INYI - Intézeti kutatások Közös intézeti kutatás: A mese metamorfózisa Dr. Horváth Béla Dr. Töttõs Gábor A népmesei elégtétel-motívumok továbbélése a helyi sajtó humorában.Népmesei elemek a XX. századi Tolna megyei írók alkotásaiban.Tancz Tünde a mese szocializációs mechanizmusai, hatása (pragmatikus és transzpragmatikus) neveléstörténeti lenyomatok pl. nevelési szokások, gyermeknevelési eljárások stb. a mese szerepe az anyanyelvi- és irodalmi nevelésben a mese szerepe és lehetõségei a multikulturális nevelésben a mese mentálhigiénés funkciói beavatási elemek a népmesékben Dr. Bajner Mária Kinek szól? Ki a címzett? Sok mesét nem gyerekeknek írtak és sok mesének van külön ?értelme? a gyerekeknek és a felnõtteknek. 2. A mûfajok egymásra hatása: ?meselenyomatok? a románcban és a regényben. A ?fenséges? elemei ugyanott. A mesében mindegy, hogy mi történik, csodálatot kelt a gyerekekben. Mindennek van hitele. Késõbb ez a hitel elveszik, megszûnik a varázs, és közelebb kerülünk a valósághoz. Boronkai Dóra Nõi és férfi jellemzõk reprezentációja különbözõ korok meséiben
A kutatás témája a magyar mesékben elõforduló nõalakokhoz tendenciaszerûen kapcsolódó attribútumok vizsgálata kiválasztott mesék alapján. A mesékben szereplõ nõi tulajdonságok olyan érzelemfogalmakat jelölõ szavak, metonimikus vagy metaforikus érzelemábrázolásra vonatkozó kifejezések, általános vagy konkrét értékelést és minõsítést tartalmazó nyelvi formák, melyek egy adott közösség elfogadott értéknormáira épülõ világképét reprezentálják. Ezt erõsítik az olyan kollokációk, melyek a gyakori használat során állandósult vagy konvencionalizált formában épülnek be a mesehallgató tudáskeretébe. Ezek az eszközök alkalmasak arra, hogy a kollektív beszélõ kifejezze egy közösség nemekhez kötõdõ elvárásnormáit és értékelési sémáit. Mivel a nemekhez kapcsolódó attribútumok a mentális lexikonban specifikus elrendezõdést mutatnak, a mesékben elõforduló tulajdonságok különbözõ mértékben kapcsolódnak össze a férfiakról és nõkrõl kialakított tudáskerettel. A fentiek értelmében a kutatás arra keresi a választ, hogy a korai szocializációt jelentõs mértékben meghatározó mesék milyen elvárásokat közvetítenek a nõi szerepkörökkel kapcsolatban, milyen arányokat mutatnak bennük a gendermarkerként viselkedõ jellemzõk nyelvi reprezentációi. A vizsgálat eredménye szerint a jelzõk
repertoárjában legnagyobb arányban az a konkrét értékelõ típus fordul elõ, mely az adott közösség értéknormáit reprezentálja, a jelzõs szerkezetek tehát a feltevéseknek megfelelõen visszatükrözik az adott kor közössége számára ideálissá tett nõ- és férfiképet, a más szövegkorpuszokon végzett elemzésekkel történõ összevetés pedig megmutatja a szociológiai folyamat nyelvi diakronitását is. Népmesei motívumok továbbélése a kortárs irodalomban és a mûvészetben ? közös kutatás a hallgatókkal (magyar-kommunikáció szak, 2. évf.) ?
motívumok: tündér, boszorkány, óriás, törpe, táltos, sárkány, medve
? szempontok: motívummagyarázat, etimológia, kortárs mûvek gyûjteménye, a mot metamorfózisa - mûelemzések, játékok, feladatok, érdekességek, óratervezet Pl: A táltos motívuma 1.
fogalommagyarázat, etimológia
?
pegazus
?
kentaur
?
unikornis
?
táltos paripa
?
táltos (sámán)
2.
a motívum az irodalomban:
?
mondák:
?
Fehérlófia
?
A fehér ló mondája
?
mesék:
?
Az égig érõ fa
?
Mirkó királyfi
?
A deszkavári királyfi
?
Csinosomdrága, Hamisanpajkos és Széplegénymákos
?
Mese Bruncik királyfiról
?
Vitéz János és Hollófernyiges
?
kortárs irodalom
?
Kormos István: A pöttyös zöld lovacska bátyja
?
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
?
Lázár Ervin: Ló Szerafin legyõzi önmagát
?
Szepes Mária: Táltos Marci
3.
ló a mûvészetekben
4.
ló a közmondásokban
pl. A sárkány motívuma 1. A sárkány szó eredete 2. A sárkány jellemzõi 1.
leírás
2.
általános jellemzõi
3. testrészeivel kapcsolatos hiedelmek 4. római mitológia 5. görög mitológia 6. kínai mitológia 7. kánaániak mítosza 8. perzsa mitológia 9. babiloni mitológia 10. germán mitológia 11. a Biblia 12. Szent György 13. sárkány az asztrológiában 14. idõjárási hiedelem 15. magyar néphit 16. egyiptomi mitológia 17. sumér mitológia 18. hettita mitológia
19. skandináv mitológia 20. indián mitológia 21. mexikói mítosz 22. török mitológia 23. magyar néphit: hét típus 24. kapcsolat a dinoszauruszokkal 3. Sárkány a gyermekirodalomban 1. sárkány a népmesében 2. Csukás István: Süsü 3. egyéb gyermekirodalom 4. sárkány a költészetben 4. Érdekességek 5. Fogalomszótár 6. Könyvajánló 7. Bibliográfia
A mesék jellemzõ szövegformái: dialógustípusok és narratívák, szövegtipológiai jellemzõk a különbözõ korok alkotásaiban Az élõbeszéd megjelenítésének egyik irodalmi formája a függõ beszéd (oratio obliqua), amikor a történetben elhangzó szövegek szintaktikailag illeszkednek a narratív szövegbe, mely során a narrációban megjelenõ beszéd az eredetijéhez képest grammatikai változásokon megy keresztül. Ez a típus az elbeszélõ szövegek, novellák, regények vagy a hétköznapi spontán társalgások sajátja, a drámai mûvekben pedig egy korábbi dialógus megnyilatkozásainak felidézésére szolgál. A múltbeli párbeszéd résztvevõi általában a felidézõkön kívüli személyek, de a beszélõk a saját korábbi mondataik beemelésével is megteremthetik a szövegek közötti párbeszédet. A dialógus intertextualitása a régi és az új elem egymásra vonatkoztatásából származik. Az egyenes beszéd (oratio recta), más szóval dialógus vagy párbeszéd alkalmazása, melynek egységnyi elemeibõl épül fel a mû struktúrája, olyan kognitív eljárást igényel az írótól, melyben folyamatosan változtatnia kell az elbeszélõi nézõponton és a szöveg kronotopológiai jellemzõin. Mivel a térbeli nézõpont a beszélõváltással együtt változik, minden beszélõ a saját térbeli nézõpontját érvényesíti, ez biztosítja a mû viszonyrendszerének felépülését. A perspektíva kategóriájának folyamatos változása alakítja át az írói narrációt a harmadik alapvetõ szövegformának[3] tekintett dialogizált narrációvá. A drámai mûvek például nagyrészt az e szövegtípusra jellemzõ beszédpozíció-váltásokból épülnek fel. A szabad függõ beszéd (style indirect libre), más néven átélt beszéd (erlebte Rede) a függõ beszédhez hasonlít, de szintaktikailag nem
épül be a narratív mondatokba, ezért elmarad a szerkezetbõl a kijelentést jelölõ ige is. Az antik retorika ezt a formát nem ismeri, a belsõ beszéd, a gondolatok, az emberi tudattartalmak nyelvi reprezentálására azonban jól használható. A narratív pszichológia egyik kiinduló tézise szerint az emberek történeteken keresztül teszik érthetõvé az õket körülvevõ világot és saját gondolataikat, a narratív megértés ennek értelmében az emberi gondolkodás egyik alapvetõ formája. Mivel a mesék a világról és az emberek közötti viszonyokról szólnak, a kronologikusan felépített vagy megszakításokkal tûzdelt, emotív funkciójú történetmesélésnek és elbeszélésnek ebben a mûfajban nagy szerep jut. Az elbeszélõi nézõpont ilyenkor azokra a tudatállapotokra utal, melyek az eseményekkel és a szereplõkkel az adott szituációban a múlt emlékeire támaszkodva kapcsolatba hozhatók.
[1] Julia Kristeva: A szöveg és a tudománya. In A modern irodalomtudomány kialakulása. Szerk. Bókay-Vilcsek. Budapest, 1999. 556. [2] A szájbarágás doktriner ideológiáját értelmezi Danilo Ki¹ A kételyek kora címû esszékötetének egyik fejezete is. [3] vö.: narratív, deskriptív és dialogizált szövegtípusok (Kibédi 1996).
