Itt is szeretnénk köszönetet mondani Dr. Finta József DLA és dr. habil Rohoska Csaba DLA témavezetőimnek, akik figyelmükkel megtisztelték építészeti

ALKOTÓI GONDOLATSOROK KÉPLETEKRE ÉS RÉSZLETEKRE, DOKTORI ÉRTEKEZÉS, 2014

Itt is szeretnénk köszönetet mondani Dr. Finta József DLA és dr. habil Rohoska Csaba DLA témavezetőimnek, akik figyelmükkel megtisztelték építészeti útkeresésem egyes állomásait, észrevételükkel támogatva a doktori értekezés megszületését. Külön köszönettel tartozom Dr. Bachman Zoltán professzor úrnak, aki véleményével és kritikai észrevételeivel is segítette a disszertáció sikeres összeállítását.

Dienes Szabolcs

KÉPLET, RÉSZLET

ALKOTÓI GONDOLATSOROK

KÉPLETEKRE ÉS RÉSZLETEKRE DOKTORI ÉRTEKEZÉS

Témavezetők: dr. habil Rohoska Csaba DLA, Dr. Finta József DLA 2014

Tartalomjegyzék Bevezetés A forma- és funkcióképlet A képlet részletei Mozgás és mozgathatóság, mint alkotórész A fény és árnyék új építészeti dimenziója Anyag, struktúra és szín, mint a koncepciót erősítő tényező Integráció, konfrontáció, szimbiózis az elemek között Összefoglalás Irodalomjegyzék


Érzékeny szenzorokon szintetizált egyéni alkotói magatartás, Érzékeny szenzorokon szintetizált egyéni alkotói magatartás, aanemzetközi nemzetközi építészeti áramlatok építészeti áramlatok és nemzeti specifikumok adhat hosszú távon kikezdhetetlen, mértéktartó képviselete és nemzeti specifikumok egyéni alkotói attitűdöt és teheti az épületet mértéktartó évtizedeken képviselete átívelveadhat értéktartóvá hosszú távon kikezdhetetlen, egyéni alkotói attitűdöt és teheti az épületet évtizedeken átívelve értéktartóvá ALKOTÓI GONDOLATSOROK KÉPLETEKRE ÉS RÉSZLETEKRE, DOKTORI ÉRTEKEZÉS, 2014

Bevezetés Eddigi építészeti munkásságom jellemzően két építészeti alapelv köré csoportosítható: a koncepció építészeti megfogalmazását segítő és kifejező képletek megfogalmazására és az ehhez szükséges, építészeti minőséget biztosító részletek gondos kidolgozására. Két szó és belőlük képezhető szóösszetétel az egymásra épülést fejezi ki, az egymás nélkül elképzelhetetlen komplex építészeti gondolati struktúrájának eszenciája. (részlet, képlet, képrészlet, részletkép stb.) Képlet lehet egy ikonikussá váló forma, jel, ami a térben önmagában megjelenik, de éppúgy a képlet része az alaprajzi elrendezés és függőleges háttérként, alkotóelemként megjelenő homlokzat, belső vagy külső függőleges határolóelem. A jelek térbeli megfogalmazására hivatott anyagok, textúrák, színek és felületek artikulálják, melyek segítségével, a részletek gondos kialakításával emelkedhet a tervezendő építészeti alkotás a kommersz felé. A munkáim segítségével, a két alaptételt több alkotóelem, réteg által érzékeltetve szeretném bemutatni, hogy hogyan jelenhet meg egy statikus világban a mozgás, mozgathatóság, mint építészeti alkotórész. Szeretném bemutatni továbbá azt is, hogy a térbeliségből következő természetes fény-árnyék és a tudatosan megválasztott mesterséges fények új építészeti dimenziója a nagyléptékű középületekben és a kisebb lakóépületek épülettestein hogyan képezhetnek egy gondolati struktúra kifejezéseként új építészeti réteget. Az anyag, a struktúra hogyan erősít bizonyos építészeti gondolatokat, a szín és anyag hogyan jelenik meg, jelenhet meg, mint koncepciót erősítő tényező. A funkció- és formaképletek, a részletek, a mozgásdeklaráló alkotórészek, a fények és struktúrák nem létezhetnek egy befogadó, épített vagy természet adta térstruktúra nélkül. Az utolsó fejezetben, egy egységes alkotói gondolati struktúra kiteljesedésének vélt vagy valós eléréséhez a környezeti integráció, konfrontáció és egyes rétegek egymásra gyakorolt hatásának kérdéskörével foglalkozom.


A forma- és funkcióképlet Minden munka legyen az kisléptékű építmény, nagy volumenű beruházás vagy hozzá kapcsolódó kiegészítő elemek sora a vonallal és ezen keresztül kifejezésre jutó képlet megfogalmazásával kezdődik. Korunk számítógépes világában szükség van a gondolat, áttételek nélküli papírra vetésére, annak megjelenítésére. A gondolat és a papíron nyomot hagyó ceruza interakciója állandó mozgatórugója a megszületendő alkotásnak. Az egymásra ható folyamatokban a vonalban, vonalrajzban manifesztálódik a később matériává váló alkotás. A vonal, mint önálló, térbeli jelentéstartalommal nem bíró elem nem létezik. A vonal építészeti mondanivalóval bír. Kifejezi, érzékelteti a teret és a tömeget, így az építészeti gondolatsorok kifejezésének fontosabb alapelemé válik. Az inputadatok elemezése, ragsorolása vagy akár felülbírálása után egy egységes építészeti gondolatsorra felfűzött, minden felesleges kiegészítéstől mentes, csak az alkotás lényegét egy „mondatban” közvetíteni tudó képlet foglalja össze építészeti elképzeléseinket, melynek kézenfekvő megjelenési formája a vonal, a vonalrajz lehet. A képletet feloszthatjuk funkcióképletre és formaképletre. Funkcióképlet, logikai sor, tágabb értelemben vett funkció, mely - kötelező értelemben - városépítészeti összefüggésből indítandó, annak érdekében, hogy a tervezendő építményben kialakuló, közvetlen környezetében kapcsolódási pontokban és a belső kialakítás logikai rendje megfelelően integrálódjon egy kialakult rendszerbe. Városléptékű főrendszer, a projekt környezetében kialakuló, integrációt biztosító rendszer és az épület belső funkciócsoportjai logikai sora hierarchiájában alakuljon ki. A funkciók csoportosítása az egymás mellé illetve egymás alá- és felé rendelésével kialakuló térszövevény. A funkciók alaprajzi elrendezésbe „kényszerített” logikai rendje, nem létezhet csupán két dimenzióban. A tér-

beli kiteljesedéséhez már számba kell vennünk az anyagokat, felületeket és azok térben történő elrendezhetőségeit. Ezek kimunkálásához elengedhetetlen az alaprajzi elrendezéshez illesztett vagy azt felülíró formanyelv, mely a formaképletben valósul meg. Ebben a térbeliségben testet öltve jelenik meg az az érzelmi többlet is, amely megkülönbözteti szakmánkat más mérnöki tudományoktól. Az építészet interdiszciplináris volta miatt, nagy szerep kap a társművészetek önálló vagy építészeti gondolati struktúrákba integrált értelmezése. Zene, filmművészet, fotográfia, festészet és természetesen a szobrászat. A más művészeti területekről átértelmezett, saját szakmai principíumok társításával, az egymással állandó kölcsönhatásban lévő funkció- és formaképletek keresésével, olyan komplex egység születik, amely nemcsak a funkcionalitás elsődleges igényét tudja, formájával és anyagszerűségével kielégíteni, hanem művészeti értelemben is értelmezhető alkotássá emeli építészeti törekvéseinket. A hagyományos értelmű kétdimenziós térkialakítás, alaprajzi funkciókban történő építészeti gondolkodás komoly korlátokba ütközik akkor, amikor nem egyértelműek a hagyományos értelemben definiált padló, fal és mennyezet alapdefiníciók, amikor az említett tér- és síklehatároló elemek éles határa elmosódik. Egy olyan tervezési metódusban állandó visszajelzés, kontroll biztosíthatja a funkció alaprajzi kiterjedésének ellenőrzését egy nem (csak) ortogonális rendszerben megfogalmazandó térsor kialakítása esetében. A hagyományos értelemben vett - a virtuális modelltől független - metszetek, alaprajzok és homlokzatok ilyen értelemben csak az épülettesttől független, főirányokba „kapaszkodó” ábrázolásmódok már nem igazán szükségesek és kellően kifejezőek. Nincs prioritás, alá- vagy felé rendelt viszony az egyes


nézetek között, hiszen minden tetszőleges nézet egyben fontos nézet és a tervezés folyamán állandó megfeleltetéshez rendelt ellenőrzési pont. A tradicionális kétdimenziós és kiterített nézetekkel történő ábrázolással szemben a biomorf vagy szabad vonalvezetésű téralakulatok ábrázolhatóságánál eltűnő fősíkok szemléltetik igazán azt, hogy a forma és a funkció milyen szoros kapcsolatban áll egymással. A vonal segítségével, a gondolat áttételek nélküli papírra vetésével megjelenő képlet, a vonal értelmezése és vagy újraértelmezésével nyert gondolatstruktúra esetében a forma- és funkcióképlet tehát egyben kezelendő. Egymás nélkül, önállóan és a nem tradicionális formák esetében biztosan nem

értelmezhetőek külön-külön. A számítógéppel segített tervezést hívhatjuk segítségül, ahol a tervezett építmény háromdimenziós kezelésével a formából vagy funkcióból vagy éppen fordítva megszülető épület-szobor-test állandóan kontrollált. Míg a funkció közvetlenül hat a kialakuló formára, addig a forma is közvetlenül hat a kialakuló funkcióra. Ha ezt a személetet elfogadjuk, akkor a dokumentációkban megjelenő metszet, homlokzat ,alaprajz csupán a tervezés következményeként kialakuló rajzsorozat, a hagyományos terminológiát, metódust használó építészeti tervezéssel szemben. Tehát a képlet csakis a formaképlet és funkcióképlet egymást képletté alakító, szorosan egymást transzformáló tulajdonságai következtében alakulhat ki, és az általa létrejövő mű így válhat kortárs alkotássá.


Az egyik példa a Kempinski Hotel Corvinus Budapest új funkciórendszeréhez készített beépítési javaslatban az 1992-ben épül meglehetősen formagazdag épülettömegéhez rendelt forma, jelképlet nem kívánt előtérbe helyeződni, annál inkább egy a földszinti utcai kapcsolatot elősegítve, „hűteni” kívánta mindezeket. Egyetlen gesztus, egyetlen tartóelem, egyetlen téregység, és mai, konstruktív kialakítás és légies könnyedsége méltó módon kapcsolja be a szálloda életét a Deák Ferenc utca közlekedési rendszerébe. A másik hasonlóan, egy gesztusra felépített, a Duna budapesti vonalán kialakítandó jellegzetes pontjaiban elhelyezhető, a budapesti közönség és a külföldről hazánkba érkezők turisták számára létesülő ún. info pont. A Műszaki Egyetem előtt elhelyezendő kilátó, kávézó és időszaki kamara kiállításoknak is helyet adó építmény a csatlakozó felsőrakparti terepszintből „kinőve”, lendületes építmény testével emelkedik az alsó rakpart és egyben a Duna felé, könnyed lebegésével biztosítva feledhetetlen élményt az ide látogatóknak.

Említhető ebben az összefüggésben is a Balatonlellén készült szoborház, amely alaprajzi kialakításával és tömegformálásával is eltér a hagyományos derékszögű rendszerekre épülő térkialakításoktól. Tudatosan megválasztott alaprajzi szögtörés eredményeképpen kialakuló bejárati pozicionálás és belső téri területfelosztás adekvát megoldást ad. A közlekedő területről felnyíló két fő funkciócsoport (intim terek és közösségi terek) differenciálása ezzel az építészeti gesztussal megoldottnak tekinthető. Adekvát abban a tekintetben is, ahol a magassági méretrend és az alaprajzi funkciók szinkronitása megvalósul a tetőszerkezet tendenciózus magassági változásaival, mely a zárt terek szerves folytatásaként fedett teraszt indukálva terjeszti ki a belső nappali tér határait, kapcsolatot teremte annak külső környezetével.


A belsőépítészeti vonatkozásban is tetten érhető a funkció- és formaképlet a K&H irodaház kiemelt ügyféltér tervezése és annak megvalósítása kapcsán. A megrendelői igények értelmezése és a korábbi, megszokott ügyvitelszervezési feladatok lebonyolításához használatos szék, asztal(korlát), szék elrendezéssel szakítva egy új térplasztikai elemekkel társított koncepciót sikerült lefektetni. Egy tornádótölcsér köré csoportosított a kötetlenebb megbeszélést elősegítendő tárgyalói blokkok alaprajzában, a körvonalra szerkesztett, támfelületében hullámzó sziluett testét a külső palástfelületében üvegszálas poliészter, a belső kialakításában kárpitozott felülettel készülő ülőalkalma-

tosságok alkotják. A körív mentén elhelyezkedő, a bútorzattal összehangoltan megjelenő mennyezeti világítástechnikai elemek pulzáló magassága és alakja a Szaturnusz-gyűrűkre engednek asszociálni. Direkt és indirekt világítással, fényerő szabályzással differenciálja az egyes térrészekben kialakuló tárgyalási illetve adminisztrációs helyzeteket. Úgy érzem itt is megvalósult az a korábban említett, kifinomult összhang a forma, a funkció és a fény építészeti összefüggései között.


Kempinski Hotel Corvinus Budapest forma és jelképlete




A dokumentációkban megjelenő metszet, homlokzat, alaprajz csupán a tervezés következményeként kialakuló rajzsorozat, a hagyományos terminológiát, metódust használó építészeti tervezéssel szemben


ún. “infópont” a Duna felett


Lakóépület három fok alatt, Balatonlelle


Kiállítások, nemzetközi bemutatkozás











A képlet részletei Egyik nagyszerű képlet sem kivitelezhető átgondolt és kiérlelt építészeti részletek nélkül. Az alkotói folyamatnak, az az építészetben megfigyelhető komplexitása, amelyet a terv korai szakaszában egy vonal vagy felület képvisel több, mint egy papírra vetett gesztus. Jelentéstartalommal bíró önkifejezési eszköz, egy intuitív gondolatsor első megjelenési formája. Hogy ez a vízió necsak virtuális legyen, a térben fizikailag is megtestesüljön, érinthetőek és a valós térben is megtapasztalhatók legyenek felületei, dimenziói kiteljesedjenek, és fizikai méretei az emberek számára érzékelhetőek, megélhetőek legyenek, elengedhetetlen a vonalakból kiváló, szerkezeti tartalommal „telített” építészeti elemek, épületrészek megkonstruálása. Az elsődleges építészeti válasz egy feltett építészeti problémára, legyen az térstruktúra, külső építménytextúra vagy bármely kiegészítő elem, szükséges az alkotóelemek egymásmellé rendezése és az alkotórészek szimbiózisa azért , hogy elérhetővé váljon az elképzel – még csak vonalakban vagy virtuális térben létező – tejes építészeti gondolati struktúra. A komplex ismeretanyag, amely hozzásegíti az alkotó elképzeléseit a térbeli megvalósuláshoz, mind építészetelméleti, mind szerkezetismereti tudást feltételez. Ismernünk kell az építőanyagok tulajdonságait, viselkedésüket és gyártás és kivitelezés folyamatainak a végeredményre kiható lehetőségeit és buktatóit. Szakmai nyitottsággal kell megközelíteni vagy befogadni a nem feltétlenül az építőipar területéről származó anyagokat és szigorú szabályok között kell mérlegelni a kívánt területre felhasználható alkalmasságukat. Az építőművészet területén maradva, de részben érintve a mérnöki területek a részletképzések vonatkozásában nem az evidenciáknak tekinthető rétegfelépítések és épületszerkezeti megoldások teszik építészeti elképzeléseinket igazán különlegessé. Az elérni kívánt eredmény és összhang meg-

valósítása érdekében a sztenderdizált szerkezeti és rétegrendi megoldások alapkövetelmények. Az újszerű, a koncepciót és a gondolatiságot leginkább megerősítő megoldások ezek fölött állnak vagy fölöttük kell, hogy álljanak. Ha csak az Európai Unió határain belüli országok energetikai törekvéseit, a megnövekedő hőszigetelések és összkonstrukciók nemkívánatos megjelenéséből adódó, építészeti dizájnt semmibe vevő torzóit tekintjük, új utak és más, műszaki irányelvekkel harmonizáló megoldások keresése kell, hogy előtérbe kerüljön. Az önálló épületszerkezeti területekről érkező műszaki megoldások alapos elemzésre és értékelésre szorulnak, megértve a csupán szerkezeti vagy más műszaki irányelvek (hő- vízszigetelések, statikai méretezések stb.) jelentette kötöttségeket. Csodálva Santiago Calatrava lenyűgöző mérnökszerkezeteit, Zaha Hadid biomorf épületeit vagy más nemzetközi példákon megtapasztalható építészeti megoldásokat, szerkezeti túldimenzionálásból fakadó megoldásaink revidiálását hozhatja szakmai gyakorlatunkban. A megoldást a felhasználásra szánt anyagok redukálásával, az alapkoncepcióban is megtartandó „kevesebb, több” elv eredményeképpen nagyvonalúbb építészeti megoldások eredményezhetnek. Gondoljunk itt egy koncepciót bemutató, egy anyagból kimetszett tömegmodell építészeti gondolatot bemutató kifejező erejére. Ez a makett már magán hordozza – remélhetőleg nem elnehezülve az épületszerkezeti rétegeket minden határon túli anyagfelhasználásával - annak lehetőségét, hogy ez az építészeti mű valós méretekkel megvalósulva igazi remekművé váljon, az első gondolat és modell adta frisseségével és minimalizált, de szükséges anyaghasználatával. Vagy az építmény részletmegoldásait képviselő párkányok, loggialemezek, plasztikai elemek vagy a homlokzaton megjelenő, de tetőre is átforduló anyagok és megoldások esetében is szép építészeti megoldások szülessenek.


Az új energetikai törekvéseinket megvalósító épülettesttől vagy koncepciótól távol eső gépészeti elemek megjelenése is komoly kihívás elé állítja a nyitott, építészeti tervezéssel foglalkozó szakembereket. Tradicionális, műemléki környezet vagy csak egy szabad vonalvezetésű forma vagy egy szimla építészeti elképzelés és a paneles, sztenderd elrendezésben megjelenő napkollektorok, napelemek nem kívánatos kölcsönhatása félmegoldásokat szülhetnek. Energetikai elemek integrálása vagy tudatos leválasztása – melyeket, természetesen a területi lehetősek is befolyásolnak - vagy ezek külön építményegységben vagy formában történő megfogalmazása jelenthet megoldást. A megfelelő szerkezeti és plasztikai szervesülés csak a szakágakkal történő szoros egyeztetések után kialakuló megoldások hozhatnak. Nem egy „rászerelt”, rosszértelmű esetlegesség szülte eredmény, hanem egy, az épület nagyobb építészeti összefüggését támogató integráció adhatja a megfelelő megoldást, mind a tetőkbe integrált, peremekig komponált energiatető vonatkozásában, mind a homlokzati függönyfalrendszerekbe integrált módon. Fontos megemlíteni azt is, hogy az állandó, anyagokra, szerkezetek vonatkozó építészeti nyitottság fontos az új, nem igazán építészeti területünkről származó anyagok befogadásához és használatához. Itt a homlokzati és tetőszigetelő ponyva kialakítások, színes szigetelőlemezek, tető és homlokzati összefüggéseiben megjelenő megoldásai, vagy az autó- vagy hajógyártás területéről származó anyagok építési környezetben történő felhasználása említendő.

Szép és megvalósuló építészeti példa „a minden, ami nem látszik” építési elvet követő (természeti környezettel szimbiózisban lévő) kilátó építmény kialakításánál is tetten érhető. Hagyományos, kihalófélben lévő készségekre épülő, a hagyományos méretrendet viszont újraértelmező, de anyagszerűségét megtartó, vesszőkből képzett koszorúk egymásra helyezésével és térben organikus formát leíró testével érdekes, ökológikus, az erdővel teljes szimbiózisban lévő anyagával és formájával mainak tekinthető építmény fogalmazza meg az anyagok ilyen módon történő újrafelhasználását és egy funkció vagy más területekről származó elem újraértelmezését. Egy építészeti vízióhoz rendelhető formavilág és ehhez legjobban illeszkedő anyaghasználat szemléletes megvalósulása az egyik kiemelt ügyféltérben található építészeti kialakítás is. A hajógyártásban hasznát, tetszőleges formára alakítható üvegszálas poliészter alapanyag és megmunkálása következtében kialakuló felülete eredményeképpen létrejövő épületelemek alkalmazása nem gyakori a magyar építészeti és belsőépítészeti gyakorlatban. Az építészeti gondolat predesztinálta elvárást ez az anyag és felület elégíti ki talán a legjobban. Az elképzelt belső tér látványának kialakítása, a több elemből felépülő egységes agyaghasználattal és gondosan kiérlelt részletekkel és megannyi műhelyben töltött munkaórával kialakuló mintadarabok sora volt a záloga annak, hogy a kívánt eredmény és összhatás ilyen formában megszülethessen.


Organikus forma- és anyaghasználat; kilátó a természetben


Az építészeti víziók az emberek számára érzékelhetőek, megélhetőek legyenek, elengedhetetlen a vonalakból kiváló, szerkezeti tartalommal „telített” építészeti elemek, részletek megkonstruálása



Kifinomult összhang a forma, a funkció és a fény építészeti összefüggései között

Mozgás és mozgathatóság, mint építészeti alkotórész Tekintve a történelmi korok építészetét vagy akár a közelmúlt évszázadait az építészet szinte minden esetben a statikusságot, a stabilitást és szilárdságot szimbolizálta. Az emberi szükségletek kielégítésére, a költségek optimalizálásához (is) szükségessé váltak olyan új, vagy újszerű gondolatok, melyek ezen törekvéseket hivatottak erősíteni. A motorizácó, az infrastruktúrák vagy a tudományágak fejlődései mind-mind hozzájárultak az ember környezetének fejlődéséhez, az emberek életminőségének javításához, de ezzel párhuzamosan a megnövekedett jószándékú, életkörülményeket javító fejlődés egyben bonyolultabbá is tette mindennapjainkat. Összetett igények szülte funkciók, multifunkciók kiszolgálására adott építészeti válaszok a flexibilitásban, a terek átrendezhetőségében és a többfunkciós installációs rendszerekben próbálja kielégíteni modern korunk, külső és belső terekkel kapcsolatban felmerülő igényeit. Ha a londoni Wimbledon Stadion példáját vagy a grazi Stadthalle rendezvénytermet vagy a Müpa belső akusztikus kamráit tekintjük, érzékelhető, hogy léptéktől függetlenül, vagy az építészeti léptékeknek megfelelő belső tereket strukturáló vagy újrastrukturáló mozgatható falrendszerek, vagy a stadionlefedés mozgatható tetőszerkezete vagy a hangversenyterem akusztikáját a végletekig szofisztikáló mozgatható hangkamra falak milyen remek eredményeket eredményeztek. Az épületszerkezeti felépítés mind a falak, mind más térlehatároló szerkezetek esetében korunkra jellemzően, több tulajdonsággal rendelkező ös�szetett szerkezeti rétegsorok alkotják. Itt a térelhatárolás részeként megjelelő hőtechnikai rétegekre, a csapadékvizet távoltartó rétegekre és külső és/vagy belső burkolati rétegekre kell gondolnunk. Ezen összetett rétegfelépítés és rendszer lehet egy önálló alkotórész (mozdítható tetőszerkezet), de ugyanúgy lehet egy építmény belső vagy külső elemeként megjelenő „réteg”. A réteg a szemlélő számára önállóan is értelmezhető építészeti egység, mely nem

vesz részt a teljes szerkezeti struktúra hierarchiájában. Leválva az elsődleges tartószerkezeti struktúráról, csak felületi rétegben megjelenő építészeti elem, önmagát strukturálva és egyben erősítve az alapképletet, építészeti gondolatot. Úgy gondolom, hogy a jelen felelősségteljes építészetünk elvárja az adekvát szerkezeti és esztétikai megoldásokat. Ez a jogos igény, építészeti megközelítésből is támogatható. Az elemek egymás mellé rendezése, a kialakuló anyag- és szerkezeti hierarchia az anyaghasználat, funkcióelrendezés csak ebben az összefüggésben lehet őszinte és hiteles. Az építészeti hitelesség szem előtt tartásával, az építészeti popularitás kerülésével, a mozgatható épületelemek új dimenziókat nyithatnak az építészeti tervezés eszköztárában. A praktikus használat mellett megjelenő, vélhetően magasabb építészeti esztétikát célzó új konstrukciók, új dimenziókat nyithatnak az épülettervezésben. Ez igaz lehet egy mikróépítészeti összefüggésben, de egy nagyobb építmény városszöveti integrációjában is. A következőben bemutatandó példákban a konstrukció – minden remény szerint – az építészeti réteg és építészeti alkotóelem primer voltán túl az épülettesten kívül vagy belül képződő játékos fény- és árnyékhatások komplex dimenziójában megjelenő építészeti műveket az átlagostól eltérő - és talán ezen elemek segítségével is fölé emelő- alkotás szintézisében szülessen meg. A mozgás által az épület egyes részei differenciált módon egyszer előtérbe, majd háttérbe helyeződnek, a felületi cizelláció koreografált látványt nyújtva teszi izgalmassá és érdekessé az épületet és ezzel „bekapcsolja” az épületet korunk építészeti áramlataiba. A Jász-Nagykun Szolnok megyei megyeszékhelyen a Térségi Integrációs Szakképzés Szervezési Központ közösségi terének belsőépítészeti kialakítása a hagyomány és újszerűség érhető tetten a mozgatható épület bel-


ső elemeinél. A kétszintes, több használati síkot összekötő foghíjbeépítéssel az intézmény reprezentációs célokat szolgáló, rendezvények, kézműves és szakmunkákhoz kapcsolódó versenyek lebonyolítását is lehetővé tevő multifunkcionális tér kialakítást tűzte ki célul. A terem akusztikai kívánalmai mellett egyszerre kívánt előadások színhelyévé és egyszerre reprezentációs célokat szolgáló térré válni. A nyolc méter belmagasságú térbe, ablakokon beáramló fény egyszer szükséges, másszor nem kívánatos jelenléte, olyan építészeti választ kívánt, amelynek záloga egy mozgatható belső árnyékoló rendszerre épül. A hagyományos népi építészetben, történelmi korok építészetében is fellelhető a belső árnyékolást segítő fatáblás spaletta valósította meg. Ennek méretrendje általában a nyílászáró szerkezeteihez kötődtek. A külső homlokzati lyukarchitektúrák a belső térben is megjelentek. Az árnyékoló más reprezentációs célokat nem szolgált. Ezen elem újraértelmezésével, új kontextusba helyezésével, anyaghasználatával és működési mechanizmusával egy új dimenzióba helyezte és egyben reprezentációt is kölcsönzött a kétszintes belső térnek. A kétszer négy méteres méretével kialakított belső árnyékoló réteg „megrendezett” világítási és árnyékolási viszonyokat tesz lehetővé, egyben a hármas ritmusra épített felületi színdifferenciálásával egységes, sávos „vonalrendszerével” kölcsönöz ünnepélyességet a belső térnek. A kialakítás fontos része az egymás felett elhelyezett árnyékoló lamellasorok ellentétes irányú nyithatósága. Míg a földszinti részeken nyitáskor jobb oldalra fordul, addig az emeleti részeken az e fölött elhelyezett egységek a bal oldalra nyílnak fel. Egy nézőpontból szemlélve a spalettarendszert érdekes fény- és plasztikai játékával bontakozik ki szemünk előtt. A végállásokkal rendelkező, kitüntetett irányokkal és köztes szögekben rögzíthető elemek, a padlótól a mennyezetig „kikomponált” kialakításával izgalmas belső rétegévé válik a térnek, funkcionális küldetését is betöltve ezzel. Kilépve a belső térből, egy másik építészeti munka kapcsán is megfi-

gyelhető a mozgatható épületelem izgalmas alkalmazása. A városszövetbe történő épületintegráció és az építési hely következtében kialakuló építészeti deklaráció (tiltakozás) szülte ezt az építészeti megoldást, amelyben a mozgatható épületelemek is fontos szerepet kaptak. A szomszédos épületek vitatható építészeti értéke, a környezeti közmű infrastruktúra megörökölt, légkábelekkel kialakult struktúrája nem kívánatos jelleget kölcsönzött az építési helynek. Mi lehet a megoldás? Hogyan lehet vállalható épületet megfogalmazni ilyen peremfeltételek között? A kedvezőtlen lokációt és funkciópozicionálást egy, az utcai frontra telepített puffer tér kialakításával kapcsoltuk az utcai fronthoz, segítve a zajos, külső hatásokról történő leválást és a telken kialakítandó funkciók integrációját. A kialakuló átmeneti térnek köszönhetően a „ráfordított” funkciók mentesülni tudnak a zajtól és egyéb káros környezeti hatásoktól. A kétszintes „zöldkazetta-patio” előtt elhelyezett mozgatható lamellasor kölcsönöz külső réteget az utcai épületrésznek. Az egység egyszerre eltolható, egyik oldalon parkolható és egyszerre részlegesen vagy teljesen felnyitható lamellaelemekkel kialakított. Egyben az alultervezett szomszédos épületállományokról való leválást is segíti, nem rátelepedve az utcai kölcsönhatásokra. A lamellák segítségével létre tudott jönni egy olyan átmeneti tér, mely megszűri a forgalom zaját, a betekintést is gátolja és mozgatható elemei segítségével koreografált fény-árnyék játékot is indukál. Dizájn így nem önkényes, funkciójával válik adekváttá. Természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban és vízigazgatási területeken történő építés nagy felelősséggel jár. A természetben történő épület vagy építményelhelyezés anyagait és szerkezeteit különös gonddal kell megválasztani, úgy hogy a létesülő épületforma is harmóniába kerüljön környezetével. Ősi mesterségekre és készségekre épülő projekt kialakításánál az említett szempontok mellett, fontos szerepet kapott a mozgathatóság és flexibilitás. Az ősi archetípus fedél, a két féltető összeillesztéséből kialakuló háromszög alapforma biztosítja a természetben megjelenő emberek időjárás elleni védelmét, az ember hajlékát. Az alapegységekre illetve az alapegységek egymás


Jász-Nagykun Szolnok megyei TISZK multifunkcionális tér mozgatható belső lamellaegységei

A tradíciókból átemelhető és átértelmezhető épületelemek és anyagok – megvizsgálva az új környezeti elhelyezhetőségeiket – új, mai és felelős adaptációja széles perspektívát nyithat korunk építészei számára ALKOTÓI GONDOLATSOROK KÉPLETEKRE ÉS RÉSZLETEKRE, DOKTORI ÉRTEKEZÉS, 2014


mellé sorolásával kialakuló épitmény egyszerre próbál tradicionális és mai lenni. Az építményflexibilitás a szabad funkciócsoportosítást teszi lehetővé. Az egymáshoz sorolt hálóegységek, vizesblokkok és kiszolgáló terek mikróépítészeti összefüggései úgy tudnak jelen lenni, hogy jelenlétükkel ne ejtsenek begyógyíthatatlan sebet a természetben. „Minden, ami nem látszik” építészeti célkitűzés és elv a náddal fedett hajlékok, vízparti nádasokba történő telepítésével maradéktalanul teljesül. Az épülettestben megjelenő mozgatható elemek alkalmazása a korábban érintett fény-árnyék hatás mellett itt eklatánsabb előnyökkel is jár. A nemkívánatos látogatók ellen nyújt biztonságos zárást a bütüvégekre szerelt lamellarendszer és a lehajtható tető-padló-terasz elem. Ezafajta „hajtogatható” építészet újszerű választ adhat a tradicionális agyagfelhasználás mellett és a természeti környezetben történő épületelhelyezés dilemmákkal terhelt építészeti kérdéseire. Ugyanakkor a korlátok közötti előregyártás újraértelmezésével, a modulrendszer ésszerűsítésével a gyártás és szállítás optimalizált volta miatt a piacon történő értékesítésben nagy előnyökkel járhat. Ha a belső tér funkcióinak kielégítése, az említett példa esetében a zajhatások csökkentése és a variábilitás az elsődleges célunk, úgy hogy ezzel szintézisben tartsuk, a praktikum felett álló, fény-árnyék hatásokra épülő, megrendezett látványt biztosító szabad alkotást és építészeti értékteremtést, akkor az épületelemek mozgathatósága új dimenziókat nyithat számukra. A tradíciókból átemelhető és átértelmezhető épületelemek és anyagok – megvizsgálva az új környezeti elhelyezhetőségeiket – új, mai és felelős adaptációja széles perspektívát nyithat korunk építészei számára. A korábban felvázolt, gyakorlatomban előforduló három építészeti példa után rögzíthető az, hogy a mozgás, mint építészeti alkotórész új építészeti dimenziókat jelent azon építészek számára, akik hisznek a tradíciók alapelveiben, egyben nyitottak a jövőbe mutató megoldások iránt, ezzel deklarálva építészeti hitelességüket.


Lakóépület külső pufferrel




A tradíciókból átemelhető és átértelmezhető épületelemek és anyagok – megvizsgálva az új környezeti elhelyezhetőségeiket – új, mai és felelős adaptációja széles perspektívát nyithat korunk építészei számára

Tisza-tó nádházai



Fény és árnyék új építészeti dimenziója A fény és fény nélkül kialakuló sötétség misztikuma végigkíséri az emberiség élettörténetét. A fény a szakrális és a világi építészetben egyaránt nagy jelentőséggel bírt. Ha csak a római Panteon kupoláján, kilenc méteres méretével felnyíló opelionra vagy párizsi Notre Dame rózsaablakán átáradó fényre vagy más világi építészetben fellelhető, transzcendens jelleget kölcsönző fényhatásokra gondolunk vagy ha a fotótörténeti korok hajnalán megjelenő camera obscura ősi fénnyel festő gépezetére gondolunk, az ember mindig is valami misztériumként tekintett a természetes fény hatásai következtében kialakuló látványvilágra vagy fényalkotta képre, könnyen beláthatjuk ezek építészeti jelentőségét és szükségszerűségét. Thomas Edison 1879 évi elektromosan üvegbúrában, vákuumban lévő felizzított volfrámszállal biztosítja a mesterséges fény elterjedését a világon, mely új dimenziókat nyitott az építészek számára is. A technológiai fejlődéssel a finomelektronika fejlődésével, a világító diódák feltalálásával szintén új lehetőségek körvonalazódtak. A félvezető-technika fejlődésével lehetővé vált nemcsak a fény általános, energiafaló felhasználása, hanem a világítótestek diódáinak nagyobb hatásfokú fényerősségének és fényhasznosításának következtében a jobb és gazdaságosabb energiafelhasználás. Korunkban, már bátrabban alkalmazhatjuk az új technológiát nyújtotta lehetőségeket, új perspektívákat nyitva az építészeti alkotásoknak is. Itt a épülethomlokzatra vetített művészeti projektektől kezdve, a reprezentációt szolgáló épületvilágításon át, a belső vagy külső terekben megjelenő fényszobrokig tartó lehetőségekre kell gondolnunk. A mesterséges fény alkalmazásának szoborszerű aspetusa jelenik meg a fény hatásaival foglalkozó első példaként bemutatandó épület esetében. Egy, a ’30-as években épület budapesti villaépület rekonstrukciója kapcsán megtartva az épület Bauhaus-karakterét – egy építészeti jel épületen történő

elhelyezése teremtette meg a kapcsolatot a konstruktív Bauhaus hagyomány és jelen korunk között. A LEDszalag segítségével alkotott direkt fény, építészeti jel ilyen formában történő megjelenése érdekes, izgalmas látvány nyújt majd a villák sorát rejtő lombozatok között, jelölve az épület főbejáratát, hangsúlyt adva a homlokzat előtti „padlózatba” süllyesztett reprezentációt szolgáló világításoknak. Öt méter magas, karcsú savmart felületű. fémhuzallal erősített üvegcső és LEDszalag adta egyszerű képlet, építészeti jel, korunk építészeti kánonjában hitelesen helyezi el, a külsőben is megújuló épületet. Hasonló megfontolások vezéreltek egy másik tervezet épület kapcsán, amely esetében a fény indirekt módon jelenik meg. Térplasztikai képletét tekintve az épület formakincsének megfelelően kialakított kapuzatasszociáció szolgáltatja azt a fényvető felületet, amely segítségével az elem éjszaka is láthatóvá válik. Itt is tetten érhető azon törekvés, miszerint a természetes fény megvilágításában, fény és árnyék kialakulásával plasztikussá váló építmény-szobor más napszakban, a mesterséges fény segítségével rajzolódik ki és funkciójával, karakterével jelenik a meg az éjszakai égbolt alatt is. Hasonló elvek vezéreltek abban a belsőépítészeti kialakítás koncepiálásában is, ahol a funkció és a forma a fény szintézisében jelenik meg. Az ügyfelek és a bankban dolgozó munkatársak közötti „találkozási hely” egy, a térben fontos, kitüntetet szerepet betöltő munkafelület kijelölése volt. Több hasonló kialakítású ügyféltér építészeti jellel történő karakterizálása lehetőséget biztosított egy fény-forma definícióhoz. A viszonylag nagyobb belmagasságú térbe „behajlított” fénygerenda gesztus erővonalak mögé rendezi az egész tér funkcióit. Ezen elem segítségével mind a napi ügymenetek alkalmával, mind az esti órákban megjelenő fényjel létesít kapcsolatot és definiálja jelenlétét az üzleti szférában (is).


Fénygerendák irodaházi aulaterekben A képlet ebben a munkában is fontos szerepet játszik. Egy nyolcvanezer négyzetméter alapterületű, két átriumudvarra szerkesztett középfolyosós irodai rendszer sztenderdnek mondható a középület tervezés területén. A mármár unalmas belső üveg homlokzati felületek rideg világa megoldásért kiált. A két belső udvaron keresztül beáramló természetes fény a földszinti összekötő traktusban egymásba olvad, ezzel átölelve a teljes épületbelsőt. Fegyelmezett függőleges és vízszintes erővonalak rendszerében felépített átriumnál a függönyfalosztás ritmusváltakozásai ellenére is hiányérzetünk támad. Ennek feloldására és egy jellemző belső karakter megfogalmazásához a fénygerenda-koncepció kínálkozott megoldásként. A térben, az üvegtetőkről és a környező falszerkezetekről, huzalok segítségével befüggesztett szoborkompozíció szolgáltat vizuális élményt és egyben reprezentatív világítást.

A funkció és a forma a fény szintézisében jelenik meg

A fénnyalábok dimenzióváltásával kialakuló, új fogalomként használt fénygerendák asszociációs bázisa Salvador Dali extrém bajuszviseletéből ered. Karcsú, elegáns és esetleges elrendezésével ellenpontozza a feszes szerkezeti rendet és összefogja az önállóan „kezelt” átriumstruktúrát. A környező üvegfalak fényfragmentumai erősítik a fénygerendák primer látványát, futurisztikus látványvilágot kölcsönözve azoknak. A számítástechnika, mobil egységek egymás közötti kommunikációjának rohamos fejlődése, az épületautomatizálás és vezérléstechnika (intelligens épületek és lakások) rohamos fejlődése láttán, a kísérletező, felfedezetlen alkotói útkeresésekhez újabb határtalan lehetőségek kínálkoznak. Az építészetben ősidők óta megjelenő természetes fény tudatos használata mellett a mesterséges fény a művészi önkifejezés számtalan lehetőségét biztosítja, hiteles építészeti törekvéseink újabb építészeti rétege vagy önálló egységeként.


Építészeti jel egy budapesti villaépületen



Térplasztikai képlet, kapuzatasszociáció egy lakóépület kapcsán



A mesterséges fény a művészi önkifejezés számtalan lehetőségét biztosítja, hiteles építészeti törekvéseink újabb építészeti rétege vagy önálló egységeként


K&H irodaház aulaterei és fényszobrai


Üvegfalak fényfragmentumai erősítik a fénygerendák primer látványát, futurisztikus látványvilágot kölcsönözve azoknak




A befüggesztett szoborkompozíció szolgáltat vizuális élményt és egyben reprezentatív világítást


Anyag, struktúra és szín, mint koncepciót erősítő tényező Az építészet, építőművészet több ezer éves múltjára tekintve kijelenthetjük, hogy nagyon sok és széleskörű ismeretanyaggal rendelkezünk az anyagok és a technológiák területén. Ha csak a gótikus építészetben a sok tapasztalás – sikeres vagy sikertelen építési kísérlet – után létrejövő, égbetörő magasságokkal kialakuló ünnepélyes térarányok és hozzá tartozó kőmegmunkálásokra, vagy a reneszánsz érett korszakát vagy a barokk kor térstruktúráit, épülettípusait vagy túlburjánzó ornamentikáit tekintjük érzékelhetővé válik, hogy az egyes építészettörténeti korokban megjelenő épülettípusok és méretrendjeik megfelelő anyag és technológiai fejlődésen mennek keresztül annak érdekében, hogy a születendő építmény szerkezeti-, funkcionális- és részletkialakítása optimális lehessen. Egyszer a lefedendő fesztávhoz, magasságokhoz leginkább megfelelő építőanyag alkalmazása válik evidenssé, másszor a funkciókhoz vagy reprezentációhoz leginkább illeszkedő anyaghasználat lesz elengedhetetlen. Napjainkban a fa, kő, tégla, acél, beton és üveg az építészet legjellemzőbb alapanyagai. Olyan anyagok, melyek a XXI. században már nem különlegesek, alkalmazásukkal létrejöhetnek jó épületek éppúgy, mint rosszak. Az építésben használható anyagok egymás mellé rendezésével a korábban megfogalmazott képletek (forma- és funkcióképletek) kiteljesedését és hiteles megvalósítását szolgálják a praktikus tartósság és használhatóság mellett. Az épület formájával, belső kialakításával létrejövő építészeti gondolati struktúra megkívánja a tudatos szerkezeti megoldásokat és az anyagfelhasználást. Míg a nagyléptékű ingatlanfejlesztések külső burkolati struktúrái általában homlokzati bőrként függetleníthetőek a tartószerkezet dominenciáitól, addig a kisebb léptékű építészeti alkotások – nem minden esetben ugyan – szakmai

konszenzusa az adekvát forma, anyag és struktúra hármasának köszönheti szakmai hitelességét. A talajtól el nem szakított, onnan kiemelkedő alapzatának mély rétegeiben is sziklákra, kövekre épülő kőfelépítmény-ház is ezeket az elveket kívánja megfogalmazni. Az ősi ház forma adta szerkezeti és térelrendezési kötöttségek melletti, a jelenkori komfortból származó igények szinkronitása jelent komoly építészeti feladatot korunk építészei számára, azoknak akik nemcsak a funkciószolgálatot tartják - minden határon túl - szem előtt. A Nagykovácsiban megszületett, egy a felszínbe metszett rendezővonal kommunikációk szervezte funkciók elhelyezése és anyagmegválasztása szemléletes példa lehet a korábban felvázolt építészeti habitusra. A külső és belső térben is megjelenő kőstruktúra áthatja a teljes épületet. Régmúltat idéző, pattintott megmunkálású kőarchitektúra és hozzá rendelt ház archetípus őszinte rendezővonalai mögé rejtett mai igények (összenyitott közösségi tércsoport, fürdő helyiség stb.) egysége. Az építészettörténeti hitelesség megkívánja, hogy a külső és belső kialakítások megfelelően szervesülve, de kortárs építészeti eszköztárunk gondosan megválogatott elemeivel kiegészítve, mai épület szülessen. Ezek tetten érhetőek az ablakelhelyezkedések, tektonikus elrendezésektől eltérő kialakításában, az árnyékoló rendszerek és teraszok elrendezésében vagy más részletképzések kialakításaiban. Ennek szép példája lehet a bejárati hangsúlyt megfogalmazó kőtömb előtető és a hozzá kapcsolódó – hagyományos építészeti felfogásban, ilyen formában nem igazán alkalmazott – kőből készült, homlokzat és a nyílászáró előtt elfutó kőlamellasor. Egy másik megvalósult, a színek erejét és fontosságát érzékeltető építészeti munka, a kőtömbben ejtett „seb” képletével írható le igazán. Általában az


épülettömegek komponálása kapcsán alkalmazott tervezési metódus hívható segítségül. A tömbből való kivonás, a „kivonóforma” eltávolítása után hátrahagyott, csatlakozó felületein más színekkel és felületekkel megjelenve őrzi az elszakított részek „sebeit”, funkciót adva a kivonásuk eredményeképpen létrejövő tereknek. A piros és fekete színekre épített koncepció egy kőtömb (fekete) és abból kivont, eltávolított rész (piros) szín és funkciókódolására példa a K&H pas�százsban megjelenő büfékialakítás. Egyetlen építészeti gesztusra épített, két anyagot (fekete kő, vörös üveg) ebben a kontextusban egymás mellé helyező megoldás hűen tükrözi az eredeti elképzelés őszinte erejét. A kontextusteremtés és az egy egységhez tartozás érhető tetten, az irodaház színkódját is adó vörös üvegburkolatú elemek, lobbytérben történő elhelyezésével. A korábban is említett hajtogatással létrehozható épületek vagy épületelemek tervezési metódusa itt is dominánsan jelenik meg. A recepciós pult vízszintes felületéről induló, homlokfelületébe folytatódó és onnan ismét - szekrényeknek és a recepciónak is hátteret biztosítva – átforduló és tetőként mindezek felé boruló forma-, szín-, és anyagkontextus egységes gondolatstruktúrában tud kiteljesedni. A bemutatott példák érzékeltetik azt, hogy milyen nagy szükség van az anyagok, struktúrák és színek tudatos megválasztására és alkalmazására, hogy az építészeti gondolatban megfogalmazott képlet az építészeti részleteken át, az anyagstruktúrákkal kiegészülve teljesíteni tudják építészeti küldetésünk használati és esztétikai igényre vonatkozó elvárásait.

Nagy szükség van az anyagok, struktúrák és színek tudatos megválasztására és alkalmazására, hogy az építészeti gondolatban megfogalmazott képlet az építészeti részleteken át, az anyagstruktúrákkal kiegészülve teljesíteni tudják építészeti küldetésünk használati és esztétikai igényre vonatkozó elvárásait

Kő, kubus, archetípus. Lakóépület Nagykovácsiban




Kisebb léptékű építészeti alkotások szakmai konszenzusa általában az adekvát forma, anyag és struktúra hármasának köszönheti szakmai hitelességét






K&H passzázs, büfékialakítás



A tömbből való kivonás, a „kivonóforma” eltávolítása után hátrahagyott, csatlakozó felületein más színekkel és felületekkel megjelenve őrzi az elszakított részek „sebeit”, funkciót adva a kivonásuk eredményeképpen létrejövő tereknek





Integráció, konfrontáció és szimbiózis az elemek között Ha a szabad vonalvezetésű formákat tekintjük, akkor fal már nem feltétlenül függőleges (nem is csak ferde), a (záró)födém nem feltétlenül vízszintes (nem is sík). Sőt, nem igazán tudjuk eldönteni, hol is ér véget a fal és hol kezdődik a födém. Nincs fal és nincs egyértelműen (derékszögű rendszerben) meghatározható mennyezet. Nincs kitüntetett irány. Funkciókkal telített, sodródó elemek és formák árama a domináns. A természeti formákra alapozott, biomorf létesítmény mennyire önkényes és mennyire adekvát válasz korunk építészeti kérdéseire, reprezentációs igényeinek kielégítésére, örök dilemma. Az épület funkcionalitása, reprezentációja, a korszellem örökérvényű, de az egyes korokban más-más hangsúlyokkal és stílusjegyekkel valósul meg. Hol az alaprajra korlátozódik, hol a homlokzati anyaghasználatra, hol az épület térbeliségének megfogalmazásakor tölt be fontos szerepet. A flexibilis, alaprajzi funkció mellett a homlokzati „bőr”, mint stiláris, korhoz köthető burok szigorú raszterek mentén illetve kilépve a fegyelmezett ortogonális rendszerből, szabad homlokzati és/vagy alaprajzi transzformációk mentén formálódik. Semper-i „őszinte ruha”, amely megmutatja a valódi tektonikus szerkezetet, és ennek ellenkezője „a köpeny, ami elbújtatja” azt, mind a mai napig áthatja az kortárs formatervezési és építészeti, belsőépítészeti gyakorlatot. A megrendelői igények túlnyomórészt funkcionális és nem feltétlenül stiláris eredetűek. A tervezői munka során kell feltárni a nehezen körülhatárolható prezentációs igényhez rendelhető formavilágot a rendelkezésünkre álló eszközrendszerek segítségével. Az, hogy melyik az a kielégítően reprezentatív, ugyanakkor korszerű, (így önmagát, mint mérnöki teljesítményt is reprezentáló) adott kort kifejező, és stiláris értelemben félreértelmezhetetlen, adott helyzetekben megítélni nagyon nagy körültekintést igényel.

Örök kétely, melyik szolgálja a megteremtett funkciókon felül méltóképpen az elérni kívánt reprezentációt: azt alaprajzi és magassági értelemben rendezőelvként működő raszter rendszer vagy egy szabad szellemben definiált, főirányoktól és raszterektől független szabad tér és tömegformálás. Egyik városszerkezeti kontextusban megvalósuló unalmas ortogonális hálórendszerre épített izgalmas téralakítás, vagy az extravagáns, főirányoktól független térformálás rossz városszerkezeti kontaktációja. Ma olykor egymásnak feszülő két főirányban is az organikus, nemzeti tradíciókra épülő és onnan táplálkozó és a nemzetközi építészeti áramlatok fősodrásának megfelelő, erősen funkcionalista modern, posztmodern, dekonstruktivista, folding, biomorf építészet sokszínűsége figyelhető meg. A városléptékben, épülettömegeket - jellemzően külföldi példákon - vizsgálva is tetten érhető az alkotói fegyelem szülte, raszterhálókba zár ortogonalitás és a kötetlenebb, felszabadult vonalvezetéssel kialakított építészeti művek szerencsés kölcsönhatása. A korábban érintett irodaépület terveiben is megfigyelhető az a fegyelmezett alaprajzi és homlokzati rend, melyet az elméleti raszterek kölcsönöznek az épületnek így biztosítva annak flexibilitását. Ez a fizikailag is megtestesülő rendezőháló az ablakosztásokban, függönyfalrendszerekben, homlokzati „bőr” struktúrában is megjelenik. Födémszinteken történő nagymértékű flexibilitás, a magokra szerkesztett kialakítással és zónarendszerek kijelölésével valósul meg. Épp ez a technokrata fegyelemmel komponált háttér ad erőt a jó értelemben vett, esetlegesen elhelyezett, főirányokból kitérő fénygerendáknak, segítve ezzel a földszinti terekben kialakuló futurisztikus elemekben bővelkedő, biomorf koncepció kiteljesülését. A technokrata fegyelem és oldott esetlegesség egymástól szinte elválaszthatatlan alkotóelemei önállóan nem tudnának ilyen erőteljes hatást kifejteni, szervesülésük szerencsés kivetülése az építészeti alapgondolatnak.



Tetten érhető az alkotói fegyelem szülte, raszterhálókba zárt ortogonalitás és a kötetlenebb, felszabadult vonalvezetéssel kialakított építészeti művek szerencsés kölcsönhatása






Örök kétely, melyik szolgálja a megteremtett funkciókon felül méltóképpen az elérni kívánt reprezentációt: azt alaprajzi és magassági értelemben rendezőelvként működő raszterrendszer vagy egy szabad szellemben definiált, főirányoktól és raszterektől független szabad tér és tömegformálás. Egyik városszerkezeti kontextusban megvalósuló unalmas ortogonális hálórendszerre épített izgalmas téralakítás, vagy az extravagáns, főirányoktól független térformálás rossz városszerkezeti kontaktációja.


Összefoglalás Tér, forma, játék: képlet és részlet. A dolgozat témájául szolgáló „alkotóelemek”, szabadszellemű kreációk, a kontextusba helyezés, a környezeti illeszkedések, és az egyenlő tényezőként kezelt építészeti képletek és részletek fontosságát kihangsúlyozva próbált, építészetelméleti és gyakorlati válaszokat adni. A tervezési feladatok során felkutatott vagy éppen kínálkozó új utak és megoldások keresésével, az egyetemes építészeti értékek megteremtésének, azok elérésének szenvedélye vezérelt. A forma- és funkcióképlet fejezetben érintett gondolatokat és az ezeket érzékeltetni szándékozó építészeti művekben – reményeim szerint – fellelhető a kifinomult összhang a forma, a funkció és a fény építészeti összefüggései között. Ahhoz, hogy mindezek az emberek számára érzékelhetőek, megélhetőek legyenek, a forma adta alapképletet cizelláló részletkialakítások, szerkezeti tartalommal „telített” építészeti elemek, épületrészek és részletek elengedhetetlen tényezőknek bizonyultak. Az új, mozgást, mozgathatóságot is építészeti alkotórésznek tekintő, a hagyományokból táplálkozva és azokat szükség szerint újraértelmező, mai, felelős adaptációit kiegészítő tervezői habitus adhat hitelt építészeti gyakorlatunkban. Az értekezés a mesterséges fények nyújtotta művészi önkifejezés lehetőségét, hiteles építészeti törekvések újabb építészeti rétege vagy önálló egységeként kívánta megfogalmazni. Régmúltat idéző, pattintott megmunkálású kőarchitektúra, színes üvegfelületek és a tömbből való kivonás tervezési metódusával kívánta érzékeltetni az anyag, struktúra és szín, koncepciót erősítő hatását. Zárógondolatként az alkotói fegyelem szülte, raszterhálókba zár ortogonalitás és a kötetlenebb, felszabadult vonalvezetéssel kialakított építészeti művek kölcsönhatásaira, az egyes alkotóelemek és környezetük integrációjára és szimbiózisára kerestem válaszokat. A bemutatott építészeti példák és megvalósult épületek vagy még csak tervekben létező kreációk szemléletes példával szolgáltak építészeti arc poeticam érzékeltetéséhez. A bemutatott munkáimban, eddigi munkásságomban is megfigyelhető, hogy egyszerre van jelen az ortogonális elrendezés és a szabad vonalvezetésű forma, a fájdalom monotonitása és a gyönyör, oldott esetlegessége. Úgy gondolom, hogy a jövőben is hiteles, érzékeny szenzorokon szintetizált egyéni alkotói magatartás, a nemzetközi építészeti áramlatok és nemzeti specifikumok mértéktartó ötvözetével adhat hosszú távon kikezdhetetlen, egyéni alkotói attitűdöt és teheti az épületeinket évtizedeken átívelve értéktartóvá.


Egyszerre van jelen az ortogonális Egyszerre van jelen az ortogonális elrendezés és a szabad elrendezés és a szabad vonalvezetésű vonalvezetésű forma, a fájdalom monotonitása és a gyönyör oldott esetlegessége forma, a fájdalom monotonitása és a gyönyör oldott esetlegessége


Irodalomjegyzék Vutrivius: Tíz könyv az építészetről, Képzőművészeti kiadó, Bp. 1988 Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete, Bp. 1980 Gottfried Semper: Tudomány, ipar és művészet, Bp. 1980 Boullée: Az építészet poézise. Tanulmány a művészetről, Corvina, 1985 Barabás Jenő, Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához, Bp. 1979 Beszédes Kornél: Tervezési ismeretek. Lakóépületek, Tankönyvkiadó, Bp. 1992 dr.Reischl Antal: Lakóépületek tervezése, Bp. 1976 Vámossy Ferenc: Korunk építészete, Gondolat, Bp. 1974 Kunszt György: Értékváltás az építészetben és a modern szakralitás, Terc Kiadó, Bp. 2003. Cságoly Ferenc: Középületek, Bp. 2004



Itt is szeretnénk köszönetet mondani Dr. Finta József DLA és dr. habil Rohoska Csaba DLA témavezetőimnek, akik figyelmükkel megtisztelték építészeti

Recommend Documents