Igehirdetık kincsestárából

Igehirdetık kincsestárából Lectio: Kolosse: 3:1-14. Textus: Roma 6:3-7.

Ravasz László: Isten rostájában I., Budapest, Franklin Társulat, é.n., 50-56.

Ravasz László: A halál keresztvize „Avagy nem tudjatok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ı halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ı vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsısége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mert ha az ı halálának hasonlatossága szerint vele egyek lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ı vele megfeszíttetett, hogy megerıtelenüljön a bőnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bőnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bőn alól.”

S

okszor említettem, hogy nagypéntek és húsvét tulajdonképpen egy ünnep s egyszersmind az egész keresztyénség kristályos öszefoglalása. Húsvét nem lehet nagypéntek nélkül, mert halál nélkül nincs feltámadás, de nagypéntek sincs húsvét nélkül, mert egy olyan Krisztus, aki csak meghalt, de nem él: lehet kegyeletes emlékezésnek tárgya, de nem uralkodhatik felettünk és a világ felett,mint az Élet Fejedelme. A nagypéntek és a húsvét, mint az egész kereszténység summája, új értelmet ad az életnek és a halálnak, és a kettıt új viszonyba hozza. Addig

2010. április 4.

2

a halált és az életet minden vallás két különálló, ellentétes valóságként szemlélte, melyek közül egyik sem keverhetı össze a másikkal, s egyik sem tehetı a másik helyére. Vagy az élet vagy a halál, mert egyik a másiknak tökéletes tagadása. A keresztyénség nagy újsága és üzenete az volt, hogy a halált az élet szolgálatába állította és azt mondta: igazi életet csak a halál alakíthat számunkra. Egészen élesen így is mondhatnám: igazi élet a meghalás mővészete. A természeti világ, sıt az egész mindenség áthághatatlan vastörvényébıl, a halál tényébıl így alakított ki a keresztyénség a hívı ember számára egy utat, egy módszert az igazi élet megtalálására és elsajátítására. Keresztyén az, aki a halál könyvébıl tanulja meg az élet leckéjét. A halál gondolata úgy benne van a keresztyénség minden porcikájában, mint a só a tenger vizének minden cseppjében. Már maga a keresztyénség is éppen annyit beszél a halálról, mint az életrıl. A keresztség vallástörténeti elıképe az a gondolat, hogy a víz isteni erı, életnek és halálnak a hordozója. Vízbe fullasztották azt, amit a víz istenének áldoztak és a vízbıl fogadták az élet nagy ajándékait: a táplálékot, a tavaszt, a szerelmet. Mint ahogy a nap minden este alábukik és meghal a tengerben, hogy minden reggel újra támadjon belıle, így volt a víz a halál anyja és az élet anyja. Mikor János Krisztus elıtt a bőnnek bocsánatjára keresztelt, a szertartásban kifejezésre jutott az a gondolat, hogy a vízbe való alámerüléssel meghal a bőnös ember és a vizbıl való kikeléssel életre kel az új ember. Pál apostol ennek tiszta dogmatikai megfogalmazást is ad, amikor azt mondja: „Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jezusba, az ı halálába keresztelkedtünk meg?” A Krisztus halálába. Jezus személyiségével elválaszthatatlanul összefügg a halál gondolata és ténye. İ az, aki azért jött, hogy meghaljon; İ az, akinek meg kellett halnia, mert hozzánk jött. Akármilyen ragyogó a betlehemi történet fénye, a párázatában ott sötétlik a Golgota keresztjének arnyéka. Az a valaki, aki jászolban született, mert nem volt hely számára a világban, holott érkezését angyalok jelentették s azért jött, hogy bőnbocsánatot és örök életet hirdessen a világnak: világos, hogy nem élhetett hosszú és békességes életet. Az, aki letépte az álarcot az uralkodó pártról, korbáccsal verte ki a templomból a nép vallásos intézményelveivel elválaszthatatlanul összeszövıdött nagytıke képviselıit, aki azért jött, hogy tüzet gyújtson, harcot indítson, de azt tanította, hogy ha valaki jobb felıl arcul üt, tartsd oda a bal orcádat is, aki Heródest rókának nevezte, de megbocsátott a bőnös nınek és betért a megvetett vámszedıhöz, egészen bizonyos, hogy természetes halállal nem múlhatott ki. Aki szembefordult és kihívta az emberben az ısi gonoszt, megtámadta a sátánt az ı királyi fészkében, az emberi szívben, s vándor koldus létére istenné tette magát, új törvényt adott és új világot követelt: csak a kereszten végezhette az életét. Krisztus életében nincs egyetlenegy mozzanat sem, amelyben ne éreznénk a halál kényszerét, szükségszerő következményét. Ennélfogva mindazzal, ami e világon krisztusi, a halál kockázata jár. Meg kell halni azért, mert nagyon szeretünk valakit, mert a szeretet krisztusi elem; meg kell halnunk azért, ha egy igazságot a szívünkbe veszünk, és odaállunk egy zászlóhoz, mert az igazságért küzdeni krisztusi példa. Meg kell halni azért, mert van kötelesség, vár a szolgálat, reánk bízattak nagy ügyek és drága lelkek. Egyszerően meg kell halnunk azért, mert bátorkodunk Krisztushoz méltó életet élni. De éppen ebben áll a keresztyén ember ereje. Aki elég bátor meghalni, azzal nem lehet packázni, azt nem lehet rabszolgasorban tartani. […] Meghalsz arra nézve, amit elvetsz magadból, életet nyersz arra nézve, amit a szívedhez szorítasz és jobb részként választasz. Szemben áll például egyszer elıtted a világ és Isten, de Istent választottad: meghaltál a világ számára, a világ is meghalt a te számodra; Isten most él igazán számodra és most lettél igazán elıvé Isten számára. Nem ismersz-e sok-sok ilyen dön-

3

XIII. évfolyam 15. szám

tést? Például amikor a test és lélek között kell választani s valaki a lelket választja, mert az dicsıségesebb és értékesebb? Az ilyen ember meghal teste számára, életet nyer a lélek számára. Nem ismersz-e embert, aki lelkiismeretéért odaadja a hasznot, Krisztus helybenhagyásáért a tömeg tapsait, becsületért a gazdagságot, függetlenségért a húsos fazekat, igazságért a mindennapi kenyeret? Ne gondoljátok azt, hogy ilyen döntések csak az elméletekben fordulnak elı, a teológusok gondolkodásának üres terében. Bármikor találkozhatsz emberekkel, akik szegények maradtak, mert becsületesek voltak, nem vitték semmire a világ szerint, mert igazat mondtak. Nem ismersz-e asszonyokat, akik vállalták a boldogtalanságot, mert tiszták akartak maradni? Nézz vissza a történelembe: mikor volt nagyobb II. Rakóczi Ferenc? Az ónodi országgyőlés hermelinpalástos barokk fejedelme a nagyobb ember, vagy a rodostói faluvég királyi koldusa? A XVIII. század Európájában egyetlenegy fejedelemnek sem ragyog annyi dicsıséggel a koronája, mint a bujdosó Rákóczi elrejtett dicsısége. S a történelembıl nem tudnál-e megnevezni nagy böjtölıket, szent koldusokat, akik leélték az életüket anélkül, hogy egyszer jóllaktak volna, vagy valaha is vetett ágyban pihentek volna, de nagyságuk fénye nı a múló idıben, pedig már régen nem emlékszik senki sem arra, kik voltak kortársaik közül a nagy élvezık, a habzsolók és a dızsölık. Nemcsak nem idegen ez a dolog, de meg kell mondanunk, hogy ilyen követeléssel nap-nap után elé állunk. Nem kívánjuk-e ezt meg ma is minden katonától, minden tisztviselıtıl, minden csaladfıtıl, minden hitvestıl és minden anyától, hogy bizonyos esetben a halált válaszsza? Az áldozat, mint valami földalatti ár, átszőrıdik, átbuzog egész világunkon s ahol nem is gondolnád, búvó patakként dörömböl, mert az élet törvényéhez tartozik hozzá, hogy meghalással szépítse és dicsıítse meg magát. Ide kapcsolódik bele Pál apostol missziói beszédje. A nagypénteki evangélium azt állítja: mindezt a meghalást nem lehet külön, egyedül, szétszórtan végezni el. A halálnak ez a csodálatos életalakító, életfelszabadító és élettermelı gyakorlata csak egy olyan személyiséggel való közösségben élhetı meg, aki maga hozta ezt a törvényt, keresztjében megvalósította, betöltésének tökéletes példáját adta s azóta is, mint a fı a tagokat, ihleti, kormányozza, egyesíti mindazokat, akik az életalakító halál eme nagy hadjáratában, százszor szent szertartásában, királyi mővészetében részt akarnak venni. A naponként meghalók, az életet feláldozók, a világot megtagadók nagy seregének élén Krisztus jár, a Halál Fejedelme, veres keresztjével a vállán. De amennyire lépést tart vele a sereg, amennyire haladni tudsz te is vele az İ céljai felé, változik át ez a menet az élet diadalmas seregévé, amelynek élén a feltámadott Krisztus, az Élet Fejedelme jár. A Halál Fejedelmének vezetése alatt eldobod testedet, véred elfolyik, kezed elszárad, virágod elhervad, kalászod, vetésed legazolódik s íme: az Élet Fejedelmének vezérlete alatt felöltözöd az ı dicsıséges alakját, orcádon mennyei rózsák szépsége sugárzik, kezed tele van az élet kalászainak nagy aratásával és sugárzik rólad az İ dicsısége. Meghalni Krisztus nélkül is meg kell. Ez a halál lehet virtusos, vagy gyáva: mindenképpen egy sötét kút, amelybe végre is belezuhansz; nagy loccsanás, néhány buborék, simuló győrőzés s vége van annak a furcsa kalandnak, aki voltál. De ha Krisztussal mindennap meghalsz és Benne mindennap megújulsz: e folyamatban lefizeted a bőn zsoldját s igéretben már bírod az élet koronáját. Igaz, hogy életedbe nagypéntek komorsága és árnyéka vetül, de halálod tele lesz húsvéti örömmel. A világ azt mondja: az élet alkalom a halálra, Krisztus azt hirdeti: a halál alkalom az életre!

2010. április 4.

4

Heti rendünk: Húsvétvasárnap (április 4.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc ágendázik: Szabó Gábor 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.30 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Húsvéthétfı (április 5.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Templom Szabó Gábor ágendázik: Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.30 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 15.00 Temetı Fekete Zoltán 18.00 Istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán kedd 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin Terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (április 11.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin

5

XIII. évfolyam 15. szám

10.00 Templom Szabó Gábor keresztel: Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Megkereszteltük: Boros Zoltán és Faragó Katalin Marcell Zoltán nevő gyermekét. Gál István és Hartyányi Erzsébet Adrienn nevő gyermekét. Vona János és Utasi Nóra Péter nevő gyermekét.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 15.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 56.175,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Református Egyház technikai száma: 0066 Soli Deo Gloria Alapítvány adószáma: 19182140-1-13

Iskoláink hírei GIMNÁZIUM: 2010. február 26-án Dabason az Országos Szakiskolai Közismereti Tanulmányi Versenyen történelem tantárgyból a közép-magyarországi regionális fordulón IV. helyezést ért el Varga Tímea 10. E osztályos tanuló. Balázs Ambrus 10. E osztályos tanuló pedig I. helyezést ért el, s így ı bejutott az országos fordulóba, mely április 23-24-én lesz.

2010. április 4.

6

Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok Ki nekem Jézus? İ mondja meg, ki nekem İ Jézusról beszélni, írni (aki csak egyszer írt, akkor is porba), minden ellene mond ennek. Neki. Talán éppen az a minden másról fecsegı mozgás, ez az "el Tıle" az, ami paradox módon (mi nem paradox, ha Jézusról beszélünk, írunk, hacsak az igazi, kérés nélküli imádság nem az) teremtés és passió összefüggéseit, egységét jelentené, ha tudnánk még olvasni a saját eltávolodottságunk és fecsegésünk néma tényeiben. Ez az egység: Atya és Fiú dialogikus egysége, teremtésé és áldozaté, amely mintaszerően ugyanaz, mint két ember, az emberközösség egysége - ha volna. Márpedig van, a maga és magunk elıtti elrejtettségében. Ez Jézus a Krisztus, vagyis Isten Országa, mely mindent magában foglal, amely tehát csakugyan "minden mindenben". A dialogicitásban teremtıdı: távolodó, közelítı Isten-ember kapcsolat valójában dialogikus önkiüresítés, önmagamtól eltávolodás a Másik felé, a Másikban feltámadás, Balassa Péter újraéledés, magamra találás, "csak másokban moshatod meg arcodat", (József Attila), alannyá fokozódott visszavontság. Tehát a távolodás magamtól végtelen befelé mozgás, közelítés is magamhoz, aki/ami nem-én vagyok, "hanem a bennem élı Krisztus". Ez a mozgás nem azonos a szimbiózissal, hanem a figyelem tökéletesedése, teremtı figyelem, nem én, ám mégis a legteljesebb alannyá válás a világban, azaz a Másikban. Másikon értve mindazt, aki úgy van, ahogy van, olyan, amilyen. Ez: roppant nehézség. Jézus: roppant és szelíd tét. Ezért mondja Weil, az evangéliumok nyomán, hogy a felebarát szeretete - zsenialitás. Ez a zsenialitás nem tehetség, nem siker és kiváltság dolga, hanem önkiüresítı, teremtı figyelem, amely felszabadulhat önmagától. Mindez itt és most természetesen kegyelem, mint minden. Az igazi barátság, "ha ketten, hárman összejöttök" - Jézusról tudósít, ha valóban összejönnek, a tartalomtól szinte függetlenül (ez nem veszélytelen, de Jézus "körül" semmi sem az). Tulajdonképpen a személy-fogalom, mint nem-én, egyedül Istenre mondható, ezt mutatja be a feltámadás eseménye, esélye, felismerése: Jézus a Krisztus, bennünk és köztünk, vagyis a kérügma testében, közegében. Egyedül a felfoghatatlanok megsejtésén érdemes fáradozni. Jézus mint Krisztus, a Szent Személy - ez a szabadságra vágyakozó és engedelmességre törekvı emberhez méltó munka és feladat. Simone Weil, Pilinszky és "a többiek" joggal mondják: a teremtés az Atya lemondása, visszahúzódása, szemérmes ajándékozás. És ez ugyanaz, mint Jézus kenózisa a Getsemánékertben és a kereszten: az abszolút személlyé válás paradoxona. Isten csak titokban, szinte semmiként, nem-egzisztálóként lehet jelen a világban. Éppen ez a "Legyen meg a Te akaratod" egyik, dialogikus, visszaigazolásra engedett titka. Bennünk való közel-léte tehát a lehetı legnagyobb távolság. Nem uralmi okokból, hanem tapintatból: szabadjára engedésük végtelen szeretetébıl. Jézus jelenik meg - rejtetten, szenvedın és örömtelien egyszerre - a mindenkori Másikban, a barátságban és a szerelemben, és ez éppen hogy a szabadság rettenetes

7

XIII. évfolyam 15. szám

döntéseiben nyilatkozik meg igazán. A ráhagyatkozás és odaadás rettenetes nehézségében, amirıl egyre kevesebbet tudunk; tehát egyre kevesebbet İróla. De ez sem történelmi vagy kulturális, esetleg vallási hanyatlás, hanem éppenséggel ebben a távolodásban, ebben a kétségkívül posztkeresztény állapotban kellene keresnünk az İ jelét, jelenlétét. Mi ez? İ kérdi ezt miáltalunk. Mert ez a bizonyos állapot, amelyet mindnyájan - igen különbözıen, sıt egymással csúnyán és nem méltányosan vitatkozva - érzékelünk, mintha ismét emlékeztetne az Istenhalál, a kereszthalál eredendı, mindenek elıtti, teremtı lemondására. Jézus szabadsága, mint teremtı szeretet rejtızködı, mégis felfokozott alannyá változottság mintha manapság a radikális nem-én, a szubjektum-apály formájában adná hírül magát. Ez az "el Tıle", ami a jel s ami ismét paradox tanúság, İ az, aki körbefogja a világot, és így teszi lehetıvé, hogy a világ állandóan felülmúlja önmagát. Talán éppen ez a fokozódó hiány az, ami valami gyermeki zsenialitással és ellen-játékkal teszi láthatatlanul folytonossá a teremtést és a passiót, az Atyát és a Fiút, amint - mégiscsak - beszélgetnek. Ez a beszélgetés, amely bennünk nemigen hallható, nem is tőnik folytonosnak - rámutatás a világ képtelen szépségére, amelynek gyermeki szeretete régen kiveszett a kereszténységbıl. Miért? Ezt kéne talán folyton kérdeznünk, s akkor talán közelebb kerülnénk az İ kérdéséhez, ami a posztkeresztény állapotban fölénk hajol. Mert Jézus, mint a teremtés és a passió önkiüresítı szeretet-párbeszéde, szabad engedelmessége a világ szépségének rejtélyét (az "úgy, ahogy van" rettenete és elfogadása ez, a "Legyen meg a Te akaratod" fölfoghatatlan viszont-jóváhagyása - , nem pedig valami "esztétikai" szép) mint rejtett, örök jelent helyezte belénk, embertársaiba - a tekintet, a figyelem, a mozdulatlan ámulat formájában. De ez a mozdulatlan, örök jelen soha nincs itt igazán, szinte sehol nincs - ez Jézus drámája bennünk s a történelemben. A posztkeresztény állapot mintha ennek csupán felfokozása volna, Jézus földi helyzetének negatív lenyomata, ismétlése. Hogy ez a világ így, ahogy éppen az örök és változó most-ban van, szép lenne, talán ez az a botrányos: rejtett üzenet, amit a legnehezebb fölfognunk. "Jézushoz viszonyítva az anarchisták is akadémikusok" (Pilinszky). A világ szépségének felismerése - maga is feltámadás - oly roppant nehézség, ami miatt joggal hihetjük, hogy Jézus tényleg a testének templomáról beszélt (Jn 2,21), és sejthetjük, miért. A szépség ugyanis az evilági örökkévalóság, ami bennünk és az anyagban van ott. A szépség nem a világ igazságosságáról, hanem igazi mivoltáról "szól". "A szépség az egyedüli evilági cél... Tulajdon létét kínálja fel nekünk. Nem kívánunk mást, miénk ı, és mégis kívánunk még. Teljes tudatlanságban vagyunk afelıl, hogy mit kívánunk. Szeretnénk mögéje kerülni a szépségnek, de csak felülete van.... Táplálkozni szeretnénk belıle, de csak tekintetünket elérhetı, és bizonyos távolságban jelenik csak meg. Az emberi élet nagy kínja, hogy enni és szemlélni két különbözı tevékenység. Másfelıl egyedül... az ország, amelyben Isten él, az egyedüli s ugyanaz a tevékenység... A testi szerelemnek a tárgya is, minden formájában, a legmagasabbtól, az igazi házasságtól vagy a plátói szerelemtıl a legalacsonyabbig, egészen a lezüllésig, a világ szépsége... a vágy a világ szépségére, az egyetemes szépségre irányul... Az emberi lény vágya, hogy a világ szépségét szeresse, lényegében a Megtestesült vágya" (Simone Weil: Ahol elrejlik az Isten). A szépség tehát nem valami "esztétikus" dolog, hanem a testvéri vágyakozás és jézusi egység (vö. Jn 17,20-21) értelem- és igazság- eseménye, a baráti dialógus feltárulkozása. Hogy ez a világ itt szép lenne mégiscsak, mert van, oly titok, amelynek megközelítésére csak a kapott szabadságunk (azaz az Atya és a Fiú önvisszafogásának) gyakorlása: aszkézise mint rejtızködı-bemutatott szeretet tehet képessé valamelyest. Ez a "képesség" maga Jézus, aki valamiképpen, (Eckhart mester: "Aki Istent egy bizonyos módon keresi, az csak a módot ragadja meg s nem a módban rejtızı Istent.") nagyon intenzí-

2010. április 4.

8

ven, intimitásában és szentségében (vagyis félelmetes tisztaságában és fölülmúlhatatlan gyermekségében) itt, a földön, közöttünk/bennünk (Lk 17,21) támad Krisztussá, azaz Isten Országává újra és újra. Szépség és feltámadás szorosan összetartozik, amennyiben "a gyermekség Isten Országának fı jellemzıje", és amennyiben "a kérügmában támad fel" (Walter Kasper: Jézus a Krisztus). A kérügmában - ez valami nagyon testi érzékletes, amely beburkolja İt, a rejtızködı gyermeket és a szenvedı szolgát, s amely halkan eldadogja a feltámadás rejtélyét. Azt, hogy a feltámadás mindig lemondás az egoról, önkiüresítés és ajándékozás, tehát a teremtés és a passió ismétlése, gyakorlása: aszkézise. A világ szépségének szeretete: szabad engedelmesség, örökös, képtelen igen és ámen, amit nem lehet azonban vágy nélkül kimondani, ahogyan errıl Zoszima utolsó tanításai beszélnek A Karamazov testvérekben. Errıl a vágyról tanúskodik paradox módon a Zsidókhoz írt levél (10,31): "Félelmetes/ rettenetes dolog az élı Isten kezébe esni." Mi más volna a világ szépségének szeretete, mint az élı Istené, tehát Jézusé? Éhség: Istent kívánni és lemondani, ez a világ szépségének szeretetében nyilvánul meg. Feszültség van benne, öröm és tragikum örökös, csakis igenlésre méltó közössége. A várakozás a beleegyezés szabadságát újítja meg szüntelenül. A vágyakozó párbeszédet, vagyis a nászt és a menyegzıt, amirıl Jézus példabeszédeiben többször szó esik. Oly végsı dolog (eszkaton) ez, amely itt van távol. Isten Országa, mint vágyakozó és vágyott teremtés, passió és feltámadás hármas egysége, azonos Jézus megjelenésével a közös-kérügmatikus cselekvésben (moccanatlan tanúságtétel, esendı tanítványok, mindenkor), amely egyúttal a Szentháromság "formáját", "dinamikáját", "aspektusait" hirdeti és igenli. (Az idézıjelek mindig arról beszélnek, hogy Jézusról beszélni, írni, nos ennek mindig minden ellene mond.) Mindezért a szent mondatok/kiáltások - "Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod" - azt a kérdést és vágyakozó beleegyezést rejtik, ami a semmi helyét - Jézus evilági helyét - a világ szépségének szeretetével összekapcsolja. "...İ az egyetlen, aki a semmibe öltözve van jelen. Isten itt nem az, akinek semmije nincs, hanem az, aki nincs" (Pilinszky). İ azért az egyetlen realitás, mert titkon szeret jelen lenni, mintegy semmiségként. "Válaszom" címének magyarázója, pontosabban inspirátora az a rejtélyes, igaz Pilinszkymondat, amelyet ı válaszolt a Vigilia 1970. decemberi körkérdésére: "Isten és én??? Pontosan ez az a kérdés, amire egyedül Isten válaszolhat." Balassa Péter

9

Ady Endre: Mag hó alatt Gyötrött és tépett magamat Régi hiteiben fürösztve Vérbıl, jajból és lángból Szedegetem össze S elteszem mint életes holtat. Kell még Tegnapról hív tanu S kell talán az én hadi-sarcom, Hogy drága mementóként Fölemeljem arcom Egy uj emberő új világra. Vád nélkül széttekintgetek Majd vertségek és diadalmak Földjén, hogy a khaoszból Harsos igét halljak Vagy harsos igét én hallassak. Hıs emberségem, várakozz, Szép álmokat aludj, lefénylett Jós és jó magyarságom, Hívni fog az Élet S föltámadások örök Rendje. Most tél van s szegény magmagam Megnémítva és behavazva Rendeltetés hitével İrzöm meg tavaszra, Igazimnak sarjadásáig.

XIII. évfolyam 15. szám

2010. április 4.

10

Kolozsvári Tamás: Feltámadás 1427

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft