Athoszi Jerondasz Paisziosz
Igék I. Kötet
Fájdalommal és szeretettel a mai emberért
A Theológus Szent János Evangélistának Szentelt Kolostor kiadása Thesszaloniki-Szuroti
Athoszi Jerondasz Paisziosz
Igék I.Kötet
Fájdalommal és szeretettel a mai emberért
A Theológus Szent János Evangélistának Szentelt Kolostor kiadása Thesszaloniki-Szuroti 2001
© Copyright Thesszaloniki-Szuroti, Theológus Szent János Evangélistának szentelt Kolostor 570 06 Vasziliká Thesszaloniki Greece A magyarországi Görög-Keleti Egyház címe: Konstantinápolyi Egyetemes Pátriárchátus Magyarországi Exarchátusa Metropolita Arszeniosz Kardamakisz 1056 Budapest, V. kerület, Váci u. 55. sz. Tel.: 06 1 317-92-30, 212-67-60 A fordítás a 2001-ben megjelent 3. görög eredeti kiadás alapján készült a Kolostor engedélyével. Fordította Horeftosz Konstantin 2014 Rendelhető: 6600 Szentes, Könyök u. 1/A
[email protected] A Kolostor írásbeli engedélye nélkül tilos a kiadványt részben vagy egészben sokszorosítani, fordítani vagy bármely módon felhasználni, díszítő elemeit is beleértve.
Tartalomjegyzék Életrajz Előszó Bevezetés a Jerondasz szavaihoz
Első rész A bűn és az ördög Első fejezet A bűn divat lett
Második fejezet Napjainkban tombol az ördög
Harmadik fejezet A világi lelkület
Negyedik fejezet Az igazságtalanság nagy bűn
Ötödik fejezet „Áldjátok és ne átkozzátok”
Hatodik fejezet A bűn szerencsétlenségeket vonz maga után
Második rész A mai társadalom
Első fejezet Isten bölcsessége és a környezet
Második fejezet A nagy könnyebbségek kora egyenlő a nagy nehézségekkel
Harmadik fejezet Egyszerűsítsétek életeteket, hogy megszűnjék az idegesség
Negyedik fejezet Külső zaj és belső csendesség
Ötödik fejezet A sok gond eltávolít az Istentől
Harmadik rész Az Isten lelke és a világ lelkülete
Első fejezet A világi képzettség és tudomány
Második fejezet Racionalizmus korunkban
Harmadik fejezet Az új nemzedék
Negyedik fejezet A szemtelenség és a tisztelet hiánya
Ötödik fejezet Benső rendetlenség és külső megjelenés
Negyedik rész Az Egyház korunkban Első fejezet A nevelés Második fejezet A papság és az Egyház Harmadik fejezet Ünnepek Negyedik fejezet Az Orthodox hagyomány
ÉLETRAJZ A megboldogult Jerondasz Paisziosz, világi nevén Eznepidisz Árszeniosz, a Kappadokiai Faraszában született 1924 Julius 25-én. Mikor a törökök elűzték a görög lakosságot évezredes Kisázsiai szülőföldjükről, Görögországba jött és Kónitszában nőt fel. Gyermekkorától fogva aszketikusan élt, elmélyedve a Szentek életében, felettébb nagy lelkesedéssel utánozta őket és küzdelmeiket, csodálatraméltó pontossággal betartva útmutatásaikat. Átadta magát a szüntelen imádságnak, egyúttal művelve az alázat és a szeretet erényét. Kitanulta az asztalos mesterséget, hogy ezzel is Krisztust utánozza. Katonaként szolgált II. világháborút követő polgárháborúban három és fél évet, mint rádiós, ott is aszketikusan élve. A seregben kitűnt bátorságával, önfeláldozásával, erkölcsösségével és képességeivel. Miután teljesítette kötelességét a Haza iránt, szerzetesi lett, amire kis korától vágyott. Már világiként is voltak szent tapasztalásai, de a szerzetesi életben az Úr, az Istenszülő és a Szentek kegyelméből kiteljesedet ez. Aszketizált az Athoszon, a Konitszai Sztómiosz Kolostorban és Sínán. A láthatatlanságban élt, teljesen átadva magát az Istennek, az Isten pedig megmutatta őt és átadta az egész világnak. Útmutatásokkal látta el, vigasztalta, gyógyította, megnyugtatta emberek sokaságát kik a felkeresték őt. Megszentelt lelke kicsordult az Isteni szeretettől és jelenléte a Szent Kegyelmet sugározta. Egész nap fáradhatatlanul gyűjtötte az emberi fájdalmat és szórta a szent vigasztalást. Mártírságos fájdalmak után, amikről azonban azt mondta, hogy jobban lelki hasznára váltak, mint egész életének aszketikus küzdelmei, megpihent az Úrban 1994 Julius 7-én Teológus Szent János Kolostorában a Thesszaloniki Szurotiben. Ott temetett el a Kappadokiai Szent Árszeniosz Temploma mellett. Áldása legyen velünk. Ámin
ELŐSZÓ
A boldog emlékű Jerondasz Paisziosz 1194 Júliusában elszenderedésével a világra hagyott egy lelki örökséget, a tanítását. Egyszerű szerzetes, általános iskolai végzetséggel, de gazdag az Isten szerinti bölcsességgel, megüresítette magát a többi emberért. A tanítása nem volt leckeszerű katekézis. Az Evangéliumot megélte és tanítása az életéből fakadt, aminek fő ismérve a szeretet volt. Maga is Evangéliumivá vált, ezért már a megjelenése is tanított és az evangéliumi szeretete és a megvilágosodott szavai is. Mikor az embereket fogadta, minden különcségükkel együtt, nem csak egyszerűen, türelmesen végéig hallgatta a problémáikat mikor kiöntötték szívüket előtte, hanem szent egyszerűségével óvatosan a szívük mélyére tekintett és sajátjának érezte fájdalmukat, nyugtalanságukat, gondjaikat. És akkor lassan-lassan megtörtént a csoda, az ember megváltozása. „Az Isten azt mondta, hogy akkor tesz csodát, ha valaki részt vállal a másik fájdalmában”. Örömmel láttuk, hogy az első könyvek, amik megjelentek a Jerondasz életéről és tanításáról nagy érdeklődésre tartanak számot. Sokan beszéltek csodálattal a kéréseikre kapott feleletekről, gondjaik megoldásáról, bánatukra talált vigaszról. Különösen örültünk, mikor az Egyháztól eltávolodott emberekben kialakult a jó értelemben vett aggodalom lelkükért és megváltoztatták életüket. Sokszor jutottak eszünkbe a himnuszszerző sorai, amit Nagy Szent Vazulnál olvasunk: „Élni és halni az Úrban és utánunk beszéljenek a könyvek”. Egyúttal szükségét éreztük, hogy a Jerondasz igéit, amit tisztelettel lejegyeztünk a Testvériségünk első lépéseitől kezdve, mivel nagyon hasznosak voltak számunkra, hogy közzé adjuk testvéreinknek Krisztusban, amit kitartóan kértek tőlünk. A Jó Isten úgy intézte, hogy Kolostorunk létre jöttét Jerondasz Paisziosznak köszönheti. Ő kapott püspöki engedélyt a Kolostoralapításra Főtisztelendő Kasszandriai Metropolitától, Szinesziosz Úrtól, ő talált helyett is az építésre. Azért tette ezt nemes és érzékeny szíve nagy hálát érzett irántunk gondoskodásunkért, mikor megismertük őt 1966-ban a kórházban, ahova tüdő műtét miatt került. Attól fogva úgy érezte nagy testvérünk és kötelessége, ahogy mondta „elhelyezni húgait” Kolostoralapítást értve ezen. 1967-ben telepedtek le az első nővérek. Ekkor Jerondasz Paisziosz két hónapot töltött a Kolostorban, hogy segítsen a Közösség megszervezésében. Később évente kétszer jött el az Athoszról és segítet a Közösség működésében és minden nővérnek is a lelki küzdelmében, Istentől megvilágosodott tanácsaival és személyes tapasztalatával. Az Athoszról pedig „a lelki Amerikából”, ahogy nevezte imáival segített és leveleivel melyeket személy szerint a nővéreknek vagy az egész Közösségnek küldött.
1967-ben mikor Jerondasz Paisziosz elkezdte lerakni a Kolostorban a közösségi élet alapjait, a legapróbb mindennapi dolgoktól kezdve a legkomolyabb lelki kérdésekig, 43 éves volt. Azonban mégis tökéletesen érett volt „kor szerint a Krisztus teljessége” (Efeszosziakhoz írt levél 4, 13) és meg volt benne az öregkori bölcsesség. A Közösség első napjaitól kezdve lehetett érezni, hogy szavai az „örök élet igéi” (János 6, 68) és közülük sok elengedhetetlen a mindennapi élethez. Ezért igyekeztünk mindent lejegyezni, hogy ne merüljenek feledésbe és biztos támaszai legyenek a szerzetesi társadalomnak. És mikor feljegyzéseink megtöltötték az első füzeteket, bátortalanul bemutattuk neki, ellenőrzésre. Bátortalanul, mivel Jerondasz mindig a megvalósítást hangsúlyozta, nem akarta, hogy anyagot gyűjtsünk, „lőszert”, anélkül, hogy szavait gyakorlattá tennénk életünkben. Azt várta, hogy amit hallunk és olvasunk, lelkileg dolgozzuk fel. Másképp, ahogy mondta, semmibe se válik hasznunkra a sok írás és feljegyzés, ahogy semmi hasznát se veszi egy ország, ha sok lőszere van, de nincs hozzá képzet katonasága, hogy használja őket. Végül beleegyezve kitartó kérésünkbe, vállalta, hogy kiegészíti és kijavítja az olyan részeket, amiket esetleg nem értettünk meg teljesen. A feljegyzések végig folytatódtak mind a huszonnyolc év alatt, míg a Jerondasz segítette és vezette a Kolostort. A feljegyzések a Kolostor Testvériségének megbeszélésein történtek – eleinte a nővérek jegyzetei által az utolsó években pedig magnó felvétellel -, de úgy is, hogy a nővérek a Jerondasszal személyesen folytatott beszélgetéseiket rögtön utána leírták. Mikor aztán ez feltűnt a Jerondásznak, némileg haragosan mondta: „Minek irkáljátok ezeket? Szükség esetére tartogatjátok? A cél az, hogy megértsétek és megvalósítsátok. És ki tudja, mit írtok! Hozzátok csak ide, hagy nézzem!” Mikor az egyik nővér feljegyzéseit oda adtuk neki, tekintette megváltozott, megnyugodott és elégedetten mondta: Nahát, gyermekem, ez olyan, mint a hangfelvétel! Pontosan azt írta, amit mondtam!” A Jerondasz általában kérdéseinkre felelt. Mikor a nővérekkel különkülön beszélt a kérdések általában a személyes lelki küzdelemre vonatkoztak. A Kolostor gyűlésein olyan témákat beszéltünk meg amik távolléte alatt foglalkoztattak bennünket. Ezeket kérdések formájában gyűjtöttük össze, hogy megbeszélhessük, mikor megjön. Minden féle természetű dolog volt: igazgatási, gyakorlati, lelki, társadalmi, egyházi, nemzeti stb. A Jerondasz mindent arra használt fel, hogy lelki haszon váljék belőle. Egy repülő hangja, egy motor zaja, egy madár csicsergése, egy ajtó kinyitása vagy egy egyszerű megjegyzés alkalmat adhatott arra hogy sokat beszéljen egy fontos dologról. „Mindent hasznosítok, mondta, a párbeszédre a Mennyel. Minden, ha valaki lelkileg fogja fel, tudjátok milyen lelki haszonná válhat és milyen lelki tapasztalatra lehet szert tenni?” És ahogy „A Jó Isten mondta, először a másik életünk felől gondoskodik azután az itteniről”, így a Jerondasznak is mikor az emberekkel beszélt az volt a
célja, hogy felkészítse őket a Mennyek Országára, segítve mindenkit, hogy felismerje az Isten akaratát és kötődjön Hozzá. Mikor természeti, tudományos, művészeti vagy a mindennapi életet érintő dolgokról beszélt, nem azok érdekelték őt önmagukban, hanem arra használta őket, hogy felrázza a lelkeket és segítse őket példázatok útján, hogy megértsék az élet mélyebb értelmét és megkapaszkodjanak az Istenben. Mivel szavait az egyszerűség, a felkészültség és eredeti humor jellemezte, nagy igazságokat tudott mondani egyszerűen és jó hangulatban. „Én erűt hozok”, mondta és úgy értette, hogy amint a napsugár szükséges ahhoz, hogy kinyíljanak a virágok, így a gyengéd tanítás is megérinti és megkönnyíti a lélek feltárulkozását és gyógyulását. A megvilágosodott tanítás sokszor előkészítette a lélek talaját, hogy elfogadja az Evangélium teljes igazságát. Ily módon, még a legszigorúbb szavai is, mint hűsítő gondoskodás hullottak az ember szívére, gyökeret vertek és lelkileg gyümölcsöztek. Az anyag ami összegyűlt ebben huszonnyolc évben a levelekkel együtt amit a Kolostorba küldött az Athoszról, rendszerezve lett témák szerint a Jerondasz elhunyta után, hogy hasznos legyen a Közösség életében. Egyúttal rendezve lettek az életével kapcsolatos események, az általa megélt szent történések, melyeket nem öndicséretből osztott meg, hanem lelki jótéteményként kínált fel. „Nem azért mondom el ezeket nektek, mondta, mintha kitüntetéseket várnék tőletek, meg dicséretet. Ha elmondok nektek valamit a háborúból meg seregből, de bármit is mondok, akár egy viccet is, nem csak úgy mondom, valamit hangsúlyozni akarok, hogy megértsétek a mélyebb értelmet. Sose mondok haszontalan dolgokat”. Ily módon lett lelki „véradó”, hogy erősítse a vérszegény hitet, táplálja a jóravalóságot és művelje a valódi Isten szerinti nemességet, oly annyira, hogy rokonok legyünk az Istennel. „Adok és adok, mondta és mi történik? Vagyis azért, hogy segítsek nektek, arra kényszerülök, hogy elmondjak nektek dolgokat magamról. A legnagyobb pazarlást csinálom, lelki pazarlást! Legalább megéri! Azt szeretném mondani, hogy minden esemény, amire rákényszerülök, hogy feltárjam, azért hogy segítsek nektek, például, hogy mennyire segítet engem az Isten Oltalma valamikor, azt elveszítem. Legalább megéri?” Figyelembe véve a nehéz időket, melyeket élünk, elhatároztuk, hogy nyilvánosságra hozzuk mindezt az anyagot, kötetekbe rendezve, olyan témákkal kezdve, amik szélesebb érdeklődésre tartanak számot. Sok közülük mindennapi dolog, amik azonban, ha nem az Evangélium szerint kezeljük őket, szomorú vagy végzetes következménnyel járnak ebben az életben, de az eljövendőre nézve is. E döntés mellett szólt az is, hogy a Jerondasznak éveken át volt egy elképzelése. Arra gondolt, ír „egy könyvet, ami, mindenkinek szól, világiaknak, szerzeteseknek és papoknak”. Ezt a tervét nem tudta megvalósítani, mivel minden idejét a fájó lelkeknek szentelte, kik nap mint nap Athoszi Kalyibájához
érkeztek és akiknek teljesen átadta magát, kevés testi ereje ellenére. „Az én híreim, ahogy az egyik levelében írta, sok ember, megfáradtan, elgyötörten. A számuk pedig egyre növekszik gondjaikkal együtt, az én testi erőim pedig, imádkozz, hogy ne csökkenjenek. Egy kicsit magamról is gondoskodok, mert mindent el kell, hogy viseljek. Bírom nem bírom, bírnom kell”. Ahogy mondtuk a Jerondasz, általában kérdésekre felelt. Ezért a könyvben megtartottuk a párbeszédes formát. A párbeszédekbe illesztettünk részleteket leveleiből, melyeket a Kolostornak írt vagy idézeteket könyveiből, amiket ő maga írt. Úgyszintén kiegészültek a témához illő, Keresztény testvéreink által ránk bízott ő általa írt levelek részleteiből, hogy minden téma a lehető legteljesebb legyen. Próbáltuk megtartani a közetlen hangvételt és a Jerondasz beszédének szépségét. Megmaradt néhány ismétlés is, melyek a lényeget hangsúlyozzák és megérintik a szíveket. Olvashatunk gyakori szófordulatait, melyek az Isten és az emberek iránti nagy szeretetéből fakadtak. Gyakoriak a szerzetesi életre való hivatkozások. Ez nem csak azért van, mert a Jerondasz apácákhoz szól, hanem azért mert szerette volna, hogy a „szerzetesi élet örömét” minden világi is keresse, mivel az, a szerzetes életének, teljes, Istennek való felajánlásából fakad. Azért beszélt erről, hogy megmentse a világiakat az önhitség okozta bizonytalanságból és már ebben az életben megéljék a Paradicsom örömét. „A Fájdalommal és szeretettel a mai emberért” könyv az első kötete, „Athoszi Jerondasz Paiszosz Igék” című sorozatnak. Az áttekinthetősége végett négy témára osztottuk fel. Minden egység fejezetekre oszlik és minden fejezet kisebb részekre a megfelelő címmel. A zárójeles részek magyarázatok azoknak az olvasóknak a részére, akik nem jártassak a szerzetesi és egyházi szóhasználatban. Mivel a Jerondasz, ahogy említettük, gyakran hozott példákat a tudományból stb. Így fennállt a veszélye, hogy az élő szó lejegyzésekor valami szakszót rosszul írunk le. Ezért az ilyen részeket a kiadás előtt, oda adtuk testvéreknek Krisztusban különféle szakterületekről. Köszönjük nekik, mert különös tisztelettel a Jerondasz iránt, átnézték ezeket a részeket és szükség szerint javítottak. Hálásak leszünk minden más észrevételért is. Reméljük hát, hogy a „lelki pazarlás” amit a Jerondasz tett nagy szeretetéből „célba ér” az olvasók egyszerű és jó szándékú lelkénél és gazdagodnak Isten bölcsességével „ami rejtett a bölcsek és értelmesek előtt és kijelentetted a gyermekeknek” (Lukács 10, 21). Ámin
Minden Szentek Vasárnapja 1998 Szent Kolostorunk Igumenje és velem lévő testvérek az Úrban
-
Mondjon nekünk valamit, Jerondasz. Mit mondjak? Amit a szíve mond. Az amit a szívem mond, az hogy fogom a kést, darabokra vágom és szét osztom az embereknek és utána meghalok.
Bevezetés a Jerondasz igéibe „A kor amiben élünk nagyon nehéz és nagyon veszélyes, e végül a Krisztus fog győzni”. Napjainkban a legtöbb ember művelt, világi értelemben és világi sebességgel rohan. Mivel azonban hiányzik belőlük az Istenfélelem – „a bölcsesség kezdete, az Istenfélelem” -, hiányzik a fék, és a száguldás fék nélkül, szakadékba vezet. Az emberek tele vannak problémákkal és többségük nagyon összezavarodott. Utat vesztettek. Lassanként oda jutnak, hogy nem tuják kontrolálni magukat. Ha azok akik a Szent Hegyre (Athoszra) jönnek ennyire meghasonlottak, megzavarodottak, ennyi feszültséggel, képzeljétek el, a többiek akik távol vannak az Istentől, az Egyháztól, milyenek lehetnek! És látod az összes országban vihar, nagy szédültség! Szegény világ – az Isten oltalmazza! – forr, mint a fazék. És a vezetők, hogyan tartják féken! Főznek-főznek, mindent bedobnak a fazékba, z pedig már kifut! Nem sokára lerepül a fedő! Egy magas rangúnak mondtam egyszer: „Miért nem figyeltek néhány dologra? Mi lesz ebből?” „Atyám, feleli, először csak egy kis hó volt, most lavina. Csak a csoda segíthet”. De a mód is ahogy néhányan segíteni próbálnak, nagyobb rosszat okoz. Ahelyett, hogy igazítanának valamit az oktatáson például, csak rosszabbat tesznek. Nem azt nézik, hogyan állíthatnák meg ezt a lavinát, hanem még fokozzák. Látod, először kicsinyke a hó. Ha pedig megindul lejtőn, lavinává válik. Ahogy lefelé zúdul, még gyűjt havat, köveket, fákat stb. és végül mindent elsöpör. Így a rossz is lassanként lavina lett, most bomba kell, ami megállítja.
-Aggódik Jerondasz? -Ah, miért őszült meg a szakállam idő előtt? Nekem kétszer fáj, egyszer amikor előre látok valamit és szót emellek, hogy elkerüljünk egy rossz dolgot, másodszor pedig, amikor nem törődnek vele – talán nem rossz szándékból -, aztán megtörténik a rossz és akkor kérik a segítségemet. Most értem csak mit szenvedtek a Próféták. A legnagyobb Mártírok a Próféták voltak! A legnagyobb Mártírok az összes Mártírok közül, annak ellenére, hogy nem halt mind mártír halált. Mert a Mártírok kicsit szenvedtek, míg a Próféták előre láttak egy helyzetet és egyfolytában szenvedtek. Kiáltoztak-kiáltoztak, de a többiek nem figyeltek rájuk. És mikor elérkezett az idő és jött az Isten haragja miattuk, ők is velük együtt szenvedtek. Legalábbis azonban, akkor csak ennyi eszük volt az embereknek. Elhagyták az Istent és a bálványokat imádták. Ma mikor már értenek, nagyobb a bálványimádás. Nem fogtuk fel, hogy az ördög elakarja pusztítani Isten teremtményeit. Mindent elkövet, hogy elpusztítsa a világot. Őrjöng, mert megjelent az emberekben a jó aggodalom. Nagyon dühös, mert tudja, hogy kicsiny a hatása. (Apokalipszis 12, 12) Most úgy tesz, mint egy bűnöző mikor bekerítik és így szól: „Nincs menekvésem! El fognak kapni!” és pusztít még amit lehet. Vagy mint a katonák a háborúban, mikor elfogy a lőszer és szuronyt meg kardot ragadnak és harcba vetik magukat. „Így is úgy is elveszünk, legalább öljünk meg annyit amennyit bírunk”. A világ ég! Értitek? Nagyon nagy a kísértés. Olyan tüzet szított az ördög, hogy az összes tűzoltó sem képes eloltani. Lelki tűzvész! Semmi sem maradt. Csak imádság kell, hogy megszánjon bennünket az Isten. Látod mikor nagy erő tűz van a tűzoltók se tudnak mit csinálni, z emberek az Istenhez fordulnak, hogy küldjön esőt ami eloltja. Így van a lelki tűzvésszel is amit az ördög szított, csak imádság kell, hogy segítsen az Isten. Az egész világ bajban van. Általános szétzüllés! Nem mondhatod: „Az egyik házban egy kicsit elromlott az ablak vagy valami más, rajta kijavítom”. Az egész ház szuvas. Már kontrolálhatatlan a helyzet. Csak fentről, amit az Isten tesz. Most van itt az ideje, hogy dolgozzon az Isten a csavarhúzóval, simogatással, pofonnal, hogy javítson. Sebe van a világnak ami gennyes és ki kell szakadnia, de még nem érett meg eléggé. Lassan megérik a rossz, mint annak idején Jerikóban, amit meg kellett tisztítani. Milyen gyötrelmei vannak az embereknek Véget nem érők az emberek gyötrelmei. Általános a szétbomlás, családok, kicsik és nagyok. Minden nap sajog a szívem. A legtöbb otthon tele van bánattal, idegességgel, feszültséggel. Csak azokban az otthonokban élnek jól az emberek ahol Isten szerint élnek. A többiben, válások, eladósodás, betegségek, balestek, nyugtatók, kábítószerek!... Többé-kevésbé mindnek egy a fájdalma. Különösen most, nincsenek munkahelyek, tartozás innen, gyötrelem onnan,
nyaggatják őket a bankok, kilakoltatják őket, tömegesen! És nem csak egy két nap van így! És ha van egy két egészséges gyermek az ilyen családokban, megbetegednek az ilyen helyzetektől. Sok családnak, ha csak egy napjuk olyan gondtalan és nyugodt lenne a mint a szerzetesek élete, az lenne számukra a legnagyobb Húsvéti ünnep. Milyen szerencsétlenség van a világban! Ha valakinek fájdalma van és a többiekkel törődik és nem magával, akkor az egész világot úgy látja mint egy röntgen képet, lelki sugarakkal… Sokszor mikor imádkozok, látok kis gyermekeket, szegénykék elhaladnak előttem és szomorúan kérlelik az Istent. Az édesanyjaik kérik meg őket, hogy imádkozzanak, mert gondjaik vannak, nehézségek a családban és az Istentől kérnek segítséget. Ugyan arra a hullámhosszra fordítják a „gombot” és így beszélhetünk! Biztosítások és…bizonytalanság Ma a világ tele van biztosításokkal, de mivel az emberek Krisztustól távol vannak, a legnagyobb bizonytalanságot érzik. Semmilyen korban nem éltek olyan bizonytalanságban az emberek, mint ma. És mivel nem segítenek rajtuk a az emberi biztosítások, most futnak, hogy feljussanak az Egyház hajójára, hogy lelki biztonságot érezzenek, mert látják, hogy a világi hajó elsüllyedt. Ha azonban látják, hogy az Egyház hajója is egy kis vizet kapott, hogy ott is felütötte fejét a világi szellemiség és nincs jelen a Szent Lélek, akkor kiábrándulnak az emberek, mert nem lesz hova kapaszkodniuk. A világ szenved, el is vész sajnos, az emberek pedig arra kényszerülnek, hogy a világnak ebben a poklában éljenek. A legtöbben nagy elhagyatottságot éreznek, érdektelenek – különösen most – mindenfelé. Nincs mibe kapaszkodniuk. Olyan, mint a mondás: „A fuldokló a hajába kapaszkodik”. Ez is mutatja, hogy fuldokló valamilyen kapaszkodót keres, hogy megmenekedjen. Látod, a hajó süllyed, van aki pedig az árbocba kapaszkodik. De, hogyha a hajó süllyed, nem gondolja, hogy az árboc is el fog süllyedni. Fogja az árbocot és még gyorsabban süllyed! Azt szeretném mondani, hogy az emberek keresik a fogódzkodót, a biztos talajt. És ha nincs hitük, hogy megkapaszkodjanak Benne, ha nem bíznak az Istenben, úgy hogy teljesen Rá hagyják magukat, szenvedni fognak. Nagy dolog az Istenben való bizalom! Nagyon veszélyes időkben élünk, de végül győzni fog a Krisztus. Látni fogjátok, hogy tisztelik majd az Egyházat. Csak mi legyünk helyén valók. Meg fogják érteni, hogy másként nincs remény. Már a politikusok is megértették, hogy ha valakik képesek azon a bolondok házán segíteni, amivé a világ lett, azok az Egyház emberei. Ne tűnjön nektek furcsának! A politikusaink tehetetlenek. Néhányan eljöttek a Kajibámba és mondták: „A szerzeteseknek kell hittérítést végezniük, másképp nem lehet”. Nehéz évek! Ha tudnátok milyen állapotban vagyunk, és mi vár ránk! …
Milyen keresés folyik Téli időben egyszer nyolcvanan jöttek a Kajibámhoz, diákok és rendezők. Sírtak és kérdezték, hogy tanulhatnak-e Teológiát! Hajmeresztő a világ állapota! Mindenki keres valamit, anélkül, hogy a többség tudná mit akar. Vannak, akik a mulatságokban keresik az igazságot! Mások a féktelen zenében keresik a Krisztust! - Jerondasz, igaz, hogy mennyire nagy igénye van az embereknek kiútra? Annyian jönnek és állva várakoznak órákat! - Az idők jeleiben (a Jerondasz írása) benne van az is, hogy az emberek tőlem, a meggyötörttől kérnek segítséget. Nem látok semmi jót magamban és csodálkozok, hogy az emberek miért futnak hozzám. Tök vagyok dinnyehéjjal. Manapság tököt esznek dinnye helyett, mivel olyan a héja. Elindulnak világ végéről és még csak nem is biztosak benne, hogy rám találnak vagy sem. Magamtól is undorodok, és az emberekért is fájok. Hová jutottunk! Hová jutott a világ! Ézsaiás Próféta említi meg, hogy lesz idő, mikor az emberek rálelnek egy valakire, akinek öltözéke van és azt mondják neki: „Gyere, megteszünk királynak!” Az Isten irgalmazzon nekünk! Mikor olvasom a 28. Zsoltárt, azokért „akik a tengeren veszélyben vannak, ezt mondom: „Istenem a szárazföldön is az egész világ még rosszabb tenger lett, mert lelkileg folytja meg az embereket”. És ha kiábrándult emberek jönnek, a 93-as és a 36-os Zsoltárt olvasom nekik. „… Az Úr legyen menedékem, az Isten legyen segítségem és reménységem…” Nagy vigaszt adnak! Ha egy pillantást vetnénk a Mennyre, megváltoznának a dolgok. De látod, nem gondolkodnak ma az emberek. Ezért nem lehet beszélni, nem értik. Egyfolytában kérem az Istent, hogy küldjön rendes embereket, Keresztényeket, hogy segítségére legyenek a világnak, és hogy a rendes embereket sokáig tartsa meg. Imádkozzunk, hogy legyenek új fiatalok, ártatlanok, kiket megvilágosít az Isten, legyenek Makkabeusok (Ószövetség Makkabeusok könyve: Makkabeusnak nevezték Júdát, a zsidó felkelés vezetését 166-ban Krisztus előtt. Később követőit is így hívták, kik kitűntek harcaikkal a haza szabadságáért és politikai függetlenségéért), mert a mostaniak elpusztítják a világot. A fiataloknak lehet, hogy nincs tapasztalata, de nincs bennük hamisság, ravaszság sem. Kérjük az Istent, hogy világosítson meg embereket, nem csak az Egyházban, hanem azokat is, akik kormányoznak, hogy legyen Istenfélelmük, hogy tudjanak valamit mondani. Ha csak egy kicsit megvilágosodva szólnak, máris megváltoztatnak egy helyzetet. Ha valami esztelenséget mondanak, lehet hogy egy egész nemzet bánja. Egy jó döntés, jó tétemény az emberiségnek. Egy rossz döntés, pusztulás. Nem csak az anyagi romlásról van szó, mikor az emberek éheznek, mikor szerencsétlenek, a lelki szerencsétlenség a komolyabb. Az imádság nagyon fog segíteni rajtuk, hogy egy
kicsinykét megvilágosítsa őket a Krisztus. Fogja a csavarhúzót Krisztus, egy kis húzás, egy kis tekerés… rendben, minden el van intézve! Lassanként, mikor az Isten megvilágosít néhány embert, a rossz magától megsemmisül. Mert a rossz magától elpusztul, nem az Isten pusztítja el. Végül a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba. Látom, hogy sokan, kik magas beosztásba vannak, értik ezt, fájlalják a rosszat, küzdenek ellene és ennek különösen örülök! Korunkban hiányoznak a példaképek -Jerondasz, Jeruzsálemi Szent Cirill miért mondja, hogy a végső idők Mártírjai minden idők Mártírjai fölött fognak állni? -Mert régen nagy tekintélyeink voltak. Korunkban hiányoznak a példák – általában beszélek az Egyházról és Szerzetességről. Ma megszaporodott a beszéd és a könyvek és kevesebb lett a megélés. Csak csodáljuk a Szenteket, Egyházunk bajnokait, anélkül, hogy értenénk mennyit fáradoztak, mert mi nem fáradozzunk, így nem fogjuk fel azt sem amit véghez vittek. Pedig az által tudnánk őket szeretni és jóravalólag küzdeni, hogy utánozzuk őket. A Jó Isten persze figyelembe fogja venni a kort és a körülményeket, amik közt élünk és a szerint fog számon kérni. Ha egy kicsit igyekszünk, jobban megfogunk koszorúztatni mint az elődeink. Régen, mikor még létezett a küzdő szellem és mindenki próbálta a másikat utánozni, nem tudott megállni se a rossz sem a nemtörődömség. Sok volt a jó példa és nem létezett a nemtörődömség sem, ezért a lusta nem találhatta helyét. Magukkal sodorták a többiek. Emlékszem egyszer Thesszalonikiben a lámpánál vártunk, hogy az egyik járdáról a másikra menjünk. Egyszer csak egy hullámot éreztem, ami előre lök, mert mindenki megindult. Épp hogy csak eltudtam indulni én is, hogy ne lökjenek föl. Vagyis, ha mindenki egy felé megy, egy valaki, ha nem is akar menni, nehéz neki nem menni, mert magukkal sodorják a többiek. Ma, ha valaki becsületesen és lelkileg akar élni, nincs helye a világban, nehéz neki. És ha nem vigyáz, elindul a lejtőn, a világi csatorna. Régebben, sok volt a jó, sok volt az erény, sok a jó példa, és a rossz megfulladt a sok jó között és az a kevés rendetlenség ami a világban volt vagy a Kolostorokban, nem látszott és nem is ártott. Most mi folyik? Sok a rossz példa, és a kevés jó ami létezik, félre van dobva. Vagyis az ellenkezője történik, megfullad a kevés jó a sok rosszban, és így a rossz uralkodik. Ha egy embernek vagy egy ember csoportnak küzdő szelleme van, az nagyon segít. Mert mikor egy valaki előre halad lelkileg, nem csak magának használ, de a másiknak is, aki látja. Aki pedig laza, úgyszintén, befolyásolja a többieket. Ha egy valaki lazít, lazít a másik is és végül anélkül, hogy észrevennék, nem marad semmi sem. Ezért a küzdő szellem nagyon segít az általános ellazulásban. Erre nagyon kell figyelnünk, mert sajnos olyan fokra jutottak ebbe a mai emberek, hogy még laza törvényeket is hoznak és kötelezik a
küzdőket, hogy tartsák be őket. Ezért a küzdőknek nem csak, hogy nem szabad befolyásoltatni magukat a világi szellemiségtől, de ne is hasonlítsák magukat össze a világiakkal és higgyék magukról, hogy ők szentek, miért is aztán ellazulnak és rosszabbak lesznek a világiaknál. A lelki életben senki se vegye példaképül a világiakat, hanem a Szenteket. Jó, ha sorba veszi az erényeket és megtalálja a Szentet, aki rendelkezett vele, tanulmányozza az életét, és akkor látni fogja, hogy nem tett semmit és tovább halad alázattal. A versenypályán azok, akik futnak, nem néznek vissza, hogy az utolsókat lássák, mert ha így tesznek, ők lesznek a vesztesek. Mikor az előrehaladottakat próbálom utánozni, a lelkiismeret kiéleződik. Mikor azonban a hátrébb lévőket nézem, mentséget találok magamnak és úgy gondolom a hibáim nem komolyak az övékhez képest. Megnyugtatom a lelkiismeretemet, hogy van nálam lejjebb lévő is. Így elfojtom a lelkiismeretemet vagy még inkább olyan szívem lesz, mint amit bevakoltak, érzéketlen. Könnyű az édes lejtő -Jerondasz, miért van az, hogy olyan nehezen tesszük meg a jót és olyan könnyen essünk a rosszba? -Azért, mert a jóért először magának az embernek kell tenni, küzdeni, míg a rosszban segít az ördög. Azután, az emberek nem utánozzák a jót, jó gondolataik sincsenek. Sokszor hozom a következő példát világiaknak: „Mondjuk vagy autóm és ezt gondolom: Mit kezdjek vele? Nekem elég, ha néha elvisz egy ismerősöm vagy taxit hívok szükség esetén. Miért ne adnám oda egy családapának, kinek sok gyereke van, hogy egy kicsit kimozdulhasson velük, elvigye őket valamelyik Kolostorba, hogy jól érezzék magukat”. Oda adom, senki se fog ebben utánozni. Ha azonban van egy autóm olyan, mint tiétek és lecserélem egy jobbra, nem bírtok majd aludni éjszakánként még meg nem találjátok a módját, hogy nektek is olyan legyen, még ha tiétek megfelelő is volt. Ebben az esetben azt fogjátok mondani: „Eladom, és hitelt veszek fel, hogy lecserélhessem”. Míg az előző estben senki se fog utánozni, így szólván: „Mit kezdjek én az autóval?, oda adom valakinek, de még azt is mondhatják, hogy elveszett ember vagyok”. Az emberek könnyen befolyásolódnak a rossztól. Pedig legbelül felismerik és elfogadják a jót, de könnyebben eltéríti őket a rossz, mert ott az ördög diktál. Az édes lejtőt könnyen megtalálja valaki, mert a kísértésnek nincs más szabálya, minthogy letaszítsa Isten teremtményeit az édes lejtőn. A Krisztusnak van nemessége. Ezt mondja neked: „Ez a jó”, „aki akar kövessen engem…” (Máté 16, 24) Nem azt mondja: „Kényszerítelek, hogy gyere hozzám!” Az ördög sunyi, hazudós. Addig suttog az embernek, míg oda nem megy, ahova akarja. Az Isten tiszteli az ember szabadságát, mert nem szolgákat a fiakat teremtett. És annak ellenére, hogy tudta be fog következni a bukás, nem tette szolgává az embereket. Inkább vállalta, hogy eljön, megtestesül,
kereszthalált hal és így nyeri meg az embert. Ezzel szabad akarattal viszont amit az Isten adott – annak ellenére, hogy az ördög nagyon rosszat tehet – lehetőség adódik a megrostálásra. Kitűnik, hogy mit tesz valaki a szívével, tisztán kitűnik a nagy jóravalóság. Az Isten nem hagy el bennünket Amilyen állapotban vannak ma az emberek, amit a fejükbe vesznek, megteszik. Van, aki nyugtatókat szed, van, aki kábítószerezik… Lépten, nyomon csinál valaki egy új vallást. Ehhez képest, még nem is a bűnözés, a szerencsétlenségek stb. Segít az Isten. Jött valaki a Kalyibámhoz és mondja: „Van egy gitárod?” Hasist szed, folyik belőle a szó – nem kérdezi, hogy van-e kedved hozzá – még gitárt is akar!! Mások megunták az életüket és öngyilkosok akarnak lenni vagy valami rosszat tenni, hogy középpontba kerüljenek. Nem úgy gondolnak rá, mint egy káromló gondolatra, hogy elűzzék maguktól. Elegük van az életükből és nem tudják, mit tegyenek. Valaki ezt mondta: „Az akarom, hogy megírják rólam az újságok, hogy hős vagyok”. Mások kihasználják az ilyeneket, hogy elérjék céljukat. Még mindig jó, ehhez képest jól állunk, kevés baj történik. A jó az, hogy nem hagy el bennünket az Isten. A Jó Isten a mai világot két kézzel őrzi, régebben csak eggyel tette. Ma, annyi veszély közepette, amiben az ember él, az Isten úgy vigyáz ránk, mint édesanya a kis gyermekére, mikor járni kezd. Most jobban segítenek nekünk a Krisztus, a Szűz Anya, a Szentek, e nem fogjuk fel. Hol lenne a világ, ha nem segítenének!... Az emberek nagy része tablettákon él és egyazon bajban sorvadozik… Az egyik részeg, a másik kiábrándult, a harmadik összezavarodott, megint más kialvatlan a fájdalmaktól. Látod mindezek autót vezetnek, motort, veszélyes munkákat végeznek veszélyes gépekkel. Képesek ők mindannyian, hogy vezessenek? Megnyomorodhatna a világ. Hogy vigyázz ránk az Isten és nem értjük! Régen, emlékszem a szüleink elmentek a földekre és sokszor ott hagytak a szomszéd asszonynál, hogy vigyázzon ránk a saját gyerekeivel együtt. De akkor kiegyensúlyozottak voltak a gyermekek. Csak ránk nézet a szomszéd asszony és folytatta dolgait, mi pedig nyugodtan játszottunk. Így a Krisztus is, a Szűz Anya, a Szentek, régen fél szemmel figyeltek a világra. Ma a Krisztus is, a Szűz Anya és a Szentek is az egyiket itt fogják meg a másikat ott mentik meg, mert az emberek nem kiegyensúlyozottak. Most áll a bál… Isten őrizzen! Mint egy anyának, kinek két-három problémás gyermeke van, az egyik kicsit gügye, a másik bandzsa, a harmadik egy kicsit különc, és ha még van is neki pár szomszéd nője, hogy figyeljenek rájuk, nem győzik. Mert az egyik magasra mászik, a másik kést ragad, félő, hogy elvágja a torkát, a harmadik bántja a többit, ő pedig egyfolytában készültségben van, hogy figyelje őket, azok pedig nem értik aggodalmát. Így a világ sem érti az isten segítségét. Ennyi veszélyes eszközzel, melyek ma léteznek, már régen szétzúzta volna magát, ha nem
segítene az Isten. De van Atyánk, az Isten és Anyánk a Szűz Anya és testvéreink a Szentek és az Angyalok, kik óvnak bennünket. Mennyire gyűlöli az ördög az ember nemzetségét és el akarja pusztítani! Mi pedig elfelejtjük, hogy kivel küzdünk. Tudjátok, hányszor körbe tekerte az ördög a földet a farkával, hogy elpusztítsa! Nem engedi azonban az Isten, elrontja a terveit. És a rosszat, amit az ördög tenni készül, az Isten kihasználja, hogy nagy jó származék belőle. Az ördög most felszánt mindent, de végül a Krisztus fog aratni. És mindig látjuk, hogy a Jó Isten a nagy megpróbáltatásokat nem hagyja három nemzedéknél tovább, hogy maradjon kovász. A Babiloni fogság előtt az Izraeliták az utolsó áldozatuk tüzét egy száraz kútba dobták, hogy megtalálják, ugyanazt a tűzet és folytathassák áldozataikat. És valóban, hetven év után, mikor vissza tértek, találtak abból a tűzből és elkezdték áldozataikat bemutatni. Minden nehéz korban nem jut mindenki tévútra. Az Isten megőriz egy kis kovászt a következő nemzedékeknek. A kommunisták 75 évig dolgoztak és 75 évig tartották magukat, megint három nemzedék. A cionisták hány évig dolgoztak, de már 7 évig se tartják magukat. Nehéz évek közelednek Az Isten most megengedi, hogy legyen egy nagy megrázkódtatás. Nehéz évek jönnek. Nagy megpróbáltatásaink lesznek… Vegyük komolyan, éljünk lelkileg. A körülmények kényszeríteni fogan, hogy lelkileg éljünk. Jó azonban, ha örömmel tesszük magunktól, önzetlenül és nem bánatosan, kényszerből. Sok Szent kérte volna, hogy korunkban élhessen, hogy küzdjenek. Én örülök, hogy fenyegetnek néhányan, azzal, hogy kicsinálnak, azért mert beszélek és elrontom a terveiket. Mikor késő este hallom, hogy beugranak a Kalyiba kerítésén, édesen kezd verni a szívem. De mikor kiáltanak: „Telegráf jött, hogy imádkozz azért a betegért”, én ezt gondolom: „Ez az esély is elszáll!...” Nem mintha unnám az életemet, örülök neki. Örüljünk, hogy ez az esély adatik nekünk ma. Nagyon nagy a fizetség. Régen, mikor háború volt, készültségbe volt az ember és ment küzdeni, harcolni, hogy megvédje a Hazánkat. Vagy küzdöttünk, hogy a barbárok ne gyújtsák, fel otthonainkat vagy ne vigyék el húgainkat, ne becstelenítsék meg őket, nem is egy nemzetért küzdöttünk vagy egy eszméért. Most vagy a Krisztusért megyünk vagy az ördögért. Tiszták az arcvonalak. A német megszállás alatt hős lettél, mert köszöntöttél egy németet. Most azért leszel hős, mert üdvözlöd az ördögöt. Mindenestre félelmetes eseményeket fogunk látni. Lelki harcokat foguk vívni. A Szentek még jobban meg fognak szentelődni és kik szennyesek még szennyesebbek lesznek (Apokalipszis 22, 11). Érzek magamban egy vigasztalást. Ez egy vihar és a küzdelemnek értéke van, mert most nem Ali Pasa, vagy Hitler, vagy Mussolini az ellenségünk, hanem az ördög. Ezért a fizetségünk Mennyei lesz.
Az Isten hagy használja ki a rosszat jóra, mint Jó Isten. Ámin.
ELSŐ RÉSZ
A BŰN ÉS AZ ÖRDÖG
„Mérget ízlelünk, mikor az édes Jézustól messze élünk”
ELSŐ FEJEZET A bűn divat lett
- Jerondasz, valakinek azt mondta, hogy háború lesz? Így hallottuk. Igaz ez? - Én nem mondok semmit, az emberek meg azt beszélnek, amit akarnak. És ha tudnék is valamit, minek mondjam? - Milyen barbár dolog, Jerondasz, a háború! - Ha az embereknek nem lenne meg ez a … „udvariassága”, a bűnnek nem jutnának el eddig a barbárságig. Még ennél is barbárabb az erkölcsi katasztrófa. Az emberek megsemmisülnek testileg és lelkileg. Valaki azt mondta nekem: „Azt mondják Athénra, „dzsungel” és mégsem megy el onnan senki! Mindenki dzsungelnek hívja, de mégis ott gyűlnek össze”. Hová jutottak az emberek! Mint az állatok! Tudjátok az állatok mit tesznek? Először bemennek az istállóba, trágyáznak, vizelnek… aztán a trágya elkezd erjedni. Amint erjed, egyfajta melegség érződik. Nem szívesen jönnek ki az istállóból, élvezik. Így az emberek is érzik a bűn melegét, és nincs szívük otthagyni. Értik, hogy bűzlik, de abból a melegből nincs szívük eljönni. Ha most bemegy valaki egy istállóba, nem bírja elviselni a bűzt. Valaki mást pedig aki egyfolytában bejár. Nem zavarja, már megszokta. - Jerondasz néhányan ezt mondják: „Talán csak manapság vétkeznek az emberek? A régi Rómában is mi volt!...” - De hát Rómában végül is bálványimádók voltak. És az is, amit Pál Apostol mond (Rómaiakhoz írt levél 1, 24-32) a bálványimádóknak szólt, kik már megkeresztelkedtek, de rossz szokásaik voltak. Ne vegyük példának minden korból a szélsőségeket. Ma divattá vált a bűn. Látod, orthodox nemzet vagyunk, és hogy állunk! Milyenek lehetnek a többiek! És a rossz az, hogy a mai emberek mivel divat lett a bűn, ha látnak valakit, aki nem követi a kor áramlatát, aki nem vétkezik, aki egy kicsit jóravaló, elmaradottnak mondják, gyengeelméjűnek. Ezek az emberek még ha nem is vétkeznek, ezt kihívásnak veszik és a bűnt tartják haladó dolognak. Ez a legrosszabb mindközül. Ha a mai emberek, kik a bűnben élnek legalább elismernék, irgalmazna nekik az Isten. De igazolni próbálják az igazolhatatlant és magasztalják a bűnt. Ez a legnagyobb káromlás a Szent Lélek ellen, hogyha a bűnt tartják haladásnak és az erkölcsöt ósdinak, ezért nagy a fizetségük azoknak, nagy az értékük, kik küzdenek a világban és tiszta életet tartanak. Régen, ha valaki elvetemült volt, vagy részeges, szégyellt kimenni a piacra, mert kerülték volna. Vagy ha egy nő egy kicsit zűlött lett volna, nem
mert az utcára menni. És ez egy fajta fék volt. Ma, ha valaki helyénvalóan él, például egy lány, ha jóravaló, ezt mondják: „Nahát, hol él ez!” De általában is, ha a világiak elkövettek egy bűnt, szegények, érezték bűnösségüket, egy kicsit meghajtották fejüket, és nem gúnyoltak mást, ki lelkileg élt, ellenkezőleg, büszkék voltak rá. Most bűnösséget se éreznek, tisztelet se létezik. Mindent leromboltak. Ha valaki nem él világilag, kigúnyolják. A lelkiismeret ellenőriz Franciaországban, annak ellenére, hogy fejlett ország, nem elmaradott (1988-ban hangzott el), nem régiben nyolcvanezren lettek Muzulmánná. Miért? Mert divattá tették a bűnt. Látod azonban, valamit éreznek és meg akarták nyugtatni a lelkiismeretüket. És ahogy az Ógörögök, kitalálták a tizenkét istent, hogy igazolják szenvedélyeiket, így ők is kerestek egy vallást, ami teret enged szenvedélyeiknek, hogy nyugodtak legyenek ez ügyben. Az Iszlám bizonyos értelemben kiszolgálja őket. Megengedi, hogy annyi nőt vegyenek el, ahányat csak akarnak, ígér a másik életre egy hegynyi piláfot, egy tónyi joghurtot, egy folyónyi mézet! És bármennyi bűnük is legyen, ha megmosdanak meleg vízzel haláluk előtt, megtisztulnak! Tisztán mennek Allah elé! Mi másra lenne szükségük? Minden kényelmes! De a franciák nem fognak nyugalomra lelni. Keresik a nyugalmat, de nem fogják megtalálni, mert a szenvedélyekre nincs mentség. Bármit is tesznek az emberek, még ha érzéketlenek is, nem lelnek nyugalomra, próbálják igazolni az igazolhatatlant, de bensőleg szenvednek és elvadultak. Ezért keresik a szórakozásokat, futnak a dobszó után, lerészegednek, televíziót néznek. Semmit tevésbe merülnek, hogy felejtsenek, mert zavarja őket a lelkiismeretük. És amikor alszanak, azt hiszed megnyugszanak? Látod, van lelkiismeret. Az első Szent Írás, amit az Isten adott az első emberpárnak a lelkiismeret, mi pedig most lealacsonyítjuk. Bármennyire is próbálja valaki elnyomni a lelkiismeretét, legbelül mégis működik. Ezért mondják: „Rágja a szú”. Igen, nincs édesebb dolog a nyugodt lelkiismeretnél. Szárnyra kellünk, béklyóink nélkül. Eltávolodás Istentől az maga a pokol Nem emlékszem olyan napra, hogy ne éreztem volna isteni vigasztalást. Néha vannak szünetek, akkor rosszul érzem magamat, így megtudom érteni milyen csúnyán élhet a többi ember, akiknek nincs vigaszuk, mert el vannak távolodva az Istentől. Amennyire eltávolodik valaki az Istentől, annál nehezebbé válnak a dolgok. Lehet, hogy valakink nincs semmije, de ha vele az Isten, nem is vágyik semmire! Ez a lényeg! Míg, ha megvan mindene, de nincs mellette az
Isten, lelke mélyén elgyötört. Ezért, amennyire csak lehet, közelítsük meg az Istent. Csak az Isten közelében találhatjuk meg a valódi örök boldogságot. Mérget ízlelünk, ha távol élünk az édes Jézustól. Mikor az ember tévelygőből ember lesz, királyi sarj, a szent gyönyörrel tápláltatik, az égi édességgel, és érzi a mennyei örömöt, már itt megéli a Paradicsom boldogságának egy részét. A kicsi paradicsomi boldogságból, nap mit nap a nagyobb felé halad és csodálkozva kérdezi, hogy lehet-e még nagyobb a Paradicsomban, annál, amit itt átél. Olyan állapotot él meg, hogy semmit se tud dolgozni. A térdei rogyadoznak, mint a gyertyák attól a szent melegségtől és édességtől, a szíve repes, majd hogy nem kiugrik mellkasából, hogy elmenjen, mert a föld és a földi dolgok hiábavalónak tűnnek neki. Az embernek először az Istennel volt kapcsolata. Azután, azonban, hogy eltávolodott az Isten Kegyelmétől, olyanná vált, mint az, aki palotában élt, aztán a palotán kívül találta magát örökre, látva azt távolról és sírt. Mint a kis gyermek mikor eltávolodik az édesanyjától, szenved, így az ember is mikor eltávolodik az Istentől, szenved, gyötrődik. Az ember eltávolodása Istentől, a pokol. Az ördög elérte, hogy annyira eltávolítsa az embereket az Istentől, hogy szobrok imádásáig jussanak és gyermekeiket áldozzák a szobroknak. Félelmetes! És hol találnak ennyi istent a démonok! Hámosz istenei!...(Moáv gyermekei, ki Lót legidősebb fia volt Királyok Könyve III. 11, 15) Elég, ha csak a nevét hallod! A legelgyötörtebb azonban az ördög, mert a legeltávolodottabb az Istentől, a szeretettől. Mert, ha nincs szeretet, utána a pokol jön. A szeretnek mi az ellentétje? A rosszaság, rosszaság egyenlő gyötrelemmel. Ha valaki el van távolodva az Istentől, befogadja a démoni hatást. Míg az, aki közel van Istenhez, befogadja a Szent Kegyelmet. Akinek van Isteni Kegyelme, még adatni fog neki. És akinek van egy kevés, de nem becsüli meg, az is elvetetik, amije van. (Lukács 19, 26) Az Isten Kegyelme hiányzik a mai emberekből, mert a bűnnel eldobják azt a keveset is amijük van. És mikor eltávozik a Szent Kegyelem, az összes démon az emberre támad. Az emberek aszerint, hogy mennyire vannak eltávolodva az Istentől, érzik ebben az életben a bánatot és a másikban az örök bánatot. Mert ettől az élettől kezdve ízleli meg mindenki, aszerint, hogy mennyire él az Isten akarata szerint a Paradicsom örömének egy részét. Vagy megéljük itt a Paradicsom örömének egy részét, és a Paradicsomba is megyünk, vagy megéljük itt a pokol egy részét – Isten őrizzen ettől! – és a pokolba is megyünk. Paradicsom egyenlő jósággal. Valaki tesz egy valami jót, örömet érez. Tesz valami rosszat, szenved. Minél jobbat tesz, annál jobban örvend. Minél rosszabbat tesz, annál inkább szenved a lelke. A tolvaj érez örömöt? Nem érez. Míg az ki jót cselekszik, érez örömöt. Még ha valamit az útfélen is talál és megtartja, így szólván, az enyém, nem lesz nyugta! Nem is tudja kié, nem is volt igazságtalan senkivel, és mégis örömet nem érez. Mennyivel inkább nem, ha lop! Még ha kap is valaki, nem érzi azt az örömet, mint mikor ad. Mennyivel inkább nem, mint mikor lop vagy
igazságtalan! Ezért, látod, az embereknek az igazságtalanság által milyen ábrázatuk van, milyen torz tud lenni az arcuk! Amelyik főnöknek dolgozol, attól kapod a fizetséget is Az Istentől eltávolodott emberek mindig vigasztalanok és kétszeresen szenvednek. Aki nem hisz az Istenben és az eljövendő életben, amellett, hogy vigasz nélkül él, örökre el is ítéli lelkét. Amelyik főnöknek dolgozol, attól kapod a fizetséget is. Ha bűnnek dolgozol, az ördög fog megfizetni érte. Ha az erénynek dolgozol, a Krisztus fog fizetni érte. És amennyire a Krisztusnak dolgozol, annyira fogsz ragyogni, örvendezni. De mi ezt mondjuk: „Kár a Krisztusért dolgoznunk.” De hisz ez félelmetes! Hogy nem ismerjük fel Krisztus áldozatát az emberért! Keresztre feszítetett Krisztus, hogy megváltson bennünket a bűntől, hogy megtisztítsa az egész emberiséget. Mit tett értünk a Krisztus? Mit teszünk mi a Krisztusért? Az emberek vétkezni akarnak és az Istent is jónak akarják. Ő bocsásson meg nekünk, mi pedig vétkezünk. Mi tehát azt teszünk, amit akarunk, Ő pedig bocsásson meg nekünk. Bocsásson meg egyfolytában, mi pedig élünk, ahogy nekünk tetszik. Az emberek nem hisznek, ezért vetik magukat a bűnbe. Minden rossz ebből ered, a hitetlenségből. Nem hisznek a másik életben, így aztán nem törődnek semmivel. Igazságtalanok, elhagyják gyermekeiket… Szörnyű dolgok történnek…, komoly bűnök. Még a Szent Atyák se láttak előre ilyen bűnöket a Szent Kánonokba – ahogy Szodomára és Gomorára mondta az Isten: „Nem hiszem, hogy ilyen bűnök lennének, megyek és megnézem!” (Teremtés Könyve 18, 21) Ha nem bánják meg vétkeiket az emberek és nem térnek vissza az Istenhez, elveszítik az örök életet. Segítség kell az embernek, hogy megértse az élet mélyebb értelmét, hogy magához térjen, hogy érezze a szent vigasztalást. A cél az, hogy lelkileg felemelkedjék az ember, nem csak egyszerűen ne vétkezzen.
MÁSODIK FEJEZETT
Napjainkban tombol az ördög A bűnnel jogokat adunk a kísértésnek Nagy démoniság van ma a világban. Az ördög tombol, mert a mai emberek sok jogot adtak neki és szörnyű démoni hatásnak teszik ki magukat. Valaki nagyon helyesen mondta: „Az ördög régen az emberekkel foglalkozott, most nem foglalkozik! Útnak engedte őket és így szól: „Csak rajta!” az emberek pedig sodródnak!”. Félelmetes! Látjátok a démonok Gadara földjén, ahhoz, hogy a disznókba menjenek, Krisztustól kértek engedélyt, mert a disznók nem adtak jogot az ördögnek és így nem volt joga beléjük menni. A Krisztus megengedte, hogy beléjük menjen, hogy bűnhődjenek az Izraeliták, mivel tilos volt sertés húst enniük. - Jerondasz vannak olyanok akik azt mondják nincsen ördög. - Igen, nekem is mondta valaki: „Vedd ki a könyv, Szent Arszeniosz a Kappadókiai francia fordításából azokat a részeket amik a démonokról szólnak, mert az Európaiak nem fogják megérteni. Nem hiszik, hogy van ördög”! Látod, mindent a pszichológiával magyaráznak. Ha most elvinnék az Evangéliumi megszállottakat a pszichiátereknek, elektrosokkot adnának nekik! Krisztus megvonta a jogot az ördögtől, hogy rosszat tegyen. Csak, ha az ember ad neki jogot, akkor tehet rosszat. Ha valaki nem vesz részt az Egyház Szentségeiben, jogot ad a kísértésnek és démoni befolyás alá kerül. - Jerondasz, hogy adhat még valaki jogokat? - A racionalizmus, az ellentmondás, az akaratosság, a görcsös ragaszkodás, az engedetlenség, a szemtelenség az ördög ismérvei. Attól függően, hogy mennyire ilyen az ember, kap egy külső behatást. Mikor azonban a lélek megtisztul, a Szentlélek lakozik az emberben és örvendezik a lélek. Míg mikor megfertőződik halálos bűnökkel, a tisztátalan lélek lakozik benne. Ha meg nem halálosan fertőzött, akkor a gonosz lélek hatása alatt van. Korunkban sajnos, nem akarják az emberek legyőzni szenvedélyeiket, az akaratukat, nem fogadnak el tanácsokat. És innentől kezdve szemtelenül beszélnek és elűzik az Isten Kegyelmét. Ezután bármivel is próbálkozik az ember, nem jut benne előre, mert démoni hatások alatt áll. Már magán kívül van, mert az ördög kívülről parancsol neki. Nincs benne – Isten őrizzen! – de kívülről tudja irányítani. Az ember mikor elhagyja a Kegyelem, rosszabb lesz az ördögnél. Mert néhány dolgok az ördög nem csinál, hanem embereket vesz rá, hogy megtegyék. Nem csinál például bűncselekményeket, hanem ráveszi az embert, hogy bűnözzön. Így lesznek aztán démonizáltak, megszállottak az emberek. A gyónás megszünteti az ördög jogait
Legalább menjenek el az emberek egy Lelki Atyához és gyónjanak, hogy megszűnjön a démoni hatás, hogy tudjanak egy kicsit gondolkodni. Most gondolkozni se tudnak a démoni befolyástól. A bűnbánat, a gyónás elvágja az ördög jogait. Nem régiben (1985-ba hangzott el), az Athoszra jött egy mágus, cövekekkel és hálókkal körül kerítet egy részt közel a Kalyibámhoz. Ha gyónás nélküli ember arra járt volna, baja esett volna. Nem tudta volna, mi történik vele. Amint megláttam, keresztet vetettem és átvágtam rajta, széttéptem. Aztán a mágus eljött a Kalyibámhoz, elmondta az összes tervét és elégette a könyveit. Aki hívő, templomba jár, gyón, áldozik, az ördögnek nincsen semmi hatalma. Csak ugat egy kicsit, mint a fogatlan kutya. Aki azonban nem hívő és jogokat ad neki, nagy hatalommal bír. Meglincselheti, fogaival széttépheti. A jogok mértéke szerint, amit egy lélek ad neki, a szerint bír hatalommal fölötte. Még mikor meg is hal valaki és lelkileg rendben van, a percben mikor lelke az Égbe száll, olyan mintha egy vonat száguldana és kutyák futnak előtte, utána, ugatva, el is üt néhányat. De ha nincsen rendben, olyan mintha lassú vonaton lenne, mert rosszak a kerekei, az ajtók nyitva, felugranak a kutyák és megharapnak valakit. Ha az ördög nagy jogokat szerzett az ember fölött és eluralkodott rajta, akkor meg kell találni az okát, hogy megszűnjenek a jogai. Másképp bármennyit is imádkoznak érte mások, az ördög nem megy el. Tépázza az embert. A papok egyre csak mondják az ördögűző imákat, amit végül az ember fizet meg, mert még jobban gyötri az ördög. Meg kell bánni az embernek, gyónnia kell, hogy elvágja a jogokat, amiket neki adott és aztán el fog menni az ördög, mivel aztán már ő szenvedne. Egy napig, két napig, hetekig, hónapokig, évekig hangzanak is el az ördögűző imák, amíg az ördögnek jogai vannak, nem megy el. Az ördög nem közelíti meg az Isten tiszta teremtményét - Jerondasz, hogy lehet az, hogy a szenvedélyek uralkodnak rajtam? - Az ember, ha jogokat ad a kísértésnek, uralkodnak rajta a szenvedélyek. Az, amit az Isten akar és a te érdeked is, hogy az ördög képébe vágjad a szenvedélyeidet. Vagyis, hogy ellene fordítsad a haragot, a makacsságot stb. Vagy még jobb, ha eladod az ördögnek a szenvedélyeidet és amennyi pénzed lesz azon veszel köveket, amikkel megdobálhatod, hogy ne közelítsen hozzád! Általában mi emberek engedjük meg az ellenségnek, hogy rosszat tegyen nekünk figyelmetlenségből vagy büszke gondolatokkal. Még egy gondolatot vagy egy szót is ki tud használni az ördög. Emlékszem, volt egy család, nagyon szeretet teljes. Egyszer csak elkezdte mondani a férj az asszonynak: „El fogok válni tőled”. És az asszony is ezt mondta: „El fogok válni tőled”. Így mondták, de csak viccből. De a kísértés kihasználta és okozott egy kis nehézséget és ők készek voltak elválni, se a gyermekeikre nem gondoltak se semmi másra.
Szerencsére akadt egy Lelki Atya és beszélt velük. „Ezért a hülyeségért fogtok elválni?” mondta nekik. Így aztán magukhoz tértek. Ha egy ember eltér az Isten törvényeitől, utána támadják őt a szenvedélyek. És ha valaki hagyja a szenvedélyeket, hogy támadják őt, utána az ördögnek már nem is kell támadnia. A démonoknak is vannak „szakterületeik”. Megütögetik az embert, hogy megtalálják a szenvedélyt, a gyengeséget, hogy aztán ott támadjanak. Figyelni kell, hogy bezárjuk az ajtókat és az ablakokat – az érzékeket -, ne hagyjunk réseket a kísértésnek, hogy aztán ott bejusson az ellenség. A gyenge pontokon. Ha csak egy kis szakadást hagysz nyitva, bemehet rajta és kárt tehet benned. Az ördög akkor megy be az emberbe, ha szívében sár van, nem közelíti meg az Isten tiszta teremtményét. Ha megtisztul a sártól a szív, eltávozik az ellenség, és megint eljön a Krisztus. Ahogy a disznó is, ha nem talál sarat, röfög és elmegy, így az ördög is nem megy a szív közelébe, ha nem sáros. Mi dolga lenne tiszta és alázatos szívvel? Ha tehát látjuk, hogy az otthonunk – a szívünk – koszos és az ellenség lakozik benne, azonnal le kell bontsuk, hogy elmenjen a rossz bérlőnk is, vagyis az ördög. Mert amikor a bűn állandósul az emberben, természetesen az ördög is több hatalomra tesz szert. - Jerondasz, ha egy ember jogokat adott a kísértésnek, mert gondatlanul élt, és rendbe akarja tenni az életét, hogy immár figyelmesen éljen, támadja őt az ördög? - Mikor a fordulatot teszi, erőt kap az Istentől, egy megvilágosodást és szent vigasztalást, hogy belekezdhessen. De amint elkezdi a küzdelmet, az ellenség keményen támadja. Ekkor kell egy kis kitartás. Másképp hogy gyomlálódnának ki a szenvedélyek? Hogy győzzük le az ó embert? Hogy szabaduljunk meg a büszkeségtől? Meg fogjuk érteni, hogy egyedül nem tudunk semmit se tenni és alázattal kérjük az Isten irgalmát, és ezután jön az alázat. Ugyan ez történik, hogy ha valaki le akar szokni egy rossz szokásról, például dohányzásról vagy kábítószerezésről. Eleinte örömet érez, és szárnyal. Aztán látja a többieket cigarettázni, és kemény harcot vív. Ha túljut rajta, már könnyen hátat fordít anélkül, hogy nehezére esne. Egy kicsit küzdenünk kell. Az ördög teszi a dolgát. Mi ne tegyük a dolgunkat? Ne álljunk szóba az ördöggel Mindannyiunknak vannak örökletes szenvedélyei, de ezek nem ártanak nekünk. Olyan mintha például valaki anyajeggyel az arcán születik, ez még szépséget is ad neki, de ha kikaparja, el is rákosodhat. Ne hagyjuk az ördögöt, hogy kikaparja a szenvedélyeinket, ha hagyjuk feltárni gyengeségeinket „rákosak” leszünk. Kell, hogy legyen lelki rátermettségünk, hogy ne foglalkozzunk az ördöggel, ravasz távirataival – a gondolatokkal – és ne álljunk szóba vele. Még ha az összes ügyvéd is összegyűlik, nem boldogulnak egy kis ördöggel. Abban,
hogy megszakítsuk a kapcsolatot a kísértéssel, és elkerüljük azokat, nagyon segít, hogyha nem állunk szóba vele. Történik velünk valami? Igazságtalanok voltak velünk? Szidalmaztak bennünket? Vizsgáljuk meg, hogy tehetünk-e róla. Ha nem tehetünk, fizetségünk válik belőle nem kell folytatni. Aki szóba áll az ördöggel, azt gondolatokkal bombázza, amiken egyfolytában rágódik, minek folytán nem tud lelkileg előre haladni, és kimerül. Ráveszi, hogy mindent az ördögi törvény szerint vizsgáljon, és vaddá teszi. Emlékszem, mikor kivonult az olasz hadsereg a sátraikban hagytak kézigránátos ládákat, a munícióból pedig egész dombok voltak, mentek az emberek és összegyűjtötték a sátrakat, szegény gyerekek pedig játszottak a kézigránátokkal és hányan meghaltak! Kézigránáttal kell játszani!? Így az ördöggel se játszunk. Az ördög gyenge - Jerondasz, úgy gondolom, hogy az ördög napjainkban különösen erős. - Az ördögnek rosszasága és gyűlölete van, nem pedig ereje. Az Isten szeretete az, ami mindenható. A sátán próbál mindenhatónak látszani, de nem sikerül neki. Erősnek látszik, de teljesen gyenge. Sok pusztító terve megfeneklik, mielőtt még elkezdődne. Hagyná-e valaha egy jó apa, hogy néhány csavargó bántsa a gyerekeit? - Jerondasz, félek az ördögöktől. - Mit félsz tőlük? Az ördögöknek nincs semmi erejük. Krisztus a mindenható. A kísértés rothadt. Keresztet hordasz? Az ördög fegyverei gyengék. A Krisztusunk felvértezett bennünket a Keresztjével, csak ha elhagyjuk a lelki fegyvereket, akkor van az ellenségnek ereje. Egy kis keresztet mutatott egy orthodox pap egy mágusnak és elkezdett remegni a démon, akit a mágus megidézett. - Miért fél annyira az ördög a Kereszttől? - Mert mikor Krisztus eltűrte, hogy leköpjék, megostorozzák, ütlegeljék, akkor elpusztult az ördög királysága és hatalma. Milyen módon győzött Krisztus! „Nádszállal pusztíttatott el az ördög országa”, mondja a Szent, vagyis amikor az utolsó ütleget mérték a fejére a nádszállal, akkor semmisült meg az ördög hatalma. Vagyis a türelem a lelki védekezés és az alázat a legnagyobb fegyver az ördög ellen. A legnagyobb balzsama Krisztus keresztáldozatának, hogy megtört az ördög. Krisztus Keresztre feszítése után már csak olyan, mint a kígyó méregfogak nélkül, mint a fogatlan kutya. Megvonatott a méreg az ördögtől, elvétettek a démonok kutyáinak fogai, és most fegyvertelenek, mi pedig felvértezettek a Kereszttel. Semmit, de semmit nem tudnak tenni a démonok az Isten teremtményével, ha mi magunk nem adunk rá jogot. Csak zűrt okoznak, nincs hatalmuk.
Egyszer, amikor a Szent Kereszt kolostor remetelakjában voltam, egy nagyon szép virrasztást éltem meg! Éjszaka sok démon gyűlt össze a tetőn, először hangoskodtak, aztán ütötték a tetőt, mint hogyha nagy farönköket vonszoltak volna a tetőn. Megáldottam a tetőt a kereszt jelével, és énekeltem „A Kereszted előtt hódolunk, Uram…” Mikor a végére értem, ismét kezdték a csinnadrattát. „Most, gondoltam, két kórus lesz itt! Egy a tiétek fönt, egy pedig az enyém lent!” Mikor én rákezdtem, ők abbahagyták. Énekeltem azt is, hogy „Uram Keresztedet adtad fegyverül az ördög ellen…” A legszebb éjszakát töltöttem énekelve, mikor egy kicsit abbahagytam, ők folytatták fent! Mindig valami más dologgal állnak elő!... - Mikor először énekelte, nem mentek el? - Nem. Amint abbahagytam, ők rákezdtek. Szép virrasztás volt! Együttérzéssel énekeltem! Jó napokat éltem át!... - Jerondasz, milyen az ördög? - Tudod, milyen „szép”? Leírhatatlan! Elég ha megpillantod!! És milyen jó, hogy az Isten szeretete nem engedi, hogy az ember lássa az ördögöt! Ó, a legtöbb ember belehalna a félelembe! Gondold el, ha látnák, ahogy dolgozik, ha látnák… „az édes” megjelenését! Néhány embernek ez lenne a legjobb szórakozás! Tudod, milyen szórakozás? Mint a moziban… Ahhoz azonban, hogy valaki egy ilyen filmet megnézzen, sokat kell fizetnie… És még nem is biztos, hogy végignézné! - Van szarva, meg farka? - Igen, minden tartozékkal!!! - Jerondasz, a démonok akkor lettek ilyen csúnyák, amikor elbuktak, és angyalból démonokká váltak? - Hát persze! És most úgy néznek ki, mintha a villám sújtotta volna őket. Ha becsap a villám egy fába, nem válik azonnal a fa egy fekete törzzsé? Így ők is olyanok, mintha villám sújtotta volna őket. Egy időben mondogattam az ördögnek: „Gyere, hogy lássalak, hogy ne essem a kezeid közé. Most elég, hogyha csak látlak, kitűnik, milyen rossz vagy. Ha kezed közé esnék, milyen rosszat kéne elszenvednem!” Az ördög eszetlen - Jerondasz, az ördög tudja mi van a szívünkben? - Még csak az kéne, hogy a szíveket ismerje! Csak az Isten ismeri a szívek titkát, és csak embereknek fedi fel néha az Isten – a mi javunkra – hogy mi rejlik a szívünkben. Az ördög ismeri a ravaszságokat és rosszaságokat, amiket elültet az ő eszközeibe, de nem ismeri a jó gondolatainkat. Csak tapasztalatból fog föl néhányat, de azokat is legtöbbször félreértelmezi. És ha azokat se engedné az Isten, hogy megértse, egyfolytában tévedne, mert sötét az ördög, teljesen elvakult!!! Tegyük fel, van egy jó gondolatom, nem ismeri, ha van egy rossz
gondolatom, azt igen, mert ő maga ültette el bennem. Ha én most el akarok menni, hogy valami jót tegyek, hogy például megmentsek egy embert, azt az ördög nem tudja. Ha azonban ő sugall egy gondolatot valakinek mondván: „Menj és mentsd meg azt az embert”, egyúttal behálózza a büszkeséggel, így ismeri ezt a gondolatot. De már azzal is jogot adunk a kísértésre, hogyha elfogadjuk a büszkeséget. Nagyon kell figyelni! Emlékeztek Makáriosz Atya esetére? Egyszer találkozott az ördöggel, mikor a legközelebbi pusztából tért vissza, ahova azért ment, hogy a szerzeteseket megzavarja, és így szólt neki az ördög: „Mindegyik szerzetes nagyon dühös rám, egyet kivéve, aki a barátom, és engedelmes nekem”. „ Melyik szerzetes az?” kérdezte őt Makáriosz Atya. „ Theopemptosz a neve” válaszolt neki az ördög. Megy a Szent és megkeresi azt a testvért. Finoman rávezette, hogy feltárja előtte gondolatait és így segíthetett neki. Mikor megint találkozott az ördöggel, rákérdezett a testvérekre, az pedig így felelt: „Mindegyik nagyon mérges rám. És a legrosszabb az, hogy aki a barátom volt, nem tudom hogy történhetett, de megváltozott és a legdühösebb rám, mind közül”. Nem tudta, hogy Makáriosz Atya segített megtisztulnia rossz gondolatoktól, mivel Makáriosz Atya alázattal járt el, szeretetből és így az ördögnek nem volt joga az ő gondolata felett. Ha büszke lett volna Makáriosz Atya, elűzte volna az Isten Kegyelmét, miután lett volna joga az ördögnek. Akkor tudta volna, mert ő hálózta volna be a büszkeséggel. - Ha valahol az ember elmondja egy jó gondolatát, az ördög meghallhatja, és piszkálhatja utána? - Hogy hallhatná meg? Ha azonban büszkeséggel mondja, belép a kísértés. Ha tehát megvan valakiben a hajlam a büszkeségre, és büszkeséggel mondja: „Megyek és megmentem azt az embert”, belép a dologba az ördög, és már tud erről. Ha pedig alázattal ténykedik, szeretetből, nem tud semmit. Vigyázni kell. Nagyon óvatosan kell eljárni. Ezért mondják az Atyák, hogy a lelki élet a „tudományok tudománya”. - Hogy lehet azonban Jerondasz, hogy egy mágus három lánynak megmondja, ki fog megházasodni, ki fog elválni, ki marad hajadon és úgy is lesz? - Az ördögnek van tapasztalata. Ahogy például egy mérnök, ha lát egy házat, ami összeomlás előtt van, meg tudja mondani, mennyi ideje lehet hátra stb. Így ő is meg tudja mondani tapasztalatból, hova fog jutni valaki. Az ördögnek nincs okossága, nagyon eszetlen, teljesen össze van zavarodva, nem lehet vele szót érteni. Okoskodik is, és hülyeségeket is csinál. A fortélyai átlátszóak, az Isten rendezte így, hogy leleplezhessük őt. Nagyon elsötétültnek kell lenni valakinek a büszkeségtől, hogy ne leplezze le. Ha van alázatunk, ráismerhetünk csapdáira, mivel az alázattal megvilágosodik az ember és az Istennel lesz rokon. Az alázat az, ami megtépázza az ördögöt.
Miért engedi az Isten az ördögnek, hogy bántson bennünket - Miért engedi az Isten az ördögnek, hogy bántson bennünket? - Hogy kiválassza gyermekeit. „Csinálj, ördög, amit akarsz” mondja az Isten, mert bármit is tesz, végül orra esik a szegletkőben, ami a Krisztus. Ha hisszük ,hogy Krisztus a szegletkő akkor semmi sem félemlít meg bennünket. - Az Isten nem enged meg semmilyen megpróbáltatást, ha nem származik belőle valami jó. Ha az Isten látja, hogy valami nagyobb jó származik belőle, hagyja az ördögöt, hogy tegye a dolgát. Láttátok mit tett Herodes. Tizennégyezer csecsemőt ölt meg, de tizennégyezer Mártír Angyalt jutatott a Mennybe. Hol láttál te Mártír Angyalokat? Pórul járt a ördög! Diokletiánosz az ördög munkatársa lett, keményen megkínozva a Keresztényeket, de anélkül, hogy akarta volna jót tett a Krisztus Egyházának, mert Szentekkel gazdagította. Azt hitte, hogy minden Keresztényt eltöröl a föld színéről, e nem tett semmit. Rengeteg Szent Ereklyét hagyott hátra, hogy áldást nyerjünk belőlük és gazdagította Krisztus Egyházát. - Az Isten elintézhetné az ördögöt, hiszen Isten! Ha akarná most is csomóra köthetné a pokolba, de a mi javunkért szabadon hagyja. Hagyná, hogy bántsa és gyötörje gyermekeit? Egy bizonyos pontig és ideig hagyja őt azonban, hogy segítsen nekünk a rosszaságával, hogy bántson minket, hogy az Istenhez fussunk menedékért. Csak akkor engedi az ördögöt, hogy zavarjon bennünket, ha jó válik belőle. Ha nem származik belőle jó, nem engedi. Mindent megenged az Isten a javunkért. Higgyük ezt el. Hagyja az Isten az ördögöt, hogy küzdjön az ember. Küzdelem nélkül nincs érdem. Ha nem zavarna minket az ördög, lehet, hogy azt hinnénk, hogy szentek vagyunk. Megengedi tehát az Isten az ördögnek, hogy rosszasággal támadjon bennünket, mert az ütéssel, amit ránk mér, leveri az összes port és megtisztul a lelkünk. Vagy megengedi, hogy ránk támadjon és harapjon, hogy az Istenhez meneküljünk. Az Isten egyfolytában hív bennünket, de mi általában eltávolodunk Tőle, csak ha valami veszély fenyeget, futunk a közelébe. Mikor az ember egyesül az Istennel, nem férhet közelébe az ördög, de nincs is ok rá, hogy megengedné az Isten az ördögnek, hogy kísértse, rákényszerítve az embert, hogy az Istennél találjon menedékre. Mindenesetre, bárhogy is van, az ördög jót tesz nekünk, segít megszentelődnünk. Ezért tűri meg az Isten. Az Isten, az embereken kívül szabadjára engedte a démonokat is, ha már az emberek lelkének úgyse árthatnak, mert nem tudnak. Kivéve, ha maga az ember akar ártani a lelkének. Ellenkezőleg, akár rossz, akár figyelmetlen emberek kik akaratlanul tesznek rosszat az életünkben, lelki hasznot hoznak számunkra. Mit gondoltok, miért mondja az az Atya: „Ha elvétetnének a kísértések senki se üdvözülne”. Mert a kísértések nagyon hasznosak. Nem azért, mintha az ördög tehetne valaha jót is – mert rossz -, de a jó Isten felfogja a követ, amit azért hajít felénk az ördög, hogy betörje a fejünket és az egyik kezünkbe adja a másikba pedig mandulát, hogy feltörhessük és együnk!
Megengedi tehát az isten a kísértéseket, nem azért, hogy uralkodjon rajtunk az ördög, hanem, hogy ily módon „vizsgázzunk” a másik életre és ne legyenek túlzott kívánságaink a Második Eljövetelkor (Utolsó Ítélet). Jól meg kell, hogy értsük, hogy harcban állunk – és harcolni is fogunk mindaddig, míg ebbe az életbe vagyunk – magával az ördöggel. Amíg él az ember, sokat kell tennie lelke jobbá tételére és van joga lelki vizsgákat adni. Ha meghal, és nem megy át, megbukik. Pótvizsgák nincsenek. Az ördög nem akar megbánni A Jó Isten teremtett Angyalokat. Néhány Angyal azonban elbukott, büszkesége miatt és démonná vált. Az Isten megteremtette az embert, a tökéletes teremtményt, hogy helyettesítse az Angyalok elbukott rendjét. Ezért az ördög nagyon irigyli az Isten teremtményét, az embert. Kiáltoznak a démonok: „Mi egyszer vétkeztünk, és uralkodsz rajtunk, azok pedig sokszor vétkeznek, és megbocsátasz nekik”. Igen, de az emberek megbánják, amit tesznek. Ők Angyalok voltak, és démonokká lettek, és ahelyett hogy megbánnának, még ravaszabbak lesznek meg rosszabbak és mániával vetik magukat ránk, hogy elpusztítsák az Isten teremtményét. A legragyogóbb egység Luciferé volt! És végül… Büszkeségből a démonok eltávolodtak az Istentől ezred évekkel ezelőtt, ma is folytatják a távolodásukat és megbánást nem tanúsítanak. Egy „Uram irgalmazzt” ha mondanának, az Isten tenne értük valamit. Vagy mondanák „vétkeztem”, de nem mondják. Ha az ördög azt mondaná „vétkeztem”, megint Angyal lenne. Az Isten szeretetének nincsen határa, de az ördögnek erős akarata van, makacs és önző, nem akarja, hogy meggyőzzék, nem akar megváltást. Félelmetes dolog! Pedig Angyal volt! - Jerondasz, az ördög emlékszik korábbi állapotára? - Még hogy emlékszik-e? Ő forrongó mániákus, mert nem akarja, hogy más Angyalok legyenek, akik helyettesítenék őt. És egyre rosszabbá válik. Fejlődik a rosszaságban és az irigységben. Ó, ha valaki érzi az ördög bukását, éjjel nappal sír! Itt, ha látunk egy jó embert, aki megváltozik, és bűnöző lesz, mennyire sajnáljuk! Mennyivel inkább, ha nem egy embert, hanem egy Angyalt lát így! Egyszer egy szerzetes (később kiderült, hogy a Jerondasz itt magáról beszél) nagyon megsajnálta a démonokat, és amint térdre rogyva imádkozott, ezeket mondta: „Te Isten vagy, és ha akarod, megtalálhatod a módját, hogy megmenekedjenek ezek a szerencsétlen démonok is. Akiknek pedig nagy dicsősége volt korábban, most pedig minden rosszaság és ördögi dolog nekik tulajdonítható a világban, és ha nem védelmeznél meg tőlük, minden embert elpusztítottak volna már”. Miközben tehát ezeket mondta fájdalommal imádkozva, lát maga mellett egy kutyafejet, ami a nyelvét öltögeti, hogy kigúnyolja. Úgy látszik megengedte az Isten ezt, hogy tudassa a szerzetessel, hogy Ő kész befogadni őket, csak gyakoroljanak bűnbánatot, de ők
nem akarják a megmenekedésüket. Látjátok Ádám bukása Isten eljövetelével a Földre lett ellensúlyozva, a Megtestesüléssel. Míg az ördögnél a bukása nem ellensúlyozható, csak ha alázatos lesz. Az ördög nem javul meg, mert nem akar. Tudjátok, mennyire örülne a Krisztus! Az ember is csak akkor nem javul meg, ha nem akar. - Jerondasz, az ördög tudja, hogy az Isten szeretet és hogy őt is szereti, és ennek ellenére folytatja a dolgait? - Persze, hogyne tudná! De hagyja őt a büszkeség? Ravasz is azonban. Most próbálja megnyerni az egész világot. Ezt mondja neked: „Ha még több követőm lesz, az Isten végül rákényszerül, hogy megszánja összes teremtményét, és engem is bevesz a tervbe!” Így gondolja. Ezért akar, amennyire képes, több követőt találni magának. Látjátok hová tart? Ezt mondja: „Ilyen sokan állnak az oldalamon! Rá fog kényszerülni az Isten, hogy nekem is ajándékozzon valamit!” Anélkül, hogy megbánna. Júdás nem ugyan ezt tette-e? Tudta, hogy a Krisztus kiszabadítaná a halottakat a pokolból. Így szólt: „És elmegyek a Krisztus előtt, hogy kiszabadítson engem is”. Látod a ravaszságot, ahelyett, hogy bocsánatot kérne Krisztustól, felakasztotta magát. És látod az Isten irgalma meghajlította a fügefát, ő pedig felemelte a lábait, hogy ne érjenek földet. És mindezt azért, hogy ne kelljen odamennie bocsánatot kérni. Félelmetes! Így tehát az ördög is, az önzés vezére, nem mondja „vétkeztem”, hanem folyton igyekszik még több követőt találni. Az alázat elűzi az ördögöt Az alázatnak nagy ereje van, és elűzi az ördögöt. A legnagyobb sokk az ördögnek. Ahol alázat van, nincs helye az ördögnek. És ahol nincs ördög, nincsenek kísértések sem. Egyszer egy aszkéta rákényszerített egy ördögöt, hogy mondja „Szent Isten…” Mondta az ördög „Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan”, de „Irgalmazz nekünk”, nem mondta. Mondd: „Irgalmazz nekünk”! Semmi! Ha kimondta volna, Angyallá vált volna. Mindent mond az ördög „irgalmazz nekem-et” nem mond, mert ahhoz alázat kell. Az „irgalmazz nekem-nek” alázata van, és a lélek fogadja az Isten nagy irgalmát, amit kér. Bármit is teszünk, alázat-szeretet-nemesség szükséges. Egyszerű dolog. Mi tesszük nehézzé. Amennyire lehetséges tegyük azt, ami nehéz az ördögnek, és könnyű az embernek. A szeretet és az alázat nehéz az ördögnek, és könnyű az embernek. Egy gyenge is, aki nem tud aszkézist végezni, le tudja győzni az ördögöt az alázattal. Egy perc alatt az ember képes Angyallá vagy ördöggé válni. Hogyan? Az alázattal vagy a büszkeséggel. Vagy talán órák kellettek ahhoz, hogy Lucifer Angyalból ördöggé váljon? Egy másodperc alatt történt. A legkönnyebb mód, hogy megmenekedjünk, a szeretet és az alázat. Ezért a szeretettel és az alázattal kezdjük és utána haladjunk a többi felé.
Kívánjátok, hogy egyfolytában örömet nyújtsunk a Krisztusnak és bánatot az ördögnek, ha már tetszik neki a pokol, és nem akar megtérni.
HARMADIK FEJEZET A világi lelkület Az ördög a hiábavalóságot uralja Jerondasz, miért mondják az ördögöt „a világ urának”? Valóban az? - Még csak az kéne, hogy az ördög irányítsa a világot! Amikor Krisztus azt mondta az ördögre, hogy „Ennek a világnak a vezére” (János 16, 11.), nem úgy értette, hogy a világ ura, hanem hogy a hiábavalóságot uralja a hamisságot. Még hogy az Isten hagyná az ördögöt világ urának! Akik azonban szívüket a hiábavalóságnak, a világi dolgoknak adták, azok a hatalma alatt élnek „Ennek a nemzedék urának” (Efesszosziakhoz írt levél 6, 12.) az ördög tehát a hiábavalóságot irányítja, és azokat az embereket, akiket a hiábavalóság ural, a világban. „Világ” mit jelent? Nem azt jelenti, hogy ékszer hiábavaló dísz (görögül a világ kozmosz, az ékszer pedig kozmima). Akit tehát a hiábavalóság ural, az az ördög megszállása alatt van. A foglyul ejtett szív a hiábavaló világban táplálék nélkül hagyja a lelket és sötétségben az elmét. Ekkor, úgy néz ki, hogy valaki ember, lényegében azonban lelki szörnyszülött. Úgy gondolom, hogy a lélek legnagyobb ellensége, még az ördögnél is nagyobb, a világi lelkület, mert elcsábít édességével és örök keserűséget okoz. Míg ha látnánk magát az ördögöt, megrettennénk, rákényszerülnénk, hogy az Istenhez meneküljünk és elnyernénk a Paradicsomot. Korunkban sok embernek
világi lelkülete van, és ez elpusztítja a világot. Az emberek magukban fogadták „a világot” és elűzték magukból a Krisztust. - Jerondasz, miért nem fogjuk fel, hogy milyen rosszat tesz a világi lelkület, és hagyjuk magunkat elcsábíttatni általa? - Mert a világi lelkület lassanként hatol belénk, ahogy a sün jutott be a nyúl üregébe. Eleinte a sün kérte a nyulat, hogy egy kicsit bedughassa a fejét az üregébe, hogy ne ázzon. Aztán berakta az egyik lábát, később a másikat, míg teljesen be nem férkőzött, és tüskéivel végleg kiűzte a nyulat. Így a világi lelkület megtéveszt bennünket kis engedményekkel, végül pedig teljesen eluralkodik rajtunk. A rossz lassanként halad előre. Ha hirtelen jönne, nem tévesztődnénk meg. Látod, ha fel akarsz forrósítani egy békát, lassanként kell rálocsolni a meleg vizet. Ha hirtelen öntöd rá az egészet, elugrik és elmenekül. Míg ha kevés forró vizet locsolunk rá, először egy kicsit arrébb ugrik, aztán tűri. Ha még egy kicsit öntesz, megint egy kicsit arrébb ugrik, míg végül felmelegszik anélkül, hogy érezné. „Szerencsétlen béka, nem látod, hogy forró vízzel locsolnak, ugorj és menekülj” Nem megy el. Fúvódik, fúvódik és végül megsül. Így csinál az ördög is velünk, forral, forral, és végül anélkül, hogy észrevennénk, meg vagyunk főzve! Az elsőbbség legyen a lélek szépségéé Lélek, ami meghatódik, az anyagi világ szépségeitől, azt mutatja, hogy a hiábavaló világ él benne, azért vonzódik a teremtéstől és nem a Teremtőtől, az agyagtól és nem az Istentől. Nincs jelentősége, hogyha ez az agyag tiszta és nincs benne a bűn sara. A szív, amikor vonzódik a világi szépségekhez, melyek nem bűnösek, de attól hiábavalók, világi örömet érez abban a pillanatban, amiben nincs isteni vigasztalás, benső szárnyalás lelki örömmel. Mikor azonban szereti a lelki szépséget, megtelik és megszépül a lelke. Ha ismerné az ember és különösen a szerzetes benső rútságát, nem hajhászna külső szépségeket. Belül ilyenkor a lelken annyi folt van, annyi piszok, mi pedig a ruhánkat nézzük? Kimossuk ruháinkat, ki is vasaljuk őket, és tiszták vagyunk, belül pedig… ne is kérdezd! Ezért ha valaki figyel a lelki tisztátalanságra, ami benne él, nem fog annyira törődni a ruháján lévő folttal, mert az ezerszer tisztább lelkénél. De ha az ember nincs tisztába lelki szemetével, hát akkor akkurátusan tisztítgatja ruhájáról a legkisebb foltot is! Az amire szükség van, az az, hogy minden figyelmét a lelki tisztaságra fordítsa, a belső szépségre, és ne a külsőre. Az elsőbbség legyen a lélek szépségéé, és ne a hiábavaló szépségeké, mert az Úr ezt mondta nekünk: „Az egész világ nem ér annyit, mint egy lélek”. (Máté 16, 26.)
Világi kívánságok Azok, akik nem fékezik meg szívüket az anyagi kívánságoktól, melyek nem elengedhetetlenül szükségesek, - hogy ne is beszéljünk a testi kívánságokról – és nem koncentrálják elméjüket a szívükre, hogy mindent lelkükkel együtt az Istennek adjanak, dupla szerencsétlenség vár rájuk. - Jerondasz, mindig rossz, ha vágysz valamire? - Nem, a szív kívánsága önmagában nem rossz. De ha elveszik a szívem egy darabját dolgok, még ha nem is bűnös dolgok, csökkentik szeretetemet Krisztus iránt. Ez a kívánság megint rossz, mert az ellenség elvág Krisztus szeretetétől. Ha egy hasznos dologra vágyom, egy könyvre, stb., de elvonja szívem egy darabját, az már rossz. Miért vegye el szívem egy darabját egy könyv? A könyvre vágyjak, vagy a Krisztusra vágyakozzak? Minden vágy, bármilyen jónak is látszik, nem jobb annál, mint hogy valaki a Krisztusra vagy a Szűz Anyára vágyjon. Ha az Istennek adom a szívemet, lehetséges, hogy ne adja nekem az Isten, egész Önmagát? Az Isten az ember szívét kéri. „Add ide fiam a szívedet”. Ha odaadja Neki az ember a szívét, utána az Isten megadja neki mindazt, amit szeret a szíve, csak ne ártson neki. Csak akkor nem fecsérlődik el a szív, ha a Krisztusnak adjuk át, és csak a Krisztusnál találsz gazdag isteni viszont szeretetre ebben az életben és az eljövendőben, az örökben, a szent örvendezést. El kell kerülnünk a világi dolgokat, hogy ne vonják el a szívünket, és egyszerűen élni, csak hogy ellássuk magunkat. Gondoskodjunk azonban arról, hogy stabil dolgok legyenek. Ha egy szép dolgot akarok használni, az egész szívemet a szépségének adom, és az Istennek nem marad egy darabka se. Valahol elmész és látsz egy házat, szép márvánnyal, faragásokkal… Csodálod a köveket, a téglákat, ott marad a szíved. Vagy ez üzletben látsz egy szép szemüvegkeretet, amire vágysz. Ha nem veszed meg, otthagyod a szívedet a boltban. Ha megveszed, a szívedet felakasztod szemüvegkeretre, amit viselsz! Különösen a nők könnyen elcsábulnak. Kevés az olyan, aki nem darabolja szívét a hiábavalóságokra. Azt akarom mondani, meglopja az ördög a szív gazdagságát, ami világi díszekkel, színekkel, csillogással ékesíti magát. Egy asszonynak szüksége van egy tányérra? Elmegy és keres valami virágmintásat. Mint hogyha keserűbbé válna az étel, ha nem virágmintás a tányér! Néhány lelki nő meghatódik egy szép hímzéstől, egyházi mintától, stb. Aztán kérdezik: „Miért nem hatnak ránk a lelkiek?” Hogyan is hatódnál meg, ha a szíved széthagytad a szekrényekben, meg a tányéroknál? Nincs szíved, csak hús, ami belül ver, tik-tak, gépiesen, mint az óra, csak éppen hogy járni tud! Mert egy kis szív megy ide, egy kis szív megy oda, és végül a Krisztusnak nem marad semmi. - Vagyis Jerondasz, ezek az egyszerű kívánságok is bűnösek? - Ezek a kívánságok amennyire nem bűnösek, annyira rosszabbak a bűnösöknél. Mert egy bűnös kívánság néha megrázza az embert, és bántani fogja a lelkiismeret, mikor is kísérletet tesz, hogy megbánja, azt mondja „vétkeztem,
Istenem”. Míg ezek a kívánságok, a „jók”, nem izgatják. Azt hiszi minden rendben. „Szeretem a jót, szeretem a szépet”, mondja. Egyébként az Isten is mindent szépre csinált”. Igen, de nem megy a szeretete a Teremtő felé, hanem a teremtmény felé. Ezért jó, ha elejét vesszük minden kívánságnak. Ha valaki a Krisztusért próbálkozik, és feláldozza azt, amit szeret, és tesz valamit, amit nem szeret – bármennyire jó is az amit szeret -, akkor az Isten nagyobb megnyugvást ad neki. A szív mielőtt megtisztul, világi kívánságokkal telítődött, amiknek örül. Mikor azonban megtisztul, fárasztják a világi kívánságok, undorodik tőlük, és immár az örömök lelkiek. Így tisztul meg a szív, mikor elege lesz a világi kívánságokból. Mielőtt megutálná őket, vonzódik hozzájuk. De, látod, mi nem akarjuk egy kicsit elszomorítani az ó emberünket, hanem az ó emberünk kedvében járunk. Hogy legyünk azután Krisztus követői? - Jerondasz, mikor nehezemre esik megszabadulni egy kívánságomtól, ki kell hogy tartsak a küzdelemben? - Igen, még akkor is, ha szomorú a szíved, mert nem teszed azt, ami kielégíti, de nem kell a szívedre hallgatni. Mert ha rá hallgatsz, érezni fogsz egy örömet, ami világi, utána pedig egy nyomasztó érzésed lesz, ami megint csak világi. Míg ha nem hallgatsz rá, elszomorodik a szíved, mert nem azt tetted, ami megelégedésére szolgál, és örömet szerez neki, ekkor jön a Szent Kegyelem. És ez a cél, hogy elnyerjük a Szent Kegyelmet. Ahhoz tehát, hogy elnyerd a Szent Kegyelmet, ellent kell állni a kívánságoknak, még ha jók is, hogy megtörjük az akaratot. Ekkor alázatos lesz az ember, és mikor alázatos lesz, eljön a Szent Kegyelem. Mikor világilag keserű lesz a szív, akkor lelkileg örül. Amennyire lehetséges, kerüljük a világi vigasztalást, és végezzünk benső lelki munkát, hogy elnyerjük az isteni vigasztalást. A világi örömök anyagi örömök - Jerondasz, világi emberek gyakran mondják, hogy ürességet éreznek magukban, pedig mindenük megvan. - A valódi, az eredeti boldogság a Krisztus közelében van meg. Ha összekapcsolódsz Vele, az imádság által, meg fogod látni, amint kiteljesedik a lelked. A világiak az örömöt az élvezetekben keresik. Megint más lelki emberek a teológiai vitákban keresik, beszédekben, stb. És, amikor ezek véget érnek, megint csak ürességet éreznek, és nem tudják, mitévők legyenek. Akár bűnös, akár semleges dolog az, amivel foglalkoznak, a vége ugyan az. Nem mennek legalább aludni, hogy kitisztultak legyenek a munkájukban? A szív világi kívánságainak kielégítése nem hozza meg a lelki örömöt, hanem feszültséget. A világi öröm feszültséget szül a lelki embereknél is. A világi öröm nem tartós, nem igazi öröm, hanem időleges boldogság, egy perc, ami elszáll. Ez az anyagi öröm, nem lelki. Anyagi örömöktől azonban nem
„telik” meg az ember lelke. Jobbára csak szeméttel töltődik meg. Mikor a lelki örömöt megérezzük, nem fogjuk már akarni az anyagi világ örömét. „Lakjanak jól szemeim dicsőséged látásával!” (Zsoltárok könyvéből). A világi öröm nem pihenteti a lelki embert, hanem fárasztja. Rakjál egy lelki embert egy világi otthonba. Nem érzi jól magát. Persze a világi ember is csak azt hiszi, hogy kényelmes neki, de valójában gyötrődik. Külsőleg örül, de belsőleg nem boldog, hanem meggyötört. - Jerondasz, a világi rend láttán fojtogató érzésem támad. - Fojtogatja is őket, és még akarják is ráadásul, mint ahogy a béka ugrik a kígyó szájába. A kígyó várakozik egy csatorna kijáratánál, és egyre csak a békára néz. Ha a béka megtéved, és rátekint a kígyóra, az hipnotizálódik, megszédül, és brekegve ugrál a kígyó szájába. Aztán a kígyó megharapja, ami által megmérgeződik, hogy ne ugráljon. Akkor kiáltozik a béka, de már hiába is mentenéd meg, meg van mérgezve és elpusztul. - Jerondasz, miért örülnek az emberek a világi dolgoknak? - A mai emberek nem gondolnak az örökkévalóságra. Az önimádatuk ráveszi őket, hogy elfelejtsék azt, hogy mindent el fognak veszíteni. Nem fogták fel az élet mélyebb értelmét, nem éreztek más égi örömöket. Nem repes a szívük valami felsőbbrendűért. Például adsz egy tököt valakinek. „Milyen szép tök!” mondja. Adsz neki egy ananászt, „Az ananásznak héja van”, mondja, és eldobja, mivel sose kóstolta. Vagy mondd egy vakondnak: „Milyen szép a nap!”, az megint csak visszabújik a földbe. Azok, akik az anyagi világba lelik örömüket, az esztelen madarakra hasonlítanak, amik nem zajonganak a tojásban, hogy kitörjék a héját, és kijussanak, hogy örvendjenek a napnak – az égi örvendezésbe, a paradicsomi életbe -, hanem mozdulatlanul maradnak, és meghalnak a tojás héjában. Világi lelkület a lelki életben - Jerondasz, néha azt mondja egy-egy emberre, hogy az európai szemüvegen keresztül néz, és nem keleti lelkülettel. Hogy érti ezt? - Úgy, hogy európai szemmel néz, európai logikával, hit nélkül, emberileg. - És milyen a keleti lelkület? - „Keletiek ébredése és az igazság meglelése azoknak, kik a sötétben és az árnyékban voltak, és Szűz által megszületett az Úr.” (Idézet Karácsonyi himnuszból) - Vagyis? - Mikor azt mondom, hogy valaki megragadta a keleti lelkületet, és elhagyta az európai gondolkodást, úgy értem, hogy elhagyta a logikát, a racionalizmust, és ráérzett az egyszerűségre, és a jóravalóságra, mert ez az orthodox lelkiség, ami tetszik a Krisztusnak, egyszerűség és jóravalóság. Ma gyakran hiányzik az egyszerűség a lelki emberekből, a Szent egyszerűség, ami pihenteti a lelket. Ha
valaki nem tagadja meg a világi lelkületet, és nem él egyszerűen, szerényen, vagyis ne gondoljon arra, hogy milyennek látják mások, vagy mit mondanak róla, mert ilyenkor nem rokon az Istennel, sem a Szentekkel. Ahhoz, hogy rokonságra lépjen, lelki térbe kell, hogy működjön. Amennyire valaki egyszerűsíti életét, különösen egy Kolostorban, annál inkább kiteljesedik, mert eltűnnek a szenvedélyek tövisei. Másképp néz ki egy hazugságban élő ember. Ezért próbáljuk eldobni a világi paravánt, hogy Angyallá váljunk. Tudjátok, mit csinálnak a világiak, és mit tesznek a lelki emberek? A világiak figyelnek a kertjük tisztaságára, bent a házukban már nem érdekli őket, hogyha kosz van. Tisztogatják a kertet, a szemetet meg behajítják a házba! Így gondolkoznak: „A többiek a kertet látják, nem látnak be a házba”. Bent tehát hagy legyek koszos, csak kívül ne! Az érdekli őket, hogy mások irigykedjenek rájuk. Míg a lelki emberek azt nézik, hogy belül legyen tiszta a házuk. Nem érdekli őket, mit fog szólni a világ, mert a Krisztus az otthonukban lakozik, a szívükben, nem pedig az udvarukban. Néha azonban a lelki emberek felszínesen járnak el, világilag, pontosabban úgy, mint a farizeusok. Ezek az emberek nem gondolnak rá, hogy jussanak a Paradicsomba, az Isten közelébe, hanem arra figyelnek, hogy itt jónak tűnjenek. Nélkülözik az összes lelki javakat, pedig már itt élhetnének úgy, mint a Paradicsomban. Így földi emberek maradnak. Próbálnak egyfajta lelki életet élni világi módon. Belsőjükben azonban üresek, nincs bennük az Isten. Sajnos a világi lelkület nagy hatást gyakorolt a lelki emberekre is. Ha a lelki emberek világilag gondolkoznak és cselekszenek, hogy élhetnek a világiak? Néhány embernek mondtam, hogy segítsenek kábítószeres fiataloknak, és ezt felelték: „Ha csinálunk egy alapítványt narkósoknak, nem hagynak ránk semmilyen vagyont. Ezért inkább öregek otthonába fektetünk be.” Nem mondom, hogy nem kell öregek otthona. Dehogy is nem! De ha így állunk hozzá, az nem lesz jótékony, hanem… „zátonyra fut” a vállalkozás! Nem értik, hogy a világi siker lelki sikertelenség. Világi lelkület a Szerzetességben -Jerondasz, sokan mondják: „A Paradicsomban éltek”. -Imádkozzatok, hogy ne veszítsétek el a másik Paradicsomot. Én megnyugodnék, ha a világiakra a lelki fejlődésetek lenne hatással, anélkül, hogy ti értenétek – pontosan azért nem, mert lelki magaslaton álltok – és anélkül, hogy erre vágynátok, hanem csak magától lenne így, bensőleg, természetesen. Próbáljatok ne elveszni jelentéktelen dolgokban, hogy ne veszítsétek el Krisztust. Amennyire tujátok, próbáljátok elsajátítani a szerzetesi lelkiismeretet. Éljetek lelkileg, mint apácák, ne felejtsétek el a Krisztust, hogy Ő is emlékezzen rátok. Nem az a célom, hogy elszomorítsalak titeket, hanem, hogy segítsek, hogy megerősítselek titeket. Próbáljátok kiszűrni a világi lelkületet, ami ha bejut
a Szerzetességbe, magát Krisztust is elszomorítja, vessétek tehát el a világi lelkületet, mint idegen lelkületet. Sajnos a világi lelkület beszivárgott a világból sok Kolostorba, mert korunkban néhány Atya a világi csatorna felé vezeti a Szerzetességet és így a lelkek hagyomány szerint vezetetnek a kegyelem lelke szerint. Látok egy lelkületet ma a Kolostorokban, ami nem az atyai hagyomány szerint való, nem fogadják el a jót, az atyák példáját, hanem világilag valósítják meg szándékaikat. Így nem fejlődnek lelkileg, mert általánosították a kísértést, a világi lelkületet. Isten parancsolatait nincs jogunk a szerint értelmezni, ahogy nekünk tetszik, a Szerzetességet se lehet úgy megvalósítanunk, ahogy mi akarjuk. Más dolog beismerni gyengeségeinket és alázatosan kérni az Isten segítségét. Nekem az a legrosszabb, hogy néhányan a világi lelkületet tartják fejlődésnek. Pedig bukásnak kéne tartaniuk és undorodni tőle, hogy megtisztuljanak lelkileg és azonnal eljöjjön a Szent Lélek. A Szent Lélek az a mi megszentel, útmutatást ad és megerősíti a lelkeket. Néhányan ezt is mondják: „Be kell mutatnunk a kultúránkat”. Milyen kultúrát mutassunk be? A világi kultúrát? Nekünk, szerzeteseknek, rendesen a lelki kultúránkat kell bemutatni, a lelki fejlődést. Hol van a lelki fejlődés? Ne akarjuk lehagyni a világiakat a világi fejlődésbe. A világiakat gyötri ez a világi fejlődés mennyivel inkább egy szerzetest! Nekünk annyira kéne előre haladnunk lelkiekben, hogy valamit tegyenek a világiak is. Ha mi azt tesszük, amit egy nagyon lelki világi ember, az még nem segít rajtuk, mert olyan példát maguk közt is találnak. Le kell hagynunk őket. A szerzetesnek nem lehet az célja, hogy világi fejlettséget bizonyítson. Ez a Szerzetesség megsértése. A szerzetes, aki világilag gondolkozik, láthatólag elvesztette útját, miközben a Krisztus felé indult, a lelke a világba megy. Ami a világi fejlődéssel haladásnak számít, az a Szerzetességet lelki széthulláshoz vezeti. Mennyi és mennyi dolog vész el a Szerzetességben is, ahogy kivész a világból is a tisztesség, a megbecsülés és még ezt hívják fejlődésnek! Ez nagyon fáj nekem. Kedvem lenne a hegyekbe menekülni. Valaki, aki nem élt meg magasabb rendű dolgot, nem aggódik annyira a lelki élete miatt, amit saját módján folytat, a másiknak azonban, aki rákényszerül, hogy így éljen, tudjátok milyen szenvedés ez? Ha méltatna rá a Krisztus, hogy úgy éljek szerzetesileg, ahogy szeretnék, és haljak meg bátran, úgy tartanám, mint hogyha a frontvonal első sorában esnék el. Megéri ma meghalni, hogy hitet tegyen valaki, hogy áldozatot hozzon, már csak azért is, hogy ne csúfoljuk meg a Szent Atyákat. Nem gondolunk egy kicsit a Szent Atyákra, akiket egyfolytában olvasunk, akiknek szent életük volt? Az Úr azt mondta: „A rókának van odúja, de az ember Fiának nincs hely, ahova a fejét lehajthatná”. (Máté 8, 20 és Lukács 9, 58) Félelmetes! És látod, hogy próbálták utánozni Krisztust a barlangokban! Érezték Krisztus örömét, mert mindenben Őt utánozták. Minden érdeklődésüket Ő kötötte le. A Szent Atyák lelki társadalommá tették a pusztaságot, ma pedig világi társadalommá tesszük. Krisztus Egyháza kimegy a pusztába, hogy
megmenekedjen, mi pedig a pusztában is világivá tesszük, amitől megbotránkoznak az emberek, és így nem kapnak segítséget, aztán pedig már nincs hol megkapaszkodniuk. Ezt a nagy veszélyt látom ezekben a nehéz időkben, amiket átélünk. Miközben egy okkal több lenne, hogy még szerzetesiebben éljünk, isteni erőt nyerve, mégis elolvadunk a világi lelkülettől, és legyengülünk. Vagyis elűzzük lelkünket és marad a testünk. Ma vannak szerzetesek, akik külsőleg élik meg a Szerzetességet, nem dohányoznak, tisztán élnek, olvassák a szentek életét, egyre csak az Atyákról beszélnek. Vagyis úgy, ahogy a világban is, azok, akik nem hazudtak, keresztet vetettek, Templomba jártak, mikor felnőttek egy kicsit odafigyeltek az erkölcsre, és azt hitték, hogy csak ennyi volt, így van ez néhány Kolostorban is, a laikusok pedig vonzódnak ehhez. De amikor megismerik őket, látják, hogy nem különböznek a világiaktól, mert egy az egyben a világi lelkület szerint élnek. Ha dohányoznának, újságot olvasnának, politikáról beszélnének, elkerülnék őket, mint világiakat, és nem ártanának a Szerzetességnek. Mikor a szerzetes legyengül lelkileg, mivel hatja meg a világit? Az alkohol, ha nyitva hagyjuk az üveget, elveszti erejét. Még egy bacilust se öl meg, meggyújtani se lehet. Így a szerzetes is, ha nem figyel, elűzi a Szent Kegyelmet és csak az öltözet marad. Olyan, mint az alkohol, ami elvesztette erejét. Nem tudja ostorozni az ördögöt. „Szerzetesek világossága az Angyalok, a világiak fényessége a szerzetesek”! (Sínai Szent János, Klimax) Aztán már fény sincs. Tudjátok mennyire pusztító a világi lelkület? Ha elvész ez a lelkiség a Szerzetességből, semmi sem marad. Mert „ha a só megízetlenül” (Máté 5, 13) még trágyának se jó. Pedig a szemétből trágya lesz, de a sóból nem. Ha rárakod a növényre, kiégeti. Ma olyan kor van, hogy a Szerzetességnek ragyognia kell, ebben a rothadásban van a legnagyobb szükség „sóra”. Ha a Kolostorokban nincs világi élet, hanem jó lelki állapot, az lesz a legnagyobb felajánlásuk az emberiségnek. Nem lesz szükség sem beszélniük, sem bármi mást tenniük, mert az életükkel fognak szólni. Erre van ma szüksége a világnak. Látjátok, a Katolikusok is hova jutottak. Emlékszem évekkel ezelőtt, amikor a Sztómiosz Kolostorban voltam, Konitszában, valaki hozott egy újságkivágást, ami ezt írta: „Háromszáz szerzetes tiltakozott, mert nem nézhettek meg egy mozifilmet, és hogy a viseletük miért földig érő, miért nem csak térdig”. Annyira felkavart ezt, amikor olvastam, így szóltam: „De akkor végül is miért lettetek szerzetesek?” És végül azt írta, hogy eldobták reverendáikat. Ha így gondolkodtak, előzőleg is levetették már azt. Megint máskor láttam egy katolikus apácát, aki egyáltalán nem különbözött egy világi embertől. Látszólag hittérítést folytatott… ahogy néhány nagyon világi lány. Ne engedjük meg, hogy elharapózzon közöttünk ez a nagyon európai lelkület, hogy ne jussunk mi is idáig. - Jerondasz, nehéznek tűnik nekem, hogy eldobjam a világi viselkedést. - Nem nehéz, éber figyelem szükséges. Mindig gondolj arra, amit Nagy Arszeniosz mondott: „Kiért jöttél?...”. Mi elfelejtjük, miért jöttünk
Szerzetességbe. Többé-kevésbé mindenki jól indul, de nem jól érkeznek, mivel elfelejtik, miért vonultak Kolostorba. - Jerondasz, azt mondta, hogy a Szerzetességbe bejut a világi lelkület és elveszíti a lelki hozzáállást. Megőrződik majd a helyes Szerzetesi Lelkiség? - Egy vihar ez, nem fogja hagyni az Isten. - Jerondasz, arra gondoltam: „Vannak még közösségek, akik lelkileg élnek?” - Még csak az kéne, hogy ne legyenek. Akkor a Szűz Anya csapatostul vinne bennünket börtönbe… Léteznek szerzetesek, akik nagyon lelkileg élnek, hangtalanul. Vannak lelkek minden Kolostorban, minden Püspökségben, stb. Ezek az egyedülálló lelkek azok, akik meghatják az Istent, és akik miatt eltűr bennünket. A világi lelkület betegség Ma az a fontos, hogy ne igazodjunk a világi lelkülethez. Ez egy mártíromság. Amennyire csak lehet, ne ragadjon el bennünket ez az áramlat, ami a kanálisba vezet. Az okos halakat nem lehet horoggal kifogni. Látják a csalit, értik, hogy csapda, és arrébb úsznak, így megmenekednek. Míg a többiek látják a csalit, odagyűlnek, ráharapnak, és már el is kapták őket! Tehát így a világnak is megvan a csalija, és elkapja az embereket. Az embereket vonzza a világi érzület, aztán belegabalyodnak. A világi érzület betegség. Ahogy egy betegséget is kerül valaki, így a világi érzületet is kerülnie kell, bárhol is van. Tartsuk magunkat távol a világi lelkülettől, hogy lelkileg fejlődjünk, hogy egészségesek legyünk lelkünkben és angyalilag örvendjünk.
NEGYEDIK FEJEZET Az igazságtalanság nagy bűn Az igazságtalanság magára vonja az Isten haragját Nagy dolog, ha bírja az ember az Isten áldását! Gazdagság az! Amin áldás van az áll és nem dől össze. Amin nincs áldás az nem áll meg. Az igazságtalanság nagy bűn. Minden bűnnek vannak enyhítő körülményei, az
igazságtalanságnak nincsen, vonzza az Isten haragját. Félelmetes! Azok, akik igazságtalanok, tűzet hoznak a fejükre. Egy részről látod, hogy igazságtalanságot tesznek valakivel, másrészről látod, hogy családtagjaik halnak meg, ők pedig nem látják az összefüggést. Hogy lehetne előre menetele az embereknek ennyi igazságtalansággal? Teszik amit tesznek, jogot adnak az ördögnek, ezért aztán megpróbáltatásokat szenvednek el, betegek lesznek stb. és azt mondják neked: „Imádkozz, hogy meggyógyuljak”. A legtöbb rossz, ami történik igazságtalanságból ered. Ha például igazságtalanul gyűlik össze a vagyon, az emberek élnek egy kevés évet, mint királyfiak, utána pedig, mindazt, amit gyűjtöttek oda adják az orvosoknak. Mit mond a Zsoltár? „Kevés igaznak adatott vagyon, annál több bűnösnek”. „Szél hordta, szél fújta”. Ami összegyűlt, elmegy, minden szertefoszlik. Ritkán, nagyon keveseknél esik meg, hogy a betegségek, az eladósodás stb. az Istentől rendelt megpróbáltatás. Nekik tiszta fizetségük lesz. Ebben az estben, általában még gazdagabbak lesznek, mint Jób. De sok ember, aki halála után, az elkövetett igazságtalanságok miatt nem porlik el. Az igazságtalan gyötrődik Az igazságtalan és általában minden bűnös, ha nem kér bocsánatot, gyötrődik a lelkiismeretétől és ráadásul annak a felháborodásától, akivel igaztalan volt. Mivel ha az, akivel az igazságtalanság történt nem bocsájt meg neki, hanem gyötrődik, akkor az igazságtalan ember nagyon meggyötrődik, szenved. Nem tud aludni. Olyan mintha hullámok ostromolnák és hánykolódna. Titokzatos dolog a mód, ahogy érzi ezt! Úgy, mint amikor valaki szeret egy másik embert és gondol rá, jó értelemben, az megérzi ezt, így történik ez ebben az esetben is. A másik gyötrődése tönkre teszi őt is. Még ha távol is van, Ausztráliában, Johaneszburgban, nem talál nyugtot, ha fel van háborodva miatta. -Ha érzéketlen? -Azt mondod az érzéketlenek nem szenvednek? Legfeljebb valami szórakozásba menekülnek, hogy felejtsenek. Olyan is lehet, hogy az, akivel az igazságtalanság történt megbocsát a bűnösnek, de marad benne egy kis felháborodás. Ekkor ő is szenved egy bizonyos fokig, a bűnös pedig nagyon szenved. Ha azonban a bűnös bocsánatot kér, de nem adja meg neki a szenvedő fél, akkor már ő fog szenvedni. Nincs nagyobb tűz annál, mint amikor valakit a lelkiismerete éget. Gyötri és emészti, mint a féreg ebben az életben és persze még jobban a túl világon, az örök életben az „örök tűzben”, ha nem bán meg az ember ebben az életben és nem téríti meg igazságtalanságait embertársai felé, ha mással nem jóravaló hozzá állásával, abban az esetben, ha nincs más mód. Emlékszem egy ügyvédre, aki sok igazságtalanságot tett, mennyire szenvedett élete végén. Olyan helyen élt, ahol sok állattartó volt. Ahol persze az állatok sokszor kárt okoztak, számos pásztor hozzá fordult ügyes bajos dolgában, mert ravaszságokkal meggyőzte a mező rendészt és a járásbírót. Így
sokszor, szegény földművesek, nem csak, hogy nem találták meg az igazukat a vetésükben elszenvedett kárért, amit a nyájak okoztak, hanem még nekik lett bajuk belőle. Mindenki ismerte ezt az ügyvédett és egy becsületes ember sem közelítette meg. Lássátok még egy Lelki Atya is mit tanácsolt egy lelkileg érzékeny pásztornak. Ennek a pásztornak volt egy kis nyája és egy kutyája. Egyszer mikor a kutyája ellett, a kölyköket elajándékozta, magának csak az anyát tartotta meg. Akkoriban elpusztult egy anyajuh, aminek szoptatós báránya volt. Az, mivel nem volt anyja, a kutya után futott és tőle szopott, annak pedig szintén jól esett. Így a két állat összeszokott. Szegény pásztor bárhogy, próbálta szét választani őket, azok egymásra találtak. Mivel a pásztor körültekintő volt megkérdezte a Lelki Atyját, hogy ehető lesz-e ettől a bárány húsa vagy nem? A Lelki Atya, szemelőt tartva a pásztor szegénységét is, egy kicsit gondolkozott és ezt mondta neki: „Gyermekem, ez a bárány nem ehető, mert kutyától szopott, de tudod, mit csinálj? Mivel minden pásztor visz ajándékokat annak a bizonyos ügyvédnek, bárányt meg sajtot, te is vidd el ezt a bárányt, hogy egye meg. Csak neki van rá áldása, hogy megegye, mert mindenki tudja, hogy igazságtalan”. Mikor már megöregedett ez az igazságtalan ügyvéd és ágynak esett, évekig szenvedett rémlátomásoktól és nem tudott aludni. Szélütés is érte, amitől beszélni se tudott. A Lelki Atya próbálkozott, hogy legalább írja le a bűneit, de már nem tudta a kezeit sem irányítani, így imát mondott érte, hogy legalább egy kicsit lehunyhassa a szemeit és aludjon. Ördögűző imákat is mondott, hogy egy kicsit kitisztuljon, haláláig, és reméljük, hogy az Isten valóban nyugosztalja őt. -Jerondasz, sokan hiszik, hogy mágia áldozatai lettek. Hat a mágia? -Ha az ember bűnbánó és gyón, nem hat. Ahhoz, hogy hasson a mágia az embernek valami jogot kell adnia rá. Igazságtalan volt valakivel, becsapott egy lányt stb. Ekkor meg kell bánnia, kérjen bocsánatot, gyónjon, szedje össze magát és javítsa ki, amit vétet. Mert másképp, ha az összes pap is ördögűző imákat olvas neki, a mágia nem oldódik fel. De, ha nem is átkozták meg, elég az igazságtalanságot elszenvedett lélek dühe és már szenved is a lelke. Két fajta igazságtalanság van, az anyagi és az erkölcsi. Anyagi igazságtalanság az mikor valaki tárgyi dolgokban igazságtalan valakivel. Erkölcsi, ha például valaki bolondját járatja egy lánnyal, ráadásul még, ha árva is, ötszörösen terheli a lelkét. A háborúban a golyók tudod, hogy üldözik az erkölcsteleneket? Ott tisztán láthatod az isteni igazságszolgáltatást, az Isten oltalmát. Becstelenség a háborúban nem áll meg. Az erkölcstelen embert utoléri egy golyó. Egyszer a fél zászlóaljunkkal mentünk, hogy leváltsunk egy csapatot. Közben azonban megtámadtak bennünket és harcba szálltunk. Emlékszem a abból a csapatból, egy valaki, előző nap becstelenséget tett, megerőszakolt egy terhes nőt, a szerencsétlent. Hát, abban a csatában csak ő halt meg!! Félelmetes! Mindenki ezt mondta utána: „Vadállat, jó, hogy lelőtték”! Különösen, azok kik ravaszkodnak, akik azt nézik, hogy bújjanak ki ez alól, az alól, végül nem ússzák meg. Figyelemre méltó, hogy akik nagyon hisznek és persze
tisztességesen élnek, keresztényként, jobban megóvódnak, mintha a Szent Kereszt egy darababját viselnék. Az igazságtalanság gyötri az utódokat is -Jerondasz, mikor apácának álltam, az enyéim igazságtalanul bántak velem. Kérhetem azt tőlük, amit a törvény lehetővé tesz? -Nem, nem illik. -Félek valami rossz éri őket, az igazságtalanság miatt. -Igen, ez a tiszta jóravalóság! Ha én lennék a helyedbe, azt mondanám nekik: „Én a magam részére nem akarok semmit. Szeretném azonban, hogy a részemet, ami jár nekem, saját kezűleg osztanátok ki szegényeknek. Először adjatok a szegény rokonainknak. Azért mondom ezt nektek, hogy ne érje el gyermekeiteket az Isten haragja”. Mert lehet, hogy néha egy apa, a lelki üdvéért a valamit például egy alapítványnak, de a gyermekének nem ad. Lehet olyan család ahol a nagypapa vagy nagymama tett igazságtalanságot és ők jól vannak. Azonban a gyermekeik vagy az unokáik szenvednek. Megbetegszenek, és arra kényszerülnek, hogy az orvosoknak adják azt, ami igazságtalanul lett gyűjtve, hogy törlesszenek a nagyszüleik. Egyszer egy ismerős családban sok megpróbáltatás történt. A családfővel kezdődött, súlyos beteg lett, gyötrelem, néhány évig fekvő beteg lett, azután meghalt. Később meghalt a felesége, majd a gyermeki is, egyik a másik után. Nem rég halt meg az utolsó ötödik gyermek is. Nagyon gazdag családból, a legszegényebbek lettek, mert egyenként eladogatták földjeiket, hogy az orvosokat és egyéb kiadásaikat fizessék. Csodálkoztam ezen a családon: „Hogy történhet ennyi betegség és szerencsétlenség velük!” A családtagok közül, akiket ismertem egyiknél sem látszott, hogy az Isten úgy akarná megpróbálni őket, mint kiválasztottakat, hanem az inkább az Isten lelki törvényei érvényesültek. Hogy biztosabb legyek érdeklődtem szavahihető idős földijeiktől és a következőket tudtam meg: A családfőre viszonylag nagy vagyon szállt az apjától, amit igazságtalanságokkal gyarapított. Vagyis, ha egy özvegyasszony kölcsön kért tőle az aratásig, hogy férjhez adhassa a lányát, ő egy földet kért érte. Az asszony pedig szükségében neki adta. Más azért kért tőle kölcsön, hogy a banki tartozását megfizethesse, addig még be nem gyűjti a gyapot termését. Ő egy telket kért érte, az pedig, hogy ne szorongassa a bank odaadta. Megint más egy kis kölcsönt kért tőle, hogy az orvosokat kifizesse, ő pedig a tehenét kérte cserébe a szívességért. Az a szerencsétlen pedig oda adta. Ily módon gyűjtött nagy vagyont. Mindez a fájdalma azonban a meggyötört embereknek nem csak őt és a feleségét, de még a gyermekeit is elérte. Így működtek tehát a lelki törvények, ők is arra kényszerültek, hogy sorba eladják földjeiket, hogy az orvosokat fizessék, meg a szerencsétlenségekből adódó károkat. Gazdagokból szegények lettek és egymás után elmentek mind. Az Isten persze az ő nagy szeretete és igazságossága szerint fogja őket megítélni. Így azok, akik
igazságtalanul szenvedtek el, mert az orvosokra kellett költeniük, kárpótolva lesznek, a velük elkövetet igazságtalanság mértéke szerint. Persze az igazságtalanok is törlesztenek vétkük mértéke szerint. Az, aki igazságtalan velünk az a jótevőnk -Jerondasz, hogy tekintsünk arra, aki igazságtalan velünk? -Hogy tekintsünk? Mint nagy jótevőnkre, aki letétet helyezz el az Isten pénztárába. Gazdaggá tesz bennünket az örökkévalóságban. Kis dolog ez? A jótevőnket ne szeretnénk? Ne fejezzük ki neki hálánkat? Így azt is aki igazságtalan velünk, szeressük és legyünk neki hálásak, mert az örökkévalóságban tesz velünk jót. Az igazságtalanoknak örökre igazságtalanságban lesz részük, míg, azok kik örömmel fogadják az igazságtalanságot, megigazulnak az örökkévalóságban. Egy jóravaló családapa sok igazságtalanságot szenvedett el a munkájába. Nagyon jóságos volt azonban és mindent eltűrt zokszó nélkül. Egyszer eljött a Kalyibámhoz és elmondta. Utána megkérdezett: „Mit javasolsz, mit tegyek?” „Így tegyél, mondom, neki tartsd szem előtt az isteni igazságszolgáltatást és tarts ki. Semmi se vész kárba. Ily módon megtakarításod lesz az Isten pénztárába. A másik életben biztosan jár neked valami ezért a megpróbáltatásért, amin átmész. De tudjad, a Jó Isten, ebben az életben is kárpótolja azt, akivel igazságtalanság történik. Ha nem is mindig őt magát, mindenképpen a gyermekeit. Tudja az Isten. Gondoskodik gyermekeiről”. Ha valaki türelmes, a dolgok rendeződnek. Megoldja az Isten. Türelem kell azonban, gondolkodás nélkül. Mivel az Isten lát és követ bennünket, tisztán kell átadni magunkat Neki. Látod, József (Teremtés könyve 37, 20) nem beszélt, mikor testvérei eladták rabszolgának. Mondhatta volna: „A testvérük vagyok”. Nem szólt azonban, hanem utána az Isten szólt és királyt csinált belőle. Ha azonban valaki nem türelmes, az gyötrelem. Onnantól úgy akarja a dolgokat, hogy történjenek, ahogy neki tetszik, ahogy megfelel neki. Megnyugvást persze nem talál és nem is történek úgy a dolgok, ahogy ő akarja. Ha valaki ebben az életben igazságtalanságot szenved el emberektől vagy démonoktól, nem nyugtalankodik miatta az Isten, mert nyer vele a lélek. Sokszor azonban, azt mondjuk igazságtalanok velünk, valójában azonban mi vagyunk igazságtalanok. Itt figyelem szükséges, hogy tetten érjük magunkat. „Akinek az adóval annak az adót…” (Rómáikhoz írt levél 13, 7) -Jerondasz, mikor vásárlunk valamit a Kolostornak, néhányan nem akarnak számlát adni. Mit tegyünk? -Mindig adjanak nektek számlát, ti pedig csökkentsétek az igényeiteket. Csak azt készítsétek vagy szerezzétek be, ami elengedhetetlenül szükséges. Én így tenném. Majd ad az Isten. Ha mi szerzetesek, azt kérjük, hogy ne adjanak
nekünk számlát, másokat is bűnbe viszünk. Majd így szólnak: „Ha már a Kolostorok is így csinálják…” Ha mi, akik be akarjuk tartani a törvényeket, így teszünk, tudjátok milyen megbotránkozást keltünk? „Akinek adóval annak adóval”, mondja az Írás. Én mikor levelet küldök, ne postával, hanem emberrel, akkor is teszek rá bélyeget. A világiak mentséget találnak maguknak, de ha a Kolostorok is így tesznek, nincs igazuk és háttérbe szorul a az Evangélium…Ha nem adjuk oda az anyagi dolgokat – „ ha valaki elveszi a felső ruhádat, ad oda neki az alsót is” (Máté 5, 40) -, rossz példát mutatunk, utána meg a világiak mentséget találnak a bukásaira. Keresnek valamit, hogy egy kicsit megnyugtassák a lelki ismeretüket. Vigyázzunk, mert mentség nélkül fogunk állni az Ítélet napján. A cél az, hogy mi elsősorban a lelkieket óvjuk, ne csak az anyagiakat. Ha valamiért nem kaptok számlát, tekintsétek lelki vesztességnek. -jerondasz, néha előfordul, hogy valaki egy kis támogatást ad és nagyobbról kér igazolást. Mit tegyünk? -Mondjátok: „Nem adunk bizonylatot nagyobb összegről. Ha így nem felel meg, visszaadjuk a pénzt, talán máshol megteszik”. Ne ragadjatok le semmi ilyen betegségnél. -Jerondasz, az egyik mester, azt kérte bocsássuk el az alkalmazásból, hogy segélyt is kaphasson, nálunk pedig tovább dolgozzon. -Nem, nem helyes, gyermekem! Egy kis lelkiismeret nem árt, nem illik ilyet csinálni. Nem illik Kolostornak ilye tenni! Inkább fizessen a Kolostor dupla bért, még ha szűkölködik is csak ne tegyen ilyet. Ez olyan súlyos! Az áldás, áldást hoz az igazságtalanság pedig pusztulást. Erre nagyon figyeljetek. Ne is alkudjatok a mesterektől. Ezért vannak aztán tűzvészek és katasztrófák a Kolostorokban. Egy alkalmazott esküszik, hogy becsülettel végzi el a munkáját. Mi szerzetesek nem egy ilyen esküt teszünk, hanem kettőset, lelki az ígéret, amit teszünk, és ha áthágjuk dupla a bűnünk is. Figyeljetek rá, hogy egyensúlyt tartsatok fenn, hogy mi mások legyünk. Egy sebet látok, ami lassanként beérik. Ki fog hasadni, ki fog tisztulni. Nem adja az Isten Kegyelmét helytelen viszonyokra. Így olyan lenne, mintha az ördögnek segítene. Figyeljetek rá, hogy őszinteség és becsület legyen. A mostani helyzet olyan, mint mikor egy részeg tántorog. Megállhat? Jő az isten haragja. Vizsgáznunk kell. Először, a sárgaréz el fog választatni az aranytól. Másodszor kitűnik majd, hogy ki-ki hány karátos. A világ hazugságban leledzik. Az emberek is hazuggá válnak. Más lelkiismeretet csináltak maguknak. Nem tudok hazuggá lenni, megváltozatni magamat, azért mert a társadalom ezt várja el. Jobb szenvedni. Figyelem kell ahhoz, hogy valaki ne sodródjon el ezzel a világi áramlattal. De az egész gazdasági rendszer, ami ma működik, egyáltalán nem segít. Az emberek rákényszerülnek, hogy kevesebbet valljanak be stb. Leszidtam néhány adó hivatalos embert, akik hívők voltak. „Mit csináltok ti? mondtam nekik. Vigyázzatok rá, hogy maradjon némi kovász. Sok dologról tudok! Az egyik elmegy az adóhivatalhoz és azt mondja: „Egy millió a bevételem”. Az adó szedő három millió után szabja ki az adót, mert vannak, akik csak az egyharmadát
vallják be, így elkap mindenkit. Így viszont, ha van egy becsületes ember és ti tönkre teszitek meg háromszorozva az adóját, rákényszerítitek, hogy tolvaj legyen. Vagyis ahelyett, hogy segítenétek, hogy egy kicsit megváltozzon a helyzet, az ellenkezőjét teszitek”. „Nem tudjuk, mikor mondanak nekünk igazat”, felelik. „Tudni fogjátok, ha lelkileg éltek, mondom nekik. Akkor képesek lesztek különbséget tenni. Súgalja majd az Isten. Milyen hazuggá vált a világ Az emberek rosszasága minden határon túl lépett. Azt nézik, hogyan csapják be egymást. És még büszkék is rá. Tényleg hazuggá vált a világ! Minden csak mű, amit készítenek. Ennek ellenére többet kérnek a dolgokért, mint a szegény régiek. Általában mindent meghamisítanak. Egyszer valaki paradicsom palántákat hozott nekem. Mindegyik nővény külön be volt csomagolva egy kis zacskóba sok földdel és homokkal hogy tartsa a nedvességet. Lusták egy kicsit meglocsolni! Még meg se trágyázzák, csak felül volt egy kevés, mint, ha meg lenne borsozva! Amikor aztán kivettem a zacskóból az egész gyökér rothadt volt. Egy réteg földet tettem rájuk, hogy új gyökereket eresszenek. Hogy megtévesztik az embereket! Máskor, hoztak nekem egy nagy doboz édességet. „Kinyitom majd, gondoltam, mikor egy nagy társaság jön, nehogy addig megegyék a hangyák”. Egy napon elég sokan gyűltek össze, úgy gondoltam jut mindenkinek és még marad is. Amint kinyitom, látom hungarocell erről, hungarocell arról…Az édesség pedig elenyészően kevés. A doboz többi része pedig üres volt! Megint máskor egy elegáns doboz édességet hoztak szalaggal átkötve. „Félre rakom, gondoltam, az Athoszi iskola tanulóinak”. És végül valami kemény lukumi volt benne, tiszta száraz! Én ilyen lukumit nem adok. Hanem puha lukumit adok az embereknek. -Jerondasz, nem értik, hogy ez igazságtalanság? -Ügyességnek tartják. Mert mára dívat lett a bűn és az igazságtalanságot jó ötletnek tartják. Sajnos a világi lelkület átitatja az ember eszét ravaszsággal és aki igaztalanságot tesz embertársával még büszke is rá. Még mondás is van rá: „Ez ördögien ravasz, minden trükköt tud”, közben pedig bensőleg szenved a lelkiismeretétől, kicsibe a poklot éli át. Az igazságos mellett áll az Isten Nem mindenki fér el ebbe a mai világba. Ha valaki tisztességesen és lelkileg akar élni, nem tud beilleszkedni a világba. -Miért nem tud, Jerondasz? -Ha valaki érzékeny és kemény környezetbe kerül, ahol megkeserítik az életét, hogy viselje el? Vagy panaszkodik, vagy elmegy. De elmenni se tud, mert meg
kell élnie. Azt mondja neki a főnöke: „Megbízom benned, mert nem lopsz, de a rothadtat is be kell tenned az épek közé. A jó lucerna bálák közé kell, hogy tegyél egy kis fonnyadtat is”! Előlépteti igazgatóvá is, hogy megtartsa, de így kell csinálnia, mert egyébként kidobja. Aztán a szerencsétlen nem alszik, elkezd tablettákat szedni. Tujátok mit el nem szenvednek szegény emberek? Milyen nehézségekkel, kényszerekkel találkoznak a munkájuk során az elöljáróiktól? Megkeserítik az életüket. Mondjanak fel? Családjuk van. Tűrjék el? Szenvedés. Egyik se jó. Bele lehet bolondulni. Türelmesen kitart és küzd. Másra pedig ráhagyják az összes munkát, a munka társa csak a fizetésért megy be. Ismerek valakit, aki igazgató volt valahol. Mikor változtak a dolgok mást neveztek ki a győztes párt emberét, aki a gimnáziumot se fejezte be. Igazgatót csináltak belőle, de nem értet a munkához, így nem tudtak teljesen megválni az elődjétől. Ezért ugyan oda csináltak egy második irodát! A munkát elvégezte a régi igazgató, az új pedig csak kávézott, beszélgetett, cigarettázott…Szemtelenül! Ez még nem volt elég, találomra adott utasításokat, a felelőséget pedig az elődjére hárította. Mígnem arra kényszerül, hogy elmenjen onnan. „Talán más hova kell, hogy menjek? Kicsi itt a hely, nem fér el két iroda. Jobb, ha csak te vagy itt”, mondat neki, fogta magát és elment, mert nehézzé tette az életét. És nem csak egy két napról van szó. Minden nap, ha ilyen ember van a fejeden, gyötrelem! Az igaz embert, a többiek általában az utolsó helyre taszítják vagy még azt is elveszik tőle. Igazságtalanok vele, elnyomják, halálra gyötrik. De amennyire az emberek letaszítják, annyira emeli őt fel az Isten, mint a parafát. Azonban nagyon sok türelem kell. A türelem sok dolgot kitisztáz. Az, aki erényesen akar élni és becsületesen dolgozni, akár munkás, akár kereskedő vagy bárki más, el kell határoznia munkássága kezdetén céljait. Ha például üzlete van, elhatározza, hogy egy napon sajátja legyen, ne kelljen bérleti díjat fizetnie, hogy elnyerje az Isten áldását. Azonban, nem azzal a szándékkal, hogy még több pénze legyen. Ne ilyen szándékkal kezdjen neki, mert akkor az Isten nem adja meg neki. Hanem amikor így szól: „Isten szerint fogok élni, nem leszek igazságtalan, meg fogom mondani, ha valami ötven drachmát ér, ha pedig kétszáz drachmát, akkor kétszázat”, az Isten nem fogja elhagyni. Más valaki pedig az ötven drachmás dolgot ötszázért árulja. Végül azonban a csaló oda jut, hogy még a bérleti díját se tudja fizetni, bezárja üzletét, mert az emberek megismerték. Miközben a becsületes lassanként már nem győzi kiszolgálni a sok vásárlót, egyre új alkalmazottakat vesz fel! De kezdetben meg fog próbáltatni. A jó megpróbáltatik a rosszak kezében.
