INFORMÁCIÓ - TUDÁS ÉRVÉNYESÜLÉS

Médiapszichológia A média és a pszichológia lehetséges kapcsolódási pontjai Szerző: Boronkai Dóra Lektor: Síklaki István

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Bevezető Ebben az elektronikus tananyagban Ön megismerkedhet a médiakommunikáció pszichológiai alapjaival, a pszichológia és a média főbb kapcsolódási pontjaival. A médiaüzenetek érzékelését bemutató fejezet részletesen tárgyalja az olyan alapvető kognitív pszichológiai fogalmakat, mint az érzékelés, észlelés, figyelem és az emlékezet. Ezek megértése kulcsfontosságú a későbbi fejezetek (pl. reklámpszichológia) megértése szempontjából is. A tananyag bemutatja a médiaértés fejlődéslélektani hátterét, tárgyalja az e szempontból is különösen veszélyes médiaerőszak és morális pánik működésének mechanizmusait, illetve kitér a problémák kezelésének lehetőségeire is (médiafogyasztás mediálása, médiaszabályozás, etikai kódex, médiatörvény, médiaoktatás, médiapedagógia). A tananyag záró fejezete összefoglalja a média hatását magyarázó legfontosabb pszichológiai elméleteket, tárgyalja a direkt- és korlátozott hatás elméleteket, és kitér a befogadó manipulálhatóságának mértékét vizsgáló befogadáselméletek bemutatására is. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Tartalom • Első rész: A médiakommunikáció pszichológiai alapjai: a kapcsolódó pszichológiai irányzatok, a freudizmus, a behaviorizmus, az alaklélektan, a feladó, a befogadó és az üzenet pszichológiai alapelvei • Második rész: A médiaüzenetek érzékelése: a megismerési (kognitív) folyamatok rendszere, az érzékelés, az észlelés, a figyelem, az emlékezet és a felejtés, az agyfélteke-dominancia, a médiaüzenetek érzékelésének modellje. • Harmadik rész: A médiaértés és az értelmi fejlődés kapcsolata: a fejlődés formái és életkori szakaszai, a médiaértés fejlődéspszichológiai háttere, a filmnyelv, a realitás, a történetek és a jellemek megértésének, megítélésének életkori sajátosságai, a médiafogyasztás mediálása. • Negyedik rész: Káros médiahatások, média és agresszió, médiaerőszak: az agresszíó működésének magyarázatai, a médiaerőszak kutatási irányai, az agresszív műfajok és hatásaik, a médiaszabályozás lehetőségei.


Tartalom • Ötödik rész: Média és morális pánik: a morális pánik elméleti gyökerei, az elitalapú elmélet, az érdekcsoport elmélet, a „grassroots”-elmélet, a morális pánik működése, kortárs morális pánikok. • Hatodik rész: A média hatását magyarázó pszichológiai elméletek: napirend kijelelő hatás, szociális tanuláselmélet, a meggyőzés hatása, előfeszítési [“priming”] hatás, a “szükséglet és kielégülés” hatásmodellje, a kultivációs hatás.


Első rész A médiakommunikáció pszichológiai alapjai


A pszichológia meghatározása, feladata

A pszichológia a lelki élettel, a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Elnevezése görög eredetű (a psziché = lélek és logosz = tan szavakból); a mai latinos változata a XVI. században keletkezett A pszichológia az ókori filozófiából nőtt ki, s mint tudomány a társadalom- és a természettudományok határán jelent meg a XIX. század végén. Első tudományos módszereit természettudósok - fiziológusok és fizikusok dolgozták ki. A pszichológia feladata, hogy feltárja: • a lelki jelenségek kiváltó okait • lefolyásuk törvényszerűségeit • hatásukat az emberi cselekvésre


A pszichológia kutatási területei A pszichológia vizsgálja: • • • •

az egyéni lelki megnyilvánulások sajátosságait a személyiség szerveződését, fejlődését a viselkedés általános és egyéni jellemzőit, indítékait a társas helyzetben, csoportban lezajló lelki történések hatásmechanizmusait

A pszichológia empirikus tudomány, mert a tapasztalatra épül, kutatási módszerei új tudományos eredmények feltárását célozzák meg, vizsgálati módszerei pedig a rendezett kutatási eredmények alkalmazását szolgálják.


A pszichológia kutatási módszerei Kutatási módszerei: • tudományos megfigyelés: céltudatos, tervszerű és rendszeres • önmegfigyelés • mások megfigyelése • megkérdezés szóban: irányított, szabad-asszociációs /Jung/, klinikai /Piaget/ • megkérdezés írásban: kérdőívek, skálák, szociometria /Moreno/ • kísérlet: a megfigyelni, vizsgálni kívánt jelenség létrejöttének a feltételeit a kísérletező teremti meg laboratóriumi vagy természetes módon • teszt (próba): nemzetközileg egységesített standardok alapján működik, főként intelligencia-, speciális képesség/alkalmasság és ún. projekciós (kivetítés) teszt-típusok ismertek


Sigmund Freud (1856 – 1939)

Életrajz TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A pszichológia kapcsolódó irányzatai: a freudizmus

A freudizmus fő feladatának tekinti a viselkedés ösztönzőinek, indítékainak, belső pszichés mozgatóinak feltárását. Sigmund Freud szerint az emberi viselkedés, tevékenység mozgatói eredetileg adottak a szervezeten, pontosabban a lelki életen belül. Ezek a mozgató erők a lélek mélyén, a tudatalatti szférában meghúzódó ösztönök. Az emberi pszichikumot tudatos, tudattalan és tudatalatti szférára osztja. A meghatározó szerepet a tudatalatti szféra játssza, de nem közvetlenül, mivel a tudattalan igyekszik elfojtani az elemi erők kitöréseit.

Fogalom magyarázat: A freudizmus TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Max Wertheimer (1880-1943)

Életrajz


A pszichológia kapcsolódó irányzatai: az alaklélektan: Gestaltpszichológia A "Gestalt" pszichológia szerint a lelki jelenségek nem elemezhetők részeiben, ezeknek a folyamatoknak teljes és szervezett sajátsága van. Az egyes ingerek önálló hatását nem ismeri el. Véleménye szerint az ingerek összessége hat, s ez ellentétes is lehet az egyes ingerektől külön-külön várt hatástól. Alapvető tézise a figura-háttér elrendeződés: a kép egyik része a figura, ez tartalmazza a tárgyat, a többit háttérnek látjuk. Ez az elrendeződés azonban megfordulhat, de egyszerre vagy csak a hátteret látjuk, vagy csak a figurát. A Gestalt-pszichológusok ebből arra is következtettek, hogy a figura-háttér szerveződés észlelőrendszerünk eredménye. Ellentétben a behavioristákkal, a belső mentális folyamatok vizsgálatára helyeznek nagy hangsúlyt, azok közül is elsősorban az érzékelést és az észlelést vizsgálják. Ez az irányzat az 50-es években kialakuló kognitív pszichológia ősének tekinthető. Fogalom magyarázat: A Gestalt-pszichológia TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

John B. Watson (1878-1958)

Életrajz TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A pszichológia kapcsolódó irányzatai: a behaviorizmus

A behaviorizmus programját Watson írja meg 1912-ben: "A pszichológia, mint a viselkedésről szóló tudomány" címen. A behaviorizmus a pszichológia tárgyának nem a pszichikumot, hanem a viselkedést tekinti, a szervezetnek a környezet ingereire adott sajátos reakcióit vizsgálja. Alapsémája az S (stimuláns) R (reakció) kötés, azaz viszonylat vizsgálata. Véleménye szerint ugyanazon viselkedési forma, reakció mögött a legkülönbözőbb pszichikus tartalmak húzódhatnak meg, így ez az elmélet kikapcsolja az embert, mint szubjektumot. Arra törekszenek, hogy a pszichológiát objektívvé tegyék, nem vizsgálják a belső lelki folyamatokat, az álmokat, az érzelmeket, csak azt vizsgálják, ami objektíven megfigyelhető. A behavioristákat a környezetelvűség is jellemzi, azaz szerintük a viselkedés a környezet által determinált. Fogalom magyarázat: A behaviorizmus TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A pszichológia és a média kapcsolata

A

pszichológia kapcsolata a médiumokkal nem újkeletű, annak felismerésével, hogy a fogyasztó nem passzív "felvevő apparátus", a pszichológiai vizsgálatok szerepe és lehetősége megnövekedett és kibővült. Ezzel a pszichológiai kutatásoknak a média különböző területein egészen új lehetőségek nyíltak meg. A reklámpszichológiai kutatások korábban a reklámhírben, tehát az ingerekben vélték fellelni a befolyás, a hatás, a siker kulcsát. Ma a pszichológia kutatásai alapján ismert, hogy a média az egyes ismereteket, véleményeket, beállítódásokat módosítani, korrigálni tudja, önmagában azonban kevés ahhoz, hogy szokásokat megváltoztasson . A pszichológia nyelve a szimbólumok használata, ezek felhasználása kézenfekvő a befolyásolás érdekében is.


A pszichológia és a média kapcsolata A fogyasztók és az eszközök lélektana alapján a média sikeréhez a pszichológia három fontos területen tud hozzájárulni: • A fogyasztói magatartások: indítékok hatásának feltérképezése és azok rendszerezése • a hatáskeltés eszközeinek és módszereinek vizsgálata: a mindenkori üzenet megfogalmazása és "átkódolása" • a média hatásának vizsgálata: a visszacsatolás


A befogadó pszichológiai alapelvei Szelektív percepció: könnyebben veszünk észre az érdeklődési körünkbe eső dolgokat. Szegmentálás: a nekünk szóló dolgokat könnyebben észrevesszük, mint az általánosokat, emellett a személyiségjegyek is hatással vannak a személyt érő információk befogadására. Szelektív torzítás: az emberek hajlamosak az észlelt információkat úgy "lefordítani" (átértelmezni), hogy azok megfeleljenek attitűdjüknek, nézeteiknek, elképzeléseiknek. Szelektív emlékezet: a befogadó hajlamosabb azokat az információkat elraktározni, amelyek alátámasztják kialakult életszemléletét, szokásait, "normáit„.


A küldő pszichológiai alapelvei A médiaüzenetnek számos küldője lehet: • egy adott "célpiaci típust" megjelenítő személy (színész, statiszta) • híres ember (sportoló, zenész, színész stb.) • egyéb megoldás (pl. animációs - rajzfigura - szereplő) • maga a termék prezentációja • maga a cég (hírneve/imázsa) • a csatorna, amely az üzenetet közvetíti (pl. XY magazin imázsa) Minél hitelesebb, tekintélyesebb (pl.: színész) a kommunikátor, a befogadó annál kevésbé tételezi fel, hogy az üzenet manipulatív. A kommunikátor hatását növeli, ha olyan véleményének ad hangot, amellyel a hallgatóság egyetért. A hallgatóság a küldőről alkotott véleményét kivetíti a termékre.


Az üzenet pszichológiai alapelvei Pozitív érvelés: ha a befogadó nyitott az üzenet tartalmára, továbbá nem valószínű, hogy az adott álláspontot más elvitatja, elégséges a pozitív érvelés Kétoldalú érvelés: ha a közönség bizalmatlan, akkor célszerű több-kevesebb negatív információ közlése is (pl. Chochito csoki, Ronda és finom!) Félelemkeltés, feszültségkeltés, érzelmi reakció, ajánlat a feszültség oldására: C (utalás a veszélyre, ijesztés) ⇒ E (érzelmi és értelmi reakció, feszültség) ⇒ R (megnyugtatás, pozitív ajánlat) C/E 〈 R. Csak akkor működik jól, ha sikeresen csökkenti az ijesztés révén támadt érzelmi feszültséget. Racionális és/vagy emocionális érvelés: érdeklődő, involvált befogadók esetében racionális vagy emocionális "ráutaló" érvelés a célszerű. Következtetés levonása: az alacsony involvement-szinttel rendelkező témakörben a komplikált érvelést követően a következtetés levonása, azaz az ajánlat "összefoglalása" hozhat eredményt, nem célszerű a következtetés levonását a befogadóra bízni (pl. enthümémák).


A csatorna pszichológiai alapelvei Kiegészítés: mivel a közönség figyelme szelektív, a különböző médiumok nem helyettesítő, hanem kiegészítő viszonyban állnak egymással. Multiplikálás: a kampány-pszichológia alapja, hogy több közvetítő közeg együttműködése olyan multiplikátor hatást vált ki, amelynek eredménye nagyobb, mint az egyes médiumok egyedi hatásainak összege. Kontextualizáció: nem létezik "legjobb csatorna" (médium), minden csatornának az adott szituáció keretei között értelmezhető csak a helye és a szerepe.


Hivatkozott források: Eysenck, Michael W. 1997. Kognitív pszichológia. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. Dúll Andrea 2000. Az érzékelés és az észlelés pszichológiája. In: Oláh Attila, Bugán Antal (szerk.) Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. Budapest. ELTE Eötvös Kiadó. 31-51. Silverstone, Roger 2008. Miért van szükség a média tanulmányozására? Akadémiai Kiadó, Bp. Koncz István – Nagy Andor 2000. Médiapszichológia – médiapedagógia. Budapest. Rosengreen, K. E. 2004. Kommunikáció. Typotex, Bp.


Felhasznált ábrák: 8. dia: Sigmund Freud http:// lowdensitylifestyle.com 10. dia: Max Wertheimer http://www.gestalttheory.com/maxwertheimer/ 12. dia: John B. Watson http://www.evolutionnews.org/2007/12/meet_the_materialists_part_8_j004334.html


Második rész A médiaüzenetek érzékelése, észlelése és feldolgozása


A megismerési folyamatok rendszere • A megismerési (kognitív) folyamatok első lépcsőfoka a környezet ingereinek az érzékelése (szenzáció). Az érzékelés alatt, az érzékszerveinkben található receptorok segítségével történő ingerek felvételét, és annak ingerületté, azaz elektromos impulzussá alakítását értjük. • Az észlelés (percepció) magasabb idegrendszeri folyamatokat feltételez, mivel e megismerési folyamat alatt az ingerület tudatosítását és annak integrálását értjük. Az érzékelés és észlelés, mint a megismerés alapja befolyásolja gondolkodásunkat, viselkedésünket, személyiségünk alakulását. • A figyelem az ingerek közötti szelektálás. A külső és belső környezetünkből ingerek sokasága ér bennünket. Azt, hogy az ingerek áradatából mit észlelünk, a figyelem határozza meg. A figyelem szelektív és irányadó funkciójából fakadóan válogatunk az ingerek között. • Az emlékezeti működés teszi lehetővé, hogy képesek vagyunk a múlt élményeit, tárgyait, jelenségeit megőrizni tudatunkban és újra látva, hallva, érezve azokat felismerni vagy csupán az emlékképekre támaszkodva előhívni azokat. Az észlelés során az idegrendszerben olyan változások mennek végbe, melynek következtében az észlelt dolgokról, eseményekről stb. emléknyomok, engramok keletkeznek.

Kiegészítő anyag: Kognitív pszichológia TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Az érzékelés Érzékelésünknek megvannak a biológiai határai, ezek a küszöbök. Megkülönböztetünk alsó és felső abszolút ingerküszöböt, valamint különbségi küszöböt. • Abszolút alsó ingerküszöb: az a legkisebb inger, amelyet már érzékelni tudunk. Például hallás esetén ez 16 Hertz, látás esetén pedig 400 nanométer az abszolút alsó küszöb. • Abszolút felső ingerküszöb: az a legnagyobb erősségű inger, amelyet még képesek vagyunk érzékelni. Például hallás esetén ez 20 ezer hertz, látás esetén pedig 700 nanométer az abszolút felső küszöb. • Különbségi küszöb: két inger közötti legkisebb eltérés, amely az érzékletben is változást okoz. A különbségi küszöb függ az ingerek intenzitásától, minél nagyobb az adott inger intenzitása, annál nagyobb mértékben kell azt változtatni ahhoz, hogy ez az érzékletben is változást idézzen elő, azaz annál nagyobb lesz a különbségi küszöb.


Érzékleti modalitások • • • •

Látás Hallás Szaglás Ízlelés


Érzékleti modalitások: a látás Az embert érő környezeti ingerek 75-80 %-a vizuális eredetű, ami azt jelenti, hogy a körülöttünk lévő világ megismerése elsősorban képi úton történik. A látás adekvát ingere a fény, mely elektromágneses hullám. Az emberi szem csak a 400 és 700 nanométer hullámhosszúságú fénysugarak közötti tartományt képes érzékelni. A fényingereket a retinán lévő fotoreceptorok, a pálcikák és csapok segítségével érzékeljük. A pálcikák a fény és árnylátásért felelősek, míg a csapok a színeket érzékelik. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A szem fiziológiáján alapuló főbb látási kódok A vizuális mező kódjai: • színkód • formakód (vízszintes/függőleges, görbe, méret) • tonális kód (kontrasztok, átmenetek) • mozgáskód • periferiális látás kódja • sztereoszkopikus látás kódja A médiaképnek a vizuális mezőétől eltérő kódjai: • fókuszban lévő teljes képsík éles (periferialitás hiánya) • képkeret • mélységélesség (a közvetlen érzékelésben korrigált) • fix képmező (pásztázás hiánya, az agy korrekciós tevékenységével analóg) • színkód (kémiai ill. fluoreszcens színek) TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Érzékleti modalitások: a hallás A hallás adekvát ingere a levegő molekuláinak rezgése. A levegő molekuláinak rezgése megrezegteti a külső és középfül határán elhelyezkedő dobhártyát, melyről a rezgés tovább terjed a középfülben található hallócsontocskákra (kalapács, kengyel, üllő), azok pedig továbbítják a belsőfülbe, ahol hallószervünk, az un. Corti-szerv található. A Corti-szerv alapmembránján található szőrsejtek (receptorok), az őket körülvevő folyadék hatására egy

adott, a levegő rezgési frekvenciájának megfelelő helyen átveszi a rezgést és ingerületi állapotba kerülnek. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Az információ-feldolgozás Nordenstreng-féle változata látási és hallási ingerekre alkalmazva


Az észlelés Az észlelés (percepció) az érzékszervi adatokra épülő kognitív tevékenység. Azon pszichológiai folyamtok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük, és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleleteket. Az észlelésünket jelentősen befolyásolják előzetes tapasztalataink, ismereteink, pillanatnyi hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, valamint az adott kultúra, amelyben élünk. Az észlelésben nagyon fontos szerepe van a tanulásnak is. Az észlelés funkciói: • Lokalizáció: a tárgyak helyzetének meghatározása, tárgyak helyzetének észlelését foglalja magába. Ez több tényezőből tevődik össze: a figura háttértől való elválasztása, a távolság és mélység észlelése, és a mozgásészlelés. • Felismerés: egy tárgy felismerése annyit jelent, hogy hozzárendeljük egy kategóriához. A felismerés teszi lehetővé, hogy a közvetlenül adott információn túllépjünk és a rejtett, közvetlenül nem észlelhető tulajdonságokra is következtessünk. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Lokalizáció: figura-háttér Ha egy inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, az egyik részét általában figurának (előtérnek), a többi részét pedig háttérnek látjuk. A figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér és úgy, mintha az előtt lenne. A háttérből kiemelkedő figurákat észlelésünk során különböző elvek szerint csoportosítjuk. A perceptuális organizáció elveit az alaklélektan képviselői írták le. : Hasonlóság elve: az egymáshoz hasonló dolgokat egy csoportba észleljük. Közelség elve: az egymáshoz közelebb lévő tárgyakat észleljük egy csoportba Jó folytatás elve: azt a hajlamunkat fejezi ki, hogy az egy adott forma körvonalába eső elemeket együvé csoportosítjuk Zártság elve: egy adott alakzat hiányzó részeit (réseit) hajlamosak vagyunk kitölteni és egységes zárt formaként észlelni azokat TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Lokalizáció: távolság- és mélységészlelés Relatív nagyság: a közelebbi tárgyakat nagyobbnak észleljük. Takarás: a takarásban lévő tárgy távolabbinak tűnik. Relatív magasság: a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolabbinak látjuk. Lineáris perspektíva: a párhuzamos vonalakat a távolban összetartónak észleljük. (pl.: vonatsínek). • Levegőperspektíva: a tárgy távolságáról az alapján hozunk döntést, hogy az észlelt tárgyat mennyi levegőrészecske fedi el. Minél vastagabb a levegőréteg annál távolabbinak és szürkés kék színűnek látjuk az adott tárgyat. • Fény-árnyék viszonyok: a távolság változásával változnak, így alkalmasak arra, hogy a tárgyak távolságára következtessünk belőlük. • • • •


Lokalizáció: mozgásészlelés A mozgásészlelés szempontjából megkülönböztetünk látszólagos és valódi mozgást. A látszólagos mozgás esetén, a retinán állókép keletkezik, amit mégis mozgóképként észlelünk. A látszólagos mozgás kitűnő példája a film, ahol egy másodperc alatt 24 filmkockát vetítenek le, amit mi mégis mozgóképként észlelünk. Az indukált mozgás esetében sem mozdul el a kép a retinán. Az indukált mozgás során a kisebb tárgy hátterében lévő nagyobb háttér mozdul el azt a látszatot keltve, hogy a kisebb tárgy mozog. A régi filmekben még találkozhatunk ezzel a jelenséggel, ugyanis a robogó autó látszatát gyakran mozgó háttérrel próbálták kelteni, miközben az autó egy helyben állt. Valódi mozgás esetén elmozdul a kép a retinán, és ez mozgásélményhez vezet. Ennek két formáját különítjük el: • Abszolút mozgás: a tárgy sima háttér előtt mozdul el. • Relatív mozgás: a tárgy mintázott háttér előtt mozdul el.


Felismerés Mintázatfelismerés (templátegyeztetés): tapasztalataink révén a tárgyakról a memóriánkban a potenciálisan felismerhető mintázatokat megjelenítő legjobb prototípusokat vagy sablonokat, azaz templátokat tárolunk. A bonyolult tárgyak felismerése úgy zajlik, hogy az adott észleleti mintázatot összevetjük ezekkel a templátokkal és kikeressük a legjobb illeszkedést. Ilyen folyamat például az élet más területén az ujjlenyomat-azonosítás. Tulajdonságegyezetetés: ennek az elképzelésnek az a lényege, hogy az észlelt mintázat tulajdonságait összevetjük a memóriában tárolt tulajdonságegyüttesekkel. E modellek szerint specifikus tulajdonságokkal rendelkező folyamatok vannak az agyban, amelyek bizonyos munkamegosztás szerint fogadják és elemzik az inger tulajdonságait.


Figyelem A figyelemmel kapcsolatos különböző elméletek a figyelem működését próbálják modellezni. A figyelmet leggyakrabban az ún. „koktélparti helyzetekben” vizsgálják. A koktélparti vendége ugyanis többnyire egy társalgást követ, és minden mást figyelmen kívül hagy, függetlenül attól, hogy milyen lármás a társaság. Ezt a helyzetet az ún. dichotikus hallgatási helyzetekkel modellezik. E vizsgálatokra alapozva dolgozta ki Broadbent a figyelem szűrőmodelljét. Az elmélet alapján a figyelem működése egy szűrővel jellemezhető, vagyis az érzékszervek felől érkező információkat megszűrjük és csak a figyelt csatorna információi jutnak tovább és kerülnek feldolgozásra. A szűrő minden vagy semmi törvénye szerint működik. A figyelem elméletek közül a legfrissebbek a kapacitásmodellek. Ezek az elméletek azon alapulnak, hogy a figyelem korlátozott kapacitással rendelkezik, és ez oszlik meg a különböző csatornák között. A kapacitás megoszlását több tényező is befolyásolja, hajlamaink, szükségleteink, érdeklődésünk, arousal szintünk, a bennünket érő ingerek jellege, jelentősége, ismertsége. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A figyelem fajtái Szándékos (akaratlagos) figyelem: akkor beszélünk szándékos figyelemről, amikor a figyelmi tevékenység tudatos mentális erőfeszítést igényel. Spontán (akaratlan) figyelem: akkor beszélünk, amikor figyelmünk hirtelen, önkéntelenül egy ingerre irányul. Önkéntelen figyelmet váltanak ki a szokatlanul erős ingerek (erős fény, zaj), a szokatlan ingerek (maskarába öltözött diákok), mozgó tárgyak (gondoljunk a mozgó óriásplakátokra). A reklám szakembereknek nagyon fontos tudniuk mivel vonhatják a potenciális fogyasztók figyelmét az általuk készített plakátra. Automatikus figyelem: Az automatikus figyelem nem igényel tudatos odafordulást és erőfeszítést sem. Gyakorlás révén alakul ki. Az automatikus figyelem lehetővé teszi, hogy figyelmünket megosszuk és egyidejűleg más párhuzamosan folyó tevékenységet is nyomonkövessünk. Kitartó figyelem (éberség): a figyelemnek az a formája, amely hosszú ideig fennálló nagy mértékű mentális erőfeszítést igényel. Ilyen figyelemre van szükségünk, például egy adott problémakör feltárásához, megértéséhez. A kitartó figyelem legnagyobb ellensége az idő, hiszen annak múlásával jelentősen csökken. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Az emlékezet Memória: az agy azon képessége, amely raktároz és visszaszerzi az információkat, a régebben észlelt dolgokat fel tudjuk idézni anélkül, hogy az ingerek újra hatnának ránk. Emlékezés: esemény + körülmények felidézése. Tudás: körülmények nélküli felidézés. Emléknyom (látási, hallási kinesztetikus képzetek formájában idézhető fel) Bevésődés, ismétlődés → emlékkép Felidézés: asszociáció révén, a korábbi állapot visszaállítása, amelyben az emléknyom bevésődött Bevésés: mechanikus – az anyag részei között nincs összefüggés; kognitív – van kapcsolat


Az emlékezés három szakasza

Kódolás Elhelyezés a memóriában

Tárolás Megőrzés a memóriában

Előhívás Visszanyerés a memóriából


Az emlékezet fajtái Rövidtávú memória (STM): pár sec., egymással semmilyen kapcsolatban lévő elemekkel vizsgálható (7+-2) Munkamemória: néhány sec, új ismeret rögzítését teszi lehetővé szemantikai alapon, fonológiai hurok: fonológiai tár (2s) és artikulációs hurok (ismételgetés), tárolókapacitás. Közvetlen memória: az az információtömeg, amelyet az egyén aktív memorizálás nélkül is meg tud tartani, pl. 7 számjegy Explicit/deklaratív: szóbeli közlés, fogalmak pl. szavak jelentése, történelem – megtartó emlékezés, hátulsó régió. Implicit/procedurális: szóbeli közlés nélkül is értelmes pl. autóvezetés, sport – kondicionálással szerzett ügyességek, feltöltése reflexes tanulással történik – kivitelező emlékezés, elülső régió TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Emlékezet Emlékezet

Implicit Implicit (nem deklaratív) (nem deklaratív)

Explicit (deklaratív)

Epizodikus

Szemantikus

Készségek

Erőfeszítés

Kondicionálás Kondicionálás

Nem Nem asszociatív asszociatív


Emlékezet

Rövid távú Kódolás Akusztikus kód

Hibák a mássalhangzók felidézésében

Tárolás Vizuális kód

Korlátozott kapacitás (7±2) kiszorítás és elhalványulás

Hosszú távú Előhívás

Emlékezeti keresési és aktivációs modellek

Kódolás Értelmes kapcsolatok kialakítása; Jelentés mélyebb feldolgozása

Elő- Tárohívás lás

Előhívási hibák, interferencia, keresési és aktivációs modellek

Konszolidáció

Gyors elhalványulás


A felejtés A felejtésben jelentős szerepet játszik az interferencia, az ingerek közötti kölcsönhatás. Proaktív interferencia lép fel, ha a már megtanult információ gátolja az új információ elsajátítását, megőrzését. Retroaktív interferencia esete akkor áll fenn, ha az új információ megtanulása gátolja a régi megtartását. A felejtésben nagyon fontos szerep jut az érzelmeknek is. Általában elmondhatjuk, hogy azokra az élményekre, eseményekre vagy tárgyakra jobban emlékszünk, amelyhez pozitív érzések kapcsolódnak, mint azokra, amelyekhez valamilyen kellemetlen érzés köthető. Ezt magyarázza Freud elfojtási hipotézise. A felejtés típusai: • Pozitív: véd a lényegtelen információk miatti túlterheléstől, vagy negatív: mértéke függ a bevéséstől, befolyásolja a helyzet, a lelkiállapot. • Átmeneti vagy végleges • Nyomfüggő felejtés: amikor ellentétben az állandó memória elmélettel az emléknyom vész el. • Jelzőinger függő felejtés: amikor az emléknyom megvan, csak az előhíváshoz szükséges támpontok felejtődnek el. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Az agyféltekék funkciómegoszlása Homo habilis: szimmetrikus koponya. Neander-völgyi ősember: aszimmetrikus kézhasználat (szerszámok) – jobbkezesség, a bal agyfélteke dominancia megszilárdul. Bal dominanciája: jó beszédkészség, analitikus gondolkodás, problémamegoldás, szóejtés, nyelvmozgás Jobb: művészi hajlam, matematika, vizuális képességek, éneklés Bal és jobb agyféltekére jellemző az együttműködés és a bonyolult funkciómegoszlás, kompetitív és kooperatív jellegűek egyszerre Az agyféltekék közötti összeköttetést a kéregtest (corpus callosum) biztosítja A dominancia genetikailag adott és fejlődik is, 3 éves korban kimutatható, 6-8 éves korban elvárt Agyfélteke-dominancia vizsgálatok: dichotikus vizsgálat, két szósor mindkét fülbe (3-4 perc), amelyikből többet hall és tud visszamondani – az a domináns


Az agyféltekék funkciómegoszlása


A médiaüzenetek érzékelésének modellje

Primer valóság

leképezés

Információtorzulás Információveszteség Kompenzáció

Jelvalóság (kép)

médiaérzékelés (újrafelismerés)

Címzett valóság

Információtorzulás Információveszteség Kompenzáció


Leképezés Információtorzulás - Kommunikátor szubjektivitása - Technika

Információveszteség - Szelekció, diszkontinuitás - Rögzítés - Redukció

Kompenzáció - Rendezés - Dinamizálás - Kép + Hang

Médiaérzékelés Információtorzulás - Zaj - Jelkészlet-eltérés - Médiaérzékelési mező

Információveszteség - Filterelmélet: figyelem-megosztás - Meander-modell: értékhierarchia

Kompenzáció (apprezentáció) - Összekapcsolás - Kiegészítés - Identifikáció TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Hivatkozott források: ifj. Csákvári József – Malinák Judit (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény. ifj. Csákvári József – Malinák Judit 1998. Médiagalaxis. Szimbiózis Kiadó. Bp. Pikó András - Wisinger István - Zöldi László 2007. Általános médiaismeret. Dialog Campus, Bp. 1.5.; 2.1.4. fejezetek DÚLL Andrea 2000. Az érzékelés és az észlelés pszichológiája In: Oláh Attila, Bugán Antal (szerk.) Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 31-51. Eysenck, Michael W. 1997. Kognitív pszichológia. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó.


Hivatkozott források: Broadbent, D. E.: Percepcion and Communicaton. Észlelés és kommunikációi. New York, Pergamon Press, 1958. Neisser, Ulrich: Megismerés és valóság. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. pp. 24- 205. Tószegi Zsuzsanna: A képi információ. OSZK, Budapest, 1994. p. 37. Nordenstrng K.: Közléselmélet: Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmányozásába. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1978. p. 76. Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J. Pszichológia. OsirisSzázadvég, Budapest, 1994.


Felhasznált ábrák: • 26. dia: Érzékleti modalitások http://forgos.ektf.hu/wpcontent/tananyagok/fs_komm_egyetemi/obj/ie_0045_0_0_0/0045_0_0_0.htm • 27. dia: A szem felépítése http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/az_rzkleti_modalitsok.html • 29. dia: A fül felépítése http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_halls_s_a_szagls.html • 30. dia: Az információfeldolgozás modellje http://forgos.ektf.hu/wpcontent/tananyagok/fs_komm_egyetemi/obj/ie_0045_0_0_0/0045_0_0_0.htm • 32. dia: Rubin-serleg http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/az_szlels_fogalma_s_funkcii.html • 45. dia: Az emberi agy kognitív rendszere http://forgos.ektf.hu/wpcontent/tananyagok/fs_komm_egyetemi/obj/ie_0045_0_0_0/0045_0_0_0.htm TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Harmadik rész A médiaértés és az értelmi fejlődés kapcsolata


A fejlődés fogalma Mennyiségi és minőségi változás, amikor az új állapot magasabb rendű az előzőnél. A fejlődés eredményeként a valóságtükrözés és a cselekvésszabályozás differenciáltabban és integráltabban működik, ami az alkalmazkodás magasabb szintjében jelenik meg. A fejlődés meghatározói: • öröklés (genetikai program), • környezet (közvetlen hatások) A fejlődés iránya: • differenciálódás, amelynek során a pszichés működések egyre tagoltabb, szabályozottabb, finomabb működésű részfolyamatokban jelennek meg (pl.: a tanult félelem), • integrálódás, amelyben a részfolyamatok egységbe, rendszerbe szerveződnek, és egységes működésűvé válnak (pl.: megfigyelés).


A fejlődés formái Érés: • elsősorban endogén folyamat, • a gyorsasága fajtajellemző, • biológiai és pszichés érés, • jelentős életkori eltérések lehetnek. Tanulás: • exogén folyamat - tapasztalatszerzés, • gyorsasága egyedspecifikus, • erőteljesen környezetfüggő, • főbb formái: - szociális tanulás, iskolai tanulás.


Életkori szakaszok Intrauterin szakasz (megtermékenyüléstől a születésig) Extrauterin szakasz (születéstől a halálig): • 0-2 éves korig: szenzomotoros intelligencia szakasza, a külvilágnak nincs tartós belső reprezentációja, • 2-7 éves korig: preoperatív intelligencia szakasza, a külvilágnak képi reprezentációja van, • 7-14 éves korig: operatív intelligencia szakasza, a külvilágnak fogalmi reprezentációja van (7-10 évig konkrét fokon, 10-14 évig absztrakt fokon).


A médiaértés és az értelmi fejlődés kapcsolata A televízióban látottak megértésének összetevőit elemezve megfigyelhető, hogy a megértés és értelmezés fejlődése együtt jár a gyerekek életkorával és értelmi fejlettségével. Ez az összefüggés jelentkezik: • a tévényelv dekódolásánál • a televíziós történetek megértésénél • a televíziós realitás megítélésénél • a szereplők, karakterek megítélésénél A megértésben általában 7-8 éves kor körül fordulat figyelhető meg. Ettől az életkortól kezdve a gyerekek már tisztában vannak azzal, hogy a televíziós műsorok szereplői többnyire színészek, a műsorok zöme "gyártott". Képesek a nem túl bonyolult történeteket, a cselekményt a széttördelt ábrázolás ellenére helyes sorrendben értelmezni, és a szereplők indítékait figyelembe venni. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A médiaértés fejlődéspszichológiai háttere Centrálás (Jean Piaget ): az egocentrikusnak nevezett gondolkodás jellemzője, és azt mutatja, hogy a gyerekek ebben az életkorban nem képesek a saját nézőpontjuktól eltérő szempontot figyelembe venni. Ők csak egyetlen szempont alapján - a saját szempontjukból - ítélnek meg okságot, viszonyokat, jelenségeket. A szemléleti (perceptuális) kötöttség oldódása annak teremti meg a lehetőségét, hogy a gyerekek ítéleteikben ne csak a látható, szemléletes támpontokra támaszkodjanak. Ennek hiányában ugyanis a szereplők motívumait nem veszik figyelembe, csak a látható, viselkedéses elemekre támaszkodnak. Ez az oka annak is, hogy a gyerekek morális ítéleteikben kb. 8 éves korig a következmények, és nem a szándékok alapján minősítik a tetteket. Az iskoláskor elején mind a perceptuális kötöttség, mind az egocentrikus gondolkodásmód oldódik. Ezek a fejlődési változások teszik lehetővé, hogy a gyerek nagyjából 6-7 éves korától már esetenként több szempontot figyelembe véve értelmezze a képernyőn látottakat. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Szocializáció és média Míg a középkorban a gyerekek a felnőtt világ részesei voltak születésüktől kezdve és személyes tapasztalataik réven ismerték meg a világot, a 19. század végétől kialakult az ún. védett gyerekkor, aminek a 20. sz. második felére egy kitüntetett médium, a televízió elterjedésével vége lett. Napjainkban a médiumok, mindenekelőtt a televízió elterjedtsége jelentős mértékben átalakította a szocializációs folyamatot. A mára már hagyományosnak tekinthető médiumok (film, újság, televízió, videó stb.) mellett a gyorsan elterjedő új technológiák is egyre jelentősebb szerepet játszanak a gyerekek és a fiatalok mindennapjaiban. A televízió elterjedésével a felnevelkedés feltételei megváltoztak, a gyerekek a személyes tapasztalatokon túl nagymértékben a képernyő révén szereznek benyomásokat az őket körülvevő világról. A szelektív és kritikus médiahasználat elsajátítása nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy a fiatalok védettebbé válnak a tévé negatív hatásaival szemben, hanem azzal is, hogy jobban ki tudják használni jelentős előnyeit.

Kiegészítő anyag: A média szerepe a gyerekek fejlődésében TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A televízió nyelvének értelmezése A filmes, televíziós "nyelv" másképpen írja le az eseményeket, jelenségeket, mint a beszéd vagy az írás; másképp "mondja el" azt, ami az észlelésben egyértelmű. A televíziós ábrázolásnak megvan a maga szimbolikus konvenciója, azaz egy nagyjából egyezményesen elfogadott kódrendszere, s ezt a kódrendszert kell a nézőnek ismernie ahhoz, hogy megértse a képernyőn látottakat. A televízió vagy a film is használ szimbólumokat, és a különböző, gyakran alkalmazott filmes technikáknak (pl. montázsok, zoom, vágások, lassítások stb.) "megfejtéseit" (dekódolását) ugyanúgy tanulni kell, mint ahogy olvasni megtanulunk. A jelentős különbség az olvasás és a televíziós nyelv között abban található, hogy a filmes ábrázolás kódrendszere oktatás nélkül is elsajátítható. Több vizsgálat bizonyítja, hogy a vizuális technikák megértése több tényező, elsősorban az értelmi fejlettség és a tapasztalat függvénye, és a film megértése nagyban függ attól is, milyen technikákat alkalmaztak benne.


A tévényelv értelmezésének életkori sajátosságai A gyerekek bizonyos fejlettségi szint alatt, nagyjából 7-8 éves korukig nem képesek helyesen értelmezni a beállítások, jelenetek, vágások, ráúsztatások közti bonyolult viszonyrendszert. Kis gyerekek néha még a beállítások sorrendjére sem támaszkodnak akkor, amikor a tartalmat próbálják megérteni, s ez azt jelenti, hogy emlékezetükben a műsor egymástól független részekként tárolódik. A 3 évesek fizikai valóságként élik meg a képernyőn látottakat, a 4 évesek már kezdik érteni, hogy ezek csak képek 9 éves kor előtt még nem képesek a komplex cselekményvonalat követni, nem értik a cselekmények és a következmények közötti összefüggéseket. 9-10 éves korban érik el a „tévéérettséget”, ekkor a látottakat már összevetik a valósággal. Már különbséget tudnak tenni fikció és valóság között. A cselekménynek, a térnek, a nézőpontoknak és főleg az időnek külön részekre tördelt ábrázolását általában csak 10 éves kor után kezdik megérteni, és a különböző technikák értelmezése még sokáig az életkori fejlettség függvénye. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A televízió realitásának megítélése Különböző vizsgálatok eredményei szerint a televíziós tartalmak attitűdökre és viselkedésre gyakorolt hatása nagymértékben függ attól, hogy a néző mennyire ítéli igaznak, reálisnak, valósnak a látottakat. Általánosságban az mondható, hogy minél valószerűbb egy esemény, annál jelentősebben befolyásolhatja a viselkedést és a gondolkodást, és meghatározhatja a kiváltott érzelem erősségét és természetét is. Reálisnak ítélt tartalom esetében a gyerekek sokkal inkább hajlanak a szereplők helyébe képzelni magukat, mintha a látottakat fiktív, kitalált történetnek, eseménynek tartják. Képi megjelenítés hiányában, az olvasott vagy hallott események, emberi viselkedések kevésbé tűnnek fizikailag azonosnak a valós eseményekkel, így az írott médiumok esetében korábban és könnyebben történik meg a bemutatott tartalom és a valóság elkülönítése. Ha azonban az ábrázolás képi és hangelemeket is használ, az megnehezíti ezt a folyamatot. Az összes mediált tapasztalat közül, mellyel a gyerekek találkoznak, kétség kívül a televízió hasonlít a legjobban a "való" élethez. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A realitás megítélésének életkori sajátosságai A kisebb óvodáskorúak esetében gyakori, hogy a televíziót egy "mágikus ablak"-nak tekintik, amin keresztül a valóság egy darabkáját lehet látni. Ők hajlamosak azt hinni, hogy a televízióban látható emberek a tévédobozban élnek, és ugyanúgy ismerik a nézőt, mint ahogy ők a szereplőket. Úgy gondolják, hogy a tévészereplőkkel interakcióba lehet lépni, mivel ők látják a szereplőket, és beszélnek hozzájuk a képernyő előtt ülve. Kölcsönösnek ítélik a kapcsolatot, és azt hiszik, a szereplők is ugyanígy vannak vele. 7-9 éves kor körül a gyerekek általában már kétség nélkül felismerik, hogy a televízió nem szó szerint egy "mágikus ablak" annak ellenére, hogy képes a valóságot reálisan is ábrázolni. Egyre inkább megértik, hogy a tévéműsorok jó része nem a valós életből kiragadott jelenet, hanem fikció, álvalóság, amit színészek játszanak el. Az életkor előrehaladtával egyre kevésbé ítélik hasonlónak a szereplőket a valós életben megfelelő társaikhoz, bár még a 16 évesek 20-30%-a is úgy ítéli meg, hogy a tévészereplők úgy viselkednek, mint az emberek a valóságban. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A realitás megítélésének életkori sajátosságai Egy, a televíziós realitást vizsgáló kísérletben gyerekeket, serdülőket és felnőtteket kértek meg arra, hogy ítéljék meg, egy adott televíziós tartalom reális-e vagy sem, és indokolják meg az ítéletüket. Az ítéletek indoklásai is jól látható életkori eltéréseket mutattak. Óvodától a 2-3. osztályon át a 6. osztályig a "lehetségességre" mint a realitás kritériumára való utalás 17%-ról 28%, majd 47%-ra emelkedett. A további életkorokban azonban nincs emelkedés, sőt: a serdülők és a felnőttek több mint a fele a "valószínűt" tartotta reálisnak, azaz valami olyat, amit ők vagy valamelyik ismerősük már tapasztalt, aminek tehát van szociális realitása. Az egész életkori ívet tekintve a realitás megítélésében a valószínűség mint indok általános emelkedést mutat az életkorral, míg a lehetségesség először egyre fontosabb, majd csökkenő jelentőségűvé válik.


A televíziós jellemek, karakterek megítélése Ebben a tekintetben is életkortól függő változásokat látunk a gyerekek ítéleteiben. Egy vizsgálatban a gyerekeknek azt kellet megítélniük, szerintük mennyire egyezik egyes foglalkozások, embercsoportok televíziós ábrázolása a valósággal. A 12 évesek jóval nagyobb arányban gondolták azt, hogy a televíziós ábrázolás teljesen élethű és megfelel a valóságnak, mint a 16 évesek. Az ilyen és ehhez hasonló ítéletekhez ugyanis már előzetes szociális ismeretek és tapasztalatok is szükségesek. Még szembetűnőbb különbséget látunk akkor, ha a szereplők cselekvését és annak következményét a szereplő motívumainak fényében kell megítélni. Egy erre vonatkozó vizsgálatban a gyerekek egy filmet láttak egy férjről, aki meg akarta ölni feleségét. A rendőrség közbelépett, és a férjet megbilincselve vezették el. A filmet több ponton félbeszakították, és a gyerekeknek mindig meg kellett mondaniuk, bűnösnek tartják-e a férjet. A kisebbek - 7 éves kor alattiak - csak a film végén, a szociálisan igazolt következmény láttán ítélték el a férfit, amikor már bilincs volt a kezén. Ők a következmény - és nem az indíték - alapján hozták meg döntésüket. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A médiafogyasztás mediálása Mediáció alatt a szülők vagy más személyek olyan aktív erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányulnak, hogy a fizikai és szociális környezet - benne a televízió mint médium - komplex természetét az adott gyerek értelmi képességeinek megfelelő szintre "lefordítsák", tolmácsolják, érthetővé tegyék. Ennek révén a felnőtt közvetítőjévé válik a televízióban látottaknak, elősegítve azt, hogy a gyermek az életkorának megfelelő szinten megérthesse nem csak a közvetített tartalmat, hanem akár a műsorkészítést, vagy a televízió mint médium működési mechanizmusát is. Ez a viselkedés ideális esetben nem merül ki az éppen együtt látottak megbeszélésében, hanem egyfajta orientálást (pl. ajánlást vagy éppen lebeszélést, tiltást, illetve akár a médiafogyasztás mennyiségének szabályozását), illetve a gyermek televíziózásának folyamatos követését is jelenti.


A mediálás típusai: az együttnézés A szakirodalmi adatok alapján a televízióval kapcsolatos szülői aktivitásnak három nagy típusa írható le: az együttnézés, a korlátozó részvétel és a stratégiával rendelkező vagy nem rendelkező aktív szülői részvétel. Az együttnézés esetében a szülő együtt ül gyerekével a televízió előtt ugyanazt a műsort figyelve. Ez az aktivitás önmagában még nem feltétlenül pozitív. Értéke attól függ, mit néznek együtt, és milyen szülői kommentárok hangzanak el eközben. Az együttnézés lehet aktív: ekkor a szülő és a gyerek megbeszéli, mi történik a képernyőn. Passzív formája esetén pedig szülő és gyereke, kommentárok nélkül nézi az adott műsort. A szülő ez esetben is tudja és monitorozza azt, hogy milyen tartalmakkal találkozik gyereke, így akár a nemkívánatos tartalmak megjelenésekor csatornát válthat vagy kikapcsolhatja a készüléket. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy az együttnézés egyben megerősítést is jelent a gyerek számára, hiszen a szülő jelenlétével jóváhagyja a televíziónézést. Ez abban az estben aggasztó, ha a szülő gyerekével együtt nézi a nem gyereknek való műsort. • TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A mediálás típusai: a restriktív mediáció A korlátozó szülői részvétel (restriktív mediáció) esetén a szülő szabályokat állít fel a tévé előtt tölthető időre és a megnézhető műsorok körére vonatkozóan: azaz megmondja, hogy mit és/vagy mennyit nézhet a gyereke a televízióban. Az ilyen típusú szabályozás kategóriájába sorolhatók azok a szülői stratégiák is, melyek a televíziónézéssel szemben alternatív aktivitásokat szorgalmaznak és szerveznek. Vasárnap délutánra focimeccs, egy nívótlan, de a gyerekek által intenzíven nézett sorozat idejére érdekes vendégség - ezek a megoldások is szülői szabályozást jelentenek a televízióhasználat felett, csak nem a direkt kontroll eszközeivel. Több vizsgálat eredményei szerint az ilyen stratégia jótékony hatású lehet például az iskolai teljesítményre, de kedvezően befolyásolja azt is, hogy a televízióban látottakat a gyerekek mennyire ítélik reálisnak.


A mediálás típusai: aktív mediáció Aktív szülői részvétel két típusát különítik el: a stratégiával rendelkező és a stratégiával nem rendelkező aktív közvetítést (mediációt). Stratégia alkalmazásáról akkor beszélhetünk, ha a szülő a műsorok nézése közben értékeli és megbeszéli gyerekével a látott viselkedéseket, azok motivációit és realitástartalmát, és világosan kifejezi, hogy bátorítana vagy ellenezne-e hasonló viselkedést gyerekénél. A szülő ez esetben az egyes műsorok egyedi tartalmához igazított értékelést, orientálást, erkölcsi minősítéseket ad. Ez a helyzet az aktív együttnézés pozitív példáihoz hasonló. A stratégia nélküli szülői részvétel a televíziós tartalmaknak a műsortól független, szabad beszélgetésben, valaminek apropójaként (stratégia nélkül) történő értékelése vagy minősítése. Az adatok szerint ilyen családi feltételek mellett - ami egyben nyílt családi kommunikációt is feltételez- a gyerekek reálisabban ítélik meg az ábrázolt szereplőket és szituációkat, és negatív tartalmak esetén kevesebb félelmet élnek át. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Hivatkozott források: Kósa Éva: A média szerepe a gyerekek fejlődésében. Mindentudás Egyeteme. Bagdy Emőke 1977. Családi Tankönyvkiadó. Budapest.

szocializáció

és

személyiségzavarok.

Békési László 1999. Tévé előtt védtelenül. Pont Kiadó. Budapest. Buckingham, David 2002. A gyermekkor halála után: felnőni az elektronikus média világában. Helikon Kiadó. Budapest. Erdélyi Ildikó 1998. Televízió a családban. Tömegkommunikációs Kutatóintézet. Budapest. Kiss Éva 1998. A televízió káros hatásai az ifjúság fejlődésére. Család, gyermek, ifjúság, 1. sz. 15–18 o.


Hivatkozott források: Kósa Éva 1998. Szemben a képernyővel: az audiovizuális média hatása a személyiségre. Eötvös Kiadó. Budapest. Vetró Ágnes – Csapó Ágnes 1991. A televízió és a gyermek. Animula Egyesület. Budapest. Werner Anita 1998. A tévékor gyermekei. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Koncz István, Dr. – Nagy Andor 2002. A média pedagógiai és pszichológiai problémái. Pedagógiai Pszichológia II. Szentendre.


Negyedik rész Káros médiahatások, média és agresszió, médiaerőszak


Az agresszió fogalma Az agresszív (erőszakos) cselekedet meghatározására Anderson és Bushman nyomán : agresszív cselekedet minden olyan viselkedés, amely szándékosan és a károkozás közvetlen, kívánt céljával sért egy másik személyt, élőlényt, vagy rongál tárgyat. Az emberek közötti agresszió esetében az agresszívnak tekinthető cselekedetnek a következő feltételnek is meg kell felelnie: a károkozónak hinnie kell, hogy viselkedése kárt okoz az áldozatban, s azt is, hogy az áldozat motivált arra, hogy elkerülje a károkozó viselkedését. Fogalommagyarázat: agresszió TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Az agresszió működésének magyarázatai A drive-elmélet az agressziót olyan belső késztető erőnek) tekinti, amely válasz egy személy valamilyen célja elérésében való akadályoztatásakor keletkezett frusztrációra. A társas tanuláselmélet az agressziót tanult viselkedési válaszként értelmezi: a bennünket érő ingerekre adott agresszív válaszokat utánzásos tanulással, modellkövetéssel sajátítjuk el. A forgatókönyv-elmélet szerint az agresszív helyzetekben való cselekvéssorozatok forgatókönyveit tanuljuk el a mintaadó személyektől. A szociálisinterakció-elmélet a személyes célokat tekinti az agresszív viselkedés elsődleges hajtóerejének. Az arousalátvitel-elmélet a készenléti állapot szintjének változásaira hívja föl a figyelmet, az agresszív viselkedés forrása a megnövekedett fiziológiai arousal. A kognitív neoasszociációs elmélet szerint az averzív ingerek negatív érzést (affektust) generálnak, amely elménkben automatikusan gondolatokat, emlékeket, motoros, illetve fiziológiai válaszok kiváltására irányuló parancsokat aktivál. Az agresszív viselkedésmintákat ismert helyzetek, érzelmek átélése, tárgyak látványa hívja elő az asszociációs kapcsolatok révén. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A médiaerőszak kutatásának két iránya „a pszichológusok és a médiakutatók tudósközösségei között, kevés kivételtől eltekintve, még mindig igen korlátozott a szakmai diskurzus: nem fogadják el egymás eredményeit, és alig hivatkoznak egymásra” (12. o.). A pszichológiai agressziókísérletek: nem szólnak a befogadó szociokulturális és szocioökonómiai státusáról. A médiakutatók elemzései: figyelmen kívül hagyják az agresszióval kapcsolatos empirikus lélektani eredményeket. A kutatás fő kérdései:miképpen jelenik meg az erőszak a médiában? Vajon hogyan hatnak az erőszakos tartalmak a befogadók attitűdjeire és viselkedésére? Miképpen lehet leírni a médiában megjelenő erőszak szimbolikáját? Mennyire magától értetődő, hogy az erőszak része az emberi természetnek, s ez mennyiben indokolja, hogy része legyen a médiatartalmaknak is? A katarzis és az erőszakra buzdítás képzeletbeli végletei között hol helyezkednek el a médiában felbukkanó erőszakos ábrázolások?


Pszichológiai kutatások Albert Bandura már az 1960-as évek elején kísérleti bizonyítékkal szolgált azzal kapcsolatban, hogy az agresszív modellek megfigyelése – akár élőben, akár a tévé képernyőjén – jelentős mértékben fokozza a tévéző gyermek agresszív késztetéseit. Míg a kísérletben az élő modell (műanyag babát rugdosó ember) megfigyelése leginkább csak a specifikusabb agresszív cselekvések utánzásához vezetett, a filmen, illetve rajzfilmen látott agresszív modellek (műanyag babát rugdosó ember vagy rajzfilmfigura cselekedete filmre véve) mindenfajta agresszió mennyiségét képesek voltak növelni. A kísérletben az imént jellemzett három kísérleti csoport – filmet, rajzfilmet vagy élő modellt figyelemmel kísérők – mellett szereplő kontrollcsoport semmilyen cselekvő modellt nem látott a közös játékot megelőzően.


Pszichológiai kutatások: a katarziselmélet A katarziselmélet (Frydman, Fescbach) szerint az erőszaknak az a szerepe életünkben, hogy kifejezésével, kiélésével megnyugvásban részesülhetünk, és semlegesíthetjük a frusztrációinkat kiváltó hatásokat. Az az agresszív késztetés, amely – az agresszív modellel való azonosulás révén – a médiafogyasztó nézőben, olvasóban korábban a frusztrációkeltő hatások révén gyülemlett fel, csökken az agresszív jelenetek nézése és átélése közben. A katarziselmélet szerint ugyanis az agresszív szereplővel való azonosulás katartikus hatást kelt a nézőben, az olvasóban. Bandura és munkatársai imént hivatkozott klasszikus kísérleti eredménye ellentmond e föltételezésnek. Hasonlóképpen, szinte az összes későbbi lélektani kísérlet és vizsgálat (Bushman, Baumeister és Stack) eredményei azt igazolják, hogy nem hoz katartikus megnyugvást az agresszió kifejezése; ehelyett minél több erőszakos cselekedetet látunk már gyermekkorban, annál „vadabbakká” válunk.


Pszichológiai kutatások: keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok Keresztmetszeti (korrelációs) vizsgálatok: Hough és Erwin (1997) kutatása, amelyben több mint 300 gyermek tévés agresszió iránti attitűdjeit regisztrálták. Megállapításuk szerint az iskolás gyermekek televíziós agresszióval kapcsolatos attitűdjeit a tanítási napokon nézett tévéadásokban megjelenő agresszió mennyisége befolyásolja: minél több agressziót lát a gyermek, annál pozitívabbak lesznek az agresszivitás iránti attitűdjei, minél több agressziót lát, annál inkább elfogadja azt> deszenzitizáció Hosszmetszeti (longitudinális) vizsgálatok. Az első nagyszabású hosszmetszeti vizsgálatot az 1960-as években indították az Amerikai Egyesült Államokban (Eron et al., 1972). Az eredmények szerint azok a kilencesztendős fiúk, akik társaiknál több, agressziót tartalmazó tévéműsort néztek, tíz évvel később erőszakosabbnak tűntek társaik szemében. Ez az összefüggés szignifikáns maradt még akkor is, ha – további tesztekkel és statisztikai eljárásokkal – a kutatók kizárták annak a lehetőségét, hogy mind a gyermekkori, mind a kora felnőttkori agressziót az erőszakosság személyre jellemző alapszintje határozná meg. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Pszichológiai kutatások: médiaerőszak és fiatalkori bűnözés Policy Studies Institute kutatói vizsgálták, van-e összefüggés a fiatalkorú bűnözés és a médiában látható erőszak között. Bűnelkövetők csoportja és a kontrollcsoport között az életmód és a szociokulturális háttér tekintetében van jelentős eltérés: a bűncselekmények elkövetői nagyobb arányban tekinthetők szociálisan hátrányos helyzetűeknek, bizonytalan és konfliktusokban bővelkedő családi háttérrel. Éjszakai tévézés – szignifikáns eltérést mutatott.


A médiaerőszak hatása a viselkedésre Összefoglalva: a mediális erőszak növeli a nézői agresszivitást, ha: • • • • • •

Élő, valós szereplők előadásában jelenik meg, nem rajzfilmen. Ha a valós élet eseményeit eredeti felvételen közli. (pl. Híradó) Ha a nézők gyerekek vagy serdülők Ha a néző maga is agresszív viselkedésű Ha a néző zaklatott, feszült állapotban van Ha a néző agressziórepertoárja a látottakhoz hasonló

Milyen mértékben befolyásolja a nézőt a médiaerőszak? • Mennyire azonosult a néző az agresszív karakterrel • Mennyire hiszi, hogy az erőszak az elfogadott módja a cél elérésének • Mennyire hiszi, hogy a film a valóságot ábrázolja


A médiakutatók vizsgálatai George Gerbner kultivációs elmélete: a televíziónézők valóságpercepcióját meghatározó módon befolyásolja a televíziózás mennyisége. azoknak, akik számára a televízió elsődleges információ- és ingerforrás, igen beszűkült valóságképük alakul ki, negatívabbnak, erőszakosabbnak értékelik a világot, mint a kevesebb televíziót nézők. A „nehéz nézőknek” torz elképzeléseik vannak a társadalom szerkezetéről, a kisebbségek társadalmi arányáról: túlbecsülik a fehérek, az ügyvédek és a nem fehér bűnözők társadalmi arányát, ezzel a médiában megjelenő arányokhoz közelítik világészlelésüket. David Buckingham angol szociológus kritikával illeti a gyermeket passzív médiafogyasztóként leíró felfogásokat, és a médiában megjelenő erőszakot a befogadó gyermek képességei felől értelmezi. Azt vallja, hogy a korábbi üzenetek, tapasztalatok segíteni képesek a gyermeket abban, hogy szétválassza a megbízható, elfogadható, és a számára elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan üzeneteket. A média szocializációs szerepe eltérő lehet a gyermek életében attól függően, hogy milyen a kapcsolata a kortárs csoporttal és hogy milyen társadalmi csoportba tartozik a családja, és milyen a kapcsolata szüleivel. Kiemeli a médiaoktatás fontosságát.

Kiegészítő anyag: Szerepek és sorsok a televízió világában TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A médiakutatók vizsgálatai: a recepcióvizsgálatok konklúziói Jenkins öt pontban foglalta össze a pszichológiai elemzésekkel szembenállónak tekintett szociológiai médiakutatás alapelveit: • 1. A médiafogyasztás nem passzív tevékenység: a tömegkommunikációt konstruktívan és destruktívan egyaránt fölhasználhatjuk életünkben. • 2. A médiafogyasztás folyamat, s az üzenetekre adott azonnali érzelmi reakciók csak hosszabb idő után értelmezhetők, s tekinthetők valódi válasznak. • 3. A társadalmi, kulturális szempontból eltérő háttérrel rendelkező emberek eltérően reagálnak a médiában látható üzenetekre. • 4. A fogyasztónak a médiában látottakra adott válasza gyakrabban tekinthető kreatívnak, mint utánzónak, mert a televízióban, a moziban látottak nem egyértelmű utánzásra sarkallnak bennünket, csupán adalékok az általunk kijelölt út megjárásához. • 5. Életünkre a való világ törvényei vannak hatással; a televízióban látottak legfeljebb annyiban befolyásolnak minket, hogy megerősítik előítéleteinket, hajlamainkat. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Agresszív műfajok és hatásaik Kalandfilmek: nem jelentenek veszélyt. Földrajzilag és időbelileg távol álló erőszakos cselekmények. Krimik: A félelem és a szorongás érzését keltik, mert valósnak ható történetek, és a tett következményei már nem mutatkoznak meg. A krimi a mindennapi kultúra leegyszerűsítő vélekedését közvetíti, amely morális értelmezési keretül szolgál a látottak feldolgozásához. A bűnügyi történetek olvasása során az emberek felismerik a morális meséket, és ezek segítségével igazodnak el a mindennapi életüket érintő kérdésekben. Míg a rendőrségi tudósítások lényeges eleme, hogy megtudjuk, mi történt, a krimiből azt kell megtudnunk, hogyan történt mindez. A krimi a szorongás és a megnyugvás közötti állandó váltakozás játéka.

Kiegészítő anyag: A krimi mint morális tanmese TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Agresszív műfajok és hatásaik Akció és horror filmek: A gyerekek szempontjából leginkább káros műfaj. Speciális válfajuk a tinédzsereknek szóló horrorfilmek, amelyek azért játszanak fontos szerepet célközönségük, a serdülők szocializációjában és életszerepeik elsajátításában, mert példákkal szolgálnak a fiatalok számára arról, hogy miként kell harcolniuk a felnőtt társadalomba való beilleszkedésért, s hogyan kezeljék vágyaikat. Akció-rajzfilmek: Ismételgetett klisék, szándékosan érthetetlen kifejezések, intenzív fény-hangeffektusoktól folyamatos a gyermek izgalmi szintje, a gyermekben felgyülemlett érzelmek, pl. a halálfélelem, nem oldódik a happy end-del, az állandósult izgalmi szint szervi panaszokhoz vezet, csökken a koncentrációképesség, szorongás alakul ki.


Megoldási lehetőségek: médiaszabályozás MÉDIATÖRVÉNY : Gyermek- és fiatalkorúak védelme 1996 évi. I. törvény 5. § (3) bekezdés Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni. (4) bekezdés A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot, csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni. (5) bekezdés A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos.

Kiegészítő anyag: 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

2002. évi XX. törvény – Eu-konform módosítások Műsorszámok besorolása: I. Korhatár nélkül megtekinthető II. 12 éven aluli nézőben félelmet kelthet, nem érthet, félreérthet III. 16 éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására alkalmasak, közvetett módon utalnak erőszakra, illetve szexualitásra, vagy meghatározó elemük az erőszakos módon megoldott konfliktus. IV. Alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. V. A kiskorú fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, indokolatlan erőszakot tartalmaz.


Megjegyzések: Az I. Kategóriás műsorokat nem kell ellátni jelzéssel és bármikor leadhatók. Az V. Kategória tartalmának leadása TILOS. A további három kategória leadásakor közölni kell azok minősítését, emellett piktogram formájában a képernyő valamely sarkában a műsor teljes időtartama alatt meg kell jeleníteni.

Kiegészítő anyag: 2010. évi CLXXXV. Törvény médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról

a


2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (7) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, a VI. kategóriába kell sorolni. 10. § (1) Lineáris médiaszolgáltatásban • a) a II. kategóriába sorolt műsorszám hat éven aluliaknak szánt műsorszámok között nem tehető közzé, egyébként megfelelő jelzéssel bármikor közzétehető, • b) a III. kategóriába sorolt műsorszám tizenkét éven aluliaknak szánt műsorszámok között nem tehető közzé, egyébként megfelelő jelzéssel bármikor közzétehető, • c) a IV. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva, 21 óra és 05 óra között tehető közzé, • d) az V. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva, 22 óra és 05 óra között tehető közzé, • e) a VI. kategóriába sorolt műsorszám nem tehető közzé, • f) a műsorelőzetes nem tehető közzé olyan időszakban, amikor az általa bemutatott, ismertetett műsorszám nem lenne közzétehető, illetve olyan időszakban, amelyben a műsorelőzetes megfelelő kategóriába sorolása esetén közzétételének nem lenne helye. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Megoldási lehetőségek: önszabályozás Magyarországon a média jogi szabályozását olyan jogi szankciókkal nem járó ajánlások egészítik ki, mint a Visegrádi Irányelvek című etikai kódex, amely a rádiós és televíziós újságírók számára javasolt etikai alapvetés. Az 1998 és 2000 között három szakmai vita alapján összegzett normarendszer elsősorban az újságírószakmára vonatkozik. A magyar közszolgálati televíziók etikai alapelveiről az egyes televíziók közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatai rendelkeznek az említett elveknek megfelelően: tiltják az öncélú erőszak ábrázolását, vagy – a médiatörvény előírásainak is megfelelően – meghatározzák, hogy előzetes jelzéssel kell ellátni az erőszakos jeleneteket, s hogy a gyermekek védelme érdekében az erőszakos jeleneteket tartalmazó műsorszámokat, műsorelőzeteseket, reklámokat csak meghatározott idősávban lehet bemutatni. Az RTL Klub „családbarát műsorpolitikát követ, [ezért] a gyermekeknek szánt műsorokat nem teszi közzé olyan időszakban, amikor feltehetően sok kiskorú nézi az adást” (Magyar RTL Televízió Rt., Etikai Kódex, 15. fejezet, 1. §) TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Megoldási lehetőségek: médiaoktatás Hartai László és Muhi Klára Mozgóképkultúra és médiaismeret (1998) címmel megjelent tankönyve alapján a magyar médiaoktatási stratégia célja, hogy a gyermekek saját véleményt és önálló értelmezéseket alkossanak a filmművészet alkotásaival és a médiában megjelenő tartalmakkal kapcsolatban, s mindezt megfelelő történeti és műfajismereti tudásra alapozzák. A médiaismereti órák felölelik a tömegkommunikáció teljes rendszerét és társadalmi hatásait. A tantárgyat önálló iskolai tárgyként vagy más művészeti tárgyakkal összekapcsolva szakkör és fakultáció keretében egyaránt oktathatják Magyarországon. Kérdések: • Mi a televízió (mozi, rádió, újság) szerepe az életemben és mások életében? Hogyan választom ki, hogy mit nézzek, mit olvassak, mit hallgassak? • 2. Befolyásolja-e (és hogyan) a média használata a napirendemet (és másokét)? Hogyan hat a televízió mindennapi szokásaimra, ízlésemre?


Hivatkozott források: Császi Lajos 2003. Tévéerőszak és morális pánik. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. Császi Lajos (1999) Tévéerőszak és populáris kultúra: a krimi mint morális mese. Replika, 35, 21–43. Frydman, Marcel (1993): Televízió és agresszió. Pont Kiadó, Budapest. Szilády Szilvia (1999): Erőszak és brutalitás műsorkínálatban. JEL-KÉP, 33. 49–67 o.

a

magyar

televíziós

Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok. Médiakutató. http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html


Hivatkozott források: Stachó László, Molnár Bálint 2009. A médiaerőszak - tények, mítoszok, viták. Századvég Kiadó. Bp. Hall, S. ([1976] 1999) A média és az erőszak. Replika, 35, 43–55. Gerbner, G. (2000) A média rejtett üzenete. Budapest: Osiris Kiadó & MTA– ELTE Kommunikác Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) 2008. Káros Médiatartalmak. Líceum Kiadó, Eger – DUE, Budapest. 81–87. Balázs Géza, 1996. Médiakommunikáció. A nyelvi közszolgálatiság. Magyar Rádió, Oktatási Osztály, Budapest. Kommunikációelméleti Kutatócsoport.


Felhasznált ábrák: • 71. dia: Agresszió http://csemetekertovi.gportal.hu/gindex.php?pg=33991824 • 77. dia: Éjszakai tévénézés http://erdely.ma/eletmod.php?id=94668&cim=gyerekek_a_teve_elott_komoly_ gond_lehet_ha_nem_figyel_a_szulo


Ötödik rész Média és morális pánik


A morális pánik elméletének gyökerei A médiakutatásban és a szociológiában a legradikálisabb véleményt megfogalmazó elméletalkotók a médiaerőszakra adott elítélő társadalmi reakciókat „morális pánikként” értelmezik. Erich Goode, Nachman Ben-Yehuda: Moral panics: The Social Construction of Deviance (1994)

1. 2. 3.

„Érdekcsoport-elmélet” „Elitalapú elmélet” „Grassroots”-elmélet


Érdekcsoport-elmélet Egy csoport vagy egy bizonyos csoporthoz kapcsolódó jelenség az adott társadalom idealizált rendjét fenyegető veszélyként tudatosul a társadalom tagjaiban. A média szenzációkeltő és leegyszerűsítő bemutatása nyomán a fenyegetést hordozó csoport könnyen azonosíthatóvá válik. A médiának ez a tevékenysége megoldásokat sürgető közhangulatot alakít ki. A hatóságok erre az igényre törvényi szigorításokkal válaszolnak. A fokozott intézményi és közfigyelemhatásra növekszik a jelenség regisztrált eseteinek száma, így legitimálva a rend helyreállítása érdekében tett lépéseket. A folyamat során alkotott szimbolikus képzetek beépülnek a társadalmi hiedelemrendszerbe, az itt kialakult népszerű képek leegyszerűsítő magyarázatot biztosítanak a társadalmi rendről szóló laikus elképzelések számára. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Érdekcsoport-elmélet A morális pánik nyomot hagyhat a társadalom jogrendszerén, a társadalmi rend fenntartásával megbízott intézmények eljárásain, a társadalmi normák rendszerén. MORÁLIS: a társadalom számára problémaként feltűnő jelenség alapvető társadalmi értékeket érint, a társadalmi rend egészét veszélyezteti PÁNIK: a jelenség intenzitására és terjedési mintájára utal, minden morális pániknak van bűnbakja, szörnyeteggé változtatása nem megoldás a problémára • valódi ok: társadalmi változás által okozott „kulturális feszültség és kétértelműség” • szörnyeteg: sebezhető emberek (pl. egyedülálló anya, AIDS-es beteg, drogos) • morális pánik maga a szörnyeteg „a morális pánikot a média ill. egyes érdekcsoportok generálják, amelyek a médiát használják fel aggodalmaik nyilvánosságra hozására” TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Elitalapú elmélet

Stuart Hall: Policing The Crisis: Mugging, the State, and Law and Order (1978) Magyarázat: honnan ered és miért jelentkezik a morális pánik. A média nem megteremti a híreket, inkább reprodukálja és fenntartja azok domináns részeit, így az állam irányításának eszköze. „az uralkodó osztály tudatosan és szándékosan kelt morális pánikot olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket a társadalomra mint egészre nézve nem túl veszélyesként ismer fel annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet más fontos problémákról”


„Grassroots”-elmélet

Trevor Jones, Brian MacLean, Jock Young: The Islington Crime Survey (1986) Az emberek felfogása szoros kapcsolatban áll környezetükben történő tényszerű eseményekkel

a

közvetlen

„a politikusok és a média nem tudnak szorongást létrehozni ott, ahol az nem létezett már eleve, tehát a morális pánik a közösség eredeti szorongásán alapul, amit a média felnagyíthat vagy reflektálhat rá, de ami alapvetően spontán módon alakul ki”


A morális pánik a médiában 1985-1995

A kifejezés használatának fejlődése a médiában ~ a tudományos diskurzusban. Oka: az 1980-as évek: AIDS, gyerekek megrontása, tömegverekedés, futballmeccsek, drogfüggőség, fiatalkori bűnözés, béranyák Morális pánik kizárólag a médiának tulajdonítva: egyfajta közös szorongás, amelyet a média hoz létre A morális pánik „népszerűségének” megugrása 1993-ban • 1993 februárjában egy kisgyereket, James Bulgert meggyilkoltak, a rendőrség pedig letartóztatott két fiút, akiket aztán el is ítéltek


Morális pánik Stanley Cohen (1980) elmélete szerint akkor tekinthető egy jelenséghez kapcsolódó társadalmi reakció morális pániknak, ha egyszerre teljesül a következő öt feltétel: • 1. a kérdésben a közvélemény széles rétegei érintettek; • 2. az érintettség ellenséges hangulatot generál az adott kérdéssel, jelenséggel szemben; • 3. a társadalom többsége egyetért az ellenséges érzésekkel, véleményekkel; • 4. jellemző a fenyegetettség eltúlzása, az aránytalan reakció; • 5. a morális pánik a közvélemény dinamikus, konkrét eseményhez kapcsolódó reakciója. A pánik rövid idő alatt válik a széles nyilvánosság számára ismertté, de gyorsan le is kerülhet a nyilvánosság napirendjéről. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A morális pánik működése A hatalmon lévők hajlamosak kihasználni a morális pánikokat, mert ezekkel könnyen elterelhetik a figyelmet a mélyebb, nehezebben kezelhető problémákról; hajlanak arra, hogy a környezeti és technikai kockázatok fölötti ellenőrzés helyett a deviáns viselkedés által hordozott, kisebb költséggel kezelhető fenyegetésre koncentráljanak. Henry Jenkins amerikai médiakutató a morális pánikok ezen ellentmondásosságát igazoló fontos példaként említi, hogy a politikusok és a szülők jelentős része kevésbé támadja a fegyverviselés szabályozását az Amerikai Egyesült Államokban, mint az agressziót közvetítő médiát: az iskolai lövöldözések kapcsán nem a fegyverviseléshez kapcsolódó törvény, hanem a médiában megjelenő erőszak a támadások elsődleges célpontja (Jenkins, 2000).


A morális pánik modellje


Kortárs morális pánikok

• • • • •

A család Erőszak – veszélyes és veszélyeztetett gyermekek Pornográfia, homoszexualitás, AIDS Ifjúság és drog Természeti és biológiai katasztrófák

Kiegészítő anyag: A morális pánik működése (példaelemzés)

Kiegészítő anyag: A morális pánik működése (dokumentumfilm)


Botrány és morális pánik Botrány: egyének megszegik a társadalom erkölcsi szabályait - morális pánik keltés Kritériumai: • • • • • • • • • •

Áthágják az uralkodó társadalmi normákat, amelyek erkölcsi szabályokat tükröznek Valóságos, létező személyek követik el Tetteiket vágyaik vagy érdekeik szerint követik el A személyeket azonosítják Az elkövetők szándékosan cselekedtek A társadalom felelősnek tartja őket tetteikért A tetteknek fontos következményei vannak A felfedezések a média által, a médiában közvetítve válnak publikussá A média narratívát alkot a tényekből Ez a narratíva széleskörű érdeklődést kelt, foglalkoztatja a befogadókat


Média szerepe a botránykeltésben A média anyagi hasznot húz a botrányok iránti érdeklődésből. DE: a közösség erkölcsi nézeteit formálja. A médiabotrányok által fórumok alakulnak ki a morális kérdések megvitatására és megválaszolására. A botrányok a média kirekesztő rítusai. Arra ösztönzik a nézőt, hogy ő is újra és újra, rituális rendszerességgel elgondolkodjon saját véleményén, esetleg revideálja álláspontját (rituális médiahasználat). A társadalom a félelmeit és problémáit egy csoportra vetíti, melynek állandósult képe aztán bevonul a modern népi hiedelemrendszerbe, ők lesznek a szörnyek, a mumusok (bűnbakképzés).


Hivatkozott források: Császi Lajos 2003. Tévéerőszak és morális pánik. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. Császi Lajos 2002. A média rítusai. Osiris Kiadó, MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Budapest, 2002 Császi Lajos 1999. Katasztrófák médiareprezentációja. Jel-Kép, 1999/3. Kitzinger Dávid A morális pánik elmélete. Replika, 40. 23-48. Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok. Médiakutató. http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html


Felhasznált ábrák: • 101. dia: A morális pánik modellje http://index.hu/tech/2009/05/08/felelem_es_retteges_a_webkettotol/


Hatodik rész A média hatását magyarázó pszichológiai elméletek


Médiahatás-kutatás A médiahatások kérdése a könyvnyomtatás kezdete óta foglalkoztatja az embereket, ám különösen a rádió, majd a televízió megjelenése óta van napirenden. Főként a politikai és kereskedelmi hirdetések, a gyűlöletbeszéd, valamint a tévéképernyőn látható szex és erőszak veti fel azt a kérdést, hogy a média milyen mértékben képes befolyásolni az emberek gondolkodását és viselkedését. A médiahatások megítélésében két paradigma bontakozott ki: a nagy hatás és a korlátozott hatás tézise. Az emberek többsége a nagy hatás tézisét fogadja el. Eszerint a média könnyedén manipulálja az embereket. Ezt a nézetet azonban az empirikus kutatások nem támasztották alá meggyőzően. A korlátozott hatás tézisét jóval több tudományos adat igazolja. Eszerint a média csak bizonyos esetekben képes véleményváltozást elérni, mert hatását számos más tényező keresztezi: az emberek személyes tapasztalataik, pszichés felépítésük, szubkultúrájuk függvényében, valamint az úgynevezett véleményvezérek hatására ugyanazt az üzenet is eltérően értelmezhetik.

Kiegészítő anyag: A médiahatás-kutatás problémái: az agresszió és az erőszak rekonceptualizálása TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A hatáskutatás történeti áttekintése 1. A szakirodalom a médiahatáskutatás történetét négy szakaszra bontja. 1. A századfordulótól az 1930-as évek végéig a kérdéssel foglalkozó kutatók többnyire azt az álláspontot képviselték, hogy a média mindenható. Ennek a véleménynek az alapja a behaviorizmus inger– válasz sémája, tehát az a föltételezés volt, hogy a médiától származó inger automatikusan a befogadó válaszát (például véleményváltozását) eredményezi. 2. Az 1960-as évekig tartó második szakasz e teória tesztelésének a korszaka. Az ekkor végzett empirikus kutatások idővel azt „bizonyították”, hogy „a tömegkommunikáció rendszerint nem a közönséghatások szükséges vagy elégséges oka, inkább közvetítő tényezők hálózatán át fejti ki hatását”. E hipotézisek a média többlépcsős hatását kimutató, még az 1940-es években elvégzett kutatások eredményeként alakultak ki. A média tehát hat, de „a médiainger és a közönségválasz között nincs közvetlen vagy egyértelmű kapcsolat”.


A hatáskutatás történeti áttekintése 2. 3. Az 1960-as évek újabb fordulatot hozott. Már nem volt visszatérés a

„nagyhatalmú média” koncepciójához, és a hatáskutatásokat végzők már számoltak a közönség figyelmének minőségével, beállítottságával és motivációival, valamint a befogadás kontextusával. A televízió elterjedése, illetve az a hit, hogy „a médiának a kapitalista vagy bürokratikus államok érdekeit szolgáló erős legitimáló és ellenőrző hatása” van, erősen gyengítette a „nincs médiahatás” teóriát. Visszatérés az erős hatás elvéhez. 4. A negyedik korszak a „szociális konstruktivista” szemlélet időszaka. Eszerint egyrészt a média megkonstruálja a valóság képeit, másrészt a közönség alkotja meg saját képét a társadalmi valóságról és az abban elfoglalt helyéről, harmadrészt a kettő között folyamatos „egyezkedés” zajlik. Ez azonban részben már a befogadáselméletek (történetének) kérdése. A hatáselméletek negyedik korszaka ugyanis – az újabb irodalom leírása szerint – egybeesett a recepcióelméletek első generációjával.


A tömegkommunikáció hatásáról szóló elméletek Direkthatás elméletek • • • • • • • • • •

Lövedék-elmélet Kultivációs elmélet Hallgatás spirálja-elmélet Framing-elmélet Korlátozott-hatás elméletek Kétlépcsős hatás-modell Szelektív észlelés elmélete Napirend-elmélet Használat és kielégülés modell Kódolás-dekódolás modell Performatív hatás-modell Kiegészítő anyag: Elméletek TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A média hatásmechanizmusára vonatkozó pszichológiai elméletek Napirend-kijelölő hatás – Cohen: „a média mondja meg, hogy mi van a világban” - azt nem tudja megmondani, hogy mit gondoljunk, de azt igen, hogy miről (kapuőr funkció - hatalom). Szociális tanuláselmélet – Bandura: humán tanulás közbeni mentális folyamatok leírása. Megfigyeléses tanulás. Négy pszichológiai jelenség: figyelem, emlékezeti megtartás, motoros reprodukció, motiváció. A megtanult viselkedés gátló és gátlástalanító hatású is lehet. Meggyőzés hatása: A meggyőzés tényezői (forrás, üzenet stb) mennyiben befolyásolják annak hatékonyságát. A meggyőzést célzó információt kétféleképpen dolgozzuk fel. A centrális út esetében a meggyőzés újabb gondolatokat ébreszt, amely viselkedésváltozást eredményez (tartós). A periferiális út azonban csak esetleges attitűdváltozás, irreleváns ingerek (látvány) hatására (kevésbé tartós). Kiegészítő anyag: Médiaelméletek és a késő modern médiakörnyezet TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

A média hatásmechanizmusára vonatkozó pszichológiai elméletek Priming hatás: Korábban elsajátított ismereteket aktivál a médiatartalom, így az egyén gondolatai közt nagyobb valószínűséggel jelennek meg a médiatartalommal kapcsolatos asszociációk. Szélsőséges példája a médiából lemásolt bűncselekmény. Szükséglet és kielégülés hatásmodellje: Minden egyén más szükségletből fakadón használja a médiát, így az üzenetekre is másképpen reagál. Négy fő szükségletkategória: személyes identitás, társas kontaktus, szórakozás, információ. Kultivációs hatás: A televítiót huzamosabb ideig nézők világképe egy idő után a tévében prezentáltéhoz hasonlít, pedig annak szimbolikus világa nagymértékben eltér az objektív valóságtól. Mivel ez sokat ismétlődik, a valóságra emlékeztető elemei a rezonancihatáson át még hitelesebbnek tüntetik fel a tévé torz világképét.


Befogadás-elméletek

A médiahatások elemzésének különböző elméletei a kutatási eredményektől függően különböző mértékben állítják a befogadó manipulálhatóságát. A legismertebb elméletek: 1. 2. 3. 4.

a témameghatározás elmélete a médiaegyenlet a médiadiffúzió elmélete a kulturális imperializmus.


A témameghatározás elmélete Maxwell McCombs és Donald Shaw kutatásai során arra hívta fel a figyelmet, hogy a média legnagyobb ereje nem abban van, hogy megmondja, mit gondoljunk, hanem abban, hogy meghatározza, miről gondolkodjunk. Az elmélet nagy jelentősége abban áll, hogy képes megmagyarázni, hogy azonos média kitettséggel rendelkező emberek miért tartják ugyanazokat az ügyeket fontosnak. Lehet, hogy az emberek különbözőképpen vélekednek egyes ügyekről, ám többnyire megegyeznek abban, hogy adott periódusban mely ügyek fontosak. A kutatók empirikus eredményekkel is igazolni tudták, hogy a média által kiemelten kezelt témák válnak egy adott közösségben közbeszéd tárgyává, a nyilvánosság témájává.


Médiaegyenlet Byron Reeves és Clifford Nass elméletükben azt állítják, hogy a befogadók úgy kezelik a médiát, mintha az élőlény lenne. A médiaegyenlet azt jelenti, hogy ugyanolyan interperszonális kommunikációt használunk, mikor egy számítógéppel vagy egy tévékészülékkel állunk szemben, mint amikor egymással kommunikálunk. A médiaegyenlet egyik legfontosabb kiindulópontja, hogy az elektronikus médiával annak tartalmától függetlenül foglalkozik, és hogy a médiát az eszközöknél sokkal fontosabbnak, társadalmi és természeti világunk teljes jogú tagjának tekinti. Reeves és Nass úgy gondolja, hogy a médiaegyenlet az ember azon biológiai korlátján alapul, hogy nincs olyan idegfunkció vagy agyi terület, amely segítené az embert abban, hogy különbséget tegyen a közvetített és a közvetlen tapasztalat között.


Médiadiffúzió Paul Lazarsfeld: kétlépcsős modell Első lépésben a média közvetlenül hat a társadalmak, közösségek egy kisebb csoportjára – ezek lesznek a jólértesültek; Második lépésben a véleményformálók személyes beszélgetések keretében adják tovább és teszik érthetővé az üzeneteket a többiek számára. A diffúziós elmélet nagy erénye, hogy jól magyarázza az üzenetek társadalmon belüli terjedését és a véleményáramlatok kialakulását.


Kulturális imperializmus Herb Schiller arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugati nemzetek dominálják az egész világban a médiát, mely helyzetnek komoly hatása lehet a harmadik világ népeinek kultúrájára. A kulturális imperializmus elmélete arról beszél, hogy a nyugati civilizáció – anyagi fölényénél fogva – termeli meg a médiaüzenetek elnyomó többségét (filmeket, híreket, képregényeket és újabban weboldalakat). A nyugati kultúra ezáltal a harmadik világ népeinek saját nézeteit, világlátását, életmódját sulykolja, aminek az lehet az eredménye, hogy a média termelésében alulreprezentált népcsoportok kultúrája sérülhet vagy el is tűnhet, mivel idővel azokra a dolgokra fognak vágyni saját hazájukban is, melyeket a nyugati filmekben láttak.


Hivatkozott források: Bajomi-Lázár Péter 2006. Manipulál-e a média? Médiakutató 2: 77-90. Aczél Petra 2008. Mi, a média. Vitaindító a káros médiahatásokról. In. Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) Káros Médiatartalmak. Líceum Kiadó, Eger – DUE, Budapest. 81–87. Domján, E. (évsz. nélk.): Médiahatás-kutatás: irányzatok, iskolák, modellek. http://akti.hu/tanulmany/dok/domjan.doc McQuail, Denis 2003. A tömegkommunikáció elmélete. Budapest, Osiris Kiadó. 70–71.


INFORMÁCIÓ - TUDÁS ÉRVÉNYESÜLÉS

Recommend Documents