Igehirdetık kincsestárából

Igehirdetık kincsestárából

Cseri Kálmán: Minek az ünnepe a karácsony?

A

karácsony megünneplésénél valami tragikus hangsúlyeltolódásnak vagyunk tanúi. Valami olyan történt ezzel az ünneppel, mint ami abban a családban, amelyikben az volt a szokás, hogy a családtagok születésnapját bensıséges, meghitt együttléten ünnepelték meg. Ilyenkor az ünnepelt életének utolsó esztendejérıl megemlékeztek, elsorolták annak jelesebb eseményeit, és együtt adtak hálát Istennek az İ megtartó szeretetéért. Szerény, de kedvesen elkészített vacsorán volt együtt a család, amelyikre készült mindig egy kis torta is. A baj aztán ott kezdıdött, hogy egyszer az egyik távolabbi rokon egy hatalmas tortával remekelt, amit persze mindenki elkezdett dicsérni, csodálni, noha ez nem volt szokás az ı körükben addig. És ezzel aztán elindult a lavina. Ettıl kezdve többen is hoztak tortát az ilyen családi együttlétekre, elkezdtek egymással versengeni, divatok alakultak ki. A kerek torta már ósdinak számított, szögleteset kellett készíteni, aztán emeleteset, aztán mindenféle díszekkel cicomázták. Lassan a torta egyre kisebb lett, a díszek száma és csillogása egyre nıtt. El is nevezték ezeket az alkalmakat tortaünnepnek. Így érkezett el a nagyapa 80. születésnapja, amelyiken valóságos tortakiállítást rendeztek a gyermekei és az unokái. Volt zsőri, amelyik minısítette a formákat és az ízeket, és díjazta a tortaünnepnek a remekeit, s csak amikor feloszlott a vendégsereg, akkor döbbentek rá arra, hogy az ünnepeltrıl egy szó sem esett. És a nagyapa csöndesen szolgáló, áldozatos, szeretetben gazdag életét senki sem köszönte meg sem Istennek, sem neki. Nem is ıt ünnepelték. Önmagukat ünnepelték egész este, és kezeik csinálmányát - ahogy a Biblia mondja. Így lett a hajdan volt, meghitt, bensıséges alkalomból rideg, világias tortaverseny. Ugyanígy tolódott el a hangsúly karácsony eredeti tartalmáról is. Mert ha ma megkérdezzük az embereket, minek az ünnepe a karácsony, akkor a leggyakrabban ilyen válaszokat hallhatunk: A szeretet ünnepe, az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe, a fenyıfa ünnepe stb. És természetesen a mi szeretetünk ünnepe, és a mi ajándékozásunk ünnepe, és a mi családunk ünnepe. Mert ilyenkor legalább néhány napig igyekszünk elviselni vagy szeretni egymást. Ilyenkor mi készítünk és mi várunk ajándékot, és ilyenkor, ha egyébként egész évben nem sokat törıdünk is egymással, rájövünk arra, hogy mégis csak vannak

2009. december 25.

2

rokonaink, akiket felkeresünk vagy meghívunk. Tehát a mi ünnepünk. Magunkat ünnepeljük karácsonykor. Errıl árulkodik a szükségesnél sokkal dúsabban terített asztal is. Éppen ezért ma azt nézzük meg, hogy Isten igéje mit mond arról, valójában minek az ünnepe hát a karácsony? Csakugyan a szeretet ünnepe, az ajándékozásé, a családé, vagy valami másé? Isten igéje nagyon határozott nemmel válaszol ezekre a kérdésekre. S azt mondja, hogy ez mind hamisítás, az önmaga ünnepeltetésére és imádtatására mindig kész ember jellemzı valóságtorzítása. Mert karácsony nem a szeretet ünnepe! És karácsony nem az ajándékozás ünnepe, és nem a családnak, még csak nem is az úgynevezett szent családnak az ünnepe, hanem valami egészen más. Az elsı két említett tévedésre szeretném elmondani a Biblia válaszát. 1) Isten igéje szerint karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Tehát nem a szeretet ünnepe úgy általában, mivelhogy úgy általában szeretet nem létezik. Mert azt olvassuk az igében, hogy maga Isten a szeretet. És nem lehet még a mi egymás iránti szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjaiban meg nem változtat minket, addig képtelenek vagyunk arra, hogy igazán szeressünk. Karácsony tehát a mindenható, szent Úr Isten irántunk való meg nem érdemelt, felfoghatatlan, mérhetetlenül nagy szeretetének az ünnepe. Annak a szeretetnek az ünnepe, amely lehajolt abba a mélységbe, ahova mi zuhantunk önhibánkból, amely szeretet kiemel innen minket, lemossa rólunk azt a sok szennyet, amivel beszennyeztük magunkat, amely szeretetbıl Isten új kezdést engedélyez, és visszaemel magához, ahonnan kiestünk. Így olvassuk ezt az igében: "Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa." Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy İ szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelı áldozatul a mi bőneinkért. Ez a szeretet Jézus Krisztus életébe került. Karácsony tehát az ember önmegváltásának a teljes csıdjét is mutatja. Istennek kellett emberré lennie, mert az ember nem tud felemelkedni Istenhez. Egyáltalán az ember nem tud felemelkedni. Nem tud többé emelkedetten gondolkozni és élni, annyira tehetetlenné vált minden jóra, az igazi szeretetre is. Isten egy kis gyermekben hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket magához, és így megmutassa, hogy az Isten erıtlensége erısebb az embereknél. Olyan hangsúlyos ebben a mondatban, hogy "Úgy szerette Isten e világot..." Azt a világot, amelyik tıle elszakadt, vele szembefordult, ellene fellázadt, amely világ ma is negligálja vagy gúnyolja İt. Isten ezt a világot szereti. Azt a világot, amelyikben semmi szeretetre méltó nincs. Isten annak ellenére szereti ezt a világot, hogy ilyen, amilyen. Az Isten szeretetében mindig ott van ez a vonás: annak ellenére. Egyszerően azért, mert ennek a világnak szüksége van Isten szeretetére. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy Jézus Krisztusban lemondott isteni dicsıségérıl. Már a testté lételkor, karácsonykor vállalta emberlétünk minden nyomorúságát. Aztán még mélyebbre ment: magára vette az egész embervilág bőnterhét, bőnné lett érettünk, és meghalt azért, hogy mi élhessünk. Meghalt, hogy isteni életét szétossza közöttünk, és aki İvele kapcsolatba kerül, aki ezt az életet befogadja, vagyis "aki hisz", abban mőködni kezd ez az isteni élet. Így szerette Isten e világot. Az ember nem tud így szeretni. Az emberi szeretet legfeljebb arra képes - ami régi karácsonyi hagyomány -, hogy ilyenkor néhány napig hallgatnak a fegyverek. Egy-két napos fegyvernyugvás. Ez az emberi szeretetnek a teljesítıképessége. De az is úgy, ahogy egyszer valaki a fronton mondta: "Ma nem lövünk, de a puska a lábnál marad." Vagy ahogy egy családban hangzott el egy karácsony reggelen: "Ma nem támadunk, de rendbe hozzuk a fegyvereket." És karácsony délután döntötték el a családi tanácskozáson, hogyan fognak tönkretenni

3

XII. évfolyam 40, karácsonyi szám

és kisemmizni valakit, akinek ünnep elıtt természetesen kellemes ünnepeket kívántak. Az emberi szeretet erre képes. Ma nem lövünk, de a fegyver töltve marad. Ma nem támadunk, mert karácsony van, és ünnepeljük a magunk szeretetét, de rendezzük a sorainkat, és rendbe hozzuk a fegyvereinket. Pedig a szíve mélyén mindenki nagyon vágyik szeretetre, Nem csak arra, hogy ıt szeressék, arra is eljut a legtöbb ember egyszer, hogy de jó lenne egyszer igazán szeretni. Jó lenne úgy élni, hogy ne bosszantsam és fárasszam mindig a körülöttem élıket. Olyan jó lenne a házasságban békességben élni. Olyan jó lenne a szüleinknek csak örömet szerezni. Olyan jó lenne a gyerekeinket sokkal türelmesebben megérteni és segíteni. Olyan jó lenne, ha a szomszéd családok és népek nem gyötörnék és megszegényítenék egymást, hanem meggazdagítanák egymás életét. Olyan jó lenne, ha munkatársak, vetélytársak, talán még az ellenségek is, el tudnák fogadni egymást, és tudnának igazán szeretni. A vágy megvan, és akkor megszólal a józan ész, és azt mondja: de erre csak az Isten képes. És aki ezt mondja, talán nem is gondolja, milyen igazat mond. Erre valóban csak Isten képes. Viszont enélkül tönkremegy az emberi élet. Erre a szeretetre, ami nélkül elviselhetetlen az élet, csak Isten képes. "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentıl van, és aki szeret, az Istentıl született, és ismeri az Istent. Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Abból tudjuk, hogy benne élünk, és İ mibennünk, hogy a maga Lelkébıl adott nekünk. És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítıjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten lakik, ı pedig az Istenben." Erre a szeretetre csak az Isten képes. De Isten képes volt arra is, hogy ebbıl a szeretetbıl egészen közel hajoljon hozzánk, és önmagát ossza szét közöttünk. Isten kész arra, hogy mint ahogy testet öltött az elsı karácsonykor egy istállóban az ember Jézus alakjában, ugyanúgy testet öltsön mibennünk, és önmagát adja nekünk. Ezt olvastuk itt. Lehetséges az, hogy Isten elkezdjen élni valakiben, aki İt behívja, beengedi az életébe, és az ilyen ember Isten szeretetével kezd szeretni. Pontosabban, az ilyen emberben az Isten maga kezd el szeretni. Mi ennek a feltétele? "Ha valaki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten lakik." Vagyis abban megmozdul, elkezd élni az isteni szeretet. Vallod te azt, hogy Jézus az Isten Fia? Ott a betlehemi jászolban is, a golgotai keresztre kifeszítve is - és ha hittel befogadjuk - a mi életünkben is, hogy İ az Isten Fia? Akkor lehetséges az, hogy bennünk az Isten szeretete jelenjék meg. És ami a saját erıfeszítésünkbıl lehetetlen volt, és egészen bizonyos, hogy soha nem fog sikerülni, hogy mi tiszta szívbıl, igazán, mindenkit szeressünk, az egyszerre valóság lesz, mert az Isten lakik bennünk, és İ kezd el szeretni bennünk. Hadd kérdezzem meg most egészen egyszerően és keményen: Akarod te ezt igazán? Vagy csak beszélünk errıl, álmodozunk, vágyakozunk utána, de ezt a lépést mégsem tesszük meg. A magunk szeretetével nem messzire megyünk. A karácsonyi evangélium az, hogy Isten a maga szeretetét kínálja nekünk, de ez Jézus személyéhez van kötve. És ez ahhoz a döntéshez van kötve, hogy én hiszem, hogy Jézus az Isten Fia, így rendelem alá az életemet neki, és akkor İ kezd el szeretni bennem és általam. Akarjuk mi ezt igazán? Mert, ha igen, akkor ez a mi számunkra is azt jelenti ám, amit neki jelentett karácsony. Aki így akar szeretni, annak ugyanúgy le kell mondania a maga dicsıségérıl, mint ahogy az emberré lett Isten Fia lemondott a maga isteni dicsıségérıl. És az ilyen embernek, az ı régi természetének ugyanúgy meg kell halnia, mint ahogyan Isten Fia meghalt a kereszten. És ez azt jelenti, hogy vissza fogod vonni a válókeresetet, mielıtt még elmennétek a tárgyalásra. Hogy mégis csak kibékültök a te kezdeményezésedre még a békéltetı elıtt. Ez azt jelenti, hogy végre lemondasz a magad igazáról, és igazat adsz Istennek. Ez azt jelenti, hogy nem szabod a szereteted feltételének azt, hogyha ı

2009. december 25.

4

megváltozik, hanem elfogadod így, ahogy van, és elkezded szeretni, ahogy az Isten is elfogadott minket, amint vagyunk, sok bőn alatt. És ez azt jelenti, hogy félretesszük a magunk elveit, amikre oly büszkék vagyunk, és amik oly alkalmatlanokká tesznek minket a szeretetre, és engedünk az Isten indításának. És készek vagyunk szívbıl megbocsátani sok történelmi és frissen elszenvedett sérelmet, mert az Isten szeretete erre indít bennünket. És készek és képesek leszünk eltőrni szeretetre egyáltalán nem méltó embereket magunk körül, és a belılünk áradó isteni szeretet fogja átformálni ıket. Ezt jelenti az Isten szeretetével szeretni. A szeretet vérre megy! Az Isten Fiának a vére is kihullott a kereszten, mert szeretett minket, és önmagát adta érettünk. A szeretetbe bele kell halni. Ha te igazán szeretni akarsz, akkor bele kell halnia a büszkeségednek, az önérzeteskedésednek, a hiúságodnak, egész régi, huncut, ravasz, győlölködı, önzı természetednek, hogy aztán éljen benned hatalmasan az Isten, és az Isten szeretete. Akkor az isteni szeretet sugárzik majd belılünk. Nagy ár ez ezért? Túl nagy ár? Inkább maradjunk a győlölködésben? Isten nem számolgatta, hogy mekkora árat kell fizetnie azért, hogy mi éljünk. "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ı egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ıbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Így azonban lejött a menny erre a földre. Ezért vált lehetıvé az, hogy akár ma belépjen valaki a mennyek országába, és a mennyországot vigye magával haza, vagy a munkahelyére, vagy oda, ahol már azt mondja, hogy ez pokol, és megjelenjen valami isteni abban, aki így megnyitja magát Isten szeretete elıtt. Ennek a szeretetnek az ünnepe a karácsony. Az Isten szeretetéé. 2) A második, amit az ajándékozásról mondottunk. A karácsony nem az ajándékozás ünnepe, hanem a karácsony egyértelmően az Isten nekünk készített ajándékának az ünnepe, vagyis Jézusnak az ünnepe. İ az Isten ajándéka. Nem tortaünnep, hanem születésnap. Az emberré született Jézus Krisztus születése napja, ami neki nagy szenvedés volt, nekünk azonban kimondhatatlan öröm és ajándék, mert İvele és İérette kaptunk vissza mindent, amit elveszítettünk a bőn miatt. És az, hogy mi karácsonykor ajándékokat adunk egymásnak, erre az Isten nagy ajándékára emlékeztet bennünket. Olyan sok kedves, tiszta, ıszinte, szép vonása is van a mi karácsonyi ajándékozásunknak. És ugyanakkor olyan sok csúnya és tisztátalan is keveredik bele: sok képmutatás, kényszer, sokszor még számítás is. Egyszer egy asszony zúgolódott amiatt, hogy a férje milyen értékes ajándékot készít egy ismerısüknek, s a férfi huncut mosollyal, megnyugtatásul ezt mondta: "Ne félj, anyukám! Megtérül ez még nekünk!" Így is tudunk mi karácsonykor ajándékozni. Isten azonban nem így ajándékozott. Isten nem valamit adott nekünk, hanem önmagát, egészen. Isten nem számításból adta nekünk Jézust, hanem szeretetbıl. És nem vár érte viszonzást, még hálát sem. Egy valamit vár Isten tılünk. Azt, hogy fogadjuk el az İ ajándékát. "Az İ egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ıbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Mert, aki nem hisz ıbenne, az elvész. Isten ezt hozza tudtunkra karácsonykor, hogy az İ ajándéka, Jézus Krisztus nem luxus, nem fényőzés, nem esetleges dísz a fenyıfán, hanem maga az élet. "Akié a Fiú, azé az élet. És akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." Ezért nagyon fontos ennek az igének a befejezı mondata is: "... hogy aki hisz ıbenne, el ne veszszen." Hogy tudjuk elfogadni az Isten ajándékát. Isten mindent megtett azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen, ami erre az életre és az örök életre szükséges. Karácsonykor egetföldet megmozgatott az Isten ennek érdekében. Angyalok seregei jöttek-mentek ég és föld között. Megtörtént a páratlan csoda, a teremtéshez hasonló csoda, a testté létel, de mindez hiába, ha valaki nem fogadja el.

5

XII. évfolyam 40, karácsonyi szám

Egyszer Jézus ezt az elfogadó hitet a gyermekek magatartásához hasonlította. Azt mondta: "Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint kisgyermek, nem megy be abba." A kisgyermek hogy fogadja az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. A kisgyermek nem számítgat. İ még nem bizalmatlan, nem gyanakvó. Elfogadja, amit kap, és él vele. Elfogadtuk mi már valóban az Isten ajándékát? Vagy talán meg sem halljuk, amikor kínálja? Olyan megdöbbentı volt számomra, mikor hallottam, hogy egy üzemben néhány fiatalember olyan garázdaságot követett el, hogy elbocsátották ıket. Közölték velük, hogy jelentkezzenek a munkakönyvükért másnap. Aznap azonban még volt valami munkásgyőlés, és az igazgató sok mindenrıl beszélt, s egyebek között bejelentette azt is, hogy mégis csak adnak lehetıséget ezeknek a fiúknak az újrakezdésre. Egyelıre nem kell elkérniük a munkakönyvüket, folytathatják a munkát. Az egyik fiatalember azonban egyáltalán nem figyelt oda erre az elıadásra. Mint elmondta, egy kislánnyal szemezett végig. Nem is hallotta, hogy ott róla is szó volt, utána jelentkezett a munkakönyvéért, és elment. Utólag bánta, mert ezzel nagyon nagy kellemetlenséget szerzett önmagának. Nem így ülünk olykor mi is itt a templomban? Isten rólunk beszél. Nekünk kegyelmezett meg. Nekünk kínál ajándékot, és mi meg sem halljuk, mert itt is magunkat ünnepeljük. Itt is a saját gondolatainkkal vagyunk elfoglalva, itt is a magunk programját tervezzük, miközben İ beszél hozzánk, és ajándékot kínál. "Úgy szerette Isten e világot, hogy az İ egyszülött Fiát adta." De ha ez nekünk nem kell, maradunk továbbra is szegények. Fájdalmas az, amikor emberekbıl árad a panasz, és soroljuk vég nélkül, hogy mi-minden nélkül szőkölködünk, mire lenne szükségünk, mi-minden nincs az életünkben, és ahogy ezt hallom sokszor, egyre-másra jutnak eszembe az igék, amik arról beszélnek, hogy ezt is meg lehet kapni Jézusban, ez is meglenne neked, ha Jézust elfogadtad volna, ez is, ez is, ez is. Nyöszörögsz, nyavalyogsz, nyafogsz ahelyett, hogy elfogadnád az Isten ajándékát. Mert aki Jézust elfogadta, annak a magányban társa lesz. És az meg fogja találni a többieket, akiknek szolgálva nem lesz magányos. Az küldetést kap Istentıl. Aki Jézust elfogadta, az a gyászban vigasztalást talál, és akkor is tökéletes vigasztalás van a szívében, ha a könnyei csorognak. Mert ez nem olyan vigasztalás, mint amit mi próbálunk adni egymásnak. Aki Jézust, az Isten karácsonyi ajándékát elfogadta, annak a csüggedésben reménysége lesz. Az, ha néha-néha meg-megcsapja is az, hogy értelmetlen már az élete, vagy céltalan, vagy minek van itt, újra és újra világosságot kap, és meglátja, hogy mire akarja ıt még használni Isten. Annak a feszültségek között is békessége van, mert İ a mi békességünk. Az a csalódások után mindig újra bizalmat nyer tıle. Annak Jézus lesz az életében az a biztos pont, akiben mindig megfogódzhat. Az a szilárd talaj, ami soha meg nem inog. Aki mindig vele marad, életének minden pillanatában, a halálunk pillanatában is, amikor mindnyájan egyedül lennénk egyébként, és azon túl is, az örökkévalóságban. İ az, aki úgy szeretett minket, hogy mindig csak ad. Önmagát is adta. És nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ı barátaiért." Így sem kell neked Jézus? "...hogy aki hisz ıbenne el ne vesszen." "Mert aki nem hisz ıbenne, az immár elveszett" - ezt mondja az ige. Ámen.

2009. december 25.

6

Heti rendünk: péntek Karácsony 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor ágendázik: Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.30 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Köteles Attila szombat Karácsony 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc ágendázik: Szabó Gábor 11.30 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 18.00 Istentisztelet [Templom], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta vasárnap (december 27.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán szerda 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], nem lesz megtartva 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök Óesztendı 18.00 Óesztendei hálaadó istentisztelet [Templom], Szabó Gábor péntek Újév 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Gábor

7

XII. évfolyam 40, karácsonyi szám

szombat 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (január 3.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Fekete Zoltán 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: Dudás Pál (Fekete Eszter özvegye) élt 80 évet, Losonczy u. 41. Széll Dénes (Tóth Rozália férje) élt 81 évet, Petıfi u. 12. Kádár Borbála (Kádár András és Varga Margit leánya) élt 72 évet, Cegléd Halottunk: Katona Lajos László (Sípos Judit férje) élt 86 évet, Encsi u. 20/a.. Urnájának elhelyezése: 2009. december 29. (kedd) 14 óra a református temetıben.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 106.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 40.430,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!

Az utolsó adventi istentiszteleten megkereszteltük Bíró Attila és Károly Tímea Martin nevő, Bíró Nándor és Kozma Ilona Emese Csenge, Nándor Hunor és Réka nevő, Bognár István és Járó Emese Bognár Lia nevő, Botocska István és Ruzitska Ágnes Máté és Rebeka nevő, Czédulás László és Tóth Szilvia Éva Norman nevő, Farkas Attila és Bakos Anna Attila nevő, Fekecs Béla Kinga nevő, Godó Sándor és Kerekes Piroska Benita Cintia nevő, Gulácsi Szabolcs és Benyik Dóra Alex Szabolcs nevő, Gulyás László és Fekete Katalin Réka és Lili Katalin nevő, Hangay Gabriella Mária nevő, Horvát Zsolt és Szalai Adrienn Éva Szabolcs Zsolt és Zsóka Szibilla nevő, Illés Zsolt Ambrus és Balogh Julianna Máté Bendegúz és Zsolt Ármin nevő, Jónás István és Cseri Erika Laura Benita nevő, Józan Attila és Herczeg BeátaViktória nevő, Kajári János és Szekér Szilvia Boglárka és Levente István nevő, Kulcsár Fábián és Kovács Ibolya Fábián György nevő, Kurgyis Zsolt János és Kóti Anikó Hanna Alexandra nevő, Lunka Ernı és Ötvös Mária Magdolna Kinga Klára nevő, Márton-Szőcs Sándor és József Soós Magdolna Albert József nevő, Mikis Zsolt és Kovács Edit Martina Lili nevő, Misi Károly és Misi Anita Kamilla nevő, Nagy János ésTurcsik Anita Vivien Kitti nevő, Nagy Zsolt és Bagi Andrea Lili Debóra nevő, NagyPatai János és Parádi Éva Lilla nevő, Oláh Dénes és Gonda Klára Renáta nevő, Potondi Zoltán és

2009. december 25.

8

Tóth Szilvia Lili Szúra nevő, Ráczi Zsuzsanna és Bence Imre nevő, Rónyai Sándor és Oláh Ilona Enikı és Gergı Alex nevő, Rupp Zsolt és Petrák Mária Terézia Gergely nevő, Szabó István és Balogh Éva Bálint nevő, Szilágyi Lajos Örs nevő, Szivos-Tóth László és Simon Ágnes László Bence nevő, Takács Zoltán és Györgyei Éva Zoltán nevő, Völgyi Zoltán és Kovács Ilona Ferenc István nevő gyermekét.

Isten áldása legyen a megkeresztelt gyermekek, szüleik és keresztszüleik életén!

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA:

Az Arany János Kulturális Központ által Advent fényei címmel meghirdetett pályázaton a 3.c betlehemes játéka elsı helyezett lett. Az elıadást Megyesi Erika tanítónı rendezte. Szalayné Csabai Mária osztályfınök tanította be a 4.c második díjjal jutalmazott mősorát. A harmadik helyezést szintén iskolánk tanulói kapták: Villám Eleonóra napközis nevelı 1.b osztályos csoportja táncos, zenés produkciót mutatott be a múlt héten a Fenyıillat és forralt bor címő fıtéri rendezvényen. Hétfın hónapzáró istentiszteleten vettünk részt. Dr. Fodor Ferenc igehirdetése után a tanári kar karácsonyi mősorral kedveskedett a gyermekközösségnek. Kedden, az utolsó tanítási napon kiosztottuk a szülıi munkaközösség karácsonyi adományát: a sok szaloncukrot és a rászorulók részére győjtött gyermekruhákat.

Bartolomé Esteban Murillo: A szent család

9

XII. évfolyam 40, karácsonyi szám

Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Apáczai Csere János halálának 350. évfordulójára emlékezünk Anyagilag szegény, de lelkiekben, szellemi értékekben gazdag székely magyar család gyermekeként látott napvilágot. Az elemi iskolát szülıfalujában, középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte. 1643 ıszétıl a gyulafehérvári fıiskola hallgatója. A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától – a református egyház ösztöndíjasaként – hollandiai egyetemeken kezdte. A keleti nyelveken kívül egyéb tudományokban is bıvítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Ramus és Descartes filozófiájával. 1951-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. İ lett az egyetem elsı doktora. Disszertációjának címe: Disputatio Theologica Inauguralis De Primi Hominis Apostasia…, tárgya az elsı ember bőnbeesése. 1651-ben megnısült; Aletta van der Maet jómódú polgárlányt vette feleségül. Apósa házában kezdte meg elsı nemzeti nyelvő enciklopédiánk elımunkálatait. 1652 ıszén hozzákezdett a Magyar Encyclopaedia megszövegezéséhez. Ekkor kapta meg Csulai György püspök Erdélybe hazahívó levelét. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta mőve elkészült fejezeteit, majd feleségével és idıközben született gyermekével hazaindult Gyulafehérvárra. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. 1653. november 11én De studio sapientiae címmel a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A költészet tanszékét elfoglalva ezenkívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított. 1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska címő (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferenc ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette. Saját nemzete nyelvén elıször Descartes adott ki filozófiai értekezést 1637-ben, másodikként Apáczai Csere János írt filozófiai mővet anyanyelvén, s ezzel megelızte a német Christian Wolffot. Ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1955. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át. 1656. november 20-án De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen és témáról mondta el beköszöntı beszédét. Az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem elsısorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket

10

2009. december 25.

tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett. Iskolateremtı munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsy Ákos fejedelem is nagyra értékelte. 1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsıoktatási tanszervezet tervét terjesztette a következı címő iratában: A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módja és formája, melyben megmutattatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek elıtte is ellent. De az ı értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkıletételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüdıbaj szakította félbe. Az 1659-es esztendı évzáró napján zárult földi élete. 1660. január 9-én helyezték el hamvait a házsongárdi temetıben. Nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke.

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetıben Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan idıben s megállt a házsongárdi temetıben.

S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette,

Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem.

míg dörgı fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe.

De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem.

Gyámoltalan nı - szól a régi fáma urát keresve, sírba ment utána...

S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem,

A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.

akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta.

Kıangyal a házsongárdi temetıbıl

11

XII. évfolyam 40, karácsonyi szám

Mária, az istenszülı Az efezusi zsinat 431. január 1-én Máriát "theotokos"-nak (istenszülınek) nevezte, mert ı hozta világra Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember egyszerre. Sajnálatos módon azonban az efezusi zsinat alapvetıen helyes, de rosszul hangsúlyozott tanítása a Biblia tanításával ellenkezı Mária-kultusz erısödéséhez vezetett. A pogány tömegek keresztény hitre térése azt eredményezte, hogy a pogány anyaistenség kultusza beépült a kereszténységbe. A jelenséggel már Pál is szembe találta magát Efezusban (ApCsel 19,23-40.). Különösen a teológiailag iskolázatlan emberek értik gyakran helytelenül az "Istenszülı" (vagy még jobban leegyszerősítve: "Istenanya") fogalmat, és megfelelı emóciókkal társítják. A "Mennyei Atya" oldalára odaállítják a "Mennyei Anyát", és ezzel a monoteizmus formális megtartása mellett vallásuk gyakorlati politeizmussá válik. Az imádságok nagy része aztán a "Menny Királynıje", felé irányul. Az Atyaistenség a távoli háttérbe szorul. A Biblia más Istenrıl tanít. Az az Isten, akirıl a Biblia beszél, nincs távol tılünk: „... hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák ıt és megtalálhatnák, jóllehet nincs messze egyikınktıl sem: mert ı benne élünk, mozgunk és vagyunk ... (ApCsel 17,27-28.) A Biblia Istenét nem lehet férfi és nı, atya- és anyaistenség szerepébe szorítani. A mindenség végtelen alkotója fölötte áll ezeknek a kategóriáknak. Ezért találunk a Bibliában az Istent atyaként bemutató igehelyek mellett sok olyan kijelentést is, amelyek anyához hasonlítják ıt: „ Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérıl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek:én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15.) „ Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én…”(Ézs 66,13.) Egyedül Neki akarunk szolgálni, aki számunkra sokkal több, mint apa vagy anya, aki a mi egyetlen Istenünk és Szabadítónk. Ezért elfogadhatatlan, hogy a római katolikus egyház már szinte a társmegváltói méltóságig emelte Máriát, hiszen már a jelenleg gyakorlatban lévı Mária-tisztelet sem igazolható a Szentírásból.

Parmigianino: Mária imádja a gyermeket

2009. december 25.

12

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft