Igehirdetık kincsestárából

Igehirdetık kincsestárából Lectio: 2Kor 5,21 Textus: Ézs 53,3-7

Elhangzott 2008. február 28. Pasaréten.

İbenne

A

legutóbbi úrvacsora alkalmával láttuk, hogy különbség van bőnismeret és önismeret között. Ez nem valamiféle ráérıs teológiai szırszálhasogatás, hanem ezeknek a bibliai különbségeknek végiggondolása és komolyan vétele, ami hitben való növekedésünk feltétele. Mi a különbség bőnismeret és önismeret között? Aki már látja, hogy vannak bőnei, vagyis vannak az életében olyan dolgok, amik Isten mércéjével mérve tisztátalanok, annak van bőnismerete. Aki pedig eljut arra a megrendítı felismerésre, hogy semmi sincs bennünk, ami Isten mércéjével mérve tiszta lenne, az eljutott az önismeretre. Láttuk Péter apostol életében a példát. A csodálatos halfogás után rádöbbent, hogy neki vannak bőnei. Ezt Jézusnak ıszintén el is mondja. De még mindig igen sok jót feltételez magáról, és az utolsó vacsora után, nagycsütörtök este még "hısködik". Azt mondja Jézusnak: lehet, hogy az én tisztelt kollegáim mind megtagadnak téged, de én nem! Ha kell, börtönbe, sıt halálra is kész vagyok veled menni. Ez elhangzott este, és néhány óra múlva, hajnalban, esküvel letagadta, hogy valaha is ismerte Jézust. Akkor jutott el önismeretre. Akkor döbbent rá arra, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy ı gondolta, hogy ı velejéig romlott ember, és ezen csak sírni lehet. Ezt olvassuk: "kimenvén onnan, keservesen sírt." Ma arról szeretném elmondani a Biblia tanítását, hogy mi törli le az ilyen embernek a könnyeit. Mi segít azon, aki végre a szó szoros vagy átvitt értelmében sírni tud amiatt, hogy ı velejéig romlott ember. A Biblia azt tanítja, hogy ezen az igazi Krisztus-ismeret segít. És így kell kiegészítenünk a sort: kezdıdik bőnismerettel, folytatódhat megrendítı önismerettel, és ezek után feltétlenül el kell jutnia mindenkinek az igazi, helyes Krisztusismeretig. Mi a Krisztus-ismeret summája? Hadd idézzek három mondatot Luther Márton egyik le-

2010. május 2.

2

velébıl. Még a 95 tétel kitőzése elıtt, 1516-ban egy szerzetestársa kétségbeesett levelet írt Márton testvérnek, amelyikben elmondja, hogy mindent elkövet, hogy valahogy békességre jusson a bőnei miatt. Sanyargatja magát, próbálja levezekelni azt a sok rosszat, amit tett, de sem nem bizonyos abban, hogy ez megtörtént, sem belsı békessége nincs. És akkor Luther ezt írja neki: "Édes Testvérem! Ne sanyargasd te magadat, hanem borulj le az Úr Jézus elıtt, és ezt mondjad (és itt jön ez a három fontos mondat): Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bőnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, s nekem adtad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam. - És ha ezt valóban hiszed, meglásd békesség lesz a szívedben." Nos, amit itt Luther a szerzetestársának írt, azt foglalja össze Pál apostol egyetlen mondatba alapigénkben: Mert azt (tudniillik Jézust), aki nem ismert bőnt, bőnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk İbenne. Ebben a tömör mondatban három fontos megállapítás hangzik el Jézusról. Az elsı: İ bőn nélküli volt, bőnt nem ismert; a második: bőnné lett érettünk, nemcsak bőnössé, bőnné; a harmadik: ennek következtében, akik benne hisznek, Isten elıtt igazaknak minısülnek. "Hogy mi Isten igazsága legyünk İbenne." Az utolsó szó a leghangsúlyosabb, majd látni fogjuk. Jézus bőnt nem ismert, de odaállt a mi helyünkre, bőnné lett érettünk, hogy mi odaállhassunk az İ helyére, igazak legyünk Isten elıtt. a) Hogyan kell ezt helyesen értenünk? Mit jelent, hogy Jézus bőnt nem ismert? A Biblia azt mondja, hogy minden bőn Isten elleni lázadás. Minden Isten nélküli gondolat, szó és tett Isten mércéjével mérve bőnnek minısül. Tehát nemcsak a polgári törvénykönyv és a büntetı törvénykönyv paragrafusaiba ütközı cselekedeteink számítanak bőnnek, hanem minden, ami nem Istentıl való. A mi életünk tele van ilyenekkel. Jézusban semmi ilyen nem volt. İ mindig tökéletesen egyetértett az Atyával, mindenben tökéletesen megvalósította az İ akaratát, és mindig, mindenért egyedül neki adott dicsıséget. İ bőnt nem ismert. b) Rólunk ennek az ellenkezıjét lehet elmondani sajnos. Láttuk legutóbb meggyızıen, hogy sokszor még a legtisztábbnak, legjobbnak szánt gesztusainkba is belekeveredik valami számítás, önzés, versengés. A legjobb tetteinket is könnyen megfertızi valami, ami Isten mércéje szerint bőnnek számít. Nem felelünk meg az Isten mércéjének. És mivel ı igazságos, a bőnt megbünteti. Egészen röviden szólva: a büntetés a kárhozat, a pokol, vagyis az Istentıl való végleges elszakítottság. Ezt a büntetést vállalta magára Jézus helyettünk. És mivel İ bőn nélkül való volt, ezért az egész világ bőnét és annak ítéletét magára vállalhatta. Mindez benne van Keresztelı Jánosnak ebben a tömör mondatában, amivel bemutatta Jézust a tömegnek Jézus megkeresztelésekor: "Íme, az Isten Báránya, aki magára veszi a világ bőnét." Errıl olvastunk az imént Ézsaiás könyvébıl. Krisztus elıtt 700 évvel a próféta már ír a szenvedı Messiásról: "Megvetett volt, az emberektıl elhagyott, fájdalmak férfia, betegség ismerıje. ( Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bőneink miatt törték össze. İ bőnhıdött, hogy nekünk békességünk legyen (Ézs 53,3-5). Ugyanezt fogalmazza meg az apostol alapigénkben. İ, aki bőnt nem ismert, bőnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk İbenne. c) Mivel így Jézus kereszthalálában Isten igazsága érvényesült, megbüntette a bőnt, csak nem azokon, akik elkövették, hanem azon, aki soha semmi bőnt nem követett el: ezt nevezi a Biblia váltságnak, helyettes elégtételnek. És aki Jézusnak ezt az elégtételét személy szerint önmagára is érvényesnek tekinti, az hisz. A Biblia ezeket nevezi hívıknek. Nem azokat, akik lehetségesnek tartják, hogy van Isten. Hinni azt jelenti, hogy tudom, hogy ez megtörtént, ez

3

XIII. évfolyam 19. szám

érvényes elégtétel Isten elıtt, és helyettem is elvégezte a Megváltó. Az ilyenekre mondja a Biblia: ezek a Krisztusban vannak. Amikor Isten keresi az ilyen hívıt, akkor elıször Jézust látja, akivel egészen összeforr a hit által az ilyen ember, aki mintegy elrejtızik a Krisztusban. Elıször Jézust látja a mindenható Isten, utána a kegyelmet nyert bőnöst, és arra úgy néz, mintha nem követett volna el bőnöket. Itt valóban megáll az ész. De a Bibliának ez hangsúlyos evangéliuma. Isten igazzá nyilvánítja és igaznak látja azt, aki Jézus áldozatát önmagára nézve érvényesnek tekinti. Nos, az igazi hit éppen ezért komolyan veszi az önismeretet, hogy én Isten nélkül, úgy ahogy vagyok, pokolra méltó bőnös vagyok, de komolyan veszi a Krisztus-ismeretet is, hogy İbenne viszont Isten igaznak lát engem. Az ilyen ember ennek megfelelıen tud élni. Vagyis felszabadultan, ebben a bizonyosságban, örömmel, hálával, mivel bizonyos abban, hogy ez valóban megtörtént. Próbáljunk magunk elé képzelni egy ókori rabszolgapiacot. Adták-vették a szegény rabszolgákat, mintha nem is emberek lettek volna. A vevık tapogatták az izmaikat, alkudoztak rájuk. Az egyik eladó még ordítozik is, szidja az egyik rabszolgát: gazember vagy, megloptál engem, vigyétek, üssétek le a fejét! És ez parancs volt, ezt végre is hajtották volna, hacsak valaki meg nem szólal, és nem mondja: állj! Mennyivel károsított meg téged? Hall egy összeget. Azt mondja: itt van, kifizetem neked. Még annál többet is. Add nekem a rabszolgádat. S mivel az eladó így jól jár, áll az alku. Utána, aki megvette, azt mondja: szabad vagy! Mehetsz, tegyél, amit akarsz. Ez többször elıfordult az ókorban és azt mondják, hogy sokszor ez úgy folytatódott, hogy a felszabadított rabszolga azt mondta: hálából egész életemben neked akarok szolgálni. De ezt már önként vállalta, és ez egészen más szolgaság volt. Nos, ezt tette Jézus. Mi is megloptuk Istent és meglopjuk folyamatosan. Csak néhány területét említem ennek. A Biblia azt mondja: a hetedik nap az Úr napja. Ezt a napot egészen neki kellene szentelnünk. Hányszor ellopjuk tıle részben vagy egészben. A Biblia azt mondja: a jövedelmünk tizedét közvetlenül az Úr dolgaira lehetne fordítani. Vajon hogyan valósul ez meg? Maga Isten mondja: dicsıségemet másnak nem adom. Hányszor elkezdünk dicsekedni azzal, amiért egyedül Istent kellene dicsıítenünk. Vagy: a mi testünk a Szentlélek temploma. Erre összefüstöljük, kátránnyal, nikotinnal bekenjük, mérgezzük, koffeinnel, alkohollal tönkretesszük, agyonhajszoljuk, megnyomorgatjuk azt, ami nem a miénk. És így tovább, folytathatnánk. Meglopjuk Istent, eladósodtunk mérhetetlenül. És akkor megjelenik Jézus: Atyám, ezek soha az életben nem tudják kifizetni ezt az adósságot. Fogadd el, hogy én kifizetem helyettük, ık hadd legyenek szabadok. Ezért nevezi a Biblia Jézust Megváltónak, Szabadítónak, Üdvözítınek. Ugyanaz a szó áll ezen jelentések mögött a Bibliában. Megváltó, mert kiváltott minket az Isten elleni lázadás rabságából és annak a következményeibıl. Ez azonban akkor érvényesül valakinek az életében, ha ezt komolyan is veszi. Ezt nevezi a Biblia hitnek. Lehet, hogy ezt sokan eddig is tudták, viszont ezzel azért kell tisztában lennünk, mert ebben a szellemi zőrzavarban, amiben élünk, egyre markánsabban kell tudnunk vallani és megindokolni, hogy Jézus nem tanító, nem csodadoktor, nem is csupán próféta, hanem Megváltó, Szabadító - vagy Keresztelı Jánost ismét idézve: az Isten Báránya, aki magára vette a világ bőnét. (Jn 1,29). Komolyan kell vennünk, hogy mi nem tudunk törleszteni. Nem tudjuk ledolgozni azt, amivel

2010. május 2.

4

Istent megloptuk. Nem tudjuk levezekelni a bőneinket, ahogy azt sokan képzelik, mert egyszerően nem fizetıeszköz Isten számára az, amit mi tudunk nyújtani. A mi sokat emlegetett szenvedéseink, érdemeink, erényeink nem érvényes fizetıeszköz. Hiába adnánk oda. Valaki behozott a napokban egy csomó régi piros százast, hogy találta. Mit tegyen vele? Kiderült, hogy senkinek sem kell. Ha még 1949-bıl való van, azért valamit adnak olyanok, akik ezzel foglalkoznak, de a többi semmire sem jó. Nem érvényes. Ugyanígy nem érvényes Isten elıtt az, amivel mi fizetni akarunk. De nem is kell erılködnünk, mert ki van fizetve. Jézus kifizette a mi adósságunkat. Isten elfogadta ezt. Aki hisz, az jelentkezik érte. Ennyire érdemünk nélkül való az, amit Isten nekünk kínál. Viszont ebbıl az is következik, hogy éppen ezért, mivel egyedül Jézusra való tekintettel, kizárólag az İ áldozatáért kaphatunk Istentıl bőnbocsánatot, kegyelmet, új életet, üdvösséget, ezért csak Jézussal együtt jelenhetünk meg az İ színe elıtt. Ezért van tele az Újszövetség ezzel a kifejezéssel: a Krisztusban. Ez a képes helyhatározó nem dekórum, díszítés, hanem ez a lényege a váltságnak. Én magamban pokolra méltó bőnös vagyok. Én a Krisztusban Isten elıtt igaz, üdvözült Isten gyermeke vagyok. De csak İbenne. Magamban semmiképpen nem. Két éneksorral hadd szemléltessem ezt. Egy jól ismert énekünk egyik sora így hangzik: Én hamisság s bőn vagyok - ez az önismeretnek a szava. És az egyik hallelujánk egyik sora így hangzik: Véredbe rejtve én tiszta s igaz vagyok - ez a Krisztus-ismeretnek a bizonyságtétele. Hinni azt jelenti: mind a kettıt komolyan veszem. Amilyen komolyan veszem, hogy Jézus nélkül, magamban semmirekellı, bőnös vagyok, reménytelen, olyan komolyan veszem, hogy İbenne viszont tiszta s igaz vagyok, akinek jövıje van, életet kapott, elvehetetlen, örök életet, és helyet készített neki a Megváltó a mennyben. Ezt is komolyan kell vennünk, nemcsak az elıbbit. Feljegyezték, hogy egy díszszemlén Napóleon lova megbokrosodott, és a nagy császár már majdnem a földre repült, úgy ugrált alatta a paripa. Akkor kiugrott a sorból egy lóhoz értı közlegény, megfékezte a veszedelmes jószágot, és amikor az egészen megnyugodott, a császár katonai tömörséggel ezt mondta neki: Köszönöm, kapitány. S az illetı azonnal elfoglalta a helyét a tisztek között. Miért? Mert maga a császár léptette elı nagy nyilvánosság elıtt. Ezt komolyan kell venni. No, de ez szokatlan, példátlan, ilyen nincs, hogy egybıl valaki kapitány lesz. Miért ne lenne, ha a császár mondja? Kérdés, komolyan veszi-e az illetı. Isten azt mondja: Krisztusra való tekintettel igazzá nyilvánít és igazaknak tart minket. Tessék komolyan venni, és ennek megfelelıen élni. Ezzel a hálával, ezzel az örömmel. Ahogy Pál apostol írja: járjatok elhivatástokhoz méltóan. Akkor látszódjék is meg rajtunk, hogy Isten megigazított, bocsánatot nyert gyermekei vagyunk. Sokszor szoktuk idézni a Heidelbergi Káté csodálatosan szép elsı kérdését és feleletét. Ilyen komolyan hisszük-e mi például azt? Ez így hangzik: "Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az, hogy testestıl-lelkestıl, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hőséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, - aki az İ drága vérével minden bőnömért tökéletesen eleget tett, s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított, - és úgy megıriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemrıl. Hiszed-e ezt? Aki ezt hiszi, annak a szívében bizonyosság, békesség, reménység, felszabadult öröm születik. És az megszabadul azoktól a bizonytalanságoktól, kételyektıl is, amik gyak-

5

XIII. évfolyam 19. szám

ran megszólalnak, amikor errıl van szó. Csak kettıt említek ezek közül. Többen szokták mondani: tessék elhinni, hogy az, amire most gondolok, olyan súlyos bőn volt, hogy lehet, hogy a jó Isten megbocsátja nekem, de én nem tudom megbocsátani magamnak. - Micsoda istentelen gıg van e mögött a szemlélet mögött! Nem én bocsátok meg magamnak! Vagy Istentıl elfogadom a bocsánatot, vagy nincs bocsánat semmire. Isten helyére akar lépni valaki? S lehet, hogy İ megbocsátja, de én nem bocsátom meg magamnak? İ megbocsátott nekem mindent, amikor Krisztus meghalt a kereszten. Ezt kell komolyan venni. A másik gyakori tévedés az szokott lenni, hogy ez borzasztó könnyelmővé teszi az embert. Elkövetek egy bőnt, megbocsátja Isten, megint elkövetem, megint megbocsátja. Meddig lehet így játszani? Ilyeneket azok szoktak mondani, akik még soha nem sírtak azon, hogy ık azok, akik. Akik még nem jutottak el sem önismeretre, sem Krisztus-ismeretre. Mert aki egyszer is kétségbe esett már a maga romlottsága miatt, és felragyogott elıtte a váltságnak a nagyszerősége, azt az embert nem a vétkezésre szabadítja fel a bocsánat, Isten kegyelme, hanem a hálára és a bőn elleni elszánt harcra, és ebben a harcban lesznek gyızelmei is. Megint oda jutunk: mind a kettıt komolyan kell venni. És ha most arra emlékezünk röviden, hogy legutóbb arról is volt szó, mit jelent méltatlanul vagy méltóképpen venni az úrvacsorát, akkor nyugodtan mondhatjuk: az úrvacsorázik méltóképpen, vagyis megfelelı módon, aki ezt a két éneksort a szívében hordozza, és rendíthetetlen komolysággal hiszi: Én hamisság, s bőn vagyok - de Véredbe rejtve én tiszta s igaz vagyok. Akinek a fejében és szívében ez a két igazság így együtt a helyén van, az világosan látja önmagát, a helyzetét, s az érti meg a Krisztus keresztjének a titkát. Azt nem kell meggyızni arról, hogy reménytelenül eladósodott, de arról sem kell gyızködni, hogy hidd el, az Úr Jézus kifizette az adósságodat egy fillérig, Isten pedig eltépte az adóslevelet. (Kol 2,14). Amikor Krisztus meghalt a kereszten, Isten eltépte az adóslevelünket. Nem tartozunk többé. Aki ezt hiszi, annak az életében kibontakozik ennek a gazdagsága, és új életre segíti. Az nemcsak hálás lesz Istennek egy életen át, hanem telik neki másoknak is elengedni, mások vétkeit is megbocsátani. Ez tehát az igazi Krisztus-ismeret röviden summázva: İ, aki bőnt nem ismert, bőnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk İbenne. Az egyik magyar reformátornak, Batizi Andrásnak van egy gyönyörő éneke Jézus Krisztus személyérıl és munkájáról. Annak két verse szinte szó szerint ezt az igét mondja el. Ezt énekeljük el most imádság elıtt. Te vagy nékünk mi nagy igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk. Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten elıtt örök boldogságunk. Te vagy nékünk a mi reménységünk, Ez világon mi nagy tisztességünk, Isten elıtt minden dicsıségünk, Mennyországban örök idvességünk. (286. dicséret 8-9 vers) (Cseri Kálmán)

2010. május 2.

6

Holt-tengeri tekercs

Benjamin West : Ézsaiás ajkait tőzzel keni fel

A 7,3 méter hosszú borjúbır tekercsre több mint két évezrede a bibliai Ézsaiás könyvét rögzítette egy júdeai írnok. A tekercset 1967 óta tartották légkondicionált teremben. Két éve ugyan újra bemutatták, de miután a kurátorok azt tapasztalták, hogy megrepedt a bır, egy fotókópiával helyettesítették. A felbecsülhetetlen értékő kézirat Kr.e. 120-ban készült, ma is jól olvasható. Az i.e. 250 és i.sz. 70 közötti idıbıl származó 900 holt-tengeri tekercset - több mint 15 ezer bır- és papiruszdarabon - 1947 és 1956 között találták 11 barlangban a Holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a kumráni tekercsek, amelyek egy ısi település romjai közelében, Hirbet Kumránban kerültek elı, Jerikótól 15 kilométerre délre. A tekercseket vélhetıen az esszénusok, egy szigorú és elszigetelt zsidó szekta tagjai írták. A korabeli idık héber bibliájába bepillantást engedı iratok felfedezése a XX. század egyik legjelentısebb régészeti szenzációjának számított. Ézsaiás könyve az egyedüli teljes bibliai könyv a holt-tengeri tekercsek között.

Michelangelo: Ézsaiás próféta Sixtus-kápolna

7

XIII. évfolyam 19. szám

Heti rendünk: vasárnap (május 2.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Templom Szabó Katalin 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Köteles Attila 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.] 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila 19.00 Orgonakoncert [Templom], fıiskolások csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (május 9.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.] 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom 10.00 Kocsér 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: özv. Wágner Ferencné (Ádám Julianna) élt 58 évet, Kárpát u. 9. özv. Selymes Lászlóné (Herpai Piroska Mária) élt 57 évet, Cegléd Oláh Mihály (Papp Teréz férje) élt 87 évet, Bartók B. u. 47.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 8.250,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 43.385,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Orgonahangverseny lesz a templomban 2010. május 5-én, szerdán este 7 órakor a Fıiskola tanárai és diákjai közremőködésével. Mindenkit szeretettel várunk.

2010. május 2.

8

A Fébé Nőszövetség hírei Sajnálattal közöljük, hogy a Fébé Nıszövetség április 27-i közgyőlésén feloszlott.

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Hétfın nevelési értekezletet tartottunk. Az olvasás és szövegértés témakörben meghallgattuk kollégáink elıadásait és referátumait. Csak az egyik megszívlelendı gondolat a sok terítékre kerülı pedagógiai felismerés közül: „A beszédhanghallás fejlettsége elıfeltétele az olvasástanítás sikerességének. Azok a gyerekek, akik óvodás korban mindennap hallottak mesét— nem láttak, hallottak! - az anyanyelvi fejlettsége 1,5 évvel meghaladja azokét, akiknek nem, illetve nem rendszeresen meséltek.” ( Idézet a Magyarné Bogár Ildikó igazgatóasszony által közreadott pedagógiai segítı anyagából.) Szerdán a Petıfi Sándor Általános Iskolában megrendezett Lázár Ervin Mesemondó Versenyen az alábbi eredmények születtek: I. II. III. I. II.

helyezett Czira Tímea 2.b Felkészítette: Horváthné Kállai Éva helyezett Petrezselyem Panna 1.b Bartáné Járó Anita helyezett Sipos Márk 1.b Bartáné Járó Anita helyezett Tóth Csenge Piroska 4.a helyezett Nagy Zsófia 3.c

Bársonyné Németh Anikó Bartáné Járó Anita

Pénteken hónapzáró istentiszteleten vettünk részt. Anyák napja alkalmából szeretettel köszöntjük a nagymamákat, édesanyákat. Anyák napi mősoraikat az osztályok jövı héten délutánonként adják elı.

9

XIII. évfolyam 19. szám

Szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat. Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthullt az ünnepen. Még hétfın is jutott belıle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elı, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelı. Az asztalkendıbıl kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerő, mint falum. És mégis úgy megnıtt azóta, mint úrvacsora-szimbolum. Száguldó évek távolából megérzem néha jószagát: a tőzhely tájáról elindul s betölt szivet, betölt szobát. Lelki kenyér ínség-idıkben, verıfényes vigasztalás... Pedig tudom: a keze föld már. És nincsen több keddi kalács.

2010. május 2.

10

Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Hitler és a kereszténység Hitler 65 évvel ezelıtt, május 30-án végzett önmagával földalatti bunkerében. Az alábbiakban olvasható írás Karsai László történész Holokauszt címő monográfiája III. fejezetének a Hetek 2000. október 28-ai számában megjelent, a szerzı által szerkesztett, rövidített változatának néhány részlete A nácik hittek abban, hogy az ı világnézetük, ellentétben a vallásos emberek világképével, tudományosan megalapozott. Hatalomra jutásuk után a nácik kemény antiklerikális politikát folytattak... A Szentszék már 1928-ban, a maga sajátos módján ugyan, de védelmébe vette a zsidókat. XI. Pius kijelentette: "A katolikus egyház állandó gyakorlata imádkozni a zsidó népért, amelynek körében Krisztus személyében az isteni ígéret testet öltött, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy ez a nép ezt követıen milyen elvakultságot tanúsított. E nép iránt tanúsított könyörületbıl a Szentszék védelmébe vette a zsidókat, hogy megoltalmazza ıket az indokolatlan rossz bánásmódtól, ugyanakkor a Szentszék elítéli a népek körében megnyilvánuló irigységet, fıként elítéli Isten egykori választott népe elleni győlöletet, és fıleg azt a győlöletet, amelyet általában antiszemitizmus szóval jelölnek." XI. Pius Krisztus zsidó származását azzal kerüli meg, hogy a zsidó nép körében öltött testet az isteni ige. Szőz Mária zsidó volt, de ebbıl a pápai mondatból úgy tőnik, hogy elsıszülött fiához nem sok köze volt. Még kevesebb köze volt a zsidó népnek, amely "elvakultságot tanúsított", és ezért indokolt volt rosszul bánni vele, csak az "indokolatlan" rossz bánásmódtól védte meg az egyház, "könyörületbıl", a bőnös, elvakult zsidó népet, Isten "egykori" kiválasztott népét. 1938 szeptemberében a pápa belga zarándokok audienciáján idézte Ábrahám áldozatáról szóló ószövetségi szöveget. (Mózes 1. könyve 22): "Grandiózus szöveg – mondta a pápa. – Az antiszemitizmus nem egyeztethetı össze az ebben a szövegben megnyilvánuló gondolattal és fennkölt valósággal. Ellenszenves mozgalom, olyan, amellyel mi, keresztények semmiféle közösséget sem vállalhatunk. Nem, keresztények nem lehetnek antiszemiták, az antiszemitizmus megengedhetetlen, szellemileg mi Krisztus révén szemiták vagyunk, és Krisztusban Ábrahám leszármazottai." Új megváltók XI. Pius 1938-ra már minden reményét elveszítette, hogy valamiféle modus vivendit találjon a nácikkal. 1938 nyarán a vatikáni magyar követ egyik jelentésében szentszéki forrásokra hivatkozva Hitlerrıl és propagandafınökérıl, Goebbelsrıl csak mint "hitehagyottakról" tett említést. Ghyczy Jenı berlini követségi tanácsos 1938. január 3-i jelentésében beszámolt a nácik egyházellenes politikájáról. Goebbelset idézte, aki többször kijelentette, hogy a nemzetiszocializmus – vallásos mozgalom. A nácik antiklerikális politikáját elemezve Ghyczy rámutatott: a cél az, hogy a nemzetiszocialista ideológiát minden más felekezet fölé helyezzék, de ezt addig nem tudják megtenni, ameddig az egyházak erısek. Tehát tönkre kell tenni, el kell sorvasztani az egyházakat, például az egyházakból való kilépés megkönnyítésével, az állami segélyek megvonásával és az egyházi adók reformjával. A nemzetiszocialista vallásnak – fogalmazta meg Ghyczy – "a láthatatlan

11

XIII. évfolyam 19. szám

Mindenható mellett szüksége van egy látható hatalomra is, és ez Hitler." Majd Rudolf Hess (Hitler helyettese) karácsonyi rádióbeszédét idézte, aki azt állította, hogy "Hitlernek a német népet jobb utakra vezetı tetteiben a Mindenható akarata és megnyilvánulása érvényesül. Ezen formulázás és azon keresztény hit között, hogy Isten fia leszállt a földre, hogy Atyja akaratából jobb sorsra váltsa meg az emberiséget, már csak nüansz különbség is alig van." Apor báró, amikor 1939 januárjában vatikáni követi posztját elfoglalta, felkereste Pacellit, aki ekkor már bíboros-államtitkárként szolgált a Vatikánban. Pacelli a magyarországi antiszemita politikával kapcsolatban, Apor megfogalmazása szerint "teljes megértést mutatott". A bíboros-államtitkár jól ismerte Magyarországot – azt az országot, ahol ekkor már a II. zsidótörvényt készítette elı a kormány. Apor követ szerint Pacelli ismeri a vezetı magyar államférfiakat is, tehát "könnyen meggyızhetı igazunkról". Pacelli csak azért aggodalmaskodott, azért érdeklıdött a magyarországi zsidókérdés iránt, mert attól tartott, hogy "az antiszemitizmus népszerő jelszavának leple alatt a német nemzetiszocializmus antikatolikus eszméi is bebocsájtást találhatnának". Apor követ minden bizonnyal jól látta, hogy Pacelli attól félt: a magyar antiszemiták, követve németországi elvbarátaik példáját, a zsidó vallású zsidók után rátámadhatnak a katolikus hitre tért zsidókra is. Pacelli Németországban saját szemével láthatta, 1938-ban pedig saját hazájában, a fasiszta Itáliában is tapasztalhatta, hogy az "igazi", rasszista alapon álló antiszemiták az egyház maradék világi és szellemi hatalmát is meg akarják törni, többek között azért, mert Jézus Krisztus követıi azt vallják, hogy Isten elıtt minden ember egyenlı. A lényege szerint nemzetek fölötti katolicizmus és a lényege szerint nacionalista-rasszista nácizmus konfliktusa elkerülhetetlen volt. A kereszténység, mint köztudomású, örömmel fogadja az emberfajták keveredését, csak a pogányok félnek az idegenektıl, csak a rasszisták hiszik azt, hogy vannak felsıbbrendő és alacsonyabb rendő emberfajok. A Biblia tanítása szerint a hibák egyediek és különbözıek, az igazság univerzális. A Biblia a bálványimádásra és a nemzeti érzületre ugyanazt a szót használja. Az egyház missziója a nemzeti különbségek leküzdése volt, hatalma akkor volt csúcspontján, amikor a középkorban egész Nyugat-Európa azonos törvényeknek engedelmeskedett – állapította meg Lord Acton, az angolszász liberalizmus jeles gondolkodója. Legyen egyszerre több pápa Bormann, a náci párt birodalmi vezetıje, nyilvánvalóan Hitler utasítására, 1941. június 6-án titkos utasítást adott a Gauleitereknek, hogy minden erıvel számolják föl az egyház befolyását, elsısorban az ifjúság körében és az oktatás területén. Bormann leszögezte: "A nemzetiszocialista és a keresztény felfogás összeegyeztethetetlen. A keresztény egyházak az emberi lények bizonytalanságára építenek, és megpróbálják fenntartani a bizonytalanságot a lehetı legszélesebb néprétegek körében, mivel csak így tudják megırizni hatalmukat. Ezzel szemben a nemzetiszocializmus tudományos megalapozottságú." Bormann, Hitler gyakran hangoztatott vélekedését megismételve, kifejtette: a kereszténység lényegi elveit a zsidóságtól vette át, tehát: "Már ezért sincs szükségünk a kereszténységre." A nemzetiszocialisták kötelessége, hogy amennyire csak lehet "természetesen", tehát "biológiai módon" éljenek, fejtegette Bormann. Politikai szempontból pedig nem a katolikus egyház egységének megırzése az érdekük, hanem az egyház bomlasztása. A legjobb az lenne – legalábbis Bormann szerint –, ha legalább két, vagy több pápa lenne. Hitler 1941 júliusában, fehér asztal mellett folytatott "beszélgetései", végeérhetetlen monológjai során, kifejezetten az utókor számára jegyzetelı gyorsírók jelenlétében kijelentette: "Hosszú távon a nemzetiszocializmus és a vallás nem létezhet együtt." Közbevetett kérdésre, hogy ez háborút jelente a nácizmus és az egyházak között, Hitler azt mondta: "Nem, nem jelent háborút. Az ideális megoldás az lenne, ha üldözés nélkül elpusztulnának a vallások. De ebben az esetben az egyház helyére mi nem állítunk valami vele egyenrangút. Ez borzalmas volna. Az emberiséget ért legsúlyosabb

12

2010. május 2.

csapás a kereszténység megjelenése volt. A bolsevizmus a kereszténység törvénytelen gyermeke, mindkettıt a zsidók találták ki." Hitler a továbbiakban a kereszténységet tömören "szándékos hazugságnak" nevezte, a bolsevizmusról pedig megállapította, hogy ugyanazt a hazugságot alkalmazza, "amikor azt állítja, hogy felszabadítja az embereket, miközben rabszolgasorba dönti ıket". Hitler gúnyos szavakkal bélyegezte meg a kereszténységet, amelynek – szerinte – kulcsfogalma az intolerancia, és a szeretet nevében irtotta ki ellenfeleit. Hitler apokaliptikus víziója szerint kereszténység nélkül nem lenne iszlám, és a Római Birodalom, természetesen a germán törzsek irányítása alatt, világbirodalommá fejlıdött volna. A kereszténység döntötte romba a Római Birodalmat, utána évszázadokig tartó sötétség következett – hangoztatta Hitler. Néhány hónappal késıbb Hitler magyarázatot is főzött ez utóbbi gondolathoz: "A kereszténység lázadás a természeti törvény ellen, tiltakozás a természet ellen. Logikusan végiggondolva – végeredményben szélsıséges esetben azt is mondhatjuk, hogy a kereszténység az emberi gyengeség szisztematikus kultiválása." Hitler megvetı gúnnyal jegyezte meg, hogy még a muzulmán vallás terjesztıi is a túlvilágon a (férfi) hívıknek "hurikat, rengeteg bort ígértek, valódi földi paradicsomot", addig a keresztények "a maguk részérıl kijelentik, hogy elégedettek, ha haláluk után megengedik nekik, hogy »halleluját« énekeljenek."... Hitler a történelmi egyházakat tömören "tudományellenesnek" nyilvánította, miközben arról adomázott, hogy szegény nebulók a hittanórán a Biblia szerinti teremtésrıl tanulnak, majd a természettudományi órán a fejlıdéstanról. Ettıl az "ellentmondástól falnak lehet menni", jegyezte meg…Hitler a kereszténységet "kollektív elmebajnak" nevezte, és kifejtette: "Amíg az emberek figyelmüket arra irányítják, ami nem létezik, nem láthatják azt, ami létezik. Remek számítás a zsidó részérıl. A zsidó tudja, ha áldozatai hirtelen rájönnének minderre, az összes zsidót kiirtanák. De ezúttal a zsidók el fognak tőnni Európából. A világ szabadon fog lélegzeni, ismét tud majd örülni, ha ez a súly nem nyomasztja a vállát." Lehetséges, hogy Hitler valóban úgy gondolta: azzal, hogy lemészároltatja a zsidókat, ı, aki "felismerte", hogy a világot "tönkretevı" kereszténységet is a zsidók "találták ki", csak megelızi a tömegek zsidógyilkos dühének spontán kirobbanását. Hitler számára minden ördöginek a gyökere a zsidó volt, bizonyos, hogy a zsidók után, ha lett volna rá elég ideje, felszámolta volna a keresztény egyházakat is.

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. május 2-a és május 9-e között) Máj 2. Máj 3. Máj 4. Máj 5. Máj 6. Máj 7. Máj 8. Máj 9.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

Zsolt 148 Ézs 62 Ézs 63,1-19 Ézs 63 Ézs 65 Ézs 65,8-25 Ézs 66 Dán 1 Dán 2 Zsolt 67

Mt 8,5-17 Mt 8,18-22 Mt 8,23-27 Mt 8,28-34 Mt 9,1-8 Mt 9,9-13 Mt 9,14-17 Mt 9,18-26

Ré 396 Ré 273 Ré 168 Ré 213 Ré 98 Ré 153 Ré 180 Ré 145

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5, telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft