INFORMÁCIÓ - TUDÁS ÉRVÉNYESÜLÉS

Kutatásmódszertan és prezentációkészítés 4. rész: Kérdőívkészítés elméletben és gyakorlatban Szerző: Kmetty Zoltán Lektor: Fokasz Nikosz

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Negyedik rész Kérdőívkészítés elméletben és gyakorlatban (Babbie 2008 alapján)

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Tartalomjegyzék • • • • • • • • • • • • • • • • •

Kérdőív készítés – bevezetés Konceptualizálás I Konceptualizálás II Konceptualizálás III Operacionalizálás I Operacionalizálás II Nyitott – zárt kérdések Kérdezési alapelvek I Kérdezési alapelvek II Kérdezési alapelvek III Kérdezési alapelvek IV Kérdőív szerkesztési alapelvek I Kérdőív szerkesztési alapelvek II Kérdőív szerkesztési alapelvek III Kérdőív szerkesztési alapelvek IV Lekérdezési módszer Felhasznált irodalom

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdőív készítés - bevezetés

• A kérdőíves kutatások a kvantitatív módszerek családjába tartoznak. Ezekben a survey kutatásokban az az elsődleges célunk, hogy nagy mennyiségű adatot gyűjtsünk zárt formában. A zárt forma azt jelenti, hogy kötöttek a kérdéseink, és azokat változatlan formában alkalmazzuk minden kérdezett esetében.

• A kutatási terv tárgyalásakor már röviden foglalkoztunk a konceptualizálás és operacionalizálás témakörével. Ebben a tanegységben részletesen körüljárjuk ezeknek a kérdését (bár ezek a kutatási lépések a kvalitatív módszerek esetében is fontosak).

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Konceptualizálás I • Azt a folyamatot, amelynek során meghatározzuk, hogy az egyes kifejezéseken mit fogunk érteni konceptualizálásnak nevezzük. • Bizonyos megfigyeléseknél ez nem jelent problémát. A közvetve, vagy közvetlenül megfigyelhető dolgoknál (például az emberek neme, vagy a vállalatoknál az alkalmazottak száma), nincs szükségünk bonyolult konceptualizálási lépésekre. • Azonban az olyan fogalmaknál, amik nehezen megfoghatók, mint például a vallás, vagy az előítéletesség nincsen egységes definíció, amit alkalmazni tudunk. Ezekről a fogalmak, mind társadalmi konstrukció eredményei, tudjuk hogy vannak, de nem tudjuk őket kézzel megfogni, egyszerűen megfigyelni. •

Ennek ellenére ezeket valós dolgoknak gondoljuk, ezt nevezi a szaknyelv reifikációnak.

• Az eddigiekből következik, hogy bármilyen mérés előtt, meg kell határozunk egy olyan munkadefiníciót, amit alkalmazni fogunk az adott kutatás során. Például az előítéletességnek lehet az a munkadefiníciója, hogy olyan cselekedeteket és attitűdöket értünk rajta, amely során valamely külső vagy belső tényező kapcsán más személyeket, csoportokat, megbélyegez, és negatívan megkülönböztet valaki. Ahogy ebből a mondatból is kiderül, a konceptualizálás folyamata szinte soha nem ér véget, hiszen egy definíció megalkotása újabb fogalmak magyarázatát veti fel. Például ezután azt kell meghatározunk, hogy mit értünk negatív megkülönböztetésen. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Konceptualizálás II • Egy adott konceptualizálási folyamatnak az a végcélja, hogy meghatározzunk olyan indikátorokat, amelyekkel a fogalom meglétét, esetleg hiányát tudjuk mérni. • Az előítéletesség kapcsán például ilyen indikátor lehet az, hogy ha valaki nem szívesen költözik olyan utcába, ahol romák laknak, vagy például az, ha a rendőrök arányaiban nagyobb valószínűséggel igazoltatják egy kisebbség tagjait rutin ellenőrzések során, mint a többség tagjait. Egy fogalmat több indikátorral is tudunk mérni, sőt a minél teljesebb vizsgálat érdekében a gyakorlatban is érdemes több indikátort felhasználnunk. • Ha több különböző mutató valamilyen fokon mind ugyanazt a fogalmat reprezentálja, akkor mind ugyanúgy fognak viselkedni, mint ahogy a fogalom viselkedne, ha valóságos volna, és meg tudnánk mérni – ezt nevezzük az indikátorok felcserélhetőségének elvélnek (Babbie: 2008, 143).

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Konceptualizálás III • Mielőtt tovább lépünk a fogalmak gyakorlati mérésére, még érdemes röviden elidőznünk a fogalmak terjedelmén. Ahogy már többször is utaltunk rá, a társadalmi fogalmak összetett konstrukciók. Ebből következik, hogy jelentésüknek nagyon széles lehet a terjedelme, különbözőképpen csoportosíthatjuk őket tartalmuk alapján. • Példának okáért vegyük a vallásosság fogalmát. A különböző világvallások az eltérő hitrendszerből következően eltérő vallás definíciókat kívánnak meg. A vallásosságon belül megkülönböztethetünk például intézményi vallásosságot, a keresztény hitrendszerben elsősorban a templomba járás, a szentségek befogadása, vagy a különféle valláshoz kötődő mozgalmakban való részvétel tartozik ide. Ezzel szemben (és nem feltétlen az előzőt kizárva) beszélhetünk transzcendentális vallásosságról, ami jelentheti a pokolban, a bűnben, a mennyországban való hitet, vagy a reinkarnáció elfogadását. • A fogalmaknak ilyen jellegű eltérő szintjeit, nevezik a szaknyelvben dimenziónak. A konceptualizálás során arról is kell döntenünk, hogy az adott fogalomnak mely dimenzióját (vagy dimenzióit) szeretnénk majd mérni. A dimenzió meghatározása segít a fogalom pontosabb és mélyebb megértésében is.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Operacionalizálás I • A konceptualizás után, az operacionalizálás lépése következik. Ez azon eljárásoknak a kialakítása, amelynek során a megfigyelésekhez eljuthatunk (ibid: 153). A kérdőíves kutatásokban ez a konkrét kérdések kidolgozását jelenti. A korábban megalkotott indikátorainkat ebben a kutatási eljárásban kell kérdőív-kérdéssé, vagy interjú kérdéssé alakítanunk. Korábban az előítéletesség kapcsán a következő indikátort alkottuk: előítéletesnek tartjuk azokat, akik nem költöznének olyan utcába, ahol romák laknak. • Ezt a következő kérdéssel tudjuk mérni? • - Ha költöznie kellene, laknak olyan utcában, ahol romák is élnek? 1. Igen 2. Nem • Ahogy a példa is mutatja, nem csak a kérdést kell megfogalmaznunk, hanem a kérdésre adható pontos válaszalternatívákat. A kérdéseket szaknyelven változóknak nevezzük, a kérdésre adható válaszokat pedig attribútumnak.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Operacionalizálás II • A válaszoknak minden esetben le kell fedni a kérdés teljes terjedelmét, és ugyanazt a logikát kell, hogy kövessék. Erre illusztrációként a következő hibás kérdést mutatjuk be: • Milyen gyakran néz Ön televíziót? 1. Naponta 2. Hetente többször 3. Gyakran 4. Soha • Az első két válaszopció objektív kritériummal méri a televízió nézés gyakoriságát, az utolsó kettő viszont szubjektív módón. Lehet, hogy valakinek a gyakran kifejezés napi nézést jelent lehet, hogy valakinek csak hetit. Bár mind az objektív, mind a szubjektív válaszadási kategóriák használata jó lehet, ezeket tilos a válaszalternatívákban együtt szerepeltetni.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Nyitott – zárt kérdések • A kérdéseknek két típusát különböztethetjük meg. • Az úgynevezett zárt kérdéseknél előre rögzítve vannak a válaszkategóriák, amelyek közül a kérdezett kiválaszthatja a neki megfelelő alternatívát. • A nyitott kérdéseknél viszont a kérdezettre van bízva, hogy mit válaszol, nincsenek előre rögzítve a válaszok. Utóbbiak esetében a kérdésnél lehet (sőt érdemes) alkalmazni olyan magyarázatot, útmutatót, ami jelzi, hogy alapjában véve milyen típusú válaszokra gondolunk. •

Például, ha rákérdezünk arra, hogy hova szokott járni az illető szórakozni, akkor fontos arra is felhívnunk a figyelmét, hogy konkrét szórakozóhelyeket mondjon számunkra, és ne csak általános kategóriákat (pl: kocsma, disco..).

• Bár ez kutatásonként változhat, alapvetően a kérdőíves kutatásokban a zárt kérdések szerepelnek nagyobb arányban. Ha nyitott kérdéseket alkalmazunk, akkor azt a későbbi elemzés során be kell kódolni válaszkategóriákba, ami a gyakorlatban igen nagy munkát jelent.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdezési alapelvek I • A kérdések kapcsán szintén fontos alapelv, hogy fogalmazzunk érthetően. Mivel a kutató a témát már nagyon mélyen ismeri, hajlamos arra, hogy olyan szavakat használjon, vagy olyan bonyolult kérdést tegyen fel, ami számára teljesen érthető, de egy válaszoló számára nem feltétlen az. Ez még inkább igaz, ha olyan célcsoportokban kérdezünk, akik számára nehezebb a kérdések megértése (pl: alacsony végzettségűek). • El kell kerülnünk az úgynevezett duplacsövű kérdéseket is, amikor valamilyen összetett állítást fogalmazunk bele egy kérdésbe: •

„Egyetért-e azzal, hogy a nők ne vállaljanak munkát, és szüljenek több gyermeket”.

• Ez a két állítás nem feltétlenül esik egybe. Lehet, hogy valaki egyetért azzal, hogy a nők szüljenek több gyermeket, de azzal már nem feltétlenül, hogy ne vállaljanak munkát (hiszen léteznek atipikus munkák is, amit otthonról gyereknevelés mellett is lehet végezni). Tehát egy ilyen kérdésre nem minden válaszoló tud preferenciái szerint megfelelni. • Az előzőből is következik, hogy a kérdéseknél törekedjünk az egyszerűségre, és a rövidségre. Minél egyszerűbb és rövidebb egy kérdés, annál biztosabb, hogy a kérdezett is érteni fogja.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdezési alapelvek II • A kérdezettek kompetenciája szintén fontos szempont a kérdőív összeállításánál. Egy vidéki válaszolótól nem érdemes a Budapesti Közlekedési Vállalat működésével kapcsolatban kérdéseket feltenni, mivel nincs róla releváns információja. • A kompetencia mellett a relevancia is fontos – sőt a kettő gyakran együtt is jár. Politikai kérdőívekben például a kevéssé ismert lokális politikusok kapcsán feltett kérdések gyakran állítják nehéz helyzetbe a válaszolókat. A kutatásban részt vevők ilyenkor hajlamosak akkor is véleményt mondani valamelyik politikusról, ha egyébként nem ismerik, mivel a kérdezési szituációban azt érzik, hogy „illik” minden kérdésre választ adni. • Külön problémát jelentenek az érzékeny kérdések. Egyes társadalmakban vannak olyan tabu témák, amikről egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehet kérdezni. Ilyen például Magyarországon az alkoholizmus, vagy a családon belüli erőszak kérdése.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdezési alapelvek III •

A tagadó formájú kérdések is problémához, félreértésekhez vezethetnek.

• Egyik kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy milyen motivációk jelennek meg a nonprofit szervezetekben önkéntes munkát vállalók esetében (www.volunteermotivation.hu). A lehetséges motivációk között a vallás is felmerült, és ezzel kapcsolatban több indikátort is kialakítottunk. Az egyik kérdés így szólt: •

„Vallási okból vállalok önkéntes munkát”.

• A kérdőív későbbi részében pedig megkérdeztük a következőt is: •

„Nem vallásos meggyőződésből vállalok önkéntes munkát”.

• A kutatás során azt vártuk, hogy aki az egyik kérdést megjelöli, az a másikat nem fogja, hiszen ezeknek ellentétes a tartalma. A kutatás kiértékelése azonban azt mutatta, hogy voltak olyan válaszolók, akik mindkét kérdést bejelölték. Ez főleg az alacsonyabb végzettségű válaszolóknál volt megfigyelhető, ami azt mutatja, hogy nem mindenki tudta kognitívan feldolgozni a tagadó kérdés jelentéstartalmát.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdezési alapelvek IV • Végezetül pedig arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a sugalmazó kérdéseket, kifejezéseket is kerülni kell a kérdőívben. Azokat a kérdéseket, amelyek arra késztetik a válaszolókat, hogy bizonyos módon válaszoljanak sugalmazó kérdéseknek nevezzük. •

„Ön egyetért-e az orvosok azon véleményével, hogy a kisebb betegségek esetén is azonnal orvoshoz kell fordulni”.

• Mivel az orvosoknak nagyon magas a társadalmi presztízse, ezért az álláspontjukkal való szembehelyezkedés nagyon erős véleményt sejtet. A kevéssé kikristályosodott véleménnyel rendelkezők, ilyenkor hajlamosak „megfelelni” a kérdésnek, és egyetérteni az állítással. Az ilyen típusú kérdések szándékos alkalmazása etikátlannak számít a kutatási gyakorlatban. • Ha egy kérdés kapcsán több fajta válasz is megjelölhető, és a válaszok között nincs logikai sorrend, akkor érdemes használnunk a rotálás módszerét. A rotálás azt jelenti, hogy a válaszalternatívák véletlen sorrendben jelennek meg a kérdőívben. Ez a különböző számítógéppel lekérdezett kutatási módszerekben viszonylag egyszerűen megvalósítható technika, azonban az eredményeink érvényességét nagyban javíthatja. Ennek oka, hogy a válaszolók sokszor hajlamosak az első, vagy utolsó válaszokra koncentrálni, és azokat megjegyezni. Ezt az eredményezi, hogy a középen lévő válaszkategóriákat kisebb valószínűséggel jelölik meg. TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdőív szerkesztési alapelvek I • Az eddigiekben a kérdőív-szerkesztésen belül a kérdések tartalmára koncentráltunk, a következőkben áttesszük a hangsúlyt a kérdőív szerkezeti sajátosságaira. • Az első, amit kiemelünk, a kérdések helye a kutatásban. A kérdőív elején olyan kérdéseket kell szerepeltetnünk, amely alkalmas arra, hogy a kérdezett belemelegedjen abban a nem szokványos szituációba, hogy magáról kell információkat szolgáltatni. Tehát mindenképpen olyan kérdésekkel érdemes kezdeni, amelyek könnyen megválaszolhatóak, kevés gondolkodást igényelnek. • Egy kérdésblokkon belül (egy kutatási témát vizsgáló rész a kérdőívben) a tölcsér technikát lehet használni (l. unit 6). Az általános kérdésektől haladjunk a specifikusabb kérdések irányába.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdőív szerkesztési alapelvek II • Szintén kiemelten fontos, hogy a korábbi kérdésekkel, ne befolyásoljuk a válaszolókat a későbbiekben. Át kell minden kérdőív esetében gondolni azt a logikai vázat, amire a kérdéseket felfűzzük. Például ha felteszünk több olyan kérdést is, ami a kormányzat negatív teljesítményét vizsgálja, akkor ezek után nem szerencsés értékeltetni, a kormányzat működését, mivel dekódolva lesznek a negatív válaszok, még azok esetében is, akik ezt korábban nem így gondolták. • Az egyes kérdések helye akkor is kiemelten fontos, ha korábbi eredményekkel szeretnénk összehasonlítani a kutatásunkat. Ugyanazok a kérdések, a kérdőív más helyén szerepeltetve (kérdőív eleje-vége, kérdések körüli kontextus), jelentős különbségeket is okozhat a válaszok szerkezetében (például a nem válaszolás aránya). • Végezetül arra is figyelnünk kell, hogy a kutatás végére a válaszoló elfáradhat (főleg, ha hosszú kérdőívről van szó), ezért a kérdőív végére az elejéhez hasonlatosan érdemesebb egyszerűbb, könnyen megválaszolható kérdéseket helyezni. A kutatók általában ezért szerepeltetik a kérdőív végén a demográfiai blokkot (nem, kor, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, stb.), mivel ezekre már rutinból is tud válaszolni a kérdezett.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdőív szerkesztési alapelvek III • A kérdőívek külalakja elsősorban azokban az esetekben fontos, ha a kérdezettnek magának kell kitölteni a kérdőívet (önkitöltős eset). Általános javaslat, hogy gazdálkodjunk bőségesen a hellyel, kerüljük a rövidítéseket, hagyjunk helyet minden válasznak (főleg a nyitott kérdések esetében). A válaszok esetén, az attribútumok mellé rendeljünk kódszámokat, ez a későbbi adatfeldolgozást nagyban meg tudja könnyíteni. A nem tudja, nem válaszol opciókat a kérdőívben mind szerkezetileg, mind számozás szintjén válasszuk el a „releváns válaszoktól”. • Ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások melyik pártra szavazna? 1. Párt1 2. Párt2 3. Párt3 8. Nem tudja 9. Nem válaszol

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Kérdőív szerkesztési alapelvek IV • A kérdőívben lehetnek olyan kérdések, amelyek nem mindenki számára relevánsak, és megválaszolhatók. Például egy férfi esetében nem érdemes feltennünk azt a kérdést, hogy kapott-e gyermekágyi segélyt terhessége alatt… • Az ilyen kérdések előtt jelezni kell, hogy kik válaszoljanak (pl: erre a kérdésre csak a nők válaszoljanak). Bizonyos esetekben, nem csak egyes kérdések, hanem teljes kérdőív blokkok irrelevánsak egyes válaszolóknak. Például egy harminc év alatti személy, nem tud olyan kérdésekre válaszolni, ami nyugdíjasokkal kapcsolatos. Ilyenkor jeleznünk kell, hogy teljes kérdőív blokkot ugorjon át a kérdezett, és azt is le kell írnunk, hogy mely kérdéssel folytassa a válaszadást •

például: Ha A12 kérdésre 1-est válaszolt, akkor ugorjon a C1 kérdésre.

• Ezeket az szűréseket, és ugrásokat, instrukcióként kell jelezni a kérdőívben. Ezek olyan jelzések, magyarázatok, amelyek a kitöltés módját rögzítik. Ilyen lehet például az, hogy egy kérdésre több válasz is adható, vagy például az, hogy a kérdezőbiztos ne olvassa fel előre a válaszalternatívákat.

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Lekérdezési módszer • A konkrét lekérdezési módszernek is nagy jelentősége vagy a kérdőív szerkesztés kapcsán. Az önkitöltős kérdőívek esetében, nagyon világosan kell megadnunk minden instrukciót, és törekednünk kell arra, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a kérdőív formátuma. A kérdezőbiztost alkalmazó kutatásokban előny lehet, hogy a kitöltést vezető személy a nehezebb kérdésekben segíteni tudja a megértést – de persze ez azzal a hátránnyal jár, hogy esetleg érzékenyebb kérdésekre nem válaszolnak a kutatásban résztvevők. A modern számítógépre épülő kutatási technikák pedig olyan előnyöket nyújtanak, mint például a rotálás lehetősége, amit már korábban említettünk, vagy az ugrások, szűrések automatizálása. Ebben az esetben a kérdőív elkészítésekor ezeket előre be kell állítanunk. A unit végén érdemes tanulmányoznunk egy kérdőívet az eddig tanultak alapján:

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”

Felhasznált irodalom: • Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó, 2008. ISBN: 978-963-506-764-0 • Hoffman Márta – Kozák Ákos – Veres Zoltán: Piackutatás, Műszaki könyvkiadó 2000 • Héra Gábor – Ligeti György: Módszertan A társadalmi jelenségek kutatása, Osiris kiadó Budapest 2005 • Internetes hivatkozások: • •

www.volunteermotivation.hu www.tarki.hu

TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”