In memoriam: Dúcz László ( )

2009 januÆr dobog :augusztus

2009.02.08.

22:15

Page 3

3

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

In memoriam: Dúcz László (1944-2009) Kinyílt az ég kapuja és a Szent Lélek madara – talán a velünk élő Turulmadár? – eljött, hogy magával vigyen egy lelket a Fény honába. Egy lelket, ki itt a Földön beteljesítette küldetését. Küzdött, örült és szenvedett, boldog volt és szomorú, zsörtölődött és nevetett, szeretett és szerették – látszólag úgy élt, mint bárki más... De csak látszólag, hiszen az ő feladata több volt... A Pilist jól ismerő és féltő vadász érdeklődéssel fordult a kerecsensólyom, azon keresztül pedig a turulmadár alakja felé. Jó érzékkel ismerte fel ennek e mitikus madár a kötődését a magyar és a hun történelemhez. Első előadásait a turulmadárról tartotta, szívesen segítve ezzel minden erre igényt tartó magyar közösség honismereti munkáját. Kitűnő előadó volt, érdekes előadásaival minden alkalommal elnyerte közönsége rokonszenvét. Többször tartott emlékezetes előadást a Két Hollós Könyvesboltban is. A magyar őstörténet egyik kimagasló kutatójává vált. Több sikeres könyv írója, ilyen például „A közöttünk élő turulmadár“ című kiadvány is, amely több mint húsz éven át végzett szívós kutatómunkájának gyümölcse. Az általa több ízben is megszervezett, gazdag tudásanyagot továbbadó őstörténeti táborokban, előadásokban Pomázt és történelmét is népszerűsítette. Állandó szereplője volt a magyar őstörténettel foglalkozó konferenciáknak. A pomázi Honalapítási emlékmű megvalósulásának egyik kiemelkedő élharcosa és támogatója volt. Kárpótlási földjét ajánlotta fel az ügy érdekében, és a szervezésben is vezető szerepet vállalt. A Honalapítás Emlékmű Egyesülettel a pomázi Klisza dombon, árpád-kori romok közelében építtetett egy kicsiny kápolnát. A kápolna terveit Csete György készítette, a benne felállított Szűz Mária szobor Szervátiusz Tibor alkotása. A kápolna előtti szabad terület azóta is több emlékezetes ünnepség színhelye. Az elmúlt év decemberében még az ő vezetésével zajlott a Téli Napforduló ünnepség. Ez alkalommal szentelték, illetve áldották meg az Országzászlót, és a korábban felavatott monumentális zászlótartót. Önzetlen, segítőkész ember és barát volt, akinek a tanácsaira és a segítségére mindig lehetett számítani. Elment egy igaz ember. Ránk hagyott írásaiban, fülünkben csengő mondataival, szellemiségével és a nevével fémjelzett épített örökségével szívünkben él tovább. Nyugodjon békében!

„Egy lángot adok, ápold add tovább”. (Reményik Sándor)

Most csönd van… Dúcz László barátom emlékére Most csönd van. Hűvös hajnal rí. A táj százzá szakadt. Most csönd van, sajgó a magány, fájnak a szavak. A lélek örökké él s itt is marad. Itt van áldott hona. S nem mozdul innen soha. Most csönd van. Fakó üresség. Kopár a határ. Most csönd van. Megállt a szív. Elszállt egy madár. A lélek örökké él, bár a test enyész. De nem csorbult semmi, mert Egész lett a Rész. Most csönd van…

Szőke István Atilla „Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.“ (Jókai Mór)

Dobogó

Mitikus Magyar Történelem (VIII. évfolyam 1. szám) Megjelenik minden páros hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. telefon: 06 (27) 361-036 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 4000 Ft. világháló: www.dobogommt.hu villámlevél: [email protected] HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!


2009.02.08.

22:15

4

Page 4

Dobogó

A szakrális magyar kultúra kapcsolata az ősi csillaggyógyászattal, valamint ezek mai társadalmi vetületei (2. rész) Bal oldalt: Gudea szobra a lagas-i palotából (Párizs,Louvre)

Dr. TÚRI GÁBOR (folytatás előző számunkból) Ez a felfogás pedig világszemléletükből, nyelvükből és vallásukból eredt. Mert úgy világszemléletük, mint nyelvük vagyis mondatszerkezetük a mellérendelésre épült, ellentétben a jól ismert indogermán alárendelö mondatszerkezettel és az abból közvetlenül adódó világszemlélettel. Istenük mindenkor és — már a sumér istenségek kora óta — folyamatosan a mindent megbocsájtó és a szeretetet hirdető istenfogalom volt, ami ellentétben állt az indogermán és zsidó istenfogalommal, ahol a bosszúállás és a szigor volt mérvadó, és ez az Isten még a másik nép kiirtására is utasította a népét ! (pl. Józsua könyve 8. 1-2) Ezt jól bizonyítja, hogy az amit ezen „nem-indogermán“ turáni-népek faragott kövein írásba öntve találunk, az ellentétben az előzőekkel nem a zsarnokságot, hanem a nyugalmat, a békét rögzíti, emberi törvényeivel, templom alapításaival, iskolai gyakorló feladat-tábláival, vagy a gabona és más termések elszámolásával.

A lóápolás és etetés ábrázolása a 3000 évvel ezelőtti Mezopotámiából (C. D. Hunter „Das Buch vom alten Orient“ 23.old)

Az, hogy ez nem elfogultság érdemes GUDEA humánus és erőszaktól mentes törvényeire utalni. Ki volt Gudea? Gudea a lagas-i papkirály volt és több évezredes történelmünk egyik legragyogóbb, mindenkor a szeretetre oktató személyisége. (Az itt ehhez szorosan kapcsolódó INANA –Istenanya témáját, a hely szüke miatt, a mü végén található „Függelék“-ben dolgoztam fel.)

Lent: Ékírásos szöveg egy másik, töredékében fennmaradt Gudeát áb-rázoló szobor alsó részéről, ahol megemlékeznek Gudeának az Istent és embert összekötő „Pateszi” sze-repéről. Kr.e. 3000-ból (Párizs ,Louvre)

Tehát tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy GUDEA szellemében és tanításaival Jézus egyik legfontosabb előfutára volt... Erre jó példa az „A“ jelzésű cilinderén írt gondolat: „Az Isten a Szellem és hozzá lélekkel mondott imádsággal kell közeledni“ (Ezt a témát pedig bövebben az „Ozirisz legendája magyar szemmel” című írásban dolgoztam fel, Isis-szel kapcsolatban) Tehát itt tisztán látható az ember (mint test), a benne lakozó lélek és az univerzalis „szellem“ fogalma. (amit Hermész Triszmegisztosznál is megtalálunk Egyiptomban) Az ilyen alapon felépülő társadalmak szükségszerűen különböztek az indogermán-semita népek társadalmaitól... Ezt azonban az indogermán kutatók nem értik és nem is érthetik meg, mert felfogásuk és beállítottságuk ezt nem engedi meg. Ezt a békés nyugalmat, ők gyöngeségnek és rendezetlenségnek tartják. A szigorú, egyközpontú, diktatórikus hatalom hiányát pedig egy alacsonyabb fejlődési fokozatnak tartják és nem veszik észre, hogy ez volt lényegében a toleráns „turáni“ államszervezet létezésének eszmei alapfeltétele. És ez volt az a kor,amelynek mondai nyomait, mint „aranykort“ határozottan megtaláljuk minden nép kollektív emlékezetében... Ezen müvelődési és államszervezeti forma létjogosultságát pedig nem csak az bizonyítja kényszerítőerövel, hogy évezredekkel korábban jött létre mint az „indogermán“ kultúra, hanem ezzel a sajátosan tole-


2009.02.08.

22:15

Page 5

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM ráns metódussal, még a Krisztus utáni évszázadokban is képes volt olyan hatalmas birodalmakat felépíteni, mint a Hun-Birodalom, Atilla király (pateszi) korában, majd az ezt követő avar birodalmon keresztül az ún. „magyar szakrális királyság“. Mert ugyanez a toleráns felfogás volt jellemző a Kárpát-medencébe visszatelepedő magyar társadalomra is az első honfoglalástól egész Kr.u.896-ig, majd ettől számítva Szent István fellépéséig, ezután pedig — igaz meggyengült formában, de egészen Mátyás király uralkodásáig folyamatosan. Ha belegondolunk,hogy az emberiség első írott törvénytáblája a turáni-sumér UR-NAMMU volt és csak utána következett, sok száz év múlva a sémi származású Hamurabi híressé vált táblája, akkor nem kell meglepődnünk, hogy alig 7 évvel a Brit-szigeti MagnaCarta után, az európai szárazföld első alkotánya 1222ben , szintén egy „turáni-társadalomban“ Magyarországon, II. András udvárában született meg Aranybulla néven. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ez valójában csak megerősítése és kibővítése volt a már jóval korábbi, az 1040-es években megírt alkotmányos rendeleteknek Szent István korából, akkor láthatjuk, hogy a Magna Carta elsődlegessége valóban megkérdőjelezhető. Azon persze nem kell csodálkoznunk,hogy az indogermán országok tankönyveiben Hamurabbi törvénykönyve van elsőként említve, ugyanúgy mint itt Európában a Magna Carta, de azon bizony már igencsak elcsodálkozhatunk, hogy ugyanezt találjuk a magyar hazai tankönyveinkben is, holott ha más nem, hát mi igencsak tudhatnánk, hogy ez nem felel meg az igazságnak. Tehát visszatérve az előző gondolatmenetünkhöz, kimondhatjuk, hogy ennek a „turáni államszervezeti formának“ igenis megvan a létjogosultsága amire első honfoglalástól Mátyás király uralkodásáig terjedő durván 900-1000 év a legjobb bizonyíték. Mert ha belegondolunk nemzetünk ezzel az életfelfogásával és államalkotó szisztémájával, egy ellenkező beállítottságú kultúrkörnyezetben közel ezer éven keresztül, nem csak fenn tudott maradni, hanem nagyhatalmi pozicióját is képes volt megtartani. Mindez egy olyan politikai helyzetben, ahol akaratán kívül, de történelmi szükségszerüségből az itt élő környező népeknek ellenségeivé is kellett válnia… Metódusuk, a suméroktól egészen a Kárpát-medencéig, mindenkor a másik egyén, a másik vallás, a másik nép megtűrésén és befogadásán alapult és így, ezzel az államalkotó szisztémával tudtak — mint láttuk — évszázadokon keresztül hatalmuknak tartós biztonságot és lakosságuknak békét biztosítani. Mindehhez fontos tudni, hogy a történelem folyamán ez a rendszer, működőképes volt és tudott is maradni mindaddig, amíg egy alapjaiban más, egy gyökereiben idegen, agresszív nép nem támadott rájuk és ezek, a turániak számára érthetetlen kegyetlenséggel

5

és zsarnoksággal, őket rabságba és alárendeltségbe taszította. Itt e harcokban tehát nem a haderő, a haditechnika fölénye volt döntő jelentőségű, hanem az az embertelen kegyetlenség, ahogy e támadó népek az ellenállókat, legfőképpen a szellemi és vallási elitet véreskezűen megbűntették. Megjegyzem, ugyanezzel a metódussal irtotta ki később a „fejlett“ Római Birodalom is, a körülötte élő és szintén turáni, kelta népeket, amelyek egyszerűen tehetetlenül álltak ezzel a brutalitással szemben, mert számukra ez valóban érthetetlen volt. Mint mondottam — érdekes módon — ez utóbbit, ezt az agresszióval kiépített „civilizációt“ tartják fejlettebbnek az indogermán és ezáltal az elfogadott tudomány mai képviselői. Ennek okát csak abban láthatom, hogy ez a szemlélet visszatükrözi a kutatók saját egyéni, szubjektiv szemléletét, amely így összhangra talál saját beállítottságukkal az említett történelmi eseményekkel kapcsolatban és ennek eredménye e vitatható értérendszerük. Ezen nem csodálkozhatunk, mert ezek a kutatók maguk is egy olyan társadalomból jönnek, amely az ősi indogermán és semita értékrendszer és istenfogalom alapján épült fel. Ezek a társadalmak pedig azokat népeket, amelyek máshogy gondolkoznak, egyértelműen primitívebbnek és ezáltal leigázásra méltónak tartják. Ez határozza meg sajnos a mai napig civilizációnk érvényes értékrendszerét. (Utalok itt csak, a példának okáért a fejlett ipari államok és Afrika vagy Belső-Ázsia ma élő népeinek és társadalmainak a viszonyára. Ezek a népek a „szemünk láttára“ vannak megfosztva kultúrájuktól, helyette a televizió és a rádió silány tömegműsorát kapják, elvesztik ősi, a természethez fűződő vallásukat, elvesztik saját iparukat és kereskedelmüket és ehelyett az ún. „globalizáció“ áldásos tömegtermékeivel és annak álfejlettségével vannak elárasztva. Így megtévesztve, identitásuk teljes elvesztésével, egy jól formálható konglomeratumként, a pénztőke és a fejlett iparitársadmak kiszolgáltatottjai lesznek, majd így a világon ma uralkodó, indogermán hatalmi rendszer alattvalóivá válnak.) Ezen gondolatmenet alapján érthetjük csak meg, hogy a történelemkutatók mindeddig miért nem foglalkoztak behatóan, az ókori ún. temékeny félholdon kívül élő — szerintük primitív — népek őstörténetével. (A termékeny félhold alatt, Mezopotámiát, Szíriát, majd ezen keresztül Palesztinát, Judeát és délen Egyiptomot kell érteni.) Így nem vették és nem is vehették észre például, hogy a kusiták, a médek és a pártusok, valamint a sor elején álló sumérek (akik magukat KI-ENGIR vagy KAANGAR néven nevezték!), úgy nyelvi és kúltúrális, mint pedig faji tekintetben azonosak voltak. Egyébként a KA-ANGAR-t egy Kramer nevezetű semita származású kutató nevezte el önkényesen sumirnek és mind a mai napig ezt is vette át a világ e mezopotámiai ősnép neveként. Holott a KA-ANGAR névből nem lett volna nehéz következtetni a HU-ANGAR, vagyis a mai magyarok hungar nevére!!


2009.02.08.

6

22:15

Page 6

Dobogó

E fent említett rokon turáni ősnépek — különösen az időben hozzánk legközelebb álló, pártusok — kultúráját pedig, hibásan egy különálló, kulturális kapocs nélküli, pontosabban egy, csak az idegenektől átvett „kultúrahordozóként“ ismerték és ismerik el. Mindezekhez fontos tudni, hogy e turáni kulturák folyamatos átvivői és hordozói, nyelvükből és fajtájukból eredően, a Kárpát-medence folyamközében élő magyarok, akik így génjeikben és műveltségükben a 6000 éves mezopotámiai folyamköz őskulturáját hordozzák. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) a mai magyar kultúráról — ha egyáltalán elismerik és említésre méltónak tartják — tipikus módon szintén csak mint egy kölcsönző, a különböző magas kultúrákat utánzó, rudimentális műveltségként tesznek említést (mint ahogy ezt már a pártusok esetében is láttuk.) Mindezeket figyelembevéve és összefoglalva kimondhatjuk, hogy a hivatalos történelemtudomány képviselői a Kárpát-medencei magyar műveltséget soha egy pillanatra sem ismerték el egy folyamatosan fejlődő, saját őskultúrával rendelkező műveltségként és ugyanígy a különböző korú Kárpát-medencei leleteket pedig egymástól és a folyamatos ősmagyar kultúrától független erdetűnek és ezáltal esetlegesnek ismerték el. Ettől a hivatalos vonulattól indoeurópai részről csak nagyon kevesen mertek eltérni. Ilyen kivétel azonban a már fentebb említett Grover S. Krantz antropológus, Mario Alinei nyelvészprofesszor és most az utóbbi években, a müveivel nagy port felkavaró Heribert Illig is. Ennek, a létező magyar őskultúrának volt a része az az egyiptomi és sumer közös gyökérből táplálkozó és önállóan kifejlődött magyar ősgyógyászat is, amelynek a nép körében megmaradt elemeit, mint etnomedicinát, éppen a mai időkben igyekeznek a bátor és az igazságot kereső kutatók feltérképezni.

Itt nagy szerepet játszanak a nyelvünkben fennmaradt nyomok és az archeologusok által feltárt őstörténeti emlékek, úgy Mezopotámiában és Egyiptomban, mint az európai Magyarországon. Ilyen például a Kárpát-medencében talált honfoglaláskori csont tűkészlet, amely fontos bizonyíték arra hogy nem csak Kínában hanem a Kárpát-medencében is ismert volt az akupunkturás kezelés. Maga a szó, hogy „MEDICIN”, amelyet ma az egész ún. civilizált világ használ, a magyar nyelvből egyértelműen levezethető és nem kell olyan magyarázatokkal megelégednünk, mint pl. a frankfurti orvoskutató, Dr. Nawroczki véleménye, hogy a szóban szereplő „medi“ a latin „media“ alapján, az egészség „középre húzását“ vagyis a káros negativ és pozitív hatások kikerülését és kiegyensúlyozását jelentené. A mi nyelvi levezetésünk alapján meggyözöbb eredményhez jutunk. Mint köztudott, a régi tudomány és így az orvostudomány is, alapjait a MÉD-ektől eredezteti, amit később a görögök is átvettek és ez igy Európában, mint a tulajdonképpeni médeai tudomány, az ún. hipokrateszi orvostudományba burkolva terjedt el. E népnek a CSIN-je, vagyis jól kidolgozott metódusa volt ez a tudomány. Nem kell megijednünk ilyen szófejtéstől, mert a csin szavunkban benne rejlik a rendezettség kifejezése. Ezt bizonyítja, hogy a csin-os szóban a szépet jelenti, a rendezettségen keresztül, de ugyanezzel a tövel, a viselkedésre vonatkoztatva a csintalan szóban (ami tulajdonképpen a „csin-nem meglétét“ jelenti), a rendetlen magatartást fejezhetjük ki! Tehát a régi méd mágusok „rendezett gyógymódját” és metodikáját jelenti, a mind a mai napig használt MEDI-CsIN kifejezés. Ezt közvetítették, a méd mágusok leszármazottaiként, a magyarok az első honfoglalásuktól kezdődően, a IX. századon keresztül a X-XI. századig, mint örökségüket, az akkori Európába. Gondoljunk itt a sok Árpád-házi királylány által Európában alapított több kórházra, és orvosi egyetemre, így pl. Szent Erzsébetre, II. András leányára, aki Marburgban tevékenykedett, vagy Szent László királyunk lányára Piros-

A myosis (a sejtosztódás és a kromoszómák szétválásának) ábrázolása az

Az ún. „Philippstein“ 1571-ből a németországi Haina-i kolostortemplomból. ahol a német betegellátás kezdetét kívánták megörökíteni

egyiptomi időkből


2009.02.08.

22:15

Page 7


A táblán láthatjuk Árpádházi Szent Erzsébetet, aki a német betegellátás megindításában és megszervezésében igen fontos szerepet játszott. Ezt kívánja bizonyítan ez a tábla is, amin 300 év elmúltával is, mint példakép, helyet kapott.

kára a későbbi Szent Irénére, aki mindezt Bizáncban tette. De nem szabad a többi magyar szentről sem elfeledkezni, amelyek szinte kivétel nélkül kapcsolatban álltak az Árpádok királyi nemzetségével akik arányukban meglepő módon igen nagy számmal képviselik magukat az európai szentek sorában. És mivel e szentek gyógyítási képessége a laikusok és az egyháziak között is ismert volt, így ez tükrözödik vissza a mai napig a német szent szóban is, ami Heilige-t jelent, de a gyógyitani ige: heilen. A hasonlóság egyértelmű és magáért beszél. Álljon itt egy pár példa ezekről a magyar szentekről, akik mint láttuk az európai tudatban tehát a fogalom legmélyén a gyógyítással voltak összefüggében hozva. A szentek névsorát a „Das große Buch der Heiligen” c. műből vettem át. Szent Kozma és Damján, akik a gyógyítás szentjeiként vannak elismerve és akik a mai Szíria területén az akkori Pártus birodalom területén és idején születtek, tehát így a fehér magyarokhoz tartoztak és bizonyára ez az oka annak, hogy a Szent Koronánkon is helyet kaptak. Szent Norbert a premontrei rend megalapítója Szent László unokatestvére volt. Salamon (aki ugyan nem lett a Vatikántól szentté avatva, de népünk szentnek tartja) sírja amely a Pulai félszigeten van, sokáig gyógyító és csodatévő helynek számított. Skóciai Szent Margit aki Szent István unokája volt. Portugáliai Szent Erzsébet szintén Szent István unokája volt. Portugáliáról érdemes itt megjegyezni, hogy szerintük országukat Szent István fia (tehát Szent Imre herceg) alapította. Prágai Szent Ágnes nagymamája az Árpádházból származott. Aquinói Szent Tamás édesanyja szintén magyar volt éspedig az Árpádok nemzetségéből (érdekes módon, talán ezért támogatta a pápa elött Szent Tamás olyan intenzíven a magyarok kéréset a Pálos rend megalapításával kapcsolatban). Az hogy Szent Márton magyarországon született az

7

történelmi tény, de ehhez hozzáteszik a francia források, hogy magyar királyi vérből származott... A Kárpát-medencéből Európa felé ható kisugárzást e szenteken kívül a népünktől átvett és a gyógyítással összefüggő kifejezések európai elterjedése is bizonyítják. Erre számtalan bizonyíték létezik, de ezek közül egy-kettőt itt érdemes megemlíteni. Az EMBRIO mint kis ember kezdemény az EMBER szavunkból ment át Európába. A NaCl-ből (vagyis asztali sóból) készített oldat neve az európai tudományos világban Szole vagy Sole , a nyugateurópai előadók (pl. a biofizikus Peter Ferreira), a latin Nap: sol (-solis) szóból eredeztetik, mondván, hogy a sókristályokba bezárva találjuk a Nap éltető energiáját és ezt fejezné ki a SOLE (kiejtve szóle) kifejezés. A mi nyelvünkböl minden ilyenfajta „erőlködés“ nélkül megállapítható a szó valódi értelme: SOLE=SÓ LÉ, tehát a sónak a leve vagyis az oldata! Az alternatív orvosi kezelésben napjainkban nagy szerepet játszó, az Indiából valamint Tibet tájákáról származtatott CHAKRA, ami alig egy pár évtizede került a szélesebb köztudatba Európában, mint kifejezés, az energia csatornák (meridiánok) csomóját, kötegét (németül Bündelung-ját) jelenti. Ezt azonban, amint ez már a magyar köztudatba is átment, értelmezhetjük magyarul is, mert ez nem más mint egy csokor, ami a fent említett energiavezetékek CSOKRÁ-T jelenti. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a 7 csakra nevének többségét is megértjük magyarul. Ez pedig nem bizonyíthat mást mint, hogy ezeket az ősi magyar nyelv szavaival illették az akkori gyógyító mágusok és ezeket vették át tőlük később, kölcsönszóként az ott élő környező népek. Így e kifejezéseket és neveket használták tovább a szanszkritok is, a mi mágusaink e területről való későbbi, kényszerű eltávozása után is. Természetesen az évezredek folyamán már kissé megváltozott formában, mert ők az idő múlásával, a szó értelmét, nyelvük idegenségéből adódóan, már nem értették, csak használták. Arra, hogy e megnevezések a magyar ősnyelvből származnak, álljanak itt a példák, bizonyítva ezzel azt az ősi, elidegeníthetetlen tényt , hogy az ún. „chakra-kezelés” népünk gyógyító metódusa volt. Gyökér csakra: ami összeköt bennünket a földdel, ahol mi élünk, a családunkkal, a rokonsággal, az ősökkel, tehát a MÚLT-tal. Szanszkrit nyelven: MULaD-hara (ahol grammatika szabályai szerint a T átmehet D-be) Szakrális vagy keresztcsonti csakra: (ami jelenti egyszerre az anatómiai kifejezést és a szakralitást, tehát egy kultikus fogalmat is.) Ez a csakra a kontrolálhatatlan vad animalitás, a nemi vágy és magának a nyers szexulitásnak a szintje. Az itt elrejtve, elnyomva létező VAD ISTEN-ség reprezentálja a bennünk mélyen szunynyadó vadságot és a fékezhetetlen testiséget (ezért a kultikus jelentés is). Szanszkrit nyelven: SVADH ISTANA vagy SWADISTHANA. (következő számunkban folytatjuk)


8

2009.02.08.

22:15

Page 8

Dobogó

Tiszta lélek tiszta lélekkel Egy kiállításról, hazáról, felemelkedésről nemcsak szubjektíven December 13-14-én — az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban — Tóth Menyhért emlékére rendeztünk kiállítást. Nem ok nélkül. De az okok feltárása előtt engedtessék meg, hogy az előzményekkel foglalkozzam egy kicsit. Sokan sok félét tartanak a magyarság felemelkedéséről. Némelyek azt mondják: „elég már a sok elmélkedésből elérkezett a cselekvés ideje!“. Mások úgy tartják, hogy ha létre tudna jönni egyfajta politikai változás, akkor a nemzet meg lenne mentve. Mi azt gondoljuk sem egyiküknek, sem másikuknak nincs igaza. Az először említett eszmerendszer sajnos nagyon súlyos következményekkel fenyeget. Gondoljuk csak végig: hogyan vagyunk képesek visszaállítani mondjuk az ártéri gazdálkodást — amiről tudjuk, hogy elengedhetetlen mezőgazdaságunk talpraállításához — hogyha nem tudjuk hogyan kell ezt tenni? Miképpen leszünk képesek történelmi alkotmányunkat visszaállítani, ha azt sem tudjuk mi az? Ismerjük-e annyira saját hagyományainkat, hogy általuk éljük le életünket? Hitünk olyan-e, mint eleinké, akik egyszerre művelték szellemüket, lelküket, testüket? A válasz sajnos nem kétséges... Aki ma ezen a szinten ki akarja játszani egymással szemben a tudást és a gyakorlatot nem tekinthető a nemzet jó akarójának. Hiszen e hazában évtizedek óta komoly munka folyik hagyományaink megtartása, továbbéltetése okán. Akkor most ezt az évtizedes — sokszor embert próbáló — munkát dobjuk el, mert most már cselekedni kell? Miért ez nem cselekvés? A második eszmerendszer hibája pedig abból fakad, hogy túlságosan is rövidlátó. A pillanatnyi előnyökért képes lenne a hosszú távú nemzeti érdekeket félre dobni. Itt felvetődik az a kérdés, hogy vagyunk-e elegen ahhoz, hogy lényeges, mélyreható és előre mutató változásokat tudjunk létrehozni hazánkban? Sajnos itt sem kétséges a válasz... És most jogosan kérdezhetné meg a kedves Olvasó, hogy mind ehhez, hogyan kapcsolódik az általunk rendezett Tóth Menyhért kiállítás? A válasz nem bonyolult. A fent említett két eset egy dologban nagyon hasonló jeleket mutat. Egyik sem hajlandó — ki tudja miért (?) talán félelemből — a legnagyobb munkát elvégezni. Jelesül saját magunk — lelkünk — megtisztítását, megtisztulását. Semmilyen valódi változás nem képzelhető el e nélkül. Ennek a nemzetnek vezetőkre van szüksége. Olyanokra, akik szellemiségükben kiválóak, lelkükben tiszták, testükben erényesek. Tóth Menyhért erre adott — immáron sokadszor — lehetőséget azoknak, akik nyitott szívvel és lélekkel jártak képei között. A kiállítás második napján nyitás előtt bementem a kiállító térbe. Vittem magammal egy széket és leültem a képek közé. Hagytam, hogy átjár-

janak, hogy hassanak rám a művek. Nem tudom menynyi idő telt el, de egyszercsak azon kaptam magam, hogy valami iszonyúan facsarja a szívemet és már-már alig kapok levegőt. Aztán hirtelen abba maradt. Könnyebb lett. Kinyitottam a szemem és szemben velem az „Anya gyerekével“ című kép nézett rám. Megláttam benne azt az üzenetet, amelyet csak egy nagy művész képes elrejteni képe mögé. Létünk hullám természete, mikor materializálódni kezd, nem születésünkkel egyidőben megy végbe. Később. Akkor, amikor a velünk egylényegű anya elenged a világra. Arra a világra, ami akkor és ott számunkra szép és világos — virágos. És olyan lesz az anyagiasult világ, amilyenné mi teremtjük. Mert mi Isten vagyunk. Csak nem jó Isten. Esetlen, gyarló, buta Isten. Ezért a világ a mi pontos másunk. Tóth Menyhért képeivel üzente egy egész nemzetnek: Ha nem lesz lelki tisztaság, ha nem tiszta lélek néz tiszta lélekkel szembe, nem lesz megújulás. S ha nem lesz a magyarságnak megújulása, akkor a világnak befellegzett. A művészet ugyanis erre való. A jó művészet. A szakrális művészet. Egyszerre felemel és megtisztít. Tisztára mossa a lelket, hatalmas kínok közt. De a megtisztult lélek közelebb kerül Teremtőjéhez, s ezáltal közelebb kerül magyarságához is. Csak ezen az úton járva lehet kiutat, választ találnunk mindarra a szennyre, mocsokra, ami ma körbe vesz minket. Koromnál fogva nem ismerhettem személyesen Tóth Menyhértet. Viszont a kiállítást két olyan ember hozta létre, — köszönet nekik érte! — akik jól ismerték „Menyus bácsit“. Pap Gábor és Zsellér Jenő. Először nem értettem, miért van az, hogy ők a kiállítás rendezése alatt, ha kellett a földön térdelve órákig latolgatták, tervezték egyik-másik képnek a helyét egészen addig, míg az elképzelhető legjobb helyét mindegyik megtalálta. Aztán megértettem. Ők tudják. Tudják ki volt, hogyan élt és mit hagyott hátra Tóth Menyhért. És Ő megérdemli, hogy művészi nagysága előtt fejet hajtsanak. Az a baj, hogy mi nem is igen hallottunk róla, nem is igen tudjuk ki is volt Tóth Menyhért valójában. Pedig mint minden táltos festőnek - például Csontváry Kosztkának is - az üzenetei nem a tegnapnak szólnak, bárt a múltban gyökereznek. Ma, itt nekünk beszél Tóth Menyhért. Ja, hogy nem értjük? Persze hogy nem. Mert hamis próféták tömködik tele fülünket, szemünket, hogy mégcsak ne is láthassuk, ne is hallhassuk jövendölését. Csak rá kell nézni Tóth Menyhért: Gonosz című képére és már is megismerjük kik a hamis próféták. Lehet hogy saját magunk vagyunk? A mi gonoszunknak ugyanis több szeme van. A szem a lélek tükre. Tehát a sötét erők birtokosa több lélekkel rendelkezik. És váltogatja is őket rendere úgy, ahogy ér-


2009.02.08.

22:15

Page 9


Tóth Menyhért: Gonosz, 1958 k. olajfestmény, magángyűjtemény

deke kívánja. Hogy azt higyjük elég bocskaiba öltözni, egy reflexíjat kihúzni, árpádsávos zászlót lobogtatni, kőpködni a kormányt és máris emelkedik a nemzet. Nem. Ettől nem fog. De ha megértjük, hogy művészeink mit is mondanak el nekünk egy olyan nyelven, amelyet mindenki ért — a képírás nyelvén — akkor már elindultunk. Mi, akkor, ott, a képek között elindultunk. S csak remélni tudjuk: lesz aki velünk jön...

„Kutatói és rajongói régóta számontartják Tóth Menyhért művészetének azt a sajátosságát, miszerint benne a kibontakozott létminőségek nem végleges lehatároltságukban jelennek meg, hanem mintegy születésük menetében („Anya gyerekkel", 1944 k.). Egészen konkrétan: egy minden élő és élettelen minőségnek létezési-működési feltételeket biztosító egyetemes hullámzás vagy rezgés a képkeret által megfigyelhetővé avatott valóság-kivágatban különféle sűrűsödési fokozatokban ad hírt önmagáról. Ennek az élő és éltető vibrálásnak a legkisebb, elemi hordozó egységei a köröcskék (gyakran ponttal a közepükben) és a vonalkák. Az előbbiek a viszonylagos nyugalom állapotait, az utóbbiak kétkét ilyen nyugalmi helyzet közötti átmenet mozgáspályáit előlegezik egy már kialakultabb világmindenség számára. A „próféciálás" korában született festményeken és grafikákon a szó szoros értelmében vonásról vonásra végignyomozható, miképp testesedik föl egy-egy ilyen alapegység — melyikmelyik a maga fejlődéstörvényei által vezérelt módon — tágasabb gömböcökké (jellemzően fakoronákká, szembeforduló ember- és állat-fejekké vagy tágra nyílt szemekké), illetve fatörzsekké, póznákká vagy távolba szaladó utakká, hogy csak a legjellemzőbb ekorbeli formációkat említsük. („Városi nő portréja", „Az apostolok szétküldése" stb.)... Idézet Pap Gábor: A feketétől a fehérig — Tóth Menyhért zarándokútja című tanulmányából. Megjelent: 1995-ben a Képíró bölcs — Tóth menyhért című könyvben (126. oldal). Kiadta Sztélé kiadó. Felelős kiadó: Szabó Antónia.

Sárosi Zoltán

Csontkovács tanfolyam Időpont: 2009. február 21-22. szombat-vasárnap, 9-17 óráig Helyszín: Budapest IV. ker. Kassai utca, 56-58/b. I. em. 5. (Élet Virága Egészség Sziget)

Tanfolyamvezető: Váradi Tamás természetgyógyász Tanfolyam díja: 15 000 Ft Jelentkezés: 06 (20) 496-6827-as telefonszámon A tanfolyamra mindenki hozzon magával polifoom szivacsot, kényelmes öltözéket

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

9


2009.02.08.

22:15

Page 10

10

Dobogó

HOLLÓS MÁTYÁS VÉN BUDÁJA... Kutatási rajzolatok a Pilis térségében VETRÁB JÓZSEF KADOCSA „Völgyben él a gyáva kor s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg, ha olykor felpillant” Petőfi Sándor Immár öt és félszáz az esztendők futása, hogy dicsőséges kerál urunk: Mátyás, a törökverő hős, János úr, jellemben, s szép erényekben megerősödött ifjabb sarja, a Szentkorona és a nemes skytha magyari nemzet által trónra emeltetett abban a korban, amelyben a nemzet testét ragadozza vala az külső-, s belső ellen: napnyugat felöl Frigyes bécsi herceg, német-római koronázó fejedelem ragadja el várainkat, Giskra a cseh rabló csapataival Felső-Magyarország-i várainkba üti vala bé magát, s délről az terek támadja az Szentkorona testét. Az magyarországi urak pártütő ligái az királyi méltóságra támadva idegen, polyák királyt hoznának bé országunkban az nemzeti király ellenében. A fiatal, művelt, a diplomáciában és hadakban jártas királynak úrrá kellett lennie a nehézségeken és újra erős, központi nagyhatalmat kellett kiépítenie az európai földrész közepén: Hungáriában, vagy ahogy akkor nevezték a renaissance költők: Pannoniában. Erős kézzel látott hozzá; létrehozta az első hivatásos, állandó hadsereget: a Fekete sereget, amely a Szent Korona rendelkezésére állt — kiegészítve a zászlósurak bandériumaival — a honvédelem céljára. Adórendszerével megteremtette serege fenntartásának gazdasági alapjait. Kiveri a cseheket Felvidékről, akik már a nógrádi részeket fenyegették. Új aranypénzt veretett, amely az akkori világ legelfogadottabb fizetőeszközévé vált a külhoni kereskedelmi bankházak között. A magyar nemzet áldozatkészségének köszönhetően 80 000 aranyért visszaváltja a Visegrádról 1440ben ellopott beavató Szentkoronát a habsburgoktól, és a klenódiumok együtt létének köszönhetően 1464. nagypéntekén jogérvényesen megkoronázza őt a nemes nemzet. Életre hívja a koronaőrséget. Kiépítteti a déli végvárrendszert, ellátja katonával, felszereli hadi anyaggal. Hadvezérei győztes ütközeteket vívnak a török hadtestekkel. Mátyás király fő célja a török végleges kiűzése az európai hadszínterekről. Minden diplomáciai törekvése és hadi vállalkozása erre irányul. Bécset elfoglalja 1485-ben, és királyi udvarával innen kormányozza birodalmát, öt éven keresztül, korai haláláig. E rövid életrajzolatot követően ismerjük meg Corvin Mátyás fényes terveit Magyarország királyi központjának felvirágoztatására. A szkíta királyok ősi Budáját teszi meg országa és a Szentkorona országainak első városává: szakrális székhelyévé. Arra nézvést, hogy hol fekszik, földrajzi értelemben, az ősi Buda hegyi vára, amely nem azonos a ma Budának nevezett pesti Új-he-

gyi várral, annak renaissance palotájával és a várdomb dél-keleti részén 1245-ben — IV. Béla király úr által építtetni indult — középkori lakótorony védfallal erődített romjaival, amelynek nagy része a földfelszín alatt található és korunkban Helytörténeti Múzeumként látogatható, új irányt kell szabnunk. A ma Budának nevezett vár és a hozzáépítetett város (civitas) 1255-re népesítetett be, vált élő királyi várossá, ahogyan említett király, IV. Béla úr, okleveléből értesülünk: „…a többi — királyság megfelelő védelmére szolgáló — vár közt az, amelyet a pesti Új-hegyen építettünk, zsúfolt az emberek népes sokadalmától.“ („…inter alia Castra, defensioni regni congrua in Monte Pestiensi Castrum quoddam extrui fecimus, refertum multitudine hominum numerosa.”)1 A terület felkutatásához segítségül kínálkoznak az írott források útmutatásai, ezek értelmezése és a területkutatás eredményei. Vegyük vizsgálat alá azokat a leírásokban lévő ismérveket, amelyek — vélhetően — célhoz vezetnek. Oláh Miklós (1493-1568) magyar főpap Bruxelles-ben írt latin nyelvű munkájában, melynek címe: Hungaria, leírja a királyi belső terület határát; „Haec sylva, quae ex arcis nomine denominatur, in ripa adversi Danubii ad zephirum retrahitur in spacio duorum miliarium nostratium… — Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek, (Marostól, melyet az időben németek laktak) a Duna szemközti partján nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén, van egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy — a lejtőin szőlős kertek húzódnak —, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik. — Exurgit hinc mons, cuius in latere vineae porriguntur, arci et civitati Strigonio imminens.“2 E tudósítás alapján kijelölhetjük azt a területet, amely a királyi központ belső, s ezáltal a külső, periferialis, területét is jelzi a Pilis egységén belül. Oláh Miklós Dömös prépostságát veszi kiinduló középpontnak, innét egyenlő sugarú félkört húzva, amelynek egyik végpontja Visegrád, a másik a Sashegy rajzolódik ki a PeLES a napnyugati-, és naptámadati szélein kiépített királyi központokkal. Figyelmezzünk arra, hogy Oláh Miklós fenti közlésében a mai Esztergom illetve a fölé tornyosuló hegy, Szent György hegye, nem tartozik közvetlenül a királyi központhoz. Innen továbblépve vizsgáljuk meg Evlia Cselebi török világutazó XVII. századi leírását a török által uralt Budáról: — „…Körülete tízezer lépés; a Kizil szerájtól (Veres palota) az Ova-kapuig kettős, vastag és erős fal van, a többi helyeken egyszeres fal van. De oly tömött és erős építkezésű fal, hogy fölötte két kocsi egymás mellett elmehet és lovakkal dsiridet


2009.02.08.

22:15

Page 11

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM lehet játszani; …56 láb széles; erős építkezés ez.” — néhány sorral alább — „…E palotára nézve Gürz-Eliász hegye a magaslat. E magaslatok ellen való védekezés czéljából a palota keleti oldala előtt kettős, erős várfal van. Ezen az oldalon, a nagy bástyák fölött negyvenötven darab kiálló ágyú van. Ámde Muhabat dombja igazán magaslat s az ellenség a várat mindig arról az oldalról támadja.” — továbbá — „A Kizil Elma palotájától délkeleti irányba, felülről lefelé a palota alatt elmenvén, kettős erős fal között, tíz darab katonaháznál… A kapun belül egy bástya van, mely az összes budai bástyáknál nagyobb. Gog és Magog bástyáihoz hasonló bástya ez, a mely fölött 500 lovas dsiridet játszhatik…E bástyához hét aga és száz katona van őrségül kirendelve. ...E bástyán kívül …nagy gödör és sziklába vágott széles árok van. ...A Duna partján, Buda völgyében, egy tágas síkon, éppen ezer házból álló virágzó kül-város.” 3 Értelmezzük a leírást egy kicsit! Buda vár: hegyi erősség, amelyet tagolt, hegyi magaslatok vesznek körbe. A magyar király palotájától kiindulva északi irányban húzódva kettős építésű, vastag fal, illetve negyvenötven ágyú védelmezi a várat a keleti — a Cselebi által — Gürz-Eliáz hegyének nevezett magaslatról történő esetleges támadás ellen. A vár falai a többi irányt véve figyelembe egyszeres építésű, ámde erős és széles építmények, ha a metrikus rendszerben tekintjük, megközelítőleg 17,7 m vastagságúak. — Mivel a vár keleti része oly’ megerősített (kétszeres fal és 40-50 ágyú védelmezi), hogy az ellenség egy másik magaslatról (Muhabat dombjáról) szokta támadni. Budát dél-keletről egy óriási bástya és sziklába vágott árok védelmezi, amely alatt egy ezer házból álló

Gürz-Eliaz hegye ma Ősbuda várhegyéről nézve

külváros fekszik és nyúlik el Buda völgyében szélesen a Dunáig. — Ezek a domborzati viszonyok kizárják a mai Buda körzetét. — Még közelebb kerülhetünk a régi királyi székhely helyszínéhez, ha figyelmesen elolvassuk és értelmezzük Heltai Gáspár idevonatkozó leírását Mátyás király nagyszerű építkezési tervéről, amelynek lényege, hogy Buda várától északi irányban, a Dunától

11

Nyugati bástyafal maradvány

délre egy 40 ezer főt befogadó, bentlakásos, önellátó diákvárost: Universitast akart létrehozni, amelynek földmunkálatai, sáncai még a nagy uralkodó halála után 70 évvel is láthatóak voltak. Az egyetem fölött hidat akart átvezetni Budáról, faragott kövekből, át a Dunán Pest felett, egy magas sziklára építendő erős várba. — Heltai Gáspár saját szemével látta a tervrajzot, amit Brodarics István szerémi püspök tárt fel előtte. — Ezen ismeretek birtokában gondoljuk el: A Pilis térségén belül hol folyik a Duna folyam nyugatról keletre és mekkora területre lett volna szüksége egy ilyen nagy — az akkori idők legnagyobb — diákvárosának, megítélésem szerint, legalább fél magyar mérföldre, azaz 4,2 km távolságra a Duna ezüst szalagjától délre, hegyektől övezetten találhatnánk rá Ősbuda várhegyére. A várfalak a járószintig lerombolva, termékeny földréteg alatt, lombok takarásában nyugszanak, de a robbanás következtében a mélybe hullott faltöredékek, tekintélyes falszakaszok jelzik a pusztítás tényét és az Apostoli Magyar Királyság központjának, várainak, városainak végleges elpusztítására irányuló törekvést. Felfedező utunkon e pontig jutván vallassuk meg jó Corvin Mátyás királyunk 1469 után keletkezet oklevelének betűit: „…De nem kis gondot okoz a határok szűkössége, amelyekből annyi van, amennyit a falak magukba zárnak, azok fenntartására pedig, melyek a falakon kívül esnek, csekély mód van. Mi tehát a várost, mely a királyi méltóság székhelye és trónusa, királyságunk feje és – ítéletünk szerint – népünk üdve, mivel e földben olyan orvosság rejtezik a betegek számára, amely az egészségeseknek is enyhet ad, az egyéb adományok között, melyekkel ezt romjaiból föltámasztjuk, elsőként földekkel ajándékozzuk


12

2009.02.08.

22:15

Page 12

Dobogó

meg. Sassadnak hívják azt a földet vagy pusztát — ez Pilis vármegyében fekszik és ahol mostanáig fennmaradt egy kőtemplom —, melyet művelt és műveletlen szántóföldekkel, ugyanakkorákkal, mint amikor a visegrádi várhoz tartozott, ugyanattól a vártól elválasztva ehhez a mi Buda városunkhoz kapcsolunk. — (Nosigitur – ipsam, que est sedes et solium regie dignitatis, caputque Regni nostri, et ut ita dicamus, salus et recreatio populi; siquidem in ea sola invenitur quod languidis remedium, quod sanis prestet solacium: inter alia donaria, quibus de ruinis suis relevetur, primum terris remunerare statuimus. Terra vero seu predium est Sassad, quod in Comitatu Pilisiensi adjacet, in cujusque facie adhuc manet ecclesia lapidea, quod — cum ejusdem terris arabilibus, cultis et incultis, sub iisdem terminis et metis, quibus ad Castrum Wisegradiense tenebatur, ab codem Castro segregando, eidem Civitati nostre Budensi annectimus.)“4 Vessünk számot eddigi ismereteinkkel: — Ősbuda vára Mátyás idejében „romjaiból föltámasztatott” a nagy király által, és a véle szomszédos Visegrád várához tartozó Sasad nevű földterületének a megművelt és megműveletlen földjei Buda város birtokába iktattak. E földön található egy kőtemplom. Figyelem, nem Alba Ecclesia-ról (Mária Fehéregyházáról) van szó! Arról az ősi városról teszünk bizonyságot, amelyről Szulejmán szultán hadinaplójában, az 1526. év szeptember 10. napján ilyentén tesz említést: — „Az állam oszlopai, a birodalom előkelői, a ruméliai és anatóliai bégek mindnyájan a trón elé járultak, és kezet csókoltak a padisahnak. Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700 esztendő múlt el.” 5

Összegezve az eddig elmondottakat, nagy valószínűséggel állapítható meg, hogy a nagytekintélyű magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás, a Visegrád körzetében lévő ősi Budavárat romjaiból feltámasztva a Magyar Királyság legfőbb városává, székévé tette s egyéb javak kíséretében a Visegrádhoz tartozó Sassad földjével gazdagította. A várost idegen szemektől távol tartva Visegrádon építetett fényes, függőkertes palotát, ahol a külhonból érkező, diplomáciai ügyekben jártas követeket fogadta. Oláh Miklós zágrábi püspök, majd koronázó esztergomi érsek fent említett Hungária című művében olvashatjuk Mátyás visegrádi palotájának szemléletes leírását és egy anekdotát a követjárás nehézségeiről. Megtudhattuk azt is, hogy Pest városa északra a Duna bal partján feküdt a XV. század második felében, légvonalban, mintegy 5-6 km-re az ősi pilisi Budavártól. Ez a leírás viszont felveti a kérdést: Vajon ahogyan a Budák esetében történt, több Pest nevű város is létezett abban az időben? — Gondoljunk a Pesti Újhegyi várra, amit IV. Béla építetett. Isteni akaratból a Pilis felfedi rejtélyes titkát.

Idézett irodalom: 1.

Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története. Pest 1868. 90. old.

2.

Oláh Miklós: Hungária VII. fejezet. Osiris Kiadó, 2000. Budapest

3. Evlia Cselebi: Egy török világutazó magyarországi utazásai Akadémia Kiadó, 1907. Budapest

4.

Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története/ Pest 1868. 211. old.

5.

Szulejmán szultán hadinaplója 1526. év.

Felhívás! Ha önnek fontos a magyar kultúra, a magyar művelődés és a hagyomány, szeretne hozzájárulni a tradícionális értékek terjesztéséhez, akkor figyelmébe ajánlom alapítványunkat, amely ezen értékek terjesztését, megőrzését és megismertetését tűzte ki céljául. Szeretnénk szép környezetben Népmese és Kultúrális Múzeumot létesíteni állandó kiállítással, ahol gyermekek és más érdeklődők ismerhetik meg a magyar népmesekultúra és népi hagyományok magas szintű és sokak által nem ismert értékeit. Amennyiben támogatni kívánja erőfeszítéseinket, vagy esetleg kérdései vannak az alapítvánnyal és tevékenységével kapcsolatban, köszönettel vesszük hozzájárulását, és állunk rendelkezésére.

Emese Kis Csillaga Kultúrális Alapítvány Számlaszám: 11600006-00000000-29130254 Elérhetőség: [email protected], 06 (20) 910-7864


2009.02.08.

22:15

Page 13


13

Szentek legendái - legendák szentjei

Szent Balázs FELLEGI BÉLA Ünnepének napja: február 3. Szent Balázs orvos és püspök volt, születési helye ismeretlen, meghalt 316. február 3-án, az örmény Sivas városban (ma Törökország területén található) Életéről nagyon keveset lehet tudni, püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok (oroszlánok, tigrisek, medvék, farkasok) őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki. 316-ban újra kitört a keresztényüldözés a város római helytartója elfogatta és bíróság elé állította a püspököt. A vadállatokból álló „testőrsége“ meg tudta volna őt védeni, de Ő önként ment elfogóival. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták és siralomházba került. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték. Tisztelete már rögtön halála után megkezdődött,a keleti egyházban a VI. századtól, a nyugatiban pedig IX. századtól tisztelik a torokbajok ellen védő szentként. Ereklyéit sok városban: Taranto,

Trier, Párizs, Raguza őrzik, az utóbbi városnak védőszentje is lett. Templomok épültek tiszteletére, úgy Konstantinápolyban, mint Rómában is. Mivel egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítő szent közé sorolták. Balázs rendszerint püspöki öltözetben, vagy palástban ábrázolják, pásztorbottal és keresztbe illesztett gyertyákkal. Szent Balázshoz főként betegségek esetében imádkoztak és imádkozna segítségért, emiatt az orvosok védőszentje, továbbá védőszentje a takácsoknak, a szélmolnároknak, és a fúvós muzsikusoknak is. Időjelző szentként is tisztelik, ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Ugyanakkor az állatok oltalmazójaként is tisztelik, mint aki távol tartja a farkasokat a nyájaktól. Szent Balázs életéhez számos csoda és legenda fűződik, legtöbbet emlegetett tette, egy özvegyaszszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Az asszony hálából, ételt és gyertyát vitt a szentéletű püspöknek. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap, két gyertyát tart a hívők álla alá, és e szavak kíséretében „Szent Balázs püspök és vértanú, közbenjárására, szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és mindenmás bajtól“, — megáldja őket. Kivégzéséhez is legenda fűződik: amikor először vízbefojtás általi halálra ítélték, és egy tóba akarták volna vetni, Balázs a következőket tette: a partra érve rövid áldást adott a tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált, ott megfordult és barátságosan felszólította bíráit, kövessék őt a vízen járva (65 férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt) Szent Balázs a középkorban a di-

ákok egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték innen ered a Balázs-járás az iskolás gyermekek házról-házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. A legtöbb helyen a Balázsolók, ezt a köszöntőt énekelték: „A Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja Többször is hogy megérhessük, az úristen adja Kérjük ajándékát, a szent áldomását Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását...“

Balázs-járás A Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben szokás volt a Balázs-járás. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg – fején papírsüveggel, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát. A Balázs-járás, akárcsak a március 12-i Gergely-járás, a soványpénzű tanítók jövedelemkiegészítését jelentette, amit gyakran díjlevelükbe is belefoglaltak. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket.


14

2009.02.08.

22:15

Page 14

Dobogó

A Habsburgok zsidó származása A Pesti Napló 1930-as számából idézünk. ZILAHI LÁSZLÓ A Pesti Napló karácsonyi és újévi számában rendkívül érdekes közleményt olvashattak a budapesti fajvédők (ha ugyan olvassák a Miklós Andorék lapját), amelyben, prágai tudósítás alapján Masaryk elnöknek egy nyilatkozatáról volt szó. Masaryk elnök írók és újságírók körében a faji kérdésről beszélt. Abból, amit Masaryk mondott, a Pesti Napló számára egyetlen mondat volt csupán érdekes: Masaryk megemlítette ugyanis, hogy a Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert Meyer-féle Konversationslexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét, és meg is semmisíttette ezt a felvásárolt kiadást azért, mert az állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak. Persze, lehetne beszélni arról, hogy a mai magyar világban a Habsburg családnak nem kellene anyagi áldozatokat hoznia a lexikon megvásárlására és megsemmisítésére, mert a magyar uralkodó osztály fajvédő mentalitása mellett igen egyszerűen a királyi család ellen elkövetett becsületsértés vagy halottgyalázás címén a független magyar bíróság rendelné el az ország területén található összes Meyer-lexikon-példányok elkobzását és megsemmisítését. Kissé tisztultabb felfogással arról is lehetne beszélni, hogy a Habsburgok valószínűleg sohase áldoztak volna egy árva forintot sem a lexikonpéldányok felvásárlására, ha a tulajdon családfájukat kellőképpen ismerve nem tudták volna, hogy a zsidó származás foltja valóban menthetetlenül rajtuk tapad, úgy, hogy ettől csakis állhatatos hallgatással lehet szabadulni. Minderről azonban ne legyen itt szó. Hanem lássuk: mi volt hát a Habsburg-család zsidó származásáról abban a felvásárolt lexikonkiadásban. Masaryk, aki nemcsak politikus, hanem tudós is, a tudós pontosságával és óvatosságával hozzátette fenti kijelentéséhez, hogy ő a felvásárolt lexikon kiadást sohasem látta és ezért nem is tudja, helyes-e és igaz-e a lexikon előadása a Habsburgok származásáról. E sorok írója azonban felkutatta az elkobzott lexikonkiadásnak egy példányát. A Meyer-féle Konversationslexikon negyedik kiadásáról van szó, amely 1887-ben jelent meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon (felülről számított 8. sor) szó szerint a következő mondatok állnak: „A Habsburgok leszármazását a ház későbbi történetírói a XIII. és XIV. században a római Pierleonecsaládtól vezették le, amely családból a XII. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a

Habsburgok őseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt.“ Itt meg is lehetne állni, mert a Meyer-féle lexikon történelmi adatait a történettudomány szempontjából kifogástalanoknak szokás tartani. A Habsburg-család zsidó leszármazásának kérdése ezzel elintézettnek volna tekinthető. Azonban menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük meg azt a lépést is, amit Masaryk elnök nem tett meg, mert nem látta a lexikon szövegét; ellenőrizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon előadása a Habsburgok származásáról? Erre nézve, miután egy középkori római nemzetség történetéről, a Pierleone család származásfájáról van szó, forduljunk egyenesen ahhoz a forráshoz, amely a középkori Róma történetére nézve a legnagyobb elismert tekintély, olyan tekintély, amelyet eddig soha senki nem vont kétségbe: forduljunk Gregoroviushoz. Ferdinand Gregorovius: Róma városának története a középkorban című grandiózus, minden emberi kort túlélő munkájában, eltekintve későbbi részektől, a VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás 1097-1103 oldalait.) Ebből a fejezetből a következőket tudjuk meg: A római zsidók Pompeius óta a Trastevere városrészben éltek, ghettói elzártságban, nyomorult viszonyok között. A VIII. és IX. században sikerült valamelyes hatalomhoz jutniuk, mert Róma legjobb orvosai és pénzváltói (bankárai) zsidók voltak. IX. Leo pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék legfőbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezője. A pápa nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leo pápa keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leo névre. A kitért zsidó bankár Leo fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a legelőkelőbb rómaiakhoz adta férjhez, ő maga pedig — mint Gregorovius írja — a renegát fanatizmusával és okos számításával Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott. A fiát Petrus Leonis olaszul: Pierleone névre keresztelték. Ez a Pierleone, akiről azután később az egész családot nevezték — Pierleone lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt, rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erőd parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája katonai védelmezője és őrzője lett a pápának,


2009.02.08.

22:15

Page 15

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM akinek egyúttal pénzügyileg hitelezője is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg. Természetesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone protekciójá" — Gregorovius használja ezt a szót — a nép ellenben gyűlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint parvenüt. Ezek után szószerint így ír Gregorovius: „A pápák barátsága, a családi összeköttetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatalma olyan hamar fátyolt borítottak a jövevény Pierleonek zsidó származására, hogy a család hamarosan mint a Város egyik legfönségesebb hercegi nemzetsége tett szert hírnévre. Már Leo (a zsidó bankár fia) óta a Rómaiak Konzula címet viselték, olyan büszkén és természetesen, mint a legősibb patríciusok. Viszálykodtak a Frangipaniakkal, mert ez utóbbiak most önzésből és gyűlölségből császárpártiak és ghibellinek voltak, míg a Pierleonek a pápai párt vezérei. Mindkét ellenséges nemzetségnek egy-egy Leo volt az alapítója és mindkét nemzetség ugyanabban az időben virágzott fel. Később azt mesélték, hogy úgy a Frangipaniak mint a Pierleonek az Aniciusoktól származnak. A XV. században azt beszélték, hogy a Pierleone család egy tagjának, Massimo Pierleonenak két testvére, két úgynevezett Aventinusi gróf, Németországba vándorolt és ott a Habsburg-házat alapította. Még maguk az osztrák császárok is megtisztelve érezték magukat, hogy a Pierleone-nemzetség rokonai lehetnek, míg aztán a Habsburgok felfedezték, hogy ebben az esetben bizony a római ghettóban kell keresni az őseiket. Elmondjuk még Gregorovius nyomán, hogy Petrus Leo (Pierleone maga) 1128. júniusában halt meg. Nagy pompával temették el. Az akkori pápák síremlékei elpusztultak, ellenben ennek a zsidó Crassusnak mauzóleumát csodálatosan épen megőrizte a véletlen — mint Gregorovius mondja. A római Szent Pál-templom kolostorudvarán áll egy óriási márványkoporsó, Pierleone koporsója: a sírfelirat „igazi zsidó módra azt mondja el róla, hogy mennyire páratlanul és mérhetetlenül nagy ember volt Pierleone úgy gazdagságát, mint gyermekeinek számát tekintve.“ Népes család maradt utána, még pedig igen szerencsés család, mert egyik fia Gregorovius szerint pápa, egy másik fia római patrícius lett, egy leánya pedig Rogeriusnak, Szicília királyának felesége. Az a fia, amelyik később pápa lett, ugyanabban a római városrészben, Trasteverében, lett bíbornok (1120 decemberében), amelyből a zsidó család származott. A pápai trónt a zsidó bankár unokája II. Ince pápával szemben karddal hódította meg. Testvérei, Leo, Jordán, Rogerius és Huguizon segítségével, valamint számos adójának fegyveres segítségével megrohanta a Szent Péter templomot, feltörte a kaput, pápává avattatta magát, megrohanta a Lateránt, beleült az ottani pápai székbe, megrohanta a Santa Maria Maggioret és lefoglalta az egyházi kincseket. II. Anakletus néven lett pápa ez az arany meteor (mint Gregorovius nevezi), aki szórta a pénzt a sóvár kezek ezrei felé. És a tömegkörmenetek-

15

nél, amiket Anakletus Pierleone pápa tartott, „ott látjuk a zsidók zsinagógáját, a Chromatius-palota előtt sorakozik a zsidók gyülekezete, élén a rabbival, aki a pentateuch nagy, eltakart tekercsét tartja kezében-és elgondolhatjuk, hogy soha még semmiféle pápát nem köszöntöttek Izrael gyermekei a kárörvendő szerencsekívánatoknak olyan őszinte himnuszaival, mint ezt a pápát.“ A legérdekesebb azonban az, hogy az ellenpápa, II. Ince, ugyancsak trasteverei zsidó unoka volt, akárcsak maga Pierleone-Anakletus. És amikor Ince pápának menekülnie kellett Anakletus pápa elől, akkor II. Ince "trasteverei egykori hitsorsosainak tornyaiba" vonult vissza (Gregorovius). A sors nemsokára úgy fordult, hogy a császárság és a katolikus világ Ince pápának kedvezett. Neki elnézték zsidó származását, ellenben Anakletussal szemben egyszerre csak „tele megvetéssel jutott eszébe a világnak a Pierleonek zsidó származása.“ Római hatalmát nyolc éven át megtartotta sógorának, Rogeriusnak, segítségével, akit ennek fejében Szicília királlyá koronázott. A harc 1138. január 25- én bekövetkezett halálával ért véget. Az ellenpápa, II. Ince, újra bevonult Rómába, fogadta Pierleone Anakletus testvéreinek hódolását, békét kötött velük, megerősítette őket a pápai udvarnál viselt tisztségeikben és hatalmukban, s nemsokára Rogerius király is az ő pártjára állott. Ezzel úgy fiági, mint leányági részen minden korra végleg meg volt alapozva a Pierleonek előkelősége és hatalma. A Habsburgoknak immár nem volt okuk szégyenkezni a rokonság miatt. Gregoroviusnak ez az előadása elegendő világosságot derít a Pierleone család és a Habsburgok rokonságára — magyarul: a Habsburgok zsidó származásának kérdésére. Így kerekedik ki a felvásárolt MeyerLexikon szűkszavú képe, így nyernek világosságot Masaryk szavai, így nyer jelentőséget a Pesti Napló rövid prágai távirata. Ez a jelentőség, immár becsületes magyar fajvédő szemmel tekintve, abban áll: A fajvédő mentalitás zsidónak minősít mindenkit, akinek családfájában csak egyetlen csepp zsidó vér is kimutatható. Más, kevésbé szigorú szemléleti módok nem ragaszkodnak ennek a csepp zsidó vérnek a kimutatásához, hanem azt mondják: a fajvédő mentalitás lehet bár igen célravezető eszköz, mint egy a magyar uralkodó osztály hatalmának alátámasztását és igazolását segítő politikai elmélet, ellenben mint tudományos elmélet: ostobaság, mert hiszen ki és hol állapíthatná meg évezredek során a fajok keveredésének határait?! A fajvédő elmélet azonban ragaszkodik ahhoz a bizonyos kimutatandó csepp zsidó vérhez. Nos, a Habsburg család esetében, úgy vehetjük, ez a bizonyos kimutatandó csepp a történettudomány mai eszközeivel éppen eléggé ki van mutatva. Hogy ebből a kimutatásból aztán a fajvédők milyen gyakorlati fajvédelmi következtetéseket vonnak le a Habsburgokkal szemben, azt intézzék el részben egymás között, részben a legitimistákkal és Serédi hercegprímással.


2009.02.08.

22:15

Page 16

16

Dobogó

Őshagyományunk sebezhetősége TÓTH FERENC „Ha most feltámadna s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.” (Arany János: Toldi) Mit jelent az, hogy őshagyomány, és mitől „ős”? Ahogy a személyesen ismert felmenőinket sem illendő ősöknek nevezni, vagy az ismert történelmi korokhoz és személyekhez kötődően keletkezett vallások egyikét sem nevezhetjük ősvallásnak, úgy őshagyománynak is csak az időtlen múltban létrejött szokásainkat és törvényeinket tekinthetjük. A nyakunkon ülő, tudósnak álcázott szellemi zsoldosok, vagy döntéshozónak álcázott birodalmi helytartók mindent megtesznek, hogy saját őshagyományainkat ne ismerhessük meg, illetve, hogy kedvünk se legyen azokat megismerni. Az őseinket lejáratni szándékozó „tananyagok” azonban annyira ellentmondásosak, átlátszóak és arcátlanok, hogy egyre többen kapunk kedvet a nyomozáshoz, az igazság kiderítéséhez. Mert ha ennyire titkolják előlünk a múltunkat, akkor várhatóan nagyon érdekes dolgokra fogunk bukkanni. Nekiálltunk hát keresni.

Amit találtunk, az minden várakozásunkat felülmúlta: eleven ősnyelvet beszélünk, sokak szerint a „teremtés nyelvét”, és Eurázsiában szinte bárhol kezdjük keresni az őshazánkat, mindenhol meg is találjuk (Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I-III.; Mesterházy Zsolt: A magyar ókor I-II.; Varga Csaba: A kőkor élő nyelve). Őseink biztos tudással alakították a tájat, a domborzatot, segítették a vizek járását (Tóth

József: Épített tájak a Kárpát-medencében; Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása; Molnár Géza: A Tiszánál). Jobban értették a csillagok üzenetét, Ég és Föld, idő és tér kapcsolatát, mint a mai tudomány (Pap Gábor: Mag hó alatt, Hazatalálás; Bakos Attila: A Duna evangéliuma), vitézeink bámulatos képességű harcművészek voltak, hadvezéreink számtalanszor térdre kényszerítették Rómát és Bizáncot (Kálti Márk: Képes Krónika, Mahmúd Terdzsüman: Tárih-i Üngürüsz). Táltosaink beszélték az állatok, növények, szelek és vizek nyelvét. Ha akarták, szélviharral utaztak, ha akarták, vihart idézve rádöntötték a házat az arra rászolgáló emberekre; olvastak az emberek gondolataiban, beavatottként biztos tudással hívták segítségül bajban a szellemvilág lényeit, és még sorolhatnánk (Polner Zoltán: Csillagok tornácán – Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők; Máté Imre: Yotengrit I-III.). A Teremtő üzenetének megértéséhez azonban nem kell táltosnak születnünk, csak hagynunk kell szabadon rajzolni a gyermekeinket, és megdöbbenve láthatjuk a papírra varázsolt ősképeket (Molnár V. József: Örökség). Ha pedig odafigyelünk Végvári Józsefre, megtudhatjuk, hogy a különböző nyelvek birtokos szerkezetei vagy birtokos esetei nagy biztonsággal elárulják, mennyire gyarmatosító, rabló hajlamú az adott nép. Nálunk sokszor annyiféle nyelvtani eset van, mint az indoeurópaiaknál, a birtokos és részes eset mégis egy és ugyanaz. Tehát az anyatejjel szívjuk magunkba a Törvényt, hogy csak részesei vagyunk a Földnek és Isten áldásainak, nem pedig urai és tulajdonosai. A felsorolás még a jéghegy csúcsának sem nevezhető, inkább csak ízelítő, hogy mi mindenre bukkanhatunk, ha betérünk egy magyar szellemiségű könyvesboltba. Ahhoz azonban, hogy őshagyományunk erkölcsi alapjait megismerjük, még ennyit sem kell fáradoznunk. Elég, ha népmeséink legjavát megismerjük (Almafi; Fehérlófia; Az Égigérő Fa; Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető; Ludas Matyi stb.), már ezekből megtudhatjuk a „parancsolatokat”: oszd meg ennivalódat, ruhádat, hajlékodat a rászorulóval, segíts a bajbajutottakon, ne félj se a túlerőtől se a haláltól, szállj szembe a zsarnoksággal, és végül – miután győztél, és elnyerted a királylány kezét és a fele királyságot – tégy jót még az irigyeiddel, elárulóiddal is. Mennyire más világ ez, mint a nyomorban fogant indoeurópai lélek Jancsijának és Juliskájának élet-halál harca a gyermekhúsra áhítozó felnőttek ellen! (Ugye emlékszünk: azért szöktek világgá, mert a szüleik meg akarták enni őket, és azért lökték be a banyát a kemencébe, mert a banya is


2009.02.08.

22:15

Page 17

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM az ő húsukkal akarta csillapítani az éhét…) Piroska, Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke vagy Holle anyó története ugyanígy nem az erkölcsileg megbukott testvérek, társak felemeléséről szól, hanem kíméletlen kenyérharcról, vagy egyszerűen a „jó” jutalmazásáról és a „rossz” bűnhődéséről. A Csizmás Kandúr pedig egyszerűen a csalás felmagasztalása. Félreértés ne essék: az említett indoeurópai (vagy azzá vált) mesék a történelem során a magyar népmesekincsnek is részei lettek, de idegen jellegüket máig megőrizték! Gondoljunk bele: Romolusz és Rémusz, vagy Káin és Ábel népei ilyen meséken nőttek fel évezredeken keresztül. Önmagukból kiindulva nem is csoda, ha Hunor és Magor népeinek erkölcsrendjét és tudását fenyegetőnek érezték. El se tudták képzelni, hogy valakinek megvan az oka a bosszúra, van hozzá hatalma és tudása is, mégsem él vele. Ismerjük, hogy milyen módszerekkel irtották ki, vagy sorvasztották el ezt a tudást (Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció). A felkapaszkodó „új világrend” eszköztárában voltak politikai cselszövések, megvesztegetés, „szent háborúk”, besúgóhálózat, inkvizíció, nyilvános, megalázó kivégzések, megfélemlítő kínzások, csonkítások, megbélyegzés, kiátkozás, tömeges áttelepítések, kötelező részvétel a miséken (agymosás egy életen át), idegen eszmék és „szakértők” folyamatos behozatala, tájrombolás, környezetpusztítás, a közösségek szétmorzsolása, a múlt átírása és a jövő megmérgezése. Kis utánajárással azt is megtudhatjuk, hogy a Természettől és a Teremtőtől rettegő, beteg lelkű, torz világképű, természetellenes észjárású, „isteninek” nevezett emberi kinyilatkoztatásokban vakon hívő, saját létalapjukat is felélő érdekcsoportok irányították és pénzelték ezt a több ezer éves irtóhadjáratot. Hadd idézzem újra Mesterházy Zsolt fent említett könyvének címét sokatmondó alcímével együtt: „A magyar ókor – A nagy ókori világháború és a Róma-szindróma (avagy az indoeurópai történetírás cáfolata)”. A nagy ókori világháborúban az Eurázsiát összefüggően belakó ragozó nyelvű ősnép vívta – kezdetben dicsőséges, majd egyre kilátástalanabb – élet-halál harcát a mind népesebbé váló indoeurópai és sémi népekkel. Honnan jöttek ezek a nem ragozó nyelvű tömegek? Hisz akárhol is keresték eddig az indoeurópai vagy sémi régészek saját őshazájukat, mindenhol a ragozó nyelvű ősnép nyomaira bukkantak. Mesterházy Zsolt művének elolvasása után már tudjuk a választ: sehonnan se jöttek, de sokfelé létrejöhettek. Sehonnaivá nyomorított, gyökerét vesztett, erőszakosan összekevert, lényegesen eltérő nyelveket beszélő néptömegek szoktak kialakítani olyan leegyszerűsített, közös nyelvet, amelyből eltűnik minden hangulati árnyalat, eltűnik a nyelvet költőibbé tevő ragozás is, és csak a közvetlen túlélést szolgáló nyelvi elemek maradnak meg. Miután kialakul ez az új keveréknyelv, az egymást követő nemzedékek ajkán színesedni kezd ugyan, de az eredeti nyelvek költői színvonalát évszázadok alatt sem képes utolérni. Ha elolvassuk a

17

Világhálón a „pidgin languages” címszó alatt írottakat (http://en.wikipedia.org/wiki/Pidgin), megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy az angol nyelvészek – miközben részletesen leírják a zagyvanyelvek létrejöttének és fejlődésének törvényszerűségeit saját gyarmataik összekevert néptömegeit elemezve – észre sem veszik, hogy a tulajdon anyanyelvük is ugyanazon jellegzetességeket mutatja. Nem véletlenül. A mai indoeurópai nyelvek elődei is keveréknyelvekként kezdték új életüket vagy a római időkben, vagy akár sokkal korábban, de az ősműveltség ragozó nyelveihez képest mégis újnak számítanak. Tehát a természeti csapások, a háborúk és a birodalmi politika mindenkori vesztesei, a társadalomról leszakadó vagy lemorzsolódó, gyökérvesztett, hazátlanná vált tömegek kovácsolódtak új nemzetekké úgy a történelem során, hogy végül világgyarmatosítók lettek, és kielégíthetetlen kapzsisággal és gyűlölettel igyekeznek máig kifosztani és összetörni az ősműveltség szigetszerűen megmaradt bölcsőit. Azt a bölcsőt is, amelyből kizuhantak valaha, ezért tudat alatt meggyűlölték. A bölcső hiába fogadta vissza őket később (lásd a mi őseinket, akik szlávot, oláhot, germánt, zsidót, cigányt egyaránt befogadtak tömegesen), az ősnépek iránti gyűlölet mégis megmaradt. Máté Imre Yotengrit I. című könyvében idézi Bendes József táltost: „Valaha a mi fajtánk lakta keresztül Európát, Szibériától a Ligur-tengerig. Aztán a „döglesők” szétrágtak bennünket, maradtunk is, nem is. Nahát, a döglesőknek szállást adtak őseink, aztán ki is verték őket házaikból!” Azt is megtudjuk Bendes Józseftől, hogy nyelvünk a szavarokról maradt ránk, a rómaiak pedig a szavarokról nevezték el Pannónia fővárosát, a mai Szombathelyt Savaria-nak. Nocsak, a rábaközi táltosemlékezet is Mesterházy Zsolt meredeknek tűnő következtetésit igazolja, hogy mindenfelé saját ragozó nyelvű őseink nyomaival találkozunk? Az indoeurópai és sémi történelem dicsőségesnek nehezen nevezhető kezdetei nagyon hasonlóan bontakoznak ki Varga Csaba könyveiből is (A kőkor élő nyelve, Az angol szókincs magyar szemmel, Ógörög: régies csángó nyelv, stb.), de egy kis szótárazással akár saját magunk is felfedezhetjük a nyelvbe zárt történelem egyes részleteit – valahogy pont fordítva, mint ahogy az iskolában tanítják nekünk. A kapát-kaszát, huszárt-szablyát szláv jövevényszavakként beállító birodalmi tananyag ízzé-porrá törik, ha fellapozzuk Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára című művét (CD-ROM, Arcanum Adatbázis Kft). Ezt a szótárt 1862-ben adta ki a Magyar Tudományos Akadémia! Mi történt azóta az Akadémiával, hogy nem nyomtatták ki újra a szótárt? „Fejlődött, felzárkózott”, azaz gerinctelenül behódolt a mindenkori birodalmi elvárásoknak? A szókincsünk javát elidegenítő nyelvészettel megtámogatott történelemoktatásunk olyan, mintha a bárányoknak a farkasok szemszögéből tanítanánk a természet törvényeit. Trójában a görögök a hősök, Karthágóban a rómaiak. Akkor miért nem hősök a hunok Rómában? Mert a báránykákat úgy kell


18

2009.02.08.

22:15

Page 18

Dobogó

okítani, hogy szégyenkezzenek a szarvaik miatt. Ha ugyanis előfordul nagyritkán, hogy a feldühödött kosok megsebeznek egy-egy farkast, azt bizony a farkasok évezredeken át a bárányok orra alá fogják dörgölni. De hogy ne legyen gyanús a kettős mérce, nem saját maguk hánytorgatják fel a sebeiket, hanem beidomítják a legengedelmesebb bárányokat a farkasok szövegére. Így aztán hitelesebbnek tűnik a ragadozópárti történelemszemlélet a sok jóhiszemű birkának. Úgy tűnik, olyan korszakot élünk, amikor futótűzként terjed a felismerés, hogy mennyire másról szólt számunkra a történelem, mint ahogy láttatni akarják velünk. Igaz, minden szerző másként közelíti meg azt a folyamatot, ami idáig juttatott bennünket, mégis ugyanazokra a következtetésekre jutnak. Mesterházy Zsolt nagy ókori világháborúról ír, Varga Csabánál a peremkultúrák támadnak az ősműveltség ellen, Pap Gábor tanítása szerint a héj esküdött össze a mag ellen, Harsányi Ildikónál a ragadozó állat-ősű népek rabolják ki következetesen a növényevő állatősöktől származó népeket, a rábaközi táltosok a „dögleső népek” nyakunkra szaporodásának veszélyére figyelmeztetnek („Viseld el a jöttet, a másat, de ne tenyészd!”), Andrásfalvy Bertalan és Molnár Géza a tájjal együttműködő ember és az embert tápláló táj tudatos, központilag irányított szétrombolásának történetét tárja elénk, és még sorolhatnánk hosszan a magyar szemszögből megírt műveket. Érdekes nézőpontból mutatja be a fenti folyamat mögöttes erőit Sütő Zoltán: „Paradigma” című könyvében. Sütő Zoltán szerint az „ókultúrát” hatalmas tudású beavatottak irányították, akik tisztában voltak vele, hogy mit szabad megtennünk és mit nem, mi az ember küldetése a Földön, és mi az Élet értelme. A felsőbb szintű beavatottak ma is tökéletesen átlátják az alsóbb beavatási szinteken lévők vágyait, terveit, módszereit, így hazugságok vagy félrevezetés nélkül tudnák a tömeget irányítani. Azért csak tudnák, mert a „történelem” kiverte kezükből a pásztorbotot. Hogy történhetett meg ilyesmi? Úgy, hogy körülbelül háromezer évvel ezelőtt megjelent egy mindenre elszánt, elvetemült érdekcsoport, akik nemet mondtak az ókultúra beavatási hierarchiájára (szent rendjére), majd saját magukat minden különösebb indoklás nélkül „az egyetlen igaz Isten” kiválasztottjának kikiáltva megkezdték a beavatottak elleni, hihetetlenül következetes történelmi irtóhadjáratukat. Ők maguk (akiket Ábrahám, Izsák, Jákob, József és Mózes jelképez) nem érték ugyan el a legfelső beavatottak tudásszintjét, viszont a „sudra” tömegekhez képest ők maguk is beavatottak voltak. A „sudra” nem tudatlan, hanem korlátolt embert jelent. Korlátolt rálátású és felelősségű. Ahogy Hamvas Béla fogalmazta meg „Az archaikus közösség” című írásában: „a szolgaság, a sudra, ahogy a hindu hagyomány mondja, csak a munka mestere, semmi egyéb”. Tehát a sudra akár világhírű atomtudós vagy genetikus is lehet, hisz a mai tudósok többsége is csak az adott szakterület mestere, szemléletében sem-

mi több. Mózes szellemi utódai – a mai tömegfélretájékoztató ipar varázslóihoz hasonlóan – bármire rá tudták venni a saját kis körén túl nem látó tömeget. Még arra is, hogy a tömeg kiirtsa a rálátásban, bölcsességben felette álló beavatottakat, majd a saját soraiból juttasson a beavatottak helyére – teljesen érdemtelenül – szerencsésnek hitt sudrákat. Miután a régi beavatott (tehát az élet lényegét átlátó) vezetők helyére sudrákból lett új urak kerültek (akik ellen már tényleg jogosan lázadnak az elnyomottak), még könnyebb lett a tömegeket saját érdekeik ellen is mozgósítani. Ábrahám és Mózes szellemi örökösei pedig nyugodtan tologathatták és tologathatják a nagy játéktáblán a sudra császárokat, királyokat, miniszterelnököket és tömegeket anélkül, hogy bárki érdemben leleplezhetné őket. Ahogy Sütő Zoltán könyvéből kihámoztam, nem azért lehetetlen leleplezni a háttérben működő érdekcsoportokat a sudra tömegek előtt, vagy sudra szintről megdönteni az uralmukat, mert olyan mesterien rejtőzködnek (habár valamelyest tényleg rejtőzködnek), hanem azért, mert a sudra akkor sem fogná fel vagy hinné el a háttérhatalom történelmi céljait, ha iskolában tanítanák neki. Egyébként tanítják is, mégse veszi észre. Csak a Bibliát kellene magyar szemmel elolvasni és értelmezni ahhoz, hogy lássuk, mi miért történt az elmúlt háromezer évben, Ábrahám egyiptomi üzleti kalandjától Trianonon át a teljes nemzeti vagyonunk és Szent Koronánk jelenlegi elzálogosítási kísérletéig. A Biblia, különösen Mózes könyvei a legfontosabb bizonyítékok lennének az emberiség nagy történelmi perében, ha nem jóhiszemű és jól képzett sudrák, vagy még jobban képzett mózesi beavatottak ülnének a nemzetközi jogszolgáltató gépezet (amit álságos módon igazságszolgáltatásnak hívnak) minden fontos csomópontjában. A beavatottak – a kiművelt sudrákkal ellentétben – nem csak ahhoz értenek, hogy paragrafusokkal és érdekekkel egyeztessenek valós helyzeteket, hanem ahhoz is, hogy döntéseikkel miként tudják az életet a kívánt irányba terelni. A jóhiszemű, jól képzett sudra vezetők azonban hiába fordítanak egyre nagyobb összegeket például a szegénység felszámolására, a szegénység ettől csak még nagyobb lesz. A mózesi mintát követő beavatottaknak pedig az eddigi tapasztalatok alapján egyáltalán nem célja a nyomor felszámolása. Hogy miért sül el mindig a viszszájára a sudra vezetők és tudósok összes nagy kezdeményezése és újítása? Amiért a Mézga Család is mindig pórul jár a Köbükitől kapott műszaki csodákkal. A sudra, ha elég okos, képes lehet megtervezni, kivitelezni és használni mindenféle bonyolult ketyerét az atomerőműtől a géntechnikával módosított élőlényekig, csak épp a lényegre nem képes: azt eldönteni, hogy a Teremtés Rendjében milyen emberi újításnak van létjogosultsága és milyennek nincs. „Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. De hogyha elfecsérli, s rontja majd a főztet…” figyelmezteti Lucifer az Urat Madách művében.


2009.02.08.

22:15

Page 19

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Ezek után csak egy nyomasztó kérdésem marad: ha ekkora tudás, bölcsesség és erő birtokában voltak beavatott őseink, akkor mégis hogy szoríthatták ki őket az élet szinte minden területéről a testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt súlyosan beteg, egymást is gyűlölő érdekcsoportok? És ez az „egyetlen” kérdés újabb kérdéseket szül: Mi hiányzott az őshagyományunkból? Talán az alattomos, becstelen módszerek elhárításának a képessége? Vagy a megfelelő szervezőképesség? Vagy netán nem hiány, hanem többlet okozta a bajt? Talán olyan „parancsolatok” is voltak az őshagyományban, amelyek túlzottan is megkötötték őseink kezét, akik így még a végveszély biztos tudatában sem csaphattak le kellő eréllyel a jövőt megmérgező erkölcsi fekélyre? Most, amikor újjáéledni látszik az őshagyomány, mit változtassunk rajta annak érdekében, hogy ne mindig a rosszabb, önzőbb, természetellenesebb érdekcsoport kerüljön hatalomra? Ha valamilyen erkölcsi sarokpontot megváltoztatunk a cél érdekében, vajon belátjuk-e a következményeit? Milyen változtatás mellett érezhetjük még őseink szellemi örököseinek magunkat? Milyen viselkedést várhat el tőlünk a Teremtés Rendje? Nem tudok most minden kérdésre válaszolni, és talán nem is nekem kell konyhakész válaszokkal előrukkolnom. Mindenkinek meg kell találnia a saját válaszait ezekre a kérdésekre, és meg kell tanulnunk jól kérdezni. Ha pedig újra lesznek közösségeink (olyan embercsoportok, akik közösen vetnek és aratnak, egymásért élnek és halnak), maguknak a közösségeknek létfontosságú lesz kidolgozni azokat a testi-lelki-szellemi önvédelmi fogásokat, amelyekkel távol tarthatják maguktól a bomlasztó eszméket és hordozóikat. De érzésem szerint az őshagyományunk kisközösségi szinten nem is mondott csődöt soha, így ezen a szinten nincs szükség szándékos újításokra. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Török Tibor: „Erkölcs és vallás, mint evolúciós alkalmazkodás” című tanulmányát. Társadalmi-birodalmi szinten viszont már más a helyzet. Tapasztalatom szerint nagyobb közösségek esetében (ahol már nem ismer mindenki mindenkit) korunkban nem azokból lesz vezető, akiknek nagyobb a rálátásuk az Élet Rendjére, hanem akik jó szervezők. Talán épp ez volt őshagyományunk legsebezhetőbb pontja: minél magasabb beavatási szintre jut valaki, annál inkább leveszi róla az Élet a gyakorlati szervezési munkák terhét. Így aztán a kiirtásukra törő háttérerők – kihasználva a kínálkozó történelmi helyzetet, például a bibliai József a zsidóbarát fáraó uralkodását – könynyedén elszigetelhették a fő beavatottakat az alattuk lévő beavatási szint, a védelem képviselőitől, és hirtelen József rokonsága került minden fontos hivatalba. Ennek az eredményét láthatjuk korunkban is. Ilyen helyzetben viszont a legfelső beavatottaknak kéz nélkül kellene fogniuk, és láb nélkül kellene járniuk, sőt, ha a mai tömegtájékoztatás („világmédia”) Mózes iránti elkötelezettségét nézzük, akkor még szólniuk is száj nélkül kellene.

19

Tanulnunk kell a történelmi leckékből. Akármi is volt őseink világának legsebezhetőbb pontja, egy biztos: ellenségeink fő erőssége a jó szervezőképesség és a gátlástalanság ötvözete volt. Ki kell nevelnünk saját sorainkból azokat a harcosokat, akik értelmesek, becsületesek, bátrak, önzetlenek, mégis kifejezetten jó szervezők. Hogy kik lesznek ezek? Ezt rövidesen meglátjuk. Akik az összeroskadó gazdaság, a tudatos eladósítás, a nemzeti vagyon kiárusítása, az idegen érdekek gátlástalan nyomulása ellenére is képesek tisztességes (tehát magyar lelkiismeretünknek megfelelő, és megélhetést is biztosító) munkához juttatni honfitársainkat, akik az olcsó külföldi tömegtermékek özönében is képesek piacot szervezni a magyar termékeknek, akik a médiaellenszél (mit szél – szélvihar) tombolása ellenére is képesek hatalmas tömegeket megszólítani, azok megérdemlik a bizalmunkat és a támogatásunkat. Ha szervező harcosaink és a munkával, hittel őket segítő nemzet kiállja a próbát, akkor újra valódi beavatottak vezethetik a Kárpát Hazát, és visszatérhet régi tisztességes, közösségi, teremtő életéhez Boldogasszonyunk Népe. Ha feltámasztjuk Toldi Miklóst, Nagy Lajost is ad hozzá az Ég, ha felélesztjük Kinizsi Pált, akkor visszakerülhet Hunyadi Mátyás fejére a Szent Korona. Isten úgy segéljen bennünket! Kelt Máriabesnyőn, 2009. Fergeteg havának huszonnegyedik napján


2009.02.08.

22:15

Page 20

20

Dobogó

Nyelvében él a nemzet VÖRÖS ÁKOS A magyar őstörténettől a rendszerváltozáson át egészen napjainkig sok minden nyomon követhető újszerű megközelítésben. Az alábbi történet erről szól. Hihetetlen egy kissé, de igaz. Lássuk: Csaba királyfi ekképpen szólt a kalandozások közepette, gyanús elemekre felfigyelve: CS. KERES: ELNYOMÓ! Árpád apánk néhány évszázad múltán, a hét törzs mellett a nyolcadikat is összefogta: Ó! KERESSEM? NYOLC! A magyarok bejövetelét (ld. Feszty Körkép) követően az erdőkben a magyarság nyél-szerű orsókra lelt, és sót is találtak: E NYOMRÓL KECSES NYELECSKE-ORSÓM CSERKEL, E SÓ NYOM! Csinos leánykák szívesen vigadoztak a magyar vitézekkel évszázadokon át: Megszerezni a magyar legényeket, az volt ám a hódítás: MENYEK! OLCSÓ SER MOCSKOS! ELNYER-E SOK MENY CSELRE? Ó! Nem akármilyen szépasszonyok mulatoztak, volt olyan, aki rolót is hordott mindig magánál, hátha nagyon besüt a nap oda, ahova nem kéne. Néhány állat (disznó tudnilllik: emse, nyeles tüskésbőrű) is a tett színhelyén volt: ROLÓS MENYECSKE NYER, CSÓKOL! EMSE, MORCOS NYELESEK! Kenyérsütés gyakorta zajlott a magyarok házatáján, ez örvendetes! KENYEREM OLCSÓ S CSEKERNE MOSOLY! Molyok próbálkoztak (hárman vannak: A,B,C) néhány morzsát megszerezni a finom magyar kenyérből: Ó SORS! MELY KENCE OLY KEMENCE-SORS? Ó NE KERESS C-MOLY!

Bánatosan imígyen szólt a moly, hiszen csak ilyesmit talál: CSERESNYE, LOMOK! Tisztességtelen eszközhöz folyamodott aztán az egyik, kiváltva ezzel a többiek kétkedő tetszését: CSEN: KÓSER E MOLY? Ám Kenese, a híres magyar, résen van. Feltűnik a történetben Kocs község, ahol a kocsit feltalálták. Kenese móresre tanítja a szörnyű molyokat! Kocs, a kevés nemzetközileg ismert magyar szavunk egyike, (kocsi) ím, itt is előjön. Történetesen a disznó (emse ) társaságában: MOLY CSÓR. KENESE NYELE MÓRES. KOCS, EMSE NYER. (OLCSÓK)! A nők s a kenyér meghatározók voltak a magyarság élete során. IV. (Kun) László nem mindig volt elégedett a kenyér minőségével. Tudnivaló, hogy királyunk (legyen csak L.) udvari papja, Kézai Simon örökítette meg a Csaba-mondát. (Lásd történetünk eleje!) Ó MENY-SORS: LECKE MENYEKRE! OLCSÓ S CSOMÓS L. KENYERE! Cudar idők is jártak a magyarra, már a környezetszennyezés kezdetei is fellelhetők: KORCS ELME NYES! Ó! ÓNOS CSERMELYEK. A jövendő selyem-nyakkendős léhűtői is előkerültek immár: SELYEM-CSOKOR? NE!!! A kétfelé ágazó Y, (Jó vagy rossz utat válasszunk? Össze tudunk-e fogni?) visszatérő motívum sorsunkban. A mai soproni erdőmérnök-képzés Selmecbányán indult, nem sokkal Mária Terézia után. 1808ra nyúlik vissza a honi erdészeti oktatás. A Kárpátok egyetemi polgárai vidám szakestélyeken jóízűeket söröznek, Selmecen is, Sopronban is: Y: NEMES E KORCS LÓ! SELMECEN Y-KORSÓ! Ó, SELMEC: NYERS OK.


2009.02.08.

22:15

Page 21

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM A ló és patáinak nyoma szintúgy visszatérő motívum:

21

SER S MELÓ: KONYEC! Jövőnk, múltunk lehet a japán néphez is fűződik:

LÓNYOM: KECSESRE, MELYEN CSÓK E SOR!

SONY: MECSEKRE LÓ! REMEK LECSÓ SONY!

Hiszen az utóbbi sor olyan jó, csókot is érdemel. Ki nem maradhat történetünkből a zene és az irodalom. Jelesül, a mai Orsy és Krém zenekar, Nemecsek Ernő, na meg persze a ló: A kitűnő, finom anyag nyesése után selymet is árulnak (Lásd léhűtők): NEMECSEK, LÓ, ORSY NYES. REMEK, OLCSÓ E RONCSOK SELYME!

Mit nekünk dollár vagy euró. A yen lesz a jövő igazi pénze: YEN? OLCSÓ, S REMEK! Történetünknek itt vége szakad. Mindez mit jelent? Csak egyet, mindebben ott van ősi jelképünk, a

A Szabad Európa rádió régi, népszerű műsorvezetője Cseke László a magyar hegyeket versenyezteti. Balatonfelvidék előnyben:

KERECSENSÓLYOM, illetve annak valamennyi betűje, minden egyes sorban.

CSEKE: SOMLÓ NYER! A rendszerváltozáskor az orosz katonák italozása és tevékenysége végéhez érkezik:

Utóirat: Van-e még nyelv a világon, mely erre a szójátékra alkalmas? Bizton állíthatjuk: Nincs!

Ez is történelem... „Владельцы капитала будут стимулировать рабочий класс покупать все больше и больше дорогих товаров, зданий и техники. Толкая их тем самым для того, чтобы они брали все более дорогие кредиты, до тех пор, пока кредиты не станут невыплачиваемыми. Невыплачиваемые кредиты ведут к банкротству банков, которые будут национализированы государством, что в итоге и приведет к возникновению коммунизма.“

A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak. A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyek emiatt államosítva lesznek, és mindez végeredményben a kommunizmus születéséhez vezet. Karl Marx, 1867

A Kerecsen-fészek programja Helyszín: Budapest, III. Csobánka tér 1. Közösségi Ház

Március 1. Máthé Lajos: Akiket Kőrösi Csoma Sándor keresett I. Március 22. Kiss Dénes: Beszélgetés az aggyal, tolmács a magyar nyelv Április 5. Hargitay András: Időszerű kérdések a Magyar Szent Koronáról Április 19. Molnár V. József: A Széphavas nemzetegyesítő kerek kápolnája Április 26. Varga Tibor: A Magyar Szent Koronáról Az előadások vasárnap délután 3 órakor kezdődnek! Belépőjegy: 800 Ft

Mindenkit szeretettel várunk!


22

2009.02.08.

22:15

Page 22

Dobogó

A ZODIÁKUS GÉNTÉRKÉPE Gondolatébresztő asztrológusoknak és másoknak VÉGH TIBOR Molnár V. József — még az 1980-as években — megszerkesztette az állatövi jegyek általánosan elfogadott jelöléseinek geometriai szimbólumait.(1. számú ábra) Jól látható, hogy ezek az alakzatok a 4x4-es négyzethálóban, annak 16 négyzetéből 10-et kitöltve a bal alsó saroktól a jobb felsőig húzódó tengely mentén szimmetrikusan helyezkednek el. Köztudott, hogy a úgy a csillagképekhez, mint az állatövi jegyekhez tulajdonságkörök társulnak. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek több csillagképhez, állatövi jegynek is velejárói. Vajon hogyan jelenhetnek meg ezek Molnár V. József rendszerében? Feltehetően úgy. hogy a négyzetháló meghatározott helyén lévő 1-1 elemhez 1-1 tulajdonság tartozik, és azt kell feltételeznünk, hogy ez az elem ezen a helyen minden más jegyben is, ahol szintén előfordul, ugyanazt a tulajdonságkört képviseli. Ezek után már csak az a dolgunk, hogy próbáljunk meg összegző áttekintést szerezni arról, hogy a négyzetháló meghatározott elemei melyik jegy(ek)ben van(nak) kitöltve? Ebből a célból lássuk el folyamatos sorszámmal a 4x4-es négyzetháló elemeit, soronként haladva felülről lefelé, és a sorokon belül balról jobbra emelkedő sorszámmal. Készítsünk olyan táblázatot, melyben a fejrészben vízszintesen a 12 jegyet soroljuk fel (kezdőbetűjükkel rövidítve), a baloldalon a függőleges margón pedig az elemek helye szerinti 16 sorszámot. (2. és 3. számú ábra) A táblázatot kitöltve eredményként megkapjuk, hogy: — függőlegesen egy-egy jegy elemei melyik sorszámú helyeket foglalják el a hálóban — vízszintesen a háló egy-egy meghatározott sorszámú helyén melyik jegy(ek)ben van elem? A táblázat minden oszlopának 10 kell, hogy legyen az összege, mert a jegyek 10 elemből állnak, a soronkénti összegeket pedig a jobb alsó sarokban összeadva, ugyanúgy 120-at kell kapnunk, mint amikor a táblázat legalsó sorát adjuk össze. Ezt a táblázatot nevezem a Zodiákus géntérképének — a négyzethálóban az elemeket a jegyek génjeinek tekintve. (Figyelem! A tengelybe eső elemeken kívül a többi elemek mindig párosával vannak) Ott, ahol valamelyik sorban (pl.) 5, 6, 8 jegynek is van (vagy nincs) eleme, nagyon nehéz lenne rögtön indulásnál eltalálni, hogy ez a hely milyen tulajdonságnak lenne megfeleltethető, de ott, ahol csak 1 vagy 2 jegy van érintve (vagy nincs) talán könnyebb

„kizárásos“ alapon megpróbál azonosítani az elemet a jegy(ek) valamilyen kizárólagos tulajdonságával, vagy annak hiányával. Ilyen sort találtam, (de ez tulajdonképpen csak 3 eset, mert a Skorpió — a jegyek természete szerint egyenértékű módon — 180 fokban elforgatva vizsgálandó) és ezekben a tulajdonságot kereső kérdés a következő képpen tehető fel: — vajon mi az a tulajdonság, ami csak a Kosban nincs meg? (5. és 15. sor) — vajon mi az a tulajdonság, ami csak a Skorpióban nincs meg? (9. és 14. sor) — vajon mi az a tulajdonság, ami csak a Rákban és a Mérlegben nincs meg? (4. sor) — vajon mi az a tulajdonság, ami csak az Ikrekben és a Halakban nincs meg? (13. sor) Ezek látszólag csak formális összefüggések észrevételei, de a tartalomhoz a formán keresztül lehet el jutni, és ha az Univerzumban csakugyan rend van, akkor ezek a formális összefüggések nem tekinthetők véletlennek. Úgy tartják, hogy a jó kérdésfelvetés az egyik feltétele a helyes válasz lehetőségének. Örülnék, ha a Zodiákus csillagképeinek tulajdonságait jól ismerő szakembereknek ezekkel a gondolatokkal és ezzel a módszerrel segíteni tudnék. 2. számú ábra

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16


2009.02.08.

22:15

Page 23

23

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 1. számú ábra

3. számú ábra

1

8

2

5

3

5

4

2

5

?

11

6

8

7

6

8

5

9

11

?

10

6

11

8

12

5 ?

13 14 15

? ?

?

10 11 11 8

16 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10

120


2009.02.08.

24

22:15

Page 24

Dobogó

Jóna Józsi, Király Zsiga faragó és rab társa SZELESTEY LÁSZLÓ Jóna Józsi Király Zsigánál hat évvel korábban, 1805. október 23-án született Lakon, a mai Répcelakon, Vas vármegyében. Az idősebb juhászember a rabkenyérrel is előbb ismerkedett először 15 éves korában. Majd ezt követően, kisebb-nagyobb kihágások miatt már egyre gyakrabban volt vendége a szombathelyi, illetve a soproni börtönnek. Utolsó alkalommal 1847—48ban a veszprémi börtönben raboskodott, vizsgálati fogságban. S mivel Pápócon élt, Vas vármegyében, 1848. március végén átkísérték, pontosabban kísérték volna Szombathelyre. Oda azonban, ezekben a felbolydult napokban, nem érkezett meg. Nyilvánvalóan kereket oldott. Ettől fogva, ki tudja miért, hirtelen megjavult, s mint Borotvatok, tisztes honpolgár, e1833. Lelőhelye ismeretlen. Malőbb — a rangot jegángyűjtemény lentő — számadójuhászként kereste kenyerét, majd magánzó lett. Megbecsült polgárként, 86 évesen, 1891. szeptember l-én halt meg Pápócon. Kutatásaink egyértelműen bizonyítják, hogy a Nyugat-Dunántúlon ő volt az a faragópásztor, aki kedvelt tárgyain, a borotvatokokon elsőként kísérletezte ki a síkban megformált, karakteresen kialakított pásztorfigurákat. Sőt, az első, íly módon megjelenített női alak is nála jelenik meg egy 1835-ös borotvatokon. A jellegzetes Rák-mozdulattal, fején kosarat tartó alak bizonyára nem véletlenül kerül a tárgyra éppen ebben az évben. Ugyanis ekkor házasodott, vette el az ugyancsak juhász

családból származó Kalmár Katalint. De, mint minden tárgyát, bizonyára ezt is rabként készítette, mert még ebben az évben, tehát 1835ben újra börtönbe került. l840-tő1 1843-ig Sopronban együtt raboskodik Király Zsigával, s mint faragványaik egyes elemei, megoldásai is bizonyítják, kölcsönösen hatottak egymás munkálkodására. A soproni fegyházból 1843ban szabadult, de még ebből az évből is ismerünk egy tükrösét, amin a juhász mellett már a kedvese is megjelenik. Az általunk ismert utolsó munkáján szembenéző betyárok kezében puska és balta, s a fegyvereik által kialakított virtuális szakrális térben (igazában síkban!) jelenik meg az Igazság Napja. (Ld. erről Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka cí-mű könyvének idevágó leírását!) A börtönéveit követő több mint négy évtizedből egyetlen alkotását sem ismerjük. Nyilvánvalóan a faragást csak a börtönben művelte. Így elmondhatjuk, hogy munkái kivétel nélkül ún. rabi munkák. Ám, annak ellenére, hogy sok-sok évet töltött fegyházban, megbecsült tagja volt a környezetének, amiről a korabeli római katolikus matrikulák meggyőzően vallanak. Feleségével hol keresztszülőkként, hol házassági tanukként tűnnek fel a pápóci, illetve a környékbeli anyakönyvekben. Feltehetően nem csak számadójuhász volt, de a környékbeli állatőrzők pásztorkirálya is. Erre enged következtetni egy 1841-es soproni periratának Borotvatok, 1835. kitétele is, ami arról Lelőhelye szól, hogy egy sajáismeretlen. Magángyűjtemény tos tiszteletadásra

kötelezte ő iránta a pásztortársait. Minden bizonynyal Király Zsiga 184o-ben faragott tükrös, — egyik oldalán a pásztorral (vagy méginkább a pásztorkirállyal), a másikon a betyárrá előlépett, a pandúrt térdrekényszerítő hőssel — éppen az idősebb pályatársnak, a sokat próbált barátnak, faragó és rabtársnak, Jóna Józsinak készült: sokak által irigyelt Borotvatok, 1842. korabeli ajándék- Bakonybél. Veszprém, ként. (Ld. az elő- Laczkó Dezső Múzeum, P. 46. ző szám Király Zsigáról szóló írásának illusztrációját!)

Tükrös, 1843. Halimba. Néprajzi Múzeum, 134 314. Tükrös, 1847. Doba. Néprajzi Múzeum, 121 721.

Hátsó borítónkon színes felvételben láthatják ezeket a gyönyörű tárgyakat!


2009.02.08.

22:15

Page 25


25

Hódító szoknyák... Az 1919—20-ban lezajlott párizsi béketárgyalásokat az ott kibicelő román szépasszonyok is befolyásolták. Ahogyan testi-lelki bájaikat latba vetették a nagyhatalmak sziesztázó köreiben, abból apácák és kiskorúak számára tiltott filmet lehetne forgatni, a történészek mégis csak futólag, mint mellékes színfoltra térnek ki a témára. A Trianon-palotában 1920. június 4-én aláírt diktátum évfordulója alkalmából megkísérelek olvasóink számára valamennyit törleszteni e mulasztásból. Az iskolában ma is úgy tanítják, hogy az első világháború után Erdély sorsa a gyulafehérvári népgyűlésen dőlt el, ahol az ország minden sarkából özönlött tömegek óriási hazafias lelkesedéssel, egyhangúlag mondták ki az egyesülést. Petre Pandrea író, szociográfus olvasónaplója sok egyéb trikolóros legendával együtt ezt is szertefoszlatja azáltal, hogy nem az érzelmekre, hanem a tényekre alapoz, mindenekelőtt arra, hogy az újszülött Nagy-Románia határait a győztes nagyhatalmak húzták meg, a népgyűléseknek tehát annyiban volt beleszólásuk, hogy egyetértettek velük. 1953. évi olvasónaplójának külön vonulata a román hódító szoknyák párizsi működésének leírása: hálószobák bűbájos vonzereje hogyan segítette Romániát új területek megszerzéséhez. Erről Ionel Bratianu miniszterelnök, a román delegáció vezetője külön gondoskodott azért is, mert az intim csevegésekből értékes háttér-információkhoz jutott a tárgyalások menetéről. A hódítások fő célpontja Harold Nicolson, az angol bizottság vezetője volt. Peacemaking (béketeremtés) cím alatt később megírta visszaemlékezéseit, Petre Pandrea ennek kapcsán veti papírra gondolatait, mert szerzőjét Románia érdekei szempontjából kulcsembernek tekintette, amennyiben „1919-ben az Adriai-tenger, a Habsburgés az Oszmán Birodalom sorsa az ő színes ceruzáinak hegyében rejlett... Az ő keze rajzolta térképre a román határokat.“ Nosza, Martha Bibescu hercegnőre hárult a honleányi feladat, Harold Nicolsont hálójába keríteni. Hogy a bukaresti Lahovary pék unokájából hogyan lett Bibescu hercegnő és párizsi szalonok kedvelt írónője, erre más alkalommal ugyanitt bővebben visszatérek, most maradjunk Trianon úrhölgyeinek előjátékánál. Erre utalva, Petre Pandrea rosszmájúan jegyzi meg: „Van valami balkániasan elbűvölő e csapat stratégiájában és taktikájában.“ Különösen a francia és az angol delegáció színes ceruzái részesültek megkülönböztetett figyelemben, e vonatkozásban jó példával járt elöl személyesen Mária királyné. Húsz évvel előbb mint Edinburgh hercegnője ment férjhez Ferdinánd trónörököshöz, mellékesen Viktória királynő unokája volt, így érthető, hogy Párizsba érkezése után az angol delegáció ifjabb tagjainak kedvence lett, cserében azt a csekélységet igényelte tőlük, hogy Románia új nyugati határát a Tiszáig tolják ki, tehát megkapja Debrecent, Békéscsabát, Hódmezővásárhelyt is. A francia delegációra Elena Vacarescu poétakisasszony volt

ráállítva. A Bratianu-stratégia őt feltehetően azért vetette be, mert a csábítás fortélyaiban már bukaresti hajadonként nagy tapasztalatokra tett szert. Mint Erzsébet királyné (írói nevén Carmen Sylva) első udvarhölgye, 1891-ben eljegyeztette magát a trón várományosával, Ferdinánd főherceggel. A vakmerő hódítás azért fulladt kudarcba, mert Ferdinánd nagybátyja, I. Károly király úgy vette elejét a rangon aluli házasságnak, hogy Elenát Párizsba száműzte, az ex-vőlegénynek pedig az említett edinburghi hercegnőt, Máriát választotta. Az ügy hozadéka az lett, hogy Ferdinánd szerelmei egész életükben utálták egymást, de most Párizsban közös frontot alkottak a haza érdekében. Mivel Elena Vacarescu ismert költőnő volt, neki Jean Cocteaut, a francia irodalom és művészet élő klasszikusát osztották ki, hogy bájai által rábeszélje, népszerűsítse Romániát. A baj csak az volt, hogy Cocteau a fiúkat szerette, de azért Elenának megtette a szívességet, hogy elit értelmiségi körökben hirdesse: Erdély ősi román föld, tehát nem maradhat újabb ezer évig magyar megszállás alatt. Ezt Petre Pandrea így kommentálja: „A színes ceruzáknak minél nagyobb területet kellett kiszakítaniuk Magyarországból és Romániának adniuk.“ A román-angol-francia szerelmi sokszögekhez fűződik egy emlékezetes jelenet, amelyből fogalmat alkothatunk a szoknyás hadműveletek módszereiről is. Mikor a tárgyalások eredményének első változatában az egész Bánát Szerbiához került, Anna de Noailles (Ana Brâncoveanu) Clemenceau színe előtt hisztérikus rohamot rögtönzött: blúzát szaggatva, haját tépve, zokogva sikoltozta a francia miniszterelnöknek, hogy a Brâncoveanu ősök csontjai resicai kastélyuk árnyékában pihennek, ezért ő inkább meghal, minthogy a családi örökségtől megváljon. Nagy alakítás lehetett, mert Clemenceau közbenjárt, hogy Bánát határa délebbre kerüljön, így Resica Temesvárral együtt Romániáé lett. Petre Pandrea szelíden megjegyzi, hogy a Brâncoveanu családnak semmiféle kastélya nem volt Resicán, hanem regáti birtokán egy szerény udvarházat mondhatott magáénak. Talán az ilyen esetekre utalva jegyezte meg később Bratianu: „Trianonban Románia a vártnál többet kapott.“ Barabás István (Hargita Népe) Martha Bibescu, Elena Vacarescu, Ana Brâncoveanu a „díszleányok“...


2009.02.08.

26

22:15

Page 26

Dobogó

A Szent Korona jelentősége és időszerűsége (2. rész) Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF A „konzervatív” értelmezéséről és a konzervatív alkotmányról A konzervatív meghatározás az elmúlt évszázadok alatt számos tartalmi változáson ment keresztül. A különböző filozófiai, ideológiai, politikai irányzatok között a közös értelmezési alap, hogy a létezés forrása, illetve maga a létezés az teljes és tökéletes, ezért állandó, változatlan és időtlen, az örök teremtő Isten, aki a keresztény meghatározásban a tökéletes szeretet. A mindenható Isten, az örök létező, akinek nincs kezdete és vége, maga a kezdete és a vége, annak a teremtett világnak, amit Ő szeretetből, önátadásból létrehozott és fenntart. Az örök kezdet, isteni világ (amit makrokozmoszként is meghatároznak) elismerése feltétele a konzervatív lét és világismeretnek. A fizikális világ, világmindenség és benne az ember, azaz a mikrokozmosz az isteni világ „önközlése”, akarata. Minden szakrális rend elismeri az örök és tökéletes isteni, teremtő világot, mint okot, és a tökéletlen, időbe és térbe szorított teremtett világot, mint okozatot. Minden szakrális rendszer ismer olyan örök isteni szabályokat, amelyek betartása a teremtett ember számára biztos ígéret arra, hogyha követi az isteni törvényeket, akkor a halál – mint tökéletlenségünk cáfolhatatlan bizonyítéka – nem végállomás, vagy a fizikális világban megélt szenvedések folytatása, hanem lehetőség az örökéletre, a halhatatlanságra, az örökboldogságra (Isten színe látására). A keresztény szakralitásban ez az alapvető „játékszabály” a szeretet. A szeretet az önátadás, áldozathozatal másért, amelynek felülmúlhatatlan forrása és példája Krisztus, aki Istenként – emberi formát véve – feláldozta magát az egész emberiségért. A szeretetnek, az áldozatnak, így a szenvedésnek értelme van, mert a jóra való felajánlással magunkat üdvözíthetjük, világunkat pedig mindig lehetőségünk van megújítani, jobbá tenni. A szakrális világképnek és gondolkodásnak azonban nemcsak „szellemi”, túlvilági dimenzióban van következménye. Ugyanis, aki az életét nemcsak pár évtizedben, a testi halálig nézi, az a környező világban sem csak a mára gondolva rendezkedik be, hanem olyan közösségi (társadalmi, gazdasági) rendben gondolkodik, amely az állandóságra, a megmaradásra, a fenntarthatóságra törekszik. Aki életvezetésének nem része az öröklétben gondolkodás, az a földi körülményeit is csak a mának, a pillanatnak szánja. Ekkor már nincs értelme a szeretetnek, az önfeláldozásnak, sokkal inkább a mások felál-

dozásának a saját, önző célra. Ez azonban nemcsak kárhozatra, hanem a földi élet feltételeinek felszámolásához is vezet. A konzervatív gondolkodás ezért elfogadja, hogy vannak nem az ember által megszabott, kitalált, hanem Istentől kapott, a lelkiismerettel igazolható, a világ teremtett, természetes rendjét jelentő örök törvények, amelyek alkalmazásának helyességét a napi, illetve a generációs tapasztalat praktikuma is visszaigazolja. Ezeket a törvényeket nevezik természetjogi elveknek, törvényeknek, amelyeknek az ember alkotta szabályoknak, törvényeknek meg kell felelniük. Különben nem tartható fenn az Isten és ember, a makrokozmosz és a mikrokozmosz közötti harmónia, ennek hiányából pedig az ember és az emberek alkotta közösség bukása következik, értsd: a földi pokol, majd a kárhozat, valamint a közösség szellemi és biológiai elpusztulása. Ezeket a szabályokat a közösség politikai, alkotmányos életében is alkalmazni lehet, sőt kell: a közjó, az állam és közélet célja, vagyis a személyek lelki és fizikális jólétének együttes megvalósulása, illetve az erre való törekvés, a földi tökéletesség illúziója nélkül. Az örök törvények létezésének elfogadása mellett a másik feltétele a konzervatív világismeretnek: az ember, mint személy, azaz Isten képmásának elfogadása. Mit jelent ez? Ha vitathatatlanul, tőlünk függetlenül létezik a jó és a rossz (amely valójában nem önálló létező, hanem inkább a jónak a hiánya), akkor az embert azért lehet teremtményként Isten képmásának, vagyis személynek tekinteni, mert képes felismerni és megkülönböztetni a jót és a rosszat. Ez a konzervatív szabadság fogalma: képesség a jó és rossz megkülönböztetésére, illetve lehetőség, sőt kötelesség a jó követésére. A konzervatív irányzatok itt ketté vállnak. Az egyik irányzat liberálisnak nevezhető: a szabad döntést kizárólag az ember magánügyévé teszi. Kívánatosnak tartja, hogy jól döntsön, de ebbe a közösség és annak intézményei, az állam vagy egyház, stb. nem szólhatnak bele, sőt a döntést valójában teljes mértékben az egyes emberre bízzák. A liberális konzervatív nézet szerint ezért az emberi jogok jelen értelmezésébe sincs beépítve a felelősség elvárása. Így például, a tulajdon szabadsága azt jelenti, hogy azzal, ami a tiéd, azt tehetsz, amit akarsz, úgy használod, ahogy akarod. Ha ezzel közvetve pusztítasz, az már csak a te felelősséged, valójában senki más nem szólhat bele. Az Istennel való elszámolás, halálod pillanatában a Te egyedüli magánügyed. Ez egyedül a Te ügyed és Istenné. Ekként áll a helyzet a szólásszabadsággal is. Neked jo-


2009.02.08.

22:15

Page 27

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM god van a felelősség vállalása nélkül akár tudatosan hazudni, létrombolást végrehajtani, stb., stb. Az angolszász konzervatív gondolkodásban az egyéni (és nem személyi, hanem individuális) felelősség elvárt és kívánt korlátja a közösség szokása, amely jelen van a hétköznapi élet minden területén. Ez a részben protestáns eredetű liberális konzervativizmus világa. Magyarországon a nemzeti liberális hagyomány köthető nézetem szerint a liberális konzervativizmus eszmeköréhez. A másik irányzat a közösség jóra irányuló rendjét – a személyi felelősség mellett – az intézmények különböző mértékűnek elképzelt, a hétköznapi életben történő állandó jelenlétével kívánja biztosítani. A hagyományt, a természetjogi szemléletet az állam, továbbá az intézményes egyház elvárt, hangsúlyozott és támogatott jelenléte tartja meg az élet különböző területein. Ez az egyes személyek döntései mellett jogosultság az állam közszolgálati feladatainak elvégzése során az ezen elvek meghatározó, uralkodó jelenlétének érvényesítésére. Természetesen ez másként képzelhető el a szakrális királyság, és másként egy modern demokratikus állam keretei között. A konzervativizmus ezért itt elvárja – például a közösségi összefogás mellett, és nem teljes mértékben helyette – az állami felelősségvállalást a szociális gazdasági és társadalmi politika megvalósításáért, a szociális, társadalmi igazságosság érvényesítéséért. A társadalmi, közösségi felelősség nem csupán az egyes ember magánügye, spontán civil akciója. (A kortársak közül elsősorban az Egyesült Államokban élő Molnár Tamás munkásságát kötöm a konzervativizmus hagyományos irányához.) Mindkét konzervatív irány hangsúlyozza a hazafiság, (patriotizmus), a vallásos, szakrális szemléletet, közösségi viszonyok elsődlegességét az individuális önzés ellensúlyozására. A közösség elsődleges bázisának a családot tekinti. A liberális konzervativizmus civil szerveződésekről, vagyis az emberek önkéntes társulásáról ír, az utóbbi, hagyományos konzervativizmus inkább az organikus, vele született, örökölt hagyományok ápolásáról. Az önként választott és a velünk született hagyomány mindkét irányzatban a tradíció, az örökség, amelyet a közösségi létezés, fennmaradás zálogaként fenn kell tartani, ápolni és élni kell. Nem tekinthető konzervatívnak az, aki nem fogadja el a lét kereteinek az örök isteni rendet, illetve örök szabályoknak az emberi ész esetenkénti filozófikus eszmefuttatásának konzekvenciáit fogadja el. Továbbá az sem, aki tagadja, hogy vannak örök értékek és mértékek, amelyek minden ember számára azonosak. Tagadja a jó és a rossz megkülönböztethetőségét. A jó és a rossz megkülönböztetése nem egy dualista álláspont konzervatív szemmel, mert a rossz nem önálló, független létezés, hanem a jó hiánya, létrontás. Nem tekinthető konzervatívnak az sem, aki tagadja, hogy az ember képes megkülönböztetni a jót a rossztól, és felelősséget vállalva tettéért, szabadon dönthet a kettő kö-

27

zött az élet minden helyzetében, az élet minden napján. A rossz döntést utóbb is be lehet látni és meg lehet bánni. Ha tagadjuk a jó és a rossz elhatárolását, az örökértékek létezését, akkor az emberi szabadság is elveszti értelmét, filozófiai és ideológiai alapot nyújtva az ember átformálását célul kitűző diktatúráknak is. Az emberi jogok ilyen formában való értelmezése, akár a francia forradalomban, akár a szovjetrendszerekben, de globalista világunkban is parancs, az embernek a jogok aktuális értelmezése szerinti átformálására. Ebben a filozófiai, ideológiai, politikai közegben, környezetben az emberi jogok értelmezése, magyarázása relatívvá válik. Ez napjainkban, korunkban, akár az élet, és az élet jogának értelmezésének változásában is tetten érhető. Az ember lényegének, illetve az emberi jogoknak ilyetén való magyarázása alapja a haladást és fejlődést, valamint a földi paradicsomot ígérő szélhámosságoknak, amikor is a haladás és a fejlődés mindig mást jelent. Olyasféle helyzet ez, mint amikor a szamár az eléje lógatott répa után fut, ám e finom csemegét a hátán ülő tartja egy hosszú boton, ezért aztán szegény szamár soha el nem érheti. Végül is ez miközben a hátán hordozza a zsarnokot, vagy a kisebbségi hatalmat jelentő oligarchiát, a szamár kimerüléséhez, pusztulásához vezet: egy értelmetlen, hazug – manipulatív hatalmi érdekeket szolgáló – illúzió elfogadása miatt. Ha tagadjuk, hogy az ember képes dönteni a jó és rossz között, és ez a döntés az ő elsődleges felelőssége és szabadsága, akkor felhatalmazást adunk a diktatórikus, zsarnoki hatalomgyakorlásra. Olyan hatalomgyakorlásra, amely nem csak az ember életének korlátlan szabályozására, hanem magának az ember átformálására is jogosultságot kap. Ugyanakkor mindig nyilvánvaló, hogy az eszmék hazugsága mögött különböző jellegű oligarchikus magánhatalmak megtartása az egyedüli cél. Ebben az értelemben mindenki konzervatívnak nevezhető, aki saját közösségének a nem a más közösségek rovására történő, a szeretet elvén működő biológiai, szellemi és lelki fennmaradását, megújhodását kívánja. Ezért a magyar hagyományban megtalálhatóak a közös kapcsolódási pontok így a XIX. század nemzeti liberalizmusa (Széchényi Istvántól, Kemény Zsigmondtól Tisza Istvánig), továbbá az elsősorban protestáns gyökerű népi mozgalom (Németh László, Szabó Dezső, Karácsony Sándor és mások), és az elsősorban katolikus indíttatású, magyar keresztényszociális elképzelések (például: Károlyi Sándor, Teleki Pál, Prohászka Ottokár, Kerkai Jenő, Mindszenty József, Márton Áron, Slachta Margit) és a magyar és egyetemes szakrális hagyományt keresők, feltárók között (Várkonyi Nándor, Hamvas Béla, és a kortársak). A liberális és az organikus konzervatív állam és jogszemlélet alapján, tekintve a természetjog és hagyománytiszteletet közös alapként történő elfogadására, a következő meghatározó jellegzetességeket tekinthetjük a konzervatív (a jó) alkotmány általános jellemzőinek (többek között Bastiat, Burke, Kirk és Tocqueville alapján):


28

2009.02.08.

22:15

Page 28

Dobogó

1. A jó alkotmány tekintélyes idő elmúltával a nemzeti tapasztalatokból alakul ki. Az így kialakult alkotmány nemzeti küzdelmek eredménye, melyet a nép intelligenciája és karaktere fogad el, megkülönböztetve így az egyik nemzet alkotmányát a másiktól. Az alkotmányozásnál,az alkotmányértelmezésnél a hagyományhoz kell visszatérni, elutasítva az elmúlt évtizedek hagyományellenes ideológiáját. (Ezen belül: az emberi jogok életpárti, felelősséget elismerő és megkövetelő értelmezése; a törvényhozó testületek hatalmának és felelősségének megerősítése a hatalmát kiterjesztő központi végrehajtó hatalom – kormány – és a demokratikusan nem ellenőrizhető illegitim (magán) hatalmak felett, ellen.) 2. A vallás a polgári és társadalmi rend alapja, az alkotmányos rend bázisa és feltétele, vagyis a cselekvés végső mércéje az a felelősség, amely alapján tetteinkkel felelünk a Mindenhatónak. 3. A természetes arisztokrácia – amely kiegészül a polgári értékeket jelentő gyakorlati erény arisztokráciájával és a születési arisztokráciával – mint a demokrácia nélkülözhetetlen „establishment”-je, politikai, közéleti rétege. Ez a réteg nem az önérdek rétege, hanem az egész nemzetet integráló része a társadalomnak. Az erény és bölcsesség hordozója, amely a demokrácia nélkülözhetetlen része, megőrizvén a szabadság és igazság valódi rendjét. A bensőséges mély hit pedig, Istenhez kapcsolódó, összetartó közösséggé képes alakítani az egész közösséget. Az eredeti értelemben vett arisztokrácia, azaz a legjobbak uralmának, vezetésének egyetlen egy alternatívája van: az oligarchia, az önérdek, a leggazdagabbak uralma, amely közhatalmi eszközöket magánhatalmi célokra használja fel. A demokráciáért szükséges, hogy felnőjön egy, a tudásban és erkölcseiben kiváló réteg, a képességek, tudás, erények elleni egyenlősítéssel és „tömeggyártással” kikényszerített, uniformizált középszerűséggel szemben is. A társadalmi kiválasztást ne oligarchia, és ne is a meritokrácia (azaz fogyasztó-, előmenetel-, karrier-, „szakember”-, esetenként yuppie- és szinglimentalitású réteg) szabja meg. Ez utóbbi jó esetben is csak stagnáló, unalmas, uniformizált, középszerű demokratikus despotizmust eredményez. A természetes arisztokrácia meghatározó bázisa az öntudatos nemzettagok alkotta középosztály. A középosztály hanyatlása a demokrácia halála. 4. Egyensúly a szabadság és a rend között. Az emberi jogok adta lehetőségek és az önző akarat, a kielégíthetetlen étvágy visszaszorításának egyensúlyának fenntartása. A határtalan akarás nem alkalmazható semmilyen civil társadalmi rendben. A törvényhozás, a kormány és a bíróságok feladata nem csupán a természetes jogok védelme, hanem a korlátok védelme és propagálása is. A társadalom fennmaradása csak akkor lehetséges, ha az emberek többsége kötelezettségeire is, valamint hatalmi és nyerészkedési étvágyuk korlátozására is gondol. Közös törvényszerűsége a demokratikus és autoritárius rendszereknek is, hogy

elbuknak, ha a morálistartás megszűnik: az emberek többsége előjogokat követel, és önző étvágyát növeli. Az írott alkotmány – legyen az chartális vagy történeti – hatástalan, ha az íratlan alkotmány, az élő szokások, hagyományok, az erkölcs rendje a kötelességtudatot, a személyes felelősséget nem erősítik. A magyar történeti alkotmány ezeréves tradíciója minden korban hordozta a konzervatív – a jó, az élő – alkotmány jellegzetességeit. Különösen a következőket tekintve: 1. A történeti alkotmány több évszázados intézmények működését is jelentette, melyek alkalmazkodtak a korok változó körülményeihez. Ha külföldi intézmény szolgált példának, akkor azok nemzeti jelleget és tartalmat kaptak. 2. Megszakítás nélkül nyomon követhető az organikus fejlődés, a jogfolytonosság elvének érvényesülése. Az alaki jogfolytonosság azt jelenti, hogy az alkotmányt csak feljogosított tényezők, az alkotmányban meghatározott módon, törvényes úton változtathatják meg. Az anyagi jogfolytonosság elve szerint nem elég a törvényes út, hanem a reformoknak a meglévő intézményekből, alkotmányos berendezkedésből kell kiindulnia. Az államalkotásban megnyilvánuló nemzeti önrendelkezést törvényesen nem lehet megakadályozni, azonban a nemzeti megmaradás garanciáit sem szabad felszámolni. A jogfolytonosság jelentősége a rögtönzés kizárása, a hagyományokra való támaszkodás. Az alkotmányban megállapított szervek és intézmények nélkül sem a nemzet, sem az államfő (király) nem képes az akaratát kinyilvánítani. Ha nincs alkotmányos forma, ellenőrizhető jogi feltételek, az jogbizonytalanságot eredményezhet. Jogbizonytalanság esetén minden bitorló, zsarnok, forradalmár, felszabadító hivatkozhat arra, hogy ő fejezi ki a nemzet akaratát. A törvényes rendszer jogfolytonossága megszakadhat forradalom esetén, államcsíny esetén, valamint külső hatalmi beavatkozással. (Törvénytelen rendszer ellen, vagy törvényes rendszerben, ha a hatalomgyakorlók nem alkotmányosan gyakorolják hatalmukat és ez alkotmányos eszközökkel nem korrigálható, jogosult a forradalom, a felkelés – ellenállási záradék! Törvényes rendszer esetén pedig nem indokolt! A történeti alkotmány intézményrendszere, elmondható, hogy eredményesen akadályozta meg a tartós törvénytelen hatalomgyakorlást, rákényszerítve az alkotmánysértőt, hogy visszatérjen az alkotmányos hatalomgyakorláshoz.) A külső hatalom beavatkozása pontosabban szólva nem is a jogfolytonosA szerző előadássorozata 2009-ben

A Szent Korona-tan történetisége és aktualitásai március 20. 18 órai kezdettel április 17. 18 órai kezdettel Helyszín: Két Hollós Könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a)


2009.02.08.

22:15

Page 29

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM ság megszakadása, hanem az érvényesülés felfüggesztődése vis maior miatt, addig, amíg az idegen hatalom Magyarországon tartózkodik. (A törvénytelen – illegitim – rendszer is lehet jogszerű – legális – amennyiben saját, a törvénytelen rendszer által hozott törvényeket betartja.) A jogfolytonosság, azaz a törvényes rendszer alkotmányos működése, és a jogfolytonosság megszakadása mellett egy harmadik típusú alkotmányjogi helyzet is van: ez a provizórium. Amikor az alkotmányos jogrend érvényesülése részlegesen szünetel – szükséghelyzet idején –, a szokásjoggal érvényesített, kisegítő hatályú, provizórikus (átmeneti) jogrend áll fenn. A mai alkotmányos rend törvényességét – azaz félig legitim voltát – tekintve, a jogrendjét is a szokás által érvényesített, átmeneti jogrendnek kell tekinteni. Az alkotmány biztosítéka: az alkotmánybiztosítékok egymást kiegészítő és segítő rendszere, amely mellérendelt jellegű hatalomszerkezetet és gyakorlási módot tartott fenn a Szent Korona-tan alapján. 3. A tekintélyelv és a szabadságjogokhoz való ragaszkodás. A történeti magyar közjogi gondolkodásra jellemző a tekintélytisztelet (a monarchikus érzelem, az alkotmány iránti hűség, annak tisztelete, hagyománytisztelet, kereszténység), ugyanakkor a szabadságjogokhoz való ragaszkodás is (alkotmányos szel-

29

lem, szabadságunkhoz való töretlen ragaszkodás, függetlenségi törekvések, ellenzékies hajlam). A tekintélyelv mindig az örök elvek, az emberek együttélését szabályzó örök értékek tiszteletét, és az ezt követő magatartást jelenti. Tiszteletet és elvárást a közhatalmat gyakorló személyek és intézmények iránt. A szabadság és a tekintély a történeti alkotmány dinamikáját meghatározó alapelv. Az alkotmány szabadságfokát a közszabadság érvényesülése jellemzi. 4. A történeti alkotmány nem tagadta meg az etnikai elvet, és nem is utasította el, hanem a különböző népek egymáshoz mellérendelt viszonyát a Szent Korona eszmeiségét jelentő, egymást partnerként tekintő örökérték elvűséggel tartotta fenn. Ezt az összhangot, egyensúlyt, azonban csak a magyar nép és vezető rétege volt képes biztosítani. Amennyiben a Gondviselés ismét lehetőséget ad nemzetünk megmentésére, újjászületésére, és ennek garanciájaként visszatérhetünk történeti és közjogi hagyományainkhoz, alkotmányszemléletünkhöz, az átalakulásnak mindenképpen a hatalmat elsődlegesen gyakorló nemzet által és alkotmányos keretek között kell megtörténnie. A feladatot a nemzet akaratát kifejezve, forradalom előtt vagy után, az általános választással megválasztott Országgyűlésnek, vagy a Nemzetgyűlésnek kell elvégezni.

Fizessen elő a Dobogóra! Először 2002. februárjában jelent meg folyóiratunk. A lap célja, hogy bemutassa a magyar történelem fehér foltjait, rejtélyeit, elhallgatott igazságait. A kéthavonta megjelenő újságban megszólalási lehetőséget kívánunk adni mindazon szerzőknek, kutatóknak, íróknak, akik a történelmünkben megbúvó, de mindinkább a felszínre törekvő rejteki tudás bemutatását tűzték ki célul.

Állandó szerzőink:

Molnár V. József, Szelestey László, Tóth Zoltán József, Tóth Ferenc, Fellegi Béla, dr. Végvári József, Harangozó Imre, Bradák Károly, Grandpierre Attila, Vetráb József, és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos Megjelenési időpontok: február, április, június, augusztus, október, december, az adott hónap utolsó napja. Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők Előfizetési díj — 5 éve változatlanul! — egy évre: 4000 Ft, ami tartalmazza a postaköltséget is. Európába: 7000 Ft, Tengeren túlra: 10000 Ft. Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét! Előfizethető rózsaszín postautalványon, vagy személyesen is, Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a.

Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032).


30

2009.02.08.

22:15

Page 30

Dobogó

ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban Bp., 1081 Kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032, http://www.dobogommt.hu

március-április A műsorváltozás jogát fenntartjuk! TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: március 3. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!) TÓTH FERENC előadása: március 6. péntek, 18 óra: Tavaszra várva (Belépőjegy: 1000 Ft) SZELESTEY LÁSZLÓ előadása: március 10. kedd, 18 óra: „Hírök, nevök fenn marad“ — a magyarság szakrális alkotásai 3. rész (Belépőjegy: NINCS!) Dr. BÍRÓ JÓZSEF előadása: március 11. szerda, 18 óra: A magyarság szabír-onogur eredete (Belépőjegy NINCS!) Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF előadása: március 20. péntek 18 óra: A Szent Korona-tan történetisége és aktualitásai (Belépőjegy: 1000 Ft) GRÁTZ ANTAL előadása: március 26. csütörtök, 18 óra: „Építsen az égre házat...“ — szakrális házasság és ház (Belépőjegy: NINCS!) SZÁNTAI LAJOS előadása: március 27. péntek, 18 óra: Angyalok, csillagok, koronák (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: március 31. kedd, 18 óra: Ég és Föld ölelésében 3. rész (Belépőjegy: NINCS!) TÓTH FERENC előadása: április 3. péntek, 18 óra: Felszabadulás vagy feltámadás? (Belépőjegy: 1000 Ft) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: április 7. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!) BORN GERGELY előadása: április 10. péntek, 18 óra: Tükör által homályosan (Belépőjegy: 1000 Ft) SZELESTEY LÁSZLÓ előadása: április 14. kedd, 18 óra: „Hírök, nevök fenn marad“ — a magyarság szakrális alkotásai 4. rész (Belépőjegy: NINCS!) Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF előadása: április 17. péntek 18 óra: A Szent Korona-tan történetisége és aktualitásai (Belépőjegy: 1000 Ft) GRÁTZ ANTAL előadása: április 23. csütörtök, 18 óra: „Építsen az égre házat...“ — szakrális házasság és ház 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) W. BARNA ERIKA előadása: április 24. péntek 18 óra: A pszichoszomatikus betegségek jelzései a kézírásban (Belépőjegy: NINCS!) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: április 28. kedd, 18 óra: Ég és Föld ölelésében 4. rész (Belépőjegy: NINCS!) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: május 5. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!) TÓTH FERENC előadása: május 8. péntek, 18 óra: Édesanyánk, szülőföldünk (Belépőjegy: 1000 Ft)


2009.02.08.

22:15

Page 31


31

Kirándulás szerves gazdálkodókhoz Buszos kirándulásra hívjuk az érdeklődőket, amelynek célja, hogy megismerhessük a már működő szerves gazdaságokat. Tapasztalatokat és ötleteket gyűjteni megyünk olyanoktól, akik már évtizedek óta járják a gazdálkodás jövőbe mutató útjait.

Időpont: 2009. április 4-5. Útiterv: VISNYESZÉPLAK (Máté László vezetésével) - KAPOSMÉRŐ (Kassai Lajos vezetésével) - CSEMŐ - (Sebők Attila vezetésével) - TISZACSEGE (Rózsa Péter vezetésével)

A túrát TÓTH FERENC vezeti Elhelyezés: 1 éjszaka, 3 csillagos, két ágyas szobákban, reggelivel vacsorával Ebéd: azon a tanyán ahol épp ér bennünket az ebédidő, bográcsból. Jelentkezni lehet: Két Hollós Könyvesbolt, Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a, telefon: 299-0032

Szellemgyógyászat tanfolyam Kercselics Imre vezetésével Anatómiai ismeretek, láthatatlan testeink, meditáció – csakrák tisztítása – agyprogramozás, egészség megőrzése, a táplálék és a gondolatok szelektálása, a „böjt csodája”, a négy Szent elem megismerése, érzékelése, szétválasztása, lehívása, alkalmazása, a betegség okai és gyökerei, az eredményes gyógyítás alkalmazott módszere, szellemsebészet, távgyógyítás, gyógyítás fényképen keresztül, fantomgyógyászat, a vér, mint betegség hordozó tisztítása, fókuszban az anyaság, stb.

Az előadások helye: Hotel Platánus, Budapest, VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 44. Az előadások időpontjai: 2009. február 28 - március 1. III-IV. rész, 2009. április 4 - 5. V-VI. rész, 2009. május 2 - 3. VII-VIII. rész, 2009. szeptember 5 - 6. I-II. rész, 2009. október 3 - 4. III-IV. rész, 2009. november 7 - 8. V-VI. rész, 2009. december 5 - 6. VII-VIII. rész Az előadások 9-től 17 óráig tartanak. Szervező: Fóris Mária 06 30/685-7900, Internetes elérhetőség: www.szellemgyogyaszat.hu


2009.02.08.

32

22:15

Page 32

Dobogó

Az égigérő fa Népmeseelemzés BŐSZ IMRE ÁDÁM BEVEZETÉS Talán nem mondok újdonságot, ha azt állítom, hogy az emberiség egésze napjainkban éppen abban a helyzetben van, mint az a mesebeli város, melynek házai fekete lepellel vannak bevonva, mert a sárkány tartja hatalmában, s minden kútból, forrásból elrabolta a vizet, és csak egy-egy szűz leányért ad cserébe valamennyit. A leányok persze fogynak, amint korunk szűz erői is, a tiszta szellemi-lelki értékek, és a víz egyre drágább kincs lesz. Valaha folyóból, patakból merített az ember, élő vizet, ingyen, amannyit csak akart. Ma már palackba zártan vesszük, jó pénzért, nagyon is korlátozott mennyiségben, s ha nem is látja még mindenki, de lelki-szellemi értelemben igen csak elsötétedett körülöttünk a világ. A mesehős, a táltosgyerek pedig csak az utolsó pillanatban szokott megérkezni, amikor már a király egyetlen leánya van soron. Ahhoz azonban, hogy e válságos pillanatban a szabadító hős megjelenhessen, természetesen valamikor meg kellett születnie. E születés — meséink tanúsága szerint — szinte mindig szűznemzés következménye(!), és e szeplőtelen fogantatás lényegében hasonló módon történik minden mesében: vagy egy magot, szőlőszemet, fehér virágot nyel le az anya, mintegy véletlenül, s ennek következtében lesz várandós, vagy valamilyen váratlanul feltörő, elébe tűnő tiszta forrásból iszik előtte. A megújuláshoz eszerint a csíra állapotig, a mag-szerűségig kell egyszerűsödni, a fehér virághoz kell hasonulni, a tiszta forrásig kell visszanyúlni. A mag, a fehér virág, a tiszta forrás képjelként, de valóságosan is, az életlehetőségek újjászületésének esszenciális tisztaságú hordozói. A táltoserő felébredésének, lelkünkben való megszületésének tehát elengedhetetlen feltétele a szellemi-lelki megtisztulás, a tiszta forrásból való merítés. A Sárkányt legyőzni, minden mese egybehangzó tanúsága szerint, csak a táltos képes. Továbbá azt is tudhatjuk népmeséinkből, hogy a sárkány, a világon egyedül, csak a mesehőstől fél, a táltostól: Borsszem-vitéztől, Vízi Sándortól stb. Mindent megtesz tehát, hogy a táltoserő elnyerését, felébredését, újjáéledését — a táltoscsikó megszerzését — megakadályozza. Szülője, a boszorkány elaltatja a mesehőst, hogy az ne tudja megőrizni a rábízottakat, s így elpusztíthassa őt. Hosszú évszázadokon át tűzzel-vassal irtották a táltos-sámán hagyományt, nemcsak nálunk, de sok helyén a világnak, ma pedig a minőségek összemosásá-

val, a valódi értékek mocskolásával, ezoterikusnak és misztikusnak ható tévtanok terjesztésével igyekeznek elfedni az ősműveltségek által képviselt természetes igazságot azok, akik a sárkányos-boszorkányos erőket működtetik, akik a médiumok mágikus hatalmát táltosi énünk elaltatására használják. Mindhiába, mert mi, magyarok tudjuk, hiszen minden táltos mesénk ezt igazolja: egyszer csak, ha nagyon óhajtjuk eljövetelét, megszületik a lelkünk legmélyebb rejtekében búvó magból, a tiszta forrásból a gyermek, aki táltos, aki megszabadít.

AZ ÉGIGÉRŐ FA Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, fölnyergeltem egy fakót, fölültem a hátára, és kiszaladtam az erdőbe. Jól ittam, jól ettem, a fakót a fejem alá tettem. Egyszer felébredtem, ellopták a fakót. Akkor megijedtem. Fölszaladtam egy hegyre, hegyről meg a fára. Úgy megráztam a fát, hogy az eper, szilva, mogyoró majd beszaggatta a fejem. Egyszer rám kiáltott egy öregasszony: — Haj, haj, te gyerek! Ne gázold el a répát, retket, mert nem te ültetted el a káposztát. Volt a világon egy király, annak volt egy Jancsi nevű kanásza. Észrevette egy reggelen ő is és a király is, hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt. De az olyan fa volt: reggel virágzott, délben már almája volt, éjfélre megérett, de el is lopták róla. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát, annak adja a lányát és a fele királyságát — halála után az egészet. Mert ő már több mint hét éve beteg, és azt jósolta neki egy öregasszony, hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt, és ő ennek a gyümölcséből eszik, akkor rögtön meggyógyul. Kihirdette tehát az országban, az országa minden tájában, hogy legyen bárki, szegény vagy gazdag, ha báró, ha gróf, ha ezt megszerzi, azé lesz a királylány. Volt is jelentkező sok, de a fára fölmászni egyik sem tudott. Azt mondja a királynak az ő kis kanásza, János: — Felséges királyom, ha meg nem sérteném a szavaimmal, ha megengedné, én fölmegyek, és hozok almát a fáról. — Mit akarsz, te taknyos? — nevetett a király. — Te akarsz, ahova egy gróf, egy herceg nem tud felmenni, te akarsz fölmenni!? Eredj csak a dolgod után! De a kanász nem hagyott nyugtot a királynak. Mindaddig járt a nyakára, míg meg nem engedte. Azt mondta neki a király: — No, fiú, most mondd, mit akarsz? Mivel akarsz a fára fölmenni? Amit kérsz, mindent megadok.


2009.02.08.

22:15

Page 33

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Azt mondta János: csináltasson a király először is három vaskapcsot, olyat, hogy a fát körülérje, és azon, mint egy létrán, föl lehessen menni. És adjon három pár vasbocskort és egy hétre való eleséget, ami egy embernek elég. Így János, azon a napon, amikor ez készen lett, elindult fölmászni a fára. * Ezeknek az égígérő fáknak megvan az a különös tulajdonságuk, hogy hipp-hopp, egyik napról a másikra, egyetlen éjszaka, vagy csupán néhány nap alatt képesek az égig nőni, néha a lombjuk sem látszik, nemhogy a tetejük; csupán a törzsük. A gyümölcsük pedig szinte minden meseváltozatban gyógyító erejű. Többnyire a király udvarában, kertjében nőnek, aki beteg, vagy éppen akkor kezd megvakulni, amikor a fa elkezd nőni, s mire megnő, a király teljesen elveszti a látását. Vizsgált mesénkben a király már régóta beteg, aminek jelképes értelme, hogy az ország — magunkra vonatkozatva belső világunk, személyiségünk — irányítottsága enyhén szólva kívánnivalókat hagy maga után. Nem véletlenül nőtt tehát a csodás fa, hiszen ez azt jelenti, hogy váratlanul, talán a sors szeszélyéből, talán a Teremtő kegyelméből (ki-ki válassza a neki kedvesebbet!) kaptunk egy lehetőséget a gyógyulásra, a rendeződésre. Egy új út nyílt előttünk, amit addig nem ismertünk, nem láthattunk, csakhogy ez az út nem éppen hétköznapi, hiszen nem lehet rajta csak úgy elindulni, mert ez az út egy fa! A fa a király kertjének közepén, vagy palotájának ablaka alatt nőtt, nem valahol a város szélén, nem a határban, nem az erdőben, hanem az irányító központban, a királyi udvarban. Utunk tehát a központból indul, és fölfelé vezet. Középről fölfelé! Amikor már régóta szenved a király a betegségtől — vagyis elrontott életünk megoldhatatlannak tűnő bajai körülvesznek bennünket, s nem látszik kiút, akkor bontakozik elénk e kör közepéből váratlanul, mintegy a semmiből ez a lehetőség, melyet minden természetes műveltség, és igaz bölcselet ismer: az ördögi körből való szabadulás egyetlen lehetséges útja, ami természetesen középről fölfelé vezet. Királyunk megtudja, hogy gyógyulásának záloga, ha megszerzi a fa gyümölcsét. A feladat azonban szinte lehetetlennek látszik. Mielőtt hősünkkel, a kis kanászszal együtt nekivágnánk e nem mindennapi vállalkozásnak, az égígérő fa megmászásának, megpróbáljuk kideríteni, miben is áll e különös gyümölcs gyógyító ereje. Ismerjük — néprajzkutatók is már pontosan leírták — az égígérő fa hagyományokban, elsősorban keleti hagyományokban betöltött szerepét. Berze Nagy János egész kötetet szentelt e témának, ebben szinte mindent leírt, ami fontos a világ közepét kijelölő, eget-földet összekötő mitikus jelképről. Diószegi Vilmos följegyezte szibériai sámánokkal találkozva, hogy miért

33

mászik a sámán erre a bizonyos fára. Szűcs Sándornak elmesélte egy sárréti „adatközlő”, hogy milyen is ez a nagy fa, s ki az, aki megtalálhatja, s fölmászhat rá. stb. Közlik azt is tudósaink, hogy e fa a hagyományos világképet is jelképezi, felső, középső és alsó szinteket különítve el. E tagoltságnak azonban nemcsak térbeli, de időbeli jelentése is van, és számunkra most inkább az időbelisége a fontos. Így tehát a felső világ egyúttal a jövőt, a középső a jelenünket, földi életünket, míg az alsó a múltat idézi. Nem fogunk e jelképrendszer vizsgálatába bonyolódni, hiszen az említett művek mellett, és azokon túlmutatva, minden fontosat megtudhatunk e témáról Molnár V. József: Világ-virág című, már második kiadást megért művéből, ami egyébként a szerves műveltség jelképrendszereinek, s ezen keresztül világunk és önmagunk megismerésének nélkülözhetetlen alapműve. Ami mindebből itt számunkra fontos a nagy fa gyümölcsének gyógyereje tekintetében, az a jelkép időbelisége. A pontos megértéshez fel kell idéznünk Jézus földi útját, gyógyítói működését. Ő többféle módon gyógyította a betegeket, akik felkeresték, vagy akikkel útjai során találkozott. Az egyik módszer a szóval, igével való gyógyítás, az igézés. Ez az a lehetőség, ami az időben is hat, nemcsak azokra, akik ott, akkor hallották, hanem akár évezredek múltán is, azokra, akik megértik, és hiszik ezen igéket. Ezért örömhír, evangélium az ő tanítása. Az örömhír pedig abban áll, hogy a teremtésnek értelme van, a lét nem esetleges, a világ működésének alapvető rendje van, melyben az ember élete fontos, és hibáinak következményi orvosolhatók, bűneitől megváltást nyerhet, élete pedig nem egyszeri szalmaláng, hanem lényegét tekintve örök, hiszen ami van, az nem tud semmivé lenni, s ami nincs, az sem tud valamivé válni. Mindezt persze más forrásból is tudhatjuk, tudhatta addig is az ember, azonban van valami, ami minden mástól mégis megkülönbözteti Jézus művét, és igazán hitelesíti, és ez a valami nem más, mint az önkéntes áldozathozatal másokért. Nem merülünk bele vallásbölcseleti kérdésekbe, mindenesetre fontos meglátnunk azt, hogy népmeséink táltos hőseit is az áldozat vállalása, a veszélyes — sok esetben halálon átvivő út (pl. feldaraboltatás!) — következetes végigjárása jellemzi. Az égígérő fa gyümölcsének megszerzése tehát valójában az ember számára lehetséges jövő bemutatását jelenti. Olyan gyümölcs ez, melyet csak a veszélyek vállalásával, az emberfeletti küzdelmek megvívásával, a kitartó, rendíthetetlen áldozatvállalással lehet megszerezni. Az égigérő fa gyümölcsének gyógyító ereje nem más, mint az önkéntes áldozattal hitelesített, megtapasztalt igazság láttatása. A remény, amely gyógyítja lelkünket, mert csak az áldozat árán megtapasztalt igazság tudja elhitetni velünk, hogy szükség van ránk, életünk nem értelmetlen. Csak ez a tudás űzheti el belőlünk a sötétség forrását, a félelmet, ami megbetegít. A remény hittel tölti el az embert, a hit pedig felébreszti a szervezet öngyógyító képességét.


2009.02.08.

34

22:15

Page 34

Dobogó

Mesebeli királyunk — a lényünket irányító értelem — is megtudja, hogy gyógyulása lehetséges: a gyümölcsöt kell megszereznie. Vagyis szert kell tennünk azokra a tapasztalatokra, melyeket a gyümölcs elérése során lehet átélni, s ezáltal megismerni az Igazságot. Igen ám, de hogyan? Hiszen a merész vállalkozók sorra kudarcot vallanak, senkinek sem sikerül még a fa feléig sem fölmásznia. Fontos, hogy a sok-sok próbálkozás ne szegje kedvünket. Ez mind-mind azt szolgálja, hogy felébredjen végül valódi énünk képviselője: a legifjabb, a legegyszerűbb tudatforma, mely nem rabja a számítgató, fontolgató, racionális elménk hatásának. Aki olyan bennünk, mint meséinkben a kis kanászgyerek, a legkisebb testvér, a szegény legény stb. Aki ártatlan, akinek nincsenek hátsó gondolatai, mint a haszonleső, valamit valamiért módon cselekvő elődeinek — az addig bennünk uralkodó tudatformáknak. Aki inkább akar szolgálni, használni, gyógyítani, mint rangos elődei, a hercegek, grófok, kik személyiségünk részeként — belső utunkon — a már jól bevált, sokszor alkalmazott, éppen ezért már bizonyos megrögzöttséget mutató, igazi változásra képtelen tudatformák megtestesítői. Az urak, kik csupán rangjuknál fogva tartják méltóbbnak magukat a királylány kezére, mint egy kanászgyerek, aki viszont egyszerűbb, őszintébb, tisztább, aki könnyebben telítődik fénnyel. * Azon a napon ő olyan magasra mászott, hogy már nem is látták. Mászott már egy nap, két nap, három nap, amikor észrevette, hogy az egyik bocskor lyukas. Vágta a lábát a vas. Kapta magát, levette, leeresztette a földre: — Had menjen vissza a gazdámhoz! Mikor lepuffant a bocskor, azt mondta a király: — No, a gyerek még él, de már kicserélte a bocskorát, mert ez kilyukadt. Mikor a fiú a fának a hetedik ágára ért, talált ott egy lépcsőt, amelyiken bátran mehetett. Azt mondta magában: — Köszönöm a királynak, hogy megsegített. Leeresztem neki mind a két pár bocskort, hadd lássa, hogy még életben vagyok. És a kis baltámat is, mert most már nincs rá tovább szükségem. Mikor leeresztette a fáról a baltát, akkor már olyan magasan volt, hogy mire a balta leért a földre, kirohadt a nyele. És a bocskor is úgy megöregedett, mire az udvarba ért, hogy alig ismerték meg, de az őr, akit a király kirendelt a fa alá, hogy minden pillanatban várja a gyerek jelzését, ha bármit ejt is le, és neki azt rögtön jelentse, megismerte. Így mind a három pár bocskor kilyukadt a hetedik napra, amikorra ő a fa koronáját elérte. A fiú most nem gondolt a királlyal többet. Egy nagy kastélyban találta magát. Végigment az első,

második, harmadik, tizenegyedik szobán is. Egy gyönyörű szép lányt lelt ott. Olyan szépet még ő életében sohasem látott. A király lánya is szép volt, de még csak halvány ibolya se lehetett amellett. Odaköszön hozzá: — Adjon isten jó napot, fenséges kisasszony! Nem tudom, minek szólítsam, királykisasszonynak vagy minek. Hát én csak így tisztelem. Azt mondja a királykisasszony: — Királykisasszony vagyok, csak árva. A szüleim meghaltak, árván maradtam, Etelka a nevem. Mondjad, fiú, hogy kerülsz te ide, ahova még a hazádbeli madár sem jár? Azt mondja János: — Én, fenséges királykisasszony, szolgálatot keresek. — Jókor jöttél, mert én úgyis magam vagyok. Egy jó cselédet fölfogadnék bármely pillanatban. Nálam itt maradhatsz, ameddig akarsz. Amit kérsz, azt fizetek, csak a tizenkettedik szobába bemenned nem szabad! A fiú megígérte, hogy ő rendbe tesz mindent, és szorgalommal mindent megcsinál. Meg is alkudtak, ott is maradt. Kapott jó ebédet, együtt ebédelt a királykisasszonnyal. Addig-addig haladtak, hogy el is jegyezték egymást. Egyik nap azt mondja a királykisasszony: — Én most elmegyek a templomba. Itt van tizenegy szobának a kulcsa. Mindegyiket takarítsd ki tisztes-séggel, és főzd meg az ebédet! Ott van elkészítve minden, csak tüzet kell rakni. De a tizenkettedik szobának kulcsát ne keresd. A gyerek elvégzett mindent, gondja sem volt arra, hogy mi lehet a tizenkettedik szobában. De most nem hagyott neki békét a kíváncsiság, mégis megnézi, mi lehet abban a szobában? Mikor a kisasszony elment a templomba, megkereste a tizenkettedik szoba kulcsát, avval a szándékkal, hogy kitakarítja azt a szobát is. Az már úgyis régen volt kitisztítva. Meglátott a sarokban egy rossz söprűt. Gondolta, hogy eldobja ezt a rossz söprűt, minek ez itt, tesz ő helyette másikat. Amint a söprűt félredobta a helyéről, a szoba ajtaja kinyílott. Belépett a szobába. De az ajtó rögtön becsukódott utána. Amint szétnéz a szobában, látja, hogy ott egy óriási hétfejű sárkány van kiszögezve a falra. A két lábán ötven-ötven mázsás vasgolyó lóg. A két szárnya két óriási szöggel kiszögezve, és két óriási malomkő közé van a szakálla szorítva. (következő számunkban folytatjuk) Ha jó könyvet szeretne olvasni:

http://www.kethollos.hu Igaz magyar történelem, valódi magyar hagyomány, valódi magyar könyvesbolt

In memoriam: Dúcz László ( )

Recommend Documents