Információ- technológia

Dr. Niklasz László Zalaba Piroska

Információtechnológia

Nyugat-Magyarországi Egyetem Földmérési és Földrendezoi Foiskolai Kar Székesfehérvár, 2000.

Staff Development in Land Administration Tempus Institution Building Joint European Project

Lektorálta: Sikolya Zsolt

© Dr. Niklasz László – Zalaba Piroska

Felelos kiadó: Nyugat-Magyarországi Egyetem Földmérési és Földrendezoi Foiskolai Kar dr. Ágfalvi Mihály foigazgató

Sokszorosítás: Földmérési és Földrendezoi Foiskola Marton Tibor

INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA

Bevezetés Az információtechnológia rohamos fejlodése, a számítástechnikai eszközök mind szélesebb körben való alkalmazása – ami a földügyi igazgatás, földmérés és térképészet területén is érzékelheto – szükségessé, sot elengedhetetlenné teszi, hogy az informatikai alapismeretek és a számítógépek kezelésével kapcsolatos tudnivalók minél szélesebb körben váljanak ismertté a szakterületen tevékenykedo szakemberek számára. A tantárgy számítástechnikai elméleti ismereteket nyújt a középfokú szakképzésben résztvevo hallgatók számára. Az általános számítástechnikai tudnivalókon túl speciális, a földméro szakmához kapcsolódó ismeretek átadásával igyekszik támogatni a leendo szaktechnikusok számítástechnikai felkészültségét. A földhivatali munka számítógépesítésével, a térinformatika alkalmazásával a középfokú szakemberek is komoly kihívások elé néznek feladataik ellátása során. A jegyzet ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy ennek az elvárásnak mind jobban meg tudjanak felelni. A tananyag 8 téma köré csoportosul, amelyek megismertetnek a korszeru számítástechnikai eszközök muködésének elvi alapjaival, a számítástechnika fobb alkalmazási területeivel, szoftvereivel, valamint az ezekkel kapcsolatos alapfogalmakkal, a programokkal végezheto alapfeladatokkal. Szó lesz a szakmai számítástechnikai fejlodés fontosabb területeirol és állomásairól, valamint az ingatlan-nyilvántartásban zajló átfogó korszerusítési programról és ezzel kapcsolatban az adatvédelem, adatbiztonság fontosságáról. A jegyzetben való eligazodást a következo jelölések teszik könnyebbé: t &

A

Meghatározás, definíció Korábban tanult anyag, olvasson utána! Lapozzon vissza, ha szükséges!

:

Számítógépes feladat

*

Beküldendo feladat

„A számítógépek haszontalanok. Csak válaszokat képesek adni.” (Pablo Picasso)

„A tudás a holnap kapuja.” (Denis Waitley)

Jó munkát és sok sikert kívánnak a Szerzok

FFFK SdiLA TEMPUS Projekt

i


Tartalomjegyzék 1.

Információelméleti alapismeretek............................................... 1 1.1. Információs lánc, kódrendszerek....................... 1 1.1.1. Az információ és informatika..................... 2 1.1.2. Az adat fogalma ........................................ 3 1.1.3. Információs rendszerek ............................. 3 1.1.4. Az információ kódolása, kódrendszerek .... 4 1.1.5. Az információ alapegységei....................... 5 1.2. Hardver alapismeretek....................................... 6 1.2.1. Mi a számítógép?...................................... 6 1.2.2. A számítógép felépítése, muködési elve..... 7 1.2.3. Mibol áll egy személyi számítógép?......... 12 1.3. Szoftver alapismeretek..................................... 13 1.3.1. Szoftver fogalma, rendszerezése.............. 13 1.3.2. Rendszerprogramok................................ 14 1.3.3. Alkalmazói szoftverek............................. 14 1.3.4. Programozás, programnyelvek ................ 16 1.4. Ellenorzo kérdések ........................................... 18

2.

Operációs rendszerek ....................................................................... 19 2.1. Az operációs rendszerekrol általában.............. 19 2.1.1. Az operációs rendszerek osztályozása .... 19 2.1.2. Az operációs rendszerek alkotórészei.... 21 2.1.3. Operációs rendszerek szerkezete............. 22 2.2. A DOS operációs rendszer ............................... 25 2.2.1. A DOS rendszer általános jellemzoi........ 25 2.2.2. A DOS részei és muködése ..................... 26 2.2.3. DOS parancsok....................................... 27 2.3. A Windows operációs rendszerek.................... 29 2.3.1. Mi a Windows?....................................... 29

ii



2.3.2. A Windows felület ...................................30 2.3.3. Röviden a Windows NT-rol .....................32 2.4. Ellenorzo kérdések ............................................32 3.

Alapveto irodai alkalmazói programok áttekintése ....... 33 3.1. Irodai szoftverek ...............................................33 3.2. Szövegszerkesztés ..............................................34 3.2.1. A szövegszerkesztés jellemzoi..................34 3.2.2. Word muveletek ......................................35 3.3. Adatbázis-kezelés ..............................................37 3.3.1. Adatmodellezés........................................38 3.3.2. Adatleíró- és kezelo nyelv ........................39 3.3.3. Kliens-szerver adatbázis-kezelés...............39 3.4. Táblázatkezelés..................................................41 3.4.1. A táblázatkezelés alapjai ..........................41 3.4.2. Alapveto muveletek .................................42 3.5. Ellenorzo kérdések ............................................43

4. Számítógépes hálózatok....................................................................44 4.1. Hálózati alapfogalmak ......................................44 4.1.1. A hálózatok csoportosítása ......................44 4.1.2. Kommunikáció a számítógépek között .....45 4.2. Helyi hálózatok..................................................47 4.2.1. Számítógép-hálózatok kialakítása.............47 4.2.2. Hálózati topológiák..................................48 4.2.3. PC hálózatok muködése...........................49 4.2.4. A LAN egységei ......................................49 4.3. Globális kommunikáció ....................................50 4.3.1. Nagykiterjedésu hálózatok (WAN)...........50 4.3.2. Világméretu hálózatok – Internet .............50 4.3.3. Intranet....................................................54 4.4. Ellenorzo kérdések ............................................56 FFFK SdiLA TEMPUS Projekt

iii


5.

Adatbiztonság, adatvédelem ......................................................... 57 5.1. Informatikai biztonság..................................... 57 5.2. A védelem módjai............................................. 58 5.3. Vírusok ............................................................. 59 5.4. Ellenorzo kérdések ........................................... 59

6.

Digitális alaptérkép eloállítása................................................... 60 6.1. Digitális térkép és alaptérkép .......................... 60 6.1.1. Fogalma.................................................. 60 6.1.2. DAT szabvány és DAT szabályzatok....... 61 6.1.3. Nemzeti Kataszteri Program ................... 61 6.1.4. Digitális topográfiai térképek .................. 62 6.2. Digitális alaptérkép készítése ........................... 62 6.2.1. Geodéziai alapok.................................... 62 6.2.2. Adatnyerési lehetoségek ......................... 63 6.2.3. A digitális alaptérkép tartalma................. 64 6.3. Digitális térképszerkeszto rendszerek.............. 65 6.3.1. Interaktív Térképszerkeszto Rendszer .... 66 6.3.2. MicroStation .......................................... 67 6.4. Ellenorzo kérdések ........................................... 70

7.

Az ingatlan-nyilvántartás számítógépesítése......................71 7.1. Az ingatlan-nyilvántartásról általában............ 71 7.1.1. Az ingatlan-nyilvántartás adattartalma ..... 72 7.1.2. Az ingatlan-nyilvántartás részei ............... 72 7.1.3. Irányítási rendszer ................................... 73 7.2. Az ingatlan-nyilvántartási adatok számítógépes feldolgozása ................................ 74 7.2.1. Kezdetek ................................................ 74 7.2.2. Centrális ingatlan-nyilvántartás................ 75 7.2.3. Egységes decentrális ingatlannyilvántartás............................................ 76

iv



7.2.4. A földhivatalok számítógépesítési programja77 7.2.5. Komplex Decentrális Ingatlan-nyilvántartási Rendszer..................................................79 7.2.6. TAKAROS körzeti földhivatali rendszer ..81 7.3. Ellenorzo kérdések ............................................85 8. Térinformatikai alapismeretek..................................................... 86 8.1. Térinformatika és információs rendszerek ......86 8.1.1. Információs rendszerek fogalma ...............86 8.1.2. Térinformatika .........................................87 8.2. Térinformációs rendszerek ...............................88 8.2.1. A térinformatika, mint információtechnológia ..............................................88 8.2.2. Térinformációs rendszerek alkalmazási területei ...................................................89 8.2.3. Térinformációs rendszerek jellemzoi ........91 8.2.4. Térinformációs rendszerek kialakítása ......91 8.3. Adatmodellezés folyamata.................................92 8.4. Térinformációs rendszerek technológiai háttere ...............................................................94 8.4.1. Adatnyerés...............................................94 8.4.2. Topológia................................................96 8.5. Térbeli elemzési lehetoségek .............................96 8.5.1. Muveletek térinformációs rendszerben .....96 8.5.2. Megjelenítés.............................................97 8.5.3. Digitális magassági modellek....................98 8.6. Ellenorzo kérdések ............................................99 9.

Beküldendo feladat .......................................................................... 100 9.1. Ingatlan-nyilvántartó ügyintézoknek ............100 9.2. Digitális térképkezeloknek .............................100

10. Irodalomjegyzék..................................................................................101


v


1. Információelméleti alapismeretek A fejezet legfontosabb fogalmai: v ismeretszerzés, információ, informatika v adat, metaadat v kódolás, kódrendszerek, bit, bájt v adatszerkezetek (mezo, rekord, fájl) v alapveto hardver és szoftver elemek v programozás, programozási módszerek A fejezet célja az információtechnológia alapfogalmainak bemutatása, amelyek elsajátítása megfelelo alapokat nyújt a további fejezetek megértéséhez.

1.1. Információs lánc, kódrendszerek Az ember képtelen megismerni azokat a tényeket, amelyeket nem a megfelelo, az általa is értelmezheto formában közölnek vele. Éppen ezért eloször azon kell elgondolkodnunk, hogy milyen módon jutunk ismereteinknek a birtokába. Az ismeretet mindig valamilyen közeg hordozza, ezért az ismeret megszerzésének elso momentuma az észlelés. Az ismerethordozó közeg (pl. kérelem, tulajdoni lap) aktuális jelenléte az észlelés alapveto feltétele. Az ismeretszerzés második momentuma az érzékelés (látom, hallom stb.). A harmadik momentum a felfogás. Pl. egy japán írásjel esetében az olvasók mindegyike észleli és érzékeli a jelet, de a megfejtést csak az tudja, aki ért japánul. A negyedik ismeretszerzési momentum a megértés. Ehhez közel áll a felfogás, de nem teljesen azonos fogalmak. Nézzük pl. a Béla és bela jelsort. Az elso minden magyar számára értheto jelsort közöl, de egyáltalán nem biztos, hogy mond valamit a latin betuket amúgy ismero kínai számára. A felfogás és a megértés eltérése két dologra hívja fel a figyelmet: megengedhetetlen az ismeretek formailag pontatlan közlése, valamint a közlés legfontosabb hordozóközege az emberi nyelv. Ismeretszerzés: észlelés, érzékelés, felfogás, megértés. Az észlelheto, érzékelheto, felfogható, sot megértheto közlés – amelynek tartalmát meg is akarjuk ismerni, mert számunkra elfogadható formában tálalták – már alkalmas az értelmezésre (a kommunikációra, a feldolgozásra). FFFK SdiLA TEMPUS Projekt

ismeret ismeretszerzés

t

1

INFORMÁCIÓ TECHNOLÓGIA

Az ismeret átadásának és átvételének számos közvetíto eszköze van. A kép, a hang, a mozdulat, a hoérzékelés, a zene mind-mind ismereteket közvetítenek felénk. Nem információkat, hanem adatokat. Ezeket az adatokat másokkal összegyúrva mi értelmezzük információvá. A kimeno adat az ember interpretációs képessége révén válik információvá vagy tudássá. 1.1.1. Az információ és informatika

információ

t

informatika számítástechnika

t

információtechnológia

2

Információnak tekinthetünk minden olyan tényt, közlést, hírt, amely számunkra valamilyen szempontból jelentoséggel, fontossággal bír. Az információ szimbólumok összessége, amely jelentést hordozó adatokat, új ismereteket ad, bizonytalanságot szüntet meg. Az információ valamilyen szándék következtében jön létre (pl. hírközlés) és az információ vételének következménye lehet. Az információ értelmezett ismeret, leírható azzal, hogy megadjuk: mire vonatkozik, mi a jelentése, mi a szerkezete. Az információ nem azonos az adattal, hanem az adatnak az a jelentése, amit az ember annak tulajdonít az értelmezés által. Az információ életünknek, környezetünknek állandóan jelenlévo alkotóeleme. Puszta létünk fenntartása is azon múlik, hogy a megfelelo információk eljutnak-e hozzánk: például halljuk-e a közeledo autó zúgását, vagy látjuk-e a lábunk elott tátongó szakadékot. Látható, hogy az információ megjelenési formái igen változatosak: lehet bármilyen, érzékszervünkkel felfogható inger, szóbeli vagy írásbeli közlés stb. Az információk elméletével és feldolgozásuk gyakorlati kérdéseivel foglalkozik az informatika, beleértve az információszerzést, -eloállítást, -tárolást és -továbbadást is. Az alkalmazott informatika az információs rendszerek megvalósítási kérdéseivel foglalkozik. A gyakorlatban az informatika szinonimájaként a számítástechnika, számítógép-tudomány kifejezéseket is használják. Az informatika a számítógépes információrendszerek tudománya, amely elméletet, szemléletet és módszertant ad a számítógépes információs rendszerek tervezéséhez, fejlesztéséhez, szervezéséhez és muködtetéséhez. Az informatikán belül az elmúlt években több tudományág fejlodött ki. Az információelmélet matematikai módszerekkel vizsgálja az információt. A rendszertechnika egy adott alkalmazás számára készít eszköztárat, programot, eljárást. Az információtechnológia az a technológia, amelyet az emberek alkalmaznak az információ kezelésére. Ez magában foglalja a kommunikációs technológiákat (fény, hang, elektronika, telefon, rádió, muhold stb.) és az adattárolás technikáját is.



1.1.2. Az adat fogalma Az adat a tények, jelenségek nem értelmezett, de értelmezheto formában történo közlése. A számítástechnikában sokszor csak a valamilyen módon rögzített információt nevezik adatnak. Az információt nagyon sokféle módon lehet rögzíteni, errol a késobbi fejezetekben még lesz szó. Az adat az információ megjelenési formája – a tények és elképzelések nem értelmezett, de értelmezheto formában való közlése – értelmezheto (észlelheto, érzékelheto, felfogható és megértheto) ismeret. Összefoglalva az adat és az információ viszonyát a következo állapítható meg: az adat személytelen, tényt közlo objektív ismeret, ezzel szemben az információ mindig személyes, az adatot fogadó szubjektumához kötodo lényeg. Az információ az adatok általános megjelölése az adatfeldolgozásban. Az információn egy logikailag zárt egységet értünk és magasabb rendunek tekintjük, mint az adatokat, amelyekbol összetevodik. Az adat definíciója kapcsán szólni kell egy speciális adatcsoportról, a metaadatokról. A metaadat – egyszeru megfogalmazásban – az adatot leíró adat; a különbözo adatok és adathalmazok átfogó jellemzésére és ismertetésére szolgáló adatok összessége. Az információ birtoklása napjainkban központi kérdés. Ehhez kapcsolódóan egyre nagyobb szerepet játszanak a “hol találtam meg az információt? milyen pontosságú? ki és mikor hozta létre?” kérdések is. Többek között erre adnak választ a metaadatok, metaadatbázisok.

adat

t

információ és adat viszonya

metaadat

1.1.3. Információs rendszerek Az adatok, információk mennyiségének növekedése szükségessé tette a tömeges feldolgozást biztosító számítógépes rendszerek kialakulását. Ilyen rendszerekkel az élet minden területén, a bankoktól a repüloterekig, a biztosítóktól a földhivatalokig találkozhatunk. Az információk életünkben felbecsülhetetlen szerephez jutnak, ezért a rendelkezésre álló adatokat és információkat valamilyen áttekintheto rendszerbe kell foglalni, amely viszonylag könnyen bovítheto és amelybol az éppen szükséges információ egyszeruen kinyerheto. Az ilyen rendszereket nevezzük információs rendszereknek. Az információs rendszer adatokat tárol közvetlenül lekérdezheto formában. A számítógéppel támogatott információs rendszerek feladata az adatok gyujtése, tárolása, feldolgozása és megjelenítése. INPUT (bemeno adat)

FELDOLGOZÁS

információs rendszer

OUTPUT (eredmény)

1.1. ábra: Információs folyamat


3


Általánosságban egy információs rendszer felfogható adatok és feldolgozási utasítások összességének, amely segítségével a felhasználó képes a levezetett információkat értheto és igényeinek megfelelo formában közölni. 1.1.4. Az információ kódolása, kódrendszerek

információ megjelenítése

t információkódolás

információ feldolgozása

t

&

bináris kódrendszer

4

Egy muködoképes információs rendszer létrehozásához meg kell oldani az adatok és információk rögzítését, tárolását. Ehhez ki kellett dolgozni néhány olyan adattárolási technológiát, amelyet a számítógép is értelmezni tud. Az adat valamilyen tényt rögzít és elengedhetetlen, hogy a rögzítés egyértelmu legyen. Az információt mindig valamilyen “elemek”, jelek, illetve ezek elrendezése reprezentálja. Ez a reprezentáció kapcsolódik az adat fogalmához, amely az információ megjelenési formája adott jelkombinációk (betuk, számjegyek, jelek stb.) felhasználásával, tehát olyan konkrét jelsorozat, amely képes valamilyen információt közölni. A számítógép az analóg információval nem tud mit kezdeni. Ezeket eloször digitalizálni (digit - angol szó, jelentése: számjegy) kell, azaz át kell alakítania digitális adatokká. A digitális kifejezés azt jelenti: számok formájában kódolt. Minden feldolgozandó információt eloször kódolni kell. Az információábrázolás az a mód, amely szerint az információkat (adatokat) kódolják. Egy meghatározott jelkészlet segítségével többféleképpen lehet megadni – kódolni – ugyanazt az információt. A megadás módja befolyásolja az információk feldolgozását, tárolását és visszanyerését is. Az információk feldolgozásán az információk felvételét, továbbítását és átalakítását értjük, visszanyerésén pedig meghatározott információk (adatok) kikeresését a tárolt adatmennyiségbol. A kódolás megfelelo megválasztásával optimális információtárolás és továbbítás érheto el. A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, amellyel valamely információ egyértelmuen visszaadható. Azt a muveletet, amely az információt jelekké, illetve szimbólumokká alakítja át, kódolásnak nevezzük. A kódolás, vagyis az egyezményes jelekkel való helyettesítés, az egyik jelkészlet egy jelét hozzárendeli egy másik jelkészlet egy jeléhez, vagyis számítógépes nyelven: egy bizonyos karaktert egy bitkombinációhoz rendelünk hozzá (a bit meghatározását lásd késobb). A számítógépek muködésében fontos szerepet játszanak a különbözo számrendszerek, lehetové téve a számítógépes adatábrázolást. Ezek a számrendszerek: a kettes (bináris), tízes (decimális), és a hexadecimális (16-os) számrendszer. Az egyik legelterjedtebb kódrendszer a bináris kódrendszer. A bináris kód a kettes alapú számrendszerre épül, tehát minden bináris szám a 0 és 1 számjegyek kombinációjaként ír-



ható fel. Ezt a kódrendszert a programozásban és az elektronikában használják az adatok és utasítások ábrázolására. Mivel a bináris számok csak a 0 és 1 jegyekbol állnak, minden olyan eszköz alkalmas megjelenítésükre, amelynek két különbözo állapota létezik. Egy számítógépben számos kétállapotú eszközt használnak a bináris kódok tárolására és továbbítására, pl. áramköröket, amelyek vezetnek vagy nem vezetnek; lemezeket, amelyek mágnesesek vagy nem; kapcsolókat, amelyek nyitottak vagy zártak. Két okból tervezték a számítógépeket ilyen módon. Eloször is sokkal könnyebb és olcsóbb kétállapotú eszközöket készíteni, mint több állapottal rendelkezoket; másodszor a kétállapotú eszközök közötti kommunikáció nagyon megbízható és gyors, mert csak két különbözo jelet (0 vagy 1, bevagy kikapcsolt) kell felismerni. Az ember elég nehezen tudja kezelni a bináris számrendszert, ezért az ember és a számítógép közötti kommunikáció megkönnyítésére általában más kódokat használnak, amelyek több bináris jegyet egy kódjelben fognak össze. Így ahelyett, hogy egy sor 0-t és 1-est kellene leírnunk, csak egy billentyut kell megnyomni, amely a bináris számsort helyettesíti. Ilyen kód pl. a hexadecimális kód. Ezt a muveletet a számítógép számára, illetve a bináris kódok számunkra értheto jelekké való visszaalakítását programok végzik el. A számítástechnika másik fontos kódrendszere az ASCII (az információcsere amerikai szabványának – American Standard Code for Information Interchange mozaikszava), amelyben a betukhöz, számjegyekhez és írásjelekhez számokat rendelnek. A számítógép bináris kóddal dolgozik, az ASCII kódokra azonban gyakran decimális (tízes) vagy hexadecimális (16-os számrendszeru) számokkal hivatkozik. Az ASCII kód egy 7 egységes bináris kód, amellyel 128 különbözo karaktert lehet ábrázolni. A kódrendszert széles körben alkalmazzák szövegtárolásra.

ASCII kódrendszer

1.1.5. Az információ alapegységei Azt már megállapítottuk, hogy a számítógép muködéséhez digitalizált információkra van szükség, ugyanis a gép csak két állapotot tud megkülönböztetni: “folyik az áram” vagy “nem folyik az áram” (igaz vagy nem, helyes vagy helytelen). Azokat az elemeket, amelyek csak a két állapot között képesek különbséget tenni bináris jeleknek vagy röviden bit-nek (a BInary digiT = bináris számjegy rövidítése) nevezzük. Egy bitnek tehát két állapota lehet: 0 (nem folyik áram) és 1 (folyik áram). A bit az adatfeldolgozás legkisebb információs egysége, amely 0-val vagy 1-gyel ábrázolható. Minden más adatot bitek kombinációjaként kell kódolni. FFFK SdiLA TEMPUS Projekt

bináris jel = bit

t

5

INFORMÁCIÓ TECHNOLÓGIA 1. bit

0

0

1

1

2. bit

0

1

0

1

Két bittel felírható négy kombináció

bájt (byte) t

szó Kbyte Mbyte t

Két bittel négy kombináció ábrázolható, három bittel 8, négy bittel pedig már 16 variációs lehetoség van. Minden egyes bitkombinációhoz hozzá lehet rendelni egy betut, ez már pl. az abc 16 betujét jelenti. A kettes számrendszert tehát számok, számjegyek, parancsok kódolására használják. A számítógép processzora ezekkel a számokkal végzi el az összes kivitelezendo feladatot, és ugyanígy történik a képernyon, nyomtatón történo megjelenítés is. 8 bit-et együtt byte (bájt)-nak nevezünk. (Magyarban a "bájt" írásforma is használatos.) A bájt egy karakter ábrázolásához szükséges legkisebb egység, egy karakter tárolására elegendo memória. Egy byte 8 bitbol áll. 8 bit Τ 1 bájt Τ 1 betu Egy byte-tal 256 karaktert lehet kódolni. A karaktert a bájtban bitmintaként (bináris számjegyként) tárolják valamilyen kódot (pl. ASCII) használva. Például a személyi számítógépek által használt ASCII kódrendszerben az A betu a memória egy bájtján tárolható a 01000001 bitmintával. A maximális bitszámot, amit a számítógép egy idoben, átlagos körülmények között fel tud dolgozni szónak nevezzük. A memória méretének jellemzésére is a byte fogalmát, pontosabban annak többszörösét, például a kilobájtot (Kbyte) és a megabájtot (Mbyte) használjuk. A memória egysége a kilobájt (K, KB vagy Kbyte). Ez egy információ mennyiségének vagy egy tároló méretének a mértékegysége. 1 kilobájt = 1024 bájt (közelíto értékben 1000 bájt) 1 megabájt = 1024 kilobájt (közelítoleg 1 millió bájt)

1.2. Hardver alapismeretek 1.2.1. Mi a számítógép? A számítógép programozható elektronikus eszköz, amely adatokat dolgoz fel, számítási és egyéb jelkezelési feladatokat hajt végre. Elektronikus alkatrészekkel muködik és rendkívüli gyorsasága révén az ember számára elvégezhetetlenül hosszú számítások elvégzésére alkalmas automatikus berendezés. A számítógép bináris kódrendszert alkalmaz, vagyis minden számot 0-val és 1-gyel fejez ki, ami könnyen átviheto az elektromos áramkörök “nyelvére”. Bármely feladat elvégzéséhez ki kell dolgozni a muveletek programját. A részeredményeket a gép ún. memóriában, mágneses jelek alakjában tárolja. A végeredményt a kívánt visszakódolással a kijelölt kimeneti egység automatikusan adja.

6



A számítógépeket többféleképpen osztályozhatjuk, teljesítményük, kapacitásuk és alkalmazási területük szerint. A számítógépek három fobb csoportja a következo: s mikroszámítógépek vagy személyi számítógépek (beleértve a hordozható számítógépeket is), s nagyszámítógépek, s szuperszámítógépek. A mikroszámítógépek a legkisebbek és leggyakrabban használatosak. A mikroszámítógépeket más néven személyi számítógépeknek (személyi számítógép: az az általános célú számítógép, amelyet egyidoben egy személy használatára terveztek; angol nevén: PC – Personal Computer) nevezzük, de ebbe a kategóriába soroljuk a különbözo hordozható számítógépeket (laptop, notebook, notepad, pencomputer stb.) is. A személyi számítógépeknek sok elonye van, ezzel is magyarázható gyors elterjedésük. Viszonylag olcsó, a késobbiekben az igényeknek megfeleloen bovítheto. A nagyszámítógépek gyakran több száz felhasználót szolgálnak ki egyszerre, foleg nagy szervezeteknél, vállalatoknál alkalmazzák kereskedelmi adatkezelésre és egyéb nagy számolásigényu muveletek végrehajtására. A szuperszámítógépeket leginkább összetett tudományos feladatok elvégzésére használják, mint pl. az idojárás elorejelzés eredményeinek elemzése. Legfobb jellemzoje gyorsasága.

számítógépek csoportosítása

személyi számítógép

1.2.2. A számítógép felépítése, muködési elve A földhivatalokban, illetve a földméro szakmában legelterjedtebb számítógéptípus a személyi számítógép (PC), ezért a következokben csak ezzel a típussal foglalkozunk. A hardver egy számítógépes rendszer mechanikus, elektromos, elektronikus alkatrészeit jelenti, pl. az áramellátást, a processzort és a nyomtatott áramköri kártyákat, a képernyot, lemezmeghajtót, a billentyuzetet, nyomtatót. Tágabb értelemben magát a számítógépet, mint “vasat”, fizikai eszközt is értjük alatta. Nézzük vázlatosan, hogy milyen részekbol áll egy szokványos PC. Minden számítógép két alapveto funkcionális egységre osztható: az ún. központi egységre (CPU) és a perifériákra. A perifériák a környezettel való kapcsolattartást szolgálják (pl. képernyo, billentyuzet, nyomtató stb.). A rendszer általában a következo részekbol áll: s központi egység (alaplap, processzor belso adattárolókkal, órajeladó, buszrendszer – az elemeket az alaplapon lévo nyomtatott áramkörök kötik össze), s külso adattárolók (merevlemez, lemezmeghajtó), s tápegység,


hardver

számítógép részei

7


s be/kimeneti egységek csatlakozói (billentyuzet, monitor, nyomtató stb.), s különbözo kezelokapcsolók és kijelzo lámpák. Ki/bemeneti csatlakozó

Órajeladó

Ki/bemeneti csatlakozó

Processzor

Társ p ro c e s s z o r

RAM

RAM

RAM

RAM

RAM

RAM

RAM

RAM

Cím dekódoló ROM

ROM

ROM

ROM

ROM

ROM

Tápegység

Ki/bemeneti csatlakozó

1.2. ábra: Az alaplap sematikus ábrája

központi egység

t

Minden PC legfontosabb alkotórésze a központi egység, amely a gépben helyezkedik el. Ez határozza meg a számítógép teljesítményét, árát, mivel a PC összes többi alkotórészét ezzel a résszel kell összhangba hozni. A központi egységnek két része van: a tulajdonképpeni processzor és a belso tár vagy memória (munkatár vagy közvetlen elérésu memória). A két alkotóelemnek még további részei is vannak: a processzor számító-feldolgozó- (aritmetikai és logikai egység: ALU) és vezérlo részbol (vezérloegység: CU), a közvetlen elérésu memória pedig “nem felejto” (ROM: csak olvasható memória) és “felejto” (RAM: véletlen elérésu memória) tárolóból áll. A “felejto” azt jelenti, hogy a számítógép kikapcsolása után a munkatároló adatai eltunnek. Azokat az információkat, amelyekre a vezérlo és a számító résznek szüksége van, a belso tárolóból kapják meg. A központi egység az a rész, amely végrehajtja az egyes programutasításokat és vezérli a többi rész muködését. Ha egy integrált áramkör tartalmazza, mikroprocesszornak nevezik. Részei: az aritmetikai és logikai egység, a vezérlo egység és a közvetlen elérésu belso memória.

ROM Ve z é r lo e g y s é g F e ld o lg o z ó e g y s é g RAM

Processzor

Belso tároló

1.3. ábra: A központi egység muködési elve

8



A központi egység a gép "agya", a feldolgozás központja, amely az összes tevékenységét irányítja. A processzor a tárolt programok utasításai szerint muködik. A processzor végzi el az adatfeldolgozás szempontjából szükséges számítási muveleteket és logikai döntéseket. A végrehajtás elott minden utasítást megvizsgál és feldolgoz. A munkát a vezérloegység áramkörei koordinálják. A processzor sebességét a MIPS-ben (Million Instructions Per Second) mérjük. Ez azt az utasításszámot adja meg, amelyet a processzor egy másodperc alatt végre tud hajtani. Egy MIPS egymillió utasítást jelent másodpercenként. Az egész feldolgozó egységet egyetlen szilíciumlemezen, chipen helyezik el. Manapság a nagy teljesítményu központi egységeket nem integrálják egyetlen chipre. A modern alaplapokon sokféle chip található, amelyek feladataiktól függoen különböznek egymástól, pl. processzor, ROM stb. Már említettük, hogy a belso munkatároló egy nem felejto (ROM) és egy felejto (RAM) tárolóból áll. A ROM tároló programjai végzik részben a processzor vezérlését. A ROM jellegzetes feladatai közé olyan rutinfeladatok tartoznak, mint például a számítógép önvizsgálata vagy annak a jelnek a kiadása, amelyik jelzi, hogy a bekapcsolás után megkezdheto az adatbevitel. ROM (Read Only Memory) – csak olvasható memória. A ROM chipet az eloállítás során töltik fel adatokkal és programokkal. Ebbe a memóriába a számítógép nem tud írni. Tartalma nem vész el a számítógép kikapcsolása után. A ROM nagysága, a benne tárolt információk mennyisége számítógépenként változó. A modern, nagyteljesítményu gépek ma már több Mbyte-nyit is tartalmazhatnak. A RAM tárolóba egy külso tároló (hajlékony vagy merevlemez) olvassa be a szükséges programokat és adatokat. Ezeket a RAM csak átmenetileg tárolja, a számítógép kikapcsolása után az adatok elvesznek. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor az adatokat a számítógép kikapcsolása elott külso adathordozóra kell elmenteni. Ilyen külso tároló a hajlékony lemez (floppy), a merevlemez, a CD-ROM és egy sor más tárolóeszköz. RAM (Random Access Memory) – véletlen elérésu memória. Tartalma írható és olvasható a számítógép által. A gép kikapcsolásakor tartalma elvész. A memóriakapacitást Mbyte-ban szokás megadni. Manapság általánosan 8 - 16 Mbyte, vagy ennél több használatos. A Windows programokhoz legkevesebb 8-16 Mbyte-ra van szükség, Windows 95-höz vagy NT-hez ajánlatos 32 Mbyte. Az operációs rendszer – amellyel részletesen a 2. fejezet foglalkozik – közvetíti és vezérli az adatok áramlását a belso FFFK SdiLA TEMPUS Projekt

MIPS

chip

belso memória ROM

t

RAM

t

9


buszrendszer

külso tárolók

hajlékonylemez

merevlemez

10

tárolótól a külsoig, illetve a munkaeszközökig, valamint felelos a belso tároló és a processzor közti kommunikációért. Ahhoz, hogy az operációs rendszer mindezeket a feladatokat el tudja látni, “szállítóeszközre” van szükség, amelyet buszrendszernek nevezünk. Fizikailag a busz olyan párhuzamos huzalok (külso kábelek vagy vörösréz huzalok a számítógép nyomtatott áramköri lapján) összessége, amely digitális jeleket szállít. Minden egyes vezetéknek pontosan meghatározott feladata van. A busz elektronikus összeköttetés, amelyen keresztül a processzor a számítógép részeivel és/vagy a perifériákkal kommunikál. A központi egységben található belso memóriák nem elegendok komplex programok és adatok tárolására, ezért szükség van nagy tárkapacitású háttértárolókra. A külso- vagy háttértárolók már a perifériák közé sorolandók. Alapvetoen három feladatuk van: s a belso memória kibovítése, s programok és adatok tárolása, rögzítése, s meglévo adatok és programok beolvasása. A háttértárolónak állandónak kell lennie, vagyis nem veszítheti el tartalmát, ha a számítógép áramellátása megszunik. A háttértárban tárolt adatok speciális utasítások segítségével egy bemeneti/kimeneti illesztoegységen keresztül vihetok be a belso memóriába, és csak azután állnak a feldolgozás rendelkezésére. A háttértárak két nagy csoportja: a mágneses elven muködo és az optikai háttértárolók (pl. CD-k). A mágneses tárak csoportjába a mágnesszalagos és mágneslemezes tárolók tartoznak. A mágneslemezes tárolók csoportja a hajlékonylemezes és merevlemezes tárolókból áll. A hajlékonylemez (angol nevén floppy disk) a kisebb és a közepes mennyiségu adatok tárolására szolgál. Ez egy muanyag tokban elhelyezkedo rugalmas plasztik korong, amelynek felületére mágneses réteget visznek fel. Az adatok tárolása ebben a mágneses rétegben történik. Az adatok írásánál és olvasásánál a hajlékonylemez író/olvasófeje mechanikusan érintkezik a lemez felszínével. A merevlemezes (angol nevén hard disk vagy winchester) tárolók nagy kapacitású, nagy sebességu, biztonságos háttértárolók. Anyaguk merev, nagy pontossággal megmunkált, rétegesen felvitt alumínium; a PC-be általában fixen beépített. A meghajtó és az adathordozó egy egységet képez, az adathordozó tehát nem cserélheto, ellentétben a hajlékonylemezzel. Ma már vannak azonban cserélheto winchesterek is.



tárolt adatok szerkezete A mágneses adattárakon az adatok rendezetten, meghatározott szerkezet szerint helyezkednek el. A leggyakoribb adatszerkezeteket vesszük sorra a következokben. A mezo egyetlen adat (pl. földrészlet területe vagy házszám) tárolására kijelölt hely. A mezok nevei általában a tárolt adatok nevei is. A mezo típusát a benne eloforduló adatokkal szokták leírni: így vannak pl. numerikus (csak számokat tartalmazó) és alfanumerikus (betuket, számokat, írásjeleket tartalmazó) mezok. A mezo egy speciális adatformátum, ami általában egy másik adatszerkezet – egy rekord – része, a rekordok pedig a fájl építoelemei. A rekord az adatoknak olyan egysége, amelyben valamilyen dolog jellemzoit gyujtjük össze (pl. ingatlan címe). Ezek a jellemzok általában egy-egy mezoben kapnak helyet, a rekord tehát mezokbol áll. A rekord összetartozó adatmezok gyujteménye. Az adatoknak logikailag összefüggo halmazát állománynak, vagy file-nak (fájl) nevezzük (pl. egy település tulajdoni lapjainak adatai). A fájl adatok gyujteménye, vagy egy program, amit a számítógép tárol. Az állományokat – akár adat-, akár programállományról van szó – a háttértárakon tároljuk. A háttértárakon nagyon sok állomány lehet. Ezek között a gép csak úgy tud eligazodni, hogy egyedi azonosítóval, névvel látja el oket. Az állományok elnevezésében a felhasználónak van bizonyos szabadsága, de azonos helyen (pl. könyvtárban) két azonos nevu állomány nem szerepelhet. Az eddigiek alapján gépünk áll egy központi egységbol, amely a programok utasításait értelmezi ill. végrehajtja, továbbá találunk benne több-kevesebb memóriát, ami a programok és adatok tárolására szolgál. A külvilággal való kommunikáláshoz szükség van olyan elemre is, mely a felhasználó és a központi egység között adatcsere lebonyolítását teszi lehetové. Ez a bemeneti/kimeneti egység (Input/Output unit), amit I/O vezérlo egységnek vagy periféria-illesztonek is szoktak nevezni. Az átviteli- és összeköto részek leggyakoribb elnevezése interfész. A számítógéphez a periféria fogalomkörébe tartozó eszközök kapcsolódnak. Perifériának tekintheto minden olyan berendezés, amely a számítógép és a felhasználó között kapcsolatot teremt. Tipikus perifériák a bemeneti és kimeneti egységek (pl. billentyuzet, képernyo, nyomtató, plotter), az elozoekben tár-


mezo

t rekord

t file (fájl) t

periféria

11


interfész

gyalt külso memóriák és egyéb adattároló eszközök, valamint a különbözo kommunikáció eszközök (pl. fax modem). A számítógéppel folytatott párbeszéd legfontosabb eszközei a billentyuzet, egér és monitor. Speciális beviteli eszközök pl. a botkormány, fényceruza, szkenner, digitalizáló tábla stb. A legfontosabb kimeneti eszközök a monitor, nyomtató és a rajzgépek (plotter). A perifériális eszközök csatlakoztatásán kívül szükség van egy olyan meghajtóprogramra (driver), amely az eszközbol érkezo adatokat felhasználhatóvá teszi. Az interfészek egyrészt az egyes számítógéprészek közötti adatforgalmat szabályozzák, másrészt több számítógépet kötnek össze egymással, pl. hálózati üzemben. Interfészen azokat az átviteli- és összeköto eszközöket (hardvert és/vagy szoftvert) értjük, amellyel a számítógép önállóan muködo egységei egymással össze vannak kötve. A kapcsolattartás technikailag soros vagy párhuzamos adatátvitellel történhet. A soros egymás után küldi az egyes biteket, a párhuzamos interfész pedig az egyes adatszavak bitjeit egyidejuleg, párhuzamosan viszi át. A számítógép házának hátoldalán a két interfész úgy különböztetheto meg, hogy a soros interfész foglalataiban tuk vannak, a párhuzamosban hüvelyek. A PC-kben rendszerint legalább egy soros és egy párhuzamos interfész van. 1.2.3. Mibol áll egy személyi számítógép?

hardver

t

12

Az elozoekben ismertettük, hogy hogyan muködik egy számítógép és milyen a felépítése. Ennek ellenére még dolgozni nem tudunk rajta. Egy PC sok egymásra épülo részbol áll, amelyek egyenként önállóan nem sokat érnek. A személyi számítógép vázlatosan a következo részekbol áll: s hardver, amelynek tovább alrészei: központi egység, beés kimeneti egységek stb. s operációs rendszer (pl. MS-DOS, Windows, UNIX stb.) s felhasználói szoftverek (pl. szövegszerkeszto programok, rajzprogramok, adatbáziskezelok stb.) A számítógép csak akkor használható, ha az egymásra épülo rendszerrészek, megfelelo operációs rendszer és felhasználói szoftver egyike sem hiányzik. A hardveren (angolul hardware) értendo, ami kívülrol látható és megfogható a számítógépen. Ilyen pl. a képernyo, a billentyuzet vagy a rendszeregység. A hardver egy számítógépes rendszer mechanikus, elektromos, elektronikus alkatrészei, valamint perifériái. A számítógépes rendszer muszaki része, berendezése. A hardverhez tartoznak még azok az eszközök is, amiket a központi egységhez csatlakoztatunk, vagyis a perifériák (pl. billentyuzet, nyomtató, merevlemez stb.).



operációs rendszer A számítógép muködéséhez szükség van egy olyan programra, amelyik elokészíti a muködéshez elengedhetetlen utasításokat, ellenorzi a számítógép alapveto muveleteit, a perifériális egységeket, lehetové teszi a kommunikációt és programokat futtat. Ezt a programot operációs rendszernek nevezzük. Ilyenek pl. a DOS, Windows, OS/2 stb. Mindazt a képességet és teljesítményt, amit a számítógépben értékelünk, a felhasználói programok szolgáltatják. Ezeket nevezzük angol eredetu szóval szoftvereknek. A szoftvert programozók hozzák létre és megfelelo médián (pl. mágneslemezen, CD-n) terjesztik, vagy a számítógépbe beépítik. A szoftverek közé tartoznak az operációs rendszerek, a fordítóprogramok, és más felhasználói programok. Semmilyen számítógép sem tud szoftver nélkül muködni. Egy számítógépes rendszert a konfigurációval jellemezhetünk, amely a rendszert felépíto hardver és/vagy szoftver elemek összessége. Az egyes alkalmazásokhoz gyakran megadják a minimális konfigurációt; ez a feladat végrehajtásához elengedhetetlenül fontos processzor, merevlemez és memóriaméret, valamint a szükséges perifériák leírását tartalmazza.

szoftver

konfiguráció

1.3. Szoftver alapismeretek 1.3.1. Szoftver fogalma, rendszerezése A számítógép muködtetéséhez a hardver eszközök mellett alapveto feltétel a szoftver megléte. A szoftver a számítógépi programok, eljárások, szabályok és az ezekre vonatkozó dokumentáció összessége. Olyan szellemi termék, amely a hardvert muködteti. A szoftver programok és eljárások gyujteménye, amelyek alkalmassá teszik a hardvert arra, hogy egy adott feladatot végrehajtson.


t szoftverek osztályozása

13

INFORMÁCIÓ TECHNOLÓGIA S

Z

O

F

T

V

E

R

E

K

Fejlesztoi programok Rendszerszoftverek (Operációs rendszerek)

Alkalmazói szoftverek Segédprogramok

Felhasználói programok Szövegszerkesztok

Grafikus programok

Kiadványszerkesztok

Integrált programcsomagok

Adatbáziskezelok

Oktatóprogramok

Táblázatkezelok

Játékprogramok

1.4. ábra: Szoftverek osztályozása

A számítógép használatához feltétlenül szükség van legalább két programra: egy rendszerszoftverre (operációs rendszer), amely a hardvert vezérli, és egy a megoldandó feladathoz szabott alkalmazói szoftverre. 1.3.2. Rendszerprogramok

t

Általános és gyakorlati feladatokat, eljárásokat megvalósító programok, részprogramok rendszerbe foglalva – ez a rendszerszoftver. A rendszerszoftver a gép alapveto muködését biztosító eljárások és programok, valamint ezek muködtetési szabályainak összessége. A rendszerszoftvert operációs (muködteto) rendszernek is nevezik. Általában a számítógéppel együtt vesszük meg, illetve gyakran bele van építve a számítógépbe. A PC-t csak az operációs rendszer teszi képessé arra, hogy egy utasítást végre tudjon hajtani. Összefoglalva, az operációs rendszerek feladata a hardver elemek és a felhasználó közötti kapcsolattartás biztosítása, a felhasználói programok végrehajtásának vezérlése, az eroforrások kezelése és a felhasználói kommunikáció biztosítása. Az operációs rendszerekrol részletesen a 2. fejezetben lesz szó. 1.3.3. Alkalmazói szoftverek Az alkalmazói programok konkrét feladatok számítógépes megoldására eloállított programrendszerek összefoglaló elne-

14



vezése. Két nagy csoportjuk a segédprogramok és felhasználói programok. segédprogram A segédprogram (angolul utility) olyan program, amely a számítógép muködésével kapcsolatos feladatokat hajt végre a felhasználó utasítására. Ilyenek például a kiszolgáló programok (pl. a DOS kezelését segíto programok, mint a Norton Commander), a billentyuzet átdefiniálását végzo programok, a víruskereso- és mentesíto programok, az adattömöríto programok. felhasználói program A felhasználói programok közül a szövegszerkesztokkel, adatbázis-kezelokkel és táblázatkezelokkel a késobbi fejezetekben foglalkozunk, itt az egyéb felhasználói programok ismertetésére térünk ki. grafikus programok Számos területen fontos szerepe van a vizuális információnak. Egyik legnagyobb felhasználója a muszaki tervezés. Manapság a számítógépekkel különbözo ábrákat is lehet rajzolni, a legegyszerubb ún. üzleti grafikáktól kezdve a muvészi színes képekig, a számítógépes filmekig. A grafikus program alkalmazása szerint lehet: üzleti grafikus szoftver (pl. adatábrázolás diagramokkal Excelben), rajzolóprogram (pl. Corel-Draw), CAD program (Computer Aided Design = számítógéppel támogatott tervezés, pl. AutoCAD, MicroStation), stb. A grafikus programokat aszerint is megkülönböztethetjük, hogy milyen munkamódszerrel dolgoznak, vagyis hogy hogyan állítják össze a képet. Eszerint lehet: s objektumorientált grafika (vektorgrafika), s képorientált (pixel=képpont) grafika. A vektorgrafika koordinátákkal, vonalakkal, felületekkel dolgozik, a számítógépes rajzot geometriai elemekbol építi fel és ezen építoelemek adatait tárolja a memóriában. A vektoreljárásnál a vonalat, mint objektumot utólag kicsinyíteni, nagyítani és forgatni lehet felbontás csökkenés nélkül, mert ez csak kezdo- és végkoordinátákból áll, és a vonal vastagsága meghatározott. Ezeket a muveleteket bármely alkotóelemével külön is el lehet végezni. Muszaki tervrajzok készítéséhez elonyös a vektorgrafika használata. Más a helyzet a képpont-orientált vonalnál. Ez a vonal sok kis egymáshoz tartozó önálló képpontból (pixelbol) áll, amik végül nagyságuk és elhelyezkedésük szerint kiadják a vonalat. Itt minden egyes pontot csak külön-külön lehet megváltoztatni, ezért a kép forgatás vagy nagyítás esetén – a vektorgrafikával ellentétben – egyenetlenné válik, veszít felbontásából. A


Vonal a képpont- és vektortechnikában

15


képorientált grafikát raszter- vagy bittérképes grafikának is nevezik, és elsosorban képfesto alkalmazásoknál, digitális fotók, beszkennelt képek feldolgozásánál használják. integrált programcsomagok Az integrált szoftver olyan programrendszer, mely több felhasználói program funkcióit képes ellátni. Egységesen kezel adatállományokat, amelyekkel különbözo feladatokat old meg, pl. szövegszerkesztést, táblázatkezelést. A programok között kilépés nélkül lehet váltani a feladattól függoen. Az integrált csomagokban általában a következo modulok mindegyike megtalálható: szövegszerkeszto, adatbázis-kezelo, táblázatkezelo, üzleti grafika, kommunikáció (adatátvitel). A legújabb, nagy tömegben terjedo integrált szoftvercsomag a Microsoft cég Office rendszere. Ez a Word for Windows szövegszerkesztot, az Excel táblázatkezelot, a Powerpoint prezentációkészíto programot, az Access adatbázis-kezelo, az Outlook határidonapló-készíto és levelezo programokat tartalmazza. A hálózati alkalmazások terjedésével a programcsomagokban Internet böngészo programokat (pl. MS Explorer, Netscape stb.) is elhelyeznek. 1.3.4. Programozás, programnyelvek

t

programozás

algoritmus t

programozási módszerek

16

A számítógép muködését programok vezérlik. Ezek valamilyen programnyelv utasításainak sorozatából épülnek fel. Minden program funkciója, hogy adott információból, adatokból a felhasználó által kívánt muveletet elvégezve eredményeket szolgáltasson. A program olyan utasítássorozat, amely egy adott bemeno adatösszességbol egy meghatározott eredménystruktúrába való átmenet lépéseit írja le. Más megközelítésben a program valamely algoritmusnak, eljárásnak gépi utasításokkal vagy programozási nyelvek utasításaival (szimbólumrendszerrel) történo ábrázolása, leírása, kódolása. A programozás utasítások írása valamely programozási nyelven. Olyan összetett munkafolyamat, amelynek célja és eredménye programtermékek eloállítása. A számítástechnikában egy program hajtja végre a muveletek logikus sorát. Az algoritmus vizuális ábrázolása a program folyamatábra, amely az adatok lehetséges programbeli útvonalát szemlélteti. Az algoritmus véges számú, elore ismert lépések, muveletek olyan sorozata, amely megadja egy feladat vagy problémakör megoldásának pontos leírását, a megoldáshoz vezeto muveletek sorrendiségét. A programozás módszereit illetoen többféle megoldás alakult ki.



A moduláris programozás alapelve, hogy a számítógéppel megoldandó feladatot egymástól független részfeladatokra osztja fel. Ezeket külön-külön lehet megírni, esetleg átvenni már elkészült programokból. A rendszerben használt moduloszubrutin kat nevezhetjük szubrutinoknak is. A szubrutin utasítások olyan sorozata, amely az adott program keretein Programírás lépései: belül önálló logikai és szerkezeti egységet alkot a feladat megfogalmazása (valamilyen részfeladatot lát el), és a program algoritmus elkészítése futása során többször is végrehajtható. kódolás A struktúrált programok is modulokból épültesztelés, hibakeresés, javítás a hatékonyság növelése nek fel, amelyek rendszerint egyszeru, egymással dokumentáció elkészítése összefüggo eljárásokat és függvényeket tartalmaznak. A struktúrált programozás módszere a lépésenkénti finomítás, amelynek lényege az, hogy a megoldandó feladatot több, kevésbé komplex részfeladatra bontják úgy, hogy azok önmagukban megoldhatók legyenek. Néhány programozási nyelv, mint pl. a PASCAL vagy a Modula-2, jobban használható struktúrált programozáskor. objektumorientált programozás Az objektumorientált programozás (OOP) napjainkban igen elterjedt. Az egyes elemeket itt objektumoknak nevezzük. Ezek az objektumok elsosorban tulajdonságaikban és az egymáshoz való viszonyukban különböznek a moduloktól. Az OOP-ben a programozás az objektumokon alapul, amelyekben az adatok szorosan azokhoz az eljárásokhoz kapcsolódnak, amelyek felhasználják oket. Az objektum-orientált programozás jobban közelíti, modellezi a valóságot, mint az eddigi módszerek. gépi kód A számítógép közvetlenül csak úgynevezett gépi kódú programokat képes végrehajtani. A gépi kód digitális utasításkészlet, vagyis azoknak a szabályoknak az összessége, amelyeket a központi egység közvetlenül megért és végrehajt. Ilyen gépi utasításokból felépülo programnyelv a gépi nyelv. Ez egy alacsony szintu, géporientált programozási nyelv. Ezt az alacsony szintu, fáradságos és gazdaságtalan technikát váltották fel a hardver elemek utasításkészletei és az emberi nyelv közötti konverziót megoldó programnyelvek. Programozási nyelvnek tekintheto bármilyen mesterséges nyelv, amely megfelelo eszközökkel rendelkezik adatszerkezetek és adatokat kezelo, átalakító eljárások egyértelmu leírására a számítógép által feldolgozható formában.


programnyelv Legismertebb programnyelvek: ALGOL Assembler nyelvek BASIC C, C++ COBOL FORTRAN Java LISP LOGO 17 Modula-2 PASCAL PROLOG SmallTalk


Az alacsony szintu nyelvek egy adott számítógép nyelvéhez, a hardver utasításkészletéhez igazodnak. Ezek a géporientált assembly nyelvek. A magas szintu nyelvek egy része a hétköznapi életben jelentkezo feladatok konkrét csoportjához illeszkedik (problémaorientált nyelvek), míg más képviseloi a különbözo szakterületeken jelentkezo eltéro feladatok megoldáshoz is alkalmazhatók (univerzális nyelvek).

1.4. Ellenorzo kérdések 1. Az információ és adat viszonya 2. Mit nevezünk metaadatnak? 3. Mi a kódolás és miért szükséges? 4. A számítástechnika legfontosabb kódrendszerei 5. Bit, byte fogalma és összefüggései 6. Milyen egységekbol áll egy PC rendszer? 7. Mi a ROM és RAM? 8. A háttértárolók szerepe és típusai 9. Mi a mezo, rekord, fájl és mi a kapcsolat közöttük? 10. Sorolja fel a legfontosabb perifériákat! 11. Mi a hardver és a szoftver 12. Mivel jellemezheto egy számítógépes rendszer? 13. Mit nevezünk alkalmazói szoftvernek? 14. Milyen feladatok oldhatók meg integrált programokkal? 15. Mi a program és programozás? 16. Melyek a legelterjedtebb programozási módszerek?

18


Információ- technológia

Recommend Documents