A szerep
Szerző: Bajner Mária Lektor: Horányi Özséb
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Bevezető • Ebben az elektronikus tananyagban ön megismerkedhet a társadalmi szerepek felosztásával, betekintést kap az egyén társadalmi szereppozícionálásának elméleti iskoláiba, esettanulmányok segítségével gyakorlati tapasztalatot szerezhet, és saját álláspontját kialakíthatja. A tanegység a sztereotipizálást és annak hátterét részletesen taglalja, miközben kitér a mediatizált férfi-és nőképek és az általuk sugallt szerepek összefüggéseire. Az angol nyelvű szövegek az idegennyelvi kompetenciák fejlesztése mellett a multikulturális nézőpontot is hivatottak erősíteni.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Tartalom • A tanegység tartalma • 1. Elméleti háttér • •
1.1 Társadalmi szerepek és státusok 1.2 Esettanulmány (Oscar Wilde: Bunbury (1825)
• 2. A kommunikátor szerep • 3. Sztereotípiák • •
3.1 Esettanulmány (Jelinek: A zongoratanárnő (1983) 3.2 Sztereotípiák és megjelenítésük • 3.2.1 Nemzeti sztereotípiák • 3.2.2 Kulturális sztereotípiák
•
3.3 A sztereotíp nőképekről • 3.3.1 Mediatizált nőképek
•
3.4 A férfiasság sztereotípiái • 3.4.2 Angol nyelvű szöveg „Malboro Man”
• 4 Források
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
1. Elméleti háttér 1.1 Társadalmi szerepek és státusok
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Mi a státus? Mi a szerep? Forrás: David Christal: A nyelv enciklopédiája (2003): 60-61
• •
• • •
A státus az egyénnek a közösség társadalmi szervezetében elfoglalt helye (pl.tisztviselő, férj, feleség, tanító) A szerep egy konvencionális viselkedésmód,amit a társadalom egy bizonyos státusú személytől elvár (pl.paptól, polgármestertől). A közéleti szerepekhez néha formális jelölők kapcsolódnak (pl. egyenruha), de a társadalmi pozíció legfontosabb jelzője a nyelv. Hány szerepünk van? Egyszerre több is lehet. Lehet egyfajta státus a családban (pl. családfő) egy másik a munkahelyen, egy harmadik a lakóközösségben, egy negyedik az egyházban, stb. Minden pozícióhoz más nyelvi konvenciók társulnak (pl. megszólítás, beszédmód, speciális szókincs) A nyelv által játszott szerep a kommunikációban (pl. gondolatok, érzések kifejezése) vagy egy meghatározott (jogi, vallási, stb.) szituációban a nyelv funkciója (Christal : 524)
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Státusok és viselkedés minták
• •
Szerepelvárás: A szerep megvalósítójával szemben támasztott követelmények
•
Szerepkonfliktus: Két fajtáját lehet megkülönböztetni • 1. A szerep összeegyeztethetetlen elvárásokat tartalmaz • 2. Két, vagy annál több szerep elvárásai ütköznek a szerepkészleten belül
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Forrás: David Inglis-Chrisopher Thorpe: An Invitation to Social Theory. Polity.Cambridge: 2012. Hogyan illeszkedik a társadalmi rendszer és az egyén egymáshoz? Milyen szerep jut a normáknak és szabályoknak ?
A társadalmi rendszerek szerepekből (pl. foglalkozás), és az azokhoz kapcsolódó elvárásokból állnak, A lényeges kérdés: mit csinálnak, és mit várnak el tőlük? Az elvárt normák a társadalmi szerepekhez kötöttek, a kulturális rendszer részeként jelennek meg. A kultúra irányítja a cselekedetek és az interakciót. A szerepek időről-időre koherensek, jelzik, hogy egy konkrét interakcióban a résztvevők kulturális elvárásainak megfelelően minek kellene történnie. A nem megfelelő interakció során a szabályszegő megsérti a normát, és ez bizonyos szankciókat vált ki. A normák és szankciók megakadályozzák, hogy az interakció felborítsa a társadalmi rendet. Ez az alapötlet Durkeim-től származik, de Talcott Parson mindezt kiegészíti Freud szocializációs szerepeivel (szerep-elvárásokkal), hogy mindezzel a megkérdőjelezhetetlen és természetes viselkedést erősítse. Talcott Parson (1902-1979) a második világháború után a 70-es évekig az egyik legbefolyásosabb társadalomkutató, aki a funkionalizmusta elméletét az egész társadalomtudományra ki akarta terjeszteni. Ezért a nagyon általános absztrakciók szintjéről indult ki. Spencer és Durkheim eredeti gondolatait bontva tovább (ld. Kommunikációs kódok rendszere témakör) Vizsgálatai központjába a cselekvő egyént helyezi, a cél, az eszközök, a szituációs környezet, a normák, értékek, gondolatok, vagyis a kulturális kontextusba ágyazva. Megállapítja, hogy a rendszer attól működik, hogy az egyének állandóan motiváltak arra, hogy cselekedeteik során azt válasszák, ami a rendszer reprodukálását segíti. A fő szerep a kulturális értékeké, de nem ez a meghatározó, sokkal inkább az egyén cselekedetei azok, amelyektől működik a struktúra. Az egyének interakcióját befolyásoló tényezők: biológiai szervezet, a gondolatok, az emberi lélek, az egyén kapcsolatai, és a kultúra (nyelv, értékek, normák). Összegezve: A kulturális rendszer formálja a személyest, meghatározó tényező abban, hogy az egyén mit tartson fontosnak, mi legyen a célja, az adott körülmények között mi jó, vagy rossz. Az egyén a kijelölt szerepe szerint gondolkodik, és kommunikál, a személyiség pedig nem más, mint a psziché internalizált formája.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Hogyan viszi tovább Goffman a durkheimi irányt? Ervin Goffman (1922-1982) Tovább folytatva a durkheimi irányt, Durkheim nyomán úgy tekintett a szabályokra, mint a humán interakciót struktúráló, szervező, összerendező kódokra. Az egyén viselkedését szabályozó társadalmi szabályok a társadalmi élet alapjat adják. Parsontól eltérően ellenezte a társadalmi rendet, mint valami mély társadalmi struktúra jelenlétét, sokkal inkább humán interakciókat működtető, láthatatlan kódokat vizsgálta. Milyen problémákat vet fel a társadalom „elszemélytelenedése”? A szabályok a mindennapi élet „szintaxisai”, nélkülük értelmezhetetlenek a mindennapi interakciók. Az elméletet kibontva Goffman felteszi a kérdést, hogy lehetséges az interakció egy olyan társadalomban, amely egyre inkább személytelen, és az egyén egyre inkább anonímmá válik? A logikai szabályokat feltételező szabályok mellett kiemeli a társadalmi interakció fontos elemeit: a bizalmat (pozitív önkép kialakítására törekvés), mivel ha ez megsérül, a társadalmi szituáció és rend fog megrendülni. A metaforáknak megkölünböztetett jelenőséget tulajdonít a társadalmi interakciók során. Mit értünk „dramaturgiai metafora” alatt? A goffmani „dramaturgiai metafora”párhuzamot von a mindennapi interakciók és a színházi előadás között. Az egyének, attól függően, hogy egymást hogyan szeretnék befolyásolni, szerepeket játszanak. A „közönség” szereti előrejelezni a szerepjátszás kimenetelét, a korábbi szerepekhez fűződő tapasztalatok tükrében. Az előadások a sikerestől a sikertelenig több fokozatú skálán bárhol, és bárhogy megtörténhetnek. A jó színészek tudják, hogy kell másokat meggyőzni, és a szituációt helyesen definiálni, ezzel létrehozva egy fenntartható arculatot, az elvárások absztrakt sztereotípiáját. A meggyőző arculathoz „kellékek” is kellenek, mint például gesztusok, arckifejezések, és a „szerepattitűd” elsajátítása. Az „előszínpadon” (front stage) zajlanak a sikeres, és a közösség által elfogadott, támogatott publikus előadások, míg a háttérszínpad (back stage) arra való, hogy-a segítés szándékával- azoknak adjanak elő, akik nem merik a valós, rendszerint intim érzéseiket, gondolataikat megosztani másokkal. A „szereptávolságot” az egyén valós helyzete, személyisége és a szereppel való azonosulás pszichés nehézsége jelenti. Goffman később ejtette az interakciós dramaturgiai metaforát, mivel azt a cinikus hozzáállást sugallta (amit több kritikusa nem győzőtt kiemelni), hogy az egyének rendkívül manipulatívak, és képmutatók.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Esettanulmány
Goffman: Forms of Talk (1987) A DJ-k jobban beszélnek, mint mások?
A Beszélgetési formák (Forms of Talk 1981) c. tanulmányában Goffman rádiós műsorokban szereplő DJ-k beszélgetési stílusát elemezte. Rámutatott, hogy a DJ-k nagy lelkesedéssel előadott beszédstílusában szinte alig van csúszás, vagy hiba (Goffman 1981:146). Goffman ezekre a nagy gonddal létrehozott retorikai beszúrásokat „friss beszélgetés”-nek (fresh talk) hívta. Emellett a „keret-tér” (frame space) fogalmát is megalkotja, amellyes a DJ-k megpróbálják saját arculatukat, személyiségüket is úgy megalkotni, és bevinni a műsorba, hogy az minél több hallgatónak tetszen. Mindezt a bizalmasság, fesztelenség és intimitás légkörét teremtve igyekeznek elérni (Goffman 1981:128). Összegezve: míg Goffmannak nem sikerült teljesen meggyőző módon felvázolni a szemtől-szembeni (face to face) interakciók alapvető működési elveit, az ezekre utaló kísérletekkel, az interakciós szabályszerűségek elemzésével mérföldkőnek számít az interperszonális kommunikáció mikrodimenziós interakciónak vizsgálatánál.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
2. A kommunikátor szerep
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A “kommunikatív jelenség” és a “személyközi kommunikáció” megkülönböztetéséről
Ki a közvetlen emberi kommunikáció résztvevője?
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy kik a résztvevői a személyközi (közvetlen emberi) kommunikáció eseteinek, a válasz - természetesnek tűnő módon – az, hogy mi magunk. Ha azonban arra a kérdésre is választ akarunk keresni: mit is jelent a mi, vagy egy kissé pontosabban fogalmazva: ha a “mi” értelmezési tartományába eső dolgokat is meg kívánnánk nevezni, már korántsem volnánk egyszerű helyzetben. •Kommunikátor vagy/és személyiség •Személyiség-vagy kommunikátor Kommunkátor: sajátos szerep, vagy szerepek (szülő beszél tanárral, szülő beszél a gyerekével; a szülői szerepek megnyilvánulása, de ugyanaz a személyiség, más személyiségjegyek hangsúlyozásával) Forrás: A személyközi kommunikáció (In: Béres-Horányi: Társadalmi kommunikáció.1999)
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Ki kommunikál? A mi természetes módon volna feloldható azzal, hogy voltaképpen én, vagyis hogy a személyiségünkkel veszünk részt a közvetlen emberi kommunikáció eseteiben, azaz teljes emberi valónkkal. Igaz, vannak olyan esetek (például annak tudakolásáé egy számunkra ismeretlen járókelőtől, hogy merre is van a Honvéd utca Pesten), amikor nincs szükség személyiségünk teljes bevetésére, de – kétségtelen – vannak olyan esetek is (például sokszorosan megbántott feleségünk sokadik kibékítésének esete), amikor csak személyiségünk teljes bevetésével vagyunk képesek sikereseknek lenni, ha egyáltalán.
Általában igaz az, hogy a közvetlen emberi kommunikáció eseteiben a kommunikátor (a kommunikáció ágensének megnevezésére használva a terminust) sem fogalmilag nem azonos a személyiséggel, sem pedig azt nem lehet állítani, hogy a személyközi kommunikáció szerkezeti elemeként értelmezett “kommunikátor” terminus értelmezési tartományában szükségszerűen csak személyiségek találhatók (a személyiségről vö. például Carver – Scheier 1995).
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Kommunikátor több szerepben Azzal a szemlélettel inkább egyet lehet érteni, hogy szóbaelegyedve gyermekünkkel apaként vagy szülőként nyilvánulunk meg. Egyetemi kollégáinkkal diákként vagy tanárként vagyunk kapcsolatban. Ezen viszonyok között, természetesen, nincs szükség, nem is lehetséges személyiségünk teljes kikapcsolása, de az sem valószínű, hogy minden esetben személyiségünk teljessége kell a kommunikációs sikerhez. Igaznak tűnik fel tehát azt állítani, hogy a kommunikátor valójában sajátos szerep, vagy másként fogalmazva: a “kommunikátor” értelmezési tartományában szerepek találhatók (a szerepről vö. például Berger – Luckmann 1966, Buda 1976, Csepeli 1997, László 1998).
Foglalkozása: kommunikátor Személyiség háttérbe húzódik (szóvivő, politikus, mediátor, stb.) Vannak olyan szerepek, amelyek jellegzetesen kommunikátor szerepek és a közvetlen emberi kommunikáció eseteiben is megjelennek. Ilyen például a tanáré, az íróé, az olvasóé, a lelkipásztoré, ilyen az ujságíróé, a szóvívőé is (aki foglalkozásszerűen, vagy éppen hivatásszerűen nyilatkozik meg egy csoport, vagy éppen valamilyen szervezet nevében). Alighanem a kommunikációkutató szerepe is kommunikátor szerep.
Aktív-passzív kommunikátor Vannak olyan kommunikátor szerepek, amelyek voltaképpen nem azok, hanem inkább egy-egy jellegzetes kommunikáció-fogalom következményei, de kétségtelenül részévé váltak a mindennapi beszédnek, szóhasználatnak: a feladóról vagy a beszélőről, más szóhasználat szerint a címzőről, illetőleg a vevőről vagy a hallgatóról, más szóhasználat szerint a címzettről van szó. Vannak olyan kommunikáció-fogalmak, amelyek igénylik azt a szerepkülönböztetést a kommunikátor szerepen belül, amelyet ezek a terminusok rögzítenek és aktív, illetőleg passzív résztvevőt különböztetnek meg (ilyen például a kommunikáció tranzaktív felfogása, amelynek a magjában valamiféle információtovábbítás áll, vö. például Barnlund 1970, Jakobson 1960), vannak olyanok, amelyekben ez a megkülönböztetés értelmezhető, de tulajdonképpen nincs semmi értelme (ilyen például a kommunikáció interaktív felfogása, amelyben a kommunikáció valamennyi résztvevője egyaránt aktív is, passzív is; vö. például Newcomb 1953, Turner 1988).
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Kommunikáció interaktív felfogása: aktív és passzív szerepek •Szerepmegvalósításhoz szükséges tudás •Közös élmények, közös személyes tudás •Tárgyi tudás (adott környezet adott viselkedésmintákat feltételez)
„Mintha már ezer éve ismernénk egymást…” Semmi meglepő nincs abban, hogy másként beszélek a barátommal, mint egy vad idegen emberrel. Talán nem az a lényeges különbség, hogy a barátommal beszélhetek ‘lazán’ vagy éppen kollokviálisan is, s ugyanaz a stílus egy idegennel szemben talán illetlen volna. Sokkal inkább az a valódi különbség a két beszédtípus között, hogy a barátommal van valamiféle olyan közös (kölcsönös) személyes tudásunk, ami barátságunk előéletében gyökerezik; egy idegennel viszont efféle személyes, akár azt is mondhatjuk: életrajzunkból következő közösség nincs. Ugyanakkor viszonylag kevés közös személyes tudás elegendő ahhoz, hogy a diák a tanárral sikeresen legyen képes kommunikálni. Elegendő olyan közös nem személyes tudás feltételezése ehhez, amely az adott közösségben minden normálisan szocializált ember számára adott: mi az például, amit a diák megtehet; és mi az, amit adott esetben meg kell tennie; mi az, ami a tanártól elvárható; és mi az, amitől a tanárnak mindenképpen tartózkodnia kell és így tovább. Ezek normális körülmények között személytelen tudásként, vagyis nem életrajzi adattal összefüggésben ismeretesek (a kölcsönös tudásra, illetőleg a személyes vagy személytelen és kölcsönös tudásra vonatkozóan)
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A szerepnek megfelelő kommunikáció A szerep, mint például a baráté vagy a tanáré és a diáké vagy a szülőé és a gyereké vagy a főnöké és a beosztotté, bizonyos viselkedésminták készlete, olyan specifikus elvárások összessége, amelyekkel általában a társadalmi környezet, közelebbről a kommunikációban résztvevő partnerek, az adott szerepet megvalósító ágenssel szemben fellépnek. Egy adott szerepben az adott társadalmi környezet várakozásainak megfelelően megjelenő viselkedésmintákat a szerep megvalósítójának – természetesen – előzetesen (a priori) ismernie kell: felkészültnek kell lennie a szerepmegvalósításra. Ebből az is következik, hogy egy adott szerep tartalmát illetően az ágens lehet tévedésben, lehet felkészültsége hiányos vagy nem elegendő is és így tovább.
A szereppel szembeni társadalmi elvárások, viselkedés minták Vannak olyan szerepek, amelyekről azt vélhetnénk, hogy az elvárások (feltételezések), illetőleg a viselkedésminták forrása nem a társadalmi környezet: a férjről és a feleségről – akár természetesnek is tűnhet – azt feltenni, hogy biológiai meghatározottságú, vagyis genetikusan rögzített viselkedésminták készlete. Ez azonban még a férfi és a nő szerepe esetében sincs így. A férfi és a nő szerepének viselkedésminta készletében kétségkívül vannak olyan viselkedésminták, amelyeket erősen vagy talán kizárólagosan biológiai tényezők határoznak meg, de még a nemi szerepek is igen erőteljes társadalmi meghatározottságban állnak. A biológiai és a társadalmi tényezők meghatározó jellegének arányát tekintve igen eltérő felfogások ismeretesek, a szélsőségeket is beleértve.
Több szerepben egyszerre A személyközi kommunikáció kommunikátorának szerepét tekintve ezek a különböző felfogások egyetlen tanulsággal minden bizonnyal szolgálnak: arra irányítják rá a figyelmet, hogy a “szerep” terminus nem feltétlenül olyan dologra vonatkozik, amely szükségképpen önálló tapasztalat tárgya. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy a férfiak másként viselkednek, mint a nők, másként is beszélnek, de ez a másként való megmutatkozásuk azokkal a szerepekkel együtt (azoktól a szerepektől nehezen elválasztható módon) jelennek meg, hogy e férfiak és nők egyúttal tanárok és diákok, főnökök és beosztottak és így tovább. Nincs ez másként a kommunikátor szereppel sem. Sohasem az a helyzet, hogy valamelyikünk esetenként kommunikátorként nyilvánul meg, utána férfiként és ezt követően valamilyen harmadik szerepben.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A szerepek személyiségre gyakorolt hatása Amikor férfiasként jellemzünk valakit vagy azt mondjuk róla, hogy domináns személyiség, akkor a szerepek terminusaiban beszélünk valaki személyiségéről. Nem gondolhatjuk azt, hogy a személyiség azonos azon szerepek összességével, amelyekben valaki megnyilvánul, de az talán mondható a kommunikáció kutatásának szempontjából, hogy egy személyiség leírható (operacionalizálható) mindazon szerepek összességével, amely szerepeket az adott személyiség szokásosan megvalósít, illetőleg adott esetben (esetleg valamiféle kényszer hatására) hajlandó azon szerepben megmutatkozni. A személyiség teljes leírásához - természetesen azok a szerepek is hozzátartoznak, amelyekben nem hajlandó megmutatkozni (adott esetben kényszer hatására sem), de az adott kommunikációs közösség szerepkészletének része.
A sikeres kommunikáció – alkalmazkodás a szerepekhez A szerep megvalósításához fel kell készülni (előzetes ismereteket gyűjteni, tájékozódni) Sikeres kommunikátor: ismeri a szerepeket, és az azokhoz kapcsolódó elvárásokat, a szerepnek megfelelően mutatkozik meg, a szerephez előnyös személyiségjegyeire támaszkodik. Felismeri a másik fél szerepét, ehhez alkalmazkodik
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Társadalmi szerepmegvalósítások Kulturális, jog korlátok, normák. Pl. A tanárnak legyen diplomája. Normaként jelenik meg az elvárás, hogy legyen szaktudása (szaktudás saját magával szembeni elvárás is)., míg a diákoknak mindez normatív várakozás A társadalmi státust tekinthetjük egyfajta mozgástérnek, amelyet a társadalom biztosít adott tagjának. Az ágens tehát szerepeken keresztül ágyazódik be a társadalmi struktúrákba, illetőleg folyamatokba. Saját szerepeivel kapcsolatos tudása, felkészültsége normaként jelenik meg saját maga számára az adott esetben és normatív várakozásként kommunikációs partnereit illetően.*
Szerep-megvalósítás, normakövetés A szerep-megvalósítás egyenlő normakövetéssel. Alkalmilag azonban normaszegésről is lehet beszélni. A normaszegés vagy deviáns, vagy pedig kreatív. Ágens szerep megvalósítása •konfliktus nélküli, harmónikus (kongruens) •konfliktusos (inkongruens •harmónikusak •kongruens kommunikáció •konfliktusosak •inkongruens kommunikáció eredményez. Erről részletesebben ld. a nem verbális kommunikáció tananyag egységet. *Buda Béla A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűsége (1974) c. könyvében ír a normatív paradigmáról, más szóval szerepekről. : Ez azt jelenti, hogy az ember társadalmi élete során társadalmi előírásokat, normákat követ és társadalmi normáknak próbál megfelelni. Az emberi magatartás társadalmi előírásokat követ a társadalmi kommunikációs rendszerben is. A norma: előírások sorozata, amely megszabja, hogy egy adott személy egy adott viszonylatban hogyan viselkedhet. A normatív paradigma: egy taxonómikus modell, azaz olyan viselkedési formákat határoz meg, amelyekben társadalmi életünk során kerülünk.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A szerepek csoportosítása Buda B. (1974)alapján
1.pervazív (látható) szerepek (nő, férfi, szőke stb.) 2.családi (rokonsági) szerepek 3.organizációs (foglalkozási) szerepek 4.passzazsér (változó) szerepek A szerepviselkedés és a normák megvalósítása szempontjából történetileg meghatározott viszonyformák jönnek létre. Ezek utalnak tagságunkra az adott kultúrában/szubkultúrában, társadalmi réteghelyzetünkre, tagságunkra társadalmi referencia csoportokban, illetve a családi csoportok sajátos miliőjében.
Forrás Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (1986) (57. old) mediapedia.hu/normativ-paradigma
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3. Sztereotípiák
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.1 Esettanulmány Jelinek: A zongoratanárnő (1983) Elfriede Jelinek A zongoratanárnő (Die Klavierspielerin) (1983) c. regénye az emberi viszonyok és szerepek bonyolultságát taglalja. A cím: A zongoratanár helyett A zongoratanárnő gender-specifikus megközelítést sejtet. A regényből készült cannes-i nagydíjas film tabudöntögető, provokatív jelenetei rávilágítanak a női szerepek (gender, biológiai nem, kulturális nem) „normálistól” való elhajlásaira, és annak láthatatlan/látható következményeire.
A zongoratanárnő (La pianiste) színes, magyarul beszélő, német-lengyel-francia-osztrák zenés dráma, 126 perc, 2001 Dolby Digital
The Piano Teacher Official Film Trailer
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A zongoratanárnő – sztereotípiák Milyennek képzelünk egy átlagos zongorapedagógust? Neme, külseje, modora, beszédstílusa, kora, családi állapota, lakhelye, stb. Vessük össze a válaszokat a többiekével. Mi okozza a hasonlóságokat?
Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.2 Sztereotípiák és megjelenítésük
Sztereotípiák Viszonylag tartós, merev és rögzült látásmód, illetve ezen alapuló meggyőződések kategorizálása. A sztereotipizálás veszélye, hogy viszonylag kevés információból von le következtetéseket, általánosít.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.2.1 Nemzeti sztereotípiák Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Nemzetek sztereotípiái Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
Játékos példa a Sulineten
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.2.2 Kulturális sztereotípiák Példa: Kulturális sztereotípiákra Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (2006) c. könyvében találunk példákat.
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (részlet) Forrás: www.hu.scribd.com/doc/29638112/Elizabeth-Gilbert-Izek-imak-szerelmek
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (online könyvtár)
Mennyiben deviáns és mennyiben normakövető a narrátor?
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.3.1 Mediatizált nőképek Mediatizáltság • • •
nem csupán tükrözik az aktuális állapotot, hanem a mutatott kép által formálják, befolyásolják őket A mediatizáltság kiemeli a maga sztereotipikus jellegével a meghatározott vonásokat, és alakítja a hangsúlyokat. sztereotípiákkal történik (ld. 3.1) A sztereotíp szerepek meghatározó vonásait kiemelik és hangsúlyozzák, majd azokat erősítve tovább szűkítik a képet (szerepet).
A médiumokban megjelenített nőképek Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
• A médiumokban megjelenített nőkép (anyakép) szükségképpen sztereotipikus, és nyomon követi az uralkodó (trendi) elvárásokat. • A „jó anya” – feleség mítosz
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
A NŐ-ANYA-FELESÉG ikon Az adatok v édelme érdek ében a PowerPoint nem engedély ezte a k ép automatik us letöltését.
A társadalom nő és anyaképének eredete a „jó család” társadalmi-kulturális toposzként való megjelenítése. Az anya a családi mikrotársadalom főszereplője, középpontja, aki a családi békéért, harmóniáért, a gyerekek fejlődéséért, a családtagok fizikai és mentális jólétéért felel. Ezt a közgondolkodásban az „anyai ösztön” társadalmi normája egészíti ki. A normatív paradigma alapja a család menedék, oltalom, biztonság és boldogság forrása, ahol az anya feladata a feltétlen szeretet, az önfeláldozás, együttérzés, és mindenek felett a család összetartása.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.4 A férfiasság sztereotípiái 3.4.1 Mediatizált férfiképek A maszkulinitás sztereotípái az amerikai akciófilmek alapján több kategóriába sorolhatók. Az alábbi példák egyfajta megközelítést, szemléletmódot tükröznek. Saját, médiás befogadói tapasztalatok alapján hozzunk létre több (al)kategóriát, szerep sémákat.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
1.
Fehér testépítő férfiak a középpontban. A közelharcról a figyelem átterelődik a kidolgozott, izmos testekre (Jean Claude Van Damme)
2.
Apaság, családi élet narratívái (Mostohaapa, Vásott szülők, Hús a húsból, stb. filmek)*
3.
A keményfiúk mellett megjelennek az „észkombájnok”, vagy az „okostojások”.
4.
Hallgatag, erős hős helyett szellemes akciókarakter lép színre, mint pl. Bruce Willis
5.
A férfi test hangot is kap, sőt ez központi jelentőségű lesz a férfi identitás szempontjából: a beszédre és a cselekvésre való képességre fókuszál
*Az apai nézőpont naplószerű leírása
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
3.4.2 Angol nyelvű szöveg „Malboro Man”
A mellékelt cikk a The Chronicle of Higher Education online kiadásában jelent meg.
(Az eredeti cikk olvasása előfizetéshez kötött!)
•Mondhatjuk-e azt, hogy a férfiak ugyanúgy a tömegmédiumok árucikkei, mint a nők? •Mennyire globális (nemzeti) kultúrához kötött a férfi és a férfiasság szterotípia megjelenítése?
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
4 Források Felhasznált irodalom
Béres-Horányi (szerk.) (1999). Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. Buda, Béla (1974). A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűsége . http://www.budabela.hu/dokumentumok/onallokotetek/kozvetlenemberi-mmunikaciotext.pdf Carver, Charles S -Michael F. Scheier. (1998). Személyiségpszichológia. Budapest. Osiris. Chrystal, David. (2003). A nyelv enciklopédiája. Budapest. Osiris. Fodorné, Tóth Krisztina: „Nő és anya – a mediatizált nő- és anyakép a kisgyermekes anyáknak szóló magazinokban” http://www.muosz.hu/muhely/nyelv.doc Inglis, David -Chrisopher Thorpe (2012). An Invitation to Social Theory. Cambridge. Polity. Terestyéni, Tamás Kommunikációelmélet. (2006). http://www.communicatio.hu/horanyi/BME-tarskomelm0910osz/Terestyeni_Kommelm.pdf Wilde, Oscar. Bunbury. MEK. http://mek.oszk.hu/10800/10847
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
További források Akin, J. és mások (szerk.) (1988).. A Transactional Model of Communication [A kommunikáció tranzakciós modellje A Theory of Social Interaction. S:U.P. Berger, P. L. and T. Luckmann (1966), The Social Construction of Reality Csepeli, György (1997).. Szociálpszichológia. Budapest. Osiris. Erving Goffman,”The Interaction Order. American Sociological Association”. 1982 Presidential Address http://links.jstor.org/sici?sici=00031224%28198302%2948%3A1%3C1%3ATIOASA%3E2.0.CO%3B2 -X Jacobson, Roman. (1960). The Functions of Language. http://www.signosemio.com/jakobson/functions-of-language.asp Newcomb, Theodore (1953) M. A kommunikatív aktus. In: Kommunikáció I-II. Válogatott tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977. p. 51-65. Forms of Talk . Philadelphia. UPP. 1987.
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Esettanulmányok
Oscar Wilde: Bunbury (1825) Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő (1983) Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (2006) The Chronicle of Higher Education Examining the Stereotypes of Men and Masculinity. http://chronicle.com/article/Examining-the-Stereotypes-of/73471/
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Képek elérési útja
1. Kép aláírás: A formális és informális kapcsolatrendszerben elfoglalt státuszhoz rendelt viselkedés minta.http://regi.sdt.sulinet.hu/Player/default.aspx?g=0e3038f4-92e0-4b2e-8590402b2602fc95&v=1&b=5&t=lap&newnav=true&cid=d4a33959-8bef-4dfd-a6b0-37d01a77729b 2. http://www.youtube.com/watch?v=rguERpK2fbY (színházi előadás) 3. http://www.youtube.com/watch?v=eW4wR7-iOMg&feature=relmfu (filmjelenet) 4. Jelinek: A zongoratanárnő. Kép elérésének módja: http://www.youtube.com/watch?v=fcNv6ZoqR0w http://www.youtube.com/watch?v=mjROGqRTMzQ&list=LPWwwha4Om-Eg&index=4&feature=plcp 5. Nemzetek sztereotípiái. Kép elérésének módja http://regi.sdt.sulinet.hu/Player/objectview.aspx?t=&g=ad65f226-010b-4a9d-9cb179bf5d384f2f&v=1&b=5&w=&pkg=&port=FragWebNormal 6. Elizabeth Gilbert: Ízek, imák szerelmek. Kép elérésének módjai: www.hu.scribd.com/doc/29638112/Elizabeth-Gilbert-Izek-imak-szerelmek
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
Ikonok • Ikonok vissza a legelejére • Ugrás a tartalomjegyzékre • Hallgatható médiaanyag • Film média • Külső forrás (pl. csatolt pdf) • Külső web forrás • Kérdések feladatok • Fontos anyagrész
TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 „INFORMÁCIÓ - TUDÁS – ÉRVÉNYESÜLÉS”
