ISKOLAÜGY JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN ( )

ZÁDORNÉ ZSOLDOS MÁRIA: ISKOLAÜGY JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN (1876–1900) Az 1867. évi kiegyezést követõ tõkés gazdasági és társadalmi fejlõdés egyik nagy akadálya a korabeli magyar társadalom iskolázottsági, mûveltségi szintjének állapota volt. A kiegyezéskor az ország férfi lakosságának 41%-a, a nõknek csak 25%-a tudott írni, olvasni. A termelés és polgárosodás megkívánta az iskolaügy alapvetõ rendezését és az oktatás fejlesztését. Az iskolaügy fejlesztését, tartalmát, fõbb irányait, tennivalóit két alapvetõ törvény szabályozta: az alapfokú oktatásra vonatkozó 1868. évi XXXVIII. népiskolai törvénycikk, ill. a velük kapcsolatos tennivalókat meghatározó 1883. évi XXX. törvénycikk. A népiskolai törvény pl. állami felügyelet alá helyezte a népiskolákat, létrehozta a tanfelügyelõi szervezetet, elrendelte az állami tanítóképzõk felállítását, a tanítói állást képesítéshez kötötte, elõírta a kötelezõ tantárgyakat, kimondta, hogy minden növendék anyanyelvén részesüljön oktatásban, elõírta a 6-12 éves, az ismétlõ iskolákban 15 éves korig való tankötelezettséget, az igazolatlan hiányzások büntetését, a szorgalmi idõszak idõtartamát. Meghatározta továbbá az iskolatípusokat (elemi és felsõbb népiskolák, polgári iskolák, tanítóképezdék) és létrehozta az iskolaszéket.1 A középfokú oktatási intézmények helyzetét szabályozó 1883. évi XXX. tc. meghatározta azok típusait (klasszikus humanista mûveltséget fontosnak tartó gimnáziumot, ill. a reáliskolát, amely a mérnökképzés alapjainak elsajátítását biztosította), szervezetét, igazgatását, felügyeletét, a tanárok képesítését, a tanítás rendjét és az érettségi vizsgákat.2 Az iskolaügy helyzete a 19. század végén 1876-ban három közigazgatási egységbõl alakult meg Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Területe 867 741 kat. hold, népessége 258 935 fõ volt. 50 városból és községbõl, valamint 41 pusztából állt. Az új vármegyében az oktatási helyzet az országosnál látszólag kedvezõbb volt, hiszen az 1876–1877-es tanévben 143 felekezeti, 17 községi, 5 gimnázium (Jászberény, Mezõtúr, Karcag, Kisújszállás, Szolnok), 2 ipariskola (Szolnok, Mezõtúr) és több nõnevelde (Jászberény, Mezõtúr, Szolnok) mûködött.3 1 Magyarország története a dualizmus elsõ negyedszázadában 1848–1890. Fõszerk. Kovács Endre. Szerk. KATUS

László. Bp., 1979. II. köt. 844.; Magyar Törvénytár (a továbbiakban MT) 1836–1868. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 449–469. 2 MT 1882–1883. évi törvénycikkek. Bp., 265–290. 3 A pusztákat leszámítva 1 helységre 3,34 iskola jutott, amíg az összbirodalmi statisztikákat nézzük itt csak 1,38 iskola jutott egy helységre. A lakosság számát tekintve 13 710 lakosra jutott egy iskola, országos viszonylatban pedig 87 009 fõre.

85

Zádorné Zsoldos Mária

Ez idõ tájt a megyében 249 tanító oktatott. A tankötelesek száma 41 200 volt, de csak 64,3%-uk, 26 532 tanuló járt iskolába.4 A kedvezõnek látszó képet azonban rontotta, hogy sok településen – különösen a pusztákon – egyáltalán nem volt iskola, ill. a meglévõ oktatási intézmények is szûkösek voltak, nagyrészük az egészségügyi elõírásoknak sem felelt meg. A megye alakulásakor öt gimnázium mûködött. A jászberényit eredetileg Jászapátiban alapították 1768-ban, ahol három osztályos katolikus gimnáziumként mûködött. Mária Terézia 1777-es Ratio Educationis-a fel is vette a királyi reálgimnáziumok közé. Jászberény város tanácsa 1778. október 24-én tartott tanácsülése úgy határozott, hogy a gimnáziumot a kõhídnál lévõ magtárba helyezik el. A képviselõk tudták, hogy nagy gondot vállal magára a város, de azzal is tisztában voltak, hogy az intézmény gazdagítja a közösség kulturális életét. Az átköltözési okmányt 1779. november 27-én írták alá. Ebbe belefoglalták, hogy a nemzeti iskolában tanítani kell a latin nyelv elemeit is. Vörös Antal tankerületi igazgató szervezésében 1779. november 25-én a kerület tisztviselõinek és a város elöljáróinak jelenlétében nyitották meg az iskolát. A tanítás a plébánia mellett lévõ katonatiszti lakások helyiségeiben kezdõdött, mert a felajánlott magtárat elõbb át kellett alakítani és kibõvíteni. Az oktatást a Szent Ferenc rendiek végezték. Jászberényben az elsõ évfolyam az 1779–1780. tanévben indult. Az intézet elsõ igazgatója Katskovits Bálint, egri fõegyházmegyei áldozópap volt. Elsõ tanárai: Darvas Elek, Lichter Modest és Németh Tóbiás ferences rendi szerzetesek. 1789-ben a gimnázium öt osztályosként, 1803-tól az 1851–1852. tanévig pedig hat osztályosként mûködött. Ezt követõen azonban a pénzügyi nehézségek miatt az osztályok számát négyre csökkentették és magán jellegûvé alakították. A tanárok fizetését 1803-ig az országos tanulmányi alapból, majd a város és a kerület pénztárából biztosították. 1855tõl évrõl évre egy-egy osztállyal gyarapodott a gimnázium. A nyilvánossági jogot az 1868–1869-es tanévben nyerte vissza, amikor nyolc osztályos fõgimnáziummá lépett elõ. A 19. század utolsó évtizedeiben nehéz gazdasági helyzetbe került a gimnázium. A városi tanács az 1886. március 15-én tartott közgyûlésén tárgyalva a gimnázium sorsát felajánlotta a város tulajdonát képezõ kerületi székház értékesítését azért, hogy az állam vegye át a gimnáziumot és gondoskodjon megfelelõ mûködtetésérõl és a tanárokról. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium azonban a gimnázium mûködtetésének céljára felajánlott kerületi székházat nem fogadta el, és a gimnáziumot sem tudta állami kezelésbe venni. Segítségül azonban felajánlották, hogy a fenntartásra évi 8600 Ft segélyt biztosítanak, ill. gondoskodtak arról, hogy a város alkalmas épületet emeljen a gimnáziumnak: 4 SIPOS Orbán: Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye állapotáról, 1879. Szolnok, 1880. (a továbbiak-

ban SIPOS, 1880.); Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (a továbbiakban SZML), IV. B. 407. Nagykun-Szolnok Vármegye alispánjának iratai (a továbbiakban IV. B. 407.) 5021/1879.

86

Iskolaügy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1876–1900)

biztosítottak egy jó szakértõ építészt, aki felmérte egy új gimnázium építésének lehetõségét. Mindezeket a város örömmel fogadta és az 1886. november 26-án tartott közgyûlésen a fõgimnázium minden vagyonát hivatalosan átruházta a városra. A fõgimnázium építési tervét Benkó Károly budapesti építész készítette el. Az építkezés közben adódott nehézségek ellenére az 1889–1890. tanévet már az új épületben kezdték el. Még hiányzott a tornatérül szolgáló terület megjelölése. A város felajánlotta a „Sasos”-kertet, amelynek felszerelésérõl a minisztérium is elismerõen szólt. A város példáját követve a jászberényiek is adományokkal, ösztöndíjak alapításával segítették a gimnázium mûködését. A késõbbiek folyamán azonban már ez sem volt elég a gimnázium mûködtetéséhez és korszerûsítéséhez, ezért állami kezelésbe került. Az államosításra a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 51 319/1895. számú leirata szerint 1896. január 1-tõl került sor. A tantestületet az igazgatón kívül 12 tanár, egy okleveles tornamester és egy okleveles mûének tanító alkotta.5 Mindent tanítottak, amit az ország bármely jobb nevû középiskolájában, sõt a kötelezõ tantárgyak mellett mûéneket, gyorsírást és francia nyelvet is. Az iskola jól felszerelt tanári, ifjúsági, önképzõköri és segélykönyvtárral rendelkezett. A másik gimnázium Szolnokon mûködött. A hat osztályos katolikus nagy gimnázium 1831-ben I. Ferenc engedélye alapján kezdte el tevékenységét. Az elsõ, úgynevezett grammatikai osztály még a nemzeti iskola keretei között kezdett. Az oktatás a ferences kolostor két helyiségében folyt. A következõ tanévekben második, majd harmadik és negyedik osztály is indult. Ennek következményeként már 1835-ben négy osztályos, úgynevezett kis gimnáziumként mûködött. Az iskola fenntartását és a tanárok fizetését a város és a ferences rend között 1833-ban megkötött szerzõdés értelmében a lakosság által létrehozott alapítvány kamataiból biztosította. A szerzõdésben foglaltak alapján a város átadta az oktatás jogát a ferences rendnek. 1835-ben – az ötödik osztály megnyitását követõen – egy önálló gimnázium felépítését határozták el. Az 1835 májusában elhelyezett alapkõletétel után a gimnázium épülete négy hónap alatt elkészült. Az 1836–1837-es tanévtõl az iskola a megnyíló hatodik osztállyal a nagygimnáziumok közé került. Az intézet nyolc évig magán jellegû volt, nyilvánossági joggal 1844-ben ruházta fel egy királyi rendelet. 1852–1862 között, mintegy tíz évig az intézmény mûködése szünetelt. 1852-ig 2.765 tanulót képeztek. Ebben az évben anyagi okok miatt a gimnáziumot bezárták. 1862-tõl egy-egy osztállyal magán gimnáziumként újra mûködött. 1867-ben nyilvánossági joggal ruházták fel és katolikus kisgimnáziumként tevékenykedett. 1878-ban a hatodik osztályt is beindították. 1879-ben nyolc osztályra történõ fejlesztésén munkálkodtak. A gimnázium mai épülete 1888-ban készült el, ahol már a nyolcadik osztályban is elkezdõdhetett a 5 SIPOS, 1880.; BLÉNESSY János: Jászberény iskolázásának és közmûvelõdésének története. Jászberény, 1967.

23–59.; Adatok Szolnok megye történetébõl, I. köt. Szerk. TÓTH Tibor. Szolnok 1980. (a továbbiakban TÓTH, 1980.) 255–256.

87


Verseghy Gimnázium, Szolnok (SZML tanfelügyelõi iratok, Ingatlanvagyonok okmánytára)

Verseghy Gimnázium, Szolnok (SZML tanfelügyelõi iratok, Ingatlanvagyonok okmánytára)

88


tanítás. A tantestület egy igazgatóból, nyolc szerzetesrendi tanárból, egy rajz-, egy testgyakorló és egy mûének világi tanárból állt.6 Bár írott források nem erõsítik meg, Mezõtúron már 1530-ban volt gimnázium. Tényleges mûködésére csak 1574-tõl kezdõdõen vannak adataink, hiszen a rektorok névsora – kis megszakítással – egészen 1665-ig fennmaradt. 1723-tól a lányok oktatására már külön tanerõt alkalmaztak. Az 1770–1771. tanévben 310 református növendék járt Kiss Imre rektor és Boros Imre segédtanító fiúiskolájába, ahol a gyengébb tanulókat írásra, olvasására és hittanra tanították. Az 1700-as évek végén szétvált az oktatás elemi- és középfokú tagozatra.

Mezõtúri református gimnázium (SZML tanfelügyelõi iratok, Ingatlanvagyonok okmánytára)

1855 és 1858 között a gimnázium megszûnt, majd 1859-ben újrakezdõdött a tanítás. 1899-ben adományokból egy új gimnáziumot építettek. Államsegélyi támogatással 1894–1895 között fõgimnáziummá fejlesztették, és megnyitották a nyolcadik osztályt. A tanári testület egy igazgatóból, öt rendes tanárból, egy rajz- és egy tornatanárból állt.7

6 SIPOS, 1880.; Adatok Szolnok megye történetébõl, II. köt. Szerk. BOTKA János. Szolnok, 1989. 271–272. 7 SIPOS, 1880.; TÓTH, 1980. 635.

89


Kisújszállásnak – egyházi adatok szerint – már a 17. század utolsó negyedében hat osztályos „középtanodája” volt. 1792-ben négy, 1876-ban már hat gimnáziumi osztály mûködött, ezekben latin nyelven folyt az oktatás. 1797-ben a község emeletes iskolát építtetett, amely elkészülte után majdnem 100 évig adott otthont a gimnáziumnak. Az iskolát rektor vezette, akit két évre választottak meg. A debreceni református fõiskolán végzett tanító oktatta a gyerekeket. 1853-ban a rektorság megszûnt és az iskola négy, majd 1862-ben öt osztályossá vált, 1863-ban pedig visszaállították az önkényuralom elõtti hat gimnáziumi osztályt. Az alapító és a fenntartó a helybeli református egyház lett, mert a 42 000 Ft államkölcsönt – mint gimnáziumi alapot – a város örökös joggal ráruházta az egyházra. A tantestület rektorból, négy rendes tanárból, egy segédtanárból, három énekegy szépírás, egy rajz- és egy tornatanárból állt. Könyvtáruk 1210 db könyvbõl állt. Nagy jelentõsége volt az iskola fejlõdésében a különbözõ alapítványoknak, amelyeket a város lakossága hozott létre a tanulni vágyó gyerekek támogatására. 1893-tól államsegéllyel mûködõ nyolc osztályos gimnáziummá alakult át. A gimnáziumnak jeles tanárai és diákjai voltak, akik késõbb a magyar kulturális életben jelentõs szerepet játszottak (pl. Móricz Zsigmond író, Ladányi Mihály költõ, Kiss Tamás költõ).8

Kisújszállási gimnázium (SZML tanfelügyelõi iratok, Ingatlanvagyonok okmánytára) 8 Uo. 483–485.

90


A karcagi református gimnáziumot a helybeli református egyház alapította 1722 táján. A gazdasági és egyéb körülmények miatt 1850-ben megszüntették, majd 1856-ban újraindították, sõt mellé egy egyosztályú polgári iskolát is felállítottak. A kettõs intézetben három rendes tanár tanított 1866-ig. 1856-ban az egyház a tanulóknak teljes tandíjmentességet biztosított. A polgári iskolát igyekeztek egyesíteni a gimnáziummal. Ennek érdekében a debreceni református gimnáziumtól átvett tantervet úgy módosították, hogy a gimnázium mind a négy osztálya, valamint a polgári és reáliskola követelményeinek is megfeleljen. Minden fontos tantárgyat felvettek a latin nyelv kivételével, amelyet csak fakultatív módon tanulhattak a gyerekek. Az oktatást négy rendes és egy melléktanár9 látta el.

Nagykun Gimnázium, Karcag (SZML tanfelügyelõi iratok, Ingatlanvagyonok okmánytára)

1876-ban egyetlen polgári növendéke sem volt az intézetnek. Itt a reál tantárgyakat több órában és nagyobb súllyal tanították, mint a többi algimnáziumban. A gimnázium 1877-ig hatosztályúvá fejlõdött. 1893-ban a református egyházközösség 60 000 Ft kölcsönt vett fel, amelybõl 1894 októberére új épületet emeltek. A gimnázium folyamatosan fejlõdött és a század elejére nyolcosztályú gimnáziumként mûködött. A tanárok száma 9 Mellék tantárgyat tanító tanár. Ilyen volt pl. a testnevelés, ének, ezeknek osztályzata nem számított bele a tanul-

mányi átlagba.

91


is egy fõvel emelkedett: a század elején négy rendes és egy melléktanár oktatta a gyerekeket.10 A megyealakuláskor három nõnevelde mûködött. Jászberényben a Riszner József és neje által vezetett nyilvános felsõbb „leánynevelõ és tápintézet” (kollégium) 1863. október 12-én kezdte meg mûködését. A diákok közül a tulajdonosok két szegényebb sorsú lányt ingyen tanítottak. Az 1878–1879. tanévben Jászberény városa a nevelde helységeit azzal a feltételle adta át 10 évre ingyen az intézet tulajdonosának, hogy az abban az évben indult hetedik és nyolcadik osztályokba tanuló jászberényi illetékességû lányok tandíjmentesen tanulhassanak. Az intézetnek 1879-ig 868 vegyes vallású (római katolikus, református és izraelita) növendéke volt. Az intézetben megyén kívüliek is tanultak. A növendékek közül 194-en laktak bent a kollégiumban. A zene és mûének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt, jótékony célú rendezvényeik eredményeként pedig 5 000 Ft jövedelemadót fizettek. Táncpróbáikon, zenevizsgáikon belépõdíjat szedtek, ebbõl gyarapították a tanári és ifjúsági könyvtárat. A 15 tanerõs intézet mûködésérõl látogatásaik során a tanfelügyelõk is elismerõen szóltak, sõt 1876-ban méltónak tartották a nyilvános jogra is. Szolnokon Bossányi Gabriella 1869-ben kapott engedélyt leánynevelõjének megnyitására. Az öt osztályos intézetben zongorát, kézimunkát, nyelveket tanultak a növendékek. Az oktatást részben az intézet tulajdonosnõje, részben fogadott tanerõk végezték. Kizárólag tandíjból tartották fenn magukat, 1879-ben 36 növendék volt. Mezõtúron mûködött, Törökszentmiklóson pedig szervezõdött felsõbb leányiskola, azonban ezekrõl levéltári forrás nem maradt meg.11 Az iskolahálózat fejlõdése A népiskolai törvényben elõírtaktól, a meglévõ szükségletektõl, a kor követelményeitõl a vármegye iskolahálózata elmaradt a megyealakulás idején, annak ellenére, hogy az országos átlagnál jobb feltételekkel indult. Fejlesztésük a megyei vezetõk és testületek, a községi elöljáróságok elsõszámú feladatai közé tartozott. Új iskolaépületekre, taneszközök beszerzésére, tanítói álláshelyekre, bérekre, tanítói lakásokra lett szükség. Mindezt a különbözõ szinten tevékenykedõ hatóságok – pénzhiány miatt – nem tudták volna megoldani. A késõbbi, figyelemre méltó elõrelépést magánszemélyek, az egyházak, pénzintézetek és a lakosok adományai, a települések elöljáróságai, valamint a kezdetben igen szerény állami támogatás – mely az 1890-es években megnövekedett – tette lehetõvé. A mezõtúri ev. ref. egyház pl. 3 új népiskolát építtetett 17 500 Ft ráfordítással. Tiszaföldváron a 10 Uo. 413–414. 11 Uo.

92


szõlõkben kezdték meg új iskola építését, Tiszaugon tetõt cseréltek, tantermet bõvítettek. Kunhegyesen, Kõtelken, Kenderesen és Tisza-Abád-Szalókon az izraelita hitközség, Kisújszálláson pedig a római katolikus egyház létesített új iskolát. Törökszentmiklós elöljárósága négy új tanyai iskolát, Mezõtúr egy újat építtetett, a régiek közül 2 iskolának új épületet emelt, kettõnél pedig javítási munkákat végeztek. Új iskolában tanulhattak a diákok Karcagon, Jászdózsán, Nagyréven és Jászladányban.12

Tiszaugi általános iskola (SZML tanfelügyelõi iratok, Ingatlanvagyonok okmánytára)

Strassburger Ármin és Ungár Lipót a dévaványai határhoz tartozó birtokán,13 Gróf Almássy Kálmán p. gyulai birtokán rendezett be a cselédgyerekek részére egy népiskolát.14 Törökszentmiklóson Pánthy Endre monostori apát hat osztályos leányiskolát 12 SZML, IV. B. 411. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai (a továbbiakban IV. B.

411.) 198/1898. 13 SZML, IV. B. 407. 23753/1894. 14 Uo. 5258/1891.

93


építtetett. Az iskolák javítását elsõsorban magánszemélyek adományozásából fedezték.15 Almássy Ede nagybirtokos Ilona majorban, Horthy István nagybirtokos ködmösi tanyáján, Léderer Károly és Artúr kengyeli birtokán építtetett és rendezett be új iskolát. Az 1876–1900 között a vármegyében 49 új népiskola épült. Sokat kijavítottak és a berendezéseket felújították. A megnövekedett fenntartási és mûködtetési költségeket azonban pénzhiány miatt 1900-ra a városi képviselõ testületek a községi elöljáróságok biztosítani már nem tudták, ezért az iskolák állami kezelésbe vételét kérték. 1876-ban a két iparostanonc iskola mellé a vármegye jelentõsebb településein még kilenc hasonló iskolát szerveztek.16 Mûködésüket a vármegyei ipardíjakból, iparkihágási büntetésekbõl és államsegélybõl fedezték. A vármegyében 22 gazdasági ismétlõiskolát is mûködtettek ebben az idõszakban a népiskolát elvégzettek számára.17

Polgári leányiskola, Szolnok (SZML, képeslapgyûjtemény)

15 Uo. 226/1881. 16 Uo. 5258/1891.; IV. B. 411. 197/1901. 17 Itt 15 éves korukig tanulhattak a gyerekek.

94


Polgári fiúiskola, Szolnok (SZML, képeslapgyûjtemény)

Új feladatként jelentkezett a népiskolai törvényben elõírt gyakorlati oktatás: gyümölcs- és díszfa, -cserje termesztését, valamint kertészeti ismereteket tanítottak, mivel az Alföldön ezek szinte ismeretlenek voltak. A gyakorlati oktatással – amihez a földet a városok és községek közbirtokossága ingyen adományozta – a kisbirtokosság kinevelését kívánták elõsegíteni. Kisújszállás közbirtokossága pl. a közvagyon felosztása alkalmával az ottani református népiskolák földjét 800 kisholdra egészítette ki. Jászkiséren a közbirtokosság 10 évi használatra engedett át 6 kat. hold földet a helybeli római katolikus népiskolának. A Mezõtúron, Árokszálláson és Kiséren lévõ faiskolában külön területet hasítottak ki a tanulóifjúság számára kertészeti gyakorlatok végzésére.18 Valamennyi iskolának volt faiskolája vagy kertje. A gyakorlati oktatást még szalma- és kukoricafonás, valamint hímzés is gazdagította. Szolnokon polgári fiú- és leányiskola, Törökszentmiklóson fiúiskola felállítását tervezték.19 A vármegyében 1900-ban 41 községi és 180 felekezeti népiskola mûködött.20 Felszereltségük is javult: a szemléltetõeszközök száma 1876-hoz 18 IV. B. 407. 5981/1883. 19 Létesítésükre az elõterjesztést a minisztériumnak megtették SZML, IV. B. 411. 149/1899. 20 Érdemes megjegyezni, hogy a Statisztikai évkönyv adatai a királyi tanfelügyelõ jelentésétõl eltérnek, mely sze-

rint a népiskolák száma 179, ebbõl 28 községi 151 felekezeti.

95


viszonyítva jelentõsen megnõtt.21 Az iskolai könyvtárak száma 55-el gyarapodott. A testnevelést az iskolaépületek mellett kialakított 98 gyakorlótéren végezték.22 Ezek száma, felszereltsége azonban messze elmaradt a kívánalmaktól.23 Az oktatásért, a gyermekek iskoláztatásáért folytatott erõfeszítések Az iskolák, tantermek, tanulók számának jelentõs emelkedése, az új tantárgyak és oktatási formák bevezetése megkívánta a tanítók számának növelését. Ezt úgy valósították meg, hogy javították a tanítók képzettségi színvonalát és korösszetételét is, mivel leginkább az elõírt képesítéssel rendelkezõ, fiatal tanítókat alkalmazták. Az 1876–1877. tanévben a tanítók száma 249 volt. Az 1899–1900. tanévre számuk majdnem a duplájára (466ra) emelkedett. Közülük csak néhány volt képesítés nélküli. A tanítók közül huszonketten rendelkeztek gazdasági oktatásra alkalmas képesítéssel is, de ez nem volt elég, ezért a tanítókat szaktanfolyamokkal segítették. A jászberényi gazdasági oktatásra alkalmas szaktanfolyam mellett nyáron „kézügyesítõ” tanfolyamot rendeztek, ahol 20 tanító számára vesszõ- és gyékénymunkák, 20 tanító számára, pedig szalma- és forgácsmunkák elsajátítására nyílt lehetõség.24 Lelkésztanítók egy római katolikus iskolában és öt református iskolában voltak. Fizetésük 1876–1877. tanévben 419 Ft volt, mely a századfordulóig 512 forintra emelkedett.25 A tanítókat a pénzbeli juttatás mellett illetményföld, lakás és a hozzá tartozó kert illette meg. A nagybirtokosok által épített iskolákba került tanítók javadalmazását is õk biztosították, pl. Tiszaföldváron Beniczkyné szül. Almássy Mária grófnõ és Kövér János nagybirtokos a tanítónak 300 Ft fizetést, 25 hl búzát, 15 hl árpát 1 hold tengeri földet és 2 db borjútartási lehetõséget biztosított.26 A jól dolgozó tanítókat jutalomban is részesítették. Ha nehéz anyagi helyzetbe kerültek, akkor támogatták õket. Az idõs tanítóknak nyugdíjat, esetenként segélyt adtak. Az özvegyeik, árváik segélyben részesültek. A vármegyében az alábbi tanító egyesületek mûködtek: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tanító Testület, Heves-Nagykunsági ev. ref. Egyházmegyei Tanító Egylet, és a 21 1890-ig fekete falitáblából 156-tal, olvasó falitáblából 103-mal, térképbõl 290-nel, földgömbbõl 81-gyel többet

22 23

24 25

26

96

vásároltak. A beszerzések pénzügyi forrását adományok, az igazolatlan hiányzások büntetés pénzei, a faiskolák, kertészetek bevételei biztosították. SZML, IV. B. 407. 5258/1891. A tárgyalt idõszakban az alapvetõ feladat a népiskolai törvény végrehajtása volt. Ezért a középiskolák részletes tárgyalásától – az eddig elmondottakon túl – eltekintettünk. Az egyházi fenntartásban, mûködésben lévõ középiskolákról a korabeli tanfelügyelõi jelentések nem írnak. Számuk a tárgyalt idõszakban nem változott, közülük 8 osztályos, ún. teljes értékû gimnázium, a jászberényi volt. SZML, IV. B. 411. 149/1899. Az egyházi iskoláknál, a római katolikus, ill. különösen az izraelita hitközségeknél gyorsabb ütemben, nagyobb mértékben javították a törzsfizetéseket. SZML, IV. B. 407. 5258/1891., 5021/1879.; Magyar Statisztikai Évkönyv, VIII. évfolyam 1900. Bp., 1901. 313–379. SZML, IV. B. 407. 5233/1893.


Jászsági és tiszántúli esperes kerületek római katolikus tanító egyesülete. A katolikus tanítók közül néhány az egri és váci egyházmegye tanító egyletéhez tartozott. Az egyletekben módszertani értekezéseket és gyakorlati oktatásokat tartottak. A népiskolai törvény által elrendelt tantárgyak közül 214 iskolában tanítottak teljes óraszámban hit és erkölcstant, írást, olvasást, fejszámítást, jegyszámítást, egészségtant, magyar nyelvtant. Beszéd- és értelemgyakorlatot 123 népiskolában, hazai földrajz és történelem tantárgyat 123, általános földrajzot, történelmet, természettant 56 népiskolában, természetrajzot 67, polgári jogok és kötelességek tantárgyat 96, éneket 171, rajzot 48, testgyakorlatot 76, nõi kézimunkát 15, nõi háziipari ismereteket 2 népiskolában oktattak.27 A népiskolai törvény 6-12, ill. 15 éves korig írta elõ a tankötelezettséget. A tankötelezettek száma évrõl évre emelkedett. 1876-ban számuk 41 200 volt, 1900-ra 61 612 fõre növekedett.28 1876–1877. tanév és az 1899–1900. tanév között a tankötelesek 64,3%-a, 26 532 gyermek járt iskolába. A századfordulón már a tankötelesek 75,18%-a, 43 322 tanuló látogatta az oktatási intézményeket. A népiskolai törvény nemcsak lehetõvé tette, hanem elõ is írta az igazolatlan hiányzás pénzbeli büntetését. Ugyanakkor a korabeli helyzetet figyelembe véve a törvény 53. § a 10 évnél idõsebb gyermekek számára megengedte, hogy a földmûveléssel foglalkozó községekben a legnagyobb munkaidõben csak vasárnapi iskolába járjanak. Ezzel az igazolatlan hiányzások számát, a szülõk büntetését csökkenteni tudták.29 Az óramulasztásból befolyt büntetéspénz valamennyi tanévben meglehetõsen magas összeget jelentett. A befolyt összeg egy részébõl az iskolák felszereléseket vásároltak, más részét a szegény gyermekek számára beszerzendõ tankönyvre és egyéb iskolaszerekre fordították. A szegény tanulók közül a leginkább nélkülözõk csak ilyen támogatások és más adományok révén járhattak iskolába. A legszorgalmasabbakat alapítványi pénzekbõl jutalmazták, segélyezték is. Polgár Imre tiszapüspöki bíró és neje Kovács Anna pl. a helybeli római katolikus népiskola javára tett 200 Ft-os alapítványt. Kamatai felét a félévi vizsgák alkalmával a szorgalmas, jó eredményt elért tanulók között osztottak szét, másik felét a szegény tanulók tanszerének vásárlására fordították. 1880-ban B. Nagy Sándor mezõtúri birtokos 1000 Ft-ot adományozott, hogy évi kamatát a helybeli református iskolába járó szegény tanulók ruházkodására fordítsák. Kunhegyesen a magánosok kisebb összegû adományaiból összejött 400 Ft pénzadományt használták fel a szegény tanulók ruháztatására, ösztöndíjazására, jutalmazására. Karcagon hét adományozó 3358 Ft 90 krajcárt adományozott szegény sorsú tanulók ruházattal, könyvvel való ellátására. Kisebb összegben hasonló célra Dévaványán és Cibakházán is adományoztak pénzt.30 27 28 29 30

Uo. 5362/1890.; SZML, IV. B. 411. 197/1901. SZML, IV. B. 407. 5021/1879.; Magyar Statisztikai Évkönyv, VIII. évfolyam 1900. Bp., 1901. 313–379. SZML, IV. B. 407. 1237/1881., 5362/1890. Uo.

97


1889-ben Szolnokon a szegény tanulókat segélyezõ „rongyos egylet” karácsonyra hitfelekezeti különbség nélkül 110 szorgalmas tanulót ajándékozott meg új ruhával és lábbelivel. Fegyverneken Lebovics Gyuláné kezdeményezésére 30 tanulót láttak el új ruhával és lábbelivel. 18 településen különbözõ adományozók (takarékpénztárak, egyházak, magánszemélyek, papok, gazdagabb polgárok) jelentõs összegeket adtak, ki-ki anyagi lehetõsége szerint a szegény tanulók támogatására.31 Különbözõ mértékben, de valamennyi tanévben így volt jelentõs mértékben elõsegítve társadalmi úton is az iskolalátogatás. A vármegye nevelés- és iskolaügyében említésre méltó jelentõségû volt még az ismétlõoktatás, hiszen a tanköteles gyermekek nagy része már 12 éves korában kimaradt a rendszeres tanulásból. Az ismétlõoktatás biztosította, hogy a diákok ne felejtsék el a tanultakat, sõt gyarapítsák tudásukat.

MÁRIA Z. ZSOLDOS: Education in Jász-Nagykun-Szolnok County (1876–1900) The study presents the events and results in the field of education in Jász-Nagykun-Szolnok County from the establishment of the county (1876) to 1900. Besides schools that were run by the church earlier, the state also started to run some of them and even individuals established schools. New types of school emerged e.g. technical schools. Significant social solidarity was experienced in the field of education during the studied period. As a result the system of institutions developed and both the number of teachers and that of students attending school increased.

31 SZML, IV. B. 407. 226/1881., 1237/ 881.

98

ISKOLAÜGY JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN ( )

Recommend Documents