í Á Á í ÉÉ Á í í

rffidmfi*rmtud#íTt*ny Főszerkesztő

KABDrgó LónÁNr

Társszerkesztő

FERENczt tÁsztó

szerkesztők

gínó Évn

MENyHÉRr nNNn

vAJ DA rÁno lv

Technikai szerkesztő

RUTTKAY HELGA

a Miskolci Egyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti és Osszehasonlító és Világirodalmi Tanszékei

Kiadják

Miskolc-Egyetemváros 3 5 l 5 Telefon: (+6) 5 65 -| |l /2166 E-mail cím: [email protected]

A Miskohi Egetem Modern Magtar Irodalorntörténeti hasonlíaíVilágirod,almi Taruzékei

indíutt, nente két alkalornmal

am Tr

o Őa

megjelenő periodika

1

és Ossze-

om tu d om án

!

círnruel

az irodalomtudornány hgfrissebb

eredményeinek főruma kíuán lenni, s az irodalmárok legifiabb nemzedékeinek,

doktoranduszoknak, posztdoktoranduszoknak

és leendő

doktoranduszoknak nyújt

publikáciős lebetőséget. A szerkesztőség szíuesen fogad az irod,alomtudomány böréb e

tartoző íráso kat.

tárg-

Tartalom

199 911

MARcELL MÁnroN FFy

Biblische Parabeln zwischen theologischer uncl literarischer Hermeneutik - Thesenhaftes zur möglichen Vermittlung - / 5

Klss KATALlN

Pázmány irodalmi kultuszának egy íelezete (SzaitzLeő: Kis rnag,arfrázeolőgia) / 16

KONTOR lSTVÁN A lefordíthatatlan szövegváltozatai / 26 PORKOLÁB TlBOR

,,Felette szúrós koszorÚ"

Tompa Mihály pályanyerte s Kazinczy-ődájának,,compromitt

KOVÁCS ÁG

Ady két kritikájáről / 57

N ES

VAJDA KÁROLY

Gondolatok A lő megbal a madarak kirepülnek krononómiai értelmezend őségéről / 7 0

RÉKA GÁBoRJÁNl-szABó

A Fresh Look at Ulysses'Black Panther Vampire / 83

sZABÓ eÁson

A ttikör (mint labirintus, könyv és álom) /

91

áltatása" / 42

Megjelent

az oktatási és Művelődési Minisztérium P ro gramfi n anszír ozási P ály ázatának támo gatás ával

MARcELL MÁnroNFFy Biblische Parabeln zwischen theologischer und literarischer Hermeneutik

-

Thesenhoítes zur möglichen Vermittlung -

I. Sosehr es anzunehmen ist, daíl die vier mittelalterlichen Schrift- sensus litteralis, sensus allegoricu,s, sensll.s nopologictu, sennc anagogiau - auch in zukiinftigen Geschichten der Hermeneutik ihren Ehrenplatz behalten werden, sowenig sind die biblischen Erzáhlungen in der zeitgenössischen Literaturwissenschaft zu den selbswerstándlich gemeinsamen Grundlagen eines Gespráchs über Verstehen und Verstándigung zu rechnen. Offensichtlich besteht ein Zusammenhang zwischen dem Schicksal der traditionsstiftenden Erzáhlungen - der récits fondateurs -, dem Geltungsverlust des reprásentativen sinne

Zeichengebrauchs, bzw. der allegorischen Sinngebung, und der Infragestellung

der Autoritát eminenter Texte durch eine Literaturgeschichte, die ,,aus der Perspektive des gegenwártigen Standorts den Zusammenhang der Literatur als Vorgeschichte ihrer gegenwártigen Erscheinung konstituiert".l Dabei dtirfte dieser Vorgang auch anders als ein linearer angesehen werden. Ein literarischer Zugang zur Bibel sollte nicht nur die Erfahrung jener Interpretationsgemeinschaften beachten, in denen die Bibel heute noch gelesen und gehört wird, sondern kann auch vom Denken jener Gleichzeitigkeit von Prásenz und Absenz ausgehen, die womöglich das textuelle Gedáchtnis jeder Schrift kennzeichnet. Dieses Gedáchtnis ist auch dort am Werk, wo das Zitat sich nicht mehr erken-

nen láíJt: als Gedenken des nicht mehr Gedachten, als eine aktive memoria, d,eren

Diskontinuitát Neues hervorbringt. Einleuchtend ist auch in dieser Hinsicht Derridas Ergánzung, in seinem Aufsatz ,,Edmond Jabös und die Frage des

Buches" @dmorld Jabés et la question du liure),2 zum Hegelschen Satz vom Opfer, das dem Wort dargebracht wird: ,,Sacrifice de l'existence au mot((, aber auch; ,,consécration de l'existence par le mot", Heiligung des Daseins durch das Wort. Die betont sakrale Formel wird etwas ferner folgendermaíJen kommentiert Der Zásut entspringt Sinn. Ohne den Bruch - zwischen Buchstaben, Worten, Sátzen, Büchern - könnte sich keinerlei Bedeutung erwecken [,,Sans l'interruption - entre les lettres, les mots, les phrases, les livres - aucune signification ne saurait s'éveiller"3]. Derridas Aufsatz weist nicht nur auf die ,,grammatologischen" Záslren hin, sondern auch auf den unendlichen Abstand Gottes von seinem wandernden Volk, den Bruch zwischen dem schöpferischen Wort und seiner Deufung, zwischen dem Gedicht und seinem Sinn, dem Buch und den Büchern, letzten Endes auf die Kluft zwischen Offenbarung und Literatur. Da

MARCELL MARTONFFY

aber die Abwesenheit die Seele der Frage [oder des Fragens] ist [,,l'absence est l'áme de la question"a], ist dieser Bruch sinngebend, entlastend, belebend: die Absenz ist [.,.l das Ather, das Atmen des Geschriebenen [,,l'absence est l'éther, la respiration de la lettre"s], sie ist sogar seine Heiligung, indem es als ein auf seinen Weg in die Freiheit Geschicktes mit der ursprünglichen Absenz durch das Fragen verbunden bleibt. Diese Befreiung ist die der Schrift, ihre Befreiung aus der Einsamkeit des Aphorismus,6 die des Erzáhlens, das sich von seinem Wurzel, dem rátselhaften kernsatz loslöst. Nicht mehr im Bann des Rátsels und durch das Schweigen zum Tode verurteilt steht, sondern in der Freiheit des Fragens

wáchst und schreibt sich fort das Wort. Derridas Unterscheidung zwischen Schrift und Aphorismus begegnet hier der bibelpoetischen Charakterisierung der Parabel als jene Kleinerzáhlung, welche das Gedáchtnis des nicht hinterfragbaren Gebotes und des Weisheitswortes in sich trágt, welche sich trotzdem

der Interpratation und somit dem unendlichen Wachstum in weiteren Erzáhlungen einen Freiraum schafft, Auch bei Derrida bleibt die Schrift aphoristisch - ,,Tout écriture est aphoristiqug"7 -, denn keine Logik kann ihrer wesentlichen Diskontinuitát und Inaktualitát, der Genialitát ihrer mitgedachtrn Stillen gerecht werden [,,Aucune logique ... ne peut venir á bout de sa disconti-

nuité et de son inactualité essentielles, de la génialitéde ses silences sous-rntcndues"9f. Wichtig ist in dieser Annahme, daíJ mit der Schrift jene Stillen mitgedacht oder mitgehört werden, die identisch sind mit dem grundsázlichen lapsus der Bedeutungen, mit ihrer dffirance: die Schrift ist aphoristisch, sinnverschiebend, und als solche hat sie Parabelstruktur, wenn parabolé das Beigeworfene, das Mitgedachte, das Mitgehörte bedeutet, wobei die Geschichte der Schrift darüber zu entscheiden hat, wie die schweigsame Kehrseite des Gesagten/Geschriebenen ausgefiillt wird, wenn sie sich ins Undendliche ausrollt. Die dffirance der Schrift, die auch ihre Parabolizitát im wörtlichen Sinne mit einschliéiJt, ist laut Derrida weder durch die Erzáhlung noch durch den philosophischen Diskurs zu beschránken, wenn abgeschlossene Geschichten und konklusive Diskurse totalitár sind, und wenn die Verschiebung der Bedeutung der schlechthinnige Bruch der Totalitát [,,1a ruptur e méme de la totalitét'9] ist. In gattungspoetischer Hinsicht sind die biblischen Parabeln Bildworte, die ihren Sinn teili in anderen Geschichten, teils in den erneuten Versuchen begrifflicher Erklárung entfalten. Sie erweisen sich oft zu klein, wenn von Literatur die Rede ist, sind áber geeignet, weitererzáhlt zu werden, und vielleicht der Erzáhlkunst selbst Fragen zu stellen. Ihre Zwischenstelle, besonders die der Parabeln in den synoptischen Evangelien ergibt sich auch aus ihrer Zugehörigkeit zu einem anderen Kanon, zu der áer chriitlich-theologischen Grundtexte. Wegen ihrer privilegierten Rolle in einer als kohárent an§esehenen Doktrin scheinen sie gewissermaíJen den diskursiven Gegenpol zu bilden zu den Werken, die gewöhnlich als Literatur angesehen sind. Die synoptischen Parabeln werden in den christlichen Kirchen als Gotteswort gelesen. Sie stehen im Mittelpunkt der Verktindigung Jesu Christi

BlBLlscHE PARABELN zWlscHEN THEoLoGlscHER UND LlTERARlscHER HERMENEUTlK

Vom Himmelreich. Die Schwierigkeiten ihrer literarischen Beschreibung ergeben sich aber auch aus ihrer Formenvielfalt. Es ist wohlbekannt, dafi die deutsche Bezeichnung 'Gleichnisse oder Gleichnisreden Jesu' auf verschiedene Kleingattungen verwendet wird: auf einfache Metaphern (Von der Lampe, aont Salz der Erde), auf die sogenannten Beispielerzáhlungen, die ihrer traditionellen Deutung nach eine moralische Weisung enüalten @er barmberzige Sanzaritaner) und auf die eigendichen Parabeln, die das Symbol Gottesreich,.in novellistischer Form entfa|ten (Der ungerechte Richter; Der uerlorene Sohn). Ubergangsformen wie narrative Metaphern (Der Senftom) können auch als Minimalerzáhlungen gelesen werden. Die redaktionsgeschichtliche Untersuchung stellt mit Sicherheit fest, daíJ der mündlich wie auch schriftlich tradierte Parabelstoff von der frühen Kirche bearbeitet, in die Erzáhlsequenz der Evangelien eingeftigt und allegorisch ergánzt wurde. Wer die Parabeln als Erzáhlstticke studieren will, mufi entweder bei ihrem vorhandenen Gestalt anfangen oder sich auf Rekonstruktionsversuche einlassen. Im ersten Fall mufJ man mit sekundáren versionen rechnen, im zweiten wird der ásthetische Gewinn durch den Verdacht überschattet, es gehe um Hypothesen der Bibelwissenschaftler. Die poetische kraft der meisten parabeln scheint dennoch evident zu sein und bestimmt ihre theologische Wirkungsgeschichte. Die Befragbarkeit der Gleichnisse ist nicht zuletz der Tatsache zu verdanken, daíl sie einen Korpus und dennoch ein offenes Bezugssystem bilden. Ihre Letzgültigkeit beanspruchende Referenz schreibt sich in das Spiel möglicher Bedeutunszuweisungen und Kontexte hinein. Die Parabeln sind,,desorientierend reorientierende" Texte.l0 Selbst wenn es die Verschwommenheit der Gattungskonturen und die Auflösung des Korpus im Erzáhlgefiige der Evangelien erschwert, die Parabeln als ásthetische Gebilde abzugrenzen, tritt ihre hermeneutische Funktion mit besonderer Deutlichkeit hervor. Wenn Jesus ,,in Parabeln" spricht, dann sind seine Gleichnisse nicht nur zu deutende, sondern auch deutende Worte. Sie verwirklichen eine narrative Art des Verstehens, indem sie auf die doppelte Frage ihrer Umwelt antworten, was aus der Tradition wirklich zum Tradieren wúrdig ist und welche Art und Weise des Tradierens das (kreative) Gedáchtnis der Tradition aufzufrischen vermag. Als Mikronarrative sind sie, strukturell gesehen, eine Serie von mises en abíme, von inneren Spiegeln, die die geschichtstheologische ,,Makroerzáhlung" der hebráischen Bibel reflektieren und prophetisch interpretieren. Dabei erfiillen sie ihre interpretative Rolle durch die Radikalisierung der Fiktionalitát, indem die Fiktion, wie Wolfgang Iser sagt, imstande ist, ,,das formative Erzeugen von Welt [...] ins BewuíJtsein" zu rufen, um es,,jenseits der pragmatischen Lebensvollzüge in nlente" zu halten,ll und dementsprechend die mögliche Wirklichkeit als wirkliche Möglichkeit zu entwerfen. Nun ist es kaum zu verwundern, daí3 die Bibelinterpretation des 20. Jahrhunderts auf die Anregungen der sich gleichzeitig entfaltenden Literaturtheorien auíJerordentlich sensibel reagierte, wáhrend die akademisch verpflichtete Literaturkritik ihr eher distanziertes verháltnis zum biblischen schrifttum beibehielt - mit Ausnahme

MARCELL MARTONFtY

der auf angelsáchsischem Sprachgebiet nunmehr etablierten ,,The Bibel as Literaturel'-Studien. In der Literatur des 20. Jahrhunderts werden ja jene Erzáhlungen, Romane, Dramen und Filme parabolisch genannt, die ,,über die konkrete Handlung hinaus auf eine dahinter liegende Wirklichkeit, einen allgemein gültigen Sachverhalt verweisen", wobei der Leser ,,die einzelne Aussage nicht wörtlich nimmt, sondern sie auf ihren verborgenen Sinn hin liest".l2 Weder die Doppelbödigkeit der Erzáhlung, noch die Suche nach einem verborgenen Sinn als ,,allgemeingültigem Sachverhalt" spielt aber eine wichtige Rolle in jenem Literaturverstándnis, das die Rezeption von literarischen Texten als einen interaktiven Proze{! auffaf3t, der ,,über die lrom Leser hervorgebrachten und von ihm

selbst modifizierten Signifikate verláuft".l] Wird der literarischen Fiktion der hintergründige Sinn, die Konvergenz allegorisch fixierbarer Bedeutung_en abg_esprochin, solst es vielleicht ein Zeichen dafur, daíJ eine Anschauungsform, die der Theologie und der Ásthetik langeZeitlnteressengemeinschaft versprach, als epochentypisch betrachtet und überholt wird. Diese Tendenz signalisiert nicht nur die SÓhwierigkeit, theologisch abgestimmte Zrlgánge zur Literatur auch nach dem angebrochenen oder vorweggenommenen Ende der Spátmoderne zu realisieren, sóndern ganz konkret scheint sie davon abzuhalten, den biblischen Erzáhlungen die Chance einer gültigen Antwort einzuráumen dort, wo nach der Signifikanz fiktionaler Texte gefragt wird.la Óh.r" eine detaillierte Auseinandersetzung mit den wichtigsten Forschungsergebnissen, und vor allem ohne eine Reihe von exegetischen Beispielen _ die s"Éonwegen ihrer Náhe zum Text und ihrer ,,Treue im Kleinen" der Zeit und dem geistigen Raum der Bibellesung ihre charakteristische Gestalt g.!9" _,wáre es ein .,roróiliger Versuch, die Entwicklungslinie der rezenten Parabelforschrrng nachzuzeichrren. An dieser Stelle sollte das Aufzeigen einiger Wegmarken hinreichen. Das wirksamste Postulat der Bibelintepretation unseres Jahrhunderts, daíJ námlich die Parabeln gerade als Literatur Offenbarungsworte sind, brauchte ja eine groí5e Anzahl von Initiativen, um zur Frage fiihren zu können: gehört die Erinneiung an die Bildworte der Verheiílung nicht zu den konstitutiven Momenten unseres literarischen Gedáchtnisses?

II. Richtungsweisend war das 188ó bis 1899 erschienene Werk Dle in dem der Verfasser die Tradition der allegorisierenden Deutung mit Hilfe der Metapherdefinitiorr der klassischen Rhé"torik in Frage gestellt hat. Die Parabeln bedürfen keiner Entzifferung jn a.ll ihren Einzelheiien, im Gegenteil: sie fordern den Leser auf, das entscheidende Bedeutungsmoment der Erzáhlung :z1l finden und so ihre zentrale Aussage zu eigen zu machen, Die übrigen Erzáhlelemente sind etwa zur Sicherung der narraiirren Kohárenz bestimmt, sie haften fiir die Lebensnahe des Gesagten, sie dienen zur Veranschaulichung des Hauptmotivs, sie sorgen dafiir, daÍJ der Leser, in die Welt der Erzáhlung einbezogen wird. Die Aufteilung der Parabeln auf eine Bildhalfte und eine Sachhálfte geschieht aufgrund eines tertium comParatioGleicbnisreden Jesu rro., Ádolf 1ülicher,

BlBLlscHE PARABELN zwlscHEN THEoLoGlscHER UND L|TERARlscHER HERM

EN EUTl K

nis, des gefundenen Vergleichpunktes, der im Akt der Entschlüsselung zur Erweiterung des Erkenntnisschatzes fiihrt. Die Parabel sollte demgemáíl ,,als Erkenntnishilfe dienen".ls Das Metaphernprinzip Jülichers gibt jedoch keine Antwort auf die Frage, warum es nur ein einziges >tertium comparationis. in den Parabeln geben sollte. Um ein bekanntes Beispiel zu nennen: die Erzáhlung, die normalerweise als die vom ,Verlorenen Sohne. vorgefiihrt wird, trágt in verschiedenen Bibelausgaben und exegetischen Studien eine Reihe von anderen Titeln. Geht es um die Rückkehr des sündigen Sohnes, oder um die váterliche Vergebung, um den Paralellismus zwischen den beiden Söhnen, um die Hartnáckigkeit des álteren Bruders, um die Vision eines gratis veranstalteten Festmahles als Zeichen nicht geahnter Groílzügigkeit, um die Freude einer existentiell entscheidenden Begegnung, um eine Mahnung an die Schriftgelehrten Israels, dieJesu Hinwendung zu den Sündern übelnehmen? Wie P. Ricoeur fest-

stellt, gibt es zwar ,,innere Anhaltspunkte fiir ein metaphorisches Verstándnis der Gleichnisse", doch sind diese ,,viel zu unbestándig und vage, um auf der Basis

eines einzelnez Gleichnisses identifiziert zu werden": ,,Die Vermutung liegt nahe, dafl Gleichnisse dann und nur dann einen Sinn abgeben, wenn man sie zusammennimmt".ló Die Polysemie, die vom Gesichtspunkt des seruus naoralis aus zuerst als verunsichernd empfunden wird, ist fiir die poetologische Analyse zur Möglichkeit

des Mehr-am-Sinn. Seit den 30er Jahren haben Charles Dodd und Joachim Jeremias, mit je verschiedenem Akzent, Jülichers metaphorische Parabeltheorie in eschatologischem Horizont weiterentwickelt. Die Gleichnisse Jesu verkiinden die verborgene und bereits angebrochene Realitát der Endzeit. Die metaphorischen Erzáhlungen entstehen in der Spannung einer Erwartung, die sich dem nahe gerückten Reich Gottes entgegenblickt. Sie versetzen die Hörer in die Atmospháre der neuen Wirklichkeit, sie verwirklichen sogar, was sie aussprechen. Eine Analogie zur eschatologischen Zeiterfahrung dürften wir möglicherweise sowohl in der ásthetischen Modellfunktion des Spiels bei Gadamer als auch in Paul Ricoeurs Hermeneutik der ,,erzáhlten Zeit" entdecken: jenen Zwischenzustand der verklártenZeit, welche im Streit mit der Alltagserfahrung die Existenz auf ihre Zukunft hin neu zu entwerfen vermag. - In diesem Zusammenhang kann eine Bemerkung zu jener Strenge riskiert werden, mit der die Rekonstruktionsbemühungen der philologischen Exegese vom Standpunkt der literarischen Parabelauslegung aus beurteilt, manchmal verurteilt werden. Ricoeur hat zweifellos Recht, wenn er im Anschluíl an seinen oben angefiihrten Satz behauptet, das isolierte Gleichnis sei ein ,,Kunstprodukt der historisch-kritischen Methode", aber die Arbeit an der Herstellung von Varianten, die als ,,jesusecht" gelten sollen, fiigt sich nicht nur in den Kontext des methodologischen Positivismus ein, sondern auch in die Dynamik der Hervorbringung künstlerischer Produkte. Ein anregender lJmstand, wenn wir das poetische Moment der Rekonstruktion vor Augen halten. In Joachim Jeremias Programm ,,Zurück zum historischen Jesus!" schwingt die Möglichkeit der eschatologischen Umkehrung

MARCELL MÁRTONFFY

des Historischen mit. Der Satz Gadamers, es ist ,,eine hermeneutische Notwendigkeit, stets über die bloíJe Rekonstruktion hinaus zu sein",17 láílt in der Suche nach der ursprünglichen Form, nach dem echten Wort das textkritisch Inexistente als das in der zeit des verstehens Entstehende erblicken. Die Wahrheit de Geschichte, die sich in den Evangelien als der christologische Rahmen des Parabelversándnisses konkretisiert, erscheint derart im Erwartungshorizont der Interpretátion. Ist die Auferstehungssymbolik der urkirchlichen Parabelrezeption fur einen groííenTeil der Leser nicht mehr nachvollziehbar, so bewahrt doch das hinter der Schrift nicht mehr sichtbare Originalstiick der mündlichen poiesis in seiner zukunftsbezogenen Virtualitát seine literarische Anziehungskraft, denn die rekonstruierte Parabel, als Produkt der weiterhin in der biblischen Textwelt verankerten Imagination, zugleich die befreiende Energie der geschehenden Tradition bezeugt.

In der mattháischen Abfassung der Parabel ,,von der königlichen Hochzeit" (Mt22,2-13) dürfte uns bereits auf ersten Anhieb auffallen, da6 die Erzáhlung, dank den allegorisierenden Zusátzen, von ziemlich befremdenden Brüchen durchpflügt ist. Es geht hier offensichtlich darum, eine áltere Erzáhlung auf konkrete lJmstánde der Redaktionszeit auszubreiten. Was ursprünglich eine bedingungslose Einladung war, ist in der Mattháusfassung eine bildhafte Darstellung von Gottes Zorn iber Israels IJntreue geworden. Die ZerstörungJerusalems im Jahre 70 konnte ohne Schwierigkeit als die Strafe des Königs - d. h. Gottes - in die Parabel eingebaut werden. Sogar kommt über die historische hinaus auch die moralisch-parainetische Allegorie zur Geltung: durch die Bestrafung des Mannes, der ohne Hochzeitsgewand am Festmahl erscheint, ist das, was in der vermutlichen lJrversion völlig bedingungslos und gratis war - die Offenheit des Gastmahls -, zum Grund zur Mahnung geworden. Die im Lukas-Evangelium vorliegende Version der Parabel (,,vom groílen Abendmahl", Lk14,15-24) ist einfacher. Als Zeichen fiir eine empfindliche Stilisierung der Erzáhlung kann u. a. die stufenweise Aufzáhlung der Entschuldigungen (,,Der erste sprach zu ihm: Ich habe einen Acker gekauft und muíJ hinausgehen und ihne besehen; ich bitte dich, entschuldige mich. Und der zweite sprach: Ich habe ftinf Gespanne Ochsen gekauft und ich gehe jetzt hin, sie zu besehen; ich bitte dich, entschuldige mich, Und der dritte sprach: Ich habe eine Frau genommen; darum kann ich nicht kommen"; Lk 14,18b-20). Innerhalb des Erzáhlverlaufes wird kein Wort über Retorsionen weder gegen die Erstgeladenen noch gegen die Neueingeladerren gésagt. Im AbschluíJ der Szene verrát jedoch auch Lukas eine allegorisierende Tendenz. Die Geschichte endet mit der Sentenz des Erzáhlers Jesus, der plötzlich mit dem Herrn des groílen Abendmahls identisch wird: ,,Denn ich sage euch: keiner der Mánner, die eingeladen Waren, mein Abendmahl schmecken wird."l8

10

Bl8LlscHE PARABELN zwlscHEN THEoLoGlscHER UND L|TERARlscHER HERMENEUTlK

In W. Frarnisch' Rekonstruktion haben wir mit einer proportioniert klaren

Fabel zu tun, die sowohl der Erzáhltradition des Nahen ostens wie auch der pos-

tulierbaren Erzáhlkunst lesu entspricht. Statt der zahlreichen Einzelbeztige bietet sie ein suggestives Gesamtbild an. Ihr Stellenwert ist etwa der eines veilorenen Kunstwerkes, das auf den mehr oder weniger gelungenen Kopien aus der Werkstatt des Meisters in seinen Spuren erhalten geblieben ist,^das der kreativen Mirwirkung der Interpretation bedar{ um überhaupt zur Existenz zu kommen, das aber mórkwiirdige'rweise trot" seines hypothetisóhen Bestandes die unverwechselbaren Charakterzüge einer herkömmlichen Kunst trágt: ,,Ein Mann gab einmal ein groíles Essen, / und zur Stunde des Mahls sandte er seinen Knecht aus, / den Geladenen zu sagen: /'Kommt, nunmehr ist alles bereitl' / Und auf einmal begannen alie, Entschuldigungen vorzubringen: / Der erste sagte ihm: Ich habe einen Acker gekauft, / Únd ich muíJ ihn unbedingt anschauen gehen. / Ich bitte dich, bitrachte mich als entschuldigt. / Und der náchste sagte: / Ich habe funfJoch Ochsen gekauft, / und ich gehe gerade, sie in Augenschein zu nehmen. / Ich bitte dich, betrachte mich als entschuldigt. / Und der dritte sagte: Ich habe eben (eine Frau) geheiratet, / deshalb kann ich nicht kommen.' / Und der Knecht kam zurück und meldete es seinem FIerrn. ,/ Da wurde der Hausherr zornig und sagte zu seinem Knecht: /'Geh schnell hinaus auf die Straílen, / und wen du findest, bringe herein!' / Der Knecht tat, wie ihm befohlen. / Und das Haus vrrrde voll: Gáste allüberall!"l9

In den Nachkriegsjahrzehnten versucht die Hermeneutik von Ernst Fuchs ind in seinen Spuren die von Eberhard Jüngel zwischen der historischen Frage nach dem ursprünglichen Sinn und der theologischen Frage nach der adaquaten Rede von Gott zu vermitteln. Fuchs beschreibt die Gleichnisrede als Sprachereignis: die Parabel kann die neueZeitdeshalb verkünden und gleichzeitigiröffiren, weil durch ihre Sprachkraft dem Hörer der Eintritt ins Kraftfeld dér verkiindeten Wirklichkeit als Gabe zuteil wird. Das Sprachereignis, das sich im einladenden Wort vollzieht, macht nach Fuchs Ansicht das Wesen der Spracbe sichtbar, denn die Sprache ist nur dort als Sprache gegenwártig, wo sie áh Ereignis erfahren

wird und ermöglicht, die Wirklichkeit in Richtung ihrer Wahrtreit zu transzendieren, Letzten Endes macht sie nicht nur das Seiinde zum Ereignis, sondern ,,das Sein selbst".2O Diese von Heidegger inspirierte Auffassung dei Parabel als

Seinsereignis im Sprachereignis trug auch zum Statuswechsel dér Metapher bei, die in der Jülicherschen Gleichnistheorie noch als die eindeutige Entsprechung von Bild und Begriff im Mittelpunkt stand. Bei Fuchs geht die Spaltung zwischen Bildhálfte und Sachhalfte in der organischen Einheit der narritiven Metapher auf, die statt eine Lehre zu vermitteln die Fáhigkeit, d. h. die Freiheit zur Analogiebildung fördert. Im Gegensatz zu Jülichers 'tertium comparationis' und in Anlehnung an Fuchs' analogischer Metaphernsemantik sprichi Eberhard Jüngel von einem'primum comparationis', von der'pointe' der Parabel, welche 11

MARCELL MÁRTONFFY

die einzelnen deskriptiven Elemente und narrativen Zige auf sich konvergieren lafit und im Ausklang der Parabel als 'ultimum comparationis' erscheint. Die Bedeutung formt sich abo innerhalb der Bildsprache und nicht in Bezug auf einen voigegebenen begrifflichen Schlüssel, so daíl das Reich Gottes, der gemeinsame Konvergenzpunkt der Erzáhlung und der menschlichen Exsitenz áer Hörer, sich gánzlich'ak Parabel vergegenwártigt. Das Reich Gottes macht sich zur Sprache, derart schafft und bewahrt sie aber auch eine unüberbrückbare Differenz zwischen Gott und der Welt. Alles kann parabolisch thematisiert werden: die Schöpfung erscheint im Lichte des Gottesreiches, das der alten Welt ein Ende macht, wáhrénd das Reich Gottes seinerseits in der Sprache der alten Welt zur parabel wird. Die in den parabeln anbrechendezeitkannnicht mehr als eine ,,Verlángerung des Jetzt" verstanden werden: Jesu Verhindugung setzt ,,die ZukunfiGottés mit der Gegenwart des Menschen" in Beziehung (|üngel). _ Die theologische Effizie.r} de. auf der kreativen und kommunikativen Metapher fuí3endán Betrachtung der Parabelnsprache erweckt, ab Mitte der óOer jahre, ein reges Interesse rur aie Einsichten des New Criticism und des französischen StruÉturalismus über das selbstreferentielle Kunstwerk. Da jetzt unsere Aufmerksamkeit sich auf den möglichen Beitrag der Gleichnishermeneutik zur Theorie der Narrativitát richtet, müsren wir nicht nur Standardwerke der literarischen Auseinandersetzung mit den biblischen Gleichnissen übersPringen_, sondern auch die Summierung Paul Ricoeurs in seiner Bibliscben Herrneneutik nur von einem sehr reduzierten Gesichtspunkt aus kurz in Betracht ziehen. Als Ricoeur die Hauptthesen seines Buches La métapbore aiae auf die neutestamentlichen ParabÖln appliziert, entwickelt er den Ertrag seiner Vorgánger_in_der linguistisch-poetoligisÖÉen lJnterschung zur Synthese, inde.m er die Parabel als Verkntipfung Öiner narrativen Form mit einem metaphorischen Vorgang" 'dÉ ,llŰ"deutendste Leisrung beider Grundaspekte der Fiktion, des áefiniert "rrá Strukturellen und des Ereginishaften,-in ihrer Fáhigkeit sieht, menschliche Grunderfahrungen in Wort-e zu fassen. In Wechselbeziehung mit der Produk-

tivitát des poet-ischen Zlgangs zum Gleichnis kommt bei Ricoeur auch die Unentbehrlichkeit der voir Sy^Uot 'Reich Gottes' regierten metaphorischen Narration fiir die Poetik und fur das Denken überhaupt zum Vorschein. Wir würden Ricoeurs Ansatz miííverstehen- auch seinen bibelhermeneutischen versuch, der übrigens von Métaphore uiae zu Temps et récit [Zeit und Erzáhlung] hinüberfiihrt

rr"rrd

.o auch einó theologische Fiktionstheorie begründet -, würden

wir die zentrale Stelle der Metaphei in seiner Sprachphilosophie als die Aus.rrnd darum seine Literaturaufzeichnung einer rhetorischen Figur verstehen fassung ais unzeitgemáíJ ansehe.r..-Di" Metapher ist das,Literarische schlechthin, aber riicht in ihier Qualitát des toten oder des lebendigen und ,,kiihnen"

wortbildes. vielmehr wird sie etwa als Indiz fiir die innovative Fáhigkeit, ,,unvereinbare Grö6en zu vereinbaren", letzten Endes fiir das der Sprache innewohnende schöpferische Prinzip ins Spiel gebracht. Die ehemalige Zweiteilung auf einó ,,Bildhálfte" und eine ,Sachhalfte" erweitert sich bei 12

BlBLlscHE PARABELN ZWlscHEN THEoloGlscHER UND LlTERAR15cHER HERMENEUTlK

Ricoeur zur gleichzeitigen Autonomie und Zusammengehörigkeit von Erzáhlung und spekulativem Denken, von Dichtung und Philosophie, auch von Evangelium und Theologie, und diese sozusagen kalzedonische Formel der Sprachlichkeit gewáhrt der Behauptung Raum, die Literatur sei Suche nach Sinn, eine Suche, die in der Ordnung der Begriffe fortgesetzt wird, wáhrend sie diese Ordnung fortwáhrend abbaut. Die Gleichnisse sind Gleichnisse vom Reich Gottes und Gleichnisse vom erzáhlenden Menschen, der nicht aufhört, in der Geschichte seiner poetischen Kunst die Parabeln seiner Daseinserfahrung zu vermehren und sie zum Medium der kommunikation mit Anderen und über sein Anderes zu machen.

III. Die kommunikative Funktion der parabolischen Erzáhlung wird im 1984 publizierten, sich hauptsáchlich auf Ricoeur stützenden Parabelbuch von Wolfang Harnisch folgendermaíJen artikuliert: ,,[.,.] eben der Üb.rgang in eine der Wirklichkeit entzogene Seinsdimension, der sich im Erzáhlten als das Wesen parabolischer Rede andeutet, wird Ereignis, sobald der unzugánglich anmutenden Erzáhlung als ganzer eine ungeahnte Möglichkeit des Verstehens abgewonnen wird".2l Der Preis dafiir ist, daíJ das Gleichnis ,,dem empirisch nutzbarzumachenden 'Zrgreifen' sich als unverfiigbar, nicht handhabbar entzieht".22 Die neutestamentlichen Parabeln sind Tráger einer besonderen Gotteserfahrung: Die Kernaussage des kafkaschen Gleichnisses Von den Gleicbnissen ist ein hypothetischer Satz: ,,Würdet ihr den Gleichnissen folgen, dann wáret ihr selbst Gleichnisse geworden und damit schon der táglichen Mühe frei". Auf die synoptischen Kleinerzáhlungen verwendet hieíle es, dafi Jesu eigene Gotteserfahrung in der Parabel beheimatet ist, die eí zür Sprache bringt. Wie Dominic Crossan sagt: ,,Es besteht ein inniges und unzerstörbares Band zwischen der Erfahrung und den Parabeln Jesg".zl Wie láfit sich das Konkrete dieser Erfahrung mit dem Unverfügbaren, ,,nicht Handhabbaren", ,,sich Entziehendem" der vielfach interpretierbaren Parabel vereinbaren? Ist es nicht die Zuordnung des ásthetischen Offenheit der neutestamentlichen Gleichnisse zur Person ihres Sprechers und zu ihrem historisch-religiösen Inhalt, die den einzigartigen Parabelkorpus aus der Menge der befreienden und nie zwingenden Erzáhlwerken des Menschen heraushebt? vermutlich tut es die literarische Fragestellung besser, an dieser Grenze Halt zu machen. Zusammenfassend láíJt sich feststellen, daíl eine Annáherung zur Poetik der Erzáhlung aus dem Blickwinkel der Parabolizitát weder von der Spannung zwischen der semantischen unverbindlichkeit ásthetisch kodierter Diskursformen und der ethischen Ausrichtung allegorischer Bedeutungsbildung, noch von der Frage der Referenzialiát absehen kann. Obwhol die Literaturwissenschaft das Verbleiben in ihrem Zustándigkeitsbereich dadurch garantiert sieht, da6 sie die ,,andersartige Wiederholbarkeit" der Rezeption entweder von der ethischen Wertspháre des Handelns kategorisch abgrenzt, oder ihre eigene ethische Aufgabe, übrigens mit gutem Recht, darin erfaíJt, die literarische Inszenierung ,,als 13

MARCELL MARTONFFY

Institution menschlicher Selbstauslegung zu verstehen, die gerade wegen ihrer weitgehenden Folgenlosigkeit in eine stándige Erweiterung der dafiir notwendigen Spielráume zu treiben yeímag",24 kann sie nicht auf den Kontakt mit dem benachbarten Gebiet des Nicht-Literarischen verzichten. Die solidaritát des wortes mit dem Gebárde versetzt über Text und Intertextualitát hinaus in den breiteren Kontext der Frage nach dem sinnvollen Handeln. Da aber jedes Tun erst im Wort einen Sinn erhalten kann, bleibt die Frage nach auf das Miteinander und auf die erne}rten Dialogversuche von nicht harmonisierbaren Sprachen angewiesen. Die Ubersetzung im Dienst der gegenseitigen Verstándigung ist im Kontext der Bibel die vielleicht wichtigste Funktion der Parabel. In der biblischen Überlieferung ist sie mit dem Sprióhwort verwandt, mit dem hebráischen ,,Mashal", dessen háufigste Form, das Paarvers besonders geeignet ist, die menschliche Existenz als eine zur Wahl zwischen zwei Wegen berufene auszusprechen. Die Parabel vereint in sich selbst Erzáhlung und Sprichwort, ,,die Basiselemente der menschlichen Literatur".2s Als narrative Entfaltung des Sprichwortes ist sie zugleich dessen metaphorische Mobilisierung: sie schafft ihm slmtaktisch wie paradigmatisch einen breiteren Bewegungsraum, Darin mag der Sinn der Zwillingsparabeln, der Parabelsammlungen und Parabelserien liegen: ihrem schwindenden Mittelpunkt stellen sie ihre Variabilitát gegenüber, insofern sind sie Zitate voneinander und Zitate ihres Makrokontextes, der Bibel selbst; so deuten sie primár auf ihr generatives Prinzip hin, auf das erzáhlende Verstehen der Schöpfung, das fiirs Volk der Bibel auch das Schöpfungswort in der Erzáhlung hörbar macht. Dabei zerstören sie das vermeintlich GewuÍJte, um an seiner Stelle Kommunikation zu stiften, indem sie eine Art Zirkularitát des Fragens nach Gott, nach dem Wie menschlichen Handelns und nach dem Sinn des Sprechens in Bewegung setzen. Sie spielen die sich angrenzenden Bereiche des Verstehens nicht gegeneinander aus, sondern sie werden zur Frage frireinander. Wenn sich Gesetz und Weisheit in der Parabel auflösen, verlieren sie nicht, sondern sie vermehren ihre ethische Appellkraft, indem das Sagen und das Hören, das gedáchtniserneuernde Erzáhlen und die dadurch belebte Kommunikation in die Mitte ihres Sinngefiiges rückt. Im Gegensatz (aber auch als Nachund Vorwort) zu den Tugendkatalogen der Weisheitsbücher und der Apostelbriefe vertreten die Jesusparabeln sozusagen hermeneutische Werte, die sowohl ihre Verstehensbedingung wie ihre Referenz bilden. Als imaginativ-kommunikative Handlung, als Modus der Verstándigung, als unverbindliche Einladung und als einladende Verbindung ist ja die Erzáhlung selbst die Grundlage jener trthik, die sie verktindet und zum Gottesbild konfiguriert. Wenn solche Konfiguration dem in ihrer Substantialitát betrachteten literarischen Wort nicht abverlangt werden kann - indem das Wort als kommunikationsunabhángige Substanz selbst bestritten werden soll -, dann darf sie doch vielleicht im Gesprách über die möglichen Zugánge zur poiesis zu Wort kommen.

14

BIBLlscHE PARABELN ZWlscHEN THEoLoGlscHER UND L|TERARlscHER HERMENEUTlK J

EGYZETEK

l H. R. Jaufi: Literarurgeschichte als Provokation der Literaturwissenschaft. In: R. -War-

ning: Rezeptionsiisthetik. München l9944. 126-162, hier: S. l48.

2J. Derrida: L'ériture et h tlifférence. 1967. S. 99-116, hier: S. l07. r a.a.O., S. l08. 4

Ebd.

5

a,a.O., S. l07.

S.

Paris

,í Ebd. 7 8 9

'0

Ebd. Ebd.

a.a.O., S. l08.

Vgl. P. Ricoeur: Biblical Hermeneutics. In:

Semeia 4 (l975). S. 27-I45,

ll Vgl, W. Iser: Das Fibtiae und d,as ImaFrlnkfurt a. M. l993, S. 512.

giniire .

12 M. Motté: Auf der Sucbe nacb d.em uerlorenen Gott. Religion in iler Literatur der Gegenwart.

Mainz 1997. S.94. 13 W. Iser: Die Wirklichkeit der Fiktion. In:

S. 277-324, hier: S. 297. Iser; Das Fiktiue,. . , S. 507 . |5 E,.Jifurgel: Die Problematik der GleichnisredeJesu. In: Ders,: Paulus undJesus. Tübingen 19642. S. 87 -l39. Rezeptionsiistbetik. |a

]í'Ricoeur: a.a.O., S. 137. H.-G. Gadamer: Wbrbeit und Metbode. Tübingen l9ó0. S.35ó. l8 Siehe ausfrihrlicher Harnisch, W.: Die 17

Göttingen 1995r. S. 241-243. l9 Ebd. 2()E. Fuchs: Was ist ein Sprachereignis?. In: Gleiebniseruöblungen Jesu.

E,

Fuchs: Gesammelte Aufsiitze S. 424-430, hier: S.425.

1960.

1l

Tübingen

2l FIarnisch: a.a.O., S. 30].

22 I. Strohschneider-Kohrs: Erzáhllogik und Verstehensprozefi in Kafkas GleichniJ .Von den Gleichnissen... rn: F. Martini (Hrsg.): probleme d.es Erzöblens in der weltliteratur. Fexscbrtji fiir Kite Haru.burger zatl 75. Gebunstag. Stuttgart 1971, S, 303-329, hier: S.

317.

2] D. Crossan: In Parabbs. Tlle Challenge of tbe Hbtorical Juus. N. Y.-London 1973, S.22. 2aIser: Das Fiktiue.,., a.a.O., S. 512

25 F. Marty: Parabole, syrnbole, concept. In: Les Paraboles éwngéliques. Perspectiaes noaelles. Paris l989. S. 171-192, hier: S. 185.

15

KlsS KATALlN Pázmány irodalmi kultuszának egy fejezete (Szoitz Leó: Kls magyar frőzeológyio)

rtegakésóbbi,,,íűl:!ű#::;,7#j::;:l;,r,"#,íl#,:;;í,:,r#,:íí;:!;,r,, s

prőzdnk fu,uénléül tekintbető."

(Kosztolányi DezsóJl

;;,legobbak iscseuegni,,o,ííffi'tl;,tr:{í:r';,,r:rí':'ű:o;;;::;,yrTff

uáltőPénzre'"

(MáraiSándor)2

értelmezi a maga Jeles és jelentős alkotók életművétminden kor adott kort, mint az inkább sokkal megítélése változő időben Áűrr.k számára, s u vitriolos elképesztően szervjta egri Leó jellemzi. SzaitZ Jóllehet -"sai a művet biztos, nem bírálták, sokan is koiiil kortársai már pamfletjeit megíri stflísban M? félresopörhe{9 kézmozdulattal Íevékenysége,egy hiwédő hogy fanatikis -,-cril, r,"gy s zaitz csakigen szerény É"tyÖi foglal el a, kor hazai,kulturális életének iroáátoőit rténeti hieri'rchiájában, talán,,h/perorthodoxiájá"_nak következmé_ ,rÚ."r, haladt az uialkodó elvárásokkal ellenkező iránye, mert a szervita "ty" s a vaskos hitbuzgalmi kötetek alapjánróla kialakult kép igencsak meg"iott.", megismerés éi'ésa kor eszmetörténeti vonulataiba ,ráh""ít"it" álláspontja "la§os Áegítélésesohasem volt egyértelmű, Az eddigi Műkodésének való beillesztését. aizervita szerzetes írásainak a nyelvi és kultuérintette alig közelítések többsége rális harcok kérdéiköréfiezva|őviszonyát, viszont annál részletesebben tárgYalta S"^ri,,fanatikus" hiwédelmét, amely iaterrt a jozefinista periódusban volt súlyponti kérdés számára. ' L eddigi fogadtatást tekinwe az é|etrajzi adatokat is összeállító Leskó !ŐzseÍ aíegyedüli olyan hosszabb íiás, amely a szerz.ő írői pá|yájának,egész ,,pályaképJ,,] ',,,I"1aaeier,, bemíi"tja. e lesonUi hosszabb-rövidebb méltatásoktóla eltekinwe ;;Jpil összefoglaló Éezikonyvekben találkozhatunk e'y_egytötetének említésé_ .,el, illew. sorrimásan elintézett értékelésével.Bíró Férenc korszakmonogr_áft!kgfa_ _is iiani s"^it, ,,a jozefiruista éutized, de talán a magtar felu|ldgw2d:ís,korának 'natikrlsabb a véli t inaaqŐ"-uent áll előttünk, a szeű aZonban feloldhatónak fehiwédő tevékenység és a nyelvkérdéslátszólag ellentmondó tendenciáinak .rtilr.ége,, ,,o ,yrlriérdé, felőetése a kor tanulsági.szerint fi)ggetlen az írői tebe_rés|q. szenuedélyes binédő és azoknak az eszrrléknek á korszerűségétől, amefieknek az igaiárl egűként *Srait, híue uolt".5 életművének értékelésébena négykötetes lgaz ln_agar (1785-1790) című munkájakapta mindeddig a legnaglobb szerepet, melyben az,luftb, 16

PÁZMÁNY |RODALM| KULTUsZÁNAK EGY FEJEZETE

rungsz-fantasztáb" e|len folytat küzdelmet, és a régi hiwitázól
szerkezeti elemzésére vállalkozik, másrészt a mű előszavának átiekintésável igYekszik hozzákapcsolni Szaitz munkáját a magyaí nyelvi és kulturális elmaradottság kérdésköréhez. ASzaitzról kialakult me§nyilvánulások finomítása is motiválta az elemzés törekvését olyan irodalomtöiténeti kapcsolódási lehetőségek felmutatására, amelyek pontosíthatn ák Szaitz könyveinek h elyét a felvilágosoáás korának eszmetörténeti áramlataiban. MŰfajtörténeti szempontból köze]ítve a Kis ruagtar frázeológtia már címévelis utal az ún. frazeológiai gyűjtemények hagyományáhoLvatő kápcsolatára. A műfaj, amelynek képviseletében fellép, történetileg nálunk is igen jelentős múlttal dicsekedhet. Ilyen jellegű szőtárszerű összeállításokat - elsőúrbán Erasmus által inspirálva - már a XVI. században is lehet találni, A régi mawar irodalomban a szőtárszerű összeállítások a humanisták elegáns és tiszia latinságának jegyében születtek, a győjtők azonban inkább a bölcshondások, mintseml nyelvi*fordulatok iránt mutattak érdeklődést. A ,,szónoki" fordulatok első és legnagyobb koy9:!i kollekciója Baranyai Decsi János ötezer szólást tartalmaíő Á'dagiorum (1598) címen ismert munkája, amely két, sokáig jól ismert és sokat foigatott könyvre is nagy hatással volt. Anyaga belekerült Kis-Viczay Péter szintén la=tin és görög mondások mag-yar ,,értelmezés ét" adó gűjteményébe (selectiora adagia Latino-Hungarica, 17I3), de Decsitől vett fel szitárába magyaí proverbiumoLat Szenczi Molnár Albert is, aki a lexikográfiai feldolgozás módszbreit is megalapozt^.

AXWI-XWIL század a mag,yar nyelű szőtárírás történetében is fontos fejeZetet nyitott: ,,A 16. század - a humanizmus eszménleinek mcgfelelően - a klasszikus (görög, latin) rlyeluek ruag szőtárait alkotta nxeg, a 17, századtől pedig megszületnek a nemzetj ryelaek óltalános szőtdrai,"6 A szőtárírás nemzeti üggyé való ,emelkedését" ielzi az a tény is, hogy többek között Bessenyei, Baróti§abó, Révay, Kazin-

czY, Verseghy, Csokonai is közvetlen kapcsolatba került a szőtárszerkesztéssel. Mai perspektívából összeállításuk szándékát tekinwe az említett szítárak a mo-

dern frazeológiai és stílusszótárak közvetlen e|őzményeként gondolhatók el, holott a kulcsszavak beűrendjében, fogalmi körök szerint,ragy éppen minden rend-

szer nélkül kiadott gyűjteményeknek

-

melyek sok eűben csak magukat

a

kifejezéseket tartalmazták értelmezés vagy érielmezéssz erű magyarár"t iekiil nemigen akadt méltó folytatása a következő században. A tulajdonképpeni köz17

Kl5s KATALlN

Földi, Kresznerics, Kovács, Szirmay, Pá|őczi Horváth, Dugonics, Czech) kívül nagy mennyiségű frazeolőgiai anyag jelent meg lll|önböző tankönyuekben és nyelatanokban (Pomey, Adámi, Korabinszky, Gyarmathi, Szent Páli), szőtdrakban és frazeolőgiai g,űjternényekben nxondás- és szőlásgűjtem.ényeken (Faludi,

(Ir{oszkó, Baróti Szabó).

A korszak szőtárszerkesztési törekvései formálták-alakították szaitz érdeklődésétis, a létrejött ftazeo|őgiai g1ríijtemények között az ő Kis maglar frázeolőg,iája (1788) tekinüető időrendben az elsőnek. A gyűjtemény, egyetlen szerző, ,rÍ,r"""t"r"r, P ázmőny P éter írásművészetén ek ír azeolő giai j elensé gei alapj án adja ki a _ szerzői intenció szerint jellegzetesen mag,yar fordulatokat tarta|maző stílusszótárat. Ez a gazdag stílus a kötetben újra és újra Cicero ,,igazolásra nem szoruló" retorikájá}ioz hasonlíttatik. Szaitz Frózeolőglliájának előszavában állást foglal a régi írók rangsorolását illetően, vá|asztása kemény hagyományvá\l1t!,st je{ez: ,,Tisitetet és betsúlet ugan a'több igaz Hazaf.afnlk-is: lik kiuált a'rni időnkben 'az hazánk nyeluéneb boldogításában emberkedtek, kik kőzül leg-nagtobb dítséretet érdemel Molnár János, Faludi, és Barőti Szabő Dóuid,; de arra ugyan tsak még sem rnent egyik-is, bog, Pázm.ány Pétert meg-előzte uolrua." A jőrésztPázmány-idézeteket tarámaző FÍázeotóg,ia alapvetőenlétfő részre különül el, első felében a Ka.lauzbő|, a másodikban a [e.esrtény ünnepkör alkalmaira írt prédikációkból kiszedegetett Lz .Én*n*MngarTzitzerúnak kárdinális szép ruagtar morudásokat tartalmaz,

eLső részhez (Tálogatott szap ry.ag.a1711td1l-

Pázmány PéternekKa|auzáből) toldalékként kapcsolódik*?/zmány Péter' egéb kisebb munkáiből szedegetett sz1.p yagar "??dásoÉcímmel a polemikus írásokból - a Baldinus ellen írt könyvből, Alvinczy Péterhez címzett ieveleiből és Pázmány Némely egléb könyaetskéibő| - merített fra-

zeo|őgiaí anyag. Pázmány hierarchikusan szerveződő körmondatait Szaitz

építőé'lemeiró bónla !e, s a Frázeotőgyia- mint ,,felépítmény"_ o_lya1 so_rrendben eredeti kontextus koteléké6ől kiszakított gondolatlánc frazémáit, ahogy ^ái^ ^, azok magukban a kiválasztottPázmány-művekben is lineárisan előrehaladv?egymás utári következnek . A, szerző válogatási szempontja mindvégig körvonalazatlan marad, eg-yszer a színesebb, szokallanabb nyelvi-frazeológiai egységek k;erül. nek előtérbe]*á.r"or a közmondások, szóIások, összetett szavak, mégsem sikerül egyik altípusnak sem átíogő szervezőe|wé emelkednie. Metaforikus és frazeotógik"s jeientések között ,r"rn t"r, ktilönbséget a szerző,_és a tematikus rendsze,"iérr,"k is csak nyomai fedezhetők fel a gyűjteményben.7 Több helyen előfordul

az is, hogy Szaiíz megfeledkezni látsiik egy-ew a Frózeológyilfiba.átemelt

kapcsolatól s egy másik helyen ugyan azt a frazémát újból \i"gri. További vizsgáiat lehetőségéit rejti magábai'a gy"iljtemény - nyelvi,frazeo.Iógiai.egységek Ízempontjáboi _ igen hetérogénanyagának feldolgozása, melynek behatóbb elemzésére ez a dolgozat nem vállalkozhatott. A két fő rész után három toldalék követi egyrnást a Frázeolőgióban, fiiggelékként illeszke dve az előbbiekhez. A tájszótoldalékot és a Száz német szőt megelőző szólást és szŐelső fuggelék (ALagar köz-ruandások) mintegyhatszázközmon_dást, kőzkigyűjtött lásszerÚ*kifejezést*tartalmaz. A meg nem nevezett forrásokból 18

PÁZMÁNY |RODALMl KULTUSZÁNAK EGY FEJEZETE

mondástár kifejezésanyagának elrendezésébenkitapintható ,,kompozíciós elv"

legfőké,ppen a betűrend, az is az áwétel miatt, mert - egyetérwe Tóhai vilmosyak,a frazeológiai anyag utolsó harmadára vonatkozó észrevételével- PápaiPáriz szőtárának magyar nyelvű részébőlvaló kiírás, teljesen a szótárban valO élő_

fordulás ottani rendjében. Vagyrs a Frózeolőgia toldalékainak frazémái rend,ezőe|v híján

- szintén csak ,,nyersanyagként'

értékelhetőek.

_ Szaia Frázeolőgűlában közzéteszi tájnyelvi megfigyeléseit is a ,,Kiilönbség a' Magtar szőban, a' mhlt azt Dunáll-uil, kiuált Soprony és Vas megűen, éi a' Tiszáninnen, kiuált Heues- és Borsod uármegében észreaettenl" című fuggelékben, melyben az igen változatos megfigyeléseli (alaktani, hangtani, lexikáIii) az igeragozás és kiejtés különbségeire, az illeszkedésbeli eltérésekremutat rá. Gálos Rezső megállapítása szerint Szaitz közlései ,,nernigen kerülnek éles ellentétbe a k és ób b

i

me gfi gt

e

lés.e k k e

A mag}ar nyelv

l".8

,,tisztaságát" a német nyelv ,,kevertségével" állítja szembe a Frázeolőgiához ?úzőtt ,,Tőldalék, uag,-is: Száz Nérllet Sző, mellyet Néru,et urairuék a' Deákoktől kölcsőnöztek". lrz elősző gondolatmenetét viszi tovább ez az utolső rész, amikor a szerző benne azt állítja, hogy ,,a nxagJar nyela más nyeluekbez kép.est a leg-tisztább nlelu, és mind az Olasz, mind a Német, ruiru,d a Deák nyeluben soikal tőbb más ryeluekből kijltsönzőtt idegen szők találtatnak, mint a'Magtar nyeluben ... néntely idegen szőh mindazonáltal ug,an tsak a maglar nleluben is találtatnak".9 Szaitz műveinek jelentős része jől elhelyezhető a politikai röpirat műfaján beLlt|. L Frázeolőgia, melynek címe közérthető formában je|zi a gyűjtemény ,tartalmát" - értelmezhető az elősző és annak műfaji sajátosságai által előhívott viszonylatban is. A munka kézirata Leskó szerint'mái l772]ben készen voltl0 és csak tizenhat él,vel későbbll jelent meg. A kötet előszavát (,Elől-Járő Beszéd, a' Maglar és Német nyeluró'l, 'S azokről, kik ezen két Nyelaet illerudőképen rneg nem betsülik) is könnyen lehet egyfajta röpiratként, a politikai pamflet műfaji kódjával olvasni, hiszen az eírevonatkozó elvárásoknak eleget tesi, Az események elmondásának a dolgok közepén való (in medias res) kezdésével Szaitz a kulturális elmaradottság kérdéséthozza elő, s egy a korábbi századokban,,nemzetkarakterológiai közhely"tz-Pént emlegetett becsmérlő véleménnyelszemben veszi pártfogásba a nemzeti kultúrát. Reimmann szá||őigévéhíresült vádlő megjegyzéseirel3 nyíltan reflektálva cáfolő iratot publikál, melynek tárgya a nemietlzakralizálődő védelme és igazo|ása: ,,Méltán fáj az ru,émelly igaz Magyar Hazafiaknak,

bog még magok kőzött a' magarok között-is

találtatnak némellyek, kik az hazójok

A szóban forgó nemzeti érzületet megmozgató - vita, vagyis a ,,barbárság" lesújtó vádjának értelmezése szélesebb kontextusba helyeződik, német nyelvterületen megjelentíorlrásokból két ,,Német Hazaft" szőváltásaként jelenik meg. Elsőként egy latin nyelvű dialógusokból álló könyvetl5 említ meg: ,,[...] rnelyben két buzgó Német Hazafi nyeluét meg-uetik, és tsak nem merő barbarus nyelunek tartják."l4

keseruesen panaszkodik és sopánkodik azon, bog1 a' Német nyelunek a' nlaga hazájában-is, a' maga' Hazája'fiai elött-is, olly keués betsülete uagon: bogt a' mi ez előtt betsületnek, ditsöségnek t&rtűtott, ruár most tsak nent, szég,ennek tartatik, úgmint

19

Klss

KATAL!N

Nérnet-OrszuígbanNémetneklenni [...]".|U N"gy Frigyes, azid,ézett írásban emlí, "Király", aki a német irodalomrólis franciául értekezett, felvilágosult tett ,,Burgus uralÉodó"létérenem pártolta az anyanye|vőséget, mert a német nye|vet az irodalmi kifejezésre alkalmatlannak tartoftá,l7 vag}is ahogy Szaitz elősz,aváhan olvashatjuk',,1.../ naaga a' Burgus Király_is annyira meg-aeti a Német nyeluet, 's a' Német kőiyuekiri, irg, Őlr, ,r* Űéltőrtntíb némei hanyuet kezében forgatr.ti [,..] ennek pedig ki áz oka, ,gyZb arok a'tzintzifintzil Frantzia, Ánglus Prefeknsok, és Gubernánsnék, kiknek gánűiselésére, neueléséie bízattanak a' nérneímfak, .'s Kis-A,ssz.9nyok?"18 Majd saját kőnyvére utalja az olvasót, hogy ,,A' ki tud Ded.kul, ne sajnállya ez! a1 ,egés1 D'iálőgust'e|-oluasni, melly az lgaz Mágj,arban-is egészen be_rlrle uagon, az I. Résznek néÁet nyelvű dialógust tafta|maző n' ,é§ér.n|9 Nz ötödik po.rtbár, egy

-asik

Deutscblandeq eirl Gespracb zwiscben Gelehrten "*.rt"t be, ahol szintén két ,,Német Hazaft"-nak: 1782) diuu Jairhuruderts. Wien, "kulanas nyeluró'l. Az egyik a' N,lmet nYelu .rrzelle.tt, néru.et a. uttan uitójok aagyon ,,[...1 'igt-mint ,' Delk nyllue_t_pedig igen,alá-szállíttzitzerőskoáik, r"ellett, Harájá nyrű nyelu eddig Német-orsz,ágban 7i7tidegen. ez az bog őrrolja, kiaált azt nagyon iÍ's 'egy Hazuíjóba,n pad alatt a' nyelu Német a' azínbaru hoíott ,-rűfttt, trőnusra ,maga' A másik ellenben tétetett. kaptzájáuá lába nyelunek aesztett az Hazdja Űert, és ennek minderl Egb(i, Atyák a.' Szent Anyaszentegybáznak, rnint ai a' Deik nyeluet,

-rrrrÉát @ie Gelebrtbeii

des heutigen'

!k,'!

és Vilógi," rnindrn Országbéli ', Nr*rrtbéli Fő tudős, bölts embereknek Anya-\,Yelult nag,oőuéd.elmezi, dítsű [..,]".'o !r, elősző hatodik pontjában - a. bécsi írók után - {y német munka (Úber die deutsche literatur, 17 81) ismertetésére tér rá Szaitz,

hiborúskodásokat okolva a hiányokért_.,[...] azt meri írni, hog óltaltyában (Die schönen Wissenschaften) még igen szép Tudoruányok a ualimint tig rleuezet szerint az ö nyelaeb-is még igen a Némeieknél, uagnakállapotb)n tsekély következő két pontban nyelu.'zl baíbarus 's tökélíetlen,'régulátlaŐ, faragatlan, fele

-j}b"r,

a szerző a

_L

eryszeííeza.felemlegeti Íl. Yrsei tl84 tavaszán kiadott nyelvrendel:l9!, "r":ly érdeklődést: iránti nyelv fel a nemzeti ,,Ho",7á ébresztette *ég és ,rrrt" Yszlnt.7,ég azt-is, b;g/, rnidőn ő Felsége szeruünk eleibe állítja a' Frantziábnak, Anglumk?rk, .':

-^rkapűP

példóját, rnin"ket-is alattomban serk-engetni lótszatik, hog. ezen

jela

Pél-,

dókat szemüil ,titt |rrgntudn, mi is mtír egszer, ba Isten' fiai uaqy.nk, űredjiink-fel

hoszszas ólmunkből,''s izon emberkedjünk,7ogt nyeluüllk elő-mozdításában, 's fel-magasztaltísában mds Nemzeteket kőueisünk, uag,meg_is elő7l;yk..'f ,ímé!ez ébresztet, is ösztönzöt engem_is ezen Kis Magyar Fráz{o|őgyiámnak készítésére.,'2

A nyelvi-krilturális kérdések i||en módon való, túlhangsúlyozásaazt bizonyít, hatja,hogy Szaitz a széles kereiben elhelyezkedő nyelÚ-irod,a.lmi pPgramot23 cé|Őzta.ri"g maga eszközéve|, amaga területén, vagyis Frózeolőgőláb,an,a nem" törekvéseit. sürgető küzóehekkel kötötte zeti nyelv"kiműv-elését "ry.b:.saját jutó nYelvkifejezésre erősebben két leírni meg kíúrelt Tarnai Andor Legutabb teszoktunkemle8etni, azótareprezentánsokként melyet koncepciót, .""]-lel"ti anyakezdődQ Bessenyeiuel szerint (általános polgárinenlzetiin, hát

frlfosá, ,,A ,1rli*agl prlgre?n'*íllrtt számnlni hrit j...1 eg nemui ryelui programm1l.ts, i-rlyrrik ti|rŰ" kidolgozatlan a töfténete, de uan: Czuittinger /, hnaga nyelvműaelés20

PÁZMÁNY lRODALMl KULTUSZÁNAK EGY FEJEZETE

re szőlő buzdításában éppen rendien nenaesi uolta miatt ,relegárls, férfias, méltőságos és bősio a 7n&g&r nyelu jelzői."24 Az itt kirajzolócló két főbb szemléleti vá|tozat, a nemesi és polgári nyelvi program természetesen inkább csak iránykijelölésként fogható fel, az egyes műveket - a számos érintkezésipontból adődő nehézségmiatt

- a fő kányként kitapintható

tendenciájuk szerint lehetne az egyikvagy másik típusba sorolni. Igy Szaitz nyelvműveló gondolatainak egy része egyfelől rokon vonásokat mutat a Czvittinger Dávid írói lexikonában adott nyelvművelő és kul-

turális programmal, erre hivatkozik2s akkor is, amikor Frázeolőgiájának programírásában a Szent Korona történetét megíró Révay Pétert idézi: ,,Itt ru.éltán szentekre báryja Grőf Réuai a' Magyaroknak, hog, annyira uizzé uált bennek a' Mag,ar aér, hogl semmi gondgyok nintsen tulajdon nyelueknek tsínosgatásóra, bolott ez olly

deréb, aitéz, ékes és mindenkép' tökélletes nyela, hog, akárrnelly idegen nyeluuel bátran szembe szállbat; és azt mondga, hogy méltánn fel-ébreszthetnéőket, más nemzeteknek, úg mint a'régi Rőmaiaknak, Görögőkruek, Zsidőknak, és most a' Frantzidknak,'s Németebnek példája, kik fő gondjokat nyelueknek ékesgetésérefordítják."26

Másfelől Révay Miklós nevével jelölhető I
dühíti

és az ellenfelére uszítja magát, hogt aztón a harag-szülte rajongás és lázasabban ragogjon egletlen, iga,^-óga, az, anti az ő

tüzében anruíl tündőklóllben lelkében igazság."]0

fil

-

egyetértve a korábbi megállapításokkal -, hogy - a ,,fanatikus'] hiwédelem állt. Maga az életmű is szerzője ama meggyőződésének köszönhette keletkezését,hogy egyedül a római katolikus tanrendszer követése útján nyerhető el az üdvösség. Máriafi István és Kalapátsits György néven közzétett munkáiban Szaitz hiwédelmének fontos eleme a nemzeti szempont: csak a római katolikus lehet igaz rnag!űr. Számos írói álnéwel rejtőzködik (Máriafi István, Szaitz Leő Mária, Szolga Marianus), melyekkel többszörösen rájátszik a katolikus nyelvi propagandára.3l Nemzeti

Nyugodtan mondhatjuk

Szaitz törekvéseinek tengelyében

21

Klss

KATAIlN

katolikus ideológiájáb an Pázmány azért is kap helyet, meít az őá|ta|a hagyományozott örökségben benne rejlik a nemzeti katolicizmus lehetősége is. Pázmány nyelvi kiválósága mellett ez indokolja igazáből, hogy miért éppen őt választja nyelvi eszményéülFrazeolőgiájában Szaitz. lt Pázmány-imitációval a nemzeti eszme bevonul Szaitz érvrendszerébe is, s ez az eszkőz - miként más írásai is mutatják32 - alkalmas arra, hogy finom árnyalatokban fejezze ki a nyelv mint

nemzetet nemzetté tevő ,rjel" gondolatát.3] Noha a prédikátori irodalom ,,módszereit és stílusát folytatni nem lehetett" és Pázmány,,iskolát teremteni nem fudott", irodalmi hagyományáta szinte azonnal reagáltak. A puritánus Medgyesi PáI I636-ban ,,úg,szőluán Pózmdrty gondolatát fogalrrl.azta megPraxisPietatisában"3+. Pázmány számtalanszor idézett fordítói elvét a Kempis-fordítás előszaváből(1624) - ,,[,..] ne láttatnék Deákből csigázot bomályossdggal repedezetnek, hanent. olly keduesen folyna, mint-ha előszőr Magar embertül Magarul iratot aőlna" - Szaitz is imitálja. LPázmány által is vallott régi eszme a fordítás mibenlétéről - amely tartalmilag ősi, Ciceróra ésJeromos egyházatyáig vezethető vissza - a tartalom és a magyaros Íogalmazás ,,eg,yenrangú fontosságát" hirdeti, Szaitz imitálásában35 némiképpen egyszerűsödik ,,De uallyon miben áll a' Pázmá.nynak szép Magtarsága? Koránt sem abban, hog ő a' Maglar szőt fekttébb tzifnízná, xigázná aagl-is azt erőszakosan. bolmi idegen nyelaekneh ráru.ájára húznÓ, uonná, és mint egt idegen rubába öltőztetné; banem abban, bog ő a' Magtar szőnak

és tsak igen közönségesen, 's természetesen ír mirlden erőlintzi-fintzi tzifrózós nélkül,"36 Pázmány azonban jóval több volt, mint kiváló szónok és író. Bíboros, Magyarország főkancellárja és a birodalmi tanács egyik legbefolyásosabb tagja, tehát nemzetközileg is megfelelő autoritás, olyan név, akit ,,cégérként"lehet felmutatni. A nyelvi gazdagság mellett nyilván ez az ismertség és tekintély indokolta, hogy Siaitz a nraróoUg,ióban az ,,igaz magyarság" példaképekéntmutassa fe1,37 ab,t egyházi emberként, a tradíció embereként német anyanyelvűsége ellenére is a mag5Iaí nyelv ügyét szo|gálta. Szaitz úgy nyul vissza a pázmányi örökséghez, hogy elődjévé teszi me1 azt, ésPázmány ilyen módon íogja igazolni őt. Nemzeti liatolikus ideológiájábanPázmány azértis kaphat helyet, mert - mivel ő a felekezeti érdeket tágabb összefiiggésrendszerbe tudta helyezni - eszmevi|ágában az egyházi és a nemzeti szempontok egymást kiegészíwejelennek meg. A rendi jogok védelm ezőjeként lépett fel, a mawar rendiséget elsősorban azért támogatta, mert benne látta anemzeti fejlődés biztosítékát és támaszát. Rendkívül fontosnak tartotta a Habsburgokkal való szövetséget, de felismerte aztis, hogy a Habsburgok és Magyarország érdekei bizonyos tekintetben eltérnek egymástól. A rendi iogokra valő támaszkodással igyekezett olyan egyensúlyt kialakítani, amelyet a ,,modus vivendi" jelentett számára, Szaítz Kis rnag,ar frázeolőgliája tehát írazeolőgiai g5űjtemény és valami más, csak erről a másiól - az (élei)mű |ényegéről - a szerzőnek sikerült gondosan elterelnie a figyelmet, a címben megadott műfajmegjelöléssel. Magyar kezdemé-

tulajdonát igazán rueg-tartja, tetés és felettébb ualó

22

PÁZMÁNY |RODALMl KULTUSZÁNAK EGY FEJEZETE

nyezéseket folytatott38 még akkor is, ha nem valőszínű, hogy ismerte azokat, miként a Kölcsey Moháaában körvonalazott ,,kollektív történelmi emlékezet"elgondolás is soha nem kapcsolódott igazán össze törekvéseivel, de messze sem volt azoktól. Allandó elemre érzettráSzaitz a nyelv vonalán, azidő pedig úgy tűnik, őt igazolta.

JEGYZETEK l

Kosztolányi Dezső: Nlelu és lélek. Bp.,

l990.385-386.

1 94344. Bp., 1990. 42. LeskóJózsef: Szaicz Leő, a katholikus újságírás rnagar úttörője Qrodallrntörténeti tanulmón1 1-1l) Katolikus Szemle t898, 58ó-ó03. Valamint uo. 709-778. alegutóbb Lőkös Iswán követte végig egy röüdebb tanulmány erejéig az életmű mag,yar nyelvű köteteit, lásd Uő: Meg,énk irodalmi kistükre X. Szain Leő. Hevesi Szemle 1978/2.

2

Márai Sándor: Naplő

]

51-55.

5 Bíró Ferenc: A felutlógosodós korának irodalma. Bp., 1994.330.

6 Gáldi László: A rnagar szőtárirodalom a feluilágosodás koróban és a reformkorban. Bp,, 7957.

7 Szaitz,,módszerébe" is bepillantást enged annak az alábbiakban közölt harminchat írazémának a kiválogatása, amelyrrek eglrrnás után rendezésébenelósejlik valamiféle,,tematikus"-nak nevezhető rendezőelv, erre utal a fejezetcím is: ,,Leg-több magtar köz-mondás uagln flz eb-ről, 's

a Kutyóról, mell1eket uto|dra ballottam": &lgik eb, a'másik kutya. Eb ebnek baráttya. Ebek ugatása nern ballik a mennjrországba. Fogas ebnek ualó a' tsont-rógás. A' melly ebet tneg-akarnak alni, ueszett neuét

költik.

A'melly

ebnek aeszett neuét költötték, el-kell an-

nak aeszni.

Az

ebnek sem

jő az elsőfa.

Két hiz'ebe. Eb' szemébe nem megen a'fiist. Ebre bízták a' hájat, aag: szalonnót. Az ebnek ba arannya uőlna-is, hájat uáltana rajt4.

A'

rnelly eb

egner óltalússza a'Tiszít, másszor-

Eb ebre fogta. Ebtil gűjtöttjószdgnak ebül kell el-aeszni. Az eb-is, konttzal sic! álruod,, uag: a' matska

a' disznő m.akkal. Messze Buda sinta ebnek. Kőnnyű a' sdnta ebet, aa,g| kutyát utól érni.

egémel,

Eb

fujjr,

kutya

jórja.

Meg-ismérik az

ebet

a'szőrén.

Eb-tsont ősszae for. Az ebet-is rneg-betyüllik az Uróét,t, uag: a' nolgót-b nteg-betrülik az Uróétt. Ernber, a' hi fogadga, agg-eb, ki meg-óllya. Fa légen kezedben, ha ebbel akarszjáBzlni. Magadnak köszönd, ha ebbel jótnol, ba megbarap. Sobasem badgu-el azt, aalaruint az eb az ugatást.

Kőnnyebb a' bazug embett utől érni, mint a' sánta kuua-rzt.

Úg, orrrtr*, rnint az

A' kutláből

A'

eb

a'rnaxkót.

sobasem lesz szalonna.

kutyóből sobasem lesz szahnna, akór

bog

is

bizlallyák-is.

Ugt szereti a' tanúlást, mint az eb a' bőjtöt. Ugatbat, de nem rnarhat az lántzra aetett kurya. Tudom én, az eb rnitől döglik-rneg. Ha az ebre bíznák a'böjtőt. Nem mind bors az, a' mi a' Kalrnár ebe hullat. Ebül kezdte, kutlóul uégezte. 8 Gálos Rezső: Szaitz nyelujárósi gííjtemérye.

Mny l90ó.9. ')

l0 ||

Fráz. A9v, Leskó i. rn. 773.

Az Igaz Magar elsó köteteiben a

Frózeo-

lőgiára maga Szaitz is mint már elkészült műre tesz utalásokat.

l2Tarnai Andor: Extra Hungariam non est aita... (Eg szállőige tőrténetébez). Bp., 1969.

is neki megen az.

Ebről ebre maradt.

23

Klss l]

KATALlN

A kérdésirodalomtörténeti vetületéről lásd

Tamai Andor tanulmányát. IJő: Az történetírás megindulósa, ItK l97 1. 7 3.

irodalom-

Fráz. A2r. |S Die Vorbothen d.es neuen Heidetbums. |6 Fráz. A3v. 17 Itt meg kell azonban jegyezni, hogy Nagy

aeknél alóbb-uahnak,

B2v. ]]

|a

Frigyes szóban forgó könyvének zárósorai nem erre a konk]úzióra futnak ki.

Fróz. L4r. 19 Fráz. L4v. |8

2||

2|

faragatlan, Igaz Magar I.

Bessenyei és Révai például sokkal határo-

gar

Jbrdításirodalom kritikatörténetéhez.

451469.

ItK

] í A gondolat egy-egy lábjegyzet erejéig még két helyen visszatér Szaitzná|, olvashatő az Igaz

Fráz. A.5r. Fráz. A5v.

Magar (első és harmadik) köteteiben.

Fráz. A6r. 23 Bító i. m.

2aTamai, i. m, ItK l97 l. 73.

2s ,,Ugan erről rnór a'múlt Szózban -is nagon panaszolkodék Gróf Réuai Péter-is, akinek szauait elő-adja Tzz,littinger in Specime Hung. Litteratae pag.3 67. én azoknah tsak eg rénétirom id.e..." In: 26

In

zottabban fogalmazta meg, hogy a nyelv a nemzet léténekaz első jele. Lásd Bíró i. rn. l25. ]a Bartók Iswán: ,,Szüksé ges azért az jő fordítás és hasznos", Vózlat az 16j0-1700 közötti rna1993 .

22

Fráz.

és minteg merő

barbarus nyelunek ta!,tt!ók?"

Mv.

,,1tt

mindg,átt előre arről akartarn jelentést tenni, bog mikor aalamit mós nyelaből fordítok, nem annlira ez szőkra, mintreru inkább tsak arTa, az mit a' szők jelentenek uigózok. Oka ennek &z, Trert külőnben

igen erőszakosan 's nem helle-ten uik a fordítás, mikor nz ernber igen az szőkboz kiiti ruagát" (Igaz Magar I. 4.) Ismét megfogaImazza ug,yanerrnek

kön},vnek harmadik kötetében: ,,Meg-tijítorn itt mindgfut eleinten tettem, bog midőn ualamit rnás nyelaböl n agarra fordítok, nem annyira a' szőkboz, ruintsem inkább tsak az szőknak htelméhez kötörn magamat, és tsak arra uigózok, hogt az énelemben semmi aóltouíst ne tegek, drubdr az némelfu helyeken aala?rrennlire homóllos légen is" (Igaz Magar III. l. czikkely a

Fráz. A}r-v.

27A nyelvhez való viszonynak

a

azon jelentésemet, melltet

korban

működő ,,hármasságáról" lásd Margócsy Iswárr tanulmányát: A Réual-Versegby-uita eszme- és kulujrtörténeti uonatkozósai. In:

kulin Ferenc

Margócsy Iswán (szerk.): KJasszika

és

és romantika

Bp., |990. 26-3+. 28Bírő i. tn. 125-128.

közön.

Frtiz. A7r-v. r(}Kosztolánf Dezső: Lenni uag nem lenni. Bp., l976. 51. 1| A Regnurn Marianum szellemében, a 2"

nemzeti érzület védelm ezőjeként átlátszóan hamis és - Dugonics, Horvát Iswánhoz elgondolásához hasonlóan - naiv etimológiával bizonyítja,

hogy: ,,...a' Magamak a neue is Mória neuét

foglall1a magíban, úg,, hog eg bőtünek, ugtraint a G-nek kibagósáual, és az utolső bötünek, u. rli. az R-nek a' G be|ére uaJó által uetéséael, ezen szőből:

MÁgYAR jő ki MARYA". Ir.. Igaz Magar 24_25.

I.

,,Az igaz, bog egedül tsak a'ruha senkit sem uag igaz Magarró, mert Bonum er integra causa; de ellenben malum ex Quolibet defectu. Uganezt lehet mondani a bnjúszről-is tnel|,-i,r ekkoróig ntindenkor tzímere uőlt az igaz Magntnak, mell1 a' Magart leginkdbb különbözteti a' Németektől, Frantzióktól, 's más ffile bajúsztalan nemzetektől. Mit mondjak itt azokról, kik a' Magar nleluet meg-uetik, galázzák, mds idegen nlel12

tesz Baráttó,

fí

24

4.) APázmány-imitációt a gyakorlatban is alkalmazza, aVj jól ismeri Pázmány szövegeit, könynyen ráismerhet az eredeti kontextusra: ,,My'g

talán némelly igaz jő-aklrőin. is abban fognak megütközni, bog sok bellen az igazat igen ?nagardn, 's-minden bímezés-hdmauísnélkül,'s-minden tartőzkodtís nílkül ki-ruondottam, 's-bogt legalóbb eg keuéssé Xinnyíbban kellett uőlna beretuólnom, d,e én, nómefu bizonlos okokra nézzle, tell1ességgel el-hitettem. magarumal, hogt nem tsak ő nekik, banem én nékern is szabad ő Fekégének az sznbadosab' kön1oírásra adott kegelrnes engedelmóuel élnem, ís bog éppen íg, és neru mósképpen kell azokkal az enberekkel bánni, kik külön ben, ba az ember tsak amúg kegesen, \ felettóbb istenesen bónnik uélek, tsak tréJiíraueszik a' d.olgot's katzajt ütnek belíle; s-az oll1an Irőt uak Bigőtnak, Slendriónistónak, a' uagt más olfuanak neuezik; 's-euuel uége uan az egész komédidnak. Sőt az ollyan könluet neru is oluassók, hanem tsak meg-uetik 's el,uetik. De ba nz em,ber az istenes igazsóg mellett eg kis tormát is tör az otrok aló, az ollyan könluen magok is jobban hapnak,'s-midőn az ellen nag eb,ugatást támasz-

PÁZMÁNY lRoDALl\,4l KULTUsZÁNAK EGY FEJÉZETE

tanak, mósok is felereznek, kiknek kiiliimben a' kőnla-oluasás nern kenlerek, kiuólt az istenes hönyuetskéknek ohasgauísa." (Fúz. A3r-v)

Fráz. A7v. Eme tradíció kikezdésére is lehet találni pregnáns állásfoglalást, nevezetesen Csokonai 36

37

költői episztolátlának (Poétai episztola

Wtkoaics

Mihóly baránnboz) azon sorait, amelyek nem engedik elérheteden magasságokba gondolni Páz-

De minthog e táj nülte germekünknek, Mely szűz birxlkóban uagton szép nyelaünhnek, S fel nern uette rlngót irhás zsellérünknek: Nag méltán tűrthatjuk egik fő d,íszünknek

t ..]"

]8 Például a Magar Hítmonilő l782-es felhívása a népiség és a régiséghagyományainak

gyűjtésére,

mány nyelü örökségét: ,,t...] Hogl pózmóny magatul alkalmasint tuda, Tekintsd, bol nületett, s többé nern lesz csuda. Szülte uolna Eger, Crlőr, Sopron alg Bu/Ja, Ugt szőlana, mint szől síp ruellett a duila.

25

KONTOR lSTVÁN

A lefordíthatatlan

szöv egváItozatai

,,A magyar fordítások története újrafordítások története is" állapítja meg Ferenczi Lászlő,| Azűjrafordítások előfeltétele - tehetjük hozzá - nemcsak a vá|toző ízlés,hanem a fordítás- és szövegrudomány fejlődése, s a szöveg és befogadó egyéntől fiiggő és folytonosan változő viszonya. A fordító is dialogikus

viszonyba kerül a költői szöveggel, befogadó, mielőtt ,,horizontjából kilépő interpretációs telj esítmény é!'2 létrehozná. ,,A költői szöveg [...] nemcsak a beszéd jelentéssel bíró elemeinek megvalósítását követeli meg. Mindig ébreszt még valami mást, amiben magunkra ismerünk. Olyan szabad szemléleti terek vannak benne, amelyeket a költői nyelv nyit meg és amelyeket a megvalósító olvasó tölt ki. Az ilyen kitöltést mindenki a maga módján végzi el, s ez mégsem érinti a köItői mű identitását. A költemény szó szerinti alakja az egik, bármilyen eltérőek is a kitöltések. Erre javasolta Roman Ingarden [..,] a >rséma.. fontos fogalmát [..,]. Ehhez kapcsolódik véleményemszerint az újrafelismerés harmadik mód;'a, melyet nem megtöltésnek (elentéssel megtöltésnek), nem is kitöltésnek (a szemléIetes séma kitöltésének) neveznék, hanem feltöltésnek. Számomra ez tűnik az eg5nk legfontosabb felismerésnek a művészeti élménl,re vonatkozóan. A >rfeltöltés.. annyit tesz itt, hogy az olvasó (vagy a hállgatO) tulmegy azon, ami magától megfogható a nyelvi alkotásban (Gebild) és abban megjelenik, és éppen annak irányában, amit mondani akar, halad túl rajta. Erre a feltöltésre mindannyian képesek vaglrrnk, ha megragadott bennünket egy költői jellegű nyelvi képződmény.Az alkotás gyengébb vagy hígabb helyeitől eltekintünk vagy átugorjuk és feltöltjük, s csak e kényszerű feltöltés által nyeri el a műalkotás a tulajdonképpeni létét."3

Dolgozatomban azt kívánom vizsgálni Goethe Wanderers Nachtlied és Ein gleicbu című versein, milyen módokon ,,érhető tetten" az eltérő befogadói élmény, az ,,értés" és ,,feltöltés" különbözősége a fordítási produktumon.

A két szöveg egymással is dialogizál.a Ezt a goethei szándékot vélhetjük a layoutból kiolvasni: az utolsó autorizált kiadásbans a két nyolcsoros szöveg (egy cím alatt) egy lapra kerül (viszont például a rövidebb Wonne der Wehrnutb önálló lapon álló). 26

A LEFORDÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATAI

A két - markánsan ktilonbOző - Wanderer-szöveget nenr. a tartalmi azonosság kapcsolja egyb:. ,,Flagyomány" észre nem venni GoÖthe koncepcióját: ő ugyanii poétikailag rendezi sajtő alá az életművet. Megszüntetve a kronologiku, .énd"t, :?_"wí"i.sors esetlegességei, a ,,költői fejlődés" kronológiája @ bichtung und Wahrheit koncepciója) helyébe az ,,objektív", az esetitől mJgtisztított (megásztí$d9) slöveg lép. (A Lieder [Dalok] gyíijtőnév alatt ,,eleg§íti" többek kózött a Friederike Brion-, Lili Schönemann- és Charlotte Buff-véiseket. Ez a rend épPen, a szerelmi élménypluralitását, megélhetéséneksokféleségétsugallja. Tekintsünk most el annak műfajelméleti vizsgálatától, hogy mennyiben dal, illetve dalszerű különösen a Der d.u uorl dem himmel bist... kezdeú szöveg - például a

Mailied és a Jögers Abendlied között. A u@lor-tlópusról okkal feltételezhetjük, hogy itt nem a kivetettség életérzésénekhordozőja, kit a Törvény [meg]szánni parancsol,7 nem is a Wertherben szereplő - kozhellyé vált - jelentést hordozzi,8 Goethénélmás kontextusban (például a Der Wanderer című versben) új olvasatot nyer; a költő egyik fordítása ktildetésrudatot kölcsönöz a fogalomnak a latin epigramma pentametere 1s llyen (,,His qui praetereunt det bona cuncta Deus.") az ő némei szövegváltozatában: ,,Freudig trete herein und froh entferne dich wieder! Ziehst du als Wandrer vorbei, segne die Pfade dir Gottl"9 J. W. Goethe:

IDóczy Lajos:]

W'andrers Nachtüedlo

vándor esti dalal2

Der du von dem Himmel bist, Alles Leid und Schmerzen stillest,

Den, der doppelt elend ist, Doppelt mit Erquickung fiillest, Ach, ich bin des Treibens müde! was soll all der schmerz und Lustl Sü6er Friede, Komm, ach komm in meine Brust! [Am Hmg des Ettersberg d. 12. Febr. 7ó]'l

[Hajnal Gábor:]

Vándor éji dalal] Wanderers Nacbtlied

2 a ,l ,.

Óh t" -",lrry.kből való, Szenvedőt vigasztaló,

Ki, hol szív kétszerte szenved, Kétszeresen adhatsz enyhet

-

Mikor lesz mind ennek vége?

§ok e kín és élvezet. Edes béke, töltsd el keblemetl Jer, jer

-

ISzabó Lőrinc:]

Vándor éii dala'a

I

Wanderers Nachtlied I Der du aon dtru Himmel bist Égivendég, ki a bút

Te, ki égből szál|sz alá, götrelmet, kínt csgndesítesz, ha kettős baj sújt reá, kettős gyógyírt adsz a szívnek ó a gondnak lesz-e vége! Miért e sok kín s gyönyör? Edes béke, jőjj már, ó, szivembe jőjjl

és a kínt elcsöndesíted

-

s aki kétszer

nyomorúlt,

kétszeresen felüdíted:

nincs a harcnak most se vége! ennf kín és kéj minek? Drága béke, jöjj és töltsd be szívemet!

27

KONTOR ISTVÁN

A német vers himnikus hangvételű, szintaktikailag világosan tagolt hét- és nyolcszótagos egységeken - ismétlésekkel, alliterációkka| (a d-k, l-ek), párhlzamos mondatszeikezétekke| (Der d.u...; den, der...) tovagördülő szövegét csak az utolsó előtti sorban lévő négyszőtagos - és ezértktilönösen hangsúlyos, a mijl.ére rímelő megszólítás (az eg/étlen jelzős szerkezet: az 5. sor achját is ismétlő, kétszeres kőrnm-mal tagoli-erősített SüJ3er Friede) töri meg, hogy azután a zárő őhajtő mondatban űjra visszatérjen az alaplüktetés. Szembetűnik azonban, hogy e patetikus hangnemben az ellenpontozott, szinte captatio benevolentiae-vel indulÓ sorpárokra épített(alapvetően_objektív !*pvé'telű) szónoklat ünnepélyess égéta siöveg ten§elyében megtöri (átlépve a.lélektani határt megszólított éó megizólító között, a hangnemet személyess é uálw_a) a versbeszélő érielmeinek dinaÁikus feltörése (Acb...! _Dőczy és Hajnal Gábor cezííát gondolatjellel érzékelteti), Sajátságos a bázisszőveg fordításában ezt ^ vesszővel kapcsolt felkiáltó mondat, s aZ azt ,,inközpontozása is: megszólításhoz dukalo" retorikai keides. Csak ezek után oldja íe| a Der du... indítás Óta látensen feszülő értelmi hiányt a megsző|ítássa| (SüJ{er Friede . - .).15 Alighanem e kiemelten izemélyes po.rio., kell keresnünk a ,,vándor" értelmezhitőségének kulcsát: aki a [mindenféle] fájdalmat (Schmerz) és," gyö]y..l: (Ireiben). Ebből Q,ust) átérőzni képes, de már belefáradt ahajszába/cselekvésbe az éízésbő|fakad a ,,Konwx, ach komm... " sürgető vágyakozása (Hajnal Gábor fordításának kettős értelmezhetősége _ attól fiiggően, hogy a jöjj vagy a sziuerube hangsúlyos - tompítja az őhajtás energiáját). H4nát és Szabó

a

baPati,

a

vándor tulajdonságáva|ruházza

fel: nem annak léte-

zését'á||apítjameg (mint az eredeti: ,,te, aki égből vdrő / égi eredeúi vagy", ahogyanDőŐ"y fordí"tja), hanem csak,,a|ászáll", ,,r,endég" csupán: a -.szintén mindnyitó gordd^|, illewe barc{a| szemben mintha az ,,Edes f,át -

"egtelónbe "r"tb"r, válna aáűdoná, ritoiiarŰ, vagy csak (kivételes) alkalmakkor szállna a|á. béke" Dőczy sem tartalmában, sem hangulatában nem tudj.a érzékeltetniaz eredeti verset. Íűtiresítia fogalmakat (a Leid, Scbmerzen, elend hangulati gazd€ságát az egyszerűen megisméielt szenuedéssel helyettesíti, és a centrális szerepű Treibent a ŐÍnd.ezzeltesziizíntelenné. Ugyanakkoi az éluezet szó stílusértékesemmivel nem emelkedik tul az első két sorban megütött hangon: az eredetiben bővtilŐ, 7 /8 szŐtagú keresztrímes sorokat7/7 tagű, páros rímű mondókának olvassa. -A fordítási ,,divergencia" a vers (másik) általunk kitüntetett pontján - az 5, sor-

ban - Hajnaí és S"zabó olvasatában újra tetten érhető: az ,,Lch, ich bin des Treibens müde"ló szubjektív felfakadása helyébe Hajnal Gábor szövegében (,,ő. a gondnak lesz-e uége!') Éerdo-fett
A

LEFOR DÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATA|

Úgy látjuk, Szabó Lőrinc olvasata valósítja meg inkább az olvasói és szöveghorizontnak aztaz összeolvadását (Horizonnerschmelzungl7), amely a szöveg értelmezése (Auslegung) során az olvasóban szükségszerűen végbemegy. J, W. Goethe:

Ein gleichesl8 Über allen Gipfe|n ist Ruh', In allen Wipfeln Spürest

2

du

Kaum einen Hauch; Die Vögelein schweigen im Warte nur, balde Ruhest du auc|r.' vom6,/7.Sept.

4

Walde. l780]l9

6

8

Tagadhatatlanul az egyik leginkább ,,misztifikált" irodalmi szöveggel van dol-

gonk.2O Elsősorban a századforduló táján rakódtak rá - a torrásnyelvi szövegre is - a befogad ő magatartás máig kísértő szabáIyai: ,E költemény egyike a legtöké-

letesebbeknek, melyet valaha írtak e földön",2l vagyis váltkőte|ezővé a személyes olvasat helyett ,,a tétlen csodálat, a hatástól |efegyverzett egyén ámult gyönyörködése."22

A bázisszöveg és fordításának diszkurzusában is megfigyelhető egy hasonlóan kanonizált ,,befogadási modell". A magyar [átlag]olvasó tudatában alighanem Tóth Arpád szövegváltozataz3 rögzi|t és vált zsinórmértékké:tankönyvek, antológiák - sokszor pontatlanul - szinte l>van<< egyáltalán nem írható körül és ugyanakkor mégis erről a >,van<.-ról van szó! [...] Furcsa, hogy itt bizonytalankodunk, habozunk a körülírással, hogy azlíán vég11,1 teljesen fel is adjuk, nem minüa a megértéstul bonyolultvagy nehéz lenne, hanem éppen mert a verssor olyan egyszerűséggel mondatik, sokkal egyszerűbben és egyédtilállóbban, mint bármely máskülönben szokványos >>van<< [...]". A konkrét iétezésmódot vizsgálva a versszövegben az a benyomásunk, hogy az idézett tanulmány 35. §-ának l. pontja25 sem teljesül, nevezetesen: ,,A lét másokkal szemben behatárolódik, s ezért ahatár e megvonásaálta| már rendelkezikbizonyos meghatározottsággal." Lzt kell mondanunk, a behatárolódás hiánya emeli meg mindjárt az indító hangulatot: a meg nem nevezett érzékszew,érzéHet, a pontosan meg nem jelölt befogadási mód: miben nyilvánul meg a nyugalom? 29

KONTOR |STVÁN

Sejtelem, melyet még sejtelmesebbé tesz az alle (mind/mindegik) határozat|ansága, hogy aztÁn a 3. sorban ismételt, a most már semmiképplem nébány jelentésben használt in allen szerkezet a végtelenbe tágítsa a denótárumok számát - és a szintaktikai egységet (szinte váratlanul, mert a 3-4. sor akár az e|őző kettő pendant-ja lehetne, ha nem relativálódna a spürest [érzel]az 5. sor hangsűlyos Eaum [alig] szőtagjával, visszavéve a bizonyosság pillanatnyi érzetét). Az immár három-

sorossá vált tagmondat pillérei tehát a hangsúlyos helyeken álló allen, spürest, kaurn fogalmak (még mindig nem mondva ki, pontosan milyen érzéWő|van szó). Az egyre hosszabbá váló szintaktikai egységek ritmusa megtorpan a ó. sorban; a pontosvesszővel jelölt - az előzőnél hangsúlyosabb - cezúra után egysoros pontos közlés: Die Vögelein schueigen im Walde26 (a rnadárkák hallgatnak az erd1beru). Konkrét jelentésú igei állítmány, és konkrét alany. Lényegesnek tartjuk újra hangsúlyozli e tartalmi tagolást: a két nagy - külön mondatokra osztott - tartalmi egységet (I-6.,7-B.), s azt a hangulati-szemléletiritmikai váltást, amely a 7. sorral ál1 be (a ó. sort a ,,táj|eírő" egységhez gondolva, melyet a következővel csak dallamában kapcsol - alliterációval és asszonánccal - a lágy Walde a közvetlen következő kemény wartéhoz), mert fordítóink közül sokan ,,sejtelmes" és ,,konkrét" tartalmi egységekre tördelték a verset szemben az eredeti ,,táj|eírő" és ,,megszólító" egységekkel - (Tóth Arpád kivételével pedig ,,túltagolták" a szöveget, megbontva így a képek lendületét és a gondolatritrnust). Holott talán éppen ennek az első ó sornak a hangulati íokozása, az a sejtelem, amely a megfoghatatlanból indulva válik egyre konkrétabbá és halad eg,yszerre fentről le és élettelen jelenségektő| az élő íe|é(Gipfel-Wipfel-Vőgelein), erősíti meg a látens sejtést, magyarázza ltőlag a képek ,,többletjelentését", lényegítia ,,tájleírást" mintegy metaforikus sá. Ez az ewre bizonyosabb á válő sejtelem indukálja a rubest (nyugszol)27 többszörös jelentését: a nap - az e|ső darabbal egybeolvasva - egy életszakasz és az életvégénvárő pihenést, Innen visszatekintve érezzik meg a vers ,,átstrukturálódását": nem lineárisan értelmezzük többé. A hangzó szöveg ritmusa is itt nyugszik meg: a váltakoző trochaikus és jambikus lendület szinte kiegyenlítődik a 8. sorban (a főhangsúlyokat a Rub- és auch szótagokra tesszük A zárósor első 3 szőtagának szintaktikai szerkeze-uLr-). te a 4. sort ,,hívja" (spürest du - ruhest du), de kibővíti az auchhal, s |ta|ánl ez az egyetlen szőtag látszik összekapcsolni, egységb e zárni a két hangulatot (a megfoghatatlan sejtést és a bizonyosságot), a természeti képeket és a fu.a,a|jelölt személyt, ,,valakit". A prozódiai képlet megerősíti az 5. sor (az utolsóva| egyező szótagszámű) lüktetését, s teszi még nyomatékosabbá a versben legtávolabbról felelő rímet:, Haucb - aucb, veti át az a|ig-létező sejtelmét (kaunt einen Hau.cb) a kijelentő ténymegállapító, bizonyosságot sugalló utolsó sorra. A rím- és ritmusképleteket vizsgálva is az a benyomásunk erősödik, hogy a vers fő formai-tartalmi-hangulati tagolását a ó. és 7. sor határára tegyük. A szótagszám- és rímképlet (Kosztolányiva|vitázva): 6a 2b 5a 3b 4c 9d 5d 4c, Szembetűnik a kéfélehangzás (rím és ritmus) közti feszültség. Pusztán a rímek szerint középütt kellene tagolni a nyolc sort: négy sor keresztrím, négy sor ölelkező. A sor30

A LEFORDÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATA|

hossz változásaviszontfo|,arnatokat (és nem egymásmellettiséget) mutat: a szomszédos sorok kezdeti (1-2.) nagy időtartam-krjlonbsége lassan kiegyenlítődik és az 5. sorban a négyszőtagos hossszúságta ,,á|| be", ezen nyugszik áég, hogy a ó. szembeszökő hosszúsága (hosszabb, mint az I-2. vagy 3-4. ior együiwévé)után újra megvalósuljon a nyugalmi állapot az őt- és négyszőtagos utólió két sorban. A szintaktikai egységeket tekinwe viszont kiegyenlítettebb hangzásképet kapunk: 8, 12,,9,10 szótagos periódusokat. Gyanítjuk, hogy e háromféle, egymássaikonvergáló zenei hatás feszültsége is erősíti ahangző vers sejtelmessé§ét. A hagyományosan értelmezett jelentésszinteket természetesen magában hordhatja (de sajnos, egyszersmind szinte ,,kötelező" kizárólagoss ágga| - olvasatokat leszűkitő kényszerként - magával is hordja) a vers azt a l&filoiőfiai sejtést, hogy a [meg]pihenés-halál határa átjárhatő,z8 Utalni szoktak (mint Kosztolányi említett tanulmányában egyetlen je|zővel) aííaa panteisztikrc világképre, amely a természetben (végleg) megnyugvó ,,vándort" mintegy a természet részévéavatja.

Ezek mellett látni vélek még egy markáns olvasati lehetőséget. Szembeötlő

ugyanis az a íentről lefelé haladó képsor, amely nem a hegycsúcsról (nem ?rn , an v,agy aufl, hanem - mint egyedül Franyó Zo|tán érzékelteti - valamennyi csúcs Jiilött (iber) indul. Ha a vers alapvető fogalmait (a természeúkörnyezetet jelölő főneveket: GiPfel, Wipfel, Vögelein) az Oszövetség fogalmi rendszerében olvasom: a hegycsúcs mint a kinyilatkoztatjs (2Mőz34,+2g7-u^n az isteni ítélkezés(lKir 18,19) h.ly", ahol megszólal az UR; a Wipfel, ,,a fákhegye" (Keresztury) , az ,,ágh.gy" (Szász Károly) Isten megnyilvánulásának attribútuma: ,,(Jnd'wenn du hörst, wie das Rauschen in den Wipfeln der Bakabáume einhergeht, so eile; denn dann ist der Herr ausgezogen vor dir her zu schlagen das Heer der Philister."29 A Teremtőt és Teremtést dícsérő104. zsoltár ilyen kontextusban említ éneklő madarakat: (104,10) ,,Du lássest Wasser in den Tálern quellen..." (104,12) ,,Darüber sitzen die Vögel des Himmels und singen unter den Zweigen."3o Szokatlan a versbeszéd is. A szövegben nincsen (nem neveztetik meg) az ,,én"; a grammatikai alanyok egyike sem azonosítható a beszélőkkel, illetve a uándor. al.

(A 7-8. sor beszédmódját sem érezhetjük egyértelműen önmegszólítónak.) Mintha a 7-8, sorban megszólaló személy a második személyű duva| azonosítható megszólítotton kíuül (vagy felette?) létezne.3l A dikció ilyenformán ezt a ,,biblikus" olvasatot is támogatja.

A fordítások vizsgálatához láwa dilemma fogad: az eredeti fogalomkör egyszerŰ, köáe|yszerű, minden eleme része a közös európai civilizációnak, nincs benne ,,reá|ia",,,ekvivalens nélküli lexika".32 Ennek alapján azt kellene föltételeznünk, ha lexikai, szintaktikai szempontból nem bonyolult, fordítása csak megértés, ,,feltöltés" és művészi f,ormakészség kérdése. A verset műalkotásként értelmezve le kell szögeznünk, hogy a tartalom és forma egysége adja azt a konkrét, összetéveszthetetlen műalkotást, amelyet vizsgálni akarunk. Vitába kell szállnunk azza| a versfordításra vonatkozó felfogásial, mely szerint: ,, [ . . .] Itt a fordító elsődleges feladata nem a tartalom, hanem-a forma visszaadása".33 S bár messzemenően egyetértiink az idézett mű Katharina 31

KONTOR |STVÁN

Reiss-citátumával, mely szerint azonos hatást kell kiváltania a két szövegvariánsnak a forrás- és célnyelvi olvasóban,]4 mégsem nevezhetjük olyan ,,formaközpontú szöveg"-nek a versszöveget, melyben a ,,formai analőgia" csupán elégséges volna (ahogy ezt a szerző a íejezet összefoglalásában megismétli35). A műfordítás ,,a fordítás"-tól nem arányaiban, hanem minőségében tér el: itt - Th. Lewandowski szavaival - magasabb szinten ,,alkotunk olyan szöveget, amely a legmesszebbmenőkig megfelel a bázisszöveg intencióinak",36 Ujra hangsúlyozzuk: valójában nem egyszerű megfeleltetésről van itt szó, hanem a célnyelven történő újraértelmezésről, Szegedy-Maszák Mihály meghatározásával ,,A fordítás sikerének nem a forrásszöveghez va|ő hűség a föltétele, hanem az, hogy az átköltés képes-e beleilleszkedni a célnyelv hagyományába."37 Szegedy-Maszák nem tesz ktilonbséget a nyelv tartalmi (gondolatközlő) funkciója és formai-zenei ereje között, hanem - megállapítja, hogy ,,a költészet lényegénélfogva fordíthatatlan és ugyancsak lényegénélfogva mindig fordítás" -, és - az átírás és értelmezés felől közelíwe -leszőgezi, hogy ,,a forrásszöveg föladatokat jelöl ki, melyekre a cé|szőveg megoldásokat kínál-". Az egyéni szövegolvasat jogát fenntartva tehát e megoldási variánsokat vizsgáljuk a következőkben.

Ha a vers nyelvi és képi egyszeűségét,áttekinthetőségét és a hangalat, az empátia finomságát38 tartjuk fő erényeinek, nem ragaszkodunk a zenei megformálás (például a magyaí prozódia némettől eltérő sajátosságai és értéke miatt a hím* vagy nőrímek39) pontos áwételéhez.Fontosabb ennél az a zenei halejtéssel a tartalmat erősíti, tás, amely a jambikus és trochaikus vag-y közömbös kitelj esíti vagy ellenpo ntozza. Az eredeti szövegénél erőteljesebb mag,yar tagolás (az első hat sor lendtiletének megbontása tagmon dat-lezárással vagy közbevetéss el Dőczy, Gellért, Hajnal, Illyés, Keresztury, Lux, Szabó, Szász, Weőres) a természetesen folyó első tartalmi egység finom ívétés a hangulatteremtés folyamatát zavarja meg. Az a tagolás pedig, amely a madárkával vonja egy tartalmi részbe a megszőlalőt-megszólítottat (a Nyugat első nemzedéke: Kosztolányi, Móricz, Tőth Arpád, valamint Franyó, Képes, Keresztury, Rácz, Spóner), félreviszi a vers egészét, hiszen semrniképp sem gondolhatunk itt a hallgató madárka-nyugvó költő analógiára, mert ez az interpretálás egyoldalúan leszűkítené a képet, a természet teljes egységének pillanatnyi hangulatát, s kiiktatja a lélektani helyzetet. Viszont több fordító is érzékeltetia ó. sor kittintetett szerepét, hiszen szembetűnő, hogy öt költő (Franyó, Illyés, Képes, Spóner, Tóth Arpád) ugyanazzal a s Hajnal Gábor is ennek ritmusképlettel adja vissza: tJ u- / ww- / ww- / -, variánsával (,.., u- / uu/ továbbá Dsida és Weöres szövegválto- -/ -), zata is adoniszi lüktetéssel zár. lellemző kompenzáci ős mozzanata a fordításoknak a bázisszöveg által nem indokolt bővítés, a bőbeszédűség is (az eredeti szövegben egyetlen felesleges szó, egyetlen tautológia sincs). A fordító jelzőt told a szövegbe (Franyó: száz orom, Kosztolányii ton pa csőnd,, Spőner: mél1l csönd; Weörey tág csend stb.), alanyt |úz 32

A

LE FO

RDÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATA|

bele (Lux: minden ballgat: ezzel a lebegést, a megfoghatatlan hangulatát iktatja ki a vers szövetébőD, vagy nem-létigei állítmányt (Keresztury, Tóth: aend ül, Mő-

rlcz: ny,ugszik - ezzel keretbe is foglalja, lezárja a verset és éppen a fol1amatot iktatja ki), határozószóval (Illyés: rnár a csöndé; Kosztolányi: reűegőn),'eietleg új fogalmakkal bővíti (Dóczy: fákon és mezőkön, Dőczy, Szász: uölgyön, Dsida:7t értsd: hegygerinc, Franyó: túl, hol..,; nesz se lebel, Gellért: balk fuualom lepkéje, Keresztury: hnrnir - hiszen az á|lapot, s nem annak beállta lényeges; Szász: flí sem hajol stb.), vagy olyan lélektani állapotot fest, mely idegen az ercdetitől (Szász: a versben megjelenítendő kép, a hangulat helyett annak hatását: az elragadtatást). De éppúgy,,kevesebb" a magyar szöveg (az eglrrnásb a íolyő képek hiánya miatt) a hozzáadott ellentétpárokkal: Dőczy: aölg-hegtető, Franyő: fitt]-uil / nlessze fint,Illyés: fiinn-lenn, Mőricz: itt-ott, Szász a fent és lent nyomatékosító ismétléséve|: uölg-heg, ág-beg-ftí; a völgybe helyezi a megszólalót Képes, Kosztolányi, Lux, holott az eredetiben a mindenek folött lebegő megfoghatatlant, a ,,rátekintő" sejtelmest véltiik a vers alapüzenetének. Gyökeresen változtatja meg az alaphangulatot és a szöveg horizontjait a zárás kibővítése is: Dóczy, Tóth Arpád: Ne félj, Képes, Keresztury, Tandori: érted is eljőn, Hajna7: pibensz alant, Rácz: az álom / rdd is luzáll.

A konkrét szövegek a fordítói-poétikai újraalkotás minőségét ille-

tően jelentős eltéréstmutatnak. Olyan magyar variánst, amely eg,yszerre villantaná fel az eredeti minden értelmezhetőségi szintjét, nem találunk. A fordítói stra-

tégiák eltérőek. Akad olyan egyszerű,,rekonstrukciós

kísérlet",amely nem

a

for-

dító olvasatát teremti újra, hanem pusztán tartalmi megfelgltetésre törekszik: Dőczy négy, két-kétsornyi mondatra darabolja a verset. (O az egyetlen fordító, aki önálló sorba teszi a tornpán kongó Csend szőtagot.) Az élesen elválasztott képek tárgyilagos megállapításol
alapvetően ,,iskolásnak"{), s így veszti el a szöveg az utolsó két sor - a Hallgat a madárha, / Nirucsen nesz sehol... - hangulata ellenére, a lét félelmétsugallva, az egy szerű megnyugváson túlmutató interpretálhatóságát.

Spóner fordítása száraz, nélktiloz minden költőiséget. Az indító képzavar (A fók tetejében / Mély csend) után nyelvhelyességi-stilisztikai fenntartásaink is

vannak (Egb, erdóhen; Alig leng / eg, kis szellQ. A ,,daloló poétára" asszociáló utolsó három sor aligha olvasható ki az eredeti szövegből. Szász fordításában kifogásoltuk már az alaphangulat félreértését:az indító felkiáltás tílzotthevültetét, aképzavart (ág-hegyen ... jű serlt. hajo), azidőhatározók

halmozását (nemsokára már), a nehezen indokolható tájnyelvi variánst

funeg-

ryugbatol).

Néhány fordítás a gondolati töréseket is vállalja a tartalmilag-hangulatilag minél ,,teljesebb" fordításért,s emiatt a könnyed alaphang helyett nehézkes, széthulló a szöveg: Illyés előbb ellentéteket iktat a szövegbe (ftinn-lenn; nesz-elballgaf, többször megtöIi a szöveget, amely ezálta| komor hangulatí,.lesz, s a Lezárásban (7. sor) ki33

KONTOR lSTVAN

fejezetten drámai hangot üt meg: nehezen követhető gondolati elemmel vezeú át te végzetéreváró(?) madárka motí\,umát. ^ Lux,qlfred versindítása komor a mély hangrendű páros sorokkal, s ezt az I-Lek gazdag a||iteráciőja sem ellensú|yozza, Az ötödik sor nem sejtelmessé, hanem ialányossá hangolja a szöveget. Az Erdőben hallgat a rnadárka névelő nélküli megoldása érthetetlennéteszi a szővegrészt.

Az eredeti szöveg lebegésétés tartalmi gazdagságátnéhány fordítás

a gondolatis ág r ov ásár a tuldíszítettséggel komp enzálja Geilért osikár teletűzdeli idegen képekkel (a halk fuualom lepkéj) és magyarázatokkal (vhweigen = csőrét ... se nyitja szőra; balde = kőzel az őra) a szőveget. M_égis sikerül valamit érzékeltetnieai eredeti hangulatból: a könnyedséget, megfoghatatlant, sejtelmest, s végül a ,,beleolvadást" ebbe a nyugalomba.

Weöres négy mondatra tördelt fordítása példa az apró bővítések hálátlanságára: a uíg rrrrd-Ózinesztézia idegen az eredeti hangulatától (a szűk a_end egyébként is érteÉezhetetlen):Goethénél nem a csend minősége, nem az akusztikai hatás kategőriája vagy hiánya, hanem a nyugalom sejtelmes univerzalizálódása domináns. A 3-5. sór aztaz érzetet ébreszti, hogy mindent átjár a szél, tehát éppen nem az a|ig!étezőt asszociálja. A ó. sor szintén többet és mást mond, mint az eredeti alapjin indokolt: az erősen aktív jelentéstartalmúgunnya,d,- Goethe-értelmezcsút
Egyes szövegek több_kevesebb hangulatteremtés mellett a vers fuggő értelmezésétvál|a|ják: fordítótól egyíajta -Ráczhatározottzárááú, mondatai katonásan tagolják a szövegtestet,_S

frappáns e|a|marad a spondeusóko, hatástalan -"g.y,ogvőbeíejezés is. Egyolda|űan az prőféciája. vás, esti pihenés egymásbarűnést, eggyéolvadást, hanem e|lenkezőlteg az Hajnai Gábor,r""" olvassa a Goethe-szövegben: a távoli,hegycsúe|válaszíődást polarizált erősen csokra és az erdőre vetített csenddel és elpibent ,.. fuualatta| állítja szembe ^ ^?icsak panteisztikus áthalldan alant (szintén távol) pihenő megszólítottat. ^zakár hatóság helyett végzetes időre teszi a hangsúllt. ^ a jövendő szerópcsérét sejteti - nemcsak a zárással Fran"yO srauegrá(tozata (nemsoiára / teőyugszol e|, hanem a kétszeies tul és av?xessze távolságtartásával, s a bázisszövegnél-komorabb, háromszorosan hangsúlyos csönddel Qsőnd, nesz,se lebel, ballgati Azálta|, hogy nem utal a többi érzéL
szemlélőtől messzire vetíti; összekapcsolásukat-egymásbavetítéSüket, logikai

vagy képi-hangulati viszony,uk fe|id,ézésétmeg sem kísérli. 34

A LEFORDÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATA|

Keresztury a Der du... kezdetű l, darabtő|,(béke) indítja a verset, s a hangulatos szöweg komoran végződikaz egy,tagő éj alanyon. Alapvetően félreviszi azá|aphangulatot: a tulságosan konkrét liezdés és befójezés közott a mondat lendületét ttlri meg, hogy hangulatilag a szél felkerekedését a sejtelmes é}tez kapcso|1lgY j"k A vers két új egységre bomlik úgy, hogy az első öt sorból áraáó megnyugváshoz tartalmilag és hangulatilag eg/aránt-nehezen kapcsolhatjuk a záráí @-§.) szinte fenyegető sejtelrnességét.A törést nem ellensúlyozza a gazdagzeneiség sem.

Több fordító a hangulatot teremti űjjá - részben sikeresen: Mőricz úgy értelmezi a csendet, mintha az az ittre nem vonatkozna. Szép kö-

rülírás jambikus lejtésévela szellő, ha sejted is; a végső hangulatot azonban a wregnyugszol fordulattal aktuallzá|la a ,,megkomolyodó" költő élethelyzetére (és esel-

leg más jelentéssíkokra is). Képes Géza l
né teszik a hangulatot. Az álta|a helyesnek tartott szórend az utólsó sorban a 1egnyugvás helyett két lendtiletes jambussal meglehetősen herykén csengő be-

íejezésteredményez. Tandori lendületes jambusokkal adja vissza az első két sort (u- u- r,.-r-), s ami az eredetinek a 2. sorában tartalmi-hangulati megtorpanásnak hat (2 szőtag), itt kibővíwe, epikus lendülettel hömpölyög tova. Ezzel szemben markánsabb a 4-5. sor ritmikai-lendületi visszafogása (bár a lüktetés konzekvensen jam_ bikus marad: u- u\_/- uu-). Nehezen értelmezhető a ó. sor sajátos képe a szél erőteljes fordulata után. Elgondolkodtató az éj megszemélyesítéseis - még akkor is, ha az 5. és B., egyformán adoniszi sor asszonáncokkal és rímmel gazdÍ-

gon összecseng. Dsida átköltéséből a természetes könnyedséget hiányoljuk megtöri a 2. sor lezárásáva| a hangulati egységet, viszont szépen kapcsolja a ó. sort az előzőelútez. lykét zá16 sor megoldása - a Kosztolányi által más összefiiggésben kifogásolt

szórenddjl együtt - kifejezetten szép. Tóth Arpád legsikeresebben a vers könnyedségét ragadja meg. Talán túlontul könnyeddé, játékossá sikerül a búaik állítmánnyal éi kicsiny{tőképzős alakkal (egyébként a második tartalmi egységhez tördelt), szabályos spondeuson és anapesztusokon tovalejtő 6. sor (A4ár búuik a berki ruadárka). De éppen ezen a ponton fordul át a vers tartalma is az oltalom-, menedékkeresésbe, viszont ez az interpretáció zárja el az ,,áthallhatőság" előtt is a verset. Itt siklik el abiztatő,bátorítő ne félj fordulat felé, fordíwa az eredeti warte nur ewszeííe n},ugtató és nlrugtalanító megszólítást egyszerő analógiába. Ez az egyittesen hibátlan könynyűségű hangulat (1-5.) és az ,,áthal|ás" lehetőségétől megfosztott lezárás formailag valóban remeket, fordításelméletileg ellenben vitathatót teremt. 35

KONTOR |STVÁN

Szabó Lőrinc fordítása meglepően hangulatos (noha a 6. sor félelmetis érzékeltet). L csupa betoldásával azonnal megüti az eredeti alaphangulatát; a lebegés étzetétmegtoldó sőhajnyi szinte .., s megáll a teljes harmónia beálltát sugallja. O az egyetlen fordító, aki a keretet adő Rube, ruben je|entéséta bébevel adja vissza.4l Erre a békéretermészetes a halál-asszociáciő is, de itt az esti nyugalom helyébe a kizdő,háborgó ember (kulcsszavak ríme:fészbét/ békéö megbékélésének, ,,hazatalálásának" képzete lép. (Az üli fészkétszókapcsolat ,,költ" jelentésben is használatos|) Túltagoltsága ellenére is szép vers, de nem a goethei rezigná|tság hangja, hanem - Goethe poétikai szándékának egyedül megfelelve a Der du.,. kezderű első darab folytatása -, ,,továbbfordításaként" - a mindkét szövegben [külön] b ék ér e vágyő Szabó Lőrincé,

Az

újrafordítások megkerülhetetlenségét látjuk bizonyítottnak

e

szövegpéldákon. Az irodalmi recepció változása (a modernség előtti fordítók még puszta tartalomközvetítésként értelmezték a fordítási folyamatot) és a gazdagodő esztétikai tapasztalat szövegbe épüléseaz alapvető nyelvi különbségek+2 ellenére is eleven szövegváltozatokat hozhat létre. Azok a fordítások bizonyulnak a legsikeresebbnek - amennyiben ,,saját autenticitással rendelkező"a] szövegek keletkeznek -, amelyek ,,a saját tapasztalatot hozzák játékba"++ és ütköztetik a fordítandó szöveg horizontjával. Ahol nem ,,munka", feladat, ,,közvetítés" a fordítás, hanem az önmegértés eszköze is. J. W. Goethe:

[Dóczy Lajos:]

Ein gleichesa5

Másaó

Über allen Gipfeln

Völgyön,

hegltetókön

Csend. Fákon és mezőkön Szellő se leng.

ist Ruh', In allen Wipfeln Spürest du Kaum einen Hauch;

Hallgat a madárka, Nincsen nesz sehol.

Die Vögelein schweigen im Walde, Warte nur, balde

Ne félj, nemsokára Te is ny,ughatol,

Ruhest du auch.

lNacht vorn ó./7. Sept. l780]

[Franyó Znltán:]

[DsidaJenő:]

Vándor éji dalű7

A vándor éji dalaa8 Túl minden hegyormon

Csúcson, élen hallgat az éj,

1

A lombfuvallat is csekély sóhajnyi nesz; íészkénelült a madárka.

Várj - nemsokára te is pihensz.

36

4

mély csönd, és túl a lombon messze fönt nesz se lehel. Mind hallgat a berki madárka, várj * nemsokára te nyugszol el.

A LEFORDÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATA| [Gellért Oszkár:a9]

körűl Nyrrgalom. s a lombokon el űl A halk fuvalom Lepkéje is.

[Hajnal Gábor:]

II.J0

A bérceken

,

Csőrét a madárka se nyitia

Yárj,közel

az

S nyugszol te

[Illyés

őra is.

szóra.

* 6

A madárka hallgat az erdőn.

8

Gyrrla:] dalasl

Fönn a heg,ycsúcs mind

csöndé;

lenn egy lomb se

többé-

már

himbál

-

, n ó s

[Keresztury Deasől A vándor éii dalas]

Minden ormon béke van már, a fák hegyére

halkan száll ahg érzed, a szél, A madárka elül az erdőn, érted is eljön, várj cslk, az éj.

2 o 1, 3

Alfrédl

Fönn a bércen minden

libben, s fuvalmat alig ha lelsz. Erdőben hallgat a madárka. Várj, nemsokára te is pihensz.

Fenn a hegyek ormán csend ül;

eídő lombján

^z nemrezdül

már semmi nesz. Hallgat a fán a madárka, várj: nemsokára t€ is pihensz.

-

[Kosztolánfl Dezsől Vándor éji dalasa A szikla-tet6n tompa csönd. Elhal remegőn odafönt a szél lehellete is. Madárka se rebben várj, nemsokára pihensz te is.

l

fákbogára,

fMőricz Zsigmond:]

Vándor éji dala55

A lomb se

Időd majd eljön s pihensz alant. [Képes Gézal

madárka. hátra. pihensz.

hallgat.

a fuvalat.

A vándor esti éneke52

egy pici nesz elhallgat a fán a Vár. Nincs sok Te is

[Lux

a csend,

halkan a lombon elpihent

A vándor esti a

ott ül minden ormon

A vándor esti éneke5ó

,* n ri

Ott nyugszik a csúcsokon a csend. É.itt a lombokon

alig leng szellő, ha sejted is. L, erdőn is hallgat a kis madár, várj csak, nemsokára már megnyugszol te is.

37

KONTOR ISTVÁN [Rácz

Olivérl

Vándor éji dalas7 Minden éji bércen csend ül.

Lombon a levél sem

ISpóner Andor58:]

A fáL tetejében Mély csend. Egész erdőben

rezdül. Szellő se jár. A madár is hallgat az ágon; váq, már az á|orn rád is leszáll.

Alig leng

[Szabó Lőrinc:]

ISzász Károlf():l

Mándor éji dalil ls'l Uber allen Gipfeln

Csupa béke minden

Sóhajnl szinte a lombokon a szél s megáll.

A madár némán üli fészkét. Várj; a te békéd sincs messze már.

[Tandori Dezső:]

Egy kis szellő.

Nem hallani már a madárdalt, hozzádisvárj majd nyugalom jő.

Völgyön,

Mi

heryen

csend! Az ág-hegyen Szellő se leng, Fű sem hajol.

Bokrában hallgat a madár. Várj, nemsokára már Te is megnyughatol.

[Tóth Arpád:]

Vándor éji dala6|

Vándor éii da|a62

Már minden ormot

Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka,

Csend borít, A fákon a lombot

Alig

lárja a szél; Madarak csendje az etdőn. Erted is eljön, Yárj csak, az éj.

PVeöres Sándor:]

Vándor éji dala

II.ór

Valamennf ormon

Tág csend. Mindannyi lombon Atkereng

A gyönge szél.

Madárnép gunnyad az ágra, Várj, nemsokára Nyughatsz, ne félj.

38

Te is nemsokára

Nyrrgszol, ne félj...

A J ! Tiiredékek

a

LE

FORD ÍTHATATLAN SZÖVEGVÁLTOZATAI

EGYZETEK

fordítóstőI.In: Kabdebó Lóránt

et al. (szerk.): Fordhós és intenextualitós. Bp.:

Anonymus 1998. 150. 2 Kulcsár Szabó Emő: A sajdt Fordítós ]

és interte,ctuűlitás. l07

idegensége.

In

.

,,Ein dichterischer Text verlangt aber nicht Bedeutungshaften der Rede. Immer wird noch etwas anderes erweckt, worin wir uns selbst wiedererkennen. Es sind freie Anschauungsráume, die durch die dichterische Sprache geöffuet werden und die der vollziehende Leser ausfiillt. Solche Ausfiillrrng geschieht durch einen jeden auf seine Weise,

nur den Vollzug des

und trotzdem ist die Identitát der Dichtung dadurch nicht betroffen. Das Wort des Ge-

dichtes ist eines, so verschieden seine Ausftillrrng auch ist. Dafiir hat Roman Ingarden

[...] den wichtigen Begriff des

,,Schemas.. vorgeschlagen [...]. Hieran schlieíJt sich nun, wie ich meine, eine dritte Form der Wiedererkennung, die ich nicht Erfiillen - wie das von Bedeutungen, noch auch Ausfullen wie das des anschaulichen Schemas, nennen

möchte, sondem Auffi,illen, Das scheint mir eine der wesentlichsten Einsichten in bezug auf das Wesen der Kunsterfahrung überhaupt zu sein. ,rAuffrillen<< meint hier, daíJ der Leser (oder Hörer) noch über das hinausgreift, was in

dem sprachlichen Gebilde selber wie greifbar ist und zur Erscheinung kommt, und das gleichsam in der Richtung dessen, was es sagen will, über

es hinausgeht. Dies Auffrillen vermögen wir alle, wenn uns ein sprachliches Gebilde dichterischer Art gepackt hat [...]. Wir sehen und hören über schwáchere oder diinnere stellen

eines Gebildes hinweg, wir frillen es auf, rrnd erst in dieser zwingenden Auffiillung gewinnt das Kunswerk seine eigentliche Wirklichkeit." Idézi: Walter Biemel: Hans-Georg Gadamer zum 9 5. Geburtstag. In: Mesotes 1994/3, 286. a A tradicionális irodalomftjlfo gás az életrajzi háttér - a keletkezés körülményeinek - hasonlóságával is érvel: ,,[...] sind nicht nur unmittelbar in der Natur entstanden, sondern auch gleichermafien Ausdruck der Sehnsucht nach Friede und Ruhe, die im zweiten zur offenen

Todeserwartung wird." In: Werner Kohlschmidt: Geschichte der

d.eatschen

Literatur uom

Barock bis zur klassik. Gescbicbte d.er deutscben Literatur. Bd.2. Reclams Univ.-Bibl. Nr. l0024. 2. Aufl. Stuttgart: Reclam 1981.707.Uryanígy Kosztolányi: az Uber allen Gipfeln ist Ruh... ,,a természet benyomásainak hatása alatt" keletkezett. Kosztolányi Dezső: Tanulmány egy versről. In: Nlelu és lélek. Bp.: Szépirodalmi 197l. 408.

5 Goethe's Werke. Yollstándige Ausgabe letzter Hand. Bd. l. Stuttgart-Tübingen: J. G. Cottasche Buchhandlung 1827. 99. ó

Uo. 98. Jőb 31,32:,,Kein Fremder durfte drau6en zur Nacht bleiben, sondem meine Tür tat ich dem Wanderer auf." In: Die Bibel oder die ganze Heilige Schrift de.s Alten rrnd Neuen 7

Testaments nach der Ubersetzung Martin Lut}rers. Berlin und Altenburg: Evangelische Haupt-Bibelgesellschaft 1983. ,,Mert a' jövevény"t otün

nem hagyom vala hálni, és az én ajtómat az útonjárónak megnftom vala." A Bibliát magyarul mindvégig I(íroli Gáspár fordításában idézem az ló85-ös amszterdami (reprint)

kiaclásból. Bp.: Európa 1991. 8

,Ja wohl bin ich nur ein Wandrer, ein

Waller auf der Erde! Seid ihr derrn mehr?" In: J. W. Goethe: Die Leidtn d,es jungen Wertber. Hg.; Erich Trunz. 14. Auíl. Bd. 2048, München: dw. 1995.75.,,Persze hogy csak vándor vagyok, zarándok e földönl Ti talán többek vagltok?" J. W. Goethe: Wertber szenuedése és balíla. Ford. Szabó Lőrinc. In: Goetbe aáhgatott m,űuei. RegénleÉI. Bp,: Európa 1963. 74. Sző szerint idézi l808-ban A. v. Arnim az Annut, Reichnm, Schuld und Bule der Griifin Dolores betétjében;Der Ring. Ein Gedankenspiel 2. rész: ,,Vater (laut): Ja wohl wir sind nur Wanderer auf

Erden."

9 Wolfgang Vulpius: Goetbe in Tbiiringen. státten seines Lebens und wirkens. Rudolstadt: Greifenverlag 1984. 223. A pentameter sző szerinti magyar íordítása: Ha vándorként haladsz el / tova, Isten áldja ösvényeid! Szondi Béla ádltetésében:,,Térj be vidáman e házba, derűsen hagyd el is aztán! / Yándot, béke veled, áIdja az isten utad!" [n: Eckermann: Beszélgetések Goetbéuel. Ford,. Györf§, Miklós. Bp.: Európa 1989.

727.

39

KONTOR |STVÁN l0 Goet}re's Werke.

ll Autográfjegyzet,

t827.99. a

2ó

kötetben nem szerepel.

, 12 Goethe: Költemerylek LFord.:DóczyLajos. Elő Könyvek II. Külföldi Klasszikusok XI. Bp.: Franklin é.n.37. 13 Hajnal Gábor: Új kalandouísok. Műfordítások. Bp.: Európa 1980. 20. |a Szlbő Lőrinc: Orök barótaink.

A

kaltő kisebb

lírai uersfordítósai I-II. Utősző: Szabó Lőrincné, Bp.: Szépirodalmi 1958. I. 5ó]. l5 Hasonló retardáló megoldást találni e korszák más himnikus verseiben is, például a Wantm gabx du uns die tiefen Blicke... (1776, megj.: l848) kezdetűben [Képes Géza: Cbarlone

uon Steinbez. In: Lay Béla-Pálmay liílmán-

Walkó György (szerk.): Német irodalorn. Bp.: Tankönyvkiadő t96l, 93.; Szabó Lőrinc: Cbarlone aon Steinboz. In Órök barátaink L 384;

Vas Iswán: Cbarlone uon Steinbez. Inl. Uő: Hét tenger éneke. Wr{ordítónk kétezer éu költészetéből. Vas Iswán összegyűjtött munkái 7 /|. Bp; Szépirodalmi 1982.219..l. |ó

Szó szerint: O beleflíradtam a hajs*íba! Spracbe als

l7Vö. Hans-Georg Gadamer:

Medium der bermeneutiscben Erfahrung. Inl. Dorothea Kimmich-Rolf Günter RennerBemd Stiegler (Hg.): Terte zur Literaturtbeorie der Gegenwatt Reclams Univ,-Bibl. Nr. 9414. Snrttgarc Reclam 1996. 29. l8 l9

pel. 20

Goeóe's Werke 1827 .99. A dátum az 1827-es kiadásban nem szereszorosan összefonódott

verssel az

5l éwel később,

a köztudatban

a

82. születésnapja

előestéjén (183l. VIII. 27.) a vadász|<.lnyhóban újraolvasott (,,rekognosziert") vers fölótt megrendülő költőről szóló történet,

,,Dieses Gedicht gehört zu den Vollendetesten, das zu irgendeiner Zeit auf dieser Erde geschrieben.. worden ist." In: Georg Brandes: Goetbe, Ubers. Erich Holm-Emilie 2l

Stein. Berlin: Paul Franke í1922]258. 22 Kulcsár Szabó Ernő: A fordítás ,,antibumlnizrnusa" mint az önmegértés tij történeti alakzata. Níőld, 1999 /2, 46. 2r A fordításszövegeket a tanulmány végéna szerzők nevének alfabetikus sorrendjében közlöm. 2a Heidegger: Beaezetés a metafizikába.4546. 25 I. m- 49.

4o

A belső hangulati-tartalmi ellentéttel kap-

csolatosan Herwarth walden a klasszikusromantikus költészet eszközeit bírálva fejtette

ki, hogy a Vőgelein magánhangzóinak dallama a tartalmának éppen ellenkezőjét sugallja. Idézt: Hans-Dieter Gelfert: Wie interpretiert man ein Gedicb t? Recalms Universal-Bibliothek

schweigen

Nr. 150l8.

Stuttgart: Reclam 1993. 159. Gen. 2,3: ,,Gott [...] ruhte am siebenten Tag (Isten ... azr'r' szünt vólna megminden ö 27

tsinálmányának tsinálásától)", vő.: Rub etag stb.;

Rube sanjl! áll a német sírköveken.

28 Szinte önként kínálkozik az,,áthallás" a halál szabadkőműves értelmezésével.Mozart sza-

vaival: ,,Mivel a halál (a szó legszorosabb értelmében) életiink igazi cé|ja, néhány év óta az embernek ezzel az igaz, e legjobb barátjával olyan [szoros] ismeretséget kötöttem, hogy képe már nem hogy nem félelmetes számomra, hanem nagyon is megnyugtató és vigasztaló." (1787. IV. 4.) In; Wolfgang Amadeus Mozart: Briefe. Hg. Willi Reich. Manesse Bibliothek der Welditeratur. Ziúrich Manesse, oJ,, 332: ,,Da der Tod (genau zu nehmen) der wahre Endzweck unseres Lebens ist, so habe ich mich seit ein paar Jahren mit diesem wahren, besten Freunde des Menschen so bekannt gemacht, daíJ sein Bild nicht alleine nichts schreckendes mehr ftir mich hat, sondern recht viel Beruhigendes uncl Tröstendes! " 29 2Sám 5,24: ,,Es mikor a' szeder|-fák tetején hallándasz valami indúlásnak dobogását, akkor indúlj-meg: meft akkor kimégyen te elötted az UR, hogy mesverie a' Filisztéusok táborát."

3(),Ki a forrásokat folyóvizekké tészed..."; ,,Azok mellett lakoznak az égi madarak, és a' fáknak ágai közzül

szólnak

]l Elgondolkodtató, hogy az UR az Edentie helyezésekor szólítja meg az embert e|őször dmral: ,,Dl darfst essen von allen Báumen im Garten..." (LMoz 2,16);,,E' kermek minden fa-

jának (sic!) gyümöltsében szabadon egyél." 32 Vö.: Klaudy l§nga: A fordhás elmélete és gakorlata.2. kiadás. Bp.: Scholastica 1994. 32, 3J I. m- 48 ]a

Kosztolányi is ezt a nézetet vallja: ,,a műfordítás cé|jl az, hogy gondolati és formai hasonlósága által az eredetivel teljesen azonos hatást keltsen." I. rn.41l. r5Vö.: Hans-Georg Gadamer: ,,,..nem szabad, hogy a kimondottság mikéntje [das Wie des

KONTOR |STVÁN Gesagtseins] előtérbe nyomuljon." Szöveg és interpretáció. Ford. Hévizi Ottó. [n: Bacsó Béla (szerk.): Szöaeg és interpretóciő. Bp.: Cserépfalvi

l99l.

33

.

Edmund Braun-Hans Rarlermacher (Hg.): Wissenscbajixhelretisches Lerikon. Graz-WienKöln: Sryria 1978. Sp. 612: ,,|...) ein Text der Zielsprache produziert wird, der den Inten]ó

tionen des Ausgangstextes maximal entspricht." ]7 Szegedy-Maszák Mihály: Fordítds és kánon.

It l998/l-?, 64. ]8

Lovass Gyula dalszerű, könnyed zeneiségét

és a halálfélelem sejtelmét, va|amint az azt

előkésatő hangulatfestést emeli ki (idézi; Szabó A ruűfonlítós. Bp.: Gondolat 1968.93-94.). Kosztolánf a képek egyszerúségétállítja szembe a tartalmi-formai tökéllyel (in: Nyelzl és lélek Ed,e:

405-4l5.). ]9

1995.

Kísérőfiizet (összeáll.: Vajda Mihály) 49. a7 Dsida lenő: Osszegűjtött műfordítósok. Kiad. Szemlér Ferenc, Bukarest: Irnság1 1969. 53.

a8 FranYó Zoltín: Lírai ailógtájak, Válogatott műfordíuínk.Bp.: Európa 1967. I32. a9 Heidegger 49.

í}Hajnal Gábor 20. 5lIllyés Gyillműaei l-il.Vá1., szerk. Béládi Miklós. Magyar Remekírók. Bp.: Szépirodalmi 1982.I.642. Képes Géza: Vólogatott műfordítások. Bp; '2 Szépirodalmi 1951.96; idézi: Német költők antolőgiája. Yál, szerk., elősző: Keresztury Dexő. A világirodalom gyöngyszemei. Bp,: Móra 1963. 345.

']

Keresztury Dezső: Vólogltott műfordítások.

Erre is célozhat - Kosztolányi érvelésével Szerk.: Monostory Klára. Bp.: Európa 1997..43,

ellentétben - Hegel Lrztétikai előadlísaiban, amikor a dm és a[z antik] ritmus kanonizált egyesítésével kapcsolatban Goethét idézi: ,,Stehn uns

diese weiten Falten / Zu Gesichte, wie den alten?" In: G. W. F. Hegel fuztétikai előadósok 11I Filozófiai írók tára XII. Ford. Szemere Samu. 2. kiadás. Bp.: Akadémiai 1980.242. {)Vó.: Szabó Ede 95. alA ,,Nyrrgodj békében!",,,Béke poraira!"

asszociációs sorhoz is kapcsolhatóan. a2 Vö.: Gadamer: Sprache als Med.ium der bermen eutis eb en Etfa hrun g 29 -30. a] Gadamer: Szőzleg és interpretóciő 33. # Vö.: Hans Robert Jauss: Horizontszerkezet és d,ialogieitós. In: Kulcsár-Szabő Znltán (szerk.): Recepciőelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi bermeneutika. Osiris Könyvtár. Irodalomelmélet. Bp.: Osiris l997. 285. 45 Goethe's Werke 1827.99. fi Goetlre: Költeménlek L 37 . Idézi: Kosztolányi Dezső: Tanuhnány eg uersró'l, In Nyelu ís lé-

lek. Bp.: Szépirodalmi l97I. 4l2; Szabó Ede:

A

Mihály. Matúra Bölcselet. Bp.: Ikon

műfordítás. Bp.:

Gondolat l9ó8. 94; Martin

5a Kosztolánf Dezső: Idegen kőltők. Osszeg,qjtött műfordítósok. Bp.: Szépirodalml 1966. 758; cím nélkiil: Szabó Ede 96. és Heidegger 49, 55 Német költők antllőgiája 346.

'6

Uo.344.

Rácz Olivér: Csilkgsugárzás. Műfordítások a uilóg népeinek költészetéből. Bp.: Európa l978. 57

146. 58 Először a Nőuilógban (1862); idézi KosztoIánln Tanuhnány eg uersről 4I3; Heidegger 49. í9 Szabó Lőrinc: I. 564; Sza,bő Ede 95. ó()Kosztolánf: Tanulmóny eg aersről 4l1.; Szabó Ede 94.;Heidegger 49. r't Tandori Dezső: Lombos ógak szíuuerése. Wrsek madarakről és fókről. Műfordíűsok. Bp.: Szépirodalmi 1983..7 9. ó2 Tóth Arpád Osszu uersei, aersfordítósai és nouellái. Szerk. Kardos László. Bp.: Szépiro-

dalmi l97l. 614. ó] Weöres Sándcr: A lékk idézíse.Műfrdító.roÉ. Bp.: Európa 1958. 428.; Uő: Egbegűjtött műfordítások //. Bp.: Magvetí l975.4l7.

Heidegger: Beuezetés a rnetafizikdba. Ford,. Yajda

41

PORKOLÁB TlBOR ,,Felette szúrós koszorú"

Tom po M

i

h ó

ly pó lyo nye rtes Kozinczy-ó dój

ó

no

k,co

m p ro m

ittó ltotós

o

"

A múlt századi emlékünnepek fényétemelő magasztaló műfajok, kozttik az elmaradhatatlan ődák megírása többnyire nehéz feladat elé állította a felkért, azaz a közösségi fe|hatalmazás szertartásos formájában részesített költőt, Egyfelől ?uregtiszteltetés ez, hiszen a (kultusz)közösséget reprezentáló testület, illetve tekintélyes személy a felkéréssel olyan képességekbirtokosaként ismeri el a költőt, amely alkalmassá, sőt e retorika szerint a ,,legalkalmasabbá" teszi a közösségi értékrend,,méltó" képviseletére. Másfelől viszont az (önmagát gyakran nemzetként tételező) közösség nevében szólás szerephagyománya rendkívül nagy felelősséggel jár. Ráadásu| a közősségi elvárásoknak, a laudációs hagyománynak, az ünnepi alkalomnak való megfelelés egyfajta ,,tekhné"-jellegű kompetenciát feltételez, amely olykor nincs és nem is lehet összhangban az egténi,,inspiráczióval", Nem meglepő tehát, hogy a felkért alkotók többnyire ambivalens módon viszonyulnak a (megtisztelő) felkéréshez - irányu|jon ez akár közvetleni| az ünnepi költemény megírására (például Arany Széchenyi-ódája esetében), akár - a mérlegelés és választás lehetőségét, illewe jogát a felkérő számára fenntartva - egy reprezentatív ődapá|yázaton való részvételre (például Tompa Kazinczy-ődája esetében).1

Excursw 1. (Arany) A Széchenyi-óda megírására va|ő felkérésének híréreArany így ad hangot kétségeinek egy Csengery Antalhoz 1Bó0. április 23án írott levelében: ,,Az Akadémia fel fog szólítni, írjak egy költeményt Széchenyi ha|á|ára s az igazgató tanács száz arannyal díjazza. Szép, igen szép. De, édes barátom, ha engem egy Széchenyi halála föl nem képes gerjeszten7 arra, hogy szót adjak a nag,y nemzeti fájdalomnak akkor semmi felszólítás, semmi aranyos jutalom nem íogja azt eszközleni. [...] Megkisértem, vedd őszinte igéretemet, de nem tudom, ha megbírom-e." Arany feltehetően akényszerű feladattól valő szabadulás lehetőségeit keresve figyelmeztet arra, hogy a feladat eleue te|jesíthetetlen: ,,annyival kétesb a süker, hogy e nagy nemzeti gyász nagyobb, mintsem szóval ki volna mondható, s így méltólag meg sem énekelhető"; majd - nyilvánvaló logikai hibát véwe - megállapítja, hogy hiányzik a feladat teljesítéséhezszükséges személyes kompetenciája, azaz nem tud megfelelni az alkalmi műfaj hagyományos normáinak (a feladat tehát neki teljesíthetet|en); ,,aztán az én műzsács, kám - egészséges korában is - visszariadt volna ily magas tárgytől, |,.l a írázis 42

,FELETTE SZUROS KOSZORU"

csináláshoz sem értek, hogy népszerű sallangokkal fedezhetném az igazi belbecs hiányát ily nagyhangú alkalmi költeményben."z Néhány sorral lejjebb - immár többszörösen ellentmondva önmagának - akadémiai pá|yázat klírását javasolja (a teljesíthetetlennek vélt feladatra), amely pályázaton természetesen ő maga is indulna (személyes kompetencia hiányában is): ,,Hogy tehát mégis az ünnepély költemény nélkiil ne maradjon [...], s én is meg legyek kimélve egy országos kompromissiótól, úgy látnám jónak, hogy az igazgatő tanács által kinevezett bizonság ne specificq szőlítna fel engem, hanem [...] szólítná íel a többi verselő taglait is, s a beérkező művekkőzűl, fogadná el azt, a melyik legjobban sükerűlt." Beküldendő pályaművének sorsáról pedig határo zottan,,kijelenti", hogy ,,semmi neheztelésnek nem adnék helyet azon esetre, ha netán az enyém mellőztetnék". Arany még a felkérésespályázat esetleges sikertelenségét sem hagyja számításon kívül, ugyanis átgondolt szabadulási stratégiájának csattanójaként - egy meglehetősen maliciózus megjegyzéssel - az emlékünnepélyek obligát ódaköltőjére, Szász Károlyra irányítja a figyelmet: ,,No s aztán vé1re Szász Károly kivonna bennünket a sárból."3 Arról, hogy ez a rafinált terv mégsem jár eredménnyel,+ az Akadémia nevében eljáró Toldy Ferenchez május 26-án írott Arany-levél tanúskodik ,,A Tekintetes Akadémia parancsa olyan helyzetbe hozott, mikép lehetetlen vala akár igen-nel, akár nem-me|válaszolnom. [...] E.r, ki évek óta - és bizony nem önkényes - hallgatásban s,ínylek, most írjak, és írjak egy Széchenyiről, a milyetrőla, a milyet tőlemvárnak [...]. Frázist csinálni nem tudok -vezérczild
PORKOLÁB TlBOR

kapcsolatos alapkérdés Arany számára tehát nem a batdstényezők (tetszeni fog vagy nem fog tetszeni?), hanem sokkal inkább a produkciős megfontolások (megí,rhatő vaw nent írbaaímeg?) perspektívájábő| foga|maződik meg. A költemény megírásának további stáciői is pontosan követhetők az Arany-levelezésben. (A metafora arra a - kétségkívülironikus - lehetőségre is utalhat, hogy, a műfajjal, illewe a szereppel vdró művészi kiizdelem folyamata akár a bibliai szenvedéstörténet profán analogonjaként is bemutatható lenne.) Arany augusztus 28-án Lévaynak pánaszolja, hogy a nyári ,,szűnidőben" a Széchenyi-verssel ,,vesző, dött"';9 szeptember 7-en pédig Csengen7rrek jelenti, hogy még mindig nincs.teljesen készéna mű: ,,A Széchenyi veis (már olyan, a milyen) négy-öt versszakkal be lenne végezve. Az is halasztatja velem a pesti ,rbajoskodást<< - mert ha egyszer abba merűlók, tartok tőle, hogy az akaratos múzsa, kit most is csak hajánáI íory_a czibálhatok néha elő, - végképitt hagy."g A szeptember 29-én Tompának kiildött levelét viszont már a kötelességtudóan ebégzett munka öröme hatja át - és ezt az örőmöt még a szokásos (ön)kritikus reflexiók sem képesek elrejteni: ,,Széchenyi-versem kész. Alkalmi poéma lett biz az, és nagyon meglátsziktajta a morális kényszerítés,melynek n|omása alatt világra jött. Hanem legalább megtettem, amit rám parancsoltak."10 Excurstu 2. (,éuay) A minden pá|yatársáttulélő (és ezzel az ,l,anykor" irodalmi hagyományát jelképesen is átörökítő) Lévay viszont gyakran a

közönség elé lép azírőelődök iránti tisztelet kinyilvánításának reprezentatív eseményein. A köielességekkel (és egyben privilégiumokkal) együtt járő pótriárka,ruipugy^nis főként a-,,nagyok" emtetanet m€gőrzésében, jelentőségrik ismételt tudaiositasaban teljesedheiki. Aszázadforduló éveiben az (irodalmi) emlékünnepek díszmagyarba öltözött közönsége többnyire Lévay-ődák hatására lelkesedik és -"r"rrg

i

nemzeti múlt dicsősé gén, Az ősz poéta a szoboravatők, díszközgyti-

lések, jubileumok és centenáriumok ünnepelt dalnokává, az (imaginárius) nemzeti pánteon kötelességtudó, szorgalmas ,,gondnokává" váIik,|| Es bár a (teljes szövégükben mindmáig kiadatlan) Lévay-naplókl2 mintha azt jeleznék, hogy az irólaudációk rutinos misterét is alkotói kételyek gyötrik, az inkriminált szövegrészek szoros olvasata mégis inkább arra enged következtetni, hogy az ódaköltés lehetőségeire irányuló (ön)kfitik:us megjeg/zések nem a műíaj (és a műfaj által megkíváit szerep) kétes irodalmi státusánák felismeréséből következnek (miként ArÁynál), hanem az öregedés személyes élethelyzeténekés az ünnepi_alkalmak elbizonytalanodásból: ,,IB94. aug. 8. Felsóelvárásainak szembesítésebOt "dOaO ló-ra, midőn Nagykoporon [sic|]ts ErdélyiJálítottak ódát írni folyó év. szept. nos szülőházának íaiát márványtáblával jelölik meg ünnepélyesen. Pár hete szólítottak föl s még nem válaszoitam. Se azt nem akarom írni, hogy nem vagyok hajlandó, de aztiem merem ígérni,hogy készen leszek. Begye_pesedik az azűt, nem,lovago-Óly.r, sokáig nem járnak. Elmarjul alábaPegazusodnak, ha 99káig lod.'Mindenlsekély tollvonás valódi erőszakolásba kerül." Nem az írókulrusz tradicionális intézményrendszere, nem az ődával liturgikus csúcspontjára érő 44

,FELETTE sZÚRÓs

KosZoRt],

glorifikációs aktus, nem az emlékvers funkciója, korszerűsége, létjogosultságaválik Lévay számára kérdésessé.A naplófeljegyzések a műíaj által megkívánt személyes kompetencia (öregkori) hiányára reflektálnak. Ami egykor rutinfeladat volt, azimmár fe|zaUatő és kimerítő kötelezettségnek bizonyul: ,,190ó. febr. 20. [...] Megírtam nagyjáből az ódát, melyet Toldi Ferenc születésének századikévfordulója emlékére az A}adémiabízott rám. Régóta nyugtalanul hordozom a lelkemben. Sokáig kellett küzdenem, míg oda kényszerítettem csökönyös akaratomat, hogy bele kezdjek a munkába. A hangulat még közben is csak szórványosan jött meg."

Az alkalmi ódaköltésre egyébkéntnemigen vá|lalkoző Tompát feltehetően csak az alkalom nag,szerűsége, az 1859. évi Kazinczy-centenáriumot nemzeti ünnepként értelmező közfelfogás késztetheti arra,hogy - pályatársai felkérésére- részt veg,yen az Akadémia ődapá|yázatán. A pályadíjnyertes, majd ,,megholt és eltemettetett" költemény ,,eszméje fogantatásának" körülményeit a koltő igy idézife| egy Csengery Antalnak 1859. nov. 25-én írott levelében: ,,Bánfalván [...] Toldy ésKazinczy [Gábor] urak rám estek: hogy írjak pályaverset, mi nélkölök tán eszembe sem jutott volna, lelkemnek örökös levert állapotJában."|+ Afelkérés,illetve rábeszélés aktusának nyomatékos kiemelése az őda ,,különös furcsa történetét" elbeszélő szerző számára nyilván azértvá|ik fontossá, mert így a kudarcként megélt költői megszólalás felelősségét (legalábbis részben) kübő tényezőre háríthatja át: aKazinczy-őda ,,így hát már nem saját fellelkesülésem édes magzata volt".15 Az elkeseredett narrátor a ,,fogantatás" pillanatát (és ezzel a pályamű egész történetét) a kudarc perspektívájából konstruálja meg. A beküldott munka elnyeri ug,yan a fé|száz aranyat, de még október 27-i ünnepélyes felolvastatása előtt meglehetősen kínos helyzetbe hozza szerzőjét: ,,Engem valósággal meggyilkolt a nemes Magyar Akadémia; változtatásokat kér a versben, és minőket! Szinte szégyenlem magamat!" - írja október 22-én Aranynak (aki egyébként tagja a pá|yázatokat elbíráló bizottságnak is). A pályadíjnyertes olyannyira mega|ázőnakvéli az Akadémia - Toldy által megfoga|mazott - korrekciós igényét, hogy még ugyanezen a napon Kazinczy Gábornak és Egressy Gábornak is elpanaszolja a méltánytalan eljárást: ,,Lz én nyakamra a nemes Magyar Akadémia kötelet hurkolt; a versben változtatásokat kell tennem; éspedig minőket!"; ,,Két éve annak, hogy én nem irtam semmit. Most irtam aKazinczi-innepélyre, aztisbánom; pedig nyertem; még-is bánom."ló Toldynak is október 22-én válaszol, leveléből azonban felíínően hiányoznak a tiltakozás szenvedélyes gesztusai; ,,Kifóltoztam a verset birtelenűen, s a hogt lebetett, mert illyenkor már felette nehézvá|toztatni úgy, hogy szétne bontsa az ember az egészet. [...] Esy strophával megszaporítottam, gondolom nem ront."l7 Az emlékőda költőjének méltányolnia kel| az ünneplő közösség igényeit kőzvetítő testület kifogásait. A sértett írói önérzetről csak a pá|yázat sikertelenségérevaló utalás (,,Nagyon örülök, hogy nyertem; de búsít,hogy illy soványrrl ütött ki a pá|yázás. [...] a versek közt ez a legjobb|"), az átdolgozott és ,,ide mellékelt" költeményre vonatkozó határo45

PORKOLAB TlBOR

zott kérés(,,Szabad legyen kérésemetismételni: hogy ez olaastasséb fel!') és az az ugyancsak beszédes gesztus árulkodik, hogy Tompa a transzkribáció fájdalmas műveletét nem korlátozza aToldy által megjelölt helyekre. A sértettségmértékét (pontosabban mértéktelenségét)jelzi, hogy amagátmegszégyeníwe érzőköltő már költeményének felolvastatása előtt, azaz Aranyhoz írott október 22-i levelében megmenthetetlenül bukottnak tekinti versét és önmagát.18 Ilyen előzmények után kerül sor az Akadémia centenáriumi ünnepségére.l9 Először Eöwös József tartja meg ,,leirhatatlan" hatású ,,magasztalő beszédét", majd ,,Székács József olvasá föl SzászKáro|ynakKazinczy emlékezetére irt, s másodjutalomban részesült szép költeményét, mely sok helyen kitörő lelkesedéssel üdvözöltetett". A nagy sikerű költemény után Toldy meglehetősen hosszúra nyúlt emlékbeszéde következik, melynek végeztével a titoknok úr - mérsékelt sikerrel - felolvassa a díjnyertes ódát is. Az Eöwös-Szász-Székács trió és a Toldy-Tompa duó fogadtatásának kiilonbsége olyannyira szembetűnő, hogy még az ünnepségso rozat íeprezentatív emlékkönyve is óvatos kritikai megjegyzé-

sekkel kénytelen e meglepő differenciára magyarázatot találni: ,,Toldy Ferenc titkár emlékbeszéde igen sok érdekes, de sokak által már jól ismert adatok gondos összeállításából állt. Rövidebbre vonva tehát bizonyosan nagyobb hatása lett volna. Ugy* ő olvasá föl Tompa Mihálynak 50 aranyos jutalmat nyert ieles pályakölteményét is, mely bizonyára még sokkal nagyobb hatást szül, ha előadása értelmesebb; de a t. titkár ur belefáradt emlékbeszédébe,s igy a fölolvasás már nehezére esett. Jobb lett volna e fölolvasást másnak engednie." Tompa a sajtőbeszámolókból értesül arról, hogy a második helyezett Kazinczy-őda jóval lelkesebb közünneplésben részesült, mint a pá|yadíjnyertes. Az is hamarosan a tudomására jut, hogy Toldy nemcsak rosszul, de a szerzői korrekciókról tudomást sem véve olvassa fel költeményét. (Igy persze a lapok is a felolvasással legitimált, hiuatalosnak tekintett verziőt közlik.) Ráadásul a miskolci Kazinczy-ünnepen, amelyen egyébkéntTompa személyesen is megjelenik, Molnár színiigazgató ugyancsak hibát hibára halmozva tolmácsolja a költeményt. Nem meglepő tehát, hogy a pesti és miskolci ünnepségeket követő napokban ismét elkeseredett levelek sora indul Hanváról a pályatársakhoz ésbarátokhoz: ,,Lehetsz te csendes lekiösmérettel, mert nem pályáztál a Kazinczy ünnepélyre, sem pedig agyon nem olvasott M... szinész és Toldy ném-szinész.Agyonolvasott engem mind a kettő. Miskolczon M... a szó legteljesebb értelmébensyllabizálta versemet a színpadon; és mondott criminalis bolondokat, például: maradt helyett ezt: marta stb. Azután Toldy festett meg Pesten, totaliter megbuktatott, a mint írják. [...] Minő eszeveszett is voltam én; kirántani engedni magamat csendes visszavonultságomból!" - panaszolja Aranynak november 2-án;20,,Megnyomorított végképa jó isten, kedvem, lelkem, kedélyem elveszett; ambitiom, szenvedélyem nincs;- dolgozni nem szoktam; imé te engem túléltéla Parnassuson is! Csak látok töled néha verset, te tentőlem soha! Most irtam egyet aKazinczy-ünnepélyre a Gábor és Toldy erős ösztönzésére, azt is megbántam; nyertem mégis vesztettem; a pályázáson megdijaztatott a felolvasásnál megbukott a vers. [...] Pesten 46

-FELETTE SZÚRÓS

KOSZORÚ,

Toldy olvasta, agyonolvasott engem végképen [...]; szóval megölt, megbukta-

tott! [...] A vers sorsa oct. 3-án dőlt el; némi változtatásokat kivántak; többnyire ollyakat,,mellyek arczomba szökteték a vért [...] s aégre se basználták a aáltoztatásokat. Es ez mind a Toldy műve" - foglalja össze másnap a pályaőda (némiképpen krimina|izá|t és hiszterizált) történetét Szemere Miklósnak.2l Ez utóbbi levél ismét rávilágít Tompa (már-már akhilleuszi) sértődésénekeredetére, amely nem más, mint az lkadémiának (illetve Toldynak) a pályadíjryertes ődával kapcsolatos korrekciós igénye. Az alkotói méltóságában megsértett, haragvó költő számára ,,a vers sorsa" már ekkor végérvényesen,,eldőlt". A miskolci és a pesti ünnepségek tragikomikus történései csak igazolhatták, megerősíthették a ,,megszégyenülés" és a ,,bukás" érzetét.Toldynak azonban még mindig csak visszafogottan számon kérő (azlz nyíltan vádoló állíuísokhelyett inkább látens vádakra alapozott bérdésekkel operáló) levelet ír október 2-án: ,,nem értem az egész dolgot! Vagy rossz a vers, vagy jő; ha rossz: miért dijaztatott? ha jó: miért bukott íDeg?"zz Sőt, a lehetséges vádpontok egyikében (nevezetesen a szerző által jőváhagyott és véglegesnek tekintett szövegváltozat negligálása ügyében) jóhiszemű feltételezésével mintha éppen a bűnös védelmére sietne: ,,lrváltoztatásokat nem láwán a versben: aztkellhinnem, hogy levelem nem jutott kézhez a kellő időre; annálinkább, mert úgyszólván a legutolsó percben hivattam íelr az igazitások megtételére." Toldyról tehát fel sem tételezhető, hogy a szerző megisn ert szándéka ellenére ragaszkodott volna (az álta|a egyébként is javítandónak vélt) eredeti változathoz, sokkal inkább va|őszínű, hogy ,,kellő időre" eg,yszerűen nem jutott elhozzá az átírt költemény. Tompa valójában nem is ezért teszi felelőssé Toldyt. Toldy bűnössége ,,az igazítások megtételére" való felhívásban rejlik, és ezt a bűnt csak fokozza egyrészről e felhívás elkésettsége (,,a legutolsó percben"), másrészről a felolvasás - lényegében szővegvá|tozattól fuggetlen - sikertelensége. Tompa úgy rnenti fel tehát Toldyt egy következményeiben kellemetlen, ám kevésséhangsúlyos és lényegében bizonyíthatatlan vádpont alól, hogy ugyanakkor (implicite) egy ennél sokkal súlyosabb vádpontban mégiscsak elmarasztalja. Az alapkérdésújra csak ez: joga van-e a megrendelő-pályáztató testületnek, testületi autoritásával felruházott egyénnek az elfogadott (első helyen díjazott) alkalmi költemény bármiféle módosítását kezdeményeznie? (Mert az nyúván evidenciaként tételeződik, hogy az elíogadáselutasítás, illewe a díjazás kérdésébenjoga van döntenie.) Azaz: |
PORKOLÁB TlBOR

ciók, riruális elvárások, műfaji normák és öntörvényű szővegalakítás, írói autonómia termékeny feszültségében konstruálódik meg. Immár a végletekig é|ezve a fenti kérdést; |
határozottan megkérdőjelezi Toldy közösségi íelhata|mazását: ,,Az akadémiának, és verseddel; hanem Toldy kivánta azon nágyon fontos váItoztatásokat." Amennyiben ugyanis Toldy nem az Akadémia nevében járt el, nem közösségi elvárásokat közvetített, hanem csupáru személyes kifogásait hozta a szerző tudomására, a kellemetlen ügynek is más lehet a megítélése.Tompa így nem a közösség bizalrmára bizonyult méltatlannak, hanem egy (tekintélyes) literátor elképzeléseinek nem tudott (vagy nem akart) megfelelni. Másrészt Alany nyomatékosan hangsúlyozza,hogy a közönség nem magát az ődát minősítette, hanem csupán a költemény előadásáról ítélt:,,versedet [...] Toldy mégsem tette [...] tönkre, mert nem az a ba1, hogy rossztil olvasta (bizony Sz. is rosszúl kiabálta el a Szászét), hanem hogy nem ballotta senki. Es így a terembőI azon érzéssel távozott a közönség, hogy mily kár volt azt a szép verset nem hallhatnia!" Harmadrészt pedig azt sugallja, hogy - az adott körülmények között - egy elsősorban irodalmilag jelentékeny költemény még hatásos szavalattal megtámogatva sem számíthatott közsikerre: ,,Különben a publicum, Eötvös beszéde folytán, politikailag lévénhangolva, Szászéból is ilyeneket tapsolt meg: >>a gyermek ajka németül gagyog.. ... mire azt mondta Wenckheim, hogy még inkább megtapsolták volna így: ,ra gyermek ajka németűl ugat<<. Ta|á|ő megjegyzés a közönség aestheticai hangulatára." Arany szerint a Kazinczy-ünnep hangzatos politikai de-

jő fiű, semmi baja veled

monstrációvá alakult át: ,,Az ünnepély részleteit minek részletezzem? untig olvashadd azíjságbő|. A lakomán magam is jelen voltam, lelkesedtünk hatalmasan: de nem a négy pengős rossz ebédtől s bortól, hanem a diktiók nagy mennyiségétő|."z3 A közhangulat bemutatásával Arany pontosan érzéke|teti a népszerű politikai frázisokat elkerülő Kazinczy-őda fogadtatásának behatárolt lehetőségeit.Ezzel persze finoman arra is utal elkeseredett barátjának, hogy a langyosan fogadott költemény (esztétikai mércével mérve) mindenképpen feltilmúlja Szász nagy sikerű alkotását. Arany tehát azzal prőbálja a Tompán elhatalmasodó kudarcélmény hatását enyhíteni, hogy a történtekért egy{elől a felhatalmazással 48

"FELETTE

SZÚROS KOSZORÚ"

nem bíró Toldyt, másfelől a ,,politikailag hangolt" közönséget teszi felelőssé. Tomp1 engesztelhetetlenségét jelzi, hogy november 10-én Arany kénytelen megismételni a centenáriumi eseményekkei kapcsolatos észrevételéit(,,A lelkesedés inkább politikai, mint irodalmi volt. A szónokokat a teremben sem hallotta mindenki, de azért, ha vivátra került a sor, hangz ott az,le a lépcsőig. [. . ] Benyomásom az ünnepélyről körülbelűl az, milKazinczy Gábor így formulázott: >>a mag,yar most is született kortes, mint 48 előtt!<< [...] Azért mondom én, hogy nyugtasd meg lelkiösmereted"24), és hogy még január 25-én is a felelősségátháiításnak ezzel a retorikájával érvel: ,,Ne bántson téged az aKazinczy-verslovább. Hogy a magyar közönség nem a művészit, hanem a hangzatost, a nagyhangút szefette s szereti mindég, azt én régen mondom - olykor tapasztalom is. Nem lévénfogékonysága az igazi szépségiránt, az nyerte s nyeri meg a nagy többség tetszését,a ki ugyancsak széles száljal kimondja, a mi a sokaságnak kedves." A vigasztaló argumentációt végtelen türelemmel és empátiával felépítő Arany megkísérli érzéketlenközönség (a ,,profanum vulgus") és meg nem értett költő (a ,,géniusz") szokványos oppozíciós sémájára visszavezetni a konkrét esetet. Sőt, immár teljesen elszakadva aKazinczy-ünnepségek lehangoló tapasztalatátől, általános érvénnyel is megfogalmazza a kompenzációs alaptételt: ,,Legnagyobb költőinket nem a költői, hanem a politikai gondolat tette népszerűvé előtttik."2s Tompát azonban ügyének irodalomtörténeti, sőt nemzetkarakterológiai horiZontra való kivetítése sem tudja kárpótolni az elszenvedett sérelmekért. A haragvó költőt csakis a Toldyval való végső leszámolás késztetheti - ha nem is a megbékélésre,2ód,e - az ődapályázat kínos történetének lezárására. A március 10-i (immár explicit) vádbeszédre az ad alkalmat, hogy Toldy megküldi Tompának a centenáriumi események emlékkönyvétz7 és emlékérmét.A,,becses küldeményt" a címzett,,nagy köszónettel vette", ám most már nem mulasztja el, hogy e tárgy körüli nézeteit ,,leplezetlenül s tartózkodás nélkül" a ,,Tekintetes Titoknok ur" tudomására hozza. Először is - a már ismert kriminalizáló metaforikával - megállapítja a tényállást: ,,azok, akik megkoszorűztákhomlokomat, késről is gondoskodtak nyakam számára"; és látszólag egyértelműen megnevezi a felelős(öke)t: ,,En ugyanis nem a publikumban, annak izlésében,hangulatában; nem a mellékkörülményekben, de eg,yenesen ésl
49

PORKOLÁB TlBOR

gyengeségét,tévedéséterőnek erejével magáévá tenni? Mi szükség volt sajdt kebelűen, a maga részérő| demo[n]strátióig vinni azt, ami a publicumnál megrovást érdemel?" Külön sérelmezi Tompa, hogy az Akadémia olyannyira ,,elmellőzte", ,,szégyenlette", sőt ,,martalékul vetette" ,raz á|ta|a megkoszorúzottpályamunkát", hogy még a széphalmi ünnepségen sem olvastatta fel, ,,holott a vers épen a szépbalrui sir rnellől aan iraa s épen Széphalomra".3o (Jgy űnik, hogy Tompa -bará-

tainak írt leveleivel ellentétben - mégiscsak megelégszik valamiféle testületi felelősség kimondásávalr, azaz Toldy személyes számonkérésétől nagylelkűen eltekint ,,Nincs panaszom a tekintetes ur ellen, ki valóban nagy kittintetéssel olvasztotta beszédébe versemet s kellő komolysággal kezelte." Az a csökönyösség viszont, amellyel Tompa újra és újra visszatér (mégpedig az argumentatio e silen-

tio rafiná|t a|akzatát felhasználva) a ,,vá|toztatások" kérdésére,ezt a nagylelkűséget rögtön kétségesséis teszi: ,,Elhallgatom mirlővá|toztatásokat kivánt tőlem a bizottmány, csupán csak azt hozom fel: [ . . ] én a kivánt vá|toztatások megtételére az utolsó pillanatban hivattam fel, midőn levelem, alig érhetett már fel Pestre. A legremekebb müvet is lehetne alkalmasabban tönkíe tenni mint, ha maculaturájával nyomatnák ki. Versemnek öt-hatféle ru.aculaturája jelent meg. Imé, .

Emlékkönyvben sincs a méltán megrott s maga e diszes emlékkönyv'. l,...] ^, a megszégyenítő javítási proceduráról kijavimi kért hely változíawa." Magáről ugyan beszédesen hallgat Tompa, de mindazt kifogásolja, ami e megkésett és how az méltánytalannak vélt korrekciós igényből következik. Legfőképpen ^zt, apokrif szövegvariánsok az autentikus (szerzői)kéziratmegléte ellenére terjedhették e1.3l A,szerzői szöveg botrányos instabilizálásáért nyilvánvalóan Toldyt terheli a felelősség, hiszen az em|ékődát az álta|a,,igen fontos"-nak tekintett igazí-

tások nélkül Ólvassa fel (a centenáriumi díszünnepségen) és közli le (a centenáriumi emlékkönyvben). Az előbbit még mentheti az elkésettség,az utóbbira azonban már nincs magyarázat. A,vádbeszéd Toldyt személyében csak ebben

ám nehezen oszlatható el a gyanú, hogy a többi vádpóntban elmarasztalt Akadémiának járő szemrehányások is a ,,Tekintetes Titoknok urat" célozzák. Mint ahogy feltehetően Toldynak sző| a méltóságában megsértett, haragvó koltő (a testületnek címzett) retorziós döntése is: ,,bánom, hogy pá|yáztam; panaszkodom az akademiai eljárás ellen, vádolom az illetőket, s haáon hiszöbre, melyen beléphetni érdemem feletti tiszteletnek tartottam vola vádpontban találja bűnösnek,

na,sohalábamatnemteszem:igentermészetesdolog. [...] nincsmelegebbohajtásom, mint teljes feledékenység versemre, pályázásomra s az akademiától nyert

felette szúrós koszorúra."32 Ezzel a demonstratív gesztussal az ügy ugyan lezártl, de Tompa nem felejt: székfoglalóját lényegében soha nem tartja m€$,3] és - ígéretéhezhíven- az Prkadémia testületi iilésóin sem vesz részt. Emlékődával azonban még ebben az évben

ismét jelentkezik. Együnérzően írja a Széchenyi-óda megírására felszólíttatott Aranynak ,,Bizonyos, hogy nálad jobban senki meg nem csinálja, a mit az lykadémia kíván. [...] Kicsiben épen úgy vagyok, mint te; a superintendentia kirendelt a pataki iskola háromszázados örömünnepére emlékverset íIni. Furcsa egy 50

"FELETTE

sztjRÓs KosZoRÚ"

kicsit, nidőn a superintendentia rendelkezik poétaságommal is, melyre pedig nem tőle nyertem az exmissiót."34 A Lorántfi Zruzsónáa emlékezete.áti Éott"] mény elkészülte mégiscsak arra enged következtetni, hogy Tompa (Aranyhoz hasonlóan) vonakodva ug,yan, de meg kíván felelni annak Íái^^a, általánóssá váló elvárásnak,,hogl,a köztiszteletben ailO koltőnek - legalább a jelentősebb koztinleP9k alkalmával - kötelessége megszólaltatnia, aÉtualizálnia, megneveznie a (többny.ire nemzetként megjelinő) kozosség ritualizált és normatív--tif"lokbr., őr zött (szöve g)ha gyományát.

KAZINCZY EMLEKEZETE. Hiu és nag uala. Kazinczy Ferencz.

Szép nap viradt fel Széphalomra,

A honra szép,nagy nap viradt;

Zendűljöl a Sátorhegy orma, Völgy és lapály vig zaj miatt!

Lz őszí lomb sárgán omol bár, Mulasson itt élet, mosoly! Rózsát hozzon a vad folyondár, Mely e mohos sirkőre foly!

Ki nyugszik itt,

csendes ligetben?

A sokaság ösméri jól, Mely erre néz s tolong lélekben,

-

A négy folyam tájékiról. Eljutni oly könnyű idáig! Az ég e sirhalom felett Orök fényben dereng, világlik,..

- Mig

a föld vérnyommal fedett.

Mert érdemére halhatatlan, De nem várt rá virágos út, Yérzett nehéz viadalokban,

-

Felé ezer hullám tolúlt. S mig folyt, - sokáig folyt - az éIet, YiszáIy nem szűnt, hab nem lohaclt; Pazar kézzel hinté a végzet, Lábához a sárkány-fogat.

51

PORKOLÁB TlBOR

A törpeség,

a bűn, a vakság Agyarkodott, ment ellene; Szégyenlék őt és megtagadták, Kik egy vérből voltak vele; S élet, világ mit tőle megvont, {ár rűzhelyén föllelve lőn: Ult homlokín itt is rideg gond.

- Orök

felleg, magas tetőn.

Ki jő s prőfétáI, bére: vad méz, Szőrköntös és - fejére kő;

De mégis, hogy nem értik, az|ész

A gyilkoló,

a leverő!!

Itt sem maradt el átka, sérve. Majd nyomta a börtön fala, De ott is csak czéljának éIe, - Mivel ő ,,hív és nagy vala"| S vajjon mi - kik ma ünnepelvén, Emlékezünk, álmélkodunk: Busúlásnak szóljunk-e nyelvén, Zöld mirtuszát tépvénmagunk? Hozzá vigyük mult szenvedésit A mennybe föl s a föld alá? Fájlaljuk, hogy fényben nem élt itt?

Mikor ő azt ,,nem

fájIaIá|"

Nem, nem Dicső! mi büszkeségünk, Öröm zendűl az ajkakon! Dicsőséged, melyről beszélünk:

Kínt, életet zománczba von! Hiszen,

- mikép zord

Küld újitó esőt

fellegekben

az ég -:

Atokszerű ktizdelmeidben

Ez

a nemzet megáldaték.

Volt úgy, hogy ez feledve kábán, A nyelv,

a

hon mi szent nevek:

Asiető enyészetágyán, Lőn öntudat-vesztett beteg; Támadt lgaz,Á hangosan szólt, Epeszwén a nép bűnei... De, - mint a szívütés az a|vőt Nem birta azt felkölteni.

52

-

,FELETTE

sztjRÓs KosZoRÚ,

Te megjövél, - szeretve jobban A hon ügyét mint tenmagad!

-

S az alvó úiz gyots lángra lobban,

A lélegzet megint szabad.

Az

e\ső hév eszmélet óta, S hogy ftirteid már fedte az: Lelket lopál veszőbe, hóltba, Te új, dicső Prometheúsz!

Nem állottál a nyelv igyéhez: Hideg, gyarló kézművesűl; De mint a kit tengése vérez S virúlatán frigg, lelkesűl. Astál, - sok kincset rom fedett el, sokat teremte szellemed! S az ő erő új kellemekkel Testvér gyanánt ölelkezett.

-

IJra a dús, - de zord anyagnak, S az izlésnek nag-y mestere! Hő csókjától a Géniusznak

Lelked kettős kegyet nyere; Kezedben akőbőI szobor vált,

Min ült merész kecs és szabáIy; A szó hő dalba hangozott át, - Nemcsak bányász, müvész valál! A szép közös kincs; - értte mentél Elő és holt népek közé. Kisded elmét karodra vettél; Az álmost szód öntözé.

elkednek szent, izző hevétől Erdek, harag széthamvadott.,. Kiálwán az oltár kövéről, Oda gyüjtél lelkest, nagyot! T,

E. ,"rrg apáink drága nyelve! Ingó szellő, zúgó vihar,

Mi

-

szép: gyöngéd érzéstlehelve,

s midőn aharcz terén rivalll Élet- halál, bú - s kedvre megnyer, Igéiben bübáj lakik... Behat, mint a kétélüfegyver a velők oszlásaigl

Mind

53

PORKOLÁB

Tl BOR

Zeng- és mi élünk...l annyi villám Nem sujthatá le a mag-yart; Velünk az égkegyelme nflván... S őrlelkeink véd-karja tart!

Elünkl élünk. . . I s milljók remélnek. ..

Vevén ajkad nyilt jóslatát;

Melylyel népünk, nagy büszke népek Müvelt sorába állatád! Oh szentl melyért küzködve éltél,

-

Sorsán kiontva lelkedet,

Ez ünneplés öröm-tiizénél

-

Lásd nemzeted, halld nyelvedet!!

Mi üdvadóbb: az égi pálma, Mely ott boritja fiirteid:

Yagy ez a nép, mely itten áll ma? Yagy ez a hang, mely isenit? Igazvalá|,

-

emléked áldott:

Haló-földed szent, éltedért;

Szült sok jelest, nem szülte párod

F.gy század, mig végéreért;

Mit mondjunk jőve hült porodhoz? Aldás és íénynagy nevedenl S a mely nyelvén s lelkébe hordoz; Aldás és fény a nemzeten!!

(Kazinczy-emlény, Miskolc, l8ó0, l25-13 l.)

JEGYZETEK I

A

Széchenyi emlékezetét a szerző olvasta fel

az Akadémia Széchenyi-emlékünnepélyén

(18ó0. okt. t3.), a Kazincz1 Ferenc emlékezetére címen ismert Tompa-költeményt Toldy Ferenc olvasta fel az Akadémia centenáriumi Kazinczytirrnepségén (1859. okt. 27.). A Tompa-óda néhány címvariánsa Hlmnus Kazinay Ferenu saízadas ünnepén; Oda Knzinczy Ferenczre; Kazinczy Ferencz emlékezete-

Valóban felrűnő Arany tartózkodása a dicsőítő ődátóL (és általában a laudatív műfajoktő1). Az interpretátorok többsége talán éppen ezért tekinti a Széehenyi ernlékezetét valamiféle egyébként nemes ós értékes- zárványnak az Arany-életműben. (Lásd például Riedl Frigyes 2

54

híres monográfiáját: ,,Bármily híven fejezi h,l Arany a mag,yar jellemet, egyben mégis eltér nemzete géniuszától: éppen nem retorikus. [...]

hellyel-közzel megüti a szónoki hangot, mint a Széchenl-ódában [...], de egészében véve idegen tőle." Arary János, Bp,, 1982. 44.) A költőt

nllván az ún. szavalmánydarabok

,,deklamáló hangzatossága" riasztja. Az a sajátosság, amelyet

Renate Lachman ,,a dicsőítő óda retorikus

potenciáljá"-nak és hagyományos,,panegirikusaffi rmatív funkciójá"-nak nevez (4 szinhretizrnus mint a stílus prouokáciőja. Helikon, 1995/3.); és amelyet Jurij Tinyanov ,,az ódának mint nem poétikai beszédformára, az ékesszólásra beállítódott költői műfajnak szónoki jellegú íelépítése"-

,FELETTE

ként határoz meg, s amely pél díu| azzal a kóvet-

kezménnyel jár, hogy ,,a strófák számát nem (vagy nemcsak) a téma kimefülése szabá|yozza, hanem íőkénta szónoki haás kimerülése" (Az őda mint szónoki ruűfaj. Helikon, l997/l. l

l4-1l5.).

3 Aran1 Jónos leaelezése írő-barótafual. íJI. kiad. Ráth Mór, Bp., 1888-89 (a továbbiakban: Ráth), II. 178-180. SzászKároly ezirányűképességeiről:,,ő búcsúztatjanagyjainkat ódáival egy egész korszakon át" (Voinovich Géza: Szósz Kíro$ élete és munkóssága.In Sz.K.: Kjltemények és ruűfordítások Bp.: Révai, é. n, XV.); ,,Amitől sokan arrnyira vonakodnak, ő a, mlgyar műveltség bármely iinnepén kész volt hódolni nagy^ ság előtt [...]. Valóságos verses emlékbeszédek,

költői essaik az ő iinnepi ődái." {HowáthJános: Suísz Kíroly emlékezete. Akad. Ert., XL. kötet, 6-9. fúzet, 1929. jín._szept., 207.); a m^wat irodalom legjobb alkalmi költője [...] Shakespere [sic!] születésének 300. évfordulójára, Garay, Vörösmarty, Széchenyiről irott ódái mintaképei az ódaköltészemek. (lrtrovák Sándor:

Snísz Kíroly élete és műuei. Mezőkövesd, 1904. l29.) aPályázatot talán éppen aa1859. évi Kazinczy-ődapá|yázat tanulságai (lásd később) mian nem írt ki az Akadémia.

' Ráth, II, 67_ó8.

Ráth, II, l84, 7 Ráth, II, l8ó,

8

Arany Jónos leueleskőnyue. Szerk. Sáfrány Ráth, II, l94.

|í| Sáfrány,496.

lt Lévay-költeménnyel nftották meg például a nagyszalontai Arany-emlékhelyet (Az Aran1szoba, 1898), leplezték le Kisfaludy Károly győri, Tompa Mihály rimaszombati, Szemere Bertalan miskolci szobrát (Kirfrlufu Kíroly szobra, 1892; Tornpa nobrónál, 1902; Szemere Bmalan szobránál, 1906), Erdélyi János nagykaposi emléktábláját (Erdélyi Jónu emléklapja, 1894). ,,Alig van irodalmunknak még egy költője - állapítja meg Miklós Róbert -, aki annf iinnepi ódát, emlékbeszédet, köszöntőt írt volna - többnfre az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság megbízásábőL- mint Lévay. [...] mindenkit elteme_ tett, akinek csak valamiféle köze volt hét e.,'rrizd-

des költői pályájához;' (Léuay Jőzref

dapesti Szemle, L918. 297. |2 A ,,Szentpéteri üru fészek". Részlenk Léaa1 Jőzsef naplőjáből. íGad. Balázs Győző, Miskolc,

19]r. 13 Valójában Nagykaposon. (A jó textológus

is elszrrnyókál néha egy kicsit.)

|a Tompa Mihóly leuelezése. I_n. Kiad. Bisztray Gyula, Bp., 1964 (a továbbiakban;

Bisztray), I, 327

.

Bisztray,I,327. 16 Bisztray,I,322, és 321. |5

|7

Bisztray,I,322.

Ráth, I, 470. A nagyszabású ceremónia közismert. E dolgozat csak a Tompa-óda fogadtatásának értelmezéséhez sziikséges mozzanatokat említi meg '8

19

Kempelen Győző Knzinczy-ünnep Magarorszígon 1859-ben című emlékkönyve (Szeged, l8ó0. l20-12l.) alapján. il)

Ráth, I,472473. I, 324-325.

2l Bisztray, 22

2r 2a 25

Biszttay,I,324. Ráth, I,471472.

Ráth, I, 475. Ráth, I,477478.

A tompai sértődés talán legfeltűnőbb jegye: Az önérzetes Tompa nem

az engesztelhetetlenség.

Györgyi, Bp., 1982 (a továbbiakban: Sáfrány), 49l. q

Miskolc, 1978. 40.) Voinoüch Géza poétikus megfogalmazásában: ,,az irodalom sok kidőlt oszlopán az ő verse a repkény." Léua1 Jőzsd Bu-

26

ó

sztjRÓs KosZoRÚ,

étenitja.

csupán Toldynak, hanem például Petőfinek sem tudott megbocsátani. Még az egykori triumvirköltőbarát tragikus halála után sem volt képes felülemelkedni (vélt vagy valós) sérelmein. Bár egy l850. november 30-án írott levelében Petőfinek nem tulajdonít igazi, tehát megbocsáthatatlan vétkeket: ,,Hanem barátom! hogy a bar-

madik iránt kiengesztelj: arra nincs szükség; merc én igen rosz lelkii ember vagyok, mindennap hirdetem: Uram bocsásd meg a mi biineinket sat.; de a ki igazán megsért, nincs bennem erő, megbocsátani neki, sem a sirig, sem abban, sem azontúl. Azonban ezen vallomástÓl meg ne ijedj [...]; ő engemet így nem sértett, csak fájt

lelkemnek a méltatlanság" (Arany János Osrzes műuei. W [Levelezés, 1]. Szerk. Keresztury Dezső, Bp,, 1975. 304.) - Aranytrak ebben az esetben is csak a békemisszionárius kudarcra ítéltszerepe juthatott. 27 Akadémiai Emlékkőnyu a Kazinczy Ferene születése éuszózad,os ünnepérű. Pest, l859.

55

PORKOLÁB TlBOR 28

Bisztray, I, 33ó. Bisztray, I, 337 . 30 Bisztray, I, 338-339. Itt arra az ódai szituációra utal Tompa, amelyet az iinneplő közösségnek (azaz a liral beszélőt is magában foglaló ,,mio-nek) a széphalmi Kazincry-síremléknél való megjelenése hoz létre, Például ,,Szép nap virradt fel Széphalomra", ,,Rőzsáthozznn a vad íolyondár, / Mely e mohos sirkóre foly!'| (első strófa); ,,Ki nyrgszik itt, csendes ligetben?" (második strófa); ,,Mit mondjunk jőve hült porodhoz) " (tizenhatodik strófa). 3| Ezt l nem kívánatos fejleményt már november 25-én megemlíti Csengery Antalnak: /z iinnepélyen Toldy úr mást olvasott; a P. Loyd mást fordított; a magyar lapok mást közóltel így ülág elé jött a maculatra is." (Bisztray, I, 29

328.) A Kaánczy-őda az ultirua rnanus elve a|apján autentikusnak tekinthető szövegváltozata a

Lévay József által szerkeszten Kazinezl-enlén1ben (Miskolc, l8ó0) jelent meg Kazinezy emlékezcte címen, Ahogy a szerkesztő írja: ,,Emlékkönyvecskénk valódi nyereményénektartjuk, hogy e szép költeményt, maga a szerző által apró javitásokkal elláwa és sajtó alá késziwe, közleményiint sorába igtathat;'uk s vele az egésznek belbecsét növelhetjük." (l24.) Egyedül ebben a nyomtatott változatban olvasható a 4. versszak 6. sorában Bár a Tán helyett. (Egyébként ezt a helyet

- sértőnek

és igaztalannak érezve -

56

Toldy

kifogásolta, Tompa.l'avította, ám a kényszerű javítás nyilvánvaló logikai hibát eredményezett.) A többi szővegváltozat tehát - legalábbis ehhez képest - nem autentikus. A Kempelen Győzőféle emlékkönyv (Kninczy -ünnep Mag a,rlrszógon 1 8 5 9-ben. Szeged, 1 8ó0) például nagyon sok eltéréssel közli a szöveget (néhány fontosabb: a Lévay-fé|eváltozat 7. és 8. strőíája között megtart egy kihagyott vetsszakot; az 5. strófa utolsó két sora variáns; a 6. strófában súlyos nyomdahiba található: A mennybe helyett l mennyiben stb.). A későbbi kiadások, például az Arany Já-

nos, Gytlai Pá|,Lévaylőzsef és Szász Károly által gondozott, reprezentatív'Iompa Mibdfu ősszu költeménlei (Bp., 1870) és a Franklin Társulat |942. évl Tompa-kiadása (Torupa Miból1 össza műaei), illeoe e Franklin-kiadás alapján készült Tompa Mihály összes kőlteruényel, I-II (Bp., l994. Felfedezett Klasszikusok 6.) Kl,zincz,1 Ferenc em, lékezethe című szövegváltozatai is eltérnek egykét helyen a szerzői változattól.

]2 Bisztray,

I, ]]8-339. Az Akadémia 1858 tlg-

decemberében választotta a költőt Ieve|ező

jívá.

rr A testület azonban ,,elfogadta ilyennek 1859-ben az Akaclémia Kazinczy-iinnepélyén

elóadott pályanyertes költeményének fölolvasását" (Bisztray, I, 448.). ra Ráth, I, 487,

KOVÁCS ÁCNrS

Ady két l
LszázadÍordulón az irodalmi kritikának három jelentős íajtájavolt, hálom ktilonbr;ző ,,fórumon": az egyik az íjságl
A dolgozatban elemzett két cikk: a Kosztolányi-könyvismertetés és az lbsennekrológ jól mutatja Ady publicisztikájának, ezón beltil is irodalmi kritikájának lehetséges pólusait. Lz egylk ciW az aionosulás, a másik az elhatáro]ódás megvallása._Az egyik cikk egy ,,észa|á ember"-ről szól, akik kaze Ady magát is soro'Íja, a másik :sy A9y által ,,déli"-nek tartott emberről, akiktől ett
szerű, nem mechanikus.

57

KOVÁCS ÁGNES

Fejem lehajtom örök pihenésre Hadd írják rá: Itt senki sem pihen. Aztárt?

Halott valék rég, mielőtt meghaltam... "l

lBsEN Ady azonosulást kifejező cikkeinek egyike az lbsen_ megbalt című. Műfaját tekinwé nekrológ, névtelenül jelent meg a Budapesti Naplfuan, 1906 májusában.2

Ády korábban is, későbben is utalt Ibsenre publicisztikájában. Két későbbi Írásabai (Ibxn és MÍstraI,3 Ibsen és Settirnioa) a nekrológ egy-egy utalását feloldja, részletesebb en tárgya|ja. Ez a nekrológ versérvényííportré, ?m9!}rnek minden szava számít, akárők a versnek. Miköáen Ibsenről bészél,saját lényeges prob_ lémáit érinti. Lz lbsett. megbalt szabályos nekrológként indul. Mottója egy.távirati hír: ,,Krisztiána, május 2J. Ibsen HÓnrik ma délután félhárom órakor elhunyt," Anetológírő íe|adita, hogy emlékezését,értékelésétazonnal megírja, hogy a halálhír vé*telétkövető le gközelebbi laps zámban megj elenhessék, ,,Északkomor és nagyizerű Messiása egy utolsót |ázadt és meghalt." M|r.a7 so, fenséges és töfrör, és Ady két lén}eges problémáját és életérzésétjelzi, "h3 Ibsen norvég volt, de az ,,észak" nem csak földrajzi fogalom.5 _ Néhány h"ónappal később az Ibsen. és Mistral címűPirizsban fogalmazott cikkében így íi, ,,Ők"Ótt"t Eszak és Dél, ők voltak a Nem és azlge_n; Ibsen és Mistral. e, $én győzed,e|meskedett újra; Ibsen halott és FrédéricMistral él. Hilda jaj,r"rrők"l Í'germán északon: SÓhess lezuhant a büszke, csonka toronyról, Délen, a latin Déien, a koldusok kiülnek a napsugaras útszélre s pajkosan nőtáznak, Mistral új dalbkat da|ol az Isclo-d'orhoz. ,rÉ,let, é|et, százszor-szent élet, be jó, hogy vagy, hogy

vagy..."

,

vidék, a latin kultúra, a katolicizmus. Az Eszak, ami ennek az ellentéte: a germán kultura, a protestantizmus (de a szlávok és pravoszlávok isl). Ady az ésia!<:, emberekről mindig mint messiásokról, mint megváltókról ír, 1.át"tolrot írt cikkébőló is kiderül, hógy nemcsak a skandináv irodalmat (Ibsen, Strindbórg, Hamsun) tartja északinak,-messianisztikusnak, hanem az orosz irodalmat is (Íokztoj, Őorkij, Csehov), mivel ezekben is valamiféle őserőt vél fölfedezni. Ady magái is ,,ésiák:, embernek" tartotta, és mintegy két és fél évvel azután, hogy Ibseí_neÉológját megfo ga1'ma7ía, megírta az Eszaki ember uagok .i*ti ,r.r".et, melyben del "il"ritétékénthatároita meg magát. Ezt a versét " egyébként épp délen: Monte-Carlo-ban írta.

KoeÍ.'^-"áit".á

J^j, j^j,

öl a fény és a sző,

Valamikor csak Délen járok. Könnyű a íény,sekély a szó: Közöttiink egy rettenetes Mély, ásító, hűvös, vak árok. 58

ADY KET KRlTlKAJARoL

A Dél: vén csacska népü tái, Illanva jön, gyorsulva lebben Itt minden ajkon az ige. Eszakon gyökösebb a szó, Mélyebbről jön és nemesebben.

Ha én szólok, Eszak beszél,

Fagy és fátum fogja a számat: Ember beszél, kinek a sors kz élet, évek és napok S zívénekgyökeréi g fájnak.7

A Messiás Ady költészetének egyik központi fogalma. A nekrológot követő A magar Mes-

évben jelent meg a Vér és arany című kötete, ennek egyik ciklusa siások.

Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások.

Ezerszer Messiások

A magyar Messiások.8 vallja a ciklus címadó versében Ady. Ibsen azÉszakMesiása volt. ,,Nem a Peer Gynt értelmes és hatalmas halálával. Meghalt béna aggyal, s régen elbúcsúzkodva a világtól" - folytatja a nekrológot Ady, Peer Gynt fent idézett monológjához Ady íűzl hozzá ezeket a - valőszínűleg a szerzőre: Ibsenre vonatkozó - szavakat: ,,Halott valék rég, mielőtt meghaltam..." A hős és az őt megteremtő művész halálának a különbözőségében a művészet vi|ága és az élet közötti szakadék is kifejeződik: ,,az értelmes emberpéldányok leggyönyörűbbje, Ibsen Henrik az utolsó időkben hülye volt." A,megelőző mondatban eztírjaAdy: ,,Nagyon havas és fagyos ormokra Lúszott az új normann isten" - visszautalva a IX-X. századi világhódító normannokra, akik miatt az észa\
-

59

KOVÁCS ÁGNES

Ady a nekrológ első bekezdésénekvégénmagától értetődő hasonlattal él (például Solness és Zarathusztra rokonsága ismert): ,,[Ibsen] csakhogy éppen szerencsésebb valamivel az istenkedő normann-germán típus egy másik, új képviselőjénél,Nietzschénél. Nietzschének a paraiízist gyorsabban adták meg a havas ormok bosszúálló, kitúrt istenei." A második bekezdésben Ady mintha önmagáról beszélne: ,,[Ibsen] életénekés egyéniségénektragédiája kettős. A tönkrement család sarjáé s a kis nemzet fiáé," De egy konkrét életr{zi adatot is közöl: ,,A grimstadti patikus-tanoncnál emberibben és fölségesebben még senki sem harcolt az élettel." ,,Akarjátok tudni, mi lett a járő majom-utódból, ki embernek neveztetik? A XIX. század végénhárman válaszoltak reá: Ibsen, Spencer és Tolsztoj." Tanulságos névsor, nemcsak azok miatt, akik szerepelnek benne, hanem azok miatt is, akiket kihagy. Mert a kiválasztottak körébe nem tartozik bele Nietzsche, akiről versben és prózában ebben az időben gyakran beszél feltétlen tisztelettel (ünnep-

li például a Zaratbusztra mag-yar fordítását), és nem szerepel benne Verlaine sem, akit Ady a közvetlenü| megelőző időszak költői közül a legtöbbre becsül ("gyrk szonettjét az (Ij uersekbe is áweszi). Herbert Spencer angol filozófus és szociológus nevét Ady gyakran említi cikkeiben. Spencer.nevét még Debrecenben ismerte meg, a református jogakadémia egyik tanára, OregJános, fordítója volt. A modern ipari társadalmat |eírő, a haladásban hívő Spencer rendkívül népszerű volt Jászi Oszkár és általában a Huszadik Század körében. Ibsen szintén rendkívül népszerű volt a századfordulón, drámáit a világon mindenütt bemutatták és ünnepelték, De Ady - Ibsen és Mistral című cikkében - arra is felfigyel, hogy a norvég író népszerűsége csökken, nem kell a franciáknak. Itt jegyzem meg - előrefuwa a nekrológ szövegében -, hogy Ady a németnek mint közvetítő nyelvnek fontos szerepet tulajdonított: ,,Dicsőségét a német nyelv segítsége közvetítette és sokszorozta a világon." A századíorduló idején német fordítók és kiadók közvetítették és népszerűsítettékáltalában a skandináv és orosz írókat. A magyar fordítások is jobbára a németből készültek. ,,Először norvég volta löki a gyehennába. Veri, ostorozza kicsinyes fajtáját. Szinte őrjöngve örü1, mikor külföldre menekülhet." A Hortobóg poétája írta ezeket a sorokat, a Nekünk Mobáa kell költője, de A fi;l-fi;ldobott kő énekese is. Mert Ibsen is járt Olaszországban és Franciaországban, és őt is ,,visszakövetelte" a sorsa. A mag,ar ugaroru című vers kritikai jegyzeteiben például Koczkásl0 a ,,nemzetostorozás"-téma ,,mozgását" követi nyomon. Számba veszi a vers megjelenése, azaz I9O5. augusztus előtt írt, a témához kapcsolódó verseket és prózai múveket. Az idézetekből kiderül, hogy az említett téma kapcsán Ady gyakran hivatkozik a norvég parlamentre és lbsenre: ,,Ibsen - írja Ady - talán a Peer Gyntben, talán máshol, iszonyúan tépázza a maga népét.Régi poéta-szokás. Horatius is így csinálta. Heine gunyjai a mamlasz Germánia ellen Heinének fájtak a legjobban. [...] Strífák a shortbing - szenzáciőről." ,,Itá|ia ege alatt érzi meg s látja meg az új ember komédiáját és tragédiáját félelmes valóságában. Az ember a társadalomban: ez lesz, ez a kérdés,ez az átok, az 60

ADy KÉTrntrtrÁ.lÁnól

ő becsületes és szabad szívétmardosó kígyó. Az egyénisée fáfuma és bukása: ez tragédiáinak verses és verstelen, eleven vízióinak réme." Versek és prőzai szöveqek százaiban beszél ugyanerről Ady. A témát jelképező legíontósabb alakok

olness és zarathlsztra, ,,Akárhol írt, Rómában vag,y PáriHban: gomolygott felé a köd a norvég partokról. Nem is köd volt ez, de ennek mondták. Az élet súlyos intenzivitásá iolt ez. Századokvágya, akarata vagy bűne liheg ki egy-egy Ibsen-alakbő1." hz emancipáró, az öröklódés, az élethazugság lesznek azok a problémák, melyek eddig kodben lapultak, s amelyek most kitörnek egy-egy lbsen-hős személyében. A köa az egyéniségre vag,y a népre nehezedő fátum. A ködöt Ady tegtöbbet majd l918ban, Az eltéuedt loaas Látomásában emlegeti: s

Itt van a sűrű, abozőt, Itt van a régi , tompa nóta, Mely a süket ködben lapult

Vitéz, bús nagyapáink óta.

Erdővel, náddal pőre sík Benőtteti hirtelen, újra Novemberes, ködös magát Mult százaáok ködébe bújva.ll ,,Ibsen egy anti-Illés prófétaként szállott egewerő magasságba: fagyszekéren."

Nem sokkal később (19O8-ban) Az Illés szeberén ciklus nyitányában olvashatjuk: Az Ur lllésként elviszi mincl, Kiket nagyon sujt és szeret:

Tüzes, g-yors sziveket ad nekik, Ezek a tiizes szekerek.

Az Illés-népEg felé rohan S megáll ott, hol a tél örök,

A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög.

Eg s Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors szele. Gonosz, hűvös szépségekfelé Száguld a lllés szekere. S

zivük izzik,

ag5nlk

j é

gcsapos,

A Föld reájuk fölkacag

S jég-útjukat szánva szőrjabe Hideg gyémántporral a Nap,l2

61

KOVACS AGNES

Az Ibsen-cikkn ek ez a legutóbbi idézett mondata egy ellentétre épül: Az antiIllések népe is kiválasztott nép,_ ezért az íszövetségi hasonlat - de őket neműzszekéren ragadja magával azIJr, hanem fagyszekéren. Eletiik utolsó éveit bénult aggya| élik, az Eszak Messiásai, az észalá géniuszok ők, A versben ez az ellentét mai differenciáltabban van jelen: ,,Szivük izzik, agyukjégcsapos", tehát az ellentét mindkét pólusa, a tíiz és a fagy, egyetlen személyen belül van jelen. A nekrológot elemezve már hármadszor találunk olyan sorokat, melyek későbbi verseket előlegeznek. A nekrológ szövegének sorrendjében: Eszaki eruber uagtok, A *aga, Úrrriások, Az Illés szekerén Három kiilönböző időpontban, három Fiilonboző-kotetben kiadott versek. (A közelítő utalások száma ugyanakkor tetszés szerint szaporítható.) A nekrológ tehát részletes összegzése_azoknak a gondolatoknak, ériéseknek, amelyek 190ó-ban Adyt foglalkoztatták, de még nem értek költeménnyé. Ez újabb bízonyítékaannak,amit már BőkaLászlőtl is ha19súlyozott, hogy Ády publicisztikája verseinek előkészítésevolt. Kenyeres Zoltán legutóbb eztigy fogalmazta meg, hogy a közvetlen benyomások_gyakran publicisztikai írásokban, kisebb-nagyobb cikkekben öltöttek e|őször formát, s a már megformált mondatok keltek új és új életre a novellákban és versekben.14 ITangsúlyoznunkkell azontlan apublicisztika önértékét. AzIbsenmegbalt:l
Összegzésként Ady közli: ,,Nincs modern agyvelő, melyet az öué meg lem tu|bált. Költők, piktorok, szobrászok, muzsikusok, színészek,gondolkozók 9s 9njkureusok új világokat láttak meg á|talra." Ez je|ezheti Ibsennek a századÍordllő idején való hailailanul nagy hatáút a más művészeti ágakra, de azt.is, hogy_Ibsen_ ,r"ú é, általában a századíőtduló irodalmának is a hősei a fent említett művészek és gondolkodók voltak - s ez esetben a saját világukat látták meg egy űj világként Ibsen hatására. Adyt mindig is foglalkoztatta, hog-yan ítélimeg a jővő azt akorszakot, amelyben élt. ,,Az Áár régen nem az én gondolatom csupán, hogy próbáljuk olvasgatfélelemcsitító ni a jövő irodalomúrténelmet. Mágam számára azonban "1" ."sy volt bátorságoml nem Mert véleményem: engem nem lehet majd elítélni. T_:rt kevés voit az ördmem és hitem s mert másoktól várom életem megérlelését"vallja a Félelem és írósIs című cikkében. a legel,,Í7,a|es, a mi korszakunknak eldicsekednivalőja a kulturhistória előtt, _ tűrő nem ellentmondást a nekrológot zárja mutat" sőÉ kozott majd Ibsenre jövőbe Ady. vetett bizalommal hangon, mégis a A napilapókban a nekrológok terjedelme meghatározott.. A terjedelm9t,b"folyásolja izt,hogy mennyi üres hely maradt azűjságban, illewe m:nlyi helyet lehet tirésen haglÁl, milyón ,.ry"goi lehet kidobni a lapból. A terjedelmi !"ltltokból Ady eréri|t csinál. Utolso áondata így hangzik: ,,Amit a lexikonok is följegyeztek'rőLa, Ű pedig itt következik ..." Á kettőspont után kővetkező három 'pJ"t , cikk fontoi résie. A nekrológokat általában lexikonokbó| ,,o||őzták l
ADY KÉT KRlTlKAJÁRÓL

- alig ír le lexikális adatot: Ibsen norvég volt, patikusnövendék volt, sokáig Olaszorsiágban élt, a norvég parlament némi életjáradékot szavazott meg használni számára.

Ady gyakorlott nekrológíró volt, nekrológjai mégsem hagyományosak, mivel atstt raJiuk a személyes állásfoglalás. Nem á hagyományos, kiüresedett formákból, hanem hangsúlyos, már-mZrjelképi erejű siivakbőÍ építkezlk Úgy dolgozik a cikken, mintha,rérr"t írna, ,,céija" ii hasonló: egy nagy, modern költő (Ibsen verses drámákat írt) portréját rajzolja meg, akit rokonának érez _ a biográfiai és bibliográfiai adatokéit a lexikonokhoz utásítja az olvasót, aá1ől egyébkéntfeltételezhéti, hogy nem egészen ismeretlen számára a norvég költő életműve.

,,Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb ő volt, a véres, összeköpött zsidó, Ki néma fejjel dőlt le büszkén és akihez te sos€m könyörögtél."'ó

KOSZTOLÁNYl Ady Kosztolányi-cikke az elhatáro|ődás cikke. 1907. június !-je",,

Budapesti Naplőban jelent meg, amelynek mindketten megbe_csült munkatársai voltai. Ady ricenziója (napilapról van szó) meglepően terjedelmes, sokkal hosz-, szabb, mint Ady egyéb könyvkritikái. Ennek Éhetkollegiális oka, Yészi lőzsef íőszerkesztő -Ú.rkáiársait becsüli meg awal, hogy a szokásosnál nagyobb teret szánacikknek. (UgyanekkorJuhász Gyula kritikája már nem fér be a_lapba, mert mindenki Ady bíáatára vár.) De lehet pusztán esztétikai oka is: Kosztolányi ekkor már nern ir*ererJen a Budaputi Naplő olvasói számára és a Nég fal között egy ígéretestehetség első verseskötete. -Ády etkor harmiicéves, két korai kötetét nem számítva már megelent az.Uj urrrrÉ,és megjelenésre vár a Vér és arany. Kosztolányi huszonhárom éves, és a Nég fal kőzött e|ső verseskötete. ÁÉe.tfeladat, hogy a Nég, fal között című kötetről írjon, jó alkalom |dynak arra, hogy önmagát Kosztolá}i ellenében meghatározza. A cikk kettőjük kirnon-

dott és Émondatlan szembeállításaira épül. A hagyományos méltatás gesztusa mögül minduntalan ki-kivilllan a gyilkos kritika. Ády minden bekezdésben lesúji. Az elsőben finoman ,,elkiildi" Kosztolányit Per"siába, mondván, hogy nekünk, magyaroknak,,olyanféle költő-kultuszunk nincs, mint Perzsiának",-Ű^r, hogy nerrrdőlünk be Kosztolányi ,,csengő-bongó rímeinek". ,,Milyen kedves, ktilonös, romantikus enyhítő körülmény vo|na ez a mi számunkra" - (úzihozzá Ady. Ha az Alföld vagy Irán sivatágja, Budapest vagy Teherán szembeállítása első Hortobágt poétájánab" megértő eg5ruttérzését látásra a sorsközösiégvál|a|ását,-,f 63

KOVÁCS ÁGNES

i9tlatla is eszünkbe, többszöri olvasásra a szöveg mégis inkább az elutasítást fejezi ki. A cikkben néhány sorral lejjebb folűnik égy áorfin-álomban ringó tárÁa.íg, magyar kiefbe merült" közösség - s ennek tagjaként Ady -, akik "gy,,:.1játos elhatárolják magukat a Kelettől, Háfiztől, s Kosztolányi től, ai ,,íj Háfiziől" . ,,Itt vagyunk, magyarok, Európa keletén, idegenül, sajátos magyaí kiefbe merülve [...] .ni vagyunk avilág első poéta-náciőja." Fölmerül a kérdés,vajon kiket tart Ady a közösség tagjainak? A maglar Pimodán|7 című cikke nagyobb részletességgelszólaltat még hasonló teóet. ,,A francia Pimodán egy korszakban a kétségbeesetts magukai koruktól erőnek erejével e|választő íróknak és művészeknek felejtőhelye volt. Egy hotel, melynek titkos helyiségében a szent Ópiumtól nyerték ,á ..,yÉtilértazod"akiket'Páriás, az élet, a világ megcsömörlesztett, s akik valamivel többnek hitték magukat, mint az akkor már alaposan kikezdett keresztyén és másféle Isten. Vendégképpen, elég ideig s Gautier sugalmazására idejárt Baudelaire is, sőt eljott kívánisiJagbal az á nem kisebb nevű ember, aki ma Balzac. [...] Mintha azonban azt máris meg tudtam volna mondani, hogy micsoda a magyar Pimodán, az Alkohol-hotel, amelynek a tetője kertté van alakítva, ahova lift nélkül kertiltink föl, s ahol felséges magyar lelkek virulnak vagy hervadnak el, mielőtt az igazi virulásba belefoghitnának." Ady amagyaí Pimodán legfőbb alakjának Csokonai YitézMlhályt - legtöbbre becsült elődjét - tartja. ,,Nem tehetek róla, mert parancsolóan, égetve, a Korán muzulmánbűvölő erejével gyulladt föl bennem ez a gondolat. S mondta, szinte zen1 a fiilemben: Kosztolányi Dezső egy nyugatra vetett perzsa költő" - írja Ady, cé|ozva ezzel arra a választóvonalra, amely a Nyogat és a Kelet között hűzódik. Ahogyan Észak a mélységés Dél a sekélységjelképe, úgy lesz Ady gondolkodásában a Nplgat a haladásé, míg Kelet az elmaradottságé, Az ,,önkéntelenül fölgyulladt gondolatra" hivatkozva Ady nemcsak mentegetőzlk, hanem céloz is saját küldetéstudatára, hogy számára az írás predestináció, nem holmi poétai feladat. Ellenben Kosztolányiről azt á|Iítja, hogy: ,,Ha föladnám neki Arábia történetét, a reneszánszot, Hackelt, az ewszerewet vagy a mag,yar agrár-kérdést: ő mindegyikben ezer költői témát találna." Ez a kijelentés egyértelműen kijeloli a pozíciókat: Ady a tanár, a mester, míg Kosztolányi csupán feladatokat old meg. Megint máshol azt veti Kosztolányi szemére, hogy alakjai nem élnek, csupán előcibáltatnak holtukból, könyvsírj aikból :,,Kezdi Plátón, P ánon v agy Zar athusztrán,végzi Lenaun, Petőfin, Kosztolányin. Versben hívja tetemre Krisztus bal latrát, a keményet és véres kínokban gőgöst. Odüsszeusz, Agamemnón, Dante kénytelen föltám adni az ő forrrő átérzéseiben ." Ezekaz olvasmányélményekből fakadó alakok Ady szerint szellemek maradnak, nem kelnek igazi életre Kosztolányi mű-

veiben, Erdekes, hogy az előrángatott klasszikusok névsorában maga Kosztolányi is szerepel. Nem tudni, Ldy ezzel arra akart-e célozn| hogy Kosztolányi maga is szellemként bolyong a saját műveiben, vagy gúnyolódni akart azon a Kosztolányin, aki klasszikus versformákban írva esetleg magát is klasszikusnak tekinti. 64

ADY KÉTKR|TIKÁJÁRóL

A következő bekezdést így kezdi Ady: ,,Bántásnak ne veg.ye se ő, se más: ő olyan. költő, akire egyenesen az irodalomnak van szüksége.-h,mberi'dokumen-

tumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat. valami féleláetesen új egyéniségri,ek gyilkos tolakodásávaI vagy tiltakozásával sem keseríti ő el a jámbor-ielkeká. O művész, ő költő, ő író, nem tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e ma8am értetni: ő irodalmi író. Bevallom, hogy az én számból nem éppen dicséret amikor egyre biztosabban kezdem giűtötni az irodalmat." Eiek abírálat "rÁ^, kulcsmondatai, ebb9n lepleződnek le Ad} irodalmi harcai. Ha az első mondat még dicséretnek rűnik is, Ady nem késlekedik visszavonni ezt ayval a magyarázitta|, hogy Kosztolányira a gyűlölt, a ,,mesterséges", a ,,l'art pour l'art" iődalomnak van szüksége. Kosztolányi friss tehetség, mindent meg tud csinálni, de Adyt az ,,emberi dokumentumok" érdeklik, amii Ibsen műveiben úgy dicsért: az egyéniség problémái, az ember a társadalomban. Cikke beÍejező részébenAdy a francia parnassszistákat, köztiik Leconte de Lisle és Herédia nevét emlegeti. Ismerhettó verseiket Kosztolányi már elszórtan megjelent fordításaiból, de főként a Kisfaludy-Társaság kétkötétes anto|őgiájából, amely kiilónösen Herédia verseiből közöl sokat. A k?t franci a szerző srÚ"ttjeiben.megverselte a világtörténelmet, a mitológiát, éppúgy a sírok körül jártak, mint Ady szerint Kosztolányi. A Parnasse a kóltői egyeniseget és általáían az egyéniségetháttérbe szorította, Adyt pedig az egyéniség, az eÁberi dokumentumok érdeklik. Szerinte Kosztolányi légalább annyit eúr-ulhatna magáról, hogy mit írt költői ihletből, mit ktilső feladatból és mit csupán technikai toáárból. ,,IT" olcsó emberrel volna dolgunk, majdnem ráfoghatnók, hogy azeggyel több ciÚus kedvéértírt szerelmes verseket is" - gúnyolÓdott néhány sorrallorábban Ady. A következő bekezdésben hagyományoi gesztussal él Ády: könywismertetéseiben, ha tetszett a könyw, nem mulasztja el féhívniaz olvasók figyelmét, ,,Tessék m9gvenli a könyvetl" (A napilapnak reklám-célokat is kell szolgálnia.) Ady Kosztolányi kötetét is megvételre ajánlja, de egy megjegyzést ékel a felhívás siovegébe:,ebben a könyvet a hiú olvasóknak siánja, á.Őknak, akik csak kotelességből vásárolnak könyveket, Szép kis ajánlásl A következő szakaszban jön a témák ismertetése. Ady itt Koszolányit a művelt, közismerten sokat fordítő Szász Károlyhoz hasonlítja. De rögtön megállapítja: ,,Csakhogy - s ez a csakhogy egy világ - hol volt SzászKároly ideleuen a mág/r, társadalom mai kultúrforrongása?" Kosztolányi tehát le van maradva, ha mindenkitől csak fordít, témákat és mintákat kölcsónöz, ,,tálentuma [.,.] űrbetöltés", amely elsimítja a mag,yar líra ,,íejlődésizavarait". _"Egy hozzám írt levelében németesnek vallja a líráját Kosztolányi Dezső. Tagadom s ártatlan negédeskedésnek, sőt öncsúfolásnak érzem ezt. Tanulni bizony ő is a románoktól tanult, franciáktól, olaszoktól." Nem tudom, kosztolányi mire gondolt, mikor ezt írta, de sejtem, hogy Ady hogyan olvasta. Kifakadása az Pszaki ember aag,ok című vers gondolatkörébe illik - dehogyis ,,németes", dehogyis ,€szal
KOVÁCS ÁGNES

ugyanakkor ,,emberi dokumentumokat nem |
Illanva jön, gyorsulva lebben Itt minden ajkon az ige. [...]

Ady ezzel az elutasító gesztussal véglegesen kijelöli kortársa helyét a ,Pél" stílusában, a románok, franciák és olaszók költészetében. Amennyiben pedig a magyar irodalom a világot sűríti, úgy Kosztolányi a magy^í dél,.m_íg Ady.a m^war éi"ak, s az égtájakitimég kevésbéjelölnek fö|drajzi irányt. Ady Kosztolányit önmagátő| a legtávolabbra, az ellenkező pólusra löki. ,§., *"g.* részérő| tisztában vagyok vele például, hogy leghaszontalanabb az életemben: az írás" _ á|lapítja meg Ady. Ez persze így nem igaz, csak összefiiggéseiben: Kosztolányinak szól, mielőtt még túl komolyan venné magát és a mesterségét.Holott Ad/ az, aVj minden szót eleve elrendelésnek tekint. Ennek mag,yakereshető : t ázata északJ temperamentumában

En északi ember vagyok,

Aki útját zord gonddal rója, Akinek pokol a beszéd, Aki süket halált akar, Nehéz nyelvü és rest a szóra.

Ugyanakkor értékeiis ebből az észal
a nehezére eső,

gyötre-

[...] Eszakon gyökösebb a szó, Mélyebbről jön és nemesebben.l8

A cikk végéndicséretkénthangzik a megállapítás: Kosztolányi legalább l:tartozik az Ády-epigonok közé - Ádynak talán ei az első cikke, melyben megjelenik irtózása-rétetiné epigonjaitól -, de hangjában érződik némi csalódottság. is, hogy van - és mer lenni] oÍyan fiatalember, akire nézvésta7 ő y2rs! teljesen ha-

tásialanok. ,,Kosztolányi szűz maradt e rontó, mérges versekól, legfeljebb itt-ott egy kis nem létező erőnek a fitogtatása, egy-két íljra-érzés,hazárdság a szóban, sejtet valami gyönge reminiszcenciát." A ciLk ajáiiássa1 ér véget - Ady a nag,yvonalú gesztusával élve beajánlja a

kezdő költőt -, csakhogyáhho" a Kisfaludy-Társasághoz, ame|y,,Megfiatalítaná s rehabilitálná ebek harmincadjára iutott becsületét, ha Kosztolányit észrevenné," Végül Ady a Nég fal kőzői című kötetet ,,kulturális incidensnek" minősíti, és"ez a,"-ó ,r.- annyira pozitív eseményt, mint inkább összeütközést idéz.

66

ADY KÉTKRlTlKÁJÁRÓL

Osszegzésként megállapíthatjuk Ady Kosztolányi-cikke felépítésére nézvehagyományos könyvismertetés, melyben a könyv méltatója a jó könyveknek kijáró dicsérő gesztusokkal él: jobb sorsra érdemesnek tart (Perzsia), nemzetközileg elismert szerzőhöz hasonlít Qláfíz), superlatívusokkal él (,,a legnagyobb írói adomány ez"), felhívja a figyelmet a mű gazdag utalásrendszerére, ezáltal a szerző

műveltségére(,,Kczdi Plátón, Pánon vagy Zarathusztrán, végzi |...l Kosztolányin"), művésznek, költőnek nyilvánít, azaz szahnabélinek ismer el (,,O művész, őkö|tő, ő író, nem tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e magam értetni: ő irodalmi író"); az olvasókat a könyv megvételérebiztatja (,,Tessék megvenni..."), szől a szerzőnek a magyar irodalomban betöltött fontos szerepéről (,,Fordít és teremt és Horatiustól Dantén át Byronig s ha kell, Nietzschéig s Ibsenig megcsinálja, ami a r.r'agyar |íráből hiányzik"), elhelyezi magyar irodalmi palettán, ^ mindenkit magához mér mintha stílusirányzatba sorolná - mivel ekkor már Ady és saját irodalomtörténeti kánon jábanhelyez el - a következőképpen: ,,Kosztolányi Dezsőre alig vagy éppenséggel nem hatottak az Ady-versek", végül nívós folyóirathoz vagy irodalmi társasághoz ajánl (Kisfaludy-Társaság), zárő ald
Ezeken túl van a cikkben egy - a szavak megválogatásából kirajzolódó - sejtetés. Kosztolányi neve után rögtön a ,,neuraszténiás" szó áll, pontosabban, hogy őt

,,neuraszténiás anyánk, azE|et" szülte, de nem szerette. A következő bekezdésben ez a jellemzés áll: Kosztolányi rendkívül gyönge, finom, vibráló, hallucináló lélek. Nincs tárgy,he|yzet, legenda, ötlet, kigondolás, érzés,sőt elszólás, amely eg,y vers erejéig, ha éppen cenlza van a kezében, meg ne hassa." Kosztolányi rímbűvészetével, e koltői magatartással szembeni aggályait Ady később egy kérdésbe sűríti: ,,[...] hogy szabad-e az életet, mely cselelolést jelent, beűs álmodozásokra elfecsérelni?" Ady Kosztolányit negatívan ábrázolja: szerepversei kapcsán

mint sírok körüli zarándoklót, sőt halottidézőt, fordításai és stílusáwételei kapcsán mint ,,a legdisztingváltabb zsenik médiumát" mutatja be. Ady szőválasztásából (neuraszténiás, hallucináló, álmodozó, halottidéző, médium) egy valóságérzékhíjánlévő, felszínes, légvárakat építő művész személyiségrajzaíormálődik meg.

Kosztolányi kihallotta ezt a figyelmeztetést a bírálatból, és érzékenyen- a személyiségébenmegtámadott ember fájda|mával reagált rá: ,,Nem a szeretetreméltó és kedves pofonokat akarom megköszönni egy megvert gimnazista romantikus és komikus pose-ával. Megköszönöm önnek azt a nemes egyszerűséget, amellyel bemutatott a mag-yaí fórumon. Igaza vo|t. Amit ön megírt levelében, ,67

KOVÁCS ÁGNES

nem volt új előttem, s éppen ezért lepett meg emberlátása. Nem képzeli, menynyire érzem magam is az útszélen vergődőnek folytonos ambíciórohamát, a páriának beteges gyönyörét a szépben, az űjban, a nagyszerűben. Testetlen és vérte|en az én poézisom, levegőcsillogás a gondolawilágom, ködvár aházam. |...) En a négy fal között látok délibábokat, a levegőbe rajzolok perzsa arabeszkeket."l9 A mélységés sekélységproblémája, amelyet Ady Kosztolányi szemére vet, s amelyet 1909-es kötetének (Szeretném, ba szeretnéruek) már sokat idézett versében egyetlen \eváIasztő gesztussal e|intéz: Jaj, jaj OI a fény és a sző, Valamikor csak Délen járok. Könnl a fény, sekély a szó: KÖzÖtónk eg,y rettenetes Mély, ásító, hűvös, vak árok.20

Ez a probléma Kosztolányit egész életében gyötri, s talán csak 1933-ban, az Esti lűrnét énekébenta|á|ja meg a hangot a visszavágásra - de ekkor már Adynak n em, csupán saját gy őtr ő rémeinek, félelmeinek válaszolhat: [...] Mit hoz neked a búvár, ha fölbukik a habból? Kezébe szomorú sár,

ezthozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol fényes vizes varázsa, fenn nyög, botol a lánctól, kesztyűje, mint a mázsa, fontoskodó-komoly fagy dagadt üvegszemébe. Minden búvárnak oly nagy a képe,

Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. Tudjuk mi rég, mily könnlí, mit mondanak nehéznek, s mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek. [...]21

Kosztolányi és Ady szembeállítása a költészet ,,cé|ját" érintő kérdésekben volt a legélesebb. Kosztolányi mindig idegenkedett Ady messianizmusától, és ,,szüle-

tett kegyosztó"

68

-

gesztusától. Csodálatos érzékkeltapintott rá szembenállásuk

ADY KET KRlTlKAJARoL

jellegére már a Nég fal kőzőtt kötet egyik - fent egy részletébenmottóul idézett - versében, A bal latorban. A vers egy másik versszakában így szől Kosztolányi: Előtted állt a pálya szabad tere: hitért cserélni drága, derűs jövőt, egy sződra várt csak a kegyúr ott, s félrelökéd nyomorult jutalmát.22

-

JEGYZETEK I Azidézeta Peer Gynt 5, felvonásának utolsó jelenetéből való. Peer Glmt szavai. Ady Endre a Falusi leaél cirrrű tárcájában (I.íN 1903. okt. 24.) idézi.

Ady Endre: Ibsen meghalt, AEÓPvt|.243, (BN l906. má|24.) ] Ady Endre: Ibsen és Mistral. BN 1907. a Ady Endre: Ibsen és Senimio. BN 1907. 5 Az Eszak és Dél megkiilónböztetése már a preromantikában is megvolt (Homérosz és 2

Osszián). 6

Tolsztoj megbalt? BN t907. júl. 17. 7 Ady: hzaki ember uagok. l,, ]. és ó. versszak. (In: Szeretném, ha szeretnének 1909) - A uén

Ady

komornyik ciklusban.

8Ady Endre:

A

magtar Musiások. 1. vers-

szak. In: Vér és arany. 9 Adyl.Jókai szobra.

BN

1905. feb. 2ó.

|0AEOV II. 1988. Szerk. Koczkás Sánclor.

588-589.

|1 Ady:

Az

eltéaedt louas.3. és 5. versszak.

lus címadó vers. fn: A balottak élénl9l8.

Cik-

|2 Ldy: 1

Az

Illés szekerén. In:

Az

Illés szekerőn

908.

lr Bóka László: Afu Endre élete és műuei. I.

Bp.: Akadémiai 1955. la

3l9.

Kenyeres Zolrán: Ady Endre. Bp.: Korona

1988.27 . |s Ady: Féleleru és írás. Nytgat, 1909. nov.

1.

lóKosztolányi Dezső; A bal lator (1905) 7. versszak. ín: Nég fal között t907. |7 Ady: A nagar Pimodón. Nyugat, 1908.

jan.-febr. l8

Ady Endre: Euaki ember aagok.

(Prész-

letek) ln: Szeretném, ha szeretnének 1909.

19Kosztolányi 1907. máj. 3l-én kelt levele Adyhoz. In:.AEW 162. 20 Ady: fuzaki ember uagtok. 2lKosztolányi: futi Koluél éneke (1933). In: Szómadás |935, 22

Kosztolánf

:

A

bal lator

In Nég fal között 1907.

(l905) 4. versszak.

69

VAJDA KÁROLY GondolatokA

lő rneghal a ruadarak kirepülneÉ krononómiai

értelmezendőségéről

Ha az irodalom rudománya, egy szerző életművének újraolvasására vállalkozik, akkor eközben föltehetően nem |
konkrétságukban adott szövegek már létező filológiai olvasatait aktlalizá|ja, i|let-

ve hogy a kérdéseséletműből részben új olvasatokat hívjon elő. Nyilvánvalóan arra is kész, hogy azűjrao|vasás komplex történéssorán keresztül saját tevékenységétis alapvetően újragondolja, s ennek nyomán önnön történelmiségével, történő jellegével konfrontálódjék. Ha ezen feladatmeghatározáson belül azt a célt

úizzikmagunk elé, hogy

a kassáki életmű alighanem legismertebb versének kro-

nonómiai értelmezendőségére világítsunk rá, akkor óhatatlanul abba az erőtérbe lépünk be, ahol az irodalom és az irodalomtudomány történetisége, vagyis történő jellege leginkább hatnak. Egymásra, de ránk is. 1.

A biogrofizmus szelleme

Az említett hátóteret a

kassákfilológia eleddig főképpen azá|ta|

vélte körülhatárolhatónak, hogy a genuin huszadik századi költészet megszületésének problémáját összekapcsolta a költő húszas évek elejei stílusváltásával, érett avagy eredeti költészetének kialakulásával, aminek nyomán fogalmi analógia okán a művészeti és a politikai avantgardizmus vezérfonala gyakorta fonódott,

illewe fonódik össze1 már-már kibogozhatatlanul. A kassákfilolőgia ezen biografikus konszenzusára vonatkozóan álljanak itt egy kiűnő tudós gyönyörű szavai: ,,Kassák nem általános élethelyzetet szellemített át költészetté, hanem egész konkrét életepizódok ritmusát kottázta le."2 A kottázás hasonlatánál maradva azt kell mondanunk, hogy e többszólamú, a nyolcvanas évek második felét megelőzően politikai felhangoktól sem mentes kánon a korés életszakaszokon keresztül történő megközelítést tette az irodalomtudományos orientáció majdhogyneml
GoNDoLAToK A Ló MEGHAL... KRoNoNóMlAl ÉRTELMEzENDösÉcÉnőt

naBT szerephez juttassa, ha azokkal történetesen nem rendelkezik, mert bevallottan eleve nem is rendelkezhetik.s A költő élettörténete révénígy óhatadan maga is elbeszélések hősévé válik a kassákfilológia Kasikáját minduntalan betessékeljük gondolatmeneteink bizonyos jeleneteibe, aki ott azntán bizonyos rutinossággal ugyan, ám mégis bágyadt borzadállya| bámul arra az irodalmárra, ki szellemét

módszerének csodalámpását dörzsölgewe megidézte. Engedtessék meg a kassákkutatás ezen alapbeá||ítődását egy főiskolai jegyzetnek szánt tanulmány pé|dájának segítségévelad finianx et - horribile dictu - absurdurrl gondolnunk. Az említett írás a sámánok delejes eltökéltségéve| varázsigeszerűen, s hovatovább mondatról mondatra olvassa rá az érdeHődésünk kőzéppontjában álló költeményre költőjének életrajzát. S az, hogy ezen eljárás kétségességeaz ekképpen eljáró számára nem válik szembeszökővé, az valószínűsíthetőleg annak is következménye, hogy a ráolvasási módszer varázserejébe vetett tévhitet nemes remény táplálja, Az életrajzot kalauzául választő filológus a pozitivizmus hitének utolsó szikráiból csiholja azt az égre lobogó strukturalista meggyőződést, hogy a

historiográfiával karöltve a biográfia a mindenkori konkrét versmotívum jelentését dekódolhatóvá, s biztos megfeleltetettségében a kinyert kódot kodifikálhatóvá is képes tenni: ,,Az útnak indulás kicsit fájdalmas, mégis örömteli: Kasi nehezen válik meg szeretőjétől (SimonJolántól) [...]."ó ,,A fák beszédérefigyelve Kasi némi öniróniával konstatálja: >>még utóbb is koltő lesz belőlem.., majd ehhez a felismeréshez a továbbiakban különböző tényközlések is kapcsolódnak: ,rpostafiókban vártak rám a szeretőm levelei<< (ti. Jolán folyamatosan értesítette versei sikeres elhelyezéséről) 1...1."z S bár az iáézett,rérLa iér,y.gr" törő, mert az irodalom lényegéretörő megfogalmazásaival egyszersmind hüvelykujja helyett módszerének élesre fent szikéjéthelyezi remegő kézzel a kassákfilológia ütőerére, mint egy rémálomban l}rgyrri kell, hagyni, hogy a szerző véres komolysággal folytassa gondolatsorát, Am eközben nem csupán produktívan jár el, hanem már-már kreatívan is. Megteremti ugyanis egy filológiai tiicsök és bogár családjogi, lélektani és irodalmi értelmezendőségét, kijelolve ezá|ta| a pszichoana|ízis, a jog- és az irodalomtudomány egy eleddig nem közismert, de kétségtelen lehetséges interdiszciplináris mezejét:,Jolán és Kasi közös gyermeke: a költészet, s a költővé érett Kassák Lajos, aki, meglehet, Jolán nélhil sohase lett volna azzá, a|
VAJDA KÁROLY

Ödipusz-komplexusnak a lefiqrmálására. A nyilván transzcendentális irodalomelméletébőlkövetkező mődszerétől föltiizelten még az é|etrajzfölött is át-átszökkenő filológus Ödipusz-komplexusra vonatkozó lioncepciójával ugyanis még a Kassák költészetében a későbbiekben bekövetkező hangvételváltozásra is szolgálhat magyarázattal, Legfőképpen arra a mozzanatra vonatkozólag, hogy a konstruktivizmusra hajló költő a későbbiekben miért nem szólal meg többé ug,yanazon alírai hangon, mjnt A 16 ruegbal.,. című versben. Az adhatő magyarázat pedig egyszeűségénekmeggyőző erejével annyira magáva| ragadő, mozgósító, egyszőval forradalmi, hogy nyomában a Thomas S. Kuhn-i tudományelméletet csak hallomásból, vary legalábbis az amerikai szerző esszékötetének legfeljebb első fejezetéből ismerők joggal sejthetnének itt egy ktilönleges költészeti paradigmaváltást, egy paradigma-visszaváltást. Mert hiszen - az Odipusz-komplexus látszerén keresztül szemlélve - Kassák a húszas évekvégétőlnyilván, mint a korosodó Goethe is, megőrizvén és szintézisre juttawa saját élettapasztalatát egyre inkább nemző édesatyjához, azaz esetiinkben Kasihoz lett hasonlatos. Kassák ezen kasikálódása - cu71. grano simulationis - az életítirreverzibilisfolyamatjellegének r ev er zibilizáciőjára tett értékeskísérletnekis minősíthető. Az életrajz fetisizálásának hiedelemjellege azonban akkor mutatkozik meg igazán, amikor a biografizmus szellemét a palackból kiszabadító szellem,tudős szöveghű kíván lenni, s a megfékezhetetlen dzsinn láttán némi zavarodottságga| arra hivat}ozik, hogy A lő meghal.., biografikus értelmezendősége a vers zárlatábő| nemhogy igazolható, de egyenesen kötelező körülményként következik is, hiszen ott a költő és a koltői én identitása csupa nagybetűvel kerül kiemelésre.9 A verssel mint gondolkozásra indító irodalommal szembeni teljes érzéketlenségitt abban mutatkozlkmeg, hogy elmarad még annak a pedig alapvető kérdésnek a tisztázása is, ki is identifikálódik és kivel. A biografikus szemléletmódot ugyanis csakis az igazolhatrrá, ha az érsekújvári születésű Kassák Lajos azonosulna költeménye beszélőjévelEz azonban értelemszerűen csak a mű recepciótörténetének egy, félő, nem is hilonosebben kittintetettmozzanata volna, ám semmiképpen sem magáé a műé. A költemény egyik zárő mozzanatává viszont csakis azáltal válhatik az identifikáció történése, hogy a kőlteméry beszélője azonosul Kassákkal. Azaz semmiképpen sem a biografikusan megragadható élet hatalmasodik el a költészeten,lO hanem a költészet festi át újra, s ugyanakkor újból és űjből az é|et rajzolatát. Csakis ez szolgálhat magyarázattal arra vonatkozólag is, hogy a verset miért nem az identifikáció figurája zárja,hanem a fejünk felett elszálló nikkel szamovár képe.

Pu,hogy a kassákfilológia biografikus fixáltsága mennyiben ftigg össze a pozitivista irodalomtörténeti tanok honivirágzásának és a kassáki költészet születésének időbeli közelségével, s hogy a harmincas-negyvenes évek még igencsak pozitivista befolyás alatt álló irodalomtörténete mennyiben jelölte ki a későbbi kassákfilológia fejlődésútját,1l ugyan jogos kérdések,mégsem e problémák állnak gondolatmenetiink homlokterében. Ennél a történeti, azaz valamelyest és valamiképp már értelmezett múlttá érett időre vonatkoztatott kérdésnélsokkalta 72

GoNDoLAToK A Ló MEGHAL,.. KRoNoNóMlAl ÉRTELMEZENDősÉeÉnóL

inkább az a töfténelmi, vagyis a mindenkori, mert zajlő és ennek okán értelmezendő időre irányuló fölvetés koti le a figyelmünket, Írogy mi a biografizmus indoka, indító oka, eredete? Mi teszi a liássákfilológiát éiend ővé életrajziság "]z

automatizmusaival szemben?

2. Azidő kérdése

Az előbbiekben már utaltunk arra, hogy a biografikus megközelítés jócskán táplálkozik abból a reményből, hogy általaá-kassáÉ vers szürróafisztikus hangvételéből is fakadó, provokatívan öniórvényűnek űnő, valőjában azonban mindenféle törvényt tagadó nyelvhasználatának hömpölygése gátakkőzé szorítható, s ezáltal az irodalomtudomány megszokott keritein belül, annak konvencionális eszközeivel is tematizálható. S mivel e kérdés- legalábbis néhány aspektusa tekintetében - a hazai hermeneutikai orientáltságri irodalomtudománlmak már látókörébe került,12 a továbbiakban e8y eddig talán kevésbé kitaposott Ósvé-

nyen indulnánk el. Kiinduló kérdésünk pedig ekképpen hangoznék, Milyen szerepet játszanak a költemény időperspektívái abban az alapjában irodalomiör-

téneti késztetésben,hogy a verset a kassáki éIetrqz felől olvaisuk és értelmezzük? Az. előbbi kérdésújabb kérdéstszül: Mit értiink időperspektíván? Még mielőtt azonban bármilyen úton és módon érdemben lehetne fóglalkozni e k?rdéssel, ad,ó_dik egy harmadik, még ennél is alapvetőbb kérdés:MiÁz, hogy idő? S mitől válik az idő irodalmivá? A kérdésmeglepetést kelthet. Egyrészt, n.ert időre vonatkozó kérdésmár mind a Sokratés előtti fiIozőftának, mind pedig a^z bibliai bölcseleti irodalomnak idült kérdése,Lz időre vonatkozó kérdéiezén időtlensége azértis keltheti az irodalomtudósban az idétlenség látszatát, mert a huszadik sz?zad, azon narratológia létrejötténeka százada is, mely több egymástól fölfogásilag és nyelvileg is elkülönülő

hullámban - az irodalomtudományb"n mindenképegyedülállóan - már-már egységes terminológiát hozott létre, kortiljárva-és irodalomtudományosan operacionalizálva az idő kérdéskörétis.l] A narratológia ez irányú vívmányai tehát nagyon is szembeötlőek, Igy például R, Molnár Emma tíz év előtt megjelent tanulmányában az időre vonatkozó narratológiai kutatások következő konÚúziőját vonhatta meg: ,,[...] a tér és az idő kezelésének módja [.,.] a modernség egyik jeltemzője. A klasszikus és realista [...] alkotásokban lineáris a cselekményvizetésmódszere, ezzel összeftiggésben a földrajzi tér rögzítése és az id,ő is a létezéstermészetes kereteként jelentkezik. A modern epikában a tér sokréűvéválik, s felbomlik az idő is."|a Erdemes e megfogalm azáson ttizetesebben is eltöprengenünk. R. Molnár Emma először is implicite tér és idő irodalmi kezelhetőségének tételét fogalm azza me1, Meggyőződése szerint a tér és az id,ő fölötti eren áis"ponabilitás viszont korszakspecifikus jellegű.Ezze|ugyanakkor azt mondja l
73

VAJDA KAROLY

mányok egyrkén tér és idő egyíajta irodalmi inerciarendszerét proklamálhatja. Tanuhagoimegfigyelni, hog|amikor a huszadikszázad irodalmára összpontosít, ezen koórdinat-aröndszer fofuomlását téte|ezi. E mozzanatban a modern irodalom újításaiból és megújhodásából eredő bizonytalanságon túl az is érzékelhetővé, sőí kimondottá válik, hogy a kérdésesinerciarendszer pusztán esetleges, s nem törvényszerű, azaz emberi konstrukció . Az iű Jiihomlása hangzatú szint€ma pedig aria utal, hogy R. Molnár Emma azidőt eg5,íaita eqr9e9b9 s.zintetizálő renáezőélrrként posztoiálja. S bár fölfogásában az ,,idő fölbomlásának" folyamata á klasszikus módernségtől a jövendő korok felé távolodkorántsem értéÉesztés, kérdésessé,s nem a tér- és időélmények diszponabiválik számára rend va ez a Azaz a narratológiai,megközelítésmód eredmérendezhetősége. alapuló litáson egy fundamóntális kérdésélénekradikális tekintótében idő iód"hi nyei az iénnünk tehátaztaz alapvetőségében a_vo_ Föl keil összegződnek. csorbításaként natkozó narratológii'i tanok alapjait is megrendítő kérdést, hogy miétt uan így? 3. Az olkotó olkot, o befogodó befogod, o tudós tudósít

Az

ametaftzikai hagyomány, melyből a modern íilológia megszüle_

tett, az irodalom történését narómrele aspektusból volt kész és képes.szemlélni.

Ha azirodalom mibenléte annak eredeie, forrása, oka, illeWe megokolhatósága íeIő| vált gondolkozásra késztető gonddá, akkor a filológus, a kinyilvánított

eme 6arátja , az alkotds, a prodűxio, a 19ír1,olq fogalmának látőszög€.tré8"esítette elónyben. Áa azirodalo* irarrd érdeklődés homlokterébe az irodalomnak a mindenÉori jelenben megvalósuló mibenléte lépett, úgy annak a befogadás-. nak, annak az aíoóqorq-nek a lerspektívája értékelődött föl, melyet hol egyszerű reciptio-ként, hol pedig ,rproiurtii-ként gondoltak el. Amennyiben azonban az iroáalom kéi,rdése-sub"speciehistoriae fogÍ|maződott meg, rendszerint eZ utóbbi szempontrendszer foráálódott az irodalom kommunikatív potenciáját kutató latasmadda,ls bár - mint a schereri pozitivizmus, vagy a lukácsi művészetflozŐ, fia esetében arra is van példa, hogy az alkotás perspéktiu.ala egészült ki személy"gondolat

-

iorterreti és szociológiai vizsgálatoúal. Jellemző, hógy a három.látószög eleddig egyetlen metafizikai"szisztéÁában sem tudott olyan latakorré,bővülni, me|y az lődahi lét történésjellegétnem saját |átőszögének behatároltságában, hanem horizont módjára a"'iroj'almi |étezéstörténésének egészében lett volna kéPes föltárni. Prakíikus hasonlattal élve, az irodalmár úgy kényszerül a fenti három szempontrendszer kozötti aspektusváltásra, mint a ktilfoldre utaző pénzének átváltására.

E jelenség egyrészt az irodalomtudomány metafizikai ihletettségén{!1e;ziit pedig todoáárilellegéből fakad. Mivel a filólogianak nem létkérdésea lét kérdékeideset sem ontológiai fogaimakka! ha.nenr esszencialisztikus, ie, "iirodrl*i.á'g kate§oriakkal tartja föltáriatónal, illetve leírhatónak. Az irodalommetafizikai tudomány számíra a rá|át6s a'fontos, az a íajta látásmód,,melynek 1egnyil.atk9_ zási mődiátHeidegger az a|anyiságában lábainknál heverőre (ünoxeípevov) tör74

GoNDoLAToK A Lo MEGHAL... KRoNoNÓMlAl

ÉRTELMEZENDÓsÉGÉRót

ténő ráolvasásként, xaTaqao|,q-ként, i,éyelv rl. xu"cú, rrvoq-ként jellemez,ló s amely az ilyeténképpen kinyilvánítő közlés (,4wsag) általános érvényű,tehát mindenki által elfogadott, illetve elfogadandó meghatározásának módja (xutariyoqeúelv).17 Nem az irodalom, az irodalmi lét, hanem az irodalmilaglétező á1l tehát az irodalomtudomány érdeklődésének középpontjában. Ennek az ontológiai differenciának csupán episztemológiai folyamodványa, hogy az irodalomtudomány (Literaturulissenrchaft, literaturoznawstulo),|8 mint az irodalomra, azaz egy konkrét irodalmi műre, annak egy rész|etére, ew elemére, vaw egy alaptípusára, egy bizonyos író életművére,egy irodalmiirányzatra,korra, korszakra, egy problémára, egy témáí\egy motívumra, azirodalmi mű egyes szerkezeti elemeire, az irodalmi élet intézményeirel9stb. vonatkozó ismeretként Q.iteraturkunde, wiedza o literaturze)20 konstituálődik, Azaz, ahogy René Wellek fogalmaz, az irodalomkutatás a hagyományőrző tudás, az erldíciő egyik neme.2l Ha pedig az, akkor az irodalomtudós feladata abban áll, hogy megőrizze és bővítse a rábízott tudást. E kutatói, archiváriusi és oktatói feladatkörön értelemszerűen kívül esik minden olyan kérdés,mely nem írható le a tudás, az ismeret és az ismeretlenség képzetei segítségével.Az ilyen, az irodalomtudomány íelől nézve spekulatív jellegű kérdésekugyanakkor, ha az adott irodalmi létezőn fö|izzik annak irodalmi léte, mint a kérdésesKassák-vers esetében is, szert tehetnek irodalmi relevanciára. Ekkor az irodalom és annak tudománya könnyen komoly konfliktusba kerülhetnek. Ilyenkor a következő dilemmát kell az irodalomtudósnak eldöntenie: Vagy vál|alja a tudomány destruktív meghaladásának botrányát, vagy mint az irodalomról megszerzett erudíció letéteményese tudósi feladatának szenteli magát, azaz íőladja az irodalom foladta feladványt, s rendítlretetlen elszánsággal tovább tudósít a tudhatóról, jelen esetben az életrajz és a vers között föltételezhető párhuzamok párhuzamos voltáról. A kérdéseséletmű tekintetében bejelenthetjük: a kassákfilológia tudományos maradt. A továbbiakban nem kívánunk tudományosak lenni. A tudományosság kérdése helyett a lét és az idő kérdésefogja lekötni minden erőnket. 4. Kronologikus kényszerek krononómioi föloldóso

A figyelmiink

homlokterében álló Kassák-vers időre vonatkozta-

tottságát részint a versben előforduló kronológiai utalás (1909 április 25 / Párisba készültem galog a faszobrósszal) és a versen túli történelemmel meghúzható párhuzamok felől szokás szemlélni.22 A, így kibontakozó szemléletmód, a metafizi-

kai tudományeszményhez idomulva, a költeményben megjelenő időt kronológiailag ragadja meg, s részben a biografikusan föltárhatő életrajzra, részint pedig a historiografikusan földolgozható világtörténelemre vonatkoztatja. A kassákfilológia történetének érdekes mozzanat^ ugyanakkor, hogy Rába György egy - a biografikus ihletettségű elemzések erdejéből - kirűnő elemzésében föltárta á vers időperspektíváinak pseudo-epikus voltát, s rámutatott a vers szerkezetéből következő alinearitásra is.23 Rába ugyanakkor, bár belátta a meta75

VAJDA KÁROLY

ftzikai kategóriák hiányosságát, képtelen volt a tudományosság föntebb már jellemzett eszményével való szakításra, s a humán filológia metafizikai szempontrendszerét egyszerően a modern fizika matematizálő kategóriáira cserélte, amikor egy új, nem-euklidési ars poetica megszületéséről tudósított. A Kassák-vers időszemléletének nem-euklidési jellege ugyanakkor az időhöz való viszonlrulásunkat továbbra is az azzal való számolás módján valósítja meg, pusztán a számítás geometriájánakaxiómái térnek el a hagyományos geometria alaptörvényeitől, az időnek geometriai alaptörvények érvényességikörébe valő tartozásának alaptörvénye reflektálatlanságában továbbra is érinthetetlen és megcáfolhatatlan, azaz egyben bizonyíthatatlan marad. Fölöttébb kérdéses továbbá, hogy egy irodalmi mű tér- és időszerkezetének nem-euklidési volta önmagában közelebb visz-e ahhoz, hogy lz adott vers időperspektíváit ne csak minősítsük, de minőségükben meg is értsük. Mert amennyiben a vers kapcsán tér- és időszerkezetről beszélünk, azaz fizika mérés,vagyis mennyiségi vizsgálatok végzésecéljából megalkotott ^ segédkonstrukcióját a|kalmazzuk egy ennélfogva óhatatlanul alakzatként elgondolt irodalmi alkotás eredetileg minőséginek szánt vizsgálatakor, fölmerülhet a kérdés,nem tévesztiük-e szem elől két, egymásra már pusztán kiindulásuk és célkiűzéseik eltérő volta miatt sem adaptálható tudomány egymásra történő adaptációjakor azok lényegi alapgondolatait? Adódik hát a kérdés,nem azért siklik-e ki Rába György több vonatkozásában mindmáig időszeríi elemzése, mert elmulasztotta föltenni az időre vonatkozó kérdést?S ebből következőleg nem azért ragaszkodik-e az idő mérhetőségében rejtező mérendőségénekeszményéhez,meít az irodalmi |étező és az irodalmi létezésközötti ontológiai differencia elkerülte a figyelmét? A huszadik századi hermeneutika ontológiai alapvetésekor Heidegger azittlét időre vonatkoző elemzésénélabból a megfigyeléséből indul ki, hogy az itúét, azaz a világban-levősége íolytán emberkéntlétező, az idővel már bármely tematikus kutatást megelőzően sziruol, s az ekképpen számon tartott időhőz tartja magát.2a Az ittlétnek a körülményei tekintetében körültekintő és értően gondoskodó volta az időiségen alapul, és pedig a résen lévően megtartó megjelenítés (gewiirtigend-bebaltenden Gegenwörtigerl) műIt, jelen és jövő hármasságában gondolkodó egzisztenciális móduszában.2s Mivel az ittlétnek a körülményei tekintetében körültekintő és értően gondoskodó vo|ta az ittlétnek egyben átlagos és szokványos létmódja is, ezért azittlét időisége az önmagával mint életúttalszámoló ittlét s z á nt, o n tartósa következtében mértani eredeű téri analógiát nyer, aminek legékesebb bizonyttéka az őra körbevándorló mutatója.26 Ayz idő ilyetén értelmezettségének kötelező, mert plasztikussága és konvencionalitása révénlekötelező érvényérejó példa a történettudomány azon kronológiai ihletettségű be nem vallott metaforája, mely a világtörténelmet, azaz az emberi világ, tehát az emberiség történelmét egy végéhezmég el nem ért kollektív életútgyanánt közelíti meg. Ezen a ponton válik csak igazán érthetővéa kassákfilolőgiának azon igyekezete, hogy a vers életut-, illewe történelmi motíl,umait egybejátssza, s a 76

GoNDoLAToK A Ló MEGHAL... KRoNoNóMlAl ÉRTELMEzENDósÉeÉnól

verset a műtranszcendens egyéni, illewe kollektív élerút-analógiák segítségével kísérelje meg elrendezni, majd ezen elrendezettségében értelmezni. Az ittlét időiségének ontológiai elemzésétkövetően néhány évtizeddel Heidegger Zeit und Sein című előadásában rövidebb, ámde nem'kevésbéalapos antlízisétadta immáron a lét időiségének. Anélkül, hogy részleteiben végigkövethetnénk gondolatmenetét, szeretnénk kiemelni egy a Kassák-vers elemzése szempontjából talán nem minden relevancia nélküli mozzanatot Heidegger először a |ét és az időnek nem |étező, illewe nem időbeli voltának tisztázásaz7 tttán mind az időt, mind pedig a (étet az adatik igével (Es gibt) hozza ontológiai összefiiggésbe.28 Ez az adatik ugyanakkor a létre és az időre egyként vonatkoző elétő ottságot, elnyúlást és egyben átnyujtást (Reicben) jelent. Lzidő dimenziójellegét nem a lemért távolság mődjára nyeri el tehát, hanem az adatik említett elnyuló átny$tása révén.29Lz adatik-ban zajlő adást egy magyarul visszaadhatatlan gondolatsorral összekapcsolja részint a történő történelemmel, a történedelemmel, részint a sorssal és a fundamentálontológiai belevetettség hasonlatosságára elgondolt hildetettséggel. Szabadjon hát a kérdésesgondolatot eredetiben megszólaltanrunk; ,,Das Geschicbtlicbe der Gescbicbte des Seins bestimrut sich am dem Gescbickbaften eines Schickeru, nicbt aus einem unbestimmt gemeinten Gescbeberl."3o

Azaz magyarrrl mintegy: ,,A lét tőrténelmének tőrténő jellege eg, fo\tonos küldés, aza,z eg küldelem sorsszeníségébennlteri el ruegbatározotxágát, nem pedig egt megbatá. rozatlannak uélt történés folytón." E, gondolat dimenziói kitágulnak, s egyszersmind sok szempontból rányílnak a Kassák-vers több mozzanatára is, ha fölidézzük Heidegger egy életébennem publikált az emberre mint itt-létre @a-sein) vonatkozó gondolatát: ,,Da-sein beil|t Er-eignung im Ereignis als dem Wesen des Seyns. Aber nur auf dem Grunde des Da-seins kommt das Seyn zur Wabrheit."3| Azaz magyarul mintegy: ,,ltt-létként létezlli annyi, mint az eseményben m.int a lét lényegében fi;lsejlőt megsejteni. Am csakis az itt-lét alapján jut igazrdgra a lét." Ha e gondolatokat megszívlelve fontoljuk meg, föltárulkozhatik a Kassák-vers beszélőjének mint ittlétnek önnön életébenmint itt-létébevettetett küldöttségében megmutatkoző létéhezíúződő viszonya. Azaz amiként ontologikusan elgondo|va az idő sem valamiféle téri mérhetőség alapján dimenzió, akképpen a vers időperspektívái sem egyszerűen azidőre vonatkozó nézőpontok,vagy akár távlatok. Aperspektíua sző itt eredeti latin értelmében, azaz ars perspectiua, vagyis a valami mögé hatoló látás, latinul perspicere művészeteként értendő. A vers időperspektívái tehát az irodalmi idő szokványos értelmezettségei mögé hatoló észlelő mozzanatok, Heidegger németségébenEr-eignisse @r-iiugniss). Az idő előrehaladottsága okán Kassák költeménye időperspektíváinak krononómiai, azaz nem kronologikus elemzésekor a vers kezdetére összpontosítunk, s föl kell vállalnunk annak botrányát, hogy időhiány okán egy szövegelemzés torzóját tudjuk csak átnyújtani.

77

VAJDA KAROLY

5. Az időzíthetetlen idő

A lő megbaL.. című költemény az idő kérdéskörének kitiintetett helyet szentel, hiszen már a vers nyitánya is az idő és a lét kettős kérdésének bűvkörébe von.

Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kiryitotta a szárnyait szövegszegmens és a cím egy úna.}"l"ayri segítségévelérte|mező viszonyra lépnek egymással. Az idő á|ta| végzett cselekvés annak az é|őlénynek a hangadása is egyben, mellyel a cím

a halál történését köti össze. A, nyerítő idő szokat|an képzettársításához fíjzőtt magyarázatban ugyanakkor azidő olyan cselekedetet isvégez, mely a cím második alanyához, a kirepülő madarakhoz kapcsolódik. Ha a kirepülést a fészekből való kirepüléskéntértelmezzük (Demnacb würde der Titel ein Flüggewerden meinen und nicbi enua, daJ3 Vögel ausschwiirmen), akkor a címben az é|et végének és kezdetének ellentéte is megfogalmazódhatik. Lzá|ta| tehát, hogy a haldokló, s esetleg haláltusájában nyerítő ló hangadása és a kirepülő madarak játékos, s ug,yanalikor közelról is megfigyelhető (papagájos) szárnypróbálgatásai u idő cselekményeiként magyaráző konjunkció segítségévelvonatkoztatnak egymásra, az idő egyszerre tételeződik halál-felé-való-létként (Sein zum Tode) és élet-felévaló-létként (Sein zum Leben), amit a széttárt vörös kapu iránysemleges képe is megerősíteni látszik, Lzaz a fundamentálontológia fogalomrendszerével é|ve, a vers nyitánya a vers beszélője részérő| olyan létélménytkörvonalaz, melyben az élet kezdetének és végénekegyidejűsége folytán a világban-való-lét benn-létének előrefutó és tranzitórikusságában ideiglenes jellege (V'orlöuf,gkeir) kiiktatódik, s az ittlét az időhőz nem a hétköznapi tevés-vevésegzisztencíáljából következő vele való számolás módján viszonyrl. Ehhez a létélményhez az ind:lJásra készülésmozzanata kapcsolódik közvetlenül. A vers nyitányának metaforikája a cihelődés részletei között bár elébb szertefoszlik, ám ugyanakkor búvópatakként tova is siet, hogy a vers több pontián értelmezőjelleggel bukkanjon újból napvil ágra.Igy például a többek közötta bol_ nap túl leszünk a nxaglar hatóron kijelentés nyomán helyreálló hétköznapi telésvevés gondoző létmődját kinyilvánító sorokhoz kapcsolódóan a vers beszé|ője megjegyzi,hogy a város rohant mellettiik, ide-oda forgott és néha fölágaskodott. Aziz az itt töliejlő térélménybenolyan tér terül köré, melyet annak az é|őlénynek a mozgása hatja át, a|
GoNDoLAToK A Ló MEGHAL... KRoNoNóMlAl ÉRTELMEzENDósÉeÉnóL a ebben a létmódban |étező, reá emlékező ittlét számára, akinek térélményével ficánkoló csikó képénát az eljövendő és megkerülhetetlen, de még nem időszerű saját halál időélménye kapcsolódik egybe. A képzettársítások sorát a már Rába elemzése kapcsán említett dátum zárja|e. Az időmegh atározásnak ez akjfejezetten kronologikus módja aPárizsba készülés és a gyalógut gondoskodó gesztusával és a kisvárosnak mint pocsolyában ülő és önfelédten-muisikáló utcai koldusnak komplex és paradox, mert hisz gondterhelten gondfeledt képévelfonódik össze. Ha e sorokat egy jelentésegységkéntér_ telmeziük, s akként viszonftjuk a leueszem rőlad szórnyaimat ő Szent Ikistőf te sobase leszel az apád fa hangzatú tagolatlan, s így többféleképpen fölbontható és érthető mondatsorhoz, akkor föltűnhet, hogy a szárnylevétel motíl,uma nem pusztán a segítségnyújtás, illetve a védelmezésmegvonásána,k mozzanataként harre* , címben szereplő madár-, illewe repülésképzetek révén gondolható "l, égyszersmind összekapcsolható a létidónek azon alapvonásáva|, mely a cím, illetvé- az első mondatszégmens második részébenkerült fölmutatásra. Ha pedig

vonatkoztatjuk mindezt az egy részeg ember krokodilkönnyeket sín / az ,frany Oroszlht" szuíllő falának dűlten / éreztem mindennek aége / keresztülszaladt rajta?7, egl uőrős sínpár s a ioruyokban barangoztak / galambok bukfenceztek a báztetők felltt, / job.

ban mondua galoppoztak a napkocsin / a ferenciek új barangja szinte énekelt már sorokra, akkór a-lirai beszélő lét- és időélményébenbekövetkező olyan radikális fordulatnak lehetünk tanúi, melynek következtében előálló létmód fölöttébb sok rokonságot mutat a vers nyitán}ában körvon a|azott létállapottal. A mondattagoló interpunkció hiánya itt is értelemmegsokasító szerepre tesz szeít, a szöveg különíti el a lírai ént a részeg embertől és egyszerre teremti, meg ket"gys"".i" tóiük identifikációjának lehetőségétis, részint azá|tal, hogy szintaktikai szempontból a szá|lő falának dűlés mindkettejükre vonatkozhatik, részben pedig a mámorosság és az ábrázolt eksztatikus tér-, idő- és létélményközötti rokonság révén.Az elragadtatottság fokozódásával egyre több mozzanat utal vissza a vers kezdetére. Az-elmúlás érzetére(mindennek uége) itt ugyan nem a vörös kapu mindkét irányba nyitott, indulásra és érkezésreegyként hívó képe felel, de a vers

sínpár mindkét irányba kanyargó láwánya rrzutatis mutandishasonlőképzettársításokra ad alapot. Ezen asszociációkat erősítheti a háztetők felett bukfencező madarak képe, illewe az a retorikai mozzanat, hogy helyesbítő kötőszó segítségévelismétlődik a vers legelső sorának pontosíó ngúrqa. A galopp motívumán lieresztiil pedig ismét fölsejlik alő a|akja, de itt is szerves egységre lépve a madarak láwányáva|. Hogy e *irrt "erinyiiányában, " képzettársítás mennyire része a vers időperspektíváinak, azt jől mutatia a napkoisi metaforája, mély mitológiai, illewe asztrológiai konnotációinak köszönhetően mind a napok, mind pedig az évekmérhető és visszafordíthatatlan egl,rnásra következését is kifejezésre juttatja, ám mely konvencionalitásában az egyszeffe bukfencező és ügető galambok visszautaló metaforája révén,ha szabad ezt a|
79

VAJDA KÁROLY

élménysor elején puszta kongásként említett harangzűgás ekkorra már szinte emberi énekként üti meg fiilét. Erdemes fölfigyelnünk arra is, hogy az eksztatikus lét- és időélménynek ez a nyitány óta első valóban elhatalmasodó érvényrejutása

csupán érintkezik a templom, s azon kereszrül az isteni kinyilatkozás institucionálódott formái jelölte egzisztenciális irányultságokkal, de e fonál nem szövődikigazán szorosra azábrázoltasszociációs sor egyéb szá|aiva|; a versben szemlél'ődő beszélő végig kívül marad a templom épületén, elragadtatottságának élményeia szabadban rohanják meg. A nyitány látomásszerű és az eddigiekben is folyvást formálódó, önazonosságukat variabilitásukban őrző és kiteljesítő képei a továbbiakban a kvázi-epikus kifejtésmódnak köszönhetően főhőssé előlépett lírai beszélőnek és útitársának mintegy nyomába szegődnek. J árjanak azokbár tutajon, gyalog, vagy merüljenek alá egy tóba, e képek követik, s vizuálisan vagy akusztikusan időről időre utolvagy beérik őket: a pattokon húszas csoportokban zlőrősréz ruadarak kukorékoltak / a fákon akasztottak bintáztak s szintén kukorékoltak / csak néba a uíz fenekéről néztek felénk az elkorrlorodott hullák.

A halálnak erre az elkomorító és elrettentő |áwányára adott dacosanhárítő válasszal bevezetett (de mi 21 éaesek uoltunk), a foldonfutó utazőkválasztott gondtalansógát megéneklő rész mintegy zár|ataként a köverkező sorokat olvashatjuk: azután aéglegesert kicsauartuk maglnkat örtmagurukből mi is az bog ciuilizáciő / az ernber bekeni magát ualami zománccal és irtőzni / kezd a tenektől / nli is az bog csalódi kapor / az ember hohni selyemszalaggal megbosszabbítja a köldökzsirtőrját / mi is az bogl istentisztelet / az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie / mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jőtt uelünk az űrben arany mérfildlábakon / biggétek el az elefínt nena nagobb mint a bolha / a aörös nem uörösebb mint a fehér / s ha mégis mi azért mentünk / touább karuaralógősz ha felállítluk a mérleget úgis rni búzzuk a röuidebbet. Az önmagával folytatott, Rilke Maltfiának egy hasonló monológját32 id,éző kérd,ő párbeszéde (subiexio) három, az általánostő| az egyediig fokozatosan szűkülő kérdésselmegkérdője|ezi a civilizáciőn, a családi kapcson és az egyéni hit közösségi megnyilatkozási formáján, az istentiszteleten keresztül az itd,ét kollektív voltának konvencionális értelmezettségén ek igazságjellegét. Lz istenfélelemtől való félelem, illewe a mérésen alapuló mennyiségi képzetekből nyert minő-

ségi ítéletekkelszembeni kiszolgáltatottság megnevezésévelolyan ontológiai

kérdések temaúzálődnak, melyek a heideggeri életműben szintén centrális helyet foglalnak el, s ontológiai megközelítésünket is megalapo zni látszartak. Bár nem állt módunkban a vers egészének lételméletiértelmezésétkidolgozni, a Kassák-vers krononómiai értelmezendőségét ta|án az eddig elmondottak is igazolrják.

80

GoNDoLAToK A Ló MEGHAL.., KRoNoNóMlAl ÉRTELMEZENDósÉe ÉnóL

JEGYZETEK

l

l Vö.: Bojtár Endre: kelet-eurőpai auantgarde irodalom. Bg.: Akadémiai t977. l12., illetve Nemes Nagy Agnes: Részktek iiregkori areképb e z. ln U ő: Sző és szőt hns ág. Bp. : Migvető 1 98 9. 120.

nél." Béládi Miklós: Kassák Lajos költészete. Irr: Uő: A közaetítő kritika. Széphalom Könyvmű-

he|y 1996.53. Vö. még: A ma,glar irodahm története. W. Bp.: Akadémiai |966.217. , a Sőtér lstyán: Minden megbocsótott jőság. Új 2 Fried Iswán: Kassók Lajos titjai. Úi Íras Irás 1987/5. 12, sk., illewe Lengyel Balázs: A 1987 /5. 78. Kassók-parabola. In: Uő: Zöltl és aran1. Bp.: Magr vető 1988. l3l. sk. ,,A Kassák-vers első tagolási lehetőségét az 5 nyújtja, hogy a cím és az első két sor felütése A ló megbal. .. keletkezésének ,,ktilső és belután egészen az utolsó sorokig a vers egy nyuső körülményeiről, sajnos, nem maradt ránk gat-európai úmak az elmesélése, üsszaemlékesemmiféle tájékoztatás; Kassák ebben az időben zés." Bojtár Endre: l Kassók-uers ,,tartabna". In nem vezetett naplót; nem is ért volna rá naplót Formatererntő eluek a kőlűi alkotósban. Bp.: Akavezemi. A versből magából azonban mégis sok démiai 197l [a továbbiakban: EluekJ.,,A legér- mindent ki lehet hallani." ,,Ismételjük: arra, dekesebb itt az, hogy Kassák verse vaiódi hogy A lő negbal... Kassák bécsi nagy gyalogláBildungsroman, amely a személyiségkialakulásainak >>ihletéből<< született volna [...] semmisát, a költő-hős,rfelnövését.. és a társadalomban féle közvetlen írásos bizonyítékunk nincs. Közbetöltöa helyének megtalálását mutatja be. Az vetettek üszont vannak; ezekből az gyanírhatő, elbeszélt utazás a költő élete, vagy legalábbis anhogy [...]" Rónay György: Kassók Lajos alkotásai nak egy döntő időszakl." Zemp\ényi Ferenc: és uallomósai tükrében. Bp.: Szépirodalmi 1971 HozruíszőI.ós. In: Ehek, l 15. ,,Nem a >>valóság<< a [ezentul: Rónay]. l8ó., illewe 189, ó Komoróczy, biztos pontja ennek a költői ülágnak, haneÁ az 13ó. 7 I. m. 139. emlék, a maga megélt élete. Erről tanúskodik 8 I. m. l45. A lő meghal a mad,arak kirepülnek című dadaA szerző, ha megfogalmazásával isztikus-szürrealista poémája [...]". Bori Imre: ugyan egyedül áll is a kassákfilológiában, nézeAz auantgarde apostolai. Forum l97l. I77. ,,í...] tével már korántsem. G. Komoróczy Emőkét e és megírja költői életrnűvénekegyik csúcsát, a meglogalmlzásra sarkallhatta akár Bojtár Endre ma már klasszikus remekmúnek számon tartott egy gondolata is: ,,Ebból a négy megnfilatkoA h meghal a m,adarak kirepülnek című elbeszélő zásból mindjárt az derül ki, hogy Kassák Lajos költeményt, amel}mek epikus szála huszonkét vándorutja elején még nem volt költő. Kis túléves korában l 909-ben való európai vándor]ásázással szinte azt lehet mondani, hogy az olvasó nak története. Ez az Ariadne-íonál igazítja el a szeme előtt lettazzá, s a vers egyik értelme épvers labirintusában az olvasót." Lengyel Balázs: pen ennek a folyamamak a leírása." Bojtár EndAz élet szüryealizrnusa. Új Írás 1987 /Í. 34, ,,Fo.re: A Kassák-aers ,,tat,talrna". In: Eluek, 361. 9 Vö.: Török radalmi illúziói összeomolván, Kassák szembeGábor: Id.ő, szubjektiuitós, alkonéz önmagával: ki és mi vagyok? honnan jöttői nézőpontok [a továbbiakban: Török]. In Eluek, tem? mi által lettem azzá, aH vagyok? Már 2 18. l0 Török 1921-ben ími kezdi önéletrajzi fogantatású, de Gábor idézett tanulmányában kísérsokkal inlcíbb lét- és sorsanalízisnek tekinthető Ietet tett a kérdésesmetafora jelentettjének lirai poémálát, A lő megbal...-t." G. Komoróczy egyértelmű meghatározására. Szerinte a kép Emőke: ,,Dolgoztaru bór nem hagták bog tlolgozvalóságalapját az 1909, évi, tehát Kassák nyugatzam", Knssák és a rnagar aaantgárd nlozgalom. európai útjáról történő hazatérésévelegyidejűUniversitas 1995 [ezentúl: Komorócd. l3l. leg zajló magyarországi első sikeres motoros repülések gépei képeznék (Török, 2l8. sk.), Ezt ,,[Kassák megalkotta] A ló rneghal a rnadarak kirepülnek című[ verse]t, az Eg ember élethenké- a részben életrajzl, részben kortörténeti ihletettsőbb részletesen elbeszélt nyrrgat-európai vánségúmagyarázatot teszi érdekessé, hogy ^z dorlás földolgozását. Emlékekre tekint vissza, a leleplezi önnön történetiségének látszólagos gyermekkor néhány töredékélményére,és hoszvoltát, hiszen x szerző nem végez alapos kutatószasan időz a vándorlás egyrrémellk eseményé- munkát. Megfeledkezik tézise ipar- és technika-

81

VAJDA KÁROLY

történeti,,verifikálásáról",

amennyiben nem fordít gondot a repülés hajnalának alapproblémájfua, nevezetesen a motor viszonylag alacsony teljesítrnényének és a reptest súlyának viszonyából fakadó legalapvetőbb kérdésekre. Pusztán asszociál: egyfajta,,valóságalap" föllelésének igénye sokkalta erősebb benne annál, semhogy figyelni volna képes annak a koncep-

ciója szempontjából disszonáns ténynek a cáfoló erejére, hog5r zz első repülőgépek nem készültek fémből, legkevésbé sem voltak nikkelborításúak,

s vászonborítású faszerkezetek lévénvizuálisan semmiképpen sem alapozhatták volna meg a versben szerepló metaforát, amiképpen a diesel és benzinmeghajtású robbanómotorok sem adnak gőzgéphez, még kevésbépedig szamovárhoz hasonló hangot, tehát a kép és vélt eredetének, illewe Ielöltjének kapcsolata sem vizuálisan, sem akusztikusan nem igazolható.

ll ,,Kassák múvébenszinte meghökkentő

mértékben két emberre, valami kettős alkotás jeleire bukkanharunk. Az első egy józan, erőteljes realista művész, a másik társadalmi és esztétikai forradalmár. Lz e|ső egyéniségemélyén van, a másik a fejében és a céljaiban. Ezt a kettősséget élesorsa magyarázza." Várkonyi Nándot Az újabb maglar irod.alom. Szukits 1942. 272. Yő.: Schópflin Nadár: Á n agar irodalonl története

249-25l.

a XX. században, Gr1Il Kfuo|y |9)7,

Kulcsár Szabó Ernő: ,,...ki üdaözöl téged, nülető pillanat" In: Uő: Beszéilruűl és borizont. 12

Bp.: Argumentum 1996. 131-138.

l] Franz

UTB

K.

Stanzel: Theorie des Erziiblens.

1995ó.12.

82

la R. Molnár Emma: Az id,ő jehntése Ekk Artúr nouellóiban.In:Fábián Pál és Szatmári Ist-

ván (szerk.): Tanulmányok a század,fordulő stílurűrekaéseiró'l. Bp.: 15

Vö.:

Hás

Tankönyvkiadő 1989 - 232.

Robert Jauíl: Ásthetische Er,

fahrung anil literariscbe Hermeneutik. Suhrkamp 19977, 165_191. lí}

Martin Heidegger: Die Frage naeb

Dlzg. Niemeyer t987]. 47 |7

l8

drnt,

.

m.48. Henryk Markiewicz: Az

I.

irodalornrudmnány

frkhdései. Bp.: Gondolat 1968.8.

l9IJo. I. m.7. 2l René Wellek-Austin Warren: Az irodalom elmélete. Bp.: Gondolat l972, 22 Komoróczy, l35. 2r Rába Gyórgy: Két m,od,ern n /,gtar aers,nldell. IrI< 1969. 468. Vö, Somlyó Győrgy: Hozaíszőlós, ín: Elz.,ek, |20. 2a Martin Heidegger: Sein und Zeit. Ntemeyer 1986ló [ezentul: SuZ].78. §;404. 20

2'SlZ,79.§;406, 2ó 27

SuZ, 8l. §;420. Martin Heidegger: Zeit unil Sein.

Zur Sache

des Denkens.

I. ru. 5. sW. I. m. 15. sk. 30 I. n1.8. sk.

Inl.

Uő:

Niemeyer l988]. 4,

28

2')

]l Martin Heidegger: Beitriige zur Philosopbie Gesamtausgabe Bd, 65, Klostermann 1989.293. ]2 Rainer Maria Rilke: Die Aufzeiebnungen d,es Malte Laurids Brig;e.Il: Sőmtlicbe Werke, Bd, 6, Insel 19926. 726 sW.

(To* Eregnis).

RÉKA GÁBoRJÁN l_szABó

A Fresh Look at

Ulysses' Black Panther

Vampirel

(Ihereis,,,,",?3o.f;',lli?i;#:ll"r?,##í!li,!,!:(,!;írr*#;2;í,^;;: itating, brings bis moutb near tbe face of tbe prostrate form) Stephen! (Ibere is no ansuer. He calls again) Stephen! STEPHEN (Groans) Who? Black Panther. Vampire (l5.4930).2

Who, indeed? The black panther vampire is one of the most extra-

ordinary creatures oí Ulysses, a novel that is set in a town where neither panthers nor vampires are particularly frequent. The image appears at several points in the novel, mostly in Stephen's thoughts, it is,.however, really not obvious what exacdy these creatures mean, and what they mean together, juxtaposed. We do of course, as so often in Joyce, recognise t}re trick, namely üat we discover the whole in the particular: the main ideas, motifs, and the major artistic-philosophical tenets of the whole novel are subtlely expressed in a small image, More concretely speaking, the father and son relationship in general, and in its relatedness to the problem of artistic creation-both problems being crucial for Stephen, and for Joyce as well. I will argue that examining thoroughly üis image we can unravel such recurring motifs as the consubstantiality of God the Father and his Son, Stephen's Hamlet theory3 (which tries to argue that the artist-son can become a Creator-fattrer), and finally Simon Dedalus, father, and Stephen Dedalus, son. These ideas have been, to some extent, investigated by scholars. However, I would like to introduce another implication, or aspect, of the black panther vampire image which has significant relevance to the creativity of the artist and the individual as well but in a different context: that of the mother and son relationship, which is another motif that keeps coming to the surface of Stephen's consciousness in the form of memories and pangs of guilt all throughout the day.

I will begin with a short overview of what has already been sajd on the topic: this is necessary due to the fact that access to the issues of the James Joyce Quarterly in}Jlngary is practically speaking impossible, and this is the only place where I found trace of any interest in the topic. The first article by Michael Seidel was written in the Summer of |976.a Though most of the conclusions he arrives at are not entirely convincing (namely, thai the black panther vampire is Bloom: Stephen sees him as a menace and this is the reason why he decides not to stay at his place for the nighQ, and though he does not even touch on the subject of creation, or the father and son relationship so crucial to this image, Seidel is the first to consider its importance. In his article, he calls attention to medieval B3

RÉKA GÁBoRJÁNl-szABó

bestiaries where panthers generally represented Christ, the son. Also, referring to Mme Blavatsky's Isis Uruueiled,s one ofJoyce's readings too, he calls attention to another secondary source for the panther image: in Talmudic tradition, Jesus is called 'Ben-Panthera', i. e.'Son of Panthera'. Thus, the idea of consubstantiality is present in the image of the panther alone: being both father and son.

Another possible source of the Panthera legend for Joyce is a Thomas Hardy poem, 'Panthera', published in Tiru.e's Laughingstocks: The Panthera in Hardy's poem is a muddle-headed establishment func-

tionary who sees his famous son as a juvenile delinquent against the empire he is sworn to serve, and who-and this is Hardy's inventiongets a chance to prove his loyalty when he is appointed to man the cross on Cavalry.ó

It is, of course, an instance of the Joycean theme of father-as -dio-boia,l the destructive father, a theme üat recurs obsessively through Joyce's works. To complicate matters even further, Michael Seidel shows that Joyce was

aware of the fact that the Greek word"parthenos'means virgin; thus, with a rwist of language, a real treat for punsters like Joyce, we arrive at the phrase 'son of virgin'. This might seem only a small, though interesting, detail but it confirms my idea of the black panther vampire's female aspect-more about this later. In reply to this article, in the Sprin g 1978 issue of the Quarterly,John Gordon argues8 that the reader forms a picture about Stephen Dedalus quite different from what comes down from Seidel's article: Stephen is not as silly as to take Bloom for a vampire. It is true, he says, that he is afraid of something, and his associations are sinister when he looks at Bloom. But what he really is afraid of is what he sees in Bloom: bimself, and the old man he will also become if he stays in Dublin. We tend to forget that Bloom, on the surface at least, is a real bore, The 'Eumaeus' chapter oí Ulysses, for instance, is a clear example of this: a long epiphany of Bloom's public side, a canvasser whose job concerns journalism. But Stephen is not scared of him: he is bored to death.g

All these articles, üough, seem to ignore the deep relevance of the black panther vampire image to Ulysses'main themes. What is more, the whole sanguivorous issue was forgotten for about a decade, till Vincent J. Cheng, in 1987,10 refurned to it-though with the important shift of focusing his attention on the relation of the black panther vampire to Stephen Dedalus himself. Cheng notices that, however fancifully or ironically, panthers and vampires are on Stephen's mind all t}rroughout the day. Ideas on art and creation seem to appear together with beastly des*uction. Of course, Stephen's extensive knowledge of medieval and early-Christian legends as well as contemporary Irish fiction (l. e. Bram Stoker's Dracula, published in 1897) make these connections possible and quite natural for him. 84

A

FRESH LOOK AT ULYSSES,BLACK PANTHER VAMP|RE

Art, both forJoyce and for Stephen Dedalus, is essentially a sexual and reproductive activity.ll But also one of destruction and violence. In 'Proteus', after Stephen thinks of his own conception in terms of violence, or violent coupling ('I was made, too, not begotten'l2), he associates it with the death of his mother ('Bridebed, childbed, bed of death, ghostcandled'). A few lines below, he describes May Dedalus' death as a coupling between God and his mother, and God is approaching in the form of a pale vampire: '...bed of death ... Omnis caro ad te ueniet'(Jnto thee shall all flesh come'. He comes, pale vampire, t}rrough storm his eyes, his bat sails bloodying the sea, mouth to her moutlr's kiss.' (3.39ó99).tl 'roo*-to-mouth kiss'is a troubling symbol for the sexual act all throughout, but here it is made even more obvious: 'mouth to her mouth's womb'. But who is the vampire? Even wiüout giving here full analysis to this extraordinary passage, we can conclude that vampire here stands for a number of things: he is God, the'dio-boia,l4 hangman god'. We also saw t}rat, through Stephen's visualisation of his own conception, it is his own father who takes the place of a violent creator, thus we can say that Simon Dedalus, too, lurks there in the image of the vampire (all the more so, because in this particular passage, the place of the vampire's bride is very clearly associated with May Dedalus). Frowever, through the Caüolic doctrine of consubstantiality an (intentional) ambiguity arises: the Son as well as the Father can be seen as the vampire-and since by father both God-the-father and Simon Dedalus is meant here, by sonJoyce suggests both Christ and Stephen, It is another plausible reading of the passage to see Stephen in this vampiric role, feeding his mind and creativity on his memories of May Dedalus'deatlr.ls If the vampire is Simon Dedalus the father, it is also Stephen the son; it is both God the father and Christ the Son, consubstantial. Cheng concludes that'as wiü his Haru.let theory, Stephen struggles to suggest Üat the artist-son can become a Creator-father, even in Fris more destructive aspect of the dio boia.'|6 What about black panthers though? This is, too, an image of God as a fierce and destructive predator, consonant with Stephen's idea of the God-father-creator as a vampire, both being nocturnal animals using their fangs for destruction. This creature also appears several times through Ulysses, first in 'Telemachus', but also in 'Proteus', 'Oxen' and 'Circe'. In 'Circe', Virag suggests that Christ was conceived by violation of Virgin Mary by a Roman soldier, Panther: 'Panther, the Roman centurion, polluted her with his genitories. ... Messiah!' (15.2599) That the panther, too, is associated with both the father and son is made very clear in 'Oxen': 'The black panther was himself the ghost of his own father' (14.1033), echoing, again, Stephen's theory onHamlet, a theory that deals also with the father and son consubstantial relationship: 'He proves by algebra that Hamlet's grandson is Shakespeare's grandfather and that he himself is the ghost of his own father' (1.555-7). Cheng also mentionsl7 that Stephen thinks of the panther as a son dio boia, as destructive son, knowing the medieval bestiaries where the panther is described B5

REKA GABoRJANl_SZABo

as an animal that, when growing in the mother's womb, does not wait for the proper time of birth, but instead tears apart and destroys the womb: another piece of information that reinforces Stephen in his belief of birth and creation being linked with violence and destruction. To summarise at this point we can say that black panther vampire together

suggest: 1) God, the Father, Creator; 2) Christ, the Son, consubstantial; 3) Hamlet,'pere et fils'(9.1034); 4) father Simon Dedalus; and finally 5) Stephen Dedalus, son.

Vincent Cheng's article is very thorough and convincing, üe black

However, he does not seem to give satisfactory credit to the idea that

panther vampire can be considered as a female or maternal figure beside its obvious masculine aspects. The idea of the vampire as a frightening, but aristocratic looking male figure, is mostly due to our reading of Stoker's Dracula, and might obfuscate tlrose feminine archetypal aspects that are nevertheless present in the image of a both destructive and creative force. Before Dracula such a force was generally personified in female goddesses, such as the best known Kali, the Indian Mother-Goddess, who is sometimes considered as the active, differentiated counterpart of Brahma, the Creator (and the first member of the Trimurti, with Vishnu, the Preserver and Shiva, the Destroyer). Kali, can tle seen as the Oriental, female version of the Christian God dio boia. Her epithei is, 'surprisingly', 'the black',l8 and she is normally pictured as dripping with blood and is dorned with skulls and human heads. It is not only in India, or in Hindu mythology, however, t]rat such a sinister force is represented in a female form or in the form of a female goddess. In Christian cultic tradition, too, there is a {igure personi§zing destructive and dark forces: they are the Black Madonnas. Joyce, most probably, knew of at least one Black Madonna: only a few kilometres away from Zurich, where he spent a big part of his life, in the famous monastery of trinsiedeln, there is Europe's most famous Black Madonna statue, visited by several hundreds people every year, Though not very widely known, Black Madonnas are generally paralleled with Kali, and her role in Christian mythology is similar the one of Kali, in India. In Catholicism, black is the climate of the devils, it is 'associated with magic and the occult, and Black Madonnas are considered especially wonder-working, as the possessors of hermetic knowledge of power.'l9 Considering the pun of pantherpartbenos (Greek for virgin), to see the black panther as a black virgin-madonna is perhaps not going too far. It is obvious that Stephen, as well asJoyce, thinks of women as vampires: there are plenry of examples in Joyce's works to justi§l tlris. Already in Charu.ber Music, the narrator describes the heroine of the poems as a kind of vampire. W. Y. Tindall2o notes that the woman in several poems is first compared to a bird, but toward the end of the book, in Poem XXXI, she becomes a bat.21 Interestingly, in 19th-centllry poetry, women often are described as vampires (hence probably 86

A

FRE§H LOOK AT ULYSSES,BLACK PANTHER VAMP|RE

the expression 'vamp' for a woman, and the verb 'to vamp' to describe seductive behaviour). In Thomas FIardy's volume of poetry, Time's Laagbingstocks, a|ready mentioned before, the poem entitled, The Varupiüne Fair describes an unfaithful woman who sucks both money and life away from her husband: first bankrupting him, and then, as a result, chasing him into death. Another obvious influence on Joyce, Charles Baudelaire compares women to vampires in more than one of the poems of his Les Fleurs du MaI.In Les Métamorphoses du Vampire physical love and union is described as destructive, and the seductive woman is pictured as a vampire who feeds on the creative life-force of her victim, the poet. Baudelaire, similar to Joyce, had a very ambiguous relationship to women: on the one hand seeing them as the 'seductive tools of the devil', sensuous and abominable, on the other hand he felt he depended on them. He always longed for a spiritually pure love and was many times disappointed in that.22 It is not difficult to recognise Joyce's tormented relationship to women, some of whom he describes in his works. InA Portrait of the Artisl, Stephen, coming from aJesuit background, too, associates women, more specifically Emma's flirtatiousness with bats: '...she was a figure of the womanhóod of her country, a batlike soul wal
approached by a pale-vampire-God to take away her life-following Bram Stoker's logic-also has to become a kind of vampire herself. On the other hand, by welcoming the vampire's seduction with 'her mouth's kiss', in Stephen's imagination at least, she prostitutes herself, becomes a 'bat', by giving Him her body and soul. In addition, in 'Circe', when Stephen hits the lampshade in the brothel, he is trying to annihilate forces suppressing and subjugating him. These forces can indisputably be seen as patriarchal ones (Cheng, Epstein26), but it is clear form the text, that what he sees is his mother, or his mother's illusion:

87

RÉKA GÁBoRJÁNl-sZABó

THE MOTHER

(uith the subtle smile of death's madnas) I was once the

beautiful May Goulding. I am dead.

STEPHEN

trick is this?

(borrorstuck) Lemur, who are you? No. What bogeyman's

.

..

THE MOTHER

(cornes nearer, breatbing upon

bim softfu her breath of wet-

All must go through it, Stephen. More women than men in the world. You too, Time will come, .., ted ashes)

THE MOTHER Who

saved you the night you jumped into the train at Dalkey with Paddy Lee? Who had pity for you when you were sad among strangers? Prayer is allpowerful. ... Repent, Stephen. STEPHENThe ghoullHyena! ... The corpsechewer! ... Shite! ... The intellectual imaginationl Non set,uiam! ... }.ío! No! NoI Break my spirit, all of you, if you can! Notbung! QIe lijls bis asbplant high witb botb hands and yuashes tbe cbandelier.) (l5.4|72-+244)

Obviously Stephen wants to destroy üat part of his mother which, he believes, wants to possess him. Stephen sees his mother as a hyena, a lemur, a corpsechew-

er vampire, but here he does not let his mother play this role, his fear is transformed into anger ('Shite!'), and smashing Bella's lampshade with his ashplant (both a phallic symbol for sexual creation, and one for the pen, and artistic creation), he strikes directly at the image of his ghostlike mother. Thinking of his ashplant as 'Nothung' (Siegfried's magic sword from Germanic myth), his gesture imitates the one of piercing through a vampire's heart with a wooden stake (the only way to finally destroy them). Stephen is afraid of having his integrity sucked away by guilt and remorse; this is somewhat eased after smashing the lampshade-a qrmbol for female sexuality but also for creativity, radiance.27 It is by becoming a destroyer that he can become a creator. Summing up, the female aspects of the black-panther-vampire include various women figures, mythological and concrete ones alike. This enigmatic image

refers to: Kali, the Indian Goddess of destruction and creation; to the Black Madonna, the Virgin-mother; to Stephen's own mother; and also to Stephen's lovers and prostifutes, What is Stephen suggesting, though? The key to all these implications is his association of creativity to fatherhood, and to maternal possessiveness, but why all these ambiguities? These weird associations and equations, these entanglements quite difficult to follow aré all crucial to Stephen's logic, and to what he is painfully trying to arrive at: namely, to his liberation from both paternal and maternal bondage, so that he can at last find his identity and integrity, and thus become artist and as such creator.

88

A N

FRESH LooK AT Utyssfs, BLACK PANTHER VAMP|RE

oTEs

l Originally presented at HUSSE 4 ConELTE, Budapest, January 1999. 2James loyce: Ulysses (ed. Hans-Walter Gabler, Tbe Corrected Terl, New York: Random House, l98ó). 3'When Rudandbaconsouthamptonshakespeare of anoüer poet of the same name in the comedy of errors wrote Hamlet he was not the ference,

faüer of his own son merely, but, being no

more a son, be uas and felt biruself the father of all his raee, the father of his own grandfather, the father of his unborn gr:andson who, by the same token, never was born, for nature, as Mr Magee

understands her, abhors perfection.' (Ibid., 9.864-7l, rn! empbasis), AND: 'The black panther was himself the ghost of his own father.' (14.1033)

aMichael Seidel:

'Ulys.res'

Black Panther

Vampire' (in James Joyce Quarterly, Vol. 4,, Summer

197

1

3.

No.

6), pp. 4l5 -427.

H, P. Blavatsky: Isis (Jnaeiled: Á Master-Kq Mlxeries of Ancient and Modern Science and Tbeolog,, 2 vols. Q.íew York J. W. Bouton, 5

to the

I877).

6John Gordon: 'Notes

in

Response to

Michael Seidel's "Ullsses' Black Panther Vampire"' (in James Joye Quarterly, Vol. 15.

No. 3., Spring 1978), p. 230. 7'...whom tlre most Roman Catholics call dio boia, hangman god, is doubdess all in all in all

of us, ostler, butcher...' (9. 1050)

boia,

Italian: literally,'hangman god', -'Dio figuratively,

cruel god (or god of wrat}r), a common Roman expression for the force t}tat frustrates human

hopes and destinies,' Don Gifford, U/yrre-r Annotated (Berkeley: University of California Press, l989). 8John Gordon, p.229.

9It is true though, Gordon

argues, that

t}rere is someone else, Gerty Macdowell, who takes Bloom for a vampire-like seducer, a 'sexual predator'. l()Vincent J. Cheng: 'Stephen Dedalus and

the Black Panther Vampire' (in James Joye Quarterf, Yol. 24. no. 2., Winter 1987), pp. l61-176.

|| Ia Á Pottrait of the Artist as a Young Man, Stephen terms his aesüetic theory 'tlre phe-

nomena of artistic conception, artistic gestation and artistic reproduction', p. 209. 12

Cheng supports this with the following

quote, describing Stephen's thoughts ofthe sexual act of his own conception: 'Wombed in sin darkness I was too, made,

not begotten. By them, the man with my voice and my eyes and a ghostwoman with ashes on her breath. They clasped and sundered, did the coupler's will. From before the ages He willed

me and now may not will me away or evet. A ler eterna stAys about Him. Is that then the divine substance wherein Fat}rer and son are consub-

stantial?' (].45-50) I]

It is definitely worth giving the quote in full. In a beautifullyJoycean manner, in a small passage, describing the high-tide at the §ea, things and symbols all come together. On üe one hand stand the Moon / pale vampire / death / God, / Simon Dedalus, on the ot}rer, the sea / bride / coupling / Virgin / May Dedalus: 'Across the sands of all the world, followed by the sun's flaming sword, to üe west, trekking to everring lands. She trudges, schlepps, trains, clrags, trascines her load. A tide westering, moondrawn, in her wake. Tides, myriadislanded, within her, blood, not mine, oinopa pointon, a wine-dark sea. Behold the handmaid of the moon. In sleep the wet sign calls her hour, bids

her rise. Bridebed, childbed, bed of

death, ghostcandled. Omnis earo ad te ueniet. He comes, pale vampire, through storm his eyes, his bat sails bloodfng tlre sea, mouth to her moutlr's kiss.

Here. Put a pin in that chap, will you? My

tablets. Mouth to her kiss. No. Must be two of em. Glue 'em well. Mouth to her mouth's kiss. His lips lipped and mouthed fleshless lips of

air: mouth to her womb. Oomb, allwombing tomb. His mouth moulded issuing breath, unspeeched: ooeeehah: roar of cataractic plan-

ets, globed, blazing, roaring wayaway-awáyawayawayaway.' (3.3 90-404)

Thus, Cheng concludes, one interpretation of this passage is that the colourless vampiremoon is Death, coming as a lover-seducer to take his bride. Vampires are pale and regain t}reir colour only through feeding human blood,

thus 'blood not mine' and 'his bat sails bloody-

89

RÉKA GÁBoRJÁNl-sZABó

ing t}re sea'. The whole passage can also be seen as a fairly correct description of how Bram Stoker's Dracula come to hrrnt his brides, fllng

through the moonlight in the form of a bat, entering their rooms, waking them ('bids her rise' from sleep), thcn kissing them. The fact that vampires do not only bite but also kiss, or bite through kissing is again an idea Stoker introduced into vampirology. la Cheng quotes Sheldon Brivic who comments tlrat: 'The dio Úola, essentially a paternal '

or castration threat, is a monster or vampire who destroys life through óe media oítime and circumstance.' Cheng, p. ló5. '5 |6 Ibid., p. 166. |7

lbiil., p. 1ó9. In 'Scylla and Charybdis'

Stephen alludes to 'Messer Brunetto' (a thirteenth-century writer, disciple of Dante) and his Li Liwes ilouTresor.Tbe description is from this book, l8 cf, Funk and Wagnalls: Sund,ard Diaionary of Folklore, Mltholog and Legcnd. (San Francisco: Harper and Row, 1984), p, 1l0. 19 Marina Warner: Álone of All Her Sex, pp. 338.9. Originally quoted in Marion Woodman,

Adliaion to Perfeetion. Tlle Still Unrallisbed Bride (loronto: Inner city Books, 1982), p. 80. 20 William York Tindall: A Reader's Guide to James Joye (New York: Farrar, Straus, and Giroux, 1959), p. l95. 2lJames Joyce: Poems ani] Exiles (London: Penguin Books, 1992), p. 34: 'O it was out by Donnycarney when the bat flew from tree to tree O, happily! -

90

My love and I did walk toget}rer And sweet were the words she said to me. Along wió us the summer wind Went murmuring But softer than the breaü of summer Was the kiss she gave to me.' 22

cf. Lőrinc Szabó: 'Baudelaire élete', in:

Könluek és eruberek az életernben (Budapest:

Magvető, 1984), p. 98-99. 23James Joyce: A Portrait of tbe Artist as a Young Man, p. 220-2l. The whole quote nrns as follows:

'He had left the classroom in disdain that was noth wholly sincere, feeling that perhaps the secret of her race lay behind those dark eyes upon wich her long lashes flung a quick shadow.

He had told himself bitterly as he

walked through the streets t}rat she was a figrrre of the womanhood of her country, a batlike soul wak-

ing to the consciousness ofitselfin darkness and secrecy and loneliness...' 24 Webster's Dietionary, 2nd ed.; Eric Partridge: A Diaionary of Slang and Uneonuentional

Englisb (1937, rept, and rev. New York: Macmillan, 1967). Originally quoted in: Elaine Unkeless: 'Bats and Sanguivorous Bugaboos',

James Jolu QuaTterl1, Vol. 15. No. 2., Winter 1978, p. 128. 25 Webster\ Enqldopedic Unabridged, Diaionary (New York: Gramercy Books), p. 540. 2ó Edmund L. Epstein: Tbe Orileal of Stepben Dedalus: Tbe Conflia of tbe Generations in Jarues Jola's 'A Pomait of the Artist as a Young Man'.

Originally quoted in Cheng, p. ló8. 27 Cheng, p. ló9.

szABó eÁgon A ttikör (mint labirintus, könyv

és álom)

Gyakorta fordul elő, hogy Borges a mise en abyme technikát alkalmazva olyan belső tükröket helyez el a szövegeiben, amelyek egy metajelentés elemeiként lehetővé teszlk az éppen elbeszélt történetnek, hogy analogikusan önmagát tegye témájává. Hogy Borgest az ilyen típusúszövegszerkesztés elmélete mennyire komolyan foglalkoztatta, arra jó példa lehet a Don Quijote aprő csod.ái [Magias parciales del Quijote] című tanulmánya, ahol a Don Quijotén kívül az Ezeregéjszaka meséit, a Haruletet, illetőleg Royce TIle world and the Indiuidual című szövegét értelmezi ebből a szempontból. (Ir{émiképp talán meglepő lehet, hogy e formai megoldás egyik első, W. századi alkalmazőja, Gide, nem szerepel Borges felsorolásában.)

Ezek az intratextuális rezümék egy metanyelvi kód jelének minősülnek, ám minthogy a fikciók szerves részeiként, a történet linearitásába ágyaződva is léteznek, belső ismétléstidéznek elő, azaz ttikörként funkcionálnak. E szerkesztési triikk dialógusba lépteti a múvet saját magával, hiszen megteremti egy önértelmező apparátus hatókörét, s ezáltal megkísérli szabályozni - redukálni vagy végtelenné tágítani - érte|mezésilehetőségeinek határait. Borges szövegeinek esetében a mise en ab,yme mindenkor a történet végtelenítésében,|ezárhatőságának kijátszásában érdókelt. Ilyen ,,belső tiikör" A ialbatatlan eruber című írás6an bemutatott város, melynek struktúrája az őttartalmazó textus szerkezetének másolata, kaotikussága az univerzális rend hiányának ug,yanazon tiikrözésén alapul, melynek reprezentáciőjára a Borges-szöveg - sőt, voltaképpen a legtöbb Borgesszöveg - vállalkozik. Igy a Halhatadanok Városa a teljes szövegnek olyan mikrostruktúrája lesz, amely látszőlag engedelmesen applikálódik az őt befogadó makrostruktúrába, majd túlnő azon, és végül bekebelezi, hiszen az előzőekértelmében A balbatatlan ernber című történet nem más, mint önnön része, azaz a Halhatatlanok Városa. E belső tükrözés így térréalakítja átazidőt, amennyiben megszünteti, pontosabban egyidejűvé tészi az egymásutániságot, hiszen az olvasó már akkor a Halhatatlanok Városában jár, amikor a szöveg terébe lépve még sejtelme sem lehet a csak jóval később felbukkanó Város |étezéséről. Másodlagos jelként funkcionálva a belső tiikör nemcsak saját magát definiálja trópusként, hanem az anyaszöveg intenciójának ismétlőjeként a maga játékába vont, őt befogadó textust is irodalomként, vagyis olyan fikcióként láttatja, amely 91

SZABÓ GÁBOR

amint erte az l944-es Borges-kötet címénekvaihingeri referenciája is utal puszta retorikai alakzatok szövevényeként nem a va|őság megismerésének, hanem annak allegorizálásánakeszkőze.Ezértaztán azokaz autotextuális szövegszegmensek, melyekben valamiféle labirintus temaúzá|ődik - mint példáal A bokbarai Abenbakán..., vagy Az elágaző ősvények kertje című történetekben - e belső űkör önnön szemantikum át metaíorizálva saját hatásmechanizmusának értelmezésétis nyujtja. A szöveg önmagához való lehetséges viszonyait kijelölve az öntiiliTöző technika a textus belső dialógusainak megindításával annak szemantikai lezárhatatlanságát, nyitottá válásátidézi e|ő. Ekes példája ennek az Arisztotelészt fordító Averróös kudarca, amely a Borges-szöveg saját tárgyához való viszonyának belső tükre - amint Averroés is Arisztotelész ,,ttikre" -, tudniillik a tiikörjáték erősen késégesséteszi az ily módon szerl,eződő szöveg felé forduló interpretáció sikeres |ezárhatőságát. E tiikör-logika értelmében ug/anis az Averroös tévedésérőlíró Borges kudarca szövegének érvényességétmegkérdő jelezve többirányu mozgást indít be a szöveg értelmezői horizontjában, hiszen ha a kudarcről sző|ő leírás kudarcát bitelesnek tekinthetjük, úg,y Averroés elhibázottként ábrázolt ténykedésenem modellálhatná a rő|a szóló Borges-szöveget; ez csak akkor történhetne meg, ha Borges képtelen lenne Averroés kudarcának reprezentáciőjára, ami pedig nyilván kétségessé tenné magának e kudarcnak a tényét, ám paradox módon épp ez lenne a Borgestörténet igazi kudarcának bizonyítéka. Eredményéttekinwe hasonló mozgást indít be a Tlőn, Uqbar, Orbis Tertirc című szövegben a tlöni sajátosságokat bemutató s a szövegegészre reflektá|ő rész, vagy Az AleJben felbukkanó titokzatos gömb, amely részint a történet egészével azónosítódik, ugyanakkor viszont magáta szöveget is önnön részelemeként képzelteti el. A belső tiikör tehát egy kommunikációs rendszer mozzanataként fogható fel, amely - funkcióját tekinwe - e jelfolyamat beindítójaként, illetőleg az e1re történő azonnali reflektálásként egyképpen értelmezhető, s amely a szemantikai áramlás állandósításában éppúgyérdekelt, mint ezen ,,átamlás" jelentésként történő felmutatásában. Borges részéről a mise en abyme alkalmazása így a romantikus költészet lényegérő| adott schlegeli elképzeléssel történő azonosulásra is utalhat, mely szerint az ,,|evés közben, alakulófélben van; ezsajátos lényege é_ppen: hogy orO-kké csak alakulhat, kész és befejezett soha nem lehet".| Ez abefejezhetetléns ég az okozőja többek között annak a bizonytalanságnak is, melynek során Borgeiszövegeinek érte|mezője e belső tükrökkel szembesülve olyan örvénybe kerül, amely őt magát is a történetb e rán§a, s amely a ,,mű" és a ,,művön kívüli világ" határait megsemmisíwe saját interpretátori pozíciőját is destabilizálja. A misé en abyme tökéletesen borgesi többértelműségében rejlik Vélazquez Las Meninas című festményének referencialitása is; e kép rövid értelmezése némi

-

magyarázattal szolgálhat Borges gyakorta emlegetett vonződására a barokk iránt.

A féitrrrény- mint az argentin író szövegei - elsősorban saját szerkezetéről tudósít, csakhogy a művön ábrázo|t,,valóság" egyúttal a képen kívüli világra történő 92

A TüKöR

(MlNT LAB|R|NTUS, KöNYV ÉsÁLoM)

utalás is eg,yben, azaz a festmény határain túl eső területek beemelése a műbe. A kép tfugya nem pusztán az alkotás vizuális tere, hisz a vásznon nemcsak azok

vannak jelen, akiket Vélazquez ábrázolt. A képsíkelőtt agyanis ott ál1 a királyi pár, akik a festmény alakjai között nem szerepelnek ugyan - holott feltételezhetBen ők lennének annak igazi tárgya| minthogy éppen modellt állnak a művésznek -, mégis hangsúlyosan vannak jelen, hiszen a kép alakjainak tekintete leginkább rájuk szegeződik, illetőleg a műterem falán lőgő ükörben elmosódottan fel is sejlik arcuk. Borges ttikreihez hasonlóan ez esetben is e tükör az, ami labirintussá, mégpedig kölcsönösen fuggő, egymásba kapcsolódó és egymásban tükröződő tekintetek labirintusává bonyolítja Yélazquez művét. A homályos tiikör ugyanis IV. Fülöp és felesége titkos jelenlétének szimbóluma; általalesz tudható, hogy mi is pontosan azt látjlk, amit ők, és hogy a képen álldogálő alakok voltaképpen minket (is) néznek, midőn a királyi párra tekintenek. Az egymásba fonódó pillantások hálója a megismerő tekintet tükörszimbotikájának megjelenítése, a látás, a helyes értelmezés bizonytalanságának jele - s ennek alátámasztására szolgálhat Beke László vélekedése,aki szerint ,,a katoptrika, a tükör tudománya jellegzetesen episztemológiai és ontológiai tudomány"Z -, amely az értelmezőt is a játék részesévéteszi, hiszen a képre irányuló királyi tekintet virtuális hordozójaként a befogadó önmagát is a mű részekéntszemlélheti a tükör jóvoltából, s ezálta| mintegy saját maga értelmezői státusát is értelmezheti. LYélazquez által feltett kérdésa ,,művi" és a ,,valódi" realitás határait firtatja az értelmező és az értelmezett kölcsönös fiiggőségének, egymásban történ ő úWöződésének dekla rá|ásán keresztül - BorgJiszövegeivel irinte teljes összhangban. Így egészen hasonló mechanizmus alapján értelmezhető például aBóbeli kőnyutár címűírása is. E könyvtár előterében a szöveg tanúsága szerint természetesen szintén tükör áll, melynek finoman csiszolt felületei ,,a végtelent sejtetik-ígérik" (10l.) [las superficies bruiidas figuran y prometen el infinito]. A szöveg ttikör - fluxusa annak köszönhető, hogy a ,,könyvtár" struktúrája arőlaszőlő Borges-írás szerkezetének tiikre, s e kettő azonosíthatőságának eredményeképp az olvasó a jelentések után nyomozó szövegbéli könptárosokkal válik azonossá; így aYélazqlez-fesnnény mechanizmusának megfelelően egyszerre lesz az éppen olvasott mű értelmezője és szereplője, aki a szöveg elején felbukkanó tükörben saját arcát pillanüatla meg a történet részeként. Bizonyos irodalmi referenciák, melyek Borges írásainak pretextusaiként működnek, e tiikör-játék szemantikumát az,,álom", a ,,sakk", illetőleg a ,,Iabirintus" metaforikája felé tágítják. Körkörös romok című szövegének elején ugyanis'Borges Lewis Carroll regényénelq az Alice Tükőrországban (Through the Looking-Glass) egyik mondattöredékét idézi története mottójaként: ,,And if he left off dreaming about you," Ez a részlet Tweedledum, Tweedledee és Alice jelentőségteli párbeszédjének egyik szilánkja, amely a következőképp folytatódik:

93

SZABÓ GÁBOR

...where do you suppose you'd be?

Where I am now of course, said Alice.

Not you! Tweedledee retorted contemptuously. You'd be nowhere. Why you are only a sort of thing in his dream! If that there King was to wake - added Tweedledum - you'd go out bang!

E

- just like

a candle!3

-

regény végénpedig a következőképp elmélkedik Alice: ,,Who it was that dream it all? It must have been either me or the Red King. He was part of my dream, of course - but then I was part of his dream, too!4 Borges említett története voltaképpen nem más, mint e tükröződő álom-játék újraíráia;a szövegben szereplő férfi, aki önmaga másolataként megálmodja/megalkotja, majd Gólemként életre is kelti taníwányát, maga is csak egy álom része, őt is álmodja valaki. [Con alivio, con humillación, con terror, comprendió que él también era una apariencia, que otro estaba soiándolo.] Alice álmod ja a |arályt, a király álrnodja Alice_t e két farkasszemet néző ttikör végtelen egymásba kapcsolódását iterálva Borges ,,Berkeley és a hinduizmus ősi elképzeléseit Íogalmazza újra" Qrwin 9ó.) a megismerés és az illűziő, a realitás és a képzelet közt h6ződő határok felszámolásának segítségével.Ugyanezt a carrolli pretextust hasznosítja egyébként Borges az Aaerroé! ruyomozása befejezésekor is; ,,Abban a pillanatban, mikor már nem hiszek benne, >>Averroés<< eltűnik" (290.) - zárja ugyanis történetét Borges, és e mondat Tweedledum jóslatának - ,you'd go out - bang! - just like a candle!" - nyilvánvaló tiikrözése, hiszen mindkét esetben - a Király esetleges felébredésekor, illetőleg mikor a szerző nem gondol többé szövegének Íárgyára _ az ész|e|és, érzékelésmegszűnése a lét megszűnésétvonja maga után. Erié reflektál Borges a Deutsches Requiem című történetének következő mondata is: ,,ha azŰ, figyáme csak egyetlen másodpercre is elterelődne jobb kezemről, mellyel írok, aklior a kezem a semmibe hullana" (270.). E berkeleyiánus álláspont a Cairoll-szöveget űjraírő Körkörös romokban a szubjektum létezésénekfeltételeként egy másik, őt észlelő szubjektum szellemi mozgását nevezi aeg, aki vjszont nyilván'ósak egy őt érzéke|ő újabb szubjekrum által létezik, ad infinitum. Látni,ráló, hogy Boiges egyszerűen az ,,álmodni" kifejezésre cseréli Berkeley ,,ésrJelni" terminusát, mégpedig azír filozófus elképzeléseit igen konzekvensen gondolva végsg, hiszen Berkeley univerzumában a lét voltaképpen nem más, mint az ész|e|őlzubjektum egymásban tiikröződő álmainak labirintusa. Míg Carroll szövegének esetében Alice léténeklehetséges referenciája (az őt álmodó?) Red Kingjaki ez esetben persze Berkeley Abszólrit Eszlelőjével lesz azonos,, addig a Kt;rkt;ras romok ug,yan nem nevezi meg pontosan az egymásban ttikröződő észleletek végső alanyát, ám színszimbolikájában nem nehéz észrevenni a folytonos utalást Carroll Vörös Királyára, ugyanis a szöveg terét minduntalan a nap és a űz vöröse vitágltja be, mígnem a történetet a tűzisten szentélyének lángok általi pusztulása ie4a. Mindeme szembetíinő jelzések egyértelművé teszik, hogy 9 Borges-írás figuráinak végső referenciája is Carroll Vörös Királyának természeti 94

A TüKöR (MlNT LAB|RINTUS, KöNYV ÉsÁLoM)

elemekként metaforizált alakja. E szín egyébként ,yörös fonalként" húzódik végig Borges néhány egyéb történetén is, amelyek ezáltal úgyszintén ,,Red King" birodalmának válnak tartományaivá, hz egyikezek közül a már bemu tatott A balbatatlan ember, melynek központi a|akját, Flaminius Rufust (flamen: pap, rufus: vörös) a szöveg egyik értelmezője a Körkörős rumok vörös mágusával azonosítja (R. J. Christ ó0.), vaw á Dél című írás, melynek minden egyes megnevezett színe a piros valamely árnyalata, illetőleg Az elágaző ösuények kertje, melynek egyik előd-szövege A uőrös szoba álrna című kínai regény, amely egyébkéntCarroll álom-labirintusának egyik lehetséges előképe is lehet, ugyanis a műnek egy PaoYou nevű szereplője álmában magát látja álmodni, amint arról álmodik, hogy sa-

figyeli... John T. Irwin az Alice Tükörországbant felhasználó Borges-szövegek közt emlíúÁ balál és az iránytű, illewe A bokbarai Abenbakán. . . címet viselő történeteket is, nézete szerint ugyanis mindkettőben a titokzatos Vörös Király elleni ktizdelem reprezentálódik. (Irwin 77,) előbbiben Lönnrot felügyelő, a ,,titkos vörös" (lönn: svédül 'titok') saját duplikátumát, ^z tiikörképét, Red Scharlachot üldözi, aki viszont az ő é|etéretör, míg a másik említett szöveg királya és vezíle - két sakkfigura! - szintén egy halálos mérkőzés- igaz, bizonytalan szereposztású - dramaturgiája szerint akarja mattolni a másikat. Mindkét történet szereplői az analritikus gondolkodás mintáit kövewe és modellálva cselekszenek, egymás lehetséges lépéseitélőre értelmezve és kombinálva a sakk játékszabályai szerint alakítják a szövegek struktúráját; márpedig - hogy egy kézenfekvő kapcsolódási pontra hí,vjam fel a figyelmet - a tiikör másik oldalára érkezvén Alice is éppen egy sakkjátszma kellős közepén találja magát egy olyan kertben, amely a maga kanyargó ösvényeivel, látszőlagsehova sem vezető útjaival számára felfoghatatlanul bonyolultnak űnik, s amelyet a következőképp jellemez: ,,I declare it's marked out iust like a large chess-board! Alice said at last." Kétségtelen,hogy e játéktéren belül az é|et maga is csak egy sakkjátszma szabályai szerint szerveződhet - ,,It's a great huge game of chess that's being played - all over the world - if this ls the world at all, you know"5 -, pontosan úgy, ahogyan az imént említett, a Vörös Király felségterületéh ez tartoző Borges-szövegek szereplői demonstrálják. S ahogyan Alice és a Red King egymás álmainak részeiként,megbonthatadan egységet alkowa jelképezik az ,,én" eglrnásban tiikröződő ellentétes fragmentumait, úgy Lönnrot és Scharlach, illetőleg Abenhakán ésZaid is ug,yanezen álomszerű carrolli sakkparti figuráinak egyrnásttlll
95

SZABO GABOR

pelgánger-motívum tükör-logikája volt lényegében az első kísérlet [...], mely a jelszerűen megkettőzött identitásban mélyebb létfilozófiai jelentést fedezett fel"ó - foga|maz Kulcsár Szabó Ernő a romantika hasonmás-figuráival kapcsolatban. Az, ahogyan Alice és a l§rály egymás álmodói, ám egyúttal a másik álmának szereplői is, a rész-egészegymásb a já*zásának ug,yanazon tiikörj átékát gerjeszti, mint a mise en ab}rme-technika borgesi alkalmazása. Rész és egész e szimbolikus megfeleltethetősége Georg Cantor radikális halmazelméletének megismerése nyomán vált a Borges-szövegek szerkezeti játékát alapvetően meghatároző sajátossággá; Cantor a ,,végtelen" á|tala nyújtott definíciója kapcsán ugyanis azt á||ította, hogy csak a véges számokra igaz az az állítás, mely szerint ,,ha egy halmaz része egy másiknak, akkor annak a halmaznak, amelyik a rész, kevesebb eleme van, mint annak, amelynek a része. [...] Ha azonban végtelen számoha tériink át, akkor (e kijelentés) már nem |esz igaz. A maximának az összeomlásából adódik a végtelen pontos definíciója. Az elemek egy halmaza akkor végtelen, ha részként tartalmaz olyan más halmazokat, amelyeknek éppen annyi elemük van, mint neki magának."7 Borges ezt az elképzeléstkét esszéjében - A ciklusehnélet és az Akhilleu,sz és a tekru,ősbéka őrökös uersenyfutása címíiekben- is részletesen elemzi, mégpedig olyan példák a|apján, amelyek arra utalnak, hogy elsősorban Russell1zrroduction to Mathernatical Philosophyja a|apján értelmezte Cantort, akit egyébként olyan nagyra becsült, hogy egyik nyilatkozata szerint a cantori ,,transzfinit" számok megismerése inspirá|ta Az Alef megírására, Halmaz és részhalmaz, egész és rész egymásban való tükröztetésének elmélete a Borges-szövegek egy másik szintjén a mikro- és a makrokozmosz eglrnásba játszásának gnosztikus felfogására is utal, amely a borgesi szöveguniverzum szerkezetét il|etően megfelelteüető lesz annak a jó néhány Borges-írás által is sugallt elképzelésnek, mely szerint az é|etmű- mint mikrostruktúra - nem pusztán részha|maza az őt tarta|maző univerzális struktúrának, hanem annak ttikörképeként azonos is vele. A ttikörjáték nyomán így a szőveg az emberi tapasztalat végtelen sokszorozódásának és ismétlődésénekmetaforikus reprezentáciőjává vá|lk, hangsúlyosan figyelmeztetve ugyanakkor a művészet, a művészi megismerés egyik leheSéges archetípusának folytonos jelenlétére is. Am mint az eddigiekből is kirűnhet, Borges írásainak öntükröző szerkezete korántsem a íeprezentáció hitelességét, hanem annak relativitását hivatott elősegíteni, mint ahogyan az ,,álom az á|omban" tükörjátéka is hasonló ismeretelméleti bizonytalanságra utal a szubsztanciá|is létező hiányának demonstrálásán keresztiil.

Nem szorul bizonyításra, hogy Borges történeteiben a tükrök mellett a leggyakrabban labirintusokba és könyvekbe botlik az olvasó. Ugy vélem, e három metafora valójában egymás variánsaként funkcionálva ug,yanannak a megismeréssel szembeni kételynek a jelölője, amely a szövegek mise en abyme szerkezetének magyarázatát is nyújtja. A ,,belső tükör" alkalmazása ugyanis - mint láttuk - textuális labirintussá szewezi a szöveg terét, hisz a rész-egész egymásba hatoló, 96

A TüKöR (MlNT LA8lRlNTUs, KöNYV ÉsÁLoM)

öngerjesztő dialógusa egy olyan - már Schlegel által is kívánatosnak tartott ,,önmagát szüntelenül formáló műalkotást"8 teremt, melynek szemantikai járatai nemigen kecsegtetnek a végleges célbaérés(jelentéselérés)kiilönösebb reményé-

vel, vagyis a tudás megszerzésének lehetőségével. Elmondható így, hogy Borges szövegeinek metaforái a textusok felépítéséreis

reflektálnak, mely szerkezet egyszersmind önnön metaforáinak ttikorképének tekinthető. A tükör-labirintus-könyv közös szemantikai horizontban történő összeolvadását jól példázza a Tlőn, Uqbar, Orbis Tertius, melynek elején az első enciklopédia egy tükörben jelenik meg - megkérdője|ezve ezze| saját legitimitását, azaz az általa hordozott ,,tudás" érvényességét-, majd pedig e konyv egyre-másra felbukkanó duplikáció-tiikrei teszik még inkább bizonytalanná a megismerhetőség státusát, mígnem a szöveg második részébena tlöni tárgyak öntükrözés útján történő szaporodása véglegesen egy szellemi labirintusb^vezet. E szöveg esetében az említett három metafora egyazon, meglehetősen szkeptikus ismeretelméleti pozíció jelzéséreszolgál, amely bármiféle tudás illúziójának megszerzését csak egyéb állítások csalóka tiikröztetésének eredményeként véli lehetségesnek, miáltal az emberi gondolkodás egészétis csupán egymásra reflektáló, egymást torzít.'ra újramondó ismeretek labirintusában történő bolyongásként értelmezi. Ugyanez a helyzet a Bábeli könyutár esetében is, ahol az egymást értelmezhetetlenül tiikröző kötetek átláthatatlan sora maga alkotja a Könyvtár labirintikus terét. Talán még egyértelműbb e metaforák kölcsönös megfeleltethetősége az előbbi szöveg átiratának is tekinthető Horuokkönya esetében, amelyben a bábeti könyvtárosok keresésénektárgya, a misztikus Könyvek könyve testiesül. E kötet két borítólapjaközt ugyanis az oldalak száma végtelen, nincs sem eleje, sem pedig vége, uwanazta lapot sohasem lehet újra megtalálni benne, mert azok ,,mintha a könyvból sarjadnának". (505,) [Era como si brotaran del libro.] A Homokkönyv ötletének eredete minden bizonnyal ismét Cantornál keresendő, hiszen e ,,Könyv" végtelensége az egész mű egységnyi részeinek - lapjainak - szintúgy végtelen oszthatóságából fakad. A narráció nem is igen leplezi e matematikai pretextus iránti elkötelezettségét, amely az egyik szereplő következő mondataiban érhető tetten: ,,A könyv oldalainak száma valóban végtelen. Egyrk sem az első, egyik sem az utolsó. Nem tudom, miért vannak ilyen szeszélyes módon számozva. Talán azért,hogy bizonyítsák, mindegy, milyen számjeggye|jelöljük egyvégtelen sorozat határpontjait. (505.) [Acaso para dar a entender que los términos de una serie infinita admiten cualquier número.] E Homokkönyv, mint a tudás látszólagos letéteményese, átláthatatlan szerkezetéből következően azonban éppen az ismeretek megszerzésének gátja lesz, végtelenségig osztható lapjai - melyek űgy blrjánzanak, szaporodnak, tiikröződnek, mint a tlöni lexikonok - ugyanis csak egy végtelen idő alatt kiismerhető labirinrusba zárják az olvasót. Labirintusba, hiszen a Homokkönyv voltaképpen ugyanaz az egyenes vonalú labirintus, amelyről A balál és az iránytű végén Lönnrot beszél a gengszterrel - ,,Tudok egy görög labirintusról, amely egyetlen 97

SZABÓ GÁBOR

egyenes vonal [...] és láüatatlan, végeérhetetlen" (158.) -, vagyis amelyben Akhilleus z folytatj a reménytelen vers enyfu tás át a teknősb ékáv aL. A borgesi tükíök labirintussá szen,eződése a valóságről szerezhető ismeretek bizonytalanságátállíwa a művészetet tükörként felfogó klasszikus metafora megtagadásátjelenti. A szövegek belső tiikrei, a szövegek, mint tükíök, vagy a történetekben tárgyként felbukkanó tükíök nem képek megjelenítéséreszolgálnak,

hanem épp e képességük elvesztéséről tudósítanak. Borgeshez igen hasonlóan demonstrálja e problémát Duchamp egy korai ready-made-je is, a Fresb Widow című monokróm, amely nem más, mint egy fekete bőrrel bevont ablakkeret. A gesztus lényege annak a klasszikus elképzelésnek a tagadása, mely szerint egy festmény nem lenne más, mint a világra nyíló ablak, azaz 2 külvilág ttikre. A fekete bőrfelület azonban éppen az ablakból nyíló kilátást fedi el, s mutat rá ezzel a művészet hagyományos értelemben felfogott funkciójának kiüresedésére. Ennek megfelelően a borgesi tiikrök által folytatott kommunikáció is a szövegek önreflexív, szuicid mivoltának jele, s ennélfogva e textusok közeli rokonságba hozhatók a mitikus Baziliszkuss zal', Ekígyők családjához tartoző lény elpusztításának ugyanis egyetlen módja az,hogy tükör segítségévelönmagára lesz visszaverhető mérges pillantása. Ugyanez ahelyzet Borges szövegeivel is, meiyek esetében a saját ttikrei által visszaverődő, reflektálódó texrus önmagát, vagyis saját autentikus jelentésétsemmisíti meg. A ,,ti.ikör" és a ,,pusztulás" hasonló összefiiggésére hívja íel a figyelmet Perszeusz története is, aki csak úgy tudta levágni a gorgő fejét, hogy nem pillantott közvetlenül rá, hanem egy ttikorből figyelte. A ttikörként használt palzs ez esetben az é|etetjelentette Perszeusznak, viszont halált hozott a Medűzának. Am Medűza megsemmisítéseegyúttal a tiikör üressé válását is jelentette, a halál |egyőzése, a külvilág megszelídítésea reprezentálhatóság megszűnését vonta maga után. A ttikör e kiüresedése vélhetően nem más, mint a ,,művészet - mint tükör" metafora használhatat|anná válásának bizonyítéka, amely avilág elé tartott ttikör-pajzzsal ugyan megvédte magát az univerzum gyilkos idegens égétő|, és |egyőzte - vaw legalábbis domesztikálta - a halált, ám ezek után mind a pajzs, mind a ttikör használata célta7anná vált, nem lévéntöbbé mit |egyőzni, vagy mi ellen védekezni. Borges tükrei így a művészet perszeuszi győzelme által hagyományozottvak tiikör szilánkjai, melyek szemantikuma azonban Narcissus történetén keresztiil még egy jelentésréteggel bővíthető. Narcissus ugyanis - mint Kristeva írjag - végső soron abban bűnös, hogy nem ismerte fel önmagát a tiikörkép forrásaként; aki ugyanis egy tiikörképet szeret, anélhil, hogy tudná, hogy a sajátképéről van szó, voltaképpen nem tudja magárő| hogy kicsoda. Ennek értelmében az önnön ttikreiben magukat (mindhiába) szem|élő Borges-szövegek pontosan a Kristeva által je|zett identitászavarban szenvednek; azaz a művészet archetipikus tükrének vakká válása utáni helyzetben saját őnazonosságukat kérdőjelezik meg, s artikulálják létmódjukat és lényegiségüket illető zavarukat.

Lz idáig elhangzottak pontosabb referencializálásának érdekébenérdemes most tüzetesebben megvizsgálni Az elágaző ösuények kertje című történetet, amely 98

A TüKöR (MlNT LAB|RINTUS, KöNYV ÉsÁLoM)

labirintus, a ttikör és a könyv metaforájának sűdtett alkalmazásával nemcsak az tekinthető, hanem bizonyos elődszövegekre történő utalásain keresátiil tovább is tágírja azok szemantíkai korét. Az Írás novellaként az 1941-es, Az elágaző őnénye-k kertje című balsikerű kötetben jelent meg először, majd l944-b"ná Firrionríben látótt ismét napvilágot. l 941 -es megjelenésének helyét figyelembe véve a cím rész és egész jól iimert borgesi egymásba_játszását reprezentílja: a novelláskötet tartalm u"á^ megegyező címet viselő szöveget, amelyben ráadásul egy a kötet, illetőleg^rrele a történit címévelszintén azonosítható fiktív mű felbukkanáiának is tanúi lehettink. (Ez a meqoldá9 egyébkénthajszálpontosan megegyezikAz Alefcímű kötet szerkesztési módjával, hiszen itt Az Alef című szövegében egy alef jelenik meg.) Látsző|ag egyszerű kémtörténetet olvasunk: egyJu Cun nevű kémnek Németországba kell továbbítania jelentést arról, hogy a brit tiizérségegy Albert nevű városban épít9tte_ki új hadállását. Gyorsan kell cselekednie, meriMadden kapi!á\y,^? angol titkosszolgálat tisztje a nyomában van, A kém úgy dönt, megg|ila

ed_digiek szinte enciklopédikus összefoglalásának

kolja Stephen Albertet, az ismert sinológust, és az erről Áinden bizo*n-nyal főcímekben beszámoló újsághírek segítsé§ével továbbítja a város titkos nevét berlini megbízóinak. Am e bűnügyi szöveg talánya szép lassan egy metafizikai rejtély problematizá|ásává alakul, éppen úgy, ahogyan ézt A baláI'és az iránytű, vlgy/ bokbarai Abenbakán... történeteinek esetében is láthatjuk. Borges e háiom detektív-fikciőját egyébkéntPoe Marie Rogöt titokzatos eltűáése, Az illopott leuél, A Morgue-utcai kettős gyilkossóg című-Dupin-történeteinek értelrrlező íjralllerye írásaként tartja számon a szakirodalom (Irwin 434,), melyekben Borges a klaszszikus krimi analitikus gondolkodásmódon nyugvó felépíiését porrtoún az 1lyesszövegszerkesztés destruálásához hasinálja modellként. Számtálan !éle Borges-szöveghez hasonlőan ez esetben is egy titkos név nyilvánossá tétele, kimondása a kém feladata, ha úgy tetszik, a Szent Név győzedelmes jelentésként történő felmutatása, mely feladat Barthes szerint is ,élet-halál kérdése";loés valóban, Ju Cun számára a halált hozza el megbízásának sikeres teljesítése.Miközben a kém - Maddentól tildözve - Albert hiza íetéigyetszik, voltaképpen egy beavatási szertartás űtját járja végig; kilép saját idejéből'ho gy a szőveg atl"t mÓ-

dellált időkoncepció közegébe kerülve lassanként megszüntéise identiiását, majd

-tervének megvalósítása után - a fizlkai megsemmisülés időnkívüliségébe hull-

jék. Indulása előttJu Cun még a következőképpen töpreng: ,,Minden az emberrel magával történik, és minden pontosan most. Egyik évszizad múlik a másik után, de az események mindig a jelenben történneli; számtalan ember van a földön, :8e1 és, tengereken, és minden, ami igazán történik, velem történik meg." (l 19.) Fz az időkoncepció - Agoston megidézéséntúl - szinte pontosan rímel Schopenhauernek A uilág mint akarat és képzetben felvetett gondolataira: ,,Valós objektumok azonban csak a jelenben vannak; a múlt és a jövő puszta fogalmakat és fantazmákat tartalmaz csupán, ezért a jelen az akarar jelenségének lényegi formája, s ettől elválaszthatatlan. A jelen az csupán, mely mindig l€tezik, és rendíthetetie99

SZABÓ GÁBOR

nül fennáll",ll illetőleg e passzus aforisztikus tömörséggel megfogalmazott variánsára a Látszőlagos szándékosság az eg,én sorsábanből:,,Bármely időben éljünk is, tudatunkkal mindig az idő középpontjában állunk. A Most minden időben azonos."l2 Ezze| az időfelfogással Ju Cun egyúttal saját feladatát is abszolutizálja, s a jelentés megszerzéséértvíVott harcot nevezi meg a mindenkori jelen(ek) archetipikus mozgatőjaként.Ezért hát egyáltalában nem meglepő, hogy a kém útja is a tér egy archetipikus modelljébe vezet, fudniillik Albert háza egy labirintus-kert kellős közepén található ,,A,házmessze van-válaszoljákJu Cun helyes irányt tudakoló kérdéseire -, de nem tévedhet el, ha a bal oldali úton megy, és minden űtkereszteződésnél balra fordul." (11ó.) E labirintus jelentésbeli centrumában, Albert házában aztán rövidesen kiderül, hogyJu Cun annak a Cuj Pennek a dédunokája, akinek ezoterikus életművét éppen Albert rekonstruálta sikeresen. A kínai bölcs ugyanis létrehozott egy olyan regényt, amelyben mindaz, ami megtörténhetne, nem kevésbé fontos és hiteles, mint a véletlenszerű megvalósulások esetlegesnek tekintett láncolata. Művében minden egyes időpillanat összes lehetséges következményét realitásként gondolta és írta tovább, felfejtette ésleírta az összes elképzelhető időe|ágazást: ,,Minden regényben - mondja Albert Cuj Pen művét értelmezve -, mikor valaki válaszút elé kerül, az egyikutat választja, a töb-

bit mellőzi; Cuj Pen űgyszőlván kibogozhatatlan regényében egyidejűleg

az

összeset vá|asztja, Ezen a módon különböző jövőket, különböző időket teremt, ezek ismét szaporodnak és szétágaznak." (l23.) Ezze| a technikával Cuj Pen nyilvánvalóan egy olyan időlabirintust alkotott meg, mellmek ösvényei a történelem összes lehetőségét bejárják, és amelynek térbeli ttikörképe a szövegben a sinológusházáhozvezető, a kém általmár bejárt úwesztő, A,történetnek ezen a pontjánJu Cun már id,ézettidőkoncepciója e labirintikus tér idófelfogásával konfrontálódik, melybe annál is inkább belebonyolódik, mert amennyiben a dédapa regénye az idő va|amennyi szálát sikeresen végigvezette, úgy világos, hogy a kémdédunoka története is részétkell, hogy alkossa Cuj Pen szövegének. Ilyeténképp Ju Cun a Borges-történetbéli fiktív regényútyesztő puszta szereplője lesz, akinek tetteit dédapja forgatókönyvehatározza meg, akit tehát e szöveglabirintus egyik ága puszta bábként determinál. A ,,regény" és a ,,labirintus" azonosítása (,,a könyv és a labirintus egy és ugyanaz" - állítja Albert, aki a legenda szerint két különböző tevékenység - regényírás /s labirintusépítés- véghezvitelén fáradozó Cuj Pen életétkutatva elsőként ismeri fel azok azonosságát) minden valószínűség szerint Borges szövegeinek önreflexív jellemzésekéntéitelmezendő; a dédapa regényét definiáló tételmondat így a teljes Borges-univerzumra reflektáló belső tükörként is működik. Stephen Albert kertjének úwesztőjében haladva azonban nem pusztán a Borges-történetek tere által generált labirintusba lép be a kém, hanem Az elágaző önények kertje egyik elődszövegébe is, hisz a Tükörországba érkező Nice szintén egy ugyanilyen elágaző ösvényekkel teli kertben, egy sakkparti szereplőjeként találja magát, Márpedig a sakk Borges e történetében is igencsak fontos szerepet játszik, hiszen például Cuj Penről azt is megtudjuk, hogy kiváló sakko100

A TüKöR (MlNT LABIRlNTus, KöNyv ÉsÁlou)

§b:r! pedig a dédapa regényével összefiiggésben eg,y olyan találós kérdést intéz a kémhez, melynek megfejtése a ,,sakk'iízó. CarÖll rágényénekanalőFiáján át.így valószínűsíthető, hőgy az elágaző ösvények kertjébeiévódo;o Con Alice-hez hasonlóan egy sakkparti bebuiakent érkezéttellenieléhez, Alúerthez, aki viszont így..egyérte\műen a Vörös Királlyal lesz azonosíth atő, míg a sinológui a sakktáblával, ahol Albert ésJu Cun'lehetséges lépéseinek fiilgvényekZnt \e,l1je dőlhet.el_a jelentés megszerzéséértfolyó harc kiméneteie. Amennyi6"r, .rirrorrt z.Ő vo.lt,

elfogadju( hogy a fizikai ílwesztő és Cuj Pen regényénekszeileái labirintusa 9$ymás tiikörképe, sőt,,,egy és ugyanazon" dolo§, űgy az is beláthatóváválik, hogy minden továbbmetaforizáIőáik a sakkjátékon keúszttil, amely ,,nem más, milt 1 végtelenségi g elágaző ösvények játéka, melyben a lehetséges lépéskombinációk száma 10 . 1050". [Irwin 83.] A regénylabirintus és a sakkázonósítása maw_arázatot ad arra, hogy miért is tartotta fontosnak Borges a dédapa kiváló sakkjátékosi erényeit kiemelni, hisz ezek szerint Cuj Pen neó tett mást,-mint egy sakkparti végtelen kombinációs lehetőségét alkotta meg művében; s ert tekintjtbe véve már korántsem rűnik puszta métaforának Ju Óun ,,bábu-ként" történő iménti említése. . Nyilvánvaló azonban, hogy Cuj Pen művének szükségképpen befejezetlennek kellett maradnia, hiszen az összes elágazás, kombinációi leirltőség vógigfuttatá_ sához,,azaz a jövő teljességének Homokkönyvszerű megalkotasahoí iem állt rendelkezésre a szükséges végtelen idő. Regénye így éppugy torzó maradt, mint Cao Hszüe-cin szövege, amelyre Borges egy lá*zÓlagjélentektelennek űnő félmondattal a következőképpen utal: ,,Cuj Pen [...] azért mondott le a hatalomról, !r9sy megírjon egy regényt, a Hung Lu Mengnél is zsúfoltabbat, és felépítsen egy labirintust, amelyben mindenki eltéved." íII7.]Ez a mintegy mellékesin odaű tett hasonlítás valójában igen fontos referencia, hiszen nerrrégyszerűen párhuzamot von Cuj Pen fiktív szövege és egy klasszikus kínai regény között, hanem zavarba ejtő módon össze is csúsztatja a kettőt, hiszen A airös szoba álma egylk szereplője, Cia-Ju-Cun egyúttal a Borges-szöveg főszereplője is, aki ugyanakÉor a dédapa által jegyzett betétszöveg eg/ik Cuj PÓn által mozgatott figuiaja . Ezen túlmenően a vörös szín burkolt szövegbe emelése - isméi Carroilra utalva megerősíti a Borges-szöveg helyszínéneka Vörös Király sakktáblájaként történő azonosíthatőságát, ami viszont olyan konnotációkat rejt magában, melyek egy igen kanyargós értelmezői labirintusba sodorják az o|vasőt. Ha ugyanis'feltéÉ |ezzűk a Vörös Király és Albert azonosságát, akkor a kém éi-a sinológus mérkőzésének vége - azaz AlbertJu Cun áltáli meggyilkolása - szükségszerien v.onja maga után a kém halálát is, hiszen ha a carrolli analógiát kövewe-- Albert (mint Vörös Király) álmodja Ju Cunt, .akkor a sinológus puiztulása álmának, azaz Ju Cunnak a megszűnésétjelenti. (Így Albert megölése a kém részérőlvolta!épp"l öngyilkos_!ágnak tekinthető,) Lz analógia máiik következménye, hogyJu Cun álmodója, Albert végeredményben Cuj Pennel (is) azonos, aki Cao Hiitiecin-ként, mintszerző-atya, létrehoztavaw megálmodta a kémet. Albert és Cuj Pen azonosságáraltal az is, hogy a szöveg szeiint a magányos munkálkodásba 101

SZABÓ GÁBOR

visszavonuló Cuj Pent éppúgy,,egy idegen" gyilkolta meg, ahogy Albert is egy idegen - egy kínai kém - pisztolylovésének esik majd áldozatul. Ezt figyelembe véve azza| a meglepő következtetéssel találjuk magunkat szemben, hogyJu Cun egy rituális (déd)apa-gyilkosságot hajtott végre a sinológus megölésekor. Korántsém lesz azonban ilyen meghökk entő ez az á||ítás, ha a|átámasztásaképpen figyelembe vesszük Boiges eg|ik visszaemlékezését, mely szerint gyermekkorában édesapja egy sakktáblán demonstrálta neki az Akhilleusszal és a teknőssel kapcsolatos apórÜt, arra sarkallva a tábla egyik felén egy gyaloggal lépegető fiát, hogy próbálion meg eljutni a másik oldalon lévő királyhoz. (Irwin 83.) E végrehajthatadan feladatlrwin meglátása szerint ,,az impotencia, a lehetetlenség trópusa" (Irwin 276.), amely Borgesben az apa helye elfogla|ásának, az apa megsemmisítésénekv ágyát gerj esztette. Evágy eliO téxtualis beteljesítése ennek megfelelően azvolt, mikor 1938-ban, apja halálát és saját balesetér követően Borges végre megtalá|ta saját írói hangját, azá, mint ,r"rr3 maga is apává vá|t, aki Ólső szövegében, a Pielre Menard-ban Cervantesnek, a spanlrol irodalom patriarchális apafigvájánakűjraírását (eltörlését) kísérelt" -"g, m'ely próbálkoiásával Borges vélhetően saját (halott) apjának helyét is el akarta foglaini. Ebben az értelemben aJu Cunt teremtő szerző-(déd)ary;, Albert/Cuj pen/Red King meggyilkolása e g,yermekkori vágy sakktáblához róződő szimbóluma, mint ahogyan ,,a sakkjáték szerkezetét és szimbolikájátis,a rituális apagyilkosság szublimáóiójaként értelmezi minden pszichoanalitikus olvasat". 1Irwin 277.) Hasonló motívum tűnik fel egyébkénta Tlön, Uqbar, Orbis Tertiusblan is, ahol az egyik szereplőről, Herbert fuhe-ról, megtudjuk, hogy ,,apám afféle angol barátságot kötöti vele [...]. Könyveket és újságokat cserélgetiet egymással, Úkkozgattak is, néma csendben..." (51.) Az apa emlékének összekapcÖlása a sakkal ei esetben is a fölötte aratandó győzelem vágyának képe, hiózen az említett fuhe a szöveg tanúsága szerint Tlon virtuális szellemi birodalmának egyik megteremtője, azázvé|hetően Borgesszel azonosítható, aki eszerint számos ÁaszkotTelolwe játszotta édesapjával végeláthatadan sakkpartiját. E parti egy lépéseígy aTlöru,, Úqbar... című izöveg szerzői m€gteremtése, ahol úadásul Iior§es örÁagát is mint teremtő atyát ábrázolja fuhe figurájában. E slöv.eg egyikuiolsó rnorr]data egyébkéntazimént említett mérkőzésre történő reflexiÓ: ,,Áz emberiség el van u*ri"ol"e Tlön szabályosságától, és újra peg _újrl elfelejti, hogy.r"- angyalok, hanem sakkjátékosok szabályossága ez." (7a.)Ju Cun tevékeiyscge így-á sznlővé vá|ás, az ,,öntudatra ébredés drámája" (Murillo 153.), apa nevének kimondása - a város nevének közzététe|e - annak *"ly""k ,Őián ^, megsemmisítésével lesz egyenlő. Arról_sem szabad azonban me§szüntetésével, és -"gf"l"dk""ni, hogy Óarroll regénye alapján a Vörös Király nem csak Albert Cui Pen személyéLentlikrazteii önmagát, hiszen a Ju Cun^nevű kém minden kéóéget |
102

A TüKöR (MlNT LABlRlNTUs, KöNYV ÉsÁLoM)

nak tiikre, ami viszont Borges szövegének belső tükörképe; ezá|t?l pedig az Albert háza körüli úwesztő a borgesi textus metaíorájává is válik. Igy aztán az Albert háza fe|é igyekvő kém a sinológus labirintikus kertjébe lépve magába a Borges-szövegbe hatol, mely formai megoldás kísértetiesenem|ékeztet A Bokharai Abenbakán... szerkezeti játékára, ahol is Dunraven és Unwin a labirintus romos építményébekerülve éppígya szövegtest járataiba sétálnak be. Az elágaző ösuények kertjének befejezése ezt az analógiát világossá téve végképpúwesztővé alakítja a szöveget. Miután ugyanis a kém lelótte Albertet, a következőket olvashatjuk ,,Szörnyű módon győztem: közöltem Berlinnel annak a városnak titkolt nevét, amelyet meg kellett támadniuk. Tegnap lebombázták; ezt ugyanazokban az újságokban olvastam, amelyek feladták Anglia lakóinak a rejtvényt: egyJu Cun nevű ismeretlen meggyilkolta Stephen Albertet, a tudós sinológust." (l27.) Ez a befejezés még látszőlag sem megn},ugtató, hiszen logikailag elképzelhetetlen, hogy a gyilkosság és a bombázás híre egy időben jelenjék meg á lapokban. Az események megszokott időbelisége ugyanis aztkívánná meg, hogy a támadás csak a gyilkosságról szóló híradások megjelenése után történhessék meg, minthogy a célpont loka|izálása Ázárőlag a ,,néy" közzétételének köuetkezményeképp lett volna lehetséges. E befejezés |
Borges története ezzel a végső trükkel egyértelműen Cuj Pen labirintusaként leplezi le magát, melyben az értelmező éppen úgy üldözi a jelentést, vagyis akar győzelmet aratni a szöveg fölött, mint aJu Cunt hajszoló Madden kapitány, akinek kezei közül három ízben is kicsúszik a kém. Mikor pedig végre sikerül letartőztatnia, azaz a történet végénaz olvasóhoz hasonlatosan végre célba érni látszlk, rá kell jönnie, hogy Ju Cun éppúgyl
SZABÓ GÁBOR

lem történik meg", ugyanakkor viszont csak Cuj Pen egészen eltérő időfelíogásának értelmében, vagyis az előző koncepció megtagadás áva| teszi lehetővé Albert és a Kínai bölcs azonosítását, yagy aszövegzár|at értelmezhetőségét, A név továbbítása, kimondása többnyire megvalósíthatatlan feladatként ábrázolődik Borges

szövegeiben, hiszen e feladat sikeres véghezvitelével a jelentés végleges ftgzítése valósulna meg, stabilizálódna a texrusok szemantikai mobilitása. A ,,név", azaz a,jelentés" kimondása helyett Borges minden esetben a lehetetlen megnevezése és a megnevezés lehetetlensége közti semleges térben artikulálja szövegeit, így Az Alefet is, ahol annak bejelentése után, hogy ,,Most érek elbeszélésemkimondhatatlan lényegéhez|345.] (Arribo, ahora al infable centro de mi relato), hosszasan értekezik e ,,kimondhatatlan" tárgyrő|. AFunes, az emlékezőlsen szinte ugyanezen szavakkal - ,,Most jutok az elbeszélésemnehezéhez" (l32.) (Arribo, ahora al más dificil punto de mi relato) - vezeti be a Funesszel lefolytatott, nyilvánvalóan reprezentálhatadan beszélgetés |eírását, míg az Isten betűje narrátora már egyértelműen elzárkőzik a megtalált varázsige kimondásától: ,,De tudom, hogy sohasem fogom kirnondani ezeket a szavakat..." (304.) (Pero yo sé que nunca diré esas palabras..,). Az elágaző őnények kertje az egyetlen olyan Borges-szöveg, melyben a név kimondása sikerrel jár, igaz, ennek árakét szereplő halála, ráadásul a megnevezés sikere paradox módon magának a történetnek a jelentését teszi megragadhatatlanná, hiszen a saját (szöveg)labirintusának közepét elfoglaló Albert elpusztítása egyúttal a borgesi szöveg(labirintus) jelentésképző centrumának eltörlését is jelenti. Albert (és Cuj Pen) halálával a labirintus közepe üressé válik, amely vak tiikörként képtelen az univerzá|is káosz emberi renddé alakítására. E labirintus törli az ,,útvesztő" l<sfejezésre használt minoszi ,,da-pu-ri-to-jo" terminust, amely Kerényi Károly értelmezésébenaz ,,űt a fény felé" jelentéssel bír. (Irwin 312.) [Bolyongásának végénvélhetőleg ezt a fényt pillantja meg az Al'mu-Taszint nyo= móban című történet főhőse is, úwesztőjének centrumába érve.] Hogy Az elágaző önéruyek kertjének útjai nem a megvilágosodás felé vezemek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szöveg saját labirintikus felépítésének demonstrálásán tulmenően ki is léptet saját teréből, és egyéb szövegek járataiba kalauzol. A történet elején ugyanis értesülünk arról is, hogy Ju Cun egyik kémtársát Madden lelőtte. Azilrlető porosz kémet Runebergnek hívták, vagyis pontosan úgy, ahogyan a Három Jridás-aáltozat című Borges-írás hősét. A ,,Runeberg" jelőlő ezáltal olyan ösvénnyé válik, melyen át egy olyan másik szövegbe történő átjutás válik lehetővé, melynek központi problémája - nyilván nem véletlenszerűen - szintén egy név megtalálásának és kimondásának halállal végződő bemutatása. L Hdrom Júdás-aáltozat Runebergje teológus, aki Isten igazi nevét kutatja, melyet végül a ,Júdás" jelsorral azonosít. Isten - azaz a transzcendens, végső jelölő - összekapcso|ása az ,,áru|ás" szinonim kifejezésével,Júdással, voltaképpen r;'wanaz a cselekedet, mint Az elágaző ősuények kenjébenJu-Cuné,aki Albert elpusztításával a szöveg végső jelöltjét áru|ja el és ítélihalálra. 104

A TüKöR (MlNT LABlRlNTUs, KöNYV ÉsÁLoM)

,ban,lrHóroruJúd.ós-aáltozat

sem enged azonban lehorgonyoznisajátszövegjárataitudniillik egyik lábjegyzetében hivatkozás torténik bizonyos Jaromii'Hladik Az őrőkkéaalősóg uédelméberl című művére, márpedig e ,,mű" Borges A titkos csoda című szövegénektárgyát alkotja. E Borges-történet főszereplője ugyanisJaromir Hladik, aki - természetesen - megtalálta a Szent Nevet, s ezértjutalomképpen Isten megállította számára rz időt, hogy kivégzéseelőtt kényelmesen be tudja-fejezni fő művének, Az örökkéualőság történery'nek megírását. E szövegen kereszttil tehátAz elágaző ösuények kertjének járatai az örökkévalóságbavezetnek - ktilönösképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy A titkos csoda Ambrose Bierce Bagolyfolyő című novellájának (íinoman szólva) igen szoros átirata, miáltal a borgesi úwesztő az idegen szövegek végtelenje felé is átjárást nyit. Ez az ,,őrökkévalőság" pedig azon időnkívüliségként is felfogható, mely vélhetően az egyetlen lehetséges állapot lehetett Cuj Pen számára is végtelen időlszöveg-labirintusának megalkotására.

Mindezek alapján bizonnyal állítható, hogy a labirintus, a sakk, a tiikör és a könyv metaforikája szétbogozhatatlanul fonódik őssze Az elágaző őnények bertje sűrű szövésű textusában. Az is látható, hogy e szöveg járatai középpont híján a káoszt kínálják, a belső tükIök, illetőleg az eg5lmásban tiikröződő figurák, a szöveg(ek) kisebb-nagyobb egységeinek tiikörszerű egymásba játszása, a műben szereplő könyv, és Borges szövegkönyvének megfejthetetlensége egy és ugyanazon ismeretelméleti álláspont jeleiként illusztrálják mind az ábrázolás, mind pedig a megismerés bizonytalanságát.Ez a kert már csak emlékeiben idézi a paradicsomi Kertet, illetőleg a Tudás íáját, melyek nosztalgikus összevetése Borges következő nyilatkozatát figyelembe véve még bizonyos életrajzi vonatkozású jelentőségre is szert tehet: ,,Evekig azt gondoltam - írja Borges -, hogy Buenos Aires egyik elővárosában [suburbio] nevelkedtem. [...] Lz igazság azonban az, hogy egy kertbert, nőttem fel [me crié en un jardin], egy hosszú fal mögött, egy beláthatatlan mennyiségű angol könywel zsúfolt könyvtárban. Több mint harminc év telt el azőta, a házat, ahol ezek a könyvek feltárultak nekem, rég lebontották [...], mégis gyakran érzem úgy, hogy sohasem hagltam el ezt a kertet, és a könyvtárat."l3 (Pontosan ezekkel a szavakkal fogja majd kezdeni Borges az 1970es, Brodie jelentése című kötetének egyik történetét, aJuan Muraúát is.) Egy másik önéletrajzi visszaemlékezése pedig imigyen egészítiki a fentieket: ,,Van valami, ami már gyermekkorom óta érdekel és rémületb e ejt, Ez a valami |,..) az id,ő problémája, az időben való kételkedés,az idő végtelen ösvénye." [Ferrer 39.]

E passzusok alapján talán va|őszínűsíthetőnek tűnik, hogy Az elágaző önények kertjének járatai a Buenos Aires-i kert elveszett paradicsomáig nyúlnak vissza. A

A magyar nyelvű Borges-idézetek zárőjelben megadott

lapszámai

(Bp; Európa 1986) című kötetre vonatkoznak, az eredeti szövegrészletek pedig az Obras Completas-bő| (Barcelona: Emecé Editores 19B9. vol. 1.) titkos aod.a

valók.

105

5ZABÓ GÁBoR

A hivotkozott Borges-szokirodolom John T. Irwin: Tlle Myster1 to a Solution Baltimore and London: Johns Hopkins Univ, Press 1994 Shlomith Rimmon-Kenan: Doubles and Counterparts, in Jorge Luis Borges, ed. by Harold Bloom, Chelsea House Publishers 198ó Manuel Ferrer: Borges 1, la Nada, London: Tamesis Books Limited L. A. Murillo The ClclicalNighf, Mass.: Harvard lJniv. Press, Cambridge 19óB

JÉGYZETEK lAugust Wilhelm és Friedrich

Schlegel: 8F. Schlegel: írá- i. m..367.

Atbenáum tőredékek. In; Válogatott esztétikai soÉ. Bp.: Gondolat 2 Beke László: Eg képzeletbeli múzeurn.

1980.28,1.

Bábe|l995/4.92.

Beszélgetés a költészetről. Ir.:

9JuliaKristeva:Nárcisz,azújfajtatéboly.Café

CaíéBábe|

1995/4. 53.

l0Roland Bart}res: S/Z.Bp.: Osiris 1997.91.

}Lewis Carrol|: Tbe Annotated Alice: Alice's llArthur Schopenhauer: A uilág?nint flka,rat Adaentures in Wonderland and Tbrough the és képzet. Bp.: Európa 1,991.372-373, 12 Schopenhauer; Lótszőlagos szónd,ékossóg az Looking-Glass. Cleveland: World Publishing Co.

|963.238. L m. 343-344. 5I.m.207-208.

egín sorsában. In Tanulmdnyok. Bp.: Pant}reon Irodalmi Intézet kiadása 1924. IU227.

a

It

l]J. L. Borges: Euaristo Carriego, Buenos óKulcsár Szabó Emő: A mássógmint jelenlét. Aires: Emecé Editores 1955. 9-10. Beszédmőd és borizont.

1996.264.

Bp.: Argrrmentum

7 Benrand Russell: A matem,a,tika és a metaJizikusok. In:' Miszticizmus ís logika. Bp.: Magyar

Helikon l97ó. l38.

106

ISSN l4l9-ó379 A kiadásért felel Ferenczi LászIó és Kabdebó Lóránt Műszaki szerkesztő Ruttkay Helga Tördelte Győrei D ávid Lászlő Megl'elent 9,65 (N5) ív ter.;'edelemben A nyomdai munkálatokat aLőszlő és Társa Bt. végezte Felelős

v

ezető LászIó András