Tóth Péter
Integrált elektronikus tanulási környezet Bevezetés Az élethosszig tartó tanulás a társadalmi fejlődés egyik legfontosabb előfeltétele és eszköze. Az informatikai eszközök rohamos fejlődése és széleskörű társadalmi elterjedése révén kiszélesedett az emberi ismeretszerzés tartománya. A korábbi, iskolai környezetben megvalósult tanárközpontú és az ezt követő otthoni individuális tanulás egyedülisége már a múlté. A papíralapú tankönyvek, munkafüzetek, lexikonok mellett megjelentek az elektronikus tananyagok is. Amelyekről kiderült, hogy általuk jóval gyorsabban és az egyén igényeit rugalmasabban figyelembe véve lehet összeállítani a tanulnivalót. Az Internet megjelenésével a digitalizált tananyagok helytől és időtől független elérhetősége mellett új kommunikációs formák is megjelentek, melyek tanulási környezetbe integrálása széles lehetőségeket kínál. Nem is beszélve a napjaink vezeték nélküli, mobil infokommunikációs eszközeiben rejlő lehetőségekről. A pedagógia nem engedheti meg magának, hogy nem veszi komolyan az e technikai eszközökben rejlő lehetőségeket. Éppen ezért fel kell tárni az elektronikus alapú tanulási környezet pedagógiai törvényszerűségeit, az oktatás folyamatában alkalmazott sajátos tanítási-tanulási stratégiákat. Falus Iván értelmezése szerint stratégián értjük „… a módszereknek, eszközöknek és szervezési módoknak egy adott cél érdekében a konkrét feltételek figyelembevételével létrehozott egyedi kombinációját.” (Falus, 1998, 273. old.) Benedek András szerint a digitális pedagógia célja, hogy „… a lehető legteljesebb körben számot vehessen mindazokkal a kihívásokkal és lehetőségekkel, amelyek érintik a pedagógusokat az információs társadalomban. A megváltozott médiakörnyezet miatt újraértelmezendőek a tanítási célok és szerepek.” (Benedek, 2007, 17. old.) A digitális pedagógia célkitűzése éppen azoknak a szervezeti formáknak, munkaformáknak, tanítási-tanulási módszereknek és oktatási eszközöknek a vizsgálata, melyek az informatikai eszközök alkalmazására épülő tanítás-tanulási folyamatra a legjellemzőbbek. A digitális pedagógiának éppen az elektronikus tanulási stratégia kidolgozását kell a középpontba állítania. E tanulási stratégia indirekt módon irányított, elsősorban virtuális környezetben végzett önálló tanulási tevékenységen nyugszik. Az önálló tanulási tevékenység fejlett tanulási képességet, metakognitív tudást és motivációs szintet tételez fel, mert ezek megfelelő fejlettségi szintje nélkül annak hatékonysága jelentős mértékben leromlik. Az iskolarendszerű tanulási környezetnek az is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat a felnőttkorban domináns informális és nem-formális tanulásra. Éppen ezért fontos, hogy már az általás iskola felső tagozatában és a középfokú oktatás során is a mindennapi tanulási tevékenység részévé váljék az elektronikus alapú tananyagok és kommunikációs formák alkalmazása. Természetesen ezek nem helyettesíthetik a hagyományos oktatási formákat, inkább kiszélesítik az ismeretszerzés színtereit és megalapozzák az átképzés és továbbképzés során meghatározó jelentőségű önálló tanulást. Fontos annak hangsúlyozása, hogy a digitális pedagógia részét kell képeznie az új mesterszintű tanárképzésnek is. Éppen ezért szerepel a mesterszintű mérnöktanár képzés tantervében az oktatástechnológia és multimédia mellett az elektronikus tanulás című tantárgy.
E tanulmány alapvető célkitűzése mindazoknak a munkaformáknak, tanulási és tanítási módszereknek valamint taneszközöknek az áttekintése, amelyek olyan integrált elektronikus tanulási környezetnek a részét képezhetik, mint amilyen a Moodle keretrendszer. 1. Az integrált elektronikus tanulási környezet szabványos elemei Az integrált e-learning funkcionális modellje általában három fő részből áll. Legfontosabb része a platformfüggetlen tanulás- vagy kurzus-menedzselő rendszer (Learning Management System, LMS; Course Management System, CMS), amely szervezi, irányítja a tananyag feldolgozását, figyelemmel kíséri a tanuló előmenetelét és az általa végrehajtott interakciókat, lehetővé teszi atanulók adminisztrációját, jogosultságaik beállítását, továbbá jelentések, statisztikák készítését az elvégzett munkáról. A rendszer másik eleme a legkülönbözőbb formában előállított elektronikus tananyagokat nyilvántartó adatbázis. A harmadik, opcionális (nem szerves) része a rendszernek egy tananyagfejlesztő modul ( mint például az eXe ). Ilyen integrált, virtuális elektronikus tanulási környezetet megvalósító rendszer a Blackboard, a WebCT, vagy pedig a Moodle. A nemzetközi irodalomban a rendszer elnevezésére gyakran használják még a virtuális tanulási környezet (Virtual Learning Environment, VLE), a menedzselt tanulási környezet (Managed Learning Environment, MLE), de az egyéni tanulási környezet (Personal Learning Environment, PLE) elnevezést is. Egy ilyen rendszer felépítését mutatja az 1. ábra.
Megjegyzés: Az API (Alkalmazói Program Interfész) kommunikációt valósít meg az LMS és az SCO között.
1. ábra Egy tanulás-menedzselő rendszer elvi felépítése Az informatika fejlődésével, különösen az Internet megjelenésével az elektronikus alapú oktatás-tanulás egyre népszerűbbé vált. Mint minden más informatikai alkalmazás esetében, így e téren is sokféle keretrendszer jött létre, ami odáig vezetett, hogy a legtöbb e-learning környezet és az általuk használt elektronikus tananyagok nem voltak egymással kompatibilisek. Ennek eredményeként az egyik rendszerben használt tananyag egy másik környezetben már működésképtelennek bizonyult. Így az LMS megvalósításával kapcsolatban már viszonylag korán, az 1990-es évek elején felmerültek az első szabványosítási törekvések. Az AICC (Aviation Industry CBT Committee) volt az első szervezet, amely ajánlásokat dolgozott ki előbb a számítógép alapú képzésre (Computer-Based Training, CBT), majd pedig az Internet alapú képzésre (Web-Based Training). Az 1990-es évek végére, az Internet széleskörű elterjedése következtében ez az egységesítési törekvés felgyorsult. Az ADL (Advanced Distributed Learning) nevű szervezet megalkotta a SCORM (Sharable Content Object Reference Model) szabványt.
A SCORM a megosztható tartalmai objektumok olyan szabványos hivatkozási modellje, amely lehetővé teszi az elektronikus tanulási környezetek számára fejlesztett tananyagtartalmak manipulációját (a tananyag előkeresését , átvételét , megosztását, újbóli felhasználását, átadását). E szabvány filozófiája szerint kiemelt fontosságú a tanulási folyamat „nyomon követése”, ezért az adott tananyag-tartalmakat oly módon kezeli, hogy mindig ismert legyen, hol tart az adott tanuló az elsajátítás folyamatában, adaptív módon milyen irányban kell továbbhaladnia a tanulási cél elérése érdekében. Az ADL célkitűzése egy olyan e-learning keretrendszert leíró szabvány megalkotása volt, amely − szabványos protokollokat használ (HTML. XHTML, XML), − elemei újra felhasználhatóak, − a web böngészők széles körével együttműködik, − rugalmasan továbbfejleszthető. A szabvány 2006 végén megjelent legfrissebb változata a SCORM-2004 3rd Edition 1. verziója. A legtöbb integrált elektronikus tanulási környezet képes SCORM alapú tananyagok fogadására. A SCORM részei a következők: tartalomegyesítő modell (Content Aggregation Model – CAM), futtatási környezet modul (Run Time Environment – RTE), besorolás és navigálás modul (Sequencing and Navigation – SN). A CAM modellnek két fő alkotóeleme van, az SCO és az asset. Az SCO (Sharable Content Object). E megosztható tartalmi objektum terjedelmét tekintve általában megfeleltethető egy weboldalnak. Egyetlen elvárásnak kell csak megfelelnie, miszerint újrafelhasználható legyen, vagyis nem tartalmazhat hivatkozásokat más megosztható tartalmi objektumra. Az SCO, mint ahogy a weblapok általában, különböző média vagy egyéb objektumokból (JPEG vagy GIF kép, Flash animáció, Java Script, stb.) állnak. Ezeket tekinti a modell a tanulási tartalom olyan legelemibb formájának, asset-jének „kisegítőjének”, amelyet fogadni képes a felhasználói kliens gép. A megosztható tartalmi objektum legalább egy asset-et tartalmaz, melybe beleértendő az indító asset is, amit az LMS-sel (Learning Management System) való kommunikációhoz használ a SCORM. Így válik az SCO a tudásbázis tagoltságának olyan legalacsonyabb szintjévé, amit az LMS nyomon tud követni a SCORM szabványt követő programkörnyezet felhasználása révén. A tananyagot a helyi vagy a távoli adatárban tárolt (1. ábra), egymástól független megosztható tartalmi objektumokból, ill. asset elemekből kell összeállítani. Az eljárás legnagyobb előnye, hogy minden SCO-t csak egyszer kell elkészíteni, majd ezt követően a tananyag-hierarchiából már csak hivatkozni kell rá. (2. ábra)
2. ábra A tananyag összeállítása
A CAM modul feladata az összeállított tananyag-tartalom becsomagolása is. E tartalomcsomagnak két fő alkotóeleme van. Az ún. Manifest egy olyan XML fájl, amely leírja a tananyagtartalom szervezeti felépítését és erőforrásait. A meta-adat magáról a csomagról, vagy annak komponenseiről (pl. a szervezeti struktúra egy csomópontjáról) tartalmaz adatokat. Ez az XML dokumentum utal azokra a tényleges fizikai állományokra, amelyekre a tananyagban hivatkozunk. (3. ábra)
3. ábra A tartalomcsomag elvi felépítése A következő táblázat megmutatja, hogy a Manifest melyik adateleme tartalmazza az egyes tananyag-elemeket. (1. táblázat) Tananyag-elem
Manifest-beli adatelem
tartalom-hierarchia
szervezet és erőforrások
meta-adat
meta-adat
szekvencia és navigáció
szervezet
1. táblázat A tananyag-elemek és a Manifest-beli adatelemek kapcsolata A tartalom-hierarchia egy fa alapú felépítést mutat. Ez a hierarchia segít abban, hogy a tanuló a tananyag szerzője által elképzelt tanulási folyamat szerint haladjon előre. (5. ábra)
5. ábra A tananyag-tartalom szervezeti felépítése A tanulási objektum a megosztható tartalom-objektumok (SCO) azon gyűjteménye, amit a SCORM Manifest állománya leír. Az SCO viszont az egymással kapcsolatban álló tananyagelemek halmaza (6. ábra), amelyek a tanulási tartalom egy olyan teljes egységét alkotják,
amely kompatibilis a SCORM végrehajtási követelményeivel. Az egyes web lapok vagy multimédia állományok jellemzően nem SCO-k. Egy web-oldalt is lehet SCORM elemnek tekinteni, de általában egynél több oldalra van szükség egy tananyag-tartalom közléséhez. Az SCO egy olyan tananyag gyűjteményként értelmezhető, amit egy vagy több cél érdekében egyetlen leckében, egyetlen tananyagegységben hoznak létre, és amely az LMS-sel való kapcsolatot a SCORM végrehajtási környezetet felhasználva valósítja meg. A szekvencia és a navigáció megadására akkor van szükség, ha a tananyag-fejlesztő a tartalom-hierarchiánál bonyolultabb navigálási utat kíván megvalósítani. Ilyen lehet például egy feltételes elágazás az egyik tudásbázisból egy másik tudásbázisba attól függően, hogy a tanuló egy teszt során elért-e egy előírt pontértéket, vagy sem. Az RTE modul feladata a tananyagtartalommal összefüggő információk közvetítése a tanulási környezet és a tanuló között. Ezt egy Javascript programnyelven megírt, a böngészőkbe épített parancsértelmező nyelven futó programfelület biztosítja. Az SN modul feladata az egymástól független tananyagegységek tanulási célnak megfelelő összerendezése és a közöttük való navigáció biztosítása, vagyis a tananyag-feldolgozás útvonalának meghatározása. A nem SCORM rendszerű elektronikus tananyagban a leckék közötti navigációt megvalósíthatják tartalomjegyzék beillesztésével, amiből a tanuló maga választhatja ki következő leckét, vagy pedig olyan linkeket ágyaznak a lecke oldalaira, amelyek más oldalakra, esetleg más leckékre mutatnak. A 6. ábrán megfigyelhető a kétféle SCORM-navigáció is. Egyrészt az SCO-n belüli (szaggatott vonal), másrészt pedig az SCO-k közötti navigáció (folytonos vonal). Egy SCO sohasem kapcsolódhat direktben egy másik SCO objektumhoz. Az SCO-n belüli navigációt maga az SCO, míg az SCO-k közötti navigációt az LMS valósítja meg. Az LMS által megvalósított navigáció módját mindig az adott integrált e-learning rendszer határozza meg. A későbbiek során a Moodle rendszer kapcsán erről még lesz szó.
6. ábra A tanulási objektum szerkezete Az SCO-n belüli navigációt mindig a tananyag-fejlesztőnek kell létrehoznia, amely általában javacsript alapú, ugyanis a SCORM végrehajtási parancsokat többnyire javascript használatával adják ki. Az SCO-n belüli navigáció lehet: − egyszerű hiperlink, amely az egyik tananyag-elemről a másikra mutat, − javascript és frame alapú, − java applet alapú, és
− plugin alapú. A SCORM irányelveinek megfelelően a navigációk a következő típusúak lehetnek (7. ábra). − Lineáris (a) A tartalom egymás utáni feldolgozása. Egy oldal-egység feldolgozása után a tanuló vagy tovább lép a következő oldalra, vagy pedig visszatér az előzőre. − Hierarchikus (b) A lineáris navigáció továbbfejlesztett változata. Legegyszerűbb változata szerint a tanuló egy hierarchikus szerkezetű tartalomjegyzékből választhatja ki azt a soron következő tananyag-egységet, amit az LMS-nek meg kell jeleníteni. A hierarchikus navigációnak egy bonyolultabb formája lehetővé teszi a "Home" billentyű használatát. E kérésekre az LMS úgy válaszol, hogy visszatér a hierarchiafában az utolsó magasabb szinten lévő csomóponthoz. A hierarchia csúcsához való visszatéréshez a „Home” gombot újból meg kell nyomni. − Rácsszerkezetű (c) A tananyag-elemek kétdimenziós elrendezése. E formánál a tanulók választhatnak a lehetséges hierarchiák közül. Hasznos lehet a tananyag-elemek térben és/vagy időben történő elrendezése esetén. − Hálós (d) A hálós navigáció lehetővé teszi, hogy a tanulók a tananyag-tartalmon belül levő bármely oldalról egy tetszőleges másik oldalra navigálhassanak. Ez a tananyag böngészésének és felfedezésének szabadságát adja. A hálós szerkezet döntés elé állítja a tanulót, neki kell kiválasztania a továbbhaladás alkalmas irányát. Ez a rugalmasság mellett gyakran eltévedést eredményezhet. Főként fejlett tanulási képességgel rendelkező tanulónál lehet ez a módszer eredményes.
a)
b)
d) 7. ábra A navigáció alaptípusai
c)
− Empirikus E navigáció típus szemléltetésére álljon itt egy példa. A tananyag-tartalom bejárásának sorrendjét egy aulával, tantermekkel és laboratóriumokkal rendelkező virtuális iskolaként szimbolizálhatjuk. A hierarchikus szerkezethez hasonlóan ez is egy honlapból indul ki (ami lehet az épület főbejárata, aulája). Az aulából a tanuló különféle tantermekbe léphet be, ahonnan továbbléphet más osztálytermekbe, vagy pedig visszatérhet az aulába. A tanuló – a hálós navigációhoz hasonlóan – maga választhatja meg, hogy az adott oldalról melyik oldalra megy tovább. A legfontosabb különbség az, hogy amíg a hálós navigáció esetén a linkeket minden web-oldalra beágyazhatjuk, addig az empirikus navigáció esetén a kurzus virtuális objektumokat fog használni a linkek beágyazásához. Jó példa a hálós navigációra az ún. WebQuest. A tanuló kap egy problémát és néhány kezdeti linket, majd azt követően neki kell új linkeket felfedeznie és válaszokat adnia a problémákra. Ezen a módon valószínűleg minden tanuló különböző útvonalakat fog találni különböző oldalakhoz, hogy végül megfogalmazza a saját válaszát a problémára. Lásd például a webquest.org honlapot. 2. Az eXe program mint a SCORM alapú elektronikus tananyag-fejlesztés eszköze Virtuális tanulási (integrált e-learning) kurzus szerves részét képezheti egy SCORM modul is, mely előállítását tananyag-fejlesztő programok segítik elő. Ilyen nyílt forráskódú XHTML alapú elektronikus tananyag-fejlesztő program például a Tertiary Education Commission of New Zealand projekt keretében az Auckland University of Technology és a Tairawhiti Polytechnic által kifejlesztett eXe program.
8. ábra Az eXe program tervezői felülete
A program tervezői felületét a 8. ábra mutatja. A bal felső sarokban látható „Tervező nézet” a tananyag-tartalom szervezeti felépítését, az „iDevices” a tananyagban használható elemeket, míg a „Szerzői nézet” a kész elektronikus tananyagot mutatja. A tananyagot felépítő tananyag-egységek oktatási szempontból megadott jellemzőit a tananyag-elemeket leíró metaadat állományok rögzítik. Erre leginkább a LOM (Learning Object Metadata) szabvány nyújt lehetőséget. Itt lásd a „Szerzői nézet” mellett találhatók a tananyag-tartalomhoz rendelhető „Tulajdonságok”-at. Ez alatt lehet megadni a tananyagtartalom-csomag formátumát is, amely az eXe programban lehet XHTML, SCORM 1.2, IMS 1.3 tartalomcsomag vagy pedig weboldal. A Dublin Core (DC) alapú metaadat-megadás csak a tananyag-egység azonosítására szolgál. A LOM szabvány lehetőséget ad néhány pedagógiai szempontból is hasznos információn túl (nehézségi fok, a feldolgozás becsült időszükséglete, célcsoport stb.) az elemek közötti összefüggések tárolására, valamint a tananyag-elemek minősítésére is. A LOM által hordozott információk azonban elsősorban a tervezéskor, a tananyag-elemek felhasználásakor, vagyis a legalkalmasabb elemek kiválasztásakor jutnak szerephez. A metaadatok alkalmazása leginkább akkor válik fontossá, ha nagyméretű tananyag-adatbázisokat kívánunk létrehozni. Ezek az adatok hasznosak lehetnek ugyan, de nincsenek hatással a tananyag-elsajátítás folyamatára. Annál inkább hatással lehet a tananyag-elsajátítási folyamatra az IMS (Information Management System) ajánlása az ún. Simple Sequencing (SS). Az SS-ben foglaltak gyakorlatilag a tananyag feldolgozási útvonalának megadásához nyújtanak eszközkészletet. Itt szintén meta-információkról van szó, ezért ezek az információk is a Manifest állományba kerülnek. (3. ábra) Az IMS ajánlás szellemében a tananyag tervezője a tananyag strukturális kialakításán túl előre megtervezheti a tanulási tevékenységeket is. Az így megadott tevékenység-egységek (aktivitások) bejárási sorrendjének érvényesítésére a navigációs szabályok szolgálnak. Az IMS SS ajánlása bekerült már a SCORM 2004 legújabb verziójába is. A 8. ábra bal alsó sarkában azokat az elemeket, tanulási objektumokat (iDevices) választhatjuk ki, amelyeket felhasználva az egyes tananyag-egységek összeállíthatók. Ezek a következőképpen csoportosíthatók: − Média-objektumok ~ Flash animáció/videó ~ Kép megadása szöveggel (9. ábra) ~ Képgaléria ~ Kép megadása nagyobb méretben is (Nagyító) ~ MP3 ~ Képletszerkesztő ~ Java applet ~ Szövegmegadás ~ Tetszőleges állomány csatolása (pl. pdf, ppt) − Tudás-ellenőrző tesztek ~ Igaz-hamis kérdés ~ Szókitöltős kérdés ~ Feleletválasztós kérdés (egy vagy több jó válaszlehetőséggel) − A tanuló tevékenykedtetése, gyakoroltatása ~ Esettanulmány készítése (történet/probléma/szituáció – az esettanulmányhoz kapcsolódó tevékenység – vita indítása/kérdés megfogalmazása) ~ Olvasni való (a szöveg, amit el kell olvasni – az olvasmányhoz kapcsolódó tevékenység – vita indítása/kérdés megfogalmazása) ~ RSS (híroldalakhoz, blogokhoz kapcsolódás) ~ Reflexió (gondolkodtató kérdésre adandó válasz)
~ Tevékenység (a tanuló által megoldandó feladat) ~ Wiki (egy szabadon szerkeszthető Internet alapú enciklopédia) − Egyebek ~ Célok megadása ~ Előismeretek megadása ~ Külső web-oldalra való hivatkozás
9. ábra A kép szöveggel tananyag-elem megadása Az elkészített SCORM alapú tananyag-egységeket általában zip formátumban menti a program, amelyeket az integrált e-learning keretrendszerek már könnyen fogadni képesek. 3. A Moodle mint virtuális tanulási környezet Egyrészt a Moodle (Modular Object-Oriented Dynamic Learning Environment, azaz moduláris objektum-orientált dinamikus tanulási környezet) egy LMS (Learning Management System) alkalmazás, vagyis egy tanulásirányítási rendszer, egy e-learning keretrendszer. Az LMS feladata egyrészt a felhasználók azonosítsa, másrészt pedig, hogy szerepkörük és jogosultságaik szerint összerendelje őket a megfelelő tananyagokkal. E tananyagok itt kurzusokba vannak szervezve. Az LMS szerverek további feladata még a felhasználók tevékenységeinek, továbbá a tanulás szempontjából fontos adatok tárolása, mely adatok a későbbiek során alapul szolgálnak különféle statisztikák elkészítéséhez. E statisztikák hasznos információkkal szolgálnak a tanulók előmeneteléről és a tanítás-tanulási módszer hatékonyságáról. Másrészt a Moodle egy szabad forráskódú (Open Source), a GNU General Public Licence hatálya alá tartozó keretrendszer. A rendszer első számú fejlesztője Martin Dougiamas (Perth, Ausztrália), de mint szinte minden szabad forráskódú szoftver esetében a fejlesztésbe sok-sok
„önkéntes” fejlesztő is bekapcsolódik. A rendszer igen széles körben elterjedt Világszerte és nálunk is. A Moodle hazai elterjesztésében élen jár a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán Papp Gyula vezetésével létrejött műhely. Egy olyan Internetes portált működtetnek (moodlemoot.kftkf.hu), amely vitafórumot, „tanácskozó gyűlést” (az óangol moot szó jelentése) biztosít a Moodle-t alkalmazók népes táborának. A Moodle mellett más keretrendszereket is érdemes megemlíteni. Ezek kategorizálása is igen nehézkes, hiszen más és más lényegi elemét hangsúlyozzák a virtuális tanulási környezetnek. A virtuális tanulási környezet lehetővé teszi a számítógép alapú tanulást, az e-learninget. Ezeket gyakran hívják tanulásszervező keretrendszereknek (LMS, Learning Management System), ilyen például a Claroline, Scholar360, kurzusszervező keretrendszernek (CMS, Course Management System), erre példa a Moodle, a Dokeos és az eCollege, tanulástámogató keretrendszernek (LSS, Learning Support System), erre példa a Blackboard és a WebCT, végül kollaboratív tanulási környezetnek (CLE, Collaborative Learning Environment), melyre példa a Sakai Project. A továbbiakban inkább az integrált elektronikus tanulási környezet elnevezést preferáljuk , ugyanis ezek a rendszerek az Internet legfontosabb szolgáltatásait integrálták sajátos pedagógiai szempontok alapján. Ez utóbbiak közül kiemelhető a konstruktív pedagógiai alapvetésen nyugvó kollaboratív és kooperatív tanulási formák előtérbe állítása az önálló tanulás során. A virtuális tanulási rendszerek által nyújtott szolgáltatások többnyire megegyeznek egymással. A SCORM kompatibilis tananyag-fejlesztések pedig átjárhatóságot biztosítanak egyik rendszerből egy másikba. A tananyag-közlés és -feldolgozás legfontosabb eszközeit a hazánkban legelterjedtebb rendszeren, a Moodle-ön keresztül kívánjuk bemutatni. A program grafikus felületét a 10. ábra mutatja.
10. ábra Egy Moodle keretrendszerben bemutatott kurzus grafikus felülete A virtuális tanulási környezet által kínált objektumok az alábbi kategóriákba csoportosíthatók: tananyag-közlés és -feldolgozás, kommunikáció, ellenőrzés és értékelés, felhasználói tevékenység nyomon követése, egyéb műveletek. A Moodle az egyes objektumokat két csoportba sorolja: forrás objektumok, ahol a tanuló passzív; és tevékenység objektumok, ahol pedig aktív, kollaboratív tevékenységet hajt végre.
3.1 Tananyag-közlés és –feldolgozás A tananyag-közlés során a tanuló inkább passzív szemlélőjévé, míg a tananyag-feldolgozás során tevékeny részesévé válik saját tanulásának. Ez utóbbi esetben gyakran visszajelzéseket kap a munkájáról, a rendszer elágazásokat is tartalmaz, biztosítva ezáltal az egyénre szabott tananyag-feldolgozási útvonalat. a) Szabványos formátumú tananyag-tartalmak A korábban ismertetett, a SCORM 1.2 vagy pedig az IMS 1.3 szabványnak megfelelő tartalomcsomagok könnyen feltölthetők a Moodle-be. E csomagok fejlesztéséhez például a korábban bemutatott eXe program is hasznos eszköznek bizonyulhat. A SCORM tartalomcsomag olyan Internetes tartalmak összerendezett együttese, amely az AICC-, vagy pedig a SCORM-szabvány tanulási objektumai szerint lett összeállítva. E csomagban, a tömörített állományban (zip) szerepelnie kell egy imsmanifest.xml fájlnak, amely megadja például a SCORM-kurzus szerkezetét, forrásainak helyét stb. Az AICC-csomagot 4-7 db állomány alkotja, ilyen például a kurzusleíró állomány (kiterjesztése „crs”), a kurzus szerkezetét leíró állomány (kiterjesztése „cst”) és a hozzárendelhető egységeket tartalmazó állomány (kiterjesztése „au”) A tanuló munkáját a SCORM/AICC-tevékenység során folyamatosan értékelik, így minden teljesített SCO (megosztható tartalmi objektum) után egy pontozási oldalon jelzést kap az előmeneteléről. b) Beépített HTML alapú tananyag-tartalmak A Moodle is rendelkezik egy beépített HTML alapú elektronikus tananyag-szerkesztővel. Ebben az esetben a létrehozott tananyag a rendszer adatbázisában és nem külön állományként jön létre. A 11. ábrán látható szerkesztő felület alapján megállapítható, hogy kezelése egy szövegszerkesztő ismereténél nem igényel nagyobb szakértelmet. Ebben az esetben a megfelelő formázáshoz szükséges ikonokat kell csak használ. E tekintetben speciális elemnek tekinthető a „horgony” és a „lánc”, melyekkel az oldalon belül, a Moodle-ben egy másik oldalra vagy pedig egy külső oldalra lehet „linkelni” (hivatkozni).
11. ábra A beépített HTML alapú elektronikus tananyag-szerkesztő grafikus felülete A web-lap szerkesztésben jártasabb felhasználók használhatják direktben az ún. HTML tageket, utasításokat, beleértve a Javascript-kódokat is. Ilyenkor a „< >” jelre kell kattintani. c) Külső tananyag-tartalmakra való hivatkozás E tananyagok lehetnek az Interneten elhelyezett HTML alapú oldalak, elektronikus tananyagok, de a Moodle könyvtárrendszerébe is feltölthetünk elektronikus dokumentumokat, például szöveges dokumentumokat (doc, pdf), prezentációkat (ppt), videó-állományokat (mpg) stb. A külső HTML dokumentumokra való hivatkozás a tartalomváltozás
szempontjából előnyös, azonban kockázatos is lehet, ugyanis ha a fejlesztő eltávolítja az oldalt, akkor a külső hivatkozás is érvényét veszíti. A Moodle támogatja a teljes könyvtári tartalmak megjelenítését és az elektronikus dokumentumok rendszerbe való feltöltését, majd ezek megjelenítését is. A keretrendszer rendelkezik egy beépített szövegalapú tartalomszerkesztővel is. Ennek segítségével lehet például megadni a kurzussal kapcsolatos információkat, tantárgyi követelményeket stb. d) Fogalomtárak, fogalomgyűjtemények A tananyag-feldolgozás hasznos segédeszközei a fogalomtárak. Ezen objektum alkalmas a kurzushoz kapcsolódó fogalmak és szakkifejezések szótárszerű összerendezésére. A Moodle kétféle fogalomtár-típust tartalmaz, a fő-fogalomtárat, melyből kurzusonként csak egy lehet, és az ún. másodlagos fogalomtárat, melyből több is lehet, akár minden témához tartozhat egy. A másodlagos fogalomtárakban szereplő fogalmakat átvihetjük a fő-fogalomtárba. A fogalomtárakon belül fogalomkategóriákat hozhatunk létre, majd ezekhez rendeljük hozzá az egyes fogalmakat. A fogalmakhoz szöveges definíciót rendelhetünk, de lehetőségünk van csatolt állományként képek, ábrák megadására is. Megadhatjuk a fogalom szinonimáit, de többféle értelmezését is. A fogalomtár szerkesztését végezheti a tanár, de bővítésébe a tanulók is bevonhatók. A fogalomtárak megjelenítési módjuk szerint lehetnek: − egyszerű fogalomtár, melyben a fogalmak szótári formában vannak megadva, a csatolt állományok pedig hivatkozásokként láthatók − folyamatos megjelenítésű fogalomtár, ahol a fogalmak követik egymást és csak a szerkesztő ikonok választják el őket egymástól − teljes fogalomtár, melyben a fogalmak fórumszerűen jelennek meg − enciklopédiaszerű, ahol a csatolt képek a sorok között jelennek meg − GYIK, a leggyakrabban feltett kérdések megjelenítésére.
12. ábra A fogalomtár szerkezeti felépítése
A fogalmak a legkülönbözőbb szempontok alapján kereshetők, például kategória szerint, abc szerint stb. (12. ábra) A fogalomgyűjtemények egy másik csoportja a wiki. A wiki, vagy másnéven wikiwiki (hawaii eredetű szó, jelentése fürge) egy olyan rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a felhasználók ezen objektumhoz új tartalmakat adjanak hozzá, vagy módosítsák azokat. Felépítése és szerkezete legtöbbször lexikon jellegű, fejlesztése történhet egy speciális leírónyelv, vagy pedig HTML formátumban. A wiki tehát igazi hiperszöveg médium, navigációs rendszerét tekintve nem lineáris felépítésű. Az egyes oldalakon hivatkozások találhatók más oldalakra, léteznek hierarchikus navigációs oldalak is. A hivatkozások speciális jelöléssel adhatók meg, ez az ún. „hivatkozási mód”. A wiki lapjait bárki szerkesztheti, ami néha hibás, pontatlan információk elhelyezését is eredményezheti. A wiki filozófiája mégis az, hogy sokkal inkább lehetővé kell tenni a hibák kijavítását, mint sem, hogy megnehezítsük azok elkövetését. e) Lecke A Moodle lecke nevű objektuma többoldalas tananyag-tartalmak rugalmas összekapcsolására szolgál. Általában minden képernyőoldal egy kérdéssel és hozzá egy sor lehetséges válasszal zárul. A válasz jóságától függően a tanuló vagy tovább lép a következő képernyőoldalra, vagy pedig visszajut az előzőre. Az adott válaszhoz ún. ugrópont is tartozik, amely lehet relatív – adott oldalhoz, vagy a következő oldalhoz való ugrás – vagy pedig abszolút – a lecke bármely oldalát vagy a lecke végét megjelölő ugrás. A megjelenítendő oldalak sorozatát a lecke logikai sorrendje határozza meg. E sorrendet csak a kurzus szerkesztője és a tanár láthatja.
13. ábra a lecke objektum szerkesztő felülete A logikai sorrend mellett minden lecke rendelkezik navigálási sorrenddel is. Ez az oldalaknak a tanulók által észlelt sorrendjét adja. Mivel a navigálás sorrendjét az egyes válaszokhoz megadott ugrópontok határozzák meg, ezért az számottevően eltérhet a logikai sorrendtől. Olyan oldal is kialakítható, amelyen egyáltalán nincsenek válaszok. A tanulók ilyenkor egy „Tovább” menüpontot látnak a lehetséges válaszok helyett. A leckében való tájékozódást elősegítendő ún. elágazási táblázatok is létrehozhatók, amelyek a tartalomjegyzék szerepét is betölthetik. Az elágazási táblázatok olyan egyszerű oldalak, amelyeken a lecke többi oldalára vonatkozó hivatkozások jelennek meg. Minden hivatkozás két összetevőt tartalmaz, a leírást és azon képernyőoldal címét, ahová a rendszer ugrani fog.
Az elágazási táblázat alfejezetekre osztja fel a leckét. Egy elágazáshoz több képernyőoldal sorozat is tartozhat. Az elágazás végét egy speciális oldal tartozik, amely az előző elágazási táblázathoz vezeti vissza a tanulót. Egy adott lecke a tartalom függvényében több elágazási táblázatot is tartalmazhat. Az elágazási táblázat – bekapcsolt pontozás esetén – mutatja a tanuló teljesítményét a leckében szereplő tananyag feldolgozása során. Ha a tanuló nem éri el a lecke végét és ideiglenesen befejezi a tanulást, akkor a legközelebbi visszatérésekor lehetősége van a lecke újrakezdésére, vagy pedig onnan folytatására, ahol az utolsó helyes választ adta a lecke feldolgozása során. A kérések tömbökbe is szervezhetők. A tömb olyan kérdéshalmaz, amelyből egy vagy több kiválasztása véletlenszerűen történik. A tömböket ún. tömb-vége oldallal kell lezárni (ellenkező esetben a lecke végét a rendszer tömb végeként kezeli). 3.2 Kommunikáció Fontos részét képezi az integrált elektronikus tanulási környezeteknek a tanuló – tanár és a tanuló – tanuló közötti kommunikációs eszköztár. Ezek on-line és off-line eszközei az „Üzenetek”, a „Fórum”, a „Csevegés” és a „Válasz”. a) Üzenetek Az Üzenetek egy általános Moodle objektum, nem kötődik egyetlen kurzushoz sem, hanem ezáltal bárkivel kapcsolatba léphetünk a rendszeren belül. Online üzemmódban chat-ként, míg offline állapotban e-mail-ként működik, vagyis egy következő belépéskor tájékozódhatunk, hogy kitől és mikor érkezett üzenetünk (14. ábra). Ha egy meghatározott ideig nem olvassuk el a kapott üzenetünket, akkor a Moodle saját e-mail címünkre továbbítja a beérkezett levelünket. Online üzemmódban egy ablakban jelenik meg, hogy éppen kik tevékenykednek velünk párhuzamosan az adott kurzusban. Tanárként csoportos üzeneteket is tudunk küldeni a kijelölt tanulóknak, vagy pedig a tanulásban elmaradott tanulókat megjelölhetünk és őket a rendszer automatikusan figyelmezteti például a feladatok leadása előtt néhány nappal.
14. ábra Moodle-üzenetek listája b) Csevegés A Moodle „Csevegés” nevű objektuma – a chat-hez hasonlóan – egy egyszerű, valós idejű, szinkron kommunikációs eszköz (15. ábra). Ehhez a tevékenységhez szükséges, hogy a résztvevők be legyenek jelentkezve az adott kurzusra. Ezt a csevegés idejének, valamint a csevegések ismétlődésének a megadásával tudjuk meghatározni. Ha viszont nem állítunk be időintervallumot, akkor a „csevegőszoba” folyamatosan aktív.
15. ábra A Moodle „csevegőfelülete” c) Fórum A „Fórum” egyfajta Internetes „üzenőtábla”, ahol a kurzus résztvevői kérdéseket tehetnek fel és válaszolhatnak meg egymásnak. Ez egy aszinkron, vagyis nem valósidejű szolgáltatása a Moodle-nek (16. ábra). E tevékenység-objektumnak többféle fajtája is létezik. − Egyszerű vita, amikor csak egy vitatéma van a fórumban és ehhez szólhatnak hozzá a kurzus résztvevői. − Általános célú fórum, olyan nyitott fórum, ahol bárki bármikor kezdeményezhet új témát. − Kiterjesztett fórum, ahol minden résztvevő csak egy vitatémát adhat meg, de a hozzászólás nincs korlátozva.
16. ábra A fórumok összefoglaló megjelenítése A „Fórum” többféle módokon konfigurálható, célszerű azonban úgy beállítani, hogy a kurzus minden résztvevője egyidejűleg e-mail-t is kapjon a különböző hozzászólásokról. Speciális szolgáltatások például a csatolt állomány illesztése a hozzászóláshoz és a hozzászólások értékelése, pontozása is. A fórum zárolása azt jelenti, hogy lezártnak tekintjük a vitát, és onnantól kezdve ahhoz már nem lehet hozzászólni.
d) Válasz Ez az objektum a felhasználók közötti egyszerű kapcsolattartás lehetőséget biztosítja. A tanár például egy tájékozódó kérdést fogalmaz meg, megadja a lehetséges alternatívákat, melyek közül a tanuló választ. A 17. ábrán lévő példa során a tanulóknak egy projekt-feladat témakörét kellett kiválasztaniuk. A lehetséges opciókat megadtuk, a tanulóknak egy meghatározott időintervallumban ki kellett választaniuk azt a témát, amelyet a félév során tanult eszközök felhasználásával kellett megoldaniuk.
17. ábra A „Válasz” objektum grafikus felülete 3.3 Ellenőrzés és értékelés A kurzus teljesítése során számtalan lehetőségünk nyílik a teljesítményképes tanulói tudás ellenőrzésére. A korábban bemutatott „Lecke” és „Fórum” objektumok is kínáltak erre lehetőséget, azonban kifejezetten erre a célra fejlesztették ki az alábbi eszközöket. a) Tesztek A tanulói tudás ellenőrzésének és értékelésének egyik legfontosabb eszköze a teszt. A kérdések típusa lehet feleletválasztásos, kiegészítéses, igaz/hamis, feleletpárosításos, relációanalízises, esszé jellegű stb. E kérdések egy kategorizált adatbázisban kapnak helyet, és lehetőségünk van kurzuson belüli újbóli felhasználásukra, vagy akár kurzusok közötti átvitelre is. A Moodle egyik legjobban kidolgozott szolgáltatása ez az objektum.
18. ábra A „Teszt” objektum szerkesztőfelülete A tesztszerkesztés során többek között az alábbi opciók közül választhatunk: − a kérdések véletlenszerű generálása, − a kérések és/vagy a válaszok összekeverése, − időkorlát beállítása, − a próbálkozások számának megadása, − csoportonkénti tesztgenerálás, − ponthatárok beállítása, értékelés. Az időkorlát, a tesztmegoldás pontos időintervalluma, a véletlenszerű kérdésgenerálás valamint a kérdések és a válaszok összekeverése nagyban hozzájárul a biztonságos vizsgafeltételek megteremtéséhez.
19. ábra A tanulói eredmények megjelenítése A tesztmegoldást követően azonnal megjelenik az eredmény (19. ábra). A tanuló kérdésenként egyesével ellenőrizheti a helyes megoldásokat, a tanár pedig kérdésenként tételes elemzést hajthat végre (20. ábra). Szükség esetén a tanár az újrapontozás és a kézi pontozás lehetőségével is élhet.
20. ábra A kérdések tételes elemzése
b) Feladat A tanuló a kurzus teljesítése során feladatokat oldhat meg. E tetszőleges formátumú digitális tartalmak (doc, pdf, jpg, gif, ppt stb. állományok) könnyedén tölthetők fel a rendszerbe. Jellegzetes feladatként megemlíthető az esszé, a projekt, a jelentés stb. Ez az objektum magában foglalja az értékelési eszközöket is. A feladatok leadási intervalluma, az egyidejűleg feltölthető állományok mérete és száma ugyancsak beállítható. A feladatbeadást követően a tanár könnyen megnyithatja a feltöltött állományokat, majd mind szöveges, mind pedig pontszám alapú értékelést ad a feladatra.
21. ábra A tanulói munka értékelése c) Műhelymunka A „Műhely” nevű objektum révén a csoporttársak értékelik egymás munkáit, projektjeit, esszéit továbbá véleményt formálhatnak bizonyos mintafeladatokról, mintaprojektekről. Itt gyakorlatilag egy fórummal kibővített feladatleadásról van szó. Egy műhely kialakítása három fő lépésből áll. Először is hozzá kell adni a kurzushoz egy „Műhely” objektumot, majd ki kell alakítani az értékelő rendszert végül, ha a tanár úgy ítéli meg, akkor mintafeladatot tölthet fel a kurzusba.
22. ábra A tanulói feladat értékelése a „műhelyben” d) A tanuló munkájának egyedi ellenőrzése, értékelése
A „Napló” nevű objektum lehetővé teszi egyetlen tanuló tevékenységének közvetlen ellenőrzésére. A tanár egy feladat megoldását vagy egy téma kidolgozását kéri az adott tanulótól. E személyre szabott feladat megoldását a tanuló feltölti a rendszerbe, a tanár értékeli azt, sőt további átdolgozást is kitűzhet. E tevékenység a névre szóló naplóban pontszámmal ellátva kerül tárolásra. Ezen objektum szakdolgozatok, portfoliók, projektmunkák kiadására és folyamatos értékelésére kiválóan alkalmas. e) A kurzus értékelése A „Felmérés” objektum segítségével a tanár hasznos információkat kap a tanulók tanulási stílusáról online környezetben. E vizsgálatokban használt kérdőívek összeállítása során a konstruktivista pedagógia alapelveiből indultak. Az objektum által használt két kérdőív a COLLES (Constructivist On-Line Learning Environment Survey) és az ATTLS (Attitudes to Thinking and Learning Survey). A COLLES kérdőív 24, hat kategóriába sorolt megállapítást tartalmaz, amelyek az online tanulási környezet minőségével kapcsolatosak: − relevancia, vagyis milyen mértékben kapcsolódott az online tanulás a tanulók szakmai munkájához (23. ábra), − reflexió vagyis, hogy az online tanulás ösztönözte-e a tanuló kritikai, reflektív gondolkodását, − interaktivitás, tehát, hogy milyen mértékben kapcsolódtak be a tanulók az online jellegű párbeszédbe (pl. fórum, chat), − a tutor támogatása, azaz mennyire eredményesen vonták be a tanulókat az online tanulásba, − a tanulótársak támogatása, vagyis hozzájárultak-e az adott tanuló eredményes tanulásához, − interpretáció, vagyis hasznára vált-e a tanulóknak és a tutoroknak az egymással való online kommunikáció. A COLLES kérdőív a társas tanulás konstruktivista elméletén alapul, mely szerint a tanuló egy aktív fogalomalkotóként értelmezhető egy interaktív társas, közösségi tanulási környezetben. Ezen elmélet szerint a tanulók reflektív módon működnek együtt annak érdekében, hogy a megértés egy teljesen új, magasabb szintjére jussanak el. Ezen együttműködés nagymértékben hozzájárul a tanulók kommunikációs kompetenciájának fejlődéséhez, hiszen mind a tanárral, mind a csoporttársakkal nyílt és kritikai párbeszédet folytathatnak. E beszélgetések, viták célja a kölcsönös megértésre való törekvés, amely bizonyos fokú empátián és kritikai gondolkodáson alapul. (Taylor – Maor, 2000)
23. ábra A COLLES kérdőív egyik témaköre
24. ábra Az ATTLS felmérés kérdőíve (részlet) Az ATTLS kérdőív kifejlesztői, Galotti és mtsai (1999) a nemek tanulási és gondolkodásbeli sajátosságainak összehasonlítását célzó kutatási eredményekből indultak ki. Véleményük szerint ezen elmélet alapján összeállított kérdőív alkalmas arra, hogy megvizsgálhassuk a beszélgetés minőségét egy együttműködést lehetővé tevő környezetben. Az elmélet kétféle tanulási stílust különít el: a társas vagy együttműködő tanulás és az individuális tanulás. E két tanulási stílus elkülönítéséhez két megismerési, megértési módot – együttműködésben, kapcsolatban létrejövő megértés (CK, Connected Knowing), önálló munkán alapuló, elkülönülő, társaskapcsolatoktól mentes megértés (SK, Separated Knowing) – különít el. A kérdőív kitöltése során magasabb CK értéket kapott tanuló az online tanulás során eredményesebben működik együtt társaival, könnyebb vele is együttdolgozni és hajlamosabb mások gondolatainak továbbfejlesztésére is. Ellentétben a magasabb SK pontszámot kapott tanulóval, aki sokkal kritikusabban és vitatkozóbban viszonyul az online tanuláshoz. A magas CK értéket szerzett tanuló érzékenyebben viszonyul a társaihoz. Nagy empátiával rendelkezik, odafigyel és addig próbál kérdéseket feltenni, amíg rá nem tud hangolódni a gondolkodás menetére vagyis, amíg nem képes más szempontból vizsgálni a dolgokat. Úgy tesz szert ismeretekre, hogy úgy képes másokkal megosztani azt a tapasztalatot amire ő tett szert, hogy az náluk is belátáshoz, megértéshez vezet. Másokkal kommunikálva igyekszik elkerülni a konfliktusokat, gyakran tesz logikus javaslatokat annak érdekében, hogy segíteni tudjon másokon. A magas SK értéket szerzett tanuló mindig az objektivitásra törekszik, igyekszik érzelmeit távol tartani az eszmecserétől. Más, az övétől eltérő nézeteket valló emberekkel folytatott megbeszélései során szereti megvédeni saját gondolatait, a logika bevetésével keresi társa elgondolásainak gyenge pontjait. Kritikusan viszonyul az új ötletekhez, elképzelésekhez, kivéve, ha azok tankönyvekből, szakértő oktatóktól vagy saját közvetlenül tapasztalásából származnak. A vizsgálatok szerint ez a két tanulási stílus egymástól független, visszatükrözi a tanulást, de alkalmatlan a tanulási képesség mérésére. f) Összesítés, minősítés Mint azt az előzőekben láttuk a Moodle számos lehetőséget kínál a tanulók munkájának ellenőrzésére, értékelésére. A kurzus teljesítése végén érdemjegyet kell adnunk a tanulónak. Ennek kapcsán a keretrendszer két szolgáltatását szükséges kiemelnünk. A „Skálák” és a „Pontok” a rendszer adminisztrációs lehetőségei közé tartoznak. A „Skálák” menüpont alatt kell megadni a tudásszintekre általánosan használt elnevezéseket, például elégtelen, elégséges, közepes, jó, jeles. A Moodle bármilyen más szintek megadását is támogatja. A tanulók fórumbeli aktivitásának értékelésére az előző pontban leírt ATTLS módszer szolgál. Itt felállítható egy olyan skála, amelynek egyik végpontján az elkülönülő, társas
kapcsolatoktól mentes, míg másik végpontján az együttműködés révén létrejövő megértés áll. A valóságban a tanulók valahol ezen két szélsőérték között foglalnak helyet. A hatékonyan együttműködő tanulócsoport esetén a legjobb, ha a kétféle módon megszerzett tudást mindenki képes hasznosítani. Online fórum esetén egy elküldött üzenetben ezen ismérvek külön-külön, de egyszerre is megjelenhetnek. Az, aki többnyire együttműködésen alapú megértésről tesz tanúbizonyságot, előfordulhat, hogy egy igen elkülönülést sugalló üzenetet küld a fórumon keresztül, és ez megfordítva is igaz lehet. Az üzenetek e skála szerinti osztályozásának célja egyrészt elősegíteni az üzenetküldő tanulási stílusának jobb megértését, másrészt pedig visszajelzést adni az üzenet küldőjének arról, hogyan látják őt mások. Ezen értékelés szerepe végeredményben a kommunikáció és a tanulás elősegítése. A „Pontok” menüpont a tanulóknak a kurzus teljesítése során szerzett rész-, ill. összpontszámainak a megjelenítésére szolgál (25. ábra). Az eredmények xls formátumban is lementhetők, így lehetőségünk nyílik azok további feldolgozására egy táblázatkezelő program felhasználásával.
25. ábra Az összpontszámok megjelenítése 3.4 A tanulási tevékenység nyomon követése A hagyományos tanulási forma egyik legneuralgikusabb pontja a tanuló munkájának folyamatos nyomon követése. Nagy osztálylétszám, csoportlétszám miatt nagyon nehezen tudunk a tanulóval, a hallgatóval mint egyénnel elkülönülten foglalkozni. Nehezen tudjuk a megértésbeli hiányosságait orvosolni. A Moodle egy alkalmas eszközt kínál arra, hogy mind az adott tanuló mind pedig a tanulócsoport egészére vonatkozóan dokumentált adatokkal rendelkezzünk az összes tevékenységről. Ezek elemzése elvezet a megértésbeli hiányosságok feltárásához és orvoslásához, továbbá a tanulási előmenetel ellenőrzéséhez, értékeléséhez.
26. ábra A tanuló tevékenysége az 1. témában Az adott tanuló tevékenységéről készíthetünk teljes jelentést (26. ábra) és statisztikai kimutatást (27. ábra) is. Az előbbi alkalmas az egyes tanulási tevékenységeknek az áttekintésére. A 26. ábráról leolvashatjuk, hogy az adott tanuló az „Elméleti áttekintés 1” nevű elektronikus tananyagot négyszer tekintette meg, míg a hozzátartozó két önellenőrző tesztet négyszer megoldotta és ott milyen eredményeket ért el. A 27. ábra az adott tanuló kommunikációs („Üzenetek”) és tananyag-feldolgozási („Nézetek”) tevékenységét mutatja a kurzus teljesítése során.
27. ábra A tanuló tevékenységi gyakorisága a kurzus teljesítése során A fenti statisztika a csoport vonatkozásában is elkészíthető (28-29. ábra).
28. ábra Tevékenységekről szóló összefoglaló jelentés (részlet) A tanulási tevékenység nyomon követése sajnos nem a legerősebb szolgáltatása a Moodlenek. További lehetőségek nyílnak meg a tanárok előtt, ha a tanulási tevékenységek vizsgálatába web-bányászati eszközöket is bevonnak. A könnyebben kezelhető eszközök közül érdemes kiemelni a Google Analytics, míg a professzionális eszközök közül az SPSS Clementine programokat. E vizsgálatok alapját azon az Apache szerveren keletkező combine log fájl alkotja, amelyre a Moodle-t feltelepítették. E fájlban dokumentálásra került valamennyi, a hallgató tanulási tevékenységét jelző adat. Ezen adatbázis felhasználó, látogatás (vizit), oldalletöltés és felhasználói interakció szerinti elemzésére az SPSS Clementine program szolgált. E témakör kifejtésére egy önálló tanulmány érdemes szánni.
29. ábra Valamennyi tanulói tevékenység a kurzus teljesítése során Összegzés A digitális pedagógia az elektronikus formátumú tananyagok, a virtuális tanulási környezetek és egyéb tanulástámogató, -irányító és -szervező rendszerek oktatásban való alkalmazásának didaktikai, módszertani és oktatástechnológiai kérdésköreivel foglalkozik. Jelen tanulmány rövid áttekintést kívánt nyújtani a virtuális tanulási környezetet támogató keretrendszerek
szabványos elemeiről és egy, a hazai felsőoktatásban és felnőttképzésben széles körben elterjedt rendszer (Moodle) legfontosabb tanulástámogató eszközeiről. A társas tanulás konstruktivista megközelítése alapján szervezett rendszer alapvető eszközei közül kiemelhető a tananyag-közlés és –feldolgozás, a kommunikáció, az ellenőrzés és értékelés, továbbá a tanulási tevékenység nyomon követése. Irodalomjegyzék Benedek, A. (2007): Digitális pedagógia, mobil tanulás és új tudás. Szakképzési Szemle, XXIII. évf. 1. sz. p7-19 Falus, I. (1998): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p540 Galotti, K. M. – Clinchy, B. M. – Ainsworth, K. – Lavin, B. – Mansfield, A. F. (1999): A New Way of Assessing Ways of Knowing: The Attitudes Towards Thinking and Learning Survey (ATTLS). Sex Roles, 40(9/10), 745-766. SCORM 2004 3rd Edition, version 1.0, ADL, 2006, adlnet.gov Taylor, P. and Maor, D. (2000): Assessing the efficacy of online teaching with the Constructivist On-Line Learning Environment Survey. In: Herrmann, A. – Kulski, M. M. (eds), Flexible Futures in Tertiary Teaching. Proceedings of the 9th Annual Teaching Learning Forum, 2-4 February 2000. Perth, Curtin University of Technology (surveylearning.moodle.com/colles/) Moodle nemzetközi honlap: moodle.org
