INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK DEMOKRATIZMUSA

INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK DEMOKRATIZMUSA

A kistérségi feladatellátás rendszerének eközigazgatási/e-ügyintézési perspektívái (Modellkísérlet)

2009

A kistérségi feladatellátás rendszerének e-közigazgatási/e-ügyintézési perspektívái

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK ........................................................................................ 2 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ............................................................................... 4 ÉRTELMEZÉSI KERET .................................................................................................................4

ÉRTELMEZÉSI KERET ..................................................................................... 11 MIRE VÁLLALKOZIK A TANULMÁNY? ...........................................................................................11 A TANULMÁNY FELÉPÍTÉSE.......................................................................................................13

KISTÉRSÉG FOGALMA ................................................................................... 15 TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK .......................................................................... 17 ÖNKORMÁNYZATI TÁRSULÁSOK, LEHETSÉGES IRÁNYOK ...................... 20 KISTÉRSÉGEK KIALAKÍTÁSÁNAK SZERKEZETI VÁLTOZÁSAI ................. 22 A TÖBBCÉLÚ KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS SZERVEZETE ......................................................................25

RÖVIDEN A KISTÉRSÉGI FELADATELLÁTÁSRÓL ....................................... 29 AZ INTELLIGENS RÉGIÓK ÉS KISTÉRSÉGEK FEJLESZTÉSE MAGYARORSZÁGON .................................................................................. 30 ELEKTRONIKUS KORMÁNYZÁS ÉS KÖZIGAZGATÁS ................................. 33 ELEKTRONIKUS ÖNKORMÁNYZAT ............................................................... 36 NEMZETKÖZI MEGOLDÁSOK AZ ELEKTRONIKUS ÖNKORMÁNYZÁSRA ..............................................40 A MAGYAR E-ÖNKORMÁNYZÁS KIALAKÍTÁSÁNAK STRATÉGIÁJA .....................................................45 AZ EÖNKORMÁNYZÁS FEJLŐDÉSE ELŐTT ÁLLÓ AKADÁLYOK .........................................................50

AZ E-ÖNKORMÁNYZÁSBÓL EREDŐ FELADATRENDSZER – KÍSÉRLET EGY ÁLTALÁNOS MODELL FELVÁZOLÁSÁRA ............................................ 58 KISTÉRSÉGI SZINTŰ E-KÖZIGAZGATÁSI ÉS E-KÖZSZOLGÁLTATÁSI MODELL ............................................................................................................ 67 ÁLTALÁNOS STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEK ÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEK AZ E-KISTÉRSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK ESETÉBEN:...............................................................................................68

E-KISTÉRSÉGI MODELL-KÍSÉRLET: ............................................................................................76

Készítette: Századvég Alapítvány

2. oldal, összesen: 104

A kistérségi feladatellátás rendszerének e-közigazgatási/e-ügyintézési perspektívái I. A SZÉLESSÁVÚ INTERAKTÍV HÁLÓZAT MEGTEREMTÉSE .............................................................77 A hálózatnak a következő funkciókat kell ellátnia ................................................................. 79 Minimális szolgáltatás meghatározása a kistérségben ......................................................... 79 II. A HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA A KISTÉRSÉGBEN ......................................................................80 A nyilvános hozzáférési pontok kialakítása........................................................................... 81 Kistérségi eMagyarország és teleház hálózat....................................................................... 82 Javasolt teleház szolgáltatások............................................................................................. 84 III. A FELHASZNÁLÓK FELKÉSZÍTÉSE AZ E-KÖZIGAZGATÁSRA .......................................................85 Felkészítés az e-közigazgatásra távoktató program útján: ................................................... 85 A kistérségek polgárainak felkészítése az e-közigazgatás használatára ............................. 87 IV. E-KÖZIGAZGATÁSI ALKALMAZÁSOK RENDELKEZÉSRE ÁLLÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA ........................88 Közös kistérségi e-közigazgatási portál kialakítása: ............................................................. 88 E-ügyfélkezelés ..................................................................................................................... 89 Elektronikus ügyvitel.............................................................................................................. 90 Információs alapellátás meghatározása................................................................................ 92 Intelligens kártya (chip-kártya) program ................................................................................ 93 Intelligens okmányiroda program .......................................................................................... 95 Vezetői Információs Rendszer (VIR) ..................................................................................... 95 Térinformatikai rendszer alprogram ...................................................................................... 96 Az integrált informatikai rendszer szakmai nyilvántartásai program ..................................... 98 Gazdálkodási információs rendszer létrehozása program .................................................... 98 Elektronikus intézményfejlesztés .......................................................................................... 99 Elektronikus közbeszerzés.................................................................................................. 100 V. KISTÉRSÉGI E-MARKETING, E-DEMOKRÁCIA ÉS E-KOMMUNIKÁCIÓ ..........................................101 Kistérségi nyilvánosság program ........................................................................................ 102 Tematikus csoportok létrehozása a civil szervezetek összefogásával program................. 103




Vezetői összefoglaló

Értelmezési keret A

kistérségi

feladatellátás

rendszerének

e-közigazgatási/e-ügyintézési

perspektívái című tanulmány magában foglalja az adott területen elért eredmények vizsgálatát, a helyzet leírását, empirikus elemzést, komparatív dimenziót, valamint a javaslatok és a stratégia megfogalmazását. Az ily módon felépülő stratégiai kutatás komplex módon egyszerre fogalmaz meg (1) normatív (amennyiben a kutatás elemzi, népszerűsíti és ajánlásaival elősegíti az infokommunikációs szolgáltatások demokratikus karakterének növelését); (2) tartalmi-lokalizációs (a projekt tartalmi csomópontjának az elektronikus gazdaság kérdésköre tekinthető); (3) felhasználás- és gyakorlatorientált (a projekt az eMagyarország Pontok működését és kihasználási lehetőségeit is vizsgálja); valamint (4) nemzetstratégiai (a kutatás az információs társadalom és digitális kultúra, ezen belül különösen az e-gazdaság fejlesztését tűzi ki célul) preferenciákat.

A kistérségi rendszer fejlődése, fejlesztése napjainkban töretlenül halad előre. Ugyanakkor a rendszer kiépítésének kezdő állomása alig másfél évtizedes múltra tekint vissza. E meglehetősen rövid idő alatt a kistérségi együttműködés jellege, jogi szabályozottsága és nem utolsósorban politikai, gazdasági és társadalmi szerepe, jelentősége folyamatos átalakuláson ment keresztül.




A kistérségi rendszer az ország egész területét átfogó, régióhatárokat (megyehatárokat) át nem lépő struktúra. Települések olyan együttese, melyek között

többirányú,

valós

kapcsolatok

funkcionálnak

és

földrajzilag

is

összefüggenek. Közigazgatási egységként a kistérség meghatározott térségi, településközi funkciókat lát el, térségi tervezést végez, központja város, kivételesen nagyközség. A kistérség ma leginkább területfejlesztési, és „integrált” közfel-adatellátási egységnek tekinthető. Értünk alatta, például: •

az

önkormányzatok

által

létrehozott

közigazgatási

illetékességi

területet (hatósági igazgatási társulás tekintetében); •

körzeti, – a körzetközponti jegyző illetékességi területeként kifejeződő – igazgatási kistérséget (okmányközpont, gyámügyi, építésügyi, szociális ügyekben);

•

regionális vagy megyei dekoncentrált szervek kirendeltségeinek illetékességi területét, egyes állami (pl. bíróság, ügyészség) működési területét;

•

oktatási,

egészségügyi

ellátási

körzetet

(középiskolák,

rendelőintézetek, kórházak esetén) a történelmi járás területét;- a területfejlesztési önkormányzati társulások működési területét; •

a területfejlesztés legkisebb területi egységét, a hazai NUTS IV. szintet.

Az, hogy az utóbbi 10-12 évben a kistérségek a figyelem középpontjába kerültek, legalább kettő tényezőre vezethető vissza. • Egyrészt az 1990-ben az újonnan megalakult önkormányzatok hosszabb ideig saját belső problémáikkal voltak elfoglalva. Az önkormányzati autonómiából nyilvánvalóbbá

származó váló

legmesszebbmenőkig

látványos problémát:

támogató

fejlődés a

azonban

települési

jogalkotás

a

egy

egyre

önállóságot területi

a

igazgatás

dezintegrációját eredményezte. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban ezért

folyamatosan


bővültek

az

önkormányzati

együttműködések 5. oldal, összesen: 104


különböző formái, megszaporodtak a legkülönbözőbb céllal létrejött társulások számai. Ezt a folyamatot felerősítette a területfejlesztés intézményrendszerének kialakítása és a társulási törvény megszületése. Tehát, egyre erősebben hatott a rendszer szétaprózottságából adódó együttműködési kényszer. • A kistérségben való gondolkodás előtérbe kerülésének másik fő oka az ország uniós csatlakozásának szándékával függött össze. Ez egyúttal megerősítette a régiók létrehozásának szándékát is. A régiók létrejöttét lehetővé tevő decentralizáció elsősorban politikai, államszervezési kérdés, melynek jelentőségét önkormányzati szempontból az adja, hogy az önkormányzati

és

a

területfejlesztési

funkciók

közös

szervezetrendszerben kerültnek megoldásra. A

kistérségeket

Magyarországon

komplex

funkcióval

ruházták

fel.

Ez

tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kistérségi szisztéma kialakítását a döntéshozók

három

funkció

köré

képzelték

el,

amelyek

egyben

az

intézményrendszer kiegészítését is meghatározzák: 1. önkormányzati, közszolgáltatási funkció; 2. területfejlesztési funkció; 3. államigazgatási funkció. A kormány 2003-ban fogadta el a közigazgatási rendszer korszerűsítéséről szóló 2198/ (IX. 1.) Kormány határozatot. Ebben a következő célokat határozta meg: •

Minden

állampolgár

számára

elérhetővé

kell

tenni

a

minőségi

szolgáltatásokat; •

A területi és társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni kell;

•

Meg kell teremteni a lokális térben is az uniós források maximális kihasználásának a feltételeit;




•

A szolgáltatások színvonalának emelésére úgy kerüljön sor, hogy a gazdasági

szempontok

érvényesülésével

lényeges

mértékű

többletráfordítás ne keletkezzen.




A célok elérése érdekében a kormányzat a következő irányokat fektette le: •

A központi kormányzati feladatok lehetőség szerinti decentralizációja;

•

A jogilag lehatárolt kistérségi szint létrehozása (jelenleg 174 db.);

•

Fejlesztési régiók kialakítása;

•

Az elektronikus ügyintézés bevezetése és elterjesztése.

Ezek alapján a kormány közigazgatási korszerűsítési programja négy pillérre épült, úgymint: 1. A közszolgáltatások és a közszolgáltatás területi rendszerének korszerűsítése (ezen belül a kistérség intézményesítése); 2. A területfejlesztés modernizálása; 3. A közszolgálat emberi erőforrásainak fejlesztése; 4. A

szolgáltató

állam

kiépítése,

az

elektronikus

kormányzás

megalkotása. A közigazgatás mindenütt a világon – így Magyarországon is – az egyik legnagyobb

információtechnológia-felhasználó.

Így

van

ez

a

magyar

önkormányzati rendszer esetében is, ahol a helyi közügyek (a közszolgáltatások helyi biztosítása, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlása, valamint mindezek személyi és anyagi feltételeinek megteremtése) minden területét átfogja a kellő időben szerzett és megfelelően alkalmazott információ. Ugyanakkor egy 2008. decemberében a KÖEF ülésére készült szakértői tájékoztató lesújtó megállapításokat tesz: •

Az összes önkormányzatnak mindössze 10 százaléka rendelkezik informatikai statisztikával.

•

Bár

elfogadták

a

Magyar

Információs

Társadalom

Stratégia

e-

önkormányzati részstratégiáját, a gyakorlatban kevés rsészét sikerült megvalósítani. Készítette: Századvég Alapítvány



•

Sok településen egyáltalán nem valósult meg eönkormányzati fejlesztés, így

pl.

nem

alakítottak

ki

nyilvános

hozzáférési

pontokat

(pl.

eMagyarország Pontok), saját honlapot. •

A

közigazgatási

elektronizálódtak.

szolgáltatások Magyarország

a

legkisebb

lakosságának

mértékben kevesebb

sem

mint

30

százaléka számára tették lehetővé az elektronikus önkormányzati szolgáltatásokat. •

Az elektronikus-informatika fejlesztések többsége adhoc jellegű.

•

Az önkormányzatok zöme a szűkös erőforrásait kötelező feladatainak ellátására koncentrálja, az eközigazgatási megoldások bevezetését legfeljebb saját honlap kialakításával, illetve az állami támogatású eMagyarország Pont létesítésével elintézettnek tekinti.

Mindezek alapján a jelentés fájdalmasan leszögezte, hogy a települési önkormányzatok döntő többsége nem adott, vagy nem tudott válaszokat adni az elektronikus közigazgatás és az elektronikus közszolgáltatás egyre fokozódó kihívásaira. Ennek fényében ismételten szinte az alapokról kell kezdeni az eönkormányzás, ekistérség fejlesztését. Az intelligens kistérség alatt olyan fejlett információs infrastruktúrával települések

rendelkező,

összességét)

(önkormányzat),

a

sajátos értünk,

vállalkozások,

minőségű amely

a

földrajzi

egyrészt

non-profit

szféra

egységet a

(vagy

kormányzatok

(oktatás,

kultúra,

egészségügy, társadalmi szervezetek) és az állampolgárok közötti korszerű elektronikus információcserét, másrészt az üzleti, közhasznú tranzakciók lebonyolítását biztosítja. Ennek fényében igyekszünk egy olyan általános modellt megalkotni, mely elvileg minden olyan kistérségi társulás számára mintául szolgálhat, ahol még nem kezdték meg a térség közös e-közigazgatási, e-közszolgáltatási feladatainak összehangolását, azaz nem alakították meg az e-kistérségi rendszerüket. A modell emellett – várakozásaink szerint – azon kistérségek számára is




hasznosítható, ahol a koncepció ugyan legyártásra került, de vagy megfeneklett a kivitelezés, vagy elvesztette dinamizáló jellegét (a terv elavulttá vált). Ennek ismeretében a prioritások a következők: I. A szélessávú interaktív hálózat megteremtése. II. A szélessávú hálózathoz történő hozzáférés biztosítása. III. A felhasználók (hivatali dolgozók, polgárok) felkészítése az eközigazgatásra. IV. Az e-közigazgatási alkalmazások rendelkezésre állásának biztosítása. V. Kistérségi e-marketing, e-demokrácia és e-kommunikáció.




Értelmezési keret

Mire vállalkozik a tanulmány? A

kistérségi

feladatellátás

rendszerének

e-közigazgatási/e-ügyintézési

perspektívái című tanulmány magában foglalja az adott területen elért eredmények vizsgálatát, a helyzet leírását, empirikus elemzést, komparatív dimenziót, valamint a javaslatok és a stratégia megfogalmazását. Az ily módon felépülő stratégiai kutatás komplex módon egyszerre fogalmaz meg (1) normatív (amennyiben a kutatás elemzi, népszerűsíti és ajánlásaival elősegíti az infokommunikációs szolgáltatások demokratikus karakterének növelését); (2) tartalmi-lokalizációs (a projekt tartalmi csomópontjának az elektronikus gazdaság kérdésköre tekinthető); (3) felhasználás- és gyakorlatorientált (a projekt az eMagyarország Pontok működését és kihasználási lehetőségeit is vizsgálja); valamint (4) nemzetstratégiai (a kutatás az információs társadalom és digitális kultúra, ezen belül különösen az eMagyarország Pontok fejlesztését tűzi ki célul) preferenciákat. Értelmezésünkben a megvalósítani kívánt stratégiai kutatás tehát egyaránt szolgálja (1) az E-programok demokratikusabbá tételét, (a stratégiai projekt egyfelől vizsgálja

az

eProgramok

demokratikusságát

–

beleértve

a

demokráciadeficit kérdéskörét –, másfelől a projekt önmagában is fokozni

kívánja

az

információs

társadalom

„demokratizálását”,

amennyiben eredményeinek széleskörű disszeminációjára törekszik, s




így elősegíti a jelenlegi és jövőbeni e-közszolgáltatások a társadalom minden rétegére való kiterjesztését); (2) a nemzetstratégiai értelemben kiemelten kezelendő, s így mindenfajta pártpolitikai csatározástól függetlenítendőként kezelendő szakpolitikai területek fejlesztését; (3) a nonprofit-szekor és az állami törekvések összehangolását (a kormányzati

preferenciák

és

a

nonprofit

szektor

elvárásainak

közelítését); (4) a digitális kultúra és a digitális gazdaság fejlesztésében eddig elért eredmények transzparenssé tételét; (5) a digitális gazdaság fejlődésének elősegítését (mint a kortárs igények leginkább virulens terrénumát); (6) az

infokultúra

„európaiasodását”,

amennyiben komparatív módon

nemzetközi összehasonlításra is törekszik. A fenti célokkal összhangban a projekt kifutását tekintve várakozásaink szerint hozzájárul (1) az e-ügyintézés és e-közszolgáltatások előnyeinek tudatosításához; (2) a társadalmi, gazdasági fogadókészség növeléséhez; (3) az e-közszolgáltatások használói számának növeléséhez; ezáltal végső soron (4) az infokommunikációs szolgáltatások demokratizmusának erősödését segíti elő.




A tanulmány felépítése A kistérségi rendszer fejlődése, fejlesztése napjainkban töretlenül halad előre. Ugyanakkor a rendszer kiépítésének kezdő állomása alig másfél évtizedes múltra tekint vissza. E meglehetősen rövid idő alatt a kistérségi együttműködés jellege, jogi szabályozottsága és nem utolsósorban politikai, gazdasági és társadalmi szerepe, jelentősége folyamatos átalakuláson ment keresztül. A kezdeti, csupán statisztikai jellegű és ezáltal névleges „kreáció” az idő folyamán valódi

funkciókkal


bővült,

előbb,

alapegységgé

az

vált,

1990-es majd

évek

2004-től

második komplex

felétől területi

közszolgáltatói funkciókkal bővült szerepköre. A funkcióbővülés természetesen nagyrészt nem a szerves fejlődés eredménye – persze, ezen a téren is jelentős előmozdulás tapasztalható –, hanem tudatos kormányzati döntéshozatali folyamat következménye. A kistérségi rendszer kiépítése és fejlesztése organikusan kötődik a hazai regionalizáció folyamatához. Hazánk azon európai országok közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek közösségi értelemben vett regionális tagoltsággal, 1 ezért a regionális folyamatok előmozdítása „felülről”, a kormányzat irányából történik központi irányítással (ún. regionalizálás/regionalizáció), nem pedig „alulról”, a régiók szintjéről építkezik, mint a – számos, elsősorban föderatív berendezkedésű országban létező – regionalizmus. A kistérség, mint közigazgatási egység, közigazgatási szolgáltató központ kiépítésének

koncepciója

szintén

a

központi

adminisztráció

stratégiai

célmeghatározása volt, amely tökéletesen beleillett a széles értelemen vett közigazgatási reformba, sőt alappillérét képezte/képzi a területi közigazgatás átalakításának. 1

Természetesen a megyerendszer hagyományai megteremtettek egyfajta „regionális” berendezkedést és identitást, ez azonban nem hasonlítható össze az önkormányzatisággal rendelkező régiók helyzetével. E mellett az Európai Uniós források lehívásánál, a területfejlesztés területén a megyénél nagyobb területi egységet véltek optimálisnak a feladatok hatékony ellátása szempontjából nagy általánosságban a szakemberek.




Jelen tanulmány kiemelt célja, hogy a közigazgatás átalakításának kistérséget érintő speciális területét, az e-kistérség és az e-önkormányzat fejlődését helyezze górcső alá. A terület azonban nem ragadható ki a kistérségi rendszer égészének fejlődéséből, a kistérségek funkcionális fejlődése történetéből, valamint természetesen az e-közigazgatás, az e-government hazai kialakítása és helyzete kontextusából. Ennek

megfelelően

a

tanulmány

két

elkülönülő,

mégis

–

mind

a

folyamatábrázolásban, mind a jelenlegi állapot értékelését illetően – szervesen összeillő részből, fejezetből áll, amelyek különböző alfejezetekből épülnek fel. Az első részben röviden értekezünk a kistérség fogalmi meghatározásáról, alkotmányos-jogi helyzetéről, funkcióinak bemutatásáról. Felvázoljuk azokat a legfontosabb

állomásokat,

amelyek

a

kistérségi

rendszer

fejlődése

szempontjából kiemelt fontossággal bírnak. A többcélú kistérségi társulások létrehozásával, sajátos, komplex feladatellátásra szerveződött egységek jöttek létre a kialakított kistérségi rendszer keretein belül. Ezek működésének, azaz a közfeladat ellátás bővebb bemutatására ebben az alfejezetben nem igen vállalkozunk, ugyanis erről egy másik tanulmányunkban („Az eMagyarország Pontok kihasználásának lehetőségei a kistérségi feladatellátásban”) nagyobb terjedelemben esik szó. Ezt követően térünk rá tanulmányunk fő részére az e-önkormányzat és az ekistérség hazai állapotának elemzésére. Igyekeztünk az eddig megjelent ekistérségi stratégiák felhasználásával olyan általános koncepciót kidolgozni, amely azon kistérségek számára mintaként szolgál, amelyek az e-közigazgatás terén még fejlesztésre szorulnak.




Kistérség fogalma

A kistérségi rendszer az ország egész területét átfogó, régióhatárokat (megyehatárokat) át nem lépő struktúra. Települések olyan együttese, melyek között

többirányú,

valós

kapcsolatok

funkcionálnak

és

földrajzilag

is

összefüggenek. Közigazgatási egységként a kistérség meghatározott térségi, településközi funkciókat lát el, térségi tervezést végez, központja város, kivételesen nagyközség. A centrumszerepet betöltő város mellett a kistérségben található többi város is un. társközponti szereppel bírhat. A kistérség viszonylag stabil határokkal, lehatárolással rendelkezik, ezek megváltoztatására csak feltétlenül indokolt esetben kerülhet sor. A lehatárolását jogszabályi keretek biztosítják. Az államigazgatási körzetek a kistérségen belül alakíthatók ki, mégpedig úgy hogy a kistérségen belül több államigazgatási körzet is kialakításra kerülhet. Az Alkotmány nem tartalmazza a kistérség kategóriáját sem az ország területi tagozódására, sem a helyi önkormányzati rendszer alapvető szabályaira vonatkozóan. Ebből következően az egyes alkotmányos rendelkezések között nem találkozunk a kistérség fogalmával sem mint területszerkezeti-földrajzi, sem mint közigazgatási egységgel. A helyi önkormányzatokról szóló törvény (Ötv.) a kistérség fogalmát szintén mellőzi. A törvényben szó van a „térségi szerepről,” mégpedig a nagyközség várossá nyilvánításával összefüggésben, továbbá találkozunk a „körzeti” kifejezéssel is a megyei önkormányzat feladat és hatásköréről szóló szakaszokban, az említett szóhasználat azonban semmiféle összefüggésben nincs az általunk kistérségnek nevezett területi egységgel és a kistérségi

feladatellátással.

A

helyi

önkormányzatok

társulásairól

és

együttműködéséről szóló törvény (Ttv.) a szabályozás céljai között említi a helyi önkormányzatok

együttműködésének

bővítését,

a

térségi

kapcsolatok

elmélyítését. A kistérség kifejezés, illetőleg a kistérség definíciója a törvényben azonban nem kapott helyet.




A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény (Tftv.) eredeti 1996. évi változata meghatározta ugyan az általa elképzelt kistérség-fogalmat, adós maradt azonban a kistérségnek a területfejlesztés szervezetrendszerében elfoglalt

helyének

és

szerepének,

működtetésének

és

szervezetének

definiálásával, illetőleg szabályozásával. A törvény 1999-es módosítása kapcsán a kistérség területfejlesztésben betöltött szerepe nőtt, a „területfejlesztési kistérség” kialakulása is ennek a módosításnak köszönhető. A területfejlesztési törvény 2003. évi módosítása, valamint a többcélú kistérségi társulásokról szóló törvény –szintén 2003-as- megalkotása, egyrészt tovább erősítette a kistérségek területfejlesztési

funkcióját,

másrészt,

azon

túlmutatva

kialakította

a

területfejlesztési-közszolgáltatási kistérség kategóriáját, amely, a közigazgatási kistérség „előszobájának” tekinthető. A jelenlegi helyzet, tehát egy folyamat eredményeként jött létre. A kistérség ma leginkább

területfejlesztési,

és

„integrált”

közfel-adatellátási

egységnek

tekinthető. Értünk alatta, például: •

az

önkormányzatok

által

létrehozott

közigazgatási

illetékességi

területet (hatósági igazgatási társulás tekintetében); •

körzeti, – a körzetközponti jegyző illetékességi területeként kifejeződő – igazgatási kistérséget (okmányközpont, gyámügyi, építésügyi, szociális ügyekben);

•

regionális vagy megyei dekoncentrált szervek kirendeltségeinek illetékességi területét, egyes állami (pl. bíróság, ügyészség) működési területét;

•

oktatási,

egészségügyi

ellátási

körzetet

(középiskolák,

rendelőintézetek, kórházak esetén) a történelmi járás területét;- a területfejlesztési önkormányzati társulások működési területét; •

a területfejlesztés legkisebb területi egységét, a hazai NUTS IV. szintet.




Történelmi előzmények

A hazai közigazgatás szabályozásának története folyamán a kistérség, a kistérségi igazgatás többször, több szempontból került már elő: •

A XIX. században, a kiegyezés utáni törvénykezés eredményeképpen jött létre az államigazgatási járás. Ez a II. világháborúig lényegében zavartalanul funkcionált.

•

1950-ig a régi közigazgatás szervezeti-szerkezeti felépítettsége több tekintetben maradt érintetlen. Átfogó átalakítást, nagy változást az 1949ben elfogadott Alkotmány, majd ezt követően az első tanácstörvény hozott. Az akkori szabályozást követően a járás a tanácsrendszer szerves részévé vált.

A

tanács

és

szerveinek

működése

egyrészt

igazodott

a

települések

rendszeréhez, másrészt az állam területi tagozódásához. A szétaprózott települési közigazgatásról azonban már az 50-es évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy irányítása nehézkes, működtetése pedig gazdaságtalan. A szükséges településintegráció kidolgozott koncepciói, részben településegyesítéseket, részben közös tanácsok létrehozását vetítették előre. •

Az 1970-es években kidolgozott településfejlesztési koncepció már a körzetközponti települések fejlesztését preferálta. 1971-ben, a járási tanácsokat

megszüntették,

helyüket

az

elsősorban

közigazgatási

feladatokat ellátó járási hivatalok foglalták el. A járási hivatalok 1984. január 1-től ugyancsak megszűntek. Ezzel együtt megszűnt a járás is, mint közigazgatási kategória. •

Ezután a városkörnyéki igazgatás váltotta fel a megszűnt járási igazgatást. Ebben a rendszerben a fajsúlyosabb és speciális szakértelmet igénylő ügyek intézése nem a községi tanácsok egységes szakigazgatási szervénél, hanem a városi tanácsok szakigazgatási szervénél történt, un.




városkörnyéki referensi rendszerben, ahol egy település adott igazgatási ügyét egy ügyintéző intézte. Ez a szisztéma már a kétszintű közigazgatás létrehozását

vetítette

előre.

A

városkörnyéki

igazgatás

a

rendszerváltozásig működött. A kistérség fogalmának, funkciójának a közigazgatásban elfoglalt helyének tisztázására irányuló törekvésekkel már a rendszerváltozást követő években megjelentek. Az, hogy az utóbbi 10-12 évben a kistérségek a figyelem középpontjába kerültek, legalább kettő tényezőre vezethető vissza. • Egyrészt az 1990-ben az újonnan megalakult önkormányzatok hosszabb ideig saját belső problémáikkal voltak elfoglalva. Az önkormányzati autonómiából

származó

nyilvánvalóbbá

váló

legmesszebbmenőkig

látványos problémát:

támogató

fejlődés a

azonban

települési

jogalkotás

a

egy

egyre

önállóságot területi

a

igazgatás

dezintegrációját eredményezte. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban ezért

folyamatosan

bővültek

az

önkormányzati

együttműködések

különböző formái, megszaporodtak a legkülönbözőbb céllal létrejött társulások számai. Ezt a folyamatot felerősítette a területfejlesztés intézményrendszerének kialakítása és a társulási törvény megszületése. Tehát, egyre erősebben hatott a rendszer szétaprózottságából adódó együttműködési kényszer. • A kistérségben való gondolkodás előtérbe kerülésének másik fő oka az ország uniós csatlakozásának szándékával függött össze. Ez egyúttal megerősítette a régiók létrehozásának szándékát is. A régiók létrejöttét lehetővé tevő decentralizáció elsősorban politikai, államszervezési kérdés, melynek jelentőségét önkormányzati szempontból az adja, hogy az önkormányzati

és

a


funkciók

közös

szervezetrendszerben kerültnek megoldásra. A

csatlakozási

együttműködésnek,

folyamat az

kiemelt

jelentőséget

intézményrendszer

adott

a

korszerűsítésének,

kistérségi a

források

közösségi követelményekkel is szinkronban álló hasznosításának.




Mindezek figyelembevételével a kormány 2003-ban fogadta el a közigazgatási rendszer korszerűsítéséről szóló 2198/ (IX. 1.) Kormány határozatot. Ebben a következő célokat határozta meg: •

Minden

állampolgár

számára

elérhetővé

kell

tenni

a

minőségi

szolgáltatásokat; •

A területi és társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni kell;

•

Meg kell teremteni a lokális térben is az uniós források maximális kihasználásának a feltételeit;

•

A szolgáltatások színvonalának emelésére úgy kerüljön sor, hogy a gazdasági

szempontok

érvényesülésével

lényeges

mértékű

többletráfordítás ne keletkezzen. A célok elérése érdekében a kormányzat a következő irányokat fektette le: •

A központi kormányzati feladatok lehetőség szerinti decentralizációja;

•

A jogilag lehatárolt kistérségi szint létrehozása (jelenleg 174 db.);

•

Fejlesztési régiók kialakítása;

•

Az elektronikus ügyintézés bevezetése és elterjesztése.

Ezek alapján a kormány közigazgatási korszerűsítési programja négy pillérre épült, úgymint: 1. A közszolgáltatások és a közszolgáltatás területi rendszerének korszerűsítése (ezen belül a kistérség intézményesítése); 2. A területfejlesztés modernizálása; 3. A közszolgálat emberi erőforrásainak fejlesztése; 4. A

szolgáltató

állam

kiépítése,

az

elektronikus

kormányzás

megalkotása.




Önkormányzati társulások, lehetséges irányok

A helyi önkormányzatok számára az 1990. évi LXV. „önkormányzati” törvény nyújtott első ízben lehetőséget önkormányzati társulások létrehozására. A fokozatosan kialakuló szerveződések a legváltozatosabb összetételben és működési területtel jöttek létre, más társulásokra tekintet nélkül gyakran azokkal területi átfedésben. Legtöbbjük tulajdonképpen azért alakult meg, hogy különböző forrásokhoz jussanak (pl. PHARE, előcsatlakozási alapok), mivel ezek elnyeréséhez csak kistérségi szerveződések, településszövetségek jutottak hozzá. Ezek rendkívül fontos önkormányzati együttműködések azonban, elsősorban az ország nagy részét lefedő aprófalvas településszerkezet miatt lassan alakultak, fejlődtek. Az együttműködések száma, összetétele nem biztosított elegendő alapot ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a viszonylag magas számú, kis lélekszámú

önkormányzat

alacsonyabb

teljesítőképességéből

fakadó

hátrányokat. A probléma feloldására a szakma és a bevett európai gyakorlat két lehetőséget ismer. Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének, egymástól alapvetően eltérő rendszere: • a települések összevonása révén optimális méretű önkormányzatok kialakítása (elsősorban a skandináv országokban alkalmazták ezt a modellt). •

differenciált

hatáskör-telepítés

erősítése

és

a

társulási

rendszer

kiterjesztése (mediterrán modell). Szakmai

vélemények

szerint

az

előbbi

rendszer

kiépítése

a

magyar

önkormányzati viszonyokba történő túlzott beavatkozás lett volna, hiszen az elveszíthette volna éppen azokat a helyi kapacitásokat, kezdeményező Készítette: Századvég Alapítvány



képességből fakadó előnyöket, amelyekre az uniós fejlesztési rendszer sajátosságaiból fakadóan nagy szükség volt. Ez indokolja, hogy a magyar önkormányzati fejlődés a mai napig az utóbb felvázolt irányokat követi, ennek alapköve volt az említett önkormányzati társulások – gyakorlatilag 1990-től történő- megjelenése és az 1997-es társulási törvény megalkotása is. A kistérségi

rendszer

kialakításának

alapkoncepciója

is

erre

épült,

az

önkormányzati együttműködést kívánta a középpontba helyezni, felismerve azt, hogy az önkormányzati rendszer megújítása érdekében határozott lépésekre van szükség, mert az – érthető módon – egyre magasabb szintű lakossági elvárásoknak a szétaprózódott településstruktúra miatt a rendszer nem tud megfelelni.




Kistérségek kialakításának szerkezeti változásai

A fejezet röviden áttekinti a hazai kistérségi rendszer főbb fejlődési irányait, szerkezeti átalakításait •

1994-es szabályozás: A központi Statisztikai Hivatal 1991 és 1993 közöttjórészt az egykori járásokhoz hasonló, de nem közigazgatási alapon rendeződő 138 un statisztikai kistérséget alakított ki. Ezek gyakorlatilag a statisztikai adatszolgáltatás egységeként működtek.

Mivel ekkor már megkezdődött a területfejlesztési törvény koncepciójának kidolgozása,

és

a


támogatások

egyes

fajtái

olyan

területbeosztást igényeltek, amely teljes egészében és ismétlés nélkül fedték le az ország területét, és amely alapján meg lehetett határozni a kedvezményezett térségeket, kézenfekvő volt a rendszer területfejlesztési „felhasználása”. Ez alapján a statisztikai kistérségi rendszer vált az Európai Unió terület beosztási rendszere szerint a NUTS 4 szint. •

1996-tól felülvizsgálták a kistérségi rendszert, és 1998. január 1-étől 150 KSH körzetet hoztak létre.

Még, ugyancsak 1996-ban létrehozott területfejlesztési törvény, 2 a létrehozott megyei fejlesztési tanácsokban a kistérségeket képviseleti joggal ruházta fel. Ezzel a lépéssel kapcsolódtak a kistérségek a területfejlesztés rendszeréhez, mely megalapozta azok egyre nagyobb szerepét a területfejlesztésen belül és végső soron a területfejlesztési kistérségek létrejöttét mozdította előre. A kistérségek területét, térségi besorolását korábban a 9002/1998. (s.k.) KSH Elnöki közlemény tartalmazta. A létrejött területfejlesztési társulások és a KSH körzetek sok esetben területileg nem egyeztek meg egymással. Míg a kistérségek száma és területe 2

1996. évi XXI tv.




meghatározott volt, addig a társulások működési területe, együttműködésük ideje,

tagjaik

ki-,

és

belépése

tetszőlegesen

változhatott.

Mindezek

következtében a társulások összetétele instabil volt és működési területük csak elvétve felelt meg a kistérség területének, illetve több társulás területe is átfedte egymást. Így ezek a társulások nem voltak képesek a kistérségben az általános területfejlesztési feladatok ellátására. Ezen okok miatt 2003-ban, és 2004-ben egy reform folyamat indult el kistérségi szinten. Az intézkedések szükségessé tették a statisztikai körzetek rendszerének felülvizsgálatát. Így ez a folyamat olyan kistérségi rendszer létrehozását segítette elő, mely: − megfelel a statisztika és területfejlesztés követelményeinek; − hosszabb távon egybe eshet kistérségi szintű államigazgatási hatáskörök gyakorlásához szükséges illetékességi területével; − önkormányzati közszolgáltatások ellátási területének is megfelelhet; − illeszkedik az Európai Unió NUTS rendszerének szabályozásához; − hiánytalanul és ismétlésmentesen lefedi az ország területét; − olyan településeket tartalmaz, amelyek összetartozása a gazdasági, intézményi, közlekedési, igazgatási kapcsolatok elemzése alapján igazolt; − kialakítása során valamennyi érintett önkormányzat, közigazgatási és területfejlesztési szervezet képviselheti magát. Az átalakítást sürgető álláspont szerint a kistérségi átalakítás szoros összefüggésben áll az önkormányzati rendszer széles körű reformjával és e folyamat centrumában a kistérség komplex szerepének fejlesztése és átalakítása áll. A települési szerkezet elaprózottsága, és a helyi szintű kooperációs készség fejletlen helyzete mind kevésbé tette alkalmassá az önkormányzati-szolgáltatási, szervezési és igazgatási feladatok minőségi ellátását.




A központi igazgatás által támogatott, részben piaci és egyre jobban a térség adottságait is figyelembe vevő rendszer: a kistérségi rendszer kialakítása és fejlesztése ezért vált elkerülhetetlenné. A területfejlesztés makro-folyamatai feltételezik és igénylik a kistérségi célok érvényesítését is. Az intézményesített kistérségi struktúra lényege, hogy az emberek mindennapi élethelyzetéhez,

főképpen

a

legszükségesebb

közszolgáltatások

igénybevételéhez illeszkedjen. Az önkormányzati közszolgáltatási funkciók leghatékonyabb ellátását a kistérség önkormányzatainak többcélú társulása adja. Az ilyen komplex társulások keretében azok a feladatok láthatóak el, amelyek a régióközpont-városra vagy városokra alapozva az egész kistérségre kiterjedően biztosítani indokolt. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök felülvizsgálatával számos olyan hatáskör a körzetközpontba telepíthető, amelyhez helyi szinten a speciális szaktudás nem biztosítható, vagy amelyeket a társuló önkormányzatok önként ruházták át a társulásra. Az elméleti koncepciók kidolgozása után elkezdődhetett a komplex, – azaz az önkormányzatok többcélú kistérségi társulásait létrehozó- rendszer kialakítása. A kormány 2003 szeptemberében elfogadta – a már említett - a közigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos feladatokról szóló 2198/2003. (IX. 1.) számú

határozatát,

melyben

többek

között

az

önkormányzatok

közös

feladatellátásának ösztönzését szolgáló finanszírozás kialakítását írja elő. •

A

kistérségek

területfejlesztésben

és

közigazgatását-átalakításban

betöltött szerepének növekedését jól példázza, hogy a 244/2003 (XII.18.) korm.

rendelet

szerint

a

települések

168

kistérségbe

kerületek

besorolásra, azaz a mellett, hogy számuk növekedett, a besorolásuk is kormányszintre emelkedett. •

a 2007. évi CVII. tv. végül 174 kistérséget hozott létre és mára minden kistérségben létrejött a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása




A többcélú kistérségi társulás szervezete Az önkormányzatok kistérségi társulásának, olyan legitim és egyben operatívan működni képes döntéshozatali szervre van szüksége, amely a vállalt feladatok végrehajtása során gyorsan és hatékonyan képes a vagyoni-gazdálkodási, szervezési és nem utolsó sorban a személyi kérdésekben döntéseket hozni. Ennek az igénynek megfelelően került kialakításra a kistérségek legfontosabb döntéshozó szerve, a társulási tanács, mely a társulás tagtelepüléseinek polgármestereiből áll. A törvény 3 rendelkezése értelmében, más önkormányzati társulásoktól eltérő módon azért került kialakításra a kötelező és kizárólagos polgármesteri tagság, hogy a döntéshozói szerv tagjai minél szélesebb körű felhatalmazással képviselhessék saját településüket, megjeleníthessék saját önkormányzatuk érdekeit. A polgármesterek döntenek a társulást érintő legalapvetőbb

stratégiai

kérdésekben,

minősített

többséggel

a

társulási

megállapodás jóváhagyásáról, a társuláshoz történő csatlakozásról, kiválásról, vagy a társulás megszűntetéséről. A polgármestereknek kistérségi társulási tanácsi

tagságukból

adódóan

bővült

feladatkörük,

valamint

eddigi,

a

településükért viselt felelősségük kiegészül a térségre vonatkozó felelősség megjelenésével. A társulási tanács alakuló ülését a kistérség székhely településének polgármestere hívja össze. Az alakuló ülésen kerül sor az elnökválasztásra, valamint, az elnök által javasolt, annak munkáját segítő elnökhelyettes, elnökhelyettesek megválasztására. 4 A legtöbb kistérségben a társulási székhelytelepülés polgármesterét választják a tagok elnöknek, de itt szó sincs kötelező előírásról, inkább csak a központi település gazdasági-politikai ereje, centrumfunkciója manifesztálódik a döntéshozatali gyakorlatban. Az elnökhelyettest, elnökhelyetteseket, a poszt bizalmi, munkatársi jellegéből adódóan csak a társulási elnök jelölhet. A társulási tanács természetesen leszavazhatja az elnökhelyettesi jelöltet, jelölteket, ekkor azonban újra az elnök jelölhet és az eljárás addig folytatódik, míg a kérdésben konszenzus nem alakul ki az elnök és a tanács között a kérdésben. 3

2004. évi CVII. törvény, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról

4

Vö.: Winkler György: Kistérség menedzsment in E-government Tanulmányok IV. 2005




A tanács működésének jogi szabályozási keretei nagyban összevethetőek a települési önkormányzatok képviselőtestületeinek funkcionális rendjével. A tanács üléseit össze kell hívni: • legalább négy alkalommal minden évben, • a társulási megállapodásban meghatározott esetekben, • a társulási tanács által meghatározott esetekben, • a

megyei

(regionális)

közigazgatási

hivatal

vezetőjének

kezdeményezésére, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül • a társulás tagjai egynegyedének- napirendi javaslatot is tartalmazó – indítványára, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül A törvényen és a társulási megállapodáson túlmenően a társulások szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat, a megalakulást követő három hónapon belül megalkotott szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) is meghatározhat. Ennek az előnye, hogy az SZMSZ kitérhet, az egész országra kiterjedő általános jogi normákon túl a helyi sajátosságokra, jellegzetességekre, speciális igényekre is, így az egyes dokumentumokban felmerülő szabályozások száma rendkívül sokrétű

és

szerteágazó.

Az

SZMSZ

megalkotásának

ésszerű

korlátja

ugyanakkor az, hogy annak rendelkezései, szabályai nem lehetnek ellentétesek a társulási megállapodás tartalmával. 5 Hasonlatosan a később tárgyalandó munkaszervezetre vonatkozó szabályozáshoz az SZMSZ esetében is kétszintű szabályozásra van szükség. Az SZMSZ-t érintő alapvető szabályokban és stratégiai kérdésekben a társulás valamennyi tagjának, gyakorlatilag a társulást alkotó valamennyi települési önkormányzat képviselő testületének egyet kell értenie. A stratégiai kérdések körének megállapítása társulási határozat formájában történik. Fontos működési szabályozás, hogy azokban a kistérségekben, ahol a tagok nagy száma (huszonötnél több) már veszélyezteti a testület működési 5

Uo.




hatékonyságát

a

törvény

lehetőséget

biztosít

öt-kilenctagú

elnökség

választására, amely természetesen a tanács tagjainak sorából kerülhet ki. A prezídium megválasztásának módjáról nincs törvényi előírás, ezért annak eljárási szabályait indokolt a társulási megállapodásba foglalni. 6 Az elnökség legfontosabb feladatai a tanács döntéseinek előkészítése, a bizottságok munkájának

koordinatív

összehangolása,

valamint

a

társulás

munkaszervezetének irányítása. A társulási tanács, tagjaiból, döntéseinek előkészítésére, valamint azok végrehajtásnak

megszervezésére

bizottságokat

hozhat

létre.

Ezekbe

bevonhatóak a kistérség területén működő gazdasági, szakmai, valamint civil szervezetek, lakossági önszerveződő közösségek képviselői is, de az egyes bizottságok elnökei, hasonlóan az önkormányzatokban működő bizottságokhoz csak a társulási tanács tagjai lehetnek. A bizottságok működésének rendjét, összetételét, tagjainak számát a társulási tanács határozza meg. Pénzügyi bizottság létrehozása törvényi kötelezettség, ez a grémium felel a többcélú kistérségi társulás tevékenységének és gazdálkodásának ellenőrzéséről. 7 A döntés-előkészítés és a feladat-végrehajtás szakmai hátterét biztosítja a társulási tanács munkaszervezete, ahol koncentrálódnak azok humánerőforrások és technikai feltételek, amelyek a korszerű és magas színvonalú feladatellátást megkönnyítik.

A

kistérségi

munkaszervezet

alapvető

feladatai

nagyban

hasonlítanak a települési önkormányzat képviselőtestületének hivatala által ellátott feladatokkal. Ennek köszönhetően számos kistérségben alakult ki az a gyakorlat, hogy a kistérségi munkaszervezet feladatainak ellátását a kistérségi székhelytelepülés önkormányzata képviselőtestületének hivatala végzi. A törvény adta keretek azonban azt is lehetővé teszik, hogy a társulás tagjai különálló munkaszervezetet hozzanak létre, ekkor az költségvetési szervként funkcionál. E kétfajta részletszabályozás ellenére azonban vannak közös elemek a szerkezeti keretekben. Mindkét esetben szükséges ugyanis, hogy a munkaszervezetre vonatkozó szabályozás kétszintű legyen. Azaz a stratégiai 6

A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásának szabályozása, módszertani értelmezések in Kistérségek kézikönyve Bp. 2004. 7

Vö.: Winkler




kérdéseknek, így a működés anyagi forrásainak, illetve az irányítási-vezetési viszonyoknak a társulási megállapodásban kell megjelenniük, míg a működés, belső struktúra részletes szabályait az SZMSZ jeleníti meg. Az említett hasonlóságok

mellett

különbség

a

kistérségi

munkaszervezet

és

az

önkormányzat képviselőtestületének hivatala között, hogy az előbbi, a kistérségi feladatellátás sajátosságainak megfelelően ellát olyan feladatokat is, amelyek túlmutatnak a döntés-előkészítés és végrehajtás tárgykörén. Ide sorolhatók olyan

kistérségi

feladatok,

mint

a

szervezés,

pályázat-előkészítés,

forrásfelkutatás, vagy egyéb koordinációs tevékenység. Az így megtervezett és véghezvitt sikeres fejlesztéspolitikában vállalt kistérségi szerepkör ismeretében tudatosulhat, hogy: •

a kistérségi feladatellátás nem a települések „halálát” okozza, hanem az ott élők életszínvonalának emelkedését, egy magasabb életminőség elérésének lehetőségét;

•

a kistérségi összefogással hatékonyabb és olcsóbb a feladatellátás és a közös fejlesztés;

•

a

kistelepülési

önkormányzatok

működése

és

fenntartása

drága,

önmagukban nem képesek a szolgáltatások megfelelő színvonalú kielégítésére és ellátására, csakis összefogással; •

a kistérségi társulás nem ördögtől való, oktrojált kormányzati találmány, hanem a korszerű, magas színvonalú közigazgatási és közszolgáltatási feladatok megvalósítását szolgáló organizáció.




Röviden a kistérségi feladatellátásról

A

kistérségeket

Magyarországon

komplex

funkcióval

8

ruházták

fel.

Ez

tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kistérségi szisztéma kialakítását a döntéshozók

három

funkció

köré

képzelték

el,

amelyek

egyben

az

intézményrendszer kiegészítését is meghatározzák: 4. önkormányzati, közszolgáltatási funkció; 5. területfejlesztési funkció; 6. államigazgatási funkció. Önkormányzati-közszolgáltatási

funkció:

A

kistérségi

szintre

telepíthető

önkormányzati feladatok (pl. környezetvédelem, gazdaságfejlesztés, könyvtári ellátás, családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások) azok lehetnek, amelyeket egységesen, a kistérséget átfogóan kell megoldani. Ezek a feladatok komplex kistérségi társulás útján valósíthatók meg. Területfejlesztési funkció: A területfejlesztés mára a kormányzati szándéknak megfelelően tipikus kistérségi feladattá vált. A többcélú kistérségi társulásokat ugyanis alkalmassá tették arra, hogy a kistérségi infrastrukturális fejlesztéseket megfelelően kitalálják, koordinálják és végrehajtsák. A közös területfejlesztés a közös

pénzügyi

források

révén

összekötő

eleme

lett

a

települések

együttműködésének. Államigazgatási funkció: A kistérségi államigazgatási feladatok részben az államigazgatás/hatósági igazgatás, részben az igazgatási szolgáltatás körébe tartoznak.

8

A kistérségi feladatellátás átfogóbb bemutatását egy másik tanulmányunkban („Az eMagyarország Pontok kihasználásának lehetőségei a kistérségi feladatellátásban”) végeztük el.




Az intelligens régiók és kistérségek fejlesztése Magyarországon Az információs társadalom kialakítása és működtetése nem lehetséges elszigetelt körülmények között. Az infrastruktúra kiépítése és működtetése, a társadalmi beágyazottság csak akkor és ott lehetséges, ahol a tágabb környezet – kistérség, megye, régió – együttműködése is megvalósul. Az alulról és felülről történő

építkezés

összehangolása

a

szubszidiaritás

jegyében

stratégiai

jelentőségű, mert csak így valósítható meg a viszonylag költséges infrastruktúra széleskörű kiépítése, a gazdaságos működtetéshez szükséges felhasználói kritikus tömeg elérése, a társadalmilag hasznos szolgáltatások megteremtése, a szolgáltatásokhoz

való

hozzáférés

esélyegyenlősége

és

a

társadalmi

beágyazottság kritériumai. Az információs társadalom megvalósításának hármas jelszava: •

szubszidiaritás (kiegészítés)

•

kooperáció (együttműködés)

•

participáció (részvétel).

Mindez olyan vertikálisan és horizontálisan szerveződő térségi együttműködést feltételez, amelyben a résztvevő falvak és városok önkormányzása erősödik, az egyediségüket és különbözőségüket meghatározó adottságaik és igényeik pedig markánsan jelennek meg. Az intelligens régiók hazai fejlesztése azt követően indult el, hogy egyrészt Magyarországon is megteremtődtek a regionális információs társadalom fejlesztésének feltételei (a fejlődési trendek tudatosítása, a regionális vezetés részéről megérlelődő elszántság és ezzel összhangban a finanszírozás feltételeinek megteremtése, a források és kompetenciák újraelosztása). Másrészt összegezhetővé és ezáltal adaptálhatóvá váltak azok a tapasztalatok, amelyek az eddigi európai fejlesztések, a hatékony társadalmi-gazdasági gyakorlati




alkalmazások elindítása, tesztelése, kiértékelése és elterjesztése nyomán kristályosodtak ki. Az információs társadalom nemzeti és regionális perspektívájának kialakítása során kialakult irányelvek alapján – lásd például az e-Magyarország stratégiát – a következő alapprogramok, célkitűzések kerültek megfogalmazásra: 1.

Szélessávú, interaktív hálózat építése, működtetése

2.

Mobil hírközlési-távközlési eszközök széleskörű használata

3.

Digitális önkormányzás, e-közigazgatás, elektronikus városházák

4.

Speciális információs portálok létrehozása

5.

Tudásalapú

gazdaság,

e-gazdaság

és

e-kereskedelem

megerősítése 6.

Technológiafejlesztési

övezetek,

technológiai

parkok,

tudományparkok hálózatainak kialakulása 7.

A globális technológiai forradalom és az új innovációs fejlesztések folyamatos adaptálása a térségekben

8.

Távoktatási központok, virtuális egyetemek, egyetemi távoktatások

9.

Távegészségügyi projektek indítása

10. A távmunka elterjesztése 11. Intelligens települések minden régióban 12. Interaktív médiák és új szolgáltatásaik (a magyar felfogás szerint különösen az internetes televízió csatornák) 13. Tartalomszolgáltatási

projektek,

versengő

tudásfejlesztések

(nemzetközi és hazai e-content programok)




Az intelligens kistérség olyan fejlett információs infrastruktúrával rendelkező, sajátos minőségű földrajzi egység (vagy települések összessége), amely egyrészt a kormányzatok (önkormányzat), a vállalkozások, a non-profit szféra (oktatás, kultúra, egészségügy, társadalmi szervezetek) és az állampolgárok közötti korszerű elektronikus információcserét, másrészt az üzleti, közhasznú tranzakciók lebonyolítását biztosítja. Az „intelligens környezet” új üzleti lehetőségeket teremt a térség vállalkozói számára, vonzza a külföldi beruházókat, miközben új típusú szolgáltatásaival folyamatosan javítja a lakosság életminőségét. Az intelligens kistérség hatékonyan hasznosítja fejlődési adottságait, ki tudja aknázni helyi potenciálját. Ugyanakkor képes kihasználni az új lehetőségeket is a gazdasági növekedés érdekében, továbbá képessé válik egy olyan támogató intézményrendszer kialakítására a szolgáltatások területén, amely erősíti és növeli a társadalmi összetartozást, a demokráciát és a stabilitást. Az intelligens kistérségi területfejlesztés merőben új értelmezést ad az „ellátottság” fogalmának, amely nem a közintézmények számának, hanem az azok által nyújtott szolgáltatások mennyiségének és minőségének növelésével, valamint az azokat igénybe vevő állampolgárok számával válik mérhetővé. A mennyiségi változás csak akkor válik valós minőségi változássá, ha a szolgáltatások képessé válnak a lakosság egyedi, sajátos igényeit kielégíteni. Magyarországon ma majdnem minden régiónak és megyének, valamint egyre több kistérségnek, városnak, falunak elfogadták az intelligens térségi-települési stratégiáját, valamint operatív programját, amelyekben szinte kivétel nélkül kiemelt feladat az e-közigazgatás fejlesztése.




Elektronikus kormányzás és közigazgatás Az információs kor egyik legnagyobb kihívása nem kevesebb, mint az állam funkciójának és működésének újragondolása. S bár ma még nagy merészség lenne az új korszak államának pontos meghatározására vállalkozni, az már világosan látszik, hogy a fejlett Észak országai a jövőt az infokommunikációs technológia

széleskörű

kormányzati

alkalmazásában,

az

elektronikus

kormányzásban látják. Az elektronikus kormányzás megvalósítása azonban, szerves összefüggésben a térszerkezetben, a gazdaságban és a társadalom tagjainak az új technológiákhoz való viszonyában mutatkozó változásokkal, mind tartalom, mind pedig fejlesztési módszerek tekintetében, igen különböző képet mutat. Ebben az értelemben az e-kormányzás nem szakítható ki az információs társadalom magvalósulását célzó intelligens fejlesztési stratégiák köréből, amelyek kiindulási pontja, preferenciái és prioritásai nem csupán országonként, de régiónként is eltérőek lehetnek. Értelmezésünkben az elektronikus (e-) kormányzás a közszféra belső és külső kapcsolatainak progresszív átalakítását jelenti az infokommunikációs technológia (IKT) alkalmazásával. Az IKT lehetővé teszi a közigazgatás számára, hogy növelje a hozzáférést és a rendelkezésre állást a felhasználók számára, valamint az információáramlás felgyorsításával előmozdítja a gyors és hatékony munkavégzést. A hálózottság lehetőséget biztosít az állam és a közigazgatási rendszer átszervezésén túl arra is, hogy a korábban hierarchikus rendszert alkotó

igazgatási

szintek

helyébe

egy

horizontálisan

szerveződő,

az

állampolgárok, a gazdaság szereplői, a közintézmények és a közhivatalok, valamint a társadalmi szervezetek között közvetlen kapcsolatra épülő, „szolgáltató” rendszer jöjjön létre. Olyan rendszer, amely túlmutatva az igazgatási feladatokon, lehetővé teszi az állam által birtokolt „tudásvagyon” integrálását a társadalmi és gazdasági innovációs folyamatokba. „Európa számára alapvető fontosságú egy olyan közszférával rendelkezni, amely hozzájárul az európai gazdaság növekedéséhez, mindenki számára magas színvonalú szolgáltatást nyújt és erősíti a demokratikus folyamatokat” – Készítette: Századvég Alapítvány



szögezi le az Európai Bizottság kommünikéjében. 9 Az elektronikus közigazgatás és

kormányzás

feltételrendszerének

megteremtésétől

Európa

politikai

értelemben a demokrácia kiterjesztését, gazdasági téren a tudásalapú gazdaság, a szolgáltató szektor fejlődését, társadalmi szempontból pedig, a minőségi

szolgáltatásokhoz

való

hozzáférés

esélyegyenlőségét

és

az

életszínvonal emelkedését várja. 10 Az e-közigazgatás viszont a helyi és térségi szintű szolgáltató közigazgatás elektronikus formája. Négy oldal, a társadalom (állampolgárok, társadalmi és gazdasági szervezetek), az állam (nemzeti, regionális, kistérségi igazgatási szinteken

szerveződő),

az

önkormányzat(ok),

a

„tudásközpont(ok)”

(az

adatvagyon kezelői) elektronikus kapuinak (portálok) összenyitásával (egyűjtőportál(ok) megvalósuló új tartalmú kommunikációja, és új típusú partneri együttműködése. Az együttműködés alapja és hordozója az infokommunikációs infrastruktúra, amely lehetővé teszi a hatékony információáramlást és kezelést (nyitott és zárt adatbázisok létrehozása és frissítése, adatok újrahasznosítása, papírmentes elektronikus ügyvitel, interaktivitás), ugyanakkor megteremti az igazgatási folyamatok átláthatóságának (transzparencia) és a közszféra nyilvánosságának demokratikus feltételrendszerét. •

Döntéshozatali oldalon közvetlen és direkt kapcsolatot teremt a társadalom

és

az

önkormányzás,

valamint

a

kormányzás

viszonyrendszerében (lehetőséget nyit a közvetett képviseleti demokrácia részvételi demokrácia felé való elmozdulásban – e-demokrácia). •

Végrehajtói oldalon magába foglalja a döntést hozó (döntés előkészítés, döntéshozatal)

és

a

végrehajtó

hatalom

működésének

és

működtetésének modernizálását - a hierarchikus kapcsolatrendszer helyébe a hálózottságra épülő horizontális viszonyrendszeren alapuló együttműködést állítja -, míg a társadalom és a gazdaság szereplőivel való közvetlen és interaktív kapcsolatteremtéssel partneri viszonnyá alakítja a korábbi „alattvaló” állampolgár és a „hatóság” tekintélyelven 9

Communiqué de press 29 septembre 2003.

10

eEurope 2005; Le rôl de l’administration en ligne (eGouvernment) pour l’avenir de l’Europe (SEC (2003)1038)




alapuló

rendszerét.

kommunikáció

Ezzel

formájában

megteremtődik

a

„szolgáltatások”

megnyilvánuló

új

típusú

és

horizontális

viszonyrendszer feltételrendszere az állampolgár és a végrehajtó hatalom között. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a kormányzás szolgáltató funkciója nem az elektronikus közigazgatás rendszeréből, hanem a részvételi demokrácia lényegéből fakad. Ebben az értelemben az „elektronikus” jelző nem csupán az alkalmazott technológiára vonatkozik, hanem azt fejezi ki, hogy az intézmények és az állampolgárok közötti kapcsolat közvetlen és interaktív, a köztársaság minden tagjára kiterjed, a „szolgáltatások” pedig az egyénhez szólnak, és az egyén igényeihez, élethelyzetéhez idomulnak.




Elektronikus önkormányzat

A magyar közigazgatási és önkormányzati rendszer az utóbbi pár évben bekövetkező – a globalizált világ és az ehhez igazodni kívánó magyar kormányzat által motivált – változásnak köszönhetően további jelentős átalakulás előtt áll. A központi és a helyi feladatellátás kérdéseinek a napirendre kerülése mellett megindult azoknak a jogszabályoknak az előkészítése és többnek már a hatályba helyezése is, amelyek a modern információtechnológia által felvetett problémáknak a rendezését, az elektronikus kormányzásból (egovernment)

adódó

kihívásoknak

történő

megfelelést

szolgálják

a

közigazgatásban, valamint az önkormányzati munkában. A közigazgatás mindenütt a világon – így Magyarországon is – az egyik legnagyobb

információtechnológia-felhasználó.

Így

van

ez

a

magyar

önkormányzati rendszer esetében is, ahol a helyi közügyek (a közszolgáltatások helyi biztosítása, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlása, valamint mindezek személyi és anyagi feltételeinek megteremtése) minden területét átfogja a kellő időben szerzett és megfelelően alkalmazott információ. 11 Az informatika alkalmazása a helyi ügyek vitelében legalább két ok miatt elkerülhetetlen: •

egyrészt a korábbi helyi közigazgatási gyakorlattól gyorsabb, pontosabb, hatékonyabb és eredményesebb ügyintézést tesz lehetővé, ezért minden önkormányzatnak elemi érdeke, de egyben kötelessége is, hogy kihasználja az ebben rejlő óriási lehetőségeket,

•

másrészt a nagyobb rendszerek (uniós, országos, régiós-térségi), amelynek szerves része a hazai önkormányzati struktúra is, elvárják a kapcsolódást a központilag kialakított információs rendszerekhez, vagyis a fejlesztés ezen a területen is kellően indokolt.

11

Csépainé Széll Pálma: Az informatika szerepe a helyi önkormányzásban. In: Budai Balázs Benjámin (szerk.): E-government, avagy kormányzati és önkormányzati kihívások, 257. oldal. Budapest, Aula Kiadó, 2002.




A két – általánosságban megfogalmazott – elvárás erősítheti egymást. A modern információtechnológiai eszközök talán a lakosság közeliség és hatékonyság közigazgatási dilemmájának a feloldásában segíthetik a legtöbbet. Így pl. lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ügyintézés egy része az állampolgár otthonában, vagy munkahelyén történjen, miközben a feladatellátás immár akár nem is települési szinten (pl. kistérség) történik. A helyi (és központi) kormányzati és önkormányzati funkciókat napjainkban a szakirodalom túlnyomó többsége, sőt a magyar politikai osztály jelentős része is már nem a hagyományos értelembe vett hatósági-hatalmi feladatoknak tekinti, hanem olyan szolgáltatásoknak, amelyeket a helyi hatalom (mint szolgáltató) a polgárok

megelégedésére,

szolgáltatásokkal

szemben

magas

színvonalon

azonban,

–

nyújt. 12

melyek

A

tisztán

alapvető

piaci

célja

a

profitmaximalizálás – az önkormányzati feladatellátásnak az értelme a helyi polgárok megfelelő színvonalú kiszolgálásában fedezhető fel. A megfelelő színvonalú szolgáltatás álláspontunk szerint az állampolgárok elégedettségét, ügyintézés gyorsaságát, valamint a helyi társadalom minden tagjának azon egyenlő esélyét jelenti, hogy a felkínált szolgáltatást igénybe vegye. Nem nehéz belátni, hogy ezeknek az elvárásoknak történő megfelelés a modern információtechnológiai eszközpark hiányában csak akkor lehetséges, ha az önkormányzati bürokrácia létszáma erősen felduzzad. Ez a felismerés tette lehetővé az e-közigazgatás átültetését az önkormányzati szektorba, melynek következtében a hazai önkormányzati szektor akár a közeljövőben alapvetően átalakulhat: •

nyitott és átlátható önkormányzati szektorrá, amely elszámoltatható, közérthető, a demokratikus részvételre nyitott és ellenőrizhető,

•

a közt szolgáló, felhasználóbarát és befogadó önkormányzati szektorrá,

12

Kovács Róbert: e-Településmenedzsment, 65. oldal. In: E-Government Tanulmányok III. Budapest, E-Government Alapítvány, 2005.




•

produktív önkormányzati szektorrá, amely az adófizető helyi polgárok pénzéért a maximumot nyújtja.

Mindez azonban feltételezi az online önkormányzati szolgáltatások minél szélesebb

tárházának

bevezetését,

valamint

a

helyi

közigazgatás

komputerizálását. Ebből adódóan az önkormányzati tevékenység kulcseleme a feladatokhoz és szolgáltatásokhoz igazodó, jól strukturált információs rendszer kiépítése mind a kb. 3200 önkormányzatban. 13 Az infokommunikációstechnológiák fokozatos kiépítésével párhuzamosan, illetve annak köszönhetően 1. kényelmesebbé és, 2. hatékonyabbá válnak a szolgáltatások, miközben a különböző informatikai eszközök (pl. internet, WAP) 3. demokratikusabbá tehetik a helyi közéletet. 14 1. A szolgáltatások kényelmesebbé válnak, mert megfelelő önkormányzati erőfeszítésekkel az ügyintézés színhelye akár a szolgáltatást igénybe vevő polgár lakása is lehet. A különböző elektronikus felületeken (internet, intranet, WAP) információkat, valamint szolgáltatást nyújtó önkormányzatok a nap 24 órájában és a hét 7 napján képesek a helyi polgárok rendelkezésére állni. 2. A szolgáltatások hatékonyabbá válnak, mivel az ügyiratok a hivatalon belül elektronikus formában közlekedhetnek, ami megszünteti a papír alapú

ügyiratkezelést,

kapacitás

és

az

miközben

anyagi

erőteljesen

ráfordítás.

A

csökken

hatékonyság

a

tárolási

abban

is

megmutatkozik, hogy rugalmasabbá válik a szolgáltatások szervezése, sőt az ügyfélszolgálatok mentesülnek a ma még mindig látványos ügyfélforgalom jelentős része alól, ugyanis az ügyfeleknek csak a legszükségesebb esetekben kell személyesen eljárniuk. 13

Fontos megjegyeznünk, hogy az információs rendszert ebben a megközelítésben tágan értelmezzük, azaz a számítástechnikai park mellett magába foglalja az információáramlással összefüggő szervezeti megoldásokat éppúgy, mint a kommunikációs folyamatok rendszerbe szervezését. 14

Kovács Róbert: idézett mű, 72. oldal.




3. A nyilvánosság új fórumainak (internet, helyi digitális televízió) megteremtésével

a

helyi

közélet

és

a

településirányítás

demokratikusabbá válik, növekszik a hivatal szakmai, az önkormányzati irányítás és vezetés politikai legitimitása. Amennyiben a helyi, települési önkormányzatok is felismerik az informatika jelentőségét, hogy a számítástechnikára épülő új eljárások nem csupán divatos szervezeti szimbólumok,

akkor

az

önkormányzás

valóban

demokratikus,

széleskörű nyilvánosságot teremtő, helyi közakaratot megvalósító szolgáltató funkcióvá válik. Az informatika napjaink információn alapuló társadalmában (információs társadalom) nélkülözhetetlen eszközzé válik. Olyan pótolhatatlan eszköz, amely szükségszerű a hatékony, minőségi közigazgatás elérésében, esetünkben a szolgáltató önkormányzás megteremtésében. A gazdasági szereplők után világszerte másodikként a különböző szintű kormányzati és önkormányzati szervek kezdtek hozzá a számítógépes hálózatokban rejlő lehetőségek kiaknázásához, igaz ez napjainkban is kevéssé érződik az állampolgárokkal történő kormányzati érintkezésben. 15 Mindazonáltal egyes álláspontok szerint a fejlődés feltartóztathatatlan, így az információs társadalom fejlődése olyan új típusú államot hoz létre, ami hosszabb távon hálózati, digitális állammá fejlődik, s amelyben a polgár résztvevő állampolgárrá válik. 16 Napjainkban a fejlődésből annyi látszik, hogy ma már a fejlett világ az ekormányzásról és a digitális önkormányzásról nem csak beszél, hanem fokozatosan nekilátott a megvalósításához. Mindennek tükrében szükségesnek véljük – ha csak vázlataiban is – a jelentősebb nemzetközi eredmények bemutatását.

15

Kiss Balázs-Berta Kata-Boda Zsolt: Elektronikus demokrácia és elektronikus kormányzás. Lehetőségek és valóságok. In: Politikatudományi Szemle, 2004./1-2. szám, 260. oldal 16

Király Ferenc: E-közigazgatási stratégia és a magyarországi tapasztalatok. In: Polgári Szemle, 2006. március.




Nemzetközi megoldások az elektronikus önkormányzásra A következőkben bemutatott néhány példa csak töredéke azon törekvéseknek, amelyeket a világ számos részén az önkormányzati munka működésének elősegítése és a jobb szolgáltatások érdekében tettek. Fontos leszögeznünk, hogy az e-önkormányzás vonatkozásában már készen állnak olyan jó megoldások, amelyeket már „nem kell kitalálnia” a magyar önkormányzatban dolgozó

apparátusnak.

Ezek

az

alábbiakban

ismertetett

megoldások

egyértelműen gazdagítják a témában kialakított tudásbázisunkat, így bármikor alkalmazhatók – természetesen figyelembe véve a hazai sajátosságokat – a magyar fejlesztések esetén. A bemutatásra kerülő öt nemzetközi „mintaváros” eönkormányzati projektje arra mutat rá, hogy a nemzetközi trendektől és gyakorlattól a magyar önkormányzati szféra alig van lemaradva, hiszen a koncepciók beindítására szinte kivétel nélkül a XXI. században került sor. Így tulajdonképpen nem egy eleve reménytelen helyzetről beszélhetünk, hiszen a maximum 6-8 éves csúszás – kellő szándék, elhatározás és financiális támogatás esetén – mindenképpen behozható. Amikor

e-önkormányzásról

beszélünk,

látnunk

kell,

hogy

az

információszolgáltatás önmagában már kevés, bár továbbra is kihagyhatatlan része a szolgáltató önkormányzatnak. A következő lépés, amikor a felhasználó az információ igénylésén túl önmaga is információt szolgáltat. Ez az alapja annak, hogy az információ az ügyfél és az önkormányzati ügyintéző között dinamikusan

oda-vissza

áramoljon

(online

önkormányzat).

Ezt

Nagy-

Britanniában először a Bracknell Forest-i önkormányzat biztosította polgárai számára. 17 A kínált program lehetővé tette a városi társadalom tagjai számára, hogy hozzáférjenek a személyes jellegű információkhoz és közvetlenül, online módon kapcsolatba lépjenek a városi hivatal ügyintézőivel úgy, hogy közben saját biztonságos digitális személyazonosságukat használják a hálózaton.

17

Budai Balázs Benjámin: Nemzetközi megoldások elektronikus önkormányzásra. In: Budai Balázs Benjámin (szerk.): E-government, avagy kormányzati és önkormányzati kihívások, 307. oldal. Budapest, Aula Kiadó, 2002.




Az új e-önkormányzati portál 2001-ben kezdte meg szolgáltató tevékenységét, s mindjárt a bevezetés után lehetővé vált, hogy a polgárok azon keresztül kísérhetik

figyelemmel

adófolyószámlájukat,

eszközölhetnek

levonásokat,

változtathatják meg személyes adataikat, vagy akár adóbefizetéseiket is teljesíthetik, pl. bankkártyáról. Emellett a városlakók a mindenki által szabadon használt portálon informálódhatnak a tervezett városi (területi) pályázatok aktuális állapotáról, és közvetlenül az illetékes hivatalnoknak küldhetik el a pályázatokkal kapcsolatos online hozzászólásaikat. A kialakított rendszer természetesen megfelelő és megbízható felületet teremt arra nézve is, hogy tájékoztassa az érdeklődőket a város társadalmi, politikai és gazdasági állapotáról, betekintést nyújtson a településen realizálódó befektetési lehetőségekbe, vagy turista célpontok feltüntetésével idevonzza a külföldi és belföldi látogatók sokaságát. A város kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy a hozzáféréssel nem rendelkező városlakók számára gondoskodjon az ingyenes és nyilvános kapcsolatteremtés lehetőségéről, így pl. a helyi könyvtárakban és hivatalokban. Emellett az internetkávézók és a vasútállomások is segítenek abban, hogy a helyi polgárok – továbbá a járáson belül mindenki – számára elérhetők legyenek az online szolgáltatások. Az ugyancsak angliai Birmingham az elsők között vezette be a polgárok ügyeivel kapcsolatos gazdasági folyamatok támogatására az integrált önkormányzati irányítási rendszert. 18 Ráadásul ugyanezt az integrált rendszert alkalmazzák az önkormányzat vagyonnyilvántartására, valamint a karbantartás szervezésére is. Az integrált szisztéma hatóköre a teljes városüzemeltetés mellett kiterjed annak valamennyi tevékenységére, így pl. az iskolarendszerre vagy a tűzvédelemre. Az internet alapú rendszer éves szinten mintegy 30 millió tranzakció feldolgozására képes,

és

mintegy

másfélmillió

beszállítói

számla

ellenőrzésére

és

kiegyenlítésére alkalmas. Fontos jellegzetesség továbbá, hogy a szisztéma képes jelentések elkészítésére, kezelésére és tárolására, miközben a kezelői felületén könnyű eligazodni. 18





A svájci Biel városa 2002 tavaszán vezette azt az integrált információs rendszert, amely a portálról (német és francia nyelvű) érkező tranzakciókat is kezeli, képes továbbá az interneten keresztül is kommunikálni a helyi polgárokkal. 19 A rendszer emellett integráltan támogat minden olyan ügyet, amellyel a polgármesteri hivatalban foglalkozni kell. A helyi polgárok az internet, a portál, valamint az integrált szisztéma segítségével kapcsolatot tarthatnak a város politikai és adminisztratív vezetőivel, továbbá ezek segítségével intézhetik különböző ügyeiket. A rendszer 2005-re odáig fejlődött, hogy a hét minden napjának bármely napszakában otthonról lehetővé vált számos szolgáltatás megrendelése, sőt a szolgáltatások ellenértékének biztonságos teljesítése is (on-line fizetés). Így például minden további nélkül lehetséges az ügyfél lakásából vagy munkahelyéről a parkoló-használati engedély beszerzése, kinyomtatása. Ugyancsak egy integrált irányítási szisztémát vezetett be az ezredforduló után Wiesloch városa. 20 A német település az ország helyi önkormányzatai közül elsőként tette alkalmassá informatikai rendszerét arra, hogy egyszerre három vezetői információs szolgáltatással (városi gazdasági mérleg, bevételi és kiadási összesítő, likviditási tábla) induljon be az integrált irányítási rendszer. A hálózatnak

köszönhetően

nőtt

a

városi

tanács

–

és

közvetetten

a

nyilvánosságnak köszönhetően a városi társadalom – kontrollja a települési költségvetés alakulása fölött. Ennek következtében a város költségvetési tervezete jobban tervezhetővé vált, a likviditás jobban biztosítható, miközben a társadalmi transzparenciának köszönhetően emelkedett a polgári lojalitás és a társadalmi

legitimáció

mértéke.

A

bevezetett

rendszer

támogatja

a

döntéshozatalt, a teljesítményelemzést, és használata révén fokozatosan javult a gazdasági folyamatok átláthatósága. A világ minden fejlett országában az önkormányzatok azon fáradoznak, hogy az internet segítségével olyan kis közösségeket hozzanak létre, amelyeket azonos

19

Kovács Róbert: idézett mű, 88-89. oldal.

20





érdeklődésük kovácsol össze. 21 Ez azt jelenti, hogy a polgárok amellett, hogy a helyi közigazgatással kapcsolatos ügyeiket is a világhálón intézik, lehetőség teremtődik arra is, hogy az önkormányzati portálon azonos érdeklődésű városi polgártársaikkal felvegyék a kapcsolatot. Ez az önkormányzati ügyintézés gyorsabb és hatékonyabbá alakítása mellett azt is eléri, hogy egyrészt rohamosan növekszik az internet-használat kultúrája, másrészt lehetővé válik az azonos érdeklődésű emberek között egy szoros társadalmi háló kialakítása. Erre a legjobb példát talán a japán Ichikawa város portálja nyújtja, amelynek négy fő komponense a következő: Életmód, Fórum, Közszolgáltatások és a „360+5” rendszer. 1. Életmód: a modul három működési területre fókuszál, így egyrészt az egyablakos szolgáltatás biztosítására, mely a hivatalos dokumentumok másolatainak

lekérésére

szolgál,

másodrészben

a

nonstop

ügyfélszolgálat biztosítására, harmadrészt pedig az azonos érdeklődésű városi polgárok számára biztosít „találkozási felületet”. A városlakók akár a

számítógéphez

csatlakoztatott

kamerán

keresztül

kérhetnek

információkat vagy segítséget az ügyintézés során. Az Életmód modul lehetővé teszi azt is, hogy a portálra látogatók bármikor kapcsolatba lépjenek

egymással.

A

közösségi

érzést

(társadalmi

háló)

biztonságosabbá teszi, hogy a városi polgárok jelszóval védett körülmények között kommunikálhatnak a számukra érdekes és fontos témákról.

A

nonstop

ügyfélszolgálatot

széles

tárgykörben

lehet

felkeresni, így többek között az egészségügy, az adózás, az életmód, az oktatás, a fogyatékosság vagy az idősgondozás témájában. A portálon emellett különböző linkek kaptak helyet, amelyek elvezetik az érdeklődő és szolgáltatásra vágyó polgárokat további hatóságok (pl. rendőrség, tűzoltóság) vagy szolgáltatók (pl. posta, gáz-, áram-, telefon szolgáltatók) internetes oldalaira.

21

Todd Ramsey: A szolgáltató állam. E-kormányzati kézikönyv, 111-113. oldal. Budapest, Századvég Kiadó, 2006.




2. Fórum: a modul oldalain a városi tisztségviselők és a hivatal munkatársai feltehetik hivatalos, de akár magánjellegű kérdéseiket is a helyi társadalom tagjai számára. A kérdésekre adott válaszok mellett a polgárok akár egymás között, akár a hivatalos személyek számára szabadon

kifejthetik

véleményüket,

álláspontjukat

egy-egy

adott

kérdésben. 3. Közszolgáltatások: a platform a vélemények, panaszok, kívánalmak helye. Az ügyfél polgárok a válaszokat úgy kapják meg, ahogyan azt igénylik: telefonon, postai levelezésben vagy e-mailban. Nagyon fontos előnye a modulnak, hogy a város polgármestere bármikor beletekinthet a levelezésbe és ellenőrizheti (visszacsatolás), hogy a hivatal munkatársai milyen

arányban

válaszoltak

a

megfogalmazott

panaszokra

és

véleményekre. 4. „360+5” rendszer: ez a modul olyan alkalmazások és információs szolgáltatások körét fogja össze, mint pl. a közintézményekbe történő bejelentkezés, önkéntes munka szervezése, szociális-, közigazgatásivagy integrált földrajzi információs rendszer. A terminálok egyébként Ichikawa egész területén jól hozzáférhetők egy helyi üzletlánc boltjaiban, így a város mindent megtesz azért, hogy az elektronikus közigazgatás eszközeinek igénybevételével a város polgárainak élete és munkája könnyebb legyen. A nemzetközi példák egyértelműen felhívják a figyelmet arra, hogy milyen további óriási lehetőségek rejlenek a magyar e-önkormányzás előtt. A külföldi példák vázolása azt is alátámasztotta, hogy az egyik legfontosabb előny, ami az összes mintára jellemző, a szervezeti kultúrában bekövetkező változás, ami az ottani önkormányzati intézményeket egytől egyig áthatotta. Ennek köszönhetően az addig a helyi társadalmaktól elkülönült, saját korlátaik által is behatárolt

települési

önkormányzati

szervezetek

szabad

erőforrásaikat

felhasználva konstruktívan formálták át az önkormányzatok feladatrendszerét, megalkotva a szolgáltató, elektronikus önkormányzás prototípusát. Mindezek




alapján a következő, nemzetközi trendekre épülő jellegzetességek és megállapítások szolgálhatják a magyar e-önkormányzás további fejlesztését. •

A tartalmak puszta felhelyezése már kevés. Alapvetően szükségszerű az interaktív, online alapú önkormányzás megteremtése.

•

Az

internet-hozzáféréssel

nem

rendelkező lakosság

elérését

és

bevonását a közügyek gyakorlásába terminálokon (pl. közösségi hozzáférési pontokon) keresztül kell megoldani. •

A polgárok véleményének kikérésével, illetve az integrált irányítási rendszerek bevezetésével (pl. Wiesloch) fejleszthető az e-demokrácia, az állampolgári lojalitás, illetve az önkormányzati szisztéma legitimitása. A hivatali ügyek rendezésének átláthatósága (transzparencia) növeli az ügymenetellel szembeni bizalmat.

•

Ahol lehetséges, ott keresni kell az együttműködés lehetőségét az üzletivállalkozói

szférával

a

gyorsabb

fejlődés,

az

e-önkormányzás

zavartalanabb kiépítése érdekében.

A magyar e-önkormányzás kialakításának stratégiája Mielőtt részleteibe menően bemutatásra kerül az ország e-önkormányzást kialakító és megerősítő stratégiája, talán nem célszerűtlen, amennyiben számba vesszük általában a magyar közigazgatás átfogó működési problémáit, ezek a kritikai észrevételek ugyanis a települési önkormányzatokra is alapvetően helytállóak: 22 •

A közigazgatási hatósági, igazgatási eljárások általában túl lassúak, a túlbiztosított jogi szabályozás miatt nem elég hatékonyak.

22

Ezt a Miniszterelnöki Hivatal által kiadott „E-közigazgatás 2010 Stratégia” címen futó, 2007 második felében megjelenő tanulmány alapján tesszük meg. A munkaanyag, noha ebben a fázisában még „A Kormány álláspontját nem tükrözi” alcímmel van ellátva, annyi bizonyos, hogy az abban megfogalmazódó helyzetleírás nem nélkülözi a kellő körültekintést és a szakmaiságot.




•

A közigazgatási szolgáltatások színvonala sem a társadalmi, sem a gazdasági elvárásoknak nem, vagy csak alig felelnek meg, az ügyfelek bonyolultnak és nem egy esetben költségesnek vélik az ügyintézést.

•

A magyar önkormányzati közigazgatás arányaiban nem megfelelő létszámmal,

költséghatékonysági

szempontból

pedig

kimutathatóan

kisebb eredményességgel működik, mint az uniós átlag. •

A szolgáltatások biztosításakor nem kielégítő az infokommunikációs technológiák használata, a megfelelő (internetes) tartalmak kínálata csekély, a szolgáltatások statikusak, az interaktivitás alig biztosított, miközben a rendszer alig felhasználóbarát. A tranzakciós szintű szolgáltatások kínálata csekély.

•

Elmaradottak az e-kormányzás és az e-önkormányzás kialakításához és megerősítéséhez interoperabilitás,

szükséges továbbá

az

technikai

rendszerek,

állampolgárok

nagy

hiányzik

az

megbízhatóságú

elektronikus azonosíthatósága. •

Általában

véve,

de

a

hátrányos

helyzetű

kistérségekben

és

önkormányzatokban egyértelműen a lakosság nehezen fér hozzá az infokommunikációs szolgáltatásokhoz. •

A közigazgatási informatika, mint szakma szervezeti elfogadottsága különösen a helyi szintű közigazgatáson belül nem kedvező, sőt az önkormányzatok többségénél nem is létezik. Ez egyértelműen korlátozza a hatékony közigazgatás és a helyi szolgáltatások működését.

Ezek a napjaink közigazgatását jellemző kritikai észrevételek talán még igazabbnak bizonyultak volna, ha a kormányzat nem kezdi el viszonylag időben – bár egyes szakmai észrevételek szerint késve – az ország információs stratégiájának kidolgozását. Mérföldkőnek nevezhető, hogy a kormány 2003 novemberében elfogadta – ahogyan arra az előző fejezetben már utaltunk rá – a Magyar Információs Társadalom Stratégiát (MITS), amely azokat a teendőket




fogalmazta meg víziók, tervek és akciók szintjén, amelyek azt szolgálták, hogy az ország új modernizációs útra léphessen. 23 A MITS célkitűzései teljes mértékben illeszkedtek az EU általános stratégiájához és konkrét programjaihoz, pontosabban az eEurope+, illetve az e Europe 2005 akciótervekhez. Ennek következtében Magyarország is bekapcsolódhatott az integrációs közösség eEurope-ot támogató programjaiba (pl. IST, eContent), illetve megnyílt az út a strukturális források befogadásához az NFT I., illetve az NFT II. keretei között. A MITS fő célja a folyamatok korszerűsítése (elsősorban a közszféra és a gazdaság belső működésének átalakítása) és a szolgáltatások modernizálása (az

infokommunikációs

formájában),

amelyek

technológia

elterjesztése

megvalósulásához

online

meghatározásra

szolgáltatások kerültek

a

beavatkozási területek, a beavatkozás főbb irányvonalai, valamint az elérendő célok és feladatok. Ami a tanulmány számára lényegi elem, az a Közigazgatás főirány célkitűzése: a „szolgáltató állam” megvalósítása az ügyintézés korszerűsítésével és a lakosság, valamint a vállalkozói szektor széles köre által elérhető szolgáltatások rendelkezésre

bocsátásával, az

unió

által meghatározott szolgáltatások

biztosításával. Ebben az értelemben a „szolgáltató állam” célja az, hogy az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök alkalmazásával egyrészt modernizálja a közigazgatás belső struktúráját, eljárási mechanizmusát, másrészt gyorsabb, olcsóbb és közvetlenebb módon kerüljön kialakításra a kapcsolat az üzleti szereplőkkel és az állampolgárokkal (e-kormányzás, eönkormányzás). A MITS világossá teszi azt is, hogy az e-kormányzás fejlesztését két jellemző folyamat keretében kell kivitelezni:

23

A következőkben a tanulmány a Magyar Információs Társadalom Stratégia E-önkormányzati részstratégiájában megfogalmazott alapelvekre, célokra és koncepcióra alapul.




•

az ügyfelek (polgárok, vállalkozók) igényeinek minél magasabb szinten történő kielégítésén, illetve

•

a közigazgatás belső hatékonyságának emelésén, az ügymenet digitalizálásán keresztül (pl. kormányzati elektronikus aláírás rendszer kialakítása, a kormányzaton belüli informatikai és kommunikációs szisztémák integrációja).

Az uniós csatlakozással a hazai közigazgatásnak, beleértve a települési önkormányzatokat is, EU tagállami közigazgatásként kell funkcionálnia, s ennek megfelelően

ki

kell

alakítani

a

szolgáltató

közigazgatás

alapjait,

az

ügyfélközpontú ügyintézés megvalósítását. Ennek értelmében az önkormányzati struktúrának is ki kell építenie, majd folyamatosan fejlesztenie kell a helyi közigazgatás, valamint az önkormányzás informatikai hátterét. Belátásra került ugyanis, hogy a gyors, bürokráciamentes, transzparens, követhető ügyintézés (ügyfélközpontú „egyablakos” ügyintézés) csak abban az esetben valósulhat meg,

amennyiben

infokommunikációs

az

önkormányzatok

technológiák

is

kiépítésére

erőfeszítéseket és

tesznek

elterjesztésére.

A

az

célok

eléréséhez a MITS e-önkormányzat részstratégiája (MITS-EÖR) a következő akciókat javasolta: •

Ki kell építeni a nagy sebességű és nagy megbízhatóságú internet csatlakozási pontokat minden önkormányzat esetében, hogy lehetővé váljon

az

információcsere

az

egyes

települési,

illetve

területi

önkormányzatok között, az önkormányzatok és az állami szervek között, továbbá

megvalósuljon

a

kistérségi

(regionális)

informatikai

együttműködés. •

Törekedniük kell az önkormányzatoknak, hogy ki tudják használni az internet

interaktivitási-,

és

a

web-technológia

által

biztosított

lehetőségeket akár a szervezetek közötti, akár a szervezeten belüli kommunikációra. •

Fontos

az

önkormányzati

munkatársainak


az

döntéshozók

informatikai

és

a

helyi

ismereteket

hivatalok elmélyítő,



szemléletváltozást is eredményező továbbképzése. A szükséges képzések végrehajtásával a helyi politikusok és az önkormányzati munkatársak egy jelentős részénél áthidalható az ún, „digitális szakadék”. •

A

kistelepülések

esélyegyenlőségének

megteremtése

érdekében

támogatni kell a kistérségek informatikai együttműködését (fejlesztés, alkalmazások, közös eszközpark) és a közös rendszerüzemeltetést. Ezáltal is csökkenthető az információrendszerek komplex költségkerete. •

A korszerűtlen, valamint szigetszerűen működő információs struktúrákat le

kell

szerelni,

helyettük

korszerű,

integrált,

folyamatorientált

rendszerek kiépítése szükségszerű, amelyek egy keretrendszerbe képesek integrálni a back-office és a front-office rendszereket. •

Az önkormányzatok informatikai hátterének fejlesztésekor törekedni kell arra, hogy a helyi polgárok számára felhasználóbarát portálok, honlapok, valamint adatbázisok készüljenek el. Azon állampolgárok és vállalkozói körök számára, akik/amelyek nem rendelkeznek internet kapcsolattal, biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét közösségi hozzáférési pontok (pl. könyvtárak, művelődési házak, teleházak) kiépítésével.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar e-önkormányzat stratégiája alapján az önkormányzatok ügyfelei, partnerei részére az elektronikus szolgáltatásokat a front-office modul-csoportok, nevesítve az e-ügyintézés – eügyfélkezelés, az ügyfélfórum (levelezés), a településmarketing, az elektronikus közbeszerzés, a közérdekű és közhasznú információszolgáltatás valósítják meg. Az

elektronikus

szolgáltatások

hátterét

biztosító

belső

tevékenységek

támogatást pedig olyan back-office modulok adják, mint a közigazgatási alkalmazások, a vezető információk és döntéstámogatás, az irodaautomatizálás és

kommunikáció,

a

tudásmenedzsment,

vagy

az

adminisztratív

(pl.

költségvetési) modulok.




Összességében pedig leszögezhetjük, hogy az e-önkormányzás tulajdonképpen a képviselő-testületek (polgármester) és a hivatali apparátus munkáját támogatja hatékonyan, továbbá infrastruktúrát biztosít a helyi demokrácia kiszélesítéséhez (e-demokrácia).

Az eÖnkormányzás fejlődése előtt álló akadályok 2004-től szinte folyamatosan rendelkezésre álltak azok az állami és uniós fejlesztési források, melyeket az önkormányzatok (kistérségek) az elektronikus közigazgatás kiépítésére és fejlesztésére fordíthattak. A nagyobb projektek a következők voltak: •

A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja (GVOP) keretében a GVOP Irányító Hatóság 2004ben pályázatot hirdetett az önkormányzatok információszolgáltató tevékenységének fejlesztése céljából. 24 A pályázat két komponenst tartalmazott: egyrészt a települési önkormányzatok átfogó, integrált információs rendszereinek kiépítését és fejlesztését, az elektronikus ügyintézés bevezetését, illetve az ügyintézés elektronizáltsági szintjének emelését,

másrészt

a

helyi

önkormányzatok

tulajdonában

és

kezelésében lévő adatvagyon fejlesztését, továbbá az adatvagyon másodlagos hasznosítását. •

2005-től – ugyancsak az NFT I. GVOP keretében – lehetőség nyílt a széles sávú hálózatok önkormányzatok általi kiépítésének támogatására az üzletileg kevésbé vonzó települések számára. 25

A támogatás

konkrét célja a széles sávú internetellátottság növelése volt azokon a településeken, ahol az infrastruktúra az állami támogatás hiányában csak később, vagy egyáltalán nem épült volna ki.

24

Király Ferenc: idézett mű.

25





•

2008-tól pedig elérhetővé váltak az önkormányzatok számára az elektronikus közigazgatás fejlesztésére fordítható NFT II-es (Új Magyarország

Fejlesztési

Terv)

források

is.

Az

Elektronikus

Közigazgatás Operatív Programra az EU mintegy 100 milliárd forintot hagyott jóvá, ennek egy része a helyi közigazgatás-fejlesztésre fordítható. A 2006-os évről készült Elektronikus közigazgatás éves jelentése alapvetően pozitívan értékeli az e-közigazgatás fejlődését Magyarországon. 26 A jelentés leszögezi, hogy 2006 végére kiépült az országban az e-közigazgatást kiszolgáló alapinfrastruktúra, a központi rendszer, sőt működik az unió által előírt 27 közigazgatási szolgáltatás is. Mindezek alapján, valamint az azóta elvégzett jelentős fejlesztések következtében leszögezhetjük, hogy az országban az eközigazgatási fejlesztések informatikai szempontból hatalmasat fejlődtek. Ennek néhány eleme a következő: •

Amíg Magyarországon, 2003 elején az önkormányzatoknak csak 75 százaléka rendelkezett internet-hozzáféréssel, 27 addig napjainkra alig található olyan település, melynek önkormányzata ne birtokolna ilyen elektronikus rendszereket.

•

A korábbi vizsgálatok 28 megállapításai szerint az önkormányzatok honlapjai erősen statikusnak bizonyultak, sok esetben az sem derült ki, hogy mi a honlap célja, ritkán került sor frissítésre, miközben a különböző honlapok és portálok az elektronikus ügyintézés, a papírmentes adminisztráció terén alig nyújtottak valamit a polgárok és a vállalkozók számára. Napjainkra a helyzet alapvetően megváltozott. Az önkormányzati és kistérségi portálok túlnyomó többsége egyrészt az általános tájékoztató funkciók mellett lehetőséget biztosít a polgárok

26

A jelentést 2007 februárjában publikálta a BME-Unesco Információs Társadalom és Trendkutató Központ kutatócsoportjából, valamint a Tárki-ból és az ITHAKA-ból álló szakmai konzorcium. 27

Kiss Balázs-Berta Kata-Boda Zsolt: idézett mű, 265. oldal.

28

Kiss Balázs-Berta Kata-Boda Zsolt: idézett mű, 265-269. oldal.




számára

a

„virtuális

közéletbe”

történő

bekapcsolódásra,

több

szolgáltatás elektronikus úton történő rendezésére. •

Jelentősen fejlődött az elektronikus okmányirodák technikai ellátottsága, illetve városi szinten az elektronikus ügyfélszolgálat kiépítése és megerősítése is látványosnak nevezhető. 29 Az egységes elektronikus közigazgatási rendszerbe kerülő adatok köre folyamatosan nő.

Mindezek ellenére, amennyiben az ország összes önkormányzatát vizsgáljuk át, korántsem lehetünk ennyire optimisták az elektronikus önkormányzás fejlődése vonatkozásában. Az infrastrukturális, technikai problémák mellett az elektronikus megoldásokkal szembehelyezkedő döntéshozói (politikai, hivatali) közigazgatási attitűdből

származó

elkötelezettség

hiánya

éppúgy

hátráltatja

az

e-

önkormányzás megvalósítását, mint a pénzügyi erőforrások relatív szűkössége. Az e-önkormányzás (és helyi e-ügyintézés) előtt álló gátló okok – természetesen a teljesség igénye nélkül- tehát a következők: •

A technikai feltételek esetében különösen aggasztó, hogy a nagy sávszélességű

adatátvitelre

módot

adó

ADSL-csatlakozás

az

önkormányzatok nagy részében még nem biztosított. Jórészt ez magyarázza, hogy a vidéki kis települések önkormányzatainak egy részénél nem áll rendelkezésre minden munkatárs részére a világháló. Sok településen egyáltalán nem valósult meg önkormányzati fejlesztés, nem alakította ki nyilvános hozzáférési pontokat. 30 •

Az internetet a legtöbb helyen csak pályázatfigyelésre, pályázati anyagok letöltésére, különböző információk begyűjtésére, illetve kapcsolattartásra (e-mail) alkalmazzák, miközben az online beszerzések adta előnyöket csak alig használják ki. 31

29


30

E-Közigazgatás 2010 Stratégia: idézett mű

31





•

Ugyancsak problémát okoz, hogy az önkormányzatok egy jelentős részében (kis települések) még nem üzemeltetnek saját honlapot, illetve ahol kiépítésre került ott is ezek többségében a frissítés elég korlátozott. A helyi polgárok életviszonyait befolyásoló helyi rendeletek és határozatok nem minden települési honlapon érhető el. Alacsony az informatikai integráció szintje, a szabványosítás alig indult el.

•

Az elektronikus ügyintézésre és az e-szolgáltatások biztosítására kevés a jó példa, ráadásul többnyire csak a különféle nyomtatványok letöltésére van mód, elektronikus beadványok fogadására jószerivel csak a városi önkormányzatok állnak készen. A közszolgáltatások online elérhetősége tehát alacsony. Ez elsősorban arra az elhibázott kormányzati (parlamenti) stratégiára vezethető vissza, mely kibúvót biztosított az önkormányzatok számára az online ügyintézés bevezetése alól. 32 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.), 33 bár nagyon helyesen az elektronikus ügyintézést egyenrangúvá tette a papír alapú, hagyományos ügymenettel, ugyanakkor a jogalkotó országgyűlés – önkormányzati nyomásra – lehetővé tette az önkormányzatok számára, hogy helyi rendelettel eltekintsenek az e-ügyintézés bevezetésének kötelezettsége alól. Ennek a politikai döntésnek köszönhetően a települési önkormányzatok 80 százaléka döntött elektronikus ügyvitel kizárásáról. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon az alkotmányos berendezkedésünk nagyfokú autonómiát, önálló döntési jogkört biztosít az önkormányzatoknak, ugyanakkor azzal is számot kell vetni, hogy a döntés következtében a településeken élő lakosok jelentős hányada hátrányokat szenvedett el, számukra ugyanis a digitális esélyegyenlőség fontos eszközrendszere vált elérhetetlenné.

32

Elektronikus közigazgatás. Az EU megköveteli, önkormányzatok hallgatnak. In: Önkorkép, 2007. október

az

állampolgárok

szeretnék,

az

33

A Ket. kiemelt célja volt, hogy erőteljesebben jutassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját, hogy jelentősen csökkentse az ügyfelekre háruló eljárási terheket, valamint hogy megnyissa az utat a korszerű elektronikus eszközök alkalmazása előtt azzal a tudattal, hogy ezáltal gyorsabb, olcsóbb és egyszerűbb lesz a közigazgatási ügyvitel menete.




•

A különféle korszerű informatikai megoldások – pl. integrált pénzügyi rendszer, intelligens telefonos válaszoló program – csak elvétve fordulnak elő az önkormányzatoknál, és ebben a városi önkormányzatok sem kivételek. 34

•

Külön problémát jelent az elektronikus aláírás magyar közigazgatási gyakorlatba történő bevezetésének problémája. 35 A törvényi szintű megfogalmazáson túl a gyakorlati munkát érintő szabályozás évek óta csúszik.

•

Hátráltatta az e-önkormányzás kibontakozását az önkormányzatok financiális válsága is. Ma már sajnos közhelynek számít, hogy a magyar önkormányzatiság

igazi

rákfenéje

a

finanszírozás

anomáliáiból

eredeztethető. 36 Tagadhatatlan, hogy az elektronikus önkormányzás infrastrukturális hátterének kiépítése óriási anyagi ráfordításokat igényel az önkormányzatoktól, még akkor is, ha közismert, hogy a kormányzatok jelentős

állami

és

uniós

forrásokkal

igyekeztek

motiválni

a

fejlesztéseket. 37 Ezek a források a települési önkormányzatok jelentős többségében nem álltak és nem állnak továbbra sem rendelkezésre. 38 •

Hátráltatja az e-közigazgatás elterjedését települési szinten a szűk állampolgári felhasználói kör (társadalmi bizalmatlanság). 39 Ez egyrészt a

34

E-Közigazgatás 2010 Stratégia: idézett mű.

35

Keringer Zsolt: e-Önkormányzás Szombathely Megyei Jogú Városban és kistérségben, 61. oldal. In: Belényesi Emese (szerk): E-önkormányzat; polgármesteri hivatal az információs társadalomban. E-Government Tanulmányok XVIII. Budapest, E-Government Alapítvány, 2007. 36

Erre a tényre a Századvég Alapítvány kormányzati kötetei (pl. A jóléti rendszerváltás csődje, Századvég Kiadó, 2005, Őszöd Árnyékában, Századvég Kiadó, 2007.) már évek óta felhívják a figyelmet. 37

A teljes közigazgatás 2007-ben mintegy 50 milliárd forintot költött új és meglévő informatikai rendszerek fejlesztésére, s ezáltal a hazai technológiai piac egyik legnagyobb megrendelője. 38

Megjegyzendő, hogy az ezredforduló utáni években az EU-ban az informatikai beruházások átlagban az önkormányzati költségvetés 2-4 százalékát tették ki, szemben a hazai 0,1-0,5 százalékkal. 39

Tózsa István: Digitális interaktív TV a helyi igazgatásban. In: Tózsa István (szerk.): TGovernment, avagy digitális interaktív televíziózás a közigazgatásban.




költséges eszközrendszerben (PC, internet-csatlakozás), másrészt a használathoz szükséges viszonylag magas tudásigényben (PC, internet használat) keresendő. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai szakirodalom ismeri az ún. digitális szakadék fogalmát, amely leginkább a vidéki kistelepüléseken élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, munkanélküli vagy idősebb társadalmi csoportokat érinti leginkább. •

Ugyancsak visszatartó erő az önkormányzati vezetők, képviselők és tisztségviselők többségének elkötelezettségének hiánya, a megszokott intézményi, ügyszervezési és működési keretekhez történő merev ragaszkodás. 40 A hivatalnokok többsége még mindig idegenkedik a fejlett technológiák, és az új ügykezelés alkalmazásától (szocializációs hatás), miközben a politikai vezetésből a menedzserszemlélet, valamint az információs írástudás elsajátítása iránti vágy hiányzik. Így tulajdonképpen a települési önkormányzatok jelentős részében a saját, jogszabályokban előírt feladataik ellátására koncentrálnak, nem a helyi polgárok vagy a vállalkozói-üzleti körök felöl érkező igényeknek történő megfelelésre.

•

Az önkormányzatok egy jelentős részénél az e-közigazgatást (eönkormányzást) még ma is elsősorban informatikai kérdésként kezelik, nem pedig közigazgatási feladatként. Ez mindenek előtt abban mutatkozik meg,

hogy

informatikai

szakemberekre

bízzák

az

elektronikus

közigazgatás fejlesztését. 41 •

A legjelentősebb hiányosság azonban még is csak az, hogy a magyar települési önkormányzatok jelentős többségének nincs e-közigazgatási, eönkormányzási, illetve általában informatikai stratégiájuk. 42

40

eÖnkormányzat. Települések, kistérségek, régiók infokommunikációs modernizációja. Magyar Információs Társadalom Stratégia programfüzet-sorozat, Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Budapest, 2003. 41


42

Elektronikus közigazgatás: idézett mű.




Tulajdonképpen ezeket a negatív, kedvezőtlen állításokat ismételte meg 2008 decemberében a KÖEF ülésére készült szakértői tájékoztató is. 43 A legfőbb megállapítások a következők voltak: •

Az összes önkormányzatnak mindössze 10 százaléka rendelkezik informatikai statisztikával. 44

•

Bár

elfogadták

a

Magyar

Információs

Társadalom

Stratégia

e-

önkormányzati részstratégiáját, a gyakorlatban kevés rsészét sikerült megvalósítani. •

Sok településen egyáltalán nem valósult meg eönkormányzati fejlesztés, így

pl.

nem

alakítottak

ki

nyilvános

hozzáférési

pontokat

(pl.

eMagyarország Pontok), saját honlapot. •

A

közigazgatási

elektronizálódtak.

szolgáltatások Magyarország

a

legkisebb

lakosságának

mértékben kevesebb

mint

sem 30

százaléka számára tették lehetővé az elektronikus önkormányzati szolgáltatásokat. •

Az elektronikus-informatika fejlesztések többsége adhoc jellegű.

•

Az önkormányzatok zöme a szűkös erőforrásait kötelező feladatainak ellátására koncentrálja, az eközigazgatási megoldások bevezetését legfeljebb saját honlap kialakításával, illetve az állami támogatású eMagyarország Pont létesítésével elintézettnek tekinti.

Mindezek alapján a jelentés fájdalmasan leszögezte, hogy a települési önkormányzatok döntő többsége nem adott, vagy nem tudott válaszokat adni az elektronikus közigazgatás és az elektronikus közszolgáltatás egyre fokozódó 43

Tájékoztató az e-közigazgatás helyzetéről az önkormányzati szférában. KÖEF ülés, 2008. december 4. Miniszterelnöki Hivatal.

44

Az önkormányzatok 96 százaléka rendelkezett 2008-ban számítógéppel, 92 százalékuk valamilyen internet-hozzáféréssel. A számítógéppel rendelkező önkormányzatok 67 százaléka (kb. 2 ezer önkormányzat) rendelkezett saját honlapppal. A honlappal rendelkező önkormányzatok mindössze 35 százalékának weboldalán voltak felfedezhetők az ügymenetekről szóló információk, leírások. A polgármesteri hivatalok közel nyolctizede (77%) rendelkezett a vizsgált időben szélessávú internet-hozzáféréssel.




kihívásaira. Ezen fejlemény mögött az önkormányzatok tragikus anyagi helyzete éppúgy meghúzódik, mint a vezetői elkötelezettség hiánya, az információs társadalom vívmányainak hiányos ismerete, vagy a helyi közigazgatásban dolgozók látványos passzivitása. A jelentés ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a helyi kereslet is aggasztó, vagyis a lakossági és lokális vállalkozói igények alacsony foka. Ez a mentalitás viszont alapvetően megkérdőjelezheti az ezen a téren megfigyelhető fejlesztések létjogosultságát, szükségességét. Az informatikai fejlesztések a kistérségi együttműködésben is tragikus jeleket mutatnak fel. A kistérségi társulások mindössze 14 százaléka fogja össze az integratív

informatikai

informatikai

fejlesztéseiket,

eszközök

11-11

közbeszerzésére,

százalékuk illetve

pedig

az

csak

az

IT-infrastruktúra

karbantartására vállalkozik. Az összefogást egyáltalán nem akarók a kistérségi gesztorok mintegy felét teszik ki, ugyanakkor a kistérségek további egyharmada nem adott érdemi választ az informatikai társulásról. Ez azt jelenti – ahogyan a jelentés fogalmaz -, hogy a kistérségek egyre kevésbé igyekeznek a társulás településeinek

informatikai

fejlesztéseit,

beszerzéseit

és

az

eszközök

karbantartását egységesen megoldani. Ez viszont nem jelent mást, minthogy a kistérségi feladatellátás elektronizálása meglehetősen hátrányokat szenvedett az utóbbi években, igaz alapvetően ki sem épült.




Az e-önkormányzásból eredő feladatrendszer – kísérlet egy általános modell felvázolására

Természetesen, amikor modellalkotásról beszélünk, nem gondolhatjuk azt, hogy a

helyi

közigazgatás

és

közszolgáltatás

fejlesztése

5-10

évre

előre

beprogramozható. Arról azonban meg vagyunk győződve, hogy a mindenkor kínálkozó előírások (uniós ajánlások és direktívák), tapasztalatok (külföldi minták) és lehetőségek (uniós és hazai források) megfelelő alakításával és kihasználásával megvalósíthatók a távlatos stratégiai célok. Az előzőekben feltüntetett negatív jellegzetességek nem késztethetik arra a tudományos szférát, hogy feladja az átalakításban – esetünkben az e-kormányzás, e-önkormányzás kialakításában és megerősítésében – játszó meghatározó tanácsadó szerepét. Ez persze nem jelentheti a puszta tények figyelmen kívül hagyását, ugyanakkor racionális alapokon nyugvó modellalkotással közép- és hosszútávon akár az áttörés is elérhető. Mindezek fényében a jövőkép és a jelenlegi helyzet közti mély szakadék átugrásához három területen szükségszerű az átalakítás azonnali beindítása, majd felgyorsítása: 45 •

Az infokommunikációs fejlesztéseknek a hagyományos ügyintézési filozófiával szemben, az állampolgárok és az üzleti körök köré kell épülniük a korszerű és koordinált szolgáltatói csatornákon keresztül. Ez a szemléletváltás – minden bizonnyal – hozzájárul a papír alapú munkavégzés csökkenéséhez, s ennek köszönhetően kiszűrhetővé válnak a rendszerből azok az anomáliák (pl. ismételt adatkérés, többszöri személyes jelenlét, párhuzamos nyilvántartás), melyek eddig szinte csak bosszússágot okozta az ügyfelek számára.

•

A közigazgatásnak az elosztott, integrált szolgáltatási kultúra felé kell elmozdulnia, s ennek egyaránt érvényessé kell válnia a front-office, a

45

E-Közigazgatás 2010 Stratégia: idézett mű.




back-office, valamint az információs és infrastrukturális területeken. A hatékonyság

érdekében

szükséges

a

szolgáltatási

folyamatok

újratervezése, a szolgáltatás integrációja. A közigazgatásban ilyen mértékű átalakítás azonban csak akkor lehet sikeres, amennyiben a rendszer működtetői (hivatalnokok) elsajátítják azokat az új ismereteket és képességeket, melyek biztosítani tudják a megrendelői (állampolgári) attitűd gyakorlásához szükséges tudáshalmaz hátterét.

•

Elengedhetetlenül szükséges végül a közigazgatási tudás és hozzáértés szélesítése az informatikai szolgáltatóknál, különösen fókuszálva az ügyfélorientált kultúra kiépítésére. Ez nem jelenhet mást, minthogy az eközigazgatásért, közigazgatásban

e-önkormányzásért járatos

felelős

informatikusok

igazgatásszervezők,

mellett

szervezetfejlesztők

véleménye is beépüljön a fejlesztések során, hiszen ők képesek biztosítani az új, antibürokratikus közigazgatási módszerek elterjedését, melyeket a polgárok és az élethelyzetek iránti nagyobb fogékonyság, és nem önmagában a szabályok merev alkalmazása jellemez. Az előző pontokban megfogalmazott elvárások teljesülését nagyban elősegíti, hogy az unió nyugati felében az e-kormányzás és e-közigazgatás kialakításában a Magyarországon tapasztaltakhoz képest előnyökre tettek szert. Ezek a tapasztalatok elvárás szintjén beépültek az uniós programalkotási folyamatokba is. Ennek egyik hazai termékeként megszületett a „Közigazgatás korszerűsítését szolgáló

aktuális

e-kormányzati

feladatokról

szóló

1044/2005.”

Kormányhatározat, amely elsősorban az unió által meghatározott húsz alapvető elektronikus közszolgáltatás magyarországi megvalósításával, valamint az ahhoz kapcsolódó feladatokkal foglalkozik. 46 A kormányhatározat megállapította, hogy az unió által elvárt húsz alapvető közszolgáltatást Magyarországon 27 szolgáltatással 47 lehet

lefedni.

A

jogszabály

emellett

elfogadta

az

e-

46

Kleinheincz Gábor-Stumpf István: Szolgáltató állam-copy?! 29. oldal. In: Todd Ramsey: idézett mű.

47

A 27 közszolgáltatás a következő: felvételi jelentkezés (középiskola, felsőoktatás), adatközlés a statisztikai hivataloknak, jövedelemadó-bevallás, társaságiadó-bevallás, Áfa-bevallás, gépjárművezetői engedély ügyintézése, születési anyakönyvi kivonat ügyintézése, házassági Készítette: Századvég Alapítvány



ügyintézésnek az eEurope program ajánlásában megfogalmazott mind a négy szolgáltatási szintjét. 48 1. szint – információ: online információk nyújtása a közigazgatási szolgáltatásokról (ügyleírások). 2. szint – egyirányú interaktivitás: az információkon túl az ügyintézéshez szükséges dokumentumok, űrlapok letöltését és azok ellenőrzött vagy ellenőrzés nélküli kitöltését foglalja magában. 3. szint – kétirányú interaktivitás: a szükséges űrlapok, nyomtatványok online kitölthetők, elektronikusan hitelesíthetők, és ugyancsak online továbbíthatók úgy, hogy az ügy indításához és intézéséhez személyes megjelenés nem szükséges. A közigazgatási döntés (határozat) közlése, valamint a kapcsolódó illeték- vagy díjfizetés továbbra is hagyományos úton történik. 4. szint – teljes online ügyintézés: nem csak az ügyintézés, hanem a közigazgatási döntések továbbítása is elektronikus úton történik, sőt az illeték- vagy díjfizetés is elintézhető online módon. 49

anyakönyvi kivonat ügyintézése, lakcímváltozás bejelentése, Kft. és Rt. bejegyzése, útlevéllel kapcsolatos ügyintézés, járművek nyilvántartásával kapcsolatos ügyintézés, vámárunyilatkozatok benyújtása, munkavállalók gyermekei után járó pótlékok igénylése, álláskeresés interneten keresztül, állásbejelentés interneten keresztül, munkavállalók és foglalkoztatók számára nyújtott szolgáltatások, közkönyvtári katalógusok hozzáférhetősége, környezetvédelemmel összefüggő engedélyek szerzése, munkanélküli-járadék igénylése, tanulói ösztöndíj megpályázása, munkáltatók bejelentése nyugdíj-biztosítási adatokról, kötelező egészségbiztosítással kapcsolatos ügyintézés, egészségüggyel összefüggő szolgáltatások, közbeszerzési eljárás, rendőrségi online bejelentések (feljelentés), építési engedély iránti kérelem. 48

Az EU az elektronikus szolgáltatások különböző szintjeit a „Common List of Public Services”ben határozta meg. 49

Az EU 2007 folyamán a szinteket tekintve egy újabb szint elhatározásról döntött, ami például lehetővé teszi a közigazgatás számára a proaktív ügyindítást. Web-based Benchmark on electronic Public Srevices. Ennek teljesítésétől azonban a magyar önkormányzati rendszer mind infrastrukturális szempontból, mind a szemlélet szempontjából napjainkban jelentősen elmarad.




Jelen pillanatban a közszolgáltatások jelentős része Magyarországon csak az első és második szinten valósulhat meg, s csak ritkán találkozhatunk kétirányú interakciót biztosító szolgáltatással (pl. felvételi jelentkezés) vagy teljes online tranzakcióval (pl. adóbevallás). Az önkormányzati szolgáltatások esetében még rosszabb a helyzet, holott az EU ajánlásában szereplő 20 (Magyarországon 27) közigazgatási szolgáltatás közül hazánkban csak az alábbiak érintik az önkormányzatokat: •

Az állampolgárok vonatkozásában: személyi okmányok (pl. személyi igazolvány, útlevél, gépjármű vezetői engedély), hatósági igazolások (pl. születési, házassági anyakönyvi kivonatok), lakcímváltozás bejelentése, gépjármű-regisztráció, súlyadófizetés, helyi adózás (pl. üdülőhelyi adó), egészségüggyel kapcsolatos szolgáltatások (interaktív tanácsadás).

•

Az üzleti szféra vonatkozásában: iparűzési adó, súlyadó, engedélyek (pl. iparengedély) kiadása.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy alapvető cél olyan állami és uniós források akkumulálása, melyekből önkormányzati szinten is megteremthetők azok az infrastrukturális és humán beruházások, melyek lehetővé teszik a közszolgáltatások egyre magasabb szintű biztosítását.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az önkormányzatoknak ebben a munkában – a finanszírozás mellett – külső segítségre van szüksége. Elsősorban olyan cégekre, amelyek a problémakört a maga komplexitásában képesek kezelni. Ez az együttműködés tulajdonképpen magába foglalja egyrészt az uniós és hazai támogatások lehívásához szükséges pályázati projektek elkészítését, másrészt a települések hosszú távú e-önkormányzati stratégiájának kidolgozását, a politikai vezetés és a hivatali apparátus telekommunikációs továbbképzését, végül pedig a

szükséges

technológiai

paraméterek

meghatározását,

illetve

az

infokommunikációs fejlesztések menedzselését.




Az

előbbiekben

bemutatott

önkormányzati

e-ügyintézési

(közigazgatási)

szolgáltatások mellett a hazai településeknek további feladataik vannak, amelyek mind-mind

részei

egy

átfogó

elektronikus

önkormányzati

stratégiának

(modellnek). Ezekből minél több ellátására képes egy önkormányzat, annál biztosabb, hogy polgárai, általában véve a civil társadalom, valamint a gazdasági élet szereplői is elégedettek lesznek a település „levegőjével”. Ezek a szükségszerű feladatvállalások a következők: •

50

Az e-önkormányzás alapjainak lerakása: Ez egyrészt a képviselő-testület és a bizottságok munkáját segíti hatékonyan (meghívók, napirendi pontok, előterjesztések

elektronikus

szétküldése,

szavazatszámlálás,

jegyzőkönyvek, felszólalások archiválása), másrészt biztosítani képes a helyi vélemények begyűjtését (kvázi közvélemény-kutatás), illetve a helyi elektronikus népszavazás technikai lebonyolítását. Ennek segítségével az állampolgárok vagy saját, vagy közösségi internet-pontok segítségével szavazhatnak az éppen aktuális helyi népszavazási ügyben. Ennek kiépítéséhez azonban az önkormányzati technikai feltételek biztosításán túl legalább két feltétel szükséges: bizalom, valamint olyan közösségi internet-szolgáltató pontok (pl. művelődési ház, teleház) kiépítése, ahol ingyenesen biztosítható az elektronikus szavazás az önkormányzat minden polgára számára. Bizalom alatt pedig azt értjük, hogy az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell, hogy a digitális tranzakció – esetünkben a szavazás – biztonságos legyen, és védje a személyes adatokat.

A

polgárok

hozzáférhessenek rendelkezzenek

számára

személyes

arról,

hogy

fontos

adataikhoz, az

továbbá, valamint

önkormányzatok

hogy

mindig

információval

hogyan

tárolják,

használják fel adataikat. Az e-önkormányzás megvalósítása az edemokráciának egy magasabb szintjét jelenti, mint amikor a polgároknak csak arra van lehetőségük, hogy kábeltelevíziókon keresztül kísérjék figyelemmel a képviselő-testület üléseit, valamint a közmeghallgatásokat.

50

A modell elkészítésénél alapvetően támaszkodtunk Kovács Róbert már említett tanulmányára.




•

Közérdekű, közhasznú információk publikálása: A lakosság és a vállalkozói

szektor

komfortérzetét,

lojalitását

erősen

befolyásolja,

valamint

a

amennyiben

városvezetés az

iránti

önkormányzati

adatvagyon, az információk közérdekű és közhasznú része megjelenik az interneten, valamint hasznosíthatóvá válik minden érdekelt fél (polgárok, vállalkozók, civil társadalom, média). Ennek a modulnak fontos részét képezi az interaktív levelezés és ügyfélfórum biztosítása. Ennek zavartalan működéséhez nyilvánosságra kell hozni az önkormányzati képviselők, a tisztségviselők elektronikus levélcímét (e-mail), melyen megindulhat

a

politikai

vagy

szakmai

(hivatali)

párbeszéd

az

önkormányzat és a polgárok, vállalkozók között. Az elektronikus ügyfélfórum emellett lehetőséget biztosít a közérdeklődésre számot tartó témák megvitatására. •

Településmarketing: Az önkormányzati internetes portál közérdekű információkat szolgáltat a település (kistérség) társadalmi, gazdasági és kulturális életéről. A felhasználók (pl. polgárok, vállalkozók, turisták, letelepülni vágyók, rendezvények iránt érdeklődők) az itt nyert adatok alapján (is) dönthetnek arról, hogy pl. befektetéseket eszközölnek, letelepednek, igénybe veszik a helyi vállalkozók szolgáltatásait, vagy mint turisták idelátogatnak. Nem szükségszerű bizonyítani, hogy az internetes településmarketing jelentős bevételi forrásokat eredményezhet mind az önkormányzatnak, mind pedig a település polgárainak, vállalkozásainak. Fontos azonban leszögezni, hogy az interaktivitást (akár több nyelven) ebben az esetben is biztosítani kell (pl. szállodafoglalás önkormányzati interneten).

•

Az

önkormányzati

ügyfél-kapcsolattartás

automatizálása

(e-

ügyfélkezelés): Tudomásul kell venni, hogy a digitális szakadék következtében a lakosság egy jelentős része (pl. nyugdíjasok) továbbra sem hajlandó az internet adta lehetőségeket igénybe venni ügyei elintézésekor. Ezt a problémát orvosolhatja a call center szolgáltatások bevezetése. A minél komplexebb, s ezáltal költségkímélőbb szolgáltatás érdekében a call center szolgáltatásaiba az önkormányzatok mellett Készítette: Századvég Alapítvány



érdemes bevonni más önkormányzati kezelésbe lévő intézményeket, szervezeteket

(pl.

iskolák,

óvodák,

háziorvosi

szolgálat,

szociális

intézmények, helyi közművek, közüzemi szolgáltatók). Ahol lehetőség nyílik rá, ott érdemesnek tűnik az ügyfélkapcsolat-kezelő (CRM) rendszer kiépítése érdekében áldozatokat hozni. A CRM (Customer Relationship Management) rendszerek komplex szolgáltatást nyújtó szisztémák, amelyek

egyaránt

támogatják

a

nagy

ügyfélforgalmat

lebonyolító

szervezetek (pl. nagyvárosi önkormányzatok) ügyfélkezelési operatív tevékenységeit ügyfelekkel

éppúgy, kialakított

mint

az

általános

interakciókat,

az

ügyfélszolgálatot,

az

állampolgárokról

és

vállalkozásokról (mint ügyfelekről) összegyűjtött adatok rendszerezését, valamint ezekből jelentések, elemzések készítését. •

Belső „ügyfelek” kezelése: Az önkormányzati szerveken (polgármesteri hivatal,

képviselőtestület,

bizottságok,

közhasznú-

és

gazdasági

társaságok) belüli, valamint a közöttük zajló zavartalan kommunikáció legalább annyira fontos az eredményes munkavégzéshez, mint a külső kapcsolattartás. Amennyiben ez az interakció elektronizálva (internet) biztosítható, úgy mindenképpen gyorsul, kényelmesebbé válik, valamint költségkímélőbb lesz a belső ügyintézés, arról már nem is beszélve, hogy a szervezeti egységekben felhalmozódó tudás az adatbanki elraktározás következtében bármikor „előbányászható” és szintetizálható. Ez azonban előzetesen szükségessé teszi a közös adatok központi tárolását (adatbank),

a

hivatalokba

vezetett

párhuzamos

nyilvántartások

egyszerűsítését. •

Irodaautomatizálás: Az előző modul csak abban az esetben lesz eredményes, ha az önkormányzatnál és annak intézményeinél és hivatalainál megfelelő szoftverrel biztosítani lehet az irodai és a kommunikációs feladatok magas szintű automatizálását. Ennek a technikai feltételnek a kiépítése önmagában hatékonyabbá teheti a munkavégzést

(pl.

elektronikus

dokumentációkészítés,

elektronikus

levelezés).




•

Közigazgatási térinformatika: Az önkormányzatok számos olyan feladatot látnak el (pl. ingatlanvagyon-kataszter, helyi közlekedés, városfejlesztés), amelyek esetében a különböző objektumok térbeli elhelyezkedésének elektronikus rögzítése alapvető közösségi érdek (pl. megelőzve ezáltal közvagyon – önkormányzati földterület – elherdálását). Elodázhatatlan önkormányzati feladat tehát minden térbeli és hozzá kapcsolódó numerikus adat (pl. térkép) digitalizálása, s ezek alapján olyan adatszolgáltatás, valamint szakszerű elemzések elvégzése, mely az önkormányzatok érdekében áll.

•

Adminisztratív (költségvetési) alkalmazások: Ezeknek a moduloknak alapvető feladata az önkormányzati szervek napi működésének segítése, a szükséges pénzügyi, humán és technikai erőforrások elektronikus módon történő meghatározása. Segítségükkel a törvény által előírt jelentések és beszámolók könnyebben elkészíthetők és tárolhatók. Fontos továbbá annak megállapítása is, hogy az alkalmazásuk által elkészített önkormányzati költségvetések nyilvánosságra hozásával (közérdekű adatok publikálása) az önkormányzati munka transzparenssé válik, a korrupció visszaszorítható.

•

Vezetői

információk

és

döntéstámogatás,

tudásmenedzsment:

Az

önkormányzati munkát, mint általában az üzleti tevékenységet – jó esetben – stratégiai tervezés előzi meg. A stratégiai tervezés ebben az értelemben magát a tervezést, a döntés-előkészítést, valamint a tervek megvalósításának folyamatos kontrollját öleli fel. Ezt a tevékenységet támogatja az önkormányzatok esetében a döntéstámogatás, azaz az önkormányzat kezelésében lévő online adatbázis és adattárház. A tudásmenedzsmentnek pedig az önkormányzaton belül össze kell kötnie (elektronikus úton) a tudás birtokosait azokkal, akik az adott tudásra „vágynak”. Olyan önkormányzatok

kialakítását kell tehát elősegíteni,

amelyek értelmes, méltányolható és elvárható reakciókat képesek adni az őket érő külső (társadalmi, gazdasági) vagy belső (szervezeti) ingerekre.




Ezeket az általunk felsorolt – modellszerű – feladatokat azonban minden önkormányzat képtelen felvállalni, különösen igaz ez a megkötés a városoktól távol eső, szegény, kislélekszámú településekre. Az esélyegyenlőség elve ugyanakkor azt kívánja, hogy minden magyar állampolgár, függetlenül attól, hogy az ország mely régiójában él, városban vagy kistelepülésen lakik, ugyanazon

szintű

önkormányzati

szolgáltatásokhoz

jusson.

Az

eddigi

tapasztalatok alapján, valamint belekalkulálva azokat a számításokat, miszerint a következő években az ország a sanyarú gazdasági helyzete miatt szinte kizárólag az uniós fejlesztésekre számíthat kijelenthető, hogy a kistelepülések jelentős része nem lesz képes önállóan megteremteni egy átfogó, online szolgáltatásokat nyújtó rendszert.

Bizonyosan nem lehet megoldás a kislétszámra való hivatkozásként a funkcionalitás

megnyirbálása,

az

elektronikus

önkormányzás

elé

állított

követelmények megcsonkítása, ebben az esetben ugyanis biztosan nem fog teljesülni az esélyegyenlőség követelménye. Ezen települések számára az egyedüli megoldást a kistérségi összefogás, a közös kistérségi informatikai fejlesztés és üzemeltetés jelentheti.




Kistérségi szintű e-közigazgatási és e-közszolgáltatási modell

Az i2010 e-Kormányzati Akcióterv 51 öt pontban foglalta össze a tagországok feladatait, melyeket az e-kormányzás (közvetve az e-önkormányzat) fejlesztése érdekében 2010-ig tenniük kell. Az akcióterv szerint a követendő pontok a következők: 1. „Senki sem maradhat le” – 2010-re el kell érni, hogy a tagállamok valamennyi állampolgára egyszerűen hozzáférhessen a megbízható és biztonságos elektronikus szolgáltatásokhoz, és a modern technológiai eszközök széles skálájához. Lényeges, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi

csoportokhoz

tartozó

személyek

is

az

e-kormányzat

haszonélvezőivé váljanak. 2. Állampolgári részvétel, a demokratikus döntéshozás erősítése – A hatékony állampolgári párbeszédet és a döntéshozatali folyamatokba történő bevonást erősítő alkalmazások létrehozására van szükség. 3. Kiemelten kezelendő szolgáltatások az állampolgárok és az üzleti szféra szereplői számára – 2010-re – azokban az országokban, ahol ezt a szabályozási környezet megengedi – a közbeszerzést teljes mértékben elektronizálni kell, a tényleges közbeszerzések minimum felét az Interneten keresztül kell lebonyolítani. 4. Biztonságos szolgáltatások – A magánszemélyek és az üzleti szféra szereplői számára kényelmes, megbízható és egymással együttműködő közszolgáltatásokat

kell

nyújtani.

Biztonságos

és

egymással

kommunikálni képes, átjárható rendszereket kell létrehozni, amelyek

51

i2010 eGovernment cselekvési terv: az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára, COM (2006.).




lehetővé teszik az elektronikus személyazonosítást tartózkodási helytől függetlenül. 5. Hatékonyság

és

eredményesség

–

Ez

tulajdonképpen

átlátható

kormányzati működést, elszámoltatható kormányzatot, valamint magas szintű felhasználói elégedettséget és karcsúsodó bürokráciát jelent. A cselekvési program megállapítja, hogy az elektronikus kormányzatban élen járó országok az elsők között találhatók a gazdasági versenyképességben is. Vagyis a nemzeti versenyképesség az erős innovációs képesség és a közigazgatás minősége között fennálló szoros kapcsolat azt jelzi, hogy a világgazdasági versenyben a jó kormányzás elengedhetetlen. Noha világosan látszik, hogy az akcióterv elsősorban a központi közigazgatás számára írja elő ezen feladatok teljesítését, semmi kétségünk nem lehet, hogy ezeknek az elveknek az érvényesülésére az önkormányzati szektorban is nagy szükség van. Ugyanakkor az előző fejezet végén arra a következtetésre jutottunk, hogy Magyarországon az önkormányzati szférának egy jelentős része még a szerényebb elvárásoknak sem képes (nem akar?) megfelelni. Ennek az uniós cselekvési tervnek a bemutatása is tehát azt támasztja alá, hogy a hazai informatikai fejlesztésekre, az e-önkormányzás és az e-közszolgáltatás megerősítésére a legnagyobb esély akkor nyílik, ha az önkormányzatok között kialakítható a közös érdek, a kistérségi együttműködés. A térségi szintű eközigazgatási fejlesztések elsődleges célja ugyanis a lakossági és az üzleti szféra elégedettségének növelése, amelyet viszont csak összefogás keretében lehet maradéktalanul elérni.

Általános stratégiai célkitűzések és várható eredmények az e-kistérségi együttműködések esetében: Mielőtt meghatározzuk – az általunk fontosnak vélt – általános stratégiai célokat, szükségszerű, hogy rámutassunk az önkormányzatok esetében tapasztalt igen egyenlőtlen informatikai infrastruktúra-hálózatra, amely alapjaiban nehezíti meg az elektronikus együttműködés kialakítását az önkormányzatok között. A Készítette: Századvég Alapítvány



szakirodalom ezzel kapcsolatban a következő problémákra hívta fel a figyelmet: 52 •

Az önkormányzatok kezelésében lévő számítógépek többsége elavult, így megoldandó azok cseréje. Szükségszerűnek tűnik, hogy a kistérséghez tartozó

önkormányzatok

lehetőleg

törekedjenek

arra,

hogy

összehangolják számítástechnikai beszerzésüket, fordítsanak gondot a közös üzemeltetésre és karbantartásra. •

Az önkormányzatok belső hálózatainak – már ahol kiépült – rendszere kevés esettől eltekintve ad-hoc jellegű, amely nem teszi lehetővé a biztonságos működést, és a hosszú távú üzemeltetést. Itt is fontos szempont

az

összehangolt

fejlesztés

a

tapasztalt

problémák

kiküszöbölése érdekében. •

A közösségi elérési pontok teljes körét felül kell vizsgálni, és ösztönözni azokat a szolgáltatásokat, amelyek elősegítik a térség önkormányzatainak településfejlődését és a lakosság életminőségének javítását.

•

A

kistérség

településeinek

infokommunikációs

hálózatai

eltérő

minőségben és feltételekkel érhetők el. A következőkben felvázolandó stratégiai célok teljesüléséhez csak akkor van meg az esély, amennyiben ezeknek a hálózatoknak az „egységesítését” az önkormányzatok elvégzik. Mindennek

értelmében

a

kistérségi

társulások

munkaszervezeteinek

a

társulások önkormányzatainak közreműködésével ki kell építeni a térségek informatikai hálózatát, ösztönözni kell az érdekelt önkormányzatokat az egységes hálózati struktúra kiépítésére, valamint meg kell találni a kapcsolódási szisztémát a kistérségi központok (városok) és az önkormányzatok (községek), illetve az önkormányzati hivatalok és az intézmények és hivatalok között.

52

Pajna Sándor: Bevezetés a kistérségi információs társadalom stratégiai elkészítésébe (Módszertani útmutató).




Mindezek

után

rátérhetünk

az

e-kistérségi

modell

általános

stratégiai

célkitűzéseire. Az európai és a hazai információs társadalom építésének általános céljai kistérségi szintre vetítve a következők: 53 •

A lakosság életminőségének javítása: ehhez szükségszerű, hogy a kistérség

minden

településén

rendelkezésre

álljon

egy

komplex

infokommunikációs közmű, amely a legkorszerűbb szolgáltatásokra (internet, digitális televízió) is alkalmas. •

Tudásalapú társadalom építése: Nem tagadható, hogy a hosszú távú cél az információs társadalom kiépítése, amelyben a tudás központi szerepet játszik, ugyanis általa minden egyén (és közösség) képessé válik a társadalmi, gazdasági és kulturális értékek gyarapítására. Az információs társadalomhoz vezető út – többek között – az elektronikus közigazgatás kiépítésén vezet, amely során az önkormányzati (kistérségi) információk mindenki számára elérhetővé vállnak. Az elektronikus ügyintézés hatékonyabbá,

egyszerűbbé

és

ügyfélorientálttá

változtatja

az

önkormányzat működését. •

A fenntartható fejlődés folyamatosságának biztosítása: A kulturális értékek gyarapítása és megőrzése olyan cél, amely igényli az információs társadalom adottságait, és lehetőségeit a jövő generációi számára. Minden önkormányzat alapvető feladata, hogy az illetékességi területén a kulturális értékeket megőrizze, adott esetben digitalizált változatban rögzítse.

Ez

a

kistérségi

szisztematizáltabban

és

a

összefogás szakmai

keretein

értékeket

belül

olcsóbban,

jobban

adaptálva

kivitelezhető. •

A foglalkoztatás növelése: A kistérségi infokommunikációs és információs struktúrák kiépítése (üzemeltetése és karbantartása) lehetőséget nyújt az elektronikus

munkavégzésre

és

a

foglakoztatás

növelésére

(pl.

távmunka). Ennek tervezése kistérségi szinten sokkal hatékonyabb, mint települési szinten. 53

Győrvári Márk-Varga Csaba: Komplex tervezési modellkísérlet a szentlőrinci kistérségben.




•

A gazdasági versenyképesség javítása: A gazdasági versenyképesség növekedésének egyik alapvető feltétele a modern infokommunikációs infrastruktúra által nyújtott szolgáltatások megléte, amely a piaci típusú szolgáltatások mellett a közigazgatási szolgáltatások (e-kormányzat, eönkormányzat) korszerűségétől is nagyban függ. Több szolgáltatás megszervezése kistérségi együttműködés keretében hatékonyabbá és olcsóbbá teheti magát a szolgáltatást (IKeR: Integrált Kistérségi eKözigazgatási Rendszer).

•

A kistérség népesség megtartó erejének növelése: Az elvándorlás megakadályozásának záloga, hogy helyben (kistérségi szinten) is biztosítva legyenek azok a feltételek (pl. munkahelyteremtés kistérségen belül), amelyek arra ösztönzik a polgárokat, hogy ne hagyják el szűkebb életterüket. A tanulás (továbbtanulás) és a képzés (továbbképzés) mind olyan feltétele a helyben maradásnak, amely a jövő záloga. A térségek önkormányzatainak alapvető feladata, hogy a munkahelyteremtés mellett az oktatás és a képzés modernizálásával (táv-, illetve online szolgáltatás) megakadályozzák a polgárok elvándorlását.

A stratégiai célkitűzéseknek a bemutatására hivatkozva tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy egy jól felépített és folyamatosan karban tartott kistérségi szintű információs szisztéma a térség településeinek minden életjelenségét – legyen szó politikáról, gazdaságról, társadalomról vagy kultúráról – támogathatja, sőt tekintettel lehet azokra a sajátosságokra és egyedi igényekre is, amelyek az adott térségben felmerülnek. Mindezek alapján egy komplex szemléletű ekistérség program, illetve az ennek az alapját nyújtó információs struktúra legfontosabb feladatainak meghatározásához elemi érdek fűződik. A konkrét feladatok felsorolása akár végtelen is lehet, álláspontunk szerint a következő tennivalókra kell fókuszálnia egy kistérségi együttműködésnek: 54

54

Csatári Bálint: Az E-kistérségi információs rendszer kialakítása. In: Csefkó Ferenc (szerk): Kézikönyv az e-önkormányzat bevezetéséhez. Mecseknádasd, 2004.




•

Pontos és friss (online) információk nyújtása az ott élő és dolgozó polgárok és vállalkozók számára, valamint a térség iránt érdeklődők részére.

•

A

kistérség

adottságainak

minél

sokoldalúbb

feltérképezése,

legkülönbözőbb jellegzetességeinek (pl. gazdasági, társadalmi, kulturális, turisztikai) összegyűjtése. Ezzel a kistérség önmaga is hozzájárul a lokális tudás és kultúra gyarapításához, egy kistérségi elektronikus adatbank létrehozásához. •

Azoknak az e-közigazgatási szolgáltatásoknak az összefogása, melyeket a térség települései önmagukban (egyenként) képtelenek teljesíteni, vagy célszerűtlen teljesíteniük.

•

A „kistérségi szintre” specifikált információk áramlásának biztosítsa. Ezekat ossza meg online módon (belső intranet) a kistérséghez tartozó önkormányzatok között.

•

Járjon elő az adódó fejlesztési források feltárásában (tegye közzé weblapján) és támogassa a kistérségből (bármely önkormányzat részéről) megfogalmazott pályázati információkat. A belső intranet hálózat ennek a feladatnak az ellátására is alkalmas.

•

A képzésben és átképzésben (pl. távoktatás technikai alapjainak biztosításával),

valamint

a

helyi

tantervek

formálásában

történő

szerepvállalás. •

A településekről és a kistérségről szóló hírek követése, ezeknek a híreknek az elektronikus konzerválása,

illetve a releváns információk

közzé tétele pl. a kistérségi közösségi gyűjtőportálon. •

Az önkormányzatok és a kistérség szervezeti és kulturális életének szervezése,

propagálása

(kistérségi

portál),

a

programok

lebonyolításában történő közreműködés.




•

Legyen szerepe a helyi közéletben (pl. kistérségi közmeghallgatások online közvetítése, internetes szavazások lebonyolítása), járuljon hozzá a lokális-térségi politika megértetéséhez, a térségi-közösségi vélemény formálásához.

Amennyiben

ezeket

a

feladatokat

a

kistérségi

társulások

zavartalanul

végrehajtják, akkor kijelenthető, hogy a kistérségi informatikai stratégia (ekistérség) megvalósítása számos területen fogja éreztetni fejlesztő, előremutató hatását. A várható hatások időbeli lefolyása, érezhetővé válása bizonyosan nem lesz forradalmi jellegű, sokkal inkább folyamatosan erősödő lesz. A hatások először az önkormányzatok belső folyamataiban, munkavégzésében lesznek érezhetők, amelyek fokozatosan terjednek át a kistérségekhez tartozó önkormányzatokkal kapcsolatot tartó polgárokra (civil társadalom), illetve üzleti körökre.

Végeredményképpen

önkormányzatok

prototípusa,

létrejön

amik

által

az a

intelligens,

kistérségek

az

szolgáltató eddigieknél

nagyságrendekkel hatékonyabban lesznek képesek kihasználni a gazdasági, kulturális, turisztikai vagy egyéb szellemi adottságokat, lehetőségeket. Az ekistérségi stratégia várható következményei tehát – rendszerezve – a következők lesznek: 55

•

Hatékony, szolgáltató helyi közigazgatás: 56 Az elektronikus közigazgatási szolgáltatások megvalósítása révén lehetővé válik, hogy az ügyfelek távolról indítsák és kövessék ügyeiket, így jelentősen javul a jelenleg igen idő- és költségigényes ügyintézés, mind a lakossági, mind a vállalkozói szférában, hiszen a térségek településein élő lakók nagy részének utazni kell ahhoz, hogy a közigazgatási szolgáltatásokat igénybe tudja venni. Ez az adott önkormányzatokkal, és általában a kistérségi együttműködéssel

55

A várható eredmények publikálásánál támaszkodtunk az „Edelényi Kistérség Többcélú Társulása e-közigazgatási és informatikai stratégiájára (2007-2013). A koncepciót a GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. készítette.

56

Jószai Attila: Elektronikus és mobil kormányzati eszközök a térségi igazgatásban és feladatellátásban. In: Winkler György (szerk.): Kistérség menedzsment és regionális elektronikus kormányzat. E-Government Tanulmányok IV. Budapest, E-Government Alapítvány, 2005.




szembeni

elégedettségüket

növelheti

nagymértékben.

A

rendszer

kiépülése inspirálja a települési önkormányzatokat és a lakosságot, hogy további

informatikai

beruházásokat

eszközöljenek,

és

ezáltal

csatlakozzanak a kiépített hálózathoz. A kialakítandó belső hálózat nem terheli a világhálót, ezért lényegesen gyorsabb, szélessávú a csatlakozási lehetőség a világhálóra, rendkívül kedvező feltételekkel. A projektek révén megvalósul a közigazgatási ügyintézés gyorsítása, egységesítése, költséghatékonyságának javítása, az elmaradott településeken működő vállalkozások, és a lakosság esélyegyenlőségének javítása, egy komplex elektronikus közigazgatási és információs rendszer kifejlesztése és bevezetése

az

érintett

kistérségekben.

A

korszerű,

elektronikus

ügyintézéseket megkönnyítő beruházásoknak (pl. dokumentumkezelő rendszereknek) köszönhetően jelentősen átalakul a hivatali munka hatékonysága is. Így pl. a digitális formában archivált iratoknak köszönhetően megszűnik az elveszett irat fogalma, felgyorsul, valamint átláthatóvá válik az önkormányzati hivatalokon belüli iratforgalom. Ebből következőleg mérhetővé válik az egyéni munkateljesítmény, viszont kiderül a tévedésekkel, késedelmes ügyintézéssel kapcsolatos felelősség is. Az állampolgárok és a vállalkozók számára követhetővé válik az ügyek állásának nyomon követése. A kistérségi szintű informatikai fejlesztések és programok emellett növelik a szinergikus hatásokat, miközben (humán) erőforrás és költség megtakarítást eredményeznek az önkormányzatok számára. •

Társadalmi előnyök: A széles információszolgáltatás biztosításával a közélet is fellendül, nő a helyi társadalom belső kohéziója, lehetőség nyílik arra, hogy az egymástól távol eső települések között is kialakuljon az élénk interakció. Az internet a helyi társadalom meghatározó része számára

a

kommunikáció

infokommunikációs

eszköz

elsődleges (médium)

eszközévé minden

válik. más

Ez

az

eszköznél

hatékonyabban alkalmas a lakosság interaktív informálására, a friss információk publikálására. A kistérségi (és önkormányzati) portálok egyfajta

„virtuális

információs

központként”

funkcionálnak,

közösségszervező erejük nem lebecsülendő. Mindezek következtében a Készítette: Századvég Alapítvány



kistérségeken belül a helyi közélet demokratikusabbá válhat, bővül a polgárok részvételi lehetősége a döntéshozatalban, az önkormányzatok működése transzparensebbé válhatnak. •

A gazdasági versenyképesség növekedése: A rendszer fent felsorolt eredményei és előnyei gazdagág-élénkítő hatással lesznek a kistérségek településeire.

Az

ügyviteli

folyamatok

egyszerűsége,

idő-

és

költséghatékonysága vonzóvá teheti a településeket a letelepedni vágyó vállalatok számára, így csökkenhet a munkanélküliség és nőhet a helyi vásárlóerő. A gazdasági vállalkozások számára a közösségi platformok elősegítik egyes gazdasági ágazatok (pl. szolgáltatás) kooperációját, a kkv-k egymásra találását. Az önkormányzati adatbankban rejlő – jobb esetben digitalizált – adatvagyon nagyban hozzájárulhat az üzleti szféra megalapozottabb döntéshozatalához (pl. befektetés), ami lehetővé teszi a kistérségben működő vállalatok versenyképességének megőrzését vagy fokozását, miközben ezáltal a kistérség gazdasági ereje is folyamatosan növekedhet. •

Intézményi

fejlődés:

A

kistérségi

informatikai

együttműködésnek

köszönhetően az önkormányzatok és azok intézményei, hivatalai között az információáramlás, valamint a naprakészség felgyorsul, az élőmunka ráfordítás

igénye

visszaesik

(a

humáninfrastruktúra

költségei

csökkennek). Az integrált rendszerek lehetővé teszik, hogy az egyes önkormányzatok egyes hivatalai az intézményeik pénzügyi, gazdálkodási vagy egyéb adatbázisaihoz online módon hozzáférjenek, így a vezetési és tervezési

döntések

mindig

a

naprakész

adatok

ismeretében

realizálódhatnak. Jelentősen visszaeshet a papír alapú, klasszikus ügyintézés. •

A helyi társadalom digitális írástudásának fejlődése: A fiatal generáció többsége már napjainkban is rendelkezik megfelelő számítógépes ismeretekkel és képességekkel, ebből adódóan magas elvárásai vannak az internetes szolgáltatásokkal szemben. A helyi társadalmak nagy részének – kivált kép az elmaradott kistérségekben – ugyanakkor nincs hozzáférési lehetősége a modern infokommunikációs eszközparkokhoz,




ráadásul sokuknak affinitása sem alakult ki. Ennek egyszerű tudomásul vétele nem jelentene mást, minthogy a helyi politikai elit megmásíthatatlan tényként számol a kialakult digitális szakadékkal. Víziókkal rendelkező kistérségi és önkormányzati vezetők azonban ebbe nem törődhetnek be. A kistérségi informatikai együttműködések erre is releváns válaszokat képesek nyújtani. Az elektronikus helyi kormányzás kiépülése ugyanis húzóerőt jelenthet azon kistérségi (települési) polgárok számára (is), akik felismerték

az

elektronikus

ügyintézésben

rejlő

előnyöket

(pl.

megtakarítás, személyes jelenlét hiánya). Ehhez azonban nem elégséges az elektronikus szolgáltatások kiépítése, fontos feladat az e-írásbeliség elsajátításának (képzések) támogatása és olyan közösségi pontok (pl. teleházak) megteremtése, ahol a polgárok ingyenesen (vagy anyagilag támogatott módon) képesek felhalmozott ismereteik kamatoztatására.

E-kistérségi modell-kísérlet: Az általános stratégiai célkitűzések és a várható eredmények után ebben az alfejezetben igyekszünk egy olyan általános modellt megalkotni, mely elvileg minden olyan kistérségi társulás számára mintául szolgálhat, ahol még nem kezdték meg a térség közös e-közigazgatási, e-közszolgáltatási feladatainak összehangolását, azaz nem alakították meg az e-kistérségi rendszerüket. A modell emellett – várakozásaink szerint – azon kistérségek számára is hasznosítható, ahol a koncepció ugyan legyártásra került, de vagy megfeneklett a kivitelezés, vagy elvesztette dinamizáló jellegét (a terv elavulttá vált).

A modell, noha nem részletezi idődimenziók (rövid távú, középtávú, hosszú távú) mentén a kivitelezés ütemezését, az mindenesetre leszögezhető, hogy többéves kiépítési időszak alatt képzeljük el a stratégia végleges teljesítését. Ráadásul felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fejlesztés a modern infokommunikációs világban permanens változtatásokat (pl. mobil-, vagy digitális-kormányzás) feltételez.




Emellett

a

prioritások

meghatározásánál

igyekeztünk

olyan

általános

célkitűzéseket meghatározni, melyeknek teljesítésére az ország mind a 174 kistérsége alkalmas

lehet (a fejletlenebb térségek önkormányzatai is),

ugyanakkor elégséges minőségi változást jelentenek arra vonatkozólag, hogy az ország kistérségei (és önkormányzatai) felzárkózzanak az e-közigazgatást illetően az uniós átlaghoz. Ennek ismeretében a prioritások a következők: 57 I. A szélessávú interaktív hálózat megteremtése. II. A szélessávú hálózathoz történő hozzáférés biztosítása. III. A felhasználók (hivatali dolgozók, polgárok) felkészítése az eközigazgatásra. IV. Az e-közigazgatási alkalmazások rendelkezésre állásának biztosítása. V. Kistérségi e-marketing, e-demokrácia és e-kommunikáció.

I. A szélessávú interaktív hálózat megteremtése Alaptézis: a szélessávú infokommunikációs infrastruktúra kiépítettsége az előfeltétele minden további fejlesztésnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy amikor

információs

infrastruktúrafejlesztésről

beszélünk,

nem

csupán

a

technológiát tartjuk szem előtt, hanem ezen infrastruktúra hatékony és a lakosság céljait szolgáló felhasználásához szükséges ismeretek és attitűdök megteremtését is. Fontos továbbá, hogy az információs társadalom olyan követelményeket támaszt az adatátvitellel kapcsolatban, amelyet a hagyományos, analóg megoldások 57

A modellalkotásnál nagyban építettünk a Csurgói Kistérség e-közigazgatási stratégiájára. A koncepciót a Stratégiakutató Intézet készítette el 2004-ben, ám máig az egyik leginkább kidogozott és minden kistérségszámára követendő stratégia.




(analóg telefonvonal) már nem képesek hatékonyan teljesíteni. Ezért az eEurope 2005 Akcióterv is központi célként fogalmazta meg a szélessávú Internet elterjesztését. Így Magyarország sem tehet mást, ha nem akar lépéshátrányba kerülni, mint hogy fejlesztési terveiben a szélessávú hálózat kiépítését tűzi célul. Egyedül egy ilyen hálózat képes hatékonyan kiszolgálni azokat az igényeket, melyeket a közeljövőben várhatóan az e-közigazgatás, az e-kereskedelem vagy az egyéb fejlődési irányok fognak kikövetelni. A nyilvános szélessávú internet-elérési lehetőségek terjedésének hatására a felhasználók bárhol és bármikor kapcsolatba léphetnek az önkormányzat hivatalainak ügyintézőivel, és igénybe vehetik a hivatalok e-önkormányzati szolgáltatásait.

A

fejlesztéseknek

köszönhetően

kiépülhetnek

a

digitális

térségek, melyek bekapcsolódhatnak a nemzetközi elektronikus világba. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy a kistérségekben az internet elérés igen vegyes képet mutat. Vannak olyan települések, ahol mód nyílik a kedvező széles sávú Internet elérésre, viszont akad olyan is, ahol gyakorlatilag még analóg vonalon sem lehetséges megbízható internetes kapcsolat. Ebből kifolyólag a kistérségekben az egyes területeket differenciáltan kell kezelni, s a különböző

megoldások

közül

körültekintően

kell

kiválasztani

az

adott

településnek a legmegfelelőbbet. A lehetséges megoldások a következők: kábeles hálózat, ADSL technológia, műholdas rendszeren történő jelátvitel, illetve mikrohullámú technológia. Az egyik legelterjedtebb szélessávú megoldás a kábeles hálózat, amely azonban rendkívül tőkeigényes. Ennek következtében az önkormányzati tulajdonban lévő kábelrendszer beruházási (hálózat-fejlesztési) lehetőségei – a relatíve gyengébb tőkeellátottság következtében – korlátozottak. Ezért a kábelhálózat kiépítése többnyire csak a viszonylag nagyobb településeken kifizetődő, míg a kisebb településeken országos viszonylatban is megfigyelhető a kábeltévé hálózat elmaradottsága. A műholdas vagy a mikrohullámú megoldások előnye, hogy hatékonyabbak a kisebb településekből álló, szétszórtabb településszerkezet bekapcsolásakor.




A hálózatnak a következő funkciókat kell ellátnia •

elektronikus önkormányzás – lakossági ügyintézés, e-demokrácia, lakossági fórumok, települési szolgáltatások (intranet, web-lap),

•

az önkormányzati intézmények közötti interaktív kapcsolat (extranet),

•

a települések közötti kommunikáció megteremtése (internet),

•

csatlakozás a más kistérségi, megyei, régiós, országos és nemzetközi platformokhoz,

•

piacterek működési feltételeinek biztosítása (e-gazdaság),

•

e-szolgáltatások (pl. e-turizmus, e-kultúra) működtetése.

Minimális szolgáltatás meghatározása a kistérségben Minden szereplő (gazdasági szereplők, közintézmények, önkormányzatok, lakosság, stb.) alapvető érdeke, hogy az internet és távközlés esetében definiálva legyenek a minimális szolgáltatás kondíciói. A vitás kérdések ezen a területen a távközlési piac változásából erednek. Az eltelt időszak technológiai fejlődését és az ez idő alatt tapasztalható árcsökkenést is tükröztetni kell bármilyen-megállapodásban. Figyelembe ajánlott szempontok: •

sávszélesség

•

vonalterheltség

•

csomópontok

•

kiemelt intézmények (pl. hivatalok, iskolák) összekapcsolása

•

szolgáltatások (domain-regisztráció, tárhely-szolgáltatások, levelező listák, stb.) biztosítása.




Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet, hogy az utóbbi időben tapasztalt erőteljes fejlődés ellenére a magyar lakosság internet használata és a PC-kel felszerelt háztartások száma még mindig alacsony. Ennek az országosan is jellemző jelenségnek legfőbb oka a lakossági vásárlóerőhöz képest magas távközlési tarifa, és az alacsony számítástechnikai „kultúra” mind a lakosság mind pedig a kisvállalkozások körében. Ez indokolja azon törekvésünket, hogy a stratégiai tervek között kiemelt szerepet szánjunk a lakosság felkészítésének az infokommunikációs eszközök használatára.

II. A hozzáférés biztosítása a kistérségben Az informatikai infrastruktúra elterjedése szempontjából ez a fejlesztési terület különösen fontos, hiszen rengeteg mennyiségű, valamint minőségű információ, tartalom és szolgáltatás nélkül a kistérségben élő polgároknak és vállalkozó köröknek nem lesz érdeke az infokommunikációs infrastruktúra használata. A korszerű informatikai eszközök beszerzése viszont jelentős költségvonzatot jelent mind az önkormányzati hivatalok, mind pedig a polgárok, vállalkozások számára. Ráadásul az informatikai eszközök gyors elavulási ideje miatt az eszközellátást folyamatosan napirenden kell tartani. A megfelelő minőségű és mértékű irodai és lakossági hozzáférés nélkül ugyanis lehetetlen az elvárt e-közigazgatási szolgáltatásokat nyújtani szélesebb rétegek számára. A még mindig viszonylag alacsony internetpenetráció miatt a településen élők számára a közösségi hozzáférési pontok számának növelésén keresztül elérhető közelségbe kell hozni a szélessávú internetet annak érdekében, hogy azok is hozzáférhessenek a kistérségi elektronikus szolgáltatásokhoz, akik a magas költségek miatt nem engedhetik meg az otthoni internet-csatlakozás fenntartását. Ugyanakkor – mint ismert – az önkormányzatok számára lehetővé vált, hogy közösségi pályázatokon keresztül saját maguk nyújtsanak szélessávú internetet a településen élők számára. Ennek érdekében olyan lakossági programokat kell a

kistérség

önkormányzatainak


kidolgozni

(összehangolni),

amelyeknek



segítségével a háztartások kedvezményes konstrukcióban fizethetnek elő a szélessávú internet-elérésre. A korszerű informatikai eszközök hiányában a felhasználók sokszor nem is ismerik fel a bennük rejlő lehetőségeket, ezért nem csupán az eszközök biztosítására van szükség, hanem azok használatának ösztönzésére is. Ennek megvalósításában nyújt segítséget a tanácsadás megszervezése, amelyre leginkább a teleházak szolgálnak például.

A nyilvános hozzáférési pontok kialakítása Minden kistérségben akadnak – sajnos szép számmal – olyan települések, amelyeken problémát okozhat a szélessávú kábelhálózat kiépítése, illetve amennyiben erre sor is kerül, vannak olyan lakások, amelyek anyagi vagy műszaki okok miatt kimaradnak belőle. Ezért a helyi polgárok hálózati hozzáférésének biztosítása érdekében szükségszerű a már az ország több pontján is elérhető nyilvánosan felállítható műholdas kapcsolaton alapuló információs központok (kioszk) telepítésének megkezdése, illetve amennyiben rendelkezik az adott község vagy város kiépített szélessávú kábelhálózattal, akkor ezen a hálózaton alapuló nyilvános elérési pontok létrehozása. Ez a módszer rugalmas hálózat-felépítést, gyors telepíthetőséget és a földfelszíni hálózattól független infokommunikációs lehetőséget kínál. Az információs kioszk további előnye, hogy bárhol felállítható, s akár a nyilvános telefon, szabályozott információáramlást biztosít. Kezelése viszonylag egyszerű, alkalmazása mindenki számára könnyen elsajátítható (érintőképernyő). A telepítés és az üzemeltetés költségei még a szegényebb térségek számára is visszafogottak, sőt meghatározott időre bérelhető is. A kioszkok elhelyezése a leginkább frekventált, könnyen elérhető helyeken javallott (Posta, Kultúrház, Bank stb.). A rendszer az önkormányzatok (elektronikus eszközök használata, külső és belső

adatbázisokhoz

való

hozzáférés,

információs

szolgálat

időbeni

kiterjesztése), a polgárok (ingyenes és fizető internet elérhetőség, levelezés,




közérdekű információk, központi és helyi adatbázisok, szolgáltatások elérése, bankkártyás fizetés) és a vállalkozások (belső információs rendszer kialakítása, áru-készletnyilvántartás) számára egyaránt magas szintű szolgáltatásokat nyújt.

Kistérségi eMagyarország és teleház hálózat A program célja, hogy a kistérségek minden települése rendelkezzen a világhálóhoz, az információs kultúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító teleházzal, könyvtárral (stb.), amely egyben a kistérségi információs hálózat egyik csomópontja is. Amely településen már működik egy, a teleház funkcióját ellátó létesítmény, ott az alapvető cél ezek továbbfejlesztése, szolgáltatásaik bővítése és a szélessávú hálózatba való bekapcsolásuk. Ezáltal a program a kistérség bekapcsolását célozza az információs vérkeringésbe. Fontos azonban leszögeznünk, hogy a magyar települések – főleg a kisközségek – túlnyomó többségének infrastrukturális elmaradottsága, valamint általában a globalizált kor követelményei miatt alapvető fontosságú, hogy a létrehozandó teleházak-tudásházak, tevékenységüket tekintve továbblépjenek, és sokkal inkább egy tudásközpontnak megfelelő szerepet töltsenek be a helyi közösség

életében,

mintsem

egyszerű

szolgáltató

házak

maradjanak.

Középtávon ugyanis ezekben a központokban érdemes megoldani: •

a helyi információs pont működtetését: a gazdasági élettel, a turizmussal,

helyi

kultúrával

stb.

kapcsolatos

információszolgáltatásokat; •

az egyéni igények szerinti adatszolgáltatást és információgyűjtést;

•

a kistérségek településeinek,

és magának az

adott kistérség

honlapjának frissítését; •

a fórum biztosítását a lakosságot érintő kérdések számára (helyi demokrácia);




•

a lakosság felkészítését az információs társadalomra (informatikai oktatás, továbbképzés);

•

a távtanuláshoz és a távmunkahelyekhez szükséges infrastruktúra biztosítását az otthoni PC-vel nem rendelkezők számára;

•

minden helyi vállalkozás és állampolgár, elsősorban pedig a helyi fiatalság számára (a munkaerő elvándorlásának megakadályozása érdekében) az internet és multimédiás forrásokhoz való szabad hozzáférést, ill. jutányos áron való biztosítását, valamint;

•

egyéb helyi szolgáltatások működtetését.

A teleház (és tudásház) program tehát a kistérségi e-Content program megvalósításához adhatja a szükséges feltételeket, amennyiben hozzájárul a kistérségi

települések

információs

rendszer

hálózati működési

összekapcsolásához, rendszerének

segíti

kialakítását

a

kistérségi

(adatbázisok,

honlapok, lakossági információ és e-mail, civil szervezetek, oktatási és képzési programok szervezése, táv-munkahely stb.) és működtetését. Mindezen fentebb megfogalmazott célok megvalósítása érdekében szükség van tehát egy olyan információs központ kialakítására, ahol mind a feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra mind pedig a személyi feltételek egy helyen adottak.

A feladatok összetettsége okán azt tanácsoljuk (ott ahol ez még

természetesen nem valósult meg), hogy a teleházat lehetőleg a művelődési házzal vagy/és a helyi könyvtárral egy épületbe telepítsék, esetleg a könyvtárat teleházként is működtessék. Ezt az mondatja velünk elsősorban, hogy a teleházak

hatékonyabban

működnek

a

hagyományos

közművelődési

intézményeknél és közvetlenebb módon tudnak megfelelni a tudásközponti szerepkörnek.




Javasolt teleház szolgáltatások 1. internet és e-mail szolgáltatások: •

internet elérés, e-mail, www, FTP szolgáltatások

•

multimédiás PC

•

internet előfizetéssel rendelkezők számára otthonról modemmel (analóg vagy ISDN) tetszésszerinti csatlakozás biztosítása

2. Web szolgáltatások: •

Web böngészés és letöltés,

•

Web-lapok tervezése és szerkesztése megrendelésre

•

segítség nyújtás honlapok készítéshez

•

Web-alapú

adatbázisrendszerek

létrehozása

és

karbantartása,

frissítése az önkormányzat ill. gazdasági aktorok részére 3. Irodatechnikai szolgáltatások: •

fénymásolás, nyomtatás, fax küldés/fogadás

•

szövegszerkesztés, CD írás

4. Grafikai szolgáltatások: •

digitális fényképezés, szkennelés, szövegdigitalizálás

•

reklámok készítése (pl. helyi vállalkozások és a helyi civil szereplők számára)

5. Oktatás, előadás szolgáltatás: •

videó és számítógép kivetítő (projektor) bérbeadása




•

irásvetítő és egyéb oktatástechnikai berendezések kölcsönzése

•

előadóterem bérlése

6. Szakmai és humán jellegű szolgáltatások: •

számítógép felhasználói ismeretek oktatása

•

szakmai továbbképzések szervezése (a virtuális teleház programjaihoz kapcsolódva)

•

műszaki szaktanácsadás

• táv-munkahelyek és az ahhoz kapcsolódó technikai szolgáltatások biztosítása.

III. A felhasználók felkészítése az e-közigazgatásra Az e-kistérségi és különösen a helyi szintű e-közigazgatási fejlesztések csak abban az esetben lesznek áttörőek, és felelnek meg a XXI. század elején már természetesnek mondható információs társadalom elvárásainak, amennyiben az informatikát alkalmazó köztisztviselők, közalkalmazottak továbbképzésére, illetve a

döntéshozók

(önkormányzati

képviselők)

informatikai

ismeretének

elsajátítására, illetve fokozatos elmélyítésére nagy hangsúlyt helyeznek az adott kistérségek választott vezetői. Ugyanakkor a modernizáció nem lehet sikeres akkor, ha a felhasználókat, a polgárokat (legyenek helyi állampolgárok vagy éppen vállalkozók) kihagyják ebből a képzési folyamatból, azaz nem készítik fel az e-közigazgatási szolgáltatások használatára.

Felkészítés az e-közigazgatásra távoktató program útján: Ennek a programnak az alapvető célja, hogy a kistérségek önkormányzataiban és közintézményeiben dolgozókat felkészítse az elektronikus ügyintézés bevezetésére majd a későbbiekben (vagy ahol már kialakult) szakszerű működtetésére. Természetesen nem kell hosszasan magyaráznunk, hogy több Készítette: Századvég Alapítvány



tízezer, százezer fő betanításáról és folyamatos után-képzéséről van szó, s ebben az esetben a szakmai képzések hatékony és jól bevált módszere a távoktatás, amelyet többféleképpen lehet megvalósítani: •

megyei

szinten

elkészített

oktatócsomagok

eljuttatásával

az

érintettekhez, akik önképzés útján sajátítják el az ismereteket; •

tanfolyamok szervezésével;

•

speciális távoktatással;

Mindegyik megoldás egy erre már felkészült tudásközpontot, felsőoktatási intézményt vagy közigazgatással, közpolitikával foglalkozó tudományos intézetet feltételez, ahol rendelkezésre állnak a minőségi képzés humánerőforrás- és technikai feltételei. Az oktatásnak három célcsoportra kell kiterjednie, az elkészülő tematika tekintetében célcsoportonként eltérő hangsúllyal: •

önkormányzati döntéshozók (választott képviselők);

•

a helyi közigazgatással foglalkozó ügyintézők;

•

az önkormányzati hivatalokban dolgozó informatikusok.

Fontos szempont, hogy a települések irányítói, testületei és a bizottságok vezetői példát mutassanak a helyi közösségnek az info-kommunikációs technológiák bátor alkalmazás terén. Az ugyanis természetes – nyugati példák mondatják velünk -, hogy az önkormányzati testületi tagok, polgármesterek, vezető köztisztviselők

(jegyzők)

információs

ismerete

lehet

biztosítéka

a

modernizációnak, melyet fokozatosan és tudatosan kell megteremteni minden kistérség minden településen.




A kistérségek polgárainak felkészítése az e-közigazgatás használatára Ennek a programnak a legfontosabb célja, hogy a kistérségekben a helyi polgárok

(vállalkozók)

körében

biztosítsa

a

megfelelő

ismereteket

és

általánosságban kialakítsa a hajlandóságot az e-közigazgatás használatára, ez ugyanis nem magától értetődő folyamat. Nem elég tehát a hagyományos oktatás szerinti

tanfolyamok,

képzések

szervezése,

hanem

alkalmazni

kell

a

tudatformálásnak más, közvetlenebb módjait is, így például a lakossággal való kommunikációs csatornákat is aktívan alkalmazni kell. Ennek következtében a programnak a következő alprogramokat kell alkalmaznia: •

Számítógép felhasználó tanfolyamok szervezése. A tanfolyamok tematikáját

rugalmasan

kell

igazítani

a

kistérségi

felhasználók

igényeihez, illetve az e-közigazgatási tanfolyamokat össze lehet kapcsolni egyéb kurzusokkal. •

Segítségnyújtás

és

tanácsadás

a

közösségi

elérésű

internet

végpontoknál. Ez az alprogram leginkább a teleházakon (művelődési házakon, könyvtárakon) keresztül valósítható meg, ahol nem csupán számítógépet és internet elérést biztosítanak, hanem személyes segítséggel, tanácsadással is szolgálnak. •

Az e-közigazgatás népszerűsítése és a távoktatás megszervezése a helyi

kábeltelevíziókban.

Azokban

a

kistérségben,

ahol

több

településén működik helyi kábeltelevízió, általában a polgárok ezt nézik, sőt népszerűségük igen nagy lehet. Ennél fogva ezek a csatornák kiváló alkalmat kínálnak az e-közigazgatással kapcsolatos információknak a helyi polgárokhoz való eljuttatására. Mi több, a kábeltelevízió remek eszköze az e-közigazgatási távoktató programok közvetítésének is. Ilyen programokat felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, illetve a helyi civil szervezetek közreműködésével lehet kialakítani.




•

Hagyományos információhordozók igénybevétele. A nyomtatott és az elektronikus (helyi-kistérségi) sajtótermékek, nyomtatott reklámok is hatékonyak az internetet még nem használók igényeinek felkeltésére. Sokat segíthet egy helyi rádióban, televízióban rendszeresen elhangzó figyelemfelhívás is. (Jól megfigyelhető, hogy a legtöbb magát ajánló szolgáltató, vagy kereskedő a papír alapú reklámjaiban egyre gyakrabban már feltünteti internetes címét, elérhetőségét is.)

IV. E-közigazgatási alkalmazások rendelkezésre állásának biztosítása Ez a program tartalmazza azokat a fejlesztéseket, melyek jelen stratégiának tulajdonképpen

a

lakosság

alkalmazottak

számára

alkalmazások

előfeltétele

a

illetve

az

leginkább az

előző

önkormányzati szembetűnő

három

és

elemét

pontban

közigazgatási képezik.

leírt

Az

fejlesztések

megvalósítása, ugyanis megfelelő hálózati infrastruktúra és a hozzáféréshez szükséges eszközök, valamint képzések hiányában ezek az alkalmazások nem lesznek mindenki számára elérhetők, s így egyfelől nem valósul meg az esélyegyenlőség, másfelől pedig a lakosság nem érzi át, hogy ezek a fejlesztések az életük megkönnyítését szolgálják. A kompatibilitás, a rugalmasság vagy a biztonság hiánya az alkalmazások hatékonyságának

romlásához,

s

így

a

fejlesztések

nyomán

kialakuló

megelégedettség érzetének elmúlásához vezethet. Ezért szükséges egységes keretbe foglalni az alkalmazásokkal szemben támasztott követelményeket.

Közös kistérségi e-közigazgatási portál kialakítása: A program célja internetes portál kialakítása a kistérségek és azok települései számára

annak

érdekében,

hogy

átlátható

és

könnyen

kezelhető

infokommunikációs infrastruktúra jöjjön létre, amely csatlakoztatható a megyei és nemzeti elektronikus kormányzati rendszerhez.




A legcélszerűbb megoldásnak az tűnik, hogy a kistérség egy darab nagy kapacitású szervert üzemeltet, melyhez megfelelő sávszélességű hálózaton csatlakoznak a települések. Ezen a központi szerveren minden település létrehozhatja a saját portálját, tehát külön felülettel rendelkezhet, azonban az adatbázisok és az alkalmazások kistérségi szinten közösek lennének. A kistérségi e-közigazgatás fejlesztés másik módja az lenne, hogy minden település önálló adatbázisokkal és alkalmazásokkal rendelkezik, melyek között a kompatibilitást egy szoftver biztosítja. Azokban a kistérségekben, amelyekben szegényebb költségvetéssel rendelkező önkormányzatok vannak, forráshiány miatt ez a lehetőség nem tűnik kivitelezhetőnek. A kistérségi portálon közzé kell tenni minden, az ott élők életét érintő helyi, regionális vagy országos információt, illetve kapcsolódásokat kell kialakítani a legfontosabb információs forrásokhoz. Az interneten létre kell hozni azt a kaput (portált), mely az állampolgárok részére tájékoztatást nyújt az önkormányzat szervezetéről, a közigazgatási eljárásokról és a nyilvános adatbázisokról. Minden

közérdeklődésre

számot

tartó

közéleti

esemény,

valamint

önkormányzati, közigazgatási rendelet kerüljön digitálisan a hálózatra és legyen elérhető ott. Az adatbázisokból a közérdekű adatok nyilvánosan és ingyenesen (kivételes esetben megfizethető áron) legyenek elérhetők. A lakosságot tájékoztató rendszerek mellé el kell helyezni az interaktív, párbeszédes rendszereket.

E-ügyfélkezelés A program célja az önkormányzatok és ügyfelek kapcsolattartásának az automatizálása,

az

infokommunikációs

technológiák

kínálta

lehetőségek

felhasználása e kapcsolat hatékonnyá, ügyfélbaráttá tételére. A program a következő elemeket tartalmazza: •

Call Center. Ez a telefonos szolgáltatás azoknak segít, akik még nem képesek

vagy

nem

hajlandók

az

elektronikus

szolgáltatások

igénybevételére. Egy fejlesztési stratégiában természetesen ezekre a Készítette: Századvég Alapítvány



rétegekre is gondolni kell. A Call Center szolgáltatásai: aktuális információk, kérdezési lehetőség ügyfelek részére, ügyfél-reklamációk fogadása,

ügyfél-adatok

módosítása,

bejelentésének

fogadása,

tranzakciók indítása, információgyűjtés. •

Önkiszolgáló

alkalmazások.

Internetes

alapú

gyors,

automatizált

szolgáltatás az ügyfelek részére. •

Digitalizált ügyfélkezelés. Az úgynevezett CRM (Customer Relationship Management) rendszerek célja olyan komplex megoldások nyújtása, melyek támogatják az ügyfél-kezelési operatív tevékenységeket, az ügyfélszolgálatot,

az

ügyfél-interakciókat,

valamint

az

ügyfelekről

összegyűlt adatok rendszerezését, standard és ad-hoc elemzését, jelentések készítését, s ez által fontos információk megszerzését. A CRM elvégzi az adatok konszolidálását, strukturálását, majd azokat egy egységes adatbázisba helyezi el, ezáltal elősegítve az ügyfelekről egy egységes kép kialakítását.

Elektronikus ügyvitel A program célja a polgármesteri hivatalok korszerű, hatékony munkafeltételeinek biztosítása, az iratkezelés, ügyintézés gyorsabbá, pontosabbá, szakszerűbbé tétele, a vezetői kontroll hatékonyságának növelése, az adminisztráció csökkentése, egyszerűsítése. Amennyiben az e-ügyintézés fentebb ismertetett harmadik és negyedik szintjét meg szeretnénk valósítani, akkor elengedhetetlen az elektronikus ügyvitel területén való előrelépés. Az irodaautomatizálás nem más, mint a „manuális” irodai tevékenységek (adatbevitel, adatfeldolgozás, adattárolás, adminisztrációs munkafolyamatok, stb.) kiváltása és/vagy hatékonyságának, gazdaságosságának, sebességének, rugalmasságának és megbízhatóságának növelése a különböző korszerű technikai eszközök és rendszerek, valamint információ-feldolgozási módszerek aktív alkalmazásával.




Az önkormányzati hivatalok szervezeteire a kötött hivatali ügymenet a jellemző. Ezért egy munkafolyamatokat támogató informatikai rendszerrel könnyen erősíthető

a

hatékonyabb

munkavégzés.

Ugyanis

akár

papíron,

akár

elektronikus hordozón tárolják az iratokat, feldolgozásuk menete lényegében megegyezik. Minden beérkező dokumentum elindít egy munkafolyamatot. Akár hosszú, akár egyszerű a folyamat, megvannak a maga lépései. A tapasztalatok szerint ott, ahol nem alakítanak ki korszerű ügyviteli rendszereket, a folyamat nem csak áttekinthetetlen, hanem megbízhatatlan is. Elektronikus dokumentumkezelési megoldásokra mindenekelőtt olyan helyeken – többek között a polgármesteri hivatalnál – van szükség, ahol az irodai feladatok tipizálhatóak.

Általában törvényi vagy belső szabályozás írja le a

használatos dokumentumok formáit, fajtáit. Az önkormányzati igazgatásban a felhalmozódó nagy mennyiségű anyag rendkívüli érték. A tudás alapú társadalom felé haladva az említett adatok értéke rohamosan nő.

Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk ezzel az erőforrással,

miként gondoskodunk arról, hogy az érdeklődésre számot tartó adatok eljuthassanak mindenhová, ahol azokat hasznosíthatják, mennyire törekszünk a minőségre és a naprakészségre. A megoldást korszerű, elektronikus ügyviteli rendszer működtetése jelenti. A tartalomszolgáltatás az állampolgárok, külső szervezetek, vállalatok felé nagyon fontos része a papírkímélő közigazgatásnak. A tartalomszolgáltatásban ma még jelentős lemaradások tapasztalhatók. A fő probléma abból fakad, hogy az

önkormányzat

egyes

szervei,

szervezetei,

valamint

a

kistérségi

önkormányzatok külön-külön fejlesztik szolgáltatásaikat, anélkül, hogy valamiféle koordinációt lehetne érzékelni. Nem, vagy nem kellő hatékonysággal működnek az

elektronikus

alkalmazások.

döntés E

hibák

előkészítő,

testületi,

kiküszöbölése

a

vezetői

kistérség

munkát

támogató

területén

kialakuló

egységesülés érdekében elérendő cél, hogy a kistérség minden hivatalában azonos ügymenet valósuljon meg.




Az

ügyiratkezelés

alapja

a

megbízható információszerzésnek is,

ezért

kiépítésénél figyelembe kell venni a szigorúan vett szakmai szempontokat. Az ügyirat kezelés hatékonysága érdekében elektronikus útra kell terelni: •

A teljes ügyviteli tevékenységeket (iratkészítés, fogadás, iratkezelés, iratkézbesítés, irattárolás)

•

az ügyviteli folyamat minden egyes mozzanatát (irattári tételszámmal ellátás, expediálás, irattározás, irat kölcsönzése irattárból, selejtezés, archiválás, levéltárba adás, stb.).

Információs alapellátás meghatározása A program célja annak meghatározása, hogy melyek azok az információs formák és adattartalmak, amelyek az információs alapellátásba tartoznak. Ide kapcsolódó feladat az adatok biztonságának és védelmének meghatározása. Kistérségi szinten az alapellátások meghatározásában eldöntendő kérdés, hogy milyen nyilvános szolgáltatásokat és milyen információs formában kívánnak az önkormányzatok

bevezetni,

azt

milyen

ütemben

hajtják

végre

és

a

megvalósításban milyen feladatmegosztást kívánnak kialakítani. Az alapellátás meghatározásában követelmény, hogy a helyi közhatalom nyilvános szolgáltatásai legyenek széles körben hozzáférhetőek, megfelelő jogi biztonságot és valódi egyenlőséget nyújtsanak. Eldöntendő kérdések: 1. Az

elektronikus

adatcsere

dokumentumok

szabályozása:

sértetlensége,

elektronikus

titkosítása,

okmányok, hitelesítése,

letagadhatatlansága. A papírnélküli közigazgatás megköveteli az adatok megfelelő titkosításának módját, hiszen a hivatali munka során többnyire olyan információk közlekednek, melyek illetéktelen kezekbe kerülve visszaélésre

nyújtanak

lehetőséget.

Ezért

szükséges

a

titkosítás

hatékony, feltörésmentes biztosítása. Ugyancsak alap kritérium, hogy az üzenetek

(információk)

feladói

pontosan

azonosíthatók,

hitelesek

legyenek.




2. A digitális aláírás: a hitelesítés intézményi kereteinek és felügyeletének kialakítása. Az elektronikus aláírás a közhivatali munka során a szereplők azonosítását szolgálja. Ennek hiányában a papírmentes közigazgatás el sem képzelhető. A digitális adatok hitelesítésére szolgál egy kódsorozat, amely lehetővé teszi, hogy minden digitálisan aláírt üzenet olvasója ellenőrizni tudja az üzenetet küldő személy azonosságát, és az üzenet sértetlenségét. A digitális aláírás garanciális működését egy un. Hitelesítő Központ biztosítja. A helyi önkormányzatokon belül szükséges egy megbízott köztisztviselő kijelölése, aki a jegyzőn kívül ismeri és használni tudja az alkalmazást. 3. Védelem az on-line csalások ellen: megfelelő biztonságtechnikai rendszer kiépítése.

Intelligens kártya (chip-kártya) program A

program

célja,

hogy

az

elektronikus

közigazgatás

bevezetésével

párhuzamosan a biztonságos ügyintézés és adatkezelés érdekében az adott kistérség minden lakója rendelkezzen hozzáférésre feljogosító intelligens kártyával. Az Európai Unió információs társadalom programjának egyik központi eleme az intelligens kártyák használatának széleskörű elterjesztése. Az intelligens kártyák számos

lehetőséget

hordozhatóságuk,

kínálnak univerzális

a

jövő

társadalma

felhasználhatóságuk,

számára:

zsebben

titkosíthatóságuk

következtében kiváló eszközök és rövid időn belül számolni lehet a közigazgatás területén is elterjedésükkel. Az intelligens kártyák olyan eszközök, amelyeket döntési jogkörrel ruházunk fel. Az

intelligens

kártya

feldolgozóegysége

kizárja

az

adatok

közvetlen

elérhetőségét. Alkalmas egyszerre több, nagy biztonságot igénylő alkalmazás kiszolgálására is. Ebben az esetben a kártya memóriája úgy kerül felosztásra, mint ahogyan a számítógépeken tárolásra kerülnek – könyvtárba rendezve – az adatok.




Miután

ugyanaz

a

kártya

több

célra

is

felhasználható,

akár

adatok

nyilvántartására is (mint pl. azonosító okmányok), akár aktív felhasználásra (mint például fizetés, illetékek lerovása), s miután jól alkalmazhatók például személyazonosításra az egészségügyi és szociális ellátásban, célszerű lenne e kártyák széles körű bevezetése. Az Európai Unió egyes országai például kísérleteket

folytatnak

a

kártya

univerzális

személyi

okmányként

való

használatára. A közigazgatásban azonosításra és hozzáférési jogosultságok kezelésére célszerű a chip-kártyát alkalmazni. A nem túl távoli jövőben egyetlen kártya segítségével intézhető el minden, amihez eddig igazolványok, kártyák, bonyolult kódok és jelszavak kellettek. Az intelligens alkalmazás területei a következők lehetnek: •

személyazonosítás;

•

gépkocsi vezetői jogosítvány, egyéb igazolványok;

•

útlevél;

•

egészségügyi kártya – nemcsak a „TB” számmal, hanem olyan egészségügyi adatokkal, amelyekre sürgősségi ellátás esetén szükség lehet;

•

bankkártya – készpénz-felvételre illetve –befizetésre;

•

hitelkártya;

•

beléptető kártya – kapukhoz és számítógépekhez, más eszközökhöz egyaránt alkalmazható, ráadásul a kártya memóriáját ez a funkció nem terheli, mert a felületén elhelyezett ujjlenyomat segítségével azonosít.




Intelligens okmányiroda program A program célja a kistérség elektronikus okmányok adatbázisának létrehozása. Az intelligens okmányirodák programja része az e-közigazgatási stratégiának. A digitális aláírás hitelesítési rendszeréről szóló jogszabály elfogadását követően minden városnak és körjegyzőségi központú önkormányzatnak fel kell készülnie arra, hogy kezelje az elektronikus úton érkező okmánykérelmeket és végezze az engedélyeztetést. Ezért javasoljuk, hogy a kistérségekben készüljön el az intelligens okmány adatbázis, amely minden érintett önkormányzat számára a nagysebességű

interaktív

hálózaton

keresztül

hozzáférhetővé

teszi

az

alapfeladatként meghatározott ügyintézést és a szükséges okmányokat. Az adatbázisból lehívható legyen minden szükséges okmány, és tegye lehetővé az

államigazgatási

kötelezettségének

szervek

való

időszakos

gyorsabb

és

és

éves

adatszolgáltatási

költséghatékonyabb

megfelelést.

Segítségével például akár napi/heti gyakorisággal készülhet összefoglaló jelentés a gépkocsi-átírásokról, lakhelyváltoztatásokról, stb.).

Vezetői Információs Rendszer (VIR) A program célja olyan átfogó számítógépes információs rendszer létrehozása, amely a konkrét és normatív döntések megalapozását is, és a naprakész tájékoztatást is szolgálja. Informálódni lehet használatával – a szervezet működéséről, illetve hozzáférést biztosít a társadalmi környezetről szóló – információkhoz. Belső információhordozókhoz (dokumentumokhoz), adatokhoz történő gyors és egyszerű hozzáférést biztosít a rendszer használatára jogosult tisztségviselők, képviselők (döntéshozók), tisztviselők részére. •

A rendszer adatbázisai – a saját gyűjtésűek és kezelésűek mellett – elsősorban

a

közigazgatási

szervezet,

valamint

külső

szervek,

adatszolgáltatók rendszereiből kialakított, másodlagos feldolgozású, egységesen kezelt, a mindenkori felhasználói igények szerint közvetlenül lekérdezhető információkat, valamint statisztikai adatokat tartalmazzanak. Készítette: Századvég Alapítvány



•

Az egységes felhasználói tematikus menüből legyenek elérhetők azok az Internetes adatállományok is, amelyek az önkormányzat működéséhez szükségesek. Munka és költségtakarékossági okokból követelmény, hogy a VIR-ben kezelt adatokkal, vagy azok meghatározott szűkebb, illetve kiegészített részével – átszerkesztésük nélkül – adatszolgáltatóként is megjelenhessen az önkormányzat az Interneten.

A szerkezetre vonatkozó követelmények: •

A

felhasználók

adatbázisok

eligazodását

között

egységes

a

különböző felületen

típusú

és

tematikusan

tartalmú kialakított

menürendszer biztosítsa. •

A VIR adatállománya, (információs bázisa) szolgáltatásai rugalmasan igazíthatók, modulárisan bővíthetők legyenek a mindenkori igényeknek megfelelően.

Térinformatikai rendszer alprogram A program célja integrált irányítási hardver és szoftverrendszer létrehozása a térinformatikai alapokon nyugvó önkormányzati feladatok ellátására. Az eközigazgatási

fejlesztésnek

alapvető

eleme

a

térinformatikai

rendszer

kialakítása. A program megvalósulása esetén az önkormányzati hivatalok olyan integrált irányítási hardver és szoftverrendszerrel rendelkeznek, mely lefedi a térinformatikai alapokon nyugvó önkormányzati feladatok és hatáskörök rendszerét. Az integrált térinformatikai program keretében a települések önkormányzatai (külön-külön vagy közösen) elkészíttetik a térképészeti adattár és a kapcsolódó információhalmaz (EU-s normákhoz alkalmazkodó) digitális térképét. Ezzel elérhető, hogy az önkormányzatok naprakész állapotot tükröző, nemzetközileg egységes alapú UTM (Universal Transvere Mercator), információs rendszer birtokában legyenek. A

helyi

közigazgatásban

a

térbeli

információkat

biztosító

információs

rendszereket ma már széles körben alkalmazzák. Az alkalmazás legismertebb területei: Készítette: Századvég Alapítvány



•

a közszolgáltatások tervezése, működtetése,

•

az önkormányzatok terveinek bemutatása,

•

környezet-vizsgálat,

•

építéshatósági igazgatás, különösen annak tájékoztatási része,

•

a lakossági információk könnyen áttekinthetőségének biztosítása, stb.

A térinformatika képes a különböző nem informatikai szakmai területek által használt adatok integrálására. Az adatok egy része a helyre vonatkozik (geometriai

adatok),

amelyek

hagyományosan

térképművek

formájában

realizálódnak. Az adatok másik része a természet, a környezet, a gazdasági és társadalmi

szféra,

az

infrastruktúra

jellemzésére

szolgál.

A

települési

térinformatika fejlesztésével összefüggésben különböző specifikus célok is megfogalmazhatók: •

a kistérség helyzetismeretének bemutatása;

•

a rendelkezésre álló adottságok, az erőforrások hatékony elosztásának bemutatása;

•

a

térinformatikához

növelése

(rendezési

kapcsolódó tervek,

folyamatok

áttekinthetőségének

közművek,

természetvédelem,

környezetvédelem); Az önkormányzat rendszeres frissítéssel a megfelelő műszaki követelmények alapján feldolgozott digitális térképi objektumokhoz kötött információk kezelését három rendszerben szolgáltatja: 1. A saját, belső térbeli elemzésekhez, tervezésekhez. 2. A lakosságra (és más érdeklődőkre, pl. az odalátogatókra, turistákra) vonatkozó információkhoz alakít ki publikus hozzáférési jogosultságot. 3. Az önkormányzati, területi földhivatali, területi közmű-üzemeltetői, rendőrségi, tűzoltói, stb. feladatokat támogató térinformatikai alapú Készítette: Századvég Alapítvány



digitális térképekhez való hozzáférést teszi lehetővé az illetékes intézmények/hivatalok számára.

Az integrált informatikai rendszer szakmai nyilvántartásai program A program célja a kistérségek települési önkormányzati hivatalainak integrált adatbázis és nyilvántartási rendszerének kialakítása. Ma már az információs technológia és az igazgatás-szervezési megoldások eljutottak arra a szintre, hogy a különböző adatbázisok, nyilvántartások integrálása megvalósulhasson. E lehetőséget felhasználva a különböző alkalmazások egyrészt a hivatali belső munkát – az ügyintézői munkát -, másrészt az ügyintézést, ezen belül is az állampolgárok felkészítő, szolgáltató tevékenységét segítik elő. A fejlesztési feladatrészeknél a kistérség önkormányzati hivatalaiban is át kell tekinteni a legfontosabb adatokat kezelő nyilvántartásokat, informatikai nyelvre fordítva az alkalmazásokat, mégpedig abból a szempontból, hogy mennyire lehet alkalmassá tenni őket az elektronikus igazgatás követelményeinek.

Gazdálkodási információs rendszer létrehozása program A program célja összesített gazdálkodási információk rendszerének kialakítása az önkormányzati faladat- és hatáskörök eredményes, ellenőrizhetőbb munkája érdekében. A fejlesztendő, korszerűsítendő rendszer elsődleges célja, hogy az adott gazdálkodási körülményekhez igazodva támogassa az intézményi, hivatali gazdálkodást. Követelmények: •

a rendszer képes legyen pontosan és kifinomultan követni a gazdálkodási folyamatokban, a szervezetek felépítésében, a számviteli előírásokban, a felhasznált adatok és az igénybe vett funkciók mennyiségében történő folyamatos és nagyobb arányú változásokat

•

hatékonyan támogassa az önkormányzat és szervei éves tervezését, a napi gazdálkodást, és kötelezettségvállalást




•

rugalmasan alakítható jogosultsági hierarchiával bírjon s ez által alkalmas legyen minden költségvetési intézményi igényt kielégíteni

•

a rendszer fel legyen készítve a legújabb technológiai alkalmazásokra és illeszkedjen az uniós elvárásokhoz

•

a gazdálkodási információk a költségvetési alrendszer szintjén összesítve, gyorsan és pontosan rendelkezésre álljanak

•

csökkentse a papírmunkát

•

minden

érintett

intézménynél

egységes

elektronikus

formában

előállítható és lehívható gazdálkodási információk A rendszer létrehozásával a gazdálkodás végrehajtása korszerűbbé és átláthatóbbá

válik,

az

önkormányzati

és

intézményi

szintű

tervezés

egyszerűsödik, az esetleges jogszabályi változások rugalmasan követhetők; csökken a hivatalokban és az intézményekben a pénzügyi, számviteli és informatikai szakemberek létszáma. A megvalósítás során, tekintettel az informatikai megoldások bő választékára, javasolt a megfelelő szoftver körültekintő kiválasztása és egységes használata kistérség minden településén.

Elektronikus intézményfejlesztés A program célja az önkormányzatok gazdálkodási feladatainak korszerűsítése, az informatikai eszközök széleskörű használata révén. E téren a legfontosabb teendők, illetve fejlesztési irányok a következők: •

Az

évi

költségvetés,

ehhez

kapcsolódó

pénzforgalom

nyomon

követése, a beruházások nyilvántartása. A lekérdező funkcióval készíthető kimutatásoknak hatékony támogatást kell nyújtaniuk a költségvetés

felhasználásáról,

a

beruházások

költségvetési

tervezéséhez, a finanszírozás ütemezéséhez, felhasználható összegek




átcsoportosításának,

valamint

mindezek

megvalósulásának

követéséhez. •

Az önkormányzati pályázatok nyilvántartása. A pályázatban vállalt munkák, szerződéses kötelezettségek végrehajtásának hatékony ellenőrzése, a kapcsolódó számlák és szerződések nyilvántartása, a fizetési

ütemezések

nyomon

követése,

kapcsolódó

ingatlanok

adatrögzítése mind alapelemei. •

A fenntartási, karbantartási feladatok nyilvántartása. A költségek hosszú távú tervezését, részletes nyomon követését biztosítja az alapadatok rendszerezése. Nagyobb feladatok esetében az ingatlanok szöveges és grafikus adatai állapotleírások, műszaki dokumentációk csatlakozási lehetőségét biztosítani kell.

•

Az ingatlanok (bérlakások) hasznosításának nyilvántartása, ezek költségei és bevételei, szerződések, számlák csatolása.

•

A szerződések és számlák nyilvántartása, a települési intézményeinek árbevételi és eladási tranzakcióinak nyomon követése, ezek naprakész nyilvántartása,

kimutatások

készítése,

a

kapcsolódó

ingatlanok

alapinformációi.

Elektronikus közbeszerzés A program célja az önkormányzati közbeszerzés elektronizálása. Ennek kivitelezéséhez a következő fázisok megvalósítása szükséges: •

a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos információk közzététele, tárolása (mind az ajánlatok kiírása, mind a tenderfigyelés területén);

•

az ajánlatok elektronikus úton történő fogadása;

•

a közbeszerzés teljes folyamatát elektronikus úton végig vinni.




A közbeszerzések költséghatékonnyá tétele szempontjából fontos kérdés az integráció, vagyis az, hogy több település igénye egységesen, összegyűjtve jelenjen meg. Ugyanis ekkor kevesebb veszteség adódik az inkompatibilis rendszerekből, a redundanciákból, illetve jobban kihasználhatók az optimális sorozatnagyságból származó előnyök. Az integrált megközelítés jelen esetben a következőket jelenti: •

A

kistérség

települései

harmonizálják

egymás

között

közbeszerzéseiket, amennyiben lehetséges és célszerű, kistérségi szinten valósítják meg azt. •

A kistérség közbeszerzéseit hangolja össze a területileg illetékes megyei-regionális szervek közbeszerzéseivel.

•

Bekapcsolódás az Európai Unió közbeszerzési rendszerébe.

Mindezen integrált közbeszerzési eljárások megvalósítására remek lehetőséget kínál a közbeszerzés elektronikus útra terelése, illetve a létrejövő kistérségi eközigazgatás portál, nem beszélve a transzparenciáról (átláthatóság), illetve a korrupció visszaszorításáról.

V. Kistérségi e-marketing, e-demokrácia és e-kommunikáció A kistérségi e-marketing program célja kettős. Egyfelől kifelé kíván egy egységes kistérségi arculatot felmutatni, mely segíti a kistérség értékesítését a hazai és külföldi befektetők és a turizmus számára. Másrészt pedig a térség lakosságának belső kohézióját, a kistérségi identitást és a közügyek iránti érdeklődést igyekszik erősíteni. A kialakítandó egységes kistérségi portál remek lehetőséget kínál arra, hogy a létrejövő kapacitásokat külső és belső marketing célokra is felhasználjuk. Ez a programcsomag elősegíti

azt,

hogy

a

kistérség

lakossága

tevékenyen

közreműködhessen a térség életének alakításában, s ezáltal a lehető legtöbb ember profitáljon az információs társadalom kínálta lehetőségekből. Mindez növeli a kistérségek önkormányzatai, vállalkozásai, civil szervezetei és polgárai Készítette: Századvég Alapítvány



közötti kommunikációt, valamint elősegíti a demokratikus normák elektronikus csatornákon keresztüli elterjesztését.

Kistérségi nyilvánosság program A program célja a kistérség önkormányzatai közti stratégiai szövetség kiterjesztése a kistérség egészére oly módon, hogy az valóságos társadalmi szövetséggé váljon, előmozdítva a civil szervezetek, a gazdaság szereplőinek és a polgároknak szövetkezéseit stratégiai programok gyakorlati megvalósításában. A társadalmi tudat átformálása, annak ellenére, hogy minden emberben él a közügyekben való részvétel igénye, hosszú és rögös út, s nem lehet elég korán rálépni. Kistérségi szempontból elérendő cél: •

A

térségi

társadalmi

kohézió

megteremtése:

az

összetartozás

élményén és a közös érdekek felismerésén alapszik, ami elsősorban annak megértésében és elfogadásában áll, hogy a települések stratégiai szövetsége mindannyiuk számára előnyös. •

Az adott önkormányzati társulás (kistérség) iránti bizalom erősítése a támogatottság érdekében.

•

A települések közötti szolidaritás szükségességének tudatosítása: annak felismerése, hogy a kistérség egészének jövője csakis a kiegyenlített területi fejlődés függvénye. Ezért minden egyes stratégiai programnak a szubszidiaritás elve szerint kell építkeznie.

•

A kistérség gazdasági szereplőinek megnyerése, és bevonása a programok megvalósításába. A fejlesztésekhez kapcsolódó specifikus ágazati kérdések kidolgozásában, szervezésében való aktivizálás.

Mindezen célok elérésének legcélszerűbb eszköze a nyilvánosság fórumainak kiszélesítése, melyre a következő lehetőségek kínálkoznak: •

A kistérség minden háztartásába eljuttatott rövid összefoglalása a közös stratégiának és a programoknak.




•

Nyilvános fórumok szervezése minden polgármester részvételével.

•

Ahol erre lehetőség nyílik: fórumok, beszélgetések a helyi médiában a stratégiai szövetségről, egy-egy konkrét programról. Ez utóbbi esetében

meggyőző

lehet

külső

szakember,

vagy

a

helyi

közintézmények vezetőinek, a helyi civil szervezeteknek a bevonása (e-demokrácia növelése). •

A kistérségi portálon biztosítani kell egy olyan felületet, amely lakossági fórumként alkalmas különböző vélemények kifejtésére és azokra való válaszadásra,

valamint

egy-egy

konkrét

kérdéskörben

a

véleménynyilvánító szavazásra. A nyilvánosság programjának másik, de megkerülhetetlen részét képezi az átláthatóság, a végrehajtás folyamatáról való lakossági informálás biztosítása. Ennek érdekében a polgárok felé pontos információkat kell nyújtani a települések és az adott kistérség gazdasági helyzetéről, a fejlesztések finanszírozási lehetőségeiről. A tájékoztatás nem csupán információval való ellátottságot, hanem az információk használatát, kezelését is jelenti.

Tematikus csoportok létrehozása a civil szervezetek összefogásával program A program célja kettős, egyrészt a kistérségi társadalmi szervezetek közötti együttműködés és véleménycsere előmozdítása az intelligens fejlesztési stratégia mentén, másrészt a programok gyakorlati megvalósításában való közös társadalmi

és

szakmai

részvétel

biztosítása

(teleházak

programjai

és

feladatmegosztás, helyi tudásbázis létrehozása, falugazdászok együttműködése, háziorvosok és szociális gondozók, vállalkozók együttműködését szolgáló civil szerveződések létrehozása stb.) Ez a program a kistérségi demokrácia működési mechanizmusának, szervezeti rendszerének alapjait rakja le, s nem csupán a kistérség közösségi összetartozását s a szervezeteken keresztül a lakosság felkészítését foglalja




magába, hanem nagy segítséget nyújt egy kistérségi e-tartalom program megvalósítására,

az

elektronikus

szolgáltatások

helyi

igényekhez

való

igazítására és működtetésére is. A tematikus csoportok hosszú távon bázisát képezhetik az elektronikus demokrácia

működésének.

Ezért

nagyon

fontos

–

és

jövőbeni

működőképessége szempontjából meghatározó -, hogy létrehozásuk szervezett formában történjen. Ha tetszik a kistérségi önkormányzati társulás munkáját segítő

„szakmai

bizottság”

legyen,

amelynek

működése

meghatározott

szabályok és kompetenciák mentén zajlik. Ezeknek a szabályoknak a betartása érvényes kell, hogy legyen az elektronikus eszközök használatának esetében is. A szervezeti keretek hiányában a kistérségi együttműködés társadalmi fóruma helyett rövid idő alatt elsorvadásra ítélt csoportokká válnak, és ez a stratégiai szövetség iránti bizalmat aláaknázza. A munka megtervezésének fontos eleme azon közérdekű gazdasági, fejlesztési és társadalmi témakörök meghatározása, amelyeket a tematikus csoportok megtárgyalnak. Ez az önkormányzati társulás (kistérség) kompetenciája. A munka során két fontos szempontot tanácsos figyelembe venni: •

A kiválasztott kérdésköröknek minden települést érinteni kell, még ha más-más módon is. A cél az, hogy mindenki érdekelt legyen a közös munkában.

•

Nem egyszerűen csak véleménynyilvánításról van szó, hanem a helyi szervezetek bevonásáról a programok megvalósításába. Ezért a munka

szabályozottsága

mellett,

meghatározó

a

döntések

visszacsatolása.



INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK DEMOKRATIZMUSA

Recommend Documents