•
•
Milton J. ielIemére és iratai ra vonatkozó Észrevételek. ..J
l;;I'L c!iczés a kcresz tény blJróI. Ki~ál'ólag a sz cntil'ús alapj án. hla Milton J. A latin c r cd c t i ből fOl'ditotta Sumner Cb. E. l3o sto·n 182 5 . *)
Milton egy oly művének fölfedez ése , mely az ő korában · még ismeretlen volt , !Jem jelentéktelen esemény az irodalomtörténetre uézve. A'I, a gOl1!lola t, hogy ezt az értekezést mi olvashatjuk elő ször , anIlak el őttün k természetesen l;:ii!önös ~él'deket kölcsönöz ; mintha ez által közelebb jutnúnk a szerzőhöz s oly viszonyba lépnéllk vele, a minőben kortársai állottak irataihoz. A mú üdvözlettel kezdő(lik , a mely másnál mindenkinél a kérkedés szinében tünik fel ; dc lVIiltonnal szemben érezzül;:, hogy az ő szellemének tel'mé · Sí:etcs és hoz)';LÍ illő nyilatkozata. Fell'llházva a lélek oly adom~í nyaival, miket közöttünk csak kevesen birhatnak 'l e mellett nyu· godt levén az iránt, hogy ő egész életét Istennek és az emberiségnek szentelte, mil1tlen kérkedés és magahánytis néll{ül emelkedhetett egy apostol álláspontjára, igy szólván : "M i l t o n J . . b é k é t é s fl 'I, i g a z s á g n a Ir i s ill e r e t é t é s ö r ö Ir li cl v ö t I s t e nb e ll , a z a t y á b a II é s a m i li r II II k J é z u s K r i s z t II sb II n ID i n d e n k e r e s í: t é n y e g y h á z II a k é s m i n d a z o knak, kik az e gész világon a }{crcsztény hitet v a ll j á k. " Mi halljuk először ezt az üdvözletet, és nekünk ugytetszik, mintha az nem is valamely meszsze korból jutna füleinkbe, hanem inkább l{özvetlen a szentlélek sugallatából származnék. A nélkül, hogy ez által a. "keresztény tan"-ról szóló értekezés becsét ldcsinyelni akarnók, kimondhatjuk, hogy azt a figyelmet, *) A Treat.ise on Christian Doctrine, compiled from the Holy Scriptures alone. By John Milton, Translated from the ori gin al by Charles R. ~umner ,
From, the London edition. Boston 1825. 2 vol. 8.
'
-
-• .
•
.' •
•
•
,
lIIUITON J.
.
.
,
i
•
melyet e munka magára vont; leginkább szerzője hirnevének lehet tulajdonitanL Mi e müvet, főleg azért becsüljük nagyra, mert abból Miltonnak egy oly tárgy feletti gondolkoz{Lsmódját ismerjük meg, a mely a komolyan gondolkozó és mélyórzelmü egyénel<et minden más tárgyak felett fogl alkoztatja. Ohajtjuk megtudni , hogy minő . végkövetkeztetéseken nyugodott meg egy oly férfiu mint Milton, a ki egy egész életet a legmélyebb buvárlatoknak szentelt, a szabadságért és hazajáért mindvégig nemesen l{üzdött, és kora, valamint az azt megelőzött idők legnemesebb szellemeivel állott folyt.onos érintkezésben. 'A , szóban levő könyvnek t.ehát főérdeket szerzője ad, ennélfogva alkalomszerünek tetszik előttünk it feletti észrevétcleinlret a M i l t. o n j e II e m é l' e vonatkozó nehány megjegyzéssel kezdeni meg. Egyébaránt . arról sem kezeskedünk , hogy érintetlen )lagytulr volna-e ezt a tárgyat még akkor is, ha e kisérletre ily jó mentséget nem találtnnk volna is. Egy nagy ember értelmi és erkölcsi tulajdonai oly vonzerővel biniak, hogyannalr az ember nem könynyen állhat ellent, és nehezen tudnánk jobb szolgálatot tenni ugy másoknak rrlint magunknak, mint midőn reá irányoz zuk fi gyelmünket, melyet oly gyaluan alárendelt s csekély j el entőségü tárgyakra vesztegetünk. Milton é r t e l m i tulajdonairólakarván szólani , 'azzal a megjegyzéssel kezdjük, hogy költői hirnevének fény e maga nem kis mél'tékben befolyt arra, hogy lelkének nagyságát, tehetségeinek so!déleségét és az ezekből szúrmazó eredményt elhomályositsa és elrejtse. So!mlr előtt ő csak költőn ek látsúk lenni, holott valóban nagy t II d ó s, erős fejü, az ó és újkor mindcn ismel'eteivel alaposan fölfegyverzett férfiu volt , a ki szélcs és solmemü ismereteit gO tl dollrozó ereje által rendezni, idomítani és gyümöl csöztetrlÍ tudta. Milton nem sajátitotta el a közelebbi kornak ama felül etes tanát, bogy a Mltészet jobbára mív eletlen földben virágzik, és hogya képzelő dő tehetség a maga legfényesebb alakjait egy babonás korszak liOmályából nyeri; attól sem félt , hogy ismeretek gyüjtése által szellel1l ét ll1egterhelni és meggyengiteni fogja. () érezte magában azt az erőt, mely a megszerzett ismereteknek életet adh at, fi azokat tapintattal és sikerrel felhasználhatja; mely a régi igazí:;ágokat új köntösbe öltözteti és az egymással ellenkező go nd olatok kc?'ött ÖS?,hangzást hozhat létre , s a mely végre a legtávolabbi kor felfede, zései között életteljes egybeköttetést és ben ső titokteljes ]'okons<~gat talál, és a más lcll{ek által öszszegyüjtött durva anyagokboI •
•
•
~
•
•
•
,
MrLTON J.
125
szép és kitünő múvet állit öszsze. lVlilton birt azzal az e g y e t e m i e ss é g g e l, a mely a legelső rendü szellemek ismertető jegye. Jóllehet gyermekkorától fogva ahoz volt szokva, hogy a klassikai irodalom forrúsaiból táplálja lelkét, mindazáltal nem volt oly tudákos és ldilöncz, hogy minden mús forrást megvessen. Az ő egészséges lelke örömet lelt a szellemnek bárhol és bármikor történt megvillanásábau s annak gazdag ldömlésében. Jobban ismerte a képzelő tehetség teremtő erejének jogait, méltóságát és büszkeségét, mint hogy azokat a görög és római iskola törvényei alá igyekezett volna VOIl• ni. Előtte nem a Parnassus volt a szellem egyedüli szent földje, O érezte, hogy a költészet olyan, mint az egyetemes jelenlét. A nagy lelkekkel mindenütt rokonsttgban állott. f:rezte a keleti mesék bí.íbúját, örömest mulatta magát "áldott Arabia " csudálatos terményeivel s még inkább gyönyörködött a lovagkor romantikus szellemében és azokbml a csudaelbeszéllésekben, a melyekben az meg vall testesitve. Az ű költészete e szerint a tengerre emlékeztet, a rncly bál' maga is kimerithetetlen, mégis magába veszi az ég alatt minden tájék folY[lmait. S nem is cS[lk a l,épzelődé s világában volt [lZ ő lelke oly gazdag; hanem bejárta a tudományok minden mezejét, a menynyiben azok korában ismertek voltak Solmemü nyelvészeti tanulultínyai által a bölcseség mindazon kincseit megszerezte llHtgllUal{, a melyeket különböző országok mivelt szellemei öszszegy üjtöttek Természettudomány, metaphysiJm, ethika, történelem, theologia, az újkori és régebbi államtudomány ok egyaránt ismerve voltak clőtte s azokban alapos készültséggcl birt. Soha sem volt a maga széles munkásságában kevésbbé Jmrlátolt lélek, mint a Miltoné, a ld gyakorlati lléldául szolgálhat azon egyetemes miveltség jótékUlly befolyúsát illetőleg, amely korunk egyik jellemző vonása, t~S ti, melytől mégis solmn félneir, mint olyantól, a mi az eredeti gondolaterőre nézve hátrányos. E7.elmek azonban jusson eszébe, hogy a lélek természctszcr'iien gyarapodásra, terjGdésre törekszik. Tárgya a világegyetem, a mely szorosan véve e g y', vag)' m'egszámllilhatatlall kötelékek által e g y g y é olvad öszsze, s ehez képest fl, lélek a maga természctes f(~j]őtlésébell a gondolatok egyik mezejéről a má · sikra megy, és mimleniltt, a hol teremtő szellemet, valódi erőt talál, távol attó], hogy igy szerzett ismereteinek kűlönfélesége miatt el" csellcvészllC vagy lcroskaclna, még jobban íítlátja azolmt a közös VOlHísokat, azoli:at az elrejtett, llIcglcpo hasonlatosságokat , melyek , az ismeret tCtl'bryai lrözött valmalr; meggyőződésére jut annak, hogy
,
•
•
•
. . •
,
•
• •
·,
,
.
,
• ,
~:rON;, , J.
.'
,
,
egyil, igazság a másikra lrölcsö;nösen fényt vet, és mintegy királyi hatalommal fog rendelkezni minden ldfejtendő tárgy megállítására, kimagyarázására és felvilágositására az ehez megldvántató segédeszközökl,el. Milton főleg a k ö l t é s z e t mez~jén szerzett magának hirn evet ; ugyanazért először is ez oldalról veszszük őt vizsgálat alá. A Idk a költői művel{et a l,öllynyü olvasmányok közé szokták sorolni , azok meglehet ugy vélel{ednek, hogy Milton e telüntetben csak ldtünő helyet érdemel azok között, a ldk a közöns(~g gyönyörl,ödtetés ére befoly tak. Milton nem ugy gondolkozott. Isten minden ado m(LIl vai l{özött legtÖbbre becsülte és legfelségesebbnek 'tartotta a l{öltŐi tehetséget. Önmagában is ugy tPldntette azt, mint az ihletés egy nemét, és nagy műveit egy próféta méltóságának ünlmlatával irta. Mi tökéletesen egyetértünk Miltonnak a költészetről való nézetével. Minden művészetek között mi is ezt tartjuk a legistenibbnek ; mivel ez azon erőnek vagy éi'zésnek a ldfcjezése vngy kisugárzása, a mely a legfelségesebb és legmélyebb az emberben; értjük a léleknek azt a szomját, azt a vágyát, amely egés7,en senld előtt sem ismeretlen , midőn t. i. valami tisztább és nemesebb, valami nagyobb, fel ségesebb és lényünket áthatóbb után törekedünk, mint a mit a l,özönséges életben találunk. A keresztények ]{özött niItcs közönségesebb tan ahalhatatlanságnál ; de azt még l,evescn tlHlj,lk (Ol:i fogják fel, hogy az ember jövő létének elveit már most magá\ al ho rdja: éppen ugy mint a hogyabuzaszemben már benne vn.1l a bnzaszú! csil'ája. Lelkünk ilyetén alkotásának szül{séges következés e már, hogy az, ezen hatalmas, habár még csak gyermekállapotban l evő erők től elevenitve és inditva, s z Ü n t e l e n a z o II i g Ye Ir s z i k, h o g .y a j e l e nvalón és látható n feljülemelkedjék, s l el'<Í, zva ma gá ról a földi lét nyűg e it , egy l út llatatl all és esz m é nyi lét ön a lkotta v ilá gá ban sz abauságot és ürömet k er esse n. Természetünlmek ily(}téll szeml élése, a mely még soha scm volt teljesen kifejt ve, IJedig a legallmJIl1
•
•
•
MILTON J.
127
renrHi létre van . hivatva, szü]{ség, hogy teremtő szellem, eredeti s folyton növekvő gondolkozási erő legyen, s a Mltészet az, a hol ezek a tehetségek leginkább nyilatkoznak. Ezen Ill!!sterség fönséges előjoga, hogy az isteni hajlam kielégitésére mindeneket meglljit. A maga anyag:ít ugyan a költészet is abban találja fel, a mit lát és tapasz tal, az anyag és szellem világában; de a feltalált anyagnak új formát ád, az alkotó elemeket új rokonsági törvények szerint áJlitjrt öszsze; a költészet , ha szabad igy sZÓlrtllunk, félrelöki útjából it természet korlátait és akadályait; az II ny a g b a életet, érzést és tevékenységet lehel és a lelket a kül ső vilá '" '" erejével és fényével rtlházza fel; a költészet a minket l,örülölelő min denséget aZ011 szinnel fe sti, a milyent alTa a szenvedélyek vetnek, és a lelket a nyugalom vagy felindulás, a gyöngéd érzelmek vagy llellles szenvedélyek azon állapotában mutatja, II mely egy tökélyesebb és örömteljesebb lét utáni szomjat árul el. A prózai lelkületu és betühöz ragaszkodó ember előtt a szellemnek ezen müködése • tán törvénytelennek tiinhetik fel; pedig csak magasabb törvényeknek engedelmeskedik, mint a minők et áthág, t. i. a halhatatlan értelem törvényeinek; és a midőn ezt teszi , legszebb tehetségeit gyakorolja és fejti, és azon tárgyakban , a melyeket leir , és azon érzelmekben, a melyeket fölébreszt, a gyarapuló erő nek) szépségnek és boldogságnak azon állapotát előlegezi, a . melyre teremtve van. Ezek szerint mi azt hiszszük, hogy a k ö l t é s z e t, távol attól ) hogy a társadalomra nézve veszélyes lenne, e g y i k e a z o II f o n t o s eszközöknek, a m e lyek befolynak annak finomitására és n e lD e s b i t é s é l' e. A költészet feljülemeli a lelket a közönséges életen, hablÍ1' pillanat.okra is megszabadit a földhöz nyomó gondoktól és fölébreszti az emberb en a rokonságérzetet minden iránt, a mi szép és llemes. A maga valódi és magasabb alakjában a költészetnek is ugyanaZOlliránya és czélja vall, a mi a k e r e s z t é n y s é g n e It; azaz, h o g y t e r ll1 é s z e t ü II k e t s z c II e m i t s e. Igaz, hogy az emberek a költészetet is felhasználtik ti. vétek eszközéül és a rosz szenvedélyek keritő jéül ; de ti. midőn a szellem igy alásülyed, al{kor elhomúIyoslll rajta az égi 8zilua és ereje lehanyatlik; sőt ti. költészet még akkor se felejtkezhetik meg egészen valódi rendeltetéséről , a midőn az erkölcstelenség éf5 gylilőlködés szolgilatába lép. Még egy erkölcstelen műb e n iH gyakran találl\Ozunk a nemes érzésnek egy-egy yonásil val , a gyöngéll szeretetne!!: egy-egy szaváNal , találkozunk képek. eo'asabb
,
.
•
•
..
,
,
, ,
,
,
,
-.
,
,
,
.M'LTO'N J.
•
•
..
,.
,
•
kel, melyek a boldog ádatlanságot festik, a szenvedő erény iránrokonszenvet mutatnak; találkozunk a világ igazságtalansága feletti kifakadásoldml és erkölcsi természetünk hú leirásával, a melyek mindazt bizonyitják, hogy az isteni ajándékokkal gazdag szellemnek nagyon nehéz teljesen eli5zakitani magát attól, a mi jó.. A k ö l t é s z e t t e rm észetes szövetségben áll legnemesebb hajlamainkl(al. Örömét leli a külső világ és lélek szépségében és fönségében. Jóllehet a költészet iszonyu szinekkel festi a szenvedélyek tulzásait ; de vannak szenvedélyek, a melyek egy hatalmasabb természetre nmtatnak, a melyek a magok . erejében tiszteletet parancsolnak s mély, habár megdöbbentő rokonszenvet támasztanak. A költészet eredeti czélja feljülenielni a lelket a mindennapi élet. eltaposott., poros és fárasztó utján egy tisztább légkörbe és abban mélyebb és erősebb érzelmeket ébreszteni. A költészet feltárja előttünk a természet szépségét, viszszavarázsolja keblünkbe az i~jukóri érzelmek . ü(~eségét, ujra fogékonyold(á tesz a legegyszerübb örömek iránt, elevenségben tartja azt ll. lelkesedést, a mely éltünk tavaszlwr{m hevitett, megnemesiti az ifjui szerelmet, megerősiti az emberek iránti érdeklődést az által, hogy a legnemesebb és legtisztább érzelmeket eleven szinekkel rajzolja előnkbe, ldteljesz ti rokonérzelmünket a társadalom minden oszt{Llyál'a, új kötelékekkel fü z ;1, vi lágegyetemhez, és látnoki képei fényénél megszilárditja cgy jövő élet iránti hitünket. . Tudjul(, hogy a l(öltészetet azzal szokták vádolni , hogy az életről hamis nézeteket terjeszt és hiu várakozásokat támasz t, hogy a lelket álomképekkel és ál'l1yalakokkal llépesiti bé és légvámit ft bölcseség romjain épiti fel. Nem ta,ga,djuk , hogy van fL bölcseségnek egy neme, a mely ellen a költészet kemény harczot vív : az érzélüség bölcsesége , mely az anyagi jóllétet és élvezetet a leg főbb jónal{, a gazdagságot az élet legfő bb érdekének tartja ; s hogy a költészet az emberi nemet e földhöz ragadt okosság rao igája alól felszabaditja, ezt a szolgálatát még llrm is tartjuk a legkisebbnek. De mellőzve ezt, meg kell jegyezll(ülk, hogy a költé~zct ellen felhozott amaz ellenvetés, mintha, az teljc~ volna ámittíssa! és csalással, már m'agában ala.ptalan. Sok l(ölteménybell több i gnz~úg van, mint számos történelmi müben és bö!csó,zeti elmélkedésbell' A költői elméle termékei gyakran a legmagasztosabb igazságokat foglalják magol(ban, gyakran a gondola.tok új tiÍjait vi];Ígi tjúk meg és létünk titkaira új fényt dcritnúk, A l\:öltészctbcn midőn il, I]L'! il
l,
•
,
I
., •..., :
•
',~ ,
,
•
•
M"LTON
u.
'129
•
csak k ö J t e m é n y, a szellem gyakran a legmélyebb i g a z s á g. Ésha a költö legJllerészebb festéseiben is fel lehet az igazságot találni, mell)'Jlyi vel in]nibb lehet erre sl':ámitani a költői életrajzoknál ; mert a j e I e n v al ó é I e t, mely a halhatatlan léleknek első lépcsője, b ő v ib e n van a kö l tő i an y ag o kn ak , és a költő elhivatása abban all , hog," fö ldi létiink fáradalmai él! érzéki örömei között is rámut.assoll ezen isteni elemekre. A jelen élet nem egészen prózai, SZ1goruan határozott, nyomasztó és korlátolt. Az avatott szem abban sok · költészetet hít. A S7.eretet ér7.ései, a melyek saját magunkon meszsze tulcsapollganak és a tá voli jövőbe elérnek ; a hatalmas szenvedélyek lüktetése i . melyek a lelket csaknem az emberi ' erő t tulhalad ó tevékenységgel látszanak felrnházni; a gyermekkor ártatlan (is el lleJll fojtható örömei, Hl ifjuság virágai , örök jó kedve és fényes reménvei : a :,;r.lv dobbanása, m i dőn először szeret és boldogságról állllodolík. a mely nem földi : a n ő a maga bájaival , kedélyével és allgyaÍi szelitlségével, érzelmeinek telj ével , szeretetének mélységéreL sziizir's elpirulásával , azokkal a pillantásokkal és mosolygásokkal. a melyek csak egy anyai sz ívből származhatnak, minder. költői. Xem igaz. hogy a költ ő oly életet fest, a mely nem lételik. A kö ltő csak kivonja s bizonyos mértékben öszszesiti azt, a mit a földi életben mennyeinek, átherszerünek ismer fel , leköti és megsüriti annak oly hirtelen elrepülő ' illatát, öszszegyüjti elszórt szépségeit és nemes de eltünő örömeinek tartósságot kölcsönöz. És ezt igen helyesen cselekszi ; mert jó érezni , hogy az élet nem csupán az önfentnrtás gondjáért és anyagi kielégittetésért van adva , hanem megenged oly érzelmeket és örömeket , a melyek egy magasabb rendü életre hivott lényhe;t, méltók s végtelenül kiterjeszthetök. A költészetnek ezen hatalma , melylyel az az életről és boldogságról való nézeteinket megnemesiti , annál szükségesebb, minél . inkább halad a társadalom. S;t,ükség vall erre , hogy ellensulyozva legyenek azok a hideg és mesterségesen teremtett szokások, a melyeJrnek uralma a civilisatiot már is oly bágyadttá és érd,ektelenné tették. Sz ükség van rá , hogy a természettudomállyokkal szemben , a melyeknek ir{mya most nem mint hajdan a szellem kielégítésében, hanem a testi életre megkiválltató kényelem eszközeinek szaporitúsáb:,m határozódik meg, a képzelet, az izlés és a költészet új lendületet nyp.!'jen , hogy az emberek meg legyenek óva a földi, auyagi, epikureusi életbell való elsül yedéstő J. A költészet igazoláS,tnt szánt él:ll.revételeink tuhnelltek számitásunkon. Ennek eg'Yéba -
•
\
•
,
•
~ •
- ..... -,
~,,,.-.
"~"
"....,
: .:.,:,,'.:C, :f-t· ".
. . ,-",'. .- ,'....""" ...""".. ,-'" I .' "... ......... '". ,'- ,.... ~,' :':s-;~l~>.. i< - ,
4~.,.~.__
':'.'
".;
,
•
•
- ,
~
-' , '
",
~.\,,;:,
.
A"
'
..;. •
\ .
"
•
,
,
'
"
,
"
1
•
,
,
.. •
•
•
,
/
•
l'ánt magasabb c~é!javolti mint Miltonnak kölLői méltóságát megállapitani, czéltmk volt t . . i. ennek az isteni mü vészetnek becsét feltüntetni s a.zt mindenkinek ajánlani, a ki saját terinészetét tiszteli és -a zt mívelni és nemesiteni óhajtja. . Milton ' k ö l t ő i jéllemét akarván körvonalozni , nem kell meszsze keresnünk az őt · kitüntető tulajdonságokat. Az ő neve majdnem azonositva van a f ö n s é g e s s e 1. Valóban ő a legfönségesebb az emberek között. Milton nem magamegerőltetés vagy tanulmány, hanem veleszületett hajlam és benső isteni ösztönnél fogva emelkedik fel nagy és tiszteletet parancsoló tárgyak fejtegetésére. Folytonosan öntudatos erély ly el dolgozik. Nincs oly nagy s félelmet gerjesztő 'tárgy, a melytől ö viszszaborzadjoll vagy amely öt megrémitse. Ellenkezőleg valamely tárgy rendkivüli nagysága még tüzeli és vonzza őt magához. A pokol leirásához is minden félelem néJl,ül kezd, nlintha érezné, hogy neki magának elég ereje van arra, hogy az elesett lelkek számára egy fogházat teremtsen, ő k et, a mÍllt bűneik miatt megérdemlik, tűzlán ggal és kinokkal környezze ; belőlök jajkiáltásokat csajjon ldl a melyek a pokol üregeit is képesek lenn ének szétrepeszteni, és fejedelmökben az árkangyal tevékenységét és az ördög büszkeségét és gyülölségét megtestesitse. Magának a Sát.ánnak bámulásra méltó alakitása is ugy látszik soha sem hozza zavarba. Az erőnek ezen vonása Miltonnak minden müvén elhuzóc1ik. Természeti leirásai szabad és merész kézre mutatnak. Neki nincs szüksége azon aprólékos gondosságra és részletes festésre, _ a mit Cowpernél és Crabbenél magasztalunk. Egy nehány erős vagy szeli d vouással mintegy rálehelli lelkét azon eseményre, a melyet leirni szándékszik és olvasójának képzelőd ő tehetségét oda emeli, hogy azt ugyanazon fénylő szinbe öltöztesse, a melyben az ő lelke előtt feltünt. Hogy Miltont az erő n ek eme tulajdonsága jellemzi, azt közönségesen érezzük. Az ő fönségességéről b e~z él mindenki. De vajjon azt érzi-e mindenki , hogy az ő kőltészetéből oly fi II o m s á g é s gyö n gé d s é g sugárzik, a melyet fÖll ségessége is aligha feljü1mul? Mi tartunk től e, hogy Milton szellemének nagysága az ő gyöngédebb szépségeire homályt vetett; és ez megtörtént , J1emc ak azért mert amaz jóval megkapóbb és parancsolóbb, hanem azért is , mert a lélek , ha az igen nagy szellemi erővel rendelkezik, a szelidebb érzelmek festését hajlandó m ellő zni . A nagy szellem mindig uralkodik saját lelkesültségén és nem gyakran tör ld •
,
.
, ,
..... ...
,
, 'J'
f·rt]
vm1l0lf ;r.
l\,
•
gZ8nYerlél~-ek
~
1&1
ama hangján, a melyet sokan mély megindulás je-
- Jének t.'nt.anak. Érzelmessége , jóllehet bensőleg erősebb és tartó- sabb. mindazáltal az önuralom á.ltal inkább korlátozva van és keY~sbé jő lázas forrongásba" mint más embereknél , s éppen ezért azt. kevesebben is veszik észre, kevesebben, ismerik fel. kivéve ha . " &aját tapasztalatukból ismerik az igazi érzelem hatását és nyilatkozatát. Hüzhatnánk fel helyeket , fi, melyek feltüntetik előttünk nzon tullljdollságokat, a melyeket mi most Miltonban meglenni állitottunk. Vegyük például Oomust , egyikét az ő legkorábbi [termékemek. Mily nnom érzelmesség ömlik el a leíráson , a melyet 00mus és II Szellem nyujtanak az éjtől meglepett szüz énekéről! • C o III II s. Hogyan lehelhet földi por szülötte I~y égi kéjjel áradó gyönyört? . Bizonynyal Isten trónol e kebelben, S a da.llamos lég elbüvölve kél Hírt adni II titkos szentély felől. Az édes hangok a csend szárnyain Repesnek szét a hallgató nagy éjben, A vak sötét komor hollóarczát is öntve bé! Vidám mosoly fényével , Oirce anyámat gyakran ballgatám Versenyt dalolni a három Szirénnel, • Vírágövezte Najadok sergében Gyógyerejü füvek szedése közben ; S a mint daloltak., II foglyul esett Lelket ragadták égbe ; Scylla sirt • S a habokat balk figyelemre inté, Tetszést mormol a vad Oharybdis is. Mi lőn azonban énekök hatása ? Kéjes álomba ringaták az érzést, S a kábultat megfoszták önmagától ; De ily magasztos isteni gyönyört, Ily bizonyos voltát 8. percz üdvének Nem éldelém én mostanig soha"_ • S z e II e lll. S végül szelid és ünnepélyes dallam Emelkedék mint édes illat füstje Ömölve szét oly, halkkal, ésZf~:vétteu, Hogy a mereng6 Hallgatás maga" -., Alig 6szmélve még, el voU ragadTa, - ..
•
-
,
,
,
,
,
..;' ,
* .'.
,
, , ,
- .:'-... , .. •
.'
. .' '. "'->
•
.
'
'
:.-
".'
.)
»
-
....
'
'.',
.
•
,
.
, ,
, ,
'
, ,,'
-
, ,.". '
.. ",
-... -.'.' .. .. .' ...
"~~" ,- . ,
,".
..
,
,,"
' .'
"
'. : '.'·' .. ·.~..:>::','.,i<.~
,
':. .
.. .
'
. .'
-'.
:
...., -., .
~
.
•
,
,.
! ;, t
'..
.'
-'
:
•
.
•
:
. •
'." .
'
,
lIDLTOlf J. . ",' . 1\> . ' :
. . ·... .8 . ohajtá, vajha megmásitni tudná .:;."d:i !'l'· SlijátváI6ját, S ne léteznék többé, L,. Őr.ökre· igy leendvén kipótolva. . . '. . Egészen. fül valék s benső gyönyörrel . .. .. ... Szivám magamba a bájéneket, Melya fagyos halál szivébe is . . '. . . Élet tüzét birná varázsIani «. 555 li63 sor.
•• ••
•
, • •
>! : .. "
.
. j
, , '
•
•
,
Milton gyöngéd érzelmének bizonyságául kiválasztjuk csak ·úgy találomra e helyet:
•
,
•
,
,
"Immár a Hajnal rózsaujjival Gyöngéden nyitja kelet ajtaját, Hintvén a földre drága gyöngyei t. Ádám is ébred. Éz szokott órája: Mert álma mindig légi könnyedségü, Mint folytonos jó egészség gyümölcse, S csendes szelid az ép erő lehétől; Mit már a lombzörej s patak csörgése S madarkák hajnali üdvözlete Oly könnyüden elrezzenthet szeméből. Annál nagyobb megütközése, hogy Évát még mindig mélyen alva látja, Hajfürteit kuszálva, arczát égve, Mintegy jeIéül a zavart álomnak. Ö félig ülve, oldalvást pillant rá Belémerülten gyönyörérzetébe, S szemléli ott soká, hevülv én lelke A legtisztább szerelmi lángolástól, Aszépséget, melyémetten vagy alva Sajátos kelleme t sugárza szét. Aztán kezét gyöngéden megérintve, . Susogá halkan oly édes szózattal, Mikéntha ' Zephir sugdos Flórájának : Kelj• fel én szépem, lelkem egy szerelme, Az ifju földön egy legdrágább kincsem, Utolsó, legjob,b áldása az égnek ! Ébredj, én mátkám, én szép üdvességem !
•
. ~
•
,
•
•
,
,
•
• •
•
,
•
:MII.TON J.
133 ,
•
•
Pirul a hajnal, a mező mosolyg, Legszebb időnket hagyjuk élvezetlen? Jer nézzük meg kertünk virágait, Miként hasad ki a czitromvirág, Mint illatoznak myn'ha s balzsamos nád S a természet mint festi szincit ; Csókdos sa már virágát a méhecske, Sziván l{ebléből a folyékony édet".
•
Elveszt. Parad. V. 1-25. "Ekként vidítá kedves életpárját, S ez ujra vidámult ; de szép szeméből Titkon nehány szelid köny hullt alá S hajfürtivel letörlé. Két más ilyen Tündöklő ceeppet, mely már készen állt A ln'istály vizrekeszben, Ádám ajka Kicsókola, még mielőtt szeméből Legörgenének, mint bájos jelvényét Édes bánat s szemérem érzetének, Mely félve gondolt rá, hogy vétkezett".
, •
•
*) Elveszt. ' Parad. V. 129--135.
•
A Milton költészete jellemének e kevéssé kimeritő vizsgálatáró! az ő nagy müvére sietünk átmenni ' "A z E l v e s z t e t t P litr a d i c s o m r a", mely tán egyike az emberi lángész legnemesebb emlékeinek. Átalános vélemény szerint a két első könyv magasztossága által tünik ki. A pokol és a pokol királya közt rettentő öszhang van, s mentől tovább vizsgáljuk őket, mind újabb • nagyszerüséget és iszonyitóbb hatalmat öltenek magokra. A költő egyik elemből , a "szilárd és folyékony tüzből", a rémület és szen- . vedésnek oly világát alkotta meg, a milyenen át a képzelem .még soha sem járt. De iszonY!ltosabb láng ég az ő lelkében annál, a milyen a Sátánt környezi. A boszu, az elkeseredett kevélység, a nagyravágyás, a mely bár lebukott, de még a Mindenható mennydörgései által nincs meghódítva, sőt még most ·is a mindenség fe- . letti uralkodásra törekszik, ezek magasztosabb és rettenetesebb képet nyujtanak a pokolnál. A pokol háttérbe lép a szellem előtt, a
- --_.-
.,
*) A verses-helyeket forditotta Kriza J, . .
•
•
• ,
,
•
•
• ,
•
,_
,
•
•
•
":.',-
\
melyet börtönében tart. Tüzének nagyllÍÍga & Sát.ánnak még hatalmasabb akatatát ~.' égőbb szen·yedélyeit jelenti ki: s a bukott árkangyal magába gyüjti az 6t környékező jelenetnek fónség~t. Ez alkotja ama könyvek borzasztó érdeke ségét. Látj uk, IlLlgy a lélt'k diadalmaskodik a természet leg-Iettenetesebb erőin. L~Hjuk. hogy a lélek ~rélye elnyomja a leirhatatlan halál küzdelmét. ~int'5enek meg ugyan a Sátánban ti. szenvedélynek ama kitörései , fl melyek Learnek valamint lelkét tépdesik , úgy külső alakját szétszaggatják: de oly mély a szenvedély , a minő t csak egy ;1fk-angyal tan\!sithatott. A Sátánnak mindent eltürő . mindent kihiy6 keyélvsé• . - ge, a mely oly fónségesen ' veszi igénybe ti. pokol égő trónját. s ugy eseng ama diadem ut.án amely mennykő - dult a homlokát égeti, ez oly alkotás, a mely szerzőj étől majdnem azt az erélyt kiYá,nin. meg. a melylyel ő a bukott s?eri fot. fel ruházza . Sokan l,étséglJe hozták, ha vajjon a lélek rettentő . müködései és viharai ilyen rajzainak erkölcsi hatása jó-e ; vajjon egy oly, átalában véw ro:;:z szellem iránt érzett érd-ekeltség, a milyen a Sátán, kedvez-e az eré ny iránti rokonszenvÜDknek? Azonban mi ez és hasonló esetekben az irán t érdeklődünk, a mi nem rosz . Mi a Satánra azzal az iszonyattal tekintünk , a mely nincs némi {titokszerü gyönyör nélkül, mint n s z e 119 m e r ej é n e k csodálatos nyilvánulására. A mi nlÍuket :.l:illtegy ellenállhatatlan varázszsal bilincsel le egy ily jellemben. :lZ l szellemi erély, mely a kfnszenyedésekben nyilvánul, ll. melyeket I~ győz. Van valami bátoritó és nemesitő II bármint föl ébredt erély tudatában, a mely a lélekben fész kel ; és sok erényes ember Jl!'ert új erőt a gonoszok erélyéből , szilárdságáb61 és rettenthetetlen bátorságáb61. Miltonn~k a Sátánról adott leirása Mkféleképp bizonyit jn /I Z ő lángelméjének erejét. A birálók gyakran megjegyezték, miszeri nt az ő munkájának főnehézsége abban állott, hogy természetfeletti lényeinek szellemi tulajdonait megegyeztesse azon ('lllberi létczé8módokkal, a melyekkel őket fell'uházni kényszerítve yoJt. Ez a nehézség sokkal nagyobb, hogysem a legkitün6bh ]f! Tlgelme is egészen legyőzhetné, s el kell ismernünk , hogy a köl temény némely részében a mi lelkesedésünket bizonyos érzete zayarj a meg az ÖS:l szeférhetlenségnek, mely a cselekvő szellem és annak míí1';idési köre és módja közt van: Azonban mi nem találunk ily lehangoJó kétséget és aggodalmat a Sátánnak a pokolban való leírásában. A k éll zelet itt a maga legnagyobb diadalát érte el az által, hogy legllle•
•
•
-"
' ~
0'
,, • •
. .
-,.,."", ",;".\", -, c-'..
mLl'ON ,T.
135
rés7.clJb aJ kotlÍsait a vaJórli 'ág 6s iga7.s:í.g jell emébe öltöztctt. A horílnJmak HI1l 'L vil ága, ámbár anyarf i, mégis oly távol áll a mi rcnd 's tr!J'l I I eWnktő l , ho"y a szell emo l's r.:ígnak egy lényc, ar. égb ő l szHrmar.vfl , li ozr.,í, jll ő hat.:á.t találh at ott. Sátáll . zemélye 1eil'lt:-;1í,bn II van bi?'onyo R határozatlan. án' is , mely ft k 6pt.:előd st izgatja, a nélkül , hogy azt H;rtené, s arra fi rrit, hogy róla való kép:r.etlinkben az lnberi alakot az ő term észetfeletti tulajdonaival mege ye7.tessük. E te ldntetben sok függ az első benyomá.stól, a mit a költő reánk tesz; mert ez minket ar. egész munkcín végig kbér; és az , ugy hi sz zük, Miltonllak kitü nő l eg sikerült. Az első képzeLet, melyet fL {Ltánról vesz ünk, 1L k övetkező versek mutatják nekün}< , a melyek mi g okkal határ zatlal1 abbak annál , hogy az é.-7. ViZH" ';U ódúsát kihivnák, é.. sokkal fens ;geo' ebbck, hogy. cm a:tt megeng du ék, ar. ol vt\S Ó l<épzeletét oly alakkal töltik be , a Jn Iyet alig lehet abbó l ldil'tani. "Igy szója Sátán l( edves párthivébez, Fejét fell1.lO l'dva hullámtornyokon, S tüzz el 'zi luú,zó szemeit fOl'gatva; Mig tö bbi ré 'ze teste nagy zömének ,' ok hold nyi tenge r JI eltel'jcszkedvén A Ján ,.lmllámok öbliben fetrengett". , Elves:tt. Parad. 1. k. 10 2 - 196. •
» l~
,.ysz en e felnyomul az
égő
tóból , mindkét oldahín 'l'ü ménl ek A vi sz zavert Jáno'ok lövel1il< sZelte Tllwyilaik' .' hömpölygve hullámokban hir.onytató völgyet hagynitk l<özév ben ". Ugyanott. I. k 22] 22/.1, sor. Tö hb 'L iH .'ziv s 'n Il1 0nllanánk fl. 'átH,o leil'á áról, l;ülönös811 il i'. ol
b él'ze llll >J;: amaz illeté 'iről , it l1Iely<:1 iigy S n v(i,nnak a 'ötét képb odavetve , . alImlmaok alTa' II gy ll:írnll ltttllnkkal, ij ed 'lmünl
.. :.. : , ,',., .
",,'
, . '"
,'0,'
",;,~!;'.' O"
·':V.'
.
;.
··*,U'ffi:.~_":·~·'~.:~;~·-·
. • • • )")}~::.
.
_',""
,"
""-,,,.. ' .
'~'-
,
i'o:', >'. ", -"', " ,. '.
O'
C"":,", .J• .:~,',~
.'." ,, .
"
•
,
,
,
•
I
,
mily l'ettenetes a : pokol, s a mely azoknak, a kik a valódi lángész egyetemességét nem ismerik, kétszeresen bámulatosnak fog fcltüllni , meggondolván, hogy az ugyanazon szellemnek a teremtése, melyaz alvilágot alkotta. A paradicsom és lakói a legnyájasabb egyetértésben vannak, s együtt oly csendes boldogság jelenetét mutatják, fl, mel} valamint megnyugtatja és enyhiti, ugy gyönyörködteti a képzeletet. A(Um és Éva, kiket Isten keze csak most alkota s lehell ete most clevellitett fel , valamint arcz ok és alakjokon 1 ugy lell\öken is [Ih Ő alkotójo].; értelmét, jóságát és boldogságát tükröztetik vi szsza. nj lételöl{bcll megvan a harmatos reggel üdesége és békéje. Kielégitetlen és mocsoktalan lelkeik ártatlan örömet találnak az ifju teremtésben, a mely körültök áradoz és mosolyog. Egymás iránti szerclmök mély, mert az ifju, ki nem fáradt, ki nem merült szivek szer etete az , a kik egymásban egyedül találják fel azon emberi tárgyakat , a meIyekre vonzalmuk teljességét kiönthetik ; és e szerelem mégis tiszta és vidám, mert ez a boldog lények szeretete, a kik a szenvedést. még nevéről sem ismerik. a kiknek ártatlansága a féltékenység ös szégyennek nem csák zaját , de még gondolatát is kizárja , a kik paradicsomukat egymás karjaiban lelvén fel, alig álmodnak a jöv ő ről , oly boldog jelenlételök ! Nem akarjuk azt mondani " hogy elsií szüleinket irigyeljük ; mert mi ugy érezzük , hogy az öréknél magasabb rendü boldogság is van, boldogság, a melyet kül és bel ellenségekkel való harcz által nyerünk , az erő és er!{öl csi győzelem boldogsága, az önzetlen áldozatok és meszsze kiterj e(W szeretet boldogsága., a határtalan remény és "az örökkévalóságot bejáró gondolatok" boldogsága. Mindazáltal van ülő , midőn II fájdal om LóI elnyomott, a munkában kimerült, a világ zaja miatt kifliradt, a v(-tek és gonoszság látásában megbetegült , szeretetében megseby,ett , 1'em~nyében megszégyenült és hitében megrendült lélek esaknem gil.lamb-szárnyak után eseng, hogy elrepülh essen ", s "ah árnyas [om bok" közé" "a tavaszi légbe" , a "tövistelcn rózsák kÖ7. é", és az Éden örömébe, szépségébe és csendjébe menekül. A paradicsom .mély békéje s 'az élet viharai között való ellentét az , a mely oly ellentállhatatlan bájt ad e költemény negyedik és ötödi Ic könyvl\nek, hogy sokan inkább lemondanának a két el ső küny vr,'d mill den magasztosságával együtt, hogysem ezektől IlIcgváljallulL Többször mondották , hogy angol nyelven nines jó páflztOJ'Í köl temény. Szeretnők megkérdezni, melyik korszakban. vagy országban o
,
•
fÚJt a pásztorsíp oly édes hangokat, a milyenek Milton paradicsolJI ,iból "a gyönge szellők illatos szárnyain " felénk szállanak ? Nem tennéilk eleget kötelességünknek, ha egy pár szót nem i;7.ólanánk arról, a mit méltán magasztaltunk, t. i. Milton verselésélink öS7.hangjáróJ. Verseiben megvan a kifejezési telj ességnek ere(Ieti bája. Bennök it mélység, gyöngédség és fenség váltakoznak, de pg'yszersmincl meg is felelnek az ő felfogása mélységének, gyöngédségének, vagy fen ségének, és szoros viszonyban állanak a lélekkel. Miként Angelo Mihály , kiről a7.t mondják, hogy ke7.eiben a márvány hajlékonynyá lett, ugy ő is, nyelvünket, a melyet az idegenek durvasággal vállolnak, nl'l'a az alakra hajlitja, a melyet tárgya kiván, Az édes és ünnepélyes hang n1Índen kincse rendelkezésére áll. Azok a szavak, a melyek kisebb tehetségü emberek irataiban keményeknek és ros7. hangzásuaknak tünnek fel, az ő költészetén ,it az öszhang teljével folYlfak N em kell a nyelv feletti eme hatalmat a l\1ilton zeneértő fülének tulaj donitani , Ez az ő lelkének sajátja. Ez a lángelme adománya vagy gyakorlata,' a mely mindarra rá tudja magát nyomni, a mit megérint, és saját forró érzelmeinek és gondolatainak megfelelő öszhangot talál vagy alkot a hangokban , mozgásokban és anyagi alakokban. Milton költésr,etére tett észrevételeinket azzal a megjegyzéssel zárjUk bé , hogy azt a k o m o l y s á g jellemzi. Bál' nagyszel'ü és többféle jeles tulajdonai vannak, még sem tálja fel a lángelmének minda7.on solmemüségét, a mit Shakspeareben feltalálunk , kinek képzelődése most r émeket idézve elé , majd tündérekkel játszva, majd meg "a feltalálás legfels ő egébe emelkedve", egyformán bébarangoita az öröm, szépség és borzalom regióit. Milton sokkal komolyabb és eseménydúsabb időb en született , sokkal veszélyesebb vitákban kellett részt vennie, és sokkal huzamosabban volt szüksége magasztos eszmékre és rugókra , mint hogy könynyü- ' és vidámszel'ü művek irására aclhatta volna magát , még akkor is, ha elméje fürgébb és játszibb lett volna. Azonb~n a NIilton keltészete, habár tel'mészeténél fogva komoly, mindazáltal .mindig egészséges, világos és erőteljes . Nincs benne semmi sötétes. Ö nem gyönyörködött aLban , hogy az életet fekete színekkel fesse ; mert ő tapasztalásból tudta, hogy a léleknek tehetségében áll a szerencsétlenséget az erkölcsi erő és diadalmaskodó erény forrásává, táplálékává változtatni. Irataiban sehol sem találjuk fel azt a nyögdécselő érzelgést s a beteges érzelemnek azon tulzásait , melyek a~ •
•
•
•
•
•
,
,
. .'
. : . .'. ...'.....
'.'
...
,
•
.,.-,.. '""'.-., " . .. .. . . . . .,. '.
•
• ;
;HILTONJ. •
újabb költészetnek tetemes részét oly elpuhitóv:í teszik. Ö ha nem vidam is, de nemtőrött lelkü. "L' Allegroja" azt bizonyitja , hogy ő teljesen ismerte a természet kies és derü s ld látásait; s "Penserosbjából", a melyben kedve és módja lehetett volna homályos képek öszszehalmozására , azt látjuk, hogy legszomorubb kép ei, miket ő a teremtésről vett, olyanok, a melyek csak mély érzelemnek Yagy emelkedett szemlélődésnek lehetnek ihletései. . . Milton költészetéről az Ő p r ó z áj á l' a térünk. Orvendünk azon, hogy apor kezd eltakarodni az Ő prózai iratairól , és hogy a közönség kezdi átlátni azt, a mit az avatottak rég tudtal<, hogy oly helyek vannak ezekben, a melyek alig állanak alább az ő legjobb költői müvein éJ, s hogy ezeket átalában ugyanaz az életerő ~ szellem jellemzi, mely "az Elvesztett Paradicsolllot" alkotta E mUllkáktól az emberek figyelm ét némely ~llenvetések vonták el, il meJyekre némi észrevételt fogunk tenni; Először is azt hozták fel az ő prózai iratai ellen, hogy irályuk nehéz és homályos, teli levén közbe szúrt mondatokkal, áttétele.kkel és latinismussal; hogy hoszszadalmas körmondatai l
•
Jjil,TON J.
139 ,
elozni. és midőn az ihletés pillanatában eszmék és képek nllgy bősége halmozódik öszsze bensejében, gyakran ragyogó zavarossigban önt! ki azo kat, a mely elkábitja a közönséges olvasókat, a rokon szellemeket pedig lángra gyujtja. Vannak iratok, a melyek feliiletességöknél fogva tiszták. Nem kell azt várnunk a tengertől, hogy oly átlátszó legyen , mint a csendes szárazföldi patak. A mi minket illet, mi tán felette igenis sze-retjük a könynyü olvasmányt, főleg pihenési óráinkban; azonban azt is szeretjük, ha tebetségeinket meste r- szellem ek fogl alkoztatják Mi gyönyörködünk a hoszszu mondatokban, a mL'1,Yekben valamely nagy igazság, több mondatra tagolás nélkül. a maga telj es mért ékviszonyaiban előterjesztve, különb öző képek gazdagságával viJágositva, ragyogó nyelven van .előad YIL s ugy foly mint egy áradt folyó . fül et és lelket egyi ránt megtöltyén fenséges öszhangjáva l. Az ily mondatok becses és nemes nyilatkozatai II nagy és meszsze látó szellemnel(, a mely e g y píllantással yégtelen gondolat-m ezőt fog fel , miként a természetes szem egy pillanatra meszszire belátja a nagyszerüséget és szépséget. ~em sze retnő k azonban, ba minden mü ilJ jellemü volna. Legyen bő ]<észlete a közönséges értelemn ek is. Hadd "szállitsák le" oly tisztelt nevü irók, mint Actdiiion, ~ a bölcsészetet az égből a földre·. De teljesítse magasabb r endü feladatát a lángelme is , az által , hogy az arra előképzett szellemet a földről az égbe emeli. Azt semmi tön énynyel nem kell megszoritl\ni, mert ő maga mllgán ak legjobb tönénye. Engedjétek őt saját nyelvén beszélni, ll. maga. füléhez való ha tlgokkal. Ne t egye félre saját természete!! tartá~át, vagy ne törpíts e el magát azért , hogy il körülálló tömeg felfoghassa. Ha most Dem értik is meg és a kor izlésének nem tet~Iik. helyezzen nem es bizalmat más korszakokba, s szóljon jós igéket, a. melJeket a jövő fejtend meg. Mi nem csupán Milton igazolásáért tettük ez észrevételeket, hanem azért, mert ugy látszik, hogy korunk ett megkivánja. Félü nk, hogy az irodalom igenis népszerü kezd lenni. Az egész társadalom olvasóvá kezdett válni, s mi ezen szivünkbIll örYendünk ; azon is örvendünk, hogy oly sok jeles tehetség foglalkozik azzal, hogya tudományt és ismeretet mindenki előtt hozzáférhetőyé tegye. Mi az értelmesség átalános kiterjedését a jelenkor legszebb vonása gyanánt üdvözöljük. Azonban a jó és rosz soha sincsenek elkülönitve; s az olvasók tömegének az az egyik rosz er edménye, hogy a tehetséges emberek igen is nagyon tÖl'ekednek azon, hogy a tömegnek tessenek, s a. népszeliiség jelen öl'ömkiáltá-
•
• 1. ,.' . " •
l
,- ,
MiI,TON J.
;-
•
.
•
.
sát elébb becsülik a dicsőség istennőjének ama l{evésbbé zajos, ue mélyeb b, áthatóbb szavánál, a mely minden jövő korszakban VhlZhangzik, s tisztábbá és hangosabbá lesz . Most a Milton prózai iratai ellen felhozni szokott ellenvetések sokkal" fontósabbikára térünk, arra tudniillik, hogy azokat pártszellem, gorombá meg támadások és vitázó élesség jellemzik; Ól itt készek vagyunlr kimondani, hogy vannak e munlní.kban oly helycl<, a melyeknek kitörlését az ő jelleme minden bámulója a legörömefite bb óhajthatná. Miltonnak felhozot.t élessége a flzemélyes éfl kÖZÖ H ellenségek irányában nyilvánult. Az' előbbiek , mint Salmasius éR Morus, nem is érdemeltek szánalmat. Ezek rágalom-árt fizórtak az ő mocsoktalan jellemére, s őt a legfelwtébb vétkekkel fi a Icgaljafmbl) érzülettel vádolták. Ehez még azt is hozzá tehetjük, hogy Milton korának szelleme és modora igazolta az ily megtámadók ellenében a viszszatorlást, melyet a mai kor udvariasabb , s fi zeretjük rcmélni, keresztényibb szelleme el nem tür. A7.onhan nem ftkarunl< e részben neki szószólóivá lenni. Milton korának fölibe emo1kedvén, s nagyszerü erények öntudatával birván, neki valamint saját korára, ugy a jövő időkre nézve is a keresztény egykedvüség mintaképem kellett volna szolgálnia. A mi nyilvánoö d lenségeit illeti , a kiket ő megtámadott, ezek alatt értvén az egy ház han (is ,ill am ban levő kényurakat fl megromlott intézményeket ; )J)(:lyd< a polgárháborut előidézék : az ő iratainak átalánofi hangulata , ;í,rnb<Ír erös és durva , mindazáltalolykori hevessége da(~7,á ra is, nmn lehet hogy őt a polgári és vallásos szabadság harátai ctött. nagyrabecsültté ne tegye. Ez a szabadság ve~zélyben forgott. A nagy ros;',ak fenmaradásukért vivtak , fl ezeket csak nar,;y hatalommal ldwtctt megtörni. lYIilton érezte ) hogy végtelen fonto sságu érdekek voltak veszélynek kitéve; s ki vádolná őt a7.ért, hogy nagy Jelkénel, egösyerélyével csatlakozott hozzájok , s azokat tüzz(~l és lu;vv(:l v(\drd mezte? Nem szabau félreértenünk II keres;',tén.ri jl'J t, t: ko nys'ÍJ,-io/., mintha ennek cöa k egy í:lzava volna, t. i. a gyiingéd kÖn:s. Az ;í,t.ható és rémületet okr!Zrí haflgon j ~ szÚJhat. --- A mi vi lágtmkb[l.TI szüntelenül fúly a harc;', II jó és rosz közt. Az emberi termés;',ef. ügyének mindig harczolni kell ellenst;gckkel. Minden r~JijhaJadás egy-egy oly gyDzelem, a mel y küzdelmek árán v;tn megnyr;rvf:. Az az igazság különöseu áll azokról a nagy korszakokról , melyek az ;.íJlamban és vallásban támadt forradalmak által tiinnek ki l s lj. mel yektől fogva a szellem leggyorsabb mozgalmait 'lzámitjllk , hogy •
•
•
,
•
MILTOJr J.
Hl• •
•
azokat küzdelem tüntette ki. Ilyen formán a keresztény vallás megrázta a világot, s viharok közt nőtt nagyra. A Luther reformatioja jel volt egy egyetemes harcz ra. S a szabadság mind két világban oly ellenszegjilésre talált, a melyen csak halhatatlan erélye által győzedelmesk edett. A gondolat nagy erejével és az érzelem fenköltségével megáldott emberek különösen fel vannak hiva ily korszakokban, a roszszal való harcZl·a. Ök mintegy saját lelkök fönségében és nemes vágyódásaikban hallják az istenség szózatát; s igy megbizva, s az igazság és szabadságért való s~ellVedélyes buzgalom tüzétől égve, az erkölcsi boszankodás erélyével fognak szólani, és őket nem kell a közönséges idők köznapias szellemeinek mértékével mérni. A természetöknél fogva gyöngéd és félénk, az . • őszinte de aszszonyos erény ü emberek hajlandók mm'észebb és keményebb szellemeket• erőszakosoknak, zavargóknak és szeretetleneknek tekinteni ; és vádjok nem is lesz egészen alaptalan. De a fogyatkozások és igazságtalanságok mély érzete, mely az ellenök való folytonos harczra szükséges, s a mely Istennek az emberekhez küldött leghatalmasabb követeit jellemzi, nem szólhat gyöngéd és szelid hangokon. A mélyen megindult lélek erélyesen szól , s úgy kell szólania, hogy nemzeteket mozditson meg és rázzon fel. Előadtuk e megjegyzéseinket , mert azok kiválólag alkalmazhatók Miltonra. Ö az emberi természetet tisztelte és szerette, s annak nagy érdekeihez akkora hévvel [ragaszkodott , amilyenre csak ily lélek alkalmas. 6 ama korszakok egyikében élt, a melyek a jövő évszázak jellemét meghatározzák. Kedélyét a veszély jelenléte a legbensejéig felrázta. Ö a harcz tüzében élt. Hogy lelkének heve néha túllépett a bölcseség és szeretet határain, s igaztalan megtámadásokat követett el, azt látjuk és sajnáljuk. De lelki fönsége és tisztasága az ő )egkeserübb megtámadásai közül is előtör· Mí mégis látjuk a nemes természetet. Látjuk, hogy nála igazság és szabadság iránti színlelt szeretet nem szolgált az önzés és gonoszság takarójául. Ö valóban tisztelte és szerette l!- meg nem romlott vallást és ,, ~zellemí szabadságot, s legyen azért az ő neve beirva ezek leghi~ebb harczosai közé. Milton elbeszélte nékünk az ' ő saját ne~es irályában , hogy Ő, ·akaratlanul , s csak kötelességéről való mély meggyőződéssel bocsátkozott II püspökség feletti nagy vitájába. Az "Egyházi kormányzat alapja" czimü mÜve második könyvének bevezetése mutatja az ő l(ilkének e tárgygyal való komoly foglalkozását, egyszersmind legjobban igazolja őt ama yá!l el~. lenében, a melyet mi most viszsza akarunk útasitani. Ö igy szól; •
"
.'
,•
,
•
,
,
,
•
•
, ,
..,.
,
'
1I 101'OK J.
~ Valóban
,
minden jó és békeszerető emberre nézve, a dolog tennészeténél fogva, valami igen kellemetlen dolognak kell lenni, hogy ezerek nyugalmának háborgatója legyen; kétségkivo.l sokkal örömestebb lenne ő öröm és béke hirnöke, mi czéljához képest sajátképpi hivatáSR is az egész emberiség ' k'őzt, nem pedig a~, hogya ... emberiség valódi boldogságának ellene álljon. ' De midőn Isten azt parancsolja. hogy vegye kezébe a trombitát, s fujjon egy bús. vagy harsogó nótát, akkor az embet'nek Bem áll hatalmában az, hogy mit mondjon, vagy nüt hallgasson el. .. . Én elől'e látom u t, hogy ha az egyhá. nehéz elnymatásnak lenne kitéve, s Isten telo:ctséget adott volna r;ekem arra, hogy én az alatt amaz ember ellen lépjek sorompóba, a ki ily gonosz tények oka.; vagy ha az egyház onnan feljülről a bd 'ern berek szorgalmára éll bátol'ságára nyert áldás által szomoru helyzetét jobbra változtatná, a ,nélkül, hogy én legkevésblJé is támogatll ám és előre segitném azzal a kevés tehetséggel, a melyet hten ez idő szerint nekem adott; előre látom, milyen leverő , dorgáló szavakat hullanék én magamban egész későbbi életem alatt: "Te félénk és hálátlan , az l sten egyháza most ismét ujjongó ellenségei lábai előtt fekszik, és te jajgatsz? mi köze annak veled és a te jajgatásoddal ? :Midőn idej e lett voln u, -egy szótagot sem tudtál kimondani az ö felsegéllés ére mindabból, a mit ol vastál és tanultál. És pedig más omberek veritéke elég nyugalmat és üres időt szerzett neked a te magános elmélkedéseid re. Ha egy esek élysz erü tárgyat fel kellett ékesiteni és szé.p iteni, akkor te birtál egy férfiu szorgal mával, képességeivel és nyelvével; de Vlidőn Istennek és az ő egyhá~lÍn9.k Ügyét l,ell vala védelmezned, mely czélra nyerte d nzt a nyelvet, a melylyel birsz, Isten figyel emmel várta, ha vajjon meghallhatja-e a te szavaidat az ő buzgó szolgái közt; de te néma voltál, mint egy állat; légy azzá ezután, II mivé állati hallgatásod tett. . .. Most azonban láthatják, minő előj ogot nyertem e kis igyekezet által a jó embere,kl,el és szentekkel együtt, t. i . ha az egyház szenvedne, szabad nekem az ő szomorn helyzete felelt sllj nálkoznom, mig azok, a kik az ő érdekében semmit sem tettek, nem része sülnek abban a szerencsében, hogya kesergők között lehessenek. De La Itr. egyház hanyatló fejét felemeli és viráglani fog, al,kor birtokomban lesz ah öröm kiváltságlevele és élvezésjoga a magam és örököseim részére, azok közt, a kik annak érdekében valamivel többet tettek a jóllét kivánásnál ". 3Á. mi tehát ezt a főpapsággal való ügybajt illeti, a melynek érintése anynyira nincs inyére és oly nyugtalanitónsk tűnik fel némelyeknek , élJ, azok után, a miket mondottam. tán megérdemlem, hogy a kegy es olvasó k higyjék el nekem, miszerint Dem irigységből, nem is haragból kezdettem e vitához, hanem csupán lelküsmeretem sugallatából, éi lion ónkodó féJ c,
,
MII.'l'ON J.
143
1 mb l nehogy köt l g nl mul ellenem zólnljon akkor. a midőn II k ' lÍr:\im g 'ümöl eit óhRjtnnnm el l'akni ' . r. köt. 139 121. 1. *) EZllüin b z ' I azon Ilag. költői t h t OTŐ ! , a. III hnek birá, • Si ,ról t ~i Öntuda.tlt y It a. m lyet ő minden iÍron művelni tör k ·d tt. " 1'l' ~ 1 ily f II n o'ző zf\"al~ball f jezi ki magá.t: E b 1'h l logyen i található, Is! llnek fen öbb zerü ado, mlÍnyo fl, III ly ly I ri tkán uayall. de mégis key sek t minden nemzetben HI gf\jálld \oz, habár l gtü bben vi z zaélnek vele; enn k meavan ,z az erej ': ho y g.\' nagy II ' pbeu az l"nr ' kötmíireltséer magvait elbi t e es f,i l zsz, a I I k izg,lmait' hábol'\!U ait elo ' zl 's az érzelmeI, t heIr n htlllg lja; hogy Lt n mind llhntóságliual, trónj1t ' s rendel teit magils z to ~ di ' óit , valamint flzt fl mit ~ munkál és megfou uattltIlln böl'sesé által III lY ner d történni yházfl.ban; hogy meg' nekelje il r értflnuk é ,zentek diadalma hnrczá.t iga z ó l>egye nemzetek dicső t tt 't s gyözed Im ji; a kik hitöktöl ihlet r e, MtJ'an ]íüzdenek Krisztus 1'llensé,.. i II ll ; h 2)" , ilj n fi bil'oda!mnkul\k és állam knnk I ten i gM ' ! é h ly S im, dastl.tÓI \'oló , t Um s elszakadá fi felett ' végre hogy mindaz t. alupo fill. ért Im en é ziv\' hatólflg lót Ijesz,ze és I írjn. ft mi ft rnlJnsbon t é nHl fYflsztoS. az réJl,b II éR !Lzteletre méltó • fl m.i r , ?y ' tünket \ nt r Ikölti fl, I;ülszel'enr. e mi nd en nUtoz!ÍRtti bfUl , "agy nz emberi I lek ' s gondolotok b II - vi I. g.lnok hullii,mz:sábn1l". ' l. köt. 1 F U6 lapok.
E zuhín ' l'Íu y ' n, II gy.. ó '" T un a,. kölöi lIll1vet tüzött ma & t'I ' be. " íry lIliiv t", III J:. ugyIDUlId : nem l h t az ifjukor h v~n k n , y a bor gózéllek szüleménye mint .~
Ir valnm ly kÖZllnpin mül; el - n k toll'ból y gr rimfnrag ' élő8din k mohó h géböl haloUlra foly és u III I)' nem is lUn lU ' . 'n sag é az T II le:ioyttinuk e it egül hiYa áml kiYihelú, hanem amaz " l'lik ~ z ellembe z ol It ima eg ' lr ' ypl. 1\ ki a zólá ri isme!' t t" , , . fl rSt'\gl\t troUmtjn, olt. nmnk t tüzé\" l küldi I szenlJja.i h OfI\' ' . tis tit , az knak njkait a kikét neki l Iszik". L köt. l -t . lap. E. nMu b ez;i rj;~ gy helyly L a, lU Iyb II kiruu ,tja. bo"', mino okokból h,)gyott fel ez előtte k d 'e' . aUll1uHhlyaiYal . II :eY 'lZ akk ri \it..ikbill\
,
I
il III
~ .
) .'l'he
yerut'Ultln" :...·i' k ll. ,y~btl 1316 b .'\", t' .~ , S le-'liou (rum hl! Eugli~clJ I>ro"e "\01'" oi J hn • il! o. B stou. 1. k (. 1", "th. hlpji\lrol. • honu!Ul minden id.iz
, ,
. - ',
".
.. ,
,
,
,
,
• ,
..
,
.'
,
,
,
. , "Remélem, hogy ezzel egyszersmind kimutathattam, mily 9.karatlanul tudom elviselni a fen'nebb elöadottaknál nem lüsebh reményeim utáni törekvésem féJbeszakitását, s hagyom el a vidám és meghitt gondolatokkal táplálkozó nyugalmas és kellemes magányt., hogy a zajos és éles viták tengerére szálljak, a midőn én az igazság fényes arczát csak az imént szemléltem vala gyönyörködtető tanulmányok csendes és nyugodt légkörében. De :volna bár az a legalsóbb rendü szolgálat, ha Isten az ő titoItnoka -- a lelkiismeret áJt!1l teszi azt feladatommá, szomoru dolog volna reám nézve, ha viszszahuz6dnám, különösen most, midőn minden ember felajánlja szol· gálatát, hogy támogassa és könynyebbitse az egyházat nehéz munl,ájban , II fnc lynek szolgálatára szüleim és barátaim akaratából, gyermek koromban, , én is szánva voltam, mig saját határozatomból , érett korra jutva és észrevéve azt, hogy minő zsarnokság hatott bé az egyházba, ugy, hogy aki pap akar lenni, annak alája kell irnia saját rabszolgaságát, s esküt tenni reá, a' melyet, ha csak igen tág lelkiismerettel nem birt. nem lehetett volna, a nélkül, hogy vagy éppeen hamis eskü t tegyen le , vagy önnön hi tét megsemmisitse; minélfogva én feljebb becsültem a feddlletetlen hallgatást a szónoki szent bivatalnál, a melyet szolgasággal és hamis esküvel kell megvisárolni és elkezdeni", I. köt. 149, L ,
•
Ezek a helyek, a melyek ~Iilton lángelméjével és lelki nagyságával tele vannak, megmutatják nekünk azt, hogy ő minő befolyások alatt- és indok okból írta prózai művei t , egyszersmind köny Ilyebbitik némely helyek megmagyarázását , a melyek , külön véve; igazolhatnák, hogy neki zabolátlan, mérges és haragos természetet tulajdonitsunk. Miltonnak leghiresebb prózai müve az ő " Areopagitica-ja ", vagy a korlátlan sajtószabadság érdekében irt beszéde, valóban nemes mű, a szabadságnak becses kézikönyve, és fegyvertára az ember legfensőbb rendü előjoga szellemi szabadsága halhatatlan fegyvereinek. Az ő )' Anglia l'eformatiójáról ", és az "Egyházi kormányzat alapjáTól" irt művei a legfontosabb theologiai ér tekezések, a melyeket az ő életében kiadtak Ezek voltak az ő legelső prózai szel'zeményei , a melyeket ő nagygyort:lan vetett papirra; minélfogva ezeket az irály szempontjából hiányos baknak lehet tekinteni, bármely más iratainál. Azonban ezek , minden hiányaik mellett is, gazdagok erős -és emelkedett gondolatokban, s erőtelj es és úkerült kifejezésekben. Főhibá:jok abban áll , hogy az irályuk llem egyenlő, gyalu'an egy hangból az ellenkező re átsz ökellő a behatások harcza éi:; ellentéte miatt, a melyek alatt irt. Gyakori dolog : bogy gazdag ,,
•
1\']. "'l'ONJ,
14~'
ltíngeJmÖ,ie ugyana7.on mondatban, pompás képeket és ldfejezéseket adván elli, hirtelen mély megvetésselfordnl ellenei ellenI h~ályá;nak szépségét glÍl1ynyal és oly lealacsonyító hasonlatokkal vegyitvén, a Illclyek cgy:1.talában nem illenek öszsr.e annak átalános hangjáVaL.' E:t. ol\lJól s részint gondatlansága miatt, prózai iratainak némely ha~á .Iyos helyei tiktelenitve vannak méftatlan czélzások és kifejezések egybe nelll iIIű vegyülélw ;il tal. Az »Anglia refol'matiojár61" czimü munkíjtl, végén a fű lény segítségül hivásában és imádásában tör ld. EbIJiJI kÜr.liink egy helyet, rt mely figyelemre méltó ujjmutatást ad :trrúl, llOgy Ő kora ifjuságától fogva valami nagy költői művön gon<101ko:t.ott, s it lllelylwn a gondolat és nyelvezet azonnagyszerüségének telje:;; reményével biztat, II mely [lZ "Elvesztett Paradicsomot" .idlt'tllxi. " I\.cr.cit a kegyelemnek és örökkévalóságnak ama királyi szé!,(qw:t. felelIIcivén, ll. hol kegyelemnél és menedéIméi semmi sem áll késr.elJbcll a. segítségért esdő halandók inségének enyhítésére", s kén éu IstCllt, hogy vigye tökéletességre az Angliában megkezdett l'ol g,í l'i PS vallásos megszabaditás munJuíját, igy folytatja: "Akkor, a szentek magasztaló dicséretei és halJelujái közt, tán meg- . • ImJlgatásrn. talál val alt i, It ld úJ és fens6ges mél'tél,ben magasztos hangokkal áldozik, hogy mcgénckelje 6s dicsőítse II te isteni keg)!elmedet, és C2 országban minden id őbe n tasusitott csodálatra méltó ítéletidet, a. melyek által e nagy és ltal'czius nemzet DZ igazság buzgó és állhatatos gyakorlatára megtaníttatván, s clhányvn magától régi vétkeinek rongynit, teljes lelké· hől ráadja mag(~t arra a felemelő ós boldog pályafutásra, melynélfogva a. legjúzanahb, legbölcsebb és lrgkereszténycbb nópnek találtassék ama napon, midőn Tc, örökkévaló és röv id időn várt király, . kinyitod a fellegeket, hogy 1\ világ különböző birodalmait megitéld, s a ke!l'yes és igaz l,öztársa· ságokuak nemzeti tisztességeket és jutalmakat osztogatván, véget vetsz minden földi zsarnol{s,ígllak Idhirdetvéll az égben és földön II te egyetemes és szelid uruhnndnt ; a hol azok, II ldk tetteik, tanácsaik és imáik által komolyan muukálttík a vallás és hazájok közjnvM, \;:étségkivül meg fogják nyerni a boldogok alsóbb osztálya felett, az ő diosőséges czimeik mellé még a birodalma){, urasúgok és trónolt ldrályi adomá.nyát, s boldogitó látomlÍsaikoll túl II végetlen öri\kkévalóság körébe jutvón, örölu'e elválaszthatatlanul ltezet fognuk az örömmel és boldogsággal". r. köt. 69 ' 70 l. Ninc~ időnk arra, hogy Milton politikai él'tekezéséröl szóljunk. Bezilt'juk telutt !tr. li pr6zai irataira tett megjegyzésünket avaI, hogy mi ezeket milluazoJmak i~tl.nljuk, it kik a nagy szépségekben I ' a . . nagy hibl'tk mellett is, gy ünyörködni tudnak, s it kik az angol
10 •
•
."
. '~,: .
.
"" : ." ',; .~:
,
, ,
,
,
-
,
,
, , ,
,
,iC. . 7'.
,
,
"," ','
-
nyelvnek ~rjedélm.éV:el, -ereJl3vel és gazdagságával meg akarnak ismerktldni; méginkább! ajánljuk- azoknak, a kik keblökben az érzelemnek -fenségét és a szabadság kiolthatatlan szeretetét táplálni óhajtj~.Ez irntok()nrajta van ama pecsét, mely által a langeIme a maga termékeit a tudósság és izlés munkáitól megkülönbözteti. A g.ep.i\l&nak 'vagy lángelmének nagy és elhatározó bizonyitéka, hQgy,őmások lelkeiben erőt támaszt. Nem csak ismere. tet nyujt, hanem erélyt is ébreszt. Vannak szerzők, s ezek közt Milton & legelső helyen áll, a kikhez midőn közeledünk, ér ezzük, hogy szellemileg erősödünk. Ezektől "erény árad szét". Nem azért látunk tiszt..'Íbban, mert a tárgyak új világitásban tiinnek fel; hanem azért, mert látásunk erősödött. Néha a genilIs által kimondott egyetlen szó mélyen béhat a szh'be. Egy jel , egy gondolat, a kifejezésnek bizonyos kimagyarázhatlan finomsága többre t.anit minket annál, a mit kevésbbé tehetséges emberek munkáibóL JIlerltünk. Nem azokat a könyveket kellene nekünk főkép pen tanulmányoznunk, a melyek az ismeretek legnagyobb gazdagságát foglalják magukban, hanem azokat, a melyek bennünk a szer, ző értelmi ereje iránt rokonszenvet ébresztenek, s a melyek által egy nagy lélek mintegy sokszorozza magát az olvasókban. nIiltonnak prózai muukáit, ha nem hasonló mértékben is, ugyanazon felemelő erő hatja át, a mi költői műveit, s gazdagon megjutalmaz' zák azokat, a kik fogékonyak az ő befolyása iránt. - -, Félben hagyjuk már Milton iratait azért , hogy néhány észrevételt tehessünk az ő e r k ö l cs i tulajdonaira. E r l;: ö l c s i jelleme színtoly erősen kitűnik, mint é r t e l m i természete, s egy szóval lélekfónségnek nevezhető. Ez öszhangban állott az ő költészetével. Ö szenvedélyesen szerette a nagyobb szabásu, fensőbb tekintélyii és méltóságu erényeket, s ifjukori lelke az ember tökéletesitése feletti elmélkedésekkel táplálkozott. Az erényre való törekvésének ez eleyen képét látjuk egy levélben, melyet harmincz éves kora el ő tt egy olasz barátjához irt, s melyet Hayley leforditott.: --
-
"Egyéb dolgokra nézve mit rendelhetett Isten számomra, azt én nem tudom j azt azonban tudom, hogy ha ő valaki npk keblébe erős szeretetet oltott az erkölcsi szépség iránt, azt az enyémbe belé oltotta. Ceres nem kereste, a mesében, nagyobb buzgalommal leányát, mint én éjjel és nappal a tökéletesség eszméjét. Inuen a hol csa,k oiy embert találok, a ld a köznapiság lIllmis tiszteletét megveti, s elég bátor érzelmeivel, szavaival és ma· gaviseletével arra törekedni; a mit nekünk II Irgfőbb bölcseség minden idő·
•
. •
M'IItrON
lJ47
ben legjelesebbnek tanított, én bizonyos szükségszerü ragaszkodásnálfó:gva egyesülök vele; s ha a természet vagy sorsom akkora befolyással lesznek " is reám, hogy minden törekvésem és munkálkodásaim daczára sem tudok ' , ar. érdem és tisztesség eme magaslatára felemelkedni, mindazáltal az ég és, a föld minden hatalma sem fog engemet megakadályozni abban, hogy tisztelettel és szeretettel ne tekintsek azokra, a kik e dicsőséges czélhoz.· eljn~ ' tottak, vagy eljutások sikerültnek látszott". '
•
• •
, •
"Comusát" huszonhat éves korában irta, s' midőn e jeles mun. leát olvassnk, nem anynyira azon bámulunk, miként szállott le reá oly ifju korában a költészet egész lelke, mint . inkábbb azon, mily nagyoll áthatotta, megragadta és felemelte ifjui lelkét az ' isteni erénynek komoly szépsége, "sugárzó világa", legyőzhetetlen ereje és égi békéje. Ö az erköl esi tisztaságot és fönséget nem csak saját magáért tisztelte, hanem ugy is, mint a mely az értelm e t , s k ü l ö n ö s e II a k ö l t é s z e t f ö n s é g e s e b b t ö r e k v és e i t m e g i h l e t i. . "Én meggyőződtem ", igy szól szokott nemes ' irályában, "Én meggyőződtem, hogy annak, a ki nem akarja magát azon re· ménytől megfosztani, hogy később helyesen irjon a dicséretre méltó dol. gokban, fi a g á II a k val ó d i k ö l t e m é n y n ek k c II l e n n i e ; azaz, a legjobb és legtiszteletreméltóbb dolgok öszszetételének és mintaképének, nem merészkedvén hős szivü férfiak és hires városok dicsőségét megéne- kelni, ha csak magában nem tapasztalta és gyakorolta mindazt, a mi ma· gasztalásra méltó". I. köt. 23'7, 283 l. '
Munkáiból látjuk, miként ő sokoldalu olvasottságát arra használta, hogy önmagában ezt az erény iránti tiszteletet kiképezze., Az ó kor története, PlátÓl fenséges szemlélődései, s .a lovagkor hő si önodaadása, mind egyesitették befolyásukat a próféták és apostolokéval, hogy őt kész hódolattal örökre hozzá bilincseljék ahoz, a mi az ember jellemében nagyszerU, nemes, és szeretett:eméltó. E tekintetben egy nevezetes helyet idézünk az ő ifju koráról értel" , sitő elbeszélés éből : "Átadtam magamat aztán ama fellengző regéknek és románczoknak, a melyek ünnepélyes dalokban a lovagrend tetteit sorolják elé, mely a nii győzelmes királyainktól alapitva, azóta az egész kereszténységben elhire-. sedett. Én minden lovag eskiljéből azt olvastam, hogy ő legjobb vérének, vagy szükség esetében életének feláldozásával is védelmezni fogja a szdzel, vagy hölgyek becsületét és tisztaságát; a honnan azt is megtanultam .. mily nemes erénynek kell.lenni a tisztaságnak, a melynekvéd'elmére .~1Y"
'" •
•
, ,
,
•
,. . ,
, .~.).,•
.' .
.
.. . .
-
•
•
.
.'
.": "
..
,
.
.-'
,
,
soJt der~l(, 'élet~ 'fel'flldozltsn. árÚin is, es!cüveI szentelte magát. ... Ugy, bogy ezek',o. köíiyvék is, II melyek sol, mns emberre nézve II !\önnyelmllség ésiÍesle:t.i. Met rlJg6i gyanánt szolgáUak, ' én nem tudom elgondolni, bogy miként, .hacsak nem isteni kegyelemből, ' . II mint ön hnllottn, reúm nézve az erény szeretetére és állandó követésére mcganynyi ingerlö eszhö. 7.ö1mekbizonyultak be",· ".1. kőt. 238, 23D l.
Miltonnak minden szokása finom és önmegtagadó j elkmről tanuslwdott. Midőn elvtelen rágalmazói őt kicsapongó s7.ol\:ísoldml viídolták, .őmaga eld{ént ad számot reggeli óníil'ól: .. "Azok II szokott reggeli mulatóhelyek ott vannak, n hollenniöl, liClI, otthon j nem aluva, vagy valamely ron de tlen lakoma túlterheltsége it eméEzt.vc töltöm én időmet, hanem felkelve és t.evékenységben télben, gyakt'an még mielőtt a harang az embereket munliára vagy imára szólitanÍL; nyárban, a hányszor csak lehet, az első éneidő madárral, vagy ncm sol<1
Hosszl:).san időztünk Milton cl\ényeinek s:dgo l'U és emelkedett voltánál, ncm azért, mert e tárgy Jllinket. énlckel, haJH'1ll nZlÍl't, hog'y megszégyenitsük és elhallgattl1,ssnk azolwt, a kik it g l~ lIitl St it vétek szószólójává teszik, s a:ü a szent tüzet, It melyct Isten bellnök táplál, alTa használják, hogy a7. cmberek szenvedélycit fdtüzeljék: s egyahivaló érzékiségllok szoJglíJjamk, . Mi Milton lelkének nagyságá.t abban hitj nk , hogy ő it ~ Z:lb a d s á g h o z hőn és rettenthetetlenül r:t g it S z k O d O t t A szabadság minden alal,jáball és ágaibnrJ kedves volt. előtte; dc kiilüllii S (~ 1I drága volt előtte a gondolat, n. Leszéd, rt lelkiismeret és istcni tisztelet szabadsága, az igazság JWl'csésénck, valllisúnak és tcrjesztésének szabadsága. A közönséges politikusok s7.ahadsú.gn, lll üly HZ emberek 'külső jogait védelmezi, s il. birtok (JS l
,
".
-.
.
••
.",' . -,. - '.-'. • • , ... •
J. , }lill /rON .
(i11119
leggonoszabb alal(ja, mely a lelket elbékózta. Ö érezte magában, 110gy az emberi lélekben benne van ll. folytonos fejlődés elve, hogy az tel'mészeténél fogva kiterjedésre törekszik és haladásl'a van te- . l'emtve, s ő nJÍnden lánczot szét kivánt törni, h6gy az növekedo buzgalommal és sikerrel futhassa meg az igazság és erény pályáját. A szellemi és tisztább szabadsághoz való eme ragaszkodás, a mely ő t a leghevesebb hurczokban sem hagyta el soha, sokat tett arra, hogy az ő lángelméjét, k épzelőtehetségét, ízlését. és értelmességét védje rt nyilvános állásnak és a pártok dühénel, senyvesztő ' és rontó befolY,tsa ellen. Ez költői szinezetet adott a politikának, s magasabb tekintetet a köztársaság érdekében tett szolgálatának. Az a tény, hogy Milton ama viharos napokon és a hivatalos. pálya kisértetei közt is romlatlanul megtartotta kitünő tehetségeit, nem l,özönséges nagyság bizonysága. A p o l i t i k a, habár bizonyos hatáskörben tevékenynyé, élessé és találékonynyá teszi is az értelmet, mindazáltal k i o l tj a, belőle az e g y e t e m e s i g a z s á g s z o mj á t , megbénitja az értelmet és lcépzelődést, megrontja a lélek őszinteségét és egyszerüségét, megrenditi azt az erény iránti bizalmat, mely az emberszeretetnek és nemes áldozatoknak alapjául szolgál, s a hideg okossá g önzésében vé g ződik. Milton oly forradalmat élt át, a mely legvégső fokozatain és kimenetelében kül ün ösen alkalmas volt arra, hogy a lelkesedést elfojtsa, a r emény úlomképeit eloszlassa s az erény erejének valódisága iránt kétséget támaszszon; és mégis, mindezek daczára, ifju korának buzgalma, erkölcsi érzelme és lelkesedése sértetlenül, sőt emelkedetten bontakozott ki a megpróbáltatásol< közül. }Iiclőtt Milton szabadság iránti szeretetének szemlélését félbehagynók, meg kell még említenünk, hogy ő "Az angol nép Védelme" czimü, műv ét aldwl' irta, miután orvosai előre hat,í.rozottan tudatták vele, hogy megeröitetése teljesen meg fogja ,fosztani szeme világától. Élettörténetének e mozzanatáról való emlékezése egy, rövid költő i ömlengésben sokkal jellemzőbb, hogysem el lehesstm hallgatni. Ez barátjához Skinner Cyriac-hoz van intézve , II Idre, a mint látszik, az újabbi id őben felfedezett "A keresztény tan felet. ' . t i értekezés" czimü unI vét bizta volt". "Több éve már Czirjék, hogy e szemek, .', Bár mindenik ép, világosnak tetszik, ' , . A fény miroltát is majd elfelejtik; , , ., ' , ," . , S a látérzék kihalt tekéinek .
•
I
•
•
•
,
..~ .
'.
• •
•
·• . ,
.. ,.
,
lllíO
•
•
,
Nap, hold és csillagok nem fénylenek. De nem panaszlok. Bál' felhők elrejtik A szép eget, de szivem meg nem ejtik, Hitem kőszirtjén meg nem retten ek • A vész dagály tól. Hát mi támogat S emel fel engem a bús éjszakában, . Kérded barátom? a jó öntudat, Hogy a szabadság legnemesb harczában Vesztém It drága fényt; e gondolat Enyhitne mindig, jobb vigasz híj {Lb an ". XXII. Sonnet Miltonnak léleknagyságát látjuk azokban a ],örüllllényelrben is, melyek közt az "Elvesztett Paraclicsomot" írta. Ö ezen művét nem kedvező anyagi helyzetben, nem tisztesség és díarlalok közepette irta, hanem mostoha sorsban, elhagyatottság, s a világ szerint, gyalázat állapotában. Az ügy, a melylyel magát azonositotta , megbulwtt. Barátai szétszórva, a szabadság lábbal tiporva, s legbuzgóbb híve, gúny tárgya a diadalmaskodó királypártiak között. Azonban a val6di nagyságnak előjoga, hogy magát a szerencsétlenségben m egdi cső iti, s nagy vállalatokat gondol ki és létesit a veszteség alatt. Milton, külhelyzetében megbukva, vaksággal sujtolva, legszebb reményeiben csalódva, j ellemz ő erélylyel adta rá magát a szellem legmagasztosabb munkájára, vigaszt keresve önmagának nagy gondolatokban, fényes alkotásokban , s ama prófétai bizalomban, hogy babár kora m eIlőzi is , mindazáltal müveibell egy jobb kor Demes szellemeivel való egyesség és közösség kapcsán munkált. Nekünk örömünk telik őt magányá,ban és utolsó éveiben szemlélni. Ö a mellette elhaladó szemlélő előtt elesettnel, és elfeledettnek látszott, s val{ságát isten itélete gyanánt vetették s7.emére. De ha Illeg volt is fosztva szeme világától, ő mégis Yihígosságban élt. Benső szeme áthatolt az egyetemes természeten, s képz el ődése arra a napnál fényesebb sugarakat deritett. Előtte nyitva állottak az ég, a pokol és a paradicsom. Meglátogatta az elmult időket, s maga körül hajdankori bölcseket és höseket, prófétákat és apostolokat, Mtol' 10yagokat ~s szellemdús dalnokol
•
.
.
MIloTON J.
•
.'
•
•
Hoszszasabban időztünk Milton jelleménél, nemcsak azétti, illett örömünkre szolgál a szent tartozást lerónunk , a melylyel a. lélek annak tartozik, a ld őt éltette és gyönyörködtette, hanem azért is, meIt félő, bogy Milton nem nyerte el még a becsülés és tisztelet méltó aratását. Az a homály, a melyet Johnson előítélete és vakbuzgósága az ő tiszta nevére boritott, bár sietve tÜnik tova, de még nem oszlott el egészen. Mi nem akarjuk Jobnsont kisebbiteni. Semmi örömet nem találunk abban, bogy ' egy nagy embert egy másik árnyainak feláldozzunk. De mind Milton, mind más jeles emberek iránt tartozunk auynyival, hogy kimondjuk, miszerint johnson eltévesztette az életirat nemes czélját, a melyabban áll, hogy az iró halhatatlanitsa az erényt, s ébreszszen élénk csodálatot azok iránt, a ldk a: muUra fényt áni.sztottak. Azonban mi nem vádoljuk Johnsont szándékos ferditéssel. Ö Miltonnak becs ét sem fel nem fogta, sem felfogni nem tudta. Kételkedünk azon, hogy a magasabb irodalom terén oly két más szellemet lehetne találni, a kiknek oly kevés közös érintkezési pontja legyen, mint az imént emlitetteknek. Johnson nagy volt a maga körében, de ez a kör, az előbbiével öszszehasonlitva "földies" volt, mig a lVIiltoné csak kevéssel volt alsóbb az angyalok énál. A Johnson dicső ségf~nek napjaiban szokott dolog volt, hőgy őt óriásnak nevezzék, s őt egy hatalmas, de mégis földi fajhoz sorozzák. . Nekünk l\fi1tont a szeráfok közé kellene soroznunk. Johnsonnak lelke főleg az ember jelenlegi állapotával , az élet valódiságaival , az - emberi cselekvés rugói val és azon szenvedélyekkel foglalkozott, a melyek most a társadalmat mozgásban tartják, s ugy látszott, hogy neki távolról sem volt sejtelme az emberi szellemnek magasabb rendü állapotáról annál, a milyen akkor mutatkozott. Másfelől Miltont az erkölcsi nagyság és égi tisztaság mély, de higgadt szeretetehevitette. Ö nem anynyira arra gondolt, hogy mi az ember, hanem arra, hogy mivé lehetne. Előtte saját lelke -az emberi lény magasabb rendü fejlödésének kijelentése volt, s hogy ezt előmozdítsa, szabad;. ságért szomjazott és munkált, mint saját természete növekedésének és tökéletesedésének feltételéért. Johnson a vallásra nézve homályban volt és babonaságra hajlott, á ko1'miínyformát illetőleg- pe, dig a korlátlan hatalomhoz ragaszlwdott; s ezek bármelyikének 1'eformálása soha .sem jutott eszébe másként, mint' hogynyugtalanit- . . . sa és ellentállásra felhívja őt. Előtte .az egyház . és. a . polgári kormányzás, a mely alatt ő élt, tökéletesnek -látszott, ~Jl. . neta.lán ~em
•
-
•
•
,
•
.
', .
,1-1
.
~
.
.
" , ~.
-•
""."'" ,"" ,?'t,.....
"
.
."
,
,
,
.'
.
-
.
, , M !!"fON:. "
•
,
)volt még ~abbana hitben, hogy az elébbit a római egyház szertar'Úsainak és tan;aipák nagyobb mérvü adalékával , az utóbbit pedig a királyi előjogok kiszélesbitésével töl,életesiteni lehetne. Innen az ő munkáit a vallás és konpányzás jelen alakjaiban való hunyászkodó ' megnyúgvás bélyegzi. Innen van az is, hogy az ő munkáiban keveset találunk olyant, a mi a lelket felvillauyozza és lángra gyulasztja, s a, mi azza,l a tudattal tölti el az olvasót, hogy a jelen nél emellredettebb .gondolatok és érzelmek állapota számára volt irva, Ellenben Miltonnak egész lelke fellázadt az örökölt hatalom, örökölt hit és a létező uralkodás iránti szolgai tisztelet szabályelvei ellen. Ő nem tudta eltürni azt a szolgaságot, a mely előtt az emberek századokon át meghajoltak. A "reformatio" volt az első szó, a mely _az ő ifju ajkairól a közönség intésére ellebbent, s az ebben vetett reménye volt hajlott korának vigasza. A Milton és Johnson között levő különbséget nemcsak a szellemnek eme nagyszerü vonásaiban lehet nyomozni, hanem nyomozni lehet egész jellemökben is. Milton miveIt és szellemi volt az ő szokásaiban, mértékletes egész az önmegtartóztatásig , s magát a szellemi munkálkodás után zenével üditette fel. Johnson inkább az érzéki gyönyörökre hajlott. Miltonnak rendkivül élénk fogékonysága volt a külső természet, a hangok, a változások, az, alakok, a természeti szépség és fönséges iránt. Johnsonnak hiányos természeti szervezeténél, hacsak ne~ mélyebb hiányosságnál fogva, kevés fogékonys,iga volt e tiszta és szelid örömek iránt, s a Strand-et *) el nem cserélte volna a Teinpe völgyével, vagy a Hesperidák kel'tjéveL Miként Iehetett Johnson igazságos Milton iriÍnt! Az itt végbevitt . öszszehasonlitá:,; arra vezetett minket, hogy Johnsouuak hiányait előadjuk. De azért nem vagyunk vakok az ő érdemei iránt. Az ő diszes magatartása, nyelvezetének pompája és hatalma, gondolkozLlsának ereje, az erény és vallás iránti tisztelete , erős logikája, gyakorlati bölcsesége, az emberi cselekvések rugóiba való belátása, s az az ül1líepélycs hangulat, a mely olykor életiratait és saját történetére vonatkozó adatait átlengi, önként bámulatra inditnak. Hogy nála a lelkesedés, a teremtő képzelet és az emelkedett érzelem hüínyzott, az nem az ő hibája. Nem hibáztatjuk azért, bogy ő nem volt Milton. Mi a ::;zellemi erőt minden nyilv,ínulttsában szeretjük, s gyönyörködünk a ,
,
*) Egy tágas utcza Londonban, a ThaOl es balpal'üáboz kÖZül, a Cltariug Cross és Temple Bar közt, a Waterloo (~S Hllngerforu hidak átellené.
ben. S. D.
,
.~
•
MIloTON ;r.
••
153
szellem különböző alalijában, Mi csak azért hibáz.tatjuk őt, hogy 'zemedélyei, előítéletei vakbuzgósága alTa a nem illő tetfre vezet,ték, hogy a legtehetségesebb és legel'ény~sebb emberek egyikéllek tisztább dic . őségére homályt boritson. Mi arra is hajlandók va gyunk, hogy tisztelettel határos gyöngédséggel bánjunk azokkal, a miket a Johnson hibáinak tartunk; mert azok egy bizonyos, meg nem határozható fokig, a beteges, ingerlékeny,' ideges, szerencsétlen véralkat. kifolyásai voltak, s inkább a test l mint a lélek saiátai valának Mi csak arra kéljük a genÍlls barátait, ne helyezzenek bizalmat Johnsonnak arról készitett rajza.iba, Az ő életirati munkái sajáttudvalevőleg erős előítéleteivel vannak beszinezve, s minden "életiratai " közt a Miltonét tartjuk legapokrifebbnek. Bezárjuk már itt a Milton értelmi és erkölcsi tulajdonaira tett átalános észrevételeinket. Mi őt, mipt lángelméjü férfiut tisz telj ük; de okkal inkább tiszteljitk őt, mint oly embert, a ki nagy lélekkel és keresztényi erényekkel hírt, it ki a lángelmét és Mltészetet í teni adományoknak tekintette, olyanoknak, a melyek nem azért adattak neki, hogy azok által az embereket mulatta a, Yagy magának hirnevet sZeI'ezzen, hanem hogy felébreszsze é létre hívja erubertársaiban azt, a mi azokban nagy és isteni l maga l'ézére bíztositsa az egyedtili igaz hirnevet , a zellemek bámulaW, a melyet irataiml táplálni és. emelni fogna. Most az ő nem rég felfedezett "Keresztény tan feletti é-rtekezé " czimii mlmkájának vizsgálá ára térünk. Mondottuk, hogy ennek legnagyobb érdeket szerzőj ének jelleme kölcsönöz . Ez a m11 ga "aját~ágo természeténél fogva nem alkalmas arra hogy az átafigyelmet fo lalkoztassu. é lekösse. Ez inkább ö"zszeszedeU ze.lltin1sbeli belyekből tm, a miket, bár III ily lélekemelők legyenek is azok a magok helyén, az emberek csekély figyelemmel é meginduJá _al olva nak, ha zokott kapcsolata.ikból hi vannak szakítva és rende fejezetek alá vannak orozva, ~1iltonIlak az il czélja, hogy nekünk a kijelentés tanait annak aját zavaival adja. Mi azokat itt egy már rég megszokott zólá"formában olva suk, és n1rakozásunkban c"alód"a érezzük magunkat; mert mi azokat nem II biblia nyelvén "zeretti.lk volna látni, .hanem úgy, a mint azok a Milton lelkében éltek, az ő aját á os értelme é érzelme által módositva, gazdag ismereteÍvel kapcsolatba hozva és felruházva haonlatokkal fel amaz új világos"ág által felderitre é amaz környezve a melyekkel e nagysze.rü em-
.'.
..
,
•
~.
•
-
;I
,
, 'MlLTON J.
-
ber 3:z,okatkötüh:aÍi.:ta. Mi e tanokat úgy reméltük látni, a mint ltzokat Milton . egész lelkét átható és mozgató szent érzelmei és mély elmélkedése pillanataiban tekintette. Mindazáltal vannak helyek, a melyekben Milton -lelke nyitva áll előttünk. Értjük munMjának azt a részét, a hol nézeteinek sajátságos volta kényszeriti őt, azon okainak- eléadására, melynélfogva azokat elfogadta, és mi ezeket nagyra becsüljük amaz értelmi függetlenségért és elevenségért, a mely azokban nyilatkozik. E műnek irálya tiszta és ke.. resetlen; jellemző vonásai nyugodt komolyság és ama mély tisztelet a szentírás iránt; a melyet bizonyos keresztény felekezetek saját egyedüli birtokuk gyanánt látszanak igénybe venni, a melyelmek különben kevés rokonságuk van Miltonnal. Bévezetése, mint az emberi természet legdrágább jogának, a szabad vizsgálódásnak, megfontolt, gyöngéd védelme, minden ember , figyelmére méltó: ,
,.
.'
,
"Ha én átal ában a világgal közlöm vizsgálódásaim eredményét; ha, Isten a tanum, az emberiség iránti barátságos és jó indulatból a legnagyobb I,észséggel mentől szélesebb körben terjesztem el azt, a mit én legjobb és legdrágább t~lajdonomnak tekintek, akkor remélem, hogy I,önyvem minden párt részéről szives fogadtatásra fog találni, s legalább scnl\Í sem fogja igaztalan megtámadásnak venni, ha szintén sok oly dolog jőne is [lZ által világosságra, a minek bizonyos, általánosan elfogadott véleményektő l ,való l(ülönbözése azonnal észrevehető. Én az igazság minden barátját 1(0molyan felkérem, ne kiáltsák ki azonnal, hogy az egyház zavarba van sodorva ama szabad vizsgálódás és vitatás által, a mely az iskoláknak meg van engedve, s a melyet valóban egy hivőnek dem volna szabad megtiltani, anynyival inkább, mert az a ·parancsolatunk van, lwgy m i n d e II e k e t m e g p r 6 b á lj u n k, s mert az igazság világának naponként való haladása tenyésztő erővel bir, nem arra t'\ézve, hogy az egyházat felzavarja , hanem hogy felvilágositsa és felépitse" . "' r. I{öt. 5, 6, L "Czél om volt az is, hogy azon véleményekből, a hova én cJjutotta m legyenek bár újak vagy régiek, kimutassam, mily fontos következmónyü a szabadság a keresztény vallásra nézve, nemcsak azért, hogy minden tant megszórnánk és Idválogatnánk, hanem azért is, hogy egyéni hitünk és meggyöződésünk szerint irnánk ós gondolkoznánk felőlök; ez oly eredméllY, amely anllál erösebb lesz, minél nagyobb e vélemények fontossága és jelentősége, vagy a szentírás tekintélyén, a melynek számtalan bizonyitélwin azol, alapulnak. E szabadság nélkül sem vallás, scm evangelium nincs; egyedül erőszak létezik; holott szégyen a keresztény vallásra néZhe, hogy
MII.TON J.
155
-
ez ált~1 kelljen fentartatnia. E szabadság nélkül valóban újra rabszolgák vagyun k, nem ugyan miként k orábban ; az isteni törvény alatt, hanem mi sokkal r oszabb, az ember tör'lé nye alatt, vagy hogy igazabban szóljunk, L köt. 7, 8. I. . egy barbar zsarnoks ág alatt ".
a
Milton ama nagy tárgyra, az Isten. természetére s lényegére nézve, f;emm i kiilönös figyelemre méltó megjegyzést nem tett, ldvéve, hogy ő a keresztényeknél átalában véve hajlandóbb arra, hogy fl fő lénynek emberi alakot és emberi indulatot tulajdonitson : "Ha Isten magának szüntelen emberi tagokat 6s emberi alakol
I. köt. 23 I.
Milton nem az első keresztény, a ki abban a gondolatban volt , hogy a íő lényt aldwr teszi érdekesebbé, midőn őt emberi alakkal ruházza fel. Mi ez eszl,öz bölcs voltán kételkedünk. Előt tün Ic I s t e n n e l val ó b e TI s Ő v i s z o n y n D k s z i l á r d i t á s á r a, a z l á t s z i k II e l yes m ó d 11 a k, hogy róla való fogalmainkat sz e II e In i t s II k; mert csak ez úton gondolhatjuk azt, bogy ő l e lkiinkben közvetl e nül j e len van. lVIihelyt emberi alakkal ruházzuk fel, egyszersmind egy helyet is ki kell neki jelölniink, s annak a helynek majdnem szükségesképpen távolinak [I\:e11 lenni, és igy ú1Í eltávolitjuk őt a l é l e ktől , a m e l yaz ő va lódi t e m p lom a. E mellett egy meghatározott alak ellenkezik Isten végtelenségével, a mi az ő legfőbb jellemvonása, s a mit semmi szin alatt nem kell elhomályositani; mert, bár különösnek . látszik ez azok előtt, a kik saját természetöket nem isméik, e felfoghatatlan tulajdon, a v é g t e l e 11 s é g, az, a mi mindenek felett I s t e II n e k a z e m b e ri l é l e k k e l val ó k ö z l e k e d é s é t, vag y h a s z a b a cl ú g y s z ó l a n om, ö s z s z e i II é s é t a lll: o t j a. Midőn Milton Istennek munkásságát tárgyalja, szilárdan ragaszkodik az emberi szabadságbóz , az eleve-elrelldelési tan eIlenében. O azt álli tj a , hogy I s t e nnek végzéseI n em ser- , ti li: a z e r k Ö l c s i s z a b a d s á g o t ; mert a mi szabad tevékenységünk éppen az a c z é I , a III Í t a t e r e III t ő e l e v e e l b atározott és elrendelt. Ö azt vitatja, bogy a szentírás némely helyei alatt, a melyek az elválasztásról szólanak, nem az örök életre, han em kiIlső előjogokra való elválaszt{Lst kell érteni; és bogy az emlitett elválasz tás más szentirásbeli helyekben , a melyek. a . u
•
,
•
'
•
, .
jövő
életre vonatkoznak , nem az egyének Ö n k é n yes k i v ál a s z t á s á t, hanem ama s z e m é l Y e k o s z t á l Y cí. II a k választását jelenti, a kik a z il d v ö s s é g k i s z a. b o t t f e l t é t el e i n e k m e g f e l e l n e k; mcí.s szavakkal, az el választi\s feltételes, nem. általános, még pedig olyan, a melyben minden ember benne foglaltathatik, ha akar.· Enynyiben Milton igazat mondott nekünk. Öhajtanók, ha azt is hozzátehetnök , hogy ő új világot _deritett az emberek szabad munkásságára. Valóban eme nagy kérdés eddigelé a legmélyebb gondolkozásuak fáradságát is meglliusitotta, s ugy látszik, hogy ~ost , it "metaphysika" fellen gző neve alatt más magasztos tárgygkkal együtt, átahinos mellőzés l'e yan kárhoztatva. Azonban nem kell azért e kérd és megoldása iránt kétségbeesni. Eljőn az idő, midőn az emberi értelem új mezőr e fog lép" ni, s magát, a teremtőt és a világegyetemet új álláspontról szemlélni; s mi hiszszük, hogy lassanként eloszlik az a sötétség, mely oly sokáig lebegett erkölcsi természetünk felett. A szabad cselekvési erőnek eme tulajdona, a mely által egy gondolkozó lény a szónak szoros és sajátképpÍ értelmében az e r k ö l c s i j ó II a k vagy e rkölcsi rosznak oka, tényezője és szerzője, nem l1e. dig csupa gép, a melyet külső befoly,isok, vagy Istennek titkos, de ellentállhatatlan munkl:í.ss,í.ga szabályoz nak, a mely őt és eSlIp,ln öt teszi az emberi cselekedetek egyedüli szerz őjévé -- n z e r k ö l c s i s z a b a d s á g, a mely az i s t e n s é g t e r e III t ő i III Ü li: ö d é s én e k l e g t i s z t II b b k é P m á s a, előttünk a bölcsészeti nyolllozás legnemesebb tárgyának tetszik. Ezen erkölcsi szabads ,l g, búrmenynyiszer kétségbe Yomn, elhom,llyositvn egy sere;:: metaphysikus által, mégis minden emberi lény közös .tll(Lltáb,m l'l ,ran ismene. Ez a fel elősség alapja és az erkölcsi meggyőződés kútfeje. Ez minden erkölcsi itélettel, érzelelllmel és lwjlamlllal öszsze van vegyülve, s igy 11 tcí.rsas életnek minden érdeket ez köl· csönöz; m,í.sfelől pedig ez a fő kapocs a lélek é:3 teremtöje közt. Az a tény, lllelFzerint philosophusok oda törekedtek, hogy az erkölcsi jelenségekről tett mao'vanlzataikból az emberi müködés sza '-' oJ badságát kízáljiik, s minden emberi cselekedetet a szükségességnek. gépies okoknak, vagy m<1.S bU ső befolY<1soknak vessenek alája , elég bizonyítéka aunaI" hogy n lélek tudománya ll10strmig még 1(l'IL;sse! ha'tott alább a felszinnél, és hogy alélek mélységei llíllCsene!, még kíkutatva. Milton a fő lényt t,lrgyazó fejezetrül természcte::;ell megy át •
,
ama tárgyak vizsgálására, a melyek a theologiának e részével' min(Iig kapcsolatban állottak; értjük Jézu;; Krisztus jellemét és a szentlél ek természetét Valósziniileg minden olvasónk tudja, hogy MiItolJ magát itt MromságeIIenesnek nyilvánitotta , s szilárdan ragaszkodott az Isten szo ros és tnlajdonképpi egységéhez. Müvében az Is" ten nit 'c fej ezete II leggondosabban kidoJgozottak egyike. "Bévezető megjegyzései" kiváló érdekkel bírn ak, a menynyiben sajiIt jogának férfiIts védelmével ama forró óhaját párosítják, hogy azon keresztényeket kibékitse, a kiktől ő nézeteire nézve ],ülönbözött. " Nem bocsátkozl1utom oly sok nehézséggel járó tárgyak viz sgálásá. ba, milyenek az I s t e n fi a és a S z e n t I é l ek, a nélkül, ho~y bóv('zetósül egy pár szót ismét előre ne bocsássak. Ha én valóban a római egyház tagja volnék, a mely a hit minden llontjára vonatkozólag, sajút hitformája iránt feltétlen engedelmességet Idván, akkor ucvel és vagy szokúsnúl fogva megnyugod tam volna annak egyszerü rendeletén és tekintélyén, még nkkor is, ha tnga ~ljn, hogyaháromság tanát úgy, a mint most el van fogadva, a szent. irás egy helyébő l sem lehet bébi zonyitani. De miután én magam at azok közé sorozom, a kik csak Isten szavát ismerik el a hit sino rm értékéllek, s • szabad lélekkel elfogadom uzt, a mi előttem soIdmI tisztábban kihúzhatónak látszik a szentirásból a közönségeseu elfogadott tannál, nem látok selDmi okot arra nézve, hogy bárki is, a ki ugyanazon protestáns, vagy reformált egyházhoz tartozil" a melynek én tagja vagyok, s ugyanazon kitszabályokat ismeri el, a melyeket ón, sértve érezhetné magát szabadságom miatt, külöllősen miután én tekintélyemet senkire scm erőszakolom , hanem csu-' • pán előadom azt, a mit én hitelre méltóbbllak vélek a közönségesen elioga, dott hitformánál. Csak arfa kérem olvasóimat, hogy előitélettől mellt lélekhI és oly szellemben vegyék fontolóra s vhsgálják meg állitásaimat, fl mely csupán az igazságot Idvánja felfedezni. Mert, a nélkül, hogy elvitatni szándékoznám a szentirás tekintélyét, a melyet sérthetetlenül szentnek tartok, én csak az emberi mn;;yarázatok czáfolására szoritkozom, és ezt jogomból, vagyis inl,álJlJ, mint embernek, kö.telességemből kifolyólag mind· anynyiszor mcgteszem, valahányszor az alkal(\m megkivánja. Valóban ba azok, a kikkel I;üzdenem l,ell, az égből egyenes bizonyítványt tudnának elő· mutatni az általok védett tnn igazsága mellett, akkor nem kevesebb, mint istentelenség volna, n~m mondom lármát ütnöm, de a leggyöngébb hangot ha1Jatnom ellene. Dc miután ők semmi egyébre nem tudnak támaszkodni , azoknál az emberi tehetségeknél , a meJyel,et a mindnyájunkkal közös szel· lemi felvilágositás támogat, nem oktalanság azt ldvánni, hogy a magok részéről ők is engedjék meg a szorgalmas kutatás és szabad vitatás előjogát
• , ,
• ,
•
m-;0i~';: "
,.(\,-'> ,
,
,
-
168
'M .,.TON
..'
J.
•
egy másik vizsgál6nak j ·a ki éppen azon esz!,özökkel s azon az úton keresi az igazságot, a melyen öl" s a kinek az emberiség boldogi tá ára czélz6 óhajtása egyenlö az övékkel ". . r. köt. l 03 l 05. lapok.
-
Milton azt tanitja, hogy a7. Isten na Istentől külön álló és nálánál alsóbb rang u lény, hogy ö a világ teremté e előtt létezett, hogy Isten legelőször öt t.eremtette, és hogy azután minden egyéb dolgot ő teremtett, mint az ő atyj:lnak e 'zköze vagy szolg.íja. Ü, Dr. Clarke-nl megegyezőleg, azt vitatja, hogy a szentlélek személy, értelmes lény ugyan, dc teremtetett és Istennél alsóbb remlii. Míltonnak eme véleménye anyllyÍval figyelemre méltóbb, mert ö elismeri, hogy Ml' a zs idók Krisztns ideje előtt holZ.Í, voltak szoha a szentlélek kifejezéshez, millllazáltal soha sem kötötték öszsze ezzel a szelllélyist-g eszméjét, és hogy mind az ó, miml az új testamentum gyakran használja ezt magának az I stenHek , vagy az ő erej ének és mi.U{ödésének kifej ezésére. Különös, hogy ez engeümények után nehézséget taJálhatott abban, hogy néhány új testamelltumi helyet képesen magyarázzon , a melyek a szentlél ekrő l , mint személyről szólanak. Ez értekezésünk korlátain belől nem tudjuk ní.zolni nIiltonnak a Jézus Krisztus istensége elleni ~rős okoskodását. Azonban pillanatra meg kell állapodnullk, hogy Istennek h.llát adjnnk azért., hogy e jeles szószólót a hoszszas ideig homályba borit.ott I st.enegység tanúnak védelmére feltctmnsztotta. Mi itt az újabb 1;:o1'l1:\k, , sőt azt is hozzátehetjük, hogy a keresztény lWl'szaknak Mromlegnagyobb és legnem esebb szellemét bozhaJjuk fel ama nagy igazság tanui gyanánt; a melynek mi: habil' szerényebb és kisebb körbcu védői kívánunk lenni. Trinital'ius ellenfeleink szüntelen hangoztatják az atyák és l'efol'matorok neveit. Mi l'I1iltont, Locket ös Newtont emlitjük meg, s helyezz ük it mi élüllkl'e, és többre nincs sz ükségünk arra nézve, hogy ai ellenpárt nagy lleveinek egösz scrgével szembeszálJjunk. Az önnutgát orthodoxiának n evező egyhiÍz csillagai "elrejtik" az értelem eme napjai előtt "kisebbedett fejeiket". Isten oly szokatlan mértékben közölte e kitünő férfiakkal a vil.tgosságot és szellemi erőt, hogy ezeknek nevei öllkéllytelenül esz ünkbe jutnak, valahányszor természetünk nagyságáról akarunk gondolkozni vagy beszélni. Th eologiai meggyőzö dés eik a szentints ldtMt?, mély és tisztelettelj es tanulmlÍ.nyozásániik gyülllölcsei voltak. Ök ' oly szellemmel fogtak e munkállOz, a mely bizonyos hivatalt'a irányzott nevelés . által nem volt korltítolva, hanelll szabadel•
MII.TÖN ·1.
159
vii nézetekhez és a legszélesebb gondolat-J{örhöz szokva. Őket semmi pártviszony nem tartotta lekötve, semmi papi nagyravágyás meg nem ingatta, és semmi papi félénkség le nem igázta. Ők a vizsgálódás eme tárgy ához szellemi erejök teljességével, az igazság előtt nyitva álló szabad lélekkel és mocsoktalan tiszta élettel fogtak; még pedig abban az időben fogtak ehez, midőn a szentháromságot nevelés által csepegtették belé a lelkekbe, s az egyház tekintélye és büntető törvények által tartották fenn És mit fedeztek fel e nagy és jó férfiak, kiknek értelmi ereje és igazság iránti szeretete őket az emberiség legnagyobb jóltevőivé tette, kérdjük, mit fedeztek fel ezek a szentirásban ? egy hármas istenséget? három végtelen lényt? az im~tdás három végtelen tárgyát ? három .oly sze. mély t, a kik közül mindeniknek megvan a maga külön hivatala, s mégis a többivel egyenlő része van az istenségben ? N~m! A szentirás a természethez és a szivnek ama titkos szózatához .csatlakozott, a melyet még a bálványimádás sem tudott míndig elfojtani, és arra tanitotta őket, bogy tisztelettel hajoljanak meg az Egy . végetlen Atya előtt, s csak neki egyedül tulajdonítsanak 'legfőbb, önmagától létező istenséget. Ez észrevételeknél főczélunk volt ldmutatni, bogyamenynyiben a nagy nevek érvek gyanánt szolgálnak, az antitrinitarismus ügye, vagyis Isten tulajdonképpi Egységének tanai mellett a legerősebb érvek állanak. Azonban az igazság iránt tartozunk azzal, hogy ldmondjuk, miszerint mi kevés bizalmat belyeztetünk az érvelés eme felszines modorába. A nagy neveknek a vallásos vitákb:; !1 való legjobb szolgálata abban áll, hogy egymást ellensulyozzák és semlegesitsék azért, hogy a meg nem félemlített és le nem lánczolt lélek önmaga iránti kellő tisztelettel, s az Isten iránt egyedül tartozó felelősség komoly érzetével gondolkozhassék és itélhessen. . Mi ~1iltont antítrinitariusnak neveztük. Azonban mi őt egyik felekezettel sem akarjuk azonosítani. Lelke sokkal függetlenebb és egyetemesebb volt annál, hogysem magát emberi hitformák és pártok korlátai közé szorithatta volna. Közbiedelem, hogy ő utóbbi éveiben minden körülötte levő felekezettől különvált ; s ha most élne, nem volnánk biZOllyosak abban, hogy vajjoll találna-e olyant, a melyhez szorosan' csatlakozzék. Ő valószinül~g első helyen állana a keresztényeknek a III a z osztályábau , a mely számosabb, mint az emberek vélik, s reméljük, szaporodik, a kik sokkal félté]{enyebbek a lélek jogaira és ookkal elégedetlenebbek a kor egymás-
•
•
•
. •
.
.
-'.-
>~
•
•• _-..: • .',.
. • "1,. .•
<
•. . •
•
-
•
sal hatció}ó )rend:szeteivé1', mInt hogy bármely párthoz is szorosan csatlakozzanak; akikben a theologiának jelen előhaladott álláspontjainltább a hiány tudatát, mint a nyeremény diadalát ébresz~ tette fel; a ·kik bár saját hitformáik iránt előszeretettel viseltetnel{, mindazáltal nem tudják elhitetni magokkal , hogy ez az utolsó vívmánya az emberi léleknek, és hogya távoli századok oly tisztelettel fogják után-mondani ennek bitformáit , mint a lmtholikusok a tridenti zsinat határozatait; a kik nem azért küzdenek a szabad vizsgálódásél't, ll1ert azok, a kik vizsgálódnak , mind ugy fognak ;gondolkozni, a hogy ők, hanem azért, mert végre talán valald megelőzi őket és magasabb rendü . igazsághoz vezető lesz. Mi c névtelen és terjedő osztály inint erős rokonszenvvel viseltetünk. Nekünk új világosságra van szükségünk, s nem búnjuk aktírhonnan jöjjön is az. Nekünk oly l'eformatol'ok kellenek, a kik méltók e név.re s örömmel üdvözölnők a keresztény vallásnak oly nyilvánulását, amely minden jelenleg létező rendszert elhomályositna. Mi most oly tárgyra térünk, a melynél Milton valószinüleg megbotránkoztatja az olvasók többségét. Miként a hajdankori phi- . losophusok, úgy ő is teljesen ellene mond ama tannak, mely szerint Isten a világegyetemet semmiből teremtette. 6 abban a nézetben van, hogy tevékenység nem létezhetik egy szenvedőleges anyag nélkül, a melyen a tevékenység végrehajtatik , és hogy ennélfogva a világ egy eleve létező anyagból alkottatott. Arra a kérdésre: mi és honnan létezik ez az ősanyag? azt feleli: ez Iste ntől van, "az istenség kifolyása ". "El, Istentől jött létre", s következő leg a teremtés semmmi új léteIt nem hozott elő, s az anyago t nem is lehet megsemmisiteni. A következő idézet mutatvány t ad e tárgy feletti szemlélődéséről :
.
•
"Világos tehát, hogy a világ egy vagy más nemü anyagból teremtetett. Mert miután cselekvés és szenvedés viSZOllyOS fogalmak, és következőleg semmi erő sem működhetik l\ülsőleg, ha csak nincs valami s zenvedő, miut p. o. az anyag, lehetetlennek látszik, hogy Isten ezt a világot ~ emmi hől teremthette volna; nem azért, mintha neki arra az erő hiányzanék, hanem azért, mert szükség, hogy létezett legyen valami korábban, II mi alkalmas volt arra, hogy az isteni munkásság hatását szenvedőleg béfogadja. A midőn tehát mind a szentirás, mind az ész azt tanítja, hogy minden dolgok nem semmibő]; hanem anyagból teremtettek, ebből szükséges], óppen j.övetkezik az, hogy az anyagnak vagy Istentől fü ggetlenül kellett miudíg léteznie, vagy egy bizonyos időben Istentől kellett származnia Hogy az •
.
lV!
nirOlor'
,
:r. •
anyag Istentől függetlenül mindig létezett volna (látva, hogy ez csupán csak egy sZClivedő elem, mely az istenségtől függ, s neki alatta áll; s . megfontolva czenkivül, hogyelvontan tekintve, valamint a számban, ugy az időben vagy örökkévalóságban sincs önnön lényében fennálló vagy benmaradó crő vagy tevékenység), .- hogy, mondom, az anyag önmagától öröktűl fogva léte zhetett volna, azt felfogni nem lehet. Ellenben, ha öröktől fogva nem létezett, al,kor nehéz megérteni, honnan származik. A nehézségnek cllnélfogva csupán egyetlen egy megoldása marad fenn, a melyre né~ve , egyébiránt kezünkben van a szentirás teJüntélye, t. i. hogy minden Qolog • I ste ntől van". I. 236, 237. l. .
E nézet J\t1iltont természetesen egy másikra vezette, t. i. hogy cl test és lélek közt levő vélt különbségnek semmi alapja nincs; mert ha az anyag az "istenség kifolyása" , akkor nyilván fogékony az értelmi müködések iránt. fu;el'zőnk e szerint állitj a, •
•
"Hogy az ember élő lény, bensőleg és sajátképpen egy és oszthatatlan; nem öszszetett vagy elválasztható; nem miként a közvélemény két különbö ző és külön álló természetből · öszszeállitott és alko. tartja tott, milyenek a lélek és test, hanem az egész ember lélek és a lélek em ber, azaz, egy test vagy állag, mely egyéni, lelkes, é rző és okosan gondolkodó". . I. l,öt. 250, 251 lapok.
•
Ebből
azt látjuk , . hogy Milton "Elvesztett Paradicsomának" egyik helyét, a melyet · mint költe~ényt bámultunk , józan philoso. phiának tartotta: --
•
•
6h Adám, a Mindenható csak Egy, Kitől jő mi11'1en s ismét viszszatér, Ha nem fajul el ősi jellemétőJ, Mert nlinden a tökélyre van teremtve: A mindens ég azonegy ösanyag, Alak s erő nagy különségivel A lét ezernyi lépcsőit mutatván; De finomabb, tis~tább és szellemibb, A mint közelb áll a Magasságoshoz, S szorosbban óhajt egyesülni Véle, Saját kitűzött helyén mindenik, Míglen a test szellemmé nemesül, Különuemü határain belül. . Igy a sötét gyökből világos·zölden Bajtnak ki a sarjak, még légiebben KönDyűk a. galyak s levelek, mig végül
•
•
•
• •
•
•
•
• •
II •
•
•
• •
• •
..
.
.. . . .. . . .
•••••
..
.
-
''O
,','.
.....
~
o' . . .
,"
'
"
,-. . .~;',r..;~
~')'
,~
~,-
..';
.
, _ , . ,.__
", ".
. " .
- ..
"
'
:,
..
_'. o
, . . . ,_'
......
;.:I. "-·~'."' ·
. It'
:'
~
",
,,'
,
.
.
.
.
,
,
,
:~":;~"'/' ,
"
'." .
•
,
~C
.. ..{. . , -' ,.- ...... .. . :,., ," ,. '.:
"...
. . J..
,.':,
"
.."
"
" .,~,~ •. "
-, ' " ",:o",: ',\~:,,:·; .. i .. '· - . ' " ' ; . , ...., .. '.-:,';.\~ ...,,:'...... -.:,'-;... ',..'.. '," ,,,_ ~ - ,."" -. , ,", . . • ,. . ..,' -- "" .,-,, ...-._ -, .-. -' ,'.. " ,_.. ', ,' , __ • ."'"" .. "0 " >"'" --' , . ,'. .. . . '" ,' .. -., '.',""' . -.'. ,", ''O.' " ..~,~. 'r ' "L' " . t .... _' "'_, :,. '-', 0" - ,,':.,,' . ," ''",' .,', .:.•' . ~:~'.t.j.-,- . . ;~·",. ".," , . '.. '. ', l"- " i; - ' ,_ " o";, .,,;;-iC: •. ·· ..-...·":,. -"': . ' _.C . '.' _,',_ ,',. ..... ' .... " ' ".,," "'Yl.!<',. " '''''"'''' ', -\ .. " .... . '- -
..
'
.
..
',_
't;' '
. ; , ' , , :, . ,' ,
'''.:
,'o",
:..
':'.
-
" ' . / . :,' , ': . ,
', .,; ..'
..
"".''' ... :." .,.j -,
".
.
.
•
.mo ... .,. 0"~"' . ~r ~t
.M
'
' .
Teljes diszében mosolygó virág Lehelli lélEik·illatát fény-árban; Virág s gyümölcs, az ember tápszere, Fokonként finomabb alakot öltVe Lesz élet lelkivé, és finomul .. Ér,ző s gondolkozó lény szellemévé , ,
,
•
Elveszt. Par. V. k. 469 - 485. sorok.
,
•
•
"
•
,
,
•
, , Az emberek a mai lwrban több kedvezéssel' vagy kevesebb
idegénkedéssel fogadják Miltonnak eme szemlélődéseit , mint az ő idejébell ; mert Locke korától ' fogva a bölcsészek vizsgálódásai oda voltak irányozva, hogy az anyagról való képzeteinket megin' gassák, és senki ,sem elég merész jelenleg erősiteni , hogy mi az anyag, vagy mi nem lehet az. A Berkeley idealismusa , llabár soha sem alapitott iskol~it, mégis érezhető befolyást gyakorolt a meta~ pbysikusok gondolkozásmódjára, s e rendszernek némely ind philosophusok elméletével való öszhangzása arra a gyanura vezethet minket, hogy az valami nagy, elrejtett igazságot foglal magában, a melynek, az egymás~ól rendesen oly nagyon különböző európai és ind értelem, némely sugarait felfogta. Valóban az anyag egy Proteus *), a mely abban a pillanatban tiínik el előlünk , midőn azt véljük, hogy ' megfogtük. Priestley oda törekedett, hogy a lelket valami anyagszerüvé tegye; de e czélból kénytelen "olt az anyagot az állagból erővé változtatni , azaz olyasmi ré , mi átalában nem anyag többé, ugy, hogy midőn azt ki akarta terjeszteni, öszszerontotta. Ez észrevételeket azért tettük, hogy megmentsük Milton emlékét az Isten iránti tiszteletlenség vádjától , a melyre néz\'e ő a legeslegutolsó férfi , a ki azt megérdemelte: mert némelyek yétkesnek tartják őt a miatt, hogy az anyagoi az istenségig, nunt annak forrásáig, nyomozta. Még most is titokteli homályba yan burkolva az anyag, a mi az emberek előtt közönségesen oly érthetőllek Játszik. Mi azt csak II lélekhez yaló viszonyából iSllleljük, lllilltaz erő k nek oly egyesülését, mely bizonyos érzéseket fel ébreszt. Kimondhatjuk, hogy annak Istenhez "aló viszonyáról senllllit sem tudunk. A mint a tudomány előltalad , üln fel fogjuk fedezni , hog.\" a te-
---*) -Az-olvasó közönség ama. •
része kedyeért, a kik tán nem tudnák, megjegyzem, hogy Proteus egy tengeristen volt Pharos szigetén, a ki j ósolni és minden alt\lrot felölteni tudott. S. D•
•
•
?t11 r,~ON
J.
163
remt ő erősebb
és bensőbb kapcsok által van munMihoz fűzve, mi ut [l, llOgy most képzeljük. !IIi tehát nem vetekediink oly tanok- knl, mint a Miltoné, ámbár csak bámulbatunk azon a komolyságón, n melylyel ő ily kétes szemlélődéseit keresztül viszi. • ;:~liJton ezután az embernek paradicsomi állapota megvizsgá. lására t ér, s mivel akkor a h á z a s s á g volt az egyedüli társadalmi éle t. ő itt amaz intézményről, a soknejüségről és az elválásról ,"illó nézeteit ndja elé. E nézetek lelkének, ha nem is helyes itéletét, de mindenesetre jellemző függetIenségét mutatják. Könyvének egy r észe sem okozott any nyi botránkoiást, mint a soknejüség tönénye sségéről szóló tana, s mégis sehol sem lehet oly kevéssé kárhoztatni, mint itt. Világos, hogy e hibája a szentirás iránti tiszteletén alapul. 6 látta, hogy az ó tesamentumban a soknejüség meg yolt engedve a l egl;:iW n őbb férfiaknak , a törvény előtt a pátriárkáknak , a kik a mint ő megjegyzi, Isten különös gondviselésének tá rgyai yoltak , toYábM más jeles egyéneknpk a következő századokban; és miután e tekintetben semmi tilalmat · nem talált az új testarnentumban, azt hitte, hogy ennek erkölcsi roszszá nyilYclnit,lsa nemcsak a szent férfiakat gyalázná meg, hanem a szentirást is bemocskolná. Tudjuk, hogy némelyek azt fogják mondani, miszerint ennek gyakorlata kárhoztatva van az új testamentumban; és megengedj ük, hogy az el van itélve Krisztusnak eme szavaiban rejl ő czélzása által: nA ki nejét paráználkodásnál egyéb okból elbocsátja, és mást veszen nöül, házasságtörést követ el ""-). De mi azt hiszszük, miszerint elvitázh'l tatbn tény, bogy jóllehet a kerE'sztény vallást előszö r Ázsiában hirdették, a mely a legrégibb időtől fogva , a soknejüség fészke yolt , mindazáltal az apostolok soha sem kárhoztatták azt, mint "étl(et, s az úttértektől soha · sem kiv:ínták, hogy nejeiket, egyen ldyül, elbocsássák. Hát mit? mondhatják némelyek. »Önök is _a soknE'jüség törvényességének szószólói?" Mi azt feleljük: Nem. ~i azt tartjuk hogy ami vallásunk szelleme e gyakorlatot határozottan ellenzi; sőt azt is hozzáteszszük , a mi előttünk nagy fontosságunak látszik , hogy ez ellenséges szellem nem keyésbbé határozot t az ért mert az új testnmelltuml-an nem lehet egyenes tilalmat találni a soknejüséget illetőleg; mert a k e r e s z t é II Y y a II á s n e m s z a b a t o s t ö r v é n y r e n ds z e r , amely betüsze1'inti pontossággal kijelöl mindent, a mit
-. •
•
• •
• •
•
•
•
,
*)
Mát. 19, 9. Eredeti szöveg. - S. 1>.
•
•
-
. .. . " .
-
,~
l
l
nélkül A lli<
,
o :t"z
hi termész
r
.,
,
,
' Z ~
-
.
ll'
l "
, tc'n, '. hog az új hozha ni fel 'Y t oly köz ~ rrekb hatot ld bili mind ' ll szHl a kény ur, l
ln H.)' lIlL:i\.
iS l,iu d>;{t
~lh\t
viszszael .,ck, il, llll'lyoktól \';llhlsunl' '. 'll' il' :lllynyira. irt zik, min bármely lll; st l, 'l nl 'lJ t n · \'CII l II 'L ll' ' .ni. lIlillda'lslt.'\l Ho k r s~ t II Wtl"t~ 11 IH J:u'@ ,OHtl :1 1. 111'11'1 k , hll " '" rab~olo'ájá t ~zalnuli It fl "'l~.:l k n,) n'lu\'k II ., l,\'n, Ut':\ lmi tr6njától zálljou le ' lHUlrm 111('g: l 'c tt:'t t ny,f,ül, lió~' di ~Ó ( '(\ , ~' • ",okat hira s n 11.1. I teJl aty:1i j011t'lllCt'(' (~ kOl'lli:t n ' ; $ l' \, :<:\ elek d t nag és neme Iv ' l' VOl ltltko i\ }3:,' c , 'lm\ lli ,\,; Il, lt(V~ fokozato b n~ö, ellent.tlllulh\UII\l lpf lyl í~ :Utol. " \ . \, \ '\5 (IJllh(li'( nem elideo'ellith t tl II jO?,iü ho1. ( lelljP" . (g'y nló c~úh c~ \' 1)10 raga zkodá áltnl minden hl ll C1.0t ~y. tl'i lj Cll (']t, Ne HI Iw:\'yh:\tjtlk r( I be e táro'yat a HélI ül hoc' 1101.1,: II h\ n'y il k , n\i~)I, 1'1 11 l, n \ 1Il ';ink ~iltonnak a oknejü~ ég f löli t v Ol: C, htín III jo' 'll k ll\: ~ :\1't:, Il a t ved s i onnan z;Í,mHl7.0tt I It o ö ' ,\' rt l (, r (, :-< ~ l, (t II ,v \' I ll ;Í, s t a z Ő k r e . z t n y .\' It t Y. It (t il t . II t { ll i t t l t, III e I mintha ' !HI volna a II i t l j ' l' 1\ lj l \ ll\ i II t t~ k 1> ( , IH itd Ita mindaz, a mi ott me volt cno ' dv bök> ' j (101 ó , v llltl udULha :1 vallá akkor tt ma 'a 'l'0j hrll l ~ l}. I( U,
gött· ezek 01
I
•
[\'('.
I
n
J
•
.•
." ,
'.
"""<"' o" cr .... ~,
'''''''li''''-' . . ~
.,.". ..1_: .~ ::"" r
. ' ,-'$" '
~J
•
·
- i.
, ....
' .,,,
"
,.'
. '.
."
",
~:
N . IftrON . ..J.
, .
..
•
•
•
, •
volna fejtve. Allynyi igaz, hogya k e l' e s z t é n y . v a llá s . ~":1~; Je o l' a m a g a c s e c s e m ő k o l' á t é l t e. Az apostolok közöltél\ allJJak nagy igazságait a zsidók és pogányok míveletlen Jelkeivel ; (le az ős egybáz 'mindazt nem értette és nem él'thette, a mi amaz elvekben rejlett, nem értette mindazt az alkalmazást, a melyre azok · képesek, azt az egész befolyást , a melyet az emberi lélekre gya• kOl'olniok kellett, azon öszszeköttetése!,et, ' a melyeket az idő által kifejtendő új igazságokkal allwtniok kellett , azon új viIágosságot i . a melynek közepette nekik helyet kellett foglalniok, s azt a hajlékOllyságot, it melylyel magukat alkalmazniok kellett az emberi természethez és a társadalom előhaladottabb álláspontjához , a melyet nekik fokozatosall kelle előidézni. Az első korban a keresztény vallást nz azt elfogadók tehetségeihez való okos és szelid alkalmazással közöltélL A z é r t e l e m II a l a d á s á val é s a z e r k ö l c s i e r ő k f e j l ő d é s é vel m e g s z a b a d u l a k e r. vall á s, é s m e g k e II s z a b a cl u l n i a, g y e r m e k k o r a h e l y i, i d ő s z e r li é s e s e t l e g e s j á r u l é k a i t ó l. Nngy eIvei tisztábban és világosabban el őtünuek, s elítélik a viszszaéléseket és hibákat, a melyek századokon át érvényben voltak. Milton nem fogta fel kellőleg ezt a nagy igazságot, mert mi ilyennek tartjuk azt, h ö g y a k e r e s zt é n y vall á s n ö v ek e cl ő v il ágo s s ág, s h ogy az t ki s ebb II a g y o b b m é r t é k b en m i n d e II k o r s z a le önmaga számára köteles kifejteni ; s ma sem értik úgy ez igazságot, mint egykor érteni fogják , s e felfogási hiánya miatt, a keresztény vallást még· most is inkább ama századok nyomán hirdetik, a melyekben semmi sem létezett a mi il'odalmunkbói, philosophiánkból és korunk haladási szelleméből; s félő, hogy éppen .ez okból nem gyakorolJa . erős és müveIt lelkekre azt a teljes és kiváló hatalmat, a mely őt megilleti, s a melyet egy!wr el kell él'llie. · · . Milton a soknejüséggel kapcsolatba hozta az elválás feletti vizsgálódc1st is , a melyre nézve az ő nézetei , mint tudjuk, sok kere sztényekétől eltér. Ö, az ismertetés alatti munkában, különösen : . pedig más él'tekezéseiben, erősen állitj a, hogy a házassági ágy meg- ' sél'tése nem egyedüli oka az elválásnak, hanem hogy "a házi békének és vonzalomnak kölcsönös komorkedvüség s czivódás~k általi folytono s hábori'tása elégséges ok" a házassági frigy felbontására. E tárgyra bővebben nem terjeszkedhetünlr ki. . Most ~Iilton miiv éuek azon részéhez jutunk, amelyben az c ember azt várt.a volna, hogy az ő hatalmas lelke korának diy.atos ,
..
•
•
.. .
..
,
•
•
•
•
• •
•
.. •
,.. .
•
•
•
..
•
.
•
.
•
..
. , .. ,
•
•
..
•
'.
.. •
··
•
•
•
'..
:
,
.
_,I" ..,. ,' _ ._... . ' .v
.
,
~"'.,.
_"O
"
..... .... .:.
'·'~'
,~?>_
-~,'
. . --
.
~
< '
_,
" .~
, '.
'
... ~,,'.
", .......~, ,' .', - .•••. ..<,
-:",', . ",'C' ,y' ,. '. ..
...
,.p.",
,, -
'
•
•
."
, 0":': ".'
,
,
, •
"
•
.
,
•
mil'ON
•
Jó
•
v~lcményein túl tekintsen, de a melyben ő majdnem minden eltérés nélldrl a vert útíit },öveti" s ritkán veszi észre az azon előforduló nehézségeket, . sőt alig látszik, hogy azok léteIéről valamit . tudott volna. ÉrtjÜk az e ID b e r i s é g e r k ö l c fl i á lIa p o t á n a k, ' s . J é z II S ' K r i s z t n s á l t a l val ó m e g v á l t á s á n a k nagy tárgyait. Az eredendő bűn tanát ő igaznak ismerte el, s a l~leknek a testtel való azonosságáiól szóló tanja kétségkivül erősitette őt e ·hitében,a minek következtében azt tanitja, hogy a lelkek nem közetlen I~tentől származnak, hanem a szülék adják át a gyermekek, nek, és hogy azoké szerint örökölt bünnel születnek, éppen ugy, miliént a test örökölt lJetegséget kap. Lealázó dolog ehez még azt • is hozzátenni, miszerint ő a bűnnek physikai ragályosság általi terjedés éről szóló tanát azzal támogatja; hogy ez felmenti IStent ama vád alól, mely szerint tőle származott volna az a romlottság, . a melylyel a mint mondják a világra jöttünk; mintha a végtelenü! tiszta és jó Isten, titlws müködés útján, a csecsemő szenvedőleges és tehetetlen lellrét erkölcsi roszszal megfertőztethetné, és aztán az által, hogy azt saját rendelte eszközeinek számitja bé, felmenthetné magát a rettentő mivelet alól. :Nlilton azonban nem hiszen a teljes megromlottságban , ' érezvén, hogy ez az embert, minden ereje elvéteIével, egyszersmind minden vétektől is felmentené ; és ő ennélfogva meghagyja az isteni kép egy r é s z é t, a mely nem elégséges arra, hogy nekünk az erényre juthatás reményét nyujt8a, de elég arra, hogy . a bűntől a mentséget elvegye. Ez a theologia "szelid kegyelme és nngy irgalmassága l" A mi Krisztus közbenjárását illeti, ő ugy vélel<edik, miszerint Kri sztus az (dtal szabadit meg minket, hogy büntetésünket magára veszi, s ez (dtal Isten igazságának eleget teszen. Valóban ö néze teit nem fej ezte ki elég szabatossággal, sŐt ugy látszik, hogy azokat k ellő vizsgálódás nélkül állapította n1C'g. Megvalljuk, hogy a csalódás érz etével látjuk, mikép Milton szelleme, az emb eri természet és megvájtés eme nagy tárgyait illetőleg, megelégedett a körülte uralkodó leal{tzó nézel ekkel. De eszünl
,
•
,
•
•
•
•
,
\•
, •,
' to .,'.•""~''' ' _' '''' , 'A'., .. ."'···. ·i "-.'" ",__,,',.', ..•': "'_ o'·." _" '~".t..<>:~.:.:. ,'o
~
,
•.•.••'
"',
,,~"Mt."v.'~':;-'
-:,~-.~, ~
.. '
, ~V
,.R-, ,
"
··.'o~;~.- ~,. ,-, ' . ' .. -c .
MIhTON ;r.
,
•
.,., .
-
.
. .', ..,
, •
.
minthogy szerinte a lélek és test egy; s ' ezután szokott erélyével ama sziikségképpi követJ;:ezmény védelmére kel, hogy a halál és ' feltámadás közt az öntudat szünetel. Mi e tant nem hiszszük, de tiszteljük azt a bátorságot, a melylyel ő mindazt megengedi és állitja, a mi nézetéiből okszerüen kihúzható. " Milton a megváltásról szóló fejezetet béfejezvén, arra tér, a mit ő "az ember ú j j á s z ü l e t é s é n e k, vagy ama változásnak nevez, mely által a bűnös kegyelmi állapotba jut;" s bál' őt e ponton nem lehet mindig megérteni, mindazáltal ritkán tér el attól, a mi akkor vert út volt. Azzal azonban tartozunk Miltonnak , hogy kimondjuk, miszerint ha olykor közeledett; is a kálvinizmushoz,' de azt soha sem fogadta el. Ö ama hitforma kiváló czikkeit, milyenek: a teljes megromlottság, elválasztás és elvetés, hogy Krisztus csupán a választottakért halt meg, az ellentállhatatlan kegyelem, a szenteknek a kegyelemben való megmaradása, ' és a puszta hit általi megigazulás, mind tagadta, sőt némelyik ellen keményen kikeIt. Bár Miltonra is befolyást gyakorolt az a kor, a melyben élt, mindazáltal a genfi iskola szivet hervasztó hite nem tudta elnyomni az ő szellem ét. Most oly tárgybóz érünk, a mely iránt Milton mély érdekkel viseltetett; értjük a k e r e s z t é n y s z a b a d s á g o t, mely általános nevezet alá·sorozni lehet az egyház fegyelmét, a papok hatalmát és az egyh g át; melynéJf.ogva a s z e II t i r á s t m e g v i z s g á J n i, s a z t ,a . m a g li ' részére megitélni szabadsága van. EZ2íel neineJég~dveÍlr
•
•
,
,
•
)
•
,
•
•
•
.
;
•
,
...
• •
,
•
,
,
,"
..
.
,
,• •
•
•
,
•
•
MlltrQll Z.
meg, a quackerismus álláspontját veszi elé, s azt állitja, horn' a kereszténynek a szentiráson kivül még' egy b e n ő b,b vezetője van, a melybe semmi embeIi tekintély belé nem szólhat: "Az evangeiium neve alatt kétféle szentirás van a mi birtOkunkban, az egyik külsö, az irott sz6, a másik pedig bel ső, 'a' szentlélek, a maly a hivők szívébe van ir va, Istennek igérete és amaz akarata szerint, hogy azt semmi szin alatt sem kell elbanyagolni.« -- n. köt 172. lap. "A. külső szentírás •.•. gyakori megrontatásnak volt kitéve, s némely esetekben meg is rontotta azon emberek nagy száma és olykor hütelensége is, a kik ezt hátrahagy ták, továbbá az eredeti kéziratok közt levő különbség és eltérés, s a későbbi már,olatok és nyomtatott kiadások által előidézett eltérések. De az igazsághoz vezérlő szellemet megrontani nem lehet, azt az embert 173. sem lehet megcsal ni, a ki valósággal ihletve van szentl élektől. cl lap. "Nehéz kitalálni , hogy a gondviselés minő czélb6\ bizta ily bizonyéppp-n ,talao és változékony felügyeletre az új t estamentumi iratokat. ha e körUImény által nem arra akart minket megtanitani, hogy a nekünk adott szellem biztosabb vezető a szentirÍlsnál, a kit ennélfogva követni kötelességünk." 174. lap. "Ebből az következik, hogy midőn a z ok tó J; • a kiket egyénileg az I sten lelke vezérel, akár az egyház) akár a keresztény hatóság nevében, a vallás dolgában, emberi véleményekbe val6 belényugvást vagy emberi tekintély iránti engedelmességet követelnek, ez voltaképpen oly járom, a mi nem az emberre, hanem magára a szentlélekre van téve.« 176 lap_
Ez más szavakkal valódi quackerismus; azon c::akl1gyan kételkedünk) hogy Milton a szentlélek alatt azt a ir ö z e t l e II 'Jdje- , lentést értette, a meJy ama hitvallásnak alaptanát képezi. E tan ellenében azt lehet felhozni) s hiszszük, miszednt ezt az ellenv~tést Miltonnak is éreznie kel1et~ hogy ez szellemi tehet égeinket me"gyengíti és zsibbasztja, a lelket tétlenségre líárhoztatja s az embereket arra vezeti, hogy az égből gy hjrtelen való vjJIámlástól várják azt az igazságot" a melyet saját tehetségeink helyes használata által kell keresnünk. i\fi ugy képzeljük, miszerint :Milton hitte, h o g y a s z e n t l é l e k é r t e l m ü n k k e l é s é r t el m ü n k á l t a l m fi k ö d i k, s a h e l y e t t, hogy a.z észt elnyomná, éppenélénkíti, erősiti és kiterjeszti, Azonban ez nem az egyetlen, hely, a melyben szabatos nézeteit átalános kifej ezésekkel va.gy a. targyak hirteleni és felületes vizsgálatával homályba borítja., , " Miltonnak az egyházra és a paps:'óra vonatkozo nezeteJt JJletőleg más bizonyitékaínk is vannak arra. nézve , hogy ő a szent•
•
,
.
.
• MJ',TOK J•
•
.
irást oly lllódon értelmezte, mi a keresztény szabadság i.lányábal'\ il legkedvez őbb . Ö azt tanitja, hogy az egyeteme , egyluíznak K r i s 7. t II SII ci l II i n c s 111 á s f e j e, és hogy ot.romba jogbitorlás az
,
,
,
A papd,l asztás, igy szól, a n é p hatáskör é be tarto;/, i k. A pap, ha lehet , szolgálja ingyen az egyházat, s éljen saját keze llluukája után. Milton ezt a meg nem fizetett, sz olgálatot nemesebbnek, s Urunk és az apostolok p éldáival megegyezőbbneknyil vánitja. E llé;/,etekkel öszhangzólag ő inkább szereti egy oly egyM z eszméjét, a mely kevés tag ból Úll: "Mindazt, a mi az istenitisz teletr e és a hivők üdvösségél'e tartozik, szóval mindazt, a mi egy egyház alkc tására szükséges, kellőleg és rendszeresen egyes egyházban, egy magá nos ház falain belől, és II hol az egybegy ültek száma nem tetemes, lehet létesíteni. Sőt midőn egy i1yegybáz papja magán-érdek sugalta kivállatának engedve . a kellő n é l nagyobb száron szaporodást enge.d meg, ez által nagy mértékben megfosztja magát azon el önyöktől, melyek a közös öszszegyülé sekb ől származnak " , II. köt. I 04. lap. .
,
,
,
•
,
Milton továbbit azzal tart, hogy a papoknak nem kell kizárólag a magok r észére tartani fenn a közoktatltst és a szertartások kiszolgáltatús,í.t; hanem minden k e r esz ténynek részt ke'll v e II II i e e s z o l g á l a t o k II a n , it kinek kellő tehetsége van: . ')Az istenitiszteleti gyüléstartás s'~okásá.t illetőleg nem a jelenleg ,
,
,
•
le.,.
-.
.
-.. , -'. '-. ,
,
•
•
,
•
,
... .,.
,,, ".
-,
. .
~
•
....
"
..
.... . . .
'.
•
•
•
.
•
'.',j' ';'"
"
•
,
,
..
••
•
•
.
. ;:'.
•
•
M'IIírON J.
.
• •
-
.)1_,,'
.
,- ,-
•
~
.tező m&d4al kén 'íaHimi, hanem az .apostoli intézménynyel , a mely nem rendelte;hógy 'egy' égyém'iiil., s éppen egy flzetéses egyénnek kezében le- ' gyen a kiválóbb helyről beszélés e,gyedüli joga, hanem hogy viszont minden . . . hivő legye~ feljógositva· arra, hogy tehetsége szerint beszélhessen, prófétálhasson, tanithasson, vagy inthessen j elanynyira, hogy még a leggyendébb at.yafinak is- légyen meg az a kiváltsága, hogy kérdéseket tehessen, s a gyűlekezet idősebb és tapasztaltabb tagjaitól tanácsot kérhessen" . II. , 203. I. "Bármelyik hivő is illetékes arra, hogy midőn az alkalom úgy köt. . . . kivánja, r e n d e s p a p k é n t működjék, feltéve, hogy II kellő adományokkal bir j ez• adományok .az ő küldetését képezik". . i 53.1. " Ha tehát bármely hivő illetékes az evangelium hirdetésére, feltéve ha kellő adományokkal fel van ruházva, akkor arra is illetékes, hogy a keresztelési szertartást . végbevigye; mert ez utóbbi teendő alsóbb rendü az előbbinél". 157. l. "A mi az uri vacsorát illeti, erre nézve az elébbi fejezetbim ki volt mutatva, miszerint ama szertartásban mindenki részt vehet, és . hogya szent jegyek kiszolgáltatásának előjoga nem lehet egyes ember, vagy rend tulajdo'. na". 158. lap. . o
•
,
,•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Mi teljesen egyetértünk a szabad szellemmel, mely e helyeket átlengi; . azonban némely egyes l1ézetektől eltérünk. Miltonnak nagy tévedése abban áll, miszerint ő azt hiszi, hogy az ősegyház minden korszakra nézve külső mintakép gyanánt létezett. De feltehetjük-e, • hogy az egyház születése all\almával, midőn szegény volt, üldöztetett, . zsidóságtól és pogányságtól volt körülvéve, irott szabályoldml és történeti ' feljegyzésekkel i1agyon szüken volt ellátva, a tanitást illetőleg főreg ihletett tanitóktól függött, s oly áttéríekből állott, a kik a zsidó és pogány tévelygések közepette növekedtek és azokba belé voltak merülve, képzelhetjük-e, hogy az egyház ily kö• rülmények közt oly alakot vehetett fel , a melyet mint szentet és . másithatatlant diadalaiban, szerencséjében, s a magasabb felvilágo. sodás és müvelődés korszakában is fenn kelljen tartania ? Tudjuk, ·hogy az első évszázadokban sem fizetéses papok, sem ·köz imahelyek nem voltak. A keresztények magán-házakban gyültek öszsze 1 s néha a legszegényebb, a legelrejtettebb helyeken, a melyekre csak szert .tehettek. Ily alkalmakkor a szolgálatot nem egy egyén gya}{orolta kizárólag, hanem osztoztak benne .az atyafiak; egy szó sincs is .az új testam~ntumban arról, hogy az uri vacsorát és a keresztséget csak a pap s.zolgáltatta volna ki. De mindezekben semmi szabályt nem találunk a mai idő számára. Valóban előttunk m erőb en • ellen}mzni látszik egy egyetemes vallás eS7.méjével , a me]y a világ •
,
•
•
•
"
'·ti
,
•
MII,orON J.
•
itt
,
végéig minden kor és , nemzet, s a társadalom minden ' fejletis~gi fokozata számára volt szánva , az , miszerint az csecsemő korában oly im:íd koz~ísi, tanitási és fegyelmi rendszabályokat állapított meg, a mely minden jövő korban sértetlenül maradjon. Előttünk egy vál• tozhatatlan al aJ{l'ó I szóló tan szolgainak , babonásnak és a keresztény vallásra nézve lealázónak Iátszilc A ni i vall á s II n k s o kk a l s z e II e III i b b é s b e Ji s ő b b , é s s o k k a l le e ves e b b e t t öl' Ő rI i Je a Je ti l s ő s é g g e I, It o g y s e m m a, g á t e z ö r ö k ö s l á n c zr a y e r j e. Az új testam entumnak e tárgyra vonatkozó elismert határozatIanstÍga eléggé bizonyitja a keresztény vallás alapitójának széles és el ő relátó böl cseségét. Mi azt hiszszük, ' hogy a szabad irányu nézetek tetj edésével ama kérdés is felmerül, vajjon vallásunkat nem lehetl1e-e szellemének és nagy czéljának , az emberi természet elv einek, s a társadalom kivánalmainak és helyzetének megfele l őbb módon tanitani , és gyakorlani annál , a hogy jelenleg történik. Azonban mi azon változások közt , a melyek e vita nyomán támadhatnak, nem teszszük fel elő re Milton ama tervének elfogadását, melynélfogva li a papokat arra itélte, hogy arczájok veritékéyel szerezzék meg kenyeröket; ső t inkább azt hiszszük, hogy a tudomtíny és ismeretek tetj edésében elégséges okok vannak, a melyek azt tamicso lj~ik az egyMznak , hogy lelkészeik részére a tanulm:lllYaik és értelmi mi vel ő désö kre kell ő módolmt és eszközöket • még dúsabb mért.ékben szolgáltassák ki a végett, . hogy a keresztény igazságoknak miveltebb és feh'ihígosultabb szellemben terjesztése inint növ ek edő kivánalmaknak megfel elhessenek. Egyúttal azt sem Htjuk valószillütlenllek, hogy Milton nézeteivel öszhangzólag, a közoktatást.,·a helyett, hogy az továbbra is a papok egyedáruja légyen, egykor ki fogjlik terjeszteni magasabb értelmiséggel és kegyességgel biró emberekre is, s ez intézkodés eredménye az lesz, hogy fi, vallásos tanitás új életet, erőt és gyakorlati bölcseséget nyer , s némely tárgyal~ gppies és cgyhangu kezelése helyét, mely ill ost gyakran és oly makacson öszszefügg akathedrai működés sel , természetesebb, szabadabb és változatosabb ékesszóhís foglalja eJ. _.Ismét, mi az alakok és lüil ső isteni tisztelet változásai közt nem . várj ul, azt, hogy a keresztények csak azért , hogy szerzőnk ·nézeteivel öszhangzólag cselekedjenek, bezálják templomaikat és magános házakban gy ülj enek öszsze; mert el őtt ünk a nagy vallásos épüle- ' , . tek és nagy gy iilekezetek fontos eszközöknek látszanak a végre, hogy II társadalom zömét öszszeszedjük és a kere .'iltény vallás iránt
•
,
•
,
,
,
, ,
, ,
,
•
, ,
,,
,
,
•
•
.
,
. ...: ,
, ,
"'~
.,.,
;.
, • '-"1'
'. . ,,, .- "," ~
,
.
, ,
,~
•
.
•- ."1f:.g
"
•
172
"
,
•
Mj!4'OB J.
érdekeltté tegyük. De talán kisebb kőrü társulatokat is lel1et' al~ kotni a vallásos fejlődés eszközlésérc, a melyekben a nyilvános isteni tisztelet formaságaiból valamit el lehet hagyni, s a keresztények inkább élvezhetik az őskori hivők családiasabb és bizalmasabb É!o"Ybegyülésének előnyeit. Valóban fontos kérdés, hOf,'Y miként lehessen a keresztény va nyilvános gyakorlását , beleértve a fegyelem, tanitás és i teni tisztelet módjait, . hatásosabbá és f,'Yűmőcső zőbbé tenni. Th a tér majdnem egészen műveletlen ; azonban ha az idők jeleit helyesen olvassuk, közele(4k a nap, midőn e kérdést meg kell oldani. F.'ennebb azt ' mondók, hogy mi' a kérdés alatti tárgyat illetőleg Miltonnak némely nézeteivel nem értünk ef.'Yet, addig 'azok 'zellemére nézve megegyezünk. Neki minden gondolatainak tisztán az volt a czélja, hogy az ugynevezett papsácl'ot megfoszsza attól a különös, mesterséges sz entségtől, a melylyel azt a babonasá!! régen felruházta, 8 mely annak egyszelii jótékony hivatalát a n11bryravágyás és kényuralom legt;tonoszb eszközévé tette. Mi azt hiszhogy ez intézmény soha sem fogja az egyházra és a világra a maga valódi és teljes hatalmát ~ryakorolni mindaddi' , mig az a gyermeki a melylyel ezt eddig tekintették , felvilá.gosúlt bec~üléssé nem válik, 8 mig az emberek, a helyett, hogy attól bizonyos titokszeIii, határozatlan befolyásokat várnának, azt oly észzern intézvénynek tekintik, melynek rendeltetése az erényt és boldogságot terjeszteni, nem magikai müvelet~k, hanem oly eszközök ál. tal, melyek az emberi természet változhatatlan törvényeivel megegyeznek. A. "Keresztény tanról való értekezés" többi ré.:.zemég néhány oly tárgygyal foglalkozik, a mikre szívesen megtennők a maf,'TInk é~ zrevételeit; de csupán fi yflyi időnk van , hogy futólag érintsük meg a vél(ill}ényeket, a elyekre néve Milton az tmberek na 0'obb részétől eltér. Ö a kh!dedek keresztelését elveti, s az eHen érvei szokott kamolyságával és erejével harczol: _ emcsak azt erősíti több keres7.tényekkel együtt, hogy a .;zombatra vonatlrozó negyedik p{ira csolat a móze:.i rend Zel' többi részével ef,rytitt el van törölve, hanem, a mit kevesen tettek, azt is 6.llitja, hogy az evan"clium alatt semmi idő kítiízve a liIyílvános isteni tísztcJet számára, __ a Mt ebő hapjállltk meganneplése esuI>án annak czéliriÍ,nyo~ságán b a keresztények közmeaegye/.é'!én alapul M:t hi~zi, bf,g}" KrisztuE .lltható alakban jő el a. víláo meg"télés': e , é.
.
.. -
.
... ,. .::
,"
'
.'
•
,
., .
,
, ,
",
•
•
.•
•
•
•
.,
,
.
,
•
'" , j ' ."".'
,:
•
• !
,
"
,. :" •
"•
) •
\.
I'IlIlIfON 'J.
113
ezer évig fog e földön uralkodni, mely időnek végével a Sátán számtalan szövetséges sereggel . támadja meg az egyházat és örök veszedelem fogja őt érni. Ez az itélet; ugy mond, Kri sztus második eljövetelével k ez dődik, s valamint az ő ezer éven át tartó uratkodását, ugy azt a bezáró jelenetet is magában foglalj a, amelyben az itélet a gonosz angyalok és az egész emberi nem felett kihirdettetik. -- Azt hiszszük, hogy most már Milton hitének minden sajátságát előadtuk. A mi munkájának nagy részét illeti, amelyben szentirásbeli bizonyító belyeket halmozott öszsze ama tanokat és parancsolatokat illetől eg, aémelyekre nézve minden keresztény megegyezik, e résznek átalános tartaImát minden további észrevétel nélkül meg lehet érteni. Most már azt lehetne kérdeni: Min ő becse vaI1 e könyvnek átalában ? Mi ez t főleg azért becsüljük, mert Miltonnak a keresztény vallás iránti mély tiszteletét bizonyitja, s a szellem jogait és szabadságát védelmezi. Kénytelenek vagyunk kim ou dani , hogy a munka kevés új világot derit azon nagy tárgyakra , a melyekkel foglalkozik. Némelyek azt fogják mondani erre, hogy ezen. nem kell megütközniink, mert a theologia terén nem kell új világosságot várni. De ha ez áll, akkor vallásunkat azzal a hiánynyal lehet vádolni, bogy egy lényeges pontban nem illik öszsze saját természetünkkel ; mert az emberi lélek legkiválóbb jellemvonásainak egyike az, hogy az ismeretek folytono s öregbitésére szomjazik, s nem hajlandó elveszteni az érdekeltséget oly tárgyak iránt, a melyeket kimeritett. Milton ebbeli tévedésének fő oka az volt, h o g Y ő a z i g a zs á g o t i g e n i s k i z á r ó Li g a m u l t b a n , a h a lot t a k k öz t Ir e r e s t e. Ö egy embert sem nevezett ugyan mesterének és az egyházi atyák tekintélyét megtagadta , s egyátalában kevéssé volt megelégedve mindazon felekezetekkel , a melyek előtte léteztek vagy körülte el voltak trrjedvc. Azonban hitte mégis az ' őskori . egyháznak tökéletes voltát, s ehezképest azt tartotta, hogya ' keresztény vallást, a helyett, hogy előrevinnők, v i s z s z a kell vinni ' eredeti tiszta ságára. Hógy az ő elmés kifejezését használjuk ,- "az emberek a keresztények által először e]fog-adott igazságnak szeretetreméltó alakját, Osiris *) szétszakgatott testének módjára, ~zer meg ezer darabra vágták és a világ négy tája felé szélnek eresz· (j
,•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
,
• •
*) A hajdankori egypt"miakuála legfőbb isten,anap j6Mkony batal-. mának s2;emélyesitése. S. D. . : . . ,':"'''. ';;' lf.:"
',' •
•
• •
•
..
-
.
,
..
•
•
-.
".
,
~
~.
.
.
.
'., :,.:.;
I <,~i~:
..
.-
!UIIrON "3'
. .
. .'
tették ll i ' S , követke;?;őleg azt hitte, miszerint az igazság banítainak
.:
•
•
•
az a · kötelessége, "hogy annak .tagjait öszszeszedjék , s mi~ den ízét és tagot összerakjanak". 6 c tan értelmében inkább egy ekkletikus theologus *) módszerét követte, valamit lllinden felckezetböl kiválasztván, s oda törekedvén, hogy "a világ négy t'tí.jál'ól" gyűjtött anyagot .egy öszhangzó rendszerré alkossa. Sokkal jobban tette volna~ ha az igazságot nem anynyira a m..tsok lelkeiben . kc,reste volna, mint inkább sajttt lelkének a szentírással , a termé- ' szettel, Istennel és önmagával való közösségében. Tény, h o g y az egyház kezdettől íogva tökélytelcll volt a tudományban és életbeu,sa mi teendőnk 11 em az , hogya mult. nál megállapodjunk, hanem az, hogy azt egy ti szUi bb ~s jobb j 'ővő eszközéül felhasználjnk. A kercsztény vallás mát keletkeztek or megkezdett romlani, s földies elemekkel való . vegyülés által elfajlllni, mihelyt a földet érinté. A mint az apostolok leveleiből olvassuk, ama romlottság magvai, melyek a p,ípai Róma észhomályositó kénynralm
•
~) EkklektikuB the ologus az, a ki minden theol. rendszerből ki ~álaBztja. magának azt, a mit jónak vél. S.
D.
•
'_"'0
l ,'. -,"":'."''''"'at~ ,'t' . ,i~' .'-, "dh,'- '''''~. ' '. ' ~ ',). o;'
,-'
.., '" .
.
. ~.
.'
.'
'~.'
.
"
MIlJrON J.
.~
"
".
"
115 "
-
kezdették, azonnal egyesült -az a zsidó vallással, a mely elég erŐs volt arra, hogy Pálnak tekintélyét némely egyházakban semlegeRitse. Hasonló módon a philosophia és hamisan ugynevezett tudomány csakhamar meg kezdette fo sztani Krisztus vallását egyszerűségétől, s a pogány szertartások túl kezdették terhelni. Az első keresztények valóban "bámulatos világosságra" jutottak akkor, ha a keresztény állapotot azzal a sötétséggel hasonlitjuk öszsze, amelyből kiszabadultak ; de korántsem akkor, ha az i s m e r e t n e k a m a t ö k é l y é vel h a s o n l i t j n k Ö s z s z e, a m e l y r e K r i s z t u s a z e m b e r i n e m e t f e l e m e l n i j ö t t. A legkorábbi atyák mint munkáikból tudjuk, nem voltak fogékonyak az igazság nagy mérvű !{özlése iránt. Irataik gyermekes felfogásokkal és gyermeki hiszékenység nyomaival vannak teli, s látásaiknak ama tisztátalanságát árúlják el, a melyet azok az emberek tapasztalnak, a kik sürű sötétségből hirtelen vihígos napra mennek. A keresztény vallás, a barbarismusnak a római birodalom hanyatlását l\övető korszakaiban, bár megfelelt a gondviselés hölcs czéljainak, mindazáltal inkább meg inkább el volt ferditve és homályositva. A reformatio valóban dicső korszak volt, azonban inkább a7.ért volt eli cső, . hogy a pápai és papi hatalmat alább szállitotta, fl a lelket némi részben felszabaditotta, mint azért, hogy az embereknek a keresztény vállásról való felfogásait közetlen javitotta volna. N émely reformátorok éppen oly ártalmas tévelyeket találtak fel és állitottak viszsza, mint a milyeneket eldobtak. A Luther c o n substantiatiója *) csak egy szótaggal különbözött a pápa t r a n s substantiátiójától, *~) ez volt minden nyeremény; és mi biztosan ki mondhatjuk, hogy a transsubstantiatio nem volt oly szörnyű tan, mint Kalvin öt pontja. Mily hasztalan fáradott tehát Milton "u szétdarabol t Osiris," és "az igazság halhatatlan vonásai és szeretetreméltó alakja" után, az egyház történetében! Ne értsenek minket félre, mintha mi a jelent a multtól el akarnók vágni. Mi nem akarjuk azt mondani, bogy lVIiltonnak mellőzni kellett volna elődeinek müködéseit. Neki igaza volt, midőn azt hitte, hogy minden korszak és az emberinem családjának minden nemzedéke egy benső kötelék által van egymással öszszekötve, és hogy minden kornak bölcsesége főleg az azt megelőzött korszakok
•
"
• "
,
"
•
"
•
"
" "
-) C o n s u b 8 t a n t i a t i o Krisztus testének a kenyérrel való egyeSülés e " az uri vacsorában. S. D. *') T l' a n s s u b s t an t i a t i o átlényegülés, vagy az urvacsorai kenyérnek és bornak: a papi megszentelés "által, Krisztus valóságos testévé és vérév é való csodálatos átváltozásII. S. D. . ,
• "
"
"
"
" "
•
. .0.,.: .,:., :
1I11Jft))f ~.
szál1nazél-a, éppen "Úgy mik 'nt neme folyó egéBZ terjedelmében, sót leoszélesebb folyásánál Í fennt.artja az érintkezést kisdedkori fornisaival, a melyek tán valamely erdő mélyéböl, vagy magánosan álló hegyek tetejéből buzognak ki. ak azt akarjuk mondani, hogy II "aHá o i~meret folyójának e g é z pályafutá. a alat növekedni és dagadni kell s új a d a l é k o k a . k II m a a á b a f o g a d n i t
• •
het ége
lelkektől
az eaymá t
követő
nemze-
d é k e k n L C~ak azt sajnáljuk, hogy Milton nem hozot létre rbbe az ö lelkének mély é teije~ kú ["'jéből, azt kivánjuk megmu atni h gy a hajdankor fajunknak c ee emókora vol II annak vivmányai a helyett, hogy azoknál megállapodnánk, oda irányulnak, bogy minket az igaz::'g é erény új magaslatára emeljenek. Nem ak'Ullllk Milton ellen panaszkodni azér hogy ő többet nem e t. kkal nagyobb ~zo)gálatot tett az ember' égnek annál, mi egy javított theologia anitója tehe. Ö az értelmi ~za badság ama szellem ét tanitotta é példázta, a mely által egyedül az igazs.'g minden na VÍvmányai megszerezhe ök, a mely által , egyedül juthat az emberi lélek ~aját fen éges ' ehet~égeinek új öntudat.ára magtt új erővel éle ztheti, s órokre pithatja. I bezárjuk Mil on feletti észrevételeinke . E tartozásunk b ezél lebegett előttünk annál, hogy egy ki ünő ember irán' bámula unknak kifejezé t adjunk. Mi azt hi.lsziik hogy e g y f e l v il á o- o s o d {) é e m el k e d e l é l ek z e b b nyih-ánulá a I ennek, min a kül enné zet· éN mi eléadtuk, a menynyire -Jünk lehe e t, amagaN ágQ Isten egyik jeleN szolgájának érdemeit bogy általa ti zte ég dicNőségRz
, •
'M '''TON ~.
••
•
szárllmzéka., \Így miként egr nemes folyó ('~ész teljedelméht'll. sőt legszélesebb foly.L!tull.1 is fenntn djn. nz érinthlést kisded.kori fOl'l'iÍsn ival, a melyek t.án valamely erdli mélyéböL vag')" ll1tlgllnosnn álló hegyek tetejéből buzognak ld. Csak .lzt nkarjnk mondani, h(\~y It yaIlIl- o ismeret foly6júnak e g ti s 7. p:ílynfutásn alatt. II th ekt'd ni és dagadni kell, s (lj n d II l é k o k il t k (' II m a g ~í Ll il. f o g :1 II II i t. e II e t s é g' e s l e l k e k t ő l fl Z e g y III ;Í s t k ö y e t ó 11 e III '/. l'd é li: e k II é l. sak nt sajnilJjuk, }Jl)gy Milton nem hozott h;trt, többet !IZ ö lelkének mély és tt'ljes kútfl~kbü l. s esnk azt kiYlÍl\ínk megmutatni; hogy n hajdan kor f,ljnnknn];: l'seesell16klll':1 Y olt . és hogy annak yjymán)'Ri, n helyet.t hogy :lZoknál llll'g:íllnpodnállk. odn irányulnak, bogy minket. ilZ iga zság és l'1'0ny új lll:lg:lslat:ir:l emeljenek. Nem akanmk l\lilton ellell pnlla,zkodni nz0rt. , h ll?~' li többet nem tett. Ö sokkal nagyobb szolg:í.Iatot tdt ..az enllwrisl'glll'k Hnllál, fl mit egy jnTitott t.beologia tanitój;). t l'll l't.. O az értelmi ~Z :lbadság ama szellernét tanit otta és péJdáztn, amely :íltnl egyedüi az igazs,lg minden nagy Yinnányai llll'gsZcl'l'zhet.ök a. llll'ly :ilta J • egyedül jut.hat az emberi lélek snját fl'Jlst>gt's tehctsl;gl'ÍJlek új öntudatára. s magilt új erőrel óle.ztheti, s lil'okn' gyarapitluüjn. Itt bezi.hjuk ~filtol\ fel etti éSZl'L'yételeinket. Ji: tnrtoz;Ísllllk lerovásá.nál magasabb ezél lebegett előttünk mlluíl. hl\~'Y l'g'}' kit.ünó ember iránti bámulatunknnk kifejt'zést ndjllllk Mi nzt hi~z sz iik. hog)' e g y f e l v i l tí g o s o fl o t t é s e III c l k e ti e t t. l 6 l e k s z II II II nyil v án ul á.s a. I s ten II e k, min t it k ü ltCl'lll és z et; é~ mi ('!t, adtul" a menynyire tőlünk lehetett, a magass,ígos Isten egyik .ieh'~ szolgájá.nak érdemeit., hogy ,Utal a tisztesst~g, dÍl's(is(;g- s zál~jOll II minden lelkek atyjára, a minden bölcseség és mn g:1sztos en'll)' kútfejére. Sőt, mi a.zt hiszszük , bogy l\filtolluak kit.Üllli ldeken~j(' nem csupán saját magáért yolt adva, hanem azért is, hogy lilás Jdliekben rokon erényt és nagyságot ébreszs7.cJl. 'l\hol ll'gycJI túliillk, bogy mi öt egyedülinek és megközelithetetlemwk tddntsiik, sót azt. hiszszük, hogy ö világos példája anuak, It mivé nzok, 11. ldk tl11'1llészetökhez hivek, lényök fejlődésével lenni fogunk; s mi Hew :l Y. II rt. mulattuk fel őt, hogy ha.tálytalan Mlllulatot ébreszsziillk , hall('lll hogy az értelem és erény magasztos és folyto110sun uövl'l,edli \' i\'mányai után vidor törekyést támaszszunk n lllugUllk és mások kebel~ben. .
,
•
•
.
