2005. március 19.
IRÁNY NÉLKÜL, PÉNZ HÍJÁN
„ezermilliárd forint hiányzik a rendszerbõl” – Ön mivel kezdené a reformot? – Elsõsorban tõke bevonására van szükség, de nem biztos, hogy ebbe a rendszerbe. Át kell strukturálni az egészségügyet, a valós igényekhez kellene méretezni az ellátó rendszert, és persze pénzt kellene beletenni. Ma az önkormányzatok versenyeznek az állam által címzett támogatásként rendelkezésre bocsátott 10-20 milliárd forintért – ez a rendszerhez képest jelentéktelen összeg –, és a fejlesztési források jó részét is mûködésre fordítják. Egyszerûen azért folyik a harc, hogy ki bírja tovább. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen tõkét kell bevonni, és a privatizáció az egyik olyan út, amely tisztán hoz pénzt a rendszerbe. – Ez az egyetlen megoldás? – Én ma nem látok másikat. Ezermilliárd forintról van szó, legalább ennyi hiányzik a rendszerbõl. Erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy egy jobb struktúrával végre a drámai egészségügyi adatok ellen is tehessünk valamit. Rákhalálozásban elsõk vagyunk a világon, ez tarthatatlan. S talán az is egyedülálló, hogy Magyarországon hatalmas szakmai szórás tapasztalható, vagyis egy-egy betegségcsoporton belül a világszínvonaltól az ázsiai szintig mindenféle módszert alkalmaznak. – Lát rá esélyt, hogy néhány éven belül elindul a reform? – Feltétlenül, mert nincs más kiút. A jelenlegi iránytalanság a semmibe vezet, s ez hosszú távon az egészségügyi intézményrendszer teljes összeomlását okozná. Végre kell hajtani a reformot, de lassú folyamat lesz ez, tíz-tizenkét évnek el kell telnie, hogy a változás a társadalom egészségi állapotán is érezhetõ legyen. hhá
Többen és gyakran mondják Szombathelyre, hogy csendes, álmos kisváros, ahol nem történik szinte semmi, mások meg úgy vélekednek, hogy túl gyakoriak a botrányok. Mondhatjuk erre, hogy minden nézõpont kérdése. Mindenesetre a mögöttünk hagyott hétre büszkék lehetünk. A Nemzeti Ünnephez kapcsolódó szombathelyi programok méltóságteljesek és színvonalasak voltak. A hamisítatlan tavaszi jó idõ, a több ezer kokárdás polgár, az örvendetesen sok gyermek széppé és emelkedetté tette az ünnepet. Március 15-ébe nem vegyültek fals hangok, olyan volt az egész, amilyennek egy demokráciában lennie kell. S hogy miért érdekes mindez? Miért nem természetes? Aki a szombathelyi mûsor után hazament, és bekapcsolta a televíziót, hogy a budapesti megemlékezést is megnézze, pontosan tudja, hogy mire gondolok. Egy kicsi, ám annál hangosabb csoportosulás az ország miniszterelnökének beszédét igyekezett füttyszóval megzavarni. Mint késõbb kiderült, biztosra mentek: az egyszerû füttyöt segédeszközökkel, síppal, kereplõvel támogatták meg. Olyan érzésem támadt, mintha hivatásos tüntetõkkel lenne dolgunk. Azután ugyanõk, néhány órával késõbb feltûntek a fõvárosi önkormányzat ünnepén is. Ha már egyszer ünneplõbe öltöztek, felszerelkeztek, meg idejük is volt: miért ne? – gondolhatták. Félreértés ne essék: nem vonom kétségbe senki véleménynyilvánításának szabadságát. A nemtetszés vagy – a rómaiaktól átvéve – a morgás joga, azaz a jus murmurandi egy polgári demokráciában mindenkit megillet. Ám mégiscsak furcsa, hogy emberek egy csoportja azért megy el egy ünnepségre, hogy azt elrontsa. Az meg végképp érdekes, hogy a szónok még meg sem szólal, amikor már zúg a fütty. Persze ne legyünk naivak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy néhányan, akár valami dzsesszmuzsikusok, spontán „örömfüttyögésre” álltak össze. Amúgy is elgondolkodtató, hogy mi indíthat embereket ilyenfajta gyûlöletre. Ami még ennél szomorúbb, hogy õk mindezt egyfajta hõstettként, bátorságként élik meg. (Õszintén kíváncsi lennék, hol voltak akkor, amikor még a megemlékezésért gumibot járt.) Summa summarum: a jus murmurandi semmi esetre sem lehet egyenlõ a szervezett „garázdálkodással”. Jobb és érettebb társadalmakban az efféle hivatásos tüntetõket politikai hovatartozástól függetlenül elítélik és megvetik. Csak halkan kérdem: ugye nálunk is? Horváth Vilmos
J E G Y Z E T
Dr. Rakos Gyula sebész, a sárvári kórház Szombathelyen magánpraxist is folytató fõorvosa nem kertel: egyértelmûen fogalmazza meg véleményét a reformban egyáltalán nem érdekelt egészségügyi rendszerrõl, az orvoslásban tapasztalható, rémisztõnek tûnõ „szakmai szórásról”, a magántõke bevonásának halaszthatatlanságáról.
JUS MURMURANDI
H E T I
REFORM EL ÕTT AZ EGÉSZSÉGÜGY
– Miért dönt úgy egy orvos, hogy magánpraxist indít? – Ha valaki magánrendelésbe kezd, olyan kihívás elé áll, amellyel lemérheti a saját tudását és keresettségét, hiszen a betegforgalom egyfajta visszajelzés minderre. Magánpraxist mûködtetni egyébként nem olcsó dolog, ingatlant és modern eszközparkot kell vásárolni, eleinte tehát még azt sem lehet mondani, hogy anyagilag jobban megéri. Ráadásul mindezt a saját erejébõl teremti meg az orvos, mivel állami támogatás nem áll rendelkezésre. Jó néhány évnek el kell telnie, mire a vállalkozás megáll a saját lábán. – Mi alapján választ a beteg az állami kórház vagy egy magánrendelés között? – Úgy gondolom, a szakmaiság, a korrektség a döntõ. Természetes, hogy mindenki a betegsége által diktált lehetõ legjobb beavatkozást, a kornak megfelelõ módszert igényli. Emellett talán egy magánrendelésen több tájékoztatást, több garanciát is kapnak az emberek. Hozzá kell tennem azonban, hogy egyáltalán nem kell tehetõsnek lennie annak, aki ezt a szolgáltatást igénybe veszi. – Ön mit lát ma a legnagyobb problémának az egészségügyben? – Az iránytalanságot. Nem tudjuk ugyanis, hogy merre tartunk, s még az egészségpolitika sem mutat irányt. Az egészségügy bonyolult rendszer, amit csak egészében szemlélve lehetne átalakítani, egyszerre megvizsgálva a finanszírozás, az ellátás és az irányítás rendszerét. Tény, hogy a finanszírozó igyekszik a lehetséges pénzügyi kereteken belül maradni, ezért vezették be tavaly az ún. volumenkorlátozást, ami miatt nincs kiugrási lehetõségük az intézményeknek. Sajnos nem mûködik a teljesítményarányos finanszírozás. Az ellátó rendszer problémája a tehetetlenség, vagyis az, hogy a jelenlegi struktúra fenntartásához fûzõdik érdeke. Mindenki ragaszkodik a státusához, az általa végzett tevékenységhez, azaz nem érdekeltek a változásban, miközben tudjuk, hogy egy jól mûködõ rendszerben nincs szükség ennyi ágyra, ennyi osztályra, ennyi kórházra. Az irányítással pedig az a gond, hogy hol egy koncepcióval áll elõ, hol egy népszavazással, de az események rendre kicsúsznak a kezébõl. Mindaddig nem lesz reform az egészségügyben, amíg a politikai szereplõk nem hagynak fel egymás akadályozásával. – Vagyis az egyik oldal nem engedi, hogy a másik változtasson? – Így van, mindent meghatároz, hogy négyévenként választás van. Egyik oldalnak sem érdeke, hogy hagyja a másikat elindítani egy reformot. Ilyen ügyben nem állnak az ellenfél mögé, mert aki a ciklus elején hozzákezd a változtatáshoz, hatalmas sikert könyvelhetne el magának, ezért inkább mindenáron keresztbe tesznek neki.
3
SAVARIA FÓRUM
SAVARIA FÓRUM
2005. március 19.
VÁROST CSÚFÍTÓ PLAKÁTERDÕ
Fejes Tibor a büdzsé hiányáról és az óriásplakátokról
Fejes Tibort, az SZDSZ városi képviselõjét a szerkesztõségünkben megtartott nyílt fogadóóráján faggathatták a szombathelyiek. A képviselõ március elsejével lemondott a pénzügyi bizottság elnöki posztjáról, talán ezért is firtatták többen a város pénzügyi helyzetét, de akadt olyan levélíró, aki a közterületeken látható reklámokról kérte ki a politikus véleményét.
Szabályozni a reklámokat
is adott, de ha nem lenne, a költségvetést akkor is veszteséggel zárhatnánk, mert a következõ évre vonatkozó tõketörlesztést nem gazdálkodtuk ki. Ha az önkormányzat 2005 végére ezt a 350 millió forintos hiányt eltünteti, akkor még min-
ne még pénzt elvenni. A képviselõ szerint a szigorítást alulról kellene elkezdeni. Szét kell választani a kötelezõ és az önként vállalt feladatokat. Az önként vállalt feladatokból lehet faragni, jelentõs összegeket megtakarítani. Fe-
dig adott a következõ évi 600 millió forintos tõketörlesztés, ami természetesen hiányként jelentkezik. Akkor lenne jó a költségvetés, ha ez a részletfizetés már szerepelne a tételek között. De ez sajnos nincs így. A további kérdések kitértek arra, hogy a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében mely területekrõl lehet-
jes Tibor hozzátette: ezért hangsúlyozta azt, hogy a költségvetés elkészítése nem három hónapos feladat. Egész évben azt kellene tervezni, hogy a lépéseknek milyen hatása lesz. Csak így lehet megmondani, fogalmazott, hogy milyen átszervezésekre van szükség az egyensúly helyreállításához. Óvári Gábor
az önkormányzat feladata, a reklámtáblákat ugyanis csak közterület-foglalási engedéllyel lehet elhelyezni.
Egy olvasónk az e-mail-címünkre küldött levélben városképi problémára várt megoldási javaslatot. A levélbõl kiderült, hogy az óriásplakátok zavaróak, elcsúfítják a várost, ezért az illetõ kérdezte, vajon mit lehet ezek ellen tenni? Fejes Tibor elmondta, hogy komolyan kell foglalkozni a felvetéssel, a plakátok kihelyezésének szabályozása ugyanis nem csak a választási kampány idején fontos. Úgy kellene tekinteni a városra és a közterületekre, mint a saját otthonunkra. Fontos, hogy ahol naponta közlekedünk, jól érezzük magunkat. Igaz, hogy a reklámbevételek komoly forrást jelentenek bizonyos cégeknek, de ettõl függetlenül szükséges a szabályozás, egységesíteni kell a városban elhelyezhetõ táblák és hirdetések méretét, azok megfelelõ elhelyezését. Az óriásplakátokat pedig a város peremére, fõútvonalak környékére kell telepíteni, ahol nem zavarják a lakókat. Elfogadható helyen vannak tízemeletes házak falán is, de alacsonyan elhelyezve rontják a városképet. A szabályozás
Mekkora a költségvetés hiánya? Egy érdeklõdõt a város költségvetési helyzete foglalkoztatta. Hogyan lett a 350 millió forintos hiányból egyszerre 100 millió forint, mi az a tartalék, amelynek felszabadításával csökkentették a nehézségeket? – tette fel a kérdést. Fejes Tibor válaszában úgy fogalmazott: egy kormányrendelet értelmében minden városnak tartalékba kell helyeznie költségvetésének bizonyos százalékát. Szombathelyen ez az összeg 210 millió forint. A hiány tehát a híresztelésekkel ellentétben nem csökkent, az továbbra is 350 millió forint maradt, amíg a kormány azt nem mondja, hogy ezt a pénzt megkaphatjuk. Egyébként a felszabaduló 210 millió forintot már most megterheltük 150 millió forinttal, mert az oktatási területen akadnak olyan kifizetések, amelyek ebbõl a tartalékból lesznek fedezve. A hiány tehát továbbra
Fotó: Vass
„A KÖTELES HÁZ ÉLNI AKAR” Érdekes ügyben kapott levelet szerkesztõségünk. Tóth Lászlóné írásában olyan témát vetett fel, amely a város múltját becsülõk számára szívügy. Íme a levél és az illetékes válasza. Gyermekkorom óta jól ismerem a Kõszegi utcát, itt nõttem fel, emlékszem emberekre és épületekre, melyek mára már köddé foszlottak. Egyre kevesebb ebben az utcában, ami az elmúlt idõkre, a régi szép fiatalságra emlékeztet, hiszen hol itt, hol ott tûnik el egy-egy kedves régi ház, helyet adva valami másnak. Olvastam és hallottam is arról, hogy a megmaradt földszintes épületek, melyek sokáig elhanyagoltan álltak, most veszélyben forognak. Nagyon szépen írt errõl nemrégiben egy építészmérnök is, aki szintén féltette ezt a jelentéktelennek tûnõ, ám értékes városi színfoltot.
Fotó: Vass
ILLETÉKES
NYÍLT FOGADÓÓRA
4
Kezembe került egy Fehér Károly által szerkesztett, „Szombathely, 1777–1927 jubiláris emlékalbum” címû kötet, amelybõl kiderült, hogy az utca 19. számú házában született Székely Ferenc, a neves jogtudós, aki a századforduló táján igazságügy-minisztere volt a magyar kormánynak, aki szülõvárosára gondolva létesítette
az ún. „Székely gyorsvonatot”, ami a mai szombathelyi IC õseként egyetlen nap alatt megfordult a fõvárosból. Édesapja kötelesember volt, mint több hasonló iparos is, aki az évek folyamán ott lakott. Azonnal tájékozódni kezdtem, és úgy tûnik, Székely Ferencrõl sem utca nincs elnevezve, sem emléktábla nincs szülõháza falán. Jó lenne felkarolni emlékét, ne felejtsük el õt. És mi lesz a házak sorsa? Homlokzatonként biztosan kár lenne eldózerolni, a házak belsõ udvarain új földszintes lakások és parkok kaphatnának helyet. Szombathelyiek, tegyünk a régi értékeinkért! Tóth Lászlóné
*** A Kõszegi utca említett részének sorsáról Kutnyánszky László városi fõépítész annyit mondott, hogy az örökségvédelmi hivatal kezdeményezte annak védelem alá helyezését. Bontási engedélyt az utcafront mögötti építményekre adtak ki, azok ugyanis romosak és értéktelenek. Az épületek sorsa azonban bizonytalan. A szóban forgó épületek maradtak meg a múltból, csak ezek emlékeztetnek a régi, középkori utcaképre. Megoldás lehet, ha kinyitják a hátsó részt, ahol akár jelentõs ókori maradványok is lehetnek. Ezeket pedig a közönségnek be lehet majd mutatni. A jó megoldás az lenne, ha egy megelõzõ ásatás megmutatná, hogy milyen további intézkedéseket kell tenni a hasznosítás érdekében. Erre beruházókat csak úgy lehet találni, ha már tudjuk, mit rejt a föld mélye.
2005. március 19.
5
SAVARIA FÓRUM
EMLÉKEZÉS – NAGY ÉRDEKLÕDÉS MELLETT
talos szervek: a rendõrség, a határõrség és a tûzoltóság képviselõi is. *** Ahogy minden esztendõben, idén is a fúvósok diktálta ritmusra, a lovas huszárokat követve vonultak át a forradalomra emlékezõ szombathelyiek az Ady térre, pontosabban a Petõfi-szobor elé, ahol az ünnepi szónoklat következett. Feiszt György szólt az egybegyûltekhez, a legelején kihangsúlyozva, hogy miközben számon tartjuk elõdeink történelmi tetteit, az emberi vállalásokat, a merészséget is el kell ismernünk. „Személyes sorsunkat is befolyásolják 1848 márciusának eseményei”, fogalmazott az alpolgármester, utalva arra, hogy csak az akkor történtekkel szembenézve értelmezhetjük hazánk történelmét. Békét, szabadságot és egyetértést követeltek a márciusi ifjak, a sajtószabadságért, a törvény elõtti egyenlõségért, az egységes, szuverén Magyarországért küzdöttek – hangzott el. Feiszt György így folytatta: „A 12 pont a nemzetté válás liberális programjának röpirata volt. Azé a liberalizmusé” – mondta –, „amely másfél évszázada ismertebb volt e hazában, mint ma”. Ezután azokat az egykori politikusokat so-
rolta, akik ehhez az irányzathoz tartoztak, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, majd Horváth Boldizsár és Éhen Gyula példáját említette, az õ tetteiket méltatta. A szónok emlékeztetett az összefogásra, amely a független Magyarországért jött létre, majd az akkori helyzet és a mai körülmények, az európai integráció között vont párhuzamot. „A XXI. századi társadalom problémáira azonban nem lehet a XIX. század jelszavainak szintjén válaszolni”, mondta, a globális problémákat – a túlnépesedést, az éhínséget, a környezetszennyezést – csak nemzetközi
szinten lehet megoldani, tette hozzá. Végül kiemelte, modern, jól mûködõ társadalomban akarunk élni, demokráciában, ahol kibontakozhat a kezdeményezõkészség, a vállalkozó kedv. *** A szokásokhoz híven az ünnepi szónoklatot iskolások mûsora követte: idén a Simon István Utcai Általános Iskola és a Gépipari és Informatikai Mûszaki Szakközépiskola lelkes diákjai idézték fel tánccal, verssel, énekkel a ’48-as események hangulatát. Az is hagyomány, hogy a március 15-i ünnepség ad keretet az újonnan megválasztott szombathelyi diákpolgármester és -alpolgármester beiktatásához. Baranyai Tibornak és Pankotay Fruzsinának dr. Ipkovich György polgármester adta át a megbízólevelet. Az ünneplés a pártok és társadalmi szervezetek képviselõinek koszorúzásával zárult. og–hhá
Fotó: Czika
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve a város több pontján zajlottak rendezvények. Kedden délelõtt gyakorlatilag az egész belvárost lezárták a gépjármûforgalom elõl. Nem véletlenül, ugyanis igazi látványosság gyanánt 48-as lovas huszárok szolgáltak „díszletként”, akik reggel fél tíz után a Ferences-kerttõl indulva a város utcáin haladtak a Savaria Múzeum parkjába. Horváth Boldizsár egykori szombathelyi jegyzõ, késõbbi igazságügy-miniszter szobránál hagyományosan koszorúznak a város lakói, õ volt ugyanis az, akinek vezetésével e városban megfogalmazódott az a bizonyos 16 pont. 1848. március 17-én a szombathelyi közgyûlés fogadta el a követelések listáját, miközben elõdeink nem tudhatták, hogy hasonló tartalommal adták ki a 12 pontot a pesti ifjak. A Széll Kálmán utcai rövid emlékezés után az ünneplõ tömeg a Március 15. téren gyülekezett, ahol felcsendült a Himnusz, és katonai tiszteletadással felvonták az országzászlót. Az új díszszázad emelkedetté tette ugyan az eseményt, ám kár, hogy a zászlórúd közelében állók csak nehezen hallhatták a Himnuszt, a felvonó csigája ugyanis berozsdásodott, olaj hiányában pedig éktelenül csikorgott. Többen találgatták a díszszázadban menetelõ, feltûnõen kék egyenruhát viselõk kilétét is, akik – mint kiderült – a katasztrófavédelem munkatársai voltak. Az ünnepségen jelen voltak még a fegyveres testületek és a hiva-
Fotók: Vass
Verõfényes nap köszöntött a szombathelyiekre március 15-én. Lehet, hogy a kellemes idõjárás, vagy csak a hosszú hétvége nyugalma váltotta ki azt a nagy érdeklõdést, amely a nemzeti ünnepet kísérte, mindenesetre annyian gyûltek össze a helyszíneken, mint tizenöt évvel ezelõtt, a rendszerváltás idején.
MAGYAR SAJTÓ NAPJA 1990 óta március tizenötödikét nemcsak nemzeti ünnepünkként, hanem a Magyar Sajtó Napjaként is számon tartjuk. A hagyományoknak megfelelõen ez évben is sajtónapi fogadáson látta vendégül a térség zsurnalisztáit dr. Ipkovich György, Szombathely polgármestere. A Claudius Szállóban megtartott összejövetelen a politikus rövid beszédében kiemelte a sajtószabadság fontosságát, egyben emlékeztetett, hogy nem véletlenül volt az 1848-as követelések egyike a szabad sajtó megteremtése. Köszönetet mondva az elmúlt egy év munkájáért, kérte a média képviselõit, hogy továbbra is – ha kell, az olykor jogos kritikai jelleget sem nélkülözve – értékeljék és vegyék figyelembe a politikusok jó szándékát. Témákban pedig az idén sem lesz hiány.
K Ö Z É L E T
Összefogásról, korunk problémáiról a nemzeti ünnepen
PANASZKÖNYV T A L Á R
SAVARIA FÓRUM A cukorbetegségrõl
Bemutatkozik:
A LURKÓ UTÁNPÓTLÁS FOOTBALL CLUB
Egyik kedves betegem, mikor a vizit során felhívtam rá a figyelmét, hogy magasabb a vércukra, naivan rákérdezett: akkor én cukorbeteg vagyok? Mi az a cukorbetegség? Nem ehetek süteményt? Cukorbetegségrõl beszélünk, ha a vércukorértékek meghaladják a normál értéket éhgyomorra, vagy étkezés után. Két fõ fajtája van: a fiatalkori, amikor hirtelen emelkedik magasra a vércukor. Sokszor kómával, azaz eszméletlen állapottal kezdõdik, sürgõs orvosi beavatkozásra van szükség. Ez a ritkább betegség, mindenképpen inzulinkezelésre van szükség. A másik fajta az idõskori cukorbetegség, mely nagyon gyakori. Egyre fiatalabb korban jelenik meg, és egyre nagyobb rétegeket érint. Tünetei a szájszárazság, sok folyadék fogyasztása, bõséges vizeletürítés. Gyakran van bõrviszketés, fertõzések alakulnak ki. Fogyás jelentkezhet kezelés hiányában, súlyos esetben kóma. Civilizációs betegségnek nevezzük, mert bár a genetikai hajlam kimutatható, mégis az elhízás, helytelen táplálkozás kialakulásának a fõ oka. A cukor szervezetbe történõ „beépítéséhez” inzulinra van szükség. Ezt a
2005. március 19.
Dr. Nagy Éva hasnyálmirigy Langerhans szigetei termelik. Ha azonban a testsúly jelentõsen megnõ, vagy túl sok a cukorbevitel, nem tud elég inzulint termelni. Ilyenkor állandóan magas a vércukorszint. Az éveken át fennálló kóros állapot súlyos szövõdményekhez vezet. A kis és nagy erek is károsodnak. Ennek következtében sokszor életveszélyes állapot alakul ki. Tönkremennek a szemfenéki erek, látásromlás, akár vakság is létrejöhet. A vese ereinek betegsége miatt veseelégtelenség jelentkezik. A szív ereinek elzáródása szívinfarktushoz, az agyi ereké strokehoz, azaz agyvérzéshez vezethet. A láb ereinek betegsége következtében sokszor szükségessé válik az amputáció. Kezelésérõl egy késõbbi alkalommal írok.
CIVIL TÉR
HÁZIDOKTOR
6
1996. december 2-án Horváth Sándor és Koman Vladimir, a saját ötlete alapján és szervezésének eredményeképpen létrehozta a Lurkó UFC-t. „Korosztályos alapon történõ, minõségi képzéssel foglalkozó foci utánpótlás club” mûködtetése a szombathelyi és a magyar labdarúgás felemelkedése érdekében. LURKÓ: Ez a név kifejezi mindazt, amirõl az egyesület szólni akar, behatárolja az életkort. A gyerekekért van, azért, hogy megteremtse számukra az egészséges életvitelt, a sportés versenylehetõséget. A Lurkó kiemelt szerepet tölt be városunk labdarúgó utánpótlás-képzésében. Az egyesület a Vas Megyei Iparszövetség révén lelt otthonra Kámonban. A Lurkó, a HVSE, a Haladás Kft. és Szombathely MJV együttmûködése alapján van esély a jó helyi focira. Az önkormányzat évente jelentõs összeggel támogatja az egyesület munkáját. Az egyesületben több mint kétszáz 4 és 12 év közötti gyerek sportol. Az elmúlt 8 év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szükség van a Lurkóra, s eljutott odáig, hogy országos szinten példaképként hivatkoznak rá. A Lurkóból több korosztályos magyar válogatott srác került ki. Kiss Márton, Kovács István, Mursits Roland, Bezdi Dániel, Horváth Detre neve már most nagyon jól cseng fociberkekben. 2004 kiemelkedõ év volt az egyesület életében. A Haladás felnõtt csapatában megjelentek az elsõ „lurkós fecskék”: a 16 éves Kozmor Ákos, és az õsz nagy felfedezettje, a 15 éves ifj. Koman Vladimir. Bízunk abban, hogy egyre több lurkós követel helyet magának a felnõttek között, s egyre több szombathelyi szurkolót tudunk megnyerni a helyi foci, a Lurkó UFC támogatására. Van egy újabb álmunk! 2005-ben szeretnénk egy önkormányzati ingatlanra, pályázati úton mûfüves pályát Szombathelyre „hozni”. Ez megoldhatná a szombathelyi felnõtt és utánpótlás focilétesítmény gondjait.
Elérhetõség: 9700 Szombathely, Kossuth L. u. 1–3., levelezési cím: 9700 Szombathely, Bajnok u. 6., tel.: 94/508-777
FOGLALKOZTATÁST ELÕSEGÍTÕ KEDVEZMÉNYEK ÉS TÁMOGATÁSOK (IV. rész)
Pályakezdõ fiatal alkalmazása esetén igénybe vehetõ foglalkoztatási kedvezmény, támogatás A pályakezdõ fiatalok, ötven feletti munkanélküliek, valamint gyermek gondozását, illetve családtag ápolását követõen munkát keresõk foglalkoztatásának elõsegítésérõl, és az ösztöndíjasok foglalkoztatásáról szóló 2004. évi CXXIII. törvény 3.§. és 5.§. szerint pályakezdõ fiatal foglalkoztatása esetén a munkavállaló munkabére, de legfeljebb bruttó havi 90.000 Ft után fizetett társadalombiztosítási járulék (tb-járulék) 9 hónapra számított összegének legfeljebb 50%-a egy összegben igényelhetõ, 9 hónapi megszakítás nélküli foglalkoztatást követõen. A jogszabály szerint pályakez-
dõ fiatal, aki 25. életévét a foglalkoztatási jogviszony létesítésekor még nem töltötte be, és tanulmányai befejezését követõen létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Amennyiben a pályakezdõ szakképzettséggel rendelkezik, a kedvezményre való jogosultsághoz az szükséges, hogy a pályakezdõ foglalkoztatása olyan munkakörben történjen, amely betöltésének feltétele a jogviszony létesítése elõtt megszerzett szakképzettség. A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az érintett foglalkoztatására legalább 9 hónapig teljes munkaidõben, vagy legalább napi 4 órát elérõ részmunkaidõben kerül sor, és a munkaadó legalább 3 hónapig tartó továbbfoglalkoztatást vállaljon. A kedvezmény arányosan il-
leti meg a munkaadót, ha a 9 hónapos foglalkoztatás lejártát megelõzõen, az érintettnek felróható okból szûnik meg a jogviszony. A foglalkoztatás idõtartamára, legfeljebb azonban 360 napra a pályakezdõ részére járó munkabérnek 50–100%-ig terjedõ mértékû támogatás, ún. munkatapasztalat-szerzés támogatás nyújtható pályakezdõ munkanélküli munkaviszony keretében legalább napi négyórás munkaidõben, legalább 360 napi idõtartamra történõ foglalkoztatása esetén. A támogatás olyan pályakezdõ munkanélkülinek – a kérelem beadását követõen kezdõdõ – munkatapasztalat-szerzéséhez nyújtható, aki a munkanélküliként történõ nyilvántartásba vételétõl számított legalább 90 napig a munkaügyi köz-
ponttal együttmûködött. (68/1996. (V.15.) Korm. r. 7.§.) Legalább 3 hónapja nyilvántartott pályakezdõ munkanélküli foglalkoztatása esetén legfeljebb egy évig a foglalkoztatott munkabére 50-100 százalékáig terjedõ mértékû foglalkoztatást elõsegítõ (bér)támogatás nyújtható, ha a munkáltató – további más jogszabályi feltételek mellett – vállalja a pályakezdõ munkanélkülinek a támogatás folyósítása alatti foglalkoztatását, továbbá azt követõen legalább a támogatott foglalkoztatás idõtartamával megegyezõ idõtartamú továbbfoglalkoztatását. (Foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló mód. 1991. évi IV. tv. 16.§.) Vas Megyei Munkaügyi Központ
SAVARIA FÓRUM
2005. március 19.
7
Rettegi Attila
Abajkovics Péter
(Fidesz MPSZ)
(SZDSZ)
– A helyi demokráciának elengedhetetlen feltétele a jól mûködõ helyi sajtó. Fontos, hogy az emberek a helyi ügyekben is tájékozottak legyenek, megismerhessék az õket érintõ döntéseket, azok hatását az életükre, figyelemmel tudják kísérni, a város vezetõi miképp élnek a beléjük helyezett bizalommal: teljesítike a választási kampányban tett ígéreteiket, munkálkodásuk nyomán a város elõrelép vagy kényszerpályára kerül? Az emberek akkor tudnak felelõsen dönteni vezetõikrõl, ha nemcsak a protokoll eseményekrõl tudósít a média, hanem a város hitelállományának alakulásáról, a költségvetés helyzetérõl, a foglalkoztatási gondokról, a létszámleépítések hatásáról is. Szombathely önkormányzata a Savaria Fórum és a Szombathelyi Televízió mûködtetésével maga is médiatulajdonos, így a helyi közszolgálati média helyzete és minõsége a politikai döntéshozók felelõssége is. Helyi demokrácia és sajtószabadság azonban nem létezik a hatalom birtokosainak (ön)korlátozása nélkül, ezért is fontos, hogy a sajtó kérdésében konszenzusos döntések szülessenek. Még az elõzõ ciklusban ezért állítottuk fel a médiabizottságot, és ezért harcoltunk azért, hogy a jelenlegi városvezetés is ezt késve bár, de megtegye. Munkánk azonban ezzel nem ért véget. Nem lehet még konszenzusról beszélni akkor, ha ki lehet nevezni a legnagyobb ellenzéki frakció egyetértése nélkül az önkormányzati médiumok vezetõit. Ellenzékbõl fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy a pártatlanság követelménye ne sérüljön. Teendõnk van tehát bõven, azonban az nem kérdés, hogy szükség van az önkormányzati médiára.
Dr. Prugberger Emil (Pro Savaria) – Az egyik híres amerikai elnök azt nyilatkozta: ha választanom lehetne egy világhatalom vagy egy médiabirodalom között, én az utóbbit választanám. Nem véletlen, hogy minden forradalom elsõ helyen a sajtószabadságot követeli. Ezen példák rávilágítanak arra, hogy a mindennapok forgatagában a média az egyik, talán a legfontosabb szereplõ a polgárok életében. Hihetetlen befolyásolóerõvel bír, különösen az írott sajtó. Társadalomformáló ereje is meghatározó, hiszen a külvilágból jövõ minden információt a médiumok szolgáltatnak. A helyi sajtó azért fontos, mert az emberek személyes kapcsolatait motiválja. Bizonyos, hogy a sajtót mûvelõ írástudókon óriási felelõsség nyugszik, amivel soha nem szabadna visszaélni. Nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy ez minden esetben így történik. Miután a sajtó meghatározó piaci szereplõ, nem képes a teljes függetlenségre, általában befolyás alatt áll. Gazdasági és politikai érdekek is irányíthatják mûködését. A korrekt, kiegyensúlyozott tájékoztatás a közszolgálati médiumoktól mindig elvárható lenne, a Savaria Fórum pedig ebbõl a szempontból fontos szerepet tölt be a helyi tájékoztatásban.
– Az információs társadalom kialakulásával a helyi média számára is új lehetõségek nyílhatnak. Ma még beláthatatlan az a változás, mely az internetes tartalomfejlesztésben zajlik, ám a jövõt elõrevetíti a mostani helyzet: több helyi híreket közlõ webportál mûködik, sõt a hagyományos vasi médiumok – nyomtatott sajtótól a rádión át a televízióig – egyre-másra indítják el híroldalaikat. Szakemberek az egyéni elérések számának gyors növekedését jósolják – tekintettel arra, hogy a közeljövõben a szélessávú internet-kapcsolat árának látványos csökkenésére számítanak. Az internetet a hagyományos hírközlõ eszközökhöz képest az különbözteti meg leginkább, hogy interaktív, tehát bárki hírfogyasztóból adott esetben hírforrássá válhat, vagy a felhasználó úgymond „testre szabhatja” (igényeinek megfelelõen szûrheti) azt az információáradatot, melyet a hálózat biztosít. Sok példát láttunk a közelmúltban arra, hogy az interneten megjelenõ helyi hír tartalmától függõen pillanatok alatt országossá válhatott. A világháló által biztosított szabad véleménynyilvánítás számtalan buktatójával és negatívumával együtt is a demokrácia és a sajtószabadság új terepe lehet akár helyben is. Ki tudja, ha a márciusi ifjak korában ott lett volna az internet, akkor talán a 12 pontot elõször emailben küldték volna szét vagy a nyomdagép mellett webszervert is lefoglaltak volna a nép nevében…
Tóth Kálmán (MSZP) – A helyi médiának alapvetõen két funkciót kell betöltenie. Egyrészt fontos, hogy a helyben élõk folyamatosan „képben legyenek”, tudjanak a közvetlen környezetükben zajló eseményekrõl. „Nem baj”, ha azokat értelmezni is tudják, ha a háttér-információk is eljutnak hozzájuk, melyek segítik az események közötti eligazodást. Ebben a helyi orgánumoknak van nagy szerepük, hiszen országos média Szombathelyt érintõ történésekkel csak ritkán foglalkozik. Jórészt akkor, ha azok országos jelentõségûek, esetleg botrányszagúak. A helyi média elsõdleges szerepe tehát a helyi információk közvetítése, hiszen a szórakoztató szegmensben akkora a konkurencia, amellyel nagyon nehéz versenyezni. A helyi sajtó másik fõ feladata, hogy a helyi hírek ne csak az ittenieknek, hanem az itteniekrõl is szóljanak. A mindennapok történései ugyanúgy érdekesek (ha nem érdekesebbek) a szombathelyiek számára, mint az országos hírek. Szívesen olvasunk arról, hogy kedvenc csapatunk milyen eredménnyel szerepelt a hét végén, óvodás kislányunk milyen mûsorban lépett fel, vagy a lakótelepünkön éppen mit avattak fel. Fontos tudnunk olyan teljesen hétköznapi információkat, hogy melyik az ügyeletes patika, vagy mikor hová vihetjük oltásra kutyánkat. Szombathelyen két meghatározó sajtóorgánum is önkormányzati tulajdonban van. A város gazdasági helyzete nem teszi lehetõvé, hogy az eddigieknél nagyságrendekkel nagyobb támogatást kaphassanak, ugyanakkor a jelenlegi apanázs arra biztosan elég, hogy a helyi polgárok igényét a helyi események követésére kielégíthesse. Fontos, hogy ezt a feladatot a sajtó munkatársai pártatlanul végezzék.
PRO ÉS KONTRA
FONTOS-E A HELYI SAJTÓ?
SAVARIA FÓRUM
2005. március 19.
CSILLAGÁSZATI MÉRFÖLDKÕ HERÉNYBEN
A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium
Szerencsére számos nevezetességgel büszkélkedhet Szombathely, a jelentõs történelmi emlékek mellett azonban egy világszerte híres tudománytörténeti esemény is éppen itt zajlott. A ma múzeumként látogatható Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumban 130 évvel ezelõtt végzett csillagászati kutatás mérföldkõ volt a természettudomány fejlõdésében. Bár az itt elért nagy eredmények a csillagászathoz kötõdtek, az ország elsõ telefon-összeköttetése is ekkor született meg, történetesen Herény és Ógyalla között.
itt elért sikereket az európai tudományos élet nagyra becsülte. Gothard Jenõt 1883-ban az angol királyi csillagászati társaság tagjává választották, majd nem sokkal késõbb a német társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. A széles érdeklõdési körû kutató azonban a század vége felé felhagyott a csillagászattal, jobban lekötötték az
Egyedülálló kutatások Herényben A herényi obszervatóriumot a nemesi családból származó Gothard Jenõ (1857–1909) alapította 1881-ben. A már eleve természettudományos érdeklõdéssel megáldott jómódú nemesembert az ógyallai Konkoly Thege Miklós indította el a csillagászati kutatások útján. Gothard Jenõ hamarosan obszervatóriumot építtetett Herényben lévõ birtokán. A fõépület tervét Szombathely XIX. századi meghatározó építésze, Hauszmann Alajos mûegyetemi tanár készítette. Az épületben fizikai, kémiai, fotográfiai laboratóriumok, valamint egy finommechanikai mûhely kapott helyet. A csillagvizsgálóban 1881. október 20-án történt meg az elsõ észlelés. Az obszervatórium fõmûszere a londoni Browning cég által 1874-ben gyártott teleszkóp volt, amelyet a tudós Konkoly Thege Miklóstól vásárolt meg. Gothard Jenõ, a csillagászati megfigyelések mellett saját maga tervezett és gyártott mûszereket, segédberendezéseket is. Az általa készített mûszerekbõl rendszeresen szállított több európai intézetnek is. A herényi polihisztor a fényképezés csil-
nak. Az eredeti helyen nem állíthatták fel a csillagvizsgálót, ezért a központot a Gothard-család herényi kúriájában alakították ki. A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium hosszú hányattatás után 1968-ban kezdte meg újra mûködését. A kúria parkjában állították fel a még ma is építészeti különlegességnek számító megfigyelõállomást, amely a Vas Megyei Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült el.
Nemzetközi kutatások, muzeális értékek
Fotók: Vass
SZOMBATHELYI SZÍNTEREK
8
Fizikaórák nagyszerû terepe is lehet lagászati alkalmazása területén elért sikerei nyomán írta be magát a tudománytörténetbe. Az 1882. évi napfogyatkozásról készített felvételsorozata Gothard Jenõt világhírûvé tette. 1885ben felvételt készített az Androméda galaxisban fellángoló szupernováról. A csillagászati megfigyelések kezdetben az emissziós csillagokra és üstökösökre vonatkoztak, de Gothard Jenõ testvére, Gothard Sándor a nagybolygók megfigyelésével is foglalkozott. Az
Az obszervatórium impozáns kupolája
elektromossággal kapcsolatos kísérletek és beruházások. Közvetlen irányításával épült fel az ikervári vízi erõmû, amelynek késõbb a mûszaki igazgatója lett.
Életmû a fizikaszertárban A világ egyik leghíresebb obszervatóriuma Gothard Jenõ 1909-ben bekövetkezett halála után nem sokkal bezárta kapuit. Az intézet tudományos felszerelését, mûszereit és könyvtárát az örökösök a Premontrei Rendi Gimnáziumnak adományozták, a tudós hagyatéka így hosszú ideig egy fizikaszertárban volt elhelyezve. Sokáig úgy tûnt, hogy az obszervatórium végleg megszûnik. 1948-ban azonban a Nagy Lajos Gimnázium tanári kara felismerte, hogy a hagyaték kiválóan szolgálhatná akár a természettudományos oktatás céljait is. Néhány év múlva közadakozásból és társadalmi munkával a gimnázium tetején felépült egy forgatható kupola, amelyben Gothard Browning-teleszkópját elhelyezhették. Ekkoriban kezdõdött el Gothard Jenõ hagyatékának tudományos feldolgozása is. A világviszonylatban is egyedülálló gyûjteményre való tekintettel az obszervatórium 1966-ban a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának intézménye lett. Egy évvel késõbb új helyet kerestek az obszervatórium-
A csillagászati kupolaépületet 1972-ben adták át. A beruházást az Ûrkutatási Kormánybizottság is támogatta. A Herényben megcsodálható múzeum és obszervatórium 1973ban nyerte el végleges formáját. A kiállítás tárlóiban a híres csillagász csaknem száz különféle mûszerét helyezték el. A hat méter átmérõjû kupolában elhelyezett teleszkóppal meteorológiai és csillagászati megfigyeléseket végeztek. Biofizikai kutatások keretében foglalkoztak a bioszférával, az éjszakai repülõ rovarok vizsgálatával. Ez ügyben számos hasznos eredmény is született, különösen a mezõgazdasági kártevõ rovarfajták viselkedésének tanulmányozása területén. A kutatóhely 1979-ben az ELTE gyakorló laboratóriuma lett, ahol az egyetem csillagász szakos hallgatói folytathatták tanulmányaikat. Az obszervatórium fejlõdésnek indult, bekapcsolódva a tudományos élet vérkeringésébe új megfigyelõeszközöket is kapott. A kilencvenes években nemzetközi együttmûködés keretében több vizsgálatot is elvégeztek a galaxis változásával, a Tejútrendszer fejlõdésével kapcsolatban. Az obszervatórium ma a tudományos jelentõségû kutatások mellett a térség kulturális életét is színesíti. Az itt található levéltár felbecsülhetetlen értékû, ahogy a Gothard-testvérek idejébõl származó csillagászati megfigyeléseket õrzõ fotólemeztár és könyvtár is, régi kötetekkel, csillagászattörténeti kutatásokra is használható kéziratokkal. Az obszervatóriumban végzett tudománytörténeti kutatások elsõdleges célja Gothard Jenõ munkásságának feltárása, megfigyeléseinek publikálása a digitális képi adatfeldolgozás segítségével. Forrás: www.elte.hu
2005. március 19.
9
SAVARIA FÓRUM
Bárdos Alice – a hegedûmûvész és zenetanár története Európa-szerte hírnevet szerzett hegedûmûvész volt, mégsem élte a „megközelíthetetlen sztárok” életét. Sok koncertjét saját lakásában adta, gyerekeket tanított, a kiszabottnál magasabb nyugdíjért írt kérvényeket, mondhatnánk, teljesen hétköznapi nõ volt. Mégsem mondjuk. Bárdos Alice, az egykori szombathelyi zenei élet kiemelkedõ alakja a ’20-as, ’30-as évek ünnepelt mûvésze volt, akinek a siker mellett megpróbáltatásból is kijutott, s a tragikus vég sem kerülte el.
Fõvárosi pályakezdés Bárdos Alice, akinek családja is különösen szerette a zenét – bátyja szintén zenetanár és muzsikus, sógornõje zongoramûvész volt –, 1896 nyarán Budapesten született. Hamar kiderült, hogy tehetséges, így már tízévesen beíratták a Zeneakadémia elõkészítõ évfolyamára, ahol elõször hangszerjátékot, zeneelméleti alapismereteket tanult, majd tizennégy évesen akadémiai tanulmányokba kezdett, végül kétéves mûvészképzésen vett részt. Eleinte Grünfeld Vilmos, késõbb már, egészen a mûvészi oklevél megszerzéséig, Hubay Jenõ vezette tanulmányait, míg szólóhegedûsként, sõt rutinos vonósnégyesbeli és kamarazenekari muzsikusként 1916ban el nem hagyta az intézményt. Elsõ nyilvános szereplése 1914-ben volt az akadémián – GounodWieniawsky Faust ábrándjával debütált –, amit egyre több fellépés követett. ’17 januárjában már Bécsben koncertezett – itt szinte minden évben pódiumra lépett ezután –, áprilisban Berlin, majd hamarosan Stuttgart és Karlsruhe következett, de megfordult Drezdában, Kölnben, Münchenben, Grazban is, s mindenhol sikert aratott.
Tanár és mûvész Szombathelyre férje révén került 1922-ben, két fiuk született – egyikük még húszéves sem volt, amikor ’44-ben koncentrációs táborban meghalt, a másik gyermek muzsikus lett, és hollandiai zenekarokban játszott. Bárdos Alice szombathelyi bemutatkozó koncertje még ideköltözése elõtt, ’21 decemberében volt, a fellépésnek a Kereskedõk Társulatának nagyterme adott helyet. Az elsõ, szombathelyi lakosként adott koncertjének ideje pedig ’23 februárja, ahol akkora sikere volt, hogy több ráadásszámot is el kellett játszania. Miután a városba érkezett, rövid idõn belül bekapcsolódott a Kultúregyesület életébe is, aktív kulturális irányító-szervezõ munkát végzett, de még a zenei szakosztály alelnöki posztját is megkapta. 1926-tól tanított a Szombathelyi Városi Zeneiskolában, számos diákja volt, akikrõl – s így tanáruk sikeres munkájáról – folyton elismeréssel írtak a lapok. Kamaramuzsikusi tevékenységét is ez idõ tájt kezdte meg a városban, ’26. március 15-én, az ünnepség keretében Szikla Adolffal és Windholz Pállal Beethoven Trióját adták elõ. Az „országos megszólalás” lehetõségét egy váratlan fordulat hozta meg Bárdos Alice számára: ’32-ben rádióközvetítést sugároztak Szom-
bathelyrõl, melynek mûsortervében Koncz János szerepelt. Õ viszont tífuszgyanús betegsége folytán nem vállalta a fellépést, így Bárdos Alice léphetett a mikrofon elé a Kamarazene Társaság tagjaival. Hamarosan már Európát járta koncertjeivel, a ’30-as évek közepén többnyire Olaszországot, azon belül is Rómát, Firenzét, Bolognát és Velencét vette célba.
Koncertek és kudarcok
ben aztán úgy határozott a városi közgyûlés, az említett törvényre hivatkozva, hogy ’41. január elsejével nyugdíjazzák. Az errõl szóló sajtóhírek egész Vas megye lakosságát megdöbbentették, hiszen köztiszteletnek örvendett a fõvárosból érkezett, de szombathelyivé lett hegedûmûvész, aki fellebbezett is a döntés ellen a megyei törvényhatóságnál. Ebben azt kérte, ne január elsejével, hanem augusztus 31-ével nyugdíjazzák, mert így nagyobb lenne a nyugdíja, és a tanév is akkor zárul le. Vasvármegye kisgyûlése helyt adott a fellebbezésnek, és a kérelemnek megfelelõen módosította a határozatot. Ezután a városi közgyûlés újra napirendre tûzte az ügyet, ahol effélék hangzottak el: „A zeneiskola súlyos terhet jelent a városnak (…) Most akadt egy törvény, melynek alkalmazá-
1935 õszén Bárdos Alice Mosonyi Dezsõvel és Baranyai Gyulával megalakította a házi muzsikálás hagyományait felelevenítõ Collegium Musicum kamaraegyüttest. Bemutatkozó elõadásuk Bárdosék Kálvária utcai lakásában volt ’35 októberében. A társaság a ’36/37-es évadtól a Kultúregyesület zenei szakosztályának egyesületeként mûködött, fellépéseik fõ helyszíne a Sabaria Szálló volt. Gyakori koncertjeik csak a háborús idõkben ritkultak meg, mígnem ’44ben a deportálások miatt végleg meg is szûntek. Bárdos Alice több ízben fellépett a Magyar Rádióban is, ám „a fenyegetõ politikai atmoszférában”, amikor õ kifogásolni merBárdos Alice (jobbról a második) te, hogy kedvezõtlen szombathelyi zenészek társaságában idõben, délben vagy délután sugározzák a játékát, már azt is a fejéhez sával takarékoskodhatunk, és akkor a vármegyén vágták, hogy „örüljön a mûvésznõ, hogy egyálta- néhány úr méltányosságot emlegetve gavalléroslában helyet adnak neki a programban, és érezze kodik. (…) mindenki csak saját zsebére legyen azt is megtiszteltetésnek”. Késõbb aztán az „árjá- gavallér. A törvény és a város érdeke egyaránt sított” rádióban már egyáltalán nem léphetett fel. megkívánja ezt a nyugdíjazást.” A polgármester Férje feljegyzései szerint a hegedûmûvésznõ ösz- panaszt nyújtott hát be a megyei döntés ellen a szesen mintegy háromszáz koncertet adott Ma- közigazgatási bíróságra. Utóbb ezt elutasították. gyarországon és külföldön. A zenetanításból élõ mûvésznõ még fogadott magántanítványokat néhány évig. ’44-ben azonban a szombathelyi gettóba, majd Auschwitzba került. Egy zsidó nõ meghurcolása Férje elmondása szerint „megérkezése után – miBárdos Alice 1938-tól – a zsidótörvény követ- vel járóképtelen anyósát támogatta – a munkaképkeztében – csak alig-alig vehetett részt Szombat- telenekkel együtt azonnal gázkamrába vitték”. hely zenei életében, de a zeneiskolai tanításra még Forrás és képek: Gál József: Bárdos Alice és a szombathelyi néhány évig lehetõsége maradt. 1940 decemberé- Collegium Musicum. 2003, Szombathely.
MESÉLÕ MÚLT
ÜNNEPELVE, MEGHURCOLVA
SAVARIA FÓRUM
2005. március 19.
AHOL JÁTSZOTTUNK, MINDENHOL SIKERT ARATTUNK
Koncert elõtti beszélgetés Kóbor Jánossal
Tizennyolc év után tér vissza Szombathelyre egy koncert erejéig a legendás Omega együttes. Az április 5-én, a Mûvelõdési és Sportházban sorra kerülõ szuperbuli elõtt a zenekar frontemberével, Kóbor Jánossal beszélgettünk az együttes alapításáról, karrierrõl, rivalizálásról és napi aktualitásokról. – Ön több korábbi interjúban is elmondta, hogy az Omega nem zenekar, hanem együttes. Azt is mondta, hogy ön nem zenész, hanem az együttes tagja. Mit értsünk ez alatt? – Éppen negyvenöt éve, hogy néhányan elhatároztuk: együttest alapítunk. Azzal a hátrányos helyzettel, hogy zenei elõképzettsége, tudása egyikünknek sem volt. Elég egyértelmû volt tehát, hogy saját szórakoztatásunkra hozzunk létre egy zenekart. 1962-ig errõl is szólt a tevékenységünk, iskolai rendezvényeken játszottunk elsõsorban. Úgy gondoltam ekkor, hogy az érettségi után felhagyok a zenéléssel, és az építészmérnöki tanulmányaimra koncentrálok. Emellett atletizáltam és fociztam is. ’62-ben azonban összefutottam Benkõ Laciékkal, akik ugyanígy zenéltek a Petõfi Gimnáziumban. Ekkor összeolvasztottuk a két együttest, s ebbõl lett az Omega, ekkor kapta a nevét is. – Lehet tudni, hogy ki volt a „keresztapa”? – A Mûszaki Egyetem klubjában játszottunk, s amikor elõször programba kerültünk, az estet beharangozó plakátokon az állt, hogy fellép az Omega. Meg is kérdeztem, kik õk, mire a rendezõk közölték, hogy mi, tehát õk adták a nevet. Még akkor is úgy gondoltam, hogy a diplomám megszerzéséig zenélünk, azután mégis ez a negyvenöt év lett belõle.
NÉVJEGY • Született: 1943. május 17., Budapest • Beceneve: Mecky • Tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán végezte • 1962-tõl az Omega együttes gitárosa, majd énekese • Társalapítója az Omega Gmk-nak, hangmérnöke az Omega Stúdiónak, rovatvezetõje a „Mikrovilág” és a „Polip” címû magazinoknak. Díjak: Yamaha Fesztivál fõdíja – 1970, Tokió • Pepita Oroszlándíj, 1978 • Bellaphon Aranylemez-díj, 1978 • Kitüntetés: Liszt Ferenc-díj
– Igaz az, hogy az alapításkor sorsolással, hogy ki milyen hangszeren játsszon? – Igen, ez pont azért volt így, mert nem volt képzettségünk Lauxot kivéve. Tehát teljesen mindegy volt, hogy ki mit tanuljon. Én a gitárt húztam ki.
Mi inkább a kontinensre összpontosítottunk. Ahol játszottunk, mindenhol sikert arattunk, talán ha kinn maradunk, még nagyobb lett volna az ismertségünk. – Említette a Léna címû számot. Gondolom, velem együtt sokaknak okozott meglepetést, hogy – mint a közelmúltban kiderült – a szám szövegének írója Bródy János volt. – Ez nem egészen így volt. Az Omega két meghatározó szövegírója Adamis Anna és Südi Péter volt. A nagy slágerek õket fémjelzik. Adamis egy idõ után az LGT-vel folytatta, míg Südi egy kicsit lelassult. Körbenéztünk a hazai zenei piacon, többekkel tárgyaltunk így jutottunk el Bródy-
átugrani. Gondolom, nincs is kétség afelõl, hogy mi ezt a rhythm and blues vonalat követtük. Tehát gyökeresen mást csináltunk, mint az Illés, ezért nem érzem, hogy rivalizáltunk volna. Az LGT-t már jobban figyeltem, de õk más zenei felfogás és koncepció alapján dolgoztak. – Végezetül engedjen meg egy aktuális kérdést. A közelmúltban napvilágra került ügynöklistákon jó néhány ismert zenész is szerepel. Hogyan vélekedik minderrõl? – Aki abban az idõben nem állt be a sorba, számolnia kellett azzal, hogy korlátozzák. Figyelik, vagy a póráz rajta van, úgy, hogy észre sem veszi. Egyet biztosan állíthatok: olyan érzésünk nekünk sohasem volt, hogy állandóan rajtunk van az „Isten” szeme. Persze vigyáztunk rá, hogy hol és ki elõtt mit
AZ OMEGA-HÕSKOR
Fotó: Czika
FÓRUM EXKLUZÍV
10
– Majdnem fél évszázada vannak a pályán, mi az, ami még most is motiválja önöket? Meglátása szerint befutották azt a pályát, amit be lehetett futni? – Abban a rendszerben, amit lehetett, megítélésem szerint elértük. Egyébként a külföldi koncertek után 24 órával már itthon kellett lennünk. Úgy érzem, összevetve a többi akkori menõ zenekarral, bennünk volt a legtöbb lemondás. Megpróbáltunk egy komoly nemzetközi karriert befutni. Az Illés ráadásul olyan zenét játszott, amit külföldön kevésbé értettek, míg mi törekedtünk az általános nemzetközi rock muzsikában egy sajátos arculatot találni. Az Idõrabló, a Léna vagy a Gyöngyhajú lány másokhoz nem hasonlítható, egyedi számok voltak. Az LGT tulajdonképpen az Omegából fakadt, õk az angolszász zenét favorizálták, azon a területen pedig ott nehéz versenyezni.
Az együttes 1962-ben alakult meg. Alapító tagjai: Kóbor János, Benkõ László, Laux József, Somló Tamás, Molnár György és Mihály András. Kezdetben külföldi slágereket játszottak, majd saját nótákat gyártottak, ezzel szerepet játszottak a beat hazai meghonosításában. 1967-ben Zalatnay Saroltával felléptek a táncdalfesztiválon, a „Nem várok holnapig” címû dalt adták elõ. 1968-ban Presser Gábor lépett be a zenekarba, így létrejött a legendás Omega-felállás. A külhoni sikerek folytatódtak: angliai turnéjuk során felléptek a BBC-ben, és befejezték elsõ külföldi nagylemezüket is. Európai és tengerentúli koncertkörútjaikon olyan híres zenészekkel dolgozhattak együtt, mint a Rolling Stones, Supertramp, Scorpions, Whitesnake vagy Bonnie Tyler. Az együttes zeneileg lassan eltolódott a rockzene felé, megjelent a „Trombitás Frédi” és a „Rettenetes emberek” címû anyaguk, amely az elsõ magyar rocknagylemez volt. A „Gyöngyhajú lány” címû örökzöld számmal 1970-ben megnyerték a Yamaha fesztivált Japánban. A következõ évben három zenekari tag is kilépett: Kovacsics András, Presser Gábor és Laux József. 1971-ben került hozzájuk Debreceni a Neoton Famíliából. Azóta a felállás nem változott.
hoz. Õ nem nagyon akart velünk dolgozni az Illés miatt, de beajánlotta Várszegi Gábort. Tehát Várszegi a szerzõ, bár Bródyval is egyeztettünk néha. – A korszak nagy bandái közötti rivalizálás milyen volt valójában? Amolyan Fradi–Újpest ellentétként képzeljük el? – Akként semmiképpen sem. A korai Illés tetszett, de az én zenei világom inkább a Rolling Stoneshoz, Kingshez, Who-hoz köthetõ. Ezekre a zenékre mondtam: ez igen. A Rolling Stonest szerintem egyedül a Pink Floyd tudta meghaladni, az õ általuk állított mércét senki nem tudta máig
mondunk. A most megjelent listán bizony vannak olyan nevek, akikrõl sejtettük, hogy mit csinálnak. Ha valakit be akartak hálózni, akkor zsarolással vagy egyéb módon kísérletet tettek rá. Nyugodt szívvel mondhatom: mi biztosan nem álltunk volna kötélnek. Lehetett nemet mondani. A mi esetünkben talán annak örültek volna a legjobban, ha egyszer kinn maradunk. A napi dolgokat hallva, voltak olyanok, akik tudtak nemet mondani. Akik nem, azok a karrierjük vagy más miatt vállalták, nem voltak elég bátrak. Pedig az õszinte rockzenében mondhattak volna nemet is. Horváth Vilmos
2005. március 19.
11
SAVARIA FÓRUM
11- es !
KI TUD TÖBBET SZOMBATHELYRÕL?
Helytörténeti-honismereti vetélkedõ
Kedves Olvasóink! A Megyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központtal együttmûködve több héten át tartó vetélkedõt hirdettünk. Célunk, hogy városunk múltjából, történetébõl – játékos formában – minél többet megismerjenek. Hétrõl hétre az MMIK jóvoltából értékes nyereményeket is kisorsolunk a helyes megfejtést beküldök között. A IV. forduló helyes megfejtése: Újváry Ede utca, az V. fordulóé: Szent Márton-temetõ, Szombathely. A jó megoldást beküldõk közül az „Alkotni, teremteni kell – Éhen Gyula emlékezete” kötetet Semei Ferenc (Szombathely, Ariadné u. 3.) és Bodorkós Balázs (Gyöngyösfalu, Kõszegi u.) olvasóink nyerték, nyereményüket az MMIK portáján vehetik át. VII. forduló: Weöres Sándor versébõl idézünk: „Barokk házak sora számos, kis kápolnák tornya jámbor; itt született Reismann János, valamint én Weöres Sándor.” Kérdésünk: Ki volt Reismann János? A megfejtések zárt borítékban leadhatók az MMIK portáján, vagy levélben elküldhetõk az MMIK, Szombathely, Ady tér 5. címre (a borítékra írják rá: HELYISMERETI JÁTÉK, VII. FORDULÓ). A válaszok e-mailben is elküldhetõk a
[email protected] címre. Határidõ: március 30.
IDÕRABLÓK Sok eset van, amely ezt a képzetet erõsíti az emberben. Postára megyek, és egy órát várok, mert a kisasszonyok az ablak mögül kikiabálnak, hogy õk ott, bent dolgoznak. De mindez már lerágott csont, szóra sem érdemes. Lejár a jogosítványom, és én, aki amúgy soha nem láttam a háziorvosomat, bejelentkezem délelõtt tíz órára, hogy a szemem félig lefogva olvassak, és megmérjék a vérnyomásomat, amely az aktus után is 120/80. Az aktus pedig az, hogy elõjegyeztettem magam tízre, és fél tizenkettõkor kerülök be. Ismerõsöm pedig azt meséli, hogy az onkológián két órákat várakoztatják apósát, akit kezelésre hord, s mindig megbeszélt idõre. Mindenki úgy van ott, meséli, s tudom, én is hordom oda anyósomat, s ugyanígy jár. Mindezeket vég nélkül lehetne sorolni, mindenkinek lehet egy ilyen példája, tán több is. Baj ez. Nem azért, mert a pártállami idõket idézi, hanem azért, mert rádöbbent, hogy a szabadság máshol van. Szabadságomban és emberi méltóságomban aláznak meg, attól fosztanak meg ilyenkor, amikor a „hivatal” packázik velem. Nem lehetek addig szabad, amíg mindenütt, az élet nagyon sok területén azt tesznek velem, amit akarnak. Bezárják elõttem az ablakot, az ajtót, mert ez így jó nekik. Bezárják elõttem az ablakot, az ajtót, mert fontosabb dolguk van, mint amire szerzõdtek, hogy szolgáltassanak. Ez a baj ebben az országban, mert némely helyen balkáni állapotok uralkodnak, ez a baj. Ezért nem jutunk egyrõl a kettõre, bárki kormányoz is. Komondi Gábor
VÉGTAGOK, KERÍTÉSEK, MIEGYMÁS
Megnyílt a 15. Szombathelyi Tavaszi Fesztivál Különlegesre sikerült az idei fesztiválmegnyitó, mert a hagyományos képtárbeli köszöntõket megrázó élményt nyújtó zenei program is kísérte. Együtt – ezzel a címmel nyílt egyúttal tárlat a húszéves kiállítóhelyen, ahol ez alkalommal – talán a tavasz, talán a mûvészetek közelsége az oka – olyanok is köszöntek egymásnak, e helyütt véletlenül összefutva, akik mostanság ezt ritkán tették. az övéi, hanem a falon függõ csámpásak, hogy aztán Rasperger József Sunset lakóparkján tûnõdjek egy darabig. Közben nemcsak a látvány, hanem az ész is kavargott, anynyi stílus, szín és forma érte egymást. Picit még mosolyogtam, s persze filozofáltam is Tóth Emõke „cumóján”, ezen a sûrûn szõtt fémgalacsinon, de még Nagy Csaba Kertjére is maradt elegendõ idõm – magamban megállapítva, azt a kicsi kis halovány kerítést éppen csak rágondolta a mûvész a szemnek oly kellemes képre, ám véletlenül nyoma maradt, kár –, mígnem a fesztivált is meg kellett végre
Fotók: Czika
Rendkívül gazdag kiállítás képei, plasztikái között sétálhatott még néhány percig mindenki, amíg a hivatalos ceremóniát várta szerdán délután, ami épp csak annyit késett, hogy alaposan körbejárhassunk a Szombathelyi Képtár felemelõ hangulatot árasztó terében. A bor és a harapnivaló türelmesen pihent még az elõtéri asztalon, bent pedig csak keringett az összesereglett társaság, jórészt az, amely ilyen alkalmakkor mindig szokott, és vizsgálódott a millió érzéssel, gondolattal szolgáló gyûjtemény darabjai elõtt. A Cicelle Aranyháromszög Társaság, magyar, német és szlovák mûvészek mutatkoztak be. Jólesett szembetalálkozni Assisi Szent Ferenccel – elidõzni Lesenyei Márta fa szárnyas oltára elõtt –, s meglepetés volt a terem végében Dárday Nikolett „üvegjelenségeibe” botlani, s rajta keresztül még elcsípni a lemenõben lévõ nap gyér sugarát. Az ámulatból némiképp felriasztottak Bartek Péter Pál „végtagjai”, no valójában nem
nyitni. Ez a feladat a szokásokhoz híven a polgármesterre, dr. Ipkovich Györgyre várt, aki eleget is tett kötelességének, és hamarjában megnyitottá nyilvánította a takarékosság jegyében, de gazdag tartalommal megszervezett tizenötödik Szombathelyi Tavaszi Fesztivált. Késõbb aztán Markó Péter is szólt néhány szót, õ már az Együtt címû kiállítást ajánlotta az
egybegyûltek figyelmébe. A Vas Megyei Közgyûlés elnöke felidézett évtizedes történeteket, mûvész- és szociológussorsokat, a „vadkapitalizmusban” alkalmazott praktikákat, a jelenlévõ társaság azonban mégis inkább Lõrinszky Attila bõgõjátékán ámult a köszöntõk között, a hangszer és a vonó ütemes-fájdalmas összeérintkezésein, az elõadó arcrezdülésein, de annyira, hogy a produkció után összesúgtak az emberek, „ezt Bartóknak hallania kellett volna”. Észre sem vettük, elment az idõ, s közben egy tíznapos fesztivál is kezdetét vette. hhá
KÖZLEMÉNYEK
12
SAVARIA FÓRUM BÚCSÚZUNK ÁCS SÁNDORTÓL Március 2-án jött a hír, Ács Sándor, a Polgármesteri Hivatal volt munkatársa elhunyt. Ács Sándor Nagyenyeden született 1913ban. A Kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetemen 1936-ban szerzett Jogtudományi Oklevelet. Észak-Erdély Magyarországhoz csatolása után Kolozsváron, majd Sepsiszentgyörgyön volt hivatalnok. 1942-tõl 1945 márciusáig Sepsiszentgyörgyön, majd ezt követõen Debrecenben volt szolgabíró. 1945 novemberétõl 3 éven át Debrecen aljegyzõi tisztét látta el. 1949-tõl 1974-ig a Szombathelyi Városi Tanács szakapparátusának köztisztviselõje volt. Az ötvenes években a közigazgatásból politikai okokból eltávolították, így kénytelen volt villanyszerelõként dolgozni. Hivatali állását csak a hatvanas években kaphatta vissza. Az õ nevéhez fûzõdik a Fiatal Házasok Otthona mûködése jogi lehetõségének kidolgozása. Ezt a mintát vették át országosan is. Emberi nagysága, precíz, pontos munkavégzése példamutató valamenynyi köztisztviselõ számára. Nyugdíjas éveiben novellákat írt, különösen vadásztörténetei arattak sikert, országos elismerésben is részesült egyik írásával. A megszépült múlt címmel megjelent kötete az egykor általa oly gyakran látogatott és szeretett nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárába is eljutott. 2004 novemberében, a Szent Márton-napon rendezett ünnepségen már betegen, de még személyesen vehette át a Szombathely Város Önkormányzata által adományozott Horváth Boldizsár-díjat. Búcsúzunk a munkatárstól, a baráttól, az írótól. Az általa megénekelt erdélyi tájtól és emberektõl. Emlékét szívünkben megõrizzük! Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
ÜGYELETES PATIKA 2005. márc. 18-án 18.00 órától márc. 25-én 18.00 óráig: SZENTLÉLEK (Fõ tér 9.) • márc. 25-én 18.00 órától márc. 26-án 16.00 óráig ISIS (Rákóczi F. u. 1.) • márc. 26-án 16.00 órától márc. 29-én 08.00 óráig FAGYÖNGY (Szûrcsapó u. 23.)
KÖZLEMÉNY Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Városüzemeltetési Osztálya az elõzõ évekhez hasonlóan tavaszi lomtalanítási akciót hirdet a Szombathelyi Városgazdálkodási Kft. szervezésében. Az akció során a lakosság megszabadulhat a rendszeres hulladékgyûjtés során el nem szállítható (a szabványos szeméttároló edényzetbe a méretük miatt el nem helyezhetõ), a lakásban, háztartásban feleslegessé vagy selejtessé vált tárgyaktól (bútor, eszköz, háztartási gép stb.). A város lakóterületét öt részre osztva, öt szombati napon történik a gyûjtés. A harmadik nap 2004. március 19., a terület pedig: a Szt. Márton u. – Thököly utcától délre esõ városrész, melyet keletrõl a szentgotthárdi vasútvonal, nyugatról a Perint patak határol. (Tehát a belváros déli része, Joskar-Ola-ltp., Százhold, Károly Róbert – Szent Gellért utcák körüli ltp., valamint az Acsádi I. u. és környéke.)
NAGYHÉT AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN Virágvasárnap (március 20.) 10.00: Istentisztelet, igét hirdet Martin Rehner kaufbeureni lelkész – az istentisztelet ideje alatt óvodás foglalkozás a kápolnában; 16.30: Böjti szeretetvendégség a német testvérgyülekezet (Kaufbeuren) tagjaival. Hétfõ 18.00: Böjti istentisztelet a református testvérekkel – kápolna; kedd 18.00: Böjti istentisztelet a református testvérekkel – ref. templom; szerda 18.00: Vespera (böjtesti zsoltározás a kórussal) – ev. templom; Nagycsütörtök 18.00: Az úrvacsora szerzésének ünnepe – ev. templom; Nagypéntek 10.00: Nagypénteki istentisztelet – templom
2005. március 19.
VÁLTOZÁS
az adócímkézésre vonatkozó elõírásokban A közgyûlés 2005. február 24-i ülésén döntött a helyi iparûzési adó címkézés lehetõségének további fenntartásáról. Mint köztudott, a decemberi közgyûlésen az adócímkézés megszüntetésére vonatkozó elõterjesztést a testület nem fogadta el. A közgyûlés úgy határozott, hogy a megszorító intézkedéseknek erre a területre is ki kell terjedniük, ezért szûkíteni kell a címkézésre jogosult vállalkozók körét, emellett jelentõsen csökkenteni kell a címkézhetõ adórész nagyságát. A februári döntés eredményeként 2005. évben csak azok a vállalkozók élhetnek a 2004. évi adó május 31-i bevallásakor az adócímkézés lehetõségével, akiknek az éves adója a 166 ezer forintot eléri, illetve meghaladja, mivel a testület a legkisebb címke összegét 3000 Ft-ról 5000 Ft-ra emelte fel, a címkézhetõ adórészt pedig 6%-ról 3%ra csökkentette. További szûkítést jelent az a rendelkezés, ami kimondja, hogy a címkézhetõ adórész a teljes adóévre elszámolt és befizetett adó 3%-a, de legfeljebb összesen 3.000.000 Ft lehet. A közgyûlés így 3.000.000 Ft-ban maximálta a címkézhetõ adórész nagyságát, hiába több az éves adó 3%-a, mint a felsõ határ, az adócímkézési jogosultság csak 3.000.000 Ft-ra terjed ki. Változott az önerõ igazolásának, illetve az elõzõ évi címkeösszegrõl történõ elszámolásnak a határideje is. A határidõ most egységesen június 30., tehát megszûnt a július 31-i határidõ. Erre a határidõre különösen felhívjuk a címzettek figyelmét, hiszen az õ érdekük a határidõ betartása, mivel az igazolás, illetve elszámolás hiánya kizárja a címzett összeghez történõ hozzájutást. Újdonság a címzetteknek, hogy a kiutalható címkeösszeg felhasználására vonatkozóan az önkormányzatnak támogatási szerzõdést kell kötnie a címzettekkel, továbbá a címkeösszeg kiutalására csak a közgyûlés jóváhagyását követõen kerülhet sor. Mivel a feldolgozás határideje változatlanul 60 nap, tehát július 31-ét követõen a soron következõ közgyûlés hagyja jóvá a címkejavaslatokat. Polgármesteri Hivatal Adóosztálya
FELHÍVÁS
Civil szervezetek és intézmények részére Szombathely Megyei Jogú Város Közgyûlésének Környezetvédelmi Szakmai Bizottsága felhívást tesz közzé civil szervezetek és intézmények részére 2005. évi támogatási kérelmek beadására. A támogatás célja: közvetlen környezetvédelmi tudatformálás fejlesztése • a környezetvédelmi kultúra iránti elkötelezettség növelése • a környezetvédelem „társadalmi elfogadottságát” erõsíteni • komplex környezetvédelmi programok támogatása. Támogatás biztosítható különösen: környezetvédelem fontosságára való tudatos felkészítésre, nevelésre • közvetlen környezetvédelmet szolgáló programokra, természeti értékek védelmére, megõrzésére, szervezett akciókra • a 2005. évi Autómentes Nap megvalósítása során programvállalás • csatlakozás a tavaszi nagytakarításhoz (elsõsorban oktatási intézmények környékére vonatkozóan). Nem igényelhetõ támogatás osztálykirándulásra, nem városi szintû rendezvényekre. A felhívás nyilvános. Egy szervezet csak egy kérelmet adhat be, de azon belül több cél meghatározásával komplex, összetett programokra is beadható. Támogatási kérelmet adatlapon és a szakmai cél megjelölésével, szakmai bemutatással és részletes pénzügyi tervvel (költségvetéssel) együtt kell benyújtani. Támogatási kérelem benyújtásának feltétele, hogy az igénylõ az elõzõ támogatásról határidõre elszámolt. Igényelt támogatási összeg felsõ határa nincs meghatározva. Az elnyert támogatás csak a megadott célra, a kérelemben megjelölt programra fordítható. A támogatási kérelemben igényelt összeg maximum 30%-a fordítható beszerzésre. A Környezetvédelmi Alap a Bizottság 2005. évi költségvetésének kb. 20%-a, 2.500.000 Ft. A kérelmek benyújtási határideje: 2005. április 1. (péntek) 12.00 óra (postai feladásnál a bélyegzõn szereplõ dátum figyelembevételével). A támogatási kérelmeket Szombathely Megyei Jogú Város Környezetvédelmi Szakmai Bizottságának címére (9700 Szombathely, Kossuth L. u. 1–3. V. emelet) kell benyújtani. A benyújtott kérelmeket a Környezetvédelmi Szakmai Bizottság véleményezi, és az áprilisi bizottsági ülésen dönt. Az elnyert támogatásról a kérelmezõ 2005. május 30-ig értesítést kap. Az odaítélt támogatás elszámolási határideje – a pénzügyi elszámolás és szakmai értékelés – a program befejezését követõ 30 nap elteltével, legkésõbb 2006. február 20-ig. A támogatási kérelemhez szükséges adatlap a Kommunális és Környezetvédelmi Irodán vagy a Városháza (Szombathely, Kossuth L. u. 1–3.) portáján szerezhetõ be.
