I D Ő S Z A K I K I A D VÁ N Y 2 0 0 8 .1
Életpályám felét, közel két évtizedet töltöttem hivatásos természetvédőként, bár gyermekkorom óta vonzott minden, ami a természettel kapcsolatos, ezek az évek alakították ki, vagy erősítették meg bennem azt a szakmai elhivatottságot, mely alapján megpályáztam a KNPI vezetői posztját. Általános agrármérnökként szereztem első diplomámat, és állattenyésztőként dolgoztam vidéken az első gyakorlati éveimben, már főagronómusként pályán lévő férjem mellett. Gyermekeink megszületése után (Tamás, 1973; Balázs 1975) és miatt, pályát módosítottam. 1977-ben kaptam kézhez második, agrármérnök-tanári diplomámat, mely képesítést adott ahhoz, hogy biológiakémia tantárgyakat tanítsak további 14 éven keresztül – 5 évig falun, 9 évig pedig a fővárosban. 1989-ben nyílt lehetőségem újra hasznosítani eredeti agrármérnöki végzettségemet és pályázni a hivatásos természetvédelem mezőgazdasági felügyelői beosztására a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumba. 1990-től folyamatosan a védett természeti területek mezőgazdálkodásával, később pedig már az egész országra kiterjedő agrár-környezetvédelmi programok természetvédelmi kérdéseivel foglalkoztam. Mellette hat éven keresztül koordinátora voltam a Természetvédelmi Hivatal kutatásszervezési, oktatási-nevelési, ismeretterjesztési tevékenységének is. Igazgatói kinevezésem hat évre szóló időszakában (2008-2013) az alábbi fejlesztési célok megvalósítását irányítom, amelyek egy része a nemzeti park alapítása óta folyamatos erőfeszítést kíván munkaközösségünktől, másik része uniós taggá válásunkkal kapott nagyobb hangsúlyt. A Duna-Tisza köze védett természeti területeinek és értékeinek megőrzése, fenntartása ,kezelése a térség lakosságával, társadalmi, gazdasági szereplőivel együttműködésben. Aktív, példamutató közreműködés a természetkímélő területhasználatok elterjesztésében, az egész működési területen. A nemzeti park gesztori szerepének fokozása a térségformálásban. Vendégváró/vendégmarasztaló, egészséges és lakható vidéki táj, környezet fenntartása fejlesztése. Fejlesztésorientált kapcsolatépítés a régió idegenforgalmát alakító, valamint a helyi turizmusban érdekelt szereplőkkel. A környezettudatosság terjesztése, magatartási és cselekvési készségének kialakítása a nemzeti park dolgozói és megvalósítási eszközei révén és segítségével. Az előbbi célkitűzések csak egymással és másokkal is szolidáris, önzetlen, örömmel dolgozó csapattal valósíthatóak meg, ennek kialakítására, megerősítésére vállalkoztam vezetői megbízatásom idejében.
Dr. Vajna Tamásné Madarassy Anikó KNPI igazgató
2 TÚZOK LIFE TÚZOKVÉDELMI PROGRAM A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és 9 partnerszervezete által 2004ben közösen elnyert „Conservation of Otis tarda in Hungary” című LIFENature pályázat a globálisan veszélyeztetett, hazánkban fokozottan védett túzok ’in-situ’ (helyben történő) védelmének kiterjesztését tűzte ki célul, s a túzokállomány 10 százalékos növekedését irányozta elő a projekt négyéves időszaka alatt.
Pályázat címe: A túzok védelme Magyarországon Pályázat futamideje: 2004. október 1. – 2008. szeptember 30. Pályázat összköltségvetése: 4 349 471 Euró, azaz mintegy 1,1 milliárd Ft Uniós támogatás aránya: 1 929 024 Euró (44,35%) Társfinanszírozó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
dekében repcetelepítésekre kerül sor, s kemény telek idején a projekt keretében beszerzett hómaró eszközökkel távolítjuk el a vastag hóréteget és biztosítjuk a táplálék elérhetőségét a túzokok számára. A kóborló túzok védelme A felnőtt egyedek elhullásának egyik fő oka a légvezetékekkel való ütközés. Ennek elkerülésére a Borsodi Mezőség projekt területen mintegy 11 km elektromos légvezeték szakaszt váltunk ki földkábellel. Mindezen túl 1400 db „firefly” madáreltérítő berendezést helyezünk ki a legfontosabb védendő területeken.
A projekt területeken túzokvédelmi célú élőhely kezelés zajlott ugaroltatás, repcetelepítés, lucernakaszálás, gyepkaszálás, gabonatermesztés, legeltetés révén. A téli táplálék biztosítása érdekében a nagyobb hóeséseket követően a projekt keretében beszerzett hómaró eszközökkel távolítottuk el a vastag hóréteget. A légvezetékkel való ütközések elkerülése érdekében a Borsodi Mezőségben 11 km elektromos légvezeték
A túzokállomány megfigyelésének elősegítése és az élőhelyek zavartalanságának biztosítása érdekében négy mintaterületen összesen 9 madármegfigyelő torony és 18 sorompó került kihelyezésre. A 2008. tavaszán megrendezett országos túzokszámlálás eredményei szerint sikerült elérni a projektben előirányzott 10%-os állománynövekedést. A kezdeti 1200 példány mára mintegy 1400 példányra gyarapodott. A társadalmi tudatosság növelése, va-
szakaszt földkábellel váltottunk ki. A regionális túzokvédelmi munkatársak hálózatának kiépülésével az élőhelyen történő fészekmentések száma növekedett, ami a helyben kelt, életképes állomány gyarapodását eredményezte. Az országos szinten koordinált monitoring tevékenység elemzése révén kialakíthatóak az adott célterületeken leginkább hatékony túzokkíméleti gazdálkodási rendszerek.
lamint a gazdák és vadászok informálása, és bevonása érdekében az alábbi kommunikációs anyagok készültek: szórólapok, matricák, információs táblák, projekt poszter, projekt weboldal (www.tuzok.hu), vándorkiállítás, DVD filmek, sajtómegjelenések.
A túzok védelme a mezőgazdasági területeken A faj számára a legnagyobb veszélyt az élőhelyein folytatott intenzív mezőgazdasági tevékenység jelenti. Ennek mérséklésére hozzuk létre a regionális túzokvédelmi munkatársak hálózatát. Munkatársaink legfőbb feladata a fészkek őrzése, esetleges mentése és az állomány monitorozása (nyomon követése). A kiterjedt monitoring hálózat révén vállalható az egyes részpopulációk, az élőhelyek és a madarakat veszélyeztető legfőbb ragadozó fajok folyamatos nyomon követése.
A túzok (Otis tarda) hazai állománya az elmúlt évtizedekben jelentősen megfogyatkozott, a korábbi 3000-ről 1200 példányra csökkent. A csökkenésért legfőképpen az intenzív mezőgazdasági termelés tehető felelőssé, bár az állomány összeomlásában kétségkívül nagy szerepe van a migrációs, vonulási veszteségeknek is. A túzok ökológiai igényeit nem szem előtt tartó gazdálkodási módszerek, az élőhelyek feldarabolódása és a téli táplálékhiány az állomány további csökkenéséhez vezethetnek. Szükségessé vált egy országos szinten koordinált program, mely összehangolt intézkedései révén ezeket a negatív folyamatokat megállíthatja. A projekt fő célkitűzése a hazai túzokállomány 10%-os növekedésének elérése 2008-ig, a projekt zárásáig. Az ezt követő időszakban vállaltuk továbbá a túzokállomány további növelését, melynek 2014-re el kell érni az 1200-as induló érték 150 százalékát. A projekt élőhelyvédelmi intézkedé-
seket foganatosít az ország kilenc legjelentősebb túzok élőhelyén, melyek mindegyike a Natura 2000 hálózat része, különleges madárvédelmi terület. A legfőbb veszélyeztető tényezők kiküszöbölése, hatásuk mérséklése az állomány növelésének elengedhetetlen feltétele. A túzok élőhelyének védelme A kulcsfontosságú földterületek (dürgő-, fészkelő- és telelőhelyek) megvásárlása alapvető természetvédelmi érdek. Ezeken „túzokkíméleti területeket” alakítunk ki a faj ökológiai igényeinek figyelembe vételével, ahol az élőhelykezelési tevékenységek a túzok éves életciklusához alkalmazkodnak. A kedvezőbb élőhelyi feltételeknek köszönhetően a költési sikeresség növekszik, ami az állomány és a túzok elterjedési területének növekedését eredményezi a projektterületeken és azokon túl is. Táplálkozó helyek biztosítása A téli táplálékhiány kiküszöbölése ér-
Legyen ismert a túzok védelme A LIFE-Nature projektben jelentős cél a természetvédelem társadalmi elismertségének növelése. Ennek keretében nemcsak az idelátogató érdeklődőket kívánjuk megismertetni a programmal – tájékoztató táblák, megfigyelő tornyok kihelyezésével -, hanem a helyi lakosságot, különösen az érintett gazdálkodókat és vadászokat. Ez utóbbi csoportokat be szeretnénk vonni a természetvédelmi munkába, hisz hatékony természetvédelem nem működhet a helyben élők együttműködése nélkül. A projekt területeken a regionális túzokvédelmi munkatársak révén a gazdálkodókkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Éppen ezért a regionális munkatársakra jelentős szerep hárul a projekt helyi szintű kommunikációjában, a célok és elvárások, valamint a Natura 2000 hálózat megismertetésében. A Túzok Life projekt által elért eredmények 8 mintaterületen mintegy 2000 ha földterület megvásárlására került sor, mely 113 hektárral meghaladja a tervezettet. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz felterjesztésre került a 9 projekt terület Natura 2000 fenntartási terve. Elkészült az országos ragadozó gazdálkodási stratégia. Az élőhelyfejlesztés keretében végzett visszagyepesítés, valamint lucernával való betelepítés révén tovább növekedett a túzok által előnyben részesített élőhelyek területi aránya az adott mintaterületeken.
Bankovics András projektvezető
3 A PANNON BENNSZÜLÖTT TARTÓS SZEGFŰ VÉDELME A tartós szegfű (Dianthus diutinus) hazánk endemikus, fokozottan védett flóra ritkasága. Ma mindösszesen mintegy 23 ezer tő található Magyarországon, mely egyben a teljes világállomány is, mivel ez a növény csak hazánkban fordul elő. Ennek a júniustól októberig virágzó nyúlánk szegfű fajnak termőhelyéül a Duna-Tisza közi homokpusztagyepek szolgálnak. A tartós szegfű pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként. A tartós szegfű megmentésére egy 5 évig tartó LIFE-Nature programot indítottunk, mely összköltségvetésének 75%-át az Európai Unió úgynevezett LIFE-Nature természetvédelmi forrása biztosítja. A LIFE program célja, hogy a még meglévő tartós szegfű populációkat stabilizálja, valamint élőhelyeit visszaalakítsa természetközelivé, ezáltal biztosítva a csak hazánkban előforduló növényfaj fennmaradását az utókor számára. Miért is teszünk ilyen nagy erőfeszítéseket a szegfű megmentésére? A tartós szegfű élőhelyéből adódóan igen tág tűrésű a környezeti hatásokkal szemben, ellenben ez a kis növény nagyon rosszul viseli élőhelyének beszűkülését. A fokozatos, és egyre nagyobb arányú élőhelyvesztés jelen korunkra a kipusztulás közelébe sodorta. Ennek okai a csak gazdasági szempontokat szem előtt tartó homokfásítások, az agresszívan terjedő idegenhonos növényfajok, és sokszor az ember felelőtlen viselkedése. Az 5 éves program céljait az alábbiak szerint lehetne összefoglalnia teljesség igénye nélkül: A LIFE program három projektterületre terjed ki, melyek Bócsán, Bodogláron és Csévharaszton találhatóak. Mind három területen megtalálható az Észak-Amerikából származó selyemkóró (Asclepias syriaca), mely főleg a bodoglári és bócsai területeken jelent nagy problémát agresszív terjedése és élőhely átalakító hatása révén. A program keretében minden évben vegyszeres kezelést hajtunk végre, melynek eredményeképpen a LIFE program végére a projektterületek selyemkórómentesek lesznek. Általánosan megfigyelhető, hogy a tartós szegfű populációk feldaraboltan, kisebb-nagyobb mértékben egymástól elszigetelve helyezkednek el, ennek fő oka a telepített akác- és fekete fenyő ültevények. A tájidegen fafajú erdők letermelésével, illetve fokozatos átalakításával nyárfaligetekkel szabdalt homoki gyepeket hozunk létre, mely a szegfű mellett sok más értékes homokpusztai növénynek is kínál élőhelyet. A Szegedi Tudományegyetem füvészkertjében kialakított szaporító telepen új növényeket nevelnek, melyeket azután kitelepítenek a természetes
élőhelyekre, ezzel is stabilizálva és növelve a meglévő populációkat. Nagy pontosságú GPS segítségével folyamatosan nyomon követjük a tartós szegfű állományának változását, a projektterületen folytatott kezelések hatásait. A folyamatos adatgyűjtés lehetőséget nyújt az élőhelyfejlesztés érdekében történt beavatkozások hatásainak mérésére és összehasonlítására.
A táblázatban a 2007-es és 2008-as selyemkóróval fertőzött területek GPS-es felmérésének összehasonlítása látható: Projektterület
selyemkóróval fertőzött terület 2007-ben
selyemkóróval fertőzött terület 2008-ban
selyemkóró maximum borítási érték % 2007
selyemkóró maximum borítási érték % 2008
selyemkóró átlagos borítási érték % 2007 Főleg 60-80% között
KiskunmajsaBodoglár
36 hektár
42 hektár
90%
70%
Bócsa
10 hektár
5,5 hektár
90%
60%
terület Ásotthalom Bócsa Csévharaszt belterület Csévharaszti Borókás TT Harkakötöny Kiskunmajsa-Bodoglár Nagykőrös, Strázsa-hegy Nagykőrös, Száraz-dűlő Üllő-Ócsa katonai lőtér Összesen:
A projekt eddig eltelt 2 éve alatt a következő eredményeket sikerült elérni: A bodoglári projektterületen 2008. első negyedévében 27 hektáron végeztek fekete fenyő gyérítést. Az erdészeti beavatkozás következtében a területen található fatömeg 50%-a kitermelésre került. Várhatóan az év végén újabb 17 hektáron lesz fenyőgyérítés. A gyérített területekre fehérés szürkenyarat ültetnek, így a fafaj csere fokozatosan fog megvalósulni. A bócsai területen 2008. augusztusában kezdődött 10,6 hektár telepített akácerdő tarvágása, amit a későbbi sarjadást megakadályozó vegyszeres tuskókezeléssel is kombinálnak. A bócsai és bodoglári projektterületen 2007-ben és 2008-ban is történt vegyszeres selyemkóróirtás. Egy vegetációs periódus alatt háromszor végzik el a vegyszeres kezelést. Az első alkalommal GPS-es felvételezéssel megtörténik a fertőzött területek pontos rögzítése. A 2008-as év csapadékban bővebb vegetációs periódusa nagyban rontotta a vegyszeres kezelés eredményeit. A növények ellenálló képességét ez nem vette annyira igénybe, a talajban felhalmozódott magok pedig jobban tudtak kicsírázni, mint a szárazabb időszakban. Ennek eredményeképpen Bodogláron a fertőzött terület nagysága kis mértékben ugyan növekedett, de megállapítható, hogy az első évi kezelést követően a selyemkóró borítása a felére csökkent. Az idei csapadékban gazdag év nem csak a selyemkórónak, de a tartós szegfűnek is kedvezett. A minden évben elvégzett tartós szegfű állományfelmérés segítségével megfigyelhető a tőszám változása, amiből következ-
tetni lehet a beavatkozások hatékonyságára, valamint a szegfű populáció dinamikai sajátságaira. A táblázat a tavalyi és idei össztőszám közötti eltérést mutatja. A LIFE programról bővebb információkat tudhat meg, ha meglátogatja honlapunkat: www.tartosszegfu.hu
Főleg 60-80% között 2007 101 1733 1769 1500 7184 4978 90 1046 508 18909
selyemkóró átlagos borítási érték % 2008 Főleg 10-30% között Főleg 10-25% között 2008 117 2301 1353 1135 8490 8588 68 704 556 23312
4 A KERECSENSÓLYOM VÉDELME A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN C. LIFE NATURE PÁLYÁZAT A kerecsensólyom – melyet mondáinkból „turulmadár” néven is ismerhetünk – hazánkban éri el elterjedési területének nyugati határát. Az 1980-as években állománya mindössze 20 párból állt, így félő volt, hogy kipusztul, de a nemzeti parkok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkája nyomán ez az állomány megerősödött. Jelenleg hazánkban mintegy 180-200 pár kerecsen fészkel. A kerecsensólymok a nagyobb termetű sólymok közé tartoznak. Megjelenésük nemes, erőteljes. Kiváló vadászok, legfontosabb zsákmányaik közé az ürge és a parlagi galamb tartozik. A párok többnyire egymáshoz is, és fészkükhöz is hűségesen ragaszkodnak. Párváltás általában csak akkor szokott történni, ha valamelyik egyed elpusztul. Fészkelése már márciusban megkezdődik, a tojásokon a nagyobb termetű tojó kotlik, őt a hím eteti. A fiókák kikelésekor is a hím hordja a zsákmányt, de az etetést a tojó végzi; a hím a levegőben dobja oda a tojónak a táplálékot. A fiókák májusban repülnek ki, majd megerősödve kóborlásba kezdenek. Párba 3 éves korukban állnak. Az öreg madarak egész évben a költőterület szűkebb környékén tartózkodnak. A Kárpát-medencében élő kerecsensólymok védelmét 2006. ősze óta az Európai Közösség is támogatja egy LIFE Nature pályázat keretében, amit Magyarország Szlovákiával együttműködve nyert meg. A kerecsensólyom-védelmi program főbb elemei a következők: A kerecsensólymok állományának minél pontosabb felmérése. A munka során több új kerecsensólyom-revírt sikerült megtalálnunk, jelenleg a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 18 párról van tudomásunk. A költési siker javítása műfészkek kihelyezésével fákra, illetve magasfeszültségű oszlopokra a DÉMÁSZ és a MAVIR közreműködésével. A sólymok – beleértve a kerecsent is – nem építenek fészket, hanem más madarak által épített gallyfészkeket foglalnak el. Mivel ezeket a fészkeket nem tatarozzák, előfordulhat, hogy a fészket annyira „lelakják”, hogy az tojásostul, vagy fiókástul leszakad. A műfészkekben biztonságosan költhetnek a kerecsensólymok, ezeket a fészkeket nem fenyegeti a leszakadás veszélye. Gyűrűzéssel és műholdadós nyomkövetéssel próbáljuk a fiatal és az öreg madarak mozgását is minél pontosabban megismerni. A fiatal madarak nagy területen kóborolnak, ennek során a Kárpát-medence szinte
minden szegletét felkeresik, sőt egyes példányok még ennél is távolabbra, Oroszországba, vagy Kazahsztánba is eljutnak. Télen a fiatalok egy része délebbre, a Földközi-tenger vidékére, Olaszországba, vagy Észak-Afrikába húzódik, míg mások itt, a Kárpátmedencében telelnek át. Az öreg madarak viszont télen is a költőhelyük közelében tartózkodnak. A műholdadós vizsgálatokkal értékes információkat kapunk a madarak élőhely-használatáról is. Ezeket az információkat később a gyakorlati természetvédelemben is alkalmazni lehet, célzottan kerecsensólymoknak kedvező élőhely-kezelési programok kidolgozásával. A nagy mennyiségben, fémgyűrűvel jelölt kerecsenfiókák kapcsán a kutatók a Kárpát-medencében élő populáció túlélési esélyeiről is információt kapnak. A ragadozó madarakat – beleértve a kerecseneket is – veszélyezteti az áramütés. Azokat a középfeszültségű vezetékszakaszokat, amelyek kerecsensólymok fészkének közelében vannak, vagy amelyek veszélyeztetik a kóborló madarakat a DÉMÁSZ-szal közösen átalakítjuk úgy, hogy az áramütés ne okozzon a jövőben sérülést a madaraknak. A kerecsensólymok egyik fontos zsákmányállata az ürge. A programban ürgetelepítést is végeztünk, ennek során olyan területre telepítettünk ki közel 300 ürgét, ahonnan ez a rágcsáló korábban kipusztult. Az ürgetelepítés sikeres volt, mert idén már több családot is sikerült kölykökkel együtt megfigyelni. Az ürgés területeken olyan élőhely-kezelést hajtunk végre, mely kedvez ennek a fajnak. A megerősödő ürgeállománnyal várhatóan a kerecsensólymok állománya is tovább fog stabilizálódni. A program egyik fontos eleme a társadalom minél szélesebb körű tájékoztatása. Ennek keretében az iskolákba plakátokat juttattunk el, a tanösvényekhez a kerecsensólyomvédelemről szóló tájékoztató táblákat helyeztünk ki, illetve olyan gazdafórumokat szerveztünk, ahol szó volt a kerecsensólyom, és az ürge védelméről is. A gazdálkodók részére olyan kiadvány is készült, mely útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan tudnak ők is részt venni az élővilág – beleértve a sólymok – védelmében. Az erőfeszítések kapcsán a hazai kerecsensólyom-állomány tovább stabilizálódott, illetve a kutatások révén ismereteink újabb elemekkel bővültek, melyeket fel tudunk használni a faj még hatékonyabb védelme érdekében.
Pigniczki Csaba Kerecsensólyom-védelmi koordinátor KNP
5 A KÉK VÉRCSE VÉDELME A PANNON-RÉGIÓBAN C. LIFE NATURE PROGRAM A kék vércse Magyarország egyik fokozottan védett, kis termetű, fokozottan védett sólyomfaja. Állományát az 1990-es évekig 2000-2500 párban állapították meg, de a 2000-es évek legelejére ez a populáció már több mint felére csökkent. Napjainkban évente változó számban fészkel, állományát 600-900 párra becsüljük. A kék vércsék jellemzői A kék vércsék nevüket a hímek tollazatáról kapták, mely javarészt kékes árnyalatú, csupán a gatyájuk vörhenyes színű, illetve a szárnyukban található egy ezüstös szárnypanel. A tojóknak a háta kékesszürke, a fej és a has viszont meleg narancssárgás színű. A fiatalok a tojókra hasonlítanak, de az ő begyük fehér, rajta elszórt hosszanti barna csíkok találhatóak. A kék vércse legfontosabb tápláléka rovarokból áll. A rovarok egy részét (pl. a szitakötőket) a levegőben fogja el, míg másokat (pl. sáskákat, szöcskéket) főleg a talajról zsákmányolja. Gyakran fog ásóbékát, gyíkokat és pockokat is, míg énekesmadarat csak ritkán ejt el. A kék vércse vonuló ragadozó madár, a telet Afrikában tölti. Pontos telelőterülete mindmáig nem ismert, de feltételezik, hogy az Egyenlítőtől délre eső szavannákon van. Magyarországra az első példányok áprilisban érkeznek meg, az utolsók pedig októberben mennek el tőlünk. A kék vércse telepesen költő ragadozó madár. Fészket nem épít, így más fészeképítő madárfajokra van utalva. Elsősorban a vetési varjak telepein költ, de vannak magányosan fészkelő párok is. Ezek a szarkák, illetve a dolmányos varjak fészkeit foglalják el. Általában 4 tojást raknak, ebből nem egészen egy hónap alatt kelnek ki a fiókák, kirepülésük újabb szűk egy hónap után következik be. A hazánkban élő kék vércsék védelmét 2006-tól kezdődően az Európai Közösség LIFE Nature programja is támogatja, melyet Magyarország Romániával közösen nyert el. A program főbb elemei a következők: A kék vércsék fészkelő állományát
rendszeresen, évről évre pontosan felmérjük. A munka során sikerült tisztázni a kék vércsék kiskunsági elterjedését. A Kiskunságban költő kék vércsék száma a program első két évében még csak 83-85 pár volt, de a védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően 2008ban már elérte a 130 párat. Mivel a kék vércsék egyik legfontosabb fészeképítő faja a vetési varjú, ezért a vetési varjak védelmét is megcéloztuk ebben a programban. A korábbi években a vetési varjak hazai állománya közel 300 000 pár volt, ami napjainkra ennek az állománynak a töredékére, 20 000 párra esett vissza. A vetési varjú védelme a gazdálkodókkal okozhat konfliktust, mert a varjak kárt okozhatnak a vetésekben. A károk megelőzésére, a megoldások keresése érdekében a gazdálkodókkal gazdafórumokon egyeztetett az Igazgatóságunk. A párbeszédet követő cselekvéssel sikerült több helyen jelentősen mérsékelni a varjak okozta mezőgazdasági károkat. (A vetési varjak állományát is rendszeresen felmérjük, állományuk 1300 pár körül ingadozik.) A kék vércsék fészkelését költőládák kihelyezésével is segíteni tudjuk. A programban 500 láda kihelyezésére nyílott lehetőségünk. Ezekből kisebb, 3-5 ládás, vagy akár nagyobb, 100 ládából álló telepeket is kiépítettünk a madarak számára. Ezeket a telepeket a kék vércsék szívesen elfoglalják, de más fajoknak is kedveznek, így a védett vörös vércséknek, erdei fülesbaglyoknak és a csókáknak. Azokon a helyeken, ahol nincs fészkelésre alkalmas facsoport, ott őshonos hazai fafajok telepítésével végeztünk fásítást. Ezek a fásítások idővel alkalmasak lesznek arra, hogy költőládákat helyezzünk ki rájuk, kedvezőbb esetben a vetési varjak is megtelepedhetnek bennük. Azokban az erdőkben, ahol vetési varjak fészkelnek, vagy ahol a kék vércsék számára költőládákat helyeztünk ki. A természetvédelmi őrszolgálat tagjai rendszeres ellenőrzéseket végeznek, hogy a falopást, és így a fészkelésre alkalmas fák
kivágását megakadályozzuk. A kék vércse fiókákat rendszeresen, ellátjuk fémgyűrűvel, illetve színes gyűrűvel is. A gyűrűzés lényege, hogy minden madár egy egyedi, színekből álló színes azonosítót kap a lábára, amit messziről, távcsővel is kitűnően lehet azonosítani anélkül, hogy a madarat újból be kellene fogni. A színesgyűrűs madaraink a kirepülést követően az Alföldön szétszóródva kóborolnak, de ismeret olyan madár is, melyet Soltszentimrén jelöltünk meg, és a kirepülése után pár héttel már Dél-Svédországban sikerült lefényképezni. A fiókaként gyűrűzött kék vércséink egy része visszatért arra a telepre, vagy annak a telepnek a közelébe, ahonnan származott. A kék vércsék esténként csapatosan gyülekeznek, éjszakázóhelyeiket is csapatosan keresik fel. A programban nyomon követjük, hogy a kiskunsági éjszakázóhelyeken hétről hétre hogyan változik a kék vércsék állománya. Ezt a tevékenységet az ország többi részén is egy napon, összehangoltan végzik, így a számolások alapján képet kaphatunk arról is, hogy az országban hány kék vércse éjszakázik. A kiskunsági gyülekezőhelyen 20-300 példány közti kék vércse verődik össze egy-egy éjszakára. A kék vércséket több tényező is veszélyezteti. Az áramütéses pusztulást a DÉMÁSZ Zrt-vel közösen, a veszélyes vezetékszakaszok szigetelésével oldjuk meg. A kék vércsék előszeretettel zsákmányolnak utakról is, ahol közülük viszonylag sokat a közlekedő autók ütnek el. Ennek mérséklésére a veszélyes útszakaszok mellé figyelemfelhívő táblákat helyezünk ki, melyeket ha az autósok figyelembe vesznek, várhatóan csökkenti az elütött kék vércsék számát. A programban a lakosság tájékoztatására a kék vércsék megőrzéséről szóló táblákat helyeztünk ki. Készültek olyan plakátok is, melyek a fák, facsoportok megőrzését hirdetik. A kék vércsék védelmével remélhetőleg sikerül a hazai állományt stabilizálni. Pigniczki Csaba Kékvércse-védelmi koordinátor KNP
6 RÁKOSI VIPERA LIFE-PROGRAM (LIFE04/NAT/HU/000116) Csatlakozásunkkal Magyarország is számos természeti értékkel gazdagította az Európai Uniót. Ezen értékeink közül különösen nagy jelentőségűek azok, melyek csak a Pannon biogeográfiai régióban fordulnak elő, mint például a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893). Sajnos ez a kistermetű mérgeskígyó az elmúlt évtizedek során szinte a szemünk láttára szorult vissza és tűnt el ismertebb előfordulási helyeiről. Jelenleg a magyar gerinces fauna elismerten legveszélyeztetettebb faja, teljes magyarországi állományát 500 példánynál is kevesebbre becsüljük. A faj végleges eltűnését megelőzendő dolgoztuk ki hosszútávú programunkat, mely során elsődleges célunk a faj fennmaradásának biztosítása volt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) által közösen benyújtott „A Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) hosszú távú megőrzésének megalapozása” című pályázatát támogatásra méltónak ítélte az Európai Bizottság, és a LIFE-Nature alapból biztosította a négyéves program (2004. január 1. – 2007. december 31.) teljes költségvetésének 50%-át. A védelmi intézkedések négy jelentős tevékenységi körbe csoportosíthatóak: élőhelyrekonstrukció, tenyésztési program, a viperák által lakott gyepek leírása, valamint a lakosság informálása, szemléletformálása a faj helyzetéről, illetve a védelem fontosságáról. A gyeprekonstrukcióra a Peszéradacsi területen található két ismert viperaélőhelyet elválasztó erdősáv helyén kerül sor. Ezeket a tájidegen, főleg akác és fekete fenyő alkotta faültetvényeket az 1950-es évektől egészen a ’80-as évek elejéig telepítették a térségben található magaslatokra. Így nemcsak egyszerűen zsugorodott a viperák élőhelye, hanem megfosztották a fajt a magasabb vízállásnál is biztonságos telelőhelyeitől. A gyeprekonstrukciót a KNPI szakemberei vég-
zik, a LIFE-program által kidolgzott Kezelési Tervet követve, bizonyos munkafeladatokra önkénteseket is bevonva. A munka során mintegy 26 hektáron eltávolítottuk a faültetvényt, és reményeink szerint a viperák idővel használni kezdik a kialakuló száraz gyepeket, megteremtve a lehetőségét a két állomány egyesülésének. A Rákosivipera-védelmi Központ kialakításának igénye már évekkel korábban felmerült, hiszen a természetes populációk folyamatos fogyása előrevetítette a faj végleges eltűnésének rémképét. A 2004-ben felépült létesítmény elsődleges célja a veszélyeztetett élőhelyekről bekerült állatok tartása és szaporítása. A tenyésztés 10, különböző élőhelyekről befogott egyeddel indult, melyek immár ötödik éve sikeresen szaporodnak, így jelenleg a Központban 389 rákosi viperát nevelünk. A Védelmi Központ szakmai és technikai üzemeltetéséért az MME felel, szorosan együttműködve a KNPIval, míg az ott folyó szakmai munkát a Természetvédelmi Hivatal által életre hívott, a téma szakértőiből álló Rákosi Vipera Szakmai Tanács felügyeli. A Fővárosi Állat- és Növénykert látja el az állatorvosi felügyeletet, és további segítséget nyújt a viperák táplálékául szolgáló nagy mennyiségű egyenesszárnyú tenyésztésével. A Központ léte nem jelenti a területszintű védelem feladását, így a program fontos része a meglévő állományok monitoringja, valamint élőhelyeik állapotának felmérése. A KNPI illetve a DINPI működési területén található élőhelyeken a viperák és egyéb hüllőfajok vizsgálatán kívül botanikai vizsgálatokra, a viperák fő táplálékbázisát jelentő egyenesszárnyúak felmérésére és a potenciális búvóhelyek kialakítása miatt fontos, illetve szintén táplálékként szóba jöhető kisemlősfajok vizsgálatára kerül sor. A monitoring célja, hogy a mai ismert élőhelyeket minél több objektív paraméterrel tudjuk jellemezni. A jelenlegi és korábbi élőhelyek ös�szehasonlítása, valamint kiegészítő tájtörténeti adatgyűjtés feltárhatja a
viperák visszaszorulásának egyéb, ma még nem ismert okait, valamint segíthet a területek későbbi, úgynevezett „viperabarát” kezelésére vonatkozó ajánlások megfogalmazásában. Egy hüllőfaj, különösen egy mérges kígyó aktív védelme mindig megosztja a közvéleményt. Fontos célunk volt, hogy javítsuk a faj és védelmi programunk általános megítélését, valamint tájékoztassuk a lakosság minél szélesebb rétegeit. A program szórólapokon, információs táblákon, rendszeres sajtóközleményekben, internetes honlapon (www.rakosivipera. hu), nemzetközi és hazai szakmai találkozókon és lakossági fórumokon informálta a téma iránt érdeklődőket. A kiadványok sorát a LIFE-programot bemutató brosúra nyitotta, majd elkészült a faj bemutatását célzó füzetecske. Ezen kívül a program eredményeit, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Ig. gondozásában megjelenő, Cincér újság hasábjain, Rosalia tanulmánykötetben és az úgynevezett Layman’s Report-ban mutattuk be. A térségben működő hivatalos és polgári természetőrök számára több alkalommal továbbképzéseket tartottunk, melyeken a program résztvevői és egyéb szakemberek ismertették a program fontosabb elemeit, illetve a fajjal kapcsolatos egyéb tudnivalókat. Az önkénteseink számára külön tájékoztató füzetet, valamint a rákosi vipera és az élőhelyei közelében előforduló siklófajok közötti különbséget bemutató terepi határozót készítettünk. Fontos megemlíteni, hogy számos esetben láttunk vendégül kisebb-nagyobb csoportokat (előzetes egyeztetés alapján) a Rákosivipera-védelmi Központban, így a faj tenyésztésén kívül jelentős szerepet kapott az aktív szemléletformálásban. A későbbiekben célunk a két funkció szétválasztása, egy úgynevezett Látogatóközpont kiépítésével. Halpern Bálint
7 ÚJJÁÉLEDŐ TISZA ÁRTÉR
1998 óta soha korábban nem tapasztalt hevességű árvizekkel vonja magára figyelmünket a Tisza, ami túl szűkösnek érzi azokat a kereteket, amelyek közé az ember beszorította. A fenyegető árvizek ellen csak úgy tudunk védekezni, ha – legalább helyenként – visszaadjuk a Tiszának egykori árterét, ahol a nagy vizek szétterülhetnek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Tisza-menti területeinek helyreállításához közel 680 millió Ft támogatással a Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program (KIOP) nyújtott segítő kezet. A védett és védelemre tervezett területeken olyan beavatkozások történtek, melyek az egykor jellemző, de mára nagyon megfogyatkozott ártéri élőhelyek kialakulását segítik, és megteremtik az ezek fenntartásához szükséges feltételeket. A megvalósítás két KIOP projekt keretében vált lehetővé. A „Natura 2000 élőhelyek rekonstrukciója az AlpárBokrosi öblözetben és a Körtvélyesi holtágon” című projekt megvalósítását meg kellett előzze a „Natura 2000 földterületek vásárlása a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén” elnevezésű akciónak. A helyreállítási munkák végrehajtása és eredményeinek hosszú távú biztosítása ugyanis a fennálló szétaprózódott birtokviszonyok és különböző érdekeltségek mellett lehetetlen lett volna, ezért elengedhetetlen volt az új helyzetben rendszeresen vízjárta területek állami tulajdonba vétele. A földvásárlási projekt keretében 2005-2008 között összesen 1603 hektár került a Magyar Állam tulajdonába és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe, 410.524.460 Ft értékben közel 1000 tulajdonostól. Az élőhely-rekonstrukciós program célja az öblözet mélyfekvésű szántó-
területeinek művelési ág váltásával a tájra jellemző természetszerű ártéri nedves mocsárrétek, kaszálórétek, mocsarak és ártéri erdők létrehozása volt, és az ezek fenntartásához szükséges feltételek megteremtése. 2006. tavaszán vették kezdetüket a természetszerű élőhelyek helyreállítására és kialakítására irányuló munkálatok. Ennek során az alábbi tevékenységek valósultak meg: Az Alpár-Bokrosi öblözetben: 171 hektár parlag gyepesítése ártéri fűfajok alkotta magkeverékkel, 114 magyar szürke szarvasmarha vásárlása a gyepterületek legeltetéssel történő természetvédelmi kezelésére, a rendkívül agresszívan terjedő, Észak-Amerikából betelepített gyalogakác visszaszorítása céljából egy mezőgazdasági traktor és erdészeti szárzúzók beszerzése, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) című kormányzati árvízvédelmi programhoz kapcsolódóan kisebb vízügyi beruházások elvégztése az ártéri vizes élőhelyek fennmaradásához szükséges (ökológiai) vízmennyiség biztosítására. A Mártélyi Tájvédelmi Körzetben az erősen eliszaposodott Körtvélyesi holtág mederkotrása, melynek célja a holtág feltöltődésének lassítása, egy elhanyagolt állapotú, gyomoselcserjésedett fás legelő 35 hektárjának helyreállítása, 2 hektár ártéri gyümölcsös telepítése régi magyar gyümölcsfajták felhasználásával. Mindkét célterületen erdőtelepítésre is sor került, összesen 85 hektáron őshonos fűz, nyár, kőris fajok ültésével. Az élőhely-rekonstrukció jelentős mértékben növeli a célterületek természeti értékeit, továbbá az AlpárBokrosi öblözetben megszünteti a folyamatosan fennálló konfliktusokat a gazdálkodás és a természetvédelem között a vízvisszatartás kérdésében. Járulékos környezetvédelmi eredménye, hogy jelentősen csökkenti a szántóföldi területekről az élő Tiszába jutó mezőgazdasági eredetű szennyezések mennyiségét. A projekt 2008. március 31-én lezá-
rult, de az öblözet természetvédelmi célú helyreállítása ezzel korántsem tekinthető befejezettnek. Beavatkozásaink nem túl látványosak, ökológiai következményei csak hosszabb idő múlva válnak érzékelhetővé. A gyepvetés hosszú évtizedek során fejlődik fajgazdag mocsárrétté, a most telepített erdő pedig még csak nevében viseli azt, amivé majd egyszer válik: cincéreknek és lepkéknek, harkályoknak, feketególyáknak és rétisasoknak otthont adó valódi erdővé. Bártol Réka projektmenedzser KNPI
8 A NATURA 2000 TERÜLETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁSOK 2007. októberében megjelent a 269/2007. (X. 18.) számú Kormányrendelet, amely szabályozza a Natura 2000 területeken lévő gyepek (rét, legelő) hasznosítását. A rendelet hatálya kiterjed minden Natura 2000 gyepterületre, de ha a gyep egyben védett természeti terület is, úgy a rendeletben foglaltakat a védett természeti területekre vonatkozó külön jogszabályokban foglaltakkal együtt kell alkalmazni. A rendelet előírásai a következők: A gyepterületeket legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani. Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető. A gyepterület túllegeltetése tilos. A gazdálkodási tevékenység során a gyepfelszín maradandó károsítása tilos. Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok által elhullajtott ürülékből származhat, trágya kiszórása tilos. A terület legalább 5, legfeljebb 10%át - beleértve a természetvédelmi érdekből hatósági határozattal elrendelt eseti korlátozással érintett földterületeket is - kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni. A belvíz gyepterületről történő elvezetése és a gyepterület öntözése tilos. Napnyugtától napkeltéig a gépi munkavégzés tilos. A kaszálást a kaszálandó terület középpontjából indulva vagy a táblaszél mellől, az ott élő állatok zárványterületre szorítása nélkül kell elvégezni. A kaszálás során vadriasztó lánc használata kötelező. Az inváziós és termőhely-idegen növényfajok megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni, állományuk visszaszorításáról gondoskodni kell mechanikus védekezéssel vagy speciális növényvédőszer-kijuttatással, ezen a technológián túl egyéb vegyszerhasználat tilos. A kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt legalább öt munkanappal a földhasználónak írásban be kell jelentenie a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságnak. Gyepterületen a szálas takarmány tárolása a kaszálást követő 30 napon
túl tilos. A Natura 2000 gyepterületeken a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területnek minősülő Natura 2000 gyepterület esetében a települési önkormányzat jegyzőjének az engedélye szükséges, amelyet természetvédelmi hatósági jogkörében eljárva ad ki: a nád irtásához, valamint az október 31. és április 23. között történő legeltetéshez. A Natura 2000 területeken előforduló közösségi jelentőségű fajokat és élőhelyeket veszélyeztető lágy- és fásszárú inváziós és termőhely-idegen növényfajok listája: 1.Fásszárú inváziós és termőhely-idegen növényfajok: akác, amerikai kőris, bálványfa, keskenylevelű ezüstfa, fekete fenyő, erdei fenyő, gyalogakác, kései meggy, zöld juhar. 2.Lágyszárú inváziós növényfajok: alkörmös, japánkeserűfű fajok, kanadai aranyvessző, magas aranyvessző, parlagfű, selyemkóró, süntök. A 10%-os kaszálatlan terület meghagyásának javasolt módszere: A gazdálkodónak a géppel a kaszálás során egymás mellé kell fordulnia, bekerítő kaszálás nem végezhető. 10%-nyi hagyásfolt mennyiséghez tíz rendenként egy rend szélességű gyepcsík visszahagyása szükséges.
ÚJABB VÉDETT NÖVÉNYFAJOK A KISKUNSÁGBAN 2008. szeptember 12-én módosult a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet. Az eddigi 633 védett növényfajt tartalmazó lista 27 új fajjal egészült ki. A védett növényfajok körének bővítését az indokolta, hogy egyes, eddig nem védett fajok természetvédelmi helyzete megváltozott, valamint 2001 óta jó néhány új növényfaj került elő hazánk területéről. Mivel populációik általában kicsik és veszélyeztetettek, így a megőrzésük szükségessé vált. Jelenleg tehát hazánkban 720 növényfaj élvez törvényi védettséget. Ezek közül a Kiskunsági Nemzeti Park területein a következő növényfajok fordulhatnak elő: Erdei zsurló: nincs megerősített adata a Kiskunság területéről, de előfordulhat jelenléte. Pl. a láperdőkben, ártéri erdőkben. Közönséges hármaslevelű páfrány: Izsák környékén ásott kút falában már találtak példányát, de fenyves erdőkben is fellelhető. Gyíkvirág: június szeptember között a Turjánvidéken fordul elő ez a vadmurokra emlékeztető védett növény. Mocsári kocsord: mocsaras, lápos élőhelyeken, a Turjánvidéken és az Őrjegben fordulhat elő, de a Tisza ártereinek zsombékosaiban is előfordulhat. Vízitorma: a Duna mentén fordulhat elő ez a Nyugat Európában többfelé salátanövényként fogyasztott növény. Nálunk igen ritka. Vizilófark: A Péteri-tó környéke ismert előfordulási helye, de a Duna- és a Tisza völgy mocsaraiban bárhol előfordulhat. Kisvirágú gyöngyvessző: Mórahalom és a Turjánvidék erdőssztyepp maradványain került elő ez a kihaltnak hitt, régen dísznövényként is ültetett vad gyöngyvessző faj. Termetes habszegfű: a szteyppréteken ritkán előforduló habszegfű faj, júniustól októberig virágzik. Hosszúlevelű veronika: mocsári és lápi magaskórósokban bárhol előfordulhat. Piros pozdor Horgas bogáncs: száraz gyepekben bárhol előkerühet az a bókoló bogáncshoz hasonló növény. Üstökös madártej: archiv adatokból Izsák környékén ismert nyár elején virágzó faj. A védett növények listáján van még a karcsú zsombor, a kisvirágú pacsirtafű, a lápi ibolya, a mocsári kígyófű és a Pécsvidéki aszat, amelyek kiskunsági előfordulását a korábbi feljegyzések bizonyítják, és a mai kutatások is igazolhatják.
PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK Vidékfejlesztési Pályázatok Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelyének intézkedései keretében támogatás vehető igénybe: Mikrovállalkozások fejlesztésére Turisztikai tevékenység ösztönzésére Falumegújítás és –fejlesztésre Vidéki örökség megőrzése témakörökben. Benyújtási határidő: 2008.október 15-étől november 30-áig. Pályázni lehet a Vidéki örökség megőrzése témakörben a természeti és kulturális örökség megőrzése tekintetében, a helyi vagy országos védelem alatt álló építmények külső felújítására: építmény rendszeres látogathatóságának biztosítása esetén az érintett épület vagy épületrész belső felújítására, korszerűsítésére; gyalogutak és parkoló kialakítására kapcsolódó zöld felületeinek rendezésére, létrehozására, felújítására;
Vizilófark
a természeti és a történelmi tájkép, valamint az azt alkotó táji elemek állapotának javítására, kialakítására: természeti és történelmi látnivalók bemutatását elősegítő, már meglévő útvonal mentén új pihenőhelyek létesítésére, meglévők felújítására; környezetének rehabilitációjára; helyi identitás fejlesztését és megőrzését, környezeti tudatosságot elősegítő intézkedések megvalósítására: tanösvény, tematikus út, túraútvonalak kialakítására;
Üstökös madártej
tájékoztató kiadványok készítésére a helyi természeti és történelmi értékekről, a környezet védelméről; helyi természeti, történelmi és kulturális értékekről, környezet védelméről táblák készítésére és elhelyezésére. További információk: Szabó Tibor, Helyi Vidékfejlesztési Iroda, 6000 Kecskemét, Vörösmarty u. 12. Tel: 76/485-505; 30/440-3660; E-mail:
[email protected]
Kisvirágú gyöngyvessző
Időszaki kiadvány Kiadja: kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19. tel: 76/482-611 E-mail:
[email protected] honlap: http://knp.nemzetipark.gov.hu Felelős kiadó: Dr. Vajna Tamásné igazgató Nyomda: Print 2000 Grafika és tördelés: ZéPé Design Bt. Fotók: Bankovics András, Bártol Réka, Gilly Zsolt, Halpern Bálint, Mile Orsolya, Szabóné Ronkó Erzsébet, Tajti László, Vajda Zoltán, KNP Archívum ISSN 1589-2034
