Húsvéti vigília szertartásának Gyülekezeti Füzete
Erdélyi Gyülekezet Budapest, 2016
2
Tartalomjegyzék
I. Nocturnus: Nagycsütörtök
3
II.. Nocturnus: Nagypéntek
13
III. Nocturnus: Nagyszombat
21
IV. Nocturnus: -
Lucernarium Keresztelés és Konfirmáció Úrvacsorás istentisztelet
31 33 34
3
Húsvéti virrasztás GYÜLEKEZETI FÜZET Rövid bevezető a virrasztáshoz A keresztyén világ Krisztus keresztáldozatára a Nagyhét második felében éjszakai virrasztásokkal emlékezett. Az ősi hagyományok szerint – a zsidó nép egyiptomi kivonulása óta - ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni. Az evangéliumok szava szerint a kezükben égő gyertyát tartó hívek hasonlókká lesznek azokhoz a szolgákhoz, akik virrasztva várnak Uruk érkezésére… Az Úr Jézusra való virrasztó várakozás… a keresztyén hívő alapvető magatartása. A virrasztás a hűség és az állhatatosság kifejezése az élő Isten iránt… Lényege, hogy éjfél után is várjuk az Urat. Ha éjfélig kitartunk, az még csak azt jelenti, hogy sokáig voltunk fent. Éjfél körül aztán a test kezd elfáradni, figyelmünk ellankad, s az álmosság már-már erőt vesz rajtunk. Az egész emberi életben benne van ez a kritikus pont, amikor megkérdőjeleződik az egésznek az értelme, amit eddig csináltunk. Ezen a ponton át kell esni. … Ha konokul ragaszkodunk Istenhez, ha akkor is kitartunk mellette, mikor már kezdünk belefáradni szolgálatába, ráléptünk a szentség útjára. Évről évre emlékezetünkbe idézzük ugyanazt a titkot, de az számunkra mégsem ugyanaz. Ez az éjszaka soha nem volt még és soha nem ismétlődik újra. A liturgikus időt leginkább egy spirálvonalhoz lehetne hasonlítani, amelynek hegye mindjobban az ünnepelt titok mélyére hatol. A liturgikus ünneplés kiveszi az időből a halál fullánkját… az „idők teljességébe”, az örökkévalóság erőterébe kapcsol bennünket. … Miközben évről évre megemlékezünk az üdvtörténet eseményeiről, a földi élet elkerülhetetlen mulandósága révén egyre közelebb kerülünk az örökkévalósághoz: ahhoz a valósághoz, melynek itt csak tükörképét látjuk és éljük meg. Egyetlen éjszaka járjuk végig gondolatban Jézus szenvedésének eseményeit és a kereszthez vezető utat; a Nagyhét szent három napjának eseményeit 3 nokturnusban végigkövetve. Az éjszaka őrei is ilyen egységekben - nokturnusokban – számolták az időt. (Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt. Zsolt 130.)
4
I. nocturnus Nagycsütörtök 1. Invokáció: L Úristen, nyisd
meg a mi
a- ja- kin- kat,
Gy És a mi szánk hirdeti a te di-csé-re-te-det.
É Úristen, figyel- mez-zél a mi segítsé-günkre!
(A gyülekezet leül) 2. 77. genfi zsoltár: .
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Az Istenhez az én szómat, Gy: Emelém kiáltásomat (Az imádságként mondott-énekelt zsoltárokkal, mint az Istentől távol lévő ember kiáltásával Krisztus nagycsütörtöki szenvedését, lelki tusáját igyekszünk mélyebben megérteni. )
5
3. Psalmus: 69.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Te- kints rám, U-ram, Gy: ne rejtsd el or-cád! Lásd, ho-gyan szen-ve-dek!
Si-et-ve jöjj, és hall-gass meg! t.7. 1. Őrizz meg engem, Istenem, * mert a vizek már a torkomig érnek! 2. Feneketlen iszapba süllyedtem, * nincs hol megállanom. 3. Örvénylő vizekbe estem, * elsodort engem az áradat. 4. Belefáradtam a kiáltásba, kiszáradt a torkom, * szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 5. Istenem, te tudod, mily balga voltam, * vétkeim nincsenek előtted elrejtve. 6. Házad iránt féltő szeretet emészt, * rám hull a gyalázat, ha miattam téged gyaláznak. 7. Én mégis hozzád könyörgök, Uram, * a kegyelemnek idején, Istenem. 8. Nagy jóságoddal hallgass meg engem, * szabadíts meg ígéreted szerint! 9. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne merüljek, * hadd szabaduljak gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! 10. A víz árja el ne sodorjon, + és ne nyeljen el engem a mélység, * be ne záruljon fölöttem a kútnak szája! 11. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, * nagy irgalmadból tekints le rám! 12. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, * mert bajban vagyok, siess, és hallgass meg! 13. Jöjj hozzám, és válts meg engem, * emelj fel, és oltalmazz, Istenem!
Te- kints rám, U-ram,
ne rejtsd el or-cád! Lásd, ho-gyan szen-ve-dek!
Si-et-ve jöjj, és hall-gass meg!
6
4. Psalmus: 71.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Én Is- te- nem, Gy: ments meg en- gem a go- nosz ke- zé- ből! t.8. 1. Tebenned bízom, Uram, * ne szégyenüljek meg soha! 2. A te igazságod szerint ments meg, + szabadíts meg engem! * Hajtsd hozzám füledet, és tarts meg engem! 3. Légy erős kőváram, ahová mindenkor mehetek, * melyet segítségül rendeltél, hogy megmeneküljek. 4. Istenem, ments meg a gonosz kezéből, * az álnok és erőszakos bűnök markából! 5. Mert te vagy, Uram, reménységem,* te vagy, Uram, bizodalmam gyermekségemtől fogva. 6. Szinte csodának tartják már életem sokan, * mert te vagy erős oltalmam. 7. Öregségem idején se vess el magadtól, * mikor elfogy az erőm, ne hagyj el engem! 8. Mert sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, + de újból életre keltesz, * a föld mélyéből újra fölhozol. 9. Ismét naggyá teszel, * hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 10. Ujjong az én ajkam, ha néked énekel, * és ujjong a lelkem is, amelyet megváltottál.
Én Is- te- nem, ments meg en- gem a go- nosz ke- zé- ből!
5. Psalmus: 74.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E Ne em- lé -kez-zél meg Gy: Úr Is- ten a mi bű -ne- ink- ről, se a-tyá-ink-nak
vét- ké-ről, és ne állj bosz-szút raj - tunk, ké-rünk szent Fi- ad kedvéért.
7 t.4. 1. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, * miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 2. Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, + a népre, amelyet megváltottál, * a Sion hegyére, amelyen laktál! 3. Irányítsd lépteidet a régi romokra! * Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! 4. Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, * és kitűzték ott jelvényeiket. 5. Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. * Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. 6. Lángba borították szent helyedet, * porig alázták neved hajlékát. 7. Ezt mondták magukban: + Igázzuk le őket egészen! * fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. 8. Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, * senki sem tudja, meddig tart ez még? Antifona
9. Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? * Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? 10. Miért tartod vissza kezedet? * Emeld föl jobbodat, végezz velük! 11. De Isten a királyom kezdettől fogva, *aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. 12. Te szorítottad vissza erőddel a tengert, * te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 13. Te zúztad szét a Leviátán fejeit, * és a puszta népének adtad eledelül. 14. Te fakasztottál forrást és patakot, * te szárítottad ki a bővizű folyókat. 15. Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, * te tetted helyükre a csillagokat és a napot. 16. Te szabtad meg a föld minden határát, * te alkottál nyarat és telet. 17. Erre emlékezz, Uram, mert ellenség gyaláz, * és bolond nép csúfolja nevedet. 18. Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, * nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp.! 19. Tekints szövetségedre, * mert erőszakkal van tele az ország! 20. Ne maradjon megalázva az elnyomott, * dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! 21. Szállj perbe, perelj, Istenem! * Gondold meg, hogy a bolond mennyiore gyaláz téged szüntelenül! 22. Ne felejtsd el ellenségeid hangját, * támadóid egyre növekvő zajongását!
Ne em- lé -kez-zél meg
Úr Is- ten a mi bű -ne- ink- ről, se a-tyá-ink-nak
8
vét- ké-ről, és ne állj bosz-szút raj - tunk, ké-rünk szent Fi- ad kedvéért.
6. Bűnbánati zsoltár: (51/1-3. vers)
ÉNEKESKÖNYVBEN
(1. és 3. verszakot egyszólamban, 2. verszakot négyszólamban a kórus)
(Állva)
9
7. Lamentáció (Siralmak) (Jeremiás siralmai, vagyis a Lamentációk igen összetett módon világítanak be a Nagyhét üdvösségeseményeibe. A népét és a szent várost sirató Jeremiás végső soron a bűnbeesett emberiséget siratja. Jézus is prófétai szavakkal sírt Jeruzsálem felett, erre utalnak a Lamentáció egyes szakaszainak záró mondatai: Jeruzsálem, Jeruzsálem, miért hogy mégsem térsz meg a te Uradhoz, Istenedhez?A Siralmak egyes szakaszai között felhangzó Responzóriumok a Jézus szenvedéstörténetének egyes mozzanataira utalnak.) (közben az alábbi Responzórium-ének egyes szakaszait énekeljük: 1. Rész után
1. E: Magas hegyén Gy: ím az olajfáknak imádságot tévék szent atyámnak: 2. Jóllehet a lélek a’ kínra gyors, És ismétlen a’ test gyarlóságos, 3. Mindazáltal az én kívánságom’ Ne tedd, Atyám! az én akaratom;
Hogyha volna lehetsége annak, Szörnyűsége távoznék kínomnak. Légyen Atyám! nálad méltóságos Halálom, hí- veknek használatos. Légyen inkább te szent akaratod, Tessék-meg mindenben kívánságod.
2. Rész után
4 E: 5. 6. 7. 8.
Az én lelkem Gy: vagyon szomorúan teljességgel mind az haláliglan, Légyetek itt velem vigyázzatok A’ sereget majdan meglátjátok; Én pediglen mégyek az halálra, Szent Atyámnak kedves áldozatra; Fejenként itt azért vigyázzatok, És szüntelen ti imádkozzatok: A’ hitetlen zsidóknak serege, Mely Jézusra mindenkoron töre,
10
Én Atyámnak akaratjáiglan, Keresztfának az ő kínjáiglan. Körülvesznek engem’ nagy sok zsidók.’S ti fejenként én től elfuttok. ’A megromlott népnek váltságára, És híveknek nagy boldogságokra. Én Atyámhoz felfohászkodjatok Kísértetbe hogy ti ne jussatok. És ellene bosszúképpen szóla, Halálakor a hírbe nem szálla.
3. Rész után
9. É: Ímé látjuk, Gy: 10. De ez, a’ ki 11. És miértünk 12. Mert ő reá 13. Megrontaták
úgymond, miközöttünk, Semmi színe nem láttaték tőlünk bűnünket elvette, És érettünk egyedül szenvede, megsebesítették, Betegségünk tőle viselteték, Atyjának haragja. Nagy sokaságos bűneinkért szálla; ördögnek hatalma, A’ pokolnak keserves nagy kínja:
Ékessége nem lőn mi közöttünk Becsületi nem vala mitőlünk: Ki mennyégből Atyjától lejöve; Melyet az zsidó nép nem becsüle: Mi sokaságos bűnünkért vereték, Halálával bűnünk elvéteték. Kinek minket megválta halála, Elvéteték a bűnnek ő zsoldja. Mert Halálnak eljöve halála, Kiről régen a próféta szóla.
8. Passió 1. része: Máté 26, 17-75
(Állva)
(A nokturnus középpontjában a szenvedéstörténet megfelelő szakasza áll, melyet fennállva hallgatunk meg, (természetesen ha valaki nagyon fáradt, ülve is maradhat), majd keresztyén írók elmélkedéseit és imádságait olvassuk, közben pedig gyülekezeti énekeket éneklünk.)
9. Motetta; Palestrina: Midnen barátom elhagyott (Omnes amici) (Kórus)
11
10. Luther Márton nagycsütörtöki prédikációjából 11. Nüsszai Gergely elmélkedés 12. Ravasz László igehirdetés-részlet 13. II. Helvét Hitvallás XXI/2 14. Ének: 439/1. 5-7.vers.
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Én lelkem, ébredj fel Gy: az Úrnak dícséretére
15. Simone Weil: Ami személyes, és ami szent c. könyvből ( A szentségekről c. fejezetből) 16. Kempis Tamás: Krisztus követése (Imitatio Christi) c. műből (Krisztus követése és minden hiábavaló evilági igyekezetnek megvetése) 17. Nagy Szent Vazul (Baszileosz): elmélkedéséből 18. Ének: 340.
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Te drága Jézus mi történt tevéled, Gy: Hogy oly keményen (Alatta kenyér és bor behozatala az úrasztala elé.)
19. Szmirnai Polikárp homíliájának részlete 21. Kálvin János írásmagyarázata (Krisztus szenvedése és halála) 22. Szalézi Szent Ferenc: Filotea c. művéből (Negyedik megfontolás – szeretetünk Jézus iránt c. fejezetből) 23. Ének: 335 Ó, ártatlanság Báránya, Gy: E világnak ki vagy ára.
ÉNEKESKÖNYVBEN (A végén felállunk)
12 (A nokturnusok záró részében imádságokat olvasunk, énekelünk, és mondhatunk magunkban is. Zárásul a lamentációs liturgia jellemző éneke: a Gyermekek Kyriéje hangzik fel. Így könyörgünk ahhoz, aki engedelmes volt értünk mindhalálig.)
24. Imádság (Luther Márton alapján) (Gyertyák oltása a triangulumnál)
25. Csend 26. Responzórium-ének:
É majd Gy Jé - zus Krisztus, élő Is - ten - nek szent Fi - a,
Ir
É Ki
-
gal
-
mazz mi
é-rettünk
- ne
- künk!
el-á- rul- ta- ttál
Gy Ir - gal mazz mi - ne - künk! majd az első két sor megismétlése („Jézus Krisztus …”)
27. Imádság (Bornemissza Péter alapján) 28. Csend 29. Ének: Istennek Báránya…
(Gyertyák oltása a triangulumnál) (Kórus)
30. Imádság (Simone Weil alapján) 31. Csend
(Gyertyák oltása a triangulumnál)
32. Kyrie puerorum / Gyermekek kyriéje/ (Kórus és gyermekek) (A részek végén az Úr Isten, irgalmazz minekünk mindenki által énekelhető.)
13
II. nocturnus Nagypéntek 1. 22. genfi zsoltár (1,4, 8–10.vers.)
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Én Istenem, én erős Istenem Gy: Miért hagyál el ennyire engem?
2. Psalmus 2.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Meg- fe- szít- vén Gy: A- tya- is- ten- nek szent Fi- át
a
ezt ír- ták fe- jé- hez
Ná- zá- re- ti Jé- zus, zsi- dók- nak ki- rá- lya.
t.1. 1. Miért tombolnak a népek, * hiábavalókat miért terveznek? 2. Összegyűlnek a föld királyai, + tanácskoznak a fejedelmek * az Úr ellen és az ő Fölkentje ellen: 3. Dobjuk le magunkról bilincsüket, * tépjük le köteleiket! 4. A mennyben lakozó kineveti őket, * az Úr megcsúfolja őket. 5. Így szól hozzájuk haragjában, * megrémíti őket indulatában: 6. Bizony, én kentem föl az én királyomat,* fölkentem őt szent hegyemen, a Sionon. 7. Kihírdetem az Úr végzését. + Ezt mondta nekem: * Az én fiam vagy! Ma szültelek téged. 8. Kérjed tőlem, és neked adom örökségül a népeket, * birtokul a földkerekséget. 9. Most azért ti, királyok, legyetek eszesek, * okuljatok, ti bírái a földnek! 10. Félelemmel szolgáljátok az Urat, * reszketve örvendezzetek! 11. Mert hamar föllángol haragja, * de mind boldog, aki hozzá menekül.
E: Meg- fe- szít- vén Gy: A- tya- is- ten- nek szent Fi- át
a
ezt ír- ták fe- jé- hez
Ná- zá- re- ti Jé- zus, zsi- dók- nak ki- rá- lya.
14
3. Psalmus 59.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Te- kints re- ám és kö- nyö- rülj raj - tam, Gy: mert sze- gény va - gyok. t.8. 1. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, * Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 2. Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, * és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 3. Mert ímé lelkem után leselkednek, + egybegyűltek ellenem az erősek; * anélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 4. Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: * serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket! 5. Te, Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! * Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. 6. Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, * csatangolnak a városban. 7. De te, URam, nevetsz rajtuk, * csúffá teszed e népeket. 8. Te vagy az én erőm, rád figyelek, * Isten az én erős váram. 9. Szeretetével jön felém Istenem. * Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 10. Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! * Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 11. Végezz velük haragodban! + Végezz velük, hogy ne legyenek! * Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! 12. Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 13. Én pedig éneklem a te hatalmadat, + reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; * mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. 14. Én erősségem! Te néked éneklek, * mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
Te- kints re- ám és kö- nyö- rülj raj - tam,
mert sze- gény va - gyok.
15
4. Psalmus 88.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Nagy sok ha- mis ta- núk Gy: re- ám tá- ma- dá- nak, és az ő ked- vük sze- rint
re- ám ha- zu- dá- nak. t.8. 1. Uram, szabadításomnak Istene * nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok. 2. Jusson elődbe imádságom, * hajtsad füled az én kiáltozásomra! 3. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal * és életem az alvilágig jutott. 4. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz, * olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 5. A holtak közt van az én helyem, * mint a megölteknek, akik a koporsóban feküsznek. 6. Akikről többet nem emlékezel, * mert elszakasztattak a te kezedtől. 7. Mély sírba vetettél be engem, * sötétségbe, örvények közé. 8. a te haragod reám nehezedett, * és minden haboddal nyomtál engem. 9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem + útálattá tettél előttük engem, * berekeszttettem és ki nem jöhetek. 10. Szemem megsenyvedett a szomorúság miatt, * kiáltalak téged, Uram, minden napon hozzád terjesztem kezeimet. 11. Avagy a holtakkal teszel-e csodát? * felkelnek-e vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? 12. Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet, * hűségedet a pusztulás helyén? 13. Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat * és igazságodat a feledés földjén? 14. De én hozzád rimánkodom, Uram, * és jó reggel elédbe jut az én imádságom. 15. Miért vetsz el hát, Uram, engem, * és rejted el orcádat éntőlem?
Nagy sok ha- mis ta- núk
re- ám ha- zu- dá- nak.
re- ám tá- ma- dá- nak, és az ő ked- vük sze- rint
16
5. Bűnbánati zsoltár: (51/4-6 vers)
ÉNEKESKÖNYVBEN (Állva)
(4. és 6. verszakot egyszólamban, 5. verszakot négyszólamban a kórus) 1
17
6. Lamentáció (Siralmak) (közben az alábbi Responzórium-ének egyes szakaszait énekeljük
4. Rész után
14. E: Mind fejenként, Gy: kik velem valának, Én barátim engem elhagyának; 15. Nagy-hirtelen engem’ elárula, Kit leginkább én szeretek vala; 16. És a’ zsidók megcsúfolván igen, Rettenetes szemmel reám nézvén, 17. Barrabásnak szabadság adaték, Tolvajságban aki találtaték;
Tanítványim tőlem eloszlának, Aki nékem fő sáfárom vala, Nagy kegyetlen vereséggel vervén, Az őtőlük elereszteték,
A’ csalárdok reám támadának. A’ zsidóknak kezükbe az ada. Keserves ne- vetséggel nevetvén. Ki halálra méltónak tartaték.
5. Rész után
18. E: Én keserves Gy: nagy kínvallásomban, Szenvedtemben való szomjúságban 19. Légyen nékik az ő lakodalmuk Veszedelmek és örök romlások, 20. Mikor Jézus a keresztfán vala, E’ földön lőn akkor ilyen csuda: 21. A’ kősziklák meghasadozának, A’ koporsók megnyilatkozának, 22. A’ nap s az ég meghomályosodék, És ez földön setétség láttaték,
Itatának engemet ecettel, Büntetések és botránkozások, Megszakada a templom kárpitja, Sok holttestek kikből kijövének, Amely kilenc óráig tartaték;
Étetének keserű méreggel. Kiknek nem lőn semmi bizodalmuk. És mind az e- gész föld megindula. És sokaknak ott megjelenének. Ezen nagy-sok ember csudálkozék.
18
6. Rész után
23. E: A’ tolvaj is Gy: a kereszfán vala, Bűne szerint feltétetett vala, 24. Menvén Uram, a’ te országodba, Szent Atyádhoz magas mennyországba, 25. A’ kegyelmes Jézus nem kegyetlen, Bizonyítja ilyen beszédében, 26. Mi is néki könyörögjünk mostan, Vigyen minket a’ Paradicsomba’,
ÚR Jézushoz felszóval kiálta, Ilyen szóval imádkozik vala: Róla, kérlek, légy emlékezetben, Híveidnek szerzett dicsőségben. Azt ígérte tolvajnak kegyesen: Ma velem léssz a’ fényes egekben. Szent Atyjának drága hajlékában, Régtől-fogván megszerzett sok jókban.
7. Passió 2. része: Máté 27, 1-56.
(Állva)
8. Motetta; Victoria: Választott népem, mit tettem… (Popule meus) (Kórus) 9. Simone Weil: Ami személyes és ami szent c. műből („Isten szeretetből” c. fejezet részlete) 10. Ének: 341/1-4.vers
ÉNEKESKÖNYVBEN
Ó Krisztusfő, te zúzott Gy: Te véres szenvedő
11. Nazianzoszi Gergely húsvéti elmélkedéséből 12. Ének: 341/ 5-7 vers Ó légy érette áldott, Gy. Jézus, egyetlenem
13. Luther Márton asztali beszélgetéseiből (Krisztus a bűnösök legnagyobbika c. fejezet részlete)
ÉNEKESKÖNYVBEN
19
14. Dietrich Bonhoeffer: Követés c. művéből ( Krisztus teste c. fejezetből) 15. Ének: 337/1-5. vers
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Paradicsomnak te szép élő fája Gy: Ó kegyes Jézus, Istennek Báránya
16. Jacopo da Todi Stabat Matere latinul és magyarul 17. Ének: 337/6-15. vers
ÉNEKESKÖNYVBEN
Keserves szívű szentséges szent anyádnak Gy: Harmadik szódat
16. Kempis Tamás: Krisztus követése (Imitatio Christi) c. műből (Kevesen vannak, akik Jézus keresztjét szeretik c. fejezetből) 19. Ének: 339.
ÉNEKESKÖNYVBEN
Jézus, Istennek Báránya Gy: Kínjaidat ég s föld szánja
20. Jézus utolsó szavai (János 19,28-30) 21. Ének: 184.
ÉNEKESKÖNYVBEN (háromszor énekeljük el, harmadjára az utolsó sort: „Adj, békét nékünk, ó Jézus!” szöveggel)
E: Krisztus, ártatlan Bárány Gy: Ki miértünk meghaltál
22. Imádság (Hrabanus Maurus alapján) 23. Csend
(Gyertyák oltása a triangulumnál)
20
(Kórus)
24. Responzórium-ének:
É majd Gy Jé - zus Krisztus, élő Is - ten - nek szent Fi - a,
Ir
-
gal
-
mazz mi
- ne
- künk!
É Ki é-rettünk a ke- resztfán szenvedtél, K: irgalmazz minekünk majd Gy: az első két sor megismétlése („Jézus Krisztus …”)
25. Imádság (Huszár Gál alapján) 26. Csend 27. Ének: 183.
(Gyertyák oltása a triangulumnál) (Kórus)
28. Imádság: Liturgikus ima 29. Csend 30. Ének: 344.
(Gyertyák oltása a triangulumnál) (Sötétben hangzik el)
Királyi zászlók lobognak
31. Kyrie puerorum / Gyermekek kyriéje/ (Kórus és gyermekek) (Az egyes részek végén ismétlődő Úr Isten, irgalmazz minekünk az egész gyülekezet által énekelhető.)
21
III. nocturnus: Nagyszombat (A vigília harmadik részének, ún. nokturnusa alapvetően az előző kettőhöz jasonló szerkezetű, de azoktól lényegesen eltérő sajátosságai vannak, amelyek magából az evangéliumi történetből fakadnak. A Krisztus-történetben ezen a napon szinte „nem történik semmi” – a Megváltó a sírban nyugszik, illetve „szálla alá poklokra”. Ezt fejezi ki az is, hogy a nagypénteki nokturnus végén a Krisztust jelképező, utolsó gyertya „kimegy a templomból” – az ember tovább nem tud a temlomban, Isten közelében maradni, hanem maga is „kivettetik a táboron kívülre”. Semmi más nem marad számára, mint a gyász, a siratás; a nagyyszombati nokturnus első része ezért nem a templomban, hanem annak előterében történik és népi passió-játék jellege van. Ez az egyetlen része az egész éjszakának, amelyben a liurgikus cselekvés mellett finoman megjelenik a színházi is. A feltámadás örömhíre az evangéliumi történet szerint azért érheti el az embert, mert vannak olyanok – és ők hangsúlyosan asszonyok – akik a legteljesebb reménytelenségben is megteszik az egyetlen emberileg tehetőt: kifejezik szeretetüket, végzik a továbbimádkozás, a siratás munkját. Ezért hallhatják meg először ők fölülről-belülről Jézus búcsúszavait – most már megváltozott, új, új utat nyitó értelemmel. Ezért ők azok, akik visszaindulhatnak a templomba.)
1. 27. genfi zsoltár/1-2, 5-7. versek
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Az Úr Isten az én világosságom Gy: És idvességem
2. Psalmus 4.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
Kö- nyö- rülj raj- tunk, Úr- is- ten, és hall- gasd meg a mi i- mád- sá- gun- kat! t.8. 1. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; * szorultságomban tág teret adtál nékem.! 2. Könyörülj rajtam, * és halld meg az én imádságomat!
22 t.8. 3. Emberek fiai, meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? * Meddig szerettek hiábavalóságot,,és kerestek hazugságot? 4. Tudjátok meg, hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, * meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok. 5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek! * Beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok. 6. Igazságnak áldozatával áldozzatok,* és bizzatok az Úrban! 7. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? * Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram! 8. Nagyobb örömet adsz szívembe, * mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. 9. Békességben fekszem le, és legott elaluszom, * mert te Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Kö- nyö- rülj raj- tunk, Úr- is- ten, és hall- gasd meg a mi i- mád- sá- gun- kat!
3. Psalmus 15.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Nagy bé- kes- ség- gel tá- vo- zom el e vi- lág ból
Gy: és meg- nyug- szom az Úr- is- ten- nél. t.8. 1. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, * kicsoda lakozhatik szent hegyeden? 2. Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, * és igazat szól az ő szívében. 3. Nem rágalmaz nyelvével; *nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
23 t.8. 4. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, * de az Urat félőket tiszteli: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja. 5. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. * Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
Nagy bé- kes- ség- gel tá- vo- zom el e vi- lág ból
és meg- nyug- szom az Úr- is- ten- nél.
4. Psalmus: 16.
ANTIFONÁS ZSOLTÁR
E: Az én tes - tem Gy: a fel- tá- ma - dás- re- mény- sé- gé- ben nyu- go- szik. t.7. 1. Őrizz meg engem, Istenem, * mert hozzád menekültem! 2. Uram, te vagy osztályrészem, te vagy az én poharam, * és te tartod kezedben az én sorsomat. 3. Osztályrészem kies helyre esett, * örökségem nagyon tetszik nekem. 4. Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * még éjjel is figyelmeztet bensőm. 5. Az Úrra tekintek szüntelen, * ő van jobbomon, meg nem tántorodom. 6. Örül az én szívem, és ujjong a lelkem, * az én testem is reménységben nyugoszik. 7. Mert te nem hagysz engem a holtak hazájában, * és nem engeded, hogy híved romlást lásson. 8. Megismerteted velem az életnek útját, + teljes öröm van tenálad, * örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
24
Az én tes - tem
a fel- tá- ma - dás- re- mény- sé- gé- ben nyu- go- szik.5.
Bűnbánati zsoltár: (51/7-9 vers)
ÉNEKESKÖNYVBEN
(7. és 9. verszakot egyszólamban, 8. verszakot négyszólamban a kórus)
(Állva)
25
7. Lamentáció (Siralmak) (utána az alábbi Responzórium-éneket énekeljük)
7-8. Rész után
27. E: Én tenéked,Gy elválasztott szőlőm, Gyökeredet nagy-jó helyen szerzém, 28. Te pediglen hamar elváltozál, És nagy kese- rűségre fordulál, 29. Lám, tebenned sokat serénykedém, És tebenned én megfeszíttetém,
Azt jó idő- korban elplántálám, Állapotod’ nagy-jó helyen hagyám. Mert magadban igen meghasonlál, És semmi hasz- not nékem nem hozál. Magas fára és felemeltetém; Ezt tetőled bűntelen szenvedém.
8. Oratio Jeremiae (Jeremiás próféta könyörgése) 9. Ének: Emlékezzünk menny Fiáról (1-3.vers) E: Emlékezzünk menny Fiáról Gy: Jézusunknak sok kínjáról
2. Átvállalván bűneinket, Ádám-hagyta szégyenünket, Minden gonosz tetteket. 3. Isten küldte bús keresztre, Áldozatnak őt jegyezte, Őt, kin nem volt semmi folt.
26
10. Jézus búcsúbeszédei I. (Jn 14, 18-20) 11. Ének: Emlékezzünk menny Fiáról (4-6. vers)
4. Vérét adta vétkeinkért, Eltékozolt életünkért Az, ki örök tisztavolt. 6. Bűnösökért bűntelen holt, Angyalok közt szent Király volt, S csúful elítéltetett.
12. Jézus búcsúbeszédei II. (Jn 16,5-7) 13. Ének: Emlékezzünk menny Fiáról (7-8.v.)
7. Vétkesekért kínt, keservet, Vett vállára súlyos terhet, S népe leköpdöste őt, 8. Gúnyos szókkal őt sebezte, Feszítette zord keresztre Két hitvány lator között.
14. Jézus búcsúbeszédei III. (Jn 16, 16.22) 15. Ének: 342.
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Jézus, világ Megváltója, Gy: Üdvösségem megadója
16. Passió 3. része: Máté 27, 57-66.
(ezalatt bevonulás a templomba) (Állva)
17. Motetta; Byrd: Jézust nézzed bűnös lélek (Ave verum corpus)
(Kórus)
27
18. Ismeretlen ókori szerző nagyszombati beszédéből 19. Ének: 357/ 1-3,7 vers
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Jézus, én bizodalmam Gy És Megváltóm életemben
20. Augusztinusz (Szent Ágoston) beszéde húsvét vigíliáján 21. Ének: 336/1-2,8-9,15 vers
ÉNEKESKÖNYVBEN
E: Dícsérd lelkem Istenedet, Gy: Ki úgy szeretett tégedet
22. Kempis Tamás Krisztus követése (Imitatio Christi) (Mindent, ami nehéz, érdemes elviselni az örök életért c. fejezetből) 23. Ének: Áldó hatalmak oltalmába rejtve
28
24. Gót szerzetesek imája 25. Ének: 295
ÉNEKESKÖNYVBEN
É: Jézusom, ki árva lelkem megváltottad véreddel Gy: Kárhozattól
26. Imádság (Bökényi Philep János alapján) 27. Bűnbűnati zsoltár (51.) (Az antifónát és a páratlan sorokat egyszólamban, közösen énekeljük, minden második sort a kórus. )
29
28. Imádság: (Nagy Szent Gergely alapján) 29. Benedictus (A hajnali imádságnak, a laudesnek elmaradhatatlan éneke, melyben már a húsvéti fény felé fordulva énekeljük: „Meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból…)
(Az antifónát és a páratlan sorokat egyszólamban, közösen énekeljük, minden második sort a kórus. )
E: Az asz-szony- né-pek Gy: ül- vén a sír- bolt mel- lett, sír- nak va- la,
si- rat- ván Jé- zust, U- run- kat.
30
E / Gyül Áldott az Úr. Izráel Istene * hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. Kórus: És felemelte az üdvösségnek fejét * az ő gyermekének, Dávidnak házában. Gyül: Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által * kik eleitől fogva voltak, Kórus: Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít * és mindazok kezéből, kik minket gyűlölnek. Gyül Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal * és megemlékezzék az ő szent szövetségéről. Kórus: Az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak * hogy ő megadja nékünk; Gyül Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből * félelem nélkül szolgáljunk néki. Kórus: Szentségben és igazságban őelőtte * a mi életünknek minden napján. Gyül Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának hivattatol * mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait elkészítsed. Kórus: És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét * a bűnöknek bocsánatában. Gyül A mi Istenünk nagy irgalmasságáért * amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból. Kórus: Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek * hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára.
E: Az asz-szony- né-pek Gy: ül- vén a sír- bolt mel- lett, sír- nak va- la,
si- rat- ván Jé- zust, U- run- kat.
29. Imádság (Ravasz László alapján) 30. Kyrie puerorum / Gyermekek kyriéje/ (Kórus és gyermekek) (Az egyes részek végén ismétlődő Úr Isten, irgalmazz minekünk az egész gyülekezet által énekelhető.)
31
IV. nocturnus – Húsvét hajnalban A HÚSVÉTI FÉNY KÖSZÖNTÉSE – LUCERNÁRIUM (Még éjszaka van… A sötétség nem csak a megváltatlan állapot képe, hanem még mélyebben a nemlétezésé… A sötét égbolt csillagaiban azonban a teremtés megvalósult művét csodálhatjuk: a világmindenségnek mérhetetlen tágasságát, rendjét, millió törvényszerűségét. A feltámadás az éjszaka csendjében történt, csak Isten volt tanújal. Ahogy a nap megtöri az éj sötétjét és kivilágosodik, olyan biztos a feltámadás ténye is, mely azonban nem a szent helyen, hanem azon kívül történt. Ezért megyünk ki a templomból az azt körülölelő emlékhelyek közé.)
1. Kezdőfohász 2. A teremtéstörténet elolvasása három részben, ugyanazon énekkel megszakítva - 1Móz 1,1-13 Mindhárom sorban:
E
- 1Móz 1,14-25
K
„Teremtő mennyei Atya Isten…” megismétlése
- 1Móz 1,26-2,3
„Teremtő mennyei Atya Isten…” megismétlése
32
3. Ének: Üdvözlégy fényes nap (Az első verset a kórus, majd azt refrénként mindenki énekli az egyes versszakok után. Az énekbe bekapcsolódva lassan mindenki föláll, és a kijárathoz indul, a lucernárium felé vonulva folytatódik az éneklés.)
2.Az újjászülető természet hírdeti: Krisztussal visszatér mindenbe az élet. A győzedelmes Krisztust, az Alkotót Zöld erők, ligetek s virágok ünneplik. Üdvözlégy… 3. Alvilág leláncolt foglyait feloldja, S mind, ami lent hevert, a magasba hívja. Számtalan népek tömlöce megnyílik, S az égbe fölmenőt szabadok követik. Üdvözlégy…
4. Feltámadási igék felhangzása a csendből 5. Ének: 485
ÉNEKESKÖNYVBEN
É: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal Gy: Ki feltámadsz új világgal
(Eközben a Krisztust jelképező gyertya fölmutatása és „fény szétosztása”.) 6. Ének: 351
ÉNEKESKÖNYVBEN
(Az előénekesek kezdik, majd mindenki ismétli az első verszakot az egyes verszakok után. Az énekléssel együtt kezdődik a vonulás a templomba.)
33
7. Isten dicsőítése A fő gyertyát vivő liturgus háromszori felkiáltására: „Krisztus a mi világosságunk!”, az egész gyülekezet válasza: „Dicsőség Istennek!” 8. Exsultet éneklése (Az ének bevezetője a mennyből a földre áradó húsvéti örömről szól. Hálát ad a húsvét előképéért, az Egyiptomból való kivonulásért, fölsorolja ez éjszaka életet átalakító ajándékait. A húsvéti gyertya a hívők méhekéhez hasonló buzgóságát szimbolizálja. Az ének végül fohászkodik, hogy a húsvét ajándékai megmaradjanak bennünk egész életünkben, és a föltámadott Krisztus mint hajnalcsillag égve találja bennünk buzgóságunkat, a gyertya lángját, amikor eljön övéiért.)
KERESZTELÉS ÉS KONFIRMÁCIÓ (Az óegyházban ünnepélyes szertartás keretében ezen az éjszakán történt a keresztelés. A gyermekkeresztség általánossá válásával ez háttérbe szorult. Amióta egyre több fenőtt kerresztség van ismét az egyházban, a hajnali keresztelés, hagyománya kezd föléledni, és ehhez jól kapcsolódik felnőttek konfirmálása.)
9. Meghívás a keresztelésre és konfirmációra 10. Imádság a Szentlélekért 11. Keresztelési Szereztetési Ige 12. Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás 13. A keresztelendő nyilatkozata 14. Keresztelés 15. A konfirmandusok fogadalomtétele 16. Áldás kézrátétellel 17. Felhatalmazás és befogadás
34
18. Köszöntés a presbitérium részéről 19. Gyülekezet áldáskérése a 134. zsoltár 3. versével 20. Áldás 21. Gyertyák letétele „Ámen.”-mondással (Előbb a konfirmátak, majd mindenki más is leteszi gyertyáját.) ÚRVACSORÁS ISTENTISZTELET 22. Húsvét hajnali introitus: „Örülj és örvendezz”
(Kórus)
23. Apostoli köszöntés 24. Lectio: Kol 3,1-4 25. Bűnvalló Ima (Kálvin János alapján) Úr Isten, örökkévaló és mindenható Atyánk! Íme, egybegyűltünk itt, és a szentek egyességében, az angyalok és üdvözült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat. Megvalljuk és megismerjük Szent Felséged előtt, hogy szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra, és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor ezt cselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunk magunkra. Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy téged megbotránkoztattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket, igaz bűnbánattal kérve, hogy a Te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk. Alázattal kérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröld el bűneinket, növeld és sokasítsd meg rajtunk napról-napra Szentleked ajándékait, hogy igaz bűnbánatunk teremje a megtérés gyümölcseit, amelyek kedvesek Teelőtted. Vallást teszünk azért a Te színed előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk Jézus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket, bizonyosak lévén afelől, hogy hit által részeseivé lehetünk a Te benne kijelentett kegyelmednek, melyet adj meg nekünk itt lés az örökkévalóságban, az Ő nevéért. Ámen. 26. Absolutio (Feloldozás)
35
27. Húsvéti Kyrie 9 szakasszal
(Kórus)
28. Alleluja
(Kórus)
29. 117. genfi zsoltár négy szólamban előtte és utána antifónával: (Az antifónát mindenki énekelheti)
E: Hus- vét nap- ján Gy: haj- nal- ban in- dúl- ván, ju- tá- nak az ko- por- só- hoz
az nap im- már fel kel- vén al- le- lu- ja.
30. Húsvéti evangélium görögül és magyarul (Mt 28,1-10) 31. Húsvéti szekvencia („Feltámadott Úr Krisztusnak”) 32. Ének: 185
(Kórus)
(ÉNEKESKÖNYVBEN)
E: Krisztus feltámadott Gy: Kit halál elragadott
33. Imádság a Szentlélekért 34. Keresztelési Szereztetési Ige 35. Úrvacsorai Imádság (a „Sanctus” részbe a gyülekezet is bekapcsolódik)
36
36. Apostoli Hitvallás 37. Istennek Báránya (183) (A gyülekezet a második sortól bekapcsolódik)
38. Bűnbocsánat- és üdvösséghirdetés 39. Meghívás az úrasztalához 40. Úrvacsoravétel (alatta orgonajáték) 41. Intelem 42. Hálaadás
(Ennek része a kórus álal énekelt Te Deum és a Miatyánk)
43. Áldás 44. Ének: 356
(ÉNEKESKÖNYVBEN)
(1,3,5. verset az egész gyülekezet 2,4. verset négy szólamban a kórus énekli.) E: Felvirradt áldott szép napunk Gy: Ma teljes szívvel vígadunk.