Igehirdetık kincsestárából

Igehirdetık kincsestárából Alapige: Ézs 37,15-20

Cseri Kálmán igehirdetése

Az élı Isten

E

zsaiás könyvének azokat a fejezeteit olvassuk most sokan napról-napra kalauzunk szerint, amelyekben Isten önmagáról beszél. Mintegy bemutatkozik. Elmondja, hogy kicsoda İ. Nagy szükségünk van erre, mert sok vallásos ember sem ismeri igazán Istent. És mivel nem ismerik İt, ezért nem veszik komolyan. Ezért viccelıdnek sokan az İ szent személyével és nevével. Ezért képzelik el sokan emberformára İt. Nagyszakállú, öreg bácsiról beszélnek, jóságos nagyapóról, aki nem néz oda, amikor ember unokái valami huncutságot, vagyis bőnt követnek el. Egyszer valaki egy gonosz tettre készült, és megkérdezte az egyik ismerıse: gondolod, hogy ez helyes Isten szerint? Mire ı sokat sejtetı ravasz mosollyal ezt mondta: majd megbeszélem vele. Teszek valamit a perselybe, és minden rendben lesz. Érezzük ebben az Isten-káromlást? Valóban azt gondoljuk, hogy Isten rászorul adományainkra? İ is megvesztegethetı, mint ahogy sok ember? Mivel nem ismerjük İt, és nem ismerjük el annak, aki, ezért szoktunk számon kérni rajta dolgokat. Hogyan engedheti meg az Isten? Miért teremtette ilyennek az embert, ha İ teremtette? És mögötte ott a vaskos tudatlanság, mert Isten éppen hogy nem ilyennek teremtette az embert, akikké torzított bennünket a bőn. Csakhogy sok bőnünknek is, a helyes Isten-ismeret hiánya az oka. Az Istennel szembeni hetykeségünknek, az Isten-káromlás számtalan, sokszor szalonképessé finomított formáinak, és mindenféle aggódásunknak, félelmünknek is, mert nem vesszük komolyan, hogy Isten akkora, az, akinek magát kijelenti. Minden hitetlenség oka az, hogy nem ismerjük, és nem ismerjük el az élı Isten hasonlíthatatlan szentségét, mindenek feletti hatalmát, végtelen jóságát és szeretetét, a bőnnel szembeni haragját és ítéletét, a bőnbánó bőnös iránti kegyelmét és hozzá való irgalmát. És mivel nem ismerjük Istent, ezért nem tudjuk helyesen tisztelni sem. Mindenféle ostobaságot képzelnek

2010. április 11.

2

az emberek Istennel kapcsolatban, és azt gondolják, hogy Isten az, akinek ık elgondolják, egy torzót alkotnak, akit a markukban tarthatnak, utasíthatnak, felelısségre vonhatnak, aki felett végül is gyakorolhatják a hatalmukat. Azt mondja a múltkor valaki a társának: örülök, hogy ilyen szép idıt kaptatok a kiránduláshoz. Mire a másik: igen, megrendeltük a jó idıt. Tudod, onnan felülrıl, de hát ez a gondviselés dolga, nem? Ki az a gondviselés? Mi az, hogy megrendeltük? Ki szabja meg, hogy kinek mi a dolga? Enynyire nem vesszük észre, hogy számtalan módon tudjuk káromolni Istent? Ha a gondviselést említve Istenre gondolt ez az embertársunk. Azért van Isten, hogy kiszolgáljon minket? Vegye szívességnek, hogy valaki elismeri, hogy İ létezik? A minimális Isten-ismeret is hiányzik nagyon sok ember, nagyon sok vallásos ember gondolataiból és szívébıl is. Nem véletlenül írta Kálvin János, hogy a keresztyén ember egész életének istentiszteletté kell válnia. Helyes istentisztelet azonban csak helyes Isten-ismeretbıl származhat. Éppen ezért meg kell ismernünk Istent! Az egyedül igaz, valóban élı és uralkodó Istent, aki kijelentette magát nekünk a Szentírásban és Jézus Krisztus személyében. Az igazi Isten-ismeret meghatározza a hívı ember egész életét, és ettıl függ az üdvössége is. Gyakran szoktuk idézni Jézus fıpapi imájából ezt a mondatot, de ez is azok közé tartozik, amiket nem tudom, ki gondolt már végig konzekvensen: "Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn 17,3). Ma azonban sokan büszkén egyszerően tagadják Istent. Mások azt mondják, hogy az ember találta ki magának a saját vigasztalására, sok nehezen érthetı jelenség magyarázatául. Tudományosan úgy próbálják magyarázni, hogy Isten az emberi vágyak szüleménye: az ember kivetíti, projiciálja magából a vágyait, és ezeknek a megszemélyesítése Isten. A többség pedig udvariasan negligálja, semmibe veszi İt. Ahogy valaki röviden mondta: nem téma nekünk Isten. Nem tényezı. Annyira nem foglalkozik vele sok ember, hogy még csak nem is tagadja. Hadd olvassuk fel egy oldalt egy olyan könyvbıl, ami itt az iratterjesztésünkben is kapható. Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk címő könyve. Eszébe jut a könyv írása közben egy fiatalkori emléke. Essenben, egy nagy bányavárosban volt ı lelkipásztor, és ott történt egyszer a következı jelenet. "Emlékszem egy különös jelenetre, amikor még egészen fiatal lelkész voltam. Huszonhét éves koromban, amikor megérkeztem Essenbe, éppen egy nagy bányászsztrájk tört ki, amely a kedélyeket felkavarta. Egyik nap, amint keresztülmegyek a téren, ott áll egy férfi a szappanos láda tetején, és erıteljes hangon beszédet mond a körülötte álló embereknek. Éhes gyermekekrıl, kizsákmányoló munkabérekrıl és munkanélküliségrıl beszél. Egyszer csak meglát engem, megismer és felkiált: "Ni, hiszen itt van a pap! Gyere csak ide!" Nos, egy barátságos meghívásnak többnyire eleget szoktam tenni. Odamegyek hát a csoporthoz. A férfiak helyet engednek, úgyhogy egészen a szónokig elıremegyek. Talán száz bányász áll körülöttem. Kicsit furcsán éreztem magam. Ilyen helyzetekre nem készítettek fel az egyetemen. Aztán kezdi: "Halld csak, te pap! Ha van Isten - amit nem tudok, de hiszen lehet, hogy van -, akkor majd a halálom után eléje akarok lépni, és ezt mondani neki" - kiabálva mondta: "Miért engedted meg, hogy embereket a csatamezıkön széjjelmarcangoljanak?! Miért engedted meg, hogy gyerekek éhen haljanak, míg mások kiöntötték az ételt, mert már nem kellett nekik?! Miért engedted meg, hogy emberek nyomorultul elpusztuljanak rákban?! Miért?! Miért! Aztán azt mondom majd neki: "Te Isten, lépj le! El veled! Tőnj el! - Így kiabált a férfi. Erre én is elkezdtem kiabálni: "Igaza van! El vele! Ki vele!" A szónok csodálkozva nézett rám, és azt

3

XIII. évfolyam 16. szám

mondta: "Pillanat, hiszen maga lelkész! Maga nem mondhatja: El ezzel az Istennel!" Azt feleltem: "Figyelj csak ide! Az az Isten, aki elé így léphetsz oda, aki elıtt kinyithatod a szádat, akit így kérdıre vonhatsz, és mint bíró állhatsz elıtte és İ a te vádlottad - ez csak a te képzeletedben létezik. Erre én is csak ezt mondhatom: El ezzel az Istennel! El azzal az Istennel, akit a mi idınk alkotott magának. Akit vádolunk, félretolunk vagy visszahozunk, mikor hogyan van rá szükségünk. Ez az Isten nem létezik! De akarok valamit mondani neked! Létezik egy másik, valódi Isten! İ elé úgy lépsz majd egyszer, mint vádlott, akkor nem nyithatod ki a szádat, mert İ fog téged kérdezni: Miért nem tiszteltél engem? Miért nem kiáltottál hozzám? Miért éltél tisztátalanságban? Miért hazudtál? Miért győlöltél? Miért veszekedtél? Miért..." - Így fog kérdezni téged. Akkor a szó megakad a torkodon! Akkor ezer kérdésre egyet sem tudsz felelni! Nem létezik olyan Isten, akinek azt mondhatjuk: Tőnj el! De létezik egy szent, élı, valóságos, aki nekünk mondhatná majd egyszer: "El veled!" - Másoknak pedig azt: megbocsáttattak a te vétkeid, gyere be az én hajlékomba. Ilyen helyzetekre tényleg nem készítik fel az embert az egyetemeken. De Isten Szentlelke megadhatja a mondanivalót annak, aki ismeri az élı Istent. A mi korunk egyik nagy nyomorúsága az, hogy besorolja az élı Istent az emberkitalálta istenek közé. A pluralizmus és a globalizáció idején ez a besorolás lesz általánossá. Nem új jelenség ez, nem tudunk újat kitalálni. Itt olvastuk egy Krisztus elıtt 700 évvel történt esetben, hogy Asszíria királya, aki sorban felfalta ott a kis népeket, a kis Júdát is be akarja kapni, és egy harapással összeroppantani. Júda akkori királya, Ezékiás, azonban hívı ember volt. Ott állt mellette a barátja, lelki testvére Ézsaiás próféta. İk tartották a lelket a népben, hogy minket nem tud meghódítani Asszíria, mert minket az élı Isten véd. Csak hozzá ragaszkodjatok, és akkor túlélünk minden történelmi vihart. Abban az idıben a nép többsége hajlandó volt komolyan venni ezt az intést, és bíztak Istenben. Akkor odaáll ez a hadvezér és felsorolja a meghódított népeket és azoknak az isteneit. Azt mondja: mit képzeltek, ti lesztek az egyetlen, akit nem tudunk tönkretenni, hiszen eddig minden népet meghódított ez a sereg. Az akkori gondolkozás szerint a népek háborúit a népek istenei vívják. Amely népnek erısebbek az istenei, az gyız. Sok minden bizonyítja, hogy Asszíria istenei minden egyéb istennél erısebbek. És jön ez a szerencsétlen Ezékiás, egy picike népnek és falatnyi országnak a királyocskája, és azt képzeli, hogy az ı Istenük erısebb lesz Asszíria isteneinél? Az is ugyanolyan, mint a többi, ezt a népet is ugyanúgy meghódítják, mint a többit. Logikus az érvelés. És akkor mit tesz Ezékiás király? Bemegy az Úr házába és imádkozik. Hallottuk az imádságát. Most már ilyen füllel halljuk ki belıle a hitvallást. Ez az ember ismeri az élı Istent! İ tudja, hogy kihez imádkozik, ezért nem esik kétségbe, hanem megy embertıl emberig a várfalon és tartja bennük a lelket, és Istenre irányítja a figyelmüket. Istennek pedig ezt mondja: "Seregek Ura, egyedül te vagy a föld minden országának Istene! (Az asszíroké is. İk nem tudják, de mi tudjuk.) Te alkottad az eget és a földet. Uram, hallgass meg engem. Szanhérib azért küldte ide ezt az embert, hogy gyalázza az élı Istent!" Ezek után biztos, hogy nem gyızhetnek. Aki Istennel száll szembe, az elveszítette a csatát. Lásd Dávid és Góliát diadala. A kis Dávid azt mondja: Mivel az Istent gyaláztad, ezért az Isten téged az én kezembe ad. Az ember nem érti, hogy meri így folytatni: én a fejedet levágom, testedet pedig az égi madaraknak adom. S nincs nála semmi, csak egy kis parittya. Honnan veszi ezt? Onnan, hogy tudja: Istennel szemben senki sem gyızhet. Ez a szerencsétlen akármilyen nagyra nıtt, és akármilyen súlyos fegyverek vannak a kezében, az Istennel száll szembe. Elveszítette a párbajt! És mivel Dávid Isten oldalán áll, bizonyos a gyızelemben.

2010. április 11.

4

Nos, ez a bizonyosság van Ezékiásban is. És el is sorolja, hogy a pogány népeket legyızték, isteneiket tőzbe vetették. Miért? "Mert azok nem istenek, emberi kéz alkotta ıket, fa és kı. Ezért pusztíthatták el ıket. De te Uram, szabadíts meg minket." Miért? Nemcsak azért, hogy megszabaduljunk. Gyönyörő az utolsó mondat: Azért, hogy tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr! Aki ismeri Istent, az így imádkozik. Ezt el kell döntenünk egyszer becsületesen és életre szólón: kinek hisszük Istent? Az İ nevét többféle összefüggésben emlegetjük. Sokszor talán imádkozunk is hozzá. Talán próbáljuk mi is egymásban tartani a lelket, de ismerjük-e az élı Istent? Annak hisszük-e, akinek İ magát kijelenti, és ezt tetteivel megbizonyította, vagy mindenféle emberi elképzelésnek engedünk? Az ember teremt magának isteneket.- ez így igaz. A kérdés az, hogy az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a Jézus Krisztus Atyja besorolható-e ezeknek az ún. isteneknek a sorába? İt is mi teremtettük-e, vagy pedig İ teremett minket, meg ezt az egész világmindenséget, ami felett teljhatalma van? Ez kétségtelenül hit kérdése. Aztán majd Isten bebizonyítja, ha valaki ezt hittel elfogadja, de az indulásnál csak a hitre hagyatkozhatunk. Hisszük-e ezt minden konzekvenciájával együtt?! Aki ezt hiszi, egyrészt ettıl függ az üdvössége, másrészt az egész földi életét is meghatározza ez. De aki hiszi azt, hogy az egyedül valóságos Isten, aki ennek a világnak teljhatalmú Ura az, akit mi ismerünk és elismerünk, az nem fog viccelıdni az İ hasonlíthatatlan szentséges személyével és nevével. Az feltétel nélkül tisztelni fogja İt, és feltétel nélkül bízik benne. Hiszen akkor İ az egész történelemnek, minden népnek az Ura. Nagy és kis királyoknak, benne hívıknek és benne nem hívıknek egyaránt. De ugyanakkor İ tartja kezében a mi kicsi sorsunkat is. Nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek és semminek. Ha bizalommal kiszolgáltatjuk magunkat İneki, akkor jó kezekben van a jövendınk. Mivel İ igazságos, ezért nem fogunk játszani a bőnnel, és nem fogjuk provokálni a bőnt bőntetı igazságos Istent. Ugyanakkor komolyan fogjuk venni, hogy a bőnbánó bőnös számíthat az İ bocsánatára, mert İ irgalmas és kegyelmes Isten is. Ha viszont valaki így hisz benne, és így ismeri el İt az élete Urának, akkor menthetetlenül szembe kerül a világgal, mert a világ más isteneket tisztel. A mi korunkban egyre általánosabb lesz a Mammon istennek, a pénznek a tisztelete. Sokan egyenesen teljhatalmú úrnak tekintik a Mammont. Már nemcsak a gazdaságban, már az egészségügyben, az oktatásban, a személyes kapcsolatokban is egyre jobban érvényesíti a hatalmát ez a bálvány. Akkor szembe kerülünk a szerencse istenben hívıkkel, akiknek a tábora szintén rohamosan növekszik. De akkor szembe kerülünk azzal az ideológiával is, amikor az ember önmagát kezdi isteníteni, vagy valamiféle sorsban bízik és hisz. Eddig még senki nem mondta meg nekem, hogy ki vagy mi az a sors, mit akar, és mire számíthat az, aki vele kapcsolatba kerül. Ha valaki az élı Istenben hisz, és İt meg is vallja, számos ellenséggel kell szembenéznie. Márpedig két úrnak nem lehet szolgálni - ahogy Jézus mondta. Vagy az élı Istent tekinti valaki egyedül igaz Istennek, és tiszteli İt, és akkor az összes többit nem tekintheti istennek, vagy fordítva. Nemcsak szembekerül a világ és kor isteneivel, hanem akkor kiderül az is, hogy az egy, igaz, élı Isten nem azonos a nagy vallások isteneivel. Ez aztán a végképp nem korszerő hitvallás. Mert akkor az élı Isten, aki nekünk kijelentette magát a Szentírásban és Jézus személyében nem azonos Allahhal, mert ıt egészen másmilyennek írja le a Korán. És nem azonos ez az egyetlen és személyes Isten a buddhizmus személytelen örök törvényével sem, és a hinduizmus 330 millió istenségével sem, és senki és semmi mással, csak önmagával azonos. Tegnap olvastuk az újszövetségi igénkben Pál apostol athéni prédikációját, amelyben egye-

5

XIII. évfolyam 16. szám

bek közt ezt is mondja: "Mivel az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz, ezüsthöz vagy kıhöz, mővészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az Isten." (ApCsel 17,29). Semmihez és senkihez nem hasonló. İ egészen egyedüli, egyedülálló. Szeretném tisztelettel kérni, hogy vizsgáljuk meg a hitünket ma. Vizsgáljuk meg azt, hogy kiben hiszünk. Valóban abban az Istenben, aki magát nekünk kijelenti, és akkor ennek a következményei megvannak-e az életünkben, vagy pedig kiigazításra, helyesbítésre, elmélyítésre szorul az Isten-ismeretünk. Mert igaz istentisztelet csak helyes Isten-ismeretbıl fakadhat. Márpedig Isten minket az İ igaz tisztelésére teremtett. Ez az, ami majd folytatódik az örökkévalóságban. A mai napra a kalauzunk Ézsaiás könyvének a 45. részét javasolja, az következik a folyamatos olvasásban. Hadd olvassak ebbıl néhány megdöbbentı mondatot: "Én vagyok az Úr, nincs más, nincs Isten rajtam kívül! - Ezt mondja az Úr. (...) Kérdıre akartok vonni fiaimat illetıen? Parancsolni akartok kezem munkájában? Én alkottam a földet és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, és minden serege az én parancsomra állt elı. (...) Csak én, az Úr vagyok Isten, rajtam kívül igaz és szabadító Isten nincsen." (5.11.21). Hisszük-e mi ezt? Hogyan lehet megismerni ezt az Istent? A Biblia sokkal komolyabb tanulmányozása során, Jézus Krisztus megismerése folytán, és a neki való engedelmeskedés közben. "Az Istent soha senki nem látta. Az Egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki İt. (Jn 1,18). Ugyancsak a János evangéliumában mondja Jézus: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam." (14,6). Jézusnak ez a mondata lesz leginkább vörös posztó a mi korunkban. Megvadulnak sokan, ha ezt a mondatot hallják. Mert Jézus itt azt mondja: İ az út, az egyetlen út, aki az élı Istenhez vezet. Tehát nem úgy van, ahogy a keleti vallások tanítják, hogy az Istenhez vezetı utak olyanok, mint az öt ujjunk: ha meghosszabbítjuk ıket a csuklónk felé, egy pontban találkoznak. Sok úton lehet eljutni Istenhez. Több ösvényen fel lehet menni egy hegy csúcsára - szól ez a tanítás. Ezzel szemben Jézus azt mondja: csak İ rajta keresztül juthatunk el a valódi Istenhez, a valóban élı igaz Istenhez. A Máté evangéliumában ezt olvassuk: "Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni." (11,27). Helyes Isten-ismeretre csak az jut el, aki Jézus Krisztust ismeri meg egyre teljesebben. İt pedig szintén lakva lehet megismerni. A vele való együttélés, együtt járás során. Ezért mondta İ: "Az ajtó elıtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom és ı énvelem." (Jel 3,20). Most visszafelé haladva: ha valaki azt akarja, hogy igaz istentisztelet legyen az élete, és ezért meg akarja ismerni igazán az élı Istent, annak Jézus Krisztust kell behívnia az életébe. Aki már ezt megtette, annak meg kell tanulnia, hogy az élete minden területe felett ténylegesen adja át az uralmat Jézusnak. Akkor meg fogja ismerni Istent, ebben teljesedik ki az emberi életünk, és ez az élet torkollik az örökkévalóságba, ahol semmi más dolgunk nem lesz, mint dicsıíteni az egyedül élı Istent. Mielıtt imádkozunk, fejezzük be a 135. zsoltárt. A befejezı verseiben a zsoltáros kemény iróniával ír a bálványokról, és gyönyörő hitvallást tesz az élı Isten mellett. hogy egyedül te vagy Isten. Te teremtetted az eget és a földet, és mindent, ami azokban van, és te tudsz minket is újjáteremteni. Ámen. Cseri Kálmán

2010. április 11.

6

Heti rendünk: vasárnap (április 11.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor keresztel: Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (április 18.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc keresztel: Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Fekete Zoltán 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Megkereszteltük: Farkas Gábor és Dr. Rontó Gabriella Viktória nevő gyermekét. Meggyesi József és Oláh Anikó Mária Máté nevő gyermekét.

7

XIII. évfolyam 16. szám

Eltemettük: özv. Técsi Gyuláné (Kis Mária) élt 84 évet, Bajcsy-Zs. u. 5. Halottunk: V. Faragó Ilona (V. Faragó József és Pándi Mária leánya) élt 84 évet, Kecskemét Temetése: 2010. április 13. (kedd) 15 óra a református temetıben.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 23.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 116.250,forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Református Egyház technikai száma: 0066 Soli Deo Gloria Alapítvány adószáma: 19182140-1-13.

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Március 29-én és 30-án összesen 62 gyermek iratkozott be iskolánkba. A templomunkat ábrázoló, Simonné Varga Ágnes tanárnı által tervezett mozaikképet iskolánk fıépületében a lépcsıforduló falán helyeztük el. A szünet utáni elsı tanítási napon, szerdán munkaértekezletet tartottunk. Szerdán délután a 2. évfolyam megtekintette a Ciróka Bábszínházban a Macskahercegnı címő elıadást az osztályfınökök és a napközivezetık kíséretében. Április 17-én tartjuk az SZM vacsoránkat 19 órai kezdettel a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola aulájában. A Bendegúz nyelvészversenyen Surin Simon és Tóth Keve András bejutott a megyei döntıbe. Felkészítı tanáruk Eszikné Majoros Evelin és Mikó Péterné. A gyerekeket pénteken Tormáné Zöldi Szilvia kísérte el a verseny budapesti helyszínére.

8

2010. április 11.

József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza Mikor nagyokat ütnek rajtunk, Milyen jó lenne nem ütni vissza Se kézzel, se szóval, Világitni a napvilággal, Elaltatni az éjszakával, Szólni a gyávaság szavával, De sose ütni vissza. Lelkeimmel pörölnöm kéne S élvén is vagyok most a béke. Kristály patakvíz folydogál Gyémántos medrü ereimben. Szelid fényesség az ingem És béke, béke mindenütt, Pedig csak én élek vele!... Fölemelnek a napsugarak, Isten megcsókolja minden arcom És nagy, rakott szekerek indulnak belılem A pusztaság fele.

Április 11-én, a költészet napján József Attila születésére emlékezünk

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. április 11-e és április 18-a között) Ápr. 11. Ápr. 12. Ápr. 13. Ápr. 14. Ápr. 15. Ápr. 16. Ápr. 17. Ápr. 18.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

Ézs 41 Ézs 42 Ézs 43 Ézs 44 Ézs 45 Ézs 46 Ézs 47 Ézs 48

Zsolt 150

Zsolt 30

Mt 4,1-11 Mt 4,12-17 Mt 4,18-25 Mt 5,1-12 Mt 5,13-16 Mt 5,17-20 Mt 5,21-26 Mt 5,27-32

Ré 150 Ré 353 Ré 356 Ré 185 Ré 136 Ré 89 Ré 14 Ré 34

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5, telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft