JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA

János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta:

LORBER

JAKAB

JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA VI. kötet

Forrás: www.jezusatyank.hu javított kia dás, 2013

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

JÁNOS APOSTOL NAGYEVANGÉLIUMA

Az Úr Jézus Krisztus tanítói működésének rövidítetlen kinyilatkoztatása

Benső Istenige útján német nyelven hallotta: Lorber Jakab Élt Grácban 1800-1864

VI. kötet

Fordította: Laborfalvi Dr. Nagy Lajosné. Budapest 1939.

1

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 1. Fejezet

VI . kötet

2

(Jeruzsálemben) Bethesda gyógytavánál. Egy 38 év óta beteg embert az Úr szombatnapon meggyógyít, amivel a farizeusokat megbotránkoztatja.

1. Én pedig tanítványaimmal ezen a napon Jeruzsálem közelébe értem, ahol egy Általam és tanítványaim által jól ismert szállástanyán pihentünk meg. A házigazda nagyon megörült Nekünk és sokat beszélt Jeruzsálem jelenlegi gonosz üzérkedéseiről és jó vacsorát készíttetett Számunkra. 2. Én pedig így szóltam hozzá: „Jöjj fel holnap a templomba, és majd meglátod, hogy mit teszek Én ott a farizeusokkal. Holnap majd részletesen, és minden tartózkodás nélkül tudtukra adom, hogy Személyemben kivel van dolguk.” Efölött házigazdánk nagyon örvendezett, és még több kenyeret és bort hozott Számukra. Ő is sokat hallott ugyan Felőlem, de még nem tudta, hogy tulajdonképpen Ki is vagyok Én. Ezután tanítványaim tanításokat adtak neki, amiket szívesen fogadott, azután nemsokára pihenőre tértünk. 3. Szombat reggelén (János 5,1.) felvonultunk Jeruzsálembe; de miért fel? Mert a nagy város, de különösen a templom egy meglehetősen nagy terjedelmű sziklás hegyháton terült el, melynek csaknem a legtetején állt a templom széles csarnokaival, körfalaival és magasan fekvő kertjeivel. Hogy a házigazda Bennünket – kinek háza egy völgyben állott – felkísért, az magától értetődik. 4. Amikor (2. vers) a templom közelébe értünk, először el kellett haladnunk a Bethesda mellett, (Bethesda – üdülést, vagy egészséget ad) amely a templom juhistállói közelében terült el és 5 csarnok vette körül. Ezekben mindig igen sok beteg feküdt, (3. vers) mint vakok, bénák, aszkórosok, és mindenféle más betegséggel terheltek és várták, hogy a víz zavaros legyen. (4. vers) Egy igen régi monda szerint ugyanis Melkizedek idői óta különösen a szegény nép szilárd hite szerint időnként egy angyal szállott alá a mennyekből és felkavarta a vizet; az emberek bár nem látták az angyalt, de jelenlétére a víz sajátságos mozgásából következtettek. 5. A tudós farizeusok bár maguk sem hittek az angyal leszállásában, hanem a tavat csak egy egészen különös gyógyforrásnak tartották, ugyanígy a görögök és rómaiak is, de azért mégis jobbnak vélték saját előnyükre a népet régi hitében megtartani. 6. Mert ha a víz megmozdult, ami hetenként egyszer-kétszer történt meg, akkor valóban olyan rendkívüli gyógyereje volt, hogy bárki és bármilyen betegséggel meggyógyult benne, ha olyan szerencséje volt, hogy elsőnek jutott a vízbe. Magától értetődik azonban, hogy itt is csak a gazdagok, és jólétben élők részesültek ebben az előnyben, és a szegények – mivel semmit sem tudtak fizetni – sokszor évekig vártak, míg egy könyörületesebb szívű ápoló egy ilyen szegényt mártott először a vízbe, amire az tényleg meggyógyult. 7. A Bennünket kísérő házigazda nagyon megütközött ezen, és az egész üzérkedést igen igazságtalan és piszkos dolognak tartotta. Rámutatott egy igen öreg, szegény emberre, (5. vers) aki már 38 esztendő óta várta itt gyógyulását, és ezeknek a kegyetlen ápolóknak soha egyszer sem jutott eszükbe, hogy annyi esztendő után megengedték volna, hogy elsőnek jusson a vízbe. „Jóllehet, ma szombat van, ezen az emberen mégis azonnal segíteni fogok!” (6. vers) 8. Miután először Magam is tudtam, és a becsületes házigazdától is halottam, hogy miképpen áll a dolog ezzel a szegény emberrel, Én azonnal hozzáléptem, és így szóltam: „Akarode, hogy meggyógyulj? (7. vers) Amire így felelt szomorú arccal a beteg: „Jó Uram! Senkim sincs, aki engem először bocsátana a vízbe, amikor azt felzavarják, s amire én odajutok, már más, aki szerencsésebb előttem lép a vízbe, (8. vers) hogyan gyógyulhatnék meg tehát én?” 9. Erre én így feleltem: „Kelj fel tehát, vedd ágyadat és menj oda, ahonnan jöttél! (9. vers) Ebben a pillanatban meggyógyult a beteg, s vette szegényes ágyát és szokás szerint, mint meggyógyult egy paphoz ment. Ez pedig egy szombatnapon történt, amikor a vizet tapasztalat

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

3

szerint soha sem kavarták fel. Ennélfogva (10. vers) ez a zsidóknak azonnal feltűnt, hogy ez az ember szombatnapon miképpen gyógyulhatott meg. Gyógyulását éppen nem kifogásolták volna, de mivel szombatnapon vitte az ágyát, az már előttük igen nagy hiba volt, és azt mondották. „Ma szombat van (11. vers) és nem illő dolog, hogy ágyadat hordozod!” 10. De a meggyógyult így felelt nekik: „Halljátok! Aki engem meggyógyított, azt mondotta nekem: – Vedd ágyadat és menj! – És akinek olyan hatalma van, és velem szemben ilyen jótéteményt gyakorolt, annak én szombatnapon is engedelmeskedem, mert teljes 38 esztendő alatt senki sem tett irántam ennyi jót, és miért ne hallgassak rá éppen egy szombati napon?!” 11. (12. vers) Ekkor azt kérdezték a zsidók: „Kicsoda az az ember, aki neked szombatnapon ezt mondotta: – Vedd ágyadat és menj?” (13. vers) A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki voltam Én, és mi a nevem, s még az ujjával sem mutatott Rám, mert azt a helyet az odagyülekezett néptömeg miatt gyorsan elhagytam. 2. Fejezet

Jelenet a jeruzsálemi templomban a meggyógyult, és a felbőszült zsidók között. Az Úr bizonyságot tesz Önmagáról és messiási missziójáról.

1. (14. vers) Én aztán tanítványaimmal együtt 1 óra múlva a templomba mentem, miután előzőleg találkoztam a bethániai Lázár családjával, amellyel már 12 éves korom óta ismeretségben álltam, és akiket minden esztendőben Jeruzsálembe való zarándoklásomkor meg szoktam látogatni, és velük most is tanítói tevékenységem céljairól beszélgettem. A család, valamint ismert házigazdánk elkísért Bennünket a templomba, és amikor odaérkeztünk, ott találtam a meggyógyultat, ki midőn meglátott, Hozzám tolakodott, s újból hálálkodni és dicsőíteni kezdett. 2. Én pedig így szóltam hozzá: „Miután most meggyógyultál, arra törekedj, hogy a jövőben többé ne vétkezz, hogy nagyobb baj ne érjen téged.” Ő ezt meg is fogadta, és ez alkalommal megtudta Nevemet, ami könnyű volt, mert sokan már a korábbi időkből ismertek Engem. (15. vers) Ekkor az ember eltávozott Tőlünk és odament a kegyetlen templomi zsidókhoz, s elmondotta nekik, (16. vers) hogy éppen Én, Jézus voltam Az, Aki őt meggyógyítottam. Ezen felbőszültek a templomzsidók és fenyegető mozdulatokkal közeledtek Hozzám, hogy azonnal megragadjanak és megöljenek, mivel a nagy szombatnapon ilyet tettem. A házigazda észrevette az előtte oly nagyon gyűlölt zsidók szándékát és azt tanácsolta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meneküljek el, mert igen nagy baj érhet. De Én megnyugtattam őt és így szóltam: „Ne félj, mert amíg Én Magam nem akarom, semmit sem tehetnek Velem! De, ha majd kérdezősködni kezdenek, minden tartózkodás nélkül megmondom nekik, hogy ki vagyok, s csak akkor fogod igazán haragjukat látni, de ettől nem kell tartania senkinek!” 3. Miközben a házigazdának ezeket mondottam, a felbőszült templomosok már Mellettem is voltak, és így förmedtek Rám: „Miért tettél ilyet a nagy szombatnapon?! Most meggyaláztad azt az egész nép előtt!! – Nem tehetted volna ezt holnap? A betegen akkor is elég hamar segítettél volna, és a szombatot nem gyaláztad volna meg!” 4. (17. vers) Ekkor Én a felbőszült zsidókra néztem és egyszerű szavakkal így szóltam hozzájuk: „Az Én mennyei Atyám eddig is munkálkodott és munkálkodik (18. vers) és Én is ugyanazt teszem!” Ez még jobban felháborította a templomi zsidókat és mindenáron elakartak ragadni, hogy azonnal megöljenek és így kiáltoztak a népnek: „Nem elég, hogy a szombatnapot meggyalázta, még Istent is káromolja, mert magát teljesen egyenlővé teszi Vele! – Ragadjátok meg és fojtsátok meg azonnal!” (19. vers) Ekkor valóságos tumultus keletkezett a templomban és néhányan Felém nyúltak, hogy megragadjanak. 5. Én ezen felháborodtam és csendet parancsoltam, mire azonnal csend lett és így kezdtem beszélni a felháborodott zsidókhoz: „Bizony, bizony mondom nektek: Én, mint a Fiú Önmagamból nem munkálkodhatom, egyedül csak azt tehetem, amit látok, hogy az Atya tesz. Amit tehát az Én

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

4

mennyei Atyám cselekszik, ugyanazt cselekszem Én is. De az Atya szereti a Fiút (20. vers) és megmutatja Neki mindazt, amit Ö maga cselekszik és még nagyobb dolgokat fog cselekedni, hogy ti csodálkozzatok rajtuk; (21. vers) mert amiképpen az Atya támasztja fel és teszi élővé a halottakat, azonképpen teszi élővé a Fiú is azt, akit akar! 6. Azt mondom Én nektek, vakoknak (22. vers), hogy az Atya a mennyekben senkit sem ítél, mert minden ítéletet átadott Nekem, a Fiának. (23. vers) Mert az emberek, úgy a zsidók, mint a pogányok a Fiút ugyanúgy tiszteljék, mint a mennyei Atyát, és aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, Aki Őt elküldötte.” Mialatt így beszéltem, a legnagyobb csend uralkodott és a felháborodott zsidók is hallgattak, mert Én akartam így. 7. És Én beszédemet (24. vers) így folytattam tovább: „Bizony, bizony, aki hallgatja Igéimet, és hisz Abban, Aki Engem hozzátok, emberekhez elküldött a Földre, annak örök élete van, és lelke sohasem jut törvénybe, amely az anyag halála, hanem szilárd és élő hite által a halálból az örök életbe lép át! 8. (25. vers) És újból azt mondom nektek: Bizony, bizony eljön az óra, sőt már most is itt van, hogy azok, akik testben és lélekben halottak, meg fogják hallani Isten Fiának hangját, és akik hittel hallják, azáltal örökké élnek! (26. vers) Mert amiképpen a mennyei Atya Önmagában hordozza az életet, azonképpen adta öröktől fogva azt fiának is, hogy Ő is bírja Önmagában az örök életet s hatalmad adott Neki (27. vers), hogy ítéletet tartson minden ember felett, mégpedig azért, mert az Örök Isten Fia erre az időre egyben Ember Fia is!” 3. Fejezet

Az Úr Jézus világos bizonyságtétele saját messiási missziójáról. Benső atyai igéje és művei. Az Úr csak lágy szellő suttogásában jön és nem viharban.

1. Erre sokan nagy szemeket meresztettek és nagyon csodálkoztak szavaim fölött. Egyesek úgy vélték, hogy ez olyan gyalázó beszéd, amilyen még nem létezett. Mások pedig azt mondották: „Valami mégis kell, hogy legyen benne, mert ember önmagáról (28. vers) így még soha nem beszélt! 2. Én azonban így szóltam hozzájuk: „Mert eljön majd az óra, amikor még azok is, akik a sírban vannak (ezzel a pogányokat értettem, amit természetesen a zsidók nem értettek meg) meg fogják hangomat hallani (29. vers) és ha azok szerint jót fognak cselekedni, elsők lesznek majd az élet igaz feltámadásában, de akik gonoszat fognak cselekedni, a kárhozat feltámadásában, ami a lélek halálát jelenti.” 3. Erre egyesek ismét zúgolódni kezdtek, mások pedig ezt mondották: „Ez az ember elbizakodott s most már össze-vissza beszél mindenfélét! Úgy beszél magáról, mintha ő és az Isten egészen egyek volnának. Ki hallott már ilyet?” 4. (30. vers) Én pedig így szóltam: „Ti nagyon tévedtek, midőn Felőlem ily módon ítélkeztek; mert Én, mint ember fia Magamtól semmit sem tehetek, de mindenkor hallom Magamban az Atya szavát és amint hallom, éppen úgy cselekszem, beszélek, ítélek és azért helyes az Én ítéletem, mert nem Magam, hanem Atyám Akaratát teljesítem, Ki ebbe a világába küldött. Ha Én, mint ember fia (31. vers) Önmagamról tennék bizonyságot, akkor ez a bizonyságtétel nem volna igaz (32. vers), hanem egy Másvalaki, Akit ti nem ismertek még és soha nem ismertetek, Az, Aki cselekedeteim által – melyek már általánosan ismertek – tesz bizonyságot Rólam, s ezért tudom olyan biztosan, hogy az a bizonyság, amelyet mindenkor Rólam adott és ad – tökéletesen igaz! (33. vers) 5. Ti kiküldöttetek Keresztelő Jánoshoz és láttátok, hogy ő az igazságról tett bizonyságot. De Én (34. vers) amint látjátok – nem az embertől veszek bizonyságot, hanem az Atya által Önmagamról teszek bizonyságot, és ezt azért teszem, hogy ti mindnyájan megtartassatok. Miért nem akarjátok ezt elfogadni?” 6. Ekkor így szóltak egyesek: „Ha Keresztelő János szavaid szerint az igazságról tett bizonyságot, akkor az ő bizonyságtétele elégséges volt; - mire szolgáljon nekünk a te különös bizonyságtételed még? Hiszen János bizonyságtétele által (35. vers) már úgyis megtartatunk?!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

5

7. Mondom Én: „János égő és világos szövétnek volt, de ti csak azért mentetek hozzá, hogy világosságában örvendezzetek. De Nekem Magamról nagyobb bizonyságom van (36. vers) a Jánosénál, mert azok a cselekedetek, amelyek elvégzését az Atya egyedül csak Én Reám bízta és azok a dolgok, amiket egyedül Én teszek a világ szemei előtt, minden valószínűség szerint azt igazolják, hogy Engem az Atya, mint Fiát küldött hozzátok. 8. És éppen Ez az Atya (37. vers), aki Engem most hozzátok küldött, már régen bizonyságot tett Rólam a próféták szája által, habár hangját közületek senki sem hallotta (38. vers) és Őt, Magát senki sem látta. Ti bár a próféták írásaiból hallottátok az Ő szavát, de nem hallottátok önmagatokban, mert nem hisztek Abban (39. vers), Akit Ő hozzátok küldött! 9. Kutassatok az Írásban, amelyről úgy vélitek, hogy abban van örök életetek és lássátok, éppen az Írás az, amely százszorosan és ezerszeresen bizonyságot tesz Rólam. 10. Miért vagytok Ellenem? Nem helyes-e az, hogy Én minden külső tekintély nélkül jöttem hozzátok, hogy benneteket bátortalanokká, csüggetegekké és félénkké ne tegyelek? Vajon Illés, amikor szellemében az Én lejövetelemről a jövendölést szellemileg megkapta, Jehovát viharban vagy tűzben látta maga előtt elvonulni, amikor a barlangban rejtőzött? Nem – lágy szellő suttogásában vonult el előtte Jehova! És lássátok, ugyanez megy végbe most a ti szemeitek előtt is; miért nem akartok tehát hinni? Az Én tetteim, melyeket ezerszer és újból ezerszer cselekedtem előttetek, nem szolgálnak elég bizonyságul arra nézve, hogy Ki vagyok?! Vajon tett-e még valaki ebben a világban ilyen cselekedeteket?” 4. Fejezet

Az Úr további bizonysága önmagáról és a templomi zsidók konokságáról; Mózes, mint a zsidók vádlója. Mózes és Illés reinkarnálva, mint Zachariás és Keresztelő János. Jézus megdorgálja az álszent papokat. Az Úr Bethániába megy.

1. Mondják a zsidók közül egyesek: „Igaz, hogy tetteid rendkívüliek, de neked még a legtávolabbról sincs megfelelő tekintélyed ahhoz, hogy a Messiás légy és az esseusok ugyanezt cselekszik, habár ők ellenségeink és azt állítják a zsidókkal szemben, hogy a Messiás tőlük fog származni.” 2. Mondom Én: „Óh, Én nagyon jól ismerlek benneteket. (40. vers) Ti nemcsak most, hanem már régóta tudjátok, hogy az esseusok mi módon hajtják végre csodatetteiket, és sokat buzgólkodtok ellenük, s a nép előtt is jó eredménnyel rámutattatok az esseusi zsarolásokra, mert az ilyen művészetekhez és fortélyokhoz timagatok is épp oly jól értetek, mint az esseusok és az Én személyem tekintélye sem az utolsó közöttetek. Tehát nem ezen múlik, hogy nem akartok Engem Annak elismerni, Aki valóban vagyok, hanem ti egyszerűen nem akartok Hozzám jönni (41. vers), hogy elnyerjétek Tőlem az örök életet! 3. Én természetesen a nagyobb és külső tekintély miatt nem veszek dicsőséget az emberektől, mert annál nagyobbat úgy sem adhatnának, mint amilyen Bennem lakozik! Ámde Én egy egészen más oldalatokról ismerlek benneteket; (42. vers) a ti gőgötök, világi- és önszeretetek miatt Isten iránti szeretet régóta nincs már bennetek, s azért nem fogadtok el Engem sem!” 4. Mondja ismét néhány zsidó: „Ezek igen szép és okos szavak ugyan, de még távolról sem bizonyítják, hogy most egyszerre éppen Te légy a megígért Messiás; Te legfeljebb – amit minden esetre elfogadhatunk, ha akarunk – egy igazmondó lehetsz az Ő nevében, habár írva van, hogy Galileából próféta nem támadhat, de Messiásról a te személyedben (43. vers) még a legtávolabbról sem lehet szó. Igazunk van vagy nincs?” 5. Mondom Én: „A világért sem! Én a maga teljes valóságában megmondom Nektek, hogy miként áll a dolog, tehát halljátok: Én nem jöttem hozzátok, mint igazmondó az eljövendő Messiás nevében, hanem mint Maga a Megígért Messiás az Én Atyám Nevében, Akivel tökéletesen egy vagyok, s erről azok a tettek és cselekedetek, amiket Én teszek, adják a legnagyobb bizonyságot és ti mégsem fogadtok be Engem; de majd, ha más fog jönni, nagy pompa közepette az ő saját önző

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

6

nevében, azt minden tétovázás nélkül elfogadjátok. De hogyan is hihettek Nekem (44. vers), kik a dicsőséget egymástól veszitek, és az egész világ által dicsőíttetitek magatokat s azt a szerény dicsőséget, ami Istentől van, soha sem kerestétek, és most sem keresitek?” 6. Mondják a zsidók: „Jól van, tehát te nyíltan kimondod azt, hogy a mindenható Isten a te Atyád. Nos, ha igaztalanul cselekszünk azáltal, hogy ezt nem hisszük el neked, akkor vádolj meg bennünket a te atyád előtt, és majd kitűnik, hogy mi fog ezért érni bennünket!” 7. (45. vers) Mondom Én: „Óh, ne gondoljátok azt, hogy Én mennyei Atyám előtt meg foglak vádolni benneteket. Más az, aki vádolni fog és ez Mózes, akitől remélitek, hogy ő mégegyszer jönni fog Illéssel. Ő is eljött már, de őt is oly kevéssé ismertétek meg, mint Engem. (Mózes szelleme Zachariásban volt és Illés szelleme Keresztelő Jánosban.) 8. Ha ti ezután világi értelmetekkel hittetek volna valaha Mózesben (46. vers), akkor Bennem is hinnétek, mert Mózes Rólam írt (47. vers), és mivel ti az ő írásaikban soha sem hittetek, miképpen higgyetek az Én szavaimnak?” Mondják a zsidók: „Hogyan állíthatod azt, hogy mi, akik az ő székén ülünk, Mózesnek nem hittük volna?” 9. Mondom Én: „Amit az embernek hinnie kell, azt először tudnia is kell. De Én azt mondom nektek, hogy ti csak pénzért lettetek papok és gyermekkorotok óta egyetlen egyszer sem találtátok érdemesnek Mózes írásait elolvasni; de minek is, hiszen e fáradság nélkül is igen jól éltetek. Tudjátok, hogy minden időben ki volt egyedül a ti Mózesetek és prófétátok? Én mondom meg nektek: - a ti hasatok volt!” 10. Erre a zsidó papok kissé meghökkentek és közülük egyik így szólt: „Nem olvassák-e előttünk a hét bizonyos napjain az Írást?! Nekünk csak 5 példányunk van s az ős Írás, amelyet a főpapon kívül, mint szentséget senkinek sem szabad megérinteni, mert halálbüntetésben részesül. Hogyan állíthatod tehát, hogy nem tudjuk azt, mit írt Mózes és a próféták? Mi magunk természetesen nem olvashatjuk, de mindenkor hallgatjuk, ha felolvassák.” 11. Mondom Én: „A fülietekkel jól halljátok – ha ugyan tele hasatokkal olvasás közben el nem alusztok – de a szívetekkel még soha nem hallgattátok, mert az az egész világ iránt való mindenféle vágyakozással van elfoglalva. A parancsolatokat pedig látszat szerint követitek a világ előtt, mert papi köntösben jártok, de magatok között semmit sem adtok rá. Én mondom ezt nektek, mert jobban ismerlek benneteket, mint bárki a világon.” 12. Ekkor a nép közül, amely mindezt szintén hallotta, többen elkezdték a zsidó papságot szidni és gyalázni, mire ezek hamar visszavonultak, Én pedig Enyéimmel szintén kimentem a templomból és tanítványaimmal, s a házigazdával együtt Lázár meghívására Bethániába mentünk, amely Jeruzsálemtől a jelenlegi számítás szerint körülbelül 7/4 órányira volt s hogy ott nagyon jól fogadtak, az magától értetődik. 5. Fejezet

Jelenet Bethániában néhány dühöngő farizeussal, akiket az Úr földhöz cövekel; ezek oktatása a jobb jeruzsálemi polgárok által. A lakoma Lázárnál szombatnapon

1. Én ezúttal azonban nem tartózkodhattam itt hosszabb ideig, mivel Jeruzsálemből igen sok tekintélyes zsidó jött oda s ezek között olyanok is voltak, akik Bennem nem hittek. Én csak 3 napra fogadtam el a barátságos meghívást, de nem tanítottam és nem is tettem semmit a hitetlen zsidók miatt. 2. Néhányan Hozzám léptek ugyan és sok mindenfélét akartak kérdezni, de Én egyszerűen így szóltam hozzájuk: „Itt nincs arra megfelelő hely, sem idő. Amit tudnotok szükséges, azt megmondottam már a templomban s ennél többre egyelőre nincs szükségetek!” Erre hátat fordítottam nekik s Lázárral és a házigazdával a szabadba mentem, ahol sokat beszéltünk a templomosok garázdálkodásairól, a néppel való eljárásukról és a nagyon erős hívővé lett házigazda nem győzött eléggé dicsérni, amiért az álszent templomosoknak a tiszta igazságot minden tartózkodás nélkül a szemükbe vágtam. Lázár is, aki már régóta tudta, hogy Ki rejlik Bennem, igen örült ennek.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

7

3. Amint egymás között így mindenféléről beszélgetve a szabadban sétáltunk, egyszer csak odajött Hozzám János, legkedvesebb tanítványom és így szólt: „Uram! Mitévők legyünk most, mert azok a zsidók, akiket az előbb oly röviden elutasítottál, efölött igen felháborodtak s bosszút forralva így beszélnek: Megállj csak, majd kiűzzük belőled azt a büszke Messiást! – Mi igyekeztünk őket csitítani, mire még jobban méregbe jöttek és megfenyegettek, hogy azonnal őrségért küldenek Jeruzsálembe.” 4. Mondom Én: „Menj oda és mondd meg, hogy az Én időm – amelyről Galileában gyakrabban jövendöltem nektek – még nem következett el s csak hozassák el az őrséget, s ez alkalommal még inkább megismerik Isten Fiának Hatalmát és Dicsőségét! Menj és add ezt tudtukra!” 5. Telve örömmel szaladt János a büszke és elbizakodott zsidókhoz és szóról-szóra közölte velük üzenetemet, mire a zsidók óriási haragra gyúltak és így kiáltoztak: „Majd meglátjuk, hogy ennek a názáretinek hatalma meddig fog terjedni!” Erre körülbelül húszan kirohantak az ajtókon, hogy az őrséget elhozzák Jeruzsálemből. 6. De Én nem akartam, hogy Lázár barátságos házát ilyesmi érje, s így amikor a dühöngők 100 lépésnyire voltak Lázár házától, egyszerre csak lábuk teljesen megmerevedett; minden erejükkel azon igyekeztek, hogy helyükből megmozduljanak, de ez az Én akaratom nélkül teljes lehetetlenség volt. Ekkor óbégatni kezdtek, ordítoztak, és segítségért kiáltoztak; ezt többen észrevették, akik már a templomban az Én pártomon voltak és azt kérdezték tőlük, hogy miért állnak egy helyben és miért kiáltoznak segítségért? Ekkor a megmeredtek fogcsikorgatva kiáltották: „Nézzétek, mi ide vagyunk bűvölve erre a helyre, és lábaink olyan keményre merevedtek, mint az érc. Micsoda gonosz szellem tette ezt velünk? Óh, segítsetek ki ebből a keserves helyzetből!” 7. A jó emberek pedig így válaszoltak: „Lássátok, ti a mai napon azt, aki szombat napján a beteget meggyógyította szombatgyalázónak, és istenkáromlónak szidalmaztatok, pedig Ő ezt nem érdemelte meg. Vajon azáltal nem lennétek ezerszer nagyobb szombatgyalázókká, ha gonosz gőgötökben, mint papok, magatok hoznátok ide az őrséget, hogy kezet emeljetek az ártatlanra, s hogy ezáltal Lázár nagy tiszteltben lévő házát rosszhírbe hozzátok? Mi, akik nem papjai, csak polgárai vagyunk Jeruzsálemnek, nyíltan megmondhatjuk szemetekbe, rossz papoknak, hogy ezért most látható módon utolért benneteket Isten büntetése. Csak most hisszük igazán, hogy a fennkölt galileai valóban az, aminek magát a templomban mondotta! Ő tud rajtatok segíteni, mint a fia annak, aki benneteket idekötött és senki más ezen a világon. Őt kérjétek és térjetek már egyszer a jóra és igazra, mert különben az ítélet napjáig úgy állhattok itt, mint Lóth felesége!” 8. Ez a beszéd hatott és a megmerevedtek így kiáltoztak: „Hozzátok tehát ide őt és meg fogjuk tenni, amit kíván tőlünk!” Ekkor a polgárok visszamentek Lázár házába, ahol még ott találtak Engem és elbeszélték az egész eseményt. De Én így szóltam hozzájuk: „Akik Miattam az őrséget a városból ki akarják hozni, csak álljanak őrt még egy ideig, s a jövőben majd elmegy a kedvük, hogy konok gőgjüknek hasonló módon hódoljanak. Mi most még a Nap lemenetele előtt eledelekkel megerősítjük Magunkat, és majd azután meglátjuk, hogy mi történjék azokkal, akiket Isten kötött a földhöz, mivel az ember szombat napon is egyék, ha éhes, de nemcsak a Nap lemenetele után; mert mi köze a Napnak a szombathoz és mi köze a zsidók buta szombatjának a Naphoz? Vagy a Nap szombaton jobb vagy tiszteletre méltóbb, mint más hétköznapon, amikor minden nap az Úr napja és nem egyedül csak a szombat? – Menjünk tehát az asztalokhoz, és érezzük jól magunkat! 9. Lázár és két testvére valósággal magánkívül volt örömében és azonnal gazdag vacsorát tálaltattak. Mi pedig neki fogtunk enni, inni és nagyon jól éreztük Magunkat. Csak néhány óra múlva, amikor az étkezést már teljesen befejeztük, így szóltam Én Lázárhoz: „Testvér! Csak most megyünk a megmerevedettekhez, s meglátjuk, hogy mit lehet velük tenni; de ha a legkisebb dacot látom rajtuk, akkor holnap napkeltéig ott fognak állni egyhelyben s ezalatt majd megtanulják, hogy Isten Fiának nincs szüksége arra, hogy az emberektől szerezzen dicsőséget Magának! – És most menjük oda hozzájuk.” Ekkor felkeltünk az asztalok mellől és elindultunk.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 6. Fejezet

VI . kötet

8

Az Úr és a földhöz cövekeltek; ezek beismerése, hogy Jézust varázslónak tartották. Az Úr fényes bizonysága isteniségéről…

1. Amikor már messziről láttak jönni, a földhöz meredtek így kiáltottak: „Urunk! Segíts ki bennünket lehetetlen helyzetünkből és mi hinni fogunk nevedben és isteni küldetésedben! Mi vétettünk Isten ellen, mert megszentelt Fiára kezet akartunk emelni, de most nyíltan beismerjük, hogy nagy vakságunkban vétkeztünk. Válts meg bennünket, óh Urunk borzasztó helyzetünkből!” Mondom Én: „Szavaitok jól hangzanak, de szívetekben másképpen éreztek! Ekkor kérdik a földhöz merevedtek: „Mit érzünk szívünkben?” Mondom Én: „Ha beismeritek az igazat, legyen segítve rajtatok a nyílt beismerés után azonnal; de ha hazudtok, akkor így fogtok maradni holnapig!” 2. Mondja az egyik: „De honnan tudhatjuk, hogy mindegyik mit gondol magában?” Mondom Én: „Ebben a gondolatotokban semmi különbség nincs, beszéljetek tehát, ha akartok!” 3. Ekkor az egyik így kezdett beszélni: „Uram, Te jól tudod azt, hogy ebben a világban csupa okosságból gyakran másképpen kell beszélni, mint ahogy az ember gondolkodik; mert beszélni lehet így is, úgy is és a gondolatok mégis rejtve vannak, vagy amint mondani szoktuk – vámmentesek. De ha Te szívünkből még a gondolatokat is kiolvasod, akkor természetesen nem marad más hátra, mint pontosan gondolataink szerint beszélni. Bocsáss meg nekünk, hogy mi gondolatainkban Téged valami rendkívüli varázslónak tartottunk s a legdurvább átkokkal illettünk, mert azt hittük, hogy Te tetted ezt velünk; mert mi egyszer 10 évvel ezelőtt Damaszkuszban valóban láttunk egy indiai varázslót, aki nemcsak embereket, hanem még állatokat is a földhöz bűvölt. Annyi tapasztalat mellett, amennyit mi már életünkben szereztünk, valóban nehéz az igazi csodát a hamistól megkülönböztetni s így mégis kissé elnézéssel kell lenned, ha több oknál fogva nem tartunk Téged mindjárt Annak, Akinek Magad a templomban bemutattad. 4. S mindezeken felül még írva van, hogy az ember egyedül csak egy Istenben higgyen s mellette ne legyenek idegen istenei; Te pedig a régi Istennel egyenlő Istenként állítottad elénk Magad, miután nyíltan azt mondtad, hogy az Ő fia vagy és ugyanaz a hatalmad van, mint Neki s azonfelül még az ítélet is a Tied. Hogyan tudjuk tehát Neked mindjárt első látásra elhinni - Ki csak ember vagy és még hozzá galileai, ahol úgyis több pogány lakik, mint zsidó, - hogy Te valóban Az vagy, Akinek bemutattad Magad?! Erre nem voltunk képesek csodáid dacára sem, amiket ma méghozzá ünnep szombatján műveltél, amikkel a Te állítólagos Istenségedet még inkább gyanús színbe állítottad; - most azonban természetesen más oldalról látjuk a dolgot megvilágítva és még világosabb lesz, ha bennünket ebből a nagy bajból megváltasz Urunk, kérünk Téged erre!” 5. Ekkor mondom Én: „Legyetek tehát szabadok!” – Abban a pillanatban ismét felszabadultak, újból tudtak járni, és köszönetet mondtak Nekem. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Ti most szabadok vagytok, de azt is mondom nektek és mindnyájatoknak, hogy arról, ami itt történt, senkinek egy szót el ne áruljatok, mert Én olyan jeleket is teszek, amit mindenki tudhat és láthat, de olyanokat is, amiket csak kevés ember tud megérteni és ezeket a nyilvánosság előtt el kell hallgatni, s ennek fontos okát egyedül Én tudom. Azonkívül ma még nem mehettek vissza Jeruzsálembe, mert még egynémely dolgot meg akarok tárgyalni veletek. 6. Aki egykor a Sinai hegyen Mózesnek mennydörgés és villámlás között a törvényeket adta, és Akinek Szelleme Ádám előtt a vizek fölött lebegett, Ugyanaz áll ebben az egyszerű személyben most előttetek akár hiszitek, akár nem, a jövő majd világosságot vet erre. Most pedig menjünk haza és ti húszan, akik még étlen-szomjan vagytok, először erősítő eledeleket és italokat fogtok kapni.” Erre mindnyájan elhallgattak és nem mertek egymással egy szót sem váltani. 7. Amikor ismét Lázár házába értünk, Péter így szólt: „Uram, Te nekünk, állandó tanítványaidnak ezt még soha sem mondottad.” Mondom Én: „Sőt igen gyakran kézzelfogható módon is, de a ti értelmetek eddig még mindig túl rövid volt és egy ideig bizonyára az is fog maradni. Most pedig foglalkozzatok valami más egyébbel. Nekem a zsidókkal még több elintéznivalóm van.” Ebbe a tanítványok belenyugodtak és ismét kimentek a szabadba. 8. A húsz zsidó számára az eledelek már az asztalon voltak, csak a Nap nem szállt még alá, azért nem mertek hozzányúlni és gyakran a Nap felé pillantottak, hogy nem áldozott-e már le?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

9

9. Én azonban így szóltam hozzájuk: „Kicsoda több, a Nap, avagy Én, Aki szellemben Úr vagyok mind a kettő fölött és Úr voltam öröktől fogva! Ekkor mondják ők: „Ha Te valóban Az vagy, Akinek Magad állítottad, akkor bizonyára sokkal több vagy, mint a Nap és a szombat!” Én pedig mondom: „Üljetek le tehát, és egyetek- igyatok kedvetek szerint. 10. Egykor azt mondották: Istent senki sem láthatja anélkül, hogy meg ne semmisüljön, mert Isten mindent megemésztő tűz. Ti pedig láthatjátok Istent és közben ehettek és ihattok, sőt elnyerhetitek még az örökéletet is.” Ekkor mondják ők: „Minden jó volna, ha nem volna Mózes törvénye!” Mondom Én: „Itt Én vagyok és itt van Mózes is a többi prófétákkal; azért hát tegyétek azt, amit az Úr akar!” Ekkor végre mindegyikleült az asztalhoz és ettek- ittak; ez pedig még mindig naplemente előtt történt. 11. Étkezés után kivezettem őket Lázár háza mögé egy kis dombra, ahol egynémely dolgot megtárgyaltunk, amiről legközelebb fogok beszélni. 7. Fejezet

Az Úr övéivel Lázár dombján Bethánia mellett. A meggyőződés értékéről a tiszta tanítások által. A jelek csupán azok igazolására szolgálnak.

1. Amikor a dombon mindnyájan összegyűltek, amely tudvalevőleg Lázár háza mögött állt, és tetején egy szép tisztás terület el kényelmes pihenőpadokkal, amelyeken a szép teliholdas éjszakán helyet foglaltunk s habár 55-en voltunk mégis mindenkinek megvolt a helye s ennek ellenére néhány zsidó afölött kezdett vitatkozni, hogy az üléseket nem rang szerint osztották be. Lázár ezt észrevette és így szólt: „Barátaim, azok után amiket hallottunk, láttunk és tapasztaltunk, közülünk csak egyet illet a legelső hely, és az az egy mégis a legrosszabb helyet választotta ki magának. Hogyan tolakodhatunk ennyire a rangelsőségért, amikor alapjában véve mi, halandó emberek Előtte semmik sem vagyunk?” Lázárnak, az általános tiszteletben álló házigazdának eme beszéde igen jó hatást gyakorolt és véget vetett a semmitmondó szóvitának. 2. S amidőn ilyenformán minden rendbe jött és csend lett, így kezdtem beszélni: „Mindenek előtt megparancsolom itt nektek, hogy mindazt, amit most hallani és látni fogtok, mindörökre szigorúan tartsátok meg magatoknak, hogy senki akaratának és lelkiismeretének kényszerítése által ne legyen kénytelen Bennem és küldetésemben hinni, hanem csupán az erre hivatott új tanítások és az Én Bölcsességem által ehhez kiválasztott jelek alapján. 3. Minden benső, morális kényszer magában véve is törvény, mert amit az ember nem fogad be és nem cselekszik saját szabad akarata által, saját megismeréséből és meggyőződéséből, az nem szolgál neki élete javára, hanem csak a törvénybe süllyeszti. Ha az ember meg akar telni a szellemi élettel, erre nem lehet őt más kényszerítő eszközzel késztetni, mint egyedül csak saját teljesen szilárd és szabad akarata által. 4. Sem a törvény, sem jutalom, sem büntetés nem indíthatja erre, hanem csupán az ő szigorú hite, benső meggyőződése, tiszta megismerése, azután külső emberi mivoltának engedelmessége, szabad akarata, amely az Isten iránt való tiszta szeretetből s minden jó és igaz iránti vonzódásból kell, hogy fakadjon. 5. Én mondom azt nektek, mint a Legfényesebb Igazság, hogy éppen olyan könnyen, sőt még könnyebben jöhettem volna közétek óriási nagyságú emberi alakban, megszámlálhatatlan angyalseregek kíséretében s tűz, villámlás, mennydörgés és viharok közepette ereszkedhettem volna le a Földre s hegyeket rengető hanggal hirdethettem volna a kegyelem új Igéjét; akkor bizonyára senki sem lett volna köztetek, akiben még csak a legcsekélyebb kétely is támadhatott volna, mert a legnagyobb rémület és ijedelem egy pillant alatt annyira gúzsba kötötte volna őt, hogy még a legkorlátoltabb gondolata sem lett volna képes erre. De vajon ez valaki benső felszabadulásának hasznára lett volna? Óh- a világért sem! Ez ítélet lett volna minden ember lelke számára és minden szív annyira elfogódott lett volna, hogy valósággal a legkeményebb kővé vált volna. 6. Lássátok, azért jöttem ebben az alacsony mivoltomban észrevétlenül a világba, amint azt a próféták szájával is hirdettem, hogy egyetlen egy ember szíve se fogódjék el és egyedül csak az Én

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

10

Igéim igazságának áldásos hatalma által szeretve ismerjenek meg Engem, s hogy életük vándorlásának útját egészen szabadon válasszák meg. 7. És jeleim csupán annak igazolásául szolgáljanak, hogy Én valóban az vagyok, Aminek Magam az emberek előtt ábrázoltam. Azért óva intelek benneteket még egyszer, hogy mindarról, amit ezen az éjszakán látni és hallani fogtok, senkinek semmit se mondjatok, hogy egyetlen egy ember szíve el ne fogódjék; de a ti szívetek se legyen elfogódott, hanem egyedül csak az Én Igéim, és azok igazsága vezessen benneteket. 8. Mert ha ti szabadon önmagatokból ellentmondtok az Én jeleimnek, de mégis Igéim igazságához ragaszkodtok, ezzel bennetek lesz az örökélet és annak legteljesebb szabadsága; de ha csak a jelek határoznak meg benneteket és az Én Igéim igazságait nem követitek, akkor már foglyok vagytok, törvényben álltok és nem vagytok egyebek, mint csupán gépemberek miden benső igaz szellemi élet nélkül és éppen olyan holtak, mint egy kődarab. 9. S hogy szívetekben is ehhez igazodjatok, ezért mondottam ezt előre Én, az Élet és Lét egyedüli Ura és Mestere! Éljetek eszerint és élni fogtok! 10. Ez a beszédem mindenkit mélyen megindított és szorongó érzéssel töltött el arra a gondolatra, hogy mi minden fog következni. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Kedves gyermekeim, ha már most szorongó érzés és félelem kezd úrrá lenni rajtatok, akkor Én vajmi keveset tehetek szemeitek előtt.” 11. Mondja Lázár: „Óh Uram! Én nem félek semmitől és tanítványaid sem; Aki pedig félni fog, az féljen és az bizonyára nem fog neki ártani.” Mondom Én: „Jól van, tehát halljunk és lássunk!” 8. Fejezet

Mózes és Illés megjelennek. Mózes megvádolja a templomi zsidókat az Úr előtt, a rajta, valamint Zachariáson elkövetett büntettük miatt. Tanítás a pokolról és az utolsó ítéletről

1. Ekkor Én a zsidókhoz fordulva így szóltam: „Ti nem akartátok elhinni Nekem, hogy Mózes és Illés már régen Előttem itt voltak és ezért ők maguk jelenjenek meg jól felismerhető alakjukban s ők mondják el nektek, hogy miféle szellem éltet benneteket.” 2. Ebben a pillanatban a két próféta már Közöttünk is állt és mélyen meghajolt Előttem, azután Illés fennhangon így szólt: „A Te szent Neved előtt minden térdnek és szívnek meg kell hajolnia úgy a Földön, mint a mennyben és a Föld alatt. 3. Ekkor Mózes a zsidók felé fordulva így szólt: „Salamon templomának elvetemültjei, ti kígyók gyermekei! Milyen ördög nemzett benneteket, hogy azt merészeleitek mondani, hogy Ábrahám a ti atyátok és ti Aaron székében ültök? De ha már érdemtelenül arra ültetek, hogy az Istentől nekem adott törvényeket a népnek hirdessétek, miért nem vagytok hát képesek a Legfennköltebbet megismerni, Azt, Aki a Sinai hegyen nekem a két kőtáblát adta?! 4. Ti azt mondjátok, hogy nekem és mellettem itt Illésnek még egyszer el kellett volna jönnünk és lássátok, mi mind a ketten itt voltunk már; de ki hitt közületek bennünk? És nem tettétek-e velünk ugyanazt, amit az Úr csaknem minden prófétájával és szentjével tettetek? Minek nevezzük tehát azt, hogy ti, gonosz képmutatók az én nevem előtt földig hajoltok, szívben pedig üldöztök engem és utoljára pedig az oltár és a szentély között megfojtottatok?! - Beszéljetek és adjatok választ!!” 5. Ekkor az egyik így szólt remegő hangon: „Óh –nagy próféta! – Azt, - akit – ott – megfojtottak – Zachariásnak hívták!” 6. Mondja Mózes: „De te, vén gonosztevő szem- és fültanúja voltál annak, hogy mit mondtam én a papi gyülekezet előtt, amikor a szentélyből kijöttem! Lásd, azok a szavak így hangzottak: Halljátok testvéreim! Isten, a mi Urunk az Ő nagy irgalmában és kegyelmében megnyitotta bensőmet és Mózes szelleme szállott reám és most az én lelkem és Mózes szelleme egy ember s úgy áll előttetek, amint egykor a fáraó előtt állott és a Sinai hegyen Isten előtt. Én voltam az első, aki ezt a széket felállítottam és Isten parancsára helyet foglaltam benne és most, mint Istentől elhivatott, utolsóként ülök rajta, mert a jövőben egyedül az Úr az Aki már ebben a világban csodálatos módon felöltötte

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

11

Magára az emberek testét, ezzel a székkel tetszése szerint és soha ki nem fürkészhető szándéka értelmében fog cselekedni! – Ekkor ti felháborodtatok igazmondásom felett s ádáz módon lerántottatok a székről és megfojtottátok testemet! Nem így történt?” 7. Mondja egy másik öreg zsidó még bátortalanabb hangon: „Igen – így volt – valóban! De ki hihette volna ezt?!” 8. Mondja Mózes: „Miért hitt közületek néhány jámbor, akiket ezért a templomból messze országokba száműztetek a pogányok közé, akik közül néhányan még földi testben vannak és ellenetek tanúbizonyságot tehetnek?!” 9. Mondja ismét egy másik öreg zsidó: „Ez lehetséges; ezeknek erre vonatkozólag bizonyára látomásuk volt, - de nekünk nem volt soha! 10. Mondja Mózes: „Te igaztalanul beszélsz és meghazudtolod saját magadat, mert ez szellemben, a legutolsó templomi szolgának is egymás után hétszer világosan és érthető módon megmutattatott világos álmaiban, és ti azt egymás között heteken át tárgyaltátok, amikor én már néma voltam; - hogyan állíthatod tehát, hogy erre vonatkozólag nem volt látomásotok?” 11. Mondja ismét ugyanaz a zsidó: „Vajon az az álom látomás volt? Lám, lám, ki sejthette ezt akkor?” 12. Mondja Mózes: Óh, ti ravasz világi rókák! Ti tudtátok az Írás szövegéből, hogy ezek a világos álmok mit jelentenek! Például Jákob álma, József álma, a fáraó álma és sok ehhez hasonló s ezek érthető módon a fületekbe súghatták, hogy hétszeres víziótok mit jelentenek de világias érzületeitek, papi gőgötök és leírhatatlan jólétetek, s a legbűzösebb lustaságotok a paráznaság minden faja iránt való vágyaitok megvakítottak és megsüketítettek benneteket és nagyon féltetek attól, hogy igazmondásom alapján kellemes földi életelőnyeiteket elveszíthetitek. S ahelyett, hogy Isten Akaratához alkalmazkodtatok volna, inkább mindent elkövettetek Ellene s mindez óráig és mind e pillanatig valóságos zendülők lettetek Isten ellen! Hogyan tetszik nektek, földi nyomorult férgeknek ez az igaz történet?” 13. Lássátok, a Legmagasságosabb és a Legdicsőségesebb, Akinek Orcáját én, Mózes sohasem lehetek méltó szemlélni, Maga mondotta nektek a templomban: Nem Én, hanem Mózes, akiben ti reménykedtek, fog benneteket az Atya előtt megvádolni! – És az óta még nem telt el egy nap sem és a Legmagasságosabb Úr igazmondása már teljesedésbe is ment s én, Mózes a mi Urunk és a ti prófétáitok főprófétája nevében megvádollak benneteket most az Ő Szentséges Színe előtt mindazzal, amivel ti a legégbekiáltóbb módon vétkeztetek. Mit hozhattok feligazolásotokra?” 14. Ekkor a legszűkebb sarokba szorított zsidók félelmükben és rémületükben valósággal megnémultak s nem tudtak egyebet, csak remegve hebegni, anélkül hogy értelmes szó jött volna nyomorúságos ajkaikra; csak egy fiatalabb zsidó mondotta közöttük igen remegő hangon: „Én Uram és Istenem, talán már a mai nappal megkezdődik a borzalmas utolsó ítélet?” 15. Mondja Mózes: „Az én vádam minden pillanatban készen áll; a harag és bosszú azonban egyedül a Mindenható Úr kezében van. Utolsó ítéletetek végcéljához már lényegesen közelebb ért, de minden egyedül csak az Úrtól függ. Mondjátok, tehát hogyan értitek mindezt?” 16. Mondja az egyik öreg zsidó félelmében vacogva: „Óh Mózes, te nagy próféta, mi most már menthetetlenül a pokolba fogunk jutni, és hogy minden embernek megvan-e saját külön ítéletnapja?” 17. Mondja Mózes: „Ami a poklot illeti, a ti jelenlegi életmódotok szerint nem is kell, hogy kérdezzétek, hogy oda fogtok-e jutni, mert gondolkodás és cselekvésmódotok már régóta olyan volt, hogy eddig csakis a pokolban voltatok és mindazt megtettétek, ami a pokol számára alkalmas; ennélfogva nem kell, hogy a pokolba jussatok, mert hiszen már benne vagytok. 18. Ami pedig az utolsó ítélet napját illeti, testetek elvetése után a másvilágon éppen úgy meglesz az ítéletnapotok, mint ahogy a Földön meglesz az utolsó napotok. De amíg ebben a világban éltek, ha akarjátok, még megtalálhatjátok a pokolból kivezető utat, mert itt van közöttetek a nagy Vezető és Megváltó! Őt hallgassátok és szavai szerint cselekedjetek! - Beszédemet befejeztem Előtted, óh Uram és most Illés lép helyembe.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 9. Fejezet

VI . kötet

12

Illés megvádolja a gonosz templomosokat, hogy őt, mint Keresztelő Jánost halálra üldözték. A két prófétának nemes lelkű megbocsátása

1. Mondom Én: „Illés, ki előkészítetted és egyengetted az Én utaimat, mit tudsz felhozni a templom e szolgáival szemben?” 2. Mondja Illés: „Uram! Mózes már mindent elmondott, vele megszűnt a templom Isten háza lenni, s az most nem egyéb, mint rablók és gyilkosok barlangja. Én erre már a Jordán partján hajszálpontosan a Napnál világosabban rámutattam és azt be is bizonyítottam, s amikor látták, hogy semmi nyomós érvet nem képesek ellenem felhozni és amikor észrevették, hogy a nép előtt a legmegcáfolhatatlanabb módon elárulták őket s minden Ellened és a nép ellen elkövetett igazságtalanságért megvádolták, akkor nyíltan felkacagtak és engem jámbor bolondnak nyilvánítottak, akit csupa szórakozásból néhány óráig meg lehet hallgatni, de titokban mégis megfenyegették a népet, nehogy tanításaimat másnak tartsa, mint nevetséges rajongásnak. 3. Titkon azonban haragra gyúltak amikor észrevették, hogy a nép mégis prófétának tart és tisztel engem, bűnbánatot tart és megkeresztelteti magát. Ezek a gonosz gyalázók az Isten szentélyében csakhamar észrevették, hogy én a fejszét a fa gyökerére helyeztem és galád uralkodásuknak vége küszöbön áll! Ekkor körülhálózták Heródest és mindenféle hamis fogásokkal igyekeztek bebizonyítani, hogy az ő uralkodását énmiattam a legnagyobb veszély fenyegeti. Heródes ennek bár nem tudott hitelt adni, miután szoros szerződésben állt Rómával, melynek mindig pontosan eleget tett, ennélfogva minden szabályellenes esetben a római védelemre feltétlenül számíthatott; ámde mindez semmit sem használt s addig ostromolták Heródest, amíg elfogadott. 4. Amikor már fogságban voltam, de tanítványaimnak mégis szabad bejárásuk volt hozzám, nem alkalmatlankodhattak többé Heródesnek, de azt észrevették, hogy tanításaim tanítványaim révén hatalmas erővel terjednek tovább. Bosszúságuk és haragjuk erre óráról-órára növekedett és elrejtőztek a szép Heródiás gonosz anyja mögé, hogy az, ha Heródestől egy kegyet kér és ő esküvel ígéri meg neki, és annak teljesítésére fejedelmi szavát adja, ne kérjen tőle mást, mint az én fejemet. Ennek ellenében az anyának titkon 10.000 font aranyat fog a templom kincsára kiszolgáltatni. A szép Heródiásnak ez a követelés igen gonosznak látszott, mert tudta, hogy Heródes titokban szeret engem; ekkor egy gonosz szellem bújt a vénasszonyba és tudtára adta, hogy Heródessel való tisztátalan viszonyát én nem helyeslem és ettől el akarom tántorítani. Ez aztán Heródiást is úgy felbőszítette ellenem, hogy egy ünnepély alkalmával a titkon megvesztegetett anyja ismételt rábeszélésére fejemet kívánta, ami bár Heródest nagyon elszomorította, de mivel esküjét kimondta, azt be is kellett tartania s így történt azután, hogy a börtönben lefejeztek. 5. Amikor ezt a templomosok megtudták, örömujjongás tört ki közöttük s minden elképzelhető módon üldözni kezdték a népet, amely hitt bennem. – Ez tehát, óh Uram az Általad amúgy is ismert mellékkörülmények elhagyása mellett egyszerű alapvonása az ő teljes elvetemültségüknek, s ezzel most Előtted megvádolom őket! De Te vagy egyedül az Úr öröktől fogva s Te ítélj felettük végtelen Hatalmaddal, Bölcsességeddel és Igazságosságoddal. Legyen meg a Te szent Akaratod!” 6. Erre mondom Én: „Valóban így van; voltak ugyan egyéb körülmények is, amelyekről más alkalmakkor már említést tettem, valamint amelyekről más szem- és fültanúk beszéltek az Én jelenlétemben, de pokoli gonoszságuknak ez volt a tulajdonképpeni magva! – De most azt kérdezem tőletek, hűséges prófétáim, kik most mennyeim angyalai vagytok, hogy meg tudtok-e bocsátani ezeknek, a gonosztevőknek, akik az Én Szentségem ellen vétettek és meg tudjátok-e bocsátani azt a határtalan bűnt is amit ellenetek elkövettek?” 7. Mondják mind a ketten: „Igen Urunk,mert egyedül Te Vagy a mi Megbocsátásunk! Világosítsd meg őket Irgalmasságoddal, hogy meglássák milyen nagy az ő gonoszságuk!” – Erre, titkos intésemre mindketten eltűntek, és Mi ismét egyedül maradtunk.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 10. Fejezet

VI . kötet

13

Az idők nagy ideje. A zsidó pap beszéde saját gonoszságukról, a világ és az ördög befolyásáról. Az Úr válasza, hogy mi a tulajdonképpeni ördög, és hogy miképpen lehet azt megjavítani. Mi a bűn és mi a kegyelem?

1. Meglehetősen hosszú ideig tartott, amíg valaki egyetlen egy szót is mert beszélni, mivel a két prófétának megjelenése mindenkire mély hatással volt; különösen a jelenlévő zsidók voltak mélyen megrendülve. Csak a házigazda, aki szintén nagy meghatottsággal ült Mellettem, szólalt meg halk hangon eképpen: „Uram, Uram! Ez mindennél jobban igazolja, hogy a legnagyobb igazság szerint valóban Az vagy, Akinek Magad a templomban az egész nép előtt mutattad! 2. Most már a Napnál is világosabb, hogy a megígért idők nagy ideje elkövetkezett a mennyekből minden kegyelmével, - de minden ítéletével is! Óh, bár méltó volnék arra, hogy csak legkisebb részem lehetne a kegyelemben!” 3. Mondom Én: „Nemcsak a legkisebben, hanem a legnagyobb egyikében részesülhetsz s, ez egyedül csak a te akaratodon múlik, hogy milyen örömmel és kedvvel követed az Én tanaimat, melyeket rövid idő múlva fogsz megismerni. De most először kérdezzük meg a zsidóktól, hogy tetszett nekik ez a jelenet?” 4. Ekkor a 20 zsidó paphoz fordultam és azt kérdeztem tőlük, hogy mit szólnak Mózes és Illés megjelenéséhez? 5. Erre felemelkedett helyéről az egyik zsidó pap és így kezdett beszélni: „Hogy ez a jelenet nem volt valami varázslatos káprázat, arról mindnyájan tökéletesen meg vagyunk győződve, mert egy káprázatos jelenségnek, amilyet már Damaszkuszban is láttam, nincsen szava, és nem tudja a legtitkosabb dátumokat és eseményeket, amelyek rövid idővel ezelőtt vagy régebben megtörténtek. S éppen ezért – mert ez a jelenség nem volt káprázat – tehát mindnyájunkra igen vészteljes benyomást gyakorolt annál is inkább, mert nagyon világosan kitűnik ebből, hogy gonosz cselekedeteink miatt Istentől soha nem remélhetjük nagy bűneink bocsánatát. 6. igen nehéz ezen a Földön embernek lenni, mert ki van téve a világ és az ördög csábítgatásainak s ez az emberi életnek olyan két ellensége, akik közül a kevésbé ártalmasat jól látja az ember, de a másodikat, aki az embert a világba csábítja, és teljes erejével vonzza, nem látja senki, ennélfogva igen nehezen lehet vele a küzdelmet felvenni. Hogy mi igen nagy bűnösökké lettünk, azt világosan belátjuk, de hogy miképpen süllyedtünk egyre jobban és jobban a bűnbe – az teljesen érthetetlen előttünk! Mi nem mondhatunk tehát egyebet: Uram, ha irántunk még egy cseppnyi könyörületesség van Benned, könyörülj rajtunk, és ne ítélj túl súlyosan. 7. Ha mi mindent annak idején úgy láttuk volna, mint most, akkor sem Zachariással, sem később Jánossal nem bántunk volna úgy el! De hiszen mi valamennyien vakok voltunk, mert elvakított bennünket a világ és az ördög s így cselekedtünk aztán valóban a mi ördögi vakságunk és annak gonosz akarata szerint. 8. És amiképpen most Mózes és Illés joggal vádolt meg minket Előtted, ugyanúgy vádoljuk meg mi is az ördögöt Előtted, az embereknek ezt a nagy ellenségét és vond őt is felelősségre ítélőszéked előtt!” 9. Mondom Én: „Ami bennetek az ördög része, az már régen az ő számláján van; de Én azt mondom nektek, hogy vannak néhányan a templomban, akik az ördögöt már régen felülmúlják és úgy bánnak az emberekkel, hogy abban semmiféle ördög nem tudja őket felülmúlni. 10. S még egyet mondok nektek, hogy éppen az ördög csábításán nem múlik annyi, mint amennyit balga hitetekben vétetek; a tulajdonképpeni ördög világi gyönyöreivel maga az ember s ebből ered aztán az önszeretet, amely szintén egy ördög. A jólét utáni vágy a második ördög, a gőg, dölyf, uralomvágy, harag, bosszú, az irigység, fösvénység, elbizakodottság, a felebarátoknak lekicsinylése, ezek mind olyan ördögök, amelyek mindenkinek saját talaján jöttek létre. Éppen ezért ne legyen valami nagy félelmetek az ördögtől, és ne is vádoljátok őt, hanem vádoljátok lelkiismeretetekben saját magatokat és bánjátok meg bűneiteket, és szilárdan határozzátok el, hogy egészen más emberekké lesztek, de azután legyetek is!

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

14

11. Szeressétek Istent igazán és mindenek felett a felebarátotokat, mint tenmagatokat és akkor majd megbocsáttatnak nagy bűneitek is, mert amíg az ember a bűnt teljesen el nem hagyja, addig nem lehet azt elengedni neki! 12. Mert a bűn az embernek legsajátosabb műve, mivel az testéből és lelkének akaratából származik! 13. Az Isten Igéi és Akarata szerint való jócselekedetek, - ha azokat az ember saját elhatározásából cselekszi, felülről jövő kegyelem és az Isten Szellemének érdeme az emberi szívben s az ember részeltetik benne az Isteni Kegyelem által. – Ezzel most már tudjátok, hogy miképpen áll a dolog s tehettek, amit akartok.” 11. Fejezet

Az újonnan megtért zsidó papok jó szándéka. A bűnök feltételes megbocsátása. Beszéd az Úr szenvedéséről

1. Mondja a zsidó: „Óh Uram, ne hagyj el bennünket ebben a világban soha többé, mert akkor elvesztünk! Természetes, hogy a templomban van még 700 hozzánk hasonló, de ezek mégis sokkal korábbiak, mint mi vagyunk; ezek gondoskodjanak saját sorsukról. Mi azonban már holnap összeszedjük dolgainkat, és feleslegeinket elosztjuk a szegények között, más ruhát öltük és követni fogunk Téged, még akkor is, ha villámmal és mennydörgéssel visszahajtasz bennünket. S ha majd megismerjük teljesen Akaratodat, akkor, mint vén zsidók is megmutatjuk, hogy az öreg fát is meg lehet még hajlítani. Most már beláttuk azt, hogy Kívüled nem létezik sem élet, sem üdvösség és azért nem is fog bennünket Tőled soha semmi sem eltántorítani! 2. Látod, óh Uram, mi alapjában véve és őskezdettől fogva nem voltunk a leggonoszabbak, mert a templomban is csak az ősigazságot kerestük, amikor felszenteltettük magunkat. De mit találtunk ott? Semmi egyebet, csak titokra halmozott titkokat! Ha valakitől világosságot kértünk, akkor csak azt hallottuk: Nincs egyébre szükségetek csak hitre! Amit a templom elétek állít, hogy higgyétek, azt minden kétséget kizáróan hinnetek kell, ha az még oly esztelenségnek, képtelenségnek és természetellenesnek látszik is, mert Isten titkaiba csak egyedül a főpapnak van meg a kulcsa, és az legyen nektek elég. Egyedül ő áldoz érettetek és az egész népért! – És ezek voltak azok a vonzerővel bíró szavak, amelyekkel sajnos, Zachariás főpap szomorú esetével a mi kedélyvilágunk igen nagy megrázkódtatást szenvedett, mert csak azután láttuk be igazán, hogy se Mózes, se a próféták közül, sőt az egész Írás közül semmi megszívlelendő nem lehet, mert ha lenne ezekben valami, akkor elöljáróink nem cselekedhetnének ennyire lelkiismeretlenül. 3. S miután ily módon meggyőződtünk arról, hogy az egész Írásból egyetlen szócska sem igaz, ekkor aztán mi is fékeveszetten nekieresztettük gonosz szenvedélyeinket és alapjában véve gonoszabbak lettünk, mint egy egész légió ördög a leggonoszabb fajtából; mert ezek visszatántorodnak a Legmagasságosabb Nevétől, de mi nem, sőt egyre jobban felháborodtunk és felbőszültünk ezen. Lásd, legbölcsebb Urunk és Mesterünk, miután tulajdonképpen leginkább csak elöljáróink által jutottunk abba a helyzetbe, amelyben most vagyunk, tehát az ő rossz példájuk által, annál jobban reméljük Tőled bűneink megbocsátását, mert mindnyájan erősen elhatároztuk, hogy minden bűnt megutálunk, elvetünk és tisztán csak a Te tanaid szerint fogunk élni, még ha ez földi életünkbe kerül is. 4. Mondom Én: „Jól van, tehát legyenek megbocsátva összes bűneitek, de csak addig, amíg közületek egy sem fog többé vétkezni; de hogy valóban, mint tanítványok követni akartok Engem, akkor azt tegyétek a templomban okosan, hogy a ravasz rókák ne vegyék észre szándékotokat. Az Én Időm még nem jött el, amikor a világ bűneiért megengedem, hogy ezek a gonosz rókák üldözzenek, mert ennek is meg kell történnie, hogy mértékük beteljék! – Most pedig figyeljetek arra, ami még történni fog és szívleljétek meg azokat.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 12. Fejezet

VI . kötet

15

Az éjszakai szélvihar. Bizonyság az Atya hatalmáról a Fiúban. A vihar megfelel a bűnös ember benső állapotának

1. Egyszerre csak hatalmas szélvihar keletkezett és Kelet felől súlyos és izzónak látszó felhők tűntek fel. Ez a jelenség mindenkinek feltűnt annál is inkább, mert az ilyesmi itt a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. A villámok a nehéz felhők között már ide-oda cikáztak és a távolból a mennydörgés hatalmas morajlása hallatszott. Erre mindenkit félelem fogott el és Lázár így szólt hozzám: „Uram! Nagy vihar közeledik, s úgy látszik, hogy irányát éppen erre veszi, jó volna, ha bemennénk a házba, mert az ilyen éjjeli zivatarok rendszerint igen erősek.” 2. Mondom Én: „Légy nyugodt Lázár, mert ez a vihar az Én akaratom nélkül nem jött volna; - s hogy miért akartam, hogy éppen most jöjjön, azt azután majd megtudod.” Erre Lázár megnyugodott, de a zsidók amikor a vihar mindegyre jobban közeledett, csüggedni kezdtek és suttogva megkérdezték a tanítványoktól, hogy Én nem félek-e tőle; erre a tanítványok így feleltek: Ő ura a viharoknak és a zivataroknak is, az elemek pedig engedelmeskednek akaratának, ezért az Ő jelenlétében semmiféle vihartól nem kell félnünk.” A zsidók jó szívvel fogadták ezt a vigasztalást és megnyugodtak; de a 20 zsidó pap borzasztóan nyugtalan lett félelmében, különösen akkor, amikor egyik villám minden pillanatban irtózatos recsegés-ropogás közben követte a másikat. Felemelkedtek helyükről, s odajöttek Hozzám és így szóltak: „Urunk, Ki előtt minden lehetséges! Parancsolj csendet a zivatarnak, mert mindnyájan elpusztulunk, mivel ez igen veszedelmesnek látszik! Mi egész életünkben csak 3 ilyen vihart értünk meg s az ilyen késő estén sok ember és állat pusztult el. Akkor is éppen úgy, mint most valóságos villám-eső hullott, és akit ért, az a halál fia is volt; csak akik jól megépített házaikba menekültek, azok maradtak életben. Különösen erős volt a vihar 20 évvel ezelőtt Damaszkuszban; aki ott a szabadban tartózkodott, aligha tudott megmenekülni, éppen ezért talán itt is jobb volna, hogyha mégis bemennénk a házba, mert itt kinn mindnyájunkat baj érhet, ha a vihar fejünk felett lesz; már a szél is olyan erős, hogy alig lehet kibírni!” 3. Mondom Én: „Hagyjátok ezt, mert ebben a viharban is ismerjétek meg az Ember Fiában az Isten Hatalmát és Erejét!” Alig mondottam ki e szavakat, a borzalmas vihar minden irányban kiterjedve Felettünk dühöngött és minden pillanatban 100 villám csapott le a terhes felhőkből. Több villám nagy recsegések közepette köröskörül be-becsapott a dombba is, mire a zsidók teljes erejükből kiáltozni kezdtek: „Óh Urunk! Segíts rajtunk, mert mindnyájan elveszünk!” Én pedig így szóltam hozzájuk: „Ért-e már közületek valakit a villám, hogy ennyire kiáltoztok?! Aki Velem van, azt nem fenyegeti veszély; de ismerjétek meg az Atya Fiának Hatalmát, mert ez a vihar is ítélet és az Én hatalmamban van, Én hívtam elő, és akkor szüntethetem meg, amikor és ahogyan Én akarom! Nektek, papoknak, kik húszan vagytok, ez a vihar itt szimbóluma kedélyvilágotoknak, mert ilyen volt még 3 órával ezelőtt a ti szívetekben, de még rosszabb volt ott, mint amilyen a vihar itt Felettünk! 4. És higgyétek el, hogy könnyebb Nekem megparancsolni ennek a viharnak, hogy némuljon el ezzel a szélviharral együtt, mint a ti szívetektől eltiltani a gonosz szenvedélyeket. Sok beszédre és jelre volt szükség, hogy a ti benső viharotok felett úrrá legyek; de ennél a viharnál csupán egyetlen egy szóra van szükségem – és már meg is szűnik! 5. Azonban amiképpen a ti benső viharotok után az Én Kegyelmem ragyogni kezdett, azonképpen ennek a viharnak megszüntetésekor ugyanezen Kegyelem szimbolikusan látható módon jelenjék meg az égboltozaton. – Lássátok az előbb még szélesen elterülő felhőzetből a villámoknak óriási száma hullott le a Földre, de azoknak száma a ti bűneitek számát még meg sem közelítette. Ebből ismét következtethetitek, hogy milyen volt a lelketek. Még egy óráig kellene ennek a viharnak tombolnia, hogy a villámok száma bűneiteknek számával egyezzék, de ennek bensőtökre nézve semmi haszna nem volna; hagyjuk tehát ezt a félelmetes vihart elvonulni, s így megparancsolom neked, te szörny, hogy szűnj meg! Amen.” Ebben a pillanatban elnémult a zivatar a szélviharral együtt, a felhőzet szétoszlott és a csillagok ismét felragyogtak megszokott pompájukban és éppen Felettünk felragyogott egy nagy csillag, amely mindenki előtt idegen volt.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 13. Fejezet

VI . kötet

16

Az új csillag – az Úr kegyelme. A benső látás megnyitása. Az új Jeruzsálem csodáival és annak jelentősége. Az örökélet feltétele. Mire van mindenkinek a legnagyobb szüksége? Mindenki arra törekedjék, hogy lelkét megmentse. Tanítás a világ és a túlvilág közti viszonyról.

1. Ekkor mondja Lázár: „Uram, ez itt felettünk egy idegen csillag, mert eddig még soha sem láttam. Milyen csillag ez és mi a jelentősége?” 2. Mondom Én: „Légy csak nyugodt, mert ezt a csillagot nemsokára mindnyájan közelebbről fogjátok megismerni.” Ekkor a jelenlevőknek néhány pillanatra megnyitottam benső látását, és a csillag egyszerre egy ragyogó fényes világgá lett, melynek közepében egy új Jeruzsálem állott, aminek 12 kapuja volt és a négyszögben körülövező fal ugyanannyi fajú drágakőből volt felépítve, amennyi kapuja volt a városnak. A kapukon angyalok jártak ki- és be, akik között ismét feltűnt Mózes Illéssel és a többi próféta. A zsidók e fölött egyik csodálatból a másikba estek és dicsőítettek, s magasztaltak Engem, hogy ilyen nagy kegyelemben részesítettem őket. Én azután visszaadtam mindnyájuknak természetes látásukat és ők ismét csak a fényes csillagot látták, amely fokról- fokra kisebbedett, végül egészen eltűnt. 3. Amikor ennek az egész jelenetnek vége volt, kérdésükkel egyszerre valósággal ostromolni kezdtek, hogy mit jelenthetett ez? Mondom Én: „Az új tanításaimat láttátok, amelyeket a mennyekből adok nektek és ez a mennyekből jövő „Új Jeruzsálem”, mert a régi földi mit sem ér többet! A 12 kapu jelzi Izrael 12 igaz törzsét és a körfalnak 12 drágakőből készült kapuja jelenti Mózes 10 parancsolatát és a legfelső kettő – amelyek gyémántból és rubinból készültek – jelentik az Én 2 szeretet-parancsomat Isten és a felebarátok iránt. Az angyalok, akik a kapukon ki- és bejártak, azokat az igazságokat jelentik, amelyek az Én tanításaim hűséges követői előtt nyilvánvalókká lesznek, a városból jövők pedig e tanaimnak nagy bölcsességét és a városba törekedők sokasága azt, hogy az Én tanításaimat, mint a legnagyobb Szeretetet, az emberek ugyanígy engedjék be szívükbe, és azok szerint cselekedjenek, s így jutnak szellemük újjászületéséhez, és az vezeti majd őket az igazságok és bölcsességek útján. 4. Ez a jelentősége ennek a tüneménynek és ez egyben a kegyelem napja mindazok számára, akik Igéimet hallgatják és azok szerint élnek; s ebben fognak majd Velem és Mellettem lakni mindörökre mindazok, akik Bennem hisznek, hinni fognak és Velem fognak vezetni és irányítani mindent, ami a végtelen űrben megteremtetett. 5. Ezt ti még nem értitek meg, de nem is érthetitek. De ha megmaradtok Bennem való hitetekben és az Én tanításaim szerint fogtok cselekedni, akkor a ti hit- és szeretet érettségetekben meg fogtok kereszteltetni a Szentlélek által, Akit majd elküldök mindazok számára, akik élő hittel hisznek Bennem és Abban, Aki Önmagából leküldött ebbe a világba az ember fia testében. Mert az a tulajdonképpeni igaz élet, hogy ti Bennem, mint a mennyei Atya valóságos Fiában higgyetek és éljetek az Ő Igéi szerint! 6. És ha majd a Szentlélek, Akiről Én most beszéltem nektek, eljön hozzátok és erejével áthat titeket, akkor magatokból mindazt megértitek, amit itt láttok és hallotok, de jelenlegi puszta természetszerűségetekkel megérteni nem tudtok; mert a test a szellemet megérteni nem tudja, mivel az önmagában halott és más élete nincs, mint az az élet, amit időnként a lélek életerejéből vesz, amely életerő a szellemmel rokon és ezzel teljesen hasonlóvá, sőt eggyé válhat, ha a világtól egészen elfordul és minden érzését csak a szellemiek felé irányítja olyan utakon, ahogy azt az Én tanításaim és saját példám mutatja nektek. 7. Ezért tehát mindenki közületek arra törekedjék, hogy lelkét saját ereje által mentse meg; mert ha az törvénybe kerül, meg tudja-e vajon menteni, ha erre nem lesz semmi eszköze? Ha itt ennyi eszközzel, amelyek rendelkezésére állnak nem képes megmenteni magát anélkül, hogy meggondolná, hogy ez megbecsülhetetlen kincs legyen számára, amely ha egyszer elveszett, soha többé meg nem szerezhető és meg nem vásárolható. 8. Mindenki tehát mindenek előtt arra törekedjék, hogy megmentse lelkét, mert Én mondom azt nektek, hogy a túlvilágon így lesz: Aki bírja magában a szeretetet, az igazságot és ilyen módon az Isten

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

17

Igaz Rendjét, annak még igen sok adatik hozzá; de aki mindezt nem bírja magában, vagy csak igen keveset, az meztelenül, minden segítség nélkül fog ott megjelenni. Ki fog rajta megkönyörülni és neki váltságot adni?! Bizony mondom nektek, hogy itt egy óra többet számlál, mint ott ezer esztendő! E szavakat mélyen vésse mindenki a szívébe, de egyelőre titkon őrizze meg!” 14. Fejezet

Egy újonnan megtért zsidó pap beismerése és hűségfogadalma. Életintelmek az Úrtól. Tanítás, hogy az embereknek ezen a világon való élete hogyan készíti elő lelkük túlvilági állapotát. „Itt egy óra néha termékenyebb, mint ott ezer esztendő”

1. Mondja a papok közöl az egyik zsidó: „Uram! Te mindenkor telve vagy szeretettel, bölcsességgel, és amit mondasz, vagy csupán gondolsz, az már örök érvényű létrehozott cselekedet s ezért embernek nehéz Veled beszélni; de ettől eltekintve társaim érdekében szeretnék Hozzád egy szót szólni, s ezért hallgass meg kegyelmesen! Lásd, óh Uram, aki pontosan ismeri azt az utat, amely a biztos célhoz vezet, s amely bebizonyosodva a vándornak is a legnagyobb életelőnyöket biztosítja, ha azt a célt eléri, az sem fog mást tenni, mint a jól ismert úton a célt követni, s amit biztosan el is fog érni, csak egy vak bolond pusztán lustaságból és tudatlanságból fordulna más útra. 2. Mi most ismerjük már az utat és célt, s könnyen fordítunk hátat a világnak és csábításainak; a tüskéken és töviseken átgázolva bátran követhetjük ezt a biztos életcélt. Még egy sereg ördöggel is felvesszük a harcot és feltartozhatatlanul fogunk a cél felé törekedni! Nekünk most már könnyű, mert mi nemcsak hallottuk, hanem láttuk is, és minden érzékünkkel éreztük, hogy így van és soha másképpen nem lehet. Ámde milyen kevesen vagyunk mi itt, akik részesei lettek ennek a nagy, felfoghatatlan kegyelemnek! 3. De mi lesz azzal a számtalan sok többi emberrel, akik Ádám óta ennek a Földnek széles területein szellemi sötétségben élnek, éltek és élni fognak? Ki fogja ezek szemeit felnyitni és lelküket a túlvilágon megváltani? Nekünk, zsidóknak – s hogy úgy mondjam papoknak – mint a nép tanítóinak és vezetőinek megvannak Mózesünk és prófétáink – de mi hasznunkra szolgálnak? Hol vannak a bizonyítékok arra nézve, hogy azok valóban egyszer itt voltak? Csupán a vak hitben, mert ezek a lelkiismeretes jámbor emberek nem ritka esetben saját szemeink előtt keserű és szégyenteljes halált haltak és a még oly jámbor emberek lelke mégsem jött vissza, hogy a túlvilágról felvilágosítást adott volna; amit tudtunk felőle, azt csupán az érthetetlen és az emberi értelemmel borzalmas ellentétben álló sötét mítoszból tudtuk, amellyel félig- meddig csak a csőcseléket bírtuk féken tartani. 4. Lehet-e csodálkozni tehát azon, hogyha mi, sőt velünk együtt igen sokan a görög bölcsekkel ismerkedtünk meg, és miközben a zsidó hitet prédikáltuk, mi Epikureus tanai szerint éltünk!? Mert minden embernek kiolthatatlan vágya van a boldogság, vagy legalább, úgy ahogy az elégedettség után, a túlvilági boldogságról semmi úton- módon nem tudtuk még a legcsekélyebb valószínűséget sem megszerezni, annál kevésbé tartós és biztos meggyőződést. Mi erős, egészséges emberek voltunk, a világ előttünk állott miden gyönyörével; - érthető tehát, hogy nem mulasztottuk el azokat megragadni és azoknak hódolni azért a fáradozásért, hogy a népet minden eszközzel az Istenbe és a halhatatlanságba való vakhitbe valósággal belehazudjuk és belecsaljuk. És miért ne szerezzünk meg magunknak minden gyönyört és boldogságot, ha már – mint mondottuk – a túlvilági boldogságról sehol sem szerezhettünk bizonyítékot? 5. Lásd Uram! Ez volt a mi titkos tanunk s csaknem teljesen ugyanaz, ami az esseusokéi volt, habár mint ismeretes, semmi közösségünk nem volt velük. Mi a szadduceusokat is üldöztük cinizmusuk miatt, de nem magunkért, hanem a hívő népért, mert ha a nép áttért volna a szadduceusok szektájába, akkor a mi földi boldogságunk is csakhamar véget ért volna. De most, amikor végre a Te nagy Kegyelmed által a túlvilági boldogságról a legmeggyőzőbb bizonyítékot szereztük, természetes, hogy a földi boldogság utálatossá vált előttünk. De mi történik azokkal, akik ebben a kegyelemben nem részesültek és nehezen is fognak valaha részesülni?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

18

6. Mondom Én: Egyelőre csak magatokkal törődjetek, a többiekről majd megfelelő módon gondoskodás történik. Aki hozzátok hasonlóan akarni fogja, az meg lesz mentve éppen úgy, mint ti; de aki nem akarja, az magára vessen, ha elvész! 7. Mert minden lélek a túlvilágon is a saját szeretete, hite és akaratának teljes szabadsága szerint fog tovább élni. Ha ez a szeretete tiszta és jó, akkor a túlvilági élete is tiszta, jó és üdvösséggel teljes lesz, de ha szeretete rossz és tisztátalan és semmiféle embertársának nem hoz boldogságot, akkor a túlvilági élete is tisztátalan, rossz és üdvösség nélkül lesz! 8. De egy léleknek szeretetét elvenni s helyette mást adni annyit jelentene, mint őt megsemmisíteni és helyébe egészen más lelket teremteni; ez pedig ellenkeznék az örök Isteni Renddel, mert amit Isten egyszer létrehívott, az többé nem múlhat el, hanem csak mindig javulhat és nemesedhet. De a túlvilágon az elveszett lelkekről is fog gondoskodás történni, azonban azt mondom, amit már az imént is mondottam: Itt 1 óra több, mint ott 1000 esztendő! 9. Ezért egy lélekkel sem történik igazságtalanság, mert ha a léleknek sértetlenül meghagyják a szeretetét és akaratát, és csak annyiban van a többiektől elkülönítve, hogy a jóknak ne ártson, egyébként azonban a neki megfelelő szellemszférában az ő életszeretetének és intelligenciájának alapján azt teheti, amit akar, ezzel bizonyára egy lélekkel sem történik még látszólag sem igazságtalanság. 10. Ahogy ti éltetek eddig, úgy élnek az ördögi lelkek a pokolban, amelyeknek gonosz tüze az ő soha ki nem elégíthető gonosz önszeretetük és önzésük, s ti magatok mondjátok, hogy mindezek mellett egészen jól éreztétek magatokat, és mégis a halál férge mindennap jobban és jobban rágott benneteket és életeteket kimondhatatlanul elkeserítette. Mi hasznotok volt tehát jólétetekből? 11. És sokakkal így lesz a túlvilágon is, de ennek okai egyedül ők lesznek, mert nem egyszer, hanem igen gyakran el kell, hogy tűrjék a halál rémségeit, és ennek meg is kell történnie, különben egy ilyen lélek mindörökre elveszne. – A mai napra most már eleget tudtok, s mivel éjfél körüljár az idő, tehát menjünk a házba és térjünk pihenőre, s hogy a holnap nap mi mindent hoz, majd meglátjuk. Menjünk tehát.” 12. Erre mindnyájan elhagytuk a dombot és bementünk a házba, ahol a legjobb pihenő helyek már vártak Reánk. A zsidók számára külön egy nagy helyiség volt, itt ütlek csaknem egész éjszaka az asztalok körül és megvitatták, hogy mit fognak tenni, hogy a templomtól megszabaduljanak. A legbiztosabb eszköznek találták, hogy pénzzel váltják ki magukat. Ezután pihenőre tértek ők is. 15. Fejezet

Márta és a pap beszélgetése Jézusról. A jó szándék. „Az Úr a szíveket nézi.” Az újonnan megtértek tanítványokká lesznek.

1. Másnap reggel még napkelte előtt Én, vendégfogadósunk, Lázár és egész házanépe talpon voltunk; Lázár testvére, Márta segítőtársnőjével együtt serényen foglalatoskodott, hogy bőséges és jó reggelit készítsen Számunkra. Mária pedig Velünk jött a szabadba, és mint mindig, csupa szem és fül volt, hogy Tőlem valamit nyerjen szíve és lelke épülésére. 2. Amikor már csaknem egy óráig sétáltunk a szabadban, ébredtek fel a zsidók és szokásuk szerint megmosakodtak, és azután serényen az iránt érdeklődtek, hogy Én alszom-e még? Márta pedig így szólt: „Óh, az Úr már egy órával ezelőtt tanítványaival, fivéremmel, testvéremmel és a vendégfogadóssal kiment a mezőre és valószínűleg nemsokára vissza fog jönni, mert már a reggeli is mindjárt készen lesz.” Mondja az egyik pap: „Milyen irányba ment, hogy Utána sietnénk és megmondanánk neki, hogy a reggeli készen van?” Mondja Márta: „Erre az Úrnak nincs szüksége, mert Ő még azt a pillanatot is tudja, amelyben a reggeli elkészül!” Amikor a zsidók ezt meghallották, így szólt az egyik Mártához: „Talán már régóta ismered Őt, hogy isteni tulajdonságaiba ennyire be vagy avatva?” Mondja Márta: „Én már elég hosszú idő óta ismerem, de tőletek bizonyára nem nagyon dicséretes, hogy mindez ideig nem ismertétek fel Őt!” Mondják a papok: „Igen, igen ez a szemrehányásod egészen igazságosan ér bennünket és mi sajnáljuk a legjobban, hogy ebben a világi forgatagban soha sem érdeklődtünk közelebbről Iránta, habár galileai munkálkodásáról egynémely

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

19

dolgot hallottunk már s úgy tűnik fel nekünk, mintha a Húsvét ünnepén is itt lett volna Jeruzsálemben és egészen sajátságos módon kiűzte a templomból az összes árusokat, eladókat s a kalmárokat és pénzváltóknak asztalait felborította.” Mondja Márta: „Igen, igen Ő Az, de akkor a ti szemetek még vak volt és a fületek és szívetek be volt dugulva s ezért nem ismertétek fel!” 3. Mondják a zsidók: „Igen, igen teljesen igazad van; de mivel most már felismertük Őt, tehát legalább mi huszan nem fogunk oldala mellől eltávozni és szilárdan elhatároztuk, hogy mint tanítványok más ruhában fogjuk Őt követni, hogy a templomosok és a mindenfelé szétszórt papok és írástudók ne vessék a szemünkre, hogy bennünket, templomi papokat Ő, mint új szektalapító és népbolondító elcsábított. Mi ezután rögtön Jeruzsálembe megyünk és pénzért kiváltjuk magunkat azzal a kifogással, hogy Perzsiába vagy Indiába utazunk, amit szívesen meg is engednek nekünk. S ha ezt néhány órán belül elintézzük, akkor mi még ma visszatérünk, s mint tanítványai saját költségünkre mindenhová követni fogjuk.” 4. Mondja Márta: „Ez nagyon dicséretre méltó elhatározás tőletek és meg is hozza a maga áldásait. De nézzetek csak ki, Ő jön is már, s én kész vagyok a reggelivel; fogadjuk tehát illő hódolattal, szeretettel és szívünk mélyéből adjunk még egyszer hálát azokért a vigasztalásokért, amelyeket nekünk tegnap adott s kérjük, hogy ezt a reggeli lakomát kegyelmesen áldaná meg, és velünk együtt fogyasztaná el.” 5. Mialatt Márta a zsidókkal így beszélt, akik őt áhítatosan hallgatták, Én már be is léptem a szobába s így szóltam hozzá: „Kedves Mártám! A szavakkal mondott hálára semmi szükség nincs; aki ezt szívében teszi, az helyesen és jól cselekszik s a szájjal való üdvözlés elmaradhat, mert Én csak a szíveket nézem és azok benső gondolatait. De már pusztán csak szavaidnak is meg van az értéke Előttem, mert azok a szívedből jöttek.” E szavak Mártának, nagyon jól estek és telve volt vidámsággal. 6. Én azután a zsidókhoz fordultam és így szóltam hozzájuk: „Ti tehát valóban tanítványaim akartok lenni?” Mondják erre mindnyájan, akik között nemcsak a papok, hanem Jeruzsálem jómódú polgárai is voltak: „Igen, Urunk, ha bennünket méltónak találsz arra, hogy tanítványaid lehessünk. Mi mindent megteszünk, hogy annál nyugodtabban és biztosabban követhessünk Téged minden utadon!” Mondom Én: „Azt nagyon jól teszitek, de egyre figyelmeztetlek és ez ebben áll: Látjátok, a madaraknak fészkeik vannak és a rókáknak barlangjaik, de Nekem, mint ember fiának még egy kövem sincs, amelyre Én mint földi tulajdonomra fejem lehajthatnám.” Mondják a zsidók: „Azért a menny és az egész Föld mégis a Te tulajdonod! Ami pedig ezt a világot illeti, van nekünk annyi vagyonunk, hogy az a Te, tanítványaid és a mi számunkra 10 évig, vagy még tovább is elég volna. Csak azt engedd meg, hogy Veled menjünk, és hogy tovább hallhassuk az Élet Igéit; minden egyébről akaratod szerint mindenütt mi fogunk gondoskodni!” Mondom Én: „Nos, jól van, reggeli után menjetek haza, és jól intézzétek el dolgaitokat, azután gyertek vissza, s majd akkor megmondom, hogy mit fogok tenni. Most pedig menjünk a reggelihez.” 7. Ezután valamennyien az asztalokhoz ültünk s ők elmondották hálaimájukat, s Velem együtt ettek és ittak. 16. Fejezet

Hogyan szabadultak meg a templomtól a megtért papok: A templom rohadt állapotának felfedése. Lázár előtt is megszűnik a templom nimbusza.

1. Amikor a reggelizést befejeztük, valamennyien ismét hálaimát mondottak, azután a zsidók bementek Jeruzsálembe. A templomosok a főpappal együtt eleinte nagyon elcsodálkoztak, amikor a 20, már igen előrehaladott korú pap előadta, hogy egy nagyobb utazást szándékoznak tenni. De amidőn ezek nekik ezért sok aranyat és ezüstöt fizettek, végül mégis beleegyeztek és az útra sok szerencsét kívántak nekik; a 20 erre gyorsan ajánlotta magát és azonnal szétszéledtek a városban, hogy ne tudják kikémlelni merre vették útjukat. A városon kívül jól ismertek egy görögöt, akinek mindig sok görög ruhája volt készenlétben s azzal kereskedett. Ehhez mentek el s görög ruhákat vásároltak tőle és saját ruhájukat otthagyták, amin a görög nagyon elcsodálkozott, és kíváncsiságában gyanús kérdésekkel kezdte illeti nőket, hogy mit jelentsenek ezek a ruhák. A felszabadultak pedig így szóltak hozzá: Barátunk! Ezekben a ruhákban inkább lehet kereskedni, s mivel a templomban már évről-évre

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

20

többféle jövedelem elmaradt, tehát a külső pogány néppel vagyunk kénytelenek okos módon kereskedelmet űzni.” Ezzel a magyarázattal görögünk teljesen megnyugodott, megkapta pénzét s hozzá még a drága papi ruhákat is, amivel nagyon meg volt elégedve és nem szólt többé egy szót sem. A 20 felszabadult zsidó pap pedig szigorúan meghagyta, hogy erről senkinek egy szó említést se tegyen, mert ezáltal igen nagy kellemetlenségbe kerülhetne. A görög pedig erre úgy hallgatott, mint a kőfal. 2. A 20 felszabadult pap kerülő úton görögnek öltözve visszatért Hozzánk, ahová körülbelül délután 2 óra tájban érkeztek meg. Amikor még az asztalkörül ültünk s alig fogyasztottuk el ebédünket s ők megérkeztek, nagyon elcsodálkozott Lázár, a vendégfogadós és a tanítványok, hogy ezek dolgukat olyan hamar elintézték, mire közülük az egyik így szólt: „Szeretett barátaink! Nálunk pénzért minden igen gyorsan megy, de pénz nélkül vagy kevés pénzzel várni kell, méghozzá igen hosszú ideig, s azután is nagyon kevés történik; de mi sok aranyat és ezüstöt hagytunk nekik s ezért ügyünk gyorsan és igen könnyen elintéződött. A templomnak most már távolról sincs olyan jövedelme, mint amilyen akkor volt, amikor a szamaritánusok, sadduceusok és az esseusok nagy része – akiket eleinte számba se vettek – nem szakadtak el s a főtemplomosok még örülnek is annak, ha a belső kosztosok időrőlidőre megcsappannak. Így tehát igen könnyen átestünk a dolgon, de arra is gondoltunk, hogy a mi Urunk, Aki tegnap lekötöttségünkből feloldott, szent akarata által segítségünkre lesz, hogy szándékunkat amennyire csak lehet fennakadás nélkül keresztülvihessük és lássátok, éppen úgy történt, amiképpen elgondoltuk, s ezért legyen is Tied érte a legnagyobb hálánk! De hol maradtak a mi polgáraink, hiszen csaknem tizenketten vagy tizenhárman voltak? Talán ezek nem tudnak családjuktól olyan könnyen eljönni, mint mi a templomból?” 3. Mondom Én: „Nem egykönnyen, miután családapák, de már ők sem váratnak sokáig magukra, mert ezek Jeruzsálem olyan tiszteletreméltó férfiai, akikhez hasonló kevés van. De most üljetek le, egyetek és igyatok immár, mint görögök és legyetek vidámak, jókedvűek.” 4. Ekkor a 20 álgörög leült az asztalhoz és jódelvűen nekiláttak az evésnek és ivásnak és sok derűs dolgot meséltek a templom jelenlegi állapotáról, a hamis új frigyládáról, mert a régi Zachariás főpap kegyetlen megöletése után különös módon elvesztette régi csodaerejét. Az új is már legalább 30 éves, de ez idő alatt még csodát nem hozott létre és az ostoba nép mégis az újat imádja a régi helyett. Azonkívül sokat beszéltek a mózesi törvények megszüntetéséről is, továbbá a helyükbe állított képtelen értelmű törvények és büntetések, valamint a vezeklésekről s hogy Isten valódi csodái helyett mennyire tért hódítanak az indiai, a perzsa és az egyiptomi csodák, de kevés szerencsével, mert azokat álruhába öltözött esseusok a nép előtt minden alkalommal egészen természetes úton úgy magyarázzák meg, hogy végül még a legbutább ember előtt is kézzelfogható, hogy az egész csoda nem egyéb, mint egy igen ügyetlenül és otrombán létrehozott csalás. S ennek eredménye aztán az, hogy a templom tekintélye napról-napra süllyed, amit ők is nagyon jól észrevesznek már. Mert kiderül, hogy mondjuk például -–a mai napon az egyik főpap jó pénzért előre megbeszélt módon megegyezik egy vakkal -–aki azonban éppen olyan jól lát, mint közülünk bárki -–hogy a nép előtt látóvá teszi. Néhány nap múlva az utcagyerekek úton-útfélen tucatszámra teszik ugyanezt a csodát. Emiatt a templom tanácsához kérvényt intéztek, hogy a dolgok ilyen profanizálása miatt ezekkel a csodatételekkel hosszabb szünetet tartsanak, mert ennek körülményeit rendesen kinyomozzák. De mindezt süket füleknek mondják! Csodáknak lenni kell, legalább is a közönséges nép miatt, mely azonban már a templomban hangosan kineveti őket. Mit használ itt a papi tekintély, a komoly ábrázat és Aaron hamis vesszeje, ha a csodatétel magában véve olyan buta, hogy azt még a legközönségesebb utcai gyerekek is kinevetik?! Ily módon beszéltek görögjeink még sok mindent, ami fölött Lázár, két testvére, sőt vendégfogadósunk is, aki azonban a templomra már régen semmit sem adott, csodálkozni kezdett, de Lázár, ki még mindig nagyra tartotta a templomot így szólt: „Valóban ezt nem tételeztem volna fel a templomról, mert nyíltan be kell vallanom, hogy a templomot mindig, mint igaz zsidó kerestem fel és nem ritkán a templom urai is felkerestek engem, s jó beszédeik és tanításaik ellen soha sem volt kifogásom, s mindig bevallottam saját magamnak, hogy igen kívánatos volna, ha az emberek mind ilyen tanok szerint élének. Így azonban a dolog egészen más kinézésű! Mit ér a szó és a tanítás, ha az csak képmutatás és a jámbornak látszó tanító egy megvetésre méltó semmirekellő? Az ilyen tanítók éppen úgy tűnnek fel előttem, mint egy régi jó mese szerint a farkasok a bárány bőrében, amelyek – mert a gyorslábú bárányokat, mint farkasok csak nagy fáradsággal tudták elcsípni – báránybőrbe öltöztek,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

21

hogy így kevesebb fáradsággal fogják meg és tépjék szét őket. Ezt legalább is magamban jól meg fogom jegyezni. – Mit szólsz hozzá Te, óh Uram?” 17. Fejezet

Az Úr tanítása, hogy a papi tanok stb. felől mit lehet tartani. További leleplezések a templom gyalázatosságairól. Az Úr hallgatást és türelmet parancsol ebben a kérdésben.

1. Mondom Én: „Azt gondolod, hogy ezzel valami újat mondottak? Óh nem! Ezek Előttem már, mint ember fia előtt is régóta ismert dolgok. Emlékszel még az Én 12 éves koromra, amikor mint kisfiú 3 napon keresztül értekeztem a farizeusokkal, írástudókkal és vénekkel? Lásd, már akkor is olyanok voltak az állapotok a templomban, mint most, sőt jóval előbb is. De akkor legalább egynéhány méltó követője volt Mózesnek és Aaronnak s valóban Lévi nemzetségéből kerültek Mózes és ennek testvére, Aaron székébe. Zachariás volt közülük az utolsó. Most pedig csaknem valamennyi törzs képviselve van már, ahol mindenki kedve szerint vásárolhat magának hivatalt; szóval az Én házamat – amint a próféta mondja – gyilkosok barlangjává tették s ezért nem lehet abban üdvöt keresni. Mégis azt mondom nektek, hogyha azok, akik Mózes és Aaron székén ülnek, az Isten Igéjét prédikálják, mindig hallgassátok meg, de gonosz cselekedeteiket ne lássátok, ne halljátok, még kevésbé utánozzátok, mert azok a legmegvetendőbb csalások. 2. És hogy ők most olyanok, amilyenek, az rajtuk az Isten ítélete, mert eltántorodtak Tőle és Mammonhoz fordultak, aki most az ő istenük. Ki ne tudna arról, hogy azelőtt minden házasságnak első szülöttjét Istennek, az Úrnak áldozták s annak a legjobb nevelést adták és az ilyen elsőszülötteket igen gyakran a mennybeli angyalok láthatómódon szolgálták és tanították?” Mondják mindnyájan: „Úgy van, ez tényleg szóról-szóra igaz!” Mondom Én: „Mikor történik most ilyesmi?” 3. Mondja az egyik zsidó: „Igen, ilyesmi most is megtörténik, de természetesen egész más módon. Az elsőszülöttekért mint Istennek szánt áldozatok helyett a templom inkább a pénzt veszi el, de akinek nincsen pénze, az az elsőszülöttet vagy minden további nélkül megtarthatja magának és jövő boldogulásáért néhány garas ellenében egy-egy imát mormolnak bele Isten perselyébe, vagy az elsőszülött szülei, ha mint igazhívők szigorúan kötik magukat a régi törvényekhez, akkor átveszik tőlük az elsőszülöttet az előírt szertartások között, de azután rögtön át is adják csekély pénz ellenében egy bábának. Ha a gyermek életben marad, akkor kiutalják valamely földműveshez cselédnek, ahol minden tanítás és oktatás nélkül felnő, mint egy állat és ha a szülök az elmúlt 14 esztendő múlva visszakérik gyermeküket, nem győznek eléggé csodálkozni, hogy elsőszülöttjük a templomban olyan kevés kegyelemben részesült, s akkor gyűlik meg igazán a őket s ezért a tapasztalatokon okulva a szegények elsőszülöttjeiket nem adják többé a templomnak, hanem inkább azokhoz az új szabályokhoz tartják magukat, amelyekről az imént beszéltünk. A gazdagoknál persze másképpen áll a dolog. Ezeket a templomban – természetesen drága pénzért – rendesen ápolják s időnként álangyalok meg is látogatják és szolgálják őket s kívülről megtanult írásszövegekkel oktatják, amelyeket az álangyalok épp oly kevéssé értenek, mint jámbor tanulóik.” 4. Mondom Én: „De most már elég is lesz ezekkel a sajnos, igaz leleplezésekkel, mert jönnek a Mi polgári zsidóink, s nem fogjuk őket annyira megbotránkoztatni. Ők nagyon sokat tudnak, de természetesen mindent nem, ennélfogva ne akarjuk őket ezekbe a szégyenteljes titkokba túl mélyen beavatni. Ti se beszéljetek sokat ezekről, mert sok földi kellemetlenségbe kerülhettek miatta, amelyek lelketeknek nagy kárt okoznának! Gondoljátok inkább: A mi szívünk szabad s megkaptuk a megfelelő világosságot és az élet igaz útját megtaláltuk; amíg Én tűrök, hogy gonosz mértékük megteljék, addig tűrjetek ti is és alkalmazkodjatok jó tanításaikhoz, a rosszaktól pedig fordítsátok el szemeiteket és füleiteket. – Most pedig elég ebből a fejezetből, mert polgáraink a tornácon állnak és még nem ettek semmit, tehát itt kapjanak enni és inni.” 18. Fejezet

Az Úr kedves és barátságos intelme, hogy a túl nagy hódolatot tegyék félre. Csoda Lázár éléskamráiban. Az Úr bizalmasan közli Lázár barátjával missziós

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

22

terveit. Az Úr óva int a csüggedéstől és figyelmezteti övéit, mint a mennyekből jövő örömteli hír hordozóit, hogy mindig derűs arccal járjanak. Elég az igaz szeretet is. 1. Erre Márta és Mária rögtön az éléskamrákba sietett; kenyeret, bort, és sült bárányhúst hoztak s mindent egy mellékasztalra tettek, mert a Miénken nem volt hely, és amikor a polgárok a legnagyobb hódolattal és tisztelettel beléptek Hozzánk a szobába, Én barátságos hangon így szóltam hozzájuk: „Tegyétek félre ezt a nagy hódolatot, ti most éhesek és szomjasak vagytok, egyetek és igyatok tehát jó kedvvel. Ha az éjszaka, a törvény és a halál gyermekei lakmározásaik közepette vidámak, miért ne legyenek akkor a világosság és az élet gyermekei vidámak mennyei atyjuk jelenlétében? Mert Én mondom azt nektek: Ahol Én vagyok, ott van az Atya is – tehát legyetek mindnyájan vidámak és derűsek s egyetek és igyatok!” 2. Ekkor hálákat adtak a polgárok, leültek és serényen neki fogtak enni és inni, s elbeszélték, hogy néhány hónapra milyen könnyen elengedték őket hozzátartozóik. Én megdicsértem őket és bátorságot s kitartást ajánlottam nekik, amely nélkül kevés eredménnyel követhettek volna Engem. Ők ezt megígérték és ígéretüket meg is tartották, ahogy ez később be is igazolódik. 3. A jeruzsálemi polgárokkal való beszélgetésem közben Márta suttogva mondja Lázárnak: „Bátyám, képzeld ismét csoda történt! Mi tegnap és ma ennyi ember számára tekintélyes élelmiszer mennyiséget használtunk el és lásd, nagy éléskamráinkból nemcsak, hogy semmi sem hiányzik, hanem tízszer több van bennük, továbbá a nagy és kis borpincéinkben minden tömlő tele van borral. Ezt senki más nem tehette, mint az Úr végtelen jóságával és szeretetével, s így nem Ő fogyasztotta eledeleinket és italunkat, hanem mi étkeztünk az Ő asztalánál!” Erre Lázár annyira zavarba jött, hogy nem is tudta mit feleljen rá. 4. Én észrevettem nagy zavarát és szintén csendesen így szóltam hozzá: „Sohase törődj vele, mert lásd, mi a télnek csaknem felét ezen a vidéken akarjuk eltölteni s így gyakran leszünk a te vendégeid és ennek a vendégfogadónak vendégei. Ezen a környéken igen sok lesz a beteg, akiket ez alkalommal Én meggyógyítok, hogy megtudják, hogy az elkövetkezett Messiás gyógyította meg őket és hinni fognak Nevében. 5. S ha majd a télnek fele eltelt, akkor rövid időre meg fogom látogatni a becsületes galileai Kisjónát és a húsvéti ünnep előtt néhány nappal visszajövök ide, de még az ünnep előtt ismét visszatérek Galileába. Ebből láthatod, hogy még meglehetős hosszú ideig leszünk nálad és sokra lesz szükségünk, ezért áldottam meg éléskamráidat és borpincéidet. De legyetek csendben és senkinek ne mondjatok erről semmit!” 6. Lázár suttogó hangon hálákat adott ezért Nekem és megnyugtatta testvéreit is, akik midőn ezt meghallották, annyira meghatódtak, hogy sírva fakadtak és kénytelenek voltak rövid időre kimenni a szabadba, hogy örömkönnyeiknek szabad folyást engedjenek anélkül, hogy valaki azt észrevenné. Aztán ismét visszatértek és Velünk együtt örvendeztek. Amikor a polgárok is jóllaktak, hálákat adtak és felkeltek helyeikről. Én ekkor így szóltam hozzájuk: „Ha nincs egyéb dolgotok, maradjatok ülve és legyünk együtt vidámak. A szomorkodásra még lesz idő! 7. Az Én tanítványaim nem lehetnek csüggetegek és nem járhatnak képmutató és álszenteskedő arccal, hogy az emberek azt higgyék, hogy lábukkal bár érintik a földet, de a testük többi részével már a mennyekben vannak, eltelve Isten Szellemével. Nektek mindig nyílt és derűs arccal kell járnotok, hogy minden ember bizalmat érezzen veletek szemben és akkor sok mennyei áldást tudtok elhinteni az emberek között. 8. Lássátok, Bennem az Isteni Szellem egész Teljessége lakozik, és mégsem láttatok soha csüggetegen járni, hanem Én mindig nyílt és természetes arccal járok-kelek és az Én utam egyenes és a becsületesekkel becsületes és vidám vagyok, a szomorkodókat és félénkeket felvidítom és megbátorítom s ti, mint az Én tanítványaim szabad akaratotokból ugyanígy kell, hogy tegyetek. 9. Azért mondom mindnyájatoknak mégegyszer, hogy szabad szellemmel, vidáman és derűsen kell a világban járnotok-kelnetek, anélkül hogy rajta csüngjetek. Mert amiképpen azért jöttem e világba, hogy az embereknek örömteli és üdvösségteljes hírt hozzak a magasságos mennyekből, amely

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

23

mindenkinek megadja a legnagyobb vigasztalást, hogy még a legnagyobb mártírhalál se tegye csüggedtté, mert látnia és tudnia kell, hogy számára nem létezhet többé halál és hogy Örök Országomban sem ez a Föld, sem az egész látható mennyország soha el nem múlhat, hanem még uralmat is nyerhet sok minden felett; azonképpen foglak Én is benneteket – ha majd alaposak lesztek tanításom szellemében és erejében – az Én Nevemben kiküldeni, hogy e Föld népeinek tudtul adjátok ezt az üdvösségteljes hírt a mennyekből. 10. De ki fogja ezt az üdvösségteli hírt szomorú, csüggeteg, félénk, bátortalan és lógó fejjel hirdetni? El tehát mindörökre ezekkel és el a túlzott hódolattal még Személyemmel szemben is, mert mindezekkel soha sem lesztek képesek arra, hogy valami nagyra legyetek hivatva vagy kiválasztva és még kevésbé valami nagyfontosságú dolog létrehozására. 11. Teljesen elég az Nekem, ha szívetek egész mélyéből szerettek Engem. Minden egyéb, ami ezen felül van, semmit sem ér és az embert – aki az Én képmásom – gyáva és semmi nagyra nem alkalmas teremtménnyé teszi.” 19. Fejezet

És ha a bűnök súlya nyom bennünket? Az Úr erre vonatkozó szeretetteljes vigasztaló tanítása. Tanítás a bűnök megváltásáról és megtisztításáról. Gyakorlati lelki életintelmek. Óvatosság a külsőségekben.

1. Mondja az egyik polgár: „Óh Uram Mindez teljesen rendben is lenne, ha egész életünkben nem vétkeztünk volna soha, de a bűnök égetik Előtted a mi szívünket. Te átlátod szívünket és veséinket és keresztül-kasul szent és tiszta vagy, mi pedig ennek éppen az ellenkezője s ezért olyan nehéz derűsnek és vidámaknak lennünk. 2. Mondom Én: „Azt hiszitek, hogy nem tudtam Én ezt már akkor, mikor felvettelek benneteket? Én azonban minden bűnötöket teljesen elengedtem, mert ti magatok is elfordultatok tőle és a jövőben nem akartok többé vétkezni, s bizonyára nem is fogtok; ezek szerint nem is vagytok többé bűnösök, hanem minden bűntől szabadok, ennélfogva úgy vélem, hogy annál több okotok van, hogy egész szívetekből vidámak legyetek. 3. Mondja a polgárok közül az egyik: „Uram! Hogyan áll a dolog a lélek bűnfoltjaival, mert mi úgy hallottuk, hogyha egyszer valaki vétkezett és vezeklés és megjavulás által bűnei el is engedtettek, a lelkén mégis fekete folt marad, s ezzel van megbélyegezve, hogy a túlvilági életben minden tiszta lélek e folt miatt elkerülje s vele közösségbe ne lépjen, s hogy egy ilyen foltos lélek Isten szemléletére addig nem juthat, míg ezt a foltot a pokol tüzében teljesen el nem veszítette?” 4. Mondom Én: „Igen, igen a folt mindaddig a lelkén marad, míg a bűnt az ember teljesen le nem vetette, de ha az ember a bűnt azért dobta el magától, mert az gonosz, az embert megrontja, Istentől, a jótól és igaztól eltántorítja, annak a lelkén nincs többé folt és nem kell félnie a pokol tüzétől! De ha már annyira fontosnak tartjátok a lélek bűnfoltjait, hogyan voltatok képesek Engem mégis szemlélni, miután most már tudjátok, hogy ki rejlik Bennem és Mögöttem. Látjátok, milyen gyengék és együgyűek vagytok még? 5. Én mondom nektek: Ha az Én tanítványaim akartok lenni, akkor a régi embert úgy le kell vetnetek, mint egy régi ruhát és egy egészen újat kell magatokra öltenetek; mert Én, és a megrozsdásodott és elrongyosodott templomi tanítások nem férnek össze. Ezt szívleljétek meg, legyetek okosak, nemesek, vidámak, telve jó kedvvel.” 6. Ez a vigasztaló tanítás polgárainkra igen jó hatást gyakorolt, poharat ragadtak és igen derűsek lettek, majd nemsokára mindenféle vidám történetet beszéltek el, a görögök szintén csatlakoztak hozzájuk s így telt el az idő naplementéig. 7. Lázár ez alkalommal is sok olyan dolgot hallott, amelyek által a templommal szemben minden tiszteletét elvesztette és csendesen így szólt Hozzám: „Uram! Most már alaposan kigyógyultam, s templomlátogatásaim ezentúl ritkábbak lesznek.” Mondom Én: „Ezt igen helyesen teszed, de tedd ezt inkább szívedben, mint a valóságban, hogy ezeknél a rókáknál gyanúba ne keveredj, miután a templomban eddig igen nagy tiszteletben állsz, hirtelen visszavonulásod sem neked,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

24

sem az Én dolgomnak nem fog előnyére szolgálni, mert Én csak a benső emberre nézek, a külső úgysem ér semmit.” 20. Fejezet

Az Úr megsemmisít egy követ – erre vonatkozó tanítások. Az ősteremtésről szóló tanítások. Isten teremtéseinek nem megsemmisítője, hanem megtartója. Az anyag. Tanítás az új földről. A görögök csodák után áhítoznak.

1. Az Úr: „Most pedig hozz be nekem egy követ; olyan nagyot és keményet, amilyet csak találsz és amilyet fel bírsz emelni s azután mindnyájatoknak mutatok valamit.” Ekkor Lázár felkelt helyéről, kiment és nemsokára egy körülbelül 10 font súlyú kemény kvarckővel tért vissza s Elém tette az asztalra és így szólt: „Uram, itt van egy rendkívül kemény kő.” Erre mondom Én: „Ez jó, mert éppen olyan kemény, mint a jeruzsálemi templomosok szíve és a templom régi falai s ennek legjobb hasznát vehetem.” Mindnyájan telve voltak a legfeszültebb figyelemmel, hogy mit szándékozom a kővel csinálni. 2. Én pedig mondom: „Halljátok! Ma – szombat utóján – oly vidáman és derűs hangulatban ülünk itt együtt és miért is ne lehetnénk derűsek és vidámak? Ti Engem megértettetek, felismertetek, habár sok fáradság és áldozat árán s így Én is felismertelek benneteket. Ezáltal minden törvénytől megszabadultatok, miután akaratotokból vettétek fel a helyes és a jó irányt; ennélfogva a ti szabad akaratotok és megismerésetek megsértése nélkül bizonyságot nyújthatok az Én benső Isteniségemről s azért jól figyeljetek ide! Mit gondoltok, mi volna könnyebb csupán akaratom által ezt a követ egy pillanat alatt megsemmisíteni, vagy a templomot mindennel együtt, ami benne élő és holt ilyen könnyen semmivé tenni? Vizsgáljátok meg először a követ, hogy senki se mondhassa, hogy erre a célra elő volt készítve!” 3. Ekkor mindnyájan mondják: „Óh Urunk, erre nincs itt semmi szükség, mert ezt a kőfajtát mi már régóta ismerjük, mivel a Jordán folyóból hozta ide egy halász szabályos gömbölyű formája miatt.” Mondom Én: „Nos, jól mondjátok, tehát mi volna Számomra könnyebb ezt a követ, vagy a jeruzsálemi templomot megsemmisíteni?” Mondja egyik a görögök közül: „Úgy véljük Urunk, hogy az Neked egészen mindegy lehet, mert előttünk úgy az egyik, mint a másik emberi erővel lehetetlen dolognak tűnik fel. Jóllehet mi az egyiptomi mágusok által több esetben láttunk köveket eltűntetni, de csakhamar rájöttünk, hogy miképpen ment végbe a dolog, amikor ugyanazokat a köveket viszontláttuk és nem is telt el sok idő, amidőn ugyanazt nagy ügyességgel mi is utánozni tudtuk, ami után egymást kinevetve azt kérdeztük: Miképpen történhetett az, hogy eleinte mi is valóságos csodának tartottuk? De itt egészen másként áll a dolog s ez valóban kő, mégpedig a legkeményebb, ami csak ezen a környéken létezik. A görögök értenek ugyan hozzá, hogy miképpen lehet egy ilyen követ a tűzben szétolvasztani és abból drága üveget készíteni, amit előttük már a föníciaiak is tudtak. De ily módon a kőből csak megváltozott anyag lesz, azonban egy ilyen követ pusztán csak akarat által megsemmisíteni, ahhoz isteni erő szükséges, amiről mi, gyenge emberek sohasem leszünk képesek magunknak világos fogalmat alkotni.” 4. Mondom Én: „Tehát – jól van; vigyázzatok mindnyájan jól, Én a követ meg sem érintem, csak azt mondom neki: „Semmisüljön meg az a törvény, mely fogva tart téged!” S amikor Én ezt kimondottam, abban a pillanatban a kőnek már nyoma sem volt. Ekkor mindnyájan összecsapták kezeiket és valósággal kiáltozták: „Igen, igen – erre csak tiszta isteni erő képes! – Ilyet senki sem hallott még!” Mondom Én: „Amiképpen ez a kő itt pusztán csak akaratom által őselemeire bomlott, azonképpen cselekedhetnék a templommal, a hegyekkel, ezzel a Földdel, Nappal, Holddal és az összes csillagokkal. Feloldhatnám azokat az őseredeti semmivé, azaz Isten gondolataivá, amelyek addig nem lesznek valósággá, amíg Isten akarata és szeretete által nem kapja meg reális formáját és szilárdságát. De Isten nem a pusztítás és megsemmisítés princípiuma, hanem Örök Rendjében áll mindazoknak megtartása, amiket egyszer megteremtett, de nem az anyag állandó törvényében, hanem szabadon úgy a szellem, mint a test életében. Ez oknál fogva ebben a lekötött világban az anyagnak nincs és nem is lehet állandósága, hanem minden csak bizonyos ideig tart, azután feloszlik és megállapított rend szerint a szellemiekbe, az állandó halhatatlanságba megy át.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

25

5. Az anyag, a törvénynek és az időleges halálnak sírja és a holt szellemek ezekben a sírokban is meg kell, hogy hallják hangomat és engedelmeskedniük kell akaratomnak. Amiképpen ezt most tapasztaltátok, és ahogyan most ez a kő bomlott fel hírtelen, ugyanaz fog megtörténni az egész Földdel s abból fog keletkezni egy új szellemi és soha el nem múló Föld, amely telve lesz élettel és üdvösséggel annak szellemi lakói számára és sem törvény, sem halál nem lesz többé mennyei területein, mert mindazok életéből fog létrejönni, akik egyszer belőle jöttek létre és rajta születtek. 6. Ti most láttátok Bennem isteni Akaratom hatalmát és Jeruzsálem templomával már régen megérdemelte volna, hogy ugyanezt tegyem vele, amit ezzel a kővel tettem. De nem! Csak működjék tovább is, amíg eljön az ideje s majd működése által önmagát fogja elpusztítani, amely régi törvényéből egy szabadabb szellemi létbe ment át, hanem amiképpen az öngyilkos pusztítja el önmagát és ezáltal lelke egy még súlyosabb törvénybe és sokszoros halálba megy át. Azért tehát engedjük, hogy mértéke beteljék, hogy egykor ne mondhassa: Ti nem figyelmeztettetek és mégis elpusztítottatok bennünket. – Megértettétek azt a jelt, amit most szemeitek előtt tettem? 7. Mondják a görögök: „Urunk! Ez igen sokat mondó jel volt, amit részben meg is értünk; de hogy annak mélységeibe is behatolhassunk, erre egyedül csak Te vagy képes, de talán egykor a túlvilágban Kegyelmed által mi is képesek leszünk rá. Valóban ez igen komoly csoda volt és végtelen nagy jelentőséget rejt magában, ha kezdetben akármilyen kicsinynek is látszott. S mivel Te, óh Urunk ma olyan jó hangulatban vagy, tehát nem abból a célból, hogy Téged próbára tegyünk, hanem csak barátságosan arra kérnénk, miképpen cselekednéd azt, hogyha úgyszólván a semmiből akarnál valamit létrehívni? 21. Fejezet

Jézus bizonyságot tesz saját missziójáról és a benne lévő Atyához való viszonyáról. Tanítás az isteni bölcsességről. A bor csoda. Az ember szellemi haladásának feltétele saját buzgalma és szabadakarata. Egy szép asztali köszöntő, amelyre az Úr Maga mond áment. Tanítás az Úr szőlőjében való munkálkodásról és övéinek itt a Földön való vezetéséről a nyomorúságból a dicsőségbe. A nagy győzelem. A főkonkoly a búza között.

1. Mondom Én: „Ti szeretnétek tehát az Én csodatetteimen gyönyörködni, de lássátok, Én nem vagyok olyan, mint egy mágus, aki hamis jeleit és csodáit azért gyakorolja, hogy a vak és ostoba világi emberek csodálkozzanak és álmélkodjanak rajta. Én jeleimet Annak akarata szerint teszem, Aki Engem mint húsból és vérből való embert ebbe a világba küldött s Aki most is Bennem lakozik és ha Én jelt teszek, az a lélek mély benső, szellemi oktatására kell, hogy szolgáljon s amellett az emberek mindenféle javára; de a ti, bár nem rossz szándékból óhajtott jeleiteknek ebben az esetben nincs meg a célja, sem haszna és nem válik senki javára, ennélfogva jobb, ha úgy képzelitek el, hogy Isten előtt minden lehetséges. 2. Mondja ugyanaz a zsidó-görög: „Uram! Meg kell bocsátanod a mi nagy vakságunkat, mert csak ennek következtében merészeltünk Téged jel tevésére kérni. Óh Uram, bocsásd meg a mi tolakodó vakmerőségünket!” Mondom Én: „Nem, nem barátaim! A ti kívánságotok egészen rendjén való volt, mert ha valaki valamit semmivé tud változtatni, az annak ellenkezőjét is meg tudja tenni. Így gondoltátok, és ugyanígy mondottátok is ki és ez igen jó és helyes is volt. Ez csak akkor nem lett volna helyénvaló, ha másképpen gondolkoztatok volna, és ismét másképpen cselekedtetek volna. De hogy a kívánt első jel a másikat rögtön követve nem lett volna rendjén, azt ti nem tudhatjátok, egyedül csak Én; ennélfogva kívánságotokkal semmi hibát nem követtetek el, de Én sem azzal, hogy kívánságotoknak rögtön nem tettem eleget. De mivel most szívetekben kívánságotoktól teljesen eltértetek és minden jel nélkül valóban hiszitek, hogy azt a jelt ellenkező módon is meg tudom tenni, tehát mégis létre fogok hozni egyet. Nézzétek meg, hogy van-e még korsóitokban bor?” Erre megnézték és a korsók mind üresek voltak. Ekkor így szólt az előbbi szóvivő: „Uram, valamennyi korsó üres.” És Én így szóltam: „Tehát teljék meg azonnal valamennyi korsó!” S íme, minden korsó színültig tele volt a legkitűnőbb borral. Ezen nagyon elcsodálkoztak a zsidó- görögök, és ezt mondották: „Látjátok az Úr csodaerejét?! Alig mondotta ki a szavakat, és a korsók máris telve vannak

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

26

a legkitűnőbb illatú borral. Óh, bárcsak a Te életigéid által mi is így megtelnénk Kegyelmed világosságával! Óh Urunk, légy hosszútűrő a mi gyarlóságainkkal szemben!” 3. Mondom Én: „Ezt az emberekkel nem tehetem meg úgy, mint ezekkel a boroskorsókkal, mert mindez a ti buzgalmatokon és saját akaratotokon múlik; de az Én segítségemben sem legyen hiányotok. Amire a ti erőtök képes, azt magatoknak kell megtennetek, ami azon felül van, az az Én dolgom lesz; mert bizony mondom nektek: Amit Nevemben és az általatok ismertetett Rendem érdekében kértek az Atyától, megadatik nektek olyan mértékben, amilyenben az lelketek javára válhat. De most igyatok, mivel ismét beesteledett.” 4. A zsidó- görögök erre felemelték korsóikat, hálákat adtak és így szóltak: „Annak a nagy szerencsének általános gyarapodásáért, amit tegnap találtunk meg minden zsidó és a Föld minden népe számára! A Te Igéd, tanításod és Kegyelmed hassa át őket úgy, amiképpen a mi bensőnket és tagjainkat áthatja és élteti ez a kitűnő, ez a szellemmel telt, édes és Általad most megteremtett bor! Urunk! Legyen meg a Te Akaratod! 5. Erre mindnyájan rámondták „Amen” és Én felemelkedtem helyemről és így szóltam hozzájuk: „Ez valóban jó kívánság volt és ezért igyunk Mindnyájan ebből az isteni adományból ennek a kívánságnak biztos sikerére, s Én is azt mondom rá, hogy – Amen! Igaz, hogy még sok fáradságra és munkára lesz szükség, mert Isten Szőlője nagy és most még kevés a tőkéje, ezért tehát szorgalmasan ásni kell, fáradság és pihenés nélkül új, nemes tőkéket kell ültetni, hogy az egész szőlő megteljék nemes és termékeny tőkékkel, és a nagy szüret majd meghozza munkánknak és fáradságunknak ezerszeres jutalmát. 6. Igaz, hogy e munka mellett a vesződségnek mindenféle fajával meg kell küzdenünk, mert úgy a nagyok, mint a kicsinyek végsőkig fognak Bennünket üldözni, csúfolni és megvetni, de mert jól tudjuk azt, hogy mivel bírunk és mit adunk, tehát a világ vak gonoszságát a legnagyobb türelemmel, alázatossággal és szelídséggel fogjuk elviselni, mert az Atya akarja így, hogy a Földön Övéi a végsőkig megaláztassanak mielőtt felmagasztaltatnak a soha el nem múlható dicsőségig, amit Tőlünk nem vehet el soha senki. 7. Az Én földi, emberi testem sem lesz kivétel, amit tanítványaimnak is már előre megmondottam és megmutattam, de ettől eltekintve a nagy célt biztosan el fogjuk érni és győzni fogunk minden törvény, halál és pokol felett. És ha ezt a nagy győzelmet kiküzdöttük, akkor a mennyek régóta elzárt kapui Isten új gyermekei számára örökre megnyílnak és a gőzelemnek soha sem lesz vége! 8. Igaz ugyan, hogy az ellenfelek még mindenféle alakban és külsőleg tovább burjánoznak majd és a búza között is tenyészni fog a konkoly, a szőlőben is nőnek és fejlődnek majd vadoncok, de csak bizonyos ideig; de azután kiválasztatnak, és a törvény tüzébe dobatnak, ahol sok lesz a sírás és fogaknak csikorgatása.” Ekkor kérdik egyesek: „Urunk, mit akartál ezzel mondani? 9. Én pedig mondom: „Amiképpen Mózes tiszta tanai idővel az emberek kapzsisága és világias érzelmei miatt tisztátalanokká váltak, azonképpen lesz az Én tiszta tanaimmal is. A világi emberek ismét templomokat fognak építeni és azokat pénz és más földi kincsek szerzésére fogják használni, de az Én Országom elnyerésére ügyet sem fognak vetni s büszkébben fognak ezek járni, mint a Föld legnagyobb királyai és fejedelmei, akik aranyba és drágakövekbe vannak burkolva. 10. Lássátok, ez lesz a konkoly a búza között és a vadoncok az Én Szőlőmben.” 22. Fejezet

Az Úr tiszta tanításainak hanyatlási folyamatáról. Tanítás a hamis tanokról. Vigasztaló ígéret övéi számára. További útiterv. Egy jó tanács, még anyagi dolgokban is felebaráti szeretet.

1. Ekkor kérdik a tanítványok: „Urunk! Hogyan lesz ez, mert mi úgy fogjuk adni, ahogy kaptuk, és akik tőlünk kapják majd, azok sem szennyezik majd be. Ehhez a Te isteni segítséged a mennyekből a legtöbbet fog segíteni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

27

2. Mondom Én: „Ezt ti most még nem értitek! Léteznek a földben, a földön és a levegőben kiforratlan gonosz szellemek, akik mindig arra törekednek, hogy az emberi testet uralják, s ezek a föld régi törvényének szülöttjei, és a világ gyermekei között keresik a hozzájuk hasonlókat, s belopóznak érzékeikbe. Ez a világ gyermekeinek jól esik és engedelmeskednek az ilyen szellemek titkos csábításainak. 3. S a világnak ilyen gyermekei azután mindent megragadnak, ami a világban feltűnést kelt, de mivel nem bírják az igaz szellemet, miután ennek a világnak gyermekei, tehát azt, ami által földi kincseket nyerni gondolnak, a saját szellemi vakságuk és világi bölcsességük szerint rendezik be, s mindent külső pompával látnak el, és ezáltal jobb szellemeket is magukhoz csalogatnak. 4. És lásd, ez a tiszta tanoknak már igen nagy és durva beszennyezése s mivel a tiszta tanok csak igen csekély földi előnyöket biztosítanak, szellemi előnyöket annál többet, míg a tisztátalan tanok a hirdetett szellemi javak mellett legfőképpen nagy földi előnyöket helyeznek kilátásba követői előtt, s így félig- meddig megérthetitek azt is, hogy miképpen lehet idővel a legtisztább tanokat is beszennyezni. 5. Azért hát legyetek mindig résen, mert idővel még a ti földi életetekben is sok hamis próféta és tanító fog támadni és hangos, tolakodó módon fogják kiáltozni: Lássátok, itt van Krisztus (Istenből áradó igazság) és ott van Ő, sőt még az esseusok módja szerint jeleket is fognak tenni és ezek között olyanokat, amelyek – ha Én megengedném – még benneteket, kiválasztott első tanítványaimat is megtántorítanának. De meg ne hallgassátok őket, hanem büntessétek Nevemben hazugságuk miatt és intsétek őket alázatosságra s az Istenből áradó igazság elfogadására, akkor ti és igaz tanítványaitok mindig tiszta úton fogtok haladni. 6. S a jelek, amelyekről könnyen megismeritek őket, a nagyzolás, az isteni erők bitorlása, amelyekkel sohasem bírtak és ezen a Földön soha nem is fognak bírni. Azután nagy fény és misztikus pompa, mint a pogányoknál és a lehető legnagyobb uralomvágy, valamint a földi kincsek és vagyonok után való soha ki nem elégíthető áhítozás és sóvárgás. Ilyen kézzelfogható ismertetőjelek mellett remélem nem lesz nehéz őket megismerni!” 7. Mondják mindnyájan, a tanítványokkal együtt: „Óh – akkor könnyen fogjuk őket megismerni, amíg a Földön leszünk, azután tanítvány utódaink hasonló módon ismerik majd fel őket, Te pedig igaz tanítványaidat nem fogod soha elhagyni!” 8. Mondom Én: „Én szellemben mellettük fogok maradni e világ végéig! – De a mai napra elég a jelekből és tanításokból. 9. Ez időtől kezdve a betegek gyógyításán kívül más jeleket nem fogok tenni egész télen át, és tanítani sem fogok, mert az eddig tanultakon eleget gondolkozhattok, és ha valamit nem értetek meg, mellettetek vagyok. Ti, régi tanítványaim pedig ezalatt alkalomadtán oktassátok ezeket az új tanítványokat. 10. Holnap és a többi napokon szombatig itt, ebben a házban fogunk pihenni, szombaton pedig Betlehem felé megyünk, s ott betegeket fogok gyógyítani, azután néhány napot vendégfogadósunknál töltünk el, majd ismét Lázáromnál és ez felváltva így lesz a tél feléig. 11. Azután meglátogatjuk Kisjónát, s a Húsvét ünnepe előtt újra idejövünk; csak azután fogunk újból sok kísérővel és az új tanítványokkal ismét Galileába menni, ahol működésemet és tanításaimat megint megkezdtem. 12. Most pedig hozzatok lámpákat, s azután kenyér és bor mellett legyünk vidámak és mindjárt az asztalok mellett meg fogunk pihenni. 13. Ez az ajánlat mindenkinek megfelelt, senki sem volt álmos és csaknem éjfél utánig olyan dolgokról beszélgettünk, ami az általános emberiségre nincs különös értékkel; mert Én is olyan emberekkel, akik kedvesek voltak Előttem, sok mindenféléről elbeszélgettem és minden házi dologban tanácsokat adtam, amelyek természetesen nem tartoznak az evangéliumhoz és ugyanezt tanítványaim is megtették, ami őket az emberek előtt nagyon kedveltté tette; mert az is felebaráti szeretet, hogyha a szorongatott és tudatlan embereknek mindenféle jó és hasznos dologban jó tanáccsal szolgálnak.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

28

14. Reggel már a Nap kelte előtt egy félórával talpon voltunk, azután hamar elfogyasztottuk a reggelit és kimentünk a szabadba, ahol különféle dolgokat tárgyaltunk meg, s így ment ez napról- napra szombatig. 15. Közben meglátogattuk Lázár több szomszédját is, akik nagyon örültek, hogy láthattak és beszélhettek Velem, s e szomszédok között eggyel sem találkoztunk, aki a templomnak barátja lett volna. 16. A 20 zsidó- görögöt nem ismerték fel, habár sokat beszéltek a templom garázdálkodásairól, ami által a szomszédok előtt igen kedveltté tették magukat. 23. Fejezet

Az Úr és övéi ismét Betlehemben. Ugyanott a 7 kapunál sok beteget meggyógyít. A munkaszerzés nagy jócselekedet. Jelenet néhány farizeussal a szombaton gyakorolt jócselekedet miatt.

1. Szombat napján korán reggel felkerekedtünk és Betlehembe mentünk. Éppen nagy ünnepély volt ott, amikor a várost igen sok szegény, nyomorék és mindenféle egyéb bajban szenvedő ember kereste fel. Ezek a város kapuján kívül feküdtek, és alamizsnáért könyörögtek. 2. Mondja Lázár, aki szintén Velünk jött: „Uram, nézd ezt a rengeteg szegényt. Milyen nyomorúságosan néznek ki ezek az emberek!” 3. Erre mondom Én: „Igen sokan vannak közöttük, akiket a farizeusok sodortak ebbe a nyomorúságba s most koldulhatnak. A büntetések, a bánat, bosszúság, titkos harag és keserűség tette őket ilyen nyomorékká, de Én azért jöttem ide, hogy testileg segítsek rajtuk, hogy a jövőben a kenyerüket saját kezükkel kereshessék meg.” 4. Ekkor néhányan alamizsnát könyörögtek Tőlünk, de Én így szóltam hozzájuk: „Nem keresnétek meg szívesebben kenyereteket két kezetekkel, minthogy ilyen nyomorultul kolduljatok?” 5. Ekkor mindnyájan így szóltak: „Óh Urunk, - akárki légy is – ezerszer inkább, ha olyan egészségesek volnánk, mint egykor. De nézd meg kezeinket és lábainkat, és azután mondd magad, hogy alkalmasak vagyunk-e bármilyen munkára is?!” 6. Mondom Én: „Azt jól látom de ezzel csak azt akartam kérdezni, hogy nem akartok-e inkább tökéletesen egészségesekké lenni és azután dolgozni, mint itt nyomorék módon koldulni?” 7. Ekkor így kiáltottak mindnyájan: „Óh ember! Ha ez lehetséges volna, akkor azonnal felkelnénk innen és rögtön munkát, és kenyeret keresnénk!” 8. Mondom Én: „De nem tudjátok, hogy ma szombat van, s akkor talán nem lesz illő dolog benneteket régi szenvedéseitekből meggyógyítani?!” 9. Mondják a szegények: „Urunk! Mi tanult zsidók vagyunk, de nem tudunk arról, hogy Mózes vagy akármilyen más próféta valaha megtiltotta volna, hogy valaki szombatnapon jót cselekedjék; sőt szombatnapon, ha egy beteg állatot is szabad ápolni anélkül, hogy a szombatot megszentségtelenítenénk, miért ne lehetne akkor az emberen segíteni. És miért rohannak a farizeusok, akik egyben orvosok, szombatnapon is a gazdag betegekhez? Ezeknek kellene elsősorban tudniuk, hogy a szombatnapot megszentségtelenítik-e vagy nem?” 10. Ekkor Én így szóltam hozzájuk: „válaszotok egészen helyes volt és azt mondom: „Én akarom, hogy mindnyájan teljesen meggyógyuljatok! Ekkor az elnyomorodottak nézték, kiegyenesedett, meggyógyult egészséges tagjaikat és közülük egyik, akinek jobb keze könyökig hiányzott, azt újból visszakapta, s ez a meggyógyultakat olyan csodálatba ejtette, hogy alig bírtak szóhoz jutni. 11. Hosszú idő múlva végre az egyik azt kérdezte, hogy ki lehetek Én, hogy csupán egy szavammal képes vagyok arra, amire semmi orvosi tudomány nem képes? 12. Ekkor mondom Én: „Ezt egykor majd ti is megtudjátok, most azonban keljetek fel, keressetek munkát és kenyeret!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

29

13. Ezután így szólt hozzájuk Lázár: „Ha máshol nem találtok munkát, akkor menjetek Bethániába; a nagy birtokok urának százak számára van mindig munkája!” Ekkor mindnyájan felemelkedtek helyükről és mély hálálkodások között elmentek. 14. A gyógyításnak ugyanilyen jelei a város többi 6 kapuja körül is megtörténtek, mert Dávid régi városának 7 kapuja volt, ezek közül 3 nagy és 4 kisebb. Az utolsó kapunál 3 arra haladó farizeus feltartóztatott bennünket és szóvá tették, hogy ilyet szombatnapon nem illik cselekedni, de a meggyógyultak felemelkedtek helyükről és igen fenyegető hangon így szóltak: „Már 10 év óta itt táborozunk mi nyomorultak a kapuk előtt, és közületek még egy sem kérdezte meg, hogy mi bajunk van, s még kevésbé adott volna közületek egy is 1 garas alamizsnát és ti még ezt a valóságos csodaorvost feltartóztatni merészelitek azért, mert ő összenyomorodott tagjainkat kiegyenesítette, sőt a hiányzókat visszaadta? 15. Vajon nem parancsolta-e meg maga Mózes is, hogy szombatnapon még egy beteg állaton is segíteni kell – mennyivel inkább egy beteg emberen!! Eltakarodjatok innen, mert mindjárt megtanítunk arra, hogy Mózest jobban megértsétek!” Ekkor a 3 farizeus látta, hogy nem célszerű a meggyógyultakkal további eszmecserébe bocsátkozni és gyorsan eltávozott. A meggyógyultak pedig nagy hálálkodások között Bethániába mentek, miután Lázár előzőleg őket is oda irányította, s így Lázár is, kinek már régóta szüksége volt jó munkásokra, nagy kiterjedésű birtokaira olyan 120 munkást kapott, akiknek igen jó hasznát vehette, és nem fenyegette az a veszély, hogy – ami eddig is gyakran megtörtént – a templom elcsalogatta őket. 16. Mi is hamar eltávoztunk onnan és egy más helységbe mentünk, amely Betlehemtől 2 órányira volt, s amelyet többnyire görögök és rómaiak laktak. Itt kerestünk egy jó vendégfogadót, ahová be is léptünk. 24. Fejezet

Betlehem közelében Jézus meggyógyítja a vendégfogadós feleségét és leányait. Azok öröme az Úrban. Jelenet Júdással. A tanítványok szintén kísérleteznek beteggyógyításokkal. Az Úr Bethániában. Találkozás az előbbi gyógyultakkal.

1. A vendégfogadós – egy igen becsületes római, aki héberül is jól beszélt – e szavakkal fogadott Bennünket: „Kedves vendégeim! Nagyon megörvendeztet, hogy ilyen szép számban jelentetek meg, de az én nagy és minden elképzelhető módon ellátott vendégfogadómat egy valóságos Malum ómen érte, tudniillik az én derék és a háztartásban igen járatos feleségem és a két legidősebb, szintén igen hasznavehető leányom már 8 napja igen súlyos lázban fekszik. Sem a görög, sem a zsidó orvosok nem tudnak rajtuk segíteni, s így az én konyhámban bizony nagyon sivár a helyezet; kenyérrel és borral szolgálhatnék, de más eledelek még az én számomra is soványan akadnak.” 2. Mondja Lázár, ki a vendégfogadóst már igen régóta ismerte: „Ne törődj azzal a bajjal, amely házadat érte, mert most nagy boldogság költözött házadba! Nézd, az a nagy csodamegváltó itt van közöttünk, Akiről a galileai átutazóktól már bizonyára sokat hallottál; Őt kérd, és betegeid nyomban meggyógyulnak! 3. Kérdi a vendégfogadós: „Melyik az közületek? Én már igen sok hihetetlen dolgot hallottam felőle. 4. Mondja Lázár: „Ő az, Aki közvetlen itt áll mellettem!” 5. Amikor a vendégfogadós Lázártól ezt meghallotta, leborult Előttem és arra kért, hogy 3 betegét gyógyítanám meg, mert ő valóban szilárdan hite is, amit neki Lázár mondott. 6. Én erre így szóltam hozzá: „Kelj fel és siess betegeidhez, mert ők már teljesen meggyógyultak és ebédet készíthetnek Számunkra!” Ekkor a vendégfogadós felkelt és besietett betegeihez, akik vidáman így szóltak hozzá: „Nézd csak, mi hirtelen olyan egészségesek lettünk, hogy ennél egészségesebbek még soha nem is voltunk! Ha akarod, felkelünk rögtön, és ellátjuk a konyhát.” 7. Mondja a vendégfogadós: „Most már én is látom, hogy teljesen jól vagytok, keljetek fel tehát, a többit majd megtudjátok!” De az asszonyok mégis faggatták a vendégfogadóst, hogy csak röviden mondja el, hogy ki lehetett nagy jótevőjük, hogy hozzámennének hálás köszönetet mondani.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

30

8. De a vendégfogadós így szólt: „Ő körülbelül 50 vendéggel érkezett ide és mindenek előtt jó ebédet szeretnének, de már délután az ötödik óra is elmúlt s nem tudok nekik mást adni, mint kenyeret, bort és sót s így jobb lesz, ha hálátokat a konyhában rójátok le Vele szemben; - minden egyébre az ebéd után is lesz elég idő.” 9. Ez a beszéd hatott és a szakácsnők azonnal a konyhába siettek s a nagy szolgaszemélyzet nem győzött a három nőnek a főzésnél minden erejével segítségére lenni. Erre a vendégfogadós boldogan bejött a nagy fogadószobába és könnytelt szemekkel hálálkodott Nekem ezért a vele szemben tanúsított nagy kegyelemért, de Én így szóltam hozzá: „Ne beszéljünk róla sokat; segítettem rajtatok, a többi pedig nem fontos!” De a vendégfogadós így szólt: „Óh Mesterem és Barátom! Nagyon is fontos, mert először is a legnagyobb adósod vagyok és másodszor, nyíltan be kell vallanom, hogy én sokkal többnek tartalak Téged, mint embernek és ezért nagyon is helyén volna egy ilyen Istenembernek áldozatot hozni!” 10. Mondom Én: „Hagyd ezt! Én most éppen olyan húsból és vérből való ember vagyok, mint akármelyik más. Ennél többet még idejekorán meg fogsz tudni, de most légy derűs és vidám, mint Mi vagyunk!” 11. Ez nagyon megörvendeztette a vendégfogadóst és korsókat szedett elő, s mindjárt a legjobb borát hozta elő pincéjéből, amit egyébként csak a legmagasabb rangú rómaiak elé szokott tenni, amikor ezen a vidéken jártak és betértek hozzá, ami e fő országúton nem volt ritka eset. 12. Júdásunk erre azonnal megragadta a korsót, és nagy kortyokban csaknem fenékig kiürítette. Ezt észrevették a többi tanítványok, és azt kérdezték tőle, hogy kit illet az elsőség, hogy a vendégfogadós legjobb borából igyék? Erre Júdás így felelt: „Nagyon szomjas voltam, s amit az előbb ittunk, az kevés volt; de ha ez nem helyes, majd Ő kifogásolja, nektek azonban nincs jogotok ezt szememre hányi!” 13. Erre Én hozzájuk fordultam és így szóltam: „Hagyjátok őt, ezt megjavítani annyit jelentene, mint egy szerecsent erőszakkal fehérre mosni!” 14. Amikor Júdás ezt meghallotta, elszégyellte magát, kiment és elszéledt valamerre, úgy hogy 3 napig nem került szemeink elé. Más szállástanyát keresett magának, ahol pénzért evett-ivott, mert az utazások alkalmával ő mindig tudott titokban pénzt keresni. 15. Mindnyájan valósággal megkönnyebbültek, amikor eltávozott s Mi még teljes 8 napot töltöttünk a vendégfogadós házában s ebben a helységben még több beteget meggyógyítottam. 16. De amikor az emberek már nagy tömegekben tódultak Hozzánk, korán reggel felkészültünk és egészen más vidékre mentünk, ahol szívesen fogadtak Bennünket és a betegeket meggyógyítottam. Ekkor Júdás kivételével a tanítványok is kezük feltétele által gyógyítottak, amire a betegek jobban is lettek. Én ez alkalommal kevés jelt tettem, s leginkább a Velünk lévő Lázárral és a másik vendégfogadóssal foglalkoztam. 17. Eközben ismét visszakerültünk Bethániába vendégfogadósunkhoz, s mind a ketten dacára annak, hogy 4 hétig Velünk tartottak, otthon mindent a legnagyobb rendben találtak. A vendégfogadósnál megint 8 napot töltöttünk el, azután Lázárnál voltunk, akinek nagy öröme telt a Betlehemben felfogadott munkásaiban, kik az ő szolgálatában, semmiben hiányt nem szenvedtek. 18. Amikor ezek a meggyógyultak megláttak Engem, térdre borultak Előttem és Annak imádtak, Aki tulajdonképpen vagyok. 19. És Én így szóltam hozzájuk: „Egyelőre hallgassatok, de majd megjön az idő, amikor ti is beszélhettek.” Ekkor felemelkedtek és megígérték, hogy hallgatni fognak és azonnal visszatértek kiosztott munkájukhoz.

25. Fejezet

Márta Bethániában elbeszél egy jelenetet a farizeusokkal, és hogy ezeket a munkások hogyan küldték haza. Tanítás az igaz keresztségről. Utazás Kisbe

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

31

Kisjónához. Annak öröme ilyen nagy vendég látogatása felett. Kisjóna elmondja Mária ott tartózkodását. Filozófiai megvilágítások a vitában. 1. Márta azután annál inkább beszélt és elmondotta, hogy távollétünk ideje alatt templomosok jöttek hozzá, és nagyon érdeklődtek, hogy Lázár hová utazott és honnan került egyszerre annyi derék munkás hozzá? Ekkor Márta azt mondotta nekik: „Lázár fivérem fontos ügyei miatt még talán Egyiptomba is elutazott és utazása után nemsokára valahol felvette ezeket a munkásokat és azután Bethániába küldte őket.” Erre a farizeus azt kérdezte. „Nem engedhetnél át húszat ezekből a munkásokból?” És Márta így felelet: „Beszéljetek ti velük, mert én nem is tudom, hogy görögök, zsidók, vagy rómaiak-e, mert egymás között mindenféle nyelven beszélnek.” 2. Ekkor a farizeus kiment a munkások közé és velük kezdett tárgyalni, de ezek, úgy látszik, hogy jól ismerték őt és azt mondották: „Először is már nem vagyunk zsidók többé és másodszor, ha azok volnánk is, legyetek meggyőződve, hogy soha többé farizeust nem szolgálunk!” Erre a templomosok hazamentek és azóta egy sem volt többé Bethániában, valószínűleg megvárják, míg Lázár hazajön. 3. Ekkor azt kérdezte Tőlem Lázár, hogy abban az esetben, ha visszajönnének, mit kellene tenniük? Mire Én így szóltam: „Tedd ugyanazt, amit testvéred tett, mert ők a munkásokkal semmire sem fognak menni s ezért téged nem okolhatnak.” S ez így jó is volt s Lázárnak nyugalma lett házában. 4. Mivel az idő meglehetősen hidegre vált és kevés gyógyítani való betegem volt – mint már mondottam – a tél közepéig itt maradtunk felváltva majd Lázárnál, majd ismét vendégfogadósunknál, amely idő alatt az új tanítványok a régi tanítványoktól az Én tanításaimat sok szeretettel és szilárd hittel fogadták be, sőt az új keresztséget is kívánták. 5. De Én így szóltam hozzájuk: „Egyelőre az is elég, ha ti az igazság keresztségét befogadtátok; de majd, ha megmaradtok a tanítások mellett, azok szerint éltek és cselekedtek, az élő keresztség árad reátok s akkor részesülhettek János keresztségében is. De nemsokára eljön majd az az idő, amikor sokan előbb részesülni fognak a Szentlélek élettűzének keresztségében, mint a vízkeresztségben.” Ebbe aztán az új tanítványok belenyugodtak. 6. Előre meghatározott időben egy hétfői napon áldások között elhagytuk Bethániát, és a vendégfogadóstól jó érzések között búcsúztunk el. Felfelé mentünk a Galileai-tenger irányában és annak partján egy jó hajót béreltünk Kisig. De mivel már este volt, a hajósok éjnek idején nem akartak átmenni a tengeren s azt állították, hogy ebben az időszakban a tenger éjfél körül nagyon viharos. 7. De a tanítványok így szóltak: „Hiszen ti genezáretiek vagytok, nem ismeritek a názáreti Úr Jézus hatalmát?” Mondják a hajósok: „Micsoda?! – a názáreti Jézus van itt?” Én pedig így szóltam: „Igen – Én vagyok!” Erre mondják a hajósok: „Óh – ha Te vagy itt, akkor felcsaphatnak a hullámok a felhőkig és akkor is megyünk! Lépjetek csak ebbe a jó, tágas hajóba; van ott hely 200 ember számára is. 8. Mi erre beszálltunk a hajóba és kedvező szél mellett elindultunk; s habár Kis felé a hullámok magasra csaptak, hajósaink ügyet sem vetettek rájuk s enyhe holdfény mellett minden baj nélkül elértük Kis csendes öblét. 9. Amikor Kisjóna kikötőjébe befutottunk szolgái és vámszedői már előjöttek és serényen, hivatalos hangon azt kérdezték, hogy mi hozott Bennünket ide, mit szándékozunk itt tenni, hová utazunk, és hogy van-e elvámolni valónk? 10. Én pedig így szóltam: „Hívjátok ide Kisjónát s akkor majd megtudjátok, hogy mit akarunk itt.” Ezután elmentek Kisjónáért s ő nemsokára fáklyafény mellett a partra jött és abban a pillanatban, amint Engem meglátott, kitörő örömmel így kiáltott fel: „Óh Uram! Hogyan méltatsz engem, bűnös embert arra, hogy ilyen késő éjjel eljöjj hozzám? Óh – légy ezerszer üdvözölve mindazokkal, akik Veled vannak! Jöjjetek mindnyájan az én házamba s ti hajósok is, mert ma nem mentek tovább. Minden jóval ellátlak benneteket! Óh, - ez nagy öröm, ez a nagy, váratlan öröm! Valóban – leírhatatlan, - óh, - jertek, jertek!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

32

11. Mi erre gyorsan kiléptünk a hajóból a partra és azonnal bementünk Kisjóna házába, kinek tágas szobájában jó meleg volt, miután 4 jó kandalló, melyekben élénk tűz lobogott, ontotta a meleget. Az egész ház népe mindjárt munkához fogott s alig telt el egy félóra, máris nagymennyiségű kitűnően elkészített nemes hal volt az asztalokon, azonkívül kenyér és a legjobb fajtájú borok a legnagyobb bőségben, ami Mindnyájunknak igen jókor jött, mert amióta Lázár házától eljöttünk, kora reggeltől semmit sem ettük és ittunk. 12. Még Magam is a hosszú utazás után természetes úton való testi erősítést kívántam, mennyivel inkább a tanítványok; ebben pedig a leggazdagabb mértékben részünk volt. Tehát jókedvűen nekifogtunk enni, inni és csaknem egész éjszakán át sokat beszéltünk utazásainkról és élményeinkről, ami Kisjónát és családját módfelett érdekelte, s amire csodálkozásaiknak és magasztalásaiknak nem tudtak eléggé kifejezést adni. 13. Csak azon sajnálkozott, hogy Mária anyám, aki csaknem az egész nyarat nála töltötte, néhány napra Názáretbe utazott, de ismét vissza fog térni. Azért mégis sokat hallott utazásainkról és cselekedeteimről s nem tudta megérteni, hogy Isten miképpen találta őt ilyen nagy kegyelemre méltónak? Ő, bár jól tudott az előző csodálatos jelenségekről, de hogy azokat ez fogja követni, azt mégsem tudta elképzelni. 14. Kisjóna még sokat beszélt Mária életéről és az Én távollétemben való viselkedéséről, valamint József két fiáról, Joel és Józsefről, akik otthon maradtak és József mesterségét folytatták. De mindazt itt ismételni szükségtelen volna. 15. Mi ezen az éjszakán sem feküdtünk ágyakba; hanem ülve maradtunk a puha heverőkön és a jó meleg szobában jól kipihentük magunkat annál is inkább, mert pihenésünk a reggeli órákon túl is tartott. Ezért nem is reggeliztünk, helyette annál kiadósabb volt az ebéd, ahová a Mi ismert Filopoldunk Kánából, Samaria határáról is meg volt híva s rajta kívül néhány barátom és Kisjónának néhány barátja is. 16. Ez is mellékes dolog. De Filopold kezdeményezésére egy fejtegetés következett Isten Szellemének Őslényiségéről, ellentétben a többi teremtményekkel, térről és időről, végtelenségről és örökkévalóságról, Isten Lényéről és minden teremtmény létéről időben és térben, amelyet Én megmagyaráztam. A vita késő éjjelig tartott, miközben az ebédet és vacsorát költöttük el. Ezt a vitát már közölhetjük, mert minden gondolkodónak felvilágosítást ad az ember szellemi és materiális létéről s Isten legtisztább szellemi Őslétéről. 26. Fejezet

A görög (hívővé lett) filozófus Filopold Kánából – Jézus elé terjeszti kérdéseit; az először csak elhitt tanoknak szükségszerű logikus bizonyításáról. Az Úr tanítványait szabadságra hazaküldi, Júdást hosszabb időre. Filopold ellenvetései az Isten lényére vonatkozólag; Isten tér és idő felett állva mi módon lehet jelen, mint személy Jézusban?

1. Filopold, aki Engem Kisjónával együtt Márkusnál is meglátogatott, erről a tárgyról már sokat hallott és el is hitte, hogy a dolog így is van; - de hiába, ő világbölcs volt, mégpedig a legjobb és legtisztább fajból való, ennél fogva nem elégedett meg pusztán csak a hittel, hanem mindent matematikai alapon bebizonyítva akart tudni. 2. Ő tehát tudásának hézagjait mindjárt napfényre hozta és rögtön ebéd után így kezdett beszélni: „Uram! Mindazt, amit láttam, hallottam és tapasztaltam, szilárdan hiszem is, de a dolgok mélyébe hatolni és mindent megérteni gondolkodó erőm minden igyekezete ellenére a legkevésbé sem vagyok képes, s ez sokszor lehangolja a lelkemet. Elhatároztam tehát magamban, hogy egy szerencsés találkozás alkalmával – amely most éppen bekövetkezett – Veled fogok erről eszmét cserélni, s ha ez nem volna Neked kellemetlen, most szeretnék Tőled erről közelebbi és jobban megérthető tanítást nyerni.” 3. Mondom Én: „Én ugyan mindnyájatoknak megígértem, hogy a Szentlelket elküldöm hozzátok és kiárasztom felettetek és Az fog bölcsességben és igazságban vezetni benneteket és azt is

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

33

mondottam, hogy addig mindnyájan legyetek türelemmel; de egy olyan becsületes törekvést, mint a tied, az Én számmal is segíteni akarok, s ezen a téren annál is inkább, miután ígéretem szerint a télnek hátralévő részét Húsvét ünnepéig itt akarom eltölteni, így tehát feltárhatod kételyeidet, amelyeket ma ugyan nem lehet mind megvitatni, de majd lesz mindenre elég idő. Ha befejeztük a vacsorát, miután úgyis az asztal mellett fogunk maradni, előadhatod dolgaidat. 4. Holnap, ha tanítványaim is akarják, hazamehetnek családjaikhoz, de akinek nincsen családja, az maradjon itt, mindenek előtt János és Máté, mert nekik még sok minden leírt dolgot le kell tisztázniuk.” 5. Erre Júdás is megkérdezte, hogy ő is menjen vagy maradjon, mire Én azt mondottam neki: „Neked a tanítványok között a legnagyobb vagyonod van, van feleséged, gyermekeid s több szolgád; tehát neked van a legnagyobb szükséged arra, hogy hazamenj és csak Húsvét felé térj vissza, ha akarsz.” Ezzel Júdás nem volt valami különös módon megelégedve, de mivel senki sem mondotta, hogy maradjon, tehát másnap mégis rászánta magát, hogy eltávozzék. A többi tanítvány is elment, de néhány nap múlva visszajött és azután kevés megszakítással Velem is maradt. 6. Kisjóna a vacsora után még egy egészen különleges bort hozott, amit ő Noé kedvencének nevezett és mindenkit megkínált vele. Ez Filopoldot különösen nagyon felbuzdította és csakhamar elkezdte tépelődéseit, de mindent a legszebb sorrendben. 7. S hogy mit mondott és mit kérdezett, kövesse egyik kérdés a másikat: 8. „Uram! – mondja Filopold. Ha az öreg Márkusnál elmondott tanításaidra gondolok, akkor a tér és idő itt a Földön bizonyos időszakok és tények által, mint azok a formák, amelyek az űrben előfordulnak, határoltak és megsérthetők, de magukban véve örökkévalók és végtelenek, amely fogalom alapjában véve egy és ugyanaz. 9. De ha a tér és idő végtelen, akkor nem tudom megérteni a régi isteni tudósok és bölcsek írásait, akik szigorúan azt állítják és bizonyítják, hogy Isten, mint minden életnek és létnek ősléte időn és téren kívül áll?! 10. Hogyan lehetséges ez olyan örökös időtartamnál, amelyeknek nincsen sem kezdete, sem vége és egy olyan végtelen űrnek létezésénél, amelynek szintén sehol nincsen sem kezdete, sem vége? 11. Eszerint tehát ha Isten Önmagában véve teljesen időn és téren kívül áll, akkor még a legtisztább emberi értelem sem alkothat magának Istenről más fogalmat, mint vagy egyáltalában nem létezik Isten, mert az örök időn és az örök végtelen űrön kívül semmi sem létezhet, vagy pedig mint mi valamennyien vagyunk éppúgy az Isten is térben és időben van, s akkor a régi Isten-bölcsek definícióikban a legnagyobb esztelenséget írták. 12. Ehhez a megállapításomhoz csak Te szolgálhatnál magyarázattal, mert hogy az Istenség egész teljességében Benned lakozik, azt senki sem tagadja le, aki Téged hallott és működni látott. De milyen isteni bölcs állíthatja azt Rólad, hogy Te térben és időben nem vagy velünk? 13. És ha ezt állítja is, Te ezzel elveszted Istenségedet?! Ennélfogva Te nem vagy Isten többé, hanem csak egy igen ritka ember, Ki születése, lángelméje, rendkívüli képessége, titkos tudományok és művészetek elsajátítása által odajutott, hogy az emberek Téged Istennek kénytelenek tartani. 14. De a Te tulajdonságaid, amelyek különösen működésedben nyilvánulnak meg, olyanok, hogy azok birtokában a fenti feltevések mellett lehetetlen jutni, s ezért szeretném a Te szádból hallani, hogy mi a helyes!” 27. Fejezet

A vakhitről és világos megértésről. Az Úr intelmei a világos életbölcsességről. A fejlődés rendjéről. Mindennek megvan az ideje és mindennek meg kell érnie. Erre szolgáló példák. Az almafa és az ember.

1. Mondom Én: „Te a kérdést egészen jól és helyesen tetted fel, amennyire egy élesen gondolkodó ember ilyen kérdést fel tud tenni, és mégis azt mondom neked, hogy a régi bölcseknek éppen olyan, sőt inkább igazuk van, mint neked.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

34

2. Te azt hiszed, hogy valaki térben és időben, s egyben téren és időn kívül tökéletesen nem létezhet?” 3. Mondja Filopold: „Igen – ezt el lehet hinni, különösen – ha az ember a Te szádból hallja. De én már mindjárt beszédem és kérésem kezdetén megmondottam, hogy mindazt, amit Te mondottál és mutattál, semmi kifogás nem értheti, miután itt csak a dolgok megértéséről van szó. 4. Mert az úgynevezett jámbor hit, minden emberi ész és gondolkodás megcsúfolásának tűnik előttem, amely bizonyára Istentől azért adatott az embernek, hogy szellemi világosságul szolgáljon, s hogy egyedül ezzel ismerje meg önmagát és a rajta kívül álló dolgokat, sőt végül Magát Istent is. 5. S így teljesen azon a véleményen vagyok, hogy egy reálisan gondolkozó embernek nem elégséges vakon elhinni azt, amit valamely bölcs vagy rendkívüli képességekkel bíró és valóban minden dologban és szférában jártas ember mondott, hanem mindenek előtt legfőképpen törekedjék a hitébe befogadottak helyes megértésére is!” 6. Mondom Én: „Ebben ismét tökéletesen igazad van, de mégis van néhány bökkenő a dologban, amelyeket szintén tekintetbe kell venni. 7 Lásd, ebben a világban, sőt a szellemvilágban is mindennek meg kell érnie, és az éréshez bizonyos idő kell. 8. Nézz meg egy almafát vagy egy szőlőtőkét télen. Hol találsz azon érett, édes gyümölcsöt? De aztán jön a tavasz, amikor a Nap fénye és melege erősebb, a rügyek teltebbek és nedvdúsabbak lesznek azután nemsokára fiatal hajtásokat s végül leveleket, és virágokat látsz rajtuk. Rövid idő múlva a virágok, amelyek a magasabb cél eléréséhez már nem szükségesek, lehullanak, és nemsokára láthatod a gyümölcsök növekedését. 9. Te azt kérdezed magadban, hogy miféle hasonlat ez? Lásd, a rügyek, azok nedvdús állapota, első hajtásuk, leveleik, virágaik és gyümölcseik első keletkezése mind megfelelnek az ember gyerekes jámbor hitének; de érettségről még szó sincs, mert Isten Maga a legnagyobb Rend. 10. A gyermek először gügyög, s a gügyögéséből fokról- fokra fejlődik ki beszéde, s ha az már kissé fejlett, az ember rövidebb mondatokat mond neki, és ő csakhamar megjegyzi azokat, s amit az ember később mond, azt csaknem feltétlenül elhiszi; de még nem kérdezi, hogy hogyan és miért? 11. A jámbor hit alapján egészen ifjú korának befejezéséig igen sokat megtanul, s már ebben a korban élesen kezd gondolkozni, és keresni kezdi sok minden megtanultnak és tudásának okát; de akkor még kevés lenne a teljes benső életmeleg, és ez az állapota hasonlít a gyümölcs első fejlődési fokozatához. 12. Amikor a nyár közepén a Nap fénye és melege teljes erejével árad, akkor a gyümölcs első fejlődése eléri benső mindent éltető melegét; ez a fiatal gyümölcsöt egyre jobban és jobban növeli és tisztítja az új gyümölcsbe áradó nedveket; ezáltal a gyümölcs mindinkább megtelik az egyre tisztább nedvekkel, s így a világosság is jobban és jobban át tudja hatni a gyümölcsöt és eképpen következik be a gyümölcs teljes érettsége. 13. És lásd, ugyanígy van ez az emberrel is; amíg benső szeretete életmelegét a lehető legnagyobb fokban el nem éri és e meleg világossága teljesen át és át nem hatotta, addig minden külső magyarázat dacára a benső szellemi igazságokat csak nehezen, vagy egyáltalában nem tudja megérteni; de majd ha a folyton fokozódó benső életmelege és annak világossága mint az érett szőlőt őt is áthatja, akkor ért meg az ember, és előbbi kételyeinek legjobb magyarázatát már magában is hordozza. 14. És mivel te most már meglehetősen közeledsz érettséged felé, tehát a nagy kegyelem napból, amelytől a mennyek és lakói, valamint az összes materiális világok és mindaz, ami bennük, rajtuk és felettük van, él és lélegzik, s amelyből életüket és létüket nyerték, neked is lehet egy kevés világosságot és meleget juttatni. És most jól figyelj ide!” 28. Fejezet

A lét tényleges létezése a testen kívül; rámutatás egy igen távoli csillag látogatására, valamint egy gyakorlati, de mégis időn kívül álló angyali

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

35

munkára. Logikus következtetés, hogy az ember benső lénye szerint miképpen állhat tér és időn kívül. Következtetés az Isten és az angyalok idő és téren kívüli létére. 1. Az Úr: „Lásd, a te lelkedet egy fél év előtt Én olyan állapotba hoztam, amelynek segítségével téged innen a legtávolabb fekvő napvilágra helyeztelek, amiképpen Én ilyen jeleket azután más helyeken és alkalmakkor is tettem, amiről minden tanítványom hűségesen tanúskodhat; Márkusnál pedig te is jelen voltál, amikor az angyal a világító gömböt messze Afrika közepéből elhozta. 2. Ha erről a Földről egy nyilat kilőnél, s az legnagyobb sebességével haladna, neked, mint nagy matematikusnak mégsem állna rendelkezésedre akkora számjegy, amellyel azoknak az éveknek számait meg tudnád jelölni, amik szükségesek volnának arra, hogy a nyíl elérje azt a napvilágot, amelyen voltál, s amelybe való átmeneteled innen oda egy pillanat alatt megtörtént! Tehát a földi térrel semmi dolgod nem volt s így élő lelked szerint egész bizonyossággal téren és időn kívül álltál. 3. Márkustól Afrikáig jó úton legalább 3 évig mehettél volna, amíg odaérsz, ahonnan az angyal a világító gömböt elhozta. Az angyalnál is az oda és vissza teljesen mindegy volt. Vajon az ő számára is jelentett valamit a tér és idő? 4. Menjünk tovább! Képzeld el valamely földi tárgynak olyan sebes mozgását, amely erről a Földről abba a bizonyos napvilágba az utat egy pillanat alatt tenné meg, és azzal szemben egy tiszta szellem ugyanabban a pillanatban ezerszer nagyobb távolságot mégis számtalanszor tesz meg. Én azért mondom, hogy számtalanszor, mert az oda- és visszatérésének mennyisége megállapítására nem ismersz oly nagy számot. 5. Ebből pedig az tűnik ki, hogy még a legnagyobb földi mozgás sebessége sem léphet a szellem sebességével semmiféle viszonyba, mert a földi, materiális mozgás is egészen sajátszerű és minden, ami szellemi, szintén sajátszerű. E kettő egymásra való jelentősége szerint, állhatnak egymással vonatkozásban, de lényegileg a különbség végtelen nagy közöttük. 6. És amint ilyen különbséget világosan tapasztalhatnál minden földi és szellemi között, ugyanígy fennáll ez a különbség minden között, ami itt a földön elérhető, érezhető, hallható és szemlélhető módon megnyilvánul. 7. Ebben a tekintetben a tér által nem akadályozható szellemi sebességre vonatkozólag a te lelked gondolatszárnyalásának sebességét állíthatom példaképpen. Lásd, te most Rómára gondolsz, ahol már voltál is, és a távolságot odáig jól ismered, valamint ennek a nagy pogány városnak külső alakját is. Gondolatoddal, ha egyet számolsz, már ott is vagy és valósággal látod a várost, annak tereit, utait, utcáit és környékét. Tehát gondolatodnak Rómáig nem volt szüksége sem térre, sem időre, mert a tér az ő számára egyenlő a nullával. 8. Ebből is levonhatod azt a következtetést, hogy a lelked, mint szellemi lény, minden munkálkodásával együtt téren és időn kívül áll, s te gondolataiddal, ugyanezzel a gyorsasággal felkeresheted azt az ismert csillagzatot is, és megint visszatérhetsz ide és ennek az óriási távolságnak átrepüléséhez semmivel, sem fogsz több időt felhasználni, mint amennyit Rómába használtál volna fel. 9. S így be fogod látni azt is, hogy a tiszta szellem számára nem létezhet sem tér, sem idő! 10. Az Isten Szelleme és összes angyalaié természetesen a végtelen űrben van és a végtelen idők lefolyása dacára folyton, és mindig fennáll; mert anélkül nem léteznék semmiféle teremtmény, sem földi tér, sem földi idő. De ezek a tiszta szellemi hatalmak és legmagasabbrendű intelligenciák mégis mindenben végtelenül messze állanak a tér és az idő felett.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 29. Fejezet

VI . kötet

36

További példák a tiszta szellemieknek a téren és időn kívül való fennkölt állapotáról: A mérték és az erő, az angyali hatalom és isteni hatalom

Az Úr: „Most pedig vizsgáljuk a tiszta szellemi erő mértékét a legnagyobb földi erő mértékével, hogy mi fog ebből kitűnni? Lásd, a végtelen világűrben léteznek olyan óriási nagyságú világtestek, amelyek nagysága ennek a földnek nagyságához úgy viszonylik, mint a legkisebb homokszemecske e Föld nagyságához. Ha itt a homoksivatagok fölött közönséges szél fúj és a homokot nagy könnyűséggel tovább sepri, ugyanazt az orkán sokkal nagyobb tömegekkel teszi meg. Most képzelj el egy ugyanilyen arányú erős szelet azon a nagy napvilágtesten. Nyilvánvaló hogy ott ilyen földekkel, mint amilyen ez itt, hasonló játékot fog űzni. Erre a te világbölcsességeddel ezt mondod: Ha ott olyan hatalmas szelek fújnak, abból ezen a földön is lehetne érezni valamit. Én erre azt mondom neked, hogy ez nem ritka esetben meg is történik, sőt innen még nagyobb távolságban is, mert te már bizonyára láttál hullócsillagokat s ezek között gyakran olyan nagyok is vannak, hogy kisebbszerű fölvilágnak is lehetne őket nevezni és ezek a távoli éterűrben lévő napvilágtestek földalatti viharai által kidobott porszemek, amelyek egy ilyen napvilágtest hatalmas vonzó erejénél fogva ugyanoda, esnek vissza, ahonnan a szél elfújta, ha valamely más világtestnek nem jutnak túlságosan közelébe, amely aztán magához vonzza, - ez azonban ritkább eset. 2. Ebből láthatod ennek a világnak a vételen űrben való úgynevezett természeti erőinek óriási hatványozódását és te úgy ezeket, mint más, előtted ismert természeti erőket ezerszer ezer éven keresztül szüntelenül hatványozhatnád és a végső és óriási erő eredmény az isteni mindenható Erővel szemben olyan viszonyban fog állni, mint a semmi a valósággal, vagy a hazugság az igazsággal szemben. 3. És amint minden még oly magas hatványban álló természeti erő az Isteni Erővel szemben semmiféle viszonylatban nem áll, éppen úgy nem áll viszonylatban az angyali szellemek erejével sem. 4. S mivel ilyenformán minden térben és időn belül álló erő még csak egy angyal erejével sem mérhető össze, tehát ez az angyali erő is, mint szellemi erő kívül vagy fölötte áll minden téren és időn, habár mint sajátszerű és önmagában lezárt önállóan mégis térben és időben áll, de mind a kettőtől mindenütt szabad, független és azokkal csak benső és élő vonatkozásban mindent vezetve áll összeköttetésben. 5. És hogy az isteni Szellemi Erő minden még oly nagy természeti erőket milyen mérhetetlen nagyságban múl felül, ennek tisztább megértésére csak azt kell mondanom: Ha ennek a Földnek legnagyobb természeti erői miriád és eon földi éven keresztül a távoli teremtésűrben keresztül-kasul tombolnának is, azok az egész teremtésben az Isteni Akarat Erejével szemben mégsem lennének képesek egy atomot megsemmisíteni; de az Isteni Akarat jóváhagyása mellett ezt egyetlen angyali szellem egy pillanat alatt oly módon tehetné meg, hogy csak akarnia kellene és a világűrben nem léteznék többé sem nap, sem Föld! 6. És most mondd Filopold, kezded-e már belátni, hogy Isten és minden mennyei és tiszta szellemi teljesen téren és időn kívül áll, s a maga önállóságában mégis fennáll és kell is, hogy fennálljon, mert különben soha materiális teremtmény létre nem jöhetett volna?” 30. Fejezet

Példa a látható teremtésben lévő világosságról, melynek hatványozódása semmi a végtelen isteni világossággal szemben

végtelen

1. Mondja Filopold: „Uram! Most már valami dereng bennem, de a Te óriási Bölcsességedtől már valósággal szédülni kezdek; - de azért mégis kérlek, hogy folytasd tovább!” 2. Mondom Én: „Azt meg is fogom tenni, csak jól szedd össze magad, meg megértsd, és jól bevésd a lelkedbe. 3. Most menjünk át a világosságra. Nézd meg ennek a fényesen világító tiszta naftalámpának fényét. Ez a lámpa ezt a nagyszobát oly módon világítja meg, hogy egymást egészen jól láthatjuk és meg tudjuk ismerni. Mit gondolsz, 100 ilyen világosan égő lámpa ebben a szobában nem terjesztene-e

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

37

százszor erősebb világosságot? Erre azt mondod, hogy minden esetre, mert erről ünnepi világítások alkalmával eléggé meg lehet győződni. Jó – mondom Én; most képzelj el egy szabadon álló hegyen ezerszer ezer ilyen égő lámpát, Vajon ezek együttvéve nem fognak egy nagy környéket fényesen megvilágítatni? Egészen bizonyosan! De habár egy távoli környéket meg fognak világítani, mégsem lehet összehasonlítani a teli Hold világosságával, amely bár a szem előtt nem látszik nagynak, egyszerre mégis jól bevilágítja ezt a fél földet. De mi a Holdnak fénye a Nap fényéhez képest?! 4. Most pedig képzeld el, hogy az egész égboltozat ezzel a fényárral volna bevonva vajon egy halandó egy pillanat alatt éppen úgy, mint a vízcsepp az izzó ércen el nem pusztulna, és fel nem oszlana, képes lenne-e ezt a hatalmas fényt egy pillanatig is elviselni?! Én mondom azt neked: Ennek a világosságnak és leírhatatlan forróságnak hatása olyan nagy volna, hogy az egész Föld is rövid pillanatok alatt ugyanúgy járna, sőt 100,000 ilyen Föld szintén. 5. Látod-e most már a hatalmas különbséget e lámpa fénye és az óriási mértékben kiterjesztett Nap fénye között?! 6. De léteznek a távoli teremtésűrben olyan őscentrális napok, amelyek miriádszor nagyobbak, mint a Mi Napunk, habár Napunk is ezerszerte ezerszer nagyobb, mint a Föld. Az ilyen őscentrális napoknak aránylag éppen olyan sokszorosan nagyobb és erősebb a fénye is, amelynek közelségében az olyan napok, mint amilyen a Mienk izzó ércre esett vízcsepp módjára pillanatok alatt megsemmisülnének. 7. Hatványozd tehát, ezt a földi fényerőt amennyire akarod a végtelenségig, és a térben és időben lévő napok fényének ily módon való hatványozását állítsd szembe az Isteni világossággal, és akkor ugyanazt a viszonylatot fogod találni, amelyet az erő mozgásával szemben találtál. 8. És mivel az Isteni Világosságot térben és időben sohasem lehet elérni, tehát világosan az tűnik ki belőle, hogy Isten tiszta Szellemi Világossága, valamint mérhetetlen Szeretet- melege, amely a világosságból árad, nem térben és időben, hanem csakis e kettőn kívül kell, hogy álljon. 9. És hogy Isten Ősvilágossága és a Nap teremtett részleges fénye között mégis élet- igaz és állandóan működő vonatkozás áll fenn, abból is könnyen láthatod, hogy a Nap fényének is megvan a világtesteken és a Földön az éltető ereje, amiről minden tavasszal nagyon is meggyőződhetsz. – Most már kissé jobban kiismered magad abban a kérdésben, hogy mindaz, ami tiszta szellemi téren és időn kívül áll és kell is, hogy álljon?” 31. Fejezet

Közvetlen bölcseleti kérdések Jézus személyes emberi és általános isteni lényegiségéről. Az Úr világos felelete, hogy miképpen lehet Ő egyben időben és térben, idő és tér felett

1. Mondja Filopold: „A világosságról szóló példa ebben a kérdésben nagyon sok világosságot nyújtott számomra, de mégis egynémely dolog nagyon beburkoltan áll a háttérben és ezekhez a nagyon beburkolt dolgokhoz tartozik mindenek előtt a Te mostani tökéletes isteni jelenléted, amelyről pillanatnyilag nem mondhatok egyebet: Ha Te testetöltésed előtt egy téren és időn kívüli mennyben mint Jehova laktál tiszta angyalaiddal, akkor ez a menny most emberi személyes jelenléted nélkül van, mert Te térben és időben most egészen közöttünk tartózkodsz. Hogyan tudsz tehát most, mint ember térben és időben lenni, és mint Isten téren és időn kívül? Uram! Ez az én értelmem előtt még egy óriási szakadék, amelyet egymagam nem tudok áthidalni, azért erre vonatkozólag is kérek Tőled megfelelő világosságot.” 2. Mondom Én: „Miután te Platón, Szókratész és Arisztotelész nyomán valódi világbölcs vagy, tehát részben kénytelen vagyok az ő módjuk szerint veled beszélni, hogy Engem könnyebben megérthess. 3. Lásd, ami tiszta Isteni Énemet illeti az Én örökkévaló előbbi és jelenlegi fennállásom között, valamint Létem és ittlétem között semmi különbség nincs; mert ha ez nem így volna, akkor ebben az emberi testemben nem lenne hatalmam az összes materiális és természeti teremtés fölött, mivel minden

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

38

teremtmény idejével és terével együtt egyénileg Hozzám tartozik, miután minden Belőlem van és nem Én mindezekből. 4. Tehát Én vagyok mindig az egyedüli elöljáró a kézenfekvő örök objektum, és soha sehol nem állíthatom Magam a teremtményekkel szemben szubjektív viszonyba. 5. Mindazonáltal miután minden Belőlem van és Én akaratom által mindennek a Legbenseje vagyok, mint a mindent megtartó, vezető és irányító, rendező és éltető Princípium, tehát Akaratom hatalmánál és bölcsességemnél fogva szubjektum is vagyok, vagyis Alfa és Omega, tehát Kezdet és Vég, azaz Első és Utolsó minden teremtményben és az Én úgy objektív, mint szubjektív tulajdonságom következtében éppen úgy állhatok fenn köztetek, mint ember akaratom és bölcsességem alapján, s ugyanúgy lehetek egyben minden teremtménnyel szemben az örök Egyedül Élő és Teremtő Objektum is. 6. Én, mint jelenlegi emberi, testi formában megalkotott szubjektumban alárendeltje vagyok a bennem lévő saját objektumomnak, habár éppen annak szigorú alárendeltsége miatt teljesen egy vagyok ezzel az örök objektummal, mert az Én külső személyemnek enélkül a szigorú szubjektivitása nélkül egy ilyen bensőségteljes egyesülés sohasem volna lehetséges. 7. S ezt az objektum iránt érzett végtelen Szeretetem teszi és annak Irántam való mérhetetlen szeretete és ezért Én és az Atya egy Szeretet, egy Bölcsesség, egy Akarat, egy Élet és egy Hatalom vagyunk, ezen kívül az egész végtelenségben más nem létezik, és nem is létezhet. 8. Én tehát jelen vagyok úgy térben és időben, mint téren és időn kívül. 9. Hogy Én most térben és időben veletek vagyok, azt látjátok, de hogy Én egyben benső világom szerint téren és időn kívül létezem, azt az Én cselekedeteim tanítják, amelyeket nem lennék képes létrehozni, ha Isteni Mivoltomban Én csak térben és időben léteznék! Mert az idő és térbeli mindörökre és szüntelen korlátolt és az is marad, ennél fogva nem tökéletes és nem befejezett. Csak az időn kívül álló korlátlan mindenben, tehát tökéletes és befejezett. S hogy valóban így van, és soha másképpen nem lehet, ezt a teóriát meg fogom világítani, figyelj tehát jól ide!” 32. Fejezet

Példák az Úr ember-isteni lényegiségének teóriájához, azaz hogy a természetes és mulandó dolgokban miképpen van jelen a tiszta szellemi is. A búzaszem…

1. Az Úr: „Íme, itt van Előttünk egy búzaszem a maga egyedülvalóságában és egyszerűségében. A rendeltetése kétféle: először az emberiség táplálásra szolgál, másodszor, mint vetőmag önmagának szolgálva saját fejlődésére és szaporodására van hivatva. A táplálékkal egyúttal az emberi testbe és azon át a lélek testének szubsztanciális részébe sokféle egyéni részecskét juttat és ilyenformán egy magasabbrendű, és szabadabb létbe megy át. Hogy ez miképpen van, és hogyan történik, majd szellemi újjászületésetekkor fogjátok pontosan megtudni, s ha itt nem is a legtökéletesebben, mert e nap befolyása alatt semmi tökéletes nem létezhet, mert minden tudás és megismerés többé-kevésbé hézagos; de annál kevésbé a túlvilágon, ahol ti is szellemetek szerint a tér és idő befolyásán kívül fogtok állni, s így szemlélésetek, megismerésetek és tudásotok sem lesz hézagos. 2. Most pedig a búzaszemet, mint vetőmagot vegyük kissé közelebbről szemügyre és nézzük meg, hogy az Isteni Szellem habár szubjektív látszattal, de alapjában véve objektív tekintetben időn és téren kívül állva szintén megtalálható-e ebben a magban? 3. Lásd, tehát ez egy búzaszem, amely 1 tövön rendesen 3 kalászt és mindegyike 30 és egynéhány szem magot hoz. Ha te most ezt a magot jó földi talajba veted, a legközelebbi aratáskor 100 ilyen maggal fogja megjutalmazni fáradságodat. Te ezután fogod ezt az újonnan aratott 100 magvat, és ugyancsak jó talajba elveted, akkor aratáskor már ugyanilyen 10,000 szem magvat fogsz aratni. Ismét egy következő esztendőben már százszor 10,000 tehát ezerszer ezer magot fogsz aratni, ami ebből a gabonából már elég tekintélyes mennyiséget tesz ki. 4. Hogy ezt a sok magvat a következő esztendőben is elvessed, ehhez már meglehetősen nagydarab szántóföldre lesz szükséged; aratáskor ismét százszor annyi magvat fogsz kapni, mint előző

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

39

aratásodkor. És hogy még tovább a következő évben az egészen nagy magmennyiséget áldásthozóan elvesd, először már százszor nagyobb szántóföldre lesz szükséged, hogy azon egy teljes milliárd hasonló magvat arass és ha ezt még 10 éven keresztül így folytatod, akkor olyan óriási mennyiségű magvad lesz, hogy a következő vetésnél akkora szántóföldre lenne szükséged, mint ennek a Földnek fele. 5. Így tovább haladva a végtelenségig, a magvak hasonló arányban való szaporodásában kiterjeszkedhetsz 100, 1000, sőt még több évre is, és kiszámíthatod, hogy csak néhány száz esztendő múlva ezerszer ezer föld is kevés volna, hogy a búzaszemek óriási mennyiségének szántóföldül szolgáljanak. És lásd, ilyen szaporodást a végtelenségig lehetne folytatni; - de lehetséges volna ez, ha ebben az egy magban már nem volna benne e végtelen mennyiség feltétele és ehhez hasonlóképpen a többi búzaszemben is nem volna jelen az isteni Szellemiség a téren és időn kívüliség? Bizonyára nem! 6. És ami ebben a búzaszemben jelen van, ugyanez van jelen a többi növények magvaiban, az állatokban, de legfőképpen az Istenhez leginkább hasonló emberekben; s ezért lehet eszes és értelmes, ezért van beszéde, bölcsessége és ezért tudja Istent, az Ő Teremtőjét kezdetben sejteni, később egyre tisztábban megismerni, szeretni és ezért tudja magát a saját szabad akarata által megismert Istenségnek teljesen alárendelni. 7. És ez aztán az emberben a tiszta szellemi és isteni hasonlatosság, amely ugyancsak időn és téren kívül áll, mert ha időben és térben állna, akkor az ember sem magát, sem Istent soha meg nem ismerhetné, és mint ember minden fejlődésre és művelésre alkalmatlan lény volna, soha sem lenne esze, sem értelme és nem volna soha Istenről a legcsekélyebb sejtelme sem, még kevésbé ismerhetné, szerethetné Őt és rendelhetné alá magát Akaratának! Így aztán a tojásnak csupán külső, holt héja maradna, nem volna benne élet és még kevésbé időn és téren kívüli örök élete. 8. Ezzel úgy vélem, hogy ezt a dolgot – amely annyira érdekelt téged s amennyire az a puszta értelemmel szemben megmagyarázható – eléggé világosan érthetővé tettem; most pedig teljesen a te bírálatodon múlik, hogy mindezt a maga helyes világosságában felfogtad-e, vagy nem? Vagy talán van még valami, ami nem tűnik előtted eléggé világosnak? Ha még valami homályos előtted, akkor beszélj, de ha mindent helyesen megértettél, akkor a további magyarázatokat tegyük félre, azután igyunk bort és együnk hozzá egy kevés kenyeret.”

33. Fejezet

Filopold tanításokat kér arra, hogy hol van a mennyország és a pokol? Az Úr magyarázata, hogy a benső lelkiállapot ebben a kérdésben miként határoz. Példa a gőgről és az uralomvágyról. Nabukodonozor. A jónak és rossznak növekedése, de a rossznak határ van állítva, azután jön a törvény. A zsidógörögök jó bizonysága a szónak és az igazságnak a jelekkel szemben való nagyobb értékéről.

1. Erre mondja Filopold: „Uram! Én és bizonyára valamennyien szívünk legmélyéből köszönjük Neked a régi bölcsek tanainak ezt az értékes, nagyszerű és most már teljesen tisztává lett magyarázatát. Igen, most már az egész dolog világos, tiszta és érthető előttem, míg azelőtt a legnagyobb esztelenségeknek látszottak. Természetesen én csak akkor fogom igazán világosan megérteni, ha majd minden materiális elemtől megtisztultam. De most már elég az is, hogy meg tudom érteni, hogy az időben és térben lévő miképpen lehet időn és téren kívül. Csak még egyet szeretnék Tőled röviden megtudni és ez ebben állna: Hol található tulajdonképpen a mennyország és hol a szenvedésekkel teli pokol, amiről már annyit hallottam és olvastam? Mivel írva van: Ezek felkerülnek a mennyekbe, amazok pedig a pokolba vetettnek le; hol van tehát a „fel” és az a sajnálatos „le”?” 2. Mondom Én: „Lásd, itt ezen a széken, amelyen ülsz a mennyország és a pokol szorosan egymás mellett lehet, de a szellemvilágban egy beláthatatlan szakadék választja el őket egymástól,. Halld tovább.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

40

3. Itt, ahol Én most veletek vagyok, van a legmagasabb mennyország és ez van „fent”, s ugyanitt van a legmélyebb és a leggonoszabb pokol is és ez van „lent!” 4. A materiális térbeliség nem idézi elő a különbséget, hanem kizárólag csak a szellemi állapot, amely a materiális állapottal – amint láttad – semmi közösségben nincs; mert a szellemvilágban csak az életállapot idézi elő az igazi távolságot, de a földi térbeliség ott semmi jelentőséggel nem bír. De hogy ezt még érthetőbbé és szemléltetőbbé tegyem, néhány példázatot fogok erről mondani. 5. Mondjuk, hogy itt egy és ugyanazon a széken ülne 2 ember együtt; az egyik egy jámbor bölcs, akinek világos szelleme a természeti világokban lévő isteni erők működéseinek titkaiba teljesen be van avatva és a másik, egy konok gonosztevő, aki tagjait csak azért pihenteti azon a széken vagy padon, és mint becsületes ember erőinek megerősítése céljából csak azért adat magának kenyeret és bort, hogy a szabadban annál inkább elkövessen valami gonoszságot. Milyen közel van földi térbeliség tekintetében egymáshoz ez a két ember és szellemben milyen végtelenül távol állnak egymástól! 6. Mondjuk azonban, hogy bölcsünk itt ül Velünk ezen a padon és ugyanilyen módon, de 1000 napi járóföld távolságban ülne egy másik bölcs. Ekkor ez a két egyforma érzelmű bölcs földi térbeliség tekintetében nagyon távol esik egymástól, de szellemben nagyon is közel állnának egymáshoz és ez az eset az Én Országomban is szóról-szóra így van. 7. S ebből ismét világosan kitűnik, hogy a mennyország minden ember számára ott lesz, ahol tartózkodik és a hozzá hasonló jók és tiszták ott lesznek mindig az ő közvetlen közelében; mert nem úgy van, hogy itt vagy ott, vagy a csillagok felett van a mennyország, vagy a föld alatt van a pokol! Mindez nem függ ettől az időtől és tértől és nincs semmi külső pompája és látványossága, mint egy hiú templomi ceremóniának, hanem az az ember legbensejében van. 8. És amilyen tulajdonságokkal lesz telve az ember benseje, ugyanolyan lesz az a világ, amelyet magának önmagából megteremt s abban és azon fog élni jól vagy rosszul. 9. Mindazok, akik az igazságban vannak, valamint élő hit és tanításaim szerint való cselekedeteik által Igéim világosságában, azok odaát e földhöz tökéletesebb mértékben hasonló világban az Én Országomban szintén telve lesznek világossággal, igazsággal, mégpedig örökké fokozódó viszonylatban; de aki önakaratából megmarad a hamisságban és gonoszságban, annak világa is hasonló lesz bensőjével szintén fokozódó arányban. 10. Mert amiképpen minden igaz és jó ember egyre javul, azonképpen a gonosz ember is mindig rosszabbá lesz és állandóan távolodik a jótól, amit már ebben a világban is egészen tisztán lehet látni. 11. Nézzétek meg azokat az embereket, akiket gőgjük egyre jobban és jobban megtölt égő uralomvággyal! Ha ezek tyrannikus hatalmukkal sok ezerszer ezer embert a legnyomorultabb rabszolgákká tettek, akkor még nagyobb háborús hordákat gyűjtenek össze s betörnek más királyok birodalmába, legyőzik őket s elfoglalják országukat, elrabolják népeiket és kincseiket. S amikor ilyenformán a fél világot meghódították és szerencsétlenné tették, akkor már Istennek képzelik magukat, sőt valósággal fölé emelkednek és imádtatják magukat s mindenkit a legkínosabb büntetésekkel fenyegetnek, aki más istent merészel imádni, mint egy cárt és egyedül neki tartoznak áldozni, amint erről Nabukodonozor (Ne bouch kadne zcar, azaz rajtam, a királyon kívül nem létezik más isten) babiloni király élő példát nyújt, valamint a főpapok, farizeusok és írástudók, akik magukat az egyedül élő isteneknek tartják és az Én életemre törnek; - és meg is fog történni, hogy ezt a testemet megölik, de csak 3 napra, azonban azután Saját Hatalmamnál fogva ismét feltámadok, - rajtuk pedig be fog telni az ítélet! 12. Mindezekből mindnyájan kézzelfogható bizonyossággal láthatjátok, hogy a gonosz mindig gonoszabb, a jó pedig mindig jobb lesz azzal a különbséggel, hogy a gonosznak mérték van szabva, amely azt mondja: Csak eddig és egy hajszállal sem tovább! – mert akkor mindig büntető ítélet következik, amelytől a gonoszok észre térhetnek és alkalmat nyújt, hogy egyik vagy másik jobb útra térjen. 13. És amint ez ebben a világban megy végbe, ugyanúgy van a pokolban is, csak azzal a különbséggel, hogy előbb az általános szellemvilágban a jók, alázatosak, türelmesek és Istenben bízók mindörökre kiválasztatnak és a pokolban a gonoszok egyedül űzik teljesen semmis, de keresztül-kasul

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

41

hamis és gonosz munkájukat; mert az ő világosságuk hamisság, csalás és egy tökéletesen semmis üres látszat, mint egy ittas, gazdag tobzódónak zavart álma. Úgy vélem, hogy ezzel a kérdéssel is tisztában vagytok. – Most pedig az éjszaka többi részét töltsük el derűsen és vidáman. Ha valakinek van még valami ügye, Húsvétig még elénk időnk lesz hozzá, mert addig akarok itt maradni az Én Kisjóna barátomnál. És te, Filopold most már tisztában vagy?” 14. Mondja Filopold: „Most már igen, mert Te még a legérthetetlenebbet is olyan érhetővé és világossá tetted, hogy ebben a pontban semmi kérdésem nem maradt, s úgy vélem, hogy az itt jelenlévők is mindent jól megértettek. De ezt csak Te magyarázhattad így meg, óh Uram, mert valamennyi bölcsnek a bölcsességfoka beletörött volna ebbe. A mi hálánkat pedig úgyis olvashatod szívünkben.” 15. Erre így szóltak a zsidó- görögjeink: „Valóban ezt csak Az tudja így megmagyarázni, aki szellemével mindent áthat, és Aki Mindenben Minden! Ez a legnagyobb és legerősebb bizonyíték a Te isteni küldetésed mellett. A jelek igen nagy hatással vannak bár, ha azok a Te módod szerint jönnek létre, azonban csak a sokat tapasztalt emberekre – de mégis elfogulttá tesznek. De az Ige élteti és szabaddá teszi a lelket és azért sokkal többet ér, mint 1000 jel, amelyek nem éltetik, csak elfogódottá teszik a kedélyt s azt félelemmel töltik be. Azért hát fogadd köszönetünket is bölcs tanításodért!” 16. Mondom Én: „Jól beszéltetek, holnap majd folytatjuk. – Most azonban igyatok és legyetek derűsek napkeltéig, mert az alvásra ezen az éjszakán nem lesz szükségünk.” 34. Fejezet

Tanítás a leghelyesebb uralkodó módokról. A nagy halfogás az Úr parancsára és annak jó következményei. Mária megérkezése Kisbe; az ő jó példája. Tervek a húsvéti ünnepre

1. Ezután még a néhány visszamaradt tanítvány, a zsidó-görögök és Filopold sok mindenről beszélgettek és Én Kisjónával a régi papságról, a patriarkális, és ezért legjobb uralkodómódokról társalogtunk összehasonlítva az akkori időt a Földön való jelenlétem idejével, miközben megjött a reggel és az egész társaságban senkinek sem jutott eszébe, hogy keveset aludt. 2. Szóval reggel mindenki jókedvű volt és kimentünk a tengerpartra s egy ideig nézegettük Kisjóna halászait, hogy azok bárkáikkal, hogy sürögtek- forogtak a vízen, de nemigen tudnak halat fogni. Néhány halász a parthoz evezett és így szólt Kisjónához: „Uram, a mi halfogásunk ma igen sovány; már éjfél óta szorgalmasan dolgozunk, de a fatális keleti szél a halakat a víz mélyébe hajtja és csaknem semmi az eredményünk.” Erre kérdi Kisjóna, hogy mennyi halat fogtak? Mondják a halászok: „Néhány kis tartály tele van, de milyen eredmény ez 20 halászbárkával és még egyszer ennyi csónakkal szemben?” 3. Ekkor Én így szóltam a két halászhoz: „Evezzetek ki még egyszer és vessétek ki hálóitokat. Napkeltekor a legjobb halászni!” Mondják a halászok, akik Engem nem ismertek: „Barátom, ezt mi is jól tudjuk, de ilyen erős keleti szél mellett úgy sincs semmi látásunk! Igaz, hogy egy szél sem kedvező ebben a munkában, de a keleti a legkedvezőtlenebb, - különösen télen.” 4. Mondom Én: „Tegyétek csak amit Én mondottam nektek és meglátjátok, hogy gazdag zsákmányotok lesz!” Ekkor kieveztek a tengerre, és ezt elmondták a többi halásznak is. Ezek bár vonogatták vállukat, de miután hallották, hogy Kisjóna is így akarja, kivetették hálóikat s meggyűlt a bajuk, amíg azt a rengeteg halat a tartályokba átrakták. Természetes, hogy a halászok rendkívül csodálkoztak, mert még soha ennyi halat nem fogtak; később Kisjóna tudtukra adta, hogy ennek a nagy halfogásnak ki volt a csodálatos okozója és ők mindnyájan hittek Nevemben, jóllehet a halászok közül sokan, mint József ács fiát ismertek fel. 5. Így telt el különféle hasznos tanítások és kisebb cselekedetek között a télnek fele, de ezeket elmondani nem jelentene senki számára fontosat, mert mindaz csupán a földi polgári élet java körül forgott. 6. Továbbá arról, hogy néhány nap múlva megérkezett Mária, testem anyja – nincs semmi feljegyezni való, kivéve, hogy igen boldog volt, hogy újból viszontláthatott, és hogy tanítványaimmal

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

42

mindazt elbeszéltette, amit tanítottam és cselekedtem. Ezt mind mélyen a szívébe zárta, azután sokat gondolkozott felette és mindig a szerint cselekedett. A két idősebb testvérbátyám, illetve József fiai szintén eljöttek Kisbe épületmunkára, melynél Én is tanáccsal és tettel segítségükre voltam. 7. Ezzel a húsvéti ünnepek is elközeledtek, és sokan előkészültek, hogy az ünnepekre Jeruzsálembe menjenek. Kisjóna Engem is megkérdezett, hogy Én is elmegyek-e Jeruzsálembe? Erre Én ezt mondottam neki: „ígéretem szerint felmegyek ugyan, de ezúttal nem mutatkozom a templomban és azután ismét Galileába megyek, ahol tanításaimat újból megkezdem.” Mondják a zsidó-görögök: „De ha óh Urunk mégis elmennél a templomba és ott hasonló beszédet tartanál, talán újból több templomos magába szállna és hinne Benned, mint mi?” Mondom Én: „Óh, - soha se aggódjatok emiatt, mert Én még sokszor fogok a templomban tanítani, de az ott lévő farizeusok, vének és írástudók már nem fognak magukba szállni és megtérni, hogy ők is üdvözülhessenek, hanem csak arra fognak törekedni, hogy Engem elfogassanak és megöljenek, - de ennek az ideje még nem jött el! Ennélfogva Én tudom a legjobban, hogy mit kell tennem.” Ebbe mindnyájan belenyugodtak, és nem intéztek többé erre vonatkozólag kérdéseket Hozzám. 8. Csak még egy epizódot érdemes itt felemlíteni, amely Jeruzsálembe való utazásunk előtt játszódott le és ez Iskariót Júdás visszatérése. 35. Fejezet

Epizód Iskariót Júdással; az ő hazatérése. Júdás és Péter. Egy Júdást kompromittáló eset: 4 gyermek koldulni jön, s ezek bizonysága atyjukról. Júdás védekezése.

1. Már mindnyájan azon a megnyugtató véleményen voltak, hogy ez a tanítvány nem fog többé visszatérni, mert a tél felén át sehol sem látták, azaz semmiféle ismerősnél. De lám, egyszer csak éppen egy derűs ebéd közepette meglepett Bennünket. Mindnyájunkat igen barátságosan üdvözölt és Kisjóna rögtön asztalhoz ültette, amit a tanítvány persze hálás köszönetek között azonnal elfogadott. Kisjóna, aki igen barátságos és őszinte ember volt mindenkivel szemben, megkérdezte tanítványunkat, hogy ezen idő alatt mit csinált otthon, és hogy ment a sorsa neki és családjának? – Ekkor tanítvány hosszasan beszélni kezdett azokról az előnyökről, amelyekre rövid idő alatt különös nagy szorgalmával tett szert, és hogy egyik- másik gazdag úrtól mennyi kitűnő konyhai és asztali edénymegrendelést kapott, amelyekért nagyon jól megfizették, s így házát és családját legalább néhány esztendőre igen jól ellátta, s még több ehhez hasonló lehetetlennel határos dolgot beszélt el. Ekkor vége szakadt a többi tanítvány türelmének s még hozzá Péter szólalt meg, akit nem egykönnyen tudott beszédre bírni: „Hallod, ha ennek csak a fele is igaz, amiben nagyon kételkedem, akkor már csaknem olyan jómódú vagy, mint a mi Kisjóna barátunk s így nem látom be, miképpen határozhattad el magad, hogy visszatérj hozzánk, sőt még tovább is velünk tarts? Nem lett volna sokkal okosabb, ha továbbra is otthon maradtál volna, hogy szorgalmaddal még gazdagabbá tedd magad?” 2. Mondja Júdás: „Te nem érted ezt! Igaz, hogyha egyszer dolgozom, akkor szorgalmas is vagyok, de nem tehetek róla, ha minden szorgalmam dacára a visszaemlékezés elhajt a munkától és visszavezet hozzátok, hogy még többet halljak és lássak; mert hiszen nekem is van szellemem, ha nem is hiszitek, mert ha nem volna, akkor bizonyára már nem is lennék köztetek. De már nagyon vágytam utánatok – természetesen a legjobban a mi Urunk után – s mint egy láthatatlan hatalom által vonzatva jönnöm kellett és most itt vagyok. Ha azonban kellemetlen számotokra, vagy útban vagyok, csak szólnotok kell, különösen az Úrnak és én visszamegyek oda, ahonnan jöttem, s azért mi jóbarátok maradunk.” 3. Mondja Péter: „óh, nem! Ezt nem fogjuk soha megtenni, s itt maradhatsz, amint voltál, és ahogy akarod. De amiért én téged rendreutasítalak, azt azért teszem, hogy te az Úrnak sokszorosan bebizonyosodott mindentudására való tekintet nélkül nagy nyereségeidről az arcunkba szemtelenül össze tudsz mindenfélét hazudni, míg az úrtól éppúgy, mint tőlünk tudnod kellene, hogy a mi szánkat igaztalan szó soha el nem hagyhatja! S ha ez nem ismeretlen dolog előtted, akkor mire valók ezek a hazugságot, amikor az Úr téged is kiválasztott apostolának?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

43

4. Mondja Júdás: „Hogyan tudod te azt bebizonyítani, hogy én hazudtam?” Mondja Péter: „Nagyon könnyen – mert először az Úr kegyelme által az én bensőmet úgy megvilágította, hogy pontosan tudom, hogy valaki hazudik-e vagy igazat mond; azonkívül, amit most éppen az Úr kegyelme által tudok meg, egy más, még kézzelfoghatóbb bizonyítékkal fog ide belépni, akitől mi, akik most meghallgattunk téged, világosan megtudjuk, mennyire hazudtál itt mindnyájunknak, ami bizony nem volt tőled dicséretes dolog! Igaz ugyan, hogy üres nagyzolásaidból sem hasznunk, sem kárunk nincs, de gondold meg magad, illő dolog-e ez közöttünk, de különösen az Úr jelenlétében, mert hiszen azt állítottad, hogy úgy hiszel és remélsz benne, mint mi mindnyájan?” 5. Ekkor tanítványunk zavarba jött és nem tudta mit feleljen Péternek, mert nagyon találva érezte magát. Nem is telt el sok idő, amikor néhányan bejöttek Kisjóna házába, és alamizsnáért könyörögtek, Kisjóna pedig szokása szerint a szobába hívta őket, s amikor beléptek négy meglehetősen felnőtt gyermek állt Előttünk nyomorúságos rongyokba burkolva; amikor Júdás meglátta őket, elfordította tőlük arcát, hogy a 4 gyermek ne ismerje fel, mert azok saját idősebb gyermekei voltak, egy leány és három fiú. 6. Kisjóna félrevonta őket s megkérdezte, hogy kik, honnan valók, ki az atyjuk, és hogy hívják? És a gyermekek mindent elmondottak s atyjukról semmi jó bizonyságot nem adtak; Kisjóna azonban megjegyezte, hogy úgy hallotta, hogy éppen az ő atyjuk a tél felén át nagy tudása és szorgalma által igen sok pénz keresett. A gyermekek ezt tagadták és elbeszélték, hogy atyjuk készített ugyan valamit a vásárra, de amikor odaért, a zsidó és görög kereskedők között nagy verekedés támadt, és atyjuknak minden fazekát és edényét összetörték, s ők mint valóságos koldusok tértek haza, amire atyjuk igen elszomorodott és e szavakkal hagyta el őket: Gyermekek, én most már semmit sem tehetek érettetek; menjetek a könyörületes szívű emberekhez s majd fogtok pártfogást találni, én azonban elmegyek ahhoz a csodálatos Mesterhez, Akiről annyit beszéltem, talán majd arra indítom Őt, hogy legalább rajtatok, vagy szegény anyátokon segítsen, ha már rajtam nem lehetne segíteni!” Ekkor szomorúan elment és mi is úgy, amint most vagyunk, alamizsnát kérni a magunk, anyánk és még fiatalabb testvéreink számára, de eddig kevés irgalomban részesültünk. Azért kérünk téged, hogy könyörülnél meg rajtunk!” 7. Erre mondja Kisjóna: „Mennyi ideje annak, hogy atyátok elhagyott benneteket?” Erre mondják a gyermekek: „Nyolc napja annak, hogy atyánkat nem láttuk.” Ekkor Kisjóna a gyermekeket egy másik szobába vezette, más ruhákat hozatott számukra, megtisztogatta őket, azután enni és inni adatott nekik. Amikor egyelőre ezek ily módon el voltak látva, érthető módon tudtul adták, hogy fáj a szívük atyjuk nyomorúsága miatt, amiért otthon szegény anyjuk is nagyon bánatos és senki sem tudja, hogy hová lett. Ekkor Kisjóna megvigasztalta őket, hogy atyjuk miatt ne aggódjanak, mert egyelőre ő is nála van, és nemsokára látni is fogják. Erre a gyermekek túl boldogok lettek és szép csendben voltak szobájukban. 8. Kisjóna pedig kijött s odament Júdáshoz és így szólt: „Barátom! Távol legyen tőlem, hogy én téged, az Úrnak kiválasztott tanítványát nagyzolásod miatt szemrehányással illesselek, de mivel te éppen oly jól ismersz, mint széltében- hosszában minden szegény, miért nem jöttél rögtön hozzám és miért nem vallottad be a te siralmas helyzetedet? Lásd, gyermekeid sokkal őszintébbek, mint te és nagyon aggódnak érted s te belépésükkor elfordítottad tőlük arcodat, hogy azok, akik téged szomorkodva keresnek, meg ne ismerjenek! Én ezt kissé különösnek tartom tőled! – Most pedig mit szólsz mindezekhez?” 9. Mondja Júdás mélyen felsóhajtva: „Óh barátom, én az igen korai nagyzolásommal csak megtört szívem fájdalmát akartam elkábítani, de ez igen rossz gyümölcsöket hozott nekem, azonban a büntetés gonoszságom miatt, mint egy mérges kígyó a sarkamban volt és most itt állok leleplezve s mindenki előtt megszégyenülve! Engedj gyermekeimhez, hogy őket megvigasztaljam és kisírjam nagy bánatomat!” 10. Ekkor mondom Én: „Még most ne menj, egyél és igyál, s ne hazudj többé, mert sokkal nagyobb bajba kerülsz!” Ezután Júdás ott maradt és ismét enni és inni kezdett s mindnyájan barátságosan elbeszélgettek vele, Kisjóna pedig megígérte neki, hogy szegényeiről gondoskodni fog, mert szerencsétlenségükben teljesen ártatlanok, azonban atyjuk annál inkább oka az ő

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

44

szerencsétlenségüknek. S ezzel ez az epizód is jó befejezést nyert. Itt csak azért történt róla említés, hogy közelebbről megjelöljem, milyen szellem éltette őt. 36. Fejezet

Mária bölcsen és komoly hangon meginti Júdást. Mária működése Kisben, mint gyermekoktató és gyógyítónő. Elutazás Kisből és tengeren át Lázár vendégfogadósához. Epizód a templomosok, Lázár és munkásai között.

1. Testem anyja, Mária erre így szólt Júdáshoz: „Ha így folytatod, és nem változtatod meg szívedet, akkor végzeted borzalom lesz mindenki számára és megmaradsz az emberek emlékezetében a világ végéig. A jövőben tehát vigyázz magadra, hogy megállhass az Úr szemei előtt. Én még soha jót nem álmodtam felőled, és most már belátom annak okát is; azért mégegyszer azt mondom, arra törekedj, hogy megállhass az Úr szemei előtt!” Ezeket a szavakat minden tanítvány mélyen a szívébe véste. 2. Ebéd után még felkerestük Mária házát és kis birtokát, amelyet Kisjóna engedett át neki és ott minden a legnagyobb rendben volt. Egy kis iskola is volt Kisben, amelyben Mária a szegény gyermekeket mindenféle hasznos dologra oktatta, és az időt ilyen formán igen áldásosan töltötte el, s emiatt a község és környékének lakói nagyon tisztelték és szerették. Betegeket is gyógyított úgy hogy Nevemben kezeit föléjük helyezte, vagy felettük imádkozott. S így ennek a vidéknek valóságos áldása és Kisjónának kincse volt. 3. A következő napon, csütörtökön – tehát a húsvéti ünnep előtt 3 nappal – elbúcsúztunk Kisjónától és megígértük neki, hogy újból felkeressük őt. Erre ő azonnal előkészíttette legjobb hajóinak egykét, amelybe a reggeli után nemsokára beszálltunk s azután kedvező szél mellett elindultunk. Kisjóna, Filopold és Mária elkísértek Bennünket a tengeren túlra, a Galileai tenger partjáig, ahol elhagyja a Jordán folyó és balra a Holt-tenger felé fordul egy hosszú, Kelet felé hajló völgybe. Innen aztán jó úton fel lehet jutni Jeruzsálembe, amely útból ma már semmit sem lehet felfedezni, sem a Galileai tenger községeiből, mert az manapság egy harmadával kisebb lett. 4. A kikötőben egy kis vámház volt, amelyben csekély vámot kellett fizetni, de csak akkor, ha az ember valamit eladásra vitt magával. Mi itt partra szálltunk, megáldottuk a kísérőket és folytattuk utunkat előre, anélkül, hogy megpihentünk volna s így meglehetősen késő éjjel értük el jól ismert vendégfogadósunk házát, aki néhány vendége miatt még ébren volt. 5. Amikor megérkeztünk és a vendégfogadós felismert Bennünket, kimondhatatlanul megörült és az egész házanépét mozgásba hozta, hogy Minket ellásson; mert reggel óta semmit sem ettünk és lábaink is a sok gyaloglástól elfáradtak, s a pihenést már nagyon kívánták. Mialatt a vendégfogadós vacsorát készíttetett Számunkra, sok mindent elmondott, ami távollétemben történt, többek között azt is, hogy a jó Lázárnak igen kellemetlen jelenete volt a templomsokkal. A templomosok folyton odajártak és mindenképpen azon fáradoztak, hogy Lázár munkásait elcsalogassák, de a munkások fenyegetésekkel válaszoltak, ha nem hagyják őket békében. Ezen a templomosok felbőszültek és megvádolták Lázárt, hogy munkásait titokban ellenük lázította és ellene formális vádat emeltek a római ország- helytartónál. Ez magához idéztette Lázárt és kihallgatta őt a valódi tényállás felől, azután kihallgatta a munkásokat is, mégpedig mindegyiket külön-külön. Ekkor a dolog úgy végződött, hogy Lázárt összes munkásaival együtt minden vád alól felmentették és a templomosoknak tudtára adták, hogy Lázárt, aki most már Róma díszpolgára, munkásaival együtt hagyják békében, mert ellenkező esetben kénytelenek volnának Lázár védelmére megfelelő katonaságot rendelkezésére állítani. Ez hatott és Lázárnak csaknem 6 hét óta teljesen nyugta van a templomosoktól. De hogy bensőleg is jó szívvel vannak-e iránta, abban nagyon kételkedik, habár szemben nagyon barátságosak hozzá és biztosítják, hogy ők csak a vendégfogadós ellen tettek az országhelytartó előtt feljelentést az őket fenyegető ügyben. S így Lázár legalább látszat szerint ismét jó lábon áll a templomosokkal. 6. Erre Én így szóltam: „Tudtam, hogy ez így lesz, de még másképpen is lehetett volna, ha a dolgok néhány hétig tovább fajulnak, mert akkor a munkások és templomosok között komoly tettlegességre került volna sor, amit Én előre láttam és ezért akaratommal a dolgot úgy irányítottam, ahogy bekövetkezett s ez így jó is volt. A templomosok most persze titkos haraggal vannak Lázár

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

45

iránt, de ennek nincs semmi jelentősége, mert ezek haragszanak minden rómaira, görögre, esseusra, sadduceusra és szamaritánusra, s ez a haragjuk hasonlít ahhoz a balga emberhez, aki egy nagy folyóra azért haragudott meg, mert nem talált rajta hidat, amelyen elérhette volna a túlsó szép partvidéket. A folyó a balga ember haragja ellenére is folyó maradt; s ugyanígy van ez a templomosok mérgével és haragjával is, amely egyenlő a föld pora férgének csavarodásával és berzenkedésével a mellette elhaladó tevék lépése miatt, ezért hát hagyjuk ezt a dolgot békében és te, kedves barátom nézz utána, hogy mielőbb vacsorát kapjunk.” 37. Fejezet

A 3 bölcs Perzsiából, akik Jézus születésekor neki hódoltak, meglátogatják az Urat, mint férfiút. Ezek csodálatos élményei

1. Ekkor a vendégfogadós a konyhába sietett és már mindent készen talált; azonnal fel is tálaltatott és Mi jóízűen ettünk és ittunk. A többi vendég azonban megtudta, akik mint utazók részint Galileából, Görögországból, részint Szamáriából és különféle más országokból itt szálltak meg, mivel a vendégfogadós igen olcsó ember volt s nagy fogadóhelyiséggel bírt, hogy Én, Akiről olyan sokat hallottak, szintén ebben a vendégfogadóban tartózkodom. Megkérdezték tehát a vendégfogadós szolgaszemélyzetét, hogy láthatnának-e Engem? Egy szolga megsúgta ezt a vendégfogadósnak, aki Velünk több dologról beszélgetett, mire így szólt a szolgához: „Én nem mondhatok sem igent, sem nemet, mert ez az Úr itt az egyedüli Úr és csak annak szabad megtörténnie, amit Ő akar. 2. De Én így szóltam a vendégfogadóshoz: „Az utazók között van 4 egyiptomi mágus, akik Perzsiában csaknem India határán születtek. Közülük hárman főmágusok és igen magas korúak, de a negyedik még fiatal. Ezeknek még nagyobb a kíséretük, de legnagyobb részük más községekbe van elszállásolva; itt csak személyük körüli szolgáik vannak s csupán ezt a 4 mágust, akik most néhány esztendő óta Egyiptomban működnek, engedheted be, Mi pedig éreztetni fogjuk velük, hogy milyen szellem élteti őket.” 3. Ekkor a vendégfogadós kiment abba a szobába, melyben a mágusok voltak és megmondotta nekik, hogy Én megengedtem, hogy Hozzám jöjjenek. E hírnek a mágusok nagyon megörültek, mivel Rólam Kánaán határain túl is sok mindent hallottak. Azonnal felkerekedtek, és a vendégfogadós kíséretében Hozzám siettek. 4. Amikor ők, mint tiszteletreméltó aggastyánok megjelentek Előttem, mélyen meghajoltak és udvariasan üdvözöltek szokásaik szerint, s mivel a héber nyelvet is jól bírták, tehát tanítványaim is megérthették őket s Én mindjárt így szóltam hozzájuk: „Az, Akit ti közelebbről szeretnétek megismerni – Én vagyok! Üljetek ide Közénk, s majd kissé közelebbről értekeztünk egymással. 5. A mágusok erre helyet foglaltak asztalunknál, s Én így szóltam hozzájuk: „Mondjátok el Nekem nyíltan, hogy miféle művészeteket és varázslatokat űztök, s akkor majd megtudjátok Tőlem is, hogy milyeneket űzök Én. Talán kölcsönösen hasznára lehetünk egymásnak!” Erre a mágusok meghajoltak és így szóltak: „Mester! Ez itt, aki közöttünk a legvénebb és legbölcsebb, fog helyettünk beszélni, a neve Hahasvar (a csillagok őrzője) és háromszor 30 évet számlál. Én, aki most beszélek, csak nyolcvanat, és aki mellettem áll teljes hetvenet, s a csillagokban írva van, hogy közülünk mindegyiknek ez időtől számítva még 30 évig kell élnie. Az én nevem Meilicechiori (legyen tudományod az időt érni) és ennek a szomszédomnak neve Qulitezar (akarat súlyosbító vagy késztető). Közülünk a negyedik még fiatal, ennek még nincsen határozott neve, miután még csak tanítvány. Most pedig beszéljen közülünk a legvénebb!” 6. Erre a legvénebb így kezdte beszédét és mondotta: „Mi hárman egyszer 30 évvel ezelőtt már itt voltunk és nagy utat tettünk meg messze Keletről, mert egy különös csillag késztetett erre bennünket és a csillagok járásában írva volt: A távol Nyugton Isten elfajult népeinek új királya született. Testének anyja egy szűz, akit férfiú sohasem érintett, mert a gyermeket benne Isten nagy Ereje nemzette és neve nagy lesz a Föld minden népe között. Ő egy nagy országot fog alapítani s abban, mint leghatalmasabb Király fog uralkodni és boldog lesz mindaz, aki országában él, mert ezek felett a halálnak nem lesz többé hatalma!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

46

7. Amidőn a csillagokból ezt olvastuk, útra keltünk és követtük a csillag irányát s valóban Betlehemben egy régi istállóban találtunk egy újszülött gyermeket csodás körülmények között és áldoztunk neki adományainkkal. Mi ígéretünk szerint ismét Jeruzsálemen keresztül akartunk hazánkba visszatérni, de álmunkban egy fényes szellem óva intett bennünket, hogy más úton térjünk haza, és ne áruljuk el a gonosz fejedelemnek az újszülött Királyt. Ezt meg is tettük, de hogy azután azzal a csodálatos gyermekkel mi történt, azt minden kutatásunk ellenére nem tudtuk kinyomozni. 8. Idős emberektől megtudtuk azután, hogy Heródes, a kegyetlen fejedelem Betlehemben gyermekgyilkosságot rendelt el az újszülött Király miatt, ahol minden gyermeket 1-től 12 évesig karddal agyonszúrtak, ámde a szülők a csodálatos gyermekkel még idejekorán Egyiptomba menekültek és ily módon kikerülték az őrült fejedelem kegyetlenkedéseit. Mi Egyiptomban több éven át kerestük ezt a gyermeket és királyt, de még a legcsekélyebbet sem tudtuk meg róla. 9. Csak nemrégen értesültünk Memphisben, hogy Galileában egy nagy csodaférfiú lépett fel, aki olyan jeleket tesz, amilyenekről ezen a Földön soha senki sem hallott még, s olyan nagybölcsességű beszédeket mond, hogy azokkal szemben a Földnek legnagyobb bölcsei is a föld alá bújhatnak; nagyon sokan azt hiszik és meg vannak győződve róla, hogy nyilvánvalóan Istennek kell lennie, mert másképpen az ő tetteit és cselekedeteit magyarázni nem lehet. 10. Erre a hírre aztán e célból ismét ide utaztunk Kánaánba, vagy az összesített Zsidóországba, hogy ezzel a rendkívüli férfiúval találkozhassunk, mégpedig két oknál fogva: először, hogy mindenről személyesen meggyőződjünk és másodszor, hogy megtudjuk az a férfiú nem a Betlehemben született gyermekből lett-e? 11. A híres csodaférfiú bár nem király még, de ez mit sem tesz, mert mi csak bölcsek és csillagvizsgálók vagyunk és a természeti erők tudománya által a vak emberiség szemei előtt a legrendkívülibb mágusok, s így királyok is vagyunk, és Perzsia mögött a széles fennsíkokon elterülő országokat bírjuk sok néppel, s nem kell ellenségektől félnünk, mert minden szomszédos fejedelem nagyra becsül bennünket és titkos hatalmukkal szemben a legmélyebb hódolattal viseltetik. De a mi hatalmunk csak természeti, amit minden ember megtanulhat; mennyivel inkább lehet az a híres férfiú Zsidóország királya, aki csupán akaratával hegyeket és sziklákat semmisít meg, s aki feltámasztja a halottakat, és az elemeknek parancsol?! 12. Mi ma reggel érkeztünk ide és tudakozódtunk már ama férfiú iránt, és azt mondották nekünk, hogy nem régen ezen a vidéken járt és rövid idő múlva ismét visszatér ide. Most pedig késő este az a hír jár szájról-szájra, hogy a csodaférfiú tanítványaival megérkezett. 13. Elképzelheted tehát Mester, hogy mennyire izzott bennünk a vágy, hogy Benned azt a férfiút lássuk, kiről annyi csodálatosat hallottunk, és akitől most a legmélyebb alázattal azt kérdezzük, hogy Te abból a csodagyermekből, ki Betlehemben született növekedtél fel? 38. Fejezet

A 3 bölcs tapasztalatairól beszél; elmondják szellemi vezetéseiket első betlehemi útjuk alkalmával. Az Úr felszólítja őket, hogy tudtul adják, mivel foglalkoznak most. A legvénebb elmondja élményeiket, tudásukat, működésüket, mint médiumok, csillagjósok és mágusok. Tudásuk a puskaporról, villamosságról, magnetizmusról és a szemfényvesztés művészetéről.

1. Mondom Én: „Ez mind igen szép és dicséretes tőletek, de Én azt hallottam, hogy az a 3 bölcs, aki a Betlehemben született gyermeket meglátogatta, azután körülbelül 15 évre meghalt. Miképpen lehet tehát az, hogy ti, mint ugyanazok éltek és dolgaitokat az egész világban űzitek?” 2. Mondja a legvénebb: „Nemes barátom! Nálunk, a mi országunkban Te ötször, sőt hétszer is meghalhatsz, s ott éltetve tovább élhetsz; ezt ott a levegő, a föld és szellemeik, csodálatos füveik és a mi erőink teszik, amelyeket a természet erőiből merítünk. 3. Amikor Betlehemben voltunk akkor ennek a földnek ősidőiből még 3 szellem volt bennünk, de most már nincsenek velünk összeköttetésben, hanem mi jelenleg egyedül vagyunk.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

47

4. Amikor azok a szellemek elhagytak bennünket, akkor valóban az volt a látszat, mintha tényleg meghaltunk volna, de feltámasztottak bennünket saját szellemeink és most már magunk élünk tovább s még hosszabb ideg fogunk élni; de majd ha ez a test teljesen hasznavehetetlenné válik, akkor sem fogunk úgy meghalni, mint ahogy a szegény emberek itt, ebben az országban halnak oly nyomorúságos halált, hanem teljes öntudattal önként fogunk testünkből kilépni s azután mint szellemek tovább élni és a hozzánk hasonlók között továbbmunkálkodni. Lásd, nemes nagy Mesterünk, így állnak nálunk a dolgok, miután mi még romlatlan, ősi és természetes nép vagyunk.” 5. Mondom Én: „Ezt jól tudom Én és azt is, hogy ezen a Földön még néhány ilyen nép létezik, s ez ellen nincs semmi ellenvetésem és azt is elfogadom, hogy ti valóban az a 3 bölcs vagytok, akik a távoli Keletről jöttetek és akik Betlehemben egy barlangi juhistállóban született csodagyermeket meglátogattatok, és most ismét eljöttetek, hogy a gyermekből felnőtt „csodakirályt” felkeressétek és Neki újból tiszteletet adjatok, ami elvitathatatlanul dicséretes dolog. 6. De azt is megkérdezném tőletek, hogy nagy utazásaitok alkalmával miféle művészeteket és dolgokat műveltetek és milyen hasznot hajtanak azok számotokra? Erről is be kell számolnotok Nekem, hogy legalább tanítványaim is halljanak valamit, s akkor fogok majd Magamról közelebbit mondani.” 7. Mondja a legvénebb: „Nagy Mester! Ha Te mindazt véghez tudod vinni, amit mi Rólad hallottunk, akkor tanítványaid tőlünk nem fognak semmi újat hallani; - de ha mindenáron kívánod, a dolog lényegét közölhetem Veled. Az első tulajdonképpeni fő dolgunk, hogy az embereknek a csillagokból hasznos dolgokat jósoljunk, amelyek többnyire be is következnek, ami természetesen – őszintén szólva – sokkal inkább függ a szavak művészi beálltásától, mint a csillagok állásától, amely néhány bolygót kivéve úgyis mindig egy és ugyanaz. 8. Csak a zsidó csodagyermek születésekor – amikor azok a bizonyos szellemek többé-kevésbé lakoztak bennünk – láttuk Nyugat felé a csillagoknak egészen sajátságos állását, s egy különösen nagy csillagot, amelynek Nyugat irányában hosszú csóvája volt s miután észrevettük, hogy éppen Nyugat felé volt gyorsabb a mozgása, mint más csillagoknak, tehát azt hittük, hogy a nyugati országokban valami nagy dolognak kellett történnie. És nemsokára a csillagokból a következő írást olvastuk ki: „A zsidóknak új királya született, aki olyan országot fog alapítani, melynek az örökkévalóságban soha vége nem lesz és uralkodni fog a Föld minden népe felett!” – Nos, ez az írás teljesen igaz volt és mi utunkat egészen a csillag haladása felé irányítottuk, amely a helyszínen látszott megállni s mi egy olyan születést találtunk, amelyet mindenféle elképzelhető csoda kísért, úgy hogy egy pillanatig sem kételkedhettünk, hogy tényleg a megfelelő helyen vagyunk. Akkor csillagjóslásunk tényleg a tiszta igazság volt; de hogy a későbbiek s az utána következők több vagy kevesebb igazságot tartalmaztak-e, arról – nyíltan szólva – nem állhatunk jót. Tehát így áll a dolog a mi csillagbölcsességünkkel. 9. Ami pedig mágiánkat illeti, az 3 részre oszlik. Az első és főrész a sok próba, kísérlet és tapasztalatból, valamint a természeti titkos erőkben való jártasságból ered, ami által képesek vagyunk ezerféle olyan dolgot létrehozni, amelyek a vak és semmit sem tudó embereknél természetesen a legnagyobb csodálkozást keltik, s ami nekünk nagy hasznot szerez. 10. Például nekünk birtokunkban van egy bizonyos robbantó anyag készítésének titka, amely igen gyúlékony és gyors lángralobbanása által zárt helyiségben olyan hatalmas erőt fejt ki, hogy általa a legerősebb és legszilárdabb szikla is, ha előzőleg kifúrt nyíláson át abba néhány font súlyút belehelyeznek a fent írt szemcsékből és azt egy láthatatlan gyújtózsinór által meggyújtják, óriási dörejjel ezerfelé robban. A nép előtt látszatra úgy teszünk, mintha a sziklának megparancsolnánk, hogy bomoljon szét, de alapjában véve ezt a mi robbantó szemcséink okozzák, amelyeket már néhány nappal ezelőtt észrevétlenül a megfelelő helyre viszünk. 11. Ezen kívül még igen sok ehhez hasonló dolgaink vannak, amelyek experimentálisa (kísérlete) a népet nagy csodálkozásokra készteti. Ehhez tartoznak még a mi tűzművészeink is, amihez a villámlást és hatásait megtévesztő módon tudjuk utánozni. Ebben áll a mi mágiánk első része. 12. A második rész teljesen mechanikus, ami által olyan hatásokat hozunk létre, amelyek minden laikust a legnagyobb ámulatba ejtenek, mert a hatás oka ismeretlen előttük és rajtunk kívül senki sem tudja azt megmagyarázni. Mágiánk harmadik része tulajdonképpen semmitmondó, mert azok titkos megegyezések által jönnek létre. Ez a vak nép előtt csaknem a legnagyobb feltűnést kelti,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

48

habár e mögött semmi sem rejlik, csak bizonyos begyakorolt egyesség és készség. Ez tehát a mi 3 részre osztott mágiánk. 13. Végül pedig még orvosok is vagyunk és titkos szerekkel a világon a legtisztább lelkiismerettel sokféle betegséget tudunk gyógyítani és mérges rovarok mindenféle faját el tudjuk pusztítani, s a gonosz állatok is elmenekülnek előlünk, vagy megbűvöljük őket, amely képességünkkel eddig már sok jó szolgálatot tettünk. S ezzel nagy Mester röviden felfedtük Előtted a mi egész művészetünket. De most Téged is kérünk, hogy Magadról közelebbi felvilágosítást adj!” 39. Fejezet

Az Úr bírálata ezekről a tevékenykedésekről. A jó cél nem mentesíti a rossz eszközöket; erre szolgáló példák: A szenvedő beteget megmérgezik az álcsodák káros volta, a könnyen hívőségről, a tévhitről és a fanatizmusról. Az Úr világos bizonysága saját földi missziójáról. A szeretet világosságának országa. Az örök igazság és annak győzője: Jézus-Jehova!

1. Mondom Én: „A ti művészetetek, amíg természeti erőkkel, mechanizmusokkal és gyógytudománnyal kísérleteztek, magában véve jó és abból idővel az emberek részére előny is származhat. De mindaz, ami az emberek előtt – akik Isten előtt egyenlő értékűek – nagyobb hasznot hozó szemfényvesztésnek tűnik fel – rossz és Isten, mint az összes világok és teremtmények Ura előtt nem tetsző, amint ezt már az esseusoknak is, akik hasonlóképpen cselekszenek egy alkalommal megmondottam. Mert ha a cél alapjában véve még oly jó is volna, de azt csak hazug, s így magában véve is rossz eszközzel lehetne elérni, ezzel a jó cél sohasem lesz mentesítve s így nem is lehet jó. 2. Például: Volna egy beteg, aki igen nagy fájdalmakat szenved, úgy hogy még a legjobb orvosok sem találnának szert arra, hogy ezt az embert kínzó fájdalmaitól meggyógyítsák; ekkor az egyik orvosnak eszébe jutna valami és azt mondaná a többi orvosnak: Miután ezen az emberek úgysem lehet segíteni, adjunk be neki gyorsan ölő mérget, s ő egyszerre megszabadul minden fájdalmától. – Amint mondotta úgy is lett s a szenvedőnek pillanatok alatt vége lett. Az orvosok a beteget tényleg megszabadították szenvedéseitől, ámde megölték őt, anélkül, hogy meggondolták volna, hogy Isten miért mérte rá ezeket a szenvedéseket s mi lesz a lelkével a túlvilágon?! Az eszköz tehát rossz volt, ennél fogva soha jó és tiszta célt nem szolgálhatott. 3. És lássátok, ugyanígy van ez minden hamis csodával is, mert ha azokat az emberek javára jó erkölcsi tanok is előzik meg és Isten működéseként magyarázzák, alapjukban véve mégsem eredményezik a jó célt, mert a népre rákényszerítik a könnyen hívőséget, amelyből mindenféle gonosz tévhit, babona s végül fanatikus gyűlölet származik minden más hívővel szemben és ha végül valakinek világos szelleme által ennek a csalásnak nyomára jönnek, hogy az általuk hitt állítólagos isteni csoda csak igen otrombán utánzott természeti jelenség volt, azonnal eltántorodnak az eddig jónak hitt tanoktól s azután nem is hisznek többé semmit, és csodatevőikkel szemben valóságos tigrisekké, és hiénákká válnak. 4. Mindezekből könnyen kitűnik, hogy rossz eszköz által soha jó célt elérni nem lehet, mert ha az alap rossz és ingadozó, miképpen állhat meg rajta egy szilárd épület? 5. Rossz és laza alapon soha nem lehet erős várat építeni, hamis eszközökkel pedig sohasem lehet az embereknek keresztül-kasul javító és éltető nevelést adni. 6. Ebben a világban még a legnagyobb államok is, amelyek előtt egykor a fél földgömb megremegett, végül úgy széthullottak, mint a pelyva, mert az az alap, amelyre építve voltak, nem volt egyéb, mint pelyvaszerű szemfényvesztés. 7. De éppen ezért jöttem Felülről ebbe a világba, hogy az embereknek mindenben megmutassam és megadjam az igazságot, és aki ebben az igazságban marad és él, az valóban szabad is lesz s magában hordozza az örökéletet, amelyet azonban nem lehet áleszközökkel, hanem kizárólag csak a legtisztább igazsággal elérni. 8. És éppen ebben áll az az ország, amelyet most alapítok; az pedig a szeretet, a világosság és a világosságból eredő tiszta igazság országa.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

49

9. Ennek királya bár sohasem fog földi trónra lépni, arany jogart nem vesz a kezébe, semmiféle más fegyvert sem fog viselni, mint egyedül csak az igazság fegyverét és mégis ez az igazság le fogja győzni a Föld minden népét, és boldogok lesznek azok, akik ettől a tiszta, mennyei fegyvertől legyőzetni engedik magukat. 10. És most a legvégén megmondom nektek, hogy éppen Én Vagyok Az, Akit kerestek, és Akinek egyszer már, mint gyermeknek tiszteletet adtatok. 11. De még azt is mondom nektek, hogy Én sem most, sem a jövőben nem az emberektől veszek dicsőséget, hanem van Egy, Aki egy Énvelem, s egyedül Ez az Egy, Akitől dicsőséget veszek! Ennek neve: Szeretet, Világosság, Igazság és Élet! 12. Ő minden dolognak és öröklétnek ősoka s mindaz, ami létezik és fennáll, Belőle származik. És most már tudjátok, hogy hányadán vagytok?” 40. Fejezet

A bölcsek jó bizonysága. Az Úr jó tanácsa. Fontos missziós intelmek. Valami a médiumok szellemi ellenőrzéséről. A világos szellemek befolyásáról és utasítások ennek a kegyelemnek előmozdítására és elhárítására. Kik voltak azok a szellemek?

1. Mondja az Én beszédem igazságától áthatva a legvénebb: Nagy Mester! A Te világos beszédedből a napnál is tisztábban kivettük azt, hogy többnek kell lenned, mint pusztán csak embernek, mert ilyen átható igaz módon embert még sohasem hallottunk beszélni és valóban ilyen szavak jobban hatnak, mint ezer még oly csodálatos jel, amelyek az embereket – bár egy időre megtévesztik – de szívük annál keményebbé és sötétebbé válik s ezért mi Tőled más jelt nem is kívánunk, mert a Te szavad tökéletesen elég nekünk és tudjuk már, hogy a jövőre nézve mit kell tennünk és mit kell betartanunk! A mi népünk otthon ezután ne járjon sötétségben!” 2. Mondom Én: „Ezt nagyon jól teszitek; ámde minden jónak és igaznak idő kell, ennélfogva minden becsületes munkálkodásotokban és cselekvésetekben okosságot kell alkalmaznotok. 3. Mert a sötétben lévő nép szemeinek a hirtelen világosság látása csak kárt okozhat, és valósággal őrülten fogja keresni az árnyékot és sötétséget. Azért tehát a világossággal először csak takarékosan kell bánni, hogy az emberek lassan, fokozatosan szokják meg azt. Idővel azután szemük még a legerősebb világosságot is jó érzések között tudja elviselni. S ha valóban bölcsek vagytok a távoli Keletről, akkor ezt a bölcs tanítást is követnetek kell, ha népeiteknek igaz áldásai akartok lenni.” 4. Mondja a legvénebb: „Ezt követni is fogjuk úgy, mint tanítványaid, mert látjuk, hogy mindenben igazad van, mivel Te Magad is teljesen igaz vagy. De azt szeretnénk még tudni, hogy a Te csodálatos születésedkor a bennünket vezető szellemekkel hogyan is áll a dolog, mert magunkban pontosan érezzük, hogy ők nem voltak mi és mi nem voltunk ők. Amikor azok uralkodtak bennünk, nem tehettük azt, amit akartunk, hanem csak amit ők akartak, és mégis úgy tűnt fel előttünk, mintha ők a mi jobb énünk volnának. Abban az időben igen bölcsek is voltunk és csak akkor ismertük meg a benső, természeti erőket és azok használatát; de amikor mintegy eltávoztak belőlünk, megint buták voltunk és nem bírtuk megérteni, hogy miképpen tudtuk a természetben lévő nagy titkos erőket megtanulni? Ami jobbat tudunk, azt csak azok a szellemek nyilvánították ki nekünk, akiket világos álmainkban is láthattunk. Nos, Bölcsességed szerint mi rejlik e mögött?” 5. Mondom Én: „Ez nálatok semmi különös nem volt, mert már természettől fogva minden jobb embert néha kevésbé érezhető módon oktatnak a szellemek különféle szellemi és természeti tudományokban és ugyanez az eset volt nálatok is, csak érezhető módon. 6. És minél természetesebben, egyszerűbben s minél inkább magukba szálltan élnek az emberek valahol e világban, annál inkább és élénkebb összeköttetésben állnak a túlvilági szellemekkel; s ugyanez az eset áll fenn nálatok is. 7. De amikor sok utazásotok által a világban jártasabbak lettetek, a ti oktató és világos szellemeitek elhagytak benneteket és saját tudásotokra, értelmetekre, eszetekre és szabad akaratotokra

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

50

bíztak, de egyben ébren tartották bennetek azt a vágyat, hogy Engem keresnetek, és megtalálnotok kell és a 3 szellemnek ez a rólatok, gyermekeitekről és népeitekről való gondoskodása nagyon helyes volt. 8. Azok a szellemek egykor emberek is voltak ezen a Földön, mégpedig a most élő emberek számára a lehető legnagyobb jelentőséggel bírtak a Földön. Ámde odaát ezek a földi különbségek az első, a nagy és kicsiny között tökéletesen megszűnnek és az utolsó ember a Földön az elsőtől nem fog elmaradni, feltéve, ha Isten Akaratát felismerte s előírása és rendje szerint cselekszik. 9. Az Isten Akarata pedig minden emberrel röviden ez: Istent megismerni, Őt szereti mindenek felett és a te felebarátodat, azaz embertársadat, mint tenmagadat! 10. Légy igaz és hűséges mindenkivel szemben és amit akarsz, hogy veled tegyenek, ugyanazt tedd embertársadnak is, akkor béke és egyezség lesz köztetek és Isten tetszése úgy fog a fejetek fölött ragyogni, mint az élet igaz világossága! S ez elég nektek; ezeken keresztül minden további bölcsesség megadatik nektek. És most térjetek pihenőre, mert már csaknem éjfél lett.” Ekkor a bölcsek elköszöntek és arra kértek, hogy a következő napot is Közelemben tölthessék, amit szívesen meg is engedtem. Azután mindnyájan pihenőre tértünk. 11. És amikor a következő napon felébredtünk, a reggeli már készen várt Bennünket és a bölcsek is telve voltak vágyakozással, hogy Engem újra lássanak és talán beszélni is halljanak, mert szavaimat nagyon a szívükre vették. 12. Amidőn tanítványaimmal a reggelinél ültünk, ettünk és ittunk s a vendégfogadóssal erről, meg arról beszélgettünk, a bölcsek már az ajtó előtt hallgatóztak, és amikor azt hallották, hogy inkább közömbös dolgokról társalgunk, így szóltak egymás között: „Lám, ma nem beszél olyan bölcsen, mint az éjjel. Ő a tudásában nagyon sokoldalú, de ma nem sok isteni bölcsesség sugárzik ki Belőle.” 13. Miközben maguk között ilyen bírálatokat gyakoroltak, egyszer csak belépett egy gyenge beteg az előszobába, aki a vendégfogadós szomszédja volt és annak házanépétől megtudta, hogy megérkeztem s most itt tartózkodom; s amikor a nyitott ajtón keresztül meglátott Engem, így kiáltott fel: „Óh názáreti Jézus! Te valóságos Megváltó, - könyörülj rajtam, s gyógyíts meg, Ki már oly sokakat meggyógyítottál!” 14. Ekkor Én kimentem hozzá s így szóltam: „Mióta gyötör téged a köszvény?” Ő pedig így felelt: „Uram! Már 7 esztendő óta, de én türelmesen elviseltem fájdalmaimat, amíg még nem tomboltak bennem ennyire, most azonban már elviselhetetlenek s azért vezettettem magam ide Hozzád!” 15. Mondom Én a bölcseknek: „Nos, ti is orvosok vagytok; nem tudtok ezen a betegen segíteni a tudásotokkal?” Mondja a legvénebb: Mester! Az ilyen betegeket nálunk gyógyíthatatlanoknak nyilvánítják s itt nem is használ semmi orvosság; ha egy ilyen köszvényest a Nap nem képes kigyógyítani, akkor a világon már semmi sem használ neki.” 16. Erre Én így szóltam a beteghez: „Gyógyulj meg és járj! De ne vétkezz többé, hogy még nagyobb baj ne érjen téged!” A beteg abban a pillanatban kiegyenesedett és meggyógyult, s mély hálákat adott Nekem s azután telve örömmel elhagyta a házat. Erre megijedtek a bölcsek s valósággal imádni kezdtek. Én azonban ezt megtiltottam nekik és azután tanítványaimmal együtt felkészültünk Bethániába Lázárhoz, a bölcsek pedig még ugyanazon a napon visszamentek távol eső hazájukba. 41. Fejezet

Az Úr és övéi ismét Lázárnál. Utazás Galileába. Jézus magatartása a templomosokkal szemben. Jövendölés azok bukásáról. Utazás Tibériásba. 5000 ember táplálása 5 árpakenyérrel és 2 hallal. Az Úr elmenekül a nép közül, amely királlyá akarja kikiáltani.

1. Hogy Lázárnak megérkezésem fölött igen nagy öröme volt, azt nem kell említeni; de alig voltam 3 napig itt, a munkások által az egész messze környék megtudta jelenlétemet s naponta igen sok nép verődött össze és mindenféle beteget hoztak, akiket meggyógyítottam.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

51

2. Ez nagy feltűnést keltett egész Jeruzsálemben, ami természetesen a farizeusok füléhez is eljutott, amiért rögtön tanácskozni is kezdtek, hogy miképpen foghatnának meg és irthatnának ki a világból. 3. Én tudtam erről s ezért Lázárnál való tartózkodásom tizedik napján így szóltam tanítványaimhoz: „El fogunk innen menni Galileába, mert a farizeusok gonosz tanácsot ülnek ismét Ellenem; nem akarok itt több feltűnést okozni, hogy az ünnep előtt a te házadban is nyugalom legyen s ezért még ma elmegyek.” 4. Ekkor Lázár egészen elszomorodva így szólt: „Uram! Hiszen Te mindenható vagy s ezt a gonosz fajzatot egy gondolatoddal megsemmisíthetnéd, ami minden jobb zsidó számára valóságos jótétemény volna.” Mondom Én: „Ezt meg is tehetném, de nem ez az Atyám akarata; hanem cselekedjenek mindaddig, míg mértékük betelik s csak azután következik el számukra a nagy ítélet, mert mindent felülmúló uralomvágyuk által saját maguk fogják a tőrt szívükbe döfni. Gőgjükben feltámadnak a rómaiak ellen is s ezek aztán majd végeznek velük. Én mondom azt neked: Kő kövön nem fog itt megmaradni és az utódok még azt a helyet sem fogják megtalálni, ahol egykor Jeruzsálem állt, és ha valamit mégis találnak, nem fognak azon eligazodni s a biztos helyét sem lesznek képesek meghatározni. Ez a világért, a világ által fog végbemenni, de ennek ideje még nem jött el; Én pedig nem azért jöttem, hogy pusztítsak, hanem hogy megkeressem mindazt, ami elveszett s ezért jobb, ha innen egy időre elmegyek, hogy Nekem is nyugalmam legyen, de neked is; mert ők nemsokára itt fognak Engem keresni, de nem találnak meg és ez így lesz jó.” 5. Ezután megreggeliztünk, utána pedig felkészültünk az útra. Lázár elkísért Bennünket csaknem a Galileai tengerig és nagy néptömeg követett. A tengerparton, ahová meglehetősen késő este érkeztünk, megállapodtunk és az egész éjszakát ott egy vendégfogadóban töltöttem. A következőnapon Lázár elbúcsúzott Tőlünk és embereivel együtt (János 6.1) hazament. 6. Én pedig a tanítványokkal, akiknek száma újból meghaladta a hetvenet, egy nagy hajóba szálltam és a tengeren át Tibériás város közelébe hajóztam. Amikor a nép látta, hogy Én elhajóztam (János 6.2) ők is hajókat béreltek és így feltartóztathatatlanul Utánam jöttek, mert látták a jeleket, amiket a sok beteggel tettem. A Bennünket követő sokasággal együtt (János 6.3) Tibériás városától 1 órányi távolságban egy teljesen lakatlan helyen kötöttünk ki, amely mögött egy magas hegy emelkedett. Én pedig így szóltam a tanítványokhoz: „Menjünk fel erre a hegyre, ennek közepén akarok megpihenni, anélkül, hogy a városból erre haladók észrevegyenek. E város lakóiban kevés a jó szándék és még kevesebb a hit, mert ez kereskedő nép s ezek minden vágya a nyereség és a pénz.” 7. Ekkor azonnal felmentünk a hegyen a megjelölt helye, amely igen kellemes volt s buján nőtt fűvel belepve, ami pihenésünkre igen kellemes volt. Ide ültem le tanítványaimmal együtt. De a sok ember, akik elkísértek Bennünket, Utánunk jöttek kenyérkosaraikkal (János 6.4.) és Velünk együtt letelepedtek. A húsvéri ünnep közeledett, a zsidók főünnepe, amikor szokás volt, hogy a kosarakban új kovásztalan kenyeret hordjanak és sült halat, valamint tojást és bárányhúst. De mivel 5 napon át tartózkodtam itt, és 4 napon keresztül alig volt mit ennünk és innunk, tehát senki sem gondolt az ötödik napra, miután pihenőhelyünkön jó és friss forrás is akadt. Ámde az ötödik napon, amikor az eleségkészlet teljesen elfogyott, Péter figyelmessé tett a naponta egyre jobban növekedő néptömegre, s hogy nincs semmi ennivalójuk. 8. (5. vers) Ekkor ég felé emeletem szemeimet, áttekintettem a nagy néptömeget és láttam, hogy milyen hatalmas sokaság jött Hozzám, mire így szóltam Fülöphöz, aki rendesen a Mi pénztárnokunk volt s aki mint görögből lett zsidó, néha kissé gyengehitű volt: „Honnan veszünk kenyeret ilyen sok ember számára, hogy valamit enni kapjanak?” (6. vers) De ezt csak azért mondottam, hogy a gyengehitű tanítványt kissé próbára tegyem, mert hisz úgyis jól tudtam, hogy mit akarok tenni. A tanítvány valóban fel is ült és így felelt: „Készpénzünk mindössze 200 stater s ez kevés lesz ahhoz, hogy abból mindenki (8. vers) csak keveset is vegyen magához."” 9. Mondja egy másik szintén nem a legerősebb hitű tanítvány (9. vers) jóllehet Simon Péter testvére volt: „Uram! Van itt egy fiú, akinek a kosarában van még 5 árpakenyér és 2 hal (10. vers) de mi ez ennyi ember számára?” 10. Mondom erre Én: „Hívjátok ide a fiút Hozzám és rendeljétek el, hogy a nép telepedjék le.” Miután ez a hely szép, gyepes volt, tehát csakhamar letelepedett körülbelül 5000 férfi asszonyokat és

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

52

gyermekeket nem is számítva (11. vers). Ekkor elővettem a kenyereket és hálákat adtam az Atyának és megáldottam azokat; azután átadtam a kenyereket és halakat a tanítványoknak, hogy osszák ki azoknak, akik már letelepedtek és azt mondottam nekik, hogy úgy a kenyerekből, mint a halakból mindenkinek annyit adjanak, hogy jóllakjanak (12. vers). 11. Ezután mindenki evett és jóllakott s mivel nem voltak képesek mindent elfogyasztani, Én ismét így szóltam tanítványaimhoz: „Menjetek és szedjétek össze a megmaradt darabkákat (13. vers), hogy semmi el ne vesszen, és meg ne romoljék.” Ekkor a tanítványok vették a legnagyobb kosarakat és összeszedték a megmaradt darabkákat és 12 nagy kosarat megtöltöttek velük – mármint az 5 kicsiny árpakenyérből. 12. Erre a tanítványok így szóltak: „A néptömeg megvendégelése felülmúlja az előző kettőt. De mi történjék a 12 teli kosárral?” Mondom Én: „Ez a népé, az majd tudja, hogy mit tegyen vele; Nekünk nincsen szükségünk rájuk, miután először Mi is jóllaktunk, másodszor pedig ma innen úgyis elutazunk Kapernaumba.” Ekkor a tanítványok a teli kosarakat átadták a népnek, s mindenki kivette a részét belőle és senki sem panaszkodott, hogy nem részesült benne eléggé. 13. És amikor az emberek látták ezt a nagy csodát (14. vers), amit tettem, így szóltak: „Ez valóban az a nagy próféta, Akinek ebbe a világba el kell jönnie! Nem is lehet más, mert oly hatalmas, mint semmiféle más hatalom ezen a Földön és bölcsebb, mint Salamon, tehát itt az ideje, hogy Őt királlyá kiáltsuk ki!!” 14. (15. vers) Amikor Én észrevettem, hogy azzal foglalkoznak, hogy Engem mindenáron királlyá kiáltsanak ki, halkan így szóltam Jánoshoz: „Hallod mit akar a nép? Én most gyorsan és észrevétlenül feljebb a hegyre el fogok innen távozni, ti azonban estig maradjatok itt. Ha majd a nép elszéled, ismét visszatérek hozzátok. De ha nem oszlik szét, akkor menjetek le a tengerre s ott egy hajó fog rátok várni, s ezzel menjetek Kapernaumba, ahol Én utolérlek benneteket. 42. Fejezet

Ennek a csodálatos megvendégelésnek és körülményeinek megfelelő szellemi magyarázata. Az Úr eltűnik azok számára, akik Őt hiú világi királlyá akarják tenni. A tanítványok Kapernaumba mennek, az Úr a tengeren megy utánuk. A nép hajón követi.

1. Ezt jól megjegyezte János, de mivel a szellemi értelmezésekkel ő foglalkozott a legtöbbet és mindennek az okát, hatását és végcélját látni akarta, tehát megkérdezte ennek a csodának is az okát és erre Én így szóltam hozzá: „Valamennyi közül te légy az első, aki Isten titkait teljes mértékben megértsd s ezért jegyezd fel gyorsan: Ez a sokaság a világ, amely minden szellemi táplálék készletét felemésztette; csak egy egyszerű fiúgyermeknél volt még egy kevés romlatlan kedélyállapot, egy kevés gyermekes hit s ezért találtatott nála még 5 árpakenyér és 2 hal. Az 5 kenyér azt jelenti, hogy mind az 5 érzéke még tiszta és romlatlan s ezért a szíve és a lelke is, ami azonnal kitűnt akkor, amikor kérésemnek a legnagyobb örömmel engedelmeskedett. 2. A 2 hal pedig a szeretetnek a jóhoz és a hitnek az igazhoz való viszonyát vagy a szeretet életmelegének mint tűznek az életbölcsességhez való viszonyát megjelölve gyermekes hitét, bizalmát és szeretetét igazolták, egyben azonban az a tény, hogy ő egyedül volt, személyének csekélységében amellett tanúskodik, hogy a világban a mennyekből eredő jó és igaz milyen gyengén és csekély mértékben található a világi emberek között. 3. Az 5 kenyér azonkívül az Én tanításaimat is jelenti, amelyeket az embereknek adok. Ez igen kevésnek látszik a Föld minden embere számára, de mégis éppen úgy fog gyarapodni és terjedni, mint ezek a kenyerek, azonban a legbölcsebbek számára – akik szellemben Tőlem nyernek oktatást és akiket az örökkévalóságokon át Én táplálok – mindig újabb és mélyebb bölcsességek kutatására és megismerésére még igen sok alkalom fog fennmaradni, mert a 12 kosár megfelel Izrael 12 törzsének és ez a soha el nem érhető mindenben való tökéletességének összességét jelenti. 4. Kedves Jánosom, ez tehát ennek a csodának szellemi jelentősége és az embereknek az az érzülete, hogy Engem világi királlyá tegyenek, sötét, romlott világi érzületét jelenti, mert hatalmas,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

53

rettegett világi nép akar lenni, és fejére akar ütni miden képzelt ellenségnek, amely szándék az Én tanításaimmal homlokegyenest ellenkeznék. Ezért fogok Én most innen eltűnni; ti pedig cselekedjetek úgy, amint mondottam.” 5. Ekkor a tanítványok mögött elrejtőztem egy bokorban, azután azon keresztül gyorsan feljutottam a hegy tetejére, mert Számomra hamar akadt egy jó ösvény, csak az Utánam igyekvők részére nem. Ezután a nép valósággal rátámadt a tanítványokra és felelősségre akarta vonni őket, amiért megengedték, hogy Én elmenjek. 6. Ekkor János előlépett és így szólt: „Ti többen vagytok, mint mi itt együttvéve – miért nem tudtátok Őt feltartóztatni?! Tartóztassátok fel a vihart és a villámot, parancsoljatok a tenger hullámainak, ha felháborodva elnyeléssel fenyegetnek benneteket! És én, ki csak egy tanítvány vagyok, azt mondhatom nektek: Könnyebben és eredményesebben bírhatjátok a felháborodott elemeket nyugalomra, minthogy meghajlítsátok az Isten-ember akaratát! Fogadjátok be először a tanításokat, és ne legyen ilyen balga szándékotok. Hogyan akarjátok Őt a zsidók fölött hiú királlyá tenni, Kinek szelleme örök Úr mindenek felett, ami a mennyekben és a Földön van?! Hiszen mindezeket azokból a jelekből, amelyeket saját szemeitek előtt cselekedett, világosan kivehettétek volna. Neki csak akarnia kell, és minden úgy van, és úgy történik, amint Ő Akarja! De az Ő mindenható látása és akarata végtelen! … Ne legyetek tehát esztelenek s menjetek pihenőre, hogy valami kellemetlenség ne érjen benneteket!” 7. Jánosnak erre a beszédére sokan pihenőre tértek, de egyesek még zúgolódtak és mindenáron keresni akartak Engem a hegyen; de olyan áthághatatlan akadályokba ütköztek, amelyeket legyőzni a legnagyobb képtelenség lett volna, s így eredménytelen fáradozásuk után egészen kimerülten jöttek vissza, és nem voltak képesek megérteni, hogy tudtam Én a borzasztó magas sziklafalakon felkapaszkodni? Lefelé pedig nem tűnhettem el, mert ennek a tisztásnak lejáratát minden oldalról elfoglalták, s így látniuk kellett volna távozásomat. Szóval látták, hogy semmire sem mennek, minélfogva tanácskozni kezdtek, hogy mitévők legyenek; egyesek megkérdezték a tanítványokat, hogy a Mester nélkül mit tegyenek, és hogy vissza fog-e jönni? 8. A tanítványok pedig ezt mondották nekik: „Mit tehetnénk egyebet? Hazamegyünk Kapernaum közelébe, majd oda eljön Ő is, ahogyan és amikor akarja. 9. Ekkor a legtöbbje útra készült, sokan azonban még vártak, mert látni akarták, hogy a sok tanítvány mit fog tenni. Amikor már esteledni kezdett (16. vers) felkészültek a tanítványok is és lesiettek a tengerpartra, ahol egy nagy hajó várakozott rájuk, úgy amint azt nekik előre megmondottam s azután gyorsan beszálltak, s még gyorsabban elhajóztak, mielőtt az emberek (17. vers) a hegyről a tengerpartig juthattak volna; mert a lejárat meglehetősen nehéz volt s a gyakorlatlan hegymászók számára nagy fáradságot és óvatosságot igényelt. Innen egy út Tibériás városa felé vezetett, ahol sokan hajókat béreltek Kapernaumba. Egyesek azonnal útra keltek, a többiek pedig vártak, hogy hátha mégis visszajövök a hegyről és velük tartok Kapernaumba. 10. De miután mégsem kerültem elő, tehát a következő napon ők is odamentek, a tanítványok pedig kedvező szél mellett gyorsan Kapernaum irányába eveztek s úgy vélték, hogy Én egy másik hajón követni fogom őket, és könnyen utolérem majd, mert az út azon a szakaszon meglehetősen széles volt. Eközben már egészen elsötétedett s meglehetősen hosszú volt még az út Kapernaumig és meggyűlt a bajuk a vitorlákkal és az evezőkkel, mert egy ideig ellenszéllel kellett megküzdeniük. Folyton hátrafelé tekintettek, hogy nem jövök-e és hogy honnan jövök hozzájuk, de Én még sehol sem voltam látható és nagy vágyuk ellenére sem mentem. Ekkor nagyon elszomorodtak, s azt mondották egymás között, hogy bizonyára csak holnap fogok hozzájuk érkezni. 11. (18. vers) Mialatt így gondolkoztak, egyszerre csak nagy szél támadt és a tengeren magas hullámokat vetett; ekkor a hajósok így szóltak: „Vonjátok be gyorsan a vitorlákat és mindenki teljes erővel ragadja meg az evezőket, mert ha nem érhetjük el hamar a kikötőt, szerencsétlenség ér bennünket!” Erre mindenki evezőt ragadott (19. vers) és 25-30 futamnyi távolságban megláttak Engem, amint a hullámzó tengeren járva hajójukhoz közeledtem és annak ellenére, hogy ezt egyszer egy hasonló esetben már megérték, mégis nagy félelem lepte meg őket. (20. vers) Amikor Én ezt láttam, megszólítottam őket mondván: „Miért féltek annyira? Nem látjátok, hogy Én vagyok?! Ekkor a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

54

tanítványok (21. vers) hajójukba akartak venni, mert a partig még hosszú volt az út, s abban a pillanatban, amikor ezt akarták, a hajó szorosan a part mellett is volt. 12. Ez az új tanítványoknál – miután azok még ilyet sohasem láttak és tapasztaltak – igen nagy feltűnést okozott; a hajósok is egészen magukon kívül voltak és még mindig azt vélték, hogy Én valahol meghaltam és most, mint szellem látható módon járkálok talán valamely varázsló által megátkozva, vagy talán Én Magam vagyok ilyen varázsló, és megparancsoltam a vízi- szellemeknek, hogy Engem átvigyenek a partra. Ugyanis a hajósok görögök, s egyben pogányok voltak, természetes tehát, hogy másképp nem ítélhettek, mert az igazi zsidó vallás szelleméről csak igen keveset vagy semmit sem tudtak, ennélfogva későbbi időkig meghagytam őket e véleményükben. 13. Mi pedig egy jól ismert vendégfogadóba mentünk, ahol Én már egyszer egy bénát – akit atyjával együtt a tetőnyíláson keresztül bocsátottak le Elém – meggyógyítottam és ahol igen szívesen fogadtak (22. vers) és mindennel a lehető legjobban elláttak Bennünket. 43. Fejezet

A nép csodálkozik, hogy Jézus is itt van már. Az Úr súlyos értelmű tanítása ehhez a hiú néphez az élet kenyeréről.

1. Másnap, amikor reggeli után kiléptünk a szabadba, hogy körülnézzünk, a parton nagy néptömeget találtunk, amely Tibériásból még éjjel nagy viszontagságok között Utánunk jött. Ez a néptömeg ugyanaz volt, amely tegnap este a tenger túlsó partján állt és jól látta, hogy a tanítványok Nélkülem hajóztak el, most pedig ugyanezek az emberek azt is látták, hogy az ismert hajókon kívül más hajó nem volt ott, mint az, amelyben a tanítványokat nélkülem elhajózni látták, valamint azt is, hogy elutazásuk előtt Én velük együtt nem léptem a hajóba és hogy tanítványaim teljesen egyedül utaztak el. 2. Miközben a parton ide-oda jártunk (23. vers) más hajók érkeztek, amelyek már korán reggel indultak el Tibériásból. Ezek először még arra a helyre mentek, ahol az Én hálaadásom után a kenyeret ették, hogy meggyőződjenek arról (24. vers), hogy nem vagyok-e ott; de amikor sem Engem, sem tanítványaimat nem találták, visszasiettek hajóikra, amelyek rájuk vártak és kedvező szél mellett Kapernaumba hajóztak, mivel tudták, hogy tanítványaim is odamentek. Amikor délfelé megérkeztek Kapernaumba, azonnal keresték a tanítványokat s mindenek előtt Engem, hogy vajon ott vagyok-e már? 3. (25. vers) S amikor hosszas keresés után megtaláltak Kapernaumban egy iskolában – amire majd később is visszatérek – ők nyilvánvalóan látták, hogy Tibériásból csak a tengeren keresztül jöhettem mert a szárazföld kerülő útjain, hegyeken, völgyeken át néhány napra lett volna szükségem amíg eljutok Kapernaumba, ezért megkérdeztek Engem és mondották: „Óh Rabbi (mester), miképpen jöttél át a tengeren?” Én erre gyorsan intettem a tanítványoknak, hogy ezt senkinek el ne mondják, mert elhatároztam, hogy ezeknek a királyt sóvárgó hősöknek olyan tanítást fogok adni, amely igen alkalmas lesz arra (25. vers) hogy a tiszta búzát a pelyvától megtisztítsam. 4. Ezért így szóltam Én a kérdezőkhöz: „Bizony, bizony mondom nektek: Ti nem azért kerestek Engem, mert láttátok azokat a jeleket, amelyeket előttetek tettem, hanem mert ti, mint éhesek a hegyen ettetek a kenyérből és attól jóllaktatok; ti ezért hálából nagy prófétának neveztetek Engem s végül még királlyá is ki akartatok kiáltani, mert az gondoltátok magatokban: Ennek elég hatalma van ellenségeinkkel szemben, akik miatt kénytelenek vagyunk dolgozni és ez nekünk mindenkor megteremtheti ily módon a kenyeret és akkor nincs többé szükségünk dolgozni! 5. Én pedig azt mondom nektek: (27. vers) Ezek az eledelek nem szolgálnak a lélek szellemi életére, hanem csak a test mulandó életére; Én, mint ember fia azonban más eledeleket adok majd nektek, amelyek a lélek számára mindörökre megmaradnak, mert azért küldött a mennyei Atya Engem erre a Földre. Ezek az eledelek pedig abban állnak, (28. vers) hogy ti Isten Akaratát és Isten műveit cselekedjétek!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

55

6. Ekkor a kérdezősködők így szóltak Hozzám: „Mondd tehát mit tegyünk, hogy szavaid szerint Isten dolgait cselekedjük? Mi csak emberek vagyunk és nem próféták, és csak Mózes törvényei szerint élhetünk.” 7. (29. vers) Mondom Én: „Igen, ha Mózes törvényeit megtartanátok, akkor már Engem is régen felismertetek volna! De ti a világi büntetésektől való félelemtől titkos haraggal a világ törvényeit tartjátok meg s ezért nem ismertek fel Engem annak ellenére, hogy olyan jeleket tettem szemeitek előtt, amilyeneket még ember Előttem soha nem tett. 8. De most megmondom nektek, hogy ez időtől kezdve melyek az Isten művei; ezek pedig azok, amelyek titeket rávezetnek arra, hogy Énbennem Azt higgyétek, Akit Isten a próféták által megígért (30. vers) és Akit most ebbe a világba elküldött hozzátok.” 9. Erre mindnyájan elképedt arcot vágtak és így szóltak: „Milyen jeleket teszel még azokon kívül, amelyeket mi láttunk? Mutasd meg azokat nekünk, hogy lássuk, és azután elhiggyük, amit Magadról állítottál. Milyen jeleket teszel tehát még? (31. vers) Eddig csak azt tudtuk, hogy különféle betegeket meggyógyítottál és valóban csodálatos módon a hegyen kevés kenyérből, sok kenyérrel megvendégeltél. Ámde ehhez hasonló, sőt ennél nagyobb jeleket Mózes és a többi próféta is művelt már. A mi atyáink a pusztában nem táplálkoztak-e mannával, amiképpen az Írásban áll: „s kenyeret adott nekik a mennyekből!” 10. (32. vers) Erre Én mondom nekik: „Bizony Mózes a kenyeret nem az igazi mennyországból, hanem a látható földi mennyekből, a levegőből adta nektek. Csak az Én mennyei Atyám, Aki az igaz szellemi mennyországban van, ad most Általam nektek a mennyekből az Én személyemben igaz kenyeret, (22. vers) ami a világban az életet adja.” 11. Ők azonban nem értették meg, hogy Én a valóságos kenyér alatt, amely a léleknek örök életet ad, csak tanításaimat és Igéimet értettem, melyek Isten örök, élő szeretetéből és Bölcsességéből áradnak, ennélfogva Őmaga is élet és bölcsesség és a léleknek is valóságos életet ad. (34. vers) 12. És mivel ezalatt ők csak olyan kenyeret értettek, amilyent a hegyen ettek, így szóltak: „Urunk és Mesterünk! Adj tehát nekünk mindenkor ilyen kenyeret enni, és mi nem kérünk Tőled egyebet!” 13. Ekkor mondom Én (35. vers): „Mit beszéltek és mit kívántok ti? Nem értettétek meg, amit mondottam? Én Magam Vagyok az Élet valóságos Kenyere! Aki Hozzám jön, az nem fog éhezni, és aki Bennem hisz, az sohasem fog szomjazni!” 14. Erre ők így feleltek: „Hiszen most is Veled vagyunk, s mivel reggel óta semmit sem ettünk, mégis kezdjük érezni, hogy éhesek és szomjasak vagyunk, habár hisszük azt, hogy nagy próféta vagy, talán Mózesnél is nagyobb, akiről teljes bizonyossággal azt sem lehet állítani, hogy ő egyszer már valóban itt járt. Mózest mi sohasem láttuk, Téged azonban láttunk, sőt most is látunk, ennélfogva többet bírunk Benned, mint Mózesben és valamennyi prófétában! De ennek ellenére meglehetősen éhesek és szomjasak vagyunk. Miképpen értelmezzük tehát szavaidat?” 15. Mondom Én halkan Jánosnak: „Lásd, hogy mit mondottam neked tegnap a hegyen – nem így volt? Ezek az emberek még teljesen az állatok fokán állnak, s azért beszélek velük ilyen burkoltan, hogy teljesen megzavarjam, és azután eltávozzanak Tőlem, - mert az ő idejük még távolról sem következett el.” 44. Fejezet

Jézus további beszéde az értelmetlen néphez földi missziójáról, testének evéséről és vérének ivásáról. „És mindenki Isten által fog oktatást nyerni.” (Teozófia.)

1. Ekkor Én ismét az emberekhez fordultam és így kezdtem beszélni: „De mit beszéltek ti?! Mondottam-e valaha, hogy ti Engem még soha nem láttatok? Én Magam tudom, (36. vers) mondom és mondottam nektek, hogy ti láthattok Engem és jeleimet is láthatjátok, és mégsem hiszitek (37. vers) hogy mindaz és mindenki, akit mennyei Atyám Nekem ad, Hozzám jön és hogy Én azt, aki Hozzám jön bizonyára nem fogom eltaszítani! (38. vers)

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

56

2. Jegyezzétek meg jól, amit mondok nektek: Én nem ebből a világból való vagyok, mint ti, hanem a mennyekből jöttem le; de nem azért, hogy a Magam Akaratát tegyem, hanem Annak Akaratát, Aki Engem ebbe a világba elküldött!” 3. Ekkor ők így kérdeztek tovább: „Mi tehát Annak Akarata, Aki Téged a mennyekből hozzánk e világba küldött? Mondom Én: „Süket füleknek nehéz prédikálni és vakoknak nehéz írni (39. vers). Az Atya Akarata, Aki Engem elküldött az, hogy abból semmi el ne vesszen, amit Nekem adott, hanem hogy mindent ismét visszahozzak, és életre keltsek az utolsó ítélet napján. 4. Ekkor egyesek így szóltak: „Ez az ember különös módon beszél, s úgy tűnik fel, hogy meg van zavarodva.” Mások ismét ezt mondották: „Beszélj világosabban mi lesz az utolsó ítélet napján?” 5. Mondom Én: „Ha Engem felismertek és hisztek Bennem, új nap fog virradni a ti lelketekben, amelyen Én titeket tanításaim igazságának hatalma által fel foglak támasztani! De ha ti Bennem nem hisztek és Engem nem ismertek fel, akkor a lelketekben vajmi nehezen fog egy új nap felvirradni.” Mondják újból az emberek: „Mondd el tehát világosan, hogy mi az atya Akarata?” 6. Mondom Én: „Halljátok tehát! (40. vers) Az Atya Akarata, Aki Engem elküldött az, hogy aki a Fiút látja, Benne hisz és Őt, mint ennek a világnak igaz Messiását ismeri fel, örök élete legyen, és Én feltámasztom őt az utolsó napon, s hogy melyik az a nap, azt már egyszer megmondottam.!” 7. (41. vers) Akkor kezdtek a zsidók különösen zúgolódni, amikor Én azt mondottam: Én vagyok az élet kenyere, (42. vers) amely az égből szállt alá.” És ők így szóltak: „Vajon Ez nem az ács Jézus-e, József ács fia? Hiszen mi ismerjük Őt, atyját, anyját is nagyon jól. Hogyan mondhatja tehát, hogy Ő a mennyekből jött? Értelmét és egyéb ritka tulajdonságait lehet, hogy a mennyekből nyerte, mert isteni ihlet nélkül nagy és híres férfiú soha sehol sem létezett. De Őmaga saját személyéről nem állíthatja azt, hogy valóságos tápláló kenyér az örökélet számára s a mennyekből szállt alá hozzánk!” 8. (43. vers) Erre mondom Én: „Ne zúgolódjatok egymás között! Még egyszer mondom nektek, (44. vers) senki sem jöhet Hozzám (ismerhet fel Engem), csak úgy, ha az Atya vonzza (az Istenből áradó szeretet Istenhez), Aki Engem elküldött és csak Én (Igéim és tanításaim) fogom őt feltámasztani az utolsó napon (45. vers). 9. Sőt írva is van a próféták könyvében: Abban az időben, amely el fog jönni, és amely most már itt is van, mindnyájan Istentől nyernek oktatást (teozófia) és Én éppen ezért mondom nektek: Aki az Atyától tanul (az Atya Szeretetéből) az Hozzám jön (az Engem meg is fog ismerni). 10. Én ezt azonban nem azért mondom nektek (46. vers), mintha feltételezném, hogy közületek bárki is látta volna az Atyát, hanem egyedül Én Vagyok Az, Aki az Atyától jöttem, és Aki az Atyát mindenkor és minden időben láttam (47. vers). Azért minden zúgolódásotok ellenére bizony mondom nektek: Aki Énbennem hisz, annak már örökélete van (tehát feltámasztása az utolsó napon) és Én (48. vers) valóban az Élet Kenyere Vagyok! 11. (49. vers) A ti atyáitok ettek már a pusztában mannát (érzéki testi életet), de ők meg is haltak s közülük igen sokan lelkük szerint is (50. vers), de az a kenyér, amelyet Én Magamban ábrázolok, és amely a mennyekből jött, azt idézi elő, hogy aki abból eszik (aki a tanítást befogadja és aszerint él), - sohasem hal meg! 12. (51. vers) Valóban Én, mint Élő Kenyér jöttem a mennyekből, s aki ebből a kenyérből eszik (aki tanításaimat cselekedetekben elfogadja) az örökké fog élni. És lássátok, az a kenyér, amelyet Én adok majd nektek, az Én testem, s ezt e világi emberek életéért feláldozom (ez alatt Igéim külső, materiális burkolatát kell érteni, amelyben az élő szellemi Ige rejlik éppen úgy, mint az első csíra holt burkolatában)”. 13. (52. vers) Ez már túl sok volt a zsidóknak, akiknek a szellemiek iránt a leghalványabb fogalmuk sem volt és valósággal veszekedni kezdtek egymás között. Az egyik részük így mondotta: „Hagyjuk Őt beszélni, s majd a végén meglátjuk, hogy mi minden fog itt kiderülni?” A kevésbé mérsékelt kedélyűek ezt mondották: „Hiszen az már az első pillanatban látszik, hogy Ez az ember az eszét vesztette. Az imént még kenyér volt a mennyekből, amit meg kell ennünk, hogy az örökéletet elérjük, most már azt akarja, hogy a húsát is együk meg. Bolondság! Hogyan adhatja Ő nekünk a húsát, hogy azt megegyük és hányan lesznek, akik húsával egy örökéletre jóllaknak? Ha az örökélet elnyerésének ez a feltétele (53. vers), akkor igen kevesen fogják azt elérni.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

57

14. Mondom Én: „Vitatkozhattok és veszekedhettek, amennyit akartok, és mégis úgy van, amint Én mondottam azt nektek; és ennél még sokkal többet mondok: Ha nem eszitek az Ember Fia testét, és nem isszátok vérét, - nem lesz élet bennetek! (Hogy a test mit jelent, arra egyszer már rámutattam; a „vér” mint a tulajdonképpeni fizikai életfluidum, amely a testnek az életet adja, fenntartja, táplálja, és további fejlődésének életcsíráját adja, benső szellemi jelentősége szerint életszellemi rész.) 15. Ezzel néhány zsidó türelmének teljesen vége szakadt s egyesek nevetni kezdtek, a mérsékeltebbek megint csak azt mondották: „Hagyjátok Őt beszélni; - ki tudja mi fog még kiderülni a végén? Hiszen tudjuk, hogy Ő gyakran igen bölcsen beszélt.” Ekkor Hozzám fordultak és ezt mondották: „Kedves Mester! Kérünk Téged, beszélj okosan!” Mondom Én: „Hiszen ezt teszem! Most Én, mint Az beszélek, aminek ti Engem a hegyen felismertetek, tehát mint nagy próféta. Mutassatok Nekem egy olyan prófétát, aki valaha más módon beszélt a néphez s ezért még egyszer mondom nektek: (54. vers) Aki az Én testemet eszi, és az Én véremet issza, annak örökélete lesz, és Én feltámasztom őt az utolsó napon (55. vers); mert az Én testem valóban eledel és az Én vérem életet adó ital! 16. (56. vers) S még azt is hozzáfűzöm mindnyájatok számára: Aki az Én testemet eszi és az Én véremet issza, az Bennem van és Én őbenne! (57. vers) Amiképpen az örökké élő Atya valóban elküldött Engem és Én most az Atya Akaratából a világban élek, azonképpen az, aki Belőlem eszik, Énérettem fog beszélni (58. vers), és éppen ez az a kenyér, amely – mint az imént mondottam – a mennyekből jön s ennek nem az a tulajdonsága, mint a pusztabeli mannának, amit atyáitok ettek és meghaltak, - ahogy az imént ezt is megmondottam – hanem aki ebből a kenyérből eszik, az örökké fog élni (59. vers). 45. Fejezet

A nép különféle bírálata Jézus e mély értelmű beszéde felett. Sokan elmennek. A tanítványok bírálata e tanításokra vonatkozólag. Az Úr magyarázata; a szellem tesz élővé. Bíráló intelmek a tanítványokkal szemben.

1. Amikor ezt egy kapernaumi iskolában elmondottam, a tanítványaimon és a Jeruzsálemből követő népen kívül még sok zsidó is jelen volt. Ezek a tanítások – amelyeket még az első tanítványaim sem értettek meg – igen nagy feltűnést keltettek és sok vitatkozásra adtak alkalmat; egyesek azt mondották: „Ő ez alatt nem érthette testének húsát és vérét” – mások ismét ezt: „Mi mást értsünk tehát alatta? Ha Ő bölcs ember és a népet oktatni akarja, méghozzá egy nyilvános iskolában, akkor beszéljen az emberekhez úgy, hogy megértsék, mert mi mégis csak emberek vagyunk, nem pedig szellemek. Egy okos embernek pedig tudnia kell, és tisztán be kell azt látnia, hogy milyen hallgatókkal áll szemben. De ez (60. vers) egy olyan képtelen és kemény tanítás volt, hogy emberi értelemmel bíró férfi meghallgatni nem tudja. Mi csak azon csodálkoztunk, hogy tudták Őt annyian ilyen hosszú ideig hallgatni?! Ha Ő ezt a tanítást indus nyelven adta volna elő, ugyanannyi hasznunk lett volna belőle.” Ismét egyesek azt mondották: „Ez egyelőre igaz ugyan, de mi mégis azon a véleményen vagyunk, hogy e mögött valami más is rejlik; Ő talán szándékosan beszélt így, hogy lelkünket élénkebb és mélyebb gondolkodásra késztesse. Kérjünk tehát Tőle közelebbi felvilágosítást; - talán meg is adja nekünk?! 2. Mondják a többiek: „Nem tettük ezt meg, amikor közelebbről meg kellett volna magyaráznia, hogy Ő, mint igaz mennyei kenyér miképpen magyarázható meg? Akkor rátért a saját húsára és vérére, hogy azt együk és igyuk, hogy elérjük az örökéletet. Ezek vagy szándékosan ily módon adott talányok, hogy azokat az ember soha meg ne értse, vagy ez az egyébként jó ember ez egyszer tréfát űzött velünk?! De bármiképpen is legyen a dolog, sem az egyik, sem a másik nem bírhat ránk nézve semmi értékkel. Aki olyan egészséges értelemmel bír, mint mi, az kövessen bennünket s velünk együtt haladjon a jó úton!” 3. Erre sokan kimentek az iskolából és csak a sok tanítvány maradt ott, természetesen még a tizenkét apostol is, mert ezek közelebbi magyarázatra vártak. Ezek is zúgolódtak egymás között és így szóltak: „Valóban különös! Ma világos, és az emberi értelemmel egyező tanításokkal 1000 követőt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

58

szerezhetett volna tanainak. Így azonban hosszú időre ártott Magának, mert ki fogja Őt ezután hosszabb ideig meghallgatni és elviselni?” Még a zsidó- görögök is azt mondották maguk között: „Ez hatalmas ugrás és különbség a bethániai tanítás és e tanítás között. Azok a zsidók, akik most elmentek, a dolgot – amint az most áll – nagyon helyesen bírálták meg. De talán majd később egyszer világosabban fogja ezt a tanítást megmagyarázni. Azok is mind elmentek, akik Őt a hegyen királlyá akarták kiáltani s így talán kevésbé fogja Őt valami akadályozni abba, hogy velünk nyíltan szóljon.” (61. vers) 4. Amikor Én Magamban észrevettem, hogy e fölött tanítványaim között is sokan megbotránkoztak, így szóltam hozzájuk: „Miért botránkoztok meg ezen? Nem mondottam meg tanítványaim egyikének, hogy ezek az emberek még távolról sem értek meg Isten Országának befogadására? Én ezzel mindnyájuknak hatalmas lökést adtam, amely sokat fogja őket foglalkoztatni és a jövőre nézve érettebbekké lehetnek, mert Nekem először az embereket elő kell készítenem, hogy a jövőben Isten Országának titkait könnyebben tudják megérteni. (52. vers) Most pedig azt kérdem tőletek, hogy mit fogtok majd akkor szólni, ha Engem, mint a most előttetek lévő ember Fiát oda láttok felszállni, ahol öröktől fogva voltam?” 5. Mondják a tanítványok: „Minden nagyon is lehetséges, mert emellett bizonyítanak csodálatos jeleid is; de hogy az örökélet elnyerésére, Urunk és Mesterünk a Te testedet meg kell enni és véredet meginni – ez magától értetődő módon olyasmi, amely előadásod módja szerint tisztára kivihetetlen. Mindnyájunknak igen fontos, hogy a halált kikerüljük, és ha egyedül a lélek élete körül forog a szó, mert a test amúgy is földi és hamuvá válik s nehezen lehet azt valaha életre kelteni, de ha ez csak a Te tested húsával és vérével érhető el, ami igen kevesek számára lenne elég, akkor inkább lemondunk a lélek örök életéről, és mint becsületes emberek életünket inkább mindörökre befejezzük ezen a Földön. De ha mást értesz alatta, akkor igen jól tennéd, ha nagyobb világosságot adnál róla. Ha Te majd egyszer ismét fel mégy oda, ahonnan mondásod szerint jöttél, hol és mi módon fogjuk akkor a Te testedet és véredet megtalálni?! A mai tanításokkal közelebbi megvilágítás nélkül máskülönben semmit sem értél el.” 6. Mondom Én: (63. vers) „Nem mondottam-e, hogy a süketeknek nehéz prédikálni és a vakoknak nehéz írni? Nem a szellem az, amely élővé tesz és a test semmit sem ér? Azok a szavak, amiket hozzátok intéztem, szellem és élet és nem földi test és vér. 7. (64. vers) De Én azt is nyíltan megmondom nektek, hogy többen vannak köztetek, akiknek vagy semmi, vagy igen csekély hitük van; még a legrégibb tanítványaim között is vannak egyesek, akikről már kezdetben tudtam, hogy kevés hitük van, sőt van közöttük egy fösvény, tolvaj és – áruló!” 46. Fejezet

A búza között lévő konkolyról. Amire szükség van. Sokan eltávoznak a hallgatók közül. „Ti is el akartok menni?” Péter helyes válasza: „Hová mennénk?”

1. Ez úgy hatott, mint egy villámcsapás és sokan valósággal megborzadtak és egyesek ezt mondották: „Urunk, miért nem említetted ezt már régen? Valóban egy ilyen méltatlant mi már régen lelepleztünk és örökre eltávolítottunk volna innen, ha a Te nagy türelmeddel Magad nem akarnál kezet emelni rá!” 2. Mondom Én: „Én azt már gyakran megmondottam nektek, hogy ezen a Földön mindennek meg van a maga ideje és mértéke. Az aratás idején azonban egy okos aratógazda nem fogja a konkolyt a búzával együtt összegyűjteni, hanem csak a tiszta búzakalászokat és minden gazt, amely a búza között burjánzott, szolgáival egy csomóba fog köttetni és elégetteti a szántóföld trágyázására. 3. (65. vers) Azért mondottam az imént, hogy senki sem jöhet Hozzám, ha ez nem az Atyától adatik neki, Aki a Szeretet, az Élet és az Igazság Önmagában éppen úgy, mint Én vagyok az Atyából s egyben Önmagamból, miután Én az Atyával és az Atya Énbennem van! 4. Ne higgye azt senki közületek, hogy azzal már valóban Velem van, mert Velem jár-kel, Igéimet hallgatja és csodáimat bámulja, hanem egyedül csak az van igazán Velem, aki benső, tiszta

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

59

szeretetet érez Irántam, és minden ellenvetés nélkül elhiszi azt, amit tanítok, s hogy Én, mint időleges ember Fia az Atyától jöttem és Szellememben egy vagyok Vele!” 5. Erre mondják a tanítványok, (66 vers) kivéve a zsidó-görögöket és a tizenkettőt: „Ha a dolog így áll, akkor a Vele való vándorlásunk úgysem ér semmit. A kemény és hihetetlen tanításokat úgysem tudjuk megérteni s ezért nem is hihetjük. Őt valóban tisztán szeretni szintén nehéz dolog, mivel most oly módon viselkedik velünk, ami Iránta semmi különös vonzalmat nem ébreszt bennünk. Ezért hát térjünk vissza szépen Mózesünkhöz, mert az világosabb és érthetőbb előttünk. Istent szeretni így is csak annyit jelent, mint parancsolatait megtartani, ennélfogva reméljük, hogy egykor e hit nélkül is üdvözülhetünk.” 6. Erre azután sokan eltávoztak és nem vándoroltak többé Velem, habár később sokat gondolkoztak szavaim fölött. De mikor az eltávozóknak egy szóval sem mondottam, hogy maradjanak vagy legyenek türelemmel, az ottmaradtak is elszomorodott arcot vágtak és nem tudták, hogy hányadán vannak, s hogy menjenek-e ők is vagy maradjanak? 7. (67. vers) Ekkor Én barátságos hangon azt kérdeztem tőlük: „Ti is el akartok menni? Ti is épp oly szabadok vagytok, mint ezen a Földön minden ember.” (68. vers) Ekkor így szólt Simon Péter: „Uram! Hová mehetnénk? Egyedül Nálad vannak az élet Igéi, ha azokat nem is tudjuk teljes mélységükben rögtön megérteni. Majd ha itt lesz az ideje annak, meg fogod közelebbről világítani, ha erre a magasabb világosságra méltóbbak leszünk, mint most. (69. vers) Mert azt már mindjárt kezdetben hittük és felismertük, hogy Te Krisztus vagy, az élő Istennek Fia s így lehetetlen, óh Uram, hogy többé elhagyjunk Téged! Uram, ne taszíts el bennünket Magadtól, légy türelemmel a mi nagy gyarlóságunkkal szemben!” 8. Mondom Én: „Így van ez jól és helyesen s maradjon ezután is így!” – De mivel már itt vagyunk Kapernaumnak nyilvános mintaiskolájában, tehát még valamit fel akarok fedni előttetek. (70. vers) Ti tudjátok, hogy egy esztendővel ezelőtt ezen a vidéken a sok tanítvány közül benneteket, tizenkettőt választottam ki és lássátok – mégis közületek egy ördög!” (71. vers) 47. Fejezet

Magyarázat Iskáriot Júdás lényéről; az ő alakoskodásai és Nathanael feleletei.

1. Természetes, hogy itt Iskáriot Júdást értettem, akit már mindjárt kezdetben felismertem, hogy milyen szellem lakozik benne; de mivel sok buzgalmat árult el, tevékeny és jó beszédű volt, tehát a jó és nem a rossz tulajdonságai miatt választottam a többi 11 mellé küldöttnek; azonban mint ilyen, komoly buzgósága és beszélőképessége által ugyanabban az időben többet intézett el, mint a többi 11 együttvéve, tehát efölött elbizakodottá lett. De amikor gőgje miatt többszöri figyelmeztetésben részesült, egyre jobban táplálta magában a titkos haragot, s ezért napról-napra zárkózottabb lett és mindig szemmel tartotta a többi 11 tanítványt, hogy valamit felfedezzen bennük, hogy előttem felelősségre vonhassa őket. Mivel azonban sohasem fordult elő olyasmi, ami haragjának lehűtésére szolgálhatott volna, ennélfogva mindinkább elkeseredett s annál serényebben leste az alkalmat, hogy társait kellemetlen helyzetbe hozza és mindig az erre szolgáló eszközökön törte a fejét. 2. Ő igen fösvény és pénzéhes ember volt és a pénzt, mint a földi élethez legszükségesebb és nélkülözhetetlen eszközt nagy ékesszólással magasztalta, mert azt még a világi uralkodók is az egyébként fáradságos csereforgalom miatt vezették be. Júdás egyszer azt mondotta a bölcs Nathanaelnek, akivel még a leginkább állt szóba: „Hogy nekem földi életfenntartásomra, pénzre most nincs szükségem, az igen világosan belátható, mert a legmagasabb hatványra emelt isteni Mindenhatósággal felfegyverkezve mindenütt pénz nélkül át lehet vergődni. De az olyan emberek, akik nem részesülnek ebben a szerencsében és abban, hogy az Én tanítványaim legyenek, életük fenntartására éppúgy szükséges, hogy pénzük legyen, mint magának a császárnak, hogy kifizethesse katonáit és más államszolgáit. Nathanael bár bebizonyította neki, hogy a pénz mindig bajt okozott az emberek között, pedig minden földi jó egy igaz ember kezében áldás lehet, de a gonosz mindig magánál tartja, hogy az embereknek utána való vágyát felébressze, és hogy az okává váljék mindenféle bűnnek s úgy kicsinyben, mint nagyban a különböző gaztetteknek.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

60

3. Ezt a mi Júdásunk részben elfogadta, de azért a pénzt mégis, mint szükséges rosszat nyilvánította ki; de ha a lélek a testet bölcs módon használja fel, akkor a test a lélek számára valóságos üdvösség templomává válik, és csak egyedül ez által juthat a lélek örök üdvösséghez és érheti el Istenfiúságát. De ékesszólása által mindig kötekedett s így nehéz volt vele vitatkozni, azonban ő jogi szofizmáival odáig vitte, hogy a spártaiak és krétaiakhoz hasonlóan szükség esetén még a tolvajlást is igazságos dologként ábrázolta és Mózest is gyengeelméjűséggel vádolta, amiért minden lopást bűnnek nyilvánított. 4. De azt nem gondolta meg, hogy még a megengedett és a legnagyobb szükségben elkövetett lopás is az embereket idővel a legnagyobb lustaságra csábítja és senki sem dolgozott és, takarékoskodott volna, mert úgyis tudta, hogyha készlete van, ennek csakhamar nyomára jönnek, és a szűkölködők elveszik tőle, s ha az embereknél ilyen szokást megengedett módon bevezetnének, mi lenne akkor a felebaráti szeretettel és az isteni megismeréssel? 5. Nathanael rámutatott Júdással szemben arra, hogy a tolvajlás igazolása az ő gazdasági törekvéseivel nem egyezik és a megengedett lopás minden még oly igazságos takarékosságot is megsemmisít. De ilyenkor már kéznél is volt kibúvóival s így semmire sem lehetett vele menni; csak ha Én utasítottam rendre, akkor állt el egy időre eszméitől és titokban jobb irányú szemlélődésnek adta át magát. Azért adtam az iskolában neki még ezt az egy lökést, amelyet ő jól megértett, de a tanítványok csak gyanították, habár határozottan nem mertek újjal mutatni rá, mert Én ezt nem is akartam, pedig jól tudtam, mi mindent fog ő még elkövetni, mert bukása érdekében az ő mértékének is meg kellett telnie, hogy végül lelke mélyén ő maga élő módon meggyőződjék arról, hogy földi kereskedői szándékai minden földi ember előtt elrettentő példaképen, mint a legnagyobb gonoszság szerepeljen, mert különben lelke számára a túlvilágon sem lett volna lehetősége a javulásra! 6. Erről – mint e tanítvány jellemvonásáról – azért történt említés, hogy belátható legyen az oka annak, hogy miért neveztem őt ördögnek, mert az ő szemében volt a legkevésbé helyes az, hogy Én az iskolában róla olyan beszédet tartottam, amelyen sokan megbotránkoztak s ezért távoztak el Tőlem, mivel ő már magában ezzel a néppel mindenféle üzérkedésre szánta el magát s titokban efölött bosszankodott a leginkább, sőt halkan Nathanaelnek azt a megjegyzést is tette, hogy Én Péter házában a botránkoztatásokról igen élesen beszéltem, most pedig Én Magam úgy botránkoztatom a népet, hogy az valósággal belezöldül, s hogy miképpen függ az össze az Én tanításaimmal? Nathanael természetesen erre azt felelte, hogy Én akkor a kisgyermekek botránkoztatásáról beszéltem. 7. De szofistánk erre is tudott valamit felelni, és amikor Én délután 4 óra körül tanítványaimmal az iskolát elhagytam és ismét a jó szállásunkra mentem, Júdás nem jött Velünk, hanem elkalandozott a városban s felkeresne néhány ismerősét, akikkel sokat vitatkozott az Én érthetetlen beszédeim felett. De ilyenkor mindig az Én tanítványomnak és jó szónoknak mutatkozott és különféle szónoki fogásokkal beszédemet elviselhetőbbé tette, ha nem is a megfelelő világításban. Csaknem 7 napig nem láttuk őt, amely idő alatt Kapernaumban tartózkodtunk, de azután ismét Hozzánk csatlakozott. 48. Fejezet

Az Úr Jézus és tanítványai Kapernaumban a bölcs szállásadó vendégfogadósnál. A vendégfogadós jó eredményű vitatkozása az Úr tanításai fölött zúgolódó zsidókkal. Az Úr erre szolgáló magyarázata.

1. Amikor az iskolából a vendégfogadónkba érkeztünk, ott már egy jól megterített asztalt találtunk borral, kenyérrel, halakkal és a vendégfogadós nagy örömet talált abban, hogy Engem és lényegében kevesebb tanítványomat vendégül lásson. Amikor már mindnyájan ettünk és ittunk, akkor ezt kérdezte a vendégfogadós mondván: „Uram! Úgy látszik, hogy a nyilvános iskolában tartott titokzatos tanításaid a sok bennszülött és idegen hallgatónak ezúttal nem igen voltak ínyére, mert bosszankodva hagyták el az iskolát és mentek el. Egyesek többé, mások kevésbé szitkozódtak és azok az idegenek is, valamint sokan mások, akik tegnap még tanítványok voltak Melletted, azt mondották, hogy Te ott szándékosan beszéltél úgy, hogy szépszerével megszabadulj tőlük, ami bizony nem volt dicséretes dolog Tőled, mert hiszen nem szorultak Rád és pénzükkel ők maguk is el tudták volna látni

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

61

magukat. Nálam is többen voltak, akik ezeken nagyon fennakadtak és azt is mondották, hogy Beléd helyezték minden reménységüket s igen kellemetlen módon csalódtak Benned; továbbá azt is említették, hogy minden csodálatos jeleid ellenére az embereknél ilyen tanításokkal nemigen fogsz befogadásra találni. Én hagytam, hogy beszéljenek és nem feleltem rá semmit; - megfizették számlájukat, beszálltak hajóikba és elmentek. 2. De magamban valósággal örültem annak, hogy ezek a nagyszájú bölcsek Általad, óh Uram ez egyszer az ő nagy és okos eszükkel hátrányban maradtak; mert már tegnap este, amikor Te az elfogyasztott vacsora után pihenőre tértél pro és contra eszmecserét folytattak kenyérszaporításodról és csodálatos idejöveteledről a tengeren át. Az egyik így pöffeszkedett az ő nagy bölcsességével, a másik úgy! De én gondoltam magamban: Várjatok csak ti bölcs zsidók, majd az Úr megfelelő időben olyan korlátot szab bölcsességeteknek, amelyen világos eszetek nem egykönnyen fog átugrani! És az Én titkos óhajtásom ma már teljesedésbe is ment. 3. Én magam is bent voltam az iskolában és beszédednek legfőbb részét jól hallottam; de semmi olyan dolgot nem találtam benne, ami a legkisebb mértékben is elidegenített volna; mert hogy Te – habár most emberi formában – Úr vagy a mennyekben és a Földön s minden szellemi és érzéki világ fölött, az már régóta világos volt előttem! Rajtad kívül ki teremtheti elő az embereknek és az állatoknak a tápláló kenyeret? És ki adja Rajtad kívül a szellemeknek az örökéletet, a szeretetet, bölcsességet, valamint most a lelkünknek is, amelyet én a mennyekből jövő igaz és élő kenyérnek tekintek?! Én a jobb szándékúak előtt ezt ily módon érthetőbbé akartam tenni, de az ostoba és felfuvalkodott ész ezt mégsem volt képes megérteni! Ugyanezt tettem akkor is, amikor nagyon kézzelfoghatóan érthető módón kezdtél testedről és véredről beszélni, mivel azt kérdezték, hogy én ezt miképpen értelmezem? Én erre azt feleltem, hogy ez a beszéd világosabb, mint az előbbi s még inkább megmagyarázza és igazolja előbbi véleményemet. 4. Földi szemmel nézve ez a Föld valósággal nem Isten teste-e és minden megtermékenyítő víz nem az Ő vére-e? Honnan származik tehát minden földi tápláló kenyér? És szellemi vonatkozásban véve Isten Szeretete velünk, méltatlan emberekkel szemben vajon nem a legvalóságosabb földi talaj a mi számunkra, amely úgy testileg, mint szellemileg hordoz bennünket, megtűr és táplál, ennélfogva az ész és értelem adománya és most az Ő tanításai valóságban nem az Isten vére-e, amely a bölcsességet szomjazó lelkeinket felüdíti, megerősíti, és valóban élővé teszi? Erre egyesek azt mondották: Ez így elmondva nagyon szépen hangzik, de miért nem ad beszéde után Ő maga ilyen magyarázatot? Erre én így feleltem: Bizonyára megvan erre az oka s lehet, hogy így gondolkodik: Aki igazán hisz Bennem, az meg is fog érteni, de aki a sok jel és tanításom bölcsessége ellenére nem hiszi, hogy Én, az Úr, Jehova Zebaoth vagyok, az csak turkáljon benne úgy, mint az ostoba disznók a föld sarában! E fölött felbőszültek és eltávoztak. Uram! Talán helytelenül cselekedtem? 5. Mondom Én: „Óh a világért sem, mert először szavaimat teljes mélységükben jól megértetted és azokat a vakoknak nagyon jól meg is magyaráztad, és másodszor, a te befejező megjegyzésed egészen helyénvaló volt, mert az efféle embereket csakis a disznókkal lehet összehasonlítani; a mennyek napja minél melegebben kezd sütni, annál mohóbban rohannak a világ legmocskosabb iszappocsolyáiba, és boldognak érzik magukat, ha a megszokott sárban turkálhatnak. Hiszen beszédem befejezésekor Én is világosan megmondottam, hogy az a hús és vér, amit ők gondolnak, semmit sem ér és az Én szavaim a szellem és az élet! De ezek az ökrök és disznók ezt mégsem fogták fel s ezért volt a te befejező megjegyzésed egészen helyénvaló. Most éppen ezért még több napon át itt maradok nálad. - De most hozz még bort, mert a mai napot és a többi napokat vidáman akarjuk eltölteni. Valóban nagy örömöm van benned, mert jobban megértettél, mint tanítványaim közül bármelyik. Estefelé halászni megyünk, hogy megfelelő készleted legyen saját Magunk részére és a ti számotokra. A városban ne szóljatok Rólam, mert akkor kevés nyugalmunk lenne. Most azonban hozd a kenyeret és a bort."

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 49. Fejezet

VI . kötet

62

Egy indítvány, hogy Júdás helyett ezt a vendégfogadóst fogadja fel az Úr Jézus apostolnak. Az Úr fontos válasza és tanítása a türelemről.

1. Mi ezután megittuk a bort, és kenyeret ettünk hozzá; számszerint harmincketten voltunk, s még egy kis utólagos erősítésre volt szükségünk. Miközben az ebéd után így vidáman eltöltöttük az időt, a zsidó-görögök egyike így szólalt meg: „Urunk és Mesterünk! Ez a mi rendkívül barátságos vendégfogadósunk igen alkalmas volna arra, hogy a Téged folyton botránkoztató tanítvány helyét elfoglalja, és ha ismét visszajönne, a római consilium abeundit (tanács az elmenesztésre) add ki neki, mert amint észrevettük, még sokkal pénzéhesebb, mint bármelyik templomos és minden érzékével csak a világhoz és jólétéhez ragaszkodik, s amellett van még egy igen rossz szenvedélye s ez az üres nagyzolás és hazugság. Egy ilyen tanítvány csak árt Neked, az emberiségnek pedig semmi hasznára nincsen. Ez a fogadós azonban különösen világos szellemmel van megáldva s még a legelburkoltabb beszédeidet is jobban megérti, mint régi tanítványaid; ennélfogva igazán kitűnő helyettese lehetne a távollévő tanítványnak.” 2. Mondom Én: „Én ez időtől kezdve a sátoros ünnepekig Galieában fogok tartózkodni és még Magam is megfontolom, hogy Jeruzsálembe megyek-e az ünnepélyre, s így van még elég időnk, amikor vendégfogadósunk Mátyás (Mai vagy Modiaz – az én munkásom vagy szolgám) Engem mindenhová elkísérhet és el is fog kísérni, amely alkalomkor szeme-füle, szíve és lelke számára sok tapasztalatot gyűjthet s azután ezen a vidéken igen jó és derekas terjesztője lehet az Én tanításaimnak, mert ezek az emberek is nem a halálért, hanem az életért adattak Nekem! 3. Ami pedig a távollevőt (Júdást) illeti, jöhet, ha akar, de el is maradhat, ha így akarja; mert minden ember akár jó, akár gonosz, szellemében olyan viszonylatban van Velem, mint a testével a Nappal szemben. Ha azt akarja, hogy a Nap sugarai megvilágítsák, és melegítsék, megteheti akár jó, akár gonosz ember, nem akadályozza őt ebben senki, és ha nem akarja, az Isten erre sem fogja kényszeríteni. Erről szól az a mondás, hogy Isten Napját sütni engedi úgy a gonoszokra, mint az igazakra. És lássátok, ugyanígy van ez Nálam élő szellemi tekintetben is. Aki Engem követni akar, az megteheti és Én nem fogom őt Magamtól elutasítani, ha még oly nagy bűnös is; mert hiszen Én csak az elveszettekért és betegkért jöttem e világba, mivel az egészségeseknek nincsen szükségük orvosra, s így a távollevő is Velem jöhet, amíg akar éppen úgy, ahogy a Júdeabelieket sem űztem ma el Magamtól; s mivel ők maguktól elmentek, nem tartóztattam fel, s nem mondottam, hogy maradjanak és nem azért beszéltem előttük érthetetlen módon, hogy ezáltal akartam volna őket Tőlem eltávolítani, hanem Én azért beszéltem úgy, mert az Atya késztetett arra, hogy úgy beszéljek. Ők megbotránkoztak, s eltávoztak, de ennek már ők voltak az okai, s nem Én. Ez így jó is volt, hogy eltávoztak; azonban ismét jöhetnek és maradhatnak is, ha akarják; de ha nem akarják ezzel az Én küldetésem és tanításom nem lesz kevésbé igaz éppen úgy, mint a Nap fénye és melege sem lesz kevesebb és gyengébb, ha néhány balga nem engedi magát általa süttetni és melegíttetni. Értitek ezt?” Mondják a zsidó- görögök: „Igen Urunk, ezt nagyon jól megértettük, Amit Te beszélsz, óh Mester az valóban telve van igazsággal, erővel és élettel. Óh, ha ezt minden ember beláthatná!” 4. Mondom Én: „Ez ebben a világban nehezen fog megtörténni, de azért sokan lesznek, akik ezt belátják, ezek szerint cselekszenek és elnyerik az örökéletet.” 50. Fejezet

A nagy halfogás az Úr utasításai szerint. A nemes halból készült lakoma. Az Úr, mint vőlegény s övéi, mint a lakodalmi vendégek. Természettudományi magyarázat a halakról.

1. Az Úr: „De már itt az ideje annak, hogy a halfogásra előkészüljünk, mert most van erre a legalkalmasabb idő!” Mondja a vendégfogadós: „Mivel Te mondod ezt, óh Uram, azért lesz erre a legmegfelelőbb az idő, máskülönben a mi halászati szabályaink szerint ez volna a legkedvezőtlenebb, mert a halak napnyugtával leúsznak a mélybe, ennélfogva a víz felületén nem lesz hal.” Mondom Én: „Éppen ezért most fogjunk neki a halászásnak és mutassuk meg, hogy jobban értünk hozzá, mint a legtöbb halász. Nappal és szélcsendes helyen mindenki halászhat, de este az ilyen nyugtalan tengeren

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

63

halászni Rajtam kívül másnak nem sikerülne. Menjünk tehát, és készítsük elő halászeszközeinket.” Erre elhagytuk a szobát és összeszedtük a halászszerszámokat, amelyek több nagy hálóból álltak s eloldoztuk a halászbárkákat, melyekbe beszálltunk és jó 3 futamatnyira beeveztünk a parttól. 2. Ekkor Én így szóltam: „Most vessétek ki a hálókat, s jól feszítsétek ki, az evezősök óvatosan kormányozzanak a part felé és majd a parton kitűnik, hogy a lealkonyodó nap munkánknak akadályára volt-e?” Mindez az Én rendelkezésem szerint megtörtént, és amikor a parthoz értünk, a hálók annyira tele voltak a legnemesebb halakkal, hogy csaknem szakadozni kezdtek. Amikor a halakat a hálóból átrakni kezdték a tartályokba, nem volt elég hely, hogy az összes halakat befogadják. Azok jó egyharmadát össze kellett a hálókban kötözni, s így lógtak a vízben a halászbárkák között. 3. „Hallatlan” – mondja a vendégfogadós – ebben az időben ilyen fogás a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik! Óh Mester! Ha Te még tízennyi tanítvánnyal teljes 10 évig laknál és étkeznél az én házamban, akkor sem tudnám meghálálni ezt a nyereséget, amelyet ezzel a fogással adtál nekem. Lásd, az én nagy és jól megépített házam sok és célszerű gazdasági épületeivel és mindazzal, ami benne van, távolról sem bír azzal az értékkel, beleértve a szántóföldeket, réteket, erdőségeket, legelőket és szőlőket, mint amilyen értéke van ennek a megszámlálhatatlan sok és nagy nemes halnak, amilyeneket egyébként csak télen és igen ritkán lehet fogni. Ha szerencsés esetben csak 10 ilyen nemes halat sikerül kifogni, akkor az ember már meggazdagodott, mert ezekből a halfajokból a rómaiak és görögök darabonként 100 ezüst garast is nagyon szívesen megfizetnek, azokat besózzák és királyi udvaroknak legalább 300 ezüst garasért adják el. Ha nem volna Neked, óh Mester kellemetlen, szolgáimmal néhány darabot beküldenék a városba a rómaiakhoz és görögökhöz, s meggyőződhettek, hogy rövid idő múlva milyen sok pénzzel fognak visszajönni. 4. Mondom Én: „Ezt megteheted, csak mondd meg embereidnek, hogy Rólam egy szó említést se tegyenek, mert akkor rövid idő múlva a rómaiak és görögök, mind itt lesznek a nyakunkon. – De a vacsoránkat is ezekből a nemes halakból készíttesd és neked is derekasan Velünk kell tartanod, mert mostanáig ezeknek a halaknak kitűnő ízéről csak beszélni hallottál, de magad még sohasem ízlelted meg. Ha majd te is megízleled, akkor fogod csak megtudni, hogy ezeket a halakat miért fizetik olyan drágán. Most pedig elküldheted szolgáidat a halakkal, de azokat vigyék, amelyek a hálókban vannak, s a Mi részünkre is a hálókban levőket használjátok; amelyek a tartályokban vannak, azokat egyelőre hagyjátok békében.” 5. Erre a vendégfogadós kiment s elintézte a dolgot szolgáival, akik összesen ötvenen voltak s mindegyik 2 halat kapott, mert hármat nem bírt volna el és együtt mentek be a városba. A szolgák egyenesen a rómaiakhoz és görögökhöz mentek, és amikor ezek a jól ismert nemes halakat meglátták, úgy felverték az árát, hogy egy 40-50 font súlyú halat 200 ezüst garasért vettek meg. A rómaiak és görögök, valamint néhány gazdag zsidó faggatni kezdték a szolgákat, hogy ebben a szokatlan időben miképpen jutottak ezekhez a nemes halakhoz, de ők azt felelték, hogy egy idegen halász által egy ilyen titok birtokába jutottak, amellyel az ilyen halakat téli időn kívül is lehet halászni és maguk a halak a legnagyobb bizonyosságai annak, hogy ez a titok jól bevált. Ezután nem faggatták őket tovább és nemsokára rengeteg pénzt vittek a halakért a vendégfogadósnak, úgy hogy alig volt elég fiókjuk arra, hogy a pénzét elhelyezze és megőrizze. Eközben a vacsora is elkészült s Mi leültünk a nagy asztalhoz. 6. Amikor a zsidó-görögök a kitűnően elkészített halakat megpillantották, így szóltak: Ezekből a nemes fajokból életünkben csak egyszer volt alkalmunk ízelítőt kapni és most ilyen tömeg van előttünk. Óh, ez igen sok a jóból! Óh Mester! Vendégfogadósunk helyes magyarázata szerint ez is a Te tested és a Te véred, mert szavad és akaratod nélkül bizonyára sohasem jutottunk volna ilyen kitűnő és drága vacsorához. Itt is világosan kitűnik, hogy mi mindenre képes az Isteni Szeretet, Bölcsesség és Mindenhatóság! Óh, milyen semmi az ember Veled szemben urunk és Mesterünk! 7. Mondom Én: „Nem egészen van így, mert éppen az a mennyei Atya Akarata, hogy minden ember olyan tökéletes legyen, mint amilyen tökéletes Ő a mennyekben! És majd az idő megmutatja, hogy az Én igaz tanítványaim még nagyobb dolgokat fognak cselekedni, mint amilyeneket Én cselekszem most! Ennek az ideje azonban még nincs itt, de már sokáig nem várat magára. – De most hagyjuk ezt és együnk, igyunk kedvünk szerint. 8. Amíg a lakodalmas nép között van a vőlegény is, ne szenvedjenek hiányt, mert ha majd a vőlegény fel fog szállni oda, ahonnan jött, elég ínségben lesz még részük. Az igaz vőlegény pedig Én

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

64

vagyok, és akik Bennem hisznek, azok a mennyasszonyok, egyben pedig a lakodalmas nép. Legyetek tehát ezért vidámak és jókedvűek.” Erre mindnyájan serényen nekifogtak enni és inni, s telve voltak jókedvvel és vidámsággal. 9. Az egyik zsidó- görög így szólt a hal élvezése közben: „Kisben Kisjónánál is ettünk nemes halakat, amelyek nagyon jók voltak, de azokat a halakat ezekhez még csak hasonlítani sem lehet. S itt ugyanaz a tenger és víz van, mint ott!” Mondom Én: „Az biztos, de nem ugyanaz a meder; ez a halfaj nagyon ritka és csak ezen a vidéken található. De csak a tengerfenéken otthonosak, mert táplálékukat, amely tengeralatti növényekből áll, ott találják. Ezek a növények pedig csak itt tenyésznek mégpedig 1000 holdnyi területen; azon túl a tenger medre széles területen kopár, terméketlen s éppen ezért ott ezek a halak nem is találhatók. Most azonban egyetek és igyatok.” 51. Fejezet

Gyakorlati és szellemi intelmek. A böjtölésről és vezeklésről. A képmutatásról és a szívbeli bűnbánatról. Példázat az önhitt farizeusról és a bűnös, de alázatos vámszedőről.

1. A halak nagyon jól ízlettek s a bor nem kevésbé, Én magam is jóízűen ettem és ittam, úgy hogy néhány zsidó-görögnek feltűnt, hogy Én, mint Isten Szellemétől teljesen áthatott Lény ugyanannyit eszem és iszom, mint akármelyik más ember. Amikor Én ezt észrevettem, így szóltam: „A testnek is szüksége van a magáéra és a szellemnek szintén; Nekünk most kötelességünk tagjainkat megerősítenünk, azután majd a szellem erősítéséről sem fogunk megfeledkezni. 2. Ne gondolja azt senki, hogy Istennek azzal tetsző szolgálatot tesz, ha böjtöl és ha elkövetett bűneiért a világ szeme előtt darócban vezekel. Csak az kedves Isten előtt, aki hálás és alázatos szívvel fogyasztja el, amit Isten ad neki és ezzel földi erőit hasznos munkára erősíti, ami által embertársainak sokban hasznára lehet és ha egyszer bűnt követ el, azt, mint olyant felismeri, megbánja, megutálja és soha többé el nem követi s így javul meg igazán. 3. Sajnos azonban sokan vannak, akik egész életüket evéssel és ivással tölti el, s csak hasukról és bőrükről gondoskodnak, a felebaráti szeretet idegen előttük, s a szegény emberek előtt kiköpnek és nem engedik, hogy házuk küszöbét átlépjék. Állandóan teli hasuk nem érezteti velük az éhség és szomjúság gyötrelmeit. Ezek az igazi dőzsölők, tobzódók, iszákosak, hogy azáltal testűket mindenféle bujaságra, paráznaságra és házasságtörésekre készen tartsák. Ezek az igazi falánkak, dőzsölők, amely tulajdonságaikkal senki sem juthat Isten Országába. 4. Ugyanígy vannak a képmutatók is, akik böjtölnek, darócruhában vezekelnek és bűneikért a templomnak tekintélyes áldozatot hoznak, hogy a nép előtt megigazultaknak tűnjenek fel és az dicsérje őket; ők maguk azonban minden embert lenéznek, s mint általuk vélt bűnösöket megvetik és már messziről kikerülik, mert látták, hogy az illető böjtölt, darócruhában vezekelt és a templomnak áldozott. 5. Én pedig azt mondom nektek, hogy az ilyen emberek valóságos borzalom Isten előtt, mert szívük, érzésük és értelmük megkövesedett. Embertársaikat minden kímélet és elnézés nélkül elítélik, mindig szomszédjuk ajtaja előtt sepernek és nem veszik észre azt a nagy rakás trágyát saját ajtajuk előtt. Bizony mondom nektek, ahogy ezek a templomi szentek és igazak mérnek, ugyanolyan mértékkel mérnek majd odaát nekik is. 6. Azt is mondom nektek, hogy aki e földön ítél, az a túlvilágon ítéltetni fog; de ha valaki senkit sem ítél – kivéve sajátmagát – az odaát sem fog ítéltetni, hanem azonnal felvétetik az Én Országomba! 7. És most mondok nektek egy példázatot, hogy az emberi önmegigazulásnak a maga tisztaságában és Isten előtt érvénnyel bíróan miképpen kell végbemennie; halljátok tehát: 8. Egyszer két ember felment a templomba; az egyik egy igen gazdag, de egyébként szigorúan a törvények szerint élő zsidó volt, a másik egy vámszedő. Amikor a zsidó a templomban volt, egészen közel állt az oltárhoz és hangosan így kiáltott: „Óh Isten! Köszönöm Neked, itt az oltárod előtt, hogy nem vagyok olyan, mint sok más, mert Te, óh Uram adtad nekem a szilárd és jó akaratot s a többi földi

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

65

javakat is, mivel egyedül csak ezen eszközök által tudtam a Te parancsolataidat tökéletesen betölteni. Óh, milyen jót tesz ez a lelkemnek, hogy utolsó napjaimban tökéletesen megigazultan állhatok meg Előtted!” S miközben az ő megigazult és törvény szerint ilyenformán jócselekedeteit Isten előtt felsorakoztatta, gazdag áldozatot tett az oltárra s magával a legnagyobb mértékben megelégedve és a lehető legtisztább lelkiismerettel kiment a templomból s azután hazatért, ahol házanépe éppen kegyetlen házi fegyelme miatt nem a legszívesebben várta, mert az ő tiszta lelkiismerete, szigorú rendszeretete és törvényes igazságossága rajtuk soha semmi egyebet fel nem fedezett, mint csupán a bűnt és a hibát. 9. A Mi bűnös vámszedőnk azonban mélyen magába szállva lépett a templomba. Egészen hátul állva maradt és szemeit nem is merte felemelni az oltárra, miközben azt mondotta magában: „Óh Uram! Te mindenben igazságos, legszentebb mindenható Isten! Én igen nagy bűnös vagyok, s nem méltó arra, hogy szemeimet szentélyedre felemeljen; - mindazonáltal légy kegyes és könyörületes hozzám!” 10. Nos, mit gondoltok, hogy a két ember közül melyik ment haza megigazultan a templomból? A zsidó-görögök egymásra néztek és nem tudták, hogy mit válaszoljanak, mert a megigazult az ő szemükben más nem lehetett, mint a mózesi törvényt az utolsó pontig betöltő zsidó. A bűnös vámszedő pedig az ő ítéletük szerint nem hagyhatta el a templomot jobban megigazultabban, mint az említett zsidó. 11. De Én így szóltam hozzájuk: „Ti tévedtek ítéletetekben! A zsidó egyáltalában nem ment megigazultan haza a templomból, mert ő hangosan dicsőítette magát a nép előtt s mindenkinek figyelmét, szemeit, füleit, dicséretét és csodálatát magára vonata, s ezzel önmagát jutalmazta meg – s az ilyen érzés nem a gőg legrosszabb faja? Ennek gyümölcsei végül mindenki iránt való gyűlölet, megvetés és üldözés, mert ő nem talál magával egyenrangúnak senkit. Az ilyen ember megigazult lehet Isten előtt? Óh – a világért sem, mert még nagyon távol van ettől! 12. De a vámszedő megigazult Isten előtt, mert telve van alázatossággal, miután sokkal rosszabbnak tartja magát, mint a többi ember, nem gyűlöl, és nem vet meg senkit és boldog, hogy még jobban nem vetik meg, s nem menekülnek előle, mint ahogy eddig tették. Nos, mit szóltok, helyesen ítéltem?” 13. Mondják mindnyájan: „Óh Urunk, egyedül Neked van igazad minden dologban és mi valamennyien sötét, és bűnös emberek vagyunk! Ennélfogva ítéletünk sem más, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Óh, ez egy tökéletesen igaz példázat, mert már gyakran volt alkalmunk ilyen megigazultakat megfigyelni, akik nagyon jól értették, hogy magukat a napnál is tisztábban ábrázolják, és még nem is mondhatta rájuk senki, hogy a templomban kétszínűsködnek, mert a törvényeket nagyon is lelkiismeretesen megtartották, de éppen azért megemészthetetlen emberek voltak, mert ők a törvényeket nem azért vették figyelembe, mert azokban Isten Akaratát és Rendjét ismerték fel, hanem mintha a törvény az ő művük volna, hogy ők mint törvényes emberek házuk népére és szolgáikra annál kiadósabban hassanak és azok hibáit annál eredményesebben dorgálják és büntessék. S miután sok ilyen megfigyelésben volt részünk, tehát annál inkább belátjuk példázatod teljes igazságát és hálákat adunk Neked, óh Urunk ezért a mély igazságokkal teli tanításodért.” 14. Mondom Én: „Ne legyetek tehát kicsinyhitűek, egyetek és igyatok, ha még van kedvetek hozzá; Én Magam is veszek még egy keveset ebből a halból.” Ezután még mindenki vett ugyanabból a halból és a borral együtt jóízűen elfogyasztotta.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 52. Fejezet

VI . kötet

66

Teli gyomorral nem jó pihenőre térni. A kísértés szelleme mindenütt kételkedik; erre szolgáló intelmek. Itt a Földön az ember teste súlyosabb, mint a lelke. Fülöp önbeismerése – kicsinyhitűsége: az Úr erre szolgáló megvilágítása. „Mindenki viselje a terhét készséggel!” Magyarázatul szolgáló példák. A gondolkodóképesség és a szellemi életerő gyakorlása.

1. Amikor már mindnyájan eleget ettünk és ittunk, megkérdezett Bennünket a vendégfogadós, hogy nem kívánunk-e pihenőre térni, mert már éjfél volt. Én azonban így szóltam: „Ha valaki pihenni kíván, az menjen, de Én nem kívánok, s így nem is térek pihenőre. A testnek pedig egyáltalában nem válik hasznára étkezés után azonnal lepihenni, s éppen ezért még néhány óráig fennmaradhatunk – de ha valaki mindenáron aludni akar, az csak menjen.” 2. Mondják mindnyájan: „Nem, nem, óh Urunk! Mi Veled akarunk virrasztani akár reggelig is, ha úgy kívánod, mert jól tudjuk, hogy Nálad mindennek valami kifürkészhetetlen benső jelentősége van, és e mögött is biztosan rejlik valami, s így inkább fennmaradunk.” Mondom Én: „Igazatok van; virrasszatok, és arra törekedjetek, hogy közületek senki kísértésbe ne essék!” Ekkor kérdezték az Én régi tanítványaim: „Urunk! Mi lenne képes bennünket a Te jelenlétedben kísértésbe hozni?! – Hiszen mi már Melletted sok mindent megértünk és még igen kevés dolog hozott bennünket egy pillanatig is kísértésbe.” 3. Mondom Én: „Óh, csak ne dicsekedjetek ezzel, mert a kísértés szelleme úgy jár-kel, mint egy éhes ordító oroszlán és az embereket mindenáron el akarja nyelni. Nem lehettek elég éberek, és nem vigyázhattok eléggé minden olyan csekélynek látszó csábító fuvallatra. Ha egy ilyen fuvallat az ember kedélyét csak egy hajszálnyira is feléje hajlítja, akkor már igen nagy akaraterőre lesz szüksége, hogy előbbi helyzetébe jusson. Jegyezzétek ezt meg jól, mert amíg az ember ebben a világban él, gondolkodik, akar és cselekszik, addig a teste nehezebb, mint a lelke.” 4. Mondja Fülöp! „Ez nagyon is igaz és saját magamon is észrevettem, de ebben az előrehaladt koromban már semmiféle kísértés nem fog rajtam. Nekem csak egy hibám van és ez az időnként fellépő kicsinyhitűségem, különben alapjában véve én mindazt elhiszem, ami a Te szádból jön, óh Uram, de ha néha-néha értelmem egyszerre mindjárt mindent nem ért meg, akkor a hitem is meggyengül, meglepnek a mindenféle kételkedő kérdések, amelyekre az én kedélyvilágomban sehol sem találok választ, és azután kisebb kételyek támadnak meg. Ez az egyetlen kísértés, amely olykor belopózik bensőmbe. De Te, óh Uram megszabadíthatnál engem ettől, s ezzel a legboldogabb emberré tehetnél. 5. Mondom Én: „Ha ezt Én a Bennem lévő Erő által megtenném veled, akkor nem lennél többé szabad ember s nagy lustaság lenne úrrá rajtad, és ezáltal lelked igaz életereje mindegyre fokozódó mértékben való elnyerésének gyakorlása mielőbb befejeződnék. 6. Ezért tehát viselje mindenki a terhét készséggel és gyakorolja magát benső életének minden dolgaiban. Idővel majd az ő életmértéke is megtelik s végül elpusztíthatatlan maradandó öröme lesz ama kenyér fölött, amit arcának verejtékével maga szerzett meg. 7. Képzelj el egy olyan elpuhult embert, akit bölcsőjétől kezdve soha semmiféle tevékenységre nem szoktattak. A legjobb eledelekben és italokban volt része s csak a legszükségesebbet tanulta meg beszélni és ruháin kívül soha semmilyen terhet nem viselt. Ha egy ilyen embernek azután csak néhány fontnyi terhet kellene rövid úton elvinnie, erre alig volna képes, mert fizikai erőit soha nem gyakorolta. De ha azután életerőit fokozódott tevékenységgel mégis gyakorolni kezdi, néhány év múlva eljut oda, hogy nagyobb terheket is már könnyebben tovább tud vinni. De vajon fog-e valaki olyan életerőhöz jutni, hogy egyúttal más emberek terheit és emelhetné és viselhetné? 8. És lásd, ugyanígy van a te gondolkodó erőddel is; kora ifjúságodtól kezdve igen keveset gyakoroltad és csak inkább későbbi éveidben kezdted kissé jobban gyakorolni, s ezért ne csodálkozz, hogyha egynémely dolgot nem tudsz oly gyorsan megérteni, mint sok más.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

67

9. De Én igaz Tanító és Vezető vagyok és tanítványaimat még oly meredek és göröngyös úton, és útfélen sem hordozom a tenyeremen, menjenek csak maguk, hogy megerősödjenek, és azután minden botlás nélkül tudjanak haladni az úton, ha az még oly göröngyös is. 10. De ha valakinek útjában túl nagy akadály volna, akkor majd Én megadom neki a világosságot és erőt, hogy azt a nagy akadályt is legyőzhesse. Minden embernek annyit meg kell tennie, amennyi erejétől telik; amire ezen felül szüksége van, az kellő időben megadatik neki. Jól megértetted ezt? Mondja Fülöp: „Igen Uram, jól megértettem s minden erőmből azon fogok fáradozni, hogy gondolkodásomban és hitemben úgy megerősödjek, amennyire csak lehet.” 53. Fejezet

A vendégfogadós a teremtmények igaz rendeltetése felől kérdezősködik. Az ember gondolkodó lény s olykor tépelődővé válik. Az Úr rövid és világos magyarázata a teremtmények céljáról. A természetes újjászületés (palingenézia) magyarázata, vagy a tulajdonképpeni igazság arról, amit Darwin materiálisan sejtett. Minden földi lét küzdelmének célja. A szellemek hatványozása. A földi emberi test célja és vége.

1. Erre mondja a vendégfogadós: Én a magam személyében is egy ugyanilyen emberre ismerek, és most már tudom, hogy mit kell tennem, s nem akarok beszélni arról a sok prófétáról és Salamon énekeiről, amelyeket mindezideig vagy igen kevéssé, vagy egyáltalában nem értettem meg. De az ókor ilyen bölcseinek olvasásakor sokszor azt gondoltam, hogy éppen misztikus nyelvezetük miatt adnak alkalmat az embereknek, hogy a gondolkodásban nagyon is gyakorolják magukat és a mélyebb önmagukba való betekintésbe valósággal belekényszerítik, s ezt én nagyon jónak találom, mert ha az ember kellőképpen magába mélyedt, akkor már az egyik világosság a másikat követi s egynémely dolog felől tisztába jön, ami azelőtt kibogozhatatlan talánynak látszott előtte. De én itt – amint mondottam – nem a régi bölcsek és látnokok érthetetlen írásairól, hanem egészen természetes dolgokról beszélek. 2. Például ezen a Földön valamely teremtmény igaz rendeltetéséről. Itt vannak mindjárt a mi nemes halaink. Ezek a víznek igen ritka, sőt életvidám és szép állatai. Az ember éhségétől indíttatva találta ki, hogy megfogja és megegye őket. Most az a kérdés, hogy az az igazi rendeltetésük, hogy az emberek megfogják, megöljék, és mint valóságos ínyencfalatokat megegyék? De ha ez az igazi rendeltetésük, akkor nem tudom, hogy mi lehetett a rendeltetésük akkor, amikor az ember még nem találta ki, hogy halakat fogjon, öljön, és jól elkészítve megegye. 3. Ezer ilyen kérdésem volna és minél inkább gondolkodom felettük, annál jobban megzavarodom és eltávolodom a világosságtól, ahelyett hogy közelebb jutnék hozzá s éppen az ilyen kutatások és tépelődések között a Teremtőnek számtalan sok más teremtményeivel való bizonyára igen bölcs szándékával sohasem tudok tisztába jönni. Erre nekünk, embereknek tulajdonképpen nincs is szükségünk; a teremtmények megvannak és a jó s a legnagyobb bölcsességgel bíró Teremtő bizonyára tudni fogja, hogy miért teremtette őket. 4. De – az ember gondolkodó és az is marad s nem tud többé megnyugodni, ha gondolatai egyszer felébredtek; így van ez velem is, ha bármennyire tudom, hogy az ilyen hiú gondolkodás mit sem használ, mégis folyton gondolkodom és erre is szeretnék Tőled egy jó gyógymódot kapni, mert az ilyen gondolkodás végül már valósággal terhemre van és nem tudom mit adnék érte, ha mindörökre megszabadulhatnék tőle.” 5. Mondom Én: „Kedves barátom! Ezen kissé nehéz segíteni, mert akkor hosszú ideig kellene veled beszélnem, hogy a sokféle teremtmény létének igaz célját megmagyarázzam. Általánosságban csak annyit mondhatok neked, hogy az ember előtt minden látható és érezhető teremtmény egy törvényben lekötött szellemi teremtmény és az a rendeltetése, hogy a különféle formák hosszú sorozata után végül szabad és önálló életbe menjen át.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

68

6. A formák már a kőzeteknél kezdődnek s az ásványvilágokon át a növényvilágokba megy s az összes növényvilágokon keresztül az állatvilágokba és innen át egészen az emberig s ezek gyűjtőedények Istentől. 7. Minden forma egy bizonyos intelligenciának felel meg s minél egyszerűbb ez, annál egyszerűbb és jelentéktelenebb a benne lévő intelligencia is; minél fejlettebb és nagyobb terjedelmű az összetömörített az a forma, annál több intelligenciát fogsz benne találni. 8. Végy elő például egy meztelen földi gilisztát és mozgásából látni fogod, hogy igen csekély intelligenciája külső formájával egyezik. Figyeld meg azzal szemben egy méhnek már sokkal komplikáltabb formáját és már sokkal magasabb fokú intelligenciát fogsz ennek az állatkának életmegnyilvánulásában találni; így fokozódik ez fel egészen az emberig. 9. De mivel ezek a formák egy önmagát egyre jobban tömörítő és fokozó intelligenciára törekvő életnek csak időleges gyűjtői és hordozói s mivel ez a folytonosan új testetöltésben lévő élet az előbbi egyszerű életintelligenciával való szorosabb egyesülés mértéke és viszonya szerint előbbi formáját elhagyja, tehát vajmi kevés múlik azon, hogy az élettelen formával – amely nem egyéb, mint egy organikus mechanikus és a benne lévő életintelligencia céljainak megfelelő módon berendezett burok – azután mi történik? Tehát hogy ezeket a halakat emberek vagy állatok eszik meg, az a nagy szándékot a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja és az élet végcélját elkerülhetetlenül, mégis eléri. 10. De hogy az élettelen burokban tápláló anyagok vannak, az ismert dolog és az élettelen formák kölcsönös megemésztése által annak nemesebb részei ismét más életbe mennek át és ezzel itt, ezen a Földön a teremtmények nagy körforgásában folytonos küzdelmet látsz és az életek kicserélődését egészen az emberig. 11. Még az ember külső formájának – amely tulajdonképpen az ő materiális teste – csak addig van értéke, amíg az egyedül élő lélek lakozik benne; de ha ez a lélek egyszer éretté lesz, akkor mindörökre elhagyja ezt a testet, az pedig feloszlik s már teljesen közömbös, hogy ki által és mi módon. Ami benne még lényegi és a lélekhez tartozó, az a léleknek visszaadatik, minden egyéb, mint tápanyag ezer más életformába megy át. – Ezzel előtted van mindannak rövid ábrázolása, ami fölött annyi hiábavaló gondolatod volt. Érted ezt most már?” 54. Fejezet

A test feltámadásáról. A földi testet annak lelke mindörökre kihasználta; logikus bizonyíték. Az Isten a legtisztább Szellem s az embereknek, mint az ő gyermekeinek is egykor azzá kell lenniük! Az ember túlvilági feltámadó testéről, amely megfelel a Földön való cselekedeteinek. Mikor van az elhaltak utolsó napja és feltámasztása?

1. Mondja a vendégfogadós: „Igen, ezt már meglehetősen értem, habár nyíltan be kell vallanom, hogy ez a dolog előttem még egészen új és bizonyos tekintetben felfoghatatlan. Hiszen akkor a test végleges feltámadásából semmi sem lesz, pedig abban a zsidók szilárdan hisznek és azért temetik el holttesteiket meghatározott temetőkben, mert abban a hitben vannak, hogy az utolsó napon az angyalok újból feltámasztják és lelkükkel egyesítik őket. Amit most az imént tanítottál, azt a zsidók vajmi nehezen fogják elhinni. Én elhiszem, mert Te mondottad, óh Uram, és alaposan meg is magyaráztad. De ha ezt más magyarázta volna így, nemigen hittem volna el neki, mert nagyon eltér a fennálló vallástól; mégis nyíltan be kell ismernem, hogy mindez a szerzett tapasztalatok után másképp nem lehet, csak így. Mit szóltok ti régi és új tanítványok hozzá?” 2. Mondja a zsidó-görögök közül az egyik: „Ami bennünket illet, mi teljesen a te véleményeden vagyunk és belátjuk a mondottaknak igazságát, de annak nehézségeit is, hogy ezt a teljesen új tanítást az emberek előtt ebben az időben érthető módon terjesszük!” 3. Mondom Én: „Ezeket a tanításokat Én nem azért adtam nektek, hogy a zsidók között terjesszétek. Ha másvalakit akartok ebben a kérdésben oktatni, azt mindenkor megtehetitek, de hogy

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

69

elhiszi vagy nem, az egyelőre teljesen mindegy. Ezen idő után pedig az Én igazi követőimet úgyis a reájuk kiterjesztett Szentlélek fogja a teljes igazságban vezetni. 4. De az már magától értetődik, hogy az emberi test, ha abból a lélek eltávozott, soha többé nem fog feltámadni és minden részében életre kelni, mert ha ez az eset állna fenn, akkor a bizonyos utolsó napon az egész, néha hosszú földi életben a testtől lehullott részeknek, mint a haj, köröm elhullott fogak és a mosakodások által lekerült durva bőrrészeknek, valamint a néhány keserű esetben elfolyt vércseppeknek, izzadságcseppeknek és sok egyébnek, - amit a test időként levetett – vele együtt életre kellene kelnie. Nos, képzeljetek magatok elé az utolsó napon egy ilyen életrekelt emberi alakot; milyen nevetséges látványt nyújtana? 5. Továbbá az embernek különböző időben különböző a teste is, mint például egy gyermeknek a teste más, mint egy ifjúé, más a férfié és más az aggastyáné; tehát az elhalt emberi testeknek az utolsó napon való életre keltésénél szükségszerűen meg kellene kérdezni, hogy gyermekkorától fogva agg korági minden testi formáját életre kell-e kelteni, vagy egyiket a másik után, vagy csak a sok közül egyiket? 6. De itt most előtérbe lép egy igen fontos kérdés és ez ebben áll: A rómaiaknál, görögöknél, egyiptomiaknál és még sok más népnél is hamuvá égetik a holttesteket, máshol a tengerbe vetik, ahol a tengeri szörnyek felfalják s ezáltal ilyenek testrészeivé válnak s ha egyszer egy ilyen szörny kimúlik, azt ismét a tenger más állatai emésztik meg. Az utolsó napon az ilyen testekből mi támadhatna fel? A hamvasztáskor a test legnagyobb része füstté és gőzzé oldódik fel és a levegővel egyesül, és akik a tengerbe dobatnak, azok húsa a tengeri állatok többi testrészeivel egyesül, tehát más lényiségbe mennek át; - hogy lehetne tehát az előbbi emberi testrészeket a sok állati testből, vízből, levegőből, ásványokból, növényekből és férgekből összeszedni és ismét összeállítani? 7. De ha ez meg is történnék, miután Isten előtt semmi sem lehetetlen, mégis az a kérdés, hogy egy szabad léleknek mennyire volna ez hasznára vagy javára?! Valóban a nehéz testtől felszabadult lélek bizonyára a legnagyobb mértékben szerencsétlennek érezné magát, ha ismét egy nehéz testbe volna kénytelen lépni, mégpedig örök időkre. 8. Azonkívül ez olyan dolog volna, ami nem egyeznék Isten Örök Rendjével, mert Isten Maga a legtisztább Szellem és végeredményben az embereknek kizárólag csak az a rendeltetésük, hogy Istenhez hasonló tiszta szellemekké legyenek. Mire szolgáljanak tehát a testek? 9. Igaz, hogy (az emberek) ott is testet fognak kapni, de nem ilyen durva anyagit, hanem teljesen új szellemi testet, amelyek a nekik adott tanításaim szerinti földi jócselekedetekből erednek. 10. S ha a dolgok így állnak, hogy értheti valaki a test feltámadása alatt ennek a földi testnek egykori új életre keltését? 11. A test feltámadása csak a léleknek örökéletet adó jó cselekedetei, amelyeket a lélek földi testében (a test szervei által) a felebarátjával gyakorolt. 12. Tehát aki tanításaimat hallgatja, Bennem hisz és azok szerint cselekszik, azt Én Magam fogom feltámasztani utolsó napján, amely mindjárt a földi testből való kilépéskor fog megtörténni oly módon, hogy átváltozásának idejét senki sem fogja észrevenni, mert az az átváltozás a leggyorsabb pillanatok alatt fog megtörténni. – És most úgy vélem, hogy ebben a kérdésen is teljesen tisztában vagytok. Ha valakinek van még valami kifogása, vagy kételye, az szóljon.” 55. Fejezet

Miért kell a kicsiny gyermekeknek meghalniuk? Miért kell, hogy az embereket nagy betegségek gyötörjék? Az Úr rámutat arra, hogy ez nem Isten akarata, hanem ezt csak az emberek bukása vonta maga után. Tanítás a túlvilági gyermekországról. A betegségek és szenvedések jó célja.

1. Mondja az egyik zsidó-görög: „Urunk és Mesterünk! Ez már mindnyájunk előtt teljesen világos, de van még egy kérdés, aminek az okát nem tudom megmagyarázni. Miért kell oly sok gyermeknek olykor a legzsengébb és fejletlen korban meghalni és miért kell, hogy a testi halált csaknem minden esetben valami súlyos betegség előzze meg, amely a testet elgyengíti és megöli? Ha

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

70

az ember egyszer már éretté lett, mint lélek egészen könnyen és fájdalom nélkül is elhagyhatná a testet és a gyermekeknek bizonyos érettségük előtt sohasem kellene meghalniuk. S ez mégis folyton megtörténik! A gyermekek különböző életkorukban elhalnak, a nagy betegségek nem szűnnek meg s folytonosan csapással fenyegetik az embereket. Óh Urunk és Mesterünk, miért kell ennek így lennie ezen a Földön?” 2. Mondom Én: „Ennek nem kellene így lennie és az ókorban s az ezt megelőző hajdankorban nem volt így. Olvastad-e valamelyik krónikában, hogy súlyos betegségek voltak-e olyan emberek között, akik Istenben és az Ő parancsolatai szerint éltek? Nem! Ezek mind magas kort értek el és haláluk fájdalom és szenvedés nélküli elalvás volt. Akkor gyermek sem halt meg, mert teljesen egészséges szülők nemzették őket és a természethez híven egyszerűen táplálták és nevelték fel. 3. Később, amikor az emberek között úrrá lett az elbizakodottság és azzal együtt az Isten parancsolatai és a természet törvényei ellen a legeszeveszettebb bűnök egész tömege, akkor saját hibájukból mindenféle betegség is fellépett az embereknél. Az ily módon meggyengült emberek azután nem tudtak többé egészséges gyermekeket nemzeni s az ilyen – már az anyatestben elnyomorodott – gyermekeket lassan- lassan, egyre jobban meglepték a betegségek és életkoruk minden stádiumában kezdek elhalni. 4. És hogy minden így történik, ne gondoljátok, hogy ezt Isten valamely kifürkészhetetlen szándékkal rendelte el az emberek között, hanem csak jóváhagyta, hogy az emberek először betegségek által bűneiktől eltávolodjanak és másodszor, hogy a keserves, fájdalmas betegségek jobban eltávolítsák őket a világtól, magukba szálljanak, bűneiket felismerjék, megutálják és a türelemben s az Isteni Akaratban való megadással boldogokká legyenek. 5. Ugyanez az eset áll fenn a gyermekeknél is. Mi történjék ezen a Földön egy teljesen elnyomorodott gyermekkel, különösen olyan szülőknél, akik maguk is mindenféle bűnben születtek? Ki fogja ezeket felnevelni és bajaikból kigyógyítani? Nem jobb-e, hogyha visszavétetnek a Földről és azután odaát egy külön az ő számukra fennálló gyermekországban angyalok által neveltetnek majd fel? 6. Én azt mondom nektek, hogy Isten mindenről tud és mindenről gondoskodik is, de mivel ebben az időben az emberek legtöbbje az Istent már nem ismeri és semmit sem tud Róla, honnan tudhatja tehát azt is, hogy mit tesz az Isten és mit rendel el boldogsága érdekében? 7. Ha az Isten az emberek bűneinek megfelelő betegségeket nem engedett volna meg, akkor az embereknek fele már teljesen elpusztult volna s végül az egész Föld pokol lenne és holt romokban a végtelen világűrben kellene tévelyegnie, amit ez a látható csillagűr és világűr hasonló módon igazol, s amiről az Én tanítványaim is közelebbi felvilágosítást adhatnak. – És most azt kérdezem tőletek, hogy ti ezt hogyan értettétek meg és fogtátok fel?” 8. Mondják a zsidó-görögök: „Urunk és Mesterünk, most már ez a dolog is egészen világos előttünk, s így azon sem akadunk fenn többé, hogy miért voltunk mi is gyakran betegek s végül nagyon valószínű, hogy éppen egy súlyos betegség által jutottunk erről a világról a másikra; mert mi is egész életükön át igen gyakran és nagyon súlyosan vétkeztünk! De most még azt szeretnénk Tőled megtudni, hogy a legtöbb és a legsúlyosabb betegségek milyen bűnök által kerülnek a leginkább ebbe a világba, mert bizonyára ebben is van különbség?” 56. Fejezet

A súlyos betegségek fő okairól. Paráznaság, fajtalanság. Restség, elbizakodottság, gőg. Falánkság és tobzódás. Harag és bosszú. Egy példa. A betegségek áldásai. Diétikus utasítások a születésüktől gyengék számára. Mindenféle baj a restség ellen szolgál. Sok gondviselésszerű betegségről. Tanítások az igaz felebaráti szeretet műveiről, amelyeket ott kell gyakorolni, ahol földi előnyök nincsenek kilátásban.

1. Mondom Én: „Minden bűnök közül a legsúlyosabb a paráznaság, fajtalankodás és a bujaság mindenféle faja és neme. Ebbe a bűnbe az emberek leginkább a restség, az elbizakodottság és a gőg

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

71

által jutnak, mert a gőg előtt semmi sem szent és megkeres minden rendelkezésére álló eszközt arra, hogy érzéki szenvedélyeit kielégítse. 2. Ha azután ilyen emberek gyermekeket nemzenek, milyen nyomorúságos és hányféle betegséggel terhelt emberek jönnek létre!? Ez a bűn tehát a főkútforrás, amely által a legsúlyosabb betegségek keletkeznek. 3. Azután jön a falánkság, tobzódás, a harag és a bosszú, amely említett bűnök által mindenféle betegség fejlődik ki az emberek között és ezek szánalmas módon gyötrik őket. 4. Nem mondottam-e Jeruzsálemben annak a betegnek, aki 38 éven át várta a Bethesda tavánál, hogy meggyógyuljon, és akit Én gyógyítottam meg: Menj és ne vétkezz többé, hogy még nagyobb baj ne érjen téged! Az ő nagyfokú köszvénye előző betegségeinek volt a következménye s az Általam meggyógyultak legtöbbjénél hasonló eset állt fenn; ha bűneik által nem lettek volna betegekké, akkor lelkük is mindörökre elveszett volna. Csak egy igen súlyos és szenvedésteljes betegség tette őket józanakká és mutatta meg nekik, hogy a világ miképpen jutalmazza meg hódolóit. A betegség által elvesztették a világ iránti szeretetüket és azután vágyakoztak, hogy tőle mielőbb megszabaduljanak. Ezáltal lelkük szabadabbá lett és kellő időben megjött a test gyógyulása is. 5. Ezeken a fő okokon kívül, amelyekből a legtöbb betegség keletkezik az olyan embereknél, akik már születésüktől gyengék voltak, még más okok is léteznek, amelyek által a gyenge ember igen gonosszá lehet; de külön még egyszer hozzáfűzöm, hogy ez csak azzal történhet meg, aki már születésétől fogva gyenge. Az okait röviden megmagyarázom nektek: 6. Először tisztátalan, rosszul és nem frissen elkészített eledelek állnak az előtérben, azután rossz italok, mindenféle éretlen gyümölcs élvezése; azonkívül sokan vannak, akik felmelegedett állapotban gyorsan lehűtik magukat. Mások ismét velük született gyengeségüknek nem lévén tudatában, mindenféle veszedelemnek teszik ki magukat, amelyektől vagy elpusztulnak, vagy egész életre szóló bajt szereznek. 7. És erről Isten nem tehet, annál kevésbé, mivel az embernek értelmet, szabadakaratot és a legjobb élettörvényeket adta. 8. Az emberek lustasága ellen pedig nem létezik más gyógymód, mint mindenféle megengedett baj, amelyek az Isteni Akarat semmibevétele után kell, hogy szükségszerűen bekövetkezzenek. Ezek az emberben felébresztik a testében mélyen alvó lelket és elétárják lustaságának kínos következményeit, amire aztán a felismert isteni akaratban óvatosabbá, okosabbá, serényebbé és simulékonyabbá lesz s így a különféle betegségek, amelyek az embereket érik, különös javukat szolgálja. 9. Természetes, hogy ez is a törvénynek egy neme, amely a lelket a jóra készteti, de ezzel a léleknek szabad akarata nem vétetik el egészen s egy betegségben, és betegség után egészen megjavulhat, habár további tökéletességét csak a túlvilágon érheti el. 10. De léteznek olyan beteg emberek is, akik szüleik vagy nagyszüleik betegsége miatt már az anyatestből betegen jönnek erre a világra; az ilyen betegek lelkei többnyire felülről valók és csak időleges testi próbát tesznek ezen a Földön, de ezekről a túlvilágon a szellemek birodalmában már amúgy is a legjobb gondoskodás történik és mindenki, aki őket a legnagyobb szeretettel és türelemmel ápolja, az a túlvilágon is ugyanilyen szeretettel és türelemmel jut mennybeli otthonába. – Most erre vonatkozólag is adtam felvilágosítást nektek, de majd ha szellemetek teljesen felébred bennetek, az fog minden bölcsességben vezetni. Ezt is megértettétek?” 11. Mondják mindnyájan: „Urunk és Mesterünk! Tökéletesen értjük és köszönjük Neked, hogy ezt is megvilágosítottad, mert mint leendő tanítók mindenféle beteggel akad dolgunk, ennél fogva szükséges, hogy ilyen előadásokkal hitet, bátorságot és türelmet öntsünk beléjük, hogy ezzel szenvedéseiket is enyhítsük, ha erre szükség van és lehetséges; mert aki türelemmel szenved, az nyilvánvalóan kevésbé szenved úgy, mint az, aki türelmetlenül szenved. Ezért nevezzük a Te jelenlegi tanításodat olyan kitűnő tanításnak, mivel senkinek sem esik a vigasztalás jobban, mint egy akármilyen formában szenvedőnek s valóságos jócselekedetnek tartjuk, ha a szenvedő emberiségnek testileg, lelkileg segítségére sietünk. Igazunk van-e vagy nincs?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

72

12. Mondom Én: „Mindenesetre, mert a felebaráti szeretet csak annak siessen a segítségére, akinek arra szüksége van, és ennek van Isten előtt értéke. S ezért fűzöm Én még hozzá, hogyha valaki egy nagy lakomát rendez, és arra meghívja gazdag szomszédait és barátait, ezzel nem vétkezett ugyan, de a mennyekben sem várhat ezért jutalmat, mert ezt a barátai viszonozhatják. De hívjatok szegényeket asztalotokhoz és visszafizetik azt nektek a mennyekben, mert a szegények itt nem viszonozhatják. 13. Ugyanígy van ez azokkal is, akik sok pénzt adnak kölcsön kamatokért, és meghatározott idő múlva a tőkét ismét visszakapják. Ezek az által – ha uzsorát nem űznek – bűnt nem követnek el ugyan, de a mennyekben sem utalják ki neki ezért a kamatokat. 14. De annál inkább azoknak, ha a szegényeknek ínségükben minden kamat nélkül, sőt visszafizetés nélkül kölcsönöznek tőkét. 15. Tehát a szegényeknek minden elképzelhető módon jót tenni, ez a felebaráti szeretet igaz cselekedete. – Ezzel aztán ezen az estén eleget tettünk a jónak – most térjünk pihenőre. A holnapi nap majd meghozza a magáét. 16. E szavaim után mindnyájan megköszönték a nekik adott tanítást és azután mindenki pihenőre tért. 57. Fejezet

A szökőár minden látható ok nélkül; ennek jó oka. A templom halálos ellenség-expedícióját Jézus ellen ártalmatlanná teszik. Véleménykülönbség a tanítványok között – az Isten közvetett és közvetlen behatásáról – az Úr kiegyenlíti. Az igazi Istentiszteletről: Az Isten iránti szeretetből való jócselekedetek és Istennek Jézus Krisztusban való emberré levésében való hit.

1. A következő napon, egy szombat utója reggelén már korán fenn voltunk és néhány tanítványommal kimentem a szabadba, amint azt rendesen csaknem mindenütt tenni szoktam. Szép és derült tavaszi reggel volt és csodálkozni lehetett azon, hogy a tenger csaknem teljes szélcsendben hullámokat vetett. A vendégfogadós, aki nemsokára Hozzánk csatlakozott, maga is csodálkozva kérdezte Tőlem a víz hatalmas mozgásának okát, amikor szélnek sehol még nyomát sem lehetett észrevenni. 2. Én pedig így szóltam hozzá: „Hidd el, hogy Nekem minden hatalom megadatott a mennyben és a Földön s most ennek a víznek erős mozgása is azért történik, mert Én akarom így. Megvan ennek az oka, amiről magad is meg fogsz később győződni. 3. Mondja a vendégfogadós még inkább elcsodálkozva: „Uram! Hogy a természetnek minden hatalma és erői alárendeltjeid, azt nagyon világosan és jól tudom; de hogy a tengernek ezt a felindult állapotát is valamely titkos okkal hozod összeköttetésbe, az új előttem s ebben a szép reggeli órában még inkább. A hullámok egyre magasabbra törnek, úgy hogy csaknem szükséges lesz a hajókat jobban megerősíteni, sőt a haltartályokat is, mert különben nagy baj történhet.” 4. Mondom Én: „Hagyd ezt, mert sem hajódat, sem halaidat nem fogja semmi veszedelem érni; de azok, akik most gonosz szándékkal jönnek hajóval a vízen át – nem valami jól fogják érezni magukat! A hullám ne nyelje el őket ugyan, de gonosz törekvésük, ha majd nagy fáradsággal partot érnek, hűljön le, nyugodjék meg és váljék ártalmatlanná.” Kérdezte erre a vendégfogadós: „Kik legyenek ezek a gonoszok és mi a szándékuk?” 5. Mondom Én: „Te tudod, hogy Én a múltesztendőben a sátoros ünnep alkalmával Jeruzsálemben voltam és a templomban tanítottam a népet küldetésemről s előzőleg a 38 év óta beteg embert a Bethesda tavánál meggyógyítottam és azután is még igen sok beteget Jeruzsálemben és Betlehem körül. Ennek láttán sok ember megtért, amit a templomosok megtudtak, valamint azt is, hogy azután sok nép követett Engem. Efölötti haragjukban most ismét életemre törnek, de az Én időm még nem következett el s most akadályt gördítek eléjük, hogy nyomomba ne jöjjenek, el ne fogjanak, és meg ne öljenek. Ez az oka a tenger oly nagy hullámzásának. Most már tisztában vagy ezzel?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

73

6. Mondja a vendégfogadós: „Óh igen, de ha a dolog így van, akkor a tenger még tomboljon és egy hatalmas szélvihar is társuljon hozzá, akkor fogják majd a gonoszok érezni, hogy Isten minden törekvésüket miképpen tudja megjutalmazni! 7. Mondom Én: „Óh – a szélvihar még nagyon is kedvükre volna, mert vihar ellen biztosított hajójuk van, és az csakhamar biztos partra hozná őket. De ez a szél nélküli szökőár valósággal kétségbe ejti őket, mert még a legerősebb evezéssel sem tudják egy pontról tovább hajtani a hajót, mivel minden hullám azt az előbbi helyzetébe dobja vissza és úgy járnak, mint az a vándor, aki egy görgetegen akar feljutni a hegy tetejére. A talaj minden lépésénél megmozdul, és a vándor mindig visszacsúszik oda, ahonnan elindult; ezért ez a tengerhullámzás is üldözőimnek a legjobb és a leginkább szolgálja a célt. Most pedig hagyjuk ezt és nézzünk utána, hogy mi lesz a reggelivel.” 8. Mondja a vendégfogadós: „Uram, az már készen is lesz, és én megbíztam a szolgáimat, hogy terítsenek és tálalják fel, s ha mindezzel elkészültek, hívjanak bennünket. És lásd, már éppen jön is az egyik s hív minket a reggelihez, tehát menjünk.” 9. Mondom Én: „Tévedsz, mert a szolga csak azt a hírt hozza, hogy a tanítványok Felőlem tudakozódtak és szeretnék tudni, hogy hová mentem, mert egy kis véleménykülönbség tört ki közöttük, s Én legyek a döntőbíró; de csak hadd vitatkozzanak még ez kissé, lesz ezután is elég idő, hogy mindnyájukat a helyes útra vezessem. 10. Mondja a vendégfogadós: „Vajon mi fölött juthattak véleménykülönbségbe?” Mondom Én: „Óh, valami igen kicsiny dolog felett; a néhány legidősebb tanítványtól, akik a házban maradtak, a 20 új tanítvány megkérdezte ennek a szokatlan tengerhullámzásnak okát, és a régi tanítványok azt mondották, hogy ezt a széltelen hullámzást bizonyára csodálatos módon Én idézem elő valamely titkos ok miatt. Ámde az új tanítványok ezt nemigen akarták elhinni, és azt mondották: „Mi tudjuk jól, hogy mindaz, ami történik, és aminek történnie kell, egyedül csak az Istentől, az Úrtól függ; de ettől eltekintve az Ő rendje, igazságossága és bölcsessége alapján a természetbe titkos erőket helyezett, amelyek Akarata szerint működnek. Ő ezeket az erőket először akaratával felserkenti és ilyenkor ezek az erők közvetlenül működnek, Isten pedig általuk közvetve. Hogy minden nehéz a magasból a mélybe essék, azt eredetileg Isten rendelte így el de most ez az erő saját teste súlyát magától dobja a mélybe. Az Isten eredetileg a vizet súlyossá és folyékonnyá tette és az Istentől adott tulajdonság egyben a víznek titkos ereje is, amely a vizet a mélység irányába feltartóztathatatlanul lefolyatja, a nélkül, hogy Isten kénytelen lenne a vizet a patakokban, folyókban és folyamokban tovább tolni. Most azonban ez csak a teljes szélcsend miatt feltűnőbb, mint olyankor, amikor ezt egy hatalmas orkán idézi elő, és ezért érdeklődtek már a sokkal tapasztaltabb tanítványoktól, hogy milyen csodálatos ereje által idézhette elő Isten ezt a hullámzást?” 11. A régi tanítványok sziklaszilárdan megmaradtak amellett az állításuk mellett, hogy ezt a hullámzást közvetlenül az Én Akaratom idézte elő. Az új tanítványoknak is a maguk módja szerint igazuk van és a régieknek is; ebből a célból van szükségük Reám, mint döntőbíróra s ezért menjünk hozzájuk és egyenlítsük ki őket az igazságban.” Ezután rögtön be is mentünk a házba, amelytől alig voltunk 1000 lépés távolságban. 12. Alig értünk a házba, máris üdvözöltek az összes tanítványok, s rögtön előadták vitájukat, Én pedig nyájasan néztem rájuk és így szóltam: „Ti most egy juh gyapjútincsének értéke fölött vitatkoztatok. Nektek, új tanítványoknak igazatok van, de egyben a régi tanítványoknak is, mert az előttetek oly különösnek tetsző tengerhullámzás nem egy közvetített erőtől ered, hanem közvetlenül az Én Akaratomból. 13. De hogy erről még jobban meggyőződjetek, nézzetek ki a tengerre s láthatjátok,hogy az egész tenger erős hullámzásban van és Én itt a part közelében egy kis területen teljes csendet fogok parancsolni s ebből látni fogjátok azt is, hogy Isten Akarata közvetlenül is létre tud hozni valamit.” Én erre csupán akaratom által a tengernek 200 hold területén csendet parancsoltam, amire az tükörsima lett, míg ezen a területen túl még jobban tombolt, mint azelőtt. 14. Amikor ezt az új tanítványok meglátták, leborultak Előttem s valósággal imádni kezdtek, de Én így szóltam hozzájuk: „Hagyjátok ezt, mert nem azért jöttem e világba, hogy Engem az emberek imádjanak és dicsőítsenek, hanem hogy megmutassam nekik az Igazság és az Élet útját, és hogy segítsek mindazoknak, akik ínséget szenvednek, megfáradtak és mindenféle súlyos terhet viselnek.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

74

15. De ha Istent – Ki Önmagában véve a legtisztább Szellem – valóban imádni akarjátok, akkor a szívetekben lévő szeretet által szellemben és igazságban kell, hogy imádjátok Őt éspedig a jócselekedetek művei által! Mert bizony mindazt, amit az Isten iránt való szeretetből a szegényeknek tesztek, azt Istennel teszitek, s hogy hiszitek, hogy Isten által küldetve jöttem hozzátok és egyedül ebben áll Isten igaz imádása. Minden üres szájmormolás borzalom Isten előtt és teljesen értéktelen. Aki Istent szájával tiszteli s amellett szíve hideg és tétlen, az Istenből bálványt csinál, s ezzel valóságos szellemi paráznaságot űz. Ugyanez áll egyik próféta könyvében is, amidőn azt mondja: Íme ez a nép szájával dicsér Engem, de szíve távol van Tőlem! 16. Bizony mondom nektek: Ahol a szív Istent nem igaz és tiszta, önzetlen szeretettel gyakorolt cselekedetekben imádja, ott minden imádság üres és semmitmondó visszhang, amely eltűnik a levegőben, és semmivé válik. Én most a ti Mesteretek vagyok, ti pedig tanítványaim, s amit Én mondok nektek, azt higgyétek el, s amit parancsolok, azt cselekedjétek és kövessetek Engem! Egyébre közöttünk nincs szükség.” Erre az új tanítványok elálltak imádságaiktól és Mi ezután a reggelihez siettünk, amely mindnyájunknak jólesett. 58. Fejezet

Egy világi ember típusa s annak állapota a szellemi igazságokkal szemben. Péter vele való érintkezése. Péter tiszta bizonysága a nagy kegyelmi időről és az Úr missziójáról. A gazdag férfi ítélete Jézusról. József egy kijelentése Jézus nagy iskolai képzettségéről.

1. A reggeli alatt kevés beszéd folyt, de azután annál több, mert nemsokára sok vendég jött a városból részint megnézni a tomboló tengert, részint, hogy ide betérjenek egy jó reggelire. Vendégfogadósunknak ebben a tekintetben igen jó híre volt az egész városban. Azt nem tudtuk kikerülni, hogy ezekkel, a vendégekkel érintkezésbe ne jussunk és sokan kérdezték is, hogy Én nem vagyok-e jelen, mert látták az előttük jól ismert tanítványaimat és ebből következtették, hogy Én sem lehetek tőlük távol. 2. Egy igen elkelő kapernaumi, aki Simon Pétert nagyon jól ismerte, magához hívta Pétert és így szólt: „Kedves barátom! Te tudod, hogy én mindig tőled vásároltam halakat és házadat erőimhez képest mindig pártfogásomba vetem és most már több, mint egy éve, hogy te és még több igen derék és józan ember haszontalanul járt-kelt a názáreti prófétával s ez által a zsidók között igen sok ellenséget szereztetek magatoknak, egyben elhanyagoljátok házatokat, családotokat és ez Mózes törvényei szerint Isten előtt nem lehet tetsző dolog. Igaz ugyan, hogy a Názáreti időnként olyan rendkívüli csodákat tesz, hogy az ember csaknem kísértésbe jön, hogy őt Istentől felkent prófétának tartsa. De ha beszélni hallja, akkor nem tudja, hogy agyában van-e a hiba vagy szándékosan beszél-e annyi esztelenséget össze-vissza, amit egészséges ember meg sem hallgathat, mint például tegnap az iskolában. Mindenki feszült figyelemmel várta, hogy mit fog előadni, miután az Ő valóban rendkívüli képességeiről az ember maga is meggyőződött, de ennél többet hallott szavahihető tanuktól. Tegnapi beszéde azonban olyan esztelenség volt, hogy mindenkit megbotránkoztatott! Valóban, ha semmi jobbat nem tanultok tőle, akkor nemcsak a magatok, hanem derék családotok miatt is nagyon sajnálatraméltók vagytok. Igazam van-e vagy nincs?” 3. Mondja Péter kissé felindultan: „Barátom, ha te a mi Mesterünkről helytálló bírálatot akarsz mondani, akkor úgy kellene, hogy ismert Őt, mint én. Én most már több mint egy esztendeje mindig Körülötte vagyok, s ezért lényegesen többet tudok Róla, mint amennyit te. Én sem estem a fejem lágyára, ismerem az Írást, ennél fogva egynémely dolgot alaposan meg tudok bírálni; de én Tőle soha olyan szót nem hallottam, amelyből a legmélyebb isteni Bölcsesség a Napnál világosabban ne nyilvánult volna meg. Tegnapi beszéde is telve volt a legbensőbb élettel és szellemmel; s hogy azt csak nagyon kevesen értették meg, arról Ő bizonyára nem tehet! Ha Ő világosan kinyilatkoztatja Magát, s beszéde végén kimondja, hogy tulajdonképpen ki Ő és azt senki sem hiszi el neki, miképpen tudnák akkor az ilyen konok hitetlenek beszédét megérteni? 4. Nézz a tengerre, hogy az milyen rettenetesen tombol és dühöng, s nézd meg előttünk ezt a nagy terjedelmű parti részt, hogy az milyen tükörsima és a teljes erővel nekirontó hullám sem képes

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

75

nyugalmából kihozni. És lásd, hogy ez így van és így történik – ez a názáreti akarata! Egy félórával ezelőtt a hullámverés itt a parton is éppen olyan erős volt, mint a tenger közepén ott, de Ő ezen a szakaszon csendet parancsolt és a tenger pillanatok alatt olyan csendes lett, mint most. Tehát Ki lehet Az, Akinek a néma elemek is engedelmeskednek?! 5. Ő tegnap nyíltan és leplezetlenül kimondotta előttetek, hogy ki Ő, miért nem hittétek el Neki és miért nem hajtjátok meg térdeteket és szíveteket Előtte?! Vagy okosabb volt tőletek, hogy Őt bolondnak nyilvánítsátok, minthogy Hozzá lépjetek és így szóljatok: Óh Uram, Te – Ki Magad vagy az Istenből áradó Élet és Hatalom – Ki kinyilatkoztatod előttünk az Élet Igéit, légy kegyelmes és könyörületes velünk, szegény bűnösökkel szemben! Lásd én ismerem Őt s tudom, hogy ki s azért maradok mellette és ezért fogom Tőle elnyerni az örökéletet is, amiről már sokkal jobban vagyok meggyőződve, mint arról, hogy most élek és beszélek. Mert ha nem így volna, hidd el nekem, már régen nem lennék tanítványa, mivel annyi eszem, amennyi e város egynémely polgárának van – nekem is van! 6. De én az Írás valamennyi prófétájával megegyezve felismertem, hogy egyedül Ő a megígért Messiás és öröktől fogva Isten nagy Felkentje, mert más Ő nem is lehet, s így mellette maradok és a világ legnagyobb dicsőségének tartom, hogy Őmaga hívott el engem tanítványának! Menj a családomhoz és kérdezd meg, hogy távollétem óta bármiben szenvedtek-e hiányt? És ki gondoskodik, róluk Rajta kívül? Van kenyerük és boruk elég. Ő nem megy oda hozzájuk és nem veti be szántóföldjeiket, nem fogja számukra a halakat, de mindezt megteszi mindenható Akarata, amellyel az egész földet kormányozza. S te azt mondottad, hogy nem szép dolog, ha valaki a Názáreti miatt elhagyja a házát és családját? Óh, te vak barátom, te! Lásd, nekem valóban nincs szükségem, hogy tőled vagy más embertől kapjak oktatást, mert Ennek az Egynek az oktatása nekem mindörökre elég! 7. Ha nem volnál annyira buta, mint amilyen vagy, akkor megkérdeznéd tőlünk, hogy a Názáreti mit tanít és cselekszik s ezzel, sokkal bölcsebben cselekednél, mint önző világi bölcselkedéseiddel. Én tudom, amit tudok és a többi tanítvány is, de mindnyájan meg vagyunk győződve az Istennek, az Atyának Szeretetéről és Igazságáról, Aki most a mi Jézus Urunkban, Isten felkentjében jött hozzánk, ebbe a világba mindazok üdvére, akik Benne hisznek és mindazok ítéletére, akik Őt nem akarják befogadni és mindenkor tettel s cselekedettel ellene vannak és azon fáradoznak, hogy Ellene tegyenek tanúbizonyságot. Nekünk nincs jogunk ahhoz, hogy közületek bármelyiket butának, vaknak, vagy könnyelműnek nyilvánítsuk, de ti ezt megteszitek velünk, anélkül, hogy erre a legcsekélyebb okot adtuk volna. Mondd meg nyíltan, hogy helyes ez Isten és minden becsületes ember előtt?” 8. Mondja a gazdag polgár: „Ugyan kedves Simon Judám, nem gondoltam én azt olyan rosszindulatúlag, hogy okod lehetne ellenem így felbőszülni. Ha a te csodálatos názáretidet jobban ismered, mint én, ennek oka nem én vagyok, mert nekem nem volt alkalmam, mint neked, hogy állandóan vele legyek s lássam az ő dolgait és halljam igéit, Én csak abból ítélem meg őt, amit magam láttam tőle, és amit róla más emberektől hallottam. Egy emberről én, mint ember a legjobb akaratom mellett is csak emberileg ítélhetek s mivel én ezt, mint régi barátod csak veled szemben tettem, neked, mint tapasztalt és bölcs embernek talán nem esett volna nehezedre, hogyha kissé mérsékeltebb szavakkal állítottad volna tévedésemet szemeim elé. De én ezért nem haragszom rád, mert mindig szerettelek téged! De azt még a legnagyobb isteni bölcsesség is helyben kell, hogy hagyja, hogy senki sem kívánhat egy embertől többet, mint amennyit az tenni képes. Szeretném azt az Istent megismerni, Aki nekem parancsoló és fenyegető módon azt mondaná: Te nyomorult földi féreg, emeld fel ezt a hegyet és vidd el innen a világ másik végére, különben örök nyomorúságra kárhoztatlak! Az ilyen isteni követelést vajon bölcsnek tartanád-e? Egy bölcs Isten, Kinek erőimet ismernie kell, kívánhatna-e tőlem ilyesmit? Azt kérdem bölcs dolog volt-e tőled, hogy az én szellemi erőimtől megismerést, megértést és hitet kívántál, s nekem egyben ingadozó hitem és megismerésem miatt a törvényt biztosítottad?! És a szellemi erő még sokkal magasabban áll, mint minden természeti erő, tehát aki ezzel a szellemi erővel nem bír, annak az nem lehet tulajdona és ilyenformán a nagyobb és magasabbrendű szellemi erők hányában éppoly kevéssé képes mélyebb és titkos igazságokat megérteni s azokat, mint olyanokat hittel elfogadni, mint amilyen kevéssé lehet gyenge természeti erővel a hegyet felvenni és tovább vinni. De én úgy vélem, hogy szeretettel és türelemmel az embereknél többre lehet

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

76

menni, mint olyan ridegséggel, amilyent te most velem szemben tanúsítottál, anélkül hogy erre szükség lett volna! Igazam van-e vagy nincs?” 9. Mondja Péter kissé zavartan: „Igen, igen a te felfogásod szerint neked is igazad lehet és véleményedet nem tudom megcáfolni, de be kell látnod, hogy részedről is helytelen dolog volt, hogy engem valósággal könnyelmű embernek tartasz, mert elhagytam házamat, mesterségemet, családomat és követtem a názáreti Isten Szentjét! Én tudom jól, hogy nálad és még sokaknál hiányzik a szellemi erő ahhoz, hogy Isten mély titkait első pillanatra megértsétek; de van még egy jó középút is és ez részemről körülbelül így hangzik: Ha rendkívüli dolgokról hallok, sőt magam is látok, akkor szép szerényen csendben maradok és bírálatommal addig hallgatok, míg valami úton- módon több világosságot szerzek a kérdésre nézve és ha ezáltal sem jöttem tisztába, akkor még tovább kutatok és ha akkor sem jön magasabb és erősebb világítás, abban az esetben van jogom mondani: Ezt nem értem és a bírálatot azoknak engedem át, akik arra alkalmasabbak. De egy meg nem értett dolog felett mindjárt pálcát törni oktalanabb dolog, mint az én fellépésem veled szemben. 10. Te bizonyára olvastad Salamon énekeit és valószínűleg velem együtt nem értettél meg belőle egy szót sem. Okos dolog volna-e azért az egészet elvetni, mert az ember nem érti meg? Mi mégis nagy tisztelettel viseltetünk ezekkel, az énekekkel szemben, habár nem értjük és valószínűleg nem is fogjuk teljesen megérteni. Ha mi a nagy bölcsességgel megáldott király életében jelenlegi korlátolt értelmünkkel éltünk volna, akkor magunkban az énekekről valószínűleg nem adtunk volna jobb bírálatot, mint amilyent ti mondtatok tegnap a mi Urunk és Mesterünk beszédéről; de mivel a király éneke már nagyon régi, tehát a kora miatt tiszteljük, ha mindjárt nem is értjük meg. 11. A mi Urunk és Mesterünk olyan tetteket visz véghez, amelyekről Salamon még soha nem is álmodhatott és Urunk bölcsessége – jobban mondva tökéletes mindentudása éppen úgy viszonylik a salamoni bölcsességhez, mint a végtelenség egy picinyke ponthoz és az legalább 1000 esztendős, de mivel az Úr itt a ti szemeitek és füleitek előtt működik és világít, ezért balgaság nektek!? – Gondolkozzál kissé érettebb ésszel rajta s azután mondd, okos dolog ez olyan férfiaktól, akik csak egy kis értelemmel is bírnak? 12. Én veled szemben felbuzdultam, de igazságosan, mert meg kellett mutatnom neked, hogy sem én, sem a többi társaim azért nem vagyunk balga munkakerülők, amiért mindent elhagytunk és Őt követtük; de ti azok vagytok, akik ezt nem látjátok be és nem ismeritek el, s nem teszitek ugyanazt, amit mi teszünk. Mert most az az idő van itt a mi szemeink előtt, amelyben mindenki, aki akarja közvetlenül Istentől nyerhet oktatást és nevelést, mivel – bizony mondom neked – mint öreg barátod, hogy ebben az általatok úgynevezett názáreti prófétában nemcsak egy próféta felébresztett szelleme, hanem az Istenség egész teljessége testben lakozik, de még sokkal inkább szellemben! De ti mind vakok vagytok és ezt nem tudjátok felismerni s a ti legnagyobb hátrányotokra még kevésbé hinni s ezért nehéz beszélni veletek!” 13. Mondja a gazdag polgár: „De kedves öreg barátom, te mindig egy és ugyanazt beszéled; gondold meg józan ésszel, hogy először még soha senki, mint kész bölcs nem jött le a mennyekből s még kevésbé a magunkhoz hasonló ember; honnan tudhatták volna azt, hogy az előttünk személyesen jól ismert ács fiában – aki atyjával Józseffel és fiútestvéreivel többször dolgozott nálunk – most egyszerre csak az Istenség teljes teljessége rejlik?! Még ha Egyiptomból vagy Perzsiából jött volna hozzánk csodatételeivel, akkor az egész lénye előttünk, rövidlátó emberek előtt nagyobb jelentőséggel bírt volna, s így könnyebben és nagyobb erővel is vonzana magához; de mivel gyermekkora óta ismerjük, és amíg atyja élt, soha el nem árulta, hogy ő valami több volna, mint egy egészen közönséges jámbor, szorgalmas és igen jó erkölcsű ember. Most egyszerre csak tanítóvá és a betegek orvosává emelte magát, sőt halottakat is feltámasztott, ami mindenesetre nagyon feltűnő, mert azelőtt ilyen tulajdonságokat sohasem árult el, s azt is nagyon jól tudjuk, hogy soha semmiféle iskolát nem látogatott és idegenben sem járt, ahol ezeket a tudásokat elsajátította volna, és most olyan képességekkel áll előttünk, amelyek fölött minden ember joggal kifejezhetné legnagyobb csodálkozását. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy természetes értelmünkkel így bíráljuk el a dolgot: mint jámbor ember egy éjszakán az Isten szelleme bizonyára prófétává támasztotta s így nem cselekszünk helytelenül, amikor őt a názáreti prófétának nyilvánítjuk, amit maguk a názáretiek is megtesznek. Csak most hallok tőled egészen más dolgokat, amelyek természetesen nekem kissé

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

77

különösen hangzanak; de ez nem tesz semmit, mert minden embernek valamely dologról először értesülést kell szereznie mielőtt azt megítéli, megvizsgálja, s mint teljes igazságot hittel elfogadja. 14. Tőled hallottam először, hogy mi rejlik tulajdonképpen a mi Názáretink személye mögött és lásd, akármilyen nagyszerű is a te állításod felőle, mégis, sőt nagyon komolyan érdemesnek tartom a dologról gondolkodni, azt megvizsgálni és csak azután elfogadni, ha erre minden szükséges feltételt teljesen rendben találtam. Én azért nem találom ezt lehetetlennek, – továbbá a körülmények is mellette szólnak – mert mindnyájan nagyon is tudjuk, hogy a Názáreti rendkívüli képességeit soha valamely titkos prófétaiskolában nem sajátíthatta el, mert azokat egyáltalában nem látogatta. Atyja állítása szerint még olvasni és írni sem tanult annyira, hogy azt lehetne mondani, hogy abban teljesen otthon van. Annál is inkább feltűnőek ezek a hirtelen feltámadt képességei és csodálatra méltó az ő akaratának hatalma, amely előtt – mint hallottam – még a legkeményebb kövek is meghajolnak. Én mindezt igaznak tartom, mert a múlt esztendőben magam is tanúja voltam cselekedetének, amit bizonyára csak akaratával hajtott végre. Azért te, öreg barátom ne haragudj rám, ha én, mint egyszerű és jámbor ember emberileg beszélek veled.” 15. Mondja Péter: „Haragról nálam távolról sem lehet szó, de attól sohasem fogok tartózkodni, hogy egy régi barátomnak megmondjam az igazat. Most pedig érezd jól magad az én Uram és Mesterem Nevében, mert nekem Hozzá kell mennem a mellettünk lévő szobába, mivel érzem magamban az Ő hívását.” Ekkor Péter elhagyta régi barátját és ismét visszajött szobánkba. 59. Fejezet

Az Úr tanítása az ehhez hasonló – minden magasabbrendű dologra éretlen – világi emberekről. Fontos missziós tanítások. Péter bosszankodása az ilyen világi disznók miatt, amelyek elé nem szabad a szellem igazgyöngyeit dobni.

1. Amikor Péter Hozzám ért, így szólt: „Uram! Éreztem hívásodat, mi a Te mindenekfölött legszentebb akaratod?” Mondom Én: „Semmi más, mint az, hogy ennek az öreg gazdag fickónak már eleget beszéltél; ha ez nem indította őt világosabb megismerésre, ennél több még kevésbé fogja odairányítani. De a beszédből is elég volt már, mert nehéz a prófétának saját hazájában az embereket az igazság útjára vezetni, mivel mindjárt kéznél van a régi megszokott kérdés: „Honnan jutott ilyen képességekhez? Mi ismerjük őt gyermekkorától kedve!” És akkor a további felvilágosítás már meg is szűnt, mert akit a tanító személye megtéveszt, azt többé-kevésbé megtévesztik annak tanításai is és az olyan embereket, akik alapjában véve nem gonoszok, csodákkal és rendkívüli jelekkel hitre kényszeríteni annyit jelentene, mint egy csapással lelkük és akartuk szabadságától megfosztani, ennél fogva jobb nem törődni velük mindaddig, míg maguktól vissza nem térnek és további felvilágosítást nem kérnek. 2. És ha itt tartózkodásunk néhány napja alatt még jönnének olyanok, akik felvilágosítást kérnének Felőlem, ne beszéljetek sokat az Én jeleimről, különösen azokról, amiket titokban kell tartanotok, hanem csak célozzatok rájuk. Mindenek előtt csupán azt közöljétek velük, hogy mit kell tenniük, hogy elérjék az örökéletet. S ha ezzel nem elégszenek meg, akkor hagyjátok őket elmenni, mert nem helyes dolog az igazgyöngyöket a disznók elé vetni. Aki a kis adományt nem tiszteli, az a nagyra nem méltó! 3. Vannak itt olyan emberek, akik időről- időre a szellemi dolgokról és annak viszonyairól órákig szívesen elcsevegnek, s emellett épülnek, jól érzik magukat és telve vannak jó szándékkal, de mihelyt hazatérnek és régi, megszokott világi üzleti ügyeikbe mélyednek, akkor mintha mindentől elvágták volna őket, s ha valami nem úgy sikerül, ahogy számították, akkor minden előző szellemi vigasztalás ellenére telve vannak a legszorongóbb világi aggodalmakkal és már nem is akarnak visszaemlékezni többé a szellemi vigasztalásokra. Mire valók voltak tehát ezek? 4. És lásd, Simon Juda, ugyanilyen volt a te társalgásod régi barátoddal is. Ő már most sem gondol rá, mert egy kánai kereskedő lépett hozzá és ők ketten igen előnyös üzletet kötnek különféle kereskedelmi cikkekkel. Ő tudja nagyon jól, hogy Én itt vagyok s bejöhetett volna ide is, hogy Velem együtt megbeszélje oly rendkívülinek nyilvánított képességeimet. Én valóban nem is mutattam volna

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

78

neki ajtót, - de nem! – a kánai kereskedő sokkal magasabban áll s nem kell többé tartanod attól, hogy még többet fog veled Rólam beszélni. 5. Ezért az ilyen emberek még igen hosszú ideig nem alkalmasak Isten Országára. Ezek hasonlítanak az olyan szántóvető emberekhez, akik a szántásnál tekintetüket nem előre, hanem hátrafelé irányítják és ezért nem láthatják, hogy az ökör hogyan húzza az ekét, és hogy jól vágja és hányja fel a barázdákat. S az ilyen emberek még távolról sem alkalmasak az Isten Országára. Jobb tehát az ilyen embereket ott hagyni, ahol vannak, mert minden jel és ékes szó által sem lehet őket világi aggodalmaiktól eltántorítani. És még azt is mondom, hogyha ti egykor, mint az Én tökéletes tanítványaim tanításaimat az embereknek Nevemben prédikálni fogjátok, akkor ügyeljetek a következőkre: 6. Ha valamely községben vagy házban szívesen fogadnak benneteket, maradjatok ott, oktassátok az embereket és kereszteljétek meg őket az Én Nevemben vízzel úgy, ahogy azt János tette és Én megkeresztelem őket felülről a Szentlélek Erejével! 7. De ha nem fogadnak be vagy csak úgy, ahogy a te régi barátod fogadta be szavaidat, annak a háznak vagy községnek még a porát is rázzátok le lábaitokról, hogy semmi világiasság ne tapadjon hozzátok, mert ti tudjátok, hogy az Én Országom nem e világból való, hanem azt meg kell teremteni Igéim megismerése és követése által az emberek szívében. De ennek a benső szellemi élet- és mennyországnak megteremtése mindaddig nehéz dolog, amíg az emberekhez bármi világi érzéki dolog tapad. 8. De Én az említett lábatokhoz tapadt por alatt nem a szobának vagy az utcának természetes porát értem, hanem az a por, amelyet Én gondolok, olyan világias okoskodó bölcs beszédek, amelyek a te barátodéihez hasonlítanak. Azok igen illedelmesen, barátságosan és a világi értelemmel megegyezően hangzanak és mégsem egyebek üres pornál, mert csak a világi dolgok mellett szólnak és a komoly igazságoknak még csak nyomát sem árulják el. S amiképpen az út pora semmi vándornak nem válik hasznára, azonképpen nem válik hasznára senkinek egy ilyen gazdag és világbölcs polgárnak világporral teli beszéde. 9. S ha az ilyen por senkinek sincs hasznára, egy vándornak mégis ártalmára válhat. Ha szél támad és a port a levegőbe hajtja, akkor tanácsos a szemet lezárni és a szájat befogni, mert meg lehet attól vakulni és fulladni; azonkívül addig meg kell állni, sőt a földre kell feküdni arccal a föld felé, amíg a szél a kellemetlen port messzire elviszi, ami a vándornak bizonyára hosszabb idejébe kerül, minek következtében később jut el rendeltetési helyére, mint a porfelhő találkozása nélkül. 10. És amit az utca és az út pora jelent a földi vándornak, ugyanazt jelenti a világi bölcs szópora annak az életzarándoknak, aki az Én nektek megmutatott életutaimon halad. Könnyen elhomályosítja benső látását, sőt igen fullasztó módon hathat a lélek benső szellemi életére, de legalább is minden óvatossága ellenére késlelteti a szellemi előrehaladást s ezért mondottam, hogy még a port is, amely a lábaitokhoz tapad, rázzátok le, hogy semmi világias dolog ne tapadjon hozzátok. Mert bizony mondom nektek: 11. Amíg a lelketekhez csak egy világias atom tapad, nem mehet az teljesen be az Én Országomba, mert minden világiasság a léleknek az, amit a méreg jelent a testnek. Egy erős méregből alig látható picinyke csepp a testnek halálát okozhatja s ugyanúgy a világiasságnak egy atomja is teljesen megrontja az ember lelkét, vagy legalább olyan kárt okozhat benne, hogy sokáig dolgozhat azon, míg tökéletesen meggyógyulva az örökéletre ismét alkalmassá válik. A tapasztalat majd meghozza számotokra ennek teljes igazolását is.” 12. Mondja Péter: „Uram akkor nem is lesz könnyű dolog Igéidet az embereknek hirdetni, mert mi módon fogjuk azt megtudni, hogy valamelyik ember alkalmas-e az evangélium befogadására? Az öreg itt kint alkalmas lett volna, mert egyébként igen jószívű ember, aki üres óráiban szívesen beszél magasabbrendű szellemi dolgokról, és mint ismeretes a szegény emberekkel is szívesen tesz jót. S ha az ilyen emberek is a meggondolandók közé tartoznak, akikkel nem sokra lehet menni, akkor igazán nem tudom, hogy kit találjunk alkalmasnak arra, hogy a Te evangéliumodat befogadhassa,” 13. Mondom Én: „Még mindig vakok vagytok és nem vesztek abból észre semmit, amit mondani akarok nektek? Nem láttad a múlt esztendőben a gazdag ifjú embert, aki azt kérdezte Tőlem,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

79

mit tegyen, hogy elnyerje az örökéletet és Én azt mondottam neki, hogy tartsa meg Isten parancsolatait és szeresse Istent mindenek felett és felebarátját, mint önmagát? Ekkor bizonygatta az ifjú ember, hogy mindezt gyermekkorától megtette, mire ezt mondottam neki: ha ennél többet akarsz tenni, add el birtokaidat s az érte kapott pénzt oszd el a szegényeknek és kövess Engem s ezzel nagy kincset fogsz a mennyországban számodra megteremteni. Erre az ifjú elszomorodott, hátatfordított Nekünk és folytatta útját. 14. És Én erre vonatkozólag még azt a megjegyzést tettem, hogy egy teve (vagy egy hajókötél is) könnyebben átmegy a tű fokán, mint egy gazdag a mennyországba! Ti elcsodálkoztatok ezen és úgy véltétek, hogy akkor igen kevesen juthatnak a mennyországba. Én pedig erre azt feleltem: sok olyan van, ami lehetetlennek látszik, és ami Isten előtt mégis lehetséges! Akkor ezt a dolgot még nem láttátok be, de most már sokkal érthetőbb lehet előttetek. Mit értünk volna azzal, ha akkor azt az ifjú embert rábeszéljük, hogy mégis tegye meg azt, amit neki tanácsoltam? Semmit! Ő több napon át felsorakoztatta volna világi okait, amelyek miatt legjobb akarata mellett egyelőre nem tudná tanácsomat követni s Mi több nap múlva is ugyanazon a ponton lettünk volna vele, mint amilyen ponton az első találkozás pillanatában voltunk. Mi azonban inkább gyorsan továbbmentünk és nemsokára alkalmat találtunk arra, hogy sok jót cselekedhessünk. És lássátok, ezzel azt a port is – amelyet a fiatalember kétségtelenül szerzett volna Számunkra – gyorsan leráztuk és akadálytalanul folytattuk utunkat tovább. 15. Itt kint az előszobában csupa olyan ember van, akik egészen becsületes világbölcs emberek és ezek a tulajdonságok őket igen gazdaggá is tették, de az Én evangéliumom számára még távolról sem értek meg s ebben a világban vajmi nehezen fognak meg is érni. A jövőben tehát ilyen embereknek Igéimet ne prédikáljátok, mert ezeknél nem vernek gyökeret, még kevésbé gyümölcsöt hozni! 16. De te, Péter ennek a gazdag polgárnak derekasan megmondtad az igazságot, mintha csak az Én számból beszéltél volna és milyen hatást értél el vele? Lásd, semmilyet; ő most olyan szabadon és zavartalanul beszél kereskedő barátaival, mintha soha egy szót sem beszéltél volna Rólam. Nagyon jól tudja, hogy Én itt vagyok és legalább a kíváncsiság Hozzám kellene, hogy vezesse, hogy személyesen beszéljen Velem arról, amit te Rólam közöltél vele. Ámde a gazdag ember előtt ez olyan közömbös, mint amikor az útjába akadt férget eltapossa. Ő nincs is Ránk és az előtte oly jelentéktelen segítségükre utalva, mert hiszen igen gazdag és bölcs ember és még sok ilyen ember van. 17. És lássátok, ezek azok a világiakban turkáló disznók, akik elé ne dobjátok az Én igazgyöngyeimet, mert ezek nem törődnek mással, mint azzal, hogy a dolognál van-e anyagi nyereség és mennyi? Ezért vetette a gazdag ember szemedre, hogy nyereséggel járó mesterségedet elhagytad és Engem úgyszólván semmiért követtél. 18. Ezek az emberek egyébként igen illemtudóak és mindenkivel szemben gyakorolják finom szokásaikat; de mindez hasonlít a sírok szép cifrázatához, amelyek külsőleg igen épületes látványt nyújtanak, belül pedig telve vannak a halál korhadásával és undorító bűzével. Amíg egy ilyen ember nyereségeit nyugodtan zsebre vághatja és semmi üzleti szerencsétlenség nem éri, mindig a legjobb, sőt néha adakozó hangulatban is lesz; de engedjük meg, hogy valamely üzérkedésébe alaposan belebukjon s akkor nézd meg a te nyájas emberedet és kezdjél vele beszélni a benső szellemi igazságokról s jót állók érte, hogy kidob téged, mielőtt a szádat jól kinyitottad volna. Lásd főképpen ebben rejlik az oka annak, amiért Én téged egyébként igen dicséretes buzgalmad közepette elhívtalak, mert az ilyen embereknél minden benső szellemi szó teljesen hiábavaló. 19. Hiszen te megmagyaráztad neki, hogy ezt a nagy tengerhullámzást egyedül az Én mindenható akaratom idézte elő és csak akarnom kell s az elemek engedelmeskednek Nekem. Ez bizonyára nem kis dolog. Tekints csak ki és mindjárt magad meg fogsz róla győződni, hogy mennyire nem volt semmi hatása sem ennek a kinyilatkoztatásodnak; nem is ment ki meggyőződni arról, hogy a tenger még hullámzik-e és hogy annak egy része csendben van? 20. Te azt is tudtára adtad, hogy a hihetetleneket utoléri az Én ítéletem, ez legfeljebb egy mosolyába került és azt gondolta magában: óh, te szegény éhenkórász! Csak vigyázz, hogy legközelebb téged ne érjen utol üres gyomrod és meztelen bőröd ítélete és most mondd, hogy lehet-e egy ilyen embernek Igéimet prédikálni?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

80

21. Mondja bosszankodva Péter: „Óh, ha így van, akkor sokkal inkább lennék egy görög disznópásztora, mint egy ilyen embernek prédikátora! Most értem meg csak igazán a Te múlt évi buzgalmadat a templomban. Ezeknek korbáccsal és botokkal más Igét kell prédikálni, mint amilyent Te prédikáltál a templomban! Ez a fajzat még rosszabb, mint a legféltékenyebb farizeus a templomban, mert annál legalább meg van a külső szellemi látszat, ami bár semmire se jó, de ennek a fajzatnak nincs egyebe, mint az anyagi (materiális) világa. Nagyon jó, óh Uram, hogy erre mindnyájunkat figyelmeztettél. Valóban az utcának ez a pora soha ne tapadjon a mi lábainkhoz! De most mit tegyünk?” Mondom Én: „Menjünk kissé a szabadba, hogy meggyőződjetek ezeknek az embereknek közönyösségéről s azután térjünk ide vissza. Én egy hatalmas esőt fogok előidézni, és Mi ezektől a terhes vendégektől csakhamar meg fogunk szabadulni. Most pedig menjünk a szabadba, amint mondottam, de vigyázzatok mindarra, ami történni fog; ott majd tovább beszélünk róla és megtesszük a megfelelő rendelkezéseket.” 60. Fejezet

Az Isten a szívet nézi és nem a kezeket és a térdeket. Példa a világi emberek, a kereskedők és a rabszolga kereskedők s a többi lényéről.

1. Csaknem 3 óra hiányzott a déltől, amikor felszólításomra elhagytuk a szobát és egy sereg vendégen keresztül kijutottunk a szabadba. A vendégfogadós, kinek a vendégekkel sok dolga és beszélnivalója akadt, bocsánatot kért Tőlem, hogy vendégei miatt oly kevés figyelmet szánhat Nekem, mire Én így szóltam hozzá: „Ne törődj te ezzel; - aki szívében Velem van, az a tagjaival zavartalanul elvégezheti napi szükséges munkáját, ahogy tudja és akarja, s ahogy azt mestersége megkívánja, és mégis Nekem szenteli minden figyelmét. Minden egyébnek amúgy sincs Előttem semmi értéke. 2. Mi most délig ki fogunk menni a szabadba és a part mentén szemlélni fogjuk a tenger mozgását, de mielőtt visszajönnénk egy Általam elrendelt alapos eső fog esni, amely ezeket a Nekem oly terhes kereskedő embereket haza fogja űzni, amint azt már az imént is említettem, mert a zivatartól félnek az ilyen kereskedők a legjobban. Ha a zivatar közeledni fog, azonnal a lehető leggyorsabban visszamennek majd a városba. Ügyelj arra, hogy a fizetés elől senki meg ne szökjék.” Mondja a vendégfogadós: „Óh Uram! Köszönöm jó tanácsodat, de különösen az előre megígért zivatart, mert ezek a vendégek nekem is a legterhesebbek.” Ezután eltávoztunk, mert a vendégfogadóst hívta az egyik vendég, ami neki nagyon kellemetlen volt. 3. Amikor kint voltunk, Én azt kérdeztem Pétertől: „Észrevetted a te régi barátodat? Hogyan tetszik neked?” Mondja Péter egészen felháborodva: „Bizony itt már igazán minden megszűnik. Ha legalább ezek az emberek egy pillantásra méltattak volna bennünket, vagy az egyik azt kérdezte volna a másiktól, hogy kik is volnánk, - de nem! Még csak egy pillantásra sem méltattak bennünket, habár ők jól ismernek Téged és már nagyon sokat hallottak Felőled. Valóban ehhez hasonló közönyös emberekkel még soha nem találkoztam. Ha ma egy disznócsorda közé kerülünk, azok az állatok bizonyára ránk néznek és megröfögnek bennünket, de ezek az emberek úgy elnéznek fejünk felett, mintha nem is léteznénk. Óh te gonosz, süket és vak világ! Óh Uram, bocsásd rájuk a legnagyobb vihart számtalan villámoddal, hogy ez a nagy egykedvűségük és közönyösségük elmúljék! Valóban ezek azok a disznók, amelyek elé az élet igazgyöngyeit nem szabad dobni.” 4. Mondom Én: „Hiszen az imént megmondottam már, hogy ezekkel a kereskedőkkel így áll a dolog s ezek csak áruikat ismerik és pénzüket. Akinek nincs semmi eladnivalója és nincs pénze, az nem is ember előttük, s amire még egy ilyen magunkfajta pénztelen embert méltat, az legfeljebb csak abban áll, hogy magában kiszámítja és mondja: vajon mit érhet ez a fajankó, mint rabszolga? Legfeljebb csak, mint rossz árut bírálhatna el Bennünket, mert sokan vannak köztük, akik rabszolgakereskedést űznek és a te régi barátod a legerősebb a többi között és minden esztendőben nagy üzleteket bonyolít le Egyiptomban, Rómában, Görögországban és Perzsiában is. Mit szólsz ahhoz, amikor egy zsidó tesz ilyet?” 5. Mondja Péter: „Azt meg kellene kövezni! De én, sőt mindnyájan még mindig nem tudjuk megérteni, hogy Te, óh Uram a rút embereknek ilyen gyalázatát hogyan tudod annyi türelemmel nézni,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

81

mert ez már túltesz Szodomán és Gomorrán is. Ha ezt a pogányok megteszik, ezekre van mentség – de egy zsidó számára soha!” 61. Fejezet

Az Istennek milyen különböző teremtményei vannak a Föld emberei között? A világ gyermekei a kígyók gyermekei. Tulajdonképpen mi a lélekvándorlás? A túlvilági állapotokról a középrétegekben. Reinkarnáció. Látogatók más bolygókról. A Föld, mint az Isten gyermekségének iskolája. Miért nem lehetnek ezek a titkok köztulajdonná?

1. Mondom Én: „Csak ne tüzeskedj, mert te még nem tudod azt eléggé világosan, hogy miféle teremtmények járnak-kelnek ezen a Földön és mi szükséges ahhoz, hogy lassan-lassan az Isten gyermekeinek szférájába jussanak. De, majd ha az Én Szentlelkem – amelyet mennybemenetelem után elküldök hozzátok – teljesen megerősít, akkor fogjátok ezt is világosan belátni és éppen azért tiszteletet adni Nekem, amiért Én olyan türelmes és hosszútűrő vagyok. 2. De aki közületek valamit képes felfogni, az tudja meg, hogy más bolygókról is leszülettek lelkek erre a Földre és a kígyók gyermekei is. Ezek már egyszer meghaltak, némelyek pedig egynéhányszor és tökéletességük céljából ismét testet öltöttek. 3. Ti már gyakran hallottatok „a lélek vándorlásáról”; a távoli Kelet országaiban még ma is szilárdan hisznek benne. De ez a hitük nagyon zavaros, mert ők az emberi lelket visszaengedik térni az állatok testébe, ez pedig távolról sincs így. 4. Hogy egy ember lelke ezen a Földön az ásvány-, növény és állatvilágból az ember lelkéig tömörült össze, arra már nagyrészt rámutattam és arra is, hogy ez a legszigorúbb rend szerint miképpen megy végbe. De visszafelé nem fejlődik még a legtökéletlenebb emberi lélek sem, kivéve a szellemi középrétegekben, a külső jelenségük szerint megaláztatás és az ebből eredő javulás céljából; ha ezt bizonyos mértékben elérték – amelyen túl a magasabb képességek hiánya miatt sem mehetnek – akkor egy ilyen lélek valamely más világtesten lelkének fejlődése céljából annak szellemi részébe megy át, vagy ha akarja, ezen a Földön még egyszer testet ölthet, amely után magasabbrendű képességeket szerezhet, sőt ezekkel még Isten gyermekségét is elérheti. 5. Ugyanígy vándorolnak más világtestek lelkei is ide erre a Földre és testet öltenek, hogy elsajátítsák azt a szellemi tulajdonságot, amely az igaz Istengyermekség eléréséhez szükséges. 6. És mivel ez a Föld egy ilyen iskola, azért kezelem azt annyi türelemmel, elnézéssel és hosszútűréssel. Aki ezt meg tudja érteni, az értse meg, de tartsa meg magában, mert nem mindenkinek adatott az, hogy Isten Országának titkait megértse. De ha mégis olyanra találtok, aki a lehető legigazságosabb szellemben él, annak lassan-lassan kinyilatkoztathatjátok egyik vagy másik titkot; de csak neki magának, mert Én akarom azt úgy, hogy egy igaz ember mindezt a saját szorgalma, és az Én tanításaim által, szerezze meg magának. 7. És ha egy ember már tudja, hogy mit kell tennie, hogy elérje örökéletét és annak kincseit, akkor éljen és cselekedjék aszerint, s ő saját magában fogja látni és hallani és élő erővel érezni, hogy az Én ígéretem teljesedése benne miképpen megy végbe. 8. Az embereknek ezekből a rendkívüli titkokból túl sokat kinyilatkoztatni vagy semmi, vagy igen csekély haszonnal járna; mert először nem tudják megérteni és másodszor, mint előttük érthetetlen, könnyen megzavarják azt a hitet, amelyet már félig- meddig elfogadtak. Mert hogy valaki a benső szellemi életmélységeket felfogja, ahhoz bizonyára több kell, mint a törvények és a próféták könyveinek holt betűi.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

62. Fejezet

VI . kötet

82

Az Úr övéivel a vihar alatt a halászkunyhóban. Ki uralja az összes szellemeket? A nagy tengeri kígyó, annak lényege és célja. A világi ember rokonsága a nagy kígyóval. A világi emberi lelkek gyógykezeléséről a túlvilágon.

1. Az Úr: „De most már a tengerpart mentén olyan messzire jutottunk, hogy a városból alig látunk valamit. A tenger hullámai hatalmas erővel csapódnak a köves part oldalához. Itt van előttünk ez a halászkunyhó, lépjünk be és várjuk meg, amíg a vihar elvonul. Nézzetek arra Dél felé! Onnan fog a vihar hatalmas erővel jönni s villámokban sem lesz hiány. Induljon meg tehát, és vonuljon gyorsan Kapernaum felé! 2. Alig mondottam ki e szavakat, egyszerre csak félelmetes, súlyos zivatarfelhők emelkedtek ki a tengerből és a hegyek fölött, amit a kapernaumi vendégfogadósunk vendégei is csakhamar észrevettek. Amikor a veszedelmesnek látszó vihar hatalmas robajjal és dörgéssel egyre gyorsabban közeledett a város felé, a vendégek hamar kifizették számláikat és mindenki úgy elszaladt, ahogy csak tudott; ezzel minden üzleti tárgyalásnak hirtelen végeszakadt és vendégfogadósunk egyszerre megszabadult kellemetlen vendégeitől. De amikor a vihar Felettünk is elvonult, a Mi zsidógörögjeinket is szorongó érzés fogta el mivel, mint öreg zsidók születésüktől fogva irtóztak a vihartól. 3. De Én bátorságra intettem őket és így szóltam: „Nem látjátok, hogy ennek a viharnak a szellemei is az Én Akaratomtól függnek? Ne féljetek, senkinek még a hajaszála sem fog meggörbülni. Nem annyira a kapernaumbeliek miatt idéztem elő ezt a vihart, hanem sokkal inkább a jeruzsálemi küldöttek miatt, hogy annál inkább érezzék Isten miképpen jutalmazza, és oltalmazza mammon hűséges szolgáit!” 4. Alig mondottam ki e szavakat, egy villám hatalmas dörgéssel éppen Előttünk csapott le a földbe. A zsidó-görögök rémülten hökkentek vissza és közülük az egyik így szólt hozzám: „Óh Uram! Űzd el innen ezt a szörnyet, mert különben mindnyájan elpusztulunk!” Én erre megfenyegettem a vihart, amely azonnal elvonult a fejünk felől és kunyhónk felett derült kék ég volt látható. A zsidógörögök nagyon boldogok voltak s nem győztek Engem dicsőíteni. 5. Amidőn a kunyhóból kiléptünk és a tenger közelébe mentünk, egyszerre csak a zsidók közül az egyik észrevette, hogy körülbelül 200 lépésnyi távolságban egy szörny hatalmas kígyózó mozdulatokkal tekergőzik ide-oda és rengeteg tengeri madár csap le rá a levegőből s erre azt kérdezi Tőlem, hogy miféle szörnyeteg ez? Erre Én így szóltam: „Az egy nagy tengeri kígyó, amely rendszerint viharban szokott zsákmányra indulni, egyébként mindig a tenger fenekén van, ahol gyakran hetekig is elfekszik. Ha azután ismét megéhezik, felemelkedik a víz felületére és zsákmányra les. Ha a vízben nem talál annyi zsákmányt, hogy tökéletesen jóllakjék, kimászik a vízből és a partvidékeken bárányokat, kecskéket, sőt disznókat, borjakat és szamárcsikókat is rabol. Ha a hajók közelébe jut, meggyűlik vele a hajósok baja, mert éhes állapotában embereket is elnyel s ezzel tudjátok, hogy milyen ritka fajú állatot láttatok.” 6. Mondja Péter: „Uram! Én, mint halász egyszer már láttam egy ilyen szörnyeteget s azt gondoltam, hogy ez egy óriás angolna s meg kellene fogni valami jó csapdával. Erre a legényeim segítségével készítettem egy csapdát és kitettem, de az állat kikerülte s rögtön eltűnt és mindezideig nem láttam többé. Mi módon lehetne egy ilyen állatot megfogni?” 7. Mondom Én: „Ez az embereknek – ahogy most vannak felszerelve – valósággal lehetetlen volna, mert először egy ilyen kígyó igen ravasz és minden fenyegető veszélyt kikerül és másodszor, olyan gyors a mozgása, hogy még a legjobb vitorlás hajó sem éri utol, harmadszor pedig olyan erős, hogy nem is hiszitek. Mert ha sarokba szorítanák, akkor veszedelmet érezve rávetné magát ellenségére s egy pillanat alatt agyonszorítaná s ezért nem volna tanácsos üldözőbe venni. Ebben a tengerben csak 2 ilyen állat van és ha kipusztulnak, ez a víz teljesen megtisztul az ilyen szörnyektől. Ez a kettő már igen öreg és az ősvilági állatkorszakhoz tartozik, habár csak Noé korával bírnak, azaz annak születésétől a mai napig számítva.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

83

8. Ezek az állatok tulajdonképpen a nagy óceán lakói, de Noé vízözöne óta jutottak ebbe a beltengerbe s azóta vannak itt és még néhány évszázadig itt lehetnek. 9. Az ilyen nagy állatokba gyülekezik a legdurvább világi lelkek életanyaga és ezekben lágyulnak meg s egy jobb átmeneti cél számára érlelődnek. Ha egy ilyen állat kimúlik, akkor a benne összetömörült élet sok ezerszer, ezerszer magasabbrendű életformába megy át, amelyekben a legrövidebb idő alatt ismét magasabb életérettséget ér el még a vízben, a levegőben, vagy a Földön és így megy ez minden életformán át az emberig; de azok az emberi lelkek, amelyek ilyen módon fejlődtek, még igen alacsony fokon állnak és a régi bölcsek kígyók és sárkányok gyermekeinek nevezték őket, mert ők egyszerűségükben többet tudtak a lélek fejlődéséről, mit a mai kor bölcsei. 10. Ezek tehát ennek a világnak gyermekei és a maguk nemében igen okosak és földi tekintetben véve gazdagok és hatalmasak; de magasabbrendű szellemi élet befogadására még távolról sem alkalmasak. Ugyanilyen lelki leszármazásuk van a Mi kapernaumi kereskedőinknek is. Ezek mindig kereskedő zsákmányra lesnek és abban lelik legnagyobb örömüket, hogy minél több nyereségre tegyenek szert. Ezekben még az ilyen kígyók falánk természetéből igen sok van, kincseket kincsekre halmoznak éppen úgy, amint ez az állat szüntelenül gyűjti magába a legkülönfélébb életszubsztanciákat és ezt csupán kielégíthetetlen és mohó falánksága miatt teszi. 11. De amiképpen ezeknek az állatoknak kimúlása után minden elvétetik tőlük és szétosztódnak magasabbrendű életformákká, azonképpen vétetik el minden ezektől az önző emberektől és a túlvilágon nagy szegénységben éhség és szomjúság által lesznek kényszerítve régi kígyótermészetüktől megtisztulni. Nagyon rossz és keserves, hogy így van ez a dolog, de az ilyenfajta legalacsonyabb fokon álló életformákkal szemben nem lehet másképp.” 63. Fejezet

A Teremtőnek is nehéz szabad lényeket nevelni. Példázat a terhes asszonyról. Istennek Krisztusban való testetöltésének oka; miért történt ez éppen abban az időben? A teremtés berendezésének bölcs rendjéről, erre példa maga az ember. A készre teremtett emberek gépek volnának. Isten útjai az ember önállóságához.

1. Az Úr: „Teremteni könnyű, de a megteremtett lényeket szabad, törvényen kívül álló önálló léthez vezetni még az isteni Mindenhatóságnak sem könnyű dolog; de türelemmel és hosszútéréssel végül mindent el lehet érni és ha egy dolog a lehető legjobb cél érdekében megérik, akkor már nem gondolunk vissza arra az időre, amelyre a cél érdekében szükség volt. 2. Ez a dolog éppen olyan, mint a teherben lévő asszony, kinek terhes állapota miatt sok félelmet, fájdalmat és szenvedést kell kiállnia, de amikor a gyermek a világra születik, akkor az anyánál minden félelem és szenvedés megszűnik, s nem gondol többé azokra, mert maga előtt látja az élő gyermeket, aki belőle szabad és önálló életbe lépett át. 3. Mert ha valamely teremtménynek szabad és önállóvá tétele könnyű volna, akkor Nekem, mint minden dolgok és életek Teremtőjének nem lett volna szükségem, hogy mint ember ebbe a világba jöjjek s az ember lehető legtökéletesebb szabaddá tevését tanítások, és cselekedetek által hozzam létre. 4. Ha ezt valaki más mondaná nektek, azt válaszolnátok neki: Ember! Mit fecsegsz itt összevissza badarságokat?! – De mivel Én mondom azt nektek, tehát el is hihetitek, hogy valóban így van, mert valami kicsinységért nem öltöttem volna Magamra ennek a világnak testét, sőt halálát is és nem bánnék veletek, az Én teremtményeimmel úgy, mint egy igazi atya a gyermekeivel. 5. És most azt mondjátok magatokban, hogy ez nagyon is igaz, de miért történik ez éppen most, és mi van az eddig eltelt örökkévalóságokkal, amelyekben Isten éppoly tökéletesen fennállott, mint most és mi történt azokkal a teremtményekkel, akik a jelenlegi élettökéletességet nem érhették el, mert Én azelőtt soha még testet nem öltöttem teremtett emberhez hasonlóan? 6. Bizony kedveseim, ez nagyon fontos kérdés; de részint előttetek, régi tanítványaim előtt Cäsarea-Filippiben az öreg Márkusnál ezt már megmagyaráztam, és valamit még tudtok is belőle, de

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

84

azt nem tudjátok, hogy a végtelen időből miért éppen ezt az időszakot választottam, hogy az emberteremtményeknek ettől az időtől kezdve adjam meg örök időkre a teljes Istenben való hasonlatosságot? 7. Lássátok, az egész végtelen nagy teremtésen keresztül az Isten úgy az időben, mint a térben mindenkor egy és ugyanazt a bölcs rendet követi. Vajon lehetetlen volna-e Istennek egy embert minden bölcsességgel és erővel felruházva nemzés nélkül megteremteni éppen úgy, amiképpen lehetséges pillanatok alatt a levegőből a villámot előhívni? Bizonyára nem lehetetlen, mert Én Magam vagyok erre a legnagyobb bizonyíték. 8. És ha ez lehetséges Isten előtt, miért engedi meg mégis, hogy az ember először asszonyi testbe nemződjék bele és azután abban időszakról- időszakra minden részében növekednie, és fejlődnie kell? S amikor az anyatestben megérlelődik a meglehetősen hosszú idő alatt, akkor kerül a szenvedéssel teli születéshez, amikor még igen sok testrésze fejletlen. Időről- időre lassanként minden testrésze kiegészül, a nyelve hajlékonnyá válik, szavakat kezd gügyögni, szervei mindinkább nagyobb rendbe jutnak s az erősödő és fejlődő lélek egyre jobban szolgálja önmagát s így megy ez fokról- fokra előre és felfelé mindaddig, míg az ember 30-40 év körül, mint erőteljes, tapasztalatokban gazdag és értelmes férfi áll Előttünk. Minden tudást, tapasztalatot saját fáradsága és munkálkodása által kell megszereznie magának, hogy felebarátjának hasznos, értékes és tiszteletreméltó embertársa legyen. Ámde miért van mindez az emberrel, ha Isten mindenható és minden születés és nevelés nélkül bölcs és erőteljes embereket tud a levegőből, sőt a semmiből előteremteni?! 9. Ezt Isten mindenesetre megteheti, de mik volnának az ilyen emberek? Én mondom azt nektek: Semmi egyebek, csak gépek és soha nem volna sem szabad akaratuk, sem egyéni öntudatuk és önálló szabad tevékenységük sem gondolkodásban, érzésben, sem cselekvésben, hanem Isten mindenható Akarta kellene, hogy minden pillanatban Önmagából újból és újból éltesse őket s Neki kellene bennük gondolkoznia, akarnia és tagjaikat valamely munkálkodásra serkentenie vagy vonzania; mert ha ezt Isten nem tenné meg, akkor egy ilyen ember teljesen halott volna és pillanatok alatt a létből egészen el kellene tűnnie. 10. És hogy az egyszer már megteremtetet ember mintegy önmagából szabadon tovább létezzék, magát kifejlessze, megszilárdítsa, önállósítsa és saját erejéből szabad legyen gondolkodásában és cselekvésében, Isten öröktől fogva felállított egy rendet, amelynek következtében az Isten által létrejött eszme, Istentől önmagát egyre jobban és jobban izolálja s végül, mint Istentől elvált lét és élet önmagát kell, hogy megtalálja és érezze s így saját gondolatai által szabadon akarva tevékenykednie kell, hogy ezáltal életében megszilárdulva és Istentől nyert külső oktatás által vezetve mint maga is leendő Isten oly módon jusson élettökéletességéhez, mintha azt saját talaján és erejéből érte volna el. 11. De ehhez igen hosszú idő kell, amelyet Isten jól kiszámított és sok időszakra osztott fel, amely idők alatt mindaz, aminek előre kell haladnia, előre el van rendelve. 12. És amiképpen a továbbfejlődő embernél minden tervszerűen van kiszámítva, hogy az a pillanat egyszer be kell hogy következzék, amikor magasabb bölcsességek befogadására alkalmas lesz, úgy következett el most az egész teremtés számára a ti szemetek előtt az Isten által kiszámított pillanat, amely által a megérett teremtmények számára alkalom adatik, hogy a teljes Istenhez való hasonlatosságba menjenek át régi törvény-sírjaikból, és ezért mondja az Írás is, hogy mindazok, akik a sírokban voltak és még vannak, meghallják az Ember Fiának hangját és ha önmagukból éretté lettek, saját erejükből fognak bemenni az örök, az igaz és Istenhez teljesen hasonló életbe. 13. S mivel az Istennek már ez az öröktől fogva előre pontosan kiszámított pillanata éppen most következett el, amikor valamennyi teremtmény eljutott önálló érettségéhez, amelyet leginkább arról lehet megismerni, hogy a legtöbbje Istenről már semmit sem tud és Istentől teljesen izolálva van, tehát eljöttem Én, mint Isten, hogy az embereket ne Mindenhatóságommal vezessem, hanem egyedül csak tanításaim által, amelyeket úgy adok nekik, mintha Én sem volnék több, mint ők maguk. 14. Én tehát most személy szerint úgy érintkezhetek velük, mint az idegen az idegennel és a régi ok megszűnt már, melynek következtében Istent senki sem láthatja, hogy megtartsa életét. Ti láthattok Engem, ahogy akartok, és mégis sértetlenül megtarthatjátok életeteket.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 64. Fejezet

VI . kötet

85

A hitetlenség, mint az érettségnek bizonysága egy újabb kinyilatkoztatásra. Az emberek szellemi állapota Noé idejében. Rövid magyarázat ezek vezetéséről és a vízözön történetéről. Azoknak az embereknek Isten gyűlölete, mert meg kellett halniuk. Az emberek benső állapota Krisztus idejében, a zsidók és az egyiptomiak.

1. Az Úr: „De Én most még egy egészen különös kérdést látok felmerülni bennetek, ti új tanítványok és az abban áll, hogy azt mondjátok: Ha az igaz Istenben való hitnek csaknem a teljes hiánya képezi az embernek Istennel szemben való érettségi fokát, akkor nem értjük meg, hogy Isten Noé idejében, amikor az igaz Istenben való hit az embereknél teljesen megszűnt, miért nem ment el hozzájuk úgy, mint most jött hozzánk és miért nem adott nekik tanítást, hogy a saját talaján szabadon nyerje meg az örökéletet? Miért bocsátotta Isten rájuk a szörnyű vízözönt, és miért pusztította el az Istenről megfeledkezett emberiséget? Én azt mondom nektek, hogy ez a kérdés sem nélkülöz minden alapot és annak megválaszolása nagy világosságot fog deríteni az Isten és teremtményei között való viszonyra. Figyeljetek tehát jól ide! 2. Az emberiség Noé idejében nem is volt olyan istentelen, mint ahogy vélitek; ők csak az Istennel szemben igen büszkék és gőgösek lettek s komolyan fellázadtak Ellene és hatalmára törtek. Az emberiség mindenkor azt tette, amit akart, és ha a mennyekből még oly bölcs törvényeket kapott, azokat lábbal tiporta és azoknak mindig az ellenkezőjét tette. 3. Ezek az emberek az általuk nagyon jól ismert Istent gyűlölték és mindennek ellenségei lettek, ami Isten mindenhatóságából és bölcsességéből keletkezett. Megátkozták mindazt, ami Istentől származott, sőt még az egész látható teremtést, s végül a Földet is és komolyan elhatározták, hogy az egész Földet szét fogják robbantani robbantóeszközökkel. A magasból jövő emberek azonban sokszor megintették és megfenyítették őket káromlásaikért. 4. Népeket szakítottak el tőlük és idegen országokba vezérelték, akiknek utódai még a mai napig is élnek és megvannak régi tanaik, habár sajnos, nem tisztán, de mindez semmit sem használt. Ők ismét hatalmasok lettek, nevezetesen a hanochiták, akiknek városa végül csaknem népesebb volt, mint az egész Ígéret földje. Ők végül leigázták a felülről jött gyermekeket, kivéve Noé családját, aki egyedül maradt hű Istenhez. 5. Noé idejében csupa kedvtelésből elkezdték a hegyeket pusztítani, habár a hegyi lakók bölcsei óva intették attól, mivel éppen a hegyek alatt vannak a legnagyobb vízzsilipek, és ha vakmerőségükben egy nagy hegyet egészen legmélyebb alapjáig kiaknáznak és annak tömegeit a tenger mélyébe süllyesztik, ezzel több földalatti vízzsilipnek annyira utat nyitnak, hogy rövid idő múlva annyi víz kerül a föld felületére, hogy a legnagyobb hegyeket is elborítja és mindenkit megfullaszt. De ezek a figyelmeztetések nemcsak hogy semmit sem használtak, hanem inkább felbuzdították őket arra, hogy a hegyek elpusztításán annál nagyobb szorgalommal dolgozzanak. 6. Noé látta, hogy minden figyelmeztetés és tanítás hiábavaló és eszközt kért Istentől, hogy legalább néhány jó embert és állatot mentsen meg és adjon ezeknek élelmet, mert előre látta az akkori világi emberek gonosz akaratú esztelen munkájának szomorú következményeit. Ekkor Isten Szelleme arra indította őt, hogy egy bárkát építsen magának, melynek tervét és nagyságát a mennyekből kapta. 7. Amikor ezek a gonosz balgák kimondhatatlan fáradsággal egy nagy hegynek legnagyobb részét a hegy lábáig kihordták, máris megmutatkozott munkájuk jutalma, a tulajdonképpeni magas hegy, amelynek támaszait elhordták, óriási súlyánál fogva süllyedni kezdett és a legborzalmasabb víztömegek hatalmas áradatát a föld felületére nyomta. Természetes, hogy a levegő is, nevezetesen a sok forró vízár miatt sűrűn megtelt gőzökkel és felhőkkel s az eső csaknem valósággal zuhogni kezdett, s így a víz a hegyek fölé emelkedett. Ázsiának több mint egyharmad része víz alá került és az összes hanochiták, akik magukat a Föld emberiségének tartották – elpusztultak és városuk a föld alá süllyedt. (Kaspi tenger) 8. Ebből a rövid, és igaz elbeszélésemből kitűnik az, hogy a Noé előtti emberek is tudtak Istenről, csakhogy fellázadtak Ellene és éppen ez a körülmény bizonyítja, hogy tudomásuk volt Istenről.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

86

9. Isten iránti gyűlöletük pedig onnan eredt, mert meg kellett halniuk és igen gyakran 30-40 éves korukban, míg a hegyi lakókról, akik akkor igen magas kort értek el, azt hitték, hogy halhatatlanok. Ez okból haragra gyúltak Isten ellen és komolyan elhatározták, hogy azért, mert meg kell halniuk – pusztuljon el minden! 10. És ha így van és nem másképpen, ezek után is azt állíthatjátok, hogy az emberek akkor is olyan érettek voltak, mint most? Nézzétek meg most a föld embereit, hányat találtok még a zsidók között is, akik valóban hisznek istenben és csak Benne bíznak? Ezek is csak szokásból hisznek, de szívükben teljesen istentelenek és nem gondolnak arra, hogy Isten valahol létezik, mert ha létezik valahol, akkor sem törődik a halandó emberekkel, azok imáival és áldozataival. Ő csak azért teremtette az embereket, hogy a földjét megműveljék és bevessék. Ez a hite még a jobb zsidóknak is, a rosszabbak pedig már semmit sem hisznek. 11. Mások pedig, akik az óhitű zsidókhoz tartoznak, mint amilyenek Szamáriában vannak, azt mondják: Mózes törvényei jók és meg kell azokat tartani akár Istentől, akár magától Mózestől erednek, aki a törvényeket megtartja, az nem vétkezik, akár van Isten, akár nincs! A jót magáért a jóért kell tenni, a rosszat pedig a rosszért kell kerülni. 12. Ebből a bölcsességből ismét az tűnik ki, hogy az Istenben való élő hit nagyon ingadozó. S hogy a templomban milyen az Istenben való hit, azt ti tudjátok a legjobban s ennek magyarázatáért kár szót vesztegetni, mert ahol nem tesznek lelkiismereti kérdést abból, hogy Isten parancsolatait eltöröljék és helyükbe világi törvényeket, iktassanak és azokat, mint Istentől adott szent törvényeket hirdessék, ott az egyedül igaz Istenben való hitnek már vége van! – Itt van tehát előttetek a zsidók hite, s végül kérdezzétek meg saját magatokat, hogy milyen volt a ti Istenben való hitetek? Ti Előttem kerestetek ugyan valami istenit a templomban és követtétek annak törvényeit, de egy Isten létében ti magatok is kételkedtetek és a hitetek is csak éppen a bölcsőtől elfogadott, megszokott hit volt, amelyet elvetni nehéz lett volna, mivel helyébe jobbat nem ismertetek s így lett régi, megszokott hitetek természetetek egy részévé, minél fogva a ti hitetek is egyenlő volt a semmivel. 13. Tehát a zsidóknál, mint Isten választott népénél csaknem semmi hit nincs már, és ha köztük nem lehet hitet keresni és találni, miképpen lehet tehát azt a pogányoknál keresni és megtalálni?! A korábbi időkben még hittek bálványokban és jósdákban, de most már ők sem hisznek semmit. Habár részt vesznek még a külső szokásokban és szertartásokban, de hitről régóta szó sincs már. 14. Csak Egyiptomban létezik még Platónnak, Szókratésznek és Arisztotelésznek néhány tanítványa, akik még elfogadják egy magasságos, de senki által nem ismert Isteni Lény létezésének lehetőségét, de azt is vélik, hogy az ember igen szigorú élet által eljuthat oda, hogy bizonyos megszentelt pillanatokban megérezheti az Isteni Szellemet, és ilyenkor világos pillanatokat vethet a jövőbe is. Ennél tovább semmi földi halandó nem juthat. De hogy mi lesz az emberrel testi halála után, az egy soha ki nem bogozható gordiuszi csomó. Fennállnak ugyan erre vonatkozólag mondák és vélemények, amelyek az emberben halvány reményt keltenek, - de a teljes bizonyosságról sehol sincs szó! 15. Így gondolkozik a pogányok legnagyobb része, tehát ha így van – amint láthatjátok és felfoghatjátok – világos, hogy éppen most következett be a Teremtő és teremtmény között az érettségnek az a foka, amelyben az emberek abba a helyzetbe jutottak, hogy Istentől sértetlenül nyerjenek oktatást életönállóságuk felől, és hogy Istenhez hasonló élettökéletességükhöz jussanak. Jól megértettétek ezt?” 65. Fejezet

Isten testetöltése a Krisztus előtt elhalt lelkeknek javára vált-e és mi módon? „Itt egy nap többet ér, mint ott száz esztendő.” Tanítás a mennyországról. Példázat a magvető emberről.

1. Mondja Péter: „Uram! Ezt nagyon jól megértjük, de most az a kérdés, hogy mi fog azokkal történni, akik a Te lejöveteled előtt éltek Ádámtól kezdve? Ezek is elérhetik élettökéletességüket és mi módon?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

87

2. Mondom Én: „Ez egészen természetes. Én most az élet kapuját nemcsak azok számára nyitottam meg, akik most élnek ezen a Földön, hanem azok számára is, akik már régen átmentek! A régi bűnösök közül sokan visszajönnek mégegyszer erre a Földre, hogy a test próbáját újból megtegyék oly módon, amint azt már megmutattam. 3. A túlvilágon végtelen mennyiségben léteznek iskolák, amelyekben a lelkek a leggyakorlatibb módon nyernek oktatást, de odaát nem megy az olyan könnyen, mint itt, mert a léleknek a másvilágon nincsen más környezete, mint az, amely gondolkodásából, érzéséből és akarásából jön létre, és a lélek csak azt nyújtja, amit ő szeret és akar. 4. Nyilvánvaló tehát, hogy sokkal nehezebb kedvező módon hatni egy olyan lélekre, amely telve van rögeszmével, mint itt, ahol idegen és szilárd talajon áll és idegen környezetek egész tömege veszi körül. De ettől eltekintve ott is van elég eszköz, amely által eredményesen lehet hatni egy lélekre. Erre azonban egy más alkalommal fogok rámutatni. 5. Ámde ez ne szolgáljon senkinek különös vigasztalására, mert ha egy lélek odaát a saját világában ahelyett, hogy megjavulna, mindegyre rosszabbá és gonoszabbá válik, természetes, hogy ugyanilyen mértékben rosszabbodik saját látszólagos világa, annak társasága és köre. Mert amiképpen a lélek fogyatkozik az igazságban és világosságban, azonképpen saját világa és környezete is, ami őt szorítani és gyötörni kezdi. E gyötrelem fokozásának arányában fokozódik haragja és bosszúja is és ez már maga a pokol bejárata, ami valósággal második halála a léleknek, amiből aztán nagyon nehéz kijutni. 6. Ezek természetesen csak eszközök, amelyekkel egy lelket hosszú idők múltán meg lehet menteni; de igen siralmasan néznek ki, mert az egynémely megrögzött gonosz léleknek földi számítás szerint évmilliókba kerülhet, amíg ilyen gyötrelmes eszközök által önmagából csak valamennyire is megjavul. Ezért itt 1 nap többet ér, mint a túlvilágon földi időszámítás szerint 100 év. Értitek ezt?” 7. Mondják erre ismét mindnyájan: „Igen Urunk, mi értjük ezt és mégis felmerül a háttérben még egy kérdés, amely körülbelül ebben áll: Ha egy innen elszakadt éretlen lélek, amely még tökéletlen, csak egy látszólagos világba kerül – amely gondolkozásából, érzéséből és akaratából jön létre, amit egy képzelt világnak is lehetne nevezni – miből áll akkor a tökéletes lelkek világa? Milyen akkor a mennyország és mi az a jó és igaz, amellyel azt összehasonlítani lehetne? 8. Mondom Én: „Igaz ugyan, hogy itt van az ideje már, hogy a vendégfogadóshoz visszatérjünk, de mivel ez fontos kérdés, tehát majd útközben megmagyarázom. Induljunk tehát vissza, és most figyeljetek jól ide! 9. Lássátok, a tulajdonképpeni mennyországgal, amely az igazság, a világosság és a szeretet birodalma, s amelyre már különböző alkalmakkor rámutattam, így áll a dolog: Ez az ország nem egy külső, pompás és fényes látványosság és az emberek előtt nem külső jelek által és tulajdonságokkal nyilvánul meg, hanem az teljesen bennetek fejlődik és ha ott van bennetek, gyarapodik, áthat titeket s így lesz a ti lakóhelyetekké és üdvösséggel teli világotokká. 10. Itt a Földön a mennyország hasonlít ahhoz a magvető emberhez, aki a jó magot elhintette. Azokból néhány az útra esett, egy részét a lég madarai szedték fel, más részét a vándorok taposták szét; a mag tehát nem kelt ki és nem is hozott gyümölcsöt. Csak egy része hullott jó földbe, ahol ki is kelt és gazdag gyümölcsöt termett. És lássátok, ugyanígy van a Földön a mennyországgal is. Én vagyok a magvető ember, Igéim a jó mag, amelyekből mindenki számára a mennyország kellene, hogy gyümölcsként teremjen. 11. Akinél jó talajra hull, ott százszoros gyümölcsöt is fog hozni, de akinél ennek a világnak útjára hull vagy kövekre, vagy tüske és tövisek közé, annak nem fog gyümölcsöt teremni! Azok alatt az emberek alatt, akiket Én az úttal hasonlítok össze, olyan világi embereket kell érteni, amilyeneket ma vendégfogadósunknál láttunk, s ezen az úton járók azok, akik a magvakat széttiporják az ő kereskedési és nyerészkedési törekvéseik és minden irányban száguldó kereskedői gondolataik azok a madarak, amelyek az el nem taposott magvakat felfalják, nehogy gyümölcsöt hozzanak. Ezek az emberek azok – amint már mondottam – a tulajdonképpeni disznók, amelyek elé az Én igazgyöngyeimet nem lehet dobni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

88

12. A kövek alatt azokat a világbölcseket kell érteni, akik bár mindent bizonyos mohósággal fogadnak be, de mivel bensőjük telve van világi tévelygésekkel, és ezekben kedélyviláguk valósággal megkövesedik, tehát az új mag bennük kevés éltető nedvességet és kevés lágy, porhanyós talajt talál, hogy tápláló gyökeret verjen; ha azután szél, vagy szárazság jön, csakhamar kiszárítja a kicsiny csírát, s mivel gyökere nincs, a szél azt is elfújja helyéről. És ha egy ilyen embert megpróbáltatások érnek, csakhamar azt mondja: „Tudtam én ezt már kezdetben, hogy semmi sem lehet a dologban. Itt van az ígéret, melynek teljesednie kellene, és a helyett szenvednem kell. El tehát az ilyen új tanokkal!” Ez hát a kő. 13. És melyek most a tüskék és a vad, tövises bozótok? Ezek azok a kedélyes világpolgárok, akik szavaimat örömmel meghallgatják, és egy ideig serényen ápolják is, de idővel utolérik őket a gondok és üres aggodalmak, félelmek és ijedelmek s ezek elfojtják szívükben az élő Igét, amely szintén nem hozhat gyümölcsöt. 14. Ezután az embereknek még csak egy igen kicsiny része marad hátra, akiket valóban össze lehet hasonlítani a jó földi talajjal. Ezek elfogadják az Igét és azt azonnal hittel tettre is váltják, és akkor a mag meghozza a gazdag gyümölcsöt is és ez a gyümölcs aztán a tulajdonképpeni mennyország az emberben, amely nem nyújt külső fényes látványosságot; de ez az ország afölött az ember fölött, aki azt magában az Én Igéim által megteremtette, ki fog terjeszkedni és üdvösséget, világosságot, igazságot s minden teremtmény fölött bölcsességet és hatalmat ad majd neki. 15. Mindezekből pedig azt a tanulságot merítsétek, hogy hová vessétek el Igéimet; mert ahová vetitek, ott hozzon gyümölcsöket is. Mindenek előtt jó földbe kell, hogy hulljanak, és ha majd gazdag kamatot fognak hozni, akkor a kereskedők, világbölcsek és az aggodalmaskodó világi polgárok maguktól eljönnek majd hozzátok, hogy az ő szántóföldjük számára is tőletek vásároljanak magvakat. Ezt is megértettétek?” 16. Mondják mindnyájan: „Urunk! Ezt is jól megértettük és tanácsodat követni is fogjuk, s ezeket a legnemesebb életmagvakat nem fogjuk sem az útra, sem a kövekre, sem pedig a tövisek közé szórni! – De már jön elénk a mi vendégfogadósunk, vajon mi hírrel jön, hogy annyira siet. 66. Fejezet

Jelenet a kapernaumi főnökkel a haltized miatt. A tengeri kígyó még egyszer feltűnik, annak lényegéről.

1. Mondom Én: „Nem nagy jelentőségű, de csak jöjjön és mondja el őmaga.” Eközben a vendégfogadós Hozzánk ért és így szólt: „A kapernaumi zsinagóga főnöke kiküldött a halak tizedéért, mert azt hallotta, hogy igen gazdag halfogásom volt és neki erről nem tettem jelentést, most pedig megérdemelt büntetésképpen a nemes halak háromszoros tizedét adjam át. Még jó, hogy nem tudja, hogy a halakat egy szombat este fogtuk, mert ha ezt elárulná neki valaki, akkor elszedné tőlem az összes halakat! Kár hogy az előző főnök elkerült innen, mert ő igen jó ember volt, de ez valóságos csapás rajtunk és úgy bánik az emberekkel, mintha rabszolgái volnának. Óh Uram, nem lehetne ezen a bajon valahogy segíteni?” 2. Mondom Én: „Óh igen, mégpedig egészen különös úton és módon. Menessz egy küldöncöt a főnökhöz azzal az üzenettel, hogy először számoltassa meg a halakat tartályaidban, hogy a háromszoros büntetéstizedből ne adhass sem többet, sem kevesebbet. Erre hivatalos embereivel nemsokára őmaga is itt lesz és meg akarja számolni a halakat, de egyet sem fog találni, mert a halakat Én teremtettem, tehát el is tüntethetem, és újból megteremthetem. Ha fenn találna akadni, és téged akarna megvádolni azzal, hogy eltüntetted a halakat, amikor kívánságát megtudtad, akkor kérd, hogy állítson erre tanukat, mert különben római polgár leszel, és a rómaiak védelmét veszed igénybe. Ha majd ezt meghallja, tovább áll és a jövőben nem fog többé büntetéstizedeket rád róni. Tedd meg ezt, és majd meglátod, hogy minden jóra fordul. 3. Mondja a vendégfogadós: „De már az ebéd is készen van, ne ebédeljünk meg először, hogy a főnök közben ne zavarjon bennünket?” Mondom Én: „Mi egészen zavartalanul fogunk ebédelni még akkor is, ha 100 főnök lesz kint a halszámlálással elfoglalva, sőt ide is bejöhet Hozzánk, ha akar és örülni fog, hogyha épp bőrrel elmehet innen.” Amikor a vendégfogadós ezt meghallotta, nagyon

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

89

megörült és azonnal elküldött a főnökért. Mi pedig ebédelni mentünk s igen jól éreztük Magukat, különösen azért, mert a vihar miatt a sok reggeli vendég mind eltűnt. 4. Én pedig ebéd után így szóltam a vendégfogadóshoz: „Már jön is, de előbb nézd meg a tartályodat, hogy milyen halakat fog találni benne a főnök.” Ekkor a vendégfogadós gyorsan ki is ment és nem kis rémületére a nagy, nemes halak helyett a tartályban az imént, a zivatarban látott óriás tengerikígyót pillantotta meg, amint az ide-oda úszkált. A főnök sem akart többé a halszámlálásról hallani, amikor a szörnyet meglátta, s hogy a jelen körülmények között vendégfogadósunk a főnökkel igen hamar elkészült, az magától értetődik, mert ebből a szörnyből nem óhajtott sem egyszeres, de még kevésbé háromszoros büntetőtizedet. Amidőn a főnök megpillantotta, visszarettent tőle és rémülten így szólt: „Úgy látszik, hogy az én tizedemet ez a szörnyeteg már elvette helyettem! Szívesen láttam volna ugyan ezekből a nemes halakból néhányat az asztalomon, de ha már semmi sincs, természetes, hogy így is jó kell, hogy legyen, mert ahol semmi sincs, ott jogunk sincs; - de azért jóbarátok maradunk?! Ha majd egyszer megint fogsz ilyen nemes halakat, adj át nekem belőlük – pénzért. Ha 10 halat nem fogsz, akkor úgy sincs tized; most pedig igyekezzünk minél messzebb menni a tengertől, mert ez a szörnyeteg még ki talál jönni a partra, s bekap mindnyájunkat, mint a legyet, mivel ennek olyan torka van, hogy házakat tudna elnyelni.” Azután gyorsan hazasietett és hosszú ideig nem látta senki a tenger közelében, mert a szörnytől nagyon félt. 5. Amikor a főnök már eltávozott, a szörny még a vendégfogadós jelenlétében ajánlotta magát és óriási kígyózó mozdulatokkal kiúszott a tenger közepére, ahol a hatalmas hullámverésben nem volt többé látható. Midőn a vendégfogadós ismét egyedül maradt s belenézett a haltartályba, az éppen úgy, mint az imént tele volt a legszebb nemes halakkal. Azután nagy örömmel visszatért Hozzánk és ő is asztalunknál evett és ivott s elmondotta, hogy mit látott és hogy a főnökkel milyen jól végzett. Egyben megkérdezte azt is, hogy az ilyen szörnyek a tenger melyik részében tartózkodnak a legszívesebben, hogy ki lehessen azokat kerülni, mert nem volna nagyon tanácsos valahol találkozni velük. 6. Ekkor mondom Én: „Soha se aggódj emiatt; ez a szörny a tenger legmélyebb részein lakik és legfeljebb csak 10 évenként egyszer a legnagyobb viharokban jön elő, s eredetileg a víz mélyéből származik, ami a beltengereken igen ritka jelenség. Néha-néha ha ezeket a szörnyeket az éhség hajtja és ha a víz mélyén nem kapnak elég ennivalót, kijönnek a partra s ilyenkor juhokat, bárányokat, borjakat, sőt szamárcsikókat és setéseket is rabolnak, de ezentúl nem fog többé feltűnni, mert életideje már a vége felé közeledik s ezért nem is kell félned tőle. A főnöknek azonban néhány nap múlva küldhetsz egy nemes halat és ő meg lesz vele elégedve. Most pedig ismét kérdezhet bárki, ha valamivel nincsen tisztában, mert holnaptól kezdve néhány napig pihenni fogunk itt és szellemi dolgokról kevesebbet beszélünk.” Mondják mindnyájan: „Urunk! Csaknem semmi sincs már amire vonatkozólag kérdést tehetnénk fel, mert amúgy is mindenre nézve megkaptuk a legbölcsebb tanításokat.” Mondom Én: „Pihenjetek tehát és gondolkozzatok a kapott tanítások felett.” 67. Fejezet

A vendégfogadós meggyőző világosságot kér az emberi lélek halhatatlanságáról. A zsidók, a rómaiak és a görögök erre vonatkozó nézete. Az Úr tanítása. Példa az építésről. Állati lelkek. Fontos intelmek a személyes halhatatlanság biztos öntudatának felébresztésére.

1. Mondja a vendégfogadós: „Én a Te isteni szádból bár sok dologban kaptam már tanításokat, azért a háttérben mégis volna néhány igen fontos kérdésem. Ezek közül az egyik az élet számára a legfontosabbnak látszik előttem, s ha Te is úgy akarnád, szeretném ha erre a kérdésre megadnád a választ.” Mondom Én: „És miképpen hangzik ez a kérdésed?” Mondja a vendégfogadós: „Így, Uram és Mesterem! Lásd, az ember nagyon jól tudja már a tanítások által is, hogy lelke – amelyről nem tud kellő fogalmat alkotni – halhatatlan, de a legszilárdabb hite ellenére is lépten-nyomon ott van az a keserű érzése, hogy az élők és öntudatos lények világából egykor el kell tűnnie, tehát meg kell halnia. 2. A sírban és a síron túli létnek gondolatával a legjobb akarata mellett sem tud soha annyira megbarátkozni, hogy szíve afölött boldogságot érezne. Ellenkezőleg újból és újból megborzad tőle, mert ebben a kérdésben még oly erélyes kutatás ellenére sem kaphat az ember megfelelő világosságot.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

90

3. De mivel éppen a halál és a sír az ember legkeserűbb gondolata és erről megbízható felvilágosítást sehonnan sem kaphat, tehát valóban nem lehet rossznéven venni, hogyha némely ember beleveti magát a világ forgatagába, hogy ezeket a sötét gondolatokat magában elkábítsa. Tehát ebben az igen fontos életkérdésben volna szükség a Te szádból a megfelelő megvilágításra, mert mit használ az embereknek a sok bölcs tanítás, ha a léleknek a halál utáni életéről bensejében nincs tiszta életöntudata? Az ember követi ugyan a tanításokat és törvényeket, de inkább a külső polgári rend miatt, mint az élet biztos elnyerése érdekében. 4. Én a lehetőség szerint még egyike vagyok Mózes törvényei leghűségesebb követőinek és szellemi dolgokban a legszívesebben s a leginkább foglalkoztam az összes nemzetek legderekabb bölcseivel és ezek együttvéve nem tudtak a kérdéses pontról többet mondani, mint én magam. A rómaiak ezt mondják és velük együtt a görögök is: Éppen ez az a végzetes Izis fátyola, amelyet eddig még halandónak nem sikerült fellebbenteni. Igen, ez így szépen hangzik és sok igazság is rejlik benne, de nekünk sajnos, mit sem használ, mert a halál nem érez, nem hall és nem lát már semmit. Akik még ezen az életen úgy rágódunk, mint a férgek egy darab korhadt fán, mi sem látunk, hallunk és érzünk egy meghalt emberen egyebet, mint holt és bűzös testét, amely néhány esztendő múlva porrá és hamuvá lesz. Tehát Urunk és Mesterünk, Ki tanításaid szerint Magad vagy az Élet, nagyon kérlek, adj nekem erre nézve, sőt mindnyájunknak minden kétséget kizáróan világosságot mert valóban a halál, a sír és a megsemmisülés sötét gondolatával egy évet sem szeretnék eltölteni.” 5. Mondom Én: „Kedves barátom! Kérdésedet egészen helyesen tetted fel, és abból kétségtelenül nagyfontosságú lelki szükséglet világlik ki; ámde ebben a kérdésben olyan tanítást adni, hogy lelked örökéletét mintegy megkülönböztethetően világos öntudatként érezd magadban, igen nehéz dolog. Mert lásd, Én éppen azért jöttem ebbe a világba, hogy az emberekben az örökélet öntudatát teremtsem meg azáltal, ha tökéletesen az Én tanításaim szerint élnek és cselekszenek. De ha egy ember nem ismeri az Én tanításaimat, vagy ha ismeri is, de mégsem él azok szerint, nem juthat ehhez a benső életöntudathoz, mert az ehhez vezető út és kapu egyedül Én vagyok! 6. Te látod a fán a virágokat, de a virágzás ideje alatt a leendő gyümölcsből vagy keveset, vagy semmit sem. Csak ha a virág lehull, akkor veszed észre a kicsiny gyümölcs keletkezését. De a gyümölcsben a magnak az életcsírával együtt növekednie kell, hol látható az az első kicsiny gyümölcs keletkezésekor? Abban a stádiumában még minden egynek látszik. A képességet bár magában rejti már, de még távolról sem tudod azoktól az élettelen részektől megkülönböztetni, amelyekben életcsíra nem érlelődik. Azonban amikor a gyümölcs teljesen megérett, már minden fáradság nélkül és igen könnyen felfedezheted a magvát is. 7. És lásd, ugyanígy van ez az emberben a világos és örökélet öntudatával is; amíg ez nincs meg az emberben, addig lelkét nem lehet testétől megkülönböztetni, mert az életre még nem ért meg. Még igen szoros összeköttetésben van testével, ennél fogva nem érezhet és nem vehet észre mást, mint csak testének sorsát s az éretlen léleknek még a legjobb tanítások sem tudják a benső teljesen érett életöntudatot megadni. 8. De ha a lélek – tanításaim szerint – saját munkálkodása által életérettségét elérte, akkor már további bizonyítékra semmi szüksége nincs. Vagy van-e szükséged külön bizonyítékra arra nézve, hogy te most természetszerűleg testben élsz? Bizonyára nincs, mert mindenkinek szeme közé kellene nevetned, aki azt akarná neked bebizonyítani, hogy te most testben élsz, mozogsz és minden irányban tevékenykedni tudsz. De ha mélyen aludnál, használna-e neked akármilyen bizonyíték arra nézve, hogy élsz, ha ezt még hallani sem volnál képes? 9. Lásd, minden állatnak van lelke, amelynek léte szintén szellemileg szubsztanciális, ennél fogva elpusztíthatatlan kell, hogy legyen, mert különben az állati test tagjainak nem tudná mozgását megadni. De menj és világosítsd fel azt az állatot, hogy mi a lelke és hogyan él csupán csak lelke által. Vajon meg fogja-e érteni amit neki mondtál? Bizonyára éppoly kevéssé, mintha ugyanezt egy kőnek mondanád. De mért nem érti meg az állat és miért nincsenek szavai, hogy érzéseit más teremtménnyel közölje? 10. Az állati lélek szükségszerűen még igen mélyen tetében van elásva és testének szükségletein kívül még csaknem semmit sem érez. Ha valaki egy állatot csak egészen egyszerű

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

91

munkára akar idomítani, sokat kell fáradoznia azon, hogy az állati lelket testéből annyira kiemelje és felébressze, hogy az megértse amit az ember kíván tőle. 11. Elhiszed azonban, hogy vannak olyan emberek, akiknek lelke alig áll az állati lelkek színvonala felett, sőt olyanok is, amelyeket az állati lelkek múlnak felül? Nos, az ilyen lelkekben csupán szavak által felébreszteni a benső életöntudatot teljesen hiábavaló munka és fáradság volna. Az ilyen emberek számára elég a néma és vakhite annak, hogy lelkük testük halála után tovább él és odaát vagy jutalmat, vagy büntetést várhatnak, hogy azáltal úgy alkalmazkodjanak egy törvényes rendhez, mint az ökör az igájához. Minden egyebet egy más életállapotra kell fenntartani. 12. Egy állatban csak mindenféle fájdalmat keltő fenyítés által lehet a tevékenykedő intelligenciát felébreszteni; ugyanígy egy egészen durva világi emberben is, akinek lelke csupán testi életszükségletének kielégítésére törekszik, de beszélőképességét kivéve semmivel sem áll az állati lélek felett.” 68. Fejezet

A halálfélelem oka a világ- és önszeretet. Tanítás az ősatyák tisztánlátó állapotáról. Szadduceusok, cinikusok és zsidók. Az érzéki gyönyörök veszedelme az élet számára. Vigasztaló és világos tanítások az Úrtól. Dávid példája.

1. Az Úr: „Hogy az olyan emberek, mint te vagy, mostanáig a léleknek a testi halál utáni továbbéléséről biztos öntudatra nem juthattak, annak okát most megmagyaráztam és azt be is láthattad; de a testi haláltól való félelem nem annyira a test levetése után a lélek életének határozatlan öntudatából keletkezik, mint inkább a világ- és önszeretetből. E két szeretetfaj által a lélek mindinkább elvegyül a testtel és ennek következménye az, hogy ezáltal a meghalás, elmúlás és megszűnés gondolata egyre jobban beléjük vésődik s így átmenetük telve van félelemmel és rémülettel. 2. Lásd az emberek ősatyái itt a Földön nem éreztek a test halálától való félelmet, hanem inkább vágyat éreztek az után, hogy megszabaduljanak törékennyé lett testüktől. Istennek tetsző életmódjuk miatt ezeknek időről- időre tiszta látomásuk volt a túlvilágról és ezáltal tiszta és igaz öntudatot szereztek a testi halál után a lélek életéről. 3. De ebben az időben az embereknek Istenben való hite csaknem teljesen kialudt; honnan szerezzen tehát az ember még tiszta öntudatot is a test halála után a lélek életéről? 4. Én mondom azt neked: Ahol az emberek a minden életek Ős-okában is általánosságban kételkednek, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy testi haláluk után saját lelkük továbbélésében is kételkednek. 5. Menj el a szadduceusokhoz és tapasztalni fogod, hogy ők elsősorban nagyon materiális, a világot és magukat mindenek felett szerető emberek; másodszor, Istenben egyáltalában nem hisznek és ezért harmadszor, az emberi lélek halhatatlanságát is teljesen tagadják s mindenkit bolondnak neveznek, aki az emberi lélek halhatatlanságában hisz, ami szerintük nem egyéb, mint egy gyengeelméjű ember örült rögeszméje, sőt azt üres beszédekkel bebizonyítani is törekszenek. 6. Továbbá nézd meg a cinikusokat, a görög világbölcs Diogenes tanítványait. Ezek valósággal ellenségei az életnek és megátkozzák azt az erőt, amely őket beleegyezésük nélkül életre hívta, habár ők igen erkölcsös és józan életet élnek s megvetnek minden fényűzést, sőt még az élet legcsekélyebb kényelmét is. Szerintük a legnagyobb jótétemény a halál, amely mögött nem várnak életet, hanem csak legforróbb vágyuk teljesedését a tejes megsemmisülést. 7. Ezzel szemben Indiában még ma is találsz olyan embereket, akik az elhalt ember lelkeivel éppen úgy érintkeznek, mint az élőkkel és azokkal ezerféle titkos dologról beszélnek. Ezekben az emberekben a testi halálfélelemnek még leghalványabb nyoma sincs; ellenkezőleg egy ilyen ember utolsó napja valóságos örömnap és a gyermek születése valóságos gyásznap. 8. Lásd, ebben a kérdéses pontban az emberek igen különbözők! Amitől az egyik nép retteg, attól a másik népnek a legkülönfélébb tanítások, és várakozások között a legcsekélyebb félelme vagy

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

92

rémülete sincs. A testi haláltól leginkább a zsidók félnek és ennek oka nagy világszeretetük és érzéki gyönyöreik. 9. Aki ezt oly gondosan ápolja, mint a zsidók, az idővel minden magasabbrendű világosságot elveszít, mert semmi sem árt annyira az élő hit világosságának, mint az érzékiség, a bujaság és a testi paráznaság minden neme, aminek a zsidók sokkal inkább hódolnak, mint a legsötétebb pogányok. Ez a bűn valósággal belefullasztja a lelket a testiség fertőjébe, sőt magát a testet is megöli, és ha így áll a dolog honnan szerezze egy ilyen lélek aztán életöntudatát? 10. Te bár magad is olyan ember vagy, ki Előttem igen kedves, s akinek Én kellő időben az életöntudatot ismét belehelyezem a lelkébe; de ifjúkorodban te is nagyon hódoltál a testi élvezeteknek és lásd, éppen ebben rejlik főképpen az oka annak, amiért minden serény kutatásod ellenére eddig még mindig nem jutottál a teljes és csalhatatlan világossághoz. A jelenlegi tisztább erkölcsi életed mellett több benső életvilágossághoz fogsz jutni, és nem fogsz többé olyan dolgokról kérdezősködni, mint most. Megértettél Engem?” 11. Mondja a vendégfogadós: „Óh igen – nagyon is jól megértettelek, és azt mondom a rómaiakkal: Hinc ergo illae lacrimae! (Ez hát ama könnyek oka!) Te mindentudó! Bizony az én ifjúkori bűneim lelki erőimből sokat felemésztettek s csak most, idősebb napjaimban érzem azok nagy hiányát. Az a kérdés, hogy miképpen lehetne azokat most valamennyire pótolni? 12. Mondom Én: „Amíg egy ember ezen a Földön él, szilárd, erős és komoly akarata van, addig mindez még nagyon is lehetséges, amiről Dávid is élő és kézzelfogható bizonyítékot nyújt; mert egy időben – ami előttetek sem ismeretlen dolog – ő is sokat vétkezett a testi gyönyörök szférájában, de aztán kellő időben meggondolta magát és Isten iránt való szeretetéből nem vétkezett többé és azon túl Istennek tetsző férfiúvá lett. És Én mondom azt neked, hogy a mennyekben nagyobb az öröm egy olyan bűnös fölött – aki bűneit, mint olyanokat felismeri, azokat megutálja, szívből megbánja, megfelelő és értelemmel egyező módon vezekel, teljesen megjavul, és többé nem vétkezik – mint 99 igaz fölött, akiknek vezeklésre sohasem volt szükségük! Vagy nem így van ez az emberek között is, hogy egy elveszett és újból szerencsésen megtalált még oly csekély értékű tárgy fölött nagyobb az öröme, mint összes kincse fölött, amelyet soha el nem veszített? És lásd, ugyanígy van ez Istennél is, mert ha nem így volna, akkor Én most nem lennék vendégfogadódban a te vendéged. 13. Nagyon is igaz, hogy ifjúkori bűneid sok kárt okoztak benned úgy testedben, mint lelkedben is; de mivel ezt felismerted és ettől a bűntől teljesen eltávolodtál, tehát eljöttem házadba, hogy minden bajodból meggyógyítsalak. 69. Fejezet

Az Úr beszéde az igéi szerint cselekvők áldásáról. Isten Országáról és az Istenben való buzgalomról. Példa a virágokról. Tanítás az isteni szeretetről és bölcsességről; a törvények szentesítése ennek a szeretetnek és bölcsességnek egy megnyilatkozása. Minden az akarattól függ. A boldogsághoz vezető út.

1. Az Úr: „Bizony mondom neked: Aki az Én Igéimet hallgatja, s mint igazságot befogadja és hűséggel azok szerint él és cselekszik, az nem fogja a halált sem megízlelni, sem érezni! De aki Velem, mint egy jó zsákmánnyal, a világgal egyidejűleg akar lépést tartani, az élete végéig kevés szellemi vigasztalást fog magában érezni és a túlvilágon majd világosan kitűnik, hogy mi volt nála túlsúlyban; mert akiben több van a világból, annak sok dolga akad, míg az egyensúlyt helyreállítja és igen sok idő elmúlik addig, míg házában vendége leszek és nála megpihenek. 2. De te, ki ezt most már tudod, vigasztalódj és gondolj arra, hogy egy csapással egy kifejlődött fát sem lehet ledönteni, s akkor szívedben megtalálod a békét. Neked ezentúl csak Igéim szerint kell cselekedned és minden egyéb, amit keresel, kellő időben megadatik neked! 3. Ne aggodalmaskodj házad miatt sem, és hogy tieid mit fognak enni és inni, mert ezt csak a világi emberek és pogányok teszik, akik Istenről, illetőleg Rólam mit sem tudnak; keresd kizárólag csak Igéim szerint Isten Országát s annak legfényesebb igazságosságát, amely mindenek előtt az Istenés felebarát iránti szeretetből áll, s akkor minden egyéb magától megadatik neked!

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

93

4. Nézd meg a mezők virágait, melyek sem nem dolgoznak, sem nem aratnak, és a mennyei Atya mégis gondoskodik róluk, és táplálja őket, úgy hogy végül sokkal pompásabb öltözékük van, mint valaha Salamonnak volt legnagyobb királyi pompájában. 5. Tehát ha Isten a fűről ily módon gondoskodik, amely ma növekedik, holnap lesarlózzák és régi szokás szerint csomóba kötik és a kályhában hamuvá égetik; mennyivel inkább gondoskodik Isten azokról az emberekről, akik Őt szeretik és parancsait megtartják. 6. És ha az emberek, akik rendszerint rosszak és gonoszak, szeretik gyermekeiket és a lehető legtöbb jót tanúsítják velük szemben, mennyivel inkább fogja a mindenható Isteni Atya a mennyben mindezt megtenni azokkal, akiket méltónak talál arra, hogy gyermekei legyenek. Vagy hallottál-e valaha egy olyan emberről, aki sok és igaz bölcsességgel volt megáldva, hogy kegyetlen és kérlelhetetlen lett volna felebarátjával vagy gyermekeivel szemben? 7. Emberemlékezet óta ismert dolog, hogy egy bölcs ember jó ember is és minden embernek csak jót akar. Csupán a bölcsesség adott az embereknek olyan törvényeket, amelyeket könnyű követni, és amelyek által mindnyájan boldogok lehetnének és ezeket a törvényeket csak a gonosz, makacs és engedetlen emberek miatt szentesítette, hogy a jó embereknek eszköz legyen a kezükben, mellyel a gonosz bolondokat erőszakkal kényszerítsék a jóra, amikor a szelíd figyelmeztetések már nem járnak eredménnyel. Ilyenformán a rendtörvények szentesítése is csak a szeretetnek, könyörületességnek bölcsességből fakadó megnyilvánulása. 8. És ha az emberek bölcsessége csak jót hoz létre és a bölcsesség nélküli embereket az élet igaz boldogsága felé irányítja, mennyivel inkább teszi ezt Isten legmélyebb és legnagyobb Bölcsessége? 9. Hogy az Isteni Bölcsesség a saját rendje ellen – amelytől minden teremtmény fennállása függ – nem cselekedhet és soha nem is fog cselekedni, ezt minden akármilyen csekély bölcsességgel bíró ember beláthatja, mert ezáltal minden jó és üdvözült lény léte és boldogsága veszélyeztetve volna; de a legmagasabb Bölcsesség a dacos szellemeket is a jó útra akarja vezetni és ebből a célból a legalkalmasabb eszközöket, amelyek a megátalkodott bűnösnek természetes, hogy nem úgy ízlenek, mint a tej és méz és mégis mindig saját akaratától fog függni, hogy helyzetét megváltoztassa, ha akarja. 10. S ugyanígy van itt is; minden csak az ember szilád akaratától függ, mert ha komolyan megjavul és bizalommal teli szívvel bármi helyeset vagy jót kér az Én Nevemben, igaz javulása, hite és bizalma mértéke szerint megadatik neki; - te pedig ezzel az ígéretemmel is tökéletesen meg lehetsz elégedve! 11. Aki mindezt jól meggondolja és ezek szerint cselekszik, az mindenkor boldog lesz és testi halála nem kell, hogy félelemmel és rémülettel töltse el még akkor sem, ha előzőleg igen nagy bűnös volt, mert az Atya a mennyekben csak a bűnösök és nem az igazak miatt küldött Engem ebbe a világba, és amiképpen az Atya küldött Engem, éppen úgy foglak Én benneteket a bűnösökhöz küldeni, mivelhogy csak a betegeknek van szükségük orvosra és nem az egészségeseknek. – Tisztában vagy most már ezzel?” 12. Mondja a vendégfogadós: „Óh, ki ne lehetne ezzel tisztában? – De a Nap már alkonyodni kezd, mihez fogjunk?” Mondom Én: „Ez most már tőled függ, mert mára, holnapra és holnaputánra Én semmit sem fogok tervezni, de ha van valami terved, mondd el és majd meglátjuk, hogy mit lehet tenni.” 70. Fejezet

Epizód a vendégfogadóssal. Az elsüllyedt föld; ennek az óriási üregnek szellemi keletkezési oka és csodálatos módon való kitöltése. Szellemhangok. Az isteni akarat hatalma.

1. Mondja a vendégfogadós: „Nekem volna egy tervem, de az nagyon jelentéktelennek tűnik előttem ahhoz, hogy Téged, óh Uram terheljelek vele.” Mondom Én: „Beszélj hát, mert Előttem semmi sem jelentéktelen a világon!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

94

2. Mondja a vendégfogadós: „Hallgass meg tehát kegyelmesen! E birtokom mellett innen nem messze van még egy telkem, ahol legjobb marháimat és juhaimat tartom és van ott több becsületes, hűséges szolgám és szolgálóm. A nagy legelőn, amelyen mindenkor a legbujább fű nő, néhány hónappal ezelőtt csaknem egynegyed hold területen egy nagydarab föld annyira lesüllyedt, hogy annak helyén olyan mélység van, melynek mélyét meg sem merem mérni és azt sem tudhatja az ember, hogy még nagyobb terület nem fog-e utána süllyedni. 3. Egy öreg és ezekben a dolgokban jártas ember azt kérdezte tőlem, hogy az állatok közelednek-e ehhez az üreghez, mire én a teljes igazság szerint elmondottam mindent úgy, amint van. Erre én néhány juhot és marhát az üreg közelébe vezettettem, de minél jobban közeledtek a mélységhez, annál inkább vonakodtak, s amikor 10 lépés távolságban voltak attól, elszakították a köteleket és elmenekültek. Még a kecskéket sem lehetett az üreg közelébe hozni, habár egyébként ezek a legmagasabb sziklákon minden félelem nélkül nyugodtan szoktak kapaszkodni. Erre az öregember azt mondotta, hogy ez a legbiztosabb jele annak, hogy a föld még tovább is süllyedni fog. Nekem, mint földbirtokosnak ez a dolog igen kellemetlen s ezért fordulnék Hozzád azzal a kérésemmel, hogy mi ennek a jelentősége, mit várhatok még ezután, és hogy lehetne ezen a bajon valami módon segíteni?” 4. Mondom Én: „Menjünk tehát oda, és nézzük meg a durva földi szellemeknek ezt a különös kedvtelését, akik ezt azoknak az elhalt emberek szellemeinek ösztönzésére tették, akik mint ellenségeid mentek át a túlvilágra, mert ezt a telket, mint törvényes zálogot meg nem fizetett nagy adósság fejében a magad részére szerezted meg. Menjünk tehát ki, és vegyük szemügyre a dolgot. 5. Erre gyorsan felemelkedtünk helyünkről és kimentünk a végzetes telekre, amely rövid félórányira volt innen. Nemsokára odaértünk a valóban igen félelmes kinézésű mélyedéshez. Rajtam, és a vendégfogadóson kívül senki sem mert a tátongó nyílás szélére lépni. Az új 20 tanítvány már messziről visszaborzadt, mert a mélység valóban rémes látványt nyújtott. A vendégfogadós maga is mondotta, hogy a mélyedéshez még sohasem jött ennyire közel, s csak most látja annak beláthatatlan mélységét. 6. Én pedig így szóltam hozzá: „Menj és hozzál ide egy jó nagy követ, s majd meglátom, hogy ezt a mélységet nem lehetne-e kitölteni?” Ekkor a vendégfogadós elment és egy legalább 10 font súlyú követ hozott, Én pedig fogtam a követ és hatalmas erővel bedobtam a mélységbe. Egyszerre a mélységből hatalmas füstoszlop kezdett emelkedni s kénes bűzt terjesztett. Én azonban megfenyegettem a füsttömeget és így szóltam: „Ti gonosz szellemek! Én, az Úr megparancsolom nektek, hogy ezt a nyílást itt azonnal töltsétek ki most és mindörökre!” 7. Ekkor a füsttömegből (szellem) hangok hallatszottak, amelyek így kiáltottak: „Názáreti Jézus, Ki az élő Isten Fia vagy! Mi ismerünk Téged, miért jöttél, hogy idő előtt gyötörj bennünket? – Mi itt el vagyunk nyomva s utat törtünk magunknak; miért nem szánod nekünk ezt a szabadságot? Velünk itt nagy igazságtalanság történt, amely testünket megölte; mi mindent elveszítettünk, miért ne veszítsen valamit a vevő is? Nekünk szükségünk volna borzalmas mélységünkben erre a darabka földre, miért nem bírhatjuk azt:” 8. Mondom Én: „Tegyétek azt, amit parancsoltam nektek, vagy még nagyobb baj ér benneteket!” Ekkor a füst alászállt és a nyílás mélyén hatalmas erővel tombolni és zúgni kezdett. Ez azonban csak rövid ideig tartott s már észrevehető volt, hogy a besüllyedt föld lassan felfelé emelkedett s egy rövid óra múlva az üreg ismét annyira ki volt töltve, hogy senki sem vehette észre, hogy ez a rész valamikor be volt süllyedve. 9. Én pedig előhívtam az összes régi és új tanítványokat és így szóltam: „Óh ti kicsinyhitűek! Menjetek hát, lépjetek a besüllyedt talajra, amely a mélyből emelkedett fel és ismerjétek meg, hogy az Isteni Akarat Hatalmának semmi sem tud ellenállni!” Ekkor valamennyi tanítvány odajött és meggyőződött teljesen arról, hogy Akaratom hatalmával semmi sem dacolhat. 71. Fejezet

Tanítás a gonosz szellemek lényegéről. Az isteni rendnek engedelmeskedni az ő legnagyobb gyötrelmük. Példa az álomkórósról és az álmodozóról. Missziós tanítások a szellemi alvók felébresztéséről. Az isteni gondviselés erre szolgáló

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma eszközei – betegségek, gyógyeszközök.

VI . kötet szerencsétlenségek,

95

csapások,

mint

keserves

1. A vendégfogadós ezután azt kérdezte, hogy a füsttömegben a szellemek azzal mit akartak mondani, hogy idő előtt ne gyötörjem őket? Mondom Én: „Lásd, valamennyi elpártolt szellem azt tartja a legnagyobb gyötrelemnek, ha Istennel szemben engedelmességre intik őket, mert a gőg nem ismer engedelmességet, mivel csak egyedül akar uralkodni és parancsolni; ők pedig úgy vélték, hogy túlságosan rövid ideig vannak a szellemvilágban ahhoz, hogy isteni Akaratomnak engedelmeskedjenek. Az volna számukra a legkedvesebb, ha az örök végtelenségeken keresztül megmaradhatnának gonosz, bosszúálló örömeikben és minden szellem, aki őket rendre és engedelmességre figyelmezteti, sőt erőszakkal ösztönzi – ellenségük és gyötrőjük. 2. Azért fenyegettem meg őket azonnal és nekik engedelmeskedniük kellett s habár kelletlenül, de engedelmeskedtek is. De ez mit sem használ az ilyen szellemeknek, akik a törvényben s ilyenformán a halálban vannak lekötve, mert makacs szabadságuk nem szabadság, hanem csak börtön és a legsúlyosabb törvény, amelyből lassan- lassan egyre jobban és jobban úgy szabadulhatnak fel, ha az ő akaratuknál egy hatalmasabb akarat megragadja őket, és valamely jócselekedetre kényszeríti. 3. Ezek hasonlítanak azokhoz az alvókhoz, akik édes álmodozásaik közepette királyoknak és fejedelmeknek képzelik magukat, s álmukban mindenféle ostobaságot fecsegnek össze-vissza, s ezzel gyakran nagyon kifárasztják magukat. Azt azonban mindenki tudja, hogy az ilyen álmok az embernek nem válnak egészségére s ezért nagyon hasznos az ilyen reggeli édes álmodozókat felébreszteni. Ha aztán egy ilyen alvót felébresztenek, mennyire telve van bosszúsággal és haraggal; de ha idővel teljesen magához tér, mégis igen örül annak, hogy kábult álmából felébresztették. Igaz, hogy felébredése által elvesztette összes fejedelemségét és a király egészen közönséges emberré süllyedt, de mint ilyen arra a tiszta megismerésre jutott, hogy az ő királysága nem volt egyéb hiú, beteges, lázas álomnál. 4. És lássátok, ugyanígy van ez az ilyen szellemekkel is, csak azzal a különbséggel, hogy az ilyen álmodozásokkal gyakran hosszú időt töltenek el, és magukat igen nehezen engedik felébresztetni. 5. Hasonló álmodozásban vannak a világ- és ennek a Földnek boldogság-hajszolói, akik az emberi lét szféráinak minden fajában rendkívül gazdagon vannak képviselve, és amellett igen boldognak érzik magukat, s jaj annak, aki ennek az életnek komolyságára merészelné őket felébreszteni akár szavak, akár cselekedetek által! De ha a sok közül egyiket, vagy másikat néha sikerül felébreszteni, a felébresztett idővel ennek örülni fog, mert éber állapotában egyre jobban felismeri és belátja azt a veszedelmet, amelyben vak, érzéki álmában volt. 6. Azért kíséreljétek meg mindig, hogy egy ilyen érzéki kábulatban lévő embert józanságra lehet-e bírni? S ha igen, akkor ébresszétek fel, s az nektek nagy hasznotokra fog válni, mert ő aztán könnyebben tud érzéki rokonaira eredményesen visszahatni, mint ti; de ha nem engedi felébresztetni magát, akkor hagyjátok a lusta és rest szamarat tovább aludni, mert más ébresztő eszközökre van szükség, hogy az ilyen alvókat felébresszék. Ezek az eszközök pedig a betegségek, háború, éhínség és a járványok. Megértettétek ezt?” 7. Mondja a vendégfogadós: „Óh igen, Urunk és Mesterünk! Ez pontosan így van és így is kell lennie; de valami szomorú mégis van a dologban, mert ha Isten egyszer a nagy csapásokat az emberekre bocsátja, akkor az ártatlannak is szenvednie kell a sok bűnössel. 8. Mondom Én: „De az ártatlan is úgy szenved, mint az ébredező a sok alvó között, s így keveset vagy semmit sem veszít. Vagy kellemes dolog az, hogy valaki, mint ébresztő szótlan legyen csupa alvó ember között?” Mondja a vendégfogadós: „Igen, igen ez nagyon is igaz, valóságos gyötrelem lehet egy bölcs embernek, ha csupa bolond, néma és vak között kellene lennie, akikkel soha egy értelmes szót nem válthatna. S így valóban egy olyan szenvedés, amely javuláshoz vezet, önmagában jobb, mint olyan szenvedés, amely nem vezet javulásra. Óh Uram, ki sem tudom mondani, hogy milyen végtelenül boldog vagyok a Te legteljesebb isteni jelenlétedben! Én nem tudlak Téged elengedni a házamból anélkül, hogy én is Veled ne menjek, mert Nélküled már minden idegen és rideg

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

96

lenne számomra. – Most még csak azt az egyet szeretném tudni, hogy földi számítás szerint ez az üreg milyen mély volt?” Mondom Én: „Nagyon mély volt, csaknem 1000 öl.” 72. Fejezet

Tanítás a gonosz szellemek erejéről; a gondviselés jóváhagyásai. Természetes folyamatok a rét nyílásának keletkezésénél. Nincs esemény szellemi cél nélkül. Missziós intelmek. A tévhitű sötét embereket a világosságra először elő kell készíteni.

1. Folytatja tovább a vendégfogadós: „De van-e ezeknek a gonosz és durva szellemeknek olyan erejük, hogy egy ilyen nagy földdarabot – amely még hozzá nagyon szilárd is – ilyen mélyre tudjanak leszorítani?” 2. Mondom Én: „Ezeknek tulajdonképpen olyan kevés erejük van, mint egy alvó hősnek, de időről- időre saját felébresztésük érdekében megengedtetik, hogy egy magasabbrendű tökéletesen éber szellemi hatalom akarata szerint valóban megtörténik, amit ilyen gonosz szellemek semmis álomképzeletükben végrehajtani akarnak, s amely célból mindig eredménytelen intézkedéseket tesznek. S ha történik valami, egyszerre csak hirtelen felébrednek, és azután látják be saját nyomorúságukat, ami által többen gonosz áloméletükből saját akaratuk folytán egy éberebb állapotba kerülnek, és inkább őrizkednek, hogy ilyen gonosz rögeszmék rabjául ne essenek, nehogy ismét rájuk szakadjon valami, és képzelt szabadságukban súlyos kárt szenvedjenek. 3. Ez az eset azonban régóta kiszámított körülmények találkozása volt, amely egy jó cél elérését szolgálta. E földdarabok alatt számotokra elképzelhetetlen ősidők előtt egy hatalmas üreg volt, amely a tengernek földalatti folytatását képezte, de idővel a felhalmozódott tengeri iszap betömte és eltorlaszolta a nyílt tenger kissé szűk összekötő útját, és a földalatti nyílást, s megakadályozta lefolyását. S amidőn ez az idők folyamán teljesen elzáródott, lassan- lassan leszivárgott a földalatti rész is, ami által egy nagy űr keletkezett. A gyakori földrengésekkel ez alatt a földdarab alatt egyik laza rész a másik után vált le és beleesett ennek az űrnek a mélyébe. Természetes, hogy ez által ez a leomlott földdarab mindegyre vékonyabb és gyengébb lett. 4. S amikor a legutóbbi időben a durva földi szellemeket a gonosz lelkek – akik anyagiasságuk miatt a földalatti barlangokban tartózkodnak – néha felindulásba hozták, ami által a föld kisebb rázkódtatást szenvedett, ekkor gyengesége miatt leomlott ez az egész darab föld és a mélybe zuhant. Ez volt a természetes ok és mégsem egészen természetes, mert már elképzelhetetlen idők óta ezeknek a gonosz szellemeknek felébresztése céljából Isten előre elhatározta és megengedte. 5. S így ezen a földön semmi sem történik úgy, hogy az tisztán természeti jelenség volna, hanem mindenkor összeköttetésben van minden természetszerűvel és szüntelenül kölcsönösen hatnak egymásra, de amit csak akkor fogtok teljesen és világosan megérteni, ha majd az Én tanításaim szerint való munkálkodásotok által szellemben újjászülettek. Most azonban ezután az elvégzett munka után ismét hazamehetünk, mert ott megint új dolog vár Reánk.” 6. Mondja a vendégfogadós: „Uram, ne hívjam elő szolgáimat és szolgálóimat, hogy ők is meglássák milyen hatalmas csoda történt?” Mondom Én: „Hagyd el ezt ma, holnap is van erre elég idő. A szolgaszemélyzet nagyon fog ezen csodálkozni, az egészen bizonyos, de ebből a csodálkozásból az ő nagyon is érzéki lelkük igen kevés hasznot fog meríteni, mert legnagyobb részük görög, ennél fogva még sötét és tévhitben élő emberek. Ezt a csodát azonnal egy úgynevezett félistennek fogják tulajdonítani s még ők fognak neked ennek a jelenségnek okáról oktatásokat adni, nem te nekik. S ha megmondod, hogy Én – a názáreti ács – tettem ezt, akkor vagy kinevetnek, vagy azt mondják, hogy összeköttetésben vagyok egy félistennel, mert csak így tudtam ezt létrehozni. 7. Az ilyen emberek Isten Országának befogadására még hosszú időkig nem lesznek alkalmasak. Ezeket először ügyes módon elő kell készíteni és olyan helyzetbe hozni, hogy a természeti világ jelenségeiről világosabban gondolkozzanak és ítéljenek. De az ilyen emberek mindent a láthatatlan istenek akaratára vezetnek vissza, akiknek jelenlétét még megszimatolni is képesek, s

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

97

ilyenformán a mennyekből jövő isteni igazságról még hosszú időn át szó sem lehet; - hagyjuk tehát őket, és menjünk haza.” Ezután elhagytuk a helyet és visszamentünk a vendégfogadóba. 73. Fejezet

Egy gonosz farizeusokkal telt hajó veszélyben. A vendégfogadós megfulladt leányát az Úr feltámasztja, annak bizonysága. Prófétikus ujjmutatás Lázár feltámasztására és annak hatása.

1. Amikor éppen naplementekor odaérkeztünk, megjegyezte a vendégfogadós, hogy most van a tenger legnagyobb háborgásában, és körülbelül 100 futamatnyi távolságból lát egy hajót, amely ebben az óriási hullámverésben feltétlenül el kell, hogy pusztuljon. Nem kellene-e egy ilyen szorongattatott helyzetben lévő hajónak segítséget küldeni? Mondom Én: „Egy más hajónak igen, - de ennek nem! A délelőtti szél ennyire előretolta, de egy másik szél vissza fogja hajtani. Ez az a bizonyos hajó azokkal a jeruzsálemi gonoszokkal, akik Engem elfogni és megölni akarnak. De most ők vannak az Én fogságomban és még néhány napon és éjszakán át abban fognak vesztegelni; akkor azután egy szél dobja ki őket Tibériás mögött a partokra és váltsa meg gyötrelmeiktől. Erre majd kijózanodnak, hazamennek és nem egyhamar fognak többé Utánam leselkedni és életemre törni. Lásd, a szél már nyomukban van, és a hajót elhajtja erről a partról; de most hagyjuk ezt, mert a házban egészen más vár Reánk. Menjünk tehát szállásodra.” 2. A vendégfogadós és valamennyien telve voltak kíváncsisággal, hogy mi újság van ott számukra, s ezért sietve mentünk a házba, és íme, a vendégfogadós egyik legidősebb leánya teljesen holtan feküdt egy ágyon és a víz valósággal csepegett belőle. Egyedül ment a nagy haltartályhoz, hogy nagyobb nemes halakból néhányat vacsorához hozzon be, de nem bírt a nagy és erős állatokkal és az egyik hal a zuhogón keresztül valósággal behajította a vízbe. Kiáltására természetesen rögtön mentésére siettek, de a legjobb akaratuk mellett sem tudták hamarabb, mint ahogy lehetséges volt a vízből kihúzni, minek következménye az volt, hogy minden életjel nélkül mentették ki a tengerből. Ez az egész házban óriási rémületet idézett elő, ezt alig kell felemlíteni. Azonnal a városba küldtek orvosért, aki mindjárt meg is jött és mindent elkövetett, hogy a megfulladt leányt ismét éltre keltse, de az anya és a többi testvéreinek minden sírása, valamint az orvos minden fáradozása ellenére, a megfulladt leány nem adott többé életjelt magáról. 3. Ekkor vendégfogadósunkat is nagy rettegés lepte meg s könyörögve fordult Hozzám és így szólt: „Uram! Én most már tudom, hogy Előtted minden dolog lehetséges!” Ekkor Én félbeszakítottam beszédében és így szóltam hozzá: „Hallgass most mindezekről, mert nem akarok itt feltűnést okozni! Az orvos, ki egyben farizeus is nemsokára látni és jelenteni fogja: Az én fáradságom teljesen hiábavaló, mert menthetetlenül meghalt. – Azután fizesd ki gyorsan fáradozásáért, amire innen el is fog sietni. Én azután a Magamét négyszemközt fogom megtenni. De amikor kezeimet a megfulladt leányra helyezem, Rajtunk kívül senki sem lehet a szobában, - még a feleséged és többi gyermekeid sem!” 4. Ezután az orvos nemsokára kijelentette, hogy a leány sajnos, teljesen halott, de azért csavarják még melegített kendőkbe, talán néhány óra múlva mégis felébred. Ezt azonban azért mondotta, hogy a szülőkben a remény néhány szikráját felkeltse. A vendégfogadós kifizette az orvost és ő azonnal boldog arccal eltávozott és megígérte, hogy a sirató asszonyokat őmaga fogja azonnal megrendelni; de a vendégfogadós azt mondotta, hogy várjon ezzel holnapig s majd ő fog reggel ezért hozzámenni. 5. Erre az orvos útjára ment, és amikor a szobából minden felesleges embert kiküldtek, Én hozzáléptem a megfulladt leányhoz, föléje helyeztem kezeimet és így szóltam: „Leányom! Kelj fel álmodból!” Erre a leány abban a pillanatban felegyenesedett és rögtön azt kérdezte, hogy mi történt vele, mert csak annyit tud, hogy beleesett a vízbe, de hogy miképpen jutott az ágyba, azt egyáltalában nem tudja. 6. És Én így szóltam hozzá: „Lásd, te testileg már teljesen halott voltál, de Én, Ki Önmagamból Magam Vagyok az Élet, életedet ismét visszaadtam neked! De ezen túl légy okos és csak olyan munkákat végezz, amelyekhez elég erőd van, mert különben ismét ehhez hasonló dolog fog érni. Az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

98

ember szorgalma mindig dicséretes dolog, de ha erőit túlhaladja, akkor már nem dicséretes, - hanem balgaság! Ezt jegyezd meg jól és mondd el ugyanezt anyádnak és derék testvéreidnek is. Most pedig kelj fel, mutasd meg magad anyádnak és érted oly nagyon szomorkodó testvéreidnek, s azután gondoskodjatok vacsorától.” 7. Erre a leány gyorsan felemelkedett az ágyból s hálákat adott Nekem a nagy kegyelemért, azután rögtön kiment anyjához és testvéreihez, akik végtelen örömükben nem tudták, hogy mihez fogjanak. A leány pedig meggyőződéssel így szólt: „A názáreti Nagy Mester tette ezt velem; - de Ő azt is mondotta, hogy készítsünk jó vacsorát, tehát mindenekelőtt ezt készítsük el!” Erre mindenki munkához látott s a gazdag lakoma nemsokára Előttünk volt. A vendégfogadós nagy hálájában alig tudott szóhoz jutni és az új tanítványok sem tudtak eléggé csodálkozni e csoda felett és ezt mondották: „Ez biztosan megtérítené az egész templomot!” Erre Én így szóltam: „Ennél egy még nagyobb, ehhez hasonló csoda a templomot Ellenem annyira fel fogja bőszíteni, hogy mindent el fognak követni, hogy Engem megöljenek; - ennél többet nem kell mondanom nektek, de most ne beszéljünk erről! Legyünk ismét mindnyájan jókevűek s együnk s igyunk abból, ami Előttünk van.” Erre ettek és ittak a tanítványok, s közben sokat beszélgettek élményekről és tapasztalataikról. 74. Fejezet

A tanítványok a kísértő szellemekről, ördögökről és megszálltakról beszélnek. A farizeusok hajója a hullámzó tengeren. Péter megmagyarázza a tengeri madarak természetét.

1. A feltámasztott leány anyja és testvérei szintén Hozzánk csatlakoztak és hallgatták a tanítványok beszédét, akik ezúttal sokat beszéltek a gonosz kísértő szellemekről, ördögökről és megállapították, hogy némely ember e láthatatlan gonosz lények üldözéseivel szemben nem képes védekezni. Nem lehet belátni, hogy miért engedi meg Isten az ilyen dolgokat, s az ördögök által megszálltakat nagyobb gondozásba kellene venni, különösen amikor ez már zsengekorú gyermekeknél is előfordul. 2. Ekkor mondja a vendégfogadós: „Igen, ez valóban nagyon különös és érthetetlen dolog! Én magam is láttam ilyen jelenségeket, sőt gyakran már 5 éves gyermekeknél, akiket a megszálló szellem könyörtelenül megkínzott. A dologban csak az a különös, hogy csaknem senki sem tud az ilyen bajon segíteni.” 3. Mondom Én: „Az Én régi tanítványaim ebbe a kérdésbe már be vannak avatva, s erről felvilágosítást tudnak adni, nevezetesen Simon Juda – illetve Péter –, Jakab és János. Ők az ilyen bajon éppen úgy tudnak segíteni, mint Én, de most nem beszélek erről semmit, mert már az imént megmondottam, hogy ezen a néhány napon át pihenni fogok úgy a tanításban, mint a cselekvésben. De ti mindnyájan beszélhettek és cselekedhettek, amint akartok, csak el ne híreszteljétek a környéken s még kevésbé a városban, hogy itt vagyok.” 4. A tanítványok erre folytatták beszélgetéseiket, és János az új tanítványoknak megmagyarázta a megszálltság jelenségét, és amikor úgy éjfél felé befejezte beszédét, mindnyájan pihenőre tértünk, de azért másnap reggel mégis korán keltünk és Én a három fent említett tanítványommal még a reggeli előtt kimentem a szabadba. 5. A vendégfogadós is csakhamar Utánunk jött, a többi tanítvány azonban a házban maradt és több dolgot feljegyeztek. Mi pedig a farizeusi hajó sorsáról beszéltünk, amely a tenger közepén még mindig a hatalmas hullámokkal küzdött. A vendégfogadós azt kérdezte, hogy vajon a szél még nem sodorta őket Tibériás városa mögé, mire Én így szóltam hozzá: „Még eddig nem, ebben csak néhány nap múlva lesz részünk, ha szándékuk kissé megváltozik, különben ott hagyom őket a tenger közepén még néhány napig, hogy ott vesztegeljenek és hiába evezzenek.” A vendégfogadós ebből megértette, hogy Velem egyáltalában nem lehet tréfát űzni és igazat adott, hogy így gyötröm Személyem gonosz üldözőit. A vendégfogadós maga is nagy ellensége volt a templomosoknak s ezért nagy örömét találta abban, hogy ilyen szorult helyzetbe jutottak. Mi ezután nem beszéltünk többé erről, csak néztük a tenger erős hullámzását és a vízimadarak seregeit, amelyek ilyen nagy hullámverésnél mindig megjelennek, és eledelüket keresik.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

99

6. A vendégfogadós megkérdezte, hogy ezek a madarak hol tartózkodnak, amikor a tenger csendes, mire Péter, mint a tengert nagyon jól ismerő halász így szólt: „Lásd, ezek alapjában véve víziragadozók, melyek akkor jelennek meg ilyen nagy tömegekben, ha zsákmány kínálkozik számukra; egyébként olyan tengerpartokon ülnek, amelyeket nem lehet megközelíteni sem a parti, sem a vízi oldalról. Ilyen helyeken rengeteg rovar és féreg van, amelyek ezeknek, az állatoknak táplálékául szolgálnak. Nagy viharok alkalmával a férgek és rovarok elbújnak, s akkor a madarak éhesen erre vonulnak és kisebb halakra lesnek s amikor a vihar elül, ismét hazamennek, ahol jól elrejtett fészkeik vannak. Most már tudod, amit eddig nem tudtál. Bár nem sok múlik rajta, de mégis jó ilyen dolgokat is tudni.” Ezzel vendégfogadósunk teljesen megelégedett s azután úgy vélte, hogy térjünk vissza a reggelihez. 75. Fejezet

Tanítás a teremtés helyes és áldásos szemléléséről. Az isteni szeretet, bölcsesség és mindenhatóság megismeréséről. A tevékeny isteni és felebaráti szeretet megadja a halhatatlanság öntudatát. Az Isten lényéről.

1. Én pedig így szóltam: „Ehhez van még egy órai időnk, de jó itt lenni ezen a dombon és szemlélni, hogy Isten gondolatai miként testesülnek meg szemeink előtt.” Mondja a vendégfogadós: „Uram, hogyan látható ez?” Mondom Én: „Itt Körülöttünk mindazt, amit szemeiddel látsz, füleiddel hallasz, és bármely más érzékeddel érzékelsz – Istenek megtestesített gondolatai. Látod a hatalmas hullámverést? Ki hajtja a vizeket ilyen magasra, és nem engedi pihenni? Lásd, ez Isten gondolata, melyeket Akarata kelt életre! Nézd meg azt a sok madarat, amelyek a habokkal játszadoznak, ők sem egyebek, mint Isten megtestesített gondolatai. Az egész tenger, a hegyek, az állatok, fű, fa, virág, az emberek, a Nap, a Hold, és a megszámlálhatatlan sok csillag mind, mind nem egyéb; létük egyedül Isten Gondolatának előtted még tejesen felfoghatatlan állandóságától függ. 2. Teszem fel azt az esetet, amely az Isteni Akarast végtelen szabadsága alapján könnyen megmagyarázható, hogy Isten az Előttünk elterülő megtestesített gondolatainak valamelyikétől elvonná akaratát, ugyanabban a pillanatban annak megtestesítése is azonnal megszűnne; a szellemi gondolat Istenben megmaradna bár, de a test valósággal semmivé oszlana fel. Itt terül el Előttünk Isten gondolatainak állandósága, léte, keletkezése és elmúlása! Nem valóságos gyönyörűség-e mindezeket szemlélni és Jehova Szeretetét, Bölcsességét és Mindenhatóságát napról- napra egyre közelebbről megismerni? 3. Nézzétek ott Keleten azokat a kicsiny felhőket, melyek majd nagyobbodnak, majd kisebbednek, végül teljesen szétoszlanak, ezek szintén Isten gondolatai, melyeket Isten Akarata által alig érezhető módon a levegőből terel össze és azok futólagos formát öltve mindig új és új alakban jelennek meg szemeink előtt. Ezek a formák az eredeti elemekhez már közelebb esnek, mint a szilárd hegyek és a többi képzetek, amik itt Bennünket minden oldalról körülvesznek; de létük tökéletesebb és azért kell ismétlődniük más és más formában, mint például az eső cseppjeiben, hogy azután egy vagy más növényben, mint tápanyag határozottabb és állandóbb formát öltsenek s így egészen az ember fokozatáig fejlődjenek, amikor mint teljesen szabad, önállóan gondolkodó és szabadon akaró lények örökké változatlanul a tiszta szellemi és Istenhez hasonló fokozatba léphetnek át. Lásd, aki Isten teremtményeit így szemléli –Én mondom neked – az ilyen szemlélet annak több erőt kölcsönöz, mintha reggelijét túl korán fogyasztotta volna el. Te s így véled?” 4. Mondja a vendégfogadós: „Óh igen, Uram és Mesterem! De az ilyen felüdítő szemléléshez is a Te Bölcsességed kell, mert én évszázadokig elnézhetném, és az Általad most elmondottakat mégsem találnám meg soha. De ez időtől kezdve már másképpen lesz, mert én nagy természetbarát vagyok és szívesen gyönyörködöm formáiban és képzeteiben, de ha a természet néha-néha kitör – akkor szívesen távol maradok tőle. Ha nagy viharok jönnek és a villámok, és mennydörgések megsemmisítéssel fenyegetnek bennünket, akkor az én természetbarátságomnak is vége van, de csendes működésében és mivoltában rendkívül szeretem. Habár ez a tengeri hullámverés sem csendes működése a természetnek, de ránk, szárazföldi lakókra nem veszedelmes és abban még jóleső érzések között elgyönyörködhetünk; azonban ha egy hatalmas orkán a tengert ugyanily mozgásra készteti, bizony

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

100

nem volna tanácsos a természet eme működését szemlélni és abból Isten gondolatainak akarata által éltetett működését megismerni.” 5. Mondom Én: „Ez így is van, de amit Én most neked elmondottam az nem parancsolat, csupán jó tanács, mert máskülönben az embereknek le kellene szállniuk a tenger mélyébe, hogy ott is minden irányban szemléljék Isten nagyszerű gondolatainak megtestesítését. De ha ezt az ember minden veszedelem nélkül megteheti és anélkül, hogy lelkében kár esnék, akkor tegye is meg, mert ebből sok haszon fog származni teste és lelke számára, mivel egyre jobban kifejlődik benne az igazi szeretet szelleme Isten és felebarátja iránt. 6. Mert ahhoz, hogy az ember Istent igazán szeresse, arra kell törekednie, hogy Őt mindig jobban és jobban megismerje, mivel aki nem erre fekteti a legfőbb súlyt, az végül önmagának köszönheti, ha lelkének testi halála után továbbélésének öntudata csak igen gyenge és az is marad; mert éppen ez az érzés az isteni és felebarát iránti szeretet következménye. 7. Mert Isten is Önmagában, mint Atya, Őslényiségében Maga a Szeretet és Szeretete által Maga az Élet, mivel a Szeretet és Élet ugyanaz! Akiben benne él az Isten iránti szeretet, amely a kizárólagos életelem, abban benne van az igaz isteni örökélet is; de akiben nincs meg ez a szeretet, az már önmagában halott, egész élete csak látszólagos élet és mindaddig törvényben van, míg szabad akaratából önként fel nem ébresztette magában az Isten iránti szeretetet és a szerint nem munkálkodott. És lásd, éppen azért jó az igaz embernek, ha időről- időre mélyebben szemléli, amik érzékei elé tárulnak. Megértetted, amiket neked mondottam?” 8. Mondja a vendégfogadós: „Igen, Uram és Mesterem! Most már ez is világos előttem, csak sajnos, ebben a világban a legkevesebb embernek van sejtelme ezekről a nagyon fontos élettanításokról. Minden erőmből arra fogok törekedni, hogy legalább azt, amit én tudok – ha alkalom kínálkozik – a fogékony emberek tudtára adjam. – De mi lehet a fő oka annak, hogy az emberek ebben a mai korban annyira érzéketlenek lettek?” 76. Fejezet

Az emberek bukásának okairól. Történelmi visszapillantások. Ózsidói teokrácia. Egy élettitok. Mikor és hogyan javul meg az állapot az emberek között? A pokol elemei a Földön. Az emberiség nagy szellemi kulturkorszakai. Életintelmek; a tanítványok félreértése.

1. Mondom Én: „Gondolj csak vissza arra, amit Én erről már mondottam neked. Az emberek bukása mindenek előtt a gőg, a tétlenség, az önszeretet és az abból eredő uralomvágy miatt jött létre. 2. Már Sámuel idejében az emberek egyre restebbek és munkakerülőbbek lettek; bizonyos munkák elvégzését restellték és azokat felbérelt szolgákkal, és szolgálókkal végeztették. A római birtokosok kezeiket ölükbe rakták és maguk helyett másokat dolgoztattak; s akik legtöbbet dolgoztak, azok nagyobb bért kaptak, ami helyes is volt. Ámde eközben lassan- lassan a birtokosokból kisebb uralkodók keletkeztek, akik még a legkisebb szolgai munkát sem akartak elvégezni, hanem azokkal a szolgákat és szolgáló leányokkal bízták meg, maguk azonban egy ujjal sem érintették. 3. S amilyenek voltak a szülők, olyanok lettek gyermekeik is. Megtanulták, hogy miképpen kell a szolgáknak parancsolni, de saját finom kezeiket sohasem piszkolták be durva szolgai munkákkal. Az embereknek ez a tulajdonsága évről-évre nőtt és mihamar elérte azt a fokot, amelyen jól táplált gőgje már nem talált megfelelő kielégülést; vágyakozva nézett a pogány népek magas hatalomvivőjének pompájára és a királyban látta a legmagasabb emberi méltóságot és hódolatot. Szóval a zsidó nép is királyt kívánt magának és nem elégedett meg a látnokok és bírák által közvetített legtisztább isteni uralommal. 4. S amikor a nép a látnokok minden jó figyelmeztetése ellenére azoknak ellenszegülve Sámueltől mégis királyt kívánt, a jámbor Isten-szolgája Isten elé tárta a balga népkívánságát, mivel önmagától nem tudta, hogy mit cselekedjék. Ekkor Jehova így szólt hozzá: „Lásd, a sok bűn mellé – amit ez a nép Előttem elkövetett – még azt a legnagyobbat is el akarja követni, hogy királyt óhajt magának. Menj és kend fel a nép közül a legnagyobbat, az majd megfenyíti a népet a Rajtam

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

101

elkövetett gyalázatért!” Íme, ezek voltak Jehova röviden összefoglalt szavai a gonosz nép kívánságára. A nép mindegyre növekvő gőgjének következményeit részben olvashatod a királyok és krónikák könyvében, ahol ezek a szép történetek röviden fel vannak jegyezve, de a legnagyobb részét itt láthatod most saját szemeid előtt. 5. Barátom, csak az igazi alázatosságban rejlik a lélek benső életéhez vezető út – de kicsoda alázatos ma?! Lásd, még egy úr szolgája sem, mert összehasonlítja magát egy másik úr szolgájával urának tisztelete és tekintélye szerint; ha ez csak egy fokkal nagyobb, mint a másik szolga uráé, akkor a kisebb tekintélyű úr szolgáját már megvetéssel illeti és a kettő azután kevés szót vált egymással. 6. Én mondom azt neked: Amíg nem az igazi szeretet és az annak megfelelő alázatosság vezeti és irányítja a népeket, addig általánosságban sötétség lesz ezen a Földön. Hogy mindig lesznek egyesek, akik világosságban járnak, az bizonyos, de ilyenek minden időben kevesen lesznek, mert amíg világi nagyságok, és dicsőségre éhes uralkodók lesznek a Földön, addig az emberiség minden rétegében a gőg és az uralomvágy magva fog burjánzani és az éjszaka, sötétség, önzés, irigység, fösvénység, üldöztetés és árulás, mint a pokol igazi elemei a Földet nem fogják elkerülni a nagy ítélet idejéig, amikor is Én ezt az egész Földet újból tűzzel fogom megtisztítani. Azután az idő után király többé nem fog uralkodni a Föld egy népe fölött sem, hanem egyedül csak Isten Világossága. Akkor ti már testben nem fogtok élni a Földön, de annál világosabb szellemben, az Én Országomban!” 7. Mondja a vendégfogadós: „Uram! Földi számítás szerint hány esztendő múlva fog ez a boldog idő eljönni?” Mondom Én: „Ezt egyedül csak az Atya tudja és az Atya után Az, Akinek az Atya majd kinyilatkoztatja; Nekem az Atya mindezideig még nem nyilatkoztatta ki, kivéve azt, hogy meg fog történni. De azt mindnyájan igaznak fogadhatjátok el, hogy a Földön csaknem minden 2000 esztendőben nagy változás megy végbe, s ugyanígy lesz ez időtől számítva is – de most ne beszéljünk erről többet.’ 8. Mondja a vendégfogadós: „Uram, úgy hiszem, hogy a reggeli most már egészen biztosan elkészült, tehát ha úgy akarod el is fogyaszthatjuk.” Mondom Én: „Jól van, menjünk tehát.” Ezután hazamentünk, ahol a reggeli már várt Reánk, az otthon maradt tanítványok pedig azt kérdezték, hogy hol voltunk, mert sehol sem tudtak megtalálni? Én pedig így feleltem nekik: „Mi éppen ott voltunk, ahol voltunk, ti pedig ott voltatok, ahol nem voltunk és ebben rejlik az egyszerű oka annak, hogy nem találtatok meg – de most együnk és igyunk!” 9. Erre aztán elfogyasztottuk a reggelit és evés közben az egyik zsidó- görög megjegyezte, hogy kérdésükre az Én feleletem kissé különösnek hangzott és nem tudják, hogy azt miképpen értelmezzék, mire Én azt mondottam nekik: „Éppen úgy, amint azt a választ Én megadtam nektek. Ha egy kissé mélyebben gondolkoztok felette, benne nagy szellemi igazságot fogtok találni.” Mondják a tanítványok: „Ez azonban kissé nehezen fog menni, mert úgy látszik az csak büntetés a mi tolakodó kérdésünkre.” Mondom Én: „Óh – a világért sem! Majd megmagyarázom nektek, hogy mi rejlik benne, és hogy mit akartam vele mondani s ezért hallgassatok Rám! 10. Bizony, akik nem ott keresnek, ahol vagyok, azok nem is fognak megtalálni. Az idők folyamán még igen sokan keresnek és nem találnak meg Engem,. Jönnek majd olyan idők, amelyekben hamis próféták és messiások keletkeznek, és akik így szólnak hozzátok: Lássátok, itt van a Felkent, vagy ott van Ő! És megjelölik azt a helyet, ahol megtalálhatnak, de ott leszek a legkevésbé, vagy éppen ott nem találhatnak meg soha. 11. Ha olyan fog keresni, akiben csak a legcsekélyebb világiasság van, az nem fog Engem megtalálni, hanem csak az, aki igaz szeretettel, alázatossággal és önmegtagadással fog keresni, mert az mindenkor és mindenütt meg fog találni. Ti azonban kissé bosszús kedéllyel indultatok Engem keresni, mert jó előre nem mondtam meg nektek, hogy ma a reggeli előtt hová fogok menni; és lássátok, elsősorban nem ez volt a szívetekben szellemileg megfelelő hely, ahol Engem kereshettetek volna és másodszor éppen ezért nem lehetett azt a helyet külsőleg sem megtalálni, ahol voltam. 12. De ez nincs veletek semmi vonatkozásban, hanem csak egy példázatban akartam megmutatni, hogy egykor ezt a dolgot hogyan magyarázzátok. Ezért a jövőben Hozzám hasonlóan minden igaz tanító minden alkalommal szavait még a legjelentéktelenebb dologban is úgy használja, hogy egy új, fontos tanításnak alapjául szolgáljanak, mert bizony mondom nektek: a szellemek birodalmában, akik tiszták Isten előtt, minden hiábavaló üres szóért számolni fogtok és az Istenből

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

102

eredő igazság tiszta világossága előtt szégyenbe kerültök.” Ezek a szavak a tanítványokat nem érintették a legkellemesebben, de mégis mélyen bevésték a szívükbe. 77. Fejezet

Kirándulás a hegy tetejére. A farizeusok hajója még egyszer feltűnik. Néhány szó annak utasairól, érdeklődés Júdás felől. A szép kilátás. Tanítás annak legjobb kihasználásáról.

1. A reggeli után mindnyájan Kapernaum mellett egy meglehetősen magas hegyre mentünk fel és a vendégfogadós a halottaiból feltámasztott leányával is Velünk tartott. A vendégfogadós megparancsolta egyik szolgájának, hogy kenyeret és bort hozzon Utánunk, mert Én előzőleg titkon tudtára adtam, hogy estig a hegyen fogunk maradni, egy másik szolgájának pedig megparancsolta, hogy a legnagyobb nemes halakból ajándékképen kettőt vigyen el a zsinagóga főnökének. Ez is megtörtént, s Mi rögtön útra készültünk és néhány óra múlva egészen könnyen feljutottunk a hegyre. A hegynek igen kedvezően fekvő magaslatáról be lehetett látni a Galileai tengernek nagy részét, sőt még a nagy farizeusi hajót is láttuk, amely még mindig a tenger hullámaival küzdött. 2. Ekkor mondja a vendégfogadós: „Azoknak az esztelen embereknek a hajón valószínűleg már nem lesz élelmiszerkészletük és az éhség is erősen gyötörni fogja őket.” Mondom Én: „Egy kevés átnedvesedett kenyerük van még és ez elég a gonoszságukért. De már feladták gonosz tervüket és most arra törekszenek, hogy a visszautazást megkíséreljék és erre nézve egy szél majd segítségükre lesz. Sok rémületet kell azonban még kiállniuk, míg partot érnek, mert egykönnyen ne jussanak a száraz és szilárd partra.” Mondja a vendégfogadós: „Tudod Uram, ezeken a gonosz templomosokon sehogyan sem tudok könyörülni, de a szegény hajósok nagy fáradozásuk és félelmük miatt nemcsak hogy semmi jutalmat nem kapnak, hanem büntetésben fognak részesülni, mert a farizeusok őket fogják okolni, amiért ezen a beltengeren a hajót nem tudták helyéből kimozdítani.” Mondom Én: „Óh, sohase törődj ezzel, mert ezek igen izmos görögök Tibériás vidékéről és nem húzzák majd a rövidebbet. Ezeknek még elég az élelmiszerkészletük, mert füstölt haluk, füstölt sertéshúsuk és kétszersült búzakenyerük van; néhány tömlő bort is tartanak még a hajó farában, s mivel a templomosok átnedvesedett kovásztalan kenyerüket már nem tudják megenni, tehát a hajósoktól veszik meg drága pénzért ezeket az eledeleket, s így a hajó elsüllyedésétől való félelmükön kívül más bajuk nincs, ennélfogva ne is törődjünk velük; estefelé pedig nagy küzdelmek között érnek partot. Így legyen!” Ebbe mindnyájan belenyugodtak és senki sem gondolt többé a hajóra. 3. A vendégfogadós pedig új kérdéssel hozakodott elő: „Uram! Te, Kinek mindarról tudomásod van, ami történik és létezik, így bizonyára azt is tudni fogod, hogy hol van Iskariót Júdás, aki Téged tegnapelőtt elhagyott? Mondom Én: „Őt is hagyjuk a maga útján, holnapután ismét visszajön Hozzánk, mert Én nem fogom Őt ebben a szándékában megakadályozni. Most pedig élvezzük ezt a szép kilátást és gondoljatok arra a tanításra, amit ma reggel adtam nektek. Közületek az egyik oktassa azokat, akik nem voltak jelen és igaz gyönyörűséget fogtok találni benne.” Ezt is megtették és ezzel eltelt az idő egészen estig, mégpedig úgy, hogy a borról és kenyérről is elfeledkeztek volna, ha a vendégfogadós leánya nem emlékeztette volna őket rá, akit saját éhsége és szomjúsága késztetett erre. 78. Fejezet

A zsinagóga főnök köszönete a vendégfogadósnak. A vendégfogadós és a küldönc beszélgetése Jézusról.

1. Este ismét visszatértünk, és amikor beléptünk a házba, már gazdag vacsora várt Reánk és a zsinagóga főnőktől, ki a két nemes halat ajándékképen megkapta egy küldönc várta a vendégfogadóst, hogy átadja neki a főnök köszönetét és egy kosár friss tojást, amiket a főnök nagy tyúkjai tojtak. A vendégfogadós megköszönte ezt és így szólt: „Majd ha ismét ilyen halat fogok, gondolni fogok a főnökre is.” Erre így szólt a küldönc: „Ez a főnöknek nagy örömet fog okozni, de tudomására jutott, hogy időnként a híres názáreti próféta itt szokott tartózkodni; a főnök szeretne veled róla beszélni, s igen megörvendeztetnéd őt, ha eljönnél hozzá és kellő felvilágosítást adnál neki; - mikor jöhetnél

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

103

hozzá? Határozd meg magad az időt” Mondja a vendégfogadós: „Kedves barátom, légy türelemmel néhány pillanatig. Először egy barátommal fogok tanácskozni, mert holnaptól kezdve még néhány napi üzleti ügyem lesz vele, és ha ezzel elkészülők, akkor majd elmegyek a főnökhöz és megadom a kellő felvilágosítást erről a ritka és csodálatos názáreti férfiúról, akit – úgy vélem – nagyon jól ismerek már.” 2. Ekkor a vendégfogadós bejött Hozzám az étkezőterembe és azt kérdezte Tőlem, hogy mit tegyen? Én pedig mondom: „Menj hozzá még ma, habár már beesteledett és mondd azt, hogy még itt vagyok, és itt maradok, amíg Nekem tetszik. És ha valakinek Velem van elintéznivalója, az jöjjön ide és Velem intézze el, amit akar, mert Rólam csak Én Magam adhatok számadást és senki más ezen a világon. Menj hozzá és mondd meg neki s ő ezzel a felvilágosítással meg lesz elégedve, de ennél többet ne beszélj Rólam!” 3. Ezzel a megbízással a vendégfogadós kiment a küldönchöz és vele együtt a főnökhöz, kinek lakóháza nem volt messze a vendégfogadós házától a város falain belül. Amikor a vendégfogadós odaért a főnökhöz, az igen boldog volt, mert a kíváncsiság már nagyon gyötörte megtudni, hogy Velem kiképpen áll a dolog. A kölcsönös barátságos üdvözlés után a főnök azonnal rátért a kérdésre, hogy mi igaz abból, hogy a hírhedt próféta nála tartózkodik s ott űzi titokzatos dolgait, amire a vendégfogadós azt mondotta, amivel Én indítottam útnak őt. 4. Ezután a főnök sötét arcot vágott és azt mondotta: „Hogyan tudsz te, mint közismert ember és vendégfogadós egy ilyen általánosan üldözött embert házadba fogadni?!” Mondja a vendégfogadós: „Ez nekem mint vendégfogadósnak és szállásadónak kötelességem, mert én senki elől el nem zárhatom házam ajtaját, akárki legyen is az és bárhonnan jöjjön; még ahhoz sincs jogom, hogy egy tolvajt vagy rablót kidobjak és megkérdezzem tőle, hogy mit akar, mert egy vendégfogadósnak még azt is tisztelnie kell. Továbbá az én vendégfogadóm teljesen szabad és a római törvények szerint benne teljes 7 napon át egyetlen egy gonosztevőt sem lehet elfogni, és törvény elé állítani. S ha mindez így van, miért ne láthatnám vendégül a leghíresebb embert, akit valaha a Föld hordozott, mert hiszen ő először soha senkinek sem maradt adósa és másodszor, a legnagyobb emberbarát és legjobb ember, akit ismertem.” 5. De hiszen ő szombaton úgyis prédikált az iskolában, tehát ha valami kifogásod volt ellene, az lett volna a legmegfelelőbb hely arra, hogy Őt felelősségre vond. Nekem, mint vendégfogadósnak ehhez nincs jogom. De Ő még nálam van, tehát ha kifogásod van ellene, neked és más embernek is teljesen jogában áll hozzá menni és Vele értekezni! – Mert Ő kifejezetten azt mondotta, hogy helyette a világon senki sem adhat számadást, mivel Ő egyedül felel magáért, és amennyire tapasztalatból tudom, nem tart senkitől és semmiféle emberrel szemben nem érez félelmet. De az emberek annál inkább félhetnek tőle, mert akaratának hatalma végtelen; amit Ő akar, az meg is történik. Vagy a múlt esztendőben nem Ő volt az, aki elődödnek a leányát a halálból feltámasztotta, amiről bizonyára van tudomásod?! Ennélfogva Ő az embereknek – habár önmagában véve kifürkészhetetlen – legnagyobb jótevője és miért ne fogadjak be egy ilyen embert mindaddig, amíg nálam lakhelyet kíván venni?!” 6. Mondja a főpap: „Hogy neked igazad van, azt nagyon jól tudom, és abban senki sem cáfolhat meg, de ne tántoríttasd el magad, hogy még te is elhidd, hogy ő a zsidók megígért Messiása, mert ő hint el a nép között ilyen istengyalázó tanításokat és nagyon jól tudom, hogy már igen sok ember hisz benne, mert tanításait mindenféle csodatétellel megerősíti, amelyek legnagyobb részét Belzebub segítségével hozza létre. Tulajdonképpen csak ezt akartam neked mondani, de mindenesetre nagyon örülök, hogy még ma eljöttél hozzám.” 7. Mondja a vendégfogadós: „Bizony ezért nem volt érdemes engem idehivatni, mert ahhoz elég tapasztalt ember vagyok és van annyi ítélőképességem, hogy a hamisat az igaztól meg tudjam különbözetni. Mi ezt a csodálatos férfiút csaknem születésétől kezdve ismerjük és szüleit is, akik mindenkor törvény szerint élő emberek voltak és azok szerint cselekedtek és valóságos mintaképei voltak annak, hogy engedelmesen követték Isten rendelkezéseit. S ha a szülők ilyenek voltak, miért legyen József, a jámbor ács bizonysága szerint a legjobb nevelésű, legszelídebb és legengedelmesebb fia Belzebubbal összeköttetésben s valóban Isteni csodatételeit miért kellene annak semmitmondó segítségével létrehozni?! 8. Aki róla teljes érvényű bírálatot akar mondani, arra kell törekednie, hogy Őt minden oldalról és minden összeköttetésben megismerje, s akkor mondhatja, vagy állapíthatja meg, hogy ezzel az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

104

emberrel így vagy úgy áll a dolog! – Ez az én véleményem; de egy embert elkárhoztatni anélkül, hogy ismernénk, nem tartom sem a bírói, még kevésbé a papi bölcsességgel összeegyeztethetőnek. Nagyon csodálkozom rajtad, hogy gonosz vénasszonyok módjára csupán szóbeszédre így ítélj valaki fölött, anélkül hogy láttad volna, és valaha beszéltél volna vele. Menj, és először állj vele szóba te magad, és azután ítélj fölötte!” 9. Erre a főpap nem tudott semmit sem felelni, s azon gondolkozott, hogy mit tegyen? Kis idő múlva azután így szólt: „Igazad van, és ha nem volnék főpap, valószínűleg éppen úgy gondolkoznék, mint te, de én ennek a helységnek főnöke vagyok, és kötelességem szerint kell cselekednem. De ha olyan ember áll előttem, mint amilyen te vagy, akkor nem úgy gondolkodom és cselekszem, mint egy zsinagóga főnök, hanem mint ember. De ha jobban a templom pártján volnék, mint ahogy vagyok, akkor a templom megbízásából már rég elfogattam volna őt, és kiszolgáltattam volna Jeruzsálemnek. Mivel azonban inkább ember vagyok, mint főpap, tehát még azt is megengedtem, hogy az iskolában prédikáljon, de magam nem mentem oda, hogy az a látszata legyen a dolognak, hogy nincs róla tudomásom. Ámde az egyébként okos és bölcs názáreti ott egy igen misztikus és senki által meg nem érthető beszédet mondott s végül csaknem egészen egyedül maradt az egész iskolában. Ha majd hozzájutok, akkor holnap vagy holnapután kimegyek hozzád, mert legalább látni szeretném őt.” Erre így felelt a vendégfogadós: „Ezt megteheted, és én jótállok, hogy ezt a lépésedet soha sem fogod megbánni.” Ekkor a vendégfogadós ajánlotta magát és csakhamar visszatért Hozzánk s elmondotta, hogy mit beszélt a zsinagóga főnökkel. 10. De Én így szóltam hozzá: „Te nagyon helyesen beszéltél, miután a szavakat Én helyeztem a szádra, de ettől eltekintve a főnök mégis templompárti marad, és ha arra nézve újabb megbízatást kap Jeruzsálemből, hogy Engem üldözzön, azt a legnagyobb buzgalommal meg is fogja tenni. De minden ösztönzés nélkül ő igen nagy barátja a kényelemnek s nem bánja, ha azt tesszük is, amit akarunk. De hogy Miattam ide fog jönni, az olyan kérdés, amire nagyon nehéz választ adni, s ha majd a főnök holnap felébred, alig fog már visszaemlékezni arra, amit neki ma elmondtál. Most azonban térjük pihenőre, mert a hegyi út kifárasztotta tagjainkat.” Erre mindnyájan felkeltek helyükről és mindenki a maga hálókamrájába ment, amely vendégfogadósunknál egészen jól volt berendezve. 11. Még 2 napig időztem itt, amely idő alatt semmi jelentőségteljes dolog nem történt. A harmadik nap reggelén tanítványaimmal és a vendégfogadóssal kimentünk és a tengernek csendet parancsoltam; ekkor a habok elcsendesedtek, a halászok pedig munkához láttak, mert 5 napig kénytelenek voltak pihenni, ami nem is ártott nekik. 79. Fejezet

Rövid jelenet Júdással. Az Úr elutazik övéivel. Hová? – kérdik a tanítványok. Megtárgyalják, hogy Palesztina különféle helységeinek lakói mennyire volnának érettek a világosság befogadására. Galilea a szellemtanok erős vára. Az Úr ígéretet tesz a vendégfogadósnak. „Az isteni titok az emberi szívben”, vagy ”az élő Ige.” A vendégfogadóst az Úr, apostol-tanítványai közé fogadja.

1. Ezen a reggelen Iskáriot Júdás is újra visszatért Hozzánk és el akarta mondani, hogy Nevemben mi mindent tett és beszélt, de Én így szóltam hozzá: „Hagyd ezt, mert Előttem semmi sem ismeretlen! Arra törekedj, hogy ne hazudj, és hogy ez meg ne történjék, inkább ne beszélj, mert amikor megszólalsz, annak több mint a fele hazugság.” Erre elhallgatott és körülnézett, hogy nem kaphatna-e valamit enni. 2. Én ezután a vendégfogadóshoz fordulva így szóltam: „Hallod barátom! Itt már nincs semmi tennivaló. Ebéd után el fogunk innen távozni, mert estefelé igen sok idegen érkezik majd ide, s ezek közül igen sokan Jeruzsálemből jönnek, s ezekkel a találkozást bölcs okoknál fogva nagyon szeretném elkerülni. Készíttess tehát jó ebédet, s azután szabadságodban áll Nekünk számlát adni, ha nem is Magamért és a régi tanítványokért, de a 20 új tanítványért minden esetre, mert ezek sok aranyat és ezüstöt hordanak maguknál.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

105

3. Mondja a vendégfogadós: „Uram és Mesterem! Ha még annyi tanítványod is volna és 10 évig is itt lennél velük vendégfogadómban, akkor sem fogadnék el még egy rossz statert sem, mert hiszen én Neked, óh Uram olyan nagy adósod vagyok, hogy egy egész hegynagyságú aranytömbbel sem tudnám soha megfizetni azt, amivel én Neked tartozom. Gondold el először a halfogást, azután annak a nagy gödörnek csodálatos betömését, végül legkedvesebb gyermekem feltámasztását! Mennyi világi kinccsel lehetne ezeket megfizetni?!” Mondom Én: „Akkor hát menj és készíttess Számunkra jó ebédet.” Erre a vendégfogadós elment és mindent elintézett. 4. Ekkor a tanítványok Hozzám lépek (János 7, 1.) és így szóltak: „Hová akarsz most menni? Galileát helységről-helységre és házról- házra bejártuk már, csak Júdea, Szamária, Kis-Mezopotámia, Szíria és Damaszkuszban és ezek vidékén jártunk igen keveset; jó volna, tehát ha ezekre a vidékekre mennénk.” Mondom Én: „Azt tudom, hogy a nevezett országoknak szükségük van a világosságra és mindenek előtt leginkább az elfajult Júdeának, de Én mégsem megyek azokba a helységekbe, mert életemre ott törnek leginkább! Igaz ugyan, hogy meghatározott időm előtt Engem senki sem foghat el, amit nektek már igen gyakran be is bizonyítottam, de Júdea népét jelenlétemmel nem akarom még jobban botránkoztatni, mint amennyire már amúgy is van. A többi országrészek pedig tanításaim befogadására még nem elég érettek, s ezért maradunk Galileában, ahol a világosságot még jobban fogjuk terjeszteni.” 5. Ebbe belenyugodtak a tanítványok is, mert a tulajdonképpeni zsidókkal ők sem érintkeztek szívesen. A zsidók csaknem mindent megvetettek, ami Galileából származott s az új tanítványok úgy vélték, hogy Kis-Mezopotámia, Szíria és Cöleszíria még a legalkalmasabb tartományok arra, hogy a mennyek világosságát sok eredménnyel terjesszük. Mondom Én: „Ne tanítsatok Engem arra, hogy azokat az országokat megismerjem, mert azokban – hogy úgy mondjam – minden rossz zsidóra 10 görög és római esik, akik a legsötétebb tévhitben élő pogányok! Hogyan fognák fel ezek az igazi szellemi világosságot?! Szamáriában már meggyújtottuk a világosság szövétnekét, és az ott igen szépen terjed is. Damaszkusz egy nagy kereskedőváros, ahol az emberek csak arra gondolnak, hogy termékeiket a legjobban értékesítsék, s itt a világossággal egyelőre semmire se megyünk. Később oda is eljön a világosság, de addig maradjunk Galileában, keressük itt fel a világosság barátait és élesszük bennük mindjobban. 6. Ha egy uralkodó népét uralni akarja, akkor először szüksége van arra, hogy erős vára legyen, amit ellenségei nem tudnak legyőzni, és ha azt látja a nép, hogy az uralkodó legyőzhetetlen, alárendeli magát, és tiszteletben tartja parancsolatait, s így legyen Galilea is az erős vár, amit a világosság ellensége ne tudjon bevenni. Én, mint galileai Magam vagyok annak alapköve és a ti hitetek az a kőszikla, amelyre Én Isten Országát felépítem! – De már jön a vendégfogadós, hogy Bennünket az ebédhez hívjon, - menjünk tehát.” 7. A vendégfogadós erre már oda is érkezett és hívott Minket ebédelni, habár még nem volt dél s Mi mentünk és elfogyasztottuk a jól elkészített ebédet, amely alatt az Előttünk álló utazásról beszéltünk. Ebéd után felemelkedtünk helyünkről és útnak indultuk; a vendégfogadós előbb azt kérdezte Tőlem, hogy a legközelebbi helységig nem kísérhetne el Bennünket, mire Én így szóltam hozzá: „Te most tanítványommá lettél, mert felismertél Engem, de egyébként maradj itthon, mivel itt inkább hasznomra lehetsz, mintha Velünk jönnél. Még ma sokan itt maradnak a fogadódban és alkalmad lesz arra, hogy Engem helyettesíts és ebben az időben ez gyorsan meg fog ismétlődni. Néhány hét múlva visszatérek hozzád s újból pár napot nálad fogunk eltölteni, s akkor majd alkalmad nyílik az Én jelenlétemben újabb dolgokat megismerni. De ha ez időtől kezdve Nevemben fogsz beszélni, nem kell arra gondolnod, hogy mit kell beszélned, mert Én a szádra helyezem azokat a szavakat, amelyeket mondanod kell.” Mondja a vendégfogadós: „Uram, mi módon fogom én ezt megérezni?” 8. Mondom Én: „Szívedben olyan világos gondolatokat fogsz érezni, mintha azok tisztán kiejtett szavak volnának, s ezeket könnyen elmondhatod a száddal is és ez az Isteni Titok az emberi szívben! Most pedig még egyebet mondok neked: 9. Ha valahol találsz egy beteget, helyezd föléje kezeidet az Én Nevemben s meg fog gyógyulni; de ha valakit ily módon meggyógyítottál, azt ne fizettesd meg magadnak, hanem mondd a meggyógyultnak: Köszönd meg a Mindenható Istennek, Aki Jézusban az Ő Fiában van; menj és ne

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

106

vétkezz többé, tartsd meg Isten parancsolatait és tégy jót s ezzel sok hívőt szerzel majd Nekem.” Ezután kezeimet föléhelyeztem és ezáltal erőt adtam neki, hogy Nevemben cselekedjék. 80. Fejezet

Látogatás Kánában (Galilea) az ottani vendégfogadósnál, ahol az Úr Jézust a legnagyobb hódolattal üdvözlik. Utasítás csecsemők számára. József fiai által csodálatos módon épített étterem.

1. Ezután hamar eltávoztunk innen és estefelé a galileai Kánába érkeztünk, ahol Én a vizet borrá változtattam. Ugyanabba a házba is tértünk be, mert az egyben vendégfogadó is volt. Hogy itt a legnagyobb szeretettel fogadtak Bennünket, azt alig kell említenünk. Az ifjú házaspárnak már egy fiú gyermeke volt, de az alig néhány hetes gyermek súlyos szívgörcsökben szenvedett egy ijedség következtében, amely a fiatal anyát a gyermekágyban érte, amikor a szomszédos házban tűz ütött ki, de amit hamar el is oltottak. A fiatal szülők és a még életben lévő nagyszülők is mindent elkövettek, hogy a gyermeket ebből a bajától kigyógyítsák, de minden hiábavaló volt. 2. Amikor a házba léptem és Engem felismertek, valamennyien térdreborultak Előttem és azt mondották: „Óh Mester, Téged valóban Isten vezetett hozzánk, hogy meggyógyítsd egyetlen gyermekünket; szívünk mélyéből könyörgünk ezért Hozzád! Urunk, tudjuk, hogy Előtted minden lehetséges!” Mondom Én: „Keljetek fel, mert nem illő dolog, hogy emberek ember előtt térdre vessék magukat!” Mondja az ifjú házaspár: „Óh Mester, mi tudjuk azt, hogy Te több vagy egy embernél s így nagyon is illő, hogy Előtted térdre boruljunk. Óh, - segíts a mi gyermekünkön!” Mondom Én: „Jól van tehát keljetek fel, és hozzátok ide a beteg gyermeket!” Ekkor a szülők gyorsan felemelkedtek a földről, és Elém hozták a gyermeket. Én föléemeltem kezeimet, megáldottam és a gyermek abban a pillanatban olyan vidám és egészséges lett, mintha soha semmi baja sem lett volna. 3. Ezután így szóltam Én a fiatal anyához: „Te pedig a jövőben légy óvatos; ha valami kedélyedet erősen felizgatja, és gyermek van a kebleden, addig ne szoptass, míg teljesen meg nem nyugodtál, mert az anyatejjel mindenféle bajok keletkezhetnek, de nemcsak a gyermek testében, hanem a lelkében is. Ezt jól jegyezzétek meg! Most pedig gondoskodjatok, hogy jó vacsorát kapjunk.” A szülők nem tudtak eléggé hálálkodni ezért a jótettért és azután elmentek jó vacsorát készíteni. 4. Egy óra múlva már minden elkészült és Bennünket egy egészen újonnan épült étterembe vezettek, ahol a kitűnően elkészített vacsorát elfogyasztottuk. Vacsora után azt kérdeztem a fiatal házigazdától, hogy ki és hogyan építette ezt a szép és tágas étkezőtermet? Erre mondja a házigazda: „Uram! Ez az egész építkezés nem természetes módon ment végbe. Az építőmesterek József és Joel azaz József fiai és a Te mostohatestvéreid voltak. Igen különös módon haladt az egész munka, mert csak két segédjük volt, és amikor a cédrusokat ácsolni kezdték, az a munka, amely máskor legalább 10 napot vett igénybe, alig tartott 1 napig, s a gerendák összeácsolása, a tető felállítása és a padló elhelyezése, valamint mindazok elkészítése, ami itt a teremben látható, éppen annyi időbe került, ahány napra Mózes szerint Istennek volt szüksége a világmindenség megteremtésére. Szóval, egy szakértő véleménye szerint egy ilyen terem előállításához csaknem egy fél esztendő szükséges és több igen szorgalmas építőmunkás és ez a terem 4 építőmunkással 6 nap alatt úgy fel volt építve, amint most előttünk áll; - nyilvánvaló tehát, hogy ez csak csoda lehetett! 5. A két testvér maga is ezt mondotta: „Itt bizonyára a mi isteni fivérünk szelleme segít nekünk láthatatlanul!” – És ez biztosan így is volt, mert a Te kedves anyád, Mária, ki bennünket gyakran meglátogat – ezt szintén megerősítette. Nem így van ez, óh Urunk, Ki minden életnek és létnek Mestere vagy?!” Mondom Én: „nos, - igen, legyen úgy; - de most gondoskodjatok fekhelyekről, mert már mindnyájan elfáradtunk, holnap majd több időnk lesz erről beszélni.,” Ez azonnal meg is történt és valamennyien pihenőre tértünk. 81. Fejezet

Látogatás Kapadóciában, Galilea legszélső északi pogány városában; „Melite, Cilicia!” az amulett-görögök. Látogatás Chotinodorában; - betlehemi zsidók,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

107

mint pénzváltók. Örmény zsidók, mint fakereskedők. Földrajzi és etimológiai tanítások Galileáról és Szíriáról. 1. Hét napig tartózkodtam Kánában, tanítványaim pedig az evangéliumot prédikálták a népnek, s miután munkánkat jól elvégeztük, hét nap múlva továbbmentünk. Kánából sok nép kísért Bennünket egy darabig s azután szívükben telve vigasszal visszatértek. 2. Mi innen Galilea északi határára mentünk, ahol ezelőtt még sohasem jártunk. Itt igen sok pogányt találtunk, akik nagyon babonásak voltak és a különféle amulettekre igen sokat adtak. Ők Bennünket is csodálkozó szemekkel néztek s nem tudták elképzelni, hogy minden védőeszköz nélkül hogyan merünk ilyen hosszú utat megtenni. Amikor benső erőinket másképpen kezdtük bebizonyítani, arcra borultak Előttünk, mert ők az Olympos isteneinek tartottak Minket és nem mertek Reánk nézni. Csak hosszabb beszéd és bizonyíték után kezdtek embereknek tartani és akkor tudtunk jobban a közelükbe férkőzni. Itt 3 hétig tartózkodtunk és igen sok pogányt a tiszta zsidó hitre térítettünk. Ezek egyébként igen jó emberek voltak és a legnagyobb gonddal mindennel elláttak, amijük csak volt. Amikor elhagytuk őket, sokat sírtak Utánunk, de Én megerősítettem őket, ami után nyugodtan tovább engedtek Bennünket. 3. De hogy ennek az írásnak olvasója könnyebben tájékozódjék abban az irányban, hogy ezek az amulett pogányok hol találhatók, vegyen elő egy régi térképet és Kis-Ázsiában fog egy területet találni, melynek neve Capadocia (kei pa dou ceio? – Mit akarnak ezek itt?) A határon túl kissé Délfelé egy város terül el, melynek neve Melite (mei liete – számláld az éveket). E város nevét egy ifjú királytól kapta, aki igen bölcs és nagy hős volt. Amikor az öreg király meghalt, az ifjú király rögtön el akarta foglalni a trónt, de mihamar kitűnt a nép véneinek tanácsából, hogy a fiú még nem érte el a királysághoz megkövetelt kort és azt mondották neki: Mei liete! – Legyenek meg az éveid! Erre az ifjú felháborodott s néhány bátor katonájával Kelet felé vonult, s ott meghódította a fent nevezett területet azaz Capadociát és a már előbb bírt Ciliciát (ci lei cia – úgy amint akarja) és felépített ott egy várost s ellátta ezzel a győzelmes névvel: Mei liete nei, görögül Melitene vagyis nincsenek meg az éveim, amivel a vének tanácsának azt akarta mondani: Ide nézzetek, hogy nincsenek-e meg az éveim? – Igaz ugyan, hogy ez nem tartozik a Mi Evangéliumunkhoz, de senkinek sem árt ezt tudni, mert sok dologban tájékozódhat. 4. Tehát ettől a régi várostól nyugatra egy hegy terület el (Taurus?) Szíria határán és magában Szíriában laktak az amulett- görögjeink. Hogy a dolgot Én velük miképpen intéztem el, azt már röviden elmondottam, s további magyarázatra nincs szükség. 5. Ezektől, a kedélyes emberektől Délnyugat felé vonultunk, ahol egy kis városba értünk, névszerint Chotinodorába (Choti no dora – zugban nem lehet szántani). Ebben a városkában sok betlehemi zsidó lakott, akik mindenféle áruval kereskedést űztek, de a legnagyobb buzgalommal pénzváltó üzleteket folytattak. Görögök is voltak itt Örményországból, akik az Eufrátesz folyam partján egészen Indiáig fakereskedéssel foglalkoztak, mert ez a kis város, valamint egy hozzáhasonló szomszéd város névszerint Samozata éppen a fent nevezett folyam partján terült el. 6. Tehát csupa kereskedő nép! „Itt a mi ügyünk számára kevés hívőt fogunk találni!” – így vélekedtek a tanítványok egymás között és a legidősebb új tanítvány így szólt Hozzám, amikor a folyam partján az emberek sürgését- forgását láttuk: „Uram! Ezek a helységek már nem tartoznak Galileához, és mégis beutaztad azokat, habár Te csak egyedül Galileán akartál végigvonulni; hogyan történt és miképpen értelmezzük ezt?” 7. Mondom Én: „Ez nagyon is természetes, mert a rómaiak ország-rendezése szerint ez a rész egészen Kis-Ázsiáig Galileához tartozik, ennélfogva még mindig Galileában vagyunk, és nem a régi elnevezésekhez igazodunk, hanem azokhoz, amelyek most állnak fenn. Ez az ország, amely Jákob idejében a bírák alatt a szomorúság és a száműzöttek országa volt, most az öröm országává lett, jóllehet ezelőtt kicsiny volt, de most már nagyobb lett, mint az Ígéret földjének összes országai együttvéve. Mi azonban most a régi Szíriában vagyunk, de mégis az új Galileában (G-t schnek ejtve Schalilia lesz, ami annyit jelent, mint a „szomorúság helye”), de amely nem a szomorúság, hanem az öröm és a szellemi feltámadás országa lett. Megértitek ti ezt?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

108

9. Mondják mindnyájan: „Urunk! Nagyon jól értjük ezt, mert valóban így is van. De most az a kérdés, mihez fogunk itt kezdeni, mert a napnak már vége van, szállásunk még nincs és élelmiszerkészletünk teljesen elfogyott, ezért kérünk Téged, óh Urunk, hogy adj tanácsot nekünk! Töltsük az éjszakát a szabadban, vagy menjünk a városba, hogy egy kevés kenyeret vásároljunk?” Mondom Én: „Óh ti kicsinyhitűek! Menjetek tehát tegyétek az utóbbit, de szállásról ne gondoskodjatok, mert majd megjön magától, ha akar; ha nem jön, akkor itt maradunk s nem fog senkinek sem baja történni és majd holnap meglátjuk, hogy mit tehetünk.” 82. Fejezet

A tanítványok aggodalmaskodnak és kenyeret vásárolnak. A tanítványok és a vámszedők. A vámszedő vigasztaló tanítást kap az Úrtól.

1. Ekkor néhány régi tanítvány elindult a városba, ahol nemsokára találtak egy kenyérárust, akinél 10 státerért kenyeret és 4 státerért sült halat vásároltak. Amikor ezzel a vásárolt élelmiszerrel kifelé igyekeztek a városból, feltartóztatta őket egy vámszedő, és azt kérdezte tőlük, hogy kinek van annyi kenyérre és halra szüksége? Ők pedig így feleltek neki: „A mi Urunk és Mesterünk kívánja így, s mi megtesszük! Kérdezte tovább a vámszedő: Ki a ti uratok és mifélemesterséget űz?” Mondják a tanítványok: „Menj hozzá és tudakozódj nála, majd Ő megmondja neked, ha akarja. De Ő nem áll mindenkivel szóba; ott néhány százlépésnyire a folyam partján vár Urunk a többi tanítványokkal együtt. Menj Hozzá és beszélj Vele magad!” Mondja a vámszedő: „Miért nem vesztek itt szállást, hiszen a mi nem éppen kicsiny városunkban több vendégfogadó van.” Mondják ismét a tanítványok. „Menj Hozzá, Ő ezt is megmondja neked, mert mi magunk sem tudjuk mi itt a szándéka.” Mondja a vámszedő: „Akkor elmegyek hozzá és megtudom tőle, hogy mit is akartok, mert mi szigorú rendet tartunk, és tudnunk kell, hogy ki az az idegen, aki városunkba jött?” 2. Erre a vámszedő a tanítványokkal odajön Hozzám, és amikor egészen közelembe ér, bírói szigorral és komolysággal mondja: „Közületek melyik a mester és az úr?” Mondom Én: „Én vagyok! Mit akarsz Tőlem és tanítványaimtól?” Mondja a vámszedő: „Ti idegenek vagytok, s mint ilyeneket mindaddig nem tűrhetünk a mi gazdag városunk közelében, amíg meg nem mondjátok, hogy kik és honnan valók vagytok!” Mondom Én: „Én a törvényeiteket és jogainkat jobban ismerem, mint te, kinek, mint vámszedőnek nincs is jogod arra, hogy azt kérdezd Tőlünk kik vagyunk, és honnan jöttünk! Lásd, Mi a város kapujától még több mint 700 lépésnyire vagyunk és ez a hely, amelyet most elfoglalunk, a községi törvények szerint régidőktől fogva idegenek számára van kijelölve, ennélfogva saját törvényeitek értelmében itt, ezen a helyen szabadok vagyunk és senkinek sem tartozunk sem beszéddel, sem felelettel! Te azonban siess inkább vissza házadba, mert különben mielőtt hazaérsz, meghal legidősebb fiad, ki már 7 év óta beteg!” 3. Erre a vámszedő nagyon megdöbbent és tágranyílt szemekkel bámult Reám, hogy honnan tudhatom Én ezt, de ha már pontosan tudom, talán azt is tudnám, hogy nem lehetne-e fián valamiképpen segíteni? Mondom Én: „Óh, igen, ezt tudnám, sőt segíthetnék is rajta még akkor is, ha meg volna halva; azonban akkor erősebben kellene hinned az egy, igaz Istenben, mint ahogy eddig hittél egész házad népével!” Ekkor a vámszedő fájdalmas arccal, de már barátságosan nézett Reám és így szólt: „Uram és Mesterem! Így szólítalak én is, mint azok, akik Veled vannak; lásd, nekem is van egy nagy vendégfogadóm, jer oda velem, társaiddal együtt, és lakj az én házamban. Senki közeletek hiányt ne szenvedjen semmiben, ha egy esztendőt is akartok eltölteni nálam, és ha a fiamat meggyógyítod, annyi aranyat és ezüstöt adok Nektek, amennyit csak kívántok, mert én földi javakban igen gazdag vagyok, s az én legkedvesebb fiam meggyógyulásáért a felénél is többet adnék, eljössz Velem a házamba? 4. Mondom Én: „Ha hinnél, akkor éreznéd is Isten Dicsőségét és Hatalmát! Te most menj egyedül haza és Én Enyéimmel majd utánad megyünk, mert először elköltjük szegényes eledelünket, mivel ma még egész nap e nehéz utunk ellenére semmit sem ettünk.” Mondja a vámszedő: „De Uram és Mesterem, hiszen az én házamban sokkal jobban ellátlak Benneteket, mint ezzel a kevés kenyérrel és hallal; amibe pedig ezek a kenyerek kerültek, annak ezerszeresét fogom megfizetni!” Mondom Én:

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

109

„Menj te csak most haza, mert Én akarom ezt így; fiad pedig élni fog s Mi majd egy óra múlva utánad megyünk!” 83. Fejezet

A 3 gyakorló orvos a vámszedő beteg fiánál. A beteg meghal. A Megváltó megjelenik. Egy láz elleni szer. Az orvosok üzleti praxisa. Jézus bírálata ezekről. Az Úr feltámasztja a halottat.

1. Erre a vámszedő gyors léptekkel hazasietett és otthon azonnal legkedvesebb gyermekének hogyléte felől kérdezősködött. A jelenlévő 3 orvos pedig így szólt: „Uram a te fiad állapota nagyon rossz, s őrajta már nem lehet segíteni. Mi elkövettünk mindent, amit tudományunk és tapasztalatunk szerint megtehettünk, de minden hiábavaló fáradság volt. Ha még egy óráig életben tudjuk tartani, akkor már is nagy csodát tettünk.” Erre a vámszedő fiához lépett, ki már halotti ágyán feküdt és mégis így szólt hozzá: „Fiam, ez a három orvos nem fog rajtad segíteni, - de nemsokára jön egy másik orvos, az majd segít rajtad, mert abba helyezem minden bizalmamat és legteljesebb hitemet!” Erre a beteg felemelte a fejét és megtört hangon mondotta. „A halál majd segíteni fog rajtam, de orvos többé nem!” Erre az atyának könnyek gyűltek szemeibe és így szólt a fiához: „Nem, nem a halál, az élet fog rajtad segíteni, mert az az idegen orvos, akivel beszéltem és akit ezelőtt még soha nem láttam, tudta hogy teljes 7 év óta beteg vagy és azt is mondotta, hogy akkor is segítene rajtad, ha már meghaltál és én rendületlenül hiszek szavaiban!” Erre a fiú nem felelt többé és az orvosok így szóltak: „Hagyjuk őt a legnagyobb csendben, mert a legcsekélyebb izgalom is megölheti. Nézz oda, a halál minden jele ott van már az arcán!” Egy félóráig várakoztak így, s akkor a fiú még egyet sóhajtott és meghalt. Mondják az orvosok: „Hol van hát az orvosod, aki fiadon még akkor tudna segíteni, ha már meghalt?!” 2. Ebben a percen Én beléptem a beteg szobájába és fennhangon így szóltam: „Itt állok Én és nem vagyok olyan szájhős, mint ti, mert amit én mondok, az a mennyből jövő soha nem csaló tökéletes Igazság!” Ekkor mondja haraggal a 3 orvos: „Itt fekszik a halott előtted te nagyzoló idegen! Segíts rajta, ha erre képes vagy s mi földig hajolunk előtted és elismerjük, hogy nem vagyunk egyebek, mint hiú szájhősök!” 3. Mondom Én: „Nincs szükségem sem meghajlásotokra, sem elismerésetekre; Én azt teszem, amit teszek, mert Én megtehetem és így is akarok tenni. És amikor azt mondom, hogy Én ezt megtehetem, ezzel nem kérkedem, mert amit teszek saját Hatalmamból teszem, amely Bennem van, és ehhez más eszközökre nincsen szükségem, mint saját és legszabadabb Akaratomra. De ti az egész világnak kikiáltjátok, hogy tudományotoknak első mesterei vagytok és mi a ti szájhősködésetek eredménye? – Itt van előttetek! A fiatalembernek könnyű láza volt s egy kanál égetett só 7 kanál borral vegyítve mindörökre meggyógyította volna őt; ti jól ismertétek ezt a szert, de gondoltátok magatokban és azt mondtátok: Óh ez egy gazdag ember fia, s ezt a lázat évekig elhordhatja és ez nekünk sok pénzt fog szerezni; majd ha a fiú abban a korban lesz, a láz amúgy is magától elhagyja. – És Én azt is mondom nektek, ti gonosz orvosok, hogy a láz már régóta elhagyta volna a fiút, de ti voltatok azok, akik a keresetért feltartóztattátok s ti magatok csináltatok belőle olyan emésztő lázat, amit már nem voltatok képesek meggyógyítani és galád nyereségvágyatok miatt ennek a fiatalembernek valóságos gyilkosai lettetek! Ti Engem szájhősnek neveztetek anélkül, hogy valaha láttatok vagy ismertetek volna, Én azonban régóta ismerlek benneteket, s mint a ti szájhősötök Én elmondottam rólatok a teljes igazságot és ezzel saját beismeréseteket megtakarítottam. S hogy Én most igazat beszéltem, arról ennek a meghalt fiatalembernek feltámasztása nyújtsa a legfényesebb tanúbizonyságot!” Ekkor mondja a 3 orvos gúnyosan nevetve: „Akkor – bizonyára minden vád alól mentesülünk!” Mondom Én: „Azt majd meglátjuk!” 4. Ekkor Én odaléptem a halotthoz és így szóltam: „Jorabe! Kelj fel álmodból és adj bizonyosságot ennek a háromnak hamisságáról, akik Engem az imént szájhősnek neveztek!” Ebben a pillanatban a halott felkelt ágyáról s olyan friss és egészséges volt, mintha soha semmi baja nem lett volna. Az atya efölött annyira boldog volt, hogy örömében nem tudta Nekem vagy feltámasztott fiának boruljon-e nyakába. Én pedig így szóltam hozzá: „Hagyd ezt, most gondoskodj Jorabe fiadról, hozz

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

110

valamit enni és azután egy kis bort kapjon.” Mindenről azonnal intézkedés történt és Számunkra egy nagyszerű lakomáról. 84. Fejezet

A beteg bírálata orvosairól. Bizonyságtétel a Megváltóról. Az orvosokat kifizetik. A legifjabb maradhat.

1. A 3 orvos valósággal megkövülve állt Előttem, s egyik sem tudott egy szót sem szólni. Ekkor a vámszedő megkérdezte immár egészen egészséges és vidám fiától, hogy milyen bizonyságot ad róluk, mire a fiú így felelt: „Ugyanazt, amit ez az idegen csodaorvos adott róluk! Ők nem törődnek a beteg meggyógyulásával, csak azzal, hogy minél több pénzt kapjanak. De hogy soha senkin igazán nem segítettek, azt az egész város és környéke jól tudja. S amint rajtam segítettek, ugyanúgy igen sok emberen; azaz ebből a világból átsegítették őket a másvilágra. Azt hiszem ezzel eleget mondottam, de az mégis megjegyzésre méltó, hogy ők – amint már mondották – Jeruzsálemből való zsidók és nagyon kérkedtek Jehovájukkal, s hogy ők csak úgy tudnak valakin igazán segíteni, aki az ő Istenükben hisz és nagy áldozatot hoz neki aranyban, ezüstben és drágakövekben, de amely áldozatot csak az ő kezükbe szabad letenni, hogy azután elküldjék Jeruzsálembe, ahol egy bizonyos főpap a templom szent kamrájában Jehovához imádkozik a betegért s így fog aztán egészen biztosan meggyógyulni. De mit szóljunk mi, görögök ehhez, kiknek amúgy is olyan sok istenünk van?! Vegyünk még egyet hozzájuk, hogy az éppúgy ne segítsen rajtunk, mint ahogy a többiek nem segítettek soha, kivéve ravasz papjaikat, akik helyettük az áldozatokat az isteneknek felszentelt fontoskodó ábrázatukkal vágják zsebre, hogy azokat titokban mindenféle rossz dologra és cselekedetekre pazarolják el. 2. De én most más dologban teszek hitvallást, és azt mondom: „A jövőben számomra csak ez a csodálatos idegen lesz az Isten, Ő a zsidók Jehovája, a görögök, rómaiak és egyiptomiak Zeusza! Valamennyi Isten Őbenne kell, hogy egyesüljön! Mi már hallottunk mindenféle mesét arról, hogy a régi időkben ez vagy az az Isten mindent csak akaratával hozott létre; de nekünk, görögöknek, kik szintén emberek vagyunk, még sohasem volt szerencsénk ezt saját szemeinkkel tapasztalni. Most azonban itt áll előttünk egy férfiú, aki ezt meg tudja tenni s ezért valóságos Isten előttem, amit szilárdan hiszek is és ezt a szilárd hitemet egész életemen át meg is fogom tartani. Mit szóltok ti hozzá?” 3. Mondja a vámszedő: „Úgy van édes fiam, ehhez az új hitedhez a leghűségesebben csatlakozni fogok én is, és házam minden népe, mert egy hullát csak egy Isten tud ismét éltre kelteni. – De most határozd meg Te imádásra méltó idegen Mester, sőt azt mondom – Isten - hogy mit tegyek ezzel a 3 orvossal; mert az az eljárásuk, mivel a szenvedőkön segítenek, nagyon is rossz ahhoz, hogy büntetlenül továbbengedjük őket?!” 4. Mondom Én: „Hagyd, hogy menjenek, mert az igazságos büntetésben még igen sok részük lesz! Először is, ha ez köztudomásúvá válik, bizonyára senki sem fogja többé őket beteghez hívni és másodszor, ők maguk lesznek kénytelenek innen mielőbb menekülni. Most azonban menjenek, de az utolsó garasig fizessék vissza neked azt, amit haszontalan gyógykezelésükért kifizettél nekik.” Erre mind a hárman igen savanyú arcot vágtak, mert a több száz garas visszafizetésébe – amit a vámszedőtől már előre megkaptak – sehogy sem akartak beletörődni. 5. De a vámszedő szigorúan kötötte magát hozzá és így szólt: „Valóban, erre a pénzre semmi szükségem nincs, de majd kiosztom a város szegényei között, úgyis sokan vannak; ez bizonyára jobb lesz, mintha otthagynám nálatok semmiért. Menjetek és a pénzt még ebben az órában hozzátok vissza, mert különben én benneteket, nyomorultakat és gazokat kiszolgáltatlak a törvénynek!” Erre a 3 orvos felemelkedett és indulni készült, de Én így szóltam hozzájuk: „Elég, ha közületek csak az egyik megy a pénzért, a másik kettő addig, mint kezes itt fog várni, mert ha mind a három elmegy, akkor utoljára látjuk őket! Közülük a legfiatalabb menjen, mert még ő a legbecsületesebb, mivel ha a két idősebb közül menne az egyik, az biztosan itt hagyná a két várakozót, és a pénzzel mindörökre cserbenhagyna. Így legyen tehát! 6. Ekkor elindult a 3 orvos közül a legfiatalabb és nemsokára visszatért a pénzzel. Amikor a vámszedő a pénzt átvette és eltette, így szólt hozzá: „Halld! Miután ennek az isteni Mesternek

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

111

bizonysága szerint te vagy még a legbecsületesebb, tehát még itt maradhatsz, de a másik kettő azonnal távozzék innen! De ha te is velük akarsz menni, ebben senki sem fog akadályozni.” 7. De a legfiatalabb orvos így szólt: „Ha szabad, akkor itt maradnék, mert most már tudom, mit fogok tenni, a másik kettővel nem maradok és nem működöm soha többé, mert mindig ők voltak az urak s én csak a szolgájuk, továbbá akaratom és jobb megismerésem ellenére az ő akaratukhoz kellett alkalmazkodnom. Óh Uram, ez igen sok szomorú órát és napot szerzett nekem, de mit tehettem, mert a kettővel összetűzni annyit jelent, mint az egész jeruzsálemi templomot az ember ellenségévé tenni és ez az ellenség a legrosszabb a világon. – De ha általad, az egész város előjárója által felszólítva maradok, akkor könnyen nevetek a templom ellenségeskedése fölött.” Mondja a vámszedő: „Jól van, tehát te maradhatsz. A másik kettő időközben már el is ment, sőt még gyors lépéseikkel magát a helységet is elhagyták, mert belátták, hogy tovább úgysem lehet maradásuk, ha Én le találnék itt telepedni. 85. Fejezet

Lakoma a vendégfogadós dísztermében. Az Úr beszéde az ember isteni szelleméről; az élet legnagyobb művészete önmagunkat megtalálni. Tanítás a halhatatlanságról. A vendégfogadós bölcseleti elmélkedései, és irányítást kér a valódi életművészet megtanulásához.

1. Ennek elvégzése után a lakomához hívtak Bennünket és beléptünk egy étterembe, amelyhez hasonló Jeruzsálemben nem volt. A terem közepén egy cédrusfából készült hatalmas asztal állott, amely mindenféle ételekkel és a legnemesebb fajú borokkal volt megterítve. Helyet foglaltunk az asztal körül, ettünk és ittunk. Az előbb vásárolt kenyerek nem voltak jók, sem nagyok, ugyanúgy az a néhány szegényesen elkészített hal sem, ennélfogva csak igen keveset fogyasztottunk belőlük. 2. Étkezés közben kevés szó esett, de amikor a jó bor a vendégek nyelvét megoldotta, nemsokára nagy lett az élénkség az asztal körül; Én Magam nem beszéltem, mert a feltámasztott fiú és annak atyja között ültem, ezek pedig olyan nagy hódolatot éreztek Irántam, hogy amíg ettem és ittam, nem mertek zavarni. Csak amikor azt mondottam, hogy eleget ettem és ittam, akkor kérdezett a vámszedő, hogy miképpen lehetséges, hogy egy halottnak vissza tudom az életét adni, mert ilyesmi a földön még sohasem történt? 3. Én pedig így szóltam hozzá: „Barátom, ha az ember szellemét az Isteni Rendhez mérten felébresztették, akkor sokféle titoknak jön a nyitjára, és ha a teljes világosságban felébredt, akkor az élet titkát is megismeri és rájön, hogy Ő a megteremtője minden életnek s éppen ebben rejlik az élet legnagyobb titka, önmagát, mint ilyet megtalálni és megismerni. 4. Te is élsz és gondolkozol, akarsz és gondolkozásod, s akaratod szerint munkálkodsz, de nem tudod, hogy mi az élet, miképpen gondolkodik és akar, s tagjait a szerint hozza a megfelelő tevékeny mozgásba. De aki mindezt megtalálja és felismeri önmagában, az aztán igaz mestere lesz saját, valamint felebarátja életének, s így megteheti azt, amit Én a fiaddal tettem, sőt még ennél többet is tud. Lásd, a tökéletes, azaz újjászületett ember önmagát teljesen halhatatlanná tudja tenni. 5. Ha az emberek jelenlegi vaksága, önzése, kapzsisága, irigysége, féltékenysége és uralomvágya következtében Engem majd elfognak, sőt megölnek, ez a gonosz embereknek mit sem fog használni, mert mielőtt 3 nap elmúlik, Én a halálból Magam ismét feltámasztom, és élni fogok örökké, s még nagyobb dolgokat fogok cselekedni, mint most. S az, amit Én most neked mondottam, olyan igaz és biztos, mint amilyen igaz, hogy Jorabe fiad halott volt és most ismét tökéletesen él. Elhiszed ezt?” 6. Mondja a vámszedő: „Hogy Te valótlan dolgot nem mondasz nekem, arról tökéletesen meggyőződtem,mert hiszen először is fiam egyedül csak a Te titkos életművészeted hatalma által él, ami bizonyára tudásod következménye és másodszor, ilyen tanokat már a régi görög bölcsek is hirdettek; de hogy Hozzád hasonló módon szellemükben ők is nyitjára jöttek volna az élet nagy titkának, azt nem tudom és nem is emlékszem, hogy erről valaha olvastam, vagy hallottam volna. A mi isteneinkről és félisteneinkről szóló mesék beszélnek ugyan csodákról, amiket állítólag végre is

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

112

hajtottak, és bármily csekély értelemmel is, ki tudja ezt elhinni?! A misztikus írásokban is sokat beszélnek egy mindenható Istenről, Akit a hatalmas szellemek megszámlálhatatlan serege vesz körül, s akik parancsait az egész végtelenségben a legpontosabban betöltik és végrehajtják. Ezek az emberek előtt nem láthatók, valamint Isten sem, de azért tökéletes értelmük és mindenható akartuk van. Sok száz évvel ezelőtt állítólag a jámbor embereknek éppen úgy mutatták magukat, mint a régi görögöknek isteneik, de főleg félisteneik. 7. Nyugodt és elfogulatlan megfontolás után az ember rájön arra, hogy a görögök és zsidók isteni és élettanainak végeredményben egy és ugyanaz a törekvésük, hogy mindent áthatolhatatlan sötétségbe burkoljanak, és bármennyire is fáradoztak az idők bölcsei, hogy a népeknek felvilágosító tanokat adjanak, mégsem voltak képesek azt a végzetes Isis fátyolát fellebbenteni és a halandók még ma is azon a kibogozhatatlan gordiusi csomón állnak, amelyen elődeink sok ezer év előtt állottak. 8. Te volnál az egyetlen és az egyedüli, Aki ezt a csomót valóban kibogoztad, s ezért arra kérnélek Téged, mint az Élet Legigazabb Emberét, hogy mutasd meg nekem - tulajdonképpen mindnyájunknak azt a nagy művészetet, hogy miképpen lehet az élet titkának nyitjára jönni, azt megismerni, végül hogyan lehet az ember mestere az életnek? Nyilvánvaló, hogy Te eljutottál eddig, ennélfogva ismerned kell az utat és eszközöket is, amelyek oda vezetnek, s mivel ezeket tudnod kell, tehát nagy kegyelem volna Tőled, ha azt velünk is közölnéd. 9. Igaz ugyan, hogy a kérésem egy ilyen nagy művésszel szemben rendkívül merész, mert minden művész a maga művészetét legdrágább kincsének tartja és kell is, hogy tartsa, de azt is jól tudom, hogy akármilyen nagy is e művészet, de nagy értékéből sokat veszít, ha az emberek között valóságos szokássá válik. De mivel a Te művészeted legalábbis az emberek jobb része számára a legelső és főéletkérdés és megoldása által az ember legnagyobb és megbecsülhetetlen életboldogsága származnék, néhány utasításodért, - hogy miképpen lehet ennek a dolognak nyitjára jönni – az emberek javáért szívesen odaadnám az én legnagyobb kincseim ¾ részét is. Te ezzel semmit sem veszítenél, mi pedig végtelen sokat nyernénk! Mit szólsz Te, nagy Mester ehhez az ajánlatomhoz?” 86. Fejezet

Jézus bizonysága saját missziójáról – mint az élet művészetének tanítója és oktatója; nagyon fontos példák. Az éles eszű vendégfogadós rájön az alapkérdésre

1. Mondom Én: „Én ehhez nem mondok egyebet, minthogy csak azért jöttem Magam is, mint ember ebbe a világba, hogy ezt a legnagyobb és legfontosabb művészetet minden ellenérték nélkül tanítsam, és nektek is ugyanúgy tanítani fogom. S hogy Én ezt minden országban, városban és községben minden emberrel megteszem, és tanításomat csodatételeimmel megerősítem úgy szóval, mint tettel, arról tanúskodnak itt ezek, akik Velem jöttek, mint az Én tanítványaim. Ők ebbe a titokba már igen mélyen be vannak avatva és megmutatják neked az utat és az eszközöket. 2. Aki azt elfogadja, hiszi, de legfőképpen a szerint él, tesz és cselekszik, az minden kétséget kizáróan megtalálja az élet titkának kulcsát és az ezáltal bekövetkezett újjászületésével, életszellemével saját magában mestere lesz életének és felebarátja életének is, mert meg tudja nekik mutatni a hozzávezető utat és a saját életmesteri mivolta által be fogja bizonyítani annak életelőnyeit. 3. De azt is mondom neked, hogy egy nap alatt senki sem válik mesterré, és hogy a legnagyobb életművészet eléréséhez vezető utak és eszközök tudása semmit sem használ, ha nem fogadta meg életfeltételéül, hogy azt gyakorlatilag is tettre váltja, mert az elmélet itt semmit sem használ, hanem egyedül csak a gyakorlat. 4. Hasonlóképpen van ez más művészetek elsajátítása körül is. Mondjuk, hogy te egy hangszeren mesteri módon szeretnél játszani, teszem fel a görögök tökéletes líráján, vagy a zsidók még kellemesebb hangú hárfáján; nyilvánvaló tehát, hogy először ezeknek a hangszereknek egy mesteréhez kellene fordulnod. Az elsősorban e hangszerek kezeléséhez elmaradhatatlanul szükséges szabályokat fogja veled megismertetni úgy, hogy ezáltal pontosan tudnád, hogy mit kellene tenned és gyakorolnod, hogy e hangszerek mestere légy. Vajon kizárólag csak az összes szabályok, utak és eszközök tökéletes

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

113

tudása által lehetnél-e líra vagy hárfaművész? Óh – bizonyára nem! Még igen hosszú ideig kellene ujjaidat és füleidet a megtanult szabályok szerint gyakorolnod, míg nagy fáradságod után elérnéd azt, hogy mestere légy; ugyanígy van ez az élet fölött való mesterség elérésével is. 5. Csak a gyakorlat által lehetünk mesterré és az elért mesteri képesség kisebb, vagy nagyobb tökéletességi foka pontosan a megismert szabályok több vagy kevesebb gyakorlásától függ. Minél több a gyakorlat, annál tökéletesebb a mester. Tehát ne hidd, hogy az életművészet szabályainak tudása által már valamit létrehozni is képes leszel, vagy hogy egyedül azáltal fel fog lebbenni előtted Isis fátyola! Én azt mondom neked, hogy a puszta megismerés által annak még a lehetőségét sem leszel képes távolról sem megérteni, hogy az ilyen szabályok gyakorlásával Isis fátyola fellebbenhet előtted; csupán a szüntelen és szorgalmas gyakorlás által fogsz arra a mindegyre jobban világosodó meggyőzésre jutni, hogy a szabályok helyesek, igazak és célhoz vezetnek, és ha majd a gyakorlás által mesterré lettél, akkor lesz benned és előtted a teljesen fellebbentett Isis fátyola. És lásd, ez volt a bevezetés az utána következő szabályokhoz, melyek gyakorlása által elérheti az ember azt, hogy mestere legyen az életnek; most pedig hogyan ítéled meg ezt a dolgot?” 6. Mondja a vámszedő: „Én mindezt a legnagyobb rendben találom; hogy az ember csupán a szabályok tudása által nem lehet mesterré, hanem csak tanítvánnyá, az olyan igazság, ami a tapasztalatban már megszámlálhatatlan igazolást nyert. Azonban az ember már azáltal is végtelenül sokat nyert, ha egy ilyen célnak eléréséhez már bírja a biztos, csalhatatlan utakat és eszközöket – a többi természetesen egyedül a mi dolgunk. S hogy a jövendőbeli tanítvány még hosszú ideig nem érheti el mesteri mivoltát, csak akkor, ha szorgalmas gyakorlás által eljutott odáig, az a Napnál is világosabb. De hogy Nélküled és Előtted soha ember ezeket a fontos szabályokat még a legtávolabbról sem tudta megtalálni, az olyasvalami, amit az Én értelmem semmiképpen sem tud felfogni. Sem Egyiptom, sem Kánaán, Görögország, Róma, Perzsia, India nem tud olyan bölcset felmutatni, aki ehhez a művészethez a megfelelő szabályokat megtalálta volna; Te vagy eszerint az egyetlen, Aki ezt a művészetet nem tanulta, hanem nyilván Önmagából merítette. Azt mondd meg, hogy miképpen volt az Neked, mint embernek lehetséges? 7. Mert hogy Te a legtökéletesebb mértékben mestere vagy az életnek, arra nézve itt ül közöttünk a legkétségbevonhatatlanabb bizonyíték. Te Magad is bizonyára a szükséges szabályok gyakorlása által juthattál ehhez, amelyeket azonban előzőleg Neked kellett kitalálnod. Nos, éppen ez az, amit a legkevésbé tudok megérteni és felfogni, mert én ifjú éveimben széltében- hosszában bejártam a világot és gondosan érdeklődtem minden iránt. Az esszeusok üzérkedései álcsodáikkal nagyon is ismeretesek előttem, ugyanígy a varázsló művészetek és jövendölések is, melyeknek iskoláit én magam is gyakran látogattam; de itt nincs megegyezés, varázsital, démonok idézése, hanem a minden pompát nélkülöző tiszta igazság. Te csak szólsz és akarsz s már előttünk is van a szó és akarat hatása és ez az, ami tudásom látókörét messze felülmúlja. Könnyű valamit létrehozni, ha az ember mesterré lett, de hogy lehet valaki mesterré, mester és vezető nélkül és különösen hogyan juthat az ehhez szüksége szabályokhoz – ez már egészen ás dolog! Mondd el nekem mégis miképpen jutottál ehhez, ki adta és ki mutatta meg Neked a szabályokat?” 87. Fejezet

Jézus magyarázata saját lényéről. A legegyszerűbb természeti bölcselet és Isten létezésének logikus bizonyítéka, mint alaperő a teremtésben. Missziós intelmek. Az Isten iránti szeretet az igazi életelixír.

1. Mondom Én: „Barátom! Ez egyelőre nem fontos, elég az, hogy a szabályok fennállnak, amelyek valódiságát s legteljesebb igazságát nem vitathatod el; aki azokat tudni és követni fogja, az felébreszti önmagában az élet erejét és ezen az erőn át tud majd élni, munkálkodni és Én az ő benső szellemi újjászületésének napján fel fogom őt ébreszteni szavaim szellemének ereje által! 2. Bizony, bizony, mondom neked: Én Magam vagyok úgy itt, mint mindenütt az Igazság és az Élet; aki Bennem hisz és tanításaim szerint cselekszik, az a halált sohasem fogja érezni önmagában. 3. Mondja a vámszedő: „Mester! E szavaid különösen hangzanak, s úgy tűnik fel nekem, mintha egy magasabbrendű Isteni Lény volnál, habár szemlélhető módon hús és vér vagy, de alapjában

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

114

véve Önmagadban mégis tiszta szellem, Ki magát kedve szerint akkor és úgy vonja be anyaggal, amikor akarja. Helyesen ítéltem vagy sem?” 4. Mondom Én: „Akár így, akár úgy bírálod is, valami van benne, és éppen azt a valamit nem tudod felfogni, s amit megérteni vélsz éppen nem az, mert Én a jelenlegi életemből éppoly kevésbé léphetek ki, mint te; de ha mint szellem akarnék kilépni belőle, akkor ezt a testet először meg kellene ölni, de a Szellemet, Aki teljességgel betölt Engem, Bennem él és működik, soha nem lehet megölni, mert Az örökké fog élni és működni! 5. Te már bizonyára gyakran figyelted a teremtést a maga létében és működésében, s nem kerülhette ki figyelmedet, hogy abban bizonyos rend áll fenn, és hogy a formáknak mindenütt megvan a maguk állandósága, úgy hogy mindig könnyen felismered, hogy ez vagy az a dolog micsoda? Ugyanúgy felismered azt is, hogy egy vagy más dolog milyen hatást idéz elő és a megismert hatás szerint mire alkalmas és mire használható. 6. Már most, ha az egész teremtés – a ti új világi bölcsességetek szerint – csak a vak véletlen műve volna, vajon a természetben a formák minden irányban megtartanák-e jelenlegi állandó létállapotukat? Óh –a világért sem! Lásd, a szél inkább egy vak hatalom, habár csak részben. Láttad-e valaha, hogy a szél valahol meghatározott állandó formában jelentkezett volna? Felkavarja bár a port és laza felhőformában viszi a levegőn át, ahol a formák minden pillanatban változnak és soha nem tűnnek fel többé egy és ugyanazon alakban; vajon megjegyezheted-e egy felhő alakját úgy, hogy néhány nap múlva azt mondhatnád: Íme, ez ugyanaz a felhő, amelyet már néhány nappal ezelőtt láttam; vagy a tengeren valamely hullámról állíthatnád-e? 7. És ebből könnyen kiveheted azt, hogy egy vak erő soha még a legkisebb mohanövénykét sem tudja létrehozni, amelyben egy és ugyanazon forma sok évezreden át ismétlődik! 8. És ha így van, minden jobb emberi értelem nem jön-e magától arra a meggyőződésre, hogy minden keletkezés, lét és fennállás – amelyben először a meghatározott forma, annak mivolta, tulajdonsága, hatása, végcélja egymástól megkülönböztethető módon és határozottan felismerhető – egy olyan erőtől ered és kell, hogy származzék, amely korlátlan, változatlan, mindent felölelő áttekintéssel és bölcsességgel rendelkezik, amely nélkül soha egy meghatározott formájú tárgy, legyen az egy kő, fém, növény, vagy állat nem juthatna szemeid elé s egy ilyen erőnek bizonyára egységesnek és nagyon öntudatosnak is kell lennie, mert anélkül semmi sem vehetne fel egy határozott és önmagában véve egységes formát. 9. És másodszor, ha kénytelen vagy ezt az erőt elismerni, amely mint őslét, önmagában minden létnek alapja, akkor kétségtelen, hogy ennek az alapőserőnek megfelelő neve is kell, hogy legyen, amely által ez az erő már kezdetben az emberek emlékezetébe volt vésve, akik azért vannak itt, hogy ezt az erőt megismerjék és azt emlékezetben tartsák, de ki fog valaha valamely dolognak közelebbi megismerése iránt érdeklődni, ha annak még a nevét sem hallotta soha? Mi ezt az őserőt Istennek fogjuk nevezni és ha egyszer már van Istenünk, akkor tovább fogunk érdeklődni és azt mondjuk: „Hol van ez az Isten és milyen kinézésű? Hogyan teremti Ő a dolgokat és miképpen hozza létre csupán, mint Szellem Önmagából a durva anyagot?” 10. És lásd, ha egy ember így kezd érdeklődni, akkor már jobb úton van; ő ezután minden teremtménynek nagyobb figyelmet fog szentelni és kutatni fogja, hogy mennyi van azokban az isteni bölcsességből? S minél tovább vizsgál ilyen módon, annál több isteni bölcsességet és rendet fog bennük találni. 11. S ha mindezt megtalálta, akkor nemsokára szívében szeretetre fog indíttatást érezni s ebből a szeretetből mindinkább öntudatára ébred annak, hogy Isten Önmagában telve kell, hogy legyen leghatalmasabb Szeretetével, hogy ilyen nagy kedvét és örömét leli abban, hogy a lények és dolgok megszámlálhatatlan tömegét oly csodálatos és bölcs módon megteremtse, amelyek nemcsak Isten létezéséről, hanem sokkal inkább Bölcsességéről, Hatalmáról és Szeretetéről tanúskodnak. 12. És ha az ember ilyen szemléletekben és meggyőződésekben növekedik és gyarapodik, nyilvánvaló, hogy az Isten iránti szeretete is gyarapodik és mindinkább közeledik Hozzá s minél nagyobb és erősebb az ember közeledése Istenhez, annál több Isteni Szellem gyűlik össze szívében és

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

115

ezáltal saját szelleme is táplálékot nyer s mindegyre jobban és jobban felébred és a benne lévő Isteni Szellem erejével egyesülve saját benső életének és erejének igaz megismeréséhez jut. 13. És ha az ember egyszer eddig jutott, akkor már mestere is lett az életnek és azután még csak az isteni szeretet és akarat Szellemével való teljes egyesülése van hátra; s ha ezt meg tudja valósítani, akkor már tökéletes életmester s megteheti mindazt, amit most Én teszek, sőt még ennél többet is!” 88. Fejezet

A szellemi tökéletesség alapja – az Istenben való hit. Fontos tanítások Isten lényéről. Példa a természetes napról. Az okos vendégfogadós ravasz kérdései. Jézus mély jelentőségű tanítása önmagáról.

1. Az Úr: „Mindezekből láthatod, hogy az egyedül egy élő Istenben való hit nélkül egy ember sem lehet mestere az életnek; tehát mindenek előtt szükséges az egy, igaz Istenben hinni, mert amíg nem hiszed, hogy van egy egyedül igaz Isten, addig nem tudsz a szívedben Iránta szeretetet ébreszteni és ilyen szeretet nélkül lehetetlen Istenhez közeledni s Vele végül csaknem tökéletesen eggyé válni. 2. Enélkül épp oly kevésé lehet valaki az élet mestere, mint ahogy a hárfajáték mestere sem lehet soha az, aki hárfáról még beszélni sem hallott, sőt azt nem is látta sehol. 3. De ha te még most is azt kérdezed, hogy tulajdonképpen hol van az Isten és milyen, erre Én azt mondom neked, hogy a tulajdonképpeni Isteni Lényt senki sem láthatja életében, mert Ő végtelen, ennélfogva mindenütt jelenvaló és mint tisztán szellemi s minden dolognak, lénynek, akarathatalmának világosságában megnyilvánuló legbensőbb része; Önmagában véve azonban az Isten éppen olyan ember, mint Én vagy te és hozzáférhetetlen világosságban él, amelyet a szellemek világában kegyelemnapnak neveznek; de az a kegyelemnap nem Maga Isten, hanem Szeretetének és Bölcsességének kisugárzása. 4. És amiképpen látod ennek a világnak Napját működni azáltal, hogy a mindenütt jelenlévő fényének szüntelen kiáradásával minden elképzelhető irányban mindent éltet, azonképpen a kegyelem napjának szüntelenül működő ereje mintegy Belőle áradó világosság minden lényben teremtő és éltető módon jelen van. 5. Ha valaki a mennyek kegyelemnapjának világosságából minél többet vesz fel a szívébe, és azt fenntartja az Isten iránt érzett szeretetének hatalma által, az önmagában teremt meg egy kegyelemnapot, amely mindenképpen hasonlít az őskegyelem naphoz és egy ilyen kegyelemnap bírása éppen annyi, mint az élet igaz mesterének lenni. 6. Ennek a tanításnak tisztaságát és teljes világosságát azonban csak akkor fogod belátni, ha majd te is az élet mesterévé lettél, mert ezt még nem tudod tejesen megérteni, habár a mondottakat egészen jól felfogtad.” 7. Mondja a vámszedő: „Igen, Neked igazad van Kedves Mester, s én mindent jól megértettem, csak azt nem tudom még, hogy mit kezdjek vele? Az azonban bizonyos, hogy nem kis munka az élet mesterévé lenni. Sokat kell addig szemlélni, tapasztalni, gondolkodni, akarni és aszerint cselekedni; de most még egy kérdést engedj meg Kedves Mester!” Mondom Én: „Szólj hát, habár jól tudom, mit akarsz Tőlem kérdezni.” Mondja a vámszedő: „Óh beszélj Kedves Mester inkább Te, mert én nem kételkedem abban, amit mondasz.” 8. Mondom erre Én: „Te nem kételkedsz benne, de mégis szeretnél kissé meggyőződni arról, hogy valóban tudnám-e azt, amit Tőlem kérdeznél, de ez nem tesz semmit, és Én elmondom a kérdésedet; így hangzik tehát: Mester! Te is ilyen módon lettél az élet mesterévé és ki adta Neked hozzá a hatalmas bevezetést úgy, ahogy most Te adtad nekem? Lásd, így hangzik kérdésed szórólszóra, de Én mégis csak olyan feleletet adhatok neked, amely épp oly kevéssé elégít ki téged, mint az előbbi, egészen hasonló kérdésedre adott feleletem. 9. Lásd, pusztán, mint embernek ugyanezt kellett tennem, de mivel Én – őszintén szólva – benső szellemi Lényem szerint több vagyok, mint csupán csak ember, amit holnap még elég korán fogsz megtudni, tehát Nekem tulajdonképpen nehezebb a dolgom. Mert Én, mint ennek a Földnek embere még sohasem nyilváníthattam saját szabad akaratomat, hanem pontosan mindig Annak

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

116

Akaratát kellett követnem, Aki Általam ebbe a világba jött, hogy az embereknek meghozza és megadja az örökéletet! Erről holnap majd tanítványaimtól még többet fogsz hallani. A mai napra azonban befejezzük ülésünket, és pihenni térünk.” 10. Mondja a vámszedő: „Mester! Ha kellemes volna Neked, akkor mindnyájan megpihenhetnétek ebben a teremben, mert a falak mellett köröskörül a legkényelmesebb pihenőhelyek vannak.” Mondom Én: „Jól van, tehát maradjunk itt, mert az ilyen pihenőszékek kedvesebbek Előttem, mint a lusta fekvőhelyek, amelyek legfeljebb betegeknek valók. Keljünk fel tehát, és menjünk pihenni.” 89. Fejezet

Párbeszéd az orvos és a vendégfogadós között az Úrról

1. Amidőn támlásszékeinket pihenés céljából elfoglaltuk, azonnal eltávozott a vámszedő, a fia, többi gyermekei és feleségei, mert az északvidéki szokás szerint 7 felesége volt; eltávoztak hivatalnokai és szolgái is. Mi pedig hamar elaludtunk, mert a hosszú utazás után nagyon fáradtak voltunk. De a ház népe a többi szobákban még sokáig ébren volt és sokat beszélgetett kis városukban való megjelenésemről. 2. Az ottmaradt orvos utoljára ezt mondotta a vámszedőnek: „Barátom, lehetséges volna, hogy az ember könnyen lehetne az élet mesterévé, mert akkor csakhamar az egész Föld pénzét össze tudná harácsolni. Egynémely király odaadná fél országát ajándékba annak, aki életét ilyen módon biztosítaná! Hogy mi minden történik ezen a Földön! – Nemrég volt az, hogy néhány egyiptomi mágus Melitébe való utazásuk alkalmával több különös varázsmutatvánnyal bennünket ámulatba ejtettek, de minden mutatványuk kézzelfoghatóan hamis volt és rajtuk kívül senkinek sem voltak hasznára. Az ember elég jól szórakozott mellettük, de senki sem tanult belőlük semmi jót, továbbá mindenféle felszerelést hoztak magukkal, ezeken kívül kígyókat, majmokat, kutyákat, tevéket, öszvéreket és edényeket kenetekkel és olajokkal telve. 3. De ezek itt gyalog jöttek, semmit sem hoztak magukkal, és mégis olyan dolgokat cselekedtek, hogy az ember könnyen isteneknek tartaná őket. Ennél nagyobb dolog már nem történhet! – Hozzánk intézett tanításaik is egészen jók voltak, s azzal a dologgal, amit űznek összeegyeztethető; csak nagyon kiviláglott belőle az ózsidó hit, valamint az előttem nem ismeretlen régi prófétaiskolák alapgondolata és tanítása, melyekből rendkívüli férfiak keletkeztek, akiket prófétáknak neveztek. De hogy az ember ezeknek a röviden elmondott szabályoknak legpontosabb követése által csodálatos módon mestere lehet az életnek, - abban nagyon kételkedem. Hogy az ember egy egyetlen és egyedüli Istenséget egész lelkéből mindenek felett szeressen, az igen nehéz dolog, mert egy éretten gondolkodó ember már nehezen hiszi, hogy egy ilyen Isten valóban létezzék valahol. 4. Az egyedül igaz Isten létének bebizonyítása nagyon jó és azt meg is lehet hallgatni, de ahhoz a tanulónak már bölcsőjétől kezdve igen szorgalmas gyakorlásra van szüksége, mégpedig egy tapasztalt filozófus állandó vezetése mellett, mert máskülönben ilyen módon soha az egyedül igaz Isten teljes megismeréséhez nem juthatna. De legyen a dolog bármiképpen is eltekintve a csodálatos férfiú által nekünk adott magyarázatoktól, ő egy igen rendkívüli jelenség, mert először egy halottat csupán egy szava által visszahívni az életbe, méghozzá makkegészségesen, az olyan dolog, ami ilyen tökéletességben még sohasem fordult elő és másodszor, hajszálpontosan tudni mindazt, amit az ember még oly titokban gondol és egy előzőleg soha nem látott embert rögtön nevén szólítson, barátom ezek olyan dolgok, amiket semmiféle emberi értelem nem képes felfogni! Jóllehet én istenekre és istenségre nem sokat adok, mégis hajlandó vagyok ezt a férfiút inkább Istennek tartani, mint pusztán csak embernek.” 5. Mondja a vámszedő: „Ugyanezen a véleményen vagyok én is, és ezzel a megállapítással az ember sokkal inkább célnál van, mint szabályainak még oly pontos követése által. Egyébként is többször látni engedte, hogy Benne több rejlik, mint pusztán csak egy földi ember. Holnap talán még több dolog kiderül róla. Igen becsületes jelleműnek látszik, és az ember szívesen beszél vele; - de még majd egyebet is megtudunk róla! – Most azonban már mi is térjünk pihenőre, mert holnap sok dolgunk lesz.” Ezután mindnyájan egyenként pihenőre tértek és mélyen aludtak virradatig.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 90. Fejezet

VI . kötet

117

Az Úr Jézus csodálatosan megment egy fával telt tutajt. Jézus Krisztus saját lényéről és testének csodálatos módon való nemzéséről. Jézus az újjászülettek elsője saját emberi, és isteni mivoltáról tanúskodik. Rámutat szenvedéseinek céljára. Az életre vonatkozó legjobb tanács. Az orvos jó bizonysága és hasonlata. Az Úr szerénysége a templomosok jogtalan követelőzéseivel szemben. Az Úr a fát Jorednek ajándékozza.

1. Én azonban néhány tanítványommal már napkelte előtt talpon voltam és szokásom szerint kimentem a szabadba az Eufrátesz partjára, amely itt meglehetősen széles volt. Nem is álltunk sokáig, amikor egy fával telt tutajt láttunk a folyó közepén lefelé úszni. Ebben a pillanatban odaért a vámszedő Jorabe fiával és az orvossal, hogy Bennünket a reggelihez hívjon. A tutajon azonban nem volt ember, aki azt vezette volna, mert rosszul erősítették a parthoz s így magától elszabadult és a vámszedő így szólt: „Milyen kár ezért a szép fáért, hogy a tulajdonosok hanyagsága miatt gazdátlanná lett. Csak legalább ne úszna olyan messze a parttól, akkor még fel lehetne tartóztatni. Azt is meg lehetne tenni, hogy ha néhány nap múlva jogos tulajdonosa utána jönne, egy kis ellenszolgáltatásért az ember visszaadná neki, de így az egész tutaj világgá megy és elvész, talán felfogják majd a samozataiak?” 2. Mondom Én midőn a tutaj Velünk szemben a folyón megállt: „Te akarod a fát?” Mondja a vámszedő: „Mindenesetre szeretném, de hogyan húzzuk ki?” Mondom Én: „Lásd, nagyon könnyen. Ha az ember egyszer az élet mesterévé lett, akkor az elemek is engedelmeskedni tartoznak neki, s így megparancsolom a víznek, hogy a fát hozza ide Hozzánk a part mellé. Én mondom, tehát így legyen!” 3. Midőn ezt kimondottam, a víz egyszerre csak Felénk kezdett folyni és a parton 7 arasszal emelkedett s az egész famennyiséget a tutajjal együtt kitette a partra, s azután természetes irányában ismét tovább folyt lefelé s így folytatta útját tovább. Ezen mind a hárman valósággal megrémültek és az orvos így szólt Hozzám: „Barátom, Te nem vagy hozzánk hasonló közönséges ember, - hanem Isten vagy! – Téged földi férfi nem nemzett bele egy anyatestbe s még azt is merném állítani, hogy Te nem is születtél s így nyilvánvalóan Isten vagy!” 4. Mondom Én: „Hagyd ezt. Aki testet visel, azt anyatestben kapta, csak az első emberpár kapta az Úr Akaratából, minden más ember azonban anyatestből. Így tehát az Én testem is földi anyától való, habár nem földi atya nemzett a rendes módon, hanem a mindenható Isten Szellemakarata, ami az egészen tiszta és Istennel élő embereknél nagyon is lehetséges. A régi időkben a teljesen romlatlan, egyszerű és Istenben élő embereknél ez nem volt ritka eset és néha-néha még most is előfordul. 5. Hogy az ilyen teljesen szellemi úton nemzett emberek szellemesültebbek, mint az emberi módon nemzettek, az bizonyos, mert igen erős és teljesen egészséges szülők gyermekei szintén erősek és egészségesek, de gyenge és beteg szülők gyermekei rendesen gyengék és betegesek. Én, mint ember – úgy, ahogy előttetek állok – nem vagyok Isten, de Isten Fia és tulajdonképpen annak kellene lennie minden embernek, mert e Föld emberei arra vannak hivatva, hogy Isten gyermekeivé legyenek, ha Isten megismert Akarata szerint élnek. 6. De közülük egy, Isten által öröktől fogva arra van hivatva, hogy az első legyen, Ki az életet Magában rejti, és hogy mindazoknak adja, akik Benne hisznek és az Ő tanítása szerint élnek; Ez az Egy pedig Én Vagyok!!! 7. De Én ezt az Istentől kapott életet nem az anyatestből hoztam erre a világra. A csíra Bennem volt, de annak fejlődnie kellett, ami Nekem teljes 30 esztendei időmbe és fáradságomba került. Természetes, hogy Én most, mint tökéletes ember állok előttetek és mondhatom nektek, hogy minden hatalom megadatott Nekem a Mennyben és a Földön, s Bennem a szellem tökéletesen egy az Isten Szellemével és ezért tudok olyan jeleket tenni, amiket ember előttem még sohasem tett; de a jövőben ez nem kizárólag az Én különös privilégiumom lesz, hanem minden emberé, aki Énbennem hiszi, hogy Isten azért küldött Engem ebbe a világba, hogy az embereknek – akik valamennyien a sötétségben járnak – megadjam az élet világosságát, hogy tanításaim szerint éljenek és cselekedjenek, amelyek az embereknek a legfényesebb világosságban megmutatja Isten Szellemének Akaratát, mely egész teljességében Énbennem lakozik.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

118

8. Ez a szellem Énbennem valóban Isten, de Én tisztán, mint ember fia nem vagyok az, mert – mint már mondottam – ilyen módon minden más emberhez hasonlóan sok fáradsággal és gyakorlás által kellett Magamban megszereznem, hogy méltó legyek arra, hogy Isten legyek és csak, mint ilyen tudtam egyesülni Isten Szellemével. Tehát most egy vagyok Vele szellemben, de testben még nem, de Én testben is teljesen eggyé leszek Vele, azonban csak egy nagy szenvedés után és lelkemnek mélyen megalázott önmegtagadása után. 9. S így kedves orvos barátom ki jobb akaratú vagy, mint társaid, most már tudod, hogy Ki vagyok, és mit kell Felőlem tartanod; hidd ezt és cselekedj az Én tanításaim szerint, melyeket tanítványaimtól tudhatsz meg, és élni fogsz, s minden cselekedetedben, világosságban fogsz járni, nem pedig húsod és véred bűneinek éjszakjában. Érted ezt?” 10. Mondja az orvos: „Igen, Nagy Mester, ezt jól értem, habár szavaid egészen másként hangzanak, mint a jeruzsálemi papoké, ahonnan magam is származom, és ahol csekély tudásomat szereztem. Benned kétségtelenül Isteni szellem van, és Te mégsem akarsz több lenni előttünk, mint ember fia, míg a farizeusok a templomban úgy viselkednek, mintha ők segítettek volna Istennek lényeket teremteni, és egyedül tőlük függne az emberek boldogulása és szenvedése. Igen, a Te szavaid Nagy Mester úgy hangzanak, mint isteni szavak, mert azokban egészen sajátszerű erő és hatalom rejlik, amely a szívnek jól esik, azt felemeli, élteti és megvilágítja, míg a farizeusok úgynevezett Isten szava az emberi kedélyt a legnagyobb mértékben megsérti, elszomorítja, elsötétíti, sőt meg is öli, mert aki az ő tanaik szerint él és cselekszik, az idővel olyan buta, érzéki, gőgös, önző és zsarnok lesz, hogy végül egészen elfelejti, hogy ő is ember. Saját magát a legmagasabb hatványra emelt embernek tartja, minden egyéb mélyen alatta áll. De a Te szavaid szerint Nagy Mester, minden a legnagyobb ellentétben van azzal, amiket a farizeusok tanítanak, és amire az embereket nevelni akarják. Igazam van-e vagy nincs?” 11. Mondom én: „Igen, igen körülbelül igazad is van, de most ne beszéljünk többet róla. A tutaj a fával immár itt van a száraz parton. S Te Jored barátom tehetsz vele, amit akarsz, mert a tulajdonosa nem fog soha érte jönni, mivel messze van innen, és ennek a fának elvesztése nem fogja őt szegénnyé tenni, mert igen gazdag. Adj ezért áldozatot a szegényeknek és használd fel a fát tetszésed szerint.” Mondja Jored, a vámszedő: „Mesterem! Hálásan köszönöm Neked; a szegények pedig nem fognak rosszul járni nálam, - de most menjünk a reggelihez, mert már minden teljesen készen vár ránk.

91. Fejezet

A reggeli a vámszedő házában. János apostol előadása az Úr szeretettanairól. Az Úr erősíti őt. Az orvos egy kis csoda gyógyerőt kér. Miképpen lehet Jézus nevében betegeket gyógyítani? Utasítások a gazdagok gyógykezelésére nézve. A legszebb hála az Úrnak, ha az Ő tanításai szerint élnek. Mózesi rendelet, hogy a papoknak, tanítóknak és az orvosoknak jár a tized. Az igazi tanítványok jutalma.

1. Ezután ismét Jored házába mentünk, ahol az ismert teremben igen gazdag reggeli várt Reánk azokkal a tanítványokkal, akik reggel otthon maradtak. Mi leültünk az asztal köré, azután ettünk és ittunk. Az ételek halakból, mézes kenyérből és bárányhúsból állottak. A bor, amit Rómából hoztak, különösen jóízű volt; görög bort is szolgáltak fel, különösen a Ciprusokból, hozzá egészen fehér búzakenyeret és vajat, mely igen jól ízlett. Csaknem 2 órát ültünk az asztalnál és sokat beszélgettünk, de leginkább gazdasági dolgokról. 2. A reggeli után János tanítványom ebben a házban lakó mindkét nembeli embereknek előadta tanításaimat az Isten- és felebaráti szeretetről. Az előadás után mindnyájan megfogadták Nekem, hogy valamennyien ezeket a tanításokat követni fogják és azok szerint fognak cselekedni. És Én így szóltam: „Higgyetek és tegyétek azokat, s mihamar mesterei lesztek az életnek!” Ezután föléjük helyeztem kezeimet és megerősítettem őket jó és komoly elhatározásaikban.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

119

3. Az orvos azután így szólt: „Óh, Mester! Én vagyok most az egyedüli orvos ebben a helységben és a messze környéken, ahol mindig igen sok beteg van, s mivel Előtted semmi sem lehetetlen, kölcsönözhetnél egy keveset a Te csodálatos Erődből és én felhasználnám azt betegeimnél, különösen a szegényeknél, akiknek nincs miből a drága orvosságot megvenniük.” Mondom Én: „Jézus az Én Nevem s Ebben a Névben helyezd kezeidet a betegek fölé és jobban lesznek, ha az lelki üdvüknek hasznára válik; de a gazdagoknak adj orvosságot úgy, mint azelőtt, mert csak a szegények számára adom meg neked ezt az erőt.” 4. Amikor az orvosnak ezt a gyógyerőt megadtam, hálás köszönetet mondott érte és azonnal eltávozott, mert volt néhány szegény betege, akiken segíteni akart és segített is, mert mindegyik jobban lett abban a pillanatban, amikor Nevemben kezeit föléje helyezte. Egy óra múlva visszajött és még egyszer hálákat adott ezért az erőért és elbeszélte Nekünk a meggyógyultak csodálkozását, pedig azok mindenféle bajjal voltak terhelve. Nem tudták megérteni, hogy azelőtt semmiféle orvosság nem használt nekik és most egyszerre csupán a kezének feltétele által olyan egészségesek lettek, mint előtte soha. Továbbá azt kérdezték tőlem, hogy miképpen jutottam ehhez a soha nem hallott gyógymódhoz – mondotta az orvos – és miért nem alkalmaztam eddig? Én pedig azt mondottam, hogy ezt a gyógymódot egy idegen nagy orvos mutatta meg nekem, de én a betegeket csak szó által gyógyítom azáltal, hogy az Ő Nevét hívom, s Ő aztán akaratát az enyémhez kapcsolja és így tudok a betegen segíteni. Erre mindnyájan Utánad kérdezősködtek és az a vágyuk, hogy Téged személyesen megismerjenek, mert úgy vélik, hogy isteni erő kell, hogy lakozzék Benned, mivel enélkül az tisztán lehetetlen volna. Én erre semmit sem feleltem és meghagytam őket véleményükben. 5. De most meggyűlik majd a bajom a gazdag betegekkel, mert az új gyógymódnak a híre hamar el fog terjedni a városban és a gazdagok is azt fogják kívánni, hogy ugyanilyen módon gyógyítsam meg őket; mit fogok tehát felelni nekik, ha majd azt kívánják, amit megtenni, óh Mester valósággal megtiltottál nekem?” Mondom Én: „Adj nekik feltételeket, amelyeket felgyógyulások esetén neked és a szegényeknek beváltani tartoznak. Ha szívesen és készséggel elfogadják a feltételeidet, akkor ezek fölé is helyezheted kezeidet, de ha nem mennek bele, akkor hagyd meg őket betegségükben és adj nekik orvosságokat, ha ilyeneket kívánnak. Meg vagy most már elégedve?” Mondja az orvos: „Óh Kedves Mester, - tökéletesen; de most még egy más kérdés következik és ez így hangzik: Hogyan és mivel tudnám ezt Neked meghálálni, mert ez most a legkevésbé van módomban, mivel a tegnap megszökött két társam bizonyára nem sokat hagyott számomra; de én mégis a legvégsőt akarom megtenni, ami csak erőimben áll. Uram és Mesterem, kérlek, kívánj tőlem valami ellenszolgáltatást vagy áldozatot!” 6. Mondom Én: „Hagyd ezt, mert ebben a világban senki sem adhat Nekem valamit, amit előzőleg nem Éntőlem kapott volna, így te sem! De tartasd meg azokat a tanításokat, amelyeket itt mindnyájan kaptatok és szeresd Istent mindenek felett, s felebarátaidat, mint tenmagadat, tartsd meg Mózes ismert törvényeit és tanítsd azokra a görögöket is, és ezzel hozod majd Nekem a legjobb és legértékesebb áldozatot; ugyanezt tegyék a többi emberek is, akkor Isten, a Teremtő és minden emberek Atyja Igazságában és Kegyelmében fogtok élni. 7. Ha én azoktól az emberektől, akikkel jót teszek, pénzt fogadnék el, akkor homlokegyenest Magam ellen tanúskodnék és nem volnék többé Az, Aki vagyok; mert ha Én a mennyekből hozok és adok kincseket – mivel ahhoz hatalmam van – tehát azok ellenében nem fizettethetem meg Magam holt anyaggal, de ti, emberek ezt mértékkel megtehetitek, mivel Mózes is elrendelte, hogy a papokat és bírákat a nép táplálja és tartsa el és kapják meg a tizedrészét annak, amit a szántóföldeken arattak és a szőlőhegyeken leszüreteltek, ugyanígy a háziállatokból is. Nekem és tanítványaimnak erre most nincs szükségem, mert aki Hozzám hasonlóan mestere lesz az életnek, annak élete fenntartására szolgáló eszközökre nem lesz szüksége. Bárhová is mennek, majd felülről minden megadatik nekik, amire szükségük lesz, mert bármi jót kértek Nevemben az Atyától a mennyben, azt minden fenntartás nélkül megadja majd nektek!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 92. Fejezet

VI . kötet

120

A keresztény papság bukása. Az Úr szolgáinak jutalom igényéről és egyéb szabályok. Tanítás a vámokról és a rabszolgaságról. A bálványpapok kezeléséről.

1. Az Úr: „És ha majd a későbbi időkben az Én követőim a farizeusokhoz hasonlóan tanításaikért és imáikért pénzzel és egyéb dolgokkal fogják megfizettetni magukat, akkor az Atya a mennyekből kéréseiket nem hallgatja meg, de te, mint orvos a gazdagok által megfizettetheted magad, csak a szegények által nem. 2. Ha pedig valakivel alkalomadtán megismerteted tanításaimat, akkor a jutalmad érte az legyen, hogy a tanításokat örömteli szívvel fogadja be és azok szerint éljen; mert ha valaki egyszer a tanításokat elfogadta, az már amúgy is annyira barátoddá lesz, hogy azt fogja mondani: Ami az enyém, az legyen a tied is és ne szenvedj semmiben szükséget! 3. Én azt is mondom neked: Amit az emberek az Én tanaimért örömteli szívvel tesznek és adnak nektek, azt csak fogadjátok el és használjátok fel magatok és felebarátotok javára, s az Isteni Kegyelem nem fog tőletek semmiféle formában elmaradni; de ha a tanításért ellenértéket kívántok, akkor Isten Kegyelme azonnal elvétetik tőletek éppen úgy, amint elvétetik a farizeusoktól és a konok zsidóktól s átadatik a pogányoknak. Ezt jól jegyezzétek meg, és így is cselekedjetek, mert ezáltal a kegyelem kincseinek mindenféle faját fogjátok a mennyekben gyűjteni, melyeknek több haszna lesz számotokra, mintha a Föld valamennyi kincsét bírnátok. Értitek ezt?” 4. Mondja Jored: „Mester! Ezt nagyon jól értjük, de hogyan áll akkor a dolog az én vámszedői mivoltommal, melyet szárazon és vízen gyakorolnom kell, mert itt a felebaráti szeretetből igen kevés tűnik ki? Megszüntetni teljesen nem lehet, mert az az állam dolga, mivel ha én ki is adom a kezemből, akkor más veszi azt át, aki az utazó kereskedő népet, de különösen az idegennépeket még sokkal jobban megszorítaná, mint én; mert én olyanokat, akiknek semmijük sincs, ingyen engedem át a vámsorompón. Mi volna ebben a kérdésen a Te szent Akaratod?” 5. Mondom Én: „Maradj annak, aki eddig voltál, de légy kívánságodban mindig méltányos a szegényekkel szemben, ellenben helyettük a gazdagok lényegesen többet fizethetnek. 6. A vámokra szüksége van az országnak, mert különben egész karavánok vonulnának át országotokon mindenféle áruval, és valósággal kifosztanák élelmiszer készletét; ennélfogva a sok idegen kereskedőt még jobban adóztasd meg, hogy elmenjen a kedvük áruikkal oly gyakran ebbe az országba jönni, de a bennszülöttekkel szemben annál inkább légy méltányos. Most már tudod azt is, hogy ebben a tekintetben mit kell tenned. A vendégfogadód is jó, de abban is ugyanezt a szabályt kövesd; légy méltányos felebarátaid és igazságos az idegenekkel szemben. A bennszülöttektől kérj annyit, amennyit a dolog megér, de az idegenektől az igazságos hasznot. 7. De ha egy idegen jön, és, nincs amivel téged megfizessen, annak engedd el a számlát és ha elfogadja az Én tanításaimat, akkor adj neki még útiköltséget is, mert az Atya a mennyekben busásan visszafizeti azt neked. Ugyanezt a tanácsot kövesse minden kereskedő is, a mértéked pedig legyen mindig igazságos, mert amilyen mértékkel mérnek az emberek, ugyanolyan mértékkel mérnek egykor nekik is.” 8. Mondja a vámszedő: „Most még egy kérdést engedj meg Uram és Mesterem! Te tudod azt, hogy ezen a vidéken többnyire görögök laknak és különféle kereskedést űznek sajnos emberekkel is, ami náluk, pogányoknál már az ókortól kezdve szokásos volt. Én is feleségeimet így vásároltam össze; először rabszolganőim voltak, de mivel szorgalmasan dolgoztak, mindig boldogulásomat tartották szemük előtt, visszaadtam szabadságukat és azután feleségeimmé tettem őket. Szolgáimnak és munkásaimnak fele azonban még rabszolga. Így legyen ez ezután is, vagy történjék erre nézve valami változás?” 9. Mondom Én: „Ami az állami törvények szerint áll fenn, azon te nem változtathatsz, maradjon tehát úgy, mint eddig, amíg az állam maga nem fog rajta változtatni; de te légy rabszolgáiddal is jó, méltányos és igazságos, mert ők is emberek és egy és ugyanazon mennyei Atyának gyermekei. Majd ha ismét egy rabszolgavásárra mégy, vásárolj rabszolgákat kedved szerint, tartsd meg őket, azután nevelj belőlük Istenben élő embereket, mert ezzel nagy kincset gyűjtesz

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

121

magadnak a mennyekben. De ne add el soha többé másnak, mert embereket eladni borzalmas bűn Isten előtt! És ahol az Én tanításaim egyszer gyökeret vernek, ott az ilyen galád rabszolga kereskedelem úgyis magától megszűnik. Tehát ebben a kérdésben is olyan tanácsot kaptál, amelyben eligazodhatsz. 10. De van a lelked mélyén még egy kérdés, amely szerint nem tudod, hogy mit kezdj a pogány bálványpapokkal, akik gyakran vendégeid és szívesen beszélnek veled. Én erre azt mondom neked, hogy egyelőre hagyd őket, amint vannak, mert ezek bálványaikban még sokkal kevesebbet hisznek, mint te hittél azelőtt; de ők abban a minőségben, amelyet betöltenek, bírják hivatalukat, kenyerüket és ezért nemigen fognak eltávolodni attól, amit betöltenek. Idővel egyiknek vagy másiknak óvatosan beszélhetsz az Én tanításaimról és ők vagy semmi, vagy igen kevés ellenvetést fognak tenni. Idővel a bálványtemplomok is össze fognak dőlni, de Én mégsem adok parancsolatokat arra, hogy elpusztítsátok azokat, mert tökéletesen elég, ha már a szívetekben el vannak pusztítva. 11. De ha egy ilyen pap valakit erőszakkal akarna kényszeríteni, hogy bálványaiban higgyen és hogy a kívánt áldozatot megadja, akkor csak mondjátok meg neki a teljes igazságot és ha nem lehet meggyőzni, akkor hívjatok Engem szellemben és az Én Nevemben tegyetek csodát szemei előtt. S ha ezt látni fogja, hinni fog, ha az igazság iránt csak ez kis érzék is van lelkében; de ha akkor sem hisz, akkor hagyjátok őt útjára, ti azonban maradjatok meg tanaim igazságában, mert amiképpen most gondolkoznak és cselekednek Róma helytartói, azok szerint az emberek teljesen szabadok úgy tudásukban, gondolkodásukban, mint hitükben. 12. És ha egy ilyen pogány pap elfogadja a ti világos hitvallásotokat, akkor, mint Isten új földi gyülekezetének tagját vegyétek pártfogásotokba, ha arra szüksége van és gondoskodjatok időleges megélhetéséről; de ha erre nincsen szüksége, akkor legyen barátotok. S ezzel ebben a kérdésben is gondoskodtam rólatok, hogy az Én tanításaim körül előforduló mindenféle akadállyal szemben miképpen igazodjatok el és mivel semmi megtárgyalnivalónk nincs már, tehát menjünk ki ismét a szabadba. Talán ott akad valami majd, ami alkalmat ad, hogy mélyebben elmélkedhessünk fölötte.” Ez az ajánlat mindenkinek megfelelt, mire kimentünk a szabadba. 93. Fejezet

Jelenet az 5 bálványpappal. A templom és a tó szent ligetének meglátogatása. Kritikus esemény egy kirívó szükséghazugság következtében. A bálványok csodálatos módon semmivé válnak. Ennek az eseménynek különböző hatása. Az Úr rámutat a papi asszonyok helytelen álláspontjára.

1. Amikor a város utcáin áthaladtunk, természetesen nem szűkölködtünk kíváncsiakban, akik Bennünket minden oldalról megbámultak és serényen kérdezősködtek, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk. Az orvos, a vámszedő és vele lévő gyermekei, de különösen a halottaiból feltámasztott fia, Jorabe nem tudtak kitérni a sok kérdezősködő elől, mert az emberek nem voltak képesek megérteni, hogy a fiú, ki 7 évig beteg volt és tegnap hír szerint már meg is halt, itt sétál egészségesen. A kérdezősködőket barátságosan azzal távolították el, hogy a következő napon megtudnak mindent, amiben meg is nyugodtak. 2. Egy hosszú utca végén találkoztunk 3 Apolló-pappal, egy Zeusz- és egy Minerva-pappal, kik különös ornátusukban inkább kalandoroknak és mágusoknak látszottak. Ők megálltak Előttünk és az Apolló-pap azt kérdezte Tőlünk, hogy Mi, mint idegenek talán a szent ligetbe akarunk menni, melyen a legelső és legmagasabb 3 istenség számára egy, egyesített templom van építve? Ha ez volna a szándékunk, odakísérnének Bennünket és a 3 isten kiengesztelése céljából egy kisebb áldozat ellenében mindazt megmutatnák, ami csodálatos ott látható. 3. Ekkor így szólt Jored, a vámszedő a papokhoz, aki azokat nagyon jól ismerte: „Ezek az én vendégeim s ezekért majd én fizetek, mutassátok meg tehát nekünk a templomot minden nevezetességével együtt.” Ennek a papok nagyon megörültek, és barátságosan bevezettek Minket a ligetbe, melynek közepén egy kis dombon, egy meglehetősen nagy kerek alakú templom állott. A templom fele nyitva volt s annak tetejét 10 oszlop tartotta. A másik fele egy zárt fal volt és szilárd félkört képezett s ehhez volt a 3 fentnevezett bálványisten építve. Középen egy trónon ült Zeusz, a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

122

jobbján harci öltözékben Minerva, balján Apolló, de csak lantjával, mert egy Apolló kocsival és lovakkal ennek a kisvárosnak igen sokba került volna. 4. Amikor a templom elé értünk, így szólt Hozzánk a Zeusz-pap: „Akarják talán az urak, hogy a 3 félistenség közül az egyik megszólaljon, mert akkor kérném, hogy egy kéréssel megtisztelni szíveskedjenek?” Mondom Én: „Barátom, erre valóban semmi szükségünk nincs, mert Mi mint tapasztalatokban gazdag emberek nagyon jól ismerjük ezeket az előkészületeket és tudjuk azt is, hogy ezek a szobrok mi módon beszélnek; hagyjuk ezt tehát és takarítsd meg további fáradozásodat; de mivel ma már senki sem fog idejönni az istenektől tanácsot kérni, mentsétek fel a bálványok mögött a 3 szószólót, akik egyébként igen becsületes emberek, és engedjétek ide Hozzánk!” 5. Erre kissé meghökkent a pap, de azután bizonyos mágikus papi páthosszal így szólt: Barátom te idegen vagy, tehát azt tanácsolom, hogy a komoly istenekkel szemben ne gyalázkodj, mert könnyen igen súlyos baj érhetne, mivel Én mondom neked, hogy az istenek mögött halandó lény nem leselkedik, ki az istenek helyett válaszolna!” 6. Mondom Én: „Mivel te nem ismersz Engem, tehát megbocsátom hazugságodat, de azt mégis be kell bizonyítanom, hogy egyedül csak Nekem van igazam és nem neked. Tehát Én most azt akarom, hogy ez a 3 bálvány egy pillanat alatt semmivé váljék, és a szegény 3 szóvivő felszabadulva ide jöjjön Mihozzánk!” 7. Erre mondja a pap: „Ha te erre képes vagy, akkor leborulunk előtted és téged fogunk, mint az összes istenek és emberek Istenét imádni!” 8. Mondom Én: „Erre Nekem nincs szükségem, de mégis, hogy ismerjétek meg az egy, igaz Isten Dicsőségét és Hatalmát, amely az emberi szellem hatalmával van egyesítve, ezért tehát azt mondom: „Én akarom és úgy legyen!” Alig mondottam ki Én ezeket a szavakat, a 3 bálványnak még csak nyoma sem volt sehol és a szűk hasadékban guggoló 3 szóvivő láthatóvá vált és egészen megrémülve s elképedve mászott elő sötét rejtekhelyéből a napvilágra. 9. Amikor az 5 pap ezt meglátta, igen elszomorodott és egyik közülük – ki a legbátrabb szívű volt – így szólt a többihez: „Testvérek! Egy isten-ember mindenhatóságával nem lehet szembeszállni s a legtanácsosabb akaratának engedelmeskedni! Mi most természetesen egy csapásra kereset és kenyér nélkül maradtunk és mit tehetünk?! Mi eddig ennek a hivatalnak tiszteletben lévő elöljárói voltunk és ezzel a jámbor csalással soha senkinek sem ártottunk és a járandóságon túl soha senkitől sem követeltünk áldozatot, az embereket mindig sok mindenre tanítottuk és jó példával jártunk elő, s így bizalommal remélem, hogy ez a mindenható isteni férfiú azért nem fog bennünket egészen eltaszítani, ha kérjük erre őt.” 10. Mondják a többiek: „Hiszen mindez jó is volna, de mit fog a nép ehhez szólni – melynek legnagyobb része még igen sokat adott a mi 3 istenünkre – ha majd idejön, és nem fogja többé megtalálni régi, hű isteneit? Mit fogunk mi akkor a népnek mondani?” 11. Mondja az egyik: „Azt is erre a mindenható isteni férfiúra bízzuk és meg fogjuk találni a kellő védekezést annál is inkább, mert ennél a rendkívüli eseménynél Jored, az első elöljáró is jelen volt. Most mindenek előtt csak arról van szó, hogy ebben a pillanatban mit fogunk kezdeni?” 12. Mondom Én: „Mindenek előtt vessétek le nevetséges ruháitokat, s öltözködjetek fel, mint rendes emberekhez illik, s azután gyertek vissza Hozzánk, s majd akkor beszélünk erről a kérdésről.” Erre mind az öten gyorsan eltávoztak lakóházukba, amely mindjárt a templom mögött volt, azután átöltöztek s feleségeikkel és gyermekeikkel együtt csakhamar visszatértek Hozzánk. Az asszonyok és a gyermekek nagy jajgatásban törek ki, amikor meglátták az üres templomot, és azt kérdezték, hogy hol vagyok Én, Aki nekik ilyen nagy szerencsétlenséget okoztam? 13. Ekkor Én hozzájuk léptem és így szóltam: „Én vagyok Az, Akit kerestek! Nem ti akartátok, hogy inkább a csalás és hazugság cselekedeteivel tápláljátok magatokat, mint az igazság tetteivel?” Erre mondják az asszonyok: „Minden esetre azt akartuk inkább, de ki ad valamit az igazság cselekedeteire? Mi már régóta tudjuk azt, hogy isteneinkhez semmi igazság nem tapad, de mit használ ez nekünk, és honnan veszünk elő jobbat és igazabbat? Ezek a hamis istenek legalább tápláltak bennünket, de hogyan fognak az igazak táplálni, akiket még nem is ismerünk?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

123

14. Mondom Én: „Ezzel nem nektek kell törődnötök, ezt majd megteszik helyettetek férjeitek, akik bálványpapok helyett az élő, igaz Isten Igéinek papjai és szolgái lesznek!” Mondják az asszonyok: „És ki fogja ezt nekik megadni?” Mondom Én: „Erről sem nektek kell törődnötök és most azt mondom nektek, együgyű asszonyoknak, hogy menjetek gyermekeitekkel szépen oda vissza, ahonnan jöttetek, mert különben kénytelen volnék benneteket arra kényszeríteni. Nektek még elég enni és innivalótok van s majd, ha nem lesz, gondoskodás történik, hogy gyermekeitekkel együtt éhen ne haljatok. De menjetek egyszer ti is ki szántóföldeitekre, kertjeitekbe és rétetekbe és dolgozzatok egy kissé, ez inkább hasznotokra fog válni, minthogy itt mossátok az isteneket, és agyagból meg viaszból csináljátok.” Ekkor az 5 pap visszaküldte feleségeit és gyermekeit lakásaikba. 94. Fejezet

A Minerva-pap okos beszéde és kérése a bálványok újbóli felállításáról. Az Úr türelmes válasza és Jored jó indítványa. A szent tó világító tüneményét az Úr megmagyarázza, valamint világításának természetes okát, azután földdel befedi.

1. Ők azonban nemsokára telve örömmel visszatértek Hozzánk és a Minerva-pap, mint a legbátrabb szívű és tudomány tekintetében is a legműveltebb köztük, Hozzám lépett és így szólt: „Uram, Te isteni férfiú, vagy bárki is légy, amint asszonyainkhoz intézett szavaidból kivettem, Te igen jó, bölcs és méltányosan gondolkodó Férfiú vagy, Kivel valószínűleg lehet néhány megértő szót váltani. S mivel ezt egészen biztosan feltételezem Rólad, tehát kérlek, hallgass meg engem kegyelmesen! Lásd, én tudom azt, hogy amit Te nekünk ezért a régi pogány lim- lomért adni akarsz, kimondhatatlanul értékesebb lesz, mint az, amit mi megismerés-szféránkkal, mint legjobbat tudunk felmutatni; de nem erről van szó, hanem egészen másról és éppen ez az, amiért jóindulattal meghallgatásomat kértem. 2. Lásd, mindenek előtt az államtörvények épségben tartásáról van szó, mégpedig a természetben lévő érzékfölötti erőknek és hatalmaknak létezéséről szóló különféle jó tanok segítségével, amelyeket mi általánosságban isteneknek nevezünk. Hogy ezeket a nép előtt megérzékítsük, megfelelő képekben és tiszta, művészies formákban állítottuk szemei elé. A nép már bölcsőjétől kezdve hozzájuk szokott, azok szemlélése közben épült és bizonyára egynémely jócselekedetre ösztönzést nyert. Nekünk, papoknak a fennkölt képekre és szobrokra való utalás által könnyű volt a népnek aközben jó és hasznos tanításokat adni, ami e képek nélkül sokkal nehezebb feladat lett volna. 3. Már most, ha a nép a szokásos napon itt összegyülekezik és a régóta megszokott 3 istenséget nem találja meg többé, én nem tudom, hogy ez a dolog, hogy fog eldőlni. Természetes, hogy mi a legizzóbb szavakkal fogunk Veled védekezni, de hol leszel Te akkor már idegen utazó? Szerencsére vannak bennszülött és igen tekintélyes tanunk, de a megvadult néppel szemben ez mitsem fog használni, ennélfogva könyörögve kérlek, hogy a jó ügy érdekében állítsd vissza a 3 szobrot, hiszen ez Neked olyan könnyen lehetséges volna! Mi pedig a Te tanításodat a leghálásabb szívvel fogjuk befogadni, sőt a népnek is átadjuk azokat, ami felől teljesen biztosítva lehetsz; de ez most egy csapásra igen nehezen vagy sehogy sem fog menni. 4. Azért hát Te jó istenember kérlek, teljesítsd az én őszinte kérésemet, ami Neked bizonyára éppen olyan könnyű dolog, mint az, amit az imént a 3 bálványképpel tettél! Tudom bár, hogy mi az imént megsértettünk Téged azáltal, hogy a 3 szóvivőt le akartuk Előtted tagadni, de ezzel nem volt semmi rossz vagy gonosz szándékunk, mert hiszen azt mi nem tudhattuk, hogy Te Ki lehetsz. Csodatételed azonban megtanított bennünket arra, hogy Te ki vagy, de akkor már késő volt; de mivel még itt vagy, bocsásd meg nekünk előbbi gyarlóságainkat és teljesítsd kegyelmesen kérésüket, amelyet mindnyájunk nevében intézek Hozzád!” 5. Mondom Én: „Mit cselekedjek tehát veletek, vakokkal? Ha az éjszaka kedvesebb előttetek, mint az élet világos nappala, akkor legyenek ismét meg a ti holt bálványaitok, de azt is megértitek, hogy csakhamar eljön az ideje annak, hogy a nép eljön ide és maga fog a bálványokra kezet emelni – de ugyanakkor rátok is! De ha először e kipróbált tanok segítségével és másodsor az Én láthatatlan

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

124

segítségemmel ahhoz tartottátok volna magatokat, amire röviddel ezelőtt céloztam, akkor meg lettetek volna mentve; de mivel mindettől eltekintve inkább kívánjátok isteneiteket, tehát ebben a pillanatból újból ott is lesznek helyükön!” Ekkor szavaimba vágott a szószóló: „Uram, Te isten-ember! Engedj nekünk még egy kis időt, hogy ezt megbeszéljük és mi hűségesen közölni fogjuk Veled elhatározásainkat” 6. Erre mondja a vámszedő: „Kedveseim akkor előbb tanácskozzatok, azután jöjjetek házamba, ott majd elintézzük a dolgot, mert ez a hely olyan sivár itt, mint egy egyiptomi katakomba!” Ebbe a papok belenyugodtak. Mi pedig tovább mentünk, ahol egy kicsiny tó terült el, amely nagyon mély volt, ami az ázsiai tavaknál igen gyakori. Amidőn a tóhoz értünk, így szólt Jored: „Uram! Lásd ez a mi vidékünk legnagyobb nevezetessége. Éjszakának idején, de különösen nyár közepén, a víz felületén rengeteg sok fényfolt úszkál, egyesek lassan, mások gyorsabban. A dolgot közelebbről megvizsgálni nem könnyű dolog, mivel egészen iszapos partja miatt nem lehet a tóhoz közelíteni; de a papok ezt a jelenséget – mivel ez a tó még az ő szent ligetük területén fekszik – nagyon jól tudják kihasználni, mert ha elkövetkezik az idő – ami most már nincs messze – nagy beszédeket tartanak a genieknek az Elysiumból való megérkezéséről, akik azért jönnek, hogy az embereknek kegyelmet osztogassanak, s erre a célra csak ezt a tavat választották ki, mert ez a legtisztább az egész világon. 7. S hogy a tó vize igen tiszta lehet, az könnyen érthető, mert hiszen semmi sem férkőzhet hozzá, ami zavarossá tehetné, de az elysiumbeli geniekkel mégis csak másként áll a dolog. Ebben a jelenségben semmi különös dolog nincs és biztosan egészen természetes oka van, de a papok, akik igen ügyes szónokok, nagy dolgot tudnak ebből csinálni, úgyhogy végül az ember maga is egy pillanatra ámulatba esik, különösen éjszakának idején, amikor inkább kerül mágikus izgalomba, mint nappal. A tó erős bekerítése még a leghasznosabb, mert néhány lépést tenni sem volna tanácsos a felállított oszlopok és az oszlopokon áthúzott korlátokon túl, mivel ha ezt valaki megtenni merészelné, ott rögtön elsüllyedne és menthetetlenül elpusztulna. 8. Uram és Mesterem! Erre vonatkozólag is szükség volna magyarázatokra, mégpedig először, hogy miért kell, hogy ezen a Földön egy ilyen veszedelmes és egészen haszontalan tó legyen? Hajóval nem lehet rajta járni, soha még egyetlen egy halat sem fogtak benne, sehonnan semmi lefolyása, sem befolyása nincs, ennélfogva a vidék vízellátására nem is lehet használni. Másodszor, mágikus fényjelensége miatt a Te szent tanításaid alapján csak a bálványimádást szolgálja, ami ellen kifogásom vagy ellenvetésem nekem nem lehet, de erkölcsi tekintetben annál több, mert ha most Te azt a 3 lomha szobrot csodálatos életmesteri erőddel el is tüntetted, a bálványimádás azért még tovább is úgy fenn fog maradni, mint eddig. Nem volna-e Neked épp oly könnyű dolog ezt a bálványimádásra alkalmas tavat ugyanarra a sorsa juttatni, mint a 3 szobrot?” 9. Mondom Én: „Óh – minden esetre és Én ezt meg is fogom tenni, mert kívánságodnak jó alapja van. De ne hidd azt, hogy ennek a tónak olyan lényegtelen jelentősége van erre a Földre nézve, mint gondolod, miután e földi test belső organizmusával szoros összeköttetésben áll és innen számítva a fenekéig 300 órányi járó út van; ez a Föld egyik igen forró szív-erének hűtőtoldaléka és ebből az okból a vize igen hideg. 10. E tónak földalatti forrása van, de lefolyása nincs, mert vízfeleslegét a folytonos elgőzölés által a belső forróság felemészti, amely belső mechanikus éltetésre éppen olyan szükség van, mint az életnedveknek a gyomorban való elgőzölésre, s így ennek a tónak a föld felületére nézve semmi haszna nincs, de annál nagyobb haszna van a föld alatt. 11. Te erre természetesen azt mondod: De miért kell ennek éppen itt, ezen a szép termékeny síkságon léteznie, amikor valamely pusztán is lehetne? Ebben pedig meglehetősen igazad van, de ez a vidék még alig 2000 évvel ezelőtt szintén pusztaság volt, amelyet később a messze síkságokból ide száműzött emberek kezük nagy szorgalma által tettek termékennyé. 12. Ugyanez megtörténhetne ennek a földnek még igen sok pusztájával is, melyeken 20-30 tó is előfordul, és ha azokat a pusztaságokat is termékennyé tennék az emberek, azokra is azt mondanák: Miért kell, hogy ez a veszedelmes tó éppen itt legyen? S Én erre nem felelhetek mást, minthogy ez a mechanikus földi élet alátámasztására feltétlenül szükséges, ennélfogva lennie kell valahol a földön s ezért az Isten Rendje és Bölcsessége szerint véletlenül itt is van egy, s ezenkívül még több ezer ugyanilyen módon valahol máshol is léteik, de a legtöbbje a tenger alatt és a hegységek alatt van.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

125

13. És ami a Julius Caesar hónapjában előforduló fényjelenségeket illeti, azok nem egyebek, mint világító rovarok, amelyek az éjszakai időben felszálló gőzöket beszívják és azokkal táplálkoznak. Menj csak Indiába s ott egészen más és hatalmas fényjelenségeket fogsz felfedezni; de mindez együttvéve semmit sem jelent. A tavat jól be lehet keríteni, amely veszedelmes voltát megszünteti, s az embereknek ezt a fényjelenséget is helyesen lehet megmagyarázni; azonban hogy a papok miatt mindent eltegyünk az útból, amivel az embereket minden fáradság nélkül megcsalják és még inkább tévhitre vezetik, tehát ezt a tavat fenekétől számítva 1000 embermagasságig szilárd földdel befedjük és a szükséges nyílásokat valahol egy más tóval hozzuk összeköttetésbe s ennek még haszna is lesz és ezáltal a föld mechanikus életében sem esik kár. Úgy legyen tehát!” 14. Ebben a pillanatban a tónak még csak nyoma sem volt, hanem mindenütt szilárd volt a föld s egykori létezését csak a fennálló korlátokból lehetett megállapítani. 95. Fejezet

Az 5 pap rémülete e veszteség fölött. Az Úr utasítása, hogy mit tegyenek.

1. Hogy ez mindazoknál, akik jelen voltak, óriási feltűnést keltett, az könnyen elképzelhető. Amikor hazafelé indultunk, de még a tó környékén voltunk és egyesek az új talaj szilárdságát lábaikkal próbálgatták, megérkezett az 5 pap is, akik Utánunk jöttek, mert már a templomnál észrevették, hogy a szent tavat akarjuk felkeresni, s amikor gyors lépésekkel a helyszínre érkeztek, egyszerre csak kezüket összecsapták fejük felett és így kiáltoztak: „De az istenekért!! – Mi történt itt?! – Először a 3 főisten tűnt el és most az ő tiszta, szent tavuk is!! Jaj nekünk, mert most már igazán elvesztünk!! – Itt az isteneket valami nagy sérelem kellett, hogy érje, s azért engedték meg, hogy egy főmágus jöjjön ide és elkövesse ellenünk ezt, a benne lévő erejük által, amelyeket ők kölcsönöztek neki. Óh csak legalább a tó maradt volna meg! Óh, - ki fog most rajtunk segíteni és minket táplálni?!” 2. Mondom Én: „Gyertek csak Velünk Joredhez, ott majd megbeszéljük a továbbiakat, mert itt sem a hely, sem az idő nem alkalmas hozzá.” Ezzel az 5 bálványpap nagyon megnyugodott és Velünk együtt eljött Joredhez, ahol már gazdag ebéd várt Reánk. Jored, a vámszedő természetesen meghívta ebédre az 5 papot is, akik a meghívást nagyon szívesen el is fogadták és leültek az asztalok köré. Étkezés közben görög szokás szerint vagy keveset, vagy semmit sem beszéltek, de utána, amikor a bor már megoldotta a nyelvüket, megindult a beszéd és nemsokára nagy volt az élénkség az asztalkörül. De az 5 pap csak hallgatott és igen keveset beszélt, mert ők a tanítványok és a többi vendég beszédéből titkon el akarták lesni, hogy tulajdonképpen ki is vagyok Én és honnan jöttem, de a vendégek különböző beszédéből ez semmiképpen sem akart kitűnni. 3. Idővel azonban az 5 pap türelme elfogyott s kérdezősködni kezdtek, hogy szabad volna-e szólniuk, jövő papi álláspontjuk miatt, hogy a néppel is valamiképpen kiegyezzenek. Ekkor Én így szóltam hozzájuk: „Ne beszéljetek mást, csak a tiszta igazságot és úgy, ahogy történt és hivatkozzatok tanukra, akik éppen elegen vannak, akkor nem fog a hajatok szála sem meggörbülni. Azután fogadjátok szívetekbe az Én tanításaimat és adjátok azokat elő az embereknek és mindnyájan örvendezni fognak azon, hogy végre más embereket és tanításokat kapnak, mint amilyenben eddig volt részük. Vagy azt hiszitek, hogy a ti templomotokhoz tartozó emberek már eddig is hittek valamit? Én mondom azt nektek, hogy 100 közül egy sem! Csak szokásból szaladtak utánatok és kedvüket lelték feltűnő lármátokban, de hinni már régóta egy ember sem hiszi egy szavatokat sem! Ilyenformán tehát nem hogy veszítettetek volna, hanem még igen sokat nyertetek. 4. S hogy az Én tanításaim miképpen hangzanak, azt egészen estig megtudhatjátok tanítványaimtól, akik majd azt is megmondják, hogyan kell azokat elkezdenetek, és miképpen tanítsátok azokra a népet is. De mindenek előtt nektek is meg kell azt tennetek, amit a tanítások kívánnak, mert csak azáltal juthattok az élet tökéletességéhez és abban a mivoltotokban képesek lesztek arra is, amit most Én teszek, és ha majd egészen tökéletesek lesztek, még többre és sokkal nagyobbra is! 5. Mert az egyedül igaz Isten az embereket nem azért teremtette, hogy az állatokhoz hasonlóan csak természetbeli szükségleteik kielégítése miatt munkálkodjanak, hanem sokkal inkább benső,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

126

szellemi fejlődésük miatt; és aki a szellemiekben tevékenykedik, tudásával, hitével és cselekedeteivel gyakorolja a szellem erőit, - az szellemben erős és hatalmas lesz. 6. És aki mindenek előtt a szellemi erőket gyakorolja magában, az felépíti bensejében Isten Országát és ez aztán az emberben az igaz örökélet, amely rokon az Istennel, a Teremtővel és minden tulajdonságához hasonló. 7. És ha az ember önmagában elérte azt az üdvösségteli életállapotot, és ha saját akaratát egesítette Isten felismert Akaratával, akkor már mindazt képes megtenni, amit Isten tesz s ilyenformán önmagában úr lett az életnek és hatalmas parancsoló az élet minden ereje fölött. De hogy ti mindezt még teljesen nem értitek meg, azt tudom, azonban, majd ha tanítványaim közelebbi tanítást adnak nektek, világosabban fogjátok megérteni azt, amit most Én mondottam nektek. 96. Fejezet

Az Úr engedi a papoknak, hogy a jövőben is készítsenek kalendáriumot és órákat csalás nélkül. Utasítások az Isten lényére nézve. Tanítások a valódi csillagászattanról.

1. Ekkor mondja a Minerva-pap: „Halld Te isten-ember! Mi mindenek előtt bírjuk a napi időmeghatározás tudását, a napok, hetek, hónapok és évek rendjét és számítását, a mi dolgunk kikutatni, és meghatározni az évet kormányzó bolygókat és az ég 12 csillagjegyét. Ez olyan tudomány, amelyhez igen sok tapasztalat, munka és tudás kell, amire az egész emberiségnek igen nagy szüksége van, mert a mi éberségünk, gondoskodásunk és munkánk nélkül mielőbb a legnagyobb rendetlenségbe jutnának mindenféle munkájukban. 2. Ezért tehát mi a 12 égi jel állása szerint homokórákat és napórákat készítünk. Ha már most mi a Te új isteni- és élettanításodat magunk is követjük és azt átvisszük a népre is, akkor mi ezt a mesterséget többé nem folytathatjuk!?” 3. Mondom Én: „Óh igen, ez a mesterség teljesen jó, rendben is van és nyugodtan űzhetitek, csillagjóslásaitokat kivéve és azt, hogy az emberek sorsát a csillagokból akarjátok kiolvasni és meghatározni, továbbá azt is kivéve, hogy a csillagképek alatt csupa istent lássatok, azokat imádjátok és nekik áldozatot hozzatok. Mindezeknek legyen vége, azután számolhatjátok, amint akarjátok a napokat, heteket, hónapokat, és éveket és készíthettek annyi órát, amennyi csak nektek tetszik, ha aközben minden bálványimádástól és jóslástól tartózkodtok. Erről a mesterségetekről Én nem akarlak benneteket lebeszélni, habár nyíltan be kell vallanom, hogy a ti időmeghatározó tudásotokban az évet uraló bolygók meghatározása teljesen üres és ostoba dolog, mert lássátok és jól figyeljetek ide! 4. Ti az uralkodó bolygóitokhoz hozzászámítjátok a Napot és a Holdat is; Én a Holdról ugyan semmit sem akarok mondani, mivel az e Földnek állandó kísérője, amely valóban bolygó, tehát társbolygó. Ez a Nap nem bolygó, hanem állócsillag, amilyen a végtelen teremtésűrben igen sok létezik; a Nap legalább ezerszer ezerszerte nagyobb, mint ez a Föld és a körülötte forgó bolygók számára egy szilárd és megmozdíthatatlan fényvilág, amiről a tanítványaimtól még közelebbit fogtok tanulni. 5. És ha mindez elvitathatatlanul így áll, hogy nevezhetitek ti bolygóitokat egyik vagy másik év uralkodójának? És lássátok, éppen ebben rejlik a régi pogány papoknak szépen kiszámított bálványimádása, mert ha például ebben az esztendőben nálatok Jupiter vagy Zeusz az uralkodó bolygó, akkor neki, mint Istennek ebben az évben különösen sokat kell áldozni, hogy mindig jó kedve legyen és az esztendő terméseit jól növelje. Ez pedig bálványozás és ennek nem szabad lennie, amikor az embereknek meg kell ismerniük az egyedül igaz Istent és az Ő hűségesen kinyilatkoztatott Akarata szerint kell élniük és cselekedniük, mert a bölcsesség régi könyvében írva van: Egyedül Én vagyok a ti Uratok és Istenetek, azért ne legyenek Énelőttem idegen isteneid, hogy azokat tiszteljétek! 6. Isten tehát csak egy van, Aki mindent, ami van Önmagából teremtett; egyedül csak Őbenne kell, hogy higgyetek és parancsolatait, amelyeket megismertetett veletek, kövessétek és szeressétek Őt mindenek felett!

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

127

7. Ha ti ezt teszitek, hogy elérjétek azt, amit nektek ígértem, akkor az uralkodó planéták már meg is szűntek létezni, mert egyedül az Isten uralkodója minden dolognak, elemnek és minden időnek! 8. Aki ezt hiszi szilárdan és minden kétséget kizáróan elfogadja és a felismert Isteni Akarat szerint él, az csakhamar önmagában tudatára ébred annak, hogy azok a szavak, amelyeket most mondok, és amelyeket mondottam, Isten szavai és olyan biztosan fog benneteket a nektek adott ígéretem teljesedéséhez vezetni, mint amilyen biztos, hogy pusztán csak Akaratommal mindent végre tudok hajtani, amit akarok. Jól megértettétek?” 9. Mondja az 5 pap: „Urunk és Mesterünk, Ki valóságos Isten-ember vagy! Mi mindent jól megértettünk és nyíltan ki is mondjuk, hogy Neked mindenben tökéletesen igazad van és a tiszta igazságot mondod; de a mi mesterségünkre vonatkozóan mégis az a véleményünk, hogy az idő és évszámításainknál az uralkodó bolygókat hagyjuk meg továbbra is úgy, hogy csak a régóta megszokott neveket hagynánk meg, majd azután mi az emberekkel megértetjük, hogy ezek csupán csak nevek, amelyekkel bizonyos vándorcsillagokat jelölünk. Erre csak a 7 évenként ismétlődő ciklusok rendszeres megállapítása végett van szükség, amely rendszert még a régi egyiptomiak állították fel. Úgy véljük, hogy ez a Te tanításod felvirágoztatásának nem fog ártani.” 10. Mondom Én: „Igen, igen nem is fog ártani, de használni sem, mert először mi szükség van a 7 éves ciklusra? Már a 7 hétnek és a 7 hónapnak sincs önmagában véve semmi jelentősége és mennyivel kevésbé a 7 év ciklusának? De ti a hetes számot egy mágikus, tehát jelentőségteljes számmá tettétek, annak mindenféle hatást tulajdonítottatok és megbolondítottátok vele az egész népet, s azért a legüresebb balgaságaitoktól sem vagytok képesek eltérni. De ha véleményetek szerint mindezt kénytelenek vagytok megtartani, akkor a legnagyobb komolysággal oktassátok a népet abban az irányban, hogy a régi istennevek nem egyebek, mint bizonyos vándorcsillagok üres nevei. 11. Én mondom azt nektek, hogy minden számításotok a csillagos égboltra vonatkozóan csak hazugság és csalás, s az Én tanítványaim erről teljes érvényű tanúbizonyságot nyújthatnak nektek. Én felfedtem előttük ezt a tudományt és tudják jól, hogy mi a Nap és a Hold; kérdezzétek meg őket, s majd megfelelő módon felvilágosítanak benneteket, s akkor meglátjátok, hogy milyen helytelenek és nevetségesen ostobák a ti számításotok és meghatározásaitok. Amint mondottam, a ti számításaitokból csak a 7-től 7 napig folyton váltakozó holdnegyed, az abból keletkező hét, hónap és az év időtartama helyes és igaz, a többi mind a legüresebb badarság. Most már tudjátok, hogy mit ér a ti számításotok és tejesen rajtatok múlik, hogy azt tegyétek, amit akartok.” 12. amikor az 5 pap az előttük oly nagyon fontosnak látszó idő és csillagszámításokról ilyen bírálatot hallott, valamennyien tágranyílt szemekkel bámultak és egymás között titkon így szóltak: „Ez bölcsességét és mágikus akaraterejét nem Egyiptomból hozhatta, mert akkor Egyiptom régi és legnagyobb csillagászattanáról másképpen beszélne. Ő egyszerre mindent elvetett, csak azt nem, amit még a legegyszerűbb ember is az ujjain ki tud számítani. Biztosan meg vannak erre az okai.” 13. Mondja erre az első Apolló-pap, ki tulajdonképpen a főcsillagász volt: „Hiszen én FelsőEgyiptomban, Diadeirában a nagy Zodiákus alatt a chronosi templomban nagy szorgalommal tanultam az időszámítást, a csillagászatot és a csodálatos asztrológiát, mégpedig Ptolemaios rendszerével (Megjegyzés: Ez nem Ptolemaios az ifjabb csillagász, sem a királyok egyike, hanem a világtörténelemben már teljesen feledésbe ment Ptolemaios név (földmérő) Mózes után 400-ban élt; nem tévesztendő össze a diadeirai Ptolemeussal, ki a zodiákust számította ki. Ptolemeus annyit jelent, mint földmérő, geométer. Ez jól megjegyzendő. Ptol - a völgy, meus – mérni a régi nyelv szerint). És most mindez semmi?! Mit gondoljunk tehát az égboltozat csodálatos csillagképeinek látásakor? Vajon ezeknek tényleg nincsen magasabb jelentőségük, minthogy ragyogásuk által éjszakának idején egy kis fényt küldjenek? Miért vannak akkor azok a különféle csoportok, amelyek mindig egyenlőek maradnak, miért a különféle nagyságok és színek? Ez valóban súlyos próba számunkra; de bárhogy is legyen, majd meglátjuk, hogy tanítványaid mit fognak nekünk ezekről beszélni.” 97. Fejezet

András és Nathanael a bálványpapokkal közlik az Úr tanításait. Látogatás a szegény halászfalucskában. Az Úr itt a világ üdvözítőjeként és a lelkeket a tévelygésektől való Megváltóként jelenti ki magát és meggyógyít minden

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

128

beteget. Jelenet a karnélkülivel. A kétkedő papot először az orvos, azután az Úr tanítja. A karnélküli ember meggyógyítása. 1. Ezután felemelkedtünk az asztal mellől miután már délután a negyedik órában voltunk és kiadtam a rendeletet Andrásnak és Nathanaelnek, hogy ezeknek a papoknak adják meg a szükséges tanításokat; a többi tanítvánnyal, valamint a ház népével kimentük a szabadba. A Zeusz-pap is Utánuk jött, mert ő azt mondotta a többi négynek: „Figyeljétek jól meg, hogy a két férfiú mit fog nektek mondani, én a Mester után megyek s majd meglátom és meghallom, hogy mit fog cselekedni és beszélni.” Így aztán ő is Utánunk jött, Mi pedig az Eufrátesz folyó mentén haladtunk, melynek jobb partján volt az a helység, ahol rengeteg sok ritka gyógyfű termett. Egy órai gyaloglás után lefelé haladtunk a folyó irányában, ahol egy kicsiny halászfalucskára akadtunk, melynek lakossága leginkább halászatból tartotta fenn magát, mert a talaj köves és homokos volt, s csak helyenként volt gyéren fűvel benőve, amely alig volt elég a kecskék számára, földművelésre meg éppenséggel alkalmatlan volt. 2. Amikor megérkeztünk, mindjárt sok ember szaladt Elénk és üdvözölték a jól ismert Joredet, egyben elnézést és türelmet kértek tőle, mert a halászbérlet egy részével még tatoztak neki. A vámszedő azonban elengedte nekik az egészet és még azt is hozzáfűzte: „Nemcsak a bérösszeget, – amellyel tartoztok – engedem el nektek, hanem a jövőre nézve minden további bérfizetést elengedek, csupán a császári adógarast, mint ennek a falucskának teljesen szabad tulajdonosai és halászai, kell lerónotok és remélem, hogy azt a halak árusításából össze fogjátok hozni? Meg vagytok elégedve?” Erre nagy hálájukban úgy a férfiak, mint az asszonyok arcra borultak Jored előtt és hangos szóval dicsérték végtelen nagy jóságát, de Jored felszólította őket, hogy keljenek fel és csekély jótettéből ne csináljanak ilyen nagy dolgot. 3. Amikor felemelkedtek a földről, eléjük állt a halottaiból feltámasztott fiú és elmondotta, hogy mi történt vele. Ekkor ezek az emberek Hozzám tolongtak, mivel Én az orvossal éppen a víz mellett állottam és dicsőíteni s magasztalni kezdtek, hogy Jored fiát feltámasztottam, mert bizonyára ezért volt olyan jó hozzájuk is, különben ha mindenkor jó és méltányos ember is volt, de azért mégsem tette volna meg velük. Azután ártatlan együgyűséggel azt kérdezték Tőlem, hogy ki lehetek Én, hogy ilyen hallatlan dolgot tudok megtenni? 4. De Én megnyugtattam őket és így szóltam hozzájuk: „Hogy Ki és Mi vagyok, azt még elég korán fogjátok megtudni, annyit azonban tudjatok meg egyelőre az Én számból, hogy egyedül Én vagyok minden embernek Megváltója és nemcsak arra van hatalmam, hogy az embereket csupán akaratom és szavam által testük szerint meggyógyítsam, hanem meg tudom váltani az emberek lelkét hosszú tévelygéseikből és megadhatom nekik az örökéletet. Ha vannak betegeitek ebben a kis faluban, akkor hozzátok ide őket és Én mindannyiukat meggyógyítom!” 5. A szegény nép már előre hálálkodott és így szólt: „Óh kedves világmegváltó! Bizony van nekünk elég betegünk, sőt magunk sem vagyunk olyan egészségesek, amilyeneknek részben látszunk; de a mi betegeink többnyire olyan fogyatkozásokban szenvednek, hogy nemigen lehet rajtuk segíteni!” Mondom Én: „Menjetek csak és hozzátok mind ide és életetekben először ismerjétek meg Isten Dicsőségét és Erejét, melyet Ő az embernek adott.” 6. Erre az emberek szegényes kunyhóikba siettek és 20 beteget hoztak elő; ezek között voltak bénák, nyomorékok, köszvényesek, vakok, süketek és bélpoklosok, sőt volt egy olyan ember is, kinek nem voltak karjai. Ez az ember bár egészséges és erőteljes volt, de mint gyermek, dajkája gondatlansága miatt elvesztette mindkét karját, s így mint karnélküli ember rendes munkára nem volt alkalmas, kivéve, amit szükségből a lábaival tudott elvégezni. 7. Amikor a betegek Előttem feküdtek a gyér gyepen, Én odaléptem hozzájuk és így szóltam: „Meg akartok gyógyulni betegségeitekből és hiszitek-e azt, hogy Én meg tudlak benneteket gyógyítani?” Mondja egy köszvényes aggastyán: „Te jó, Te kedves Megváltó! Ha Te Jored fiát fel tudtad halottaiból támasztani, akkor azt is elhisszük, hogy bennünket is meg tudsz gyógyítani! S hogy mi, súlyosan szenvedők szeretnénk ismét frissek és egészségesek lenni, az már régen magától értetődő dolog. Ha Te, óh jóságos, kedves Világmegváltó, meg akarsz minket gyógyítani, akkor részesíts bennünket ebben a végtelen nagy szeretetedben és kegyelmedben! Igaz ugyan, hogy ezért semmit sem

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

129

adhatunk Neked, mert hiszen látod a mi nagy szegénységünket. Már az összes isteneket segítségül hívtuk, de nem akarnak minket meghallgatni, biztosan azért, mert nem tudunk eleget áldozni. De ha Te meggyógyítasz bennünket, akkor Te több és jobb vagy, mint a mennyek valamennyi istene!” 8. Erre a jelenlévő Zeusz-pap tágranyílt csodálkozó szemekkel így szólt az orvoshoz: „Ha Ő erre képes, akkor igazán nem ember, hanem valóban Isten, - de leginkább a karnélküli emberre vagyok kíváncsi! Ha annak ismét vissza tudja adni mind a két karját, akkor minden kétséget kizáróan Isten és imádnunk kell!” 9. Erre Én szemeimet az ég felé emeltem és fennhangon így szóltam: „Atyám! Köszönöm Neked, hogy újból meghallgattál, de Én ezt azért mondom és teszem, hogy ezek a pogányok is megismerjenek Téged, Benned és Bennem higgyenek és egyedül a Te Szent Neved dicsőítsék!” Ezután a betegekhez fordultam és így szóltam: „Keljetek fel és járjatok!” Erre mindnyájan felemelkedtek, mert valamennyien egy és ugyanazon pillanatban teljesen egészségesek lettek. 10. Csak még a karnélküli ember nem kapta vissza karjait, s ezért Hozzám jött és így szólt: „Óh, Te jóságos Világmegváltó! Ha Te képes voltál csodálatos, mindenható akaratoddal ezeket a betegeket meggyógyítani, akkor talán az is lehetséges lenne, hogy nekem visszaadnád két munkaképes kezemet, hogy mindenféle munkával megkereshetném a kenyeremet! Óh, ne engedd, hogy így menjek el erről a helyről, hogy én is részt vehessek egész szívemmel a többi meggyógyult beteg hálaujjongásában!” 11. Mondom Én: „Miért kételkedtél abban a pillanatban, amikor a többeket meggyógyítottam? Lásd, mindnyájan hittek és meggyógyultak; ha te nem kételkedtél volna, már neked is meg volna mind a két karod! Mondja karnélküli ember: „Óh jóságos Világmegváltó, ne vedd ezt rossz néven tőlem, de most már tökéletesen hiszem, hogy Te rajtam is tudsz segíteni!” Erre hátam mögött a Zeusz-pap ezt a megjegyzést tette az orvosnak: „Mindjárt gondoltam, hogy ezzel a karnélkülivel a gyógyítás akadályokba fog ütközni, mert egészen más egy embert, akinek minden tagja megvan ha elnyomorodva is – mágikus szóval vagy az akarat hatalmával meggyógyítani, mint egy embernek valamely teljesen hiányzó karját újból megteremtve visszaadni!” Mondja az orvos: „Én nem vagyok ezen a véleményen, mert aki 3 kolosszális kőszobrot egy pillanat alatt meg tud semmisíteni, és a tavat szilárd földdel annak medréig be tud fedni, az vissza tudja adni egy embernek a karjait is – ha akarja!” 12. Az orvosnak erre a szavaira a Zeusz-pap semmit sem felelt; ekkor Jored lépett Hozzám és így szólt: „Uram! Ha Te is úgy akarod, add vissza ennek az embernek kezeit, és én szolgálatomba fogadom őt és jó dolga lesz nálam! Erre Én így szóltam Joredhez: „Légy nyugodt, Én visszaadom neki a kezeit, de a Zeusz-pap miatt kénytelen vagyok kissé várni, mert azt mondta, hogy ez Nekem nem fog sikerülni, ezért néhány szót kell vele váltanom.” 13. Erre Én megfordulva így szóltam a paphoz: „Hallgass ide te gyengeelméjű ember! Hogyan ítélsz te az Isteni Bölcsességről, Erőről és Hatalomról? Ki volt az, aki az első embert nemzés és test nélkül erre a világra teremtette és annak, aki azelőtt még nem volt, tagokat adott a lehető legtökéletesebb formában? Lásd, ez Az volt, Aki most Énbennem lakozik, amiről már meggyőződhettél azoknál a csodatételeknél, amiket itt tettem. Nem látod be, hogy pusztán egy ember önmagából olyat nem tud létrehozni, mint amit most Én itt teszek; csak Isten Szelleme, Aki Bennem van és egy az Én Akaratommal! Hogy valaki pap legyen, és első pillantásra ne lássa be, hogy az olyan cselekedetek, amilyeneket Én most teszek, miképpen lehetségesek, az egy Zeusz-papra nézve, ki minden elképzelhető iskolát kijárt, és aki Platónt és Szókratészt áttanulmányozta, nem valami dicséretes! Mondd komolyan, úgy véled, hogy Én ennek a karnélküli embernek nem tudom a karjait visszaadni?” 14. Mondja a pap: „Ezt – valóban mindenható barátom – tulajdonképpen nem így gondoltam – habár úgy tűnt fel nekem, hogy a nyomorult embereknek csak azokat a testrészeit tudod meggyógyítani, amelyek még megvannak, de amelyek szerencsétlen véletlen következtében elvesztek, azokat nem tudod visszaadni. Mert azt gondoltam magamban: Te a nyers és holt anyagot, melynek rokon anyaga a levegőben és vízben van, mint a láthatatlan természeti erőkben mélyen beavatott könnyen tudod irányítani, és azok engedelmeskedni tartoznak Neked, ámde egy ember régen elveszett két karja már egészen más dolog, mert az alapanya-gok az első őselem anyagtól már igen messze estek, s így a levegőből és vízből nem egykönnyen lehet őket összetömöríteni. De úgy látszik, hogy

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

130

nem így van, s ezt Te épp oly könnyen megteheted, mint a másikat! – Igaz hogy az imént az orvosnak kimondottam kissé kételkedő véleményemet, de ő az ellenkezőjéről néhány szóval rögtön teljesen meggyőzött s így most már hiszem, hogy a karnélküli embernek is visszaadhatnád a karjait, kivéve, ha valamely titkos oknál fogva nem akarnád visszaadni!" 15. Mondom Én: „Óh, ez egészen más beszéd és Nekem nincs semmi okom arra, hogy ennek az embernek karjait vissza ne adjam; akarom tehát, hogy még ebben a pillanatban meglegyen!” Alig mondottam ki ezeket a szavakat, a karnélküli embernek két erőteljes karja volt és azonnal úgy használhatta azokat, mintha sohasem hiányoztak volna. 16. Ez az összes jelenlévő előtt olyan hatást idézett elő, hogy valamennyien kiáltásban törtek ki: „Ez nem ember, hanem valóságos Isten! Templomot fogunk Neki építeni és egyedül Neki fogjuk a legtisztább és legjobb áldozatot hozni!” De Én lecsendesítettem őket és megmagyaráztam nekik úgy, mint egy nappal ezelőtt Jorednek, az emberi élet erejét a szellem erejével egyesülve a hit által és az Isten iránti legnagyobb szeretet által, Aki öröktől fogva volt, van és lesz. Ezek az egyszerű emberek hitték ezt, és csakhamar könnyen meg is értették. 98. Fejezet

A szegényeknek prédikálják az evangéliumot, amit azok hálával fogadnak, de a Zeusz-papnak különös magyarázatokat adnak, és kérdéseket tesznek fel. A pap ügyes védekezésével bajba kerül. A szegények további oktatása az Úrról.

1. Ekkor felszólítottam a tanítványokat, hogy e néppel tanításaim első főszabályait ismertessék meg. Amikor ez megtörtént, mindnyájan szívük mélyéből hálákat adtak ezért a nagy jótéteményért, de a Zeusz-papnak is azonnal tudtára adták, hogy ezután lemondanak holt és senkin sem segítő isteneikről, és templomukat sem fogják többé látogatni, mire a pap így felelet: „Ezzel már én megelőztelek benneteket; mi ezután ezekben az új tanításokban igen gyakran fogunk találkozni és kölcsönösen épülünk majd az élő Isten nevében! Mert a mi kőből faragott isteneink már régóta nem léteznek, azaz idő és igazság szerint mi, papok már régen nem adtunk azokra semmit, és számunkra mintha már soha nem is lettek volna, sőt a valóságban sem léteznek már, mert Ez a Mindenható akaratával megsemmisítette őket, és a szent tavat is örök időkre szilárd földdel fedte be. Mi magunk is tanítványai lettünk és a régi hazugságok helyett a tiszta igazságot fogjuk hirdetni, és épületes tanításokkal leszünk hasznotokra s így régi jóbarátok maradunk.” 2. Erre mondja ennek a falucskának elöljárója: „Mindez nagyon szép és helyes volna, de egy nem tetszik nekem, különösen ennél a csodás alkalomnál. Azt mondtad ugyanis, hogy ti, papok idő és igazság szerint már régóta semmit sem adtatok a bálványistenekre. Ez minden esetre nagyon jó és bölcs dolog volt a saját pénzeszacskótok érdekében, mert miután a régi istenekben már nem hittetek, tehát költhettetek róluk, ami nektek jól esett. Ti úgy szerepeltetek, mint közvetítők az istenek és az ostoba vak nép között és azt mondtátok: Ezt vagy azt kívánják az istenek engesztelő áldozatképpen, hogy ezzel vagy azzal a súlyos csapással ne látogassanak meg bennünket. Mi azután, mint a bolondok készséggel áldoztunk, ti pedig az istenek helyett – akik soha sehol sem léteztek – zsebrevágtátok és elnyeltétek a nektek átadott néha igen gazdag áldozatokat. De ha már régóta ti magatok sem hittetek az istenekben, akkor miért éltetek vissza ezzel olyan igazságtalanul és miért csaltatok meg bennünket? Hogyan fogjátok mindezt jóvátenni? 3. Amit én most magam is, mint szegény halász és ennek a kicsiny községnek elöljárója beszélek, azt nem magamért mondom, hanem az egész község érdekében és te, ki az 5 pap közül az első vagy, neked kell felelned ezért s meg kell őszintén mondanod, hogy milyen oknál fogva cselekedtetek velünk úgy, mintha ti magatok lettetek volna a mindenható istenek és súlyos büntetést mértetek arra, aki mint értelmes ember ellenvetést mert tenni veletek szemben. Ha erre nem fogtok kielégítő felvilágosítást adni, akkor a mi jövő barátságunk nehezen fog létrejönni!” 4. Mondja a pap: „Kedves barátom! Először is az isteni tanításokat nem mi adtuk nektek, hanem már azokban születtetek és azokban neveltek benneteket. És másodszor, mit szóltatok volna, ha egyszer felkeltünk volna és egy nagy beszéd keretében a ti régi isteneiteket semmisnek, és nullának nyilvánítottuk volna? Mi tudtuk tehát azt, hogy amit tettünk, csak miattatok tesszük, és a lehetőség

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

131

szerint arra törekedtünk, hogy az istenekben való régi tévhiteteket megtartsuk, mert ellenkező esetben nem valami barátságosan intéztétek volna el testi épségünket! Tehát amíg a sok istenben való régi hit fennállt, kényszerítve voltunk arra, hogy benneteket, mint bolondokat szolgáljunk, ennélfogva mint egyébként is mindenféle tudománnyal felruházott emberek a fizetésünkre kétszeresen rászolgáltuk; azonkívül politikai okoknál fogva is, az állam érdekében meg kellett tennünk amit tettünk, mert ha annak ellenkezőjét tesszük, akkor a római törvény csakhamar azt kérdezte volna tőlünk, hogy miért működünk a régi isteni tanok ellen és miért akarunk a népnek olyan tanácsokat és tanításokat adni, amelyeket az állam sehol sem szentesített? Azután biztosan elveszítettük volna hivatásunkat, és más papokat kaptatok volna, akik bizonyára nem bántak volna veletek olyan kíméletesen, mint mi s ki áll jót azért, ha mi lelépünk, hogy az állam nem fog-e helyettünk új papokat ideküldeni, akik még sokkal súlyosabban gyötörnek benneteket? 5. Nekünk most már könnyű a dolgunk, mert sok tanunk van arra, amit itt egy valóságos élő Isten cselekedett, és ha ezen időtől kezdve rendíthetetlenül hinni és cselekedni fogjuk azt, amit az új tanítások szabnak meg nekünk, és mi magunk megtisztult akaratunkkal új dolgokat leszünk képesek létrehozni, akkor a bennünket állandóan figyelem alatt tartó törvénynek könnyebben megfelelhetünk, és a törvények pallosaikat visszatehetik hüvelyükbe. Ennélfogva azt mondom neked, mint a község elöljárójának, hogy ha mi megmaradunk olyan barátoknak, amilyenek eddig voltunk, akkor még hosszú időn keresztül zavartalanul gyakorolhatjuk ezeket az új tanításokat, amíg úgy megerősödnek bennünk, hogy nekünk is egynémely olyan dolog sikerülni fog, amiről eddig a római bírónak még fogalma sem volt és nem is lehetett, s azután bennünket – mint az imént is már megjegyeztem – békében fog hagyni. És most mondd, igazam van-e vagy nincs?” 6. Mondja az elöljáró: „Most helyesen beszéltél, de a legfőképpen megcsaltak mégis mindig csak mi voltunk, mert ti jól tudtátok, hogy a régi isteni tanokban semmi sincs, de mi nem tudtuk és sokat adtunk rájuk, és ti is értettétek, hogy választékos szavaitokkal még jobban belénk véssétek. De most hagyjuk ezt, miután Ezzel a Világmegváltóval bennünket váratlanul igen nagy üdvösség ért és tanítványai most azzal foglalkoznak, hogy bevezetnek minket olyan tanításokba, amelyek követése által az ember ilyen rendkívüli és soha nem létező képességekhez juthat, és ebből én is szeretnék még valamit hallani.” 7. Ekkor a pap is az oktató tanítványokhoz ment és a tanítókat a legnagyobb figyelemmel jó 2 órán keresztül hallgatta és csak a tanítványok szavaiból – akik itt nyíltan beszéltek – tudta meg azt, hogy Én tulajdonképpen Ki vagyok, és az emberiséggel mit akarok. 8. Eközben Én Joreddel, az orvossal, Jorabeval és az imént még karnélküli emberrel beszélgettem, akit Jored ígérete szerint magához vett és egynémely dolgot érthetővé tettem, amit egyébként aligha érthettek volna meg.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

99. Fejezet

VI . kötet

132

A szegények hálája. Az Úr figyelmeztetése és ígérete velük szemben. Kérik az Urat, hogy áldja meg kopár vidéküket; szerény kérésük a legnagyobb mértékben teljesedésbe megy. A környék csodálatos átváltozása. Egy jó intelem a szeretetre és békére. A boldog emberek hálás öröme.

1. Amikor a tanítványok oktatásukat befejezték, mindnyájan ismét visszatértek Hozzánk és magasra emelt kezekkel adtak hálát különösen a tanításokért, amelyek által most először jutottak tudatára annak, hogy tulajdonképpen mi az ember és mi a rendeltetése. 2. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Kedveseim! Cselekedjetek tanításaim szerint, mert csak akkor lesz teljesen világos előttetek, hogy azok a tanítások, amelyeket itt hallottatok, nem ember szájából származnak, hanem Isten szájából és hogy ezekben a legnagyobb és legtisztább igazság, sőt maga az élet rejlik.” 3. Ők hűségesen megfogadták, hogy mindent a legszigorúbban követni fognak, csak azt az egyet kérték még, hogy Én – ha ez lehetséges volna – kicsiny falujukat legalább kissé áldanám meg, hogy természetes megélhetésük csak egy egészen csekély fokkal javulna, hogy ne legyenek kénytelenek annyi szűkölködés között oly nyomorultan élni. Mert ha szűkös élelmüket úgy, mint eddig a legnagyobb erőfeszítések mellett lennének kénytelenek megszerezni, akkor ennek az új és komoly életügyüknek túlságosan kevés időt szentelhetnének, ami igen fájdalmas lenne számukra. 4. Ekkor mondom Én: „Mit szeretnétek tehát? Szeretnétek kövér legelőket kecskéitek és juhaitok számára? Továbbá szeretnétek gyümölcsfákat, szántóföldeket és gazdagabb eredményű halászatokat, kissé jobb házakat és gazdasági épületeket?” Mondja az elöljáró: „Óh Urunk, az életnek és mindeneknek Mestere, bizony mindez igen jó és kívánatos volna számunkra, de mindezekre még hosszú időkig nem leszünk méltók s ezért egyelőre tökéletesen megelégszünk, hogyha sovány kecskéink és juhaink számára kissé kövérebb legelőt kapnánk, és ha néha- néha részünk lehetne kissé gazdagabb halfogásban – akkor mi lennénk a Földön a legboldogabb emberek!” 5. Mondom Én: „Halljátok! Nálatok valóban beigazolódik az a régi mondás, amely így hangzik: „Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli”, - de mivel ti a kicsinyt megbecsülitek, tehát megérdemlitek a nagyot is. Ennélfogva mindazt, amit az imént mondottam – megadom nektek!” 6. Ebben a pillanatban a régiek helyén kedves házak állottak jó gazdasági épületekkel. Az egész homok- és kavics terület a legbujább legelővé változott s a rétek között leggazdagabb búzatermő szántóföldek terültek el, a házak körül a jó kerítéseken belül a gyümölcsfáknak mindenféle neme és faja pompázott, sőt a szőlő sem hiányzott, s ami a vizet illeti, az is annyira megvolt áldva hallal, hogy már a partról is látható volt, amint a legszebb halak nagy csoportokban úszkáltak, a legelők és rétek telve voltak kecskékkel és juhokkal; az új kerítéseken belül, - amelyek csinosan fonódtak a lakóházak és gazdasági épületek körül – a lakosság egy egész sereg baromfit vett észre, ami eddig csak a görögöknél volt szokásban. 7. Amikor a szegény lakosság mindezt egyszerre meglátta, először nem tudta, hogy ez valóságe vagy csak egy szép álom; csak hosszú idő múlva jöttek magukhoz s olyan örömujjongásban törek ki, hogy alig győztem őket lecsendesíteni, de azután figyelmeztettem mindnyájukat, hogy először e kegyelem miatt soha el ne bizakodjanak, mert az árvíz könnyen elvihet egyszerre mindent és másodszor, el ne beszéljék a nagyvilágban senkinek, azoknak se, akik hozzájuk jönnek, hogy miképpen jutottak mindezekhez, mert ezt a világ nem tudja megérteni, legfeljebb kinevetnék őket és ártanának nekik; csupán annyit mondjanak, hogy ez az ő jobb élettörekvésük jutalma és harmadszor, legyenek egymás között szeretetben gazdagok, egyetértők és egyik se irigyelje a szomszédját, ha valami szerencse érte, hanem legyenek egymással szemben mindnyájan telve szeretettel és szolgálatkészséggel s éljenek tiszta, erkölcsös és ezáltal Istennek tetsző életet s akkor a jelenlegi áldás sohasem fogja elhagyni őket. 8. Ők mindezt örömkönnyek között megfogadták, azután Én ismét így szóltam hozzájuk: „Most pedig menjetek lakásaitokba és vegyétek birtokba mindazt, amit azokban találtok!” De ők arra

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

133

kértek Engem, hogy az új lakások tulajdonosait kegyesen jelölném meg, mert most már nem ismerik ki magukat, hogy melyik kié. Először felszólítottam tanítványaimat, hogy ezt tegyék meg, amit azok meg is tettek, s így ez a dolog is nemsokára a legnagyobb rendbejött. 9. De mivel a lakosok új lakóházaikban azt látták, hogy mindennel el vannak látva, tehát még egyszer vissza akartak jönni Hozzánk, hogy végtelen hálájukat hangos szóval újból elmondják Nekem, azonban a tanítványok azt mondották nekik, hogy tegyék ezt meg csendben szívük mélyén, mert Én azt is meg fogom érteni, mivel Nekem még a legtávolabb lévő embernek leghalkabb gondolata sem ismeretlen, ennélfogva ezt is szívleljék meg és arra törekedjenek, hogy rossz gondolatok ne ébredjenek bennük, mert Én azt abban a pillanatban megtudom. Ebbe a lakosok belenyugodtak és mindent szemügyre vettek, amit ez a csoda részükre juttatott. 100. Fejezet

Júdás egy jellemvonása. Visszatérés Chotinodorába. A kíváncsi papi asszonyokat az étteremben rendreutasítják. Jeruzsálem és a boldoggá tett helység.

1. Ezután a tanítványok ismét visszatértek Hozzánk, kivéve Iskáriot Júdást, aki abban fáradozott, hogy a lakosságot megtanítsa a különféle szerszámok kezelésére s ezért házról- házra járt, evett és ivott, mert fáradságáért mégis akart valami jutalmat. Mi meghagytuk neki ezt az örömét s különféle dolgokról beszélgetve elindultunk Chotinodorába. Amikor odaérkeztünk, a nap már nagyon közeledett nyugtához. Fáradtak voltunk kissé és elmentünk Jored házába s ott az ismert terembe; ott volt a 2 tanítvány a 4 pappal együtt, akik otthon oktatásokban részesültek Tőlük. Nemsokára egész embertömeg jött a városból a házhoz és serényen érdeklődött, hogy a halászfalucskába vezető úton mi minden történt. 2. Erre aztán megindult a kölcsönös elbeszélések és csodálkozások egész tömege, amely éjszakáig tartott. Csak a betálalt vacsora csendesítette le a nyelveket, s a város polgárai is lassan- lassan eltávoztak, úgy hogy a vacsorát már nagyobb csendben tudtuk elfogyasztani. 3. Csak amikor a vacsorát elköltöttük, érkezett meg Júdás is és kutató szemekkel vizsgálta, hogy a vacsora most kezdődött-e vagy már be van fejezve. Azonban mivel látta, hogy befejeződött, így beletörődött sorsába. Jored azonban valamit készíttetni akart számára, de ezt Júdás mégsem engedte meg és csak egy kis kenyeret és bort kért, amit rögtön meg is kapott. De Tamásunk ezt nem tudta elnézni, mert Általam megtudta, hogy Júdás az ottani csodaborból igen sokat ivott, azonban Júdás ezúttal úgy tett, mintha Tamást nem is hallotta volna, s fogta a hatalmas pohár bort, megitta és kiment, s ezen az éjszakán már nem láttuk többé. Kint találkozott egy polgárral, aki vele ennek a napnak eseményeiről beszélgetett, aki aztán meghívta házába és gazda vacsorával vendégelte meg. 4. Mi pedig még az asztal mellett ültünk, amikor egyszer csak odajött az 5 pap felesége gyermekeivel és szolgaszemélyzetével, hogy megtudják mi történt velük, mert egész délután sehol sem találták őket, még ott sem, ahol leginkább tartózkodni szoktak. Azután az asszonyok egész komoly szót emeltek, hogy mi lesz most már velük, mert minden elpusztult, ami egyébként megélhetésükhöz tartozott. A papok azonban szigorúan megtiltották a kérdezősködést és így szóltak: „Nem ti, hanem mi voltunk a javíthatatlan emberi vakságnak és szörnyű butaságnak papjai; de most már más meggyőződést szereztünk és sziklaszilárdan amellett fogunk maradni, ha ezek a semmis régi és teljesen hamis istenek üres szolgálatainkért tápláltak és eltartottak bennünket, akkor Ez az egy mindenható igaz Isten is el fog tartani, ha mindnyájan teljes igazságban egyedül Őt szolgáljuk. Most pedig ne kérdezősködjetek tovább! Holnap is nap van, amikor a ti együgyű asszonyi kíváncsiságotok kielégülést nyerhet.” Az 5 papnak ez a komoly dorgálása családjaikra jó hatással volt s valamennyien elhallgattak és nyugodtan hazamentek. 5. Azután még sok hasznos dolgot megtárgyaltunk és a 20 új tanítvány azt mondotta egymás között: „Óh, ha ez a hely Jeruzsálem volna, milyen üdvösséges élet volna itt! – De ha mindaz Jeruzsálemben történt volna, ami itt történt ma, az a templomosokat még jobban felingerelné, és közülünk senki sem volna biztos az életében. Ott pedig állítólag „Isten gyermekei” laknak, itt azonban csak sötét és világtalan pogányok. Hallgassatok el azzal a jeruzsálemi Isten-gyermekséggel! Az Isten

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

134

igaz gyermekei itt vannak, de Jeruzsálemben csak a sátán gyermekei!” Mondom Én: „Ne buzgólkodjatok olyan nagyon! Ti helyesen ítéltetek ugyan, de itt ez a hely nem alkalmas erre, ezért beszéljetek inkább másról.” 101. Fejezet

Kérdések Dániel látomásai felől. Az Úr fontos tanítása ennek megértésére; miért nem értette meg maga Dániel? Az Úr saját missziójáról tanúskodik. Fontos tanítások, hogy a Próféták könyve miért van olyan burkoltan megírva. Az Úr rámutat a mi időnkre és annak találmányaira.

1. Mondja a 20 tanítvány közül az egyik, ki egykor a templomban írástudó volt: „Uram, miután Te minden dolgot ismersz és Előtted minden lehetséges, arra kérünk, hogy Dániel próféta könyvét, de különösen annak hetedik részét magyaráznád meg egy kissé, mert ez a nevezetes látnok a 4 állat látomásáról sajátságos magyarázatot ad, azonban ez a magyarázat éppen olyan határozatlan és homályos, mint látomása, amely a látnokot borzalommal töltötte el. Nem kaphatnánk Tőled erről közelebbi magyarázatot?” 2. Mondom Én: „Óh – mindenesetre, de ez a hely erre nem megfelelő, mert ezek az emberek a Mi Írásainkból keveset, vagy semmit sem tudnak; azonkívül ti még magatok sem hatoltatok be eléggé a túlvilági szellembe, és igen kevéssé lettetek vele eggyé ahhoz, hogy be tudnátok tekinteni Dániel látomásaiba és azokat egészen gyökerükig tudnátok megérteni; mert ha az első két állatot üggyel-bajjal meg is értenétek, de az utolsó kettőt nem, mivel azok léte és működése a jövő idők számára van fenntartva. Miképpen is lehetne csupán természetes értelmetek előtt olyasvalamit világosan ábrázolni, ami ezen a Földön még nem volt, hanem csak évszázadok múlva fog lejátszódni? 3. Azt az egyet azonban megmondhatom nektek, hogy a 4 különös állat nem ábrázol 4 egymás mellett létező birodalmat, melynek utolsójából még 10 királyság keletkezett a szarvuk tízes száma szerint, amelyek közepében az állat fején még egy tizenegyedik is kinőtt, amiért az állat előbbi 10 szarvából hármat kiszakítottak, - hanem a földi emberek kezdetétől számítva 4 egymás után következő nagy időszakot jelölnek meg, amelyek elmúlásának tapasztalataihoz sok időelőtti történelmi tudás és azok jövőjének áttekintéséhez nyílt szellemszemekre van szükség, amelyek időn és téren keresztül a világosság világosságába, és az élet életébe képesek betekinteni. 4. A látomás szerint az utolsó állatnak vasfogai vannak, és maga körül mindent felfal; a tizenegyedik szarvnak szemei vannak, mint az emberi szemek és egy szája, mely nagy dolgokat beszél. Igen, Én mondom azt nektek, hogy elkerülhetetlenül így fog történni, de ha Én ezt kissé meg is akarnám magyarázni, épp oly kevéssé értenétek meg, mint maga Dániel nem értette meg azt a magyarázatot, amit szelleme adott neki. 5. Dániel jámbor lelke bár nagyon alkalmas volt arra, hogy ilyen látomásokat úgy lásson, mint egy éber álmot, de megérteni nem tudta, mert Istentől kapott túlvilági szellemével még nem volt egyesülve és nem is lehetett, mivel akkor Én még nem voltam itt testben, hogy ilyen egyesülést lehetővé tettem volna. 6. Ez a teljes egyesülés is csak akkor fog egészen bekövetkezni, ha majd Én felmegyek régi és egyben egészen új otthonomba. Ebből pedig világosan kivehetitek azt, hogy Dániel próféta könyve hetedik részének magyarázata semmit sem használna nektek.” 7. Mondja most Péter: „De Uram, majd ha egyszer ismét egyedül leszünk, adhatnál nekünk ebben a kérdésben egy kis felvilágosítást, mert én magam is azt mondom, hogy a próféták, nevezetesen a 4 nagy – sok mindent leírtak, valamint Mózes, Illés, Dávid és Salamon is, de kinek?! Eddig még a legbölcsebb írástudó sem értette meg és mi is csak a legkevesebbet értjük belőle, és az utánunk következők sem fogják megérteni, pedig azok a könyvek mégis emberek számára írattak és nem más teremtmények részére. De mit használnak az embereknek, ha soha nem tudják azokat rendesen megérteni?!” 8. Mondom Én: „Óh, akkor te nagyon tévedsz, mert ha azok a könyvek a benső szellemi bölcsesség számára úgy volnának megírva, hogy minden természetes értelem előtt már az első

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

135

pillantásra érthetők volnának, akkor azokat az ember csakhamar félretenné, és meg se nézné többé, s így mi haszna volna belőlük? 9. Így azonban csak szellemit tartalmaznak a legegyszerűbb teremtménytől a legmélyebb isteni bölcsességig, ennélfogva természetes világi értelemmel azokat felfogni nem lehet, hanem egyedül csak az ember tökéletessé vált túlvilági szelleme által. 10. Éppen az ilyen írások meg nem értése ébreszti fel az emberben a szellemet és mutatja meg neki, hogy mi és mennyi hiányzik még élettökéletességéből. Az ember azután ilyen írásokat többször fog elolvasni s fölöttük mélyebb szemléleteket végez, miközben időről- időre egyik vagy másik dolog már világosabb lesz előtte s ha fáradságával és buzgalmával időközben szellemének egy piciny világosságához jut, akkor már serényebben kutatja a benső szellemi igazságokat s ilyenformán mindig több és több világossághoz és túlvilági szellemével való mindegyre szorosabb egyesüléséhez fog jutni és azután képes lesz már embertársainak is nagyobb világosságot adni, ami nekik nagy hasznukra lesz. 11. És ez sohasem történnék meg, ha ezek az írások csupán természetszerű formában lennének megírva, mert ha úgy volnának, akkor nem lehetne azoknak semmi szellemi vagy mennyei isteni alapja, úgy amint azt már nektek oly gyakran megmutattam. 12. Mit szólnátok ti ahhoz, hogyha tudtotokra adnám, hogy mától számítva csaknem 2000 év múlva először az Én tanításaim általánosságban még sokkal rosszabbul fognak állni, mint most a leggonoszabb pogányságé és még rosszabbul, mint a legvakabb farizeusi hit Jeruzsálemben, amely a mai naptól kezdve már 50 év múlva nem is fog létezni. S mit szóltok hozzá, ha kijelentem nektek, hogy az emberek abban az időben olyan mesterséges látószerkezeteket fognak feltalálni, melyekkel be fognak tekinteni a csillagos égbolt mélységeibe és egészen más számításokat fognak felállítani, mint amilyet az egyiptomiak. Az emberek vasutakat fognak készíteni és tűzzel meg gőzzel vaskocsikban olyan gyorsan fognak utazni, mint amilyen gyorsan repül a levegőben a kilőtt nyíl. Vasból készült fegyvertüzekkel fogják egymást legyőzni, leveleiket villámokkal a világ minden sarkába kiküldeni és hajóik vitorla és evező nélkül a gőz hatalma által oly gyorsan és könnyen haladnak majd a nagy Óceánon, amilyen gyorsan repül a sas a levegőn át és még ezer és újból ezer olyan dolgot fognak az emberek létrehozni, amiről ti most még nem tudtok fogalmat alkotni magatoknak. Lássátok, mindezeket a negyedik állat foglalja magában és azért nem érthetitek még meg, mert amit Én most nektek mondottam, azt sem tudjátok megérteni. De szellemben nemsokára mindent megértetek, másoknak azonban nem tudtok mégsem más magyarázatot adni, mint amilyet ez alkalommal Én adtam nektek. De majd erről kellő alkalommal még többet fogok beszélni. Ma azonban már minden jónak eleget tettünk, tehát térjünk ismét pihenőre.” – Ezzel befejeztük ezt az estét és mindenki pihenőre tért, mert már meglehetősen késő volt, Csak az 5 pap és Jored beszélgetett még egy ideig a másik szobában a hallottakról, látottakról és a megtörténtekről. 102. Fejezet

A különös kísértetet – amellyel a papok éjjel találkoztak – az Úr természetesen megmagyarázza. Az Úr bebizonyítja a papoknak, hogy feleségeiket a bálvány szolgálatával ők maguk butították el. Az Úr övéivel eltűnik a bámész nép elől; a pénzsóvár Júdás.

1. Reggel már egész néptömeg állt a ház előtt, hogy Engem lásson, de Én tanítványaimmal a teremben maradtam és ezúttal a reggeli előtt nem mentem ki a szabadba. Jored eközben bejött Hozzánk megnézni, hogy alszunk-e még s mivel ébren talált Mindnyájunkat, így szólt Hozzánk: „Uram és Mesterem, a reggeli már elkészült s ha úgy kívánod, azonnal betálaltatom. Az 5 pap és az orvos is itt van már és szeretnének Téged látni és üdvözölni, azon kívül házamat valóságos néptömeg veszi körül, és nem kíván mást, minthogy még egyszer lásson Téged Uram! Mi ebben a Te akaratod?” 2. Mondom Én: „Tálaltasd fel a reggelit, a papok és az orvos pedig jöjjenek ide Hozzánk és természetesen egész családod is, melyet Én nagyon megkedveltem. A kíváncsi nép azonban várjon, mert azzal egyelőre se nem veszít, se nem nyer, ha Engem megbámul. Tedd meg ezt, s majd a reggeli után meglátjuk, hogy tovább mi tennivalónk lesz.” Erre minden úgy történt, ahogy Én elrendeltem. Az orvos és a papok beléptek és Mi leültünk az asztalhoz, mire aztán betálalták a kitűnően elkészített

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

136

eledeleket, mert Jored 7 felesége jó gazdasszony volt s Mi ismét jóízűen ettünk, és bort ittunk a halakra. Egy félóra múlva a reggelizést befejeztük és a papok közül az egyik arra kért, hogy szabad-e szólnia? 3. Én erre így szóltam: „Barátom, te a magad részéről beszélhetsz, amennyit akarsz, de Én megjegyzem, hogy szóról-szóra tudom, amit Nekem mondani vagy Tőlem kérdezni akarsz. Ne fáraszd magad tehát, hogy egy ilyen lényegtelen dologban felnyisd a szád. Ide hallgass tehát! Amikor éjjel már reggeli szürkületben hazafelé tartottatok, ligetetekben bőgést és jajgatást hallottatok. Ti szorongó érzések között mélyebben mentetek be a ligetbe és még fenyegető szavakat is hallottatok, hogy az isteneket hitszegő módon elhagytátok és ezért bosszút állnak rajtatok. Ekkor nem kis félelemmel feleségeitekhez siettetek és elmondtátok nekik, hogy mit hallottatok és ezáltal öntöttetek még csak igazán vizet a malmukra (Már János idejében is voltak vízimalmok). 4. Tudjátok-e, hogy a ti feleségeitek, gyermekeitek és szolgálóitok tegnap este miért jöttek értetek? Lássátok, ők egy kísértetet készítettek nektek és már korábban is szívesen rátok ijesztettek volna s azért voltak úgy elkeseredve, mert erre az alkalomra oly sokáig kellett várniuk. Én tegnap éppen olyan jól tudtam, mint most, hogy az asszonyok mit terveztek, mégis megengedtem, hogy megtörténjék, de nem azért, hogy asszonyaitok titeket néhány óráig ijedelemben tartsanak, hanem hogy ma éppen azáltal segítségetekre legyek abban, hogy őket, gyermekeiteket és szolgáitokat a helyes útra térítsétek. 5. De Én feleségeitek cseleszközeit mindaddig szorosan helyükhöz kötöttem, amíg Mi majd odamegyünk, és feleségeitek szemei előtt bebizonyítjuk, hogy éjszakának idején milyen csodát művelnek ők a macskáknak szorosan megkötött farkával és néhány felbérelt haszontalan szolgával és inassal, akik most a vastag faágakon vannak. 6. Amikor ma reggel ti idejöttetek Hozzám, feleségeitek, gyermekeitek és szolgáitok kifutottak a ligetbe és azóta minden elképzelhető módon azon fáradoznak, hogy kísértő eszközeiket felszabadítsák, de ez addig nem fog sikerülni, míg Mi oda nem megyünk és a kísértetet készítő művésznőkkel néhány erélyes szót nem váltunk, és varázsló eszközeiket azután fel nem szabadítjuk. Nos barátom, beszélj, nem így áll a dolog és nem ez volt az, amit Nekem mondani akartál?” 7. Mondja a pap: „Igen, nagy Uram és Mesterem! Éppen így volt és szívem mélyéből köszönöm felvilágosításodat, mert bizony tegnap nem kis félelemben volt részünk és gondoltuk magunkban, ha ez így tart, akkor rövid idő múlva tényleg megérhetünk egy isten-háborút, melyben de facto soha sem hittünk, de azzal indokoltuk, hogy az akkori ősidőkben azon a földön nagy földi és elemi rázkódtatások lehettek, amelyeket az abban az időben élő bizonyára igen egyszerű természeti emberek különféle képekben és csodálatos mondákban őriztek meg az utódok számára. De tegnap már- már hinni kezdtünk e mesék lehetőségében annál is inkább, mert már tegnap láttuk és hallottuk, hogy az isteni hatalom az emberben mi mindent képes létrehozni. Mi csaknem láttuk már, hogy Te és tanítványaid valóságos égő hegyeket és borzalmas nagyságú tölgyeket irtózatos erővel hajíttok az ég felé; de ez az ostobaság már el is múlt és én, mint szónok már jó előre örülök annak, hogy Te, óh Uram és Mesterem elbutult feleségeinket miképpen fogod helyes útra téríteni.” 8. Mondom Én: „Helyesen mondod, hogy feleségeitek el vannak butulva, de elbutulásuknak okai egyedül ti vagytok! Ti így neveltétek őket, ennél fogva, hogy feleségeitek és gyermekeitek olyanok amilyenek, annak okai egyedül ti vagytok és most szeretettel, és türelemmel kell jóvátennetek azt, amit elrontottatok rajtuk. Én a Magamét majd megteszem, de nektek is meg kell tennetek azt, ami a ti dolgotok. Szeretettel és türelemmel sokat elértek, de a régi, megszokott szigorotokkal semmit.” 9. Mondja a Zeusz-pap: „Uram és Mesterem! A mi feleségeinken nem sokat ronthattunk, mert ők már kora gyermekségüktől fogva az istenek szolgálatába annyira bele voltak kényszerítve, hogy valóságos korrektoraink voltak, ha valamit elmulasztottunk, ami szertartásainkban csupán mellékes dolog volt, s amit bátran kihagyhattunk volna.” 10. Mondom Én: „Ez igaz ugyan, de bizonyára emlékezni fogtok arra az időre, amikor feleségeiteket megkértétek? Akkor úgy láttátok, hogy mint pap leányai Sidonban a zsidók írásait olvasták, és sokat adtak azokra, valamint atyjuk is, habár csak titkon magában. Akkor ti dicsértétek azt, hogy a leányok annál inkább vonzódjanak hozzátok; de amikor feleségeitek lettek, a zsidók tanait napról napra jobban és jobban elhomályosítottátok. Hamis csodákat mutattatok nekik, és azt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

137

állítottátok, hogy azokat az istenek hozzák létre. Azután mindenféle eszközzel feleségeitek képzeletét a legnagyobb mértékben felcsigáztátok, ami által különféle álmuk és látomásuk volt, s ezeket az álmokat és látomásokat ékes beszédetekkel mindig úgy értelmeztétek, hogy éppen azt kellett, hogy jelentsék, amit tulajdonképpen akartatok. Gondoljatok erre, és azután mondjátok, hogy feleségeitek elbutításának ki volt a fő okozója? 12. De mindez nem tesz semmit, mert a jövőben a ti feleségeitek, gyermekeitek és szolgáitok abban az igazságban, amely most Általam ébredt fel bennetek, messze felülmúlnak majd titeket. Most pedig menjünk ki a ligetbe, mert Én meg akarom szabadítani feleségeiteket, gyermekeiteket és szolgáitokat nagy zavarukból és közeli kétségbeesésüktől, mert már maguk is hinni kezdik, hogy az istenek azért fenyítik meg őket, mert a szent ligetben ellenük hitetlen módon ilyen gyalázatot követtek el. Keljünk fel tehát gyorsan, és menjünk ki.” 13. Mi erre rögtön elhagytuk a termet és kisiettünk a szent ligetbe, de ehhez egy hátsó utat választottunk, hogy az a sok nép, amely Jored házának főbejárata előtt még mindig Reám várakozott Hozzám ne tóduljon és nyomon ne kövessen. 14. A nép között volt a Mi Júdásunk is, aki Engem a népnek néhány garas nyereségért akart megmutatni, mert hiszen az emberek személyesen nem ismertek, de ez az áruló és nyerészkedő tanítvánnyal szemben azáltal hiúsult meg, hogy a liget felé egy hátsó utat választottunk. 103. Fejezet

Látogatás a bálványligetben; különös jelenet ugyanott. Az asszonyok beismerik a célt; különös fordulat ebben az ügyben. A papok feleségeiket az Úr Jézushoz utasítják, kiről ismét bebizonyosodik megváltói mivolta. Intelem az asszonyokhoz. A legjobb figyelmeztetés és ígéret. Az asszonyok jó bizonyságtétele az Úrról. Az Úr vigasztaló ígérete erre és a túlvilágra nézve.

1. Megérkeztünk a ligetbe és ott találtuk az asszonyokat, gyermekeket és szolgákat, akik a legnagyobb erőfeszítéssel azon fáradoztak, hogy a felbérelt jajgatókat a faágakról és a macskákat a bokrokból kiszabadítsák; a jajgatók mintha csak oda lettek volna a faágakhoz szegezve, a macskákhoz pedig senki sem közelíthetett, mert kiállott fájdalmaik miatt rettenetesen fel voltak bőszülve, borzalmas harapásra és karmolásra készen állottak. 2. Amikor az 5 pap feleségeit ilyen kétségbeejtő állapotukban közelről meglátta, azt kérdezte, hogy tulajdonképpen mit tesznek itt? Az asszonyok közül az egyik – vagyis a Minerva-pap felesége, ki még a legbátrabb szívű volt – így szólt férjéhez: „Óh nézd, mi tegnap egy cselt találtunk ki ellenetek, hogy titeket ismét a régi pogányistenséghez térítsünk, ami annyi jövedelemmel járt. Nézzétek meg azokat a jajgatókat, akik ott guggolnak a fák ágain és a bokrok között a macskákat, ezeknek tegnap este megérkezésetekkor jajgatniuk és bőgniük kellett, hogy megijesszenek benneteket, mert a tegnap ideérkezett idegen művész nagy varázslatai miatt az isteneket elhagytátok és nagy jövedelemmel járó állásotokat egy csapással megsemmisítettétek. 3. De mi ezzel a csellel rettenetes szégyent vallottunk, mert lásd, ezzel a tettel itt a ligetben vagy a régi isteneket sértettük meg nagyon, vagy ezt a nagy varázslóművészt, mivel vétségünkért a büntetés szemel látható módon itt megy végbe szemeink előtt. A jajgatókat egy láthatatlan hatalomvalósággal a faágakhoz szegezte és a legnagyobb erőfeszítésük dacára sem tudnak helyükről elmozdulni, a bokrokban a macskákhoz ember még közelíteni sem mert, mivel inkább hasonlítanak megvadult fúriákhoz, mint háziállatokhoz; borzalmasan kapkodnak és kaparnak maguk körül, s a világ minden kincséért sem lehet őket felszabadítani. Nem tudunk a dolgon semmiképpen segíteni! Mit tegyünk most már?! Óh, az a szerencsétlen gondolat, amely félrevezetett bennünket! Nem lehetne-e valamit a nagy csodaférfiúval tenni, nem segíthetne Ő rajtunk, mert hiszen tulajdonképpen Ő okozta mindezt azáltal, hogy felfoghatatlan akarathatalmával a bálványképeket megsemmisítette és a szent tavat szilárd földdé változtatta? – Menj hozzá és mindnyájunk nevében kérd meg Őt erre!” 4. Mondja a pap: „Ez mit sem fog használni, hanem magatoknak kell ezért Hozzá mennetek; Ő ott áll tanítványai között s mindenről tudomása van, mert Ő beszélte el ezt a dolgot Jored házában,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

138

különben nem jöttük volna ide. Ő majd segíteni fog rajtatok, de előbb Hozzá kell mennetek, hogy bocsánatot kérjetek Tőle. 5. Ti azáltal, hogy itt ilyesmit követtetek el, nem a régi istenek ellen vétettetek, amelyek a vak emberek fantáziáján kívül sehol sem léteznek, hanem csak a mindenható Istenember ellen, Aki nagy szeretetében azért jött hozzánk, emberekhez, hogy megmutassa és megadja nekünk az élet igaz világosságát! Általa és Őbenne működik az igaz, soha ki nem fürkészhető bölcs és mindenható Isten és ez olyan igazság, amit az, aki cselekedeteinek távolról is tanúja volt, nem tagadhat. De ha valaki cselekedeteit – amelyeket csak egy Isten tud létrehozni – nem is látta, hanem tanításait más szájából hűségesen és hamisítatlanul hallotta, abból is könnyen megállapíthatja, hogy ilyen tanítás sohasem származhat embertől, hanem az egyedüli egy, örök Istentől, mert csak isteni száj tud ilyen szavakat mondani, amelyek, mint élőláng hatolnak az ember szívébe és abban olyan öntudatot teremtenek, amiről azelőtt embernek még sejtelme sem lehetett! Menjetek tehát mély alázattal, és szeretettel Hozzá és kérjétek meg s Ő nem fog benneteket meghallgatatlanul Magától elküldeni!” 6, Erre a rábeszélésre, - amely egy Minerva-paphoz képest igazán jó és helyes beszéd volt – a felesége elszaladt társnőihez és elmondotta nekik ugyanazt, amit férje mondott neki; ennek igen jó hatása volt, amire az asszonyok gyermekeikkel és szolgáikkal odajöttek Hozzám és térdreborulva kértek Tőlem bocsánatot és arra kértek, hogy a faágakon lévőket és azokat a bizonyos állatokat a borokban szabadítanám fel. 7. Én erre így szóltam hozzájuk: „Aki nem tudja, hogy mit cselekszik, annak nincs is bűne, s így nektek sincs; de a jövőben – miután most már tudjátok, hogy Én Ki vagyok – ilyesmivel durva bűnöket követnétek el az Isteni Rend ellen, mely mindig javatokat akarja és az rendeli el, hogy elérjétek üdvötöket, ha nem is időlegesen, de annál inkább örökké. 8. És hogy ezt az ember miképpen érheti el földi életében, azt majd férjeitektől fogjátok megtudni. Most pedig menjetek és nézzétek, hogy foglyaitok szabadok-e már?” Ezután hálákat adtak az asszonyok, gyermekek és szolgák, és amikor odaértek, mindenkit és mindent, akik foglyok voltak, szabadon találtak és kimondhatatlan örömet éreztek fölöttük, de nemsokára megint visszatértek Hozzám és térden állva adtak hálát, hogy nagy bajukból kisegítettem őket. 9. Én pedig felemeltem őket a földről és ezt mondtam nekik: „Amit ti most itt láttatok és férjeitek szájából tudtok, ugyanerre tanítsátok gyermekeiteket és szolgáitokat a legnagyobb türelemmel, szelídséggel és később más szülők gyermekeit is; így alapítsatok az Én Nevemben egy igaz életiskolát, melynek szabályait majd megtudjátok férjeitektől és a mennyek áldásai elárasztanak benneteket éppen úgy, mint ahogy elárasztja a folyó vize a szigetet, melynek növényei, bokrai és fái táplálására nincs szüksége s sötét és a napot elburkoló felhők esőjére. Jegyezzétek meg ezt jól és eszerint munkálkodjatok! S akkor ennek a világnak halálából a szellemi élet úgy át fog hatni benneteket, mint ahogy az Én földi, emberi részeimet áthatja Isten Szelleme, és ha valóban hinni fogtok az Én Nevemben, akkor Isten mindenben segíteni fog rajtatok, mert Én vagyok az élő kötelék az Isten és az emberek között!” 10. Amikor az asszonyok, gyermekek és szolgák üdvösséges szavaim hatását magukban érezték, így szóltak: „Bizony, bizony, ember nem képes úgy beszélni, mert Te, óh nagy Isteni Mester! Aki Téged hallgathat, annak nincs szüksége más jelre, mert már a szavak is a legfényesebb bizonyítékot nyújtják arra, hogy ki rejlik mögötte, aki ilyen szavakat képes kimondani! Te embernek látszol ugyan, de megszentelt külsőd szerint csak szemeink előtt vagy ember, külsőd mögött azonban minden isteni Benned és a fülek, - melyek arra vannak hivatva, hogy meghallják mi van az ember bensőében, mik a gondolatai, kívánságai és elhatározásai, a Te szádból csak tiszta isteni dolgot hallanak, ennél fogva Te, óh nagy Urunk és Mesterünk a mi számunkra az egyedüli Isten vagy. A mi utódaink is a legnagyobb boldogsággal és szívük egész melegével fogják majd elbeszélni, hogy mi, mint elődeik Istent valóban láttuk s Vele beszéltünk és Tőle Magától kaptunk tanításokat és hogy Őt megismertük szavaiból és cselekedeteiből, amiket szemeink előtt tett. 11. Mondom Én: „Jól van, tehát maradjatok is meg mindvégig ebben, és Én szellemben mindenkor veletek leszek még itt a Földön és odaát az Én Országomban, – amelyet földi barátaim számára Magam készítek és minden ember bensőjében, aki jóakaraton van, Magam rendezek be – és a Mi szellemi és üdvösségteljes együttlétünknek soha sem lesz vége!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 104. Fejezet

VI . kötet

139

A tudós beszédes asszonyok kételyhalmaza a túlvilág felől. Felsorakoztatják Diogenest, Platónt, Szókratészt és a többit. A papi asszonyok meg nem értett álma a túlvilági igazságokra vonatkozólag. Tudálékos asszonyi kritika a halhatatlanság hitéről.

1. Mondják az asszonyok és meglehetősen nagy gyermekeik: „Óh nagy Urunk és Isteni Mesterünk! Ha a halandó emberek számára a testi halál után valahol a túlvilágon egy más, örök élet léteznék, természetes, hogy ezt minden ember óhajtaná, – legyen az akár fiatal, akár vén – de hol vannak erre nézve a csalhatatlan bizonyítékok? Csaknem valamennyi nép és minden idők bölcsei erre vonatkozólag pro és Contra sokat írtak és beszéltek már, de az idő valamennyit elnyelte és semmi sem maradt belőlük, mint műveik igen megcsonkított töredékei, melyekben a mai kor népe csak megfejthetetlen és összefüggéstelen talányokat talál. 2. Bizony, nagy Urunk és Mesterünk, a mi ismert görög bölcsünk, aki a hordóban lakott, emberi életünknek teljes igazságait még a leginkább felfedte, amikor az emberek nemlétét a születés előtt és a halál után igen sok példával, mint az emberek főbb javát ábrázolta és mi mindnyájan ez ideig teljesen az ő véleményén voltunk, habár magunkban gyakran gondoltunk Platónra, Szókratészre és Mózesre, az öreg egyiptomi bölcsre, kinek írásait részben már olvastuk, amikor még Sidonban voltunk, sőt olvastuk az indusok, birmanok, perzsák és geberek írásait is, de minden hiábavaló volt, mert a mi tanítónk Sidonban, ki mindenféle írásban jártas férfiú volt, ezer és ezer szóval és más népek példáival bebizonyította, hogy az ember lelke az, amely a test halála után elpusztíthatatlanul tovább él egy jobb vagy rosszabb világban és mindarra megesküdött, ami előtte szent volt, hogyha a mi életünkben még meg találna halni, mint szellem ellátogat majd hozzánk és azáltal fogja tanításainak legnagyobb és legcsalhatatlanabb bizonyítékát nyújtani. 3. És lásd, ő már meghalt és a megígért bizonyítékokkal még eddig adósunk maradt. Igaz, hogy már gyakran álmodtunk róla és álmunkban megkérdeztük, hogy mikor jön el hozzánk és váltja be ígéretét, de ő mindig olyan élénken fogadkozott, mint életében; Én nem jöhetek hozzátok másként, csak így – és akkor felébredtünk s úgy láttuk, hogy az ő beszélő képe álmunkban csak a mi mindig éber és élénk képzeletünk szüleménye volt, ami egyébként nem volt más, minthogy élénken gondoltunk rá, mert az álom nem egyéb, mint az agynak látható gondolatai, melyeknek csak addig van meg futólagos létük, míg az ember szemei le vannak hunyva, de ha az ember egyszer meghalt és a szíve nem dobog már, akkor gondolatai és álmai is mindörökre megszűntek. 4. Ennélfogva minden egyébbel meg lehet bennünket vigasztalni, mint a testi halál után a lélek életével. Minden lehetséges ugyan, de erre nézve ez ideig nem kaptunk más bizonyítékokat, mint élő emberektől szóbeli magyarázatot. 5. A sok meghalt közül még egy sem jött vissza soha, hogy elmondhatta volna miképpen él tovább a túlvilágon! 6. És amíg ez nem történik meg, a túlvilági életben való hit csak igen gyenge, vagy semmi. Természetes, hogy eddig emberemlékezet óta nem akadt olyan, aki Hozzád, Isteni Mester hasonlított volna, és ha Te nekünk ilyesmit mondasz, minden okunk megvan arra, hogy azt Neked elhiggyük. De azért mégis különös, hogy a túlvilágról egy lény sem akar visszatérni hozzánk, hogy azt mondaná: Barátaim! Ti, akik még mindig úgy cipelitek súlyos testeteket, mint egy fáradt teherhordó állat az igáját, lássátok, én boldogan élek, itt egészen könnyű dolog volna, de nem, ilyesmi sohasem történik olyan módon, ami bennünket, embereket könnyen meggyőzne arról, hogy így van és nem másképpen! 7. Istennel teljes Mester! Ha a túlvilágon létezik a léleknek túlvilági élete, amin alapulva az emberek erkölcsi törekvéseinek kérdése a leghamarább és a legbiztosabban elrendeződhetnék, s ha valóban fennáll egy szellemvilág reánk, halandó emberekre visszahatva, miért nem történik a szellemvilág részéről semmi? Hiszen egy ember sem tehet arról, hogy erre a világra született! De ha már, mint értelmes lény él a Földön és itt kell lennie, akkor az a bölcs Hatalom, amely őt saját akaratán kívül létrehozta, arról is gondoskodhatott volna, hogy a valahol valóban létező szellemvilágról oktatást nyerne, s ahogy miért van itt és mi vár reá?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

140

8. Lásd, Te Istennel teljes férfiú, mi nem vagyunk értelmetlenek, mert mindig sokat tanultunk, de velünk beszélni kissé nehéz lesz. Mi jók vagyunk és tisztelünk minden embert, de mindenkit szívünkből sajnálunk is, hogy hozzánk hasonlóan itt vannak ezen a Földön, hogy nyomorúságos táplálékául szolgáljunk a falánk és ki sem elégíthető időnek. De az nem helyes, hogy valamely magasabbrendű és mindenütt működő Isteni Hatalom a Föld embereivel és teremtményeivel, egy hajszállal sem törődik jobban, mint mi emberek az utca sarával. De mit tehetünk mi gyengék? Az Isteni Hatalom nagyban működik a csillagok felett, és nem törődik ennek a világnak síró és jajgató férgeivel, ennélfogva a szegény emberek maguk kell, hogy vigasztalják magukat addig, míg a Földről elpusztítja őket a halál, s akkor jön az örök nemlétben a pihenés, ami a szegény embernek mindig a végső és legnagyobb boldogsága volt. 9. Te most egy Isteni Hatalommal teljes ember és Isten vagy bár, és néhány száz esztendő múlva több mint bizonyos, nem fognak többet tudni Felőled a világban, csak legfeljebb annyit, hogy léteztél; legalább utódaink – amint már mondottuk – fogják élénken megőrizni ezt az emléket, noha szavaidban több szellem lakozik, mint csodálatos tetteidben, mert azok teljes bizonyságot adnak arról, hogy Benned isteni szellem lakozik. De már sok nagy szellem létezett ezen a Földön, mint ember és azok megfoghatatlan nagy csodatettel is igazolták, hogy többek voltak közönséges embernél és ezek is meghaltak már és egyik sem mutatkozott többé, mint továbbélő szellem, hogy azzal is megerősítette volna azoknak a tanoknak igazságát, amelyeket a szegény embereknek gyakran villámlás és mennydörgés között adtak. 10. Most Te jöttél hozzánk, szegény halandó emberekhez és Te is megígérted nekünk a túlvilági örökéletet. Egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy ezt Te nekünk igen érthető módon be is tudod bizonyítani, de csak addig, amíg ebben a világban élünk. Ha egyszer már meghaltunk, akkor nincs szükségünk semmi bizonyítékra, mert ha tovább élünk, akkor minden további bizonyíték felesleges, de ha nem élünk tovább, még feleslegesebb! A fődolog az, hogy mi, szegény emberek földi életünk ideje alatt, ha még a vak hit útján is megmaradjunk ebben a fixa ideában, mert ez legalább kissé megfűszerezi az emberek arasznyi életét, és szenvedéseit legalább elviselhetővé teszi. A legjobb azonban a bolondoknak és vakhitűeknek és az ember tapasztalatai alapján mondhatja, hogy az istenek nagyon gyűlölhették azt az embert, akit bölcsességgel áldottak meg. De talán Neked, Ki bölcsességgel és hatalommal a legnagyobb mértékben vagy megáldva, jobban megy a sorod, mint sok és nagy elődeidnek, de ebben mégis nagyon kételkedünk. Lehetetlennek nem tartjuk a dolgot, és ebben a kérdésben Tőled szeretnénk közelebbit megtudni és nem a férjeinktől; ha ez tetszésedre volna, szívesen meghallgatnánk.” 105. Fejezet

Az Úr rövid felvilágosítást ad a tudományos asszonyoknak. Kifejezi nemtetszését az ilyen gőgös tudákosok felett és azok bírálata. Az Úr utasítja a papokat és azok feleségeit, hogy csak délután jöjjenek vissza.

1. Mondom Én: „Ti asszonyok, kik valóban szép értelmi képességgel vagytok megáldva, ezen a helyen nem fogok beszélni, hanem csak Jored házában, ahová eljöhettek, ha akartok. De Én már jó előre mondom nektek, hogy nehezen fog menni, amíg ti magatok felismeritek, hogy csak egyedül a testetek halandó és nem a lelketek, mert már kora ifjúságotok óta belevájtátok magatokat a test anyagába és nem tudtatok mást meglátni, érezni, észrevenni és érzékelni, mint egyedül csak azt, amit a legdurvább anyag állít testi szemeitek elé. De most ne beszéljünk többé erről!” Erre az asszonyok, gyermekek és szolgák mégegyszer megköszönték, amit velük tettem, azután visszatértek szép és nagy lakásukba, Jored azt kérdezte Tőlem, hogy hívja-e meg őket ebédre? 2. Mondom Én: „Azt éppen nem, mert Én az ilyen túl okos asszonyok társaságát sehol sem szeretem kevésbé, mint egy étkezésnél, mert ha ezeknek a nyelve egyszer mozgásba jön, akkor elfelejtenek enni és inni és Mi – hacsak egy időre meg nem bénítanánk a nyelvüket – nem jutnánk szóhoz. Ennek az 5 asszonynak pedig nagyon is megvan az a képessége, hogy valakit valósággal holtra beszéljen.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

141

3. Először is ők egy igen tudós görög Apolló és Merkúr istenfőpapnak a leányai – mármint az ő pogány fogalmaik szerint – másodszor, egy minden tudományban jártas tanítójuk volt, s ez csavarta el még csak igazán a fejüket, mert az összes régi bölcseket meg akarta ismertetni velük, de arra nem gondolt, hogy az ismert népeknek és nemzetiségeknek e régi világbölcsei a legnagyobb fokú ellentmondásban vannak egymással és valamennyi bölcsnek tudásával és hozzájuk való ragaszkodásával egy egységes életrendszert nem lehet elérni és az ilyen emberekből csak gőgös tudákosok lehetnek, akik nem éreznek magukban más vágyat, minthogy minden embert tudásban és tapasztalatban felülmúljanak. 4. Ugyanez az eset áll fenn ezeknél az asszonyoknál is. Állj csak szóba egy ilyen asszonnyal, és látni fogod, hogy nyelvével milyen készséget fog elárulni, végül pedig harmadszor, ők papi asszonyok s egyben ők papnők is és már hivatalból olyan okosaknak és bölcseknek kell lenniük, hogy más ember ne is közelíthessen hozzájuk. Ezért gyermekeik és szolgáik bölcsességüknek céltábláik s világító heroldokként járnak előttük, hogy az emberek érezzék, és azt mondják: Ha már ezek ilyen bölcsek, milyen bölcsek lehetnek akkor maguk a papok és papnők? -–Bizony kedves barátom, ilyen élettulajdonságok mellett nem csoda, ha tanítójuk szelleme nem törekszik arra, hogy ígéretét beváltsa. 5. Nem vetted észre, hogy alig köszönték meg, amit velük tettem, és amikor megígértem, hogyha megmaradnak tanításaimban, mindenkor segíteni fogok rajtuk, s ha hívni fogják az Én Nevemet – amit majd tanításaimmal együtt férjeiktől fognak megtudni – vigasztalni és erősíteni fogom őket, mindjárt a lélek halhatatlansága feletti aggályaikkal hozakodtak elő? Azt hiszed, hogy valóban forró vágyat éreztek, hogy erre nézve Tőlem ellenbizonyítékot kapjanak? Óh nem, egyedüli törekvésük csak az volt, hogy bebizonyítsák Nekem, milyen nagyszerű bölcsek ők és mennyire alkalmasak arra, hogy Nevemben új életiskolát létesítsenek! Ebből aztán láthatod, hogy éppen ebédnél nem szeretek együtt lenni ilyen asszonyokkal, de ebéd után jöhetnek, amit férjeik által meg is üzenhetsz nekik.” 6. Mondja Jored: „Lásd, Uram és Mesterem, én is mindig ilyeneknek képzeltem el ezeket az asszonyokat s ezért soha valami nagyon nem szenvedhettem őket, mert legalább 1000 évvel akarták a tudományt megelőzni. Mert ha az ember mondott valamit, hogy mi is tanultunk és tapasztaltunk, akkor illedelmes hangon ugyan, de mindig azt mondották: „Ebben a kérdésben nem kérjük véleményedet, különben kénytelenek leszünk eltávozni innen, mert te ezt nem érted és soha nem is fogod megérteni!” Sőt még saját férjeiknek is alaposan össze kellett szedniük magukat, hogy vitatkozásaikban saját feleségeik ne korrigálják őket. Gyakori alkalmakkor ez volt mindig az érzésem és most látom be csak, hogy érzésem nem csalt s így majd ebéd után csak 3 óra múlva fogom őket idekéretni.” 7. Mondom Én: „Nagyon helyes, most pedig menj férjeikhez és mondd meg, hogy egyik vagy másik néhány szóra jöjjön ide Hozzám!” Erre Jored elment és előhívta a Minerva-papot, aki mindjárt Hozzám jött és megkérdezte, mit kívánok tőle. Én pedig így szóltam hozzá: „Barátom, ma délben maradjatok otthon asszonyaitoknál, különben miattatok ők is eljönnének asztalunkhoz az ő megszokott világbölcsességeikkel, amit éppenséggel nem kívánok, mert Én az asztalnál étkezés közben szeretem a csendet. A harmadik délutáni órában már eljöhettek, de csak tudományos asszonyaitokkal. Előzőleg azonban adjatok nekik egy kis oktatást Felőlem és mondjátok el Rólam amit már tudtok s ha Én fogok beszélni, ne tegyenek ellenvetéseket, mert feleségeitek nagy követői Diogenes tanainak és az ilyenekkel nehéz dolog mélyebb értelmű dolgokba bocsátkozni; azonkívül kétkedők is és ez még rosszabb, azért tehát tegyétek azt, amit nektek mondottam, mert még délután is elég dolgot fognak adni.” A pap megköszönte tanácsomat és megígérte, hogy ezt meg fogja értetni az asszonyokkal és jót áll érte, hogy Jored termében egészen szerényen fognak viselkedni. Ezután elment és mindezt elmondotta társainak, akik szintén beleegyeztek a dologba, habár sokkal szívesebben vették volna, ha ők is velünk együtt Joredhez jöhettek volna, miután már csaknem dél volt. Így rendeződött el tehát ez a dolog s így jutott e helység pogányságának megátalkodottabb része is jobb és világosabb útra.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 106. Fejezet

VI . kötet

142

Miért tartózkodott az Úr tovább ebben a nagy templomos községben? Júdás. Az írástudó az emberek egyenetlensége és halála fölött okoskodik különösen azért, mert nem áll fenn biztosíték egy túlvilági életre nézve. Az endori boszorkány.

1. Ez a hely azért volt oly fontos, mert valóságos temploma volt igen sok pogánynak és időnként odazarándokoltak, mivel egyben második delphoi orákulum volt, s ennek következtében a papok és papnők már nagy kincset gyűjthettek maguknak. Innen, mint központból az ázsiai görögök és rómaiak nagy része felé is terjeszthettük a világosságot, és ezért tartózkodtam itt kissé hosszabb ideig, mint előbb Galilea többi kisebb és nagyobb községeiben. 2. Ugyanazon a hátsó úton tértünk vissza Jored házába, hogy Iskáriot Júdás remélt keresetét meghiúsítsuk, mert a déli időn túl a sok ember nem várakozott már és egyesek még össze is szidták ezt a tanítványt, hogy ennyire feltartóztatta őket, és mégsem láthattak semmit. A tanítvány azonban elbújt egy házba, mert attól tartott, hogy a remélt garasok helyett esetleg még más fizetésben is lehet része. 3. Mi aztán bementünk a terembe, mert az ebéd már készen volt és azonnal az asztalra tálalták, de Én előzőleg így szóltam mindnyájukhoz: „Ha majd Júdás jön, hagyjátok őt és tegyetek úgy, mintha nem is lett volna távol Tőlünk.” De alig mondottam ezt ki, már be is lépett a terembe és mindenkit barátságosan üdvözölt s úgy tett, mintha délelőtt Velünk együtt lett volna. Mi is ugyanezt tettük és derűs hangulatban ettünk és ittunk. Étkezés alatt kevés szó esett, csak az új tanítványok társalogtak a papi asszonyok beszéde fölött, mert ilyen konok kétkedőkkel még sohasem találkoztak; közülük az egyik majd ezt, a másik majd azt a megjegyzést tette róluk. 4. Közülük az írástudó, aki egyben kabbalista is volt s a „Jehova háborúi” című könyvének tartalmát, amely idők folyamán elveszett, teljesen bírta, amelynek írásmodorát a jelenkorban az óhitű indiaiak Sen skrit (Én elrejtve vagyok) név alatt bírják – így szólt: „De azért ez előtt az 5 asszony előtt mégis csak tiszteletet kell éreznünk, mert sokkal többet tanultak, mint a legtudományosabb zsidók és a mi természetes eszünkön keresztül bírálva az ő egészen különleges és alapos véleményüket egyáltalában nem lehet kifogásolni. A teremtmények látható halála az élesen gondolkodó ember szemei előtt olyasvalami, ami a Teremtő nagy glóriájából és fenségéből sokat levon. Ha Ő mindenhatóságával ezt a földet el tudja látni hegyekkel és tengerekkel, s fenn tudja tartani a Holdat, a Napot és a csillagokat, miért nem tudja legalább az embert is úgy, amint van testtel és lélekkel fenntartani? 5. És ha az ember idővel le is kell, hogy vesse a testét és egy tisztább szellemi lénnyé kell, hogy alakuljon, akkor ez a Teremtő mindenhatósága mellett oly módon kellene, hogy történjék, hogy a test fokozatosan válnék szellemivé és saját öntudatának legcsekélyebb megzavarása nélkül menne át a tiszta szellemi állapotba, vagy legalább az embernek érettebb korában látható módon érintkeznie kellene a már túlvilágon lévő emberi lelkekkel, hogy a halál utáni életről teljes biztosítékot nyerjen úgy a maga, mint a felebarátai számára, de mindezeknek a Földön még nyomát sem lehet megtalálni! 6. Mert az ember először butább és gyámoltalanabb módon jön erre a világra, mint akármelyik állat és szüleinek hosszú ideig kell őt táplálniuk és ápolniuk, míg eléri azt az erőt, hogy önmagát fenntartsa és másodszor, ha már szabadon kellene, hogy mozogjon, mindenféle törvénnyel annyira korlátozzák és úgy fizikailag, mint szellemileg annyira béklyókba verik, hogy alig marad egy szabad lélegzete. Most pedig azt kérdezem, hogy miféle kárpótlást kap ezért? Semmit – csak azt a kedves hitet, hogyha majd a nehezen megtartható törvények által rászabott életfeltételeket teljesíti, halála után jobb, sőt talán igen jó lesz a sorsa! Hiszen ez nagyon jó is lenne, ha erről biztos kezességet nyújtana valaki, - de éppen itt van a nagy bökkenő! 7. Az ember olvassa bár a könyvekben, hogy az egyszerű, erkölcsös elődöknek volt ilyen biztosítékuk. Ez nagyon jól van így és gratulálhatunk nekik, ha tényleg így is volt, de nekünk, a jelen embereinek ezért bizony nemigen lehet gratulálni, mert ilyen biztosítékokkal mi nem nagyon dicsekedhetünk, pedig mi éppen olyan emberek vagyunk, mint elődeink voltak. Erre természetesen azt mondják, hogy ez nálunk azért nem fordulhat elő, mert mi nagyon érzékiek és anyagiasak lettünk. Én azonban úgy vélem, hogy éppen akkor, amikor az ember gyarlóságai által vezetetve vagy valamely

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

143

láthatatlan ördög által elcsábítatva tévútra jutott, volnának helyén az ilyen szellemvilágból való kezességek, hogy az eltévelyedettet a helyes útra segítenék, de annál inkább nem történik semmi. 8. Mi, kevesek azt a nagy szerencsét élvezzük, hogy Te, óh Uram és Mesterem itt vagy közöttünk, Ki szavakkal és jelekkel megmutatod azt nekünk, hogy egy ember miképpen van az örök és tiszta szellemi életre hivatva. De ez még távolról sem kötelez minket arra, hogy el is kell, hogy higgyük, hogy így is van, mivel hitünket a Te tiszta isteni jeleid és cselekedeteid támasztják alá. Mózes cselekedetei is nagyszerűek voltak és különösen korának embereit kényszerítették a teljes hitre, de utána ezek a rendkívüli jelek mind megszűntek, s az emberek hite mindegyre gyengébb lett és a legnagyobb része azon a ponton áll, hogy az örök megsemmisülést tartja a legnagyobb boldogságnak, s azt valósággal előre érzi is, tehát a dolgok teljes elmúlására minden nap számtalan bizonyíték van – de az örökéletre egy sincs! 9. S hogy a dolgok ezen a világon valóban így állanak, azt remélhetőleg senki sem fogja elvitatni, ennélfogva a jelenkor papnőitől nem lehet rossznéven venni, ha így ítélnek, és véleményüket ilyen módon nyilvánítják, mert azt az egész természetben a legserényebb kutatások között szerzett tapasztalatra alapítják. Miért nem jött vissza elhalt tanítójuk szelleme úgy, ahogy még életében szentül megfogadta? Miért engedelmeskedett Sámuel szelleme az endori boszorkány hatalmi szavának és jövendölte meg Saul végzetét?! Ezek olyan különös dolgok, amelyekből egy ember a természetes értelem útjain sohasem fog kiokosodni. 10. Az embernek szavakkal és tanításokkal sok világosságot és megnyugtatást lehet szerezni és csodálatos jelekkel a hitét meg lehet erősíteni, de az élő öntudatban teljes meggyőződésről még távolról sem lehet szó. Mit szólsz Te, Uram és Mesterem ehhez a nagyon is megbocsátható véleményemhez?” 107. Fejezet

Az Úr beszéde arról, hogy Isten mennyire fáradozik azon, hogy az embereknek a túlvilágról bizonyítékot adjon, de ők maguk nehezítik meg a meghaltakkal való érintkezésüket. Erre szolgáló történelmi tények. Az emberek célja; a legegyszerűbb életintelmek. Mi az anyag? Az Úr nemtetszése a kétkedés fölött.

1. Mondom Én: „Egyelőre keveset vagy semmit, mert még távolról sem vagy képes arra, hogy a szellemiekről igaz, tiszta és helyes fogalmat alkoss magadnak. 2. Azt hiszed, hogy az Isten az embereket annyira elhagyta, hogy a szellemvilágról már semmi hírt sem kapnak? – Óh – ebben nagyon tévedsz. Az emberek önakaratukból fordultak el Istentől, az anyagban keresték mindenüket és egyedül csak az anyagért dolgoztak, és ezáltal a szellemiektől teljesen eltértek. Csoda tehát, hogy a hozzájuk küldött szellemi biztosítékokból, – amelyek a testi halál után való életre vonatkoznak – már semmit sem akarnak észrevenni? 3. Hányszor kövezték meg a zsidók és farizeusok az olyan embereket, akik szellemekkel és Isten angyalaival párbeszédet folytattak, és ezért őket galád hazugsággal vádolták, s a figyelmeztető szellemekről mit sem akartak tudni és hallani! És ha ez már annyiszor megtörtént, lehet-e csodálkozni azon, hogy azután minden jámbor látnok habozott kimondani, amit látott és látomásait meggyőződéseivel együtt megtartotta magának? 4. Vajon az öreg Simeon és az öreg Hanna nem volt-e nagy világosság a szellemvilágból, miután mind a ketten naponta órákig társalogtak Isten angyalaival; ki hitte el ezt nekik? A templomosok egy meghatározott napon szemükkel, füleikkel és szájukkal szintén érintkezni akartak a mennyek szellemeivel és Simeon kérésére ez is megengedtetett nekik. De mit mondtak a templomnak arról a nagy eseményéről? Simeon és Hanna az esseusokkal és az egyiptomi varázslókkal szövetkezve rendezte ezt a jámbor kísérteti jelenetet! – pedig ennek a templomosok százai voltak szem- és fültanúi, miért nem hitték hát el? 5. A későbbi főpapnak, Zachariásnak is voltak látomásai – s ki hitt ezekben? Amikor észrevették, hogy Zachariás látomásai valóban igazak, mit tettek vele?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

144

6. Amikor Zachariás isteni Szellemtől áthatott fia, Keresztelő János a pusztában prédikált és a zsidók beszédeinek legteljesebb igazságáról mindenféle jel által meggyőződtek, vajon nem cselekedhettek volna úgy, mint ahogy tanította őket? – Óh nem! Megteltek ellene dühvel és a legmérgesebb haraggal megragadták őt, és a börtönbe vetették – s a többit már tudjátok. 7. Most itt vagyok Én az Isten Legmagasabb Szellemével Teljesen és szavakkal, tettekkel igazolom, hogy ez így van, és mégis kételkedtek szavaim igazságában! Mondjátok tehát ti magatok, hogy adjak ennél még nagyobb és súlyosabb bizonyítékokat nektek a túlvilági életről? 8. Vagy azoknak az embereknek, akik az Atya határtalan Szeretete által arra vannak hivatva, hogy az Ő gyermekei legyenek, nem kell-e lelkük részei szerint minden törvény nélkül ebbe a világba születniük, vagy anélkül, hogy már kifejlődött magasabbrendű életképességük lenne, nincsen-e szükségük arra, hogy mindenféle tanítások és gyakorlások által szabad akaratukból szerezzék meg tudásaikat, készségeiket és ezáltal egykor, mint ifjú teremtők dolgozzanak Istenhez hasonló élettökéletességükön, amihez a Menyei Atya mindig minden elképzelhető segítőeszközt a kezükbe adott és még mindig ad? 9. Miért mondom Én ezt nektek? Cselekedjetek tehát az Én tanításaim szerint, és akkor az örökélet a legfényesebb világossággal megnyilatkozik majd bennetek? S ha így van, hogyan lehettek olyan vakok és mondjátok: E papok kétkedő feleségeinek alapjában véve teljesen igazuk volt, amikor így beszéltek. – Óh ti tökéletesen vak és balga emberek! Ha Én akarnám és az nektek hasznotokra volna, pillanatok alatt megnyitnám benső látásotokat, és azt látnátok, hogy minden irányban szellemek egész serege vesz körül benneteket. De mit mondanátok akkor? Én mondom azt nektek, hogy ugyanazt, amit a kétkedő asszonyok s így ítélnétek magatokban: Amíg élünk, látunk és érzünk, könnyű ilyen ködökkel elbolondítani bennünket, de az ember menjen ki a temetőkbe, és a holtak előtt csinálják meg ezt, s azok nem fognak majd ebből semmit sem hallani, látni és érezni! – És erre Én azt mondom ismét nektek, hogy ebben tökéletesen igazatok van, mert ezek már igazán nincsenek arra hivatva, hogy éljenek, habár bennük még vannak törvényben lekötött lélekalkatrészek, melyek teljes kiérlelésük után egy más individuum részére szabad életre ébresztetnek fel. 10. Az örök továbbélésre egyedül csak az emberi lélek van hivatva, az anyag azonban, mint anyag nem lehet örökéletű, mert az önmagában csak törvényben lekötött szellemiség, tehát Istennek csak meghatározott időre lerögzített Akarata, mely mindörökre nem maradhat így, mert Istenben minden egyéb mellett különösen az akarat szabad és Isten valamely akaratát csak addig rögzíti meg, amíg erre valamely magasabbrendű cél érdekében szükség van. 11. Isten nélkül és Istenen kívül soha sehol semmi sem létezik; ami itt van az egész végtelenségben, az mind Istenből van, tehát alapjában véve teljesen szellemi. Hogy az valamely világban szilárd anyagként jelenik meg, azt az Isteni Akarat lerögzött szilárdsága idézi elő; ha ez a szilárdság megszűnnék, amely a gondolatot lerögzíti, akkor annak a materiális szem még a nyomát sem fedezetné fel, habár az ilyen módon feloldott isteni Gondolat Istenben szellemi módon mégis örökre fennáll! 12. Mondjátok, honnan vettem Én azt a szilárd földet, amellyel a tavat befedtem, vagy honnan szereztem azokat az anyagokat, amelyekkel tegnap este a szegény halászoknak földi birtokait kijavítottam és hová tűnt el a 3 isten anyaga? A tónál és a halászoknál gondolatom Akaratom által rögződött le és a szobroknál az Én lerögzített akaratom és ősgondolatom ismét felszabadult és szellemivé lett. Ugyanebben áll az előttetek itt végrehajtott csodatételek magyarázata; s hogy Én a szellemek és minden élet Ura vagyok, arra nézve döntő tanúbizonyság a tegnap előtt Általam halottaiból feltámasztott Jorabe. Adhatok-e ennél még több bizonyítékot a test halála után a lélek további életéről?” 13. Mondja az írástudó: „Nem – én Istenem, Uram és Mesterem! Most már mindennel teljesen tisztában vagyok. Igen, így kell ennek lennie és lehetetlen, hogy másképpen legyen. De Uram, ha majd eljönnek a papok feleségei, engedd meg kegyelmesen, hogy egy ideig én beszéljek velük, és majd az öreg Diogenest úgy kiűzöm belőlük, hogy soha ez életben nem fognak többé rágondolni!” 14. Mondom Én: „Igen, igen tedd meg ezt, mert Nekem amúgy is nagyon ellenszenves az, hogy mindenféle elképzelhető sztoikussal legyen dolgom de vigyázz, hogy végül ne te húzd a rövidebbet, mert ezek az asszonyok a maguk dolgában igen alaposak és nagyon jól tudják álláspontjukat

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

145

védelmezni.” Mondja az írástudó: „Uram, ez a Te segítségeddel majd az én dolgom lesz,.” Amikor ezeket a szavakat kimondotta, már meg is érkezett az 5 pap feleségével együtt. 108. Fejezet

A bőbeszédű papi asszonyok sztoikus-atheisztikus beszéde vitában az írástudó tanítvánnyal.

1. a papok és feleségeik ezután köszöntöttek Bennünket és Előttem mélyen meghajoltak, Jored pedig leültette őket Hozzánk, az asztalhoz, s kenyeret és bort tett eléjük. Amikor az illendőség kedvéért egy keveset fogyasztottak a kenyérből és borból, az asszonyok mindjárt hangosabbak lettek, de különösen a Minerva-pap túl okos és világbölcs felesége. Éppen ezzel az asszonnyal szemben ült a zsidó-görög írástudó, aki alig várta az időt, hogy az asszonnyal szóvitába kerüljön, mert eddig csak egészen közömbös dolgokról folyt a szó. Csak egy rövid óra múlva került sor más, jelentőségteljesebb tárgyra, mégpedig a delphoi orákulumra és az emberemlékezet óta fennálló dodonai világorákulumra. Ennél az alkalomnál ragadhatta meg az írástudó a pillanatot, melyben az asszonnyal vitát kezdhetett és már valósággal bosszús volt, hogy erre a percre oly sokáig kellett várakoznia. 2. De annál erélyesebben indult meg most a vita, mert az asszony azt állította, hogy ezek az intézmények a közönséges emberek számára még most is jótéteményt jelentenek, mivel éppen ezáltal lehet őket a lélek halhatatlanságának vak hitében megtartani, mert ott a vak és gyengeelméjű emberek egy kisebb áldozat ellenében beszédbe bocsátkozhatnak elhalt barátaikkal, ami még mindig igen jó és a régi hit által jogosított alkalom, aminél jobb az embereknek eddig még nem kínálkozhatott. A sztoikus igazsággal, melyet ő tapasztalatok által igazolva, mint egyedülit ismert el, a műveletlen népen nemigen volna segítve, ennélfogva jó, hogy ezt az igazságot egyedül a papokra bízták, mert ők a bölcsek és annál több jámbor csalást találhatnak ki az egyszerű nép számára, amelynek megvalósítása által a népet legalább erre a rövid földi élettartamra boldoggá tehetik. A papok ilyen boldogságot persze soha nem élvezhetnek, de éppen azért van szükségük áldozatokra, hogy egyébként szomorú és nyomorúságos életüket könnyebben elviseljék, mert ők kénytelenek az érzés-, fájdalom- és gondnélküli nemléttel vigasztalódni. 3. Én nem mondom – mondja tovább a papnő – hogy ezért a jóért jobbat nem lehetne adni, de amíg ez nem történik meg, addig mindig a meglévő a legjobb. A bölcsesség tanítja meg az embert arra, hogy az általános emberiséget minden célt szolgáló, de titokban tartott eszközzel a lehető legjobban elviselhető és boldog életállapotba helyezze, és abban megtartsa, s ezáltal nyeri el az ember erkölcsi értékét és lesz használható tagja az emberi társadalomnak. Azért tehát a magában véve igen szomorú papsághoz, amely mindig a tiszta, de sajnálatos igazságok szemléletében él, a laikus ember soha nem tud eléggé igazodni, mert csak az emberiségért magukat feláldozó papságoktól függ egyedül az emberiség fájdalma és boldogsága. 4. Teszem fel azt az esetet, hogy valamennyi pap és papnő megfogadná a néppel szemben, hogy csak a teljes és tiszta igazságot fogja a nép előtt felfedni és leleplezi előtte az eddigi csalásokat. Ez a világban az emberek között a legborzalmasabb rendetlenséget idézné elő és semmi sem volna többé szent az emberek előtt. Az erősebb a gyengét, mint egy ragadozó állat támadná meg és tépné szét, sőt leölné az újszülött gyermekeket és odadobná a kutyáknak, szóval az ember önmagának csakhamar ellenségévé lenne, valamint minden életnek, amiképpen mi is ellenségei vagyunk önmagunknak és egymás között mindenkinek, mert nem ismerünk Istent, kivéve azt, amely fantáziánkból jött létre. De mi még egyebet is tudunk és ez abban áll, hogy a nagy természetben léteznek titkos erők, melyek sok és különböző, véletlenül fejlődött körülményeinek köszönheti az ember szomorú létét is. Ezek az erők azonban épp oly kevéssé intelligens és öntudatos istenségek, mint amilyen kevéssé istenség maga a víz, mert nehézségének néma és vak ereje által mindig a mélységek felé igyekszik, amit az ember tapasztalatból tud, mivel még sohasem látott egy patakot felfelé folyni a hegyre. Azért a legvastagabb tévhitnek 1000 istene kimondhatatlanul nagyobb mértékben van az emberek üdvére és hasznára, mint a legtisztább igazság. Mi múlik azon, hogy egy embernek a bölcsőjétől sírjáig milyen vallása volt, ha az a hit neki biztosítékot nyújt arra nézve, hogy testi halála után elviselhetőbb élete lesz?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

146

5. Mit tud nekünk egy „ostoba igazságért buzgólkodó” mondani és felelni, ha mi azt mondjuk, hogy minden isteni tanítás jó az embereknek, ha az őket egy magasabb Isteni Lényben való hitre téríti, és teljes biztosítását adja a lélek halál utáni örökéletének. Minden isteni tan hamis és hazug, csak a belőlük levezetett erkölcsi törvények a jók. Azért még nem jött vissza soha egy ember sem a túlvilágról – ha a halál után egyáltalában létezik élet – hogy bennünket, papokat felelősségre vonjon, és azt mondja: Ti nyomorult gazok! Miért csaltatok meg engem ilyen gyalázatos módon óriási hazugságaitokkal és hamis tanaitokkal? Mert ha a halál után létezik a léleknek élete, akkor az ilyen megcsalt lelkek már régen látható és érezhető módon megbosszulták volna magukat rajtunk, vagy pedig belátva nyomorúságunkat, közelebbi felvilágosítást adtak volna Istenről s a test halála után a lélek életéről; de mivel úgy az ember, mint minden állat halála után élet nem létezik és nem is létezhet, tehát nem is jön vissza a szellem többé, hogy megbosszulja magát rajtunk, amiért ebben a világban annyit hazudtunk neki és megcsaltuk – ennélfogva emiatt igazán felesleges aggodalmaskodni. 6. Az embereknek itt a Földön a klimatikus talajviszonyok szerint különféle képességeik és tulajdonságaik vannak; az egyiknek óriási ereje van, a másik gyenge, mint egy légy; az egyik éles értelmű és a másik olyan buta, mint a sötét éjszaka; az egyik olyan éles látású, mint a sas és a társa már vak. Az egyiknek általános éleselméjűsége folytán alig hihető megfigyelő és kombináló képessége van és könnyen bele tud hatolni a titkos természeti erők mélységeibe és csakhamar képes azokat kisebb vagy nagyobb mértékben utánozni és azután az ilyen tulajdonságokat nélkülöző emberek efölött ámulatba esnek és az illetőt valóságos istennek tartják. Mások ismét 1000 éven keresztül figyelhetik a folyton működő és munkálkodó természetet és nem találnak rajta semmit, habár ők is csak emberek! De minden csodálatos tulajdonságaik ellenére végül mégis csak meg kellett halniuk és egy halandó ember szeme sem látta őket soha többé. S így azt mondhatjuk nektek, habár a ti csodálatos és a hatalom nagyságában még soha nem létező képességeiteket a legnagyobb mértékben megcsodáljuk, hogy ti valamennyien velünk együtt épp úgy fogtok elmúlni a Földről, mint ahogy nagy elődeitek múltak el, csak néhány tanításuk, tettük és cselekedetük maradt utódaik emlékezetében és az idők folyamán így lesz ez veletek is, ami mit sem fog használni nektek, mert mint nem létezőknek úgysem lesz erre semmi szükségetek. – Ez a mi tapasztalataink által szerzett s mindeddig igaz véleményünk az ember léte és rendeltetése felől. 7. Hogy ezen kívül az egyedül egy, igaz életvéleményen kívül a Föld minden népénél léteznek fantáziák a testi halál után a lélek életének rendeltetéséről, ezt mi nagyon jól tudjuk, - de ki kezeskedik igazságukról?! Talán az emberek álmaik képei vagy egy feltüzesedett lázas fantázia fantomjai? Óh, ezek csak az emberek különféle életstádiumának kihatásai mindaddig, amíg szívük dobog, de ha az megszűnt dobogni, akkor az álmok és a lázfantomok is megszűntek és velük együtt az ember léte és néha szép reményei is! – Beszédemet ezzel befejeztem és most beszéljetek ti, mesterek az Isten birodalmából s adjatok ennél jobb meggyőződést!” 8. A papnőnek ez a meglehetősen hosszúra nyújtott ateisztikus beszéde az írástudót valósággal haragra lobbantotta, mert a papnő szüntelenül tartó beszédébe sehogy sem tudott belevágni s ilyenformán száját befogni. Végre megjött számára a várva- várt pillanat és nem tudott elég mély lélegzetet venni, hogy a papnőnek a mázsás súlyú bizonyítékokat a fejéhez vágja. 9. S amikor a mély lélegzetvétellel szerencsésen elkészült, így szólt az írástudó igen jelentőségteljes arccal: „Halld te istentelen Minerva-papnő! Mint egy túl bölcs pogány nő nem hallottad még soha ezt a római közmondást, amely így hangzik: Quod licet Jovi, non licet bovi?” 10. Erre hirtelen szavába vág a papnő: „Kedves barátom, ezt rám vagy magadra akarod vonatkoztatni? A jelenlegi esetben azonban jobban illik ez rád, mint rám, mert tőlem mindig távol áll, hogy durva és előre meg nem fontolt szavakkal akarnék valakit megsérteni, de úgy látszik éppen ez az eset áll fenn. Mert ha egy Jupiter létezik, akkor majd gondoskodni fog róla, hogy az ökör ne utánozza őt, ha azonban nem létezik Jupiter, akkor az ökör legalább, mint létező magasabban áll, mint a nem létező isten. Valóban barátom, ha ez az ide nem illő mottód képezi összes bölcsességedet, akkor köszönöm a további tanításaidat, mert azok a napvilágnál nem nyújthatnak valami esztétikus látványt. Tudnál nekem még több ilyen közmondást mondani?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 109. Fejezet

VI . kötet

147

Az írástudó tanítvány felfedi a sztoicizmus üres voltát rámutatva a bennük lévő halálfélelem okára és utal a Föld és a túlvilág közti érintkezésre. A hiú tudományos asszony azt akarja, hogy neki legyen igaza, de már közeledik az igazsághoz.

1 A papnőnek ez a meglehetősen csípős megjegyzése az írástudót helyesebb gondolatra térítette és most már belátta, hogy mennyire otromba volt római közmondása és milyen helytelenül alkalmazta azt; egy ideig elgondolkozott, majd így szólt: „Kedves barátnőm! Hiszen nem így értettem én a dolgot, hanem úgy, hogy neked – mivel te a lélekről és annak további életéről, valamint egy egyedül igaz Istenről semmit sem tudsz és mindig csak az örökhalálról prédikálsz – nem illő így beszélned, mintha az egész világ bölcsessége egyedül benned volna és te bennünket, akik tízezerszer többet tudunk, mint te régi Diogenes lim- lomjaiddal oly módon akarsz oktatni, mintha arról mi még sohasem hallottunk volna és mi most nektek, szegény vakoknak jobb tanítást akarunk adni, mert ebben a pontban nem illő hozzád az, ami nekünk illő veletek szemben. Nektek kell bennünket meghallgatnotok és nem nekünk benneteket, miután nagyon jól tudjuk, hogy hányadán vagytok és miben áll a ti benső diogenesi bölcsességetek; a mi feladatunk pedig az, hogy ezt kiirtsuk belőletek s úgy megközelítőleg éppen ebben áll az én közmondásom jelentősége!” 2. Mondja a papnő: „Bármi legyen is közmondásod jelentősége, azt mégsem úgy alkalmaztad, mint egy külsőd szerinti görög, ki mindenkor igen sokat kell, hogy adjon a műveltségre, a formákra, a szokásokra és a humanitásra, hanem mint egy egészen közönséges, bárdolatlan zsidó; és én ezt azért mondtam neked, hogy megtudd, hogy mi itt egy sokkal finomabb erkölcsi alapon mozgunk, mint ti Jeruzsálemben – Isten népei! 3. Valóban érdemes volna azt az Istent közelebbről megismerni, aki ilyen népet választott ki magának! Bizony – ezt én mondom neked – ez az Isten igen szánalomra méltó lény volna! Ha bennünket tanítani akarsz és ki akarod belőlünk Diogenest irtani, akkor másképp kell velünk beszélned, mert különben nálunk, mint a nagy Mester egyik tanítványa és bizonyára nem a legkiválóbb – nemigen fogsz eredményeket elérni s ezért kissé jobban szedd össze magad.” 4. Mondja az írástudó: „Hagyjuk tehát ezt és inkább térjünk át a főtárgyra. – Nem látod be azt, hogy mi mint tanítványok az egyedül egy igaz Istenben és az emberi lélek halhatatlanságában hiszünk; miért nem tudjátok ugyanezt ti is megtenni? Mi erről mindnyájan meg vagyunk győződve és mi is emberek vagyunk; hogyan lehet tehát, hogy nektek nincs meggyőződésetek arról, ami már minden mélyebben gondolkodó ember előtt befejezett tény és azt tökéletesen be is látja?! 5. Lássátok én megmondhatom nektek, hogy ez miért van: Ez büntetés Izrael igaz Istenétől rajtatok, hogy a halál borzalmas félelme szüntelenül kell, hogy gyötörjön benneteket, mert egykori életigazságaitól eltántorítottátok a népet és a ti jólétetek és semmittevésetek érdekében a világos igazság helyett mindenféle hazugsággal és csalással tápláltátok. 6. Ti a nép előtt mindenkor az istenek igaz szolgái és halhatatlan barátaiként tüntettétek fel magatokat és igen sokszor nagy, sőt kegyetlen áldozatot követeltetek a hazudozással és csalással elbolondított néptől s ezért Isten elvonta tőletek a lélek életének benső, meggyőző érzését és helyette az örökhalál érzését oltotta belétek és innen ered az a nagy bölcsesség, mert világosan érzitek magatokban, hogy az örökhalál uralkodik bennetek! 7. S éppen ez oknál fogva nem tudtok a nyitjára jönni annak sem, hogy miképpen létezik folytonos érintkezés az itt élő emberek és az elhaltak lelkei között, ami mindenkor fennállt azok között az emberek között, akik megmaradtak a régi igazságokban. 8. És most még egyebet mondok nektek: A rendkívül nevetséges és ostoba pogány vallás most elvétetett tőletek s remélhetőleg nem fogjátok azt ismét talpra állítani, tehát fogadjátok be szívetekbe azokat a tanításokat, amelyeket derék férjeitektől fogtok megtudni és éljetek azok szerint s akkor a testi halál utáni lélek életének meggyőző öntudata ismét visszatér majd hozzátok s az megismerteti veletek az egyedül igaz Urat és Istent, Aki benneteket nem az örök halálért, hanem az örök életért teremtett – ha majd erre egy egészen más bölcsesség útján teszitek magatokat méltókká – nem pedig a ti ostoba Diogenesetek bölcsessége útján. Megértettél engem?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

148

9. Mondja a papnő: „Óh – igen, mert most egészen okosan beszéltél, de sajnos olyan szavakat hangoztattál, amilyenhez hasonlókat elhalt tanítónktól már igen sokat hallottunk. A szavak magukban véve igen jók és helyesek, csak az a kár, hogy a mi számunkra nincsen bennük meggyőző erő és hatalom. Ha egykor néhány ezer esztendővel ezelőtt a mi előző szüleink az egy, igaz Istentől eltávolodtak, ennek mi okai nem lehetünk, hogy ezért bennünket, mint ártatlan utódokat az egyedül egy, igaz Isten az egykori gyalázók miatt olyan gyűlölettel illessen, hogy ezért a mi kedélyvilágunkat az örökhalál tudatával gyötörje; mert ha ez így van, akkor köszönjük nektek az egyedül igaz Istent! Akkor a mi Diogenesünk örök megsemmisülési tanával sokkal nagyobb vigasztalást ad nekünk, mint te az örökkévalóság érzése visszatérésének kilátásával. Nem! – Gyönyörű volna az ilyen bölcs és mindenható Isten, ki valamely teremtényével szemben olyan fékezhetetlen haragot tanúsítana, hogy azt a sok ezer elmúlt hideg tél sem volna képes lehűteni! 10. Én az egyedül igaz Istent csak a legtisztább és legnagyobb szeretet fogalma alatt tudom elképzelni, mert a szeretet az egyedüli mindent létrehozó és éltető elem; de egy Istent bősz haraggal ábrázolni előttem lehetetlen és elképzelhetetlen dolog volna. Nekünk, pogányoknak vannak ugyan haragvó isteneink, de ezeknek székhelye a szimbolikus képek szerint az Alvilágban van, mert onnan soha semmi jó nem jött létre, mivel a földalatti lyukakban és barlangokban rendszerint csak kígyók, sárkányok és ragadozó bestiák vannak és a kénnek, szuroknak és a mindent elpusztító és megemésztő tűznek is ott van a lakhelye. S mivel az Alvilágban annyi gonosz dolog garázdálkodik, tehát a leggonoszabb és legrosszabb szenvedélyeket a legsötétebb torzképekkel is az Alvilágba helyeztük. De egy jó Istenről alkotott fogalmaink csak a legtisztább szeretetben csúcsosodnak ki. Hatalmas és bölcs komolyság szeretettel párosulva az, amit mi érvényes fogalomként állítottunk fel az egy, igaz Istenről, Aki valahol a csillagok között lakik; a rút haragnak és megvetendő bosszúnak pedig a fúriák szolgálnak szimbólumként. De így – kedves barátom – láthatod ebből, hogy még nekünk, pogányoknak is van tiszta emberi értelem előtt a leghelyesebb fogalmunk az egy, igaz Isteni Lényről. És most mit szólsz te hozzá?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

110. Fejezet

VI . kötet

149

Az írástudó tanítvány a papi asszonyt az egy, igaz Isten lénye felől oktatja és rámutat, hogy Isten bár az örök szeretet, de egyben az isteni igazságosság is és amilyen mértékben magunkévá tesszük az isteni akaratot, az ember olyan mértékben lesz rokon az Istenben lévő szeretettel és lesz szabaddá; ellenkező esetben a kérlelhetetlen törvény hatalmába esik, amelyből minden anyag áll s ami a legborzalmasabb a szabadságra hivatott emberekre nézve. Szofisztikus ellenvetések arra nézve, hogy mi az igazi isteni akarat, hol van az állítólagos Isten? Tanítás arról, hogy hol kell az Isten akaratát keresni és miképpen lehet azt magunkban megtalálni?

1. Mondja a tanítvány: „Óh, te kedves bölcs tanítvány! A te felfogásod szerint beszéded bölcs volt és a jó Istenségről sincsenek elvetendő fogalmaid, de ettől eltekintve mégsem ismered az igaz Istenséget, mert ha ismernéd, akkor az ókor bölcseivel így kiáltanál: „Borzalmas a bűnökért a mindenható Isten kezeibe jutni!” – Az Isten mindazokkal szemben, akik Őt felismerik, szeretik és parancsolatait megtartják, telve van a legnagyobb szeretettel, de ezerszer jaj azoknak, akik nem akarják Őt felismerni, vagy akik már jól ismerik, parancsolatait tudják és szívüket mégis elfordítják Tőle és parancsait nem tartják meg. 2. Lásd, a történelem igen sok bámulatos példát mutat fel a legizzóbb haragból eredő ítéletekről, melyeket Isten olyan népekre bocsátott, amelyek Istent nem akarták megismerni és csak érzékeiknek hódoltak s mivel az Isten az Ő szent akarata elleni konok bűnösöket kegyetlenül súlyos büntetésekkel látogatta meg és azokat igen gyakran a gyermekekre és az unokákra is kiterjesztette, tehát kénytelenek vagyunk a legnagyobb határozottsággal elfogadni; hogy az egyedüli és egy igaz Istenben harag és bosszú is lakozik annál is inkább, mert ezek a tulajdonságok minden teremtményében is feltűnő módon megtalálhatók. Nálunk, teremtményeknél egyedül csak azon múlik, hogy a meglévő tulajdonságaink közül melyek vannak túlsúlyban bennünk és melyek szerint cselekedtünk, mert ugyanezekben a tulajdonságokban fog Isten hasonlóképpen eljárni velünk. 3. Ha mi Istennel és felebarátainkkal szemben jók, bölcsek és szeretetteljesek vagyunk, továbbá alázatosak és türelmesek, akkor Isten minden időben ugyanilyen lesz velünk szemben is; feltámasztja bennünk az örökélet tudatát és mi dúskálkodni fogunk az áldásokban. De ha mi ellenkezőleg cselekszünk, akkor Isten is aszerint fog cselekedni velünk szemben és addig fog büntetni bennünket, amíg az Ő Akarata szerint meg nem javultunk és lásd, ebben áll az Isten legnagyobb fokú igazságossága, amely nélkül Isten nem is lehetne tökéletes igaz Isten! 4. Mert Isten, mint mindent látó, tudó és mindent megőrző; bizonyára meg tudja ítélni azt is, hogy mi a jó és mi a gonosz, jobban mondva, hogy valami az Ő Örök Rendje szerint van-e vagy az ellen, ennélfogva azt a teremtményt, akit Ő értelemmel és szabad akarattal áldott meg és akit ezen a Földön egy magasabb életcélra akar emelni, azt az igazságos nevelés által vagy tanítani vagy büntetni kell. 5. A mi egyedül igaz Istenünk tehát Minden a Mindenben; Ő a legnagyobb és legtisztább szeretet, de egyben a legnagyobb és legkérlelhetetlenebb Igazságosság is. Kedvesem, ha te évmiriádokon át élnél is, de mindig a felismert isteni akarat ellen cselekednél, akkor nem fog Ő téged meghallgatni, még ha évezredeken keresztül is térden állva kérnéd, hogy téged, nyomorultat szabadítana meg; de ha a legnagyobb komolysággal arra határozod magad, hogy az Ő Akaratát cselekedetekben a te akaratodhoz emeld, akkor Isten meg is fog hallgatni téged és segíteni fog neked abban az arányban, amelyben Akaratát elfogadtad. Lásd ez az igaz és helyes fogalom az egyedüli egy, igaz Istenről, Aki a Mennyet, a Földet és mindazt, ami rajta van Önmagából teremtette. Most pedig mit szólsz ehhez?” 6. Mondja a papnő: „Igen, igen ez már kissé jobban hangzik és sok olyan van benne, ami a természettel igazolva van. De hiába, én egy önállóan gondolkozó lény vagyok, eszem és értelmem van, keresem és nem találom Istent. Hol van egy olyan ember, aki megismertetné velem a valóságban

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

150

létező isteni akaratot, hogy én is aszerint cselekedhetnék? Vagy ez előtt a létem előtt az egy, igaz Istennel valahol szerződést kötöttem, amelyben meg voltak szabva azok a feltételek, amelyek szerint kellett volna erre a világra születnem és cselekednem? De nem, - mindezekről nem lehet kérdezősködni s az ember a maga tudta és akarata nélkül jön ebbe a világba és gyámoltalansága, gyengesége miatt sok mindent kell elviselnie erős szüleitől, de ami helyes is, mert a gyenge gyermekember szülei segítsége nélkül a lehető legrövidebb idő alatt elpusztulna. 7. De idővel a gyermek erős emberré lesz és a szigorú szülői akaratnak engedelmessége már csökken és ekkor jön az Isten magasabbrendű akaratának való engedelmessége és ez az embert szabad élettörekvéseiben egészen a sírig akadályozza. Hiszen ez mind helyén is volna, ha az ember Istennel szemben erre előre lekötelezte volna magát. De erről sehol még egy szót sem lehet megtudni, vagy ilyet az élő öntudatban érezni! Bennünket, embereket nyilván egy nagy hatalom és erő hívott létre, mert erre öntudatunk tanít bennünket; de ki ez az erő és milyen lehet, ez más kérdés és mi legfeljebb annyit tudunk, hogy valahol lennie kell, mert az okozatnak oka is kell, hogy legyen, de hol van ez az ok és mi az? Milyen a kinézése, mi módon működik és cselekszik? Ki keresheti, ki találhatja meg, ki hallhatja hangját és akaratát és ki nézheti meg az arcát? Amit erről az erőről és hatalomról tudunk azt eddig csak a jámbor emberek szájából és fantáziájából ismerjük, de legtöbbnyire olyanoktól, akik sajátszerű képességeik által a nagy természet titkos erőibe be voltak avatva és azokat egész életükön át szolgálatukba hajtották és ezek a ritka emberek – akiket mi bölcseknek és félisteneknek neveztünk természetes képességeiket rendesen arra használták, hogy ők az embereknek egy vagy több isten nevében tanításokat és törvényeket adtak és a könnyen hívó vak népek minden kétséget kizáró módon hittek is nekik és még segítségére voltak a csodatevőknek, hogy nekik és utódaiknak elviselhetetlen szigorú törvényeket adjanak és azokat úgy erre, mint a túlvilágra nézve a legkegyetlenebb formákban szentesítsék! És ha az ilyen bölcs és rendkívüli tulajdonságokkal megáldott emberek a régi, berozsdásodott esztelenségeknek a legjobb akaratukkal végét akarták szakítani, egyszerre csak áldozatai lettek a régi, kegyetlen törvényeknek. Ez mindig így volt ezen a földön és ezután is így lesz, mert ennek a földnek olyan a természete és hőmérséklete, hogy talaján semmi jó nem tart sokáig, de annál tovább tart a rossz és a gonosz. 8. Hintsd el a legtisztább magot a gondosan ápolt földbe és azok között mégis a gaznak mindenféle faja fog kinőni; szórd el a gazok magvát a földbe és nem fogsz közöttük egyetlen egy búzakalászt sem találni. Ennélfogva az ember a jót mindig különös szorgalommal kell, hogy ápolja és elég dolga lesz, hogy azt mindenféle megrontástól megóvja, de minden szorgalma és buzgalma ellenére egynémely tiszteletreméltó ember törekvése idővel mégis úgy összeroppan, mint egy szép nagy város, amely egykor az egész földnek dísze volt s annyira rombadől, hogy az ember már nem is tudja, hogy egykor hol állott. Én azt megmondom neked, hogy te az imént egészen elfogadható definíciót adtál az „Isten” fogalmáról, de te mint szónok csak egy ember vagy és én, aki hallgatlak, sem vagyok más, ennélfogva nem mondhatok neked egyet, minthogy magyarázatod éppenséggel nem ellenkezett a tiszta értelemmel, de a legfontosabb mégis hiányzik belőle: azaz a világos bizonyítéka annak, hogy valóban létezik egy olyan Isten, Akiről te annyi elfogadható jót mondottál! Ha te erre képes vagy, akkor mindnyájukkal jót tennél és tudni fogjuk, hogy miképpen dicsőítsük Őt ezért.” 9. Mondja az írástudó: „Ezt a tőlem kívánt bizonyítékot senki más nem adhatja meg neked, mint egyedül te magad, még Isten sem, mert ez csak a kinyilatkoztatott Isteni Akarat szerint való tevékenység által ébred fel benned. S mert éppen ebben rejlik az öröklét elérésének öntudata – mint Isten létezésének bizonyítéka – hogy az embernek kinyilatkoztatott Isteni Akarat nem egy ember, hanem az örök igaz és élő Isten szava, amely önmagában élet, szeretet, erő és bölcsesség. Ennél többet nem mondhatok neked, mert ez elég mindazoknak, akik eszerint élni és cselekedni akarnak; de az ideoda bírálgatás által a lélek nem nyer semmit. Ha azonban ennél többet akarsz, akkor fordulj a mi Urunkhoz és Mesterünkhöz, mert egyedül Ő lesz képes neked ennél többet mondani.” 10. Mondja a papnő: „Barátom, ezt én a te felesleges tanácsod nélkül is tudtam volna, de először te kezdtél valamit beszélni és az illem úgy kívánta, hogy válaszoljak, de úgy látszik bölcsességed itt megszűnt és azért utasítasz a nagy és a legbölcsebb Mesterhez! Így is jól van, de ha ezt mindjárt kezdetben teszed, ez mindenesetre mindnyájunknak kedvesebb lett volna.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 111. Fejezet

VI . kötet

151

Az Úr beszéde a sztoikusokhoz – azok visszás felfogásáról. Az igaz életutasítások felséges tanításai fontos bepillantásokkal az emberek lényébe és magas életcéljába. A papnő kérdi, hogy a kívánt szellemi jelenség, mint bizonyságtétel miért nem lett osztályrészüké? Az Úr felelete: „Én eljöttem, de ti üres álomnak hittetek Engem.” A tisztánlátás feltételei. Az emberek földi missziójáról.

1. Erre az írástudó nem felelt semmit, de Én így szóltam a papnőhöz: „Halld te nagy világbölcsességű papnő! Teljesen mindegy az, hogy Én vagy az a tanítvány beszélt veled, mert tanítványaim közül, ha Nevemben bármelyik is szólásra nyitja a száját, másképp nem beszélhet, mint ahogy Én helyezem a szavakat a szájára. Ő csak ugyanazt mondta, amit Én mondottam volna neked, hogy ti, konok sztoikusok nem éreztek magatokban egyebet, csak a halált és a végső teljes megsemmisülést, ennek oka pedig senki más, mint csak ti magatok! 2. Miért vannak olyan pogányok, akik a testi halál után a lélek örök életében nemcsak hogy szilárdan hisznek, mint a legjobb zsidók, hanem minderről önmagukban teljesen meg vannak győződve! Miért nem vagytok ti ilyenek? 3. De majd megmondom, hogy ki ennek az oka. Lássátok ennek oka a ti gőgötök, önzésetek és az a vágyatok, hogy az emberek előtt mindentudókként ragyogtassátok magatokat és mindenkit a ti világbölcsességi vitáitokkal a föld poráig alázzatok meg! Hogyan mondhat, vagy tanácsolhat nektek valaki valamit, amikor mindig arra fektettétek a fősúlyt, hogy mindenki csak tőletek tanulhat, de ti senkitől sem. Éppen ebben áll a legveszedelmesebb gőg, amire nagyon ráillik ez a mondás: Akinek nem lehet tanácsot adni, azon nem lehet segíteni sem. 4. És mindaddig, amíg megátalkodtok ebben a gőgben, az élet helyett az örök halált fogjátok magtokban érezni, mert a gőg a lelket teljes erővel belehajtja a testbe és a lélek önmagában egyre jobban felfuvalkodva ezáltal valósággal eggyé lesz testével és ilyen állapotban nem érezhet egyebet, mint a test halálát. 5. De ha a lélek eltávolodik gőgjétől, magát megalázza és fokozatosan izolálja magát a durva testtől, akkor magában már életének tudatára ébred és mindegyre jobban törekszik a felebaráti szeretetre és ezáltal a tiszta, Isten iránti szeretetre, amit az alázatosság útján csakhamar meg is fog találni és ezáltal az Istenből eredő túlvilági szellemet felébreszti és azzal egyesíteni kezdi magát. S ha ez egyszer már végbemegy, akkor már át is megy a tökéletes öröklétbe és ezáltal mindenben és mindegyre hasonlóvá lesz Istenhez és az örökélet a legtisztább világossággá lett öntudatában. 6. De amíg a lélek világi gőgjében megátalkodik és felebarátjától csak azt kívánja, hogy őt a legnagyobb mértékben tömjénezze, addig önmagát süllyeszti el egyre jobban a durva test anyagába s ezzel együtt magától értetődően a test halálába is. Milyen szavak, tettek és jelek nyújtsanak bizonyítékot egy ilyen halállal teli léleknek arra, hogy a test halála után még tovább él és hogy létezik egy igaz Isten. 7. Te erre természetesen úgy véled, hogy egy bölcs, mindentudó és mindenható Isten egy ilyen embernek valami úton- módon világosságot adhatna, amiből tudatára ébredhetne, hogy hányadán is van? Ezt Isten mindig megteszi, de az emberek gőgje nem engedi meg azt, hogy az ember önmagában mindennek tudatára jöjjön. 8. Én azt mondom nektek, ha bárki egyszer azon kezd gondolkozni, hogy létezik egy Isten, Aki mindazt, ami létezik megteremtette, mindent fenntart és kormányoz, az csakhamar belátja azt is, hogy mindaz, ami létezik helyesen és célszerűen van berendezve és a bölcs berendezésekből világosan fogja következtetni azt is, hogy a minden dolgok Teremtője nagyon jó is kell, hogy legyen! Ha az ember sokszor gondol erre és így ítéli meg a Teremtőt és a teremtményeit, akkor a Teremtőt már szeretni kezdi és napról- napra ez a szeretet az emberi szívben Isten iránt egyre jobban fokozódik, megszilárdul és éppen ez a szeretet aztán az ember túlvilági szelleme, melynek világosságától a lélek át van hatva és amelynek életmelege élteti őt; s ha az embernél ez egyszer bekövetkezik, akkor már lehetetlen, hogy önmagában a halálra gondoljon.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

152

9. És hogy minden ember ezt önmagában létrehozhatja, abból tapasztalhatjátok, hogy minden embernek szeme van, hogy lásson, füle van, hogy halljon, van szaglása, ízlése, tapintása és mindenhez esze és értelme, keze és lába, szabad akarata, amely által tagjait kedve szerint mozgásba hozhatja és szeretetét rendezheti. Ily módon felfegyverkezve látja a napkeltét és nyugtát, látja a holdat, a csillagokat s a teremtmények megszámlálhatatlan nemét és faját és azokon keresztül az Urat és Istent mindegyre jobban és jobban megismerheti. 10. Minden hegy, síkság gyümölcseivel együtt, minden folyó és az a sok mindenféle szépséggel felékesített növény, fű, bokor és fa s az összes állatok elég anyagot szolgáltatnak arra az embernek, hogy keletkezésük és fennállásuk fölött gondolkozzék. 11. S ha az ember ezek felett gondolkozik, egy benső hang megmondja neki majd, hogy mindez nem magától jött létre, hanem egy igen bölcs, szerető és mindenható Teremtő kell, hogy létezzék, Aki mindezt megteremtette és elrendezte és most is folyton fenntartja s egyre nemesedő és tökéletesedő formában örökké fenn fogja tartani, mert eddig is az emberi értelem előtt elképzelhetetlen idő óta fenntartotta. 12. Aki az Istent és a Teremtőt önmagában így képzeli el, abban az Iránta való szeretet és tisztelet mindegyre jobban fokozódik, és ha ez a szeretet felébredt, akkor lelkében szelleme is ébredezni kezd és az Isteni szeretet fokozásával az is folyton növekedik és ez a fokozás annál inkább megtörténik, mert a szerető szellem a lelket egyre jobban megvilágítja és Isten lénye felől mindig nagyobb és tisztább fogalmat alkot. 13. Ha az ember ilyen módon megtalálta az istenhez vezető utat s ezzel együtt az örökélethez vezetőt is, akkor aztán felebaráti szeretetből ezt az utat megmutathatja felebarátainak is és igaz vezetőjük lehet, amiért őt Isten még nagyobb világossággal és bölcsességgel fogja megáldani, tanítványai pedig szeretni és minden elképzelhetővel támogatni fogják. 14. Ha ti ezt már régóta megtettétek volna, amikor tanítótok által, ki Platón híve volt egészen helyes úton jártatok, akkor nem akartatok volna most Bennünket Diogenessel valósággal halálra beszélni, mert akkor már az élet egész teljessége bennetek volna. 15. De a ti Diogenesetek s főleg nagy, titkos gőgötök egészen visszásan nevelt titeket, úgy hogy az Általam adott tanításokkal benső életeteket egészen elölről kezdetitek fejleszteni. Sok buzgalommal és szeretettel szépen fogtok haladni, de ha makacsságotokban megátalkodtok, akkor megátalkodtok bensőtökben, a halálban is. Megérettétek ezt? 16. Mondja a papnő: „Igen, Uram és Mesterem! Ez világos volt és én mindezek igazságát jól belátom, de az egyedüli egy igaz és mindenható Isten részéről mégis csak könnyű dolog lett volna, hogy a mi meghalt mentorunk szellemét megjelenni engedte volna, mivel ezt nekünk, mint lélektanainak végérvényes bizonyítékát ünnepélyesen és eskü alatt megígérte s ha megjelent volna előttünk, akkor tanításaiban megerősödtünk volna s a mi egész életünket az ő tanításai szerint rendeztük volna be. Azonban ezzel még mindezideig adósunk maradt, tehát magától értetődik, hogy kénytelenek voltunk tanításainak igazságában kételkedni. Miért nem jelent meg ő előttünk? 17. Mondom Én: „Ő hétszer megjelent álmotokban és mindig ugyanazt az okot adta tudtotokra, amiért nem tud benneteket másképpen csak álmotokban meglátogatni; miért nem hittetek neki? Azért, mert ti, mint egy főpap igen szép leányai nagyon hiúk és gőgösek lettetek és derék tanítótokat már életében inkább kinevettétek, minthogy örömteli buzgalommal hallgattátok volna. A ti lelketek nagyon is belebújt testetekbe, ami által elvesztettétek a szellemi látáshoz szükséges külső életéter szférátokat s így lehetetlen volt a szellemnek előttetek látható módon mutatkozni. 18. Aki tehát benső életének teljessége által testén kívül is életatmoszférát teremt, az a meghalt emberek lelkeit látni is képes és velük a legfontosabb életdolgokról beszélhet akkor és ahányszor akar; de ehhez természetesen benső, csaknem teljes élettökéletesség kell. – Most pedig gondolkozzatok ezen, beszéljétek meg ezt férjeitekkel, akik tanításaimat már megkapták és majd magatokban a helyes bírálathoz fogtok jutni; s ha ez egyszer már megtörtént, akkor este még teszünk valamit hozzá, ami majd jobban meg fog világítani benneteket. 19. E Föld embereinek az a nagy rendeltetése van, hogy Istennek teljesen önálló gyermekeivé legyenek s ezért kell, hogy önmagukból tevékenységük által saját maguk gyakorolják és fejlesszék

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

153

magukat.” Erre az asszonyok elcsendesedtek és Én a tanítványokkal és a ház népével kimentem a szabadba. 112. Fejezet

Jored és babonás halászmestere az Eufrátesz partján; az Úr, mint halász és életmester.

1. Ezután kimentünk a folyóhoz mégpedig arra a helyre, ahol a parthoz vontatott tutaj állott, amely egész nagyságában még mindig feloldatlan volt és ahol Jored halászai hálójukat éppen egy nagyobb halfogásra készítették elő. Végignéztük őket, amidőn egyik hálót a másik után hiába vetették ki; ekkor Jored így szólt a halászmesterhez: „Mi van ma veletek, nincs már hal a mi halakban oly gazdag folyónkban?” Mondja az öreg halászmester: „Uram, ez előttem is talány; az idő egyébként igen kedvező volna s a víz felületén mindegyre feltűnnek a hólyagocskák, ami máskor a legbiztosabb jele a jó halfogásnak. A szél sem fúj, a Nap is megfelelő irányba süt; hozzájön még az is, hogy a Hold is növekedésében van és a halak jegyébe lépett, ami a halfogáshoz megint rendkívül jót jelent. Máskor az ilyen kedvező jelek mellett csekély fáradsággal gazdag fogást tettem, ma ellenben mintha minden meg volna boszorkányozva! Már ötször vontuk be a hálókat s csaknem az egész széles folyón kivetettük s én segítségül hívtam Neptunt, Tritont és az összes nimfákat, - de minden hiábavaló volt! Egyetlen egy hal sem akadt a hálóinkba; igazán nagyon kétségbe lehetne esni! Azt mondják, hogy itt lenn Malavesben a halászok tegnap óriási mennyiségű halat fogtak; biztosan egy varázsló van köztük. De én is értem ám ezeket a halászvarázslatokat és mindezt alkalmaztam is, ma azonban semmi sem használ. Az előjelek jók és mégsincs semmi eredmény; most mondja valaki az istenekért – mi lehet emögött?! 2. Talán az istenek haragudtak meg ránk, mert az az idegen mágus szobraikat - melyeket mi annyira tiszteltünk – egy intéssel megsemmisítette, mert úgy hallottam, azonban arról még magam nem győződtem meg. Ha a dolog valóban igaz, uram, akkor minden rosszra el lehetünk készülve, mert a felbőszült isteneket nem lehet egyhamar kiengesztelni! Ez nekünk sok áldozatba fog kerülni, de azért megpróbálom s még egy párszor kivetem a hálókat, s ha üresek lesznek, akkor ma már nem teszek semmit!” Mondja Jored: „Kíséreld meg, talán mégis fogsz valamit.” 3. Ekkor a halászmester újból kivetette hálóját s minden a legnagyobb rendben ment, de amikor a hálót kihúzták a partra, éppen olyan üres volt, mint az imént, ami a halászmestert nagyon felbosszantotta és így szólt: „Megmondtam úgy-e, hogy ez a nap meg van boszorkányozva?! Ilyenkor minden munka és fáradság hiábavaló; ha még egyszer kivetném a hálóm, az éppen úgy sikerülne, amint ez sikerült s így azt hiszem, hogy ezt a munkát a mai napra be kellene fejeznem. Ha a mai napon halra van szükséged, hozathatsz Malavesből, mert az ottani halászok tegnap sokat fogtak, azonkívül – azt mondják – egy mágus titkos varázsütésével házaikat egy pillanat alatt úgy helyrehozta, hogy bennünket, városi lakosokat már le is nézhetnek. Hogy ebben a világban mi minden történik! A becsületes ember már ki sem ismeri magát benne! Mit gondolsz uram, tegyük meg még egyszer ezt a hiábavaló munkát vagy fejezzük be a mai napra?” 4. Mondom erre Én: „Halld te öreg babonás halász! Amíg a vízből hólyagocskák tűnnek fel, az a halászatra soha sem jó, hanem mindig rossz jel, mert biztos jele annak, hogy a halak lent vannak a víz fenekén, mert hogy ezt létrehozzák, ösztönükből vezettetve a testükben lévő halhólyagokból ki kell hogy szorítsák a levegőt és az ilyen halgazdag vizekben ez az általad említett hólyagocskák jelenségében mutatkozik; ha majd ezek a hólyagocskák eltűnnek, akkor vesd ki a hálódat s nagymennyiségű halat fogsz, mert amikor a hal a hólyagjából nem szorít ki több levegőt, akkor ismét szüksége van rá, mivel csak levegő által tud a víz felületére jönni. – Lásd, a hólyagocskák már megszűntek és a sirályok s a kócsagok közelednek a víz felszínéhez. Most vesd ki a hálódat és minden varázslat nélkül sok halat fogsz fogni.” 5. A halászmester ezt ugyan nemigen akarta megérteni, de amikor ura, Jored is megparancsolta, még egyszer elrendezte hálóját, bevette azt s olyan óriási mennyiségű halat fogott, hogy alig bírta a hálót partra húzni. Természetes, hogy a munka munkára halmozódott, hogy azt sok és többnyire igen nagy halat elhelyezzék a tartályokban. Egy óra alatt elvégezték a munkát és a halászmester nem

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

154

győzött eléggé csodálkozni az óriási halfogáson és álmélkodásának végén így szólalt meg: „Ez nem volt varázslat?! – Én mégis azt mondom, hogy ez a legnagyobb és soha nem létezett varázslatok legnagyobb varázslata! Az a férfi, aki azt tanácsolta, hogy hálómat mégegyszer vessem ki, úgy látszik, hogy sokkal többet tud, mint azt, hogy a hólyagocskák megszűnése után és bizonyos vízimadarak akciójakor lehet halat fogni. Talán éppen ő az, aki a templom szobrait helyükről elvarázsolta és a malavesieknek lakásait odalehelte. De hagyjuk ezt; én csak azt kérdem, hogy kivessük-e mégegyszer a hálóinkat?” 6. Mondom Én: „Tegyétek meg, mert akkor néhány hétre el vagytok látva!” Ekkor a halászok elősiettek és mégegyszer kivetették hálóikat és éppen olyan gazdag halfogásuk volt, mint az imént. Amikor a halakat a nagy és üres tartályokba helyezték, a halászmester megparancsolta szolgáinak, hogy a bárkákat és a halászszerszámokat hozzák rendbe és ezután odalépett Hozzám és így szólt: „Halld te férfiú, ki előttem még teljesen ismeretlen vagy! Te sokkal többet tudsz, mint egy közönséges, de egyébként tapasztalt okos ember tudhat. Te a nagy mágiát valahol Hátsó-Indiában tanulhattad, mert itt a görögök és részint a rómaiak és zsidók között ilyesmit sohasem lehet hallani. – Én már öreg halász vagyok, de soha életemben még a legjobb halfogás idejében sem volt ilyen fogásom, méghozzá csupa nemes halakból! Óh, mennyire szeretnék veled sokat beszélni, mert se sokat tanulhattál, tapasztalhattál és születésedtől kezdve nagy képességeid lehetnek. Téged nagyon megihlettek az istenek, hogy akaratod ilyen hatalommá fejlődött!” 7. Mondja Jored: „Nagyon jól van öreg, hűséges szolgám, - erről mi még ketten sokat fogunk beszélni; de most gondoskodj arról, hogy a legszebb és a legjobb halakból néhány még a mai napon a konyhába kerüljön, mert mi még ma élvezni akarjuk azokat. De magatokról is gondoskodjatok, hogy ti se szenvedjetek hiányt. Ezt az öreg mindjárt meg is tette, de nemsokára ismét Mellettünk volt, mert időközben letelepedtünk a tutaj fáira és azt néztük, hogy egy egész sereg nagy sirály és kócsag miként repdes a nagy és nyitott víztartályok felett és valósággal tanácsot tart, hogy miképpen lehetne egy halat onnan kifogni. 8. Ekkor a halászmester azt kérdezte Tőlem: „Te kedves férfiú, mit lehetne ezekkel a tollas haltolvajokkal tenni, hogy a tartályok halaiban ne tegyenek kárt; mert lásd, ha ezek az állatok nem is tudnak a nagy halakból egyet sem kiemelni, hosszú és hegyes csőreikkel és nyílsebes lecsapásaikkal mégis megsebesítik a halakat. A halak ezáltal megbetegszenek és emberi élvezetre alkalmatlanokká válnak vagy egy erősebb sérülés következtében el is pusztulnak, s a víz felületén holtan úszkálókat annyira szétroncsolják, hogy végül a tartály fenekére süllyednek és a vizet megfertőzik, ami az egészséges halakra is hátrányos. Te biztosan ez ellen is tudsz megfelelő szert! Légy oly jó és add tudtomra!” 9. Mondom Én: „Te még mindig azt hiszed, hogy Én egy varázsló vagyok? De Én azt mondom neked egész határozottan és igazán, hogy ez az eset Nálam nem áll fenn és soha nem is állott fenn, s ezért Én csupán, mint természettudós ember egy egészen természetes módot fogok ajánlani, ami ebben áll: Takard be a haltartályokat egy hálóval, ami elég van itt és a madarak a hálón keresztül nem fogják többé a halakat megtámadni. És lásd, ez egészen természetes és minden varázslat nélkül kivihető és ha gondosan követik, az eredménye igen jó. 10. Erre az öreg eltávozott s miután a dolgot igen jónak találta, előhívta szolgáit, akik tanácsomat azonnal követték és nagy öröme telt benne, hogy a falánk madarak sóvárgó csőrei elé ilyen zárt tettek. Tanítványaim pedig azt kérdezték Tőlem, hogy az öreg halász előtt miért nem nyilatkoztattam ki Magam? 113. Fejezet

Gyakorlati missziós intelmek: „Legyetek okosak, de ne legyen bennetek hamisság!” Példák az okos hadvezérről, az ügyes orvosról és a babonás halászmesterről.

1. Én pedig így szóltam: „Ezt Én értem és tudom a legjobban! Ennek jobb, hogyha később az itteni tanításokból s még akkor is elég korán megtudja, hogy Személyemben kivel volt dolga, mert őt nagyon elfogulttá teszi az a gondolat, hogy Én egy varázsló vagyok és az ilyen emberekkel rövid idő

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

155

alatt nem lehet eredményt elérni. Utólagosan ennek a háznak népétől Rólunk, nevezetesen Rólam oktatásban fog részesülni, de leginkább az orvostól, aki a leginkább értett meg mindent és akinek megadtam azt a képességet, hogy kezének feltétele által mindenféle betegséget meg tudjon gyógyítani s akkor majd elbúcsúzik ő a varázslótól és helyes fogalmat fog Rólam alkotni. 2. Én azt mondom nektek, mindnyájatoknak: ha ti a pogányok közül valakit tanítani fogtok, ne rontsatok akkor mindjárt ajtóstól a házba, hanem először pontosan vizsgáljátok meg az embereket és tudjátok meg, hogy melyik oldalukról lehet őket megközelíteni, mert ha hozzáférhetetlen oldalukról akarjátok megközelíteni, akkor a munkát magatok nehezítitek meg és meggyűlik a bajotok amíg ilyen embereket helyes útra téríttek. Ezért nem tudom eléggé ismételni, hogy „legetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok!” 3. Nem is képzelitek azt, hogy valaminek helytelen megalapozása milyen hatást gyakorol egy ember kedélyvilágára. Ha látjátok, hogy ez miben áll, akkor soha sem szabad az embert erről a páncélozott oldaláról megragadni, hanem ott, ahol a leggyengébb, amit hamar tapasztalni fogtok rajta s ha meggyőztétek őt, akkor már nem lesz nehéz az erős oldalát sem legyőzni. Mindenkor úgy viselkedjetek és cselekedjetek, mint egy igen ügyes és bátor hadvezér, ki megbízható kémeivel ellenségeit kikémlelteti s főleg azt, hogy hol van annak a leggyengébb oldala. Ha azt tudja, akkor az ellenség legerősebb oldalát csak kisebb támadásoknál fogja foglalkoztatni, de csak azért, hogy megtévessze s a leggyengébb oldalát azután hátba támadja s így minden további nélkül megveri és legyőzi. 4. Azonkívül úgy cselekedjetek, mint egy igen ügyes orvos, aki egy ember betegségének forrását jól felismerte. Mit tesz ő ilyenkor? Ott, ahol a betegség székel, semmit sem tesz és sokszor nem is tehet, hanem a betegnek olyan szereket ad, amelyek a betegséget levezetik a test egészséges részeire, ahonnan részint izzadság, részint a gyomor vagy a beleken át eltávozik testéből és a beteg meggyógyul. S ahol a betegség, mint ellenség makacs módon gyökerezett be, ott mit sem lehet kezdeni, hanem jó és helyes eszközökkel kell azt szétoszlatni, mert gyengeségében már könnyen le lehet győzni. 5. Lássátok és halljátok tovább! Ez a halászmester, aki most nincs itt s ezért nyíltan beszélhetek róla, egy mágus és ez a legerősebb oldala; ő különféle mondásokban, amulettekben, kenetekben, holdállásokban, negyedekben, a napban, felhőkben, levegőben, madarak vándorlásában és ezer más dologban oly szilárdan hisz, hogy borzasztóan megharagudna arra, aki vele homlokegyenest ellenkeznék. 6. Egy ilyen emberrel igen ritkán érintkezne, mert butának és az ő bölcsességéhez mérten tanulatlannak találná; de egyébként igen jó becsületes és hűséges ember és abban találja legnagyobb örömét, ha valakitől valami újat vagy rendkívüli dolgot hallhat vagy láthat és éppen ez az ő gyenge oldala; ennél kell őt megragadni és a dolgokat természethű állapotában megmagyarázni úgy, hogy titokban ő maga kezdi a varázslót magából kiirtani, mert más oldalról fogja azt belátni, hogy az egész varázsló tudománya ingatag talajon állt. 7. Ennélfogva jó az olyan embereket, akiket az igazságnak akarunk megnyerni, először arra indítani, hogy alapelveiket teljesen feltárják s ha ezt olyan buzgalommal teszik meg, mint a papok feleségei tették, akkor nincs már bennük több főerő, mert energiájukat kimerítették és csak akkor kezdenek az ellenfélre több figyelmet fordítani, azután elismerik annak magasabbrendű igazságait, majd önmaguk vetik el hamis alapelveiket s ezzel már meg is nyertük őket. 8. Tehát ne csodálkozzatok azon, ha Én az ilyen emberekkel csak úgy beszélek, mint természetes ember, mert Én az embert első pillantásra látom és világosan felismerem erős és gyenge oldalait. Tudom azt is, hogy mit kell neki mondani, vagy tennem és ha azt az emberi kedélyt a gőg vagy a fösvénység túlságosan nem köti le, akkor könnyű az igazság számára megnyerni, mert az embereknél a gőgöt és fösvénységet lehet a legnehezebben legyőzni. Ezt jól jegezzétek meg és ha így cselekedtek, akkor munkátok könnyű lesz és a legjobb eredményekkel fog járni.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 114. Fejezet

VI . kötet

156

Az Úr Péternek azt a kifogását, hogy a kígyót példaképül állította, természettörténeti alapon megmagyarázza. A kígyó, mint az állatok királya.

1. Mondja Péter: „óh Uram, hogyan mondtad, hogy mi olyan okosak legyünk, mint a kígyó? Hiszen a kígyó minden gonosznak, rossznak és a sátánnak szimbóluma, aki gonosz cselfogása által kígyó alakjában csábította el az első emberpárt is. A kígyó, tehát a maga alattomosságában akármilyen ravasz is lehet, de melyik becsületes és jó ember fogja a kígyó ravaszságát embertársaival szemben utánozni? Szóval ezt a példázatodat még nem értem, kérjük tehát magyarázd meg!” 2. Mondom Én: „Meddig kell, hogy még így elviseljelek benneteket?! Nem látjátok azt, ami a napnál is világosabban áll szemeitek előtt? Nem azt mondottam, hogy a kígyók okos cselfogásait tulajdonítsátok el és hogy a velük összeköttetésben lévő gonosz célokat és ennek az okosságnak birtokában mégis olyan jók és szelídek maradjatok, mint a galambok?! 3. De figyeljetek meg egyszer jól egy természetes kígyót és azt fogjátok tapasztalni, hogy ez az állat okosabb, mint ezen a földön bármelyik más. A természettudósok azt mondják, hogy az oroszlán az állatok irálya és Én azt mondom nektek, hogy a kígyó az; mert az oroszlán a küzdelemben minden más állatot legyőz, a kígyótól mégis elmenekül és ha leshelyéből mégis körülgyűrűzi, akkor el is veszett és irgalmatlanul zsákmányául esik. Szóval a kígyónak van a legnagyobb meggondoló képessége. Vadászatának helyét a legnagyobb óvatossággal és valóságos kiszámítással keresi fel és a zsákmány, melyre leselkedik, sohasem menekülhet előle. Csak egyedül az ember úr fölötte, máskülönben egy teremtmény sem élne ezen a földön, különösen ha egyszer megnőtt már és teljes erejének birtokában van. Én itt valóságos kígyókról beszélek és nem annak kicsiny fajairól, de ezek is okosabbak, mint sok más nagy állat. 4. Indiában s Afrikában, ahol sok mindenféle ragadozó állat létezik, mint oroszlán, párduc, tigris, hiéna, valamint gonosz majomfajták és egyéb veszedelmes állatok, az emberek kígyókat is idomítanak s mint legmegbízhatóbb őröket használják. Ahol az emberek házai körül, bármilyenek legyenek is azok, kígyók állnak őrt, oda bizonyára nem jön ragadozó állat, sőt még az elefánt és az orrszarvú is félelemmel kerüli az ilyen házőrzőket. A háziállatokban nem tesznek kárt, ha megfelelő módon táplálják őket, de ha éheztetik az emberek, akkor elhagyják helyeiket és zsákmány után indulnak. 5. Egyben a kígyókat csekély fáradsággal annyira meg lehet szelídíteni és idomítani, hogy adott jelre mindent megtesznek, amit tőlük képességeik szerint kívánnak és ez is bizonyítja ezeknek az állatoknak különös intelligenciáját. 6. Mert minél intelligensebb valamely állat, annál inkább lehet azt hasznos munkára idomítani és annál több értelme van a maga számára is. – Én most valóságos természettudományi oktatást adtam nektek, gondolkozzatok felette és ne kérjetek Tőlem ismét más magyarázatot, ha egy más alkalommal ugyanerre a példázatra emlékeztetlek benneteket. De most már megértettétek, hogy mit akartam ezzel mondani?” 7. Mondja Péter: „óh igen! Dicsőíttessék a Te szent Neved, mert mindent tudsz és amit Te magyarázol, az világossá válik az ember előtt s így előttem is világos ez a kérdés, de a jövőben jobban összeszedjük magukat.” 115. Fejezet

Jelenet a fatutaj tolvajokkal. Péter és Jored az akkori tutajtörvényről. Az Úr elfogja a 24 tolvajt a 4 tutajjal együtt és tudtára adja azok cselekedetét. A vámhivatalnok és a tutaj tolvajok. Jelenet a fatolvajok és a tutaj tulajdonosai között.

1. Amikor Péter ezt kimondotta, egyszerre csak több tutajt láttunk a folyón lefelé evezni s mivel ezek gyorsabban úsztak, mint a víz folyása, tehát azt kérdezte Péter Joredtől mondván: „Barátom, miért eveznek ezek ennyire, hiszen ezt ilyen folyóvízen, melynek amúgy is gyors folyása van, nem szokás megtenni?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

157

2. Mondja Jored: „Ezek a tutajosok, akik valószínűleg még ma Samozatába akarnak jutni. Egy régi szabály értelmében amíg a nap le nem nyugodott, a tutajosok vámmentesen mehetnek innen tovább, de ha akkor érnek ide, amikor a nap már lement, akkor itt ki kell kötniük és le kell fizetniük a vámot, különben megbüntetik őket. Lásd, ez az oka annak, amiért ezek a tutajokat olyan gyorsan hajtják lefelé. Ha így haladnak, akkor 3 óra múlva könnyen elérik Samozatát s így kikerülhetik még a büntetést, de egy félórával később már büntetést kellene fizetniük. Lásd így van ez a dolog. 3. Mondja Péter: „De mi szükség van itt a büntetésre? Nálunk a Galileai tengeren egy hajó akkor érkezhet, amikor jól esik neki és ezért sohasem fizet büntetést, mert hiszen az ember nem tehet véletlen és előre nem látott akadályokról, amelyek a vízen haladásában igen sokszor gátolják. Miért van tehát a büntetés?” Mondja Jored: „Barátom! A te fogalmad szerint igazad van, de a büntetés is igazságos és helyénvaló, mert minden hajós ezen a hatalmas folyamon tudja azt pontosan, hogy a víz minden állásában, amikor az hajózható, mikor indulhat el kikötőjéből és mikor érhet rendeltetési helyére. Ha a rendet nem tartják be, akkor az éjszakába nyúló úton könnyen szerencsétlenség érheti őket először azért, mert a folyónak igen sok helyen nagyon veszedelmes pontjai vannak, úgy hogy még a legtapasztaltabb tutajos nappal is összeszedheti magát, hogy a veszedelmes helyen szerencsésen átjusson. Éjszaka pedig igen nehéz az ilyen veszedelmes helyeken minden szerencsétlenség nélkül átjutni. És hogy az általánosan ismert folyam úttörvényeinek semmibevevése által a szerencsétlenségektől az utasokat amennyire csak lehet megóvjuk, tehát a császár hozzájárulásával megszerkesztettük ezeket a folyam úttörvényeket és akik azokat áthágják, megfelelő árú, vagy pénzbüntetésre ítélik és ezeket a büntetéspénzeket a kikötőhely fenntartására és a folyamban véletlenül keletkezett akadályok elhárítására használjuk, amely célra részben a vízi vámpénzeket és a kikötővámokat is felhasználjuk. Tehát ebből láthatod barátom, hogy ez a dolog itt egészen igazságos.” 4. Ekkor így szóltam Én: „Jored barátom! Mi történik akkor, ha – mint a jelen esetben is – a vízen összekötözött tutajokat, melyek egy bizonyos meghatározott időre készen állnak, a tolvajok megtámadják és éjszakának idején a tutajőröket ártalmatlanná teszik, a tutajokat leoldják és gyorsan elszöknek, ami a jelenlegi magas vízállásnál igen könnyen lehetséges?” Mondja Jored: „Uram! Mit mondasz?! – Ha így áll a dolog, akkor azonnal fel kell őket tartóztatnunk és el kell őket fognunk. Már éppen a közelünkben vannak!” Mondom Én: „Hagyd őket békében, mert ők már régóta elhaladtak volna Előttünk, ha Én őket minden erőlködésük ellenére továbbhaladásukban meg nem akadályoztam volna. De most már egészen lassan Közelünkbe érnek s majd fel fogjuk őket tartóztatni.” Mondja Jored: „Várjatok ti gonosz fickók, majd elbánok és veletek! Uram! Talán meg is ölték a tutajőröket?” Mondom Én: „Mindenesetre, de ezek csak kutyák voltak, az állatok hűségesen és nagy dühvel védték a tutajokat és a tolvajok közül kettőt megharaptak, de a küzdelem végén a tolvajok ütéseitől az állatoknak ki kellett múlniuk, mire bedobták azokat a vízbe s a tolvajok gyorsan eloldozták a tutajokat és eleveztek, mielőtt az emberek a kutyák ugatásától felébredtek és összeszaladtak volna. Igaz ugyan, hogy az emberek a vízen és a szárazföldön mindjárt üldözőbe vették, de nem tudták utolérni őket. Akik vízen követik őket, azok nem váratnak soká magukra, de akik szárazföl-dön jönnek, azok csak éjfél körül érnek majd ide teljesen kimerülve. Mi majd a tutajosokat idehúzzuk a partra, mihelyt a nap lemegy, ami mindjárt meg is fog történni és te, Jored hivatalnokaid által azonnal követeltesd tőlük a kikötővámot; időközben meg fognak érkezni a fatutajok tulajdonosai is, amiből egészen különleges botrány lesz. Hívd csak a partra hivatalnokaidat, mert rögtön itt lesznek a part mellett, mivel Én akarom így.” 5. Jored kiadta a parancsokat hivatalnokainak s azok előjöttek és várták a tutajokat, anélkül hogy tudták volna micsoda társaságból állnak a tutajosok. Ekkor az első tutaj szorosan a parthoz ért és a vámos a rajta lévő 4 tutajostól követelte a pénzt. De ezek így szóltak: „Mi innen tovább akartunk menni, de egy láthatatlan hatalom feltartóztatott és húzott ide szorosan a parthoz; azért nem fizetünk semmit, mert akaratunk nélkül jutottunk ide, továbbá nincs is pénzünk és csak akkor fizetjük meg a vámot, ha majd visszajövünk!” Mondja a vámos: „Ehhez semmi közünk! Ha nem tudtok vagy nem akartok fizetni, akkor a tutajok addig itt maradnak zálogban, amíg ki nem váltjátok!” Erre a tutajosok mégis fizetni akartak olyan feltétel alatt, hogy azonnal engedjék őket tovább utazni, mert ők nagyon jó és igen ügyes éjjeli hajósok. De a vámos nem engedte meg nekik és így szólt: „Fizessetek és utazzatok tovább holnap reggel a törvényes időben, de ha most nem fizettek, dacára annak, hogy van pénzetek, akkor holnap reggel a háromszorosát fogjátok megfizetni!” Amikor a tutajtolvajok ezt meghallották,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

158

lefizették a vámot és a tutajt a parthoz kötötték, de a tutajról nem akartak leszállni. Ugyanez történt az utána következő 5 tutajjal is és amikor a kikötővám már le volt fizetve, egyszer csak észrevehető volt a vízen a lopott tutajok után siető tutaj is 8 emberrel, akik a folyamon lefelé hatalmas erővel eveztek; alig tartott néhány pillanatig, amidőn ez a tutaj is a Mi partunkhoz ért. 6. A tutajtulajdonos azonnal felismerte a lopott tutajokat és vérbeborult szemekkel így szólt: „Végre megvagytok ti régóta ismert gazfickók! Várjatok csak, majd elvesszük mindörökre kedveteket a tutajlopástól! Ezt a fát Serrhéből egy igen fontos építkezés céljából rendelték meg nálunk és mi Kapadóciából, mégpedig Arazanából, Tonozából, Caonából Sakotenáig, amely Mezopotámiában van, szereztük be óriási költségek árán és ti, lelkiismeretlen gazemberek ilyen galád módon el akartátok tőlünk lopni anélkül, hogy annyira gondoltatok volna saját biztonságotokra, hogy ezzel a nehéz fával nem szökhettetek el előlünk és módunkban van benneteket még Indiáig is üldözni. De ezúttal nem fogjátok méltó büntetéseteket kikerülni!!” Ekkor meglátták az előttük jól ismert Joredet, a vámszedőt s odamentek hozzá és megtették a feljelentést. 116. Fejezet

Jored az utóbbit az Úrhoz utasítja. A tutajtulajdonosok és Jézus; az Úr őket a kárpótlással a szegényekhez utasítja. Az Úr a tolvajlások gyakori okáról. Szociális intelmek a tulajdonosok viszonyairól az emberekkel szemben. Egy jó szociális intelem.

1. Erre Jored így szólt hozzájuk: „Mindenek előtt örüljetek annak, hogy megvan a fátok, de amit itt bejelentettetek, azt egy idegentől már csaknem egy órával ezelőtt megtudtam, aki tanítványaival néhány nap óta nálam tartózkodik és egyedül csak neki köszönhetitek, hogy újból drága fátokhoz jutottatok. Nélküle a ti fátok már régen Samozatán túl volna. Nézd, ezek éjjeli és nappali útjukon Perzsiába, sőt Indiába is eljutottak volna és ha utolértétek volna őket, akkor sem lett volna ebből semmi hasznotok, mert a 14 ember háromszor legyőzött volna benneteket. Azért hát mindenek előtt örüljetek annak, hogy ismét megvan a fátok és köszönjétek azt meg Ennek az egy Férfiúnak, mert nélküle hiába fáradoztatok volna!” 2. Mondják a tutajosok: „Igen, igen barátunk, ezt mindenesetre meg is fogjuk tenni s ez a jó ember biztosan meg lesz velünk elégedve, de először arról kell gondoskodnunk, hogy ezeket a bitangokat átadjuk a törvénynek!” Mondja Jored: „Nézzétek meg őket! A tutajokról egyikük sem távozhat, vagy szökhet meg. Ki tartja őket fogva? Én mondom nektek: Csupán az az egy Férfiú, mert ha nem fogná őket, már régen a vízbe ugrottak volna, és mint jó úszok, már elérték volna a túlsó partot és mi ezen az úton nem tudtuk volna utolérni őket. De így kívánta ezt ez a férfiú és nem is történhet más, mint amit Ő akar! S még azt is mondom nektek, hogy ne tegyetek kezet a tolvajokra, hanem a törvénykezést engedjétek át Ennek a Férfiúnak, mert ezzel a legjobbat teszitek!” 3. Mondják a tutajosok: „Ha így áll a dolog, amibe mi is belenyugszunk, akkor vezess bennünket ehhez a rendkívüli Férfiúhoz, hogy magunk beszéljünk vele!” 4. Mondja Jored: „Ő Az, Aki éppen itt áll mellettem!” Erre a tolvajok Irántam való haragjukban valósággal a fogukat csikorgatták Felém és csaknem hangos átkozódásokba törtek ki, de Én már jóval előbb lezártam szájukat s így hasonlítottak a némákhoz, akik nem tudnak beszélni. A tutajosok pedig mélyen meghajoltak Előttem és így szóltak: „Barátom! Hogy rendkívüli erők és tulajdonságok vannak Benned, azt már abból láttuk, amit a mi Jored barátunk Rólad elmondott. Hogy ki vagy Te és miképpen jutottál ilyen csodálatos tulajdonságokhoz, ahhoz nekünk semmi közünk; de mivel Jored, a fővámszedő szívessége folytán megtudtuk, hogy Neked köszönhetünk mindent, tehát egyedül Rád bízzuk ezeknek a gazoknak elítélését és megfenyítését. Ezek után, mint Lakotena mindenkori becsületes polgárai arra kérünk Téged, hogy mondd meg, fáradozásaidért mivel tartozunk Neked és hogy igazságos mértéked szerint ítéld el ezeket a gonosz tolvajokat.” 5. Mondom Én: „Legyetek nyugodtak. Amit Én teszek, azt ellenszolgáltatás nélkül teszem, de a ti városotokban sok szegény van, azokkal tegyetek jót és gondoljatok arra, hogy a szegény emberek is a ti földi testvéreitek. Ne legyetek fukarok velük szemben és nagy feleslegeitekből adjatok nekik szívesen s ezzel a legbiztosabban meg fogjátok tisztítani környéketeket a rablóktól és tolvajoktól.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

159

Mindenek előtt azt is mondom nektek, hogy ezek a tolvajok itt is nagyon szegény emberek és nem annyira rosszakaratúak, hanem nagy szegénységük kényszerítette őket erre és előbbi kisebb lopásaikra. 6. Ha ezek az emberek, akik igen erőteljes munkások lehetnének, valamely igazságosan és becsületesen gondolkodó munkaadótól munkát kapnának megfelelő bér ellenében, akkor ezeket a galád üzérkedéseiket nagyon szívesen megszüntetnék; de mivel ez nem történik meg, tehát nem marad más hátra, mint megmaradni abban, amire kényszerülve vannak. 7. Ők nem tudnak mezei munkát végezni, mert nincsenek földjeik, mivel minden föld, erdő és hegy a ti tulajdonotok és sok órai járóföldet parlagon hevertettek, mert nem vagytok képesek már megmunkálni. Miért nem adjátok oda a szegényeknek ezeket a földdarabokat hasznos megmunkálás céljából? Ezáltal ezeknek a szegényeknek is volna valamijük és ha sok puszta szántóföldet és hegyet megmunkálnának, még bért is fizethetnének nektek. Mondjátok ti magatok, hogy nem volna-e jobb ez így, minthogy ti néhányan – akik amúgy is gazdagok vagytok – mindent magatok akartok bírni, még azt is, ami semmi hasznot nem hoz nektek, hanem hihetetlenül sok kárt! 8. Én ezzel a 24 tolvajjal már nem fogok szóba állni, mert nagyon is belesüllyedtek tolvajságukba, de van városotokban és annak messze kiterjedésű vidékén ehhez hasonló egész tömeg. Tegyétek azt, amit most tanácsoltam nektek és nem lesz okotok tolvajokra panaszkodni. 9. Állítsatok fel annyi őrt, amennyit csak tudtok és akartok s vagy igen keveset, vagy semmit sem fogtok elérni, mert ezáltal a szegénységet még nagyobb haragra ingerlitek és éjjel- nappal azon fogják törni az eszüket, hogy miképpen ártsanak a legérzékenyebb módon. De ha az Én tanácsomat követitek, akkor éppen az általatok ellátott szegények maguk lesznek leghűségesebb őreitek.” 117. Fejezet

Az Úr egy parabolában a visszás szociális állapotok keletkezésére világít rá. A gazdag ember és munkásai.

1. Az Úr: „Lássátok, az ókorban élt egy ember, aki családjával egy magányos és ember által még soha nem lakott országba vándorolt ki és az valóban elmondhatta: Amennyire a szemem ellát, minden az én tulajdonom! Csakhamar berendezett magának egy alkalmas lakást és az ott talált nagymennyiségű vadkecskék tejéből táplálkozott, melyek nem voltak vadak, mert soha vadász még nem üldözte őket. Az idők folyamán családja is megszaporodott és az előbbi egyszerű lakásból egy valóságos és szilárd nagy várat építtetett, mert országában igen sok aranyat és nagymennyiségű drágakövet talált és ezeket a kincseket már nemigen merte előbbi egyszerű lakásában rejtegetni. 2. Amikor szorgalmas gyűjtése által aranyból és drágakövekből álló kincsei még jobban gyarapodtak, küldöncöket menesztett a lakott országokba, hogy kincseit a háztartásához szükséges dolgokra cserélje. Eleinte jó üzleteket csinált és megengedte, hogy több ember jöjjön országába, hogy őt szolgálják. 3. Mivel azonban kevés bért ajánlott nekik és érte, valamint küldötteiért úgyszólván éjjelnappal kellett dolgozniuk, kelletlenekké lettek s több bért és jobb bánásmódot kívántak; de a meggazdagodott férfi így szólt hozzájuk: „Legyetek csak türelemmel addig, míg házamat jobban berendezem, majd ezután többet adok nektek megelégedésetekre!” Ezzel megvigasztalódtak a munkások és munkájuk után láttak. 4. És a gazdag ezt gondolta magában: Én félek ugyan tőletek, de bizalmas embereimet majd ismét kiküldöm, hogy hozzanak nekem őröket és katonákat s ezeket kissé jobban fogom tartani s azok a munkások elbizakodottságát meg fogják fékezni. – Így is tett és amikor a munkások ezt látták, elszomorodtak és a keményszívű ember ellen bosszút esküdtek. 5. Ők is titokban küldöncöket menesztettek országukba segítségért és ezek hamar el is jöttek, mert gazdag zsákmányra volt kilátásuk. Amikor a munkások ily módon megerősödve érezték magukat, ismét elmentek a gazdaggá lett férfiúhoz, aki már egy egész országot nevezhetett magáénak és bérük javítását, valamint a régóta megillető jobb bánásmódot a legnagyobb komolysággal kérték. 6. Ámde a gazdaggá lett ember előhívta őreit, akiknek a munkásokat eljárásuk miatt meg kellett volna fenyíteniük és még jobban korlátozni őket. Ekkor a munkások türelmének végeszakadt és így

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

160

szóltak: „Urunk! Te csak a mi szorgalmas kezeink által lettél ilyen gazdaggá és építtetted ezt az erős királyi várat és mi rendeztünk be mindenféle műhelyt, földjeidet bevetettük gabonával, szőlőskerteket telepítettünk s aranyat, ezüstöt és mindenféle drágakövet gyűjtöttünk neked és kivittük azokat a világba a vásárokra és te ezért még keményebben akarsz bánni velünk?! Megállj csak, majd elvesszük ettől a kedvedet! 7. Ezen a földön minden embernek meg kell, hogy legyen a szedési és gyűjtési joga, de ha valamelyik embertársánál szolgál, akkor nagyon jól el kell hogy lássa őt, mert a szedő és gyűjtőjogát elvette tőle. Mi sokan megtettük ezt neked és igazságos előnyeinket átengedtük, te pedig így akarsz azért bennünket megjutalmazni?! Tudod-e te keményszívű ember, miután mi fáradságunkért és szorgalmunkért csaknem semmi bért, hanem még rossz bánásmódot kaptunk és az az utóbbi időben már annyira fajult, hogy poroszlóid által kunyhóinkat szemtelen módon átvizsgáltattad, hogy nem gyűjtöttünk-e számunkra valami csekélységet és ha valakinél valamit találtak, nemcsak hogy elvették tőle mindenét, hanem őreiddel kegyetlenül megfenyítetted és valóságos törvényt hirdettél, amely szerint mindaz, aki a kincsekből bármit is eltitkol, halállal büntetteted! 8. Ha te, nyomorult vén gazember még ezt is képes lennél velünk megtenni, anélkül, hogy meggondolnád, hogy mi éppen olyan emberek vagyunk, mint te és hogy Istentől hajszálra ugyanazon jogaink vannak ezen a földön, mint neked, tehát most azt kívánjuk tőled, hogy azokat a kincseket, amelyeket annyi fáradsággal gyűjtöttünk, kiszolgáltasd nekünk, mert azok fáradozásaink által a mi tulajdonunkat képezik. A föld adta azokat nekünk és sehol sincs sem Isten, sem ember, aki megakadályozta volna, hogy azokat összeszedjük, tehát teljesen a mi tulajdonunk, de te velünk szemben egy tolvaj, sőt rabló leszel, ha megtagadod tőlünk! Mi csak azt vesszük el tőled, amit és amennyit gyűjtöttünk s azért nem kívánunk semmit, hogy ezt a várat nagy fáradsággal felépítettük neked, amivel 7 évig gyötörtél bennünket. Add ide jószántadból ami a mienk, mert különben erőszakot alkalmazunk és elveszünk tőled mindent és szétromboljuk erős váradat is!” 9. Amikor a gazdag ember látta, hogy a sok munkással erőszakkal semmire sem megy, gondolkozni kezdett, majd így szólt: „Csendesedjetek le! Én belátom a rajtatok elkövetett igazságtalanságot és ezentúl úgy akarok bánni veletek, mint saját gyermekeimmel és átengedem nektek a teljes szedő és gyűjtőjogot s nekem, mint aki ezt az országot sok fáradozással, gonddal és aggodalommal találtam meg, csak a tizedrészét adjátok a gyűjtöttekből, amire nézve minden irányban és minden erőmből védelmet nyújtok nektek!” 10. Mondják a munkások: „Ha te szavahihető ember volnál, akkor ez el is hinnénk neked, de mivel sohasem tartottad meg azt, amit nekünk ígértél, tehát ezúttal nem hiszünk, mert a te fösvénységed sohasem engedi meg azt, hogy szavadat beváltsd! Ha mi ezt elhinnénk neked, nagyon jól tudjuk, hogyha eltávozunk innen, őreidet tízszeresére erősíted ezért a lépésünkért és miden elképzelhető módon meggyötörtetnél és megkínoztatnál bennünket. Add ki tehát a mi jogos tulajdonunkat és azután örök időkre eltávozunk innen!” A férfi vonakodott és a kívánságukat nem teljesítette, miután a munkások vettek el mindent és elmentek onnan.” 118. Fejezet

A tutajtulajdonosok megerősítik a munkások jogát. Példa szorgalmas A-ról és a rest B-ről. A tutajtulajdonosok helytelen következtetését az egyeduralkodóra vonatkozólag az Úr Jézus elutasítja, mert azoknak koronázott joguk van a rend és biztonság fölött őrködni, ennélfogva a községek is arra vannak kötelezve, hogy adóikat lefizessék. Kivételt képeznek a tirannusok. Intés a türelemre. Miért hagyja ezt jóvá Isten? Isten, mint a szorongattatott nép egyedüli segítője. A tutajtulajdonosok emberséges ítélete a tolvajok fölött. Jézus isteni ítélete ebben az ügyben, ami igen figyelemre méltó; azok felületesen ítélkeznek, de az Úr az indítóokot a tulajdonosokra hárítja és azokat nagy pénzbüntetésre ítéli.

1. Az Úr: „És most azt kérdezem tőletek barátaim, hogy ilyen körülmények között azok a munkások helyesen cselekedtek-e szolgálatadó urukkal szemben vagy nem?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

161

2. Mondja a 8 tutajtulajdonos: „Igen, igen ilyen körülmények között a munkásoknak természetes joguknál fogva tökéletesen igazuk volt, mert azt mi is belátjuk, hogy ezen a földön minden embernek, aki csak a legkisebb ésszel és értelemmel bír, meg kell hogy legyen a joga a szedésre és gyűjtésre, miután itt van a földön, ennélfogva szüksége van táplálékra és lakásra. De ezzel szemben más embernek ne legyen joga arra, hogy a szedőtől és gyűjtőtől a szedetteket és gyűjtötteket elvegye!” Mondom Én: „Vajon maga a gazdag szedett és gyűjtött-e? – Óh nem, mert ezt munkásai tették helyette, akik éppen olyan emberek voltak, mint ő. De ha érte és helyette dolgoztak, szedtek és gyűjtöttek, ennélfogva az azért járó bér az ő kötelessége volt, de a megígért bért nemcsak, hogy visszatartotta, hanem tirannizálta őket, tehát teljes joguk volt tulajdonukat attól kérni és elvenni, akinek ők gyűjtöttek és szedtek, természetes azonban, hogyha például „A” szorgalmasan szedett és gyűjtött s ezáltal nagyobb készletet szerzett magának, a rest „B”- nek semmi joga nincs a szorgalmas „A” készletéhez nyúlni. 3. Az Én parabolámban a gazdag ember volt a rest és a munkások a szorgalmas „A”, s ha ők voltak a szorgalmasak, akkor teljes joguk van ahhoz – ha fáradságukért és munkájukért más ellenszolgáltatást nem kapnak – saját tulajdonukat a jogtalanul cselekvő tulajdonostól visszakövetelni!" 4. Mondják a gazdag tutajtulajdonosok: „Ebben az esetben minden további nélkül, de akkor az uralkodónak sincs semmi joga ahhoz, hogy adókat és adományokat követlejen; mert ő sem dolgozik, semmit sem gyűjt és nem szed és ha mi, alattvalók erősebbek volnánk, mint az ő őrsége, akkor mi is elvehetnénk tőle természetes jogainknál fogva a mi tulajdonunkat.” 5. Mondom Én: „Óh, akkor ti igen nagy tévedésben vagytok! Egy uralkodónál ez egészen másként van, mert ő az általános és a legnagyobb községi elöljáró és koronázott joga van a községek által hogy azok benső rendjéről és biztonságáról gondoskodjék, jogart viseljen az általános jogi törvények hatalma fölött; mert ő nemcsak a maga számára, hanem leginkább községei számára sok őrséget és katonát kell hogy tartson, akiknek szükséges fenntartására nemcsak saját kezeivel kell, hogy szedjen és gyűjtsön. 6. Már most, ha a községek javára törvényeket, bírákat és katonaságot kell állandóan fenntartania, ehhez a községeknek mindig szívesen és készségesen hozzá kell járulniuk, hogy az uralkodónak mindig fennálljon a megfelelő vagyoni állapota, hogy mindazokat intézhesse, ami a községeknek javát szolgálja. Tehát ily módon a ti adóitok és adományotok is igazságos dolog. 7. Csak abban az esetben, ha egy tyrannikus uralkodó csupán kedvtelésből túl nagy zsarolásokkal gyötörné a községeket, volna joguk ezeknek az ilyent a trónról eltávolítani, mert a községeknek már kezdettől fogva meg volt a joguk ahhoz, hogy királyt válasszanak maguknak és őt felruházzák mindenféle szükséges hatalommal és erővel. S ha ez a joguk kezdettől fogva meg volt, az meg van most is. 8. De még mindig jobb a községnek egy tyrannus alatt tűrni és szenvedni, mint háborúba bocsátkozni. Mert a tirannusok rendesen csak rövid időre bocsáttatnak le Istentől, akik által az egyedül igaz Isten a községeket ismételten arra figyelmezteti, hogy létezik egy mindenható Isten, Aki végül minden szorongattatott népnek egyedüli segítője, ha az lelke teljes komolyságával és hitével könyörög Tőle segítséget. Lássátok, így állnak a dolgok. Miután most ezeket Tőlem megtudtátok, ítéljetek ti magatok, hogy ezzel a 24 tolvajjal mi történjék?” 9. Mondja a 8 tutajtulajdonos: „A törvények értelmében mindenesetre példásan meg kell őket büntetni!” Mondom Én: „Nagyon helyes – és mi történjék velük akkor, ha büntetésüket elszenvedték?” Mondják a tutajtulajdonosok: „No – akkor ki kell utasítani őket az országból, vagy el kell őket adni, mint rabszolgákat Afrikának vagy Európának!” 10. Mondom Én: „Úgy?! Ti, mint emberek nem is gondolkodtok rosszul, de mivel így gondolkoztok, tehát még egyebet adok tudtotokra! 11. Ezek a tolvajok, akik már régóta űzik nem éppen dicséretreméltó mesterségüket, 5 évvel ezelőtt még a ti munkásaitok voltak s erejük és képességeikhez mérten egészen jól szolgáltak benneteket. De hogyan tartottátok meg ígéreteiket? Nem volt fontosabb dolgotok, minthogy elvégzett munkájukat évről-évre vizsgáljátok és kutassátok, hogy munkájukban minél több hiányt fedezzetek fel.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

162

S ha nem találtatok, akkor éppen ti találttok ki ilyet és a munkások megérdemelt bérét erősen leszállítottátok, vagy teljesen megvontátok tőlük. 12. Ki adott nektek jogot, hogy ezeket az embereket arra kényszerítsétek, hogy helyettetek dolgozzanak, nektek szedjenek, gyűjtsenek és ezáltal raboljátok el személyes emberi szabadságukat és jogukat? 13. Amikor azt látták, hogy viselkedésetek velük szemben igazságtalan volt, érthető tehát, hogy kénytelenek voltak más eszközökhöz nyúlni, olyanokhoz, amelyek kárpótolták őket általatok és mások által megfosztott jogaiktól. Erőszakhoz nem nyúlhattak, mert mindig ti voltatok a hatalmasabbak; kénytelenek voltak tehát a tolvajcselt alkalmazni. Ez mindeddig tökéletesen sikerült nekik és Nélkülem ez is sikerült volna. 14. Én még egyebet mondok nektek: Ezeknek a tolvajoknak meg volt a természetes joguk ahhoz, hogy veletek szemben kártalanítsák magukat, de ezzel a cselekedetükkel mégis vétettek, mert jogukat a törvényes, bírói úton is érvényesíthették volna veletek szemben, annál is inkább, mert a római bíró igen szigorúan igazságos ember, akit semmivel sem lehet megvesztegetni csak a száraz törvény által; ennélfogva semmi jogotok nincs őket elítélni, mert még mindig ti vagytok legnagyobb adósaik! Sok száznál több ilyen tutaj árával tartoztok nekik a megígért bérért; először fizessétek ki nekik ezt a bért és csak azután ítélkezzetek fölöttük, ha mégis hozzányúlnak birtokaitokhoz. 15. Most azonban nem adok ezeknek a tolvajoknak más büntetést: A jövőben ne lopjatok soha többé senkitől semmit s legyetek szabad, becsületes és munkás emberek! Lakotenába azonban ne menjetek vissza többé, hanem maradjatok ebben a helységben, ahol asszonyaitokkal és gyermekeitekkel együtt mindig fogtok találni munkát. Eddigi tutajtulajdonosaitoknál majd gondoskodás történik arra nézve, hogy a nektek járó bért utólagosan megkapjátok és asszonyaitokat és gyermekeiteket rendesen ellátva ide költöztessétek; - most pedig vegyétek tutajaitokat ismét tulajdonotokba. Az Én bírói ítéletemet pedig pontosan követni tartoztok, mert különben Részemről nagy baj érhet benneteket!” Amikor a tutajtulajdonosok ezt meghallották, nagyon megijedtek és megígérték, hogy kívánságomnak eleget fognak tenni. 16. Ezután Én felszólítottam Joredet, hogy lássa jól el a 24 tolvajt, de a tutajtulajdonosokkal kellően fizettesse meg azt, amire szükségük lesz; ezután ismét visszatértünk a házba, ahol jó halvacsora várt Reánk. 119. Fejezet

A férjeik által immár megtérített papi asszonyokat túlzott hódolatukból kigyógyítják. Azok jó bizonyságtétele az Úr lényéről. Kérdés a holdkórosság felől.

1. Amikor beléptünk a terembe egyszer csak az 5 papi asszony mély hódolattal lépett Elém és bocsánatot kért Tőlem azért, hogy oly konok módon vitatkoztak Velem és tanítványaimmal; mert hiszen soha még csak nem is sejthették, hogy Én volnék Az, Aki vagyok. A papok ugyanis nyíltan megmondták nekik, hogy Én Szellemem szerint az egyedüli egy Isten vagyok és azért viselek külső testet, hogy az emberek előtt szemlélhetővé és hozzáférhetővé tegyem Magamat. Habár az Én testem is éppen olyan korlátozott, mint más emberé, de Szellemem közel és távol mindent áthat és csak akarnom kell, az már meg is van és mindaddig fennáll, amíg Én akarom; de ha annak fennállását a jövőre nézve nem kívánom, az már meg is szűnt, mégpedig úgy, mintha soha nem is létezett volna. Azonkívül az Én benső Isten-Szellemem mindent tud, bármennyire el legyen valami rejtve, sőt a földön élő emberek legtitkosabb gondolatait is ismerem és mindazt, ami még oly titkon történik. Mindezeket megtörtént bizonyítékokkal erősítették meg, úgy hogy az asszonyok nem tehettek mást, mint szilárdan és kétségtelenül hitték, amit férjeik Rólam mondottak és ez volt az oka annak is, hogy ilyen határtalan mély hódolattal jöttek Elém. 2. De Én nyugodtan így szóltam hozzájuk: „Ha ti, kedves gyermekeim ezt már megtudtátok férjeitektől és valóban hiszitek, hogy Én ez meg az vagyok, akkor az a viselkedés – amellyel Elém jöttetek – nem helyes. A határtalan, a túl nagy és az emberi kedélyt teljesen összezúzó hódolat egy

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

163

Isteni Lénnyel szemben éppen olyan helytelen, mint a túl csekély tisztelet; mert ha ti valaki előtt rendkívüli félelem és remegések között hódoltok, kérdezzétek meg szíveteket, hogy ugyanakkor szeretni is tudjátok? De ha valakit semmire sem tudtok becsülni, akkor azt szeretni sem tudjátok, míg ha ti valakit sok jó tulajdonsága és képessége alapján ismertek meg, akkor szívetek teljes elragadtatásával fogjátok őt csodálni és mindenek felett szeretni és lássátok ez az igazi hódolat, amellyel éppen úgy tartoztok egy Isteni Lénynek, mint minden embernek, aki a ti felebarátotok mindenütt, ahol csak eggyel találkoztok. 3. Hagyjátok el tehát ezt a túlzott hódolást, üljetek az asztalhoz és derűs kedéllyel egyetek és igyatok Velem együtt; mert ha gyakori lakomáitokon derűsek lehettetek, akkor, amikor még a halál lakozott a szívetekben, annál derűsebbek lehettek most, hogy a halál már eltávozott belőletek és az élet költözött szívetekbe! – Mi ebben a ti véleményetek?” 4. Mondják a papnők: „Igen, igen, de mi még nagyon hatása alatt állunk a Te Szellemed hatalmának és nagyságának! Azonban egész életünkben minden erőnkből azon fogunk fáradozni, hogy ne remegjünk Előtted, hanem Téged igaz szívből tiszteljünk, de mindenek előtt és mindenek felett szeressünk. Tied legyen tehát minden tiszteletünk és szeretetünk!” Mondom Én: „Így már jól van! De most már üljünk mindnyájan asztalhoz és vidáman együnk és igyunk. Vacsora után majd különféle derűs és épületes dolgokról fogunk beszélni.” 5. Az egyik papnő elbeszélte, hogy ismert egy holdkórost, aki holdtöltekor éjszakának idején szobájából lehunyt szemekkel ment ki és karjait a Hold felé terjesztette ki, azután a legmeredekebb falakon keresztül a legnagyobb biztonsággal olyan könnyen mászott fel, mintha sík talajon járt volna. A megfigyelőknek csendesen kellett viselkedniük, mert a holdkórosnak az emberi hang életébe kerülne. Miféle különös tulajdonsága ez a Holdnak, amelyet bizonyos emberekre gyakorol és hogyan jutnak ehhez az emberek? 120. Fejezet

Az Úr csillagászati – fizikai magyarázatokat ad főképpen a holdvilágról és bemutatja a mi bolygórendszerünket egy csodálatos modellen. Tanítás a Hold kettős világáról és azok lakóiról. A holdvilág magnetikus-fluidikus befolyása a Földre inkarnált holdlelkekre.

1. Mondom Én: „Hogy a Hold, mint a Földnek legközelebb levő csillagzata hatást gyakorol a Földre, az bizonyos; de általánosságban csak különösképpen arra, aki ezen a Földön belőle származik. Figyeljetek jól ide, kiváltképp ti naptárkészítők! 2. Lássátok, a Hold csaknem olyan világ, mint ez a Föld, melynek napkörüli utazásában a Hold is állandó kísérője. A Nap körül más bolygók is keringenek, csak egyenlőtlen időben. A Naphoz közelálló bolygóknak ehhez kevesebb időre van szükségük, mint a Földnek, a távolállóknak természetesen hosszabb idő kell. A Jupiter és Szaturnusz körül is vannak holdak, de mint a Földnél sokkal nagyobb világoknak, több holdjuk van, míg a kisebb bolygóknak egyáltalában nincsenek holdjaik. A Földnek tengelye körül végzett egyszeri megfordulása idézi elő a napot és az éjszakát s a napkörüli forgása teszi ki az egy esztendőt.” 3. Erre valósággal meghökkentek a pogányok, mert tudásuk látkörét e magyarázatom messze túlhaladta és az egyik pap így szólt: „Urunk, mindenért köszönetet mondunk Neked, csak ezt ne magyarázd tovább, mert lehetetlen megértenünk, mivel úgysem tudjuk ezt a dolgot megérzékíteni.” Mondom Én: „Ha ennek csak a megérzékítéséről van szó, legyen meg az is!” 4. A következő pillanatban az asztal fölött a magas terem űrében meglátták a Napot, a Holdat a Földdel, valamint a többi bolygókat holdjaikkal és mindezt megfelelő mozgásban. Ekkor az álmélkodásnak nem volt vége és Én csaknem 2 óráig magyarázatokat adtam nekik, amire mindent megértettek és nagy volt az örömük. A matematikus magyarázatok után elmagyaráztam nekik a Nap, a bolygók és holdjaik lakhatóságát, legkülönösebben azonban földünk holdjáét és azután kiemeltem a következőket:

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

164

5. Miután mindezt tudjátok és megértitek, tehát áttérek a holdkórosság bajának magyarázatára. A Hold lakóinak, mint a legnagyobb mértékben egyszerű és magukba szállt embereknek megvan a tisztánlátás adománya, nevezetesen a 14 földi nap éjszakáin, amely időt földalatti lakóbarlangjaikban alvó állapotban töltik el. Azonban alvó állapotukban lelkük ébren van és maguk előtt széltébenhosszában mindent látnak s így ezt a Földet is, melyhez többé-kevésbé tartoznak s amelyet a Holdnak természetes állásában éber állapotukban hosszú napjaikon soha sem láthatnak, mert csak a Földtől elfordított túlsó felén laknak, mivel a Föld felé fordított részén – amint már többször magyaráztam – egészen természetes okoknál fogva nincs sem levegő, sem víz és ha itt-ott a sok mélyedésben van is a levegőnek valami faja, az nem elég arra, hogy a testben élő lényeknek szükséges belégzésül szolgáljon, de egyébként sem volna arra alkalmas, mert az oxigén teljesen hiányzik belőle. 6. A Hold embereinek természetes állapotukban erre nincs is vágyuk, mert áloméletükben – ami a legkedvesebb előttük – úgyis mind meglátják és megtudják, ami lelkük üdvére szolgál s leginkább arra vágyakoznak, hogy mielőbb ennek a Földnek lakói lehessenek, ami az ő tulajdonképpeni rendeltetésük is; és ha az ő világukban levetik testüket, akkor lelkeik testi életük által – ha erre méltóvá tették magukat – rögtön lejönnek erre a Földre és megfelelő alkalmakkor a nemzés által belekerülnek az anyatestbe, s mint ennek a földnek gyermekei születnek erre a világra, felnőnek s a földi emberek nevelését élvezik, ami által legalább azt a képességet érik el, hogy vagy itt, vagy a túlvilágon Isten gyermekeinek útjára kerüljenek. 7. Az ilyen emberek lelkei a holdvilág testének szubsztanciájából állnak, ennélfogva különösen áloméletükben erős vonzódásuk van oda, ahonnan származnak, ami különösen a telihold idejében mutatkozik a legerősebben, mert a holdvilág által nagyobb mennyiségű szubsztanciális lélekspecifikumok jönnek le erre a Földre és a fent jelzett hold- lélekembereket magukhoz vonzzák. (Lunátikus magnetizmus) 8. De ezen a bajon is nemsokára könnyen lehet majd segíteni, mégpedig a kéznek hittel teli feltétele és hideg fürdők által. 121. Fejezet

A Holdból a Földre inkarnált lebegő szellemek további sajátságai. Megszálltság. Utasítás ennek a bajnak gyógyítására.

1. Az Úr: „Egyébként az embernek ilyen tulajdonság nem árt, de legkevésbé a lelkének, mert az ilyen emberek rendszerint jók és szelíd kedélyűek és nagyon kellemes a társalgásuk. De megtörténhet ezekkel az emberekkel, hogy egy szabadon lebegő és a Föld levegőjében kóválygó lélek annak durvább benső részeit megszállja, sőt néha több is s ezek rendszerint olyan lelkek, akik ezen a Földön a testi életpróbát már megjárták, de nagy érzékiségük és önzésük miatt túlvilági életüdvösségük érdekében nemcsak hogy semmit sem nyertek, hanem veszítettek. 2. Az ilyen lelkeket aztán javulásra hajló tulajdonságuk miatt megfelelő alkalmakkor újból testi életpróbákra bocsátják. De ezek között vannak olyanok, akik nem tudják kivárni, míg a nemzés útján az anyatestbe kerülnek és azt mondják: Mit nekünk, hogy melyik test! – a legközelebbi ember testét megszálljuk, amennyire lehet kínozni fogjuk s ha a test a kínoztatás által elpusztul, akkor, mint teljesen megtisztult lelkek elhagyhatjuk és elnyerjük az üdvösséget! 3. Az ilyen lelkek aztán nagyon tévednek, mert a testnek ilyen módon való megszállása nemcsak hogy nem használ, hanem sokkal inkább árt nekik, mert jó sokáig várhatnak, amíg ezen a Földön ismét testet ölthetnek. 4. A testnek ez a megszálltsága némely esetben meg van engedve, mert minden szabaddá leendő lélek csupán a saját szabad akarta által javulhat és erősödhet meg; a szabad akarat pedig csupán csak mindenféle keserű tapasztalatai által juthat ahhoz a szerény józansághoz, amely által egy jobb szellem világos akaratához alkalmazkodik és csak akkor tud igazán önmagából megjavulni. 5. Lássátok, ennélfogva a Mi holdlelkű embereink időlegesen rossz sorban vannak, mert az ilyen szabadon lebegő gonosz szellemek – akiket bátran nevezhetünk „ördögöknek” (Ouvraci – a jótól eltávolodottak) – a legkönnyebben megszállják, de ezáltal a testnek saját lelke kárt soha sem szenved,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

165

hanem ez az állapot azzal a haszonnal jár, hogy nagyon megaláztatik és teste életében vagy igen kevés vagy semmi gyönyört nem érez, ami a Hold lélekemberének nagyon is javára van, mert először minden tisztánlátása ellenére igen makacs és a nemi szerelemben van elmerülve, másodszor hatalmaskodó, veszekedő, magábazárt és alattomos, habár sohasem gonosz szándékú. 6. Azonban a megszálltságot is lehet imával és Nevemben a kéz feltétele által gyógyítani; ennélfogva ezzel a kérdéssel is tisztában vagytok és tudjátok azt, amit erről egyelőre tudnotok kell. Minden továbbira szellemetek fog benneteket tanítani, amit majd kellő időben Saját Szellememmel fogok megtölteni.” 122. Fejezet

Az Úr óva int a visszaeséstől. Rámutat az imára és hogy mit kell kérnünk. Mi az Úr dolga a mi érdekünkben? Jored hálája. Rendelkezés a bolygó-modellekre nézve. Fontos tanítás, hogy alapjában véve mi az anyag és ki az Úr?

1. Én ezzel megmutattam nektek, hogy ki és mi az ember s mit kell tennie, hogy elérje az örökéletet; most már csak rajtatok múlik, hogy aszerint cselekedjetek. De arra törekedjetek, hogy a világ miatt vissza ne essetek régi esztelenségeitekbe és a halálba, mert akkor sokkal nehezebben juthattok az igaz útra, mint most. Én személyesen már nem maradhatok köztetek, de ha tanításaim szerint fogtok munkálkodni, akkor Szellemem mellettetek működve veletek és bennetek marad; és ha Ezt kéritek bármire is, az az Én Nevemben megadatik nektek. 2. Csak világi dolgokkal ne törődjetek, mert ezt a lelketölő mérget nem fogom nektek megadni még akkor sem, ha évek hosszú során át kértek rá Engem. Az Én dolgom az, hogy a lelketeket a világtól teljesen szabaddá tegyem és nem az, hogy benneteket a világgal még jobban összekösselek. Ti most már tudjátok, hogy mit kell hinnetek; ennél többre egyelőre nincs szükségetek. 3. De most még valami következik. Nézd kedves Jored barátom! Mi 3 napig voltunk itt nálad és sokat fogyasztottunk a te házadban – mennyivel tartozunk neked ezért?” Mondja Jored egészen meghatva: „Uram! Mindaz, ami itt van, úgyis a Tied s még nekem kellene azt mondanom: „Óh Uram, én vagyok a Te nagy adósod; mikor és hogyan tudom ezt a nagy tartozásomat leróni? – Ha 1000 éven keresztül ezerannyi tanítvánnyal maradnál itt és éjjel-nappal itt lennétek, akkor 1000 év múlva éppen olyan nagy adósod volnék, mint amilyen most vagyok! Csak légy ezután is kegyes és könyörületes hozzám, minden más semmi, - azért egy kéréssel mégis járulnék Hozzád, óh Uram!” 4. Mondom Én: „Ne fáraszt magad, hiszen úgyis tudom, hogy mit szeretnél egy időre ebben a teremben megtartani. Lásd, ezeket a csillagzatokat szeretnéd. Jól van, tehát egy esztendeig maradjanak meg így a ti oktatásotokra; ez idő alatt mesterségesen tovább képeznek majd benneteket, de azután múljanak el ismét éppen úgy, mint egykor az egész látható menny és a föld fog elmúlni, ha majd mindaz, ami bennük lekötött felszabadul. 5. Mert halljátok: mindaz, amit a végtelen űr ebben az időben, mint anyagot magában foglal, lekötött és törvényben lévő szellemiség, szellemek az Isteni Akarat hatalma és ereje által törvényben lekötve bizonyos meghatározott ideig, amíg az isteni mindentudás bennük nem látja meg azt a fokozatot, amelyen szilárdságukat már önállóan elérhetik, s amelyen az önálló szellemi továbbfejlődést meg lehet alapozni. Ti ezt még nem értitek, de nem is érthetitek, de egyszer majd mégis meg fogjátok érteni. 6. De ezt csak azért mondottam most nektek, hogy mint pogányok belássátok, hogy Én vagyok a tulajdonképpeni örök Élet és alapjában véve minden Én vagyok, Aki a végtelenséget magában foglalja. De ezt egyelőre tartsátok meg magtoknak, míg az igazság örök szelleme erről közelebbi tanítást nem ad nektek. – Most pedig ezen az éjszakán még egy kis időt engedek számotokra s ha valakinek kérdeznivalója van, az kérdezzen, mert holnap a napkelte előtt tovább megyek innen, mivel még sok gyermekem van, akiket mint Igaz Atya meg akarok látogatni, hogy nekik is elvigyem az örökélet üdvösségteli hírét.” 7. Ekkor felállt az egyik pap és így szólt: „Uram! Holnap még nem szabad bennünket elhagynod, hiszen csak most gyújtottál igazán tűzet bennünk és még igen sok dolog van, amiben

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

166

szükségünk volna tanácsodra.” Mondom Én: „Én vagyok-e az Én vagy az Én benső Szellemem? Már megmondottam nektek, hogy aki Velem marad és valamire szüksége van, megadatik neki! Személyiségem ezután nincs már hasznotokra, csupán a Szellemem, amely soha többé nem fog elhagyni benneteket, ha ti nem hagyjátok el Őt!” 8. Mondja a pap: „Urunk, ezt most már mindnyájan kétségtelenül és szilárdan hisszük, de bennünk olyan nagy szeretet ébredt fel Irántad – mivel egész Teljességedben felismertünk Téged – és éppen most akarsz bennünket elhagyni? Csak legalább még egy napig maradj Urunk személyesen velünk, mert mi ezáltal végtelenül boldogok leszünk!” Mondja Jored is fiával együtt: „Igen, igen Urunk, így van! Legalább egy félnapig maradj közöttünk és mi elkísérünk bárhová is mégy.” 9. Mondom Én: „Jól van, akkor holnap még a reggelinél együtt leszek veletek, de azután minden tartóztatás nélkül gyorsan tovább megyek innen!” 10. Mondja erre a halottaiból feltámasztott fiú, Jorabe: „Hallgassatok rám kedveseim mindnyájan! Ezt az egyedül igaz Istent egyedül csak a szeretet tartja vissza. Ez az egyedüli hatalom, melyre Ő Önmagában is hallgat. Tanúsítsunk Iránta a legnagyobb szeretetett, akkor délig is itt marad köztünk!” 11. Mondom Én: „Egészen helyesen beszéltél, de ezt nem a tested, hanem a szellemed sugallta neked; de mégsem tehetek másként, mint ahogy az előbb elmondottam. De hogy mindnyájatok eleget tegyek, tehát napkelte után fogok eltávozni innen, de szellemben tovább is köztetek maradok. Most még azon múlik, hogy mindezt jól megértettétek-e és hogy nincsen-e még valakinek kérdeznivalója?” 123. Fejezet

A pap jó kérése az ima tanítása iránt. Az Úr tartalmas beszéde az imáról, istentiszteletről, ünnepnapokról, a ruházkodásról és a legegyszerűbb valláskultusz tanításáról.

1. Mondja a Minerva-pap: „Óh Urunk! Kérdeznivalónk volna egy egész örökkévalóságon át szüntelenül, de mit használ ez nekünk, amikor feleleteidet jelenlegi állapotunkban mégsem tudjuk felfogni. Küldd el nekünk mielőbb a megígért Szellemedet, hogy az igazságokon át vezessen bennünket és akkor már mindazzal tökéletesen meg vagyunk elégedve, amiben eddig Általad részesültünk. Csak egy volna még említésre méltó és jó volna, ha ebben a kérdésben a Te szádból kapnánk megfelelő utasításokat. Minden vallás megköveteli az emberektől, hogy valamely isteni lényt imádjon. 2. A mi hamis isteneinkhez is egész légió engedélyezett és nem engedélyezett imánk van s az engedélyezett és hatásos imákat természetes, hogy a kiváló papok szerkesztették és azokat csak a papok imádkozhatják bizonyos szertartások alatt és a nap meghatározott idejében, s az úgynevezett misztikus istentiszteletekhez tartoztak az ilyen imák. A laikus és be nem avatott szigorú büntetés terhe mellett maga soha nem imádkozhatott, hanem el kellett mennie egy paphoz és meghatározott s minden esetben szigorúan megszabott áldozatot kellett hoznia, hogy a pap aztán egy ilyen jóváhagyott imát a templomban megfelelő szertartások között monoton hangon gépiesen lemormoljon. A nem engedélyezett, ennélfogva hatástalan imákat a laikus is imádkozhatta, de csak azon egyedüli oknál fogva, hogy gyakorolja magát az istenek szemléletében és azokból ismerje meg a papok által engedélyezett szent imáinak hatásosságát. 3. Hogy az ilyesmi a Te szemeid és füleid előtt valóságos borzalom, azt már senki sem bizonyíthatja be jobban; de ettől eltekintve egy igaz Istent mégis csak bizonyos választékos és Istenhez méltó szavakkal kell imádni és segítségül hívni és nem úgy, mint ahogy az ember felebarátjával beszél. Erre a kérdésre szeretnénk Tőled valamit vezérfonalképpen hallani. 4. Mondom Én: „Tanítványaim már úgyis ismertették veletek azt az imát, amit Én adtam nekik, s amit minden ember a szívében hatással elimádkozhat. Minden szájjal elmormolt egyéb ima borzalom Előttem. 5. Én szellemben öröktől fogva mindig teljesen Ugyanaz vagyok, soha nem változtam és sohasem fogok változni Létemben, működésemben és akarásomban. Én most 3 napon keresztül itt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

167

tartózkodtam közöttetek és megtanítottalak arra, hogy mindegyiketeknek külön-külön mit kell tudnia, hinnie és cselekednie, hogy elérje lelkének örökéletét. Tettem-e ezen idő alatt említést imákról, hatásos, misztikus és egyedül Nekem tetsző istentiszteletekről vagy egy bizonyos ünnepnapról, mint például a zsidók szombatja, amelyet Jehova napjának neveznek és amelyen az embereknek megtiltanak minden munkát, de ők maguk, mint papok éppen az Úr napján követik el legnagyobb gyalázataikat és csalásaikat s azok mellett még azon a lelkiismeretlen és gonosz véleményen vannak, hogy ezzel Istennek jó szolgálatot tesznek. Mindezekről az Én számból semmit sem hallottatok s még hozzáfűzöm azt a tökéletes igazságot is: Félre minden imával, minden ünnepnappal, mert minden nap az Úr napja – s félre minden vallással és papságokkal. 6. Mert minden ember, aki Istent megismeri, Őt mindenek felett szereti és az Ő Akaratát cselekszi, igaz pap és ezáltal igaz tanító is, ha embertársainak megadja azokat a tanításokat, amelyeket Tőlem kapott. 7. Aki tehát Akaratomat cselekszi, az minden időben szüntelenül és igaz szívvel imádkozik és minden nap, melyen az ember felebarátjával szemben az Én Nevemben jó cselekedetet tanúsít, egy igaz és Nekem tetsző „Úr napja”. 8. De ha valaki embertársával jót cselekszik, azt tegyge csendben és ne kérkedjék ezzel az emberek előtt és ne beszéltessen magáról, mert aki ezt teszi, az a Tőlem járó szellemi jutalmát eljátssza, mert nemes cselekedetéért világi dicsőséget kapott, ez pedig a lelket sohasem erősíti, hanem csak megdurvítja, mert hiúvá és tetszelgővé teszi. 9. Ugyanígy van ez, ha valaki Tőlem valami kegyelmet kér s ha valaki kérése által Tőlem valamit kapni akar, azt tegye csendben és Irántam szeretettel teli szívvel és megadatik neki amit kért, ha lelke üdvének hasznára válik. 10. Ugyanígy egyesülhetnek ketten, sőt többen is és csendben könyöröghetnek magukért és egy egész községért, de nem úgy, hogy azt megtudja az egész község olyformán, hogy Én az ilyen kéréseket meghallgatom biztosan. De ha ketten, hárman vagy többen elmennek és kihirdetik a községnek, hogy ők ezen vagy azon a napon vagy a napnak ennek vagy annak a szakában fognak könyörögni, hogy a község lássa és dicsőítse ezért őket, sőt talán meg is fizesse jámbor kérésüket, biztosan mondom, hogy az ilyen ima sohasem fog meghallgatásra találni s ilyenformán nem fog sem a községnek hasznára lenni, sem azoknak, akik az imában könyörögtek. Mert mindezt és az ezekhez hasonlókat megtették a pogányok és megteszik még most is, hogy nagyobb veszedelmek alkalmával seregestől zarándokolnak egyik bálványtemplomból a másikba és mindenféle ostoba faragott képet, zászlót, edényeket és sok egyéb dolgot visznek magukkal s emellett óriási óbégatásokat rendeznek, tülköket fújnak, cimbalmokat ütögetnek, pléhtáblákkal csörömpölnek, azután nagy zarándoklatokat rendeznek a rendkívüli kegyelem bálványszobraihoz és amikor odaérkeznek, mindenféle ostoba vezeklést rendelnek el, amelyekért gyakran igen tekintélyes áldozatot kell hozni, ami természetesen mindenkor a bálványpapoknak hoz nagy jövedelmeket – de az ostoba zarándokoknak soha! Az ilyen általános imákat és könyörgéseket Én soha nem hallgatom meg. 11. Aki tehát azt akarja, hogy kérését Én meghallgassam, az zarándokoljon saját szívébe és kérését egészen csendben természetes és keresetlen szavakkal adja elő és Én meg fogom hallgatni őt! De még egyet fűzök hozzá, hogy imája közben senki álszenteskedő mozdulatokat és ábrázatokat ne használjon, mert ha valamely kérésnél bizonyos szenteskedő jámbor arckifejezéseket használnak, kérésük sohasem fog meghallgatásra találni, mivel aki kérésével nem olyan természetesen közeledik Hozzám, mint amilyen és nem a teljes igazság igaz szelleme szerint fog könyörögni, annak kérése nem hallgattatik meg, hanem csak azé, aki Engem igazán szeret s aki az Én Akaratomat cselekszi és minden pompa és kényszer nélkül a maga természetes mivoltában közeledik Hozzám, azt Én mindenkor meg fogom hallgatni. 12. Régi szokás az még a zsidóknál is, hogy a vak és ostoba emberek imáik és könyörgéseik közben különleges szebb és finomabb ruhákat öltenek, mert úgy vélik, hogy az ember az Isten úgynevezett nagyobb tiszteletének másképpen nem tehetne eleget. Azonban az ilyen bolond nem gondolja meg azt, hogy igen sok olyan szegény ember van, aki alig tudja testének meztelenségét befedni. Mit érezhet az a szegény ember, amikor a gazdagot ily módon felcicomázva meglátja az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

168

imaházban és azt látja, hogy az milyen nagy tiszteletet tehet Istennek, míg ő, a szegény ezt nem teheti meg és kénytelen azt gondolni, hogy imáival az ő rongyaiban Istent csak sértheti. 13. Bizony mondom Nektek: Aki abból a célból ölt magára jobb ruhákat, hogy Tőlem valamit kérjen, annak a kérését sem fogom meghallgatni és még kevésbé valamely papét, annak szőrmével díszített varázsköpenyegeiben és kabátjaiban. 14. Továbbá fennáll még egy régi rossz szokás, mely szerint az Istenhez való imádkozásra bizonyos idegen nyelveket használnak és azokat találják Isten dicsőítésére a legalkalmasabbnak. Ha ilyen esztelenségek a jövőben is előfordulnak, akkor ott sem fognak a kérések soha meghallgatásra találni! 15. Az ember Előttem egyedül csak a szívében ékesítse magát és beszélje az Általam legjobban érthető beszédet, amely a szív beszéde és Én kérését meg fogom hallgatni. 16. Én azt akarom, hogy a régi bolondságok mind szűnjenek meg és az emberek egészen új, igaz és tiszta emberekké legyenek. És ahol az emberek ilyenek lesznek, ott Én mindig köztük leszek; de a vak világ bolondjait mindig azzal fogom megfenyíteni, hogy kérésüket nem hallgatom meg! 17. Az Isten az embert ruha nélkül teremtette saját képmására és az Istennek tetszett az ember formája, mert az Ő hasonmása volt; de az Isten megmutatta azt is, hogy az ember ruhát készítsen magának, hogy a bőrét a hidegtől megóvja és az Isten nem azért tanította ruhát készíteni, hogy azokkal tagjait kevély módon díszítse és még kevésbé tanította Isten az embert arra, hogy szőrmével díszített ruhát csináltasson magának, mert egyedül csak abban tudja Istent méltóképpen imádni. 18. Azért tehát állásaitokban is öltözködjetek egyszerűen és ne a ruhára helyezzétek a fősúlyt, hanem csak arra, hogy befedje testeteket. Ami ezen felül van, az már baj és semmi jó gyümölcsöt nem hoz! – Mivel most már ebben a kérdésben is tudjátok, hogy mit kell tennetek, úgy vélem – miután már csaknem éjfél van – hogy pihenőre térhetünk. 124. Fejezet

Az Úr megengedi az igazság tanainak feljegyzését. Óva int írásainak bálványozásától. Az Úr tanácsa a gyermekek általános tanításáról olvasásban, írásban és számolásban és az emberek helyes és általános neveléséről. „Csak az igazság nevel benneteket emberré!”

1. Mondja a Minerva-pap: „Igen Urunk, Neked mindenben tökéletesen igazad van; de mivel ma sajnos, már az utolsó éjszakát töltöd nálunk, tehát mindnyájunk nevében egy nagy kéréssel járulnék Eléd, hogy kegyelmesen engednéd meg azt, hogy a nekünk adott tanításokat szóról-szóra leírhassuk; hogy mint az emberek legnagyobb kincse el ne vesszen soha, mert minden szájjal elmondott tanítást az idők folyamán megváltoztatnak és ezáltal elvesztik tisztaságukat. Az emberek idővel egynémely dolgot szívesen hozzáfűznek, más oldalról pedig a dolog lényegéből sok kimarad; de ha egyszer a dolog le van írva és az összes jelenlévők a benne rejlő teljes igazság tanúiként aláírják, ennélfogva azt vélem, hogy a tanításaid tisztaságukból semmit sem veszítenek. De hogy semmi hamisat vagy helytelent le ne írjunk, arra kérünk óh Uram, hogy a Te mindenható és mindentudó szellemeddel vezess bennünket!” 2. Mondom Én: „Ezt mindenesetre megtehetitek, de ha már meg akarjátok tenni, akkor írjátok le több példányban, hogy az először megírt könyv, nevezetesen a túl babonás pogányoknál ne legyen mágikus hatású, ami által belső tartalmának értéke eltorzulna és az emberek ilyen könyvtől aztán valóságos szent borzalmat éreznének a túl nagy tiszteletük és hódolatuk miatt nem is mernék a könyvet elolvasni s végeredményben odajutnának, hogy szentül hinnék, hogy egy ilyen szentségnek az egyedüli tiszteletben tartása is a mennybe vinné az embereket. De ha több egyforma könyv van, akkor az ilyen elfajulás már nem fordulhat elő. 3. Én ezzel nem azt mondom, hogy az emberek az ilyen könyveket ne tartsák tiszteletben, de értéküket ne becsüljék nagyobbra, és csak arra használják, amely célt szolgál. 4. De még azt is hozzáfűzöm, hogy azon fáradozzatok, hogy minden ember már gyermekkorában megtanuljon rendesen olvasni, írni és számolni és ne csak a gazdagok, mert akkor az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

169

írott könyvek mit sem használnak nektek. Mindenek előtt arra törekedjetek, hogy az emberek tudása és azon keresztül a szíve megfelelő művelésben részesüljön, mert ezért az Én Országomban nagy jutalmat készítek számotokra, s ezzel megkönnyítitek munkátokat az emberekkel a Földön, mert igaz és művelt emberekkel könnyű beszélni és érintkezni. De arra törekedjetek, hogy helyes és egész műveltséget terjesszetek a nép között, mivel a félműveltség gyakran rosszabb a semminél. 5. Ne tagadjátok meg tanítványaitoktól az igazságot, amint Én sem tagadtam meg tőletek; mert csak az igazság teszi az embert valóban emberré. Ahol az igazság hiányzik, ott helyébe lép a hazugság, ez pedig minden bajnak szülőanyja, ami ezen a Földön az emberek között csak előfordulhat. Ez legyen vezérfonalatok minden tekintetben és ha ezt követitek, akkor áldásait már itt a Földön tapasztalni fogjátok. Van-e még valami a szíveteken?” 125. Fejezet

A papi asszonyok kívánságára az Úr megidéz egy szellemet. Tanítás a szellemlátásról; mikor és hogyan van annak haszna? Jelenet az éretlen szellemmel és annak durva beszéde. A képmutatás lehetetlensége a túlvilágon. Az Úr óva int az ilyen szellemekkel való érintkezéstől. Az Úr övéivel eltávozik Chotinodorából.

1. Mondja ismét a Minerva-papnő: „Urunk! Jelenlegi megismerésünkben aligha van valami, amiért érdeklődhetnénk, mert hiszen sok mindenre tanítottál bennünket; de nekünk, asszonyoknak mégis tehetnél valamit, mégpedig azt, hogy megmutatnád a mi mentorunk lelkét, hogy ezáltal a túlvilági életről még nagyobb és mélyebb meggyőződést szerezhetnénk. 2. Mondom Én: „Ez bár nem a legokosabb kívánság tőletek, mert még távolról sincs meg az a képességetek, hogy szellemet lássatok, mivel szellemet csak a szellem látásával lehet látni, nem pedig a test szemeivel és másodszor, a ti mentorotok lelke még távolról sincs abban az állapotban, hogy megjelenése hasznotokra lehetne. De ha már ennyire akarjátok és azon a véleményen vagytok, hogy hiteteket ez meg fogja erősíteni, tehát búcsúzásul ez is adassék meg nektek. „Ísme kore!” (Jöjj és beszélj!) Ily módon idéztem a mentor lelkét, mire a teremben zsongásszerű zaj támadt s a földből egy gomoly támadt, mintha az alatt tűz lett volna és a gomolyból lépett elő a szellem és haragos arccal fordult az asszonyokhoz mondván: „Ti hitetlen asszonyok! Miért zavarjátok nyugalmamat, amelyben tökéletességemen munkálkodom és azoknak a társaságában vagyok, akik velem egyenlőek és ahol közöttünk soha civódás vagy veszekedés nem létezik? 3. Én az adott ígéretemet már régen beváltottam és világosan megmondottam nektek, hogy Diogenes tanai mennyire semmisek és azoknak az embereknek, akik be tudják azokat fogadni, csak a legnagyobb szégyenére válnak, mert nem egyebek nyomorúságos hazugságoknál, amelyek a Mindenható Örök Isten legnagyobb bölcsességét csak megcsúfolják! Ámde ezt ti csak álomnak hittétek s képzeletetek játékának. 4. Nem mondta-e a ti értelmetek, hogy az ember egy nagy és csodálatos Mindenható Teremtőnek műve, s így benne nem mehet végbe semmi olyan, aminek nem volna meg az oka és bölcs rendeltetése. Ezt még földi életemben is sokszor megmondottam nektek, de sohasem szívleltétek meg, mert csak az volt egyedüli törekvésetek, hogy sztoikus bölcsességeteket az egész világ megcsodálja. De ettől eltekintve, a folytonos kétkedés rágta szíveteket, amelyet Nekem nyílt megjelenésemmel kellett volna megszüntetnem. 5. De egy magasabb szellem jött hozzátok és oktatott benneteket, miért nem hittetek tökéletesen annak? Miért szólítottatok fel, hogy tanúja legyek Annak, Akinek nem vagyok méltó, hogy nevét kimondjam?! Óh, ti gonosz, balga asszonyok! Valóban ha az a nagy szellem nem volna itt, rútul elbánnék veletek! De jegyezzétek meg magatoknak, ha még egyszer zavarni fogjátok nyugalmamat – rosszul járnátok!” Ekkor a szellem hirtelen eltűnt s az asszonyok nem mertek hozzá szólni, mert nem volt bátorságuk. 6. Én pedig kérdem tőlük: „nos, hogy vagytok a ti mentorotokkal megelégedve?” Mondják a papnők: „Óh Urunk! Ez bátran ott maradhatott volna ostoba nyugalmában. Ha ennek a túlvilági

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

170

társasága is éppen olyan, mint ő, akkor ezek együttvéve még sokat dolgozhatnak élettökéletességükön. Hiszen ez rendkívül durva és goromba. Életében szülei házában ő volt a legszerényebb és legszelídebb ember és most, mint szellem telve van a legizzóbb haraggal. Hogyan lehetséges ez; talán ebben a világban más lelke volt?” 7. Mondom Én: „Az nem, hanem ezen a világon lelkét csupa okosságból az ő legsajátosabb énjébe rejtette és testi tagjainak segélyével egészen másnak mutatta magát, mint amilyen tulajdonképpen volt, ami azonban most a maga meztelenségében már nem történhet meg, mert a túlvilágon egyetlen egy lélek sem mutathatja magát másnak, mint amilyen és amilyen érzülettel viseltetett irántatok mindig. Az ő szerénysége és szelídsége arcának mindig csak külső játéka volt, de bensőleg egészen más volt. 8. Azért tehát a jövőben a ti oktatásotokra ne kívánjatok többé szellemet, hanem éljetek az Én tanításaim szerint, hogy azáltal az Én Szellememmel kerüljetek állandó összeköttetésbe, mert akkor az ilyen szellemek rideg oktatását könnyen nélkülözhetitek.” Ebbe az asszonyok is teljesen belenyugodtak s egyben megszűnt minden vágyuk, hogy valaha mégegyszer találkozzanak egy ilyen mentorszellemmel. 9. Ekkor mindnyájuknak ajánlottam, hogy pihenjenek le, amit azonnal meg is tettek. Én és tanítványaim is ugyanezt tettük és elfoglaltuk pihenő székeinket. 10. Az éjszaka gyorsan eltelt és Mi már korán reggel talpon voltunk. Amikor a termet el akartuk hagyni, Elénk jött Jored s arra kért Engem, hogy várjuk meg a reggelit, amely azonnal elkészül. De Én így szóltam: „Adj Nekünk kevés kenyeret és bort s Mi rögtön távozunk innen, hogy a papok feleségeikkel, akik nemsokára idejönnek, ne találjanak itt!” Ez rögtön meg is történt, elfogyasztottuk a kenyeret és a bort s azonnal elhagytuk Jored házát, amelyet előzőleg egész házanépével megáldottam. 126. Fejezet

Az Úr övéivel visszamegy Malavesbe és onnan hajón Samozatába. Péter dicséri a pogányokat és feddi a zsidókat az evangélium befogadóképességének oka miatt. Az Úr tanítása a zsidók és pogányok szellemi szántóföldjének különfélesége fölött. A világüdve mégis csak Jeruzsálemből indul ki. Folyami kalózok tűnnek fel.

1. Jored és fia, Jorabe elkísértek Bennünket Malavesig, ahol a hálásszívű lakosok Elénk siettek és meg akartak Bennünket vendégelni, de Mi nem fogadtunk el semmit, csak mégegyszer ajánlottuk nekik, hogy maradjanak meg a kapott tanításokban. Ezt ünnepélyesen megfogadták, de azt kérdezték, hogy melyik lesz a legközelebbi helység, ahová menni szándékozom? Én mondom nekik: „Samozata, ha van hajótok, elvihetnétek oda.” Mondják a kedélyes és nagyon szolgálatkész malavesiek: „Óh Nagy Urunk és Mesterünk! Van ugyan két hajónk, amelyen Te és kísérőid innen Samozatába néhány óra alatt könnyen eljuthattok, de azután visszahozni nehéz lesz a hajókat, mert a folyón ellentétes irányban felfelé vontatni kell azokat, mégpedig ökrökkel és öszvérekkel és ez is csak akkor történhet meg, ha Serrheből kedvező vízállás mellett árushajók mennek fel Menelitbe. Ezek aztán az ilyen kisebb hajókat az övékhez kötik és visszaviszik oda, ahová a hajósmestertől rendelkezést kapnak. De ez nem tesz semmit; mi néhány megbízható hajóst adunk mellétek és ezek majd Samozatában intézkednek arról, hogy a hajók minél előbb visszakerüljenek. Ha ez Neked, óh Urunk és Mesterünk így megfelel, akkor azonnal elfoglalhatod a hajókat és utazhatsz is.” 2. Mondom Én: „Nagyon jól van kedveseim, de két hajós helyett adjatok négyet és Én jót állok érte, hogy még a mai napon visszajönnek a két hajóval.” Mondják a malavesiek: „Ez ugyan természetes úton lehetetlen volna, de Előtted, óh Urunk semmi sem lehetetlen, mert mi azt már magunkon tapasztaltuk, hogy a Te szavad és akaratod végrehajtott kész cselekedet.” 3. Ekkor 4 hajós helyett mindjárt 5 ajánlkozott; hárman átvették a nagyobb hajó vezetését, ketten pedig a kisebbét, amelybe Én szálltam 12 régi tanítványommal együtt, de ezek a járművek

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

171

inkább tutajok voltak, mint hajók, azonban korlátokkal és padokkal voltak ellátva és fedelük is volt durva vitorlavászonból. 4. Amikor a kis járműbe léptem a régi tanítványokkal, Jored és fia szívük mélyéből búcsút vettek Tőlünk és arra kértek Engem, hogy személyesen még gyakran látogassam meg őket, de akkor tovább maradjak náluk, mint most. 5. Én is üdvözöltem őket és így szóltam: „Maradjatok tevékenyek az Én tanításomban és Én nem gyakran foglak meglátogatni, hanem lakhelyemet egészen nálatok rendezem be. Áldásom legyen mindazokon, akik jóakaraton vannak!” Ekkor feloldották a járműveket, először a kisebbet és néhány pillanat múlva a nagyobbat is, amely Mögöttünk jött. 6. Amikor egyedül voltunk, így szólt Hozzánk Péter: „Uram! Szinte jobb is volna, ha mindig a pogányok között járnánk és a zsidóktól örökre búcsút vennénk, mert öröm nézni, hogy ezek az emberek az élet Igéit valóságos mohósággal fogadják be. A három bálvány elpusztításán simán túlestünk és az 5 asszony kivételével egy ember sem tett ebből valami különös dolgot s végül az asszonyokat sem volt nehéz megtéríteni. S ha az ember a dolgot megfelelő világításnál szemléli, akkor egy ilyen pogányban – mint amilyen Jored és egész házanépe – százszor több emberi értelem van, mint egy zsidó főpapban vagy írástudóban. Mi lett volna velünk Jeruzsálemben, ha a farizeusok templomát úgy kiürítetted volna, mint 3 nappal ezelőtt Chotinodorában? Én mindegyre nagyobb meggyőződéssel és belátással azt mondom, hogy a zsidók a Te nagy irgalmadra, türelmedre és elnézésedre az összes népek között a legkevésbé méltók! Mit szólsz ehhez a nézetemhez?” 7. Mondom Én: „Te úgy beszélsz, ahogy érted. Ha látsz egy mezőt, amelyet sűrűn benőtt mindenféle gaz, akkor a te egészséges emberi értelmed azt kell, hogy mondja: Ez jó és termékeny föld kell, hogy legyen és megérné a fáradságot, hogy a gaztól megtisztítsák és tiszta búzát vessenek bele, hogy százszoros aratást hozzon. De ha látsz egy szántóföldet, amely tisztának látszik ugyan, de csak gyéren nő rajta egy-egy sovány fűszál, vajon megérné-e a munkát és a fáradságot, hogy egy ilyen földet termékeny búzafölddé változtassatok? Bizonyára nem, mert amely talajon a gaz sem talál táplálékot, ott a búza sem fog találni és igen sok erős trágyát kell felhasználnod, míg azt a sovány földet termékennyé teheted. 8. Lásd, mennyi csodának kellett itt történnie, míg a pogányok a hitet elfogadták; ezek a csodák voltak azok az erős trágyák, amelyekkel a tanításokat – mint az Élet Búzáját – szívük szántóföldjén elvethettük. Amikor másfél évvel ezelőtt hozzátok, zsidókhoz jöttem, egyedül csak a szóra volt szükség és ti mégis követtetek Engem anélkül, hogy tisztában lettetek volna azzal, hogy kit követtek, habár a ti talajotok is különféle gazzal volt benőve és egynémely tüskebozót vonta be szíveteket, de azért volt sok szabad talaj a búza számára is! 9. De ezeknél a pogányoknál 10 évig is beszélhettünk volna az Istenből áradó világosságról, mégsem térítettük volna őket az igaz útra, mert dacára a sok és nagy csodának, mégis konok ellenállást tanúsítottak. Ők most már a Mieink, sokkal inkább, mint a sok zsidó, de a zsidók konoksága miatt elvétetik tőlük a világosság és átadatik a pogányoknak. De nem hagyhatjátok figyelmen kívül, hogy az emberek üdve mégis csak Jeruzsálemből indul ki és a zsidóknak tett ígéretek a föld minden embere számára ott fognak teljesedésbe menni. Mindettől eltekintve mégis fel fogjuk keresni a pogányokat és előkészítjük arra, ami az Én mennybemenetelem után vár reájuk, vagyis az Istenből áradó Szentlélek eljövetelére. 10. Most azonban vigyázzatok egy kissé, mert egy olyan pontra érünk, ahol a víz inkább áll, mint folyik s ilyenkor az evezőket erősen munkába kell venni, különben az a kalózhajó könnyen utolérhet és megtámadhat Bennünket. A Mi két hajósunk a hajót csak hagyja a maga útján menni, mert Én szeretnék a kalózokkal beszélni és mesterségüktől akarom őket eltéríteni!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 127. Fejezet

VI . kötet

172

Epizód 10 folyami kalózzal, hogyan győzi le őket az Úr, veszi el kincseiket és teszi őket követőivé? A 20 tanítvány az Úr eljárását különösnek találja és emiatt rendreutasíttatnak. „Kinek műve az ember?”

1. Alig mondottam ki ezeket a szavakat, a hajónk máris odaúszott, ahol a folyam nagyon széles és mély volt,és amikor e ponttól kétholdnyira jutottunk, a folyó nem áramló helyén hajósaink közül ketten megragadták az evezőket s a hajót a folyón lefelé irányították és gyorsan evezni kezdtek, de Én azt mondtam nekik, hogy azt ne tegyék, mire ők így szóltak „Urunk! Ez bizonytalan hely itt, ahol az embert a rablók könnyen feltartóztatják, akik minden tutajtól, melyet utolérnek, nagy sarcot követelnek. Ha járművűnket meggyorsítjuk, akkor a következő iramnál már nem érnek utol és mi megmenekültünk, mert ezen a területen túl nem mernek jönni.” Mondom Én: „Igen, igen, ebben teljesen igazatok van, de Én nagyon szeretnék ezekkel a kalózokkal találkozni és a jövőre nézve őket teljesen ártalmatlanná tenni. Szüntessétek meg tehát az evezést néhány pillanatra!” 2. E szavaimra két hajósunk megszüntette az evezést és nem tartott 10 pillanatig, amikor egy széles csónakon 10 gyanús kinézésű férfi utolérte hajónkat és felszólított Bennünket, hogy minden nálunk lévőt önként adjunk át. Én felemelkedtem helyemről és hatalmas hangon így szóltam hozzájuk: „Milyen joggal követeltek ti ilyet tőlünk és mindenkitől, akit utolértek?” Mondja egy óriási termetű rabló: „Mi kalózok vagyunk és csak az erősebb jogát ismerjük el!” 3. Mondom Én: „És mi lenne akkor, ha Mi volnánk az erősebbek és tőletek kérnénk el a ti javaitokat vagy életeteket?” Mondja a kalóz: „Akkor azt el is kellene viselnünk; de mivel ez az eset nem áll fenn, tehát ne vonakodjatok a kért dolgokat előadni, mert kénytelenek volnánk bebizonyítani, hogy mi vagyunk az erősebbek!” 4. Mondom Én: „Nekünk semmink sincs, tehát nem is adhatunk semmit; de ha nem hisztek Nekem, bizonyítsátok be azonnal óriási erőtöket!” Ekkor a kalózok hatalmas bunkókat ragadtak kezükbe, hogy azokkal Bennünket leüssenek, de Én abban a pillanatban úgy megmerevítettem őket, hogy olyan mozdulatlanul állottak, mint a szobrok és kínos fájdalmukban keserves kiáltásokban törtek ki. 5. Én ekkor azt kérdeztem a legerősebb kalóztól: „Nos, hol van hát az erőtök?!” Erre a kalóz így kiáltott: „Óh, Te Leghatalmasabb, hiszen Te Isten vagy! Segíts rajtunk! Mi ezután elállunk ettől a mesterségtől és mindent megteszünk, amit kívánsz tőlünk!” Mondom Én: „Jól van, tehát légy szabad! De a rablott aranyatokat adjátok át két hajósomnak, mert különben rosszul jártok!” Mondja az óriás termetű kalóz: „Nemcsak az aranyat, hanem az összes ezüstöt is odaadjuk Uram, csak engedd meg nekünk, tízünknek, hogy elkísérjünk Téged bármerre mégy, mert én úgy érzem, hogy Te magasabbrendű kincsnek birtokosa vagy, mint amilyen a mienk és a Te kincseidből szeretnénk egy keveset elsajátítani!” 6. Mondom Én: „Menjetek tehát, és hozzátok elő aranyaitokat és ezüstjeiteket!” - Ekkor a baloldali sziklás parthoz siettek, melynek barlangjaiban laktak és egy negyedóra múlva ismét Nálunk voltak és átadtak Nekem körülbelül 100 font aranyat, 300 font tiszta ezüstöt és azután még gyöngyöket és drágaköveket. 7. Eközben utolért Bennünket a nagyobbik jármú a 20 tanítvánnyal s ezek egészen közel eveztek Hozzánk, mert hajósaik azt mondották nekik, hogy a hírhedt kalózok bizonyára feltartóztattak Minket. Amikor Hozzánk értek, elbámultak kincseink fölött és meg akarták kérdezni, hogy miképpen jutottunk azokhoz? 8. Én Azonban így szóltam: „Menjetek csak tovább, majd a többit még idejekorán fogjátok megtudni. Ez a kincs a Mi 5 hajósunk tulajdona és az a 10 férfi, akik azt Nekünk átadták, azért jöttek, hogy Engem kövessenek. És most nézzétek, hogy tovább jussatok!” Ekkor a 20 tanítvány tovább ment és egymás között így beszélgetett: „Mégis csak különös ez a mi Urunk! Most már pogányokat, vámszedőket, tolvajokat és rablókat is tanítványokul fogad, de azt a sok tanítványt szó nélkül otthagyta Kapernaumban. Még azt is megérjük, hogy parázna és házasságtörő nőket fog tanítványokul fogadni. Ez valóban nagyon különös dolog, de mit tehetünk ellene? Ő egy isteni erővel teljes próféta és az is marad, Akinek senki sem állhat ellent! Meg kell hagynunk az igazát s ez ellen semmi sem használ.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

173

9. Mialatt így beszéltek, Mi a 10 kalózzal, akik széles csónakjukban sietve Utánunk eveztek, utolértük őket és Én így szóltam 20 tanítványhoz: „Ti különösnek tartjátok azt, hogy Én így cselekszem; Én meg tízszer különösebbnek tartom, hogy tetteimet és cselekedeteimet furcsának találjátok. Az emberek az Én műveim s ezt a művet Én ismerem a legjobban s mindenkinek a képességeit is, ennélfogva nagyon jól tudom, hogy mit teszek! Ezért tehát a jövőben az Általam cselekedett dolgok ne tűnjenek fel előttetek „különösnek”, mert különben az is nagyon különösnek fog Előttem feltűnni, hogy benneteket felfogadtalak, amikor ezerszer gonoszabbak voltatok, mint ez a 10 kalóz, aki még soha senkit sem ölt meg, csak legfeljebb a súlyosan és gazdagon megrakott tutajokat könnyítette meg egy kissé.” Erre a 20 tanítvány elszégyellte magát és bocsánatot kért Tőlem. De Én ismét előrementem és a folyam zuhogóján keresztül mutatattam a biztos utat. Amikor ez már Mögöttünk volt, fel is tűnt szemeink előtt Samozata és egy óra múlva elértük azt a helységet. 128. Fejezet

Események Samozatában. A vámszedő és vendégfogadós. Az előbbi kalózok szerénysége. „Kik vagytok ti?” Az Úr válasza. A titokzatos hajó. A százados.

1. Amikor itt kikötöttünk, azonnal előjöttek a vámszedők és követelték a vámot, mire Én így szóltam Péterhez: „Végy egy egész font ezüstöt s add át nekik mindnyájunkért.” Péter ezt meg is tette, de a vámszedő így szólt: „Uram, ez még a tízszeresénél is több s ebből még sokat visszakapsz.” Én erre így válaszoltam: „Tégy akkor vele jót a szegényekkel, tartsd meg az egészet és mutass Nekünk egy jó vendégfogadót, mert ma és holnap itt akarunk maradni.” Mondta a vámszedő: „Akkor maradjatok nálam, mert nekem van itt a legnagyobb és legjobb vendégfogadóm.” Mondom Én: „Jól van, akkor hát vezess Bennünket oda!” 2. Ekkor kiléptünk a hajókból és amikor a járműveket elhagytuk, azok rögtön a kincsekkel együtt nyílsebesen siklottak felfelé, ami a vámszedőt nagy csodálkozásba ejtette annál is inkább, mert a hajós nélkül lévő csónak is a másik két jármű után siklott. Mikor a vámszedő csodálkozását befejezte, elvezetett Bennünket vendégfogadójába. A samozatai vámszedő háza és vendégfogadója nagyon hasonlított Jored chotinodorai házához, csak az étkezőterem nem volt olyan tágas, kényelmes és díszesen berendezve. Nevezetesen a mennyezet nem nyújtott valami gyönyörködtető látványt, mert nem deszkákból, hanem eredeti szokás szerint egy kifeszített piszkos vitorlavászonból állt, de ez nem volt baj, mert mégis ez volt a legjobb egész Samozatában és itt szállásoltuk el Magunkat. Az egyik kalóz arra tett figyelmessé, hogy ez a vendégfogadó bár az egész helységben egyike a legjobbaknak, de egyben a legdrágábbaknak is, mert 10 stater senkinek sem elég egy napra, mivel a vendégfogadós igen pénzéhes fickó. Én erre így szóltam: „Hagyjuk ezt, majd holnap kitűnik, hogy milyen számlát fog Nekünk adni.” 3. Amikor a nagy és hosszú asztal körül letelepedtünk, azt kérdezte Tőlem a vendégfogadós, hogy mit kívánunk ebédre enni? Én pedig így feleltem neki: „Borod és kenyered van s egyébre nincs szükségünk; más egyebet nem is készítettél, estére pedig Mi fogjuk ellátni Magunkat.” Erre a vendégfogadós igen udvariasan így szólt: „Óh nagyon tisztelt Barátom! Van nekem mindenféle készletem, mint hús, tej, van sajt, tojás, méz és mindenféle kerti gyümölcsöm; jó halaim is vannak tartályaimban, csak rendelned kell és minden a legrövidebb idő alatt készen lesz.” Mondom Én: „Hagyd ezt, megmaradok első kívánságom mellett, csak a boraid közül a legjobbat kívánom Én.” A vendégfogadós erre azonnal előhívta szolgáit s kenyeret és bort szolgáltatott fel megfelelő mennyiségben. Én pedig megáldottam mind a kettőt és mindenkit felszólítottam, hogy kedve szerint egyék és igyék. 4. A 10 volt kalóz azonban így szólt: „Urunk, mi nem vagyunk méltók arra, hogy a Ti asztalotokhoz üljünk; a ruházatunk is hiányos és piszkos, Ti Urak pedig jól vagytok öltözve.” Mondom Én: „Ez most nem tartozik ide! Csak azt tegyétek, amit Én akarok és akkor nemsokára ruházatotok is jobb lesz; ha az embernek a bensője rendben van, akkor még a leghiányosabb rongyokban is ember.” Mi azután egészen jó érzések között ettünk, ittunk, miközben keveset beszéltünk. S amikor ily módon tagjainkat megerősítettük, felemelkedtünk helyünkről és Én a vendégfogadósnál a számla iránt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

174

érdeklődtem, de ő így felelt: „Ez a font ezüst maradványából már ki van fizetve, sőt abból még 3 teljes napot is eltölthettek itt vendégfogadómban.” 5. „Jól van” – mondom Én – akkor nyugodtan kimehetünk a szabadba, hogy kissé körülnézhessünk a helységben.” Mondja a vendégfogadós: „Mindenesetre, de a nagyobb biztonság kedvéért elkísérlek benneteket, mert itt római bíróság van és egy kis védőőrségünk s ezek az idegen utasokkal nem bánnak valami barátságosan, ha valahol összetalálkoznak velük. De ha én, mint ennek a községnek fővámszedője és elöljárója veletek megyek, akkor mindenütt akadálytalanul átjuthattok. Azonban, hogy én is mindennel tisztában és fedve legyek, tehát jó volna, hogyha velem teljes őszinteséggel közölnétek, hogy kik vagytok, honnan származtok és hogy mi az, ami Benneteket idevezetett?” 6. Mondom Én: „Mivel te becsületes világi lélek vagy és a magad módja szerint jó szándékkal viseltetsz Irántunk, tehát Én az Úr és Mester, mondom Magamról és mindezekről, akik itt vannak, tehát halld: Én vagyok a Föld valamennyi orvosának orvosa és ezek az Én tanítványaim; legnagyobbrészt galileaiak vagyunk, s így egyelőre eleget tudsz.” 7. Mondja a vendégfogadós: „Úgy, úgy – szóval Aesculap egyik fia és ezek a te tanítványaid! Nagyon jó – nagyon jó. Már megérkezésetekkor ilyesmit sejtettem. De mondd, miféle különös hajókkal érkeztetek Ti ide? Hogyan tudtak azok olyan gyorsan a vízen felfelé haladni?! Ez olyan dolog, amit én még soha nem láttam és kié volt az a sok arany és ezüst, amely azokon a hajókon volt, amin Te, Mester ideérkeztél és kié volt az a sok drágakő és gyöngy?” Mondom Én: „Az mind az Enyém, de Én mindent odaajándékoztam a szegény hajósoknak, mert szerencsésen idehoztak Bennünket. S hogy a hajók felfelé tudtak menni, az egy olyan titok, amit egyelőre nem magyarázhatnék meg neked azon egyszerű oknál fogva, mert nem volnál képes megérteni. – De most menjünk ki a szabadba.” 8. A vendégfogadós ebbe belenyugodott és Előttünk ment, hogy megmutassa Nekünk az utat és a városkának arra a pontjaira vezessen, amelyen a legtöbb látnivaló volt. Eközben a római százados tekintélyes épülete elé értünk, aki az udvaron katonáinak éppen parancsot adott arra, hogy azok ezen az éjszakán hol és milyen őrséget álljanak, mert jelentették nála, hogy egy perzsa karaván tűnt fel. Ezeket kell feltartóztatni és átvizsgálni, hogy milyen árukat és kincseket hoznak s hogy mindenek előtt a törvényes vámot szedjék be tőlük. 129. Fejezet

Betérés a századoshoz s annak lázbeteg fia meggyógyítása a bálványistenek megsemmisítése után, amely 7 pap jelenlétében történik. A százados hálája. A százados, a vámszedő és a papok felébresztése.

1. Amikor a százados ezzel elkészült s a katonák és felügyelők eltávoztak, Bennünket is megpillantott és Hozzánk sietett. Amikor Hozzánk ért, azonnal tudakozódott a vámszedőtől, hogy kik volnánk, honnan valók vagyunk és mi dolgunk van itt? A vámszedő ezt megmagyarázta neki és amikor a nagyon komoly kinézésű százados azt hallotta, hogy Én az egész világ orvosainak orvosa vagyok, Hozzám lépett és így szólított meg: „Ha Te valóban az vagy, amit az elöljáró állított Rólad akkor jer és gyógyítsd meg a fiamat; súlyos láz gyötri őt és már 4 év óta betegágyban fekszik. Már sokkal inkább hasonlít egy halotthoz, mint élő emberhez. Én mindenfelől a legjobb orvosokat elhozattam hozzá, de nem tudtak rajta segíteni; ha Te meg tudod őt gyógyítani, akkor királyi jutalomban részesülsz! 2. Mondom Én: „Vezess tehát beteg fiadhoz s majd meglátjuk, hogy mit lehet vele tenni.” A százados azonnal bevezetett Minket a házba beteg fiához. Amikor Én a betegszobába értem, ágya körül több pogány isten szobra állott, melyeknek a papok tanácsa szerint segíteniük kellett volna rajta. Ekkor Én így szóltam a századoshoz: „Hiszen te értelmes és sokat tapasztalt ember vagy s magadnak is be kellene látnod, hogy emberi kezek által készített szobrok nem segíthetnek a betegen és a csaló papoktól erre a célra mégis drágán megvetted, vagy bérelted ezeket. Én most azt mondom neked, hogy hivasd ide azokat a csaló papokat, mivel előttük fogom ezeket a szobrokat megsemmisíteni és azután fiadat a legbiztosabban meggyógyítani!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

175

3. A százados – ki sem a papokra, de még kevésbé a bálványszobrokra nem adott semmit – azonnal elküldött a papokért, akik e helységben éppen heten voltak. Ezek csakhamar előkerültek és a százados Engem, mint különös ismeretekkel megáldott orvost mutatott be nekik. Ezek azonban így szóltak Hozzám: „Barátunk! Te, mint ember igen nagy képzelődésben élsz, ha azt hiszed, hogy még segíthetsz egy olyan betegen, akin már a mindenható istenek sem segíthetnek, mert belátják, hogy minden ember számára eljön egyszer az az idő, amikor meg kell halnia!” 4. Mondom Én: „Ti, kik születésetektől kezdve sztoikusok vagytok, hogyan akarjátok az emberekkel elhitetni azt, amiből ti soha még egy szemernyit sem hittetek?” Mondják a papok: „Ki állíthatja azt nekünk, hogy nem hisszük, amit tanítunk?” Mondom Én: „Én állítom, mert erre hatalmam van!” Mondják a papok: „Miféle hatalmad? Mit beszélsz a te hatalmadról? Itt soha senkinek sincs semmiféle hatalma rajtunk s századosén kívül és legkevésbé egy idegennek, aki örüljön, ha megengedjük, hogy itt éljen!” Mondom Én: „Hogy nekem itt is hatalmam van, arról azonnal meggyőződtök. Látjátok ezeket a vasból és kőből lévő minden hatalmat és erőt nélkülöző teljesen holt bálványokat?” Ebben a pillanatban a szobrok teljesen megsemmisültek és az egész szobában még csak nyomuk sem volt. Ekkor átkutatták az egész házat és a többi helyiségekben is megsemmisülve találták az összes bálványképeket. 5. A papok erre mellüket verték és így kiáltoztak: „Óh, te vakmerő mágus! Mi elismerjük felfoghatatlan hatalmadat, de majd meglátod, hogy az igaz mennyei istenektől milyen büntetések érnek ezért!” Mondom Én: „Én egy galileai zsidó vagyok, és mint ilyen soha nem féltem a ti holt isteneitektől és soha nem is fogok félni. Ahová megyek, ott testileg és lelkileg segítek az embereken; de a bálványoknak el kell tűnniük és az egyedül igaz élő Örök Istennek kell helyükbe lépnie, mert Nélküle nincs itt a Földön üdvösség az emberek között! De mivel már ezek a bálványok nincsenek, tehát a betegen is segíteni akarok. – Azt mondom tehát neked, te beteg: Kelj fel és járj!” 6. A beteget ebben a pillanatban elhagyta a súlyos láz, felkelt ágyából s teljesen egészségesnek érezte magát és enni kért, mert éhes volt s Én így szóltam a századoshoz: „Adj neki kenyeret és bort, de egyszerre ne túl sokat, s azonnal úgy helyrejön, mintha soha semmi baja sem lett volna.” Ez meg is történt és a fiú olyan egészségesen állt itt, mintha soha nem lett volna beteg. 7. Ekkor a százados örömtől ragyogó arccal Hozzám fordult s így szólt: „Óh Te felfoghatatlan, a mi isteneink felett álló Fennkölt Üdvözítő! Mi az én kötelességem Veled szemben? Milyen jutalmat adjak én Neked, mit kívánsz tőlem?” 8. Mondom Én: „Földi javakkal nem tudsz Engem megjutalmazni, mert Én senkitől fizetést nem fogadok el; de a tanítványaim által egy új tanítást adok neked Istenről és a halál után a lélek életéről s eszerint élj ezután te és az egész házad népe. De ha ennél többet akarsz hallani Felőlem, akkor legközelebb menj el Chotinodorába s ott majd közelebbit megtudsz Rólam. De Én még holnap itt maradok s így alkalmunk lesz egymással közelebbi ismeretségbe lépni.” 9. A százados kimondhatatlan elragadtatásában így szólt: „Uram! Minden Mesterek Mestere és az összes orvosok Legigazibb Orvosa! Minden meg fog történni, amit Te akarsz, csak arra kérlek, hogy ma légy az én vendégem összes tanítványaiddal együtt, mert lásd, az én házam tágas és sok szoba van benne, mivel nagy hálátlanság volna tőlem, ha a vámszedő szállástanyájára engednélek vissza, amelyet több mint valószínű, hogy a ma odaérkező karaván teljesen meg fog tölteni.” 10. Mondja a jelenlévő vámszedő: „A te kívánságoddal szemben százados uram nem lehet semmi ellenvetésem, de egyébként mindent elkövettem volna, hogy egy ilyen vendéget minden ellenszolgáltatás nélkül a legjobban ellássak; csak legalább azt engedd meg, hogy itt maradhassak a társaságában.” Mondja a százados: „Ezáltal nagy örömet szerzel nekem, csak azt sajnálom, hogy családom többi tagjai nincsenek itthon, hanem Serrhében, ahonnan néhány nap múlva fognak visszatérni. De van nekem elég emberem, s így semmiben sem lesz hiány.” 11. Mondja a papok közül az egyik: „Uram! Mi is itt maradhatunk a nagy társaságban?” Feleli a százados: „Ezt egyedül csak a mi Megváltó Orvosunk határozhatja meg, mert ti nem úgy fogadtátok Őt, hogy valami nagy öröme lehetne bennetek.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 130. Fejezet

VI . kötet

176

Az Úr a papokat kartársaihoz utasítja Chotinodorába. Milyen időket élünk? A papok ijedelme. A százados megfenyegeti őket. A 10 kalóz felruházása. Az Úr jó bizonysága felőlük.

1. Mondom Én: „Ezek a papok menjenek Chotinodorába főpapjaikhoz, ott majd megkapják az utasításokat. A régi pogány világnak és a vak tévhitűségnek, továbbá a teljes hitetlenségnek ideje már egészen megszűnt. Ettől az időtől kezdve az emberek az egyedül igaz, élő és minden ember által megtalálható, megérthető legmeggyőzőbb igazság szerint fognak hinni és ebben a hitben önmagukat fogják megtalálni és felismerni lelküknek halhatatlanságát s annak üdvösségteli rendeltetését. S ha a benső világosságnak és életnek ez az ideje elkövetkezett, akkor a ti vak, fanatikus sokisten imádásotoknak vége van! 2. Most Az az Isten lép fel, Akinek az Athéniek, mint előttük ismeretlen Istennek templomot építettek, amelyben nem volt egy bálványkép sem, hanem oltárán csak Egyiptom régi bölcseinek könyvei feküdtek és ha abban évenként egyszer összegyülekeztek az emberek, felolvastak nekik a könyvek tartalmából részleteket és az emberek akkor és abban épültek a leginkább, míg a bálványok előtt semmi tiszteletet nem tanúsítottak. És ha most Ez az egyedül Igaz Isten fellép, akkor az Ő Szellemének nagysága előtt a semmis, hamis, csaló és hazug isteneknek semmivé kell lenniük! Menjetek csak templomaitokba s nem fogtok ott egy bálványt sem találni.” 3. Ekkor a papok összecsapták kezeiket fejük felett és így szóltak: „Urunk ha ez igaz – akkor elvesztünk! Mit fog a nép ehhez szólni?!” Mondja a százados: „A nép az én hatalmam alatt áll és azt én tudom, hogy egy esetleges lázadásnál mit kell tennem. A népet a legnagyobb csendben és óvatossággal kell bevezetni abba, hogy mindez mit jelent és valószínű, hogy ezzel meg is lesz elégedve, mert a ti garázdálkodásotokat már nagyon is megelégelte s ez is már jó eredmény. És ha közülük néhányan – akiket talán ti lázítanátok fel – elégedetlenkednének, majd lesz a kezemben elég eszköz, hogy nyugalomra és elégedettségre térítsem őket. Őrizkedjetek attól, hogy valakit fellázítsatok, mert szigorúságomat ismeritek! 4. De ha templomotokban – amely itt úgysem ér semmit – a hamis istenek megsemmisültek, akkor szenteljétek fel azt az Ismeretlen Istennek, esetleg az én parancsomra saját javulásotok céljából és aszerint oktassátok a népet és az ezerszer elégedettebb lesz, mint most, amikor csaknem hetenként háromszor cintányéraitokkal összehívjátok és valamely istennek akarata szerint – amelyet természetesen ti találtatok ki – mindenféle ostoba és semmitmondó szertartás keretében valamit kihirdettek s ezért mindenkitől áldozatot követeltek. S ha valamelyik tisztábban látó nem akar áldozni, akkor ti mindenféle erre és a túlvilágra szóló isteni büntetésekkel fenyegetitek és hosszabb időre a hívő bolondok társaságából kizárjátok. Ehhez sajnos, még nekünk is segítőkezet kell nyújtanunk, hogy ti megmaradjatok tekintélyetekben. Ha ezt megvonjuk tőletek, akkor a nép mindjárt más arcot fog mutatni nektek, de ha csak a mi segítőkezünk által óvhatjátok meg csalásaitok tekintélyét, akkor, mint az igazság hirdetői sokkal inkább támaszkodhattok ránk. Nem látjátok ezt be? – Ha a nép csalásaitokért és hazugságaitokért szívesen és készséggel áldozott, akkor az igazságért még szívesebben fog áldozni és ezt én is világosan belátom, mint laikus és miért nem látjátok ti be, akik az istenek papjai vagytok?” 5. Mondja az egyik pap, aki mérsékeltebb természetű volt: „Mindez nagyon helyes és igaz és nagyon jó volna a népnek az igazságot prédikálni, ha mi is bírnánk az igazságot, - de honnan vegyük azt? Ez egészen más kérdés!” Mondja a százados: „Erre vonatkozólag Ez a Megváltó már megadta a megfelelő tanácsot. Menjetek Chotinodorába és főpapjaitok majd megadják a kellő utasításokat, azok szerint cselekedjetek s akkor minden jól fog menni. Menjetek tehát még ma oda s ott majd megkapjátok az oktatásokat s azután jöjjetek és tanítsátok az igazságot a népnek.” 6. Mondom Én a századosnak: „Ma még maradjanak itt, de holnap cselekedjenek tanácsod szerint. Ma még sok mindent tapasztalhatnak, ami megnyithatja szemeiket.” Mondja a százados: „Maradjatok tehát még ma itt, ebben a társságban, amelyre nem, mint emberek, hanem csak, mint papok vagytok méltók.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

177

7. Én erre suttogva így szóltam a századoshoz: „Mindezekből azt látom, hogy te olyan ember vagy, akiben Én igaz tetszésemet találom s így arra kérlek, öltöztesd fel ezt a 10 embert, akik ezekbe a hiányos rongyokba burkoltan állnak itt; Én felfogadtam őket, és mint tanítványok jönnek most Velem.” Mondja a százados: „Uram! Legyen a Te akaratod szerint, mert Akaratod több előttem, mint a császáré, mivel látom, hogy a császár akarata is a Tiednek van alávetve. Könnyű dolog nagy hadseregekkel, amelyek a hadvezéreknek vakon engedelmeskednek népeket és országokat meghódítani, de valamennyi hadsereg együttvéve nem képes pusztán csak akaratával vasszobrokat megsemmisíteni és a gyógyíthatatlan lázat egy pillanat alatt meggyógyítani. 8. Én magam nagy hatalommal uralkodom sok mindenféle katona felett, de fiam szenvedését minden hatalmam ellenére 4 éven át kénytelen voltam végignézni; ennélfogva jó és csodálatos Megmentőnk, a Te akaratodnak hatalma hihetetlenül magasabb fokon áll, mint a Föld királyának és császárának hatalma, bármily nagy is legyen az.” Ekkor behívta szolgáit és megparancsolta, hogy a 10 embert a legjobb ruhákba öltöztessék fel, ami rövid idő múlva meg is történt és a százados bőségesen ellátta öket római pénzzel is. 9. Ezután nemsokára visszatértek Közénk római ruhákba öltözve; különösen az óriás látszott hódolatot parancsolónak, úgy hogy a százados önkéntelenül felkiáltott: „Óh mily pompás férfitermet! Ha a lelked is ily nagy és formás, akkor még nagyra leszel képes ezen a Földön!” 10. Mondom Én: „Óh igen, ez könnyen megtörténhet, de ez csakis az igaz életkomolyságtól függ! Az olyan emberek, akik még soha sem üdvözölhettek egy derűs napot, komolyságukat az éjszaka küzdelmeiben acélozták meg s így a derűs élet napján sem fogják az élet komolyságát eldobni maguktól.” 131. Fejezet

A 10 kalóz romantikus története, valamint a századosé, amelyet kiegészít az Úr. Az isteni gondviselés és az igazi vigasz. Az igazi kincsek és a halhatatlanság öntudata. Hol van az, aki Izis fátylát felfedi? Az Úr tanítása önmagáról és hatalmáról.

1. Mondja az óriás mélyen meghatva: „Óh Te isteni és legfennköltebb Emberbarát! Mi tízen egy gazdag fejedelemnek voltunk gyermekei a Kaspi tenger partján. Békében éltünk és a mi népünk ezen a Földön egyike volt a legboldogabbaknak. Egyszerre észak felől vad hordák törtek ránk és mindent kiraboltak, felégettek és mindenkit meggyilkoltak, aki kezükbe került. Ekkor azt mondotta a mi atyánk: „Gyermekek, itt ellentámadásra még csak gondolni sem lehet, meneküljünk, különben el vagyunk veszve!” Atyánk akarata szent volt előttünk s elmenekültünk a hegyek közé s így kikerültök a vad hordákat. Ezután átmentünk ezeken a hegyeken és átjutottunk a magas és széles hegységeknek túlsó oldalára. Atyánk már 5 évvel ezelőtt meghalt s az Eufrátesz volt a sírja, mert más sírt nem tudtunk neki adni. 2. Mi 10 hosszú éven át a folyam partján csak földalatti barlangokban laktunk és szükségtől hajtatva füvekből és sajnos, az ártalmatlan rablás egy nemével tartottuk fenn nyomorúságos életünket. Egy kevés arany, ezüst, gyöngy és drágakövünk volt még a mi királyi kincsünk sebtében elhozott maradványa, habár az utóbbi időben nem átallottuk más gazdagok feleslegét elvenni. De amit barlangjainkban elrejtettünk, azt már átadtuk Neked, Urunk és Mesterünk akkor, amikor megismertük a Te szavadnak és Akaratodnak legyőzhetetlen hatalmát. 3. Mi csak azt a kegyelmet kértük Tőled, hogy Téged követhessünk, és mint legbuzgóbb tanítványaid valamit tanuljunk, ami nagy veszteségeinket bizonyára pótolni fogja s így bátran elmondhatjuk, hogy az élet legkeserűbb tapasztalatait éltük át és nagyon jól ismerjük az élet nyomorult és keserű komolyságát s bármi is érhet az életben, semmitől sem fogunk megrettenni, de a legkevésbé Attól, Aki életünkben először ígéri nekünk az igazi világosságot földi életünk széles ösvényein és ezt olyan csalhatatlan jelekkel teszi, amelyekhez hasonlót halandó ember még sohasem látott. Igen, Urunk bennünk olyan tanítványaid legyenek, akiknek hajlíthatatlan akartuk és komolyságuk van! Óh, add mielőbb tudtunkra, hogy mit tegyünk és mi olyan rendíthetetlen bátorsággal fogunk azok szerint

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

178

cselekedni, mint amilyen csak olyan embereknél található, akik ahhoz vannak szokva, hogy a halálnak mindenkor a legnagyobb hidegvérűséggel nézzenek a szemébe.” 4. Mondom Én: „Maradjatok meg hűséggel emellett az alaptételek mellett és sokkal többet fogtok nyerni, mint amennyit elveszítettetek.” 5. Amikor a százados a 10 férfiről ezt meghallotta, könnyek gyűltek szemeibe és így szólt: „Óh testvérek! Mindezt az ismeretlen Isten rendezte ilyen csodálatosan. Nem emlékeztek arra, hogy volt még egy fiútestvéretek, aki alig 10 esztendős korában elveszett?! - Lássátok a ti atyátok az én atyám is volt!! Amikor egyszer egy ligetben gondtalanul szedtem virágokat, elraboltak engem, - nem használt a könyörgés, a gyermekrablók elvittek a hegyeken túl és Sidonban egy római hajón eladtak rabszolgának. Rómában újból egy nemes rómainak adtak el rabszolgának, de ennek megtetszettem s mivel nem voltak gyermekei, tehát gyermekének fogadott, visszaadta teljes szabadságomat, felnevelt és katonának képeztetett ki s fokozatosan azzá lettem, ami vagyok, de természetes, hogy sokkal inkább pénzem, mint érdemeim szerint s néhány évvel ezelőtt idehelyeztek parancsnoknak. 6. Most már azt is merném állítani, hogy Ez a mi csodálatos Megváltónk az Ő isteni tisztánlátásában mindezt tudta és olyan bölcsen rendelte el, hogy mi, testvérek itt egymásra találjunk és azért kellett nekem idejönnöm parancsnoknak, mert ti, az én szerencsétlen testvéreim itt az én közelemben olyan szomorú sorsban éltek; mert ha mint kalózokat katonáim elfogtak és törvény elé állítottak volna benneteket, akkor is éppen úgy megismertük volna egymást, mint most és én mindent elkövettem volna, hogy minden bajtól megszabadítsalak benneteket. És mi mindezt egy igaz, ismeretlen Istennek köszönhetjük, Aki nagyon valószínű, hogy ennek a Megváltónak személyében egy apostolt küldött hozzánk, hogy megmentsen bennünket a holt istenektől és helyettük megmutassa nekünk az egy, igaz Istent! Nem így van-e kedves nemes testvéreim?” 7. Mondja a legnagyobb: „Igen legnemesebb testvérünk, pontosan így van! Mennyit sírtunk utánad és mennyit kerestünk nagy országunkban s a nagy tenger minden partját átvizsgáltuk, de mindez hiábavaló volt és semmit sem hallottunk mindez óráig felőled. 8. Csak a mi egyetlen leánytestvérünk, akinek mindig oly különös álmai voltak, álmodta egyszer, hogy téged egy csodaszép nagyvárosban látott, sőt beszélt is veled és különösen a lelkére kötötted, hogy ne búsuljunk annyit miattad, mert jó helyen vagy. Ezt az álmot nem tudta nekünk elég gyakran elbeszélni. Óh milyen öröme lenne, ha még életben volna! De már aligha lesz életben, mert a betörésnél s a nagy meneküléskor ő, az egyetlen leány, anyánkkal elveszett és biztosan a vad hordák kezei közé került. A nagy, ismeretlen Isten fogja csak tudni, hogy mi lett a két szegénnyel. Talán még most is nagy nyomorúságban élnek valahol.” 9. Mondom Én: „Óh nem barátaim, róluk is gondoskodott az előttetek még ismeretlen Isten. Ők is szerencsésen eljutottak a hegy túlsó oldalára, az Eufrátesz vidékére és egy visszautazó kereskedőkaravánnal Chotinodorába kerültek. A ti testvéretek most az általatok jól ismert Jored vámszedő egyik felesége. Volt ugyan már akkor néhány felesége, de azt a szegény teremtést nagy szépsége miatt vette feleségül és most is a kedvence, habár még nem szült neki gyermeket. A többi feleségeitől azonban vannak gyermekei, akiket a ti testvéretek éppen úgy szeret, mintha sajátjai volnának. 10. Én Magam 3 napig voltam a házában és egész házanépe befogadta tanításaimat, de nem akartam említést tenni arról, hogy még mi minden vár reá. De annál nagyobb öröme lesz, ha majd ezt tőled fogja megtudni. Eddig még nem tudja, hogy ki az ő legkedvesebb felesége és hogy honnan származik, mert sem a felesége, sem annak időskorú anyja – aki egészen csendben él nála – árulástól faló félelmükben soha nem nyilvánították ki, hogy kik és honnan valók. 11. Ha te majd odakerülsz hozzá, először közöld négyszem között Joreddel és mondd el neki, hogy Én rendeztem ezt az egész dolgot így. Ekkor Jorabe fiával együtt végtelen nagy lesz az öröme és még nagyobb a testvérednek és az anyádnak. Ha majd legközelebb elmégy oda, csodákra halmozott csodákat fogsz látni, amelyek rövid tartózkodásom ideje alatt történtek. – De most hagyjuk ezt, mert itt még más fontosabb dolgok után is kell látnunk.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

179

12. Mindenek előtt menjünk ki a szabadba egy kissé, ahol mindjárt történni fog valami, ami által Én benneteket az előttetek ismeretlen Istennel közelebbről foglak megismertetni és az többet ér, mint az emberek ezer romantikus életélménye, amelyből ezen a Földön bizony nincs hiány. 13. Én mindezt már régóta előre láttam és ezért ismerhettem földi életviszonyaitokat, de azt is tudtam, hogy az Én Igém jó talajra talált bennetek s azért tudok mindnyájatoknak vígasztalást hozni. De a legnagyobb vigasztalás az legyen számotokra, hogy az Én Személyemben eljött hozzátok az előttetek még ismeretlen Isten Országa és vele a ti lelketek örökélete! 14. Mert lássátok, mit használ az embernek a Föld minden kincse, ha azt mindörökre mégis itt kell hagynia? Nem kiszámíthatatlanabbul okosabb dolog-e az ember számára, ha olyan kincseket gyűjt, amelyek örökké megmaradnak és az emberi léleknek a legboldogabb és legüdvösségesebb életet biztosítják, mégpedig úgy, hogy az ember ebben a földi életében ahhoz a legtisztább és legkétségtelenebb meggyőződéshez jut, hogy az igaz, a tökéletes és a legszabadabb élet csak testi halála után veszi kezdetét?” 15. Mondják mindnyájan, sőt még a papok is: „Igen, igen Urunk! Természetesen ez volna a legnagyobb és legjobb, amit az ember ezen a Földön elérhetne; de itt van az a válaszfal, amit ember eddig még nem tudott áttörni és a fatális „Izis fátyol”, melyet halandó mindezideig nem tudott teljesen felfedni. Akadtak ugyan itt-ott bölcs emberek, akik ennek a dolognak legalább annyira a nyomára jöttek, hogy minden esetre van benne valami, de ezek a kérdések: hol, mikor, és hogyan – mindvégig válasz nélkül maradtak. Ha Te oly szerencsés vagy, hogy ezt a kérdést az emberi értelem előtt behatóan meg tudod magyarázni, akkor Tied lesz az összes emberek legnagyobb dicsősége és hálája!” 16. Mondom Én: „Ha erre nem volnék képes, akkor Rajtam kívül az egész örökkévalóságban egyetlen egy lény sem és eme képességem nélkül az egész végtelen űrben élet nem volna többé elképzelhető; de mivel mindezekre képes vagyok, tehát minden él is a végtelen világűrben és a maga változataiban a szúnyog egészen az emberig fejlődik és a sugárparánytól egészen a Napig. – De most menjünk ki a szabadba és nézzük, hogy nem fog-e valami történni?” Erre mindnyájan felemelkedtünk és kimentünk a szabadba. 132. Fejezet

Kirándulás egy dombra, amely szép kilátást nyújt. A sas a házinyulacskával. Az érzéssel teli százados panaszkodik az állatvilág harcairól. Diogenes csúfolkodása Platónról; „az emberi méltóság” vagy a kopasztott liba. A százados ezen ellentmondások megvilágítását kéri.

1. A százados elvezetett Bennünket a folyam mentén egy pálmával benőtt dombtetőre, ahonnan köröskörül gyönyörű kilátás nyílt és a folyam kígyózásait egészen Serrheig láthattuk. Leültünk a fűre s egy ideig a szép kilátásban gyönyörködtünk s a százados az egyik történetet a másik után beszélte el, hogy mi minden történt itt vagy ott és mindenki figyelemmel hallgatta, mert igen jó szónok volt s a görög nyelvet teljesen bírta, amit a társaságban mindenki értett, mert ez a nyelv egész Elő-Ázsiában általános volt. 2. Miközben a százados elbeszéléseibe mélyedt, egyszer csak egy óriási sas egészen alacsonyan repült el Fölöttünk és egy házinyulat tartott zsákmányként hatalmas karmai között. 3. Ekkor a százados így szólt Hozzánk: „Te legfennköltebb csoda-Megváltó! Lásd, ez megint egy nagyon szomorú természeti jelenség, amelyből az egész Földön az ember nem lát egyebet, csak ellenségeskedést ellenségeskedésre halmozva. Egyik állat ellensége a másiknak és az egészen az emberig terjed, aki talán még a legnagyobb ellensége minden más dolognak és lénynek, sőt saját faját sem kíméli haragjában és bosszújában. Csak a hasonló fajú állatok árulnak el egymással szemben szeretetet, a különféle fajok azonban a legnagyobb ellenségekként állnak egymással szemben és ez egy mindentudó, bölcs és jóságos Istenről igen rossz tanúbizonyságot tesz! 4. A nagybölcsességű és mindenható Isten ezen a Földön nem adhatott az állatoknak más eleséget, hogy egymást kölcsönösen megöljék és a hullájukkal táplálják magukat?! Mit vétett az a szegény nyulacska a sasnak, hogy az megragadta karmaival és most elvitte, hogy a még élő állatkát

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

180

széttépje és felfalja? S van még a ragadozó állatoknak egész tömege, amelyek csupán más szelídebb és gyengébb állatok vérével és húsával táplálkoznak; nem tudnának ezek is éppen úgy, mint az ökrök, szamarak, kecskék és juhok füvekkel táplálkozni? 5. Ez a Föld valóban gyönyörű és úgy fel van ékesítve mindennel, hogy az ember érzékeit valóban felüdítheti; de alig keres ki az ember magának egy biztos és csendes helyet, hogy kedélyét felemelő szemléletekkel vidámítsa s a gonosz és irigy fátum egy olyan jelenetet állít az orra elé, hogy minden szép és fennkölt dologtól több napra elveszi a kedvét. 6. Én bár katona és harcos vagyok és sehogysem illik hozzám, hogy ilyen lágy szívem van, de nem tehetek róla, ha ilyen a természetem és egy általános bölcsességű mindenható Isteni Lénnyel szemben – ha egyáltalában létezik valahol – érthetetlen, hogy miképpen találja örömét abban, hogy az Ő állítólagos teremtményei szüntelenül egymást fojtogatják és felfalják?! Valóban olyan kedélyvilága kell, hogy legyen, mint Rómában azoknak az embereknek, akiket a világban már semmi sem gyönyörködtet, csak a vad bikaviadalok s egyéb hajmeresztő és borzalmas állatingerlések. 7. S ha az egyedüli igaz Isten, Akit – kedves Barátunk – közelebbről akarsz megismertetni velünk, ilyen patrónus, akkor inkább kímélj meg bennünket a közelebbi ismeretségtől és még inkább az Ő uralma alatt álló örökélettől, mert ez volna az én utolsó és legborzasztóbb kívánságom; - akkor Te Magad, mint Isten eonszor kedvesebb volnál! Sőt merném állítani, hogy Diogenest – aki egyébként bölcs ember volt – az ilyen tapasztalatok hangolták arra, hogy mindattól elmeneküljön és megvesse, ahol csak megszimatolhatta a mindenható Istent. 8. Diogenes egyszer egy bölcsesség- iskolában, amelyben Platón szerint az ember nagyságáról és méltóságáról szónokoltak, miközben egy teljesen megkopasztott, de még élő libát eleresztett, ezt mondotta: Itt van a plátói ember méltósága! A tulajdonképpeni ember semmivel sem különbözik ettől az állattól, amelynek legalább megvan a maga szerény értelme, amely arra szolgál, hogy fájdalmát annál mélyebben érezze, amikor élettollazatát egész testéből kitépik! 9. Urunk, Ki titkos tudásod csodálatos nagy Mestere vagy! Ha erre vonatkozólag kielégítő magyarázatot tudsz adni nekünk, ez valóságos jótétemény volna számunkra. Én szívesebben venném, hogyha visszamennénk a házba, mert még borzalmasabb esettel találkoznánk, ami napokon át lehangolna és valósággal szerencsétlenné tenne.” 133. Fejezet

Fontos intelmek a lelki tanításokhoz és az anyag céljáról. „A kőzettől az éterig minden lélek szubsztancia.” Az életönállóság jele az isteni megismerés. Az emberi lélek feladata és magas célja. Az életküzdelem. Nagyjelentőségű tanítások a teremtésről. Mi egy szellem és mi az angyal a materiális iskola önfejlesztése nélkül? Különbség az angyalok és az „Isten gyermekei” között.

1. Mondom Én: „Barátom, ha más nem késztet téged arra, hogy ezt a kedves helyet elhagyd, akkor nyugodtan itt maradhatsz s Én majd kevés szóval megmagyarázom neked azt, ami kedélyvilágodat annyira megzavarja. Lásd, Én ismertem ezt a gyenge oldaladat s emiatt intéztem úgy, hogy az óriás sas zsákmányát éppen az orrod előtt kellett, hogy elvigye. 2. Az igaz, hogy a Földön minden élet különféle ellenségnek van kitéve és a küzdelemre készen kell, hogy álljon s mint élet érvényesüljön, de ez a küzdelem csak az Isten mindenható akarta által itt a Földön törvényben lekötött anyagra vonatkozik. 3. A legkeményebb kőzettől a felhők fölött lévő éterig minden lélek szubsztancia, de szükségszerűen törvényben lekötött, tehát megszilárdított állapotban. 4. A rendeltetésük azonban az, hogy ismét kötetlen tiszta szellemi létbe térjenek vissza, hogy ezen izoláltságuk által életönállóságukat elérjék. 5. De hogy a lélek ezt a folytonos fokozódó öntevékenységét elérje, az anyagban lekötött felszabadulandó léleknek minden elképzelhető életfokozaton át kell mennie és minden új életfokozatnál újból be kell gubóznia magát egy újabb materiális testbe, amelyből ismét új élet – tevékenykedő szubsztanciákat vonz magához és teszi azokat magáévá.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

181

6. S ha egy lélek egyszer testben van, amit az Istentől kapott túlvilági szelleme nagyon is világosan lát – legyen az akár növényi, akár állati – a szükséges kiérlelésre készítve egy magasabb életfokozatba léphet, akkor az őt folytonosan fejlesztő túlvilági szelleme teszi ezt, hogy a léleknek továbbra hasznavehetetlen testét elveszi tőle, hogy az mint már magasabb intelligenciával felruházva egy más testet képezzen magának, amelyben rövidebb vagy hosszabb idő múlva ismét magasabbrendű élet- vagy tevékenykedő intelligenciává fejlesztheti magát fel egészen az emberig, ahol már mint teljesen szabad lélek, mint utolsó testben teljes önállósághoz juthat Isten megismeréséhez, Iránta való szeretethez és ezáltal túlvilági szellemével való teljes egyesüléséhez, amelyet Mi a szellemben való újjászületésnek nevezünk. 7. Ha egy emberi lélek ezt az életfokozatot elérte, ezzel elérte tökéletességét is és azután mint tökéletes önálló létet és életet az általános isteni lét és élet többé el nem pusztíthatja és meg nem semmisítheti. 8. Hogy az emberi lélek az élet tökéletességét már elérte, annak az a legbiztosabb jele, hogy ő az Istent megismeri és Őt minden erejével szereti; mert amíg a lélek az Istent mint rajta kívül álló lényt nem ismeri, addig mintha vak és néma volna és mint ilyen az isteni mindenhatóság hatalmától nem független és nagyon kell küzdenie, míg az ilyen bilincsektől megszabadul. De amikor a lélek Istent mint rajta kívül álló Lényt kezdi megismerni és lelkének érzése által Iránta való szeretetből Őt valósággal lényegileg érzékeli, akkor már az isteni Mindenhatóság bilincseitől felszabadul, s mindegyre jobban és jobban Hozzá tartozik és valóságos megteremtője saját létének és életének s ezáltal önálló barátja lesz Istennek az örökkévalóságok örökkévalóságáig. 9. És ha a dolog így van, akkor a tulajdonképpeni lény nem veszít azzal semmit, ha a jövőjére nézve hasznavehetetlen test elvétetik tőle, hogy végső rendeltetését hamarább elérje. 10. Mi múlik annak a nyulacskának a testén, amellyel a sas éhségét csillapítja, ha ezáltal az állatka lelkét felszabadítja és az már eléri teljes képességét arra, hogy egy magasabbrendű életfokozatba lépjen? De a sasnak is van lelke, amely előtt ugyanaz a rendeltetés áll; a nyulacska húsában és vérében is vannak még durvább lélekszubsztanciák, amelyek a sas lélekszubsztanciájával azért egyesülnek, hogy ezáltal a sas lelke szelídebbé és intelligensebbé legyen és a sas testének elvesztése után talán már emberi lélekké is válhat, mégpedig sok világossággal, bátorsággal és erővel megáldott emberi lélekké. 11. E Földnek már olyan a berendezése, hogy alkalmas legyen Isten gyermekeinek nevelésére s az élet mindaddig küzdelem lesz mindenféle ellenséggel és anyaggal, amíg saját erejéből győzedelmesen ki nem küzdötte magát. Ennélfogva a materiális életellenségeken nem kell csodálkoznod, mert azok tulajdonképpen nem ellenségei az életnek, hanem csak a materiális áléletnek, amely voltaképpen nem is élet, csupán az igaz és benső élet eszköze, mert csak annak segélyével tudja tulajdonképpeni életszabadságához felküzdeni magát, amely időleges testi élet nélkül el sem képzelhető. 12. Isten mindenhatóságánál fogva teremthet olyan szellemet Önmagából, amely telve van tökéletes bölcsességgel és hatalommal, sőt pillanatok alatt számtalan csodát is, de az ilyen szellemeknek nincs meg az önállóságuk. Akarásuk és cselekvésük nem egyéb, mint Maga az Isteni Akarat, melynek szüntelenül beléjük kell áradnia, hogy létezzenek, mozogjanak és az Isteni Akarat szerint cselekedjenek, önmagukban véve pedig semmi egyebek, csak Isten pillanatnyi gondolatai és eszméi. 13. De ha idővel el akarják érni önállóságukat, akkor nekik is meg kell tenniük az anyag, azaz Isten törvényben lekötött akaratának útját éppen olyan módon, mint ahogy az itt a Földön szemeitek előtt végbemegy. S ha ezt megtették, csak akkor érik el önmagukból az önállóan gondolkodó és cselekvő Isten gyermekségét, akik habár minden időben Isten akaratát cselekszik, de nem az isteni Hatalom által rájuk kényszeritett akaratát, hanem mert azokat tökéletesen bölcseknek ismerik fel és önmaguk határozzák el magukat arra, hogy az ilyen isteni akarat szerint cselekedjenek, ami a legnagyobb életérdem számukra s éppen az adja életüknek legnagyobb boldogságát és üdvösségét. 14. Lásd kedves barátom, így állnak a dolgok s éppen abból, hogy így állnak, az egyedül igaz Isten legnagyobb bölcsességét annál inkább megismerheted és megcsodálhatod, mert láthatod, hogy Isten az Ő legnagyobb Szeretetéből, Bölcsességéből, Gondolataiból és Eszméiből önálló és Hozzá

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

182

teljesen hasonló gyermekeket formál és nevel. S ha ezt csak valamennyire is megértetted, akkor mondd el saját bírálatodat az egész természeti életről.” 134. Fejezet

A százados csodálkozása Jézus bölcsessége és ereje fölött. Elbeszélése az ősbölcsességű illíriaiakról s azok magyarázata a mitológiáról. Az önszeretet és a test szeretetének szerencsétlensége. Megjövendöli Isten testetöltését. A százados éles hangú kérdése.

1. Mondja a százados: „Halld Te hatalmas Mester! Valóban nem tudom, hogy mit csodáljak Rajtad, szavaidnak vagy cselekedeteidnek erejét, avagy rendkívüli teozófiai bölcsességedet-e? 2. Igaz, hogy Rómában egyszer beszéltem egy emberrel, aki Illíriában született és igen különös ember volt s az ember a legkülönösebb, sőt néha a legtitkosabb dolgokat kérdezhette tőle s mindent pontosan tudott, és ha egy ember sorsa felől érdeklődött valaki, akkor ezt mondotta: Tedd ezt s akkor ez lesz a sorsod és ha ezt, vagy amazt teszed meg, akkor kikerülhetetlenül ez vagy az fog érni téged. Nekem hajszálpontosan előre megmondta, hogy a nagy császári birodalomnak csaknem legszélső földjére fognak helyezni, és hogy sok csodálatos dolgot fogok megérni. 3. Ettől az embertől – kinek kinézésében semmi feltűnő nem volt – egyszer bizalmasan azt kérdeztem, hogy mit tart ő az istenekről, mire a bölcs illíriai így válaszolt: „Ahogy ti szemlélitek és tisztelitek őket, semmi súlyt nem fektetek rájuk, mert azok sehol sem léteznek, sem a természetben, de még kevésbé a lelkek és szellemek birodalmában. A képek, melyek róluk léteznek, csak emberi művek, formájukat pedig az emberi képzelet adta. Az ókorban megfelelő ábrázolásai voltak a természeti erők hatásaiból felismert egyedül igaz Isten örök tulajdonságainak, Akit azonban a jelenkor emberei már nem ismernek. 4. De ezeket a tulajdonságokat már nem úgy kell venni, mintha azok mögött rejlene az egyedül igaz Isten, hanem úgy, hogy az Ő bölcsességéből és akarathatalmából az embert, mint hasonmását a föld anyagából számtalan természeti életfokozaton át végleges emberré neveli. A Föld végtelen sok lélekből áll és az emberi lélek, mint a tulajdonképpeni igaz ember egy forma alatt olyan sokféle lélek, amilyen sokfélék intelligenciái, nézetei és észrevételei; ezt azonban már senki sem láthatja be és nem láthatja be, mert az ember testi gyönyörei által teljesen eltávolodott magától. Az emberek önszeretete és paráznasága igen nagy életéjszakába sodorta őket, amitől csak Isten térítheti el s talán nemsokára meg is fog történni, azt pedig nem Rómában fogja elkezdeni, de a nagy császári birodalom határain kívül sem.” 5. Lásd Mester, - így beszélt az a különös illíriai – ha ehhez a derekas bölcsességhez még képes lett volna néhány csodát is tenni, akkor már valóságos istennek is tarthatták volna! Ő általában igen sok hallgatóra talált, de egy esztendő múlva elbúcsúzott tőlem és így szólt: Itt igen sok barátot találtam, de annál nagyobb számú ellenséget a papok körében. Titokban az életemre törnek, azért hát szintén titokban elmegyek innen. Én gazdagon megajándékoztam őt és megbízható kísérőt adtam mellé az Adriai tenger partjáig; ott hajóba szállt és kedvező szél mellett szülőhazájába utazott. 6. Én ezt az embert csak azért említettem Neked, hogy megmutassam, hogy arról, amit most oly bölcs módon elmagyaráztál, már voltak fogalmaim s így könnyebben meg is érthettelek. De amit Te mondtál ezekről, az sokkal magasabban áll és csaknem mindenki előtt tisztán érthető. Amikor én a Te csodatételedet és valóságos mindentudásodat és bölcsességedet figyelembe veszem, önkéntelenül is eszembe jut annak az illíriainak különösen hangzó jövendölése, amely szerint az egyedül igaz Isten – mégpedig nemsokára – az embereket az éjszakéból ki fogja emelni és ez a nagy császári birodalom határain belül fog megtörténni. Talán éppen Te Magad vagy az egyedül igaz Nagy Istennek ez a küldöttje, vagy talán Ővele teljesen azonos vagy?! 7. De akár az egyik, akár a másik eset áll fenn, mondd el azt nekünk, hogy valamennyien eszerint igazodjunk!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 135. Fejezet

VI . kötet

183

„Hogy ki vagyok Én, azt a szívetek kell, hogy megsúgja nektek!” Isten személyisége. Hogyan válhat az ember Istenhez hasonlóvá? Utasítások a csodatételek feltételeiről. Az első missziós elv. Az ember érettségi foka. Egy tanítvány (Péter) csodapróbája. Az Úr példát nyújt az étkezésnél való türelemről.

1. Mondom Én: „Akár így van, akár úgy, azt a szívetek kell, hogy megsúgja nektek. Ha Én Magam azt mondanám nektek, hogy ez vagy az vagyok, ebből semmi szellemi hasznotok nem lenne a lelketek számára. Hogy Én olyan ember vagyok, mint ti, azt szemeitekkel láthatjátok és kezeitekkel tapinthatjátok, de hogy Isten is egy egészen tökéletes ember, mert akkor az emberek nem volnának hasonmásai, azt elképzelhetitek. 2. Hogy az ember mindenben hasonlóvá válhat Istennel, ha a felismert Isteni Akaratot teljesen magáévá teszi, ezt sem tudtátok eddig. De Én bebizonyítom ezt nektek, nemcsak szavak által, hanem sokkal inkább azokkal a cselekedetekkel, amelyeket már szemeitek előtt tettem. 3. De te most magadban így vélekedsz: Én most úgy beszélek, mintha ezt más is képes volna megtenni és Én erre vonatkozólag nem nyújthatok neked más ellenbizonyítékot, mint azt, hogy előhívom tanítványaim egyikét és felszólítom arra, hogy egy csodát tegyen.” 4. Mondja a százados: „Abban egyáltalában nem kételkedem, hogy tanítványaid egyike ugyanazt meg tudja tenni szemeink előtt, amit Te tennél, de a tanítvány kimondja és Te fogod akarni és akkor biztosan megtörténik, amit kimond.” Mondom Én: „Óh nem – ebben nagyon tévedsz! Ő csak saját akaratát az Isten akaratával olyan módon fogja egyesíteni, amint azt Én teszem és ebből az egyesített akartból fog jönni maga a cselekedet is. 5. Én mondom azt neked, hogyha te az egy, igaz Istent teljesen megismered, Őt mindenek felett szereted és az Ő felismert Akaratát magadévá teszed és mindezek mellé még teljes bizalommal hiszel is és nem kételkedsz, akkor ha azt mondod a hegyeknek: Emelkedjetek fel és vessétek magatokat a tengerbe, - az azonnal meg fog történni úgy, amint Istennel együtt akartad!” 6. Mondja a százados: „Igen, igen ez mindenesetre így is lesz, csak most az a kérdés, hogy Isten megengedi-e és akarni fogja-e azt, amit Én e pillanatban akarok, ha egyébként akaratomat mégannyira is alávetem az Isteni Akaratnak? Mert valami ostobaságot Isten nem akarhat s annak a hegynek megsemmisítése, ha bármennyire is kívánnám, ostoba kívánság volna és akkor Isten nem egesítené az Ő akaratát az enyémmel. Igazam van-e vagy nincs?” 7. Mondom Én: „Ezúttal nincsen teljesen igazad, mert Én ezt csak példának mondottam s magától értetődik, hogy aki egyszer akaratát teljesen egyesítette az Isten akaratával, az legalább részben az isteni Bölcsességet is magáévá tette s egy ilyen ember bizonyára be fogja látni azt is, hogy amit akar az jó és bölcs dolog-e?! És ha ezt belátja, akkor Istennel együtt csak helyeset fog akarni s amit ily módon akar, az meg is fog történni, ha az ember nem kételkedik benne; mert ha az ember kételkedik, az még annak a jele, hogy akaratát nem egesítette egészen Isten Akaratával. – Kívánj tehát tanítványaim egyikétől egy csodát, de az a logikus értelemmel összeegyeztethető kell, hogy legyen!” 8. Mondja a százados: „Igen, igen, tehát hívd elő azt, akinek ügyességét a legjobban ismered!” Mondom Én: „Péter! Jöjj, mert neked megfelelő hited van és hallgasd meg, hogy barátunk mit akar!” Ekkor Péter gyorsan a százados elé lépett és így szólt: „Barátom, mit kívánsz, hogy megtegyek neked?” Mondja a százados: „Ha te is képes vagy valamire, akkor nézz át a folyam túlsó partjára s ott látsz egy otromba sziklát, amely köröskörül be van nőve vad bozóttal, abban mindig egy sereg igen veszedelmes mérges kígyó tartózkodik és gyakran még a távoli környéken is megtámadják az állatokat és embereket; a te Isteneddel egyesített akaratoddal tüntesd el és semmisítsd meg ezeket a gonosz állatokat és irtsd ki egész fajzatukkal együtt! 9. Ekkor a tanítvány kiterjesztette kezeit a megjelölt hely felé és az egy pillanat alatt eltűnt. Amikor a százados ezt meglátta, így szólt: „Uram és Mesterem, ha tanítványaid ilyesmit tanulhatnak Tőled, akkor magam is szívesen követnélek és lennék tanítványod is, mert ez ezerszerte ezerszer több

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

184

hatalom, mint tízezerszer tízezer római hadilégió. Ilyen képességekkel felvértezve az egész világ az enyém s én megjavítom bölcs törvényekkel!” 10. Mondom Én: „Ezt Én Magam is megtehetném, ha ez ebben a pillanatban minden ember számára üdvös volna. De erre az Isteni Bölcsesség azt mondja: Az egész világ még nem elég érett erre – s azért megyek Én is olyan helyekre, amelyekről tudom, hogy a lakosság már megért arra, hogy egy magasabbrendű kinyilatkoztatást befogadjon. – De a Nap már közel van lealkonyodásához s így jó lesz, ha visszamegyünk a házba.” 11. Mondja a vendégfogadós, aki természetesen szintén Velünk volt: „Uram és Mesterem! Valóban nagyon sajnálom, hogy nem részesülhetek abban a kegyelemben, hogy mindnyájatokat házamban lássalak, de legalább tanítványaid közül legyenek néhányan vendégeim!” Mondja a százados: „Barátom, ma még nem, mert ma te is az én vendégem vagy, de holnap mindnyájan a te vendégeid leszünk és holnap után, ha ezek a csodaférfiak nem akarnak tovább itt maradni nálunk, akkor elkísérjük őket Serrhébe. Most azonban menjünk, mert remélem, hogy nálam a megrendelt vacsora már készen van.” Ekkor felemelkedtünk helyünkről és visszamentünk a százados házába, ahol a vacsora már várt Reánk; a vendégfogadós pedig először hazanézett az ő házába, de nemsokára ismét visszaért Hozzánk. 12. Ez a vacsora igazi római lakoma volt és tanítványaim közül néhányan alig mertek a tálakhoz nyúlni. Én pedig észrevettem és így szóltam hozzájuk: „Amit Én eszem, azt minden aggodalom nélkül ti is ehetitek.” Erre megemberelték magukat és hozzáláttak enni és megitták mellé a római bort. Mindenki igen derűs volt és Mi fennmaradtunk egész éjszakán át, melyen tanításaim legfőbb pontjait megismertettük a jelenlévőkkel. 136. Fejezet

Reggeli séta a százados gyönyörű kertjében; annak összehasonlítása az ember bensőjével. A teremtésben a legmagasabbrendű esztétika jut kifejezésre; miért? A szépérzék rokon az igazi igazságérzettel. Óva intés a nagyra törő túlzástól.

1. Kívánságomra s végül valamennyi kívánságára egész éjszaka fent voltunk s a napkelte előtt egy órával kimentünk a szabadba mégpedig a százados szép kertjébe, ahol igen kellemes lugasok és gyeppadok voltak s azután a virágoknak mindenféle neme és faja, egy rózsaliget, jázminbokrok és nárdusolajfák nagy mennyiségben, továbbá a nemes gyümölcsfáknak minden elképzelhető faja megvolt itt, ami csak a földön létezik, s mindenki megcsodálta ezt a művésziesen szép és hasznot hozó kertet. Én pedig azt mondottam: „Lássátok, amilyen ez a mintakert, olyan legyen minden igaz ember Isten tetszése szerint. Az igazat és a jót a széppel és fenségessel egyesítse magában; ha ezt teszi, akkor azt igazolja, hogy Istennel, az ő Teremtőjével és Atyjával mindenben hasonló. 2. Nézzétek milyen kedvesek ezek a virágok s milyen pompásan vannak felékesítve és egyik a másikat múlja felül pompájában! De miért van ez így? Ha még olyan bájos is annak a rózsának a virágzata, azt mégis egy igen egyszerű és nem szép kinézésű mag követi, melynek előfutára a szép virág volt és amelynek létrehozására nem lett volna szükség egy olyan szép virágra. Isten azonban minden művéhez azért választotta a legmagasabbfokú esztétikát, hogy ezáltal az emberekben felébressze az üdvösséghez oly nagyon szükséges szépérzéket s ha ez teljesen életre kel az emberben, akkor annak már érzéke van az igazság és minden jó iránt, melynek előidézője mindig az igazság! 3. Lássátok! A Mi kedves barátunknak, a századosnak igen nagy érzéke van minden szép iránt s így minden hasznos és jó iránt is. Ha nem volna ez az érzéke, akkor az Én igazságaim – amelyek az embert az egyedüli egy, igaz Isten megismeréséhez és saját maga megismeréséhez vezetik – is közömbösek lettek volna neki és nem fogadta volna el azokat; de mivel igen nagy szépérzék van benne, amit ennek a csodaszép kertnek telepítése igazol megfelelő módon, ezért volt ő egyike a legelsőknek, aki új tanításaim iránt a leginkább érdeklődött és azokat a pontos követés szándékával azonnal el is fogadta. Cselekedjék mindenki ugyanígy, mert ez Istennél javára íratik.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

185

4. Menjetek egy ember házába s ha azt nagyon tisztának és a körülményekhez képest csinosan berendezettnek találjátok, máris egészen biztosan számíthattok arra, hogy annak az embernek a benső világa is ugyanilyen lesz; de ha egy más ember házába mentek és ott nem találtok egyebet csak piszkot s a házirend teljes hiányát, akkor onnan rögtön vissza is fordulhattok és ti, tanítványok már is követhetitek a tanításomban azt a pontot, hogy az Én evangéliumom igaz gyöngyeit soha ne dobjátok a disznók elé. Itt minden hiábavaló is volna, mert ha az embernek nincsen szépérzéke, amely tulajdonképpen az igazság virága, annak igazságérzéke sincs, amely a virágokat úgy követi, mint a hasznos élet magva. 5. De Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ember ne tegyen más egyebet, minthogy mindenek előtt arra törekedjék, hogy kertjeit, szántóföldjeit és rétjeit minden elképzelhető drága földi eszközzel olyan pompára emelje, hogy az emberek a legnagyobb ámulatba essenek; mert egy ilyen mérhetetlen pompaszeretet csakhamar a legnagyobb elbizakodásban, önszeretetben, gőgben és uralomvágyban törne ki s ez a szegényebb emberek előtt csak azt bizonyítaná, hogy ennyi pompa tulajdonosa csak egy mérhetetlen gazdag ember lehet. S hogy tőle valamit kapjanak, meg kellene csodálni és neki hódolni, ami által könnyen elbizakodottá lenne és mindent elkövetne, hogy az embert még inkább maga alá rendelje és a csodálkozók fölött végül uralkodói jogot vívjon ki magának. 6. Tehát – a túlzott pompa és szépérzék semmit sem ér, mert végeredményben rosszabb a rest piszokszeretetnél is. Ezt az érzéket dölyfösségnek hívják, ami pedig olyan bűne az emberi természetnek, ami a lelket sohasem segíti az örökélet elnyeréséhez. De a szépérzék és rendszeretet, amely szorgalmával és igaz buzgalmával csak szépet, igazat és jót teremt úgy, mint ez a kert itt, ez olyan erény, amely mindenkinek a legjobban ajánlható. De most beszéljünk másról, mert jön a százados és a vámszedő s ezek előtt nem akarom a kertet oly nagyon dicsérni; majd azután a százados úgyis meg fogja tudni, hogy mit értettem ez alatt." 137. Fejezet

Reggeli a vámszedőnél; a nap missziós munkája. Utazás Serrhébe vízen. Beszállás ugyanott a római ezredesnél. Látogatás a bölcsesség templomában. Az óindiai szép jövendölést az oltár könyvében a római ezredes megmagyarázza. Kaukázus. A papok és az Úr. Az alázatosság mélységeibe való leszállás áldásairól.

1. Eközben a százados a vámszedővel Hozzám ért és bocsánatot kért Tőlem, hogy katonai és hivatali kötelességei miatt kissé távol kellett maradnia, ugyanezt tette a vámszedő is, aki ezután Mindnyájunkat meghívott reggelire és miután a százados ezen a napon szintén az ő vendége akart lenni, tehát Én is beleegyezésemet adtam s így valamennyien elmentünk a vámszedő igen tágas házába, ahonnan az este odaérkezett kereskedő-karaván éppen egy órával ezelőtt távozott el. Elfogyasztottuk tehát a jól elkészített reggelit és azután a tanítványok a papokat tanították az Én tanaimra és rámutattak annak tulajdonképpeni okára, amiért Én ebbe a világba jöttem. 2. Én a századost és a fiát tanítottam, akik a legnagyobb örömmel és a legszilárdabb hittel fogadták be mindazt, amit Tőlem hallottak. Ilyen hasznos munkálkodással telt el ez a nap is és Én a papokat mégegyszer Chotinodorába utasítottam, amit ünnepélyesen meg is ígértek. Erre azután pihenőre tértünk és másnap korán reggel a százados és meggyógyult fiától kísérve és a vámszedő által sokszorosan üdvözölve vízen elutaztunk a meglehetősen nagy régi városba, Serrhébe. 3. Odaérkezve a százados azonnal családjához vezetett, amely közeli rokonánál, egy ezredesnél volt látogatóban. 4. Hogy milyen végtelen nagy volt a századosné öröme, amikor csaknem halottnak vélt fiát teljesen egészségesen viszontlátta, azt mindenki elképzelheti és nem szorul bővebb magyarázatra. 5. Amikor ebbe a városba érkeztünk, már meglehetősen késő este volt s így a Mi megjelenésünk semmi feltűnést nem keltett a városban, dacára annak, hogy olyan sokan voltunk. Az ezredesnek nagyon barátságosan felajánlott szállását elfogadtuk, ahol mindnyájan nagyon jól ellátva 5 napig tartózkodtunk.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

186

6. A várostól nem messze egy enyhén emelkedő dombon állott egy templom, amely egyedül csak a bölcsességnek volt szentelve. Ebben a templomban nem volt bálványkép felállítva, hanem egy oltáron mindenféle könyv és régi írások s azokban különféle bölcs mondások és jövendölések a legrégibb időkből. A negyedik napon felkerestük ezt a templomot és 3 öreg papját. Számszerint csaknem négyszázan voltunk, mert a városból igen sokan követtek Bennünket, mivel Mi ott sok beteget meggyógyítottunk; a vakokat látókká, a süketeket hallókká tettük és sokan elfogadták a tanításokat s azután már az új élettanítások szerint éltek. 7. Amikor a templom elé értünk és a 3 pap meglátta a római ezredest, a többnyire zárt templomból előjöttek és mély hódolattal kérdezték tőle, hogy ebben a szokatlan időben mi volna a kívánsága, mire az ezredes Rám mutatva így szólt: „Ez a Mester, Aki mindenek felett a Legelső és a Legfenségesebb, eljött hogy megnézze a ti bölcsességtemplomotokat és megtekintse írásaitokat. Nyissátok fel tehát a kaput és engedjétek, hogy belépjünk a templom szent csarnokaiba.” 8. Mondják a papok: „Kívánságod bár rosszkor jött, de mivel te parancsolod azt, tehát megtesszük, de a felelősséget a szigorú és kérlelhetetlen istenekkel szemben egyedül neked kell vállalnod!” 9. Mondja az ezredes: „Igen, igen ezt minden további nélkül meg is teszem, mert magam akarok meggyőződni arról, hogy a ti ősrégi bölcs könyveitekben valóban az van-e, amit Ez a legbölcsebb és az istenek minden hatalmával felruházott Férfiú mondott el nekem.” 10. Csak most egyeztek bele a papok teljesen s néhány hajbókolás között kinyitották a templom kapuját, melyet nem lehet éppen a legnagyobbak közé számítani. Most beléptünk a templomba és a papok az oltár alól egy régi könyvet húztak elő, amely óindus nyelven volt megírva, de közülük csak egy tudta olvasni és félig- meddig megérteni. 11. Én Magam mutattam meg azt a helyet, amelyet olvasson és tolmácsoljon; ő átnézte a helyet és elolvasta s ily módon tolmácsolta (a pap): „Azokból a hegyekből, ahol a csókák nagy seregei fészkelnek (Kauka – tehát Kaukázus?), ered egy folyó (Eufrátesz) melynek hatalmas árja messze földre terjed; partjain kicsiny és nagy városokat látok és a folyó hátán rengeteg terhet hord. De íme, egyszerre csak új hajót látok úszni a hátán, ekkor súlyos éjszaka terült el a folyam kezdetétől odáig, ahol a folyam a nagy Óceánba torkollik, ez a hajó egy férfiút vitt, kinek arca napnál fényesebben ragyogott s akinek égő nyilak és kardok repültek a szájából. A parton igen sok halott feküdt és akiket a szájából kilőtt nyilak eltaláltak, mozdulni kezdtek, életre keltek és a nap világosabb lett körülöttük. A hajó még több embert vitt magán, ezek éltek és szintén volt világosság bennük, amely úgy világított, mint a teli Hold és szájukból olyan fény tört elő, amely a hajnali csillag ragyogásához hasonlított; és akiket ez a világosság érintett, ha előbb halott is volt, élővé vált és úgy jártak-keltek, mint fényes nappalon. Ez idézte elő aztán, hogy az egész folyam fénnyé változott és amikor már az egész folyam ragyogott, nagy boldogság volt partjain és sokan odasiettek s megmosták arcukat és íme, egyszerre mindenki ragyogni kezdett, aki a folyóba lépett és megtisztogatta magát annak fénylő árjában. 12. A folyót azután ismét láttam, de a fényt nem, hanem újból sűrű sötétség lepte meg annak tükrét és sokáig így láttam s nem akart többé világosság lenni. Ekkor egy hangot hallottam, amely így hangzott: Jaj neked éjszaka fejedelme, ha majd ismét eljövök! Az én ítéletem kétszeresen ér majd téged; mert te világosság voltál és sötét éjszaka lettél. Én mondom azt neked, te pedig mondd el férgeidnek! – Így akarja ezt a Kezdet és Vég, az Alfa és az Omega!” – Ezután a pap ismét mély hajlásokat tett könyve előtt és a legfinomabb gyolcsba burkolva megint visszatette előbbi helyére. 13. Ekkor az ezredes így szólt hozzá: „Érted is amit olyan jól elolvastál?” Mondja a pap: „Uram, ha én ezt érteném, akkor Delfiben ülnék Pythia háromlábú székén!” Mondja az ezredes: „Lásd amit te mint pap nem tudsz megérteni, azt én mint katona nagyon jól megértem és meg is magyarázhatom; nézd, itt áll Az a Férfiú, Aki a mennyekből lejött hozzánk, emberekhez és terjeszti a világosságot Menelittől egészen ide Serrhéig! Őt hallgassátok és ti, halottak élőkké lesztek és a legfényesebb világosságban fogjátok látni saját üdvötöket. 14. A többi férfiak pedig, akik Vele jöttek, ezek itt, akiknek arca úgy fénylett, mint a teli Holdé, szavaik a valóságos hajnali csillag és akik azokat befogadják, azoknak kedélyvilága telve élettel éppen úgy ragyog, mint szavaik s amelyek a ti bölcsességkönyvetekben a hajnali csillag képében vannak jelezve. Értitek-e tehát, hogy milyen időket élünk most?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

187

15. Ekkor a papok nagyon elcsodálkoztak az ezredes bölcsességén és nagy hódolattal azt kérdezték, hogy Én ki vagyok és honnan jöttem? Mondja az ezredes: „Hiszen már az imént is megmondottam, hogy Ez az Isten-ember honnan való és ha ezt tudjátok, akkor már azt is tudjátok, hogy mit kell tennetek. Tehát arra törekedjetek, hogy Ő benneteket is életre keltsen, s hogy ti is világítani tudjatok minden ember előtt, akik majd hozzátok jönnek a lélek életének igaz bölcsességéért.” 16. Erre a papok közül az egyik Hozzám lépett és így szólt: „Te Nagy Mester, Ki a mennyek fényes magasságából jöttél, add meg nekünk az igaz bölcsességet!” Mondom Én: „Itt állnak az Én tanítványaim; ezekhez forduljatok s ők majd megmutatják nektek az utat, amelyen haladnotok és cselekednetek kell, hogy elérjétek az igaz bölcsességet, de nem itt a templomban, hanem a városban az ezredes házában. Gyertek oda s majd ott oktatást nyertek. 17. Mondják a papok: „Óh Urunk, ez igen nehéz dolog, mert szabályaink értelmében nekünk erről a bölcsesség-magaslatról soha sem szabad lemennünk a völgybe, mert szimbolikusan a bölcsesség állandóan a tiszta magaslatokon lakik és sohasem ereszkedik le a piszkos mélységbe, valamint az ember értelme is a fejben, mint a testének legmagasabb részében lakozik.” 18. Mondom Én: „Ha ez így volna, akkor Nekem a mennyek fényes és legnagyobb bölcsesség magaslatait sem kellett volna soha elhagynom! De ha Én ezt az emberek iránti Szeretetemből megtettem, akkor ti egy magasabb bölcsesség érdekében életetekben egyszer elhagyhatjátok semmitmondó bölcsesség- magaslatotokat; mert hogy a legnagyobbat és legmagasabbat elérjétek, megérdemli a fáradságot, hogy egy ilyen dombot elhagyjatok. Ez időtől kezdve ha valaki az igaz életbölcsességet el akarja érni, először le kell szállnia saját alázatosságának mélységeibe.” 19. Amikor ezt Tőlem a pap meghallotta, odament két társához és a Tőlem hallottakat elmondotta nekik; ezek eleinte igen fontoskodó ábrázatot vágtak, de amikor jól meggondolták a dolgot, odaléptek az ezredes elé és engedelmet kértek, hogy házába léphessenek, miután Én akarnám ezt így. Erre így szólt az ezredes: „Nagyon örülök neki, gyertek azonnal velünk, mert mi már visszatérőben vagyunk. Ti ma és holnap vendégeim lesztek, mert ez a nagy Mester – Ki az egész Földnek Mestere – még a holnapi napot is kegyesen nálam fogja tölteni.” Ezért a papok hálás köszönetet mondtak és Velünk együtt felkészültek az útra. Csak feleségüknek és gyermekeiknek adták meg az utasításokat, hogy mit tegyenek és mit beszéljenek, ha egy bölcsességkutató jönne azon idő alatt, míg ők távol lesznek. 138. Fejezet

A nép hódolata. A mesterséges csodalakoma. Mikor következnek be a Földön a paradicsombeli állapotok: Egy felséges tanítás. A papok kérdése, hogy miképpen kell Istent szeretnünk? Példa a királyról és a szeretetteljes koldusról. Isten a szeretet és bölcsesség s ilyenformán az akarata is szeretet. Mi módon lehet Istent megtalálni.

1. A nagyszámú társasággal alig értünk a városba, már nagy embertömeg jött Elénk s minden oldalról így kiáltozott: „Üdv Neked Te nagy Szabadító és örök hála, mert csodálatos Mindenhatóságod által nagy sanyarúságtól mentettél meg bennünket!!” Erre a három bölcsesség-pap megdöbbent, annál is inkább, mert a többi pap megpillantotta őket a nép között. 2. Eközben elértük az ezredes házát; ekkor a sok kísérő elköszönt és visszament lakhelyére. Én és a tanítványok pedig az ezredessel és annak sógorával, a samozatai századossal és háza népével bementünk a házba, hogy ott az ebédet elfogyasszuk. De nagy össze-visszaságot találtunk ott, mert a százados felesége az ezredes feleségével – akik igen jó gazdasszonyok voltak – siettükben elfelejtettek a szolgaszemélyzetnek megbízást adni, hogy valamit készítsenek ebédre s így természetes, hogy semmi sem volt készen. Erre a ezredes kissé haragos és bosszús lett, de azért hamar megemberelte magát és így szólt: „Legalább most szedjétek össze mindenerőtöket, hogy ne legyünk kénytelenek az ebédünket vacsorára elfogyasztani.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

188

3. Én azonban így szóltam az ezredeshez: „Hagyd ezt, nyisd ki csak a nagy étkezőterem ajtaját s majd ott mindent megtalálunk, amire szükségünk van.” Az ezredes ezt azonnal meg is tette és nem tudott eléggé csodálkozni, amikor az asztalokat a legjobb és legfinomabb eledelekkel megterítve látta. Ekkor azonnal megkérdezte az asszonyoktól, hogy miért nem mondották ezt mindjárt akkor, amikor az ebéd felől kérdezősködött; de az asszonyok újból védekeztek és csak azt mondották, hogy ők ugyanúgy csodálkoznak efölött, mint őmaga s ennek az ebédnek elkészítéséről épp oly kevéssé tudnak, mint az ezredes s kétségtelen, hogy csak csoda lehet. Ezután az ezredes közelebbről megnézte az eledeleket és edényeket s akkor látta, hogy a tálak, kanalak, kések, ivópoharak a legtisztább aranyból vannak; ekkor azonnal Hozzám lépett és így szólt: „Uram, Uram! Ez a Te műved! – Hogyan találtál Te engem, szegény bűnöst, egy sötét pogányt ilyen nagy kegyelemre érdemesnek?! Nem is vagyok méltó, hogy a Te Szentséges lábaid átlépjék az én bűnös házam küszöbét, nemhogy ilyen hallatlan kitüntetésben részesíts, ami még a római császárnak is sok volna!” 4. Mondom Én: „Ami már megvan az megvan, most pedig üljünk az asztalokhoz s együk meg és igyuk derűs szívvel, ami az asztalokon van, mert ha „Isten gyermekei” akartok lenni, akkor nem árt, ha életetekben legalább egyszer megtudjátok, hogy mint gyermek hogyan eszik és iszik az Atya házában!” Erre mindnyájan boldogan leültek az asztalok köré és enni s inni kezdtek, s amikor az eledeleket és italokat megízlelték az ezredes, a százados a fiával és mind a kettő felesége leányaival, a százados 10 fiútestvérével s a többi meghívott vendéggel együtt alig bírt magával, mert ilyen mennyei eledeleket és ilyen semmivel össze nem hasonlítható jó bort még sohasem ittak s az asszonyok körülvettek Engem s ostromoltak kérdéseikkel, hogy miképpen lehet ilyen kitűnő ételeket készíteni. 5. Én pedig így feleltem: „Igen kedveseim! Ilyen eledelek nem léteznek a Földön; de majd ha a Földön az emberek között Isten Igéje által az isteni és felebaráti szeretet lángja fel fog gyulladni, akkor az emberek ilyen tűz mellett olyan eledeleket fognak készíteni, amelyek ugyanígy, sőt még sokkal jobban fognak ízleni, mint ezek! Én mondom azt nektek: Az igaz és tiszta szeretet a legnemesebb szent tűz és ez mindenre képes. Ez a legjobb szakácsa, a legjobb gazdája, a legjobb fűszere az eledeleknek, sőt a legjobb étel maga. – Bizony, akit a tiszta szeretet táplál, az van igazán a legjobban ellátva és táplálva, s akit a szeretet elégít meg, az az egész örökkévalóságokon keresztül sohasem fog megéhezni! S ha ilyen szeretet fog benneteket is éltetni, akkor a halált sohasem fogjátok sem érezni, sem megízlelni. Arra törekedjetek tehát minden erőtökből, hogy Isten iránt és felebarátotok iránt ilyen szeretet legyen a szívetekben, mert ez a szeretet mindazt megadhatja nektek, ami titeket túl boldoggá tehet. S hogy milyen ez a szeretet, azt a 3 elmúlt napon már hallottátok s így erről nincs több mondanivalóm!” – Erre mindnyájan megköszönték a tanítást és ünnepélyesen megígérték, hogy ebben a szeretetben olyan nagyok lesznek, amennyire csak lehet. 6. Ekkor így szólt a három bölcsesség-pap közül az egyik: „De hogyan lehetséges az, hogy egy halandó materiális ember egy örök, halhatatlan és tiszta szellemi Istent szeressen?! Vajon az Isten az embernek ezt a merészségét nem venné rossz néven? Mit szólna egy földi király ahhoz, hogyha egy hozzá hasonló ember szeretet ajánlatot tenne neki?” És mi egy király egy Istennel szemben?” 7. Mondom Én: „Természetes, hogy egy buta és dölyfös király – aki azonban alattvalóit nem teremtette – nem fogadná valami barátságosan, ha egy közönséges és buta ember elmenne hozzá és így szólna: „Óh te nagy király! Én igen nagy szeretetet érzek irántad, szállj le tehát magas trónusodról s engedd, hogy megöleljelek és megcsókoljalak! – A király egy ilyen embert biztosan bolondnak nézne és szolgáival kiutasíttatna, de ha egy királynak alattvalói valóban tevékeny szeretettel adóznak, akkor ezt a szeretetet mielőbb viszonozva bizonyára el fogja fogadni és ezért senki sem fog az ajtaján kidobatni. 8. De az örök, igaz Isten nem olyan, mint egy buta pogány ezen a Földön, Őmaga a Tiszta Szeretet s így a Legnagyobb Bölcsesség is és mint ilyen teremtette meg Önmagából az összes világokat és embereket! 9. S mivel Őmaga a tiszta Szeretet, tehát azt akarja, hogy az emberek Őt is mindenek felett szeressék és azután mivel minden ember az Ő műve, egymást úgy szeressék, mint mindegyik önmagát. 10. És ha Isten minden embert jobban szeret, mint a legjobb atya gyermekeit, miért ne szeressék tehát Őt az emberek mindenek felett, ha egyszer teljesen megismerték?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

189

11. Bizony mondom nektek, hogy igaz szeretet nélkül nem is fogjátok Istent megtalálni, Őt igazán megismerni s így igaz szívvel nem is közeledhettek Hozzá! 12. Csak a szeretet mutatja meg nektek Hozzá a biztos utat, de értelmetek soha! És aki nem találja meg az Istenhez vezető utat, az nem találja meg a saját életéhez vezető utat sem s így a sötétség, a törvény és az örökhalál útjain jár. Ezt jegezzétek meg, a többit majd tanítványaimtól fogjátok megtudni.” Erre elhallgatott a 3 bölcs és jókedvűen tovább evett és ivott. 13. Közülük az egyik, aki már meglehetősen világosan gondolkozott, így szólt később a másik kettőhöz: „Ez a csodálatos ember valóban igazat mond, csak Őt hallgassuk, mert abból lesz a legtöbb hasznunk, mivel Ő csodálatos bölcsességével már ezerszer ezerszer felülmúlt bennünket.” Én azonban az egész ebéd alatt nem beszéltem többet; az étkezés után a 3 bölcs a tanítványokhoz fordult, akik tudtul adták tanításaim lényegét, amit nagy tetszéssel hallgatott. 14. Én Magam pedig az ezredes és a százados családjával kimentem a szabadba s a tanítványokat egyedül hagytam működni. Magától értetődik, hogy az újabb tanítványok mindig jelen voltak, ha a régi tanítványok tanítottak és a fődolgokat mindig feljegyezték. Csak este jöttünk valamennyien össze. 139. Fejezet

Látogatás a csereüzlet zsidóknál a város környékén. A nagy és a kis talentumokról és ehhez mé rten a kis és nagy felelősségről. A csereüzletet kötő zsidókat hazautasítják a rendes munkához. Erre vonatkozó missziós tanítások.

1. Délután Én az ezredessel, a századossal és hozzátartozóikkal meglátogattam néhány szegény zsidót, akik ezen a vidéken mindenféle csereüzlettel foglalkoztak, de akinek nyeresége igen kevés volt, mert a ravasz görögök mindenben megelőzték őket. Az ezredes és a százados megajándékozta őket; Én azonban azt tanácsoltam nekik, hogy menjenek haza s otthon kezük munkájával, amihez a legjobban értenek, azzal keressék meg mindennapi kenyerüket; mert ha valaki valamelyik országban kevés tehetséggel született, az maradjon ugyanott, és becsületesen tartsa fenn önmagát és övéit. Csak a nagytehetségű emberek menjenek ki a világba, hogy szellemi világosságukkal minden más ember életútját megvilágítsák, mint a Nap. 2. Ekkor így vélekedett az egyik zsidó: „Mester! Miért bocsátott el bennünket Jehova oly kevés tehetséggel ebbe a szegény világba, - nem láthatott volna el bennünket is igen sok tehetséggel?” 3. Mondom Én: „Óh – mindenesetre, de Ő tudja azt a legjobban, hogy mi való minden embernek és azért látott el benneteket csak annyi képességgel, amennyire nektek szükségetek van! De a sok tehetség árán egy ember sem üdvözül, mivel az nem az ember érdeme, hanem az Istennek műve és érdeme. Aki keveset kapott, annak csak kevésről kell számot adni; ugyanannak a bűnnek a gazdag tehetségűeknél egykor sokkal nagyobb súlya lesz az isteni igazságosság mérlegtányérjában, mintha azt egy tehetségekben szegény követte volna el; mert ha a törvényhozó maga vét saját törvényei ellen, akkor az bizonyára rosszabb, mintha az vét ellene, akinek a törvény adatott. Ezért senki se irigyelje meg azt, akinek Isten nagy tehetségeket adott, mert az ilyennek a földön igen sokat kell szenvednie. Örüljetek tehát, ha Istentől kevés tehetséget kaptatok.” 4. Amikor a zsidó ezt meghallotta, így szólt: „Mester, Te nagyon helyesen, bölcsen és igaz módon beszéltél, mert ez így is van. De én úgy vélem, ha valaki kevés világossággal jár az éjszakában, az könnyebben a szakadékba eshet, mint az, akinek a Nap világítja meg az útját, azonban ha az ember már összetört tagokkal holtan fekszik a szakadék mélyén, akkor végeredményben már mindegy, hogy kevés vagy nagy világítás mellett találta meg a szakadék mélyén a halálát. Ennélfogva úgy vélem, hogy az ember a nagy világossággal még mindig jobban jár, mint a kevés világossággal, mert az előbbi a szakadékot már messziről észreveheti és kikerülheti, míg a kevés világossággal megáldott a szakadékot még akkor sem veszi észre, ha már teljesen a szélén áll.” 5. Mondom Én: „Megint csak igazad van s éppen ezért a kevesebb világossággal megáldott ember, maradjon szépen otthon, ahol a talajt, amelyen áll, éjszaka is ismeri és biztos léptekkel haladhat rajta. A saját otthonában mindenki a legjobban fogja tudni, hogy miképpen kell járnia, hogy ballépést

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

190

ne tegyen; de egy idegen nagy házban, - melynek belső berendezését nem ismeri – a gyenge lámpafénye mellett nemigen fog eligazodni. Akinek Isten kevesebb világosságot adott, azt mint gyermeket bizonyára nagyon szereti, mert ezáltal földi életpróba feladatukat a lehető legkönnyebb formában oldotta meg, míg a nagy szellemnek útjaira igen sok tövist hintett, amelyen pedig nem nagyon tanácsos járni. Tehát éppen ezért ti, kicsiny zsidó szellemek szedjétek össze magatokat és menjetek vissza országotokba, ahol foglalkozásotokhoz mérten bőségben fogtok alkalmazást találni, de itt számotokra nem terem babér.” 6. Erre mondja az ezredes is: „Igen kedveseim, az Úrnak tökéletesen igaza van; tudtommal itt igen nyomorult és rossz a sorsotok és én helyzeteteket valóban nem tehetem jobbá, tehát menjetek vissza a ti országotokba, ott jobban befogadnak majd benneteket, mint itt. A ti csereüzleteitek nem jövedelmeznek nektek semmit, a mi munkáinkat nem tudjátok elvégezni, mert nem vagytok benne jártasak, ennélfogva otthon bizonyára sokkal jobb lesz a sorsotok. De hogy könnyebben hazajussatok, tehát a Mester iránti szeretetből – Aki szintén zsidó – adok nektek útiköltséget.” 7. Amikor a zsidók ezt meghallották, hazasiettek lakásaikba s előhozták gyermekeiket és azt mondották, hogy ezekkel Betlehem vidékére nehéz lenne az út, mert nincsenek málhás állataik. Erre így szólt az ezredes: „Hiszen én megfelelő mennyiségű igavonó állatot is akarok nektek adni; de akkor késedelem nélkül menjetek, mert ha még azután is itt akarnátok maradni, akkor kénytelen lennék benneteket innen erőszakkal eltávolítani. Ekkor mindnyájan beleegyeztek és azt mondották, hogy inkább ma mennek haza, mint holnap, mire azonnal megtörténtek a rendelkezések és egy óra múlva mindenük együtt volt és mindjárt fel is készültek az útra. 8. Mintegy hetvenen voltak, amiért ennek a városnak, melynek amúgy is sok bennszülött szegénye volt – terhére voltak, de otthon legtöbbjüknek földje volt és haszontalan szolgáikra bízták azok megmunkálását, mert úgy vélték, hogy a csereüzletekkel sokkal több hasznot fognak elérni, azonban nagyon elszegényedtek s nagy ínségükből Én váltottam meg őket. 9. Tehát ez is jócselekedet volt, ennélfogva az Én tanításaim minden igaz követője azon buzgólkodjék, hogy az ilyeneket megszabadítsák bajukból, ha erre meg van a módjuk és Én visszafizetem nekik már ezen a Földön, de még jobban a túlvilágon éppen úgy, mint ez alkalommal az ezredesnek is már jó előre 1000 font tiszta arannyal megfizettem, mert már jó előre tudtam, hogy mit fog cselekedni. 10. Ebben a helységben ezen kívül semmi jelentőségteljes dolog nem történt ezután. A tanítványok a 3 papot tanításaikkal teljesen meggyőzték és Én ebben a városban is megáldottam egy hívő orvost, hogy kezeinek az Én Nevemben való feltétele által igen sok beteget tudjon meggyógyítani s így a következő nap is hamar eltelt.

140. Fejezet

Eredményes utazás Zeugmába és Debaba. Egy régi geográfiai tanítás. Továbbutazás Cyrrhusba és Antiochiába. Abgarus levélváltása Jézussal. Visszautazás Galileába, időközben mindig jó eredményekkel. Kapernaum. Az óriás és annak zsidó prédikációja.

1. Ezen az éjszakán még Serrhében maradtunk és a következő napon sok szeretet megnyilvánulás között gyalog elindultunk a víz ellenében felfelé, mégpedig Zeugmába, amely szintén egy kicsiny város volt az Eufrátesz partján. Mi Samozatából nem tudtunk egyenesen ebbe a helységbe térni, mivel a századost útja Serrhébe vezette családja miatt. Serrheből tehát ezért fordultunk vissza; Samozatából az út Serrhébe messzebb van ugyan, mint Zeugmába, de Zeugmától közelebb Debába, mint Samozatából és Serrhéből, amely a jelenlegi számítás szerint jó 30 mérföldnyire volt Samozatától, azonban most, ebben az időben abból is alig van valami.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

191

2. Zeugmában ugyanolyan eredményekkel jártunk, mint a többi helységekben, a pogányokat az Eufrátesz partján gyakran felkeresték a zsidók s így tudomást szereztek azok isteni tanairól s nem volt nehéz az embernek magát velük megértetni. 3. A jobb megértés okáért hozzáfűzhetjük, hogy az Általunk most beutazott helységeket – amelyek Előttem körülbelül 800 évvel Szíriához tartoztak – most az Én időmben Kapadiciához csatolták, de Deba, ahová tanítványaimmal 2 nap múlva mentem, már Szíriához tartozott, amely időmben a tulajdonképpeni Galileát határolta s így Galilea északi részét alkotta. 4. Debában nem tartózkodtunk sokáig, mert lakóikkal – akik disznókereskedést űztek – nem sokra mentünk. 5. Debából Cyrrhusba értünk, amely jelentékeny görög kereskedőváros volt, s itt teljes 7 napot töltöttünk, ahol épp úgy, mint Chotinodorában igen sokan megtértek. 6. Innen Antiochiába, a nagyvárosba mentünk, ahol csaknem egy egész hónapot töltöttünk. Antiochia már igen régi város volt és széleskörű kereskedelmet űzött egész Kis-Ázsiával, sőt Európával is. Innen, Edessából egy kis király hírt hallott Felőlem a kisázsiai nyugati vásárok alkalmával, névszerint Abgarus s eljött Antiochiába, hogy Engem megismerjen. Ő tanításaimat teljesen befogadta, sőt meg is kereszteltette magát és megtérítette népét, továbbá több levelet írt Nekem, amelyekre mindig válaszoltam, de szívélyes meghívását igen bölcs okoknál fogva nem fogadhattam el. 7. Ebből a városból ismét visszavonultunk a tulajdonképpeni Galileába s ott meglátogattunk igen sok kisebb helységet és falut s az új tanítások szerint egészen jó eredményekkel jártunk. 8. Ezzel az utazással, amelyet nagyon gyümölcsözőnek lehet nevezni, el is telt az egész nyár, és amikor ismét visszatértünk Kapernaumba vendégfogadósunkhoz, Mátyáshoz, már elérkezett az ősz és vele együtt a sátoros ünnepek ideje is. 9. A vendégfogadós elbámult a 10 új tanítványon, akik közül különösen az óriás – ki teljes 9 arasz, tehát 9 láb magasságú volt a mai mérték szerint – keltett benne hódolatteljes bámulatot. Ezt az embert nem tudta eléggé megbámulni, mert ilyen óriást életében még sohasem látott, aki a szónoklatban is kiváló volt és dörgő szavaival mindig nagy hatást ért el. Római ruházatában tekintélyes látványt nyújtott és ez szavai hatását még jobban fokozta. Ellentmondást semmi esetre sem tűrt, mert tanaimról szilárdan meg volt győződve és azokban nagyon jártas is volt s a tanítványokkal való érintkezés közben, különösen az utóbbi időben az úgynevezett zsidó-görögökkel a régi próféták könyveiből sokat elsajátított s így különös szónoki tehetségével a Lényem isteniségével szemben való ellenvetéseket annyira túlharsogta, hogy mindenkinek elment a kedve vele hosszabb szóvitába bocsátkozni. 10. Körülbelül 10 napi pihenésem alatt Mátyásunk házában igen sok polgár és kereskedő ember jött és érdeklődött foglalkozása iránt, továbbá azt kérdezték tőle, hogy mit szándékozik itt Kapernaumban tenni, mire a hívő óriás igen komolyan nézett rájuk és így szólt: „Mint pogány és római, törvényt fogok tartani fölöttetek, ti nyomorult, hitetlen zsidók! Benneteket csak Belzebub nemzhetett, hogy ilyen vakok vagytok és nem veszitek észre, hogy Az, Aki végtelen hosszú idő óta, mint a Legmagasságosabb Szellem a Mennyet és ezt a Földet csupán akaratával megteremtette és megszilárdította s mindaz, ami rajta és benne van, fennáll, él, lélegzik és gondolkodik, most Ugyanennek a Szellemnek egyedüli hordozója. 11. Mi, vak pogányok ezt már az első jelnél világosan felismertük, habár semmit sem tudtunk abból, hogy egykori megjelenését erre a sovány földre már több évszázad előtt a sok próféta egybehangzóan megjövendölte, sőt még annak idejét, helyét és mindenféle más körülményt is, hogy mikor, hol és mi módon fog a Mindenható Maga a magas mennyekből, mint ember lejönni erre a Földre! S Ez a Legfennköltebb Szellem itt van most közöttünk, - miért nem hiszitek ezt?! Mert ti Belzebub gyermekei vagytok és nem Isten gyermekei! Eltakarodjatok innen, mert haragom összezúz benneteket!” – S ha így kezdett beszélni, akkor csakhamar mindenki otthagyta, mert senkinek sem volt kedve őt még tovább ingerelni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 141. Fejezet

VI . kötet

192

Jelenet az óriás tanítvány, a testvérei és a zsinagógafőnök között.

1. Egy napon a jól ismert zsinagógafőnök farizeusaival és írástudóival eljött Mátyáshoz és Velem beszélni kívánt, mert megtudta, hogy tanítványaimmal újból itt tartózkodom. Jeruzsálemből a legszigorúbb utasítást kapta, hogy erről a názáretiről pontosan tudja meg, hogy mit tesz és mivel foglalkozik, sőt mindenáron fogja el és akár élve, akár halva szolgáltassa ki Jeruzsálemnek. Ekkor Mátyás így szólt hozzá: „Uram, Ő itt lakik nálam, de nem tanácsolom, hogy megérintsétek, mert akkor kísérőitekkel együtt végetek van.” Mondja a főpap: „Ne felejtsd el, hogy a megszentelt papot az ő varázslata nem érintheti!” Mondja Mátyás: „Itt, ebben a nagy szobában tartózkodik tanítványaival együtt és éppen most ebédel; menj be Hozzá magad és beszélj Vele.” 2. Ekkor a főpap odament a bezárt ajtóhoz és hatalmasan megkopogtatta, mire Én kiszóltam az óriáshoz: „Bocsásd be és egyedül te beszélj vele, mert az Én számból ő egyetlen egy szóra sem méltó.” Ekkor az óriás kitárta az ajtót és dörgő hangon így kiáltott a főpapra: „Csak befelé ti nyomorult gazemberek! Szép szándékotokat mi már régóta ismerjük és éppen azért jöttünk ide, hogy azt a ti sárkányszátokból halljuk meg. Csak befelé ti vad éjjeli és mocsár bestiák és beszéljetek, hogy a törvényt ne tartsátok fel sokáig, hogy az érdemetek szerint zúzzon szét benneteket!” 3. Ez a megszólítás a főpapra és társaira olyan hatással volt, hogy egész testükben remegni kezdtek és egyik sem volt képes csak néhány szót is hebegni. Ők az óriást abban a pillanatban egy római vice-diktátornak tartották, akit a császár mindenféle hatalommal felruházott arra, hogy minden zsidót kardélre hányjon. Miközben ezek a látogatók halálra rémülten a nyitott ajtó előtt álltak, a hátul levők azon igyekeztek, hogy megszökjenek. Ekkor az óriás, parancsoló dörgő hangon így szólt a vendégfogadóshoz: „Zárd le az összes ajtókat, hogy ezek közül az ember-bestiák közül egy se szökhessen meg! Alig dörögte el az óriás e határozatát, a vendégfogadósnak még távolról sem volt elég ideje ahhoz, hogy az ajtókat lezárja, mert erre a szentenciára a kémlelők futásnak eredtek és egymás hegyén-hátán eszük nélkül menekültek. 4. De az óriás utánuk ugrott és a főpapot megragadta kabátjánál fogva, s mint egy tollat a levegőbe emelte s úgy kérdezte meg tőle, hogy mit akar. A főpap erre remegve és hebegve így szólt: „Uram! – Uram! – én – csak Jeruzsálem megbízásából – azzal a bizonyos – prófétával akartam beszélni, s ekkor te – rettenetes – engem, a helybeli zsinagóga főnökét ilyen borzasztó módon fogadtál s így nem tudok vele beszélni.” Mondja az óriás: „Te nyomorult gazember! – még arra sem vagy méltó, hogy 10.000 lépésre közeledj Ehhez a valóságos isteni Férfiúhoz, nemhogy Ővele szóba állj! Én mindenről tudok, amit a nyomorult gazemberek Jeruzsálemben és te, gonosz cinkostársuk terveztetek Ez ellen a fennkölt Isten-ember ellen! Jaj nektek, ha a ti Belzebub karmaitokkal Őt megérinteni merészelitek! Akkor majd megismeritek a nagy rómait!!” 5. Erre az óriás a főnököt ismét letette a földre s azután tovább folytatva így kiáltott rá: „Vajon Ez a legtisztább Isten-ember nem tett előttetek elég csodát itt, amiből elhihettétek volna, hogy Ő Az a Messiás, Akit minden próféta előre megjövendölt, s hogy pontosan ebben az időben és ebben az országban fog erre a világra jönni, hogy az embereket megváltsa az örökhaláltól?! Beszélj nyomorult!” 6. Mondja a főpap: „Persze, hogy sok csodát tett, azért fut utána a nép és nekünk papoknak – akiket Isten állított ide – hátat fordít és éppen ez az oka annak, amiért a jeruzsálemi főpapok olyan ellenséges indulattal vannak iránta. Mi azonban Jeruzsálemtől függünk és meg kell tennünk, amit nekünk Jeruzsálem előirt!” 7. Mondja az óriás: „De hogy lehet az, hogy a pogányok az Eufrátesz partján lévő városokban csupán fennkölt tanításai miatt csatlakoztak Hozzá és akik hívei lettek, azokat rögtön tiszta, isteni erővel áldotta meg? 8. Egy orvos Serrhe városában abban a csodaadományban részesült, hogy minden beteget Ennek az Isten-embernek mindenható Nevében való hite által úgy meggyógyítson – mégpedig pillanatok alatt, - hogy a beteg oly egészséges legyen, mintha soha semmi baja sem lett volna. Sőt még halott emberek is visszakapják életüket s oly egészségesek és olyan jól érzik magukat, mint a legmagasabb hegyek bátor gazellái. És ha ezt a pogányok meg tudják tenni, miért nem tudjátok ti zsidók, akikről írva van, hogy Isten választott népe vagytok?! – De én azt mondom neked Annak a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

193

legfennköltebb Isten-embernek a Nevében: Ti ezt azért nem tudjátok megtenni, mert már születésetektől fogva Belzebubnak vagytok gaz kölykei és ezért ellenségei az Istennek! S ha ezt letagadjátok, akkor nem érdemeltek egyebet, minthogy a föld színéről teljesen kiirtsanak benneteket!” 9. Amikor a főpap ezt az óriástól meghallotta, kérni és könyörögni kezdett és minden jót megígért. Ezután az óriás fenyegetések között útnak bocsátotta, majd ismét visszatért a házba. 10. A vendégfogadós telve volt félelemmel, mert jól ismerte a főnök bosszúálló természetét, de az óriás így szólt hozzá: „Soha se aggódj és bízzál Annak hatalmában, Aki halottakat támaszt fel, hegyeket mozdít el és akaratával vasból készült bálványképeket semmisít meg. Én azt mondom neked, hogy 100 légió ilyen gazembertől sem félek, nemhogy egytől!” 11. Mondja a vendégfogadós kissé megnyugodva: „Igen, igen teljesen igazad van! Én a magam részéről nem is félnék tőlük és éppen nekem van a legtöbb bizalmam az Úrban, Akit már kora ifjúságától ismerek szüleivel együtt, mivel már mint gyermek is olyan dolgokat tett, amire egyedül csak Isten képes; csak értetek aggódom, kedves vendégeim, mert sajnos, ezeket a gazokat én nagyon jól ismerem.” Mondja az óriás: „Csak jöjjenek, majd én magam fogok végezni velük, mert ezek a nyomorultak nem méltók arra, hogy az Úr, - Aki öröktől fogva a Legszentségesebb – őket mindenható akaratával megfenyítse és távol tartsa Magától! Erre az óriás megint bejött Hozzánk, leült az asztalhoz és elbeszélte, hogy igazságos haragjában miként bánt el Bábel sáskáival. 12. Mondom Én: „Ez helyes ugyan és Én jóváhagytam, hogy az ádáz farizeusokkal így bántál el, de a vendégfogadósnak is igaza van, mert nem is kell sokáig várnunk és itt lesz egy egész sereg felfegyverzett poroszlóval, hogy Bennünket megkötöztessen és börtönbe dobasson és mit fogsz akkor tenni?” Mondja az óriás és vele együtt nem kevésbé erős fiú testvérei: „Uram, akkor kölcsönözz nekünk mindenható kegyelmedből egy keveset és gonosz szándékuknak mindörökre végét vetjük.” Mondom Én: „Jól van, tehát kíséreljétek meg, de az életét senkinek se vegyétek el!” 13. Erre mindegyik kiürítette poharát és azután kiálltak az útra s valamennyien valóságos herkulesi buzogánnyal voltak felfegyverkezve. Nem kellett sokáig várakozniuk és már feltűnt egy nagy 40 lándzsás katonából és poroszlóból álló csapat, mögöttük parancsnokuk és a főpap cinkosaival. Az óriás valósággal izzott haragjában, mikor ezt meglátta és így szólt fivéreihez: „Engedjétek őket tőlünk 10 lépésnyire, s akkor úgy rájuk kiáltok, hogy megállnak. Ha engedelmeskednek, akkor beszélünk velük, de ha nem, akkor megforgatjuk buzogányainkat.” Ekkor a csapat 10 lépésnyi távolságra volt már tőlünk és az óriás különös rémületet keltő hangon így kiáltott rájuk: „Megálljatok! – vagy mindnyájan a halál fiai vagytok.” Erre a római katonák megdöbbentek és megálltak. Erre azt kérdezte az óriás: „Mit akartok és ki vezetett ide benneteket?!” Mire a katonák így szóltak a tízhez, akiket magasrangú rómaiaknak képzeltek: „Uraink! A zsinagóga főnöke jelentette parancsnokunknak, hogy itt gonosz néplázítók tartózkodnak és ezeket el kell fognunk s ártalmatlanná tennünk!” Erre az óriás így szólt dörgő hangon: „Óh te nyomorult, gazember főnök! Megállj, majd meg fogod ismerni a kaukázusi király fiát, aki most római lett!! – Ti, katonák azonnal vonuljatok vissza és feszítsétek ki lándzsáitokat, különben baj ér benneteket!” De ezek így szóltak: „Ezt nem tehetjük meg, mert mögöttünk áll a százados, aki nekünk parancsol!” Ekkor az óriás megparancsolta 5 testvérének, hogy a főpapot, annak cinkosait és a parancsnokot vegyék hatalmukba, a katonákat majd őmaga fogja elintézni. Mindez villámgyorsan meg is történt. A katonákat, mint egy hatalmas szélvihar belesodorta a tengerbe és elég dolguk akadt, míg úszással megmenekültek a befulladástól. ezalatt az óriás elővette a főpapot, megragadta s felemelte a levegőbe és így kiáltott rá: „Te nyomorult gazember!! Mi olyan nyugodtan vagyunk a vendégfogadósnál és néhány nap óta pihenünk, mert a sok utazástól kissé kifáradtunk és ez a feketelelkű bestia néplázítónak és országárulóknak nevez bennünket?! – Százados! Hol a legmélyebb itt a tenger, hogy beledobjam ezt a nyomorultat, hogy biztosan elpusztuljon?” 14. Mondja a százados: „Barátom, hagyd őt; most már tudom, hogy tulajdonképpen miről van szó! Ez a kutya nem kevesebbet, mint a nekem mindenek felett drága názáreti Megváltót akarta velem elfogatni. Óh, ha én ezt csak sejtettem volna, akkor másképpen bántam volna el vele! – Most azonban engedd szabadon, a többit majd elintézem én vele és megmutatom neki, hogy mit jelent hamis, költött feljelentésekkel egy rómait ilyen aljas hivatalos cselekvésre bírni; azután vezess engem az én életem Urához!” Ekkor az óriás a főnököt mégegyszer felkapta a levegőbe és ott úgy megrázta, hogy se nem látott, se nem hallott, azután nem a leggyengédebb módon letette ismét a földre. Erre az cinkosaival

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

194

együtt elrohant és magában megesküdött, hogy életében soha többé Ellenem nem kezd semmit. Ezután a 10 testvér a századossal együtt bejött Hozzám a házba, miután a százados először a vízből kimászott katonákat hazairányította. 142. Fejezet

A százados és annak öröme az Úr felett. A százados indítványa, hogy a 10 fiútestvért az ő pártfogása mellett Rómának fogja ajánlani, amit az Úr jóváhagy. Az emberek, de különösen az igazság tanainak missziójáról. Mi az igazi érdem Isten előtt? „Az Én testem nem az Én Énem, hanem Szellemem az, amelyben Én mindenkor és mindenütt veletek vagyok.”

1. Amikor a százados meglátott Engem, kicsordultak a könnyei és örömében alig tudott szóhoz jutni; bocsánatot kért Tőlem, hogy Ellenem ilyen lépéseket tett, de Én megnyugtattam őt és így szóltam hozzá: „Ha valaki valamit cselekszik, de nem tudja, hogy ezzel vétkezik, annak nincs bűne, s így te sem vétkeztél; de a zsinagóga főnök valóban nyomorult gazember, azonban mától kezdve ő is békében fog maradni. Ne tégy tehát ellene ellenséges lépéseket!” Ezt megígérte a százados, azután Velünk evett és ivott, Én pedig elbeszéltem neki a 10 testvér idejövetelének történetét, ami felett igen nagy volt az öröme. 2. Ekkor a százados szóbaerereszkedett a 10 fiúval és elmondotta nekik, hogy ő, Kornélius főparancsnok és Cyrénius főhelytartó pártfogása által hogyan juthatnának el Rómába, ahol azonnal magas hivatalokkal látnák el őket, amelyekben azután sok jót cselekedhetnének, mire a 10 testvér így szólt: „Nemes barátunk, ki fivérünknek Samozatában hivataltársa vagy! Habár ajánlatod nagyon előnyös és nekünk jó is volna, de mi most a mi legmagasabb Urunknak és Mesterünknek tanítványai vagyunk és ez ezerszeres okot szolgáltat arra, hogy kedves ajánlatodat egyáltalában ne fogadjuk el. Ha majd egykor életünk iskoláját kijártuk, talán eleget tehetünk ennek a szeretetteljes ajánlatnak.” 3. A százados nagyon örült a 10 fiú nyíltszívűségének és így szólt: „Hogy nektek ebben tökéletesen igazatok van, az nyilvánvaló dolog; de ha ti már – amint észrevettem – a tanítások alaptételeivel teljesen tisztában vagytok és pontosan tudjátok, hogy mit kell tennetek és mit kell elhagynotok, akkor az én véleményem szerint itt volna az ideje annak, hogy a pogányok közé menjetek és alkalomadtán köztük is terjesszétek azt a nagy kegyelemvilágosságot, amelyben részetek van. Mi ebben a ti véleményetek?” Mondja az óriás: „Barátunk! Nekünk nem lehet semmi véleményünk, mi csak azt tehetjük, amit Urunk és Mesterünk akar. Ha mi a te ajánlatodat elfogadnánk oly módon, amint azt nekünk elmondottad, akkor ezt elsősorban elárvult születési helyünkért tennénk és durva vad népei között terjesztenénk ezeket a tanításokat, amelyek telve vannak világossággal, szeretettel, szellemmel és élettel.” 4. Mondom végre Én: „Igen, igen ebben teljesen igazatok van s így a százados ajánlatát bátran elfogadhatjátok, mert ha még hosszabb-rövidebb ideig itt tevékenykedtek is az Én közelemben, ezzel többet már úgysem gyarapodtok világosságban, szeretetben, szellemben, erőben és életben. Mindez az Én tanításaim hűséges követése által fog megadatni nektek, és ha bizonyos alkalmakkor az Én Bölcsességemből merített igazságotok tanúbizonyságaképpen nagyobb erőre lesz szükségetek, akkor szívetekben forduljatok Hozzám kérésetekkel és minden megadatik nektek, amiért szívetekben Hozzám fordultatok. 5. De ha ezt a földet Személyem szerint Magam is el fogom hagyni, akkor az igazság szent szellemét ki fogom terjeszteni minden hűséges tanítványom és testvérem fölött; az fogja azután őket mindnyájukat az igazságban, bölcsességben, hatalomban és az erőben vezetni, irányítani, felemelni és lelküket az Istenből áradó szeretet túlvilági szellemével egyesíteni és ily módon fogja létrehozni bennetek szellemetek újjászületését, amely nélkül igaz, szabad és örök élet nem létezhet, csak törvényben lekötött élet, amely a szellem igaz és szabad életével szemben csak halál! Mert ha egy ember önmagából nem teljesen szabadon él, hanem az Isteni Akarat mindenhatósága által csak, mint egy gép, akkor magában véve mégis csak holt és egy hajszállal sem jobb a sorsa, mint a kőnek, növénynek vagy értelmetlen állatnak. De aki szigorúan az Én tanításaim szerint él és cselekszik, az a legnagyobb bizonyossággal várhatja azt, amit nemcsak itt, hanem mindenütt már igen gyakran

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

195

elmondottam és megígértem. Ha valaki személyesen itt van Velem vagy nincs, az teljesen mindegy; sőt ellenkezőleg az Isten arra tetszőbb szemekkel fog tekinteni, aki az Én személyes jelenlétem nélkül csupán szellemben halad hűséggel Velem. 6. Kornélius és Cyrénius már születésemtől fogva ismernek Engem s ők nagyon szívesen pártfogásukba vesznek és mindenben segítségetekre lesznek.” Ebbe a 10 testvér belenyugodott és elfogadta a százados ajánlatát, csak még arra kértek, hogy legalább addig Velem maradhassanak, míg Én Kapernaumban maradok. 7. Erre mondom Én: „Ezt megtehetitek, habár ez nem számít érdemetekül, mert Előttem igaz érdeme csak annak van, aki Nevemben és tanításaim szerint igaz szeretetet gyakorol. Velem szemben jót senki sem cselekedhet, mivel az emberek szolgálatára semmi szükségem nincs. Aki Nekem valami jót tesz, annak Én ezerszeresen visszafizetem, és különben sem adhat Nekem senki semmit sem, amit előzőleg nem Éntőlem kapott volna. 8. De aki Irántam való szeretetből Nevemben felebarátjával jót cselekszik, annak mint az Én szántóföldem munkásának igaz érdeme van Előttem, amiért igaz jutalmat fog aratni; mert amit ti Nevemben tesztek a szegényekkel, azt mindenkor úgy fogom tekinteni, mintha Velem tettétek volna s azért ha még ma vagy holnap mentek el innen, ezzel nem álltok Tőlem távolabb vagy közelebb, mint most, de ha az Én Nevemben jót fogtok tenni az emberekkel, akkor szellemben sokkal közelebb álltok majd Hozzám, mint most. 9. Nem a testem az Én Énem, hanem a Szellemem az Én igazi Énem; Szellememmel mindenütt jelen vagyok és azzal működöm az egész végtelenségen keresztül. 10. Amit egyedül a testem akar, az nem történik meg, hanem mindörökké az, amit Szellemem akar! Bárhol lesztek, Én mindig közöttetek leszek és amikor Nevemben munkálkodtok, ugyanakkor Én is veletek és bennetek munkálkodom és ha az Én Nevemben beszéltek, akkor Én vagyok Az, Aki szívetekben megteremtem a gondolatokat s Aki a szavakat nyelvetekre helyezem. 11. Tehát ha tevékenyen megmaradtok az Én tanításaimban, akkor sohasem távolodtok el Tőlem; csak akkor távolodnátok el, ha elhagynátok Igéimet és sok máshoz hasonlóan a világ szolgáivá lennétek. De ezek már nem lesztek soha s így az Én látható személyemet minden percben elhagyhatjátok anélkül, hogy lelketeket ezért kár érné!” Ezzel a magyarázattal a 10 testvér tökéletesen megelégedett és készek voltak a századossal azonnal eltávozni. 12. A századosnak is nagy volt az öröme, hogy olyan férfiakat szerzett Rómának, akik mint harcosok tetszeni fognak a császárnak, s mint az Én tanításaim hívei, azokat mindenütt a pogányok között is terjeszteni fogják. A százados ezért még külön köszönetet mondott Nekem és mindenek előtt megígérte, hogy mindent el fog követni, hogy az óriás már, mint százados kerüljön Rómába testvéreivel a császár elé. 143. Fejezet

Az Úr: „A világi dolgokhoz semmi közöm.” Fontos tanítások a világi külső állásokról és azoknak az Úrhoz való viszonyáról. Az Úr munkásainak saját értéktelenségük öntudatának szükségességéről. A tanítványok efeletti kételye és ennek magyarázata.

1. Mondom Én: „Ami a világ dolgait illeti, ahhoz Nekem semmi közöm, mert ez az emberek világi értelmének dolga. Ők világi értelemben azzá lehetnek, ami számukra becsületes módon kínálkozik, de ez Nálam nem jön tekintetbe, csupán az, amit az Én tanításaim és azokon át Isten Akarata szerint tesznek. 2. A személyek külső tekintélye előttem a legcsekélyebb értékkel sem bír, de annál több az Isten Igéje által megvilágított szívnek, amely telve van élettel és felebaráti szeretettel. De ha valaki magas világi hivatalt tölt be, ezáltal annál inkább abba a helyzetbe kerül, hogy minél több jót cselekedjék, és ha ezt meg is teszi, akkor hivatalának Előttem is érdemekkel teli értéke lesz, de magának a magas hivatalnak – semmi!

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

196

3. Császár vagy koldus – Előttem mindegy s a maguk földi mivoltában semmi tekintélyük nincs; csak annak van értéke, hogy hivatali mivoltukat hogyan töltik be az Én Nevemben, mert a világi tekintélynek semmi értéke sincs Előttem, és ezt mindnyájan jól jegyezzétek meg! 4. Nyomorult az, aki embertársát azért lekicsinyli, mert őmaga magas világi hivatalt tölt be; magának a hivatalnak kell, hogy tiszteletreméltó tekintélye legyen és a hivatalnoknak csak annyiban, amennyiben hivatalát képviseli, de ne írjon semmit saját javára, mert hiszen a hivatalnak ő csak szolgája és nem a hivatal maga. 5. Én itt ezt csak azért mondom, hogy világi hivatala miatt senki el ne bizakodjék, mert aki ezt teszi, az nincs már az Én Szeretetemben és hivatala nem szolgál élete javára.” 6. Erre azt mondták az Én régi tanítványaim: „Urunk, ha ez így van, akkor nem is érdemes hivatalt vállalni. Hiszen mi most Tőled vettünk át egy hivatalt és nem tehetünk majd arról, ha idővel az emberek éppen ezért a hivatalért fognak bennünket tisztelni és jobbnak tekinteni másnál.” Mondom Én: „Hogy az emberek ezért ne tiszteljenek benneteket, erre nézve soha, sehol sem adtam parancsot, de ha ti azt képzelitek, hogy ezzel többek volnátok, mint azok, akik titeket tisztelnek, akkor ezért jutalmatokat máris elnyertétek, mert a munkátok Előttem egyenlő a semmivel, s így érdemetek sincs Előttem. 7. De ha ti, mint az Én munkásaim igazán érdemmel telve akartok megállni Előttem, akkor mondjátok szívetekben – miután mindent az Én Nevemben a legnagyobb lelkiismeretességgel végeztetek el: Urunk! Mi előtted rest és haszontalan szolgák voltunk! – S ha ezt igaz, élő hittel érzitek magatokban és belátjátok, hogy az Én egyedül működő Szellememnek csupán önkéntes szolgái voltatok, akkor munkátokat úgy fogom tekinteni, mintha azt Saját Magam végeztem volna és megfelelő jutalmat adok érte nektek.” 8. Mondják a tanítványok közül néhányan: „Urunk! Ha így van, akkor mi teljesen nélkülözhetők vagyunk, hiszen úgyis elég hatalmad van hozzá, hogy a mi segítségünk nélkül is megtehess mindent. Tehát ha önmaguktól semmit sem tudunk megtenni és mindig csak azt kell gondoljuk magunkban, hogy mindazt, amit a Te Nevedben még életünk feláldozásával is megteszünk, mégis egyedül Te teszed és mi nem vagyunk csak vak eszközeid, akkor lehetetlen, hogy Tőled bármiféle érdemjutalomra tarthassunk igényt. Milyen érdeme lehet a holt szövőszéknek a takáccsal szemben, amikor arra használja, hogy rajta a vásznát annál kényelmesebben készítse el?!” 9. Mondom Én: „De a szövőszéknek nincs szabad akarata, nektek pedig van, s így szabadon azt tehetitek, amit akartok. Ha tehát szabad akaratotokból alávetitek magatokat az Én megismert Akaratomnak és aszerint cselekedtek, akkor nem ti magatok cselekedtek, hanem az Én Akaratom bennetek, mert egyedül csak az a jó. Hogyan lehet tehát érdemetek cselekvésetek körül? Lássátok, ebben semmi érdemetek nincs, de abban igen, hogy a ti gonosz, világi akaratotokat az Én egyedüli jó Akaratomnak alárendelitek, s így hitetek segélyével ezáltal egyek lesztek Velem. 10. Bizony mondom nektek: Nélkülem semmi érdemszerűt nem tehettek az örökélet számára! És ha ezt szívetek mélyén magatok is felismeritek, akkor vagytok csak az Én igazi tanítványaim, sőt még többek, mert ezáltal Isten szellemében egyben az Én igaz testvéreim is vagytok!” 11. Erre ismét így szólt néhány tanítvány: „Mindez nagyon szép és bölcs dolog, de nyíltan be kell vallanunk, hogy ez kissé keményen és nem valami érthetően hangzik, mert a saját akaratnak tulajdonképpeni szabadsága által nem sok kedvező eredmény tűnik ki és ha az ember valami jót tett, ahhoz a szabadakaratú jótevőnek semmi köze; cselekedetéért nem várhat semmi jutalmat, hanem csak azért, hogy önmagát szabadakaratból, mint eszközt önként vetette alá magát az Isteni Akaratnak. – Ez igazán különös! – Az ember eszerint mégsem egyéb, mint csak eszköze az Isteni Mindenhatóságnak, önmagában véve pedig semmi. – Valóban ilyen tanítások mellett még mi is, - akik már annyit láttunk és hallottuk Tőled – meggyengülhetnénk hitünkben!” 12. Erre aztán megszólalt az óriás: „Kedves barátaim! Én, mint Ennek a Mesternek és Istenembernek legifjabb tanítványa, nem vagyok ezen a véleményen. Mi volna egy olyan gyermekkel, aki már zsenge korában igen gonosz akaratot árul el? Vajon nem tartozik e szülei bölcs akaratának engedelmeskedni és saját akaratát végül csak arra használná, hogy azt megtegye, amit szülei akarnak s ha idővel szülei akaratával egyre jobban és jobban egyezik, ezzel maga is bölccsé lesz és meg tudja a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

197

jót a rossztól különböztetni és önmagától megutálja ami gonosz, hamis és helytelen. Csak ezáltal jut igaz öntudatra és értelemszerű önállósághoz; de vajon elérte volna-e a gyermek ezt, ha bölcs szülei akaratát nem tette volna magáévá? S így mi, emberek is csak akkor juthatunk igaz öntudathoz és önálsághoz, ha a kinyilatkoztatott Isteni Akaratot a mi önként való engedelmességünkkel teljesen magunkévá tesszük, mert az Isteni Akaratban éppen azért kell, hogy a legnagyobb szabadság uralkodjék, mert Isten Maga a legbölcsebb s így a legszabadabb Lény és ha mi ilyen életszabadságra akarunk valamikor igényt tartani, akkor ezt csak úgy érhetjük el, hogy vele teljesen egyesülve gondolkodunk, érzünk, akarunk és egészen úgy is cselekszünk. Igazam van-e vagy nincs?” 13. Mondják a tanítványok: „Igen, igen ebben a tekintetben teljesen igazad van és mi ezért csak megdicsérhetünk téged, de az is igaz, hogy minden embernek meg kell elégednie azzal az arccal, amit kapott, mert minden elégedetlensége ellenére se kap mást! Szóval, minden tisztelet adassék a mi Urunk és Mesterünk nagy bölcsességének, hatalmának és jóságának, de egy emberből sohasem lesz szabad Isten és Istenből soha egy korlátolt ember. Ezzel pedig sokat, sőt mindent megmondottunk; mert hogy az ember az ő amúgy is a legnagyobb mértékben korlátolt erőiből mindent megtegyen, mégpedig azzal a benső tökéletes meggyőződésével, hogy ő semmit sem tett és csak elítélni való rest és haszontalan szolga volt – ez egy olyan különös kívánság, amelyhez hasonlót ezen a Földön soha még senki sem hallott! Egy bölcs atya gyermekeit csak megdicséri azért, ha a szántóföldjén szorgalmasan dolgoznak; de itt nemcsak hogy még erről említés sem történik, hanem azt is kívánják, hogy amikor az ember mindent a legnagyobb szorgalommal megtett, ennek tetejében önmagát úgy megvesse, mint egy dögöt. Óh, ez mégsem járja! – Hogyan buzdítsa az embert a jócselekedet, ha jócselekedetéért meg kell magát vetnie?! Az embernek önmagát egy bűnért meg kell vetnie és utálnia, ha azt könnyelműen követi el, de egy jócselekedetéért soha! Ellenkezőleg, igaz örömet kell szívében éreznie és titokban saját magát megdicsérnie és lelkiismerete nyugodt lehet még akkor is, ha jótettéért az egész világ megvetné; de hogy az ember saját magát megvesse és a legnagyobb fokban elégedetlen legyen azért, hogy a legnagyobb buzgalommal megtette mindazt, amit az Isteni Akarathoz mérten jónak és helyesnek ismert meg – ez az amúgy is gyenge embertől igen súlyos követelmény. Erre vonatkozólag kérünk Tőled közelebbi magyarázatot, mert különben mi is azokhoz hasonlóan távozunk, akik innen már egyszer eltávoztak. Te eljöttél hozzánk és mi hívásodra azonnal követtünk Téged és minden időben mindent elhittünk Neked; de ezt úgy, ahogy látjuk és értjük, nem tudjuk elhinni mégpedig azért, mert nem lehet megérteni.” 144. Fejezet

Az Úr oktatása a tanítványoknak a farizeus és a vámszedő példájáról, hogy az ember önmagából mennyire nem képes jót tenni és miért? András kifogása az Úr dorgálása miatt; az Úr szelíden rendreutasítja. Az Úr a 10 testvért csodaerővel ruházza fel. A mennyei Atya és a fia közti viszony Krisztusban. A 10 fiú Sidonba utazik Cyréniushoz és onnan Rómába. Az óriás a császár testőre lesz.

1. Mondom Én komoly hangon: „Valóban nem dicséretes tőletek, hogy egyszerre ilyen hangon léptek fel. Létezik-e élet, erő és hatalom Istenen kívül?! Isten pedig lehetőleg szabaddá és önállóan élővé akar tenni benneteket örök időkre és rámutat arra, hogy ezt mi módon kezdjétek el; miért botránkoztat meg tehát benneteket Istennek ez az irántatok érzett Szeretete? 2. Vajon saját természetes életetek más-e, mint csak karotok, amellyel ti az igaz isteni életet magatokhoz tudjátok vonzani? S ha így van, akkor önmagában véve nem lehet más értéke, mint az, amelyre Isten által hivatva van. 3. És ha ti, mint csak természet szerint élő emberek cselekedtek és az ilyen cselekvésetekben saját tiszteleteteket keresitek, és ha erről saját magatok adtok jó bizonyságot, akkor hasonlíttok a templomban az Isten előtt magát megigazultnak találó farizeushoz, miközben ezt mondja: „Uram! Köszönöm Neked, hogy nem vagyok olyan gonosz, mint sok már ember, mert én megtartottam a parancsolatokat az első betűtől az utolsóig és mindent pontosan betartottam, amit Mózes és a próféták előírtak! – Én ezt a példázatot egyszer már megadtam nektek, de már elfelejtettétek; mert ha

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

198

megtartottátok volna, akkor azt is tudnátok, hogy Isten által megigazulva nem a farizeus hagyta el a templomot, hanem az Isten előtt magát oly nagyon megalázó vámszedő. 4. Ha ti azt mondjátok: Mi ezt vagy azt a jót cselekedtük – akkor először önmagatoknak hazudtok, azután Istennek és felebarátaitoknak, mert az ember önmagából jót cselekedni nem képes mégpedig azért, mert először már a természeti életét is Istentől kapta és másodszor, azokat a tanításokat is, amelyek szerint élni és cselekedni tartozik. Tehát ha ezt egy ember nem látja be és nem érti meg, akkor önmaga számára sem több a semminél és önállóságáról még távolról sem lehet szó, mivel saját működését és benne az Isten által való működést megkülönböztetni nem képes, mert azt, mint egy és ugyanazt érzi és ítéli meg. Csak akkor lép az ember életönállóságának körébe, amikor érzi, hogy az ő saját életműködése hiú és semmis és egyedül csak az isteni működés az, ami benne jó. 5. Ha ezt az ember belátja, akkor bizonyára mindig jobban és jobban fog törekedni saját működését a megismert istenivel egyesíteni és hogy lassan-lassan egyesüljön a benne lévő isteni életerővel, mert az ember csak ezen egyesülés által érheti el igaz életönállóságát, mivel csak akkor tudja és látja be tisztán, hogy az előző mintegy idegen működés az Istennel szemben érzett alázatosság és szeretet folytán lett sajátjává és ebben rejlik a tulajdonképpeni oka annak, hogy az imént azt mondottam nektek, hogy amikor mindent megtettetek, akkor mégis ezt mondjátok és ismerjétek el: Uram, Te tettél mindent, mi a sajáterőnkből csak önző, rest és haszontalan szolgák voltunk! 6. S ha ezt magatok is elismerve mondjátok, akkor az Isteni Erő segítőkezet nyújt nektek és úgy fog benneteket a tökéletesedés felé vezetni; de ha teljes meggyőződéssel nem fogjátok ezt önmagatokról beismerni, hanem helyette ti fogjátok magatokat a dicsőség oltárára emelni, mert elég erősnek érzitek magatokat, akkor bizony az Isten Ereje nem fog segítőkezet nyújtani nektek s a fáradságos élettökéletesedést saját magatokra fogja bízni s majd kitűnik akkor, hogy a saját erőtök mennyire lesz elég? Még azt is hozzáfűzöm, hogy Nélkülem semmi érdemszerűt a végcél érdekében nem tehettek s ha Én semmit sem tagadok meg tőletek, amire lelketek szabadságának és teljesen önálló életének elnyerésére múlhatatlanul szüksége van, miért botránkoztat meg benneteket az értetek való gondos és bölcs fáradozásom?” 7. Mondja András: „Ez valóban nem botránkoztat meg bennünket, de nem nagyon kellemes nekünk, hogyha néha- néha alkalomadtán valami új tanítást adsz, amely egy ellenkező tanítással ellentétben van s ilyenkor nem adsz arról semmi további magyarázatot, hanem rendszerint odajuttatod a dolgot, hogy magyarázatért járuljunk Eléd. Hiszen a Te mindentudásoddal be kellene látnod, hogy mit tudunk mi megérteni, mert nem a legkellemesebb Tőled közelebbi magyarázatot kérni, mivel az ember mindig nem valami jóleső dorgálásban részesül. Ha Te a jövőben újat akarsz tanítani, akkor add meg nekünk azonnal a megfelelő világosságot, hogy ne legyünk kénytelenek Téged mindenféle kérdéssel terhelni. Te egyébként igen jó vagy, amit mindnyájan világosan belátunk, de a tanításban néha teljesen megemészthetetlen vagy. 8. Én és mindnyájan tudjuk és hisszük, hogy Te az élő Isten Fia vagy és hogy az Istenség egész teljességében mintegy megtestesülve Benned lakozik, de mindez nem gátol engem abban, hogy mindenkor egészen nyíltan megmondjam Neked, hogy hol fáj, ha Te ezt a fájdalmat igen gyakran nem is akarod észrevenni. Hiszen mi emberek vagyunk és mindaddig, amíg élünk, különféle fájdalmat érzünk és mivel ez a biztos eset mindig fennáll, tehát szabadságunkban kellene, hogy álljon, hogy Istennel szemben is nyilváníthassuk, hogy hol fáj. Ha Isten segíteni akar rajtunk, azzal jót fog tenni velünk, de ha ezt nem akarja megtenni, akkor kénytelen lesz elviselni, hogy addig keseregjünk Neki, amíg ebben a keserves életben megtart bennünket. Ezt mindnyájan jól megértjük és hűségesen követni is fogjuk, de a jövőben ne adj több tanítást magyarázat nélkül!” 9. Mondom Én: „Testvérek! Amit teszek, annak okát egyedül Én tudom és azt is, hogy egyik vagy másik dolgot miért cselekszem, de amit ti tesztek és beszéltek, annak mélyébe még távolról sem tudtok behatolni; de majd eljön egyszer annak is az ideje, amikor az Általam tanítottak és véghezvitt cselekedetek okát is meg fogjátok érteni. – De most már elég mindezekről, mert itt az ideje, hogy a 10 új tanítvány elhagyjon Bennünket és szükség van, hogy az útra megerősítsem őket, hogy alaposak legyenek mindenben s hogy az utat más világrészeken is el tudják készíteni, mert erre a jó célra az Én új élettanításaimban bőséges tudásuk van.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

199

10. Ekkor a 10 testvérhez fordulva Én így szóltam: „Hogy ti, mint pogány származású emberek Rólam más pogányok előtt is teljes érvényű bizonyságot adhassatok arról, hogy Én, Ki benneteket hozzájuk küldöttelek, Az Vagyok, Akinek ti Engem megismertetek, tehát megadom nektek azt a kegyelmet, hogy minden beteget meg tudjatok gyógyítani, mint ahogy a chotinodorai és serrhei orvosnak adtam ugyanezt az adományt. 11. Helyezzétek kezeiteket az Én Nevemben a betegek fölé és ők azonnal jobban lesznek és szavaitokban hinni fognak. Most pedig egyelőre ennél többre nincs szükségetek, de ha majd Én felmegyek a mennyekbe, ahonnan jöttem, akkor a fölétek kiterjesztett szent Szellemem továbbra is minden igazságban és bölcsességben fog vezetni benneteket. Úgy legyen!” 12. A 10 testvér nem győzött ezért Nekem hálálkodni és a százados is kimondhatatlanul örült és megkérdezte, hogy meddig tartózkodom még itt? És Én így feleltem: „Ez barátom, mindig a körülményektől függ és Annak Akaratától, Aki Engem ebbe a világba küldött, mert Nekem, mint embernek szintén szigorúan ahhoz kell igazodnom, amit a mennyei Atya Reám ró. Igaz ugyan, hogy minden az Enyém is, ami az Atyáé és alapjában véve Én és az Atya Egyek vagyunk, de mégis Ő nagyobb Bennem, mint annak világossága a bölcsesség s ezért Bölcsességem Szeretetemnek nem szabhat törvényt, csak megfordítva. De majd megtudod hogy még meddig maradok itt.” – Ekkor hálákat adott Nekem a százados, felemelkedett és a 10 fiútestvérrel együtt hazament, ahol még néhány ügyét intézte el. 13. Ezen a napon még ott maradtak nála, de a következő reggelen jó vezetőikkel és kitűnő ajánlatokkal Sidonba küldte őket Cyreniushoz, aki megérkezésükkor örömében nem tudta, hogy mihez fogjon, amikor meghallotta, hogy Nálam voltak és tanításaimat befogadták. Egy hónapnál is tovább magánál tartotta őket és azután mikor jó alkalom kínálkozott Rómába küldte, ahol a császárnál szintén igen jó fogadtatásban részesültek és csakhamar magas katonai hivatalokkal ruházta fel őket, sőt az óriás a császár palotájában hosszabb ideig, mint testőr szolgált és a császár is gyakran a legtitkosabb dolgaiban tőle kért tanácsot. 145. Fejezet

Az Úr övéivel Mátyás vendégfogadósnál. János és Máté feljegyzéseket tesznek. A tanítványok duzzogását az Úr lecsendesíti. Az Úr megfeddi Tamást kételyeiért. A többi tanítvány tépelődése és kételye.

1. Én tanítványaimmal egész napon át Mátyás házában voltam és elbeszéltem neki utazásunk élményeit, ami a vendégfogadóst rendkívül érdekelte, de a tanítványok eközben kimentek a szabadba, kivéve Jánost és Mátét, akik egész estig rendezték feljegyzéseiket és azokat nagyobb összefüggésbe hozták; a 20 zsidó-görög is külön kiment a szabadba és legeltették tekintetüket az élénken hullámzó tengeren. 2. A tanítványok csak késő este tértek vissza a házba, amikor a vacsora már be volt fejezve. Miután a vacsorát csendben elfogyasztottuk utána nemsokára pihenőre tértünk. Még néhány napot töltöttünk itt és mindenféle hasznos dologgal foglalkoztunk. 3. A százados minden nap Nálam volt és Én általa több beteget, kiket ő nevezett meg, csupán szavaimmal meggyógyítottam, ami fölött régi tanítványaim közül néhányan titokban megbotránkoztak, mert mindezt Magam tettem és nem bíztam meg őket, hogy Nevemben ők tegyenek csodákat, ami az ő véleményük szerint tanításaimnak nagyobb bizonyságot adna, mintha folyton csak Én tennék csodát, amelyek Számomra bizonyságot nyújtanak ugyan, hogy Én mint Isteni Mester működöm, de ez tanítványaimra nézve semmi hatással nincs, mert azt mondhatná a nép: Milyen régóta Vele járnakkelnek ezek már s olyan keveset tanultak Tőle, hogy csaknem semmit sem tudnak. 4. De Én így szóltam hozzájuk: „Barátaim és testvéreim! Eljön majd annak is az ideje, amikor Nevemben nagy csodát fogtok művelni, de ez az idő még nem érkezett el. Közületek a legtöbbnek megadtam azt az erőt, hogy mindenféle beteget meggyógyítson és ti meg is gyógyítottátok őket és ez az erő megmarad bennetek egy kivételével, aki ezért megfizettette magát; de ha Velem vagytok, akkor nincs szükség arra, hogy az Én jelenlétemben jeleket tegyetek. De ahol erre szükség van, akkor nektek

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

200

is megengedem, hogy jeleket tegyetek, mit akartok tehát ennél többet?! Még nem mentem fel oda, ahonnan jöttem az Én Istenemhez és a ti Istenetekhez s még nem árasztottam rátok Isten Szent Szellemét, Aki majd az igazságban és bölcsességben vezetni fog benneteket. Legyetek tehát addig türelemmel, mert azután mindazt meg tudjátok tenni, amit most Én teszek! – Meg vagytok elégedve ezzel?” 5. Mondja most Tamás: „Urunk! Ezzel meg vagyunk elégedve, de egyet még mindig nem tudunk megérteni. Lásd, a pogányoknál a csodatételekben valósággal Önmagadat múltad felül s a pogány templomokat és bálványokat egy intésre megsemmisítetted és a legkonokabb papok, mint bárányok engedelmeskedtek Neked; miért nem teszed ugyanezt Júdeában?! A templomosok már régen tanítványaid volnának, ha templomukat ugyanilyen könnyedséggel megsemmisítetted volna, mint az Eufrátesz partján a pogányok bálványait. Tedd meg ugyanezt Júdeában és tanításaid biztosítva lesznek!” 6. Mondom Én: „Ti úgy beszéltek, amint értitek, Én pedig azt beszélem, amit Atyámtól tudok és amit nagyon jól meg is értek. Ti nem tudjátok az okát, hogy ennek vagy annak miért kell megtörténnie, hogy ez vagy az a cél a legbiztosabban eléressék. S éppen ezért nem szép tőletek, hogy elő akarjátok írni Nekem, hogy mit tegyek. Én már különböző alkalmakkor világosan kifejtettem előttetek, hogy ezt vagy azt miért teszem és hogy az embereknek az Istenhez való viszonya miért áll most oly sötét alapon és miért kell még annak is megtörténnie, hogy ezt a testemet Jeruzsálemben megöljék? 7. De ti semmit sem jegyeztetek meg magatoknak és sohasem gondolkodtok mélyen szavaim fölött s így Igéim sem tudnak bennetek megfelelő gyökeret verni; és lássátok, éppen ez oknál fogva a ti Bennem való hitetek még távolról sem élő hit, ennélfogva nem vagytok alkalmasak és képesek arra, hogy olyan jeleket tegyetek, amelyekből az emberek aztán megállapíthatnák, hogy ti valóban az Én tanítványaim vagytok. Miért jegyeztek meg tehát oly keveset tanításaimból és azok felett is miért nem gondolkoztok?” 8. Mondja újból Tamás: „Uram! Erősítsd meg tehát emlékezőképességeinket, akkor biztosabban fogunk mindent megtartani és gondolkodni azok fölött, amit a Te szádból hallottunk.” 9. Mondom erre Én: „Ezt már amúgy is megtettem amennyire lehetséges volt, de többet, mint amennyit természetetek elbír, nem lehet tenni; de majd ha a Szentlélek el fog jönni hozzátok, Ő majd minden bölcsességen át vezetni fog benneteket és akkor földi emlékezőképességre már nem lesz szükségetek. A lélek fejlődése céljából az embernek földi emlékezőképesség is adatott, amely szilárd akarattal elég erős ahhoz, hogy a szavak, igazságok és cselekedetek egész tömegét megjegyezze magának; csak ha az ember közönyösen és felületesen halad el az események mellett, akkor érthető, hogy semmi sem marad meg az agyában, aminek okára már Cäzarea-Filippi mellett tisztán és világosan rámutattam. Emlékezzetek csak vissza arra és majd rájöttök.” 10. Erre a beszédemre egy tanítványom sem felelt és azután Én a századoshoz beszéltem, aki ezen a napon állandóan Velem volt és megtárgyaltuk azt, mi őt ebben az időben a világ helyzetéről foglalkoztatta. A tanítványok eközben saját módjuk szerint szórakoztak és kölcsönösen különféle dologról elmélkedtek. Egyesek azt állították, hogy Isten a Maga hatalmában mégis csak korlátozott kell, hogy legyen, mert mindenben, amit létre akar hozni, úgy az idő, mint annak mivolta szerint bizonyos tekintetben meg kell Magát kötnie, mert anélkül sok mindent nem tudna megvalósítani. 11. Mások ismét azt állították, hogy Isten ezt nem Saját Magáért, hanem teremtményeiért teszi, hogy azoknak ezzel megadja azt a konzisztenciát, hogy örökkévalóságokon keresztül megmaradjanak, az mindehhez egy különös üdvösségteli boldogságot kell, hogy szerezzen Neki, hogyha műveit Általa meghatározott rendben lassan és fokozatosan látja Maga előtt érlelődni és hogy Isten az Ő akaratának hatalmával egy pillanat alatt is létre tud valamit hozni, amire nézve Én már igen sok bizonyítékot nyújtottam nekik. 12. Erre aztán minden oldalról ellenérveket hoztak fel, úgy hogy ezáltal tanítványaim legnagyobb részénél megingott a hit, sőt egyesek megállapították, hogy talán Én mégsem vagyok más, mint egy nagy próféta talán Mózeshez vagy Illéshez hasonló, akiknél a legnagyszerűbb csodatételekben sohasem volt hiány. Ilyen vitatkozások és elmélkedések közben ismét eljött az este (János 7,2) és Mi vacsora után újból pihenőre tértünk.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 146. Fejezet

VI . kötet

201

A zarándokok Jeruzsálembe mennek a sátoros ünnepekre. A tanítványok is szeretnének odautazni. A tanítványok elgyengült hite. Fontos életszabályok és óva intés a szellemi veszedelemtől. A tanítványok egyedül utaznak Jeruzsálembe. A szomorú utazás; a szellemi jelenség. A völgybeli vendégfogadósnál és Betániában. Zsidó zúgolódás Jézus ellen.

1. Reggel már minden irányból összesereglettek a zsidók, s akik Kapernaum mögött voltak idejöttek, hogy a tengeren hajókon menjenek Jeruzsálembe, mert elkövetkezett a zsidók sátoros ünnepe. Erre a célra minden irányból és környékről hajók jöttek ide, hogy a sok zarándoklót a tengeren továbbítsák. 2. Én a reggeli után tanítványaimmal kimentem a tenger partjára és megtekintettük a hajókat és a sok zarándoklót. Nemsokára a százados is Utánam jött és így szólt: „Uram, hogyan tetszik Neked ez a sok vak bolond?! Sok költséggel és fáradsággal mennek oda Azt keresni, Aki itt oly közel volna hozzájuk.” Mondom Én: „Hagyjuk ezt, majd eljön az ő számukra is a megismerés ideje; de sokan vannak, akik Miattam utaznak Jeruzsálembe, mert azon a véleményen vannak, hogy Engem ott találnak. 3. Amikor a tanítványok – akiket a régi, megszokott utazási vágy megszállt – ezt Tőlem meghallották,hangosan így szóltak Hozzám: (3. vers) „Kelj fel tehát innen és menj Jeruzsálembe és onnan ismét Júdeába, hogy az ottani tanítványaid is lássák tetteidet (4. vers), mert senki sem teszi titokban azt, amiről azt akarja, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá legyen; s mivel Te is ezt akarod és eszerint működöl, tehát nyilatkoztasd ki Magad az egész világ előtt!” A testvérek azonban csak azért szólottak így (5. vers), mert hitük Bennem egészen meggyengült. 4, Erre természetesen némelyek azt kérdeznék, hogy ennyi tanítás és csodatétel után hogyan fordulhat elő ilyesmi? – Óh, ez minden embernél igen könnyen előfordulhat, csak egy kissé legyen elbizakodott és saját képességei fölött csak bármennyire is beképzelt és lelke máris olyan kétkedő sötétségben van, amelyből csupán egy kis megaláztatás segítheti ki és ugyanez az eset állt fenn a testvéreknél is; ez volt az oka annak, hogy Én ezúttal nem dorgáltam meg őket, csak ezt mondottam: „(6. vers) Ti könnyen beszéltek, mert az Én időm még nem érkezett el, de a ti időtök mindenütt készen van. A világ benneteket nem gyűlölhet, mert még nyíltan sehol sem tettetek tanúbizonyságot arra nézve, hogy műveik gonoszak; az időtök tehát mindenfelé szabad és utatok veszélytelen, de Engem a világ mindenfelé gyűlöl, mert nyíltan tanúskodom arról, hogy műveik gonoszak! 5. De ha már annyira vártok az ünnepélyre (8. vers) – menjetek ti egyedül! Én most még nem megyek erre az ünnepre, mert az Én időm még nem jött el.” 6. Akkor a testvérek egymásra néztek és nem tudták, hogy hányadán vannak. Egyik azt mondta: „Menjünk, ezen a 4-5 napon már igazán nem múlik semmi.” Egyesek megint úgy vélték, hogy Én ezt talán rossz néven venném és időközben olyan helyre mennék, ahol többé nem találhatnának Rám; szándékuk pedig nem az, hogy Engem végleg elhagyjanak. Mások ismét így vélekedtek: „Mégis csak tanácsos volna felmenni, mert ez alkalommal sokat megtudnánk, hogy mit beszélnek Rólam az emberek?” Ebben a véleményben mindnyájan megegyeztek és elhatározták, hogy egyedül mennek fel az ünnepélyre. Erre éppen odaért Simon Juda (Péter) hajója, mire Hozzám lépett és így szólt: „Urunk! Engedj bennünket egyedül Jeruzsálembe legkésőbb 5 nap múlva ismét itt leszünk.” Erre Én így feleltem: „Én már megmondtam nektek, hogy mit tegyetek - menjetek tehát!” (9. vers) Alig mondottam ki e szavakat, ők azonnal beszálltak a hajóba és elutaztak, Én azonban még Galileában maradtam. 7. De amikor a testvérek már útjuk felén jártak, egyszerre csak hirtelen nagy szomorúság és megbánás lepte meg őket, úgy hogy vissza akartak fordulni, hogy Tőlem bocsánatot kérjenek azokért a meggondolatlan beszédekért, amelyeket Ellenem hoztak fel. Péter hangosan felkiáltott: „Urunk, Urunk! Melyik ördög zavarta meg fejünket ennyire, hogy képesek voltunk Téged elhagyni?! – Óh, engedd, hogy legalább még egyszer megtaláljunk Téged! Te Örök Fiú és Atya egy Személyben! Sohasem fogunk többé így elhagyni Téged!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

202

8. János és Máté sírtak és mindenáron vissza akartak jönni, de akkor hatalmas szél kerekedett a hátuk mögött és a hajót nagy gyorsasággal Tibériás mögé a felső partra hajtotta, ahol Jordán elhagyja a tengert. S amikor a partra kiszálltak, annyira elhagyatottnak érezték magukat, hogy alig volt bátorságuk folytatni az utat Jeruzsálembe. 9. Ekkor Jakab így szólt: „Hogy mindnyájan nagyon vétettünk, abban semmi kétség nincs, mert az az erős szél, amely oly gyorsan hajtott ide minket és éppen abban a pillanatban támadt, amikor bűnbánó szívvel vissza akartunk térni Hozzá, volt legnagyobb bizonyítéka annak, hogy Ő bennünket mindörökre eltaszított Magától! Mi ostoba és vak ökrök akartuk Neki, a Legbölcsebbnek és Legmindenhatóbbnak előírni azt, hogy mit tegyen?! – Óh, óh, mi nyomorúságos dőre emberek! – Hol van az a feketelelkű sátán, aki ennyire megzavart minket?! Ez a gyalázatos bestiák-bestiája lépjen elénk és tudja meg tőlünk, hogy mit jelent az Úr barátait megtámadni!” 10. Ekkor hirtelen megjelent előttük egy fénylő alak és igen komoly hangon így szólt hozzájuk: „A ti vádatok az elveszett fiút most igazságtalanul éri, mert saját elbizakodottságotok tette ezt veletek! Vádoljátok tehát önmagatokat, akik a legnagyobb kegyelemnek voltatok részesei és hagyjátok békében azt, akinek ezúttal semmi része sem volt ostobaságotokban.” Ezután eltűnt az alak és a tanítványok így kiáltottak: „Urunk, légy kegyes és könyörületes velünk, szegény bűnösökkel szemben!” 11. Ezután csendesen elindultak és este meglehetősen későn megérkeztek a Jeruzsálem melletti völgyben lévő jól ismert vendégfogadóshoz, s amikor ő a tanítványokat meglátta és megismerte, igen nagy volt az öröme, de amidőn Engem nem talált a testvérek között, aggódó arcot vágott és megkérdezte tőlük, hogy ezúttal Én miért nem jöttem velük? Erre Péter így válaszolt: „Nézd barátom, mi fel akartunk jönni erre az ünnepélyre, hogy egy zsidó se vethesse a szemünkre, hogy úgy cselekszünk, mintha szamaritánusok volnánk, de az Úr ezúttal nem akart még velünk jönni s egyedül engedett el bennünket, mivel a mi időnk mindenütt készen van, de az Ő ideje még nem következett el s így most itt vagyunk.” A kapernaumi viselkedésük tehát Velem szemben izzó lelkiismeret furdalásokat idézett elő szívükben. 12. Az étkezés után sokat beszéltek a vendégfogadósnak utazásaimról s így csaknem az egész éjszaka ébren voltak, mert így könnyebb volt nekik, hogy mindig Rólam beszélhettek. Csak reggel felé aludtak el s azután nemsokára felébredtek. Ennek a napnak a felét még a vendégfogadósnál töltötték, a másik felét Betániában Lázárnál, kinek szintén nagyon hiányoztam, de az Én utazásaim, tettem is tanításaim elbeszélése valamennyire kárpótolták jelenlétemért. 13. És amikor a testvérek ily módon eljutottak az ünnepélyre, egy nappal később Én is felkészültem az útra Jeruzsálembe, de nem mondottam meg senkinek, hogy hová megyek, habár a vendégfogadós és a százados nagyon érdeklődött ez iránt; nem akartam ugyanis, hogy híre menjen, hogy Én is egészen titkon felmentem Jeruzsálembe az ünnepélyre. Én azután teljesen egyedül és kerülő úton mentem oda – ami könnyen megérthető – és Nekem erre az útra igen rövid időre volt szükségem. (11. vers) 14. Az ünnepély napján, amikor tanítványaim és testvéreim már igen korán reggel a templom terén voltak és amidőn az Engem jól ismerő zsidók őket észrevették, így szóltak: „Hiszen ezek a názáreti tanítványai; - akkor őmaga is itt kell, hogy legyen valahol!” Ezután mindenfelé kerestek s majd az egyik, majd a másik tanítványtól kérdezték,hogy hol vagyok Én, mire a tanítványok így szóltak: „Ezúttal nem tudjuk, hogy hol van Ő, mert mi egyedül jöttünk az ünnepélyre (12. vers), valószínűleg Galileában maradt.” 15. Ekkor nagy zúgolódás támadt a zsidók között és Személyemről különféle vélemények és következtetések jöttek napvilágra. Sokan azt mondották: „Mivel ez az ember igen jámbor, tehát Isten a próféták adományait kölcsönözte Neki, mint Mózesnek s egyedül Ő a legalkalmasabb arra, hogy bennünket a pogányok igájától megszabadítson.” Mások ismét így vélekedtek: Ha ez így volna, akkor nem kellene a farizeusoktól és írástudóktól félnie és eljött volna az ünnepélyre is és egyszer már világosan megmutatta volna nekünk, hogy tulajdonképpen mit akar. – Amint ismeretes, Ő inkább a rómaiak és görögök barátja s így a zsidóknál nem találhat valami nagy vonzalomra.” Többen hozzájuk léptek és ezt mondották, de persze nem túl hangosan: „Ő tulajdonképpen nem egyéb, mint egy álruhába öltözött esseus, aki mindenféle varázsló tudománnyal fel van vértezve s így bolondítja el

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

203

azután a népet!” – De senki sem mert azért (13. vers) Rólam nyílt véleményt mondani, mégpedig azoktól a zsidóktól való félelmükben, akik Bennem szilárdan hittek és reméltek. 16. Én pedig az ünnepélyen lévő őrült tolongás közepette senkitől fel nem ismerve és észre nem véve bementem a templomba. 147. Fejezet

Az Úr fellép a templomban és megmagyarázza Ézsaiást. Az Isteni Ige próbája. A farizeusok haragja. Jézus kritikus kérdéseket intéz hozzájuk. További események a templomban. Az Úr hívei a hitetlenek és a farizeusok között, akik Őt idő előtt el akarják fogni. Jelenet a farizeusok és azok szolgái között.

1. Amikor Én a templomban felálltam egy szónokló emelvényre és csendet parancsoltam, a zsidók azonnal felismertek és suttogva kérdezték egymástól, hogy miképpen jelentem meg egyszerre az ünnepélyen, amikor a tanítványok – akiktől Rólam kérdezősködtek – nem tudtak semmit mondani. Én erre a nép előtt szóról-szóra előadtam Ézsaiás próféta könnyen érthető és igen sokat mondó negyedik és ötödik részét és azután éles vonásokban nagyon jól érthető magyarázatot adtam, amely hajszálra ráillett erre az időre s a konok és gőgös zsidókra. 2. (15 vers) Ezen a zsidók nagyon elcsodálkoztak és így szóltak: „Hogyan ismerheti ez az Írást ilyen jól, amikor tudtunkkal még soha se tanulta? Az Ő tanítása tehát mégsem hamis tanítás (16. vers) miután az teljesen az Írás szerint való!?” 3. Én erre így feleltem és ezeket mondottam nekik: „Ez az Írás szerint való tanítás, amelynek az Én tanításaimat nevezitek, nem az Enyém, hanem Azé, Aki Engem elküldött! (17. vers) Ha valaki ezeket a tanításokat követni fogja és a bennük kijelentett Isteni Akarat szerint cselekedni akar, az majd megérzi magában, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy hogy abban Én Saját Magamról szólok-e? Aki önmagáról beszél (18. vers) az a saját maga dicsőségét keresi, de aki Hozzám hasonló módon egyedül csak Annak Dicsőségét keresi, Aki Őt elküldötte, Az igaz és semmi igazságtalanság nincs benne.” 4. Ekkor néhány farizeus elkezdett mormogni és így szólt egymás között: „Éppen most volna az idő a legalkalmasabb ezt az embert megragadni és megölni s nem volna szükség arra, hogy nagy költségek árán nyomoztassuk az egész világban, hogy hol rejtőzik! Mert hiszen nyilvánvaló, hogy ellenünk tanít és mindenféle gyalázatossággal gyanúsít bennünket a nép előtt. Tehát bátran ragadjuk meg és le vele!” 5. De Én észrevettem szándékukat (19. vers) és így szóltam hozzájuk: „Nem adott nektek Mózes törvényeket? – Ti azt mondjátok – igen! Miért nem cselekszik közületek már senki Mózes törvényei szerint!” 6. Ekkor a zsidók ismét zúgolódni kezdtek és így szóltak: „Hogyan mondhatod te azt, hogy mi nem tartjuk meg Mózes törvényeit?!” 7. Erre mondom Én nekik: „Jól van, tehát ha ti megtartjátok Mózes törvényeit, akkor miért törekedtek arra, hogy Engem megöljetek?” Ekkor mondja a nép: „(20. vers) Ördögöd van!? Ki akar téged megölni?” 8. (21. vers) Mondom Én telve komolysággal: „Ti nem, de azok ott, akik a székeken ülnek! Látjátok? – Néhány hónappal ezelőtt egy cselekedetet vittem véghez itt a 38 év óta betegen és ezen mindnyájan megbotránkoztatok s ugyanakkor szombatgyalázónak is szidalmaztatok Engem. 9. (22. vers) Mózes megadta nektek a körülmetélés törvényét, de nem úgy, mintha az tőle származna, hanem az ősatyáktól és ti az embereket szombat napon is körülmetélitek. (23. vers) És ha ti az embereket szombatnapon is körülmetélitek annak félelme nélkül, hogy ezáltal Mózes törvényeit megszegitek, miért botránkoztok tehát meg Rajtam, amiért egy embernek szombatnapon visszaadtam az egészségét?” (24. vers) Még azt is mondom nektek: Ha már mindenáron ítélkezni akartok, ne ítélkezzetek üres látszat szerint, hanem ítélkezzetek a teljes igazság törvénye szerint.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

204

10. Ekkor néhány előkelő jeruzsálemi így szólt egymás között (25. vers): „Vajon ez nem az-e, akit a magasrangú farizeusok húsvétkor meg akartak ölni?! (26. vers) És lássátok, ő egészen szabadon beszél, s ők ott teljes nyugalomban ülnek és nincs egy szó ellenvetésük sem. Talán felismerik a mi főpapjaink teljes bizonyossággal, hogy ő a Krisztus? – De ez mégsem lehet így, mert mi valamennyien jól tudjuk, hogy ez honnan származik; ha azonban Krisztus fog jönni, senki sem fogja tudni, hogy honnan jött!” 11. Ekkor Én hangosan így tanítottam tovább a templomban: (28. vers) „Az igaz, hogy Személyemet ti jól ismeritek és azt is nagyon jól tudjátok, hogy honnan származom, de azt nem tudjátok, hogy Én, mint ember nem Magamtól jöttem, hanem van egy Igazságos, Aki Engem elküldött és Ezt nem ismeritek ti s így azt sem tudhatjátok, hogy tulajdonképpen honnan jöttem! (29. vers) De Én jól ismerem Azt, Aki Engem ebbe a világba küldött, mivel azonban ti Azt nem ismeritek, tehát Engem sem ismertek (30. vers). Megértettetek Engem?” 12. Ez a beszédem a büszke jeruzsálemieket nagy haraggal töltötte el és azon gondolkoztak, hogy miképpen foghatnának el és fenyíthetnének meg; de mivel az Én időm még nem jött el (31. vers), tehát senki sem mert kezet emelni Rám. A nép legnagyobb része azonban hitt Bennem és ezt mondotta egymás között: „Vajon, ha Krisztus jönni fog, nagyobb jeleket fog tenni, mint amilyeneket ez tesz?!” 13. Történt azonban, hogy a magasrangú farizeusok (32. vers) meghallották, hogy a nép mit mormog egymás között s így kiáltottak: „Lássátok, hogy eltántorítja tőlünk a népet!” Ekkor azonnal kiküldték szolgáikat, hogy Engem megragadjanak és kötelekkel kötözzenek meg. (33. vers) Erre Én így szóltam hozzájuk: „Hagyjátok ezt még, hiszen amúgy is már csak egészen rövid ideig maradok köztetek s azután elmegyek Ahhoz, Aki Engem ebbe a világba küldött (34. vers); majd akkor is keresni fogtok, de nem találtok meg! És ahová Én megyek (35. vers) oda ti nem követhettek Engem!” Erre a szolgák megálltak és egy se mert kezet emelni Reám. 14. De a zsidók így zúgolódtak egymás között: „Vajon hová akar menni, hogy nem fogjuk őt megtalálni?! Talán a görögök közé (36. vers), akik szerteszórva vannak és azokat megtéríteni? Miféle különös beszéd az, hogy azt mondja: Ti kerestek majd engem, de nem fogtok megtalálni?! És ahol én vagyok, oda ti nem követhettek engem?! – Óh, ez az ember egészen megzavarodottan beszél; ő bizonyára fél a főpapoktól és azért beszél így, hogy ne fogassák el!” 15. Ekkor mondom Én: „Mielőtt az Én órám el nem következik, senki sem lesz képes Engem elfogni.” Ekkor néhány zsidó írástudó és farizeus így kezdett kiáltozni: „Azt majd mindjárt meglátjuk, hogy nem leszünk-e képesek téged most azonnal elfogni!” 16. Erre teljes erővel Hozzám tolakodtak, de abban a pillanatban, amikor meg akartak érinteni, hirtelen eltűntem a templomból és a zsidók és farizeusok tágranyílt szemekkel bámultak egymásra és így szóltak: „Hová tűnt el ilyen hirtelen? Ez a legnyilvánvalóbb csoda!” De a farizeusok telve haraggal így kiáltoztak: Milyen csoda, milyen csoda! Nem vettétek észre, hogy Belzebub hogyan szakította ki innen, amikor azt látta, hogy veszedelemben van? Ezt kereshetjük ugyan, ameddig akarjuk és nem fogjuk megtalálni, ha elbújik a pokol valamelyik zugába!” 17. E beszédre nagy zaj támadt azok között a zsidók között, akik hittek Bennem és felháborodott hangon így kiáltoztak: „Ezek a nyomorult farizeusok valóban nem látják a sok fától az erdőt! Ők maguk a leggonoszabb Belzebubok és szőröstől-bőröstől benn ülnek a pokol közepében; s hogy saját elvetemültségüket a nép előtt szépítsék, azt mondják, hogy ez a szemmel láthatólag isteni hatalommal felruházott férfiú Belzebub szolgája?! Óh – várjatok csak ti igazi Belzebubok!! Álszenteskedéseteket mi majd illő módon kiűzzük belőletek s letépjük álarcotokat, hogy valósággal úgy fogtok előttünk állni, amilyenek vagytok! Várjatok csak ti fekete és szürke gazemberek! Rátok is nemsokára elkövetkezik a fizetés napja!” 18. Amikor a nép e gondolatait ilyen módon meglehetősen hangosan nyilvánította, akkor már a templomban egy farizeus sem volt többé látható és a szolgák, akiknek meg kellett volna ragadniuk Engem, egyszerre szintén láthatatlanokká váltak. De otthon nagy bajba keveredtek a farizeusokkal, mert igazolniuk kellett magukat, hogy miért nem ragadtak meg azonnal, mire a szolgák így feleltek: „Miért nem emeltetek ti kezet rá vagy legalább miért nem kíséreltétek meg, amikor mi csaknem megbénulva álltunk előtte?!” Mondja egy magasrangú farizeus: „Illik ez hozzánk egy szombatnapon?” De a szolgák erre így válaszoltak: „Mi is zsidók vagyunk és nekünk is éppen úgy meg kell szentelnünk

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

205

a szombatnapot mint nektek!” Erre mondja a farizeus: „Jól van – tehát ha holnap vagy holnapután megtaláljátok valahol, amikor már nincs szombat, csak két víg ünnep van, akkor ragadjátok meg őt és hurcoljátok ide azonnal mihozzánk!” 19. Mondják a szolgák: „Óh igen, ezt már megtehetjük, ha a néptömegnek nem lesz ellene semmi kifogása.” Mondja a farizeus: „Ki ad valamit a népre, amely már úgyis régóta meg van átkozva?!” Mondja az egyik szolga: „Átkozva ide, átkozva oda, de ha az átkozott nép ezért minket – sőt benneteket meg fog kövezni, mi lesz akkor? Ma már nem sok hiányzott ehhez, mert ha nem hagytuk volna el a templomot, nem lett volna jó dolgunk. A megátkozott nép a rá is kiterjesztett átkot súlyos uzsorakamatokkal adta volna vissza nekünk; de ami ma még nem történt meg, az igen könnyen megtörténhet holnap vagy holnapután. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt az embert békében kellene hagyni, mert ha valóban próféta, akit Isten küldött hozzánk, akkor minden hatalmunk ellenére sem megyünk vele semmire. De ha nem az, akkor a dolog magától fog elcsendesedni!” Mondja a farizeus: „Ti nem tudtok semmit és azért beszéltek így! Nincsen-e megírva, hogy Galileából – ahová csak a gonosztevőket száműzik – próféta sohasem támadhat?” Mondja az egyik szolga: „Ez igaz, de amint más emberektől megtudtuk és ahogy könyveink is mondják, ő nem galileai, hanem Betlehemben született és éppen ez az a régi Dávid városa, amelyről a jövendölések szólnak. Továbbá ismeretes dolog az, hogy Ézsaiás próféta hosszú időt töltött Galileában s ugyanígy Jeremiás próféta és ezek a legnagyobb próféták voltak.” 20. Ekkor mondja a farizeus: „Már ti is az ördögökkel cimboráltok? Ki mondja ezt nektek?! Mondják az összes szolgák: „Ti magatok mondtátok nem is olyan régen, amikor a prófétákról tartottatok beszédet és elmondtátok a népnek, hogy kik voltak a próféták, hol és hogyan születtek, hol tartózkodtak és munkálkodtak? Már azt sem szabd megjegyeznünk, amit ti magatok prédikáltatok nekünk?!” Erre a farizeus igen nagy zavarba jött s nem felelt semmit és visszavonult. A szolgák pedig eltávoztak és titokban a markukba nevettek, hogy sikerült azt a magasrangú farizeust is sarokba szorítani. 148. Fejezet

Az Úr ismét a tanítványokhoz megy; azok nagy hálája és öröme. Egy komoly jövendölés. A fukar vendégfogadós és az óhitű zsidó. Út Betániába. Nagy öröm Lázárnál és testvéreinél. János és Máté evangélista munkájuk mellett. Ézsaiás negyedik és ötödik része.

1. Én azután a templomon kívül egy egészen félreeső vendégfogadóban találkoztam testvéreimmel és tanítványaimmal; ez ugyanaz a vendégfogadó volt, amelyben Én Józseffel, Máriával és testvéreimmel az ünnepek alkalmával gyakran szállást vettem. A tanítványok éppen együtt ültek és igen szomorú hangulatban afelett cserélgették véleményeiket, hogy vajon meg fogok-e rajtuk még egyszer könyörülni és visszafogadom-e őket Kegyelmembe; természetes tehát, hogy örömük leírhatatlan volt, amikor beléptem hozzájuk. 2. Én pedig először azt kérdeztem tőlük: „Gyermekek, barátok és testvérek! Van mit ennetek és innotok?” Erre valamennyien lábaim elé borultak és bocsánatért esdekeltek, de Én felszólítottam őket, hogy azonnal keljenek fel a földről és beszéljenek Velem nyíltan, mert hiszen jól tudják, hogy a nyílt beszédért sohasem haragszom. Erre a testvérek felemelkedtek és szívük mélyéből hálákat adtak, amiért nem hagytam el őket. 3. Mialatt Én a testvérekkel így beszéltem, sietve megjött a 20 zsidó-görög is és amikor megláttak Engem, így szóltak: „Urunk! Te megelőztél bennünket, mert mi a templomban voltunk és mindazt hallottuk, amit oly bölcsen tanítottál; de amikor a zsidók és a farizeusok fertelmes eljárása folytán egyszerre láthatatlanná lettél, mi is azonnal kisiettünk s amennyire a nagy tolongás engedte, kijöttünk a templomból és a testvéreknek éppen hírt akartunk hozni jelenlétedről, ami bizonyára a legnagyobb mértékben megörvendeztette volna őket és íme, már itt találunk Téged! Természetes, hogy ez a testvéreknek örvendetesebb és mi is végtelenül boldogok vagyunk, hogy Téged, óh Urunk ismét itt látunk körünkben, de ezután ilyen elszakadás sohasem fog többé megtörténni!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

206

4. Mondom Én: „Óh – majd jönnek még olyan idők és körülmények, amikor mindnyájan megbotránkoztok Bennem és ha a pásztort agyonütik, a juhok elmenekülnek és szétszóródnak, de majd ha a pásztor mégegyszer eljön, akkor a jó juhokat ismét maga köré gyűjti mindörökre. – A farizeusok azonban igen rosszul jártak volna ma, ha oly gyorsan el nem hagyom a templomot, mert azoknak a száma, akik Bennem hisznek, a legnagyobb volt a templomban, és ha valaki kezet emelt volna Rám, óriási tumultus keletkezett volna és a magasrangú jeruzsálemiek a farizeusokkal, írástudókkal és templom- zsidókkal együtt igen nagy bajba jutottak volna. Hogy ezt elkerüljem, azonnal elhagytam a templomot és most itt vagyok! 5. A holnapi napon azonban nem teszünk semmit és ma sem; de holnapután, amelyen az ünnepély a legnagyobb pompával kezdődik, Mi is ott leszünk a templomban és oktatni fogjuk a népet. Most azonban hagyjuk el ezt a vendégfogadót, mert ez az ó-zsidó szokás szerint oly szigorúan és bután van berendezve, hogy még naplemente előtt semmit sem kapunk inni, de még kevésbé enni. Készüljünk fel tehát és menjünk Betániába, mert ott mindjárt kapunk valamit enni és inni. 6. Ebbe mindenki beleegyezett, de ugyanekkor a vendégfogadós Elénk állt és így szólt: „Mi van veletek?! Talán nem jó az én vendégfogadóm? – Miért akartok elhagyni engem, különösen Te, a názáreti József fia, Aki szüleiddel már oly gyakran voltál ebben a vendégfogadóban, sőt én Józseffel igen közeli rokonságban vagyok?!” 7. Mondom Én: „Te elsősorban is túlságosan nagy zsidó vagy Nekem és igen sokat adsz a külsőségekre; a benső, az igaz és élő dolog azonban idegen előtted, másodsorban pedig az embert mindenütt szívesebben fogadják, mint a legközelebbi vérrokonok házában. S ennél az oknál fogva a legritkábban vagyok Názáretben, mert a próféta seholsem érvényesül kevésbé, mint a saját hazájában!” 8. Mondja a vendégfogadós: „De a Te atyád József mindig szívesen volt nálam és sokat beszélgettem vele Mózesről és a többi prófétákról. Ő Rólad is különös dolgokat beszélt el, miért nem akarsz hát az én házamban maradni, amikor teljes 3 évig úgysem voltál Jeruzsálemben?” 9. Mondom Én: „Ha csak egy kissé is érdeklődtél volna, akkor megtudhattad volna, hogy csaknem minden ünnepen itt voltam. De te először is óhitű zsidó vagy s amellett nagy üzletember, s mint ilyen semmi közöd ahhoz, hogy a városban történik-e valami nagy dolog. Azért hát maradj te csak olyan és annak, aki vagy és Én tanítványaimmal együtt szintén azoknak maradunk meg, amik és amilyenek vagyunk! Tartozni semmivel sem tartozunk neked, mivel még nem fogyasztottunk semmit s így nyugodtan mehetünk.” Ekkor felemelkedtünk helyünkről és elmentünk Betániába. 10. Amikor elmentünk, így szólt a vendégfogadós az embereihez: „Nagyon is örülök, hogy elmentek, mert a rokonokból egy vendégfogadósnak úgy sincs semmi haszna.” Ezt azonnal elmondottam tanítványaimnak, akik nagyon bosszankodtak a vendégfogadós álnoksága miatt. 11. Betánia előtt így szóltam a testvérekhez: „Menjetek kissé előre és mondjátok meg Lázárnak, készíttessen jó ebédet, de Nevem még ne említsétek, Én aztán utánatok fogok menni, ami neki igen nagy örömet fog szerezni.” Erre a testvérek a 20 tanítvánnyal előre siettek és megmondták ezt Lázárnak, ő pedig így szólt: „Igen, kedves barátaim, minden meglesz kívánságotok szerint, de nem tudom mit adnék érte, ha a mi nagy és szent Mesterünk is veletek lenne! Egy félórával ezelőtt néhány görög ment erre és megkérdeztem tőlük, hogy mi újság volt az ünnepélyen, mert én csak egy órát voltam Jeruzsálemben, de azután az engem oly nagyon bosszantó örült ünnepi hajsza miatt hazajöttem s így nem lehet tudomásom róla, hogy mi történt ott. 12. Ekkor a görögök így feleltek: „Mi úgy hallottuk, hogy a híres galileai mágus ott volt a templomban, de nem láttuk őt, mert a nagy tolongás miatt lehetetlen volt bejutni.” Ezt mondotta nekem a két görög, amire én szolgáim közül néhányat azonnal beküldtem, hogy ők is közelebbről tudakozódjanak és rögtön hozzanak hírt Felőle, hogy felkeressem Őt és legkedvesebb vendégemül meghívjam magamhoz. A kiküldött szolgák azonban eddig még nem tértek vissza. Mondjátok kedves barátaim, nem hallottátok ti is ugyanezt a városban?” 13. Ez a kérdés a tanítványokat nem csekély zavarba hozta és nem tudták, hogy mit feleljenek rá, de ebben a pillanatban zavaruknak Én végét vetettem, mert beléptem Lázár szobájába és őt testvéremként üdvözöltem. Lázár erre örömében nem tudta, hogy mit tegyen és testvéreivel együtt sírt nagy boldogságában, hogy egyszer ismét visszajöttem hozzájuk. Szóval olyan nagy öröm uralkodott

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

207

Lázár házában, amelyhez hasonló eddig nem volt. Azonnal mindent elkövettek, hogy fényes lakomát készítsenek Számukra. Erről természetesen egy zsidónak vagy farizeusnak semmit sem volt szabad megtudnia, mert ez a naplemenetele előtt az ünnepi szombatot a legnagyobb mértékben meggyalázta volna. De ezen a szombaton a farizeusoknak igen sok dolguk akadt és szolgáiknak szintén, ennélfogva Betániában egynémely dolog megtörténhetett, amiről a templom sohasem szerzett tudomást. A lakoma készítése alatt kimentünk az ismert dombra s az árnyékos pálmák alatt lévő gyeppadokra letelepedtünk és elbeszéltem Lázárnak, hogy miképpen jártam el a templomban. 14. Eközben János és Máté ezt beleírta az evangéliumba, de csak a legfőbb pontokat a mellékkörülmények elhagyásával. 15. És amikor Lázár meghallotta Tőlem Ézsaiás próféta 4. és 5. részének magyarázatát, így szólt Hozzám: „Igen, igen Uram, ez hajszálpontosan ráillik a jelen időre és ennek embereire s nem létezik benne egyetlen egy pont sem, amire azt lehetne mondani, hogy ez pontosan nem egyeznék; ennélfogva nagyon érthető, hogy a templomosok emiatt felbőszültek Ellened. Óh, ez a lecke nagyon üdvös volt az ő számukra, mert ezek a fickók éppen úgy tesznek, mintha ők volnának az istenek és angyalok!” 149. Fejezet

Az Úr jövendölése a jelen időre vonatkozólag. A kereszténység jelenlegi helyzete. Médiumok megjövendölései erre az időre. Az Úr testetöltésének szükségessége. Az isteni kinyilatkoztatás a legsürgősebb szükséglet; erre vonatkozó történelmi ráutalás. A papság bukása és a vallás tisztasága. Isteni befolyások.

1. Mondom Én: „Barátom, - amilyen a helyzet most, ugyanolyan lesz csaknem 2000 esztendő múlva, de annak kezdete már sokkal előbb meglesz. Itt a zsidóság még sokkal rosszabb, mint a pogányság, mert a pogányoknál az értelem még jelent valamit, míg a zsidóknál ezt lábbal tiporják. De abban az időben az Én tanításaim, tehát a kereszténység helyzete még sokkal rosszabb lesz, mint most a zsidóságé együttvéve és nagy lesz a sanyarúság akkor az emberek között. 2. Az igaz, élő hit világossága ki fog aludni s a szeretet teljesen kihűl; a jómódú emberek gőgje minden határt túl fog lépni s az uralkodók és papok sokkal többnek képzelik majd magukat, mint amilyen nagyra tartják a zsidók ismeretlen Jehovájukat és a pogányok Zeuszukat. 3. De Én majd akkor is időről- időre férfiakat és nőket fogok támasztani és megadom nekik az igaz világosságot és ez a világosság mindegyre nagyobb és hatalmasabb lesz s végül el fogja nyelni Bábel nagy cédájának műveit. Ne csodálkozzatok tehát, hogy most ilyen a helyzet, mert már gyakran volt ilyen, sőt még rosszabb s egykor még rosszabb lesz! 4. A világ mindenkor világ marad, de Én Enyéimet mindenkor vezetni fogom és a világra rábocsátom ítéletemet, ha már oly gonosszá lett, hogy üzérkedései mellett az Istenből áradó életvilágosságnak még a legkisebb szikrája sem maradhat meg. 5. Most jutott arra a pontra, hogy Nélkülem és János nélkül az igaz isteni megismerésnek legkisebb szikráját is elfojtották volna s ezért volt szükség arra, hogy Én Magam, mint ember jöjjek ebbe a világba, hogy mindazoknak az embereknek, akik jóakaraton vannak, visszaadjam az élet elveszett világosságát és újból megmutassam az igaz isteni megismeréshez vezető utakat. – Természetes, hogy sok lesz még a küzdelem a világ gyermekei és az Én gyermekeim között, mert az Enyéim száma mindig kisebb lesz ezen a Földön, mint a világ gyermekeinek száma, de végül mégis az Enyéim fognak győzni a világ felett, úgy hogy az többé nem tud nekik ártani. 6. Mert bármilyen keménynek és elpusztíthatatlannak látszik is az anyag a szellem hatalma alatt, végül mégiscsak meg kell puhulnia. 7. Isten azonban egyedül Úr mindenek felett és Ő tudja a legjobban, hogy miért és hogyan enged bekövetkezni egy vagy más dolgot s eközben az igaz világosságot árasztja el az emberek között és azt a legkomolyabb törekvéssel fenntartja gyermekei számára, hogy senki se mondhassa: Ha egy nagybölcsességű Isten léteznék, Aki mindazt, ami a végtelen űrt betölti, megteremtette, akkor mégis

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

208

csak egyesíthetne Magában annyi szeretetet és belátást, hogy értelmes és gondolkodó teremtményeinek – mint amilyenek az emberek – legalább oly módon kinyilatkoztatná Magát, hogy abból kivehetnék, hogy Ő minden dolognak igaz Alapja s hogy mit várhatnak Tőle az emberek és miképpen éljenek, hogy ez a várakozás valósággá váljék rajtuk. 6. Ha Isten az emberek előtt soha és semmi módon nem nyilatkoztatná ki Magát, akkor tökéletes joguk is volna ahhoz, hogy ne higgyenek Istenben és azt az embert, aki önmagától azt állítaná, hogy mégis csak létezik egy vagy több láthatatlan isten – leüssék és azt mondják (a világi emberek): „Mi közünk nekünk egy buta képzeletbeli istenhez?! Ha létezik, mutassa meg magát és adja tudomásunkra, hogy mit akar; de ha ezt nem teszi, akkor igazság szerint máshol nem létezik, mint egy sültagyú rest ember ostoba fantáziájában! Egy teljes öntudattal bíró Isten – mint minden hatalomnak és bölcsességnek középpontja –ránk, emberekre, mint legtökéletesebb műveire legalább annyira tekintettel lehetett volna, hogy valamikor és valahol kinyilatkoztatta vagy megmutatta volna hogy miért vannak a földön és milyen további célja van velük. De mivel ez nem történt meg és a teljes igazság szerint nem lehet azt bebizonyítani, hogy egyszer vagy többször itt járt volna, ennélfogva nincs és ha Isten létezéséről bárki is beszél vagy ír valamit, megérdemli, hogy a legszigorúbban megfenyítsék; mert éppen elég az is, hogy az értelemmel és belátással felruházott és saját létezéséről világos öntudattal bíró ember hibáján kívülálló életében a legfelháborítóbb terheket kell, hogy viselje, nemhogy még egy seholsem létező Isten szigorú és természettel ellenkező törvényeket írjon elő nekünk, semmiért, mivel egy olyan Isten, aki nem tudja, vagy nem akarja magát másképpen kinyilatkoztatni, mert egy sültagyú, munkakerülő bolond nyelve által, az vagy nem egyéb, mint egy ugyanilyen jelzésű bolond agyréme, vagy csak egy nyers buta és vak erő, amely csupán annyi öntudattal és értelemmel bír, hogy a kikacagás szégyene nélkül éppen egy igen buta, semmit sem tudó és semmit meg nem értő könnyen hivő bolondnak lopva és titkon meri csak magát kinyilatkoztatni!” 9. Lássátok, ilyen bírálatokra volna jogosítva az ember az Istenséggel szemben, ha az Istenség az emberek előtt soha nem mutatná és nem nyilatkoztatná ki Magát másképpen, csak a rest és semmire sem méltó papság által! 10. De menjünk csak vissza egészen Ádámig és mindjárt találni fogunk rövid és egymást követő olyan időszakokat, amelyekben Isten ezerszer ezer ember előtt igen emlékezetes módon nyilatkoztatta ki Magát és tudtukra adta Akaratát s az emberekkel való bölcs szándékát; de mivel az ember szabadakaratának meghagyása nélkül nem volna ember, tehát az isteni szavakkal sem bánt el egy hajszállal sem jobban, mint egy-egy ember szavaival. 11. Az embereknek egy kis része egy ideig még gondolt Rá, de a legnagyobb része csakhamar egészen elfelejtette és végül mindazt az emberek ostoba kitalálásának és badarságának hitte és a világi gyönyöröket teljes mértékben élvezte, a bölcseket balgáknak és rajongóknak nevezte, akik a be nem bizonyítható mennyországért ennek a világnak mennyországát lábukkal tiporják! 12. Ilyen nézetek következtében azután az egy, igaz Istenben való hit egyrészt az emberek nagy részénél eltűnt, annál is inkább, mert másrészt a rest papság a kinyilatkoztatott Isteni Igének saját, önző meghamisítása által a józan és éretten gondolkozó embereket idővel arra figyelmeztette volna, hogy az embereknek kinyilatkoztatott Isteni Akarat által sokkal kevésbé volna rajta segítve, mint ahogy azt a Földön még a legostobább ember is várhatná. A tanítások mindig igen értelmetlen titkok voltak, amelyeket a vak nép azonban, mint szentséget megtartott és saját magát a legnagyobb mértékben méltatlannak találta arra, hogy az ilyen magas, mély és szentséges titkokat valaha megértse. 13. Vagy ma másképpen van? – Vajon nem megy a buta, vak nép a templomba és nem imádja az Írást? De ami benne van, abból nem tud és nem ért semmit és nem is érzi szükségét, mert már azzal is tökéletesen megelégszik, hogy azokat az Isten megszentelt papjai megértik és a közönséges embernek nincs egyébre szüksége, csak arra, amit a pap mond neki és hogy megtegye azt, amit a pap akar, mert a pap bizonyára tudja, hogy miért akarja. 14. Tehát ha az emberiség részéről az Isteni Akarat kinyilatkoztatott szavai mindenkor ilyen elbánásban részesülnek, lehet-e csodálkozni azon, hogy az emberek 100 év múlva az igazságnak még oly nagyszerű kinyilatkoztatásából annyit sem tudnak, mint az alvó gyermekek abból, amit ébrenlétükben tettek vagy cselekedtek.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

209

15. De Isten sohasem szűnik meg Magát az embereknek a legkülönbözőbb módon kinyilatkoztatni, úgy hogy az ember még a legkisebb gondolkodás után is kénytelen megállapítani, hogy ez vagy az a dolog nem természetes úton ment végbe.” 150. Fejezet

Kinyilatkoztatások a próféták által és ezek ismertetőjelei. Történelmi visszapillantás a kinyilatkoztatásokra és az azokat kísérő törvényekre. Jövendölések a jelen- és a legközelebbi jövő időről; valamint az Úr visszajöveteléről. Az új iskola. „Ne ítélkezzetek!” Az akaratszabadság pozitív és negatív lényege. Az álszent farizeus elrettentő példája. Az antikrisztusok regimentje.

1. Az Úr: „Isten leginkább a teljesen felébresztett szellemű próféták szája által nyilatkoztatta ki Magát. Az ilyen prófétákat az emberek, akik éberebb lelkűek voltak, minden időben nagyon jól megismerték először a leírt és a prédikált Ige által és másodszor csodatevő erejük révén és arról, hogy szükség esetén az embereknek bekövetkezendő dolgait kihirdették, hogy az emberek azok szerint igazodjanak és megtérjenek, megjavuljanak és Istent arra kérjék, hogy a megjövendölt ítéletet fordítsa el tőlük, mint amely eset Ninivében is előfordult. S harmadszor, az Istentől ily módon felébresztett szellemű próféták imájuk és kezük feltétele által betegeket is tudtak gyógyítani, ha a felgyógyulás a beteg lelkének üdvére szolgált; negyedszer, Isten Akaratával egyesülve büntető törvényt is hozhattak a javíthatatlan emberiséggel szemben s ezzel ellenkezőleg egy népet meg is áldhattak. 2. Az ilyen és több más tulajdonságáról jól felismerhető, hogy az igaz prófétát Isten ébresztette ily módon és a hamis prófétáktól ezen tulajdonságaik által igen könnyen megkülönböztethetők, de főleg azáltal, hogy az igazi próféták mindig alázatosak és telve vannak felebaráti szeretettel, a hamis próféták pedig mindenféle szőrmével díszített és más módon megjelölt ruhákban járnak-kelnek, telve vannak gőggel, kiáltó önzéssel és csak bizonyos megszentelt helyeken láttatják magukat, keveset beszélnek és amit mondanak az butaság, esztelenség és bizonyos időkben mindenféle hamis csodát hoznak létre, de csak titokban tartott természetes eszközökkel, és jaj annak, aki őket ebben utánozza; míg az igaz próféta igaz csodáival nem titkolózik, hanem még buzdítja is az embereket, hogy ilyen jó és helyes módon ők is hasonló csodákat tudnak tenni. 3. Mindezek bizonyítják, hogy az igaz prófétákat könnyen meglehet különböztetni és ebből minden józan ember rögtön megállapíthatja, hogy valóban léteznek igaz és hamis próféták, amely utóbbiak sohasem keletkeztek volna, ha valódiak nem jártak volna előttük. Ezek alapján az ember könnyen tudatára ébredhet annak is, hogy létezik egy igaz Isten, Aki az embert sohasem hagyja egészen árván ezen a Földön és akaratát minden időben kinyilatkoztatja és közli vele bölcs és nagy szándékát. 4. A kinyilatkoztatásnak ez a módja olyan emberek előtt, akik azok szerint akarnak megtérni, a legüdvösebb, mert általa valami különös késztetést nem szenvednek. A ritkább és nagy kinyilatkoztatások által az emberek lelkük érdekében sokkal kevesebbet nyernek, mert az ilyen kinyilatkoztatások inkább ítéletet jelentenek az elfajult emberek számára, mint üdvöt. 5. Amikor itt a Földön Ádám a Paradicsomban Isten előtt azáltal vétkezett, hogy mint szabadakaratú ember Isten jól ismert akaratát nem akarta elfogadni, akkor nemsokára egy nagy isteni kinyilatkoztatást ért meg, amely után megbánta bűnét, de ez a kinyilatkoztatás számára ítélet volt. 6. Azután a világ elfajult gyermekei miatt – akik a mélységekben laktak – többször történt nagy isteni kinyilatkoztatás, de azok a világ gyermekei számára mindenkor ítéletet jelentettek. 7. Noé idejében Istennek egy ilyen nagy kinyilatkoztatása jött az emberekhez és ez számukra igen nagy ítélet volt. 8. Ábrahám idejében ismét nagy kinyilatkoztatás történt, mégpedig a borzalmasan elfajult Sodoma és Gomorra, valamint ezt a két nagyvárost környező 10 kisebb város miatt. Ez szintén nagy ítélet volt azoknak az embereknek, aminek a Holt-tenger még a mai nap is élő tanúbizonysága.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

210

9. Jákob atyának is volt része egy nagy isteni kinyilatkoztatásban, de gyermekeinek kellett azt Egyiptomban levezekelniük. Mózes idejében egy új és igen nagy kinyilatkoztatás történt és Istennek az emberekhez intézett szavait kőtáblákba kellett vésnie. De milyen borzasztó ítélet volt ez az isteni kinyilatkoztatás különösen a túl vakká, gőgössé és embertelenné lett egyiptomiak számára, akiknek fölényessége teljesen megtört, de az izraelitáknak sem nézett el semmit. 10. Amikor az izraeliták Józsua alatt elhagyták a pusztát, ismét történt egy isteni kinyilatkoztatás és a nagy Jericho eltűnt a Földről! 11. S így volt ez Sámuel és Illés idejében, valamint a többi 4 nagy próféta idejében is. Nézzetek utána, hogy milyen ítéletek következtek, sőt még a kis próféták sem küldettek ítélet nélkül erre a Földre! 12. Most pedig itt van szemeitek előtt Isten legközvetlenebb és legnagyobb kinyilatkoztatása és az ezután következő zsidók nagy ítélete sem fog sokáig váratni magára. 13. Ettől az időtől kezdve csaknem 2000 éven át igen sok látnok és próféta fog támadni s eközben még sokkal nagyobb számú hamis próféta, sőt igen gőgös, zsarnok és minden szeretetből kivetkőzött hamis-krisztusok is, de akkor az ítéletek is szüntelenül fognak tartani és ritkán fog akadni uralkodó, aki sötétsége miatt népével együtt a súlyos ítéletet ki fogja kerülni. 14. A jelzett idő vége felé majd Én mindegyre nagyobb prófétákat fogok támasztani és velük az ítéletek is szaporodnak és terjednek. Akkor nagy földrengések, pusztító viharok és elemek, nagy drágaságok, háborúk, éhínségek, járványok, és mindenféle más csapás fogja érni az embereket és – amint már máskor is megjegyeztem – nem lesz hit az emberek között, csak igen keveseknek s az emberi gőg jegyében fog a hit megfogyni és egyik nép a másik ellen fog támadni. 15. Az embereket látnokok óva fogják inteni és az égboltozaton különös jelek fognak feltűnni, de azokon csak az Én kevés számú híveim fognak okulni, de a világi emberek mindezt csak a természet ritka tüneményének fogják tekinteni és kiköpnek majd azok előtt, akik Bennem hinni fognak! 16. De ezután megtörténik a legnagyobb kinyilatkoztatás az Én újbóli lejövetelem által, s ezt a kinyilatkoztatást majd megelőzi a legnagyobb és legszigorúbb ítélet, amit a világi emberek általános kirostálása fog követni tűz által. Azután majd ezen a Földön az igaz emberekből Én Magam fogok létesíteni egy egészen más iskolát, amely meg fog maradni e Földön az idők végezetéig. 17. Én ezt csak azért mondom nektek előre, hogy ne legyetek azon a véleményen, hogy Utánam az élet olyan tökéletes lesz itt, mint mennyeimben! Kevesen leesznek az Én angyalaimhoz hasonlók, de annál több, akik még sokkal gonoszabbak lesznek, mint az emberek ebben az időben. 18. De mindezek fölött nem kell megbotránkoznotok, mert már igen gyakran megmondtam nektek, hogy az ember teljes szabadakarata nélkül nem volna ember, csak emberhez hasonló állat. 19. A legjobb esetben az ilyen embereket állatokhoz hasonlóan valamilyen foglalkozásra betaníthatnák, de sohasem helyezhetnék olyan álláspontra, hogy beláthatnák az ilyen munka jó vagy hasznos voltát, akár az igaz, akár az állatemberek számára, hogy azután önmaguk határoznák el magukat az ilyen hasznos munkáknak a megállapított időben való végzésére. 20. Az az ember, aki a törvény ellen vét, azáltal éppen úgy igazolja, hogy szabad ember, mint az, aki a törvényt szabadakaratából követi; azért tehát ne ítéljetek és kárhoztassatok egy embert sem, hanem a legnagyobb türelemmel és szelídséggel oktassátok, és az eltévelyedetteknek mutassátok meg az igaz utat. Ha azon akar haladni, akkor már jó neki, de ha nem akar, akkor ne kényszerítsétek, legfeljebb közösítsétek ki egy jobb és tisztább gyülekezetből, mert a kényszeritett hívő ember tízszerte rosszabb egy hitetlennél és pártütőnél. 21. Nézzétek meg a farizeusokat! Ezek mind kényszeritett hívők látszatra, de önmagukban semmit sem hisznek és mindent megtesznek, amire csak áhítoznak. 22. Jól vigyázzatok tehát, ha majd az Én Nevemben utódokat fogtok választani, hogy először senkit se kényszerítsetek és másodszor, senki olyat fel ne vegyetek, akiről már messziről meglátjátok, hogy időleges érdekei vezetik hozzátok.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

211

23. Ti ezt megígéritek ugyan, de azért mégis jönnek olyanok közétek, akik részint külső kényszer, részint annak kilátása által akarják hivatalotokat megosztani, hogy köztetek gondtalan ellátást találjanak. De Én ezeket mind az antikrisztusok regimentjébe fogom számlálni, akiknek cselekedetei Isten előtt utálatosak lesznek. 24. Bizony mondom nektek: Mindazon követőiteket, akiket nem Én, hanem bizonyos világi iskolákban készítenek elő, hogy utódaitokká legyenek, Én nem fogadom majd el, mert csak az antikrisztus fogja tanítványait ilyformán kvalifikálni! 25. De akik fölé kiterjesztitek kezeiteket, és akiket megkereszteltek az Én Nevemben, azok megtelnek az Én Szellememmel és ezek lesznek azok, akiket Én választok ki minden időben utódaitokul, és akik Szellemem igaz részesedése által igazulnak meg! 26. A későbbi időben kevesen lesznek ilyenek, mert az antikrisztus a regimentjét nagyon ki fogja terjeszteni, de amikor majd a legnagyobbnak képzeli magát a világban, akkor lesz ledöntve mindörökre! – Megértettétek ezt jól?” 151. Fejezet

János elkedvetlenedése az ilyen szomorú jövő miatt. Kinek adatnak a mennyei gyöngyök és kinek nem? Tanítás az úgynevezett kegyelemválasztásról az akaratszabadságra vonatkozóan. Mi volt a megváltás célja és mi nem volt az? Az antikrisztusok ismertető jelei – műveik. Hamis krisztusok. Missziós intelmek. A tudomány – és feltalálás villámait megígéri az Úr. Az Úr megjövendöli saját szenvedéseit. Bizalomra intés. Különbség a tudás hite és a szeretet hite között.

1. Mondja erre János, az Én kedvencem: „Uram! Akkor igazán nem éri meg a fáradságot, hogy az ostoba emberek miatt annyira erőlködjünk, mert ha a most adott fényes életvilágosság az emberek között a sátán győzedelmes törekvése által ismét elsötétül, akkor vigye el az embereket úgy, amint most vannak az ő pokoli világbirodalmába! Mi szükség van arra, hogy ilyen emberek először a Te életvilágosságodban részesüljenek?! – Valóban, ha a Te isteni tanításaidnak ezek lesznek a gyümölcsi, akkor a világi embereket tanaidba bevezetni azt jelentené, mint életgyöngyeidet a disznók elé vetni. Jobb, ha a nemes tanokat meg sem ismerik s akkor nem is kell, hogy azt megrontsák és beszennyezzék!” 2. Mondom Én: „Igen, barátom az olyan emberek kedvéért – akik nem hisznek és azt, amit az Én tanításaimról hallanak a világi haszonért meghamisítják – az élettanításokat Én nem is adom, mert az ilyen emberi lelkek további nevelése céljából igen sok és nagy iskola van az egész végtelenségben. 3. Ezen a Földön csak az Én igaz gyermekeimnek adom ezeket a tanításokat és ők az örök halál megváltásának is részesei lesznek. De ők ezeket a tanításokat a maguk tisztaságában meg is fogják tartani és sohasem fognak beilleszkedni a világi csalások hatalmába, hanem sziklaszilárdsággal ragaszkodni fognak az örök életigazságokhoz. 4. Mi közünk Nekünk a világi emberekhez? Az alkalom megadatott nekik is, hogy Isten gyermekei sorába lépjenek. Ha ezt komolyan akarják, ne gátolja őket benne senki, de ha nem akarják komolyan, akkor tegyenek, amit akarnak és nem kell nektek sem velük tovább törődnötök. 5. Lásd, így állnak a dolgok! Én nem azért jöttem ebbe a világba, hogy azt régi törvénybéklyóiból megváltsam, hanem hogy gyermekeimet a világtól és annak törvényeitől felszabadítsam. És amint Én teszem ezt most, ugyanígy fogjátok tenni ezt ti és utódaitok. 6. Ami ezen a Földön az Én Rendem szerint feloldható, azt oldjátok fel ti és amit ilymódon feloldotok, az azonnal feloldva lesz Nálam a mennyekben is; de amit feloldani nem lehet, azt hagyjátok megkötve és ha valaki a ti feloldásotokat semmibe veszi, hagyjátok béklyóiban és kössétek meg őket, hogy békétek legyen a megkötöttektől; mert bizony mondom nektek, az megkötve lesz Nálam a mennyekben is és még sokáig lekötve és rabszolgája marad a sötét világi akaratának. – Lássátok, így állnak a dolgok!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

212

7. Mondja János tovább: „De miről fogjuk az ilyen sötét antikrisztusokat megismerni? Mert azt már látom, hogy tanításaidat sokan megragadják, nevezetesen a sok mágus, akik varázslataikat fogják velük szépíteni. Óh, jelöld meg a biztos ismertetőjelt, hogy gyorsan felismerjük őket és szembeszálljunk velük!” 8. Mondom Én: „Műveikről hamar felismerhetitek őket, mert a tüskéken nem nő szőlő, sem a töviseken füge. Aki valamit ad és érte még többet akar, az Nekem valóban nem tanítványom. 9. Mert lássátok, Én mindent odaadok az Enyéimért, sőt végül ennek a testemnek életét is és ezért senkitől sem veszek ebből a világból áldozatot, csak azt akarom, hogy az emberek Engem mindenek felett szeressenek, hogy Én nekik még sokkal többet és nagyobbat adhassak. – Gondoljátok talán, hogy ezt az antikrisztus is meg fogja tenni? – Óh nem – ezek követőiknek kétségbeejtően keveset fognak adni, talán mást sem, mint a túlvilágból költött nagy ígéreteket, de ezekért nagy áldozatokat fognak követelni, éppen úgy, mint azt a templomosok teszik, akik több öl hosszú imáikért igen sokat fizettetnek maguknak; de ezek az imák senkinek sincsenek hasznára, sem a világnak, sem a túlvilágnak! Így fog tehát cselekedni az antikrisztus és Enyéim őt tanítványaival és követőivel együtt semmis és üres gyümölcseikről nagyon jól meg fogják ismerni. 10. Mit csinálnak a farizeusok a bűnök mindenféle nemével és fajával? Lássátok,ők bűnváltságot követelnek akár pénzben, akár más gazdag áldozatban és azután a bűnösnek elkövetett vétkeiért felszabadító levelet adnak, sőt azokért is, amelyeket az ember különösen a gazdagok világában a jövőben is elkövetni gondol és azt mondják az embereknek: „Hasznosabb az nektek, hogy áldoztok az esetben, ha nem tudjátok megtartani a szigorú törvényeket. Az isteni törvényeket ilymódon hatályon kívül helyezik s helyükbe saját önző világi törvényeiket teszik, mert az ő elvük a világi jólét a szegény vak emberiség költségeire. 11. És lássátok, ugyanígy fog cselekedni az antikrisztus is tanítványaival együtt s annál inkább fel fogjátok ismerni, mert az egész világnak tele torokkal fogják kiáltani: Íme itt van az igazi Krisztus, vagy ott van Ő! – De ezt ne higgye el senki Enyéim közül, a világ gyermekeit pedig hagyjátok és ne hívjátok őket, hogy békétek legyen a sátánoktól és kísértőitől, mert egy időre nagy lesz a hatalma és ellenségeivel gonoszul fog elbánni, de éppen ezzel fogja saját maga ítéletét és bukását előkészíteni. 12. De Én majd annak idején az emberekkel nagy találmányokat fogok felfedeztetni, amelyek mint izzó nyilak fognak behatolni a sárkány sötét kamráiba s nyomorult csalásait és csodadolgait szét fogják rombolni, úgy hogy még legnagyobb követői előtt is teljesen meztelenül fog megszégyenülve állni és azok seregestől fordulnak majd el tőle. 13. Ne aggódjatok tehát, hogy idővel mi lesz az Én tanításaimmal, mert egyedül Én tudom a legjobban, hogy ebben a világban mi mindennek kell megtörténnie, és mi van megengedve abból a célból, hogy egykor még a vak világban is életvilágosság legyen. 14. De nem megy az olyan gyorsan, mint ti vélitek, mert ebben a földben egyedül Én ismerem az életelemeket és Én tudom a legjobban, hogy mi minden kell ahhoz, hogy őket az idők folyamán a magasabbrendű életvilágossághoz vezessem. Ne aggodalmaskodjatok tehát és legyetek jókevűek. 15. Lássátok, Énrám ebben a világban egészen különösen gyalázatos események következnek, amelyek már nem váratnak sokáig magukra s emiatt még nem vettetek Rajtam észre szomorúságot. Bármi is jöjjön, mégis egyedül Én Vagyok az Úr és Bölcsességemet és Akaratomat semmi sem múlja felül! Ami most történik és ami történni fog, az felülről van kiszámítva és elhatározva s annak igen mély és szentséges oka van s aki szeretetben és akaratban, szívben Velem van, azt még a leggonoszabb világ sem tudja megtámadni. De aki csak bölcsességben egy Énvelem, annak a világban még igen sok küzdelmet kell kiállnia, mert a világ az ő materiális értelmével sohasem fogja azt belátni, hogy látszólagos léte a szellem előtt egyenlő a semmivel. Ezzel elégedjetek meg és most legyetek Velem együtt jókevűek.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 152. Fejezet

VI . kötet

213

Lázár zaklatásai a templomosok részéről. Péter indítványa s az Úr cáfolata. A földi teremtmények nagy sokfélesége, mint az Úr életiskolája az Ő gyermekei számára.

1. Erre a beszédemre mindnyájan felderültek és Márta nemsokára ebédhez hívott Bennünket. Jókedvűen ettünk és ittunk, Lázár pedig elbeszélte Nekem, hogy távollétem alatt mi mindent kellett a templomosoktól eltűrnie, és hogy végül minden türelme ellenére annyira felmérgelődött, hogy belebetegedett. Tovább Lázár így folytatta beszédét: „Az egész Földön nem létezik olyan féreg, amely ilyen kitartóan terhére lenne az embernek! Nem lehet tőlük megszabadulni, bármit is tegyen. Ha az ember Róma törvényeivel fenyegeti őket, akkor több napon keresztül, mint csúszó- mászó kígyók igyekeznek bebizonyítani, hogy egyedül nekik van igazuk, s hogy semmilyen világi törvény nem árthat nekik, mert az egész világnak egyedül ők a törvényhozói s minden ember kivétel nélkül csak tőlük várhatja örömét vagy fájdalmát. 2. Én itt ilyen bizonyítások alatt olyan méregbe jöttem, hogy csaknem tettlegességre vetemedtem ezekkel az istentelen képmutatókkal szemben és megtiltottam nekik, hogy házam küszöbét mégegyszer átlépjék. De mindez nem használt semmit; ha ma kiűztem tizet, másnap helyettük tizenkettő jelent meg és olyan ártatlanul és simulékonyan kezdték el ugyanazt a témát, amiért kartársaikat kitiltottam házamból és úgy tettek, mintha köztem és köztük soha semmi sem fordult volna elő. Ebben a hónapban kénytelen voltam a házamhoz vezető utakat drága római őrökkel megszállva tartatni, mégpedig azzal a szigorú utasítással, hogy egy templomost se engedjenek házamba. Ezzel aztán megszereztem a külső nyugalmat, de a belsőt nem, mert ezek a határtalan szemtelen templomi gazok mindenféle fenyegető levelet küldtek és ilyen módon gyötörtek, mivel személyesen már nem tehették meg. 3. Ha Te, óh Uram megszabadítanál ettől a csapástól, akkor már ezen a világon boldog volnék. Talán ezen a 3 napon keresztül senki sem fog felkeresni a templomból és ezért az őröket erre az időre elbocsátottam, de utána ismét odaállítom őket, különben nincs nyugtom ezektől a szemtelen templomdarazsaktól. Én tudom jól, hogy egy félévvel ezelőtt a Te csodagyógyításod s a Veled szemben lévő barátságom képezi a fő okát annak, amiért a templomosok annyira üldöznek; de ha én ezt az okot eléjük állítom, nem fogadják el, hanem egyedül azt hozzák fel okul, hogy legalább 8-10 szolgát miért nem akartam átengedni nekik. Erre én így szóltam a templomosokhoz: Ezt intézzétek el a szolgákkal; valamennyit elvihetitek, ha el akarnak hozzátok menni. Ők pedig így válaszoltak: Ezt hiába mondod nekünk a szemünkbe, de a hátunk mögött titokban lebeszéled a szolgáidat és ezért nem akarnak hozzánk jönni; ezért súlyos számadásod legyen Isten előtt! – Ebben a modorban ment ez így tovább és ezért állítottam fel a római őrséget; - hogy mi lesz ebből – azt csak Te tudod!” 4. Mondom Én: „Hagyd békében őket, őrségre sem lesz ezután szükséged; majd Én állítok neked őröket s azok többet fognak kitenni, mint a rómaiak és a görögök összes légiói. Holnap csak múljon el az ünnepély minden őrületével, amelyen nem fogunk megjelenni, de holnapután, amikor az ünnepély fényes szertartások közepette kezdetét veszi, ismét elmegyek a templomba és úgy eléjük állítom halálos bűneik tükrét, hogy szégyellettükben el kell bujdosniuk a nép elől, hogy a megkövezést kikerüljék. Most azonban legyünk nyugodtak és derűsek, mert biztosak lehetünk látogatásaiktól.” 5. Mondja Péter: „Óh Uram! Ha úgy cselekednél itt, mint az Eufrátesz partján, ezek a sötét lelkűek egészen más véleményt alkotnának Felőled.” 6. Mondom Én: „Te éppen úgy beszélsz, mint ahogy éted a dolgot, de egy pár év múlva te is másképpen fogsz nyilatkozni. Tekintsd a mezők virágainak sokféleségét s a növények, fák és gyümölcsökét, azután a nagy különbséget a vizi, a földi és a levegőben élő madarak között, valamint az ásványok és ugyanúgy az égen lévő csillagok különféleségét. 7. Megmondhatod az okát ezeknek a különféleségeknek és változatosságoknak?! Nem mondjae a te egyszerű értelmed: Ehhez még Istennek sem lehetett valami különös bölcs oka, hanem csak valamely isteni hangulatában tette ezt, mert különös tetszését lelte abban, hogy a Földet, amilyen díszesen csak lehet, úgy felékesítse és ugyanilyen tarkán össze- vissza benépesítse; mert miért más a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

214

kinézése a fügefának, mint az alma vagy körtefának? Miért nincs ennek a két gyümölcsfajtának egy és ugyanazon formája és egy és ugyanazon íze? 8. Lásd, ha Istennek nem lett volna az a nagy szándéka, hogy emberteremtményeit gyermekeivé nevelje, akkor a Földet csak egészen soványan csak néhány gyümölcsfajjal és szelíd háziállattal népesítette volna be éppen úgy, ahogy azt számtalan más világtesttel tette, mert azokon az emberteremtményeknek nincs ez a magas rendeltetésük. 9. Mivel azonban az embernek ezen a Földön igen kedvező alkalma van arra, hogy a szemléletben és a gondolkodásban gyakorolja magát, hogy azáltal megismerje saját szabad akaratát, tehát Isten az ő számára ezt a Földet, mint életiskoláját oly rendkívüli változatossággal rendezte be, hogy az ember bölcsőjétől sírjáig eleget gondolkozhat, mindenféle szemlélést végezhet és összehasonlítást tehet s az egyiket mint neki megfelelő jót kiválaszthatja, a másikat mint neki meg nem felelő rosszat elvetheti. 10. Az a sokféle állatfaj is a legváltozatosabb módon tevékenykedik és mindenféle hang által hallatják és mozdulatokkal vétetik észre magukat s az embernek bőséges alkalma nyílik arra, hogy az állatokat különféle hasznos foglalkozásra idomítsa, azokat nemesítse és a nagy, összefüggő dolgokba átvigye. A madarak, néhány légyfaj, a bogár és tücsök, sőt még a béka is a természeti embernek első énektanítói voltak és a tengeri csigák tanították az embert hajót építeni és vitorlákkal messzire utazni. 11. De mivel Isten éppen az emberek miatt a természet minden világában olyan rendkívüli változatosságot hozott létre, ugyanúgy az embert is minden elképzelhető változatossággal látta el úgy alakban, mint jellemvonásban, hogy ezerszer ezer ember között aligha találtok kettőt, akik úgy hasonlítanának egymáshoz, mint az egyik szem a másikhoz; és Isten ezt azért tette, hogy az emberek magukat mindenben meg tudják különböztetni és éppen ezért több szeretettel legyenek egymás iránt. 12. S hogy kölcsönösen mindegyre nagyobb szeretettel legyenek egymás szolgálatára, ebből a célból rendkívül sokféle képességgel látta el őket; és ami az egyes emberre áll, ugyanaz áll egyes községekre, sőt népekre is. Ha pedig így van, amit ezerszeres tapasztalatok igazolnak, tehát tekintetbe kell venni azt is, hogy minden embert nem lehet egy és ugyanazon módon tanítani és az élet világosságának befogadására felébreszteni; és ami az egyes emberre érvényben van, ugyanaz van érvényben egész községekre, sőt egész népekre is. 153. Fejezet

Missziós tanítások az egyénesítésre. A templom elpusztításának, Jeruzsálem városának és a zsidók pusztulásának megjövendölése. Az új, igaz templom az Isten Szelleme. A zsidópapság hogyan vonja magára Isten ítéletét? Minden anyag mulandósága példákkal.

1. Az Úr: „A jeruzsálemi zsidóknak egészen más bánásmódra van szükségük, mint a galileaiaknak vagy szamaritánusoknak, vagy a pogányoknak és ezeknek ismét különböző bánásmódot kell tanúsítaniuk országaikkal és községeikkel szemben. 2. Mindenütt és mindenek előtt azt kell tekintetbe venni, hogy természetszerűleg milyen talajon állnak és másodszor, hogy milyen erkölcsi fokon. Ha az ember ezzel tisztában van, csak akkor határozhatja meg azokat az utakat, amelyeken eredményesen lehet az emberekhez közeledni, hogy őket az igazság és az élet világosságára megnyerhessük. Ennélfogva Mi Jeruzsálemben igen rossz eredményeket érnénk el, ha itt a chotinodorai, malavesi, samozatai, serrhei stb. eszközökkel akarnánk az embereket a világosságra téríteni. 3. A pogányok úgyis nyakig benne ülnek a legsötétebb törvényben, s ha Én ott nagy jeleket teszek, hogy régi babonájukat egy új törvénnyel letörjem, ez azért nem árt nekik, mert egy szelídebb törvénnyel a régi, súlyos törvénytől megszabadulnak és az Istenben való hitük és Iránta való szeretetük által könnyebben és szabadabban mozoghatnak az új törvényben. De ha Én itt, Jeruzsálemben – különösen a mostani időben – ugyanazt cselekedném, amit az Eufrátesz mellett, akkor a zsidók legnagyobb része félelmében és ijedségében elpusztulna s így nem sok ember maradna Számunkra, akiknek előadhatnánk az evangéliumot. S akik még életben maradnának, elmenekülnének Tőlünk, a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

215

papok pedig átkozódnának és így kiáltanának: Jaj nekünk! Belzebub elpusztította Jehova munkáját! – Jehova elhagyta az Ő népét és átadott bennünket az ördögöknek! 4. Én az ő szemeik előtt csak kis dolgot tettem és máris azt kiáltották, hogy szombatgyalázó és istentagadó vagyok s dolgaimat Belzebub segítségével hozom létre. Mit szólnának ahhoz és mit tennének akkor, ha pillanatok alatt a templomukat minden benne lévővel együtt megsemmisíteném?! Óh ha Én ezt megtenném, ti borzalmakra borzalmakat érnétek meg, úgy hogy végül még magatok is elmenekülnétek. De mivel írva van, hogy az üdvösségnek Jeruzsálemből kell kiindulnia, tehát itt csak szóval kell működni s végül inkább el kell viselni a testi halált is, mint erre a népre olyan földöntúli erőszakot gyakorolni, hogy úgy fizikailag, mint szellemileg megsemmisüljön. 5. Igen, igen Én azt mondom nektek: Ez a város és a templom legkésőbb 50 év múlva annyira el fog pusztulni, hogy az ember nem is fogja tudni, hol állott a templom valamikor; de ez a rómaiak külső hatalma által fog megtörténni. Ez lesz Istennek hatalmas fenyítő csapása, a zsidók pedig szétszóródnak az egész világban és soha sem lesz többé egy nép és az egész világ meg fogja vetni őket s a pogányok között lesznek kénytelenek nyomorúságos kenyerüket megkeresni. 6. Ez az ország mindörökre elvétetik tőlük és a pogányok pusztává fogják változtatni! 7. De ez a nagy és minden kétséget kizáróan bekövetkező csapás ezen ország népének lelkivilágát mégsem pusztítaná el annyira, mint ahogy elpusztulna akkor, ha Én most megsemmisíteném templomukat, mert azt ők a rómaiak kegyetlenségének számlájára írnák és azután sokan visszatérnének Istenhez. Ez a törvény azonban az Istenhez vezető utat teljesen eltorlaszolná előttük, mert ők ezt, mint Jehova szemmel láthatóan kiengesztelhetetlen ítéletét arra magyaráznák, hogy nagy és megbékíthetetlen haragjában a templomot a szentéllyel együtt szétromboltatta Belzebubbal és őket, mindnyájukat átadta neki. 8. Ha a szegény nép nem volna a játékban, akkor a papok miatt nem tennénk ebből lelkiismereti kérdést, hanem a templomot galád lakóitól megszabadítottuk volna. De a szegény nép miatt, amely még nagyon ragaszkodik a templomhoz, mert abban Isten jelenlétét reméli, nem fogjuk azt elpusztítani. 9. De ez az Én testem, mint Isten Szellemének igaz temploma, leromboltatik és Saját Magam által 3 nap múlva újból felépül. Ez pedig nagyobb tanúbizonyság lesz ellenük és nagyobb ítélet azok felett, akik a templomban kedvük szerint garázdálkodnak, mintha Én most ezer ilyen templomot semmisítenék meg; mert ami történni fog ezzel az Én Templomommal, az a hívő népet fel fogja fegyverezni a templomi gonosztevők ellen. El fog távolodni tőlük és a rómaiaknál találnak védelmet s ez a dúsgazdag papságot a rómaiak ellen a legnagyobb haragra fogja lobbantani, s titokban minden irányból zsoldosokat fognak bérelni és a rómaiakat az országból ki fogják űzni. És lássátok, ez fogja végüket okozni! Azért hát ne gondolkozzatok többé ezen, mert minden úgy fog történni, ahogy előre mondottam! 10. Bizony mondom nektek: Ez az egész Föld s az egész látható csillagos égboltozat egykor el fog múlni, de az Én szavaim és az, aki azokat élő módon bírja – nem, soha! Mert senki sem fog egy szerszámot tovább használni, mint ameddig az használható, de ha egyszer elkopik, eldobja és újat vesz helyébe. Lássátok, ugyanezt teszem Én is! 11. Ha valakinek egy régi tömlője van, amelyet már sok éven keresztül bor töltésére használt, vajon megtartja-e a jövőben is, ha elkorhad és a bor töltésére nem alkalmas? Óh nem, a régi tömlőt eldobja és helyébe újat szerez be. Lássátok, ugyanezt teszem Én is egy régi és korhadt fával, s ugyanezt cselekszem egy régi és korhadttá lett világgal. 12. Mert ha egy világba helyezett gondolataim és eszméim egy szabad, önálló és szellemi életbe mennek át, akkor egy ilyen Föld nem egyéb, mint egy üres burok, amely semmiféle új és erőteljes életet nem képes már kiérlelni s akkor ez a burok feloldódik és helyébe egy új és új életcsírákkal telt Föld lép. Minden, ami térben és időben van, megvénül, elgyengül, meghal és elmúlik, csak a tisztán gondolkodó és Teremtő Szelem örök!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 154. Fejezet

VI . kötet

216

Miért múlandó az anyag – mert tulajdonképpen nem anyag, hanem csak időlegesen törvényben lekötött szellemiség. Példák, mint természeti adatok az anyag szükségszerű és jótékony elmúlásához. A zsidó-görögök bizonysága az Úr felől. „Kezdetben vala az Ige” stb. Az utolsó jel a templom bukása előtt.

1. Mondja a zsidó-görögök közül az egyik: „De Uram, mivel most egyszer ismét kedved van ahhoz, hogy ilyen rendkívül nagy dolgokat fedj fel előttünk, magyarázd meg kegyelmesen az okát annak is, hogy az anyag a maga nemé4ben miért nem állhat fenn örökké? – A sziklák idővel szétmállanak, a legnagyobb fák, amelyek csaknem 2000 éven keresztül minden viharral dacoltak, mint például Libanon őscédrusai, úgy elporladnak és elhalnak, hogy semmi sem marad meg belőlük, tavak, sőt tengerek kiszáradnak, szóval az ember az egész Földön nem lát egyebet, mint folytonos keletkezést és elmúlást. Csak még a csillagos mennyboltozaton marad minden ugyanaz, mert ugyanazok a csillagok, amelyeket változatlan állásaikban még Ádám szemlélt, ma is ugyanazok a maguk változatlanságában és múlhatatlanságában. De ha Te azt mondod, hogy egykor ezek is elmúlnak majd, magától felmerül az a kérdés: Ha Te mondásod szerint azok az óriási világtestek a mi földi éveink kimondhatatlan hosszú sorozata óta fennállnak, akkor ily módon örökké is fennállhatnának. Hol van az ő keletkezésük ideje, ki mérheti azt meg évek vagy évezredek számával? A mi emberi értelmünk előtt mintegy örökkévalóságok óta állnak fenn s a jövőben is fennállhatnak örökkévalóságokon át. Miért kell tehát ezeknek végül mégis csak elmúlniuk?” 2. Mondom Én: „Barátom, éppen azért, mert azok tulajdonképpen nem anyagiak, hanem törvényben lekötött szellemiségek. Én már más alkalommal megmondottam nektek, hogy minden látható teremtett dolog nem egyéb, mint Istennek egy gondolata, amelyet mindenható akaratával szilárdít meg. 3. És amíg Isten egy gondolatát Akaratával megszilárdítja addig, mint önmagában különálló valami áll szemeink előtt és ezáltal valósággal különválik a többi megszámlálhatatlan gondolattól, hogy először önmagában konszolidálódjék, hogy egykor önálló egyéniség váljék örök időkre. 4. Ha Isten gondolata így különállva önmagában megoldotta ezt a feladatot és minden irányban szabaddá és önállóvá tette magát, mi szükség van arra, hogy az Isteni akarat és Hatalom még továbbra is rögzítse és minden más isteni gondolttól elkülönítse? 5. Az ember, ha teljesen eléri benső, szellemi érettségét – amihez egy materiális testre volt szüksége – mi szüksége van testének további fáradságos cipelésére? 6. Ha egy ember egy házat felépít, azzal elkészül és az lakhatóvá lesz, vajon a ház körül lévő oszlopokat ott fogja-e továbbra is hagyni? 7. Vagy tegyük fel, hogy te egy fazékban a húst megfelelő puhára megfőzöd és azt ily módon megehetővé teszed, benne fogod hagyni a fazékban? Bizonyára nem, te a levessel együtt ki fogod venni a fazékból és a fazekat félreteszed. És lásd, így van meg a Földön mindennek a maga ideje. 8. Ha tavasszal egy fát látsz, amely tele van bimbóval, nem fogod-e azt mondani, hogy mire valók ezek a mulandó bimbók? De a bimbó megduzzad, mindegyre jobban és jobban kibontakozik, majd levelek és kellemesen illatozó virágok tűnnek elő s te megcsodálod azokat, mert nagyon tetszenek; de egyszer csak elhervadnak és lehullanak s akkor bosszankodva ismét azt kérdezed, hogy mire való ennek a fának pompája és szépsége, ha úgyis elpusztul? És igazad van, mert egy virágjában lévő fában mindig gyönyörködhetünk, de ettől egy ember sem fog jóllakni s így nyilvánvaló, hogy a gyümölcs magjának éltetésére szolgáló virágzat elvégzett feladata után el kell, hogy vétessék, hogy a gyümölcs önmagában szabadon fejlődhessék. S te nemsokára az édes gyümölcsök egész tömegét láthatod a fa ágain, amelyekben igen nagy tetszésedet találod, és most az a kérdés, hogy a gyümölcsök is a fával egyesülve örökké megmaradjanak?” 9. Mondja a zsidó-görög, aki jeruzsálemi polgár volt: „Mindezt nagyon jól belátom; egyik a másikából keletkezik, míg a főcélt el nem éri. De miért kell végül még a fának is meghalnia, amely sokszor annyi éven át jó gyümölcsöt adott az embereknek s miért kell annak elrothadni és megsemmisülni, hiszen olyan jól szolgál és mégis helyet kell engednie a másiknak?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

217

10. Mondom Én: „Lásd, minden anyag a szellemi életelem időlegesen befogadó edénye s ebből minden esztendőben kifejlődik egy bizonyos rész, felszabadul és egy magasabb életszférába megy át. 11. Több sőt gyakran kevesebb földi év alatt az utolsó életelem szikra is eltűnik és a kemény és hasznavehetetlenné vált fából is egy magasabb élethatványba megy át s azután a fa élettelenül áll Előtted. Az ilyen öreg, megkeményedett és hasznavehetetlenné vált fába új életelemeket kellene belelehelni, hogy azok a fa eldurvult anyagában éppen úgy megromoljanak, mint ahogy megromlik a legjobb bor is, ha azt ostoba módon régi és tisztátalan edénybe öntik; nem okosabb tehát az újbort új és tiszta edényekbe önteni és a régieket egészen eldobni, különösen ha sok új edényünk van? Mi a véleményed ebben a dologban?” 12. Mondja a zsidógörög: „Uram, itt minden vélemény megszűnt! Te vagy egyedül a legnagyobb bölcsesség és az egész természetben mindennek a viszonyát ismered, ennélfogva mindennek egymáshoz való viszonyát is egyedül Te ismered. Mi csak kérdezhetünk Téged és mindazt, amit nekünk mondasz, hittel kell elfogadnunk. Minden teljesen úgy van, amint azokat nekünk, óh Urunk kegyesen megmagyaráztad és éppen ebben van a legélőbb bizonyítéka annak, hogy Te voltál Az, Aki Szellemedben mindent öröktől fogva így rendeztél el és teremtettél meg, bármi is legyen az az egész végtelenségben! 13. János tanítványod feljegyzett Igéid bevezetésében a legigazabb és a legszebb tanúbizonyságát adta, amidőn azt mondotta: „Kezdetben vala az Ige, az Ige vala Istennél és Isten vala az Ige! – És az Ige testté lőn és miközöttünk lakozék. Ő eljőve az Övéihez és ezek nem ismerék fel Őt.” – És lásd Uram, ez így is van. Te eljöttél hozzánk, emberekhez és milyen kevesen ismertek meg Téged s milyen sokan vannak, akik a nagy jelek és a legbölcsebb tanítások dacára sem ismernek meg. Azt lehetne mondani, hogy milyen határtalanul buták és elvakultak az emberek.” 14. Mondom Én: „Ez már így van és mégsem tehetsz ellene semmit, mert szabad akaratukat nem vehetjük el, mivel akkor megszűnnének szabad emberek lenni; nekik még több csodát tenni hiábavaló fáradság volna, mert semmit sem érnél el vele, csak azt, amit már egyszer kifejtettem előttetek egy alkalommal, amikor úgy véltétek, hogy itt is olyan jeleket kellene tennem, mint az Eufrátesz partján. 15. E nép számára csak „Ige” marad s ha ez nem nyitja meg a szemüket, akkor nem nyitják meg a csodatételek sem. Majd történnek még jelek előttük, de nem felépülésük, csak bukásuk céljából. 16. Én mondom azt nektek: Az utolsó jel, ami Jeruzsálemben fog történni, teljesen hasonló lesz Jónás próféta jeléhez, amely Ninive előtt történt, amikor 3 napot egy nagy hal hasában töltött el. S e csodajel miatt fogja őket a nagy ítélet érni, amely ezeket a gonosztevőket úgy elnyeli, mint ahogy a tüzes sárkány nyeli el nyomorult zsákmányát. – De most hagyjuk ezt és menjünk ki kissé a szabadba, mielőtt a Nap alászállna.” 17. Ezt mindenki helyeselte, azután felemelkedtünk az asztal mellől s felmentünk újból kis dombunkra, melyről Jeruzsálem egy részét be lehetett látni. 155. Fejezet

Szomorú beszédek a jeruzsálemi állapotokról és a város jövőjéről. A balesetek és szerencsétlenségek felülről vannak jóváhagyva.

1. Amikor a dombon letelepedtünk, így szólt Lázár: „Valóban kár, hogy ez a nagy és szép város egykor teljesen el fog pusztulni; de ki tehet erről, ha gonosz lakói kívánják így!” 2. Mondom Én: „Te most egészen jól beszéltél, mert ha valaki a csapást meg a bajt önmagának kívánja, azzal nem történik igazságtalanság. Én már oly gyakran jártam köztük és össze akartam gyűjteni védőszárnyam alá, mint ahogy a tyúk gyűjti össze csirkéit, de eddig minden fáradozásom hiábavaló volt s így egyedül maguk lesznek okai annak a szerencsétlenségnek, ami őket érni fogja. 3. De Én azért mindig arra fogok törekedni, hogy a tanításokban és a szigorú figyelmeztetésekben ne szenvedjenek hiányt, hogy közülük néhányat meg lehessen menteni. Amit most Én Magam teszek, ugyanazt fogjátok majd ti is tenni, sőt annál könnyebben, mert az utolsó csodatételem, amelyet majd tenni fogok Jeruzsálemben erre képesíteni fog benneteket. Aki titeket fog

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

218

hallgatni, az Engem is hallgatni fog, mert csak azt fogjátok beszélni, amit Szellemem helyez szátokra, és akik megmaradnak régi konokságukban, azok csak arassák annak gyümölcseit. 4. A víz és a tűz az ember halálát okozhatja, ha egy mély vízbe esik vagy valamely tűzvésznél a lángok martalékává lesz. Ezért Én a Földön ne engedjem meg többé, hogy tűz vagy víz legyen?! Óh nem, ha az embernek azért van értelme, ereje és szabad akarata. Ő nagyon jól ismeri úgy a tűznek, mint a víznek jó és rossz tulajdonságait; használja tehát mind a kettőt értelemmel és mindkét elem hasznára lesz. De ha csupa könnyelműségből vagy vigyázatlanságból egy mély vízbe esik, vagy egy kemencébe ugrik, nyilvánvaló, hogy akár önként, akár önkéntelenül ő az oka annak, hogy ez földi életébe került, mert igazán értelmes és óvatos embereket ilyen szerencsétlenség nem egykönnyen érhet és azokat, akik az Én tanításaim szerint fognak élni – éppenséggel nem!” 5. Mondja az egyik zsidó- görög: „Uram, de mindenüvé nem terjedhet ki mégsem az ember értelme és óvatossága. Vegyük például azt, hogy sürgős ügyben a nagy tengeren keresztül hajón Rómába kellene utaznom. Én a tenger közepén vagyok s egyszer csak nagy vihar keletkezik, a hajó megfeneklik egy tengeralatti zátonyon és mindenestől elsüllyed; most ki az oka az én szerencsétlenségemnek? Én bizonyára nem és a hajó kormányosa szintén nem, mert honnan tudhatja azt, hogy vihar fog keletkezni és honnan tudhattam volna én?” 6. Mondom Én: „Barátom! Ha ilyesmi történik, azt igen bölcs okoknál fogva felülről engedték megtörténni, mert ez körülbelül ugyanaz, mint amikor valaki valamely betegségben hal meg és az a betegség gyógyíthatatlan volt, mert ezen a Földön egyetlen egy ember sem marad meg földi életében s éppen úgy elveszítheti életét saját hibáján kívül a vízben, mint a tűzben. Most pedig úgy vélem, hogy erről ne vesztegessünk több szót és térjünk át egy más és sokkal fontosabb tárgyra.” 156. Fejezet

A csillagos ég, a teli Hold és annak elsötétülése, ennek különös hatása Jeruzsálembe. Lázár kérdi, hogy mi a Hold? A benső látás ígérete.

1. Az Úr: „Lássátok, a Nap leáldozott s az égboltozat tiszta és néhány csillag már feltűnik. Éppen ma, 2 óra múlva holdfogyatkozás lesz ennek a Földnek természetes árnyéka által, amely a Nap és a Hold közé fog kerülni. Ez a jeruzsálemieknél, nevezetesen a buta farizeusoknál óriási feltűnést fog kelteni, mert a Hold ezúttal csaknem egy félóráig teljesen el fog tűnni. Erre megindul majd az óbégatás és nagy áldozatok kerülnek Isten perselyébe. Mi pedig a természetnek ezt a kis színjátékát egészen nyugodt szemekkel fogjuk megfigyelni és gyönyörködünk benne. 2. Egyébként ez egészen természetes jelenség és a Mi működésünkre igen kedvező, mert úgy a papok, mint a nép az ilyen tüneményt mindig az Isten haragja előjelének tekinti és az Én pártomon lévő nép fennhangon szemére veti majd a papoknak, hogy ma akartak elfogatni, a papok pedig védekezni fognak és minden okot a gyűlölt esseusokra fognak hárítani és őket fogják elátkozni és kárhoztatni, miközben a Hold ismét elő fog tűnni és a papok nagy pátosszal ezt mondják majd a népnek: Lásd, te határtalanul vak és ostoba nép! Mivel mi most Isten legnagyobb ellenségeit az Isten által egyedül nekünk kölcsönzött hatalom tökéletességünknél fogva elítéltük, tehát az Isten haragja megszűnt és mi ismét szabadon tudunk lélegezni és szívünk legnagyobb hálájából gazdag áldozatot teszünk perselyébe. 3. Erre aztán az áldozatkövetelést még ez éjszaka el fogják rendelni és a vak, ostoba nép minden erejéből áldozni fog; de az Én követőim nem fognak az áldozatban részt venni és a sok jelenlévő esseus ki fogja hívni a farizeusokat és prédikációt fog tartani nekik a holdfogyatkozásról, mely prédikáció ritka lesz a maga nemében, mivel az esseusok nagyon jól ismerik a holdfogyatkozás okát, valamint mást is jó előre kiszámítottak és megbeszélték egymás között, hogy a papoknak a nép előtt mit fognak mondani. 4. Ekkor a nép megtámadja majd a papokat és sokan vissza fogják kérni áldozatukat, amit azonban nem kapnak vissza, mert a papok megértetik velük, hogy az áldozatot erre vagy arra a jótékony célra fogják felhasználni. Ez a nép egyik részét majd lecsillapítja, de a másik részét nagyon felingerli, úgy hogy a templomban és a templomon kívül nagy tumultus keletkezik és fegyveres római őröknek kell azután a békét helyreállítani köztük. Lássátok, ezt fogja ezen az éjszakán ez az egészen

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

219

természetes holdfogyatkozás előidézni, de Bennünket a legkevésbé sem fog zavarni. Lesznek egyesek, akik egészen idáig fognak menekülni a rómaiak szigora elől, de nekünk nincs okunk félni tőlük. Nos, hogy tetszik ez nektek?” 5. Mondják mindnyájan: „Óh Urunk, rendkívül jól, csak a gonosz papságot nem éri semmi. Ezek számára egy megkövezés pedig nagyon is helyén lett volna!” 6. Mondom Én: „Óh, akkor nagyon tévedtek! Az esseusok szóbeli kövezése sokkal helyénvalóbb és jobb lesz, mert ezek világosan megmagyarázzák a nép előtt ennek a tüneménynek természetes voltát, amire a nép annál inkább rátámad a papokra és bejelenti, hogy a jövőben nem hisz nekik és megesküszik arra, hogy miattuk soha nem lépik át a templom küszöbét. És lássátok, ez a templomosoknak sokkal rosszabb, mintha kövekkel hajították volna meg őket.” 7. Mondja Lázár: „Uram, ha a holdfogyatkozás még most nem fog bekövetkezni, akkor talán először elfogyaszthatnánk a vacsorát? „Mondom Én: „Kedves testvérem, hiszen alig egy órája, hogy felkeltünk az asztaltól és most ismét vacsorázzunk; hiszen ez valósággal könnyelműség volna! Múljon el először az egész jelenség, amely mindössze 3 óráig fog tartani s azután már vehetünk erősítést Magunkhoz.” Ebbe Lázár belenyugodott és azt mondta a két testvérének, hogy ne egy estebéd készítéséhez fogjanak, hanem rendes vacsoráról gondoskodjanak. 8. Azután azt kérdezte Tőlem Lázár, hogy mi tulajdonképpen a Hold, amire Én így feleltem: „Kedves barátom, ezt tanítványaim pontosan tudják és Én egyszer Magam is egy titkos beszélgetés alkalmával négyszemközt rámutattam arra, hogy mi a Nap, a csillagok és a Hold, de úgy látszik, hogy nem értetted meg teljesen; ez azonban nem tesz semmit. Én majd megnyitom benső látásotokat és olyan tisztán fogjátok látni a Holdat, mint amilyen tisztán láthatjátok ennek a Földnek tájait és ez jobb lesz, mintha ezt a dolgot sok ezer szóval magyaráznám meg.” Ennek mindnyájan megörültek és előre köszönetet mondtak érte. 157. Fejezet

Az emberi szem művészies berendezése. Különbség a természetes látás és a lélek látása között. A Hold szemlélése közvetlen közelről. Szomorú állapotok és viszonyok a Holdban. A Hold lakói annak földrészén. Tanítás a dolgok miértje felett. A túlságosan elvilágiasodott földi lelkek kúrája. Rövid ismertetés a holdemberekről a Föld e mellékbolygójának másik oldalán.

1. Eközben a Föld árnyéka már mutatkozni kezdett a Holdon; minden szem a Hold felé volt irányítva és figyelték az árnyék haladását. Nemsokára az egész Hold teljesen elsötétült s ez alkalommal sokkal nagyobb mennyiségű csillag volt látható, mint előzőleg a Hold teljes fényében. Erre azt kérdezte Lázár: „Uram miképpen lehet az, hogy egyszerre annyi csillag tűnt fel, amiket az imént még nem láttunk?” 2. Mondom Én: „Ez kedves barátom azért van, mert a telihold erős fénye nem zavarja meg a szemedet s a te pupilláid most nagyon ki vannak tágulva és ezért az egészen távoli kicsiny csillagok gyenge csillogását is észreveszed. Nappal egyáltalában nem látsz csillagokat, mert a Nap fénye a szem pupilláit nagyon összehúzza s ezért az ember szemét Isten olyan művésziesen rendezte be, hogy a világosságnak minden fokát észreveheti, sőt pontosan ki is számíthatja. 3. De bármily művésziesen van is az ember szeme megalkotva, mégsem hasonlítható össze a szellemi szem csodálatosságával, amely mindent helyes mértékben és keresztül-hasul lát. 4. Figyelj most jól, ha majd a Hold ki fog lépni a Föld árnyékából, hogy mennyire el fognak tűnni egyszerre a legkisebb csillagok is és ezáltal meggyőződsz arról, hogy ezt a Hold egyre fokozódó fénye idézi elő. 5. De egészen másképpen áll a dolog a lélek látásával; azt nem téveszti meg semmi földi fény s a Föld éjszakája vagy legfényesebb nappala teljesen mindegy neki. A léleknek csak egy állandó nappala van, de éjszakája nincs, azonban természetesen csak olyan léleknek, aki az Én Világosságomban él és halad. De egy olyan lélek, aki csak e világ világosságában, azaz a világ tanításai szerint halad, az a síron túl is állandó éjszakában és sötétségben lesz.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

220

6. De most jól figyeljetek ide! Én most benneteket néhány pillanatra bensőleg fel foglak ébreszteni, ami által úgy fogjátok látni a Holdat, mintha annak földjén volnátok.” Ekkor Én akartam s abban a pillanatban valamennyien az irtózat kiáltásában törek ki; Lázár arra kért, hogy benső látását vegyem el, mert a holdföld igen puszta, üres és sivárnak tűnt fel előtte. De Én így szóltam: „Nézzetek csak pontosabban és fel fogtok fedezni e Föld embereihez hasonló lényeket is.” Ekkor mindnyájan még jobban megerőltették látásukat és íme, valóban felfedeztek emberi lényeket, mégpedig a Föld felé fordított oldalon igen légies kinézésű, csaknem egészen átlátszó és amellett mégis nagyon elnyomorodott kicsiny emberi lényeket, akikre nem tudtak magyarázatot találni; a Hold ellenkező oldala azonban már valamivel jobban tetszett nekik, de mivel azt csak 14 naponként a Hold éjszakájának idején lehetett megfigyelni, tehát – a Holdnak megfelelő természetes okoknál fogva – az embereket és kevés állataikat mély álomban találták. 7. Amikor az egész Holdat megtekintették és nyilvánítani kezdték, hogy a holdföldet már a túlságig megfigyelték és megtekintették, hogy venném vissza benső látásukat, Én ezt meg is tettem, mert mindnyájukat félelem kezdte megszállni az iránt, hogy talán ott is maradnak abban a szomorú kinézésű sivár világban. 8. Amikor a Holdat ismét testi szemeikkel láthatták, mindnyájan igen boldogok voltak és a legidősebb zsidó-görög így szólt Hozzám: „Uram, ha a Te nagy teremtésedben létezik valahol egy világ, ahol az elkárhozott lelkeket gyötrik, akkor a Hold a legtökéletesebben alkalmas arra, különösen a felénk eső oldal; és azok a különös, igen rőt kinézésű, sötétszürke, átlátszó, köd- és levegőszerű emberi lének bizonyára nem mások, mint ilyen irigylésre nem méltó szerencsétlen lelkek. Ha egy ember ezen a Földön vidékeket és országokat utazik be, akkor egyik szép vidékről gyakran egy sokkal szebbre kerül; de abban a világban ott fenn ez az eset éppen fordítva van. Az első és talán a legjobb pont, amelyet az ember megpillant, oly borzalmat keltően vad és kopár, hogy az ember úgy megretten tőle, mint egy szörnytől, a többi tájak és vidékek még sokkal ijesztőbbek és borzalmasabbak és ilyen vidéken emberi lények laknak és ezek is olyan szomorúak és elnyomorodottak, hogy a mi legrosszabb és legbűzösebb pocsolyáink lakóit azokkal szemben királyoknak lehetne nevezni! Uram, Uram! Miféle lények ezek?” 9. Mondom Én: „Bizony ezek nem valami boldog lények és sok pokolit rejtenek magukban, de idővel ők is egy jobb életbe mennek át, természetesen nem nagyon gyors lépésekkel. Azok, akik annak a holdföldnek felületén járnak-kelnek és már átlátszóak, jobb fokozaton vannak, de akik a mély barlangokban, lyukakban és kráterekben laknak, azoknak élete még igen keserves és hosszú időre lesz szükségük, míg jobb életállapotba kerülnek. 10. Lássátok azok ennek a Földnek lelkei, akik testi életükben ezen a Földön a legőrültebb világi gyönyörökben és önszeretetben tobzódtak és innen kerültek át. Ezek a legnagyobb fokban materiális lelkek a holdföld holt részén és önmagukból egy olyan fél-anyagias testet kapnak, amelyen át a legrosszabb materiális befolyásokat, mint a hideget, a forróságot, a Nap fényét s ennek a Földnek és más csillagzatoknak visszfényét észreveszik, de semmi földi dologgal nem tudják kapzsiságukat kielégíteni. Ők ezt a Földet nagyon jól látják és azt is tudják, hogy egykor jól éltek ott, ahol sok birtokuk, nagy tekintélyük volt és sok ember szolgálta őket, de most önmagukra vannak hagyatva, meztelenek és ritka levegőjükön kívül más táplálékuk nincs, vizük sincs, annál kevésbé boruk. Földjük talaja habkőszerű kőzet s még a legkisebb mohanövényke sem fordul elő rajta soha. 11. S így a holdföld a legalkalmasabb az olyan lelkek számára, ahol megfelelő módon el vannak különítve és ahol ahhoz a belátáshoz juthatnak, hogy a földi vagyon igen csalékony és értéktelen s végül megragadja őket a vágy, hogy teljesen elmúljanak és egyáltalában ne létezzenek. 12. Sokan megkísérlik megölni magukat, mások pedig alvással akarják további világszemléletüket elnémítani, de se az egyik, se a másik nem sikerül. Azután kutatni kezdik, hogy szenvedéseik völgyeiből és árkaiból nincsen-e kivezető út, amely elvezetné őket olyan vidékre, ahol bölcsebb emberekkel találkozhatnának, akikkel igen szomorú létük okáról beszélgethetnének. 13. És lássátok, akkor valóban megtörténik az, hogy sok fáradsággal és megerőltetéssel megtalálják a kivezető utat s nagy síkságokat találnak. Majd ismét megmásszák nagyon magas hegységeiket és bölcs szellemekkel találkoznak, akik bölcs módon oktatják őket és tudtukra adják,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

221

hogy létezik egy mindenható és végtelen jóságú Isten, Benne higgyenek és Őt szeressék, mert ha ezt megteszik, sorsuk csakhamar jobbra fordul. 14. Azt aztán szívesen el is fogadják s anyaguktól csakhamar megszabadulnak és egy szellemi öltözéket kapnak és más földre kerülnek, talán a Vénuszra, vagy a Merkúrra, később a Jupiterre, Szaturnuszra vagy más földbolygókra és e vándorlásuk közben éppen a bolygók anyaga által minden anyagit lekoptatnak magukról. Azután már átmehetnek a Napba is, ahol aztán igen sok bölcsességet és szeretetet tehetnek magukévá. Csak innen lesznek aztán tiszta szellemekké, ahonnan a tiszta szellemi napba kerülnek át, melyben megszámlálhatatlan sokaságú bölcs, oktatóintézetekben sincs hiány. 15. Az ilyen elanyagiasodott emberek igen sok és hosszú idők múltán szintén tiszta szellemekké válhatnak és nagy boldogságot élvezhetnek, de oda soha nem juthatnak el, ahová az Én gyermekeim legkisebbje fog eljutni. 16. De majd ha Én visszatérek oda, ahonnan eljöttem, akkor ezeket a nyomorult holdlakókat is megváltás fogja érni. – Most már tudjátok úgy-e, hogy mi a Hold?” 17. Mondja Lázár: „Igen Urunk, ezt most már jól tudjuk – már ami a felénk forduló részt illeti, - de a túlsó rész úgy látszik, jobban hasonlít a mi földünkhöz. Mi láttunk ott növényeket, vizeket, sőt felhőket is az égboltozaton. Mi van ott?” 18. Mondom Én: „Egészen olyan természetes emberek, mint ennek a Földnek legszélső északi részén, de a holdföld nappali és éjjeli viszonyaihoz képest másképpen organizálva. A továbbiakra nézve majd szellemetek fog benneteket oktatni. Azonban ennek a tüneménynek már vége van, tehát visszamehetünk a házba, hogy mérsékelt erősítésben részesüljünk.” – Ezt mindenki helyeselte és ezután bementünk a házba, ahol mindenkinek azt tanácsoltam, hogy erről a látomásról más embernek említést ne tegyenek. 158. Fejezet

A kenyér és a bor a legjobb táplálék az emberi testnek. Az éjjeli tolakodókat Lázár kapujától elkergetik. Csodálkozás az Úr jövendölésének betejesedése felett, amely a templomban a holdfogyatkozás miatt keletkezett. Tanítás az újjászületésről és a szellem képességeiről s az Úr utal az azt megelőző szenvedéseinek idejére.

1. A szobában szokásom szerint leültünk a kerekasztalhoz, Lázár pedig kenyeret és bort tálaltatott, miután egyéb még nem volt készen. Márta azonban mégis ki akart menni a konyhába, hogy legalább Számomra valami jobbat készítsen, de Én így szóltam hozzá: Hagyd ezt testvérem, a kenyér és a bor úgyis a legjobb táplálék az emberi test számára; mert ha te most tüzet gyújtasz, egynéhány jeruzsálemi szökevény ezt észrevenné és bejönne ide, ami sem nektek, sem Nekem nem volna kellemes. Hagyd tehát azt, amire nincs szükségünk, majd holnap másképpen lesz.” Erre Márta szót fogadott Nekem és Mi ettünk és ittuk. 2. Amikor testünknek megadtuk a megfelelő erősítést, egyszerre csak bejött Lázár néhány szolgája a szobába és elbeszélték, hogy a kőfalakon kívül, amellyel Betánia helység körül van véve, egy néptömeg zsibong és nagy élénkséggel beszélik el egymásnak, hogy Jeruzsálemben a holdfogyatkozáskor olyan rettenetes tolongás volt, hogy a rómaiak kénytelenek voltak fegyverrel a kezükben rendet teremteni, különben a dolog igen aggasztó fordulatot vehetett volna. A zarándoklók közül sokan elszéledtek, azok pedig akik idemenekültek, mindenáron be akarnak jönni, de nem tudnak, mert még naplemente előtt minden kaput bezártak. Egyesek azt kérdezték egymás között, hogy a galileai próféta nem volna itt Betániában, mire aztán mások azt felelték, hogy ő sokkal okosabb és biztosan már délelőtt megérezte, hogy mi fog történni s még idejekorán ajánlotta magát. Mondják a szolgák: „Házunk ura, mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Bocsássuk be őket vagy nem?” 3. Mondom Én Lázár helyett: „Hagyjátok őket kint, tovább úgysem fogják őket üldözni. Holnapig lecsendesedik az egész dolog és az ünnep minden további zavar nélkül fog végbemenni.” Erre a szolgák ismét kimentek és a többi szolgával őrt álltak, hogy a falakon keresztül ne másszon senki át a nagy udvarba.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

222

4. Erre Én mindnyájukat emlékeztettem arra, hogy mit mondottam a dombon, amikor előre elbeszéltem, hogy milyen hatása lesz a holdfogyatkozásnak Jeruzsálemben, nem győztek eléggé csodálkozni, hogy miképpen tudhattam Én azt olyan pontosan, hogy ez a jelenség milyen hatást fog előidézni anélkül, hogy Jeruzsálemben jelen lettem volna. Én pedig erre így szóltam hozzájuk: „Hogyan tudtok ezen ennyire csodálkozni, hiszen ezt egy más okos és bölcs ember is éppen olyan jól megmondhatta volna előre, mint Én, ha sok tapasztalata által biztos tudomása lett volna arról, hogy a kapzsi templomosok ilyen alkalmakkor hogyan viselik magukat, és hogy az ilyen természeti tüneményeket mindenkor hasznukra fordítják. Olyasmit meghatározni, amely minden érett gondolkodó előtt kézenfekvő, egyáltalában nem rendkívüli dolog, de minden számítás nélkül meghatározni azt, hogy egy ilyen jelenség mikor következik be, ez már mindenesetre nagyobb dolog, habár az esseusok meglehetősen pontosan ki tudják számítani előre és ezt a titkos számtani tudásukat mindenkor hasznukra is fordították. 5. A későbbi utódok az ilyen tüneményeket kiszámítás által még sokkal pontosabban meg tudják határozni és mégsem lesznek mindentudók, tehát nem olyan nagy dolog, mint gondolnátok. 6. De az már igen nagy dolog, ha valaki egy ember gondolatait szívében meg tudja vizsgálni; aki arra képes, az Istenhez hasonló módon mindent tud, mindent lát, és mindent megérez. Akik az Én tanításaim szerint élnek és azáltal elérik lelkükben szellemi újjászületésüket, azok erre is képesek lesznek; de akik ezt nem érik el, azok valami igazi szellemit sohasem bírnak létrehozni. 7. Az emberi test nem tudja azt, hogy mi minden van elrejtve az emberben, mert nincs szeme mindazok meglátására, ami bensejében van. Egyedül a szellem az, amely az ember bensejében van s amely mindent meglát, ami az emberben van. Azért hát mindenki szelleme igazi újjászületésére törekedjék, mert enélkül senki sem juthat be Isten Országába. 8. De mielőtt Én felmegyek a mennyekbe, senki sem érheti el lelkében szelleme újjászületését; azonban mennybemenetelem után mindenki elérheti, aki Bennem hisz és aki az Én tanításaim szerint él. 9. Ere mondják a tanítványok: „Urunk! Hogyan és mi módon fog ez megtörténni?” Mondom Én: „Ezt nemsokára megértitek és látni fogjátok saját szemeitekkel; ennél többet egyelőre nem kell tudnotok s inkább azon gondolkozzatok, hogy addig még mennyi dolgunk lesz és még mennyit kell szenvednem, amíg minden törvényből – amelyben most minden ember sínylődik – kiveszem a halál fullánkját. – De most menjünk pihenőre, hogy holnap újult erővel foghassunk munkához, mert egy álmos ember sohasem alkalmas a szellem munkájára.” Ezután nyugovóra tértünk és világos reggelig mélyen aludtunk. 159. Fejezet

Az Úr a tanítványokat egyedül küldi a templomi ünnepélyre. A tanítványok élménye és tapasztalata a templomban; ugyanott különféle bíráltok Jézusról. Az Úr türelemre int.

1. Amikor felébredtünk, ami ezúttal egy jó órával később történt meg, mint máskor, a reggeli már készen volt és az asztalon állott. Azonnal le is ültünk az asztalköré és derűs kedéllyel elfogyasztottuk a jól elkészített reggelit. Utána azt kérdezték a tanítványok, hogy mi mindent szándékozom cselekedni ezen a napon? 2. Én erre így szóltam: „Ezt a napot Számomra ünnepnappá fogom tenni és éppen ezért nem sokat dolgozom. De ti felmehettek az ünnepélyre és megnézhetitek, hogy mi történik s mi mindent beszélnek s ha majd ebédre visszatértek, elmondhatjátok Nekem, hogy mit beszéltek Rólam az emberek. Én csak szellemi szemeimmel és füleimmel leszek az ünnepélyen jelen, mert ma valóságos pogány-ünnepélyt tartanak. De aki itt akar maradni, az maradjon és ne gondoljon arra az ostoba ünnepélyre.” 3. Erre néhány tanítvány felemelkedett helyéről és lassú léptekkel eltávozott és elment, de Péter, János, Jakab, András, továbbá Simon és Máté maradtak, valamint a zsidó-görögök is, mert az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

223

utóbbiaknak a legkevésbé sem volt kedvük ahhoz, hogy a városban görög öltözékük ellenére felismerje valaki őket. 4. Amikor az a néhány tanítvány az ünnepélyre megérkezett, a zsidók közül egyesek rögtön felismerték őket, körülfogták és élénk szavakkal kérdezték: „Ti galieaiak vagytok és az ács tanítványai? – Hol van ő, hogy odamennénk hozzá és beszélnénk vele?” 5. A tanítványok azonban kérdéseikre nem is adtak választ, amire még jobban unszolták őket. Ez felbosszantotta Nathanaelt és így szólt a tolakodókhoz: „Miért kérdezősködtök Felőle? Menjetek és keressétek Őt magatok! Mi éppen olyan zarándoklók agyunk, mint ti és semmi okotok sincs arra, hogy bennünket terheljetek; de ha tovább sem hagytok békében, majd eltávolíttatunk benneteket a rómaiakkal!” Erre a zsidók zúgolódások között ott hagyták a tanítványokat, akik erre a templomelőcsarnokaiba mentek sétálni. 6. Sokat beszéltek Rólam itt is, ott is és a zsidók, akik Bennem hittek, kerestek Engem és másoktól érdeklődtek, hogy nem láttak-e valahol; de senki sem tudta, hogy hová mentem. Egyesek azt mondották: „Jól mondta tegnap, amikor így szólt: Keresni fogtok Engem, de sehol sem fogtok megtalálni és ahol Én leszek, oda ti nem jöhettek el!” De voltak olyanok is, akik azt mondották, hogy Én csak csaló és kitanult mágus vagyok; mások pedig úgy vélekedtek, hogy szemmel láthatóan próféta vagyok, mivel olyan tetteket cselekszem, amilyeneket mágus még sohasem tett; ismét mások azt mondották, hogy mindenek előtt csak igen jámbor ember vagyok. Ezzel szemben mások ismét így nyilatkoztak: „Ezt valamely alvilági hatalmas szellem szállta meg, aki általa hajtja végre csodatételeit és ezáltal vezeti félre az embereket.” De azt senki sem állította, vagy hitte, hogy Én „Krisztus” volnék! A tanítványoknak az egész ünnep igen pusztának és sivárnak tűnt fel és éppen emiatt csakhamar visszatértek. 7. Amikor ismét megérkeztek Betániába, az iránt érdeklődött mindenki, hogy mi történt az ünnepélyen és ők pontosan elbeszélték a történteket és azt, hogy mit láttak és hallottak. Lázár és a többi tanítványok. Továbbá a zsidó- görögök megbotránkoztak azon, hogy a nép ennyire megátalkodott és Lázár így szólt: „Igazán felfoghatatlan, hogy éppen ez a nép ilyen konok! Mennyi csoda történt és milyen tanításokat adtál és mégis minden hiábavaló. Ez már mégis csak sok! – Egy olyan ember, mint amilyen Te vagy, óh Uram, Aki az emberekkel szemben mindig csak jót teszel és Ki tudtommal soha senkitől még egy statert sem kívántál s annyi szegény embert tettél túl boldoggá és mindazt, aki Veled szemben csak egy kis barátságot tanúsított, mindjárt ezerszeresen kárpótolod, Az legyen csaló az ilyen vak és utolsó nép előtt! – Óh Uram! Add át nekem néhány pillanatra a Te Hatalmadat és ez a hely egy szempillantás alatt meg fog tisztulni ettől a régi szeméttől és piszoktól! – Óh te kétségbeejtő emberiség! – Ennek még nem is kell 50 esztendeig várnia, hogy megérjen a legsúlyosabb ítéletre, mert meg van ez már érve arra teljesen!” 8. Mondom Én: „Kedves testvérem! Soha se izgulj emiatt és gondolj arra, hogy Én tudom az okát a legjobban annak, hogy miért van nekik megengedve esztelen viselkedésük, és Mi mégsem fogjuk elítélni őket, hanem az a jól érthető beszéd, amit már oly gyakran hiába intéztem hozzájuk, fogja őket elítélni! De jó, hogy ti is hallottátok, hogy a nép legnagyobb része miképpen ítélkezik Felettem s holnap – mint a legközelebbi ünnepnapon – Én újból elmegyek a templomba és pontosan rámutatok arra, hogy milyen szellem élteti őket és mi vár rájuk ezért. Hagyjuk tehát ezt és foglalkozzunk inkább valami jobbal.” 9. Mondja Lázár: „Uram, bizony ez lesz a legjobb; - de mi legyen az, amivel most eltöltenénk az időnket, mert az ebéd csak egy óra múlva lesz készen?” Mondom Én: „Óh emiatt ne aggódj, ezt majd én fogom meghatározni.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 160. Fejezet

VI . kötet

224

Az Úr rámutat Noéra, akit a hitetlenek a bárkaépítés alatt megtámadtak s az isteni védelemre, amelyben 7 óriás kutya alakjában Lázárnak is része lesz. Mik a csillagok a mennyei Atya háztartásában?

1. Az Úr: „Lásd, amikor Noé az Úr tanácsa szerint a bárkát építette, az elvilágiasodott szomszédok kicsúfolták, kinevették és azt mondották neki: „Nézzétek ezt a vén álomlátó bolondot! Itt, a hegyek tetején messze a tengertől épít magának bárkát abban a véleményben, hogy Isten olyan vizeket fog bocsátani a Földre, melyek hullámai ezeken a magas hegyeken is össze fognak csapni s övéivel majd beleül és így fogja magát megmenteni a megfulladástól!” – Ilyen és ennél még gonoszabb beszédeket kellett Noénak elviselnie; sőt még bátyja, Mahal is kinevette őt és leányaival együtt Hanoch völgyeibe ment. A szomszédok Noét építkezésében azzal akarták kifárasztani, hogy éjjel gyakran elrontották azt, amit ő nappal épített. Ekkor Istentől segítséget kért, hogy mentese meg ettől a csapástól; és lásd, Isten ere egész sereg nagy és veszedelmes kutyát küldött neki, úgy hogy aki éjjel az épülő bárkához közeledni merészelt, azt a kutyák széttépték s így aztán Noé háborítatlanul és nyugodtan folytathatta a bárka építését. 2. Nézd, te házaid őrizetére drága pénzért római katonákat béreltél, Én pedig egészen más őröket teremtek neked, amelyek igen kevés pénzedbe fognak kerülni és senki sem fogja tudni őket megvesztegetni. Ellenségeidet ösztönszerűen gyorsan fel fogják ismerni és borzalmat keltő ugatások és vonyítások között ki fogják űzni birtokaid határain túl; ezzel szemben fel fogják ismerni házad igaz barátait s nem fogják elűzni őket, hanem beengedik hozzád.” 3. Mondja Lázár: „Óh Uram! Szerezz nekem minél előbb ilyen őröket és nálam semmiben sem fognak hiányt szenvedni!” Mondom Én: „Menjünk hát ki a szabadba és az őrök mindjárt itt lesznek.” Ekkor kimentünk a nagy udvarba és egyszerre 7 hatalmas kutya szaladt Elénk nagy ugatások között, azután körülhízelegtek Bennünket. Mindegyik akkora volt, mint egy kétesztendős szarvasmarha és igen erős fogazatuk s bozontos barna szőrük volt. Lázárnak igen nagy volt az öröme és megkérdezte, hogy ezeknek az állatoknak milyen ólat szánjon, mire Én a legmegfelelőbb helyen csupán akaratom hatalmával pillanatok alatt megteremtettem az ólat, ami Lázárt a legnagyobb csodálkozásba ejtette, és a tanítványok megmagyarázták ezt neki és elbeszélték, hogy Én az embereknek már pillanatok alatt nagy házakat is teremtettem. 4. Lázár erre így szólt: „Ilyeneket tesz az Úr és ez a nyomorult nép itt lent mégsem hisz Benne és azt meri mondani, hogy – csaló! – Óh, hová vezet még az embereknek ez a gonoszsága és gyalázatossága?!” De Én így szóltam hozzá: „Hagyd ezeket, az idő örök és a tér végtelen; itt a Földön minden megtörténhet és minden tett megtalálja a maga helyét. Te ezen az éjszakán a holdfogyatkozás alatt számtalan sok csillagot láttál s azok alig voltak tízezrednyi része azoknak a csillagoknak, amelyek látókörünkben szemeink előtt pompáztak. Én mondom neked, hogy mindezek a látható csillagok még a legtávolabbi részét sem teszik ki azon csillagoknak, amiket egy indiai birman éles szeme képes meglátni; pedig ezeknek az indiai éleslátóknak olyan szemük volt, hogy a Hold hegyeit és krátereit is tisztán láthatták! S ez a végtelen sokaságú világ mind iskolája a különféle szellemeknek s ebből pontosan kiveheted azt, hogy miért mondja az Írás, hogy Istenvégzése és utjai kifürkészhetetlenek. Ezért ne aggódj olyasmiért, ami látszólag még oly esztelenségnek tűnik is, mert Isten mindenről tud és ismeri a szellemeket és az utakat, amelyeken elérhetik céljukat.” 161. Fejezet

Mi legyen a kegyelem világosságában felébresztettek megismeréséhez vezető fő törekvés? A legfontosabb missziós tanítások – a példa a legjobb útmutató. Hol kell komolyságot mutatni és hol nem?

1. Az Úr: „Mindaz, aki a világosság és az élet útjait az Én számból ismeri, legfőképpen arra törekedjék, hogy tisztán álljon Isten előtt és ne ítélje el felebarátját; aki ezt teszi, az mindent megtesz és ezzel adja felebarátjának és testvéreinek a legjobb és leghatásosabb tanítást.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

225

2. Ha embertársad és testvéred azt látja, hogy te mindig jól és nemesen cselekszel, akkor egyszer csak azt fogja tőled kérdezni: „Mi okod van arra, hogy így cselekedj?” Te pedig erre az okot hűségesen és őszintén elmondod neki ilyenformán: „Menj és cselekedj ugyanígy és élni fogsz!” És lásd, ő elmegy és igyekezni fog ugyanazt megtenni, amit tőled látott; de ha odamész hozzá és felsorakoztatod előtte hibáit és csak azután adod meg neki a tanításokat, hogy a jövőben miképpen cselekedjék, akkor felháborodik és így szólt: „Ki bízott meg azzal, hogy bírám légy? Seperj a magad házad ajtaja előtt, az én házam ajtaja előtt majd én fogok seperni!” 3. Azért mondom mindnyájatoknak: „Mindig arra törekedjetek, hogy a tanításokat jó cselekedetek előzzék meg és az emberek azokból fogják a leghamarább megtudni, hogy ti valóban az Én tanítványaim vagytok! Sőt tegyétek ezt ellenségeitekkel szemben és izzó parazsat fogtok gyújtani fejük felett. 4. Vegyetek példát Rólam, mert az Én Szívem alázatos és szolid és senkit sem ítélek s nem kárhoztatok és mindenki, aki megfárad és aki mindenféle fogyatkozásban szenved, az jöjjön Hozzám és Én felüdítem őt! 5. És amilyen Én vagyok minden emberrel szemben, olyanok legyetek ti is. Vagy ti, régi tanítványok mondhatjátok-e Rólam, hogy valaha rideg és kegyetlen voltam olyan emberekkel szemben, akiket saját hibájukon kívül, mint elvetemülteket hurcoltak Elém?! 6. Csak kevesen kaptak földi ízelítőt az Én igazságos haragomból, azok akik a legelvetemültebb módon és a leggonoszabb szándékkal akartak Engem és benneteket idő előtt megrontani. Ebben is példát adtam nektek, hogy hasonló esetekben ti is úgy cselekedjetek, mert hatalomban sem fogtok hányt szenvedni. 7. De mielőtt utat engedtek a szigorúságnak, a szelídség útját se kerüljétek ki. A szigorúságot csak ott kell érvényesíteni, ahol rosszakaratú gonoszsággal álltok szemben, amely üldöz benneteket és a békítő szót nem fogadja el. 8. Aki benneteket az Én Nevemért fog üldözni, hogy jutalmat kapjon a főpaptól és társaitól, azt először figyelmeztessétek; ha figyelmeztetésetekre magába száll, akkor hagyjátok békében távozni, de ha legalább háromszoros figyelmeztetésre sem tér meg, akkor fenyegessétek meg őt komolyan. Ha erre a fenyegetésre sem tér meg, akkor a fenyegetést hajtsátok végre elrettentő példaképpen azok számára, akik földi nyereségért feltették magukban, hogy kitartóan üldözni fognak titeket. De csak ebben az egy esetben van jogotok szigort alkalmazni!” 9. Mondja Péter: „Uram, mi történjék akkor, ha valaki hazugsággal és hízelgő szavakkal törekszik bennünket félrevezetni? Hogyan lehet ilyen gonosz cselfogást megismerni? És ha mi azt megismerjük és az embernek szeme elé állítjuk s ő mindenféle erősködéssel továbbra is megtéveszteni igyekszik bennünket, mit tegyünk akkor egy ilyen emberrel?” 10. Mondom Én: „Még most sem tudtok kellőképpen gondolkozni és az összehasonlításból a következtetéseket levonni? Nem az eszközön múlik, hanem az eszköz által elérendő szándékon, hogy mi módon akarja az így vagy úgy cselekvő ember ezt valakivel szemben elérni; hogy ezt karddal, lándzsával vagy lánccal, vagy hazug hízelgő szavakkal törekszik elérni, - az teljesen mindegy; ha ismételt figyelmeztetésetekre nem tér meg, akkor fenyegessétek meg és ha arra sem tér meg, akkor váljék a figyelmeztetés tetté! Remélem most már megértitek, hogy a szó legteljesebb értelmében vett szigorúságot mikor kell alkalmaznotok. 11. De még egyet tekintetbe kell vennetek, mégpedig azt: Ha majd eljön mindenkinek az ideje – úgy, mint a közeljövőben az Enyém – akkor az embernek saját szigora már mit sem használ, mert ha az ember szellemben Istenhez akar jutni, akkor el kell viselnie az Ő szigorát.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 162. Fejezet

VI . kötet

226

Miért kell a meggyötört földi embernek fájdalmak és szenvedések között kimúlni? A bajok és betegségek igazi okairól. Az Úr rámutat arra, hogy Isten az embert a Paradicsomban az ilyen bajoktól mentesen teremtette és Őmaga tanította. A világi kultúra következménye. A beteg és eltévelyedett lelkek megváltásának útjai. Fontos lelki életintelmek.

1. Ekkor az egyik zsidó-görög megjegyezte mondván: „Miért kell az amúgy is szegény és halandó embernek mindenféle fájdalom és szenvedés árán Istenhez jutni; nem történhetnék ez meg egy egészséges és fájdalom nélküli élet után Isten megismert akarata szerint?” 2. Mondom Én: „Amint az ember akarja, úgy történik. Legtöbbnyire minden tőle függ, sőt a testi betegségek legnagyobbrészt a különféle bűnök következményei, amelyeket az ember kora ifjúságától öreg napjaiig állandóan, már megszokásból is követett el. Némely betegséget az ember szüleitől vagy nagyszüleitől örököl és rászáll a gyermekekre és unokákra, mert már a szülők és nagyszülők is vétkeztek. Azzal nem lehet Istent okolni, ha az ember mindenféle betegséget, fájdalmat és szenvedést maga szerez saját magának. Könnyen tehetne ellenvetést valaki és mondhatná: Ha az ember Istentől nyerne oktatást arra nézve, hogy mit kell tennie, hogy a világ megfelelő rendjében éljen és ha nem cselekednék azok szerint, akkor nyilvánvalóan ő lenne az oka annak, hogy mindenféle szenvedésbe jutott; és ha az embernek mindent a természettől kell megtanulnia és néha igen gonosz és ellenkező tapasztalatból kell okulnia, akkor az ember nem lehet oka szenvedéseinek s így a legsajnálatra méltóbb teremtés ezen a Földön! 3. Igen, ezt Én Magam is mondom, hogy valóban az volna az ember, ha a dolog így állna; de mivel a dolog nem így van, azt a paradicsomi első emberpár megteremtése bizonyítja, ahol csaknem megszakítás nélkül kaptak Istentől minden irányban oktatásokat több mit 100 éven át, azonkívül Isten az első emberek idejében a Földön folyton látnokokat és prófétákat támasztott, akik az elvilágiasodott embereket oktatták és Isten akaratát kinyilatkoztatták. 4. Ilyen körülmények között mondhatta azt az ember, hogy senkitől sem tudhatta meg miképpen éljen Isten akarata szerint? De az emberek nemsokára kultiválni kezdték földi lakhelyeiket, sőt már nagy városokat is építettek s egyik remekművet a másik után létesítették, beleszerettek saját világukba s eközben elfelejtkeztek Istenről, sőt istentagadókká lettek; és ha Istentől támasztva jött is látnok az ilyen emberekhez, kikacagták és senki sem ügyelt beszédük értelmére. 5. Természetes tehát, hogy az ilyen emberek okosságukat különféle keserű tapasztalatok árán kellett hogy megszerezzék és azokból nagy fáradsággal az életszabályokat összeállítsák. S ezek az életszabályok, mint például most a sok pogány között legnagyobbrészt bűnök voltak az igaz Isteni Rend ellen s így természetes, hogy azokból szükségszerűen mindenféle testi és lelki bajok kellett, hogy keletkezzenek az emberek között. 6. Ha Isten egy ilyen ember lelkét az örökélet számára meg akarta tartani, akkor mindenféle testi szenvedéssel kell őt erre segíteni, mégpedig azáltal, hogy az ilyen, néha öntudatlanul a világhoz nagyon ragaszkodó lelket mindenféle fájdalom és szenvedés árán egyre jobban elvonja a világtól, mielőtt a világ anyaga s ezzel annak halála és törvénye magához nem ragadja és teljesen el nem nyeli. És lássátok, ez az oka annak, amiért a Földön az embereknek olyan sokat kell szenvedniük. 7. De Nekünk is sokat kell majd szenvednünk a saját okukból helytelen irányban nevelt emberek által, de szenvedéseink nem abból az okból érnek Bennünket, mintha nem volna tudomásunk a tiszta isteni életrendről és tetteink ellenkeznének azzal, hanem szenvedéseink által. Mi az embereket látókká fogjuk tenni éspedig azáltal, hogy láthassák Rajtunk, hogy e világ élete milyen kis értékkel bír Előttük és milyen nagy értéke lehet a lélek életének, hogy annak kedvéért minden földi előnyt elvetünk Magunktól. És lássátok, éppen ebben áll majd az emberek megváltása a halálból az életbe! – De most elég legyen mindezekből, mert az ebéd már készen van, menjünk be tehát a házba és fogyasszuk el.” 8. Ámde a zsidó-görögök ezt sehogyan sem akarták megérteni, hogy nekik, is mint az Én Igéim későbbi hirdetőinek szenvedniük, sőt életüket kockáztatniuk kell, mire Én az ismert Igével feleltem: „Ettől az időtől kezdve lesz, hogy mindenki, aki az életét szereti – elveszti azt; de aki megveti és

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

227

menekül tőle – az megtartja mindörökké! – Erre a zsidó-görögök azt mondották: „Mit jelent ez és ki képes megérteni?” 9. Mondom Én: „Ezt jelenti: Mit használ az embernek, ha ezzel a földi életével meg is nyeri az egész világot, de a lelke mégis kárát vallja? Mit adhatna egy ilyen ember, hogy megváltsa a lelkét? Azért kell az embernek ezt a testi életét csak arra használnia, hogy általa megnyerje lelke örökéletét. Ha egy ember testi életét mindenek előtt nem arra használja, akkor ő az oka annak, hogy lelke életét eljátssza, vagy legalább is annyira elgyengíti, hogy a túlvilágon hosszú idejébe fog kerülni, míg annyira összeszedi magát, hogy valamivel világosabb és jobb szellemi életbe lesz képes átmenni. 10. Mert amíg a lélek csak a legkisebb szeretettel csüng testi életén vagy annak előnyein, addig nem születhet teljesen újjá; s amíg a lélek szellemében nem születik újjá, addig nem mehet be Isten Országába, mert abban az anyagnak egy atomja sem létezhet. Most eleget tudtok, tehát menjünk be a házba.” Ezután visszamentünk a házba és elfogyasztottuk a kitűnően elkészített ebédet és ebédközben keveset beszéltünk. 163. Fejezet

Tanítások az öngyilkosokról. Fontos missziós intelmek. A pogány iskola, mint példa. Elég-e a Krisztusban való hit az üdvösséghez?

1. Ebéd után a zsidó-görögök közül a legvénebb felkelt helyéről és így szólt Hozzám: „Uram, ebéd közben sokat gondolkoztam azon, hogy az ember testi életét egyáltalán ne szeresse, hanem sokkal inkább vesse meg és meneküljön tőle, hogy ez által elnyerje és megtartsa örökéletét. Ez a kérdés már meglehetősen tiszta előttem, de van mégis egy pont, amit még nem látok elég világosan. Vannak ugyanis az emberek között olyanok, akik valóságos ellenségei saját életüknek, s ha valami oknál fogva teljesen megunják azt, megölik magukat. Talán mindenek előtt ezek nyerik el elsősorban a lélek életét? Mi ebben a Te véleményed?” 2. Mondom Én: „Isten a testi életet nem azért adta, hogy azt megsemmisítsék!” A testi élet az embernek Isten által eszközül adatott, amellyel elnyerje lelke örökéletét. De ha ezt az eszközt előzőleg megsemmisíti, mivel tartsa meg lelke életét, sőt tulajdonképpen mivel nyerje el? Ha egy takács először elpusztítja és megsemmisíti szövőszékét, hogyan fogja azon azután vásznát megszőni? 3. Én mondom azt neked: Az öngyilkosok – hacsak nem tébolyodottak – igen nehezen vagy sohasem fogják az örökélet országát bírni; mert aki saját életének ellensége lett, annak nincs szeretete élete iránt. Az élet szeretet nélkül nem élet, hanem halál. Most már tudod, hogy hányadán vagy?” Mondja a zsidó-görög: „Igen, Uram és Mesterem, most már tisztában vagyok és a jövőben számomra a Te tanításaidnak ez lesz a főpontja, amit az embereknek nem lehet eléggé prédikálni.” Mondom Én: „Nagyon jól van, de magának a prédikátornak is önmagával rendben kell lennie, mielőtt mást akar tanítani, mert máskülönben a tanítás üres és magát a tanítványt is üresen hagyja. 4. Ha valaki maga is buzgó követője annak, amit tanít, akkor tanítványai is minden erejükből azon fognak buzgólkodni, hogy olyan tökéletessé legyenek, mint amilyen tökéletes a mesterük, de ha a tanítványok mesterükön itt-ott tökéletlenséget és hézagokat fedeznek fel, az ő buzgalmuk is lanyhulni fog s végül azt mondják: A Mester maga is kontár, mi legyen akkor belőlünk? És Én azt mondom nektek: A tanítványok egy ilyen mesternek mielőbb hátat fognak fordítani, mert a kontárkodás a közönséges mesterségekhez illik, de sohasem a művészetek szférájában, még kevésbé a bölcsesség szférájában. Azért mindenek előtt magatoknak kell tökéleteseknek lennetek, mármint a tanításokban és a szerintük való cselekedetekben, mert különben nem lesznek alkalmasak arra, hogy az Én Evangéliumom terjesztői legyetek. 5. Mondjuk például, hogy létezne valahol egy régi pogány iskola, amelyben a legerősebb és legbátrabb embereket háborús hősökké nevelnék. A mester mindenek előtt a halál megvetését fogja lelkükre kötni s azt fogja mondani, hogy egy gyáva ember, aki féli a halált, sohasem lehet hős. De ha komoly kísérlettől függne, amelyben a hős mesternek meg kellene mutatnia tanítványai előtt, hogy miképpen kell a halállal hidegvérrel szembeszállnia, de ő vonakodnék, sőt a kísérlet elől maga is elmenekülne, vajon ez a hős tanítványait igaz bátorságra buzdítaná?! Egészen bizonyos, hogy nem, mert a tanítványok azt gondolnák: „Milyen választékos szavakkal akarja ez a halálmegvetést belénk

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

228

plántálni, a valóságban pedig százszorta jobban fél a haláltól, mint közöttünk a legbátortalanabb! Ez inkább a gyáváknak tarthatna fenn iskolát, nem a hősöknek!” 6. Egészen más hatást fog a hős mester elérni, ha tanítványai szeme előtt felveszi a harcot egy oroszlánnal és azt ereje és ügyessége által legyőzi s a földre teríti. Tanítványai akkor meg fogják csodálni s annál több lesz bennük a vágy, hogy minél előbb ők is részt vehessenek egy ilyen küzdelemben. S így mindvégig igaz marad az a mondás, hogy csak a szellem élteti a cselekedetet, a holt betű azonban öl. Mert ami maga is holt, az nem kelt életre senkit, csak a szellem az, amely élő cselekedetekben nyilvánul meg és tesz mindent élővé. 7. Én mondom azt nektek: Nem azok fognak Isten Országába bejutni, akik azt mondják Nekem: Uram, Uram! – hanem csak azok, akik az Én mennyei Atyám megismert Akarata szerint cselekszenek; mert nem elég az, hogy valaki hiszi, hogy Én, Krisztus az Isten Felkentje vagyok, hanem meg is kell tennie, amit tanítottam, mert különben a hit mit sem használ neki, mivel cselekedetek nélkül a legerősebb hit is halott és egy léleknek sem adja meg az örökéletet. Ezt jegyezzétek meg magatoknak jól és cselekedjetek eszerint és élni fogtok!” E tanításom után senki sem kérdezősködött tovább, mert mindnyájuknak volt min gondolkozni és egymás között kérdezősködni. 164. Fejezet

A kellemetlen látogatókat 7 kutyaőr erélyesen előzi. Lázár polgári körülményei és az őt folytonosan gyötrő templommal szemben való viselkedése. Az Úr saját türelempéldája a legjobb vigasztalás. A túlvilági eredmény. A harag árt az egészségnek.

1. Én Magam pedig Lázárral és két testvérével kimentem a szabadba. Amikor kiértünk a nagy udvarba, egyszerre csak a nagy kutyák megszimatolták, hogy idegenek közelednek Bethániához és dühös ugatással rohantak a nagy udvar kapuja felé, mire Lázár azt kérdezte Tőlem, hogy mit jelentsem ez? És Én így feleltem neki: „Néhány zsidó és egy pár vén farizeus, akiknek ma éppen semmi dolguk nincs, akarnak meglátogatni és ez alkalommal téged Tőlem óva inteni, de erre az útra csak azért vállalkoztak, hogy kikémleljék, vajon nem tartózkodom-e nálad és ha nem, melyik irányban hova távoztam el tőled? Nézd, a kutyák pontosan megérezték, hogy ezek Nekem nem barátaim s ezért szaladtak neki a kapunak, hogy azokat a zsidókat és farizeusokat gyors visszatérésre kényszerítsék; mert ha az érkezendők messziről meglátják már a kutyákat, azonnal megfordulnak és amilyen gyorsan csak lehet, elmenekülnek, mire aztán az állatok is nyugodtan vissza fognak térni. 2. Erre Mi is ugyanabba az irányba indultunk el, amelyben a kutyák Előttünk futottak, de alig értünk a kapuig, már is megláttuk az egyik fekete kaftánost. Ekkor a kutyák borzalmas ugatással rohantak a kapuhoz és tajtékzó dühvel futottak az érkezők elé; amikor ezek megpillantották a kutyákat, nyílsebesen megfordultak és eszeveszett rohanással menekültek el. S amidőn már látták, hogy a kutyák nem üldözik őket, meglassították lépteiket és szidalmazták Lázárt, hogy most már ragadozó bestiákkal őrizteti magát, hogy a templom férfiainak látogatásától megvédje házát, de nem tanácsolják neki, hogy a templom türelmét próbára tegye, mert még nagyon rosszul járhat! – De honnan szerezhette ezeket a bestiákat? S így dörmögtek egészen Jeruzsálemig, de otthon nem szóltak semmit, mert szégyellték, hogy a kutyák futamították meg őket. 3. Amikor Én ezt Lázárnak elmondottam- azt kérdezte Tőlem, hogy a legrosszabb esetben mitől tarthat a templomosok részéről? Erre Én így feleltem: „Semmitől, mert ha ártanának neked, akkor itt van a római törvény és világi jogi tekintetben ettől védelemre számíthatsz, mert a te helységed már 50 év óta kizárólag római hatalom alá tartozik. Ha ez nem így volna, akkor a templomosok már régen másképpen jártak volna el, de így nincs semmi joguk. Ők csak azzal próbálkoznak, hogy téged, mint zsidót saját előnyükre kizsákmányoljanak s ezért mindenféle üres fenyegetéssel illetnek, de valóságban nem árthatnak neked; kötelezettségeidnek te mindenkor lelkiismeretesen eleget teszel s így semmit sem hozhatnak fel ellened és éppen ezért bosszankodnak a legjobban. 4. Ők nagyon jól tudják, hogy egész Júdeában te vagy a leggazdagabb ember, mert már birtokaid is magukban véve csaknem egy kis országot tesznek ki és mindened római uralom alatt áll;

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

229

arra sincs joguk, hogy megadóztassanak téged és ez a legbosszantóbb számukra! Szeretnének ugyan rábírni arra, hogy a rómaiaktól megváltsd magad és hogy a templom alattvalójává légy, de mivel te ezt nagy tolakodásaik ellenére sem teszed meg, tehát birtokod minden részén alkalmatlankodnak, lebeszélik szolgaszemélyzetedet és titokban majd ezt, majd azt teszik. De mától kezdve biztosítva vagy és ha maguk között bármennyire is haragszanak rád, neked mégsem árthatnak s így most már teljesen nyugodt lehetsz.” 5. Mondja Lázár: „Uram! Hálásan köszönöm Neked ezt a megnyugtató felvilágosítást! Egészen megvigasztalódtam s valóban most már ismét szabadabban lélegzek; de annál kellemetlenebb az, hogy dacára annak, hogy olyan ember vagyok, aki mindig legjobb tudása és lelkiismerete szerint a legnagyobb készséggel minden elképzelhetőt megtettem, amit a törvénynek csak a látszata szerint is kívántak tőlem és azonkívül szabad akaratomból jó szívem indíttatására sok jót tettem nyíltan és titokban, továbbá olyasmit, amit soha senki sem kívánt volna tőlem s mindezekkel szemben mégis gyűlölnek engem a templomosok. Óh – Uram! – Ez már igazán túl sok! 6. Ezek a nyomorultak mindent maguknak szeretnének összeharácsolni s azt egyáltalán nem veszik tekintetbe, hogy én évente legalább 1000 szegényt táplálok, hogy megtakaríthassam a templom kötelességszerű szegényellátási költségeit, továbbá a szegények perselyébe minden esztendőben igen tekintélyes összeget teszek. A templomnak is gyakran adtam nagy adományokat, de ezeknek a nyomorultaknak mindez semmi s mindenáron arra törekednek, hogy tönkretegyenek. Óh, ezt minden pillanatban megtennék még szombatnapon is – ha ez lehetséges volna! – Igen Uram, én most már határozottan tudom, hogy nem árthatnak nekem de mégis borzasztóan bosszant, hogy ezek a nyomorultak gyűlölnek engem, amikor annyi szívességet tettem nekik!” 7. Mondom Én: „Ugyan, hát nézz meg Engem, - vajon nem Én teremtettem-e ezt a Földet, a Napot, a Holdat és az összes csillagokat; nem gondoskodom-e folyton a Földről, hogy az megteremje a táplálékot összes teremtményeim számára, nem tartom meg minden embernek az életét? Én ezt a Földet gyermekeim nevelésére jelöltem ki, végül minden ismert jövendölés beteljesedéseképpen Én jöttem le erre a Földre, hogy szó és cselekedetek által a mennyek és a Föld uraként jelentsem ki Magam és tanításaim által adjam tudtukra, hogy ők valójában az Én képmásaim. És mit tesznek ezek a templomi hősök? Gyűlölnek s üldöznek Engem és mindazokat, akik Bennem hisznek, mert rámutatok arra, hogy cselekedeteik gonoszak! Szüntelen az a törekvésük, hogy megöljenek Engem, de nemsokára eljön az ideje annak, hogy Én Magam fogom megengedni, hogy ezt a gaztettet elkövessék Rajtam. És lásd, Bennem mégsincs harag irányukban, Én a túlvilágon is örökké Úr maradok és ott nem marad az fizetetlenül, amit ők itt elkövetnek. 8. S ha Én, mint az embereknek őselső, egyedüli és legnagyobb jótevője nem botránkozom meg felettük, akkor te sem botránkozz meg, ki Velem összehasonlítva csak egészen keveset tettél! Nézd meg itt Előttünk azt a követ, amely az úton fekszik; ki tartja meg a maga mivoltában Rajtam kívül?! Lásd, ha ebben a pillanatban megvonom tőle az őt fenntartó Akaratomat, akkor már, mint anyag nem létezik többé, hanem átmegy az ő fajlagos szellemi állapotába, azaz Őseszméim körébe és ugyanezt tehetném egy pillanat alatt az egész Földel is, ha lakóinak tettei megbotránkoztatnának; de soha nem botránkoztatnak, tehát miden továbbra is fennáll és Én Napomat épp úgy süttetem a jókra és igazakra, mint a hamisakra és gonoszakra. Csak a túlvilágon látszanak majd meg a nagy különbségek és mindenki bíráját önmagában fogja viselni. 9. Ha pedig a túlvilágon örökre Mellettem akarsz maradni, akkor abban is hasonló kell, hogy légy Velem, hogy te senki fölött ne botránkozz meg. Aki Engem követ, annak mindenben követnie kell, különben nem lehet tökéletesen az Én tanítványom. 10. Mindezekhez még egyebet mondok neked mégpedig azt, hogy a harag a testi egészségnek nem válik hasznára, mert az túl sok epét termel s megfertőzi a vért és az ember életét minden pillanatban kockára teszi. Óva intelek tehát a túl nagy haragtól, különben hamarosan elpusztulhatsz! Szívleld meg ezt jól s akkor a fizikai bajoktól sem kell félned.” 165. Fejezet

Lázár beismerése és kételye az emberiség sötét oldala felől, különösen a láthatatlan szellemi befolyások felől. Tanítás ezekről, mint a Föld Isten

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

230

gyermekei iskolájának sajátságos viszonyairól. Az akaratszabadság próbája megköveteli a rosszra való hajlamot. Tanítás az állati lelkek hivatásáról s egyben kulcsa az úgynevezett lélekvándorlásnak. 1. Mondja Lázár: „Igen Uram, ezt nagyon jól belátom magam is, de mégsem állok jót azért, hogy a legjobb akaratom mellett is hasonló kellemetlen esetekben nem fogok ismét haragudni, mert nálam a harag második természetemmé lett, mivel az igazságtalanságot még a legjobb akaratom mellett sem tudom elviselni. 2. De az mégis csak sajátságos ezen a Földön, hogy minden ember tudja, hogy egyszer meg kell halnia és minden időlegest el kell, hogy hagyjon. Jól ismeri az Isteni Rend és az Isteni Akarat törvényeit, van esze és értelme ahhoz hogy a hamisat az igaztól, a gonoszat a jótól, az igazat az igaztalantól s az éjszakát a nappaltól meg tudja különböztetni részint a kinyilatkoztatásokból, részint saját maga által átélt világos tapasztalatokból, tudja, hogy a lélek a testi halál után tovább él, mégpedig ugyanabban a formában, amelyben a Földön élt és mégis holt, földi vagyon után vágyódik, a megismert Isteni Törvényeknek hátat fordít, minden jót, igazat lábbal tipor, saját lényén kívül mindent gyűlöl és egyik halálos bűnt a másik után követi el; paráználkodik, házasságot tör, csal, lop, rabol és gyilkol és Isten semmi előtte! Az a kérdés most már, hogy az Isten ezt miért engedi meg?! 3. Ha ezt az ember saját szabad akaratából teszi, akkor gonoszabb, mint a sátán és annak mindenféle ördöge, akikről az Írás annyi említést tesz; de ha úgy, mint Sault egy gonosz szellem indítja a gonoszságra és nem képes mást cselekedni, csak rosszat, dacára annak, hogy a jót és igazat belátja s mint olyat megismeri, akkor a láthatatlan hatalmak által ilymódon kényszeritett ember nyilvánvalóan ártatlan és a felelősség a gonosz csábítóra esik és részint – őszintén szólva – arra is, aki egy ilyen gyenge ember megkísértését megengedi. Mert egy nyílt ellenséggel szemben mindenféle eszközzel lehet védekezni, de ki védekezhet egy láthatatlan ellenséggel szemben, aki mint szellem kétségtelenül foglyul ejti az embert, sőt az emberi akaratot teljesen lenyűgözi és hogy tudjon egy ilyennel döntő küzdelembe bocsátkozni?! Lásd Uram, ezek mind olyan különös dolgok, amelyeket még a legértelmesebb és legjobb ember sem képes egy kalap alá hozni. 4. Ha egy ember minden idegen befolyás nélkül saját szabad akaratából teszi a rosszat, akkor az előttem megvetésre méltó bűnös, és mint ilyen minden jó gyülekezetből eltávolítandó; mert egy ilyen szörnyeteg az én véleményem szerint semmi jóra nem méltó, ha semmiképpen nem akar megjavulni. De kimondhat ítéletet egy ördög által tévútra vezetett emberről? Ily ítélet úgy tűnnék fel előttem, mintha egy embert azért akarnánk megbüntetni, mert megengedte, hogy egy súlyos betegség támadja meg. Uram kérlek, adj nekem erről a kérdésről is megfelelő magyarázatot!” 5. Mondom Én: „Legkedvesebb barátom! Bírálatodban sok jó is van és Én nem mondhatom azt, hogy helytelenül ítéltél, de a dolog egészen másképpen van s ezért ítéleteddel mégis kútba estél. 6. Egy olyan világon, ahol minden azon múlik, hogy az emberek a legtökéletesebb Isten gyermekké neveltessenek, a saját szabad akaratuk és világos értelmük mellett bírniuk kell az Isten által adott törvényeket is, amelyekben Isten Akarata világosan megnyilvánul s amely azután megragadja és érvényre juttatja az ő akaratukat is; de hogyan tudnák azt végrehajtani, ha nem volna meg bennük a törvények be nem tartására való igen nagy hajlam is? 7. Ez az ellenkezésre való hajlam szerzi meg aztán az emberi akarat legtökéletesebb szabadságát és erőt ad arra, hogy annak is ellenálljon és helyébe állítsa az Isten akaratát. 8. Én mondom azt neked: Ha egy emberben nincs meg a teljes képesség arra, hogy a legtökéletesebb ördög legyen, az sohasem lehet egy teljesen Istenhez hasonló Isten gyermeke sem. 9. Vajon léteznék-e a legkisebb korlátozással is végtelenség?! Vagy Isten teljesen mindenható lenne-e, ha csak egy picinyke dolog létezne is, amit nem tudna megteremteni? Vagy Isten kevésbé Isten, mert a gyógyfüvek mellett káros mérges növényeket is teremtett és sokféle gazt s úgy ellátta magvakkal, mint a búzát, hogy a nemes növényekhez hasonló módon burjánozzék? 10. Lásd, amiképpen Istenben semmiféle korlátozás sem fent, sem alant nem létezhet, azonképpen nem létezhet abban az emberben sem, akiből Isten gyermeke kell, hogy váljék; mert bármilyen korlátozással az ember nem volna többé „ember”, hanem csak egy intelligens állat,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

231

amelynek akarata annyiban bírja a szabadság látszatát, amennyiben az állatot arra a tevékenységre ösztönzi, amelyre ösztönszerű képessége úgyis megvan, de azon túl egy hajszállal sem többre. 11. Egy egyszerű állati lélekből sohasem lehet emberi lélek és ezért mondják azt, hogy az állati lélek meghal az állattal együtt, amit azonban úgy kell érteni, hogy egy állati lélek az állat kimúlása után, mint például egy ökör kimúlása után megszűnt ugyanaz, tehát ökörlélek lenni, mert az állati testből való kilépésekor rögtön más sok szabad állati lélekkel egy újabb, tökéletesebb lélekben egyesül s ily módon bizonyos időn át emberi lélekké kvalifikálódik, amikor is már belenemződhet egy emberi testbe és ez olyan tudomány, amely az ősatyáknál a maga teljes tisztaságában közismert volt és az Indusoknál a mai napig is közismert. 12. De erről még többet beszélni haszontalan dolog volna, mert tökéletesen elég, hogy az ember önmagát embernek ismeri fel és Istent, mint Teremtőjét és Jótevőjét s végül egyedüli igaz Atyját, Akihez, mint ember szellemében teljesen hasonlóvá válhat, de csak úgy, ha akarja. És most mondd, hogy mindezt jól megértetted-e?” 13. Mondja Lázár: „Igen, Uram és Mesterem! – De már nagyon alkonyodik, nem volna-e jó, ha ismét bemennénk a házba?” Mondom Én: „Menjünk hát, de ne szólj arról a tanítványaimnak, amiről most beszéltünk, mert ők az efféle dolgokból úgyis sokat tudnak s nem szükséges, hogy ismét beszéljünk róla. Ma éjszaka még egy kis látványosságban lesz részünk, de nem lesz senkire káros s éppen ezért ne félj, ha feltűnik majd szemeid előtt. De most menjünk, különben Értünk jönnek, mert testvéreid már elkészítették a vacsorát.” 166. Fejezet

A meteor és Lázár babonája. Az Úr tanítása a meteorok kétféle fajáról és azok lényegéről. A papok visszaélése a ritka természeti tüneményekkel. Mik az üstökösök a természet háztartásában s mi az ő igaz szellemi lényegük és mi a rendeltetésük? A tűzokádó hegyekről.

1. Ezután hazamentünk és amikor még körülbelül 30 lépésnyire voltunk a háztól, egyszerre csak egy nagy tűzmeteort láttunk Észak felől éppen Felettünk repülni Dél felé mégpedig olyan nagy gyorsasággal, hogy az egyik láthatártól a másikig alig volt néhány pillanatra szüksége, hogy a legalább 400 órai utat átrepülje. Ekkor izgatottan így szólt Lázár, aki az ilyen jelenségeknél még kissé babonás volt: „Uram ez semmi jót nem jelent!” Mondom Én: „Miért, mi okból jelentsem ez rosszat?!” 2. Mondja Lázár: „Egy igen régi népmonda az ilyen jelenségeket így magyarázza meg: Ha valahol a Földön egy igen bűnös emberi szörnyeteg hal meg, annak lelkét a 7 leggonoszabb ördög megragadja és ráncigálja a levegőn keresztül. A szegény lélek félelmében, ijedségében és fájdalmában mindent maga alá ereszt és miután már a legalsóbb pokolhoz tartozik, tehát természetes, hogy minden tűz, amit félelmében kibocsát magából. Az ilyen pokoli és ördögi trágya azután megfertőzi a levegőt és ahol részletekben lehull a földre, ott egyik szerencsétlenség a másikat követi és sok áldozatba s imába kerül, míg a baj eltisztul arról a helyről. Így szól a régi népmonda; én nem veszem ugyan készpénznek, de mégis csak különös, hogy vannak dolgok, amelyeket mint gyermek az ember már az anyatejjel szívott magába és ezeket nem egykönnyen lehet az emberből kiirtani; valamelyes hit mégis tapad hozzá, amely időről- időre az ilyen felfoghatatlan jelenségeknél ismét felújul és a szívet félelemmel és ijedséggel tölti el. Mondd el Te, óh Uram, hogy mi az igazság ebben?” 3. Mondom Én: „Ebben a régi mondában egy szikrányi igazság sincs, de maga a jelenség, mint valami egészen természetes, igaz kell, hogy legyen, mert különben sohasem jönne létre. De hogy a jelenség mi, azt Én mindjárt gyakorlati úton fogom neked megmutatni és most figyelj jól ide! Lásd, itt van egy kő, ha valaki ezt a követe képes volna olyan rendkívüli erővel áthajítani a levegőn, hogy egy pillanat alatt csak 100 órányi távolságot tenne meg, akkor a levegőrétegekhez való erős súrlódása következtében pillanatok alatt olyan izzóvá válnék, mint a folyékony érc. De a levegő is, amelyet a kő áthasít, szintén izzóvá lenne és az elhajított repülő kő mögött egy izzó sáv képződnék, amely nemsokára lehűlne és eltűnne éppen úgy, amint azt az imént a Felettünk elrepülő meteoron láthattuk. Ez a sáv tehát nem az ördög karmai között lévő lélek trágyája, hanem a kő rendkívül gyors repülése által izzóvá lett levegő. De hogy ezt könnyebben megértsd, felveszem ezt a követ és akaratom hatalma

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

232

által óriási gyorsasággal körülhajítom a levegőben és ismét visszavezetem ide, ami által régi gyermekhitedtől teljesen meg fogsz szabadulni.” 4. Erre Én a körülbelül 10 font súlyú követ felemeltem és azt villámgyorsan több pillanaton át széles körben vezettem körül a levegőben, ahol az még sokkal fényesebb volt, mint az előző természetes meteor, és amikor Előttünk ismét lehullott, még mindig olyan izzó volt, mint az olvasztott érc és alig elviselhető forróságot terjesztett maga körül s ha egy darab fát tett az ember rá, az rögtön lángralobbant. Ekkor csodálkozott csak még Lázár igazán és Én egészen kedélyes hangon így szóltam hozzá?: „Lásd testvérem, itt van a te ördög által ráncigált gonosz lelked, pár óra alatt ismét teljesen kihűl!” 5. Nem mondta azt a te bensőd még soha, hogy a papság minden rendkívüli természeti tüneményt minden időben a vak népek előtt saját hasznára ki tudott zsákmányolni? A Nap és a holdfogyatkozásokat, az üstökösöket, nagy viharokat, tüzes jelenségeket a levegőben és más ritka tüneményeket mindig rendkívüli és rossz előjeleknek mondották, amelyek után nagy imákat és áldozatadásokat rendeltek el. Ezt már a gyermekekkel is elhitették és ha egy ilyen jelenség tűnt fel, a megrémült nép mindjárt a papokhoz rohant és ezek rögtön azt rendelték el, ami nekik a legtöbbet jövedelmezett. Nos testvér, azt kérdem tőled, még mindig nem ismered fel ennek igazságát?” 6. Mondja Lázár: „Most már természetesen felismerem, de ezelőtt még nem tudtam. Micsoda fickók ezek a papok! Valóban mindenféle ördögi hájjal meg vannak kenve! Köszönöm Neked, óh Uram ezt a felvilágosítást, mert most már igazán tisztában vagyok azzal is, hogy mit tartsak ezekről a fekete népcsalókról. De az üstökösök valóban előhírnökei a háborúnak?” 7. Mondom Én: „Azok és mégsem azok! Azok, mert a nép hisz benne és az angyalok is kiválasztják ezt az önmagában ártatlan jelt, hogy a zabolátlan nép előtt egy ítélet bekövetkezését jelezzék. Ha az emberek hisznek benne és bűnbánatot tartanak, akkor az üstököst nem fogja háború követni, de ha nem javulnak meg, akkor a háború nem fog elmaradni, amely mindig előfutárja volt mindenféle utána következő sokkal nagyobb bajnak, mint maga a háború. 8. Önmagukban véve az üstökösök nem egyebek, mint leendő földek, melyek lassan, fokozatosan az Isteni Terv szerint azzá fejlődnek, amivé lenniük kell, ennélfogva nem a háború előhírnökei. 9. Te erre úgy véled, hogy Isten egy világot pillanatok alatt is meg tudna teremteni. Óh igen, ezt meg is tudná tenni, de akkor Istenben nem volna rend és egy ilyen hirtelen létrehozott teremtményben sem. Isten pedig egy világot az Ő Rendje szerint teremt s ilyenformán egyik a másik után jön létre s ezáltal lesz az isteni gondolatok és eszmék sokaságának tökéletes egysége. 10. Egy ilyen üstökös egy bekövetkezendő nagy ítéletet jelent a szellemek egy bizonyos faja számára. Ezeknek mindegyre szorosabban meg kell ragadniuk magukat, úgy hogy térben és időben egy tarka materiális tömeget képezzenek. 11. A látható módon szilárd tömegek képződését nevezzük Mi a szellemi hatványok begubózásának és ez a begubózás a tulajdonképpeni törvény, amelyből a törvényben lekötött szellemek igen hosszú idő múlva érhetik el önálló életszabadságukat és mivel éppen az üstökösök ezek a leendő törvények, tehát befolyásuk is egy már régóta elkészült földre nézve is ilyen, vagy Isten angyalai mint ilyeneket használják fel a régi földön, amelyen az ítéletet támaszt, nevezetesen az embereket az emberek ellen lázítja, de természetesen csak akkor, ha arra szükség van s ha az emberek az Istent már kezdik nagyon felejteni és magukat tartják Istennek. S így most már azt is tudod, hogy mit kell tartanod az üstökösökről; ennélfogva elhagyhatjuk már e helyet is, vagy még valamit akarsz kérdezni?” 12. Mondja Lázár: „Uram, csak két dolgot még, mert amit tudok, azt a Te jóságot által tudom s még ezt a keveset szeretném megtudni, hogy a tudásom ne legyen túlságosan hézagos. A két kis dolog pedig ez: Először azt szeretném még Tőled megtudni, hogy ezek az egészen természetes meteorok honnan erednek? Ki dobja ki azokat a levegőbe ilyen mérhetetlen erővel? És másodszor, hogy hová jutnak az üstökösök, amikor az égen láthatatlanokká válnak?” 13. Mondom Én: „Ami a meteorokat illeti, kettős eredetük van; származhatnak először a Napból is, mert a Nap ezerszer ezerszerte nagyobb föld, mint ez, amelyen most állunk. Annak

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

233

felületén időnként a viszonyokhoz képest nagyobb és hevesebb erupciók történnek, mint ezen a Földön s az ilyen erupciók alkalmával meglazult nagyobb és kisebb, keményebb és puhább tömegek nagy mennyiségben előtted teljesen érthetetlen erővel kidobatnak a világűrbe és azokból az óriási erő miatt néhányan e Föld közelébe jutnak és amikor e Föld levegőrégióiba kerülnek izzóvá válnak s mint repülő csillagok tűnnek fel s ha a Föld sűrűbb levegőtömegeibe süllyednek, gyorsaságuk akadályba ütközik és a Föld vonzása következtében, mint súlyos testek természetesen leesnek a Föld száraz vagy vizes felületére, amely utóbbi ezen a Földön lényegesen nagyobb. 14. Tehát ez a Földön megjelenő meteoroknak gyakrabban előforduló faja; de a ritkább faja – mint amilyen az előbbi is volt – ezen a Földön keletkezik. 15. A Földön a nagy hegyláncolatok között olyanok is vannak, amelyek a föld mélyével bizonyos szerves összefüggésben állnak és ezektől olyan táplálékot kapnak, amelyek fokozatosan mindig erősebb erjedésbe mennek, amelyek által a nagy és üres üregek kitöltődnek mégpedig olyan levegőfajokkal, amik rendkívül gyúlékonyak, ha túlságosan összepréselik őket. S ha ez a belső meggyulladás folyamata végbement, akkor ezek a meggyulladt levegőfajok szétrombolják a hegynek kevésbé szilárd részeit s a lángoló tűztömegek kitörnek, magukkal ragadják a laza sziklatömböket és azokat olyan óriási erővel hajítják el maguk fölött vagy valamely irányban rézsútosan a föld felé – úgy amint azt az imént is láttuk – hogy azok ilyen erővel több száz órányira repülnek keletkezésük helyétől, s azután lehullanak a földre anélkül, hogy bármi kárt is okoznának. 16. Egy tűzokádó hegy közelében az ilyen jelenségeket igen gyakran és sűrűn láthatnád, de ide a kaukázusi hegyekből csak azok jutnak, amelyek kidobásuk pillanatában véletlenül olyan irányt kapnak, amely őket nyilvánvalóan ide kell, hogy hozza és természetes, hogy az ehhez szükséges erővel dobatnak ki. Kidobatásuk pillanatában is roppant tüzesek, miáltal könnyebben legyőzik a gyors repülésüket akadályozó levegőt, amely általuk pillanatok alatt megritkul és útjukban nem akadályozza annyira, mint a hideg és sűrűbb levegő. – Most pedig ezt a dolgot is egészen természetes világbölcseleti alapon magyaráztam meg neked, amivel teljesen meg lehetsz elégedve. Mélyebb szellemi magyarázatot még azért nem adhatok, mert nem tudnád megérteni, de ha majd az Igazság Szellemét elküldöm hozzátok, az minden bölcsességbe be fog vezetni benneteket. De most már legfőbb ideje, hogy bemenjünk a házba, nézd a két testvéred már jön is Értünk.” Ezután bementünk a házba és azonnal leültünk az asztalhoz és jókedvűen ettünk és ittunk. 17. A tanítványok közül néhányan kérdezték ugyan, hogy mit csináltunk olyan sokáig a szabadban, mire Én így válaszoltam: „Azt, amit ti nem csináltatok és nem tettetek s az mindenesetre többet ér, mint a ti szóvitátok Belzebub merész személyiségéről vagy személytelenségéről. De most egyetek és igyatok, hogy holnap erőtök legyen egy forró nap elviseléséhez.” Erre aztán senki nem felelt semmit és mindenki megette és megitta azt, ami előtte volt. 167. Fejezet

Figyelmeztetés az álmos tanítványoknak; egy hatalmas dörrenés felébreszti őket. Egy földalatti földolaj robbanás. Lázár tulajdonosa lesz egy földolajforrásnak. Tanítás a gazdag örökösök helyes neveléséről.

1. Amikor az estebédet elfogyasztottuk és egyik tanítvány a másik után álmosodni kezdett, így szóltam hozzájuk: „Nem tudtok még egy kis ideig ébren maradni?” Mondja Péter: „Valóban nem tudom, mi az oka, hogy ma és éppen a vacsora után lep meg bennünket annyira az álom; hiszen ma csaknem egész napon át inkább pihentünk, mint dolgoztunk!” Mondom Én: „Azért tevékenykedjetek állandóan az Én Nevemben és sokkal kevésbé lesztek álmosak.” 2. Miközben így beszéltem egyszerre csak egy hatalmas dörrenés hallatszott, mintha a közelben villám csapott volna le; a falak megremegtek, a szoba ajtaja kinyílt és erősen rezgő mozgást tett. Erre az álom egyszerre kiment a tanítványok, szeméből és mindenki ki akart szaladni, hogy megnézze mi történhetett. 3. De Én visszatartottam őket és így szóltam hozzájuk: „Most nem tanácsos kimenni. Egy meglehetősen gazdag naftaforrás van a közelben, és elég mélyen a földben. A forrás fölött egy nagy és

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

234

minden oldalról szorosan lezárt terület van, ennek alsó része egy közelében lévő tüzér miatt csaknem izzó és ezért ebben az üres térben óriási forróság van állandóan s ez okozza, hogy az ebbe az űrbe torkolló naftaforrás folytonosan párolog és az egész űrt naftagázzal tölti meg. Ha ez a párolgás nem megy elég gyorsan végbe, akkor a gázt az űrt képező kőtömegek felszívják, de ha az a bizonyos kőfal erőseben átizzik, akkor a nafta erősebb párolgását idézi elő s a kőfalak nem képesek ilyen nagy készletet felszívni s így történik meg az, hogy a naftagáz mindegyre nagyobb feszülést okoz a nagy űrben és folytonosan horzsolja és nyomja, különösen az izzóan forró sziklafalakat s így igen könnyen meggyulladhat. 4. És lássátok, ilyen földalatti természeti szellemi művelet ment most végbe, ami nagyon is jó volt, mert a naftagáz meggyulladása által a 20 embervastagságú kőréteg szétrobbant és ezáltal bőséges naftaaratáshoz jutottál. A barlang szétrobbanása oly szerencsésen ment végbe, hogy egész könnyen eljuthatsz a tulajdonképpeni naftaforráshoz és kis szorgalommal naponta 100 fontot is kitermelhetsz belőle. 5. S hogy milyen híres és keresett cikk a naftaolaj, azt úgyis tudod s így te most egy olyan új kereseti forráshoz jutottál, amely neked a legkönnyebb fáradsággal is sok ezer font aranyat és ezüstöt fog jövedelmezni; mert az olyan emberek, mint te vagy, legyenek ezen a földön is olyan gazdagok, amennyire csak lehet, hogy igaz gondozói legyenek a szegényeknek és gyengéknek. Holnap majd megmutatom neked az egészet, de ezen az éjszakán nem volna tanácsos ennek a helynek közelébe menni, mert az erős gáz senkinek sem válnék testi egészségére, de holnap délután minden veszedelem nélkül bátran közeledhetünk a forráshoz.” 6. Mondja Lázár: „Uram, ezt ismét a Te Mindenhatóságod hozta létre, mert az én őseim egészen személyemig még sohasem vették észre itt egy naftaforrásnak még a nyomát sem; csak igen ritkán nagyon forró napokon éreztünk néha éjszakánként enyhe naftaillatot, amit mindenkor arra magyaráztunk, hogy Jeruzsálemből jön ide, amikor a szél Jeruzsálem felől fúj, mert ott igen sok földolajat égetnek, amely többnyire perzsa és arab kereskedők útján jut oda, de az mindig meglehetősen drága. De hogy az én birtokomon és földemen egy ilyen ritka forrás legyen, azt soha senki sem gondolta! Nem tehetek egyebet Uram, csak forró köszönetet mondok Neked úgy a magam, mint annak a sok szegény embernek nevében, akik majd ebből fognak sok segítséget élvezni!” 7. Mondom Én: „Hagyd ezt; - hogy te földi kincseidet Isten Akarata szerint használod éppen úgy, ahogy földi atyád tette, azt jól tudom Én. De a te és testvéreid halála után – miután nincsenek utódaitok – birtokaidat atyád testvéreinek gyermekei fogják örökölni, azt is tudom. Törekedj tehát arra, hogy az örökösöket még életedben tanítsd, hogy a te nyomdokaidon járjanak, mert ha világi útra térnek, akkor a birtokok elvétetnek tőlük és koldusbotra jutnak, a birtokok pedig a pogányok kezére kerülnek. Azért tehát oktasd őket, hogy jól tudják mi tennivalójuk van. – De most már elkövetkezett a pihenés ideje, szánjunk tehát tagjainknak egy kevés nyugalmat.” Ezután mindenki lepihent. 168. Fejezet

A tolakodó templomi küldöttek újabb expedícióját Lázár és az ő ismert őrei (az óriáskutyák) elkergetik. Beszélgetés a küldöttek és főnökük között.

1. Korán reggel mindazok, akik a házban pihentek, álmukból a 7 hatalmas kutyaugatására riadtak fel és Lázár szolgáival kisietett megnézni, hogy mi történhetett. Ekkor a háza előtt meglátott egy tömeg embert mindkét nemből, akik a külső kapuk előtt álltak, de a kutyák annyira körülvették őket, hogy egyetlen lépést sem mertek tenni se előre, se hátra. Amikor a jól ismert Lázárt szolgáival meglátták, kiáltozni kezdtek és segítségét kérték. Lázár a kutyákat magához hívta, tőlük pedig megkérdezte, hogy mit keresnek ilyen korán reggel Betániában? Ekkor valamennyiük nevében megszólalt egy fiatal lévita ilyenképpen: „Barátom! Mi ezen az éjszakán olyan hatalmas dörrenést hallottunk ezen a vidéken, hogy eljöttünk megtudni, hogy tudsz-e valami közelebbit mondani e felől? S amikor ideértünk, ezek a borzalmas dühös bestiák rémes ugatással rohantak nekünk s olyan mozdulatokat tettek, mintha minden pillanatban ezer darabra akarnának bennünket szaggatni; hiszen ilyen borzalmas erejű oroszlán bestiákból 100 fegyvertelen emberre elég volna egy is – minek kell mindjárt hét? Ilyenformán soha többé ember ezektől nem közeledhez a te vendégszerető házadhoz!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

235

2. Mondja Lázár a lévitának: „Isten nagy természetében gyakran történik rendkívüli dolog, miért ne történne egyszer egy nagy dörrenés is? Menjetek Szicíliába, ott igen gyakran fogtok ilyen dörrenéseket hallani. Mi ezt éppen olyan jól hallottuk, mint ti és mi is megijedtünk, de eszünkbe sem volt megnézni, hogy hol történt, mert van még arra elég idő! – Mit érdekel benneteket, jeruzsálemieket ez a dörrenés olyan nagyon?! – Én azt hiszem egészen más oknál fogva siettetek ide olyan korán és nem a dörrenés miatt. Benneteket valami rossz szándék csalt ide ki s ezt érezték meg olyan jól az én őreim, s azért rohantak nektek olyan dühösen. Mondjátok meg őszintén, hogy tulajdonképpen mit kerestek itt?!” 3. Erre mindnyájan meghökkentek és közülük egyik halk hangon így szólt: „Hiába, nem lehet ezen a világon semmit sem kezdeni; már megint elárult valaki! Az ember már nem hihet a szobája 4 falának sem, sőt még saját gondolataiban sem, mert az emberek egészen világosan leolvassák társai arcáról, hogy mit gondolnak magukban!” 4. Lázár azonban – ki e szavakat jól hallotta – így szólt: „Igen, igen, igazad van, az emberek most már odajutottak, hogy meglehetős bizonyossággal állíthatják, hogy mi fog veled 10 év múlva történni s ezért mégegyszer barátságosan azt kérdem tőletek, hogy mi hozott ide benneteket ilyen korán? A dörrenést csak ürügyül használjátok, én pedig hogy beszédeteket megtakarítsam, azt mondom nektek: Azért jöttetek ide ilyen korán, hogy kiszimatoljátok, ki tartózkodik fedelem alatt és ezt éppen ma, egy legszentebb ünnepnapon tettétek, hogy ti, mint templomosok nagy bosszútokban ellenem ismét kitaláljatok valamit! – De mivel galád szándékaitokat már régóta láttam, tehát mint teljes jogú római polgár erős reteszt tettem ajtóimra, amelyeket minden képzelt hatalmatok ellenére sem fogtok sohasem feltörni! 5. Én, mint zsidó kötelességeimnek mindig eleget fogok tenni, de csak azoknak, amelyeket Mózes előírt – minden egyébhez semmi közöm! Megértettétek? Most pedig menjetek és jelentsétek ezt ki főnökeiteknek és mondjátok meg mindnyájuknak azt is, hogy jaj minden templomosnak, aki házamat ellenséges szándékkal merészeli felkeresni; - valóban az nagyon rosszul fog járni! Én mindenkit békében hagyok és mindenkinek megadom azt, ami illeti; aki többet követel tőlem az tolvaj és rabló, mert azt követeli, ami nem őt, hanem szegény embertársainkat illeti s aki ilyen – ha ezerszer is pap – az ellenségem nekem s míg élek, ne merjen közeledni a házamhoz! Ezt jól értsétek és szívleljétek meg saját érdeketekben. Most pedig nézzétek, hogy tovább kerüljetek innen, mert különben rátok uszítom őreimet!” Ere senki sem felelt egy szót sem és valamennyien gyorsan visszafordultak és sietve eltávoztak. 6. Amikor megérkeztek a templomba, ott azonnal vallatóra fogták őket, hogy mit láttak és tapasztaltak, de a léviták így szóltak: „Itt minden okosságunk ellenére soha ez életben többé semmire sem megyünk, mert egyszer s mindenkorra mindennek vége van! – De ha ti, a templom urai ezt nem akarjátok elhinni, menjetek ki és hagyjátok ti magatokat oroszlánjaival széttépetni és felfalatni. Ezek a bestiák úgy vannak betanítva, hogy az embernek még a legbensőbb gondolatait is kiszimatolják, csak legyen bennetek Lázár iránt legcsekélyebb ellenséges szándék, ezt a bestiák már messziről kiszaglásszák és akkor – végetek is van! Ezt saját szemeinkkel láttuk és részint kissé tapasztaltuk is, mert ha kiáltozásainkra nem jön Lázár segítségünkre legalább 100 szolgájával, akkor a mi húsunk már azoknak az óriási ragadozó állatoknak hasában volna. – Ez minden, amit láttuk és tapasztaltunk; de ha nem akartok hinni, akkor menjetek és győződjetek meg erről ti magatok!” 7. Erre a főnökök nem szóltak semmit, hanem megteltek haraggal s így beszéltek egymás között: „Ezt mind az az átkozott galileai teszi! Ha minél előbb el nem fogjuk és meg nem szabadulunk tőle, eltántorítja tőlünk az egész népet, mi pedig mehetünk amerre akarunk. Ha a galileai ma ismét eljön az ünnepélyre, akkor mindent el kell követnünk, hogy őt eltegyük az útból!” 8. Erre mondja a lévita: „Múljon el a ti haragotok! Vajon nincs e már a népnek fele az ő pártján?! Vagy ismeritek talán az ő határtalan hatalmát? Hiszen ő már akkor átlátja a ti gondolataitokat, mielőtt kigondoltátok volna azokat s így előbb megronthat ő titeket, mint gondolnátok” 9. Mondja az egyik főnök: „Mit tehet ő velünk? Az ő hatalma Belzebubtól való!” Mondja a lévita: „Nagyon jól van, de biztosan ő belzebubozta ide Lázár oroszlánjait is, - menjetek csak oda az egész frigyládával és kezetekben Áron vesszejével és azok a vad és dühös bestiák majd megmondják

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

236

nektek, hogy milyen belzebubi időt éltek! Hiszen a galileai már sokszor itt volt a templomban és szabadon, nyíltan tanította a népet – s mire mentetek vele?! Megint el fog jönni és a szemetek előtt fog tanítani és az ő vélt belzebubi hatalmával szemben mégsem fogtok semmire sem menni!” 10. Mondja egy főpap: „Talán már benneteket is eltántorított úgy, mint az ostoba népet, amely azért van megátkozva?” Mondja a lévita: „Azt már nem, de annyi egészséges eszem van, hogy világosan belátom mi lehetséges és mi nem! Mi szavahihető és igaz tanuktól hallottuk, hogy mi mindenre képes a galileai. De ha ti magatok akartok vele küzdelembe bocsátkozni, majd kitűnik, hogy ki fogja a rövidebbet húzni, amint ma Betániában mi is a rövidebbet húztuk!” Mondja a főpap: „Majd meglátjuk, mi nem félünk tőle! – Most pedig menjetek dolgotokra!” A lévita ezzel a főnököket mégis csak megdöbbentette, amiért Én később szabadabban mozoghattam a templomban. 169. Fejezet

Nathanael aggodalma az Úr szándéka miatt, hogy nyilvánosan lépjen fel a templomban. Az Úr megjövendöli kereszthalálát és elmondja, hogy az az emberek gonoszsága miatt lesz megengedve és rámutat ennek következményeire.

1. Otthon pedig amikor Lázár ismét visszatért a házba, a reggeli már el volt készítve s mihamar el is fogyasztottuk. Lázár elakarta beszélni, hogy korán reggel mi történt kint, de Én így szóltam: „Hagyd ezt, mert Én úgyis mindent tudok és mialatt te kint voltál, elmondtam tanítványaimnak, hogy mi történt és előre elmondtam azt is, hogy a lévita milyen hírt vitt a főnököknek Betániából; nem amivel te valósággal megbíztad őket, hanem egészen mást, ami nagyon alkalmas arra, hogy ma jobban mozogjunk a templomban, ennélfogva nagyon is jó volt, hogy ez ma korán reggel történt. Most pedig azonnal felkészülünk és elmegyünk Jeruzsálembe, (János 7,37) mert ma az ünnep harmadik és utolsó napján – amikor az leginkább telve van pompával és amelyre a legtöbb nép jön – akarok a templomban újból fellépni és a népet tanítani.” 2. Erre mondja Nathanael: „Uram! Akkor megint egyik botrány a másikat fogja követni én csak azt kívánom, hogy ép bőrrel meneküljünk meg!” Mondom Én: „Aggódjatok inkább más miatt, ti még akkor épen fogtok elmenekülni, ha majd a gonosztevők között a kereszten fogok függni!” Mondja Lázár: „Mit mondasz, óh Uram?? Téged kössenek a keresztre?! – Óh, még mielőtt ez megtörténnék, szolgáimmal felgyújtatom az egész templomot, hogy az összes templomosok hamuvá égjenek!!” 3. Mondom Én: „Hagyd ezt testvérem, mert ha az embernek az a rendeltetése, hogy teljesen Istenhez hasonlóvá legyen, akkor akaratát a végtelenségig szabaddá kell tenni, úgy hogy ha akarja, még Istenét és Teremtőjét is meg tudja támadni, mert amint már mondottam, ha az embernek nincs meg a képessége arra, hogy a legtökéletesebb ördöggé legyen, akkor arra sincs, hogy a legtökéletesebb Istenhez való hasonlatossághoz jusson. 4. Az embernek megvan tehát a legszabadabb akarata, amelyet az adott törvényekkel ismer meg önmagában, de mik volnának a törvények és mi volna az ember szabad akaratából, ha nem volna meg az indíttatása arra, hogy a törvényeket megszegje akkor és úgy, ahogy akarja? Ezen indíttatás nélkül az ember nem volna más csak állat, amely nem tud másképpen cselekedni, mint ahogy a beléhelyezett kényszerítő törvény azt előírja. 5. Az ember szellemi részének nem adatott kényszerítő törvény csak szellemi törvény ezzel a kifejezéssel: Tedd meg! S így az ember akarásában és kívánságában teljesen szabad és kezet emelhet testemre, amely csak hordozója a szellemnek, de átszellemülten azután is élni fog. 6. Én ezt csak azért mondottam neked, hogy ne csodálkozz azon, ha ez az Én testemmel majd megtörténik, de az emberek gonosz szándéka nem fog diadalmaskodni, mert Én a harmadik napon ismét olyan tökéletesen köztetek és veletek leszek, mint most, de az ítélet a gonosz templomi fajzatra akkor fogja kezdetét venni. – Most azonban, hogy mindezt tudjátok, legyetek jókedvűek és kövessetek Engem a templomba.” Ezután mindnyájan felkészültünk és elindultunk a templomba.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 170. Fejezet

VI . kötet

237

Az Úr a templomban tanítja a sokaságot. A nép bírálata és bizonysága Jézusról. A farizeusok és a szolgák.

1. Amikor már a templomban voltunk, a tanítványok inkább a háttérben maradtak és szétoszlottak a sokaság között, hogy annak bírálatát meghallgassák; Én azonban a templom közepén felálltam egy emelvényre miközben az ő ünnepi szertartásaik lefolytak és fennhangon így szóltam a néphez: „Aki szomjúhozik, az jöjjön Hozzám és igyék!” Ekkor jelentkezett néhány Körülöttem álló zsidó és így szólt: „Hol van az, amit ihatnánk?” 2. Mondom erre Én: (38. vers) Aki Bennem hisz – amint az Írás mondja – annak testéből az élő vizek folyama fog buzogni!” Erre a zsidók egymásra néztek és azt kérdezték: (39. vers) Mit jelentsen ez?!” Ők ugyanis nem tudták azt, hogy Én csak a szellemről beszéltem, amelyet csak azok fognak befogadni, akik Bennem hisznek, mert – amint azt már többször megmagyaráztam – a Szentlélek megdicsőülésem előtt (40. vers) nem lehet máshol, mint egyedül Énbennem. 3. A nép közül sokan, akik ezeket a szavakat hallották, így szóltak egymás között: „Valóban ez a galileai úgy beszél, mint egy igaz próféta, ennélfogva tényleg tökéletes próféta ő!” (41. vers) Mások pedig, akik tetteimről már közelebbről ismertek, így szóltak: „Nem próféta ő, hanem Krisztus, a megígért Messiás, mert Isten sem tehet nagyobbat, mint amilyet ő tesz!” Egyesek ismét azt kérdezték és mondották: „Vajon az Írás szerint (42. vers) Krisztus nem Galileából kell, hogy származzék? Vajon nem mondja-e az Írás: Krisztus Dávid magvából támad és Betlehem városából származik, ahol Dávid volt?” Erre mondják egyesek, akik származásomról és születésemről jól voltak értesülve: „Ha éppen ezt kutatjátok, akkor a próféták jövendölése itt mindenképpen beteljesedik! Ő először József, a régóta ismert názáreti ács és Mária fia, aki Joachim és Anna leánya volt s ezek mind a ketten Dávid törzséből származnak és másodszor, általánosan ismert, hogy Ő Betlehemben egy istállóban Augusztus császár alatt a népösszeíráskor született s 8 nap múlva Simeon által körülmetéltetett és a Jézus nevet kapta s ha mindez így van, miért kételkedünk abban, hogy Ő Krisztus?! 4. (43. vers) Azért mégis véleménykülönbség volt a nép között aziránt, hogy tulajdonképpen ki lehetek Én? A farizeusok felbiztatott barátai meg akartak ragadni, mert azt már nem tudták a templomosok elviselni (44. vers), hogy még a nép jobbik része is Krisztusnak akar kikiáltani, ezért egyesek Hozzám léptek, hogy kezet emeljenek Rám, de közelemben elhagyta őket a bátorságuk és senki sem mert Hozzám nyúlni. (45. vers) A farizeusok barátain kívül ugyancsak a farizeusok megparancsolták szolgáiknak, hogy Engem ragadjanak meg és nekik szolgáltassanak ki, de azok is megálltak Előttem és ők is hallgatták, hogy a népnek miképpen tanítottam Isten parancsolatait a szeretetről, ahogy Én azt máshol is magyaráztam és amit nem tartok szükségesnek itt újból ismételni. A szolgák azonban látták a nagy néptömeget, amely Bennem hitt és ezért nem mertek érinteni. 5. Amikor a tanítás közben szünetet tartottam, a szolgák eredménytelenül visszatértek a farizeusokhoz és amidőn ismét Nélkülem mentek vissza, azok haraggal förmedtek rájuk ilyképpen: „Miért nem ragadtátok meg őt és miért nem hoztátok ide? Nem látjátok be azt ti magatok is, hogy ő bennünket éppen a legszebb ünnep közepén zavar meg és tántorítja el tőlünk a népet? Miért nem fogtátok el őt (46. vers) és hoztátok ide, hogy elnyerte volna igazságos büntetését?!” 6. Felelik a szolgák: „Halljátok, soha ember még olyan bölcsen nem beszélt, mint ez a galileai. (47. vers) Ez valóban Isten Szellemével teljes!” Erre aztán így feleltek a farizeusok: „Mit hallunk tőletek?! (48. vers) Talán már titeket is elcsábított? – Hisz benne egy farizeus vagy főpap?! – Csak az ostoba nép bízik benne, amely a törvényekből semmit sem tud és ezért átkozott!” 7. Erre mondják a szolgák: „Mi már a legutolsó esetben is megmondtuk nektek, hogy miképpen áll a dolog az elátkozott néppel és amellett maradunk; de ha ez nektek nem tetszik, akkor menjetek ti a nép közé és mondjátok meg neki, hogy el van átkozva, mert hisz a galileaiban és a nép majd tudomásotokra hozza, hogy miképpen van ti átkotokkal megelégedve! De ti egyáltalában feltettétek magatokban, hogy minden más hívőt elkárhoztattok anélkül, hogy megvizsgálnátok, hogy embertársaitok hite némely tekintetben nem jobb-e, mint a mienk. De mi azt – mint egészen közönséges szolgák – nagy igazságtalanságnak tartjuk, mert amíg Isten nem ítél és nem kárhoztat el senkit, addig mi, halandó emberek ne akarjuk őt ebben megelőzni és ezzel a legbölcsebb Istennek azt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

238

bizonyítsuk, hogy mi, földi férgek bölcsebbek vagyunk, mint Ő. Átkozzátok el egyszer a rómaiak hitét, de nyíltan s azok majd tudomásotokra hozzák, hogy mit adnak a ti átkotokra!” 8. Mondják a farizeusok: „Takarodjatok innen! – mert már látjuk, hogy ti is félre vagytok vezetve.” Mondják a szolgák: „Elég rossz tőletek, hogy nem vagytok képesek bennünket és a népet jobban tanítani, mert nem kívánhatjátok azt tőlünk, hogy a rossz és hamis csodatételeiteket tiszteletben tartsuk, mivel csodáitokhoz mi magunk voltunk az eszközök és a titkos csodatevők! Ezek a hamis csodák idézték elő mindenkor, hogy a nép tiszteletben tartott benneteket, miközben a ti prédikációitok és tanításaitok – amelyek teljesen Mózes ellenesek voltak. Ti nem tehettek velünk semmit, különben eláruljuk a népnek semmitmondó csodáitokat s akkor meglátjátok, hogy miképpen egyeztek ki a néppel!” Erre a farizeusok barátságosabbak lettek a szolgákhoz, mire azok eltávoztak. 171. Fejezet

A farizeusok és Nikodémus; ez bebizonyítja nekik Jézus messiási hivatásának helyességét a levéltár okmányaival. Az Úr tovább oktatja a népet és sokan lelkük mélyéből mondanak neki hálát.

1. Amidőn a szolgák eltávoztak, a farizeusok főnökükhöz Nikodémushoz fordultak, aki nagy bölcs volt és akkor, amikor először jelentem meg nyíltan Jeruzsálemben a 12 tanítvánnyal, megragadták őt tanításaim és éjjel eljött Hozzám s azt kérdezte Tőlem, hogy igazság szerint mitevők legyenek. (50. vers) Ekkor így szólt hozzájuk Nikodémus: „Ti tényleg nagyon megbotránkoztatok a szolgák szemtelen beszédén és én is kénytelen vagyok elismerni, hogy nekik mégis igazuk volt. (51. vers) Vizsgáljátok meg magatok, hogy létezik e valahol olyan törvény, amely azt rendeli, hogy egy embert el kell ítélni, mielőtt kihallgatnák és vallomásából megtudnák, hogy büntetendő dolgot követett el. Én, mint írástudó nem ismerek ilyen törvényt; milyen törvény szerint akartok tehát egy embert elítélni anélkül, hogy előbb kihallgattátok volna?!” 2. (52. vers) Erre mondják a farizeusok: „Igaz, hogy te egyike vagy a legelső írástudóknak, amit senki sem vitathat el tőled és azért is vagy az írástudók főnöke, de mivel te magad is galileai vagy, tehát barátja vagy ennek a galileainak is; de menj és nézd meg az Írást és látni fogod, hogy az van benne: Galileából nem támadhat próféta!” 3. Mondja mosolyogva Nikodémus: „Ez igaz és nincs szükségetek arra, hogy engem az Írásra figyelmeztessetek, mert én Alfától Omegáig jobban ismerem, mint ti valamennyien. De én valami másra utalok, mégpedig Augusztus császár első népösszeírási évének körülmetéltetési jegyzőkönyvére és abban meg fogjátok találni, hogy ez a jelenlegi galileai nem Galileában, hanem Betlehemben, a régi Dávid városában született és mind a két szülője a legegyenesebb vonalban Dávid családjából származik. 4. Ilyenformán tehát az Írásból idézett mondásotokat a galileaival még a legtávolabbi értelemben sem lehet vonatkozásba hozni annál is inkább, mert a törvény kifejezetten így szól: Minden zsidó élethossziglan odavaló illetőségű, ahol született és körülmetéltetett és ez a község tartozik róla gondoskodni, ha gyenge és munkaképtelenné lett. – Egy pogány pedig odavaló illetőségű, ahol zsidóvá körülmetéltetett, és mint ilyen bejegyeztetett és a község bennszülött tagjául tekintette és fogadta el! – Lássátok barátaim, ha mi ezt a törvényt nem tudjuk megszüntetni és másrészt az augusztusi körülmetélési és bejegyzési könyvben minden kétséget kizáró módon fel van tüntetve, hogy ez a néptanító nem született galileai, tehát a népnek igazság szerint semmi oka sincs arra, hogy ezt az embert igaz prófétának ne tartsa!” 5. Mondják a farizeusok: „Akkor mégis csak lehetne bennünk annyi világbölcsesség, hogy ezeket a jegyzőkönyveket eltegyük az útból!” Mondja Nikodémus: „Óh igen, azokat lehet, amelyek a mi levéltárunkban vannak, de azokat sajnos nem, amelyek a rómaiak levéltárában találhatók, mert a rómaiak minden esztendőben nagyon szigorúan összehasonlítják és ellenőrzik azokat a mi templomi jegyzőkönyveinkkel és jaj nekünk, ha abból valami hiányoznék, vagy ha valamit változtatva találnának! Én bizony nem szeretnék egy ilyennek a bőrében lenni.” Mondják a farizeusok: „Hm – hm, ez bizony rossz dolog!” (53. vers) Erre természetesen nem volt több ellenvetésük, csendesen elhagyták a templomot s az ünnepélyt és mindegyik nyugodtan hazament.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

239

6. Ezalatt azonban, amíg elől a templomban a tárgyalások lefolytak, a szolgák, a farizeusok és Nikodémus között – amelyek minden kihagyás nélkül itt hűségesen visszaadattak – Én minden további akadály nélkül tanítottam a népet és érthető módon rámutattam előttük a templom teljesen üres és törvénytelen képmutatásaira és csalásaira s nem volt közöttük egy sem, aki azt állította volna, hogy igazságtalanságot követtem el a templomosokkal szemben, mert garázdálkodásaikat napfényre hoztam és a nép arra kért, hogy a következő ünnep utóján ismét jöjjek el a templomba, hogy felüdítsem őket a legkézzelfoghatóbb igazságok éltető szavaival. 7. Sokan ezt mondták: „Mester, hálás köszönetet mondunk Neked ezért az isteni italért, mert már régóta szomjúhoztuk ezt az igazságot és Te, a mi nagy szomjúságunk oly módon csillapítottad, hogy soha többé nem fogunk oly nagyon szomjazni, mint ahogy ebben az órában szomjaztunk! Te valóban Dávid utóda vagy és a megígért Isten Felkentje! 8. Én pedig szeretettel néztem mindnyájukra és megígértem nekik, hogy a következő napon ismét eljövök hozzájuk és még nagyobb világosságot adok, amire a sokaság így kiáltott: „Óh jöjj, jöjj!! Világosíts meg bennünket a templomnak eme nagy éjszakájában!” – Ezután Lázárral és a tanítványokkal elhagytam a templomot. 172. Fejezet

Az Úr és övéi elmennek Lázár vendégfogadójába az Olajfák hegyére. Közelebbi magyarázat az Olajfák hegyéről.

1. Amikor már kint voltunk a szabadban, arról beszélgettünk, hogy mit tegyünk most; térjünk vissza Betániába vagy talán mást kezdjük Jeruzsálemben? Lázár erre az Én véleményemet kérte, mire így szóltam hozzá: „Te a magad részéről tehetsz, amit akarsz, de Én ma nem mehetek Betániába, mert a templomosok a betániai úton kémeket állítottak fel, hogy megtudják nálad tartózkodom-e? Ha pedig ezt megtudják, akkor még több kellemetlenséged lesz s ezért elhatároztam, hogy ezt a napot és éjszakát az Olajfák hegyén a kicsiny és igen szegényes vendégfogadóban fogom eltölteni.” 2. Mondja Lázár: „Hiszen ez nagyszerű, mert az Olajfák hegyének a fele a vendégfogadóval együtt az én tulajdonom! Óh – ott nagyon jól fogjuk érezni magunkat! – Ez a vendégfogadó még 3 évvel ezelőtt nagyon látogatott volt, de mióta súrlódásaim vannak a templommal, azóta igen ritkán látogatják, mivel a farizeusok minden zsidó előtt bűnnek nyilvánították, ha valaki közülük a vendégfogadómat felkeresi. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy e birtokomat is római fennhatóság alá helyeztem, amikor a templomosok mindent elkövettek, hogy ezt is kicsikarják tőlem. Én ezáltal lehetetlenné tettem szándékukat, ami őket természetesen végtelenül bosszantotta s mivel ez a birtok most már római uralom alá került, tehát a templomosok tisztátalannak nyilvánították és minden zsidó egy egész esztendőre beszennyezi magát, ha ezt a vendégfogadót felkeresi. Lásd, ez a tulajdonképpeni oka annak, hogy az Olajfák hegyén lévő vendégfogadómat sokkal kevesebben látogatják, mint azelőtt; csak a rómaiak és görögök keresik fel gyakrabban, de azért a vendégfogadó mindennel a legjobban el van látva és semmiben sem fogunk hiányt szenvedni. A kilátás onnan igen szép és csaknem egész Jeruzsálem és távoli környéke látható s meg vagyok győződve, hogy ott igen jól fogod Magad érezni.” 3. Mondom Én: „Nagyon jól tudom Én ezt kedves testvérem és éppen ezért határoztam el, hogy ezt a napot és éjszakát az Olajfák hegyén fogom eltölteni, mert ott fent a zsidók és farizeusok alkalmatlan látogatásaitól biztosítva vagyunk s így már fel is készülhetünk az útra.” E kijelentésemmel valamennyien meg voltak elégedve (János 8,1) és Én a tanítványokkal együtt felmentem az Olajfák hegyére, de Lázár előre sietett, hogy szolgáit megbízza mit csináljanak és készítsenek. Akinek kezelába volt, azonnal neki is látott a munkának, hogy Számunkra valóságos ünnepi ebédet készítsenek. 4. De Mi nem siettünk, hanem szép lassan mentünk fel az Olajfák hegyére, amely a nevét onnan nyerte, hogy sziklás felülete gazdagon be volt telepítve olajfákkal. Az olajfában gazdag rész nagyobbik fele Lázáré volt, a kisebbik és a város felőli rész azonban egy görögé volt, aki igen sziklás birtokával keveset törődött és az évi olajtermést néhány ezüstért átengedte Lázárnak, úgy hogy az Olajfák hegyének város felé eső része is félig- meddig Lázáré volt.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

240

5. Az Olajfák hegye nem volt éppen magas, de mégis voltak meglehetősen meredek részei, s így beletelt volna egy félórába, míg az ember a legfelső csúcsára érhetett. A templom egy meglehetősen magas dombon állt és igen magas épület volt, de az Olajfák hegyének tetejéről a tekintetet mégis meglehetősen lefelé kellett irányítani, ha az ember a templom magas kupoláját látni akarta3u01. Szóval Jeruzsálem közelében az Olajfák hegye volt a legmagasabb hegy. 6. Nemsokára utolértük az előre siető Lázárt és letelepedtünk a vendégfogadó körül az olajfák árnyékába és élveztük a szép kilátást, amíg Lázár jött és Bennünket az elkészült ebédhez hívott, mire felemelkedtünk a földről és bementünk a vendégfogadóba, amelyben az étterem nem tartozott éppen a legkisebbek közé, mert 100 vendég egészen kényelmesen elfért benne. A nagy asztal tele volt kenyérrel, borral s mindenféle nemes gyümölccsel, a tálakban pedig 8 elkészített hal illatozott, amiket a Jordán folyóból és Kidron erős sodrú patakjából fogtak. A tanítványoknak amint az asztalt megpillantották, megjött az étvágya; le is ültünk nemsokára az asztal köré s igen jókedvűen ettünk és ittunk, Lázár pedig végtelenül boldog volt, hogy Én olyan jókedvűen eszem és iszom. 7. Én pedig így szóltam hozzá: „Barátom! Te most nagy örömet érzel azon, hogy Én is oly serényen eszem és iszom. Hidd el Nekem, hogy jól esik az, ami az asztalra van tálalva. De a ma reggeli lakoma a templomban mégis jobban ízlett, mert ma nagy volt az aratásom az Én mennyei Országom számára. Holnap azonban az új aratás a templomban lényegesen rosszabbul fog sikerülni; ami ma az Enyém volt, az holnap is az Enyém, de újak nemigen fognak hozzájuk csatlakozni! A feketelelkű fajzat itt lent meg fog Engem kísérteni, de annak ellenében a szégyen pellengérjére állíttatnak a sokaság elé. Most azonban együnk és igyunk s azután menjünk ismét ki a szabadba ma még sok mindent fogtok látni.” 173. Fejezet

A szép kilátás Jeruzsálemre és a templomra. Lázár elmélkedése ennek a városnak belső állapotával való ellentmondásai fölött. Az Úr jövendölése Jeruzsálem pusztulásáról és a megelőző háromszoros intésről és figyelmeztetésről. Az Úr tanácsa az ítélet kitörésére nézve.

1. Egy óra múlva elkészültünk az ebéddel s felkeltünk az asztal mellől és kimentünk a szabadba, mert különösen az esti világítás mellett igen szép volt a kilátás Kelet felé s így a legnagyobb élvezettel folytathattuk szemlélődésünket. Miközben a nagy kiterjedésű várost palotáival szemléltük, így szólt Lázár: „Micsoda pompa van ebben a nagyvárosban és mennyi gyalázat az emberek azon osztályában, akik mások előtt jó példával kellene, hogy előjárjanak! – Itt van előttünk a templom, amelyhez még Dávid – aki Isten szíve szerint való férfiú volt – gyűjtötte az anyagot. Salamon, az ő fia építtette fel, hogy a zsidó nép meghatározott időkben összegyülekezzék ott, hogy Istennek tiszteletet adjon. – De ki kívánja az emberek tiszteletét? Óh – Isten már régóta nem kívánja, hanem csak a nyomorult farizeusok és írástudók, valamint a főpapok! A régi, csodálatos frigyláda már több mint 24 esztendő óta a lomtárba került az elárvult ereklyék közé, az új holt és nincs semmi erő benne s annak mégis sokkal inkább áldoznak a vak zsidók, mint a réginek. 2. Világosan kitűnik és igen könnyen látható, hogy ezek a nyomorult farizeusok az ártatlan népet mennyire megmunkálják s hogy az egyedül egy, igaz Istenben mennyire nem hisznek, mert Mózesnek és a többi prófétának kihirdetett törvényeit lábbal tiporják és helyettük saját törvényeiket életre-halálra kényszerítik rá a népre, pedig azok olyan esztelenségek, hogy értelmes ember nem hihet bennük! – Óh – milyen nagy gyalázat! – Mindenki felsóhajt a templomosok elviselhetetlen nyomása alatt és senkinek sincs bátorsága, hogy ezeknek a legnyilvánvalóbb népcsalóknak arcába köpjön és hogy rámutassanak arra a nagy gyalázatra, amit az emberiséggel tesznek! 3. Te voltál, óh Uram egyedül, Aki az embereknek megnyitottad szemeit, hogy megláthassák hányadán vannak a templomosokkal. De ez is csak keveset használ, mert azért a legszemtelenebb módon továbbra is ugyanazt teszik, amit akarnak és nincs büntető villámod, amely közéjük csapna. Te, óh Uram, Magad vagy itt a Földön testben, földi emberi alakban, ami olyan jelenség, melyre az elmúlt örökkévalóságok sem tudnak példát mutatni, ami pedig a kegyelmeknek olyan kegyelme, amihez hasonlót Isten teremtményeknek még sohasem adott. Ezer és újból ezer ember, sőt köztük az a sok

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

241

pogány is felismeri ezt a legnagyobb örömmel és hálával s ezek itt lent minden oldalról hangos szóval hallják ezt a szent igazságot megerősíteni, de ahelyett, hogy ezt az örömhírt a legnagyobb boldogsággal teljesen igaznak fogadnák el, még el is átkozzák a népet, amely ezt az igazságot elfogadta. Az a kérdés most már, hogy az ilyen bestiális emberek mire méltók?!” 4. Mondom Én: „Kedves testvérem, soha se buzdulj fel emiatt annyira, hiszen látod, hogy ebben a világban mindennek megvan a maga ideje és hogy egy öreg cédrustörzset egy vékony bothoz hasonlóan nem lehet a térden kettétörni! Én most még több napon át itt fogok tartózkodni és tanítani fogok a templomban 7 napon keresztül. Aki megtér, annak jó lesz, de aki konok módon megátalkodik vakságában és azon keresztül gonoszságában, az az ítélet napján el fog pusztulni, amely Jeruzsálem felett be fog telni és minden teremtményt el fog pusztítani. Nézzétek ezt nagyvárost! Bizony benne kőkövön nem fog maradni! Imádkozzanak majd a vakok és a terhes asszonyok – akik úgy vélik, hogy szombaton nem lehet és nem szabad menekülni – hogy az ítélet ne szombatnapon következzék be, mert akkor egy zsidó sem marad életben. 5. De mielőtt az ítélet bekövetkezik, az istentelenekre még sok jel fog feltűnni és megtörténni úgy az égen, mint a földön , azonban az akkor még nem lesz ítélet és végzete ennek a városnak, mert megvárják odafenn, hogy lesz-e valaki, aki megtér és megjavul s ha a jeleket semmibe sem veszik, akkor következik rájuk a nagy szerencsétlenség, hogy az embereket Istenhez térítsék és ha majd ez sem használ semmit, akkor Én még több prófétát fogok küldeni, akik hatalmas hangon – amelyek úgy fognak hangzani, mint a háború harsonája – mind a 4 világtájon meg fogják kísérelni, hogy feltámasszák a szellemi holtakat. Akik feltámasztatják magukat az élet világosságára, azok feltámadnak az örökéletre is, de akiknek az Én küldötteim harsonaszavánál csak haragjuk és bosszújuk fog felébredni Ellenem és Igéim ellen, azok feltámadnak ugyan, de nem az élet, hanem a törvény szerinti halál számára és odadobatnak, ahol az ítéletben az örök sötétség uralkodik és ahol sok a sírás és a fogaknak csikorgatása. 6. De majd ha az ítélet megjön, akkor meneküljön minden igaz, aki a tiszta, isteni igazságok megismerése házának tetején áll és az ne menjen többé be a házba, hogy onnan egy öreg zsidó kaftánt hozzon magának (a farizeusok tanításai), hanem maradjon új világosságának magaslatán. És aki már az Én tanításaim szerinti tevékenység új mezején van, az maradjon az új mezőn és élete megtartatik. 7. De akkor megtörténik majd, hogy ketten lesznek egy és ugyanabban a házban, ha megjön az ítélet s akkor az egyik megmentetik a másik elpusztul! Aki az Én tanításaim szerint fog cselekedni, az megmenekül, de aki elfogadja tanításaimat, de a farizeusok régi kovásza szerint fog cselekedni – az elpusztul! 8. Ugyanúgy ketten lesznek a mezőn is és ketten fognak egy malomban őrölni s akkor az egyik felvétetik az életre, a másik megmarad az ítéletben! Azért hát őrizkedjetek a farizeusok régi kovászától, mert bizony azzal senki sem fogja az ítéletet elkerülni!” 174. Fejezet

A jelenlegi nagy Bábel cédája fölötti világítélet megjövendölése. Az idők jelei. Az idevonatkozó kronológus (időrendi) tanítások. A Paradicsom újbóli keletkezése a Földön. Igen fontos tanítás az Úr visszatéréséről. Vigasztaló nagy ígéretek és igen komoly tanítások.

1. Az Úr: „S amiképpen lesz Jeruzsálem ítéletével, azonképpen lesz a jövő nagy világítéletével is, amikor Bábel cédája tökéletesen lerombolódik. Ez pedig olyan ítélet lesz, mint amilyen Noé, Sodoma és Gomorra idejében volt. 2. Azután nagy jelek fognak történni itt a Földön, a tengereken s az égen és Én szolgákat fogok támasztani, akik Igéimből fognak jövendölni és kijelenteni az eljövendő ítéletet; de az emberek gőgje nem fogja azt meghallgatni, vagy ha meg is hallgatja, azok szavaiban mégsem fog hinni, hanem mint bolondokat ki fogja nevetni s ez lesz a legbiztosabb jele annak, hogy a nagy ítélet egészen biztosan be fog következni és tűz fogja elpusztítani azokat, akik a romlásnak okozói voltak.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

242

3. Abban az időben az ifjaknak látásuk és a leányoknak igazmondásuk lesz mindazokról a dolgokról, amelyek be fognak következni és boldogok lesznek azok, akik ezektől megjavulnak és megtérnek. 4. S ez olyan könnyen lesz felismerhető, amint az ember a fügefán megismeri, hogy közeledik a tavasz, mert rügyei nedvdúsabbak és fakadozni kezdenek. 5. Nagy háborúk lesznek az egyes népek között s egyik nép a másik ellen fog támadni s utána nagy drágaság és olyan ragályos betegségek fognak keletkezni, amelyek eddig az emberek között még sohasem léteztek. 6. Ezeket a nagy földrengések fogják megelőzni, hogy az embereket bűnbánatra és szeretettevékenységre indítsák. Boldogok lesznek azok, akik azokra megtérnek. De sokan lesznek, akik nem térnek meg s mindezt a természet vak erőinek fogják tulajdonítani, az igazmondókat pedig csalóknak nyilvánítják. Sokan lesznek, akik az Én Nevemért börtönbe vettetnek s akiknek nagy büntetések fenyegetésével megtiltják, hogy Nevemben beszéljenek vagy kihirdessék az eljövendő ítéletet; mert aki nem fog a nagy Bábel cédájának akarata szerint cselekedni, annak igen szomorú lesz a sorsa! 7. S mindennek az ítélet előtt legalább 700 évvel kell megindulnia, hogy végül senki se mondhassa, hogy kellő figyelmeztetésben nem részesült. 8. Ez időtől kezdve azonban nem fog egészen 2000 esztendő eltelni, amikor a nagy ítélet végbe fog menni a Földön és ez lesz az utolsó ítélet. 9. Annak elteltével újból Paradicsom lesz ez a Föld és a bárány békében fog élni egy akolban és egy tálból esznek majd. 10. Mielőtt az ítélet elkövetkezik, az Ember Fiának jele látható lesz a mennyeken, azaz az emberben a mennyország Engem, mint a Mennyek és Föld egyedüli Urát fog elismerni és az emberi lélek dicsőíteni és magasztalni fog. 1l. De ez még nem az ember tökéletessége; - de majd ha Én teljes fényességemben a mennyek felhői között a mennyei hatalmakkal, mint sok háború és ítélet harsonájával az Élő Igében jelenek meg az emberek igaz mennyein, amely az emberek szívében található – akkor lesz itt a világ ítélete. 12. Az igaz ember ekkor bemegy az Én Dicsőségembe és a gonoszság cselekvői elpusztíttatnak igazságos haragom tűzében és bemennek az ő gonosz cselekedeteik birodalmába, amely minden javíthatatlan ördög számára elő van készítve! Mert aki önmagából szabadon választja a poklot, az legyen abban átkozott, amiképpen önmagában átkozott; s amiképpen a jó mindig jó marad, azonképpen a gonosz önmagában mindig gonosz fog maradni és örök törvényben elítélt talapzat lesz, amely mindörökké lábzsámolyomul fog szolgálni. 13. Én Magam azonban Ősisteni Személyiségemben senkit sem fogok elítélni, hanem mindazt az Én Igéim fogják megtenni, amelyeket nektek mondottam; mert ha egyszer Én felmagasztaltatom Birodalmamban, soha többé testben nem jövök vissza erre a Földre, hanem csak szellemben, Igéimben és úgy lesz, amint volt kezdetben eképpen: Kezdetben volt az Ige, az Ige testté lőn és az emberek között lakozék! Én – Aki eljöttem saját tulajdonomba és Enyéim nem ismertek fel Engem, mert a világ és saját testiségük mind vakká és süketekké tette őket. 14. Én most testben vagyok közöttetek, mint ember és ezért nem adhatom meg nektek Szellemem minden erejét, de majd ha később nem leszek testben közöttetek úgy, mint most, hanem csak szellemben, akkor kioszthatom köztetek Szellememnek minden Erejét és Hatalmát, Aki természetesen öröktől fogva Én Vagyok! 15. És ebben a szellemben és ennek erejében fogok köztetek maradni az idők végezetéig, míg ez a Föld létezni fog, vagyis míg az utolsó törvényben lekötött szellem ki nem érlelődött. 16. Ezzel a Földdel mindörökre meg fog szűnni az Isten-gyermekek bölcsője! – s attól kezdve minden szellemileg irányíttatik. 17. Én azt már gyakran megmondottam és megmutattam nektek, hogy mi lesz ezzel a Földdel s azért várjátok meg türelemmel a biztos megváltást, amely nem fog elmaradni és ezért ne kívánjátok a világítéletet idő előtt; mert amikor az el fog következni, akkor is elég korán lesz a ti számotokra s még

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

243

inkább azok számára, akik abban résztvesznek; mert az ítélettől a szeretet és az irgalom távol van és minden lélek saját maga segítségére lesz utalva, hogy keserű tapasztalata legyen arra nézve, hogy mennyire haszontalan volt pusztán csak a világi emberek időleges segítsége! – És most mondjátok, hogy mindezt jól megértettétek-e?” 175. Fejezet

Lázár kissé felgerjedt kételyáradata az emberiség e különös vezetése fölött. (Sok jóhiszemű, de mégis rövidlátó ember kifejezéseképpen)

1. Mondja Lázár: „Igen, legalább én magam nagyon is jól megértettem – de őszintén szólva ezek a kilátások nem nagyon biztatók! Alapjában véve nem mindig az emberek okai annak, hogy annyira gonoszok, hanem leginkább a körülmények, amelyek között nemződtek, születtek és felnevelkedtek; ennélfogva minden ítélet igen önhatalmú és tyrannikus műveletnek látszik Annak részéről, Akinek hatalma van az emberek felett ily módon ítélkezni. 2. Igaz ugyan, hogy azt mondják: Isten minden embernek megadta azt a helyes megismerést, hogy az igazat a hamistól, a jót a gonosztól meg tudja különböztetni, - de mikor következik ez be? Az én tapasztalatom szerint csak akkor, amikor már az ember minden hamisba és gonoszba annyira belegyökeresedett, hogy semmiféle tiszta tanítás nem segíthet rajta. Ha az emberek néhány évszázadon keresztül minden érezhető isteni befolyás nélkül vannak, magától értetődik, hogy Istent mindegyre jobban elfelejtik s azután saját maguk csinálnak törvényeket és életszabályokat, amelyeknek legszigorúbb követése sem eredményezheti az emberek üdvösségét. 3. És ha az emberek végül már egészen elállatiasodtak, akkor jönnek csak eleinte egészen enyhe kinyilatkoztatások a fölébresztett emberek által és amikor ezek semmi eredménnyel sem járnak, akkor következnek erősebbek s ha ezek se használnak semmit, akkor már itt a büntető ítélet! Uram! Miért kell ennek így lennie, mert ezt távolról sem tudom megérteni? 4. Ádámtól Noéig különösen Káin utódainál valami különös kinyilatkoztatásról vajmi kevés szó volt. Noé idejében történtek ugyan jelek és kinyilatkoztatások, de már későn volt, mert a nép főképpen a völgyekben teljesen az ördögé lett. A nép erre természetesen már nem adott semmit és tovább élt a maga kábultában, de erre nemsokára be is következett a legborzalmasabb ítélet. 5. Azután telt az idő Ábrahámig, amely alatt csaknem semmi kinyilatkoztatás nem történt. Ábrahámmal ismét megkezdődött az isteni kinyilatkoztatás, de már sarkában ott volt az ítélet Sodoma és Gomorra s az ezeket környező 10 város felett. Ábrahám, Izsák és Jákobtól eltelt az idő ismét Mózesig. 6. Ennek a prófétának idejében történt meg az első nagy dolog; a mennyekből az emberek akkor kaptak először határozott törvényeket, amelyek szerint életüket be kellett rendezniük, de az erre következő ítélet is hatalmas volt. Egyiptomban sok százezreknek kellett a fűbe harapniuk és a megszabadult izraelitáknak teljes 40 esztendőn át a pusztában sem volt sokkal különb sorsuk. Az egyiptomiak és izraeliták ezután hosszú ideig nem kaptak többé kinyilatkoztatásokat és ezért lettek egyre lanyhábbak. Az előbbi élőhit rest és tradicionális hitbe ment át, mely nem volt jobb a semminél és amilyen a hit, éppen olyan életszabályainak követése is. 7. S ha ez a kinyilatkoztatás-nélküliség még soká tart, akkor az emberek minden hite megszűnik az egy, igaz Istenben; isteneket csinálnak kedvük szerint, ami által valóságos bálványimádást űznek s vajon ezt tiszta értelemmel önhibájuknak lehet felróni? – Az én mindenkor értelmes és humánus véleményem szerint – bizony nem! 8. A bírák és később a királyok alatt és közöttünk, zsidók között is támadtak próféták, de mindig csak akkor, ha az emberek előzőleg valósággal halálra bűnöztek, azonban utána mindjárt bekövetkezett az ítélet is, amely a bűnösöket elpusztította. 9. Most pedig itt vagy Te Magad, óh Uram és ekkor történik az emberekkel szemben a legnagyobb kinyilatkoztatás; de az ítélet nem fog sokáig váratni magára! – Néhány évszázad múlva, ha ismételt kinyilatkoztatásokat nem kapnak az emberek, a Te tanításaid birtokában sem lesznek egy hajszállal sem jobbak, mint most ott lent a templomosok. A megtért pogányok még sötétebbek lesznek,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

244

mint most s így sohasem lesz teljes világosság ezen a Földön. Azért úgy vélem, hogy ez időtől kezdve ne maradjanak el hosszú ideig a Te Isteniséged tiszta kinyilatkoztatásai, mert különben az utódok, akik a jelenlegi kinyilatkoztatásnál nem lehettek jelen, önhibájukon kívül süllyednek a régi éjszakába! 10. A filiszteusoknak istentelenségük miatt kellett elpusztulniuk és megsemmisülniük és tudtommal sohasem részesültek kinyilatkozatásban; ugyanígy a régi föníciaiak, trójaiak, babiloniak, niniveiek és más népek, akikhez tudomásom szerint sohasem jutott különös kinyilatkoztatás. – Miért van tehát a Föld embereivel ez a kedvezőtlen játék? – Lásd, egy ember sem tehet arról, hogy a világon van, de ha már mindenható akaratodnál fogva itt van, akkor szerencsétlen is bölcsőjétől sírjáig és el kell viselnie az egyik ítéletet a másik után. – Miért kell ennek így lennie?!” 176. Fejezet

Az Úr tanítása a házigazdának és szőlőmunkásainak példázta által. A kinyilatkoztatások céljáról, lényegéről és hatásáról szóló tanítás.

1. Erre mondom Én Lázárnak és a többi tanítványnak, mert ők is Lázár feltüzelt véleményén voltak: „Jól figyeljetek ide! Majd adok nektek egy példázatot és az szolgáljon válaszul Lázár kérdésére. 2. Volt egy gazda, aki munkásokat bérelt szőlője számára; ezek eljöttek reggel és uruk meggyezett velük egy garas napszámban. Dél felé ismét elment s amikor még talált munkanélküli embereket, így szólt hozzájuk: Miért álltok itt tétlenül? Menjetek az én szőlőmbe dolgozni és ami jogos megadom nektek. Erre ők is elmentek és dolgoztak a szőlőben. Estefelé a szőlőtulajdonos még egy tömeg munkásembert látott tétlenül, mire hozzájuk ment és így szólt: Miért álltok ti is egész nap itt tétlenül? Ők pedig így feleltek: Urunk senki sem bérelt fel bennünket. – Ekkor az úr így szólt hozzájuk: Menjetek az én szőlőmbe és ezen az utolsóórán át is dolgozzatok még szorgalmasan s én nektek is megadom azt, ami titeket jogosan megillet. - Ekkor elmentek és szorgalmasan munkálkodtak a nap utolsó órájában. 3. Este az úr előhívta először azokat a munkásokat, akik reggel óta dolgoztak és mindegyiknek kifizette a megállapított garast, azután előhívta azokat, akik csak fél napig dolgoztak és mindegyiknek 1 garast adott, végül azokat hívta elő, akik csak 1 órát dolgoztak és mindegyiknek szintén 1 garast fizetett. Erre azok, akik egész napon át dolgoztak, így szóltak: Urunk, hogy tudsz azoknak is, akik csak 1 órát dolgoztak, ugyanannyi bért fizetni, mint nekünk, akik egész napon keresztül hordtuk a terhet és szenvedtünk a hőségtől? – Mondja erre az úr: Mi közötök nektek ahhoz, ha én könyörületes vagyok? Én igazságtalan vagyok-e, ha jóakaratból az utolsóknak is annyit fizetek, mint nektek? Nem egyezteme ki veletek 1 garasban? Ti magatok nem kértetek többet és ha annyit adtam nektek, amennyit kértetek, miért kívántok tőlem többet? Nem vagyok-e ura az én vagyonomnak, amellyel azt tehetek, amit akarok? – Erre az első munkások nem tudtak mit felelni s így megelégedtek a napszámukkal. 4. És Én azt mondom nektek mindnyájatoknak: Az Én Atyám, Aki Bennem lakozik, ugyanígy fog cselekedni; ott is az elsők lesznek az utolsók és az utolsók az elsők! 5. A szőlőben a szőlőtőkék a földön lévő emberek, akiket meg kell munkálni, ezek semmiféle szerződésben nem állnak Velem, hanem azért vannak a földön, hogy megmunkáltassanak és hogy ők Istennek, az Úrnak jó gyümölcsöket teremjenek. 6. Az összes próféták ép úgy, mint ti itt, lélek szerint nem erről a földről, hanem felülről vagytok munkásokként felfogadva és előzőleg Velem szigorú szerződést kötöttetek Isten gyermekségének elérésére, amely csak ezen a földön lehetséges. 7. Valamennyi próféta kezdettől fogva mostanáig benneteket is beleszámítva, akik egy nagy kinyilatkoztatást kaptak – az első felfogadott munkások az Úr szőlőjében. 8. A kis próféták, akiknek csak fél szolgálati időt kellett betölteniük azaz az egyszer már megadott kinyilatkoztatást kell fenntartaniuk azok, akik az Én Nevemben utánatok fognak jönni s akik szintén hoznak kisebb kinyilatkoztatásokat és azokból igazmondásokat, de olyan erejük és hatalmuk, amilyet Én adok nektek, nekik nem lesz. Ezeknek veletek együtt egyforma lesz a jutalmuk, mert ezek hite erősebb kell, hogy legyen; mert ők nem fogják ugyanazt látni, amit most ti láttok és tapasztaltok s

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

245

így az ő önként szabadabb hitük magasabb életérdemül fog számíttatni. S amikor majd veletek egyforma jutalomban fognak részesülni, gondoljátok, hogy nekik nehezebb volt elhinni azt, ami az összes teremtmények üdvösségére történik, mert ők nem voltak mindezek tanúi. 9. Végül a legkésőbbi időkben közvetlenül a nagy ítélet előtt látók, hallók, azaz írók támadnak, akiknek rövid, de súlyos fáradságuk lesz a tisztátalanná lett tanokat megtisztítani, hogy azok megtartassanak, és hogy a világosan gondolkodó emberiség, mint egy régi papi csalást el ne vesse. Az Én szőlőmnek ezek a harmadszori munkásai nem csodatételekkel, hanem csupán a tiszta Ige és az Írás által fognak hatni anélkül, hogy más kinyilatkoztatást kapnának a benső Életigén kívül, amely majd a szívben, az érzésben és a gondolatokban fog megnyilvánulni és telve lesznek a tiszta és értelemteli hittel s eszerint minden csodatétel nélkül fogják helyreállítani az Én szőlőm elsorvadt embertőkéit s Tőlem ugyanabban a jutalomban fognak részesülni, mint amelyben ti részesültetek, akik az egész nap munkásai voltatok; mert nekik sokkal nehezebb lesz szilárdan és kétségtelenül hinni azt, ami több mint ezer évvel ezelőtt történt. 10. Eszerint tehát ha a nagy kinyilatkoztatások meglehetősen messze is esnek egymástól, Isten mégis gondoskodni fog, hogy azonnal és minden időben újonnan felébresztett látók kerüljenek az emberek közé, ha a nagy kinyilatkoztatások tanításai szennyeződni kezdenek és mindig olyformán, hogy az emberek szabad akaratára kényszert ne gyakoroljanak. 11. Mert a nagy kinyilatkoztatások azért történnek nagyobb időközökben, hogy az emberek szabad akaratukkal minden kényszer nélkül mozoghassanak. 12. Ha a világ az emberiséget a szellemi útról már nagyon eltántorította, akkor természetes, hogy nem marad egyéb hátra, mint ismét egy nagy kinyilatkoztatáshoz fordulni, amely mindig egy nagy ítéletet von maga után, mert az maga is kellemetlen ítélet az emberek számára; mert amíg a holt fára nem teszel tüzet, az nem gyullad meg, de a tűz meggyújtja azt. És lásd, ami a tűz a fának, ugyanaz egy nagy kinyilatkoztatás az embernek. Most már értitek ezt?” 177. Fejezet

A próféták is szabadok? Nem a kiválasztottak, mint olyanok, hanem az Ige cselekvői üdvözülnek. A szabadsághoz szükséges hitpróbák. Az isteni igazságoknak különböző befogadása, a könnyenhivés és a tudatos hit. Különbség az isteni tanítók és tanítványok között. „Engedjétek hozzám a kisdedeket!”

1. Mondja Lázár: „Igen, én jól megértem, amit Te ezzel mondani akartál, de van mégis a háttérben egy gondolatom, amelyben nem találom meg sehogy sem a kivezető utat. Tehát azokat az embereket, akikhez közvetlenül jön a nagy kinyilatkoztatás, törvényben levőknek kell tartani és a nagy kinyilatkoztatás áldásait csak azok várhatják, akik csak közvetve, tehát pusztán hitük által részesednek benne? 2. A kinyilatkoztatás hordozói eszerint igen nagy hátrányban vannak mégpedig azért, mert eredetüknél fogva is már jobb és tisztább emberek voltak, úgy hogy a magas és nagy kinyilatkoztatások befogadására és helyes megértésére megvolt a képességük; mert a tulajdonképpeni pusztán csak világi emberek önmaguktól a nagy kinyilatkoztatást sem képesek megérteni és úgy állnának meg, mint a tyúkok, mikor a felhőkben a villám cikázását látják.” 3. Mondom Én: „Ki állítja azt, hogy a nagy kinyilatkoztatás hordozóit törvényben lévőknek kell tekinteni? Nekem talán azt ismernem kell, akit egy nagy kinyilatkoztatás főhordozójának kell kiválasztanom, hogy az neki ne ártson meg. Mózes bizonyára egy igen nagy kinyilatkoztatásnak volt hordozója, de voltak mellette sokan, akik a kinyilatkoztatásból csak közvetett részt kaptak és hitük végül mégis szilárdabb volt, mint Mózesé, aki lelke mélyén nem nagyon bízott abban az ígéretben, hogy Én az izraelitáknak meg fogom adni az Ígéret Földjét, amelyben tej és méz folyik. De mivel Mózes ebben az ígéretben nem bízott meg teljesen, tehát az Ígéret földjét egy magas hegyről csak láthatta, de őmaga nem juthatott be oda. Ez pedig elégségesen bizonyítja azt, hogy egy kinyilatkoztatás annak hordozóját sohasem kötötte és ez időtől kezdve még kevésbé fogja kötni, hanem önmagában

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

246

mindig tökéletesen szabad marad úgy a hitben, mint a cselekvésben, mert egyedül csak így üdvözülhet; mert azáltal, hogy valaki egy kinyilatkoztatás hordozója, nem üdvözül, csak akkor, ha a kinyilatkoztatásban maga is bízik és aszerint él. 4. Ugyanez az eset áll fenn veletek szemben is. Az Én tetteim által sokkal inkább késztetve vagytok hinni azt, hogy Én Krisztus vagyok és hogy szavaim isteni szavak, mint azok, akik ezt kénytelenek lesznek hinni. De azért lelketek mélyén sokszor kétely száll majd meg benneteket s ezáltal alkalmatok lesz hiteteket erősíteni; mert ha a pásztort agyonütik, a juhok elmenekülnek és szétszóródnak, de majd annak idején Én ismét összeterelem és hitben megerősítem őket. Tehát egy hordozó sincs a kinyilatkoztatás által törvényben, mert először egy ilyen ember mindig felülről származik és már ezért sem lehet rá a kinyilatkoztatás kényszerítő hatással, mivel lelke más földeken is megtette a testi élet előkészítő próbáját, ennélfogva sokkal szilárdabb és erősebb, mint ennek a Földnek összeszedett lelke és másodszor, egy ilyen prófétaléleknek sokkal nagyobb hitpróbákat kell kiállnia, mint e Föld gyakran igen könnyen hívő lelkének. 5. E földi léleknek szóra és jelre alig van szüksége, de olyan lelkeknek, akik felülről valók, többre van szükségük, mert nehezen hisznek, erősebb és nagyobb bizonyítékra van szükségük, amíg megtelnek hittel és azon keresztül cselekedettel. 6. Ha Én most elmennék Perzsiába vagy Athénba, vagy Rómába és ott olyan jeleket tennék, amilyeneket itt nálatok tettem, akkor egy ember sem merne mást tenni, mint amit Én parancsolok! Az ilyen tisztán földi lelkek nyilvánvalóan a legnagyobb mértékben elfogadnának és szabad akaratuk próbája hosszú időn keresztül kudarcot vallana, de nektek az Én csodáim a legcsekélyebb mértékben sem ártanak, mivel egyáltalában nem vagytok könnyen hívők; mert amíg bennetek szilárd hitet ébresztenek, addig sokat kell szemeitek előtt cselekednem és még akkor is telve vagytok kételyekkel s majd ez, majd azután érdeklődtök. S aki ezt Előttem teszi meg, annak nincs kényszeritett hite, hanem szabad hite, mert teljesen megérteni és mélyére hatolni kíván annak, amit hisz és amit nem ért meg, aminek pedig nem tud mélyére hatolni, azt nem is hiszi. 7. Ennek a legjobb bizonyítéka az, hogy amit Tőlem hallotok, azt ugyanakkor meg is kell magyaráznom és meg kell világítanom; ti tudjátok azt jól, hogy Én Ki Vagyok és minden különösebb magyarázat nélkül is elhihetnétek Nekem, hogy mire tanítlak benneteket. Ti azonban ezt nem teszitek meg, sőt néhányszor már elárultátok, hogy némely burkoltan adott tanításom miatt még Nekem sem hittetek és megmondtátok a szemembe, hogy ez igen kemény tanítás és nincs annak még 7 napja sem, hogy mindnyájan elhagytatok Engem és az is olyan tanításokért volt, amelyeket nem értettetek meg. 8. S mindezekből az tűnik ki, hogy a ti lelketek erősebb, mint e világ gyermekeinek lelke. 9. Mindig leszek olyan emberek ezen a földön, mint amilyenek ti vagyok és Én fel fogom azokat ébreszteni és nekik is, mint nektek megadom a Bennem lévő szellem benső Igéjét és ezek fogják ennek a földnek gyermekeit tanítani, ami által akaratuk teljesen szabad marad, de a tanítók azért ne képzeljék azt, hogy ők éppen azért, mert tanítók és bölcsek, az Én szememben magasabban állnak, mint e Föld gyermekei. Előttem mindig az marad érvényben: Engedjétek a kisdedeket Hozzám jönni és ne tiltsátok meg ezt nekik! – Akik nem lesznek olyanok, mint ezek a gyermekek, azok nem mennek be az Én Országomba, mert övék a Mennyeknek Országa és értük készíttetett. 10. De aki bölcs és egyben tanító is lesz és szíve mégis megtelik alázatossággal és szelídséggel, az egykor ott lesz, ahol Én, mint igaz Atya gyermekeim között örökkön-örökké!” Amikor a tanítványok ezeket a tanításokat Tőlem meghallották, mélyen hallgattak és nem tudták, hogy mit feleljenek Nekem.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 178. Fejezet

VI . kötet

247

Kétféle emberek a Földön – felülről és alulról valók. A kettő közti különbség. A léleknek előző életéről való sejtelme. Fontos missziós intelmek – meg kell figyelni a talajt a magvetés előtt. Melyik az érdemszerű cselekedet? A két főmissziós eszköz. Tanítások és jelek s azok különféle hatása. Tanítás hogy miképpen és hol kell azokat felhasználni? Az igazság igéje valódiságának kritériuma.

1. Ezután csak Lázár szólalt meg és azt kérdezte: „Uram és Mesterem! Talán én is felülről való vagyok?” Mondom Én: „Minden esetre, mert különben azokat a jeleket, amelyeket szemeid előtt gyakorta végeztem, nem nézted volna végig olyan nyugodtan és közönyösen, mint valami egészen természetes dolgot. A csoda megtörténte alatt meglepődtél ugyan, de néhány pillanat múlva már közömbös volt előtted, mert magadban azt gondoltad, hogy egy embernek ezt éppen olyan lehetetlen létrehozni, mint a levegőben repülni madarakhoz hasonlóan. Én azonban tökéletesen Isten vagyok s így egészen természetes, hogy mindez olyan lehetséges Előttem, mint a madár repülése a levegőben, ennélfogva semmivel sem nagyobb csoda, mint az Általam már megteremtett dolgok. A Hold, a Nap, a csillagok, és ez a Föld s minden, ami benne, rajta és fölötte van, él és mozog, mind az Én Bölcsességem és Hatalmam maradandó csodája. A mostani csodák csak momentán tanúbizonyságai annak, hogy Én Ugyanaz Vagyok, Aki öröktől fogva az egész végtelenséget megszámlálhatatlan maradandó csodával töltöttem meg. Tehát ha Én, mint Isten csodát teszek, abban nincs semmi csodálatos, hanem a tulajdonképpeni csodálatos Bennem az Én irántatok való felfoghatatlan Szeretetem, teremtményeimmel szemben való leereszkedésem, önzetlen Jóságom, szelídségem, türelmem és valóságos alázatosságom olyan emberekkel szemben, akiket egyetlen egy leheletemmel megsemmisíthetnék. 2. Igen – mondod tovább magadban-, ha mindezt egy ember létre tudná hozni, az éppen olyan csoda lenne, mintha egy ember madárhoz hasonlóan tudna felemelkedni a levegőbe és abban ide-oda repülne. 3. Lásd, ha te nem felülről való volnál, ilyen gondolatokra sem lennél képes és Én előtted – szabad akaratod bölcs kíméletéből – ilyen csodákat nem is tettem volna; de akik nem felülről valók, hanem ebből a világból, azok előtt Én ilyen csodákat nem tehetek, amilyeneket előtted és tanítványaim előtt tettem. Azok csak beszélni hallhatnak felőle, de nem láthatják, mert ha látnák azokat a jeleket, amelyeket teszek és tettem, azok valósággal megölnék őket s ezért csak beszédeimen kell, hogy rágódjanak. 4. Majd egykor adatik nekik jel, de az nem lesz más, mint Jónás prófétáé, mert amiképpen ő 3 napot töltött a hal gyomrában és azután élve kitétetett a partra, azonképpen fogok Én is 3 napot tölteni a sírban és azután ismét élve járok majd az alant lévők legnagyobb rémületére és ítéletére. 5. Jegyezzétek meg mindnyájan, hogy e világ gyermekeit nem lehet jelekkel, csak az élő Ige által az Én Országomnak megnyerni, mert e Földnek legtöbb gyermeke, ha már mindenféle hamis csodák túlságosan meg nem rontották őket, igen könnyen hívő, de felfogásuk nem nehéz, ennélfogva megfelelő beszéd által hamar és könnyen megnyerhetők az igazság számára, azonban túlságosan feltűnő jelek által saját akaratukat és gondolkodóképességüket teljesen elvesztenék. – Most már tudod Lázár, hogy felülről vagy innen lentről származol?” 6. Mondja Lázár: „Igen, most már belátom, hogy valahonnan felülről származhatom, de hogyan fogjuk mi azt megismerni, hogy az emberek közül ki származik felülről és ki innen alulról?” Mondom Én: „Ha erre szükség lesz, szellemetek azt majd belülről tudtotokra adja; de van egy külső és ritkán megtévesztő jel, amelyről jól fel lehet ismerni, hogy a lélek honnan származik. 7. Lássátok! A léleknek még a legsötétebb testi állapotában is megmarad egy sejtelemszerű érzése arról, hogy honnan származik és szívesen abba az irányba fordítja testi füleit, de különösen szemeit, ahonnan eredetileg származik. Az olyan emberek, akik tekintetüket szívesen irányítják felfelé, keresik fel a magaslatokat és örömmel hallgatnak olyan hangokat, amelyek a magasból jönnek füleihez – azok biztosan felülről valók.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

248

8. De az olyan emberek, akik tekintetüket leginkább a földre irányítják s mindig abban turkálnak és mindenféle kincset keresnek és csak ritkán irányítják tekintetüket felfelé, azok egész biztosan e földről valók és ezekről világosan felismerhetitek, hogy ki áll előttetek. 9. A felülről való emberek rendszerint igen találékonyak s mindenféle művészetet és tudományt hoznak létre; de ezek mégis többé-kevésbé kételkedők, mert mindent világosan bebizonyítottnak akarnak látni. A görög Filopold a Kis melletti Kánában addig nem hitt Nekem, amíg nem mutattam meg neki azt a bolygót, amelyen először viselt testet és csaknem valamennyi cinikus ilyen. Ezek előtt egész világokat teremthetek s alig lesznek ezek rájuk annyi hatással, mintha e Föld egyik emberének azt mondanátok: Menj és cselekedd ezt! – Ez aztán kérdezve azt fogja mondani: Miért cselekedjem ezt? – De azért hittel fogja megtenni, mert az egy bölcs mondotta neki, de reméli, hogy az okot még mindig elég korán meg fogja tudni. Azonban egy felülről jövő ember először komolyan a szemetekbe néz és azt kérdi: Miért cselekedjem ezt, mert ok nélkül semmit sem teszek! Előbb magyarázzátok meg közelebbről s majd ha meglátom mi rejlik benne, akkor már mondhatjátok: Menj és cselekedd ezt! 10. Mert Én mondom azt nektek, igen sok dolgon múlik, hogy az ember, mint tanító milyen szellemű és hogy az Én szőlőmben milyen szőlőtőkék vannak, mert egy és ugyanannak a szónak lehet a legjobb, de a legrosszabb következménye is attól függően, hogy a hallgatónak vagy jelleméhez mérten, vagy ahhoz nem mérten adják elő. 11. E Föld gyenge, kicsiny gyermekei – mint már mondottam – mindent hamar és könnyen elhisznek, amit hit céljából elébük állítanak és a magyarázatra csak akkor van szükségük, ha az elhinni való szabályokból már nagy készletet gyűjtöttek; ennélfogva ezeknél nagyon kell arra ügyelni, hogy mindig a legtisztább igazságot prédikálják nekik és jaj azoknak, akik e Föld kicsinyeit mindenféle hamis tanokkal és példákkal botránkoztatják, amint Én azt egyszer már nektek Galileában egy kisebb példázatban elmondottam. 12- De a felülről jövő gyermekeknél a magyarázat kell, hogy megelőzze a tanítást, vagy legalább azzal egyidejűleg kell megtörténnie, különben nem fogják azt, mint teljes igazságot elfogadni. 13. Ti már gyakran voltatok tanúi annak, hogy miképpen cselekedtem a görögökkel és rómaiakkal, tegyétek ti is ugyanezt és annál könnyebben fogjátok őket megnyerni, mert Én előttetek járok cselekedeteimmel, amelyekre mindenkor eredményesen hivatkozhattok. Szükség esetén ti magatok is fogtok jeleket tenni, de ezzel legyetek takarékosak és csak akkor tegyetek csodákat, ha azokra szellemben éreztek késztetést, mert egy csoda jó hatást gyakorol, de az élő Ige ezerszerte jobbat, mivel az Ige által az emberi szívre nem gyakoroltok kényszert. 14. Mert a szó először megvilágítja az ember értelmét, az pedig az emberi szívben felébreszti az akaratot és szeretetet, a szeretet hatalmas lánggá lesz, ez megvilágítja és felserkenti az emberi szívben az akaratot és az azután a megvilágított értelem előírása szerint cselekszik s amit az ember szabadon, önmagából ily módon cselekszik, az annak saját érdemszerű cselekedete és az ember ilymódon találja meg saját élettűzhelyét. 15. De a csodatétel az emberi értelmet hosszú időre lenyűgözi, pedig egyedül csak a szeretet indítja akaratát cselekvésre; de ez a cselekvés hasonlít a levegőben elhajított kőhöz, amely addig marad a levegőben, míg a hajítóerő annak súlyával összeköttetésben van, viszont amelyik pillanatban ez megszűnik, a kő súlyánál fogva mintegy holtan visszaesik a Földre és ott mozdulatlanul marad fekve a régi törvényben. 16. A csodatétel által megtért emberi lélek tehát tökéletesen hasonlít egy elhajított kőhöz és vakon cselekszik a csodától való félelmében, de ha a csoda idővel elveszti hatásának erejét, ellanyhul a lélek szeretete és akarata különösen az utódoknál, akik a jeleket nem látták és a jelt vagy varázslatnak, vagy egyenesen elődeik hazugságának és kitalálásának tartják. 17. Mert ha a lélek megkérdezi az értelmet, hogy mi rejlik a csoda mögött, azt nem tudja neki megmagyarázni, mert őmaga sem kapott magyarázatot és ily módon ítél: Vajon mi kevésbé vagyunk emberek, mint elődeink voltak, akik mindenféle csodát láttak s így könnyen hihettek is? Nekünk hinnünk kell azt, amit meg sem értünk és a jelek, amelyekről csupán beszélni hallottunk, szolgáljanak hitünk eszközéül. Nem – ez egyáltalában nem mehet így! Ezt egy bölcs Isten – ha egyáltalában létezik – tőlünk, gyenge emberektől nem kívánhatja. Ezért tehát mi is jeleket kívánunk vagy legalább olyan

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

249

felvilágosítást, amely megfelelően megvilágítja azt, amit hinnünk és tennünk kell, hogy megismerjük a helyes alapot. De mi a hitre olyan magyarázatokat keresünk, amelyek minden időkre érvényesek és nem olyanokat, amelyeket először el kell hinnünk, hogy azt is elhihessük, amit általuk hinni kényszerülve vagyunk! 18. Lássátok, ily módon ítél az emberi értelem és joggal, mert ha a tanításokat az adott jelekkel nem a megfelelő világításban állítják az emberi értelem elé, akkor azok jeleikkel együtt csakhamar elbuknak és az emberek elveszítik minden hitüket és visszaesnek régi rest és vad lényükbe, míg egy ravasz mágus férkőzik közelükbe, ki hamis csodáival könnyen és hamar saját pártjára csábítja őket. 19. Azért mondom Én még egyszer mindnyájatoknak nyomatékosan: Tanítsatok tisztán és világosan, a legnagyobb mértékben takarékoskodjatok a jelekkel s akkor maradandó és eltántoríthatatlan tanítványokat fogtok nevelni, mert a csoda elmúlik, de a tiszta és világos igazság mindörökre megmarad s annak igazolására semmi jelre nincs szükség, mert az maga a legnagyobb jel, amely minden időben a mennyből adatott azoknak az embereknek, akik keresik. 20. De vannak olyan jelek, amelyeket már megtehettek s ezek a jelek, mint tiszta jótettek adassanak a szegény és nyomorék emberek számára vallás és rangkülönbség nélkül és ne szolgáljon soha az Én tanításaim tiszta isteniségének bizonyító eszközeképpen. 21. A tanításoknak saját világosságuk által s minden más különös jel nélkül kell istenieknek bizonyulniuk és mindazoknak, akik azok szerint cselekszenek, önmagukban kell érezniük valódiságaik élő bizonyítékait. Ha ezt követitek, akkor valóban jó tanítványokat fogtok nevelni Nekem, de ha mindezt nem fogjátok pontosan követni, akkor az antikrisztusoknak magatok fogtok ajtót nyitni és ti lesztek kénytelenek menekülni!” 179. Fejezet

Az anti- vagy ellenkrisztusról. Az igazi és a hiábavaló imáról.

1. Mondja Lázár: „ Uram, mit értsünk mi az ellenkrisztus alatt?” Mondom Én: „ Az ellenkrisztusok úgy fognak keletkezni, hogy bizonyos ravasz és munkakerülő emberek, ha majd látni fogják, hogy az Én tanításaimat egyre többen és többen követik és tanítványaimnak milyen jó lesz a sorsuk, tanításaimat szintén magukévá fogják tenni és ha hallanak azokról a csodákról, amelyeket Én tettem, valamint azokról, amiket alkalomadtán ti fogtok tenni, akkor a pogány mágusok mintájára ők is, de csak a vak varázslat egészen természetes eszközeivel nagy jeleket fognak létrehozni, éppen úgy, mint az esseusok tették. Ez a könnyen hívőket el fogja ámítani, sőt végül annyira, hogy sokan benneteket illetve követőiteket hamis tanítóknak és prófétáknak fognak tartani s mint ilyeneket üldözni. 2. Azért vigyázzatok jól arra, hogy azoktól, akik az evangéliumot befogadják, semmi egyebet ne fogadjatok el, csak ami életszükségleteteket szolgálja; mert ha a prédikáció és a csodatétel sok pénzt szerezne nektek, akkor követnétek még csak el mindent, hogy elnyomjanak titeket. Az igaz és hamis prófétákat mindenek előtt tetteikről lehet majd megismerni, mert az igaz próféták mindig az Én szegénységemben fognak élni és gyülekezeteikről csak azt fogják elfogadni, ami csupán a megélhetésükre szükséges, de a hamisak úgy fognak cselekedni, mint a farizeusok, sőt sok tekintetben még sokkal rosszabbul, mivel mindenért, amit a gyülekezetben állítólag az Én Nevemben tenni fognak, drágán megfizettetik magukat és az emberek Isten szent szolgáinak kell, hogy tartsák őket és büntetés mellett higgyék, hogy Isten egyedül csak az ő imájukat hallgatja meg és az ő áldozataikat fogadja tetszéssel. És amiképpen most minden zsidó számára csak ez az egy templom áll itt, azonképpen az ellenkrisztusok megszámlálhatatlan mennyiségben fognak templomokat építeni és nagy pompával feldíszíteni s azokban fogják az emberek előtt varázslataikat és áldozataikat gyakorolni és rossz, önző beszédeket tartani. Imádkozni pedig idegen nyelven fognak, hogy a néppel elhitessék, hogy csak az ő nyelvük a legtisztább és a legtetszetőbb Isten előtt! 3. Ez tökéletesen elég mindenki számára, hogy a hamis prófétát az igaztól meg tudja különböztetni. Ők ugyan mindig hangos szóval fognak beszélni és az egész világnak azt fogják kiáltani: Ide gyertek mihozzánk mindnyájan, mert itt van Krisztus és mindig ott van Ő, ahol mi vagyunk! – De ne higgyetek, ha még oly nagyon is kiáltoznak és még oly nagy jeleket tesznek, mert

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

250

azok sohasem voltak az Én tanítványaim, hanem csak Belzebub elcsábított tanítványai és csak tőle fogják majd a fertőben elnyerni jutalmukat sírás és fogcsikorgatás között. Ezt jól szívleljétek meg és tegyetek oly kevés jelt, amennyire csak lehet. Inkább alkalmazkodjatok az Igéhez és annak örök igazságaihoz, mert akkor a tiszta tanítások sok ember előtt meg fognak maradni a világ végeztéig. – De most térjünk vissza a házba és te, Lázár adass Nekünk kenyeret és bort, mert szomjas vagyok.” Ezután bementünk a házba és Lázár azonnal megfelelő mennyiségű kenyeret és bort tálaltatott fel. Mi pedig leültünk az asztalok köré és megerősítettük Magunkat. 4. Evés közben Én keveset beszéltem, de amikor a jó bor megoldotta a tanítványok nyelvét, nagy lett az élénkség a vendégfogadóban. A vendégfogadós, ki Lázár helyett ellátta fogadóját, övéivel együtt közeledett Hozzám és arra kért Engem, hogy őt és családját részesíteném áldásomban, mert ez lesz a leghathatósabb ellenszere a templomosok átkai ellen. 180. Fejezet

Az igaz élő áldásról. Tanítás a hívők számára, hogy az áldás gyógyító hatást gyakoroljon a betegekre. További utasítások az imára vonatkozólag. A templom kritikája. Rómaiakat és görögöket jelentenek be, mint vendégeket az Olajfák hegye vendégfogadójában.

1. Mondom Én neki: „Barátom! Ott, ahol Én vagyok, Velem van az áldás is, egyébre pedig nincs szükséged! Élj csak a tanítások szerint, melyeket tanítványaimnak adtam és általuk élő áldáshoz fogsz jutni, amely nemcsak e földi életed – ami mindenkinek csak rövid ideig tart – hanem lelked számára is – amely örökké él – a legnagyobb hasznára fog válni. 2. De egy olyanáldás, amilyet te képzelsz magadnak, semmi haszonnal nem jár. Lásd, a farizeusok is mindenféle áldást osztogatnak, amelyekért jól megfizettetik magukat, de kinek használt valamikor az az áldás, melyben részesült?! Igen, a farizeusoknak használt, de a megáldottat saját hite kellett, hogy megvigasztalja és csak az szerezhetett neki gyenge megnyugvást. 3. Én az embereket csak azáltal áldom meg igazán, hogy megadom nekik az igazi életvilágosságot és általa az örökéletet, ha tanításaim szerint cselekszenek. Azoknak a bizonyos mágikus áldásoknak azonban semmi hasznuk sincs, mert csak gyarapítják az ember babonás hitét. 4. De az, aki az Én tanításaimban jár és hiszi, hogy Én Vagyok az Igaz Krisztus, kezeit Nevemben a beteg fölé helyezheti és az meggyógyul, s ha a beteg távol van is és te Nevemben imádkozol fölötte és föléje terjesztett karjaidat, az gyógyuljon meg, ha lelkének hasznára válik. És lásd, ez sokkal jobb áldás, mint amit a te értelmed szerint kívántál Tőlem. Most pedig mondd, meg vagy-e ezzel elégedve?” 5. Mondja a vendégfogadós: „Óh Uram, hálát mondom Neked ezért, mert most látom csak be, hogy a tiszta igazság az ember számára a legnagyobb áldás, a hazugság és csalás pedig a legnagyobb átok. Most még azt szeretném Tőled, óh Uram megtudni, hogy Istennél a papok imája akkor sem bír értékkel és akkor sem használ senkinek, hogyha valaki teljes hittel és szívének legmélyebb alázatával azon a véleményen van, hogy ő méltatlan ahhoz, hogy Istenhez imádkozzék s azért fordul a paphoz és fizeti meg, hogy érte imádkozzék Istenhez? Miképpen lehet ezt az igazság szerint felfogni és megérteni? 6. Mondom Én: „Nincs-e megírva: Íme, a nép szájával dicsér Engem, de szíve távol van Tőlem! – Hogyan használjon tehát az ima annak, aki azt megfizette? Ő mint hívő nem mert Istenhez imádkozni, a megfizetett pap pedig nem imádkozik Istenhez és ezt szembetűnő módon meg sem teheti, mert lelke mélyén nem hisz Istenben; mert ha hinne Istenben, akkor az imádságukért nem fizettetné meg magát, hanem az imát megfizetőhöz így szólna: Minden ember, még ha annyi bűne is volna, mint a fűszál a földön és homokszem a tenger mélyén, bűnbánattal és alázatos szívvel imádkozhat Istenhez és Isten imáját meg fogja hallgatni. Az Istentől adott felebaráti szeretetem pedig amúgy is kötelességemmé teszi, hogy imáimban minden emberre gondoljak s ezért menj és imádkozz magad Istenhez, mert egyedül csak ez használhat és használ neked; a megfizetett ima visszataszító Isten előtt! – Lásd, így kellene egy igazi hívő papnak ahhoz beszélni, aki imáját meg akarja fizetni; de mivel a pap

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

251

maga sem hisz Istenben, megfizetteti azt az imát, amit egy könyvből, – anélkül hogy közben bármire is gondolna vagy bármit is akarna – álszenteskedő ájtatossággal mormol el, ennélfogva mindenben hazug és csaló; hogy gondolod akkor, ha egy ilyen imát Isten tetszéssel fogad vagy meghallgat? 7. Én azt mondom neked: hogy Isten egy olyan emberen, aki nem mer Hozzá imádkozni abban a véleményben, mert nem méltó Hozzá s azt hiszi, hogy fizetett imáért alázatossága miatt segítene valamely bajában; ha őmaga imádkozna, akkor sem segítene rajta, hogy babonájától egyre jobban megszabadítsa. 8. Ha te egy szegényt látsz, aki segítségért könyörög Istenhez, menj és segíts rajta, ha módod van hozzá, de ha magadnak sincs, akkor imádkozz te is vele együtt Istenhez és Én azt mondom neked, hogy Isten a te és szegényed imáját meg fogja hallgatni, mert ha ketten vagy hárman szívük mélyéből imádkoznak Hozzá, az az ima mindig meghallgatásra talál! Ámde ostoba és tisztán világi dolgokért imádkozva senki se forduljon Istenhez, mert ezeket Isten nem fogja meghallgatni; de ha valaki a testi életszükségleteiért könyörög és a lélek hitének erősítéséért, az nem tagadtatik meg tőle. És lásd, így állnak a dolgok a teljes igazság szerint az igazi imádkozás kérdésében, amely valóságos Istenáldás az emberi szívben. Megérted ezt?” 9. Mondja a vendégfogadós: „Igen Uram, ezt nagyon könnyű megérteni, mert ez a tiszta igazság; de a papok mágikus imáját én még soha nem tudtam megérteni és bizonyára azon egyszerű oknál fogva, mivel őket, mint kétségbevonhatatlan csalókat nem lehet soha megérteni. Óh, ezek a gonosz csalók! Mennyire fáradoznak azon, hogy semmitmondó imáikat úgy állítsák a nép elé, hogy azok mindig hatásosabbak és erőteljesebbek, ha azokat magasabbrendű papok bizonyos megszentelt helyeken imádkozzák és egy és ugyanaz az ima, amelyet ugyanaz a főpap ugyanazon a megszentelt helyen imádkozik el, erőben és hatásában annak mértéke szerint fokozódik, amennyivel több font aranyat vagy ezüstöt fizetnek érte. És lásd, ezt az emberek legnagyobb része még mindig elhiszi és jaj lenne annak, aki őket tőlük eltántorítaná és azt mondaná, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istene az ilyen imában nem lelheti tetszését s hogy nagyon igazságtalan volna az az Isten, ha csak azoknak az embereknek imáit hallgatná meg, amelyeket a papokkal drága pénzért imádkoztatnak, a szegényeket pedig, akik erre nem képesek, meghallgatatlanul és minden segítség nélkül utasítaná el! Óh – ez mit sem használna ezeknek a vak bolondoknak! Az ilyen bölcs felvilágosítókat csak Isten- és templomgyalázóknak tartanák, s mint ilyet fel is jelentenék a templomban, amire bizonyára egy örökkévalóságra úgy ellátnák, hogy azt senki sem óhajtaná magának. 10. Óh, Fennkölt Barátom és Isteni Mesterem, itt egy becsületes és művelt ember már nem is létezhet! Valóban ez a vendégfogadó itt sokkal inkább Isten temploma, mint ott lent Salamon csarnokai; mert azokban nincs egyéb, csak hazugság, csalás és a legnagyobb emberi gyűlölet. Én már 10 esztendő óta nem is voltam a templomban és a jövőben is őrizkedni fogok tőle s a legkevésbé egy ünnepnap tudna engem a templomba vonzani, mert akkor űzik a legnagyobb csalásokat a legszemtelenebb módon és semmiféle törvény nem véd meg engem tőlük. Az ünnepeket a templomosok a legnagyobb visszaélésekre használják fel és minden felelősség nélkül, mintha istenek volnának, de ezt én harag nélkül nem tudom végignézni, ezért inkább távolmaradok tőlük. Igazam vane vagy nincs?” 11. Mondom Én: „Egészen tökéletesen, mert te ezeken az állapotokon mit sem tudsz változtatni s ezért jobb neked, hogyha attól a helytől távoltartod magad, amelyen semmi jót és igazat nem tapasztalhatsz és mint igazságos zsidó csak meg kell, hogy botránkozz. De Én azért jöttem, hogy mindazt, ami ferde kiegyenesítsem, és ami vak és süket látóvá és hallóvá tegyem. – Most azonban hagyjuk a templomot, mert annak teljes hasznavehetetlensége már úgyis általában ismert. Nemsokára gyarapodásban lesz részünk, mégpedig valódi rómaiak és görögök jönnek ide. Itt fognak vacsorázni és valószínűleg itt is töltik az éjszakát, mert lent a városban nem lehet egy vendégfogadót sem találni, s így mint vendégfogadósnak kissé elő is kell készülnöd. 12. Amikor a vendégfogadós ezt meghallotta, kisietett embereihez és figyelmeztette őket, akik erre figyelték, hogy vajon tényleg jönnek-e vendégek, s amikor kitekintettek a kert kapuján, amelyen át kellett menniük, hogy az Olajfák hegyére jussanak, egyszer csak megpillantottak egy 30 emberből álló csapatot, amely a kapun bejött s amint ezt meglátták, rögtön nekifogtak a munkának, hogy a nemsokára megérkező vendégeket illő módon kiszolgálhassák. Az a szoba, amelyben Mi is voltunk,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

252

akkora volt, hogy 100 vendég is elférhetett benne s azonkívül volt még néhány tágas szoba is, amelyek éjjeli szállásra jól voltak berendezve és senkinek sem volt oka, hogy aggódjék amiatt, hogy a megérkező idegeneket nem tudják jól ellátni. Volt velük egy vezetőnő is, aki önálló nő volt Jeruzsálemben és mindig sokat foglalkozott az idegenekkel. Később majd jobban megismerjük. 181. Fejezet

Az idegenek megérkezése a leány kíséretében. Ezen utazók jó célja. Közvetlen kérdést intéznek a híres férfiúra vonatkozólag.

1. Természetesen nem tartott sokáig s az idegenek már meg is érkeztek. A vendégfogadós és Lázár udvariasan eléjük mentek és üdvözölték őket. Az idegenek erre beléptek és saját szokásuk szerint köszöntöttek Bennünket és Mi viszonyoztuk az üdvözlést. Ezután mindnyájan helyet foglaltak egy asztal körül és rögtön ételt és italt kértek, mert már nagyon éhesek és szomjasak voltak, mivel a városban már semmi elfogadható ételt nem kaphattak. A vendégfogadós erre így szólt: „Kenyeret és bort azonnal kaphattok, de egy rendes vacsorára kissé várnotok kell!” Ebbe mindnyájan belenyugodtak, mire azonnal nagy mennyiségben szolgáltak fel kenyeret és bort, s ők jókedvűen nekifogtak az evésnek és ivásnak, dicsérték a bort és igen jókedvűek voltak. A leány is derűs kedvében volt és mindenféle vidám dolgot beszélt el nekik. Mi igen nyugodtan viseltük Magunkat, csak a tanítványok – akik a görög és római nyelvet jól bírták – hallgatták figyelmesen, hogy ezek az idegenek mi mindent beszéltek. 2. Volt közöttük egy igen tekintélyes férfiú, aki római volt és először járt Jeruzsálemben s ez így szólt a többiekhez: „Halljátok, most már éppen elég volt a tréfából s így rátérhetünk komolyabb témára is. Hogy ez a tiszteletreméltó társaság – melyet itt találtunk, - ne gondolja magában, hogy valami bohócok vagyunk, én azonnal meg is fogom kezdeni és azt mondom, hogy miért is jöttünk mindnyájan Rómából ide, ebbe a nagy zsidóvárosba, amelyet a zsidók szent városának neveznek? 3. Mi e szép zsidóleány szolgálatkészsége által ismertük meg ezt a vendégfogadót, amely vezetőnőnk beszéde szerint a zsidó papság előtt igen rossz hírben áll, de ettől eltekintve egész Jeruzsálemben a legjobbnak és legolcsóbbnak ismerik már régóta. Amit tehát e kedves vezetőnőnk mondott erről a vendégfogadóról, az már tökéletesen beigazolódik, mert itt vagyunk, a kenyér és a rendkívül jó bor és a fogadós különös szívélyessége erről a legjobb tanúbizonyságot nyújtják. Ennélfogva hálásnak kell lennünk szép vezetőnőnkkel szemben, amit régi római szokásunk szerint be is fogunk bizonyítani. 4. Mi már néhány nap óta itt vagyunk ebben a városban és tegnapról mára a lehető legrosszabb vendégfogadóval kellett megelégednünk, de a jó istenek, úgy látszik ma jobbat szántak nekünk. Tegnap a sok vendégfogadó kereséstől nem tudtunk utána járni, hogy Rómából tulajdonképpen miért is utaztunk ide – az könnyen érthető; de most már van jó vendégfogadónk s így az én véleményem szerint legfőbb ideje volna azon gondolkozni, hogy miért vállalkoztunk erre a nagy és veszedelmes útra, mert valóban nem kicsiny dolog az út Rómából idáig! A mi kedves vezetőnőnk – aki nekünk az utat ide megmutatta – holnap talán erre vonatkozólag is felvilágosítást tud adni, vagy talán vendégfogadósunk is, de őt először közelebbről kellene megismernünk, mert ez állítólag igen kényes kérdés a zsidóknál és ezek – köztünk legyen mondva – nagyon nehezen hozzáférhetők. 5. De hogy a mi szép vezetőnőnk igen becsületes személyiség, arról már néhányszor meggyőződhettünk s ezért titokban hozzá fogunk fordulni és ő majd jó útbaigazítást fog adni, hogy megtudhassuk, az utat nem hiába tettük-e meg ide? Mert – ha van valami igaz benne – akkor mindaddig itt maradunk, amíg meg nem tudjuk, de ha nincs, néhány nap múlva ismét hazamehetünk. 6. Egy zivatar a távolban rendesen veszedelmesebbnek és fenyegetőbbnek látszik, mint a közelben és ugyanígy lesz ezzel a dologgal is, ami mindenesetre nagyon különös, hogy éppen itt, Zsidóországban senkitől sem hallottunk erről valamit beszélni; de ettől eltekintve behatóbban érdeklődhetünk a dolog felől s így azt kérdezném tőled, bájos vezetőnőnk, hogy hallottál-e valamit egy tejesen újonnan támadt zsidó prófétáról, aki állítólag csodás dolgokat művel? Mondd el nekünk egészen őszintén, hogy mit hallottál erről a prófétáról és egyáltalában mi igaz van a dologban; láttad-e már egyszer őt és beszéltél-e vele, vagy szavahihető embertől hallottál-e már róla beszélni és ha igen,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

253

akkor bizonyár azt is tudod, hogy mit beszéltek róla? Mondd el nekünk, hogy mit tudsz erről a dologról és – amint mondottam – ezért nagyon hálásak leszünk.” 182. Fejezet

A vezetőnő tapasztalata és véleménye Jézusról. Az idegenek tovább kutatnak. Az áldott estebéd.

1. Mondja a leány: „Tiszteletreméltó barátaim! Ebben a kérdésben én sem tudok megfelelő felvilágosítással szolgálni; így messziről sok mindent hallottam felőle beszélni, de azok sokkal meseszerűbbnek hangzottak, mint a ti isteneitek történetei. 2. Állítólag ő igen bölcs és rendkívül jó ember, ezt beszélik általában jobb körökben és bölcsessége mellett csodatetteinek egész tömegét ismerik, amelyeket egy értelmes ember még akkor sem hihet el, ha azok saját szemei előtt mennek végbe. Én magam sem hiszem ezeket el, de ez már így szokás az emberek között, hogyha a sok buta között felmerül egy nagybölcsességű ember és megvilágítja butaságukat és a vakok végül belátják, hogy valóban bölcs emberrel van dolguk, akkor mindjárt Istennek tartják és ha ügyessége által magasabb tudást és nagy ügyességet követelő dolgot mutat be előttük – amelyek egészen természetes alapokon nyugszanak – ezzel mindjárt olyan csodát tesz, mint egy Isten és az emberek a Föld minden részéből futnak utána. S ugyanúgy lesz ez azzal a jó és egyébként igen okos emberrel is, aki valószínűleg olyan próféta lesz, mint itt közülünk bárki. 3. Azt mondják róla, hogy itt is volt Jeruzsálemben, csodákat tett és a népet a maga módja szerint oktatta, de akkor összeütközésbe került a farizeusokkal is, akik szintén még a halottakat is feltámasztják és teljesen egészségesekké teszik s így valóban kedvem sincs ezt a csodaprófétát látni. Ezzel készen is vagyok és ennél többet sem pro, sem contra nem mondhatok róla! 4. Egyébként nyíltan bevallom, hogy én egyetlen egy prófétáról sem tartottam valami különöset, mert még mindegyik olyan unalmas és rideg volt, mint egy ködös késő őszi nap, másodszor olyan érthetetlen, mint a csillagos ég és harmadszor, olyan sötét és barátságtalan, mint egy zivataros éjszaka Egyiptomban. Ki képes ilyen emberekkel barátkozni?! – Ámde ez egyedül csak az én saját véleményem és senkire sem akarom ezt rákényszeríteni, mert én magam sohasem leszek prófétanő s így mindegy, hogy az emberek mit hisznek; a fő az, hogy egyébként jók és becsületesek.” 5. Mondja a római: „Lám, lám – a te természetes értelmed valóban nem rossz s igen egészséges eszed van, amely tetszik nekünk; de ettől eltekintve a nagy és új próféta mögött mégis több rejlik, mint amennyit te tudsz mondani róla. De hogy az ilyesmi téged kevéssé vagy egyáltalában nem érdekel, amellett a te nagy fiatalságod szól és női csapongó kedélyed, de minket, akik meglehetősen benne vagyunk a korban, és mint a világ első és legnagyobb városának férfiai, nagyon érdekelhet egy ilyen ritka férfiú, mert különben bizonyára miatta nem tettük volna meg ezt a nagy utat; ennélfogva beláthatod, hogy kénytelenek leszünk felőle tovább is tudakozódni. Te azonban ügyességednél fogva mégis tudni fogod, hogy kérdezhetünk-e ilyesmit a vendégfogadósunktól, mert a papoknak és Heródes bérenceinek igen hosszú füleik és sasszemeik vannak s remélem, hogy nem tartozik ezek közé?” 6. Mondja a leány: „Óh – efelől egészen nyugodtak lehettek; ez a vendégfogadós olyan néma, mint a hal és tudtommal még soha senkit sem árult el s ezt bátran megkérdezhetitek, de úgy látszik, hogy az a 30 és egynéhány vendég barátja lesz a vendégfogadó tulajdonképpeni tulajdonosának, Lázárnak. Őmaga is templomellenes, mert a papok mindig ingerlik ahol csak tudják, de elvitathatatlan, hogy az egész országban ő egyike a leggazdagabbaknak s így nem árthatnak neki és annál kevésbé, mert minden birtoka római védelem alatt áll. Óh, egészen nyugodtan beszélhettek akár az egyikkel, akár a másikkal mégpedig nyíltan szívetek szerint, mert itt senki sem fog benneteket elárulni. Én a legkevésbé, mert hogy milyen tiszteletet érzek én a templommal szemben, azt már lent elmondottam nektek s egyéb magyarázatra nincs szükség. 7. Mondja a római, aki jól bírta a görög nyelvet: „Jól beszéltél kedves vezetőnőnk; az a fő, hogy most már tudjuk kivel van dolgunk s minden egyebet majd elintézünk!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

254

8. Tanítványaim eközben csendesen zúgolódtak egymás között az idegenek miatt s arcokat vágtak, mert a könnyelmű leány nem volt kellemes nekik, de Én tudtukra adtam, hogy idő előtt el ne árulják magukat és ezt nem is tették meg. 9. Nem tartott sokáig és Lázár a vendégfogóssal együtt belépett a szobába és bejelentették, hogy a vacsorát fel fogják szolgálni. Az idegeneknek ez természetesen meglepően jó hír volt és amikor a jóízű ételeket nemesfém edényekben felszolgálták, az idegenek tágranyílt szemekkel bámultak és így szóltak: „Valóban ez még Rómában sem lehetne ízletesebb!” S csak akkor voltak igazán elragadtatva, amikor enni kezdtek s nem tudták az eledelek jóságát eléggé dicsérni és magasztalni. A Mi asztalunkat is gazdagon ellátták eledelekkel és Mi is ettünk és ittunk, de nem törtünk ki olyan hangos dicsőítésben s ez az idegenek előtt kissé különösnek tetszett és úgy vélték, hogy talán ételeink kevésbé jók; de Lázár a vendégfogóssal együtt, akik a mi asztalunknál Velünk együtt étkeztek, így szóltak: „Kedves barátaim! Ez nálam teljesen mindegy, mert minden vendéget, akár magas, akár alacsonyrangú, mi egyformán szolgálunk ki és mindenkinek a legnagyobb örömmel a legjobbat nyújtjuk, amink csak van.” E szavak után az idegenek nagyon elégedettek voltak, ettek és ittak és az étkezés alatt nem kérdeztek többé semmit. 183. Fejezet

A római a vendégfogadósnál érdeklődik e csodaférfiú után; annak óvatos válasza és Lázár erre vonatkozó további utasítása.

1. Csak a gazdag lakoma után lett élénkség a teremben, mert a bor felbátorította az idegeneket s elölről kezdték régi témájukat az új prófétáról s a tekintélyes római fogadósunkhoz fordulva így szólt: „Kedves barátunk, nem veszed azt rossz néven tőlem, ha valami különös dolgot kérdezek? 2. Lásd, Júdeától egészen Rómáig elterjedt a híre annak, hogy valahol Zsidóországban egy egészen rendkívüli férfiú, egy valóságos próféta támadt, aki a jövő dolgait előre elmondja és a természet valamennyi erői akaratának alá vannak rendelve. Ezt mi hosszú ideig nem akartuk elhinni, de a legutóbbi időben megbízható helyekről ismét hírek jöttek Rómába s így hozzám is – miután én Róma egyik első patríciusa vagyok – és én, valamint ezek a barátaim itt, akik szintén Róma előkelőségeihez tartoznak – azt gondoltuk, hogy mégis kell, hogy legyen valami a dologban; hajónk van elég, hajóslegényünk több száz, utazzunk tehát Ázsiába, mégpedig Júdeába s ott fogjuk a leginkább megtudni, hogy mi igaz a dologban. 3. És lásd, 14 nappal ezelőtt indultunk el s helyenként egészen jó szelünk volt, most pedig itt vagyunk; de sajátságos, hogy Rómában sokkal többet tudtunk, mint ebben az országban, ahol ez a csodálatos férfiú tartózkodik. Ha valakit útközben megkérdeztünk, senki sem tudott felvilágosítást adni, vagy nem adott annál többet, mint amennyit Rómából hoztunk magunkkal. 4. Jeruzsálemnek, mint az ország fővárosának kellene elsősorban tudni a dologról s azért jövünk éppen ide, de itt is mindenki hallgat. Ez a mi kellemes kis vezetőnőnk, akit ma fogadtunk fel csupán abból a célból, hogy a városban ide-oda vezessen bennünket, még a legtöbbet mondott erről, de az ilyen rendkívüli dologban ez mégsem elégíthet ki minket és azért fordultam hozzád, hogy talán te tudnál erről jobb felvilágosítást adni? Mondd, valóban létezik Júdeában egy ilyen férfiú, mit művel ő itt és mi a ti véleményetek felőle?” 5. Ekkor a vendégfogadós Rám pillantott s valósággal a szemével kérdezte, hogy megismertethet-e Engem, amire világosan érezte magában a választ: „Még most nem, később ők maguk fognak Engem megismerni,” – s csak azután szólt a rómaihoz: „Igen, nagyrabecsült barátom, az a kérdéses férfiú valóban úgy létezik, amint Rómában hallottatok róla, de a mi túl önző és zsarnok papságunk a legnagyobb fokban ellenségei egyben mindazoknak is, akik vele jó barátságban vannak, minélfogva bőrünk épsége miatt nemigen beszélhetünk róla nyíltan. 6. Én nem ismerlek benneteket s így nem tudhatom, hogy tulajdonképpen milyen szándékkal kívántok felőle közelebbi felvilágosításokat s így egyelőre ne vegyétek rossz néven tőlem, ha most nem mondhatok róla többet, minthogy ő tényleg létezik, mégpedig úgy, amint őt nektek Rómában leírták, de hogy hol van Ő most és mit tesz, azt nem szabad nektek elárulnom. Ez az úr itt, aki a régi Bethánia városának, ennek a hegynek ezzel a vendégfogóval együtt tulajdonosa, nagyon jól ismeri Őt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

255

és azt is jól tudja, hogy az a nagy férfiú mi mindent cselekszik. Ő tudja a legnagyobb igazság szerint bebizonyítani, hogy a csodaférfiú még létezik és működik, de hogy hol, arról ő is hallgatni fog. 7. Mi tudjuk ugyan, hogy papjaink, akik isteneknek tartják magukat nem árthatnak neki, de azért minden feltűnést el akarunk kerülni, hogy nyugtunk legyen ezektől a méreggel teli papoktól. Ennél többet nem mondhatok és nem szabad mondanom neked.” 8. Mondja a római: „Én már ezzel is teljesen meg vagyok elégedve, csak még azt szeretném, ha te, mint e háznak ura is megerősítenéd ezt az állítást. Mi a te véleményed a nagy férfiúról?” 9. Mondja Lázár: „Amit a fogadós mondott, az teljesen igaz, de ennél többet én sem mondhatok és nem is szabad mondanom nektek. De ha még holnap és holnapután nem utaztok haza, könnyen megtörténhet – ha iránta jó szándékkal vagytok – hogy személyesen megismerhetitek, mert ő szívesen elébe megy annak, aki becsületes érzülettel és igaz jóakarattal közeledik hozzá, de az árulókat ő is gyűlöli, azonban nem személyükért, hanem saját megvetendő gonoszságukért. Az ő akarata olyan hatalmas, hogy neki csak akarnia kell és pillanatok alatt megtörténhet amit akar! Például, ha azt akarná, hogy ez az egész föld ne létezzék többé, akkor már abban a pillanatban nem is létezne s ezért ő nem is fél semmiféle ellenségtől, viszont nem ellensége senkinek sem, de nem azért, mintha félne valamely ellenségtől, hanem mivel őmaga nem köt semmit jobban az emberek lelkére, mint a kölcsönös szeretetet s ezért a gonosz emberellenségektől valósággal irtózik. Jaj annak, akit az ő igazságos haragja utolér! – Szóval ő a legbölcsebb, legjobb és a leghatalmasabb igaz Isten-ember ezen a Földön. Ennél többet felesleges nektek mondanom.” 10. Mondja a római: „Én ezzel is tökéletesen megelégszem, és hogy mi a lehető legjobb akarattal és jóindulattal vagyunk eltelve a nagy férfiú iránt, arról tökéletesen biztosítva lehetsz. Ha kincseink nálunk volnának, - melyek legnagyobb részét hajóinkban hagytuk – akkor én azokat kockára tenném szándékaink biztosításaképpen. De azok nélkül is megbízhatsz bennünk, mert egy igaz római nyílt utakon jár és megveti a kerülőutakat s ha valahol találkozunk majd vele, akkor a mi tiszteletünket nemcsak szavakban és mély hajlongásokban, hanem cselekedetekben is meg fogja ismerni!” 11. Feleli Lázár: „Arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ne közeledjetek hozzá, mert ha ilyesmire szüksége volna, akkor őmaga egész hegyeket tiszta arannyá változtathatna. Előtte semmi egyébnek nincs értéke, mint csak a tiszta és jósszívnek. Aki ezzel a legnagyobb kinccsel közeledik hozzá, az az ő barátja és annak meg is tesz mindent, amiről tudja, hogy hasznára van; de arannyal és ezüsttel ne közelejék hozzá senki, mert ő gyűlöli az ilyesmit, mivel az az embereket keményszívűekké és gonoszakká teszi, mert mindaz, amit a világ előtt nagynak és ragyogónak lehet nevezni -–irtózat az ő szemei előtt! -–Most már tudjátok, hogy milyen és tartsátok ehhez magatokat. Ha megtaláljátok, ő szívesen megadja nektek a szeretetet, az igazságot és az örökéletet." 184. Fejezet

A római államférfiú politikus kérdése a zsidók megjövendölt királya felől. Tanítások Krisztus (szellemi) országáról. Óvatosságra intés a Messiás vizsgálatánál.

1. Mondja a római: „Én látom rajtatok, hogy igazat mondtok, nem pedig hamisat és vágyunk ezáltal csak fokozódott, hogy a nagy férfiút személyesen megismerjük. De ha minden kételyt kizáróan olyan ő, ahogy ti ketten egybehangzóan leírtátok, akkor igen könnyen megtehetné magát a zsidók királyának is, mert hiszen elégséges lenne az ő akarathatalma ahhoz, hogy bennünket, rómaiakat kidobjon és azután úgy rendelkezzék, hogy a jövőben soha többé ne kerüljön római az országába. Mi rómaiak is régóta tudjuk már, hogy a zsidók egy nagy királyt várnak régi prófétáik jövendölése alapján és talán ősi reményük éppen ebben a nagy férfiúban teljesedik be és bennünket, rómaiakat egy szép reggelen az ő mindenható isteni akaratával villámgyorsan ki fog verni innen. – Mi ebben a ti véleményetek?” 2. Mondja Lázár: „Ettől a rómaiaknak nem kell tartaniuk, mert először ő igen nagy barátja a rómaiaknak és másodszor, a régi próféták jövendöléseit úgy kell értelmezni, hogy neki, mint az igazságok teljességében eljött „Messiásnak” a régi jövendölések szerint a legtávolabbról sincs

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

256

szándéka földi országot alapítani itt a Földön, hanem az Isten Bölcsességének és Szeretetének Szellemi Országát akarja megalapítani e Föld minden emberének szívében, akik Istentől származott tanításait az ő mennyei birodalmáról és a testi halál után a lélek örökéletéről elfogadják s kinyilatkozatott akarata szerint élnek és cselekszenek. És lásd, ez az ő legtisztább és legigazabb szándéka; de hogy a rómaiakat kiűzze ebből az országból, arról soha még szó sem volt! Azonban hogy igen sok szellemileg vak zsidó ezen a véleményen van, azt nem cáfolhatom meg és a mi nagy férfiúnkat ők nem is tartják annak, aki s ha ő mondja nekik, hogy éppen ő a megígért, nem hiszik el felőle minden csodajele ellenére, amit szemeik előtt tesz, hanem még istengyalázással vádolják és szombatgyalázónak nevezik s ha lehetséges volna, ők lennének a legelsők, akik megölnék őt! – Amit most én nektek elmondottam, az a tökéletes igazság s így nincs okotok félni, hogy a zsidókat a rómaiaktól fel fogja szabadítani, mert éppen ellenkezőleg áll a dolog.” 3. Mondja a római: „Ha így van, akkor sokkal jobb volna, ha eljönne Rómába, ott bizonyára a tenyerükön hordoznák és istenítenék! – Mit csinál egy ilyen nagy és a maga nemében egyedülálló férfiú ilyen általában ismert buta zsidók között, akik magukat Isten gyermekeinek tartják, de gondolkozásuk, beszédjük és cselekvésük butább, mint az északi szkítáké!?” 4. Mondja Lázár: „Ha ő ezt kifürkészhetetlen mély bölcsességéből akarná, akkor már régen Rómában volna; ki zárhatná el az utat az ő mindenható akarata elől?! Azt ő tudja a legjobban, hogy miért tartózkodik leginkább köztünk, zsidók között. De mi, emberek mind együttvéve sokkal alacsonyabb fokon állunk, semhogy azt mondhatnánk neki: Uram! Tedd ezt vagy azt! – mert valóban egyedül ő az Úr minden bölcsességben és hatalomban; s ki tanácsolhatna neki valamit?” 5. Mondja a római: „Igen – ha ez így van, akkor bizonyára nagyon nehéz lesz vele szóba ereszkedni; de bármiképpen is legyen, mi a legnagyobb mértékben hálásak leszünk, ha bennünket arra fog méltatni, hogy őt megláthassuk. Kettőtökkel szemben pedig fényesen fogjuk beigazolni hálánkat, ha megszerzitek nekünk az alkalmat, hogy őt megláthassuk.” 6. Mondja Lázár: „Akkor ti igen könnyelműek volnátok, mert ha én és fogadósom kapzsiak volnánk, akkor nem menne nehezen egy embert felfogadni, hogy jó fizetés ellenében, mint a nagy csodaférfiú lépjen fel előttetek és ha kérdeznétek tőle, hogy ő valóban a kérdéses csodaférfiú, bizonyára igen jó és őszintén hangzó feleletet adhatna nektek, mert erről is gondoskodhatnánk. – Lássátok, ez nem volna okos dolog tőletek, a mi részünkről pedig gonosz cselekedet volna. Ti meg fogjátok őt ismerni önmagatoktól, anélkül hogy fényes hálátok ellenében szükséges volna nektek azt mondani: Lássátok, ez vagy az ő!” – Amikor a római ezt Lázártól meghallotta, megdicsértre őt, mint okos és becsületes férfiút. 185. Fejezet

A leány görcsökbe esik. A rómaiak ijedtsége, Lázár felvilágosítása. A római egészen véletlenül Jézust kéri segítségül a beteg mellé. A megszállt meggyógyítása a gonosz szellemek kiűzése által. A meggyógyult nemes beismerése a Megváltóval szemben. Gyönyörű jelenet. A tanítványok esete. Tanítás a bolygószellemekről.

1. Ezután csaknem egynegyed óra múlva történt, hogy a rómaiak vezetőnője – aki egyébként számtalan férfi számára szabad személy volt – a bor mértéktelen élvezetétől súlyos görcsökbe esett, keservesen kiáltozott és arca eltorzult, tagjai és izmai pedig borzalmasan elferdültek. 2. A rómaiak valósággal megrémültek, mert ők az ilyen jelenséget egy rendkívüli malum ómen (rossz jelnek) tartották és ezt mondották: „Jaj nekünk! Az istenek megharagudtak ránk, mert elindultunk egy más istent keresni! – Most mit tegyünk?” 3. Mondja Lázár: „Semmit, csak maradjatok itt nyugodtan; ezt a nőszemélyt én már régóta ismerem s ő több év óta szenved ebben a betegségben és sokszor utoléri, különösen ha sok bort iszik. Mi, zsidók ezt a betegséget megszálltságnak nevezzük, tehát meg van szállva egy, sőt néha több gonosz szellem által. A régebbi időkben, amikor még a zsidók között sok jámbor ember volt, az ilyen gonosz szellemeket az emberekből egy jámbor ember imája által ki lehetett űzni, de ebben az időben

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

257

nem igen akad ilyen! Természetes, hogy ezt a mi nagy férfiúnk egy pillanat alatt megtehetné, ha akarná. Lássátok, ez ennek a jelenségnek magyarázata és nem más. Hogyan haragudhattak volna meg a ti isteneitek, amikor azok sehol sem léteznek, csak olyan emberek fantáziájában, akik egy igaz Istenről mit sem tudnak, mert Róla még sohasem hallottak; s hogy miért nem? – az Annak nagy bölcsességtervében rejlik, Aki az embereket megteremtette.” Ez megnyugtatta a rómaiakat és ismét meg tudták tekinteni a vezetőnőt, ki igen nyomorúságos állapotban volt és szánalmat is éreztek iránta. 4. Az első római azonban odajött a Mi asztalunkhoz, amely előtt nyugodtan ültünk és szemeit körüljáratatva éppen Engem keresett ki és így szólt: „Kedves barátom! Nincs közöttetek valaki, aki ezen a szerencsétlen leányon segíteni tudna?! Ti olyan részvétlenül ültök itt, mialatt ez a szegény a halállal vívódik. Én szívesen segítenék rajta, ha tudnék szert egy ilyen bajra, de mi rómaiak a gyógytudományban – különösen ilyen bajok esetében – még igen rosszul állunk.” 5. Mondom Én: „Te Hozzám fordultál anélkül, hogy tudnád Ki vagyok s az a kevés bizalom, hogy asztalunknál lehet valaki, aki ezen a megszállton tudna segíteni, vezetett téged éppen Hozzám. Én pedig azt mondom neked, hogy a te szellemed a legjobb helyre vezetett téged és Ahhoz, Aki segíteni is fog rajta úgy teste, mint lelke javára! Figyeljetek tehát jól ide, hogy milyen eszközökkel fogom Én ezt a leányt mindörökre meggyógyítani.” 6. Ekkor felemelkedtem székemről s odamentem a teljesen megmerevedett leányhoz és kiterjesztettem fölötte kezeimet s megfenyegettem benne a 7 gonosz szellemet; ezek pedig így kiáltottak a hasából: „Óh Jézus, Dávidnak fia csak még rövid ideig hagyj bennünket ebben a lakásban!” De Én mégegyszer megfenyegettem őket és abban a pillanatban elhagyták a leány testét. A leány erre felemelkedett s olyan derűs, üde és egészséges volt, mintha soha semmi baja sem lett volna. 7. De amikor maga mellett meglátott Engem és elmondották neki, hogy Én voltam Az, Aki meggyógyítottam őt, szemeit Rám szegezte és így szólt: (Mária Magdolna) Óh, bizonyára Ő Az a férfiú, Kiért szívem egy év óta egyre erősebben dobog és Ő Az, Akit oly végtelenül szerettem és szeretek azóta, amióta egyszer Őt futólag megláttam – jött segítségemre! – Óh, Barátom, inkább hagytad volna, hogy meghaljak, minthogy szívem legnagyobb gyötrelmére ismét látnom kell Téged anélkül, hogy reményem lehetne arra, hogy Te is szeress engem; - mert Te tiszta férfiú vagy, én pedig egy elvetemült, parázna nő!” – Erre leroskadt lábaim elé, körülölelte lábaimat s a szeretet és megbánás könnyeivel nedvesítette be azokat. 8. Ekkor tanítványaim közül néhányan odasiettek és el akarták őt lábaimtól vonszolni és megjegyezték, hogy ez nem illő dolog; de Én így szóltam a tanítványokhoz: „Mi közötök nektek hozzá?! Nem vagyok-e Úr Önmagam fölött és őfölötte is? Ha túllép a határon, akkor majd Én mondom meg neki, hogy mi illik, vagy mi nem! – Én azt mondom nektek: Ez a leány sokat vétkezett, de ő Engem jobban szeret, mint ti valamennyien együttvéve és éppen ezért sok megbocsáttatik neki, sőt még azt is mondom nektek, hogy mindenütt, ahol az Én Evangéliumomat prédikálni fogják, erről az esetről és erről a leányról is említés fog történni.” Erre a tanítványok visszavonulva megnyugodtak. 9. Én pedig ezután így szóltam a leányhoz: „Most pedig kelj fel, mert meggyógyultál és bűneid megbocsátattak; - menj és ne vétkezz többé, hogy még nagyobb baj ne érjen, mert ha egy embert elhagy a gonosz szellem, bejárja a száraz sivatagokat, pusztákat és keres, hogy új lakást találjon magának s ha nem talál, ismét visszatér és akkor látja, hogy régi lakása takaros és tisztára van seperve, nagy kedve kerekedik, hogy ismét beköltözzék; de mikor azt látja, hogy ő egyedül gyenge, akkor még 7 más szellemet vesz maga mellé, akik sokkal gonoszabbak, mint ő s mind a heten erőszakkal bevonulnak a tiszta lakásba és az embernek ez a második állapota sokkal súlyosabb, mint az első volt. Vigyázz tehát, hogy hasonló dolog ne történjék veled. Kelj fel tehát, menj és ne vétkezze többé!” 10. Ekkor a leány felkelt és nem tudta Irántam való nagy szeretetéből és hálájából, hogy mitévő legyen s egy idő múlva arra kért, hogy ezen az éjszakán itt maradhasson a vendégfogadóban, mert már késő éjszaka lett, mire Én így szóltam hozzá: „Én nem a testeddel beszéltem, hanem a lelkeddel és annak sokféle világias vágyával; a testeddel maradhatsz ahol akarsz.” Ebbe a leány belenyugodott s leült az asztal mellé, de szemeit egy pillanatra se vette le Rólam.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 186. Fejezet

VI . kötet

258

A római sejtelme, hogy ki rejlik a megváltó orvos mögött. Az Úr jóakaratú kérdést intéz a rómaihoz. A római és a meggyógyult leány asztali köszöntője; az utóbbi alázatos bűnbánata és szeretetnyilvánítása. Példázat a megtalált bárányról és a garasról.

1. Ekkor kezdett a római is Engem pontosabban szemügyre venni és így szólt Hozzám: „Barátom! Bocsáss meg, ha szívem indíttatására egy igen fontos kérdéssel terhellek; előbbi tudakozódásaim ezen ország nagy férfia felől bizonyára nem kerülték ki a figyelmedet. Te ezzel a leánnyal szemben olyan csodagyógyítást gyakoroltál, amilyenhez hasonlót én még sohasem láttam! Te őt csupán akaratod hatalmával gyógyítottad meg. Talán éppen te volnál az a nagy férfiú, az a legtökéletesebb Isten-ember, akinek híre még Rómáig is eljutott?! De ha mégsem te vagy az, akkor bizonyára tudsz felőle; és ha igen, akkor kérlek vezess bennünket hozzá és amennyi kincset hoztunk magunkkal – mind legyen a tied!” 2. Mondom erre Én: „Miután te társaiddal Rómából ilyen messze utat tettél idáig, tehát Én megmondom neked, hogy jó helyen jársz; mert éppen Én Vagyok az, Akit kerestél! – Mi a kívánságod és miért kerestél ilyen nagy áldozat árán?” 3. Mondja a római kijelentésemtől egészen elragadtatva: „Óh – Barátom! – Ha valóban Te Vagy Az – akkor társaimmal együtt megtaláltuk üdvösségünket, mert Én magam szeretném megismerni tanításaidat és látni nagy hatalmadat és dicsőségedet. De csak majd holnap fogunk Téged ezzel terhelni; ezt az éjszakát töltsük el, mint jóbarátok! 4. Mindenekelőtt fogadd hálás köszönetemet ennek a kedves leánynak meggyógyításáért; ti fogadósok pedig hozzatok ide még több bort, mert megtaláltuk a mi legnagyobb üdvösségünket és holnap ennek a városnak szegényeit a mi költségünkön fogjuk ellátni! Fiat!” – Lázár és a vendégfogadós erre elmentek és megfelelő mennyiségben hoztak még bort és megtöltötték a poharakat. 5. Erre a római megragadta a teli poharat és így szólt: „Üdv nekünk! – és dicsőség, szeretet és hála legyen Neked, Nagy Mester! S ha már nem ismernek fel Téged a sötét, buta zsidók, mi rómaiak annál jobban felismerünk Téged!” Erre a poharat fenékig ürítette, azután megdicsérte a bort. Erre a többiek ugyanezt tették, csak a leány nem ivott, mert attól félt, hogy visszaesik előbbi állapotába. A római azonban így szólt hozzá: „Halld te bájos leány! Nekünk, rómaiaknak van egy régi közmondásunk, amely így szól: Az orvos jelenlétében semmisem árt! Itt pedig a Minden Orvosok Orvosa van jelen s így az Ő tiszteletére kiüríthetsz egy poharat!” 6. Erre így szólt a leány: „Ha én tudnám, hogy tiszteletet teszek Neki azzal, ha a bort megiszom, akkor egész Palesztinának minden tömlőjét meginnám és úgy halnék meg Érte! De én jól tudom, hogyha meg is iszom a bort, azzal az Ő Dicsőségét semmivel sem fokozom, mert Őt a mennyek s e Föld természetének minden hatalma eléggé dicsőíti s az én dicsősítésem egyenlő a nullával és ezért nem iszom meg a bort; de Iránta való szeretetemből és irántatok is, kedves római férfiak, mégis megiszom a bort s így ez a borral teli pohár annyit jelentsem, minthogy szívem egyedül az Övé örökre és tiszteletem a tietek, mindnyájatoké!” 7. E beszéd után kiürítette a poharát, felkelt helyéről és odajött Hozzám és így szólt (Mária Magdolna): „Óh Nagy Mester! Engedd, hogy én, legméltatlanabb szolgád megérintselek és megcsókoljam ruhád szegélyét, hogy szívem megenyhüljön.” 8. Ezután Elém térdelt, megragadta ruhám szegélyét és sokszor megcsókolta, majd könnyeivel öntözte és nem tudott attól megválni. Ekkor a tanítványok ismét zúgolódni kezdtek és így szóltak: „De Urunk, kergesd el Magadtól, hiszen bepiszkítja a ruhádat!” – Mondom Én: „Mit törődtök ti ezzel, ha ez Nekem jó így, miért nem jó az nektek? Ő bűnös volt és most igaz bűnbánattal van tele s éppen ezért kedvesebb Előttem, mint sok igaz, akiknek bűnbánatra nincs szükségük. 9. Lássátok! Volt egyszer egy ember, akinek 100 juha volt és történt, hogy a nagy legelőn az egyik bárány eltévedt a bokrok között. És amikor az ember este megszámlálta a juhait, észrevette, hogy közülük egy elveszett. Nem gondolkozott sokáig, otthagyta a 99 juhot és elsietett, hogy megkeresse az elveszettet, és amikor hosszas buzgó keresés után megtalálta, nagy örömmel vállaira

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

259

vette és hazasietett vele; és amikor ismét ott volt a többi 99 között, nagyobb volt az öröme a megtalált fölött, mint a kilencvenkilencen, amelyek sohasem vesztek el. 10. És lássátok, a mennyekben is jobban örülnek majd egy bűnösnek, aki igaz bűnbánattal vezekel, mint 99 igaznak, akiknek vezeklésre sohasem volt szükségük. 11. Volt azután egy asszony is, aki pénzéből elveszített egy garast. Nagyon szomorkodott az elveszett garas miatt s azonnal világot gyújtott és mindaddig kereste, amíg végre megtalálta. Ekkor örömében meghívta szomszédait és lakomát adott, hogy nagy örömében ők is osztozzanak. 12. És lássátok, ugyanígy lesz ez a mennyországban a bűnössel, aki igaz vezeklés által ismét megtaláltatta magát; mert Isten angyalai mindenkor nézik az Ő Orcáját, megfigyelik az emberek tetteit és igen nagy az örömük egy olyan emberen, aki szabadakaratából távol áll a bűntől és minden tettével, cselekvésével Istenhez fordul. 13. Én is igaz örömet érzek e bűnös nő felett, aki bűneitől mindörökre eltávolodott és neki is nagy az öröme, hogy megtalálta igaz üdvét. Hagyjátok meg tehát az örömét! Erre a kissé féltékeny tanítványok nem szóltak többé, kiürítették poharaikat és azokat mindjárt meg is töltötték. 187. Fejezet

A bor különböző hatásáról. Mértékletességre való intelem. A mértéktelenség következményei. Fontos tanítások a természeti szellemek lényéről. Megszálltság, ezektől való óvakodás; szenvedélyesség.

1. Én pedig így szóltam hozzájuk: „Kedves barátaim és testvéreim! A bor mértékletes élvezete megerősíti és egészségessé teszi a test tagjait, de ha mértéktelenül élvezik felébreszti a test gonosz szellemeit és elkábítja az érzékeket. A gonosz szellemek azután felébresztik a test vágyait, amit érzékiségnek és paráznaságnak nevezünk, ami által az egész lélek hosszú időre tisztátalanná válik, azután kötekedő, rest, sőt néha teljesen holt is, azért a bor ivásában mindig tartsátok szemeitek előtt a helyes mértéket s akkor béke lesz testetekben.” 2. Mondja Péter: „Uram, talán mi is ittasak vagyunk most, hogy a testünkben lévő gonosz szellemekről beszéltél?” 3. Mondom Én: „Mindenesetre, mert minden ember húsa és vére telve van gonosz természeti szellemekkel, akiket azért lehetne gonoszoknak nevezni, mivel törvényben vannak, mert ha nem volnának törvényben, akkor nem képeznék húsotokat és véreteket. De majd, ha a test elvétetik tőletek, az mihamar felbomlik és szellemei szabadabb rendeltetéshez jutnak. 4. De nemcsak a ti testetekben, hanem az összes elemekben vannak olyan szellemek, akiket még hosszú időn keresztül nem nevezhetünk jóknak; de vannak, akit már Én megtisztítottam, minden tiszta és jó azon rendeltetés által, amelyet Istentől magában rejt. 5. Lássátok egy kő, amely mintegy holtan fekszik a földön, csak látszólag halott, de csak sértsétek meg egy hatalmas ütéssel vagy dörzsöléssel, szikrázásával csakhamar tudtotokra adja, hogy csupa törvényben lekötött szellemekből áll; vagy tegyétek tüzes parázsra és meglágyul, folyni fog s ha ez nem így volna, miből készítenék az emberek a drága üveget? 6. Tehát ahol test, víz és levegő létezik, mindenütt vannak gonosz és kiforratlan természeti szellemek; a földi tűz sem egyéb, mint megváltott és érettebbé lett szellemek, akik aztán ismét magasabb rendeltetésükbe vezettetnek. 7. De mégis igen nagy a különbség azon gonosz szellemek között, akik gyakran az embereket szállják meg és a kiforratlan természeti szellemek között, amelyekből az egész Föld minden részében lévő elemek állnak; de ezek közt mégis az a rokonság és kölcsönös vonatkozás áll fenn, hogy egy olyan embert, aki testének természeti szellemeit túlságosan fel nem ébreszti, nem egykönnyen szállják meg a valóban gonosz emberi lelki szellemek. 8. Éppen ezért mindenkit óva intek minden szenvedélytől. Ez csupán a különféle hús és vér szellemek életrekeltésének következménye, mert ha egyszer ezek túlságosan életrekelnek, csakhamar társulnak hozzájuk e Föld alsó régióiban tömegesen tartózkodó elhalt emberek tisztátalan lelkei s így

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

260

történik meg azután, hogy az ember megszálltságba esik. Értitek ezt?” Mondják a tanítványok: „Igen, igen Urunk, mert hiszen ilyen dolgokat Te már gyakrabban magyaráztál nekünk, de még sohasem ilyen tisztán és érthető módon, mint most és nagyon is köszönjük ezt Neked, ennélfogva ezen az éjszakán több bort már nem iszunk.” 9. Mondom Én: „Ezt jól teszitek és áldásos hatását reggel érezni is fogjátok, mert a józan test egészséges lelket rejt magában és az egészséges lélek a legjobb orvosa a beteg testnek.” 188. Fejezet

A becsületes római dicsőíti az Urat és az Ő szavait. Az Úr Agricolának egy nagy csodát ígér. Az egyedüli és leghatalmasabb uralkodó nagyjelentőségű útján és az Ő mennyei kísérete. A rómaiak beismerik Krisztus Isteniségét.

1. Mondja a római: „Halld Te Nagy Mester! Ha soha semmi csodát nem látnék Tőled csupán beszédedet hallgatnám, akkor is tudnám, hogy Benned valóban Isteni Szellem lakozik, mert annak befolyása nélkül ember ilyen bölcsen nem beszélhet s így a mi régi igazmondásunk betelik Rajtad: Sine afflatu divino non existit vir magnus – mert Téged a legmagasságosabb Isten bizonyára a legjobban megihletett. Az ilyen rendkívüli bölcsesség mellett könnyen érthető, hogy az akaratnak is szokatlanul hatalmasnak kell lennie, mert nagyon is világosan tudja, hogy mit akar és hogy annak érvényesítésére milyen eszköz alkalmas és szükséges. Egy buta ember egész életében nem lesz képes semmi nagyot és csodálatosat létrehozni, de annál inkább az, aki teljesen és világosan tudatában van úgy a létrehozandó cselekedetnek, mint az ahhoz szükséges eszközöknek. 2. Akinek szavai bölcsek, cselekedeteinek is azoknak kell lenniük; de akinek szavai zavarosak, sőt buták, annak cselekedeteit sem fogják az emberek soha megcsodálni. Ha egy vak tyúknak néha sikerül is csőrével megtalálni az árpaszemet, az mégsem példaképe a bölcsességnek, valamint a bagoly sem, amely éjjel is nagyon jól látja, hogy zsákmánya hol van. 3. Azok az emberek, akik az építészeti világcsodákat megépítették, bizonyára előzetesen tervet készítettek, melyben jó előre meg volt határozva, hogy a nagy építészeti műremek milyen legyen. Az olyan csodaépület mestere – mint például Egyiptom piramisai, amik évezredekkel dacoltak és valószínűleg még néhány évezreden át fognak dacolni – bizonyára nem volt vak tyúk, hanem az éjszakában is jól látó bagoly, mert különben képtelen lett volna ilyen építészeti csodákat létrehozni. Ennélfogva azon a véleményen vagyok, hogy csak egy hatalmas Isten által képesített ember juthat ilyen túl nagy bölcsességhez, hogy csodálatos dolgokat tegyen más gyenge ember szemei előtt és ez a bölcsesség a mestere és irányítója, erősítője az akaratnak s feltalálója azoknak az alkalmas eszközöknek, amelyekkel azt, amit akart, mindenkor tettre tudja váltani és cselekedeteivel akadálytalanul és eltántorítatlanul eléri a kitűzött célt. 4. S éppen ezért Neked, nagybölcsességű Mesterem, szükségtelen, hogy csodajelekkel add bizonyítékát annak, hogy nagy bölcsességeden át mindennek meg kell történnie, amit csak akarsz, mert erre a legkétségtelenebb kezességet a Te felfoghatatlan Bölcsességed és mindentől megkülönböztethető szavaid nyújtják. – Igaza van-e a rómainak vagy nincs?” 5. Mondom Én: „Nézzétek ezt a pogányt a zsidókkal szemben, akik azt állítják, hogy Isten az ő Atyjuk! Ezeknek nem elég az a sok csoda, amiket Én szemeik és füleik előtt már oly sokszor tettem és ez a pogány a szavaimból ismer meg Engem. Azért azt mondom nektek zsidóknak, akik itt vagytok lent ebben a nagyvárosban: A mennyek világossága elvétetik tőletek és átadatik a pogányoknak! 6. Neked azonban, kedves Agricola barátom mégis fogok egy csodát tenni mégpedig azért, mert csoda nélkül is hiszel Nekem; mert ennek – a Nekem is kedvessé lett leánynak meggyógyítása – hozzád hasonló gondolkodó előtt túl kicsiny jel, annál is inkább, mivel társaid közül néhányan így gondolkodnak magukban: Lám, milyen okos ez az ember! Ő a gyógyítással addig várt, míg észrevette, hogy a leány magától is jobban lesz és csak amikor az orvos által jól felismerhető javulási pillanat bekövetkezett akkor szólította meg, mire rögtön magához is tért, amiképpen szólítás nélkül is eszméletre tért volna. – Lásd, így gondolkodtak magukban a te szintén mélyen gondolkodó társaid és részben te is. Ámde Én ezért senkinek sem teszek szemrehányást, mivel egy olyan szabadon

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

261

gondolkodó mindig kedvesebb Előttem, aki vizsgálja, hogy Alfával vagy Omegával ámítják el, mert aki nem gondolkodik, az nem tanul és nem is ért meg semmit, úgy hogy annak végül az arany vagy az ólom teljesen mindegy. De egy gondolkodó ember sohasem vásárol zsákban macskát s ezért mondottad te is magadban e kedves leány meggyógyulása után: A jel szemeim előtt egészen jól sikerült, de először beszélni akarom hallani őt, majd abból kitűni, hogy bölcsességéből bírja-e a képességet, hogy ilyen jeleket csupán akaratával valósítson meg? – Csak amikor beszélni hallottál Engem, tűnt el kételyed, mert szavaim szolgáltak kezességül neked és társaidnak a jel teljes igazságáért s az Én ittlétem tulajdonképpeni céljáért. 7. S mivel a te társaiddal együtt csak szavaimnak hittél és nem a jelnek, tehát most szemeitek előtt valóban nagy csodát akarok tenni. 8. Lássátok, ahol Én vagyok, ott tulajdonképpen nem vagyok egyedül, hanem a mennyek hatalmas és fényes angyali szellemeinek megszámlálhatatlan seregei szolgálnak Nekem. Ha egy császár vagy király fontos és nagy uralkodó ügyei miatt utazik, bizonyára nem egyedül megy, hanem akarata szerint erős és számos kísérettel; ugyanez az eset áll fenn Velem szemben is, mert Én is egy nagy, új, világi és szellemkormányzati ügyem miatt, mint az egész végtelenségnek öröktől fogva egyedüli Ura ebben az időben e Föld embereinek testében végtelenül fontos utazást tettem erre a Földre, amely utazás nélkül ezen a Földön egy ember sem érhette volna el az örökéletet. 9. S mivel Én – mint a legnagyobb egyeduralkodó – vállaltam ezt az utazást a Földre, mégpedig igen fontos élet-okoknál fogva, tehát képzeljétek el azt, hogy a szolgálatomra álló angyalok egész légiói is megtették Velem ezt az utat és mindig Körülöttem vannak, lesik intéseimet és azokat az összes csillagzatokon végrehajtják. 10. Testi szemeitekkel ezt ti nem volnátok képesek érzékelni s ezért Én egy időre megnyitom lelki látásotokat s akkor fogjátok őket látni és hallani, sőt beszélhettek is velük és ezt vagy azt kívánhatjátok tőlük. De először szabad akaratotokhoz azt a fontos kérdést intézem, hogy kíséretemet valóban kívánjátok-e látni és velük beszélni, mert erőszakot Én sohasem alkalmazok?” 11. Erre a rómaiak egy pillanatra meghökkentek, mert ez a magyarázat kissé meglepte őket, de Agricola így szólt a többihez: „Tudjátok mit – még ezt végig nézzük s majd akkor meglátjuk, hogy mit tartsunk Felőle. Én már megint sok feltűnő dolgot találtam Rajta. Ki mondta meg Neki, hogy engem hogy hívnak, mert én bizonyos óvatosságból itt a nevemet még senkivel sem közöltem; - honnan tudhatta tehát?! S még tovább megyek, ki árulhatta el Neki gondolatainkat? Lássátok, még a legjelentéktelenebb dolgot is tudja! Higgyétek el, ez nem kicsiny dolog már. Megmondotta már nekünk, hogy nem egyedül Ő van itt, hanem Vele együtt a hatalmas szellemeknek megszámlálhatatlan serege is; s ha ez igaz, akkor Ő valóban tökéletes Isten in optima forma, minélfogva bennünket az a megbecsülhetetlen szerencse ért, hogy Jupitert élve láthatjuk! – Egyezzünk tehát bele, hogy lássuk és halljuk mindazt, amit az imént felajánlott, hogy meg fogja mutatni nekünk, ha mi azt látni és hallani akarjuk! – Nos, - akarjuk tehát s kérjük meg Őt, hogy hatalmas útitársait mutassa meg nekünk, ha ez Neki lehetséges!” 12. Erre valamennyien, sőt előbbi tanítványaim is tökéletesen megegyeztek abban, hogy mindezeket látni szeretnék, mire Agricola odajött Hozzám és így szólt: „Nagy Mester! Ha ez lehetséges, mutasd meg nekünk a Te titkos, láthatatlan és hatalmas kísérőidet, mert mi szeretnénk látni, hogy miféle lények azok; kérünk tehát Téged, mutasd meg nekünk amit ígértél!” 13. Mondom Én: „Ez mindjárt meg is fog történni, de előbb jól szedjétek össze magatokat, mert amit most látni fogtok – habár Akaratommal enyhítve is – nagyon meg fog indítani benneteket, noha ti hős rómaiak vagytok.” 14. Mondja a római: „Mester! A mi jelszavunk ez: Si totus illabatur orvis, inpavidum ferient ruináe! Aki nem fél a haláltól, az a jósszellemektől sem fél és még kevésbé a rosszaktól, akiknek hatalma nem lehet a legnagyobb! Mi minden rendkívülire már elkészültünk s így elkezdheted csodádat és alig várjuk, hogy megtörténjék.” 15. Mondom Én: „Emelkedjetek fel helyetekről s gyertek ki Velem a szabadba, ott 1 óráig szemlélhetitek Istent, az Atya Dicsőségét, Aki ebben a testben elküldött Engem a Földre az emberek

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

262

üdvössége végett!” Amikor Én ezt kimondottam, mindnyájan felemelkedtek helyükről és kimentünk a szabadba. 189. Fejezet

Az Úr megnyitja az összes jelenlévők lelki látását. A rómaiak álmélkodása az angyalok világának csodái fölött. Az angyal beszéde saját lényükről és különbség az ő és a mi lényünk között. Gyakorlati példa az angyalok létezéséről.

1. Amidőn Mi körülbelül hetvenen a szabadban elhelyezkedtünk rendben, így szóltam Én valamennyiük fölött: „Ephata!” azaz „Nyilatkozzál meg!” Erre valamennyinek megnyílt a lelki látása és a fényes angyali szellemek beláthatatlan seregei tűntek fel előttük, akik közül többen leereszkedtek a rómaiakhoz és velük beszélgettek. Ez nagy ámulatba ejtette a rómaiakat és Agricola így szólt Hozzám: „Uram és Mesterem! Olyan ez, mint a mi mesebeli Olympusunk! – Mondd valóság ez vagy csak Akaratod erejével bennünk felébresztett fantáziánk, amely előttünk mintegy plasztikusan alakot ölt?! Ezek a lények természetes testtel bíróknak látszanak, különösen akik körülöttünk járnak itt a földön; hogyan értelmezzük ezt?” 2. Mondom Én: „Lásd, éppen ott áll melletted egy angyal; kérdezd meg őt és felelni fog neked.” Ekkor Agricola az angyalhoz fordult és így szólt hozzá: „Mondd te különös lény, valóságos lény vagy, avagy csak saját feltüzelt fantáziánk szüleménye? És ha valóságos lény vagy, adj nekem erre maradandó bizonyítékot, hogy elhiggyem neked.” 3. Mondja az angyal tiszta hangon: „Mi itt valamennyien sokkal inkább valóságosak vagyunk, mit ti emberek, mert a ti testetek egyáltalában nem valóság s nem azok, amiknek látszanak; megvan ugyan az emberi formájuk, amely tagozódva a lélek akarata szerint mozog, de ha ez a forma elmúlik, akkor ismét számtalan sok más formát ölt. Csak a tiszta igazság reális valóság, minden egyéb rajtatok, földi embereken látszat és érzéki csalódás! Mert amíg egy ember élete miatt dolgozik, hogy ennek a világnak a kincseit gyűjtse magának, addig lelke testének ámítása által is a legnagyobb csalásban él, mivel ha valaki a testi életét életnek nevezi és azt, mint olyat tekinti, annak lelkét mindaddig halottnak kell tartani, amíg nem jön annak tudatára, hogy a materiális testi élet tulajdonképpen halál. 4. De mi, angyalok teljes valóság vagyunk, mert nincs változó testünk, hanem keresztül-kasul magunk vagyunk az életerő, amely meg nem változik és amely soha el nem pusztítható. 5. Amit ti ebben a világban, mint testi emberek szemléltek és láttok, mindaz elpusztíthatja és átváltoztathatja testeket. Ha egy kő a fejedre esik, az megöl téged s ha vízbe vagy tűzbe esel, halott vagy, szóval te tested szerint minden elemben megtalálhatod biztos halálodat; de ez nálunk sohasem történhet meg, mert mi át meg át telve vagyunk Istenből kapott életerővel s minden keresztülhatolunk és semmiféle materiális elem nem árthat nekünk, de bennünk megvan a soha le nem győzhető hatalom és erő arra, hogy minden materiális elemet pillanatok alatt tudunk megsemmisíteni vagy egy elemi világot előállítani. Mi mindent uralunk, de bennünket soha semmi más nem uralhat, mint saját magunk, mert mi az Isteni Akarat legtökéletesebb megvalósítói vagyunk. 6. És hogy te, mint gondolkodó római ezt még jobban megértsd, emeld fel ezt a követ és dobd minden erődből a fejemre s az semmi kárt nem fog bennem okozni; de ha én ugyanezt tenném meg veled, akkor abban a pillanatban tested már halott volna. Kíséreld meg és győződj meg róla, hogy ez így van és nem másképpen!” 7. A római erre megcselekedte ezt a kísérletet s a kő keresztülszalad az egész angyalon és lehullott a földre, az angyal pedig sértetlenül állt a római előtt. Erre az angyal a követ ismét felvette a földről és így szólt: „Ha én most ugyanezt tenném veled, akkor összetört koponyával holtan feküdnél a földön; de én ezt nem akarom veled megtenni, hanem majd valami mást. – Nézd meg ezt a követ jól, amely nagyon kemény s vedd mégegyszer a kezedbe és próbáld meg összezúzni.” A római ekkor a követ a kezébe vette és a nagy tömör kőnek keménységén próbára tette egész fizikai erejét, de nem használt sem ütés, sem az igen kemény kődarab földhöz való dobása s a kő néhány karcolást kivéve teljesen sértetlen maradt. Ekkor az angyal ugyanazt a követ kivette a római kezéből és így szólt hozzá?

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

263

„Lásd, ez ugyanaz a kő, amelyet az imént átdobtál rajtam, s amelyet most szét akartál zúzni; te látod most, hogy én ezt a követ itt tarthatom a kezeimben mégpedig sokkal szorosabban, mint ahogy te tartottad az imént. Próbáld meg kivenni a kezemből és meg fogsz a mi erőnkről győződni.” 8. A római erre minden erejével megpróbálkozott s épp oly kevéssé tudta az angyalkezét egy hajszállal jobbra vagy balra, fel vagy le mozdítani, mint a követ az angyal kezéből kivenni. 9. Mondja az angyal: „Lásd, ez bizonyára több, mint a te feltüzelt fantáziád.” Mondja a római: „Igen barátom – akárki vagy és akármi is légy – ha én most álmodnék, akkor bizonyára nem látnám itt lent a széles kiterjedésű várost, nem hallanám onnan a nép zaját s nem látnám magam mellett társaimat és ezt a vendégfogadót a maga egész valóságában, mert már nekem gyakran voltak világos álmaim, amikor láttam is a földön létező tájakat, de sohasem látszottak olyanoknak, mint természetes valóságukban, csak ha egyik vagy másik barátomról álmodtam, azok voltak mindig olyanok, legalább arcuk és beszédük, mint amikor a természetes életben beszéltek és cselekedtek. De itt nem ez az eset áll fenn, mert én mindent úgy látok, amint a természetben van és látlak benneteket, természetfölötti lényeket és azért tartalak benneteket igaz és nem álmodott valóságoknak. Most pedig mit akarsz tenni a kővel?” 10. Mondja az angyal: „Azt azonnal meglátod. Lásd, te az imént megkísérelted, hogy szét tudnád-e ezt a követ törni, de a kő konokul ellenállt erődnek. Most pedig megmutatom neked, hogy ezt a követ kezemmel, hogy fogom teljesen szétmorzsolni. Nézd, itt van még a kő egészen és most több száz darabban van! – Most pedig nézd, hogy ezek hová lettek, mert egyetlen egy darab sincs belőlük, teljesen felbontottam ezeket ősalkatelemeikre. 11. S ha én, mint szellem ezt a legnagyobb könnyedséggel tudom megtenni, akkor az én tiszta szellemi létem nem tökéletesebb-e, mint e kicsiny föld összes testi embereinek léte? Egyedül a mi létünk igazi lét és a tietek ezen a földön csak annyiban, amennyiben az Úr Akarata szerint való, Aki most kegyelmesen köztetek él és megtanít benneteket igaszán élni és Aki öröktől fogva Minden a Mindenben; Őt hallgassátok s az Ő szavai szerint éljetek és cselekedjetek!”

190. Fejezet

A római jó kérdése – miért nem láttatják magukat az angyalok gyakrabban az emberek előtt azok vigasztalására és üdvére? Az angyal fontos magyarázata az emberek bánásmódjáról az angyalok és védőszellemek részéről. Lényegbeli különbség az angyalok és a földi emberek között. Természeti példák – a méhek, a pók és a kutya. Az angyalok és az emberek különböző életfeladata. Agricola kételye és az Úr felvilágosítása.

1. Mondja a római: „Igen, igen ezt nagyon is jól belátom, de ha ti, hatalmas szellemek már léteztek és létetek biztosabb, mint a mienk most, miért nem jelentek meg előttünk gyakrabban taníttatásunk és vigasztalásunk céljából? Mi most láttunk benneteket, de ha embertársainknak elbeszéljük, egyesek el fogják hinni, de sokan lesznek, akik nevetni fognak ezen s rajongóknak és félbolondoknak fognak nézni bennünket. Nem volna az jó, hogyha akkor közületek egyik vagy másik megjelennék s a mi állításunk igazságáért érvényes bizonyságul szolgálna?” 2. Mondja az angyal: „Mi mindenkor az Úr Akaratát követjük a legpontosabban; amit Ő akar, egyedül az a jó és azt tesszük mi is. 3. Ha e Föld leendő emberei számára ezt kívánatos és életüdvösségükhöz szükséges volna, akkor állandóan látható módon itt volnánk az emberek között, de mivel ez az eset nem áll fenn, tehát csak láthatatlanul vezethetjük az embereket, hogy szabad akaratuk semmi kényszerítést ne szenvedjen, mert senki semmi állhat meg Isten előtt, míg az élet szabadságának próbáját megfelelő időn keresztül

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

264

tőlünk teljesen izolálva testben meg nem tette. Ez az Úr Szeretete, Bölcsessége és Akarta. Eszerint kell mindennek megtörténnie és fennállnia, mert ha valami nem eszerint történik és áll fenn, akkor minden olyan, mintha egyáltalában nem is léteznék. De ha ti, emberek ezentúl úgy fogtok élni és cselekedni, mint ahogy az Úr akarja, akkor testetek levetése után ti is azokká és olyanokká lesztek, mint mi vagyunk most, mert mi is egykor valamely világtesten azok voltunk, amik ti vagytok. 4. De e Föld legkisebb embere már a bölcsőben is több, mint mi vagyunk minden nagyságunkkal, bölcsességünkkel és hatalmunkkal, mert ennek a Földnek igaz emberei Isten tiszta és örök Szeretetének gyermekei és legnagyobb bölcsességük és hatalmuk az Isten, az ő Atyjuk iránti szeretetből teljesen szabadon kell, hogy kibontakozzék; mi azonban olyan teremtmények vagyunk, akik inkább az Ő bölcsességéből keletkeztünk s ezért nagy bölcsességünkből magunk kell önmagunkban megteremtenünk az Isten iránti szeretetet, ami előtted felfoghatatlanul nehezebb, mint az Isten iránti szeretetben megtalálni a legnagyobb bölcsességet és hatalmat. 5. S azon oknál fogva, mert ti, e Föld emberei éppen az Isten legtisztább Szeretetéből keletkeztetek, tehát magatok képezitek Istenben a szeretetet, mi bölcsesség- lények pedig a legcsekélyebb fokban sem zavarhatjuk az Isten Ősszeretetéből keletkezett létetek szabad fejlődését. S így, földi testvérem, most már világosabban megérted ebből, hogy mi, mint Isten angyalai látható módon miért nem vehetünk körül benneteket? 6. Mert mi a bennetek lévő isteni Szeretetben szunnyadó bölcsességet és hatalmat csak igen gyöngéden és egészen észrevétlenül ébreszthetjük fel, de a mi bölcsességünkből egyetlen egy szikrányit sem lehelhetünk belétek, mert ez a ti bölcsességeteket nem keltené fel, hanem csak elfojtaná. 7. Ez már így van nálatok, földi embereknél, mert mi lenne egy gyermekből, ha ti dajkája kezéből egyenesen magasabb iskolába adnátok és ott bölcs és mély tudású tanítók a közönséges ember előtt teljesen érthetetlen tudományokat és titkos művészeteket adnának elő?! Az ilyen gyermek ismételni fogja ugyan tanításainak szavait, de azok mély értelmét és jelentőségét sohasem fogja megérteni. Azért hagyjátok, hogy a gyermekeket először a dajka nevelje és különféle játékszerek által az első gyermeki gondolkodáshoz vezesse s a gyermekek évről-évre érettebbek és alkalmasabbak lesznek egy magasabbrendű tanításra. 8. És amit ti tesztek gyermekeitekkel, ugyanazt tesszük mi, angyalok veletek, emberekkel és ezért kell ezt megtennünk, mert ti, a Föld emberei – gyermekei vagytok az Úrnak. 9. Ha azon a Földön születtetek volna, amelyen egykor mi éltünk testben, akkor már minden szükséges bölcsességet magatokkal vittetek volna abba a világba és csaknem semmi más tanításra nem volna szükségetek, hogy bölcsességetek világában megtaláljátok az Isten iránti szeretetet. 10. Nézzétek a ti földetek összes állatait, azok is Isten Bölcsességének teremtményei s azért nincs semmi szükségük tanulásra, amelyet nagy fáradsággal kellene először megtanulniuk, hogy képességeik és természetük szerint mit kell tenniük, mert mindezt már születésükkor magukkal hozták, s így a maguk nemében azonnal tökéletes művészek is. 11. Ki tanította a méhet növénytanra, ki mutatta meg neki, hogy a virág kelyhében hol találja meg a mézet és hol a viaszt; ki tanította sejteket építeni és gyomrából, az édes virágharmatból illatos mézet készíteni? 12. Hol tanult a pók fonalat készíteni és azt megszőni igen jól használható hálóvá? – Lássátok, ezek az állatok mindezt Isten Bölcsességéből nyerték, Kinek teremtményei. S mivel egyelőre csak azok, tehát a legnagyobb tökéletességben bírják, amit bírnak, de a szeretetet és a szabadakaratot csaknem teljesen nélkülözik, ennél többet nem is tanulhatnak. 13. De vannak mégis olyan állatok, amelyekben magasabbrendű szeretet is megnyilvánul már és lásd; ilyen állatok már alkalmasak arra, hogy az embertől tanítást kapjanak s így mindenféle munkára lehet őket tanítani. S minél nagyobb a szeretet valamely állatban, például egy kutyában, vagy némely madárban, annál alkalmasabbak az ilyen állatok az idomításra, tanításra és különféle dolgok végzésére. 14. Más világok emberteremtményeinél természetesen ez a legnagyobb mértékben van meg, mert már mindenféle elképzelhető képességgel ellátva jönnek a világra, úgyhogy azokat nem kell

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

265

nekik iskolában megtanulni; de mivel a szeretet, mint ősbölcsességük terméke csak lassan, fokozatosan bontakozik ki bennük, tehát vannak iskoláik, melyekben azt tanítják, hogy a tiszta bölcsességből hogyan juthatnak önálló szeretethez és szabadakarathoz. S ha egy ilyen ember sok fáradsággal odáig jutott, akkor alkalmas csak arra, hogy Istenhez közeledjék és az Ő gyermekeihez ezen a Földön. 15. Ezzel is világosabban láthatod, hogy ti, e föld igaz emberei bölcsesség- fejlődésetek alatt látható és érezhető módon nem lehettek velünk állandó érintkezésben. 16. A ti életfeladatotok tehát a szeretetből bölcsességet keresni és fejleszteni és a mi feladatunk az volt, hogy a bölcsességből keressük és fejlesszük az Isten iránt való szeretetet. 17. S ennek felfoghatatlan nagy különbsége abban áll, hogy ti, e Föld emberei egyenlővé lettetek Istennel; mi azonban soha, kivéve ha egyszer magunk is felöltenénk ennek a Földnek testét, amihez azonban nem nagy kedvet érzünk magunkban, mert mi sorsunkkal nagyon is meg vagyunk elégedve és egy jobb sorsról tökéletesen lemondunk. 18. Aki Istennek tökéletes gyermeke lehet – amihez valóban igen sok kell – az természetesen végtelenül boldog, de sorsunkkal mi teljesen elégedettek vagyunk és ennél jobbra nincs szükségünk. 19. Ebben a nagy angyalseregben, amelyet még rövid ideig fogtok látni, van ugyan néhány igaz Isten gyermeke, de ti, akiket öröktől fogva a Legmagasságosabb tanít és vezet, kimondhatatlan nagy kegyelemben részesültök, mert egyáltalában nem mindegy az, ha valaki a ház fia, vagy annak csak szolgája, mivel a gyermekeké minden, amit a Nagy Atya bír és a szolgáké csak az, amit az Úr nekik adni akar. Érted ezt kedves Agricolám?” 20. Erre Agricolánk nagyon hallgatott és nem is tudta, hogy hányadán van, mert az angyal olyan kategorikusan beszélt vele, hogy nem tudott semmit sem felelni, különben is az egyébként teljesen becsületes római minden tiszta szellemi tudást nélkülözött, amivel esetleg az angyali szellemmel további társalgásba bocsátkozhatott volna s ezért odajött Hozzám és így szólt: „Uram és Mesterem, Kihez nincs hasonló! Ez nyilvánvaló, hogy nem álom és ez a szellem – vagy ki legyen – olyan eszméket fejtegetett előttem, amiről ember még csak nem is álmodhatott; de mit kezdjünk mi ezekkel? A legszebb azonban az, hogy azt mondja egyszer ő is testi ember volt valamely világtesten! Én pedig azt kérdezem Tőled, hogy e Földön kívül hol van még egy világtest? Én és számtalan más ember ugyanis erről még sohasem hallottam. Micsoda új beszéd ez?” 21. Mondom Én: „Légy nyugodt barátom, menj csak hozzá s ő megmutatja majd neked azokat a világtesteket is, amelyekből a végtelen űrben megszámlálhatatlanul sok van. Én mondom azt neked, hogy ez a szellem egy jottányit sem mondott olyant, ami nem volna igaz, de menj csak hozzá és tudakozódj nála az iránt, amiben még kételyed van és ő gyakorlatilag fog neked mindent megmutatni és megmagyarázni.” 191. Fejezet

A római más világok felől kérdezősködik. Az angyal gyakorlati tanítása. A második és harmadik látás. Mi a szellem az emberben?

1. A római nagyon szépen megköszönte tanácsomat s újból visszament az angyalhoz és így szólt hozzá: „Kedves angyali szellem! Én le vagyok ugyan kötelezve minden felvilágosító szavadért, amelyeket tőled hallottam, de mi, e föld polgárai jobban mondva leendő „Istengyermekei” – sehogy sem tudunk megbarátkozni a ti földöntúli bölcsességetekkel. Mit tudunk mi még arról, hogy más földek is vannak a végtelen nagy űrben? Légy oly jó tehát s adj nekünk állításodról kézzelfogható bizonyítékokat, mert különben minden bölcsességed ellenére nem nagy hatást fogsz nálunk elérni. 2. Mondja az angyali szelem: „Te sokat kérsz tőlem, de engednem kell kívánságodnak, mert az Úr akarja így. A te látásod most csak annyira van megnyitva, hogy lelki szemeiddel bennünket, tiszta szellemeket láthatsz, de csak azért, mert mi külső életszféránkból egy szubsztanciális testet öltöttünk magunkra. 3. Ha mi csupán, mint tiszta szellemek volnánk köztetek, akkor a ti jelenlegi második látásotok ellenére sem láthatnátok bennünket.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

266

4. De ha majd egykor tiszta szellemi látásod lesz, amit ti harmadik látásnak vagy a szellem legbenső látásának neveztek, akkor már láthattok bennünket a mi legtisztább szellemi mivoltunkban is. 5. S éppen erre a harmadik látásra van szükséged, hogy hozzánk hasonlóan a többi világtestet is láthasd, amelyek szellemi vonatkozásban, parányi mértékben benned is megvannak, de lelked addig nem veheti észre azokat, amíg a benned lévő Isteni Szellemmel eggyé nem vált. 6. De az Úr jóváhagyása mellett rövid időre azt is létrehozhatjuk, hogy teljesen éber szellemi állapotban, tehát elragadtatott állapotba kerültök a harmadik s így a legmagasabb és legtisztább látásba. 7. Én először a Hold és e Föld közé állítlak benneteket, hogy észrevehessétek, hogy ez a Föld is csak gömb, amiképpen a Napot és Holdat láthatjátok testi szemeitekkel s csak azután viszlek benneteket a Holdba, a Napba és még több világba és földre. Megelégedtek ezen ajánlatommal?” 8. Mondja a római: „Mindenesetre, de talán nem lesz erre hosszú időre szükségünk, mert ha azok a csillagok mind világok, sőt nagyobbak, mint ez a Föld, akkor óriási távolságban kell, hogy legyenek ettől a Földtől, mivel olyan kicsinyeknek látszanak, s így magától értetődik, hogy még a leggyorsabb szellemi utazás sem tarthat rövid ideig.” 9. Mondja az angyal: „A tiszta szellem számára nem létezik sem idő, sem tér; innen a végtelen távolság is egy, a jelen idő és az eon évvel ezelőtti idő is egy, ennélfogva tiszta szellemi állapotban egy pillant alatt többet láthattok és tapasztalhattok, mint ti testben néhány ezer év alatt is csak homályosan és tanítás után tapasztalhatnátok, amire természetesen az ember életkora ezen a Földön igen rövid, aminek az az előnye,hogy a lélek nálunk azután egy pillanat alatt mindent sokkal tisztábban és hamarább megtanul és tapasztal, mint itt, ezen a Földön az évek hosszú sorozata alatt. 10. Mert ha a lélek testében csak kissé is önállósította magát, akkor máris nagy előnyére válik, hogyha a nehéz és szenvedő test elvétetik tőle és a mi társaságunkba lép és az igaz élettanítást tőlünk kapja meg. 11. De most vigyázzatok jól, mert én rögtön felszabadítom szellemeteket, amely a tulajdonképpeni szeretetélet Istenből és amiért Isten gyermekei is lettetek, vagy egészen bizonyosan azzá lehettek, ha úgy éltek Isten Akarata szerint, ahogy azt nektek kinyilatkoztatta. Úgy legyen, szabaduljatok fel! – Most pedig nézzétek Isten örök teremtését!” 12. Az angyalnak Akaratom szerinti felszólítására mindnyájan magnetikus álomba merültek, de azért szájukkal beszélni tudtak, habár ebben az állapotukban testi érzéküket teljesen elveszítették. 192. Fejezet

A római szomnambula állapotban. Látogatás a világegyetemben. Agricola példája prae-egzisztenciájáról. Visszatérés a látottak és hallottak emlékezetének meghagyásával.

1. Mindnyájan a földön pihentek, csak Agricola ült egy padon, aki egyszerre így kezdett beszélni mondván: „Tehát itt lent ez a nagy gömb a Föld s itt fent a Hold lenne a kisebb gömb és ott mélyebben a Föld alatt félreismerhetetlenül van a Nap. – Óh milyen csodálatos látvány! S a látszólagos üres tér telve van hozzám hasonló lényekkel! Egyesek lefelé szállnak a Föld felé, mások onnan felfelé! – És – óh, óh, - itt van a felülete a Holdnak; ez sokban hasonlít a mi földünkhöz, de minden olyan sivárnak és elhagyatottnak látszik rajta! Itt bizony nem érezném jól magam s úgy látszik, hogy lakóinak sem tetszik helyzetük a legjobban, mert olyan borús arcuk van és nagyon elnyomorodottaknak látszanak!” 2. Mondja az angyal: „Ezek bizonyos földi lelkek, akik túl nagy világiasságát itt kell leszoktatni, hogy magasabbrendű szellemi fejlődésre alkalmassá legyenek. Lásd, a Földdel ellenkező oldalon már valamivel derűsebb és természetesebb a helyzet. Itt vannak ennek a Holdnak tulajdonképpeni lakói.” A római ezzel a magyarázattal megelégedett és tovább folytatta a csodálatot keltő dolgok szemlélését.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

267

3. Innen a Naphoz mentek és amikor Agricola a Nap közelébe ért, így szólt az angyalhoz: „Barátom! Ez a világ túl nagy nekem, én itt elpusztulok és valósággal semmivé válok; vezess engem egy kisebb földre!” 4. Mondja az angyal: „Kedves barátom, ez nem áll hatalmamban, mert nekem az Úr Akarata szerint kell cselekednem. Majd ha ennek a fényvilágnak földjén fogunk állni, az barátságosabbnak fog tűnni neked; menjünk tehát be.” Ebben a pillanatban már a középöv legszebb pontján voltak. Ekkor a római a nagy gyönyörűségtől egyik ámulatból a másikba eset és amikor a szokatlan szépségű embereket meglátta, nem is akart többé onnan eljönni s arra kérte az angyalt, hogy ebből a nagy napvilágból egy leányt vihessen magával a földre, hogy az emberek meggyőződhessenek, hogy a Nap is egy világ, amelyen sokkal szebb és jobb emberek laknak. 5. Mondja az angyal: „Kedves barátom, ez már igazán nem történhet meg, és ha én valóban le is vinném őt a földre, lehetetlen volna a Földön élnie, mert a Föld levegője ugyanaz volna neki, mintha a földi embernek vízben kellene élnie. S ebből láthatod, hogy az emberek a más világokon úgy vannak megteremtve, hogy csak a maguk világában élhetnek. De most menjünk tovább!” 6. A Napból azután még több bolygót kerestek fel és néhány legközelebb álló napot, ahol a római mindig a legjobban érezte magát s afölött sajnálkozott, hogy miért is nem lehet lakója egy ilyen nagy, csodálatos szépségű fényvilágnak? 7. Az angyal pedig így szólt hozzá: „Kedves barátom, éppen ebben a fényvilágban éltél te teljes 4000 földi esztendőn keresztül és lásd, éppen itt van a te szép házad és ezek az emberek – akik azon ki és bejárnak – test szerint rokonaid voltak. 8. De amikor egy vándor bölcstől meghallottad, hogy a végtelen nagy teremtésűrben valahol létezik egy világ, amelyen az emberek korábban vagy későbben a nagy Isten gyermekeivé lehetnek, ha arra tudnák magukat elhatározni, hogy lélekben elszakadjanak ettől a világtól, hogy azon az Isten földjén egy nehézkes testben megtegyék a szeretet életszabadságának próbáját, de úgy, hogy elvétetik tőlük erre a gyönyörű világra való emlékezésük, mert az ottani élet alapja nem a látó bölcsesség, hanem különösen kezdetben a teljesen vak szeretet és te ezzel teljesen meg voltál elégedve. 9. És lásd, ekkor te azonnal más alakot öltöttél és felszabadult lelked csakhamar belenemződött ezen a Földön egy anyatestbe, mégpedig az Isten földjének legszebb városában, hogy bizonyos tisztánlátó álmaidban ne legyen titkos vágyad, hogy ismét visszakívánkozz ide. 10. Tehát te egykor már itt jártál egy ilyen szép világon, amit szellemed igen jól fel is ismer és mindenre visszaemlékezel, amit ott 50 és egynéhány esztendővel ezelőtt tettél. De hogy fel ne ébredjen benned a vágy, hogy ismét itt maradj, visszamegyünk a mi Isteni Földünkre.” 11. Ebben a pillanatban valamennyien visszavétettek harmadik látásukból második látásukba és majd ismét felébredtek mindazok megtartására, amit láttak és hallottak. 12. Amikor a földről ismét felegyenesedtek, a római így szólt a többiekhez: „Láttátok ti is azt, amit én láttam és hallottam?” 13. Közülük egyetlen egy mondotta el egészen rövid szavakkal, hogy mit látott és hallott, mire Agricola így szólt: „Most már én is valóban elhiszem, hogy minden úgy van, amint a dolgokat láttam, hallottam és tapasztaltam, mert ti is hajszálra ugyanazt láttátok és hallottátok. Tehát ezek mind napok és földek s a legtöbbje összehasonlíthatatlanul nagyobb és szebb, mint a mi Földünk és mindezt ennek a csodálatos zsidónak szelleme teremtette volna?” 14. Mondja az angyal: „Igen, földi testvérem, mindezt és ennél még sokkal többet, nagyobbat és csodálatosabbat is! És Ő, a legfennköltebb Örök szellem most, mint e Föld embere azért tette ezt a jelt előttetek, hogy ebből Őt valóban felismerjétek, szavai szerint éljetek, hogy azután az Ő üdvösségteli boldog gyermekeiként éljetek; most pedig menjetek mindnyájan Hozzá és szívetek mélyéből adjatok hálát Neki, hogy ilyen nagy dolgot nyilatkoztatott ki nektek s ezzel megmutatta, hogy minden dolognak és minden életnek Ő az egyedüli Ura!” 15. Erre mindnyájan megtették ezt s Én a második látásukból is felébresztettem őket és az angyalok seregei ismét láthatatlanokká lettek. Én ezután megkérdeztem tőlük, hogy ez a jel hogyan tetszett nekik? Mondják erre mindnyájan: „Leírhatatlanul!” – De mindannyian pihenni kívántak és azt

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

268

mondották, hogy csak a következő napon lesznek képesek élményeikről józanul beszélni s így mindnyájan bementünk a szobába s ott rögtön pihenőre is tértünk. 193. Fejezet

A szép reggel. A nap szakainak szellemi értelme. Az Úr beszéde az isteni bizalomról és az igaz életokosságról, hogy inkább a szellemiek, mint a csalékony földiek felé törekedjünk. Életintelmek az Úr szőlőmunkásai számára: „Aki az oltárnak szolgál, az éljen is az oltárból.”

1. A következő reggel már napkeltekor kint voltunk a szabadban. Gyönyörű derűs idő volt és a Nap csodálatos szépséggel kelt. Én tanítványaimmal szemléltem a szép természeti tüneményt és János így szólt Hozzám: „Uram, nem tudom megérteni, hogy egy ilyen szép reggel miért gyakorol rám mindig olyan kellemes és szívet felüdítő benyomást, míg a déli nap egész közönyösen hagy, a lenyugvó nap pedig mindig szomorúságra hangol?” 2. Mondom Én: „Ez mindig az ember jó és helyes megérzéséből ered. A reggel az ember derűs és ártatlan ifjúságához hasonlít, ezért minden tiszta és helyesen érző embert fiatalos vidámságra hangol. 3. A dél az erőteljes férfiúhoz hasonlít, kinek kenyerét arcának verejtékével kell megkeresnie s éppen ezért a dél nem kelt már olyan gyöngéd érzelmeket, mint a reggel, mert a komoly férfikorban a fiatalos életköltészet megszűnik s az aggodalommal teli életkomolyság lép helyébe és ez egy helyesen érző kedélyvilágban nem idéz elő valami kellemes érzéseket, hanem csak bizonyos komolyságot, amelyben a szív nem leli különös örömét, habár az igaz élet elnyerésének céljára szolgál. 4. És végül az este, mint a földi halál és minden dolgok elmúlásának jelképe a helyesen érző kedélyvilágra természetes, hogy nem gyakorolhat csak borongó hatást, habár az este éppen olyan szükséges, mint a reggel és a dél, mert ha nem volna az ember életében este, akkor az örökélet hajnala sem virradhatna soha rá és nem válhatna örök igazsággá. Lásd, egész egyszerűen ebben rejlik a te helyes érzéseid oka, ami azonban nem minden embernél egyforma. 5. Mert vannak olyan emberek, akiknek az este sokkal kedvesebb, mint a reggel; sőt vannak olyanok is, akikre a reggel gyakorol kellemetlen benyomást, a dél jobbat, de a legjobbat az este, különösen pedig az éjszaka. De az ilyen emberek, akik így éreznek, rendszerint a visszás fajhoz tartoznak és nehéz az ilyen embereket jobb meggyőződésre téríteni s a helyes hit és érzés útjára hozni, mert ezek a világban összes szorgalmukkal olyan kincseket gyűjtöttek maguknak, amelyeket a rozsda és a moly megemészt; s akik ezen a ponton állnak, azokat nem lehet egy más pontra helyezni. 6. S éppen ezért mondom Én azt nektek mindnyájatoknak: Ne keressetek a világban olyan kincseket, amelyeket megtámad a rozsda és elpusztít a moly és ne aggodalmaskodjatok a holnapi napért, hogy mit esztek és milyen ruhát öltötök magatokra; elég az, ha minden nap önmagáról gondoskodik! Az Atya a mennyekben tudja a legjobban, hogy mire van szükségetek. Nézzétek a verebeket a háztetőn és a virágokat a mezőn, - ezek se nem vetnek, se nem aratnak és a mennyei Atya mégis mindennel gazdagon ellátja őket. Nincs meg a verebeknek az öltözékük és ennivalójuk és a virágok a mezőn vajon nincsenek-e pompásabban felruházva, mint Salamon volt minden pompájában?! S vajon ti nem vagytok-e sokkal többek, mint a verebek, amelyekből egy tucatot lehet kapni egy státerért és többek, mint a mezők füve, amely ma még virágzik s holnap már lekaszálják, megszárítják s mivel még állati takarmánynak sem jó, kemencébe dobják és elégetik? És mert mindezt Tőlem tudjátok, tehát ezek szerint igazoljatok és cselekedjetek és akkor ti, mint az Én kiválasztott tanítványaim hivatásotokban meg fogjátok állni helyeteket! 7. Nem mondotta-e Mózes, amikor Lévi papi törzsének megállapította a tizedet: Aki az oltárnak szolgál az éljen az oltárból! – Én is ugyanezt mondom nektek, ha más szavakkal is. De Én ezt csak nektek és értetek mondottam s ezzel nem akartam parancsot adni arra, hogy senki se művelje többé szántóföldjét, és soha ne ássa és ápolja a szőlőben a vesszőket, hanem ez csak rátok vonatkozik, akik kiválasztott munkásai vagytok az Én szellemi szőlőmnek, mert a többieknek azt mondom Én: Aki

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

269

nem dolgozik, az ne is egyék! – De aki az Én Országomat keresi és annak igazságosságát, annak éppen úgy, mint nektek minden egyéb ingyen, adományképen megadatik. 8. Ezután megköszönték ezeket a tanításokat, de különösen János, aki kérdezte, hogy ne jegyezze-e fel ezeket, mire Én így szóltam: „Feltétlenül, de főleg csak a magatok és követőitek számára, mert ha ez minden emberre vonatkoznék, akkor a Föld csakhamar puszta volna. 194. Fejezet

Az Úr intelmeket ad a kijózanodott és immár oly rideg rómaiakról. Egy különös utasítás a csodákról, különösen az akaratszabadsággal kapcsolatosan.

1. Az Úr: „De most már a rómaiak is felébredtek és csakhamar körülvesznek Bennünket, de ne foglalkozzatok sokat velük, mert amire szükségük van, azt Én elintézem. Ők, mint pogányok alapjában véve egészen jó emberek, de mégis csak pogányok s így szellemileg még mindig alvó állapotban vannak. De magatok is meg fogtok győződni, hogy ma, mint tiszta és józan emberek mennyire kevéssé fognak ügyet vetni arra, amit tegnap láttak és hallottak. Ők mindazokra nagyon jól emlékeznek ugyan, de úgy tűnik fel előttük, mintha csak élénken álmodták volna, azért mondom nektek, hogy ne szólítsátok meg őket és ne emlékeztessétek a dolgokra. A leány ma már korán reggel elment innen, miután az ébren lévő vendégfogadósnak szeretetteljes üdvözletet adott át Számomra annak biztosításával, hogy a jövőben soha többet nem fog vétkezni s Én azt mondom nektek, hogy adott szavát meg is fogja tartani. Tehát amit a rómaiakra vonatkozólag most mondottam nektek, azt jól jegyezzétek meg és tartsátok be amennyire csak lehet, mert nemsokára majd ti is meggyőződtök arról, hogy Nekem minden időben és örökké igazam van!” 2. A tanítványok rendkívül elcsodálkoztak azon, hogy a 30 római – akik tegnap valósággal lángoltak Értem – ma mindazokat egy élénk álomnak tekintetnék?! Mondom Én: „Ne csodálkozzatok ezen olyan nagyon, mert ezek az emberek tegnap már a városban is kissé túl sokat élveztek a jóból és itt hétszernél is többet, mint Mi valamennyien, azért voltak ők inkább álomban, mint ébren, mert a részeg nyitott szemmel álmodik, s éppen ezért gondolják a tegnap éjjel látottakat is inkább tiszta álomnak. A dologban az a legjobb, hogy álmukat egymásnak elbeszélik és mindegyiknek hajszálra egy és ugyanazon álma volt. Ebben aztán nem ismerik ki magukat és a bort okolják, amelyet egy mágus ennyire elvarázsolt és még a leány sem hiányzik nekik. 3. Én azért adtam részeg állapotukban ezt a rendkívüli jelt, mert ha teljesen józanok, akkor isteneik egyikének tekintettek volna s mint ilyet kiáltottak volna ki. De így van ez jól és az emberi kedélyvilág szabadságának mindig jobb, ha egy jelt álmában kap, mint teljesen józan és éber állapotában és ugyanez az eset állt fenn tegnap a rómaiaknál is. Majd mindjárt meglátjátok, hogy ez a dolog mennyire felel meg a valóságnak.” 4. Amikor Én ezekben megegyeztem tanítványaimmal, már ki is jött Lázár a vendégfogadóssal Hozzánk a szabadba és a fogadós először átadta Nekem a leány üzenetét s azután Lázár így szólt Hozzám: „De Uram, mégis csak különös a dolog ezekkel a rómaiakkal és kiváltképpen a tegnap éjjel oly beszédes Agricolával. A legbeszédesebb ma olyan szófukar, hogy már szótlanabb nem is lehetne és valamennyien együttvéve a tegnapi csodálatos jelt álomnak tartják; a dologban az a legérdekesebb, hogy valamennyien egy és ugyanazon álmot mondják el. Egyik részük ezt bizonyára az elvarázsolt bornak tulajdonítja, Agricola azonban azt mondja, az álom onnan ered, mert fantáziájuk nagyon sokat foglalkozott azzal a híres zsidóval és róla tudtukon kívül olyan képet alkotott, hogy ezen az éjszakán mindnyájukat egy időben foglalkoztatta, de az a legérdekesebb még, hogy nem is tudják miképpen kerültek ebbe a hegyi vendégfogadóba. Én mondottam ugyan Agricolának, hogy meglehetősen késő este egy leány vezette őket ide, de arra sem tudnak emlékezni; ismerje ki magát ezekkel az emberekkel szemben aki tudja és akarja, de én nem tudom őket megérteni.” 5. Mondom Én: „Hagyd ezt a dolgot, mert így van jól, ha ezek az emberek tegnap józanok lettek volna, akkor Én így nem nyilatkoztathattam volna ki Magam előttük, de mivel erősen ittas állapotukban, inkább álomban voltak, mint ébren, tehát a dolog egészen jól sikerült. De jegyezd meg azt jól, hogy Engem el ne árulj; ha közülük valamelyik ismét a híres zsidó felől tudakozódnék, akkor mondjátok meg neki, hogy ma délelőtt a templomban fog tanítani. Erre aztán nemsokára elmennek a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

270

templomba, hogy ott Engem lássanak és halljanak s csak akkor lesznek kissé érettebbek arra, hogy álomlátásukban jobban higgyenek.” 6. Mondja Lázár: „Nagyon jól van! – De Uram, a reggeli már készen van, nem fogyaszthatnád el először tanítványaiddal s azután mennél a templomba?” Mondom Én: „Óh, mindenesetre, - de tálaltasd fel azt egy másik szobában, hogy a rómaiakkal nyíltan ne találkozzunk; ők most úgyis kijönnek majd és mindenféle iránt érdeklődni fognak. Tanítványaim azonban már megkapták az utasítást, hogy mit tegyenek, Én pedig hamar elkészülök velük. Eközben reggelinket tálaltasd fel egy másik szobában, majd nemsokára bemegyünk és elfogyasztjuk azt, azután pedig rögtön lemegyünk a templomba.” 195. Fejezet

A rómaiak elbeszélik álmukat az Úrnak (kit ma nem ismernek meg.)

1. Amidőn ők ketten ezt meghallották, azonnal besiettek a házba és mindenki megtett mindent kívánságom szerint, de alig értek még a házba, máris több római jött Hozzánk és gyönyörködött a szép kilátásban. Egyikük odalépett egy tanítványhoz és azt kérdezte tőle, hogy ezen az éjszakán át ő is itt volt-e ebben a vendégfogadóban s vele együtt talán a többiek is? A tanítvány azonban Hozzám utasította és így szólt: „Ő is bírja a ti nyelveteket, menjetek Hozzá és beszéljetek Vele!” Ezt megértette a római s odajött Hozzám és ugyanazt kérdezte Tőlem is, amit az előbb az egyik tanítványtól és Én ezt mondottam neki: „Miért kérdezed ezt Tőlünk? Mi nem kérdeztük, hogy ezt az éjszakát ebben a vendégfogadóban töltötted-e, s mi itt voltunk, de ez benneteket, idegeneket egyáltalában nem érdekelhet, mert pihenéseteket jelenlétünkkel sehol sem zavartuk. Mondd tehát, miért akarod ezt tőlünk megtudni?” 2. Mondja a római: „Mi tegnap, sőt még tegnapelőtt is nagyon keretük a híres zsidót és véletlenül idejutottunk ebbe a vendégfogadóba, mi azonban az erős bortól kissé becsíptünk és amikor lefeküdtünk, mindnyájunknak egy és ugyanaz a csodálatos álma volt. Azt álmodtuk, hogy megtaláltuk a csodálatos zsidót s ő bennünket többek között erre a pontra vezetet és megmutatta nekünk az ő isteni hatalmát és dicsőségét, úgy hogy mi arra a legnagyobb mértékben el voltunk ragadtatva és a csodálatos zsidót egy valóságos isten-embernek tartottuk, aki egy időre pro forma magára öltötte az emberi testet, hogy a jobb embereket egy magasabbrendű élet igazságára tanítsa. Ez a mi álomképünk tartalma röviden. Ámde ha ezt közülünk csak egy álmodta volna, akkor ez igen illedelmes és ritka szép álom lett volna; de mindnyájunknak kivétel nélkül egy és ugyanazon álma volt, ami bizonyára nem közönséges dolog! Mi a bort okoltuk s azért akartunk benneteket megkérdezni, hogyha ti is itt töltöttétek az éjszakát, nem volt-e szintén ilyen álmodtok? Ne nehezteljetek ezért reánk!” 3. Mondom Én: „Óh nem, egy cseppet sem; - de nem tudtok visszaemlékezni arra, hogy az a híres zsidó körülbelül milyen külsejű volt?” Mondja a római: „Ez kissé nehéz dolog, de ha már a magam részéről beszélhetek, úgy az én emlékezésem szerint körülbelül csaknem úgy nézett ki, mint te, jó barátom, azonban kérlek, ne vedd ezt zokon tőlem!” 4. Mondom Én: „Nos igen, hiszen ez éppen nem volna baj; lehet, hogy talán Én Magam voltam az?” Mondja a római mosolyogva: „Hm, hm – talán tréfálsz jó barátom; de én azt mondom neked, az a különös álom bizony nem tréfa, mert ha neked is ilyen álmod lett volna, attól te is egészen különös módon fel volnál zaklatva.” Mondom Én: „Azt nem tudhatod, hogy Én ugyanazt nem láttam-e, amit te; de hagyjuk ezt a dolgot. Mi még ma este itt leszünk és ha ti is itt maradtok, akkor visszérhetünk erre a tárgyra. Most azonban elfogyasztjuk reggelinket s azután dolgunk után nézünk. De hogy a csodazsidót ma hol láthatjátok és hallhatjátok, azt ennek a vendégfogadónak ura majd később megmondja nektek, mert neki biztosan tudomása lesz róla.” 5. Mondja az udvarias római: „Kívánom, hogy a reggeli váljék egészségetekre! A háziúr pedig lesz olyan jó és tudomásunkra adja, hogy a híres férfiút hol lehet látni és hallani. 6. Mondom Én: „Nagyon jól van, de akkor maradjatok józanok, mert különben elalusztok és csak álmodtok róla ismét éppen úgy, mint az már sokakkal megtörtént és meg fog történni. Most azonban menjünk a reggelihez.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

271

7. Ekkor otthagytuk a rómaiakat és bementünk a szobába, ahol a reggeli várt Reánk; a rómaiak ugyanezt tették, de a nagy étteremben, úgy, mint tegnap. Mi természetesen hamar elkészültünk, azután gyorsan lementünk a városba, melyben először kissé körülnéztünk, mert 9 óra előtt –a jelenlegi időszámítás szerint – a templomban semmit sem lehetett tenni, mármint a mai ünnep utóján. 196. Fejezet

Jézus a templomban tanítja a népet. Különböző bírálat felőle.

1. Amikor a templomot kinyitották, Én tanítványaimmal együtt bementem a templomba (János 8, 2) s így egyike voltam benne az elsőknek és amidőn a sokaság látta, hogy bementem, nagy tömegekben özönlött Hozzám, mire leültem és tanítani kezdtem példázatokkal, képekkel és példákkal, amint azok az evangéliumban előfordulnak. 2. Rámutattam az Istennek, az Atyának nagy Szeretetére, Jóságosságára és Igazságosságára, valamint arra is, hogy miben áll tulajdonképpen Isten Országa, amely olyan közel jött hozzájuk. 3. Igen sokan hittek Bennem és néhányan ezt mondották: „Ez valóban nagy próféta és nagyon csodálkozunk, hogy a farizeusok ezt nem akarják elismerni! Ő a legnagyobb mértékben önzetlen, mert amennyi jót tett már tudtunkkal, azért soha senkitől meg nem fizettette magát és az is bizonyos, hogy mindenütt, ahol Őt és tanítványait régi szokás szerint vendégszeretettel fogadták és ellátták, azt mindig csodálatos módon olyan jótettel viszonozta, aminek nagyobb volt az értéke, mint ezerszer az, amit a ház gazdájától elfogadott. Azonkívül Ő nem szenteskedő és minden emberrel egyformán bánik s amikor azt mondja: Jöjjetek Hozzám mindnyájan akik megfáradtatok és Én felüdítlek benneteket és Nálam megtaláljátok az élet vigasztalását és annak igazi békéjét! – akkor hinni kell Benne! 4. És ha egy ember ilyen bölcsen és szeretettel beszél és maga is így cselekszik s nagy jeleket tesz, az igazán nagy próféta még akkor is, ha bárhonnan jön. S ha eljön Maga a Messiás, kérdés hogy képes lesz-e nagyobb jeleket tenni? Ha nem jön villámlás, menydörgés és kéneső között, akkor a farizeusok éppoly kevéssé fognak Benne hinni, mint Őbenne! 5. Mások pedig ezt mondották, akik még nagyobb hívők voltak: „Nekünk már nem is kell más Messiásra várnunk, mert mi Őt tartjuk a valódi Messiásnak, mivel az Ő szavaiban erő és élet van és a tettei isteniek s így Ő tökéletes és igaz Messiás; akik mást akarnak várni, azok várjanak és csalják meg önmagukat!” 6. Mondják ismét mások: „Mi még nagyon is a farizeusok hatalma alatt állunk és nem tehetjük azt, amit akarunk; mit használ nekünk az igazság és a hit addig, amíg a hatalmat a farizeusok tartják kezeik között, sőt most a rómaiak alatt sokkal inkább, mint valaha?” 7. Erre azután Én így szóltam: „Egyedül Isten az Örök szeretet és Igazság! Ebben a világban semmi sem szabadíthat fel benneteket, csak egyedül az igazság. Aki a hazugság bűnét cselekszi, az a bűnnek szolgája és rabszolgája egy másik még nagyobb bűnösnek, akinek nincs lelkiismerete és szeretete és nincs egyebe a számára, mint gyalázatos énje. De akiben az igazság él, az hatalmas ellensége a hazugságnak és a bűnnek, ennélfogva szabad, mert senki sem tud bűnt rábizonyítani. Válasszátok tehát az igazságot és ne féljetek azoktól, akik testeteket megölhetik ugyan, de lelketekben nem tehetnek kárt, hanem féljétek inkább Istent, Aki lelketeket a testetekkel együtt megölheti és megronthatja! 8. A testetekben tett kárt Isten egykor ezerszeresen kárpótolni fogja, de lelketek kárát Isten soha sem fogja megjutalmazni; mert azért adta Isten a léleknek az értelmet, a lelkiismeretet, szabadakaratot és törvényt, hogy megítélhesse mi a jó és a gonosz és szabad akaratából választhatja vagy az egyiket, vagy a másikat és amit választ, aszerint fogja önmagát ítélni vagy a halálra, vagy az életre. 9. De az Atya a mennyekben azt akarja, hogy ti mindnyájan részesei legyetek az örökéletnek és azért küldött most Engem ebbe a világba hozzátok s ezért mondom nektek mégegyszer: Aki Bennem hisz, az bírni fogja az örökéletet! De aki nem hiszi, hogy Én az Atya által küldettem, az elveszti azt az életet, amit olyan könnyen elnyerhetett volna. Az Atya a mennyekben szeret Engem s így mindazokat, akik Bennem hisznek és Én magam fogom nekik szavaim igazsága szerint megadni az örökéletet!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

272

10. Erre mondják egyesek: „Mégis csak különös, hogy ez az ember miképpen beszél önmagáról és csaknem Istennel azonosítja magát; valóságos csoda, hogy ezt a farizeusok ma ilyen sokáig eltűrik!” 11. Mondják ismét mások: „Ő nyíltan és szabadon beszél s mi semmi méltatlant nem találunk szavaiban. Ő nyíltan kimondja a tiszta igazságot és a farizeusoknak gondolkodniuk kell, hogy találjanak ellene valamit!” Mondják erre ismét mások: „Óh, inkább máson törjétek az eszeteket; majd kitalálnak azok mindjárt valamit!” Mondja egy Mellettem álló vámszedő: „Óh igen – és amivel mint mindenkor üres kézzel fognak távozni. Ezek a lustabőrűek már régóta nem tudnak ezen igaz ember ellen semmit sem felhozni.” 12. Ezután rövid csend következett s a farizeusok megteltek haraggal és azon gondolkoztak, hogy egy szóba vagy Általam kimondott ítéletbe hogyan kaphatnának bele, hogy azután igazságtalansággal vádolhatnának, és hogy nagy hangon azt mondhatnák a népnek: Nézzétek a ti igaz prófétátokat vagy akár szép messiásotokat! Hogy áll itt most hazugként előttetek?! – De minden erőlködésük ellenére semmit sem tudtak kitalálni. 197. Fejezet

Templomi jelenet az házasságtörő nővel. A törvény szigorúságáról és Isten irgalmáról.

1. S mialatt így törték az eszüket, egyszer csak a kiküldött poroszlók egy házasságtörő asszonyt hurcoltak elő, akit tetten értek és Mózes törvénye szerint meg kellett volna kövezni, amit azonban a jelenlévő farizeusoknál, ha a házasságtörő nő gazdag volt, egy nagy pénzváltságra át lehetett változtatni; de ha szegény volt, azonban fiatal és szép, akkor csak megvesszőzték és a templomosok szolgálatára kellett állnia. Az öreg és csúnya pedig már a természet által is biztosítva volt a házasságtöréstől. A jelenlegi házasságtörő asszony azonban még nagyon fiatal volt, de szegény s az ünnep alkalmával egy gazdag idegennel egy kis pénzt akart megkeresni, hogy könnyebben tengődjék tovább. Ez is nyilvánvalóan a templom zsákmányául esik, ha Én nem lettem volna jelen és ha a templomosok nem akarták volna éppen őt főeszközül felhasználni arra, hogy Engem általa az ő véleményük szerint egészen biztosan megfogjanak. 2. (3. vers) Tehát ezt a szegény házasságtörő asszonyt a farizeusok legbölcsebbjei azonnal Elém állították s így a nép közepébe, amely Engem minden oldalról körülfogott. (4. vers) És amikor az asszony halálfélelemtől gyötörve Előttem állt, így szólt az egyik nagybölcsességű farizeus: „Ezt az asszonyt házasságtörésen éppen most érték tetten. (5. vers) Mózes egyik törvényében előírja, hogy az ilyen személyt meg kell kövezni; Mózes törvénye pedig Isten törvénye! Mit szólsz te ehhez?” 3. (6. vers) Magától értetődik, hogy ezt ők azért tették, hogy Én részint Mózes szigorú törvénye, részint az Isten, az Atya könyörületességéről szóló beszédem által és a bűnösök iránti előttük jól ismert jóságomnál fogva az ő számításuk szerint elkerülhetetlenül zavarba jöjjek, s akkor nagy és ünnepélyes hangon azt mondhassák a népnek: Nézzétek ezt a csalót és népámítót, akit most joggal elfogtunk és kiszolgáltatunk az igazságnak! 4. De Én kérdésükre nem feleltem olyan gyorsan, ahogy szerették volna, hanem lehajoltam és a bűnös nő vádját beleírtam a homokba, mert az ilyen ünnepek alkalmával mindig sok homok volt a földön és a templomot csak az ünnepek után szokták ismét megtisztogatni, a söpredéket pedig eladják mindenféle babonás zsidónak. 5. És amikor a templomi zsidók (7. vers) szüneteltek kérdéseikkel, akkor Én ismét felálltam és így szóltam hozzájuk: „Tökéletesen igaz az, hogy Mózes egy ilyen törvényt adott, de akinek joguk volt a bűnös asszonyt megkövezni, azoknak maguknak bűnteleneknek kellett lenniük és az is írva van, hogy legalább az, aki az első követ dobja a bűnösre, teljesen tiszta és bűntelen kell, hogy legyen. Aki tehát bűntelen közületek, az vesse rá az első követ, mert Isten irgalmassága ezzel nem szenved kárt. Mózes az embereknek bölcs törvényeket adott, s aki azokat ismeri, de nem követi, az önmagát ítélte el és saját halálos ítéletét pecsételte meg.” (8. vers) Ezután ismét lehajoltam a földre s úgy írtam, mint az imént.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

273

6. (9. vers) És amikor olyan szavakat hallottak Tőlem, amilyenekre nem számítottak és lelkiismeretük azt mondotta nekik: Hiszen ti magatok is sokszoros bűnösök és házasságtörők vagytok s minden nép ilyeneknek ismer benneteket, - akkor a legnagyobbtól a legkisebbig egyik sem szólt egy szót sem és mindegyik amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a templomot. 7. Néhány pillanat múlva a farizeusok, templomi zsidók, léviták, szolgák és poroszlók közül egy sem volt többé a templom közepén, csak Én, a bűnös asszony és természetesen távol Körülöttem a nép és tanítványaim. Erre elálmélkodott a nép, amikor látta, hogy a farizeusokat kevés szóval futásra késztettem a küzdőtérről s többen így szóltak hangosan „Óh, ezeknek csak egyetlen egy követ kellett volna felemelniük, és mi szétszaggattuk volna ezeket az öreg bűnbakokat, mert egy bűnös – különösen a sokkal kisebbet – sohasem ítélheti el!” 8. Ekkor ismét felálltam (10. vers) és a vádlók közül senkit sem láttam Magam körül, csak az asszonyt, akit meg kellett volna kövezni és Én azt kérdeztem tőle: „Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott el téged?” Mondja az asszony: „Nem Uram (11. vers) senki sem kárhoztatott el – mindnyájan sietve elmentek.” 9. Erre mondom Én neki: „Akkor Én sem kárhoztatlak téged, - most pedig menj haza a te otthonodba, de ne vétkezz többé, mert ha ezután is vétkezel, nagy baj fog érni.” Erre a bűnös asszony hálákat adott a nagy kegyelemért, de egyben tanácsot kért Tőlem, hogy a legbiztosabban hogyan juthatna haza, mert attól félt, hogy a farizeusok poroszlói leselkednek rá és megtámadják. 10. Mondom Én: „Sohse félj tőlük, mert örülni fognak, ha nem kerülnek a szemeid elé! De menj a nép közé, az majd meg fog védeni téged és épségben fog hazakísérni. Oda nézz a templom kárpitja felé és ott fogod látni azokat, akik az imént itt állottak, mert odakint a sokaság azt kérdezte tőlük, hogy mi történhetett, hogy olyan gyorsan kimenekültek a templomból s erre szégyellték az igazat megmondani, ügyetlenül kibeszélték magukat és a keleti kapunál ismét csendesen visszasompolyogtak. Te pedig menj a nép közé, amely hisz Bennem és épségben fogsz maradni. Én a népet még tovább tanítom és akkor azok is itt lesznek, s Hozzám fognak tolakodni, mert most annál nagyobb a haragjuk, mert megszégyenítettem őket és téged kimentettelek karjaik közül! Most pedig menj megvigasztalódva oda, ahová küldtelek s légy jámbor és ne vétkezz!” Ekkor az asszony félénken kiment a nép közé s az pártfogásába vette és a farizeusokat fenyegetve bátorították őt. 198. Fejezet

Jézus nyílt beismerése saját isteni missziójáról. Haragos viták a templomban a hitetlen farizeusi zsidókkal

1. Amikor azután ismét csendesség lett a templomban, egyesek így szóltak a sokaság közül: „Urunk és Mesterünk! Ne engedd Magad a farizeusoktól megtévesztetni és taníts bennünket tovább, hogy megismerjük küldetésedet és Isten Országát, mert amikor Te beszélsz, mi valamennyien csupa szem és fül vagyunk, és szívünk hangosan dobog Feléd!” 2. Mondom Én (12. vers) a népnek ezután: „Figyeljetek tehát jól ide, mert Én nyíltan, minden tartózkodás nélkül akarom nektek megmondani, hogy Ki Vagyok. 3. Halljátok tehát: „Én vagyok a világ Világossága és aki Engem követ, az nem fog a sötétségben járni, hanem azé lesz az élet Világossága!” 4. Erre felujjongott a nép és így kiáltozott: „Igen, ez a teljes igazság, mert Te, Mester, mint fényesen ragyogó világosság jöttél ebbe a sötét világba s milyen végtelenül jól esik nekünk a Te világosságod, akik olyan sokáig tévelyegtünk a lélek legsötétebb éjszakájában!” 5. Ez a haragragyúlt farizeusoknak túl sok volt, úgy hogy ismét Közelembe tódultak (13. vers) és így szóltak: „Miután önmagadról tettél bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz! (19. vers) 6. Erre mondom Én: „Ha Én Magamról tennék bizonyságot, az a bizonyság mégis igaz volna, mert Én tudom, hogy honnan jöttem és azt is tudom, hogy hová fogok menni; csak egyedül ti, farizeusok nem tudjátok nagy gőgötök miatt, hogy honnan jöttem Én (15. vers) és hová fogok menni! Ti csupán a testetek szerint bíráltok és ítéltek, mert a szellemet nem ismeritek s azért Én nem ítélek senkit. (16. vers) De ha Én ítélek, ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül (17. vers), mint ahogy

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

274

vélitek, hanem Én és az Atya, Aki Engem elküldött együtt vagyunk! S vajon nem áll-e a ti törvényeitekben, hogy két ember bizonyságtétele érvényes? (18. vers) Ennélfogva először Én vagyok, Aki Magamról bizonyságot teszek és másodszor az Atya, Aki Engem ebbe a világba küldött. Mennyi bizonyságot akartok még ehhez?” (19. vers) 7. Erre felháborodtak a farizeusok és így szóltak: „Bolondoknak tartasz bennünket?! Hol van a te Atyád, hogy előttünk bizonyságot tenne rólad?” 8. Ekkor felemelkedtem a helyemről és ahhoz az oszlophoz mentem, amely mellett az úgynevezett „Isten perselye” volt s amely a templom számára szolgáló áldozatokért viselte ezt a nevet és fennhangon így kiáltottam bele a perselybe: „Ti vakok nem ismertek Engem, sem az Atyámat, mert ha ismernétek (20 vers), akkor ismernétek az Atyát is!” S amikor e szavakat hangosan belekiáltottam Isten perselyébe, azt kérdezték Tőlem, hogy miért beszéltem be oda? Mondom Én: „Mert teljesen mindegy az, ha Én e szavakat akár szemetekbe mondottam volna, akár ebbe a jelenlegi üres és holt ládába. A láda ezeket a szavakat legalább türelmesen meghallgatta, amely eset nálatok nem áll fenn.” Ezt a nép örömmel vette és felszólította a farizeusokat, hogy Engem akadálytalanul hagyjanak tovább beszélni, mire a farizeusok kissé hátrább húzódtak. 9. Én ekkor tovább tanítottam a népet és kíméletlenül kiterjeszkedtem a farizeusok tetteire és szégyenteljes cselekedeteiket annál jobban lelepleztem a nép előtt és amikor valósággal az ujjaimon kiszámítottam, hogy milyen kárhozatban lesz részük, még jobban ujjongott a nép és annál erősebben dühöngtek a farizeusok, de ők nem ragadtak meg Engem, mert az Én órám még nem következett el. 10. Ekkor azután olyan zsidók léptek Mellém, akik még nagyon a farizeusok pártján voltak, de némely tekintetben Nekem is igazat adtak21. vers) „De mondd el hová akarsz az ilyen beszédekkel jutni?” 11. Ekkor Én ismét mondom nekik: „Tudjátok, Én innen olyan módon fogok távozni, amit ti nem ismertek, azután kerestek, de nem találtok Engem s aközben bűneitekben fogtok meghalni, mert ahová Én megyek, oda ti nem jöhettek!” 12. Erre a zsidók így szóltak egymás között: (22. vers) „Talán amiért a farizeusokat most ennyire maga ellen haragította és bosszújukat nem egykönnyen tudja elkerülni, kétségbeesésében önmagát fogja megölni? Mert máskülönben egészséges értelemmel nem mondhatná azt: (23. vers) Ahová Én megyek, oda ti nem jöhettek!” 13. Én erre egészen derűs arccal így szóltam hozzájuk: „Sohase törjétek ezen a fejeteket! Én mindjárt Magam fogom megmutatni az okát ennek és csakhamar könnyen belátjátok, hogy jelenlegi mivoltotokban miért nem jöhettek oda, ahová Én megyek. 14. Lássátok! Ti innen, alulról származtok és ismét ide fogtok lejutni, Én azonban onnan, felülről származom, ennélfogva egészen bizonyos, hogy oda fogok visszajutni és oda ti nem követhettek Engem!” 15. Erre a zsidók is haragra gyúltak és így szóltak: „Mit jelentsen ez? Talán a poklot értetted ez alatt?” Mondom Én: „Óh nem, a dolog így van: Ti lelketek szerint ebből a világból valók vagytok, Én pedig nem e világból való vagyok!” 16. Erre a zsidók mondják: „Hol van még egy más világ is?! Mi nem ismerünk mást!” Mondom Én: „Az igaz, hogy nem ismertek mást (24. vers) és ezért mondottam ezt nektek, mert hitetlenségetek miatt fogtok meghalni bűneitekben; mert ha nem hiszitek azt, hogy Én vagyok a megígért és hozzátok eljött Messiás, meghaltok bűneitekben és sohasem kerültök többé oda, ahol Én leszek kiválasztottaimmal! S ha ez nem így volna, akkor Én, mint hozzátok hasonló ember sohasem vennék annyi bátorságot Magamnak, hogy mindezeket megmondjam nektek!” 17. (23. vers) Erre a zsidók így szóltak: „Mit állítasz magadról? Szólj világosan és igazat! – Ki vagy te tulajdonképpen?” Mondom Én: „Nehéz süket füleknek beszélni; mivel ti az imént nem értettetek meg Engem, tehát először Az Vagyok, Aki éppen most beszélek veletek!” 18. (26. vers) Mondják a zsidók: „Nos, akkor ki vagy te másodszor?” Mondom Én: „Türelem, a másodszort majd ti magatok megtaláljátok beszédemben, mert még sokat kell előttetek beszélnem és ítélnem! Halljátok tehát! Aki Engem elküldött, Az a legnagyobb mértékben Igaz és csak azt, amit

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

275

mindenkor Tőle hallottam, jelentem ki Én most a világ előtt, amely ti vagytok valamennyien együttvéve.” (27. vers) 19. De mivel ezek a vak zsidók ismét nem értették meg amit Atyámról vagy a Bennem lévő Örök szeretetről szólottam nekik, tehát újból így kérdezősködtek: „De a templomra és Sinai hegyére! (28. vers) Ki az, aki téged elküldött?!” Ekkor Én igen komoly arccal ezt mondottam nekik: „Halljátok! Majd amikor az Ember Fiát felmagasztaltátok, akkor fogjátok – ha már későn is – megismerni, hogy Én vagyok, Aki mint ember semmi egyebet nem tehetek Magamtól, hanem csak úgy, ahogy Engem minden időben az Atya tanított; úgy tanítok és cselekszem Én! És tudjatok meg még többet is. (29. vers) Az Atya, Aki Engem elküldött, nincs távol innen, hanem itt van Ő Velem! Az Atya sohasem hagy Engem egyedül, mert Én mindenkor csak azt teszem, ami Előtte tetsző és Hozzá hasonló módon az egész világon nem félek senkitől! – Mert ha ez nem így volna (30. vers) nem mondanám el ilyen nyíltan nektek.” 199. Fejezet

További tárgyalások a templomban Jézus, az ő követői és ellenségei között, akik „Ábrahám gyermekei” és „Isten gyermekei” akarnak lenni, de az Úr rámutat, hogy kinek a gyermekei

1. Amikor a zsidóknak ezeket teljes komolysággal elmondottam, sokan nagy szemeket meresztettek és így szóltak: „Valóban, ez az ember úgy beszél, mint akinek hatalma van és senki sem meri őt megérinteni vagy neki megtiltani, hogy így beszéljen a templomban. Ha közülünk valamelyik a farizeusok ellen ilyen nyíltan beszélt volna a templomban, azt már régen tízszer megkövezték volna és ezt legnyilvánvalóbb hátrányukra mégis beszélni engedik és nem mernek előjönni! Ez mégis csak emberfeletti dolog és hinnünk kell az ő szavainak!” 2. Mondom Erre Én azoknak a zsidóknak, akik hinni kezdtek Bennem (31. vers): „Ha megmaradtok az Én beszédeimben, (32. vers) akkor igaz tanítványaim lesztek. Meg fogjátok ismerni a benne rejlő igazságot és ez az igazság fog benneteket felszabadítani, mint ahogy azt már az imént is érintettem.” 3. (33. vers) Ekkor a zsidók hitetlen része így válaszolt mondván: „Tudd meg! Mi Ábrahám magvai vagyunk s nem voltunk soha senkinek szolgái, sőt rabszolgái; hogyan legyünk tehát, mint szabad urak és polgárok még szabadabbak?” 4. (34. vers) Mondom Én nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, aki a bűnt cselekszi, az a bűnnek szolgája – amint már az imént is említettem – a szolga pedig nem szabad ember, mert mindig engedelmeskednie kell teste vágyainak és szenvedélyeinek. (35. vers) S a szolga nem marad mindvégig a házban, hanem csak a Fiú. Minden bűnös pedig szolga és a ház (36. vers) Isten Országa annak Igazságossága, a Fiú az Igazság! S ha Én most, mint Isten Országának Igaz Fia felszabadítlak benneteket, akkor ti is igazak és szabadok lesztek.” 5. Mondják újból a hitetlenek: „Ne felejtsd el, hogy mi Ábrahám magvai vagyunk és sohasem voltunk senki szolgái! (37. vers) Miért mondod tehát mindig azt, hogy szabaddá akarsz bennünket tenni?” 6. Mondom Én: „Óh – nagyon jól tudom azt, hogy Ábrahám utódai vagytok, test szerint Én is az vagyok s habár ti azt mondjátok, hogy ti, mint Ábrahám magvai soha senki szolgái nem voltatok, de atyáitok Egyiptomban és később Babilonban azok voltak és ha már külső állapototokról beszéltek, akkor ti most is Róma szolgái vagytok. De Én most benső életállapototokról beszélek s annak értelme szerint minden időben szolgái vagytok saját szenvedélyeiteknek és azoktól mintegy megszállva uraltatjátok magatokat. S hogy ez így van, azt az a körülmény igazolja a legjobban, hogy meg akartok Engem ölni s ugyanerre törekszenek a legserényebben maguk a farizeusok is és ezt csak azért teszitek, mert beszédem nem való közétek s nem tudjátok azokat felfogni és azért gyűlöltök Engem, (38. vers) mert mindenkor tiszta igazságot beszélek. Én mindenkor csak azt mondom nektek, amit Atyámtól hallok és látok, de ti azt nem követitek, hanem mindig csak azt hangoztatjátok, amit a ti atyátoktól hallottatok és láttatok, (39. vers) ami azonban semmi hasznotokat nem szolgálja.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

276

7. Amikor ezeket az orruk alá dörgöltem, a zsidók újból így folytatták: „El ne felejtsd, hogy Ábrahám a mi atyánk és ez minden vádadat megszünteti ellenünk! Megérted ezt?” 8. Mondom Én: „Óh, nagyon jól megértem! (41. vers) Ha ti valóban Ábrahám gyermekei volnátok, akkor Ábrahám cselekedeteit tennétek; de ti Engem megölni törekedtek, mint a legutolsó gonosztevőt és csupán csak azért, mert azt az igazságot mondom nektek, amelyet Én mindenkor az Istentől hallottam. Valóban Ábrahám a három ifjúval ezt soha nem akarta megtenni azért, mert az igazságot mondották meg neki. (41. vers) Ti habár atyátok cselekedeteit teszitek, de nem Ábrahám atyátokéit! Értitek ezt?” 9. Ekkor így szóltak a már teljesen felháborodott zsidók: „Mi nem vagyunk törvénytelen szülöttek s nekünk egy atyánk van és ez Maga az Isten!” 10. Mondom Én nekik: (42. vers) „Óh – ha Isten volna a ti Atyátok, akkor úgy szeretnétek Engem, mint azok szeretnek, akik felismertek, mert Én Szellemem szerint Istentől származom és Istentől jövök! Bizony, Én nem Magamtól jöttem, mint egy más ember, hanem Isten küldött Engem ebben a testben, amelyen keresztül Ő nyilatkoztatja ki Magát (43. vers) és amely testet ti most megölni törekedtek. S ha ti Isten gyermekei vagytok, mely oknál fogva nem tudjátok az Én hangomat hallani?!” 11. Mondják a zsidók: „Talán nem hallgatunk téged?” Mondom Én: „Óh igen, ti hallgattok Engem, de csak testi füleitekkel és azt kérdezem tőletek, miért nincs ínyetekre az Én szavaim értelme s miért van ínyére sok másnak, sőt ott a rómaiaknak is, akik az Isten perselye körül állnak?” 12. Erre elhallgattak, mert nem tudták, hogy mit feleljenek, mivel féltek a néptől és válaszukat nem merték hangosan kimondani, amely természetesen igen durva és sértő lett volna. A nép pedig így kiáltozott Felém: „Urunk és Mesterünk! Szabadíts meg minket ezektől a gazdag feketelelkűektől, mert szeretnénk a Te üdvötadó világos szavaidat hallani, nem pedig ezeknek a vakoknak állandó ostoba ellenvetéseit. Mondd meg nekik nyíltan és világosan, hogy kik ők, hogy elmenjenek!” 13. Mondom Én: „Csak türelem! Én már megmondottam nekik, hogy ők nem Isten gyermekei és ez legyen elég nekik!” 14. Mondják a zsidók elkeseredetten: „Miképpen állíthatod azt, hogy mi nem vagyunk Isten gyermekei?!” (44. vers) Mire Én a legkomolyabb arccal így szóltam: „Én ennek az okára már tisztán és világosan rámutattam. Miért kérdezősködtök tehát még tovább? De mivel tovább is kérdezősködtök, tehát Én is tovább fogom válaszomat folytatni, hogy kik vagytok. – Tudjátok kinek a gyermekei vagytok ti? – Ti az ördögök atyjának gyermekei vagytok! Az volt gyilkos kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert az igazság sohasem volt őbenne (az anyagban). És ha ez a szellem, aki a ti atyátok, hazugságokat szól, azokat önmagából mondja, mert ő mindenkor hazug volt és atyja a hazugságoknak!” 15. Mondják a teljesen felháborodott zsidók. „Ki jogosít fel téged arra, hogy az egész nép előtt ilyeneket mondj nekünk? Miért vagyunk mi a sátán gyermekei?” 16. (45. vers) Mondom Én: „Mert Én az igazságot mondom előttetek és ti nem akarjátok Nekem elhinni!” 17. Mondják a zsidók: „Miért higgyünk neked?” Mondom Én: „Hogy meg ne haljatok bűneitekben és hogy boldogokká legyetek.” Mondják a zsidók: „Te éppen olyan ember vagy, mint mi (46. vers), miért tegyenek éppen a te szavaid minket boldoggá?” Mondom Én: „Az igaz, Én most csak egy ember vagyok, de olyan ember, aki azt mondhatja: Közületek ki vádolhatna Engem bűnnel? A Ha Én, Aki Isten és minden ember előtt bűntől teljesen tiszta ember vagyok és az igazságot mondom, miért nem akarjátok azt elhinni? (47. vers) Aki Istentől való, az szívesen hallgatja Isten szavait, de ti nem akarjátok az Én szavaimat hallani, melyek Isten szavai, mert ti nem Istentől valók vagytok!” (48. vers) 18. Mondják a zsidók, akik nagy haragjukban már egészen megbutultak: „Nincsen-e igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy és Isten szelleme helyett ördög lakozik benned?!” 19. Mondom Én: „Én nem vagyok szamaritánus (49. vers) és ördög sincs Énbennem, amiről ezrek szolgálhatnak tanúbizonysággal, hanem Én mindenkor dicsőítem az Istent, az Én Atyámat (50. vers) és miért nem hallgattok meg Engem? Miért nem vetnek gáncsot azok, akik Engem és az Atyám igazságát megismerték?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 200. Fejezet

VI . kötet

277

A templomi jelenet folytatása. A nép gyönyörű bizonyságtétele az Úrról. Az Úr válasza: „Aki az Én beszédemet megtartja, az a halált sohasem fogja látni” stb. „Mielőtt Ábrahám volt, Én voltam!

1. Erre a hívő nép ismét türelmetlen lett és így szólt: „Urunk! Kérünk Téged, kergesd el ezeket a vak bolondokat Magadtól, mert ők zavarnak Téged és bennünket; ha még ezután sem lesznek békében, akkor erőszakkal fogunk békét teremteni, Mi Teéretted maradtunk itt, Téged akarunk hallani és nem ezeket az ostoba sötét- lelkűeket, mert hiszen még a gyermek a bölcsőben is értelmesebb sokszor, mint ezek az esztelen bolondok. Mi valamennyien, akik itt kétezernél is többen állunk Előtted, teljesen tisztában vagyunk Veled és isteni küldetéseddel és egészen jól megértettük, hogy mit jelentettél ki, amikor azt mondottad: Én nem egyedül vagyok, hanem az Atya is mindenkor Velem van! 2. De ezek a bolondok ezt nem veszik észre és soha ez életben nem fogják megjegyezni, hogy az Atya és Te egy és ugyanaz vagy és amikor azt mondod, hogy az Atya küldött Téged, csak arra akarsz az emberek gyenge értelme előtt rámutatni, hogy Te, Aki öröktől fogva vagy, testet teremtettél Magadnak, hogy nekünk, földi férgeknek, mint látható Isten, tanítónk és vigasztalónk légy nagy ínségünkben! A Te szent tested a Fiad és Te, Atya Önmagadban vagy és előttünk, szegény bűnösök és földi férgek előtt! 3. S ezek a bolondok nem tudják ezt megérteni, akik már lenyelték az összes prófétákat és akik az időt minden színével és körülményeivel megállapították, amelyben a Messiásnak jönnie kell. 4. Ez az idő pedig most tökéletesen elkövetkezett, miért maradt volna el éppen a Messiás?” 5. És ha már az Isten Szellemétől teljes látnokok ezt az időt csaknem 1000 évvel ezelőtt olyannak tudták meghatározni, mint amilyen most és ez az idő hajszálpontosan úgy következett be, amint azt akkor megírták, miért kellett volna akkor az éppen erre az időre megígért Messiásnak elmaradnia?! 6. De nem is maradt el, itt van Ő közöttünk, mi pedig igen könnyen megismertük Őt! 7. De ezek vak utódai azoknak, akik a pusztában a Sinai hegy lábánál, miközben Jehova a hegyen Mózesnek villámlás és mennydörgés között a szent törvényeket adta, az aranyborjút imádták és Jehovára ügyet sem vetettek, habár valósággal az orruk előtt hirdette ki fennszóval a törvényeit. Most Isten szeme előtt is az aranyborjúnak ugyanazon imádói ők és mérhetetlen butaságuk mellett mégis elég szemtelenek ahhoz, hogy talán kezet is emelnek Rád! – Óh, Urunk! Bocsásd el őket és engedd, hogy jobban és mélyebben megismerhessünk Téged és nagy bűneinket, amelyeket oly gyakran követtünk el Előtted!” 8. Mondom Én: „Legyetek nyugodtak, mert ezeknek is meg kell mondanom Ki Vagyok Én, hogy egykor ne védekezhessenek azzal, hogy nem tudták, mert nem mondotta és nem mutatta meg nekik senki. Én már megmondottam, hogy nem a Magam dicsőségét keresem és ezektől az emberektől a legkevésbé és csak Egy van, Aki itt vizsgál és ítél; de ez a vak és konok fajzat ezt nem tudja belátni és megérteni addig, amíg a fejsze nem kerül a gyökerükre! (51. vers) De azért mégegyszer azt mondom nekik: Bizony, bizony, ha valaki megtartja az Én Igéimet, az a halált soha nem fogja meglátni!” 9. (52. vers) Mondják a haragjukban elvakult zsidók: „Most látjuk csak igazán, hogy az ördög van veled! Ha a te szavad Isten szava, akkor az is az Isten szava volt, amit Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint az összes próféták megtartottak és amellett mégis meghaltak! Vajon a te szavad istenibb, mint az atyák és a próféták szavai, hogy azt mondod: Aki az Én szavamat megtartja, az a halált nem fogja megízlelni?! (53. vers) Vajon te több vagy-e, mint Ábrahám atyánk (54. vers) és a próféták, akik valamennyien meghaltak?! Mit állítasz tehát önmagadról?!” 10. Mondom Én: „Ha a Magam dicsőségét keresném, akkor Dicsőségem semmi sem volna, de az Atya az, Aki dicsér Engem és Akiről ti azt mondjátok, hogy Ő a ti Istenetek! (55. vers) De ti nem ismeritek Őt Én azonban ismerem, mert ha azt mondamám; Én nem ismerem Őt, akkor Én valójában éppen úgy hazug volnék, mint ti, akik azt mondjátok, hogy Ő a ti atyátok, de Én Őt valóban ismerem és megtartom szavait. (56. vers)

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

278

11. Én azonban még egyebet mondok nektek, hogy abból megláthassátok, hogy a ti Ábrahám atyátok sem ismeretlen Előttem. Lássátok, Ábrahám örvendezett volna, ha az Én Időmet látta volna ezen a Földön. Ti azt mondottátok, hogy Ábrahám meghalt, Én pedig azt mondom nektek, hogy ő az Én mostani időmet az első naptól fogva mindig látta és nagy öröme volt fölött, sőt még most is látja és örvendez! – (57. vers) 12. Ez a vak zsidók előtt igen hihetetlennek tűnt fel (58. vers) és elálmélkodva így szóltak: „Még nem vagy 50 éves és mégis láttad Ábrahámot?!” Mondom Én: „Bizony, bizony mondom nektek (59. vers): Végtelen időkkel előbb voltam Én, mint Ábrahám!” 13. Ennek hallatára a zsidók haragjukban csaknem szétrobbantak és nem találtak szavakat, hogy felháborodásukat kifejezzék s lehajoltak a földre és köveket emeltek fel, amelyek a templomból sohasem hiányoztak, de Én gyorsan elrejtőztem, teljesen láthatatlanná váltam s közöttük kimentem a templomból. A tanítványok sietve Utánam jöttek és Lázár is a rómaiakkal s Mi azután gyorsan visszamentünk az Olajfák hegyére. 14. De a templomban erre egy olyan jelenet következett, amilyen az ilyen ünnepélyes alkalomkor aligha fordult elő valaha. A nép nekiesett a zsidóknak s annyira fojtogatni kezdte őket, hogy katonaságot kellett előteremteni, hogy a rendet csak valamennyire is helyreállítsák. De a népet alig lehetett valamennyire megfékezni és azt követelte a római katonáktól, hogy a gonosz és a békét ennyire zavaró zsidókat kötözzék meg és szolgáltassák ki a törvénynek, ami legalább pro forma meg is történt és csak így nyugodott meg azután a nép. 15. Ekkor azután fellépett középre az egyik írástudó és a népet Ellenem akarta felvilágosítani, de alig mondott 10 szót, máris kénytelen volt elmenekülni onnan. 201. Fejezet

A tulajdonképpeni eljárás a házasságtörő asszony esetében; az álszenteskedő templomosok sarokba szorítva.

1. Már régen elmúlt dél, amikor a nagy sokaság elhagyta a templomot és mindenki a saját vendégfogadójába ment; házasságtörő asszonyunk is otthona felé igyekezett és mindent elmondott a férjének, ami vele a templomban történt. Erre a férfi nagyon elszomorodott és így szólt: „Egyedül én vagyok a fő oka mindennek, nem te, derék jó asszony!” Ekkor azok közül az egyik, akik az asszonyt visszakísérték otthonába, azt kérdezte: „Hogyan lehetséges az, hogy feleséged házasságtörésének te légy az oka?” Ekkor így szólt a férj: „Barátaim! Valóban csak a legnagyobb nyomorúság kényszeritett engem és az asszonyt arra, hogy az idegen fényes ajánlatát meghallgattuk. De az idegen vagy egy álruhába öltözött poroszló, vagy egy buja farizeus kellett, hogy legyen, aki már régóta vágyakozhatott feleségem után, mert amikor a pénzt elvettem és átvittem egy másik helyiségbe már itt is voltak a poroszlók, kiragadták az asszonyt az idegen karjaiból s így kénytelen vagyok magamat okolni, amiért az én legdrágább feleségemet a legnagyobb szerencsétlenségbe sodortam. De hogy ismét itt van, annak valami nagyon különös oka kell, hogy legyen, mert mindazok közül, akiket ily módon fogták el, még soha egy sem került vissza; mi lehetett az oka tehát annak, hogy azén asszonyom kiszabadult?! Ti, kedves férfiak bizonyára tanúi voltatok annak, ami a templomban történt; - nem lennétek szívesek elmondani, hogy mi történhetett ott?” 2. Mondják a férfiak: „Mindazt elmondja majd a feleséged! A nagy galileai prófétának köszönheti szegény a kiszabadulását; de azt is mondotta neki, hogy a jövőben ne vétkezzék többé, mert ha ezt mégegyszer megteszi, akkor sokkal nagyobb baj fogja érni, tehát ehhez igazodjatok!” 3. Erre megkérdezte a férj, hogy nem érhetné az a szerencse, hogy valamikor valahol a prófétával találkozhatna, hogy méltó háláját fejezhetné előtte? 4. Mondják a férfiak: „Hogy Ő most hol tartózkodik, azt nem tudjuk megmondani, de annyit megtudtunk, hogy valahányszor Jeruzsálembe jön, mindig Lázárnál van Bethániában. Magunk is odamegyünk felkeresni Őt. Tegyétek ti is ugyanezt, legalább ott megtudjuk, hogy hová ment.” 5. Mondja a férj: „Talán az Olajfák hegyén van, mert az ünnepek alkalmával Lázár rendesen ott szokott tartózkodni, hol egy vendégfogadót tart fenn, melyet nagyon látogatnak az idegenek.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

279

Mondják a férfiak: „Annál jobb! Akkor először ott fogjuk Őt keresni és ha ott nincs, akkor elmegyünk Bethániába.” 6. Erre a férj feleségével együtt megköszönte a férfiaknak ezt az értesítését és mind a ketten felkészültek s lezárták kicsiny otthonukat és elindultak a férfiakkal együtt, amit azok szívesen fogadtak. De útközben találkoztak néhány farizeussal és közülük az egyiket azonnal felismerte úgy az asszony, mint a férje annak az idegennek, aki ezen a reggelen római öltözékben a szép fiatalasszonyt pénzért házasságtörésre bírta. Ezt megmondták az őket kísérő férfiaknak, mire azok odaléptek a farizeushoz, és mogorva hangon kérdezték: „hallod-e barátom! Ismered ezt az asszonyt, akit itt ma reggel római ruhába öltözve pénzért házasságtörésre csábítottál?! Hogy te voltál, azt megnyírt fejed bizonyítja és ezek ketten is már messziről megismertek téged; mivel védekezel? Lásd, mi hetvenketten vagyunk itt és most a római törvény elé hurcolunk téged! Mit szólt ehhez?” 7. Erre a három farizeus el akart futni, de a férfiak nem engedték, feltartóztatták őket és a megnyírottat mégegyszer faggatni kezdték, de az átkozni kezdte a férfiakat és esküdözött, hogy nem ő volt; de a férj és felesége azt mondották: „Ez a nyomorult esküvés úgysem használ neked, mert tudod jól, hogy két ember tanúbizonysága a törvény előtt teljes érvényben van. Jer csak velünk a törvényhez, hogy te, nyomorult essél bele abba a verembe, amit nekünk ástál! 8. Erre a három könyörögni kezdett és a férjnek sok pénzt akartak adni, de a férj ezt nem fogadta el, csak azt kívánta tőlük, hogy a jövőben a templom békében hagyja őket. Ezt azután ünnepélyesen megfogadták, mire a férfiak a hármat útjukra bocsátotta, de csak azzal a nagyon is fatális biztosítással, hogy azonnal elmennek az ország helytartójához, mihelyt a legcsekélyebbet meghallják valahol, hogy a templom kedvezőtlenül nyilatkozna felőlük. Hogy a házaspárnak azután nyugta volt a templomosoktól, az könnyen elképzelhető, valamint az is, hogy ez a közbejött eset az Én Akaratom által történt, mert enélkül a szegény házaspárnak nem lett volna megállása Jeruzsálemben és mindig nagy veszedelemben lett volna. 202. Fejezet

A 70 munkás meglátogatja az Urat az Olajfák hegyén. Jézus eléjük megy és e szavakkal fogadja őket: „Jöjjetek Hozzám, akik megfáradtatok és terhelve vagytok s Én felüdítlek benneteket!” Egy a mai időkre is illő megvilágítás e munkások külső viszonyairól: „Csak a gazdagok nősülhetnek” stb. Ezen vendégek szerencséje és hálája.

1. Erre mindnyájan felmentek az Olajfák hegyére, ahol Én tanítványaimmal és Lázárral éppen az ebédet fogyasztottuk és ahol a 30 római is ebédelt. Amikor ideérkeztek, a vendégfogadó egyik szolgáját megkérdezték, hogy Én is itt volnék-e? A szolga igenlőleg felelt a kérdésre és a 70 férfiú, amikor meghallotta ezt az örömteljes hírt, nagyon örvendezett és megkérte a szolgát, hogy menjen be a szobába és kérdezze meg Tőlem, hogy bejöhetnének-e Hozzám. Erre a szolga Hozzám sietett és megkérdezte azt Tőlem, mire Én így feleltem neki: „Menj ki és mondd azoknak, akik téged beküldöttek, hogy aki éhes, az jöjjön és egyék, aki pedig szomjas az igyék, mert akit Én megelégítek, az sohasem fog többé éhezni és aki az Én boromból ivott, az sohasem fog többé megszomjazni, mert ágyékából az élő vizek patakja fog folyni. – Most menj ki és mondd el ezt nekik.” A szolga erre kisietett és szóról-szóra elmondotta üzenetemet a férfiaknak. 2. Amikor ezt meghallották, nem tudták hányadán vannak és egymást kérdezték, hogy talán ingyen lakomát akarok nekik adni, melyet elfogadni méltatlanoknak tartották magukat. Ezért tehát a hívő zsidók így szóltak a szolgához: „Légy oly jó és menj be mégegyszer és mondd meg a mi jó Urunknak és Mesterünknek, hogy nem az ételért és italért jöttünk mi ide, hanem egyedül csak Őérette és hogy Tőle az élet és világosság szavait hallhassuk!” 3. Erre a szolga ismét visszament a szobába, de erre Én Magam mentem elébe és így szóltam hozzá: „Én már tudom, hogy mit akarsz mondani; menj csak dolgodra, majd Magam fogok beszélni a férfiakkal.” A szolga elment és Én kiléptem a férfiak elé és így szóltam hozzájuk: „Akinek füle van, az hallja és értse meg s akinek szeme van, az lássa! Amiért idejöttetek, éppen az az igazi eledel és az igazi

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

280

ital, amit Én akarok nektek adni. A test eledele nem szolgál a lélek örökéletére, hanem egyedül csak az Én Igéim és a ti hitetek és az Ige szerint való cselekvésetek. 4. Az Én Igéim az igazi eledel s a ti hitetek és cselekvésetek az igazi ital; azért jöjjetek fel hát Énhozzám, akik megfáradtatok és terhelve vagyok, mert Én felüdítelek benneteket!” 5. Mondják a férfiak: „Óh Urunk, milyen jó és bölcs vagy Te! Ha megengednéd, bemennénk a szobába és ott várnánk szellemi eledeleidet mindaddig, amíg, óh Urunk és Mesterünk Neked úgy tetszene, hogy bennünket néhány szóval erősíts és éltess. De lásd, itt van közöttünk az, akit a Te nagy bölcsességed ma a templomban a farizeusok alávalóságától megmentett s vele itt van az ő szegény férje is; mind a ketten eljöttek velünk, hogy mégegyszer megköszönjék a velük szemben tanúsított nagy kegyelmedet. Ha megengednéd, ők is velünk jönnének be a szobába.” 6. Mondom Én: Azért jötten Én ebbe a világba, hogy mindnyájan, akik terhelve vannak és megfáradtak, Hozzám jöjjenek, mert Én igaz orvos vagyok, Aki a betegekhez megy és segít rajtuk s nem az egészségesekhez, akiknek nincs szükségük orvosra. Jöjjetek tehát mindnyájan a szobába!” Én ezután bementem és mindnyájan követtek Engem. 7. A vendégfogadós eközben már beállította a nagy lakodalmas asztalát, amely körül a 70 ember, a férj is feleségével egészen kényelmesen elfért. Amikor valamennyien az asztal körül ültek, azt kérdezte a fogadós, hogy akarnak-e valamit enni és inni? 8. Ekkor az egyik így szólt: „Barátom! Mi többé-kevésbé valamennyien szegények vagyunk és nemigen van pénzünk arra, hogy bort rendelhetnénk, azért hozzál csak kenyeret és néhány korsó vizet s mi azzal is megelégszünk. Mi valamennyien napszámosok vagyunk és kezünk munkájából élünk. Ez a 10 ünnepnap a legrosszabb idő számunkra, mert nem szabad dolgoznunk és ha nincs munkánk, akkor nincs keresetünk s így pénzünk sem, mellyel a mindennapi kenyéren kívül még egyebet is beszerezhetnénk, mert a kis megtakarított pénzünk is már végét járja.” 9. Mondja a fogadós: „Bizonyára vannak feleségeitek és gyermekeitek is; hogyan élnek azok, ha nektek, férfiaknak olyan szűkösen megy a dolgotok?” Mondja az egyik férfi, aki már az imént is beszélt: „Óh barátom ez a szerencse ennek az egynek kivételével – aki asszonyával van itt – nem érhet bennünket! Asszonyt csak a gazdagok vehetnek maguknak, de mi, szegények nem nősülhetünk és még kevésbé van módunkban eltartani. Mi tehát nőtlenek vagyunk s nem kell sem asszonyról, sem gyermekekről gondoskodnunk. Ebben a rendkívüli rossz időben alig tudunk magunk is megélni; mi lenne akkor még az asszonnyal és a gyermekekkel?! Hála legyen az Úrnak, Jehovának, hogy nőtlenek vagyunk!” 10. Erre így szólt Lázár: „De kedveseim, ha már Jeruzsálemben oly szűkösen éltek, miért nem jöttök hozzám Bethániába? Itt mindig volna munkátok amennyi csak kellene és nálam még senkinek sem volt oka panaszkodni arra, hogy rossz lett volna a sorsa.” 11. Mondja a férfi: „Azt tudjuk jól, de azt is, hogy mindenki messziről idejön hozzád munkát és foglalkozást keresni s így nem mertünk terhelni téged; de majd a közeljövőben elfogadjuk ajánlatodat.” Erre Lázár megparancsolta a vendégfogadósnak, hogy ezeket az embereket gazdagon lássa el kenyérrel és borral. A fogadós szolgáival elsietett és bőséges mennyiségben hozott kenyeret és bort. 12. Amikor ezek a vendégek a bort is meglátták, köszönetet mondtak és egyik közülük így szólt Lázárhoz: „Urunk! A bort megisszuk ugyan, de megfizetni nem tudjuk, az árát azonban majd az ünnepek után hűségesen leszolgáljuk.” Mondja Lázár: „Egyetek és igyatok csak nyugodtan, mert amit ti itt elfogyasztotok, az már mind meg van fizetve.” Erre valamennyien kérdezték, hogy ki fizethette meg helyettük és ezt csak azért szeretnék tudni, hogy a jótevőnek kifejezhetnék méltó hálájukat, mire Lázár így szólt: „Ne kérdezősködjetek, hanem egyetek és igyatok, mert a jótevő pusztán jóakaratotokkal is megelégedett!” 13. Erre mindnyájan felemelkedtek helyükről és így szóltak: „Tehát akkor a mi ismeretlen jótevőnknek fejezzük ki legmélyebb hálánkat!” Csak azután ültek le ismét és kezdtek el enni és inni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 203. Fejezet

VI . kötet

281

Miért menekült el az Úr a templomból? A templomosok hitetlenségének okai: önzés, gőg és uralomvágy. Félreértés a Messiás lénye felől.

1. Mi is leültünk s ettünk és ittunk, a rómaiak is ugyanezt tették és sokat beszélgettek Rólam; csak azt nem tudták megérteni, hogy Én ilyen isteni erőmnél és hatalmamnál fogva miért és hogyan tudtam egy maroknyi zsidó elől elmenekülni a templomból? Erre Én így szóltam Agricolához: „Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy Én talán a zsidóktól való félelmemben menekültem el. Én tudtam jól, hogy ezt miért teszem. A legfontosabb az, hogy a nép megismert s így a gonosz, hitetlen és önző zsidókat még jobban megismerte, mint azelőtt; azért támadták meg azután őket és olyan hódolatban részesítették, amelyre egész életükön át gondolhatnak. Mi okból kellett volna a gonoszokat megtámadnom, amikor jó előre tudtam, hogy mi vár rájuk, ha kimegyek a templomból? De itt ül 70 és egynéhány tanú, akik nagyon jól tudják, hogy mi történt azután a felbőszült zsidókkal, amikor Én már elmentem.” 2. Mondja a római: „Halld Te Isteni Mester! Mi rómaiak vagyunk s a zsidók isteni tanaiból csak keveset tudunk és mégis elhisszük, hogy Te valóban a zsidók megígért Messiása vagy; miért nem hiszik azt az isteni tanaikba leginkább beavatott zsidók? Mi okuk van arra, hogy ezt ne higgyék, amikor látják, hogy milyen sokan hiszik?” 3. Mondom Én: „Ezt önzésük, határtalan gőgjük és ugyanilyen határtalan uralomvágyuk miatt teszik. Fogalmaik szerint az ő Messiásuknak minden képzeletet felülmúló mennyei pompával villámlás és mennydörgés közepette kellene a mennyből a földre szállnia és bevonulnia a templomba s a főpapokat, farizeusokat és írástudókat fel kellene ruháznia minden hatalommal és fénnyel s a rómaiakat ki kellene űznie az országból és a templomosokat állítania helyükbe, felruházva a legnagyobb hatalommal és erővel, hogy azután uralkodhassanak az egész világ fölött. 4. De mivel Én egészen más – már ennek a Földnek megteremtése előtt – a legpontosabban meghatározott módon jöttem ebbe a világba, tehát a legnagyobb szegénységben és szükségben, ennélfogva ezek a vakok nem hiszik el, hogy Én vagyok a megígért Messiás és gyűlölnek Engem, mert belátják, hogy Általam minden tekintélyüknek és hatalmuknak mielőbb vége lesz. 5. A nép csak most ismeri meg őket teljesen és semmi tiszteletet nem érez irányukban és ezt érzik is jól s ezért törekszenek mindinkább arra, hogy megöljenek. S ha ti ezt jól meggondoljátok, akkor belátjátok azt is, hogy a papok miért nem hisznek Bennem. 6. De van néhány pap is, akik már az Én pártomra tértek, mert felismerték, hogy valóban Én vagyok a Messiás. Ezek itt ülnek asztalom körül görög öltözékben, s mint tanítványaim már több mint egy fél év óta Velem járnak-kelnek és tanúi tanításaimnak és cselekedeteimnek; kérdezzétek meg őket s majd ők mindent elmondanak nektek. 7. És ezek tizenketten, akik a legközelebb ülnek Hozzám, működésem kezdetétől fogva Velem vannak és tudják azt, hogy mi mindent tanítottam s az emberek javáért és üdvéért mit cselekedtem. Ezekkel is beszélhettek és nem fognak semmit sem eltitkolni. Most azonban együnk és igyunk, majd azután tovább beszélünk.” 8. A rómaiak ezzel a magyarázattal megelégedtek és Agricola így szólt: „Tehát a papság mindenütt Plútóé, meg kellene azt egészen szüntetni és az embereknek csak a Te tiszta, isteni tanításaidat prédikálni!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 204. Fejezet

VI . kötet

282

A papságról és annak jövőjéről. A világi emberek, lényük és szükségleteik. Miért van az igazság elburkolva a Földön? Utasítások az emberiség nevelésére. A kiválasztottak. A filozófia. A kinyilatkoztatás, annak áldása és ítélete. A legnagyobb kinyilatkoztatás – az Úr testetöltése a Földön. Az Úr, mint szellemi vőlegény.

1. Mondom Én: „Kedves barátom! Amit te kívánsz, az meg is fog történni, de nem lesz olyan könnyű, mint ahogy elképzeled; mert a régi papság már olyan mély gyökeret vert, hogy azt máról holnapra nem lehet megszüntetni. Ehhez évszázadok kellenek s még évezredek múlva sem fog ez a föld minden papságtól megszabadulni és még kevésbé minden pogányságtól. 2. A világi emberek tetszenek önmaguknak a világban s így az isteni tanoknak is világiasaknak kell lenniük, hogy az embereknél tetszésre találjanak. 3. Az igazságot e Föld emberei mindenkor csak burkoltan kapják, mert nyíltan épp oly kevéssé tudnák elviselni, mint a déli nap fényét a nyitott szem. 4. Az embereknek először meg kell tanulniuk gondolkozni s azután önmagukat kell keresni, és megtalálni és ha az ember nem találta meg önmagát s az élet benső világosságát, akkor 1000 tanító sem használ neki s így végeredményben teljesen mindegy, hogy sötétségnek tartja a világosságot, vagy a világosságot sötétségnek. 5. Azért kell az embernek indíttatást adni az igazság felkereséséhez, de azt nem lehet hirtelen adni, mert az ember földi élete elvesztésének veszélye nélkül nem viselhetné el, ha egyszerre teljes világosság lenne körülötte, amiért is a földi embereknél még hosszú időn keresztül nem lehet a teljes igazsággal előjönni. Te tisztán csak értelmileg művelt római vagy s így nem beszélhetek veled másképpen, mint csak természetes értelemben. De ítéld meg magad, hogy nincs-e teljesen igazam?” 6. Mondja a római: „Mindenesetre, de én nem tudom megérteni az Isten Bölcsességét és még sokkal kevésbé az Ő mindenhatóságát! Vajon nem Ő teremtette az egész földet az egész emberiséggel együttvéve és mindennek léte nem egyedül Őtőle függ-e?” Mondom Én: „Természetesen, de mindenek előtt külön-külön minden embernek igaz benső életfejlődése s a lehető legteljesebb önállósága és önereje is. De ezt Isten csak a lehető legnagyobb elvonultságában és az emberi kedélyvilágba való alig észrevehető befolyásával hozhatja létre. 7. Ennélfogva eleinte csak az anyagi világban különféle jelenségek által, azután mindenféle álmok útján, majd kisebb benső lökések által kell odairányítania, hogy ezen jelenségek és tapasztalatai fölött gondolkozni kezdjen, de nem minden ember egyformán, hanem csak az, aki titkon Istentől erre van hivatva s a többiek egy ilyen felébresztett embertől hallják, akik megtehetik azután saját szemléleteiket és gondolkozhatnak felettük. 8. S ha a különös módon felébresztett szellemi emberek sokat gondolkoznak ezek felett, akkor engedtetik meg csak, hogy önmaguktól nyomára jöjjenek egy Isten létezésének, Aki mindent létrehoz, rendez és irányít. Ily módon fejlődik azután ki egészen természetes utakon egy mindenható, végtelen jóságú és általános bölcsességű Isteni Lény megismerése. 9. S ha egyszer az embereknél ez a megismerés jobban általánosul, akkor történhetnek nagyobb kinyilatkoztatások és határozottabb rendeltetések, amelyek alapján az emberek világosabban és nagyobb bizalommal ismerik meg az Isteni Lényt, de ennek ellenére még igen nagy szabad terük van arra, hogy a kinyilatkoztatott dolgokat igazságnak fogadják el és azok szerint cselekedjenek, vagy ne fogadják el és ne cselekedjenek azok szerint. 10. Aki a kinyilatkoztatást igaznak fogadja el és aszerint cselekszik, az mindegyre világosabb megismeréshez jut s élete önállóvá és szabaddá lesz, de aki ezt nem fogadja el, hanem csupán saját értelmére és tapasztalataira bízza magát és azok szerint cselekszik, az ezzel ugyan nem vétkezik, de fejlődésében elmarad és sokkal több ideig kell dolgoznia, míg Isten tiszta megismeréséhez és benső életének tökéletességéhez juthat. 11. De aki valamely kinyilatkozatás teljes igazságát elfogadja, azt értelmével tisztán belátja, azonban önakaratúlag ellene cselekszik, az vétkezik és ezáltal megrontja saját életét a túlvilágon is

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

283

olyan hosszú időkre, amit el sem képzelhettek; mert az ilyen ember nélkülöz minden benső világosságot, mivel sem abszolút értelmének, sem a teljesen megértett kinyilatkoztatásnak nem vette hasznát. 11. De aki valamely kinyilatkoztatás teljes igazságát elfogadja, azt értelmével tisztán belátja, azonban önakaratúlag ellene cselekszik, az vétkezik és ezáltal megrontja saját életét a túlvilágon is olyan hosszú időkre, amit el sem képzelhettek; mert az ilyen ember nélkülöz minden benső világosságot, mivel sem abszolút értelmének, sem a tejesen megértett kinyilatkoztatásnak nem vette hasznát. 12. Tehát ha egy lélek önhibájából a legsűrűbb életsötétségbe jutott, akkor Isten minden hatalma ellenére sem tud rajta segíteni, hanem meg kell hagynia őt a maga állapotában mindaddig, míg valamilyen úton- módon a megismerés akármilyen csekély mértékben ébredezni kezd benne. Ha ez megtörtént, akkor az Isten Szeretetében és Bölcsességében mindig megvannak arra a legmegfelelőbb utak és eszközök vég nélküli mennyiségben, hogy egy ilyen lelket a legészrevétlenebb módon a helyes útra hozzon. És lásd, ezek a viszonyok állnak fenn Isten és e Föld emberei között, amely azért van, hogy Isten gyermekeit hordozza. 13. Hogy milyen más földeken az emberek Istenhez való viszonya, ahhoz e Föld embereinek semmi közük, de ha majd, mint „Isten gyermekei” tökéletesek lesznek, akkor megkapják Istentől a jogot arra, hogy ezzel is törődjenek. 14. Most történik Isten részéről e Föld számára a legnagyobb kinyilatkoztatás, mert nagyobb kinyilatkoztatás, - minthogy Én Magam jöttem testben e Föld emberei közé – soha többé nem történhet! 15. Boldog az, aki Bennem hisz, s aki nem botránkozik meg Bennem és úgy él és cselekszik, amint Én azt itt nyíltan tanítom. 16. Aki az Én szavaimat megtartja és pontosan azok szerint él és cselekszik, az csakhamar tudatára ébred annak, hogy ezek a szavak, amelyeket Én mondottam és mondok nektek, nem emberi, hanem Isteni szavak, amelyek önmagukban az élet, a világosság és az örök igazság! 17. Hagyjuk tehát ezeket itt lent, ha nem is akarnak Bennem hinni, mert vannak mellettük már igen sokan, akik hisznek Bennem és ezért az örökéletet már most teljesen magukban hordozzák. 18. Már itt is vannak most egynéhányan, akik a halált nem fogják érezni és megízlelni. Valóban, Én igaz vőlegény vagyok és aki Bennem hisz és Engem szeret, az az Én igaz menyasszonyom és a menyasszony is ugyanúgy fogja magában rejteni az örökéletet, mint Én, Ki megadhatom azt, akinek megadni akarom. Érted ezt?” 205. Fejezet

A római szép bizonyságtétele Jézusról,. Egy megtért templomi kartárs szomorú bizonyságtétele a templomról. Az Úr tanítása az ember akaratszabadságáról. A földi próbaélet céljáról, fontosságáról és az ember missziójáról ezen a Földön. Itt könnyen elérhető az, ami a túlvilágon nem érhető el. Egy újabb esemény bejelentése.

1. Mondja a római: „Valóban Te Isten vagy, mert ha csak hozzám hasonló ember volnál, sohasem lennél képes ily bölcsen beszélni. Tegnapi csodajeleid csak ezekkel a szavakkal, valamint ma a templomban elmondott szavaiddal nyertek igazság szerint teljes beigazolást. Sokan hallottunk már Rómában Rólad beszélni, de az a beszéd semmi ezzel a valósággal szemben. De most együnk és igyunk ismét, mert túl nagy és túl mély az, amit hallottunk s először arra kell törekednünk, hogy elhelyezzük értelmünkben s hogy azután ismét alkalmasak legyünk a Te Kegyelmedből és Szeretetedből a továbbiak meghallására, mert Te nem úgy beszélsz, mint egy közönséges értelmű ember valamely tudományról, vagy egy igen értékes épületről, hanem úgy, mint az az építőmester, aki az épületet alapjától kezdve maga építette fel. Azért tehát a Te beszédednél az embernek nagyon össze kell magát szednie, hogy azt pontról-pontra felfogja és megértse, ha abból élete számára igaz hasznot akar húzni; ezért kérek egy kis szünetet, mert egy kevés bor és kenyér a mélyebb megértést meg fogja

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

284

könnyíteni.” Erre aztán a rómaiak ismét serényen nekifogtak enni és inni s ugyanezt ettük Mi is; a 70 és egynéhány ember a megmentett asszonnyal is kedve szerint evett és ivott és szavaim felett vitatkozott, melyeket a rómainak mondottam és arról a bizonyságtételről beszélgetett, amit a római mondott Rólam. 2. Tanítványaim is csodálkoztak magukban a rómaiak értelme fölött és így szóltak: „Nézzétek! Ez a tősgyökeres pogány milyen hamar tisztába jött mindennel és ezek a zsidók itt lent a sok fától még most sem látják az erdőt! Mégis csak csodálatos, hogy az emberek már a nagy földi előnyök érdekében nem tudják vagy nem akarják az élet legfényesebb világosságát meglátni.” 3. Mondja egyik a 30 zsidó közül: „Óh, nagyon is megláthatnák és megérthetnék Őt, de nem akarják, mert azon a véleményen vannak, hogy ezáltal elveszítenék tekintélyüket, óriási gazdagságukat és jólétüket és ha akkor a mennybeli angyalok látható módon jönnének hozzájuk és azt mondanák nekik, hogy a mi Urunk és Mesterünk Krisztus, nem fogadnák el azt sem, mégpedig ugyanazon oknál fogva, amelyet az imént elmondottam és amit én tudok a legjobban. Tudom azt is, hogy a jámbor Zachariás főpappal miképpen bántak el. Én és rajtam kívül még sokan látták Isten angyalait a jámbor férfiúval beszélni és magukban tökéletesen meg is voltak győződve arról, hogy az a jelenség igaz volt, ámde a többi farizeus határtalan gőgje és önzése felülkerekedett mindezen igazságok fölé és röviden ott fojtotta meg az áldozati oltár és a szentély között. S amilyenek akkor voltak, ugyanolyanok ez óráig is, sőt Mózes idejében még Jehovával is felvették volna a küzdelmet, ha akkor éltek volna. És ezek még mindig az Általad megtűrt „papok” az úgynevezett „Isten szolgái”, pedig már hosszú idő óta olyan rosszak, hogy még a sátánnak sem felelnének meg!” 4. Mondom Én: „Hagyjuk ezt, mert éppen az imént magyaráztam el a rómaiaknak, hogy miképpen nevelem Én az emberiséget az életnek és a papok is emberek. De bármilyen is önakaratú konokságuk és bűnben való megátalkodottságuk, az mégis a legtisztább bizonyítékot nyújtja nektek, hogy Isten az ember szabadakaratát, mint a lélek önálló, szabad és örökéletének elnyerésére szolgáló egyetlen csírát mennyire szem előtt tartja és becsüli s ez bizonyítja a legjobban azt, hogy Isten az embert nemcsak erre a Földre és a Földön lévő rövid életidőre teremtette, hanem egy örök szellemi életre, de amelyet kizárólag a lélek ebben a rövid testi életében csupán a legteljesebb akaratszabadságával érhet el, de el is veszítheti azt, ha az ember szabad akaratából megátalkodik konokságban. A lélek ugyan soha sem szűnik meg léleknek lenni, - de milyen az ilyen lélek? Ez már más kérdés, mert a túlvilágon ezt a tökéletesedést nem lehet elérni, mint itt a Földön, s hogy miért, arra már gyakran rámutattam. Majd ha kellőképpen megerősítettük Magunkat, akkor tovább folytatjuk szemlélődésünket s akkor fogunk az Isten végtelen irgalmasságáról beszélni. 5. De ma még mindenféle bűnös és vámszedő jön majd ide s néhány álruhába öltözött farizeus is, akiknek meg kell tudniuk, hogy Én itt tartózkodom-e; ezekkel lesz majd dolgunk. Most fogyasszuk el az Előttünk lévő eledeleket, s azután térjük vissza munkánkhoz. Amíg most pihenek és eszem, addig ti ne kérdezősködjetek! Úgy legyen!” Ezután mindenki megette és megitta a maga ételmaradékát és nem sokáig ültünk az asztalok körül. 206. Fejezet

A bűnbánó és hívő vámszedők és bűnösök felkeresik az Urat az Olajfák hegyén, ahol bűneik bocsánatát keresik. Az Úr tanítása a bűnökről, hazugságról, ítéletről és a halálról. Igazság-, szeretet-, világosság és az örökélet. A bűnök bocsánatához a felebaráttal szemben elkövetett kár teljes pótlása szükséges. Az igaz és Istennek valóban tetsző áldozatról és az Ószövetség jelképes áldozatáról. Ki az én felebarátom?

1. Alig volt még 3 órányi idő a Nap lenyugvásáig, amikor az asztalok mellől felemelkedtünk és kimentünk a szabadba. A hegyen egy negyedóráig sétáltunk körös-körül és letelepedtünk egy csoport olajfa alá, amikor egy néptömeg igyekezett fel a hegyre és megkérdezték a vendégfogadós szolgáit, hogy nem tartózkodom-e ott? A szolgák igennel feleltek és meg is mutatták, hogy hol vagyok, de mivel az érkezők sok embert láttak Körülöttem, nem mertek Hozzám közeledni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

285

2. Én azonban így szóltam Lázárhoz: „Engedd ezeket az embereket Hozzám jönni, mert éppen ők azok, akikről Én az imént a házban említést tettem, hogy ide fognak jönni. Ők kerestek Engem, tehát találjanak is meg!” Erre Lázár odament hozzájuk s elmondotta ezeket nekik, mire ők bátortalan léptekkel közeledtek Hozzánk. 3. Amikor Előttem álltak, felemelkedtem a földről és megkérdeztem tőlük, hogy miért jöttek Hozzám, mire az egyik vámszedő összeszedte minden bátorságát és így szólt: „Urunk és Mesterünk. Mi nagy bűnösök vagyunk, akik hivatalunk miatt már több év óta nem vehettünk részt a templom ünnepélyein, áldozatain és prédikációin, de ma Teéretted elmentünk a templomba és ott hallgattuk szavaidat. Ezek a szavak nagyon megvilágítottak bennünket és azt a meggyőződést szereztük belőlük, hogy Te kétségtelenül a megígért Messiás vagy, habár a farizeusok nem akarnak, vagy nem tudnak Téged annak felismerni. 4. De azt is kivettük igaz szavaidból, hogy Te sem találod a templomban túl nagy tetszésedet és ezért Téged, Ki a Legigazabb Vagy, akarunk megkérdezni, hogy mi Istentől elnyerhetjük-e vagy mi módon nyerhetjük el nagy bűneink bocsánatát?! Mi a Te véleményed Urunk és Mesterünk a mi nagy bűneinkkel szemben és remélhetjük-e, hogy Isten könyörületes lesz hozzánk? 5. Te azt mondottad a templomban, hogy mindazok, akik megfáradtak és terhelve vannak, jöjjenek Hozzád és Te felüdíted őket, most pedig azért jöttünk ide Hozzád, hogy megkapjuk Tőled ezt a kétségtelenül igaz üdítést.” 6. Mondom Én: „Amit Én ma a templomban mondottam, az itt rátok is vonatkozik, ezen a hegyen. Aki vétkezik, az a bűnek szolgája és az igazság már nincs őbenne, ahol pedig nincs igazság az emberben, ott szabadság sincs. 7. Hogy hivatalotok miatt a templomot nem kerestétek fel és annak törvényeit nem gyakoroltátok, az nem volna éppen a legnagyobb bűnötök, hanem ti gyakran nagyon is megszorítottátok azokat a szegényeket, akiknek vámházatok előtt kellett átmenniük és gyakran megtagadtátok azok bérét, akik értetek dolgoztak. Lássátok, ezek az igazi bűnök, és aki ilyeneket cselekszik, az nem jut a mennybe, hanem az ítéletbe és a halálba! 8. Mert akinek nincs szeretete felebarátja iránt, annak még kevésbé van szeretete Isten iránt, Akit pedig mindenek felett kellene szeretnie, mivel ha valaki felebarátját nem szereti, akit lát, hogyan szeresse akkor Istent, Akit nem lát? Az Isten iránti szeretet és az abból fakadó felebaráti szeretet pedig a lélek élete, s akiben ez nincs meg, abban nincs is élet, hanem csak ítélet és halál. 9. De Én azt mondom nektek, hogy megbocsátom a ti bűneiteket, mert azokat felismertétek, megbántátok és megutáltátok; ámde bűneitek teljes megbocsátásához szükség van arra is, hogy lehetőleg kárpótoljátok azokat, akiket valami módon megkárosítottatok, és hogy a jövőben többé ne vétkezzetek. 10. Amíg az utolsó fillérig meg nem fizetett valaki, amivel fi- és nőtestvérének tartozott, addig nem mehet be Isten Országába és akkor sem, ha jóvá nem tette, amit testvére ellen vétett. Cselekedjetek így, akkor eléritek az örökéletet és bűneitek teljesen megbocsáttatnak! 11. De ezen a világon senki sem szolgálhatja egyszerre az Istent és a Mammont, mert aki a Mammont keresi és szereti, az az Istent nem keresheti és nem szeretheti, és aki az Istent nem szereti, abban nincs is az Istenből való igaz élet, hanem csak látszólagos élete van e világ fejedelmétől, aki önmagában halott és senkinek sem adhat mást, mint csak a halált, amely képezi az ő örök lényegiségét. Most már tudjátok, hogy mit kell tennetek; cselekedjétek tehát azt és örökké fogtok élni!” 12. Mondja a vámszedő: „Óh Urunk és Mesterünk! Szívünk legmélyéből köszönjük Neked ez a nagy vigasztalást; minden erőnkből azon fogunk fáradozni, hogy mindent a legpontosabban kövessünk, de még egy tanácsot kérünk Tőled, melyet legkegyelmesebben adj meg nekünk. Lásd, mi mint zsidók azáltal is vétkeztünk a templom ellen, hogy dolgait nem teljesítettük. A Te felfogásod szerint nem tartozunk-e mindent kárpótolni a templommal szemben is, amit elpártolásunk által elvontunk tőlük?” 13. Mondom Én: „Ezt is megtehetitek, de Isten ezt nem veszi figyelembe, mert Isten nem tekint egyébre, csak egyedül a tiszta, szelíd, alázatos és szeretettel teli szívre. De amit ebben a kérdésben tenni akartok, az abban álljon, hogy amit a templomnak szántatok, adjátok a szegény özvegyeknek és

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

286

árváknak, mert ez tetsző dolog Isten előtt; de hogy a templomot még jobban gazdagítsátok, mint amilyen gazdag már amúgy is, annak Isten előtt a legkisebb értéke sincs! 14. Tudjátok, hogy mi áll a Próféták könyvében az Istennek a templomban való tiszteletéről? Íme, ez áll benne: Ez a nép szájával tisztel Engem, a szíve pedig távol van Tőlem! – Én mondom azt nektek, hogy minden nagy áldozat az égő áldozatokkal együtt borzalom Isten előtt, mert ezekre Neki semmi szüksége nincs. Mert mit adhattok ezekből a földi dolgokból Istennek, amit előzőleg nem Őtőle kaptatok volna? Az Istennek nincs szüksége a leölt állatok füstjére, hanem a ti szívetek szeretet-tüzére van szüksége, mint a ti Atyátoknak, amelyet tőletek, az Ő gyermekeitől kap! Most pedig megértettétek ezt?” 15. Mondja egy hátul álló és természetesen álruhás farizeus, hogy Engem megkísértsen: Mester! Ha az áldozatnak Isten előtt semmi értéke sincs, miért hozta törvénybe Mózes és Áron Isten parancsára?” Mondom Én: „Hogy példázatot adjon Annak áldozatáról, Aki most ebben az időben a legtisztább szeretetből feláldozza Magát az egész emberiségért! Azonkívül az égő áldozat és a véráldozat ellenetek való bizonyságképpen lett törvénybe véve, hogy amellett mindenkor arra emlékezzetek, hogy ti bűnösök vagytok és az igaz Istentől elpártoltatok s ezért volt szükségetek engesztelő áldozatra s az szolgáljon találó példázatképpen minden időben és figyelmeztessen arra is, hogy ti bűneitek által elfordultatok Istentől és szükségetek van egy közvetítőre, hogy az benneteket Istennel újból összekössön és egyesítsen. 16. Ennélfogva a törvénybe hozott áldozatnak nincs más értéke, minthogy oktasson benneteket! Az általatok hozott áldozatnak tehát nincsen az az értéke, melynek Isten előtt bármi érvénye is volna, hanem csak rátok nézve lehetne értéke, mint oktató Isteni Szó, mely megfelelő példázatban adatik nektek s amely a bölcs előtt igen könnyen megérthető; aki pedig ezt megérti, az már bírja is mindazt, amit a példázat tanít; de ha ez a példázat Isten előtt is értékkel kell, hogy bírjon, akkor az embernek szívéből úgy kell cselekednie, hogy cselekedete a példázat szellemi értelmének megfeleljen. 17. Az áldozatnak tulajdonképpeni szellemi értelme – amelyet ti vakon és minden értelem nélkül gyakoroltok és éppen ezért senkire sem bír semmiféle értékkel – abban áll, hogy ti Istent mindenek fölött és felebarátotokat, mint önmagatokat szeressétek és ne űzzetek mindenféle paráznaságot, bujaságot és házasságtörést. Értitek ezt?” 18. Erre a farizeus nagy szemeket meresztett és így szólt a mellette álló emberhez: „Mi a te véleményed? Hogyan beszél és tanít ez az ember?” Mondja a kérdezett: „Ennek az embernek az értelme tiszta és ezt nem lehet tőle elvitatni; de most én kérdezek tőle valamit, s majd meglátjuk, hogy fog arra válaszolni.” 19. Erre a farizeus ismét Hozzám fordult és így szólt: „Mester helyesen feleltél; de ha az ember felebarátját úgy kell, hogy szeresse, mint önmagát, most az a kérdés, hogy tulajdonképpen ki az én felebarátom?” 20. Mondom Én: „Először minden ember, aki a te segítségedre szorul és másodszor, minden idegen, ha a világ másik végéről való pogány volna is; de majd mondok Én nektek erre egy példázatot melyből megállapíthatjátok, hogy ki az igazi felebarátotok. Ekkor Én elbeszéltem az irgalmas szamaritánus példázatát és megkérdeztem a farizeustól: Ki volt tehát az útonállók által félig agyonvert ember felebarátja?” Felelte a farizeus: „Az aki vele szemben jót cselekedett!” Mondom Én: „Menj tehát és cselekedj te is ugyanígy s ezzel Istennek igen kellemes és igaz áldozatot fogsz hozni, amely jobb lesz, mint a ti égő- és véráldozatotok.” Erre azután az álruhás farizeusok nem feleltek semmit, a többiek azonban dicsőítették Istent, hogy az embernek ilyen bölcsességet adott. 207. Fejezet

Bánatos szemlélődés Jeruzsálem felett az Olajfák hegyéről. Az Úr jövendölése a városról. Visszapillantás e vidék ősidejére. Az Úr rámutat a Föld jövőjére és az ezeréves békebirodalomra, s hogy mi történik azután. A háború alapgyökere. Példa a korhadt cédrusfáról összehasonlítva Jeruzsálemmel. Visszapillantás Hanochra és az özönvízre. A jeruzsálemi ítélet végrehajtójáról.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

287

Az eljövendő nagy általános tűzítélet, - azután a Föld gyönyörű jövője. Jelenet Júdással. 1. Ezután Én tanítványaimmal kissé előbbre mentem. Ide a szép kilátás miatt több padot és más ülőhelyet helyeztek el s itt megálltam, majd azután leültem. Innen lehetett a legjobban belátni az egész Jeruzsálemet; a tanítványok szemlélték a szép várost és János szomorú hangon így szólított meg: „Uram, Te Egyetlen Szeretetem! Nem kár, hogy ez a város jövendölésed szerint rövid idő múlva oly nyomorúságosan el fog pusztulni?” 2. Mondom Én: „Kedves Jánosom, ebben a kérdésben igen alkalmas megjegyzést tettél s az Én szemeimben is láthatsz könnyeket. De mit lehet ez ellen tenni? Lássátok, ezeknek a farizeusoknak kedvéért az egész lakosságot elpusztítani egy fojtogató angyal által bizonyára nem volna bölcs dolog, sőt igen sajnálatos volna, mert ezek között a falak között több ezren élnek, akik ebben az időben még hinni fognak Bennem és sokan vannak még a nép között is, akik a jövőben kapnak majd tanításokat s ezért ez a helység még addig kíméltessék meg minden ítélettől. De majd, ha ebből a tóból minden jó halacskát kiemeltünk és azután csak viperák és utálatos békák fognak úszni benne, akkor üt majd az órája annak, hogy a nyomorult mocsarat tűzzel és földrengéssel elpusztítsam. 3. Óh – nézzétek meg ezt a tájat! – Milyen volt ez tízszer ezerszer ezer esztendővel ezelőtt?! Akkor még igen kevés szárazföld volt és ezeknek a buján betelepített hegyeknek és völgyeknek még semmi nyoma sem volt. Csak az azután következő sok ezer évig tartó s a ti értelmetekkel el sem képzelhető óriási és az egész Földön végtelen végig tomboló tűzkitörések által nyerte ez a Föld jelenlegi alakját; és lássátok, amint halad a Föld természet szerinti fejlődése, azonképpen halad előre az ember szellemi fejlődése is. 4. Az emberi kedélyvilág is telve van most a legnagyobb viharokkal és vad tüzek kitörésével; a legvadabb szenvedélyek törnek utat és elpusztítanak mindent magukban és maguk felett. De hagyjuk ezt, mert majd eljön annak az ideje is, amikor az ilyen szenvedélyek nyugodtabb és termékeny földdé fognak átváltozni és csak akkor lesz világosság és boldogság az emberek között! De az igazi jó és tiszta embereknek mindig kevesebb lesz a száma, mint azoknak, akik többé vagy kevésbé még mindig legyőzetik magukat a világ szenvedélyei által. 5. Ez a jobb idő 1000 és még egynéhány évig fog tartani és hasonlítani fog a Föld jelenlegi formájához, amely most habár kevés vihartól látogatva bizonyos nyugalomban és rendben tele van buja és termékeny mezőségekkel, de ezzel szemben mégis több a terméketlen és viharos puszta, mint a nyugodt és termékeny föld, leszámítva a tengereket. 6. De azután az 1000 és egynéhány esztendei idő múlva a Föld újból egy nagy tűzpróbát fog kiállani. Abban az időben a Földön a hegyek is sík és termékeny földekké lesznek és a tenger a holt földet, amely medrében van, elő kell, hogy adja és a jobb emberek majd birtokukba veszik és sík rónasággá fogják változtatni és akkor az egész föld feloszlásáig igaz béke fog uralkodni és a halálnak nem lesz rajta többé soha semmi joga. 7. De amiképpen a Föld hegyei egykor síksággá változnak, azonképpen az emberek is súlyos megpróbáltatások által gőgjüket le kell, hogy vessék, mert különben sohasem jutnak igaz, benső békéhez, mert a háborúkat csak az emberek gőgje szüli! Ha a gőg megszűnik, vele együtt megszűnik a rosszindulat, irigység, fösvénység, gyűlölet, békétlenség, veszekedés, perlekedés és a háború is. 8. És ugyanúgy ez a világhírű és csaknem legidősebb város (Jeruzsálem) – melynek falaihoz a sálemi nagy király tette le az alapkövet – most a legmagasabb gőghegy, úgy erkölcsileg, mint anyagilag lefokoztatik és a sík földdel egyenlővé tétetik; olyan lesz a sorsa, mint egy öreg és igen magas cédrusfának, amely mert elszáradt, elporladt és elhalt, a vihar korhadt gyökereinél eltöri, azután a favágó elfűrészeli, a fejszével szétvágja és a tűzben megégeti. De a fánál ezt természete idézte elő, az embernél azonban rossz akarata, mely még a legbölcsebb törvényhez sem akar alkalmazkodni. 9. Amint a hanochiták féktelen engedetlenségükkel magukra vonták az özönvizet – melyben mindnyájan elpusztultak – dacára annak, hogy a látnokok egész tömege által figyelmeztettem őket, hogy a hegyeket hagyják békében, de ügyet sem vetettek rá, nagy menyegzői lakomákat rendeztek, míg a vízár minden oldalról ellepte őket és mindnyájukat megölte, azonképpen lesz ez itt is.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

288

10. Ez a felette gőgös kígyófajzat idővel vakságában és hatalmi őrületében a rómaiak ellen fog támadni és azokat az országból ki akarja űzni és ez fogja végét okozni. A hadvezér – ki azután császár lesz – már megszületett és ő fogja ezt a várost és népét elpusztítani! 11. S azután ennek a világi emberi időnek a végén – de nem e Földnek vagy világnak végén – ez ugyanígy fog menni. Az emberek abban az időben nem fogják ugyan a hegyeket legmélyebb alapjukig leásni, amint azt az aranyat és drágaköveket kereső hanochiták tették, a rómaiakat sem akarják többé legyőzni, hanem mindenféle gépekkel és tűzerővel hajtatva hihetetlen mély aknákon és barlangokon keresztül behatolnak a föld mélyébe, amelyből égő gázok (levegő fajok) fognak a Föld felületére óriási tömegekben hatolni. S ha majd az atmoszférikus levegő túlságosan megtelik ilyen gázokkal, azok csaknem az egész Földön meggyulladnak és mindent hamuvá égetnek. Csak igen kevés ember marad életben s akik megmaradnak, azok aztán igazi emberek lesznek. Ezek azután egy egészen megújhodott Földön fognak lakni és ti és még sokan – kik az Én Nevemben jönnek és támadnak – lesznek tanítói és vezetői. 12. És csak akkor fog az Én Országon ezen a Földön teljesen kiterjeszkedni és a Nap emberei a megújult Földön élő gyermekeimmel hasonló jogú egyesülésbe lépnek és nagyra nőnek az Én igaz gyermekeim szeretetében. 13. De amit Én most nektek mondottam, az tartsátok meg magatoknak, mert ebben az időben ez senkinek nem fog üdvére válni, ha még oly nagyon is tudja ezeket. De majd annak idején, amikor az emberek mélyebb dolgok megértésére is alkalmasak lesznek, Én magam fogok ezeket a dolgokat körülményesen elmondani. Most pedig mindnyájan jól megértettétek ezeket?” 14. Mondja János: „Uram, Te Egyetlen Szeretetem! Ezt jól megértettem, mert most az egyszer ismét egészen világosan fejezted ki Magad s ezért könnyen meg is érthettem; de hogy a többi testvér is úgy megértett, mint én, azt ők tudják majd a legjobban.” 15. Erre Júdás kivételével valamennyien azt mondották, hogy mindent jól megértettek s csak ez az egy tanítvány szólt így: „Nekem Uram nem minden világos!” Mondom Én: „Ha a többi testvér előtt világos, de előtted nem, ki értelmeddel mindenkor a legjobban tudsz kérkedni, akkor menj a testvérekhez s ők majd minden érthetetlent érthetővé fognak tenni, de az alázatosság mindig mindent előbb megért, mint a makacs, konok gőg, amely ha még tovább megátalkodol benne, ördögöd, bírád és halálod lesz! Mennyivel vagy a többinél előnyben, hogy annyit írsz javadra? Alázd meg magad, hogy a sátán hálójából elmenekülhess!” Erre Júdás megfordult, odament Nathanaelhez – kivel még a leginkább harmonizált – és megkérdezte tőle, amit nem értett meg, mire Nathanel megmagyarázta azt neki és amikor ez a tanítvány is meglehetősen tisztában volt azzal, amit az imént a tanítványoknak jövendöltem, ismét lecsendesedett és nem kérdezett többé semmit. A zsidó-görögök közül az egyik – akik szintén jelen voltak – úgy vélte, hogy talán mégsem ártana, hogy ezt a többi zsidónak is értésére adnánk. 16. Mondom Én: „Amire szükségük van, azt még kellő időben meg fogják tudni, de mindent nem szükséges tudniuk. – De éppen jön Lázár, várjuk meg, mert ő sokat beszélt az álruhás templomsokkal s majd meglátjuk mi hírt hoz.” 208. Fejezet

Lázár hírt hoz az álruhás farizeusok megmunkálásáról. Az egykori házasságtörő asszony döntő bizonysága Jézusról. Farizeus mosás a rómaiak által, de különösen Agricola által. Római életalapelv (Suum cuique). A rómaiak a farizeusok ellen megvédik Jézus isteni misszióját.

1. Lázár nemsokára Hozzám lépett és így szólt: „Uram és Mesterem! Leírhatatlanul sajnálom, hogy nem maradhattam itt Melletted, de azt láttam, hogy pihenni kívánsz s ezért visszamentem a néphez, hogy feltartóztassam s ne legyen mindig a sarkadban, hogy ne zavarja pihenésedet. Természetesen nem beszéltek egyébről, mint csak Rólad, sokat pro és keveset contra. A rómaiak azt a néhány álruhába öltözött templomost igen beható módon megmunkálták, úgy hogy a templomosok végül nem voltak képesek semmi ellenvetést tenni. Ketten már azon voltak, hogy higgyenek Benned,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

289

de a többiek még mindig azon lovagolnak, hogy Galileából nem támadhat próféta. De a megmentett asszony egészen jó ellenvetést tett, amikor azt mondotta: Abban igazatok van, hogy tényleg meg van írva, hogy Galileából nem támadhat próféta, de ő nem próféta, hanem Ő a Messiás, tehát az Úr Maga, Ki a próféták által előre megjövendöltette Magát, de az sehol sincs megírva, hogy Maga a Messiás nem származhat Galileából, - s az imént azt hallottam, ezektől a férfiaktól – akik pedig igazat mondanak – hogy éppen Ez az Úr és Mester, Akit ti annyira üldöztök és Akiben nem akartok hinni, nem is Galileában, hanem Betlehemben született Júdeában és emlékezetes születése után a nyolcadik napon körülmetéltetett a templomban és a betlehemi Jézus nevet nyerte. S ha a dolgok ezen Isteni ember körül így állnak, miért mondjátok, hogy Galileából nem támadhat próféta? 2. Uram! Amikor ez az igazán kedves asszony a templomosokat ily módon megmunkálta, az összes rómaiak, az a 70 és egynéhány férfi és az összes jelenlévő vámszedők tetszésükkel adóztak neki és felszólították a templomosokat, hogy az asszony helyes beszédét cáfolják meg, de egyik sem tudott ellenvetést tenni s így az asszony valósággal diadalmaskodott a bölcselkedő farizeusokkal és írástudókkal szemben, ami az én szívemnek valóságos balzsam volt. 3. Én ezért az asszonynak és férjének azonnal megígértem, hogy életük végéig amire csak szükségük lesz, mindennel el fogom látni őket s erre a templomosok nagyon fintorították az orrukat, de nem mertek megjegyzést tenni. 4. Erre aztán a római Agricola a leghitetlenebb farizeusokhoz fordult és így szólt: „Barátaim! Mégis csak nevetséges ez a dolog! Ti, mint papok és a nép tanítói nyilván jártasak vagytok az Írásokban és a tanításokban, melyek kézzelfoghatóan írnak erről a férfiúról; a Próféták könyvében említett összes körülmények, amelyek között a Messiásnak el kell jönnie hozzátok, ezzel a férfiúval hajszálra találnak és mindenben egyeznek. Hogyan vagytok képesek tehát még azt mondani, nem Az, aminek Magát szóval és tettel az egész világ előtt nyíltan a legcsekélyebb tartózkodás nélkül kijelentette? Hiszen ti is emberek vagytok és van annyi vagyonotok, hogy egyik vagy másik közületek aranyba és selyembe öltözhetne és ha ily módon felöltözve császári pompával lépne a nép elé és azt mondaná: Halld te nép, - én vagyok a zsidók Messiása! – ugyebár erre közületek még a legravaszabbnak és legvakmerőbbnek sem volna elég bátorsága, mert jó előre tudná, hogy egy ilyen kinyilatkoztatást mi módon fogadna a nép és az előbbi kartársak. – Ki ad tehát ennek az egészen egyszerű embernek bátorságot arra, hogy úgy előttetek, mint az egész világ előtt hangosan kijelentse, hogy éppen ő a zsidók megígért Messiása, de tulajdonképpen e Föld minden emberéé? És amit Ő Magáról állít, azt meg is erősíti szóval és cselekedeteivel, s ha minden ember szeme és füle előtt ez így van, miért nem hisztek éppen ti? Miért tudják ezt a pogányok kétségtelenül elhinni és miért ti nem?! Azért, mert telve vagytok gőggel és a legszennyesebb önszeretettel! 5. De mi, rómaiak sohasem voltunk azok, mert nálunk még mindig érvényben van az a régi elv: Add meg mindenkinek a magáért, meg ne sérts senkit és élj becsületesen! Vizsgálj meg mindent és tartsd meg az igazat és jót s amit teszel, tedd okosan és gondolj a következményekre! – Ezekhez az alapelvekhez híven él minden becsületes római s minden nagy és csodálatos iránt egész lélekkel vonzódik. De ti azt mondjátok, hogy magatok is istenek vagytok és ha közöttetek feltűnik valami valóban isteni, akkor azt jobban gyűlölitek, mint a halált és nem akartok semmit sem hallani és tudni róla! – Micsoda emberi fajzathoz tartoztok ti tulajdonképpen?!” 6. Erre mondja az egyik álruhás: „Igen, igen nektek, rómaiaknak mint a mi mostani urainknak és parancsolóinknak egy ilyen gyenge és inkább veletek, mint velünk tartó „Messiás” nagyon megfelel és mindenkor érthető módon vonzódni is fogtok hozzá, de majd ha eljön az igazi és hatalmas Messiás, Az ki fog benneteket űzni az országból és Őmaga fog uralkodni a mi országunkban és azután nemsokára rá a világ felett!” – Erre a római nagyon türtőztette magát és nyugodt hangon így szólt: „Hogy ti a Messiásotokat így képzelitek el, azt éppen ma ebéd közben az általatok nem hitt és el nem fogadott Messiás hajszálpontosan megmondotta; de ha azt mondjátok, hogy nekünk, rómaiaknak ez a Messiás megfelel, mert gyenge és semmi hatalma nincs, akkor ti rosszakaratú hazugok vagytok és letagadjátok, amit erről a férfiúról nagyon jól tudtok! Én azt mondom nektek, hogy Ennek az Egynek akaratában több hatalom rejlik és több erő, mint az egész világ még oly hatalmas gazdagjainak! Ezt tudjuk és ismerjük jól, mert a legszavahihetőbb szem és fültanúk bizonysága eljutott már egészen Rómáig. Ti pedig itt vagytok és szemtelenül azt mondjátok nekünk rómaiaknak a szemünkbe, hogy mi

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

290

csak gyengesége miatt vonzódunk Hozzá! Megálljatok csak! Majd ha Ő visszatér, akkor addig fogjuk kérni, míg hatalmából egy kis próbát fog adni ízelítőül nektek s majd akkor meglátjuk, hogy azt fogjátok-e mondani, hogy Ő gyenge?!” – Erre az álruhások elhallgattak, és a rómaiak tanácskoztak egymás között, hogy mit tegyenek, mert úgy látták, hogy az álruhások a dolgot nem fogadták közönyösen. 7. És amikor én jól láttam, hogy néhány hevesebb római a dolgot és – mondjuk – csupán két álruhás farizeus szemtelenségét felháborodással fogadta, tehát így szóltam hozzájuk: Kedves férfiak, kik Rómából a nagy császárvárosból jöttetek! Ne ügyeljetek ennek a két vaknak esztelen beszédére, mert ha a világos értelemnek csak egy szikrája volna bennük, nem mondanának ilyen szavakat; hiszen mi is sokadmagunkkal zsidók vagyunk és a mi Urunk és Mesterünk is az s mi mégis nagyra becsülünk benneteket és Róma bölcs uralkodásának nagy köszönettel tartozunk, mert az a mi védőnk és oltalmazónk a templom mérhetetlen elnyomásával szemben és Heródes szorongattatásával szemben. Mi tudjuk azt jól, hogy mit jelentenek nekünk a rómaiak, de ezek a képzelt egyedurak ezt nem tudják vagy nem akarják tudni s azért ne is ügyeljetek üres beszédükre. De én az Urat térden állva fogom kérni, hogy ezeknek a vakoknak adjon az Ő hatalmából egy kis ízelítőt, hogy ezek a balgák ne mondhassák nektek, hogy ti csak a gyengesége miatt vonzódtok Hozzá. 7. Ezzel a beszéddel lecsendesítettem a rómaiakat s így jöttem át Hozzád, most azonban nagyon kérlek, hogy mutasd meg ezeknek a vak farizeusoknak, hogy Te nem egy gyenge, hanem egy mindenható erős Messiás vagy!” 209. Fejezet

Az Úr bizonysága, hogy miért gyűlölik Őt a farizeusok. A terem megnagyobbításának nagy és csendes csodája és fényes berendezése a vakok felébresztése céljából. Egy új: „Legyen világosság!”

1. Mondom Én: „Óh te, kedves barátom és testvérem! Ezek, akik saját gonosz akaratukból vakok, jól tudják azt, hogy Én nagyon is hatalmas vagyok és nincs szükségük az Én Bölcsességem, Erőm és Hatalmam nagyobb bizonyítására, mert éppen azért gyűlölnek, mert félnek Bölcsességem és Hatalmam miatt! Ezért tehát tényleg nem is volna szükség arra, hogy ezeknek Hatalmam újabb bizonyítékát adjam, de a rómaiak kedvéért egészen észrevétlenül mégis tenni fogok valamit, hogy ezáltal a rómaiaknak legyen ellenük bizonyíték a kezükben. De mivel a Nap már éppen a láthatár szélkén áll, tehát készüljünk fel és menjünk a házba; aki Bennünket követni akar, az majd megtalál a házban, mert a szabadban Én már ma semmit sem fogok beszélni és tenni. Így hát menjünk be a házba!” 2. Mondja Lázár: „Uram! Az én házam tágas ugyan, de hogy mindazokat, akik itt vannak, be tudja-e fogadni, azt nem tudom.” Mondom Én: „Ne aggódj te ezért, mert a békés juhok megférnek egy akolban s ezen a két koszos farizeuson már igazán nem fog múlni. Menjünk tehát! 3. Erre aztán elindultunk és nemsokára a házban is voltunk asztalunk mellett, melyen már a kenyér és a bor fel volt tálalva. De alig foglaltunk helyet, mindazok, akik előzőleg kint élénken eszméket cseréltek egymással, bejöttek Hozzánk a nagy étkezőterembe, de bármilyen sokan is voltak, mindnyájan mégis kényelmesen elfértek benne és Lázár vendégfogadósával együtt nem győzött ezen eléggé csodálkozni és a fogadós meg is jegyezte: „Vagy az emberek lettek kisebbek, vagy a terem nagyobbodott meg, mert ennyi ember még sohasem volt együtt ebben a teremben és – honnan itt annyi kenyér és bor?? – Én még egy cseppet sem szolgáltam fel a borból és egy darabka kenyeret sem! – Hogyan mehetett ez végbe?! Talán titokban megparancsoltad a szolgáknak, hogy ők tegyék ezt meg?!” 4. Mondja Lázár: „Én sokkal kevésbé, mint te! – Ezt megint csak az Úr rendezte el az Ő Mindenható Akaratával! Én általam a rómaiak az álruhás vak farizeusok miatt jelt kértek Tőle és amint látom Ő már egészen észrevétlenül ezt meg is tette. Nézz csak a rómaiak asztalára – a boroskorsók tiszta ezüstből és az ivópoharak a legfényesebb aranyból vannak! - Tartogatsz te ilyesmit a vendégek kiszolgálására?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

291

5. Erre a fogadós nagy szemeket meresztett és még nagyobbakat a rómaiak; Agricola egészen magánkívül volt a csodálkozásában és így szólt Lázárhoz: „Barátom, miért ez a nagy tisztelet velünk szemben éppen a mai estén? Miért nem tetted ezt már tegnap reggel és ma egész nap, mert ez olyan hódolat, amely csak császárt illet meg?” 6. Mondja Lázár: „Barátaim! Ha nekem tegnap és ma ilyen edényeim lettek volna, valóban ugyanígy szolgáltalak volna ki, de ezek az edények teljesen tudtomon kívül kerültek a házba és az asztalokra s úgy vélem, hogy ez lesz az a bizonyos hatalompróba, melyet Ő a hatalmában kétkedők miatt tett. 7. Mert nézzétek, mindenben mennyi csodálatos dolog történt! Nézzétek ezt a sok asztalt a teremben; sem én, sem a fogadósom nem tudjuk, hogy honnan kerültek ide és lássátok minden asztalon azt a sok kenyeret és bort és sem a fogadós, sem én, sem szolgáink közül egyik sem tette sem az egyiket, sem a másikat az asztalra! Továbbá nagyon jól tudom, hogy a legvégső esetben mennyi vendég fér el ebben a teremben, és most ötször annyi vendég van itt és még mindig annyi benne a hely, hogy mégegyszer annyi elférne, és a megnagyobbított terem előbbi formáját egyáltalában nem változtatta meg! Ha ti ezt a dolgot kellő világosság mellett szemlélitek, akkor mindez több annál, mint a mi Urunk akaratának hatalompróbája, melyet annyira kértünk Tőle.” 8. Mondja a római, aki egyik álmélkodásból a másikba esett: „Igen barátom, neked valószínűleg igazad van, mert ha a mi kedvünkért titokban mégis idehozattad volna a te Bethániádból ezeket az edényeket, azt mégis észrevettük volna, hogy valamit hoztak a házba, kivéve ha innen Bethániába egy földalatti utad lenne, amiben azonban nagyon kételkednék; de ilyen rövid idő alatt ezt a sok asztalt és széket még sem teremthetted volna ide és a termet nem szélesíthetted volna ki! Ennélfogva ez valóban egy soha nem hallott csodatett, és aki ezt létrehozta, az nem ember – hanem Isten!” 9. Erre tágranyílt szemekkel bámult az 5 farizeus és néhány lévita s nem tudták, hogy mit szóljanak hozzá. 10. De mivel már nemsokára sötét lett a teremben, tehát világosságot kellett gyújtani, ami mindig kissé nehéz dolog volt, mert abban az időben még nem voltak olyan gyújtókészülékek, mint manapság; mert ha történetesen az úgynevezett örökmécs elaludt, amellyel minden ház el volt látva, akkor el kellett menni a szomszédba és onnan kellett tüzet kölcsönkérni, vagy bizonyos fákat addig kellett egymáshoz dörzsölni, amíg égni kezdtek. Ezúttal ebben a házban is kialudt a tűz és a szolgák szorgalmasan dörzsölték a fákat, de azok sem akartak meggyulladni s így mindegyre sötétebb lett a teremben és senki sem volt képes világosságot gyújtani. 11. Ekkor Lázár odajött Hozzám és ezt mondotta: „Uram! Az egész házban kialudt a tűz és mi nem vagyunk képesek világosságot teremteni; hiszen Neked minden lehetséges, kérünk, ha Te is úgy akarod, adj nekünk világosságot!” 12. Mondom Én: „Tegyétek hát a lámpákat az asztalokra és hozzátok rendbe a fali mécseket is, és majd meglátom, hogy létrehozunk-e tüzet!” Ere mindent előállítottak és rendbe hoztak és Én így szóltam: „Amiképpen Mózes első könyvében írva van, hogy Isten így szólt a sötétségekhez: Legyen világosság! – és világosság lőn az egész teremtésben, azonképpen van Nekem is hatalmam ahhoz, hogy azt mondjam: Legyen világosság ebben az egész teremben és házban!” Alig mondottam ki e szavakat, abban a pillanatban kigyulladtak az összes lámpák a teremben és az egészházban s a konyhában égett a tűzhelyen a fa, úgy hogy a szolgaszemélyzet hozzáfoghatott az eledelek elkészítéséhez. 13. Amikor a farizeusok ezt meglátták, teljesen elképedtek s a rómaiak felé tekintgettek és azt várták, hogy mit szólnak ehhez a jelenséghez. Erre Agricola felemelkedett helyéről és odament ahhoz az asztalhoz, melynél egészen külön ültek az álruhások és így szólt hozzájuk: „És most valljátok be nekem, hogyan tetszik nektek Ennek az igaz Messiásnak gyengesége?! Még ezt is gyengeségnek mondjátok vagy talán ti is létre tudjátok hozni ezeket csupán akaratotokkal? Tudtok ilyen módon ilyen ivóedényeket teremteni és azokat megtölteni a legkitűnőbb borral? És tudtok ilyen kitűnő kenyeret elővarázsolni a levegőből, azután az asztalokat és padokat?! – A ti asztalotok, padotok és széketek bizonyára elég erős, pedig azokat nem készítették, hanem Annak az Akarata teremtette azokat, Akiről

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

292

azt állítjátok, hogy mi, rómaiak azért vonzódunk olyan nagyon Hozzá, mert gyengeségeitől nincs okunk félni. Mit szóltok tehát mindezekhez?” 210. Fejezet

Farizeusi kétely Jézus csodájának valódisága és az Ő Messiási mivolta felett. A rómaiak erélyes válasza a papoknak. Egy szofisztikus kibúvó. Jézus, mint galileai. Az Úr által inspirálva a római rámutat, hogy ki ismerheti meg az igazságot és ki nem.

1. Mondja az egyik farizeus igen zavart hangon: „Ez mind rendkívüli dolog és soha ilyet még senki sem hallott, hogy az emberek ilyesmit cselekedtek volna! De mi láttunk már életünkben más mágusokat is, akik szintén tudtak felfoghatatlan dolgokat létrehozni, de hogy természetes eszközökkel vagy szolgáló szellemek segítségével, azt mi nem vagyunk képesek megbírálni s így ennek az embernek is lehetnek titkai, amelyeket nagy tehetségével szerzett meg, s amelyeknek senki sem jöhet nyitjára. De mielőtt valaki egy embert Istennek néz és annak fogad el, még igen sokat, sőt mindent meg kell vizsgálnia, hogy megítélhesse tulajdonképpen ki van előtte? Én nem vitatom el azt a lehetőséget, hogy Ő az igazi Messiás, de ezt kellő vizsgálat nélkül elfogadni mégis meggondolandó dolog. 2. Nálunk, zsidóknál fennáll egy törvény, amely szerint csak egy Isten létezik, Akiben mindnyájunknak hinnünk kell és mellette idegen isteneink ne legyenek; már most, ha mi Ezt Istennek fogadjuk el, mi lesz akkor a régi törvénnyel, mert akkor két Istenben kell hinnünk! Először a láthatóban, Aki most itt volna a legközelebb hozzánk, azután a láthatatlanban, Akiről úgy szól az Írás, hogy Őt halandó ember nem láthatja, hogy amellett életét megtartsa. 3. Ti, rómaiak sokkal könnyebben álltok isteni tanaitokkal, s nektek több ezer istenetek van, akiket tiszteltek s így igazán nem múlik egyen, akit eképpen belehelyeztek Olympusotokba és Panteonotokba, de nálunk, zsidóknál ez egészen másképpen van. Mi az eljövendő Messiás alatt csak egy hatalmas prófétát – mondjuk – egy hatványozott Mózest vagy Illést képzelünk el, aki egy főpap vagy király szellemi erejével bírna, mint például egykor Dávid volt, de hogy a megígért Messiás vagy Maga volna az öreg Jehova, vagy legalábbis Annak egy Fia, azt minden csodatétele ellenére, amelyeket itt művel szemeink előtt – mi, a régi törvényekben megcsontosodott zsidók nehezen fogadhatunk el. 4. Ő szabadon kimondja azt, hogy aki Őbenne hisz az elnyeri az örökéletet, de akkor az öreg Jehovának is valami módon ki kellene jelentenie, hogy ez a názáreti valóban az Ő Fia és szüntesse meg a régi és terhes törvényeket; akkor szívesen fogunk egy Isten helyett kettőben hinni. De amíg ez a mi szemeink és füleink előtt nem történik meg, ennélfogva egyelőre sajnos nem marad más hátra, mint megmaradni a régi törvények mellett.” 5. Mondja a római: „Te most már helyesebben beszéltél, de mi, rómaiak nagyon is jól tudjuk, hogy mennyit tartotok ti a régi törvényekre! Nálatok csak az a fontos, hogy az isteni tanok mennyit jövedelmeznek nektek és a templomnak; a ti Jehovátokat Mózessel és a többi prófétával együtt valamennyien eladjátok néhány font ezüstért és aranyért. Ha ez nem így volna, akkor a szamaritánusokat sem gyűlölnétek és üldöznétek abból az okból, mert a ti törvényeiteket nem akarták elfogadni és szigorúan megmaradtak Mózes és a többi próféták mellett. 6. Lássátok, mi rómaiak vagyunk ugyan és Rómában mégis ismerjük ázsiai országaink viszonyait s így egészen pontosan azt is tudjuk, hogy a nép előtt papok vagytok ugyan a látszat szerint, de az igazság szerint ateisták vagytok sokkal inkább, mint a mi cinikusaink és Epikureus követői s ti nem hisztek semmiféle istenben és éppen ezért mindenkor készek vagytok a polgári, de leginkább minden isteni törvénnyel szemben titokban a legnagyobb és a legborzalmasabb gaztetteket elkövetni és ha nem félnétek világi törvényeinktől, amelyeket mindenkor kérlelhetetlen szigorúsággal foganatosítunk, akkor már régen nem volna senki sem biztos az életében. 7. És hogy ti e Férfiú kétségbevonhatatlan isteni mivoltát nem akarjátok elfogadni, annak nem Jehova az oka, sem a ti Mózesetek, hanem egyedül csak attól való félelmetek, hogy tekintélyetek és jó

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

293

jövedelmeitek csorbát szenvednének! Ti lelkiismeretlenségetekben nagyon is örültök annak, hogy az egy Istenben való hitnek már a legkisebb szikrájától is megszabadultatok, most pedig egyszerre ismét hinni kezdjetek egy Istenben, ami süket lelkiismereteteknek bizonyára igen kényelmetlen dolog volna? Inkább lemondtok róla, és azért mégis van valami, ami nem lehet közönyös előttetek és ez abban áll, hogy igen sok nép hisz Ebben az igaz Isten-emberben s Általa bölcs lesz és megvilágosodik, ennélfogva nyilvánvaló, hogy hátat fog nektek fordítani s akkor bátran azt mondhatnám nektek: Hinc ergo Illae lacrimae! (Ez az, ami benneteket bánt!) Az én tiszta értelmemmel most nem tettem egyebet, csak nyíltan megmondottam nektek a tiszta igazságot!” 8. A rómainak erre az erélyes beszédére – melyet Én könnyen felismerhető módon helyeztem a nyelvére – a két meghökkent farizeus közül az egyik egészen elképedt és haragjában nem tudta, hogy mit válaszoljon a rómainak; ekkor megszólalt egy másik farizeus, aki már nagyobb hívő volt és titokban Bennem is hinni kezdett: „Kedves barátom! Te kissé túl éles szavakkal festettél le bennünket! Én ezzel nem azt akarom mondani, mintha közöttünk valóban nem volnának olyanok, amilyeneknek leírtad őket, de én és még néhányan már nem tartozunk ezekhez. Mi szilárdan hiszünk még az öreg Jehovában és a prófétákban és nekünk, akik az új törvényeket nem találtuk ki és nem csináltuk, azokat mégis meg kell tartanunk, mivel már megvannak. De mégis azon a véleményen vagyunk, hogy sohasem jöhettek volna létre, ha Jehovának nem tetszettek volna, mert a régi időkben a papok semmit sem változtathattak az ősi törvényeken, és ha valaki ezt meg merte tenni, akkor a fenyítő korbács már itt is volt azzal a prófétával együtt, aki azt előre jelezte; azonban ilyesmiről már régóta nincs szó! Istennek tehát a templom új törvényeivel teljesen egyeznie kell, mert nem ad életjelt Magáról, hogy ezt tudomásul vehetnénk s egy elfogadható prófétát sem küld ezért nekünk. 9. Most ez a mi galileaink fel volna ugyan ékesítve egy próféta minden ismertető jelével és mi, mint olyat tisztelnénk is, ha Ő abban a mivoltában nem Galileából támadott volna. Ugyan ez az eset állt fenn Keresztelő Jánossal is; szava úgy hangzott, mint egy próféta, de egyébként törzsgyökeres galileai volt. Igaz ugyan, hogy Ők ketten nem született galileaiak, hanem júdeaiak, de az Írásban nem a születési hely, hanem egy igaz prófétának származási helye van megjelölve s mivel az Írásban az áll, hogy Galileából nem támadhat próféta, ennélfogva nem fogadhatjuk el azt olyan könnyen, mint ti gondoljátok, hogy ezek igazi és valódi próféták legyenek. Ezek után nem vehetitek rossznéven, ha azt mondjuk, hogy előzőleg sok mindent meg kell vizsgálnunk, amíg a názáretit igaz prófétaként fogadhatjuk el s csak azután fogjuk majd meglátni, hogy miképpen áll a dolog a „Messiással”. Hiszen te magad is mondottad, hogy ti rómaiak először mindent jól megvizsgáltok és csak azután tartjátok meg a jót. Vétünk tehát azzal, ha követjük bölcs tanácsodat? 10. Mondja a római: „Óh – egyáltalában nem, de itt nem találok semmit, ami vizsgálat alá tartoznék, mert itt csak a legteljesebb és legcsalhatatlanabb igazság uralkodik, amit csak a legnagyobb vakság nem vehet észre, mert a vak a déli nap fényét sem látja. 11. Mi rómaiak és görögök egyáltalán nem tartozunk a könnyen hívő emberek közé és igen éles érzékünk van arra, hogy egy embert, aki valami rendkívülit hoz napfényre, minden oldalról megvizsgáljunk. Mi a mágia körében is keresztül-kasul beavatottak vagyunk és az egyiptomi és indóperzsa titkok sem ismeretlenek előttünk, de olyan műveket, amit Ez a Férfiú cselekszik s ehhez jönnek még szavai és tanításai – ember soha még nem hozott létre s olyan szavakat ember még soha nem mondott. S ezek minden szabadon gondolkodó embernek elég bizonyítékul szolgálnak, amely azt mondja: Íme ez nem ember többé, hanem Isten, Akinek a legnagyobb hódolattal tartozunk! – Itt már nem azon múlik, hogy az ember csak higgyen, hanem jöjjön és lássa a félreérthetetlen Istent, hogy imádja és szeresse Őt! 12. De az igazságot csak az ismeri fel, akiben az már régóta otthonos; akinek lelkében nincs meg ez a világosság, az ezt a világosságot – éppen úgy, mint ti – sohasem tudja felismerni. 13. Ti akarjátok Ennek az Isteni Férfiúnak cselekedeteit és tanításait vizsgálni?! És mi, rómaiak azt kérdezzük tőletek, mivel akarjátok ezt megtenni? – Aki vizsgálni akar, annak először önmagából mindenféle tudást és készséget kell megszereznie – de hol szereztétek volna ezt meg ti? – Rozsdás templomotokban bizonyára nem s egyébként sem voltatok sehol kint a világban, ahol valami jót, hasznosat és alaposat tanulhattatok volna; régi Írásaitokat nem értitek és az új Írásotok nem ér még egy statert sem, s mit tudtok még egyebet? És ha már ennél nem tudtok egyebet, mivel és hogyan akarjátok

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

294

Ezt az Isten-embert vizsgálni? – Mondjátok meg ti magatok, hogy mi, rómaiak hajszálpontosan nem látunk-e át rajtatok?” 211. Fejezet

A vita folytatása a hitetlen farizeusok és a hívő római között. Agricola fogadása az elsővel, hogy semmit sem tudnak. Az első fogadásra alkalmas kérdés Ézsaiásból, mint keserű bizonyság a farizeusok ellen.

1. Mondja az egyik farizeus azok közül, akik hívőbbek voltak: „Valami igazatok ebben is van, de azért vannak közöttünk tanult zsidók, akik képesek valamit megvizsgálni és megbírálni s így vannak papok, akik valamit jobban megértenek, mint ahogy azt egy idegen gondolná.” Mondja a római: „Ó, azt én is gondolom, hogy nektek is kellett valamit tanulnotok; de amit ti tanultatok, az nem ér annyit, hogy egy római értelmét megítélni tudjátok; nemhogy ennek az Isten-embernek bölcsességét, amely valóban határtalan s amely a legnagyobb hódolatot váltja ki belőlünk. 2. Fogadni mernék 1000 font aranyba, hogy egyetlen egy kérdésre sem tudtok helyes feleletet adni, pedig azokat saját értelmemből tenném fel, és mivel erre egészen biztosan nem vagytok képesek, mivel akarjátok bebizonyítani azt, hogy ez az Istenember nem az igazi Messiás? Jöjjön elő közületek a legértelmesebb, és én belemegyek ebbe a fogdásba. Én pedig ellenbizonyítékképpen ennek az Istenembernek fogom a legnehezebb kérdéseket feltenni és én 1000 aranyba fogadok, hogy Ő mindegyiket meg tudja válaszolni! De, ha Ő nekem fog kérdéseket feltenni, akkor biztos, hogy ezer közül egyre sem tudok válaszolni, habár ezerszer többet tudok, mint közületek a legbölcsebb!” 3. Mondja erre a farizeus: „Barátom! Akkor te az aranyadat igen kockázatos játékra fogod tenni, mert mi nagyon sok dologban jártasak vagyunk!” Mondja a római: „Nem törődöm én az aranyammal, mert még ezerszer annyival rendelkezem, mint amennyit ez a fogadás kitesz, de amit én, mint római patrícius kimondok, azt életre, halálra meg is tartom! Értitek ezt? Engedjétek tehát, hogy kérdéseket intézzek hozzátok, és ha a kérdésekre helyesen válaszoltok, 1000 font aranyat nyertek; de ha erre nem vagytok képesek, akkor ti nekem csak 100 font aranyat fizettek büntetésképpen azért, mert olyan elbizakodottak voltatok velünk, rómaiakkal s a ti Uratokkal szemben!” 4. Erre a 7 farizeus egymás között azt kérdezte, hogy belemenjenek-e ebbe a fényes fogadásba? Az egyik úgy vélte, hogy ez mégis kockázatos lenne, mert hiszen nem lehet tudni, hogy a római mi mindent fog kérdezni. De közülük a leghitetlenebb így szólt: „Én azt hiszem, hogy a pogány nem lesz képes egy olyan értelmes kérdést feltenni, amit nem tudnék megválaszolni. Én belemegyek a fogadásba, de akkor döntőbírók is kellenek, akik majd eldönti, hogy válaszaim jók és helyesek-e?” 5. Ekkor a farizeus így szólt a rómaihoz: „Ha itt egy elfogulatlan és hozzáértő döntőbíróság volna, akkor belemennék a fogadásba!” Mondja a római: „Jól van, hát állítsátok össze; van itt most néhány száz ember, ezek talán csak képesek lesznek megítélni, hogy feleleteid jók, igazak és alaposake? Nekem már megvan a döntőbírám.” 6. Mondja a farizeus felfuvalkodva: „Jól van, kérdezz tehát, áll a fogadás! Ekkor a római felemelkedik helyéről és mégegyszer így szólt a farizeushoz: „Barátom, ne légy könnyelmű, mert én mégegyszer azt mondom neked, hogyha minden kérdésemre adós maradsz a válasszal, én a 100 font aranyat nem fogom elnézni!” Mondja gőgösen a farizeus: „Jól van, mindenképpen érvényes! Csak azt a feltételt fűzöm még hozzá, hogy annak ellenében neked kell majd megfelelned azokra a kérdésekre, amelyeket én intézek hozzád és csak akkor kapod meg a 100 font aranyat, ha egyetlen egy helyes felelettel nem maradsz adós nekem.” Mondja a római: „Teljesen meg vagyok elégedve ezzel az ajánlattal s így 10 kérdést intézek hozzád. Tehát hallgass meg! Mivel mi, rómaiak is jártasak vagyunk a ti prófétáitok tanításaiban, tehát éppen abból szeretnék megfelelő magyarázatot kapni arra, hogy Ézsaiás próféta mit érett tizedik részben, amelyben azt mondja: Jaj az írástudóknak, akik igaztalan törvényeket hoznak és azok szerint igaztalan ítéletet írnak, hogy a szegények dolgait megriasszák és hatalmat tegyenek az én népem nyomorultjainak igazsága felett, hogy az özvegyek prédáik, az árvák pedig zsákmányaik legyenek! Mit fogtok tenni a nagy látogatás napján és a nagy szerencsétlenség napján, amely messziről jön hozzátok? Kihez menekültök hogy segítsen rajtatok? És hol hagyjátok dicsőségeteket, hogy ne hulljanak a foglyok alá és a megölettek közé? S mindezekben nem hagy alá az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

295

Úr haragja és keze felemelve marad felettetek! – ez volna barátom az első kérdés s ezt teljesen a ti körötökből vettem, hogy ne mondhasd, hogy egészen idegen dolgot kérdeztem tőled. Adj nekem erre tehát megfelelő választ.” 7. Amikor a felfuvalkodott farizeus ezt a kérdést meghallotta és a prófétának azt a szövegét, amely jobban bántotta őt, mint a halál – a nyelve egészen megakadt és nem tudta, hogy mit feleljen rá, mert éppen ezekben a versekben vannak a farizeusok gaztettei éppen olyan világosan elmondva, mint amilyenek voltak. 8. Amikor a farizeus a válaszadással késlekedett, így szólt a római: „Kedves barátom, ha te a többi 9 kérdést is így fogod megválaszolni, akkor a mi döntőbíráinknak könnyű lesz bírálatot mondani; talán nem vagy jártas saját Írásotokban?” Mondja végre a farizeus: „Ó, igen, de ezt nem illő itt megmagyarázni, hanem csak a templomban, és még ott is jobb a népnek, ha nem ért és nem tud meg mindent!” 9. Mondja a római: „Óh, ezt nagyon szívesen elhiszem neked, mert ha a már teljesen kifosztott népnek ezt előadnátok és megmagyaráznátok, akkor az már régen úgy kiégetett volna benneteket, mint az erdei tetveket. Vajon én, mint pogány, igazságtalan voltam-e az imént, amikor a szemetekbe mondottam, hogy semmiféle Istenben nem hisztek? Mert ha hinnétek az Istenben, akkor a ti leghíresebb prófétátok nem adott volna rólatok ilyen istentelen tanúbizonyságot. Én azt mondom nektek, hogy most éppen elkövetkezett a ti meglátogatásotok és szerencsétlenségetek nagy ideje, hova akartok menekülni, hogy valaki segítsen rajtatok? – De most hagyjuk ezt, az első kérdést tehát elvesztetted! Térjünk át a másodikra, talán az jobban fog menni!” Mondja az elképedt farizeus: „De egy jobbat kérek.” A jelenlévők valósággal ujjongtak magukban és szerették volna a rómait megölelni. 212. Fejezet

A római fogadásból feltett második kérdése a farizeushoz szintén Ézsaiásból s a harmadik ugyanabból a könyvből. A római, mint írásmagyarázó, de helyes szellemben. A farizeusok nyílt vallomása, hogy valóban semmit sem hisznek.

1. A római ekkor rátért a második kérdésre és így szólt: „Jól figyelj tehát, így szól a második kérdés: Hogyan értelmezitek ti ugyanennek a prófétának ezt a szövegét, amely így hangzik: A nép, amely sötétben jár, egy nagy világosságot lát és azoknak, akik a sötét országban laknak, fényesen világít! – Hol van tehát a nép, amely a sötétben jár, hol a sötét ország és kicsoda a világosság? Feleljetek tehát erre a könnyű kérdésre!” 2. A ravasz farizeus nagyon jól tudta, hogy a római mit akar kivenni belőle s ezért ismét néma maradt. És amikor a római mégegyszer felszólította, hogy beszéljen, akkor mondotta a farizeus: „Ez újból olyan kérdés, amelyre csak a templomban lehet válaszolni és ott is csak négyszem között és zárt ajtók mögött, tehát itt nem adhatok rá feleletet.” 3. Mondja a római: „Én látom, hogy egész nyíltan valótlanságot mondottál. Lásd, én még Rómában is egyik apostolotok szájából nyílt helyen hallottam prófétáitok tanításait előadni és megmagyarázni, mégpedig nem rosszul. Ez az apostol előadásait csaknem egy egész esztendőn keresztül nyíltan tartotta, és aki egyes részeibe mélyebben akart hatolni, annak elment a házába és csekély honorárium ellenében tanításokat adott. Én magam is teljes 3 esztendeig tanultam tőle magánúton. Ez az apostol saját bizonysága szerint szintén pap volt valamikor a ti templomotokban, miért volt hát szabad annak, hogy nekünk rómaiaknak ettől a templomtól messze, magyarázza a prófétákat és miért nem teheted ezt meg te? Lásd, ennek az igazi okát ismét én fogom megmondani, hogy miért nem akarod ezt a verset megmagyarázni és azzal a kérdésre felelni. – Halld tehát! Te félsz itt a néptől, habár az Istentől – akiben nem hiszel – egyáltalán nem félsz, mert a nép tudja azt, hogy ő a ti népetek, amely általatok, írástudók által jár a sötétben és éppen ez az ország az, amely általatok sötétté lett, már hosszú idők óta. 4. De ott, amellett az asztal ellett ül a nagy világosság, amelyet a nép nagyon jól meglát, mert fényesen világít ebben a sötét országban. És ha a nép ezt az Istenből áradó világosságot látja és nagy örömét leli benne, miért nem látjátok ti is? Ti nem akarjátok meglátni, mert telve vagytok gőggel,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

296

önzéssel, határtalan uralomvággyal és azt akarjátok, hogy a Nap, a Hold, az összes csillagok és az egész földkör meghajoljon uralmatok előtt. S éppen ezért, a legközelebb az fog megtörténni veletek, amit a szóban forgó nagy próféta jövendölt rólatok a tizedik rész tizenhatodik versétől: „Azért a Seregeknek Ura, az Ő kövérei közé (akik ti vagytok) ösztövérséget (a ti esztelenségeiteket) bocsát és az Ő dicsőségét (az Ő legnagyobb hatalmát és bölcsességét) meg fogja előttetek gyújtani (amely eset éppen most áll fenn), amely égni fog, mint hatalmas tűz.” – Az a világosság, Aki itt ül közöttünk, a tűz most Izraelben és az Ő szent szava a láng és benneteket, mint töviseket és gazt meg fog gyújtani és megemészt egy napon. Az Ő erdejének és kertjének régi dicsősége semmivé fog válni!” – Ki az Ő erdeje és kertje? Nem kell azt közelebbről meghatároznom; a lelketektől a testetek utolsó idegszáláig, ami most a ti Istenetek, fogtok semmivé válni és úgy szét fogtok olvadni, mint a vaj a napon és úgy el fogtok tűnni, mint a reggeli köd a Nap sugaraiban! Benneteket, mint az Ő erdejének visszamaradt fáit könnyen megszámlálhatja és felírhatja majd egy gyermek! 5. Lássátok én, mint római jobban értem az Írást, mint ti, akik országotok és isteni városotok közepén az első zsidók vagytok. De ez mit sem tesz, a fogadás megtörtént és egy római nem tér el attól, amit tanuk előtt fogadott! Tehát a második kérdés is elveszett, térjünk a harmadikra!” 6. Mondja a farizeus: „Veszítünk mi azzal, ha az első két kérdésre nem tudtunk válaszolni?” Mondja a római: „Ó – ti nem kapzsi emberrel álltok szemben! Ha 10 kérdés közül csak egyre adtok helyes választ, akkor már megnyertétek a teljes fogadást, de én azt kérdezem, amit akarok és majd, ha ti kérdeztek engem – amint azt megbeszéltük – akkor én sem fogom előírni, hogy mit kérdezzetek, most pedig térjünk a harmadik kérdésre: Lássátok én Ézsaiás könyvének tizenkettedik részében azt olvastam: Abban az időben (amely most már itt is van) majd te (Izrael) azt fogod mondani: „Hálákat adok Neked ó Uram, hogy haraggal voltál irántam és a Te haragod megváltozott és vigasztal engem. Lásd, Isten az én üdvöm, én biztonságban vagyok és nem félek semmitől, mert Isten az Úr, az én erősségem, az én zsoltárom és az én üdvösségem! Én az örömök vízéből (bölcsesség és élet) fogok meríteni az üdvösség kútjából (az Úr szeretete) és ti népek abban az időben azt fogjátok mondani. Adjatok hálákat az Úrnak, prédikáljátok az Ő nevét (az élet Igéjét), hirdessétek ki más népeknek az Ő cselekedeteit, hirdessétek, hogy milyen nagy az Ő neve (Isten Igéje) énekeljetek dicsérőénekeket az Úrnak, mert Ő dicsőségteljesnek bizonyult! S ez a hír terjedjen el minden országokban, ujjongj és dicsőítsd Cion lakója (a zsidók elárvult megismerése) mert szent Izrael melletted van!” Nos kedves vak barátom, mit szólsz ennek a rendkívül nagy prófétának szavaihoz? Kire vonatkoznak azok vajon a legcsalhatatlanabb jelek szerint: szent Izrael nincs közöttünk?” 7. Erre a farizeus megdöbbenve nézett a rómaira és kis idő múlva így szólt: „Barátom, mond hol és mikor tanultad be a mi írásunkat ilyen jól, hiszen te olyan jártas vagy a próféták írásaiban, mintha a templomnak egyik írástudója volnál? Én ezt a részt nagyon jól ismerem, de annak csupán szellemi értelme van és az én véleményem szerint egyáltalában nem vonatkozik a mi jelen időnkre; ezek csupán egy prófétának közönséges szellemi dicsérő kitörései, amelyek egy közönséges ember számára nem is alkalmasak. Egy olyan zsoltárszerű dolog, amely Istent, az Urat illeti.” 8. Mondja a római: „Barátom, akkor te nagyon rosszul vagy értesülve! Én, mint pogány ugyanazt mondom neked, amit most százezrek mondanak. A szent Izrael ott ül az asztal mellett azok között, akik sokkal jobban tudják azt, amit neked az imént elmondottam, most pedig már magad is elhiheted, amit olyan világosan bebizonyítottam, hogy gyermekkorod óta soha sem hittél Istenben; mi akadályozhat téged, hogy ebben az igaz szent Izraelben higgy, mert csak egyedül Ő általa érheted el az örök életet!” 9. Mondja a farizeus: „Én nem vagyok a templom főpapja s az én esküdt kötelességem az, hogy megtartsam, amit a templom főpapja reám ró; mert az én egzisztenciám és bőröm épsége függ ettől. Ha az én állásom valamely istennek nem volna tetsző, akkor bölcsességével és hatalmával megakadályozhatta volna, hogy ne lettem volna azzá, ami vagyok; de mivel Ő ezt nem akadályozta meg, tehát az vagyok, aki vagyok és aszerint beszélek és cselekszem, amit nekem a templom parancsol. S ha én ezáltal igaztalanul cselekszem, akkor ennek maga Isten az oka, ha ugyan létezik valahol, mert Ő engedte meg, hogy azzá legyek. S mivel az vagyok s az én világi boldogulásomat is megtaláltam ezzel, tehát megmaradok annak, ami önhibámon kívül lettem!

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

297

10. Én nagyon jól tudom azt, hogy a mi egész Mózesünk, a többi nagy és kis prófétával együtt nem egyéb, mint annak a sok öreg papnak képzeletbeli szüleménye és hogy egy Istenségben, akár pogány, vagy indiai, egyetlen egy igaz szó sincs, hanem a csillagvizsgáló emberek rest fantáziájukban feltaláltak egy Istent és a könnyen hívő emberek számára nekünk hagyták örökségül és mi bolondok tovább kultiváljuk és fenntartjuk az ókornak ezt az esztelenségét mindaddig, amíg csak lehet. De ha a mi ügyünk egyszer egy lökést kap, akkor buknunk kell s ez már előttem is világos dolog! 11. Azután több, mint valószínű, hogy ennek a csodálatos embernek a tanai egy ideig burjánozni fognak, de végül azokat is ugyanaz a sors fogja érni, mint minket; mert amit halandó ember hoz létre, az úgy elmúlik, mint ő maga, csak amit valamely előttünk örökké ismeretlen Isten teremtett meg, az marad meg egyenlő módon mindvégig, mint pl. a Nap, a Hold, a csillagok és ez a Föld. S ezzel megtudtad saját magamtól, hogy semmit sem hiszek, de a régi dolgokat csak a szegény nép miatt tartom fenn, mert különben kitörne közöttük a legnagyobb durvaság, amely által el kellene pusztulnia mindennek, mivel most is minden éberségük ellenére olyan dolgok történnek, amelyek az emberiségnek nem szolgálnak legnagyobb dicsőségére. 12. Ebből aztán láthatod, hogy én semmiben sem hiszek, de a legkevésbé egy olyan Istenben, Aki valamikor a Föld embereinek törvényeket adott, mert ha egy Isten létezne, Aki mindent Önmagából teremtett, akkor akaratának hatalma által a nagy törvényeket belehelyezte volna a természetbe. De hogy egy ilyen lény valaha az embernek morális törvényeket adott volna, azt a magam részéről már azon oknál fogva sem hiszem, mert Ő csak egy embernek adott ősidők előtt törvényeket; az én véleményem szerint minden ember egyforma. De mivel most megmutattam, hogy milyen vagyok én és hogyan gondolkodom, tehát kímélj meg engem a mi Írásunkból szedett kérdésekkel, mert én nem hiszek azok valódiságában.” 213. Fejezet

A negyedik kérdés a természetből merítve, a farizeusokhoz: Mi a Nap? Igen gyenge válasz és erre a római magyarázata. Az ötödik kérdés a Noé idejebeli vízözön felől, szintén elhibázva.

1. Mondja a római: „Tudtam én azt jól, hogy te és valószínűleg még sok hozzád hasonló nem hisz Istenben, de azért mégis arra kényszerítitek a népet, hogy nektek higgyenek és mindenféle olyan törvényt írtok elő neki, ami a hasatokat szolgálja. De mindez nem tesz semmit, a fogadás feltételeit teljesíteni kell. Ha a Bibliából egyáltalában nem akarsz több kérdést, akad itt mindjárt más is és azzal mindjárt áttérünk a negyedik kérdésre. 2. Mondd meg azt nekem, hogy önmagában mi is tulajdonképpen a Nap? Látod, ez egy egészen természetes kérdés, felelj hát reá helyesen!” 3. Mondja a farizeus: „Ez igazán nevetséges kérdés! Ki tudhatja ezt? Ilyen kérdést feltehetnél egy Istennek, de nem egy embernek. Ki volt valaha a Napnál, vagy a Napban, hogy megmondhatná, hogy önmagában véve mi is a Nap? Mi emberek csak annyit mondhatunk róla, amennyit belőle látunk és észlelünk. A Nap egy meglehetősen nagy és igen erősen világító korong, hatalmas fényt és meleget termel, sőt néha Egyiptom nagy pusztáiban olyan forróságot, hogy attól még a kövek is olvadoznak. Azon kívül a Nap kel és leáldozik, ami ezen a Földön a nappalt és az éjszakát idézi elő. Továbbá télen, szabályszerűen mélyebben Dél felé és nyáron inkább Észak felé kel, s ez az évet és annak négy szakát adja. A Nap fényének és melegének foka szerint idézi elő a növények növekedését és a számtalan sok féreg születését s néha elsötétedik, ami azonban ritkán történik meg, de hogy ez az elsötétülés mimódon jön létre, azt ezen az egész Földön egy ember sem tudja, sőt azt sem, hogy éjszakának idején hol tartózkodik. Lásd, ez egyben minden, amit mi emberek a Napról tudunk és tudhatunk s ennél többet nem is mondhatunk. Hogy a Nap önmagában valószínűleg nagy tűz, az részenként abból sejthető, mert fénye olyan messziről is igen nagy meleget tud terjeszteni; és mégis nagyon különös az, hogy a magas hegyeken mindig lényegesen hidegebb van, mint a mélységekben, habár a magas hegycsúcsok közelebb vannak a Naphoz, mint ezek a mélységek. Ennél többet, mint már mondottam, mi emberek nem tudunk mondani erről a mennyei csillagzatról. E felelet ellen is van valami kifogásod?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

298

4. Mondja a római: „Ó, nagyon is sok, mert amit te mondottál, azt még a legközönségesebb napszámos is tudja, aki nem írástudó, és akinek a bölcsessége éppen úgy, mint a tied, nem nagyon sokat ér, de a néptől valósággal nem imádtatja magát, mint ahogy azt ti kívánjátok a néptől. Miért tudjuk ezt, mi rómaiak és a mi Urunk és Mesterünk sok tanítványa s miért nem tudjátok ti? Látod azért, mert te nem hiszel Istenben éppen úgy, mint a hozzád hasonlónak legtöbbje; de ha jön valaki, aki benneteket mindenféle bölcsességbe akarna bevezetni, akkor minden erőtökből üldözni kezditek, mert attól féltek, hogy a benneteket felülmúló bölcsessége a ti öreg, elrozsdásodott butaságotok tekintélyét nagyon csökkentené, de azért nem akartok semmi magasabbrendűt tanulni és tapasztalni és nem engeditek meg, hogy túlságosan vak hivőitek s tanuljanak és tapasztaljanak s ezért kétszeres büntetést érdemeltek. Aki nem hisz Istenben, az Istentelen. A lélek Isten nélkül pedig sötét halott és semmit sem hall és nem lát abból, amit Isten az ő szellemébe az igazság teljessége szerint beleteremtett. 5. Az Istentől átszellemült és megvilágított ember azonban mindent lát és mindent megért. A Napot, a Holdat és a csillagokat és ezt az egész Földet önmagában éppen úgy szemlélheti, mintha azokon jelen volna és ha ez így van, akkor azt is tudja, hogy mi a Nap, hogy van az megteremtve és minden egyéb is. 6. Mi és sokan mások, akik szintén itt vagyunk, részesültünk ebben a kegyelemben s azért tudjuk azt mindnyájan egyformán, hogy mi a Hold, a Nap és a csillagok. De mivel te ezt nem tudod, sőt még annyit sem tudsz, mint az esseusok, akiket mi rómaiak nagyon jól ismerünk, tehát ezt a negyedik kérdést is igen sületlenül és helytelenül válaszoltad meg. És ha erről magad is meg akarsz győződni, van nekünk eszközünk arra is, hogy ezeket neked bebizonyítsuk!” 7. Mondja a farizeus: „Ó hagyd el ezt, mert olyan emberek, mint amilyenek ti vagytok, kik mindenféle mágiában és varázslatban jártasak vagytok, képesek volnátok engem a felhőkön keresztül belevarázsolni a Napba! De az ilyen levegőutazásból én nem kérek! Én magam is beismerem, hogy ezt a negyedik kérdést is elhibáztam; tedd fel tehát az ötödik kérdést.” Mondja a római: „Minden kérdéssel így fogsz járni, hogy az égen nem vagy jártas, azt már láttam, de talán itt a Földön jobban fogsz tájékozódni? 8. Mit szólsz a Noé idejebeli özönvízhez? Általános volt az, vagy csak részleges? Igaz az, hogy Noé minden állatfajból egy párt bevitt a bárkájába? Hogyan táplálta ő az összes állatokat, honnan szerezte a ragadozó állatok számára a húst és honnan a halevők számára a halakat? Miből éltek a ragadozó állatok azután, amikor Noé ismét kilépett a bárkából? Mert akkor a Föld még puszta és sivár volt és sehol nem volt juh és disznónyáj, amely az oroszlánoknak, tigriseknek, farkasoknak stb. táplálékul szolgálhatott volna! A víz általában a Föld legmagasabb hegycsúcsai felett is magasabban állott, hova folyt le végül a víz, mert hiszen az egész Föld mindenütt egyformán víz alatt állott. Erre adj nekem értelmes felvilágosítást! Mert ez még előttem is kissé hitetlenek látszik és én sem tudok ebben eligazodni! Talán te tudsz kielégítő felvilágosítást adni a saját felfogásod szerint! Beszélj!” 9. Mondja egészen meghökkenve a farizeus: „Barátom, te olyat kérdezel tőlem, amit úgy látszik magad sem értesz, mit teszel majd akkor, ha én kérdezek ilyeneket tőled?” Mondja a római „Akkor sem fogsz semmit sem veszíteni! De hogy én éppen ezt a kérdést nem értem jobban, mint te az más kérdés és majd kitűnik a végén. A sor most rajtad van, hogy beszélj!” 10. Mondja tovább a farizeus: „Kedves barátom! A mózesi Írás e rendkívül misztikus pontjáról vajmi nehezen lehet magyarázatot adni, mert ez a dolog a mi értelmünkön keresztül szemlélve nem egyéb, mint a természettel a legnagyobb mértékkel ellenkező esztelenség. Erre nézve nincsenek megerősítő történelmi dátumok, ennélfogva vagy el kell hinnünk ezt a képtelenséget úgy, amint adva van és mindezekhez oda gondoljuk az akkori igen szeszélyes Isteni Mindenhatóság segítségét, vagy az egész öreg lim- lomot szemétre dobjuk. A könyv egy általános özönvízről beszél, amely a mindegyre jobban megismert természeti törvényekkel szemben teljes lehetetlenség s ha megkérdezzük az óindiaiakat, akiknek még sokkal régibb könyveik vannak, mint nekünk, azok a Noé idejebeli özönvízről semmit sem tudnak. De azt állítják, hogy sok ezer évvel ezelőtt egy nagy üstökös csillag egészen a Föld közelébe jött s ez a csillag tele volt vízzel és a Föld a vizét magához vonzotta és így került a sík India víz alá, amely azután lassan- lassan összeköttetésbe jutott nagy indiai tengerrel. Abban az időben minden elpusztult, ami a völgyekben volt, úgy az emberek, mint az állatok; ezt azok jegyezték fel, akik a hegyeken laktak, hogy megtudják gyermekeik és unokáik is. Ez az indiai és a Perzsa monda.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

299

11. A régi egyiptomiak a nílusi árvizeken kívül más árvizekről nem tudnak, csak néhány néger mondja azt, hogy ott, ahol a Szahara sivatag áll, egykor víz volt mégpedig nagy tó. 12. Azonkívül elbeszélték visszatért apostolaink, hogy Ázsia legszélső északi részén a nagy fal felett van egy igen nagy birodalom, melynek őreivel indus nyelven beszéltek. Ezek is a nagy özönvízről érdeklődtek és hogy azok a magas falak is az általános özönvíz miatt lettek építve. De azok az egészen kedélyes őrök nagy tűzhegyekről is beszéltek, azonban egy ilyen nagy vízözönről senki sem tudott egy szót sem. Mindezeket tapasztalatokból tudjuk, ennélfogva nehéz egy általános özönvízre gondolni, de még nehezebb azt elhinni. 13. Ti, rómaiak, isteni tanaitokban szintén két nagy vízárról beszéltek, az ogigiairól és a másik Deukailon és Pirháról. S hogy abban van-e valami igaz, vagy nincs, azt sem a zsidók, sem ti rómaiak nem tudjátok megítélni. Ha a Noé idejebeli özönvízből elesik az általánosság, akkor elesik a bárka minden egyébbel együtt.” 14. De a Noé idejebeli özönvíz képének bizonyára egész más értelme van, mint az, amit nem lehet elhinni, mert igen sok más tény ellene szól. De kinek van kezében a magyarázat kulcsa? Mindezekből láthatod, hogy én erre vonatkozólag nem tudok a te értelmed előtt elfogadható választ adni és ez a kérdésed válasz nélkül marad ugyan, de alaposan igazoltam az okát. 15. Mondja a római: „Igen, ezt jól ki is vettem a beszédedből, de ezzel mit sem segítettél a dolgon s újból beigazolódott rajtad, - mint papon az a nem éppen dicséretes dolog – hogy megkívánod az emberektől, hogy elhiggyék amit te magad most a legnagyobb esztelenségnek és képtelenségnek tartasz. Én pedig azt mondom neked, hogy ez a mi nagy Urunk és Mesterünk a legpontosabban és legvilágosabban meg tudná magyarázni, hogy miképpen áll a dolog a Noé idejebeli özönvízzel. De mivel te semmiféle Istenben nem hiszel és még kevésbé ennek az Istenembernek tiszta Isteni küldetésében, tehát mindvégig megmaradsz lelked ítéletének éjszakájában. Tehát az én ötödik kérdésem megválaszolásából sem lett semmi; térjünk tehát a hatodik kérdésre, talán az jobban fog sikerülni?!” 214. Fejezet

A fogadás folytatása. A római kérdései a farizeusokhoz: 6. Jób könyvéről; annak benső értelmét megmagyarázza a kérdező. 7. kérdés, a felső egyiptomi Jabusimbil templomáról. Annak berendezésének mély és igaz jelentősége. A 8. kérdés a delfi orákulumról.

1. A római: „Mondd mit tartasz te Jób könyvéről? Hogyan tetszik neked az a párbeszéd Isten és Jób között, továbbá Isten és a sátán között? Mit szólsz te ahhoz és miképpen magyarázod meg nekem ezt a különös esetet? 2. Mondja a farizeus: „Ez már megint olyan kérdés, amire értelmes ember nem adhat választ. Mit szólsz te a ti Ikarionotokhoz, Bacchusotokhoz és Orfeuszotokhoz. A mi Jóbunk egyáltalában soha nem is létezett, s az egész csak egy jámbor monda, amelyet valamely régi látnok talált ki, aki ezt a költött dolgot homályos megvilágításban úgy írta le, amint ő értette. Látunk abban egy rendkívül becsületes embert, akit Isten maga is sokra tartott, de a sátán tudtára adta Istennek, hogy Jób is bukni fog, ha türelmét a végletekig próbára teszi. Ezután Isten jogot adott a sátánnak, hogy a legborzalmasabb türelempróbát adja fel Jóbnak mindaddig, míg végül szegény Jónak türelme szakadt és valósággal perbe száll Istennel; erre Isten szószólót küldött hozzá, aki a szegény Jóbot igen élesen megdorgálta, és amikor Jób ismét megadta magát Isten kegyetlen akaratának, akkor Isten újból kegyelmes lett hozzá. 3. Nos – ha valaki bölcsességet talál, egy ilyen állítólagos bölcs Istenben, az csak ennek a meggyötört embernek az idejéből kell, hogy származzék; mi ezt a történetet mindig bosszankodással olvastuk és már régóta apokrifnak nyilvánítottuk. Ebben a történetben ugyanis olyan kevés igazság és bölcsesség rejlik, mint a ti Atlasztokban, aki az egész mennyországot folyton a vállán kell, hogy hordozza és így erre nem is lehet értelmesen felelni!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

300

4. Mondja a római: „Ti valóban jól csináljátok, mert lusták vagytok arra, hogy kutassatok, tanuljatok és gondolkozzatok, tehát inkább eldobjátok azt, ami a ti rest lim- lomotokba nem illik bele. Én Jób történetében az első pillanatra felismertem az ember benső szellemi fejlődését és ti ezt még apokrifnak nyilvánítjátok? Nincs abban világosan feltüntetve, hogy a léleknek lassan és fokozatosan el kell szakadnia mindattól, ami világi és ami a testé? 5. Egy olyan ember, aki jólétben él, minden tekintetben könnyen dicsérheti és magasztalhatja az Istent, mert közben egészen jól érzi magát, de ez nem válik lelkének hasznára; az ember ezután próbára tétetik, hogy a nyomorúságban és ínségben hogy viselkedik Istennel szemben s így Jób története gyönyörű példát szolgáltat arra, hogy nemcsak a jólétben, hanem a legvégső szükségben is meg kell Istent ismerni, dicsérni és magasztalni és ilyesmit nevezel te nem- létezőnek, ész és értelem nélküli lim- lomnak? – Ó, te még igen mélyen benn fetrengsz az ítélet és halál fertőjében s így már 6 kérdésre mulasztottad el a választ; de hagyjuk ezt, én most hetedszer kérdezek tőled valamit és ez igen könnyű kérdés lesz. Halld tehát! 6. Lásd, felső Egyiptomban még most is fennáll egy gránithegybe vésett Isten-templom; a neve Ja-bou-sim-bil. Az a templom egészen más, mint ez itt Jeruzsálemben s az egész világ legemlékezetesebb őslakói, tehát az akkori Istenhívők kimondhatatlan fáradsággal építették. A templom bejáratánál e Földnek négy eleme ülő, tehát örökké nyugvó helyzetben van megszemélyesítve és kolosszális alakban való ábrázolásuk, a természet összes törvényekben uralkodó hatalmas Isteni erőt jelképezik, nyugalmi helyzetük pedig az Isteni Szellemnek soha nem változó rendjét. Ennek a templomnak belső és igen tágas csarnoka három részből áll; az elsőben gigantikus emberi alakok állnak, a másodikban hozzánk hasonló emberi alakok és a harmadikban különféle jelek között egészen a háttérben, habár nagyon elmosódva – e szavak: - Ja-bou-sim-bil olvasható. Hogyan magyaráznád meg te, mint írástudó e világ legnevezetesebb templomának belső berendezését? Remélem, hogy ez nem ismeretlen előtted?” 7. Mondja a farizeus: „Igen, igen én már sokat hallottam erről beszélni és a dolog valóban úgy áll, ahogy ezt te most leírtad; de a templom borzasztóan régi és ki tudja, kik voltak azok a népek, akik ilyen templomot készítettek? Jeleiket mi nem tudjuk elolvasni, és ki tudja azt pontosan megállapítani, hogy mit jelentenek? A mi írásaink hasonlatosságának még a leghalványabb nyomát sem látjuk benne, ennélfogva halottak a mi számunkra. Ti balról jobbra írtok, mi fordítva s így ti Egyiptom ősírásait könnyebben olvashatjátok, mint mi, mert azt mondják, hogy a régi Egyiptomiak is balról jobbra írtak. Mi fordítva írunk, ennélfogva abban a régi írásban egyáltalában nem ismerjük ki magunkat. Mit jelenthet az a 3 csarnok különös nagy és kicsiny szobraival, amelyek az első két csarnokban vannak s mit jelent végül a harmadik csarnok azzal a bizonyos felirattal, amelyet mi zsidók nem tudunk elolvasni?” 8. Mondja a római: „És ti Isten gyermekeinek nevezitek magatokat, akik nagy bölcsességetekről olyan felfuvalkodottan jártok-keltek a világban, mint a nagy mocsári békák, mintha csak ti teremtettétek volna az egész nagyvilágot! Ami olyan közel van hozzátok azt nem tudjátok megérteni és még ti akartok – amint az írásotokban áll – az Isten választott népének nevelői és vezetői lenni? Senki sem adhatja másnak azt, amivel maga sem bír, hanem csak azt, amivel maga is rendelkezik. De ti csak a tökéletes butaságot és a teljes tudatlanságot bírjátok minden dologban; mit tanulhat tehát tőletek a szegény nép? Semmi egyebet, csak felfoghatatlan vakságot. Mert lásd, én már Rómában is sokszor hallottam azt a közmondást: Ez az ember még egy zsidónál is butább és most magam győződöm meg róla, hogy tényleg így is van. 9. Mi rómaiak sohasem tartottuk méltóságunkon alulinak, hogy minden meghódított nép szellemi istentanaival foglakozzunk, és hogy azokról pontos felvilágosítást kérjünk, és mégis pogányoknak neveznek bennünket; és ti Isten népei, először is a nagy Istenben nem hisztek és amellett minden egyéb isteni tant megvettek anélkül, hogy azt valaha közelebbről kutattátok volna. Miféle emberek vagytok ti? Valóban ti sokkal inkább csupán gyomor és hasemberek vagytok, mint a legközönségesebb epikureisták! 10. Nézd, én, mint született pogány fogom neked megmagyarázni, hogy a nevezetes Ja-bousim-bil templomnak mi a jelentősége, mert leginkább az indított engem arra, hogy az igaz Istenről más fogalmakat alkossak, mint amilyenekkel azelőtt bírtam.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

301

11. Amikor körülbelül 10 évvel ezelőtt államügyekben Felső-Egyiptomba kellett utaznom, jutottam el ahhoz az említett templomhoz, amely kimondhatatlan benyomást gyakorolt rám. Én abban mindent a legnagyobb figyelemmel és érdekelődéssel néztem végig, egy ottani elszegényedett pap és e régiségek őreivel megmagyaráztattam, hogy ennek, vagy annak mi a jelentősége. Az öreg férfi telve volt szeretettel és alázatossággal s a legnagyobb szolgálatkészséggel mindent olyan jól megmagyarázott, hogy kénytelen voltam magamban ezt mondani: Ez az ember bölcs és teljes igazságot beszél! 12. Ő pedig így szólt hozzám: „Íme barátom, a jobboldalon levő óriás alakok az Isten 7 szellemét ábrázolják, akik által az ember a Földön mindenféle megismeréshez jut és azután igen sokat képzel magáról; a baloldalon lévő alakok az ember vad és fékezhetetlen szenvedélyeit ábrázolják, azért láthatod lábaiknál a halál és az ítélet jeleit. S lásd itt van a második csarnok, ez valamivel alacsonyabb, mint az első és abba egy meglehetősen szűk kapun lehet bemenni; ez az emberek alázatosságát jelképezi, amely nélkül lehetetlen igazi Isteni megismeréshez jutni s azért itt már igen szerény emberi alakokat látsz, mélyen meghajlott állásokban és itt a harmadik és utolsó csarnokban már csak szellemieket láthatsz megfelelő jelekkel ábrázolva és ott fent a magasban, körben láthatod e szavakat: Ja-bou-sim-bil! És ez az Isten Igéje minden ember szívében benne van, aki Istent szereti és keresi, a jelek pedig így szólnak: Én voltam, vagyok és leszek! Én vagyok az egyedüli és Rajtam kívül nem létezik más Isten! 13. Tehát barátom, aki keres az talál s én kora ifjúságomtól kezdve mindig kerestem és sokat találtam; de a legnagyobbat, amit ebben a világban kereshettem azt itt találtam meg, de nem a ti templomotok vak szellemében, hanem itt! És ott ül Ő szeretettel és barátságosan emberi alakban közöttünk, Akiről a régi templomban is a harmadik csarnokban írva van: Ja-bou-sim-bil, de semmi sem múlik azon, hogy te, vagy az a sok hozzád hasonló ezt elhiszi-e, vagy nem, mert mégis csakúgy van, ahogy azt én és sok ezren hiszik és minden időben hinni fogják. S így a hetedik kérdés is válasz nélkül maradt, most pedig felteszem a nyolcadikat s majd meglátom, hogy fogsz-e arra feleletet találni? 14. Mit tartasz a delphoi orákulumról, amely még most is fennáll? Lásd ez a kérdés igazán rövid s igen közel áll hozzád, beszélj hát!” 215. Fejezet

A farizeus gyenge válasza a delphoi orákulumra vonatkozólag. 9. Egy lelkiismereti kérdés. A farizeus szomorú válasza. 10. kérdés: Fontos szellemi jelenség Spanyolországban, vagy a testi halál után az emberi lélek továbbéléséről. A farizeusok kijelentik, hogy a római győzött a fogadásban.

1. Mondja a farizeus: „Én már egyszer hallottam erről beszélni, de hogyan mondjam azt el, hogy mit tartok egy olyan dologról, amelynek csak a nevét ismerem? Hogy abban egy jósnő létezik, akit Pythiának neveznek s egy háromlábú széken ül és az emberek kérdéseire pénzért igen ravasz válaszokat ad – ennyi tudok; de hogy ez a Pythia hogy hozza ezt létre, milyen az a templom és a jósnő háromlábú széke amelyen ül, s hogy a jóslásaira lehet-e valamit adni, vagy nem, azt nem tudom s így más választ nem is adhatok, mint amilyet már adtam.” 2. Mondja a római: „Valóban annál tapasztaltabbnak tartottalak, mint amilyen valóban vagy s ezzel a hitetlenségetekkel és tudatlanságotokkal meritek ti ezt a Bölcseknek legbölcsebbjét vizsgálni és próbára tenni? Ez már igazán több a soknál! De én azt már Rómában hallottam, hogy a szombati beszédetek alkalmával a népet mindattól ami a pogányságra vonatkozik óva intitek és minden zsidót örök kárhozattal fenyegettek, ha egy ilyen templomot megnézni merészelne és annak berendezését megmagyaráztatná magának, hogy attól esetleg megokosodna és könnyebben megismerné más népek fény- és árnyoldalait. Én most már kilencedszer kérdezem tőled és azt mondom, hogy vagytok képesek ezt megtenni, amikor még halvány fogalmatok sincs arról, hogy a tulajdonképpeni pogányság miből áll? A saját írásotokat nem ismeritek, Istenben nem hisztek és mégis bírák akartok lenni olyan emberek felett, akik arra törekszenek, hogy a külvilágban szerzett tapasztalatok által szellemüknek minél magasabb lendületet adjanak. Mondd, hogyan és miért tesztek ti ilyeneket?!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

302

3. Mondja nagyon zavartan a farizeus: „Nekünk így kell cselekednünk, mert így parancsolja azt a templom főpapja! S hogy miért azzal szükségtelen törődnünk, de nincs is semmi közünk hozzá, mert azok a felelősek, akik nekünk ilyeneket parancsolnak; mi csak az ő gépeik vagyunk, de akik emellett jól élnek és titokban az egész világot kinevethetik; mert minél butább az, annál jobban megy a mi dolgunk! Nálunk is voltak olyan emberek, akik mindenféle áldozatok és lemondások árán keresték Isten Országát és végeredményben ha mást nem is, de a halált éppen úgy megtalálták, mint ahogy nemsokára mi is meg fogjuk találni. Nem bölcsebb-e tehát az aki az életét élvezi, mint egy fonák felfogású jámbor, aki egy ismeretlen, de leginkább bizonytalan mennyország reményében képes magát férfiasságától megfosztani s végül nem eszik mást, mint sáskákat és vadmézet, amelyet vadméhek és tengeri rákok gyűjtenek össze a föld lyukaiban. Mondjon nekem bárki amit akar, én mégis amellett maradok; az ember arra törekedjék, hogy jól, egészségesen és lehetőleg gondtalanul éljen, minden egyéb nem ér egy fricskát sem. Aki nem tanult sokat, annak majd nem lesz mit elfelejtenie sem és életünk végén teljesen mindegy lesz az, hogy mint tudósokat, vagy mint bolondokat esznek meg a férgek! 4. Hogy egykor lesz-e feltámadás, vagy a test halála után lelki élet, az egy olyan kérdés, amelyet halandó nem tudott másképpen csak vak hitével megválaszolni. Remélem ez a válasz kérdésedre meg fog felelni?!” 5. Mondja a római: „Hallod-e te teljesen sötét és élettelen lelkű ember! Ilyen nyilatkozatra, amelyet még hozzá itt a nép előtt teszel, mi igazán semmit sem felelhetünk. Én már igen sok emberrel beszéltem szellemi dolgokról, de soha, még a legfanatikusabb pogányok között sem találkoztam egy ilyen tökéletesen vak bolonddal. Én, mint pogány, száz és száz olyat tudnék felmutatni, akik a test halála utáni lélek életét a legfényesebb és a legkétségbevonhatatlanabb módon igazolják; és te, mint pap olyan bután beszélsz, mint a legutolsó állat beszélne, ha beszélőképessége volna. 6. Lásd én, mint az igazság és világosság barátja, a tizedik kérdésre vonatkozólag röviden elmondok neked egy esetet, amelynek én még sok mással együtt tanúja voltam; és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit felelsz erre. Hét évvel ezelőtt állami ügyekben Hispániába lettem kirendelve. Saguntus volt a helység neve, amelyben nekem dolgom volt. Én szolgaszemélyzetemmel annak a helységnek egyik legnagyobb vendégfogadójában voltam megszállva, amelyben nagyon jól elláttak. A harmadik napon, korán reggel egészen éber állapotban megjelent előttem húsz évvel ezelőtt meghalt atyám, úgy, ahogy életében volt, hozzám lépett és olyan hangosan szólított nevemen, hogy a hívást szolgáim is hallották, valamint az alakot is látták. 7. Én erre megkérdeztem a szellemet, hogy mi a kívánsága? És a szellem így szólt: Amit ti halandók még távolról sem sejtetek, azt mi halhatatlanok előre tisztán látjuk. Legkésőbb egy órán belül hagyjátok el ezt a fogadót és három óra előtt ne is menjetek más fogadóba, hanem maradjatok a szabadban, távol a falaktól, mert ezalatt az idő alatt földrengés lesz, amely által ez és még más gyengén megépített ház össze fog omlani és sok ember és állat elpusztul. Először azonban csináljatok nagy lármát a város piacán, hogy még többen is megmenekülhessenek. Ha a veszedelem már elmúlt, egy fiú jön hozzátok és elvezet benneteket egy biztos fogadóba.” Erre az alak eltűnt és bennünket szorongó érzés fogott el és csomagjainkkal együtt kisiettünk a szabadba és lármánkkal felébresztettük a ház népét, akik szintén kimenekültek és még egy sereg embert is felébresztettek, akik szintén kiszaladtak házaikból, mert ezek az emberek igen könnyen hívők voltak s hittek látomásunkban és ezáltal megmentették életüket. A baljóslatú óra elkövetkezett és vele egy igen erős földlökés, amely által húsz ház, valamint az a vendégfogadó, amelyben mi laktunk, egészen az alapfalig összedőlt. Azután még néhány kisebb ház következett, ami már nem okozott különösebb kárt. Szomorú várakozásban eltöltött három óra múlva egy fiú jött hozzánk és elvezetett bennünket egy kissé félreeső, de sértetlen fogadóba, amely szívesen befogadott bennünket, ahol biztos menedéket is találtunk. Ennek a ténynek igazságáról kezeskednek jelenlévő társaim, akik akkor mind jelen voltak. 8. És most pedig mondd, mit tartasz te erről az igazi élményről? Él-e a lélek a test halála után még tovább is, vagy örökre meghal a testtel együtt?” 9. Mondja az immár teljesen elképedt és megzavarodott farizeus: „Ha ez az eset igaz, akkor talán el lehet fogadni, hogy a lélek tovább él; de mi a lélek, hol és hogyan él tovább? Ezt mégsem tudjuk.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

303

10. Mondja a római: „Ha az én atyám szelleme tudta, hogy mi fog történni, és hogy én hol vagyok, akkor az ő élete és léte nyilvánvalóan tökéletesebb és világosabb, ennélfogva jobb kell, hogy legyen, mint ez a vak testi próbaélet. És ha mi pogányok tudunk erről és mindig kutatunk, hogy minél több világosságot és tapasztalatot szerezzünk, miért nem teszitek ezt ti meg és miért üldözitek Azt, Aki a legnagyobb és legtisztább világosságot adhatná nektek? Miért törekedtek arra, hogy a vakságotokban még meg is öljétek Őt, amint azt ma délelőtt a templomban nagyon is szembetűnő módon tettétek?” 11. Mondják az összes farizeusok: „Ezt csak a közönséges zsidók akarták megtenni, de nem mi, mi azonban nem a templom miatt, hanem saját magunk érdekében jöttünk ide, hogy lássuk és megvizsgáljuk mi van a dologban. Higgyünk, vagy ne higgyünk? Az eddig látottak és hallottak még nem elégítenek ki bennünket teljesen és várjuk a továbbiakat. Ha nagyobb meggyőződést szerezhetünk, akkor még mi is lehetünk ennek a Mesternek tanítványai. Azért hát ne sürgessetek bennünket. Te barátunk, kérdéseiddel legyőztél, ugyanis mi 100 font arannyal tartozunk neked, de most rajtunk van a sor és mi is 10 kérdést fogunk feltenni. Ha erre a 10 kérdésre megfeleltél, akkor fogod megkapni. Megfelel ez így?” 12. Mondja a római: „Tökéletesen! Kérdezzetek tehát, a feleletekről majd én a lehető legjobban fogok gondoskodni.” 216. Fejezet

A farizeusok 10 ellenkérdése következik: 1. Mózes 6. és 7. könyvéből; a római erre vonatkozófényes tiszta (inspirált) válasza leleplezi a papok balfogásait.

1. Erre az imént beszélő farizeus megkérdezte a rómait, hogy ő tegye-e fel a kérdéseket, vagy más? Mondja a római: „Nekem az teljesen mindegy. Kérdezzen közületek bárki és aki kérdezni tud.” Ezzel a válasszal meg voltak elégedve, amire előlépett egy másik, aki elsőrangú írástudó volt és szólásra nyitotta száját: „Halljad! Egyetlen egy válaszod, amely nem szolgál általános megelégedésre, saját mondásod szerint az 1000 font aranyadba kerül!” Mondja a római: „Ezt tudjuk jól, de ne gondolj az aranyra, hanem a bölcs kérdésre, mert azáltal jobban meggyűlik a bajod, mint az arannyal, amelyet még nem nyertél meg! Tedd fel tehát az első kérdést, hogy abból megismerjem szellemedet!” 2. Ekkor a farizeus azon gondolkozott, hogy milyen kérdést tegyen fel először, hogy a rómainak ne legyen könnyű válaszolnia. Erre az jutott eszébe, hogy a római nem tudhatja, hogy hány követ írt Mózes mert általában úgy tudta a nép, hogy Mózes nem írt több könyvet csak ötöt, pedig Mózes tulajdonképpen 7 könyvet írt és egy egészen tisztán prófétikus függeléket, amit a farizeus jól tudott de a legnagyobb bizonyossággal feltételezte, hogy a templom beavatottain kívül ezt senki sem tudhatja, azért tehát azt kérdezte a rómaitól, hogy tudja-e hány könyvet írt Mózes?” 3. Erre a kérdésre a római elmosolyodott, - ami a komoly rómaiaknál igen ritka jelenség volt – azután így szólt a farizeushoz: „Valóban ennél kívánatosabb kérdést nem is tehettél volna fel, mert a biztos válaszból világosan kitűnik majd, hogy régóta mennyire nem törődtök sem Istennel, sem Mózessel. Ti tudtommal már Sámuel óta inkább ellenségei vagytok Istennek és a népnek, mint barátai s éppen ezért anélkül, hogy féltetek volna Istentől, vagy a néptől, eltitkoltátok a két legfontosabb könyvet és azt a prófétikus függeléket, amelyben lelkiismeretlen cselekedeteitek és végzetetek pontosan meg van írva. De abban az időben amikor mi, rómaiak meghódítottunk benneteket, Alfától Omegáig minden könyveteket betekintés és lemásolás végett át kellett adnotok s így jöttünk rá összes titkaitokra s azért tudjuk jól, hogy Mózes 7 könyvet írt és egy prófétikus függeléket. 4. A hatodik könyvben pontosan leírta a Föld természetes keletkezését és annak helyzetét kezdettől az ő idejéig s onnan kezdte prófétikus jelentését egészen a Föld teljes feloszlásáig; továbbá a hatodik könyvben leírta a nagy férfiú a csillagos mennyet is, a Napot, e Föld Holdját, annak körforgását, valamint az összes bolygók forgását s hogy mik azok, milyenek, s mint világok hogy vannak megteremtve. – Leírta az üstökösöket, a Nap és Holdfogyatkozásokat és rámutatott arra, hogy jó számolók azokat mennyire kiszámíthatják előre és végül megmagyarázta azt is, hogy mik az állócsillagok és leírta azok nagyságát és óriási távolságát. E fontos könyv végén megjegezte, hogy mindezt a népnek tudomására kell hozni, hogy az Isten népe igazságban járjon a Földön és a csillagzatokban, s hogy ne essék a pogányok téveszméibe.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

304

5. De ti papok nemsokára másképpen gondolkoztatok, tudtátok jól, hogy a nép mindig különös félelmet érez a rendkívüli égi jelenségekkel szemben s ezt gondoltátok: Mi szüksége van a népnek ilyen tudásra? Teljesen elég, ha mi egyedül tudjuk azokat. Mi ezeket a napfogyatkozásokat kiszámítjuk majd s azzal fogjuk a népet fenyegetni, amely erről semmit sem tud és nagyobb áldozatra kényszerítjük. A nép áldozni is fog bőségesen s azt fogja hinni, hogy mi szüntettük meg a Nap és Hold elsötétülését. S még több ilyen, ehhez hasonló önző érdeketek miatt vontátok meg lelkiismeretlenül a néptől Mózes hatodik könyvét és megtartottátok magatoknak földi érdekeitek miatt. 6. A hatodik könyv az ember teremtését tartalmazza, valamint magyarázza szellemi fejlődését, Isten Szellemének állandó befolyása által. Ez minden ember értelméhez mérten fejtegeti Mózes első könyvét és beszél Kenán, Henoch és Lamech pátriárkák könyveiről és megmagyarázza azokat; befejezésül Jehova háborúiról, vagy a Föld mélységeiben élő népek hűséges történetéről számol be, a legvégén igen fenyegető intelmet intéz a néptanítókhoz, hogy minderre rendesen oktassák a népet, és hogy addig senki meg nem házasodhat, vagy hivatalt át nem vehet, míg ennek a könyvnek tartalmát teljesen magáévá nem teszi. 7. De az ilyen figyelmeztetéseket ti szélnek eresztettétek és azt mondtátok: Jobb a népnek, ha mindezekről nem tud, mert ha az ember a népet mindenbe túlságosan beavatja, akkor nemsokára nem lesz szüksége papra, ezek aztán kénytelenek lesznek két kezükkel megkeresni mindennapi kenyerüket. De ezt igen ostobán tételeztétek fel, mert hiszen maga Mózes parancsolta meg, hogy a Lévi törzse a tizedből éljen. 8. Azután következik még csaknem egy egészen különálló könyv, egy függelék a hetedik könyvhöz; ez egészen prófétikus, amelyben tisztán és világosan rámutat, hogy a papok, bírák és királyok mennyi Istenellenes dolgot fognak elkövetni és hogyan fogja őket Isten mindenkor megfenyíteni. 9. Abban van a nagy „Messiás” is leírva, hogy miképpen fog Ő ebbe a világba eljönni, élni, mit fog cselekedni és tanítani, mimódon fogják Őt a papok gyűlölni és üldözni, azután következik a zsidók bukása, a Messiás temploma, annak hosszas üldöztetése az Antikrisztus által, végül annak pusztulása s utána Isten tiszta templomának glóriája a Földön. – Ennek a függeléknek teljes befejezésén ismét egy igen szigorú és erélyes figyelmeztetés olvasható, hogy ezt a függeléket is mindenkor nyitva kell tartani a nép előtt. Megtettétek ezt valaha? 10. Ó, már a próféták idejében sem említettek ezekről semmit a népnek s éppen ezért Ézsaiás próféta Mózes jövendölését átvéve könyvének a tizedik részében ismét rámutat arra, aminek magyarázatáért tettem fel az első kérdést. S így az összes prófétáknak, különösen a négy nagynak, ismét ki kellett jelentenie a népnek, amit Mózes függelékében mondott, de amelyet ti a néptől jól ismert okoknál fogva minden időben megtagadtatok és az utóbbi időben ti is lusták voltatok ahhoz, hogy ezt magatok is megtanuljátok s így el kell viselnetek, hogy az esseusok harácsolták el az orrotok elől földi előnyeiteket, mert azok legalább a látható égboltozaton kiismerik magukat, kiszámítják a jelenségeket s azokból földi előnyöket húznak. S lássátok, ez is felülről jövő igazságos büntetés. Most pedig azon a véleményen vagyok, hogy első kérdésedet teljesen az igazsághoz és a szigorú tudományhoz mérten válaszoltam meg.” 11. Mondja egészen zavartan az írástudó: „Igen, sajnos nagyon is jól! Úgy érzem, hogy a második kérdést nem is kellene feltennem, mert ilyen férfiúhoz – aki mindent felölelő tudással bír – nehéz kérdést intézni. Mi inkább szívesen megfizetnénk a 100 font aranyat, minthogy még több kérdést intézzünk hozzád, mert minden kérdésünkkel újból eláruljuk magunkat és egyre nagyobb zavarba kerülünk a nép előtt, amely bizonyára nem fog erről hallgatni.” 12. Mondja a római: „Ezzel vajmi keveset törődöm! A fogadást be kell tartani, még ha az egész Föld is romba dől s így tovább is kérdezned kell. Kérdezz és én felelni fogok s most vagyok csak igazán büszke arra, hogy római vagyok!” 11. Erre a 7 templomos összedugta fejét és azon tanácskozott, hogy mit kérdezzenek még a rómaitól.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 217. Fejezet

VI . kötet

305

Két balga kérdéssel szégyent vallanak a farizeusok. Salamon Énekek Éneke gyötrelmévé lesz a farizeusoknak, amelyet a római nagyon jól megért. A farizeus negyedik kérdése az ember lelke felől.

1. Hosszas tanácskozás és vitatkozás után végül az jutott eszükbe, hogy megkérdezzék a rómaitól, mennyi föveny van a tenger mélyén és mennyi fűszál a Földön. 2. Mondja a római: „Csak bolondok és soha nem gondolkodó értelmetlen emberek képesek ilyen kérdést feltenni, amelynek számszerinti pontos válasza előttük is teljesen ismeretlen marad és kell is maradjon, mert először is azok megszámlálása minden halandó előtt teljesen lehetetlenség nagyon jól érthető okoknál fogva és másodszor ha megszámlálása lehetséges volna is, mint pl. a fű megszámlálása a Földön, nem rendelkezünk egy olyan ismert számmal, amely a fű sokaságát az egész Földön megjelölhetné és végül harmadszor, ha én a rendelkezésünkre álló legmagasabb számok és számjegyek végtelen felhalmozásával a tenger fövényét és a Föld füvének számbeli sokaságát meg is jelölném, azt kérdezem tőled ki állíthatná azt, hogy én ezt a végtelen nagy számot nem túl magasra, vagy túl alacsonyra becsültem? És ha ezt állítja valaki, akkor én, mint magasrangú és a császártól felruházott római fel vagyok hatalmazva arra, hogy állításom ellentmondójától matematikai alapon követeljem életre-halálra állításon ellenbizonyítékát, amit pedig egy ember sem, hanem egyedül csak Isten lenne képes megadni; mert az embernek először sok tanú jelenlétében kellene megolvasnia a homokot és a füvet, ami teljes lehetetlenség volna az elemi viszonyok és az emberikor miatt s így 1000 és 1000 esztendő múlva sem tudnátok érvényes ellenbizonyítékot felmutatni. Miért tehát egy ilyen nevetséges kérdés, amelynek esztelenségét még a verebek a háztetőn is belátják. Ti tőlem csak olyan dolgokat kérdezhettek, amelyekről nektek is bebizonyított tudomástok van, legfeljebb gyaníthatjátok, hogy az talán előttem ismeretlen; de ilyen kérdésekkel mindenkor a legkönnyebben leverlek benneteket, mert az felelem rá, amit akarok, ti pedig nem tudjátok bebizonyítani, hogy helytelen választ adtam-e, vagy sem? Tehát a második kérdésetekkel még inkább felsültetek, mint az elsővel. Adjátok fel tehát a harmadikat, de az értelmes kérdés legyen!” 3. Ekkor a nép ujjongani kezdett az írástudó butásága felett és dicsérte a rómait józan és tiszta értelméért. Erre a római csendet kért a néptől, mivel a vita még nem fejeződött be, majd végeztével ujjonghat kedve szerint. Ezután a nép elcsendesedett s a római kérte a harmadik kérdést. Rövid szünet után az írástudó kérdi a rómait mondván: „Tehát ha ennyire jártas vagy a mi Írásunkban, azt kérdezem tőled, hogy ismered-e Salamon Énekek-Énekét s mit jelent az?” 4. Mondja a római: „Óh – igen, igen! Ez az ének magas poézise és misztikuma miatt már régóta kedvencem volt. Eddig valóban nem értettem teljesen annak mély jelentőségét, de mivel most éppen megtaláltam Azt, Akire kizárólag vonatkozik, tehát biztosítlak benneteket, hogy egyetlen egy vers sem fordul elő benne, amely nem volna olyan világos előttem, mint a Nap a legfényesebb nappalon. Ha úgy tetszik nektek, akkor levizsgázok itt az egész nép előtt, hogy jól értettem az éneket.” 5. Erre az írástudó azon gondolkozott, hogy több kérdést intézzenek-e a rómaihoz, mert észrevette, hogy mindent igen szellemesen Rám és tanításaimra fog vonatkoztatni, amelyek éppen az új templomot jelentik azok számára, akik Bennem megtalálták a régen keresett barátjukat és a szeretet és élet asztalához vendégül hivattak meg. S ezért így szólt az írástudó: „Mi látjuk már, hogy ezzel a kérdéssel is célt tévesztetünk s önként nyilvánítjuk elveszettnek! De mivel mindenáron kérdeznünk kell, tehát más s így a negyedik kérdést tesszük fel.” 6. Mi az emberi lélek és hol foglal az helyet az emberi testben? – Ez bizonyára egészen rendes kérdés, amely ellen nem lehet semmi kifogásod!” 7. Mondja a római: „Ó, - egyáltalában nem és én azt a lélektan és saját tapasztalatom szerint, de főleg a teljes igazság értelmében fogom megválaszolni, habár határozottan tudom, hogy közületek egyik sem tudja, hogy mi a lélek és hol lakozik a testben.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 218. Fejezet

VI . kötet

306

Agricola a római, az emberi lélek lényegéről és halhatatlanságáról beszél s annak bizonyítására elmondja egy élményét Szicíliában egy védőszellem megjelenéséről.

1. Lássátok, a lélek, mint szellemi szubsztancia éppen olyan tökéletes emberi forma úgy alakra, mint alkatrészeire nézve; mert ha nem az volna, akkor testét nem is tudná tökéletesen használni. A lélek kezei, a test kezeiben vannak, lábai, a test lábaiban s így tovább a léleknek minden része megfelelő módon a test részeiben. Ha a test beteg, akkor a lélek a beteg testrészekben jelen van, és mindenképpen azon fáradozik, hogy az ismét egészségessé tegye. Ha ez nem sikerül, akkor a lélek abban tétlenné lesz és ennek a következménye az, hogy egy ilyen testrész egészen megbénul s csaknem érzéktelennek, tétlennek látszik. Ez minden régi és új pszichológusnak helyes és igaz tana. De most az a kérdés, hogy ezek a bölcsek mimódon találták meg ennek a kérdésnek nyitját? Erre a kérdésre nagyon könnyű megfelelni. 2. Először a józan gondolkodót értelme vezeti rá. S amiképpen a lélek az ember tulajdonképpeni életprincípiuma, minden testrészében jelen van, azonképpen jelen kell lennie a test benső részeiben is, mert különben a test bizonyos részeiben nem volna élet és éppen olyan holt lenne, mint amilyen halott egész teste, ha a lelke elhagyja. S mivel az egész test tevékeny, tehát mint az élettevékenység alapja, a léleknek az egész testben ki kell terjeszkednie. Tehát a lélek – egy tiszta és egészséges emberi értelem csalhatatlan felfogása szerint – egész ember-szellemi szubsztanciákból van összeállítva és helye notabene – az egész testben van! 3. Erre mindenki azt mondaná: Ezt a dolgot így egészen jó meghallgatni, de hol vannak erre a kézzelfogható bizonyítékok, amelyek maradandó tanúi volnának ennek a teljes igazságnak? Ó, ilyen kézzelfogható bizonyítékaink is vannak az idők folyamán szerzett sokféle tapasztalataink alapján, amelyeket idegen országok és népek között szereztünk. Természetesen legközelebb azok érvényesek amelyeket, mint egészséges és igazságszerető ember saját maga szerzett, azután sok más ember tapasztalata alátámasztja és megerősíti azok igazságait. 4. Azt a különös történetet Saguntunból, amely Hispániában van, ismeritek jól! Az én atyám továbbélő szelleme éppen olyan ember volt, mint testi életében s ez bizonyítja, hogy ő, mint lélek, testben is ugyanaz kellett, hogy legyen, tehát tökéletesen emberi, akinek törzse, feje, kezei és lábai vannak. De ez nem az egyedüli tapasztalat ezen a téren; amikor több évvel ezelőtt Egyiptomba kellett utaznom, akkor a következő és igen különös tapasztalatot szereztem. 5. Én társaim legtöbbjével Szicíliában voltam s onnan hajón mentünk Egyiptomba. Korán reggel beszálltunk nagy és erős hajónkba, amely már igen sok viharral dacolt. Valamennyien a legnagyobb áhítattal és buzgósággal az istenek védelmébe ajánlottuk magunkat és én magam külön, még a zsidók Istene védelmébe, Akit a ti Írástokból ismertem meg. Amikor a hajót el akartuk lökni a parttól, azt semmi áron nem lehetett onnan elmozdítani. Én azonnal mindent a leggondosabban átvizsgáltattam, de sehol sem találtunk okot arra, ami a hajót elindulásában megakadályozhatta volna. Erre mindent elkövettünk, hogy a hajót, amely igen mély vízen állt, ellökjük a parttól, de az mind hasztalan fáradság volt. Én néhány társammal bosszús gondolatokkal telve álltunk a fedélzeten s fölés lenéztünk, majd ide-oda s a kikötőn keresztül a tengerre, hogy valahol felfedezzem az okát annak, ami elutazásunkat akadályozza. 6. Ekkor felfedeztem a tenger partján egy fehérbe öltözött férfialakot, aki ide-oda sétált és szemeivel a hajót vizsgálta és állandóan szemmel tartotta. Én ekkor társaim figyelmét felhívtam erre az emberi alakra s ezek úgy vélték, hogy az talán egy parti varázsló s áldozatot kell majd neki adnunk, hogy a hajót varázslata alól felszabadítsa. Mi ezért a hajóból kimentünk hozzá a partra s ő szigorú tekintettel várt reánk. Az általunk vélt varázslóhoz érve, keményhangon így szóltam hozzá: Miért kötöd le varázshatalmaddal hajómat? Miért teszed ezt? Áldozatot kérsz tőlünk a hajó megváltásáért? Beszélj, mert az én utam Egyiptomba igen sürgős! 7. Az alak merően és komolyan rám nézett s hangosan és jól érthető szavakkal szólt: Én nem vagyok varázsló és nem kérek tőled áldozatot, de mivel te, a zsidók Jehovájának védelmébe ajánlottad magad, tehát ide küldettem, hogy téged megvédjelek az elsüllyedéstől; mert ha elutazol ma, akkor az

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

307

éjszaka harmadik órájában a hajóval együtt a tenger zsákmánya vagy. Innen 20 órányi távolságban a víz hosszában óriási vihar fog dühöngeni. Jaj annak, akit dühe utolér. Holnap azonban utazhatsz és utad szerencsés lesz!” 8. Kérdem erre én a szellemet: „Ki vagy te és mi a neved? Erre a szellem így válaszolt: Én a te dédnagyapád voltam, egy becsületes patrícius és mindenkor, mindenkivel szemben jó és igazságos és azért vagyok üdvözült szellem, ha még nem is egészen tökéletes. Te ezen a Földön még nagy dolgokat fogsz megérni, és ha azt elérted, gondolj rám, aki ezt csak az egyedül igaz Isten jóváhagyása mellett adtam tudtodra!” Ezután eltűnt a szellem, mi pedig a parton maradtunk. 9. Nos, ez egy mindnyájunk által látott szellem volt, vagy egy régóta meghalt és elpusztult test tovább élő lelke. Tökéletes emberi alakja volt és jól érthető szavakat mondott saját javamra és akaratában olyan erőt árult el, amellyel szemben a mi fizikai erőnk valósággal semmivé lett. Ez a jelenség teljesen igaz s jelenlévő társaim legtöbbje igazolhatja. De most térjünk egy más esetre, amely Felső Egyiptomban történt.” 219. Fejezet

Még egy szellemjelenség Felső Egyiptomban Memfiszben. Isia, Sezoztris leánya. A római inspirált beszéde a lélek lényegéről. A nyomorékokról szerzett mindennapi tapasztalatok bizonyítéka. A farizeusok lemondanak a többi 5 kérdésről és elfogadják a fogadás megfizetését. A római lelkiismereti kérdése és beszéde a farizeusokhoz a Messiás ügyében. Egy általános tanúbizonyság Jézus Messiási mivoltáról.

1. Agricola: Eljutottam Memphisbe és megszálltunk egy nagy palotában, amelyet az ottani római helytartó szerzett nekünk. Az első három napon keresztül a várost és vidékét s az öreg templomot környékével együtt néztük meg, mely bennünket, rómaiakat természetesen nagyon érdekelt. A harmadik nap kora reggelén észrevettem, hogy az én nagy háló- lakosztályomban valami mozog; a szolgák is, akik mellettem őrséget állottak szintén észrevették ezt s én erre megkérdeztem, hogy mi legyen és mit jelentsem ez? De a szolgák nem tudták megmondani s azon erősködtek, hogy ezt még eddig nem tapasztalták. Egyszerre csak egy ködszerű alak tűnt fel, amely a lakosztály talapzatából emelkedett ki és ide-oda lebegett, mintha gyenge levegőfuvallat mozgatná. Arra gondolni sem lehetett, hogy valami kigyulladt, mert minden kőből volt, még az asztalok, ágyak és székek is. A természetnek ezt a játékát egy ideig néma rezignációval szemléltük és mindenki aggódó félelemmel figyelte, hogy mi lesz ebből, de nem tartott sokáig s az egész árny- és ködjáték egyszerre eltűnt; azután egy erősebb zaj hallatszott, majd egy fiatal de nagyon szomorú kinézésű női alak tűnt fel, aki ÓEgyiptom sajátságos öltözékét viselte. Én összeszedtem bátorságomat és megkérdeztem tőle, hogy kicsoda és mit akar itt? Abban a pillanatban a lény kiegyenesedett és így szólt: „Én Sezoztris leánya vagyok és nevem Isia! Te is ugyanebből a törzsből származol és felszabadíthatsz engem a nyomorúságnak és kétségbeesések e városából, amelyben már oly hosszú földi idő óta várakozom. Adj nekem hírt egy igaz és valóságos Istenről, mert egyedül csak Ő szabadíthat fel régóta tartó gyötrelmeim alól. De a te és az én isteneim nem egyebek csak a vak emberek holt gondolatai!” 2. Mondom én (Agricola): Akkor fordulj a zsidók Istenéhez!” Amikor ezt kimondottam, az alak egészen elfehéredett és eltűnt. A továbbiakat már szükségtelen elmondanom. A jelenség női alak volt ezúttal s alig lehetett több 23 esztendősnél. Mint Sezoztris leány egyszer bizonyára itt járt földi testben s több mint bizonyos, hogy egykori testi alakjával teljes hasonlatosságban volt. 3. Éppen ebben rejlik teljesen megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy minden testi embernek először halhatatlan lelke van, és hogy egész földi életének ideje alatt az egész testet lakja s annak levetése után ugyanazt az alakot ölti fel, amilyen előzetesen testben volt. Ennél többet nem kérdeztetek s így nem is kell mondanom. 4. És hogy a lélek az ember egész testét elfoglalja, azt én a magam által tapasztalt következő ténnyel bizonyíthatom be és most hallgassatok ide.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

308

5. (Példa a nyomorékról) Én Rómában ismertem egy embert, aki egy ütközet alkalmával elvesztette az egyik lábát, mégpedig térden felül, azután meggyógyult. Azt kérdeztem ettől az embertől nincsen-e sejtelemszerű visszaemlékezése elveszett lábára s nem tűnik-e úgy fel előtte, mintha ez a tagja nem hiányoznék? De ő nagyon is erősítette, hogy úgy tűnik fel neki, mintha azt a lábát soha sem veszítette volna el. Ebben az érzésében gyakran megtörtént vele – mivel azt érezte, hogy lába még mindig megvan – rá akart állni s emiatt többször elesett. 6. S ebből a valóban megtörtént esetből ismét levonhatjuk azt a következtetést, hogy először a lélek az egész testet áthatja s akkor sem veszítheti el egyetlen egy tagját sem, ha az egész test meg is volna csonkítva és másodszor, hogy a lélek önmagában halhatatlan és a test halála után tovább él és magát tovább fejleszti. És most úgy vélem, hogy kérdéseteket helyesen válaszoltam meg. Elmondhatnék még a régi időkből és az előttünk ismert népekről számtalan esetet, de az a válaszom igazságait semmivel sem fokozná és kérdésetekre ezzel a választ tökéletesen megadtam, s így bátran feltehetitek az ötödiket is! S mit szóltok ehhez?” 7. Mondja az írástudó: „Hogy te erre a negyedik kérdésre is igen jó feleletet adtál, azt mindnyájunknak be kell vallani, sőt azt is, hogy több kérdést nem tudunk feladni, mert te egy igen tanult és tapasztalatokban gazdag férfiú vagy, akihez mi mehetnénk iskolába s így mi lehetne az, amire nézve kérdést intézhetnénk hozzád?! Mi majd megfizetjük neked a 100 aranyat és ezzel az egész dolgot befejeztük.” 8. Mondja a római: „Nagyon helyes, befejezhetjük az egész dolgot, miután belátjátok, hogy mi rómaiak nem vagyunk olyan buták, mint azt ti feltételeztétek rólunk s ebből most már azt is láthattátok, hogy először mindent szigorúan megvizsgálunk, s csak akkor tartjuk meg a benne talált jót és igazat. És mivel most már erről meggyőződtetek, tehát azt kérdezem tőletek: Igazam van-e, ha balgáknak nevezlek benneteket akkor, amikor azt az Isteni Férfiút nem akarjátok Annak elismerni, Aki, minden kétséget kizáróan?” 9. Mondják a farizeusok: „Kedves és igen bölcs barátunk! Mi ezt meg akarjuk tenni, sőt magunk is meg vagyunk győződve arról, hogy az a galileai valóban a megígért Messiás lehet, sőt valószínűleg az is; de – akkor mi is elmondhatjuk előttetek ezt a régi közmondást, amely így szólt: Ultra posse nemo tenetur (senki sem kötelezheti magát többre, mint amennyit megbír tenni), mert ugyanez a helyezet áll fenn velünk is. Mi állásunk miatt nem tehetjük ezt meg; mert ha nyíltan tanítványai leszünk, akkor a templom kíméletlenül elátkoz és kitaszít bennünket és hova megyünk akkor? Ki ad nekünk lakást és ellátást?" 10. Ha az ember úgy élhetne, mint a madarak a levegőben, akkor könnyű volna egy olyan tant elfogadni, amely telve van a legtisztább igazságokkal, de amely a jelenlegi zsidó vallásunkkal homlokegyenest ellenkezik. Mi tehát ezt csak titokban, saját érdekünkben fogadhatjuk és hihetjük el; de a nyilvánosság előtt ellene kell lennünk, mert nem volna miből megélnünk és nem volna hol laknunk. Aki ezt meggondolja, az be is látja, hogy mit tehetünk és mit nem!” 11. Mondja a római: „A ti védekezésetek olyan hiábavaló és üres, mint egy kifújt tojás és legcsekélyebb mértékben sem rejti magában azt az okot, amely benneteket az igazság elfogadásától visszatarthatna. Mert ha ti jól tudtátok és felismeritek, hogy ki ez az Isteni Férfiú, akkor teljes lehetetlenség azt kérdeznetek, hogy mit fogtok enni, mivel ruházkodtok és hol fogtok lakni. Ha Isten legmagasabb Szelleme Benne van, Aki ezt a mennyet és földet megteremtette s mindent fenntart és kormányoz és egyedül Őtőle függ minden lélegzetvétel és érverés, akkor azoknak, akik Őbenne hisznek és Őt szeretik, meg is fogja adni mindazt, amire életfenntartásukra szükségük van! 12. Nézzétek itt ezt az embertömeget, ők is esznek, isznak és egészen jól fel vannak ruházva s ha előzőleg ruhákkal már el is voltak látva, de azokkal az eledelekkel nem, amelyeket most élveznek és ti is élvezitek azt a bort, amely soha még tömlőben nem volt és olyan kenyeret esztek, amely még soha sütőkemencében nem sült! S ha erről velünk, rómaiakkal együtt meg vagytok győződve, hogyan használhattok akkor ilyen üres okokat védekezésül? Végeredményben mit használ nektek jelenlegi állásotok és testi ellátásotok, vajon biztosítja örök életeteket is? Ki fogja egykor lelketeket ellátni, ha hátat fordíttok Annak, Akin kívül senki ezt meg nem teheti veletek? Hiszen ma délelőtt a templomban elég hangosan előadta nektek, hogy aki Őbenne hisz, az a halált soha sem fogja látni, érezni és megízlelni s ha ti saját kijelentésetek szerint elismeritek, hogy Ő a nagy Megígért, akkor nem lehet

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

309

sem nektek sem senkinek elfogadható oka arra, hogy minden ember előtt nyíltan ne higgyen Benne és ne éljen tanításai szerint. Igazam van-e, vagy nincs?!” 13. Mondják az összes jelenlévők: „Igen, te magasrangú római, neked mindenben igazad van; így van ez és soha sem lesz másképpen. Boldogok azok, akiket az a nagy szerencse ért, hogy az Urat láthatják és hallhatják Isteni tanításait; mi valamennyien élvezzük ezt a nagy szerencsét, amelyre a legcsekélyebb mértékben sem vagyunk méltók!” 220. Fejezet

Az Úr beszéde a farizeusokhoz a világról való lemondásról és Isten országáról. Az írástudó kétkedő kérdései a földi siralomvölgy bizonytalan állapotairól, de végül maga is beismeri hitét Jézusban, mint Messiásban.

1. Mondom erre Én: „És boldog az is, aki Bennem meg nem botrákozik! Ti vak farizeusok azt mondjátok: Ha a mennyboltozat este piros, akkor másnap szép derűs nap lesz és ha reggel piros, akkor borús nap lesz. És ha ezekből a jelekből olyan jól tudtok következtetni, akkor miért nem hisztek a jelen idő nagy jeleinek, amelyek Általam adattak nektek? Ti jól látjátok ezeket a jeleket is és meg is értitek, de világiasságotok miatt nem akarjátok azt elfogadni és a népet is eltántorítjátok tőle; s így magatok nem akartok a mennyországba jutni és mást sem engedtek be, azért egykor annál nagyobb kárhozatban lesz részetek. 2. Ha egy vak belebotlik egy kőbe, azt senki sem veheti tőle rossznéven, de ha ezt egy látó teszi, az már nagy hiba, mert jól láthatta, hogy kő áll útjában. S ugyanígy, sőt sokkal inkább van ez a szellemi dolgokban. Ha valaki lelki vaksága miatt nem láthatja azokat a jeleket, amelyeket Én teszek s azokat a szavakat, amelyeket Én beszélek nem képes megérteni, azt nem is lehet bűnéül felróni, de sokkal inkább annak, aki mindezt jól látja, hallja és az igazságnak mégis ellensége! 3. Nálatok, farizeusoknál és írástudóknál most éppen ez az eset áll fenn. Ti magatokban nagyon jól tudjátok azt, hogy Én a Megígért Vagyok, de azt is látjátok, hogy ti teljesen elromlott zsidó vallásotok az Én tanításaim mellett nem létezhetnek, mert ti Mózest és az összes prófétákat csaknem teljesen hatályon kívül helyeztétek és helyettük saját törvényeiteket állítottátok a nép, özvegyek és árvák elnyomatására és nem talpra állítására; s mivel ti ezt teszitek és nem tértek meg Hozzám, tehát a bűn megmarad bennetek s azzal együtt az ítélet és halál is. Mert bizony amilyen mértékkel most mértek, ugyanúgy fizet nektek egykor az Én igaz mennyei Atyám!" 4. Mondja az egyik farizeus, aki az imént még teljesen hitetlen volt; különös beszéd ez Tőled Mester, nem történhetne az meg soha többé, hogy mi a Te tanítványaid lehetnénk?” 5. Mondom Én: „Ti lehettek ugyan az Én tanítványaim, de nem olyan könnyen, mint vélitek, mert aki az Én tanítványom akar lenni, annak a világgal teljesen szakítania kell és nem tekinthet többé annak csábításaira, mert az egész világ csak törvény és folytonos halál. 6. Aki a világot szereti, az nem alkalmas arra, hogy tanítványom legyen, mert a világ iránti szeretet alapja nem az élet, hanem csak az ítélet és a halál. Én nekem nincs szükségem holt, hanem csak teljesen szabad és élő tanítványokra s ha ilyenek tudtok lenni, akkor itt maradhattok Mellettem. 7. Mert Én nem azért jöttem ebbe a világba, hogy elítéljem a vak és rövidlátó embereket, hanem azért, hogy megkeressem az elveszetteket, meggyógyítsam a betegeket, felegyenesítsem a görnyedteket és megváltsam az összes foglyokat. (Máté 12, 20.) 8. Akin Én segítek, azon segítve lesz mindörökké, de aki az Én segítségemet nem fogadja el, azon senki nem fog segíteni, sem a mennyben, de még kevésbé a Földön. 9. De Én ebben nem az Én Személyemet értem, hanem tanításaimat, mert ezek az Isten Országa, amely most elközelített hozzátok és mindazoknak, akik azok szerint élnek, örök életet fognak adni. 10. Én Magam senkit sem fogok ítélni, de az a szó, amit Én mondok nektek, az fog ítélni benneteket, amiképpen az igazság ítéli és öli meg a hazugságot.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

310

11. Mondja az írástudó: Mester! Te most jól és igen bölcsen beszéltél, mert valóban így is van; de van benne mégis valami, amivel nemigen tudok megbarátkozni, az pedig abban áll: „Te azt mondottad, hogy az ember ne szeresse a világot, mert a világ törvény és halál. Ez önmagában igaz ugyan, de meg kell gondolni, hogy milyen nagy ez a Föld és mennyi ember él rajta akaratán kívül. Ki megy el ezekhez és viszi el nekik az Evangélium vigasztalását a mennyekből? Vadon nőnek fel, mint a gaz a réten és semmit sem tudnak és ismernek! És az ilyenek se ragaszkodjanak hozzá szeretettel, akiket a Mindenható Isten akarata egészen vakon tett ebbe a világba, amely hordozza és táplálja őket? 12. Ez a mi zsidó vallásunk is már csaknem inkább pogány, mint igazi zsidó vallás; hogyan lesz tehát akkor a többi népekkel és emberekkel? Mert amennyire a mi tudásunk, gondolkodásunk és emlékezetünk terjed, arról egy ember sem tehet, hogy saját akaratán kívül ebbe a rossz és nyomorult világba született! És ha már egyszer itt van, akkor születésétől kezdve sírja széléig mindenféle elképzelhető módon gyötörtetik, amivel embert csak gyötörni lehet. A befejezés pedig rendesen egy szenvedésekkel teli keserű halál. 13. S ha az ember e felett kissé elgondolkodik, egész önkéntelenül felmerül az a fontos kérdés, hogy miért vagyok tulajdonképpen ember? Ki helyezett engem ebbe a siralomvölgybe és miért? 14. S ha az ember egész nyomorult életét szemléli, akkor igazán nem lehet tőle rossz néven venni, ha keresni kezdi a világban, hogy hol találhatna abban egy kis helyet, ahol sorsát kissé elviselhetőbbé tehetné. Végre sok fáradozás és nehézség után kiküzdötte magának azt a helyet, ahol életének hátralévő pillanatait kissé jobban és nyugodtabban tölthetné el s akkor máris jönnek mindenféle próféták és küldöttek, telve Isteni Szellemmel és kihirdetik neki Isten haragját, az ítéletét, a halált s még egy egész sereg valóban nem nagyon örvendeztető más dolgot s ezzel a nehezen kiküzdött csendes és nyugodt helyecskének már vége is van! 15. Ha az ember születésétől kezdve egy Istennel szerződést kötött volna s annak feltételei szerint kellene a Földön élnie, akkor természetesen minden másképpen volna. De így az ember teljesen meztelenül, vakon s csaknem egészen öntudatlanul születik erre a világra s rögtön minden elképzelhető gyötrelemben van része; és ha a sok szenvedés és kellemetlenség után végre férfiúvá lesz s úgy mondjam egészséges testalkattal bír s az életéből talán itt-ott egy-egy boldog napot érhetne meg, akkor a törvények egész serege minden oldalról valóságos esőként hull a fejére s az élvezetes napnak már vége is van. Mert ha azt javamra felhasználtam, akkor máris egész sereg törvény ellen vétkeztem, ami azután kedvére gyötörheti lelkiismeretemet, de ha a törvényt szem előtt tartottam, akkor már nincs is élvezetes napom! Miért van ez így?! 16. Én tudom most már, hogy Te az vagy, Aki tökéletesen segíthetsz rajtunk, de mi történik azzal a többi számtalan és sok élő emberrel ezen a Földön? Ki fog azokon segíteni? És miért nem segítettél előbb rajtunk zsidókon és azután a görögökön és rómaiakon?” 221. Fejezet

Az Úr rámutat a földi emberek vezetésére; Isten tanításai az ősatyáknak, ki volt Melchizedek? Az ember lénye és ellátása. Az Úr a saját missziójáról tesz tanúbizonyságot. A rómaiak jó tanácsot adnak a farizeusoknak, hogy miképpen szabadulhatnának meg a templomtól.

1. Mondom Én: „Hogy az emberiséggel ezen a Földön miképpen kell elbánni, azt egyedül Az tudja a legjobban, Aki őt teremtette! És Az soha, még egy napot sem mulasztott el, hogy a legmagasabb mennyekből sugalmazásokat küldjön az embereknek, hogy megmutassa nekik a helyes utat, amelyen haladniuk kell, hogy az Isten által eléjük tűzött célt minél könnyebben elérhessék; de az emberek a világ hamis és mulandó ingereihez ragaszkodnak, Istentől egyre jobban és jobban eltávolodtak és az aranyborjút és a világ Mammonját imádják, melyet vak képzelődésükben és üres fantáziájukban ők maguk emeltek a legnagyobb értékre. Tehet az Isten arról, hogy az emberek a tanításait eldobják és az őket megrontó Mammont szolgálják? 2. Vajon Isten Mózes által az Ő végtelen teremtését nem mutatta-e meg hajszálpontosan? Nem mutatott-e rá, hogy minden csak a Föld emberéért teremtetett? – hogy mi e Föld embere és végül mivé

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

311

kell lennie? Mózes is pontosan megmutatta az egész anyagi teremtés okát és azt is, hogy miért kell minden léleknek, a test útját megjárnia, hogy testének levetése után, mint önálló és Istenhez hasonló szellem, Istenhez közeledhessék?! 3. Mindezt Isten már a legrégibb időkben sokszor megmutatta Ádámnak, azután Énochnak, Kenánnak, Énosnak, Lamechnek, Noénak és azután is folyton egész Ábrahám, Izsák és Jákobig, sőt igen gyakran személyesen is közöttük élt és járni tanította őket az üdvösség útján. De miért vetettétek mindezt el ti emberek és az Isteni kinyilatkoztatás helyére miért állítottátok világi bölcsességeteket? 4. Ki volt Melchizedek, a Sálem király egyedüli legnagyobb főpapja? Hol vannak az ő tanai és az embereknek adott bölcs és szeretettel teljes törvényei? Lássátok, a ti atyáitok megsemmisítették azokat! 5. Mózes 6. és 7. könyvében minden elveszettet visszahozott, ti pedig a nép elől elrejtettétek azokat és helyette trágyát adtatok nekik. 6. Ha az egész emberiség az önző papok és más uralomvágyó emberek gonoszsága miatt maga is gonosszá lett, tehet erről Isten? 7. Isten az embernek megadta a szabadakaratot, hogy szabadon, önmagából és önmagáért tevékenykedjék; de az Isten az embernek észt és értelmet is adott, hogy tanácsait és törvényeit felfoghassa és megérthesse és erőt is adott neki, hogy azok szerint cselekedjék; de ha egy ember saját szabadakaratából a világ által uraltatja magát s Isten tanácsaira ügyet sem vet, nem ő maga az oka annak, ha saját hibájából Isten rendjét meg nem ismerve kénytelen egyik nyomorúságból a másikba esni? 8. De mivel most már a gonoszság és a sötétség nagyon elterjedt az emberek között, tehát újból eljöttem Én Magam testben, mint az öreg Melchizedek, amint azt az összes Próféták által régen előre meghirdettettem. 9. Most pedig azért vagyok itt, hogy az embereket újból az igaz világosság és az élet útjára segítsem. Tanítok, jeleket teszek, hogy elhiggyétek, hogy Én vagyok! De ti nem hiszitek, és más embereknek sem engeditek meg, hogy higgyenek s ezáltal boldogok legyenek és üdvözülhessenek. Ki az oka annak, hogy ti vak pártotokkal együtt a gonoszságban megátalkodtatok? Én bizonyára nem s egykor beírhatjátok saját adóskönyvetekbe, hogy majd később ezerszerte rosszabbul fog menni sorsotok, mint most! 10. A római rámutatott annak okára, amelyből nem akarjátok elhinni, hogy Én a megígért Messiás vagyok, de Én mégegyszer azt mondom nektek: Aki Énbennem hisz, az elnyeri az örök életet és annak ágyékából az élő vizek folyama fog folyni, de aki nem hisz, annak nem lesz örök élete, hanem a világnak halála és ítélete. De Én ezt nem akarom senkire sem ráerőszakolni, hanem mindenkinek a legszabadabb akaratára bízom. 11. És ha Én az egész emberiség üdvössége céljából testben jöttem el hozzátok ebbe a világba, mégis csak tudtotokra kell adnom, hogy itt vagyok, hogy ne mondhassátok újból, hogy ezt senki sem mondta nektek, és hogy Isten az embert csak megteremti és az asszonyok által a világra születni engedi, de azután nem törődik többé velük és mindenütt pusztulni hagyja. 12. Én most azért vagyok itt, hogy minden emberen segítsek s a Föld minden népéhez elküldöm angyalaimat, hogy bölcseiket megfelelő módon oktassák. Aki ezt megszívleli, nem is fog elveszni, ha még oly messze volna is innen, de kényszerítve senki sem lesz rá. Én ezt azért mondottam most nektek, hogy tudjátok, hogy Én miért vagyok itt, de ti is tehettek, amit akartok!” 13. Mondja a farizeus az övéinek: „Mit tegyünk? Ez az ember hatalmas erővel beszél és sokan hisznek Benne. Mi nem mondhatjuk azt, hogy Ő Az, de azt sem, hogy nem Ő Az! Az én véleményem az volna, hogy mégegyszer jól nézzük át az Írást s ha minden egyezik vele, akkor kénytelenek vagyunk hinni Benne; de ha nem egyezik, akkor megmaradunk annak, amik vagyunk! Mi ebben a ti véleményetek?” 14. Mondja az írástudó: „Akkor meggyűlik a bajunk, mert az Írás nagy és igen nehezen érthető; mi abból keveset fogunk a maguk számára meríteni. Én úgy vélem, hogy maradjunk meg tovább Mellette, de különösen tanítványai mellett és beszéljük meg velük, hogy kezdettől fogva mennyi

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

312

mindent láttak és hallottak Tőle. S ez nyilván jobb bizonyítékot fog Felőle adni, mint értelmetlen könyveink; én a magam részéről már közel vagyok ahhoz, hogy higgyek Benne. Mit szóltok ti hozzá?” 15. Mondja az egyik, aki már az előbb is erős hiten volt: „A hit körül nálam már nem volna semmi akadály, de hogyan szabaduljunk meg a templomtól, ez már más kérdés, melyre nekünk nehezebb válaszolnunk, mint minden egyébre.” 16. Mondja a római: „Ha egyéb nem okoz nálatok aggodalmat csak ez, akkor én úgy vélem, hogy ezen lehet a legkönnyebben segíteni. Tudtommal a templom mindenkor kiküldi tapasztalt papjait a világba, hogy hitsorosokat szerezzenek. Ha valamelyik előjárótoknak azt mondjátok, hogy én, Agricola szólítottalak fel benneteket, akkor bizonyára senkinek sem lesz kifogása ellene s így útra bocsátanak benneteket. Mi a véleményetek ebben?” 17. Mondja az írástudó: „Egészen jól hangzik a dolog és mi meg fogjuk kísérelni, de ha a főpap nem egyezik bele, mi lesz akkor?!” Mondja a római: „Akkor én magam kérlek el tőle benneteket, császári teljhatalmamnál fogva s a főpapnak nem lesz semmi kifogása ellene.” Ebbe mindnyájan belenyugodtak, csak az egyik farizeus kérdezősködött még a 100 font arany miatt és a római így szólt: „Ha követtek engem, akkor ez alól is felszabadítlak benneteket!” S ezzel mindnyájan meg voltak elégedve, odamentek a tanítványokhoz s különféle dolgokról beszélgettek velük, amire azután még inkább hittek. 222. Fejezet

Diétikus utasítások. Gyökéreledelek, disznóhús, vadhús, rákok. Ami a szájon bemegy, az nem tisztátalanítja meg az embert, hanem, stb. A farizeusok megfeddése.

1. Mialatt a farizeusok a tanítványokkal foglalkoztak, Én Lázárral és fogadósával egészen közömbös földi dolgokról beszélgettem. A jelenlévő sok vámszedő kíséretével együtt nagyon figyelt arra, amit Én Lázárral és annak fogadósával beszéltem és sokat kivettek abból, amit gazdaságukban és állattenyésztésükben nagyon jól használhattak. 2. Én sokféle gyökérnövényre tettem figyelmessé őket, amelyeket pontos leírásomból egészen jól ismertek s melyeket azután termesztettek és fogyasztásra el is készítettek. 3. Arra is megtanítottam őket, hogy miképpen készítsék el a disznók, szarvasok, őzek, zergék, gazellák, a vad és szelíd nyulak és igen sok madárfaj húsát, hogy megehessék és ne ártson nekik. 4. Továbbá megmutattam, hogy ezeket az állatokat milyen időben lehet a legkönnyebben megfogni és leölni és húsukat pácolva s jól megfüstölve hosszabb időre eltenni. 5. Ezt meghallották a rómaiak is és a mi Agricolánk felkelt az asztalától, odajött Hozzánk és így szólt: „Uram és Mesterem! Én ebből a tanításból mindent hallottam és nagy örömet éreztem abban, hogy Te az ilyen dolgokban is oktatást adtál nekünk. Lásd, mi a gonosztevőket a fegyházakban folyami és tengeri rákokkal szoktuk etetni; ha megfogjuk ezeket az állatokat, thimiám füvekkel fűszerezett sósvízben megfőzzük és ha megpirosodnak, akkor már meg is főttek; s ily módon elkészítve a fegyenceket etetjük velük. Eleinte, amint tudjuk, csak a nagy éhség hajtotta őket arra, hogy ezeket az ételeket megegyék, de idővel nagyon ízlett nekik. Makkegészségesek lettek mellette s napról napra jobb színben voltak, végül már örültek is a rákoknak. És akik büntetési idejüket kiállották, azután sem ettek mást, mint rákot, ha hozzá juthattak. Mit szólsz Te ehhez az ételhez, nem ehetnék azt meg más emberek is?” 6. Mondom Én: „Ó, minden esetre, de csak azokban a bizonyos általatok is ismert hónapokban és akkor is frissebbnek és élőknek kell lenniük, ami magától is értetődik. Ez az elkészítési mód is jó. De a folyami rák jobb, mint a tengeri.” Ezzel aztán Agricola teljesen meg volt elégedve. 7. Erre néhány tanítvány elkezdett egymással beszélni és így szólt: „Nézzétek a mi Urunkat és Mesterünket! Ilyen dolgokról Ő már régóta nem beszélt velünk hogyan van éppen most kedve hozzá?” De a farizeusok is, akik a tanítványokkal beszélgettek Rólam, figyelték beszédemet s megcsóválták fejüket és így szóltak: „Hogyan beszélhet Ő olyat, ami Mózes törvényeivel ellenkezik és a rómaiak nem is tesznek ellenvetéseket, pedig hogy szemünkre hányták, hogy mi elvetettük Mózes törvényeit és

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

313

helyükbe a mieinket tettük? Nem tudja Ő, hogy Mózes mit rendelt el és hogy a tisztátalan állatok húsa már akkor is beszennyezi az embert, ha megérinti? Elkészítés ide, elkészítés oda, ami tisztátalan, az a legjobb elkészítés mellett is tisztátalan marad és beszennyezi azt, aki élvezi. Igazán különös, hogy így beszél!” 8. Mondja Nekem Jakab suttogva: „Uram nem hallod, hogy dicsérnek Téged a farizeusok? Szólj nekik Te is valamit!” Mondom Én: „Mit törődöm Én a vak farizeusok beszédével! A vakoknak vak vezetői ők és ahol az egyik vak vezeti a másikat, ott mind a ketten a verembe esnek és egyik sem tud a másikán segíteni, azért ne is ügyeljetek beszédeikre.” 9. De ezt meghallották a farizeusok is és egymás között kérdezősködtek, hogy talán Én őket értettem beszédem alatt most, amikor hívőkké lettek? Ekkor Én felkeltem helyemről és így szóltam hozzájuk: „Igen, a hozzátok hasonlókat értettem! Ti vak balgák! Ami a szájon bemegy és a szájon a testbe és a természetes úton ismét kikerül a testből, nem szennyezi be az embert; de ami a szívből, mint gonosz gondolatok, rossz és tisztátalan beszédek, becsülettiprás, hitszegés és a hazugságok mindenféle faja, csalás, irigység, paráznaság, fösvénység, házasságtörés, falánkság és tobzódás jönnek a szájon át még a legtisztább eledeleitek közepette is, beszennyezi az egész embert. 10. Lapozzátok fel az Írást és meg fogjátok találni, hogy Mózes miért rendelte el nektek csupán a tiszta eledelek élvezését? Ezt csak a ti nagy húsfalánkságotok miatt és féktelen érzékiségetek, bujaságotok miatt tette. De Én azt mondom, hogy annak, akinek a szíve tiszta, minden egyéb is tiszta, de a tisztátalannak minden tisztátalan. 11. Amit a te tested szükséges erősítése céljából eszel vagy iszol, az nem fog téged sem boldoggá, sem boldogtalanná tenni, hanem csak az, amit hiszel, vagy amit cselekszel. Ha te hamisságot hiszel, akkor igazat és valóban jót nem tudsz cselekedni, mert igazság nincs benned. De azért lelked nem fog az ítéletben megmaradni, mert akkor az összes pogányok el volnának veszve – az pedig távol legyen! De ha te az igazságot hallgatod és azt meg is érted és mégis hamisságod szerint cselekszel, akkor az igazság fog feletted ítélni, de nem a lelked életére, hanem annak halálára; mert amiképpen a világosság az éjszaka halála, azonképpen halála az igazság a hazugságnak és hamisságnak is. És ha elkövetkezett a te lelked nappala, miért akarsz a halál ítéleteibe és éjszakáiba visszatérni!” 12. Mondja az írástudó: „Mester! Jól tudom én azt, hogy igazat beszélsz, de éppen Te vetetted szemünkre, hogy mi Mózes törvényeit megszüntettük és másokat tettünk a helyükbe s ezt nem akarjuk elvitatni, mert valóban úgy is van; de ha Te most minden zsidónak megengeded, hogy a Mózes által tisztátalannak megjelölt állatok húsát bizonyos elkészítési móddal megeheti, akkor Te szünteted meg Mózes törvényének ezt a pontját; amiképpen akkor sem vetted szigorúan amikor szombatnapokon gyógyítottál betegeket. Mert írva van: Hat napig dolgozz, a hetedik napot ünnepeld meg és szenteld az Istennek. Milyen joggal teszel Te ilyet?” 13. Mondom Én: „Mert Én Az vagyok, Aki ebbe a világba jöttem s ugyanazzal a joggal teszem, amely joggal az Atya, Aki Énbennem van, s Aki egykor Mózesnek a pusztában számotokra a törvényeket adta. Én azonban, mint ahogy véled egyáltalában nem szüntettem meg semmiféle törvényt, mert a törvényt Én Magam töltöm be minden pontjában. Én csak rámutatok a próféták törvényei értelmezése közben a ti értelmetlenségetekre. Ti csak a betűn lovagoltok, amely öl, de nem értitek a szellemét, amely életet ad. Én pedig most kinyilatkoztatom nektek a mindennek életet adó szellemet, hogyan mondhatod tehát, hogy Én ezzel megszüntetem Mózes törvényeit? 14. Ti, akik a betűn lovagoltok, betűitekkel csak a szúnyogokat szopogatjátok és aközben tevéket nyeltek le; mert ha már olyan rendíthetetlenek vagytok Mózes törvényeinek szószerinti értelmezésében, hogyan tudtok akkor sok pénzért, vagy más áldozatokért gazdag zsidóknak felmentéseket osztogatni? 15. Ti magatok kovászos kenyeret esztek, sőt szombatnapon vad szárnyasokat és saját apostolaitoknak engedélyt adtok, hogy mindent megegyenek, amit valamely országban az emberek esznek. De ti ezt földi előnyeitekért teszitek és éppen ezáltal szegitek meg a törvényt; azonban Én ezt az emberekkel csupán szeretetből és irgalmasságból teszem és az ilyen engedményekért nem kívánok áldozatot s ezzel nem is szüntettem meg Mózes törvényét. Mert ha egy ember éhes és testét akármilyen élvezhető eledellel elégíti meg, ezzel nem vétkezik Mózes törvénye ellen. De ha egy zsidó csupán

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

314

falánkságból és íncsiklandozás végett embertársa megbotránkoztatására a tisztátalan, vagy megfojtott állatok húsát eszi s ugyanakkor bőven rendelkezik tisztának megjelölt állatokkal, az vétkezik azzal, mert gyenge embertársát megbotránkoztatta. 16. Én ezzel nem mondok egyebet, mint azt: Az ember szükség esetén az Általam megjelölt állatok húsából is bátran ehet, s ezért ebből nem kell lelkiismereti kérdést tenni. Ha azokat előzőleg úgy készíti el, ahogy én az imént elmondottam, akkor nem fognak neki ártani. De a megfojtott álaltokat, különösen pedig azok vérét ember meg ne egye, mert abban igen sok gonosz szellem (méreg) van elrejtve. Ti ezt nagyon jól tudjátok és titokban mégis megeszitek a megfulladt tyúkok, borjak és bárányok húsát, mert az jobban ízlik nektek, mivel arra becsíphettek, bujálkodhattok s végül teljesen érzéketlenek lehettek. 17. Először gondolkozzatok saját magatok felett, hogy ti mit tesztek és csak azután mondhatjátok Nekem, hogy Én Mózes törvényét megszűntetem-e? Hogyan mondhatod te a szomszédodnak: Jöjj, hogy a szálkát kivegyem a szemedből, amikor a te szemedben valóságos gerenda van? Balga! Húzd ki először a gerendát saját szemedből s azután majd meglátod, hogy miképpen készülsz el szomszédod szálkájával! Mindenki seperjen először saját ajtaja előtt, s csak azután menjen a szomszédjához és mondja: Az én házam előtt a hely már tiszta, ha akarod, majd kiseprem a te házad tornácát is, hogy az erre haladók meg ne botránkozzanak a szemetünkön.” 223. Fejezet

Az Úr az igaz és hamis szombatünneplésről. Mózes 6. és 7. könyvéről. Kabbala és Horus.

1. Az Úr: „De amikképpen áll ez a tisztátalan állatok húsával, éppen úgy vonatkozik ez a szombatra is. Először minden nap az Úr napja és az igaz ember minden nap cselekedjék jót, nemcsak szombaton, és másodszor írva van, hogy a szombatnapot az ember szentelje meg és azon nehéz szolgai munkát ne végezzen. De hogy az ember szombatnapon jót ne cselekedjék, arról Mózes írásaiban egy szó sincs! 2. De ha a próféta azt mondja, szükség és engedelem nélkül ne végezz szombatnapon nehéz szolgai munkát, hogyan mondjátok akkor, hogy Én meggyalázom a szombatot, ha egy beteget minden ellenszolgáltatás nélkül meggyógyítok. Hiszen szombatnapon ti magatok adtok enni az ökörnek s a szamarat a marhával, juhokkal és kecskékkel együtt vezetitek a vályúhoz s azért az ökröt, vagy a szamarat belefullasztjátok a vízbe, ha az szombatnapon véletlenül belesik? S ha ti háziállataitokkal ezt teszitek, akkor miért ne segítsen az ember szombatnapon a betegen? Vajon az ember nem ér többet, mint egy állat?! 3., Ti vak balgák! Milyen messzire távolodtatok az igazságtól! Tireátok valóban rá illik, ami az írásban van: Íme a nép szájával dicsér Engem, de szíve távol van Tőlem! 4. Mondjátok, ha egy ember szombatnapon eljön hozzátok és azt mondja: Sok a dolgom az aratással, az idő kedvező s ha megengeditek, hogy a szombatot felhasználhassam, akkor áldozatul háromszoros tizedet, egy hízott ökröt és három kövér borjút adok nektek s ti erre megírjátok neki a mentesítő levelet, hogy azzal munkásokat bérelhessen szombatnapra is. Nem sokkal nagyobb szombatgyalázás ez, mintha valaki szombatnapon meggyógyítja a beteget?! 5. Szombatnapon naplemente előtt nem szabad a kenyeret megszegni, sem enni, de ha ti kamráitokban egész nap, még szombatnapon is dőzsöltök és tivornyáztok s ezt pénzért másnak is megengeditek, csak a szegényeknek nem, mert nem tud nektek ezért fizetni, azt kérdezem, nem Istenkáromló szombatgyalázás ez?! 6. Továbbá azt kérdezem tőletek, miért nyilvánítottátok ti Mózes 6. és 7. könyvét csak egy beiktatásnak és azt elvetettétek éppen úgy, mint a prófétikus függeléket, pedig mindaz világító vezérfonala lett volna mindenkinek és a legtisztább világossággal megmutatta volna, hogy az ember minden elképzelhető esetben mit tegyen. És helyette egy kabalával láttátok el magatokat, amely az óegyiptomi Horustól származik, de sem ezt, sem az öreg Horust nem értitek és Mózest, valamint a többi prófétákat – akinek kőszobrokat állítottatok és akiket Atyáitok megköveztek – sem akarjátok

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

315

megérteni, ellenben a népet arra tanítjátok, hogy ezeket az Írásokat csak tisztelniük és imádniuk kell és ezzel eleget is tesznek. Nem sokkal nagyobb szombatgyalázás ez, mintha Én szombatnapon egy beteget meggyógyítok? 7. De Én Mivoltomban Ura vagyok a szombatnapnak is és azt mondom: Én nem találok örömet a ti végig pihent szombatotokon, Én pedig szombatnapon azt teszek amit akarok. Szombatnapon – amint mondja az Úr – a Nap és Hold az Én Akaratomból kel és nyuszik, folynak a folyók, tombolnak a szelek és viharok. Ugyancsak az Én akaratomból forog a Hold és minden csillag a megjelölt pályája körül; nő a fű és érlelődik az édes nedv a szőlőben. S ha mindez az Én hatalmamban áll, még tőletek kérdezzem, hogy mit tegyek szombatnapon? Most beszélj és adj értelmes választ. 224. Fejezet

Farizeusi önvédekezés. Az igazságot feltétlenül el kell ismerni. A farizeus kritikus szemlélete a kinyilatkoztatások felett. A vallástalanok bizonyító alapjául a gyakorlati spiritizmust ajánlja.

1. E beszédem után nem tudta az írástudó, hogy mit válaszoljon. Részben nagyon találva érezte magát, részben pedig meggyőző erejű beszédem felett a nép hangos ujjongásától a hét templomos mintegy a földhöz volt szegezve és egyik sem volt képes egy értelmes szót Ellenem felhozni; de magukban igen felbőszültek Ellenem, hogy minden kímélet nélkül megmondtam szemükbe az igazságot. 2. Egy kis idő múlva mégis összeszedte magát az egyik farizeus és így szólt: „De Urunk és Mesterünk! Amit nekünk most elmondtál azt mi már régóta tudtuk, de hogy másképpen nem cselekedhettünk, azt is bizonyára tudod. Te mindent mondhatsz nekünk, sőt még ennél többet is és nem vehetjük Tőled rossznéven, csak kérünk, más módon mondjad. Te ezt a dolgot úgy tünteted fel, mintha Mózes utolsó két könyvét mi vetettük volna el s a prófétákat is mi köveztük volna meg. Ha Te személyesen közöttünk lettél volna, akkor ez a dolog sohasem fajulhatott volna ennyire; és hogy most egyszerre feltűntél, máris felfedezed a bűnök egész tömegét, pedig mi ezen máról- holnapra nem változtathatunk. Mit tehetünk mi heten 5000 hozzánk hasonlóval szemben? Mi a magunk részéről a jövőben nem sokat tehetünk már a templomban, de nem egyedül mi vagyunk az okai annak, hogy a dolgok ennyire rosszul állnak. Mondd, mit tehetünk a templomra nézve egyebet, minthogy szépszerével hátat fordítunk neki! Mert ha holnap elkezdjük a Te jó és helyes tanításaidat hirdetni, akkor még a holnapi napon megköveznek bennünket s ezzel a Te dolgaid mit sem nyerhetnének; de ha mi a római véleménye szerint valamely ürüggyel Jeruzsálemnek és hamis tanainak mindörökre hátat fordíthatunk, akkor úgy vélem, hogy a Te tanításaid elfogadása mellet mindent megtettünk, amit, mint gyenge és halandó emberek megtenni képesek vagyunk. Ennél többet, mint Isten, Magad sem kívánhatsz tőlünk. Add meg nekünk Akaratod Mindenhatóságát s a templommal csakhamar végzünk. De hogy Te minket – akik hinni akarunk Benned – leírhatatlan rossznak, hamisnak és gonosznak nyilvánítsz, azt legalábbis én nem találom nagyon dicséretes dolognak! 3. Mondom Én: „Kedvesem! Nehéz a vakoknak írni és süketeknek prédikálni! Ha Én a ti dolgaitokat – amelyek még nagyon ragaszkodnak személyetekhez – javulástok érdekében szemeitek elé állítom, ezalatt nem a ti személyeteket értem. Amit itt vázoltam, az a ti templomotok szelleme s ez nemcsak rátok, hanem minden zsidóra vonatkozik. 4. Az igazság a szellem napja s annak minden udvariassági felhők nélkül minden emberre sütnie kell! A megvilágított felhő azonban nem maga a Nap, a balga udvariasság pedig nem egyéb, mint simára vasalt hazugság, amely senki lelkének nem válhat igaz üdvére; azért hát az igazságot mindenki nyíltan beszélje, ha azzal használni akar, mert a féligazság senkinek sem lehet hasznára. Nálam nem létezik sem tartózkodás, sem kímélet, csak szeretet és világosság. S ha Én nem volnék ilyen igaz, mint amilyen vagyok, vajon léteznék a menny és ez a Föld, hol és mik volnátok akkor ti emberek? De Én nem azért jöttem, hogy az embereknek hízelegjek, hanem hogy az igazságot tanítsam, és hogy az igazság által adjam meg nekik az örök életet! De a tartózkodást és kíméletet nem alkalmazhatom erre a célra. Gondoljátok meg először ezt és azután mondjátok meg, hogy szigorú voltam-e veletek szemben?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

316

5. Mondja a farizeus: „Igen Neked tökéletesen igazad van! Az emberek nem méltók a Te szeretetedre s nem lehetnek eléggé hálásak azért, hogy testben eljöttél hozzájuk, hogy nekik megadd az igaz világosságot és megmutasd az igaz világosságot és az örök élethez vezető utat; de egyet mégis megjegyezhetünk mi emberek Veled szemben s ez ebben áll: Te még soha sem jártál úgy az emberek között, mint most s nem tanítottad akaratodat és rendeltetésüket megismerni; mindig akadtak gazdag tapasztalattal bíró, szellemmel telt emberek, akik azt állították,hogy a Szellemed hatja át őket és nem ők beszéltek, hanem szájuk által Szellemed. Ezek állításuk megerősítésére néha rendkívüli jeleket is tettek, amint ez könyvekből is olvasható; ámde ezek mégis csak „emberek” voltak és meg kellett halniuk, habár gyakran beszéltek és írtak az örökéletről. Maga Mózes sem képez ez alól kivételt, csak az egyedüli Illésről mondja az Írás, hogy tüzes szekéren ment fel a mennyekbe és csak köpenyét hagyta tanítványának, Eliseusnak; de ez a történet kissé hihetetlennek hangzik és nem szolgálhat irányelvül, mert ilyent sem előbb, sem később senki sem tapasztalt, ha az még oly bölcs is volt. 6. És mindezek a próféták meghaltak már és haláluk után soha ember semmit sem tudott meg felőlük, tehát az emberek lassan, egyre jobban kezdtek kételkedni abban, hogy a testi halál után tovább él a lélek s így saját maga egy sokkal kényelmesebb életirányelvet teremtett magának, mint az volt, amelyet a próféták vezettek be és rendeltek el. 7. S ha azután ismét próféta támadt a nép között és azt állította, hogy Isten beszél általa, az felbőszült ellene s azt mondta neki: Bizonyítsd be Illéshez hasonló halhatatlanságodat, vagy idézd a régóta elhalt atyákat és prófétákat, hogy lássuk őket és élő tanúbizonyságot nyújtsanak először arról, hogy a halál után valóban létezik élet és másodszor, hogy te egy igaz próféta vagy! S ha ezt a bizonyítékot nem tudod megadni, akkor éppoly kevéssé hiszünk neked, mint eddig hittünk a régi prófétáknak, mert ők meghaltak éppen úgy, ahogy te fogsz és haláluk után soha senki sem tudott meg felőlük semmit sem. Mi az írásaikat megőriztük ugyan, de őket elnyelte a soha ki nem elégíthető Föld! 8. Mit használnak írásaik, amelyek telve vannak az örökéletről szóló tanításokkal, ha ők, mint tanítók, haláluk után nem tudták a leghatározottabb bizonyítékát nyújtani annak, hogy tanaik képezik az igazságot! – Lásd Urunk és Mesterünk! Idővel így kezdek az emberek gondolkozni és cselekedni s a prófétákat meg is ölték, ha azok nem szűntek meg Isten büntetését hirdetni. Miért nincs az megengedve, hogy egy meghalt próféta időnként visszajöjjön erre a Földre, hogy megjelenésével bizonyságot nyújtson arról, hogy testben mit tanított ezen a Földön és miért róják fel bűnéül az embernek hitetlenségét. 9. Ha egyszer eljönne valaki, - de persze olyan módon, hogy az ember feltétlenül annak ismerje fel, aki földi testében volt, az megszilárdítaná a hitet s akkor az emberek egész biztosan tanításai szerint élnének; de ez tudtunkkal még soha sem történt meg s így egészen természetes, hogy az emberek konokak és hitetlenek! Hogy a templom most, sőt már régóta csaknem teljesen Mózes ellenessé lett, ennek oka főleg az általam elmondottakban rejlik és hogy a tőlünk elszakadt szadduceusok nyíltan bevallják, hogy nem hisznek a lélek halhatatlanságában és ha értelmes okokat veszünk alapul, ki ne adhatna nekik igazat? Ennélfogva a templomosok mégsem kizárólagos okai gonoszságuknak, hanem mert teljesen nélkülözik a bizonyítékát annak, hogy a testi halál után tovább is van élet! S ha erre nézve hiányoznak a bizonyítékok, akkor már az egy Istenben való hit is magától elesik és ha az ember mégis hisz az Isten létezésében, akkor sem lehet iránta tisztelete és szeretete és parancsolatait az emberek kitalálásainak tartja, amelyek bizonyos időben és az akkori életviszonyokhoz mérten jók lehettek, de a jelen időben alig alkalmazhatók már. 10. Én ezt nem azért mondom, hogy a templomot, vagy magunkat szépíteni akarnám, de tagadhatatlan, hogy ez így volt és így is lesz. 11. Te Urunk és Mesterünk, Aki telve vagy Isteni Szellemmel, a legnagyobb és legerőteljesebb bizonyítékot és kezességet nyújtod a halál után a lélek örök életéről, de rajtunk kívül még számtalan sok ember létezik, aki ezt az erőteljes bizonyítékot mindig nélkülözni fogja s így rossz néven lehet-e venni tőle, ha a testi halálutáni örökéletben nem hisz és a Napot, vagy a tüzet imádja az Istenség helyett. 12. Nem volna-e lehetséges, hogy legalább a gyermek elhalt szülei jönnének és elmondanák, hogy a test halála után mi vár reájuk, mi és milyen a lélek? De ez nem történik meg s így a túlvilágiakról mondott dolog mind mese, amelyben csak egy gyengeelméjű ember hisz, de egy mélyen

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

317

gondolkodó azt, mint igazságot soha sem fogadhatja el. Ennélfogva mi, mint papok jót is cselekszünk azzal, ha a népet meghagyjuk a lehető legnagyobb vakságban s azt a túlvilágra emlékeztető mindenféle szemfényvesztésekkel, pompás szertartásokkal ámítjuk el. Mert ha mi saját, mélyértelmű műveltségünket átadnánk a népnek, akkor a zsidóvallásnak csakhamar vége volna és az emberek nemsokára a legborzalmasabb helyzetekbe jutnának. 13. A népet egyedül mi, papok tartjuk féken és buzdítjuk, hogy a földet szorgalmasan munkálja, s hogy a tizedet nekünk lelkiismeretesen szolgáltassa be és a nép ezzel meg van elégedve. Ámde ez az elégedettség csakhamar megszűnik, ha minden pillanatban nem kívánatos próféták jelennek meg a nép között és ellenünk lázítják. Én ezzel nem Rád célzok Uram és Mesterem, mivel Te nem próféta vagy, hanem az Úr Maga, én csak azokat a prófétákat értem, akikről az imént tettem említést. És most helyesen beszéltem-e és a mi vallásunk dolgait mai állapotában az igazság szerint világítottam-e meg, vagy nem? Én a magam részéről minden jobb és igazabb tanítást a legnagyobb hálával fogadok mindenkitől. 14. Mert egyáltalában nem tréfa mindig a halálra és az örök megsemmisülésre gondolni, amivel szemben az egész világban nem lehet ellenbizonyítékot találni, mivel minden meghal, elmúlik és nem tér többé vissza! Még a kő is elporlad és futóhomokká lesz, amiből nem válik többé kemény kő, valamint egy ember sem fog többé soha a sírból az utolsó napon feltámadni, habár ezt tanítanunk kell a népnek! S ezzel beszédemet befejeztem.” 15. Mondom Én: „Beszédedet befejezted ugyan s ezzel a sadduceusok, sztoikusok és epikureusok iskolájában nagy feltűnést keltettél volna, de itt éppen úgy ítéltél, mint a vak a világosságról s a színekről és a süket egy jól felhangolt hárfa harmóniájáról.” 225. Fejezet

Az Úr rámutat az emberi lélek örökéletének lényegére. Az erre szolgáló legjobb bizonyítékok. A túlvilági lélek tevékenységéről. Az akaratszabadsághoz. Utalás az ítéletekre s azok felhasználásának módjára (özönvíz, Sodoma). A paráznaság szellemei a borban, a földi kátrányban és a kénben. Három szellem látogatása Ábrahámnál. Az Isten legnagyobb mesterműve – a szabad ember. A szellemi befolyásokról. A túlvilággal való érintkezés feltételei. Életintelmek.

1. Az Úr: A lélek életét sem az ember, sem az elhalt szellem nem mutathatja meg és nem bizonyíthatja be neked! Ezt önmagadban kell megtalálnod és másképp el sem lehet képzelni, mint az igaz Isten és a felebaráti szeretet által. 2. Te úgy véled, hogy a lélek halhatatlanságának hitét és az Istenben való hitet egy visszajáró elhalt lélek a legjobban megerősítené? Én pedig azt mondom neked, hogy te igen téves véleményen vagy. 3. Először egy elhalt léleknek a túlvilágon túlságosan sok dolga van az önmaga és az ottani felebarátai javulásának érdekében és nincs sok ideje ahhoz, hogy a Föld levegőjéből emberi testet teremtve magának gyakrabban megjelenjék itt a Földön, s az embereket arra tanítsa milyen a helyzet a túlvilágon; és másodszor minden tökéletes szellem úgyis szellemi behatással lehet minden emberre anélkül, hogy szabadakaratát korlátozza és egy ilyen láthatatlan befolyás sokkal üdvösebb az emberre, mint egy eltávozott szellem látható és hallható megjelenése; mert ha egy jó és nagyon megvilágított szellem nemes gondolatokat és érzéseket helyez a szívedbe, az már annyi, mintha te magad találtad volna ki azokat s egyesülnek életeddel és tevékenységre serkentenek. 4. De ha egy olyan szellem jelenne meg előtted mind pl. Mózes és azt mondaná neked, hogy ezt, vagy amazt kell megtenned, ha el akarod érni az örökéletet, mert ha nem teszed meg, akkor a Mindenható Isten ítéletét vonod magadra és így az ítélet halálából nehezen fog egy boldog lét keletkezni számodra. Az ilyen intelemre remegés fog el s egész életedben nem mersz egyebet tenni, mint amit neked Mózes szelleme megparancsolt.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

318

5. S milyen érdemed származik ebből? Lásd semmilyen, mert nem saját helyes megismerésed indította szabad akaratodat jobb tevékenységre, hanem a hozzád eljött szellem hatalma s ennek a te lelkedre nézve semmi értéke nincs. Ez csaknem ugyanaz, mint amikor a ti emberek egy ökröt, szamarat, vagy más állatot valamely munkára idomíttok. Bot és korbács nélkül nem egykönnyen megy az állat idomítása, de ha durva mezei munkára betanítottátok, az bizonyára csak a ti érdemetek és nem az állaté. 6. Ha Én hatalmamnál fogva azt akarnám, hogy ember soha bűnt el ne kövessen, akkor egy ember sem vétkezne többé, mert az én akaratom nélkül egyetlen egy lépést sem merne tenni. Éppen úgy van ez az ember testével is, amit soha senki másképp nem formálhat, mint ahogy azt az Isten megteremtette; sem testi életét kedve szerint meg nem hosszabbíthatja, mert az a mindenható Isten Akaratától függ. Ha Isten nem engedte volna, hogy az ember bűnbe essék, kinek volna érdeme az ember teljes bűntelensége, amelyet egyedül Isten Mindenhatósága vezetne éppúgy, mint a fák és minden más növény növekedését, s ahogy irányítja és vezeti a világokat a végtelen űrön át. Bizonyára senkinek sem volna ez érdeme, mint egyedül Istennek, de így az ember csak játékbáb lenne Isten kezében! Ez sokkal kényelmesebb is lenne Istennek, amiképpen kényelmesebb a különféle állatokat a legkülönbözőbb és legritkább tulajdonságokkal megteremteni s azokat irányítani és meghagyni, hogy mindegyik a maga nemében tevékenykedjék. 7. De e Föld emberei arra vannak hivatva, hogy Istennek teljesen szabad és önálló gyermekeivé legyenek, tehát úgy kell őket vezetni, hogy szükségszerű szabadakaratuk valamely hatalmasabb szellem részéről a legcsekélyebb késztetést se szenvedje, hanem csak kinyilatkoztatások, tanítások és külső törvények által irányíttassék, hogy önmagából az igazat és a jót szabadakaratából ragadja meg és saját maga elhatározásából cselekedjék aszerint. 8. Lásd, e Föld embere szabadakaratának tiszteletben tartása az Isten részéről odáig terjed, hogy állandóan nem is figyeli azt, hogy egy vagy több ember mit gondol, akar, vagy cselekszik, csak ha Istentől túlságosan eltávolodtak, akkor tekint ismét rájuk és újból látnokokat, tanítókat és prófétákat támaszt, hogy az emberek Isten akaratát és szándékát újból kihirdessék; s ha az emberek megtérnek, akkor ismét jó irányban haladnak; de ha nem térnek meg és kicsúfolják, üldözik az érettük támasztott látnokokat, tanítókat és prófétákat, akkor Isten kénytelen egy külső bűntető ítéletet bocsátani az emberekre, sőt egy egész népre. 9. De még egy ilyen ítélet sem származik közvetlenül az Isten mindenható akaratából, hanem mindig csak az emberek vak és rosszakaratú visszásságából. 10. A hatalmas Hanochitákat több, mint száz éven keresztül figyelmeztette Isten, hogy az arany és drágakövek miatt s háborúik könnyebb vezetéséért ne hordjanak le egész hegyeket teljesen a legalsó rétegig, mert ezáltal óriási földalatti vízzsilipeknek nyitnak utat és mindnyájan megfulladnak; de mindez nem használt semmit s azt tették amit akartak s még mélyebben leásták a hegyeket és megnyitották a vízzsilipeket és lásd, Isten nem közvetlenül hatalma által, hanem az Ő jóváhagyásával engedte megtörténni azt, aminek szükségszerűen be kellett következnie, mert az emberek, az Ő kellő időben történt figyelmeztetését nem akarták meghallgatni. 11. Isten azokat az embereket Mindenhatóságával kényszeríthette volna, hogy a hegyeket nem pusztíthatták volna, s ezt igen könnyen megakadályozhatta volna, de akkor megszűntek volna emberek lenni, sőt a szellemvilágban sem lehetett volna többé, mint szabad embereket talpra állítani. 12. Isten tehát inkább megengedi azt, hogy makacs akarata miatt egy egész nemzedék test szerint elpusztuljon, minthogy lelkének szabadakarata és teljes önállósága kárt szenvedjen. 13. Ugyanúgy a Sálem király törzséből származó népet is többször figyelmeztette, hogy ne lakjanak Sodoma és Gomorrában, mert alattuk igen sok kéntelep és helyenként földkátrány van, az is világosan és érthetően megmutattatott a népnek, hogy az ilyen kéntelepekből mindig tisztátalan természetű szellemek jönnek létre és a testi embereket paráznaságra ingerlik; mert amiképpen a borban is jelen vannak a paráznaság szellemei és a testet arra ingerlik, ha az ember mértéktelenül évezi, azonképpen jelen vannak a kénben és a földi kátrányban is. Az is tudomására adatott a népnek, hogy az ilyen vidéken gyakoriak a földrengések, kráterkitörések és nagy zivatarok, amelyek igen nagy és sok kárt okoznak s utána éhínség és pestis lép fel; de ez a jó tanács még Jehova szájából sem használt. S mivel a vidék egyébként igen buja és termékeny volt, tehát mégis odatelepedtek az emberek s alig

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

319

telt el 300 esztendő, Sodoma és Gomorrán kívül még 10 várost építettek fel. Az emberek itt borzasztóan érzékiek lettek s leírhatatlan paráznaságot űztek még az állatokkal is. 14. Nahor és Thara idejében ismét intést kaptak és felszólították őket, hogy azt a gonosz vidéket hagyják el, de senki sem fogadott szót. Thara fiai Ábrahám és Nahor voltak, akit éppúgy hívtak, mint nagyapját és Harán, aki Lóthot nemzette; Harán maga ment oda és Isten parancsára prédikált, de semmi célt nem ért el; fia, Lóth ugyanezt tette több éven át és felváltva hol az egyik, hol a másik városban tartózkodott és csaknem maga is áldozata lett a paráznaság szellemének. 15. Ekkor látható angyalok jöttek, akik először Ábrahámot keresték fel és Jehova volt velük és Ábrahámnak pontosan tudtára adták, hogy mi fog Sodomával és a többi városokkal történni és a két angyal erőteljes ifjak alakjában odaküldetett, hogy legalább Lóthot megmentsék. A nép az ifjakat meg sem hallgatta, hanem még velük is természetellenes paráznaságot akart űzni. Ekkor a két ifjú intésére Lóth elmenekült, csak felesége lett áldozata kíváncsiságának; teste szerint sóbálvánnyá változott az ifjak jövendöléséhez híven, mert ezek azt mondták: Gyorsan menekülnünk kell és annyi időt sem vehetünk magunknak, hogy hátratekintsünk, mert a földalatti tűz gyorsan terjed és a kitörő gázok megölnek minden természeti életet és mindent a lehető leggyorsabban kősóvá változtatnak. Lóth felesége azonban néhány pillanatra mégis megállt, a gőzök utolérték és emiatt áldozatul esett. 16. És lásd, ezúttal sem az Isten mindenható akarata idézte elő annak a gonosz vidéknek teljes elpusztulását, mert ezt az éretlen földrészt enélkül is ez a sors érte volna; de hogy amellett annyi embernek el kellett pusztulnia, annak nem volt más az oka, mint szabadakaratuk engedetlensége. 17. Isten ezeket az embereket Mindenhatóságával kivezette volna onnan és elhelyezhette volna őket egy más egészséges vidékre, de ez már az ő akaratuk ellen történt volna; és mivel Isten ezt tiszteli a legjobban, tehát inkább megengedte, hogy ezek az emberek test szerint elpusztuljanak, minthogy lelkük szabadakaratának egyetlen egy atomja is elvesszen. 18. Mert még Istennek is legnagyobb mesterműve az, hogy szeretetével, bölcsességével és hatalmával olyan embereket teremtsen, akik mindenben tökéletesen hasonlítanak Hozzá! 19. De hogy ezt megvalósítsa, az embernek minden erő nélkül, a legnagyobb elhagyatottságban kell a világra születnie és oktatását, fokozatos fejlődését a külső világtól kell megszereznie; s ha valamely tudást és ügyességet szerez, akkor hatnak rá észrevétlenül a jó és rossz szellemek, a jók kedélyvilágára, a rosszak pedig a fizikai természetére, hogy a lelke megmaradjon a legtökéletesebb szabad önállóságában. 20. Ha egy ember a jó külső tanításokat és figyelmeztetéseket érzékeinek egynémely támadásával szemben önként elfogadja és életét aszerint rendezi be, akkor a jó szellemek észrevétlen befolyása egyre fokozódik, de amit az ember nem érezhet másképpen és nem is szabad, hogy érezzen, mintha az a saját cselekedete volna. 21. S ha a mennyekből jövő szellemek jó befolyása annyira erősödik, hogy a lélek egészen átengedi magát annak, akkor felébred benne az igaz Isteni szeretet szelleme s áthatja teljesen lelkét s csak akkor lép a lélek tökéletességének első fokára, ha megmásíthatatlanul szabad, akkor már – ha még testben van – tiszta látomásai lehetnek és kinyilatkoztatásokban részesülhet úgy a szellemektől, mint a legmagasabb rendű angyaloktól. 22. S így történik meg azután gyakran, hogy az embereknek igen jelentőségteljes látomásaik vannak; beszélnek a túlvilági lelkekkel s mintegy személyesen taníttatják magukat s ezt közölhetik más és egészen természetes emberrel is. Aki hisz neki, az bizonyára helyesen cselekszik, csak nem kell mindjárt azt kívánnia, hogy ő is ugyanezt elérje, mert az nem történhet meg előbb, csak ha az előírt szellemi érettségét már elérte. 23. Minden ember elsősorban a kapott jó tanításokhoz igazodjék hittel és vigyázzon a kedélyvilágára, de a testében szunnyadozó gonosz szenvedélyekre is, amelyek lustaságban, munkaiszony, életsóvárgás, önszeretet, konokság, irigység, gőg, fösvénység és uralomvágyban nyilvánulnak meg. Az utóbbiaknak Isten- és felebaráti szeretet s a türelem, alázatosság és szelídség állja útját s akkor nem kell sokáig várakoznia s a jó szellemek érezhetőbb és láthatóbb módon fognak benne megnyilatkozni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

320

24. Egyébként egy ember sem létezik, akiknek legalább egyszer meg ne engedtetett volna, hogy bizonyos intelmeket, sőt látomásokat kapjon a túlvilágról; de ha az ember mindazt szélnek ereszti és csak érzékcsalódásoknak tekinti, akkor igazán nem lehet rajta segíteni. Most pedig úgy vélem, hogy kifogásodat és ellenvetésedet az örökigazság szerint tökéletesen megvilágítottam s ebből mindenki láthatja, hogy miképpen áll a dolog a földi emberekkel; van talán még valami ellenvetésed?” 226. Fejezet

A végtelen űrről és annak viszonyairól természeti példákkal. Tanítás az Isten lényéről. A teremtés folyamatának alapvonásai. Az ember célja – az Istenhez való hasonlatosság. Egy világ felbomlásának folyamatáról. Tanítás az érett lelkek túlvilági missziójáról.

1. Mondja a farizeus: „Uram és Mesterem! Ebben valóban nem lehet semmi ellenvetésem, mert az elmondott igazságok fényes tisztaságban állnak előttem. De ha e Föld embereinek lelkei végül Istenek lesznek, hol lesz tartózkodási helyük, hogy isteni szabadságukban, önállóságukban és hatalmukkal működjenek és uralkodjanak, mert egy szellemnek is egy bizonyos tért kell elfoglalnia, ha isteni tulajdonságainál fogva téren és időn kívül áll is.” 2. Mondom Én: „Ó, te kicsinyes és szűk látókörű ember! Nem láttad még a csillagos égboltozatot s nem tudod, hogy ezek a látható csillagok micsodák? Lásd, ha ennek az egész Földnek minden atomjából 12.000 lélek válnék – ami egy olyan óriási számot tenne ki, hogy azt ennek az időnek legjobb számítója sem volna képes felfogni – akkor is alig jutna egy lélek az egész teremtésűrben egy Napvilágra, nemhogy a számtalan sok földi világra, amelyek nem ritka esetben több ezer számra forognak egyetlen Napvilág körül! 3. S ezzel szemben képzeld el Isten Mennyországának ennél sokkal nagyobb területeit és osztályozásának éppoly végtelen számát, amelyek a materiális űr világainak úgy felelnek meg, mintha például erről a csaknem legkisebb Földről százezerszer százezrek volnának ott a jelen időig, s hogy még ezen a Földön hány emberi osztály keletkezik majd, azt egyedül Isten tudja, mert a végtelen számok, mint egy-egység tisztán állnak Előtte. S ha e Föld embereiből olyan számtalan sok osztályt lehet képezni a túlvilágon, mennyit lehet akkor abból a végtelen mennyiségű világból, amik közül igen sok materiális tekintetben is oly nagy, hogy ez a Föld azokkal szemben alig tekinthető egy homokszemecskének. 4. S ha a mondottakat mérlegeled, akkor világos lesz előtted, hogy az igaz Isten gyermekeinek még oly nagy száma sem fog egykor az örök és végtelen Mennyország számára túl nagyra nőni. Azt hiszed,hogy az örök nagy Istennek a te emberi értelmed által korlátolt szám örök időkre elég volna?! Számláld meg ennek a Földnek teremtményeit és képzeld el a növények és állatok végtelenségbe menő termékenységét és továbbtermelő képességét s abból kiveheted majd, hogy Istennél minden a végtelenségbe megy át és senki sem mondhatja azt, hogy bármi is haszontalan, amit Ő teremtett. 5. Mert ha Isten ezt nem helyezte volna a növényekbe és állatokba, akkor rövid idő múlva nem lenne sem kenyeretek, húsotok, tejetek, borotok, sem gyümölcsötök; de mivel egy búzaszem a földbe téve százszoros aratást hoz, tehát mindig van elég kenyeretek, s ugyanígy van ez minden egyébbel is. Tehát ha Isten az Ő legnagyobb bölcsességében és végtelen hatalmánál fogva mindenben állandóan végtelen, mondhatja-e valaki, hogy az Istenből áradó örök és végtelen teremtés haszontalan volna? A ti saját mindennapi testi szükségleteitek tanítanak benneteket ennek ellenkezőjére, mert táplálék nélkül nem tudnátok létezni. Érted-e most már, hogy Isten miért teremt folyton és folyvást olyan végtelen sokat?” 6. Mondja elálmélkodva a farizeus: „Igen Uram és Mesterem, ezt most már jól látom és csodálom a Te nagy Bölcsességedet; de még ki kell mondanom azt a véleményemet, hogy valósággal megborzadok a Teremtő végtelen hatalmától és nagyságától, s még csak azt kérdezem, hogy Isten mindörökké teremteni fog? Mert a Te beszéded szerint a teremtésnek még nincsen vége. Kérlek tehát, adj erről nekem felvilágosítást, mert valósággal szédülök a tudatlanságban!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

321

7. Mondom Én: „Ezt már ebből a magyarázatomból is kivehetted volna, mert ha Isten örök, akkor bizonyára öröktől fogva teremtett is; mert mi egyebet tehetett volna az örökkévalóságokon keresztül ennek a világnak, Napnak, Holdnak és az összes csillagok megteremtésének ideje előtt, amikor öröktől fogva egyformán tökéletes volt. 8. Isten Szelleme Örök és Végtelen, minden Belőle keletkezik és általa áll fenn, minden Őbenne van és minden az Ő gondolatainak és eszméinek – a legkisebbtől a legnagyobbig – örök végtelen teljessége. 9. Ő Saját Öntudatának legfényesebb világosságánál elgondolja az eszméket, és ha azt akarja, hogy valósággá legyenek, azok már létre is jönnek úgy, amint őskezdetük óta lenniük kell, azonkívül úgyszólván az Ő Személyiségéből kihelyezett gondolatokba és eszmékbe belehelyezi Szeretetének csíra szikráját, életre kelti őket, hogy azután, mint önálló lények létezzenek, s állandó és mindegyre fokozódó befolyásával irányítja a megtántoríthatatlan önállóság lehető legmagasabb fokáig. 10. Ezek a lények – mert az Isteni Szeretet tartja fenn és vezeti őket – önmagukban telve vannak teremtőerővel s önmagukat reprodukálják és a végtelenségig elszaporíthatják és amik belőlük keletkeznek, azok nemcsak hogy úgy hasonlítanak a létrehozójukhoz, mint a gyermek a szülőihez, hanem el vannak látva ugyanazokkal a tulajdonságokkal, amelyek arra szolgálnak, hogy a létrehozó és létrehozott a bennük lévő Isteni Szeretet gyarapodása által végül az anyagból a tiszta szellemibe és teljes Istenhasonlóságba és egyéni önállóságukba mehetnek át, mégpedig mindörökre. 11. Isten gondolatai és eszméi így térnek tehát vissza Istenhez és Istenbe, de már nem csupán, mint azok, amelyeknek belőle kihelyeztettek, hanem mint teljesen élő, a legtisztább öntudattal bíró és önállóan tevékenykedő lények, akik mintegy Istentől függetlenül külön-külön léteznek, működhetnek és teremthetnek; s ezért mondottam tanítványaimnak is: Legyetek tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok. 12. Én most nagy dolgokat cselekszem a ti szemeitek és füleitek előtt, de ti még nagyobbakat fogtok tenni az Én nevemben, amely az Isten Szeretete a ti szívetekben s amely nélkül senki hasznosat az örök élet számára nem tehet, mert az Isten szeretete a tulajdonképpeni elpusztíthatatlan élet úgy Magában Istenben, mint minden Istenből keletkező lényben is. 13. De minden földi megteremtett dolog egyszer megszűnik, ha a benne lévő Isteni szeretet teljessége által fokozatosan a szellemiekbe ment át; s ezért a Föld sem fog örökké fennállni, hanem fokozatosan át fog szellemesülni. De a földi időszámítás szerint a ti mostani értelmeteknek még igen sok ideig fog tartani, amíg az Isteni szeretet tüze minden anyagit eredeti szellemivé fog feloldani. 14. Egy világ feloszlása pedig úgy fog megtörténni, ahogy végbemegy minden más lény feloszlása, amikor a külső halál lassan, fokozatosan egyre jobban bekövetkezik és láthatóvá válik. Láthatod azt egy fán is, hogy az lassan, miképpen senyved megöregszik, elkorhad, néhány ága még életet mutat, a többiek elkorhadnak, elrothadnak és egyik a másik után lehullik törzséről. Idővel maga a törzs is helyenként kordhad és elhal, így megy ez addig, míg végül az egész fa megrothad és holt lesz. De mint teljesen halott fában is vannak életszellemek, és azért ha az erdőben a vihar ledönti, láthatjuk, hogy mindenféle mohanövénykék és egyéb füvek nőnek ki belőle, azonkívül belsejét mindenféle féreg fúrja át és a rovarok egész tömege addig rágja és emészti az elhalt fa húsát és velejét, amíg van belőle és míg évszázadok múlva az egész fának még nyoma sem lesz található. 15. S ugyanilyen sorsa lesz egy halódó és végül teljesen elhalt világnak is, csak nagyobb mértékben; de ahol kihal egy fa, annak helyén nemsokára más nő s ugyanígy múlik el egy világ is és annak helyébe más és több keletkezik és befogadják magukba a teljesen elhalt és semmivé vált régi világból megmaradt életszellemeket ápolás és további fejlesztésük végett. 16. És lásd, a tulajdonképpeni teremtésnek soha nincs vége, mert Isten az Ő örök határtalan szeretetéből és bölcsességéből soha nem szűnhet meg gondolkodni, akarni és szeretni. – S úgy vélem, hogy ez mindenki előtt teljesen érthető! De aki előtt érthetetlen, annak még mindezekhez hozzáfűzöm: Képzeld el, hogy örök ifjú erőben halhatatlanul élsz egy világon; vajon megszűnsz-e gondolkodni, vagy akarni? Talán egyszer egészen tétlenné leszel, vagy nem lesz többé semmi kívánságod? Bizonyára nem így lesz, mert mindegyre tevékenyebb leszel s a legserényebb buzgalommal fogsz fáradozni és mindent elkövetsz, hogy az életnek minél nagyobb kellemességeit megszerezd magadnak;

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

322

mert a szeretet és a szeretet élete azt rejti magában, hogy sohasem nyugodhat, hanem mindig tevékenykednie kell, mert az élet maga sem egyéb, mint az egymást felváltó tevékenység. 17. Azért ne gondolja közületek azt senki, hogy egykor a túlvilágon örökös tétlenségben és édes nyugalomban lesz része, mert éppen ez volna a szellem, vagy a lélek legbiztosabb halála. S minél átszellemültebb egy ember, annál tevékenyebb lesz minden ízében. S ha ez már itt ebben a világban is jól látható és felismerhető, mennyivel inkább van ez odaát, ahol a lelket a nehéz test nem fogja tevékenységében gátolni. Most pedig mondd, hogy jól megértetted-e?” 227. Fejezet

A farizeus csodálkozása Jézus Isteni bölcsessége felett. Fontos életintelmek az Úrtól. „Nem az Ige tudása, hanem annak cselekvése üdvözít.” A szorgalomról és takarékosságról. A fösvény ördög emberi alakban és halála a léleknek. Lázár, mint a jó házigazda példája. Az Úr a gazdag ifjú esetére utal. Vigasztalás a hálátlansággal viszonzott jócselekedetekért. Utasítások és példák a gyakorlati felebaráti szeretethez.

1. Mondja az elálmélkodott farizeus: „Uram és Mesterem! Csak most látom, hogy mennyire telve vagy Isten Szellemével! Mert ilyen dolgokról az embernek csak az Isten adhat ilyen világos képet. Hol van ezzel szemben még a Föld legbölcsebb emberének értelme is, amelyet csak a tapasztalatok, és a dolgok külső formájának szemlélete által szerezhet magának?! Mi a kicsiny korlátolt ember Istennel szemben? S az ember önmagából Istent soha nem képes megérteni, sem az Ő örök működését, cselekvését és teremtését. 2. Én csak azt kívánnám, hogy a templom el volna árasztva ezzel a világossággal! De ez a templom általános konoksága mellett el sem képzelhető. Mi heten néha gondolkoztunk ilyen dolgokról, de sokkal inkább kontra, mint pro. S milyen nehezen ment ez, hogy ebbe a világosságba behatoljunk s hogyan történjék ez a mi kartársainkkal és paptársainkkal, akik talán az ilyen dolgokon még nem is gondolkoztak sem pro, sem kontra, hanem mindig csak azzal voltak elfoglalva, hogy hasukat minél jobban megtömhessék. Ó Uram és Mesterem! Te tudod a legjobban, hogy mit fogsz majd a templommal és annak papjaival tenni! Valósággal megborzadok, ha ezt a világosságot a templom fertelmes sötétségével összehasonlítom. Milyen nagyoknak és hatalmasoknak képzelik magukat a hozzánk hasonlók a templomban és milyen kicsinnyé válnának, ha megismernék ezt a világosságot. 3. Ó Dávid, milyen igazat beszéltél, amikor azt mondottad: Ó mennyire semmik vagyunk mi Veled szemben ó Uram! – Ne bízzátok magatokat emberi segítségre, mert valamennyien együttvéve nem tudnak rajtatok segíteni!” S hogy a templom valamennyi törvénye és önző tanítása mit használt nekünk, azt csak most látjuk be igazán és ezután még jobban be fogjuk látni. Uram és Mesterem, Szellemeddel ne hagyj el bennünket soha többé!” 4. Mondom Én: „Aki hűségesen megmarad tanításaimban, az Bennem marad és Én őbenne. De aki tanításaimat cselekedeteiben elhagyja, az Engem is elhagy és nincsen élet őbenne. 5. Én az élet igaz nappala vagyok, s aki ezen a nappalon halad, az nem fog megbotlani és aki ezen a nappalon fog dolgozni, az az élet igaz jutalmát fogja aratni. Egyelőre tehát tudjátok a legfontosabbat s minden egyebet megtudni lesz elég alkalmatok még; de csupán a tudás nem üdvözít, hanem a cselekvés. 6. Kétféle cselekvés létezik: Az egyik a világért való cselekvés önzésből, a másik pedig a világban az Isten és felebaráti szeretetből; az első cselekvésből az ember a törvényt és az örök halált szerzi meg, a másodikból pedig Isten szeretetét, kegyelmét és a lélek örök életét. 7. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ember a földet ne munkálja meg a legnagyobb szorgalommal és ne legyen takarékos, mert Én mindenkinek magam ajánlom a legnagyobb szorgalmat és az igazságos takarékosságot. Az ember mindezt azért tegye, hogy kellő készlete legyen, s hogy mindenkor segíteni tudjon a szegényeken. S amit valaki az Én nevemben tesz a szegényeknek, azt úgy fogom tekinteni, mintha azt Nekem tette volna s Én meg fogom áldani itt és odaát; de aki csak magáért

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

323

és gyermekeiért dolgozik és gondoskodik és nem riad vissza jogtalan tulajdont is magához harácsolni, az Tőlem áldást nem várhat és a túlvilágon nem állhat meg az Én bírói székem előtt, hanem kitaszíttatik a külső sötétségbe, ahol sok sírás és fogcsikorgatás lesz s az ilyen lélek nehezen fog valaha odajutni, hogy Istent szemlélje. 8. De aki önző takarékoskodását a fösvénységig viszi, az már itt is ördög emberi formában, aki Isten Szellemének – Aki a legtisztább Szeretet – mindig ellene cselekszik s azért az üdvösségből mindörökre kizáratik. Mert amilyen biztos, hogy létezik egy mennyország, éppen olyan biztos, hogy pokol is van, amelynek férge soha ki nem hal és tüze soha ki nem alszik. Aki saját akaratából idejut, az soha nem fog onnan kikerülni, még saját szabad akaratából sem; ez pedig a léleknek valóságos halála! Mindezt jól jegyezzétek meg és őrizkedjetek attól, hogy a világ önzésébe, irigységébe, fösvénységébe, önszeretetébe és gőgjébe essetek, mert minden egyéb bűntől sokkal inkább megszabadul az ember, mint ezektől. 9. Nézzétek a mi Lázárunkat, aki egész Júdeában földi értelemben egyke a leggazdagabbaknak; de nem önmagának gazdag, hanem sok ezer szegénynek, akik minden időben munkát és jó elhelyezést találnak nála. S éppen azért áldom meg őt és ha teste szerint meg is halna, akkor majd Én feltámasztom, hogy hosszú ideig éljen a szegének örömére s azután ne lássa s ne érezze és ízlelje meg többé a halált, hanem álljon szabadságában testét elhagyni és bemenni az előtte mindig nyitva álló Országomba, mert ahol ÉN lakozom, ott fog ő is Velem lakni mindörökké! 10. Ebből láthatjátok, hogy Én nemcsak a szegének, hanem a gazdagok barátja is vagyok, ha azok gazdagságukat Isten igaz szándékai szerint használják fel, Aki gazdag, az cselekedjék így és élni fog!” 11. Mondja ere Irántam való szeretetében teljesen összezúzottan Lázár: „De Uram, Te végtelen jóságú! Mit cselekszem én, hogy engem, mint szegény bűnöst olyan kegyelmes szemekkel tekintesz?” Mondom Én: „Azt Én tudom a legjobban, hogy te mit és miképpen cselekszel s ezért ne csodálkozz, ha megfelelő dicséretben részesítlek sok ember előtt. 12. Egy másik gazdagnak, aki szintén követni akart Engem, de vagyonát nagyon szerette és ragaszkodott ahhoz, azt mondottam: Add el vagyonodat s a pénzt oszd el a szegéneknek s azután jöjj és kövess Engem! De mivel ez az ember gazdagságát nagyon szerette és ragaszkodott hozzá, tehát elszomorodott és távozott. 13. Neked azonban azt mondom: Vásárolj még több birtokot, mert amit magadénak nevezel, az már annyi, mintha máris a sok szegényé volna, akik birtokaidból a legtöbbet emésztik fel. 14. Egy olyan vagyonos ember, aki gazdagságát gazdagságáért és saját magáért szereti, annak azt mondom, hogy egy teve könnyebben megy át a tű fokán, mint egy gazdag egykor a mennyekbe. 15. De vannak a szegények között olyanok is, akik odajönnek a jószívű gazdaghoz és alamizsnát kérnek s ha megkapják elpazarolják azt és néha még igen hálátlanok jótevőikkel szemben; ezzel azonban a jótevő mit se törődjék, minél kevesebb hálát arattok ezen a Földön, annál nagyobb lesz jutalmatok a túlvilágon. Mert éppen ezáltal igazoljátok ti gazdagok a legjobban, hogy Istenhez hasonlók vagytok, Aki napját felkelni és sütni engedi úgy az igazakra, mint a gonoszokra. 16. Sőt még többet mondok nektek: Tegyetek ellenségeitekkel is jót és imádkozzatok azokért, akik benneteket átkoznak és áldjátok azokat, akik titeket gyűlölnek és üldöznek és éppen ezáltal fogtok a leghamarabb izzó parazsat gyűjteni fejük fölé és gonosz szívüket a leghamarabb jobb és nemesebb dolgok felé fordítani! Felesleges pénzeteket pedig adjátok kölcsön azoknak, akik nem tudják azt nektek kamatostól visszafizetni és hívjatok meg vendégül olyanokat, akik nem tudnak benneteket viszont vendégül hívni s ezzel lelketek számára nagy kincseket gyűjtötök a mennyekben. 17. És ha eljön hozzád, gazdaghoz egy olyan ember, akivel szemben néhányszor jót cselekedtél, de jóságoddal visszaélt, figyelmeztesd jó beszédekkel, de a szeretetet ne tagadd meg tőle. Ha megjavul, akkor kétszeres jót tettél vele. Ha azonban nem javul meg, azért ne haragudj rá, mert a fizikai szegénységen kívül létezik még szellemi szegénység is, amely mindig nagyobb és sajnálatra méltóbb, mint a fizikai.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 228. Fejezet

VI . kötet

324

A fontos életintelmek folytatása. A jók jutalma a túlvilágon. Az Úr az Istenben való bizalomra utal. A farizeus első igaz áldozata, a felebaráti szeretettel szemben. Az első fő feladata az embernek: az isteni és önmegismerés.

1. Az Úr: „Igaz ugyan, hogy írva van, az ember annak, aki ellene gonoszat cselekedett, hétszer bocsásson meg. De Én azt mondom nektek: Még mielőtt bevádolnátok a bíró előtt, hetvenhétszer hétszer bocsássatok meg annak, aki benneteket megsértett, de ha akkor sem javul meg, taszítsátok ki a gyülekezetből! De ha valaki nem számolja azt, hogy hányszor bántották meg, annak a mennyben sem számítják fel, hogy hányszor vétkezett Isten ellen. 2. Ha valaki tőletek szívességet kér, akkor a legnagyobb örömmel még többet tegyetek, mint amennyit kért. És ha valaki például télnek idején eljön hozzád s alsóruhát kér tőled, miután neked több van, annak adj hozzá még felsőruhát is. És ha valaki arra kér, hogy tégy meg vele egy órányi utat azon az úton, amely ismeretlen előtte, akkor menj vele két óráig, hogy több szeretetet tanúsíts vele szemben, mint amennyit kívánt tőled. Amennyivel többet teszel, az tízszeresen, harmincszorosan, sőt százsorosan visszafizetetik a mennyekben. 3. Minél nagyobb felebaráti szeretettel segít valaki szegény felebarátján, annál többszörösen téríttetik meg egykor a mennyekben. Mindezt jegyezzétek meg jól és cselekedjetek ezek szerint. S akkor, mint Isten igaz gyermekei elnyeritek egykor az örök életet és örök időkig fogjátok aratni annak mérhetetlen kincseit! 4. Én azt mondom nektek: Egy egész tündöklő Napot annak, aki kicsiny fillérét igaz felebaráti szeretetből megosztja embertársával és szegény testvérével.” 5. Erre mondja a farizeus, aki már igen nagy hívő lett: „Uram mit kezdjen valaki egy Nappal?” Mondom Én: „A Nap vajon nem világítója-e a nappalnak? – és nem világítja-e meg az egész Földkört, valamint fényével és melegével nem növeszt-e mindent ezen az egész Földön? Amikor Én azt mondom: Egy Napot annak, aki tanításaimat mindenben követi, ezzel Én nem a materiális Napot értem, hanem egy teljes szellemi napot a szívében, ami azt jelenti, hogy lelkében teljes hasonlóságban van Istennel. Megérted most már? 6. Egyébként azt is hozzáfűzöm, hogy egykor az ilyen Istenhez hasonló lélekszellemek a természetes napokat is megkapják vezetésül, ami pedig végtelenül sokat jelent, mert ezáltal megkapják az összes melléknapok vezetését is, valamint a legfelsőbb vezetést mindazon földek felett, amelyek egy Nap körül forognak és Istennek más tökéletes gyermekei megkapják majd a centrális napok vezetését, akiktől a kisebb bolygók vezetői különleges alkalmakkor fognak utasításokat kapni. De hogy ezt valaki elérje, annak benseje előzőleg már egy egész szellemi napot kell, hogy rejtsen. 7. Mert bármit is látsz, mindent szellemek vezetnek, amire Istentől nyernek képességet. És éppen ebben rejlik a legnagyobb szellemi üdvösség, hogy Istentől minden erővel és hatalommal felruházva, Istent szolgálja tevékenykedhetnek. 8. Ti ezen a Földön csak kicsiny dologra vagytok elrendelve, de aki ebben a kicsiny dologban hűséges, az egykor nagy megbízatást fog kapni! De azt is mondom nektek, hogy senki sem szolgálhatja egy időben Istent és a mammont. Mert félig való szolgálattal nem elégszik meg sem az egyik, de még kevésbé a másik. Érted ezt?” 9. Mondja a farizeus: „Ezt nagyon világosan megértem, de én a jelenlegi állásomban a többiekkel együtt sokat szereztem a mammonból magamnak – mit tegyünk azzal?!” 10. Mondom Én: „Amint szerezted, úgy oszd szét azok között, akiknek arra szükségük van, mert aki valóban az Én tanítványom és követőm akar lenni –s lesz is, ha minden törekvésével azon lesz – annak nem kell aggodalmaskodnia, hogy a következő napon mit fog enni és inni s hogy mibe fog öltözni, hanem az serényen keresse Isten országát és annak igazságosságát s minden egyéb, amelyre az élethez szüksége van, megadatik neki. Mert az Atya a mennyekben tudja mindenkor a legjobban, hogy Övéinek mire van szükségük. Ő, Aki táplálja a mezők füveit és minden állatnak megteremti eledelét és ruházatát, sokkal inkább fog gondoskodni az emberről és azokról, akik az Ő szeretetében és tetszése

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

325

szerint haladnak, mert egy ilyen ember többet ér, mint az egész világ összes állata és növénye! Érted ezt is?” 11. Mondja a farizeus és vele együtt a többi hat is: „Igen Urunk, ezt is megértettük és azt fogjuk tenni, amit nekünk oly bölcsen tanácsoltál. Csak itt Jeruzsálemben nem tudjuk ezt egyelőre megvalósítani, de majd összeszedjük mindenünket és találunk elég alkalmat arra, hogy tanácsod szerint cselekedjünk, mert a Föld mindenütt az Istené és az emberek nem kevésbé! Urunk, helyes lesz ez így?” 12. Mondom Én: „Valóban nem azon múlik, hogy ti itt, vagy másutt gondoltok a szegényekre; de itt az asztalnál, ahol ez az asszony ül, akit ma megmentettem a templom buja karmai közül rászorulna a jó tettre. Az asszony és férje igen szegény és több férfi ugyanannál az asztalnál szintén. Adjátok az elvesztett 100 font aranyat Lázárnak és ő, mint az Én igaz testvérem, gondoskodni fog arról, hogy ezek a szegények megfelelő segítségben részesüljenek. 13. Mondják a farizeusok: „Urunk, nemcsak ezt a 100 font aranyat, hanem még 1000 fontot fogunk ebből a célból Lázárnak átadni s ő cselekedjék vele a Te akaratod szerint. Mert az a világosság, amit Tőled kaptunk, ennél sokkal többet ér és a Te türelmed, melyet velünk szemben gyakorolsz, megfizethetetlen! Még jó, hogy nem lakunk a templomban, mert nagyon gazdagok vagyunk, s így magánpénzeinkkel és kincseinkkel szabadon rendelkezünk. A nagy betétünk a templomban természetesen úgy is elveszett. Mert ha, mint tiszteletbeli papok, s mint misszionáriusok utazunk, akkor a templomból semmi kárpótlást nem várhatunk, viszont a templomnak sem lehet velünk semmi követelése s így a pénzt még ezen az éjszakán átadjuk Lázárnak. Jó lesz így?” 14. Mondom Én: „Szükségtelen ezt még kérdezni is Tőlem, mert majd belátjátok, hogy mindenki annál nagyobb érdemet szerez magának, minél nagyobb benne az áldozatkészség és azt minél nagyobb Isten- és felebarát iránti szeretetből teszi. Cselekedjetek tehát jóakaratotok szerint és visszafizettetik nektek.” Erre a 7 farizeus felszólított több erős férfit, akik az asztal mellett ültek az asszonnyal, hogy jöjjenek velük és hozzák el a pénzt. Erre felemelkedett mind a 72 ember és elmentek a 7 farizeussal, hogy elhozzák az 1000 font súlyú aranyat s már egy óra múlva vissza is jöttek. Amikor mindnyájan ismét a teremben voltak és a száz zacskó aranyat az Én tanácsomra odatették Lázár lábaihoz, aki először hálákat adott Nekem, hogy Én őt olyan kegyelemre méltatom, hogy így gondoskodhat a szegényekről, azután megdicsérte a visszatért farizeusokat, amiért szívükben felismertek Engem. 15. Ugyanilyen módon hálálkodtak a szegények is és az egyik így szólt: „Ha mi a Te tanítványaid lehetnénk, akkor lemondanánk erről a gazdag adományról, mert jobb tanítványodnak lenni, mint az egész világ aranyát bírni. Mert akiről Te gondoskodsz, ó Urunk, arról mindörökre gondoskodva van.” Mondom Én: „Erről ezen az éjszakán beszélni még korai, de még minden megtörténhet, mert Én csak 7 nap múlva fogom Jeruzsálemet egy időre elhagyni. Tanácskozzatok először régi tanítványaimmal tanításaim főbb pontjáról, de amit még nem tudtok, azt majd abban az órában, amelyben arra szükségetek lesz, szátokra helyezem. Most csak azt mondom nektek mindnyájatoknak, miután ma jó aratásunk volt, tehát igaz örömömet találom benne s az éjszakát virrasztással töltsük el és holnap reggel legyetek olyan erősek, mintha egész éjszakán aludtatok volna. Reggelig sok olyan dolgot fogunk megtárgyalni, amely benneteket az Isteni megismerés magaslatára fog emelni. Mert minden embernél az az első, hogy Istent oly tökéletesen megismerje, amennyire csak képes. 16. Aki Istent nem helyesen ismeri meg, az sohasem hihet tökéletesen Bene, még kevésbé szeretheti Őt mindenek felett s ilyenformán soha tökéletesen nem is lehet részese az Isteni Szellemnek. 17. Mert idővel Isten helytelen megismerése által úgy elterjednek az ember szabadakarata következtében mindenféle tévelygések az emberek között, mint egy 1000 fejű hidra, mely az embereket bálványszolgákká teszi s az örökélet kapuit úgy eltorlaszolja, hogy azután, mint túlvilági lelkek nehezen jutnak be oda. 18. Mert amit egy lélek itt egy nap alatt tud élettökéletesedése ügyében elintézni, azt a túlvilágon a földi évek ezrei alatt sem tudja megtenni. Az Én régi tanítványaimnak Istenről már igen sok ismeretük van, de ti újabbak külön-külön és együttvéve még gyengék vagytok és ezért akarlak ebben megerősíteni.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

326

19. Mondják mindnyájan: „Urunk, tedd meg ezt nekünk és ne tagadj meg tőlünk semmit, mert mi úgy sóvárgunk utána, mint a száraz fű az éltető eső után.” 20. Mondják a rómaiak: „Mi is, annál is inkább, mivel teljesen újoncok vagyunk az összes megismerések megismerésében. 21. Mondja Péter is: „Ez nekünk, régi tanítványoknak is nagy hasznunkra lesz, mert mi sem vagyunk még ebben egészen erősek.” Mondom Én: „Milyen aggályaitok vannak még ebben a kérdésben:” 229. Fejezet

Krisztus megkeresztelésénél előfordult rendkívüli jelenségek magyarázata. A tanítványok kérdéseit Isten háromegységű lényéről az Úr világosan megmagyarázza.

1. Mondja Péter: „Amikor Te a Jordánban János által megkereszteltetted Magadat, megnyíltak a mennyek és Isten Szelleme egy tüzes galamb alakjában lebegett fejed felett és a mennyekből tiszta hangon a következő szavak hallatszottak: „Ez az Én szerelmes Fiam, Akiben Nekem kedvem telik, Őt hallgassátok!” És más alkalommal én ugyanezeket a szavakat hallottam, amiknek közelebbi magyarázatát kérni egészen a mai napig nem mertük. De mivel most Magad akarsz bennünket Isten nagyobb megismeréséhez vezetni, tehát úgy vélem, itt volna az ideje, hogy erre vonatkozólag is nagyobb világosságot adj nekünk, természetesen, ha ez a Te Isteni akaratoddal egyezik. 2. Mert eddig Te számunkra a legmagasságosabb Isten igaz Fia voltál, amit még testi anyád szájából is tudunk, amikor Gábriel arkangyal megjelent előtte s így szólította meg: „Üdvözlégy, kegyelmet találtál Istennél! A Szentlélek megárnyékoz téged, Fiat fogsz szülni és nevezd Őt a legmagasságosabb Isten Fiának. 3. Lásd Uram! Ezt és még sok egyebet tudunk, de nem tagadhatjuk azt a véleményünket, hogy van a mennyben egy legmagasságosabb Isten-Atya; Te a Fia vagy, mégpedig minden kétséget kizáróan. S egy harmadik szintén Isten, Aki egy az Atyával és Veled, nyilvánvalóan a Szentlélek. Helytelenül cselekszem-e, ha a mi hitünk szerint ezt így állapítjuk meg?!” 4. Mondom Én: „Ahhoz, hogy ezt előttetek teljesen felfedjem, az óra még nem jött el, de már sokáig nem fog váratni magára. Én már sokszor megmondottam nektek, amikor arra kértetek, hogy az Atyát mutassam meg: Aki Engem lát, az az Atyát is látja, mert Én és az Atya teljesen Egyek vagyunk; az Atya Bennem van és Én ugyancsak az Atyában! Hogyan értelmeztétek tehát ezt?” 5. Mondja Péter: „Mi ezt egytől-egyig így értelmeztük. Téged mindenkor áthat az Atya teljes Ereje, amennyire Neked erre, ezen a Földön szükséged van s ilyen módon van Benned az Örök és Végtelen Atya. Te az Ő legtökéletesebb képmása vagy s mivel az Atya a végtelen, örök és mindenütt jelenlévő Isten, Körülötted is van, és különösen Téged vesz körül, tehát az Atyában így vagy jelen?!” 6. Mondom Én: „Helyes, de mi van a Szentlélekkel?” 7. Mondja Péter: „Uram! Azzal mindnyájan együttvéve nem tudunk semmire sem menni, habár Te Magad mondottad, hogy az embernek minden bűne megbocsáttatik, de azokat, amelyeket a Szentlélek ellen vét soha! – Te bizonyára nem vagy a Szentlélek, mert azt mondottad, hogy a Fiú ellen elkövetett bűnöket még inkább meg lehet bocsátani. Nos, tehát Ki és Mi akkor a Szentlélek? Mi láttuk Őt egy tüzes galamb személyében. Talán Ő Ádámtól kezdve minden ember előtt elrejtetett harmadik Isteni Személyiség, vagy egy az Atyával, vagy egy Teveled? Hiszen Ő már nem lehet szentebb, mint az Atya, vagy Te! És mégis azt mondottad, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűnöket soha nem lehet megbocsátani. Ő akkor nyilván a mennyek Legszentebbje. 8. Ebből láthatod, hogy nálunk régi tanítványoknál is a tiszta Isteni megismerés körül igen nagy hiányok vannak s így meg van az okuk arra, hogy örvendezzünk, ha Te bennünket a még tisztább Isteni megismeréshez akarsz vezetni. 9. Mózes szigorúan azt állítja: Én, Jehova csak egy és egyedül Vagyok Istenetek; Én Előttem ne legyenek idegen isteneitek! – És most a mi korlátolt fogalmaink szerint három Isten van és mégis

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

327

csak egy Istenben higgyünk? Erre vonatkozólag ó Urunk igen nagy szükségünk volna közelebbi megvilágításra, mert ebben a kérdésben még egyikünk sincs tisztában!” 10. Mondom Én: „Csak egyetlen egy Istenben higgyetek, mert öröktől fogva sohasem létezett több és soha nem is fog létezni! 11. De a ti emlékezőtehetségetek nem a legerősebb, mert olyan dolgokat kérdeztek, amit már megfelelő alkalmakkor elég gyakran megmagyaráztam, és még most sem vagytok tisztában ebben a fő kérdésben. Amikor az imént azt mondottam, hogy a tökéletes Isteni megismerés az élet legfontosabb feladata, mert anélkül nem létezik igaz, csak zavaros gépélet, nemsokára rámutattam arra is, hogy Ki és Mi az Isten! De a ti emlékezetetek nagyon gyenge és rövid.” 12. Mondják a tanítványok: „Urunk, erősítsd meg tehát a mi emlékezőtehetségünket!” Mondom Én: „Mondjátok inkább azt: „Urunk erősítsd meg testünket és akaratunkat, mert az emlékezés erőssége mindig az akarat erejétől függ. Habár lelketek igen készséges, de testetek gyenge, ennélfogva emlékezésetek is, amely csak akkor fog megerősödni, ha majd Én a Szentlelket elküldöm hozzátok. Most pedig a legfeszültebb figyelemmel hallgassatok ide! 230. Fejezet

Továbbiak az Isten, az Atya és a Szentlélek lényegéről. A Szentháromság az emberben.

1. Az Úr: „De amit most hallani fogtok, azt egyelőre tartsátok magatokban és idő előtt ne híreszteljetek el Engem. De ha eljön annak az ideje – azt az Én Szellememből, aki a tulajdonképpeni Szentlélek – majd magatok tudjátok meg. 2. Az Atya és Én, mint Fiú, valamint a Szentlélek megkülönböztethetően Egy és Ugyanaz vagyunk öröktől fogva! 3. Az Atya Énbennem az örök szeretet, s mint ilyen ősoka és a tulajdonképpeni Ősszubsztanciája minden dolognak, ami betölti az egész végtelenséget.! 4. Én, mint Fiú, a világosság és bölcsesség vagyok, amely az örök szeretet tüzéből keletkezett és ez a hatalmas világosság – amely Isten örök és legtökéletesebb Öntudata és Legvilágosabb Önmegismerése és az Örök Ige Istenben – amely által minden, ami létezik, a megteremtett – a „Fiú”. 5. De hogy mindez létrejöjjön, ahhoz még Isten leghatalmasabb akarata is szükséges és éppen ez, a Szentlélek Istenben, amely által Isten művei és a lények létüket kapják. 6. A Szentlélek az az nagy kimondott szó: „Legyen”! és az, amit a szeretet és a bölcsesség Istenben elhatározott. 7. És lássátok, minden Énbennem van egyesítve – a szeretet-bölcsesség és minden hatalom, ennélfogva csak egy Isten van és Az Én Vagyok. Csak azért öltöttem e Földön testet, hogy Magamat nektek – Föld embereinek, akiket az Én szeretetem Ősszubsztanciájából teljesen hasonlatosságra teremtettem – közelebbről kinyilatkoztathassam úgy amint az most éppen megtörtént. 8. De hogy ugyanez a Hozzám teljesen hasonló Háromság éppen úgy megvan bennetek, mint Én Magam, azt azonnal és egészen tisztán meg fogom mutatni. 9. Lássátok minden embernek van szeretete s e szeretet következtében akarata, mert a szeretet önmagában vágy és kívánság és éppen a vágyban és kívánságban rejlik az akarat. 10. S ugyanez bizonyos tekintetben minden növénynek és állatnak, sőt más anyagnak is tulajdonsága. Szeretete és akarata, még a legnyersebb és legműveletlenebb embernek is van, de mit ér ő vele? Ő csak a legalsóbbrendű és legalacsonyabb szükségleteinek kielégítésére törekszik, amelyek ösztönszerűleg mennek át nyers szeretetéből akaratába, amely értelmét, mint sötét köd borítja. Nézzétek meg az ilyen emberek cselekedeteit, hogy nem sokkal rosszabbak-e, mint amilyeneket állatok hoznak létre, amelyeknek szeretetét és kívánságát magasabbrendű befolyás vezeti (ösztön). 11. De egészen más az olyan emberek szeretete és akarata, akiknek értelme fényes világossággá lett; az megvilágítja aztán a szeretetét, akaratát és azáltal az egész embert.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

328

12. A szeretet először megadja a tiszta eszközöket, a világosság, vagy bölcsesség rendezi azokat és az akarat tettreváltja. És ha az ember, mint Isten képmása ilyen képességeket rejt magában, azért három ember, vagy csak egy?!” 13. Mondják mindnyájan, de különösen a régi tanítványok: „Köszönjük Neked ó Urunk, hogy most ismét ilyen világosan beszéltél, mert nem mindig szokásod így beszélni és tanítani. S csak most tudjuk, hogy mit értenek az Isteni Egység alatt s így Te tökéletesen Isten Vagy, mint ahogy az már gyakran foglalkoztatta elménket. De most még egy kérdésünk van és akkor rendben is leszünk. 14. Lásd Urunk! Isten minden tulajdonsága mellett végtelen is és éppen azért mindenütt jelenvaló. Hogyan lehetséges ez Nálad, most amikor Te hozzánk hasonlóan határolt személyben teljesen közöttünk vagy?” 231. Fejezet

Isten mindenütt való jelenléte Jézusban. Tanítások az Úr emberi mivoltának Isteni magasztosulásáról szenvedései útján. A Szentlélek tüzes galamb alakjában való megjelenésének, valamint a mennyei hang magyarázata. Óvatosságra való intés e titkok közlésénél.

1. Mondom Én: „Lássátok öreg tanítványaim! Itt ismét kitűnik a ti rövid emlékezőképességetek! Nem emlékeztek arra, mikor Szamáriából Galileába mentünk s csaknem hasonló kérdéssel jöttetek Elém s akkor a napon létrehozott jellel bebizonyítottam, hogy az Én Akaratom által úgy a Napban, mint a Földön is egyidőben jelen vagyok. És most ismét ugyanazt kérdezitek Tőlem. Továbbá bebizonyítottam Cäzerea-Filippiben és Kapernaumban Mátyás vendégfogadósnál is, amikor a mélyen beomlott földüreget pillanatok alatt kitöltöttem és Chotinodorában a bálványtavat és mégsem tudjátok megérteni Isten országának titkait, még kevésbé az Isten személye körüli titkokat. 2. Vajon nem az Én örök szeretettől átizzott és annak lángja fényétől – amely az Isteni Bölcsesség – átvilágított akaratom-e éppen az általatok oly felfoghatatlan „Szentlélek”, Aki Belőlem az egész végtelenséget folyton és örökre betölti? 3. S éppen ezen Énem, tehát Létem és ittlétem által vagyok mindenütt oly módon jelenlévő, ahogy tulajdonképpeni lényegiségemben minden közvetítés nélkül jelen vagyok köztetek. Én pedig ezt nektek, az Én régi tanítványaimnak és testvéreimnek már egynéhányszor egészen tisztán megmutattam, de ti elfelejtettétek! De most talán meg fogjátok tartani. 4. Én azonban nem leszek mindig köztetek úgy, mint most, Őslényegiségemmel jelen és mégis, mint teljesen ugyanaz veletek leszek, azaz mindazok között, akik hűségesen az Én Igéim szerint fognak cselekedni és élni és megmaradok köztetek e Föld időinek végezetéig! 5. Mert most Én ezt az emberit át fogom változtatni Ősistenségemmé sok szenvedés és a legnagyobb megaláztatás árán még itt a Földön, ha majd eljön annak az órája s azután felmegyek a mennybe az Én Istenemhez, Aki Bennem van és a ti Istenetekhez, Aki most közöttetek van s Aki saját szájával tanítja ezt nektek!” 6. Mondják többen: „Urunk! Sokkal kedvesebb volna az nekünk, ha így maradnál itt közöttünk, mert ahol Te vagy Urunk, ott van a mennyország és mi ennél jobbat soha nem kívánnánk!” 7. Mondom Én: „Ezt nem a ti szellemetek mondja, hanem a testetek, amelybe lelketek még nagyon be van burkolva. 8. S mivel a lélek tiszta szellemi élete az Én országomban még ismeretlen előttetek, tehát szívesebben itt élnétek örökké. De ha tudjátok, hogy egy pillanatban az Én Országomban több és leírhatatlanul nagyobb üdvösségeket fogtok megérni, mint a legegészségesebb testben 1000 év alatt itt a Földön, akkor nem beszélnétek így. Nektek régi tanítványaimnak már sokszor adtam ízelítőt abból, de mivel emlékezésetek mindig és minden időben rövid, tehát ebben a dologban is az. Én azonban erre vonatkozólag új bizonyítékokat nem adok nektek, mert ha majd Szellemem eláraszt benneteket, akkor úgyis minden bölcsességen keresztül vezet majd titeket!”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

329

9. Mondja erre Tamás, aki közülük a leghitetlenebb volt: „Uram, miért láttuk a Szentlelket egy tüzes galamb alakjában és miért hallottuk az Atya hangját a megnyílt mennyekből?!” 10. Mondom Én: „Tudtam Én azt jól, hogy te előhozod ezt a kérdést és azt nem veszem tőled rossznéven, mert te azok közé tartozol, akik ritkán, vagy csaknem sohasem kérdeznek. 11. Lásd, a galamb először a ti korlátolt elmétek előtt mindig a nagy szelídséget ábrázolja és másodszor az Én Akaratom nagy repülőképességét rejti, amely Akarat a Szentlélek. Mert ahol Én akaratommal cselekvő módon akarok lenni, akkor már a legvégtelenebb távolságban jelen is vagyok és cselekszem! 12. Ami pedig mintegy felülről, a mennyekből jövő hangot illeti, ezt is csak az Én Szellemem, mint Belőlem áradó és Őt egészen betöltő szeretet tette, amely az Én akaratommal mindenkor olyan bensőségteljesen össze van kötve, mint Bennem. 13. S hogy a hang úgy szólt, mintha a mennyekből jött volna, az arra tanítson benneteket, hogy minden igaz és Isteni jó először felülről jön lefelé, amiképpen az ember szíve is csak akkor lesz jó, ha az Istentől megvilágított értelme az emberi szívet megvilágítja és ezáltal megnemesíti. 14. Ha a szív egyszer meg van világítva és az igaz szeretet fellángol benne, akkor lesz világosság és élet az emberben, akkor jut szereteted szavakban kifejezésre, amely azt mondja: A világosság Bennem az Én kedves Fiam, Akiben tetszésemet lelem; Őt hallgassátok; azaz vágyaimat, kívánságaimat és szenvedélyeimet! – És mit szólsz ehhez kedves tanítványom, így van ez, vagy nem?” 15. Mondja a tanítvány: „Ó, hogy is lehetne ez másképpen?! Benned van ó Uram az igaz Szeretet és Bölcsesség. Te a hozzánk hasonlók előtt mindent a legfényesebb világosságba tudsz állítani. De talán nem volna nagy hiba, ha ezt más hívők is éppen úgy megértenék, mint most mi? 16. Mondom Én: „Akiknek egyelőre szükségük van erre, hogy ezeket a nagy titkokat közelebbről megértsék, azoknak az Isten titkainak magyarázatát most már megadtam; de a többiek, akik még távolról sem tudják megérteni még azokat sem, amiket az ember e Föld és világ dolgairól beszél velük, miképpen értsék meg akkor a mélységes szellemi dolgokat. 17. A gyermekeknek más táplálékra van szükségük, mint az érett férfiaknak. Hogyan fogod tehát a mélyebb szellemi dolgokat azzal megértetni, aki még azt a földet, amely őt hordozza és táplálja, a legcsekélyebb mértékben sem ismeri s mégkevésbé azt, amit a csillagos ég magában rejt és tartalmaz? De benneteket megtanítottalak arra, hogy mindezeket megismerjétek, hogy Isten Nagyságáról és legbölcsebb Rendjéről élő fogalmatok legyen s így az ilyen magasabb és tiszta szellemi dolgokat is könnyebben megérthetitek. A többiek pedig, akik itt jelen vannak, már sok mindent tapasztaltak a világban, tehát megvan az alapjuk arra, hogy valami magasabbrendűt megértsenek, amire azonban leginkább Irántam való nagy szeretetük képesítette őket. Tehát az erre képesítettek kapták meg Tőlem ezeknek a mély titkoknak magyarázatát, a többiek pedig várjanak, amíg mint képesítettek az Én Szellememtől kapják majd meg azt.” 232. Fejezet

Lázárnak az üstökösökre vonatkozó kérdésére az Úr világos választ ad. További erre vonatkozó kérdések.

1. Mondja Lázár: „Uram! Az utóbbi időben Bethániában Te igen sokat beszéltél és magyaráztál nekem a csillagos égről. Én azután az üstökösök természete felől kérdezősködtem, amelytől a nép mindig annyira retteg, de a választ bizonyára bölcs okoknál fogva elhallgattad. Arra kérlek, adj nekem kegyelmesen egy kicsiny világosságot ebben a kérdésben is.” 2. Mondom Én: „Ó, nagyon szívesen! Lásd, amiképpen az Én régi és örök rendem szerint a fán egyetlen egy gyümölcs sem érlelődik egyszerre, azonképpen a centrális nap, vagy bolygónap, vagy olyan föld, mint ez, nem jön létre egy csapásra már teljesen készen benépesítve s mindenféle elképzelhető gyümölccsel ellátva, hanem csak lassan, fokozatosan, egymás után. Mert Istenek nincs szüksége arra, hogy valamit elsiessen, mivel az egyik örökkévalóságtól a másikig van elég ideje, habár nem áll Isten képességein kívül egy egész Napot, valamint az egész Földet, vagy ebből a két világfajból pillanatok alatt megszámlálhatatlan mennyiséget létrehívni.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

330

3. Egy ilyen üstökös eszerint egy lassan fejlődő nap, amely a végtelen űrből, a fényanyagok tömörüléséből fejlődik, mely a szabad éterben mindegyre jobban megsűrűsödik és kezdetleges szellemi szubsztanciával az anyagba kezd átmenni s előttetek elképzelhetetlen hosszú idők folyamán nappá lesz, amelyből ha már elérte teljes érettségét, létrejönnek a bolygók és az olyan földek, mint ez itt, ahogy a csirkék kelnek ki a tojásból és eleinte csak igen laza gőztömegek, amelyekben kevés szilárdabb anyag van. Ezek a Nap hatalmas benső természeti ereje által kidobatnak a távoli szabad űrbe és ha nagyságukkal és speciális súlyúkkal el is érik a megfelelő távolságot, a Nap erő vonzóereje által valósággal visszaesnek a Napba. 4. Egy ilyen visszaesés gyakran több földi évezred ideig tart, s ezen idő alatt egy ilyen zsenge nap a számtalan oldalról érintő fényszubsztanciák által mindegyre jobban, és jobban megsűrűsödik. S ha aztán igen sok év múlva valamely oldalról ismét a napközelbe jut, akkor az a földi ember és más bolygók embereinek szeme előtt egy hosszú fénysávval ellátott csillagként jelenik meg; de a Nap egy bizonyos taszító erejénél fogva mégsem eshet vissza a Napba. Ez a taszítóerő pedig – különösen a Nap közvetlen közelében – a fény igen erőteljes kiáramlásából áll, ennélfogva ha egy ilyen üstökös, mint még egészen könnyű test, a Nap közelébe kerül, az a fény gyorsaságával tovább sodródik, mert általa ismét újabb és újabb lökést kap s így elvész a hatalmas űr mélységeiben, mert ha eltávolodásában mégis érintené a Nap szélét, újból visszaesne abba. 5. Ti ezt könnyen elképzelhetitek, ha megfigyeltek itt a Földön egy nagy tűzesetet. A tűz, a forróság és az erős fény az izzó szikráknak egész tömegét hajtja fel a levegőbe s ha elérték azt a magasságot, hogy a tűz hajító ereje nem tud többé reájuk hatni, ismét gyorsan visszaesnek, de ha újból a tűz közelébe kerülnek, az megint nagy erővel eltaszítja magától s újból megteszik az előbbi utat. 6. Ez így van megalapozva az Ősisteni Rendben, aminek természet a neve s amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Most már tudod, hogy mik az üstökösök s ezt gondolkodó emberekkel közölheted is. 7. De ami azokat az üstökösöket illeti, amelyekből egykor napok lesznek, azok sohasem kerülnek egy más Nap, bolygó nap közelébe, hanem az előttetek mérhetetlen űr mélységeiben lebegnek és a későbbi időkben a nagytudású emberek bizonyos látszerekkel itt-ott fel fogják fedezni. Érted ezt most már?” 8. Mondja Lázár: „Örök Uram és Mesterem! Amit megértettem szavaidból, az kétségbevonhatatlan. De vannak ebben a kérdésben még igen nagy hézagok, amelyekben még nem tudok eligazodni.” Mondom Én: „És ezek mik volnának?” 9. Mondja Lázár: „Hogy mi az üstökös, azt én most már jól tudom, de mi a csóvája? Ezenkívül azt említetted, hogy a későbbi időkben nagytudású emberek lesznek, akik olyan látszereket fognak feltalálni, amelyekkel a Te teremtéseid mélységeiben azokat a nagy üstökösöket fel fogják fedezni, amelyekből eon földi év alatt új napok lesznek. Mi lesz rendeltetése ezeknek a látszereknek? Miből és milyenek lesznek és hogyan fogják azokat használni? Lásd, ez nem hagy engem békében s erről szeretnék Tőled közelebbit megtudni, mert Te bizonyára a legpontosabban tudod, hogy az emberek 10.000 év múlva sőt még sokkal több idő múlva mi mindent fognak csinálni, és feltalálni? Ha ez a Te szent akaratoddal egyezik, arra kérnélek, hogy nekem és mindnyájunknak erre vonatkozólag egy kis világosságot adnál!” 10. Mondom Én: „Ó – igen, miért ne! Mert minél több tudása van valakinek, annál könnyebben jut a tiszta megismeréshez.”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 233. Fejezet

VI . kötet

331

Mózes fejlődésfolyamatának magyarázata. A természet – és Isten megismerésének fontossága. Mit jelent Istenhez jutni? Az Isteni megismerés bizonytalanságának hátrányáról. Példa a kérőről és az ismeretlen menyasszonyról és az üstökös csóvájáról, stb. Magyarázat, hogy miképpen és hol keletkezik a Föld.

1. Az Úr: „Mózesnek magának is a legnagyobb tudása volt az emberi tudományok minden elképzelhető ágában. Nem létezett Egyiptomban olyan mély misztérium, amelybe ne lett volna beavatva s az egyiptomiaknak is voltak ilyen látszereik, ha nem is olyan tökéletesek, mint amilyenekkel majd az említett későbbi tudósok rendelkeznek. De a bolygókat egészen jól látták azokkal is és járásukat meglehetős pontosan ki tudták számítani, amiről a Diadeirából származó állatkör még ma is szemmel látható bizonyítékot nyújt. A tiszta és fő tudomány természetesen csak a papi kasztban volt, a közönséges népnek azonban meg kellett elégednie azzal, amit a papok mondottak neki. 2. Mózes azonban, aki egyen a királyi udvarnak főembere volt s így mindenben beavatott anélkül, hogy azért Izrael hitében a legcsekélyebb mértékben is megingott volna, mert azt anyja oltotta belé, aki az udvarnál dajkája volt. S ilyenformán Mózes juthatott el leghamarabb az Isteni megismeréshez, mert egész értelme, tiszta és megfelelő előképzettségben részesült. 3. Tehát azért mondom néktek, hogy a Föld minden részének, mozgásának és jól kiszámított nagyságának, a csillagos mennyboltozatnak és minden jelenségeinek világos ismerete igen előnyösen befolyásolja a tiszta kedélyvilágot arra, hogy Isten megismeréséhez jusson, mert enélkül az ember igaz üdvösségét nem is várhatja. Mert csak azok jutnak Istenhez, akik Őt teljes valójában megismerik és ezek már Istennél is vannak. De akik Istent nem ismerik, azok nem is juthatnak Istenhez, mert Őt nem ismerik fel s ilyen formán nincsenek is Istennél. 4. Mert Istenhez jutni annyit jelent, hogy a tiszta megismerés és szeretet által már Nála is vagyunk, mert tiszta és igaz megismerés nélkül Istent igazán senki sem szeretheti. 5. Mit használ a lelkednek, ha hiszel egy, valahol a csillagok felett létező Istenben és azt is elhiszed, hogy Ő onnan, az örök centrumból Mindenhatóságánál fogva – mindent lát és hall, megteremt, fenntart és kormányoz és hatalmával mindent áthat s így mindenütt jelen van. Ezzel még Istent egyáltalán nem ismered és szívedben sokkal messzebbre távolodtál tőle, mint amilyen messze képzeled Őt magadtól! Tehát egy ilyen éjszakánál sötétebb Isteni megismeréssel még igen távol vagy Tőle és lehetetlen, hogy szeresd Őt, mert csak tompa sejtelmed van Felőle s ilyen megismeréssel nem lehet senki Istennél s igaz szeretetről pedig szó se lehet. 6. Vagy mit szólna egy házasulandó fiatalember – ha közvetlen közelében néhány leány volna, akik nagyon tetszenének neki, sőt közülük az egyiket szíve mélyéből szeretni is tudná – ha valaki azt mondaná neki: Itt nincs senki a te számodra; a világ túlsó felén van egy menyasszony részedre, utazz oda és azt vedd feleségül. – Nem fogja-e kérdezni és azt mondani: De hol van, Keleten, vagy Nyugaton, Északon, vagy Délen? – És ti az igazsághoz mérten nem feleltek neki egyebet, minthogy azt magtok sem tudjátok, de valahol csak van; szeresd őt és keresd. Azt hiszitek talán, hogy a fiatalember a tőle olyan távol lévő fiatalleányt szeretni fogja, vagy olyan bolond lesz, hogy megindul és a világ 4 táján keresi? Én mondom azt nektek, hogy ezt nem fogja megtenni. Ennél nem sokkal jobban áll a dolog a teljesen ismeretlen és valahol a végtelen messzeségben tőlünk távolálló Isten iránti szeretettel. 7. És mi ennek a másik rossz következménye? Mivel az emberek egy távol eső ismeretlen Istent nem ismernek s még kevésbé szeretnek, tehát közelebbi Isteneket csinálnak maguknak és azokat tisztelik, szeretik és imádják és mindenféle áldozatot hoznak nekik. Az egy igaz Istennek is építenek egy üres templomot, amelybe csak igen kevés világosság hatolhat s ezt szentelik az ismeretlen Istennek. A rómaiak ebből csinálták a vak „fátumot”, aki összes istenei felett uralkodik. Ebből eddig világosan kitűnik, hogy az Isten helytelen megismerése idővel hová juttatja az embereket! 8. És mivel Én – a mindig oly messze hitt és tudott Jehova – most a legközelebb vagyok hozzátok, tehát szívesen megmagyarázom, hogy benneteket és utódaitokat mi juttathatja az Isten igaz

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

332

megismeréséhez és leghűségesebb szeretetéhez. Most pedig a te két kérdésedre fogok röviden válaszolni. 9. Lásd, az üstökösöknek a Naptól való nagy távolságában nincsen csóvája, hanem magvát csak ködszerű gőz veszi körül. Amikor a Napközelébe jut, túl gyors mozgása következtében képződik csóvája. Mert gyors mozgása által, amely némely üstökösnél olyan rendkívüli, hogy a Nap közelében néha pillanatok alatt 80, 90, sőt 100 ezer órányi utat cikázik át az űrben. – Az ilyen könnyű fényéter gőz nem tudja olyan gyorsan az űrt átrepülni, mint a nehezebb mag és a közvetlen közelről őt körülvevő gőz. Ezáltal nagyban csaknem ugyanaz a jelenség áll elő, mintha te egy erősen izzó és éppen olyan erősen füstölgő fát a levegőn át messzire elhajítanál, s akkor látnád, hogy a füst, mint igen könnyű test az izzó fadarabot követve valóságos üstökös csóvát ábrázol. Földünk atmoszférikus levegője természetesen sokkal sűrűbb, mint a tiszta éter, de az ilyen gyors mozgásra az éter is ad már kilengést, mert az éter is térben és időben van, ennélfogva egy materiális valami, habár ősalapanyaga a föld megsűrűsödött anyagához képest csaknem teljesen súlytalan éppen úgy, mint ez a földi levegő, amely önmagában mégis csak súlyos test, különben ős mozgásával nem volna képes még a leghatalmasabb fákat is gyökerestől kiszakítani. A víz alatt azonban mégis teljesen súlytalan. 10. S mivel az éter önmagában szintén egy materiális valami, tehát az üstököst körülvevő gőzt, annak gyors mozgásakor egy elvonuló gőzcsóvává változtatja. Remélem, ezt jól megértetted?” 11. Mondják Lázár és a többiek: „Igen Urunk, Te egyetlen Szeretetünk! Ez a napnál is világosabb. Természetes, ha ezeket a dolgokat így magyarázzák meg, akkor azt még egy gyermek is megértheti. Tehát akkor a mi Földünk is ilyen üstökös volt?” 12. Mondom Én: „Minden esetre, ha nem is ez a Nap szülte, hanem egy másik sokkal nagyobb, de ez nem tesz semmi különbséget, mert még az őscentrális napokból is kidobatnak a végtelen űrbe ilyen földet képező üstökösök. Ezek aztán kisebb bolygónapok közelébe kerülnek, melyek azokat magukhoz vonzzák, fenntartják és valósággal, mint saját gyermeküket ápolják és rendes földtestté nevelik. 13. Ezt most már tudjátok, és Lázár kívánságára vessünk egy pillantást az egykor eljövendő idők látszereire. Habár nehéz lesz azt megmagyarázni, de majd meglátjuk, hogy mit tehetünk.” 234. Fejezet

Az Úr természettani magyarázatokat ad a látszerekről. Homorú tükör. A feltalálásokról, mint Isten Szellemének befolyásáról. Azok célja: Legyen világosság: Először a művészet és tudomány és azután a tiszta igazság felülről. A jégházak példája.

1. Az Úr: Lássátok, a régi egyiptomiak olyan tükröt tudtak készíteni, amelyekkel felfogták a Nap sugarait. Ha a Nap sugarai ilyen tükör matematikai pontossággal kiszámított homorú felületére estek, akkor a homorú tükör negyven-száz embernyi távolságban egy fej nagyságú, de szemmel ki nem bírható fényesen ragyogó pontban összpontosította a sugarakat s ez olyan magas hőfokot idézett elő, hogy a fehéren izzó érc hozzá képest hidegvíz volna s ennek természetes következménye az volt, hogy az a tárgy, amelyre a ragyogó izzó pontot irányították, egy pillanat alatt lángba borult, amiről ti, de különösen a rómaiak és görögök már gyakran hallhattatok. Hogyan volt ez tehát lehetséges? Lássátok egy ilyen tükör nagyobb tömeg sugarat vesz fel és egy szűk területre ismét visszaveti, míg egy sima tükör éppen úgy adja vissza, ahogy azok a felületére esnek. 2. Ha valaki egy sima tükör elé áll, abban csak olyan nagynak látszik, mint amekkora; de ha egy ilyen homorú tükör elé áll, akkor óriásinak fog látszani.” 3. Mondja az egyik római: „Igen, ezt saját tapasztalatomból tudom, mert én Memfiszben láttam egy ilyen tükröt. Az igen kemény fekete márványból készült és jó két ember hosszúságú átmérője volt; a felülete részenként kissé fénytelen volt már, de egészben véve jól tükrözött, és ha az ember a tükör elé állt, abban kolosszális nagyságúnak látszott. Ezt többen is tapasztaltuk. 4. Van Rómában is néhány ember, aki üveget tud készíteni és azután mindenféle formába öntik, közöttük olyanokba is, amelyeknek mind a két oldala le van kerekítve (lencse alakú) s azzal a taplót,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

333

amely Illíriában gyakran előfordul – vagy a száraz szalmát jól meg lehet gyújtani. A Vesztaszűzek lámpáikat a Naptól vett tűzzel szokták meggyújtani, ha néha-néha kialszanak. S ha az ember egy ilyen üvegen át néz valamely tárgyat, amely nem túl nagy, az sokkal nagyobbnak látszik, mint természetben.” 5. Mondom Én: „Ezzel elérkeztünk a látszerek kérdéséhez is. Egy ilyen tükör, vagy üveg, természetesen a lehető legnagyobb matematikai tisztaságban máris egyik alkatrésze egy ilyen látszernek. 6. S ha majd később az emberek – az Én Szellemem befolyása által – a legkülönbözőbb nagyságú és gyúpont tulajdonságú tükröket és üvegeket fognak készíteni, akkor már nemsokára meglesznek az imént említett látszerek is, amelyek segélyével láthatják a csillagos mennyboltozatot és sok mindent felfedezhetnek rajta, ami eddig – nevezetesen a legtöbb zsidó előtt – rejtve volt. 7. Én ilyet és még sok egyéb mást feltaláltatok majd az emberekkel, hogy azok a hamis prófétáknak teljes elnyomatására és megrontására szolgáljanak, akik nagy hatalommal és világi dicsőséggel fogják kiáltozni: „Íme itt van Krisztus, vagy ott van Ő. – De ne hallgassatok meg őket és meneküljetek előlük, mint a pestises lehelettől, mert mindaz, amit tanítani és prédikálni fognak az iskolákban és templomokban, hazugság lesz és nagyobb nyomorúságot fog az emberek között előidézni, mint amilyen valaha volt. 8. Mert sok nép fog köréjük gyülekezni hamis jeleik és csodáik miatt, amelyeket éppen úgy fognak létrehozni, mint az esszeusok és indiai mágusok. 9. S azért fogom Én először az igaz tudomány és mindenféle művészet szellemét felébreszteni az emberekben és csak azután a mennyek igazságainak szellemét. S a hamis próféták küldöttjükkel együtt sírni és jajgatni fognak és mindenkit a pokolba kívánnak s minden elképzelhető módon szorongatni fogják azokat, akik mindörökre hátat fordítanak nekik. De mit sem használ majd nekik, mert minden időben az volt a hazugság örök bukása, hogy az igazság előtt szégyenbe került. Éppen úgy, mint a jég, amely szeretné a kő szilárdságát ábrázolni, de a Napon vízzé válik és vége van szilárdságának. 10. Ennek a földnek északi vidékein, ahol igen hideg van, a szkíták télen lakóházakat építenek jégből; de mi válik ezekből a kunyhókból, ha a rövid ideig tartó, de rendkívül forró nyár eljön? Néhány nap alatt ezek a kunyhók teljesen szétfolynak s ugyanúgy lesz abban az időben a hamis próféták nagyszerű házaikkal is. Mielőtt észreveszik pompás lakóhelyeik el is pusztulnak! Jól értitek ezt?” 235. Fejezet

Annak magyarázata, hogy miképpen lehet az, hogy még a legtisztább tanítások is a Földön beszennyeződnek. Magyarázat a mózesi törvényadásról és következményeiről. A hamis prófétákról. Az Úr, mint a Kapu és az Út. A már Jézus idejében fellépett hamis Krisztus-tanítókról. Az igazság a legjobb fegyver a hamisság és csalás ellen.

1. Mondja Lázár: „Uram! Arra igazán még gondolni sem lehet, hogy a Te tanításaidat valamikor meg tudják hamisítani, mert ahogy mi most Tőled kaptuk, ugyanúgy fogjuk továbbterjeszteni azokat utódainknak is, semmit sem veszünk el belőle és semmit sem teszünk hozzá. Mi írni is tudunk és pontosan fel fogjuk jegyezni, amit Tőled hallottunk és láttunk s a mieink is pontról-pontra ugyanazt fogják hallani és követni. S így nem értem meg, hogyan támadhatnak mégis hamis próféták?” 2. Mondom Én: „Amint te most beszéltél, ugyanúgy beszéltek egykor Mózes első követői is, amikor Én a sinai hegyen a törvényeket adtam. A törvényadás – amint ti is tudjátok – teljes 7 esztendeig és még egy rövid ideig tartott s azontúl még 33 esztendeig titokban és nem mindenki által láthatóan és már az első 7 esztendőben megöntötték az aranyborjút! – és imádták azt. Lásd, ilyenek az emberek! 3. Hogy az Én tanaim nálatok és kevésszámú utódaitoknál hosszú ideig tisztán maradnak, azt megengedem, de általánosságban másképpen lesz a dolog.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

334

4. Ha a világban valami rendkívüli dolog történik, akkor azt tétlen emberek kapzsiságuk és nyerészkedési vágyukban csakhamar kizsákmányolják és földi kereseti forrásukká változtatják, ami olyan igaz, mint maga az igazság! Hogy az ilyen garázdálkodásokat megelőzzem, fojtogató angyalokat kellene ebbe a világba küldenem, hogy előre megöljék az olyan embereket, ez pedig az ember szabadakarata miatt nem történhet meg, valamint az sem, hogy a konkolyt a búza-szántóföldön egy csapással elpusztítsam, ami a szántóföldnek nem tenne jót, mert a konkoly végeredményben a búza földjének trágyájává lesz. 5. Amiképpen meg van engedve, hogy a konkoly a szántóföldön nőjön, azonképpen engedtetik meg ez is, de nem büntetés nélkül, amely előbb vagy utóbb feltétlenül bekövetkezik. Eszerint ezt nem lehet teljesen megakadályozni. 6. Tehát azt mondom, hogy mindazok, akik most Tőlem kapták a tiszta tanításokat és később tőletek kapják, mindenkor vigyázzanak, hogy kísértésbe ne essenek, mert a gonosz szellem az egész világon, mint egy ordító éhes oroszlán vonul végig és minden tiszta és nemes lelket elnyelni törekszik. Azért őrizkedjetek a hamis prófétáktól! És ez minden, amit Én nektek ellene mondhatok és tehetek.” 7. Kérdi Péter: „Uram, ha azok még a mi időinkben támadnának, miről lehet őket felismerni?” 8. Mondom Én: „Gyümölcseikről! A tövisbozótokon nem terem füge és a tüskéken nem terem szőlő. Én tanításaimban a juhakolhoz vezető egyedüli kapu vagyok; aki máshol tör be az akolba, az tolvaj és rabló! 9. Egyedül Én vagyok az Igazi Kapu, az Út, a Világosság, az Igazság és az Élet! Tehát aki Hozzám akar jönni, annak Általam és Bennem kell az Én utamra lépnie s azon az Én Világosságomban haladnia, amely az örök változhatatlan igazság Istenben. 10. Habár minden munkás méltó a jutalomra, de egy bérenc, aki felbérelteti magát más helyett, akire a munka tartozik, ritkán érdemes bérére. Mert az csak látszat szerint fog béréért dolgozni s a munkaadó ezzel rosszul jár. S így lesznek, de még rosszabbul a hamis tanok prófétái is. Mert vezérelvük éppen úgy, mint a farizeusoknál a mammon lesz s azért ostoba és hamis dolgokat fognak tanítani és jövendölni és az embereket úgy fizikailag, mint még sokkal inkább szellemileg megcsalni. Az özvegyek és árvák javait el fogják harácsolni és helyettük a mennyeket fogják biztosítani számukra, s végül azok, akik megmaradnak a tiszta igazságban, mint a legnagyobb eretnekeket tűzzelvassal üldözik és nagy pátosszal ezt fogják mondani: Mi vagyunk Krisztus és Isten Fiának igaz utódai! – Én ezt most azért mondom nektek, hogy ti, mint igaz utódok előre tudjátok miképpen viselkedjetek, ha majd ez bekövetkezik, sőt részben már be is következett!” 11. Mondja Péter: „Uram, hogyan lehetséges ez?” Mondom Én: „Igen könnyen, mert hányszor tanítottam Én már nagy néptömeg előtt s nem mindig voltak olyan emberek, akik a lélek üdvéért hallgatták, hanem a pénzes zacskójuk üdvéért. Valamit maguk tapasztaltak, valamit másoktól hallottak, de a legnagyobb részét maguk tették hozzá s ilyenformán hazugságot költöttek hazugságra s összeutazták a vidékeket, küldötteimnek adták ki magukat, ami által sok pénz kerestek. Mit szóltok ehhez?” 12. Mondja Péter és János: „Uram! Nincsenek már villámaid és mennyköveid az ilyen gyalázókkal szemben?” 13. Mondom Én: „Ejnye, ejnye, a mennykövek gyermekei vagytok ti, vagy az Isten gyermekei? A villám mindent elpusztít és megsemmisít ahová leüt, de az Isten gyermekeinek mások a fegyverei: a türelem, szelídség és a szeretet! 14. Ezek az emberek azon a véleményen vannak, hogy Istennek ezzel jó szolgálatot tesznek. Ti sokszor fogtok ilyenekkel találkozni és sokan meg is fognak térni, de ha ezeket a felhőből jövő villámokkal akarjátok agyonsújtani, akkor hogyan tudnátok megtéríteni őket? Tehát éppen ezért nem kell mindjárt a mennykövekhez folyamodni. 15. Az ilyen hamis tanítókkal és prófétákkal szemben a legjobb villám az igazság. Előbb kiszáríthatjátok a Föld minden tengerét, de az igazság folyamának gátat nem vethettek soha. Velem mindenre képesek lesztek, de Nélkülem semmire sem, mert Én Vagyok az Igazság, a Világosság és az Élet! Értitek ezt?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 236. Fejezet

VI . kötet

335

Az Úr szellemi befolyása övéire felmagasztaltatása után. „Ahol ketten, vagy hárman együtt vannak az Én nevemben, ott vagyok Én is.” Az elsők lesznek az utolsók s az utolsókból az elsők. Lázár szerénysége. Tamás kételkedése. Az Úr óva int a féltékenységtől és a gőgtől.

1. Mondja Fülöp: Ó Urunk, ha Te mindig úgy lennél köztünk, mint most akkor jó lenne minden, de a Te gyakori kijelentésed szerint még csak rövid ideg leszel velünk s akkor nem lesz tanításunk olyan eredményes, mint most, amikor Te látható módon köztünk vagy és működsz.” 2. Mondom Én: „Habár testben el foglak benneteket hagyni, vagyis külső személyemmel, miután annak meg kell történnie, hogy Én a ti számotokra és mindazok részére, akik általatok Bennem hinni fognak, örök üdvösségteli lakhelyet készítsek. De Szellememmel, Aki betölti az egész végtelenséget, mellettetek vagyok a világ végezetéig, mégpedig sokkal hathatósabb erővel, mint most s akkor még nagyobb dolgokat fogtok tenni, mint amilyeneket Én teszek. 3. Akiben megmaradnak az Én tanításaim, tehát világosságom s vele az örök Igazság, abban megmarad az Én Erőm és hatalmam is. Mit akartok még többet ennél?!” 4. Mondja Fülöp: „Urunk, Téged! Mivel Téged mindenek felett szeretünk!” Mondom Én: „Ez is adassék meg, mert bizony mondom nektek: 5. Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az Én Nevemben, ott Én is közöttük leszek láthatóan, vagy szellememben érezhető módon működve. Remélem, ezzel meg lesztek elégedve? 6. Lássátok, majd a későbbi időben, amikor az emberek mindenféle művészetekben és tudományokban jártasabbak lesznek, mint most, akkor Én látható módon igen ritkán fogok köztük megjelenni, de annál erőteljesebben fogok működni Szellemem által. És Én azt mondom nektek: Azok az emberek még boldogabbak lesznek, mert ők nem fogják azt látni, amit ti láttok most és mégis minden kétséget kizáróan hinni és aszerint cselekedni fognak. Ti szerettek Engem, mert láttok, de akik a jövő időkben fognak szeretni anélkül, hogy valaha láttak volna, mennyivel inkább fognak szeretni, ha majd meglátnak az Én Országomban! Erre vonatkozólag már egyszer adtam nektek egy példázatot, amelyben azt mondottam: Ott az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők. 7. Mert bizony több hit kell ahhoz semmit sem látni és mégis hinni és a hit szerint élni, mint mindent látni és azután hinni és aszerint cselekedni. – Ti nem vagytok valamennyien ezen a véleményen?” 8. Mondja Lázár: „Ez bizonyos, mert semmit sem látni és mégis szilárdan hinni sokkal nagyobb érdem, mint látni a sok csodát és a tiszta Isteni szájból hallani a beszédeket és tanításokat, amelyek ellenállhatatlan hatalommal hitre kényszerítenek – s csak azután hinni. Ilyenformán az aki a Benned való hitben a leggyengébb, a hit szerint való lelkiismeretes cselekvéssel mégis előbb fogja megérdemelni a legmagasabb mennyországot, mint közülünk az, akinek a legerősebb hite van, a legalsóbbat. Ó, ez nagyon is világos előttem!” 9. Mondja erre András tanítvány: „De előttem még nem! Vajon tehetünk-e arról, hogy éppen most vagyunk ezen a világon? Nekünk ebben az első kritikus időben sok terhet és kellemetlenséget kell majd elviselnünk és ezért önhibánkon kívül az utolsók legyünk? Ez bizony kissé különösen hangzik.” 10. Mondom Én: „Ez csak annak hangzik különösnek, aki az Én szavaimat nem érti meg! Vajon jelent-e valamit az, ha azokat az emberek éppen úgy elsőknek tekintik, mint benneteket és titeket-elsőket nem tekintenek többnek, mint az utolsóknak? Vagy, ha te egyszer üdvözülsz az Én mennyeimben, vajon kevésbé üdvözülsz ha az utolsó is éppen olyan üdvözült lesz, mint te? Látod, mennyire vak vagy még! 11. Én azt is mondom nektek: A féltékenység sajnos nagyon el van terjedve ezen a Földön, de a Mennyországban ilyesmi sohasem fordulhat elő, mert egy féltékeny nem fog oda bejutni. 12. A Mennyországban az lesz az első és legnagyobb, aki a legcsekélyebbnek érzi magát. Mert az legyen a ti legnagyobb dicsőségetek, hogy valamennyietek kedélyvilága hasonló legyen a kicsiny gyermekéhez.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

336

13. S akinek szíve nem lesz olyan, mint a gyermekeké, az nem is fog bejutni az Isten Országába. Mert a mennybe vezető út igen keskeny és tövises. A nagy tövisakadály pedig a gőg és annak egész légió válfaja. 14. Azért közületek mindegyik őrizkedjék a becsvágytól, mert az az atyja az irigységnek, az önzésnek és végül ha megtalálja a kellő táplálékot, a leghatalmasabb gőgnek is, amelynek ősotthona a pokol! Megértetted ezt tanítványom?” 15. Mondja András: „Ó, igen és köszönöm Neked azt Uram, hogy ilyen üdvösen tanítottál!” Mondom Én: „Most már minden ismét rendben van! Aki aszerint fog élni és cselekedni, az elnyeri az örökéletet!” 237. Fejezet

Milyen a pokol, hol van és miben áll. A menny és pokol minden lélek benső szellemi állapotától függ. Mi az ördög? Példa, hogy mi megy végbe a pokolban. Két gonosz király.

1. Ekkor a római Hozzám lépett és így szólt: „Uram és Mesterem! Hogy Te mindent ismersz az egész végtelenségben a legnagyobbtól a legkisebbig, arról tökéletesen meggyőződtem és senki sem veheti el tőlem ezt az üdvösséges meggyőződést. Sokszor volt már szó a pokolról, de nyíltan be kell vallanom, hogy még egyáltalán nem tudom, hogy mit értsek alatta. Talán valami sötét és szomorú hely az, amelyben a gonosztevőket bűneikért szüntelenül kínozzák, vagy gyötrik, vagy ezek az összes kínok és gyötrelmek – a Te örök szereteted és jóságod szerint ítélve – a legvégső eszközök arra, hogy még a leggonoszabb szellemek is valamikor, elképzelhetetlen hosszú idők múlva az igaz Isteni megismeréshez vezettessenek vissza,! Hol van ezeknek a boldogtalanoknak a helye és milyen az?” 2. Mondom Én: „Nagyrabecsült barátom! Erről az Én régi tanítványaimtól pontos felvilágosítást kaphatsz, mert ezeknek már mindent megmutattam. De eben a kérdésben még egynémely dolog mégis Isten örök Szeretetében és Bölcsességében rejlik, amit ha el is mondanék neked, most nem tudnál megérteni. Egyébként a pokol önmagában véve éppen oly kevéssé meghatározott hely, mint a menny, hanem úgy a pokol, mint a mennyország teljesen az ember benső állapotától függ. 3. S ily módon egy angyal, és a leggonoszabb ördög szorosan egymás mellett lehet, állhat és ülhet és szellemileg mégis végtelen távolságban vannak egymástól. Az angyal, a közvetlenül mellette álló ördög minden káros befolyása nélkül a mennyekben lehet s ugyanúgy az ördög is a pokolban és mit sem tud a közvetlen mellette álló angyal angyali mivoltáról. Ámde ezt te még nem tudod olyan könnyen felfogni, mert a szellemi viszonylatok egészen mások, mint a földiek. De egy igen gondos megfigyelő előtt itt is előfordulhatnak hasonló jelenségek, amelyek a túlvilágéval teljesen összhangzásban állnak. 4. Például te fizikailag és szellemileg távol állhatsz egy embertől, aki bensőleg a legnagyobb ellenséged és éjjel- nappal azon töri a fejét, hogy a legérzékenyebb módon miképpen árthatna neked, mert nem bírja elviselni, hogy olyan magas állást töltesz be, amelyet legszívesebben ő maga foglalna el. De ő okos és veled szemben táplált érzületeit oly ügyesen elrejti, hogy azokról még sejtelmed sem lehet. Ha elmégy hozzá, a legnagyobb figyelemmel fogad téged, a legnagyobb tiszteletben részesít, a valóság szerint pedig, ha nem volnának oly szigorú büntető törvények, azonnal megsemmisítene. S így gondolkodik magában: Te fönt vagy a magasban, de én még mélyen lent vagyok, először fel kell, hogy segíts a magasba és majd ha fent leszek, akkor gondoskodom róla, hogy téged a mélységbe taszítsalak. – Lásd, ez már egy tökéletes ördög és testével- lelkével a pokolban van, míg te, a mindenkori derék és becsületes ember, ilyen tulajdonságaiddal a mennyekben vagy. 5. Lásd, ha te most gonosz embertársaddal szoros közelségben állsz, akkor fizikai értelemben véve a menny és pokol közvetlenül egymás mellett állnak; de a pokol mégsem árthat neked, mert kettőtök között a törvény rideg és áthághatatlan válaszfalat képez. De milyen óriási a különbség a ti erkölcsi állapototok között és milyen végtelen távol álltok egymástól! És lásd, itt van előttetek a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

337

mennyország és pokol példája s, hogy azok egymástól miben különböznek. Most pedig elmondok még egy példát, hogy milyen a pokol önmagában véve. Figyelj tehát jól ide. 6. Képzelj magad elé két embert, mondjuk két egymással szomszédos igen büszke uralomra vágyó királyt. Ők látszólag a legnagyobb barátságban élnek. Ha egyik meglátogatja a másikat valósággal elhalmozzák egymást előzékenységükkel s úgy megölelik és megcsókolják egymást, mint a legjobb és a legintimebb barátok. De titokban így gondolkodik mind a kettő: Ó, bár a lábaim előtt láthatnálak a porban összetiporva! S mindegyik megfelelő és kedvező alkalomra les, hogy mindenek felett gyűlölt szomszédját teljesen megsemmisíthesse. De amelyik inkább azon van, hogy szomszédjával háborút kezdjen, az nemsokára okot is talál arra. 7. Szóval a két ellenség háborút kezd egymással és az erősebbik legyőzi a gyengébbet s ennek nem marad más hátra, mint a menekülés. Ha ilyen módon megmentette bőrét, elsiet harmadik és hatalmasabb szomszédjához s elmondja neki szerencsétlenségét s elárulja neki előbbi barátját és a harmadiknak tanácsokat ad, hogy miképpen győzhetné le a legkönnyebben s felajánlja magát vezetőül. Ezután nemsokára jó zsoldért lovas katonákat toboroznak össze s az előző győztes királyt, mielőtt az észrevenné, megtámadják, országait s javait elrabolják. S ha a legyőzött még elmenekülhet, akkor csakhamar talál majd egy negyediket, aki a harmadik ellen támad, hogy azt minél hamarabb legyőzze s a történetnek egy időre látszólag vége van. De a legyőzöttek szívük mélyén egyáltalán nem nyugszanak, hanem mindegyik alkalmat keres arra, hogy a győzőkön a legpéldátlanabb módon bosszút álljanak. És lásd, egy ilyen pokoli lélek így szaporítja a gonoszság férgét, amely sohasem pusztul el s így megy ez mindegyre tovább és tovább. 8. Amint láttad a két király példáját, ugyanolyan az egész pokol is. Hogyan akarsz javulást létrehozni ezek fekete lelkivilágában? – Hogyan tetszik neked ez a dolog?” 238. Fejezet

További magyarázatok a pokoli állapotokról. A legnagyobb anarchia. Pokoli próbák és küzdelmek.

1. Mondja a római: „Uram! Ha ilyen a helyzet a pokolban, akkor természetes, hogy a kölcsönös ellenségeskedés befejezésére soha még gondolni sem lehet s a dolog egészen más, mint ahogy elképzeltem. Ilyen szellemek eszerint gonosz benső állapotuk miatt önmaguktól sohasem képesek arra, hogy a mennyek igazi lakóivá legyenek.” 2. Mondom Én: „Persze hogy nem, mert ha ezer örökkévalóságon át is meghagyjuk őket állapotukban, akkor önmaguktól mégsem javulnak meg, hanem mindig rosszabbakká válnak. Képzelj magad elé számtalan sok olyan szellemet, akik a leghatártalanabb önzéssel és a legkorlátlanabb gőggel vannak eltelve, hogy ezek miképpen garázdálkodnak egymás között. Azután képzeld el azt is, hogy ezek a túlvilágon teljesen szabadok, semmiféle törvény nem köti őket s mindegyik azt tehet amit akar. Ha ezt jól magad elé képzeled, olyan anarchiát láthatsz, amelyre példát ez a Föld nem képes felmutatni. 3. A pokolban mindenki a leghatalmasabb úr akar lenni, és akik egy gonoszságban és hamisságban működnek, csoportosulnak mások ellen, akik más gonoszságban és hamisságban vannak együtt. S akkor örökös perlekedés, veszekedés, a legborzalmasabb háború és kölcsönös felkoncolások történnek. A felkoncoltak újból összeszedik magukat s ezek telnek meg a legnagyobb bosszúvággyal s előadásaikkal és csalékony művészeteikkel, mint varázslók és művészek igyekeznek észrevetetni magukat. És ha lassan, fokozatosan ezzel nagyszámú követőre találnak, akkor jaj azoknak, akik őket felkoncolták! A gonoszság és hamisság mindenféle válfajának nagy különálló egyesületeik vannak, amelyek időnként látszólagos harmóniában állnak egymással s ha valamelyik egy más egyesületet megtámad, szétugraszt és zsákmányává tesz, akkor az osztozkodásnál mindegyik magának tulajdonítja a vezető szerepet s a zsákmány legnagyobb részét magának akarja harácsolni. Ezáltal a győző egyesület tagjai egymás között vitába keverednek, először sorsot húznak s ha a sorshúzás szerint valamelyikét a nagyobb rész illeti, akkor először még mindenféle pokoli próbát eszelnek ki s kérdik, hogy van-e elég bátorsága azt kiállni? Nagy ígéretet tesznek neki, sőt még azt is, hogy királya, sőt istene lesz az összes egyesületeknek. S ha a próbának nem akarja magát alávetni, akkor a zsákmány

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

338

legkisebb részét ígérik oda neki, ami természetes, hogy titkos haragra ingerli; minden elképzelhető szidalmat és a legnagyobb fájdalmakat is szó nélkül kell eltűrnie. Amire valóban ráillik a ti római közmondásotok: Aut Caesar, aut nihil (vagy mindent, vagy semmit). Ha a próbákat elfogadja és kiállja, akkor látszólag királyuk lesz ugyan, de ez a dicsőség nem tart sokáig, mert csakhamar zendülések törnek ki s a király lekerül a trónjáról és egy diktátor jut a helyébe s akkor egyik szervezet a másikat követi, amelyek mindegyike a saját maga zsebéről gondoskodik. Ez ismét azoknak nem tetszik, akik a rövidebbet húzták s ez újabb szervezkedéseket idéz elő, amelyekből ismét a legborzalmasabb ellenzendülések jönnek létre s így sohasem tudnak rendbe jönni. 4. Időről időre azután jobb tanítók kerülnek az ilyen szétzilált egyesületekbe, de ezek sem járnak jobban, mint az angyalok Szodomában és Gomorrában. A gonosz szellemek őket, mint erős lényeket is arra használnák fel, hogy ellenségeiket megsemmisítsék. Ebből pedig most már láthatod, hogy miképpen áll a dolog ezeknek a szellemeknek megjavulásával. 239. Fejezet

A pokoli szellemek színlelő művészete. Az Úr testetöltésének fő célja a pokolnak gátat vetni! Isten második teremtése, ahol Jehova látható Istenné lett. Idézet az ószövetségből. Az Úr emberré levéséről és a pokol elleni küzdelméről és győzelméről.

1. Az Úr: „Az összes pokoli szellemek nagyon jól értik az alkalmazkodást. Külsőleg gyakran angyalokhoz hasonlóan jelennek meg, de bensőleg megmaradnak ragadozó állatoknak. 2. Az ő alakoskodó művészetük odáig terjed, hogy még az angyalokat is el tudnák csábítani. Én főleg azért jöttem testben erre a Földre, hogy a pokol elé mindörökre gátat vessek, amelyet az örökkévalóságokon keresztül sem lesz képes áttörni. Én – mint öröktől fogva Isten – Akaratommal a poklot s azzal az egész teremtést megsemmisíthetném, de mi volna akkor? Talán új teremtést kezdenék? Igen, megtörténhetne, de egy materiális világoknak újabb teremtése más rendben el sem képzelhető, mint a jelenlegi, mert az anyag a megszilárdított és szükségszerűen törvényben lekötött médium, amely által egy Hozzám mindenben teljesen hasonlóvá leendő lénynek Tőlem függetlenül végig ki kell állnia az akaratszabadság próbáját, hogy igazi életönállósághoz jusson. 3. Jobb tehát megengedni, hogy minden fennálljon, de minden elkülönített rendben. Ezt pedig Én csak úgy valósíthattam meg, hogy Magam is emberré lettem, minden anyagot áthatottam és a teremtmények még oly régi törvényben lekötött szellemi részét az üdvözülésre alkalmassá tettem. S éppen ez az a második teremtés, amelyet Én már örökkévalóságok óta előre elhatároztam, amely nélkül soha sem ennek a Földnek, se más földnek embere tökéletesen boldog nem lehetett volna, mert eljövetelem előtt Én örök idők óta láthatatlan Isten voltam, amint az Mózes könyvében is meg van írva, hogy Istent senki sem láthatja úgy, hogy életben maradjon. De ez időtől kezdve mindenki számára látható Isten vagyok és aki Engem lát az él és örökké élni fog. 4. Az Én megváltásom először tanításaimban, másodszor az Én emberré levésemben áll, miáltal a régi pokol túlnyomó hatalma tejesen megtört és legyőzetett! 5. Ugyanezt jelzi Ézsaiás próféta is, aki hatvanharmadik részének 1-9 verséig ezt mondja: Ki ez, aki jó Edonból, véres ruhában Bazrából, aki ékes öltözetében és erejének nagyságában büszke? Én, aki szólók elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres a te öltözéked? – ruháid, mint a bornyomóé? A sajtót egyedül tapostam és a népek közül nem volt velem senki és megtapodtam őket (a poklot) búsulásomban (igazságomban) és széttapostam őket haragomban (az Isteni bölcsesség legmagasabb rendjében) így freccsent vér ruhámra (a tanítás és a hit igazsága); mert szívem bosszúja előtt és megváltottaim esztendeje elkövetkezett; üdvöt hozott az Én karom (az Úr emberi mivolta). A földre leszállani kényszerítettem (a pokol) győzelmeiket. Ő szól: „Íme a népem azok a gyermekek (akiket a pokol elcsábított), amiért Én megváltóikká lettem; szeretetemmel és szelídségemmel váltottam meg őket.” 6. Továbbá megtaláljuk ugyanezt az 59. részének 16-20 verseiben: „És látta, hogy nincsen senki itt (sem szeretet, sem igazság) és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; azért karja segít Néki

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

339

(az Úr emberi mivolta) és igazsága gyámolítja Őt (az Isteni rend az Úr emberi mivoltában) s felölté az igazságot, mint páncélt és a szabadítás sisakja van fején; s felölté a bosszúállás ruháit (igazság) és körülfedé magát vassal mint köpennyel; s így kapott Cion megszabadítót!” 7. Jeremiás írásaiban is olvashatók (46, 5-10): „El vannak csüggedve, mert hőseik (a pokol) elvesztek; elmenekültek és vissza sem tekintenek. Az a nap pedig a dicsőség és dicséret napja az Úrnak, a Seregek Urának büntető napja, amelyen bosszút áll ellenségein és a fegyver megemészt.” És a 45. zsoltárban 1-45 versig a következő találó dolgokat olvashatjátok, amelyek így szólnak: „Kösd derekadra kardodat (az Úr emberi mivoltát is) és dicsőségedet és ékességedet; a te nyilaid (az igazság) élesek; népek (a pokol) hullanak alád; a király ellenségeinek szívében (a jók és igazak). A trónod (az Úr temploma) ó, Isten, örökkévaló igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. Te szereted az igazságot s azért kent fel Isten.” 8. Igen sok helyen hasonló dolgokat olvashattok, amelyekben le van írva, hogy Én főleg azért jöttem le testben erre a világra, hogy a pokol hatalmas túlkapásainak mindörökre végét vessem.” 240. Fejezet

Nem az Isten teremtette a poklot, hanem az emberi lélek szabadakaratú gonoszsága. Nabukodonozor, stb. Az Úr emberé levésének nagy céljáról. A világ és pokol szoros viszonyáról. Minden lélek örökké él, de hogyan? A saját szeretetének módja szerint.

1. Az Úr: De ne gondolja közületek senki, hogy egykor a poklot talán Én teremtettem. Távol legyen ez Tőlem és tőletek, mindnyájatoktól. Azt se gondoljátok, hogy az a föld gonosztevőinek örök büntetési helye volna; az önmagától keletkezett abban a sok emberi lélekből, akik itt ezen a Földön testükben minden Isteni kinyilatkoztatásból gúnyt űztek, Istent tagadták és csak azt tették, ami érzékiségüknek a legjobban megfelelt s önmagukat végül isteni tiszteletben részesítették és udvaroncaikkal a népet is arra oktatták, hogy ők maguk istenek s a népnek imádnia kell őket, amint az Nabukodonozor tette Babilonban. Vagy kitaláltak egy bálványt s arra kényszerítették a népet, hogy azt imádják és gazdag áldozatokat hozzanak neki s aki ezt vonakodott megtenni, azt a legborzalmasabban megkínozták. 2. Mindezekből láthatjátok, hogy milyen hatalma volt a pokolnak az egész Földön s hogy mennyire itt volt az ideje annak, hogy Nekem le kellett jönnöm a Föld anyagába, hogy ezt a régi, de szükséges törvényt minden erőmmel letörjem s ezáltal a saját magát megteremtő pokolnak olyan korlátot állítsak, amelyet sohasem lesz képes úgy áttörni, mint mostanáig. 3. Nekem, a Legszentségesebbnek Magamra kellett öltenem a szentségtelen emberi gyengeséget, hogy mint a pokol erős hőse annak legyőzése miatt közeledhessek hozzá. 4. S Én most közeledtem hozzá s itt vagyok a közepében és az ördögök és sátánok úgy menekülnek Előlem, mint a polyva a szélviharban. S így ezzel a példával megmutattam nektek, hogy mi a pokol, mit tett és mit tesz most is és hogy mi a megváltás! Megértettétek ezt valamennyire? 5. Mondja Agricola elcsodálkozva: „Uram, a pokolnak ilyen módon való leírása még sohasem jutott füleimhez. Mi rómaiak azt a mi fantáziánkban a föld alatt, különösen olyan helyeken képzeltük el, ahol – mint például nálunk is – olyan hegyek vannak, amelyek folyton füstölögnek s időről- időre mindent elpusztító tűztömegeket okádnak. De így a dolognak egészen más képe van. Hiszen akkor ez az egész Föld az egész emberi nemmel tökéletes pokol! Mert ebben a világban minden épen úgy megy végbe, mint azt Te a pokol garázdálkodásaiban leírtad. 6. Mondom Én: „Kedves barátom! A világ és pokol annyira egyek, mint amilyen egy test és a lélek. Mert a külső világ éppen úgy áll a pokol szolgálatában, mint a lélek a test szolgálatában. 7. Ha a lélek az isten és felebarát iránti szeretet által angyallá lett, akkor annak teste is csak jót fog tenni, mert ilyen lélek, amely a testet élteti semmi gonoszt nem akar és nem is tud tenni. De ha a lélek már teljesen ördög, akkor ugyanaz a teste is. 8. De éppen ezért jötten Én e világ testében, hogy az ördögök légióinak légióit kiűzzem abból. Én kicsinyben azzal a leánnyal példát mutattam neked arra, amit most nagyban teszek. Én tehát a házat

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

340

a régi ördögöktől tisztára fogom seperni, de ha az emberek ezt nem szívlelik meg, akkor szívük csakhamar újabb pokollá lesz, telve ördögökkel s csakhamar betérnek majd a kitisztított házba s a világban egy olyan állapotot fognak teremteni, amely még sokkal rosszabb lesz, mint volt Előttem! 9. Mert mint azelőtt, úgy most és ezután is minden léleknek testben kell az akarat– és megismerés próbáját végigküzdenie és ez a jóra, vagy rosszra való indíttatás nélkül nem jöhet létre. De az embereknek Általam kezükben van a segítség és a bennük érvényesülni akaró poklot mindenkor fényesen legyőzhetik, ami pedig az Én megváltásom következménye. Akik ezt nem fogják megtenni, azok már inkább szolgái lesznek az új pokolnak, mint a régiek voltak a mai időkig.” 10. Mondja Agricola: „Hiszen akkor jobb volna az ilyen pokoli lelkeket testi életük után azonnal megsemmisíteni!” Mondom Én: „De kedves barátom, ez nem járja! Mert minden lélek, akár jó akár gonosz, Belőlem van és amint Általam semmi sem semmisülhet meg, úgy a leggonoszabb lélek sem, hanem tovább él saját szeretete szerint. Érted ezt kissé, kedves barátom? 11. Mondják most mindnyájan: „Urunk és Mesterünk! Ez a dolog most már egészen világos előttünk, de egy más eset lép előtérbe, azaz egy igen szomorú érzés lepi meg szívünket, mégpedig két okból: Az egyik, hogy mi testestől- lelkestől a legtökéletesebb pokolban élünk s a második, hogy a Föld embereinek sokkal nagyobb száma nem válik egyebekké, mint pokoli szellemekké és nyilvánvalóan mindörökké! S az ilyen pokoli szellemek valóban nem remélhetnek Tőled ó Uram segítséget?” 241. Fejezet

A farizeusok és írástudók erős igazságérzete. Lázárt nemes érzületéért az Úr megdicséri.

1. Erre a farizeusok és írástudók, akik magukban nem nagyon voltak megelégedve a pokol magyarázatával, így szóltak: „Ó, akkor ismét nem aggódunk s átengedjük ezt az Ő jóságának és bölcsességének. Ha nem zúgolódtunk akkor, amikor azt a sok bűnöst és vámszedőt elfogadta, akik pedig nemigen voltak mennyei szellemek, akkor az igazi pokoli szellemeknek is meg fogja találni a kivezető utat! Mert az Ő bölcsességében még valószínűleg sok minden el van rejtve, amit nekünk nem fog kinyilatkoztatni. Amire szükségünk van, azt majd kinyilatkoztatja nekünk, de amire nincs, azzal nem is kell törődnünk! Ha egy ördög a saját akaratából olyan vak és buta, hogy nem akarja a világosságot elfogadni, akkor maradjon mindörökké ördög. Ha megvan állandóan az alkalma arra, hogy megjavuljon s ehhez nem hiányzik sem esze, sem értelme, sem akarata, de mégsem akarja a jót és az igazat s valósággal abban találja a dicsőségét, hogy Isten akaratának ellene szegüljön, akkor tegye ezt a bolond mindaddig, amíg ebben örömét leli! Isten és az üdvözült szellemek ezzel mit sem fognak veszíteni. Ez a mi egészen józan véleményünk.” 2. Mondja Lázár: „Igen, a ti nézetetek helyes és a rómaiaknak is teljesen igazuk van amikor azt mondják: Amit valaki saját maga akar, azzal nem történik igazságtalanság! – De én mégis azt mondom, hogy így csupán a világ száraz jogi bölcselete beszél, mert ha én találkozom egy olyan emberrel, aki kétségbeesésében életét akarja elvetni, vagy egy olyan tapasztalatlan emberrel, aki mérges bogyókat gyűjt, hogy azokat megegye, akkor nem az az én emberi kötelességem, hogy cselekedni engedjem amit elhatározott, hanem az, hogy komolyan visszatartsam tőle és arra oktassam, hogy az egyik, vagy másik cselekedet milyen következményekkel jár. Természetesen ha nem tudom és nem látom, hogy egy embert cselekedete miatt milyen veszély fenyegeti, akkor nem is lehet érzésem számára és nem segíthetek rajta; de ha látom, tudom és érzem, akkor nem szabad egy buta és akaratos embert saját szabadakarata szerint megrontására kiszolgáltatnom; s egy érző szív előtt nem lehet az mindegy, hogy 1000 ember közül 999 elpusztul, vagy nem, és én csak dicsérhetem azokat akik elszomorodnak, ha azt látják, hogy milyen sokan vesznek el csaknem mindörökre! Én azt most egészen természetesnek találom, hogy ezek a nemesen érző emberek így kinyitották szívüket az Úr előtt, mert a legnagyobb bizalommal elvárhatjuk, hogy Ő ebben a kérdésen is a megfelelő felvilágosítást fogja adni, ha mindjárt egy példázatban is. Uram, helyesen ítéltem, vagy nem?” 3. Mondom Én: „Kedves Lázár testvérem, te nagyon helyesen ítéltél, ha a farizeusok és írástudók még annyira zúgolódnak is felette. Az Úr egyedül mégis csak Én vagyok és azt tehetem amit

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

341

akarok és senki sem vonhat felelősségre és nem mondhatja: Uram, miért teszed ezt, vagy amazt. – Én az Isten irgalmasságáról néhány példázatot fogok adni és csak azután ítéljetek ti magatok, hogy miképpen áll a dolog. Most pedig figyeljetek ide: 242. Fejezet

Három példázat az elveszett juhról, a garasról és a tékozló fiúról. A szeretet titkáról.

1. Az Úr: „Hol van közöttetek egy olyan ember, akinek 100 juha van és ha abból elvész egy, nem hagyja ott a 99-et a pusztában s elmegy és az elveszettet addig keresni, míg meg nem találja? És amikor megtalálta, felveszi örömmel a vállára, és amint hazatér meghívja szomszédait és azt mondja: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam juhomat, amely elveszett s ennek örömére lakomát rendeznek. 2. És Én mondom azt nektek: a mennyben is ugyanilyen, sőt még nagyobb öröm lesz egy olyan bűnös felett, aki elveszett és megjavult, mint 99 igaz felett, akiknek bűnbánatra sohasem volt szükségük. 3. Vagy hol volna egy olyan asszony, aki ha 10 garasa közül az egyiket elveszítette, nem gyújtana világot és nem seperné ki az egész házat és nem keresné az elveszett garast a legnagyobb buzgalommal mindaddig, míg meg nem találta; és amikor az asszony az elveszett garast megtalálta, vajon nem fogja-e barátnőit és szomszédnőit összehívni és azt mondani: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a garasomat, amit elveszítettem! 4. És Én azt is mondom nektek: Ugyanilyen nagy lesz az öröm a mennyben is az Isten angyalai között egy olyan bűnös felett, aki elveszett ugyan, de az igaz és komoly bűnbánat által a menny számára ismét megtaláltatott! 5. Most pedig hallgassatok meg egy igen sokatmondó példázatot. Volt egyszer egy igen tekintélyes és dúsgazdag ember, akinek két fia volt. A fiatalabb egyszer odament atyjához és így szólt hozzá. Add ki az atyai jussomat, vagy javaimnak értékét, mely örökségképpen rám esik, mert el akarok menni innen és a világban akarok szerencsét próbálni. Az atya kétfelé osztotta a fiúk vagyonát és a fiatalabbiknak kiadta a részét. Nemsokára ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindazt, ami az övé volt és elment messzire, túl a tengereken, és amikor egy olyan helyet talált, amely érzékeinek a legjobban megtetszett, ott letelepedett és rövid idő alatt egész vagyonát eltékozolta. És mikor vagyonának utolsó maradványai is elfogytak, igen nagy drágaság lett abban az országban és ő nyomorba jutott és ott egy polgárt arra kért, hogy fogadja szolgálatába s az kiküldte földjére disznóit őrizni. Amikor így őrizte a disznókat, néhány nap múlva nagyon megéhezett és megkívánta a disznók moslékját, de még abból sem adtak neki. 6. És amikor ennyire nyomorgott és a legnagyobb ínségben gyökerekkel és füvekkel táplálkozott, magába szállt és így gondolkozott: Mennyi napszámosa van otthon az én atyámnak, akiknek bőségben van kenyerük és én elpusztulok az éhségtől (Jeremiás 3, 12 és Dávid zs. 51, 6). 7. Én elmegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám! Én vétkeztem Isten és te ellened, nem vagyok méltó, hogy ezentúl fiadnak nevezz; fogadj be hát a te napszámosaid legutolsójának! 8. És így is tett a fiú, elkészült és hazament atyjához. De még messze volt otthonától, amikor az atya meglátta a fiát, akit végtelenül megsajnált és tárt karokkal sietett eléje, átölelte és megcsókolta őt. S a fiú így szólt hozzá: „Atyám én vétkeztem az Isten és te ellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz! De az atya így szólt szolgáihoz: Hozzátok elő a legjobb ruhákat, öltöztessétek fel s tegyetek gyűrűt az ujjára, húzzatok sarut lábaira és hozatok elő egy hízott borjút, öljétek meg s legyünk boldogok, mert a fiam halott volt és ismét feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Örvendezzünk és vigadozzuk!” 9. Az idősebb fiú a szántóföldön volt és amikor hazaérkezett meghallotta az örvendezők zaját és magához szólította a szolgák egyikét s megkérdezte tőle, hogy mi történik itt, a szolga pedig felelt: Megjött a te testvéred és atyád hízott borjút öletett örömében, hogy az elveszett fiát ismét megtalálta. Erre az idősebb fiú haragra gyúlt és nem akart bemenni. Az atya erre kiment és kérlelte, hogy jöjjön

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

342

be, de ő így felelt atyjának: Lásd, hány éve szolgálok én neked és parancsodat még sohasem szegtem meg és te soha még csak egy bakot sem adtál, hogy barátaimmal vigadozzak. De most, hogy visszajött a fiad, aki javait paráznasággal eltékozolta s te hízott borjút ölettél számára.” Mondja az atya: „Fiam! Te mindenkor velem vagy és ami az enyém, az a tied is. Vigadozzál te is, mert a te testvéred halott volt, de feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” Ekkor az idősebb fiú is bement és ő is örvendezett ifjabb testvérének. 10. Lássátok, ezek a példázatok mindazt megmutatják nektek, amire szükségük van mindazoknak, akiknek szíve szeretetben hasonlít a mennyei Atyához, de akik csak egyedül a bölcsességben vannak és ahhoz ragaszkodnak, azok nem érzik az atya szeretetének nagy szükségét! 11. Dávidnak, aki valóban Isten szíve szerint való férfiú volt, többek között szintén két fia volt, akiket különös módon szeretett, különösen Absolont, habár éppen ez az Absolon üldözte őt és Dávidnak mindent el kellett követnie, hogy őt legyőzze. Milyen jutalmat adott volna Dávid annak, aki forrón szeretett fiát élve hozta volna vissza? 12. Salamon, aki maga volt a legnagyobb bölcsesség, állandóan Dávid közelében élt és Dávid szeretete és vonzódása mégis Absoloné volt. 13. Ó kedveseim, ez a példázat végtelen sokat mond! Milyen örömet fog egykor Dávid szíve érezni, ha elveszett fia Absolon egyszer ismét élve fog eléje sietni? 14. Ó, kedveseim, a szeretetben igen sok minden van elrejtve, amit semmiféle bölcsesség nem tud megmagyarázni. Azért az Atya, mint az örök Szeretet, nagyobb, mint a Fiú, aki mint Világosság áll itt előttetek. 15. S azért mondom nektek: Sok olyan dolog van, ami még a legbölcsebb ember előtt is lehetetlen; de Istennél az Ő Szeretetén át, mégis minden lehetséges! – Elhiszitek ezt Nekem?” 16. Mondja Lázár telve örömmel: „Szívünk mélyéből köszönjük Neked ezt a magyarázatot, mert akinek lelkét és egész kedélyvilágát hétszeres sötétség nem borítja, az kézzelfogható módon érezheti, hogy ezzel mit akartál mondani. Én legalább világosan megértettelek és azt hiszem, hogy így lesz ez sokaknál is!” Erre csaknem az összes jelenlévő helybenhagyták, hogy az elmondottakat ők is jól megértették. 243. Fejezet

Az írástudók konok igazságérzetük szerint szigorú ítéletet mondanak. Az Úr tanítása, hogy mit kell elvetni a menny és a pokol jutalom és büntetésként való felfogásából. Ezek a durva nézetek a hitetlenség és istentelenség következményei. Magyarázat az örök kárhozatról. Óva intés a büntető eszközöktől. Szeretetre és szelídségre való figyelmeztetés.

1. Csak a farizeusok nem értettek egyet és az írástudó így szólt: „Ez a dolog igen reményteljesen hangzik, csak nem egyezik az örök jutalom fogalmával; mert ha a jó embert jó cselekedeteiért, a mindennemű szenvedések és fájdalmak türelmes elviseléséért örök jutalommal kárpótolják a túlvilágon, akkor a folytonos jólétben élő gonosztevő örök büntetést kellene, hogy érdemeljen! De ha az emberek között kihirdetik, hogy még a pokolból is van megváltás, akkor végül még sokkal több gonosztevő lesz ezen a földön. Most még igen sok embert visszatart a gonosz cselekedetektől a pokolbeli örök büntetéstől való félelme és az örök boldogságban való remény az embereket sok jóra ösztönzi. De tegyük fel, hogy az elkárhozottaknak is lehet még reményük, hogy egykor üdvözüljenek, akkor lassan még a jók is hozzájuk fognak csatlakozni és a tiszta, önzetlen jóság a földön olyan ritka lesz, mint a gyémánt. Ez egy lágy szívnek igen vigasztalóan hangzik, de ezzel szemben az igazságosság érzése megbukik. Ez az én egyenes nézetem!” 2. Mondom Én: „Neked nagyon egyenes lehet, de bizony Nekem nagyon ferde! Ha te azt hiszed, hogy vagy a pokol, vagy a mennyország indítóokul szolgál arra, hogy az embereket a gonoszságtól visszatartsa, vagy a jóra vezesse, akkor te még igen ingadozó hitben élsz, mert az egészen elvetemült ember nevet a te poklodon és mennyországodon. Az egészen jó ember pedig jó a te

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

343

poklod és mennyországod nélkül is. Mert az a pokol és az a mennyország, amit te képzelsz el magadnak, a legalkalmasabb arra, hogy miden embert olyan gonosszá tegyen, amennyire csak lehet. 3. Mert aki a jót csak jutalomért teszi, az a pénzét magas kamatra adja ki és aki ezt teszi, annak nincsen felebaráti szeretete és még kevésbé Isten iránti szeretete; mert aki felebarátját nem szereti akit lát, hogyan szeresse akkor Istent, Akit nem lát? 4. De vegyük el csak a mennyországot és a poklot és azután nézzük meg a te jámbor embereidet! Ezek még sokkal jobban fognak tombolni és dühöngeni, mint az a kapzsi és nyerészkedő kalmár, akinek adósa a kölcsön adott pénzzel megszökött. S mivel nem kell már a pokol büntetésétől félniük, tehát az ilyen embereket csak a szankcionált világi törvényekkel lehet majd megfékezni. 5. Az emberek már kezdetben helytelenül cselekedtek, amikor a szülők a gyermekek előtt a poklot olyan feketére festették, amennyire csak lehetett, a mennyországot pedig a fény minden színével s az emberi érzékeknek hódoló kellemességekkel. Ezek ugyan bizonyos istenfélelmet keltettek, de amely a könnyen elérhető pokol és a nehezen elérhető mennyország miatt sohasem változhatott Isten és felebarát iránti szeretetté, hanem a gyengébb szívűeknél mindegyre fokozódó félelemmé fajult, az erősebbeknél pedig akikben több volt a belső világosság, Istennel és felebarátokkal szemben való közönnyé változott. Mert ezek az erősebb emberek magukban semmit sem hisznek s a dolgot csak pro forma gyakorolják a többiek után, hogy a közönséges népet megtartsák hitükben, hogy az fel ne háborodjék azok ellen, akikért dolgoznia kell azért, hogy az elveszett Istenben és mennyországban, valamint a pokolban való hitük helyett ebben a világban készíttessenek maguknak egy non plus ultra mennyországot. 6. S ezeknek további következménye az emberek jelenlegi teljes Istentelenségük, akik már régóta a legnagyobb haraggal támadtak volna az urak ellen és tettlegesség közepette kérdezték volna meg tőlük, hogy milyen oknál fogva szolgálják őket és miért vannak alájuk rendelve, ha Róma világi törvényei ettől pallóssal nem tartották volna vissza őket. 7. Lásd mindez az ilyen igazságosságnak a következménye az emberi lélekben s ez az igazságosság mindenkor hozzá hasonló módon a legélesebb szavakkal prédikálja az embereknek, hogy Isten a jókat a mennyországban örökké jutalmazza ugyan, de kérlelhetetlen igazságossága következtében a gonoszokat szintén örök időkön a legborzalmasabb gyötrelemmel s minden enyhülés nélkül kínozni fogja a legszörnyűbb poklok mélyén. 8. Ó, ti bolondok, létezik egyetlen atya is, akiben gyermekei iránt csak akármilyen csekély szeretet is van, aki gyermekét, ha parancsa ellen vétett volna élethossziglan bedobná egy börtönbe és ott még minden nap megfenyítené mindaddig, amíg él? És ha ezt emberi atya nem teszi meg, aki alapjában véve, mint ember mégis csak rossz, mennyivel kevésbé fogja ezt megtenni az Atya a mennyben, Aki Maga a legtisztább Örök Szeretet és Jóság?! 9. Vagy képzelj el ezen a Földön egy igazán bölcs és nagyon értelmes embert; méltányolni fogja-e valamely bűnösnek örökké tartó szenvedését? Vagy el fog-e ítélni valakit ilyen büntetésre? Bizony nem és a legnagyobb bölcsességű Isten annál kevésbé! 10. És Én azt mondom nektek, hogy a jövőben az Én igaz utódaim között semmiféle, még időleges büntetés se legyen többé, habár eddig a törvény azt mondta: Életért életet, szemet szemért és fogat fogért. És ha valaki arcul üt téged, ne add vissza, hanem tartsd oda arcod másik felét is, hogy üsse meg azt is, ha másképpen nem tud megbékélni veled, hogy béke és egyetértés legyen köztetek. S ha valaki kiütné az egyik szemedet, te ne tedd ugyanazt, hanem bocsáss meg neki s akkor te, mint szenvedő meg fogod javítani az ő szívét. Ne fizessetek soha gonoszsággal gonoszságot s akkor nektek, mint az Én igaz tanítványaimnak békétek lesz a világban és éppen azzal fogjátok bebizonyítani, hogy ti valóban az Én tanítványaim vagytok.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 244. Fejezet

VI . kötet

344

A halálbüntetés és annak bírálata. Jogi intelmek és a gonosztevőkkel való elbánásról. Komoly intelem az ítélettől. Éles jellemzés a mennyországról és a pokolról.

1. Mondja az írástudó: „Uram és Mesterem! Látom már, hogy egyedül Te vagy végtelen jóságú és igazságos és az a legjobb, ha az ember úgy viselkedik, hisz és beszél, amint Te azt nekünk megmagyaráztad. Csak még a halálbüntetések megszüntetésében nem tudok teljesen eligazodni, mert ha egy ember életéért nem járna egy gyilkos élete, akkor nemsokára nem volna egy ember élete sem biztos. Csak a biztos halálbüntetés tart sokakat vissza a borzalmas tettektől.” 2. Mondom Én: „Ez ismét a te nézeted, de az Én véleményem egészen más. Egy tigris a másikat szüli, éppen úgy az oroszlán, párduc, és a hiéna is a magához hasonlót. Ha egy bárdolatlan, elzüllött és elállatiasodott ember bestiális szenvedélyétől hajtatva egy embert megöl, akkor tulajdonképpen az agyonütöttnek volna joga hozzá, hogy gyilkosát agyonüsse; egy harmadiknak, akinek a gyilkos sohasem vétett, semmi joga sincs ahhoz, hogy az agyonütött helyett annak gyilkosán megbosszulja magát. 3. De miután egy ilyen állatember más emberre nézve is veszedelmessé válhat, tehát vadászatot kell rendezni ellene s ha elfogják, akkor vegyék jól őrizetbe, adjanak neki tanításokat s igyekezzenek embert csinálni belőle. S ha ez sikerült, akkor egy ördögből embert csináltatok, amiért sokkal nagyobb életjutalmat várhattok önmagatokban, mint akkor, ha a gyilkost megöltétek volna. 4. A legjobb esetben tehát így kell a gyilkossal eljárni, de egy más esetben, ha a gyilkos már nagyon rosszhírű és valósággal megcsontosodott ördög volna, akkor vadásszatok rá és ha elfogtátok, kérdezzétek meg az okát, hogy miért követett el ilyen borzalmas tetteket és hogy nem bánta-e meg azokat. Ha igazat beszél, akkor tegyetek úgy, amint az imént mondottam, de ha a tettét letagadja és beszédetekre nem ad megfelelő választ, habár meg vagytok győződve, hogy ő a gonosztevő, akkor gondoskodjatok arról, hogy az emberi társadalomra ártalmatlanná tegyétek, de nem halála, hanem vagy szigorú fegyház, vagy megvakíttatása által, vagy olyan messze, esetleg a tenger vidékére való száműzetéssel, ahonnan visszatérése el sem képzelhető. 5. Ez az Én tanácsom, hogy az ilyen esetekben, mint az Én igazi tanítványaim hogyan járjatok el; ti közösségeiteket megjavíthatjátok és megtisztíthatjátok a gonosztevőktől, de ne ítéljetek, mert aki ítél, az egykor Általam is ítéltetni fog; de aki nem ítél, azt egykor Én sem fogom ítélni. 6. Ha ti az ellenetek vétőket elátkozzátok és elkárhoztatjátok, akkor Éntőlem is ugyanezt várhatjátok. De ha az Én tanításaim szerint éltek, akkor nem átkoz és kárhoztat benneteket senki. 7. Még azt se mondjátok testvéreiteknek, hogy ráka (ügyefogyott) mert akkor már egy ítéletre tettétek méltókká magatokat. Mivel ha azt komolyan értettétek, testvéretek felett ítéletet mondottatok. S még kevésbé mondjátok egy testvéreteknek komolyan, ha még oly ügyefogyott is azt, hogy bolond, mert ha ti bölcsebbek vagytok, mint ő, akkor Isten kegyelméből vagytok azok; de ha amiatt büszkék lettetek, akkor az is megtörténik, hogy az ügyefogyott miatt szégyellitek magatokat s nem akartok vele beszélni és azt mondjátok: Ki tud egy bolonddal beszélni? Akkor ez az ítélet már a pokol csírája bennetek és méltókká teszitek magatokat a pokoli tűzre (buzgalom)! S nem szép dolog, ha az Én igaz tanítványaimban az ilyen buzgalom által a pokolnak még a legkisebb szikrája is életre kel. Mert még a legkisebb szikrából is nagy tűz keletkezhet. 8. A pokolban a gőg tüze a legnagyobb és a mennyországban csak a legnagyobb alázatosság és szerénység világossága és a szeretet szelíd tüze a legnagyobb, amely mindent átmelegít és éltet. Érted ezt?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

245. Fejezet

VI . kötet

345

A világi nagyságok ítéletéről, annak áldásáról és átkáról. A farizeus attól fél, hogy a nem örökké tartó pokoli gyötrelmek tanítása az embereket még rosszabbakká tenné. Arról az óriási időtartamról, amely az elveszettek megtalálásáig eltelik s a rakoncátlan szellemek fogságának tartamáról. Bepillantás a világegyetem nagyságába és viszonyaiba, amelynek összformája egy ember alakját teszi ki és annak rendeltetése.

1. Mondja az írástudó: „Igen Uram és Mesterem! Most már ez előttem is egészen világos, de mi valamennyien együttvéve semmit sem tehetünk a világi emberek hatalma ellen. Ezek büntető kódexeiket azért nem fogják megváltoztatni és halálbüntetéseiket ezután is éppen úgy végre fogják hajtani, mint azelőtt s a Te tanításaid ebben a tekintetben nem fogják a világi nagyságok és hatalmasok érzületeit megváltoztatni.” 2. Mondom Én: „Amit te tudsz, azt Én is jól tudom. Hogy miképpen áll a világi nagyságokkal a dolog; azokhoz Én nem is beszéltem, hanem csak hozzátok, de ti majd eljuttok a világi nagyságokhoz is és tudtukra adhatjátok Akaratomat. Akik majd elfogadják, azok jól fognak haladni, de akik nem fogadják el s megtartják ítéleteiket úgy, mint azelőtt, azok jutalmukat is onnan fogják megkapni, ahonnan ítéleteiket vették. Mert akik nem Éntőlem kapták és azután sem Tőlem fogják kívánni, azok máshol nem vehették, csak a pokolból s így jutalmukat is onnan fogják aratni!” 3. Mondja a tudós farizeus: „Uram, ha ők majd az elveszett fiú példázatát hallják és megértik, akkor többé nem nagyon fognak törődni a pokollal!” 4. Mondom Én: „Törődj inkább mással! Az idő, amely alatt az „elveszett fiúnak” (az óriás embernek a végtelen teremtésűrben) a kimondott remény megadatott nem olyan rövid, mint amilyennek képzeled. Majd Én megmutatom neked az elítélt világi idők tartamát, halld tehát: 5. Ez a Föld, bizonyára nem kicsiny világtest és a Nap éppen ezerszerte ezerszer nagyobb, mint ez az egész Föld. De már a legközelebb lévő centrális Nap több, mint tízszer százezerszer nagyobb, mint ez a Nap, amely ezt a Földet világítja s amely most nemsokára fölkel. És nagyobb köbtartalma van, mint annak a tízszer százezer bolygónapnak összes földjével, holdjával és üstököseivel együtt, amelyek előttetek elképzelhetetlen távoli körben forognak tartozékaikkal együtt egy olyan centrális nap körül, mégpedig a legnagyobb gyorsasággal, hogy különösen a legtávolabbiaknak földi évezredekre van szükségük, hogy pályájukat egyszer körül fussák és visszajussanak a kiinduló pontjukhoz. 6. De létezik a centrális napoknak még egy másik faja is, amelyek körül hihetetlenül nagyobb körben egész naprendszerek keringenek centrális napjaikkal, amelyek közül a legtávolabb lévő naprendszereknek eon földi évre van szükségük, hogy csak egyszer is megforduljanak a második centrális nap körül. Egy ilyen második centrális napot, amely körül egész naprendszerek keringnek, naprendszereik ezreivel együtt napvilágmindenségnek nevezzük. 7. Mert képzeljétek el, az ilyen napvilágmindenségeknek ugyanilyen számát, amelyeknek emberi értelemmel már meg nem mérhető mélységben és távolságban egy egyetemes centrális nap körül kell, hogy keringjenek, amely mint világtest milliószor nagyobb, mint azoknak a napvilágmindenségeknek egyike, amelyek mérhetetlen távoli körben keringnek körülötte. 8. Ezt a napvilágmindenség társaságot egy centrális napjával egyetemes napmindenségnek nevezzük. Ilyenek ismét általatok meg nem számlálható mennyiségben vannak, s ezeknek a végtelen űrben ismét egy óriási nagyságú őscentrális napjuk van, amely körül külön-külön mozgásuk minden akadálya nélkül, mint egy test, csak egy angyal által megmérhető pálya körül forognak. Egy ilyen őscentrális nap körül keringő nap és világrendszert, hogy érhető fogalommal jelöljük meg, tehát hüvelybolygóknak fogjuk nevezni, mert az imént leírt egyetemes napmindenségek egy őscentrális nap körül forogva egy mérhetetlen nagyságú gömböt képeznek és csaknem gondolatsebességű mozgásuk és az azáltal létrejött kifelé irányuló hajítóerő következtében előttetek meg nem mérhető mélységekben és távolságokban hüvelyszerű formát képeznek, amelyeknek sűrűsége a Föld atmoszférikus

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

346

levegőjéhez hasonlít és belülről kifelé számítva akkora átmérője van, amelyeknek fogalmát csak igen kicsiny mértékben közelíthetjük meg akkor, ha a Föld távolságait ezerszer ezer eonszor szorozzuk meg!” 9. Mondja az írástudó és a római, valamint az Én Lázárom: „Uram! Valóságos szédülés fog el a Te teremtésed elképzelhetetlen nagysága felett! Képes-e azt egy angyal valamikor átlátni és megérteni a maga valóságában?!” Mondom Én: „Természetesen, mert hiszen akkor nem volna angyal, de hagyjátok el a szédüléseteket, mert most jön még a java, mivel csak egy pontot mutattam meg nektek. 10. Mi tehát a nagyhüvelynél hagytuk el, amely egybefoglalja a megszámlálhatatlan sokaságú egyetemes mindenségeket. Hogy ez a behüvelyezés hogyan történik, azt már röviden elmondtam, de miért képződik az? 11. Lássátok, minden önmagában nagy dolognak a legnagyobbtól a legkisebbig művészi berendezésű belső részének védelméül burkolata van s annak a burkolatnak az a nagyon fontos célja, hogy magából mindazt, ami tisztátalan kidobja s egy éltetett test belső mechanizmusából a tisztát magába fogadja s a tisztátalant, mint az organikus élethez alkalmatlant magától kifelé vezeti s helyette a kívülről jövő megtisztult élettápláló anyagokat felszívja és életerősítés céljából a benső organikus életmechanizmushoz vezeti s ebből világos fogalmat alkothattok arról, hogy Én ezt az egész napvilágmindenség komplexumot miért nevezem hüvelybolygónak. 12. De ne érdeklődjetek egy ilyen hüvelybolygó nagysága, hossza és átmérője iránt, mert az emberek számára itt a Földön aligha lehetne egy olyan számot kitalálni, amely által mértékegységül véve a Földnek távolságát e Napig, amely 44-szer ezerszer ezer óra távolságot jelent, megfelelő módon meghatározhatná, mert eonszor eon ilyen távolság alig volna elég egy napvilág mindenségig, amely egy ilyen hüvelybolygóban – amit már említettem – számtalan mennyiségben van. Ilyen módon állapítottam meg tehát előttetek egy hüvelybolygó csaknem végtelen nagyságának fogalmát s ezen az alapkövön tovább építhetünk. 13. És lássátok, egy ilyen hüvelybolygó csak egy egyetlen pont az Én nagy teremtésűrömben! Hogy ez miképpen képzelhető el, Én azt azonnal megmagyarázom. 14. Képzeljetek el egy óriási nagyságú hüvelyen, vagy annak legszélső burkán kívül egy óriási nagyságú területet, amely minden oldalról üres, mégpedig olyan messzeségben, hogy valaki még a legélesebb szemével abból a végtelen nagyságú hüvelybolygóból sem láthatna többet, mint egy bágyadt fényben ragyogó picinyke pontocskát és ellenkező irányban ismét egy ilyet, amely természetesen újból egy hüvelybolygó. S ez volna körülbelül az űrbeli távolságnak mértéke két hüvelybolygó között. Egyik éppen olyan nagy, mint a másik és az óriási távolságban már annak fele útján egy alig észrevehető fénypontocskává zsugorodik össze. S ezzel megismerkedtünk két szomszédos hüvelybolygóval. 15. De mit szóltok akkor, ha azt mondom nektek, hogy egy ilyen hüvelybolygó a végtelen nagy teremtésűrben a ti világos emberi értelmetek előtt is megszámlálhatatlanul sok van, amelyek összessége az Én rendem szerint egybefoglalva egészen pontosan egy ember formáját teszik ki. 16. Hogy milyen nagy lehet ez az ember, ha már egy hüvelybolygó olyan végtelenül nagy és még eonszor eonszor nagyobb a távolság egyik hüvelybolygótól a másikig? 17. De az ember is legkülsőbb foglalata szerint éppen olyan módon van beburkolva, mint külön-külön minden hüvelybolygó; természetesen ez a burok a ti fogalmatok előtt sokkal vastagabb, mint a hüvelybolygóé és általánosságban ugyanaz a célja, mint minden egyes hüvelybolygó burokjáé. S most gondolhatjátok, hogy mi lehet ezen az emberen kívül és min állhat ez a végtelen nagy ember, s mint ember önmagában mit tesz? 18. Ezen a világemberen kívül a szabad éterűr minden irányban tovább folytatódik, amelyet ez az ember a ti fogalmatok előtt valóban óriási körben az Én Akaratom által hajtva felfoghatatlan gyorsasággal repül át mégpedig a végtelen étertenger tápláló anyaga miatt, amelyen mint egy hal úszik és mivel a szabad óriási éterűrben sehol sincs fenn, vagy lenn és egyetlen egy lény sem eshet sem az egyik, sem a másik oldalra, tehát ez az ember éppen olyan szilárdan áll az éterűrben mint ez a Föld, a Nap és az eonszor eon nap egy hüvelybolygóban.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

347

19. Ennek cselekvő rendeltetése az, hogy Istennek beléhelyezett nagy gondolatait és eszméit kiérlelje az egyedüli egészen más, szabad és önálló szellemi élet rendeltetésére. 246. Fejezet

Az egyesek megváltása az anyag próbatételéből. További bepillantás az egész természet háztartásába. A nagy elveszett fiú és annak jelenlegi erkölcsi alapelve. A pokoli gyötrelmek idejének tartamáról.

1. Az Úr: „Éppen úgy, mint ti most, számtalan sokan fognak belőle létrejönni mindaddig, míg minden törvényben lekötött a legszabadabb szellemi életbe megy át és amíg ez az egész világember teljesen fel nem oldódik szabad és önálló szellemivé, addig a törvény és a pokol is létezni fog. Ennélfogva senki sem aggódhat amiatt, hogy a leggonoszabb pokoli szellemek a maguk által készített szenvedéseikben és gyötrelmeikben rövidülést fognak szenvedni. 2. Ennek a napnak centrális napja körül való forgásának ideje körülbelül 28 ezer földi évig tart, amely időtartam tehát azon a napon egy évet tesz ki s amely annyit jelent, mint egy év a napon. 3. Még mielőtt ez a Föld létezett, a Nap a maga mivoltában ezt az utat értetek már számtalanszor megtette, de ezzel a Földdel is már annyiszor, hogy az ilyen nap-évek meghatározására nincsen megfelelő számotok s még kevésbé lenne szám annak meghatározására, hogy hányszor fogja megtenni nagy körforgását teljes feloszlásáig. Én mondom azt nektek, hogy eonszor eon napév semminek sem volna tekinthető. 4. De mi egy bolygónap kora, egy naprendszer centrális napjának korához képest, amely sokkal hamarább létezett, mielőtt egy bolygónap is világította volna az őt körülvevő bolygóit? S mi ennek a kora a napmindenség centrális napjával szemben, vagy annak az egyetemes centrális napjával szemben és milyen elenyésző semmi ennek a napnak a kora egy hüvelybolygóban lévő őscentrális napjával szemben, amely alapjában véve egy hüvelybolygóban lévő összes napok és világok ős első nagyanyja! 5. Hol van az a számoló, aki meg tudná határozni, hogy mennyi idős egy ilyen őscentrális nap és milyen idős lesz? Hány centrális nap és hány egész naprendszer jött már létre belőle, amelyek már régen fel is oszlottak és elképzelhetetlen hosszú idők óta hány új jött helyükbe és elképzelhetetlen hosszú idők múlva még hány fog feloszlani és hány fog ismét helyükbe lépni?! 6. De ezek az őscentrális napok is egykor majd, ha a belőlük keletkező napok is végtelen hosszú időszakokban feloldódnak, szintén feloldódnak, de még akkor nem egyhamar fog az egész világember feloldódni, mert amiképpen egy ember haldoklása fokozatos, azonképpen van ez a nagy világemberrel is. 7. Miért gyengül el lassan, fokozatosan egy idősebb ember teste? Mert benne bizonyos idegek és izmok időről- időre elhalnak és tétlenné válnak, ami a test öregedését és gyengülését vonja maga után és amellett az ember még mindig sok éven át élhet anélkül, hogy szellemi erejéből bármit is veszítene, különösen ha Isten Akarata szerint él. Ugyanígy lesz egykor a nagy világemberrel is, majd ha eon hüvelybolygó feloldódott benne, akkor még a ti fogalmatok előtt végtelen hosszú ideig létezni fog, mert a hüvelybolygó benne az, ami bennetek az idegek és izmok. 8. Ez a hatalmas világember, amelyet most előttetek ábrázoltam, általános összefoglalásában az imént ábrázolt „elveszett fiú”, aki éppen visszatérőben van és az atya, aki eléje megy Én vagyok, mint ember köztetek és őt minden emberben, aki az Én tanításaim szerint él, ismét visszafogadom atyai házamba. 9. Boldog az a bűnös, aki vezeklést tart és bűnbánóan tér vissza Hozzám, de azért azt ne képzelje senki, hogy az általános visszatérés rövid idő alatt fog bekövetkezni és hogy a pokol, vagy a törvény lakói a gaztetteikkel saját maguk által megteremtett rendetlenségért rövid ideig fognak szenvedni és sínylődni! A legkonokabbak szenvedése a leghosszabb ideig tart, akik pedig hamarabb magukba szállnak, természetesen rövidebb ideig fognak szenvedni. Jól megértetted ezt írástudó?”

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 247. Fejezet

VI . kötet

348

A bölcs Megváltó és gyógymissziója a beteg nagy elveszetten. Regulus, a mi őscentrális napunk. Az ember szellemi nagysága.

1. Mondja egészen elképedve a farizeus: „Uram, Uram, Te Mindenható és Örök Istenem! A te nagyon is világos vázolásod szerint a pokolban elkárhozottak számára igen kevés remény van az üdvösséghez, mert az ilyen végtelen időszakoknak, amelyeknek se számuk, se mértékük nincs, egyenlők az örökkévalósággal! Ó, ezek olyan nagyságok, amelyekről egy ember még a legtávolabbról sem sejthetett semmit! Milyen végtelen semmivé válik ezzel szemben az ember! Ó, Isten, miért vagy oly végtelen nagy, bölcs és hatalmas és mi emberek oly ostobák, kicsinyek és semmik? Uram! Valóban félelem száll meg Előtted, Aki Szellemben oly örök, végtelenül nagy, bölcs és mindenható vagy! Csak az a felfoghatatlan, hogy miképpen tudtál egy embernek korlátozott estében, a Te egész Isteni teljességedben hozzánk eljönni, erre a semmis földre?!” 2. Mondom Én: „Nyugodj meg teljesen, mert Én öröktől fogva semmit sem teszek anélkül, hogy annak nem volna meg a legbölcsebb oka. Ha egy bölcs és tapasztalatokban gazdag orvos egy beteghez jön, mindenek előtt azt fogja kutatni, hogy a betegségnek a testben hol van a székhelye s ez magától értetődik és ha ezt felismerte, akkor eszközeivel azon fog igyekezni, hogy a kicsiny, de a leginkább beteg ideget az emberben meggyógyítsa és életre keltse. S ha ez az ideg ismét egészséges, akkor csakhamar az egész ember is meg fog gyógyulni. 3. És lásd, ugyanígy ismerem Én a világemberben is a beteg ideget és éppen azért jöttem ehhez a beteg ideghez, hogy először azt gyógyítsam meg, hogy azután az egész nagy ember meggyógyuljon,. Most már világosabb a dolog előtted?” 4. Mondja az írástudó: „Igen, igen nagy Istenem és Uram! Mindez már a legszebb és legnagyobb rendben van, de én ettől eltekintve, mindegyre jobban és jobban lesüllyedek Előtted a semmiségbe! 5. Mondom Én: „Vajon Én testem szerint nem vagyok-e éppen olyan minimum a nektek most megmutatott teremtés nagyságával szemben? És mégis felülmúlja azt az Én Szellemem a végtelenségig.” Mondja az írástudó: „Nálad ez bizonyára így van, de hol van ezzel szemben az én szellemem?” Mondom Én: „A te szellemed az Enyémmel egyesülve vajon nem szárnyalta túl a végtelen nagy hüvelybolygókat és végül az egész világegyetem emberét is? Vajon nem nézted-e Velem együtt a végtelen nagy hüvelybolygókat, mint bágyadtan ragyogó pontocskákat és magát az egész embert és nem szárnyaltad-e át Velem együtt a nagy világembert a végtelen nagy távoli szabad űrben úgy, hogy az egész hatalmas ember gondolataid szellemi képében csak akkora volt, mint egy picinyke ragyogó hangya? És ha szellemedben képes vagy Engem a végtelen teremtés mélységeibe követni, mégpedig úgy, hogy végül valósággal semmivé lesznek előtted, miképpen mondhatod, hogy te, vagy egy más ember semmi sem vagy a végtelen nagy teremtéssel szemben? 6. Nézz ki a nyitott ablakon és láthatod a Regulust a nagy Oroszlánban; lásd ez éppen ennek a hüvelybolygónak őscentrális napja. Annak tőlünk kiszámíthatatlan óriási távolsága ezt egy kicsiny ponttá zsugorította össze. Mennyi ilyen Regulust képzelhetnél egymás mellett el? Én mondom azt neked: Többet, mint amennyit a te szellemed a nagy világember mellett a végtelen űrben kezdett elképzelni és szellemedben ilyen Isteni képességekkel felvértezve mondod azt, hogy az ember a semmi semmije? A te tested, mint anyag természetesen semmi és éppen azért a nagy, halhatatlan ember ne aggódjon időleges és materiális semmiségéért, hanem csupán szellemi mindenségéért és akkor sohasem fogja azt mondani, hogy ő a semmi semmije, hanem hogy Bennem és Velem a Mindenek Mindene! 7. Lásd, amennyire az Én teremtésem természeti nagyságának előttetek felfedett látása benneteket semmivé zsugorított össze, hozzáteszem azt is, hogy az Én Országomban a legkisebb is összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz mindenben, mint az, ami oly végtelenül nagynak látszik most előtted! Éreted ezt?” 8. Erre az összes jelenlévők szabadabban lélegeztek fel és boldogok voltak, hogy Én befejező magyarázatommal az őket agyonszorítani készölő semmis voltukból ismét kisegítettem.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma 248. Fejezet

VI . kötet

349

E hüvelybolygó és a nagy világember mozgásáról. A dupla napokról, azok bolygóiról és lakóiról

1. De ekkor Hozzám lépett Lázár és kérdi Tőlem mondván: „Uram, egy ilyen hüvelybolygónak, amelyet a Te nagy kegyelmed által minden óriási nagysága ellenére egészen jól elképzelek magamnak, nincsen más mozgása, mint az az általános, amit a nagy világember végez?” Mondom Én: „Ó igen, amelyet saját tengelye körül tesz meg, mégpedig azért, hogy felülete folytonosan súrolja a minden oldaláról őt körülvevő étert és azáltal megfelelő mennyiségű villámhoz hasonló villamos tüzet hozzon létre, amely egy ilyen bolygóban lévő világtestek fő tápláló anyagául szolgál. Ennek a tápanyagnak óriási tömege, amely a bolygónak külső éterhez való dörzsölésének következtében jön létre, teljesen betölti a bolygóban lévő éterűrt. A bolygó belsejében lévő számtalan világtest mozgása által ez a tápanyag az őket körülvevő atmoszféra által ismét felserken, egyesül először bőséges mértékben az atmoszférákkal és ezek által magával a világtestekkel. S minél nagyobb egy világtest -–mint például egy nap, vagy egy centrális nap – és minél vehemensebb annak mozgása, annál több fényt és tápanyagot termel. A napokról a felesleget a bolygók kapják. S ebből láthatod, hogy ilyenformán a hüvelybolygónak is meg kell, hogy legyen a mozgása és saját tengelye körüli forgása, amely óriási gyors és ez bőségesen kiadja nagy szükségletét De ennél még kiadósabb a nagy világember mozgása, a nagy és teljesen szabad éterűrben. Annak mozgása egy végtelen nagy körben olyan rendkívüli, hogy egy pillanat alatt 1000 hüvelybolygó szélességgel jut előre és mégis százszor százezer napévre van szüksége, hogy kiindulópontjához visszajusson. 2. Ebből először fogalmat alkothattok, hogy milyen nagy az a kör, amelyet mindig újból meg kell tennie s eközben minden idegének és izmának táplálásáról gondoskodva van. És másodszor az itt elmondottakból Isten Hatalmáról, Bölcsességéről és Rendjéről világosabb fogalmakat szerezhettek, mint eddig. Értitek ezt jól?” 3. Mondja az írástudó: „Uram! Most már minden világos előttem. Az imént mondottad, hogy az ember igazság szerint nem is szeretheti Istent, amíg Őt előzőleg meg nem ismerte s csak most látom be igazán beszédednek ezt a nagy igazságát! Most ismerem meg az Istent és szeretem Őt Benned, óh Uram kimondhatatlanul. De itt könnyű az Istent megismerni, amikor Te, mint Isten oly hallatlan módon ismerteted meg Magad s emellett nekünk semmi érdemünk nincs, mert ez tisztán csak a Te kegyelmed! De az egész Föld összes embere közül ki lett volna képes a Te mérhetetlen mélységeidet megokolni és megmagyarázni? Erre csak egyedül az képes, aki azokat megteremtette s oly bölcsen és művésziesen elrendezte. 4. Mi nem tehetünk egyebet, minthogy szívünk legmélyebb mélységeiből a legforróbb szeretettel adjunk hálát és köszönetet Neked; de hozzáfűzzük még azt a nagy kérésünket is, hogy tarts meg bennünket továbbra is a Te nagy kegyelmedben s abban mindegyre jobban és jobban erősíts meg bennünket! Uram! A Te régi tanítványaid bizonyára hallottak már gyakran a Te Nagyságodról. Megkérhetjük őket arra, hogy mindazokat közöljék velünk?” 5. Mondom Én: „Ó minden esetre, ők már ezekről igen sokat tudnak. Nemsokára feljön a Nap s találtok majd erre elég alkalmat. De most mindegyik kellőképpen rendezze el lelkében mindazt, amit hallott és őrizzétek meg hűségesen mindazok számára, akikhez az Én nevemben beszélni fogtok. 6. Most pedig menjünk ki a szabadba és szemléljük a napkeltét, hogy mindenkinek kedélye derüljön fel! A vendégfogadós emberei pedig gondoskodjanak jó reggeliről. A fogadós azonnal rendelkezéseket adott népeinek s csakhamar nagy élénkség lett a házban, mi pedig felemelkedtünk és kimentünk a szabadba. 7. Nyugaton még több állócsillag igen jól látható volt és Lázár azt kérdezte, hogy közöttük nincsen-e egy centrális nap? – És Én mondom neki: „Ezek között, amelyek még láthatók, egy sincs, hanem mélyen ezek mögött nagyon is sok van, de ezek közül egynéhányat csak igen éles szem láthat meg sötét éjszakában, mint alig észrevehető fénypontocskákat. 8. De létezik a napoknak még egy különös faja, amelyek az egyes naprendszerekben többször előfordulnak s ezek a dupla napok, amelyek azért mégsem centrális napok, hanem csak ritkább bolygónapok és az egyik a kettő közül mindig lényegesen nagyobb, mint a kísérője. A két nap

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

350

egymástól ritkán van távolabb, mint hatezerszer-ezerszer ezerórányi távolságban egyenes vonalban. A kisebbik nap, a nagyobbik körül forog, mint egy nagy bolygó. Ezen a lakóknak jó életük van, mert először csaknem soha nincsen teljes éjszakájuk és másodszor soha sincs nagyobb hideg különösen azokon a kisebb bolygókon, amelyek időnként a két nap között mennek át és éppen abban az időben, mialatt ez az átmenet megtörténik. 9. De vannak még nagyobb bolygók is, melyek a két nap körül elliptikus pályát írnak le; e nagyobb bolygókon azonban nem élnek a lakók olyan jól, mint a kisebbeken. 10. Ezeknek a dupla napoknak minden naprendszerben igen fontos a rendeltetésük, mert ezek a más egyszerű bolygónapok mozgásainak természetes rendezői és az ismert táplálóanyag kiosztói és egy egész naprendszer részére és számszerint úgy vannak beosztva, hogy miden 700-1000 eges napra egy ilyen dupla nap esik. De majd az Én Országomban mindezt a legvilágosabban fogjátok megismerni, mert itt minden tudás csak egy hiú töredék. 11. De most fordítsuk szemeinket ismét a napkelte felé, mert napunk rövid idő múlva teljes pompájában és fenségében fog felkelni s azért a mai napkeltét mindnyájan jól figyeljétek meg.

Vége a hatodik kötetnek.

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

351

TARTALOMJ EGYZ ÉK

1. Fejezet:

(Jeruzsálemben) Bethesda gyógytavánál. Egy 38 év óta beteg embert az Úr szombatnapon meggyógyít, amivel a farizeusokat megbotránkoztatja. .....................................2 2. Fejezet: Jelenet a jeruzsálemi templomban a meggyógyult, és a felbőszült zsidók között. Az Úr bizonyságot tesz Önmagáról és messiási missziójáról................................................................3 3. Fejezet: Az Úr Jézus világos bizonyságtétele saját messiási missziójáról. Benső atyai igéje és művei. Az Úr csak lágy szellő suttogásában jön és nem viharban. ............................................4 4. Fejezet: Az Úr további bizonysága önmagáról és a templomi zsidók konokságáról; Mózes, mint a zsidók vádlója. Mózes és Illés reinkarnálva, mint Zachariás és Keresztelő János. Jézus megdorgálja az álszent papokat. Az Úr Bethániába megy...............................................................................5 5. Fejezet: Jelenet Bethániában néhány dühöngő farizeussal, akiket az Úr földhöz cövekel; ezek oktatása a jobb jeruzsálemi polgárok által. A lakoma Lázárnál szombatnapon .........................6 6. Fejezet: Az Úr és a földhöz cövekeltek; ezek beismerése, hogy Jézust varázslónak tartották. Az Úr fényes bizonysága isteniségéről….........................................................................................8 7. Fejezet: Az Úr övéivel Lázár dombján Bethánia mellett. A meggyőződés értékéről a tiszta tanítások által. A jelek csupán azok igazolására szolgálnak. ......................................................9 8. Fejezet: Mózes és Illés megjelennek. Mózes megvádolja a templomi zsidókat az Úr előtt, a rajta, valamint Zachariáson elkövetett büntettük miatt. Tanítás a pokolról és az utolsó ítéletről.......... 10 9. Fejezet: Illés megvádolja a gonosz templomosokat, hogy őt, mint Keresztelő Jánost halálra üldözték. A két prófétának nemes lelkű megbocsátása.............................................................12 10. Fejezet: Az idők nagy ideje. A zsidó pap beszéde saját gonoszságukról, a világ és az ördög befolyásáról. Az Úr válasza, hogy mi a tulajdonképpeni ördög, és hogy miképpen lehet azt megjavítani. Mi a bűn és mi a kegyelem?.................................................................................13 11. Fejezet: Az újonnan megtért zsidó papok jó szándéka. A bűnök feltételes megbocsátása. Beszéd az Úr szenvedéséről ..................................................................................................................14 12. Fejezet: Az éjszakai szélvihar. Bizonyság az Atya hatalmáról a Fiúban. A vihar megfelel a bűnös ember benső állapotának ................................................................................................15 13. Fejezet: Az új csillag – az Úr kegyelme. A benső látás megnyitása. Az új Jeruzsálem csodáival és annak jelentősége. Az örökélet feltétele. Mire van mindenkinek a legnagyobb szüksége? Mindenki arra törekedjék, hogy lelkét megmentse. Tanítás a világ és a túlvilág közti viszonyról...........16 14. Fejezet: Egy újonnan megtért zsidó pap beismerése és hűségfogadalma. Életintelmek az Úrtól. Tanítás, hogy az embereknek ezen a világon való élete hogyan készíti elő lelkük túlvilági állapotát. „Itt egy óra néha termékenyebb, mint ott ezer esztendő”................................................................17 15. Fejezet: Márta és a pap beszélgetése Jézusról. A jó szándék. „Az Úr a szíveket nézi.” Az újonnan megtértek tanítványokká lesznek. ...............................................................................18 16. Fejezet: Hogyan szabadultak meg a templomtól a megtért papok: A templom rohadt állapotának felfedése. Lázár előtt is megszűnik a templom nimbusza.........................................................19 17. Fejezet: Az Úr tanítása, hogy a papi tanok stb. felől mit lehet tartani. További leleplezések a templom gyalázatosságairól. Az Úr hallgatást és türelmet parancsol ebben a kérdésben. ........... 21

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

18. Fejezet:

VI . kötet

352

Az Úr kedves és barátságos intelme, hogy a túl nagy hódolatot tegyék félre. Csoda Lázár éléskamráiban. Az Úr bizalmasan közli Lázár barátjával missziós terveit. Az Úr óva int a csüggedéstől és figyelmezteti övéit, mint a mennyekből jövő örömteli hír hordozóit, hogy mindig derűs arccal járjanak. Elég az igaz szeretet is. ..........................................................................21 19. Fejezet: És ha a bűnök súlya nyom bennünket? Az Úr erre vonatkozó szeretetteljes vigasztaló tanítása. Tanítás a bűnök megváltásáról és megtisztításáról. Gyakorlati lelki életintelmek. Óvatosság a külsőségekben. ..........................................................................................................................23 20. Fejezet: Az Úr megsemmisít egy követ – erre vonatkozó tanítások. Az ősteremtésről szóló tanítások. Isten teremtéseinek nem megsemmisítője, hanem megtartója. Az anyag. Tanítás az új földről. A görögök csodák után áhítoznak. ...............................................................................24 21. Fejezet: Jézus bizonyságot tesz saját missziójáról és a benne lévő Atyához való viszonyáról. Tanítás az isteni bölcsességről. A bor csoda. Az ember szellemi haladásának feltétele saját buzgalma és szabadakarata. Egy szép asztali köszöntő, amelyre az Úr Maga mond áment. Tanítás az Úr szőlőjében való munkálkodásról és övéinek itt a Földön való vezetéséről a nyomorúságból a dicsőségbe. A nagy győzelem. A főkonkoly a búza között. .....................................................25 22. Fejezet: Az Úr tiszta tanításainak hanyatlási folyamatáról. Tanítás a hamis tanokról. Vigasztaló ígéret övéi számára. További útiterv. Egy jó tanács, még anyagi dolgokban is felebaráti szeretet. 26 23. Fejezet: Az Úr és övéi ismét Betlehemben. Ugyanott a 7 kapunál sok beteget meggyógyít. A munkaszerzés nagy jócselekedet. Jelenet néhány farizeussal a szombaton gyakorolt jócselekedet miatt. 28 24. Fejezet: Betlehem közelében Jézus meggyógyítja a vendégfogadós feleségét és leányait. Azok öröme az Úrban. Jelenet Júdással. A tanítványok szintén kísérleteznek beteggyógyításokkal. Az Úr Bethániában. Találkozás az előbbi gyógyultakkal. ...................................................................29 25. Fejezet: Márta Bethániában elbeszél egy jelenetet a farizeusokkal, és hogy ezeket a munkások hogyan küldték haza. Tanítás az igaz keresztségről. Utazás Kisbe Kisjónához. Annak öröme ilyen nagy vendég látogatása felett. Kisjóna elmondja Mária ott tartózkodását. Filozófiai megvilágítások a vitában. 30 26. Fejezet: A görög (hívővé lett) filozófus Filopold Kánából – Jézus elé terjeszti kérdéseit; az először csak elhitt tanoknak szükségszerű logikus bizonyításáról. Az Úr tanítványait szabadságra hazaküldi, Júdást hosszabb időre. Filopold ellenvetései az Isten lényére vonatkozólag; Isten tér és idő felett állva mi módon lehet jelen, mint személy Jézusban? ......................................................32 27. Fejezet: A vakhitről és világos megértésről. Az Úr intelmei a világos életbölcsességről. A fejlődés rendjéről. Mindennek megvan az ideje és mindennek meg kell érnie. Erre szolgáló példák. Az almafa és az ember. ...................................................................................................................33 28. Fejezet: A lét tényleges létezése a testen kívül; rámutatás egy igen távoli csillag látogatására, valamint egy gyakorlati, de mégis időn kívül álló angyali munkára. Logikus következtetés, hogy az ember benső lénye szerint miképpen állhat tér és időn kívül. Következtetés az Isten és az angyalok idő és téren kívüli létére. .................................................................................................................34 29. Fejezet: További példák a tiszta szellemieknek a téren és időn kívül való fennkölt állapotáról: A mérték és az erő, az angyali hatalom és isteni hatalom ............................................................36 30. Fejezet: Példa a látható teremtésben lévő világosságról, melynek végtelen hatványozódása semmi a végtelen isteni világossággal szemben .......................................................................36 31. Fejezet: Közvetlen bölcseleti kérdések Jézus személyes emberi és általános isteni lényegiségéről. Az Úr világos felelete, hogy miképpen lehet Ő egyben időben és térben, idő és tér felett ...........................................................................................................................37 32. Fejezet: Példák az Úr ember- isteni lényegiségének teóriájához, azaz hogy a természetes és mulandó dolgokban miképpen van jelen a tiszta szellemi is. A búzaszem… ..........................38 33. Fejezet: Filopold tanításokat kér arra, hogy hol van a mennyország és a pokol? Az Úr magyarázata, hogy a benső lelkiállapot ebben a kérdésben miként határoz. Példa a gőgről és az uralomvágyról. Nabukodonozor. A jónak és rossznak növekedése, de a rossznak határ van állítva,

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

353

azután jön a törvény. A zsidó-görögök jó bizonysága a szónak és az igazságnak a jelekkel szemben való nagyobb értékéről..............................................................................................................39 34. Fejezet: Tanítás a leghelyesebb uralkodó módokról. A nagy halfogás az Úr parancsára és annak jó következményei. Mária megérkezése Kisbe; az ő jó példája. Tervek a húsvéti ünnepre ......... 41 35. Fejezet: Epizód Iskariót Júdással; az ő hazatérése. Júdás és Péter. Egy Júdást kompromittáló eset: 4 gyermek koldulni jön, s ezek bizonysága atyjukról. Júdás védekezése. ........................... 42 36. Fejezet: Mária bölcsen és komoly hangon meginti Júdást. Mária működése Kisben, mint gyermekoktató és gyógyítónő. Elutazás Kisből és tengeren át Lázár vendégfogadósához. Epizód a templomosok, Lázár és munkásai között. .................................................................................44 37. Fejezet: A 3 bölcs Perzsiából, akik Jézus születésekor neki hódoltak, meglátogatják az Urat, mint férfiút. Ezek csodálatos élményei .....................................................................................45 38. Fejezet: A 3 bölcs tapasztalatairól beszél; elmondják szellemi vezetéseiket első betlehemi útjuk alkalmával. Az Úr felszólítja őket, hogy tudtul adják, mivel foglalkoznak most. A legvénebb elmondja élményeiket, tudásukat, működésüket, mint médiumok, csillagjósok és mágusok. Tudásuk a puskaporról, villamosságról, magnetizmusról és a szemfényvesztés művészetéről. ................46 39. Fejezet: Az Úr bírálata ezekről a tevékenykedésekről. A jó cél nem mentesíti a rossz eszközöket; erre szolgáló példák: A szenvedő beteget megmérgezik az álcsodák káros volta, a könnyen hívőségről, a tévhitről és a fanatizmusról. Az Úr világos bizonysága saját földi missziójáról. A szeretet világosságának országa. Az örök igazság és annak győzője: Jézus-Jehova! ................................ 48 40. Fejezet: A bölcsek jó bizonysága. Az Úr jó tanácsa. Fontos missziós intelmek. Valami a médiumok szellemi ellenőrzéséről. A világos szellemek befolyásáról és utasítások ennek a kegyelemnek előmozdítására és elhárítására. Kik voltak azok a szellemek? ...........................49 41. Fejezet: Az Úr és övéi ismét Lázárnál. Utazás Galileába. Jézus magatartása a templomosokkal szemben. Jövendölés azok bukásáról. Utazás Tibériásba. 5000 ember táplálása 5 árpakenyérrel és 2 hallal. Az Úr elmenekül a nép közül, amely királlyá akarja kikiáltani. ........................................ 50 42. Fejezet: Ennek a csodálatos megvendégelésnek és körülményeinek megfelelő szellemi magyarázata. Az Úr eltűnik azok számára, akik Őt hiú világi királlyá akarják tenni. A tanítványok Kapernaumba mennek, az Úr a tengeren megy utánuk. A nép hajón követi. ...........................52 43. Fejezet: A nép csodálkozik, hogy Jézus is itt van már. Az Úr súlyos értelmű tanítása ehhez a hiú néphez az élet kenyeréről. .........................................................................................................54 44. Fejezet: Jézus további beszéde az értelmetlen néphez földi missziójáról, testének evéséről és vérének ivásáról. „És mindenki Isten által fog oktatást nyerni.” (Teozófia.) ...........................55 45. Fejezet: A nép különféle bírálata Jézus e mély értelmű beszéde felett. Sokan elmennek. A tanítványok bírálata e tanításokra vonatkozólag. Az Úr magyarázata; a szellem tesz élővé. Bíráló intelmek a tanítványokkal szemben. .........................................................................................57 46. Fejezet: A búza között lévő konkolyról. Amire szükség van. Sokan eltávoznak a hallgatók közül. „Ti is el akartok menni?” Péter helyes válasza: „Hová mennénk?” ..............................58 47. Fejezet: Magyarázat Iskáriot Júdás lényéről; az ő alakoskodásai és Nathanael feleletei. .. 59 48. Fejezet: Az Úr Jézus és tanítványai Kapernaumban a bölcs szállásadó vendégfogadósnál. A vendégfogadós jó eredményű vitatkozása az Úr tanításai fölött zúgolódó zsidókkal. Az Úr erre szolgáló magyarázata. ...............................................................................................................60 49. Fejezet: Egy indítvány, hogy Júdás helyett ezt a vendégfogadóst fogadja fel az Úr Jézus apostolnak. Az Úr fontos válasza és tanítása a türelemről........................................................62 50. Fejezet: A nagy halfogás az Úr utasításai szerint. A nemes halból készült lakoma. Az Úr, mint vőlegény s övéi, mint a lakodalmi vendégek. Természettudományi magyarázat a halakról. ....... 62 51. Fejezet: Gyakorlati és szellemi intelmek. A böjtölésről és vezeklésről. A képmutatásról és a szívbeli bűnbánatról. Példázat az önhitt farizeusról és a bűnös, de alázatos vámszedőről........... 64

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

52. Fejezet:

VI . kötet

354

Teli gyomorral nem jó pihenőre térni. A kísértés szelleme mindenütt kételkedik; erre szolgáló intelmek. Itt a Földön az ember teste súlyosabb, mint a lelke. Fülöp önbeismerése – kicsinyhitűsége: az Úr erre szolgáló megvilágítása. „Mindenki viselje a terhét készséggel!” Magyarázatul szolgáló példák. A gondolkodóképesség és a szellemi életerő gyakorlása. .......... 66 53. Fejezet: A vendégfogadós a teremtmények igaz rendeltetése felől kérdezősködik. Az ember gondolkodó lény s olykor tépelődővé válik. Az Úr rövid és világos magyarázata a teremtmények céljáról. A természetes újjászületés (palingenézia) magyarázata, vagy a tulajdonképpeni igazság arról, amit Darwin materiálisan sejtett. Minden földi lét küzdelmének célja. A szellemek hatványozása. A földi emberi test célja és vége. ..................................................................................................67 54. Fejezet: A test feltámadásáról. A földi testet annak lelke mindörökre kihasználta; logikus bizonyíték. Az Isten a legtisztább Szellem s az embereknek, mint az ő gyermekeinek is egykor azzá kell lenniük! Az ember túlvilági feltámadó testéről, amely megfelel a Földön való cselekedeteinek. Mikor van az elhaltak utolsó napja és feltámasztása?...............................................................68 55. Fejezet: Miért kell a kicsiny gyermekeknek meghalniuk? Miért kell, hogy az embereket nagy betegségek gyötörjék? Az Úr rámutat arra, hogy ez nem Isten akarata, hanem ezt csak az emberek bukása vonta maga után. Tanítás a túlvilági gyermekországról. A betegségek és szenvedések jó célja. 69 56. Fejezet: A súlyos betegségek fő okairól. Paráznaság, fajtalanság. Restség, elbizakodottság, gőg. Falánkság és tobzódás. Harag és bosszú. Egy példa. A betegségek áldásai. Diétikus utasítások a születésüktől gyengék számára. Mindenféle baj a restség ellen szolgál. Sok gondviselésszerű betegségről. Tanítások az igaz felebaráti szeretet műveiről, amelyeket ott kell gyakorolni, ahol földi előnyök nincsenek kilátásban....................................................................................................70 57. Fejezet: A szökőár minden látható ok nélkül; ennek jó oka. A templom halálos ellenségexpedícióját Jézus ellen ártalmatlanná teszik. Véleménykülönbség a tanítványok között – az Isten közvetett és közvetlen behatásáról – az Úr kiegyenlíti. Az igazi Istentiszteletről: Az Isten iránti szeretetből való jócselekedetek és Istennek Jézus Krisztusban való emberré levésében való hit. 72 58. Fejezet: Egy világi ember típusa s annak állapota a szellemi igazságokkal szemben. Péter vele való érintkezése. Péter tiszta bizonysága a nagy kegyelmi időről és az Úr missziójáról. A gazdag férfi ítélete Jézusról. József egy kijelentése Jézus nagy iskolai képzettségéről................................74 59. Fejezet: Az Úr tanítása az ehhez hasonló – minden magasabbrendű dologra éretlen – világi emberekről. Fontos missziós tanítások. Péter bosszankodása az ilyen világi disznók miatt, amelyek elé nem szabad a szellem igazgyöngyeit dobni. .............................................................................77 60. Fejezet: Az Isten a szívet nézi és nem a kezeket és a térdeket. Példa a világi emberek, a kereskedők és a rabszolga kereskedők s a többi lényéről. ........................................................80 61. Fejezet: Az Istennek milyen különböző teremtményei vannak a Föld emberei között? A világ gyermekei a kígyók gyermekei. Tulajdonképpen mi a lélekvándorlás? A túlvilági állapotokról a középrétegekben. Reinkarnáció. Látogatók más bolygókról. A Föld, mint az Isten gyermekségének iskolája. Miért nem lehetnek ezek a titkok köztulajdonná? ......................................................81 62. Fejezet: Az Úr övéivel a vihar alatt a halászkunyhóban. Ki uralja az összes szellemeket? A nagy tengeri kígyó, annak lényege és célja. A világi ember rokonsága a nagy kígyóval. A világi emberi lelkek gyógykezeléséről a túlvilágon. .......................................................................................82 63. Fejezet: A Teremtőnek is nehéz szabad lényeket nevelni. Példázat a terhes asszonyról. Istennek Krisztusban való testetöltésének oka; miért történt ez éppen abban az időben? A teremtés berendezésének bölcs rendjéről, erre példa maga az ember. A készre teremtett emberek gépek volnának. Isten útjai az ember önállóságához...........................................................................83 64. Fejezet: A hitetlenség, mint az érettségnek bizonysága egy újabb kinyilatkoztatásra. Az emberek szellemi állapota Noé idejében. Rövid magyarázat ezek vezetéséről és a vízözön történetéről. Azoknak az embereknek Isten gyűlölete, mert meg kellett halniuk. Az emberek benső állapota Krisztus idejében, a zsidók és az egyiptomiak........................................................................................................85

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

65. Fejezet:

VI . kötet

355

Isten testetöltése a Krisztus előtt elhalt lelkeknek javára vált-e és mi módon? „Itt egy nap többet ér, mint ott száz esztendő.” Tanítás a mennyországról. Példázat a magvető emberről. 100 66. Fejezet: Jelenet a kapernaumi főnökkel a haltized miatt. A tengeri kígyó még egyszer feltűnik, annak lényegéről. ......................................................................................................................88 67. Fejezet: A vendégfogadós meggyőző világosságot kér az emberi lélek halhatatlanságáról. A zsidók, a rómaiak és a görögök erre vonatkozó nézete. Az Úr tanítása. Példa az építésről. Állati lelkek. Fontos intelmek a személyes halhatatlanság biztos öntudatának felébresztésére.....................89 68. Fejezet: A halálfélelem oka a világ- és önszeretet. Tanítás az ősatyák tisztánlátó állapotáról. Szadduceusok, cinikusok és zsidók. Az érzéki gyönyörök veszedelme az élet számára. Vigasztaló és világos tanítások az Úrtól. Dávid példája. ................................................................................91 69. Fejezet: Az Úr beszéde az igéi szerint cselekvők áldásáról. Isten Országáról és az Istenben való buzgalomról. Példa a virágokról. Tanítás az isteni szeretetről és bölcsességről; a törvények szentesítése ennek a szeretetnek és bölcsességnek egy megnyilatkozása. Minden az akarattól függ. A boldogsághoz vezető út. 92 70. Fejezet: Epizód a vendégfogadóssal. Az elsüllyedt föld; ennek az óriási üregnek szellemi keletkezési oka és csodálatos módon való kitöltése. Szellemhangok. Az isteni akarat hatalma. . 93 71. Fejezet: Tanítás a gonosz szellemek lényegéről. Az isteni rendnek engedelmeskedni az ő legnagyobb gyötrelmük. Példa az álomkórósról és az álmodozóról. Missziós tanítások a szellemi alvók felébresztéséről. Az isteni gondviselés erre szolgáló eszközei – betegségek, szerencsétlenségek, csapások, mint keserves gyógyeszközök. .................................................................................94 72. Fejezet: Tanítás a gonosz szellemek erejéről; a gondviselés jóváhagyásai. Természetes folyamatok a rét nyílásának keletkezésénél. Nincs esemény szellemi cél nélkül. Missziós intelmek. A tévhitű sötét embereket a világosságra először elő kell készíteni. ............................................96 73. Fejezet: Egy gonosz farizeusokkal telt hajó veszélyben. A vendégfogadós megfulladt leányát az Úr feltámasztja, annak bizonysága. Prófétikus ujjmutatás Lázár feltámasztására és annak hatása. 97 74. Fejezet: A tanítványok a kísértő szellemekről, ördögökről és megszálltakról beszélnek. A farizeusok hajója a hullámzó tengeren. Péter megmagyarázza a tengeri madarak természetét.... 98 75. Fejezet: Tanítás a teremtés helyes és áldásos szemléléséről. Az isteni szeretet, bölcsesség és mindenhatóság megismeréséről. A tevékeny isteni és felebaráti szeretet megadja a halhatatlanság öntudatát. Az Isten lényéről. .....................................................................................................99 76. Fejezet: Az emberek bukásának okairól. Történelmi visszapillantások. Ózsidói teokrácia. Egy élettitok. Mikor és hogyan javul meg az állapot az emberek között? A pokol elemei a Földön. Az emberiség nagy szellemi kulturkorszakai. Életintelmek; a tanítványok félreértése. .................... 100 77. Fejezet: Kirándulás a hegy tetejére. A farizeusok hajója még egyszer feltűnik. Néhány szó annak utasairól, érdeklődés Júdás felől. A szép kilátás. Tanítás annak legjobb kihasználásáról. .....102 78. Fejezet: A zsinagóga főnök köszönete a vendégfogadósnak. A vendégfogadós és a küldönc beszélgetése Jézusról...............................................................................................................102 79. Fejezet: Rövid jelenet Júdással. Az Úr elutazik övéivel. Hová? – kérdik a tanítványok. Megtárgyalják, hogy Palesztina különféle helységeinek lakói mennyire volnának érettek a világosság befogadására. Galilea a szellemtanok erős vára. Az Úr ígéretet tesz a vendégfogadósnak. „Az isteni titok az emberi szívben”, vagy ”az élő Ige.” A vendégfogadóst az Úr, apostol- tanítványai közé fogadja. 104 80. Fejezet: Látogatás Kánában (Galilea) az ottani vendégfogadósnál, ahol az Úr Jézust a legnagyobb hódolattal üdvözlik. Utasítás csecsemők számára. József fiai által csodálatos módon épített étterem. 106 81. Fejezet: Látogatás Kapadóciában, Galilea legszélső északi pogány városában; „Melite, Cilicia!” az amulett- görögök. Látogatás Chotinodorában; - betlehemi zsidók, mint pénzváltók. Örmény zsidók, mint fakereskedők. Földrajzi és etimológiai tanítások Galileáról és Szíriáról. ............................ 106

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

82. Fejezet:

VI . kötet

356

A tanítványok aggodalmaskodnak és kenyeret vásárolnak. A tanítványok és a vámszedők. A vámszedő vigasztaló tanítást kap az Úrtól. .....................................................108 83. Fejezet: A 3 gyakorló orvos a vámszedő beteg fiánál. A beteg meghal. A Megváltó megjelenik. Egy láz elleni szer. Az orvosok üzleti praxisa. Jézus bírálata ezekről. Az Úr feltámasztja a halottat. 109 84. Fejezet: A beteg bírálata orvosairól. Bizonyságtétel a Megváltóról. Az orvosokat kifizetik. A legifjabb maradhat...................................................................................................................110 85. Fejezet: Lakoma a vendégfogadós dísztermében. Az Úr beszéde az ember isteni szelleméről; az élet legnagyobb művészete önmagunkat megtalálni. Tanítás a halhatatlanságról. A vendégfogadós bölcseleti elmélkedései, és irányítást kér a valódi életművészet megtanulásához..................111 86. Fejezet: Jézus bizonysága saját missziójáról – mint az élet művészetének tanítója és oktatója; nagyon fontos példák. Az éles eszű vendégfogadós rájön az alapkérdésre ............................112 87. Fejezet: Jézus magyarázata saját lényéről. A legegyszerűbb természeti bölcselet és Isten létezésének logikus bizonyítéka, mint alaperő a teremtésben. Missziós intelmek. Az Isten iránti szeretet az igazi életelixír. .......................................................................................................113 88. Fejezet: A szellemi tökéletesség alapja – az Istenben való hit. Fontos tanítások Isten lényéről. Példa a természetes napról. Az okos vendégfogadós ravasz kérdései. Jézus mély jelentőségű tanítása önmagáról. 115 89. Fejezet: Párbeszéd az orvos és a vendégfogadós között az Úrról ................................116 90. Fejezet: Az Úr Jézus csodálatosan megment egy fával telt tutajt. Jézus Krisztus saját lényéről és testének csodálatos módon való nemzéséről. Jézus az újjászülettek elsődje saját emberi, és isteni mivoltáról tanúskodik. Rámutat szenvedéseinek céljára. Az életre vonatkozó legjobb tanács. Az orvos jó bizonysága és hasonlata. Az Úr szerénysége a templomosok jogtalan követelőzéseivel szemben. Az Úr a fát Jorednek ajándékozza. ...............................................................................................117 91. Fejezet: A reggeli a vámszedő házában. János apostol előadása az Úr szeretettanairól. Az Úr erősíti őt. Az orvos egy kis csoda gyógyerőt kér. Miképpen lehet Jézus nevében betegeket gyógyítani? Utasítások a gazdagok gyógykezelésére nézve. A legszebb hála az Úrnak, ha az Ő tanításai szerint élnek. Mózesi rendelet, hogy a papoknak, tanítóknak és az orvosoknak jár a tized. Az igazi tanítványok jutalma. 118 92. Fejezet: A keresztény papság bukása. Az Úr szolgáinak jutalom igényéről és egyéb szabályok. Tanítás a vámokról és a rabszolgaságról. A bálványpapok kezeléséről. ................................120 93. Fejezet: Jelenet az 5 bálványpappal. A templom és a tó szent ligetének meglátogatása. Kritikus esemény egy kirívó szükséghazugság következtében. A bálványok csodálatos módon semmivé válnak. Ennek az eseménynek különböző hatása. Az Úr rámutat a papi asszonyok helytelen álláspontjára. 121 94. Fejezet: A Minerva-pap okos beszéde és kérése a bálványok újbóli felállításáról. Az Úr türelmes válasza és Jored jó indítványa. A szent tó világító tüneményét az Úr megmagyarázza, valamint világításának természetes okát, azután földdel befedi. ...........................................................123 95. Fejezet: Az 5 pap rémülete e veszteség fölött. Az Úr utasítása, hogy mit tegyenek. ...125 96. Fejezet: Az Úr engedi a papoknak, hogy a jövőben is készítsenek kalendáriumot és órákat csalás nélkül. Utasítások az Isten lényére nézve. Tanítások a valódi csillagászattanról. ........................ 126 97. Fejezet: András és Nathanael a bálványpapokkal közlik az Úr tanításait. Látogatás a szegény halászfalucskában. Az Úr itt a világ üdvözítőjeként és a lelkeket a tévelygésektől való Megváltóként jelenti ki magát és meggyógyít minden beteget. Jelenet a karnélkülivel. A kétkedő papot először az orvos, azután az Úr tanítja. A karnélküli ember meggyógyítása. ...........................................127 98. Fejezet: A szegényeknek prédikálják az evangéliumot, amit azok hálával fogadnak, de a Zeuszpapnak különös magyarázatokat adnak, és kérdéseket tesznek fel. A pap ügyes védekezésével bajba kerül. A szegények további oktatása az Úrról.........................................................................130 99. Fejezet: A szegények hálája. Az Úr figyelmeztetése és ígérete velük szemben. Kérik az Urat, hogy áldja meg kopár vidéküket; szerény kérésük a legnagyobb mértékben teljesedésbe megy. A

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

357

környék csodálatos átváltozása. Egy jó intelem a szeretetre és békére. A boldog emberek hálás öröme. 132 100. Fejezet: Júdás egy jellemvonása. Visszatérés Chotinodorába. A kíváncsi papi asszonyokat az étteremben rendreutasítják. Jeruzsálem és a boldoggá tett helység. .......................................133 101. Fejezet: Kérdések Dániel látomásai felől. Az Úr fontos tanítása ennek megértésére; miért nem értette meg maga Dániel? Az Úr saját missziójáról tanúskodik. Fontos tanítások, hogy a Próféták könyve miért van olyan burkoltan megírva. Az Úr rámutat a mi időnkre és annak találmányaira. 134 102. Fejezet: A különös kísértetet – amellyel a papok éjjel találkoztak – az Úr természetesen megmagyarázza. Az Úr bebizonyítja a papoknak, hogy feleségeiket a bálvány szolgálatával ők maguk butították el. Az Úr övéivel eltűnik a bámész nép elől; a pénzsóvár Júdás. ...........................135 103. Fejezet: Látogatás a bálványligetben; különös jelenet ugyanott. Az asszonyok beismerik a célt; különös fordulat ebben az ügyben. A papok feleségeiket az Úr Jézushoz utasítják, kiről ismét bebizonyosodik megváltói mivolta. Intelem az asszonyokhoz. A legjobb figyelmeztetés és ígéret. Az asszonyok jó bizonyságtétele az Úrról. Az Úr vigasztaló ígérete erre és a túlvilágra nézve..137 104. Fejezet: A tudós beszédes asszonyok kételyhalmaza a túlvilág felől. Felsorakoztatják Diogenest, Platónt, Szókratészt és a többit. A papi asszonyok meg nem értett álma a túlvilági igazságokra vonatkozólag. Tudálékos asszonyi kritika a halhatatlanság hitéről. .......................................139 105. Fejezet: Az Úr rövid felvilágosítást ad a tudományos asszonyoknak. Kifejezi nemtetszését az ilyen gőgös tudákosok felett és azok bírálata. Az Úr utasítja a papokat és azok feleségeit, hogy csak délután jöjjenek vissza. ...........................................................................................................140 106. Fejezet: Miért tartózkodott az Úr tovább ebben a nagy templomos községben? Júdás. Az írástudó az emberek egyenetlensége és halála fölött okoskodik különösen azért, mert nem áll fenn biztosíték egy túlvilági életre nézve. Az endori boszorkány. .................................................142 107. Fejezet: Az Úr beszéde arról, hogy Isten mennyire fáradozik azon, hogy az embereknek a túlvilágról bizonyítékot adjon, de ők maguk nehezítik meg a meghaltakkal való érintkezésüket. Erre szolgáló történelmi tények. Az emberek célja; a legegyszerűbb életintelmek. Mi az anyag? Az Úr nemtetszése a kétkedés fölött. .................................................................................................143 108. Fejezet: A bőbeszédű papi asszonyok sztoikus-atheisztikus beszéde vitában az írástudó tanítvánnyal. .........................................................................................................................145 109. Fejezet: Az írástudó tanítvány felfedi a sztoicizmus üres voltát rámutatva a bennük lévő halálfélelem okára és utal a Föld és a túlvilág közti érintkezésre. A hiú tudományos asszony azt akarja, hogy neki legyen igaza, de már közeledik az igazsághoz.......................................................147 110. Fejezet: Az írástudó tanítvány a papi asszonyt az egy, igaz Isten lénye felől oktatja és rámutat, hogy Isten bár az örök szeretet, de egyben az isteni igazságosság is és amilyen mértékben magunkévá tesszük az isteni akaratot, az ember olyan mértékben lesz rokon az Istenben lévő szeretettel és lesz szabaddá; ellenkező esetben a kérlelhetetlen törvény hatalmába esik, amelyből minden anyag áll s ami a legborzalmasabb a szabadságra hivatott emberekre nézve. Szofisztikus ellenvetések arra nézve, hogy mi az igazi isteni akarat, hol van az állítólagos Isten? Tanítás arról, hogy hol kell az Isten akaratát keresni és miképpen lehet azt magunkban megtalálni? ..........................................................149 111. Fejezet: Az Úr beszéde a sztoikusokhoz – azok visszás felfogásáról. Az igaz életutasítások felséges tanításai fontos bepillantásokkal az emberek lényébe és magas életcéljába. A papnő kérdi, hogy a kívánt szellemi jelenség, mint bizonyságtétel miért nem lett osztályrészüké? Az Úr felelete: „Én eljöttem, de ti üres álomnak hittetek Engem.” A tisztánlátás feltételei. Az emberek földi missziójáról. 151 112. Fejezet: Jored és babonás halászmestere az Eufrátesz partján; az Úr, mint halász és életmester. 153 113. Fejezet: Gyakorlati missziós intelmek: „Legyetek okosak, de ne legyen bennetek hamisság!” Példák az okos hadvezérről, az ügyes orvosról és a babonás halászmesterről. ......................154 114. Fejezet: Az Úr Péternek azt a kifogását, hogy a kígyót példaképül állította, természettörténeti alapon megmagyarázza. A kígyó, mint az állatok királya. .....................................................156

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

358

115. Fejezet: Jelenet a fatutaj tolvajokkal. Péter és Jored az akkori tutajtörvényről. Az Úr elfogja a 24 tolvajt a 4 tutajjal együtt és tudtára adja azok cselekedetét. A vámhivatalnok és a tutaj tolvajok. Jelenet a fatolvajok és a tutaj tulajdonosai között. ..............................................................................156 116. Fejezet: Jored az utóbbit az Úrhoz utasítja. A tutajtulajdonosok és Jézus; az Úr őket a kárpótlással a szegényekhez utasítja. Az Úr a tolvajlások gyakori okáról. Szociális intelmek a tulajdonosok viszonyairól az emberekkel szemben. Egy jó szociális intelem........................158 117. Fejezet: Az Úr egy parabolában a visszás szociális állapotok keletkezésére világít rá. A gazdag ember és munkásai. .................................................................................................................159 118. Fejezet: A tutajtulajdonosok megerősítik a munkások jogát. Példa szorgalmas A-ról és a rest Bről. A tutajtulajdonosok helytelen következtetését az egyeduralkodóra vonatkozólag az Úr Jézus elutasítja, mert azoknak koronázott joguk van a rend és biztonság fölött őrködni, ennélfogva a községek is arra vannak kötelezve, hogy adóikat lefizessék. Kivételt képeznek a tirannusok. Intés a türelemre. Miért hagyja ezt jóvá Isten? Isten, mint a szorongattatott nép egyedüli segítője. A tutajtulajdonosok emberséges ítélete a tolvajok fölött. Jézus isteni ítélete ebben az ügyben, ami igen figyelemre méltó; azok felületesen ítélkeznek, de az Úr az indítóokot a tulajdonosokra hárítja és azokat nagy pénzbüntetésre ítéli.........................................................................................................160 119. Fejezet: A férjeik által immár megtérített papi asszonyokat túlzott hódolatukból kigyógyítják. Azok jó bizonyságtétele az Úr lényéről. Kérdés a holdkórosság felől. ..................................162 120. Fejezet: Az Úr csillagászati – fizikai magyarázatokat ad főképpen a holdvilágról és bemutatja a mi bolygórendszerünket egy csodálatos modellen. Tanítás a Hold kettős világáról és azok lakóiról. A holdvilág magnetikus- fluidikus befolyása a Földre inkarnált holdlelkekre.................................. 163 121. Fejezet: A Holdból a Földre inkarnált lebegő szellemek további sajátságai. Megszálltság. Utasítás ennek a bajnak gyógyítására. ....................................................................................164 122. Fejezet: Az Úr óva int a visszaeséstől. Rámutat az imára és hogy mit kell kérnünk. Mi az Úr dolga a mi érdekünkben? Jored hálája. Rendelkezés a bolygó-modellekre nézve. Fontos tanítás, hogy alapjában véve mi az anyag és ki az Úr? ................................................................................165 123. Fejezet: A pap jó kérése az ima tanítása iránt. Az Úr tartalmas beszéde az imáról, istentiszteletről, ünnepnapokról, a ruházkodásról és a legegyszerűbb vallás-kultusz tanításáról. 166 124. Fejezet: Az Úr megengedi az igazság tanainak feljegyzését. Óva int írásainak bálványozásától. Az Úr tanács a gyermekek általános tanításáról olvasásban, írásban és számolásban és az emberek helyes és általános neveléséről. „Csak az igazság nevel benneteket emberré!” .....................168 125. Fejezet: A papi asszonyok kívánságára az Úr megidéz egy szellemet. Tanítás a szellemlátásról; mikor és hogyan van annak haszna? Jelenet az éretlen szellemmel és annak durva beszéde. A képmutatás lehetetlensége a túlvilágon. Az Úr óva int az ilyen szellemekkel való érintkezéstől. Az Úr övéivel eltávozik Chotinodorából. ..........................................................................................169 126. Fejezet: Az Úr övéivel visszamegy Malavesbe és onnan hajón Samozatába. Péter dicséri a pogányokat és feddi a zsidókat az evangélium befogadóképességének oka miatt. Az Úr tanítása a zsidók és pogányok szellemi szántóföldjének különfélesége fölött. A világüdve mégis csak Jeruzsálemből indul ki. Folyami kalózok tűnnek fel. .............................................................170 127. Fejezet: Epizód 10 folyami kalózzal, hogyan győzi le őket az Úr, veszi el kincseiket és teszi őket követőivé? A 20 tanítvány az Úr eljárását különösnek találja és emiatt rendreutasíttatnak. „Kinek műve az ember?” 200 128. Fejezet: Események Samozatában. A vámszedő és vendégfogadós. Az előbbi kalózok szerénysége. „Kik vagytok ti?” Az Úr válasza. A titokzatos hajó. A százados......................202 129. Fejezet: Betérés a századoshoz s annak lázbeteg fia meggyógyítása a bálványistenek megsemmisítése után, amely 7 pap jelenlétében történik. A százados hálája. A százados, a vámszedő és a papok felébresztése. .........................................................................................................203

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

359

130. Fejezet: Az Úr a papokat kartársaihoz utasítja Chotinodorába. Milyen időket élünk? A papok

ijedelme. A százados megfenyegeti őket. A 10 kalóz felruházása. Az Úr jó bizonysága felőlük. 205 131. Fejezet: A 10 kalóz romantikus története, valamint a századosé, amelyet kiegészít az Úr. Az isteni gondviselés és az igazi vigasz. Az igazi kincsek és a halhatatlanság öntudata. Hol van az, aki Izis fátylát felfedi? Az Úr tanítása önmagáról és hatalmáról. 206 132. Fejezet: Kirándulás egy dombra, amely szép kilátást nyújt. A sas a házinyulacskával. Az érzéssel teli százados panaszkodik az állatvilág harcairól. Diogenes csúfolkodása Platónról; „az emberi méltóság” vagy a kopasztott liba. A százados ezen ellentmondások megvilágítását kéri. .....209 133. Fejezet: Fontos intelmek a lelki tanításokhoz és az anyag céljáról. „A kőzettől az éterig minden lélek szubsztancia.” Az életönállóság jele az isteni megismerés. Az emberi lélek feladata és magas célja. Az életküzdelem. Nagyjelentőségű tanítások a teremtésről. Mi egy szellem és mi az angyal a materiális iskola önfejlesztése nélkül? Különbség az angyalok és az „Isten gyermekei” között.210 134. Fejezet: A százados csodálkozása Jézus bölcsessége és ereje fölött. Elbeszélése az ősbölcsességű illíriaiakról s azok magyarázata a mitológiáról. Az önszeretet és a test szeretetének szerencsétlensége. Megjövendöli Isten testetöltését. A százados éles hangú kérdése.................. 212 135. Fejezet: „Hogy ki vagyok Én, azt a szívetek kell, hogy megsúgja nektek!” Isten személyisége. Hogyan válhat az ember Istenhez hasonlóvá? Utasítások a csodatételek feltételeiről. Az első missziós elv. Az ember érettségi foka. Egy tanítvány (Péter) csodapróbája. Az Úr példát nyújt az étkezésnél való türelemről. .......................................................................................................................213 136. Fejezet: Reggeli séta a százados gyönyörű kertjében; annak összehasonlítása az ember bensőjével. A teremtésben a legmagasabbrendű esztétika jut kifejezésre; - miért? A szépérzék rokon az igazi igazságérzettel. Óva intés a nagyra törő túlzástól......................................................214 137. Fejezet: Reggeli a vámszedőnél; a nap missziós munkája. Utazás Serrhébe vízen. Beszállás ugyanott a római ezredesnél. Látogatás a bölcsesség templomában. Az óindiai szép jövendölést az oltár könyvében a római ezredes megmagyarázza. Kaukázus. A papok és az Úr. Az alázatosság mélységeibe való leszállás áldásairól......................................................................................216 138. Fejezet: A nép hódolata. A mesterséges csodalakoma. Mikor következnek be a Földön a paradicsombeli állapotok: Egy felséges tanítás. A papok kérdése, hogy miképpen kell Istent szeretnünk? Példa a királyról és a szeretetteljes koldusról. Isten a szeretet és bölcsesség s ilyenformán az akarata is szeretet. Mi módon lehet Istent megtalálni. .......................................................218 139. Fejezet: Látogatás a csereüzlet zsidóknál a város környékén. A nagy és a kis talentumokról és ehhez mérten a kis és nagy felelősségről. A csereüzletet kötő zsidókat hazautasítják a rendes munkához. Erre vonatkozó missziós tanítások. ......................................................................220 140. Fejezet: Eredményes utazás Zeugmába és Debaba. Egy régi geográfiai tanítás. Továbbutazás Cyrrhusba és Antiochiába. Abgarus levélváltása Jézussal. Visszautazás Galileába, időközben mindig jó eredményekkel. Kapernaum. Az óriás és annak zsidó prédikációja. ......................................222 141. Fejezet: Jelenet az óriás tanítvány, a testvérei és a zsinagógafőnök között..................223 142. Fejezet: A százados és annak öröme az Úr felett. A százados indítványa, hogy a 10 fiútestvért az ő pártfogása mellett Rómának fogja ajánlani, amit az Úr jóváhagy. Az emberek, de különösen az igazság tanainak missziójáról. Mi az igazi érdem Isten előtt? „Az Én testem nem az Én Énem, hanem Szellemem az, amelyben Én mindenkor és mindenütt veletek vagyok.” ...............................226 143. Fejezet: Az Úr: „A világi dolgokhoz semmi közöm.” Fontos tanítások a világi külső állásokról és azoknak az Úrhoz való viszonyáról. Az Úr munkásainak saját értéktelenségük öntudatának szükségességéről. A tanítványok efeletti kételye és ennek magyarázata................................227 144. Fejezet: Az Úr oktatása a tanítványoknak a farizeus és a vámszedő példájáról, hogy az ember önmagából mennyire nem képes jót tenni és miért? András kifogása az Úr dorgálása miatt; az Úr szelíden rendreutasítja. Az Úr a 10 testvért csodaerővel ruházza fel. A mennyei Atya és a fia közti viszony Krisztusban. A 10 fiú Sidonba utazik Cyréniushoz és onnan Rómába. Az óriás a császár testőre lesz. 230

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

360

145. Fejezet: Az Úr övéivel Mátyás vendégfogadósnál. János és Máté feljegyzéseket tesznek. A tanítványok duzzogását az Úr lecsendesíti. Az Úr megfeddi Tamást kételyeiért. A többi tanítvány tépelődése és kételye. ..............................................................................................................232 146. Fejezet: A zarándokok Jeruzsálembe mennek a sátoros ünnepekre. A tanítványok is szeretnének odautazni. A tanítványok elgyengült hite. Fontos életszabályok és óva intés a szellemi veszedelemtől. A tanítványok egyedül utaznak Jeruzsálembe. A szomorú utazás; a szellemi jelenség. A völgybeli vendégfogadósnál és Betániában. Zsidó zúgolódás Jézus ellen. .................................................. 234 147. Fejezet: Az Úr fellép a templomban és megmagyarázza Ézsaiást. Az Isteni Ige próbája. A farizeusok haragja. Jézus kritikus kérdéseket intéz hozzájuk. További események a templomban. Az Úr hívei a hitetlenek és a farizeusok között, akik Őt idő előtt el akarják fogni. Jelenet a farizeusok és azok szolgái között..................................................................................................................236 148. Fejezet: Az Úr ismét a tanítványokhoz megy; azok nagy hálája és öröme. Egy komoly jövendölés. A fukar vendégfogadós és az óhitű zsidó. Út Betániába. Nagy öröm Lázárnál és testvéreinél. János és Máté evangélista munkájuk mellett. Ézsaiás negyedik és ötödik része.239 149. Fejezet: Az Úr jövendölése a jelen időre vonatkozólag. A kereszténység jelenlegi helyzete. Médiumok megjövendölései erre az időre. Az Úr testetöltésének szükségessége. Az isteni kinyilatkoztatás a legsürgősebb szükséglet; erre vonatkozó történelmi ráutalás. A papság bukása és a vallás tisztasága. Isteni befolyások. ........................................................................................241 150. Fejezet: Kinyilatkoztatások a próféták által és ezek ismertetőjelei. Történelmi visszapillantás a kinyilatkoztatásokra és az azokat kísérő törvényekre. Jövendölések a jelen- és a legközelebbi jövő időről; valamint az Úr visszajöveteléről. Az új iskola. „Ne ítélkezzetek!” Az akaratszabadság pozitív és negatív lényege. Az álszent farizeus elrettentő példája. Az antikrisztusok regimentje......243 151. Fejezet: János elkedvetlenedése az ilyen szomorú jövő miatt. Kinek adatnak a mennyei gyöngyök és kinek nem? Tanítás az úgynevezett kegyelemválasztásról az akaratszabadságra vonatkozóan. Mi volt a megváltás célja és mi nem volt az? Az antikrisztusok ismertető jelei – műveik. Hamis krisztusok. Missziós intelmek. A tudomány – és feltalálás villámait megígéri az Úr. Az Úr megjövendöli saját szenvedéseit. Bizalomra intés. Különbség a tudás hite és a szeretet hite között. 246 152. Fejezet: Lázár zaklatásai a templomosok részéről. Péter indítványa s az Úr cáfolata. A földi teremtmények nagy sokfélesége, mint az Úr életiskolája az Ő gyermekei számára...............248 153. Fejezet: Missziós tanítások az egyénesítésre. A templom elpusztításának, Jeruzsálem városának és a zsidók pusztulásának megjövendölése. Az új, igaz templom az Isten Szelleme. A zsidópapság hogyan vonja magára Isten ítéletét? Minden anyag mulandósága példákkal. ........................214 154. Fejezet: Miért múlandó az anyag – mert tulajdonképpen nem anyag, hanem csak időlegesen törvényben lekötött szellemiség. Példák, mint természeti adatok az anyag szükségszerű és jótékony elmúlásához. A zsidó- görögök bizonysága az Úr felől. „Kezdetben vala az Ige” stb. Az utolsó jel a templom bukása előtt. .............................................................................................................251 155. Fejezet: Szomorú beszédek a jeruzsálemi állapotokról és a város jövőjéről. A balesetek és szerencsétlenségek felülről vannak jóváhagyva. ....................................................................253 156. Fejezet: A csillagos ég, a teli Hold és annak elsötétülése, ennek különös hatása Jeruzsálembe. Lázár kérdi, hogy mi a Hold? A benső látás ígérete. ..............................................................254 157. Fejezet: Az emberi szem művészies berendezése. Különbség a természetes látás és a lélek látása között. A Hold szemlélése közvetlen közelről. Szomorú állapotok és viszonyok a Holdban. A Hold lakói annak földrészén. Tanítás a dolgok miértje felett. A túlságosan elvilágiasodott földi lelkek kúrája. Rövid ismertetés a holdemberekről a Föld e mellékbolygójának másik oldalán....................255 158. Fejezet: A kenyér és a bor a legjobb táplálék az emberi testnek. Az éjjeli tolakodókat Lázár kapujától elkergetik. Csodálkozás az Úr jövendölésének betejesedése felett, amely a templomban a holdfogyatkozás miatt keletkezett. Tanítás az újjászületésről és a szellem képességeiről s az Úr utal az azt megelőző szenvedéseinek idejére......................................................................................258

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

361

159. Fejezet: Az Úr a tanítványokat egyedül küldi a templomi ünnepélyre. A tanítványok élménye és tapasztalata a templomban; ugyanott különféle bíráltok Jézusról. Az Úr türelemre int. .............. 259

160. Fejezet: Az Úr rámutat Noéra, akit a hitetlenek a bárkaépítés alatt megtámadtak s az isteni védelemre, amelyben 7 óriás kutya alakjában Lázárnak is része lesz. Mik a csillagok a mennyei Atya háztartásában? 260 161. Fejezet: Mi legyen a kegyelem világosságában felébresztettek megismeréséhez vezető fő törekvés? A legfontosabb missziós tanítások – a példa a legjobb útmutató. Hol kell komolyságot mutatni és hol nem? ................................................................................................................261 162. Fejezet: Miért kell a meggyötört földi embernek fájdalmak és szenvedések között kimúlni? A bajok és betegségek igazi okairól. Az Úr rámutat arra, hogy Isten az embert a Paradicsomban az ilyen bajoktól mentesen teremtette és Őmaga tanította. A világi kultúra következménye. A beteg és eltévelyedett lelkek megváltásának útjai. Fontos lelki életintelmek............................................. 262 163. Fejezet: Tanítások az öngyilkosokról. Fontos missziós intelmek. A pogány iskola, mint példa. Elég-e a Krisztusban való hit az üdvösséghez? ......................................................................264 164. Fejezet: A kellemetlen látogatókat 7 kutyaőr erélyesen előzi. Lázár polgári körülményei és az őt folytonosan gyötrő templommal szemben való viselkedése. Az Úr saját türelempéldája a legjobb vigasztalás. A túlvilági eredmény. A harag árt az egészségnek..............................................265 165. Fejezet: Lázár beismerése és kételye az emberiség sötét oldala felől, különösen a láthatatlan szellemi befolyások felől. Tanítás ezekről, mint a Föl Isten gyermekei iskolájának sajátságos viszonyairól. Az akaratszabadság próbája megköveteli a rosszra való hajlamot. Tanítás az állati lelkek hivatásáról s egyben kulcsa az úgynevezett lélekvándorlásnak..............................................267 166. Fejezet: A meteor és Lázár babonája. Az Úr tanítása a meteorok kétféle fajáról és azok lényegéről. A papok visszaélése a ritka természeti tüneményekkel. Mik az üstökösök a természet háztartásában s mi az ő igaz szellemi lényegük és mi a rendeltetésük? A tűzokádó hegyekről. .. 269 167. Fejezet: Figyelmeztetés az álmos tanítványoknak; egy hatalmas dörrenés felébreszti őket. Egy földalatti földolaj robbanás. Lázár tulajdonosa lesz egy földolajforrásnak. Tanítás a gazdag örökösök helyes neveléséről. ..................................................................................................................272 168. Fejezet: A tolakodó templomi küldöttek újabb expedícióját Lázár és az ő ismert őrei (az óriáskutyák) elkergetik. Beszélgetés a küldöttek és főnökük között. .....................................273 169. Fejezet: Nathanael aggodalma az Úr szándéka miatt, hogy nyilvánosan lépjen fel a templomban. Az Úr megjövendöli kereszthalálát és elmondja, hogy az az emberek gonoszsága miatt lesz megengedve és rámutat ennek következményeire. .................................................................275 170. Fejezet: Az Úr a templomban tanítja a sokaságot. A nép bírálata és bizonysága Jézusról. A farizeusok és a szolgák............................................................................................................276 171. Fejezet: A farizeusok és Nikodémus; ez bebizonyítja nekik Jézus messiási hivatásának helyességét a levéltár okmányaival. Az Úr tovább oktatja a népet és sokan lelkük mélyéből mondanak neki hálát. 277 172. Fejezet: Az Úr és övéi elmennek Lázár vendégfogadójába az Olajfák hegyére. Közelebbi magyarázat az Olajfák hegyéről..............................................................................................278 173. Fejezet: A szép kilátás Jeruzsálemre és a templomra. Lázár elmélkedése ennek a városnak belső állapotával való ellentmondásai fölött. Az Úr jövendölése Jeruzsálem pusztulásáról és a megelőző háromszoros intésről és figyelmeztetésről. Az Úr tanácsa az ítélet kitörésére nézve................... 280 174. Fejezet: A jelenlegi nagy Bábel cédája fölötti világítélet megjövendölése. Az idők jelei. Az idevonatkozó kronológus (időrendi) tanítások. A Paradicsom újbóli keletkezése a Földön. Igen fontos tanítás az Úr visszatéréséről. Vigasztaló nagy ígéretek és igen komoly tanítások. ...................... 281 175. Fejezet: Lázár kissé felgerjedt kételyáradata az emberiség e különös vezetése fölött. (Sok jóhiszemű, de mégis rövidlátó ember kifejezéseképpen)........................................................283 176. Fejezet: Az Úr tanítása a házigazdának és szőlőmunkásainak példázta által. A kinyilatkoztatások céljáról, lényegéről és hatásáról szóló tanítás. ........................................................................284 177. Fejezet: A próféták is szabadok? Nem a kiválasztottak, mint olyanok, hanem az Ige cselekvői üdvözülnek. A szabadsághoz szükséges hitpróbák. Az isteni igazságoknak különböző befogadása, a

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

362

könnyenhivés és a tudatos hit. Különbség az isteni tanítók és tanítványok között. „Engedjétek hozzám a kisdedeket!” 285 178. Fejezet: Kétféle emberek a Földön – felülről és alulról valók. A kettő közti különbség. A léleknek előző életéről való sejtelme. Fontos missziós intelmek – meg kell figyelni a talajt a magvetés előtt. Melyik az érdemszerű cselekedet? A két főmissziós eszköz. Tanítások és jelek s azok különféle hatása. Tanítás hogy miképpen és hol kell azokat felhasználni? Az igazság igéje valódiságának kritériuma. 287 179. Fejezet: Az anti- vagy ellenkrisztusról. Az igazi és a hiábavaló imáról.......................290 180. Fejezet: Az igaz élő áldásról. Tanítás a hívők számára, hogy az áldás gyógyító hatást gyakoroljon a betegekre. További utasítások az imára vonatkozólag. A templom kritikája. Rómaiakat és görögöket jelentenek be, mint vendégeket az Olajfák hegye vendégfogadójában. .................. 291 181. Fejezet: Az idegenek megérkezése a leány kíséretében. Ezen utazók jó célja. Közvetlen kérdést intéznek a híres férfiúra vonatkozólag. ...................................................................................293 182. Fejezet: A vezetőnő tapasztalata és véleménye Jézusról. Az idegenek tovább kutatnak. Az áldott estebéd. 294 183. Fejezet: A római a vendégfogadósnál érdeklődik e csodaférfiú után; annak óvatos válasza és Lázár erre vonatkozó további utasítása. ..................................................................................296 184. Fejezet: A római államférfiú politikus kérdése a zsidók megjövendölt királya felől. Tanítások Krisztus (szellemi) országáról. Óvatosságra intés a Messiás vizsgálatánál............................297 185. Fejezet: A leány görcsökbe esik. A rómaiak ijedtsége, Lázár felvilágosítása. A római egészen véletlenül Jézust kéri segítségül a beteg mellé. A megszállt meggyógyítása a gonosz szellemek kiűzése által. A meggyógyult nemes beismerése a Megváltóval szemben. Gyönyörű jelenet. A tanítványok esete. Tanítás a bolygószellemekről........................................................................................299 186. Fejezet: A római sejtelme, hogy ki rejlik a megváltó orvos mögött. Az Úr jóakaratú kérdést intéz a rómaihoz. A római és a meggyógyult leány asztali köszöntője; az utóbbi alázatos bűnbánata és szeretetnyilvánítása. Példázat a megtalált bárányról és a garasról..........................................300 187. Fejezet: A bor különböző hatásáról. Mértékletességre való intelem. A mértéktelenség következményei. Fontos tanítások a természeti szellemek lényéről. Megszálltság, ezektől való óvakodás; szenvedélyesség. ....................................................................................................302 188. Fejezet: A becsületes római dicsőíti az Urat és az Ő szavait. Az Úr Agricolának egy nagy csodát ígér. Az egyedüli és leghatalmasabb uralkodó nagyjelentőségű útján és az Ő mennyei kísérete. A rómaiak beismerik Krisztus Isteniségét. .................................................................................303 189. Fejezet: Az Úr megnyitja az összes jelenlévők lelki látását. A rómaiak álmélkodása az angyalok világának csodái fölött. Az angyal beszéde saját lényükről és különbség az ő és a mi lényünk között. Gyakorlati példa az angyalok létezéséről................................................................................305 190. Fejezet: A római jó kérdése – miért nem láttatják magukat az angyalok gyakrabban az emberek előtt azok vigasztalására és üdvére? Az angyal fontos magyarázata az emberek bánásmódjáról az angyalok és védőszellemek részéről. Lényegbeli különbség az angyalok és a földi emberek között. Természeti példák – a méhek, a pók és a kutya. Az angyalok és az emberek különböző életfeladata. Agricola kételye és az Úr felvilágosítása. ...............................................................................307 191. Fejezet: A római más világok felől kérdezősködik. Az angyal gyakorlati tanítása. A második és harmadik látás. Mi a szellem az emberben? ...........................................................................309 192. Fejezet: A római szomnambula állapotban. Látogatás a világegyetemben. Agricola példája praeegzisztenciájáról. Visszatérés a látottak és hallottak emlékezetének meghagyásával. ................. 310 193. Fejezet: A szép reggel. A nap szakainak szellemi értelme. Az Úr beszéde az isteni bizalomról és az igaz életokosságról, hogy inkább a szellemiek, mint a csalékony földiek felé törekedjünk. Életintelmek az Úr szőlőmunkásai számára: „Aki az oltárnak szolgál, az éljen is az oltárból.” .. 312 194. Fejezet: Az Úr intelmeket ad a kijózanodott és immár oly rideg rómaiakról. Egy különös utasítás a csodákról, különösen az akaratszabadsággal kapcsolatosan. ...............................................313 195. Fejezet: A rómaiak elbeszélik álmukat az Úrnak (kit ma nem ismernek meg.) ...........314 196. Fejezet: Jézus a templomban tanítja a népet. Különböző bírálat felőle........................315

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

363

197. Fejezet: Templomi jelenet az házasságtörő nővel. A törvény szigorúságáról és Isten irgalmáról. 317

198. Fejezet: Jézus nyílt beismerése saját isteni missziójáról. Haragos viták a templomban a hitetlen farizeusi zsidókkal...................................................................................................................318 199. Fejezet: További tárgyalások a templomban Jézus, az ő követői és ellenségei között, akik „Ábrahám gyermekei” és „Isten gyermekei” akarnak lenni, de az Úr rámutat, hogy kinek a gyermekei 320 200. Fejezet: A templomi jelenet folytatása. A nép gyönyörű bizonyságtétele az Úrról. Az Úr válasza: „Aki az Én beszédemet megtartja, az a halált sohasem fogja látni” stb. „Mielőtt Ábrahám volt, Én voltam! 322 201. Fejezet: A tulajdonképpeni eljárás a házasságtörő asszony esetében; az álszenteskedő templomosok sarokba szorítva................................................................................................324 202. Fejezet: A 70 munkás meglátogatja az Urat az Olajfák hegyén. Jézus eléjük megy és e szavakkal fogadja őket: „Jöjjetek Hozzám, akik megfáradtatok és terhelve vagytok s Én felüdítlek benneteket!” Egy a mai időkre is illő megvilágítás e munkások külső viszonyairól: „Csak a gazdagok nősülhetnek” stb. Ezen vendégek szerencséje és hálája................................................................................325 203. Fejezet: Miért menekült el az Úr a templomból? A templomosok hitetlenségének okai: önzés, gőg és uralomvágy. Félreértés a Messiás lénye felől..............................................................327 204. Fejezet: A papságról és annak jövőjéről. A világi emberek, lényük és szükségleteik. Miért van az igazság elburkolva a Földön? Utasítások az emberiség nevelésére. A kiválasztottak. A filozófia. A kinyilatkoztatás, annak áldása és ítélete. A legnagyobb kinyilatkoztatás – az Úr testetöltése a Földön. Az Úr, mint szellemi vőlegény. ..............................................................................................328 205. Fejezet: A római szép bizonyságtétele Jézusról,. Egy megtért templomi kartárs szomorú bizonyságtétele a templomról. Az Úr tanítása az ember akaratszabadságáról. A földi próbaélet céljáról, fontosságáról és az ember missziójáról ezen a Földön. Itt könnyen elérhető az, ami a túlvilágon nem érhető el. Egy újabb esemény bejelentése...............................................................................330 206. Fejezet: A bűnbánó és hívő vámszedők és bűnösök felkeresik az Urat az Olajfák hegyén, ahol bűneik bocsánatát keresik. Az Úr tanítása a bűnökről, hazugságról, ítéletről és a halálról. Igazság-, szeretet-, világosság és az örökélet. A bűnök bocsánatához a felebaráttal szemben elkövetett kár teljes pótlása szükséges. Az igaz és Istennek valóban tetsző áldozatról és az Ószövetség jelképes áldozatáról. Ki az én felebarátom? .............................................................................................................331 207. Fejezet: Bánatos szemlélődés Jeruzsálem felett az Olajfák hegyéről. Az Úr jövendölése a városról. Visszapillantás e vidék ősidejére. Az Úr rámutat a Föld jövőjére és az ezeréves békebirodalomra, s hogy mi történik azután. A háború alapgyökere. Példa a korhadt cédrusfáról összehasonlítva Jeruzsálemmel. Visszapillantás Hanochra és az özönvízre. A jeruzsálemi ítélet végrehajtójáról. Az eljövendő nagy általános tűzítélet, - azután a Föld gyönyörű jövője. Jelenet Júdással. 334 208. Fejezet: Lázár hírt hoz az álruhás farizeusok megmunkálásáról. Az egykori házasságtörő asszony döntő bizonysága Jézusról. Farizeus mosás a rómaiak által, de különösen Agricola által. Római életalapelv (Suum cuique). A rómaiak a farizeusok ellen megvédik Jézus isteni misszióját. 336 209. Fejezet: Az Úr bizonysága, hogy miért gyűlölik Őt a farizeusok. A terem megnagyobbításának nagy és csendes csodája és fényes berendezése a vakok felébresztése céljából. Egy új: „Legyen világosság!” 338 210. Fejezet: Farizeusi kétely Jézus csodájának valódisága és az Ő Messiási mivolta felett. A rómaiak erélyes válasza a papoknak. Egy szofisztikus kibúvó. Jézus, mint galileai. Az Úr által inspirálva a római rámutat, hogy ki ismerheti meg az igazságot és ki nem. ..............................................339 211. Fejezet: A vita folytatása a hitetlen farizeusok és a hívő római között. Agricola fogadása az elsővel, hogy semmit sem tudnak. Az első fogadásra alkalmas kérdés Ézsaiásból, mint keserű bizonyság a farizeusok ellen. ..................................................................................................342

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

364

212. Fejezet: A római fogadásból feltett második kérdése a farizeushoz szintén Ézsaiásból s a

harmadik ugyanabból a könyvből. A római, mint írásmagyarázó, de helyes szellemben. A farizeusok nyílt vallomása, hogy valóban semmit sem hisznek. ..............................................................344 213. Fejezet: A negyedik kérdés a természetből merítve, a farizeusokhoz: Mi a Nap? Igen gyenge válasz és erre a római magyarázata. Az ötödik kérdés a Noé idejebeli vízözön felől, szintén elhibázva. 346 214. Fejezet: A fogadás folytatása. A római kérdései a farizeusokhoz: 6. Jób könyvéről; annak benső értelmét megmagyarázza a kérdező. 7. kérdés, a felső egyiptomi Jabusimbil templomáról. Annak berendezésének mély és igaz jelentősége. A 8. kérdés a delfi orákulumról. ..........................348 215. Fejezet: A farizeus gyenge válasza a delphoi orákulumra vonatkozólag. 9. Egy lelkiismereti kérdés. A farizeus szomorú válasza. 10. kérdés: Fontos szellemi jelenség Spanyolországban, vagy a testi halál után az emberi lélek továbbéléséről. A farizeusok kijelentik, hogy a római győzött a fogadásban. 351 216. Fejezet: A farizeusok 10 ellenkérdése következik: 1. Mózes 6. és 7. könyvéből; a római erre vonatkozófényes tiszta (inspirált) válasza leleplezi a papok balfogásait. ...............................353 217. Fejezet: Két balga kérdéssel szégyent vallanak a farizeusok. Salamon Énekek Éneke gyötrelmévé lesz a farizeusoknak, amelyet a római nagyon jól megért. A farizeus negyedik kérdése az ember lelke felől......................................................................................................................355 218. Fejezet: Agricola a római, az emberi lélek lényegéről és halhatatlanságáról beszél s annak bizonyítására elmondja egy élményét Szicíliában egy védőszellem megjelenéséről. ............356 219. Fejezet: Még egy szellemjelenség Felső Egyiptomban Memfiszben. Isia, Sezoztris leánya. A római inspirált beszéde a lélek lényegéről. A nyomorékokról szerzett mindennapi tapasztalatok bizonyítéka. A farizeusok lemondanak a többi 5 kérdésről és elfogadják a fogadás megfizetését. A római lelkiismereti kérdése és beszéde a farizeusokhoz a Messiás ügyében. Egy általános tanúbizonyság Jézus Messiási mivoltáról. ..............................................................................357 220. Fejezet: Az Úr beszéde a farizeusokhoz a világról való lemondásról és Isten országáról. Az írástudó kétkedő kérdései a földi siralomvölgy bizonytalan állapotairól, de végül maga is beismeri hitét Jézusban, mint Messiásban. ....................................................................................................360 221. Fejezet: Az Úr rámutat a földi emberek vezetésére; Isten tanításai az ősatyáknak, ki volt Melchizedek? Az ember lénye és ellátása. Az Úr a saját missziójáról tesz tanúbizonyságot. A rómaiak jó tanácsot adnak a farizeusoknak, hogy miképpen szabadulhatnának meg a templomtól. ...361 222. Fejezet: Diétikus utasítások. Gyökéreledelek, disznóhús, vadhús, rákok. Ami a szájon bemegy, az nem tisztátalanítja meg az embert, hanem, stb. A farizeusok megfeddése. ............................. 363 223. Fejezet: Az Úr az igaz és hamis szombatünneplésről. Mózes 6. és 7. könyvéről. Kabbala és Horus. 366 224. Fejezet: Farizeusi önvédekezés. Az igazságot feltétlenül el kell ismerni. A farizeus kritikus szemlélete a kinyilatkoztatások felett. A vallástalanok bizonyító alapjául a gyakorlati spiritizmust ajánlja. 367 225. Fejezet: Az Úr rámutat az emberi lélek örökéletének lényegére. Az erre szolgáló legjobb bizonyítékok. A túlvilági lélek tevékenységéről. Az akarat-szabadsághoz. Utalás az ítéletekre s azok felhasználásának módjára (özönvíz, Sodoma). A paráznaság szellemei a borban, a földi kátrányban és a kénben. Három szellem látogatása Ábrahámnál. Az Isten legnagyobb mesterműve – a szabad ember. A szellemi befolyásokról. A túlvilággal való érintkezés feltételei. Életintelmek. ..................369 226. Fejezet: A végtelen űrről és annak viszonyairól természeti példákkal. Tanítás az Isten lényéről. A teremtés folyamatának alapvonásai. Az ember célja – az Istenhez való hasonlatosság. Egy világ felbomlásának folyamatáról. Tanítás az érett lelkek túlvilági missziójáról.................................. 372 227. Fejezet: A farizeus csodálkozása Jézus Isteni bölcsessége felett. Fontos életintelmek az Úrtól. „Nem az Ige tudása, hanem annak cselekvése üdvözít.” A szorgalomról és takarékosságról. A fösvény ördög emberi alakban és halála a léleknek. Lázár, mint a jó házigazda példája. Az Úr a gazdag ifjú

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

365

esetére utal. Vigasztalás a hálátlansággal viszonzott jócselekedetekért. Utasítások és példák a gyakorlati felebaráti szeretethez..............................................................................................375 228. Fejezet: A fontos életintelmek folytatása. A jók jutalma a túlvilágon. Az Úr az Istenben való bizalomra utal. A farizeus első igaz áldozata, a felebaráti szeretettel szemben. Az első fő feladata az embernek: az isteni és önmegismerés. ....................................................................................377 229. Fejezet: Krisztus megkeresztelésénél előfordult rendkívüli jelenségek magyarázata. A tanítványok kérdéseit Isten háromegységű lényéről az Úr világosan megmagyarázza. .........379 230. Fejezet: Továbbiak az Isten, az Atya és a Szentlélek lényegéről. A Szentháromság az emberben. 381 231. Fejezet: Isten mindenütt való jelenléte Jézusban. Tanítások az Úr emberi mivoltának Isteni magasztosulásáról szenvedései útján. A Szentlélek tüzes galamb alakjában való megjelenésének, valamint a mennyei hang magyarázata. Óvatosságra való intés e titkok közlésénél. .............382 232. Fejezet: Lázárnak az üstökösökre vonatkozó kérdésére az Úr világos választ ad. További erre vonatkozó kérdések.................................................................................................................384 233. Fejezet: Mózes fejlődésfolyamatának magyarázata. A természet – és Isten megismerésének fontossága. Mit jelent Istenhez jutni? Az Isteni megismerés bizonytalanságának hátrányáról. Példa a kérőről és az ismeretlen menyasszonyról és az üstökös csóvájáról, stb. Magyarázat, hogy miképpen és hol keletkezik a Föld. ..............................................................................................................385 234. Fejezet: Az Úr természettani magyarázatokat ad a látszerekről. Homorú tükör. A feltalálásokról, mint Isten Szellemének befolyásáról. Azok célja: Legyen világosság: Először a művészet és tudomány és azután a tiszta igazság felülről. A jégházak példája. ..........................................................387 235. Fejezet: Annak magyarázata, hogy miképpen lehet az, hogy még a legtisztább tanítások is a Földön beszennyeződnek. Magyarázat a mózesi törvényadásról és következményeiről. A hamis prófétákról. Az Úr, mint a Kapu és az Út. A már Jézus idejében fellépett hamis Krisztus-tanítókról. Az igazság a legjobb fegyver a hamisság és csalás ellen. .................................................................. 388 236. Fejezet: Az Úr szellemi befolyása övéire felmagasztaltatása után. „Ahol ketten, vagy hárman együtt vannak az Én nevemben, ott vagyok Én is.” Az elsők lesznek az utolsók s az utolsókból az elsők. Lázár szerénysége. Tamás kételkedése. Az Úr óva int a féltékenységtől és a gőgtől. ....... 390 237. Fejezet: Milyen a pokol, hol van és miben áll. A menny és pokol minden lélek benső szellemi állapotától függ. Mi az ördög? Példa, hogy mi megy végbe a pokolban. Két gonosz király. 391 238. Fejezet: További magyarázatok a pokoli állapotokról. A legnagyobb anarchia. Pokoli próbák és küzdelmek. 392 239. Fejezet: A pokoli szellemek színlelő művészete. Az Úr testetöltésének fő célja a pokolnak gátat vetni! Isten második teremtése, ahol Jehova látható Istenné lett. Idézet az ószövetségből. Az Úr emberré levéséről és a pokol elleni küzdelméről és győzelméről...........................................393 240. Fejezet: Nem az Isten teremtette a poklot, hanem az emberi lélek szabadakaratú gonoszsága. Nabukodonozor, stb. Az Úr emberé levésének nagy céljáról. A világ és pokol szoros viszonyáról. Minden lélek örökké él, de hogyan? A saját szeretetének módja szerint. .................................... 394 241. Fejezet: A farizeusok és írástudók erős igazságérzete. Lázárt nemes érzületéért az Úr megdicséri. .........................................................................................................................396 242. Fejezet: Három példázat az elveszett juhról, a garasról és a tékozló fiúról. A szeretet titkáról. 397 243. Fejezet: Az írástudók konok igazságérzetük szerint szigorú ítéletet mondanak. Az Úr tanítása, hogy mit kell elvetni a menny és a pokol jutalom és büntetésként való felfogásából. Ezek a durva nézetek a hitetlenség és istentelenség következményei. Magyarázat az örök kárhozatról. Óva intés a büntető eszközöktől. Szeretetre és szelídségre való figyelmeztetés. ............................................ 398 244. Fejezet: A halálbüntetés és annak bírálata. Jogi intelmek és a gonosztevőkkel való elbánásról. Komoly intelem az ítélettől. Éles jellemzés a mennyországról és a pokolról. .......................400

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma

VI . kötet

366

245. Fejezet: A világi nagyságok ítéletéről, annak áldásáról és átkáról. A farizeus attól fél, hogy a nem örökké tartó pokoli gyötrelmek tanítása az embereket még rosszabbakká tenné. Arról az óriási időtartamról, amely az elveszettek megtalálásáig eltelik s a rakoncátlan szellemek fogságának tartamáról. Bepillantás a világegyetem nagyságába és viszonyaiba, amelynek összformája egy ember alakját teszi ki és annak rendeltetése.......................................................................................402 246. Fejezet: Az egyesek megváltása az anyag próbatételéből. További bepillantás az egész természet háztartásába. A nagy elveszett fiú és annak jelenlegi erkölcsi alapelve. A pokoli gyötrelmek idejének tartamáról. 404 247. Fejezet: A bölcs Megváltó és gyógymissziója a beteg nagy elveszetten. Regulus, a mi őscentrális napunk. Az ember szellemi nagysága. ....................................................................................405 248. Fejezet: E hüvelybolygó és a nagy világember mozgásáról. A dupla napokról, azok bolygóiról és lakóiról 406