•m
Wmr
MAGYAR
M
IPARMŰVÉSZET SXEKKESZTMYÖRGYIKÄIMÄN
.w/ti^X 1 M
I3ICI = I H 3 I C I ? 4 C Í 3 I C : « J ^
3iei3ici3^ci3igi3ieiarei3iciaiciaici3i«:ia'gtaic'
i=iiizigii[:iaigiiixixigitixigingiiig|gix
KIAmA^ZOK$Z>m01?ÎPÂRMÛVÉS2ETI TÍBHIlAí a *MEÚI£LENIK'Éy£NTE1ÍZSZER E t ô F I Z E T É H D I J • EGY- É V R E
p
i
EVF. IMSS
IQHt
m
m
MAGYAR IPARMŰVÉSZET AZ ORSZÁGOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA É S AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÉVENKINT TÍZSZER XVII. ÉVFOLYAM.
1 9 1 4 .
10. SZÁM.
8
UNGARISCHES KUNSTGEWERBE
íí í! í! fi
OFFIZIELLES ORGAN DER LANDESGESELLSCHAFT FÜR KUNSTGEWERBE, D E S KUNSTGEWERBEMUSEUMS UND DER KUNSTGEWERBESCHULE.
t,
í! • II
XVII. JAHRGANG.
1 9 1 4 .
10. HEFT.
í! •
TARTALOM. Körösfői K. Aladár : Egy kis visszapillantás
461
•II •II •II II
INHALT.
Aladár K. Körösfői : Ein Rückblick 461 E. Margitay : Über Graphik 465 Ifj. Gonda Béla : A női divat művészete 468 B. Gonda jun. : Kunst und Mode 468 Lyka Károly : Díszítő szobrászat 480 K. Lyka : Dekorative Plastik 480 Háborús világ: A magyar békevázák. — VirágadomáKriegerische Zeiten 485 nyok a hősöknek. — Haditechnika és iparművészet. — Fachunterricht 488 Háborús ízléstelenségek 485 Fachliteratur 489 Művészeti oktatás : Városi iparművészeti iskola Berlinben 488 Chronik 491 Szakirodalom: Frankenburger Max. — Schmitz Hermann 489 Offizielle Mitteilungen. Anzeigen T, Krónika : Karácsonyi iparművészeti vásár. — Gyűjtés n Beilage: St. Christoph. Linoleumschnitt 489 az Ínségbe jutott iparművészek segélyezésére. — Sorí! Előfizetési díj a »Magyar Iparművészet" egy évfolyamára 22 K. • solás. — Két intim kiállítás. — Pisani-féle eljárás. — Külföldre egész évre 24 korona. Szerkesztőség és kiadó•n A „párisi ízlés" halála. — Helyreigazítás 491 •n hivatal : Budapest, IX., Üllői-út 35—57. sz. Telefon : József 678. •n Im Jahres-Abonnement (10 reich illustrierte Hefte) 22 K für -livatalos közlemények. Hirdetések. •n • das Ausland 20 Mark (24 K) Schriftleitung und Geschäfts•n Melléklet : Szt. Kristóf 489 stelle Budapest, IX. Üllői-út 53 -57. Margitay Ernő : A grafikáról
465
Íí •
ti • ••i •n •n •n •n n• •n •n •n •n n
^z O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a „Magyar Iparművészet" illetménykép jár, évi 20 korona tagsági díj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az igazgatóságnál (Budapest, IX., Üllői-út 55—57. szám).
Szám
A MAGYAR NEMZETI ERÉNYNEK, A LOVAGIASSÁGNAK ÁLLANDÓ ES ÁLTALÁNOS ELTERJEDÉSŰ JELKEPE A SZENT LÁSZLÓ ÉREM. TERVEZTE: SZÁRNOVSZKY FERENC. KÉSZÍTI : SCHEID G. A. BUDAPEST. Átmérője mm.
1
42
2
5
Sat-MSZLO
na
4
5
57
50
25
19
Anyaga
Darabonkint kor. mi nélkill
fUHel
56.—
58.—
5.—
5.40
—.80
1.—
52.—
54.—
5.—
5.60
—.60
—.80
24.—
26.—
2.—
2.40
—.40
—.60
14.—
16.—
1.40
1.80
—.20
—.40
6.—
8.—
—.80
1.20
—.10
—.30
MEGRENDELÉSEKET ELFOGAD
PflRQÜDéS2 RSUJLflfc fcOJkflJDOnfl
m
AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT BAZÁRJA BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 33-57. SZÁM.
Helbing Ferenc : Fejléc.
F. H e l b i n g : Zierleiste.
K Ö R Ö S F Ő I K. ALADÁR: EGY KIS VISSZAPILLANTÁS z emberi természet s a j á t s á g a , h o g y szeret időről-időre megállapodni é s s z á m o t adni m a g á n a k arról, amit a z elmúlt időkben tapasztalt é s látott, amik vele és körülötte történtek. Mennél h i g g a d t a b b a n és élesebben tudjuk levonni a multak tanulságait, annál v a l ó s z í n ű b b é válik a z is, h o g y jövőben k ö v e t e n d ő utunk, irányunk é s m u n k á l k o d á s u n k helyes é s e r e d m é n y e s lesz, a z e g é s z s é g e s , természetes fejlődés pályáját követi. S ezért talán nem lesz alkalomszerűflen,* ha m o s t c s a k a l e g n a g y o b b á l t a l á n o s s á g b a n — é s n é h á n y vezető s z e m pontot k e r e s v e c s u p á n — visszapillantunk a z iparművészet evolúciójára a z utolsó 20—25 év alatt ú g y E u r ó p á b a n , valamint h a z á n k b a n is. Az első é s legérdekesebb, mert a m a g a nemében páratlan, jelenség az, h o g y akkor, mikor talán e l ő s z ö r lép fel a z európai kultúrában oly törekvés, amely m u n k á l k o d á s á n a k é s céljainak ö n t u d a t o s a n állapítva m e g határait é s irányát — szinte m e g teremti a tulajdonképpeni iparművészet fogalmát, u g y a n a k k o r , mintegy ennek reakciójaképpen, a művelt emberek n a g y r é s z e u g y a n c s a k fennen hirdetett öntudattal tér v i s s z a egy alig lezajlott kor iparművészeti f o r m á i h o z é s a l k o t á s a i h o z , a z empirehez. É s m e g történik, h o g y ugyanakkor* a m i k o r mindenfelé m ű v é s z e k é s mesteremberek kezet f o g v a próbálnak e g y új, m o d e r n iparművészetet csinálni, u g y a n a k k o r létesülnek n a g y é s jól szervezett telepek — e g é s z vidékek lakosai állanak ö s s z e , akik egyebet s e m tesznek, mint empire- s m o n d j u k b i e d e r m a y e r - b ú t o r o k é s e g y é b d o l g o k szolgai, de p o n t o s és ü g y e s l e m á s o l á s á v a l készítenek b ú t o r o k a t s e g y é b használati t á r g y a k a t a m o d e r n ember s z á m á r a . Az embereket ebből a s z e m p o n t b ó l m á r szinte két t á b o r r a lehetne osztani, — szinte politikai színezetet nyer, k ü l ö n ö s e n nálunk, h o g y valaki empirepárti v a g y m o d e r n párti-e — pedig mind a két oldalon e g y a r á n t művelt emberek állanak, kiknek művészi szükségleteik v a n n a k . Miért é s h o g y is v a n e z ? Tudjuk, h o g y a z e g é s z m o d e r n iparművészeti m o z g a l o m n a k A n g l i á b a n ringatták bölcsőjét. É s tudjuk azt is, h o g y új stílusok mindig c s a k új szükségletek, új feladatok felmerülésével fejlődtek a z e m b e r i s é g történetében. N o s , Angliában fejlődött ki e l ő s z ö r az a szükséglet, h o g y a m o d e r n ember elődeitől elütően alakítsa ki otthonát. S így született m e g a z a n g o l „ h o m e " — a l a k ó h á z — * Ez a cikk még a háború előtt íródott. — A szerk.
Magyar Iparművészet.
I
I
vele járó minden tartozékával, bútorával, berendezésével, Erre a mozgalomra Németország reagált leginkább — és iparművészeti fellendülése nemcsak egész művészetére volt nagy befolyással, de gazdaságilag is nagyjelentőségű lett reá nézve. Franciaország és a többi latin népek tartózkodóak maradtak. Egyrészt — s ez a legfontosabb — az új feladat nem volt olyan nagy lelki szükséglet számukra, hiszen nyelveikben az otthonra nincs is szó, másrészt meg éppen Franciaországban az empirehez történetüknek oly dicső korszaka fűződik, amelynek fényében most is szeretnek sütkérezni, s ezért természetesen szeretik magukat annak a kornak termékeivel körülvenni. S különben is, az empire teljességgel a francia lélek terméke. Azt is mondhatjuk talán, hogy a latin népek már kissé kimerültebbek a művészi termelésben — és több szállal fűződnek a görög-római művészethez, amelyhez ismét az empire áll közelebb, mint a modern iparművészet, amely formakincsét lehetőleg a faj, a nép formanyelvéből meríti. Elég az hozzá, hogy a modern iparművészet ellen irányuló reakció a mondott okoknál fogva leginkább francia földről indult ki. S így lesz érthető nálunk való megnyilvánulása is. Mert a mi modern iparművészetünkről két dolgot vagyunk kénytelenek bevallani : először: alig lépte át a dilettantizmus határait, másodszor : nagyon is a német és bécsi iparművészeti törekvések behatása alatt áll. Mind a két dolog természetes, sajátos viszonyainkból folyik. S e m iparművészeti terméket fogyasztó közönségünk, sem iparművészeti terméket előállító iparosunk úgyszólván alig volt — tehát mindenekelőtt ezeket kellett és kell leginkább irodalmi és iskolai eszközökkel nevelni, így tehát érthető, hogy rendszeres és kellő arányú termelés híján a dilettantizmus buzgósága volt kénytelen pótolni azt a kérlelhetlenül működő, szabályozó erőt, amelyet a rendszeresen szervezett gazdasági termelés önmagától fejt ki. É s nagy lévén mind e mai napig az iparművészeti cikkeknek Németországból való beözönlése, ezzel együtt jött és jön be hozzánk a németes ízlés is. Bízvást elmondhatjuk, hogy honi modern iparművészeti dolgaink Helbing F e r e n c : F. Helbing: Skizze java része olyanformán alakul ki — építészetünkkel egyePlasztikus térki- zu einer plastischen RaumausfUllung. töltés vázlata. temben —, hogy a német vázra, a német konstrukcióra reáhúzzák a m a g y a r o s hímet, a m a g y a r o s sallangot s lesz az egészből valami közösügyes — osztrák-magyar művészet. É s a dolog természetével jár, hogy minden új próbálgatásnál, stíluskeresésnél holmi zökkenések, d a r a b o s s á g o k — mondjuk parvenüségek — nem lesznek elkerülhetők. Nem tagadható továbbá az sem, hogy az egész modern iparművészetnek kifejezett szociális jelentősége is van. Már Angliában, Morrisék révén, összefüggésbe került a szociális mozgalmakkal. De ott egyúttal ebből nagy belső ellentmondás is keletkezett. Már Morrisék, Ruskinnel egyetemben, lehetőleg a nép közé akarták vinni a művészetet, viszont az, amit termeltek, oly drága volt, hogy csak a gazdagok vásá-
i j i ! ; \ j ! j j ! ! ; j j ! ! j j ! ; i j
\
;
it
rolhatták meg. Ezen aztán, különösen Ne'metországban és Amerikában, segíteni akartak részben azáltal, hogy egyszerűsítették a termékeket, másrészről meg, ott ahol lehet, segítségül hívták a gép munkáját, amely a dolog természeténél fogva sokkal olcsóbban termel. Mindezek után érthetővé válik az, ha mindenütt, de különösen nálunk, az arisztokrácia és mindazok az osztályok, amelyek vele történelmi összefüggésben állanak, tartózkodóan viselkednek a modern iparművészetfel szemben. S o k konzervatív érzésű, bár jóízlésű ember nyugtalan, rosszul érzi magát a néha még meg nem állapodott, néha túltendenciózusnak látszó modern környezetben s örömmel fordul vissza a megszokott biedermayerhoz vagy empirehez, viszont nagyon sok ember — s ez bizonyára nálunk a nagy többség — puszta snobizmusból, hogy amazokhoz hasonlítson — noha köztük s ama művészi stílusok között semmi történeti kapcsolat nincsen — szintén — és még hangosabb szóval — az empire s biedermayer mellé áll — és megtagadja az újat. A helyzet tehát nálunk most körülbelül ez : a közöns é g legnagyobb része teljesen tájékozatlan, sőt majdnem érzéketlen a modern iparművészet kérdései iránt. E g y igen kis töredék meggyőződésből híve a modern iparművészeti törekvéseknek: művészek, lateinerek, egykét kivételes g a z d a g ember. E g y aránylag nagyobb töredék történelmi s úgyszólván szociálpolitikai alapon híve a történelmi stílusoknak. Ezeket körülveszi a snobok igen nagyszámú tábora, hogy amazokhoz hasonlatosaknak lássanak, — míg a modern iránynak sokkal kevesebb és aránylag tiszteletreméltóbb snobjai vannak, mert hiszen snobságukkal nálunk sokat nem nyerhetnek. De az élet nagy törvényei feltartóztathatatlanul, csendes kérlelhetetlenséggel viszik a dolgokat tovább — és ezért csak letűnik a modern empire-biedermayer is, mert hiszen minden kornak meg kell hogy legyen — és meg is van — a maga művészete és iparművészete. Minden evolúció egy polaritás törvényének keretében — az inga kilengéseihez hasonlóan — történik. Amit ma megtagadunk, ahhoz túlságosan közeledünk holnap — s az egyensúly mindig csak képzelt a Helbing Ferenc: F. Helbing Skizze két véglet között. Plasztikus térki- zu einer plastischen Ha az — úgy látszik lezajlott — secesszió alatt pusztöltés vázlata. BaumausfUliung. tán a réginek megtagadását értjük, úgy ez megérdemelte gyors kimúlását, mert minden kulturális és művészi fejlődésnek meg kell találnia alapját az elődök munkájában — s az összefüggéseket egyszerűen beszüntetni nem lehet. É s ámbátor bizonyos, hogy túlságos magunk alárendelése a mult formái alá, bizonyos fáradtságot s vele az akarás és teremtőerő csökkenését jelenti — mégis tény az is, hogy amint nem teremthetünk új nyelvet a beszéd számára, épp oly kevésbbé csinálhatunk merőben új formanyelvet sem — s hogy éppen az ornamentális formakincs — noha állandó átalakulásnak van alávetve — elemeiben mégis egyike az emberiség legősibb birtokainak. •
M
4*
• *
Másrészt ma, midőn a sok múzeum, a sok könyv és folyóirat által — az utazás könnyűsége és gyakorisága folytán — a legtarkább össze-visszaságban kerülnek agyunkba egymásmellé a Iegellentétesebb benyomások, a legkülönfélébb stílusok művei, lehetetlen, hogy mindennek a modern ember alkotásaiban nyoma ne maradjon. Asszír, aszték, egyiptomi, perzsa és g ö r ö g formák mellett bízvást elmehetne az empire és biedermayer is, hacsak inspirálna bennünket — és nem másolnók szolgailag. De mivel egy asszír szék nem felelne meg a modern ember igényeinek, bármenynyire tessék is az ornamentációja, míg a biedermayer-székbe mi is szívesen leülünk — hát így könnyen magyarázható, miért vesszük át az egyiket könnyebben, mint a másikat. Kívánatosnak és közelfekvőnek látszik, hogy különösen nálunk a modern iparművészet a magyar nép művészetébe bocsássa le gyökereit, mert az még a mi időnkben is oly g a z d a g és eredeti virágokat hajtott az ország egyes vidékein. É s mégis, itt is csakhamar sok nehézség merült fel, amelyekre már fönnebb is céloztam. Kitűnt, hogy nem elég valamely népies formát átvenni s azt egyszerűen valahová odaalkalmazni, ezáltal művünk még m a g y a r o s s á nem lesz, — hogy a stílus, az egyes formák szuverén megvetésével, sokkal rejtettebb törvényeken nyugszik, melyek úgy látszik a fajjal is egyenes kapcsolatban vannak. Ha tehát valami ilyes dolgot erőltetünk, csak mondvacsinált, nem őszinte, nem organikus eredményt kapunk. Elmondhatjuk tehát, hogy modern iparművészeti törekvéseink kezdő éveiben mindeme kérdések nehézségét — úgyszólván dilettánsok módjára — nem is ismertük, de megvolt a lelkesedés, a tetterő — az ifjúi hév. Ez a korszak az 1906-iki milanói kiállítással érte el tetőpontját, amely igazán friss, g a z d a g és sokoldalú kirakata volt egy meg nem lévő boltnak. Azóta kezdjük belátni, hogy nem a kirakaton kell kezdeni, nem a külföldön kell szerepelni először, hanem magunknak kell dolgoznunk. A hév lelohadt egy kissé ; egy másik, részben új generáció higgadtabban, a mindennapi élettel teljes kapcsolatban próbál dolgozni — és próbál e munkájából meg is élni. így csak természetes, hogy az eleinte harsányan kikiáltott jelszavak és csatajelek — az é l e t követelményei által módosítva és befolyásolva — enyhülnek, csendesebbé válnak. De tény az is, hogy az a korszak, amelyben oly nagyon el látszottunk szakadni a régitől, ébresztő volt csupán, és az iparművészetnek belegyökerezése a reális életbe most k e z d ő d i k csak — nálunk. Kezdődik úgy a közönségnek, mint iparosoknak és tervezőknekrendszeresebb, céltudatosabb nevelésével, de különösen az egész kérdésnek gyakorlatibb, kereskedelmi oldaláról való megoldásáF. Helbing: Ex libris. Helbing Ferenc : Ex libris.
val is. Mert hiába, rendes, biztos piac nélkül nincsen e g é s z s é g e s termelés a művészetben sem. É s most, úgy látszik, a z iparművészet kérdésének ez a része van m e g o l d á s előtt nálunk. É s ez természetes folyamat. Először kell az eszmét felvetni, kikiáltani, megértetni — s azután lehet azt minden részében kiépíteni, a z életbe belevinni. Most már, a z érdeklődés felkeltése, az eszme felvetése után, a kérdés második részének megoldásával foglalkozunk. A biedermayer és empire kultusza tehát epizód c s u p á n , amelynek van is némi történelmi jogosultsága, de a modern iparmű vészét et útjából kitéríteni nem képes. E g y látszik azonban kívánatosnak: h o g y m e g tudjuk őrizni a kapcsolatot, az állandó és o r g a n i k u s ö s s z e f ü g g é s t népművészetünkkel, annak formanyelvével. Feltétlenül s z ü k s é g e s pedig : h o g y törekvéseinkben minden körülmények között becsületesek, őszinték maradjunk.
Heibing Ferenc : Ex libris.
F. Helbing : Ex libris.
MARGITAY ERNŐ: A GRAFIKÁRÓL HELBING FERENC RAJZAIHOZ
glekem most valami olyan a feladatom, hogy kísérő muzsikája legyek a Helbing Ferenc művészetének. Tolmácsolója a betű segítségével annak, amit a Magyar Iparművészet képeiben mutat be a közönségnek. Ez a feladat könnyű és hálás, mert mindaz, amit az író elmondhat, ott rejtőzik a vonalak játéka között. Csak az olvasás ügyességén múlik az egész. S ha mégsem élek a kínálkozó alkalommal, annak az az oka, hogy megkapott a grafika művészi szépségének minden hangulata. Kolostorok művészetétől kezdve a modern plakátig minden ott kavarog előttem a levegőben, művészlelkek küzdelme, az anyagon való úrrá levés, az életnek évszázadokon keresztül tartó meghódítása. Emelkedés és sülyedés, győzelmi ének és siralom. Látom magam előtt a miniaturisfa barát celláját, ahol misekönyvek, zsoltárok, krónikák kerülnek ki az ecset alól. Magam elé képzelem a Vencel-biblia iniciáléit, ahol a színek pazarságával versenyre kél az arany ragyogása. Aggódó figyelemmel kísérem a pergamensen dolgozó kéz munkáját, ahogy az Augustinus super Johannem szegélydíszét, az Orationale Arnesti végtelenül finom arányosságát, a párisi Psalterium virágindáit leheli a hártyára. Emlékezem középkori talián diákok heurékájára, amikor szigorú egyházi
parancsok szövege alatt megtalálták a rómaiak pogány himnuszainak kikapart, halvány sorait a kutyabőrön. S kevés nagyobb tragédia lehetett a világon, mint mikor Fráter Franciscus összetörte a szerszámait az ördöggel cimboráló Guttenberg nyomtatott könyveinek láttára. Meghalt a művészet egyik ága, hogy helyet adjon a tömeg közé furakodó iparnak. Ezentúl már nemcsak fejedelmek, nagyurak, egyházi és világi hatalmasok számára szóiolt a betű, de a kalmárok, cserzővargák és egyéb közrendűek is magukhoz válthatták az írás világosságát... És a lenézett iparnak héroszai támadtak. Arannyá válott mindazoknak minden verejtékcseppje, akik addig küzdöttek az anyag tehetetlenségével, amíg deszkafa, rézlemez, acéllap, kő és ólom engedelmes rabszolgákká lettek. Az új anyagoknak művészei születtek, akikben ugyanaz az áhítatos lélek lakozott, mint ama néhai való jó Franciscus fráterben. Ezek is épp úgy hittek a maguk igazában, mint a talián szerzetes. És ha szürke, ügyefogyott is volt eleinte fejléc, kezdőbetű, záródísz, széppé tette őket az, hogy Dante, Petrarca, Ariosto zengő, hol komor, hol víg sorait vitték széjjel az egész világon. A grafika művészetének is voltak gyászos évei. Ugyanakkor, amikor jégverések érték a kultúra fáját. Nem csoda, hisz a szőlőtőke se terem állandóan mézízű gyümölcsöt. Üröm is kerül néha a kehelybe. De micsoda óriási távlat az, ahol Dürertől Rembrandtig, Herko-
merig, Brangwyn és Klingerig művészóriások a mérföldmutatók. És amaz egyszerű vándorszínész : Senefelder adott annyi értéket, szépséget az emberiségnek, mint a nagy feltalálók bármelyike. Pedig úgy-e, csak a litográfia atyja. Azt mondtam, hogy a grafika érzékenységében mindig az egyetemes kultúrához simult. Hogy amikor kihalt az emberek lelkéből a szépség, a finomság szeretete, összehúzódott minden szirma s lett belőle üres, hideg, üvöltő ipar, amelynek nincs lelke. E tétel mellett bizonyít letűnt korok históriája. Nem kell egyéb, csak nagyapáink és gyermekkorunk összehasonlítása. A Biedermeyer és a nyolcvanas esztendők ismerete. A Biedermeyer volt az utolsó korszak, amikor a kultúra minden téren éreztette az erejét. Az utcák, terek kiképzésétől, kertek ültetésétől, házak megépítésétől kezdve a bútoron keresztül a porcellánig, a csengetyűhúzótól a könyvszalagig, a viseleten át a színes üvegpohárig mindenen végigvonult a művészet mindeneket átfogó szeretete. És úgy-e, akkor végtelenül finom volt a dédanyánk fátyolszerű csipkébe burkolt miniatürképe, a falakon lógó, keskeny aranyrámába foglalt litográfiák, odakint a cégtáblák, az üzleti
Helbing F. : Tervezet fémdomboritáshoz.
F. Helbing : Projekt für Metallarbeit.
levelek feje, a jelentőkártyák, sőt a patikadobozok is, hogy a könyvek kötéséről, béléspapirjáról és belső díszéről ne is beszéljek. S ahogy letűnt, elmúlt az ideje, elközönségesedett minden. Lelketlen vásári tülekedésben nőttünk fel, nem került a kezünkbe egyetlen szép könyv, s a falakat ellepte, mint a penészgomba, az olajnyomatok dísztelen hada. Pedig valahol Nyugaton Morris és társai megteremtették az új művészetet, a Kelmscott Press Oxfordban csodákat művelt, műhelyek belsejében megszületett az otthon, a modern ember művészete. A XIX. század örök dicsősége, hogy a művészet és a műhely megint kibékültek egymással s ennek kapcsán újraéledt a grafika művészete. Feltámadt és mindenüvé eljutott. Rátette a kezét a nyomdagépek kerekeire és az érintése nyomán megnemesedett a betűvé változott írás. Uj technikai lehetőségeket keresett és megtalálta őket. Megváltoztatta a gondolat terjesztésének köntösét és a művészet gyönyörűségét vitte szegények meszelt falára. Rajongókat nevelt, akik megmosolyogták a l'art pour l'art együgyű meséjét, amatőrjei támadtak, akik megsejtették, megszerették, megértették a rézkarcok, litográfiák intimitását, és belekapcsolódott az emberiség életébe. Az üzleti grafika fogalommá váloft. És az erejét az mutatja, hogy abban a hatalmas forgatagban, amelyet a ma iparának és kereskedelmének nevezünk, színvonalában érintetlenül segítőtársa, támogatója iparosnak, kereskedőnek egyaránt, ízlést teremt, tart fenn és fejleszt... íme, idefejlődött a Fráter Franciscus lúdpennája és borzecsetje... Ma már minden valamirevaló hirdetésnek művészi a köntöse. A plakátművészetről külön monográfiák szólnak. Reprodukciók a tökéletesség szédületes fokán állanak. És az utolsó levéldísz, doboztető, ragasztólap szépséget hirdet. Ma gyönyörű betűtípusok öntik sorokba az emberi gondolatot. És a sokszorosító művészet reneszánsza művészek seregének ad kenyeret, becsületes munkások tömegének tisztességes megélhetést és ami a legfőbb, szeretetet lop a fásult, kormos emberek csüggedt szívébe. A munka szeretetét, amely nélkül nincs jó, emberileg tökéletes munka. S hogy a grafika fejlődésében visszaesésről szó ne lehessen többé, kell hogy új generáció nőjön fel, amely minden tudásával állhasson ki a küzdőtérre. Ezen a ponton pedig megbecsülhetetlen a jó mester, aki művész is a javából, ismeri az életet annak minden gyakorlati megnyilvánulásában s aki egészséges szemmel, biztos kézzel és tudással bocsátja útnak a növendékeit. A holnap művészeit, akik együttvéve: a jövendőt jelentik.
Helbing ilyen ember. Kevésbeszédű, szerény, visszavonuló természet, aki virágos műtermében, amíg pergamensre rója „Keleti m e s é d hez szóló rajzait, amikor kőre rajzolja hangulatos képeit, amíg az anyagszerűség törvényeit kutatva fémdomborításhoz, éremhez készít terveket, vizsgálódó, elmélyedő művész, akit megkap egy-egy forma, a női test vonalának ritmikája és az arányok harmóniája. Ura a művészetének, aki függetleníti önmagát a modelltől, amelyet csupán a saját maga ellenőrzésére használ. És igaza van, mert akik csak modell után dolgoznak, rendesen a lélek nélküli bábu másolói, s a „Keleti mesék" egyik rajzán ama női fejnek az arcvonásaiban művészet van. Az a művészet, amely sok-sok női arcból szűrődött át alkotója lelkén. Érdekes megfigyelni, hogy változik a kezelése, amint különböző anyagok számára dolgozik. Éppen ezért sohasem unalmas, nem ragaszkodik az egyéniség örve alatt semmi sablónhoz, s ami fő, olyan becsületes az elveiben, hogy szinte nem ebbe a világba való, bár nem tudom, hogy az ólmos ablaküvegek korában nem volt-e éppen ilyen reklámhajhászó, kíméletlen az emberiség. Mint tanár maga az élő lelkiismeret. Nem kell ennek a bebizonyításához egyéb, mint a faliképeire és növendékeinek munkásságára való utalás. Azok a litográfiák, amelyek iskolák belsejébe kerülnek, arról tesznek bizonyságot, hogy rengeteg Studium alapján történelmi hűség, kompozícióbeli biztosság és elsőrangú szín- és vonaltudás ölelkeznek egymással. S az Iparművészeti Iskola növendékei hogy a grafikai életben irányító szerephez jutottak, hogy plakát, üzleti levélterv, képeslapok, reklámkártyák, dohányjövedéki dobozok pályázatain özönével nyerik a díjakat, hogy ezek a tervek kivitelre kerülnek és az intézetnek becsülést, látogatóinak becsületet és megélhetést szereznek, abban a Helbing tanításáé az oroszlánrész. Ezt mondják azok a bélyegtervek, naptárillusztrációk, könyvjegyek és könyvdíszek, amelyek a grafikai osztály vezetőtanárának, az életet ismerő gyakorlati embernek a munkásságát mutatják ennek a lapnak a hasábjain. E sorok írójának van egy réges-régi álma. A francia király — akit béarni néven is ismer a történelem — minden parasztjának vasárnaponként tyúkot kívánt a fazékjába. Arról nem szól a krónika, hogy megvalósult-e a fejedelmi óhaj. Én azt szeretném, ha minden szegény embernek egy-egy jó és olcsó litográfia lógna a falán. Eddig csak a németeknél sikerült ennek a művészeti szempontból óriási fontosságú ügynek a megvalósítása. De ha támad olyan generáció, amely meg-
szereti és nálunk is megteremti a művészet ez olcsó válfaját, annak még a szociális hatása is igen nagy lenne. Olyan rétegekbe vinné bele a művészet szeretetét, ahol a szépséghez ma nem juthatnak hozzá, ahol nem ismerik s mert nem ismerik, nem is kívánják. Pedig ugyebár, a művészet nyomán nemesebbé, igazabbá, lelkesebbé válik minden és mindenki ? Tavaly és ezidén Helbing osztályán már kőre rajzoltak néhány művészi képet. S ha a professzor meg a növendékek egyült akarják, talán nem sokáig lesz álom ez az álom.
m
*
Ha valaki a festőnek azt ajánlja, hogy adja vissza a természetet úgy, ahogy van, ez éppen olyan, mintha a zongoraművésznek ajánlanánk, hogy üljön a zongorára, whistler. Az, aki magamagán érezhette otthona művészi tárgyainak nemesítő hatását, az bizonyára majd gondoskodik arról, hogy gyermekei is találjanak környezetükben ilyen kedves társakat, amelyek szemlélete a természet és az emberi kéz munkájában rejlő szépség felismerésére és élvezetére képesíti őket. Lichtwark
jf^i —*
L
Helbing F . : Tervezet fémdomborításhoz.
F. Helbing: Projekt für Metallarbeit.
IFJ. GONDA BÉLA: A NŐI DIVAT MŰVÉSZETE párisi divatnak úgy jelenlegi, mint egy-két évre még nagyon valószínűleg várható elmaradása önkénytelenül is kínálja nekünk, magyaroknak az alkalmat, hogy összeterelve mindazt a művészeti érzéket, tudást és fantáziát, amely iparművészeinkben megvan, fejlesztve a hölgyközönségnek általános művészeti kultúráját és esztétikai érzékét, végül hozzáfűzve mindehhez azt a mesterségbeli szaktudást, amely e szakmabeli iparosainkat még a külföldön is elismertté tette: igyekezzünk a párisi divat alól való emancipálódásra. Ennek a törekvésnek úgy gazdasági, mint művészeti jelentősége igen nagy, mert amellett, hogy siker esetén tetemesen redukálódnék az a mintegy 200 millió koronányi összeg, melyet női divatcikkekért évente külföldre exportálunk, egy új művészeti iparág is keletkeznék, mely nemcsak kenyeret adna sok művésznek, hanem alkalmat adna egy egész művészgenerációnak a nevelését ebben a nálunk még új irányban való kiegészítésére. Nem kevésbbé fontos eredmény volna az is, hogy a hölgyközönség ízlése is sokkal közvetlenebbül és az eddiginél helyesebb alapon fejlődhetnék. Nem mulaszthatom el már e bevezető sorokban rámutatni arra, hogy az önálló magyar női divat megteremtésére a közeli napokban oly széles körben megindult akciónak nem célja, hogy magyaros motívumokkal ellátott női ruháknak tervezésére és készítésére buzdítsa hölgyeinket, mert hiszen ez a célnak teljes
rajzolt vázlat.
Federskizze.
félreismerését jelentené, Sőt hangsúlyoznunk kell, hogy a női divat már természeténél fogva internacionális ipar és mint művészet is nemzetközi. Ezenfelül még szintén nem figyelmen kívül hagyandó körülmény az, hogy minél kulturáltabb egy nemzet, annál kevésbbé igyekezik a vilagforgalomban nemzeti jellegét ruhaviseletekkel kidomborítani. A kulturáltsággal már természetszerűleg velejár a feltűnés, a megbámultatás kerülése, mi a környezetbe való tapintatos beilleszkedéssel érhető csak el. Azok a forma- és kompozícióbeli különbségek, melyek a szintén napjainkban önállósítani óhajtott német és osztrák (bécsi) divat, valamint a francia és az angol divat között mutatkozni fognak, legfeljebb csak ez országok hölgyeinek sajátos termet- és életviszonyaira lesznek tekintettel. Ezt a szempontot pedig figyelembe venni már éppen a legfőbb ideje, mert éppen Magyarországon és főleg Budapesten tapasztalhattuk évről-évre mindjobban azt az ízléstelenséget, azt a művészeti abszurdumot, hogy a párisi sovány, vagy mesterségesen soványított nők termetviszonyaira ott Parisban művésziesen, tehát formailag tudatosan kreált ruhákat minden meggondolás és főleg minden formaérzék nélkül átvették a mi sokkal erősebb plaszíikájú hölgyeink. Az ilyen, sokszor elég nevetséges szolgai utánzás feltétlenül a művészeti érzék teljes hiányára vall s éppen ezért ma, amikor az önálló magyar női divat megteremtéséről van szó, művészeinknek és művészeti íróinknak elsősorban az a feladatuk, hogy hölgyközönségünket reáneveljék, reászoktassák a művészeti alapon való gondolkodásra, — a szín, forma és kompozíció szent háromságának nemcsak a műtárgyakban, hanem a női öltözködés terén való egységes és összhangzó érvényesülésére. A francia divat világuralmát nemcsak a tradíció, hanem elsősorban a franciák nagy művészeti kultúrája teremtette meg. Mindaz a szín- és formabeli szépség, ami a párisi ruhákat jellemzi, mindaz az elsőrendű kompozíció, ötlet, fantázia és báj, ami egy párisi nő öltözékét minden más nemzetétől megkülönbözteti, tanúságot tesz nemcsak a párisi nőiszabók és ruhatervezőművészek magasfokú ízléséről, hanem egyszersmind a párisi hölgyközönségnek művészeti gondolkodáson alapuló esztétikai érzékéről. A divatnak a művészettel való szoros összefüggése kétségtelen. Legszembetűnőbben bizonyítja ezt a modern festőművészet-
Magyar Iparművészet.
I
»
H
•
M
• •
375.
'i V •II II •II II
I
Ä • 375. Helbing Ferenc : „Tavasz". Naptári illusztráció. 376. Bélyegtervezet.
375. F. Helbing: „Frühling". Kalenderillustration 376. P r o jekt fUr Briefmarken. 376.
471
t,• il
•
« M W W K H H
î
•
•H M H
fi
472
V « V M
377. Helbing Ferenc : Illusztráció a „Keleti mesék"~hez. 378. Könyvdfsz.
_.3BSS5Ï_ S.J...« 378.
!•• ; '..'.
377. F. Helbing : Illustration zu den „Orientalischen Märchen". 378. Buchschmuck.
« V »
•il n
• « •
579. Helbing Ferenc : Illusztráció a „Keleti mesék"-hez. 380. Könyvdísz.
: j
^vaQP^g 380.
ij
379. F. Helbing : Illustration zu den „Őrientalischen Märchen". 380. Buchschmuck.
• • •
473
381. Helbing F e r e n c : Mezőkövesdi párnaárusok. rajz. 382. Kaszálók. Kőrajz.
Szines
381. F. Helbing: Daunenniarkt in Mezőkövesd. Farbige Zeichnung. 382. Schnitter. Litografie.
!
ï • V «
384.
383. Helbing F e r e n c : Kaszáló tót. Kőrajz.
Mezőkövesdi
dunyhavásár.
384.
383. F. Helbing: Daunenmarki in Mezőkövesd. Siovakischer Schnitter. Litogratle.
384.
•il n
n• n • •
• • Í!
476
• n
385. Helbing Ferenc : Árpád falikép.
pajzsra
emelése.
Iskolai
385. F. Helbing: Árpád, Begründer Ungarns wird Führer der S t ä m m e a u s g e r u f e n .
zum
•
• •il •II •II
nek a modern női divatra gyakorolt hatása. A látogató- és estélyi ruháknak roppant élénk színei, azok az azelőtt rikítóknak nevezett ragyogó, szinte világító e g y - s z í n e k , az egyszínsárgák, egyszínpirosak, zöldek, kékek, melyek ezeket az alkalmi ruhákat uralják, uralják annyira, hogy minden egyes ilyen nőiruha egy-egy hangsúlyozott színfolt, épp annyira a modern festészetből fakadtak, mint az utcai, a trottőr-ruháknak — eltérőleg a régi krinolin-, turnürös és puffos ruháktól — a női test vonalaihoz a lehető legegyszerűbb és nemesebb formákban való simulása. Az a tény, hogy ma a ruha szobrászata, sokkal inkább mint máskor, alkalmazkodik a test plasztikájához, épp úgy rávall a modern művészeti felfogásra, mint ahogy lakóházaink homlokzatainak, szobáink bútorainak minden cikornyamentes, nagy, nyugodt felületekkel való tagozódása a modern művészet formaleegyszerűsítő törekvéseiből fakadt. Az impresszionista és naturalista festészet, amely a régi sötéttónusú atelierpiktúrát felváltotta, nehéz küzdelemmel bár, de mégis rászoktatta, illetőleg megtanította a közönséget a szabad természetben fellépő nagy világosság, élénk színek, színreflexek tudomásulvételére, sőt megfigyelésére. A modern piktúra, amely a természet színeit nemcsak szolgai módon, hanem még fokozva, hangsúlyozva, azaz stilizálva adta vissza, illetőleg interpretálta, a természetben meglehetősen hirtelen változó gyönyörű színhatásoknak szükségessé vált gyors lerögzítése folytán természetszerűleg elhagyta, mellőzte a részletes rajzot, a tárgyaknak aprólékos, avagy mesterségszerű pontossággal való megrajzolását. Ez a tudatos részletelhanyagolás eredményezte a szélesebb látást, aminek következménye volt megint a formák leegyszerűsítése, azok jellemző tömegeinek és vonalainak a hangsúlyozása. A modern piktúra által forgalomba hozott élénk tiszta színek, nemesen egyszerű formák közkedveltekké váltak és így hatásuk alól nem vonhatta ki magát a női divat sem. Nagyon természetes, hogy az élénk színek nem hódíthatták meg egyszerre az egész ruhát, hanem kezdetben csak a ruhákra applikált díszítések, a kabátujjak, a gallérok, a hajtókák, övek, szalagok váltak színdúsakká, sőt színharsogóvá. A külföldi ruhatervezőművészeknek az applikációk színességére való törekvése támogatóra talált a népművészetben, illetőleg a népviseletben. Rájöttek arra, hogy a népművészet örökbecsű formakincscsel bővelkedik, mely modern munkáikon és így a női divat alkotásain is előnyösen alkalmazható. Kezdetben csak a díszítésekben érvényesültek a népies díszítő motívumok, de
Magyar Iparművészet.
innen már csak egy lépés volt az e g é s z r u h á k egyszínre hozása, a tiszta egyszíneknek a női öltözékekbe való bevonulása. A színdússág leginkább az alkalmi, a látogató- és estélyi ruháknak lett jellemző tulajdonsága s ezeknek az élénk színeknek minél jobban való érvényesülését elősegítették még az ilyfajta ruhákon kompozicionális és formaritmikus szempontokból alkalmazott redőzésekkel, raffolásokkal. Az utcai, úgynevezett tröttőr-ruháknak ma már mindinkább a test plasztikájához való simulása, mint azt már fennebb említettük, szintén a modern piktúra egy sajátosságából, a formák leegyszerűsítésére való törekvésből eredt. A leegyszerűsítés, vagyis a formák megjelenésbeli nagy lényegének a hangsúlyozása a modern piktúrában szükségszerű következménye volt a színek jobban való hangsúlyozásának, vagyis a formák leegyszerűsítése a színek szolgálatában következett be. Ez a leegyszerűsítés átvonul azután az építészetbe, a zenébe, az irodalomba, a szobrászatba egyaránt, sőt az iparművészet révén bevonul a lakásunkba, a bútorainkba, szőnyegeinkbe, függönyeinkbe és minden egyéb berendezési műtárgyainkba is. Míg a s z í n b e n m e g s z e r e t j ü k az é l é n ket, a f o r m á b a n m e g k e d v e l j ü k a nyugodtat. És ezek az élénk tiszta e g y s z í n e k , ezek a n y u g o d t , nemes vonalozású f o r m á k a női divat esztétikájának élvezőit, vagy mond' juk alkalmazóit óriási mértékben megnövelték. A szép és ízléses divatnak sohasem volt annyira kézenfekvő a demokratizálódása, aminél szélesebb néprétegekben való elterjedése, mint ma, az egyszínek és a nyugodt formák uralma idejében. A tiszta színek nem
Helbing F . : Tollal rajzolt vázlat.
F. Helbing : Federskizze.
I
S y « • u $ • • íí !{ • • n
követelik meg okvetlenül a legfinomabb, tehát a legdrágább ruhaanyagokat, az egyszerű nyugodt ruhaformák a minőségileg gyengébb anyagokból is alakíthatók. A modern divat tehát nemcsak, hogy nem zárja ki a polgári, vagy akár a szegényebb néposztálynak ízléses öltözködését, sőt elősegíti azt. A kérdésnek ez a része tehát nagyjelentőségű, közgazdaságilag is, művészetileg is. Sőt merem állítani, hogy általános ízlés és művészeti kultúra szempontjából még nagyobb a jelentősége, mint közgazdasági tekintetekbői. A művészetnek mind szélesebb néprétegekben való elterjedését, mint az köztudomású, • annál inkább érhetjük el, mennél olcsóbban, • mennél kevesebb pénzért lehet a közönséget » hozzájuttatni. E tekintetben nemcsak a nagy j művészi kvalitású képeknek reprodukciók • útján való terjesztésére utalunk, hanem arra • az elvitázhatatlan tényre is,hogy az átlag közepes M kvalitású, de emellett természetesen tehetséges y művészek számának növekedése, tehát a művé•
•
•
*
íí •
•
*
ç 1!
® Helbing
478
F e r e n c : E x libris.
F. Helbing :
szettel foglalkozók világának mind nagyobb kiterjedése szintén csökkenti — éppen a nagyobb kínálat folytán — az árakat is. A mai divatnak a modern piktúrával, tehát a művészettel való szoros összefüggése önként kínálja az alkalmat iparművészeinknek a nőiruhatervezéssel való foglalkozásra is. Mennél többen készülnének elő közülük erre a művészeti iparágra, annál olcsóbban tudnák a közönséget ízléses ruhakreációkkal ellátni, de viszont annál inkább megvolna az alkalom, olyan sikerülten zseniális modelleket alakítani, melyek szín, forma, kompozíció és ötletesség tekintetében a nagy versenyből magasan kiemelkedve, a vagyonosabb osztály legkényesebb igényeit is kielégítve, nagy összegekkel való honorálásra tarthatnának számot. Párisban elsőrendű festőművészek is foglalkoznak ruhatervezéssel és nem egy közülük ezen a réven százezreket keres. Ezek a ruhatervező-művészek felkeresik az elegáns fürdőhelyeket a színházakat, a lóversenyeket, az előkelő hotelek halijait, az éttermeket, a mulatóhelyeket s ott vázlatkönyvvel a kezükben figyelik a női formákat, egy-egy hölgy ritmikusabb gesztusát, termetének vonalformációit s a látottakat papirra vetve, a saját ' ötleteikkel egyesítve és kiegészítve tárgyalják meg ruhavázlataikat a szabócégek főnökeivel és jeles ízlésű úriasszonyokkal. A hölgyeknek a ruhatervezésbe való mind sűrűbben történt bevonása s divatművészeti sajátos ösztönük vitte rá a párisi nőket arra, hogy ruháik összeállításában a saját egyéniségük minél jobb kidomborítására is törekedjenek. Ez az, amit a magyar hölgyeknek különösebb nyomatékkal kell a figyelmükbe ajánlanunk. Az egyéniség harmonikus beleillesztése a ruhatervezés kereteibe, vagy még inkább a ruhatervnek az egyéniséghez való feltétlen alkalmazása eredményezte Párisban s eredményezné nálunk is — éppen a sok-sok különféle, sohasem egyforma egyéniség létezése folytán — a végtelen sok, sohasem egyforma, s o h a s e m e g y e n r u h a s z e r ű , mindig ötletes, bájos egyéni ruhák egész sorozatát. ÜB^ Ruhatervezéssel majd foglalkozó iparművészeinknek is egyik főfeladata az leend, hogy hölgyközönséget rászoktassák arra, hogy soha ne másoltasson le már máson s különösen nem egyező termetű és vérmérsékletű nőn látott ruhát. Nálunk Magyarországon a noiszabók mindig azon panaszkodnak, hogy a hölgyek nem fogadják el a legjobb hiszemű tanácsot sem, egy-egy önálló ruhakreációnak, egyc — &y művészileg is jól megoldott ruhamodellnek a forgalomba hozatala sok nehézségbe ütköEx libris. zik, mert a hölgyek mindig másokon látott ruhák
íí £ V • íí y * V í y V • í! » V V í £ V • í! » « • í! » V • íí » •
• íí j; « • *
» V • íí y V • íí y V • y V • í y V • íí $ V
másolatait követelik. De éppen ezért azt hiszsziik, hogyha elsőrendű szabócégeink segítségül vennék jónevű és ismert tehetségű iparművészeinket, ezek mint művészemberek nemcsak hogy nagyobb tekintélyként léphetnének fel a közönség, a rendelő előtt, hanem éppen kitűnő megfigyelőképességükkel, elsőrendű forma- és színlátótehetségükkel a n ő i s z a b ó i p a r o s o k nál i s s o k k a l j o b b a n m e g l á t n á k — és ami a fő, képesek volnának megmagyarázni és megokolni is —, hogy a rendelő hölgy egyéniségének minél jobban való érvényesíthetése szempontjából milyen öltözék volna leginkább ajánlható. Fontos még iparművészeink szerepe abból a szempontból is, hogy a hölgyeket — persze sok időn át való céltudatos művészi munkával — leszoktatnák olyan öltözékbeli eltévelyedésekről is, melyeket éppen a párisi divat gondolkozás nélküli követése nálunk elég szép számban okozott. Nem említve ehelyütt a párisi sovány nőkre kreált ruháknak általunk már fönnebb tárgyalt helytelen átvételét, nem mulaszthatunk el rámutatni a másik, soha eléggé el nem ítélhető jelenségre, hogy nálunk társaságbeli tisztességes úriasszonyok, akiknek a hivatásuk is az, hogy maguk iránt csak tiszteletet gerjesszenek, átvették a párisi kokottokra, az azok szempontjából ugyan megokolt, de fantasztikusan feltűnő, tisztára üzleti szempontokból kreált ruhákat. Olyan öltözékeket, amilyeneket maguk a tisztességes párisi aszszonyok sohasem viselnek. Ha majd a budapesti konfekciószalonokban iparművészek fognak a ruhatervezésre rendelkezésre állani, ha a hölgyközönség művészeti kultúrája a mainál emelkedettebb lesz, akkor ilyen eltévelyedések könnyen ki lesznek küszöbölhetők. De nemcsak az eltévelyedések szűnnek majd meg, hanem emelkedni fog a d i s z t i n g v á l t a b b ö l t ö z k ö d é s r e , t e h á t az i g a z i e l e g a n c i á r a v a l ó t ö r e k v é s is. S erre különösebben megvan ma az alkalom amúgy is, más okból is s ez az ok — a háború. A háborús idők nemcsak a fegyverek csörgésekor, hanem évekre később is éreztetik hatásukat. Nagyon valószínű, hogy az a sok gyász és szomorúság, a közgazdasági életnek majdnem teljes pangásából eredő általános lehangoltság még jó időre nem fogja érvényesülni engedni a tobzódó örömök és mulatozások, az általános derű és jókedv hangulatát. A kor, amelyben ma élünk, a maga ünnepi komolyságának bélyegét rányomja az egész társadalomra. Csupa nemesebb és tisztultabb érzést, csupa disztingváltabb, komolyabb tónust vált ki Ennek a választékosságnak át kell menni a művészetbe, az iparművészetbe és ennek — nálunk majd csak most megszületendő
gyermekére — a női divat művészetére is. De hogy ezt elérhessük, befejezésül ismét hangsúlyozzuk : elsősorban hölgyközönségünk művészeti kultúráját kell megalapoznunk és továbbfejlesztenünk. * * * Csak bátor haladással, nem pedig a régi kipróbált formákon való pihenéssel biztosíthatjuk a jövő fejlődést. Minden korlátozás veszélyt jelent. A művészet szabad és szabadnak kell maradnia. Jussa van hozzá, hogy itt-ott ballépést kövessen el, ami szabadságának bizonyítéka ugyan, de rendszerint nagyon üdvös reakcióval jár. Föltétlenül ragaszkodnunk kell ahhoz az igazsághoz, hogy egy oly kornak, mint aminő a miénk, amelynek életviszonyai az előző korokétól annyira elütök, amelyben a szellemi és anyagi alkotások nemzetközi, majdnem korlátlan cserélésének lehetőségei váltották fel a helyhezkötöttséget, amelyben hihetetlen kitalálások gyökeresen megváltoztatták életfeltételeinket, hogy egy ilyen kor művészetének és kifejezési módjának is egészen másnak kell lennie, mint aminő a letűnt koroké volt. Az a nemzet, mely ezeket a jellemző kifejezési formákat leghamarabb megtalálja, az kerül majd vezető helyre, az irányítja majd a stílus fejlődését, az lesz győztes az egész vonalon. Muthesius.
• ••I
H
T, •
ÎI •
ti •
H • H • H • H •
•
H • H •
Helbing Ferenc : Ex libris.
F. Helbing : E x libris.
•H
=; 479 a*
LYKÀ KÁROLY: DÍSZÍTŐ SZOBRÁSZÁT
cm mindig volt a díszítő szobrászat oly elhanyagolt m o s t o h a g y e r m e k e az építésznek, mint a legutóbbi emberöltőkben. Egykor uralkodó fejedelem volt, így például az antik barokkban és sok századdal utóbb a reneszánszot követő barokkban is. Akkor csaknem úgy állt a dolog, hogy a szobrászé volt a vezényszó. Nem éppen azért, mert akárhány építész a tulajdon két kezével mintázta a szobroknak azt a rengeteg tömegét, amelyekkel szívesen tetézte épületeit. Ez csak éppen dupla mesterséget jelentene. Hanem azért, mert majdnem azt lehet mondani, hogy szobrász - ésszel tervelte architektúráját. Nem annyira a tér belső kiszabása, mint külső tömegplasztikája lett egyszerre sok mester vágya. Előre-hátra tologatta tagozatait. Nagy árnyékvetésű mélyedéseket és domborodásokat teremtett a falak epidermisén. Csavarta az oszlopot, megtörte a párkányt, görbére hajlította az alaprajzot, rizaliteket tolt előre, aszimmetrikussá hajlította a mezőket, nyüzsgést és mozgást telepített a falsík egykori elvont geometriájára. Pezsegni, élni kezdett az épület, a józan fegyelem és fölényes nyugalom egyszerre eltűnt. Ily értelemben majdnem plasztikai bélyegűvé lett maga az architektúra. A díszítő szobrászatnak ilyfajta virágkora letűnt. Sőt jött idő, amidőn a véső egészen haszontalan szerszámmá lett az állásfák közt. Mihelyst az architektúrát az egyensúly, a nyugalom, a szimmetria, a rendezettség vágya lepi el, a díszítő szobrászat járulékossá válik. Szinte azt m o n d h a t n ó k , hogy az efajta szobrászat barométerje az é p í t é s z e t n e k : jelzi a két szélsőség, a szélcsend és a földrengés közt való ingadozását. A mi nemzedékünk e technika sorsának két fordulóHelbing F e r e n c : „Sz. György". ját élte át. Látta a Éremtervezet.
díszítő szobrászat holtpontra jutását s tanuja az első lépéseknek,amelyekkel megint útnak indul. Kétségkívül szükséges, hasznos volt az építészetnek az a korszaka, amely, hogy megújhodjék, ismét az anyagot és a szerkezetet hirdelte múzsájának. A szobrász szomorún nézte az újfajta építészetet, amely csupa logika, csupa ész, de neki semmi feladatot sem juttathatott. Az mondta, hogy egy ily épület lenyúzott emberhez hasonlít : csupa csont és izom, de ijesztő váz, mert nincs rajta piruló, élő bőr és nem szövik át márványos játékukkal a vértől csergedező kusza erecskék. Kert, amelyben minden virágágy ki van ugyan készítve, de magot még nem vetettek el. Ezt a ridegnek látszó februári tájképet azonban tavasz követte. A díszítő szobrászt néhány konzultáló szóra maga elé bocsátotta az építész s ő a szentek szentjébe ugyan még nem juthatott el, de legalább már benn volt az előszobában. Ezt úgy értjük, hogy a díszítő szobrászat sok esetben tétovázva nyúlt új feladataihoz és azokal mélyen alárendelte az építésznek. Sok mester (például Metzner) úgy fogta fel feladatát, hogy a szobrász váljék hát egy kissé építésszé. A tömegek síkjainak túlerős hangsúlyozásával a díszítő plasztika építészeti bélyegeket vett magára. Szobrokat építettek, mint ahogy a barokkban házakat mintáztak. Most már talán ezen is túl vagyunk. A díszítő szobrász az előszobából talán már bejutott a tervelőműhelybe is. Egyes objektumoknál, mint például a temető művészeténél ez csakugyan meg is történt és jó eredménnyel. Mai stílusérzésünk megadja a díszítő szobrászat ad hoc e s z t é t i k á j á t . Szent nekünk az építészetben az anyag és a szerkezet; éppenséggel nem szeretnők látni, hogy a díszítő szobrász e szent kettősséget láthatatlanná tegye, vagy hatályon kívül helyezze. Éppen az ellenkezőjét kívánjuk tőle. Járjon kezére az építészF. Helbing : „Sí. Georg". Projekt einer Medaille. nek, adjon új hang-
« y
H
386. Teles Ede : Mechwart A n d r á s síremlékénél; dombot' müve. líuszkicai márvány.
386. E. Teles : lielief eines Marmor-Grabmals.
481 Magyar Iparművészet.
<1
t
387.
387. Teles E d e : „Villamosság". Bronz. Készült a Magyar Kábelgyár részére.
482
387. E. Teles : „Elektrizität". Ungarischen Kabelfabrik.
Bronzfigur. Eigentum
der
388.
388. Teles Ede : „Bőség". A készlilő kútszobor mintája.
Széchenyi-flirdő
részére
388. E. Teles : „Abundanlia". Modell zu einer für d a s Széchenyi-Bad bestimmten Brunnenfigur.
r
484
589.
391.
389. Teles Rde : Budapest székesfővárosának az 1912. évi olympiai iáték alkalmából adományozott díja. 390. A budapesti polgári- és népiskolai tanulóknak adott sportdíja. Plakett. 591. Női képmás. Márvány.
389. E. T e l e s : Ehrenpreis der Haupt- und Residenzstadt Budapest fiir die Olympischen Spiele 191:'. 590. Sportpreis, Plakett, bestimmt für Budapester Volksschüler. 591. Plastisches Marmorbildnis.
• ••I
• •II •II V •II II « II • II •
súlyt a szerkezetek fontos pontjainak. Ahol két, egymástól funkcióban eltérő tagozat kapcsolata jelentős munkát végez: ott mutasson rá feltűnő és különleges formáival a díszítő szobrász. Az oszlop, mint tartó elem és a gerenda, mint tartott elem valahol szerves és közös munkára ér össze. Ily pontokon helyes, ha a díszítő szobrász a maga munkájával aláhúzza, szemlélhetővé teszi ezt a döntő jelentőségű funkciót. Az építész síkokat von s áttöri, mélyíti azokat. A díszítő szobrásznak új alkalom a sík meddő monotóniáját feloldani reliefekkel, a mélyítéseket kitölteni heterogén formanyelvével. Az építész falakat emel s rájuk rakja nyűgjeiként párkányait. A díszítő szobrász e nyűgjei fölé a befejezettség jeleit állíthatja ronde bosse formájában. Az építész áttöri falait kapuval, ablakkal : a díszítő szobrásznak feladatul juthat ez áttörések legfontosabbjait körülövezni művével, hogy az új keret kiemelje a bejáró fontosságát. A kerek szobrászattól (ronde bosse) el egészen a domborműig minden alakítási módot felhasználhat arra, de csakis arra, hogy kollégiálisan együttmunkálva az építésszel, az épített mű friss és új hangsúlyokat kapjon. A szobrász itt egyik interpretátora lehet az építésznek: elszavalja az architektónikus hangsúlyokat a vakoknak, akik az írást nem látják. A díszítő szobrászat körülbelül ily feladatok körül fáradozik s mai felfogásunk szerint körülbelül ilyes a szerepe. Ezt persze jól is, rosszul is lehet betölteni. A jó példaként mellékelve közölt képeket egy kiváló mesterünknek, Teles Edének műhelyéből szereztük be. Bennük a ronde bossetól a kötött és zárt plakettig és domborműig különféle fajtájú jeles szoborművek láthatók.
ABORUS VILÁG
A
MAGYAR BÉKEVÁZÁK. Difficile est satiram non seribere... Figyelmes olvasóink bizonyára emlékeznek arra a pályázati felhívásra, mely 1913 tavaszán e lapok hasábjain jelent meg s egy monumentális majolikavázának tervezetére szólt. Ezt a pályázatot az O. M. Iparművészeti Társulat a m. kir. miniszterelnökség megbízásából hirdette, mely ezen az úton akarta beszerezni annak a négy nagyszabású vázának a tervezetét, melyeket a magyar állam ajándékképpen ajánlott fel a hágai békepalotának. Ez a hatalmas épület, mely ma kővé dermedt szatíraként mered elénk — mint ismeretes —, az orosz cár kezdésére épült s költségeihez és felszereléséhez hozzájárult minden kultúr-
nemzet. Az olaszok márványmunkákat, az angolok üvegképeket, az osztrákok bronz világítótesteket, a franciák gobelineket adtak, Magyarországot a Sikorski-Zsolnay Miklósnak pályanyertes terve nyomán a pécsi Zsolnay-gyárban a napokban elkészült négy nagy majolikaváza képviselné, — ha iparművészetünk e jeles művei egyáltalában odajutnának valamikor, ahová őket még a béke idejében szánták. A világ legnagyobb emberirtójának, az orosz cárnak alkotása, a hágai békepalota ugyanis a világrészeket megrengető, milliók életét oltó, borzalmas háború közepette legalább is teljesen célját tévesztett, haszontalan és fölösleges épületnek minősíthető. Ezért ma már talán nem is helyénvaló és alig okolható meg, ha kormányunk annak díszítésére áldozna. Magyarországon van elég olyan középület, mely méltó helyet biztosítana a Zsolnay-gyár e remekeinek. Tehát most már ne indítsuk útnak a békevázákat, hanem helyezzük el őket a majdan megkötendő diadalmas békekötésünk emlékére erre alkalmas közművelődési hazai épületekbe!
V
IRÁG A D O M Á N Y OK A H Ő S Ö K N E K .
Szebb, beszédesebb ajándékot nem igen adhat a gyengéd figyelmesség a hazatérő hősnek, mint egy csomó virágot. Sem az élőnek, sem a holtnak. A virágadományban a legszimbolikusabb nyelv beszél, az, amely ezredévek óta lappang a népek pszichéjében. Ezt a megkapó gondolatot pompásan alkalmazza a mostani idők kívánalmaira a Deutsche Kunst und Dekoration legutóbbi számában Lange Willy, a dahlemi királyi kertészeti szakiskola igazgatója. Gyönyörű virágbokréta- és koszorúfényképekkel igazolja azokat a gondolatokat, melyeket cikkében kifejt. A virágadomány mindig áldozati ajándék, — ebből indul ki fejtegetésében. Az áldozás utolsó visszhangjai a virágok : az ember-, állat- és értékáldozatok soraiban utolsó emlék a virágáldozás. A gonoszt száműzni, a jót elővará-
Helbing : Vignetta.
Helbing: Vignette.
J 485 Magyar Iparművészet.
5
zsolni, — minden virágáldozat ezt célozza. Senkisem tudatosan gyakorolja, mégis elvitathatatlanul megvan ez a lappangó gondolat a virágkötésben, mikor vele ajándékozni akarunk. Az áldozatnak elsősorban „tisztá"nak kell lennie. (Szüzek, ártatlan gyermekek, a nyájak és növények* zsengéi, rügyek, bimbók.) így kell a virágnak is már a kötés módjával is tisztaságot, üde frisseséget kifejeznie, valamit, ami mindig az emberi kéz munkáját s annak közvetetlenségét juttassa érvényre. Valódi legyen az áldozat, mert mindig a szellem és az érzék hanyatlásának időszakai voltak azok, amikor az emberek, állatok s értéktárgyak helyett ezek hamisítványait áldozták fel. A virágkötésnél ez a valódiság csak úgy juthat kifejezésre, ha messze száműzzük tőle mindazt, ami a művirágok álromantikájából származott át az élővirágok friss poézisébe. Valódi, tiszta, nemes az a virágcsokor, mely minden látszatot, minden hazug díszt s minden mesterséges kötőanyagot kerül. Meggyőző példák bizonyítják be, milyen ízléses virágkötéseket lehet kevés, de természetes eszközzel létrehozni. Néhány rózsát egypár babérgallyal fog össze és az egészet egy keskeny szalaggal fűzi egybe, melynek csokra végei lehullanak. Egy kis, fűzfavesszőből font parasztkosárba (35 fillérbe kerül darabja) fehér- és lilaszínű leukója van beletömve. Egy vékony üvegpohárban három hamvas rózsa remeg. Mindez egyszerű, természetes, a kosár, a szalag, semmi drót, semmi erőlködés, minden olyan naiv és kedves, mint a kéz, mely hajdan az oltárra rakta legbecsesebb áldozatait. A virágok e természetes, kényszerűség nélküli összefűzése már maga is kifejezi a „dróttal" ellentétben a szabadság, az élet formáját, azt, amit a természetnek sugalmaznia kell. Viszont a dróttól származik minden rossz a virágköíésben : azok a fantasztikus alakulatok is, amelyeknek legízléstelenebb változatai csak az elrejtett kötőanyag folytán lehetségesek. Nemcsak a virágoknak, de a kötés módjainak is megvan az ő allegorikus nyelvük, gondolatokat lehet így jelképezni, amelyek például a m o s t a n i Helbing F e r e n c : i d ő k b e n ilyenformán Éremtervezef.
ölthetnek testet. A hazatérő győztes hősnek átnyújtott koszorú „nyitott". A szalag, mely jelképesen összeköti, kifelé szabadon lóg le, vidáman lengve. Egy ilyen koszorú, melyet két, hosszában összehajló ágból kötünk, megengedi a „továbbnövés"-t. A babér a győzelmet és dicsőséget fejezi ki. Egy elesett hősnek szánt koszorú — jelképesen — zárt. Galyakat beleilleszteni többé nem lehet, a köralak a lezártságot fejezi ki. Ezért a szalag végei a koszorúba lógnak bele, mintegy erősíteni a lezártság gondolatát. A vonal pszichológiája adja itt meg a nyelv kifejezőképességéf s a babér mellett a tölgy- vagy cserfalevél mennyire zengő hírmondója hősök odaadásának, hűségének, hazaszeretetének ! Egy rózsacsokor, melynek virágai és babérgalyai fölé fekete gyászfátyol van húzva, mint valami széles écharpe, lent csokorba kötve — vájjon ez nem fejezi-e ki a gyászt? Nem mondja-e ki a szeretetet és a dicsőséget avval a puszta ténnyel, hogy rózsákat s babérgalyat válogattunk ki? A virágkötés így egy külön formanyelvet fejleszthet ki, amelynek bizonyára nehéz volna megírni a grammatikáját. Lange sem ezt akarja. Egész eddigi tevékenységével azt szolgálta — s e gondolatot Németország virágkertészei már mind elsajátították tőle —, hogy a szem kultúráját természetes, ne mesterkélt eszközökkel növelje s mint a modern tájkertészet a színek s a formák üdítő hatásaival igyekezik esztétikai gyönyöröket kiváltani. A virágkötésben — Lange egész felfogása ezt tanítja — épp úgy impulzusokra, ötletekre és az anyagokból meg a célból adódó feladatok felismerésére van szükség, mint a díszítő művészetek minden egyéb területén. Sohasem lesz lehetséges tehát holt, vérszegény mesterségbeli fortélyokkal hatni itt, amikor az egyéni ízlés ezer változattal tudja a legnüanszirozottabb h a t á s o k a t felkelteni. Ezért hihető, hogy néhány jó példa látása, egypár ízléses virágcsokor a finomabb laikust többre fogja inspirálni, mint esetleg az érzéketlen hivatásos virágárúsnőt. S talán már a diadaloknak s gyászoknak e mostani napjai is siettetni fogják a tiszta esztétikus t ö r e k v é s e k kiválasztódását ezen a vonaF. Helbing: Projekt lon is. einer Medaille.
H
ADITECHNIKA
ÉS
IPARMŰVÉSZET.
Bármily távolesőnek látszik is ez a két fogalom egymástól, a haditechnika mégsem nélkülözi egészen azokat a megszépítő elemeket, melyekre a legridegebb gépeknek is, úgylátszik, szükségük volt és van. Azt a becéző szeretetet, melyet a fegyverforgató ember a maga kézifegyvereire minden időkben pazarolt, a haditechnika új és új eszközei számára is fenntartotta. Az első parittyáktól, amelyekbe kővel vésteornamenseit, a gyöngyházveretű karabélyokon át eljutott a díszítő kedvlelés az ágyúkig s a modern haditechnika egyéb szerszámáig. Az ágyúk díszítésének divatja egyébként egészen a tizenhatodik századig, Miksa német császár koráig nyúlt vissza. Ez időben jutottak arra a gondolatra, hogy az acél ágyúcsövek helyett, melyek megrepedés után használhatatlanokká váltak, a rugalmasabb és mindenkor beolvasztható bronz ágyúcsöveket vegyék használatba. A császár különös nagy szeretettel fordul az ágyúöntők tevékenysége felé s maga is szorgalmas látogatója Löffler, Hilliger, Herold mesterek műhelyeinek, akik Albergeti olasz ágyúöntővel együtt olyan névre tettek akkor szert, mint ma például Krupp. Az ágyúknak becéző néven való szólítása — mint ma a „szorgalmas Bertá"-é — már akkor elkezdődött. Volt egy „lusta Grete" nevű ágyú, mellyel a Hohenzollernek bevonultak a világtörténelembe. Hausen Keresztély 1586-ban egy hatméteres kígyóalakú ágyúcsövet csinált, melyet „Vadembernek" neveztek, mert a torkából, mint valami hatalmas vademberfejből, ontotta a tüzet. Egy félkígyó nagyságú ágyúcső szelíden „Szép galamb"-nak nevezte magát, mert a cső száján egy nyitott kalitka volt mintázva, amelyből úgy repült ki a golyó, mint egy boldog, szép galamb. Beham H. S. akkori rajzoló sok ágyúcső számára tervezett delfineket, sárkányokat stb., amelyeket gyakran verses feliratokkal kísértek. De nem kevesebb dísszel övezik ezidőtájt a franciák is ágyúikat, akiknek ornamensei a legszebb maroquinkönyvkötések díszeit veszik át. I. Frigyes Vilmos porosz királlyal egyszerre csak vége szakadt az ágyúromantikának. Józanság a formában, névtelenség, a verses fel„ " nelbine - Ferenc * iratok kerülése csakÉremtervezet.
hamar általánossá lesz s legfeljebb még egy-egy hangzatos felirat: „Pro gloria et patria", vagy „Égalité, liberté" marad meg a rideg ágyúcsöveken. De senkisem mondhatja azért, hogy a modern ágyúk híjával vannak a szépségnek. Aki megnézi például a 42-es mozsarak gyönyörű modelljeit, egyszerre tisztában van vele, hogy ezeknek egészen sajáts á g o s technikai szépségük van. A precizitás, az energia, az anyag nemessége olyan vonalakkal jut ezeken kifejezésre, hogy itt bátran mondhatni : a konstruktív kifejezőképesség legtetejével van dolgunk. Ugyanez vonatkozik a modern csatahajókra is. Csak aki tudja, mekkora gonddal fárad a nagy páncélosok tervezője, hogy a helyes tömegelosztást, a mozgás könnyűségét és biztonságát, a víz színén való lebegést, a páncéltornyok ritmusát kifejezésre juttassa, az tudja e lineáris szépségek összhangját igazán élvezni. Egy modern csatahajó, csakúgy mint a pályaudvar vascsarnoka, vagy a lebegő híd, a technika célszerűségi stílusának Iegszabatosabb kifejezője. Szűkszavú, biztos, energikus szépségei vannak. Még szemléltetőbbek e szépségek a nagy Zeppelin-hajókon, melyeknek nemcsak technikai és formaszépségén mutatkozik meg a mai „mérnök-esztétika", de belső berendezésükön is. Egy-egy Parsefal-rendszerű léggömb kabinja olyan eleganciával van berendezve, mint egy vasúti szalonkocsi. Nagy, széles tükörablakok, pompásan kárpitozott ülőbútorok, csapószerkezetű asztalok, tágas korridorok könnyítik meg a bennük dolgozó tisztek munkáját. A német iparművészetnek itt is alkalma volt bebizonyítani, hogy mennyi ízléssel és célszerűségi érzékkel szolgálja a német imperializmus hatalmas gondolatát.
H
F. Helbing: Projekt einer Medaille.
ÁBORÚS ÍZLÉSTELENSÉGEK. A háborúban nemcsak a közigazgatás bűnei boszulják meg magukat, hanem a köznevelés mulasztásai is. Sehol sem tűnik ez fel annyira, mintha az ember egy kis futószemlét tart a háború kapcsán felmerült — grafikai termékek felett. A nagy erőkifejtésekhez és a hatalmas tömegérzésekhez semmiképpen sem méltó az a kicsinyes, ötletszegény s gyakran bántóan ordináré tónus, mely az utca háborús hevü-
5*
• V •II
•
•M
fogásának e tükörképeit mint bec s e s kútforrásokat gyűjtik s éppen efajta művészi termékeknek kell majd a nagy idők lélekhullámzását jelképezniök. Az í z l é s t e l e n és szellemtelen grafikai termékek sorába tartoznak azok a térképek is, melyek a különböző országok m o s tani szerepét gúnyolják sokkal több igyekezettel, mint eredménnyel. S h a elgondoljuk, hogy ezekre is, akár az ízléstelen jelvényekre, kicsik és nagyok, szegények és gazdagok pazarolják filléreiket s gyűjtenek belőlük talán évszázadokra szóló ereklyéket, nem örülhetünk túlságosan annak, hogy a hazafias buzgalom válogatás nélkül szedi a háborús cikkeket. A hirtelen támadt „műkiadó"-társaságok bizonyosan nem nagy lelkiismeretfurdalást éreznek, hogy melyik rajzolóhoz forduljanak csataképekért, de hogy a nagyobb s disztingváltabb ízlésű F . Helbing : Helbing F. : grafikai cégek semmi ilyesmire nem S p ä h e n d e r Kurutze. Leselkedő kuruc. gondolnak, az éppen olyan sajnálcteibe beleszól. A fővárosi kirakatokban itt- latos a közönség ízlése, mint grafikus műott karrikatúrákkal találkozunk, melyek Petár vészeink munkanélkülisége szempontjából. királynak a magyar bakákkal való párbeszédeit illusztrálják olyan kaszárnyastílusban, mintha a mi katonáink ocsmány mozdulatokkal s nem vitézségükkel hódítanák meg Szerbiát. Kihez szólnak ezek a rajzok? A legalacsonyabb tömegízlést, a legkevésbbé szimpatikus szenvedélyeket szolgálják anélkül, hogy a rÁROSI I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A harci kedvet — mely a legtermészetesebb B E R L I N B E N . Hogy a nagy háború forrásból fakad — fokozhatnák. Ha nem is ellenére is minő céltudatossággal folytatja ilyen rikítóak, de az ízléstől szintén igen Berlin a maga munkáját, mi sem bizonyítja messze esnek azok a plakátok is, melyek a jobban, mint hogy e napokban nyilt ott meg hirdetőoszlopokat lepték el s amelyek háborús az új városi iparművészeti iskola, melyet a krónikák és füzetek Nick Carter-szerű illusztrá- berlini községfanács létesített. Az iskola alapcióit vetítik egy percre a néző szemei elé. gondolata teljesen elüt a többi német iparÖldöklés, robbanó gránát, bekötött fej, ágyán művészeti iskoláétól, mert a technikai tanítás szenvedő katona éppen elég van ezeken a minden eddiginél jobban fog benne uralkodni. képeken, melyek rajzolói igen messze járhat- Ide ugyanis nem rajzolni tudó, vagy tervezést tak a csatatértől, de még messzebb azoktól tanulni kívánó fiatalembereket fognak felvenni, a helyektől, ahol rajzolni tanítanak. Meg kell hanem egyenesen a műhelyből kikerült iparosvallanunk, hogy nemcsak ez alkalmi hadsereg- tanoncokat, akik a maguk technikai tudását szállítókat, hanem régi, jónevű iparművészein- ízléses irányban akarják továbbfejleszteni. ket sem tudta igazi nagy művészi lendületre Hiába hangoztatják ugyanis az elméletek írói, inspirálni a háború. hogy a kézművesség szép örömeit kell visszaPlakátjaink legnagyobb része, ha nem ízlés- állítani és hogy a tanult és ügyes kézművestől telen, lapos és erőtlen. S ez annál sajnála- kell várnunk az iparművészet megnemesetosabb, mert éppen ilyen időkben lép fel dését, — mégis az a helyzet ma, hogy a nagyobb pretenzióval a plakátnak az a sze- társadalomban a „művész" cím jobban hangrepe, hogy az utca hangulatát, szívedobogá- zik a „mesterember" szürkeségénél. S ez elősát fokozza. Nem is szólva arról, hogy — mint ítélet csak akkor volna eloszlatható, hogyha az máris történik — a múzeumok s a történeti annyi kitűnő mesterember volna, amennyi dokumentumok gyűjtői az utca s a tömeg fel- újra vissza tudná állítani e régi széphangzású
UVESZETI OKTATÁS
V
•
•H il •
H
•
•H H •
•H
488
•H •H
MAGYAR
Szí. Kristóf.
IPARMŰVÉSZET
Helhíng Ferenc
VIII.
1014. X.
Ünoleummeíszete.
Fr. Helhtng:
Sí. Christopherus.
MELLÉKLET
Linoschnitt.
szó eredeti valőrjét. Berlin városa tehát igen okosan cselekszik, amikor nem művészek, hanem az anyagismeretben s a műhelyben felnövekedett tehetséges fiatal iparosok továbbképzésére nyit iskolát s valószínű, hogy ez iskola számára nemcsak jó szervezőerőt, de jó műhelyvezetőket is fog találni.
F
RANKENBURGER, MAX. Die Alt-Münchner Goldschmiede und ihre Kunst. Mit 132 Abbildungen. München, F. Bruckmann, é. n. Ära : 24 M. — Tíz évi fáradságos kutatás eredményéről számol be Frankenburger műve. Eddig a müncheni ötvösség múltjáról csak egyes részletek voltak ismeretesek, beható, összefoglaló munkát a szakirodalom eddigelé nem ismert. Bár a szerző maga is állítja, hogy műve nem kimerítő, de oly szilárd alapot nyújt, melynek kereteit tágítani, bővíteni az újabb kutatóknak lesz feladata. A bevezetésben rövid áttekintését nyújtja a német ötvösség fejlődésének. A három részre osztott mű első része a müncheni ötvösség fejlődését históriai alapon tárgyalja a XIX. század elejéig. Az első fejezetben a müncheni ötvösség kezdetét, fejlődését tárgyalja V. Albrecht idejéig. Foglalkozik az ötvös-céh alapításával, reformtörekvéseivel, az éremmel, annak mestereivel, a fegyverkészítőkkel s ezeknek az ötvösséghez való viszonyaival, majd a gótika mestereivel és műveivel s végül az ezen korból származó müncheni eredetű ötvösművekkel. A második fejezetben behatóan foglalkozik a müncheni ötvös-céh belső viszonyaival és törekvéseivel a XVI. és XVII. században. A harmadik fejezetben a müncheni udvarról és annak a XVI. és XVII. századi müncheni ötvösséghez való vonatkozásairól szól. A negyedik fejezetben a reneszánsz és a barokk müncheni mestereit, az ötödikben a XVIII. századi müncheni ötvösséget tárgyalja. A Frankenburger által felkutatott anyag oly bő, a feldolgozás oly lelkiismeretes szorgalommal készült, hogy a szakemberek hálájára méltán számíthat. A középkorból természetesen kevesebb anyag maradt ránk. Ezen kor egyik legnevezetesebb emléke a müncheni Frauenkircheben látható szent Arsatius síremléke. A müncheni templomok szolgáltatják a leggazdagabb és legbecsesebb anyagot. A müncheni Frauenkircheben található, a XVIII. század közepén Lorenz Prehauser által készített kelyhen kívül leköti figyelmünket a Joseph Friedrich Canzlertől származó ezüst-
oltár a müncheni Bürgerkongregationssaalban, mely a rokokó-stílnek legkitűnőbb művei közé tartozik. A második részben bő biográfiai jegyzeteket közöl, melyben felsorolja mindazt, ami az egyes mester élettörténetére és működésére vonatkozólag feltalálható volt. Levéltári kutatások alapján az eddig itt-ott közölt adatokat kritikailag feldolgozva állítja össze. Az ötvösjegyeken kívül közli a mesterek fennmaradt műveinek ábráit. A müncheni ötvösjegyekből száznál többet közöl dupla nagyságban. Ez a munka legbecsesebb része, mely nélkülözhetetlen kézikönyvül fog szolgálni mindazoknak, akik a müncheni ötvösséggel foglalkoznak. A harmadik részben okleveleket és müncheni hitelesítő- és mesterjegyeket közöl. Különös gondot fordított a regiszterre. Az A) alatt a személyneveket, B) alatt a hely- és tárgyneveket közli. Ez a regiszter teszi lehetővé, hogy egyes művekről, mesterekről, egyes városok vagy templomok ötvösműveiről tájékozást nyerhessünk, sz. L. CHMITZ HERMANN. Die Glasgemälde S des königlichen Kunstgewerbemuseums in Berlin. I—II. Bd. Berlin, Julius Bard, 1913. — Az utóbbi időben Lehman, Jos. Ludwig Fischer, Balét és a nagy Oidtmann-féle publikáció foglalkozott a német Uvegfestészettel. Ezek mellé méltán sorakozik Schmitz munkája, mely két nagy, gazdagon illusztrált kötetben nemcsak a berlini múzeumok üvegfestményeinek nagy részét mutatja be jó ábrázolásban, hanem gazdag anyagot tár elénk más gyűjteményekből és templomokból, melyek egy része a szakemberek előtt is ismeretlen volt.
A VITÉZ/ZAB Helbing Ferenc : Címlap.
F. H e l b i n g : Titelblatt
* 489
F. Helbing : Schlussvignette.
Helbing F . : Záródísz.
• • il •
H •
Az anyagot négy részre és számos fejezetre osztja s ezekben a német üvegfestészet történeti fejlődésével foglalkozik. Az első részben az üvegfestészet fejlődését [tárgyalja a középkortól a 14. század végéig. Megismertet a román üvegfestészeí legjobb műveivel Németország északnyugati részében, az átmeneti stílusban készítettekkel délkeleten, a gót Uvegfestészettel délen, majd az alsórajnaiakkal s a déliekkel a 14. század második felében. Kiindulópontnak veszi az augsburgi dóm öt román Uvegfestményét, melyek a prófétákat ábrázolják, kimutatja a vonatkozást a regensburgi szent Emmeran benedekrendi kolostor miniafor-iskolájával. Foglalkozik a 12. századi francia s a 13. század első felében a kereszteshadjáratok által előidézett befolyásával a művészetek egyetemére s speciálisan az üvegfestészetre. A korai gót stílusban készített Uvegfestmények között kiemeli a königsfeldi sírkápolna ablakait. Az új formákba való átmenetre például hozza fel a bécsi szent István-templom üvegfestményeit. A második részben az alsórajnai Uvegfestészettel ismertet meg 1400 óta s főképpen a kölni üvegfestészetet tárgyalja a gót időszakban. A realisztikus irány mindinkább tért hódít az üvegfestészetben. A térkezelésben nagyobb szabatosságot, az alakok elrendezésében, különösen a tájképekben nagyobb mozgalmasságot találunk. Az alakok korhű kosztümökben ábrázoltatnak. Az alsórajnai, flamand, hollandi és alsónémet üvegfestészetet bő példákkal illusztrálja. A harmadik részt a délnémet üvegfestészetnek szenteli. Ennek keretében foglalkozik a keleti német, ausztriai, felsőrajna-elszászi és a bajor üvegfestészet történetével. A negyedik részben Svájc üvegfestményeiről számol be, a késői gótikával kezdi s a 17. század második felével fejezi be. Behatóan foglalkozik a kölni, augsburgi, nürnbergi, zürichi, luzerni, a Bodeni-tó vidéki,
490
berni, baseli, schaffhauseni, konstanzi, szentgalleni mesterekkel s azoknak műveivel. Az első kötet végéhez csatolt befejezésben párhuzamba állítja a német üvegfestészeí fejlődését az üvegfestészet általános fejlődésével. Végűi beszámol a technikáról, a receptkönyvekről és a Hohenzollern-ház üvegfestményeiről. A második kötet a berlini iparművészeti múzeum és a Kaiser Friedrich-Museum üvegfestményeinek a katalógusát s az azokat feltüntető táblákat foglalja magában. A katalógusban a leírások nem kimerítők s csak általános meghatározásokat tartalmaznak az ábrázolt tárgyakról, azok nagyságáról stb.-ről. Bővebb leírásukat a történeti részt tárgyaló első kötetben találjuk. Ez mindenesetre a mű hátrányára szolgál, mert két helyen kell az adatoknak utána nézni, ha az egyes darabok felől tájékozást óhajtunk nyerni. A mű különös becse a nagyszabású osztályozásban rejlik. A fősúlyt a stílus, a hely és az üvegfestészeti iskolák megállapítására fordította. Jelen műben egy érdemes, nagy szorgalommal és körültekintéssel készült összefoglalását nyertük a német üvegfestészet fejlődésének, a berlini gyűjtemények anyagának ismertetésén kívül eddig ismeretlen anyagot tár elénk s bő és tanulmányos példákban — 370 szövegközti képben és számos illusztrációt magában foglaló 70 fénynyomatú táblán — alkalmat nyújt az üvegfestészettel rokonágak összehasonlítására, tanulmányozasara.
Sz. L.
Csakis egy viszonylag fejlett művészet vállán emelkedő művészet lehet igazán magasrendű és nemes. Georg Hirth. Az iskola az életnek ne adjon jóllakott, hanem éhes embereket. Líchtwark.
K
ARÁCSONYI IPARMŰVÉSZETI VÁSÁRT
rendez ez idén is az O. M. Iparművészeti Társulat az iparművészeti múzeumban. A jelentkezések oly szép számban érkeztek a társulathoz, hogy a vásár tartalmasság é s választékosság tekintetében semmiben sem lesz mögötte az előzőknek. Amidőn t. olvasóink figyelmét a társulatnak erre a már évek óta bevált vállalkozására felhívjuk, arra kérjük őket, hogy karácsonyi szükségletüket — legalább részben — az iparművészeti vásáron beszerezni szívesek legyenek. A válságos idők nagyon is sújtják iparművészeinket, kik ezért fokozottabb mértékben rászorulnak a hazafias magyar közönség hathatós támogatására. A vásár hétköznapokon 9—1, délután 3—7-ig, vasárnap pedig 9 — l - i g ingyen tekinthető meg. YÜITÉS AZ ÍNSÉGBE JUTOTT IPARMŰVÉSZEK SEGÉLYEZÉSÉRE. A Budapesti Központi Segélyző Bizottság iparművészeti albizottságának felkérésére az O. M. Iparművészeti Társulat gyűjtést rendez tagjai közt,hogy az ekképpen befolyó pénzadományokat a háború következtében nyomorral küzdő iparművészek segélyezésére fordíthassa. A társulatnak erre vonatkozó felhívását e számunkhoz mellékeljük é s kérjük t. olvasóinkat, hogy kiki anyagi viszonyaihoz mérten adakozzék s támogassa a társulat humánus vállalkozását.
G
S
ORSOLÁS. AZ O. M. Iparművészeti Társulat alapszabályszerű iparművészeti tárgysorsjátékát ez idén december hó 19-én tartja meg. Nyereménytárgyak vásárlására a társulat 5000 koronát fordít. A társulat minden nyerő tagot külön értesíti a reá esett nyereményről. A sorshúz á s eredményét lapunk legközelebbi számában közöljük.
K
ÉT INTIM KIÁLLÍTÁS volt rövid ideig november havában látható az Iparművészeti Múzeumban. Mindkettő tisztán humánus é s hazafias célzatú volt, amenynyiben a kiállítás
Helbing F e r e n c : „Vízió". Linoleummetszet.
rendezői hős harcosainknak meleg ruhafélével való ellátására ajánlották fel a belépődíjakból befolyt egész jövedelmet. Az egyik kiállításbanözv. I l l y é s K á r o l y n é a családja részére készített szép kézimunkái voltak láthatók, a másikat S z e g e d i Á r p á d n é rendezte ízléses favésési munkáiból, melyeket külföldön készített.
P
ISANI-FÉLE ELJÁRÁS. Ezidei IX. füzetünkben közölt, Zutt R. A. műveit ábrázoló éremképek egynémelyike alatt „készült Pisani-féle eljárással" megjegyzés olvasható. E füzet megjelenése óta többen fordultak hozzánk felvilágosításért a Pisani (Pisano, PisaneIlo)-féIe éremtechnika felől, ezért helyénvalónak látjuk arról a következő magyarázattal szolgálni : Pisano, a quattrocento hírneves veronai mestere eljárásának lényege az, hogy öntött érmeit a pozitív (síkból kiemelkedő domború) é s a negatív (síkba mélyített) mintázás kombinált alkalmazásával állította elő. Szemben a redukáló gépnek az újabb korban általánossá vált használatával s z o k á s o s s á vált nagyobbarányú mintának technikai eljárással való kisebbítésétől, még fontos jellemző sajátossága a Pisano-féle technikának az, hogy az érem mintája m i n d i g e t e d e t i — tehát az éremmel megegyező — n a g y s á g b a n készült. Az érem figurális reliefjét Pisano alighanem viaszkból mintázta, ennek negatív mintáján egészítette ki a kompozíciót a negatív metszésű felírással s egyéb alárendelt részletekkel. "PÁRISI ÍZLÉS" HALÁLA. A belvárosi cégtáblák egyik-másikán már leragasztott feliratok mutatják, hogy mint a „Caféà la glace" és mint a „coiffeur français", úgy halt meg a világháború kitörésével a „Chic parisien" is. Az évszázadok óta tartó majomkodás, mely minden szemetet, ami párisi façont imitál, drága pénzzel fizetett meg, úgy látszik, végleg elmúlt. Nincs okunk hinni, hogy ez a nagy tisztítótűz, mely annyi hazug bálványt megemészt, éppen csak az iparművészet s a kézműipar francia ízléstelenségeit fogja megkímélni. Tisztelet é s becsület — még e világfölfordulásban is F. H e l b i n g : — mindannak, amivel Linoleumschnitf.
• ••i •n •n
À
• •n •n •n
! 491
T, •
a francia szellem évszázadokhosszaf gazdagította az irodalmat, a költészetet, a muzsikát, a képzőművészetet, de hogy éppen a nyakkendők, a női cipők, a pénztárcák, a hímzett függönyök, a hamis ékszerek és a nagy boulevard-bazárok egyéb Iim-lomjai volnának a francia szellem legpregnánsabb megnyilatkozásai, azt senkisem hiszi. Mégis mennyivel több ember keresi a francia márkájú manzsettagombot, mint a francia klasszikusokat. Holott, aki közelről látta a híres „párisi ízlés"-t, tudja, hogy nem számítva a legfelső tízezret s nem számítva a méltán híres nőidivatot, a francia ízléskultúra bizony átlagosan meglehetősen alacsony. A „grand magazingek, a Lafayette, a Printemps, a „Bon marché", csakúgy ontják magukból a „Louis seize" és „empire" szemetet, a sok hálószobát, bronzot, tükröt, levélpapirost, könyvkötést stb., ami mind megfelel az átlagos polgári szépségszomjúságnak. A legragyogóbb párisi kávéházak, a legnépesebb színházak egy elmaradt, kényelmetlen s olcsó hatású berendezőművészet termékei. Az ember csodálkozik, hogy néhány nagytehetségű iparművészüket mily kevéssé ismerik a franciák s például a néme-
tekkel ellentétben, mennyire nem törődnek a nagytőkéjű vállalatok, hogy árúházak, boltok, restaurantok, vasúti pályaudvarok, mulatóhelyek stb. belső kiképzését igazi művészekre, praktikus és ízléses tervezőkre bízzák. A formavilágot, melyet előző századoktól készen kaptak, nem fejlesztik tovább, mert a francia nyárspolgár, csakúgy mint a rio de janeirói kávéültetvényes ezt keresik és ezt fizetik drága pénzzel. Nos, ez a háború remélhetőleg nemcsak nálunk, de az egész világon fel fogja tárni az igazságot, hogy fiatalerejű, energikus, mai emberek igényeivel számoló ízlések is vannak s a szolidság, mellyel e népek harcaikat végigküzdik, becsületet szerez munkájuk és ízlésük szolidságának is.
H
ELYREIGAZÍTÁS. Lapunk ezidei IX. füzetében (Hivatalos közlemények, VII. oldal) a Gellért-fürdő szállója szobaberendezéseinek terveire hirdetett pályázati felhívásba sajtóhiba csúszott be, amit ezennel helyreigazítunk. A 7. pont c) bekezdésében ugyanis nem 1300, hanem 1500 koronás maximális árú vendégszobának tervei kívántatnak. Ez különben a pályázati.pontjának c) bekezdéséből is megállapítható.
• •t
H • •M
Helbing F e r e n c : Háború. Linoleummetszet.
492 I.
F. Helbing: Krieg. Linoleumschnitt.
O R S Z Á G O S MAGYAR HÁZIIPARI SZÖVETSÉG, BUDAPEST, IV., KIGYÓ-TÉR 1. ERZSÉBETHÂZAI, FELSŐVIDÉKI, MATYÓ ÉS TEMESI HÍMZÉSEK, ZSEBELY1, KALOTASZEGI SELYMES ÉS PAMUT VARROTTASOK ÉS MÁRAMAROSI HÍMZÉSEK. TORONTÁLI ÉS MÁRAMAROSI SZÖVÖTT SZŐNYEGEK. VERT, HORGOLT ÉS RECECSIPKÉK. NÉPIES KŐEDÉNY ÉS AGYAGÁRÚK. I-H-I-H-I MEZŐGAZDASÁGI HÁZIIPARI CIKKEK. GEGEEE) *
•THEKENDRE
BÚTOR-, ZONGORAÉ S ÉPÜLETMUNKÁK GYÁRA R.-TÁRSASÁG
NAGY VÁLASZTÉK MŰVÉSZIESEN KÉSZÍTETT BÚTOROKBAN. ggggSS SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ ZONGORÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN, MELYEKÉRT A GYÁR A LEGMESSZEBBMENŐ JÓTÁLLÁST VÁLLALJA §SS
BUDAPEST, VIU., ÜLLŐI-ÚT 66.
*
"
"
" * "
"*
1
*
"
"*
LAKOS LAJOS!
Cs. és kir. udvari szállító takaréktűzhelygyáros Budapest. J Gyár : • • Készít és raktáron tart nagyobb uraVIII., BEZERÉDYsági, szállodai és UTCA 6. SZÁM vendéglői, valaTelefonszám: 750. mint kisebb és naIroda és raktár: gyobb háztartási IV. KER., VÁCItakaréktűzhelyeket UTCA 40. SZÁM minden alakban és Irányi-utca sarok. • • kivitelben. • •
TGI,H;FOH.
f
S t fr r 1 t j I I !E l 0
«
j
öxjU-fj.
ESSHSSSHSHH
FESTŐ riNOrt-EAJTOBB U m P E / T V I I I B A R O / / - U T C A . 1 0
KÉPKIÁLLÍTÁS MAGyAR FESTŐMŰVÉSZEK EREDETI FESTMÉNYEINEK ft ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA : *
VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 40. * » SZABAD BEMENET * * ft ft * OLCSÓ ÁRAK « « «
M
Zsolnay Vilmos-féle m Pécs KERÁMIAI GYÁRAK
Ii
«
ri Állandó kiállítás és elárusítás: Budapesten, IV. ker., Váci-utca 59-ik szám.
ATHENAEUM IRODALMI É S NYOMDAI RÉSZV.-TÂRSULAT BUDAPEST RÂKÔCZI-ÙT M.
