A művészet mint vizuális kommunikáció Összegzés Szerző: Fabiny Tibor és Sepsi Enikő Lektor: Buda Béla
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Tartalom • • • •
Első rész : A fogalmi metafora kultúraértelmező szerepe Második rész: A képzőművészeti, irodalmi és színházi kommunikáció Harmadik rész: Az Erzsébet-kori színház és a shakespeare-i dráma Negyedik rész: Az anamorfizmus (Orosz István) és interpretáció
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A fogalmi metafora kultúraértelmező szerepe George Lakoff szerint a metaforák irányítanak bennünket. De mik ezek a metaforák? A bevezetőben megértettük, mit ért Lakoff és Johnson fogalmi metaforán, s az irodalmi részben mintegy ezen belül szóltunk a nyelvi metaforákról. A retorika kezdeteitől kimutatható az a tendencia, hogy a metaforát mint az összes szókép (trópus) metaformájaként értelmezi (lásd „képes beszéd”, „átvitt értelem”). Donald Davidson találó megfogalmazása szerint a metafora a nyelv álommunkája (What metaphors mean). A tananyagban végigvitt művészeti példák mind azt sugallják, hogy a metafora lehetővé teszi az adott művészeti ág nyelvének vagy jelrendszerének (materialitásának) és kódjának, szerkesztési elveinek, szabályszerűségeinek a láthatóvá tételét vagy adott esetben transzgresszióját. A művészet mindig valaminek az áthágása, a művészet kizökkent a hétköznapi valóságból. A dokumentumfilm a társadalom emlékezetében a vizuális metaforikus kifejezésmód egyik valóságmegörökítő eszköze. A digitális multimédia megjelenésével egyre nagyobb szerepet kap a társadalomtudományok segédmédiumaként a valóság metaforikus és tényszerű tükrözésében, s így alapvető fontosságú a társadalmi viszonyok és kulturális jelentések elméleti kifejtésekor. Ezt a dokumentatív megnyilvánulást a fogalmi metaforák nyelven kívüli megvalósulásának nevezzük, amely a társadalmi jelenségek (a politika vagy az olyan absztrakt jelenségek mint az erkölcs, a társadalmi szokások és konfliktusok) bemutatását szolgálja. A fogalmi metaforák átszövik a társadalmi, művészi, lelki-szellemi és kulturális életünket. A dokumentumfilm a hétköznapi valóságból kinövő esszenciális (sűrített) valóságtükrözés, amely önmagán túlra is mutat. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A képzőművészeti, irodalmi és színházi kommunikáció A képzőművészet mint a vizuális kommunikáció sajátos formája, bizonyos jelentéstartalmak, üzenetek közvetítője, kezdettől fogva fontos szerepet játszott az európai kultúrában. A művészek koronként és kultúrkörönként más-más képi nyelvet, vizuális eszközöket alkalmaztak mondanivalójukat tolmácsolására, melyben a kompozíciónak, a színeknek, a fényeknek, a gesztusoknak és egyéb látványelemeknek egyaránt fontos szerepe volt abban, hogy a néző azonosítani és értelmezni tudta (tudja) az elé táruló látványt. Az irodalomban fellelhető vizualitást, a vizuális művészetek közül a film és színház irodalomhoz való kapcsolódásait, valamint a színházi vizualitás sajátos vonatkozásait vizsgáló témakörünk a színházi szemiológia eszközrendszerét használta és konkrét példákon keresztül mutatta be tárgyát. A befejezésben röviden még kitérünk a vizualitás kultúrájának egyik legpregnánsabb jelenségére, az ikonicitásban és szemiotikai utalásokban igen gazdag Erzsébet-kori színházra, azon belül is a shakespeare-i drámára. Az antik ut pictura poesis esztétikát visszhangzó paragone („összehasonlítás”) elv a festő és a költő párbeszédében jelenik meg az Athéni Timon elején (Hunt, 1984). Shakespeare nyelvezete rendkívül gazdag költői képekben, metaforákban és szimbólumokban; ezeknek a korabeli emblémakönyvekkel való párhuzamának tanulmányozása a drámák mélyebb jelentésrétegeit tárhatják fel (Daly 1984, Fabiny 1984, Mehl, 1998, Szőnyi, 1998). TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Az Erzsébet-kori színház és a shakespeare-i dráma A nyelvi emblémákon túl a drámai karakterek és a színházi kellékek is hordozhatnak önmagukon túlmutató jelentést: a színpadi beállítások (tableau vivant) és mozdulatok emblematikus erővel bírhatnak. Például a II. Richard-ban történik utalás a középkori rota fortunae („szerencsekerék”) ikonográfiájára, amely nemcsak díszlet, hanem jelentést hordozó és struktúraszervező erő is a drámában. Az Erzsébet-kori színházban divatos bosszúdrámák szemiotikájára Kiss Attila Atila hívta fel a figyelmet (Kiss, 1995). A shakespeare-i színház nemcsak a világról, hanem magáról a színházról szól, mert ha „Színház az egész világ” (theatrum mundi), akkor ugyanúgy a „Világ az egész színház”. A Hamlet nemcsak a dönteni képtelen hősről, a III. Richard nemcsak a gazemberről, a II. Richard nemcsak a lemondásra késztetett gyenge uralkodóról szól, hanem magáról a színházról; a shakespeare-i színház egyszerre „meta-színház” is. A színház nemcsak a természetnek, hanem magának a színháznak tart tükröt és tükröket: egyszer domborút, egyszer homorút (Géher, 1988).
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Az anamorfizmus (Orosz István) és interpretáció A festészet és a shakespeare-i dráma egyik érdekes kapcsolatára, az anamorfizmusra a legújabb kutatások mutatnak rá. A kifejezés azt jelenti, hogy csupán egy bizonyos optikai látószögből válnak értelmessé a „normális” látószögből csak torz formációt mutató zavaros foltok. Klasszikus példa id. Hans Holbein Követek című festménye, amelynek alján észleljük az első látásra torz foltot, amelyről a kellő látószögből derül csak ki, hogy az egy pontosan megformált koponya. Bár az anamorfizmus kifejezést először egy német jezsuita használta 1650-ben, Shakespeare korában még a „perspective” szót alkalmazták erre is. A téma kutatója, Orosz István költő, grafikus és művelődéstörténész szerint Shakespeare II. Richard-jában Bushy királynénak szóló szavaiban (2,2, 16-19), akárcsak a híres XXIV. szonettben „Mine eyes hath play’d tha painter…” erre a jelenségre történik utalás. Orosz saját fordításában a „perspective” szót „anamorf ábra” kifejezéssel adja vissza a II. Richard említett passzusában : „A könnyben ázó bús szem az egészt / részekre törten tükrözi, ahogy / anamorf ábra szemből nézve csak / zavaros kép, de ferdén s messziről / értelme lesz”. (Orosz 2013, 39). Jövőbeli kutatás feladata kideríteni, hogy az anamorfózis funckionálhat-e esetleg értelmezői elvként is, miszerint egy darabnak a szerző által (rejtve?) intencionált jelentése csak egy bizonyos értelmezői perspektívában jelenik meg. L. A making&meaning. Holbein’s Amassador c. filmet L. Az anamorfózis másik példájaként Andrea Mantegna Halott Krisztus c. képét a Vizualitás színházban c. témakörben TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Felhasznált irodalom • Arasse, Daniel 2010: Festménytalányok. Typotex, „Képfilozófiák”. • Arasse, Daniel 2012: Művész a műben. Analitikus ikonográfiai esszék. Typotex, „Képfilozófiák”. • Daly, Peter, „Shakespeare and the Emblem. The Use of Evidence and Analogy in Establishing Iconographic and Emblematic Effects int he Plays”, in Fabiny, Tibor (szerk.) 1984: Shakespeare and the Emblem. Studies in Renaissance Inconography and Iconology, Szeged, József Attila Tudományegyetem,117-1187. • Fabiny, Tibor (szerk.) 1984: Shakespeare and the Emblem. Studies in Renaissance Inconography and Iconology, Szeged, József Attila Tudományegyetem. • Farkas Zsolt: Pszichoretorikai vizsgálatok egy anbivalencia-elmélethez (PhD értekezés; A metafora nyitottsága c. rész) http://doktori.bibl.uszeged.hu/82/1/de_1292.pdf • Géher, István, „Shakespeare: tükör”, in, Fabiny Tibor – Géher István (szerk.) 1988: Új Magyar Shakespeare-Tár I. Hungarian Studies in Shakespeare, Budapest, Modern Filológiai Társaság, 9-15. • Hunt, John Dixon, „Shakespeare és a ’paragone’: Athéni Timon”, in Fabiny, T., Pál, J., Szőnyi, Gy. E. (szerk.) 1998 (1. kiad. 1987): A reneszánsz szimbolizmus. Ikonológia és műértelmezés 2. Szeged, JATEPress, 55-66. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Felhasznált irodalom • Kiss Attila, Atilla 1995: The Semiotics of Revenge. Subjectivity and Abjection in English Renaissance Tragedy. Szeged, JATEPress. • Loraux, Patrice 1993: Le tempo de la pensée, Párizs, Seuil. • Mehl, Dieter : „Emblémák az angol reneszánsz drámában”, in Fabiny, T., Pál, J., Szőnyi, Gy. E. (szerk.) 1998 (1. kiad. 1987): A reneszánsz szimbolizmus. Ikonológia és műértelmezés 2. Szeged, JATEPress, 117-134. • Orosz István 2013: Válogatott sejtések (a tojás volt előbb), Budapest, Typotex. • Szőnyi, György Endre: „Vizuális elemek Shakespeare művészetében (A ’képvadászattól’ az ikonológiáig)”, in Fabiny, T., Pál, J., Szőnyi, Gy. E. (szerk.) 1998 (1. kiad. 1987): A reneszánsz szimbolizmus. Ikonológia és műértelmezés 2. Szeged, JATEPress, 67-90. • Ajánlott irodalom (a kognitív metaforaelmélet további alkalmazásai): • Buchholz, Michael B. (Hrsg.) 1993: Metaphernanalyse. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen. • Buchholz, Michael B. 1999: Psychotherapie als Profession. Psychosozial Verlag, Giessen. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Ikonok • • • • • • • •
Ikonok vissza a legelejére Ugrás a tartalomjegyzékre Hallgatható médiaanyag Film média Külső forrás (pl. csatolt pdf) Külső web forrás Kérdések feladatok Fontos anyagrész
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
