Ekkor a kísértő így szólt Hozzám: „Uram és Mesterem, ha tested szerint valóban Isten Fia vagy, ereszkedj le ebből a magasból, mert Isten úgyis meg fogja parancsolni angyalainak, hogy hatalommal teli kezeiken hordozzanak, és valami kőbe meg ne üsd Magad.” 16. Ekkor Én így szóltam a kísértőhöz: „Neked Előttem, mint Istened és Urad előtt meg kell alázkodnod, de nem Nekem előtted azáltal, hogy leugorjak ebbe a mélységbe. Ezáltal sohasem érhetnéd el az igazi alázatosságot és javulást. Ez a kísértés valóban nem volt hasznodra, távozz tehát.” Ekkor ismét elhagyott Engem a kísértő, s Én hatalmam által vitetve pillanatok alatt ismét a pusztában voltam, amelyen természetesen nem volt kellemes lakni. 17. Néhány nap múlva a kísértő újból megjelent Előttem, és Én ezt kérdeztem tőle: „Mit akarsz Tőlem immár harmadszor, te javíthatatlan ördög?” 18. Mondja a kísértő: „Uram és Mesterem, jöjj velem egy magas hegyre, ott szeretném az alázatosságot Tőled megtanulni, s úgy fogok megjavulni.” S Én elmentem vele egy magas hegyre és kérdeztem tőle: „Mit akarsz itt Tőlem?” 19. És a kísértő így szólt: „Uram és Mesterem, először Te alázd meg Magad előttem, s azután én fogok megalázkodni Előtted. Nézd, ezeket a gazdag országokat mind Neked adom, ha leborulsz előttem és imádsz engem.” 20. És Én így szóltam: „Most már elég volt, távozz Tőlem sátán, mert írva van: „Ne kísértsd a te Uradat és Istenedet, hanem egyedül Őt imádd, és csak Neki szolgálj.” 21. Ekkor a kísértő mindörökre eltávozott Tőlem, helyette pedig az angyalok légiói jöttek Hozzám, és szolgáltak Engem. Ezzel azután búcsút vettem a pusztától, néhány tanítványt vettem Magamhoz, azután megkereszteltettem Magam János által a Jordán vizében. Ettől kezdve hívtam el a többi tanítványomat is, akik többnyire halászok voltak, s azután egyik helyről a másikra mentem velük. És ezzel kedves Filopold barátom, megtudtad írásaidnak hiányzó részét is. Ha régi tanítványaim is föl akarják ezt jegyezni, megtehetik.” 21. Az Én Mátém mindezt még Kisben följegyezte, mert írásban jártasabb volt, mint azok a tanítványok, akik írni tudtak. 135. Fejezet:

Elutazás hajón Kisből Jezairába. Valami Iskarióth Júdásról. A kereszthordozás szükségességéről ebben a világban, példákkal a búzaszemről és a konkolyról. Engedékenységre és türelemre való intés. Szívélyes fogadtatás a vendégfogadósnál. Vigasztaló ígéret azok számára, akik Jézust szeretik. A fogadósné és Mária. A vendégfogadós és Kisjonah a 223


IX. kötet

224

csodálatos halfogásról és a három ifjúról (a három angyalról). „Jöjj, óh Jézus”. 1. És amikor mindez befejeződött, az ebéd is elkészült, s azt azonnal magunkhoz vettük, utána pedig előkészületeket tettünk a további utazásra. Kisjonah, Mária, Joel és Filopold mindenáron el akart kísérni a legközelebbi helységig, amelyet meglátogatni szándékoztam. És Én így szóltam: „Menjünk tehát hajóval Jezairába. Aminek ott történnie kell, az majd kitűnik az ottani emberek szabad akaratából. Most pedig készüljünk fel az útra.” 2. Ezután Kisjonah házanépétől kísérve kimentünk a partra, ott két hajóba szálltunk és kedvező szél mellett – amely a hajósoknak a fárasztó evezést nagyon megkönnyítette – elindultunk Jezairába, amelyet néhány óra múlva el is értünk. 3. Amikor a partra léptünk Kisjonah így szólt Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, úgy látszik, hogy ez alkalommal mégis elvesztetted Iskarióth Júdás tanítványodat, aki még mindig nagyon világias érzelmű, mert amikor eltávozott Tőled, azt kérdezte, hogy mennyi ideig fogsz nálam maradni, hogy idejekorán visszatérhessen. De nem jött vissza. Talán valami előnyös pénzügy vonta el Tőled?” 4. Mondom Én: „Valóban az utóbbi eset áll fenn, de nemsokára utánunk jön, mert amikor elutaztunk Kisből, egy órával később odaérkezett, ahol megtudta, hogy mi hová megyünk. Erre azonnal hajót bérelt, s mielőtt még egy óra eltelnék, itt utol fog érni bennünket. De ha majd megjön, ne csináljatok nagy hűhót vele, dacára, hogy sok elbeszélnivalója lesz, mondjátok neki: fölösleges az a sok haszontalan beszéd, az Úr úgyis mindent tud.” Erre azután hamar el fog hallgatni.” 5. Amikor Én ezt Kisjonahnak elmondottam, csaknem minden tanítványom bosszús lett, és így szólt: „Így sohasem fogunk ettől a kellemetlen embertől megszabadulni.” 6. Mondom Én: „Amit Én elviselek, azt ti is elviselhetitek. Ebben a világban ez nem megy másképp. A test a léleknek is néha igen nagy és őt szorító terhére van, de viselnie kell, ha – különösen öregkorában – még oly törékennyé válik is. 7. Nézzetek meg egy búzaszántó földet, ha azt még oly gondosan munkálják is, hogy a búza között nem fogtok-e egyetlen egy konkolyt sem találni? Ha Nekem a pusztában el kellett viselnem a kísértőt, és csak amikor teljesen távozott Mellőlem, akkor léptek Hozzám az angyalok és erősítették testemet – ilyen módon kell elviselnünk az Én földi időmnek második kísértőjét is. Hiszen Én már egy alkalommal világosan megmondtam nektek, hogy közületek az egyik ördög. Ti magatok jól megérttettétek, hogy kire céloztam. De azért Én soha nem mondtam neki, hogy menjen, mivel az ördögnek is megvan a szabad akarata, mert az nem vétetik el tőle. Ha velünk akar jönni, jöjjön. De ha el akar maradni tőlünk, maradjon el. Mi azonban – akár megy, akár marad – ne nézzük őt görbe szemmel. 8. A tanítványok megszívlelték szavaimat, s azután bementünk a községbe, éspedig ahhoz a fogadóshoz, akihez Én egyszer már betértem. 9. Amikor házához közeledtem, a vendégfogadós, felesége és gyermekei azonnal felismertek bennünket, nagy örömmel siettek elénk. Amikor a fogadós egészen a Közelembe ért, mélyen meghajolt Előttem és így szólt: „Óh, Te kedves Uram és Mesterem, hányszor kérdezősködtem már Felőled, és sóhajtottam Utánad, s hányszor volt az a forró vágyam, hogy Téged, mint minden becsületes ember legnagyobb üdvét, életemben mégegyszer lássalak, beszélhessek Veled, s elláthassalak házamban. De ebben a nagy kegyelemben mindez ideig nem lehetett részem, és hogy milyen nagy az én örömöm, hogy végre egyszer mégis csak méltattál erre a kegyelemre, azt nem tudom szavakkal kifejezni. De ha már Uram és Mesterem, eljöttél 224


IX. kötet

225

hozzám, remélem, hogy néhány napot itt fogsz tölteni közöttünk? Én mindent el fogok követni, hogy Te és boldog barátaid itt tartózkodásának idejét a tőlem telhető legkellemesebbé tegyem. 10. Mondom Én: „Barátom, ahol olyan szívekre találok, mint a tied, ott szívesen megmaradok, erről biztosítva lehetsz. És ha testben nem is lehetek mindig jelen, de szellememmel mindig megmaradok olyan emberek mellett, akik Engem úgy szeretnek, mint te. Ma és holnap azonban testben is itt maradok nálad. De holnapután reggel ismét tovább kell mennem, mert sokan vannak, akik várnak Engem, hogy segítsek rajtuk. Most pedig készíttess számunkra egy egészen egyszerű vacsorát, de ez nem sürgős, miután a Nap még meglehetősen magasan áll a láthatár felett.” 11. E szavaim után a vendégfogadós azonnal rendelkezéseket adott a feleségének, hogy mit tegyen, s az asszony köszönetet mondott ezért a megbízásért, s azt kérdi Tőlem, hogy Máriát – akit az asszony már régóta ismert – bevezetheti-e házába, mert már régen nem volt szerencséje a legtiszteletreméltóbb anyát látni és vele beszélgetni. 12. És Én így szóltam: „Te kedves asszony, anyámnak is megvan a maga akarata, s Én nem mondhatom neki: Tedd ezt, vagy amazt. Ha ő akarja, megszerezheti neked ezt az örömet, mert amit ő tesz, az mindig jól van téve, s nekem egyre nagyobb az örömem abban, amit ő akar és cselekszik.” Erre az asszony Máriához lépett, s arra kérte, hogy szerezze meg neki ezt az örömet, és Mária azonnal bement az asszonnyal a házba és segített neki a kitűnő vacsora elkészítésében. 13. Mi pedig a part közelében letelepedtünk, a néztük a halászokat, hogy mennyire fáradoznak azon, hogy halat fogjanak, s csaknem egy sem került a hálójukba. 14. Kisjonah észrevette ezt, és így szólt Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, ugyanígy fáradozhattak tegnapelőtt, azaz elő-szombaton a mi halászaink is, míg végre a Te kegyelmed eljött hozzájuk és hálóikat megtöltötte halakkal.” 15. Mondja a fogadós: „Kedves barátom, én végignéztem halászaid kínlódását és szívemből sajnáltam őket. De egyszerre csak három csodálatos ifjú jelent meg a parton, mégpedig ugyanazon a helyen, ahol halásztak, s az volt a kívánságuk, hogy a hajóba szállhassanak. Ekkor a legközelebbi hajó a parthoz evezett és fölvette a három ifjút, azután visszaevezett a többi hajóhoz. Erre a három ifjú felszólította a hajósokat, hogy hálóikat mégegyszer vessék a vízbe, aminek eredménye valóban csodálatos volt. Ezeknek a halászoknak is igen kívánatos volna, annak a három különös ifjúnak a megjelenése. De hogy az a három ifjú – kedves Kisjonah barátom – Kisbe is elutazott, vagy eltűnt, mint egy álom, arról már nem tudok számot adni. Legalábbis én a halfogás után sem az egyik, sem a másik hajón nem láttam őket többé. Vajon ki lehetett ez a három ifjú?” 16. Mondja Kisjonah: „Kedves barátom, ahol az Úr személyesen jelen van, ott az ő mennyei, minden hatalommal felvértezett szolgái sincsenek távol. A három ifjú tegnap kora hajnaltól naplementéig nálam volt a házban, és az Úr tanítványait és más embereket, akik ott voltak, s jó akaraton voltak, minden dologban oktattak, és lehet, hogy ugyanabban a pillanatban, amikor tőlünk hirtelen eltávoztak, láttad őket itt megjelenni és hajósaimat a gazdag halfogáshoz segíteni. És mindezt az Úr akarta így. Mert az Ő akarata nélkül egyetlen hajadszála sem görbülhet meg, s egy veréb sem emelkedhet fel a háztetőről, hogy tovább szálljon.” 17. Mondja a fogadós: „Valósággal a lelkemből beszéltél most. Amikor tegnap itthon beszéltem népeimnek a három ifjúról, csaknem mind egyhangúlag azt mondták: „Ha itt vagy ott különös dolgok kezdenek feltűnni, akkor mielőbb várhatjuk az Úr látogatását. Bár az a kegyelem érne bennünket, hogy látogatására méltónak találna” – és én így fejeztem be a beszédet: Ámen, az Úr akarata legyen meg. Jöjjön, jöjjön mielőbb, és szabadítson meg bennünket minden bajtól. És íme Ő itt is van már közöttünk. 225


IX. kötet

226

18. Ezután a fogadós örömében könnyekre fakadt, s egy ideig nem tudott szóhoz jutni. Én erre megerősítettem őt, amire visszanyerte természetes lelki nyugalmát, s újból beszélni tudott. 136. Fejezet:

Az Úr és a szegény halászok; azok hite Jézusban. A csodálatos halfogás. A szegény halászok hálája. A halász hittel teli beszéde. A halászok jócselekedete.

1. Ezt azonban a szegény halászok is észrevették, akik közül az egyik csónakba szállt, és átevezett hozzánk, hogy megtudja, kik is lehetünk? Amikor a fogadóst felfedezte közöttünk, azt hitte, hogy bizonyára ismerősei vagyunk, s így nem érdeklődött tovább, hanem vissza akart evezni társaihoz, de Én így szóltam hozzá: „Barátom, gyere fel ide hozzánk, majd mondok neked valami egészen különös dolgot.” Erre a csónakos megfordult, a partra evezett, kiszállt, s csónakját a parti cölöphöz kötötte, majd bátran Hozzám lépett, s kérdez Engem, mondván: „Jóember, itt vagyok, micsoda különös dolgot akarsz nekem mondani? Beszélj, de sokáig várakozni nincs időm, mert a Nap már leáldozóban van, s egész nap kevés halat fogtunk.” 2. Mondom Én: „Ha te igazán hinnél Bennem, akkor Én téged és társaidat igen gazdag halfogáshoz segíthetnélek. De azután holnap jöjj Hozzám és kövess Engem.” Mondja a halász: „Jóember, hogyan higgyek én Benned, és mit tartsak Felőled? Nem emlékszem, hogy valaha is láttalak volna, s így azt sem tudom, hogy Ki vagy – ismertesd előbb meg Magad, azután hinni fogok Neked. De hogy holnap eljövök Hozzád és követni foglak oda, ahová mégy, az nem tőlem függ, hanem azoktól, akiknek életfenntartásáról kell gondoskodnom. Tehát mi az, amiért hinnem kell Benned?” 3. Mondom Én: „Nem hallottál te arról a Férfiúról, Aki Názáretben támadott, és minden embernek meghozza az örök Isten országát és a saját hatalmából azt mindazoknak meg is adja, akik Benne hisznek és tanításait, mint a legtisztább élő Igéket elfogadják?” 4. Mondja a csónakos: „Jóember, a nagy Megváltóról, a názáreti Jézusról sokat hallottam én már, és hiszek is Benne, habár soha még sehol sem láttam. Talán Te vagy Az? Mert ha igen, akkor mondd azt meg nekem, s én leborulok Eléd, s imádni foglak, mert Azzal a Megváltóval Isten, az Úr, egy személyben látható módon van egyesülve, amit én olyan emberektől hallottam, akik Vele érintkeztek, és tanítványai lehettek.” 5. Mondom Én: „Tehát ha hiszed azt a názáreti Jézusról, hogy testében az Isten Szelleme egész teljességében lakozik, akkor térj vissza vigasztalódva halásztársaid közé, és vessétek hálótokat mégegyszer a vízbe. Ha fogástok gazdag lesz, világosság fog támadni a lelkedben, amelyből könnyen föl fogod ismerni, hogy Ki Vagyok Én, s akkor még ma el is jössz Hozzám, s meg fogod magad kereszteltetni Általam, az Igazság és Élet Szellemével. Most pedig ne vizsgálódj tovább, hanem tedd azt, amit tanácsoltam neked.” 6. Erre a halász meghajolt Előttem és csónakjába szállt, és sietve evezett társaihoz, akik éppen bevonni készültek hálókat, s megmondta nekik, hogy mit tanácsoltam Én. 7. Erre mindnyájan olyan hangosan kezdtek kiáltozni, hogy mindannyian jól hallottuk a parton: „Üdv Annak, Aki neked ilyen tanácsot adott, amit Ő tanácsolt neked, azt meg fogjuk tenni. Hozsánna Dávid nagy Fiának, Aki az Úr nevében eljött, hogy megmentsen bennünket. Most pedig szerencse fel, s vessük hálóinkat ki az Ő Nevében.” 8. Ekkor kivetették hálóikat, amelyek néhány pillanat múlva annyira megteltek halakkal, hogy alig tudták tartani, s a húsz halásznak egy óráig dolga volt, amíg az összes halat kiszedték a hálókból, és a tartályokba rakták. 226


IX. kötet

227

9. Amikor munkájukkal elkészültek, valósággal ujjongani kezdtek és magasztalták Istent, Aki Nevét Dávid Fiában annyira megdicsőítette, és gazdag halfogásukkal Jesaira község közelében lévő kicsiny falujuk felé igyekeztek. 10. Amikor gazdag zsákmányukkal hazatértek és hozzátartozóik meglátták, hogy micsoda gazdag fogással érkeztek haza, a csodálkozásnak nem akart vége szakadni, és a hozzátartozók rögtön azt mondták: „Halljátok, ilyen sok, de legtöbbnyire csupa nemes halat még legkedvezőbb időben sem fogtatok soha. Itt valami jámbor, Istennek tetsző Férfiú, mint amilyen most több van, amióta a nagy názáreti Megváltó ide-oda jár-kel, s az embereknek az igazságot isteni erővel és hangon tanítja, kellett, hogy csodát tegyen veletek.” A halászok igazat adtak hozzátartozóiknak, és elbeszélték nekik, hogy halászatuk mimódon ment végbe, amire azok dicsőíteni és magasztalni kezdték Istent, hogy az embernek ilyen hatalmat adott. 11. Az a halász pedig, aki csónakján jött hozzánk, így szólt: „Halljátok, ez a názáreti Jézus nem olyan ám, mint akármelyik próféta, aki csak azt beszélheti és teheti, amit Isten Szelleme sugall, vagy enged meg neki, hanem Ő olyan Férfiú, Akiben az Isten Szelleme, ereje és hatalma egész teljességében megtestesülve lakozik. Mert Ő nem úgy beszél, mint a próféta, aki azt mondja: az Úr szólott, nyisd meg szádat, s hirdesd a népnek akaratomat, s így beszélj Rólam azoknak, akik Rólam megfeledkeztek, s azután tedd ezt vagy azt – de a mi Jézusunk így beszél: 12. Én vagyok az Úr, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok, s az egyik ne akarja felülmúlni a másikat.” A betegeknek pedig csak ezt mondja: „Én akarom, hogy meggyógyulj.” – és a beteg meggyógyul abban a pillanatban. Aki vak volt, tisztábban lát, mint egy sas, aki béna volt, úgy ugrándozik, mind egy szavas, és ha azt mondja a halottnak: „Kelj fel és járj”, a halott telve új élettel fölegyenesedik, és vidám jókedvvel jár. És lássátok ezt, és sok mást ezrek igazolják, akik mindezeket saját szemeikkel látták és fülükkel hallották, s ezért hiszem, hogy a názáreti Jézusban az Isteni Szellem egész teljességében lakozik megtestesülve.” 13. „Ezrek ezrei előtt feltűnik az Ő látható isteni mivolta, s nagy prófétának nevezik Őt Dávid törzséből, Aki szellemben maga is Urának nevezte Őt. 14. S ha az Írásban az van megírva, hogy Isten az embert saját hasonlatosságára teremtette, s Ábrahám is az Istent férfialakban látta, amiképpen Jákob Izrael is – hogyan botránkozhat meg akkor az ember a názáreti Úr Jézus férfi alakja fölött, és ne hihetné szilárd hittel, hogy Benne teljesen ugyanaz az Úr lakozik, Aki a Sinai hegyén Mózest elhívta, és neki Izrael számára a törvényeket adta? 15. És mivel én kétségtelenül hiszem azt, hogy a názáreti Jézussal a dolog valóban így áll, tehát késedelem nélkül fel fogok készülni, és sietve elmegyek Jezairába, ahol Ő most annál a fogadósnál tartózkodik, akit ti mindnyájan becsületességéről nagyon jól ismertek, s ott akarom Őt személyesen is közelebbről megismerni. Ha majd visszajövök, nem fogok előttetek Felőle semmit elhallgatni.” 16. Mondja erre néhány halász: „Mi is meg akarjuk Őt személyesen ismerni, és mivel a hajóról fennhangon szavunkat adtuk Neki, hogy holnap helyett még ma elmegyünk Hozzá, tehát veled megyünk Jezairába. Vigyünk magunkkal a legszebb és legnemesebb halakból, s azokat a fogadós készítse el az Úr számára.” 17. Ez az indítvány mindenkinek nagyon tetszett, s a tizenkét halász a naplemente után az első szürkületben elindult, fejenként három hallal, s nemsokára meg is érkeztek hozzánk Jezairába.

227


IX. kötet

228

A szerény és hálás halászok és az Úr. A szent társaság a tengerre nyíló erkélyen. A szép est szemlélése és annak összehasonlítása az emberi élet estéjével. A vidám és derűs élet-estnek feltétele. Az Úr testetöltésének céljáról. Rövid életevangélium. A bölcs halász vallástétele.

1. Amikor hozzánk érkeztek, mi már a szabadban voltunk és különféle dolgokról beszélgettünk. A csónakos elsőnek lépett Hozzám, mélyen meghajolt Előttem és így szólt: „Uram és Mesterem, bocsásd meg nagy vakságomat, hogy én, amikor kegyesen a partra hívtál, s meg akartam fordulni, nem ismertelek fel azonnal. Azután bocsásd meg azt is, hogy néhány társammal már ma este és nem holnap reggel jöttem ide úgy, amint Te hívtál. És végül, ne vedd azt tőlünk – szegény halászoktól – rossznéven, hogy szívünk indíttatására bátorságot vettünk arra, hogy Számodra abból a nagy áldásból, amelyben látható módon részesítettél bennünket, egy egészen kicsiny áldozatot nyújtsunk át Neked, íme itt vannak ennek a tengernek legdrágább halai.” 2. Mondom Én: „Igaz, hogy sokkal nagyobb örömömet találom szívetekben, mint ezekben a halakban, amelyeket áldozatul hoztatok ide Nekem, de ahol a szív az áldozattal egyesül, ott az áldozat is kedves Előttem. Így a halakat ezen az estén együtt fogjuk elfogyasztani. Add át azokat a fogadósnak, ő már tudja, hogyan kell azokat elkészíteni.” 3. Erre a fogadós azonnal előhívta szolgáit, s a halakat a konyhába vitette, amelyek fölött a fogadós felesége nem győzött eléggé csodálkozni. Ezt a harminchat halat főként azért fogadta nagyon szívesen, mert tartályaikban ilyen nagy és nemes halak nem voltak. A konyhában foglalatoskodó Máriának is nagy volt az öröme, a váratlan ajándék fölött. 4. Mi is fölemelkedtünk a gyepről, azután fölmentünk egy szép és tágas erkélyre, amely a tenger mellett egy kicsiny domb tetején volt, s amelyről gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, s a tengeren túl fekvő tájakra. 5. Igaz, hogy egy kissé késő este volt már, de ez nem tett semmit, mert a Holdnak háromnegyed része megtelt már, s a késői szürkület is tartott még, s így a csendes táj csodálatosan szép volt, s mindnyájan dicsérték a fogadós gondolatát, aki a kicsiny dombon egy ilyen tágas és szép kis erkélyt építtetett. Erről az erkélyről szemléltük mindnyájan a lenyugvó természetet, és a csónakos egy igen helyes megjegyzést tett, mondván: 6. „Ha egy olyan ember lélek-estéje, aki már benne van az élet éveiben – amelyekről azt állítja, hogy nem tetszenek neki, - hasonlítana ehhez a természeti estéhez, akkor már bizonyára tetszene neki. De ez az eset csaknem sohasem áll fenn, mert az ember öreg napjait vagy mindenféle aggodalom, bánat, gyengeség, betegség és a biztos testi haláltól való félelem tölti el, s ezt a félelmet nem szünteti meg gyenge hite, s még gyengébb reménye a lélek túlvilági életében, amit eddig a maga valóságában senki sem ismer. Vagy egy olyan ember, akinek ezt vagyona megengedi, öreg napjaiban még sokkal nagyobb mohósággal veti magát a világi élvezetek karjaiba, hogy a haláltól való rémületét és terhes félelmét elhessegesse magától. És ha időnként mégis meglepik olyan betegségek, amelyekre gyógyító fű nem nőtt, és elmúlásának pillanata kézzelfoghatóan előtte áll, lelke ritkán, sőt a mi időnkben már egyáltalában nem lehet ezzel a csodálatos és gyönyörű természeti estével összehasonlítani. Óh Te kedves Urunk és Mesterünk, mondd, mindig így lesz ez az embereknél?” 7. Mondom Én: „Éppen ezért jöttem Én Magam, mint élet és halál fölött lévő Úr ebbe a világba, hogy az embernek nyugodt lélekestéjét megteremtsem. Aki Bennem hisz, s az Én tanításaim szerint él és cselekszik mindenkor, s azáltal keresi magában az igazi Isten országát – 228


IX. kötet

229

ahol kétségtelenül meg is fogja találni – annak lélek-estéje ezen a Földön sokkal nyugodtabb és dicsőségteljesebb lesz, mint ez a mai természeti est, amit itt látunk magunk előtt. 8. Miért lett az emberek élet-estéje oly viharos és nyomorúságos? Mert az emberek Istentől – a minden életek minden igazság és világosság ősforrásától csaknem teljesen eltávolodtak, és helyette minden gondolatukat és törekvésüket a törvényben és a halálban lévő anyag felé fordították. 9. Ha az emberek hozzátok hasonlóan teljesen elfordulnak a világtól, és hitük és szeretetük egész teljességével ismét Felém fordulnak, akkor üdvösségteli lelki-estéjüket Énbennem fogják megtalálni. De enélkül az emberek lelki-estéje a jövőben még sokkal viharosabb és borzalmasabb lesz, mint amilyent eddig bárki is érzett vagy megért. Mert mostantól kezdve az emberek többé nem mondhatják azt: „Ki látta valaha az Istent, és ki beszélt Vele? És ki kezeskedik annak igazságáról, ami az Írásban áll?” 10. Mert Én Magam, az Úr beszélek most mindenki által jól megismerhető és látható módon az emberekhez, és megmutatom nektek az igazságok örök alapigazságát, az élet igazságát. Aki ezt magába fogadja, annak nem lesz félelme többé a test halálától, mert a halált nem fogja sem látni, sem érezni, még ha százszor is meg kellene halnia teste szerint. 11. Mondja a meglehetősen bölcs csónakos: „Óh, Te kedves Uram és Mesterem, lelkünk mélyéből köszönjük Neked ezt a nagyon vigasztaló tanítást. Benned hiszünk, Benned remélünk és Téged fogunk mindenek felett szeretni. De ha már benne vagyok a beszédben, engedd meg nekem, hogy még egy kérdéssel terheljelek.” 12. Mondom Én: „Én tudom jól, hogy mi az, amit kérdezni akarsz Tőlem, de ettől eltekintve intézd csak Hozzám kérdésedet, mégpedig a többiek érdekében fennhangon, nyíltan és szabadon, hogy ők is hallják, hogy az mi körül forog.” 138. Fejezet:

Fontos kérdés és felelet a túlvilággal való érintkezés szempontjából. Ennek fő akadálya a világi érzület és hitetlenség. Példa: Izrael a pusztában –a világi ember bírálata a szellemi közlemények felől. Bibliai angyal-jelenségek. A jó szellemekkel való érintkezés hasznáról. Útmutatás arról, hogy a szellemek egykor az emberek első nevelői voltak, és hogy fokról-fokra hogyan nehezedett meg ez az érintkezés. Erre vonatkozó példák.

1. Mondja erre a csónakos: „Óh, kedves Urunk és Mesterünk, miért nem engedtetik meg, hogy az elhaltak lelkei legalább a rokonokhoz eljöhessenek? Ha azokat az a veszedelem fenyegeti, hogy a világ zsákmányául esnek? Mert ha ezek a lelkek látható alakban jelennének meg a világ előtt, s úgy tennének tanúbizonyságot a túlvilágról – ami által az ember testi halála után lelkének továbbélésében való hite a saját tapasztalatai alapján szilárdabb és erősebb lenne – akkor könnyebben és biztosabban hinne az egy igaz Istenben is, Akit mi emberek nem láthatunk minden időben, és nem beszélhetünk Vele. 2. Mert végeredményben mit használ az embernek, ha a teste halála után a léleknek egy jövendő életéről prédikálnak neki, ha erről meggyőződést nem tud szerezni. 3. A papok, akik maguk is igen keveset, sőt semmit sem hisznek már régóta mindenféle csalárdsághoz menekültek, hogy a közönséges és vak népet állandó tévhitben tartsák, hogy őértük dolgozzon, s minden áldozatot meghozzon neki, hogy ők minden fáradozás nélkül hizlalhassák magukat. 229


IX. kötet

230

4. De hogyha a nép előtt mindig megjelenne egy átköltözött lélek, és oktatná azt az igazi tényállás felől, akkor a papság csalásaival nem alapíthatná meg a tévhitet, s nem tarthatná meg őt abban.” 5. Mondom Én: „Barátom, amit te kívánsz, az minden népnél – amíg az az Isten kinyilatkoztatott akarata szerint élt – mindenkor megtörtént. De amikor az emberek fokról- fokra átadták magukat a világ és saját testük élvezetének, elsötétedett szellemi látásuk is, amire az emberek a túlvilági figyelmeztetéseket megvetni kezdték, majd féltek és menekültek azoktól, végül elveszítették azt a képességüket is, hogy éber állapotukban érintkezhessenek a nagy túlvilágban élő és működő lelkekkel. Csak a jobb embereket keresték még fel tisztánlátó álmaikban a túlvilág üdvözült lakói, akik tanították az ilyeneket részint saját személyére nézve, részint olyan emberekre nézve, akik teljes romlottságuk mély szakadékának szélén álltak már, s az ilyen szellemi közlés által rendesen meg is mentettek. 6. De menj csak el egy igazi világi emberhez, és mondd el neki, hogy ez vagy az a szellem megjelent előtted, s ezt vagy azt mondta neked. Azt hiszed, hogy az a világi ember el fogja azt neked hinni? Nagyon tévedsz; végül ki fog nevetni és bolondnak, rajongónak fog tartani. 7. Amikor a Sinai hegyén Mózesnek az Én jelenlétem minden jelenének közepette átadattak a törvények, a völgyben a nép az aranyborjú körül táncolt. Miért vett Engem semmibe? Lásd, ezt a világi érzület idézte elő. És most látható módon cselekedve itt járok Én Magam ebben a világban, miért nem hisz a világi nép Bennem? Lásd, ezt az a világias érzület idézi elő. 8. És lásd, ez a gonosz érzület a papokat arra készteti, hogy Engem még üldözzenek is, sőt el akarnak fogni és megölni, mint a legközönségesebb gonosztevőt, s ezt már többször meg is kísérelték. 9. Vajon Zakariásnak és mindazoknak, akik a templomban jelen voltak, nem jelent-e meg látható és hallható módon egy angyal, amikor Zakariás éppen a templomban áldozott, és imádkozott, s a világi érzelmű farizeusok éppen ezért fojtották meg őt? 10. S ugyanígy járt az a sok bölcs próféta is, akik a legtisztább igazsággal álltak a világi érzelmű emberek elé? 11. Amit kérdésedben kifejeztél, az minden időben megtörtént, s az ős- idők egyszerű, erkölcseikben még tiszta és romlatlan emberei minden dologban a tiszta szellemektől kaptak tanításokat, és felvilágosítást, miután állandó érintkezésben állottak velük. A szellemek mutatták meg az embereknek, hogy a földből hogyan kell a fémeket kiásni, s a tűz segítségével – amit szintén a szellemektől tanultak – hogyan tudnak mindenféle hasznos szerszámot készíteni. 12. Mert kitől mástól tanulhatták volna mindezt az értelmi fejlettségben gyermekekhez hasonló első emberek, mint azoktól a bölcsességben teljes lényektől, akik előtt a bennük lévő isteni világosság révén minden világos? 13. Aki előtt ez nem egészen világos, az képzeljen el egy újszülött gyermeket, aki szüleitől csupán a testi ápolást kapta, de a nevelésnek még a látszatát sem, sem szülei, sem más ember részéről, így felnövekedik ugyan, de még tagjainak használatában is butább, mint a természettől fogva legbutább állat. 14. Képzelj el ezen a Földön egy olyan félreeső országot, amely ehhez hasonló mindenféle tanítást és nevelést nélkülöző emberrel lenne benépesítve, és biztosítlak hogy önmagukból ezer esztendő múlva sem fognak annyi értelemre szert tenni,hogy legalább más beszédjük lenne, mint az erdők és sivatagok állatainak, amiképpen az ilyenekhez hasonló emberek tényleg élnek ebben az időben a Földön, sőt még sokáig fognak is élni annak bizonyítékául, hogy az ember önmagából nevelés és tanítás nélkül semmi megismeréshez nem juthat és semmit fel nem találhat. 230


IX. kötet

231

15. És ha az emberek most már mindenféle tudománnyal és művészettel el vannak látva, amelyet most már természetesen egymástól tanultak, így értelme által minden ember következtetheti, hogy tanításaiknak kezdetét és alapját magasabbrendű és mindenben jártas szellemektől nyerték. 16. Az első emberek, akiket „Isten fiainak” is neveztek, kezdetben a mennyekből kaptak oktatásokat. De az emberek tudatára ébredtek annak, hogy bölcsek és értelmesek lettek, és e fölött elbizakodtak, hiúak és gőgösek lettek, ezáltal egyre jobban elvilágiasodtak és önzőkké váltak. 17. A mennyei oktatásokra többé nem volt szükségük, sőt szégyenkezni kezdtek miattuk és ellenségévé lettek azoknak, akik őket erre figyelmeztették. Maguk létesítettek iskolákat és azokat ellátták mindenféle tanítókkal és papokkal, akik fokról- fokra inkább saját világi előnyeiket nézték, mint a nép boldogulását, amely vakságában Istenként tisztelte őket és még most is így tisztelik őket. És ha ez most az egész világ szeme előtt így történik, és a világi ember a tiszta szellemekben nem hisz többé, lehet-e csodálkozni akkor, ha a tiszta szellemek egyre ritkábban jelennek meg a világi érzelmű emberek előtt? 18. Ó barátom, az isteni segítség még mindig a régi, csak az emberek nem azok már, akik egykor a mennyek tiszta szellemeivel állandó érintkezésben álltak. 19. Ha az emberek az Én tanításaim szerint ismét tiszták, és átszellemültek lesznek, újból közeli összeköttetésbe és érintkezésbe fognak kerülni a föltől elszakadt emberek lelkével vagy szellemével. A világi embereknek azonban az ilyen érintkezés úgy sem lehet hasznukra, mert nem hisznek bennük, s ezeket csupán emberi balgaságoknak nyilvánítják, és a legnagyobb merészségnek tartják azt, hogy azoknak még a lehetőségére is emlékeztessék őket. 20. Neked magadnak azonban már többször voltak ehhez hasonló látomásaid és jelenségeid; de volt-e valami hasznod belőlük? Te azt mondod magadban: nagyon kevés, mert én magam sem hittem hogy van ebben valami igazság, s a többi világi emberhez hasonlóan élénk képzeletem hatásának vagy fantáziám szüleményének képzeltem. 21. És ha te magad is így ítélsz az ilyen jelenségekről, holott te már mégis tisztább ember vagy, hogyan bíráljanak akkor a teljesen visszás gondolkozású és keresztül-kasul világi érzületű emberek? 22. Ezek szerint balgaság az ilyen emberekről azt mondani, hogy pl. „ha az én elhalt Atyám, mint látható szellem jönne vissza hozzám, és azt mondaná, lásd így és így áll a dolog, akkor hinnék benne.” 23. Az atya szelleme pedig tényleg el is jönne, vagy nappal, vagy éjszaka egy tisztánlátó álomban és tanításokat adna a fiának, de a fia látomását saját képzelete szüleményének tartaná, és azután még sokkal kevesebbet hinne, mint azelőtt, mire szolgálna neki akkor atyjának megjelenése a túlvilágról? 24. Tehát ha az emberek legnagyobb részének ettől a világtól való elszakadásakor viharos és mindenféle kétellyel vegyes lélek-estet kell kiállniuk, ennek oka senki más, mint csak ők maguk. 25. És ha ezt megértetted kedves barátom, akkor ilyen kérdéssel nem fogsz többé terhelni Engem.” Ezután a beszédem után mindnyájan köszönetet mondtak ennek a ténynek mindenki előtt könnyen felfogható magyarázatáért. 139. Fejezet:

A hajó Júdással a láthatáron. Az estebéd, amelyen Mária is részt vesz. Jelenet Júdással. A félelmetes csillag (Mars), András, mint csillagász. 231


IX. kötet

232

Kultur históriai tanítások a papok által keletkezett tévhitekről. Természettudományi tanítások a Marsról. 1. Ezután még egy ideig gyönyörködtünk a vidék szépségeiben és csónakosunk, akinek különösen éles szemei voltak, bizonyos távolságban egy hajót látott felénk evezni, s azt kérdezte Tőlem, mondván: „Óh Uram és Mesterem, vajon kit hozhat ez a hajó ilyen késő esete?” Mondom Én: Tanítványaim egyikét hozza, de majd ha ideér ne vesztegessetek sok szót vele, mert ő is olyan, akinek egy font sárga föld, amit aranynak neveznek, drágább, mint az egész mennyország, a szellem és az örökélet összes kincseivel együtt.” 2. Tanítványaim jól megértettek Engem, Kisjonah és Filopold is. De a fogadós és a 12 halász nem értette meg egészen, hogy mit akartam ezzel mondani. De azért senki sem kérdezősködött tovább, miután egy szolga jött és jelentette, hogy az estebéd készen van, mi is felemelkedtünk ülőhelyeinkről, amelyek az erkélyre voltak erősítve és bementünk a házba, ahol egy igen tágas teremben az asztalok kenyérrel és borral kitűnően elkészített halakkal megterítve várakoztak ránk. Mi azonnal helyet is foglaltunk az asztalok körül és a vacsorát magunkhoz vettük. 3. S amikor eledelekkel és italokkal megerősítettük magunkat, s mindenféle hasznos dologról beszélgettünk, amelyekben Mária is igen élénken részt vett, megérkezett a mi Júdásunk is, aki bejött a terembe és védekezni kezdett Előttem, amiért előbb nem jöhetett utánunk. 4. Mondom Én: „Mit törődöm Én világi üzleteiddel. Vagy még mindig nem tudod, hogy miért jöttem Én ebbe a világba? Aki a világhoz ragaszkodik, s azt szereti, az előbb vagy utóbb, de mindenkor biztosan megtalálja azt a jutalmat, amit a világ barátai számára mindig készenlétben tart, s ennek a jutalomnak neve: halál. 5. De az Én országom nem ebből a világból való, és aki Velem tart, annak nem a halál, hanem országomban az örökélet lesz jutalma. A többi tanítványaimnak is – néhány kevesek kivételével – van otthon felesége és gyermeke, de az Isten országa miatt mégis Velem maradtak. Miért mentél te családodhoz, mintha az értük való aggodalmad nagyobb volna, mint az Enyém? Ezt jól vésd bele világias szívedbe.” 6. E szavaim nem nagyon ízlettek a világias érzelmű tanítványnak, de mégis megemberelte magát, megköszönte ezt a rendreutasítást és Én azt mondtam a fogadósnak, hogy egy másik asztalnál adjon neki valamit enni és inni. A fogadós ezt azonnal meg is tette, s a tanítvány leült, kenyeret és bort vett magához, halat azonban már nem kapott, mert elfogyott, s a tanítvány Kisben amúgy is teleette magát hallal. 7. Mi ezután derűs kedéllyel ültünk asztalunk mellett, Én pedig a 12 halásznak az emberben lévő Isten országáról oktatásokat adtam, s az Írásból is mindent világossá és érthetővé tettem előttük. 8. Amikor a 12 halásszal ilyen módon csaknem két óráig foglalkoztam, és tanításaimat erre a napra befejeztem, egyszer csak lélekszakadva szaladt be a terembe a ház egyik szolgája, és így szólt: „Kedves Uraim, éppen dolgom akadt fönt az erkélyen, és munkám közben Kelet felé pillantottam, és egyszerre csak megláttam egy igen nagy csillagot, amely a láthatárnak egészen a közelében volt. A fénye olyan piros, mint a vér és oly erős, hogy hosszabb ideig nem is lehet nézni. Én még sohasem láttam ilyen csillagot, Vajon mi jelentősége lehet? A názáreti Megváltó Úr, Akinek bölcsessége Salamonét is felülmúlja, bizonyára legjobban tudja ennek a csillagnak a jelentőségét.” 9. Mondom Én: „Kedves barátom, Te nem régóta vagy szolga ebben a házban, mert a názáreti Megváltó Urat még nem ismerted meg teljesen, s mivel azelőtt hosszabb ideig egy 232


IX. kötet

233

kapernaumi farizeus szolgája voltál, érthető hogy a názáreti Megváltó Urat nem ismerheted teljesen. Hol van az a csillag, amely téged ilyen nagy rémületbe ejtett?” 10. Mondja a szolga most már kissé zavartan: „Az uraknak akkor egy kissé ki kellene fáradniuk a szabadba, mert ebből a teremből nem lehet látni, hiszen ablakai Kelettel egészen ellenkező irányban vannak.” Mondom Én: „Akkor menjünk ki egy kissé a szabadba, s meglátjuk, hogy melyik csillag ejtett téged oly nagy félelembe.” 11. Ezután kimentünk a szabadba, s Keleten azonnal megláttuk a nagy vörös csillagot, amely most – miután már magasabbra került a láthatár fölé – piros színét lényegesen megváltoztatta, fénye azonban jól kivehetően erős volt. Én erre azt kérdeztem a jelenlévőktől, akik a csillagot szintén félénk szemekkel nézték: „nos mit tartotok erről a csillagról?” Ismeritek vagy nem? Előtted András tanítványom, ez a csillag nem lehet idegen, mert hiszen te csillagász vagy.” 12. Mondja András: „Valóban Uram és Mesterem, azt a csillagképet, amelyen ez a csillag áll, nagyon jól ismerem, ez az oroszlán, amint ezt már az őskor óta ismerik. De magát a csillagot nem ismerem. A színe hasonlít a Mars bolygóéhoz, ugyanis a pogányok nevezik így, de a nagysága nem látszik egyezni a nevezett bolygóval.” 13. Mondom Én: „És ez mégis az a bolygó, amelyet az imént megneveztél. Hogy ebben az esztendőben lényegesen nagyobbnak látszik, mint egyébkor, az onnan ered, hogy most a lehető legközelebb van a Földhöz. A bolygóknak a Nappal szemben való változékony állását kellő alkalomkor megmutattam és megmagyaráztam már nektek, és rámutattam arra is, hogy a bolygók, – aszerint hogy egyik vagy másik helyzetbe kerülnek napkörüli forgásuk következtében – mindig közelednek egymáshoz, s ugyanúgy el is távolodnak, s ezeket az egészen természetes jelenségeket mégsem tudjátok megérteni? Sőt szíveteket félelem lepi el, amely ebben az állapotban igen alkalmassá válik a pogányok mindenféle tévhitének befogadására. 14. Lássátok tehát, ez a bolygó a veletek ismertetett okoknál fogva most a Földnek, s a Napnak közelében van, ezért látszik lényegesen nagyobbnak, mint máskor, amiképpen minden tárgy közvetlen közelben sokkal nagyobbnak látszik, mint nagyobb távolságban. Értitek ezt?” 15. Mondja András: „Uram és Mesterem, ez a dolog most már világos előttem, s bizonyára a többiek előtt is. A jövőben hasonló jelenségeknél nem fogunk félénk szívvel fejünket törni többé fölötte. De mivel ez a csillag kicsalt bennünket ide a szabadba, tehát szeretnénk a Te saját szádból röviden hallani, hogy ez a csillag az előttünk ismert népek legtöbbjét miért indította arra a hitre, hogy az – különösen akkor, amikor a Földhöz olyan közel van mint most, és az emberi szem előtt nagyobbnak látszik – háborút idéz elő a népek között, és ezért tették rá a pogány háborús Istennek a nevét és sok pogány őt magát tartja a háború istenének, s ezért félnek is tőle?” 16. Mondom Én: „Nem tudod még, hogy minden népnek ravasz és fortélyos papjai – akik a nép vakságának köszönhetik, hogy papjaikká lettek, mert az istenek szolgáinak és barátaiknak tekintik őket, minden rendkívüli jelenséget, de különösen ha azok az égen jelennek meg arra használják fel, hogy részint beszédük, részint egyéb csalafintaságuk által az embereket minél nagyobb félelembe és rémületbe ejtsék, hogy ezáltal nagy áldozatokra és egyéb bűnbánat cselekedetekre kényszerítsék? Lásd ez is a papoknak a műve, akikből idővel a Föld királyai keletkeztek. Ennek a csillagnak erős atmoszférája következtében kissé vörösebb színe van, mint más bolygónak, amelynek kevésbé erős az atmoszférája, s mindenkori vöröses fényének majd nagyobb, majd csekélyebb erőssége indította a papokat arra a gondolatra, hogy a nép előtt háborús csillagnak jelöljék meg. 17. Ha nagyobbnak látszott, akkor a népnek elkövetkezendő háborúkról prédikáltak, s ez azonnal áldozni kezdett. És ha a nép között helyenként akadt is egy ember, aki a népnek azt 233


IX. kötet

234

mondta, hogy a papok ezt az alkalmat csak arra használják fel, hogy őket kizsákmányolják, mert a csillag önmagában véve csak egy jámbor bolygó, a nép pedig hitt az ilyen bölcs embernek, s a papoknak semmi vagy kevés áldozatot hozott, akkor a papok jól értették a módját annak, hogy a népek között ellenségeskedést szítsanak és őket háborúra tüzeljék. Az ilyen háborúkat azután a legnagyobb elkeseredettséggel és borzalommal hajtották végre. Ilyenkor a nép aztán tömegesen tódult a papokhoz a templomaikba, s nem győzött áldozni az isteneknek, hogy őket kiengesztelje. És ha a papoknak ilyen alkalomkor nagy volt a nyereségük, akkor a régenseket ismét kibékíteni igyekeztek, úgy hogy a háborúnak nemsokára vége volt. 18. S ha ezt most megértetted, azt is be fogod látni, hogy bolygónk mimódon jutott a háború istenségének tisztességéhez. Hagyjuk békében őt és menjünk vissza a házba, térjünk pihenőre.” 140. Fejezet:

Éjjeli szállás Jezairában. A 12 megtért halász öröme. A lelkes csónakos. Az Úr beszéde a legnagyobb csoda. A jó ébresztő. A falu összes halásza hálatelt szívvel siet reggel az Úrhoz; annak kegyes fogadtatása. Az öreg József haltartálya. A becsületes emberek régi barátsága. N.B. a mostani olvasók számára.

1. Amikor ismét termünkben voltunk, azt kérdezte Tőlem a fogadós, hogy számomra hol készítsen jó nyugvóhelyet? Én pedig így szóltam: „Nézd barátom, aki ágyat akar, annak adj ágyat. Én azonban az éjszakán át itt fogok pihenni székemen. A te székeid Nekem alkalmasabbak a pihenésre, mint az ágy.” És mivel Én azonnal elfoglaltam székemet, hogy éjszakai pihenésemet azon tartsam meg, tanítványaim sem kívántak ágyat, hanem ők is – mint csaknem mindig – székeiken maradtak ülve. Csak Mária és Joél foglalt el a szomszéd szobában két ágyat. 2. A 12 halász pedig hazament közeli falucskájába azzal a szándékkal, hogy reggel az Én és tanítványaim számára még nagyobb mennyiségű halat hozzanak, mert beszédeimtől és tanításaimtól annyira épültek, hogy a nagy hálaérzettől alig bírtak magukkal. Egész úton a falucskáig valósággal ujjongtak, és fennhangon örvendeztek Fölöttem, és otthon társaiknak nem tudtak eleget beszélni arról a sok mély és tiszta isteni igazságról, amelyet az Én számból hallottak. Társaik és hozzátartozóik azt kérdezték tőlük, hogy tettem-e jeleket és csodákat? 3. A csónakos pedig így szólt: „Mit beszéltek jelekről és csodákról? Az Úr beszédei és tanításai, mint örök mennyeinek legfényesebb és legélőbb igazságai, a legnagyobb jelek és legnagyobb csodák; mert ahogy Ő beszél és tanít, úgy ember előtte még soha nem beszélt és nem tanított. Holnap még sok olyan dolgot fogok megtanulni Tőle, ami előttem még egészen ismeretlen. Mert aki az Ő oldala mellett nem lesz bölcs és telve örök lelki élettel, az holtabb, mint a kőfal az örökkévalóságban. 4. Ezután az lesz az én egyedüli és fő életfeladatom, hogy az Ő dicsőségét, Istenségét és Szentséges Nevét az egész világ előtt hangosan elismerjem; mert én nem félek most már a világi emberek butaságától és gonoszságától. Ki lesz képes megállni előttem a hazugságban, hogyha az igazságot, mint élő tüskebokrot vágom a szemébe? Éppen úgy, mint egykor Dávid pásztor Góliátnak büszke homlokába vágta a követ és őt ezzel a földre terítette. 5. Jaj annak a képmutató farizeusnak, aki engem más véleményre merészelne téríteni. Majd megmondanám és megmutatnám neki, hogy a pokol mélységének melyik lépcsőfokán áll, s ott miféle jutalom vár rá.” 234


IX. kötet

235

6. Társai nem győztek csodálkozni a csónakos lelkesedése fölött, s azt mondták neki, hogy okosabb lenne, ha mindjárt kezdetben nem csinálna annyi hűhót, hogy a gonosz farizeusokat a Megváltóval és annak tanítványaival szemben ne tegye még nagyobb ellenségekké, mint amilyenek már amúgy is. 7. De a csónakos így szólt: „Ha az ember ezekkel a legnagyobb ember- és igazságellenségekkel szemben gonoszságuktól való félelmében telve van tapintattal, akkor soha nem lesz ezen a Földön világosság az emberek között. Azért kell, hogy az igazságot az arcukba vágják és ezeknek a ravasz gyáváknak oroszlán módjára mutogatni a fogakat és karmokat, s majd elrejtőznek sötét barlangjukba.” 8. Csónakosunk még egy ideig ebben az értelemben beszélt, míg az álom erőt nem vett rajta, s egy kissé ő is megpihent. De reggel mégis ő volt az első, aki egészen megerősödve talpon volt, s első gondolata Én voltam, Akit szíve mélyéből dicsőített. De amikor azt látta, hogy társai alszanak, felébresztette őket és így szólt hozzájuk: „Barátaim, siessünk, hogy még napkelte előtt odaérjünk halainkkal, mert ezen a napon a mi, és még sok más ember lelke örök életének elnyeréséről van szó.” 9. Erre mindnyájan gyorsan felugrottak pihenőhelyeikről, és kimentek a haltartályokhoz, kiemelték onnan a 100 legszebb és legjobb halat és elvitték Jezairába. 10. Ezúttal a tegnap otthon maradt nyolc halász is velük jött és segítettek a halakat tartályokba elhozni Jezairába, amelyeket feltettek egy targoncára és maguk húzták és tolták előre. 11. S amikor ily módon könnyen és hamar eljutottak Jezairába, a tanítványok legtöbbje még aludt, csak Én, Péter, András, Jakab, János, Kisjonah, Filopold, a vendégfogadós és szolgái közül többen voltunk talpon és a szabadban gyönyörködtünk a hajnal vidám jeleneteiben. 12. Amikor a halászok megláttak Engem, valósággal örömujjongásban törtek ki, már távolról üdvözöltek, és örömüknek adtak kifejezést, hogy arra méltattam őket, hogy ezen a napon is láthatnak és beszélhetnek Velem. 13. Amikor targoncájukkal közelembe értek újból arra kértek, hogy kicsiny áldozatukat kegyesen és szívesen fogadnám. És Én így szóltam hozzájuk: „Tegnap hasonló alkalommal elmondott szavaim ma is érvényben vannak, s ezután is mindörökké. Adjátok át a halakat a fogadósnak, ő már tudni fogja, hogyan használja fel azokat.” 14. Erre a halakat átadták a fogadósnak, s a csónakos azt mondta neki, hogy ne fukarkodjon a halakkal, mert tartályaik még annyira telve vannak a legjobb fajtákkal, hogy száz nap múlva sem lesz szükségük kimenni halászni. 15. Ekkor a fogadós szolgái átvették a halakat, s kivitték a nagykonyhába, amelyben egy nagy cédrus-fából ácsolt haltartály volt, amit még József, az Én nevelőatyám készített még mielőtt Én Születtem, s amit a vendégfogadós éppen ezért tartott olyan nagy becsben, mert atyja abban az évben készíttette, amikor nemsokára rá meghalt. 16. A vendégfogadós atyja pedig igen jámbor s rendkívül becsületes ember volt, éppen ezért egyik intim barátja volt Józsefnek, aki mindig munkát talált vendégfogadósunk atyjánál, s amíg élt a fiúnak is barátja volt. Ezért volt családom oly kedves a vendégfogadós előtt. 17. Csak Én magam voltam kevésbé ismerős ebben a házban, s kevés tekintélyem is volt, mert mindig igen szófukar voltam és soha magamat nem tartottam nagyra. 18. Ez a néhány szó szolgáljon ennek a Jesairabeli háznak közelebbi ismeretségéül, amelyből mellékesen legyen megjegyezve, valamint a galileai tenger többi helységeinek ezer esztendő múlva már nyoma sem található. Mert azok a háborúk és népvándorlások, melyek 235


IX. kötet

236

ezeket az országokat látogatták, mindent elpusztítottak és megsemmisítettek. És most térjünk vissza önmagunkhoz. 141. Fejezet:

A szép reggel a tengeren az erkélyről szemlélve. „Szem nem látta azt, amit Isten készített azoknak, akik Őt szeretik.” Beszélgetés arról, hogy hol van a túlvilág és milyen az. Mik a csillagvilágok, s alapjaiban véve mi az anyag? Igen fontos tanítások az emberi lélek lényegéről, vezetéséről és céljáról.

1. Amikor a halak el voltak helyezve, az imént nevezett barátaimmal és a 20 halásszal Én ismét felmentem az erkélyre, ahol a napkeltét vártuk. A reggel teljesen tiszta és derűs volt, mert a déli szél a párákat a tenger mellől, s az azt körülvevő hegyekről elhajtotta, a s ezért a kilátás minden oldalról gyönyörű volt, amit halászaink nem tudtak eléggé dicsérni. 2. Amikor csónakosunkat egészen elragadta a táj gyönyörű látványa, így szólt: „Óh Uram és Mesterem, milyen gyönyörűek és csodálatosak is a Te műveid. Aki azokat tiszta érzelmekkel figyeli, annak nagy öröme és gyönyörűsége telik bennük, s annál inkább, ha érzi magában, hogy lelke számára – amelynek örök élete van – azok sohasem fognak elmúlni. Mit szólsz Te, óh kedves Uram és Mesterem ehhez a véleményemhez, amely még bizonyára nagyon éretlen?” 3. Mondom Én: „A te véleményed nagyon helyes és igaz; mert egy tökéletes és szeretetem, s igazságom szellemében újjászületett lélek testének levetése után nemcsak hogy semmit sem fog veszíteni – legfeljebb azt az igát és terhet, amely őt ehhez a materiális világhoz köti – hanem kimondhatatlanul sokat fog nyerni. 4. Mert bizony mondom neked: emberi szem soha nem látta, fül nem hallotta, s emberi érzék nem érezte amilyen üdvösségek várnak a túlvilágban azokra, akik Engem szeretnek, s az Én tanításaim szerint élnek és cselekszenek. Ennél többet nem kell mondanom.” 5. Mondja újból a csónakos: „Óh Te kedves Uram és Mesterem, ahol van az a nagy és dicsőségteljes túlvilág, amelybe a test halála után a tökéletes lelket befogadják? Talán ott van a csillagok fölött? Vagy a csillagok alatt? Vagy a szabad levegőrégiókban, ahol a fényes felhők lebegnek?” 6. Mondom Én: „Barátom, te még mindig nagyon is emberi módon kérdezősködsz, ami nálad nem is lehet másképpen. 7. Lásd, a nagy és üdvösséggel teli túlvilág mindenek előtt, mint Isten igaz országa, az ember bensejében van, mégpedig lelkének legbensőbb részében. Innen pedig mindenütt van a csillagok fölött, a végtelen űr minden irányában, tehát a csillagokban és azok alatt, a szabad levegőűrben, a földön és a földben, tehát mindenütt, ahol csak elképzelheted. 8. Mert mindaz, amit szemlélsz és érzel ezen a világon, annak megfelelően minden meg van a szellemvilágban is, amely nélkül semmi materiális nem létezhetnék. 9. Mert lásd, ez a Föld, a Hold, a Nap és a megszámlálhatatlan csillag, amelyek mind nagy világtestek, és amelyeken éppúgy, mint ezen a Földön mindenféle lények és teremtmények élnek, alapjukban véve tisztán szellemiek: mert azok Isten gondolatainak, eszméinek az akarata által megszilárdított kifejezései. Ha Isten egy ilyen eszméjét akaratának köréből kiszakítaná, és nem akarná többé szemléletében tartani, akkor már nem is léteznék, s ezt Isten meg is tehetné, hogyha örök rendje szerint ezt így akarná. De Isten azt akarja, hogy minden örökké úgy fennálljon, mint Ő Maga. Ha változásokon is kell a dolgoknak átmenniük, de Isten által 236


IX. kötet

237

úgy vannak elrendezve, hogy minden az Isten akarata által szilárdan tartott állapotából – amelyben minden anyagban – szabad és önmagában különálló létbe menjen át, és éppen ez az, ami benne szellemi és az Istenhez hasonló. 10. Ha a lelkedben lévő isteni szellemed által tökéletes leszel, kicsinyített mértékben benned is annak szemléletére és használatára minden meglesz, ami Istenben öröktől fogva végtelen nagyságban és mértékben megvan. 11. És akkor ezt a Földet is úgy, ahogy most van, s ahogy létezésének előző időszakaiban volt, s a jövőben amíg materiális vége lesz, s azután is amikor változatlan szellemi és tiszta állapotában tovább is fenn fog állni, s ugyanúgy a Holdat, Napot s azt a végtelen sok már világtestet leírhatatlanul tisztábban fogod szemlélni, s mindent a legkisebbtől a legnagyobbig meg fogsz érteni, mint most zavaros és tökéletlen érzékeiddel, amelyek az embernek azért adattak testileg zavarosaknak és tökéletleneknek, hogy azokat benső gondolkodó és kutató tevékenységre késztessék szüntelenül. Mert a léleknek, amely az Isteni ősvilágossággal rokon, semmi sem terhesebb és elviselhetetlenebb, mint a zavarosság és tökéletlenség mindenben, amit csupán a test zavaros és tökéletlen érzékeivel érezhet, és alig ismerhet meg bármit is külső kérge szerint. 12. A lélek tehát folyton csak a teljes igazság után vágyakozik, s éppen ilyen szüntelenül gondolkozik, kérdez és kutat, és éppen ebben a lelki tevékenységben áll a benső szellemi érzék felébresztésének és erősödésének folyton fokozódó gyarapodása, úgy a szemlélésben, hallásban és érzékelésben, mint az érzésben és megérzésben. 13. De ha a lélek ilyen teljesen felébresztett benső érzékekkel lépne ebbe a világba, azonnal a legnagyobb lanyhaságba és tétlenségbe süllyedne, ami annyit jelentene, mintha élete nem is volna. 14. Az élet üdvössége pedig legfőképpen csak a tevékenységben van, s így a léleknek nagyobb hasznára van az, ha tevékenységben gyakorolja magát, mintha az élet minden irányában való benső érzékelése teljesen tiszta volna. 15. És ha te ezt mind jól meggondolod, akkor tisztán fogsz látni mindent, és sok olyan dolgot fogsz megérteni, ami eddig érthetetlen volt előtted.” 142. Fejezet:

Miben áll a tulajdonképpeni örökélet üdvössége? És miben nem áll az? Az igaz szeretettevékenység, az újjászületés útja vonja maga után az igaz bölcsességet. A világosság és annak keletkezése, mint példázat az emberi lélek szellemi fejlődésére.

1. Mondja a halászok közül egy másik: „Óh Uram és Mesterem, Te azt mondottad, hogy itt a Földön egy léleknek sincs hasznára, ha ebbe a világba való belépésekor már teljes benső világosságban lenne, mert az, előttünk nagyon jól érthetően teljes lanyhaságba és tétlenségbe esne. Mert ha valaki valami drágát elveszít, azt bizonyára addig fogja keresni, amíg meg nem találja, s így a lélek is keresi zavaros külső érzékei előtt elveszített benső tiszta világosságát. És ha ezt a legnagyobb életkincsét újból megtalálja, milyen lesz annak további tevékenysége? Mert ha egy ember azt, amit elveszített szerencsésen megtalálja, akkor keresése s így tevékenysége is megszűnik. Megtörténhet-e az, hogy a lélek, ha kutatótevékenységével megtalálja azt, amit keresett, ismét belesüllyed lanyhaságába és tétlenségébe? És ha ez így van, akkor, mint teljesen tétlen lény újból csak halott volna? Ami pedig nem nagyon segítené elő üdvösségét; ebben a kérdésen, óh Uram és Mesterem, még nem látok tisztán.” 237


IX. kötet

238

2. Mondom Én: „Barátom, mivel az életüdvösség nem a tiszta szemléletben és megismerésben áll, hanem a folyton fokozódó szeretettevékenységben, ezért minden léleknek ezt először örök életelemévé kell tennie, amely nélkül benső életvilágossághoz sohasem juthat, mert a szeretettevékenység benső élettűz, amelynek folyton fokozódó fellobbanása által fényesen világító lánggá kell lennie. 3. És ha ez az életelem a lélekben teljesen felébredt, úgy hogy maga a lélek is teljesen ezé az életelemmé lett – ami annyit jelent, hogy az egész ember szellemben újjászületik – akkor a lélek is mindenben sőt világossága dacára, amely világosság a lehető legmagasabb fokra fokozódott szeretet tevékenység következménye, a lehető legmagasabb fokban tevékeny marad, és üdvösséges boldogsága s világossága szeretettevékenysége arányában fokozódik, nem pedig annak a világosságnak foka szerint, amelyhez a szeretettevékenység nélkül amúgy sem juthatott volna soha, mert az már Istentől öröktől fogva úgy van elrendezve, hogy egyetlen egy szellem, vagy emberi lélek sem juthat soha megfelelő tevékenység nélkül a világossághoz. 4. Hogyan hozzák létre a tüzet az emberek ebben az anyagi világban? Lásd, vagy fát fával dörzsölnek össze, vagy követ kővel mindaddig, amíg tűzszikrákat hány magából. A tűzszikrák azután könnyen gyúlékony tárgyakra hullanak, amelyek maradandó parázzsá válnak. Ha kellőmennyiségű parázs áll rendelkezésünkre, s az, más gyúlékony tárgyakkal – mint fa, szalma – vagy hirtelen fellobbanó gyantával, kénnel, vagy naftával vegyítve érintkezésbe jön, akkor nemsokára fényes láng fog fellobbanni, amire fényes világosság lesz benne és körülötte minden irányban. 5. Vajon az előző tevékenység nélkül létrejött volna-e parázs, és abból világító láng, amely maga is a lehető legserényebb tevékenysége által annak legmagasabb fokát igazolja? 6. És lásd, a holt materiális világban is bebizonyosodik már, hogy a tűz és világosság előállítását bizonyos tevékenység előzi meg, így tehát a lélek életének világosságát sokkal nagyobb tevékenység kell, hogy megelőzze. Ezáltal felébred a szeretet, ami az élet eleme és annak fokozódó tevékenység ez által jön létre a lélekben a világosság, az pedig a bölcsesség, amely önmagából minden dolgot megismer, megítél és elrendez. 7. Lásd barátom, így állnak a lélek életének s benső megismerés világosságának dolgai, s így nincs okod aggodalmaskodni afölött, hogy egy üdvözült lélek valaha is Istenhez hasonló bölcsessége miatt ellustulhatna, vagy tétlenné válhatna, mert a lélek bölcsessége már itt, de leginkább a túlvilágon mindig a saját tevékenységének következménye. S ha ez bármikor is megszűnnék, akkor a léleknek bölcsessége és benső életvilágossága is megszűnnék. Megértetted ezt? 143. Fejezet:

Magyarázat a szellemek, az üdvözült lelkek és angyalok tevékenységéről. Biztatás a szellemi haladásra.

1. Mondja a halász: „Igen, Uram és Mesterem, ezzel most már tisztában vagyok, csak azt szeretném még tudni, hogy egy tökéletes lékelnek a nagy túlvilágban miben áll legfőképpen a tevékenysége? Ezen a szomorú Földön az embernek természetesen ezerféle dolga van, ha meg akar élni. De mi dolga lehet a nagy szellemvilágban? Ott is szántanak, vetnek, aratnak a létfenntartásért?” 2. Mondom Én: „Igen barátom, szántani vetni és aratni ott is kell, de természetesen egészen más módon és értelemben, mint az ebben a materiális világban történik. 3. Lásd, a szellemek, de különösen a tökéletesek nagyfokú tevékenysége nélkül egy földön sem keletkezhetnék semmi. Nemcsak hogy semmi sem nőne, és egy élőlény sem járna 238


IX. kötet

239

azok talaján, hanem még nap, vagy föld sem keletkezhetett volna, de még kevésbé állhatna fenn. 4. Az emberek felszántják ugyan a földet, és barázdáikba elhinti a magot, de csírázása, növekedése s a termés megérlelése már a szellemek kötelessége. És ebből kiveheted azt, hogy különösen a tökéletes szellemeknek az előttetek látható világokon úgy ezen a földön, mint más világtesteken igen sok tennivalójuk akad, de annál több az emberek lelki fejlesztése és tökéletesedése körül, még itt ezen a világon, de még sokkal inkább a túlvilágon. 5. Mert hiszen összehasonlíthatatlanul több tökéletlen lélek jön át a túlvilágon, mint tökéletes, különösen erről a Földről. A tökéletlen és gonosz lelkek pedig ezt a Földet a kiforratlan természeti szellemek segítségével annyira tönkretennék, hogy sem egy fűszál, sem egy bokor, sem fa nem nőne többet, s egy állat, egy ember sem létezhetnék rajta. 6. Csak a tökéletes szellemek szeretete, bölcsessége és hatalma akadályozhatja meg a gonosz és tökéletlen túlvilági lelkek munkáját, akiket azután továbbfejlesztenek, és fokrólfokra közelebb hoznak az Isten országához. 7. És hogy a tökéletes szellemek mindezt mi módon hozzák létre, azt szavakkal nem lehet ábrázolni. De, majd ha ti is szellemben újjászülettek, akkor előttetek is világossá és magától értetődővé lesz, hogy a szellemek hogyan dolgoznak és működnek. Ezt is megértetted?” 8. Mondja újból ugyanaz a halász: „Igen, kedves Uram és Mesterem, s hálásan köszönöm velünk – gyenge, s még igen értelmetlen emberekkel – szemben tanúsított határtalan türelmedet. Így bizonyára sok idő fog eltelni, amíg mi – akik csupa csoda között élünk – ezeket a csodákat meg is fogjuk érteni. Mi például, használjuk és élvezzük a vizet, de egyáltalában nem tudjuk, hogy az micsoda. Továbbá látjuk a tüzet és annak fényét, érezzük annak melegét és izzását, és szintén nem tudjuk, hogy az micsoda és hogy mi annak tulajdonképpeni keletkezési oka? De bármiképpen is legyen, mi már így is mód felett boldogok és derűs lelkűek vagyunk, hogy a Te határtalan kegyelmed és szereteted által megkaptuk Tőled a teljes és élő igazsághoz vezető csalhatatlan utat. Ó, Te kedves Urunk és Mesterünk, légy azonban kegyelmeddel tovább is segítségünkre, hogy ehhez a világos célhoz vezető úton való vándorlásunk közepette soha el ne fáradjunk, el ne gyengüljünk, és el ne lanyhuljuk.” 9. Mondom Én: „Aki valóban hisz és kellő akarata van az el is fogja érni ami után komolyan törekszik. Így ti is nemsokára könnyen el fogjátok érni a célt, miután most az Én oldalam mellett csaknem fele útját megjártátok már.” 10. S miután a halászok ezeket a tanításokat megkapták, újból hálákat adtak Nekem, majd visszavonultak, s egymás között megtárgyalták a hallottakat, és erősen bevésték emlékezetükbe. 144. Fejezet:

A tanítványok kételye és tépelődése Jézusnak a nyomorúságos jövőről való jövendölése fölött. A Föld, mint lélekiskola, és a megpróbáltatások helye. A földi ember szellemi szabadsága. A legrikítóbb ellentétek szükségessége ezen a Földön. Annak magyarázata, hogy a baj honnan keletkezik (papi kasztok). A tiszta igazság tanítások béke evangéliuma a jóknak, kard és háború a gonoszoknak. Palesztina elpusztulásának jövendölése. Készüljetek, őrködjetek és imádkozzatok.

1. Én eközben vendégfogadósunkkal, Filopolddal és Kisjonahval beszélgettem, s így Zsidóország jövőjéről is. A tanítványok azonban, amikor országuknak szomorú jövőjéről hal239


IX. kötet

240

lottak beszélni, azt mondták egymás között: „Az ember néha nem ismeri ki magát Vele szemben. Példázatairól – amelyeknek alapja mindig mély szellemi értelmű, és amit ha nem értettünk meg, mindenkor meg is magyarázott – nem akarunk szólni. De ha tanításainak közepette – amelyeknek tíz esztendő múlva az emberek közkincsévé kell lenni, s az embereknek bárányokká kell változniuk – mindig még egy sokkal nyomorúságosabb jövendőről beszél, mint amilyen a jelen, akkor az ember valóban nem tudja, hogy mit gondoljon. 2. Mindezek mellett Ő már többször azt is hangoztatta, hogy Isten akarata nélkül senkinek a haja szála sem görbülhet meg, s egy veréb sem hullhat le a háztetőről. Tehát ha az Ő akarata nélkül semmi sem történhet meg, akkor ilyen sivár jövő sem lehet az Ő akarata nélkül. Annál kevésbé, mert amint már mondottuk, az embereknek bárányokká kell átváltozniuk az Ő tanítása által, amely élő Isteni Ige, s amely semmiről sem beszél oly beható módon, mint az Isteni és felebaráti szeretetről, az alázatosságról, békülékenységről, önmegtagadásról és könyörületességről. 3. Tehát ha az embereknek az Ő tanítása által valóban bárányokká kell válniuk – amint tudomásunk szerint rövid idő alatt több ezren azzá lettek – hogyan jövendölhet akkor folyton egy sokkal nyomorúságosabb jövőről, mint amilyen az elmúlt idők óta a mai, amúgy is nyomorúságos jelenig volt és van ma is? Ezt értse meg, aki tudja, vagy aki akarja, de mi nem tudjuk megérteni. 4. Ez csak úgy lehetséges, ha ezt Ő Maga valamely általa ismert titkos oknál fogva akarja így, mert máskülönben ez a legnyomorúságosabb jövőről való jövendölése – amely az Ő tanításainak következménye, holott ezek a tanítások keletkezésük idejében, a nagykiterjedésű Ázsiában, egész Egyiptomban, sőt a Mórok között, s Európában, a rómaiaknál, a görögöknél sok ezer ember között, akik Benne élő hittel hisznek és a tanítások fényes igazságait jelekkel tudják megerősíteni – teljesen érthetetlen. 5. És ha ezek az általa jövendölt elszomorító jövőbeli állapotok ezeknek a tiszta isteni tanításoknak következményei lennének, és az Isten országa az emberek között ilyen sajnálatos formát öltene, akkor mégis csak sokkal jobb volna, ha ezeket a tanításokat nem is hirdetnék az emberek között, hogy azok ne váljanak még sokkal gonoszabb ördögökké, mint amilyenek már amúgy is.” 6. Tanítványaimnak ezt a beszédét Én nagyon jól hallottam, és így szóltam hozzájuk: „Hogyan botránkoztathatnak meg benneteket az Én jövendöléseim? Hiszen már annyiszor elmondtam nektek, és rá is mutattam, hogy annak a szenvedésekkel teli jövőnek az emberek szabad akarata lesz az oka, s ezt ti jól meg is értettétek, be is láttátok, fel is fogtátok, és nem botránkoztatok meg rajta. Mi idézhette elő tehát, hogy most megbotránkoztok rajta? 7. Hogyan mondhatjátok azt, hogy a jövő az Én evangéliumom terjedése mellett csak akkor lehetne olyan rossz, ha Előttem ismert okoknál fogva Én idézném elő azt, hogy olyan rossz legyen? 8. Óh, óh - mennyire rövidlátók vagytok még. Igaz, hogy az Én akaratom nélkül az ember fején egy hajszál sem görbülhet meg, s a háztetőről egy veréb sem hullhat le, s az ember nagyságát és alakját meg nem változtathatja, s a napot hosszabbá, vagy rövidebbé nem teheti: mert ezek a dolgok akaratomnak közvetlen hatalmától függnek, amely örök és végtelen menynyeim megszámlálhatatlan sokaságú angyalaival szemben is egy és ugyanaz. 9. De itt ezen a Földön, ahol minden embernek először akaratszabadságának próbáját kell kiállnia, az Én akaratomnak hatalma az emberek erkölcsi és lelki életszférájában egészen másképpen érvényesül, mint ahogy Én ezt már oly gyakran megmutattam nektek. 10. Vagy nem mondottam-e: egy olyan világban, ahol az ember nem lehet gonoszabb az összes ördögök leggonoszabbjánál, ott igaz „Istengyermekévé sem lehet? 240


IX. kötet

241

11. Azért nyilatkoztathatom ki most Én Magam az Én akaratomat közvetlenül nektek embereknek, hogy azt magatokévá tegyétek, s azáltal mindenben tökéletesen hasonlókká legyetek Hozzám. 12. És ha a dolog így áll és nem másképpen, amit nektek ős-alapokánál fogva is világosan kellene látnotok, hogyan botránkozhattok meg mégis, ha elmondom ezeknek az Én barátaimnak is, hogy mi lesz a jövőben az emberek konok vaksága következtében, akik a sok farizeushoz hasonlóan nem akarnak az élet világossága felé fordulni, hanem azt mindenütt a pokol ádáz dühével üldözik. 13. Mi az Isten országáról szóló tanításokat most valóban széltében-hosszában, kelettőlnyugatig, s északtól-délig elterjesztettük az emberek között, és igen sokan sütkéreznek már a mennyek világosságának fényében. De a tanításoknak ez az első elterjesztése mégis nagyon elszigetelt és csak kicsiny családoknak és közösségeknek tulajdona, ezért nem okoz még túl nagy feltűnést a világ hatalmasai, s a világosság zsarnok ellenségeinél úgy, hogy eddig még igen kevés mozgalmat indítottak ellene. 14. De csak hagyjátok, hogy ez a világosság általánossá legyen úgy, hogy a papok észrevegyék, hogy templomaikat bizonyos ünnep és áldozati napokon nem nagyon töltik meg az emberek, hanem azok mindegyre üresebbek és üresebbek lesznek, akkor majd meglátjátok, hogy micsoda kimondhatatlan dühvel, haraggal fognak tanításaim, s azok követői ellen fellépni. 15. Az Én tanításaim magukban véve igaz békéje az olyan léleknek, aki azok szerint cselekszik és ál, sőt az összes embereknek a mennyek igaz üdvösségteli békéjét jelenti. De a pokol ördögeinek, akik ezen a Földön emberi alakban garázdálkodnak, hazugságaikkal és csalásaikkal kétélű és lángoló kardot, háborút és a legnagyobb pusztítást jelentik. 16. S éppen ezért Isten országának ezen a Földön nagy erőszakot kell majd elszenvednie, mint amilyent részben már most is szenved, és akik bírni fogják akarni, azoknak is erőszakkal kell azt magukhoz ragadniuk. 17. És lássátok, mivel az ilyen Általam előrelátott küzdelmek az ember szabadakaratának megtartása érdekében – amely szeretetének és így életének karja - elkerülhetetlen, s mivel mi a hamisságban és gonoszságban lévő embereket, akiknek száma túlsúlyban van, a mennyekből való tanítások miatt nem akarjuk újból egy vízözön által a Földről elpusztítani – mert ezek a tanítások a betegeknek, süketeknek és vakoknak adattak, nem pedig az egészségeseknek – tehát érthető, hogy idővel olyan nagy küzdelmek és háborúk lesznek a Földön, mindenekelőtt és elsősorban a zsidók régi országa miatt, ahonnan ezek a tanítások kiindulnak, hogy senki sem lesz képes felismerni, hogy egyik, vagy másik város hol állott, hol a szőlő, hol a termékeny szántóföld, a gazdag gyümölcskertek, rétek és legelők. Minden pusztasággá fog változni és soha többé nem lesz ígéret földje, amelyben egykor tej és méz folyt. 18. És hogy Én ezt előre megmondtam nektek, annak az az oka, hogy idejekorán felfegyverkezhessetek ellene. Mert ha az ember tudja, hogy a tolvaj mikor jön, és mi a szándéka, akkor könnyű védekezni ellene. De ha az ember nem tudja, hogy jön, mikor és mimódon, nappal-e vagy éjszaka, amikor mindenki mély álomba merült, akkor könnyű a tolvajnak a házba hatolni és zsákmányát összeszedni. 19. Azért járjatok mindig a benső nap világosságában, és legyetek éberek a nektek kinyilatkoztatott igazságban, s akkor az ellenséggel jól fogjátok bírni a küzdelmet. Most is telve vagytok még botránkozással, hogy Én nektek ezeket a napnál világosabban megmutattam?”

241


IX. kötet

242

Péter hősi buzgalma. „Nélkülem semmit, Velem mindent.” Az Úr szőlőmunkásak igaz alázatosságának fő alakja. A legfontosabb szabályok Krisztus tanítványai számára. Utasítás a betű és a szellem megkülönböztetésére. A földi és a mennyei Atyáról. Hajnalpír – esti sár.

1. Mondja most Péter: „Óh Uram és Mesterem, hiszen mi az imént sem botránkoztunk meg, s most annál kevésbé fogunk, mert világosan belátjuk, hogy mi azt nem tartóztathatjuk fel, amit Te hatalmadnál fogva feltartóztatni nem akarsz. De amit a Te állandó segítséged mellett megtehetünk, az meg is fog történni. Mert az igazságért mindenkor életünkkel fogunk szembeszállni az igazság ellenségeivel, s még mielőtt én elbukom, szükség esetén az igazság és élet ellenségeinek ezrei fognak elesni. Mert mi a Te nevedben nemcsak tanítók, hanem hősök is akarunk lenni, s nemcsak szóval, hanem fegyverrel is fogunk küzdeni az igazság ellenségeivel szemben. Ha a Te nevedet viseljük szívünkben és pajzsunkon, akkor legyőzetjük az egész világot. Csak Te ne hagyj el bennünket kegyelmeddel soha.” 2. Mondom Én: „Ha meg fogtok maradni Bennem, Én is megmaradok bennetek. Nélkülem azonban semmire sem lesztek képesek. 3. És ha majd az Én nevemben mindent megtettetek, akkor is mondjátok: lásd, óh Uram, milyen rest és haszontalan szolgáid voltunk a Te szőlőd megmunkálásában. 4. Mert bizony, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, de aki önmagát megalázza, felmagasztaltatik. 5. És senkit se szólítsatok „Uram”- nak, mert csak egy a ti Uratok és Mesteretek, az pedig Én vagyok. Továbbá ne szólítsatok senkit „Atyám”- nak, mert csak egy a ti Atyátok, Az ugyanis, Aki a mennyben van. Továbbá ne nevezzetek senkit jónak és szentnek, mert egyedül csak az Isten jó és szent. 6. Ti pedig egymás között mindnyájan fi- és nőtestvérek vagytok. 7. Aki pedig közületek a legelső és legtöbb akar lenni, az legyen mindenki szolgája. 8. Mert az Én országomban a legalázatosabb, a legkisebb és látszat szerint a legutolsó az első; és a legnagyobb minden bölcsességben és hatalomban. S ezzel most már mindnyájan tudjátok, hogy mit kell tennetek és figyelembe vennetek, hogy Engem és az Én erőmet és hatalmamat megtartsátok magatokban, s azzal működjetek. Cselekedjetek tehát mindenkor így, ezzel megmaradtok Bennem, amiképpen Én bennetek.” 9. Erre kormányosunk Hozzám lépett é s így szólt: „Óh Te kedves Urunk és Mesterünk, azt mondod, hogy senkit se szólítsunk Atyánknak, mert egyedül az Isten az Atyja minden embernek. Én be is látom, hogy tökéletesen igazad van, csak Mózes törvényeit nem tudom akkor megérteni, hogy miképpen értelmezzük, ha Mózes ezt mondja: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú és jó életed legyen ezen a Földön. Ebben a parancsolatában Jehova nagy és hatalmas prófétája a gyermekek nemzőjét atyának nevezi, továbbá Ábrahám, Izsák, és Jákobot is atyának mondják; s ha mi mint nemzőinknek gyermekei őket atyánknak nevezzük, az imént kimondott szavaid alapján vétünk-e ezzel Előtted, óh Uram?” 10. Mondom Én: „A szavakon semmi sem múlik, csupán azok benső értelmén. Ennélfogva a gyermekek ezután is bátran nevezhetik nemzőjüket atyjuknak, s aki őket világra szüli anyjuknak. Mert hiszen a gyermekek nem tudják felfogni még a szó szelemét. De ti már meg tudjátok érteni a szó benső szellemét és tudjátok, hogy szívemben irántatok, emberek iránt – akiket Én most gyermekeimmé nevelek, és mindörökre Magamhoz emelek – való örök legna-

242


IX. kötet

243

gyobb és legtisztább szeretetem az egyedüli és igazi „Atya”. S így barátom jól értesd meg, csak ennek a szónak szellemi értelmében ne nevezzetek senkit sem Atyátoknak. 11. Továbbá jegyezd meg még azt is, hogy minden külsőséges szó, valamint betű önmagában halott és senkit életre nem kelt. Csupán a szóban lévő benső szellem – akár kimondva, akár betűkkel leírva – az, amely élővé teszi mindazokat, akik benső élő értelmük szerint gondolkoznak, cselekszenek és élnek. 12. De aki a szó külső értelme szerint hisz, cselekszik és él, az hasonlít a farizeusokhoz, s halott mard éppen úgy, mint a szó tiszta betűje önmagában halott. Ez pedig szolgáljon megnyugtatásotokra.” 13. A halászok és mindnyájan köszönetet mondtak ezrét a magyarázatért, és sokat gondolkoztak azon, amit ezen a reggelen még napkelte előtt mondottam és magyaráztam nekik. 14. És mivel a Nap vörös fénnyel árasztotta el a láthatárt és rózsás felhőcskék közepette tűnt szemeink elé, ami gyönyörű látványt nyújtott, így szólt a fogadós: „Mily gyönyörű és pompás szemlélni egy ilyen reggelt. Csak az a kár, hogy az ilyen rózsás hajnalt csaknem sohasem követi ugyanilyen rózsás este. Mert már az őskorban is azt mondták: hajnalpír, esti sárt jelent. Uram és Mesterem, vajon ezt a rózsás reggelt is esti sár fogja követni?” 15. Mondom Én: „Amíg itt vagyok veletek és köztetek, hagyjátok el ezeket a régi csillagászati közmondásokat, amelyek néha-néha valóban be is igazolódnak. Mert Az, aki Ura a reggelnek, Ura az estének is. És ha te ezt megérted, akkor nem kell az est sarától félnek.” S amikor Én ezt a fogadósnak elmondottam, nagyon boldog volt, mert sohasem volt barátja a sáros estének. 146. Fejezet:

Jézus az Ő benső atyai szaváról, s a mennyei Atya és a Fiú közötti érintkezéséről. Látogatás a szegény halászoknál (előbbi cinikusok) a leghátsóbb sekély öbölben. Csodálatos hajózás a nádason át. Egy bizalompróba. Az elmenekült falusi lakosság.

1. Eközben egy szolga jött a házból és jelentette, hogy a reggeli készen vár bennünket. Erre elhagytuk az erkélyt és azonnal bementünk a házba. Ott azután az ismert rend szerint helyet foglaltunk asztalunk körül, a húsz halász pedig a számukra külön megterített asztal körül. Azután a szép hajnaltól megerősödve jókedvűen elfogyasztottuk a reggelit. 2. Amikor a reggelizéssel egy félóra múlva elkészültünk, azt kérdezte Tőlem a fogadós, hogy délig mit szándékozom cselekedni? Mondom Én: „Kérdezni szabad, de felelni is. Igaz, nem mindig az Én rendemben rejlik előre meghatározni azt, hogy mit fogok cselekedni, mert mindez Attól függ, Aki Bennem lakozik és Nekem, Aki most hús és vérből álló ember vagyok, és halhatatlan lelkem van, engedelmeskednem kell ennek a Bennem lévő Szellemnek. S ha Ő azt mondja Nekem, menj oda és cselekedd ezt, vagy azt, akkor tudja azt meg az Én húsból és bérből álló testem is. De ezúttal az Atya már megszólalt Bennem és tudom már, hogy mit kell cselekednem, s ezt Veletek is közölhetem. 3. Lásd, innen nem messze Cäsarea Filippi irányában, a Galileai tengernek nagyobb öblei vannak, amelyeket azonban nagyobb hajókkal nemigen lehet megközelíteni. Csónakokkal azonban el lehet érni nagykiterjedésű partjait, amelyeket te még nem ismersz. Ezen a parton közvetlenül az egyik kopár hegy tövében egy kicsiny halászfalucska van, amelynek görög lakossága legnagyobb részben halászattal foglalkozik, és kecsketejjel táplálkozik. Halászatuk 243


IX. kötet

244

fölöslegét Cäsarea Filippiben szokták értékesíteni, s helyettük sót, kenyeret és néhány szükséges szerszámot vásárolnak, ami kicsiny háztartásukhoz és iparukhoz szükséges. 4. Én ezeket a halászokat egyszer már felkerestem, amikor úgy szellemileg, mint fizikailag igen szegényes állapotban voltak. Mert szellemileg a görög cinikusok iskolájához tartoztak, fizikai tekintetben pedig a legínségesebb viskókban laktak, amelyeket kopár kőtörmelékekből építettek. Látogatásom alkalmával fizikai tekintetben, de különösen szellemi tekintetben lényegesen felsegítettem őket. 5. És lásd, ezeket a halászokat fogjuk most felkeresni. Szerezz tehát kellő mennyiségű kisebb és könnyű csónakot, amelyekkel bejuthatunk az öbölbe. Egy óra múlva, s talán még egy kevés időt rászámítva könnyen elérhetjük az említett falucskát. Ha szívesen jöttök, gondoskodjatok, hogy minél előbb elindulhassunk. Nagy örömötök lesz ezekben a halászokban, akiket még eddig nem ismertek. Délután néhány óra múlva ismét itt lehetünk Jezairában.” 6. Amikor Én ezeket elmondottam a vendégfogadósnak, Kisjonah Hozzám fordulva így szólt: „Uram és Mesterem, az én kikötőmben három jó hajó van, nem használhatnánk azokat? Mert ezzel vendégfogadósunknak, – aki hajókkal nincs kellőképpen ellátva - megtakaríthatnánk a fáradságot, hogy szomszédjánál szerezzen be kellő mennyiségű kisebb hajót.” 7. Mondom Én: „Barátom, ahol a tenger mély, ott úgyis a te hajóidat fogjuk használni, de ha majd a sekély és sok náddal és kákával benőtt öböl következik, akkor a te hajóid nem fogják tudni a kívánt szolgálatot teljesíteni. 8. Mondja Kisjonah: „Minden hajóm négy kisebb csónakkal van ellátva, ezeket szükség esetén jól használhatjuk. Ettől eltekintve a Benned és Hatalmadban való hitem oly erős, hogy a legkisebb mértékben sem kételkedem abban, hogy a Te jelenlétedben az én hajóimmal is átmehetünk a sekély öblön.” 9. Mondom Én: „Ha mindnyájan így hisztek, akkor ezt a kicsiny tengeri utat a te hajóiddal is megjárhatjuk.” S amikor Én ezt kimondtam, fölemelkedtünk helyünkről és kisiettünk Kisjonah hajóihoz, ő pedig megparancsolta a jelenlévő hajósoknak, hogy mit tegyenek. Amikor ezek a náddal benőtt öböl behajózásáról hallottak, vállaikat vonogatták, így akarták értésünkre adni, hogy az semmiképpen nem fog sikerülni. 10. De mi mégis beszálltunk a három hajóba és sietve elindultunk. Mária Jezairában maradt, mert azt hallotta, hogy néhány óra múlva ismét visszatérünk és így elbeszélgethet a vendégfogadós feleségével, aki József első feleségével közeli rokonságban volt. 11. Mi pedig egy félóra múlva elértük már a szóban forgó öblöt, és a hajósok így szóltak: „Most vonjuk be az evezőket és fogjuk meg a tolórudakat.” 12. Mondja Kisjonah: „Halljátok, az Úr van velünk, és Ő van mellettünk, amit Ő mond, azt tegyétek, mert az Ő hatalma többet tehet, mint a ti tolórudaitok.” 13. Amikor a hajósok Kisjonahtól ezt meghallották, Hozzám fordultak és azt kérdezték, hogy mit tegyenek? Én pedig így szóltam: „Fordítsátok evezőiteket hátra, s majd meglátjuk, hogy megfelelő szél nem fog-e bennünket a nádason áthajtani.” 14. A hajósok erre megtették, amit nekik parancsoltam, és abban a pillanatban kelet felől igen erős szél keletkezett, s hatalmas hullámokat hajtott az öbölbe, a hullámok pedig a mi hajóinkat is megragadták, s a nádas fölött, s azon keresztül besodorták az öbölbe, s így csakhamar könnyen elértük rendeltetésünk helyét. Mindnyájan megcsodálták a kicsiny falucska kellemes fekvését, amelyet csak Én és régi tanítványaim ismertünk. Nemsokára azután kiléptünk a szárazföldre és felkerestük a lakosságot.

244


IX. kötet

245

15. Amikor az első házhoz értünk, abban nem volt otthon senki, s ugyanígy volt a többi házzal is, valamennyi le volt zárva, egyetlen egy lélek sem volt otthon, vagy kecske az ólakban. Erre több tanítvány így kezdett egymás között beszélni: „Ő jövőt is gyakran oly pontosan felfed előttünk és sok más ember előtt, hogyan lehet az, hogy ezúttal mégsem tudta, hogy ennek a falucskának lakói nem lesznek itthon? Különös, mégis csak különös. S ha ezt valóban nem tudta, akkor ezt az utazást megtakaríthatta volna magának és nekünk is. De ha tudta ezt, s ezt az utat csak hitünk megpróbálása végett vállalta, akkor tudja azt is, hogy kétségtelenül hiszünk Benne, mert hiszen akkor harmadfél év óta nem követnénk Őt, mi szükség van tehát erre a hitpróbára? 16. A mi Kisjonahunk is azt kérdezte Tőlem, mondván: „Uram és Mesterem, mit csinálunk most már ebben a helységben, amelyet lakói talán már régóta elhagytak? Szálljunk ismét hajóinkba, s menjünk vissza Jezairába? Mert mit csináljunk itt?” 17. Mondom Én: „Egy kissé még mindig kicsiny hitűek vagytok. Ha Én nem tudtam volna, hogy ennek a falucskának lakói éppen ma vannak itthon – mert tegnap az Én akaratomból, amelyről ők persze nem tudnak, jó halfogást tettek, és a halaknak egy részét holnap Cäsarea Filippibe viszik a vásárra, amely város az utóbbi időben újból felépült – akkor hiába Én sem látogattam volna meg őket. Így egészen biztosan itthon vannak, s mi meg is találtuk volna őket házaikban, de mivel hajóinkat észrevették, félelmükben elrejtőztek abban az erődben, ami ott észak felé található, mert azon a véleményen voltak, hogy valaki felfedezte és elárulta őket, s most Heródesi hajók érkeztek ide, hogy őket megrontsák. 18. Ott az egyik szikla mögé azonban éles szemű őrt állítottak, aki már eddig észrevette, hogy sem heródiánusok, sem farizeusok nem vagyunk, s most már el is hagyta őrhelyét, s közeledik felénk, hogy biztosabban meggyőződhessen arról, hogy kik vagyunk? Ezután az elrejtőzött lakosságnak értésére adja majd, hogy nem vagyunk ellenségek, a lakosság pedig nemsokára itt lesz előttünk, s nagy örömüket fogják kifejezni afölött, hogy Én ismét meglátogattam őket.” 147. Fejezet:

Az áldott halászok szeretettel üdvözlik az Urat. Azok jóléte, és hálája. A kovács. Az Úr megdicséri a becsületes lakosságot, és felszólítja őket, hogy tegyenek bizonyságot Felőle és tanításairól. A falu elöljárója elmondja menekülésüket és elhamarkodott cselekedetüket.

1. Erre valóban minden úgy történt, ahogy Én elmondottam. Nem tartott sokáig, s mindnyájan előjöttek rejtekhelyeikből, Én pedig hangos szóval Magamhoz hívtam őket. 2. Erre valamennyien felismerték hangomat, s így kezdtek kiáltozni: „Hiszen Ez a nagy názáreti Megváltó, Aki Jehova minden hatalmával teljes. Siessünk Hozzá. Erre sietős léptekkel Hozzám jöttek, s kenetteljes beszédekkel köszöntöttek Engem, amely beszédekkel szívük is egyesült, s köszönetet mondtak azokért a jótéteményekért, amelyeket látogatásom óta bőséges mértékben élveztek, és még most is élveznek. Ezután arra kértek, hogy a jövőben is gondoljak rájuk és gyermekeikre, amit Én meg is ígértem nekik mindaddig, amíg tanításaimban hittel és tevékenykedve megmaradnak. 3. Ezután lakásaikba vezettek bennünket, megmutatták azok célszerű berendezéseit, halászeszközeiket, nyájaikat, amelyek kecskékből és juhokból álltak, baromfiakat is tenyésztettek, kacsákat és libákat is, amely utóbbi baromfifajtákat – ők, mint eredetileg görögök – nagyon szerettek. Továbbá megmutatták méhkaptáraikat is, amelyek kitűnő mézzel szolgáltak nekik, amelyet Cäsarea Filippiben drága pénzért tudtak értékesíteni Szóval ez a kicsiny nép, 245


IX. kötet

246

amely azelőtt szellemileg is, fizikailag is nagyon szegény volt, körülbelül másfél esztendő alatt annyira összeszedte magát, hogy valóságos jólétben élt. 4. A lakosság közül az egyik kovács volt, aki vasból és egyéb fémből mindenféle hasznos és használható szerszámot tudott készíteni. Azokat néhány lándzsa és szurony kivételével, ami első látogatásom alkalmával ismert körülmények között ott maradt a lakosság tulajdonában, eladásra ajánlották. Kisjonah ezeket a fegyvereket egy font aranyért megvette tőlük, más egyéb szerszámmal együtt, amit nagy gazdaságában jól felhasználhatott. 5. Kisjonah felkérte a kicsiny község előljáróját, hogy Kisben keresse fel őt, ahol ennek a kicsiny falunak előnyére sok mindent megbeszélhetnek és elintézhetnek. Az elöljáró meg is ígérte, hogy ezt megteszi és nemsokára, miután Jesairából visszatért, meg is tette, mert a vendégfogadós meghívta őt, hogy velünk együtt jöjjön, s most volt először alkalma Jesairát megismerni. Fogadósunk is több szerszámot vásárolt a kovácstól. 6. Amikor az előljárók Kisjonahnak, Filopoldnak és a vendégfogadósnak röviden elmondotta, hogy ez a vidék az Én első látogatásom előtt milyen volt, s hogy pusztán csak az Én szavam által hogyan lett egyszerre virágzóvá, nagyon elcsodálkozott, különösen a fogadós, aki előtt ez még inkább szokatlannak tűnt fel, mint a két elsőnek, akik már nagyobb jeleket láttak Tőlem. 7. Ezután a lakosság mindenfélével meg akart kínálni bennünket, de Én így szóltam hozzájuk: „Kedves barátaim, nem azért jöttünk mi ide, s nemsokára újból vissza is megyünk, miután Jesairában még több elrendeznivalóm van. Most azért jöttem tanítványaimmal és barátaimmal hozzátok, mert tanításaimat a legnagyobb hűséggel megőriztétek, s valóságos drágakövei lettetek akaratomnak. 8. S mivel azok lettetek, tehát elérkezett az ideje annak is, hogy más emberekkel is megismertesselek benneteket, hogy tanuljanak tőletek szilárd hitet. S mivel ti jó szónokok is vagytok, tehát alkalomadtán beszéljetek Rólam más emberek előtt is, a Földön elkövetkezendő országomról, s mutassátok meg nekik az élet útját. 9. És aki az Én tanításaim szerint úgy él és cselekszik, mint ti, és nem mondja, és nem gondolja magában: íme az Úr ezúttal úgy beszél, mint egy egészen közönséges ember, ami nem sokat árult el az Isten országából – az eléri ugyanazt, amit ti már elértetek, s hozzátok hasonlóan azt fogja mondani: most már nem én élek, hanem az Úr él bennem. 10. Maradjatok tehát utódaitokban is a Bennem való hűségetekben, és Én is megmaradok bennetek. Cselekedjétek tehát az Én nevemben azt, amit Én most tanácsoltam nektek, kellő alkalommal, ami csakhamar kínálkozni fog, de a világi emberi disznók elé igazgyöngyeimet ne vessétek. 11. És most mondd el Nekem te, ennek a kicsiny, de Előttem mégis oly nagy községnek elöljárója, hogy miért rejtőztetek el az erdő sűrűjébe, amikor három hajónak befutását észrevettétek az öbölben? Nem gondoltatok arra az erőre, amely hajlíthatatlan szilárd hitetek miatt Tőlem adatott nektek?” 12. Mondja az elöljáró: „Óh Uram és Mesterem, Aki telve vagy a legnagyobb Isteni Hatalommal és Erővel, ennek a dolognak egészen sajátos oka volt. Az első ittléted óta már többször megkísérelték kisebb és nagyobb hajók ezt a halakban gazdag, sással és náddal benőtt öblöt megközelíteni. De még egyiknek sem sikerült egy arasznyira is a nádason behatolni, mert a bennük lévő élő szód és akaratod hatalma által azonnal kihajtottuk őket a tengerre. De ezúttal – most már jól érthető okoknál fogva – mit sem használt a mi szívünkben lévő szód és akaratod hatalma.

246


IX. kötet

247

13. Amikor ezt a három hajót megpillantottuk, azonnal megtiltottuk nekik a Te nevedben, hogy befussanak az öbölbe, de a hajók nem álltak meg, sőt feltartóztathatatlanul hatoltak öblünkbe. Erre mindnyájunkat szorongó érzés fogott el, s nem maradt más hátra, mint a menekülés, s hogy elrejtőzzünk az erdő sűrűjébe, abba a nagy barlangba, amelynek bejárata az erdő mögött van, de amely belül olyan széles, hogy abba az emberek ezrei is kényelmesen elférnének. 14. Továbbá felállítottunk egy őrt, hogy jelentse, hogy a három hajóból – amely a bennünk lévő szód és akaratod hatalmának nem akart engedelmeskedni – ki fog partra szállni, s hogy akkor mi tennivalónk lesz? Az őr pedig azonnal jelentette, hogy a partraszállók sem rómaiak, sem heródiánusok, hanem igen barátságos kinézésű emberek, akiknek legtöbbje zsidó és görög, akik nem árulnak el olyan szándékot, mintha lakóházainkba akarnának hatolni. Erre a hírre megkönnyebbült a szívünk, s azt a tanácsot adtuk az őrnek, hogy közelebbről győződjön meg, kik lehetnek azok, akik partra szálltak? Erre azután még jobb híreket kaptunk, amire magunk is a világosra merészkedtünk, s meghallottuk a Te jól ismert hívásodat, amire azonnal Hozzád siettünk, Hozzád, a minden létek és életek Atyjához és Urához. 15. Most már természetesen világos lett előttünk, hogy a három hajó miért nem engedelmeskedett nekünk, mert habár a Te szavad és akaratod bennünk csodálatosan hatalmas is, de a Te saját akaratod őshatalmával szemben mégsem érhet el semmit, s Vele szemben soha nem léphet fel. 16. És az is hozzájárult, hogy ezúttal kevésbé gondoltuk meg, s a bennünk lévő szellemedtől nem kértünk kellő tanácsot arra nézve, hogy a hajóknak a Te nevedben parancsolhatunk-e, vagy nem. Mert ha ezúttal is – mint más alkalommal – tanácsot kértünk volna Tőled, akkor mindjárt tisztába jöttünk volna azzal, hogy Kit hoz ide nekünk a hajó. S mivel ezt most nem tettük meg, ezt félelemmel és menekülésünkkel kellett levezekelnünk. Igazam van-e Uram és Mesterem? 17. Mondom Én: „Igen, igazad van, s ezzel a tapasztalattal ismét sokkal okosabbak lettetek. És most te, a község elöljárója, készülj fel és jöjj velünk Jesairába. 148. Fejezet:

Visszautazás Jesairába. A falucska elöljárója elkíséri a társaságot és megcsodálja a szép kilátást. Annak bölcs és bátorsággal teli beszéde. Fontos missziós intelmek.

1. E szavak után az elöljáró felkészült az útra, s velünk együtt abba a hajóba szállt, amelyet Én, régi tanítványaim, s három barátom foglaltunk el, azután velünk együtt eljött Jesairába. Nemsokára megérkeztünk a nevezett helységbe, ahol már kitűnően elkészült ebéd várakozott ránk. Csak két óra telt el dél óta, tehát még rendes időben érkeztünk oda, amikor ebédelni szoktunk. 2. Elöljárónk egészen elcsodálkozott a szép búzakenyéren s még inkább a jó bor és a kitűnően elkészített nemes halak fölött. Mikor az ebédet magunkhoz vettük, ismét elmentünk a mi jól ismert erkélyünkre, ahonnan az elöljáró a szép kilátást nem győzte eléggé dicsérni. 3. Amikor a kilátást minden oldaláról végigszemlélte, így szólt: „Különös, alig kétórányira van innen kicsiny falucskánk ugyanennek a tengernek partján, és mégis milyen nagy a különbség az itt és ott elterülő táj között. Ez a táj valósággal telve van szépségekkel, s a mi környékünk inkább visszataszítónak látszik, mint vonzónak. A mi falucskánk körül – a Te kegyelmedből, óh Uram – természetesen egészen elviselhető a táj, de nem nyújt a kedélyre oly nagyon felüdítő látványt. Ami valóban nem lényegtelen, öblünk bejáratának mindkét oldala 247


IX. kötet

248

egy meglehetősen magas, és rendkívül kopár heggyel annyira el van zárva, hogy annak magassága miatt lakásainkat és a háttérben lévő hegyünket – s mivel kopársága miatt az öböl előtt álló hegyet igen nehéz megmászni – még a tenger felszínét sem lehet látni, nemhogy egyebet, mert ez a magas hegy félkörben benyúlik a tengerbe, s a kellő távolbalátást teljesen megakadályozza. De ezzel szemben a mi vidékünknek ismét más előnye van. 4. Itt inkább nyílik az embernek alkalma arra, hogy a világ szeretete felé forduljon, mint a mi valóságos pusztaságunkban. A világ szeretete pedig nem alkalmas az emberben lévő isteni szellem felébresztéséhez, és ha ez egyszer felébredt, akkor az embernek már egy ilyen tájnak látása, mint ez itt, bizonyára nem árt többé.” 5. Amikor elöljárónk ezt a vidéket valóban igen értelmesen bírálgatta, arról érdeklődött, hogy ki lehet az a húsz becsületes kinézésű ember, aki szintén velünk látogatta meg öblünket, s akik sem egymás között, sem egymással eddig szót sem váltottak? Én erre leírtam őket neki, ami fölött igen nagy volt az öröme. 6. Ezután Magamhoz hívtam a csónakost, amire beszélgetni kezdett Velem, s csodálkozott annak beszélőképességén, nagy komolyságán és bátorságán. 7. Azután felemelkedett és barátságosan kezet nyújtott a csónakosnak, valamint társainak és így szólt: „Ilyen emberekkel egyesülve nagy dolgokat lehetne tenni az emberek üdve érdekében. Valóban, aki e világ embereit féli, az Isten országának terjesztésére – különösen ebben az időben – nem alkalmas, amikor erőszakkal szemben erőszakot kell alkalmazni, hogy az igazságnak kaput nyissunk, és annak bejáratot szerezzünk. 8. Itt már nem lehet elrejtve működni, hanem Isten örök mennyeinek világosságával bátran ki kell lépni e világ királyai és fejedelmei elé, s megmutatni nekik, hogy ők is emberek, s a maguk jelenlegi mivoltában nem fognak örökké élni, hanem a nagy túlvilágon rájuk is vár az ítélet és az örök halál. Igen, igen, Neked igazad van, a világiasoknak a szemükbe kell vágni az igazságot, mint a tüzes üszköt, s a hazugság, a sötét tévhitek, és csalások papjaival szemben lángoló karddal kell küzdeni, mert különben a Föld állandó siralomvölgye, és sírja lesz nemcsak a testek, hanem a lelkek számára is.” 9. Mondom Én: „Igazatok van, és dicsérem buzgalmatokat, de igazságos buzgalmatokban azt is jegyezzétek meg, hogy az emberi szellem okosságában mindig nagyobb erő rejlik, mint az öklében, és ahol a komolyság semmit vagy keveset ér el, ott a szeretet s annak türelme és szelídsége csodát tesz. A saját szívetekben lévő teljes komolyság s annak bátorsága csak benneteket, magatokat uraljon, de más emberekkel szemben fegyveretek mindenkor a szeretet, a szelídség és a türelem legyen, s akkor azon az úton, amelyen Én Magam járok az emberek előtt, többet fogtok elérni, mint tüzes buzgalmatokkal, s annak gyémánt keménységű, hajlíthatatlan komolyságával. 10. Azért ne féljetek a világi emberektől, akik bosszújukban és haragjukban testeteket megölhetik bár, de lelketekben semmi kárt nem tehetnek. Egyedül csak Azt féljétek, Aki öröktől fogva igaz Úr élet és halál fölött. 11. Csak amikor azt látjátok, hogy szeretettel és kellő bölcsességgel, a túlságosan elsötétedett emberekkel szemben semmire sem mentek, azoknak fordítsatok hátat és menjetek tovább, mert találtok még olyan emberekre is, akikkel az Én Nevemben jó eredményeket fogtok elérni. 12. Rólam azonban tegyetek vallást minden ember előtt, mert akkor Én is vallást teszek rólatok az Én mennyei Atyám előtt. De azért Engem rá ne kényszerítsetek a sötét világiasokra, és elérjük, mint világi disznók elé ne vessétek igazgyöngyeimet.

248


IX. kötet

249

13. Mert Én mondom azt nektek: az Én szóm az igaz élet-trágya a búza számára, s tanításaim igaz trágya az Én szőlőm nemes tőkéi számára. De a Föld konkolya számára nincs élettrágyám, mert az csak azért van, hogy széttapossák, és megégessék, és hamujával trágyázzák meg a föld talaját. 14. Aki az élet számára született erre a Földre, azt az Én szavaim keltsék életre; de ha valaki a saját konoksága és akarata által a halál felé törekszik, az legyen a halálé. 15. Aki anyagának sírjából életre akar feltámadni, az támadjon fel, de aki bukni akar, az bukjon el. 16. Az ördögöknek evangéliumot prédikálni, az tűzre olajat önteni jelentené, azért ebben a tekintetben is legyetek mindig okosak, mint a kígyók, s szelídek, mint a galambok, így derék munkások lesztek az Én szőlőmben.” 17. S amikor a tüzes buzgólkodóknak így beszéltem, egészen más véleményre tértek szívük mélyéből, s köszönetet mondtak ezért a tanításért. 149. Fejezet:

A halászok további tanítást kapnak a teremtésről és a természetről. Az Úr kezeit barátai fölé emeli, s erőt és jogot ad nekik, hogy Érte munkálkodjanak. Mária és Jézus az Ő testetöltésének fő céljáról. Az Ő testi földi léte végének megjövendölése. A Megváltó legnagyobb jeléről – feltámadásáról és mennybemeneteléről. „Boldog az, aki Bennem meg nem botránkozik.” A jövőről – egy nyáj és egy pásztor. A legnagyobb bizonyság Jézusról: a felülről jövő szózat. Az igazi vigasz.

1. Ezután estig sok szó esett még a Földről, annak alakjáról, a Napról, Holdról, csillagokról és más természeti jelenségekről, ami fölött mindenki nagy örömet érzett, s az öböl elöljárója így szólt: „Óh Urunk és Mesterünk, Téged illessen dicséretünk és magasztalásunk, szeretetünk és hálánk, hogy mindezeket felfedted előttünk, s most már tudjuk, hogy az a nagy ház, amit „Föld”- nek nevezünk, s amelyet most időlegesen lakunk milyen, s mimódon van megteremtve. Mert éppen ezeknek a dolgoknak a teljes tudatlansága volt a gonosz tévhiteknek kútforrása, valamint a rest és lanyha pogány papok csaknem kiapadhatatlan tápláló forrása. De ezentúl másképp legyen a Te segítségeddel.” 2. Ezután egy szolga jött és vacsorához hívott bennünket, mert a Nap már néhány órával azelőtt alászállt. Mi azonnal föl is keltünk helyünkről, bementünk a házba és elfogyasztottuk a vacsorát. 3. Vacsora után még kb. éjfélig fennmaradtunk, mely idő alatt János tanítványom beszélt sokat az Én felszólításomra, és magyarázott a húsz halásznak és a falu elöljárójának. Éjfél körül pihenőre tértünk, de napkelte előtt mégis talpon voltunk. 4. A halászok hazamentek, de már kora reggel ismét egy újabb kitűnő halszállítmánnyal Jesairában voltak, amelyet reggelire mindjárt el is készítettek. 5. Én azonban, mint rendesen, még napkelte előtt kimentem a szabadba mindazok kíséretében, akik Velem voltak ebben a községben. A szép erkélyen kezeimet a húsz halász, az öböl elöljárója, a vendégfogadós, Kisjonah és Filopold fölé helyeztem és megtöltöttem őket azzal az erővel, amellyel Nevemben mindenféle beteget gyógyíthatnak, és jogot adtam nekik tanításaimat az emberek között terjeszteni, mégpedig a vak zsidók és pogányok között. Mindnyájan szívük mélyéből köszönetet mondtak ezért az elhivatásért, azután Velem együtt a reggelihez mentünk. 249


IX. kötet

250

6. Reggelizés közben Mária így szólt Hozzám: „Legkedvesebb Fiam, Te mindenütt annyi csodát tettél, itt azonban igazisteni hatalmadból semmit sem árultál el. Tégy itt is jelt, mielőtt tovább mégy.” 7. Mondom Én: „Asszony, beszélj a halászokkal, majd ők megmondják neked, hogy tettem-e jelt itt? De Én nem jelekért jöttem ebbe a világba, hanem az igazságért és a lélek életéért, hogy mindenki, aki hisz az Ember Fiában, magában hordozza az örök életet. 8. De az Én jeleim miatt egy ember sem üdvözülhet, de azok igen, akik Bennem hisznek és az Én tanításaim szerint élnek és cselekszenek. 9. Most pedig az Én barátaimnak hatalmat adtam arra, hogy a szegény és szenvedő emberekkel az Én Nevemben jót cselekedhessenek, s ezt bizonyára sokkal nagyobb jel, mintha Én most itt a ti szemeitek előtt egy egész világot teremtenék. 10. De amikor az időmet ezen a Földön befejezem, ami a legközelebbi húsvéti ünnepen fog Jeruzsálemben bekövetkezni, akkor fogom az emberek előtt a legnagyobb jelt tenni, amely által sokan az örök élethez, de igen sokan az ítélethez és örök halálhoz jutnak. Aki Bennem nem fog megbotránkozni, az megtartja örök életét.” 11. Mondja Mária: „És miben fog állni ez az utolsó nagy jel, hogy én is elmenjek Jeruzsálembe, és legnagyobb jeledet én is lássam?” 12. Mondom Én: „Asszony te el fogsz jönni Jeruzsálembe, és legnagyobb jelemet, amelyet ott teszek, te is látni fogod. De nem lesz benne örömed, hanem tiszta szívedben végtelen nagy szomorúságot fogsz érezni. Én ott elárultatom, a farizeusok elfogatnak, kiszolgáltatnak a törvénynek, és úgy feszítik testemet a keresztre, mint a legközönségesebb gonosztevőét. Ámde a harmadik napon saját erőmből és hatalmamból ismét feltámadok majd, s eljövök barátaimhoz és testvéreimhez, s hatalmat adok nekik ahhoz, hogy megbocsássák az emberek bűneit, s a halottakat éltre keltsék. Íme asszony, ebben fog az Én utolsó és legnagyobb jelem állni.” 13. Mondja Mária és vele együtt a többiek: „De Urunk és Mesterünk, csak nem engeded meg, hogy ez Rajtad bekövetkezzen?” 14. Mondom Én: „Az Atya akaratát Bennem csak Én ismerem, és lelkem jól tudja, hogy mit kell tennem.” 15. „Aki Bennem meg nem botránkozik, az Velem együtt le fogja győzni a halált, s át fog menni az örök életbe. 16. Aki testének életét szereti a világ kedvéért, az lelkének életét veszíti el; de aki az Én kedvemért nem szereti azt, az megtartatik örökké az Én országomban.” E szavaimra a jelenlévők mind elszomorodtak, s elgondolkoztak szavaim fölött. 17. És Én így szóltam: „Miért szomorkodtok emiatt? Azt hiszitek talán, hogy Én benneteket testi halálom után el foglak hagyni? Óh ne. Akkor fogok még csak igazán megmaradni e Föld időinek végezetéig mindazoknál, akik Bennem hisznek, s ezek számára fogom nyitva tartani mennyországom örökéletének kapuit. Igaz hogy juhaim szétszóródnak majd, ha Engem, pásztorukat megölnek, de Én újból összegyűjtöm őket, s akkor egy nyáj és egy pásztor lesz mindörökké, a bakok és báránybőrben járó farkasok kiválasztatnak, és átadatnak az ítéletnek.” 18. Amikor ezt a rövid beszédet befejeztem, egyszer csak a terem levegőjéből szózat hallatszott, amely így hangzott: „Ez a húsból és vérből való Jézus az Én legkedvesebb Fiam, Őt Magasztalják e Föld minden nemzetségei.

250


IX. kötet

251

19. Ő az Én szeretetemnek, bölcsességemnek és akaratomnak megtestesült kifejezése. 20. Én Őbenne vagyok és Ő Énbennem. Tökéletesen egyek vagyunk. 21. Aki Őt látja és hallgatja, az Engem lát és hallgat. És aki az Én akaratomat cselekszi, az magában rejti az örök életet.” 22. E szavak után mindnyájan térdre borultak Előttem, s imádni akartak, de Én mindnyájuknak ezt mondtam: „Keljetek fel a földről, mert az ilyen tiszteletadásokban Én nem találom tetszésemet, csupán szeretetetekben, és hogy hűségesen és tevékenykedve megmaradjatok tanításaimban. 23. Béke legyen veletek, de nem az a béke, amit a világ ad, hanem a szív és a lélek békéje az Én szeretetemben, amely az örök élet. Amen.” E szavaimra mindnyájan fölemelkedtek, és hálás köszönetet mondtak ezért a vigasztalásért, s ismét vidám kedvre derültek. 150. Fejezet:

Elutazás Kisből az öreg Márkushoz, Cäsarea Filippi mellé. Találkozás megrakodott hajókkal; az Úr jó tanácsot ad a hajósoknak. Megérkezés Márkus gyógyintézetébe. A beteg Márkus szívélyesen köszönti az Urat. Márkus meggyógyítása lázából. Diétikus utasítások halakról, gyümölcsökről és kenyérről.

1. Ezután mondom Én Kisjonahnak: „Barátom, készítsd elő három hajódat, újból további utazásra, mert föl akarom keresni az öreg Márkust, aki Cäsarea Filippi városának közelében lakik, meg akarom erősíteni, mert már fél esztendő óta erős láz gyötri őt. 2. Kisjonah erre azonnal utasítást adott hajósainak, hogy mit tegyenek, amire a hajókat azonnal előkészítették. Ezután a húsz halász is azt kérdezte, hogy közülük egyik vagy másik elkísérhet-e bennünket, s ugyanúgy Mária, Joel és az öböl elöljárója is. 3. És Én így szóltam a halászokhoz: „Tegyétek azt, ami nektek örömötökre szolgál, de elég, ha csak a csónakos és még egy társa jön Velünk tanúbizonyságképpen arra a néhány helyre, amelyet a Galileai tenger mentén fel fogok keresni. Mária, Joel és az öböl elöljárója is elkísérhet, így készüljünk fel az utazásra”. 4. Erre a vendégfogadós is azt kérdezte, hogy legidősebb fiával nem kísérhetne-e el, s Én mondtam: „Neked is teljesen szabad akaratod van, s cselekedj úgy, ahogy a szíved kívánja.” E szavaim után a vendégfogadós is gyorsan felkészült az útra, mi pedig hajóra szálltunk és elindultunk Cäsarea Filippi irányába. 5. Amikor csaknem egy órája haladtunk előre a vízen, szembetalálkoztunk két hajóval, amely Tibériás vidékéről jött, s erősen meg volt rakodva sóval és gabonával, de mivel a mi jó szelünk velük ellenkezőleg fújt, bajban voltak, és attól tartottak, hogy hajójuk elsüllyed. Könyörögve fordultak tehát Hozzánk, hogy nem segíthetnénk-e rajtuk? 6. Én így szóltam: „Miért terheltétek meg hajóitokat ennyire? Máskor ne ámítson el benneteket nyerészkedési vágyatok, s engedjétek, hogy szomszédaitok is keresethez jussanak, s akkor hajóitok nem fognak ilyen veszedelembe és bajba jutni. Ott közeledik két üres hajó felétek, azokra rakjátok át áruitok felét, s Kapernaumba értékesítsétek azokat, s minden veszedelem nélkül meg fogtok érkezni. De ha Kapernaumban fukarok lesztek, akkor majd meglátjátok, hogyan fogtok Tibériásba visszakerülni.” 251


IX. kötet

252

7. A hajósok mindent megfogadtak, s a két üres hajó máris közeledett feléjük, Én megmondtam, hogy mit tegyenek a kapernaumi fele nyereség érdekében, s nemsokára meg is történt, úgy amint azt Én elrendeztem. 8. Erre a hajósok immár a négy hajón hálás köszönetet mondtak, s az ellenszél dacára jól haladtak előre Kapernaum felé. 9. Mi pedig jó széllel utaztunk tovább, amely hajósainknak az evezést rendkívül megkönnyítette, így rendeltetésünk helyét csakhamar elértük. 10. Amikor Márkus telepére megérkeztünk, sok vendéget találtunk ott, akik a gyógyforrást jó eredménnyel használták. 11. Márkus szolgái a partra siettek, s értésünkre adták, hogyha mi is a gyógyforrást akarjuk használni, aligha kapnánk elhelyezést, miután a helyiséget az ország minden részéből ideözönlött vendégek már régen lefoglalták, továbbá a tulajdonos beteg, nagyon nehéz vele beszélni, mert éppen ma van ismét lázas napja. 12. Mondom Én: „Ti új szolgák vagytok ebben a házban, nem ismertek Engem, de Márkus, a tulajdonos és házanépe jól ismer Engem. Menjetek tehát uratokhoz, és mondjátok neki: az Úr és Mester érkezett meg tanítványaival és barátaival. Keljen fel tehát ágyából és jöjjön ide Hozzám, s lázából csakhamar meg fog gyógyulni. Menjetek és adjátok ezeket tudtára.” 13. Ekkor a szolgák elsiettek, s üzenetemet elmondták Márkusnak, feleségének és gyermekeiknek. Amikor ők ezt meghallották, nagy örömujjongás tört ki közöttük, s valamenynyien Hozzám siettek, hogy minél előbb Közelembe érjenek. 14. Amikor az öreg Márkus Engem meglátott, kitárta karjait és hangos szóval így szólt: „Óh Uram és Mesterem, Aki telve vagy isteni szeretettel és irgalommal, milyen kimondhatatlan nagy vággyal vártunk Téged, hogy egyszer nagy bajunkban fel fogsz keresni bennünket, amint azt nekünk – amikor itt voltál – a mi és más emberek üdvére megígérted. És amikor az én nagy bajom csaknem a végső pontját elérte, meg is érkeztél, hogy rajtam segíts, s egész házam népét újból megerősítsd Benned, és tanításaidban való hitünkben. Már előre is hálát mondunk Neked ezért a végtelen nagy kegyelemért, s hogy bennünket látogatásodra méltattál.” 15. Mondom Én: „Sose buzdulj fel kedves barátom oly nagyon, hiszen te tudod jól, hogy Én a szív benső szavát is hallom jól, s megértem. De mindenek előtt úgy te, mint feleséged, legyetek teljesen egészségesek. 16. De a jövőben ne egyetek többé olyan halat, amely a vízben megdöglött, a leölt halat pedig félóráig se hagyjátok só, thimian és kömény nélkül. S ezután készítsétek el ismert zsidó módon, s akkor a láznak mindenféle nemétől és fajától meg lesznek kímélve. 17. Ugyanezt tartsátok szem előtt más állatok húsánál is, s ne egyetek romlott gyümölcsöt vagy penészes kenyeret.” 18. E szavaim után az öreg Márkus s annak felesége és gyermekei tökéletesen egészségesek és erőteljesek lettek, és örömkönnyekkel szemeikben adtak Nekem hálát testük meggyógyításáért és a kapott jó tanácsért.

252


IX. kötet

253

Az Úr és Márkus, annak új szolgáiról. A hívő és hitetlen fürdővendégekről, gyógykezelésük eredményéről, s ugyanott egyéb élményekről. Mária, mint főzőmester. A dombon lévő erkély szép kilátásaival. Jó időtöltés ugyanott. Egy hajó megérkezése újabb fürdővendégekkel.

1. Ezután Én így szóltam Márkushoz: „Barátom, a te új szolgáid Engem még nem ismernek, megérkezésemkor azt mondották, hogy sok fürdővendéged miatt nehezen tudnál elszállásolni bennünket, mit szólsz ehhez? 2. Mondja Márkus: „Óh Uram és Mesterem, hogy Te ne kapj nálam szállást? Ha még százszor annyi tanítvány és barát is jönne Veled ide, mint amennyi most jött, akkor is éveken át elláthatnálak benneteket. Új szolgáimnak, akik nagy számban vannak most nálam, csupán a munka nem ízlik, s így a megérkező vendégek előtt felvételükre nézve mindig nehézségeket támasztanak, de ha a vendégek jó előre megvesztegetik őket, akkor elhelyezésük körül már megszűnnek a nehézségek. Úgy látszik, hogy veletek szemben is épp ez az eset áll fenn. 3. De én majd a rest szolgáknak kellő oktatást fogok tartani, hogy megtudják, a jövőben mit kell tenniük azokkal a vendégekkel, akik ebben az intézetben – amelyet Te, óh Uram és Mesterem teremtettél az emberek javára – testi egészségüket keresik, s amellett igen sok esetben lelki egészségüket is megtalálták, mert én és gyermekeim és régi szolgáim sohasem mulasztottunk el Téged, mint ennek az intézetnek legcsodálatosabb Mesterét minden vendéggel oly módon megismertetni, hogy ők csakis a Benned való élő hit által találhatják meg ebben az intézetben testük és lelkük egészségét. 4. Pogányok és zsidók egyaránt hittek szavainknak, de akik nem hittek, éppen úgy mentek ki innen, mint ahogy idejöttek. Ezek többnyire jeruzsálemi farizeusok voltak, s még egyéb helységek és vidékek papjai. Ezek nem hitték el, amit oly hűségesen tudtukra adtunk, sőt szidalmazták prédikációnkat, s bosszankodtak, hogy nekünk, mint rómaiaknak nem tudtak ártani. El is hagyták az intézetet, de éppúgy, ahogy idejöttek. 5. Valóban különösek ezek az emberek. Látták itt az emberek százait, akik a Benned való teljes hittel érkeztek ide, s éppen ezért minden bajukból és betegségükből meggyógyultak. Mégis azt mondták a farizeusok, hogy ez csalás és Istengyalázás, ha ebben az intézetben csak a Benned való hit által lehet meggyógyulni. Ha ezek a gyógyforrások Istentől kölcsönzött természeti erejük által nem képesek gyógyítani, akkor a Benned való hit általi gyógyulás tisztán csak sátáni mű. És aki ilyen módon gyógyul meg, az lelkét is eladja az ördögnek. 6. De ebben az esztendőben ezekkel, az emberekkel már nem csináltam sok teketóriát; ha idejöttek, nem is vettem fel őket, s ha ennek okát kérdezték, ugyanazt mondtam, amit új szolgáim Neked mondtak, amikor ideérkeztél. Így kénytelenek voltak visszamenni. 7. Néhány hónappal ezelőtt Kapernaumból még vizsgálatot is indítottak itt, mert nagyon valószínű, hogy az ottani farizeusok és írástudók, s a rabbi főnökükkel együtt a római századosnál panaszt tettek. De a dolog – valószínűleg a Te segítségeddel – nagyon jól végződött, mert ugyanabban az időben az intézet annyira megtelt rómaiakkal és görögökkel, hogy valóban nehéz lett volna az intézetbe még egy embert is elhelyezni. 8. A vizsgálatot végző rómaiak kénytelenek voltak 8 napon keresztül fönt az Általad is jól ismert domb tetején – éspedig az új, a Te tiszteletedre épített nagy erkélyen aludni. És mivel a nevezett zsidó papok semmire sem mentek velem a régi római példabeszéd alapján föl se keresték többé az intézetet. 9. És ezzel mindazt, amit fontosnak tartok tanítványaid és barátaid miatt – mert ők nem lehetnek Hozzád hasonlóan mindentudók, közöltem Veled, és most, óh Uram és Mesterem, 253


IX. kötet

254

részesítsd házamat a Te áldásdús kegyelmedben, és lépj be hozzám, bőséges és jó ebédről pedig mihamar gondoskodni fogok. Kenyérben és borban, az én házamban soha nincs hiány.” 10. Mondom Én: „Éppen azért jöttem Hozzád, mert néhány napot itt akarok tölteni házadban. De ma és holnap ne áruljátok el ittlétemet a jelenlévő vendégek előtt. De ha valaki mégis felismerne, majd Én beszélni fogok vele. 11. Itt pedig Mellettem láthatod testem anyját, feleséged és gyermekeid tanuljanak tőle egészséges eledeleket készíteni. Most pedig menjünk házadba, amelyet kibővítettél, s vegyünk kevés bort és kenyeret magunkhoz.” 12. Ezután bementünk a házba, leültünk az asztalok mellé, s kevés kenyeret és bort vettünk magunkhoz. Mária eközben Márkus családjával foglalatoskodott. Én pedig Márkusunkkal megismertettem azokat, akiket még nem ismert, s mindjárt különböző dolgok felől érdeklődött, s feleleteikből kivette, hogy ők is szellemtől vannak áthatva, amiért nagy öröme volt bennük, és sok mindent elmondott azokról a jelekről, amelyek első ittlétem alkalmával történtek. 13. Néhány óra úgy telt el, mint néhány boldog pillanat. Eközben elkészült az ebéd is, amelyet behordtak a tágas étterembe, és feltálalták az asztalokra. Mindjárt neki is láttunk, és el is fogyasztottuk azt, azután kimentünk az ismert dombtetőre, s elfoglaltuk az egész erkélyt, amit a Jesairabeli fogadós nem tudott eléggé megcsodálni és dicsérni. Mindnyájunk számára elég hely volt rajta, sőt még tízszer annyian is elfértünk volna. 14. Erre Kisjonah azt kérdezte Márkustól, hogy ezt az erkélyt bizonyára a fürdővendégek is gyakran fel szokták keresni, és ha igen mely időben leginkább? 15. Mondja Márkus: „Talán nem akarnál idegenekkel találkozni? Sose aggódj emiatt, nézz le oda, abba a nagy és pompás kertbe, valósággal hemzseg a sok fürdővendégtől. A tenger felé több ilyen nagy kilátóerkélyt látsz, mindegyiken egész sereg ember van. De a vendégek mégis legszívesebben a kertben tartózkodnak, ritkán fogsz valakit a kerten kívül látni. Ezt az erkélyt pedig, amely ezen a nem éppen alacsony dombon épült, a pompás kilátás ellenére – amely minden irányból elénk tárul – a vendégek csak igen ritkán keresik fel; mert ha mint betegek jönnek ide, semmi kedvük sincs erre a magaslatra felkapaszkodni, ha pedig meggyógyultak, szívesebben visszamennek azonnal otthonukba, s így ezt a pontot idegenek csak igen ritkán keresik fel, Ennélfogva csak nekem és enyéimnek szolgál felüdülésül. Itt tehát teljes biztonságban vagyunk, s idegenek nem fognak terhelni bennünket”. Ebbe aztán Kisjonah és a többiek is megnyugodtak. 16. Mindnyájan élvezték a gyönyörű kilátást, Márkus pedig megmutatta nekik a községeket és városokat, az egész vidéket és hegyeket, s ily módon foglalkoztatta az egész társaságot. 17. Én Magam is elmondottam némely dolgot a hajdankorból, amelyek ezen a vidéken megtörténtek, úgy hogy a széltében-hosszában kiterjedt vidéket helyrajzilag és történelmileg is taglaltuk. 18. Amikor a nap lealkonyodáshoz közeledett, egyszerre csak láttuk, hogy egy jól felismerhető római hajó kormányozott helységünk felé, s valamennyien azt kérdezték Tőlem, hogy kiket hoz ez a hajó? 19. Mondom Én: „Ezt meghatározni nem kell mindentudónak lenni, mert ahol egy ismert gyógyhely létezik, odamennek a betegek. Ezek pedig görögök és rómaiak, fogadjátok be őket, mert aki hittel keresi gyógyulását, az találja is meg.” 20. A hajó rövid idő múlva partot is ért, s tíz rómait és hét görögöt hozott a fürdőtelepre, akiket azok a szolgák, akik bennünket nem akartak befogadni, minden akadály nélkül befogadtak, és be is vezettek a gyógyintézetbe. 254


IX. kötet

255

21. Mi pedig még egy teljes órát eltöltöttünk a magaslaton, naplemente után, s tanítványaim sok mindent elmeséltek Márkusnak utazásaimról, tanításaimról és cselekedeteimről, ami fölött úgy ő, mint a többi jelenlévők nagy örömet éreztek. A befejezett elbeszélések után ismét visszamentünk a házba, s rövid vacsora után pihenőre tértünk. 152. Fejezet:

A tanítványok kérdése, hogy az Úr miképpen találhatja örömét a természetben is? „Minden teremtett dolog az örök szeretetnek megtestesítése.” Az Úr korai és késői szabadban való tartózkodásának oka, és ennek szellemi értelme. „Ahol sok a szeretet, ott türelem is van.” A két pithagoreista. A hosszú reggeli lakoma. Mária, mint Jézus gyermekkori élményeinek elbeszélője.

1. Reggel napkelte előtt már ismét a szabadban voltunk, mégpedig a tengerparton, ahol néhány gyógyult fürdővendég volt, s a széles kiterjedésű tiszta víz tükrében gyönyörködött. 2. Néhány tanítvány azt kérdezte Tőlem mondván: „Urunk és Mesterünk, mióta Veled vagyunk, megfigyeltük, hogy Te mindig napkelte előtt egy jó órával mégy ki a szabadba, télen is, és hozzánk, emberekhez hasonlóan gyönyörködsz a természetben. De mivel úgyis minden ismert Előtted – ami nemcsak ezen és ebben a földben van, hanem ami az egész végtelenségben is van, történt, történik és történni fog – így gyakran azon gondolkoztunk, hogyan találhatod tetszésedet még ennek a földnek kicsiny pontjain előforduló jelenségekben is?” 3. „Ez ismét egy vak emberi kérdés volt tőletek. Ha Én a materiális teremtés dolgaiban és jelenségeiben nem lelném nagyobb és bensőségteljesebb tetszésemet, mint ti, akkor ezen az egész Földön, mindazokból, ami benne, rajta és fölötte létezik, csakhamar egy pontocska sem léteznék többé. 4. Hiszen mindaz, ami előttetek van, az Én örök szeretetemnek megtestesítése, miért ne találhatnám tetszésemet saját szeretetemben, amely öröktől fogva minden a mindenben? 5. És hogy Én mindig korán reggel és késő este szívesen tartózkodom a szabadban, annak kettős oka van. Mert először azt tanuljátok meg belőle, hogy az emberi lélekben a szellemi hajnal e Föld hajnalához hasonlóan kellő időben miképpen pirkadjon, és azután az emberben ilyen módon, végbemenő hajnalon Én előtte jelen leszek, még mielőtt a Nap teljesen felkel, s az egyre világosodó élethajnalnak éppen úgy fogok örvendezni, mint ahogy előttetek látható módon nektek igaz példátokra, minden természeti hajnalnak örvendeztem. 6. És másodszor, az Én mindenkori hajnalpirkadásnál való jelenlétemből tanuljátok meg a kellő tevékenységet és buzgalmat, s ebben is hasonlítsatok Hozzám, és azoknak az embereknek is jól véssétek emlékezetébe, akiknek evangéliumomat fogjátok prédikálni, mert az ember csak kellő buzgalom és korai tevékenység által juthat önmagában az Isten országához, és tarthatja azt meg önmagának mindörökké. 7. És hogy az estéket is szívesen töltöm a szabadban, ezáltal először azt akarom megmutatni nektek, hogy az ember földi életének alkonyán is legyen tevékeny, hogy megerősítse a benső élet világosságát; mert aki túl korán tér rest pihenőre, és házában gondtalan álomnak adja át magát, az könnyen megérheti, hogy tolvajok törnek be hozzá, és kirabolják kincseit. De aki hosszú ideig ébren mard, azt ilyen baj nem egykönnyen érheti. 8. A második oka annak, hogy Én az estéket szívesen töltöm a szabadban, ebben áll: este a pihenés akkor válik igaz üdvünkre, ha kora reggeltől késő estig szüntelenül tevékenykedtünk. 255


IX. kötet

256

9. És ha a nektek elmondottakat jól megértettétek, akkor maradjatok ebben a világosságban, és a jövőben ne kérdezzetek olyan dolgokat, ami már saját magatok előtt is világos kellene, hogy legyen. S ha ezt jól megértettétek, akkor cselekedjetek eszerint, mert egyedül csak az értelem által nem tudjátok magatokban Isten igaz országát fölébreszteni. 10. Amikor a tanítványok és a többiek is valamennyien hallották ezt, köszönetet mondtak a velük való türelmemért, s a jövőben is kérték számukra türelmemet. 11. És Én így szóltam: „Minden olyan embernek, akinek sok szeretete van, sok türelme is van. De Bennem irántatok a legtöbb; a legnagyobb és a legtisztább szeretet van, Ennélfogva bizonyára a legnagyobb türelmem is. Aki tehát Irántam való szeretete által megmarad Bennem, abban megmaradok Én is, mert hiszen Én Magam vagyok szeretete és türelme.” 12. Ekkor két fürdővendég közeledett felénk, s a Mellettem álló Márkustól azt kérdezték, hogy Ki volnék Én? Mert hallották bölcs beszédemet, s valami világi bölcsnek tartanak. (Ugyanis Pithagorász tanai szerint való két görög volt.) 13. De Márkus így szólt hozzájuk: „Ő kimondhatatlanul nagyobb, mint Pithagorász, a ti görög bölcsetek. Pithagorász nem tudta a vakot látóvá, a süketet hallóvá tenni, de Ő ezt a saját hatalmából meg tudja tenni, sőt még a halottat is életre tudja kelteni. S ez bizonyára sokkal több, mint a ti Pithagorászotok.” 14. Erre azután a kettő beszélni akart Velem, de eközben egy szolga jött és reggelihez hívott bennünket. A két görög pedig a házig kísért bennünket, és várt, amíg Én ismét kijövök a házból, mert mindenáron közelebbről akartak megismerni. 15. Ezúttal azonban egy óránál is többet időztünk a reggelinél, s két görögünknek ez az idő túl hosszúnak tetszett. A házba nem mertek belépni, mert mint udvarias emberek ezt illetlennek találták, de helyett majd az egyik, majd a másik szolgánál érdeklődtek, hogy nem ismernek-e közelebbről. 16. A szolgák azonban megtartották Márkus parancsát, hogy Engem idő előtt el ne áruljanak, és ha Én ezt valakire nézve szükségesnek találnám, hogy Engem megismerjen, azt Én Magam határozom meg, így a két görög még a szolgáknak felajánlott busás borravaló dacára sem tudott többet, mint amennyit az imént Márkus mondott nekik. 17. Végre elkészültünk a reggelivel, amely azért tartott hosszabb ideig, mert Máriánk úgy a maga, mint az Én ifjú koromból sok mindent elbeszélt, s amit Máté külön könyvben följegyzett. 153. Fejezet:

Az Úr Jézus és a két világbölcs. Ezek elkísérik az Urat az erkélyre, s ott elmondják nézeteiket, s az Úrtól világosságot és vigasztalást kérnek.

1. Mi ezután ismét kimentünk a szabadba, de alig tettem lábam ki az ajtó küszöbén, a két görög máris mélyen meghajolt Előttem, arra kért, hogy valami közelebbit mondjak nekik saját Magamról. 2. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Mit beszéljek nektek Magamról? Pithagorász és részben Arisztotelész szilárd követői pusztán csak a szónak úgysem hinnétek, és ha jelt tennék szemetek előtt, azt mondanátok: ez csak az esszeusok iskolájából való. Így magatok is belátjátok, hogy saját bizonyságom Önmagamról nem bírna értékkel előttetek, s így egyelőre okosabb lesz hallgatni, mint bármit is beszélni.

256


IX. kötet

257

3. Mondja a két görög: „Mester, beszéded nagyon helyes és igaz volt, és mi már abból is, ahogyan néhány szóval jellemeztél bennünket, világosan kivettük, hogy Te az emberek bensőjébe nagyon is világos pillantásokat tudsz vetni, s így még a legokosabb világbölcsnek is nehezére fog esni Előtted bármily csekély mértékben is tettetni magát. S mivel ebből a néhány szavadból is ezt tapasztaltuk, így semmi okunk sincs arra, hogy szavaidban ne bízzunk, tehát ha te is úgy akarod, többet is beszélhetnél nekünk Magadról. 4. Mert az igaz nagy bölcs szájából egy szónak nagyobb súlya van, sok ezerszer ezer ember élete érdekében, mint a világ minden kincsének, amelyek az embereket utolsó napjaikban nem tudják erősíteni, sem megvigasztalni. A bölcs szava azonban az emberi szív maradandó tartozékává lesz, és ha benne alkonyodni kezd, és életestéjéhez közeledik, s azok a napok következnek rá, amelyek már nem nagyon tetszenek neki, akkor a bölcs szava világító fáklya lesz számára, telve vigasztalással, és igaz benső életerővel, egyben minden embernek igaz benső barátjává. Azért szeretnénk Rólad néhány szót a saját szádból hallani, mert mi már jó előre tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy szívünk a Te szavaidból igen nagy vigasztalást és igaz erősítést fog nyerni.” 5. Mondom Én: „Ha ez a hitetek és meggyőződésetek, jöjjetek velünk föl a magaslatra, az erkélyre, s ott majd tovább fogunk beszélgetni. 6. Mondja a két görög: „Mester, ez a sziklahegyből álló emelkedés nem magas ugyan, de nagyon meredek, s így igen jó tüdő és erős láb kell ahhoz, hogy megerőltetés nélkül feljussunk az erkélyre. Mi, hála legyen a zsidók Istenének ebbe, az intézetben már a gyógyulás útján vagyunk, de mellünk és lábaink még nem akarnak teljesen javulni, s így nehezünkre esnék a magaslaton az erkélyt elérni. Nem szentelnél nekünk itt a völgyben egy kis időt, amiért szívünkből hálásak lennénk Neked?” 7. Mondom Én: „Kedves barátaim, hogy Én miért akarok a hegyen beszélni veletek, azt egyedül Én tudom a legjobban, és majd akkor ti is tudni fogjátok. Sose féljetek ettől a kicsiny magaslattól, mert kicsiny fáradságotok igaz vigasztalássá fog változni.” 8. E szavaim után a két görög elhatározta, hogy feljön velünk a magaslatra, és amikor megérkeztünk az erkélyre, mind a kettő nagyon elcsodálkozott, hogy a magaslatot csaknem semmi érezhető fáradsággal és megerőltetéssel, egész könnyű lélegzettel érték el, s úgy vélték, hogy ez a magaslat éppúgy, mint a bensejéből keletkező gyógyforrások kigőzölgése, igen gyógyító módon hat az ember testére. Az ő országukban az ilyen hegyeknek valóságos isteni tiszteletet adnak, és csúcsait egy vagy több Istennek szentelt templommal szokták díszíteni. Mert az emberek úgy vélik és hiszik is, hogy az ilyen hegyeket gyógyforrásaikkal a halhatatlan istenek azért látogatják és áldják meg, hogy a szenvedő emberiségnek bajában segítségére és gyógyítására szolgáljanak. 9. Az egyik azután így folytatta: „Ez a dolog valószínűleg másképpen áll, de az emberek legnagyobb része, akik a világba vannak kitaszítva, másképpen ítélnek. A Menny, Nap, Hold és a számtalan csillagok szemlélete, valamint az egész Föld természetének látása, a saját élénk képzeletünk folytán mindenféle érzékfölötti sejtelmet ébreszt bennünk, amelyhez hozzájárulnak bizonyos emberek élénk álmai is, amelyek szintén a képzeleteknek voltak szüleményei. Így keletkeztek a sejtelmekből és álmokból érzékfeletti lényekről költött tanok, amelyeket később szellemdús poéták mindenféle személyiségekké változtattak át, és ügyes szobrászok szemléltető módon ábrázoltak az emberek előtt. 10. Ezekhez társultak még ügyes szónokok és mágusok is, akikből a jelenlegi csaknem kiapadhatatlan papi kasztok keletkeztek, templomaikkal és jósdáikkal, akik nem annyira az istenek miatt - mert azokban már egy pap sem hisz - hanem csupán a királyok és fejedelmek 257


IX. kötet

258

miatt tartják meg a népben, a hatalmas istenekben való vak hitet, hogy az ne lázadjon fel kínzóival szemben, s meg ne rontsa azokat. 11. De bármiképpen is legyen az istenekkel, előttem egy vagy több magasabbrendű lényben való vak hit még mindig jobb a semminél, s egy templommal díszített domb vagy hegynek a csúcsa az emberi kedélyvilágot sokkal jobban beölti, mint egy puszta sík terület, amelyen az emberi képzelet vajmi kevés táplálékot talál. 12. Én ezzel az Istenséget – egy olyan nagybölcsességű ember előtt, mint Te vagy, óh Uram és Mesterem – nem akarom valóságnak elismerni, de nem is vetem meg azt, mert az embereknek ebben a keserves földi életében minden szenvedésükben, s végül haláluk gyötrelmes pillanataiban kívánt vigasztalást nyújt. És ebben a bölcs Arisztotelésszel teljesen egyezem anélkül, hogy ez által a zsidók fennkölt isteni tanait a legcsekélyebb mértékben is érinteni akarnám. 13. És ezzel úgy magamat, mint barátomat, teljesen lelepleztem Előtted, és hiszem, hogy most már Te is, óh nagy Mester, kissé közelebbről fogsz Magadról beszélni. Mindazonáltal a saját akaratod vezessen Téged éppen úgy, mint minket a magunké.” 14. Lásd, a mi régi görög bölcsességünk alapján a már elmondottakhoz hozzáfűzöm a követezőket: mi a magunk nemében valóban bölcsek vagyunk, mert mindig tudatában vagyunk annak, hogy nemsokára meg kell halnunk. Mi ezen a Földön csak azt az egyetlen egy boldogságot törekszünk elérni, hogy a halál ne legyen számunkra borzalom, hanem valóságos szívbéli felüdülés, telve vigasztalással, és azért van az, hogy egy nagy bölcs szájának egyetlen szava többet jelent számunkra, mint a Föld minden kincse, mert a vigasztaló fáklyája lehet szívünknek, ha majd szemünk világa a Föld számára kialszik. 15. Nagybölcsességű Mester, légy oly jó tehát nekünk, kettőnknek egy ilyen szót juttatatni, s magad is boldog leszel abban a tudatban, hogy ezzel két boldogtalant boldoggá tettél.” 154. Fejezet:

Az Úr a két görögnek megmutatja egész életüket és cselekedeteiket. A világi ember lelki érlelődésének általános képe, és hogy a jó Isten az életet miért rendezte be a Földön úgy, ahogy berendezve van? Tanítás arra nézve, hogy a lélek hogyan szabadulhat fel az anyag és a halál nyomása alól.

1. Mondom Én: „Halljátok kedves barátaim, a ti kívánságotok igen dicséretes, de azért egy kissé mégis önző, mert amikor ti még fiatal, egészséges, életerős emberek voltatok, és nem úgy gondoltatok a keserű halálra, mint a jelenlegi korotokban, akkor a világ, kincseivel a mindenetek volt, s minden erőtökkel a mulandó földi javak felé törekedtetek, amelyeket mindenféle kereskedelem által nagy mennyiségben gyűjtöttetek össze. Mindezek mellé nem vetettétek meg a világi gyönyöröket, s mindent kiélveztetek, amit a világ mulandó gyönyörei csak kínálni képesek voltak. 2. Abban az időben vajmi keveset gondoltatok Istenre, vagy világbölcsre, s ugyanilyen keveset egy vigasztaló, szívet erősítő szóra. 3. És amikor csaknem ötven esztendőt kezdtetek számlálni, s életerőitek bágyadtabbak lettek, s egynémely jó barátotokat és ismerősötöket az életből eltűnni láttátok, s közülük néhányat nagy kínok és fájdalmak közepette, akkor nagyobb lett a komolyság bennetek, s kérdezni kezdtétek önmagatoktól: 258


IX. kötet

259

4. Meddig tarthat még a mi életünk? Vajon ezután az élet után létezik még egy másik jobb, vagy rosszabb élet, vagy talán semmilyen sem? 5. Ki tud erről ebben a világban bizonyítékot nyújtani? Mások, akik az életet szemlélték, s kevesebbet törődtek a kínos halállal, mint ti, azt mondták nektek: olvassátok Platónt, Arisztotelészt, Pithagorászt majd akkor tisztába jöttök, hogy milyen a túlvilági élet. Ti ezt sok buzgalommal meg is tettétek, de mégsem lett nagyobb világosság bennetek. 6. Ezután a jósdákhoz fordultatok, amelyek még kevésbé elégítgettek ki benneteket. Eközben megtudtátok, hogy ebben a tekintetben az igazi bölcsességet az esszeusoknál, majd az ózsidók könyveinek írásaiban találhatnátok meg. 7. Ezután Esseába utaztatok, s ott sem találtátok meg a keresettet úgy, amint reméltétek. 8. Ezután megszereztétek a zsidók Írásait, azokat is át meg átolvastátok, s azokból sem tudtatok kiokosodni, mert nem tudtátok azokat megérteni; csak az az egy nyereségetek volt belőle, hogy eltértetek sokisten hitetektől, s az egy igaz Isten létezésében kezdtetek hinni. 9. Kutatásaitok közepette – amelyek immár húsz éve tartanak – miután most már hetven év körül jártok, megfáradtatok, s mindenféle lelki és testi betegség lepett meg benneteket, amire fölkerestetek mindenféle gyógyintézetet, többek között ezt is, amelyről igen sok dicséretet hallottatok, hogy testi egészségeteket legalább annyira visszanyerjétek, hogy legalább derűs kedéllyel kutathassátok tovább az élet lényegét. 10. Tanácsomra most velünk együtt feljöttetek ide, erre a hegyre, és saját bevallásotok szerint azt tapasztaljátok, hogy sokkal jobban érzitek magatokat, mint lent a völgyben. S mivel most jobban érzitek magatokat, tehát szeretnétek az Én számból hallani azt, ami teljes húsz esztendő óta egyre növekedő szorongattatásokban, fáradságotok ellenére a maga tisztaságában nem hallhattatok. 11. Aki öreg korában, teljes komolyságában keresi azt, amit ifjú korában sokkal kevesebb fáradsággal könnyebben megtalálhatott volna – ha a gyönyörökkel teli világ és annak könnyelműsége abban meg nem akadályozta volna – az találja is meg, de csak akkor, ha lelke minden materiális salaktól és szennytől megtisztult. 12. H az ember e lehető legmagasabb koráig fiatalos, friss, üde és derűs volna, akkor az, amit már húsz esztendővel ezelőtt keresni kezdtetek, olyan közömbös lenne, mint ifjú korotokban volt. De az egyre fáradtabbá lett aggkor, és a testi élet végéhez való közeledés, kényszeríti az életet szerető lelket az élet további lényegével törődni, és arra indítja, hogy itt-ott érdeklődjék afelől, hogy miképpen is áll a dolog azzal a vak néphittel? 13. A homályos és kétellyel teli válaszok, amelyben a léleknek keresése és kutatásai közepette része van, megtisztítják őt a testi haláltól való felébredt félelme által az őt fogva tartó süketté és vakká tévő világi szeretettől, s a világ eddig oly jóleső javait kezdi megvetni, menekül előlük, s ezáltal tisztul meg attól, ami őt az anyag törvényének és halálának érzésében fogva tartotta. 14. De ha a lélek testének mulandó anyagát valamely szer által megifjíthatná, akkor tovább is boldogan pihenne mozgó sírjában, s nem törődne többé saját életével. És Isten ezt a földi akaratszabadság próba-életet az Ő örök szeretetéből éppen azért rendezte így be, hogy az embernek öregednie, gyengülnie, s elfáradnia kell, de különösen annak, aki fiatalkorában nagyon is ragaszkodott ennek az időleges világnak anyagához, hogy végül a halál által oly régóta fogva tartott lelke, a biztos örök életre támadjon fel. 15. És ha a lélek az előtte elrejtett Teremtőjének és Urának segítségével megszabadul az anyag törvényétől, és serény törekvésében a benső életvilágosságban megtalálta önmagát, akkor már ura lett a halálnak, az anyagnak, s nem fél többé úgy, mint azelőtt, s vajmi keveset 259


IX. kötet

260

törődik testének öregségével és gyengeségével, mert ő maga egészségessé, erőteljessé lett, telve vigasztalással. 16. És éppen ebben áll az is, amit ti kerestetek és itt megtaláltatok. Mert aki komolyan keres, az a keresettet megtalálja. És aki zörget, annak kellő időben nyittassék fel, és annak, aki kér, a kért dolog adassék meg. 17. És hogy azt, amit oly régóta szorongó szívvel kerestetek, végül éppen itt találtátok meg, az csak a jövőben lesz világos és tiszta előttetek. Most pedig rajtatok a sor, hogy nyíltan megmondjátok, hogy az elmondottakat hogyan értettétek meg? 18. Mert egy házat, amit fel akarunk építeni, addig nem fejezhetünk be, amíg az alapja, amelynek a házat hordoznia kell, teljes szilárdságát el nem érte. Most pedig, ha akartok, beszélhettek.” 19. Erre a két görög annyira elcsodálkozott, hogy azt sem tudta, hogy beszédét hogyan kezdje meg. 155. Fejezet:

A két görög csodálkozó kérdése az Úr mindentudása felől. Az Úr beszédet intéz a kettőhöz, Polikárp és Eolithoz. Rövid életevangélium.

1. Csak hosszabb gondolkozás után kezdett az egyik beszélni és így szólt: „Óh, Te nagybölcsességű Mester, mi ezalatt a kínos húsz esztendő alatt – amit Te Magad is nagyon helyesen vázoltál keservesnek – igen sokat tapasztaltunk; de még a legmegbízhatóbb orákulumok sem tudtak semmit ifjúságunkról, s éppoly keveset a mi üzleti dolgainkról. Te azonban, Akit most egészen véletlenül életünkben először látunk, egész életünk tetteit és cselekedeteit oly hűséggel vázoltad, mintha ifjúságunktól fogva mindig velünk lettél volna. Talán az arcunkról olvastad le ezeket? De hogyan tudtad ezt létrehozni? 2. Mondom Én: „Ne törődjetek most még ezzel. Mert ha Én azt nyíltan meg is mondanám, nem tudnátok azt még megérteni. De, majd ha szellemetek éberebb lesz, akkor már saját magatokban fogjátok megérteni, hogy milyen könnyű dolog az Előttem, minden emberről nyíltan elmondani, hogy születésétől kezdve minden pillanatban mit gondolt, beszélt, akart és cselekedett. Mert Előlem senki sem rejtőzhet el. De most egyelőre ne beszéljünk többet erről, ti pedig tovább beszélhettek.” 3. Mondja erre az egyik görög: „Nagybölcsességű Mester, mi annyi iskolát kijártunk már, ismerjük egész Egyiptomot, s annak városaiban pénzünkért mindent megnéztünk, s mindenbe beavattattuk magunkat, de egyetlen egy iskolában sem találtunk olyan mesterre, aki teljes igazsággal azt állíthatta volna magáról, amit Te állítottál Magadról az imént, és látszat szerint mégiscsak egy ember vagy, Aki bölcsességét és titkos tudását csakis iskolában tanulhatta. 4. De hol van ebben a világban ilyen iskola? És ha nem létezik ezen a világon ilyen iskola, akkor nyilvánvaló, hogy Istennek kell lenned, mert ahogy a különböző isteni tanokból az istenek képességeiről és tulajdonságáról tudunk, az Általad kimondott dolgokra egyedül csak Isten képes. 5. Mert valakit, akit az ember még soha nem látott, és akiről nem tudhatja, hogy melyik városban és szigeten, vagy valamely szárazföld melyik részében született, s meg tudja mondani, hogy ki ő, mivel rendelkezik, hogyan élt és cselekedett, az összehasonlíthatatlanul több, mint a még oly elrejtett mágia. Talán tudod még a nevünket és a születésünk helyét is? Tudsz feleségünkről és gyermekeinkről?” 260


IX. kötet

261

6. Mondom Én: „Ha az egyikről van tudomásom, akkor bizonyára a másikról is. De ha Én először neveteket, születésetek helyét, valamint feleségetekét és gyermekeitekét mondtam volna meg, akkor azt gondoltátok volna: ezt Ő könnyen tudhatja a mi úti írásainkból, amelyeket megérkezésünk alkalmával fel kellett mutatnunk, hogy felvegyenek bennünket ebbe az intézetbe, ahol mindent szigorúan Róma törvényei szerint kezelnek. De amit Én most nektek mondottam, az nincs az úti írásaitokban feljegyezve, s ezért sokkal fontosabb, mintha Én hozzátok hasonlóan Polikárp és Eolit neveteken üdvözöltelek volna benneteket, és hozzá még elmondottam volna azt is, hogy a még életben lévő feleségeitek athéniak, és hogy neked Polikárp, nyolc gyermeked van: három fiad és öt leánykád; Eolitnak pedig tizenkettő, öt fiú és hét leányka. Ez azonban benne van úti írásaitokban, amelyeket mindenkor olvashattam volna, de amit Én mondottam nektek, az nem áll bennük, így nem tudhattam meg azokból, de tudok Én ennél még egyebet is, amit még most nem akarok elmondani nektek. 7. Az az iskola pedig, amelyben a ti gondolkodásmódotok szerint ezeket tanulhattam, nem létezik az egész világon sehol, mert itt Én Magam vagyok a mester és az iskola. 8. És aki Tőlem tanul, és az egyedül egy igaz Istenben való hite által, s az Iránta érzett szeretet, s azon keresztül az embertársai iránt való szeretet által Hozzám jár az élet iskolájába, s azután az Én tanításaim szerint él és cselekszik, az igaz tanítványa iskolámnak. 9. Ez pedig az egyedüli igaz életiskola minden olyan ember számára, aki ebbe az iskolába akar lépni, és abban változtathatatlanul meg akar maradni földi életének végéig. Egyedül csak ebben az iskolában fogja megtalálni lelkének örök túlvilági életét, s a halál, az anyag törvénye el fog távozni mellőle. 10. Aki ebbe az Én iskolámba lép be, és annak tanításait cselekszi, az tapasztalni fogja, hogy miért vagyok csak Én Magam a Mester és egyben az iskola. 11. De ebben az iskolában nem lehet ide-oda ingadozni, mert ebben az iskolában törvény az, hogy mindenekelőtt az Isten országa felé és annak igazságossága felé törekedjetek, amely az ember bensejében van, és sehol másutt az emberen kívüli ékes pompában. Ne törődjetek ennek a világnak dolgaival és kincseivel, amelyek az ember lelki életére semmilyen értékkel sem bírnak, mert mulandók éppúgy, mint a mégoly szépen ragyogó harmatcsepp, amelyet már a gyenge szél is elfúj. Mert amire az Én iskolám igaz tanítványának földi teste időleges ellátására szüksége van, azt, mint ingyen adomány, ajándékképpen kapja meg. 12. Nézzétek meg a lég madarait, az erdők és vizek állatait, azok sem nem vetnek, sem nem aratnak, és mégis mindennel el vannak látva, amire szükségük van. És ha az Isten az állatokról gondoskodik, mennyivel inkább gondoskodik azokról az emberekről, akik Benne hisznek, s Őt mindenek fölött szeretik. 13. Továbbá szemléljétek például a fű növekedését, s a mezők virágait; valóban pompásabban vannak felékesítve és felöltöztetve, mint valaha Salamon király volt a legnagyobb pompájában. 14. És ha az Isten, mint minden ember egyedül igaz Atyja, a mezők növényeiről így gondoskodik, amelyek ma még léteznek, de a következőnapon lekaszálják őket, megszárítják, s részint a kemencében elégetik, részint pedig a háziállatoknak szolgál takarmányul, annál inkább gondoskodik gyermekeiről, hogy ne legyenek kénytelenek meztelenül járni a Földön. Mert egy olyan ember, aki az Én iskolámnak igaz tanítványa lesz, bizonyára több, mint a fű, s ennek az egész Földnek minden növénye együttvéve. 15. S éppen ezért az Én iskolámnak igaz tanítványa soha ne aggodalmaskodjék az elkövetkező másnap miatt, hogy mit fog enni és inni, s mivel fogja testét ruházni. Mert ezt megtehetik a pogányok, akik nem az Én iskolám tanítványai. Az Én igaz tanítványaim azonban mindig meg fogják kapni, amire szükségük van. 261


IX. kötet

262

16. És ezzel most már tudjátok, hogy melyik iskolából merítettem Én bölcsességemet. Itt körülöttem láthatjátok tanítványaimnak meglehetősen nagy számát, ezek megmondhatják nektek, hogy az Én mesteri mivoltommal és iskolámmal valóban úgy áll-e a dolog, és nem másképpen, amint azt most megmutattam nektek.” 17. Erre a két görög tágranyílt szemekkel bámult, majd tanítványaim felé fordultak, mégpedig Jánoshoz, aki a legbarátságosabbnak látszott előttük, s megkérdezték tőle, hogy a dolog, ami nem látszik előttük teljesen világosnak, valóban így áll-e? 156. Fejezet:

János szavai a világbölcs görögökhöz. Ezek különös gondolatai felettük.

1. És János így szólt: „Igen, kedves barátaim. A dolog pontosan úgy van, ha nem is teljesen világos előttetek. De majd világosabb lesz, ha az egy igaz Istenben való hit, s az embertársaitok iránt érzett szeretet által magatok is beléptek ebbe az iskolába. 2. De ennek az iskolának a számára az egész Földön nem létezik ház, templom, vagy egyiptomi piramis, mert az egyedül csak az istenből áradó benső igazság megismeréséből, s a megismert igazság szerint való hűséges cselekvésekből áll. 3. Ti az igazságot régóta kerestétek és most meg is találtátok. Már tudjátok azt is, hogy egy embernek mit kell tennie, hogy a benső életiskolájának igaz tanítványává legyen. De ezt tudni és megismerni egyedül még távolról sem elég ahhoz, hogy az ember ennek az Istentől való benső életiskolának a tanítványa legyen. Csak a nyílt és önként való cselekvés a megismert igazság szerint – teszi az embert a saját bensejében lévő életiskolájának igaz tanítványává.” 4. Amikor a két görög ezt Jánostól meghallotta, így gondolkozott magában: „Különös, a tanítvány éppen úgy beszél, mint a Mester, és ő is azt mondja, hogy a régen keresett igazságot itt meg is találtuk. Ez valóban nagyon örvendetes, csak az a baj, hogy ebből az igazságból egyelőre még nagyon keveset érzünk magunkban. Azt állítják, hogy azok szerint cselekedjünk, de hogyan lehetséges ez, ha maga ez az igazság még oly homályos előttünk? 5. Tehát az egyedül egy igaz Istenben kell hinni, Őt mindenek fölött tisztán szeretnünk, és embertársainkat is; ez nem volna éppen az életfeladatok legnehezebb része. De Kicsoda, és hol van Ez az egyedül egy igaz Isten? 6. Ha az ember véletlenül képzeljen el magának egy egyedül, igaz Istent, és ebben az egy Istenben, mint elgondolt lényben azután kétségtelen szilárdsággal higgyen, és Őt azonnal mindenek fölött szeresse – és ezen keresztül embertársát is – ez nagyon különös kívánság. Mert ha ezt minden ember megteszi, akkor minden embernek megvan a maga saját külön Istene, s így annyi egyedül igaz Istennek kellene léteznie, ahány ember él ezen a Földön, s ahány élt és még élni fog. S akkor ez még sokkal rosszabb, mint a mi sokisten imádásunk, mert így tudjuk, hogy mihez tartsuk magukat, s egyik sem mondhatja a másiknak: lásd, Zeusz vagy Apolló, akiben én hiszek jobb, mint a te istened. 7. Ez a tanítás idővel elkerülhetetlenül bajt idézhet elő az emberek között, mert a természettől fogva bölcs ember a maga Istenével bizonyára előnyben lesz a természettől kevésbé megáldott emberekkel szemben, s így az isten-háborúk ismét előtérbe fognak lépni. 8. Ennélfogva ezt az egyedül egy igaz Istent – mint az embereken kívülállót –a legnagyobb határozottsággal és világosan meg kell mutatni, hogy minden ember csak ennek az egy 262


IX. kötet

263

Istennek higgyen, s egyedül Őt tartozzon mindenek fölött és tisztán szeretni, mert különben ezek a tanítások nem lehetnek tartósan hasznára az embereknek. 9. Miattunk lehet ez a zsidók Istene is, Akiben azonban a tapasztalt zsidók már maguk sem hisznek, de akkor világosságot kérünk erről az Istenről, mert különben a zsidók Istene sem lesz egy hajszállal sem különb, mint a mi Zeuszunk.” 157. Fejezet:

Az Úr tanítása a zsidók Istenéről s az örök élethez vezető igaz útról. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Krisztus testetöltésének célja.

1. S amikor a két görög még mindig ily módon vitatkozott, Én félbeszakítottam őket, s így kezdtem velük beszélni: „Barátaim, János tanítványom beszéde után egészen különös gondolatok támadtak bennetek. Ha az úgy volna, amint azt elgondolnátok, akkor még igazatok is lenne, ámde a dolog az egyedül egy igaz Istenre vonatkozólag egészen másképpen áll, mint ahogy azt elképzeltétek, s így erről a dologról helytelenül ítéltetek. 2. Ti teljes világosságot kívántok a zsidók Istene felől, és ez egészen méltányos kívánság is tőletek. Hiszen ti olvastátok Mózes könyveit, amelyben az egyedül egy igaz Isten lényegéről a legnagyobb határozottsággal és világossággal meg van írva, hogy Ki Az, aki egyedül egy igaz Isten, Akiben az embereknek hinniük kell, és Aki mellett az embereknek idegen isteneik ne legyenek. És ez az egyedül egy igaz Isten Mózes által a Sinai hegyen, nemcsak hogy az összes jelenlévő izraeliták előtt látható jelekkel nyilatkoztatta ki Magát, hanem: 3. nagybölcsességű parancsolatokat és előírásokat is adott nekik, amelyeknek pontos követése által egészen boldog nép lehettek volna. Mert ezáltal Isten nemcsak egészen látható módon lett volna közöttük – Akihez mint igaz gyermekek Atyjukhoz, minden ügyükben és bajukban nyíltan szólhattak volna – hanem a lélek örök életéhez vezető utat mindig Ő Maga mutatta meg, és a nagy túlvilágot üdvözült lakóival láthatóan nyitva tartotta, amiről ezrek tehetnek tanúbizonyságot, sőt még ebben a teljesen elsötétedett időben is, és amiről igen sok látnok és próféta írt és beszélt. 4. És ha ez így van és nem másképpen, miért nem maradtak meg akkor ilyen boldog életkörülmények között, amelyeket annyi csalhatatlan tapasztalat által bebizonyosodva ők maguk értek meg, s miért nem maradtak meg hitükben a legjobb, s Istennek életteljes rendjében, és miért nem szerették mindenek fölött Őt, mint a legjobb Atyát továbbra is? 5. Lássátok, ezt igen sok embernél az egyre jobban elhatalmasodó ön- és világszeretete idézte elő, amelytől végül minden figyelmeztetés és fenyítés dacára sem tudtak többé eltávolodni. 6. Az eredmény ezáltal az volt, hogy teljesen belesüllyedtek a világ anyagának és buja testüknek ítéletébe, s oly annyira elveszítették lelküknek régi benső életvilágosságát, hogy lelküket nem tudták többé testüktől megkülönböztetni, nem tudják már azt sem, hogy mi a lélek, s teljes bizonytalanságban vannak afelől, hogy egyáltalában van-e lelkük, amely örökéletű? 7. És ha az ember legnemesebb életrészei annyira eltévelyedtek, hogy már azt sem tudja, hogy mi végre van itt, hogyan akarja akkor Isten lényegét megismerni? Őbenne élő hittel hinni, amikor Ő maga azokban a részeiben, amelyeknek élőknek kellene lenniük, a világ iránt való túlnyomó szeretete által teljesen halottá lett? 8. És amilyenek ti voltatok, ami előtt az elveszett régi igazságot keresni kezdtétek, és amilyenek részben még most is vagytok, annál ezerszerte rosszabbul áll az a megszámlálhatatlan sokaságú ember, és bizony, ha Én Magam nem jöttem volna ebbe a világba, hogy az embe263


IX. kötet

264

reknek újból megmutassam a lélek örök életéhez vezető utat, akkor ezt az utat egy ember sem találta volna meg többé, és nem lehetett volna boldog sem itt, sem a túlvilágon. 9. Én Magam vagyok tehát az Út, az Igazság és az Élet, aki Énbennem hisz, s az Én szavaim szerint él és cselekszik, az lelkét a világ anyagának örök halálától és ítéletétől meg fogja menteni. 10. Az egyedül egy igaz és örök, saját hatalmából élő Úr Istennek, s az emberek Atyjának akaratát megismerhetitek Mózes és a próféták könyveiből. Ha ti csupán Mózes parancsolata szerint fogtok élni, akkor az Isten szelleme máris áthat, s Ő Maga fog megvilágítani benneteket. 11. S ebben a világosságban az egyedül egy igaz Istent nemcsak hogy tökéletesen megismerhetitek, s Őt azután mindenek fölött szerethetitek, hanem Ő Maga fogja Magát nektek kinyilatkoztatni, és benneteket minden bölcsességbe és annak hatalmába emelni. 12. S akkor nem fogjátok többé azt gondolni, hogy az Én tanításaim szerint minden embernek saját Istene kell, hogy legyen – ha őneki magának kell az Istent elképzelnie, s Abban kétségtelenül hinnie és Őt mindenek fölött szeretnie kellene, ha el akarja érni lelkének örök életét – hanem akkor magatokban világos öntudatára fogtok ébredni annak, hogy Az az Isten, Aki nektek kinyilatkoztatta Magát, egy és ugyanaz, Aki még mindig hűségesen kinyilatkoztatta Magát az olyan embereknek, akik teljesen az Ő akarata szerint éltek és cselekedtek. 13. És ha most jobban megértettetek, mint kezdetben, akkor ti is cselekedjetek így. És ha majd világosság lesz bennetek, akkor fogjátok tökéletesen belátni, hogy Nálam éppen azt találtátok meg, amit még több társatokkal együtt húsz éven keresztül hiába kerestetek, de amit itt megtaláltatok.” 158. Fejezet:

„Te (Jézus) is ezen az úton jutottál szellemi erődhöz?” Az Úr bizonyságot tesz Önmagáról és arról, Aki Benne erre a világra jött. A két görög felismeri Jézusban az Urat, s kérik testük meggyógyítását. A betegség sokszor áldása a léleknek. A két görög meggyógyíttatik. Figyelmeztetés az igazi életrendre.

1. Mondja erre Polikárp: „Nagybölcsességű Mester, mi rendkívül hálásak vagyunk ezért a tanításért, és tanácsodat minden erőnkből a lehető legpontosabban követni fogjuk, habár Mózes írásai sok tekintetben nehezen érthetők, de a Neked tett ígéretünk szerint reméljük, hogy ezáltal Mózes és a többi próféták írásainak szellemébe is bele fogunk tudni hatolni, ha tanácsaid szerint Mózes egyszerű tíz parancsolatát pontosan követni fogjuk. 2. Most még arra kérünk nagybölcsességű Mesterünk, légy oly jó, s mondd meg nekünk, hogy Te is ugyanezen a szellemi úton jutottál Isteni bölcsességedhez és hatalmadhoz?” 3. Mondom Én: „Mint húsból és vérből való ember bizonyára nem más úton, mert az isteni rend szerint sehol más nem létezik, de nem is létezhet. 4. De nem Én vagyok Az – Akit magatok előtt láttok, s Akivel beszéltek – Aki nektek ezt a tanácsot adta, hanem egy magasabbrendű lény lakozik a Maga isteni szeretetének, bölcsességének és hatalmának egész teljességében Énbennem, és Ő Az, Aki most úgy beszélt hozzátok, mint egykor Mózeshez, és ahhoz a sok más prófétához és bölcshöz, és egyben Ő Az, Akiben minden kétséget kizáróan hinnetek kell, és Akit a nektek hűségesen kinyilatkoztatott akarata szerint való cselekvésetek által mindenek fölött szeretnetek kell. 264


IX. kötet

265

5. S ezek szerint látható módon Énbennem éppen Az jött ebbe a világba, Akit ti kerestek, és Akit semmiféle iskolában vagy templomban nem tudtatok eddig megtalálni. 6. És amiképpen Én most itt vagyok és működöm Önmagamban az egész végtelenségen át, azonképpen leszek, és működöm szellemben mindazokban, akik az Én könnyű parancsolataimat megtartják, Bennem hisznek, és Engem cselekedetekben szeretnek mindenek fölött. 7. De akik Bennem hinni fognak, és azt mondogatják: „Uram, Uram, de cselekedeteikben lanyhák és a felebaráti szeretetben hanyagok lesznek, azokban Én nem fogok lakozni, és nekik Magam kinyilatkoztatni, s az Én erőm és bölcsességem nem fogja betölteni lelküket. 8. Mert Én akarom azt, hogy minden ember – miután teljesen szabad akarata van – az Én, neki hűségesen kinyilatkoztatott akaratom szerint való cselekvés által önként jöjjön Hozzám, s akkor Én is elmegyek hozzá, s Magam nyilatkoztatom ki Magam neki, s megtöltöm Őt az Én örök és mindenütt uralkodó szeretetem szentlelke által az Én bölcsességemmel, hatalmammal. Így szólott egykor, és így szól most is az Úr.” 9. Amikor a görögök az Én számból ezeket a szavakat hallották, csodálkozó szemekkel néztek Rám, majd hosszabb és mély gondolkozás után így kezdtek beszélni: „Halványan sejtettük azt, hogy Mögötted valaki egészen Más van elrejtve, mint csupán egy bölcs ember, mert Te Magad igen világosan sejttetted velünk azáltal, hogy egész életfolyásunkat felfedted előttünk. Most azonban utolsó szavaid által a Napnál is világosabb lett előttünk, hogy tested dacára Önmagadban mégis tökéletesen Isten vagy, mégpedig Ugyanaz, Akit oly régóta kerestünk, s mindeddig nem tudtunk megtalálni. 10. És miután most megtaláltunk Téged, semmiféle világi hatalom nem lesz képes bennünket meggyőződésünktől eltántorítani. 11. De mivel óh Urunk, Önmagadban Az az egyedül igaz Isten vagy, Akiben minden embernek tökéletesen hinnie kellene, és Akinek hűségesen kinyilatkoztatott akaratát, a legélőbb cselekedetekben kellene betöltenie, a mi tökéletessé lett hitünkkel, azzal a legalázatosabb kéréssel merészelünk Eléd járulni, hogy testünket – amíg arra igaz lelki tökéletesedésünk céljából szükségünk lesz – lehetőleg egészségessé tennéd, mert mi most már tökéletesen hisszük, hogy Előtted semmi sem lehetetlen. 12. De mi ezt nem jel képpen kérjük Tőled annak igazságáért, amit Rólad hiszünk, hanem csupán azért, mert egészséges eszközzel a saját és társaink lelki tökéletesedése érdekében jobban tevékenykedhetünk, mint beteg és gyenge eszközzel. Mert a beteg testtel a lélek is szenved és lanyhul a kedve a fokozottabb tevékenységre.” 13. Mondom Én: „Legyen nektek hitetek szerint. De hitetek mellett azt is jegyezzétek meg, hogy az embernek lelke érdekében nem mindig válik előnyére, ha teljesen egészséges testtel jár-kel. Mert ha teste túl egészséges, az érzéki vágyak könnyen ingerelhetik, amely vágyakban a lélek is inkább részt vesz, mintha teste beteges és gyenge, s így a testi betegség bizonyos tekintetben őr a lélek benső életének kapuja előtt. 14. Azért mégis testetek legyen teljesen egészséges, de óvakodjatok attól, hogy bizonyos alkalmakkor, amelyek nálatok görögöknél nagyon is gyakran fordulnak elő, ne essetek vissza régi bűneitekbe, s azok által még súlyosabb betegségekbe. 15. Tartsátok tehát mindig szemetek, szívetek és akaratotok előtt Mózes parancsolatait. 16. Tagadjátok meg önmagatokat, és kövessétek tanításaim szellemét. 17. Én sem akarom azt, hogy valaki ezt az akaratszabadság próbaéletét beteg testtel élje le, de ha az emberek az Én tanításaimat, szeretetemnek és rendemnek tanácsait nem követik, 265


IX. kötet

266

hanem mindig csak azt teszik, amit nem kell tenniük, akkor ők a megteremtői testük és lelkük minden bajának és betegségének. 18. Én az emberek könnyelműsége és önmaguk által szerzett vaksága miatt az Én rendemet – amely egyedüli létfeltétele minden dolgok fennállásának – nem változtathatom meg. 19. Aki tudja azt, hogy teste – ha megütik, vagy megszúrják – fájdalmat érez, és mégis folyton üti- veri és szúrja magát, az maga az oka annak, hogyha teste eközben nagy fájdalmakat szenved. Mert az emberek esztelen balgasága miatt Én egy lelket sem fogok érzéketlen testtel ellátni, és nem fogom azt tenni, hogy az ember súlyánál fogva a háztetőről le ne essen. Ezt is jegyezzétek meg, miheztartás végett.” 159. Fejezet:

A két görög hálája és jókívánsága. „Nélkülem semmit sem tehettek”. „Ami jót cselekszetek, azt az Én Nevemben tegyétek.” „Aki mindig Istennek ad tiszteletet, azt Ő mindig megoltalmazza.” Különös utasítások a görögöknek. Fontos és különös intelmek a felebaráti szeretet kényes pontjaira nézve.

1. Mondja a két görög: „Óh Uram, Uram, szívünk és lelkünk legmélyéből mondunk köszönetet Neked, testünknek hirtelen és csodálatos meggyógyításáért, s arra is kérünk, ha majd a jövőben testi egészségünk bármi úton- módon elgyengülne, vagy ha a világ egyik vagy másik ingere testünket elámítaná, adj nekünk kellő erőt, hogy minden kísértésnek, ami érhet bennünket, hősiesen ellent tudjunk állni. 2. Mert azt most már magunk is belátjuk, hogy az ember a Te segítséged nélkül reá leselkedő ellenségnek és veszedelem minden elképzelhető nemét és faját nem tudja legyőzni. 3. Egy olyan ellenséget, akit az ember lát, könnyű kikerülni, vagy fegyverrel a kezében és bátorsággal telve szembeszállni, őt ártalmatlanná tenni. De az embernek számtalan láthatatlan ellensége van, akikkel a küzdelmet, óh Urunk, csak Te tudod győzelmesen felvenni. 4. S mi ezek miatt kérjük a Te segítségedet, ha majd egy ilyen láthatatlan ellenség közeledik felénk, hogy ártalmunkra legyen. Mert az ilyen ellenségeket az ember csak a Te mindenható erőddel képes legyőzni.” 5. Mondom Én: „Ebben igen helyesen ítéltetek, Nélkülem senki semmit nem tehet, lelkének üdve érdekében. És ha a neki kinyilatkoztatott törvények szerint mintegy saját akaraterejéből mindent meg is tett, ismerje be, mégis önmagában, hogy lusta és haszontalan szolga volt, és minden jóban, amit cselekedett, egyedül Istennek adjon hálát és tiszteletet, és Isten mindenkor erősíteni és bátorítani fogja őt. 6. Ha az ember jócselekedetei által ad Istennek tiszteletet, az kedves Előtte, s az az Ő szíve szerint való igaz szolga, s azt Isten soha nem fogja elhagyni, hanem kezével mindig megoltalmazza azt, aki szívében Istent sohasem hagyja el. De aki szívében az Istent elhagyja, és csak keveset, vagy egyáltalán nem gondol Rá, s ő maga képzeli úrnak magát, s a saját világi értelme szerint cselekszik, és ha valami sikerül neki, azért tisztelteti és magasztaltatja magát, és mindig csak a saját okosságáról és nemes cselekedeteiről beszél, az önmagát jutalmazza meg, s az nem várhat Istentől jutalmat. Tehát ha bármi jót és igazat tesztek, azt az Én Nevemben cselekedjétek, s Én veletek leszek, s erősíteni és bátorítani foglak.” 7. Erre a két görög ismételten hálás köszönetet mondott, s azután Kisjonah, Filopold, a Jesairabeli vendégfogadós, a csónakos, a halászfalucska ismert elöljárója, s az összes tanítványok magasztaltak Engem, hogy kijelentettem ezeket a két görög előtt. 266


IX. kötet

267

8. Ezután azt kérdezte a két görög, hogy amit itt oly csodálatos módon megértettek, közölhetik-e társaikkal, akik velük vannak ebben a gyógyintézetben? 9. Mondom Én: „Amíg Én itt leszek ebben a községben, ne beszéljetek Rólam, s ne híreszteljetek el. De amit Mózesről és a prófétákról tudtok, különösen Ézsaiás és Ezékielről és Dávid zsoltárairól, arról kellő buzgalommal beszélhettek. 10. De elutazásom előtt még Magam fogom meglátogatni a gyógyintézet vendégeit, s meg fogom hívni őket az Isten országába. Azután beszélhettek többet is velük, és akik fölé helyezitek kezeteket, azok meg fognak gyógyulni. De ezt már csak akkor tegyétek, ha a látogatásom az intézetben már megtörtént. De a mai napon ez még nem fog bekövetkezni. 11. Erre a két görög fölemelkedett helyéről, mégegyszer hálás köszönetet mondott, azután lementek társaikhoz, akik már keresték őket. Mi azonban délig a magaslaton maradtunk, s a hitről, valamint az Isten és felebarát iránti tiszta szeretet hatásáról beszélgettünk. 12. Ekkor a felebaráti szeretetre vonatkozólag azt kérdezte Tőlem Márkusunk, mondván: „Uram és Mesterem, vajon az olyan jól ismert csavargókkal és tékozlókkal szemben, akik vagyonukat bűnös úton tékozolták és pazarolták el, szintén tanúsítsunk felebaráti szeretetet, vagy nyílt ellenségeinkkel is? 13. Mondom Én: „A felebaráti szeretet gyakorlásánál ne tegyetek kivételt, hanem mindenkivel jót cselekedjetek, mert ha valaki kivételt tesz, azzal majd Én is mindenben kivételt fogok tenni. 14. Ha valaki bajban van, és hozzátok jön, azt részesítsétek a felebaráti szeretetben, akár szellemileg, akár anyagilag. A materiális felebaráti szeretet azonban mindig előzze meg a szellemit. 15. Ha egy bűnöst megtérítettetek, s földi ínségben él, akkor segítsétek őt; de ha újból vétkezik, figyelmeztessétek őt a legnagyobb szeretettel, és ne ellenségeskedjetek vele. Mert amilyen mértékkel mértek majd az Én Nevemben, ugyanolyan mértékkel mérnek majd nektek is. 16. Ne ítéljetek el senkit, s egykor ti sem fogtok ítéltetni, továbbá ne kárhoztassatok senkit, hogy egykor benneteket ne kárhoztassanak és átkozzanak. 17. Azoknak pedig, akik nektek rosszat tesznek, tegyetek jót, mert ez által izzó parazsat gyűjtötök fejük fölé, és barátaitokká teszitek őket. 18. Továbbá áldjátok azokat, akik gyűlölnek és átkoznak benneteket, mert ezzel megbánásra késztetitek őket. Ellenségeiteknek pedig bocsássatok meg hétszer, hetvenhétszer, és ha ez által sem javulnak meg, akkor az ügyet átadhatjátok egy világi bírónak, és a javíthatatlan ellenség taszíttassék ki a gyülekezetből. 19. Mert aki javíthatatlanul tesz gonoszat, az hogy embertársait tovább ne botránkoztassa meg, fenyíttessék meg. 20. S ezért a világi felsőbbségeknek legyetek mindig jó alattvalói akár szelídek, akár szigorúak; mert nem volna hatalmuk, ha a sok javíthatatlan bűnös miatt az felülről nem adatott volna neki. 21. De azért ne legyetek perlekedők, s csak a végső esetben menjetek világi bíróhoz. Mert amit nem akartok és kívántok, hogy veletek megtörténjék, attól kíméljétek meg embertársaitokat is, ami lehetséges. Csak nyílt tolvajokat, rablókat, paráznákat és házasságtörőket adjatok át a törvénynek, valamint azt, aki gyilkosságot követett el. De ezek miatt ti ne háborodjatok fel, csak azt tegyétek, amit tenni szükséges, minden egyebet engedjetek át Nekem és a világi bíráknak. 267


IX. kötet

268

22. Lásd kedves Márkus barátom, a felebaráti szeretet kérdésében tehát ez az Én akaratom. Aki eszerint fog cselekedni, az áldásomban sohasem fog szűkölködni.” Márkus és mindnyájan köszönetet mondtak tanácsomért. 23. Eközben jött egy szolga és jelentette, hogy az ebéd elkészült, és mi fölkeltünk helyünkről, s bementünk a házba. 160. Fejezet:

A meggyógyult görögök honfitársaikkal társalognak az asztalnál, s hírét veszik az Úrnak. A görög orvos jó tapasztalatai a názáreti Jézusról, az ács fiáról. További beszélgetés Jézusról a görögök között. Az orvos még az Úrral való ismeretsége előtt valóságos szeretet-vallomást tesz Neki.

1. Mialatt Mi Márkusnál az ebédet fogyasztottuk, a két görög társaival beszélgetett. Amikor ugyanis ezek meglátták, hogy a két társuk teljesen épen és egészségesen jön az intézetbe, kérdéseikkel kezdték ostromolni őket, hogy mi történhetett velük, hogy egyszerre ilyen egészségesek lettek? 2. A két görög minden jóakarata ellenére nem tudta elhallgatni, hogy a délelőtt folyamán mi minden történt velük, Ennélfogva mégis csak híremet vitték társaiknak, de csak igen szerényen és tartózkodóan, mert arra gondoltak, hogy Én mit mondottam nekik. 3. Úgy írtak le, mint a zsidók egy nagy bölcsét, Aki olyan rendkívüli erővel bír, hogy pusztán akaratával minden betegséget oly tökéletesen meg tud gyógyítani, hogy a beteg egy pillanat alatt annyira meggyógyul és olyan egészséges lesz, amilyen még kora ifjúságában is aligha volt. 4. Amikor a társak ezeket és még egyebeket meghallották bölcsességemről, ők is Hozzám akartak jönni, hogy testük meggyógyítását kérjék, de a két görög visszatartotta őket, és értésükre adta, hogy Én amúgy is meglátogatni szándékozom a gyógyintézetet, sőt talán éppen ma délután. A társak ebbe bele is nyugodtak, de most már másról nem is akartak beszélni, csak Rólam. 5. Közülük az egyik, aki maga is nagyrabecsült orvos volt, a következő megjegyzést tette amikor két társától közelebbit hallott Felőlem: „Most már világosság kezd támadni bennem a zsidók csodálatos Megváltója és Bölcse felől. Ő bizonyára ugyanaz lesz, Akiről már Tiruszban és Sidonban annyit hallottam beszélni. Talán közületek is vannak olyanok, akik többet hallottak Felőle. Ő a galileai Názáretből származik, egy ácsnak a Fia, aki kb. harmincadik életévében, abbahagyta az ácsmesterséget, tanítványokat gyűjtött Maga köré, s megkezdte tanítói és gyógyítói működését. 6. A zsidók papjai azonban üldözik Őt, mert az egész nép Köréje gyülekezik, Benne hisz, mert tanításait nagy csodalejekkel és egyéb nagy jelekkel erősíti meg. Egyesek nagy prófétának tartják, mások a zsidók új királyának, Aki a rómaiakat ki fogja űzni Zsidóországból, de úgy látszik, ez nem terve, mert sokkal nagyobb barátja a pogányoknak, mint az Istenüket semmibe vevő zsidóknak. 7. Vannak ismét mások, akik Isten tiszta Fiának, majd olyanok, akik Magának Jehovának tartják Őt, Aki a saját hatalmából öltötte föl a világ embereinek testét, hogy Maga tanítsa az embereket, és hogy hosszú tévelygéseik sötét éjszakájából kiemelje őket.

268


IX. kötet

269

8. De bármiképpen is áll a dolog, ha majd eljön hozzánk, bizonyára módunkban lesz Őt közelebbről megismernünk, feltéve, ha Ő valóban Ugyanaz, Akiről az imént már mondottam, hogy annyit hallottam Róla beszélni.” 9. Mondják erre a többiek is: „Nagyon helyesen szóltál, Arról a bizonyos Galileairól már mi is sokat hallottunk, olyan dolgokat is, amelyek még hihetetlenebbül hangzanak, mint a mi mitológiánk, s ezek alapján mondjuk azt, hogy ha a dolog valóban így áll Vele kapcsolatban, akkor nyilvánvalóan Isten Ő, Akiben mi görögök és rómaiak is hinni fogunk”. 10. Mondja erre a már meggyógyult két görög: „Ebben teljesen igazatok van, és egyben felhívtátok a figyelmünket arra, amit már az előttetek is ismert igazságkeresésünk közepette néhányszor hallottunk tőletek, de ami az Ő jelenlétében nem jutott eszünkbe, noha gondolatainkat Ő Maga irányította. Talán Ő nem akarta ezt, s azért nem tudtunk visszaemlékezni arra, amit már egynéhányszor hallottunk. Ha majd eljön hozzánk, az intézetbe, megbeszéljük ezt is, ha nem annyira a mi kedvünkért, mint inkább a tietekért.” 11. Mondják a társak: „Kedves barátaim, ez majd az Ő jelenlétében fog kiderülni, hogy adódik-e arra kellő alkalom, vagy hogy megengedi-e, hogy erre nézve kérdést intézzünk Hozzá. Mi nagyon fogunk örülni és a legnagyobb mértékben hálásak leszünk Neki, hogyha testünket meggyógyítja, de különösen belső részeinket, amelyeket már meglepett az aggkori gyengeség, s tagjaink szolgálatára már csaknem teljesen alkalmatlanok lettek. 12. Én magam is orvos vagyok, s már egynémely szenvedőnek enyhítettem a fájdalmát, de a legtöbbnyire önhibánk által bekövetkezett öregkori gyengeséget a mi füveink, gyökereink, olajaink, gyógyfürdőink soha nem gyógyítják meg olyan teljesen, mint ahogy ti ketten meggyógyíttattatok. 13. Egy olyan ember pedig, aki ezt csupán akaratával képes létrehozni, nyilvánvalóan több mint egy megszámlálhatatlan embertömeg, amely pusztán csak akaratával egy pókhálónak leggyengébb szálát sem képes szétszaggatni, nemhogy meggyógyítani egy öreg és gyenge ember vérét és belső részeit. Aki tehát erre képes, az más emberrel szemben valóságos Isten, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert olyan dolgokat tud létrehozni, amelyeket egyébként csak a magas – de soha halandó vagy látható – Istenektől várhatunk el. 14. Azt mondják ugyan, hogy az istenek az emberek körül mindig csak láthatatlanul működnek, és erre a célra a természeti erők is és megszámlálhatatlan tömegű szellemek állnak rendelkezésükre; ezt az embereknek azonban csak hinniük kell, de a baljóslatú Isis sűrű fátyola mögé még senki sem látott. De ez a Férfiú isteni dolgokat tesz, beszél, tanít és cselekszik előttünk, sőt tanítványokat fogad, akik megtanulják Tőle ezt a művészetet, hogy miképpen lehetnek istenekké, vagy talán még azt is, hogy mimódon lehetnek azokhoz hasonlóan halhatatlanokká. Egy ilyen Férfi nyilvánvalóan előnyben van minden Istennel szemben, akik látható módon még sohasem jelentek meg emberi szemek előtt, s létezésükről és működésükről sohasem tettek csak félig- meddig is hihető bizonyságot. Ez a Férfiú azonban itt van szemeink előtt, és minden ember előtt teljes igazság szerint ad bizonyságot arról, hogy Ő a legigazabb élő és valóban létező Szellem, amit nem kell vakon elhinnünk, mert minden érzékünkkel meggyőződhetünk róla. Mindezek alapján már most Istennek nyilvánítóm Őt, és elvetem az emberek képzeletében keletkezett istenséget, s a hiú mesék birodalmába dobom az egészet, csupán csak azért, mert Ő pusztán csak akaratával úgy meggyógyított benneteket, amilyen egészségesek tudtommal még sohasem voltatok. S ezért már előre is Istenhez illő tisztelettel járulok Elé, s már jó előre örülök, dacára régi gyomor- és májbajomnak, hogy Őt láthatom, s hogy szívem teljes szeretetével és legmélyebb hódolatával siethetek Eléje. Talán még engem is méltónak fog találni a teljes gyógyításra, amit Ő igen könnyen megtehet.”

269


IX. kötet

270

Az Úr hírtelen meggyógyítja a görög orvost, s annak jó bizonysága az Úr felől. Az orvos társainak óvatos felelete, bátor beismerés telve isteni bizalommal.

1. Amikor az orvos ily módon beszélt Rólam többi társának, akik a két meggyógyult görög kivételével a tiszta értelemmel megáldott orvos egyik vagy másik megállapításánál vállaikat vonogatták, amiről természetesen tudomásom volt, egyszer csak az orvost akaratommal oly tökéletesen meggyógyítottam minden bajából, mint az imént a két görögöt fönt a magaslaton, amit ő ugyanabban a pillanatban észre is vett, s a világ legderűsebb arcával így kezdett beszélni: „Halljátok barátaim, Akit előttetek gyakori vállvonogatások dacára értelmemmel és meggyőződésemmel az egy igaz Istenné emeltem anélkül, hogy itt mutatkozott volna előttünk, a kívánt csodát már meg is tette rajtam. Én egyszerre olyan egészségesnek érzem minden testrészemet, s oly erősnek és vidámnak érzem magamat, amilyen meglehetősen hosszú életem alatt még sohasem voltam. 2. Ezt pedig csak Az a Férfiú tette velem, Aki most már csakis az egyedül igaz Istennek számít előttem, s Akivel szemben minden más Isten a mesék sötét birodalmába tartozik, s ezzel az égboltozaton ezer újonnan megteremtett Napnál is világosabban bebizonyította, hogy állításom teljesen megfelel az igazságnak. 3. Mert egy olyan ember, aki az orákulumi mondások mágiájával és minden művészetével van is felvértezve, bizonyítható módon valakinek titkos kívánságát a távolból még sohasem ismerte fel, de még kevésbé segített rajta valamely médium által pusztán az akaratával, és nem gyógyította meg a szenvedő beteget úgy, ahogy most engem. 4. S még most is vonogatjátok a vállatokat, ha én most – mint igen tapasztalt orvos – a nagy Férfiút igaz Istennek nyilvánítom, Aki mindnyájunkon segíteni tud, s akar és fog is, ha tiszteletet adunk Neki, a lelkem teljes meggyőződésével Annak jelentem ki, Ami! 5. A mi költött, fába, ércbe és kőbe faragott isteneink gyermekes metamorfózisában hisztek, habár soha senki kérését még nem hallgatták meg, és soha senkin még nem segítettek. Ennél a csodálatos Férfiúnál pedig kétkedő arcot vágtok? De miért? 6. Mondja a társak közül az egyik: „Kedves és mindnyájunk előtt nagyrabecsült barátom, mi ismerünk téged, és tudjuk, hogy nagyon becsületes ember vagy, és hogy minden jó, igaz és rendkívüli dolog iránt a legmelegebb érdeklődést tanúsítasz. De azt is tudjuk rólad, hogy a szélsőségeseket vagy felülről, vagy alulról érinted a legszívesebben, s az un. arany középutat csak ritkán használod. Nálunk ez a szóbeszéd van érvényben: „festina lente”. Mi nem idegenkedünk megállapításoddal szemben, s mi magunk is azon a véleményen vagyunk, hogy ebben a dologban nem tévedtél; de mindezek villámgyorsan jöttek egymás után úgy, hogy a mi szintén megrongált gyomrunkkal és emlékezőtehetségünkkel nem vagyunk képesek oly gyorsan megemészteni, mint te most, teljesen egészséges állapotodban. Azon kívül itt annyi római, görög s még több zsidó hallgatózik, hogy ha mi a tapasztaltak fölött – amelyeken eközben szép csendesen is örvendezhetnénk – hangos örömujjongásba törünk ki, akkor a jó és valóban istenien csodálatos dolognak inkább árthatunk, mint használunk. Így megállapításod fölött vállainkat nem annyira kételkedésünk miatt vonogattuk, mint inkább túl heves és néha- néha túl hangos kitörésed fölött, amely annyi hallgatót csalogatott a közelünkbe. Várjuk meg, amíg az isteni Férfiú Maga jön el hozzánk és beszél velünk, akkor majd mi is hangosabban fogunk beszélni. Nincs igazunk, ha a csendesebb okosságot előnyben részesítjük a már kezdetben túl hangos lármával szemben? 7. Mondja az orvos egy kissé mérsékeltebb hangon: „Barátaim, aki egyszer az egy igaz Istent megtalálta, és megismerte úgy, mint én, az a csendes okosságát tegye félre, és nyíltan 270


IX. kötet

271

mutassa meg a világnak azt a mérhetetlen nagy kincset, amelyet megtalált, hogy a vakok is vágyakozhassanak az élet világossága felé. 8. S mivel most már az én megállapításom nagy igazságáról az én testem és életem legbensőbb idegszáláig meg vagyok győződve, nem félem a világot, nem félek sem a görögtől, sem rómaitól, még kevésbé a zsidóktól, akik hamisan jámborkodnak. Vajon ezek mind együttvéve, akik szintén betegségük miatt vannak ebben a gyógyintézetben, segíthettek volna rajtam oly csodálatos módon, ahogyan az én hangosam és nyíltan beismert Uram és Istenem? 9. És ha az Ő akaratának mindenható hatalma ily nyíltan beigazolódott rajtam, hogyan hallgassak akkor a tehetetlen emberek előtt? Azért féljek talán egyik vagy másik embertől, mert a legélőbb tapasztalatomon nyugvó beismerésemért esetleg felelősségre vonnak? Valóban emiatt még a császár előtt sem volna félelmem. 10. Egy tirannus megölheti ugyan testemet, de a lelkemnek már nem árthat. De az én Istenem a halottakat is fel tudja támasztani, s a mi lelkünk is az Ő hatalmában van, mert máskülönben lehetetlen, hogy pillanatok alatt tudomása van a legtitkosabb gondolatainkról, vágyainkról és kívánságainkról. 11. Aki egyszer az egyedüli és egy igaz és mindenható Istent kézzelfogható módon megtalálta, és még akkor is a tehetetlen embert jobban féli, mint az Istent, az esztelen és balga. Aki fél, az félje Istent, de sohase az embert. 12. Hol van az az ember, aki engem megragadhat, és nekem árthat, ha engem az Isten mindenható keze tart, fedez és oltalmaz? Bocsássátok rám az összes fúriákat és ördögöket, ha egyáltalán léteznek, azután a ragadozó állatokat, kígyókat és viperákat, s majd meglátjátok, hogy fölvehetik-e a küzdelmet az isten mindenhatóságával szemben?” 162. Fejezet:

A római főbíró vizsgáló kérdései, s a görög orvos bátor és meggyőző feleletei, hogy mimódon találta meg az igaz Istenét, és megváltóját. A bíró más véleményre térése és beismerése.

1. Ekkor előlépett egy igen tekintélyes római, aki az orvos beszédét már egy idő óta figyelte, odament az orvoshoz s így szólt hozzá: „Micsoda egyedül egy igaz Istenre találtál te, Akinek mindenhatósága kedvéért szerény társaid előtt az összes Isteneknek, minden embernek, minden fúriának és ördögnek, vad ragadozó bestiának, kígyónak, viperának, sőt talán az összes elemeknek is hadat üzentél? Te jól ismered Róma törvényeit, azok szigorú és kérlelhetetlen végrehajtását, én pedig egy főbíró vagyok, s velem együtt itt vannak embereim is. Mit szólnál ahhoz, ha annak ellenére, hogy a te új Istened mindenre képes hatalmával téged megvédelmezhetne, elfogatnálak poroszlóimmal, és súlyos börtönbe vettetnélek? Igazold magad a te új s egyedül igaz Istenedre nézve, mert különben teljesedjék be rajtad az, amit az imént mondtam.” 2. Mondja erre az orvos igazi férfias bátorsággal, minden félelem nélkül: „Te is mint beteg jöttél ide, miután előzőleg minden istenednél valamint minden orvosnál, sőt nálam, Melithében is, hiába kerestél gyógyíthatatlan tüdőbajodra segítséget, mit tartanál egy olyan emberről – akit bármikor láthatsz és hallhatsz – Aki egy pillanat alatt csupán akaratának hatalmával a távolból úgy meggyógyítana téged, hogy maradandóan olyan egészségesnek éreznéd magad, amilyen ifjúkorodban sem voltál soha? 3. Egy ilyen Embert egy sorba helyeznél-e velünk, akik nem tudunk egymáson segíteni, s megfenyegetnéd-e Őt is, a te római bírói hatalmaddal? Vagy nem mondanád-e magad is: Ez az Ember olyasmire képes, amire csak Isten, de ember soha. Kétségtelen tehát, hogy Ő Maga isteni tulajdonságokkal és lényiséggel bír.” 271


IX. kötet

272

4. És lásd, ilyen emberre akadtunk mi, itt áll előttünk kettő, akiket ma délelőtt az emelkedésen Ő Maga gyógyított meg, pusztán csak az akaratával, s ők hozták nekünk ezt az örvendetes hírt. Én, mint melithebeli orvos, amint te magad is tudod – mivel messze elterjedt hírem miatt te magad is felkerestél – aki régi bajod gyógyíthatatlan mivoltát éppen olyan jól ismerem, mint saját magam súlyos állapotát, miután magam is meggyőződtem két barátom gyógyulásáról, a legteljesebb bizalom ébredt bennem a legigazabb isteni Férfiú iránt, s arra kértem Őt; hogy rajtam is ugyanúgy segítene, mint ahogy két barátomon segített, ha ígérete szerint még ma megteszi, a gyógyintézetben áldással teli látogatását. 5. S amikor én az isteni Férfiú csodálatos hatalmába vetett teljes bizalommal még alig mondtam ki földijeim előtt kívánságomat, egyszerre csak, mint egy villám hatotta át egész testem minden idegszálát, és íme ugyanabban a pillanatban olyan egészségesnek éreztem magam, mint azelőtt még soha. 6. Tehát nagyrabecsült bíró, az általam ábrázolt isteni Férfiú nemcsak azzal az isteni tulajdonsággal rendelkezik, hogy minden betegséget csupán akaratának hatalmával meggyógyít, hanem a távolból még arról is tudomása van, amit még oly titkon gondolsz, vagy érzel, s a legnagyobb távolságból is segíteni képes rajtad. 7. Meg tudja-e tenni ezt a császár minden bátor légiójával együtt? Vagy a mi néma Zeuszunk, Apollónk, vagy más általad oly nagyon tisztelt isten? Mert ha ezt meg tudná tenni, akkor a mi öreg és utolsó napjainkban nem bíztuk volna magunkat erre a gyógyintézetre, amelyről annyi csodálatos dolgot hallottunk. Mert minden kérésünk, könyörgésünk, s isteneinknek való áldozás ellenére, egy hajszállal sem lettünk egészségesebbek, sőt ellenkezőleg, napról- napra rosszabbodott állapotunk, s ez a nagyhírű intézet, amelyben bizonyára hosszabb idő óta tartózkodsz, mint én, tudtommal állapotodat észrevehető módon javította. 8. S ha most az én új – és az én megfélemlíthetetlen megállapításom szerint – egyedül egy igaz Istenem – és nem a te önző és rest papjaid által költött isteneid – hirtelen éppígy segítene rajtad, mint ahogyan rajtam segített, micsoda véleménnyel lennél Róla, s micsoda beszédek támadnának szíved mélyén, és nyilvánulnának meg szádon keresztül? 9. Mondja a bíró: „Ha a dolog így áll, akkor természetesen minden más kinézést nyer. Az én szülővárosomban, Tyrusban én is sokat hallottam egy bizonyos Megváltóról, Aki egészen új isteni tanokat terjeszt a zsidók között, s mindenhol igen nagy pártra talál, s ezért a zsidó papok s azok fejei mindenhol üldözik, de nem képesek Közelébe jutni. De az Ő – általad oly kimagaslóan ábrázolt – isteniségéről mindez ideig semmit sem hallottam. 10. De bármiképpen is legyen, ha itt tartózkodik ebben az intézetben, és ha azt meg akarja látogatni, akkor módomban lesz Őt közelebbről megismerni. 11. Cyréniustól és alárendelt tanácsától tudom, hogy igen sokat tartanak Felőle, de hogy Őt szintén Istennek ismernék el, azt még sohasem hallottam. Titokban lehet, hogy megteszik, de nyíltan nem fognak erről beszélni, csak legfeljebb maguk között. 12. Neked is azt tanácsolnám, mint barátomnak, hogy megállapításaiddal légy egy kissé tartózkodóbb, csak akkor beszélj Róla hangosan, ha Istenedről az emberek között több isteni tulajdonság fog beigazolódni. Mert különben – különösen a sötét papoknál – kellemetlenségeid lehetnek. 13. Én a magam részéről szintén nem vagyok barátja többé a rest és gonosz istenszolgáknak, mert sok font aranyat, még több ezüstöt kicsaltak már tőlem semmiért. De jaj annak, aki öreg darázs és skorpiófészkükbe akar belenyúlni, egyebet nem kell mondanom.” 14. Mondja erre az orvos tele tüzes buzgalommal: „Az én új, egyedül igaz Istenem segítségével ki merem mondani fennhangon a nagy szent és élő igazságot minden ember előtt, és 272


IX. kötet

273

ők nem lesznek képesek testemnek ártani. Ezt a meggyőződést oly élő erővel érzem magamban, habár még nem ért az a szerencse, hogy az én Uramat és Istenemet láthattam volna. S mennyivel nagyobb lesz az én bátorságom, ha majd Őt, Magát látom, s Vele beszélek. Bár mielőbb eljönne hozzánk.” 163. Fejezet:

A tüdőbeteg római orvos és a meggyógyult görög orvos. Az előbbi kétkedő kérdései – hogy ha a Megváltó halandó lenne, mi lenne akkor az Ő Istenségével? Helyes magyarázata annak, hogy Jézusban nem a test, hanem a Szellem az Isten. Az Úr emberré levésének céljáról. A megtért bíró gyógyulását kéri az Úrtól.

1. Mondja erre a bíró: „Dicsérem nagy buzgalmadat, és boldog lehetsz, mert meggyőződést szereztél, és ha a te Urad és Istened velem szemben is olyan kegyelmet tanúsítana, mint veled és két társaddal, akkor én is ugyanúgy beszélnék, mint te. De ha már emellett a tárgy mellett vagyunk, felhívom figyelmedet egy körülményre. 2. Lásd a te mindenható Segítőd test szerint, mégis csak egy ember, Akiben előttünk felfoghatatlan természetfölötti erő lakozik, ahogy hasonlóképpen egykor a zsidók Írása szerint, amely szintén nem ismeretlen előttem, Mózesben, aki egy fáraónak nevelt fia volt, és még sok más prófétában is lakozott. 3. Ezek a rendkívüli férfiak mind nagy dolgokat és jeleket tettek. Mégis valamennyien testük szerint meghaltak. Hogy lelkük hová jutott, azt határozottan egyetlen élő ember sem tudja. 4. Azt hisszük ugyan – éspedig sok alapos oknál fogva – hogy különösen erényes és nagy emberek lelkei egy boldogabb szellemvilágban örökké élnek, és a jámbor emberek sokszor érintkeztek is ilyen üdvözült lelkekkel. Csak én és bizonyára te és társaid közül többen nem szereztünk még ilyen tapasztalatokat, így kénytelenek vagyunk ebben a kérdésben pusztán hittel megelégedni. Tegyük fel, ha a te új Istened és Urad végül test szerint szintén meghalna, vagy sok ellenségének bosszúálló keze által erőszakos módon vagy egészen természetes módon, mint más ember, akkor is megmaradnál a te megállapításod mellett?” 5. Mondja az orvos: „Még sokkal szilárdabban és komolyabban, mint most. Mert bizonyára nem a teste az Ő hatalmasan működő lénye, hanem az Ő mindenütt jelenlévő módon működő Szelleme, amely örökké él. 6. Mert ha egyenlő hatalommal és erővel nem élne örökké, Ki teremtett volna akkor Neki emberhez hasonló testet? Amelyen át Ő előttünk látható módon, csak oly módon működhet, amiképpen, mint öröktől fogva való tiszta Szellem öröktől fogva működött. És hogy nem az Ő látható teste működik, hanem Szelleme, az abból a körülményből magától kitűnik, hogy engem a távolból testének jelenléte nélkül meggyógyított. 7. Tehát az Ő működő ereje és hatalma nem a testéből, hanem csakis örök és mindenütt mintegy jelenlévő módon működő szelleméből ered. Ennek a Szellemnek pedig az Ő tulajdonképpeni működéséhez nincs szüksége a testre. És ha Magát mégis látható testtel burkolta be, hogy Magát a Szellem szférájában előttünk, vak emberek előtt láthatóvá, megérthetőbbé és hozzáférhetőbbé tegye, hogy örök akaratát és végtelen erejét és hatalmát érthetőbb módon nyilatkoztassa ki előttünk.

273


IX. kötet

274

8. És ha irántunk, emberek iránt való tiszta szeretetből ezt a célt az Ő végtelen bölcsességével kiszámítva elérte velünk, akkor az Ő látható testére nem is lesz többé szüksége, s le is fogja azt vetni oly módon, ahogyan Ő azt jónak látja. 9. És hogy Ő talán meg fogja engedni azt, hogy tökéletesen vak és konok ellenségei kezet emeljenek testére, vagy más módon fogja testét levetni, az az én megállapításomon semmit sem változtat. Mert egyszer Ő előttünk, emberek előtt úgyis láthatatlanná lesz, de azért mégis tovább fog működni, mint ahogy testetöltése előtt öröktől fogva működött. Mert az Ő előző működése és létezése előtt már létezés el nem képzelhető. 10. És hogy Ő minden létek és életek Ura és Mestere kell, hogy legyen, azt abból is látom, hogy Ő a mi testünk egészséges és beteg berendezését a legkisebb idegszáláig keresztülkasul világosan és jól kell, hogy ismerje, hogy azután akaratának hatalma által egészséges és a test természeti életéhez használható állapotba helyezze, ami bennünk idővel megrongálódott, beteg és használhatatlan lett. Amit én – mint öreg és bizonyára nagyon tapasztalt orvos – nagyon is be kell, hogy lássak, mert mimódon adhatnánk egy betegnek alkalmas utasításokat elvesztett egészségének helyreállítására, ha előzőleg nem tudnánk, hogy mi a baja? 11. A mi látásunk, érzékelésünk és megítélésünk azonban minden tapasztalatunk ellenére is csak otromba és összefüggéstelen töredék, mert fizikai élet-gépezetünk megszámlálhatatlan sokaságú picinyke részecskéinek benső összefüggését képtelenek vagyunk szemlélni, vagy megbírálni, Ennélfogva legjobb tudásunk és akaratunk ellenére egy nagy betegséget a legerőteljesebb és leghatásosabb gyógyszerekkel sem tudunk meggyógyítani. Mert hiszen mi, a tulajdonképpeni s talán a legkisebb betegpontot nem látjuk, abban a művésziesen összeállított gépezetben, de ennek a gépnek Teremtője és Mestere egy pillanat alatt mindent meglát benne, s a legpontosabban tudja azt is, hogy hol a hiba, s örök bölcsességének következtében azonnal tudja azokat az eszközöket is alkalmazni, amelyek Szellemében készletben is vannak, és kell is, hogy legyenek, hogy azokkal a megrongált testrészeket egy pillanat alatt újból rendbe hozza és életre keltse. 12. S ha ezt kedves barátom te is alaposan meggondolod, be fogod látni, hogy én eredeti megállapításomtól egy hajszállal sem térhetek el, és nem is fogok eltérni, még ha az én Istenem előttünk láthatóan teste szerint meg is halna, mert azt a meggyőződést az én teljesen egészséges állapotomból szereztem, hogy nem az Ő teste Ő Maga, hanem az csak eszköz arra, hogy előttünk emberek előtt közelebbről tudja kinyilatkoztatni Magát, mint ahogy azt tiszta szellemi állapotában tehetné. Ha Ő kezeivel érintett volna engem, és csak akkor lettem volna egészséges, akkor talán én is osztottam volna aggodalmaidat. De mivel a távolból, amint már az előbb is mondottam, csupán Szelleme által gyógyított meg, tehát teste nélkül is mindörökké Az marad előttem, Aki öröktől fogva volt. 13. Vésd tehát azén nézetemet, mint a teljes igazságot mélyen a szívedbe és teljes bizalommal légy az Ő mindenhatósága iránt, s kérd Tőle testednek gyógyítását, s meglásd, rajtad is bekövetkezik az, ami velem oly csodálatosan megtörtént.” 14. Mondja a bíró egészen elcsodálkozva az orvos mély értelme fölött: „Köszönöm kedves barátom értékes tanításodat. Te az egész érzésvilágomat megváltoztattad úgy, hogy immár én is a te véleményeden vagyok. Óh, ha a te, s most már az én igaz Istenem rajtam is úgy segítene, mint rajtad segített, akkor egész életemen keresztül csak az Ő Nevét dicsőíteném, s minden ember előtt fennszóval hirdetném dicsőségét. Óh Uram, Aki most már nekem is igaz és élő Istenem vagy, szabadíts meg engem is régóta tartó szenvedéseimről. A Te szentséges akaratod gyógyítson meg engem.”

274


IX. kötet

275

A hívő bíró meggyógyítása és annak hálás köszönete. Polikárp közli az Úr akaratát, mint életevangéliumot. A többi görög meggyógyítása; a hálás gyógyultak és a szolga. „Akit a szeretete vezet Hozzám, az jöjjön.”

1. Amikor a bíró ezt élő hittel és szilárd bizalommal magában és nyíltan szájával is kimondotta, egyszerre csak mintegy villám hatott át a mellén, s abban a pillanatban olyan egészséges lett, amilyen azelőtt soha életében sem volt, mert ő már születésétől fogva gyengélkedő volt amiért, mint egy százados fia, nem szentelte magát a katonai pályának, hanem Róma törvényeit tanulta meg, s így lett bíró. 2. S amikor teljesen egészségesnek érezte magát, hangosan kezdett ujjongani, azután hálákat adott Nekem, majd az orvosnak, hogy megfélemlíthetetlen szavaival és beszédének mély és élettel teli ereje által hithez és bizalomhoz segítette őt. 3. És amikor előtte személyesen teljesen ismeretlen Lényem magasztalásában és dicsőítésében már valósággal kimerült, ismét az orvoshoz fordult, és így szólt hozzá: „Óh, te, aki már legkedvesebb barátom lettél, mivel jutalmazzam meg velem szemben tanúsított bátorságodat, és valóban nem csekély fáradozásodat, amelyet vakságommal szemben gyakoroltál, továbbá mivel jutalmazzam meg két társadat, akik először hoztak hírt a nagy Mesterről, s az Ő kétségbevonhatatlan Istenségéről? Mondjátok kedves barátaim, mit mondott Ő nektek, mit cselekedjék az ember, hogy az Ő kegyelmét maradandóan biztosítsa magának?” 4. Mondja erre Polikárp: „Erre vonatkozólag nem mondott egyebet, mint: tartsátok be Mózes parancsolatait, s ily módon szeressétek az egyedül egy igaz Istent mindenek fölött, s felebarátotokat, mint önmagatokat. Cselekedjétek azoknak azt, amit ti kívántok, hogy ők cselekedjenek veletek. Továbbá ne hagyjátok, hogy a világ csábításai elámítsanak benneteket, s akkor megmaradtok Bennem, amiképpen Én bennetek, s akkor magatokban hordozzátok az Én szeretetem szelleme által az örök életet. Aki Énbennem hisz és parancsolataimat megtartja, azaz: aki Engem mindenek fölött szeret, ahhoz majd Én Magam fogok eljönni, s kinyilatkoztatom Magam és megadom neki az örök életet. És lásd ebben áll az Ő tanításainak lényege. 5. Ezen kívül még sokat beszéltünk Vele, és sok és nagy dolgokat alaposan megmagyarázott nekünk, amelyekről terjedelmük miatt most nem beszélhetünk, de majd kínálkozik erre kellő idő és alkalom.” 6. A bíró és az orvos köszönetet mondott ezért és szigorúan elhatározták, hogy egész életükön át így fognak cselekedni. 7. Erre a második gyógyításra a többi társak is tökéletesen hittek Bennem, s ők is esedeztek Hozzám beteg testük és vérük meggyógyításáért, amire ők is teljesen meggyógyultak. Azután Nevem dicsőítésének, amit Polikárp adott tudtukra, s az ujjongásnak nem akart végeszakadni. Ez sok fürdővendégnek fölkeltette a figyelmét, amire azok hozzájuk mentek és érdeklődtek, hogy micsoda különös dolognak kellett történnie, ami fölött ilyen szüntelenül ujjonganak. 8. S a bíró így szólt: „Hiszen mi nem kérdeztünk benneteket, hogy ti miért nem ujjongtok? Amíg az ember teste beteg, s így lelke is, addig bizonyára kevés kedve van az ujjongáshoz. De ha az ember teste és lelke meggyógyult, akkor minden oka megvan erre.” 9. Mondja erre egy gazdag, de ebben az intézetben még kevéssé gyógyult zsidó: „Hogyan lettetek ebben a helységben olyan hamar egészségesek?” Mondja a bíró: „Neked, mint zsidónak igazán nem válik dicsőségedre, ha ilyesmit kérdezel tőlünk, pogányoktól, ti már hisztek az egyedül igaz Istenben, mi azonban csak most kezdünk igazán hinni Benne, segítséget 275


IX. kötet

276

kértünk Tőle, Ő pedig nem késlekedett, hanem segített rajtunk és ezért mondjuk el a ti Isteneteknek örömteli hálánkat, Aki most már a mi Istenünk is, és Az is fog maradni. Miért nem fordulsz te is, mint igaz zsidó hittel telve a te Istenedhez, hogy ugyanúgy segítsen rajtad is, mint látható módon segített rajtunk is?” 10. Mondja a zsidó találva: „Én az Írásban még semmit sem olvastam arról, hogy a mi Istenünk valaha a körülmetéletlen pogányokon segített volna.” 11. Mondja a bíró: „És az életet és minden egyebet mégis Tőle kaptuk, most pedig velünk uraltat benneteket – hogyan lehetséges ez?” 12. Mikor a zsidó és néhány pogány hitsorsosom ezt meghallotta, nem érdeklődött többé semmi iránt, hanem megfordult és eltávozott. 13. A meggyógyultak pedig nagyon örültek annak, hogy a terhes vendégektől ilyen könnyen megszabadultak. 14. És mivel Én még most sem mentem be az intézetbe, s ők a legnagyobb sóvárgással és vággyal várakoztak Rám, egyhangúan elhatározták, hogy elindulnak Engem felkeresni, hogy minden ember előtt tiszteletet adjanak Nekem, amire megkérdezték Márkus egyik szolgáját, hogy bent vagyok-e még a házban, és eljöhetnének-e Hozzám? 15. Mondja a szolga: „Az Úr és Mester még mindig a házban van, és csodálatos dolgokat beszél.” Én elmondtam ugyanis, hogy ezek között a meggyógyultak között mi ment végbe, s hogy mit beszéltek, amit a szolga – aki előzőleg bennünket a házban kiszolgált, azután Márkus átküldte az intézetbe – nem értett meg, s így a kérdezőknek nem tudott felvilágosítást adni, mert mitsem tudott arról, hogy a melithabeli orvos s a többi görögök és a római bíró miképpen gyógyult meg az Én akaratom hatalma által. 16. A szolga azonban elmondta azoknak, akik azt kérdezték tőle, hogy bejöhetnének-e Hozzám: „Az intézetben valamit el kell intéznem az én uram számára, s majd ha ismét bemegyek a házba, kívánságotokat elmondom, s a választ az Úrtól és Mestertől azonnal meg fogom hozni.” Ezzel a meggyógyultak teljesen meg voltak elégedve, a szolga pedig eltávozott, elintézte megbízását, majd ismét bejött a házba, elmondta azt, amit a meggyógyultak kérdeztek tőle. 17. Én pedig így szóltam hozzá: „Menj és mondd el barátaimnak, akik azt kérdezték, hogy a házban vagyok-e még és hogy bejöhetnek-e Hozzám: akit a szeretete vezérel Hozzám, az mindenkor jöhet, s Én ugyanazzal a szeretettel fogadom őt, amely őt Hozzám vezette.” 18. E szavaim után a szolga ismét az intézetbe ment, s elmondta üzenetemet a meggyógyultaknak, akik erre telve örömmel azonnal felkészültek, s a legnagyobb hódolattal közeledtek Márkus házához. 165. Fejezet:

A meggyógyult rómaiak és görögök az Úrnál. Jézus beszéde az újonnan megtértekhez. „Aki Engem elhagy, azt elhagyom Én is.” „Ha néhányan Irántam való szeretetben együtt vannak, ott szellemben Én is jelen vagyok.” További missziós és miheztartási utasítások, ígéretek. „A Bennem való hit a szeretet tevékenysége által válik élővé.”

1. Amikor beléptek az étkezőtermünkbe, azonnal megkérdezték a két görögtől, hogy melyik vagyok Én? És azok azonnal Rám mutattak, s mikor ezt tudták, félénken közeledtek Felém, Hozzám léptek, majd mély hódolattal néztek Rám, és nem mertek Engem megszólítani. 276


IX. kötet

277

2. Én azonban bátorító szeretettel néztem rájuk, s egészen természetes és közvetlen beszédmodorban így szóltam hozzájuk: „Miért vagytok olyan bátortalanok, kedves barátaim? Talán más vagyok itt, mint ott az intézetben, ahová szellemben elmentem hozzátok, és bizalmatok és hitetek szerint meggyógyítottalak benneteket? Bátorodjatok tehát föl és üljetek ide mellénk, s előbb egyetek és igyatok, ily módon erősítsétek meg tagjaitokat, majd azután beszélgetünk egymással.” 3. A meggyógyultak ezt már több bátorsággal tették meg, mert szeretetem Tőlem való félelmüket egyre jobban csökkentette. Az asztalon még igen sok kitűnően elkészített hal volt, kenyérben és borban sem volt hiány, s a meggyógyultak már éhesek és szomjasak is voltak, így felszólításom igen örvendetes és kívánatos volt számukra. Jó étvággyal nekifogtak az evésnek, miközben gyermekes bizalmuk is egyre fokozódott Irántam és tanítványaim iránt. 4. Miután asztalunk mellett alaposan megerősítették magukat, így szólt a leginkább felbátorodott görög Polikárp: „Óh, Uram és Mesterem, a magaslaton azt ígérted nekünk, hogy fel fogsz bennünket keresni az intézetben; mi vártunk Téged, és mégsem jöttél. Még olyan sok ott a nyomorult, akikre nézve oly fontos lenne a Te látogatásod.” 5. Mondom Én: „Ha testben nem is jöttem el hozzátok, de szeretetemmel annál inkább és segítettem is azokon, akik Bennem való hittel és bizalommal fordultak Hozzám, s ezzel ígéretemet be is töltöttem. 6. A többiek érdekében az Én személyemnek nincs semmi keresnivalója az intézetben, mert ezek már igen sokat hallottak Felőlem, sőt többen saját szemükkel jeleket is láttak Tőlem, s ezek azt is jól tudták, hogy hol találhatnának meg Engem, és mégsem kerestek, ügyet sem vetettek sem jeleimre, még kevésbé beszédemre. Miért menjek tehát őket felkeresni, s miért emlékezzek meg szenvedéseikről? 7. Én azonban néhány napig itt fogok tartózkodni, s aki Engem keresni fog, az hamar és könnyen meg is találhat, amiképpen ti is hamar és könnyen megtaláltatok. 8. Amikor ez az Én barátom, a melithabeli orvos, valóságos mennyei értelemmel beszélt Rólam, igen sok zsidó kihallgatta őt. De csak egy római, egy pogány lépett közelebb hozzá, és kezdett az új Istenről az orvossal beszélni, majd ő is annak hitére tért. 9. A zsidók azonban az orvos beszédéből hamar rájöttek arra, hogy Kiről szólt, amiért rögtön hátat is fordítottak neki, s ügyet sem vetettek többé bölcs beszédére, miért törődjek tehát Én velük? 10. És amikor később hangos ujjongásban törtetek ki, odalépett hozzátok egy vak zsidó, aki Kapernaumban igen gazdag kereskedő és pénzváltó, s amikor a bíró kellő választ mondott neki, s abból kivette, hogy az az ujjongás Kinek szól, ő is csakhamar hátatfordított és faképnél hagyott benneteket. S ugyanakkor, amikor benneteket otthagyott, akik Velem voltatok szellemben, elhagyott Engem is; aki pedig Engem elhagy, azt Én is elhagyom mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tér Hozzám. 11. Azt pedig jól jegyezzétek meg, ha valahol egybegyűltök az Én Nevemben olymódon, ahogy az intézet kertjében voltatok összegyűlve, ott Én is mindenben működő módon leszek veletek, köztetek és bennetek. 12. Aki benneteket hallgat, az Engem is hallgatni fog, és Én könyörületes leszek iránta. És ha majd egy Bennem hívő ember fölé helyezitek kezeteket, az Én Nevemben, az meg fog gyógyulni. 13. Aki benneteket befogad, az veletek Engem is befogad, s Én ezért meg fogom bocsátani bűneit, és megáldom úgy időlegesen, mint örökké. 277


IX. kötet

278

14. De aki nem fogad be benneteket, az Engem sem fogad be, s annak bűnei megmaradnak lelkében, s könyörületességem is távol lesz tőle. 15. És ha majd valakihez elmentek az Én Nevemben, aki meghallgat bár benneteket, és el is hiszi, amit Rólam mondani fogtok, de tanításaim elfogadása után szíve szeretetének mélységéből nem mondja majd nektek: maradjatok kedves barátaim, s üljetek velem lakomát – annál ne maradjatok. Mert akinek van, és veletek szemben mégis fukarkodik, amikor ti az Én Igéimmel, mint lelke életének legfőbb javával nem fukarkodtatok, azzal szemben Én is fukarkodni fogok áldásommal. Mert a Bennem való hit csupán a szeretet cselekedetei által válik élővé. 166. Fejezet:

Az Úrnak az újonnan megtértekhez intézett további beszéde. Missziós és miheztartásra vonatkozó utasítások és ígéretek. Az élő templom és az igazi áldozati oltár. Utasítás keresztelésre. A szeretetlakoma, mint a közösség egyedüli megnyilvánulása.

1. Az Úr: „Aki benneteket az Én Nevemért fog szeretni, az Engem is szeretni fog, és Én viszont fogom őt szeretni, s áldásom mindig felette lebeg. 2. De aki benneteket gyűlöl és üldöz, az Engem is gyűlölni és üldözni fog. De ezzel lelkét annyira meg fogja sebezni, hogy az lelkének halálát és megrontását fogja okozni. 3. Az Én Nevemért és szavaimért azonban embertől soha sem dicsőséget, sem jutalmat ne kívánjatok. De azért, aki tiszteletlen és keményszívű lesz veletek, az ugyanolyan lesz Velem szemben is, és akkor Én is vele szemben. 4. Amit Én nektek ingyen adok, azt ti is ingyen adjátok, és amit a megvilágított szívű emberek szeretete nektek nyújtani fog, azt fogadjátok el, de Nekem mondjatok érte köszönetet, mert az emberek szívükben csupán az Én szeretetem nyújtja azt nektek, s ezért ne becsüljétek le még a legkisebb adományt sem. 5. Földi nyereséget azonban sehol se keressetek az Én Nevemért és szavaimért, még kevésbé világi uralmat; mert először az Én országom nem e világból való, és másodszor a keresett és megtalált földi nyereséggel és ennek a világnak uralmával lelketek az élet jutalmát már amúgy is elnyerné, s így további mennyei jutalmat már nem várhatnátok. 6. A későbbi időkben támadnak bár az Én Nevemben hamis és uralomvágyó próféták, akik éppen úgy fognak cselekedni, mint most a farizeusok, és a nép szeme előtt mindenféle szertartás, arany, ezüst és drágakövek közepette fognak tisztelni Engem, Én azonban a saját szellemem által hivatottak által azt fogom mondani: „Íme, ez a nyomorult nép Engem, az élet Urát, az anyag sarával, halálával és ítéletével dicsőit, de szíve távol van Tőlem.” – S éppen ezért Én is távol leszek az ilyen néptől. 7. A jövőben tehát ne építsetek templomokat és oltárokat Nekem, mert Én soha nem fogok az emberi kezek által épített templomokban lakni, s nem fogom Magam az oltárokon dicsőíttetni. 8. Aki Engem szeretni fog és könnyű parancsolataimat megtartja, az az Én élő templomom, és szeretettel, türelemmel teli szíve az Én élő, s Nekem mindenben tetsző és dicsőségemre szolgáló áldozati oltárom. Minden egyéb ítélet, halál és megrontás. Ti tudjátok jól, hogy az összes papok, úgy a zsidó, mint a ti pogány papjaitok, micsoda külső megszentelő és tisztító eszközöket használnak, amelyeknek elfogadását és használatát rákényszerítik híveikre, és fenyegetik, akik ezeket megtagadják, vagy hatástalannak mondják. Én azonban azt mondom nek278


IX. kötet

279

tek: a jövőben ti mindezt szüntessétek meg, mert Én azt, aki megszentesítésnek és megtisztulásnak ilyen eszközeit – akár az Én Nevemben is – használni fogja, azt Én haragvó szemmel fogom nézni. Mert tökéletesen elég, hogyha ti azt, aki tanításaimat szívébe fogadja, megkeresztelitek és Én Nevemben, s a rend érdekében nevet adtok neki, Én pedig meg fogom erősíteni őt. 9. Továbbá azoknak, akik Bennem élő hittel hisznek, s az Én parancsolataimat megtartják, az Én Nevemben és a bennetek élő szeretetemben időről- időre adjatok kenyeret és bort az Én emlékezetemre. S ha közöttetek majd ilyen szeretet- vendégséget tartotok, majd Én is köztetek, mellettetek és bennetek leszek éppen úgy, mint most, húsból és vérből való testemmel; mert az a kenyér, amelyet ti Irántam való szeretetből nyújtotok, egyben az Én testem lesz, s a bor az Én vérem, amely nemsokára sokakért kionttatik. Hogy miképpen azt majd hallani fogjátok. 10. Külső jelnek ez tökéletesen elég, de ez is csak az igaz szeretet által lesz Előttem értékessé. 11. És miután most ilyen fontos dolgokban adtam nektek utasításokat, keljünk fel az asztal mellől, menjünk ki a szabadba, mégpedig fel a magaslatra. Ott majd egyebekben is lesz részetek.” E szavak után mindannyian köszönetet mondtak, majd felemelkedtünk, s könnyűszerrel felértünk a magaslatra.

279


167. Fejezet:

IX. kötet

280

A római fájdalmas beszéde a szép kilátás szemlélésénél. Az Úr dorgálása és tanítása a lélek lényegéről. A látásról. A test célja, mint a lélek önállóságára szolgáló eszköz. A fájdalom érzése. A szellem befolyása a lélekre. „Ne szeressétek a világot” stb.

1. Amikor fent voltunk a magaslaton, a görögök és rómaiak megcsodálták a tájat, és a római így kezdett beszélni: „Valóban egy ilyen csodálatos tájat, amely minden irányban oly gyönyörű látványt nyújt, még soha sehol sem láttam. Ha az ember ezen a Földön mindig fiatal, erőteljes és egészséges maradna, és minden szükséges dologgal el volna látva, akkor mindig örömét találhatná egy ilyen tájban. 2. Ámde az emberi kedélyvilágot sokszor borongós érzések töltik el, egy ilyen gyönyörű táj szemlélésénél, ha arra kell gondolnia: ezt a gyönyörűséget csak rövid ideig szánták még neked, mert nemsokára fájdalomteli érzések között örökre elhagyhatod azt. És mit tehet ellene a gyenge emberi? Semmi egyebet, csak sóhajtozhat afölött, hogy a szép és kellemes földi életét kénytelen lesz mihamar teljesen elhagyni, és nem élvezheti többé a Földnek ilyen csodálatos szépségű tájait, és egyéb gyönyörűségeit. De Te akarod ezt így, óh Uram és Mesterem, a szegény és tehetetlen ember pedig kénytelen alkalmazkodni a Te akaratod mindenhatóságához.” 3. Mondom Én: „Kedves barátom, most az egyszer ismét a vén vak római és pogány beszélt belőled, és a Bennem való példátlan erős élő hited ellenére bebizonyítottad, hogy a lélek igazi benső életének titkaiba még egyáltalán nem vagy beavatva. 4. Úgy véled, hogy a lélek materiális testének segítsége nélkül nem lesz képes ennek a Földnek tájait szemlélni, ha majd a nektek oly világosan megmutatott rend szerint eléri tökéletességét, s abban az állapotban fogja elhagyni súlyos testét? 5. S vajon most a te homlokod alatt lévő két kicsiny lámpácskán keresztül ki szemléli ezt a tájat, mint egyedül csakis a te élő lelked? 6. Hiszen a test csak rövid időre adatott a léleknek eszközül, hogy annak kellő használata mellett a lélek teljes élet-szabadságát és önállóságát mindörökre elkészítse és biztosítsa. Amit a testben érez, szagol, ízlel, lát, gondolkodik és akar, az éppen a léleknek halhatatlan lényege, nem pedig az önmagában véve volt testé, amelynek élete is csak a lélektől függ. 7. És ha lelked minden élet-korlátozottsága mellett testén keresztül szemlélheti ennek a Földnek szép tájait, s afölött igaz örömet érez, már a legkülső formák láttán is, mennyivel nagyobb örömöt és boldogságot fog érezni, ha sokkal tisztább látása által nemcsak a dolgok, és lények külső kérgét fogja szemlélni, hanem mindennek belsejébe fog tudni hatolni, s mindent a maga összefüggésében, hatásában és jelentőségében lesz képes szemlélni, megérteni és megítélni. 8. Természetesen, ha az ember annyira belesüllyedt testébe, hogy lelke azt érzi, hogy testének biztos halálában ő is részt vesz, ami túl nagy világi és testi szeretetének következménye, akkor nem csoda, ha oly szánalmat keltően nyilatkozik, mint ahogy te beszéltél az imént kedves barátom. De amelyik emberben a lélek az Én tanításaim, és akaratom alapján felszabadul a földi salaktól, s ezáltal tökéletesebbé lesz, az egy ilyen vidék és táj szemlélésénél mélyebb értelmű beszédet fog hallani. 9. De ha a természeti embert – mint amilyen még magad is vagy – habár a minden létek és életek Urát látod magad előtt, és füleddel hallhatod, egy ilyen borongós érzésre hangolja a gyönyörű táj szemlélése, mert mulandóságának érzése fölébred benne, akkor az igen üdvös 280


IX. kötet

281

lelke számára. Mert ez az érzés az ember lelkében a Belőlem áradó halhatatlan Szellem megnyilvánulása, amely nélkül nem volna élete, amely így szólal meg a lélekben: ne szeresd a világot külső ingereiért, mert azok mind alá vannak vetve a mulandóságnak, és a halálnak. Szedd össze minden bátorságodat és erődet és fordítsd el vágyakozó tekintetedet attól, ami önmagában véve semmi, s helyette fordítsd egész bensődet vissza Énfelém, Aki a te örök léted és életed vagyok. S akkor a dolgoknak nem csupán legkülső és holt kérgét fogod látni, és megismerni, hanem azt is, ami azokban van és működik, hogyan s mi okból, s mindennek mi a végcélja? 10. És most kedves barátom, ha a dolog így áll, mert lehetetlen, hogy másként legyen, az embernek, aki saját léte és élete felől tisztába jött, van-e oka valamely gyönyörteljes külső forma láttán elszomorodnia, mert egyszer korhadt testét le kell vetnie?” 168. Fejezet:

A római válasza a természetes világi embereknek szellemi dolgokban való vakságáról, s elhalt barátokat kíván látni. Magyarázat arról, hogy az ilyen dolog hol engedhető meg és hol nem. Érettebb lelkeknek nem árthatnak a szellemek, de az éretleneknek igen.

1. Mondja erre a római már sokkal derűsebb kedéllyel: „Óh Minden létek és életek Ura és Mestere, aki már a Te örök lét és életvilágosságodban van, és a nagy szellemi túlvilágon mindent átható világossággal szemlél, mint Te, annak kedélyvilágában egy ilyen szép táj a legkisebb borongó érzést sem fogja előidézni, de a mi emberi rövidlátásunk mellett – különösen a benső szellemi és lélek-élet szférájában – ezt a borongós érzést nemigen lehet rossznéven venni. Mert a teljes élet-sötétségben megszületett és felnevelt ember honnan vegye a lélek benső élet- lényegének fogalmait és nézeteit, amikor leggyengébb gyermekkora óta nem találkozott egyébbel, mint anyaggal, s annak legkülönbözőbb formáival? 2. De én is mihamar meg fogok változni a Te kegyelmeddel, segítségeddel és nagy irgalmaddal. De mindez ideig testem és lelkem oly tökéletesen egy volt, hogy úgy előttem, mint sok ezer más előtt, valósággal lehetetlennek látszott, hogy test nélkül létezhetnék egy önmagában különálló lélek. 3. Mert a bennem gondolkodó lelket én a szív, tüdő és más benső részek produktumának képzeltem, amelyeknek ha megszűnik tevékenysége, megszűnik vele együtt az érzés, a hallás, látás, tapintás, gondolkodás, ítélőképesség és cselekvés is, továbbá én magam a legcsekélyebb mértékben sem tapasztaltam soha, hogy a test halála után a lélek tovább él, s ilyesmiről még távolról sem hallottam semmit, habár az emberek erre vonatkozólag sok mindent beszéltek már. 4. Mert amiről én, mint ember kézzelfogható módon meg nem győződhettem, ott pusztán a hittel nem sokra mentem. Ennélfogva nem lehet rossznéven venni tőlem, ha a bekövetkezendő halál gondolata – különösen egy ilyen gyönyörű táj szemlélésénél – mindig borongós érzést kelt lelkivilágomban. 5. Ha régóta elhalt barátaim és ismerőseim közül csak eggyel is beszélhettem volna valaha, akkor egy ilyen gyönyörű táj szemlélete nem keltene bennem borongós érzéseket; olymódon, ahogy az már nálam régóta be szokott következni, amihez semmiféle földi orvos által meg nem gyógyítható tüdőbajom és korom, amelynek hosszú életre úgysem volt kilátása, lényegesen hozzájárult, amely engem valósággal az élet és természet szépségek, s a mozgékony ifjúság ellenségévé tett. 6. Most azonban a Te látható jelenlétedben, óh Uram és Mesterem, egészen másképpen áll a dolog, mert most már a Te isteni szádból tudom, hogy miképpen áll a dolog az ember tes281


IX. kötet

282

tének halála után, s ez a haláltól való régi félelmemet és rémületemet teljesen megszüntette, s már ezért is szívem egész mélységéből hálás köszönetet mondok Neked. 7. S ha mindezek mellé elhalt barátaim közül valakit még láthatnék, és beszélhetnék vele, amit Te, az érzéki és szellemvilágok Ura és Mestere, bizonyára meg is tehetsz, akkor az én kedélyvilágom még sokkal inkább rendbe jönne. S hogy ez Neked, Uram és Mesterem igen könnyen lehetséges, abban egy pillanatig sem kételkedem. De hogy ez a Te bölcsességed és rended alapján megengedhető-e, azt már egyedül csak Te tudod, valamint az az ember, akinek Te ezt megmondod. De ha megengedhető volna, nagyon kérnélek erre.” 8. Mondom Én: „Barátom, ez megengedhető és lehetséges olyan emberek számára, akik erre már megértek. Mert az olyan embereknek, akik szelleme már alaposan megerősödött, az olyan még nagyon tisztátalan lelkek, akiknek ebben a világban meg kell jelenniük, már nem árthatnak; de azoknak igen, akiknek szelleme még éretlen. 9. Az érzéki világból elszakadt barátaid és ismerőseid nem volnának mind kellemes jelenségek számodra, ha meg is mutatnám neked őket, de a jobbak közöl néhányat majd idehívok, s ezekkel majd beszélhetsz túlvilági állapotukról. 10. S ha te ezt komolyan kívánod, akkor rövid időre megadom erre neked a képességet, így legjobb barátaidat nemcsak hogy látni fogod és beszélhetsz velük, de azt is láthatod, hogy milyen az a világ, amelyben laknak és működnek.” 11. Mondja a római: „Óh Uram és Mesterem, add meg nekem ezt a nagy kegyelmet.” Mondom Én: „Legyen tehát kívánságod szerint.” 169. Fejezet:

Szellemek megjelenése, a római elhalt barátaival. Azok jeles nézetei. A római megjelent atyjának földi jellemvonásai. Az Úr magyarázata az ilyen eltévelyedett lelkek javulásának lehetőségéről.

1. S amikor Én ezt kimondtam, nemcsak általa, hanem a többi jelenlévő számára is látható módon megjelent négy fegyveres római, a mi bíránk előtt, akit alapos félelem szállt meg, amikor haragtól izzó szemekkel néztek rá. Eleinte nem is merte megszólítani őket, csak amikor Én felszólítottam őt, akkor kérdezte az egyiket, aki az atyja volt, hogy testének halála után valóban tovább él-e, és hogyan. 2. Ekkor a szellem – fia előtt nagyon jól ismert rikácsoló hangján – így kezdett beszélni: „Te eszelős ostoba fiú miért zavarsz nyugalmunkban, szeretetünkben és cselekvésünkben? 3. Hogy tovább élünk, sőt tulajdonképpen soha meg sem haltunk, azt most is láthatod sáros szemeiddel. Mi most éppen egy nagy hadjáratot készítettünk elő, és sietnünk kell, nehogy az ellenség megelőzzön bennünket, neked pedig éppen most kell megakadályoznod engem, hogy császáromnak diadalmas hőstettet kövessek el. Kedves volna, te eszelős fiú éles kardommal ezer darabra hasítani. 4. Ha ez a buta názáreti varázsló – Akinek a te ostobaságod isteni dicsőséget tulajdonít – nem volna mögötted az Ő misztifikációjával, akkor eszelősségedet drágán megfizetnéd. De ami késik, nem múlik. Ha majd földi zsákodból kibújsz és átjössz hozzánk, akkor majd megkapod eszelősségedért a jutalmadat.” 5. Mondja a római bíránk, igen bátortalanul: „Hogyan zavarhattalak nyugalmatokban, amikor hadvezetésetekben úgy sincs semmi nyugalmatok? S ha Ez a Férfiú itt az oldalam mellett előttetek csak buta názáreti varázsló, akkor miért engedelmeskedtek akaratának? Vagy ti, mint hősök, nem vagytok hatalmasabbak?” 282


IX. kötet

283

6. Mondja a szellem: „Mit érted te ostoba a mi dolgainkat, mi azt tesszük, amit akarunk, és senki semmit nem írhat elő nekünk.” 7. Mondja a bíró: „Ha annyira bizalmasak vagytok, miért maradtok akkor itt, s miért nem gondoltok arra, hogy ellenségetek addig előnyt szerezhet magának? Nem gondoltok arra, hogy létezik egy mindenható Isten, Akinek akaratával szemben semmire sem mentek?” 8. Mondja a szellem: „Azt hiszed, hogy mi, tökéletes szellemek – a mi nagy világunkban – amelynek sem kezdete, sem vége nincs – olyan vakok vagyunk, mint ti, ennek a mogyoró nagyságú sártekének földi tenyészetei és vakondjai? Hol létezett valaha rajtunk kívül Isten? Az istenek mi magunk vagyunk, és fő istenünk pedig a császár. Én magam is ott tartok, hogy nemsokára császár leszek.” Erre folytatja a szellem a gőgtől felfuvalkodva: „Tudd meg, te ostoba fajankó, a közönséges népből sohasem keletkezik császár, mert a nép csak azért van, hogy arcának verejtékével értünk dolgozzon és küzdjön, hogy minden dicsőség és jólét kétségbevonhatatlanul biztosítva legyen a számunkra. A törvényeket saját javunkra szerkesztjük, a népnek pedig a legszigorúbb megtorlás veszedelme mellett követni kell azokat. És ha a közönséges nép közül csak egyetlen egy is görbe szóval merne illetni bennünket, azt, mint felségsértőt azonnal halálra ítéljük. Mert egyedül nekünk van jogunk mindent eldönteni, ami csak a legcsekélyebb mértékben is visszatetszőnek látszik. Mi a közönséges és szolgálatunkra rendelt népet kedvünk szerint meg is ölhetjük, s nincs olyan bölcs, aki azt kérdezhetné, hogy ez helyes vagy nem. Mert egyedül az a helyes, amit mi teszünk és akarunk, s mindaz, ami akaratunk ellen történik, büntetendő gonosztett.” 10. Ez a mi bíránknak kissé több volt a soknál, s erős felindultsággal így szólt: „Óh, ti túl vak lelkek, mennyire eltávolodtatok az élet benső igazságától. Mimódon akartok a ti világotokban valakit megölni, ahol halál többé nem létezik?” 11. Mondja a szellem: „Annál inkább, mert nálunk egy szétszaggatott közönséges lélek ismét összeszedi magát, s így tovább él, ismét meg lehet ragadni és szétszaggatni.” Mondja a bíró: „Milyen lehet akkor a ti világotok dicsősége?” Mondja a szellem: „Ostoba, nyisd ki sáros szemeidet és nézz körül.” 12. Ekkor a római egy nagyon komor vidéket pillantott meg, amelyen különböző várak voltak láthatók. A várakon kívül piszkos viskók álltak, s mellettük egész embertömeg, akiknek kinézése igen nyomorúságos látványt nyújtott. Ugyanígy látni lehetett mindenféle harcosokat, távolabb pedig táborokat, azokon kívül pedig támadásokat is, amire azt kérte Tőlem, mondván: „Óh Uram és Mesterem, helyezz engem ismét abba az állapotba, amelyen nem látom többé a túlvilágon élő lelkeket, mert ha a testi halál után minden lélekre ilyen állapot bár, akkor ezerszerte jobb lenne, ha az ember sohasem teremtett és született volna meg.” 13. Én erre a rómainak elvettem ezt a képességét, hogy alsórendű világok tisztátalan lelkeit láthassa, s miután a gonosz szellemek hirtelen láthatatlanná lettek, azt kérdeztem tőle, mondván: „nos, barátom, felismerted rokonaidat alakúkról, beszédükről, jellemükről, s hogyan tetszenek neked?” 14. Mondja erre a római és az orvos is: „óh Uram és Mesterem, ez túl borzasztó.” 15. Azután a római így beszélt tovább: „Atyámat az első pillanatban felismertem, ugyanaz a gőgös római, aki életében volt, Aki nem patrícius volt, az annyit sem jelentett előtte, mint egy eltévedt gazdátlan kutya. Én, aki testben mindig gyenge voltam, s így az előtte mindenek felett fontos katonai szolgálatra alkalmatlan, nem voltam kedvence. De azért mégis valakivé kellett lennem, aki előtt a népnek reszketnie kell, s éppen ezért, a lázadozó Ázsiába küldött ki azzal az utasítással, hogy mint főbíró, a legnagyobb szigorúságot alkalmazzam, a törvény megszegőivel szemben, amit azonban én, mint többé-kevésbé szenvedő ember, mégsem tettem meg, mert azt gondoltam magamban: ti is éppolyan emberek vagytok, mint én, dacára 283


IX. kötet

284

rokonaim féktelen gőgjének, s így is eléggé meg vagytok gyötörve. Én csupán jog és méltányosság szerint akarok ítélkezni, s éppen ezért a főhelytartó mindenkor szívesen látott engem. 16. Amikor atyám még ennek a világnak a polgára volt, egyszer Tyrusba jött s azt kérdezte tőlem (ismert rikácsoló hangján), hogy szigorú bírói ítéletemmel hányat fejeztettem már le és hányat feszíttettem keresztre? Én pedig a teljes igazsághoz mérten ezt válaszoltam neki: Eddig még egyet sem, mert szerencsére eddig még sehol számottevő ok nem akadt erre. Erre aztán ugyanolyan haragtól izzó szemmel szólt, mint most: Te mindig eszelős, ostoba tökfilkó voltál, s most is az vagy. Ha az ember a nép előtt meg akarja tartani egyre növekedő tekintélyét, akkor időről- időre példát kell szolgáltatni akár vétett valaki a törvény ellen, akár nem. Gonosztevők hiányában a nép közül meg kell ragadni azt, aki legelőször utunkba akad, rá kell fogni a gaztettet, hamis tanúkkal meg kell azt erősíteni, s azután érvényesíteni kell rajta szigorú és kérlelhetetlen hivatalát. Ezzel szerzed meg a nép előtt a tekintélyt a törvényekkel szemben, amiért a császártól még nagy dicséretet is lehet szerezni.” 17. És én így feleltem rá: De nekünk a császártól szigorúan következő titkos utasításunk van arra, hogy kellő ok nélkül a törvény rideg szigorúságával senkit se gyötörjünk. Egy katona, vagy hadvezér eljárhat így, de a polgárság békés állapotában ezt egyáltalában nem lehet gyakorolni.” 18. Mondja erre atyám gúnyos mosollyal: Te egy ostoba eszelős fajankó voltál, vagy és maradsz is. Erre aztán sarkon fordult, otthagyott és mostanáig nem találkoztam többé vele. Néhány esztendő múlva értesültem róla, hogy meghalt. Őszintén szólva nem is tudtam szomorkodni miatta. És amilyen testi életében volt, ugyanolyan most is, csupán a császár istenítésében lett még rosszabb. 19. Óh, minden létek és életek Ura és Mestere, az ilyen lélek állapota nem fog soha többé megjavulni? Nem fog soha világossághoz jutni, s a vele tartó túlvilági nép lelke sem?” 20. Mondom Én: „Barátom, Isten előtt minden lehetséges, még ma is; ami a földi ember előtt még oly lehetetlennek látszik, az is. De hogy miképpen és hogyan, azt majd csak akkor fogod belátni, ha azt az Én örök szeretetem és igazságom szelleme fogja lelkedben kihirdetni.” Ebbe a római belenyugodott, s a látottak, valamint az általam kimondottak fölött mélyen elgondolkozott. 170. Fejezet:

A melithabeli orvos, s annak véleménye erről a szellemjelenségről, és azok állapotáról. Az Úr magyarázatot ad róluk, valamint a túlvilági viszonyokról. Az orvos oktatást kap, hogy az ilyen lelkek javulása mimódon lehetséges.

1. Ezután a melithabeli orvos Hozzám jön, és azt mondja: „Uram és Mesterem, miután mindannyian ugyanazt a jelenséget láttuk, és hallottuk, így megállapítjuk, hogy az kétségbevonhatatlan igazság, nem pedig álomszerű jelenség éber állapotban, amint az néhány betegemnél már gyakran előfordult, különösen ha lázas is volt a beteg. Ugyanabban a helyiségben hasonló lényeket látott, akik azonban távolról sem egyeztek egymással, mert minden beteg mást látott, s más nyelven hallottam őket beszélgetni. S az volt a véleményem, hogy az én lázas betegeim által látott lények – akik álomban hasonlítottak ugyan egymáshoz – mégsem lehettek egyebek, mint a saját ereiken áthullámzó vérük által feltüzelt képzeletük üres játéka. 2. De ennél – a Te jóváhagyásodra létrejött – jelenségnél fényes nappalon senki sem volt lázas, sem gyors érverésű, sem feltüzelt képzeletű és mégis mindnyájan egy és ugyanazt láttuk, s így, amint már megjegyeztem, ez a jelenség igazsággal teli valóság volt. 284


IX. kötet

285

3. Most az a kérdés csupán, hogy az általunk egyformán látott komor és piszkos vidék mindazokkal, amiket benne láttunk, itt van-e még ezen a Földön, vagy csupán, mint állapotukat vázoló kép, amely az általunk látott szellemek laza fantáziájából keletkező álomkép jelent meg szemünk előtt? 4. És az azon a vidéken lévő többi szellem is egykor szintén ezen a Földön élő emberek lelkei voltak, vagy azok is a közelünkben lévő szellemek gonosz képzeletének körébe tartoztak? 5. Mert annak a szomorú túlvilági vidéknek szemlélésénél az volt a különös, hogy közben ennek a Földnek vidékeit is zavartalanul láthattuk, amellett pedig pontról-pontra láthattuk a szomorú túlvilági tájat is. 6. Végül pedig egészen önmagától fölmerül egy kérdés, amely így hangzik: vajon ezek a szellemek, akiket mi láttunk, látták a mi földünket is, vagy csupán képzeletbeli vidékeiket?” 7. Mondom Én: „Azok a szellemek, akiket ti itt láttatok, és rajtuk kívül hozzájuk hasonló még sok ezer más, teljesen valóságukban léteznek. Azokat a várakat és erődöket lakják, amelyeket azon a piszkos és komor vidéken láttatok. A vidék – összes váraival, erődjeivel, piszkos viskóival, a sátrak a nyomorúságosan kinéző szellemekkel, s a táborok harcosaikkal – nem egyebek, mint gonosz képzeletük szüleményei, de különösen a vidék és annak berendezése. Mert az általatok látott nyomorúságos szellemek számát úgy képzeljétek el, mintha ezret egy egésznek gondolnátok, ugyanis csak ezredrésze a valóság. Legnagyobb részük tehát gonosz, csalékony képzeletük körébe tartozik, de egy ezredrészük kb., úgy tartozik a szellemi valósághoz, mint ahogy itt a Földön az árnyékotok tartozik hozzá lényetekhez. Az árnyékban, önmagában véve semmi lényiség nincs, és nem volna, ha ti magatok nem léteznétek. 8. Az általatok látott nyomorúságos szellemek legnagyobb része már a túlvilágon van, de részben még itt a Földön testben élnek. Mivel azonban az általatok látott reális szellemek, s a hozzájuk hasonló önzéssel, gőggel, uralomvággyal teli szellemek földi életükben sokszor alattvalójuk fölött zsarnokoskodtak, így azok képmásai, vagy árnyrajzai halványan belevésődtek lelkük érzésvilágába. 9. De mivel az általatok látott szellemek – a sok, hozzájuk teljesen hasonlóval együtt – alig rejtik magukban az igazság világosságának picinyke szikráját, Ennélfogva semmit sem látnak és vesznek észre abból, ami körülöttük valóban létezik. Tehát benső és igen csalékony világosságuk mellett csak azt látják, amit gonosz önszeretetükből keletkező képzeletük érzésvilágukhoz ragadt emlékezetük segítségével teremt meg neki. 10. Azt a megteremtettet pedig minden tökéletes szellem láthatja, ha néha-néha akaratával és látásával – az Én akaratomból és világosságomból – egy ilyen gonosz egyesületnek közelébe kerül, egy pillanat miatt azonnal felismeri a teljesen kivehető és látható csalékony és látszat szerint létező vidéket, és hogy annak az egyesületnek tulajdonképpeni reális szellemei milyen tulajdonságúak. S az ilyen szellem benső gonoszságát a tökéletes szellem szeme előtt nem tudja sem elfedni, sem elrejteni. 11. Ezen a Földön a farkas megjelenhet báránybőrben, ámde a túlvilágon a házak tetejéről fogják nyíltan kihirdetni, amit házának legbensejében gondol, akar és cselekszik. 12. És mivel ezt minden tökéletes szellem meg tudja tenni, így bölcsességével és hatalmával minden gonosz szándékot és törekvést a legmegfelelőbb eszközökkel tudja kikerülni. 13. Egy ilyen egyesületnek néha – gonosz összetételének foka szerint – gonoszságának legmélyebb fokára kell lesüllyednie, s mintegy önmagát kell elpusztítania és megsemmisítenie, csak azután van halvány lehetőség arra, hogy lassan, fokozatosan az igazság világossága felé emelkedjék. 285


IX. kötet

286

14. Ugyanígy lesz majd az általatok látott szellemekkel is. Lesznek közöttük olyanok, akik törekvésük hiábavalóságát mindenféle Általam jóváhagyott jelenségek által kezdik belátni, s akkor könnyebben fognak az igazság világosságához felemelkedni.” 15. Mondja az orvos, engem tovább kérdezve: „Óh Uram és Mesterem, hogyan tudja egy ilyen gonosz szellem saját magát elpusztítani, vagy megsemmisíteni?” 16. Mondom Én: „Amiképpen idővel minden anyag elpusztítja önmagát, és külső látható formáját megsemmisíti, s úgy tér vissza igaz őselemébe. 17. De ezek előtt a szellemek előtt a gonosz képzeletük által megteremtett dolgok szilárd valóságot képeznek. Ezek meg is maradnak mindaddig annak, aminek látszanak, amíg a szellem emlékezése s az abból keletkező képzelete az egyre fokozódó szenvedélyek által törést, vagy kárt nem szenved. S ha ez megtörténik, akkor képzeletének világa – váraival, erődjeivel és minden kincsével – odavan. Ez kb. összehasonlítható egy olyan emberrel, aki mindenek fölött értékes kincsét biztos helyre ásta el, amely helyet jól megjegyzett magának. De az a folytonos aggodalom, hogy a kincset valaki mégis fölfedezhetné, egyre jobban és jobban gyötri, s ennek következtében valóságos elmezavarba jut, emlékezőképessége folytonosan gyengül, s vele együtt emlékezete is, valamint képzelete is. Majd valóságos agylázba esik, ami egész emlékezőképességét és visszaemlékezését annyira elveszi, hogy oly hűségesen elrejtett kincsére már gondolni sem képes. Mi lett tehát ez a kincs számára, és hova jutott az? Lásd, ez számára teljesen megszűnt létezni, s ugyanígy vannak ezek a szellemek is világukkal. 18. És amiképpen az ember emlékezőtehetségének és visszaemlékezésének elvesztése által alapjában véve mindent elveszít – ha az önmagában véve meg is van – azonképpen veszíti el mindazt, amit képzelete az érzésvilágához tapadt visszaemlékezésének köréből teremtett magának. S az ilyen szellem azután mindentől és mindenkitől elhagyatva, szegényen áll. 19. Ez az állapot azután a legmegfelelőbb arra, hogy egy bölcs szellem a legalkalmasabb módon közeledjen hozzá, és előtte a saját szabad akaratának gonoszságát és hiábavalóságát szemléltető módon megértesse vele, s észrevétlenül arra késztesse, hogy lassan, fokozatosan a világosság útjára lépjen. 20. De oly hamar, ahogy ezt te kedves barátom elképzeled, az ilyen szellem nem jut el a teljes világossághoz. Mert mikor szabadabb és nagyobb visszaemlékezésre alkalmas öntudathoz jut, régi fantáziája ismét felülkerekedik, s azzal újból új világolt teremt magának, amely ismét megfelel régi szeretetének, és tetszését találja benne, úgy hogy saját maga által megteremtett paradicsomát újból el kell veszítenie, s annak hamis mivoltát be kell látnia, ami után ismét egy magasabb fokára kerül a világosságnak. 21. Az ilyesmi pedig igen sok olyan szellemnél – amilyent itt is láttál – nagyon gyakran előfordul. Mert a visszás szeretetet, amely minden visszássága ellenére a szellem kizárólagos öntudatos életét képezi, s szabadakarat működésének feltétele mellett nem lehet oly könnyen és hamar igaz szeretetté változtatni, mint ahogy elképzelted magadnak.” 171. Fejezet:

Az emberi lélek tökéletességéhez való isteni vezetés magyarázatának folytatása.

1. Az Úr: „Te most azt gondolod és mondod magadban: pedig ez az isteni bölcsesség és mindenhatóság előtt nagyon is lehetséges volna. Én pedig azt mondom neked: Ha Én ezt úgy akarnám, akkor soha nem is lett volna szükségem arra, hogy mint ember Fia testben jöjjek erre a Földre, és benneteket, mint tanító oktassalak, s a hajdankorban sem lett volna számotokra szükséges mindenféle bölcseket és prófétákat támasztani. 286


IX. kötet

287

2. Mert ha benneteket csupán mindenhatóságom által nevelhettelek volna, teljesen szabad és Hozzám mindenben hasonló gyermekeimmé, akkor azt bizonyára meg is tettem volna. De mivel ti az Én mindenhatóságom állandó póráza által soha szabad és önálló, Hozzám mindenben hasonló gyermekeimmé nem váltatok volna, hanem minden más materiális lényhez hasonlóan, törvényben lekötve maradtatok volna egyformák, mint az anyag, a levegő, a víz, a kőzet, a fémek, a növények s az állatok mindenféle faja, tehát ezt Nekem, mint minden lények és dolgok Teremtőjének a legtisztábban be kellett látnom, s így mindennek úgy kellett lennie, amint van, és amiképpen lennie kell. 3. Mert – és ezt jól értesd meg – Isteneket teremteni egészen más, mint napokat, világokat és a végtelen teremtésűrben más lényeket. Jól megértetted ezt? 4. Azért jön az ember csaknem minden öntudat és tudomány nélkül ebbe a világba, azért kell mindenben tanítást kapnia – míg az állatok már mindent magukkal hoznak a világba, amire életük fenntartásához szükségük van. 5. Az ember azonban abban a pillanatban, amikor ebbe a világba jön, lelke szerint teljesen elválaszttatik az Isten mindenhatóságától és minden tekintetben saját akaratára, és megismerésére van utalva. Csak amikor a szülői és más bölcs tanítók szájából jövő oktatások útján Isten megismeréséhez jut, s teljes hittel Felé fordul, segítéséért és oltalmáért esedezik, akkor kezdődik meg az isteni befolyás a mennyeken keresztül. Az emberi lélek azután mindegyre világosabb megismerésbe megy át, s ezen át mindegyre jobban és jobban az isten iránti szeretetbe. Ezután saját akaratát aláveti Isten megismert akaratának, s ily módon egyesül Isten szellemével, ami által lassan és fokozatosan éppen oly tökéletes lesz az isteni Szellemben, és a benne lévő isteni Szellem által, mint amilyen tökéletes benne az isteni Szellem – és amellett mégis mindenben olyan szabad és önálló, mint amilyen szabad és önálló önmagában az Isten. 6. Te most meglehetősen megtisztult világi értelmeddel így vélekedsz: ha minden lélek mindenben olyan tökéletes lesz, mint amilyen Én vagyok, nem vezethet-e ez idővel Istenháborúkhoz, s ha igen ki fog a végén győzelmet aratni? 7. Lásd, ez csak a műveletlen, a legnagyobb mértékben nyers, és mindenféle csalékony világias önszeretethez tapadt földi emberek között képzelhető el, és az – amint azt a világtörténelem bizonyítja – nagyon is lehetséges. De az igaz Isten országában ez el sem képzelhető, még kevésbé lehetséges. 8. Mert aki maga is az Istenből való tökéletes igazságban áll, és belátja, hogy anélkül semmi sem lehetséges, hogyan kerülhetne akkor harcba bármikor is az Istenben lévő örök ősigazsággal? 9. Mert ha az lehetséges volna, hogy pl. egy angyali szellem valaha perbe juthatna az isteni igazsággal – amikor saját lényét éppen ez teszi ki – akkor nem Istennel, hanem csak önmagával juthat perbe és küzdelembe, ami által senkinek sem ártana, egyedül csak önmagának. 10. Vagy tapasztaltad-e valaha is ezen a Földön, hogy a számolás művészetében két alaposan jártas ember azért kerülne perbe egymással, mert az egész világon elfogadott számlálási rendszer alapján két teljesen egyenlő egység, s újból két ugyancsak teljesen egyenlő egység egy összegben négy egységet tesz ki? Lásd, ebben – a számolás tudományában csak legkisebb mértékben jártas emberek is – tökéletesen egyeznek, és ha csak egy kissé is tiszta az értelmük, emiatt bizonyára soha nem fognak perbe vagy háborúba keveredni, mert kénytelenek a saját erőik érdekében is ezt a számlálási igazságot, mint mindenkor érvényeset elismerni. 11. S ugyanígy van ez az Isten országában minden tökéletes lélekkel, valamennyiüket egy és ugyanaz az igazság hatja át, mert az az Isten, s felebarátaik iránti szeretetből, mint világosság jön létre. 287


IX. kötet

288

12. Amíg az emberek egymás között vitába, perbe és háborúba juthatnak, addig még messze vannak Isten országától, és addig nem fognak odajutni, amíg türelemben, alázatosságban, szelídségben, s igazi felebaráti szeretetben változtathatatlanul naggyá nem lettek. És ha ezt egyszer elérték, és a bennük lévő isteni igazsághoz eljutottak, akkor minden vita, perlekedés és háborúság mindörökre megszűnik, s így a te Isten- háborúidról sem lehet soha többé szó. Jól megértetted ezt?” 172. Fejezet:

Az üdvözültek országa szemlélésének feltétele. Az Úr elhívja Rafaelt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról.

1. Mondja az orvos: „Óh Uram és Mesterem, most már minden világos előttem, és köszönöm Neked, hogy először előttünk oly tisztán felfedted a szellemnek világát, és most már tudjuk, hogy a világias emberek lelkének további élete a nagy túlvilágon hogyan alakul és kell alakulnia. Másodszor köszönjük Neked Uram és Mesterem, az Isten országában élő tökéletes szellemek állapotának magyarázatát. 2. Természetesen az is kívánatos volna, hogy bepillantást nyerjünk Isten országába, és már üdvözült lakóinak lényiségébe, de mivel a Te kegyelmed és szereteted azt szavakkal is oly tökéletesen vázolta, hogy valósággal mintegy szemünkkel is láthatjuk, így merészségnek tartanánk Tőled azt kívánni, hogy a túlvilág üdvözült szellemeit is mutasd meg nekünk. Így tehát újból hálás köszönetet mondunk azért a nagy kegyelemért, amelyet oly bőséges mértékben juttattál nekünk.” 3. Mondom Én: „Kedves barátom, hogy a tulajdonképpeni Isten országát előttetek feltárjam – amelyben a megszámlálhatatlan üdvözült szellemek seregei elképzelhetetlen idők óta laknak – mindaddig nem volna lehetséges, amíg Isten országa bennetek teljesen ki nem fejlődött, s az bennetek világos és szemlélhető igazsággá nem lett. 4. De majd, ha az Isten országa bennetek – a nektek kinyilatkoztatott akaratom szerint való cselekvés által – lényeggé válik, akkor ti is láthatjátok azt, s igen nagy örömet érezhettek felette. De mivel ti már mindannyian – egynek kivételével, aki minden figyelmeztetésem dacára fösvénységétől nem tud elszakadni – az Én akaratomon vagytok, tehát elhívom ide a már régóta tökéletes angyali szellemek egyikét, s majd ő Isten országának lényegéről közelebbi felvilágosítást fog adni nektek.” 5. Ezután hangosan így szóltam: „Rafael jöjj, és szolgálj Nekem és testvéreidnek.” Amidőn ezt kimondtam, Rafael komoly és szeretetteljes hanggal, mennyei szépségében valóságos ragyogó arccal állott Előttem és így szólt: „Én Uram és Istenem, a Te akaratod az én létem, az én örök életem, bölcsességem és hatalmam. Engedd, hogy ezek a testvérek a Te akaratodat, mint a Te országodat szemlélhessék bennem.” 6. Amikor különösen a görögök és rómaiak megpillantották Rafaelt, valósággal elnémultak és szívük mélyén nem tudták az angyal dicsőségteljes külsejét eléggé csodálni. Továbbá a Hozzám intézett, szellemmel, igazsággal és élettel teli szavai oly mély benyomást gyakoroltak kedélyvilágukra, hogy hosszabb ideig alig tudtak magukhoz térni, s nem tudták elképzelni, hogy mit is kezdjenek ezzel a tökéletes szellemmel. 7. A még mindig jelenlévő Jesairabeli vendégfogadós, a csónakos, az ismert halászfalucska elöljárója is a legnagyobb mértékben elcsodálkozott Rafael hirtelen megjelenése fölött, és nem tudták, hogy ilyen rövid és meglepetésszerű idő alatt mit tegyenek? Mert először meglepte őket hirtelen való megjelenése, és másodszor a legtökéletesebb emberi szépségről valaha is alkotott fogalmaikat és képzeletüket hihetetlen messzeségben felülmúló szépsége. 288


IX. kötet

289

8. Nem tudtak látásán eléggé betelni, s az orvos így szólt magában: „Ez már maga is túlontúl sok az Isten országának dicsőségéből. Mert egy ilyen tökéletes szépségű emberi alak látása mellett minden embernek ezer esztendő oly gyorsan eltelne, mint amilyen rövid ideig tart egy futólagos szempillantás.” S ugyanezt gondolták magukban a többiek is. 9. Hosszabb csodálkozásuk végén orvosunk mégis felbátorodott és így szólt Hozzám: „Uram és Mesterem, itt ezen a helyen jó volna örök időkig lenni, s ennél nagyobb boldogságot sohasem kívánnék magamnak. De ha már végtelen nagy szereteted és kegyelmed által ezt a mindenek fölött tökéletes szellemet valósággal lángoló szeretetben jelentetted meg előttünk, s miután mindnyájunk előtt hangosan megnyilvánult, tehát ha megengedhető volna, szeretnék vele az Isten országának lényegéről beszélni.” 10. Mondom Én: „Hiszen éppen ezért hívtam őt ide. Úgy beszélhetsz vele, mint társaid bármelyikével, menj tehát hozzá, és beszélj vele.” 173. Fejezet:

Az orvos és Rafael az Isten országának lényegéről.

1. Erre az orvos lassú lépésekkel közeledett Rafael felé, aki eközben Kisjohnával és Filopolddal beszélt meg egyes dolgokat a jövőre vonatkozólag, hozzá érve mélyen meghajolt előtte és így szólt: „A magas mennyeknek te üdvözült és magasztos szelleme, barátja Annak, Aki mint húsba és vérbe burkolt ember van közöttünk, és Aki beszédeivel és cselekedeteivel tesz tanúbizonyságot Önmagáról, és hogy Benne az egyedül egy igaz Isten ős, örök és nagybölcsességű Szelleme lakozik. Beszélj nekem Isten országának lényegéről, de úgy, hogy én, mint tökéletlen ember megérthessem azt.” 2. Mondja Rafael: „Kedves barátom, nincs szükséged arra, hogy ilyen csüggedten állj előttem, mert akkor valami sokat nem nyilatkoztathatok ki neked Isten országának lényegéről, mert a félénk lélek nincs abban az állapotban, hogy mélyebb igazságokat fogadjon be magába, s azokat szemléltető módon megértse, a benne lévő isteni Szellem felébresztésének javára. Szedd össze tehát minden bátorságodat, s tekints engem barátodnak, aki egykor szintén viselte ennek a világnak a testét – s akkor könnyen beszélhetünk majd egymással. 3. Erre a rövid felszólításra az orvosnak nagyobb lett a bátorsága, s azután így szólt Rafaelhez: „Lásd, most már több a bátorságom, mint az imént volt, amikor az Úr hívására való hirtelen megjelenésed felett oly nagyon meglepődtem, s most már kész vagyok az Isten országa lényegéről való magyarázatodat hallgatni. Engedd tehát, az Úr mennyországának magasztos szelleme, hogy ezt megismerjem.” 4. Mondja erre Rafael: „Halld tehát kedves testvérem az Úr Nevében és szeretetében: te, mint már meggyógyult melithabeli orvos, egyébként igen bölcs férfiú vagy, mert te az Urat a gyógyintézetben, amikor kérésedre egy pillanat alatt meggyógyított, először és a leghelyesebben ismerted föl, az egyedül egy igaz istennek, és most ebben az egész lényedet átható hitben oly szilárd vagy, hogy ettől az egész világon semmiféle jelenség nem tud eltávolítani, ami lelkednek és szívednek igen nagy dicséretére válik. 5. És mivel te egykori pogányságod dacára az első és legnagyobb életigazságot oly hamar felismerted, most mégis különös, hogy Isten országának lényegét még előbb és hamarabb meg nem ismerted, mint az Urat működéséről, anélkül, hogy valaha is láttad volna és beszéltél volna Vele. 6. Mert hogy te előzőleg egy ritka tulajdonságokkal bíró názáreti Férfiúról hallottál, Aki most itt tartózkodik, és téged – úgy, mint a mondás szerint sok mást – csodálatos módon meg289


IX. kötet

290

gyógyított, az még távolról sem adhatta neked azt a meggyőződést, hogy mögötte Maga az Úr van. Ezt a legnagyobb és legszentségesebb igazságot a te saját szellemed fedte fel előtted. 7. Hol van tehát most a te szellemed, hogy azt mondhatná neked: hogyan kérdezősködhetsz Isten országának lényegéről, s hogy lehet az, hogy az erdőt nem látod a sok fától? Az Isten országának lényege kézzel fogható módon nem ott van-e, ahol Maga az Úr személyesen van jelen és működik? 8. Ha majd teljesen belehelyezkedsz az Úr akaratába, s az Ő szelleme tökéletesen áthat téged, akkor ezt, mint a legfényesebb nappalon szemlélheted a benned lévő Isten országában, amit most még homályosan látsz tested szemeivel. 9. Lásd, és értsd meg: mindaz, amit te most az egész világban látsz, Isten országának lényegiségét ábrázolja. Nem kell azt gondolnod, hogy Isten országa valahol elkülönítve létezik. 10. Isten országa az egész örök végtelenségben mindenütt megtalálható, és az az ember, aki az Úr szelleméből ennek tudatára ébred, már magában rejti az Isten országát, és bárhol is legyen, éljen, vagy cselekedjék, akár testben, akár mint szellem-ember, pusztán csak a lelkében, mindenütt Isten országában van. 11. Te jelenleg földi testedben vagy, én pedig az én tiszta szellem-emberi lényiségemben; és mi ketten mégis Isten országának egy és ugyanabban a lényiségében vagyunk. Az egész kicsiny különbség csak abban áll, hogy én ennek tökéletesen és mindörökre a legvilágosabban tudatában vagyok, te pedig tökéletlenül, s ezért nem láthatod még a már régóta üdvözült fi- és nőtestvéreidet, kivéve világos álmaidban. De, majd ha tökéletesebb leszel, mint most, akkor nem lesznek elrejtve szemed elől. 12. És hogy most engem is láthatsz már, onnan ered, hogy szellemed már annyira felébredt benned, hogy a názáreti Jézusban, mint Isten-emberben távolról felismerted az egyedül egy igaz örök Isten szellemét, mert máskülönben nem egykönnyen láthatnál engem, és beszélhetnél velem. Megértetted most már Isten országának lényegét?” 13. Mondja – Rafael tiszta bölcsessége fölött elcsodálkozva – az orvos: „Óh, te dicsőségteljes halhatatlan barátom és testvérem, te most egy igen sűrű kötést vettél le a szememről. Az ember mindenkor azt látja a legkevésbé, ami közvetlen a szeme előtt van. S én valóban azt kerestem, ami a kezemben van. Köszönöm ezt a világosságot. Engedd, hogy egy kissé gondolkodjam felette, s majd azután közelebbről fogjuk a dolgot megvitatni.” 14. Mondja Rafael: „Tedd ezt, hogy nagyobb legyen a világosság a lelkedben.” 174. Fejezet:

Az új tanítvány Rafaellel való beszélgetésének folytatása, s annak magyarázata az éjszakán át a világosságba vezető útról. A szellemi olaj a benső életlámpa, és annak világossága táplálására. Rafael lényisége, mint ember, szellem és Isten-gyermek.

1. Ezután orvosunk odament társaihoz, s igen mély értelemmel beszélt a Rafaeltől hallott Isten országának lényegéről. 2. Rafael pedig újból Kisjohnával és Filopolddal beszélgetett Isten országának a Földön lévő jövő állapotáról és annak okairól. 3. Nekem eközben a rómaival gyűlt meg a bajom, aki Rafael hirtelen megjelenését nem tudta megérteni, s őt eleinte Apolló istennek tartotta, amely semmis tévhitétől azonban Én csakhamar eltérítettem. 290


IX. kötet

291

4. Erre aztán a római szintén Rafaellel akart beszélgetni, de annak társalgását a fent nevezett két baráttal nem akarta zavarni. 5. Miután az orvos társaival a Rafaeltől hallottakat alaposan megvitatta, ismét összeszedte bátorságát, odament Rafaelhez, s tőle lelkének közelebbi megvilágítását kérte. 6. És Rafael így szólt hozzá: „Kedves barátom és testvérem, ez nem történhet meg úgy, amint az ember éjszakának idején egy szobát oly módon világít meg, hogy abban világot gyújt, és azáltal megvilágítja mindazokat, akik a szobában vannak, mert amíg a meggyújtott világosság tart, a szoba világos is lesz, de ha a világosság az olaj hiánya miatt kialszik, akkor a szobában ismét sötétség támad. De ha arról van szó, hogy a szobában soha ne legyen sötétség, ehhez több kell, mint hogy szükségből egy kevés olajjal megtöltött lámpát meggyújtsanak. 7. A helyiségekben ez persze nehéz dolog, mert azok az idők, amikor bizonyos emberek között élő bölcsek soha el nem alvó örök világosságot tudtak előállítani, már elmúlt, és most éjszakának idején a helyiségeket az emberek csak úgy tudják megvilágítani, ha azokban a lámpákat sok olajjal tölti meg oly módon, hogy minden fénynek egész éjszaka kellő tápláléka van, amihez tapasztalatokon nyugvó okos kiszámítás szükséges. És így, ebben a jelenlegi sötét éjszakában az okos és lelki üdve miatt aggodalmaskodó ember sok szellemi olajjal lássa el magát, hogy az addig tartson, amíg örök igaz szellemi életének nappala meg nem virrad; ami az a bizonyos régi és soha el nem múló örök világosság az emberben, és akkor földi életének helyiségében mindig elég lesz a világosság. 8. Az a szellemi olaj pedig először az Úr beszédeiből áll, és azokon keresztül a jócselekedetekben szintén az Úr beszédei és akarata alapján. Aki ezzel az olajjal van bőségesen ellátva, az máris Isten országának lényegiségében él és sohasem kell többé lelkének életsötétségétől szenvednie. 9. A földi élet teletöltött életlámpájának világossága pedig a teljes élő hit, amely Isten országának dolgait a kelleténél is jobban megvilágítja. Aki ebben a világosságban megmarad, és nem törődik többé ennek a világnak dolgaival, az már látható módon benne él Isten országának lényegiségében, annak erejében és hatalmában. Mert aki egy az Úrnak, az Istennek akaratával, az teljesen egy az Ő örök tökéletes bölcsességével, szabadságával, önállóságával, hatalmával, erejével is, és ezáltal mindörökre Isten legigazabb gyermekévé lett. 10. Lásd, én magam is az vagyok, de nem a szellemek tiszta világában lettem azzá, hanem még az én földi életemben, oly módon, hogy az Isteni Szellem hatalma már akkor is képes volt bennem mindazt létrehozni, amit most létrehozni tud. 11. És test szerint nem is olyan módon haltam meg, mint ahogy most halnak meg az emberek, hanem a bennem lévő isteni Szellem hatalma testemet pillanatok alatt úgy feloszlatta, hogy abból még egy homokszemnyi rész sem maradt ezen a Földön. A testnek minden része örök, elpusztíthatatlan öltözékemmé lett, s te magad is most, mint test- lélek és szellemet láthatsz engem. 12. S ha ezt nehezen hinnéd el, tapogass meg, és húsból-vérből való embernek fogsz érezni engem addig, amíg ezt én így akarom. De ha én mindezt tiszta szellemivé akarom változtatni, akkor is úgy fogsz látni, mint most, de nem testi szemeddel, hanem csupán lelked szemeivel, amit én felnyithatok, amikor és amennyi időre akarom. Lépj közelebb hozzám és tapogass meg engem, mert ez a rajtam szerzett tapasztalatod is az Isten országa lényegének közelebbi és fontosabb megvilágítása körébe tartozik.”

291


IX. kötet

292

Az orvos megvizsgálja Rafael testét és zavarba jön annak tapintható szilárdsága fölött. A görög filozófus a sarokba szorítva.

1. Ezután az orvos egészen közellépett Rafaelhez, megtapintotta kezeit, s azután így szült: „Igen, igen, te dicsőségteljes üdvözült barátom, külsőd valóban szellemi, mert tested bőrének leírhatatlan finomsága, fehérsége és leomló ruhádnak éterszerű finomsága fennhangon hirdeti, hogy ehhez hasonlót embernél még sohasem láttunk és tapasztaltunk. De a te általam most megtapintott karodnak szilárdsága semmi szellemszerűt el nem árul, s azt bizonyítja, hogy te, eltekintve szellemi erődtől és hatalmadtól, természetes izomerőddel, néhány tanítványnyal megmérkőzhetnél.” 2. Mondja Rafael: „Légy csak egy kissé türelemmel, ezt mihamar világosabban be fogod látni és meg fogod érteni. Tapogass meg mégegyszer és győződj meg róla, hogy van-e most is valami testszerű rajtam, s azután ítélj meg értelmed világosságával, és eszed erejével.” 3. Ezután az orvos mégegyszer megtapintotta Rafael kezeit, de amikor ujjaival, férfias erővel megragadta, nem érzett semmit, csak levegőt, mert ujjai akadálytalanul visszaestek saját kezének tenyerére, semmi testi dolgot nem érzett ujjai között, és Rafaelt mégis úgy látta maga előtt, mint az imént, de inkább lelkének, mint testének szemeivel. E tapasztalat után nagy zavarba jött és nem tudta, hogy mit mondjon. 4. Csak rövid gondolkodás után mondta, de nem annyira Rafaelnek, mint inkább önmagának: „Ez olyan, mint a lét és nemlét. Először egy derekas test, és most – habár ugyanaz az alak – de egyáltalában nem érzékelhető lényiség. Hogy fogja ezt föl emberi értelem, és hogyan ítélje ezt meg a legélesebb emberi ész is? Itt valóban megáll az ember esze és értelme. Óh, te dicsőségteljes és üdvözült barátom, ezt meg kell magyaráznod, mert különben nekünk, görögöknek az Isten országa lényegének világiasabb és közelebbi megértésével jobban meggyűlik a bajunk, mint eddig. 5. Te itt állsz előttem, mert látlak és hallom a hangodat. De kezeim érintése szerint mégsem vagy itt. És ha én most inkább lelki szememmel látlak téged, mint testemével, de másodszor éppen úgy testi kezeimmel tapintottalak meg, mint előzőleg, amikor testedet nagyon is jól érzékelhettem – hogyan értsem ezt? Vagy talán az imént csak lelkem kezeivel érintettelek téged, mint egy álomban? Mert ha úgy áll a dolog, akkor az emberi értelemnek úgy a materiális testi világban, mint a szellemek világában a lényegiséget megtalálni nagyon nehéz, mert az első valóságos semmi a második előtt, a második pedig ugyanez az első előtt. És mégis, a látó és halló érzékkel szemben úgy állnak, mintha valóban léteznének. 6. Hogyan lehetséges ez, mimódon lehet ezt megérteni? Te valaki vagy, de tapintó érzékeimmel szemben mégsem vagy senki. S ugyanez vagyok én is veled szemben? Így mind a ketten látható és hallható módon valakik vagyunk, és tapintás szerint tulajdonképpen mégsem vagyunk senkik? Hogyan magyarázzam ezt? Egy lét, lét nélkül, vagy nemlét nemlét nélkül? Barátom, ezt emberi értelem nem képes felfogni, és értelme valóságos vasoszloppá válik, amelyet az élet viharai addig nyaldosnak, amíg keménységük semmivé válik. 7. De ki és mi a vihar? Soha emberi szem annak tulajdonképpeni lényegét még nem látta, csak tapintó érzéke érzi annak futólagos lefolyását. Az oszlop azonban hatalmas, s az ember minden érzékével érzékelhető. Hogyan tudják a semmis viharok, az idők folyamán annak megsemmisítését mégis létrehozni, és miért nem tudja az ember minden életérzéke előtt létező oszlop megsemmisíteni a viharokat? 8. Mi az emberi értelem, amely az oszlopokat feltalálta és felállította, hogy dacoljanak a viharral? Az ember művei túlélik őt, és ő, mint teremtőjük halott, és a semmis viharoknak nem parancsolhat, hogy műveit kímélje meg. 292


IX. kötet

293

9. Óh, mennyei barátom, ezzel a tapasztalattal az Isten országa lényegének megértéséhez nemigen segítettél hozzá bennünket, ha ezt a dolgot közelebbről és határozottabban meg nem magyarázod nekünk. Ezen elgondolkozhatnék akár az idők végezetéig, ha ez lehetséges volna, és mégis ugyanazon a ponton állnék, amelyen most vagyok, tehát magyarázd meg, vagy-e valami, vagy semmi; vagy én vagyok semmi annak ellenére, hogy úgy érzem létezem?” 176. Fejezet:

Rafael, mint mennyei bölcs, oktatásokat ad az orvosnak a létről (vagy nemlétről). Megmutatja a teremtést alapvonalaiban és annak végcélját. Az Isten lényege. A világbölcsesség (filozófia, látszat), és az isteni igazság (teozófia, lét) ellentétek.

1. Mondja Rafael: „Tudtam jól, hogy te itt velem szemben olyan tapasztalatokat fogsz tenni, amelyen a benned még nagyon erősen uralkodó görög filozófiád hajótörést fog szenvedni, ennek pedig ki kell kerülni a te kedélyvilágodból, ha Isten országának lényegét még testi életedben meg akarod érteni. 2. Mit fecsegsz itt össze badarságokat létről és nemlétről? Lét csak egy létezik, nemlét azonban az egész végtelen teremtésűrben sehol sem. 3. Az időleges materiális lét is szellemi lét, mert önmagában véve az egész óriási kiterjedésű végtelenség szférájában más lét nem létezhet. 4. Lásd barátom, aki még telve vagy görög világi bölcsességgel, az Úr itt ül most közöttünk, Ő egyedül az igaz és örökké működő lét önmagában, mi pedig csupán az Ő akarata által létrejött, a legkisebbtől a legnagyobbig megvalósult eszméi és gondolatai vagyunk. 5. És mivel az Ő eszméi és gondolatai, mint örök és végtelen szeretetének – amely saját lényét és létét is kiteszi – gyümölcsei Hozzá hasonlóan elmúlhatatlanok és elpusztíthatatlanok, Ennélfogva a mi létünk is reális, szellemi létében mindörökre elpusztíthatatlan. 6. De miután az Ő végtelen bölcsessége és szeretete alapján az Ő eszméit és gondolatait nemcsak saját Maga által látható és mozgó képeknek, mintegy a saját múló élvezetére teremtette, hanem hogy azok – mert Belőle jöttek létre – Hozzá teljesen hasonló önálló és szabad lényekként mindörökre fennálljanak. Így ezek az Ő eszméi és gondolatai nem hasonlíthatók öszsze egy ember fantáziájával, hanem azok éppen olyan igaz valóságok, mint amilyen egyedüli örök és végtelen igaz valóság Ő Maga. 7. És hogy Ő minden -végtelen sokaságú- eszméjének és gondolatának önállósága megszilárdítása érdekében bizonyos materiális rövid próbaéletet ad arra nézve a legnagyobb bizonyossággal az Ő végtelen bölcsessége alapján, meg van a legjobb oka; mert hol van egy olyan igaz mester, aki valamely mesterművet akar létrehozni, aki önmagában tökéletesen tisztában ne volna azzal, hogy maradandó módon miképpen állhatna fenn az, amit a mester bölcs terve szerint magában elgondolt? 8. S így teljesen lehetetlen az, hogy valaha egy pontocska is megsemmisüljön abból, ami egyszer létrejött, mert minden létező dolog az Úr és örök Mester gondolatai és eszméi, végtelen teljességében elpusztíthatatlan valóságot képez. Hogy a materiális világban előforduló formák, jelenségek, lényiségek, változásoknak és látszólagos elmúlásnak vannak kitéve, ezt az Úr már így határozta el; amiképpen a bölcs építőmester, aki egy nagy és erős várat épített. Az építkezés kezdetén mindenféle és nagymennyiségű építőkövet, téglát, gerendát és az építkezéshez szükséges egyéb dolgok egész tömkelegét fogod látni. Ezek a magukban véve különálló dolgok is az építőmester rendelkezésére először nagy változásoknak lesznek alávetve, amíg a 293


IX. kötet

294

nagy vár építkezéséhez alkalmassá és használhatóvá lesznek, amit ebből a példázatból igen könnyen láthatsz és megérthetsz. És éppen így van minden természetszerű dolog is; amelynek befejező kövét maga az ember képezi. Ezek a természetszerű dolgok az előre elkészített építőanyagot képezik, és ezekből jön azután létre a szellemvilágok lényisége és elpusztíthatatlan mivolta. 9. Vagy azt véled talán, hogy a Mester, Aki ennek a Földnek látható mennyboltozatát – mindazzal, ami rajta van – és magát az embert örök szeretete és bölcsessége szerint megteremtette, talán azt a legigénytelenebb mohanövénykét azért hozta létre, hogy Ő, az örök, egy ilyen picinyke teremtményben néhány pillanatig gyönyörködjék? Majd ismét megsemmisítse, hogy azonnal egy más helyen kezdje meg gyönyörködésének ilyen játékát? Óh barátom, milyen kicsinyes volna egy ilyen gondolat. 10. Lásd, ha az Úr az Ő teremtő isteni gondolatainak és eszméinek csak a legkisebbjét is el tudná pusztítani, vagy meg tudná semmisíteni, akkor végtelen bölcsességéből nyilvánvalóan veszítene, ami pedig a legteljesebb képtelenség volna. Mert hiszen Ő örök Szelleme szerint éppen az a hatalom, aki a végtelen teremtésűrt mindenütt működő jelenlétével minden helyen teljesen betölti, hová tegye tehát Önmagában az Őbelőle és Benne akarata által megvalósított és önálló létbe helyezett lényt, hogy az meg ne semmisülhessen? 11. És ha mindezt jól megértetted, akkor régi felfogásodat a létről és nemlétről úgy fogod helyesbíteni, hogy csak egy lét létezik, de nemlét sohasem létezhetnék, mert ha létezne, akkor annak valahol lennie és fennállnia kellene. De ha valahol léteznék is, akkor már nem volna nemlét, hanem olyasvalami, ami végeredményben mégis csak lenne, s minden világbölcsességed ellenére a nemlétről alkotott nézeted teljesen megszűnnék. 12. Lásd, mivel te görög filozófiád alapján olyasmit akartál előttem bebizonyítani, amit bebizonyítani teljes lehetetlenség, tehát én is ugyanazt a fegyvert használtam veled szemben, amivel igaz világosságot gyújtottam előtted. S ha ezt magadban fényes életlánggá engeded növekedni, akkor Isten országának önmagában, azaz tiszta szellemi mivoltában való lényege is érthetővé válik, valamint a vele szellemi vonatkozásban és legbensőbb összeköttetésben álló dolgok ezen a Földön, és azon a megszámlálhatatlan sokaságú világtesten, amelynek csillagokban csak legkisebb részét láthatod az égboltozaton. 13. Régi görög filozófiádat ki kell irtanod azonban magadból, mert ebben a kézzelfogható igazságban sokkal több vigasztalást fogsz találni, mint egy olyan tanban, amely szerint az ember rövid földi életének végén boldogságát a teljes megsemmisülésben várhatja.” 177. Fejezet:

Az orvos beismeri Rafael igaz bölcsességét. A görög filozófus körmönfont emberi kérdése a létről és nemlétről, az előző életről és a jövő létről.

1. Mondja erre az orvos telve csodálkozással Rafael bölcsessége fölött: „Dicsőségteljes barátom, te most csaknem minden eddigi kételyemet megsemmisítetted, s úgy érzem, hogy lelkem világosabb, élénkebb és bátrabb lett, amiért szívem egész mélyéből hálát mondok neked, s egész életemben hálás leszek, és maradok érte. Azonban valamely lény megsemmisülésére vonatkozólag mégis kénytelen vagyok egy kérdést intézni hozzád; s ha válaszodban ezt ugyanolyan érthető módon meg tudod magyarázni, akkor az előttünk, rövidlátó emberek előtt még elképzelhető nemlétre vonatkozó minden régi kételyem teljesen megszűnik. 2. A kérdés pedig így hangzik: hol és mik voltak az Isten mindenható akarata által létrejött és még most is létező összes lények keletkezésük előtt? 294


IX. kötet

295

3. Hol és mi voltam én az én nemzettetésem és születésem előtt? Voltam-e valahol? És voltam-e valami? Miért nem maradt erről lelkemben semmi visszaemlékezés? 4. Mert anélkül a visszaemlékezés nélkül az én értelmem szerint minden jövőben elvárható létet éppen úgy, mint egy előző létet – összehasonlítva jelenlegi tiszta öntudattal bíró létemmel – nemlétnek tekinthetem. Mert ha nem vagyok többé az, aki voltam, és jövő létemben előző létemre vonatkozólag minden visszaemlékezés elvétetik, akkor minden lét annyi számomra, mintha semmiféle lét nem lett volna. 5. Mert pl., ahogy ezt antropológusaink is állítják, az én jelenlegi testemben lakó lelkem egykor lakhatott egy szarvasban, vagy más állat testében is, amire azonban a legcsekélyebb mértékben sem emlékezem vissza. És mivel előző állapotomra – bármilyen is legyen az – a leghalványabb visszaemlékezésem sem maradt, tehát minden elképzelhető előző élet előttem nemlétet jelent, vagy másképpen bírálva: aki jelenleg vagyok, még soha ezelőtt nem voltam, Ennélfogva nem is léteztem. 6. Egy jövendő létemben ismét valami más leszek, s nem az, aki most vagyok? Vagy akkor is elvétetik majd erre a létemre vonatkozó visszaemlékezésem? S akkor nem leszek többé az, aki most vagyok, vagy újból nem fogok létezni? Mert mit használ a láncnak sokszor egymással összefüggésben leendő láncszeme, amelyeket azonban sohasem lehet egymással összefüggésbe hozni? Mert mindaddig, amíg nem lehet őket egymással összefüggésbe hozni, addig az egyik szem az utána következő számára nem létezik, és ha nyilvánvalóan ez az eset áll fenn, akkor a lánc léte is semmis, és minden egyes tagja a következőéhez viszonyítva, amellyel semmi összefüggésben nem áll, teljesen ugyanaz. 7. Lásd dicsőségteljes barátom, ebben a kérdésben ezen a Földön oly nyomorúságosan, de teljes életöntudatban élő s néha igen világosan gondolkodó s a mielőbbi és mindig fájdalommal teli haláltól való félelemmel gyötört emberiség előtt rendkívül nagy fontosságú. S ezt a kérdést nem azzal a szándékkal tettem fel, hogy általa kemény bölcsességedet próbára tegyem, hanem csupán csak azzal a szándékkal, hogy a te mindent átható bölcsességed által ezzel a kérdéssel tisztába jöjjek. Dicsőségteljes barátom, beszélj tehát.” 8. Mondja Rafael: „Halld barátom, ha te a nagy és szilárd vár építésének példázatára sok benső figyelmet szántál volna, aligha lett volna szükséged arra, hogy ezt a kérdést feltedd. Mi közük van a még fel nem épített várhoz a már meglévő materiáliáknak? Engedd meg, hogy először felépítsék teljesen a várat, s akkor az őt megelőző anyagok az egész várban majd jól felismerhető összefüggésbe jutnak. 178. Fejezet:

Rafael megvilágítja az előző életállapotra való visszaemlékezés elrejtésének szükségességét a kellő érettségig, azaz amíg a lélek egyesülése elkövetkezik a szellemmel. Példa a várépítésről. Ráutalás az izraelitákra. Az ember fő feladata a Földön. Fő életintelmek és a legjobb tanács.

1. „Ha neked az előző életeidről egészen a jelenlegi életedig világos tudomásod volna, amelyeket lelked igen széttagolt módon élt át ezen a Földön, akkor gondolkodásodban, ítéletedben és akarásodban is annyira széttagolt és szétszaggatott volnál, hogy lehetetlen volna Isten szeretetének szelleméből – amely most a tulajdonképpeni benső és egyedül igaz életedet teszi ki – azt az erkölcsi erőt és egységet elérni, hogy az eggyé legyen ebben a szellemben és ezáltal a szellem által. 2. De ha a lélek eggyé lesz ezzel a szellemmel, akkor saját szemléletének visszaemlékező tisztaságában annyira fejlett lesz, hogy abból az egyedüli egy igaz és nagy építőmester vég295


IX. kötet

296

telen szeretetét és bölcsességét a legüdvösségteljesebb hálaérzések közepette világosan fel fogja ismerni és örökké csodálni. És akkor ez az általad már most kívánt visszapillantás lehetősége örök életének hasznára fog válni, míg most nagyon is árthatna neki. 3. Az emberek még az Úrtól elrendelt előző lelkiállapotuk visszaemlékezésére való elrejtettségük ellenére is belesüllyednek lelkükhöz tapadt állati vágyaikba, és szenvedélyeikbe, hódolnak vágyaiknak, eltérnek Istentől, s állatokhoz hasonlóan cselekszenek. Mennyivel inkább megtörténnék ez, ha az Úr bölcs módon az ilyen visszaemlékezéseket amennyire csak lehetett el nem rejtette volna? 4. Mennyire zúgolódtak és tomboltak az izraeliták, mint Isten választott népe, amikor a pusztában teli egyiptomi húsos fazekaikat nem találták meg. Az Isten mennyeiből hulló manna Egyiptomban az állatiassághoz nagyon is visszatért Ábrahám gyermekeinek nem nagyon ízlett, mert a kenyér élvezete által testük lelkibbé és lelkük szellemibbé lehetett volna. 5. Ha az egyiptomi fogságból Mózes által kiszabadított nép ehhez még a lelkiekre és a fejlődési állapotokra való teljes visszaemlékezését is bírta volna, én mondom azt neked: az ilyen emberek még sokkal rosszabbak lettek volna, dühös falánkságukban, mint a ragadozó állatok, és sokkal rosszabbak, mint a ti disznaitok, amelyek éhes állapotukban még a saját kölykeiket is felfalják. 6. Vajon az emberek ilyen állapota mellett elképzelhető volna-e szellemi fejlődés, s az azután következő gondolkodásában, megismerésében és akarásában olyannyira szétzilált és szétszakadozott léleknek az isteni Szellemmel való egyesülése? 7. És ezekből az általam nektek megmutatott teljes és kézzelfogható igazságokból meg fogod érteni, hogy az embernek, amíg ezen a Földön a neki kinyilatkoztatott isteni akarat és saját szabad akaratának, és megismerésének teljes meghagyása mellett az isteni Szellemmel való egyesülésével van elfoglalva, igen nagy ártalmára válnék, ha lelkének előző állapotaira teljesen vissza tudna emlékezni. 8. Arra törekedj tehát, hogy először az Úrnak most megismert akarata szerint eggyé válj a benned lévő isteni Szellemmel, s légy az Úr akarata szerint való igaz és tökéletes építőmestere saját magadnak, s azután nemsokára világos öntudatára ébredsz annak, hogy egy nagy és szilárd várnak bölcs és szakmájában jártas építője előzőleg még összefüggéstelen építőanyagát a legnagyobbtól a legkisebbig így vagy úgy miért rendezte el, s azután miért állította össze, és kötötte össze egy nagy pompás és örökké tartó egésszé. 9. De mindaddig, amíg ebben az építőművészetben magad is nem vagy tökéletesen tapasztalt és jártas, addig nincs hasznodra annak a nagy építkezési műremeknek éles megfigyelése vagy megbírálása, sőt ellenkezőleg, minden tekintetben zavarba hoz.” 179. Fejezet:

Rafael tovább folytatja az orvosból kiűzni a görög filozófust. Példa az építkező munkákról, valamint a láncművészről. Fontos tanítások az Isten lényegéről.

1. Rafael: „Mondjuk, hogy pl. egy nagy kész épület falában meglátsz egy követ, majd ismét egy kimagasló gerendát; erre így kezdesz bírálni, s azt mondod: de miért falazta be az építőmester ezt a követ éppen ebbe a falba, s azt a gerendát miért engedte éppen ott előreugrani? Ezt a követ nem használhatta fel ugyanolyan jól abban a falban, s a gerendát nem tehette volna az épület másik részébe?

296


IX. kötet

297

2. És az építőmester azt fogja mondani neked: „Barátom, te az én tökéletesen jártas építészeti tudásomban úgy ítélsz, mint a vak a színekről. Lásd, az a kő, amelyben megbotránkoztál, az épület tartósságának érdekében az egésznek éppen arra a helyére kell, hogy befalazva legyen, ahogy szemeid foglalnak helyet - célt szolgálóan - fejednek azon a helyén, amely erre a legalkalmasabb. Ugyanígy áll a dolog azzal a kimagasló gerendával is. 3. Szerezd meg előbb te is alaposan az építőművészet tudományát, s akkor egy épületről és annak egyes alkotórészeiről úgy az elsőtől az utolsóig, mint a legkisebbtől a legnagyobbig helyes és igaz bírálatot fogsz tudni mondani. 4. És amint az építész lenne kénytelen, mint alaposan jártas építőmester neked mondani az általa épített épület fölött gyakorolt bírálatodért, ugyanazt mondom én neked a léleknek előző állapotaiból teljes felépüléséig való bírálatodról. 5. És amikor görög bölcsességedet még jobban meg akartad világítani egy láncról beszéltél, amelynek láncszemei egyenként megvolnának ugyan, de mivel nem lennének egymással összekötve, tehát egyik szem a másik előtt mintha nem is létezne, s így nem lehetnének egymással kölcsönös vonatkozásban; mert ha annak egyik szeme láthatóan és érezhető módon nem függne a következőn, akkor az egész láncnak semmi értéke sem volna, s olyan lenne, mintha egyáltalán nem is léteznék. 6. Én pedig azt mondom neked: menj el a legjobb láncműveshez, és figyeld meg hogyan készíti láncait. Először megcsinálja az egyes gyűrűket. Ha ezek kellő számmal elkészültek, akkor a régi kovácsszabályok szerint közbeeső tagokkal összeköti, mégpedig úgy, hogy az első összekötő munkánál három gyűrűből álló láncrészek kerülnének sorra, és ha ez a munka befejeződik, akkor a három és újból három láncszemeket egy hetedik összekötő láncszemmel köti össze, és azután a létrejött tizenöt láncszemet egy újabb összekötő szemmel fűzi össze mindaddig, amíg az egész lánc elkészül. 7. Tehát ha a hosszú lánc a régi kovácsszabály szerint az elsőtől az utolsó tagjáig elkészül, fogod-e még azt mondani, vagy kérdezni, hogy a szakmájában tökéletesen jártas kovácsmester az elkészítendő hosszú lánchoz miért csinált csak egyes összefüggéstelen láncszemeket? Vagy nem fogod-e sokkal inkább azt gondolni: a láncművesnek teljesen igaza van, hogy munkáját így kezdte meg, mert ezáltal meggyőződhetett minden gyűrűjének hibátlanságáról, mert ha minden szem külön erős és hibátlan, akkor annak összekapcsolása után az egész lánc szilárd és tartós lesz. 8. És ha valamely léleknek különálló előző életei, állapotai a te értelmed előtt összefüggéstelenek is, de a nagy kovácsmesterrel szemben mégis összefüggő egészet képeznek. Mert ezen az egész Földön hol akadsz egy olyan ostoba kovácsmesterre, aki a saját – bizonyára igen egyhangú gyönyörűségére – folyton csak láncgyűrűket készítene anélkül, hogy valaha is eszébe jutna azokat egy egész és jól használható lánccá kapcsolni? 9. És ha ezt a Földön egy kovácsmester sem teszi meg, akinek értelme az isteni bölcsességgel szemben egyenlő a semmivel, mennyivel kevésbé lehet ezt a szeretettel teli és nagybölcsességű Istentől elvárni? Egy ostoba és esztelen kovácsmester nem tudná egy láncnak még a legrosszabb gyűrűjét sem létrehozni, nemhogy az egész láncot. De ha egy kovács értelmének, tudásának és erejének segítségével az egyes gyűrűket el tudja készíteni, akkor azokból bizonyára éppen olyan jól el fogja tudni készíteni az egész láncot is, mert hiszen az egyes gyűrűket is egy egészen jól használható lánc miatt készítette el előre. 10. S így, de annál inkább Isten is az emberi lélek előző állapotait végső egyesülésének céljából hívta egymástól elkülönített létre. 11. És ha Isten nem volna bölcs, akkor nem volna olyan hatalmas sem, hogy valamit Önmagából, mintegy Rajta kívülálló formát létrehívjon. 297


IX. kötet

298

12. A legnagyobb erő és hatalom pedig feltételezi a legnagyobb, a legtisztább és legönzetlenebb szeretetet, és annak örök élő tűzéből áradva a legnagyobb és legélőbb bölcsesség világosságot. Erről a világosságról pedig csak kissé is megtisztult emberi értelem nem tételezheti fel, hogy mindenféle lényt – telve gyengeséggel és gyámoltalansággal – azért hív néha oly rövid létre, hogy ezzel Magának futólagos szórakozást szerezzen, mint a gyermekeknek játékszereik. Mert ebben az önmagában teljesen lehetetlen esetben az Isten szeretete és bölcsessége emberhez hasonlóan tehetetlen volna, s a saját hatalmából egy lényt sem hívhatna létre. 13. S mindezekből az tűnik ki, hogy először egy igaz és örök, s magában véve változhatatlan Istennek kell lennie, Aki nélkül egyetlen egy lény sem képzelhető el, és másodszor, hogy az egy és egyedül igaz Isten a legtisztább szeretet, s így a legnagyobb bölcsesség, amelyről minden műveinek sokasága tanúskodik, s éppen ezért mindenek fölött hatalmas is, mert különben semmit sem teremthetett volna meg. És harmadszor, mert Isten önmagában, mint az örök Rend, változhatatlan, így az Ő teremtményei is, előre látott tökéletlenségüknek időszakai szerint, amikor néhány látszólagos változáson át is kell menniük, Hozzá hasonlóan örökké változhatatlanok. 14. És ha ez neked még nem elég, kereshetsz még meggyőzőbb bizonyítékokat, de megtalálni mégsem fogod soha. És most jól megértetted-e azokat, amiket mondottam?” 180. Fejezet:

Az orvos és a tanítványok hálája és köszönete. Rafael az emberek bukásáról. Példa: Júdás. Missziós intelmek: „A tisztát adjátok a tisztának, de nem a világi disznóknak.” A római bíró az igazságot nyíltan és nem misztikusan elburkolva kívánja az emberek elé tárni a világ üdve érdekében.

1. Mondja az orvos: „Óh, te dicsőségteljes barátom, most már minden kételyt és aggodalmat az utolsó atomjáig kiirtottál belőlem, s most már minden tekintetben tisztában vagyok, és bizonyára társaim is, éppen úgy, mint én. Azért minden dicséret egyedül azt a Szentségeset illeti, Aki az Ő mérhetetlen szeretetéből az igazi mennyi igazságot általad, a mennyek lakója által oly világosan és tompa értelmünk előtt oly könnyen érhető módon jelentette ki. 2. Az Isten országának lényege valósággal testi szemeim előtt is látható módon áll. Óh, mily boldog és derűs most az én lelkem.” 3. Erre a tanítványok is így szóltak az orvoshoz: „Barátunk, nemcsak te jöttél tisztába az Isten országának lényege felől, hanem mi is. Mert ebben a tekintetben a mi értelmi világunk is többé-kevésbé homályos volt habár az Úr szeretetéből és bölcsességéből Rafaeltől már eddig is oly sokat hallottunk. Tehát a mi részünkről is minden szeretet, dicséret és tisztelet egyedül az Urat illesse, Aki nekünk, mindnyájunknak ezen a hegyen újból oly nagy világosságot adott általad. Ezzel a mennyei világossággal világíttassék meg minden ezen a Földön, ami még sötét. 4. Mondja Rafael: „Barátaim nagyon jó volna, ha minden olyan könnyen menne, ahogyan azt ti, immár megvilágítottak elképzelitek. Az emberek általában véve nagyon elanyagiasodtak és elállatiasodtak, a köveknek és a ragadozó állatoknak pedig nehéz az Isten országáról evangéliumot prédikálni. Közöttetek is van egy meglehetősen világias érzelmű lélek, aki kezdettől fogva köztetek volt, és veletek együtt látta és hallotta mindazt, amit ti magatok is. Ennek számára az orvossal való vitám nem jelentette azt, mit nektek. Ő ezt gondolta magában: „Óh, ha én ennek a bölcsességét és hatalmát bírnám, a Földnek minden aranybányája az én tulajdonom volna.” S éppen ezért a mennyekből áradó világosság a szellem felébresztése céljából csak azoknak adatik, akik keresni fogják, s mint legnagyobb életjavukat mindenek fölött szeretni és 298


IX. kötet

299

nagyra becsülni fogják. De akik a világban pompázni akarnának vele, hogy általa bőségben megszerezzék a Föld javait, azok számára ez a világosság semmi haszonnal nem jár, sőt még jobban beletaszítja az anyag ítéletébe, és ezért nem jó a mennyek igaz gyöngyeit a disznók elé vetni. A tisztát adjátok mindenkor csak a tisztáknak. 5. Csak amikor az állatokat már emberekké változtattátok át, akkor adjatok nekik tiszta és emberhez méltó táplálékot. Igaz ember azonban csak kevés létezik, akik pedig léteznek, azok nyomorúságban élnek, s azokat a kőszívű emberek csaknem agyonnyomják az állatemberek pedig agyontiporják. 6. Tehát ha az emberek előtt az evangéliumot fogjátok prédikálni, akkor prédikáljatok először a szegényeknek és nyomorultaknak. S csak azután nézzétek, hogy miképpen fogtok kövekből és állatokból embereket faragni. S az, amit most mondtam nektek, szintén a mennyek bölcsességéhez tartozik.” 7. A mi római bíránk, aki Rafael bölcs beszédeit a legnagyobb figyelemmel hallgatta, s akinek bensőjét titkon szintén felébresztettem, hogy ezeknek, a beszédeknek értelmét ő is felfoghassa, így szólt Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, milyen rendkívül bölcs ez a mennyei szellem. Ha egy ember ezen a Földön a lelkiélet titkos dolgait ilyen világosan és könnyen érthető módon tudta volna ábrázolni, akkor az emberek között a sötét bálványimádás sohasem jöhetett volna létre. Mert egy ilyen tanítás és csodálatos tapasztalás után még a legegyszerűbb ember is gondolkozni kezdett volna, és saját hitének világosságával egy ilyen tanítás után ő maga kezdte volna magát megmunkálni, s irányítani, s a Te segítségeddel ilyen módon hamar és könnyen elérte volna azt a benső élet-tökéletességet, amelyért őt szereteted, bölcsességed és hatalmad által megteremtetted. 8. És amiképpen mondani szokás, hogy a példák vonzanak, ez mihamar felkeltette volna az emberek figyelmét, s a tökéleteset megkérdezték volna, hogy mimódon jutott Istenhez hasonló élet-tökéletességéhez. 9. És ha azután ennek a szellemnek tisztaságával – akit Te, óh Uram Rafaelnek neveztél – a kézzelfogható igazságot hirdette volna előttünk, akkor azok bizonyára minden életerejükkel megkezdték volna azt a munkálkodást, amely által, mint hozzá hasonló emberek szintén elérhették volna az élet tökéletességüket. 10. De mivel tudtommal Isten és élettanító soha ilyen könnyen felfogható tisztasággal nem lépett fel a földi emberek előtt, mint most ez a dicsőségteljes szellem, így könnyen megérthető, hogy idővel annyi ember elveszítette megismerés köréből Istent, önmagát és életének igaz rendeltetését. 11. Nekem, mint bírónak, a római birodalom minden részében előforduló Isteni és emberi tanításokat és törvényeket módomban volt megismerni, s azokkal együtt magától értetődően a zsidókéit is. De ezekben mindenütt misztériumok misztériumra halmozva találhatók, és egy természetes ember, ha mégoly éles ésszel és világos értelemmel is van megáldva, nem képes megérteni és benső lelki életének mindenek felett oly szükséges fejlesztése érdekében gyakorlatilag alkalmazni. De ilyen tanítás után minden ember előtt világossá kell lennie, hogy ki ő, mi váljék belőle, és hogy mi tennivalója van, hogy azzá legyen, amire őt, Te Uram, minden lények és dolgok Mestere elrendelted. Óh Uram és Mesterem, nem ítéltem helyesen?

299


IX. kötet

300

Az Úr beszéde a világ hatalmáról, mely a legtöbb ember szellemére káros befolyással van. Példa Júdás. A szellemi haladás fő akadályai, a világ ingerei és a lustaság, valamint az önmegtagadás hiánya. Az emberek érzékisége a szellemiekhez viszonyítva. A tanítások értéke és célja.

1. Mondom Én: „Igen, kedves barátom, a hozzád hasonló emberek között a te ítéleted helyénvaló volna, de itt nem megy olyan könnyen a dolog, mint ahogy elképzeled. 2. Vagy nem hallottad-e az imént Rafael szájából, amikor mindnyájan szívük mélyéből megköszönték neki az Isten országa lényegére vonatkozó magyarázatait, hogy egy jól megérdemelt feddésben részesítette tanítványaim egyikét, aki tanításaim kezdete óta Velem van, és még most is helytelen úton jár? Ez a tanítvány is mindent látott és hallott, és mégis, a világ értékesebb előtte, mint az összes eddig hallott igazságok együttvéve. 3. Panaszkodhat-e ő tanításaim érthetetlensége alatt, ha azok akár a saját számból, akár angyalaim egyikének szájából eredtek? Óh nem. Ő mindent megértett, de mikor hajlandó az ő földi nyereségvágyó akarata a tiszta szellemi cselekedetekre? 4. És amilyen az említett tanítvány, – saját szabad akarata által – ugyanolyanok még sok százezren. Mennyi ember előtt tanítottam Én Magam nyílt tereken, úton-útfélen, városokban, falvakban, házakban, a tengeren, hegyekben, templomokban, pusztában, hogy a vakok szemét megnyissam, mindenkor nagy és soha nem látott jeleket is tettem. Menj és kutasd, hogy a sokak közül milyen kevesen vannak, akik Engem láttak és hallottak, és akik valóban meg is tértek? 5. És lásd, ahogyan most van, ugyanúgy volt régen és lesz a jövőben is. Mert minden embernek szabad az akarata, a szeretete és értelme, s ha értelmével meg is érti a teljes igazságot, de szemével mégis vágyakozón tekint a világ ingerei felé, amelyektől szíve nem tud, és nem akar elszakadni, mert sokkal inkább ínyére vannak a testének, mint szellemének, amelyet érzéki szemei nem láthatnak, és teste nem érezhet. 6. Továbbá az embernek a restség is kedvenc tulajdonsága, néha az egyik jószándékot a másik után teszi fel magában, de amikor azokat valóban tettre is kellene váltania, rest és élvezetekre vágyó teste vonakodni kezd, s lelkét is restségének és érzékiségének súlypontjába vonja. Mit használ tehát a léleknek, ha a szellemi dolgokkal tisztában van is, de nem tudja önmagát megtagadni, és teljes komolysággal nem akar arra az útra lépni, amelyen elérhetné Szellememmel való egyesülését? 7. Te most így gondolkodsz szívedben, és magadban ezt mondod: Uram, de miért burkoltad az ember lelkét olyan testbe, amely nem alkalmas szellemének tökéletesítésére? 8. Én pedig azt mondom neked: bizonyára Én tudom azt a legjobban, hogy egy lelket rövid földi próbaéletének céljából hogyan kell megfelelő egyensúlyban a világ, az anyag, és a tiszta szellemek közé állítani, hogy ezáltal elérje szeretetének és akaratának teljes szabadságát. 9. És hogy az anyag minden léleknél túlsúlyban kell, hogy legyen, az azért van így elrendelve, hogy a lélek ezáltal késztetve legyen az anyag kicsiny túlsúlya ellen dolgozni, hogy szabad akaratát kellő módon használhassa. De hogy ezt kellő módon megtehesse, a mennyekből kapott minden időkben tanításokat, amelyek által a lélek tökéletesen szabadon lebeg a szellem és az anyag között. 10. S ha a lélek csak egy kissé is azon akar fáradozni, hogy cselekedeteiben, a szellemiekben emelkedjék, akkor a szellemi azonnal hatalmas túlsúlyba kerül, s a lélek a legnagyobb

300


IX. kötet

301

könnyedséggel felülemelkedik teste anyagának restsége fölé, és benyomul a benne lévő szellem életébe. 11. S ha ezt kevés fáradsággal megtette, akkor teste anyagának súlya nem lehet többé akadálya a lehető legnagyobb élet tökéletessége felé való haladásnak. És ha haladása közben néha- néha kisebb botránykőbe botlik is, kicsiny fáradságába kerül azt újból félrelökni. 182. Fejezet:

A lélek veszedelmeinek tiszta megvilágítása. Fokozatos lesüllyedés az anyagba. Az emberek vezetése megmentésükhöz, ítéletükhöz és a kinyilatkoztatáshoz. Az eredendő bűn átka. Prometheus és Pandora mondája szellemi vonatkozásban. A bűnbeesésről.

1. Az Úr: „De rendesen úgy van, ha egy lélek megkapja a tanításokat, s azokból az igazságot jól megértette, azt gondolja magában: most már tudom ugyan, hogy üdvöm érdekében mit kell tennem, de még mielőtt nekifognék ennek a munkálkodásnak, a világnak ingereit és gyönyöreit – amelyeket kínál nekem – egy ideig még élvezni fogom. S ha a szellemi tökéletesség útjait világosan ismerem is, az nem függ meghatározott időtől, hogy mikor akarok erre az útra lépni. Majd ha arra az útra lépek, haladásom is biztos lesz. 2. És lásd barátom, ekkor a lélek elkezdi a világ ingereit és gyönyöreit ízlelni, és nemsokára teljesen átadja magát nekik, ami által teste anyaga lényegesen túlsúlyba kerül úgy, hogy a szellemi dolgokba való tiszta betekintését csak igen nehezen, sőt néha egyáltalában nem nyeri vissza többé. 3.És mivel egy ilyen lélek első könnyelmű lépése által egyre jobban és jobban belesülylyed az anyagba, ennek következtében tiszta szellemi világossága is egyre homályosul; a lelket azután mindenféle kétely lepi meg úgy, hogy materiális tunyaságában úgyszólván nem is tartja érdemesnek újból talpra állni, hogy legalább rövid ideig – mondjuk néhány napig, vagy hétig – komoly és önmagát meghaladó kísérletet tegyen, hogy önmagát meggyőzze, hogy a mennyekből kinyilatkoztatott tanításokban, amelyek a benső igaz élet elnyerésére szolgálnak, tényleg van-e valami? 4. Bizony barátom, és ha egy ilyen saját könnyelműsége által ellanyhult lélek olyan embereket is lát maga körül, akik saját buzgalmuk által küzdötték fel magukat az élettökéletességre, ez mégsem gyakorol rá lényeges hatást, és nem indítja őt az önmunkálkodásra. Ha éppen abban a hangulatban van, meghallgatja felébresztett embertársának az emberben élő Szellem csodáiról való elbeszéléseit, és néha-néha felébred benne is a vágy, hogy az legyen, ami tökéletes embertársa, de azután rögtön olyan hatalmas erővel ragadják meg a világ élvezetei és élvezhető ingerei, hogy nem képes azoknak ellenállni, és így gondolkozik: hiszen semmi rosszat nem teszek azzal, ha rögtön nem is térek meg. Először még ezt vagy azt látni és tapasztalni akarom a világból, s arra marad még elég időm, hogy a tökéletesek nyomdokaiba lépjek. 5. És lásd, így gondolkoznak, kalkulálnak és határoznak azután még sokkal inkább az ilyen lanyha és restté lett emberek. Ezek utódai szellemben teljesen elsötétednek, sőt gonoszokká is lesznek, ha valaki erre figyelmezteti őket, hogy mint emberek, benső élet tökéletességük elérése céljából mit tegyenek. 6. És így növekedik és burjánzik az emberek egyik életkorától a másikig lelkük sötétségének dudvája, sőt a folytonosan fokozódó világi élvezetek vágya, s egyre gyarapodó lustaságuk következtében olyannyira, hogy végül Számomra nem marad más hátra, mint az ilyen embereket mindenféle csapással és ítélettel meglátogatni, hogy világi törekvéseik semmisségét és gonoszságát saját magukon érezhetővé tegyem. 301


IX. kötet

302

7. És ha mindenféle keserű tapasztalat árán végre odajutnak, hogy valósággal megundorodnak a világtól és annak semmis gyönyörűségétől, akkor érkezett el az ideje – úgy, mint most is – újabb mennyei kinyilatkoztatások által az élet világosságának útjait megmutatni nekik, amelyeken azután sokan nagy buzgalommal fognak haladni. Ámde az emberek legnagyobb része, akik a világ éjszakájába, ítéletébe és halálába teljesen bele vannak süllyedve, megmaradnak abban, és üldözni fogják mindazokat, akik a szellem életének szentelték magukat, s ezt mindaddig teszik, míg a rájuk bocsátott ítélet úgy elsöpri őket erről a Földről, mint a vihar a polyvát. 8. Kedves barátom, az Én részemről a szellem, a lélek és a test egymáshoz való viszonya minden embernél a legtökéletesebb pontossággal meg van mérve, csupán az emberek eszelőssége és könnyelműsége ez a régi eredendő bűn rontotta el ezt az egymáshoz való egyenlő viszonyt. 9. Nézd csak a ti Prometheusotok, s az ő saját maga által teremtett leányának, Pandorának régi mondáját. Kicsoda tulajdonképpen ez a Pandora? 10. Lásd, a szellemiekben megfelelő példázatban ábrázolva nem egyéb, mint az emberek világiasságának és élvezeteiknek könnyelműsége, amely által a kemény anyaghoz vannak bilincselve. 11. S ha időről- időre egy sas le is száll a mennyekből hozzájuk és figyelmezteti is őket, hogy az anyagtól szakadjanak el, az mit sem használ. Mert ha a sas egy bizonyos időre távol van, akkor egy ilyen ember lelkének a mája – mint a világi élvezetek szimbóluma – ismét megduzzad, s a mennyei sasnak újból dolga akad azt felemészteni. Érted ezt a példázatot? 12. Továbbá figyeld meg azt is, hogy Mózes maga ennél még sokkal világosabb példázatban mit beszél az első emberpárról, s abban is ugyanezt fogod megtalálni. 13. És ha ez így van, akkor nem lehetek Én az oka az emberek rosszabbodásának azért, mert lelkébe Én helyeztem egy kicsiny vonzalmat a világ felé, de ezzel egyidejűleg másrészről teljes világosságot adtam a mennyekből, amellyel a világ iránt érzett kicsiny vonzalmát könnyű fáradsággal legyőzheti. Megértetted ezt, kedves barátom?” 14. Ez után a tanításom után, amelyet a többiek is figyelmesen hallgattak, köszönetet mondott a római, s vele együtt a többiek is, egy kivételével, akinek felőle elmondott bizonyságtételem nem tetszett. 183. Fejezet:

Csoportonként való beszélgetés fontos dolgokról. A világot járt és tudásszomjas máltai orvos. Rafael, mint a természettudománynak univerzális professzora.

1. Rafaelnek az iménti s az Én jelenlegi tanításom után csend állt be. Mindnyájan elgondolkoztak a látottak és hallottak felett, és a lehető legmélyebben belevésték emlékezetükbe és szívükbe. 2. Rafael ismét Filopolddal és Kisjohnával a Föld őskoráról beszélgetett, s annak változásairól. Mert Filopold igen jó földkutató volt, és megfigyeléseiből sokat feljegyzett már, s megtette ezekről saját bírálatait, úgyszintén Kisjohna is. Így mindketten nagyon érdeklődtek az iránt, amit Rafael erről a legnagyobb tisztasággal és könnyedséggel beszélt. 3. Tanítványaim, akik erről már igen gyakran hallottak, nemigen figyeltek oda, hanem egymás között inkább arról vitatkoztak, amit Rafaeltől Isten országa lényegéről, valamint az Én számból a földi emberek elrosszabbodásának okáról hallottak. 302


IX. kötet

303

4. A többiek valamennyien – akik arról, amit Rafael Filopoldnak és Kisjohnának magyarázott, s ilyen alapossággal és részletességgel még sohasem hallottak beszélni – Rafaelt a legnagyobb figyelemmel hallgatták, s rendkívül csodálkoztak az Én hatalmam és bölcsességem fölött, Aki mindent a legnagyobb rendben rendeztem el. 5. De leginkább a melithabeli orvost érdekelte ez, mert tudását leginkább Athénban, Alexandriában, Egyiptomban, Szirakuszban, Szicíliában szerezte meg, és ifjúkorában igen sokat foglalkozott a Föld erőinek kutatásával, és e célból egész Egyiptomot átutazta egészen a vízesésekig, majd Görögországot és Pontus vidékeit a Kaspi- tengerig, továbbá Arábia tekintélyes részét, és Ázsia Földközi-tengerének partjait, s ezért ebben a kérdésben nagyon szívesen beszédbe elegyedett volna Rafaellel. De mivel Rafael beszédében mindent érintett, teát orvosunk nem tudott szóhoz jutni, inkább csendben hallgatta Rafael magyarázatait, s magában gondolta el megjegyzéseit. 6. De amikor Rafael a tűzhányó hegyekről kezdett beszélni, orvosunk már nem tudta türtőztetni magát, s arra kérte Rafaelét, hogy engedné meg neki, hogy ezt vagy azt kérdezhesse tőle. 7. Rafael azonban így szólt: „Hallgasd csak barátom, hogy röviden mit fogok erről mondani, s az eddig meg nem értett tapasztalataidra is meg fogod kapni a választ úgy, hogy meg is fogod azt érteni. 8. A ti Etnátoknak és Vezúvotoknak eredetét éppen olyan jól ismerem, mint ahogy gondolataidat és kérdéseidet előbb ismerem, mint ahogy te azokat kigondolnád. Mert az Úr szelleme és élete – ami az én mindenem – bennem is mindentudó és teljhatalmú.” Amikor az orvos ezt Rafaeltől meghallotta, teljesen megnyugodott, és a legfeszültebb figyelemmel hallgatta az angyal további magyarázatait. 9. Ezek a magyarázatok azonban két óránál is tovább tartottak, és azok, akik őt kellő figyelemmel hallgatták, ez alatt a rövid idő alatt a Föld lényegéről és mivoltáról többet tanultak, mint az athéni főiskolában egy mégoly buzgó tanítvány, vagy ami Alexandriában és Szirakuszban száz esztendő alatt lett volna lehetséges. 10. Amikor Rafael előadását befejezte, s miközben a Földnek és a Holdnak a Naphoz való viszonyát az előforduló jelenségekből, valamint a többi bolygók és állócsillagok mibenlétét is megmagyarázta a figyelmes tanítványoknak, a római így szólt Hozzám: „Óh Uram és Mesterem, most újabb világosság támadt a lelkemben, a mi teljesen helytelen és már alapjaiban elhibázott fogalmaink a mi Földünkről és Holdunkról, a Napról, a többi bolygóról, az üstökösökről, állócsillagokról és a mennyboltozat más jelenségeiről, bele kellett hogy sodorják az embereket a legvadabb és legesztelenebb tévhitekbe. Ki tudta volna az emberiséget ebből valaha is megszabadítani, ha Te Magad mennyei szolgáddal nem jöttél volna le erre a Földre, és nem mutattad volna meg nekünk, nagy dolgaidnak csodákkal teli valódi tényállását? 11. Vajon az emberek az ősidőkben szintén nem tudtak ezekről semmit? De ha tudtak valamit, kérdés hogyan süllyedtek – ettől a fényes igazságtól eltérve – a legsötétebb és legostobább tévhitekbe?” 12. Mondom Én: „Teljesen ugyanazon a módon, ahogy Én azt neked az imént elmagyaráztam.” 184. Fejezet:

Hogyan süllyedtek az emberek a tiszta világosságból a tévhit és hitetlenség éjszakájába? Az abból megváltó szellemi háborúk, és revolúciók ideje leteszi az áldásdús békeidőszakoknak alapját. Mi kívánatos a ter303


IX. kötet

304

mészet helyes megismeréséhez? Adjátok először az evangéliumot, azután a természeti tanításokat, hogy a Szentlélek világíthasson. 1. Az Úr: „Az első emberek az igazságnak teljesen birtokában voltak. De ha az ember lelke restsége, könnyelműsége és érzékeinek gyönyörei által – akár az egyik, akár a másik dologban – sötétté lesz, akkor mihamar minden dologban sötét fogalmai lesznek. 2. Mózes az Egyiptomban teljesen elsötétedet izraelitáknak egy külön könyvet írt a természettudományok ős-okáról oly módon, ahogy most Rafael tartott nektek erről magyarázatot. Ezt az első királyok idejéig követték is, de amikor utódaikat érzékiségük teljesen foglyul ejtette, minden tiszta tudomány is elpusztult közöttük, és helyükbe az lépett, amit a zsidók között sokkal sötétebb fokban találsz meg, mint a pogányok között. 3. Most nektek, a régi tanítványoknak pedig már előbb is igen gyakran, sőt rajtuk kívül még igen sok más embernek is, mindez hajszálpontosan, alaposan, kézzelfogható módon meg lett mutatva. De számlálj mostantól kezdve csak 200 esztendőt, s a tudománynak ebbe a körébe tartozó dolgai helyett ismét a régi tévhitet fogod találni. 4. De rejtetten ez a tudomány is meg fog maradni azok között, akik megmaradnak az Én tanításaimban, majd elkövetkezik egy olyan idő, amikor ez a tudomány és vele együtt ezer más a régi tévhiteket gyökeréig örök időkre el fogja pusztítani. 5. De addig még igen hosszantartó és súlyos küzdelmek lesznek. Végül azonban mégis az igazság fog győzni, s minden sötétség, gonoszság, hamisság mindörökre kárhozatba jut. 6. Neked nemsokára alkalmad lesz, hogy találkozz a ti föld-, természet-, és csillagtudósaitokkal, és kísérletet fogsz tenni, hogy az itt megismert igazságokat elfogadtasd velük. De ezzel igen kemény kőbe fogsz ütközni. Lesznek közöttük egyesek, akik gondolkozni fognak rajta, de mégis megmaradnak régi rendszerük mellett, a többiek azonban minden további nélkül balgaságnak fogják nyilvánítani. 7. Mert a természeti világ dolgainak kétségtelen helyes és igaz megismeréséhez is szellemi felébredettség és az egyedül egy igaz Isten megismerése, valamint önmaga megismerése szükséges, amelyből az ember önmagában tisztán és élő módon tudatára jut annak, hogy ki ő, és miért van itt? 8. Csak amikor az ember létének és életének ebben a legfőbb kérdéseiben tisztába jön, s azáltal a lelkében lévő Szellemem világosságában és életében tevékenykedve az egész embert áthatni kezdi, akkor fogja az ember felülről megvilágított értelmével a nagy és kicsiny természeti világ dolgait, rendjét és lényegét azok kétségbevonhatatlan igazsága szerint mihamar és könnyen felfogni, s azokat gyökeréig megérteni. De ha a pogányok előtt – még ha a világ minden bölcsesség iskoláját a legnagyobb buzgalommal kijárták is – azt, amit te most Rafaeltől hallottál, prédikálni kezded, megérteni mégsem fogják, sőt a legnagyobb balgaságnak fogják tekinteni, s kinevetik, a sötét és mindenek fölött uralkodni vágyó papság pedig egy ilyen új tanítást – mivel az sehogy sem illik bele régi bálvány és csaló lim- lomjaikba – a legnagyobb gyűlölettel és haraggal fogják kárhoztatni, s a népet ellene fellázítani. 9. Ennélfogva először az evangéliumot kell a népnek prédikálni, az Isten országának a Földön való eljöveteléről, mert csak azután lesznek képesek minden igazságot könnyen megérteni, mert az Én szent Szellemem, amelyet elárasztok mindazok fölött, akik Bennem élő hittel hinni, és Engem mindenek fölött szeretni fognak, fogja őket minden bölcsességem és igazságom átvezetni.

304


IX. kötet

305

10. Azt hiszed, hogy a Rafael által elmagyarázott dolgokat a te Bennem való élő hited nélkül megértetted volna? Én mondom azt neked, éppoly kevéssé, mint ennek a hegynek kövei értették volna meg. 11. Amikor az emberi megismerés alapját a hazugság és a csalás képezi, ilyen talajokból hogyan jöhetnének létre igazságok? 12. De ha te az egységet, mint az egységek összegéből létrejött számok alapfeltételét nem ismered, hogyan akarod akkor a számok igazságát megismerni?” 185. Fejezet:

A tanítás mindig kellő rendben történjék. Első missziós intelmek. Ki tanítson? A hamis és igaz prófétákról, és azok ismertetőjeleiről. Az igazság hatalmáról és annak megváltó hatásáról. Figyelmeztetés a tanítványoknak, mint az élet sóinak, hogy el ne lanyhuljanak.

1. Erre a római nagy szemekkel nézett Rám, és így szólt: „Óh Uram és Mesterem, valóban egyedül Te vagy az örök igazság és bölcsesség. Most látom be csak igazán, hogy az emberek tanításánál bizonyos rendet kell szem előtt tartani, ha azt akarjuk, hogy a tanítás életének igazi hasznára váljék.” 2. Mondom Én: „Az bizonyos, mert az embert fonákul oktatni kezdeni annyit jelentene, mint házat homokra építeni. Hogyan fog az megállni, ha az ilyen házat viharok és zuhogó esők érik? 3. Aki embertársát aszerint a rendszer szerint tanítja, amint Én azt neked most megmutattam, az a házat sziklaalapra építi. Ha aztán az ilyen házat viharok és árvizek lepik meg, ártani mégsem lesznek képesek neki, mert sziklaalapra van építve. Ez a sziklaalap pedig Én vagyok. Ha munkátokat Velem kezditek, akkor mindent a lehető legjobban fogtok elvégezni, de Nélkülem semmit. Ezt pedig kedves barátom jól jegyezd meg magadnak. 4. És ha valaki felebarátjának Rólam akar oktatásokat adni, akkor ne fontolgassa sokáig magában, hogy azt a legeredményesebben mimódon kezdje el, mert a kellő szavakat mindig Én fogom a szívébe és a szájára helyezni. 5. És miután ezt most már tudjátok, embertársaitoknak az Én Nevemben való oktatása közben ballépést sohasem tehettek. És aki ezt nem fogja követni, az csakhamar könnyen tévutakra kerülhet, amelyeken tanítványaival együtt vajmi nehezen fog eligazodni. 6. Ez volt mindenkor a hamis és hazug próféták s az emberek elsötétülésének és elromlásának gonosz kezdete. 7. Éppen ezért embertársait csak az tanítsa, aki előzőleg szívében Tőlem tanult. De aki embertársának csak arról ad oktatásokat, amit részletenként hallott emberektől, s úgy fogja őket tanítani kezdeni, mint aki Általam lett tudóssá, s így fog kiáltozni: íme itt vagy ott van Krisztus, a felkent örök isteni Igazság, annak ne higgyetek. Mert az hamis próféta, aki tekintélye és időleges nyeresége miatt akarja a prófétát játszani. 8. Aki pedig a hamis prófétát az igaz és Általam elhivatott prófétáktól és tanítóktól könnyen meg akarja különböztetni, az nézze meg annak cselekedeteit. 9. Mert az ember felebarátainak szeme előtt mindent inkább elrejthet, mint önzését és nyereségvágyát. Hogy ezt kielégítse, mielőtt észrevehető módon semmit sem fog kímélni, hogy elérje azt a célt, ami után szívének elpusztíthatatlan szeretete vágyódik. 305


IX. kötet

306

10. A hamis prófétát tehát soha ne engedjétek hatalomra és külső tekintélyhez jutni. Mert ha azt elérik, akkor csakhamar újból nagy lesz a sötétség az emberek között, velük szemben pedig súlyos küzdelmeket kell kiállnotok.” 11. Mondja a római aggodalmas arccal: „Óh Uram és minden létek s életek Mestere, ezt mi emberek nehezen fogjuk megakadályozni. Ha azt Te, mindenható Urunk nem fogod megakadályozni, akkor ez a Föld csakhamar hemzsegni fog a sok hamis prófétától. Mert a vak nép vajmi nehezen fog tudni különbséget tenni az igaz és a hamis próféták között. Ki fogja akkor megmondani nekik s velük megértetni, hogy tanítóik hamis próféták?” 12. Mondom Én: „Barátom, Én majd megteszem a magamét, azonban nektek is meg kell tennetek a magatokét. Minden embernek megvan a teljesen szabad akarata, amit mindenhatóságommal nem ragadhatok és fékezhetek meg, mert az, amint már oly sokszor és világosan érthető módon megmagyaráztam, az Én rendem ellen volna. 13. De Én éppen azért adom a kezetekbe a nektek megmutatott igazságban a leghatásosabb eszközöket minden hamisság ellen, amelyekkel az Én segítségem mellett a pokol összes hazug fajzata ellen a legszilárdabb és legerősebb gátakat és sáncokat építhetitek. Ámde olyan gyorsan és könnyen, ahogyan ti azt most elképzelitek, a hamis prófétaságot erről a Földről nem lehet kiirtani. De végül mégiscsak egyedül a fényes és élő igazság fog győzni. 14. Azért maradjatok meg szilárdan és hajlíthatatlanul az igazságban, mert az fog egyedül nemcsak benneteket, hanem végül az összes embereket felszabadítani a hazugság és csalás súlyos igája alól. 15. Ne engedjétek tehát magatokat többé a még oly ragyogónak látszó hazugsággal elámítani, s akkor minden jól fog menni. 16. Ti vagytok most az élet sói, tehát a legjobb fűszer itt a Földön az emberek között. Ha nem lesztek restek és lanyhák, akkor a szellemi táplálkozás jól fog végbemenni, az emberek vágyakozni fognak utánuk. De ha ti, mint az élet sói megromoltok, és rosszízűvé váltok, mivel fűszerezzük akkor a szellemi eledeleket az emberek számára? 17. Cselekedjetek tehát mindenben az Én tanításaim s a veletek most megismertetett akaratom szerint, s akkor a ti sótok idővel egyre jobban és jobban ki fogja irtani a konkolyt az élet szántóföldjén lévő búza közül, s egész lelketekből örvendezni fogtok az emberek között uralkodó igazságom hatalma és ereje fölött.” 186. Fejezet:

A könyörületes szívű Megváltó jóságos utasítása a joppei szegények, nyomorékok és betegekre vonatkozóan. A bölcs szolga. A szegény vendégek az ebéddel gyógyíttatnak meg.

1. Amikor beszédemet befejeztem, máris jött Márkus egyik szolgája és ebédre hívott bennünket. Én pedig így szóltam: „Aki közületek le akar menni, hogy földi eledelekkel és italokkal megerősítse magát, az menjen és elégítse ki testét. Én azonban itt fogok maradni estig ezen a magaslaton. Aki Velem akar maradni, az nem fog sem éhezni, sem szomjazni. 2. Nemsokára egy egész tömeg éhes és szomjas szegény fog ideérkezni Joppe vidékéről, a nekünk készített ebédeket fogyasszák el ők. Lesznek közöttük olyanok, akik nyomorékok és olyanok, akiknek keze, lába béna, bélpoklosok, súlyos lázban gyötrődők, és ha ezek enni fognak a számunkra elkészített eledelekből, meg fognak gyógyulni. A szolga ezt jelentse a házban.” 306


IX. kötet

307

3. Mondja a jelenlévő János-tanítványok egyike: „Uram és Mesterem, az ide érkezendő joppebelieknek nincs semmi tudomásuk Rólad, így nem is lehet Benned vagy szavaidban való hitük sem, és mégis meg fogja gyógyítani őket az az áldás, amelyet eledeleikbe helyezel? Mimódon egyeztethető ez össze azzal, amit mindig mondasz: A te hited gyógyított meg téged?” 4. Mondom Én: „És hogyan lehet azt összeegyeztetni veled, hogy te, mint régi tanítvány ilyen ostoba kérdést tudsz feltenni? Nem küldtem-e ki már a világba annyi tanítványt? 5. Közülük ketten még most is Joppéban vannak, és a szegényeknek hirdetik beszédeimet. Ezek kezeiket szintén felhelyezték az Én Nevemben ezek feje fölé, és jobban is lettek. De a meggyógyultak újból visszaestek régi gyengeségeikbe, és szokásos bűneikbe, így régi testi bajaikba is. Erre újból a két tanítványhoz fordultak, hogy segítenének rajtuk. 6. De a tanítványok azt mondták: ha mi benneteket ismét meggyógyítunk az Úr Nevében, akkor ti újból vétkezni fogtok, ahelyett inkább azt mondjuk nektek: tartsatok először igaz bűnbánatot, és ha az Úr látni fogja, hogy mindörökre komolyan és igazán megjavultatok, akkor Ő Maga fog meggyógyítani benneteket. Keljetek fel tehát és vándoroljatok teljes bűnbánattal, hittel és bizalommal a galileai tenger partján lévő csodakúthoz, amelyet Maga az Úr állított oda, és áldott meg, ott meg fogjátok gyógyulásotokat találni. S ez a fáradságos vándorlástok szolgáljon vezeklésetekre. 7. És lásd, erre a komoly intelemre bármily nehezükre is esett, ezek a szegény betegek telve hittel és bizalommal, felkészültek a hosszú és nehéz útra, s az a hajó, amely éppen most közeledik a parthoz, hozza őket. 8. Tehát nem hit nélkül, hanem hittel teljesen jönnek ide, s így hitük által legyen is segítve rajtuk. Te pedig a jövőben ilyen ostoba kérdéseket ne intézz Hozzám, mert az ehhez hasonló kérdések arról tennének tanúságot, hogy te még nem volnál elég jó az emberek lelke és szelleme táplálékának fűszerezésére.” Erre a tanítvány bocsánatot kért Tőlem, és megköszönte ezt a rendreutasítást. 9. Én pedig a szolgához fordultam, akinek Márkusunk közben arra adott utasításokat, hogy a magaslatra kellő mennyiségű kenyeret és bort szállítson, és így szóltam hozzá: „A szegényeket a szabadban kell megvendégelni, mert a szabad levegő egészségükre előnyösebb, mint az étkezőszoba gőzös levegője. Most menj és tedd meg azt, amit neked parancsoltam.” Erre a szolga elsietett és mindent pontosan elvégzett. 10. Ezután más szolgák több korsó bort és ugyancsak több egész kenyeret hoztak. 11. A leküldött szolga pedig a partra szállt szegény vendégeket a szabadban megterített asztalokhoz vezette, hogy azok köré telepedjenek le, majd a legkitűnőbb ételeket a legnagyobb mennyiségben hordatta föl az asztalokra. 12. A szegény vendégek valósággal megijedtek azok láttán, és így szóltak: „Óh barátunk, igaz hogy rá vagyunk szorulva az ilyen eledelekre, de mi nagyon szegények vagyunk, és aligha fogjuk tudni ezeket megfizetni.” 13. Mondja a szolga: „Aki ezeket az eledeleket gyógyulásotokra elrendelte, Az már meg is fizette azokat. Egyetek és igyatok tehát minden aggodalom nélkül. De ha majd meggyógyultatok, ne essetek vissza újból régi bűneitekbe és gyengeségeitekbe, amint rövid idővel ezelőtt Joppéban, amikor két tanítvány először meggyógyított benneteket, most újból ne essetek vissza régi betegségeitekbe.” 14. Amikor a szegények ezt meghallották, elcsodálkoztak a szolga beszédén. Az egyik megkérdezte tőle, honnan tudhatja ezt, holott tudomása szerint az a két tanítvány, akik ily módon beszéltek hozzájuk, már régóta a kikötővárosban tartózkodnak, s ezen a vidéken nem jár307


IX. kötet

308

tak azóta, hogy elmondhatták volna neki, s erről másnak nem is lehetett tudomása rajtuk, s a nagy Megváltó két tanítványán kívül. 15. Mondja a szolga: „Ne kérdezősködjetek erről tovább, hanem egyetek és igyatok, hogy újból meggyógyuljatok. S ha majd ismét egészségesek lesztek, beszélhettek róla, hogy miképpen jutottam ennek tudomására.” 16. Erre azután a szegények enni és inni kezdtek, és amikor alaposan jóllaktak, elhagyta őket minden bajuk és betegségük. A bélpoklosok megtisztultak, a lázasokat elhagyta lázuk, a bénák és nyomorékok kiegyenesedtek, lábaikat és kezeiket éppen úgy használták, mint a legegészségesebb és legerősebb emberek. Erre a nagy csodálkozásnak és kérdezősködésnek s dicsőítésnek alig akart végeszakadni, a szolga azonban nem adott nekik kielégítő választ. 187. Fejezet:

A görög csodálkozása a gyógyító lakomán, s a bölcs szolga jó válasza. A meggyógyultak fogadalma.

1. Az egyik meggyógyult, aki egy Ciprus szigetén született görög volt, aki később Joppéban telepedett le, mint halász, s aki egyébként igen tapasztalt ember volt, így szólt a szolgához: „Barátom, azt az országot, amelyben én születtem és ahol csaknem harminc esztendeig, mint a legtapasztaltabb halász éltem és működtem, Ciprusnak hívják. Minden kiterjedtsége ellenére minden oldalról tenger veszi körül, s módfelett termékeny és annyira egészséges és gyógyító hatású, hogy valóságos példabeszéddé vált az, hogy a mi születési helyünkön nem ismerik a betegséget, és ott nem hal meg senki. Ennél az oknál fogva vásárolnak nálunk gazdag rómaiak, görögök, egyiptomiak és zsidók drága aranyért birtokokat, s építenek pompás lakhelyeket, s élnek vidáman abban az országban. 2. Sokszor tanúja voltam annak is, hogy betegek eljöttek, s ott ették a legegészségesebb eledeleket és itták a legtisztább bort. De miért nem lettek mégsem olyan egészségesek, mint amilyenek mi lettünk ezen a szintén gyönyörű helyen? 3. Mit tartalmaztak ezek az eledelek, ez a kitűnő ízű bor, hogy számszerint csaknem negyvenen, akik a legkülönbözőbb bajokban szenvedtünk, úgy meggyógyultunk, mintha soha semmi bajunk nem lett volna?” 4. Mondja a szolga: „Sem az eledelek, sem a bor nem gyógyított meg benneteket bajaitokból, hanem Annak kegyelme és akarata, Aki miatt a két tanítvány is ide irányított benneteket, s Akinek hitét magatokra vettétek, amikor a két tanítvány Róla prédikált nektek, s elmondotta, hogy az egyedül egy igaz Isten Szelleme egész teljességében lakozik Benne. 5. Tehát Annak a kegyelmével, szeretetével, irgalmával és akaratával voltak ezek az eledelek és a bor fűszerezve, s ezek a szellemi fűszerek gyógyítottak meg benneteket. 6. Azért egyedül csak Neki mondjatok köszönetet és ezentúl, mint immár meggyógyult emberek, többé vissza ne essetek régi bűneitekbe, hogy még sokkal nagyobb bajba ne essetek, mint amilyenek ezek voltak, és amelyekből ilyen csodálatos módon meggyógyíttattatok.” 7. Amikor a meggyógyultak a szolgától ezeket a jó intő szavakat meghallották, hűségesen megfogadták, hogy szavaira halálukig emlékezni fognak; csak azt szerették volna még tudni, hogy innen hová menjenek, hogy a nagy Megváltót megtalálják, hogy térden állva mondhassák el Neki az egyedül Őt megillető hálájukat. 8. Mondja a szolga: „Arra nem kaptam megbízást, hogy ezt megmondjam nektek. De ébresszetek magatokban igaz szeretetet Iránta, s akkor megtörténhet még az is, hogy találkoztok Vele. 308


IX. kötet

309

9. Mert Ő csak akkor engedi meg, hogy az emberek megtalálják és beszéljenek Vele, ha Őt bűneiktől megtisztult szívvel keresik, még akkor is, ha valahol a világ másik végében lenne. Ő mindent lát, mindent ismer, s tudja minden embernek még a legtitkosabb gondolatát is, bárhová is rejtőzne el ennek a Földnek legelrejtettebb zugába. 10. Tegyétek tehát azt, amit én most mondottam nektek, és én azt is elmondhatom, hogy személyesen jól ismerem Őt, és annak ellenére, hogy ennek a háznak és gazdájának csak egy szolgája vagyok, de az Ő tanításai örök igazságának szelemével én magam is telve vagyok.” Ezután a szolga elhagyta a meggyógyultakat, és dolgai után nézett. 188. Fejezet:

A meggyógyultak és hajósaik. Beszélgetés a Megváltóról. Krisztushívők és ortodox templomos-zsidók.

1. A meggyógyultak ezután felkeltek asztalaik mellől, a tengerpartra mentek, s a még jelenlévő hajósaiknak elbeszélték, hogy mi történt velük. 2. A hajósok pedig, akik Tibériás vidékéről valók voltak, igen csodálkoztak és elmondották, hogy a názáreti nagy Megváltóról ők is igen sokat hallottak már, de Őt Magát még soha nem látták, s így nem hittek el Róla mindent első szóra, amit az emberektől hallottak beszélni. De most itt vannak előttük a szemmel látható bizonyítékok, így most már az is elhiszik, amit eddig Felőle hallottak, s Istent is magasztalják mindenek fölött, Aki az embernek ilyen hatalmat adott. Mert ilyesmi emberemlékezet óta még nem létezett. 3. Mondják erre a meggyógyultak: „A ti felfogásotok és megismerésetek szerint igazatok is van, de mi a dolgot magunkban mégis másképpen gondoltuk el, és nagyon valószínű, hogy nem is tévedtünk. Mert az az ember, Akinek a ti felfogásotok szerint Isten ilyen nagy hatalmat adott, és amiért Őt, mint a ti Isteneteket, magasztalni akarjátok, úgy látszik, hogy éppen Ő Maga az Úr, Aki saját hatalmával és akaratával cselekedhet. És az Isten, Akit ti az emberek kedvéért magasztalni akartok, egész teljességében éppen Őbenne Magában lakozik. 4. Mert azok szerint, amit mi a Joppéba kiküldött két tanítványától hallottunk. Ő nem oly módon beszél, mint azelőtt a különböző próféták szóltak a néphez, mert ezek mindenkor így beszéltek: „Halld te nép, halld te király, vagy hallja ez, vagy amaz, így szól az Úr, vagy így szól az Úr szelleme a próféta szája által” – hanem Ő így beszél: Én Magam mondom ezt nektek, és Én Magam akarom ezt így. 5. És barátaim, amíg egy ember ily módon szól és beszél, és Isten őt egy ilyen minden ember előtt gyalázó merészségért mindenki által látható módón meg nem bünteti, akkor egy ilyen ember Magát az Istent hordozza egész teljességében, ennélfogva Ő Maga az Úr, mert különben sohasem sikerült volna Neki az összes szellemeknek, teremtményeknek és elemeknek parancsolni, és nem engedelmeskedne minden akarata végtelen hatalmának. Mert mi ezeket az Ő tanítványainak szájából tudjuk, akik nagy jeleinek és csodatetteinek szemtanúi voltunk. 6. Úgy tűnik fel tehát előttünk, hogy nekünk a nagy názáreti Megváltóban egyenesen magával Istennel van dolgunk, nem pedig egy prófétával, ha mégoly nagy volna is.” 7. Mondja erre az egyik hajós, aki az Írásban meglehetősen jártas volt: „Ti joppebeliek vagytok, az pedig olyan város, amelyet inkább pogányok, mint valódi és igaz zsidók laknak, s éppen ezért ti magatok is inkább pogányok vagytok, mint zsidók. Mit jelent az a pogányoknak, ha legkevesebb tízezer istenük mellé még egy egész, vagy félistent számíthatnak?

309


IX. kötet

310

8. Nálunk azonban valódi és még igaz zsidóknál ez van megírva Mózes első parancsolatában: „Egyedül Én vagyok a te Istened és Urad, ezért csak Bennem, mint az egyedül egy igaz Istenben higgy, és ne legyenek Mellettem emberek által költött isteneid, hogy azokat tiszteld.” 9. És lássátok, így szól nekünk, zsidóknak Mózes örök érvényű parancsolata. És ha ez így van, hogyan fogadhatnánk el akkor a csoda Megváltót második, vagy új Istenként, és hogyan adózzunk Neki olyan tisztelettel, amellyel csak Ábrahám, Izsák és Jákob egyedül egy igaz Istenének tartozunk? 10. De mindezektől eltekintve mi mégis örömünket találjuk a názáreti csodaMegváltóban, mégpedig azért, mert Isten Neki, mint hozzánk teljesen hasonló embernek bizonyára nagy jámborsága miatt ilyen soha nem létező hatalmat adott, és ezért magasztaljuk csupán az Egy Igaz Istent, de nem az isteni hatalom teljességével megáldott embert. 11. Ha ti igaz zsidók volnátok, ti is ugyanezt tennétek; de minthogy inkább pogányok vagytok, mint zsidók, tehát tehetitek amit akartok. Mert ti hitetekért a jeruzsálemi templomban lévő farizeusok előtt nem vagytok felelősek.” 189. Fejezet:

A hívő Ciprus-szigeti görög jó beszéde a Megváltó Istenségéről elnémítja a zsidó hajósokat.

1. Mondja erre a meggyógyult halász, aki Ciprusban született: „Habár pogánynak születtem, azért Mózest és a prófétákat éppen olyan jól ismerem, mint te. 2. Vajon nincs-e megírva Ézsaiás prófétában: És így szól a prédikátor szava a pusztában: Készítsetek utat az Úrnak, készítsetek a mezőkön egyenes ösvényt Istenünknek. 3. Majd megint így szól: Az Úr fogja legeltetni nyáját, mint pásztor; összegyűjti bárányait, karjaiban s keblén hordozza őket, s odavezeti anyjukhoz.” Mi Joppéban élünk ugyan, de a két tanítvány szájából mégis jól hallottuk azt, hogy mi minden történt Jeruzsálem környékén. 4. A pusztai prédikátor hangja Keresztelő Jánosé volt, aki vakságotok mezején egyenes ösvényt készített, és emiatt a templom féltékenysége, akik Heródest a maguk pártjára térítették, börtönbe juttatta őt, ahol nemsokára lefejezték. 5. Ez a prédikátor a pusztában felismerte a názáreti Megváltóban az Urat, s az Ő bizonyságtétele sokaknak szemét kinyitotta. Miért maradtak éppen a farizeusok vakok és konokszívűek? Nem ismerik ezek Mózest és a többi prófétát? 6. És amikor a próféta így beszél: „Az Úr úgy fogja legeltetni nyáját” – bennünket, embereket ugyanis – „mint egy pásztor”, - és ez kétségbevonhatatlanul végbe is megy a mi szemeink előtt. Akkor ez a Pásztor, Akinek személyes eljövetelét erre a Földre Mózestől kezdve valamennyi próféta hűségesen éppen erre a jelen időre javasolta, nem egy, hanem teljesen ugyanaz az Úr és Isten, Aki a Sinai hegyen Mózesnek a parancsolatokat adta. 7. És ha most a legnagyobb hittel bárányokhoz hasonlóan gyülekezünk Köré, és Ő isteni szívének teljes szeretetével, mint Jó Pásztor vezet bennünket juh anyánkhoz, amit mi tanításaiból és cselekedeteiből nagyon jól és világosan felismerünk, ha ezzel inkább pogányok is vagyunk, mint zsidók, talán más, vagy idegen istenben hiszünk, mint abban, Akiben egyedül hinni Mózes parancsolt meg? S helytelenül cselekszünk-e ha velünk szemben tanúsított kegyelméért Neki mondunk köszönetet s egyedül Őt dicsőítjük?

310


IX. kötet

311

8. Az azonban nem válik nagy dicsőségetekre, hogy azt a világosságot, amely hozzátok jött el – mi mint pogányok – a maga teljes igazságában előbb ismerjük fel, mint ti, akik írásotok szerint ezért a világosságért választott nép vagytok.” 9. A halászok e szavaira a hajósok nem feleltek többé semmit, mert felismerték, hogy a szónok az Írásban jártasabb, mint ők, s nem akartak vele vitába bocsátkozni. Ugyanakkor egymás között kezdtek a felől gondolkozni és beszélni, hogy a halásznak végül még igaza is van, s közülük néhányan jobban hittek, mint azelőtt. Ezek után nemsokára eloldották hajóikat és Tibériásba utaztak vissza azzal az ígérettel, hogy a negyven meggyógyult joppebelit néhány nap múlva – ha kívánják, elviszik innen. 10. Ezek pedig így szóltak: „Köszönjük nektek jó szándékotokat, és más úton fogunk visszatérni hazánkba.” Ezután a hajósok elmentek. 190. Fejezet:

A meggyógyultak megtekintik a fürdőintézetet, s az Úrról beszélgetnek. Mi történt eközben az erkélyen? A tudásszomjas máltai orvos a pusztabeli mannával ellátott izraeliták különös körülményei iránt érdeklődik.

1. A joppabeliek pedig megtekintették a tenger partját, s állandóan csak Rólam beszélgettek. Megtekintették továbbá a fürdőépületet is, s nem győztek eléggé csodálkozni annak rendkívül célszerűen berendezett helyiségei fölött, s azok nagy tisztaságán. Továbbá megtekintették az egész nagy kertet, s dicsérték a fürdő tulajdonosát, annak építőmesterét, s a kertészeket, akik a kertet gondozták. Eközben megkérdezték egyik, vagy másik fürdőszolgától, hogy ez a gyönyörű intézet mióta áll fenn, ki volt az építőmestere, és az honnan való volt? 2. A szolgáknak azonban ezt nem volt szabad senkinek sem elárulniuk, így a kérdezősködőket magához a fürdőtelep tulajdonosához utasították, hogy majd tőle fogják megtudni, ami üdvükre is fog válni. 3. S amikor a negyven ember a kertben mindent megtekintett és megcsodált, ismét kimentek a szabadba, s az éjjeli szállás miatt tanácskoztak. Amikor a hegyen több sátrat és kápolnaszerű erkélyeket pillantottak meg, megkérdezték az egyik közelükben lévő szolgától, hogy ők, mint szegény emberek megszállhatnának-e a hegyen a sátrakban? 4. A szolga pedig így szólt: „Ha majd az éjszakai pihenés ideje itt lesz, rólatok is – mint minden más vendégről – gondoskodni fogunk. Addig várjatok türelemmel, amíg az urak – akik csaknem egész nap azon a magaslaton tartózkodnak – lejönnek a házba.” 5. Ezzel a meggyógyultak teljesen meg voltak elégedve, s ismét leültek asztaluk mellé, amelyen még volt kevés kenyér és bor, s megerősítették magukat, majd ismét beszélgetni kezdtek, különösen Rólam. 6. E közben pedig, amíg a szegényeket az Én akaratom szerint ellátták és meggyógyultak, mi történt nálunk fenn a magaslaton? 7. Rafaelünk a jelenlévőknek elbeszélte mindazt, ami lent végbement, amikor megbeszélték a szolga értelmességét, valamint később a joppebeli halászét, a tibériásbeli hajósok viselkedésével szemben. Így a János-tanítványok még inkább, s még világosabban belátták, hogy a joppebeliek betegségeikből nem a Bennem való hitük hiányában gyógyíttattak meg. 8. Amikor Rafael beszédét befejezte és a Nap igen közeledett lealkonyodásához, a melithabeli orvos ismét Rafaelhez lépett és így szólt: „Dicsőségteljes barátom, mióta szellemem az Úr és a te beszédeid által egyre éberebb és világosabb lett, úgy tűnik fel előttem, hogy 311


IX. kötet

312

mindaz, amit valaha tettem, láttam, s könyvekből olvastam, annyira felébredt emlékezetemben, hogy képes volnék Mózes és a próféták könyveit, valamint a zsidók egyéb könyveit is szórólszóra elmondani. Eközben valami különös dolog tűnt fel abból az időből, amikor az izraeliták a pusztában tartózkodtak és mannával táplálkoztak, amely szombat kivételével minden nap bőségesen hullott a mennyekből. 9. Hogy ez a mannaeső valóságos csoda volt, abban egyáltalán nem kételkedem, de ami előttem különös, az nem ebben a nyilvánvaló csodában áll, hanem abban, hogy egyetlen egy ember sem gyűjthetett magának, vagy övéinek többet, mint amennyire az előírás szerint szüksége volt egy napra. Csak a pénteki napon gyűjthetett mindenki szombatra is, amikor manna nem hullott a mennyekből. Aki pedig egy más napon készletet gyűjtött magának a következőnapra, az elrothadt, megbüdösödött, megtelt férgekkel, s többé nem volt élvezhető sem ember, sem állat számára. 10. Tehát Jehovának – ebben a Mózes és Áron által történt rendelkezésében – nem látom az Úr tulajdonképpeni bölcsességét és annak okát. 11. Ez a dolog valóban így állt, vagy csupán valamely titkos szellemi igazság allegorikus hieroglifszerű ábrázolása, amely az emberben csak akkor tárul fel, amikor lelkében a szellem veszi át a teljes uralmat? 12. És ha ez valóban így volt, akkor nem tudom megérteni, hogy a pénteki napon kívül, másnapra miért nem gyűjthetett készletet az ember? És ha a manna szombatra nem rothadt meg, nem lett férges és büdös, miért lett a másnapokra összegyűjtött készlet olyan, amilyennek leírtam? Dicsőségteljes barátom, nem gyújthatnál-e lelkemben erre nézve is kellő világosságot?” 191. Fejezet:

Rafael tanítása a pusztában lévő izraeliták bölcs vezetéséről. Azoknak az eseményeknek szellemi jelentősége. Életintelmek.

1. Mondja Rafael: „Igen barátom, a dolog valóban így volt. De ennek igen bölcs oka volt, mert ha Isten Egyiptomban a világiasság fertőjébe süllyedt népét egy magasabbrendű világosság számára akarta nevelni – miután a nép élettörvényeit megkapta – nem maradt számára egyéb hátra, mint ezt negyven esztendőn keresztül egy kopár és terméketlen pusztában a lehető legnagyobb józanságban fenntartani, s úgy vezetni a magasabbrendű világossághoz. Ez a nép Egyiptomban – üzérkedő természeténél fogva – mindenféle nélkülözések közepette megszokta a gyűjtést, a túlzott takarékoskodást, ezáltal a kapzsiságot és a fösvénységet, úgy hogy igen nehéz volt azután ezt a népek ezektől a bűnöktől megtisztítani. A csalás, lopás, rablás, sőt néha a gyilkosság, hazugság, mindenféle paráznaság és házasságtörés – nevezetesen a pogány egyiptomiakkal szemben – az Isten népének második természetévé vált, minden figyelmeztetés és fenyítés ellenére. 2. Az ismert fáraó alatt, aki ezt az egyébként igen munkás népet hatalmas erővel, kegyetlenül elnyomni és minden irányba üldözni kezdte, a nép ismét figyelembe vette Isten figyelmeztetéseit, elhagyta bűneit, úgy hogy Isten ezután Mózest támasztotta a nép megszabadítójául úgy, ahogyan azt a könyvekből tudjátok. 3. A nép erre a kopár pusztába jött, ahol nem volt sem szántóföld, sem kert, sem legelő, sem tej, sem kenyér, sem húsosfazekak, ami fölött a nép nagyon elszomorodott. Emiatt panaszkodni és zúgolódni kezdett, mert magukkal hozott készleteiket csakhamar felemésztették, a Vörös tenger halai pedig nem voltak elégségesek arra, hogy a népet táplálják. 312


IX. kötet

313

4. Ekkor Isten megkönyörült népén, s a mindennapi kenyeret a mennyekből adta meg neki. Amikor a nép ezt a bőséges mennyiségben megkapta a mennyekből, ismét feltámadt benne a régi túlzott gyűjtögető és harácsoló szellem, amire Isten Mózes által a népnek azonnal szentesített előírásokat adott, hogy a mennyekből származó tápláló adományokat mimódon gyűjtsék és használják. Akik pedig ezeket az előírásokat nem követték, azokat az előírás alapján meg is fenyítették. 5. És lásd, ez nemsokára elfojtotta az egész népben a gonosz, világias szellemet, mert a mannakészlet gyűjtése sohasem biztosította a nyereséget számukra, s így a nép az előíráshoz tartotta magát. 6. És hogy a pénteken szombatra gyűjtött manna szombaton is friss és jó maradt, ez az Úr akarata volt, hogy a nép – amely Egyiptomban az Isten szellemében való pihenőnapon Istenről teljesen megfeletkezett, és minden nap állandóan gyűjtött, dolgozott, vett és eladott – a hétnek azt az egy napját megszentelje s mindenféle szükségtelen munkától tartózkodjék, hogy akkor Istennel, az Ő tanításaival, s akaratával foglalatoskodjék. 7. Mert a nép a szellem körébe való minden oktatás nélkül elnyomorodik, elvadul, állati fokra süllyed, s többé nem képes saját értelmének és akaratának hatalma által magasabb világossághoz emelkedni. 8. És ha te ezt csupán emberi értelemmel akarod mérlegelni, akkor az Úr szeretetét és bölcsességét mindezekből kisugárzóan fel fogod ismerni. 9. Ennek a jelenségnek – amely az izraelita néppel megtörtént – igen mély szellemi és mennyei értelme is van. Az a kenyér, amelyet az Úr a természetes pusztában – amely az izraelita nép benső szellemi pusztaságának felelt meg – és amelyet ennek a népnek testi táplálására a mennyekből hullatott alá, magának az Úrnak felel meg, Aki most az emberek jelenlegi és igazi szellemi pusztaságába, mint élő kenyér szállott alá a mennyekből. Az Ő beszédei, tanításai és szeretet-cselekedetei az igazi élő kenyér a magasságos mennyekből. Aki ebből a kenyérből cselekedetek által fog enni, az lelke szerint soha sem hal meg, hanem magában hordozza az örökéletet. 10. Azok közül, akik a mannából ettek, sokan meghaltak – nemcsak test szerint, hanem sajnos lélek szerint is – s mindez óráig nem támadtak fel az életre. De akik ezt az élő mannát a cselekedetek szelleme szerint fogják enni, azok önmagukban máris feltámadtak az örökéletre. És lásd, ez az egykori mannának a szellemi értelme. 11. A természetes manna pedig, amelyből az izraelitáknak nem volt szabad készletet gyűjteniük, annak a szellemi értelemnek felel meg, hogy az emberek ne gyűjtsenek maguknak olyan kincseket, amelyeket a rozsda és a moly elpusztíthat, hanem csak a szombat kincseit gyűjtsék lelkük és szellemük számára, amelyek mindörökre megmaradnak. Megérted most már ezt?” Az orvos igennel felelt, és hálásan megköszönte ezt a tanítást, amely fölött mindnyájan csodálkoztak, mert ezt azelőtt tanítványaim sem értették meg. 192. Fejezet:

Egészen különös nyugalom a természetben és a kilátó erkélyen lévő társaságnál. Fata morgana jelenségek. A tanítványok nézete e felől. A görög helyesen magarázza a jelenséget.

1. Erre Márkusunk úgy vélte – miután a Nap már nagyon közeledett a látóhatárhoz – hogy tanácsos volna ezen az őszi napon, amikor az esték már hűvösek, lemenni a házba.

313


IX. kötet

314

2. Én pedig így szóltam: „Erre van még legalább egy félórai időnk. Sose aggodalmaskodj a fölött, hogy készítenek-e számunkra vacsorát, vagy sem, ha majd lemegyünk a házba, ott minden a legnagyobb rendben lesz. 3. Itt a hegyen azonban valami történni fog, ami fölött nagyon fogtok csodálkozni, s az úgy szívetekre, mint lelketekre igen jó hatással lesz. Azért hát legjobb, ha még egy jó félóráig itt maradunk. 4. Ha majd a Nap teljesen alászáll, dicsérni és magasztalni fogtok Engem, hogy ezt nektek kijelentettem. Most pedig egészen addig az ideig maradjatok a legnagyobb csendben.” 5. Erre mindenki a legnagyobb csendben maradt. A levegőben, földön és a vizekben élő szellemeknek is Magamban csendet parancsoltam, hogy teljesen nyugodtan viselkedjenek. Így az egész látható természetben olyan teljes nyugalom állt be, hogy még a leggyengébb szellőcske sem mozdult meg, s madár sem volt látható sehol sem. A tenger vize olyan tökéletesen nyugodt volt, hogy az egész tengert körülvevő magas hegyeket a víz tükrében éppoly tisztán, s miden zavarosság nélkül láthattuk, mint a természetben. Ez a jelenlevőket a legnagyobb fokban elragadtatta, mert a tengernek ilyen tökéletes nyugalmát még sohasem látták. 6. Egyesek szívesen megkérdezték volna, hogy mit jelent ez a soha nem tapasztalt tökéletes nyugalom a természetben, de mivel Én az összes jelenlévőknek – kivétel nélkül – a legnagyobb csendet parancsoltam, tehát senki sem merte a száját szólásra nyitni. Lent a házban, valamint a nagy fürdőintézetben is a legnagyobb csend lett, habár ott senki sem tudta, hogy ki intette őket ilyen teljes és mozdulatlan nyugalomra. Rafaelünk is, aki közelemben tartózkodott, olyan csendes volt, mint egy kőoszlop. 7. Amikor teljesen bealkonyodott és a csillagok lassan, lassan láthatókká lettek, egyszerre csak a teljesen tiszta és tökéletesen nyugodt levegőben mindenféle ismert, de még sokkal több ismeretlen táj kezdett kibontakozni, különösen a nyugati égboltozaton. Amennyire a szem elláthatott, feltűnt a Földközi- tenger partjaival, helységeivel és hajóival, s mindnyájan észrevették azt, hogy a nagy Földközi-tenger szintén tökéletes csendben van. 8. Egészen a nyugati szélen, ahol a Nap alászállt, feltűnt a Nap hűséges képmása, igen vörös színben, ami fölött a jelenlévők rendkívül csodálkoztak. Ezek a jelenségek percről-percre élénkültek. 9. Amikor a jelenlévők a tüneményekben kigyönyörködték magukat, így szóltam a tanítványokhoz: „Most ítéljetek ti magatok ezek fölött a jelenségek fölött, amelyek bizonyos időkben –különösen Egyiptomban és Arábia pusztáiban – igen gyakran előfordulnak, sokszor fényes nappal is, amelyek az embereket mindenféle tévhitre vezetik.” 10. Erre a felszólításomra így szóltak a tanítványok: „Uram, az ehhez hasonló jelenségek nem teljesen idegenek előttünk, de hogy teljes igazság szerint mik azok, és hogyan és miért keletkeznek, azt, mint sok egyebet a halandó ember még nem tudta megokolni. 11. A jelen esetben bizonyára Te engedted létrejönni, hogy nekünk ezekre a dolgokra nézve is kellő felvilágosítást adj, hogy hasonló alkalmakkor ne jöhessünk zavarba. De hogy egyébként hogyan jönnek létre, azt egyedül csak Te tudod és Rafael. 12. A zsidók ezeket Jehova prófétikus előjeleinek és igen jelentőségteljes, tartalomdús jelírásainak tartják, azokhoz hasonlóan, amelyeket egy bizonyos idővel ezelőtt az Olajfákhegyén láttunk egy éjszaka. 13. De hogy a pogányok miknek tartják ezeket, arról nagyon keveset hallottunk, mivel isteni tanaikkal sohasem foglalkoztunk. De mivel jelenleg sok megtért pogány van közöttünk, tehát ők mondják el, hogy mi az ő hitük és nézetük az ilyen jelenségekről.” 314


IX. kötet

315

14. Erre a két görög, akik reggel elsőnek keresték az Egy Igaz Istent, s akik először gyógyultak meg, Hozzám léptek és így szóltak: „Urunk és Mesterünk, Morgánáról, a nagy boszorkányról szóló mese túl ostoba ahhoz, hogy azt itt megismételni merészelnénk, mert azt már gyermekkorukban is kinevettük. Most pedig annál ostobábbnak és nevetségesebbnek tűnik fel előttünk. 15. De hosszas utazásaink alatt nemcsak hogy gyakran volt alkalmunk ilyen jelenségeket – ha nem is ilyen nagy terjedelemben – megfigyelni, hanem igen alapos természeti kutatókkal és világbölcsekkel ezekről beszélni, és közöttük volt egy, aki az én véleményem szerint fején találta a szöget. 16. Ez úgy vélte, hogy az ilyen jelenségeknek – mint ezer másnak – egészen természetes oka van, és azokat az őket követő más jelenségek biztos előhírnökeinek lehet tartani, különösen a tengeren utazó hajónak és nagy homoksivatagokon átvonuló karavánok előtt. 17. De mivel mindig a Földön felhalmozódott levegőnek lehető legnagyobb nyugalmi állapotából jönnek létre, tehát feltételezhető, hogy az egészen nyugalmi állapotban lévő levegő, a magas felhő régiókban – a legtökéletesebb nyugalmi helyzetben lévő víz tükréhez hasonlóan alkalmassá válik a tükröződésre, így azután a magasan álló és nyugodt levegőtükör a felületétől gyakran igen távol álló, s így tükröződő vidékeket, helységeket, hegyeket- vizeket, s még egyéb előttünk ismeretlen dolgokat látunk. 18. De ha a levegő – ami az ilyen jelenségektől elmaradhatatlanul be szokott következni – nyugtalanná válik, vagy ha szelek kezdenek fújni, akkor csakhamar el is tűnnek, mert a légáramlatok folytonos fokozódása által a levegő nyugalmi állapotát, valamint tükröző képességét teljesen elveszíti. 19. De hogy a mi természettudósunk nézete helyes-e, és megfelel-e az igazságnak, azt a maga valóságában mi sem vagyunk képesek megítélni. De hogy a kutató és világosabb emberi értelem előtt ez látszik még a legvalószínűbbnek és legérthetőbbnek, erről teljesen meggyőződhettünk azáltal, hogy az ilyen jelenségek következménye mindenkor be szokott következni. 20. Az ilyen jelenségeknél egyben azt is gyakran észrevettük, hogy a levegő tükrén lévő képek fordítva látszanak, ami még jobban megerősíti természettudósunk nézetét. Hiszen a teljesen nyugodt víz felületén a képek mindig fordított irányban láthatók, miért ne volna így a levegő tükrében is? Ez volna tehát a mi nézetünk az ilyen jelenségekről; akinek a tanítványok közül ennél jobb nézete van, az mondja el.” 193. Fejezet:

Az írástudó és a bölcs görög vitája a fata morgánáról. Az első legyőzöttnek ismeri el magát, és elismeri a pogányok felsőbbségét úgy politikai, mint tudományos tekintetben. Az Úr beszéde a jövőről. „Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők.”

1. Mondja az ismert jeruzsálemi görögök közül az egyik, aki azelőtt írástudó volt: „A ti nézetetek erről a dologról – habár világi értelemmel meglehetősen elfogadhatónak látszik – egy kissé mégis túl természetszerűnek tűnik fel, miután minden szellemi hátteret nélkülöz. 2. Mi nemcsak vidékeket, helységeket, hegyeket és a nagy tengert is láttuk hajóival, hanem a Napot is, néhány kicsi felhőcskével, amelyek körülötte lebegtek. Vajon ez is csak puszta képmás volt a meglehetősen jól vázolt levegő tükrében?” 3. Mondja a két görög közül az egyik: „Te az imént, amikor ez a Rafael nevű szellem nekünk a Földet, Holdat és a csillagokat oly pontosan leírta, s ezeknek a világtesteknek egy315


IX. kötet

316

máshoz való viszonyát oly pontosan megmagyarázta, nem nagyon látszottál valami komolyan figyelni. Talán az ő magyarázatainál is túl kevés szellemi hátteret fedeztél fel? Ha a Nap, Hold és minden csillag lenyugvása oly módon jön létre, hogy Földünk – mint egy nagy gömb – 24 óra alatt nyugatról kelet felé egyszer megfordul saját tengelye körül akkor érthető, hogy a Nap mindig mélyebben áll a mi látóhatárunk alatt. 4. De mivel a mi levegő-tükrünk bizonyára igen magasan áll a mi nyugati látóhatárunk fölött, így az ebben a magasságban még legalább egy óra hosszáig látható Napot egészen jól visszatükrözheti felületéről, s vele együtt minden egyéb mélyebben fekvő dolgot. Érted ezt?” 5. A zsidó görögök erre tágranyílt szemmel bámultak egymásra és az írástudó így szólt: „Mégis csak bosszantó, hogy bennünket a pogányok nem annyira fizikailag uralnak, mint inkább szellem tekintetben, mert minden alkalommal túlszárnyalnak bennünket értelmükkel, ismereteikkel és tudásukkal, és sokszoros tapasztalataikkal. Nem vagyunk képesek velük szemben olyan ellenvetéseket tenni, amelyeket ne tudnának mindjárt megcáfolni. 6. Habár sem az Úr, sem Rafael nem adott erről a jelenségről magyarázatot, de amint a dolgot most megítélni képes vagyok, a görögnek bizonyára igaza van.” 7. Mondom erre Én: „Most az egyszer helyesen ítéltél, amikor a görög igazát elismerted. Mert akkor, amikor egy világosan gondolkodó természettudós nézete szerint elmondta ezt a jelenséget, igen helyesen ítélte meg, és magyarázta meg, és ami az ő kijelentése szerint következni fog, annak alapján néhány óra múlva meggyőződhetünk igazáról. 8. Vagy te – mint írástudó – nem tudod-e, hogy az Írásban mi van megírva: abban az időben a zsidóktól a hatalom elvétetik és átadatik a pogányoknak? 9. És lásd, ennek alapján uralkodnak most a pogányok fölöttetek, és múlják felül értelmeteket, minden tudásotokat, ismereteteket, és ha nem maradtok meg az Én tanításaimban, teljesen felülmúlnak és beletaposnak benneteket az ígéret földjének porába. 10. A szép és nagy Jordán-völgye városaival, mezővárosaival, falvaival, valóságos pusztasággá válik, amelyben tolvajok és rablók mellett csak állatok fognak lakni. 11. Én jöttem el ebbe a világba – és mint Magam is zsidó, hozzátok zsidókhoz – hogy megmentselek benneteket minden bajtól. De számláljátok meg azokat a zsidókat, akik Bennem hisznek, és hogy milyen kicsiny és csekély a számuk azokkal szemben, akik Engem gyűlölnek, és mindenütt üldöznek. 12. És ezzel szemben számláljátok meg azokat a pogányokat, akik a közelből és távolból jönnek ide, s örömmel befogadják tanításaimat, s Engem azonnal felismernek annak, Aki vagyok, s Engem mindenek fölött szeretnek. 13. Így kézzelfogható módon áll szemünk előtt annak az oka, hogy hogyan és miért vétetik el a hatalom és a világosság a zsidóktól, és miért adatik át a pogányoknak! 14. Ez a világosság a jövőben a pogányok között is zavarossá és sötétté válik. Nagy pompák és szertartások között fogják magukat az Én felkentjeimnek nevezni, és magukat dicsőíttetni, cselekedeteikben azonban sokkal gonoszabb pogányok lesznek, mint most a görögök, rómaiak és más pogányok egész Európában. 15. De még azok között a pogányok között is lesz mindig egy egész tömeg, amely megmarad tanításaimban, és akik a világ és múló gyönyörei által nem engedik magukat elcsábíttatni. 16. De számláljátok meg most a zsidókat, hányan vannak közöttük, akik a világ mammonja által nem engedték magukat elcsábíttatni? Galilea, Júdea, Palesztina, Kánaán és Szamária, s még más tartományok összes városaiban nem fogtok száz olyanra találni, akik őskortól 316


IX. kötet

317

kezdve Mózes és a próféták igazságait szívükben és cselekedetükben követték, vagy beigazolták volna. 17. Csak ebben az időben fordultak vissza nagyobb számban az Én tanításaim által a régi igazsághoz, és leginkább a szegények osztályából. 18. De ha a megtért pogányok számát a Föld minden részéből összeszedem, és összehasonlítom, akkor az már most is ezerszer nagyobb, mint a zsidókéi, akik közé lejöttem ebbe a világba, és akik között most a legfényesebb világosságban járok-kelek, és mindenütt fennhangon kiáltom, hogy mindnyájan jöjjenek Hozzám. 19. És ha ez szemetek és fületek előtt megtörténik, hogyan csodálkozhattok akkor titkon magatokban, ha a teljes igazság alapján azt mondom nektek, hogy a hatalom és az igazság elvétetik a zsidóktól és átadatik a pogányoknak, és hogy végül még a teljesen elsötétedett keresztény pogányoknál is sokan lesznek olyanok, akik megmaradnak az ős igazság mellett, s nem engedik magukat a világtól elkábíttatni. 194. Fejezet:

Az Úr beszéde a jövőről (jelen idő), megmagyarázza, hogy miért vétetik el a zsidók világossága és hatalma, és adatik át a pogányoknak. A fata morgana szellemi jelentősége. „Aki keres, az talál.” Történelmi visszapillantás a zsidók kinyilatkoztatásaira, s azok ítéletének megjövendölése.

1. Az Úr: „Igen, igen, idővel olyan nagy sötétség és szomorúság fog elkövetkezni az emberekre, amilyent még sohasem értek meg; s majd ebben a legnagyobb sötétségben lesznek sokan, akik az igaz világosságot keresni és megtalálni fogják, s ezekkel majd Én is együtt leszek, és törvény tartok a Föld minden embere fölött. 2. És amiképpen most Énoch-Rafael tanúja annak, ami most itt megtörténik, azonképpen azokban az időkben ti lesztek tanúi annak, hogy valóban úgy történik meg minden, ahogy azt nektek most előre megmondottam. 3. De azt ne mondjátok szívetek mélyén, hogy nem szép dolog Isten régi választott népének hatalmát és világosságát elvenni, s átadni a pogányoknak. 4. Én mondom azt nektek: senki sem veszi el a zsidóktól és adja át a pogányoknak, hanem a zsidók maguk taszítják el maguktól a hozzájuk eljött világosságot a hatalommal együtt, és mivel a pogányok a legnagyobb buzgalommal fogadják be azt, amit a zsidók elvetnek és eltaszítanak, tehát Én Magam vagyok Az, Aki a zsidóktól a világosságot és a hatalmat elveszem és átadom a pogányoknak. Tehát nem a vak zsidók az okai ennek? 5. Továbbá azt mondom nektek: a zsidóknak meg van ugyan még az írásuk, amelyből a vak népnek szintén vak prédikációkat tartanak, telve önzéssel és házasságtörő tisztátalansággal. 6. Az Írásban a régi igazságok vannak ugyan elrejtve, de sem a prédikátor – akinek semmi benső világossága nincs – még kevésbé a nép nem érti meg a bennük rejlő igazság szellemét, s ily módon vezeti egyik vak a másikat, és ha egy veremhez érnek, mind a ketten beleesnek, mert egyik sem tud a másikon segíteni. 7. Mit használ tehát most a zsidóknak Mózes és az összes próféták? A bennük rejlő ős igazságok annyi értékkel sem bírnak számukra, mint amennyi értékkel lehetett az előbbi jelenség számotokra, miután annak legnagyobb része csak fordított levegő-tükörképe volt az alatta mélyen fekvő igazságoknak és valóságoknak. 317


IX. kötet

318

8. Az ilyen meglehetősen hasonló tükörképeket az Írás mélyen fekvő igazságaiból pillanatokra néha- néha a zsidó papok is látják. De mivel a világi aggodalmaskodások viharai és szelei szívüket és lelkivilágukat hamar és könnyen szerteszaggatják, tehát a szívük és lelkiviláguk tükre a benső szellemi élet köréből való szellemi dolgok, és igazságok felvételére szintén elpusztul úgy, hogy az Írásban elburkolt igazságokat nem képesek többé sem szemlélni, sem felismerni, így belevetik magukat újból a világforgatag karjaiba. 9. Az időről- időre néha visszatérő világos pillanataikra vissza sem emlékeznek már, s belevetik magukat dőzsöléseikbe. Így megy ez egész földi életükön keresztül. Ha figyelmeztetik őket arra, hogy a megrontás útján vannak, akkor megtelnek bosszúval és haraggal, és üldözik azt, Aki szeretettel, szelídséggel, türelemmel, alázatossággal és könyörületességgel jött hozzájuk. 10. És ha a dolog így van – amiről ti magatok is gyakran meggyőződtetek – Én vagyoke akkor, Aki ilyen zsidóktól elveszem a hatalmat és világosságot, és átadom a pogányoknak, vagy ők maguk teszik ezt? 11. Aki keres, az talál; aki jön és kér, annak megadatik, még ha háromszoros pogány volna is, s így ha egy pogány jön és kopogtat az ajtómon, annak felnyittatik. 12. S így meg fog történni az, hogy az Istentől áradó életvilágosság régi gyermekei saját cselekedetük által kitaszíttatnak a legkülső világi sötétségbe, ahol farkasokhoz és disznókhoz hasonlóan üvölthetnek és csikorgathatják fogaikat. A világ gyermekei pedig, a pogányok ugyanis fölvétetnek az Én örökélet országomba. 13. Amiképpen az anyatyúk csalogatja hangjával kicsiny csibéit, és szárnyai alá gyűjtögeti, hogy elrejtse és megvédje az ellenségtől, azonképpen csalogatom Én mindenkor az Én atyai hangommal Ábrahám gyermekeit, s összegyűjteni akartam őket a világosság, az igazság és az örök élet szárnyai alá. És íme, amikor beszéltem a próféták szája által, azt mondották: Mi felismerjük ugyan a beszédből, hogy az Jehova szava és hangja, de miért nem jön Ő Maga mihozzánk, amiképpen egykor jött Ábrahám, Izsák és Jákobhoz, és miért nem beszél Ő Maga velünk, gyermekeivel. 14. Erre ígéreteket ígéretek követtek, hogy majd Én Magam el fogok jönni ebben az időben, teljes hatalmammal és erőmmel, s Velem együtt az Én örökélet országom. 15. A megjövendölt idő eljött, s vele együtt Én Magam, pontosan úgy, ahogy megjövendöltetett. Miért nem fogadnak be tehát Engem? Miért nem ismernek meg? Miért nem hisznek Bennem? Amikor szemük előtt – az Én e világba való személyes eljövetelemre vonatkozó jövendölések igazságának bizonyságaképpen – olyan jeleket teszek, amiket Rajtam kívül és akaratomon kívül soha senki nem volna képes végrehajtani? 16. Minden szeretetemért, jóságomért, szelídségemért, alázatosságomért és irgalmasságomért gyűlölnek, és minden erejükből üldöznek Engem. 17. Ezek tehát a világosságnak annyira felmagasztalt gyermekei? Óh, a világért sem. Ezek csak a pokol gyermekei, s atyjuk nem Isten, hanem az ördög. 18. Ilyen körülmények között igazságtalanság-e Tőlem, ha most a pogányokat teszem gyermekeimmé, a pokol gyermekeit pedig odautasítom, ahol jelenlegi Atyjuk és uruk országa van? 19. És most ítéld meg írástudó te magad, hogy igazságtalanul cselekszem-e, ha a gonosz zsidókat hagyom a maguk mentén és akaratuk szerint cselekedni, és a pogányoknak adom át a világosságot?”

318


IX. kötet

319

20. Mondja az írástudó: „Uram és Mesterem, ki képes Veled perbeszállni? Amit Te beszélsz, az örök igazság, és amit Te cselekszel az örökké jó. 21. A pogányok is Noétól származtak le, mint a zsidók Ha ismét visszatérnek Hozzád, az csak javukra és boldogságukra válik. Te pedig nem taszítod el őket Magadtól. Ki mondhatná és állíthatná akkor, hogy nem igazságos dolog az, hogy elfogadod őket a világosság gyermekei helyett, akik Téged nem akarnak elismerni és befogadni, Aki előttünk a teljes igazság szerint voltaképpen vagy? 22. Óh, Uram és Mesterem, bocsásd meg az imént kimondott szavaim ostobaságát. A Te kegyelmeddel egyszer mi is teljesen tisztába jutunk a Te országod dolgaival.” 23. Mondom Én: „Erre törekedjetek is. De azon ti magatok is csodálkozhattok, hogy most a pogányok – mint a világ gyermekei – sok kérdésben és dologban sokkal okosabbak, mint ti vagytok. De most már ne beszéljünk többé erről. 24. A jelenség már teljesen eltűnt, s meglehetősen sötét is lett, menjünk tehát le a házba, és töltsük el a számunkra készített vacsorát. A joppabeliek már nagyon is várakoznak ránk, vegyék tehát ők is hírét jelenlétemnek, mert ha megkapják, bizonyára nagyobb lesz az örömük felette, mint a jeruzsálemi zsidóknak, ha elmegyek hozzájuk. Készüljünk fel tehát és menjünk le a házba.” 195. Fejezet:

A Megváltót kereső joppabeli halászokat az Úr meghívja vacsorára, és küldötteivé hívja el őket. A joppabeliek és Mária; azok alázatossága.

1. Ezután meg is jelent Márkusunk egyik szolgája, mégpedig ugyanaz, aki délben is meghívott bennünket ebédre. Ezt a szolgát megdícsértem a szegény beteg joppabeliekkel való jó bánásmódja miatt, aki megköszönte a dicséretet, mi pedig elindultunk lefelé a házba. 2. Nemsokára le is értünk és be is mentünk az étkezőterembe. Nyugat felől meglehetősen erős szél támadt, ami a joppabelieknek is igen kellemetlen volt, miután még a szabadban voltak, s a tenger partján Kisjohna barátunk hajósaival ismeretséget kötöttek, s velük sok mindenfélét beszéltek Rólam. A hajósok beszédjükben arra céloztak, hogy Én itt tartózkodom, s így megtörténhet az is, hogy találkoznak Velem. 3. Amikor észrevették, hogy azok a bizonyos „urak” lejöttek a magaslatról a házba, az ismert ciprusi halász azonnal a házba sietett, s megkérdezte az egyik szolgától, hogy szabad-e nekik is bejönni? Mert a szél kint a szabadban, a tengerparton egyre erősebb, hűvösebb és kellemetlenebb. 4. És a szolga így szólt: „Menj be és beszélj Magával az Úrral, Ő majd a legjobban eligazít téged.” 5. Mondja a halász: „Barátom, amint a nyitott ajtón át látom, sokan ülnek a nagy asztal körül. Melyik közülük az Úr?” 6. Mondja a szolga: „Menj csak be bátran és kérdezősködj az Úr felől, majd nemsokára megtudod, hogy a sok közül melyik az Úr.” 7. Erre a halász szorongó érzések közepette belépett hozzánk az étkezőterembe, mélyen meghajolt előttünk, majd bátorságot véve határozottabb hangon így szólt: „Nagyrabecsült barátaim és a helység urai, szeretnék egy bizonyos ügyben ennek a helységnek fő urával néhány szót váltani, nem lennétek szívesek nekem, szegény joppabelinek megmutatni, hogy közületek kihez fordulhatok?” 319


IX. kötet

320

8. Mondja erre Márkusunk igen barátságos hangon: „Kedves barátom, ennek a helységnek időleges gondozója és tulajdonosa én vagyok ugyan, de az egyedül igaz Ura és Mestere mindenek fölött Ez a Férfiú, aki jobbomon ül. Őtőle függ mindaz, amit itt elérni kívánsz.” 9. Márkus e szavai után a halász a legnagyobb hódolattal Hozzám lépett újból mélyen meghajolt, és ékes szavakkal akarta előadni kívánságát. 10. Én azonban így szóltam hozzá: „Tudom már, hogy mit akarsz Nekem mondani, s hogy mit kívánsz. Lásd, ennek a tágas étkezőteremnek a másik sarkán van még egy nagy asztal, amely borral, kenyérrel és más eledelekkel jól el van látva. Menj ki, vezesd be barátaidat, üljetek le az asztalhoz, s erősítsétek meg magatokat eledelekkel és itallal. 11. Majd azután meglátjuk, hogy ezen az éjszakán mi fog még történni. Menj és tedd, amit neked parancsoltam.” 12. Erre a halász szívében telve hálával, újból mélyen meghajolt Előttem, és kisietett társaihoz, akik már nagy vágyakozással lesték visszatérését. 13. Amikor közölte velük, hogy mit mondtam neki, valóságos örömujjongás tört ki közöttük. Ezután nemsokára elhagyták a partot, és telve hálaérzésekkel bejöttek, belépésükkor mélyen meghajoltak előttünk, majd azonnal leültek a terített asztal köré, s miután előzőleg elénekeltek egy zsoltárt, serényen nekiláttak az evésnek-ivásnak, s közben igen vidámak és boldogok voltak. 14. A mi asztalunk körül is nagyobb lett az élénkség, s az Én tetteim és cselekedeteim elbeszélésében sem volt hiány, ami egyre jobban felhívta a joppabeliek figyelmét, s egymás között egyre kevesebb szót váltottak. 15. Tanítványaim szavaiból nemsokára észrevették, hogy Én is köztük lehetek, s a halász az egyik szolgához fordulva így szólt: „Barátom, légy szíves mondd meg, hogy ott az urak asztalánál melyik lehet a bizonyára jelenlévő nagy és szent názáreti Mester? Joppéban az Általa kiküldött tanítványai közül kettő prédikált nekünk Róla, s elmondták, hogy testében Isten szellemének teljessége lakozik, és ezért mindenki csak az Ő akaratát figyeli. Aki Benne hisz az Ő tanításai szerint él és cselekszik, az elnyeri Tőle az örök életet, s felvétetik a mennyek országába.” 16. Mondja a szolga: „Miért kérdezed ezt tőlem? Lásd, nekünk mindnyájunknak parancsunk van szolgálatadó urunktól, hogy a názáreti szentséges Urat egyetlen egy vendég előtt se áruljuk el, s nekünk ezt a parancsot meg kell tartanunk. De menj oda és beszélj Azzal, aki kérésedre azt mondta, hogy jöjjetek be ide, s Ő meg fogja neked mondani az igazságot.” 17. Mondja a halász és vele együtt társai közül többen: „Óh barátom, hálásan köszönjük szavaidat, most már minden világos előttünk. Éppen Az, Akihez fordulnunk kellene, hogy az igazságot halljuk Tőle, Maga a názáreti Szent. Most már megértjük azt is, hogy szolgálatadó urad miért nevezte Őt a mindenek felett való, és tulajdonképpeni Úrnak. Amiért egyedül Őt illesse minden tiszteletünk, dicsőítésünk, szeretetünk és imádatunk.” 18. Mondja erre a szolga: „Maradjatok tehát amellett, amit szellemetek sugallt nektek.” Ezután a szolga dolgai után nézett, a halász pedig így szólt társaihoz: 19. „Barátaim és testvéreim, miután már tudjuk, hogy éppen Az a názáreti Szent, Akit ennek az intézetnek tulajdonosa, mint a mindenek feletti Urat jelölt meg, s Aki behívott ide bennünket és felszólított, hogy üljünk ehhez az asztalhoz, s amelynél olyan jól megerősítettük és felüdítettük magunkat, így csakis Ő lehet az is, Akinek másodszori tökéletes gyógyulásunkat köszönhetjük.

320


IX. kötet

321

20. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy Neki – miután az a megbecsülhetetlen szerencse ért bennünket, hogy Őt először is személyesen megtalálhattuk, és most meg is ismerhettünk – szóval is elmondhassuk hálánkat úgy, amint azt oly élő erővel érezzük szívünkben, s azután kérjük Őt arra, hogy a jövőben ne hagyjon el bennünket kegyelmével és szeretetével életünk végéig. Mert mostantól kezdve minden üdvünk egyedül csak Őtőle függ.” 21. A halászok ezzel a véleményével mindnyájan tökéletesen egyeztek, majd felemelkedtek helyükről, s arra készültek, hogy Hozzám lépjenek és köszönetüket szóval elmondják Előttem. 22. Én azonban megelőztem őket, felemelkedtem helyemről, hozzájuk mentem és így szóltam: „Legyetek nyugodtak kedves gyermekeim és barátaim. A hála és a kérés, amely szívetekben van, elég Nekem, s az Irántam való hitetek és szeretetetek, valamint felebarátaitok iránt való szeretetetek által találjon Nálam keresésetek mindörökre meghallgatásra. Üljetek csak le helyetekre és szívetek legyen vidám és elfogulatlan. 23. A ti mélyebb taníttatásotok érdekében éjfél előtt még több mindenféle dolog fog történni, aminek sok figyelmet szenteljetek, s azokat jól őrizzétek meg a magatok és vak testvéreitek javára, mert a jövőben még ti is lehettek – és lesztek is – az Én Nevemnek és tanításaimnak terjesztői.” 24. Erre ismét helyemre mentem, a joppabeliek pedig szívük egész teljességéből hálákat mondtak, s nem tudtak eléggé dicsérni és magasztalni, amiért Én Magam jöttem asztalukhoz, s oly nagyon megvigasztaltam őket. 25. Márkus erre megparancsolta a szolgáknak, hogy a joppabeliek asztalára még több kenyeret és bort vigyenek, ami azonnal meg is történt, akik időről- időre kevés kenyeret és bort vettek magukhoz, de eközben mindig a legnagyobb figyelemmel hallgatták azt, amit a mi asztalunknál beszéltek. 26. Eközben a tanítványok beszédéből felismerték az asztalunknál ülő Máriát, testem anyját, s egymás között magasztalták őt, mint ezen a Földön a legboldogabb anyát. 27. Ekkor Mária a joppabeliekhez lépett, és így szólt hozzájuk: „Kedves barátaim, egyedül az Urat dicsőítsétek, s az Ő akarata szerint cselekedjetek. Igaz, hogy Ő örök végzése szerint testének anyja én vagyok, de az Úr öröktől fogva mégis egyedül Ő, s így egyedül Őt illesse minden tisztelet, dicsőség és dicséret mindörökké. Én a magam részéről csak az Ő szolgája vagyok, s minden időben egyedül csak az Ő akarata uralkodjék rajtam. Tehát egyedül Őt, az Urat dicsőítsétek.” 28. Mária e szavaira a joppabeliek lecsendesedtek, de maguk között mégis arról beszélgettek, hogy ez az anya mennyire jámbor lehetett már születésétől kezdve, hogy ilyen kimondhatatlan nagy kegyelemre lett méltó. 196. Fejezet:

A viharjelenet. Rafael magyarázata a viharról. A természeti időjárás vonatkozása az ember kedélyvilágára. Életintelmek. Valami az ember lustaságáról s a tevékenység szükségességéről.

1. Miközben ezt a tárgyat teljesen kimerítették, kívülről hallhatóvá vált a szélnek egyre fokozódó tombolása, s nemsokára Kisjohna két hajósa is bejött, s azt kérdezte, mit csináljanak ebben a nagy viharban? Mert a tenger óriási hullámokat vet, s a hatalmas szélvihar – amely hirtelen keletkezett kelet felől – a vizet képes még a házig is hajtani. A hajókat már háromszo321


IX. kötet

322

rosan odaerősítették a parthoz, s hittel telve fordultak Hozzám segítségért s a vihar mégis egyre fokozódik. 2. Erre Kisjohna arra kért Engem, hogy a viharnak – miután ennek is egyedüli Ura és parancsolója vagyok – parancsolnám meg, hogy ne tomboljon oly nagy erővel, nehogy a parti lakosságnak érzékeny kárt okozzon. 3. Mondom Én: „Igaz, hogy Én a viharnak is Ura vagyok, és nem is tombolna ilyen nagy erővel, ha éppen Én nem akarnám azt így, amelynek okával egy óra múlva ti is tisztában lesztek. 4. Hagyd tehát, hogy a vihar tegye meg kötelességét, s hajóidban nem fog kárt okozni. Hajósaid ne féljenek tőle, ha még erősebbé is lesz. A tenger vizét nem fogja tovább hajtani, mint eddig. A hajósoknak azonban adass kenyeret és bort, majd ezután ők is bátrabban néznek szembe a viharral, mint eddig.” 5. Ez rögtön meg is történt. A hajósok több korsó bort, néhány kenyeret kaptak, melyeket elvittek társaikhoz, akik a parton épített halászkunyhókban tartózkodtak. Amikor a kenyeret és bort meglátták, a viharral már nem is törődtek. 6. A teremben jelenlévők pedig eközben arról beszélgettek, hogy ennek a viharnak vajon mi lehet a jelentősége és mi célból támadt? 7. Filopold erre az asztal mellett egészen nyugodtan ülő Rafaelhez fordult kérdésével, az pedig így szólt: „Barátom, ha az Úr akarata is ez volna, meg is mondanám neked, de most még nem akarja így. Ezért kívánságodnak még nem felelhetek meg. De néhány óra múlva ez a dolog magától lesz világossá szemetek előtt. 8. A görög ott fenn a magaslaton a levegő tükrözésének helyes magyarázata közben azt is mondta, hogy az ilyen ritka jelenségeknél – amelyek csak a levegő teljes nyugalmi helyzetében jöhetnek létre – mindig hatalmas viharok szoktak következni úgy a levegőben, mint a vízben és lásd, természetes és világi tekintetben tökéletesen igaz volt, mivel ezt ő maga is többször tapasztalta. 9. De hogy az Úr alaposabban megindokolva miért hozza létre ezeket a jelenségeket, az természetesen más kérdés, amelyre a mondott okoknál fogva most még nem válaszolhatok. 10. Figyeld meg azonban egy ember kedélyvilágát, amely néha teljesen gondtalan nyugalomba merül, s az ember amellett igen boldognak érzi magát. De minél nyugodtabbnak, gondtalanabbnak és boldogabbnak érzi magát az ember rövid ideig, annál nagyobb vihar kezd úrrá lenni kedélyvilágában, ha annak nyugalmát valami kis kellemetlenség zavarja meg. 11. Egy olyan ember pedig, akinek kedélyvilágában mindenféle viharral kell megküzdenie, az egy újból támadó viharral vajmi keveset törődik, könnyebben megőrzi higgadtságát és minden egyéb eseménynél szükséges nyugalmát. 12. Ha ma egész nap reggeltől kezdve estig az egész természet egy kissé nyugtalanabb lett volna, mint egyébként, akkor Kisjohna hajósait sem lepte volna meg akkora félelem az erős hullámzás miatt. Ezek kihozták őket egész napi nyugalmukból, úgy hogy ijedtükben nem tudták, hogy mihez kezdjenek. De most, hogy az ő saját kedélyviláguk is viharos lett, csaknem semmi félelmük nincs a tenger erős hullámzása miatt. 13. És lásd barátom, ez is igen jó tanítás mindazok számára, akik szívesen átadják magukat édes és gondtalan restségüknek. Aki mindig tevékenykedik, annak elég egy kicsiny pihenés egész lényének megerősítésére, és ha újból megerősödik, ismét tevékenység után vágyik, és csak abban találja igaz kedvtelését. 322


IX. kötet

323

14. De ha valaki irtózik a tevékenységtől, és csak az egyre fokozódó tétlen lustaságban érzi jól magát – akárcsak a kihízott farizeusok és más gazdag henyélők – az valóságos őrjöngésben tör ki, ha boldogságba ringató lustaságukban a legcsekélyebb mértékben is megzavarják. 15. És az Úr éppen ezért a Földön mindenféle dolgot és jelenséget rendelt el, hogy a lustaságot szerető embereket munkaiszonnyal telt nyugalmukból felrázza, és hogy azokból megtudják, hogy nem ők – amint a rest gazdagok oly gyakran elképzelik – a világ és a rajta lévő lények és dolgok urai, hanem egészen más Valaki, Akit persze az ilyen emberek nem ismernek, és a valóságot nem is akarják megtudni. Ezt jól megfigyelhetitek a farizeusoknál és más gazdag zsidóknál. 16. És lássátok, amit én most nektek elmondottam, az sokkal figyelemre méltóbb, mint előre megtudni azt, hogy mi a jelentősége ennek a viharnak. 197. Fejezet:

A joppabeli derék szónok Rafael beszédéből felismeri az angyalt. Rafael magyarázata az angyaloknak az emberek között való jelenlétéről. A joppabeliek szellemi látásának megnyitása a mennyei seregek szemléletére. A felülről jövő szózat. Rafael és a joppabeliek, akik tőle tanításokat kapnak a Föld, a Nap és a csillagok mibenlétéről.

1. Rafaelnek ezt az alapos beszédét és tanítását a joppabeliek is a legnagyobb figyelemmel hallgatták, és rendkívül elcsodálkoztak a látszólagos ifjú nagy bölcsességén. Vajon ki lehet ez a gyönyörű ifjú, kérdezték közülük egyesek. A halász azonban így szólt: „Hogyan kérdezhetitek ezt? Nem mondta-e Joppéban a két tanítvány, hogy az Úr társasságában egy ifjú is van állandóan, aki minden ember szeme által láthatóan az Úr akarata szerint nagy jeleket és csodákat tesz, és az embereknek igen bölcs tanításokat is ad? 2. Ez az ifjú pedig egy angyal, aki az Úrnak szolgálatára áll, hogy az Írásnak ez a pontja is beteljesedjék, melyben írva van: abban az időben Isten angyalait fogjátok látni alászállni a mennyekből, akik az Urat szolgálják és az embereket. – És lássátok kedves barátaim, mindezt hűségesen elmondta a két tanítvány, mi pedig most tökéletesen meggyőződünk annak igazságáról, amit ők elmondtak. 3. Ez az ifjú a mi szemünk előtt nem tett ugyan jeleket, de erre nincs is szükségünk, mert elég nekünk az a nagyon bölcs tanítás, amelyet a kíváncsi tanítványoknak és barátoknak adott az Úr asztalánál. Abból világosan kitűnik, hogy egy ifjú, akinek szájából annyi igaz és bölcs dolog árad, nem lehet közönséges ember, hanem egy igen magasrendű szellem. Most már tudjátok, hogyan áll a dolog ezzel az ifjúval?” 4. Mondják mindnyájan: „Igen barátunk, tökéletesen igazad van. Másként nem is lehet, s köszönjük neked, hogy emlékezetünknek segítségére jöttél. A két tanítvány annyi mindent beszélt nekünk, hogy az ifjúra nem is emlékeztünk már. De most már minden ismét világos előttünk.” 5. Ezután Rafael felemelkedett helyéről, s a joppabeliek asztalához ment, ami fölött azok egy kissé zavarba jöttek. 6. Ő azonban csakhamar megnyugtatta őket, miután barátságos hangon így szólt hozzájuk: „Ne ijedjetek meg tőlem, ha rólam való beszélgetésetek után az Úr akaratának engedelmeskedve átjöttem ide hozzátok, mert ha az Úr igaz barátai arról beszélgetnek, ami a szellem, 323


IX. kötet

324

az örök szeretet és igazság hatáskörébe tartozik, akkor ott az Úr angyalai is seregestül köréjük gyülekeznek. 7. Én most valóban nem az egyetlen vagyok, akik köztetek tartózkodom, hanem igen sok hozzám hasonló. Nyissátok meg szemeiteket kissé jobban, és az Úr kegyes engedelme folytán magatok is látni fogjátok ezt.” 8. Ezután a joppabeliek benső látása néhány pillanatra megnyílt, s ők egy valóságos fénytengerben a tökéletes szellemek megszámlálhatatlan seregeit látták maguk körül, s az Isten angyalainak seregei közül egy hatalmas szózat hallatszott, mintha egy szájból hallanák: „Boldog az, aki az Urat, miután Őt felismerte, mindenek felett szereti, s az Ő beszédei szerint cselekszik és él. Mert az már testében is hasonló hozzánk, s mi mindenkor készek vagyunk őt a legnagyobb testvéri szeretetben szolgálni.” 9. Ezután az álmélkodó joppabelieknek ismét elvétetett benső látásuk, mert testükben érzett végtelen nagy boldogságukat nem tudták volna elviselni tovább. 10. S amikor az angyalokat nem látták többé, így szólt a halász: „Óh barátom, valóság volt ez, vagy csak álom, amit a te leírhatatlan szépséged hozott létre? Mert soha ilyen szépségű és kellemmel teli emberi alakot nem láttam, mint amilyen te vagy, aki teljesen hasonlítasz azokhoz, akiket a mennyek ragyogásában egy néhány pillanatig láttam.” 11. Mondja Rafael: „Kedves barátai az Úrnak, ez nem volt álom, hanem tiszta igazság, amiről teljesen meg lehettek győződve. Ha majd hitetek által, de legfőképpen Isten iránti szeretetek által eléritek szellemetek tökéletességét, akkor azt, amit most láttatok, még sokkal fokozottabb ragyogásban és hosszabb ideig fogjátok látni. Most azonban elégedjetek meg ezzel, amit most láttatok és hallottatok.” 12. Mondja erre a halász: „Óh te dicsőségteljes mennyei barátunk, az ember már születésétől fogva mindenféle csoda között él, s ő maga az egyike a legnagyobb csodáknak. De mivel ezek a csodák állandóan körülveszik őt, megszokta azokat, s ügyet sem vet rájuk. Sokkal kevésbé gondolkodik felettük, hogy mik azok s miért vannak, és ki Az, Aki azokat létrehívja egyeseket hosszabb ideig, másokat mindörökre fenntartja, mint pl. a Földet, országait, hegyeit, tavait, folyóit, tengereit, a Holdat, a Napot s azt a sok megszámlálhatatlan csillagot. 13. De ha új csodák és jelek – amint az most az Úr csodálatos jelenlétével is meg szokott történni – az ember szeme előtt mennek végre, akkor természetesen az Úr régóta fennálló csodás művei is a maguk mivolta szerint visszanyerik értéküket, és a felébresztett szellemi emberek figyelembe veszik azokat, majd dicsérik és magasztalják annak a sok csodálatos műnek örök és nagy Teremtőjét. Mi most már a természetet egészen más szemmel nézzük, mint valaha néztük. 14. Ma este újból láttuk az előttünk már ismert légi tüneményeket, amelyeket fata morgana névvel szoktunk jelölni. Nem értjük ugyan, hogy hogyan és miért keletkeznek az ilyenek. De hogy azokra viharok szoktak következni azt tapasztalatból tudjuk, s eddig mennyei figyelmeztetéseknek tartottuk azokat, hogy megjelenésüknél biztonságba helyezzük magunkat. De az ilyen jelenségeknek bizonyára más és mélyebb okuk is van. Ha szükségünk lesz rá, akkor az Úr erre nézve is világosságot fog adni nekünk, de ha nem lesz rá szükségünk, akkor nem is áhítozunk utána. Mert ezentúl csupán az Úr akarata uralkodjék fölöttünk. Neked pedig köszönjük látogatásodat.” 15. Mondja erre Rafael: „Kedves barátaim, és testvéreim az Úrban, Aki mindnyájunk Teremtője és Atyja öröktől fogva, nekem még több beszélnivalóm van veletek, mert legfőképpen arról van szó, hogy a régi vak és ostoba tévhit teljesen eltűnjön belőletek.

324


IX. kötet

325

16. Ti nem ismeritek sem ezt a Földet, még kevésbé a Holdat, s Napot és a többi csillagokat. Azért jöttem ide hozzátok, hogy erről és sok más dologról kellő világosságot nyújtsak nektek, mert akinek a természet dolgairól és jelenségeiről hamis fogalmai vannak, az a szellemi dolgokat sem képes tökéletesen felfogni és megérteni, mivel ti most már arra vagytok hivatva, hogy az Igét és az élet világosságát más emberekre is átvigyétek, tehát be akarlak benneteket avatni a látható természeti világ titkaiba is.” 17. Rafaelnek ez az ajánlata módfelett megörvendeztette a joppebelieket, s azok gyorsabb és könnyebb megértése miatt – mint ahogy más alkalommal is megtette – mindent plasztikusan is bemutatott. A fölött aztán a csodálkozásnak és álmélkodásnak nem akart végeszakadni, s mindent néhány szóval, kézzel fogható módon megmagyarázott nekik. A joppebeliek egy óra alatt mindent megértettek, s dicsőítették bölcsességemet. 198. Fejezet:

Magyarázat a vihar céljáról. Négy hajó Heródes küldötteivel – akik az Urat el akarják fogni – elpusztul a tengeren, csak egy fedett hajó menekül meg főnökükkel, amely kiköt Márkus partján.

1. Ezután a tanítás után Rafael ismét visszatér hozzánk, s ezzel eljött az ideje a még egyfolytában tartó vihar magyarázatának. Tibériásban sok heródiánus tartózkodott, akiknek az volt a megbízatásuk, hogy Engem és tanítványaimat elfogják, ha tartózkodási helyemet sikerül kinyomozniuk. Ezt pedig megtudták a hazautazó halászoktól, akik a joppebelieket Márkushoz hozták. Ezek aztán több hajót felszereltek, és este elindítottak Márkushoz, hogy Engem elfoghassanak. A Galileai tengernek azonban –az inkább pogány, mint zsidó – Tibériás városától Márkus fürdőtelepéig igen meredek és sziklás partja volt, így a két megnevezett helység között – amelyek meglehetősen távol voltak egymástól – alig volt három hely, ahol a hajósok csónakjaikkal kiköthettek volna. 2. Hogy annak a néhány hajónak, amelyek heródiánusokkal telve este elindultak Tibériásból, hogy Engem elfogjanak, ebben a nagy viharban nem volt valami jó dolga, azt mindenki magától is könnyen kitalálhatja. Mert amikor Tibériásból elindultak, északnyugatról azonnal hatalmas szél támadt, és a hajókat feltartóztathatatlan erővel sodorta a keleti partok felé, ahol eközben meglehetősen megrongálódtak. 3. A hajósoknak meggyűlt a bajuk, hogy néhány eltört evezőjüket csak félig- meddig is használható állapotba hozzák, s egyben kijelentették a heródiánusoknak, hogy ha még ezen az éjjelen meg nem fordul a szél, vagy teljesen el nem ül, akkor ezt a partot semmi áron el nem hagyják többé. 4. Ha a heródiánusok életüket maguk akarják kockáztatni, akkor szálljanak ők maguk a három legjobb hajóba, vegyék kezükbe az evezőket és próbáljanak a túlsó parton lévő fürdőtelep felé kormányozni, amely jó szél mellett legalább háromórai távolságra van innen. Erre azonban a heródiánusok semmi kedvet sem árultak el. 5. És amikor ezután az északnyugti szél keletivé változott, a heródiánusok így szóltak: „No, ti gyáva hajósok, a szél, kedvezőre fordult, most már mertek a túlsó part felé evezni?” 6. Mondják a hajósok: „Nappal, amikor az ember nem lát veszedelmet, ezzel a széllel könnyen átevezhetnénk a túlsó partra, de éjszaka a szél kedvező fordulata ellenére is nagy merészség volna, s az ember igen rosszul járhatna. Azon kívül a keleti szélben – ha este keletkezik – nem lehet megbízni, hogy nem lesz-e belőle orkán, s akkor jaj annak, aki eközben a vízen van.” 325


IX. kötet

326

7. A hajósok erre maguk elfoglaltak egy hajót a parton, s így szóltak a heródiánusokhoz: „Itt van a többi és jobb hajó, ezeket rendelkezésetekre bocsátjuk, utazzatok magatok, ahová kedvetek és bátorságotok van. Mi ezen az éjszakán evezőt nem veszünk többé a kezünkbe. A nektek átengedett hajó amúgy is a város tulajdona, s ha azok veletek együtt elpusztulnak, akkor majd Heródes kárpótolja a polgároknak. Ez a két hajó azonban a mi tulajdonunk, s nem is tesszük ki azokat további veszedelmeknek, magunkat pedig még kevésbé. 8. Azonkívül mindenütt hallottuk már, hogy mindazok, akik a Názáreti életére törtek, nagyon rosszul jártak, és ki tudja azt, hogy Ő, Aki minden hatalomnak birtokában van, nem tud-e szándékotokról, és hogy nem Ő hiúsította-e meg a fürdőtelep felé vezető utatokat? Azoknak véleménye szerint – akiket a fürdőtelepre vittük – ott tartózkodik, ami lehetséges is meg nem is, ezt már Tibériásban megjegyeztük, ami miatt kinevettetek bennünket. Most pedig itt vagyunk, és nem tudunk továbbmenni. 9. Mondja a heródiánusok feje: „Hagyjuk itt ezt a két gyáva hajóst, holdvilágos éjjel van, a szél pedig kedvező, annak erejénél egy óra alatt a túlsó parton vagyunk, s ott megtudjuk, hogy a Názáreti követőivel hol tartózkodik.” 10. Ezután hajóba szálltak, amelyek a város tulajdonai voltak, és erőteljes kézzel megragadták az evezőket. Amikor a part mentének hínáros részéből a nyílt tengerre értek, az előbb még hevesen fújó keleti szél egyszerre hatalmas orkánban tört ki, ez aztán a vízen nemsokára hegymagasságú hullámokat vetett. 11. Ekkor a biztonságban lévő hajósok a parton így szóltak: „Valóságos csoda kellene, hogy történjék, ha az öt hajó közül egy is elérné a túlpartot. Úgy kell ezeknek a bolondoknak, ha mindnyájan el is pusztulnak. Lehet hogy az a hajó, amely a főnököt viszi, mivel jól van ácsolva és fedve, eléri a túlpartot. De a négy nyitott menthetetlenül el fog süllyedni.” 12. Ez úgy is történt, a négy nyitott hajót 130 heródesi poroszlóval már egy negyedóra múlva elnyelte a tenger. Csak a főnök hajójának sikerült két óra múlva eljutni hozzánk, de csak azért, mert Én akartam így. 199. Fejezet:

A heródiánusok kellő rendszabályokat kapnak, majd partra szállnak, és Márkus házában kapnak szállást, ahol ellátják őket. A főnök és a szolga.

1. És amikor ez a hajó a hullámokon ide-oda hánykódva közeledett partunk felé, így szóltam a jelenlévőkhöz: „Ha közületek valaki a partra akar menni, ott megláthatja ennek a viharnak az okát, amely most már nemsokára el fog ülni. Négy hajót 130 poroszlóval együtt elnyelt a tenger. Csak ez az egy fedett hajó menekülhetett meg, amely főnöküket, annak alárendeltjeit és tíz poroszlót hoz, de ezek már nem fognak nekünk ártani. 2. Amikor ezt kimondottam, néhány tanítvány – nevezetesen a még minden Velem lévő János-tanítványok – akik különösképpen érdeklődtek a vihar oka iránt, kisiettek a partra, s látták, hogy a hajó már meglehetősen közel himbálózott parthoz. 3. De nem tartott sokáig, s a hajót egy meglehetősen nagy hullám nem a leggyöngédebben úgy kidobta a partra, hogy a benne lévők segítségért kiáltoztak. Erre Kisjohna hajóslegényei –fáklyákkal kijöttek kunyhóikból – a hajót odaerősítették a parti cölöpökhöz, s így szóltak a hajóban lévőkhöz: „A száraz partra már magatok is kiléphettek, ha úgy tetszik.” 4. Akkor kérdezi a főnök: „Óh ez a gonosz vihar egészen megzavart bennünket, mondd, ugyan hol lehetünk? És hogyan találhatnánk magunknak éjjeli szállást? Mert a hajóban, ami jó 326


IX. kötet

327

és sűrű fedélzete ellenére alaposan átnedvesedett, addig nem lehet az éjszakát eltölteni, amíg nappal ki nem szárad.” 5. Mondja Kisjohna első hajósa: „Először is ti az öreg római Márkus fürdőtelepén vagytok, ami pedig az éjjeli szállást illeti, erre nézve a tulajdonoshoz forduljatok, mi magunk nem tartozunk a házhoz, így nem ismerjük annak rendjét.” 6. Így szól a főnök: „Nem beszélhetnénk idevaló szolgákkal?” Erre Márkus egyik szolgája, aki éppen most érkezett oda, így szólt: „Először igazolnotok kell, hogy honnan jöttök, kik vagytok, és utazásotoknak mi célja van? Vagy reggel folytatni akarjátok utazásotokat? Ha erre nézve nem tudtok, vagy nem akartok felvilágosítást adni, vagy nem tudjátok magatokat igazolni, akkor az egész éjszakát hajótokon kell eltöltenetek, ha még oly vizes is. De hogy közületek senki sem fog a hajóból kijönni, arról a mi római éjjeli őreink gondoskodnak.” 7. Mondja a főnök: „Halld tehát uradnak meglehetősen nyers szolgája. Én egy heródesi főember vagyok, s több alárendeltemmel és poroszlómmal vagyok itt; tulajdonképpen Jeruzsálemből jöttünk, és közvetlenül Tibériás városából, s ideutazásunk célja abban áll, hogy teljesítsük királyunk akaratát.” 8. Mondja a szolga: „Tudom jól, hogy a görög és kapzsi Heródes Rómától ezt az országrészt is bérli, de ez az egy hely itt mindennel, ami hozzátartozik, kivételt képez, mert ez Róma által teljesen különálló területnek van nyilvánítva, tehát Heródesnek nincs itt semmi keresnivalója, még kevésbé intézkedni vagy parancsolni valója, kivéve, ha mint beteg, teste gyógyításáért pénzért akarná ezt a fürdőt használni, amely neki éppúgy, mint minden embernek rendelkezésére áll. Máskülönben itt meg nem hallgatják, sőt még azt sem engedik meg, hogy erre a területre lépjen. És ha ezt karhatalommal akarná megtenni, akkor mi is tudni fogjuk magunkat ugyanilyen karhatalommal megvédelmezni. A ti uratok és parancsolótok akaratának való engedelmességetekhez nekünk itt semmi közünk, de ha innen más olyan helységbe akartok menni, ahol a ti fejedelmetek uralkodhat, előhívom őreinket, akik majd fogadnak benneteket, és átvezetnek a mi urunk területén.” 9. Mondja a főnök: „Nem, nem barátom erre nincs szükség, mert mi tulajdonképpen a fürdő miatt jöttünk ide, s már néhány órával előbb ideértünk volna, ha emiatt a szörnyű vihar miatt nem kellett volna olyan borzalmas rémületet kiállnunk. Fogadjatok be bennünket egészen nyugodtan, mert semmiféle kellemetlenséget nem fogunk okozni nektek. 10. Mondja a szolga: „Vannak nálatok fegyverek? Mert ha vannak, azokat addig itt kell hagynotok megőrzés végett, amíg ismét tovább utaztok. Mert itt fegyvert csak rómaiak viselhetnek. 11. Mondja a főnök: „Mindenesetre vannak fegyvereink, mert hiszen katonai állományhoz tartozunk. De ha ezen a helyen ilyen szigorú törvények és szokások vannak, nem fogunk azokkal ellenkezni. Vegyétek tehát fegyvereinket, s azután gondoskodj, hogy éjjeli szállást kapjunk.” 12. Erre a szolga előhívott kellő számú éjjeli őrséget, s amikor azok előjöttek, így szólt a főnökhöz: „Most már partra szállhattok.” 13. A heródiánusok erre partra szálltak, leadták fegyvereiket, azután átvezették őket egy újonnan épített szállóépületbe, amelyben egy asztal, több pad és igen jól használható tiszta nyugágyak voltak. Arra a kérdésre, hogy kaphatnának-e enni és inni, azt mondta a szolga: „Azonnali fizetés mellett csak kenyeret és bort, egyéb ételek nincsenek már.” 14. Mondja a főnök: „Hozzál hát kenyeret és bort, de kellő mennyiségben, mert borzasztó éhesek és szomjasak vagyunk. Megfizetésük miatt senki se aggódjék.” 327


IX. kötet

328

15. Ezután az épületben világosságot gyújtottak, majd behozták a kenyeret és a bort. A főnök mindent azonnal megfizetett, amire a szolga és segítőtársai elhagyták az épületet, s a heródiánusokat magukra hagyták. Azok rögtön nekiestek a kenyérnek és a bornak, s néhány pillanat alatt óriási mennyiséget elfogyasztottak. 200. Fejezet:

A viharból okult főnök a heródiánusokkal helyzetük felől beszél, s jó szándékra határozzák magukat.

1. Amikor a heródiánusok teljesen egyedül érezték magukat, főnökük igen halk hangon így szólt alárendeltjeihez: „Halljátok, nehogy reggel közületek egyetlen mozdulattal is elárulja bárki, hogy tulajdonképpen miért is vállaltuk ezt a szerencsétlen és valósággal őrült utat, hanem mindegyikőtök betegséget hozzon fel ürügyül. Ezek után néhány napra – az én számlámra – használni fogjuk a fürdőt, – ami Heródesnek igen sokba fog kerülni – majd a harmadik napon, mint teljesen meggyógyultak, ajánlani fogjuk magunkat. Ha négy hajónkat 130 legvitézebb és legbátrabb katonáinkkal nem veszítettük volna el, ebben az istentelen tengeri viharban, akkor ezzel a szolgával – aki bizonyára első gondnoka ennek az intézetnek – másképpen beszéltünk volna. De így, mint hajótörötteknek, nem lehetett semmi hatalmunk vagy felsőbbségünk, s így hallgatnunk kell, mint a sír tulajdonképpeni célunkról, amely idevezetett bennünket. Mert ha ezt csak a legcsekélyebb mértékben is elárulnánk, ebben a római fészekben a legnagyobb kellemetlenségben lehetne részünk. 2. A tibériási hajósok – akik nagyon okosan ott maradtak a túloldalon – nagyon igazat mondtak, és mint megmondták, úgy is következett be. S én most életemre és halálomra fogadom, és szent esküt teszek, hogy a titokzatos Názáreti elfogatására engem soha többé senki nem fog rávenni, még ha azért jutalmul egy egész királyságot kínálnának is. 3. Olyan ellenség ellen, akit az ember lát, és akinek erőit az ember ki tudja számítani, könnyű küzdeni. De egy láthatatlan ellenség ellen, akinek erejét és hatalmát senki sem képes kiszámítani, küzdjön meg a mi vak és ostoba Heródesünk. Mi nem leszünk többé bolondjai. 4. Nem bánom, ha a Názáreti a zsidók 12-szeres királyává is emeli magát, de mi többé soha nem fogunk fellépni Ellene. Az bizonyos, hogy bölcsebb, jobb és hatalmasabb, mint a mi aranytól és drágakövektől duzzadó Heródesünk, és templombeli cinkosai. A nép mindenfelé dicsőíti Őt, s némelyek igen sokat tartanak Felőle. De bármiképpen is legyen, ettől az időtől fogva mi ellenségei soha többé nem leszünk. 5. Kár ezért a 130 katonáért, akik Heródes butasága miatt életüket veszítették, de talán mégis jó, hogy így történt. Mert ha itt kikötöttünk volna, és ezen a tiszta római területen erőszakot alkalmaztunk volna, ki tudja, mi lett volna velünk? Valami jó semmi esetre sem. Mert nem ismeretlen dolog, hogy a Názáretit titokban a magasrangú római főurak igen nagyra tartják. Szóval most már tudjuk azt, hogy hogyan kell itt viselkednünk, hogy senkiben gyanút se keltsünk. 6. Csak legyünk egyszer Jeruzsálemben, Heródesnek olyan számlát fogok benyújtani, hogy miatta legalább tíz esztendeig vakarhatja a fülét. 7. És ha a számla kifizetését megtagadná, azonnal belépek egy római légióba, s mint római – kezdetben csak úgy négyszemközt – fogom megmondani neki, mit jelent Róma hozzájárulása nélkül katonáival római területre végrehajtó hatalommal betörni. És akkor a vén róka inkább ki fogja fizetni a busás számlákat, minthogy elárultassa magát a kérlelhetetlen rómaiaknak, mert tudom jól, hogy különösen Cyréniusnál – a főhelytartónál – nem áll valami kedvező hírben. 328


IX. kötet

329

8. Most pedig jó volna, ha valaki közülünk – még mielőtt pihenőre térnénk – kimenne utánanézni, hogy milyen őrizet alatt állunk, s hogy mi van a hajónkkal és tart-e még a vihar?” 9. Mondja az egyik, aki kapitány volt: „Minden jó volna, ha egy őrjáró meg nem szólítaná az embert, hogy mit keres a szabadban, mert mit lehet annak válaszolni?” 10. Mondja a főnök: „Hiszen ez könnyű, az igazságot kell megmondani, és legfeljebb arra is lehet célozni, hogy az ember bizonyos természetes szükségletein nem segíthet oly módon egy tiszta szállástanyán, hogy az illendőség ellen ne vétsen, s az őrnek bizonyára nem lesz ellene semmi kifogása.” 201. Fejezet:

A heródiánusok hangulata egyre javul. Az Úr titokban teljesíti óhajukat. A heródiánusok gondolkodása a jobb bánásmód fölött. Az Úr jó utasításokat ad a heródiánusoknak.

1. Erre azután maga a kapitány ment ki a szabadba, s azonnal bele is ütközött egy őrszembe, aki mindjárt meg is kérdezte, hogy mit keres az épületen kívül? A kapitány erre az okot egészen nyíltan meg is mondotta, az őr pedig szó nélkül tovább engedte. 2. A kapitány nemsokára telve csodálkozással tért vissza az épületbe, mert a vihar anynyira lecsendesedett, hogy a tenger tükre amerre csak a szem ellátott -–mindenütt nyugodt volt, s a hajót a parton a legkisebb hullám sem mozgatta. 3. Erre a hírre a főnöknek igen jó hangulata lett, és így szólt: „Kár, hogy nincs több kenyerünk és borunk, most igazán szeretnék még néhány óráig fennmaradni, és veletek az életnek örvendezni.” 4. Mondja a kapitány: „Az urak házában és a fürdőben még nagy az élénkség. Talán megmondhatnánk a mi nem éppen barátságtalan őrünknek, hogy szerezzen nekünk még több kenyeret és bort azonnali fizetésünk ellenében.” Mondja a főnök: „Próbáld meg.” 5. A főnök a szállástanyán kívánságát még alig mondotta ki, Én Márkus házában intézkedtem, hogy még több kenyeret és bort vigyenek nekik, mégpedig a legjobb fajtából, ami azonnal meg is történt. A házban mindazt, ami a szállástanyán történt, Rafael mondta el, ami nagy derültséget keltett. 6. S amikor a kapitány éppen azon volt, hogy kilépjen a szállástanyáról, hogy az őrrel a kenyér és bor miatt tárgyalást kezdjen, egy szolga több segítőtársával az épület felé közeledett, s kétszer annyi kenyeret hozott, mint először, bort pedig háromszor annyit, ami fölött a főnök és a többiek módfelett csodálkoztak. 7. A főnök azonnal fizetni akart, de a szolga így szólt: „Erre ráértek holnap.” 8. Ezután azonnal el is távozott társaival együtt, a szállástanyán pedig nem tudták elképzelni, hogy mi történt. Egymást bámulták tágranyílt szemekkel, s egyik sem tudta elképzelni, hogy kinek az intézkedésére kapták ezt a második kenyér és bor küldeményt. 9. Egy ideig való gondolkozás utána a főnök így kezdett beszélni: „Halljátok, én egy kissé már kezdem érteni a dolgot. Ennek a szállástanyának, habár cédrusfából meglehetősen szilárdan van megépítve, valahol titkon nyílása kell, hogy legyen, amelyen keresztül az őr a benne elszállásolt vendégeket kihallgathatja, hogy azok egymással miről beszélnek. És ha valami igaztalan dolog fordul elő, a következő napon minden meggondolatlanul kiejtett szóért bíró előtt szigorú felelősségre vonják. 329


IX. kötet

330

10. Első megbeszélésünket oly csendesen és halkan tartottuk, hogy abból az őr semmit sem hallhatott és érthetett, mert véleményemet óhéber nyelven közöltem veletek. De a több kenyérre és borra való óhajtásomat már görög nyelven és meglehetősen hangosan mondottam, amit az őr bizonyára hallott, s ezt azonnal közölte az egyik fürdőszolgával, ez pedig sietett, hogy kívánságunkat megelőzze, ami sikerült is. És hogy most látható módon bőségesebben látott el bennünket, mint első esetben, annak oka abban keresendő, hogy a fürdő tulajdonosa gazdag fegyvereinket megvizsgálhatta, azok értékét felismerhette, s úgy adott utasítást szolgájának, hogy még jobban és gazdagabban lásson el bennünket, mert a dúsabb és jobb ellátást is meg tudjuk fizetni. Ez csak így lehetett, és nem másképpen, de ne törjük ezen tovább a fejünket. 11. Együnk és igyunk, a jó és igaz emberek egészségére, s ne gondoljunk többé a mi kínos esetünkre. 12. Jehova, légy kedves és irgalmas a tengerbe fúltak lelkeivel szemben.” 13. A főnöknek e beszéde után – amelyet az őr nagyon jól hallott, és komoly, de barátságos arccal így szólt: „Kicsiny seregednek te főnöke, úgy ahogy te most elbíráltad – amint hallottam és jól megértettem – egyáltalában nem áll a dolog. Mert én nem bíztam meg egy szolgát sem, hogy nektek több kenyeret és bort teremtsen ide, erről – az igazságra való szigorú eskümmel – biztosíthatlak benneteket e mögött egészen más ok rejlik. 14. Ne törődjetek tovább ezzel a dologgal, mert itt mi olyan környéken élünk, ahol a csodák nem ritkák, miután maga a fürdő is a „Csodafürdő” nevet kapta, mert annak egész keletkezése is magában véve csoda volt, s így bizonyára gyógyító ereje is csodálatos. Legyetek tehát jókedvűek, mert ez a hely az üdvösség, nem pedig az átok és az ítélet helye.” 202. Fejezet:

A kapitány és a főnök kicserélik gondolataikat a legutóbbi különös élmény felől, s mindegyre jobb hangulatba kerülnek.

1. Az őrnek erre a nem várt biztosítására – aki ezután az épületből azonnal eltávozott – a heródiánusok részint meg voltak nyugodva, de másrészt az a tény, hogy kívánságukat még alig mondták ki, s máris több kenyér és bor került asztalukra, kedélyüket – különösen a kapitányét, aki görög volt – s a főnökét, aki zsidó volt – nagy nyugtalanságba helyezte, s így szólt a kapitányhoz: „Csoda, csoda ebben a helységben napirenden legyen?” 2. Úgy látszik, itt valami orákulum kell, hogy legyen, amely előtt az embernek még a legtitkosabb gondolata sincs biztonságban anélkül, hogy egy csodálatos ember – annak, aki kigondolta – mindjárt hangosan ki ne jelentse. És ha így van, ami igen valószínűnek látszik, akkor titkos beszélgetésünkről is szóról-szóra tudni fognak, így óvatosságunk mit sem fog használni nekünk. 3. Mert ha az urak házában lévők talán valamely varázsasztalukon meglátták a mi kenyér és borkívánságunkat, akkor első beszélgetésünket is éppolyan jól hallhatták és érthették, még ha ógyiptomi nyelven tartottuk volna is. 4. Még az a jó, hogy semmi ellenségeskedést nem tanúsítottunk beszédünkben sem a Názáretivel, sem valamely követőjével szemben, ami pedig Heródest illeti, valószínűleg ők is a mi véleményünkön vannak. De ez a különös dolog holnap talán magától is megvilágosodik, legyünk tehát az őr mondása szerint jókedvűek, mert ez a hely az üdvösség, nem pedig az átok és az ítélet helye.”

330


IX. kötet

331

5. Mondja erre a főnök: „Ha a dolog úgy áll, ahogy te kapitány megítélted, akkor a mi politikánk szerint tervezett fürdőzésünk is dugába dőlt, s a négy elsüllyedt hajóval, a 130 poroszlóval és egész idejövetelünk valódi céljával már régóta tisztában vannak, hogyan fogunk védekezni tehát, ha ezért felelősségre vonnak bennünket? 6. Minél inkább gondolkozom e felett, annál zavarodottabb az elmém, s annyira elveszi kedvemet, hogy se ez a jó kenyér, se ez a kitűnő bor nem ízlik. Mi a te véleményed kapitány, vagy a tiétek, hogyan volna legtanácsosabb viselkednünk?” 7. Mondja a bátor szívű kapitány: „Erre könnyen megadom a választ: ha ezek az emberek mindenről tudnak, akkor azt is tudni fogják, hogy mi az ostoba és gőgös Heródest inkább félrevezettük, minthogy látható módon ellene szegültünk volna. Vajon feladatunkat nem végeztük-e olyan késlekedően, amennyire csak lehetséges volt? Mi Heródes költségeire még jó néhány hétig Tibériásban maradhattunk volna, ha a halászok és hajósok elbeszélésük által felkészülésre nem kényszerítettek volna. Mert a tibériásbeliek már szívesen megszabadultak volna tőlünk, és elbeszéléseikkel – amelyeket talán nagyon is túloztak – kényszerítettek bennünket, hogy előttük ismert kötelességünknek eleget tegyünk, s ha nem tették volna meg, ki tudja, nem küldtek volna-e azonnal küldöncöt Heródeshez, aki bennünket alaposan befeketített volna előtte? 8. A hajósok az erős vihar és a közeledő éjszaka miatt gyors vállalkozásunkról – bizonyára inkább a maguk, mint a mi üdvünk érdekében – lebeszéltek ugyan, de mi kénytelenek voltunk az árulástól való félelmünkben a bátrakat és gyorsan cselekvőket játszani. Mi tehát nem vagyunk vállalkozásunknak okai, hanem elsősorban Heródes, s azután a körülmények, amelyek következtében Tibériásban tartózkodtunk. Én emiatt egészen nyugodt és jókedvű vagyok, s nem félek ennek a helységnek uraitól és bíráitól, még akkor sem, ha Maga a Názáreti is jelen volna, Akinek még nagyon is örülnék, mert azt mondják, hogy igen jó, igazságos és bölcs Ember, amint azt a néptől gyakran hallottam. S az ilyen emberekkel a mi anti- heródesi érzelmünk mellett könnyű beszélni. Ti nem vagytok az én véleményemen?” 9. Mindnyájan igazat adtak a kapitánynak, majd jókedvűen nekifogtak az evésnek és ívásnak, sőt még főnökük is derűsebb lett. 203. Fejezet:

A főnök aggodalmaskodása jóakaratú hangulata mellett. A kapitány jó kívánsága, hogy Magával a Názáretivel beszéljen, azonnal teljesedésbe megy. Leándert elhívja az Úr.

1. Amikor a bortól csaknem mindnyájan felbuzdultak, s Felőlem mindenféle jót kezdtek beszélni, de annál rosszabbat Heródesről, akit maguk között mindig gonosz és buta Antipásnak neveztek, így szólt a főnök: „Mi itt most mindnyájan barátok és testvérek vagyunk, ezt a néhány katonát sem kivéve, mivel ők is éppen olyan emberek, mint mi vagyunk, s akik valóban kemény sorsukat a tengeren megosztották velünk, és megerőltetett munkájukkal megmentésünkhöz nagyban hozzájárultak. 2. És most Jehovának, az Úrnak legyen érte hála és dicséret, jókevűek vagyunk, telve bátorsággal, s meg vagyunk győződve arról is, hogy ennek a helységnek római bírája előtt egészen jól megállnánk a helyünket. De hogy a jó reménység miatt túlságosan elbizakodjunk, arra még semmi okunk sincs. 3. Tanácsos volna tehát, ha közelebbről megbeszélnénk, hogy mit feleljünk a római bírónak, aki elé holnap biztosan odaállítanak? Ha azt kérdezi tőlünk, hogy római beleegyezés 331


IX. kötet

332

nélkül hogyan léptünk jogtalanul ennek a fürdőnek a területére? Mert én nem bízom meg ebben a ma éjjeli általános csendben, kapitány barátomnak az imént kimondott jó véleménye ellenére. 4. Úgy tűnik fel előttem, hogy holnap nem kis vihart fogunk kiállni, ha nem is a tengeren, s éppen ezért nem veszne kárba, ha még világos értelemmel megtárgyalnánk, hogy ebből a fatális helyzetünkből mimódon evickéljünk ki.” 5. Mondja a kapitány: „De barátom, micsoda hasznunkra volna ez a tanácskozás? Nem te mondtad, hogy odaát az urak házában olyan emberek léteznek, akik legtitkosabb gondolatainkat is talán még előbb tudják, mint mielőtt kigondoltuk? 6. Lásd, az olyan embereket, akiket holnap szigorú törvényszék elé akarnak állítani a keményszívű rómaiak, nem tartanak ilyen kitűnő kenyérrel és borral, hanem a legnyomorúságosabb kenyérrel és rossz vízzel, bilincsekkel és sötét börtönnel, és egyéb borzalmat keltő dolgokkal. Mert a gonosztevőkkel szemben a rómaiak sohasem éreztek egy szikrányi humanitást sem. Tehát ne beszéljünk többé egy szót sem arról, amin, semmi áron nem tudunk változtatni. 7. Az én kívánságom az volna, hogy a híres Názáretivel találkozzam és erről a dologról Ővele, Magával beszéljek, mert egyedül Ő tudna rajtunk segíteni. Én legalábbis minden bizalmamat csakis Belé helyezem.” 8. Mondja a főnök: „Ez volna természetesen a legjobb, ha Ő most itt tartózkodna, de mi volna akkor, ha nem volna itt?” 9. Mondja a kapitány: „Akkor bizonyára más lesz jelen helyette, mondjuk az Ő képviseletében, aki szintén az Ő szellemében cselekszik, és azzal bizonyára lehet okos és igaz szót váltani. Azért hát legyünk lehetőleg vidámak és derűsek, mert már amúgy is túl sokat állottunk ki, s ebben a viharban legalább tízszer elszenvedtük a halált.” 10. Amikor a kapitány ezeket a szavakat kimondotta, Tőlem küldetve újból megjelent a heródiánusok előtt Márkus egyik szolgája, de ezúttal kenyér és bor nélkül. Amikor az efölött elképedt heródiánusok elé ért, kérdő modorban azt kérdezte tőlük: „Kicsoda közületek az a bátor kapitány, akit Leándernek hívnak?” 11. Mondja a kapitány: „Barátom az én vagyok. Mi történt és mi szükség van rám?” 12. Mondja a szolga: „Halld, Az, Akibe minden bizalmadat helyezted, és Akivel beszélni szeretnél, itt van, és azt akarja, hogy jöjj hozzá, mert beszélni akar veled. Kövess tehát az urak házába.” 13. Ez a meghívás először nagyon meglepte a kapitányt, a főnök pedig félelmében nem tudta, hogy mihez kezdjen, s halkan így szólt maga elé: „Óh, nagyon jól tudtam én azt, hogy a mi dolgunkra rossz vége lesz.” 14. Mondja a szolga: „Miért félsz te hiába az emberek jótevőjétől? Aki Őbenne hisz, reá épít, és Benne bízik, az nem pusztul el soha. Jöjj te Leánder velem, mert az Úr csak veled akar beszélni.” 204. Fejezet:

Leánder kapitány az Úr előtt. Oktatásokat kap az Úr megalapítandó országáról. Fő életintelmek. A kapitány jól megérti az Úrtól kapott tanításokat. Az Úr utasításokat ad, hogyan viselkedjenek Heródessel szemben.

1. A szolgának e szavai után mindannyian megkönnyebbültek, a kapitány pedig azonnal elindult a szolgával, s az egyenesen Elém vezette, és így szólt: „Lásd, az Úr.” 332


IX. kötet

333

2. Erre a kapitány mélyen meghajolt Előttem és így szólt: „Uram, légy kedves és irgalmas, de ne csak velem, hanem a többi bűnössel is. Mi csak vak és akaratnélküli szolgái voltunk a gonosz Heródesnek, mert ő bennünket szolgálatába kényszeritett, de mi a mai napon mindörökre megszűntünk neki szolgálni, és soha többé nem fogunk Téged üldözni. Sőt, ha lehetséges volna, mától vagy holnaptól kezdve Neked szeretnénk szolgálatodra állni, de a gonosz, ostoba és kéjenc Heródesnek soha többé.” 3. Mondom Én: „Leánder, Én megbocsátom a ti bűneiteket, aki Bennem hisz és az Én tanításaim szerint él és cselekszik, az nem fog elveszni. 4. Az Én tanításom pedig egyszerűen ebben áll: Ismerd meg az egyedüli egy igaz Istent és Urat, így Engem is, Aki Belőle jöttem ebbe a világba, s az Ő Szellemét rejtem Magamban – és szeresd ezt az egy igaz Istent mindenek fölött, felebarátaidat pedig úgy, mint tenmagadat – és magadban fogod rejteni az örök életet. 5. Amiképpen a te bizalmad megnyitotta a Hozzám vezető utat, azonképpen fogja a Bennem való hited az örök élethez vezető utat megnyitni. 6. Ismered azokat a törvényeket, amelyeket Isten a Sinai hegyen az izraelita népnek adott Mózes által? Azokat tartsd meg, és ne törődj többé hamis és holt isteneiddel, s egyéb pogány szokásaiddal, s országomban derék eszközömmé válhatsz.” 7. Mondja a kapitány telve örömmel: „Óh Uram, hol fogod országodat megalapítani? Hol van a Te várad, hogy holnap odamenjek, s mint a legbátrabb katona fölajánljam szolgálataimat?” 8. Mondom Én: „Halld – az Én országom, amelyet most e Föld emberei között újból megalapítok, nem földi ország, mint egy olyan királyság, amilyennek te is szolgáltál, és amilyen légiószámra van ezen a Földön. Az Én országom szellemi és nem látható, ékes pompa között a test szemeivel, mert az belül van az emberben, és a hittel, bizalommal, szeretettel teli szívben, amelyben nincs gőg, sem irigység, kajánság, hazugság, sem csalás, hanem telve van alázatossággal, szelídséggel, türelemmel és irgalmassággal, s az a szilárd és semmilyen hatalommal le nem győzhető vár, amelyen Én, mint a valamennyi létek és életek egyedüli Ura és Királya lakhelyet veszek, minden olyan embernél, akinek szíve és kedélyvilága az említett tulajdonságokat fogja bírni. 9. S ha te Hozzám akarsz katonai szolgálatba lépni, akkor a most megmutatott várban az Én tanításaim szerint kell, hogy telve légy hittel, bizalommal, Isten és embertársaid iránti szeretettel. 10. Ezt persze most még nem tudod megérteni a maga teljes igazságában, világosságában, azonban higgy, élj és cselekedj a legnagyobb buzgalommal aszerint, amit hiszel, s akkor az Isten örök szeretetének szelleme felébred benned, s minden igazságon keresztül vezetni fog téged. S majd csak az igazság világosságánál fogod igazán megismerni Azt, Aki neked ezt most elmondta. 11. És ha te Őt az igazság szerint tökéletesen megismerted, az is tiszta és napnál világosabb lesz előtted, amit most még mélyen elrejtett titoknak látsz. Ezeket jelentsd ki társaid előtt is.” 12. Erre a beszédemre Leánder egészen elcsodálkozott és így szólt: „Uram és Mesterem, úgy ahogy most Te – ember soha még nem beszélt ezen a Földön. Lehet, hogy mindent a maga teljes mélységében nem értettem meg, de szavaidból világos lett előttem, hogy Te nem ennek a világnak a koronája vagy jogara után törekszel, hanem csak arra, hogy az emberek újból visszatérjenek benső szellemik életük régi és már régóta elveszett igazságaihoz. 333


IX. kötet

334

13. A mi régi bölcseink a teljes és élő igazságnak ezt az elveszett országát nagy buzgalommal keresték, és néha itt-ott nyomára is akadtak. De a mi Isisünk baljóslatú fátyolát még a legbölcsebb kutatónak sem sikerült fellebbenteni. 14. De Te, óh Uram és Mesterem, Magad vagy az igazi Isis, Aki a sűrű fátyolt Magad lebbented fel előttünk emberek előtt. S az én véleményem szerint ebben áll az az igazi életország, amit Te most előttünk, emberek előtt megalapítasz a Földön, és annak egyedüli Ura és Királya szellemedben Te vagy, voltál és leszel mindörökké. 15. Mert ha a szeretet, az igazság és az élet egy és ugyanaz az erő, akkor az élet éppen olyan elpusztíthatatlan, mint ahogy az igazságnak önmagában véve örökké igazságnak kell maradnia. 16. Így fogtam fel tehát, a Te hozzám – méltatlan emberhez – intézett szavaidat, azok értelmét és szellemét. A további és mélyebbre ható világosságot pedig Annak szeretetétől és kegyelmétől várom, Aki a benső szellemi élet-országnak egyedüli igaz Királya. 17. De most az a kérdés, hogy mit csináljunk ezzel a gonosz és buta Heródessel? Hogyan juthat eszébe ennek a vén kéjencnek, hogy az összes emberek élete igazságának szeretettel legteljesebb visszahozóját a maga tehetetlenségében üldözőbe vegye? Óh, az a tökéletesen vak és balga ember.” 18. Mondom Én: „Hagyjátok Heródest, és ne törődjetek többé vele, mert az ő dicsőségének nemsokára vége lesz. 19. De amit főnököd a tibériási polgárok tulajdonát képező négy elpusztult hajó kárpótlásának kivitelében tervezett, azt vigye is keresztül, és Én támogatni fogom őt akaratom hatalmával. Így Heródes a jövőben kevés olyan poroszlót fog kiküldeni, akinek feladata az igazságra bilincseket rakni, s végül megölni és megsemmisíteni.” 20. A kapitány erre mélyen meghatva mondott köszönetet a megbízatásért, s meg is ígérte, hogy kívánságom teljesítését minden erejével keresztül fogja vinni. 21. Azután még azt kérdezte, hogy főnökük a 130 tengerbe veszett poroszló miatt mit tegyen, akik szintén emberek voltak, és akik kénytelenek voltak az átkozott ostoba zsarnok akaratának engedelmeskedni, mégpedig a legnyomorúságosabb zsoldért, s mi lehetne a hátrahagyott özvegyek és árvák jogos követelése? Mert ezeknek a katonáknak, akik mint igen engedelmes és hű emberek, az ő testőrségét is képezték, minden más állampolgárhoz hasonlóan kapták tőle a házasodás kedvezményét is. De mivel ezek a katonák nem léteznek többé, ki fogja feleségüket és gyermekeiket eltartani és táplálni? 22. Mondom Én: „Az elpusztult katonák olyanok voltak, mint az idomított vadászkutyák, akikben semmi szeretet és irgalom nem volt azok iránt az emberek iránt, akiket Heródes nevében igen gyakran – minden szükség és megbízatás nélkül is – gyötörték, hogy sovány zsoldjukat tekintélyesen pótolják, s ebben az utóbbi időben ezt a dolgot titokban olyannyira kezdték űzni, hogy az általuk már oly sokszor szorongatottak már valósággal kétségbe estek. 23. És ezekkel a titkos üzérkedéseikkel – amelyek ellen senki sem mert törvény elé lépni attól való félelmében, hogy még sokkal jobban meggyötrik – annyi kincset gyűjtöttek, hogy hátraadottaiknak több van, mint neked és főnöködnek. És amijük van, azt jól megőrizték úgy, hogy a világi bírónak aligha volna lehetséges őket annak beismerésére bírni, hogy igazságtalan javak fölött rendelkeznek. 24. De Heródes kárpótolja a hűséges vadászkutyái által szorongatottak kárát, mivel ő mulasztotta el, hogy azoknak olyan törvényeket adjon, amelyek értelmében a szegény alattvalókkal saját önkényük szerint nem bánhattak volna el. De ő még helyesnek is találta, ha va334


IX. kötet

335

dászkutyáinak ilyen üzérkedéseiről valahol tudomást szerzett, mert ezzel megtakarította a zsoldok felemelését. 25. Ezek a gonosz vadászkutyák pedig végül megkapták jutalmukat, Heródes pedig fizesse meg az általuk okozott károkat, amit a főnök nagyon jól fog tudni rajta behajtani. Most pedig ismét visszatérhetsz szállástanyátokra, ahol már nagyon várnak rád. Holnap ismét látjuk egymást.” 26. A kapitány nem győzött hálát adni a tanításomért és türelmemért, azután szívében telve vigasztalással visszatért társaihoz, s minden elmondott nekik, amit Tőlem hallott. 205. Fejezet:

A heródiánusok megbeszélik egymás között az Úrtól kapott tanításokat, és jó terveket szőnek a jövőre nézve. A főnök jó beszéde embereihez.

1. Elképzelhető, hogy a főnökre és a többiekre milyen hatással volt a kapitány elbeszélése. 2. A főnököt nagyon elkedvetlenítette a 130 elpusztult poroszló leírása, és hosszasan elgondolkodott felette, mert erről az oldalukról eddig még nem ismerte Heródesnek ezeket a hűséges szolgáit. Igaz, hogy megfigyelései közben feltűnt előtte, ami csak a kapitány elbeszélése után lett világossá, s a főnök ezt a megjegyzést tette: „Igen, igen, a nagy és tiszta, Isten mindent átható szellemével teljes Názáretinek igaza van, mert most már igen sok dolog, amit időről- időre azon a legénységen tapasztaltam, tisztázódik előttem. Ők ugyanis Heródestől igen kicsiny zsoldot kaptak, s az adók behajtásakor és sarcolásakor 100 után csak egyet tarthattak meg maguknak. Csekély zsoldjuk és még kevesebb adógarasuk természetesen nem lehetett elég arra, hogy néha meglehetősen nagyszámú családjukat tisztességesen eltartsák. 3. Nem ritkán előfordult, hogy egyiket vagy másikat a legelőkelőbb vendégfogadókban láttam, amelyekben hozzánk hasonló módon szolgáltatták ki magukat, továbbá gyakran láttam őket kufárokkal és pénzváltókkal tárgyalni, de mindez mégsem tűnt fel előttem annyira, mert egyébként szolgálataikban mindig igen pontosak, velünk és a királlyal szemben igen hűségesek voltak. De most ár tisztázódik ez a dolog, és megértem azt, ami azelőtt bizony különösnek tűnt fel. 4. Továbbá itt-ott igen gyakran hallottam Heródes súlyos elnyomatásai és szorongattatásai miatt panaszokat és titkos átkokat, de én és ti, sőt Heródesnek sok más tisztviselői ügyet sem vetettünk az ilyen panaszokra, mert hiszen jól tudja azt az ember, hogy senki sem lehet egyformán hangolva, amikor adóit és egyéb illetékeit le kell fizetnie annak az úrnak, akit a restség, a buja jólét, a gőg, a szeretetlenség és még egy egész sereg mindenféle más bűn tétlen szolgájának tekintenek. 5. Ennél az oknál fogva soha vizsgálatra nem került sor, így Heródes katonáinak mindig szabad játéktere volt, s a népet – különösen a gyakran előforduló adóbehajtásoknál – tetszésük szerint sarcolták anélkül, hogy ebben bárki is megakadályozta volna őket. És ha valaki el is ment egy római bíróhoz és panaszt tett a nyomorult Heródes durva, nagy és néha elő nem teremthető adósarcolásaiért, igen keveset, vagy semmit sem ért el, legfeljebb azt a tanácsot kapta, hogy váltsa meg magát Heródestől, és legyen római polgárrá. 6. Ezt a gazdagok megtehették és igen okosan meg is tették, de mi maradt a szegényeknek hátra, mint hogy Heródestől továbbra is a leglelkiismeretlenebb módon sarcoltassák magukat. De majd meg fog ez a dolog is változni. Ha most visszakerülünk Jeruzsálembe, úgy aláfű335


IX. kötet

336

tünk a királynak, hogy annál jobban már nem is lehet, s a kárpótlásokra olyan módon fogjuk kényszeríteni, amilyenről soha még csak nem is álmodott. 7. Óh, várj csak te szívtelen, gőgös és kéjenc király; a jövőben rémülettől tágranyílt szemekkel fogsz megismerni bennünket, és lásd be az okát annak, amelynél fogva oly gyakran barátságos hangon beszéltelek le arról, hogy olyan embereket, akik nyilvánvalóan Isten magas szellemétől vannak áthatva, addig ne üldözz, amíg erre Rómától megbízást nem kaptál. 9. De ő soha nem vette figyelembe az ilyen tanácsot, hanem mindig csak úgy cselekedett, ahogy neki tetszett, s éppen ezért nemsokára módjában lesz konokságának gyümölcseit megízlelni, ami bizonyára nem lesz a kedvére való. A mi Urunk és Mesterünk szelleme és akarata legyen és működjék velünk. 10. A mi nagy Názáretink azok után, amit te Leánder barátunk az Ő szavaiból közöltél velünk, kétségbevonhatatlanul a mi prófétáink annyi hűséges és igaz ígérete szerint a menynyekből ebbe a világba eljött Messiás, felvértezve Istennek minden bölcsességével és hatalmával, amiben én most már eltántoríthatatlan szilárdsággal hiszek. Ezt nekünk azáltal is kézzelfogható világossággal bebizonyította, hogy mindent átlátó és jól ismerő bölcsességével és akaratának tiszta isteni hatalmával hozta létre ezt a nagy tengeri vihart, amely által Heródesnek azok a bizonyos hűséges vadászkutyái megkapták a bizonyára már régóta jól megérdemelt jutalmukat. 11. Ti katonák pedig - akiket az Ő kegyelme velünk együtt megmentett - ébresszétek fel lelkiismereteteket, s ha azokat szintén terhelik olyan bűnök, amelyekért a többiek a vízben lelték pusztulásukat, bánjátok meg bűneiteket azzal a tántoríthatatlan szilárd elhatározással, hogy mindazoknak az embereknek, akikkel dolgotok volt, és nekik kárt okoztatok, lehetőleg jóvátegyétek, hogy a mi Urunknál és Mesterünknél ti is kegyelmet találjatok még ebben a világban. 12. Mert amit most saját érzékeinkkel tapasztalhattunk, hogy Ő olyan lény, Akinek az emberek vakságával szemben igen nagy türelme van, de ha az emberek az Ő figyelmeztetései ellenére is konok módon megmaradnak gonoszságukban, s nem akarnak megjavulni, akkor az Ő türelmének is vége szakad, s büntetése elmaradhatatlanul bekövetkezik. 13. Jól gondoljátok meg, amit én, mint a ti főnökötök elmondtam és tanácsoltam, mert Isten örökké működő mindenhatósága ellen a tehetetlen ember konokságával semmire sem mehet. Jaj annak, akit Isten igazságos haragja utolér.” 206. Fejezet:

A heródiánusok megesküsznek, hogy az igazságot fogják követni. Jó tanácskozás. A kapitány imája.

1. A főnöknek erre a beszédére a tíz katona megígérte eskü alatt, hogy a tanácsát a legpontosabban követni fogják, habár azok a bűnök, amelyeket a 130 poroszló követett el, nem terhelik lelküket. Nekik ugyanis az adóbehajtások körében nem kellett szolgálniuk, miután őket Heródes csak vár és palotaőröknek használta fel, amit a főnök és a kapitány is tudhatnak. 2. Főnökük pedig így szólt: „Ezt tudjuk jól, de az az ember, aki Heródesnek szolgál, éppen olyan nagy bűnös, mint mi vagyunk. És ha a legmagasságosabb mindentudó és mindenható Isten kegyelmének részesévé akar lenni, akkor minden bűnétől oly módon kell megtisztulnia, hogy azokat először is, mint az isteni akarat ellen valókat fölismeri, másodszor megutálja és megbánja azokat, és harmadszor soha többé el nem követi, s a legszilárdabb akarattal elhatározza, hogy az emberekkel szemben elkövetett igazságtalanságokat lehetőség szerint jóváteszi. 336


IX. kötet

337

3. Én a magam részéről ezt meg is fogom tenni, s az az óhajtásom és tanácsom, hogy ezt közülünk mindegyik szívlelje meg, mert a mi nagy Urunk és Mesterünk már azáltal is igen nagy kegyelemben és irgalomban részesített bennünket, hogy először is nem engedte, hogy a többiekhez hasonlóan mi is a tenger martalékai legyünk, és másodszor nem hagyta, hogy a szigorú rómaiak elfogjanak bennünket, és törvény elé állítsanak, s ott élere-halálra vallassanak. Sőt végtelen nagy szívélyességet tanúsított irántunk, s ezt bizonyára a jövőben sem fogja megtagadni tőlünk, ha mindazt megtesszük, amit én tanácsoltam nektek saját felfogásom szerint.” 4. A főnöknek erre a másodszori jó beszédére mindnyájan fölemelték a kezüket és megesküdtek arra, hogy szavait meg fogják szívlelni, s azok szerint fognak cselekedni; a főnökük teljesen meg volt elégedve velük. 5. A kapitány azonban erre mégis megtette a következő megjegyzést: „Barátom, a tíz katonához intézett jó és igazsággal teli beszéded folyamán azt a megjegyzést tetted, hogy minden ember, aki Heródesnek szolgál, már magában véve is bűnös, és ez valóban igaz is. Mert az ilyen ember Isten és mindenki előtt csak igazságtanságot halmoz igazságtalanságra. És aki hűségesküjével megfogadott szolgálatával, a szegény emberekkel szemben gyakorolt igazságtalanságaiban segítségére van, az mindenkor vétkezik, valahányszor annak a lelkiismeretlen kéjencnek az akaratát végrehajtja. S ha mi továbbra is megmaradunk Heródes szolgálatában, akkor igazán nehéz lesz magunkat a bűntől távol tartani. 6. Az én véleményem tehát ez volna: ha Heródest a megbeszélt módon kellőképpen megpuhítottuk, és jóvátételre indítottuk, akkor kártalanítsuk magunkat is, és lépjünk ki a szolgálatából. Mert amint mondottam, őt tovább szolgálni annyit jelentene, mint a jövőben is tovább vétkezni akarni. Igazam van-e, vagy nincs?” 7. Mondja a főnök: „Tökéletesen igazad van, és ha ezt elértük nála, ezt a szándékunkat azonnal meg is fogjuk valósítani. Erre vonatkozólag holnap bizonyára az Úrtól is fogunk utasításokat kapni. Most pedig azon a véleményen vagyok, hogy miután már itt az éjfél, s mindnyájan nagyon fáradtak vagyunk, így a mi Urunk és Mesterünk Nevében, Aki annyi kegyelmet tanúsított irányunkban, adjuk meg testünknek a szükséges pihenőt.” 8. Ebben mindnyájan megegyeztek, de különösen a legénység, akinek erejét a vihar teljesen kimerítette, 9. A kapitány pedig még így szólt a főnökhöz és minden jelenlévőhöz: „Halljátok, még mielőtt átadjuk magunkat a teljes pihenésnek, úgy itt, mint bárhol, ahol ezután tartózkodni fogunk, vegyük fel szokásba Annak – Akit a mi Urunknak és Mesterünknek ismertünk meg – szívünk mélyéből igaz hálát mondani azért a végtelen nagy kegyelemért, amelyben Ő bennünket itt igazságos büntetés helyett oly gazdagon részesített. Mondjuk tehát együtt: Óh Urunk és Mesterünk, Aki telve vagy isteni szeretettel, bölcsességgel, erővel és hatalommal, hálás köszönetet mondunk Neked végtelen nagy irgalmadért és kegyelmedért, amelyben bennünket, nagy bűnösöket részesítettél, megérdemelt nagy büntetésünk helyett. Arra kérünk, hogy kegyelmeddel, szereteteddel és irgalmaddal a jövően el ne hagyj bennünket, mert mostantól kezdve egyedül csak Hozzád akarunk tartozni. Óh, végy fel kedves és jóságos nagy Urunk és Mesterünk bennünket is a Te országodnak alattvalói közé, amelyet most és mindörökre megalapítasz a vak emberek között itt a Földön, és ne engedj a jövőben túl nagy kísértésnek reánk jönni, hanem erősíts meg bennünket kegyelmeddel és irgalmaddal. Egyedül a tied minden szeretetünk, dicsőítésünk és tapasztalásunk. Téged – Akinek az összes szellemek, erők és elemek engedelmeskednek – dicsérjen minden, ami csak létezik, lélegzik és él. A Te Neved legyen bennünk megszentelve mindörökké.”

337


IX. kötet

338

10. Amikor a kapitány ezt a könyörgést és hálát elmondotta, főnök megdicsérte érte, s a többiek is pihenőre tértek. Ugyanezt mi is megtettük az urak házában, ahol reggelig jól aludtunk. 207. Fejezet:

Szép reggel a tengeren. A rómainak az Úr tanítást ad a földi és a szellemi hajnalról.

1. Én – mint mindenekor – első voltam, Aki talpon volt. Utánam tanítványaim is rögtön fölkeltek, s Velem együtt kijöttek a szabadba, mégpedig a tengerpartra. A tenger fölött a közeledő napkeltével egyidőben lágy hajnali szellő fújt, s a víz tükrén igen kedves fodros hullámokat vetett. A tenger tükrén itt-ott kisebb és nagyobb ide-oda úszkáló madaraknak csapatai tűntek fel, ízes reggeli falatokat keresve a hullámokban. A római, aki szintén jelen volt már, így kezdett beszélni: „Uram és Mesterem, a hajnal – különösen ilyen gyönyörű tájon – az emberi szívet és kedélyvilágot mindig felüdíti és megerősíti. Ámde emellett az a kifogásom, hogy a reggel, mint a napnak legszebb és legkellemesebb időszaka, mindig a legrövidebb ideig tart, mert amikor kedves Napunk a látóhatárt átlépi, a nappal megkezdődik egyre fokozódó unalmas egyformaságával, és kevés változatossággal így tart estig. Óh, ha ezen a Földön léteznék egy olyan ország, amelyben a hajnal örökké tartana, akkor én olyan helyen mindig örvendeznék az életnek. De a mi rövid ideig tartó reggelünk kedélyvilágomat igen gyakran öröm helyett bizonyos fokú mélabúval tölti meg. Uram és Mesterem, nem létezik ezen a Földön sehol sem olyan ország, ahol a reggel legalább hosszabb ideig tartana, mint nálunk?” 2. Mondom Én: „Most az egyszer ismét egy kissé a pogány beszél belőled örök Aurórájával. Nem hallottad-e tegnap Rafael tanítását a Földről, a különböző jelenségeiről, s nem tudtad azt annak szükséges igazsága szerint felfogni? Ezen a Földön – szigorúan megállapított rend alapján – lehetetlen, hogy valahol létezzék egy olyan ország, ahol örök hajnal van. 3. Egykor az Én országomban –majd a másik életben – lesz majd örök élet hajnala. De miben fog az állni? Ezt még sokkal kevésbé tudnád megérteni, mint Rafael magyarázatát. De ha ennek a Földnek hajnalát hosszabb ideig akarod élvezni, menj ki mindenkor két órával előbb a szabadba, s akkor a hajnalt teljes három órán keresztül élvezheted. 4. Továbbá minden napnak, s annak minden idejének vannak kellemes és kellemetlen élményei, s így az estének és éjszakának is. Minden attól függ, hogy kedélyvilágodnak milyen szemével szemléled a napnak időszakait. 5. Lásd, a Nap éppen most kel, a reggel gyönyörűsége még mindig tart, és még egy teljes óráig fog tartani. Tehát a reggel kellemességeinek még tovább örvendezhetsz, azután a reggel fokozatosan átmegy a nappalba, s az élet nappalának éppen úgy örvendezhetsz, mint most ifjú hajnalának. Hagyd tehát, hogy a Földön a régi rend akadálytalanul uralkodjék tovább, amely nagyon jó és célszerű. 6. Ha ezen a Földön az emberek is szabad akaratukból olyan jók volnának, mint a Földnek ez a régi berendezése, akkor már itt is örök és igaz szellemi hajnal volna, s erre kellene az embernek mindenek előtt törekednie. Megértetted ezt az egészen természetes beszédemet?” 7. Mondja a római: „Igen, nagy Uram és Mesterem, köszönöm ezt a tanításodat és most már a nappalnak is fogok örülni, s annak gyakran igen változatos jelenségeiben.

338


IX. kötet

339

Beszélgetés a vándormadarakról. Diétikus utasítás a vadakra és szárnyasokra vonatkozólag. A joppei halászok a külső szertartásokról és mozdulatokról.

1. Ezután a beszélgetésünk után megjelentek görögjeink is a máltai orvossal együtt, s mindazokkal együtt, akik itt jelen voltak és örvendeztek ennek a szép – habár ebben az időszakban kissé hűvös – reggelnek. 2. A jesairabeli vendégfogadós, aki még mindig velünk volt, s a jól ismert csónakos emberek is megtekintették a fedett hajót, mely az éjszakai viharban partunkra hozta a szállástanyájukon pihenő heródiánusokat. Rendkívül csodálkoztak, hogy ez a meglehetősen régi és nem valami szilárdan megépített hajó a többi néggyel együtt nem süllyedt el. Az egyik csónakos így szólt a fogadóshoz: „Barátom, itt áll a parton a Megmentő. Ha ez a hajó még tízszer ilyen nyomorult állapotban lenne, mint amilyenben van, az Úr akarata mégis megmentette volna.” A vendégfogadós megdicsérte a csónakost, és igazat adott neki. 3. Kisjohna eközben megkérdezte Rafaeltől, hogy mit jelenthet az, hogy különösen őszszel annyi vízimadár van a partokon, s közöttük olyan fajták, amelyek nagyon ritkán láthatók a Galileai tenger mentén, és csak igen kis számban? 4. Mondja Rafael: „Barátom, ennek semmi egyéb jelentősége nincs, mint az, hogy az északi tavak és tengerekről való kivándorlásuk idejében egészen más szél fúj, mint amilyen ebben az időben szokott. És az – ezeknek a madaraknak vándorlási idejében – oly szokatlan szél az oka annak, hogy ezt a tengert ezek az állatok jobban benépesítik most, mint egyébként, és ennek a jelenségnek további és igen természetes következménye az lesz, hogy ez a tél különösen enyhe lesz, mert máskülönben ezek a madarak inkább Dél felé húzódtak volna, és ott keresték volna fel fészkeiket. Így, ebben az egészen természetes jelenségben semmi különös, vagy figyelemreméltó nincsen. 5. Ezen a tengerparton tömegesen élő görögök – akik nagyon jól értik ezeknek a madaraknak a fogását – majd megritkítják azok nagy számát, mert ezek a madarak valóságos ínyenc falatot képeznek számukra, s tollazatukat is jól felhasználhatják, értékesíthetik. És ezzel barátom mindent elmondottam, ami ezekre a madarakra vonatkozik. 6. Mondja Kisjohna: „Mi zsidók nem vadászhatnánk szintén ezeket a madarakat, s nem használhatnánk úgy fel, mint a görögök?” 7. Mondja Rafael: „Óh igen, ha meg tudjátok azokat fogni, és mint ínyenc eledelt elkészíteni. De mivel a teljesen tiszta eledelek mindenféle faja nagy mennyiségben áll rendelkezésetekre, s azokkal bőségesen táplálhatjátok magatokat, tehát hagyjátok ezeket a vad madarakat, továbbá disznót, nyulat, gazellát, szarvast és egyéb vadakat ínséges időkre, most pedig engedjétek, hogy a szegényebb görögök foghassák össze őket, s készítsék el asztaluk számára.” Ebben Kisjohna tökéletesen megnyugodott, s nem mutatott többé vágyat, hogy ilyen madarakat fogjon a saját számára. 8. És amikor az összes jelenlévők majd erről, majd arról beszélgettek, a joppebeliek is a partra jöttek, majd Hozzám tolultak és mélyen meghajoltak Előttem. Magasra emelt kezekkel adtak hálát a tegnapi meggyógyításukért, a nem várt barátságos fogadtatásukért és ellátásukért. 9. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Jól teszitek ugyan, hogy Nekem ezért köszönetet mondtok, de a jövőben külső mozdulatok nélkül, csak a szívetekben mondjatok köszönetet, s éljetek és cselekedjetek mindenkor az Én tanításaim szerint, az sokkal kedvesebb lesz Előttem, mint a mély meghajlások, a magasra emelt kezek, és az a sok hangos szó. Jól megértettétek ezt mindnyájan?” 339


IX. kötet

340

10. Mondja a ciprusi halász: „Uram és Mesterem, Aki telve vagy isteni erővel, hatalommal és bölcsességgel, mi a Te igazi és bölcs tanácsodat szeretetedből és kegyelmedből jól megértettük, és mint igazi isteni tanácsot szívünkbe zárjuk; a jövőben aszerint fogunk cselekedni, de egy megjegyzést engedj elmondani, óh Uram, védekezésünkre. 11. Mondom Én: „Beszélj tehát.” 12. Mondja a halász: „Tökéletesen igaz az, hogy egy olyan ember, aki Benned – úgy mint mi – élő erővel hisz, és hiszi azt, hogy Te – habár mint előttünk látható testben járó ember – az örök isteni Szellemmel tökéletesen egy lény, egy és ugyanaz a személyiség vagy, Hozzád minden külső mozdulat nélkül közeledhet, könyöröghet, s Neked – szívének és kedélyvilágának legbensőbb magányában – mondhat köszönetet, s kéréseit mindenkor hallani és meghallgatni fogod, s a csendes, átszellemült igaz hálában mindenkor tetszésedet fogod találni. 13. De lásd, mi emberek már gyermekkorunktól fogva megszoktuk, hogy kéréseinket és hálaadásainkat külső mozdulatokkal kísérjük, hogy az emberek előtt – akiket valamire kérünk, vagy akiknek kapott jótéteményeikért köszönetet mondunk – ózsidó szokásokhoz mérten külsőleg is láthatóvá tegyük, amit magunkban élő és igaz módon érzünk. 14. És ha már oly gyakran kényszerítve vagyunk emberek előtt – akik végtére is hozzánk hasonlóak – térdet hajtani, így azt hiszem, sokkal illendőbb volna az örökkévalóság Ura előtt térdünket, sőt egész testünket meghajtani. Mert hiszen a mi testünk is csak az Ő műve, és hordozója az élő léleknek, amely ha túlságosan hódol a testi vágyainak, könnyen elromolhat. De ha a testét benső szellemi törekvéseivel egyesíti, és azt magával együtt szellemivé változtatja, akkor nem egykönnyen véthet a Te rended ellen, ami örök isteni akaratodnak hatalmából és erejéből áll, úgy hogy többé tetszésedet ne találd benne.” 209. Fejezet:

Az Úr beszéde a szertartásos istentiszteletek veszedelmeiről, és az igazi imádkozásról.

1. Mondom Én: „Barátom, te most igen jól beszéltél, szívemet felüdítette szavaidnak értelme. Nagyon helyes tehát, ha a valamit kérő s a hálálkodó ember úgy viselkedik, ahogy azt te ábrázoltad. De akkor minden embernek teljesen a te érzületed szerint kellene cselekednie, s minden életértéket egyedül csak a bensőkben kellene keresnie, s a külsőséges dolgokat bizonyos tekintetben, mint külső terhet maga után húznia; s azt a saját benső erejének alárendelnie, akkor a kérés, hálaadás és tisztelet – mint már mondottam – igen jó és helyénvaló volna, s benne tetszésemet is találnám. 2. Ámde az emberek nem olyanok, amilyenek ti vagytok most Előttem, mert idővel a külsőséges szertartásoknak sokkal nagyobb jelentőséget fognak tulajdonítani, mint amilyet a benső életigazság szerint tulajdonítaniuk kellene, és az egyedül igaz bensőt a külsőséges dolgok hiányában nem tartják elégségesnek, s végül majd egészen értéktelennek. Így aztán annyira mennek, hogy bizonyos megszentelt Istentől kiválasztott és elhivatott papok arra kezdik majd indítani a népet, hogy a közönséges embereknek elég csupán a nekik előírt külsőséges dolgokat figyelembe venni, és tiszteletben tartani, s a tulajdonképpeni benső – még Magában az Istenhez intézett – kérő vagy köszönő szó értéktelen Isten előtt, és nincs semmi hatása. Mert Isten nemcsak hogy a legcsekélyebb tetszését nem találja benne, hanem kifejezetten nem tetszik Neki, mert egy ilyen önhatalmú benső imádkozást, könyörgést, vagy hálaadást Isten merészségnek és Isten-gyalázásnak tekinti.

340


IX. kötet

341

3. És végül mi lesz ebből? Az emberek mindegyre jobban eltávolodnak Istentől, ahelyett hogy szívükben szeretetükkel s igaz, élő hitükkel és bizalmukkal egyre jobban közelednének Hozzá. 4. A bizalomteli igaz és tiszta szeretetet kísérteties félelemmé változtatják, az élő igazsággal teli hitet pedig sötét és pogány tévhitté, amelyben azután a rest és minden csalásra kész papi kaszt földi tekintetben jólétben él, míg az úgynevezett közönséges emberiség néha tanácstalanul áll szellemi ínségében és kétségbeeséssel teli sötétségében, szegénységben és vakságban sínylődik, s amellett gyakran még testének sem tudja a kellő táplálékot megszerezni, mert a legyek módjára elszaporodott, un. Istentől elhivatott papok – telve lustasággal és munkaiszonynyal – a szegény népnek a túlvilági mennyei örömökről tett ígéretei, s az örök pokoli gyötrelmek még gyakoribb rikító fenyegetései közepette valósággal mindent elrabolnak szájuktól, és a saját hasukat hízlalják, amit te most úgy a farizeusoknál, mint a pogány papoknál tapasztalhatsz. 5. És lásd, mindez lassan és fokozatosan az eleinte ártatlannak, sőt erkölcsi tekintetben illőnek létező könyörgő, hálaadó imák mozdulataiból jön létre, úgyhogy Isten kénytelen egy újonnan támasztott próféta szája által azt mondani az embereknek: Íme, ez a nép Engem szájával és hiú, holt világi ceremóniákkal tisztel, de szíve távol van Tőlem. 6. Ezért jól jegyezzétek meg azt, amit most mondani fogok és tegyétek életeteknek állandó vezérfonalává: 7. Isten Önmagában véve Szellem, telve szeretettel, igazsággal, bölcsességgel és hatalommal; Aki öröktől fogva változhatatlan, és Őt csak szellemben és igazságban – amely az ember bensejében van – lehet imádni. 8. Ha valakinek valamilyen ügye van, amiben csak az egyedül egy igaz Isten – a minden emberek és angyalok Teremtője és Atyja – lehetne segítségére, az ne menjen ügyével a templomba vagy a zsinagógába, ne menjen paphoz, hanem zárkózzék be kicsiny kamrájába, de legfőképpen szívének teljes magányába, és ott imádkozzék Istenhez, s úgy kérjen Tőle, mint szeretettel legteljesebb Atyától segítséget. És az Atya, Aki mindent – ha mégoly nagyon el is van rejtve – lát és hall, az egyedül igaz és helyes módon – szellemben és igazságban – könyörgőnek mindenkor szívesen megadja azt, amit igazságosan kért, és amiről mindnyájan tökéletesen meg lehettek győződve. 9. De a nyílt, az emberek közszemléjére bocsátott kérést, amelynél a szív igen keveset érez, a mennyei Atya sohasem fogja teljesíteni. 10. És mindezt jól értsétek és jegyezzétek meg, és cselekedjetek is azok szerint, ha nem akarjátok, hogy utódaitok még egy sokkal sötétebb pogányságba süllyedjenek, mint amilyen ezen a földön mindenütt otthonos az embereknél. 11. A készséges mozdulatok a hiú, vak, büszke és becsvágyó emberek előtt igen értékesek lehetnek, de Annál, Aki Maga az örök szeretet és igazság, és az emberek bensejét – s ami abban igaz – mindenkor átlátja, ezek a mozdulatok semmit sem érnek, hanem egyedül csak az élő és benső élet- igazság. 12. De ha az Atyától valamit kértek, akkor ne kérjétek ennek a Földnek javait – amelyek után a vak és balga pogányok, s az Istenről megfeledkezett zsidók és farizeusok törekednek – hanem kérjétek Tőle a lélek és a szellem elmúlhatatlan kincseit, s azok senkitől sem tagadtatnak meg. És ami az időleges élet eltartására szükséges földi javakat illeti, azok megadatnak mindazoknak, akik törekvéseikkel, kéréseikkel és kutatásaikkal csupán az isten országa és annak szeretetteljes igazságossága felé törekszenek. 341


IX. kötet

342

13. Aki szellemben – s azzal együtt Isten országában is – erős lesz, az úr lesz a világ dolgai felett is, és annak sohasem kell ínséget elviselnie, valami nagymértékben. Mert sokkal jobb a szellemben felébresztettnek Isten országának javaiban dúskálni, s amellett e Föld javaiban egy kis ínséget elszenvednie. Ezt is jegyezzétek meg, és cselekedjetek eszerint.” 210. Fejezet:

A gazdagságról és annak veszedelmeiről. Fontos életintelmek. Az ínség és a szegénység alapokáról. A keményszívűek túlvilági ítéletéről. „Az Isten megismerésének magva a szeretet.”

1. Az Úr: „Ezért minden időben sok olyan kincset gyűjtsetek, amelyeket a moly nem rághat meg, és a rozsda nem emészthet fel. 2. Őrizkedjetek ennek a világnak javaitól és kincseitől, mert azokban a kísértés gonosz szelleme rejtőzik, amely bűnre csábít. 3. És ha Istenhez imádkoztok, és szívetekben azt mondjátok: „Mennyei Atyám, ne vigy minket a kísértésbe” – akkor mondjátok, gondoljátok és kívánjátok azt is, hogy túl nagy földi gazdagsággal és kinccsel ne lásson el benneteket, hanem csak a mindennapi kenyeret kérjétek Tőle, és Ő nem fogja azt megtagadni tőletek, mert hiszen Ő tudja azt legjobban, hogy mire van szükségetek. 4. És ha ti az Én tanításaim szerint Istent mindenek fölött szeretitek, s éppen ezért egymást is úgy szeretitek, mint közületek mindegyik önmagát szereti, és minden irányban felebarátotok javáért gondoskodtok, akkor sohasem lesz okotok szükségről vagy ínségről panaszkodni. Mert ezen a Földön az ínséget és szegénységet az emberek között kizárólag kölcsönös szeretetlenségük idézi elő. Ugyanez az oka hitetlenségnek és tévhiteknek is. Mert aki az egyedül, egy igaz Istenben nem hisz, hogyan tisztelje és szeresse Őt mindenek fölött, és ezen a szereteten át felebarátját, mint önmagát? 5. Ő maga, mint földi kincsekben a lehető legjobban ellátott ember látja ugyan szegény felebarátját, de mivel neki nem kell ínséget szenvednie, tehát azt mondja: én magam jól el vagyok látva, mi közöm nekem máshoz? Mindenki gondoskodjon önmagáról, s nem lesz szüksége ínséget szenvedni. 6. De az ilyennek egykor majd Én azt fogom mondani: Miért harácsoltál össze magadnak többet, mint amennyi téged megilletett volna? Ezzel elvontad mástól azt, ami őt illette volna. Ezért az Én országomban elhagyatva leszel, s szegénységet és ínséget kell elviselned. 7. És ha majd azután azzal fog védekezni, hogy azért nem hihetett Bennem, mert Rólam senkitől sem hallott semmit, így nem szerezhetett Rólam tudomást, akkor azt fogom neki mondani: honnan szereztél akkor tudomást arról a jogról, amely szerint a Föld javait – mert erősebb voltál – elvetted az embertársaidtól, akiknek ahhoz ugyanolyan joguk volt, és magadnak harácsoltad össze? 8. Nem kellett volna helyes felfogással, és aszerint a jog szerint cselekedned, amit a Föld és egész természetének berendezése mindenki szeme és füle előtt fennhangon hirdet; amikor magad is világos tudatában kellett, hogy légy annak, hogy a Föld birtokaival és javaival együtt nem kizárólag a te, hanem minden más ember tulajdona, és az is kell, hogy legyen? De mivel te ügyet sem vetettél arra, amire saját értelmed figyelmeztetett, azért itt az Én országomban sem fog senki ügyet vetni a te lelki ínségedre és nyomorúságodra. 9. És ha azt fogja mondani, hogy Istenben azért nem hihetett, mert Felőle kellő tudomást senkitől nem szerezhetett, arra azt fogom mondani: lásd, milyen gonosz hazug vagy; azt 342


IX. kötet

343

hiszed, hogy azok az Isten szellemével teljes és megvilágosodott emberek a hozzád hasonló dúskáló emberek módjára ők is a földi javakban bővelkedtek? Óh, mily nagyon tévedsz. 10. Ők, mint szegény és ínséges emberek jöttek házad ajtaja elé, s hírt akartak hozni neked az egyedül egy igaz Istenről, de te nem bocsátottad őket magad elé, fösvény félelmedben, hogy talán valamit adni kellene nekik. Sőt talán önként kellene valamit adnod, ha általuk az egyedül egy igaz isten hitére térnél? 11. És mivel te megtérésed lehetősége esetén sohasem érezhetted magad késztetve arra, hogy azoknak, akik téged megtérítettek, adj valamit, tehát inkább meg sem téríttetted magad, s nagy fösvénységed miatt meg sem engedted, hogy az Isten szelleme által megvilágított ember hírt vigyen neked az egyedül egy igaz Istenről. És mivel ez így volt és nem másként, mivel véded magad Előttem azért, hogy szegény embertársaidról azért nem gondoskodtál, mivel Istenről nem lévén tudomásod, nem éreztél velük szemben semmi kötelezettséget? Így először a természet jogát – amelyet minden jobb pogány is szem előtt tart – fösvénységedben lábbal tiportad, másodsorban pedig az Előttem felhozott védelmed alapján hazug vagy, s így a fösvénység és hazugság jutalma legyen a részed, s ezen túl az Én kiválasztottaim éppen úgy gondolnak rád, mint ahogy te a materiális világban gondoltál az egy igaz Istenre, és ahogy Őt szeretted mindenek fölött, és felebarátaidat ugyanúgy. 12. Az Isten igaz megismerésének és a Benne való élő hitnek a magva legelőször is a felebarátok iránt való szeretetből áll, és ugyanebben rejlik az isten iránt való tiszta szeretet is. 13. És ha valakinek olyan kemény szíve van, hogy felebarátjának jól látható szegénységéhez nem tud szeretettel közelíteni, hogyan fogja akkor ebben a lelki vakságában Istent szeretni tudni, Akit nem láthat, és sehol sem vehet észre, ha nem akarja? 14. És lássátok, egy bűnbánatra nem képes bűnös nem fog egykor Előttem mentegetőzni, és védekezni tudni, mert Általam minden embernek megadatott, hogy az igazságot és annak javait megismerje, a pogányoknak a természet nagy birodalmában előttük fekvő dolgainak és viszonyainak megismeréséből, a zsidóknak pedig a rendkívüli kinyilatkoztatások útján. 15. Azért mondom Én nektek mégegyszer: ha valamit az Én Nevemben kértek az Atyától, akkor mindenek előtt Isten országának elmúlhatatlan kincseit kérjétek, és meg is fogjátok kapni, s vele együtt azt is, amire földi életetekben szükségetek van. 16. Akinek pedig sok földi birtok adatott, az gondozza azokat az Atya szeretetteljes akarata szerint, s egykor, mint hűséges gondozó, ezen a világon kicsiny feladatok, de az Én országomban nagy feladatok élére állíttatik.” 17. A joppabeliekhez intézett e hosszabb beszédem után ők szívük mélyéből mondtak köszönetet, de ezúttal nem kísérték azokat külső mozdulatokkal, s a halász a legnagyobb szeretettel és alázatossággal azt kérdezte, hogy ma, immár egészségesen és erőteljesen elindulhatnának-e hazafelé? 18. Én pedig így szóltam: „Én a magam részéről sem hazautazástokra, sem további itt maradástokra nem kényszerítelek benneteket; de ha reggeli után jó alkalmatok nyílik a hazautazásra, akkor vegyétek azt igénybe.” 19. Amikor ezt a halász meghallotta, nagyon megörült, mert már valósággal égett a vágytól, hogy otthon elbeszélje, mi minden történt vele és társaival.

343


IX. kötet

344

A heródiánusok és Rafael, akinek villámgyorsasága megijeszti őket.

1. Erre a heródiánusok is kijöttek szállástanyájukról a szabadba, odamentek a hajójukhoz, hogy megnézzék, alkalmasak-e a továbbutazásra. 2. De mielőtt a hajót szemügyre vehették volna, kapitányuk – a kikötőtől kb. kétszáz lépésnyi távolságra – egy kicsiny parti magaslaton meglátott bennünket, és így szólt a főnökéhez: „Barátom, engedjük át a hajó átvizsgálását hűséges legénységünknek, akik azt nagyon jól meg fogják tudni ítélni, hogy a hajó használható-e, vagy sem, mi pedig odamegyünk ahhoz a társasághoz, amely ott van a part magaslati részén, mert úgy látom, hogy a nagy Úr és Mester is köztük van. Tegnap este jól megfigyeltem öltözékét és azt a csodálatos szépségű ifjút is. Kétségtelenül ők azok, siessünk tehát mindenek előtt hozzájuk, mert most ez a fő dolog. Minden egyebet azután is elintézhetünk.” 3. A kapitány még alig mondotta ki ezeket a szavakat, Rafael, akit ő a távolból, mint az előző este már látott gyönyörű ifjút ismert meg – közvetlenül ott állt előtte úgy, hogy azok ketten valósággal megijedtek Rafael hirtelen megjelenésén. Nem tudták megérteni, hogy kétszáz lépésnyi távolságról egy szempillantás alatt hogyan juthatott közelükbe, s így annyira félni kezdtek tőle, hogy meg sem merték kérdezni, mimódon jutott hozzájuk olyan gyorsan? 4. Rafael volt tehát az első, aki megszólította őket, mondván: „Miért féltek tőlem, hiszen az én kinézésem nem félelmet keltő, és eszemben sincs nektek valami kellemetlenséget szerezni, így a tőlem való félelmetek balgaság. Nem látjátok ezt be?” 5. Mondja a kapitány: „Óh, te bájos ifjú, nem is olyan balgaság a mi – tőled való - nagyon is indokolt félelmünk, mint ahogyan véled. Mert ha néhány pillanatnyi idő alatt futva jöttél volna ide, abban semmi meglepőt nem találtunk volna, mert egy makkegészséges ifjú a hajtott szarvashoz hasonlóan szökdécselhet. De ott és itt a villámhoz hasonlóan jelen lenni, a legkisebb zörej nélkül, az már kissé sok. A dolgot csak úgy képzelhetem el, hogy – a te és most már a mi – Urunk és Mesterünk előtt semmi sem lehetetlen, így villámgyors idejöveteledet is meg tudjuk érteni, csak azt szeretnénk most legelőször megtudni tőled, hogy milyen fontos oknál fogva küldött a mi nagy Urunk és Mesterünk oly gyorsan ide hozzánk?” 6. Mondja Rafael: „Hogy tudomásotokra hozzam, ne menjetek fel Hozzá, mert Ő Maga fog ide lejönni, s elmondja nektek, hogy Jeruzsálembe való visszatérésetekkor heródesi ügyetekben mit tegyetek, és ezt az Úr egyedül csak nektek akarja elmondani, tanuk nélkül. 7. Egyben, mint az Ő szolgájának, egyéb dolgom is van, amit azonnal el is fogok végezni. Lássátok, a ti hajótok megrongálódott. Ha nem volna most a tengernek legsekélyebb pontján, már régen elsüllyedt volna. De mivel itt a tenger alig néhány öl mélységű, tehát a hajó sem süllyedhetett mélyebbre, mint amilyenre már süllyedt. 8. Nézzétek csak hajóslegényeiteket, hogy mennyire csóválják a fejüket, s a többi hajósokkal erről tanácskoznak, hogy mi történjék megfeneklett hajótokkal? A vizet kimeríteni mit sem érne, mert amennyit ki is merítenének, ugyanannyi, és még sokkal több jönne a helyébe. És hogy hajótokkal a dolog valóban így áll, jöjjetek egészen bátran velem, és győződjetek meg róla.”

344


IX. kötet

345

Az erősen megrongált hajót Rafael hirtelen megjavítja. Rafael beszéde az emberek balgaságáról. Magyarázatokat ad saját lényéről.

1. Erre a főnök, a kapitány, alárendelt altisztjeik és vezetőik Rafaellel a hajóhoz mentek, s a legnagyobb sajnálatukra azt éppen olyan állapotban találták, ahogy Rafael ezt az imént leírta. A tíz legény is – Kisjohna jelenlévő hajósainak véleményével egybehangzóan azt mondta: „Urunk és parancsnokunk, ezzel a hajóval nyolc-tíz napnál előbb semmi esetre sem kezdhetünk semmit. Először is ki kell emelni a partra, azután szakképzett ácsokkal alaposan megvizsgáltatni és kijavíttatni, azután kipróbálni, mert különben nem tanácsos vele ebben a változékony időben az amúgy is nyugtalan tengerre szállni.” 2. Amikor a főnök és a kapitány is meggyőződött erről, így szólt Rafaelhez: „Barátom, te az imént azt mondtad, hogy oly csodálatos gyorsasággal azért jöttél hozzánk, hogy megrongálódott hajónkat használható állapotba helyezd. Hogyan tudnád megtenni, amikor ezek itt mindnyájan aggódva csóválják a fejüket? Ezt a hajót 20 ökör is alig tudja kiemelni, s honnan vesszük a szükséges ácsokat?” 3. Mondja Rafael: „Ti minden emberhez hasonlóan azok tehetetlensége szerint ítéltek, én azonban a bennem lévő isteni hatalom szerint ítélek, s így, hogy ezt a hajót ismét használható állapotba hozzam, nem fogok több időt használni, mint amennyire akkor volt szükségem, amikor az Úr társaságából hozzátok jöttem. De ezúttal ne ijedjetek meg olyan nagyon, ahogy az imént gyors idejövetelemkor. 4. Azt akarom tehát, a bennem lévő Úr szavai által, hogy ez a hajó a leggyorsabb szempillantás alatt újból használható állapotba legyen, és lássátok, a hajótok máris a legnagyobb rendben van. Szálljanak belé legényeitek, és a többi hajósok, és nem fogják benne még a legkisebb hibát sem találni, sem kívülről, sem belülről” 5. Erre a hajót a legnagyobb csodálkozások közepette megvizsgálták kívülről-belülről, s nem találtak azon sehol egy makulányi hibát sem. Belülről annyira száraz volt, mintha egy csepp víz sem hatolt volna belé, kívülről pedig egészen újnak, újonnan ácsoltnak látszott. 6. Erre mindnyájan így szóltak: „Ez valóságos csoda, ez olyan hajó most, amelyen még a nagy óceánra is ki lehetne menni.” 7. Erre a heródiánusok az általuk vélt ifjút egyre nagyobb figyelemmel kezdték vizsgálni, és nem tudták, hogy mit kezdjenek vele. Egy idő múlva a főnök így szólt: „És ilyen emberekkel akar Heródes síkra szállni? Ő alig egy szúnyog ezer oroszlánnal szemben.” 8. Mondja erre Rafael: „Igen, igen, megjegyzésed helyes és igaz volt; az olyan emberek, akiknek semmi benső életvilágosságuk nincs, balhitben élnek és néha olyan dolgokra és cselekedetekre vállalkoznak, amelyeknek kivitele éppoly lehetetlen, mint egy született vaknak a színekről bírálatot mondani. De ez a tévhitben élő embereket nem akadályozza valami teljesen lehetetlen dolog létrehozásában, mindenféle rendelkezésükre álló eszközökkel a Földön. És ha első kísérletük nem sikerül, akkor nem állnak el tőle, hanem újból kezdik kísérletezéseiket, s így megy az addig, míg teljes bukásukat el nem érik. 9. S az ilyen kísérleteknek oly gyakran ismételt sikertelensége sok embernek tanulságára kellene, hogy szolgáljon. De nem, ők éppen olyan őrült módon gondolkoznak, garázdálkodnak és cselekszenek tovább, mint minden esetben szerencsétlenül járt elődeik, s ők maguk is belerohannak bolond elődeik veszedelmébe. 10. Csupán azzal, aki valamit maga akar, és senkitől sem kér tanácsokat, nem történik igazságtalanság. Az emberek visszaélnek azzal a szabad akarattal, amit Istentől kaptak saját tökéletességük céljából, s ez taszítja bele csakhamar őket elődeik nyomorúságának és megron345


IX. kötet

346

tásának örvényébe. Az ember sokszoros tapasztalata alapján tudja azt, hogy tönkre fog menni, ha elődei nyomdokába lép, és ha azok önzéssel teli útjainak ösvényén halad. De amint már mondottam, akit nem az igazság vezérel, az elmaradhatatlan bukásának saját maga az oka. És amiképpen minden gonosz és bolond ember járt, ugyanúgy jár nemsokára Heródes is, részint még ebben az életében, és még sok ezerszerte rosszabbul a túlvilágon mindörökké. 11. Én biztosíthatlak benneteket arról, hogy a túlvilágot nagyon is jól ismerem, éspedig azon könnyen érthető oknál fogva, mert én a nagy túlvilágnak már régen polgára vagyok. Hogy én itt az emberek között látható módon járok és működöm, s őket az Úr Nevében úgy szóval, mint tettel tanítom, ez az Úrnak egy nagy kegyelme, Aki Maga is most, mint ember jár az emberek között, tanítja őket, s mindenfelé megmutatja azokat a nagy tévelygéseket, amelyekben vannak. És ezzel tudjátok azt is, hogy ki vagyok, így szükségtelen csodálkoznotok az én – előttetek persze felfoghatatlan – cselekedeteim fölött.” 213. Fejezet:

A heródiánusok főnöke a szellemekben való hitéről. Rafael vallást tesz önmagáról, mint egykori emberről, Énochról. Az Úr Maga ad a heródiánusoknak életintelmeket.

1. Amikor ezt Rafael elmondta, a főnök társaival együtt még jobban megdöbbent, majd egy kis idő múlva bátortalanul így szólt: „Micsoda? Te egy túlvilági szellem vagy? Mi is hallottunk már szellemekről beszélni, sőt az Írásban is többször említés történik erről, de én magam, és bizonyára velem együtt még sok ezerszer ezren nem hisznek már ebben, és már régóta nem is hittek, mert közülünk senki sem dicsekedhet azzal, hogy szellemet valaha is látott és beszélt volna vele. 2. Igaz, hogy részint Keletről, részint Egyiptomból jöttek hozzánk mágusok, akik csalással teli bűvészmutatványaik és varázslataik közepette szellemidézéssel is foglalkoztak, és bizonyos gyanús alakokat állítottak az emberek elé, de csakhamar rájöttünk, hogy mi rejlik e jelenségek mögött. S ezek a mágikus szellemkitalálások sokkal műveltebb és tapasztaltabb emberek túlvilági szellemekben való hitének sokkal többet ártottak, mint használtak. 3. A közönséges nép, amely semmihez sem ért, és nem gondolkozik, mert a nyereségvágyó mágusok ilyen csalásairól felvilágosítást soha nem kapott és nem is kaphatott, természetesen hiszi még, hogy léteznek emberek, akiknek olyan hatalmuk van, hogy a túlvilágról szellemeket idézzenek, de előttünk ez a hit – habár a közönséges nép között megtűrtük, és bizonyos érthető okoknál fogva még most is megtűrünk – mindig a legnyilvánvalóbb balgaságnak tűnt fel. 4. De most tőled, valóban magasabbrendű és hatalmas túlvilági szellemtől más felvilágosítást kaptunk, s mostantól kezdve a szellemekben és az emberek előtt látható módon való megjelenésük lehetőségében tökéletesen és minden kétséget kizáróan hiszünk. Hogy te nem vagy hozzánk hasonló természetes ember, azt villámgyors hozzánk való eljöveteled bebizonyította. Azután még inkább alaposan megrongált hajónk pillanatok alatt való megjavítása, de most, hogy magad is szabadon és nyíltan megmondottad, hogy ki vagy, annál szilárdabban hisszük, hogy te valóban tökéletes szellem vagy, aki a nagy mennyei túlvilágról jöttél. 5. De többek között azt is mondottad, hogy már régóta polgára vagy a nagy túlvilágnak, s ebből azt következtetjük, hogy egyszer, mint húsból és vérből való ember lakhattál ezen a Földön.” 6. Mondja Rafael: „Mindenesetre, de sok idővel Noé előtt, nevem Énoch volt. Ennél többet egyelőre nem kell tudnotok. De úgy látom, hogy Maga az Úr közeledik hozzátok, s vele 346


IX. kötet

347

együtt Márkus, a fürdőintézet tulajdonosa. Amit az Úr nektek mondani fog, azt tegyétek, én pedig visszatérek az Úr társaságába.” 7. Amikor ezt Rafael kimondotta, máris a fenti társaságban volt, ami a főnököt és társait ismét nagy csodálkozásba ejtette és a kapitány így szólt: „barátaim, ez több mint kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy ez a bájos ifjú egy tökéletes angyali szellem, mert csak a tökéletes szellemek képesek a gondolat sebességével haladni. De az Úr már csaknem teljesen a közelünkbe ért, fogadjuk tehát a lehető legnagyobb hódolattal.” 8. És amikor Én barátságos arccal hozzájuk léptem, kezeiket valamennyien keresztbe tették mellükön, és térdre ereszkedtek Előttem. Én azonban a legnyájasabb hangon ezekkel a szavakkal szólítottam meg őket: 9. „Gyermekeim, sőt most barátaim, keljetek fel a Földről, mert Én nem vagyok bálvány, és nem kívánok külső taglejtésekkel kísért tiszteletet. Beletekintettem szívetekbe és azokat Nekem tetszőnek találtam. Ennél többre nincs szükségem.” 10. Erre a felszólításomra mindnyájan gyorsan fölemelkedtek a földről, s szívük mélyéből hálás köszönetet mondtak életük megmentéséért, a kegyelemért, szeretetért, s azért a barátságos fogadtatásért, amelyben jól megérdemelt büntetésük helyett részük volt. Egyben bűneik bocsánatát kérték Tőlem, amelyet Ellenem elkövettek. 11. Erre én így szóltam hozzájuk: „Maradjatok meg amellett, amit most elhatároztatok, ismerjétek meg Bennem az egyedüli Urat és Mestert, és szeressétek cselekedetekben Istent mindenek fölött azáltal, hogy felebarátaitokat úgy szeretitek, mint önmagatokat. 12. S ha a saját ösztönzésetekre valakivel igazságtalanságot követtetek el, akkor – ha ez lehetséges – tegyétek jóvá. De ha ez nem lehetséges, tegyetek helyette más szegénnyel jót, ami által kincseket fogtok gyűjteni az Én országomban. 13. Ebben áll röviden az Én nektek, embereknek szóló tanításom, amelyet Mózes és a többi próféták Írásai is tartalmaznak. Ha cselekedetekben fogjátok ezt követni, akkor lesztek igaz tanítványaimmá, és Én szeretetem hatalmának szellemében lakhelyet veszek szívetekben, s bevezetlek benneteket a bölcsességek mélységeibe, s megadom nektek az örök életet. Mert ezt egyedül csak Én tehetem meg, mert Én Magam vagyok a Világosság, az Út és az Élet. 14. Én vagyok a Bennem lévő Atya szeretetének világossága. És amiképpen a szeretet maga az élet, azonképpen a világosság is ugyanaz. 15. Aki tehát hiszi, hogy Én az Atyától – Aki Maga a szeretet – mint igaz Fiú, vagy örök világosság származom, az bizonyára hisz az örök szent Atyában is, Aki Engem, mint igaz és élő világosságot küldött ebbe a világba, hogy mindazok, akik Bennem hisznek, önmagukban rejtsék az örök életet. 16. Higgyétek tehát, hogy Én – a világosság és élet – ily módon vagyok az Atyának legigazabb Fia. Minden – a mennyek és ez a Föld – mindazokkal egyetemben, amit az egész végtelenség magában foglal, az Atya által jött létre. Éljetek és cselekedjetek mindenkor az Én tanításaim szerint, s ily módon szeressétek Istent mindenek fölött, és felebarátaitokat, mint önmagatokat, mert ezáltal megteremtitek magtokban az örök életet, és ha test szerint meg is haltok, de lelketek a legvilágosabb és legteljesebb öntudatban fog tovább élni, és a halált sohasem fogja látni, érezni, vagy megízlelni. 17. És ha ezt megértettétek, határozzátok el szigorúan szívetekben, hogy az Én szavaim szerint fogtok tevékenykedni, s mindvégig megmaradtok bennük.”

347


IX. kötet

348

A főnök utasításokat kap Heródessel szemben. Rafael, mint gyorsíró. A joppebeliek csendben eltávoznak. Tanítások a benső szívbeli hálaérzetről és imáról. A legtöbb vendég eltávozása.

1. Mondja erre a főnök: „Óh Urunk és Mesterünk, ezt mindnyájan meg is fogjuk tenni, mert most már teljesen át vagyunk hatva attól, Aki Benned úgy szólt hozzánk, ahogyan ember soha embertársához még nem szólt. 2. Valóban Te Magad vagy egyedül az Úr, és az is maradsz mindörökre; de most engedd meg óh Uram kegyelmesen, hogy megkérdezzem Tőled, mit tegyünk Heródessel? Helyes-e és tetszésedre van-e az a szándékunk, amit vele szemben meg akarunk valósítani, annak a sok szegénynek és szükséget szenvedőnek a javára, akiket mindig a legirgalmatlanabbul szorongattatott katonái és lelkiismeretlen poroszlói által, akik közül tegnap annyian elsüllyedtek hajójukkal?” 3. Mondom Én: „Ami helyes, az jól is van téve. De ha a ravasz római ellen vállalkoztok valamire, akkor előzőleg legyetek résen, és mindent jól tárgyaljatok meg az Én Nevemben. Minden szenvedélyt és haragot tegyetek félre, minden lépéseteket okosan számítsátok ki, hogy semmi ne gördítsen akadályt utatokba, s benneteket jó szándékaitokkal együtt háttérbe ne szorítson, ahol semmit sem tehettek. 4. És ha az Én Nevemben és az Én tanácsom szerint fogtok cselekedni, akkor a rókát könnyen sarokba szoríthatjátok, és igazságos kívánságotoknak kénytelen lesz eleget tenni. Dolgaitokat pedig addig ne áruljátok el senkinek, amíg mindent úgy el nem intéztetek, hogy a ravasz róka a neki felállított csapdát ki ne kerülje, mert a rókának finom hallása van, és az embernek zajtalanul kell odalopóznia elé, hogy ott kikerülhetetlen csapdát állíthasson föl. 5. Továbbá Rólam és működésemről ne beszéljetek, ne csináljatok feltűnést, s el ne híreszteljetek Engem a róka előtt jobban, mint ahogy már amúgy is vagyok, hanem mondjátok el, hogy vak buzgalmatok miatt mi ért benneteket, és hogy Engem római védterületen találtatok, amelyen először a törvény miatt, és másodszor saját gyengeségetek miatt semmit sem tehettetek Ellenem, amiről itt Márkus barátom mellett még sok más tanú is tanúbizonyságot tehet. És még egy: a tibériásbeliek, akiknek az okozott kárt meg fogja fizetni, s a vele szemben való további tervetekről semmit el ne áruljatok. 6. És még valamit: szegény és beteg joppebeliek jöttek ide gyógyulásuk miatt, akik tökéletesen meg is gyógyultak. Ezeket az elfogyasztott reggeli után fogadjátok be a ti most már teljesen jó hajótokba, és vigyétek el őket Tibériásba, ahonnan hazatérhetnek hazájukba. Ezektől a joppebeliektől sokat fogtok Felőlem hallani, amit itt nem tudhattatok meg. Az majd szíveteknek, hiteteknek és Irántam való szereteteknek nagy erőt fog kölcsönözni. 7. Tibériásban fölöslegetekből adhattok nekik utazási költséget, ami nem fog megfizetetlenül maradni. És amit most mondottam nektek, azt tegyétek. Most pedig menjünk reggelizni. Szállástanyátokon meg fogjátok találni a számotokra készített reggelit, s a tegnap elvett fegyvereiteket, valamint a megírt igazoló okmányt Heródes számára. És most békében, teljes barátságban és szeretettel bocsátalak el benneteket.” 8. E szavaimra a heródiánusok szívük legmélyéből mondtak igaz köszönetet, s arra kértek, hogy kegyelmemmel és szeretetemmel soha el ne hagyjam őket. Azután gyorsan visszatértek szállástanyájukra. 9. Én és tanítványaim, s a többi jelenlévők Márkusunk házába mentünk. Rögtön asztalhoz is ültünk és elfogyasztottuk a kitűnően elkészített reggelit. Ugyanezt tették a joppebeliek is az ő ismert sarkukban. 348


IX. kötet

349

10. A reggeli után azt kérdezte Márkus, mondván: „Uram és Mesterem, ki állította ki a heródiánusok számára az igazoló okmányokat ilyen hihetetlen rövid idő alatt?” 11. Mondom Én a mi Rafaelünkre mutatva: „Nem ismered az Én gyorsírómat?” Mondja Márkus: „Hát így van? Így aztán könnyű dolog, mert én magam már féltem egy kissé, mivel az írással nemigen tudok elbánni. De most már nagyon boldog vagyok, hogy ez a dolog is a lehető legjobban el van intézve. Most még csak a joppebelieknek kell megadni az utasítást, hogy mit tegyenek.” 12. Mondom Én: „Erre sincs semmi szükség, mert az Én Rafaelem ezeknek is megadta az utasítást, hogy kívánságuk szerint mit tegyenek a reggeli után. Ők máris fölemelkednek asztaluk mellől, és készülődnek, s nemsokára ott is lesznek a heródiánusoknál.” 13. Mondja Márkus, amikor a joppebelieket asztaluk mellől minden búcsúszó, vagy hangosan kiejtett köszönőszó nélkül fölemelkedni és az ajtón kisietni látta: „Mégiscsak különös, hogy ezek az emberek ilyen közönyösen hagynak el bennünket.” 14. Mondom Én: „Nem hallottad-e kint a parton, hogy milyen tanításokat adtam nekik a külső taglejtésekkel kísért hálanyilvánításra, imádságokra és szájjal elmormolt imákra vonatkozólag, és hogy ezek milyen következményeket vonnak maguk után? 15. Amit most tettek, az Előttem nagyon helyes; látszólagos közönyösségük ne téveszszen meg téged, mert szívük mélyén annál több hálával váltak el tőlünk, nekünk pedig semmiféle alkalmatlanságot nem okoztak." És amikor ezt Márkus Tőlem meghallotta, ő is mindent helyesnek talált. 15. Erre azután a többi jelenlévők is Hozzám léptek, s azt kérdezték, hogy ők is visszatérjenek-e otthonukban? Mondom Én: „Kisjohna, Filopold, s a római bíró kivételével mindnyájan hazamehettek, s otthon barátaitok és ismerőseitek körében mondjátok el, hogy mi mindent láttatok és hallottatok, s ily módon terjesszétek országomat az emberek között. Az alkalomban – innen kiindulva minden irányban – nem lesz hiány. Én Magam azonban néhány napig még itt maradok, s egy kis pihenést szánok Magamnak.” 17. Amikor Én ezt kimondottam, odajött Hozzám az orvos, a többi meggyógyult görög, a jesairabeli vendégfogadós, s a közelében lakó ismert halászok, s az a néhány velük ideutazott nádas-öböl halászai, – akik egykor cinikusok voltak – és szívük mélyéből hálás köszönetet mondtak azokért a fizikai és szellemi ajándékokért és élvezetekért, amelyekben itt részük volt. Mindnyájan felkészültek az útra és hazamentek otthonukba, egy részük a szárazföldön Nyugat felé, a többiek pedig vizen. Mi pedig még egy óráig a házban maradtunk és sok hasznos, jó és igaz dologról beszélgettünk.

Vége a kilencedik kötetnek.

JÉZUS 349


IX. kötet

350

Szerkesztette: Sándor Zoltán

Bonyhád. 2006. 08. 22

Tartalomjegyzék 1. Fejezet:

2. Fejezet:

3. Fejezet:

4. Fejezet:

5. Fejezet:

6. Fejezet: 7. Fejezet: 8. Fejezet:

9. Fejezet:

Az Úr övéivel a terméketlen vidéken találkozik egy csapat szegény zarándokkal, akiket gazdagon megajándékoznak. A tanítványok elmélkedése ezek fölött az utazók fölött. A társaság csodálatos módon való gyors előrehaladása. Betérés a görög vendégfogadójába…………………...2 ....... A vendégfogadós és az Úr; az Úr kenyeret és vizet rendel. A mindenhatóság csodája: az Úr által megáldott víz borrá lesz. Diétikus utasítások. A vendégfogadós jó sejtelme e csodatétel következtében. A bálvány- istenek csodálatos megsemmisítése. Ennek különböző hatása a családtagoknál. A vendégfogadós tapasztalt feleségének bírálata. ..................................................... 3 A fogadós okos beszéde házanépéhez, valamennyien a beteg Heléna meggyógyítását kérik. A szívből fakadó kérés teljesedésbe megy. Az Úr és a meggyógyult leány. Rövid isteni és élettanítások és azok áldásdús következménye. Ezeknek a pogányoknak bosszúsága a zsidó papok miatt. Az újonnan megtértek az igaz Istent kívánják látni............................................... 6 Az Úr Jézus megmutatja ezeknek a megtért pogányoknak az egyedül egy igaz Istent, és bizonyságot tesz Önmagáról és missziójáról. A pogányság eredete. A nagy világosság és a nagy ígéret. Mi az, ami még Isten előtt is lehetetlen? Isteni életintelmek. A túlzott hódolás akadály. A félelmet mindig a szeretet győzze le. ............................................................................................... 8 A fogadós szép válasza a tanítványokhoz a számla iránti érdeklődésükre. Az Úr jutalom igénye (a szegényekre utal). Külön intelmek a fogadóssal szemben. Az Úr és övéi tovább utaznak. Megérkezés Jerichoba. Az Úr a vámszedőt Cadohoz küldi.................................................................................... 10 Cado az Úr elé siet a kapuhoz. A viszontlátás. Az Úr övéivel ismét Cado atyjának fogadójában. Diétikus utasítások. ......................................................... 12 Jelenet az Úr és a gyomorbajos sidoni kereskedő között. Különböző asztali szónoklatok. ......................................................................................................... 13 Várás Jerichoban. Gyönyörű jelenet a nemes hárfással. Az Úr tetszését találja ebben a muzsikálásban. A vendégek tetszésnyilvánítása, és az énekes finom szerénysége. Az Úr az énekesnek gyönyörű ígéretet ad az egész örökkévalóságra................................................................................................... 15 A nemes énekes gazdag jutalma. Az Úr Jézus és a bölcs énekes. ....................... 16 350


11. Fejezet:

12. Fejezet:

13. Fejezet: 14. Fejezet: 15. Fejezet: 16. Fejezet:

17. Fejezet:

18. Fejezet: 19. Fejezet:


22. Fejezet:

IX. kötet

351

Akit Isten hivatással bíz meg, annak értelmet is ad. Az Úr a Neki tetsző, valóban nemes énekesnek nagy missziójáról. A görögök kérdése az Úrhoz, hogy az isteni, vagy mózesi tanításoknak a teremtéstörténetre vonatkozólag igazuk van-e? ....................................................................................................... 18 Az Úr felelete, hogy hol van az igazság. Az ábrázolás tudománya megértésének fontosságáról. Az Úr a törekvő görögnek megadja a kívánt bizonyítékot; a gyomorbeteg csodálatos meggyógyítása. Ennek a tettnek üdvös szellemi hatása. Hogyan tanulnak a görögök az igaz Istenhez imádkozni? .......................................................................................................... 19 Az Úr utasításokat ad az imádkozás módjáró. Fontos életintelmek. A görög további kérdései. Az Úr rövid és világos útmutatása – vagy kulcsa – a teremtés, és az élet minden titkához. Példa arra, hogy mire képes az isteni akarat. A csoda-bor semmiből (nem vízből). ...................................................... 22 Egy tornásztársaság tolakodó főnökükkel, akiket a görög szépszerével eltávolít. Az Úr csodálatos módon hogyan küldi el ezeket, a szemtelen tolakodókat (oda, ahol a bors terem). .................................................................. 24 A görögök gondolatai e csoda fölött. Az Úr megmagyarázza ezt nek9k. Az Úr szava a tettrekész tanítványokhoz, mostani és jövő missziójukról. János, mint író. Az Úr, mint tanácsadó a mezőgazdaság haladásában........................... 25 Népcsődület a vendégfogadó előtt. Jelenet a három vásári tolvajjal. A három rabló nagyon szomorúan érdekes története. Újabb bepillantás a templom borzalmaiba. ........................................................................................................ 27 A rablótörténet folytatása. Hogy ezek a templomtól meggyötörten hogyan veszítették el minden hitüket, és hogyan süllyedtek le fokról- fokra, s határozták el, hogy megbosszulják magukat az emberiségen. A rablók borzalmat keltő becsületes beismerése. ............................................................... 28 A fogadós álmélkodása és felháborodása efölött az elbeszélés fölött, és jó ajánlatot tesz a három gonosztevőnek. Ennek jótékony hatása, s azok legjobb hűségfogadalma, hogy mostantól kezdve csak jót és igazat fognak tenni, az igaz és jóakaratért. Egy kételkedő párbeszéd Isten ellen. Cinikus befejezés. ............................................................................................................. 30 A rabló beszédének folytatása, amely telve van ugyan a legszomorúbb pesszimista logikával, de már mégis jobb irányú. A három tolvajt a fogadós megszabadítja kötelékeitől, új ruhába öltözteti és ellátja eledelekkel. ................ 32 A vendégfogadós csodálkozó kérdésére az Úr válaszol. Magyarázatok az emberek vezetésében a Gondviselés útjairól, amely szellemi érettségüknek és szabadságuknak fő céljához vezet, s amelynél a külső körülmények a célnak csak eszközéül szolgálnak........................................................................ 33 Az Úr és a három megmentett gonosztevő. Nojed, a három világosan gondolkodó bölcs szószólója. A fogadós Jézushoz utasítja őt. Az Úr szavai a három volt rablóhoz, a zsidók igaz Istenének tanításairól................................... 35 Nojed kérdését – hogy miért oly nehéz a sorsa – az Úr világosan megmagyarázza. Bepillantás Nojed atyjának, Hiponiás családjának szellemi állapotába és helyzetébe. Ennek a leleplezésnek jó hatása a három szegényre. ............................................................................................................ 36 Az Úr nagy beszéde az immár megtért rablókhoz: Nojed, Hiponiás és Rázámhoz, Önmaga felől, mint Aki minden a mindenben. További magyarázatok az embereknek az istengyermekséghez való vezetéséről. Pokol, halál. ......................................................................................................... 37 351





35. Fejezet:

36. Fejezet:

IX. kötet

352

A megpróbáltatások célja és szükségszerűsége a földi próbaéletben. Miért van itt az ember? Ki helyezte őt ide? A három rabló története, mint Isten vezetésének példája, hogy a lelket szellemi érleléséhez segítse. Egy prófétikus szó. „Észreveszitek-e most már, hogy honnan való vagyok?”........... 39 Nojed világosan felismeri Jézus Istenségét. Tépelődései közte és Jehova között. „Ti Istenek vagytok.”............................................................................... 40 A természetes ember és az Isten szelleme által áthatott ember közötti különbség. Utasítások arra nézve, hogy ez utóbbit hogyan lehet legkönnyebben elérni? ......................................................................................... 41 Az Úr gyors távozása Jerichoból Nain felé. A nép várja a szent társaságot. Zacheus, a vámszedő főnök felmászik egy eperfára. Az Úr megtiltja a tanítványok fenyegető magatartását a lármázó néppel szemben, s üdvözli Zacheust. A nép efölötti zúgolódása. Zacheus alázatos válasza. ........................ 43 A Megváltó bizonyságtétele Önmagáról; a nép ismét elégedetlenkedik Miatta. Az Úr beszéde az emberek Vele szemben való vaksága miatt. Példázat a szolgákra bízott tíz giráról, s annak magyarázata. ............................. 45 A Jeruzsálembeli sokaság ismét keményen támad Jézus ellen. Az Úr megnyugtatja emiatt tanítványait, majd betér Zacheus házába. Zacheus szamaritánus, akinek az Úr életintelmeket ad. Zacheus dühöngő, őrült fia. ....... 47 Lakoma Zacheusnál, melyen meggyógyult fia is részt vesz. Magyarázatok a megszálltságról. Annak okáról, hogy Isten miért engedi meg, hogy gonosz szellemek valakit megszálljanak. Az emberek igen fontos vezetési eljárása. ..... 49 A jó és a rossz mértékéről. Az ítéletről, és hogy mi az „Isten haragja”. A gonosz időszakok megrövidítéséről. Zsidóország és Jeruzsálem alkonyáról. Jézus övéivel Nainba akar menni. Egy isteni búcsúbeszéd. Az Úr szenvedéseinek, halálának és feltámadásának megjövendölése.......................... 50 Jelenet a vérfolyásos asszonnyal. A csodálatos vándorlás. A pogány falu Zsidóországban, Merkúr templomával. Az Úr beszéde a pogányokhoz. Egy indítvány arra nézve, hogy kinek van igaza. ....................................................... 52 A vak leányka meggyógyítása, s annak gyönyörű bizonysága az Úr felől. A bálvány-isten megsemmisítése és a pogányok megtérése. .................................. 54 Út Nainba. Egy notabene. Találkozás egy gyászmenettel. Jelenet a gyászol anyával. A halott ifjú feltámasztása. A megtért görögök, a zsidók és a rabbi véleménye az Úrról.............................................................................................. 55 A rabbi és a görög ideillő részeket idéznek Ézsaiásból, véleményeik támaszaképpen, amely szerint Jézus, a Megváltó csak Isten szolgája (a rabbi szerint), a görög pedig, hogy azt bizonyítsa, hogy Jézus Maga az Úr. Jézus rámutat, hogy a világosság mimódon jön a pogányokhoz. Az özvegy elismerő és beismerő kijelentése az üdvösségről. ............................................... 57 Hogyan becsülik a görögök a kapott kegyelmet? Az Úr tanításai az emberek vezetéséről, a szükség és nyomorúság jóváhagyásának okairól. A testi betegségek okáról, s utasítás az azoktól való óvakodásra. Példa a gépről, a gépmesterről és a hanyag emberről. Betérés az özvegyhez. ............................... 59 A csodálatos estebéd az özvegynél. Ez Jézusban felismeri az Urat. Annak oka, hogy az Úr miért kereste fel őt. Fontos életintelmek. A halottaiból feltámasztott fiú. A meghalásról és a túlvilági létről. Jövendölés a fiú számára. ............................................................................................................... 61 352

Lorber Jakab: János Nagyevangélium 37. Fejezet: 38. Fejezet: 39. Fejezet: 40. Fejezet:

41. Fejezet:

42. Fejezet:

43. Fejezet:

44. Fejezet:

45. Fejezet: 46. Fejezet: 47. Fejezet: 48. Fejezet: 49. Fejezet: 50. Fejezet: 51. Fejezet:

IX. kötet

353

A hitről és a cselekedetek által elért szellemi szabadságról. Isten személyes és közvetlen kinyilatkoztatásának feltétele. A legjobb út Istent megtalálni: a szeretet. Az igazi imádkozásról, és Isten lényegéről. Fő életintelmek. ............... 63 Egy nemes imaforma, s egy nemes aggodalom. Vigasztalás az Úrtól. Intelmek és vigasztaló ígéret. A legfőbb jó. ........................................................ 65 Jakab kérdése a halott feltámasztás szellemi értelme felől. Ennek szellemi értelmét felfedi az Úr. Az Úr testetöltésének célja. Az Úr utal a mi jelenlegi időnkre. Életintelmek, különösen az Úr igaz tanítványai számára...................... 66 Az Úrnak a mostani idők szellemi állapotáról való megjövendölésnek folytatása. Vigasztaló jövendölés erre a szomorú jövőre nézve. A halott feltámasztási jelenet szellemi jelentőségének további, valamint a vak leány meggyógyításának magyarázata – hogy szellemileg miképpen felel meg minden a látható a láthatatlannak. ....................................................................... 68 A tanítványok kérdése, hogy Krisztus tiszta tanainak miért kell a jövőben elhomályosodniuk? Az Úr válasza példákban: a nap fényéről, s annak különböző hatásáról, gyógy- és mérges növényeknél. A gyermekek közötti különbség ugyanazon testi és szellemi táplálék mellett. A lénye mindig a benső szellemitől származik. ............................................................................... 70 A megtért görögök csodálatos reggelije. A szolgálók jó sejtelme. Az Úr elvágja a fecsegő gazdasszony beszédét. Hogyan lehet a tolakodó és kételkedő sokasággal a legjobban elbánni? Farizeusi bosszú, s attól való intelem. Az özvegy és a feltámasztott fiú bizonyságtétele a nép előtt. ............... 72 A görögök helyes kérdése. Az Úr az Ő szellemi jelenlétének öt jelét mutatja be, amelyet az Ő barátaival szemben mindenkor tanúsít. A szeretet parancsolatban megnyilvánuló hűségről, és az ima hatalmáról. A kéz föltételéről betegségek esetén, a gyógyító könyörgés szavai. Figyelmeztetés az újjászületésre való törekvésre. ........................................................................ 74 A görög kérdését Isten házára vonatkozólag az Úr megválaszolja. Istennek tetsző közösségi épületek: az iskola és szegényházak. A nép hódolása Jézus Nainból való távozásakor. „Nem azért jöttem, hogy a prófétákat megszüntessem, hanem hogy Írásaikat betöltsem.” Továbbutazás Szamárián és Galileán keresztül. ........................................................................................... 76 Jelenet a rablókaravánnal. Az Úr leleplezi őket. A más véleményre tért rablók jeleket kívánnak bizonyítékul................................................................... 78 Olgon a rablóbanda feje és társai elmondják, hogy a templomosok által mimódon jutottak piszkos kenyérkeresetükhöz. Az Úr megkönyörül rajtuk, s a megtértek hűséget fogadnak. ............................................................................ 79 A puszta átváltoztatása termékeny tájjá. Bepillantás az angyalok és szellemek világába............................................................................................... 80 Jelenet a megtért rablókkal. Olgon jó kérése. Áldás az Úr által.......................... 82 Továbbiak a 70 megtért rablóról. Az Úr által megáldott községük, amelynek kormányzásába egészen beletalálják magukat. Ennek a községnek rendíthetetlen hűsége. .......................................................................................... 84 Az Úr övéivel betér Szamáriában egy félreeső vendégfogadóba. A kíváncsi fogadóst az Úr mindentudása által és egy kenyércsoda által ámulatba ejti......... 85 Vacsora a szamaritánus fogadósnál. Hal és lencse. A bőbeszédű – Jézust, a Messiást kereső – fogadós a vendégeket kéri, hogy beszéljenek Róla, s elmondja, ahogy eddig már mit hallott Felőle. A sajátságos „János apostol”. 353




56. Fejezet:

57. Fejezet:

58. Fejezet:

59. Fejezet:


62. Fejezet:

IX. kötet

354

Az Úr megígéri a fogadósnak, hogy Ő sokat fog beszélni Jézusról, s megmutatja neki képét is, ha tud hallgatni. ......................................................... 87 Az Úr szavai a Messiásról, az Őt félvakon kereső fogadóshoz. Az Úr tovább évődik a fogadóssal. A nemes- hal csoda. A fogadós, felesége és házanépe véleménye erről az eseményről. .......................................................................... 89 A vendégfogadós és annak egyik szemére vak fia az Úrnál. Az Úr az előbbivel tovább évődik. A félvak meggyógyítása, s annak jó bizonysága az Úrról. Atyját is látóvá teszi, úgy hogy felismeri az Urat, Aki őt óvatosságra inti. ....................................................................................................................... 91 A szépen felékesített étkezőterem Szamáriában. A fogadós szeretete az Úr iránt. Ez a jelenet jelképezi az elkövetkező idők embereit. Azok a feltételek, amelyekkel eljöhet az Úr. Az Isten igaz kereséséről. A szellemi félvakság. ...... 93 Egy okos tanács a fogadósnak, feleségére vonatkozólag. A pompás tálalás a reggelinél. A vendégfogadós bocsánatkérése a külső pompa általi tiszteletért. Intelem a nemesfém ékessége veszedelméről. A cserekereskedelem keletkezése a papok által, amely az uzsora és minden baj kezdete volt. Világi érzületek, szociális ellentétek, materializmus, istentelenség. Mi szolgál leginkább Isten külső dicsőítésére? Az igazi Istentisztelet, s miben áll az? ............................................................................... 95 A vendégfogadós megemlékezik az orvosról, mint Jézus barátjáról. Különbség az újonnan megteremtett és a szaporodás útján létrejött halak között. Különbség közvetlenül az Úr és egy próféta szájából elhangzott Ige között. „Mindenki Istentől kapja az oktatást.” Magyarázatok az Úr lényéről. A prófétaiskolák rövid áttekintése a jól elrendezett, fokonként való nevelésről, hogy a benső titkokba hatolhassanak. ............................................... 97 A próféták enélkül az előkészítő iskola nélkül (Mózes, Áron, az ősatyák, a tanítványok, stb.). A mostani iskolák, próféták nélkül. Az örök élethez vezető út: alázatosság és önmegtagadás. A kezdet nehéz. „Az Én terhem könnyű és az Én igám gyönyörűséges.” Amikor az Úr valakinek elébe megy. Akik azt mondják: „Uram, Uram”. „Munkálkodjatok, amíg még nappal van.” ......................................................................................................... 99 A Szent Vezetőnek vigasztaló intelme. „Velem minden, Nélkülem semmi.” Krisztus követői hit által, de szemlélés nélkül. Missziós intelmek. A nagy kincs, amely a világ előtt balgaság. Az Úr rámutat az emberben lévő szellemi lényre. Az Úr eltávozása és búcsúintelmei a fogadósnak. .................. 101 A fogadós és duzzogó felesége. A kereskedőkaraván Szamáriában a fogadósnál. Jelenet a falu népe és a tanítványok között; minél többet ettek az utóbbiak, annál több gyümölcs lett a fákon. András jó beszéde. Egy gyakorlati életevangélium. A világosan látó öreg és András. ........................... 102 A falusi öreg és az Úr. Jézus szavával és cselekedetével bizonyságot tesz Önmagáról. Életintelmek. Az Úr isteni bizalomra utal, s ígéretet tesz. Amit az öreg két előbbi küldöttől hallott a Messiásról. Amit az Úr beismer. ............ 105 Az ördöngös, s annak meggyógyítása a két küldött által, s hogy ezek Jézust hogyan magasztalták. A felszabadított és az Úr; annak visszamaradt gyengeségét meggyógyítja az Úr; ennek hálája és öröme. Az öreg világosan felismeri az Urat. Intés a szellemi gyöngyökkel való óvatosságra.................... 107 Az Úr áldását ígéri hűséges követőinek. A különös kegyelemmel megáldott tanítványok, apostolok egészen különleges módon próbáltatnak meg. Mi minden rejlik a szellemben? Az Úr övéivel tovább megy. Egy megjegyzés a 354


63. Fejezet:




71. Fejezet:

72. Fejezet:


75. Fejezet:

IX. kötet

355

falusi lakosságról, hogy egy esztendő múlva mennyire megváltozott helyzetük, s hogyan lettek valóságos hithősökké. ............................................. 109 Az Úr övéivel egy szamáriai őserdőben. A nagy erdő fontos természeti célja és áldása a természeti szellemek ellátására. Az erdők, mint az ősemberek legjobb lakóhelyei. Mézes kenyér lakoma a méz-tónál. Megérkezés Galileába. ........................................................................................................... 110 A becsületes és olcsó fogadós az erdőszélen. Az Úr a sziklákból gazdag vízforrást nyit meg. „Itt több van Mózesnél és Illésnél.” .................................. 112 Az álmélkodó vendégfogadós jó bizonyságtétele. A vendégfogadóst az Úr visszaemlékezteti az egykori Jézus ácsra, József fiára. Az Úr bizonysága saját missziójáról. A hálás fogadós búcsúja és számára egy ígéret. A romantikus táj. Az okos pásztor jó beszéde az új forrásról és annak szabályozásáról. A természetes és szellemi áldások sorozata ebben a házban. 114 Jelenet a tíz bélpoklossal, akinek meggyógyulása után csak az egyik tér vissza, hogy az Úrnak köszönetet mondjon. A világosan gondolkodó, figyelmes vendégfogadós. Jelent a kilenc hálátlannal....................................... 116 Jelenet a gőgős farizeusokkal és írástudókkal. Az okos vendégfogadós, aki az Urat felismerte, érdemük szerint bánik el azokkal. Az elbizakodott írástudó kérdése Jézushoz, s az Úr ellenkérdése. Intelmek az Isten országáról. A farizeusok haragja. Az Úr komoly dorgáló beszéde elűzi a farizeusokat........................................................................................................ 119 Jelenet a fogadós beteg szolgájával. Annak csodálatos meggyógyítása, és jó bizonysága. A felébresztett szellemű fogadós és a buta farizeusok. ................. 122 Örök életintelmek a fogadósnak. Magyarázatok a zsidó törvényekről. A fogadós és szolgájának helyes megismerése. Az Úr tanítása a jövőről, az Ő újbóli eljöveteléről, és országának helyreállításáról.......................................... 124 Az Úr újbóli visszajöveteléről. Általában véve jó, hogy az ember nem tud a halála napjáról. Példázatok azokról az állapotokról, amikor az Úr ismét visszajön. Az ember a háztetőn; a kettő a malomban; a kettő az ágyban, kettő kint a mezőn, stb. ...................................................................................... 126 Jövendöléseket a szabad ember számára nem lehet pontos számokkal megjelölni. „Ahol egy dög van, oda gyülekeznek a keselyűk.” Zsidóország végének idejéről. A békeidő kezdete Krisztus után 2000 év múlva; óva intés a hamis prófétáktól. Az emberben lévő Isten országáról. „Ti valamennyien egyformán testvérek vagytok, és Én egyedül vagyok Uratok.” ........................ 127 A vendégfogadós jó bizonyságai az Úr tettei és szavai felől, annak kérdése az Isten országáról, amely bennünk és mellettünk van. Az Úr válasza: „Én vagyok az élet kenyere, és az Én Igéim szerint való cselekedeteitek az élet bora.” ................................................................................................................. 130 Beható tanítások az Úr Jézus testének evéséről és vérének ivásáról. ................ 131 „Legyetek az Igének tevékenykedői.” Példázat a gyenge gyomorról, s annak meggyógyításáról, amely a gyenge hitnek felel meg. Az Úr teste evésének és vére ivásának példázatáról való folytatás. Egy igazságos kérelem, s egy dicsőségteljes vigasztalás az Úrtól. ................................................................... 133 Jelenet az éjjeli zivatarnál. Egy szegény bűnös lélek benső viharáról annak halálában. A farizeusok elbújnak félelmükben, s azok buta imája. A villám gyújtogat zsinagógájukban, s az Úr az abban előforduló igazságtalanságokra mutat rá. ............................................................................................................. 134 355

Lorber Jakab: János Nagyevangélium 76. Fejezet: 77. Fejezet: 78. Fejezet: 79. Fejezet: 80. Fejezet: 81. Fejezet: 82. Fejezet: 83. Fejezet:

84. Fejezet: 85. Fejezet: 86. Fejezet: 87. Fejezet: 88. Fejezet: 89. Fejezet:

90. Fejezet:


IX. kötet

356

A fiatalabbik jobb érzésű farizeus kezdi Jézusban az Urat felismerni. A vak, öreg írástudó a tűzkárban keresi kincseit, de az immár hívő farizeus az Úrhoz fordul, Aki a tüzet eloltja, s ennek javait megoltalmazza....................... 137 Az Úr, a megtért farizeus, s a pénzsóvár írástudó a zsinagógában. Az újonnan megtértet a tanítványok a fogadban tovább tanítják, s annak efölötti öröme, s bizonyságtétele társai előtt az Úrról. .................................................. 139 A félig hívő írástudó és a megtért farizeus párbeszéde. Az Úr magyarázata ennek a vén aranykeresőnek tapasztalatairól. Betekintés a templom borzalmaiba. A rövid éjszakai pihenő ez után a jelenet után. ........................... 140 A félig megtért írástudó álma (az ő benső állapotának tükörképe). .................. 142 Az öreg írástudó álmát helyesen megfejti a megtért farizeus............................ 143 A két megváltozott templomos keresi az Urat, s egy vakságából meggyógyított gyermek vezeti őket Hozzá. A közös reggeli, ugyanannál a fogadósnál.......................................................................................................... 145 Különösen sajátságos bor-csoda, s annak hatása a két templomosra. Az írástudó is hinni kezd. ........................................................................................ 146 Komoly életevangélium. Az Ige egykori valódiságának próbaköve. A csodaerő alapjáról, az élet és megismerés fájáról; rövid igazolása annak, hogy az emberek hogyan és miért süllyedtek fokozatosan a szellemiekből az anyagba. ............................................................................................................. 148 „Ádám, hol vagy?” Ennek a még mindig érvényen lévő kérdésnek igen jelentőségteljes magyarázata. ............................................................................ 149 Az Úr testetöltésének nagy és szent értékéről, Isten mindenható szeretetéről. Mi az emberben az isteni szikra? Az ember tökéletességének céljáról. ............ 150 Mi az Istenfélelem? Az igazi, s a fonák imádkozásról. ..................................... 151 Hogyan lehet a bűntudattal elgyengült hitet megerősíteni? Szorgalom és kitartás az imádkozásban. A bizalom gyakorlása kérésben fog megerősödni. Példázat a szüntelen való imádkozásra – az éjféli koldus és a háziúr. .............. 153 Példázat a szorongattatott özvegyről és a keményszívű bíróról, vagy – hogyan imádkozzunk szüntelenül? Az Úr rámutat arra a hitállapotra, mikor ismét el fog jönni. András jó beszéde az igazi imádkozásról, és a bizalomról. 154 Egy árnykép a mi jelen időnkből. A mi jelenlegi hit állapotunk elszomorító volta, s annak tulajdonképpeni okának megjövendölése. A tudományok és művészetek, mint népszabadítók, és a tév- és igazi hit megsemmisítői. Magyarázatok az isteni jóváhagyásokról. Vigasztaló ígéret az újból megáldott Élet fájáról. ....................................................................................... 156 Gyönyörű vigasztaló világosság a jövő időre. A felfedezett igazság világos megismerése – mint az „Új Jeruzsálem”. Mindennek megvan a maga ideje. A tudomány és művészet a középkorban. A tiszta tudományok és művészetek magas célja. ................................................................................... 158 Az emberi szellem lépcsőzetes fejlődéséről, szabad akarata által. A tiszta tudomány terjesztéseinek nehézségeiről. Vakság, butaság és gonoszság. A felvilágosodás folyamatáról. A napkeltétől- napnyugtáig cikázó villámról....... 159 Az írástudó bizonysága a felismert Úrról. Mózes hatodik és hetedik könyve és annak tartalma. Az egyiptomiak bölcsessége. Magyarázatok Mózes műveltségéről, mint Istenből való tudósról. Józsua műve: „Nap, állj csendesen.” ........................................................................................................ 160 356


94. Fejezet:


97. Fejezet:


102. Fejezet: 103. Fejezet: 104. Fejezet: 105. Fejezet: 106. Fejezet: 107. Fejezet: 108. Fejezet: 109. Fejezet: 110. Fejezet:

IX. kötet

357

Fontos magyarázatok az ábrázolás tudományáról, amely szükséges feltétele a szellemiek megértésének. Életintelmek. Az újjászületéshez vezető út, mint ehhez a fontos tudományhoz vezető eszköz. Kérdések, hogy az Úr hogyan fog ismét eljönni. ............................................................................................... 162 Beható magyarázat az Úr újbóli eljövetelének módjáról, s az Ő fokozatos közeledéséről. Mikor, hogyan és hol következik be az Ő személyes megjelenése a béke világának megalapozása céljából? Gyönyörű ígéret Amerika számára. Az Isten Igéje....................................................................... 164 Az Urat csak szeretettel lehet megközelíteni. A délebéd. A megtért írástudó és arany után sóvárgó társai. A vendégfogadós szigorú beszédet intéz hozzájuk............................................................................................................. 166 A zúgolódó farizeusok egymás között. Az Úr búcsúzó szavai az újonnan megtértekhez. Egy rövid életevangélium. Utazás Kánába. A vendégfogadós jócselekedetei a meggyógyult vakkal szemben, aki tíz évvel később Cado felesége lett. A többi farizeusokat Jórám és Boz megtéríti. Az Úr kegyelme áldást hoz földi tekintetben is. ........................................................................... 168 Megérkezés a galileai Kánába a fogadóshoz, ahol az Úr egykor hivatalos volt a menyegzőn. Különféle gyógy-csodák. Az Úr miért mulasztja el sokszor még az igazságos kérések teljesítését is. Hit és bizalom hősök. A hóbortos Iskariot Júdás. ..................................................................................... 169 A fogadós és Júdás; az utóbbi különös beszéde. A fogadós felfedi Júdás régebbi laza életfelfogását, és a legjobb utasításokat adja neki, hogy egy ördög hogyan válhat igaz emberré. ................................................................... 171 Az Úr Júdásról. Életintelmek. ........................................................................... 174 Példázat a búzaszárról. Fontos életintelmek. Figyelmeztetések Júdásnak. A régi ember levetéséről. Szomorú, de igaz jövendölés Júdásról. Az igaz útról az igaz cél felé. A hamis és a helyes értelmi fejlesztésről. ................................ 175 A vendégfogadós jó kérése; vigasztalással teli ígéret. Igen fontos gyakorlati életintelmek; mit csinál a pokol a Földön, és mi a tulajdonképpeni sátán? „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem fegyvert.” Kell, hogy szenvedés legyen a Földön? .............................................................................. 177 Az anyag lényege és célja. Az emberi lélek feladata a Földön; az Isten hatalma az emberben. Hogyan lesz az ember egy az Istennel? ......................... 179 Nem adhatná-e meg Isten mindenkinek az igazság megismerését? Magyarázatok az embereknek örök célja felé való isteni vezetésről. ............... 180 Jelenet az indiai vándorokkal, hogy azok ős szülei hogyan kerültek oda, mint zsidók. ....................................................................................................... 181 Az indiai zsidók jelentése utazásuk jó céljáról, mint a három napkeleti bölcs testvérei, a Messiást keresik. ............................................................................. 183 Az ifjú látnoknő és annak szülei. Az Úr és az indiai zsidó. .............................. 186 Az indiai zsidó leány és az Úr. Egy becsületes bizonyság Jézus felől. Az áldott csodabor................................................................................................... 188 A bölcs leányka jó kérdését megválaszolja az Úr. A szellem erejéről és mi az, ami az emberben szunnyad? Életintelmek. .................................................. 190 Tanítások a szombat megszenteléséről.............................................................. 192 A fogadós és a szombatot szigorúan megtartó szomszédai. A perzsa karaván. A házi áldás, hogy az honnan jön, és mi idézi elő? Gyakorlati életintelmek. ...................................................................................................... 196 357


IX. kötet

358

111. Fejezet: Az utazók elmondják a fogadósnak szerencsétlenségüket, amely vezetőjük

112. Fejezet:

113. Fejezet:


116. Fejezet:


120. Fejezet:


megbetegedésével érte őket. A derék fogadós okos beszédet intéz hozzájuk. A perzsák ismerik Izrael Istenét. Az Úr és a perzsák. A gyomorbeteg meggyógyítása. .................................................................................................. 197 Gyakorlati életintelmek a lélek, és diétikus utasítások a test számára (romlott halakat kerülni). Felebaráti szeretet. Az Úr a perzsáknak apostolokat ígér. Egy üdvözlet Cyréniusnak. Az Úr Rafaelre utal. A perzsa jó érzékkel fogadja a kegyelem-adományt. Vigasztaló ígéret az Úr egy szerető szavában. ............................................................................................... 199 A perzsák beszélgetése a Megváltóról, s hálás elhatározásaik. Az Úr utasításai és vigasztaló búcsúszavai a fogadóshoz. Elutazás Kánából, s továbbutazás a galileai tengeren Kisbe. Tanítások a törvény és a szombat megtartásáról. Óva intés a megbotránkoztatástól. ............................................. 201 Jelenet Kisjonah szolgáival; meleg és szeretetteljes találkozás Filopolddal és később Kisjónával. Szép viszontlátási jelenet. A kánai bölcs. Utasítás Péternek az indiai zsidókra vonatkozólag, az utóbbiak Kisbe is eljönnek. ....... 203 A négy indiai zsidó hálás köszönete az Úrnak. Az egyik férfi elmondja indiai utazásuk nehézségeit és hazájuk (a Himalája mellett) teljesen hozzáférhetetlen vidékét. Az egykori éden. Az Úr megmutatja az új, örök igaz paradicsomot az emberi szívben. ............................................................... 205 Látogatás Máriánál, Jézus anyjánál. A nagy örömlakoma. Egy asztali evangélium, az Úr emlékezetes asztali beszéde az Ő hazatéréséről, missziójáról, s az emberek állapotáról. Rövid tanítás az igazi üdvösséget hozó hitről. Az erre szolgáló igaz út és eszköz. Vigasztaló szavak Máriának. „A próféta nem érvényes a maga hazájában.” ................................................... 206 Jelenet az asztali vendégek és öt merész jeruzsálemi templomos között, akik azért jöttek, hogy a Názáretit keressék. Először Kisjonah munkálja meg őket, azután az Úr, még jobban megmondja nekik az igazságot. ...................... 209 A templomosokkal való jelenet folytatása. Az előttük még ismeretlen Úr megmondja nekik a teljes igazságot, amit ők is elismernek, de annak okait a mindenható Istenre hárítják. Az Úr türelme jobb véleményre téríti őket. ......... 213 Az Úr elhívja a három arkangyalt. Mihály-János; Gábriel-Járed; RafaelÉnoch; ezek látható módon megjelennek a jelenlévők előtt, s társalognak velük. Mihály beszéde. A tisztánlátó indiai leányka azonnal felismeri az álmában oly gyakran látott Rafaelt. Az Úr vigasztaló beszéde, a földi zarándokút fáradalmairól. Rövid szeretet életintelmeket ad. ............................ 216 Reggeli a teremben, amelyen az Úr a három angyallal, s az öt templomossal részt vesz. Az utóbbiak álmélkodása a három ifjú (angyal) óriási étvágya fölött. Az írástudó és Rafael. Magyarázat az angyalok tűztermészetéről. A templomosok véleménye Rafael beszédéről, különösen Mihály-János beszédéről. ......................................................................................................... 219 Az írástudó és az Úr. Az Úr alaposan megmondja neki az igazságot (Ezékiel 13.), ami által régi holt farizeusi mivoltuk megszűnik, s az Urat kérik, hogy fogadja be őket. ................................................................................................. 221 A megtért templomosok Kisjonahtól más ruhákat kérnek. Az Úr megbízza Rafaelt ilyenek megszerzésére, s az újonnan megtértek csodálkozása Rafael csodálatos gyors kiszolgálása fölött. Az egyiptomi ruhákba öltözöttek hálája, és érdeklődése a csodálatos szolga lénye felől. Az Úr az angyalhoz 358


123. Fejezet:



128. Fejezet:

129. Fejezet:

130. Fejezet:


133. Fejezet:

IX. kötet

359

utasítja őket, s a rövid epizódok után felmegy egy magaslatra. Iskarióth Júdás egy heti szabadságot kap. ........................................................................ 225 Szamáriai küldöttek keresik az Urat. Tamás és Rafael a lehető legjobban előkészítik őket. Jó magyarázatok az emberekhez felülről jövő befolyásokról. Az emberek bukásáról, Isten irgalmának útjairól és Rafael lényéről. ............................................................................................................. 227 A szamáriaiak egymás közt beszélnek a csillagos égboltozat viszonylatáról kapott kegyelem világosságról, és annak nehézségéről, hogy a népnek megszokott tévhitét ezzel a világossággal kiűzhessék. ..................................... 229 Rafael a harmatos, vagy beporzott almával megmagyarázza a szamaritánusoknak, hogy a Föld alsó felületén lévő víz, stb. miért nem esik le a Földről. Hogy az ember Istent igazán megismerje, műveit is ismernie kell. Rafael a világ menetéről: lustaság, gonoszság, butaság. Rafael ajánlja a helyes természeti ismereteket. ........................................................................... 231 A szamaritánusok megcsodálják az Úr megjelenését. Jézus utasításokat ad természetes dolgokban, s a célszerű halfogásban is. A szamaritánusok zúgolódnak az Úrhoz intézett ilyen triviális kérdések felett. ............................ 233 Diétikus tanítások, különösen különféle hús élvezetekre vonatkozólag. A farizeusok tépelődései a diétikus ellentmondások miatt, amelyek ellenkeznek Mózes előírásaival. Az Úr megszünteti az ellentmondást. További diétikus utasítások, a különböző vegeábiliákra vonatkozólag. ........... 234 Ebéd Kisjonahnál. A szamaritánusok hálája a vendégszeretetért, s azok csodálkozása a három nagyétvágyú ifjú (arkangyal) felett. Jó beszéd azok lényiségéről és az igazság terjesztésének nehézségeiről. A szamaritánusok hálája a világosságért......................................................................................... 236 Az Úr tanítása a szamáriai polgároknak az istenfélelemről és az isteni szeretetről példákkal (a félénk és a szerető gyermek). Az emberek vezetésének magyarázata. Ha az Isten fenyítő korbáccsal jön, akkor szívét is gyermekei elé küldi. Példa a félénk és szeretetteljes szabad munkásról. Az igazi szeretet nem vak. Értelem és lelkiismeret, szeretet és bizalom helyes viszonylatban. A szamaritánusok, mint az Úr tanítványai. ............................... 238 Mária, Jézus anyja dicséri a szamaritánusok hűséges érzelmeit, s a templom üdve érdekében azt kívánja, hogy bár inkább azok laknának ott a farizeusok helyett. Gábriel bizonysága Máriáról, Immánuel anyjáról. Az Úr munkára int. ...................................................................................................................... 240 A gazdag halfogás kedvezőtlen viszonyok mellett. Az Úr és a részvevők szeretetteljes buzgólkodása. A három angyal, mint halászmester. Kisjonah, mint bölcs hajósmester. ..................................................................................... 241 Az Úr a négy indiai zsidót megáldja gyógyító erővel, és tanításra alkalmas bölcsességgel. Intelem és ítélet a hét megtért templomosnak. Az isteni kegyelem hordozójának tisztának és erősnek kell lennie. Az Úr első intése és nagy oktató beszéde minden tanítványához, és a misszióban minden szolgájához. ....................................................................................................... 244 A halvacsora Kisjonahnál. A szamaritánusok a legjobb biztatást kapják az Úrtól. Az Úr még hét napig Kisben. Az új tanítványok teljes tanítást kapnak. Az indiai zsidók hazautaznak a tisztánlátó leányka vezetése mellett. Jézus Kisbe való hétnapi munkájának rövid ismertetése. Látogatás Cyréniusnál, valamint a szamaritánusoknál Szamáriában. „A szeretetnek sohasem szabad ellene szegülni.” ................................................................................................ 247 359


IX. kötet

360

134. Fejezet: Filopold kéri az Urat, hogy mondja el tanításai első idejének történetét. Az

135. Fejezet:


138. Fejezet:

139. Fejezet:

140. Fejezet:

141. Fejezet:

142. Fejezet:


Úr elmondja az első negyven nap történetét és Jézus megkísértését a pusztában; valami az ördög fejedelméről. Az igazi Pontifex (hídépítő) a menny és a világ (pokol) között. ....................................................................... 248 Elutazás hajón Kisből Jezairába. Valami Iskarióth Júdásról. A kereszthordozás szükségességéről ebben a világban, példákkal a búzaszemről és a konkolyról. Engedékenységre és türelemre való intés. Szívélyes fogadtatás a vendégfogadósnál. Vigasztaló ígéret azok számára, akik Jézust szeretik. A fogadósné és Mária. A vendégfogadós és Kisjonah a csodálatos halfogásról és a három ifjúról (a három angyalról). „Jöjj, óh Jézus”................................................................................................................. 251 Az Úr és a szegény halászok; azok hite Jézusban. A csodálatos halfogás. A szegény halászok hálája. A halász hittel teli beszéde. A halászok jócselekedete...................................................................................................... 254 A szerény és hálás halászok és az Úr. A szent társaság a tengerre nyíló erkélyen. A szép est szemlélése és annak összehasonlítása az emberi élet estéjével. A vidám és derűs élet-estnek feltétele. Az Úr testetöltésének céljáról. Rövid életevangélium. A bölcs halász vallástétele.............................. 256 Fontos kérdés és felelet a túlvilággal való érintkezés szempontjából. Ennek fő akadálya a világi érzület és hitetlenség. Példa: Izrael a pusztában –a világi ember bírálata a szellemi közlemények felől. Bibliai angyal-jelenségek. A jó szellemekkel való érintkezéshasznáról. Útmutatás arról, hogy a szellemek egykor az emberek első nevelői voltak, és hogy fokról- fokra hogyannehezedett meg ez az érintkezés. Erre vonatkozó példák. ..................... 258 A hajó Júdással a láthatáron. Az estebéd, amelyen Mária is részt vesz. Jelenet Júdással. A félelmetes csillag (Mars), András, mint csillagász. Kultur históriai tanítások a papok által keletkezett tévhitekről. Természettudományi tanítások a Marsról. ........................................................ 261 Éjjeli szállás Jezairában. A 12 megtért halász öröme. A lelkes csónakos. Az Úr beszéde a legnagyobb csoda. A jó ébresztő. A falu összes halásza hálatest szívvel siet reggel az Úrhoz; annak kegyes fogadtatása. Az öreg József haltartálya. A becsületes emberek régi barátsága. N.B. a mostani olvasók számára................................................................................................. 264 A szép reggel a tengeren az erkélyről szemlélve. „Szem nem látta azt, amit Isten készített azoknak, akik Őt szeretik.” Beszélgetés arról, hogy hol van a túlvilág és milyen az. Mik a csillagvilágok, s alapjaiban véve mi az anyag? Igen fontos tanítások az emberi lélek lényegéről, vezetéséről és céljáról. ........ 266 Miben áll a tulajdonképpeni örökélet üdvössége? És miben nem áll az? Az igaz szeretettevékenység, az újjászületés útja vonja maga után az igaz bölcsességet. A világosság és annak keletkezése, mint példázat az emberi lélek szellemi fejlődésére. ................................................................................. 267 Magyarázat a szellemek, az üdvözült lelkek és angyalok tevékenységéről. Biztatás a szellemi haladásra. ............................................................................ 269 A tanítványok kételye és tépelődése4 Jézusnak a nyomorúságos jövőről való jövendölése fölött. A Föld, mint lélekiskola, és a megpróbáltatások helye. A földi ember szellemi szabadsága. A legrikítóbb ellentétek szükségessége ezen a Földön. Annak magyarázata, hogy a baj honnan keletkezik (papi kasztok). A tiszta igazság tanítások béke evangéliuma a jóknak, kard és 360


145. Fejezet:

146. Fejezet:

147. Fejezet:


150. Fejezet:

151. Fejezet:

152. Fejezet:



IX. kötet

361

háború a gonoszoknak. Palesztina elpusztulásának jövendölése. Készüljetek, őrködjetek és imádkozzatok. ............................................................................. 270 Péter hősi buzgalma. „Nélkülem semmit, Velem mindent.” Az Úr szőlőmunkásak igaz alázatosságának fő alakja. A legfontosabb szabályok Krisztus tanítványai számára. Utasítás a betű és a szellem megkülönböztetésére. A földi és a mennyei Atyáról. Hajnalpír – esti sár. ....... 273 Jézus az Ú benső atyai szaváról, s a mennyei Atya és a Fiú közötti érintkezéséről. Látogatás a szegény halászoknál (előbbi cinikusok) a leghátsóbb sekély öbölben. Csodálatos hajózás a nádason át. Egy bizalompróba. Az elmenekült falusi lakosság. .................................................. 274 Az áldott halászok szeretettel üdvözlik az Urat. Azok jóléte, és hálája. A kovács. Az Úr megdicséri a becsületes lakosságot, és felszólítja őket, hogy tegyenek bizonyságot Felőle és tanításairól. A falu elöljárója elmondja menekülésüket és elhamarkodott cselekedetüket. ............................................. 277 Visszautazás Jesairába. A falucska elöljárója elkíséri a társaságot és megcsodálja a szép kilátást. Annak bölcs és bátorsággal teli beszéde. Fontos missziós intelmek. ............................................................................................. 279 A halászok további tanítást kapnak a teremtésről és a természetről. Az Úr kezeit barátai fölé emeli, s erőt és jogot ad nekik, hogy Érte munkálkodjanak. Mária és Jézus az Ő testetöltésének fő céljáról. Az Ő testi földi léte végének megjövendölése. A Megváltó legnagyobb jeléről – feltámadásáról és mennybemeneteléről. „Boldog az, aki Bennem meg nem botránkozik.” A jövőről – egy nyáj és egy pásztor. A legnagyobb bizonyság Jézusról: a felülről jövő szózat. Az igazi vigasz................................................ 281 Elutazás Kisből az öreg Márkushoz, Cäsarea Filippi mellé. Találkozás megrakodott hajókkal; az Úr jó tanácsot ad a hajósoknak. Megérkezés Márkus gyógyintézetébe. A beteg Márkus szívélyesen köszönti az Urat. Márkus meggyógyítása lázából. Diétikus utasítások halakról, gyümölcsökről és kenyérről. ...................................................................................................... 283 Az Úr és Márkus, annak új szolgáiról. A hívő és hitetlen fürdővendégekről, gyógykezelésük eredményéről, s ugyanott egyéb élményekről. Mária, mint főzőmester. A dombon lévő erkély szép kilátásaival. Jó időtöltés ugyanott. Egy hajó megérkezése újabb fürdővendégekkel. .............................................. 285 A tanítványok kérdése, hogy az Úr miképpen találhatja örömét a természetben is? „Minden teremtett dolog az örök szeretetnek megtestesítése.” Az Úr korai és késői szabadban való tartózkodásának oka, és ennek szellemi értelme. „Ahol sok a szeretet, ott türelem is van.” A két pithagoreista. A hosszú reggeli lakoma. Mária, mint Jézus gyermekkori élményeinek elbeszélője. ................................................................................... 287 Az Úr Jézus és a két világbölcs. Ezek elkísérik az Urat az erkélyre, s ott elmondják nézeteiket, s az Úrtól világosságot és vigasztalást kérnek............... 289 Az Úr a két görögnek megmutatja egész életüket és cselekedeteiket. A világi ember lelki érlelődésének általános képe, és hogy a jó Isten az életet miért rendezte be a Földön úgy, ahogy berendezve van? Tanítás arra nézve, hogy a lélek hogyan szabadulhat fel az anyag és a halál nyomása alól. .................... 291 A két görög csodálkozó kérdése az Úr mindentudása felől. Az Úr beszédet intéz a kettőhöz, Polikárp és Eolithoz. Rövid életevangélium. ......................... 293 János szavai a világbölcs görögökhöz. Ezek különös gondolatai felettük. ....... 296 361


IX. kötet

362

157. Fejezet: Az Úr tanítása a zsidók Istenéről s az örök élethez vezető igaz útról. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Krisztus testetöltésének célja. ............... 297

158. Fejezet: „Te (Jézus) is ezen az úton jutottál szellemi erődhöz?” Az Úr bizonyságot

159. Fejezet:

160. Fejezet:



166. Fejezet:

167. Fejezet:

168. Fejezet:

169. Fejezet:

tesz Önmagáról és arról, Aki Benne erre a világra jött. A két görög felismeri Jézusban az Urat, s kérik testük meggyógyítását. A betegség sokszor áldása a léleknek. A két görög meggyógyíttatik. Figyelmeztetés az igazi életrendre. . 298 A két görög hálája és jókívánsága. „Nélkülem semmit sem tehettek”. „Ami jót cselekszetek, azt az Én Nevemben tegyétek.” „Aki mindig Istennek ad tiszteletet, azt Ő mindig megoltalmazza.” Különös utasítások a görögöknek. Fontos és különös intelmek a felebaráti szeretet kényes pontjaira nézve. ........ 300 A meggyógyult görögök honfitársaikkal társalognak az asztalnál, s hírét veszik az Úrnak. A görög orvos jó tapasztalatai a názáreti Jézusról, az ács fiáról. További beszélgetés Jézusról a görögök között. Az orvos még az Úrral való ismeretsége előtt valóságos szeretet- vallomást tesz Neki. ............... 302 Az Úr hírtelen meggyógyítja a görög orvost, s annak jó bizonysága az Úr felől. Az orvos társainak óvatos felelete, bátor beismerés telve isteni bizalommal. ....................................................................................................... 305 A római főbíró vizsgáló kérdései, s a görög orvos bátor és meggyőző feleletei, hogy mimódon találta meg az igaz Istenét, és megváltóját. A bíró más véleményre térése és beismerése................................................................ 306 A tüdőbeteg római orvos és a meggyógyult görög orvos. Az előbbi kétkedő kérdései – hogy ha a Megváltó halandó lenne, mi lenne akkor az Ő Istenségével? Helyes magyarázata annak, hogy Jézusban nem a test, hanem a Szellem az Isten. Az Úr emberré levésének céljáról. A megtért bíró gyógyulását kéri az Úrtól................................................................................... 308 A hívő bíró meggyógyítása és annak hálás köszönete. Polikárp közli az Úr akaratát, mint életevangéliumot. A többi görög meggyógyítása; a hálás gyógyultak és a szolga. „Akit a szeretete vezet Hozzám, az jöjjön.”................ 310 A meggyógyult rómaiak és görögök az Úrnál. Jézus beszéde az újonnan megtértekhez. „Aki Engem elhagy, azt elhagyom Én is.” „Ha néhányan Irántam való szeretetben együtt vannak, ott szellemben Én is jelen vagyok.” További missziós és miheztartási utasítások, ígéretek. „A Bennem való hit a szeretet tevékenysége által válik élővé.” ........................................................... 312 Az Úrnak az újonnan megtértekhez intézett további beszéde. Missziós és miheztartásra vonatkozó utasítások és ígéretek. Az élő templom és az igazi áldozati oltár. Utasítás keresztelésre. A szeretetlakoma, mint a közösség egyedüli megnyilvánulása. ................................................................................ 314 A római fájdalmas beszéde a szép kilátás szemlélésénél. Az Úr dorgálása és tanítása a lélek lényegéről. A látásról. A test célja, mint a lélek önállóságára szolgáló eszköz. A fájdalom érzése. A szellem befolyása a lélekre. „Ne szeressétek a világot” stb. .................................................................................. 316 A római válasza a természetes világi embereknek szellemi dolgokban való vakságáról, s elhalt barátokat kíván látni. Magyarázat arról, hogy az ilyen dolog hol engedhető meg és hol nem. Érettebb lelkeknek nem árthatnak a szellemek, de az éretleneknek igen. .................................................................. 317 Szellemek megjelenése, a római elhalt barátaival. Azok jeles nézetei. A római megjelent atyjának földi jellemvonásai. Az Úr magyarázata az ilyen eltévelyedett lelkek javulásának lehetőségéről.................................................. 318 362


IX. kötet

363

170. Fejezet: A melithabeli orvos, s annak véleménye erről a szellemjelenségről, és azok 171. Fejezet: 172. Fejezet: 173. Fejezet: 174. Fejezet:




181. Fejezet:

182. Fejezet:


állapotáról. Az Úr magyarázatot ad róluk, valamint a túlvilági viszonyokról. Az orvos oktatást kap, hogy az ilyen lelkek javulása mimódon lehetséges. ..... 321 Az emberi lélek tökéletességéhez való isteni vezetés magyarázatának folytatása............................................................................................................ 324 Az üdvözültek országa szemlélésének feltétele. Az Úr elhívja Rafaelt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról.................................................................. 325 Az orvos és Rafael az Isten országának lényegéről........................................... 327 Az új tanítvány Rafaellel való beszélgetésének folytatása, s annak magyarázata az éjszakán át a világosságba vezető útról. A szellemi olaj a benső életlámpa, és annak világossága táplálására. Rafael lényisége, mint ember, szellem és Isten- gyermek. ..................................................................... 328 Az orvos megvizsgálja Rafael testét és zavarba jön annak tapintható szilárdsága fölött. A görög filozófus a sarokba szorítva. .................................. 330 Rafael, mint mennyei bölcs, oktatásokat ad az orvosnak a létről (vagy nemlétről). Megmutatja a teremtést alapvonalaiban és annak végcélját. Az Isten lényege. A világbölcsesség (filozófia, látszat), és az isteni igazság (teozófia, lét) ellentétek. .................................................................................... 331 Az orvos beismeri Rafael igaz bölcsességét. A görög filozófus körmönfont emberi kérdése a létről és nemlétről, az előző életről és a jövő létről. .............. 333 Rafael megvilágítja az előző életállapotra való visszaemlékezés elrejtésének szükségességét a kellő érettségig, azaz amíg a lélek egyesülése elkövetkezik a szellemmel. Példa a várépítésről. Ráutalás az izraelitákra. Az ember fő feladata a Földön. Fő életintelmek és a legjobb tanács. .................................... 334 Rafael tovább folytatja az orvosból kiűzni a görög filozófust. Példa az építkező munkákról, valamint a láncművészről. Fontos tanítások az Isten lényegéről. ......................................................................................................... 335 Az orvos és a tanítványok hálája és köszönete. Rafael az emberek bukásáról. Példa: Júdás. Missziós intelmek: „A tisztát adjátok a tisztának, de nem a világi disznóknak.” A római bíró az igazságot nyíltan és nem misztikusan elburkolva kívánja az emberek elé tárni a világ üdve érdekében. ..................... 337 Az Úr beszéde a világ hatalmáról, mely a legtöbb ember szellemére káros befolyással van. Példa Júdás. A szellemi haladás fő akadályai, a világ ingerei és a lustaság, valamint az önmegtagadás hiánya. Az emberek érzékisége a szellemiekhez viszonyítva. A tanítások értéke és célja. ............... 339 A lélek veszedelmeinek tiszta megvilágítása. Fokozatos lesüllyedés az anyagba. Az emberek vezetése megmentésükhöz, ítéletükhöz és a kinyilatkoztatáshoz. Az eredendő bűn átka. Prometheus és Pandora mondája szellemi vonatkozásban. A bűnbeesésről. ......................................................... 340 Csoportonként való beszélgetés fontos dolgokról. A világot járt és tudásszomjas máltai orvos. Rafael, mint a természettudománynak univerzális professzora. ..................................................................................... 342 Hogyan süllyedtek az emberek a tiszta világosságból a tévhit és hitetlenség éjszakájába? Az abból megváltó szellemi háborúk, és revolúciók ideje leteszi az áldásdús békeidőszakoknak alapját. Mi kívánatos a természet helyes megismeréséhez? Adjátok először az evangéliumot, azután a természeti tanításokat, hogy a Szentlélek világíthasson. ................................... 343 363


IX. kötet

364

185. Fejezet: A tanítás mindig kellő rendben történjék. Első missziós intelmek. Ki

186. Fejezet: 187. Fejezet: 188. Fejezet: 189. Fejezet: 190. Fejezet: 191. Fejezet: 192. Fejezet: 193. Fejezet:

194. Fejezet:



tanítson? A hamis és igaz prófétákról, és azok ismertetőjeleiről. Az igazság hatalmáról és annak megváltó hatásáról. Figyelmeztetés a tanítványoknak, mint az élet sóinak, hogy el ne lanyhuljanak..................................................... 345 A könyörületes szívű Megváltó jóságos utasítása a joppei szegények, nyomorékok és betegekre vonatkozóan. A bölcs szolga. A szegény vendégek az ebéddel gyógyíttatnak meg. .......................................................... 346 A görög csodálkozása a gyógyító lakomán, s a bölcs szolga jó válasza. A meggyógyultak fogadalma. ............................................................................... 348 A meggyógyultak és hajósaik. Beszélgetés a Megváltóról. Krisztus-hívők és ortodox templomos-zsidók. ............................................................................... 349 A hívő Ciprus-szigeti görög jó beszéde a Megváltó Istenségéről elnémítja a zsidó hajósokat. ................................................................................................. 351 A meggyógyultak megtekintik a fürdőintézetet, s az Úrról beszélgetnek. Mi történt eközben az erkélyen? A tudásszomjas máltai orvos a pusztabeli mannával ellátott izraeliták különös körülményei iránt érdeklődik. ................. 352 Rafael tanítása a pusztában lévő izraeliták bölcs vezetéséről. Azoknak az eseményeknek szellemi jelentősége. Életintelmek. ........................................... 353 Egészen különös nyugalom a természetben és a kilátó erkélyen lévő társaságnál. Fata morgana jelenségek. A tanítványok nézete e felől. A görög helyesen magarázza a jelenséget. ...................................................................... 355 Az írástudó és a bölcs görög vitája a fata morgánáról. Az első legyőzöttnek ismeri el magát, és elismeri a pogányok felsőbbségét úgy politikai, mint tudományos tekintetben. Az Úr beszéde a jövőről. „Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők.” .................................................................... 357 Az Úr beszéde a jövőről (jelen idő), megmagyarázza, hogy miért vétetik el a zsidók világossága és hatalma, és adatik át a pogányoknak. A fata morgana szellemi jelentősége. „Aki keres, az talál.” Történelmi visszapillantás a zsidók kinyilatkoztatásaira, s azok ítéletének megjövendölése......................... 359 A Megváltót kereső joppabeli halászokat az Úr meghívja vacsorára, és küldötteivé hívja el őket. A joppabeliek és Mária; azok alázatossága. ............. 361 A viharjelenet. Rafael magyarázata a viharról. A természeti időjárás vonatkozása az ember kedélyvilágára. Életintelmek. Valami az ember lustaságáról s a tevékenység szükségességéről. ................................................ 364 A joppabeli derék szónok Rafael beszédéből felismeri az angyalt. Rafael magyarázata az angyaloknak az emberek között való jelenlétéről. A joppabeliek szellemi látásának megnyitása a mennyei seregek szemléletére. A felülről jövő szózat. Rafael és a joppabeliek, akik tőle tanításokat kapnak a Föld, a Nap és a csillagok mibenlétéről. ......................................................... 365 Magyarázat a vihar céljáról. Négy hajó Heródes küldötteivel – akik az Urat el akarják fogni – elpusztul a tengeren, csak egy fedett hajó menekül meg főnökükkel, amely kiköt Márkus partján........................................................... 368 A heródiánusok kellő rendszabályokat kapnak, majd partra szállnak, és Márkus házában kapnak szállást, ahol ellátják őket. A főnök és a szolga. ....... 369 A viharból okult főnök a heródiánusokkal helyzetük felől beszél, s jó szándékra határozzák magukat. ......................................................................... 371

364


IX. kötet

365

201. Fejezet: A heródiánusok hangulata egyre javul. Az Úr titokban teljesíti óhajukat. A 202. Fejezet: 203. Fejezet: 204. Fejezet:

205. Fejezet: 206. Fejezet: 207. Fejezet: 208. Fejezet: 209. Fejezet: 210. Fejezet: 211. Fejezet: 212. Fejezet: 213. Fejezet: 214. Fejezet:

heródiánusok gondolkodása a jobb bánásmód fölött. Az Úr jó utasításokat ad a heródiánusoknak. ....................................................................................... 372 A kapitány és a főnök kicserélik gondolataikat a legutóbbi különös élmény felől, s mindegyre jobb hangulatba kerülnek. ................................................... 374 A főnök aggodalmaskodása jóakaratú hangulata mellett. A kapitány jó kívánsága, hogy Magával a Názáretivel beszéljen, azonnal teljesedésbe megy. Leándert elhívja az Úr. ........................................................................... 375 Leánder kapitány az Úr előtt. Oktatásokat kap az Úr megalapítandó országáról. Fő életintelmek. A kapitány jól megérti az Úrtól kapott tanításokat. Az Úr utasításokat ad, hogyan viselkedjenek Heródessel szemben. ............................................................................................................ 376 A heródiánusok megbeszélik egymás között az Úrtól kapott tanításokat, és jó terveket szőnek a jövőre nézve. A főnök jó beszéde embereihez. ................ 379 A heródiánusok megesküsznek, hogy az igazságot fogják követni. Jó tanácskozás. A kapitány imája. ......................................................................... 381 Szép reggel a tengeren. A rómainak az Úr tanítást ad a földi és a szellemi hajnalról. ............................................................................................................ 382 Beszélgetés a vándormadarakról. Diétikus utasítás a vadakra és szárnyasokra vonatkozólag. A joppei halászok a külső szervekről és mozdulatokról. ................................................................................................... 383 Az Úr beszéde a szertartásos istentiszteletek veszedelmeiről, és az igazi imádkozásról...................................................................................................... 385 A gazdagságról és annak veszedelmeiről. Fontos életintelmek. Az ínség és a szegénység alapokáról. A keményszívűek túlvilági ítéletéről. „Az Isten megismerésének magva a szeretet.” .................................................................. 386 A heródiánusok és Rafael, akinek villámgyorsasága megijeszti őket. .............. 389 Az erősen megrongált hajót Rafael hirtelen megjavítja. Rafael beszéde az emberek balgaságáról. Magyarázatokat ad saját lényéről. ................................ 390 A heródiánusok főnöke a szellemekben való hitéről. Rafael vallást tesz önmagáról, mint egykori emberről, Énochról. Az Úr Maga ad a heródiánusoknak életintelmeket. ....................................................................... 392 A főnök utasításokat kap Heródessel szemben. Rafael, mint gyorsíró. A joppebeliek csendben eltávoznak. Tanítások a benső szívbeli hálaérzetről és imáról. A legtöbb vendég eltávozása................................................................. 394

365

JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA

Recommend Documents