Interjúvázlat – szenvedélybetegséggel küzdők családjai
Interjúvázlat Kvalitatív vizsgálat a szenvedélybetegséggel küzdők családtagjainak körében. A szenvedélybetegséggel küzdők körében végzett kutatás harmadik komponenséhez. A kutatás fő célja a szenvedélybetegséggel küzdők társadalmi jellemzőinek és környezetének vizsgálata. Ehhez illeszkedve interjú készül a szenvedélybetegek családjainak körében. A kutatásnak nem célja a betegségek kialakulásának, okainak és súlyossági fokának elemzése, sem az alkoholbetegek, sem más szenvedélybetegek esetében. Mivel a szolgáltatásokhoz és a szociális rendszerhez való kapcsolatuk releváns, így a kutatásban nem teszünk különbséget például alkoholbeteg, veszélyeztetett vagy rendszeresen ivó, alkalmi szerhasználó vagy függő között.
Alapvetések Ha a szenvedélybetegekre úgy tekintünk, mint egy diszfunkcionális rendszer tagjára, akkor indokolt a családtagoknak – mint ugyanazon rendszer tagjainak – a vizsgálata is. Családkutatások bizonyítják, hogy azokban a rendszerekben, ahol szenvedélybeteg él, ott egyfelől a rendszer diszfunkciók konstatálhatók, másfelől az ún. tünethordozó mellett élő tagok is veszélyeztetettek valamilyen mértékben. Ez a veszélyeztetettség azzal a következménnyel jár, hogy protektív metódusok, azaz intézményes segítségnyújtás és támogatás nélkül ezek a tagok csak korlátozottan képesek stabilitást és egyensúlyt provokálni a családi rendszerben.
Részcélok Az interjúk ezen részcélok köré szerveződnek: 1. Megismerni a szenvedélybetegséggel küzdők családjainak szociokulturális státusát, az adatok alapján elemezni ennek mintázatát. (Például: falu-város, iskolázottság, jövedelmi helyzet, családszerkezet, foglalkozási státus, nem, etnikai hovatartozás, vallás.) 2. Információt szerezni arról, hogy milyen ellátási formákat vettek, vesznek igénybe a kérdezettek és milyen sűrűséggel. Ez abból a szempontból elemzendő, hogy az érintett célcsoport családja milyen környezeti erőforrásról kapott vagy szerzett információt, illetve képes-e mobilizálni külső támogató ágenseket. 3. Mi a családtagok viszonya, attitűdje ezekhez a szolgáltatásokhoz. Ennek elemzése az ún. gyógyulási prognózis szempontjából lényeges, mert esetfeldolgozások tanulsága szerint gyengíti a szolgáltatások hatékonyságát, ha az igénybevevő családtagjai nem bíznak az adott szolgáltatásban. Pszichológiai és rendszerdinamikai hatásuk az lesz, hogy az igénybe vevők is beállítják az észlelésüket a családtagokéra, és ezzel a gyógyulási vagy viselkedéskorrekciós esély nagymértékben csökken. 4. Informálódni kell arról is, hogy a családtagok maguk milyen segítséget igényelnének, milyen szükségleteik vannak arra vonatkozóan, hogy a családi formációjuk jobban működjön. Ebben a kérdéskörben az elemzendő, hogy ha igényük van rá, akkor intézményesen ellátottak-e azok a családtagok is, akik együtt élnek a szenvedélybetegekkel. 5. Cél még kideríteni, hogy miben látják a családtagok a legfontosabb működési zavart: - a betegség következtében kialakult anyagi terhek okozta nehézségekben, - a betegség miatti kommunikációs félreértésekben, -a családi alegységek, szövetségek, koalíciók nehezített együttműködésében, - izolációban, - vagy éppen a határok nélküli családi alakzatban 6. Tisztázandó az is hogy a szolgáltatások elérésében mennyi és milyen szerepe van a családoknak 7. Feltárandó, hogy milyen rokonsági relációban van a kérdezett a beteggel. Más működési mód jellemző azokra a családokra, ahol az idősebb korosztály szenvedélybeteg, és más, ha az utódok érintettek, azaz a szülő az interjúalany és a gyermek(ek) szenvedélybeteg(ek). Ez utóbbinak két további formája tisztázandó: maga az adatközlő nem élt szerrel soha vagy olyan, aki transzgenerációsan adta tovább a tünetet.
Előbbi esetben a szülők igényei leszűrhetőek lesznek, és lehetséges egy olyan hipotézis, hogy nekik minimális információik vannak a fiatalok alkohol és droghasználatáról, és több felvilágosító, informatív szolgáltatást vennének igénybe. Ebben a családi dinamikában ugyanakkor meg kell
küzdenie a szenvedélybetegnek azzal a szégyennel, hogy csak ő érintett, és nem „kompatibilis” egy tiszta rendszerrel. Ha maguk a szülők is tartósan vagy epizodikusan érintettek voltak, akkor ismeretük feltehetően van, de a családi egyensúlyteremtéshez kevéssé tudnak hozzájárulni. Ha az interjú alanyok felmenői szenvedélybetegek, akkor kérdés lehet, hogy milyen hatékonyságot tulajdonítanak saját szerepüknek, milyen támogatást akarnak, tudnak adni a beteg családtagnak. Maguk hogyan minősítik a tünetet, mi okoz szenvedésnyomást. (Ezekben az esetekben van általában gyermekvédelmi múlt.) 8. A rokonsági fok mellett tisztázandó, hogy saját szerepüket hogyan látják, milyen direkt vagy látens öndefiníciójuk van a családi rendszerben betöltött helyről. 9. Tisztázandó, hogy milyen erősségeket tudnak felajánlani a beteg családtagnak, és ezen keresztül hatni az egészséges működés elérésére. 10. Felmérendő, hogy a szakirodalmi öt legveszélyeztetettebb családi mintázatból melyik milyen sűrűséggel fordul elő - mentális beteg szülők - hipochondriás szülők - szertartásos, rituális hitet gyakorló szülők - bántalmazó szülők - perfekcionista szülők
Kérdések
1. Milyen rokonsági relációban van a szenvedélybeteggel? 2. A beteg és családja falun vagy városon él? 3. Az interjúalany nő vagy férfi? 4. Milyen iskolai végzettsége van az interjú alanynak? 5. Van-e munkahelye? 6. Teljes családban élnek vagy nem? 7. Milyen etnikumhoz tartozónak vallja magát? 8. Hívő-e? 9. Egy háztartásban él a beteggel vagy külön? 10. A jelenlegi intézményről honnan értesült? 11. Milyen intézményes utat jártak már be és kinek a kezdeményezésére. 12. Igényelné-e, hogy valamilyen szakmai segítséget kapjon valamely intézménytől a beteggel való együttélés okozta nehézségek megoldásáért? 13. Oldja-e, oldaná-e az életnehézségeit, ha más olyan csoportokkal, személyekkel találkozna, akik hasonló helyzetben vannak. 14. Hogyan, milyen kezdeményezésre kerültek az adott ellátási formába, maga a szenvedélybeteg kezdeményezte, vagy valamelyik családtag, vagy maga a kérdezett? 15. Mit tud arról, hogy milyen intézményekben fordult meg eddig a szenvedélybeteg? 16. Mit gondolnak arról, hogy az addig kapott szakmai segítségek kevesek, elegendőek vagy nagyon jók, és ezek milyen intézményhez kötöttek? 17. Milyen erőforrások vannak a családban? Összetartóak, támogatják egymást vagy feszültségben élnek? 18. Maga a kérdezett mit gondol: fordulhat-e az intézményekhez segítségért vagy egyedül van a problémamegoldásban? 19. Betegségnek vagy jellemhibának tartják a családtagjuk szenvedélybetegségét?
20. Kinek tulajdonítják a betegség, a tünet kialakulását, látnak-e ebben a kérdésben felelőst? 21. Ha a tünet felszámolása a cél, akkor abban kinek tulajdonítják a legnagyobb szerepet? -intézmény/eknek -konkrét szakembereknek -családnak -valamelyik konkrét családtagnak -barátnak, barátnőnek, a beteg környezetében élő nem családtagnak 22. Van-e élménye arról, amikor még egészségese volt a beteg családtagja? 23. Mit tekint veszteségnek? (egyéni szinten is és rendszerszinten is) Miben korlátozza az életét a beteg, és miben korlátozza a család működését? 24. Mit tanult abból, hogy van egy beteg a családban, mit adott ez személy szerint az interjúalanynak, és mit adott a családnak, mint egységnek? 25. Milyen félelmei vannak a családra vonatkozóan, és milyen történés tudná ezt feloldani? 26. Bízik-e abban hogy segítséget kap a szakemberektől? 27. Mennyit tudott adott betegségről korábban, ha tudott, akkor honnan szerzett információt? Tudta-e hogy milyen intézmények felkeresésével kap segítséget? 28. Kik vesznek még részt a családban a beteg körüli teendők ellátásában?
