FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.4
Ivóvízművek Legionella-fertőződésének megelőzése Tárgyszavak: ivóvíz; vízszennyezés; Legionella pneumophila; vízmelegítő; fertőtlenítés.
A legionellák olyan baktériumok, amelyek minden édesvízben előfordulnak. A hideg vízzel minimális koncentrációban bejutnak az ivóvízberendezésbe, ahol kedvező hőmérsékleti viszonyok között (30–45 °C) elszaporodnak. Számos, különböző legionellafaj létezik, amelyek eltérő módon agresszívek. Ha a legionellák felmelegedett vízben tömegesen elszaporodnak, károsak lehetnek az egészségre. Fertőzés csak akkor jöhet létre, ha ezt a vizet aeroszolként – pl. tusoláskor – belélegzik. A Legionella pneumophila által okozott, súlyos betegség influenzaszerű tünetekkel jár, és más szervrendszerekre is kiterjedhet (láz, köhögés, fejfájás, izom- és izületi fájdalmak, hasmenés). Ettől a kórképtől eltérő módon folyik le a Pontiac-láz, influenzaszerűen, de tüdőgyulladás nélkül, és pár nap múlva spontán gyógyul. Gyakrabban betegszenek meg az egészségkárosodott, gyenge ellenálló képességű és dohányzó személyek. Az ivóvíz-berendezések legionella-fertőzése elleni intézkedések a DVGW-munkalapokban (W 551 és W 552) találhatók. Míg a W 551 új berendezések tervezési, berendezési és üzemeltetési követelményeit tartalmazza, a W 552 fertőzött és szanálandó épületek vizsgálati módszereivel, az eredmények értékelésével, szanálási javaslatokkal foglalkozik. Egy ivóvízrendszer vizsgálatakor mindig az egész berendezést – adott esetben pedig a hidegvízrendszert is – kell szemügyre venni. Döntő jelentőségük van az üzemi viszonyoknak, az épület méretének és a felhasználás típusának. Külön megítélést igényelnek a nagyberendezések, pl. a hotelekben és az idősek otthonaiban. Mikrobiológiai vizsgálatok Egy rendszer esetleges legionella-fertőződésének kiderítése céljából mikrobiológiai vizsgálatokat kell végezni, amellyel megállapítható a fertőzés kiterjedése. A vizsgálatot a 2000-ben megjelent (Bundesgesundheitsblatt, 11. sz.) és hivatalosan elfogadott módszerrel kell végezni, erre a célra kijelölt intézetekben. Egy rendszer megítéléséhez szükséges vizsgálatok lehetnek tájékozódó, folytatólagos és utólagos jellegűek.
A tájékozódó vizsgálat áttekintést ad a rendszer esetleges legionellafertőzöttségéről. A szükséges mintaszámot nagy, elágazó rendszereknél úgy kell megállapítani, hogy minden épületrészre, ill. elágazásra kiterjedjen. Rendszerenként legalább két minta szükséges (ebből egyiket az ivóvízfelmelegítőtől a legtávolabbi helyen kell venni). Az eredmények értékelését és az ebből következő intézkedéseket az 1. táblázat tartalmazza (az intézkedéseket a legkedvezőtlenebb eredmény alapján javasolja). 1. táblázat Vizsgálati eredmények értékelése és intézkedések Vizsgálati eredmények értékelése
Tájékozódó vizsgálatok
Legionellák (KBE/ml)1
Intézkedések
Értékelés
Folytatólagos vizsgálatok
Folytatólagos vizsgálatok
Utóvizsgálat
Intézkedések
Utóvizsgálat
1 ml-ben nem nincs kimutat- nem mutatható ki ható fertőzés szükséges
nem szükséges
1 múlva (3 év múlva)2
nem szükséges
egy negyedév múlva3
>1
szennyezés
14 napon belül
–
szanálás szükséges
>10
nagyfokú szanálás szennyeződés javasolt
azonnali
–
1 héttel a fertőtlenítés, ill. szanálás után
>100
rendkívül haladéktalan azonnali nagyfokú fertőtlenítés, szennyeződés ill. használatkorlátozás pl. tusolási tilalom; szanálás szükséges
–
haladéktalan fertőtlenítés, ill. használatkorlátozás pl. tusolási tilalom; szanálás szükséges
1 héttel a fertőtlenítés, ill. szanálás után
nem szükséges
KBE = telepképző egység Ha éves időközben végzett két utóvizsgálat nem mutatott ki legionellákat 1 literben, akkor a vizsgálati időköz max. 3 évre kiterjeszthető 3 Ha negyedéves időközben végzett két utóvizsgálat nem mutatott ki legionellákat 1 literben, akkor a következő utóvizsgálatot csak 1 év múlva kell elvégezni. A további vizsgálatokat úgy kell végezni, mint a tájékozódó vizsgálatokat 1 2
A folytatólagos vizsgálattal megállapítható egy rendszer Legionellafertőzöttségének mértéke és így a célzott szanálási eljárások bevezetése is. Ilyenkor a szükséges mintaszám a rendszer nagyságától, kiterjedésétől és elágazódásaitól függ. Legalább az 1. ábrán látható helyeken kell mintát venni, valamint olyan vezetékrészekből, amelyekben stagnál a víz. A hidegvízvezeték felmelegedésére utaló jelek esetében ezeken a helyeken is kell mintát venni.
TWW TWZ 3
5
mintavevő helyek
TWW
TW
TW ivóvíz, hideg TWW ivóvíz, meleg TWZ ivóvíz, cirkuláló TWE ivóvíz-felmelegítő
3
2
TW
1
TWE
4
1 ivóvíz-felmelegítő hideg víz bevezetése 2 ivóvíz-felmelegítő meleg víz kilépése 3 vízkivételi szerelvények 4 cirkulációs bemenet az ivóvíz-felmelegítőbe 5 hidegvíz-elvételi hely
1. ábra Mintavételi helyek egy rendszeren belül Az értékelési sémát (1. táblázat) kell alkalmazni a szanálás után vett mintákra is. Ha egy tájékozódó vizsgálat <1 KBE/ml Legionella-koncentrációt állapított meg, akkor a táblázatban látható időciklusoknak megfelelően utóvizsgálatokat kell végezni – ismételt tájékozódó vizsgálatok formájában – a viszonyok huzamos ellenőrzése céljából. Az eredményes szanálás ellenőrzése érdekében negyedévi időközönként két utóvizsgálatra van szükség. Ezt követően ismételt tájékozódó vizsgálatok formájában utóvizsgálatokat kell végezni. Ha az ellenőrzött és <1 KBE/ml Legionella-tartalmú rendszereket átépítik vagy kibővítik, akkor fél év múlva a tájékozódó vizsgálatnak megfelelő formában utóvizsgálatot kell végezni. A mintát (100 ml) közvetlenül – segédeszköz nélkül – a vezeték leégetése nélkül kell venni, 5–10 liter víz kifolyása után, steril palackba. Közvetlenül a mintavétel előtt meg kell mérni a víz hőmérsékletét. A vizsgálati eredményeket az 1. táblázatnak megfelelően kell értékelni. A szennyezettség fokától függően kell a megfelelő intézkedéseket bevezetni. Ha az első vizsgálat igen nagyfokú fertőzöttséget mutat, akkor haladéktalanul fertőtlenítést kell végezni. Ha rövid időnként végzett, ismételt fertőtlenítés után is hasonlóan nagyfokú fertőzöttség állapítható meg, akkor nem várható, hogy további fertőtlenítésekkel javul a helyzet. Ilyenkor elkerülhetetlen a rendszer gyökeres szanálása épületműszaki módszerekkel.
Higiénés berendezések tervezése és kialakítása A tervezés során figyelembe veendő alapvető szabály a DIN 1988 TRWI (ivóvíz-berendezésekre vonatkozó műszaki szabályok), amelyet a cirkulációs rendszerek esetében kiegészít a W 553 rendelet. A cirkulációs vezeték számításához egy rövid, egy egyszerűsített és egy differenciált módszer alkalmazható. Általában a berendezés tervezéséhez és megvalósításához kielégítően pontos eredményt ad az egyszerűsített módszer. A melegvíz-vezetékben a keringésből adódó hőveszteség és a meleg víz szükséges hőmérséklet-különbsége határozza meg a térfogatáramot a rendszer minden szakaszában. Nagyságuktól függően a berendezések kis és nagy teljesítményekre oszthatók. A kis berendezések kritériuma az ivóvíz-felmelegítő és a csővezeték tartalma. Minden épület, amely <400 literes ivóvíz-felmelegítővel van felszerelve, kis berendezésnek számít, ha minden csővezeték tartalma – az ivóvíz-felmelegítőről való leágazás és a vízkivételi hely között mérve – nem haladja meg a 3 litert. Minden egy- és kétlakásos családi ház – a kisebb kockázat folytán – kis berendezésnek tekintendő. Az összes többi épület a nagy berendezések közé tartozik. Követelmények az ivóvíz-felmelegítővel szemben További szabályként figyelembe kell venni a DIN 4753 (ivóvízfelmelegítő) és a DIN 4708 (lakóépületek tervezése) előírásait (2. ábra). Minden további nélkül alkalmazhatók decentrális átfolyós ivóvíz-felmelegítők <3 liter víztérfogatú, utánkapcsolt vezetéknél. A tárolós ivóvíz-felmelegítőknek elég nagy tisztító és karbantartó nyílásokkal kell rendelkezni. Az ivóvízfelmelegítő tárolójának kimeneti nyílásánál – rendeltetésszerű használatnál – 60 °C-os hőmérséklet biztosítható. A hidegvíz-befolyást úgy kell kialakítani, hogy a vízkivétel folyamán ne legyen nagy a keverékzóna. A DVGW-VP 670-nek megfelelő tárolós vízmelegítők megfelelnek a felsorolt követelményeknek. A >400 l-es tárolók esetében biztosítani kell, hogy a víz minden ponton egyenletesen melegedjen fel. Ha az ivóvíz-melegítő integrált előmelegítővel van ellátva, gondoskodni kell arról, hogy az egész tároló tartalma naponta egyszer elérje a 60 °C-ot (3. ábra). A távhőellátó berendezések esetében úgy kell megválasztani a hálózati víz hőmérsékletét, hogy a tárolóban 60 °C-os legyen (tehát 70 °C-ra kell beállítani). Közvetett csatlakozás esetében figyelembe kell venni a hőátadás fokozatosságát. Távhőellátásnál biztosítani kell a stabil tároló-hőmérsékletet az utófűtő üzemben is.
meleg víz
cirkuláció speciális bevezetéssel
1. karbantartó nyílás
hőmérő
nemesacél tároló, Nr.1.4571 szerkezeti anyag nemesacél, cserélhető, ovális csőből készült fűtőfelület, Nr.1.4571 szerkezeti anyag hideg víz speciális bevezetéssel álló láb, minden oldalról nyitott
2. karbantartó nyílás vagy fedőlap a kiegészítő fűtőfelülethez
2. ábra Multicell ivóvíz-melegítő DVGW vizsgajelzéssel A szerkezeti anyagokkal és vezetékekkel szembeni követelmények A felhasznált anyagoknak meg kell felelni a DIN 1988-2 által meghatározott követelményeknek (a higiénés követelményeket a DIN 4753 tartalmazza). A horganyzott acélból készült termékek műszaki alkalmasságát a meleg víz hőmérséklete határozza meg (50 °C és ennél magasabb üzemi hőmérséklet). Mivel a horganyzott szerkezeti anyagoknál már 35 °C-nál megkezdődnek a korróziós folyamatok – ezért az ilyen szerkezeti anyagokat max. 60 °C-on lehet alkalmazni. A műanyagból készült rendszerekkel kapcsolatban az utóbbi évtizedben óriási műszaki fejlődés tapasztalható. A DIN 1988-ban csak a PE-X, valamint a kizárólag hideg vízhez alkalmazható PE nyersanyagok szerepelnek. Jelenleg az ivóvíz-berendezések terén a következő műanyagok használhatók: térhálósított polietilén (PE-X), polibutilén (PB), polipropilén (PP), klórozott poli(vinil-klorid) (PVC-C) és poli(fenil-szulfon) (PPSU).
keverő 60 °C
70 °C TWW 55°C TWZ P1
HV
R
HR
előmelegítő
TKW
3. ábra Ivóvíz-melegítő idő- és hőmérséklet-szabályozó automatikával A tervezési alapelvek ivóvíz-berendezések esetében megfelelnek a csővezetékre vonatkozó paramétereknek: tartós üzemi nyomás 10 bar; tartós üzemi hőmérséklet 70 °C; fiktív üzemelési tartam 50 év; biztonsági tényező SF >1,5. Jelenlegi ismeretek szerint a szerkezeti anyag kérdése nem játszik szerepet a legionella-problematikában. A vezetékrendszereket a DIN 1988-2 szerint kell kialakítani. A hideg ivóvizet szállító csöveket védeni kell a felmelegedéstől, míg a felmelegített ivóvizet szállító csöveket védeni kell a hőveszteségtől. A cirkulációs vezetékeket és szivattyúkat úgy kell méretezni, hogy a keringő melegvíz hőmérséklete max. 6 K-val haladja meg a tároló kimeneti hőmérsékletét. A nagy berendezésekben alternatív vagy kiegészítő módon a cirkulációs vezetékhez kísérő fűtés is beépíthető. Különös figyelmet érdemelnek azok az átmenő keverő- és szabályozóarmatúrák, amelyek gyakran egy egész tuscsoportot látnak el. Mivel az utánkapcsolt vezetékhálózatban csökken a hőmérséklet, így fokozott fertőződési veszély áll fenn. Ezért az átfolyó–keverő armatúrák és vízkivételi helyek között a víztérfogat max. 3 liter lehet.
Felújítási intézkedések A karbantartási, módosítási, felújítási ellenőrzési munkálatok elvégzéséhez szükség van a rendszer dokumentációjára, amelynek mértékét az egyedi esetekhez kell igazítani. Szükségesek a rendszerre jellemző adatok, amelyek tartalmazzák az áramlástechnikai, termikus és higiénés–mikrobiológiai szempontokat. Ha a felújításhoz nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, akkor helyi készletfelmérést kell végezni. Az egész ivóvízmű felszerelésére vonatkozó terveket lehetőség szerint az épülettervekkel együtt kell elkészíteni. Ezeknek legalább a következő adatokat kell tartalmazni: – hőtermelő és -tároló rendszer, – vezeték lefutása, névleges értékek és szerkezeti anyagok, szerelvények, szigetelőanyagok és ezek vastagsága, – eszközök és berendezési tárgyak, szabályozó- és vezérlőberendezések csatlakozása, – berendezési adatok (vízhőmérsékletek, vízfogyasztásmérők); a vízfogyasztást ellenőrizni és regisztrálni kell. A dokumentáció alapján meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyek a legionella-fertőzés csökkenését eredményezik. Az elvégzett felújítási intézkedéseket jegyzőkönyvezni kell. A felújítás akkor érte el célját, ha a vízkivételi helyeken 1 ml vízben legionellát nem lehet kimutatni. Előfordulhat, hogy több szanálási eljárást kell együttesen elvégezni. A műszaki intézkedések célja a berendezés optimálása. Ezenkívül a melegvízrendszert egy új létesítmény követelményeinek megfelelően kell üzemeltetni. Gyártástechnológiai intézkedések (fertőtlenítés) Ezeket az intézkedéseket elsősorban azonnali eljárásoknak kell tekinteni. Tartós javulás általában csak építéstechnikai módszerekkel kombinálva várható. Egy gyártástechnológiai intézkedés alkalmazása előtt meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendszer minden része (hő, ill. vegyi hatásnak ellenálló) alkalmas az eljárás végrehajtására. Egy termikus vagy vegyi fertőtlenítés után pl. tartós UI-besugárzás is alkalmazható a legionella-fertőzés csökkentése, ill. a szükséges fertőtlenítési időköz meghosszabbítása céljából. Termikus fertőtlenítés Ennek a fertőtlenítésnek ki kell terjedni az egész rendszerre, beleértve az összes vízkivételi szerelvényt is. Általában >70 °C-on a legionellák rövid időn belül elpusztulnak. Ilyenkor az ivóvíz-felmelegítőben a hőmérsékletet 70 °C fölé kell emelni, és a vizet minden kivételi helynél 3 percig kell folyatni.
Az intézkedés hatékonysága érdekében az ivóvíz-felmelegítő felfűtési szakaszában minden vízkivételi helynek zárva kell lenni. Eközben a cirkulációs szivattyút folyamatosan működtetni kell, mindaddig, amíg a keringésben ki nem alakul a 70 °C-os hőmérséklet. Ezt követi a vízkivételi helyek nyitott kifolyónál végzett fertőtlenítése, amely a berendezés kialakításától függően szakaszosan is végezhető. Az újrafertőződés kizárása céljából az egyes szakaszokat közvetlenül egymás után kell fertőtleníteni. Előfordulhat, hogy a termikus fertőtlenítést meg kell szakítani, amíg az ivóvíz-felmelegítő ismét felfűtődik. Az eljárás folyamán gondoskodni kell a megfelelő leforrázás elleni védelemről. A fertőtlenítés befejeztével a berendezés rendeltetésszerűen működtethető. Vegyi fertőtlenítés A fertőtlenítőszerek folyamatos adagolását az érvényes ivóvízrendelettel összhangban kell végezni. A jelenlegi ismeretek szerint ezzel a legionellafertőzés nem kielégítően szüntethető meg, ezért nem célszerű a folyamatos vegyszeres ferőtlenítés, hanem a vegyszerek nagy koncentrációban való, szakaszos adagolása (pl. 10 mg/l szabad klór biztosítása a vízkivételi helyeknél) szükséges. A fertőtlenítőszerek nem tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek rendeltetésszerű használatnál rontják a vízminőséget vagy károsítják a szerkezeti anyagokat. Az ivóvízrendeletben nem szereplő anyagokat meg kell vizsgálni és meg kell bizonyosodni ártalmatlanságukról, tekintetbe véve a törvényes szabályozásokat (veszélyes anyagokra vonatkozó rendelet, baleset-elhárítási előírások, vízháztartási törvény). A bevált fertőtlenítőszerek a 2. táblázatban találhatók. Figyelembe veendő, hogy a hidrogén-peroxid és a kálium-permanganát az ivóvízrendelet szerint vízfertőtlenítésre nem alkalmazható. A fertőtlenítés folyamán az alkalmazott vegyszernek minden egyes bevezetéshez el kell jutnia, tehát minden vízkivételi helyet egymás után ki kell nyitni. Általában 1–2 órás érintkezési idő elegendő. Fontos, hogy a fertőtlenítőszer a vízkivételi helynél kielégítő koncentrációban kimutatható legyen. A fertőtlenítés folyamán megfelelő előzetes intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a kezelt vezetékből ne lehessen vizet kivenni ivóvíz céljára. Ha a vegyi fertőtlenítést szakaszosan végzik, akkor a kezelt vezetékrendszereket le kell választani a további rendszerről. UI-besugárzás A víz által hordozott legionellák megfelelő UI-sugárzással megbízhatóan elpusztíthatók, a rendszerben uralkodó hőmérséklet figyelembevételével. A mikrobák szaporodása a rendszerben lévő fertőzött helyeken UI-besugárzással nem gátolható. Ezért egyes esetekben nem garantálható, hogy a perifériá
lis vízkivételi helyeken kifogástalan víz áll rendelkezésre. Ezért ilyenkor a rendszert – a fertőzöttségtől függően – pótlólag periodikusan át kell öblíteni, esetleg termikusan vagy vegyileg fertőtleníteni. 2. táblázat A berendezés fertőtlenítésére alkalmas vegyszerek Megnevezés
Kereskedelmi forma
Hidrogénperoxid (H2O2)
5%-os, 15%-os, 30%-os, 35%-os … vizes oldatok
Káliumpermanganát (KMnO4) Nátriumhipoklorit (NaOCl) Kalciumhipoklorit (Ca(OCl)2) Klór-dioxid (ClO2)
Tárolás
fénytől védve, hűvös helyen, szennyeződés feltétlenül elkerülendő (bomlásveszély) WGK 11,5 sötétibolyától a jól lezárt fémtartászürkéig tűs lyokban majdnem kristályok korlátlanul eltartható WGK 21 max. 150 g/l fénytől védve, hűvös klórtartalmú helyen gyűjtőkádban vizes oldatok WGK 21 granulátum vagy hűvös, száraz hetabletta kb. 70% lyen, lezárva WGK Ca(OCl)221,6 tartalommal kétkomponensű fénytől védve, hűvös (NaCl, Nahelyen; WGK 21 és peroxo-diszulfát) WGK 11
Biztonsági utasítások
>5%-os oldatoknál védőfelszerelés szükséges
Alkalmazási koncentráció2 csővezetartályok és tékek berendezések 150 mg/l max. 15 g/l H2O2 H2O2
oxidáló hatású, tömény oldatok esetén kézvédelem szükséges lúgos, maró, mérgező, védőfelszerelés szükséges az oldat lúgos, maró, mérgező, védőfelszerelés szükséges
15 mg/l KMnO4
3
50 mg/l klór
5 mg/l klór
50 mg/l klór
5 mg/l klór
oxidáló hatású, tilos belélegezni, védőfelszerelés szükséges
6 mg/l ClO2
0,5 mg/l ClO2
WGK = vízveszélyességi osztály javasolt érték 3 esztétikai okból nem ajánlott 4 permetező oldat koncentrációja 5 <20%-os oldatok esetében a TGRS 515 érvényes 6 Környezetvédelmi Hivatal, vízkárosító anyagokra vonatkozó tájékoztatás és dokumentáció, Berlin 1 2
Az UI-berendezéseket a várható üzemi hőmérsékletnek és átfolyó menynyiségnek megfelelően kell tervezni, és állandóan működtetni kell. Kiterjedt rendszerekben adott esetben több UI-berendezésre is szükség lehet. A berendezés beépítési helye (4. ábra) a helyi adottságoktól függ. Az UI-sugárzás hatására a nitrát nitritté alakul, amelynek mennyisége függ a sugárdózistól, a hullámhossztól és az ivóvíz nitrátkoncentrációjától. Az ivóvízrendeletben szereplő nitrithatárérték túllépését el kell kerülni.
Építéstechnikai intézkedések Az építéstechnikai eljárások beavatkozást jelentenek az egész rendszerbe vagy egyes részeibe. A tároló nagyságát a megállapított vízfogyasztásnak megfelelően méretezik. A nem használatos tárolókat le kell állítani, és a csatlakozó vezetékeket teljesen le kell kapcsolni. A teljes tárolótérfogat felmelegíthetősége céljából az ivóvíz-felmelegítőt egy külső hőcserélővel kell felszerelni.
4. ábra UI-fertőtlenítőberendezés elhelyezése Minden építéstechnikai intézkedésnek – az átáramlás, külön fűtés és hőszigetelés tekintetbevételével – azt kell eredményeznie, hogy az egész rendszerben a meleg víz hőmérséklete ne haladja meg az 55 °C-ot. A használaton kívüli csővezetékeket közvetlenül a kilépésnél le kell kapcsolni. A cirkulációs vezetékek szükséges hőmérsékletének biztosítására – a hidraulikus egyensúly érdekében – általában szabályozó szelepekre van szükség. Üzemelés, karbantartás, ellenőrzés Nagy berendezésekben az ivóvíz-felmelegítő melegvíz-kivezetésnél 60 °Cos hőmérsékletet kell biztosítani. Az előmelegítő fázisban a teljes ivóvíztartalmat naponta legalább egyszer 60 °C-ra kell felmelegíteni. Rövid ideig tartó hőmérséklet-csökkenés a tároló kimeneténél általában megengedhető. A cir
kulációs rendszereket és önszabályozó kísérő fűtéseket úgy kell üzemeltetni, hogy a vízhőmérséklet a rendszerben max. 5 K-val haladja meg a tároló kimeneti hőmérsékletét. A keringetőszivattyú és az önszabályozó kísérő fűtés megszakítás nélkül üzemeltethető. Az 50 °C alatti üzemi hőmérsékletet mindenképpen el kell kerülni. Az általános műszaki szerződési feltételekre vonatkozó DIN-szabvány meghatározza, hogy milyen dokumentációt kell átadni a megrendelőnek – felszólítás nélkül – a rendszer üzemeltetésére és használatára vonatkozólag. Egy rendszer felújítása után az üzemeltetőnek meg kell kapnia a dokumentációt és a szanálási jegyzőkönyvet. Az üzemeltetőt időközönként tájékoztatni kell a mikrobiológiai utóvizsgálatok elvégzésének szükségességéről. A vizsgálati eredményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni. (Dr. Pálfi Ágnes) Waider, D.: Massnahmen zur Bekämpfung in der Trinkwasserinstallation Legionellen. = Sanitär, Heizungs-, Klima und Klempnertechnik, 57. k. 11. sz. 2002. jún. 1. p. 30–39. Baier, R. E.: Bacteria show potenzial. = Inside RandD, 29. k. 47. sz. 2000. nov. p. 1–2.
