Humánus állatkísérletekkel a tudomány szolgálatában
© Novo Nordisk
2010/63/EU IRÁNYELV A TUDOMÁNYOS CÉLOKRA FELHASZNÁLT ÁLLATOK VÉDELMÉRŐL
OKTATÁSI ÉS KÉPZÉSI KERETRENDSZER Környezetvédelmi
A tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló 2010/63/EU irányelv végrehajtásában hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok Az irányelv követelményeinek teljesítése érdekében a közös oktatási és képzési keretrendszer kidolgozására vonatkozó munkadokumentum – A 2013. szeptember 18–19-i, konszenzuson alapuló dokumentum helyett – Brüsszel, 2014. február 19–20. A Bizottság a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló 2010/63/EU irányelv 23. és 24. cikkében foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében szakértői munkacsoportot hozott létre egy közös uniós oktatási és képzési keretrendszer kidolgozására. Valamennyi tagállam és a legfontosabb érdekelt szervezetek jelölhettek szakértőt a feladatra. A szakértői munkacsoport 2012. február 22–23-án, 2012. szeptember 19–20-án és 2013. július 3–4-én ült össze. A szakértői munkacsoport olyan közös keretrendszer kidolgozását tűzte ki céljául, amely lehetővé teszi a tudományos célokra felhasznált állatokat használó és gondozó személyzet szakértelmére, valamint a személyzet szabad mozgására vonatkozó követelmények teljesítését. Ez a dokumentum a szakértői munkacsoport (többek között a projektértékeléssel/a visszaható hatályú értékeléssel1, valamint a vizsgálatokkal és végrehajtással2 kapcsolatos) munkájának, a tagállamokkal folytatott megbeszéléseknek és a Bizottság jogi közreműködésének eredményeképpen jött létre. A dokumentumot a 2010/63/EU irányelv végrehajtásában hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok az V. függelék3 kivételével jóváhagyták a 2014. február 19–20-án tartott megbeszélésükön. Felelősségkizáró nyilatkozat: E dokumentum célja, hogy útmutatást nyújtson a tagállamok és a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló 2010/63/EU irányelv által érintett egyéb felek számára, az irányelvben foglalt rendelkezések egységes értelmezéséhez, és megkönnyítse az irányelv végrehajtását. A benne foglaltak a 2010/63/EU irányelv összefüggésében értelmezendők. A dokumentum javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan teljesíthetők az irányelv követelményei. A dokumentum tartalma nem jelent további kötelezettségeket az irányelvben megfogalmazott kötelezettségeken túl. Kizárólag az Európai Unió Bírósága jogosult az uniós jog jogilag kötelező érvényű értelmezésére.
1
http://ec.europa.eu/environment/chemicals/lab_animals/pdf/guidance/project_evaluation/hu.pdf http://ec.europa.eu/environment/chemicals/lab_animals/pdf/guidance/inspections/hu.pdf 3 Noha teljes mértékben egyetértenek a dokumentum tartalmával, a 2010/63/EU irányelv végrehajtásában hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok a nemzeti hatáskörrel kapcsolatos kérdések miatt hivatalosan mégsem hagyják jóvá az ellenőrök képzéséről szóló V. függeléket. 2
1
Tartalomjegyzék:
Jogi háttér – A 2010/63/EU irányelv 23. cikke.......................................................................... 4 Az oktatási és képzési keretrendszer célkitűzései és szerkezete ................................................ 4 Az oktatási folyamat a 2010/63/EU irányelv értelmében .......................................................... 5 A 23. cikk (2) bekezdésében foglalt követelmények ismerete ................................................. 6 A folyamat .............................................................................................................................. 7 Az a), b), c) és d) tevékenység folytatásához szükséges felsőfokú képesítés ............................ 7 A. RÉSZ Moduláris képzés és tanulási eredmények ................................................................................. 9 A képzési modul minőségi kritériumai ................................................................................... 9 A használt terminológia ....................................................................................................... 10 Fajokra történő specializáció............................................................................................... 10 Mentességek a moduláris képzés alól az a), b), c) és d) tevékenység vonatkozásában ........ 11 A képzési modulok és a vonatkozó tanulási eredmények...................................................... 12 A tanulási eredmények értékelése ............................................................................................ 12 Értékelési/teljesítési és nem teljesítési kritériumok .............................................................. 12 A felügyeletre és a kompetenciaértékelésre vonatkozó mechanizmusok ................................ 13 A jó felügyelő tulajdonságai................................................................................................. 13 A felügyelet folyamata .......................................................................................................... 13 A szakértelem értékelése....................................................................................................... 14 A szakértelem ellenőrzése/fenntartása ................................................................................. 14 Folyamatos szakmai továbbképzés (CPD)............................................................................... 15 A képzés és a felügyelet dokumentálása .................................................................................. 15 B. RÉSZ A tanfolyamok jóváhagyása/akkreditálása .............................................................................. 17 Hogyan történik egy tanfolyam jóváhagyása/akkreditálása? .............................................. 17 A tanfolyamok jóváhagyásával/akkreditálásával kapcsolatos tájékoztatási követelmények 18 A jóváhagyási/akkreditációs eljárás alapelvei ..................................................................... 19 A tanfolyamok jóváhagyóinak/akkreditálóinak feladatai ..................................................... 19 A kölcsönös elismerés keretrendszere ..................................................................................... 19 Javaslat egy uniós oktatási és képzési platform és információs portál létrehozására ......... 20 2
C. RÉSZ A 24. és 25. cikkben szereplő tevékenységekkel kapcsolatos feladatkörök, feladatok és képzés ....................................................................................................................................... 22 A 24. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, az állatok jóllétének és gondozásának felügyeletéért felelős személy(ek) ......................................................................................... 22 A 24. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a létesítményben elhelyezett fajokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségéért felelős személy(ek)....................................... 24 A 24. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, a személyzet oktatásáért, szakértelméért és folyamatos szakmai továbbképzésért felelős személy(ek) ................................................ 26 A 38. cikkben említett projektértékelést végző személy(ek) .................................................. 29 A 25. cikkben említett kijelölt állatorvos .............................................................................. 30 Élő állatok oktatási és képzési célokra történő felhasználása .................................................. 33 Az élő állatok oktatási célú felhasználásának indokolása ................................................... 34 Az élő állatok képzési célú felhasználásának indokolása..................................................... 34 Az állatok oktatási és képzési célú felhasználására vonatkozó projektkérelmek és elbírálásuk ............................................................................................................................ 35 A képzésről a felügyelet alatti munkavégzésre történő átmenet ........................................... 37 I. függelék Modulok és a hozzájuk kapcsolódó tanulási eredmények .................................... 38 1. rész: Moduláris szerkezet ................................................................................................. 38 2. rész: Tanulási eredmények ............................................................................................... 40 3. rész: Modulok ................................................................................................................... 41 4. rész: Tanulási eredmények, mérhető igék és kritikus gondolkodás ................................. 82 II. függelék A tanulási eredmények értékelési kritériumainak szemléltető példái ................. 86 III. függelék A szakértelem értékelésével kapcsolatos szemléltető példák ............................ 95 IV. függelék Képzési dokumentáció – Sablon ...................................................................... 101 V. függelék Ajánlások a 34. cikk értelmében vizsgálatokat végző személy(ek) számára .... 107 A vizsgálatokat végző személy(ek) a 34. cikk értelmében ................................................ 107 Ellenőri modul .................................................................................................................... 110
3
Jogi háttér – A 2010/63/EU irányelv 23. cikke4 A személyzet szakértelme 1. A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi tenyésztő, beszállító és felhasználó megfelelő számú személyzetet foglalkoztasson a létesítményben. 2. A személyzetnek megfelelő képzésben és oktatáson kell részt vennie az alábbi tevékenységek bármelyikének végzését megelőzően: a) állatokon végzett eljárások; b) eljárások és projektek megtervezése; c) állatok gondozása; vagy d) állatok leölése. A b) pontban említett tevékenységeket végzőknek az elvégzett munkához kapcsolódó valamely tudományterületen szerzett ismeretekkel, továbbá fajspecifikus szaktudással kell rendelkezniük. Az a), c) és d) pontban említett tevékenységeket végző személyeknek mindaddig felügyelet mellett kell ellátniuk a feladatukat, amíg nem igazolták a szükséges szakértelmüket. A tagállamoknak engedélyek vagy egyéb eszközök útján biztosítaniuk kell az e bekezdésben foglalt előírások teljesülését. 3. A tagállamok az V. mellékletben foglalt témaköröknek megfelelően közzéteszik az oktatási és képzési minimumkövetelményeket, valamint a (2) bekezdésben említett tevékenységek folytatásához szükséges szakértelem megszerzésének, fenntartásának és tanúsításának követelményeit. 4. A (2) bekezdésben foglalt előírásokra vonatkozóan nem kötelező erejű uniós iránymutatások fogadhatók el az 56. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadói bizottsági eljárással összhangban. Az oktatási és képzési keretrendszer célkitűzései és szerkezete Uniós iránymutatás kidolgozására került sor, hogy eleget tegyenek a harmonizációra és a közös keretrendszerre vonatkozó igénynek annak érdekében, hogy biztosítsák a személyzet szakértelmét, és lehetővé tegyék a szabad mozgását. Fontos megjegyezni, hogy a végeredmény általános megegyezésen alapul, és nem kötelező érvényű. Az egyes tagállamok szabadon értelmezhetik, hogy eleget tesznek-e ennek az általános iránymutatásnak, és ha igen, akkor hogyan. 4
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32010L0063:EN:NOT
4
Ugyanakkor az általános elvekkel kapcsolatos uniós szintű megállapodások azok munkáját is segítik, akik tanfolyamokat dolgoznak ki a közös, elfogadható követelmények érdekében. Ezáltal bővül az elérhető tanfolyamok köre, elősegítve az elérhetőség, a hozzáférhetőség és a megfizethetőség célkitűzését. A keretrendszer foglalkozik az eljárásokat végző, az állatokat gondozó, az állatokat leölő, valamint az eljárások és projektek megtervezéséért felelős személyzettel kapcsolatos képzésekre, felügyeletre, kompetenciaértékelésre és továbbképzésekre vonatkozó követelményekkel. A közös oktatási és képzési keretrendszer lehetővé teszi és biztosítja valamennyi olyan személy szakértelmét, aki részt vesz az állatok tudományos célokra történő felhasználásában, gondozásában és tartásában, illetve elősegíti a személyzet szabad mozgását. A képzési keretrendszer az alábbi célkitűzéseknek megfelelően legyen:
rugalmas; elérhető és hozzáférhető; megfizethető; és feleljen meg a jóváhagyott minőségnek.
Az oktatási folyamat a 2010/63/EU irányelv értelmében A képzés és a felügyelet biztosítása, illetve a szakértelem megszerzése több különböző módon valósulhat meg. Olyan uniós keretrendszer kidolgozása volt a cél, amely biztosítja az állatok gondozásával és az eljárások során történő felhasználásával foglalkozó személyzet szakértelmét, és lehetővé teszi a személyzet szabad mozgását az Európai Unióban. A javasolt keretrendszer moduláris képzési rendszeren alapul, és a tanulási eredményekre összpontosít. A képzés önmagában nem biztosítja a szakértelmet. A tanulási eredményekre összpontosító megközelítés a megfelelő értékeléssel együtt biztosítja, hogy a résztvevő megfelelő ismeretekre tett szert, és megfelel a tanulási kritériumoknak. Általában szükség van egy felügyeleti időszakra, hogy megerősítsék a megszerzett ismereteket és biztosítsák a feladatok/eljárások megfelelő minőségű elvégzését, és ennek érdekében a felügyelő(k) szükség esetén közbeavatkozik (közbeavatkoznak). Az egyes személyek csak akkor dolgozhatnak felügyelet nélkül, ha az értékelés során bizonyították a szakértelmüket. A szakértőnek ítélt személyek ekkorra már mélyebb ismeretekre tettek szert a feladattal kapcsolatban.
5
A szakértelmet felül kell vizsgálni. Az egyéni tanulási eredmények eléréséhez és a moduláris képzés elvégzéséhez szükséges idő az egyén, valamint az oktatási és értékelési módszer függvényében jelentősen eltér. A felügyeleti időszak hossza és a szakértelem megszerzéséhez szükséges idő szintén eltérő, és függ például az elvégzett feladat gyakoriságától/elérhetőségétől, a technikai bonyolultságától és az egyén képességeitől. Ezért nem tanácsos megszabni a képzési és a felügyeleti időszak hosszát. Az alapképzés az alapvető ismeretekre és/vagy megértésre irányul, majd a szakértelem értékelésének idejére már alaposabb ismeretekkel és fejlett készségekkel kell rendelkezni. Ennek a megközelítésnek tükröznie kell, mi történik a gyakorlatban: az alapmodul elvégzése után elvárás, hogy a résztvevő alapvető ismeretekkel rendelkezzen, amelyek a felügyelet során tovább bővülnek, majd a szakértelem megszerzése idejére már a feladat sokkal alaposabb ismerete várható el. Ezek a különbségek tükröződnek a képzés elvégzésének és a szakértelem megszerzésének értékelésére vonatkozó különböző követelményekben. A képzés a moduláris alapképzéstől a felügyelet alatt végzett munkán át a szakértelem megszerzéséig tartó folyamat. Az egyének folyamatos oktatás révén megőrzik a szakértelmüket (folyamatos szakmai továbbképzés – CPD). A 23. cikk (2) bekezdésében foglalt követelmények értelmezése A 2010/63/EU irányelv 23. cikkének (2) bekezdése értelmében „A személyzetnek megfelelő képzésben és oktatáson kell részt vennie az alábbi tevékenységek bármelyikének végzését megelőzően:”. Ha a tevékenység valószínűleg fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást okoz, a vonatkozó képzési modulokat már a felügyelet alatt végzett munka megkezdése előtt el kell végezni. Ellenkező esetben a képzésben részt vevő személy már az adott modulok megfelelő eredménnyel történő teljesítését megelőzően elkezdhet felügyelet alatt dolgozni. A képzés elvégzéséig és a szükséges szakértelem megszerzéséig minden esetben a felügyelőt terheli a felelősség a feladat helyes elvégzéséért.
6
A folyamat A fentiek alapján az alábbi folyamat javasolt:
A kívánt eredmények elérése, azaz a megfelelő képzési minőség és a személyzet szabad mozgása érdekében szükség van a moduláris képzés megfelelően részletezett tanulási eredményeire és az értékelési kritériumokkal kapcsolatos egyetértésre. A képzéssel kapcsolatban minőségbiztosítási ellenőrzést kell végezni. Javaslat született egy olyan európai platform kialakítására, amely lehetőséget biztosít az oktatással és a képzéssel kapcsolatos információcserére.
Az a), b), c) és d) tevékenység folytatásához szükséges felsőfokú képesítés A szakértelemre összpontosítva, a jóváhagyott minőségi kritériumoknak megfelelő és következetesen értékelt képzési modulok alapján az előírt modulok sikeres teljesítése feltételezi az e tevékenységekhez megfelelő iskolázottságot és érettséget. Az a), c) és d) tevékenység folytatásához nincs szükség konkrét képesítésre. A b) tevékenységért, azaz az eljárások és projektek megtervezéséért felelős személyeknek általában felsőfokú végzettséggel vagy ezzel egyenértékű végzettséggel kell rendelkezniük 7
egy megfelelő tudományágban. Ez fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy képesek hatékonyan alkalmazni a három R-t az eljárások és projektek megtervezése során, illetve megfelelő etikai és tudományos döntéseket hoznak. Előfordulhat, hogy van néhány olyan személy, akit az irányelv hatálybalépése előtt ismertek el képzettnek a 2010/63/EU irányelv 23. cikkében felsorolt tevékenységek végzése tekintetében, és továbbra is elismerik a képzettségüket. Meg kell jegyezni, hogy a 40. cikk (2) bekezdésének b) pontja nem ír elő képzési követelményeket a projektek általános megvalósításáért felelős személyek esetében. Ugyanakkor tudományos és állatjólléti okokból, valamint a megfelelőség biztosítása érdekében is fontos, hogy a személyzet megértse a feladatkörét, és feladatköre hatékony ellátása érdekében elegendő tudással rendelkezzen az állatok gondozása és felhasználása terén.
8
A. RÉSZ Moduláris képzés és tanulási eredmények A moduláris képzési rendszer és a tanulási eredményeken alapuló megközelítés rugalmas. Nem folyamatokra, hanem az eredményre összpontosít, és segít meghatározni azokat a készségeket és ismereteket, amelyekkel a modul résztvevőinek a tanulási eredmények értékelésének idejére rendelkezniük kell. A tanulási eredmények egy képzési program vagy modul konkrét fogalmakkal meghatározott konkrét célkitűzései. Leírják, mit kell ismerni, érteni, vagy mire kell képesnek lennie az adott modul végén. Ezek nem egy tanfolyam tanmenetét vagy az érintett témák listáját jelentik. A képzések szervezői szabadon megválaszthatják a tanfolyam tartalmát, valamint a képzési anyagokat és a képzési módszereket, amelyek mind hozzájárulnak a kiválasztott modulok valamennyi tanulási eredményének eléréséhez a nemzeti/helyi/intézményi és/vagy egyéni/csoportszintű követelményeknek megfelelően. Tudomásul kell venni, hogy a gyakorlati tanulási eredmények és az elméleti/tudásalapú tanulási eredmények szétválaszthatók. A gyakorlati készségekkel kapcsolatos tanulási eredmények értékelése biztosítja, hogy a résztvevő a megszerzett készségek révén képes legyen a továbbiakban felügyelet alatt dolgozni, és ne jelentsen fokozott veszélyt az állatok jóllétére. A magas szintű készségek a felügyelet alatt végzett munka során fejlődnek ki. A felügyelet időtartama és mértéke ugyanakkor függ többek között a feladat bonyolultságától és gyakoriságától, illetve a résztvevő korábbi tapasztalataitól. Az olyan esetekben, amikor nem áll fenn az állatoknak okozott fájdalom, félelem, szenvedés vagy a maradandó egészségkárosodás kockázata, a képzés résztvevője már a tanulási eredmények elérése előtt elkezdhet felügyelet alatt dolgozni. Minden más esetben azonban még a felügyelet alatt végzett munka megkezdése előtt el kell érni a tanulási eredményeket a jóváhagyott teljesítési kritériumoknak megfelelően. A tanulási eredményeken alapuló megközelítés lehetővé kell, hogy tegye a tárgy elfogadható szintű ismeretét annak biztosítása érdekében, hogy nem okoznak szükségtelen fájdalmat, félelmet, szenvedést vagy maradandó egészségkárosodást a felügyelet alatt végzett munka során. A képzési modul minőségi kritériumai
megfelelően részletezett tanulási eredmények; -
megszerzendő elméleti tudás;
-
megszerzendő gyakorlati készségek;
meghatározott értékelés;
teljesítési/nem teljesítési kritériumok.
9
A használt terminológia A képzés moduláris rendszerben történik. A modulok különböző kategóriákba sorolhatók:
a 23. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamennyi tevékenység esetén kötelezőek (beleértve a nemzeti jogszabályokról szóló modult);
csak bizonyos tevékenység(ek) esetében szükségesek;
további modulok, amelyek lehetővé teszik a specializált készségek megszerzését és az egész életen át tartó tanulást (például sebészeti modul).
Tevékenység
= a 23. cikk (2) bekezdésében felsorolt négy tevékenység egyike5
Feladat
= például a 24. cikkben (felelős az állatok gondozásáért és jóllétéért stb.), a 25. cikkben (kijelölt állatorvos) és a 38. cikkben (projektértékelés) említett feladatok
Alapmodul
= minden tevékenység esetében kötelező modul, ugyanazokkal a tanulási eredményekkel
Tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modul = bizonyos tevékenység(ek) esetében kötelező modul Feladatspecifikus modul = ajánlott modul, amely lehetővé teszi, hogy a személyzet elvégezzen (egy) bizonyos feladato(ka)t Nemzeti modul
= a jogszabályok átültetésével foglalkozó nemzeti/regionális szabályozás és egyéb, az állatok tudományos célokra történő felhasználására vonatkozó jogszabályok (például szállítás, CITES, hulladék, géntechnológiával történő módosítás)
Tanfolyam
= egy vagy több modulból álló program, amelynek célja az irányelvben meghatározott személyek képzési igényeinek kielégítése
Fajokra történő specializáció Néhány képzési modul fajspecifikus (fajcsoport-specifikus). Az alapmodult teljes egészében el kell végezni egy adott fajra vagy fajcsoportra vonatkozóan. A készségek további fajokra történő kiterjesztéséhez bizonyítani kell az új fajokkal kapcsolatos tanulási eredmények elérését ugyanennek a modulnak a keretében. 5
a) állatokon végzett eljárások; b) eljárások és projektek megtervezése; c) állatok gondozása; vagy d) állatok leölése.
10
Ugyanakkor elképzelhető, hogy nem kell mindig megismételni az alapmodul minden elemét az új fajok esetében, mert az egyes fajok között előfordulhatnak közös tartalmi elemek, amelyeket nem szükséges megismételni. Mentességek a moduláris képzés alól az a), b), c) és d) tevékenység vonatkozásában A korábbi képzéssel és a szakértelemmel kapcsolatos információk függvényében mentesség adható a moduláris képzés alól. A mentességek alapját képező elveknek átláthatónak és mindenki számára elérhetőnek kell lenniük. A képzés alóli mentességet vagy az illetékes hatóság hagyhatja jóvá, vagy – amennyiben az illetékes hatóság egyértelmű kritériumokat tett elérhetővé az intézmény számára – intézményi szinten is jóváhagyható (a képzésért felelős személy által [24. cikk (1) bekezdés c) pont]), amit dokumentálnak, és az illetékes hatóság ellenőrizheti. Bevált gyakorlatként, a korábban elvégzett képzésektől függetlenül meg kell vizsgálni a létesítmény új munkatársainak képzését és szakértelmét, mielőtt engedélyezik számukra a felügyelet nélküli munkavégzést. A személyzet szabad mozgásához szükség van a jóváhagyott tanfolyamok egyfajta kölcsönös elismerésére legalább az Unión belül. A mentességre vonatkozó elvek A „szerzett jogokat” elfogadják az a)–d) tevékenységekkel kapcsolatos képzések esetében, azaz ha az adott személy már képzett és tapasztalt az adott területen, nincs szüksége további képzésre (kivéve, ha új területeken kíván fejlődni, például új fajokkal kapcsolatban), de továbbra is fennáll a szakértelem fenntartására és a megfelelő CPD-re vonatkozó követelmény. Azoknak, akik jelentős ideje (minden esetben, ha az meghaladja az 5 évet) nem dolgoztak tudományos célokra felhasznált állatokkal, vagy nem gondoztak ilyen állatokat, sikeresen el kell végezniük a megfelelő képzést, mielőtt újra megkezdik a munkát. A tagállami jogszabályok terén történő képzés alól nem adható mentesség – a jogszabályokról szóló képzés elvégzése általános elvárás. Ugyanakkor ritkán, olyan esetekben, amikor egy adott eljárással kapcsolatban szakértő közreműködésére van szükség, és amikor az állatok jólléte és gondozása nem tartozik az adott személy hivatalos feladatai közé, és gyakorlott gondozó felügyelete mellett végzi az eljárást, célszerű lehet a jogszabályok megismertetése, különösen az adott személy feladatkörével és feladataival kapcsolatban. A mentességi kérelemben fel kell tüntetni valamennyi releváns képzést és korábbi tapasztalatot, hogy azok összevethetőek legyenek a tagállamok képzési követelményeivel. A tagállamok meghatározzák és közzéteszik a mentességgel kapcsolatos kritériumokat.
11
A képzési modulok és a vonatkozó tanulási eredmények Az I. függelék tartalmazza a kidolgozott képzési modulokat, amelyek lefedik valamennyi alapmodult és tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modult. Emellett – a megfelelő tanfolyamok biztosítása érdekében – feladatspecifikus és egyéb további modulokat is kidolgoztak.
A tanulási eredmények értékelése A tanulási eredmények számos különböző módon értékelhetők, ezért nem célszerű kidolgozni az egyes modulok meghatározott teljesítési/nem teljesítési és értékelési kritériumait. Ezért az értékelési kritériumokat a tanfolyam szervezője dolgozza ki a javasolt tanfolyam moduljaihoz tartozó minden tanulási eredményre vonatkozóan. A tanulási teljesítmény különböző módszerekkel (feleletválasztós teszt, írásbeli/szóbeli vizsga, online vizsga, a gyakorlati készségekkel kapcsolatos vizsga stb.) értékelhető, de az értékelési kritériumok meghatározásánál figyelembe kell venni néhány szempontot: Értékelési/teljesítési és nem teljesítési kritériumok Legyenek •
objektívek és átláthatóak;
•
átfogóak és egyértelműek;
•
egyértelmű teljesítési és nem teljesítési kritériumokat határozzanak meg;
•
megbízható eredményeket hozzanak;
•
győződjenek meg arról, hogy a résztvevők elfogadható szintű ismeretekre tettek szert az adott tárggyal kapcsolatban, a továbbiakban felügyelet alatt dolgozhatnak, és nem okoznak szükségtelen fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást az állatoknak;
•
adott esetben határozzák meg a kötelezően teljesítendő kulcsfontosságú elemeket.
Az értékelés megfelelő felügyelet mellett történjen. A tanfolyam-látogatási követelményt a tanulási eredményeknek megfelelően kell meghatározni; elképzelhető, hogy egyes részek esetében teljes részvételre van szükség. Az értékelési módszerek gazdaságilag megvalósíthatóak és elérhetőek. Meg kell fontolni, hogy szabályozzák-e a megfelelő eredmények elérésére tehető kísérletek maximális számát. A tanulási eredmények értékelését szemléltető példákat a II. függelék tartalmazza. 12
A felügyeletre és a kompetenciaértékelésre vonatkozó mechanizmusok A tanfolyam sikeres elvégzése és a tanulási eredmények elérése fontos lépés, de ezeket megfelelő felügyeleti időszaknak kell követnie a szükséges szakértelem megszerzéséig (kivéve, ha a résztvevők a tanfolyam során megfelelő szakértelemre tesznek szert, amelyet értékelnek is), és az alapképzés csak ezután tekinthető befejezettnek. A jó felügyelet megerősítheti és fejlesztheti a tanulási eredményeket, de a nem megfelelő felügyelet negatív következményekkel járhat, és alkalmanként elavult vagy egyszerűen helytelen gyakorlathoz vezethet. A jó felügyelő tulajdonságai A megfelelő felügyelők kiválasztása kulcsfontosságú. A gyakorlati képzést és a felügyeletet olyan személynek kell biztosítania, aki rendelkezik az alábbi tulajdonságokkal:
megfelelő, naprakész ismeretekkel rendelkezik, az eljárások terén képzett és hozzáértő; a tudásának és tapasztalatának köszönhetően tiszteletet vív ki, és szakmai tekintéllyel rendelkezik; képes a készségek és ismeretek átadására (szükséges oktatási készségek); megérti, miért fontos a képzés és a felügyelet; jó kapcsolatteremtő készséggel rendelkezik; elkötelezetten a jogszabályok szellemének és szövegének megfelelően jár el.
Bonyolult eljárások esetében – például amikor sebészeti és érzéstelenítési/altatási készségekre is szükség van – egynél több felügyelőre lehet szükség. A felügyelet folyamata Minden felhasználónak, tenyésztőnek és beszállítónak biztosítania kell egy olyan szilárd keretrendszert, amelyen belül sor kerülhet a képzésre és a felügyeletre, és egyértelmű követelmények határozzák meg a tudásalapú, valamint a gyakorlati készségekre vonatkozó szakértelmet. A következetesség valamennyi folyamatban alapvető fontosságú. Minden gyakornoknak:
formális képzési tervvel kell rendelkeznie, amelyben feltünteti személyes célkitűzéseit, valamint a szükséges gyakorlati és tudásalapú készségeket; egyértelműen ismernie kell az egyes készségekben való jártasságra vonatkozó kritériumokat; képzésére és szakértelmére vonatkozó dokumentációval kell rendelkeznie; képzését, szakértelmét és személyes fejlesztési tervét rendszeresen felül kell vizsgálni. 13
A gyakornokok fejlődését egyértelműen dokumentálni kell a képzési nyilvántartásban, amelyben a felügyelet szintje is nyomon követhető. A felügyelet mértéke öt szintre osztható: 4 – A felügyelő jelen van az eljárás elvégzésekor, közvetlenül felügyeli, és tanácsot nyújt 3 – A felügyelő tudja, hogy mikor végzik az eljárásokat, és elérhető (például az eljárás helyszínének közelében tartózkodik), hogy szükség esetén gyorsan közbeavatkozzon 2 – A felügyelő tudja, hogy mikor végzik az eljárásokat, és elérhető (például a létesítmény közelében tartózkodik), hogy szükség esetén részt vegyen és tanácsot adjon 1 – A felügyelő tudja, mikor végzik az eljárásokat, és elérhető (például telefonon), hogy szükség esetén tanácsot adjon 0 – Nincs szükség felügyeletre A brit Laborállat-tudományi Szövetség (Laboratory Animal Science Association) felügyeleti követelményekre vonatkozó iránymutató elveket dolgozott ki az eljárásokat végző személyek (engedélyre jogosultak) számára, amelyek az alábbi helyen érhetők el: http://www.lasa.co.uk/LASA_GP_Supervision_&_Competence_2013_final.pdf A szakértelem értékelése A szakértelmet értékelő személy ideális esetben nem maga az oktató, de előfordulhat, hogy nagyon specializált készségeknél és kisebb létesítményekben ez nehezen oldható meg. A résztvevőknek meg kell érteniük, hogy milyen követelményeket, illetve teljesítési és nem teljesítési kritériumokat alkalmaznak az értékelés során. A szakértelem értékelésére lehetőleg a résztvevő szokásos munkakörnyezetében kerüljön sor. Az értékelőnek az eljárások végzése közben kell megfigyelnie és értékelnie a résztvevőt, hogy felmérje a gyakorlati szakértelmét. Az is fontos, hogy minden létesítményben létezzen olyan mechanizmus, amely biztosítja, hogy felismerik és jelentik a személyzet szakértelmének hiányát, illetve a helytelen gyakorlatot, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen tenni a helyzet orvoslására. A szakértelem értékelésének szemléltető példáit a III. függelék tartalmazza. A szakértelem ellenőrzése/fenntartása Folyamatban lévő eljárásnak tekintendő, és a létesítményen belül működnie kell valamilyen felügyeletnek, hogy az elfogadható minőség fenntartását biztosítsák. Amikor az eljárásokra időszakosan/ritkán kerül sor és/vagy az adott személy már egy ideje nem végzett ilyen eljárást, fontolóra kell venni a további felügyelet biztosítását. Hasonlóképpen, a felmerülő problémák, illetve az új vagy módosított eljárások bevezetése miatt is szükséges lehet a szakértelem ellenőrzése. 14
Folyamatos szakmai továbbképzés (CPD) A 23. és 24. cikkben szereplő, a folyamatos továbbképzésre és a szakértelem fenntartására vonatkozó követelmények teljesítése A 23. cikk (3) bekezdése előírja, hogy a személyzet folyamatos továbbképzés révén tartsa fenn szakértelmét (folyamatos szakmai továbbképzés – CPD). Ezt a folyamatot a 24. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott, a képzésért felelős személy felügyeli. Ez a követelmény azt kívánja biztosítani, hogy az állatok felhasználásában és gondozásában érintett valamennyi személy fenntartsa a szakértelmét, és naprakész legyen az új fejleményekkel kapcsolatban. A FELASA6 javaslatokat tett az állatok tudományos kísérletek céljára történő gondozásában és felhasználásában érintett valamennyi személy folyamatos képzésére vonatkozó iránymutatásra. Ez a rendszer kreditekre épül, amelyek 50%-a egy szakmai testület által felülvizsgált, ajánlott tevékenységeken való részvétellel szerezhető meg. A másik 50%-ot pedig a munkáltató által elismert tevékenységekkel lehet megszerezni. További részletek az alábbi honlapon olvashatók: http://www.felasa.eu/recommendations/guidelines/guidelines-for-continuingeducation-for-persons-involved-in-animal-experime/). Fontos, hogy a képzést a képzés folyamatától függetlenül kölcsönösen elismerjék, és a dokumentáció más rendszerekben is felhasználható legyen. Az is lényeges, hogy a CPD legalább egy része közvetlenül a(z) (labor)állat-tudományhoz kapcsolódjon.
A képzés és a felügyelet dokumentálása A képzési dokumentációban fel kell tüntetni a képzés és a szakértelem szintjét, hogy az Európai Unió teljes területén lehetővé tegyék a készségek elismerését. Jelenleg sok különböző típusú dokumentációt vezetnek, és sokféleképpen ellenőrzik őket a központosított létesítményektől az egyénekig. A létesítmény kultúrája és/vagy a korábbi megfelelési eredmények befolyásolják a dokumentáció vezetését. A helyes laboratóriumi gyakorlatot folytató létesítmények általában helyesen vezetik a képzési dokumentációt, amely nem, illetve csak csekély mértékben igényelhet változtatásokat. Minden képzési rendszer lényeges eleme a pontos dokumentáció, amelynek tartalmaznia kell az adott személy korábban, a jelenlegi munkaviszonyát megelőzően szerzett szakképzését és releváns kompetenciáit. A dokumentációban, amely fajspecifikus, az eljárásokat is részletesen fel kell tüntetni. Tartalmaznia kell a szükséges felügyelet szintjét, az alapkompetencia megszerzését, valamint 6
Az európai laborállat-tudományi társaságokat tömörítő szövetség (The Federation of European Laboratory Animal Science Associations).
15
annak a szakértelemnek a szintjét, amely lehetővé teszi, hogy az adott személy másokat felügyeljen és oktasson. A képzés és a megszerzett kompetenciák dokumentálására vonatkozó közös megközelítés lehetővé teszi a személyzet szabad mozgását. A IV. függelék tartalmaz egy közös dokumentációs sablonmintát.
16
B. RÉSZ A tanfolyamok jóváhagyása/akkreditálása A képzés és az értékelés minőségének biztosításához szükség van egy, a tanfolyamok jóváhagyásával/akkreditálásával kapcsolatos rendszerre. A tanfolyamok egy vagy több modulból állhatnak. Fogalomjegyzék Minőségbiztosítás Egy szolgáltatás vagy termék kívánt minőségének fenntartása – a modulok szervezői végzik, és adott esetben az akkreditációs eljárás részét képezi. Akkreditáció Olyan eljárás, amelynek során tanúsítják a szakértelmet, a jogosultságot vagy a hitelességet. Kölcsönös elismerés Két szervezet (például tagállamok illetékes hatóságai) közötti megállapodás, amelynek értelmében elismerik egymás eljárásait vagy programjait. Kölcsönösen elismerhetik egymás eljárásait és programjait felsőfokú intézmények, minőségbiztosítási vagy akkreditációs testületek, vagy szakmai testületek. A tanfolyamok jóváhagyására/akkreditálására vonatkozó rendszer előnyei 1. lehetővé teszi a személyzet szabad mozgását; 2. növeli az állatok jóllétét; 3. javítja az élő állatokat felhasználó tudomány minőségét. Hogyan történik egy tanfolyam jóváhagyása/akkreditálása? Az akkreditáció folyamatos, kétirányú eljárás, amely a felek közötti jó kommunikáción alapul. Az akkreditációs eljárás részét képezik az alábbiak:
írásbeli beadványok; a tanfolyamok szervezői és értékelői közötti megbeszélések; tanfolyam-látogatások; a tanfolyamok akkreditációját/jóváhagyását legalább ötévente felül kell vizsgálni, illetve abban az esetben, ha jelentős módosításokat javasolnak a tanfolyam megtartásának módjával, tartalmával vagy értékelésével kapcsolatban; biztosítják, hogy a képzés a jóváhagyott minőségnek megfelelően történjen.
17
A tanfolyamok jóváhagyásával/akkreditálásával kapcsolatos tájékoztatási követelmények A jóváhagyási/akkreditálási eljárás egyértelműen meghatározza a tanfolyamok szervezői számára, hogy milyen tájékoztatást kell nyújtaniuk a tanfolyamok tartalmára, megtartásának módjára és az értékelésre vonatkozóan. Megfelelő szakértelemnek kell rendelkezésre állnia a benyújtott információk értékelésére. A tájékoztatás többek között az alábbiakra terjed ki:
a jelentkező és az intézmény; információk az oktatókról, a képesítésükről/tapasztalatukról; a modul(ok) teljes tanmenete és a kapcsolódó tanulási eredmények; a tananyagok és a használati módjuk, például az órán kiosztott fénymásolatok, előzetes olvasmányok, tanítási segédanyagok, gyakorlati/elméleti; gyakorlati elemek esetén az oktatás és az értékelés módja; az élő állatok felhasználásával (és annak indokolásával) kapcsolatos információk; a tanfolyam helyszínének ismertetése; órarend és információk az egyes órákon folyó oktatás típusáról; a résztvevőkkel folytatott kommunikáció; távoktatás esetén a használandó módszerek és a független értékelés biztosításának módja; az egy oktatóra jutó résztvevők aránya az elméleti, illetve a gyakorlati órákon (gyakorlati képzés esetén legfeljebb 1:4 az ajánlott arány); ajánlott, hogy ne az oktató végezze az értékelést (vagy biztosítsák a képzés és az értékelés egyértelmű elkülönülését); a tanfolyam értékelésének módja – értékelés, visszajelzés; a tanfolyam sikeres elvégzésének értékelése – módszerek, teljesítési és nem teljesítési kritériumok; kötelezően teljesítendő kulcsfontosságú elemek; olyan (kétnyelvű, anyanyelven és angolul kiállított [melléklet]) tanúsítvány lenne célszerű a szabad mozgás elősegítése érdekében, amely tájékoztatásul tartalmazza a tanfolyam tartalmának alapvető leírását; a modul szervezője dokumentációt vezet a résztvevőkről, a teljesítésről, nem teljesítésről és a visszajelzésekről; mindig jobb, ha a beadványok túl sok információt tartalmaznak, mint ha túl keveset, de ez a jóváhagyó/akkreditáló testület információkérési űrlapjával irányítható; adott esetben a részvételi követelmények (ezáltal jobban értékelhető a résztvevő hozzáállása, például etikai kérdések megvitatása); a jóváhagyást/akkreditációt megelőzően legalább két tanfolyamot kell tartani; (Megjegyzés: Legyenek rendelkezések a résztvevők érdekében arra az esetre, ha a tanfolyam nem felel meg a követelményeknek.) az akkreditációs testület tájékoztatása a részvétellel, a teljesítéssel/nem teljesítéssel és a tanfolyami órák gyakoriságával kapcsolatban – ezeket az információkat nem hozzák nyilvánosságra, csak az akkreditációs testületek használják őket. Kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják a visszajelzést. 18
A jóváhagyási/akkreditációs eljárás alapelvei 1. függetlenség a tanfolyam szervezőjétől; 2. arányosság és megfizethetőség; 3. fenntartható és következetes követelmények; 4. bizalmat kelt a résztvevőkben, az oktatókban és a tagállamokban; 5. hozzáértő személyek végzik az értékelést. A tanfolyamok jóváhagyóinak/akkreditálóinak feladatai A jóváhagyó/akkreditáló testületek fő feladatai a következők:
tanácsot és tájékoztatást nyújtanak a tanfolyamok leendő szervezőinek; jóváhagyják/akkreditálják azokat a tanfolyamokat, amelyek megfelelnek a jóváhagyott minőségi kritériumoknak; biztosítják a tartalom és az eredmények következetességét a modulok során; biztosítják a meghatározott célkitűzéseknek és eljárásoknak való megfelelést a képzés megtartásának módja, illetve a meghatározott tanulási eredmények értékelésének vonatkozásában; alkalmazzák és felülvizsgálják a sikeres képzés és értékelés felügyeletére szolgáló mechanizmusokat.
A kölcsönös elismerés keretrendszere Egy kölcsönös jóváhagyási/akkreditációs keretrendszer elveinek kidolgozására van szükség a máshol elvégzett képzés kölcsönös elismeréséhez. Az Európai Unióban jelenleg többféle megközelítést alkalmaznak a tanfolyamok „jóváhagyásával” kapcsolatban – ezeket nem mindig a tagállamok hatóságai szabályozzák, és nem létezik egységes rendszer valamely tagállam „jóváhagyás”-ának megszerzésére sem. A 23. cikkben foglalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a személyzet megfelelő képzésben részesült – a tagállamoknak ezért kell kifejezniük elégedettségüket a képzési rendelkezéssel kapcsolatban – helyi, regionális, országos vagy nemzetközi szinten. Szükség van a képzési követelmények és eredmények megbízhatóságára, de a tagállamok közötti kölcsönös elismerés érdekében bizalomra és jobb kommunikációra is.
19
Kívánatos egy információcserére szolgáló fórum és a tanfolyamok elérhetőségére/tartalmára vonatkozó központi nyilvántartás, valamint továbbra is aktuálisak az információkat biztosítására szolgáló mechanizmusok/erőforrások. Minden tanfolyam esetében sor kerül független felügyeletre/jóváhagyásra, és ez a helyi, házon belüli tanfolyamokra is vonatkozik. A kölcsönös elismerést és a képzés minőségét uniós szinten elősegítő rendszer költséghatékony és minimális adminisztratív terhet jelent. Mivel nincs erre a célra szolgáló támogatási alap, a potenciális előnyöknek elég vonzónak kell lenniük ahhoz, hogy biztosítsák a tagállamok és a felhasználói közösség anyagi támogatását. Az Európai Bizottság nem koordinálhatja ezt a feladatot, mert kívül esik a közvetlen hatáskörén, azonban elősegítheti, például az irányelv követelményeinek végrehajtásával kapcsolatos konkrét témákkal foglalkozó szakértői munkacsoportok létrehozásával, valamint oktatással és képzéssel kapcsolatos információknak a honlapján történő közzétételével. Javaslat egy uniós oktatási és képzési platform és információs portál létrehozására Létre kell hozni egy moduláris képzési keretrendszerrel kapcsolatos uniós platformot, hogy lehetővé tegyék az információmegosztást és a kommunikációt az alábbiak között:
a jóváhagyó/akkreditációs testületek; a tanfolyamok szervezői; a tagállami hatóságok.
Ez az uniós platform elektronikus úton működne, és évente 2–3 alkalommal audio/videokonferenciát tartanának. A tagállamok, a jóváhagyó/akkreditációs testületek és a tanfolyamok szervezői kiegyensúlyozott arányban vennének részt benne. Ez az uniós platform az alábbi célokat tűzné ki: 1. 2. 3. 4.
a jóváhagyó/akkreditációs testületekre vonatkozó kritériumok kidolgozása; a jóváhagyó/akkreditációs testületek és tanfolyamok elismerése és jegyzékbe vétele; a modulokra vonatkozó kritériumok kezelése és szükség esetén módosítása; a felügyeletre és értékelésre vonatkozó követelményekkel kapcsolatos információk megosztása; 5. a képzések és az értékelés dokumentálására vonatkozó követelményekkel és sablonokkal kapcsolatos információk megosztása; 6. kapcsolattartási adatok megosztása a kapcsolattartás céljából. Ez a felsorolás nem teljes, és az uniós platform konkrét célja (céljai) és tevékenységei tekintetében megegyezésre kell jutni. Ne legyenek érdekellentétek, és az uniós platform egyik tagja se gyakoroljon közvetlen irányítást; a platform célja egyszerűn az, hogy információkat és bevált gyakorlatokat
20
osszanak meg egymással, minden tagállamban megértessék a képzés és az oktatás fontosságát, és ezáltal bizalmat ébresszenek és elősegítsék a képzés kölcsönös elismerését. A fentiek értelmében ezt a kezdeményezést tovább kell vinni, és meg kell határozni az információs portál feladatait. Ennek az uniós platformnak nem az a célja, hogy fokozza a bürokratikus terheket, ellenőrzést gyakoroljon a jóváhagyási/akkreditációs eljárások és mechanizmusok felett, illetve jogtalan előnyt biztosítson a részt vevő egyének vagy szervezetek számára. Egyszerűen a lehetőségek biztosítására és a tájékoztatásra törekszik. Céljai a következők:
kölcsönös bizalom ébresztése az egyes tagállami képzési mechanizmusok iránt az Unióban; a személyzet szabad mozgására vonatkozó célkitűzés megvalósítása; a képzési források megosztása; szükség esetén a modulok felülvizsgálata; új modulok jóváhagyása; és kapcsolattartó pont kialakítása, ahol a résztvevők és a szervezők információkat szerezhetnek/nyújthatnak a tanfolyamokkal kapcsolatban.
Ez folyamatosan fejlődő folyamat.
21
C. RÉSZ A 24. és 25. cikkben szereplő tevékenységekkel kapcsolatos feladatkörök, feladatok és képzés További iránymutatás készült a 24. és 25. cikkben szereplő tevékenységeket végrehajtó személyek számára, hogy jobban megértsék a feladatkörüket, emellett képzési javaslatokat tartalmaz az ilyen tevékenységeket végző személyek számára. Minden tevékenység esetében készült egy javasolt, kívánatos profil is, amely tovább részletezi a feladatkört. Ugyanakkor elismert tény, hogy a prioritások az egyes létesítmények igényeitől függően változnak. Egy adott személy tanulmányi háttere, a korábban elvégzett képzései és a tapasztalata hasonlóképpen mentességet jelenthet az ajánlott képzés vagy egyes részeinek elvégzése alól. Például egy, az állatok gondozásáért és jóllétéért felelős személy mentességet kaphat a 23. modul elvégzése alól, ha igazolja, hogy korábban elvégzett egy megfelelő képzést vagy megfelelő képesítést szerzett például a vízi vagy a mezőgazdasági állatok vonatkozásában. A 24. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, az állatok jóllétének és gondozásának felügyeletéért felelős személy(ek) Ezt a feladatkört gyakran tapasztalt gondozó/vezető állattechnológus tölti be, de néha a kijelölt állatorvos is elláthatja ezeket a feladatokat. Egy vagy több, megnevezett személy töltheti be ezt a feladatkört, és mindegyikük egyértelműen meghatározott felelősségi körrel rendelkezik. Ez a személy független tanáccsal tud szolgálni a létesítményben található összes állat jóllétével és gondozásával kapcsolatban annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az ott tenyésztett, tartott és felhasznált állatok szenvedését, illetve a lehető legnagyobb jóllétet biztosítsák számukra. Aktívan, napi szinten részt vesz a létesítményben található állatok jóllétének biztosításában, megfelelő felhatalmazással rendelkezik, hogy magas szintű követelményeket határozzon meg és tartasson be az állatok tartásával és gondozásával kapcsolatban, teljesítve az irányelv III. mellékletében megfogalmazott követelményeket, valamint az állatok tartásával foglalkozó személyzet és a tudományos munkatársak körében is támogatja a gondozási kultúrát. Szükség van intézményi támogatásra és struktúrára, különösen akkor, amikor kétségbe vonják a gondozásért felelős személy tanácsát. Ez a személy proaktív, szükség esetén együttműködik a kijelölt állatorvossal, elősegíti az állatok tartásával, gondozásával és felhasználásával kapcsolatos tökéletesítések végrehajtását, és aktívan hozzájárul az állatjólléti testület munkájához. Ez a feladatkör fontos szerepet játszhat a tudományos eredmények minőségének javításában. Az alábbi, a feladatkört leíró egyszerű betűszót javasolták: ICARE – Institutional Care and 22
Animal welfare REsponsible (person), azaz az intézményen belüli gondozásért és az állatok jóllétéért felelős (személy). A főbb feladatok összefoglalása
Az állatok folyamatos gondozására vonatkozó átfogó rendszer létrehozása; o az állatok napi ellenőrzéséről történő gondoskodás; o egy információs–döntési lánc létrehozása, és az erről szóló tájékoztatás az érintett személyzet számára; o rendelkezésre álló szakértelem biztosítása annak érdekében, hogy felismerjék, ha az állatok egészsége vagy viselkedése eltér a normálistól;
az állatjólléti testület tájékoztatása, és többek között tanácsadás az eljárások, valamint az állatok életét befolyásoló egyéb szempontok tökéletesítésével kapcsolatban;
jó munkakapcsolat kialakítása a kijelölt állatorvossal;
a használt fajoknak megfelelő, magas állattartási és állatgondozási követelmények kidolgozása és alkalmazása; o a létesítményben tartott fajokra vonatkozó állatjólléti és állattartási követelmények betartásáról való gondoskodás; o gondoskodás a különböző nagyságú csoportok ketrecekkel vagy egyéb elhelyezéssel kapcsolatos igényeiről, az optimális környezeti feltételekről, többek között a környezetgazdagítási lehetőségekről és a táplálkozási előírások betartásáról; o gondoskodás a fajok fiziológiai és biológiai szükségleteiről;
a gondozási kultúra alapelveinek népszerűsítése a teljes személyzet (beosztástól függetlenül) körében.
Javasolt profil
A hátteréből, tapasztalatából, tudásából „személyes tekintéllyel” rendelkezik;
és
magabiztosságából
adódóan
o képes a tudósokkal „azonos szinten” kommunikálni, hogy biztosítsa az állatjólléti kérdések megértését és kezelését;
kommunikációs és diplomáciai képességekkel rendelkezik; o megérti, hogy milyen fontos a hatékony kommunikáció és képesség a megfelelő formájú és szintű információk továbbításához; o képes csapatban dolgozni a kijelölt állatorvossal, az állatjólléti testülettel és a tudósokkal: például bemutatja és alkalmazza a továbbfejlesztett környezetgazdagítási programot; 23
o hatékony kommunikációs készségek írásban és szóban;
jó ítélőképesség – meg tudja találni az egyensúlyt a tudományos érdekek és az állatok jólléte között; a tudományos kutatási projektektől való lehető legnagyobb függetlenség.
Alapképzés Az állatok jóllétének és gondozásának felügyeletéért felelős valamennyi személynek megfelelő képzésben kell részesülnie. A képzési modulok kombinációja esetén a 9. modulnak szerepelnie kell benne, mert ez írja elő a három R-rel történő jobb azonosulást és a helyes tudományos gyakorlatot. A képzés és a tapasztalat ezért az alábbiakat kell, hogy tartalmazza:
minden alapmodul; tevékenységspecifikus modulok az „A” tevékenység esetén (3.2., 7. és 8.), valamint a 9. és 23. modul; 50. modul – Bevezetés a helyi környezetbe (létesítménybe); a tudományos eljárások megfelelő ismerete, hogy az illető jól tájékozott legyen a tudósokkal folytatott interakció során; megfelelő nyilvántartási rendszerek kialakítása és fenntartása.
Folyamatos szakmai továbbképzés (CPD)
A gondjaira bízott fajok elhelyezésére és gondozására vonatkozó követelmények ismeretének szinten tartja; a feladatkörökkel és a feladatokkal kapcsolatos készségeket továbbfejleszti; o megérti a feladatköre jellemzőit, tudja, hogyan végezze a feladatait, és hogyan kommunikáljon az állatgondozókkal és a tudósokkal;
naprakész ismeretekkel rendelkezik a három R-rel, a kommunikációval és az irányítással kapcsolatban.
A 24. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a létesítményben elhelyezett fajokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségéért felelős személy(ek) Az ezt a feladatkört betöltő személy(ek)nek biztosítania (biztosítaniuk) kell, hogy akiknek szükségük van rá, hozzáférhessenek a releváns információkhoz, és hogy ezek az információk a lehető leginkább naprakészek legyenek. Ide tartoznak a létesítményben található és felhasznált fajokra vonatkozó információk számos olyan témával kapcsolatban, mint például
a létesítményben felhasznált fajokkal kapcsolatos információk; az állatok gondozása és tenyésztése; 24
az állatok jólléte és a három R; uniós és nemzeti jogszabályok, iránymutatások, valamint helyi szabályok/információk; külső információk és kiadványok, amelyek releváns vezérelveket tartalmaznak a bevált gyakorlattal kapcsolatban egy adott szempont vagy munkaterület vonatkozásában (például a FELASA vezérelveivel kapcsolatos dokumentumok); új kezdeményezésekkel, műszaki és gyakorlati vívmányokkal, valamint a bevált gyakorlattal kapcsolatos információk egy releváns kutatási területen, az érintett fajok vonatkozásában.
Nagy létesítményekben nehéz lenne egyetlen személy számára, hogy minden kérdéssel tisztában legyen a tudomány minden területén. Annak érdekében, hogy mindenki hozzáférjen a legfontosabb információkhoz, megfelelő hálózatra van szükség a létesítményen belül, hogy megfelelően összegyűjtsék és terjesszék a releváns információkat. A felelős személy(ek) adott területekre összpontosíthat(nak), például az állattenyésztésre és az állatgondozásra, bizonyos állatmodellekre, vagy egy személy központi koordinátori szerepet tölthet be a létesítményben. Javasolták, hogy az állatjólléti testület is részt vehetne a feladatban, hogy segítsen azonosítani a releváns információkat, valamint koordinálni a megfelelő személyekhez való eljuttatásukat. Fontos, hogy az érintett személyek megfelelő képzésben részesüljenek az információk keresése és az visszakeresése terén, illetve hozzáférjenek a megfelelő információs forrásokhoz. Ez a tevékenység néha kapcsolódik az állatok jóllétének felügyeletéért felelős személy tevékenységéhez, de az adott személynek nem kell minden tudományterületen jártasnak lennie, hanem elegendő, ha jó hálózatépítési készséggel rendelkezik. A főbb feladatok összefoglalása
kapcsolattartás az információk megosztása érdekében (például a nemzeti illetékes hatósággal, a különböző szakértői érdekcsoportokkal, szakértő kutatócsoportokkal, szakmai testületekkel, a FELASA-val és a nemzeti laborállattudománnyal foglalkozó szövetségekkel, valamint a három R-rel és az állatok jóllétével foglalkozó szervezetekkel); aktuális információkat keres és oszt meg (például a három R-rel kapcsolatos új kezdeményezésekre vonatkozóan egy adott tudományos területen); vezeti a helyi kapcsolattartási adatokat tevékenység, feladatkör (23. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja), kutatási érdeklődés stb. alapján, hogy hatékonyan ossza meg az információkat, azaz azokhoz a személyekhez juttassa el őket, akiknek hasznára válik (kerülje el a „mindenkinek mindent” megközelítést, amely magában hordozza annak a veszélyét, hogy figyelmen kívül hagyják az információkat); helyzettől függően proaktívan megosztja az információkat egyénekkel és a munkatársak/tanulók csoportjával; 25
szükség esetén vagy kérésre segítséget nyújt a projektfelelősöknek a projektjükhöz szükséges információk biztosításában; útmutatással tud szolgálni azzal kapcsolatban, hol és hogyan kereshetők releváns információk.
Ennek a feladatkörnek az ellátása nem elszigetelten történik, hanem más feladatkörökhöz kapcsolódik, különösen az állatjólléti testület munkáját egészíti ki, hogy megvalósítsák a 27. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célkitűzéseket. Létre kell hozni egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a személyzet minden tagja, a gondozók és a tudósok is hozzáférjenek a feladataik elvégzéséhez szükséges információkhoz, ilyen például a „három R információs központ”. Javasolt profil
Jó kommunikációs készséggel rendelkezik; tudja, hogyan jusson hozzá a releváns információkhoz/hogyan keresse meg azokat illetve hogyan juttassa el azokat az érintett felhasználókhoz; képes kiválasztani az adott személy számára szükséges információkat (az „információáradat” elkerülése).
Alapképzés A képzés részét képezi az információk keresése és a továbbításukra szolgáló stratégiák.
2.13. tanulási eredmény: ismerteti az etikával, az állatok jóllétével és a három R alkalmazásával kapcsolatos releváns információforrásokat; 51.1. tanulási eredmény: ismeri a különböző keresési eszközöket (például Go3R, EURL ECVAM keresési útmutató) és keresési módszereket (például rendszerezett áttekintések, metaelemzések); 51.2. tanulási eredmény: elmagyarázza, miért fontos a vizsgálati eredmények terjesztése az eredményektől függetlenül, és ismerteti, hogy milyen fontos kérdésekről kell jelentést készíteni, amikor élő állatot használnak a kutatás során (például az ARRIVE útmutatók); 50. modul – „Bevezetés a helyi környezetbe (létesítménybe)”.
Folyamatos szakmai továbbképzés (CPD)
Kommunikáció; információforrások.
A 24. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, a személyzet oktatásáért, szakértelméért és folyamatos szakmai továbbképzésért felelős személy(ek) Ez a feladatkör egy nagyobb létesítményben lehet önálló, de gyakran több ember látja el, illetve más feladatkörökkel együtt is ellátható. Amennyiben egynél több ember látja el ezt a 26
feladatkört, fontos, hogy mindannyian ugyanazokat az elveket és követelményeket kövessék, ezért ezt a feladatkört a létesítmény szintjén kell felügyelni, nem pedig az egyes kutatócsoportok vagy osztályok szintjén. Az adott személy ahelyett, hogy közvetlenül részt venne a képzés megtartásában/értékelésében és a szakértelem értékelésében általában a képzés koordinálásában vesz részt, és gondoskodik róla, hogy sor kerüljön a felügyeletre, a szakértelem értékelésére és a folyamatos szakmai továbbképzésre, illetve, hogy ezekről dokumentációt vezessenek. A legtöbb esetben nem lehet közvetlenül felelős az egyes résztvevők napi rendszerességgel történő képzéséért, ezért bizonyos gyakorlati feladatokat át kell adnia olyan tapasztalt szakembereknek, akik képesek a szükséges technikák oktatására és/vagy felügyeletére. A képzésért és a szakértelemért felelős személy megfelelő tekintéllyel rendelkezik ahhoz, hogy befolyásoljon másokat, és döntéseket hozhasson a képzéssel kapcsolatban. A főbb feladatok összefoglalása A képzésért és a szakértelemért felelős személy az alábbi feladatokat felügyeli:
a képzéssel, felügyelettel, szakértelemmel és CPD-vel kapcsolatban szükséges intézményi követelmények meghatározása és nyomon követése a 23. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott funkciók vonatkozásában; a követelmények/elvárások ismertetése (például a megállapított képzési igények ismertetése a személyzet minden érintett tagjával), és annak biztosítása, hogy a személyzet ismeri a képzés/felügyelet biztosításával és/vagy a szakértelem megszerzéséig a saját képzésével és felügyeletével kapcsolatos feladatait a szaktudásának és a tevékenységének megfelelően; az oktatókkal folytatott kommunikáció; elismert minőségű, megfelelő képzés (modulok, fajok, bizonyos technikák) azonosítása; oktatási, képzési és CPD-vel kapcsolatos lehetőségek/tevékenységek azonosítása és az ezekkel kapcsolatos tájékoztatás; a szakértői eljárások/technikák lehetséges oktatóinak megnevezése; a létesítmény egészében használandó képzési dokumentációval kapcsolatos helyi követelmények kidolgozása; annak biztosítása, hogy léteznek az új képzési igények azonosítására szolgáló mechanizmusok; az ismeretek felelevenítésével kapcsolatos esetleges képzési követelmények azonosítására szolgáló mechanizmusok kidolgozása (ezek az igények több okból jelentkezhetnek, például a régóta nem használt eljárásokkal kapcsolatban vagy rossz sebészeti eredmények következtében); a képzési dokumentáció ellenőrzése, amikor egy személy egy másik létesítményből érkezik, és az esetlegesen szükséges új képzések iránti igény megállapítása; a képzési dokumentáció/tanúsítványok fogadása és ellenőrzése; 27
a képzés alóli mentességre irányuló kérelmek elbírálása, adott esetben az illetékes hatóság által meghatározott kritériumoknak megfelelően; a teljes, pontos és naprakész dokumentáció biztosítása; helyi és távolabbi együttműködés a munkatársakkal a képzésre/felügyeletre/szakértelemre, valamint (az intézményen belül és kívül is releváns) (az) egyéni képzési dokumentáció tartalmára és részleteire vonatkozó következetes helyi/országos/uniós megközelítés kidolgozása érdekében, hogy lehetővé tegyék a személyzet szabad mozgását; a szakértelem fenntartásának biztosítása.
A képzésben/felügyeletben/értékelésben való részvétel Ez az adott személynek a létesítményben betöltött feladatkörétől függ, és változhat. Ha ez a feladatkör kizárólag irányítási/adminisztratív jellegű, akkor kevésbé valószínű a képzésben/felügyeletben/értékelésben való közvetlen részvétel. Ugyanakkor ott, ahol kiosztják a feladatkörrel kapcsolatos feladatokat (azaz ahol az érintett személyzet más aktív feladatokat is ellát projekttervezőként/projektmenedzserként, állatgondozóként vagy kijelölt állatorvosként), a képzésben/felügyeletben/ értékelésben való közvetlen részvétel valószínű. Ez minden esetben függ az érintett személy(ek) hátterétől, jártasságától és szakértelmétől, illetve a napi munkájától. A képzésért és a szakértelemért felelős személynek, akár részt vesz közvetlenül a képzés megtartásában, akár nem, felügyelnie kell a létesítményen belüli képzést/felügyeletet/ szakértelmet és CPD-t, így többek között meggyőződik arról, hogy sor kerül képzésekre, a követelmények elfogadhatóak, illetve a személyzet minden tagja következetes megközelítést alkalmaz, és a személyzet minden tagjával szemben következetes megközelítést alkalmaznak. Javasolt profil Személyes készségek:
jó kommunikációs készség; jó irányítási és szervezési készség (adatkezelés); jó ítélőképesség.
Tudásalapú készségek (mindegyik lényeges):
a szabályozási rendszer és a jogszabályok alapos ismerete; az etika és a három R ismerete; a kutatási folyamat alapvető ismerete; az intézményi politikák és a kutatási programok alapos ismerete; a vonatkozó (országos és nemzetközi/uniós) oktatási és képzési követelmények alapos ismerete és megértése; az elérhető képzésekkel kapcsolatos ismeretek; a bizalmas adatok kezelésének, többek között a jogi kötelezettségek ismerete. 28
Alapképzés A képzés jelentős eltéréseket mutat attól függően, hogy az adott személy aktívan részt vesz-e a képzés megtartásában, a felügyelet ellátásában vagy a szakértelem értékelésében. A képzés koordinálásában, igazolásában és dokumentálásában részt vevők számára elengedhetetlen a jogszabályi követelmények ismerete. Minimálisan:
1. modul – „Nemzeti jogszabályok”; 2. modul – „Etika, az állatok jólléte és a három R” (1. szint); 50. modul – „Bevezetés a helyi környezetbe” (létesítménybe).
Folyamatos szakmai továbbképzés (CPD)
naprakész a laboratóriumi állatokkal kapcsolatos képzések és új módszerek terén; az oktatással, képzéssel és kompetenciákkal kapcsolatos uniós platform ismerete; az oktatási alapelvek alapvető ismerete.
A 38. cikkben említett projektértékelést végző személy(ek) A projektek értékelésében résztvevő személyeknek hozzá kell férniük a folyamatban lévő képzésekhez, különösen arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értékelni a projekt célkitűzéseit, a három R alkalmazását és a súlyossági besorolás értékelését, valamint hogyan kell elvégezni az ártalom és haszon szempontjából történő elemzést. A 38. cikkben foglalt követelmények teljesítésére számos struktúra létezik, de az értékelési folyamat átláthatóságának és következetességének elősegítése érdekében előnyös lenne valamennyi résztvevő képzése. A képzés foglalkozik a projektértékelés kontextusával, alapelveivel és kritériumaival, hogy az értékelők elfogulatlan és megalapozott véleményt alkothassanak. A projektek értékelése emellett megköveteli annak alapos vizsgálatát, hogy milyen hatékonyan alkalmazták a három R-t a projekt során. Fontos, hogy a projekteket értékelő személyek jól ismerjék az állatok esetében várható ártalmakat és a kutatás tervezett hasznát, mert az ártalom és a haszon értékelése az engedélyezési folyamat központi eleme. Az ártalmak értékelése tekintetében ebből az következik, hogy a súlyosság megalapozott és következetes értékelésére való képesség a folyamat lényeges eleme. A képzésnek tartalmaznia kell az eljárást segítő különböző rendszerekkel kapcsolatos információkat és e rendszerek gyakorlati alkalmazásának módját. A projektek visszamenő hatályú értékelésének követelményeivel, valamint a projektek végrehajtására vonatkozó módosításokkal kapcsolatos megfontolások szintén e képzés részét kell, hogy alkossák.
29
Alapképzés
1. modul – „Nemzeti jogszabályok”; 2. és 9. modul – „Etika, az állatok jólléte és a három R” (1. és 2. szint); 25. modul – „A projektek értékelői”.
A 25. cikkben említett kijelölt állatorvos Az irányelv értelmében minden tenyésztő, beszállító és felhasználó létesítményben dolgozik egy laborállat-gyógyászatban jártas, kijelölt állatorvos, aki tanácsadói feladatokat lát el az állatok jóllétével és kezelésével kapcsolatban. A kijelölt állatorvos feladatköre túlmegy a betegségekkel és egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos tanácsadáson, és a tudományos gyakorlatok folyamatos fejlesztésének szerves részét képezi, különösen a modelltervezés, a klinikai megfigyelés és a gondozási kultúra vonatkozásában. Ha „adott esetben egy megfelelően képzett szakértő” (és nem állatorvos) „tanácsadói feladatokat lát el az állatok jóllétével és kezelésével kapcsolatban”, akkor ez a személy már rendelkezik az adott fajok szempontjából szükséges technikai és zoológiai szakértelemmel. Képes holisztikus megközelítést alkalmazni annak érdekében, hogy biztosítsa a gondjaira bízott állatok egészségét, tartását, kezelését és jóllétét. Emellett részt vesz a feladatkör hatékony ellátásához szükséges képzéseken. Ez valószínűleg magában foglalja legalább a jogszabályokkal, az etikával és a három R-rel kapcsolatos képzést. A főbb feladatok összefoglalása Kidolgozza az állatorvosi ellátásról szóló programot, és a végrehajtása érdekében együttműködik az állatjólléti testülettel;
tanácsot és állatorvosi szolgáltatásokat nyújt a fajok és törzsek (a géntechnológiailag módosított állatokat is beleértve) kiválasztásával, illetve az állatok szállításával, importálásával és exportálásával kapcsolatban; tanácsot nyújt az állatok beszerzésével, tartásával, elhelyezésével és gondozásával kapcsolatban; felügyeli az állatok egészségügyi állapotát, a betegségek (beleértve a zoonózisok) megelőzését, kimutatását, kezelését és ellenőrzését, illetve a betegség megjelenése esetén a katasztrófavédelmi tervezést; hozzájárul az állatjólléti testületnek az állatok egészségével és jóllétével, valamint a három R végrehajtásával kapcsolatos munkájához; információt és tanácsot nyújt a kutatóknak, a projektekért felelős személy(ek)nek és az állatjólléti testületnek az állatok felhasználásával kapcsolatos modellek, (adott esetben) a kísérleti tervezés, a három R végrehajtása és az eljárások súlyosságának értékelése tekintetében felismeri és kezeli azokat a káros eseményeket, amelyek befolyásolják az állatok egészségét vagy jóllétét, függetlenül attól, hogy kapcsolódik-e kísérleti vizsgálati tervhez; 30
tanácsokkal és ajánlásokkal szolgál a nem sebészeti és a sebészeti beavatkozásokra vonatkozóan; tanácsot és iránymutatást nyújt az érzéstelenítéssel, a fájdalomcsillapítással, a műtét utáni ellátással, valamint a fájdalom, a szenvedés és a félelem csillapításával kapcsolatban a kísérleti vizsgálati tervek vonatkozásában; felméri az állatok jóllétét, és jóváhagyja a súlyossági besorolást; megfelelő klinikai megfigyelési nyomtatványokat dolgoz ki és használ; pontos állatorvosi dokumentációt vezet; tanácsot és iránymutatást ad a kíméletes végpont és az eutanázia alkalmazásával kapcsolatban; állatorvosi vizsgálat, tanács és döntés az alábbiakkal kapcsolatban: o az állatok életben tartása az eljárások befejezésekor (17. cikk); o rossz egészségi állapotban lévő, vadon befogott állatok (9. cikk); o az állatok ismételt felhasználása (16. cikk), és a figyelembe veendő kapcsolódó szempontok; o az állatok újbóli kihelyezése (19. cikk), és a figyelembe veendő kapcsolódó szempontok.
Az állatorvos emellett hasznos szakértői észrevételeket tehet a projektek értékelésére vonatkozóan. A képzésben/felügyeletben/értékelésben való részvétel Az állatorvos hasznos szakértői észrevételeket tehet annak értékelése során is, hogy egy képzési program megfelelő-e az alábbi szempontokból:
a gondozási kultúra beépítése a képzési program egészébe; a laboratóriumi állatok kezelése és gondozása; kezelés és gondozás az eljárások során; klinikai megfigyelések és azok pontos dokumentálása; nem sebészeti és sebészeti beavatkozások az érintett fajok esetében; eutanázia-gyakorlatok.
Alapképzés Az állatorvosok nagy jártassággal rendelkeznek az állatok egészsége, betegségei, jólléte és a higiénia terén. Ugyanakkor a laborállat-gyógyászat és -tudomány az állatorvosi szakértelem speciális területe, ezért a kijelölt állatorvos feladatkörének és feladatainak ellátásához további posztgraduális állatorvosi képzésre van szükség. Az állatok gondozása, egészsége és az állatokkal való bánásmód (4. modul), a fájdalom, szenvedés és félelem felismerése (5. modul), valamint az érzéstelenítés, a fájdalomcsillapítás és a sebészet (20–22. modul) egyaránt a szokásos állatorvosi képzés része. Fajspecifikus (például főemlősökre, madarakra, halakra, lábasfejűekre történő) szakosodásra igény esetén – hiányelemzést követően – a CPD részeként kerülhet sor. Ez nem előfeltétele a kijelölt állatorvosok alapképzésének. 31
Ugyanakkor az alapkompetenciák közé tartozik annak az európai és nemzeti jogszabályi környezetnek a megfelelő ismerete is, amelyben dolgozni fognak. Az állatorvosok megfelelő, az adott fajokkal vagy fajok csoportjával (és a kapcsolódó gyakorlattal) kapcsolatos alapkompetenciákkal, többek között a szokásos állatorvosi tantervben nem szereplő releváns kompetenciákkal rendelkeznek, például a laborállatgyógyászat és -tudomány területén. A további képzési igények pontos meghatározása a létesítmény tevékenységeitől függ (például az érintett fajoktól és a tevékenységek fajtájától, például tenyésztő/beszállító kontra felhasználó). A további szükséges képzés moduláris megközelítése az egyéni igények figyelembevételével maximalizálja a képzés hatékonyságát, és biztosítja, hogy a kompetenciákat a létesítmény és az állatorvos igényeihez igazítsák. Az alapkompetenciákat lehetőleg a kijelölt állatorvosként történő munkavégzés megkezdése előtt, vagy azt követően a lehető leghamarabb meg kell szerezni. A kijelölt állatorvos elvégezte az alábbi modulokat:
1. modul – „Nemzeti jogszabályok”, a 24. modulnak megfelelő további tanulási eredményekkel (24.1–24.5.); 9. modul – „Etika, az állatok jólléte és a három R” (2. szint), a 24. modulnak megfelelő további tanulási eredményekkel (24.6–24.12.); 10. modul – „Eljárások és projektek megtervezése”; 50. modul – „Bevezetés a helyi környezetbe”; 24. modul – „Kijelölt állatorvos”.
CPD A kijelölt állatorvosok felelősek a munkájukhoz szükséges folyamatos szakmai továbbképzésért a kompetenciáik szinten tartása és fejlesztése érdekében. Emellett az országos állatorvosi szabályozó hatóságokhoz fordulnak a minimális CPD-követelményeket illetően a munkavégzés szerinti országban. Számos tényező játszhat szerepet a CPD-ben, például konferenciák, szakirodalom, formális tanfolyamok, helyszíni látogatások, gyakornokság, kongresszusok vagy a kollégákkal való együttműködés. Bizonyos körülmények között, személyes választástól függően a CPD a karrierfejlődési pályába integrálható, amely további képesítések megszerzéséhez vezet, ilyen például a laborállat-gyógyászati tanúsítvány (például a CertLAS az Egyesült Királyságban), a laborállat-gyógyászati diploma egy adott országban (például a Fachtierarzt für Versuchstiere Németországban) vagy egy ECLAM (Európai Laborállat-gyógyászati Kollégium) által kiadott diploma. A kijelölt állatorvosok felelősek a CPD-jük dokumentálásáért.
32
Élő állatok oktatási és képzési célokra történő felhasználása Hasznos lehet annak szétválasztása és meghatározása, hogy mit értünk oktatáson, illetve képzésen, mert különböző kérdéseket vethetnek fel az állatok felhasználásával kapcsolatban: az oktatás elvileg (például az érzéstelenítésre vonatkozó) alapelvek átadását jelenti az ismeretek megszerzése érdekében, míg a képzés főként a gyakorlati készségek 7 oktatására vonatkozik. Az élő állatok oktatási és képzési célokból történő felhasználása, amelynek során az állatoknak fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást okozhatnak (a 3. cikk (1) bekezdésében leírtaknak megfelelően), projektengedélyhez kötött. Jelentős eltérések vannak az egyes tagállamok között a tekintetben, hogy milyen mértékben engedélyezik az állatok felhasználását, és nagyon eltérő vélemények léteznek például a készségek megszerzése során történő rutinszerű felhasználástól kezdve a nagyon sajátos körülmények között történő kivételes felhasználásig. Ugyanakkor minden körülmények között megfontolt, strukturált megközelítést kell alkalmazni az állatok oktatási és képzési célokra történő felhasználásával kapcsolatban. Az élő állatok felhasználására irányuló kérelmekben teljes mértékben meg kell vizsgálni az alternatív stratégiák alkalmazását, valamint fel kell tüntetni a konkrét célkitűzéseket és az előre meghatározott hasznot. Ahol indokolt lehet az élő állatok felhasználása, és engedélyezik a projektet, gyakran más korlátozásokat alkalmaznak, hogy minimálisra csökkentsék a felhasznált állatok számát vagy minimalizálják a szenvedésüket, például a súlyosság besorolása legfeljebb „enyhe” lehet; vagy az állatokat ismételten felhasználják érzéstelenítéses-túlaltatásos eljárás során. Az állatoknak a képzés során történő felhasználásával kapcsolatos különböző vélemények miatt előfordult, hogy egy olyan tagállam tudósai, amely korlátozza az állatok oktatási és képzési célú felhasználását, más tagállamokban vettek részt a manuális készségek fejlesztése érdekében állatokat felhasználó tanfolyamokon; az egyik idézett példa az embrióátültetési készség fejlesztésére vonatkozott a géntechnológiával módosított állatokkal kapcsolatos program részeként. Az Európai Unióban ideális esetben egyetértésnek kellene lennie a tekintetben, hogy milyen körülmények között van szükség élő állatok felhasználására az oktatás és a képzés során, és az állatok ilyen felhasználására vonatkozó kérelmek hasonló elbírálásban kellene, hogy részesüljenek. Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy az irányelv elfogadásával elfogadható az állatok felhasználásának engedélyezése a felsőoktatásban, illetve a szakmai készségek megszerzésére, fenntartására vagy fejlesztésére irányuló képzésben az Európai Unió 7
A 2010/63/EU irányelv 5. cikkének f) pontja értelmében a képzés „a szakmai készségek megszerzése, fenntartása vagy fejlesztése céljából” történik.
33
területén. Ezért a jelenlegi vita nem arra irányul, hogy felhasználjanak-e állatokat, hanem arra, hogy ez milyen körülmények között indokolt. Az élő állatok oktatási célú felhasználásának indokolása Az élő állatok oktatási célú felhasználása megosztja a véleményeket. Sok tagállamban hosszú évek óta egyre kevésbé használnak állatokat ilyen célokra. Ha néhány intézményben (például sok orvosi egyetemen) élő állatok felhasználása nélkül is megoldható az oktatás, felmerül a kérdés, hogy ez miért nem valósítható meg máshol is. Emellett ezen a téren továbbra is gyorsan fejlődnek az új alternatív oktatási módszerek/stratégiák, és egyre inkább elérhetőek. A kérelmezőnek részletesen le kell írnia, hogy milyen összefüggésben van szükség az állatokra, ismertetnie kell a számításba vett alternatívákat és azok elutasításának okát, a konkrét oktatási célkitűzéseket, valamint azt, hogy hogyan állapítják meg azok teljesülését. Azt is meg kell magyaráznia, miért nem használhatók a létesítményben tett megfigyelések és a folyamatban lévő tudományos eljárások során szerzett adatok az elvek bemutatására. Az oktatási célú projektjavaslatok értékelésekor megfontolandó oktatási előnyök közé tartozik például:
az élő állatok reakcióinak megértése és a reakciók sokszínűségének megismerése iránti igény;
kontextuális tanulás adott tudományos környezetben;
a résztvevők tapasztalaton alapuló véleményformálási lehetősége.
Az élő állatok képzési célú felhasználásának indokolása Az élő állatoknak a szakmai készségek megszerzésére irányuló képzés során történő felhasználása külön került megvitatásra. Az állatok oktatási célú felhasználásával ellentétben a képzési célokra történő felhasználásuk sokkal könnyebben indokolható. Az élő állatok felhasználásával történő képzés csak olyan személyekre korlátozódik, akik a szakmai pályafutásuk olyan szakaszában vannak, ahol szükséges az állatok felhasználása. Ezek a személyek
állatokkal dolgoznak;
állatokat használnak fel tudományos projektekben; és
a klinikai célú sebészeti készségeik fejlesztése érdekében szükségük van állatok felhasználására.
34
Az állatok oktatási és képzési célú felhasználására vonatkozó projektkérelmek és elbírálásuk Az élő állatok oktatási és képzési célú felhasználására vonatkozó kérelmeket gondosan mérlegelni kell, hogy meggyőződjenek róla, hogy az oktatási vagy képzési célkitűzések megvalósítása érdekében elengedhetetlen az állatok felhasználása, és egyetlen alternatív stratégia sem lenne megfelelő. Amikor állatok felhasználását javasolják, a kérelemben meg kell magyarázni, hogy hogyan illenek bele az állatok az általános oktatási vagy képzési programba. A projektek értékelésére és visszaható hatályú értékelésére vonatkozó, konszenzuson alapuló dokumentum8 előre megfogalmazott kérdéseket tartalmaz egy projektkérelmi sablon kialakításához, a szükséges információk bekérése érdekében. Általánosságban véve fokozatos megközelítés használatos: először állatok felhasználásával nem járó alternatívákat választanak, aztán tetemekkel dolgoznak, majd végül élő állatokkal. 1. Az alábbi esetekben nem használnak fel állatokat:
elmélet; eljárások/technikák (vagy fiziológiai reakciók) bemutatása, például képek, videók, interaktív audiovizuális eszközök használatával; egy folyamatban lévő vizsgálat során egy hozzáértő személy által végzett eljárás élőben történő megfigyelése; a technikai/gyakorlati készségek gyakorlása „szimulátorokon”.
2. Tetemek használata 3. Élő állatok használata a. Érzéstelenített-túlaltatott állatok
Egynél több technikához ajánlott felhasználni az állatot, mert az állatokat érő ártalomban nincs eltérés.
b. Eszméletüknél lévő állatok használata
8
Ha az eljárás nem befolyásolja a kísérleti eredményeket, vagy nem befolyásolja jelentősen a súlyosságot, a képzés az állatok felhasználásával egy folyamatban lévő vizsgálat keretében elvégezhető. A képzés mindig azzal kezdődik, hogy megtanítják az adott faj esetében megfelelő kezelési technikákat.
http://ec.europa.eu/environment/chemicals/lab_animals/pdf/guidance/project_evaluation/hu.pdf
35
A manuális készségek fejlesztése során a résztvevők csak akkor térnek át élő állatok felhasználására, ha a szimuláció vagy a tetemekkel végzett munka során bizonyították az alkalmasságukat. A projektek oktatási/képzési célokból történő értékelésekor a szisztematikus értékelés részét képezi a fokozatos megközelítés. Az alábbiakat is figyelembe kell venni:
a résztvevő típusa – a szükséges készségek, és annak jelzése, hogy ezeket használni fogják;
a felhasználandó állatok származása, például állománytöbbletet jelentő állatok vagy lezárt vizsgálatok során használt, de eutanáziában még nem részesített állatok.
Ugyanakkor elfogadott tény, hogy egy személy addig nem teljesen kompetens, amíg nem szerzett elegendő közvetlen tapasztalatot az eljárás végrehajtásában. Ezért a felügyelet és a kompetenciaértékelés megfelelő rendszerére van szükség annak biztosítására, hogy a tapasztalatszerzés során ne okozzanak szükségtelen fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást az állatoknak. Elfogadható „ártalmak” az oktatás vagy képzés során Az eljárások súlyossága legfeljebb „érzéstelenítéses-túlaltatásos” vagy „enyhe”. Ugyanakkor elfogadott tény, hogy ritka, alaposan megindokolt esetek kivételt képezhetnek ezen alapelv alól. Ilyen kivételek például:
sebészi képzés egy eszköz beültetésével kapcsolatban, ahol fontos lehet a siker értékelése az állatok ébredése során;
oktatási anyagok helyettesítésére.
készítése
az
élő
állatok
jövőbeli
felhasználásának
A kivételek elbírálására mindig eseti alapon kerül sor, a tervezett munka ártalmainak, hasznának és oktatási értékének kellő figyelembevételével. Mivel az oktatás és a képzés során gyakran több alkalommal használják fel ugyanazt az állatot, különös figyelmet kell fordítani az „alacsonyabb” vagy „küszöbérték alatti” súlyosságúnak tekintett technikák halmozódó hatására, amely technikák együttes vagy több alkalommal történő használata ismétlődés esetén „magasabb” vagy a „minimális küszöbérték” feletti súlyosságnak számít. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a hozzáértő felügyelet fontosságát és elérhetőségét, és ezeket a szempontokat különösen figyelembe kell venni és értékelni kell az élő állatok oktatási és képzési célokra történő felhasználásával végzendő projektekre tett javaslatokban.
36
A képzésről a felügyelet alatti munkavégzésre történő átmenet Az élő állatok képzési célú felhasználása mellett szóló egyik fő érv szerint biztosítani kívánják, hogy az eljárásokat hozzáértő módon végezzék el, és a rossz technika ne befolyásolja hátrányosan a tudományos eredményt. Ez nem minden vizsgálat esetében igaz; például lehetséges, hogy az in vitro vizsgálatok céljára történő vérbegyűjtés esetében nem befolyásolják negatívan a tudományos eredményt, de az eljárás káros következményekkel járhat az állat jóllétére. Mivel az egyes személyek eltérő idő alatt szerzik meg a szükséges szakértelmet, nem lehet egyértelműen meghatározni például azt, hogy mennyi állat felhasználására van szükség a képzés során, mielőtt az adott személy tudományos eljárásokat végezhet felügyelet alatt. Ez is alátámasztja egy megfelelően integrált képzési, felügyeleti és kompetenciaértékelési program fontosságát. A résztvevők először csak felügyelet alatt végeznek tudományos eljárásokat, miután a felügyelő tájékozódott a képességükről, valamint a helytelen technikának a tudományra és az állatok jóllétére gyakorolt esetleges hatásáról.
37
I. függelék Modulok és a hozzájuk kapcsolódó tanulási eredmények 1. rész: Moduláris szerkezet Ez a dokumentum iránymutatással kíván szolgálni a tagállamok, valamint a 2010/63/EU irányelv értelmében az állatok gondozásában és felhasználásában érintett valamennyi személy számára a 2010/63/EU irányelv értelmében javasolt képzési minimumkövetelményekre vonatkozóan (23. cikk és V. melléklet). Lehetővé kívánja tenni egy olyan uniós oktatási és képzési keretrendszer kidolgozását, amely gyakorlati kompetenciákat, képzést és folyamatos szakmai továbbképzést (CPD) tartalmaz a személyzet szakértelmének biztosítása és a személyzet tagállamokon belüli és a tagállamok közötti szabad mozgásának lehetővé tétele érdekében. A moduláris szerkezeten és a kapcsolódó tanulási eredményeken alapuló, itt elfogadott megközelítés felismeri, hogy a képzésnek meg kell felelnie az igényeknek. Fontos megjegyezni, hogy ez a dokumentum nem a folyamatokkal foglalkozik, hanem a végeredménnyel, és nem kíván előírni semmit. Az oktatók rugalmasan megválaszthatják a tanfolyam tartalmát, a képzési anyagokat és a képzési módszereket, amelyek hozzájárulnak a tanulási eredmények eléréséhez a nemzeti/helyi/intézményi és/vagy egyéni/csoportszintű követelményeknek megfelelően. Az oktatók a saját belátásuk szerint további ismereteket is belefoglalhatnak annak érdekében, hogy az egyéni igényeknek megfelelő képzést nyújtsák. 1) Moduláris szerkezet Az itt bemutatott modulok között megtalálható a minimális képzés részének tartott összes modul, amelyre egy személynek szükség van ahhoz, hogy elvégezhessen egy tevékenységet (A–D)9, valamint találhatók köztük olyan további modulok is, amelyekre specifikus, például sebészeti feladatok ellátásához van szükség. Elismert tény, hogy néhány esetben, ahogy az alábbiakban részletezzük, a képzés gyakorlati, felügyelet alatt végzendő elemeket tartalmaz. Végezetül pedig minden modul külön is megtartható, de a tanfolyamok szervezői kombinálhatják az egyes modulokat, hogy egy adott tevékenységhez vagy különleges képzési igényekhez igazított tanfolyamokat tartsanak. A modulok (lásd az alábbi táblázatot) három kategóriába sorolhatók: 1. Az alapmodulok az alapvető elméleti képzést jelentik a 23. cikkben felsorolt A–D. tevékenységet folytató valamennyi személy esetében. Valamennyi alapmodult kötelező teljesíteni az A., B., C., és D. tevékenység folytatásához (a D. tevékenység esetében
9
A 23. cikk (1) bekezdésében foglalt tevékenységek: A = állatokon eljárásokat végző személy; B = eljárásokat és projekteket megtervező személy; C = állatok gondozásával foglalkozó személy; D = állatok leölését végző személy.
38
választási lehetőségként alternatív, személyre szabott tanfolyamot dolgoztak ki [lásd lent]). Ez magában foglalja a nemzeti jogszabályokról szóló 1. modult is. 2. Az alapmodulok mellett tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modulokra is szükség van az adott tevékenységgel kapcsolatos képzési minimumkövetelmények teljesítése érdekében. A D. tevékenységre (az állatok leölésére) vonatkozó képzés teljesíthető a szükséges alap- és tevékenységspecifikus modulok vagy egy olyan alternatív, személyre szabott modul elvégzésével, amely az érintett alap- és tevékenységspecifikus modulok szükséges tanulási eredményeit ötvözi (6.3. modul a lenti táblázatban). 3. További és feladatspecifikus modulok – Annak az elvnek a szellemében, hogy a képzés feleljen meg az igényeknek, további, szükség esetén elvégzendő, feladatspecifikus modulok léteznek, mert néhány (de nem minden), ilyen tevékenységet ellátó személynek bizonyos feladatok vagy eljárások elvégzése előtt további fontos képzésre van szüksége. Az itt ismertetett feladatspecifikus modulok olyan képzésre vonatkoznak, amelyre számos feladat esetében szükség van (például a sebészeti eljárások esetében alkalmazott speciális érzéstelenítésnél, lásd a lenti 21. modult), de az irányelvben, például annak 24., 25. és 38. cikkében meghatározott egyéb feladatokra is vonatkoznak. Fajspecifikus képzés: egy fajra/fajcsoportra vonatkozó képzési alapmodul sikeres elvégzése után a készségek további fajokra történő kiterjesztéséhez szükség van az új fajokra vonatkozó tanulási eredmények elérésének igazolására ugyanazon modul keretében. Ugyanakkor elképzelhető, hogy nem szükséges megismételni a képzési alapmodul minden elemét az új fajok vonatkozásában ahhoz, hogy elérjék a további fajok esetében szükséges tanulási eredményeket. A modulok szervezői saját maguk határozhatják meg, hogy melyik tanulási eredményekre van szükség az új fajok esetében, mivel ezt eseti eljárás alapján kell majd elbírálni. Alapmodulok – A., B., C. és D. tevékenység Nemzeti jogszabályok 1. Etika, az állatok jólléte és a három R (1. szint) 2. 3.1. Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (elmélet) Az állatok gondozása, egészsége, és az állatokkal való bánásmód – fajspecifikus 4. (elmélet) A fájdalom, szenvedés és félelem felismerése – fajspecifikus 5. 6.1. Az állatok leölésének kíméletes módszerei (elmélet) Tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modulok – A. tevékenység 3.2. Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (gyakorlat) Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (elmélet) 7. Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (készségek) 8.
39
Tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modulok – B. tevékenység 7. 9. 10. 11.
Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (elmélet) Etika, az állatok jólléte és a három R (2. szint) Eljárások és projektek megtervezése (1. szint) Eljárások és projektek megtervezése (2. szint)
Tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modulok – C. tevékenység 3.2. Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (gyakorlat) Tevékenységspecifikus (előkövetelménynek számító) modulok – D. tevékenység 3.2. Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (gyakorlat) 6.2. Az állatok leölésének kíméletes módszerei (készségek) vagy 6.3. Önálló modul (kizárólag) a D. tevékenység esetében További feladatspecifikus modulok 20. 21. 22. 23. 24. 25.
Érzéstelenítés kisebb eljárások esetén Speciális (haladó) érzéstelenítés sebészeti vagy hosszabb eljárások esetén Sebészeti alapelvek Speciális (haladó) állattartási, gondozási és környezetgazdagítási gyakorlatok Kijelölt állatorvos A projekt értékelője
Egyéb további modulok 50. 51.
Bevezetés a helyi környezetbe (létesítménybe) az irányelv értelmében specifikus feladatköröket ellátó személyek részére Információk nyújtása és visszakeresése
2. rész: Tanulási eredmények A mérhető igék formájában (lásd a mellékletet kifejezett tanulási eredmények segítenek meghatározni azokat az ismereteket és készségeket, amelyekkel a tanfolyam résztvevőinek bizonyítottan rendelkezniük kell a tanulási eredmények értékelésének idejére. Először is úgy gondoltuk, hogy egy ésszerűen részletezett lista hasznosnak fog bizonyulni a tanfolyamok szervezői számára, de hangsúlyozzuk, hogy ezek nem előírások. Másodszor az ebben a dokumentumban használt mérhető igék, bár segítenek a releváns témák körének leírásában, főként a „tudás” és „megértés” egyszerű szintjén fogalmazódtak meg. Azonban erőteljes érv szól amellett, hogy amikor lehet, a modern oktatás ezt haladja meg, és kritikus gondolkodásra ösztönözzön (például értékelés; lásd a mérhető igék hierarchiáját a mellékletben). Ezért arra biztatjuk a tanfolyamok szervezőit, hogy amikor csak 40
lehetséges, már az alapképzéstől kezdve a mélyebb ismeretek megszerzését támogassák ahelyett, hogy csak felidéznek tényeket vagy tevékenységeket szimulálnak (lásd a mellékletet néhány példáért). Elismert tény, hogy a gyakorlati tanulási eredmények elérése elválasztható az elméleti/tudásalapú tanulási eredményektől. Azokban az esetekben, amikor nem áll fenn az állatoknak okozott fájdalom, félelem, szenvedés vagy maradandó egészségkárosodás kockázata, a résztvevő már azelőtt elkezdhet felügyelet alatt dolgozni, hogy értékelnék a tanulási eredmények elérését. Mivel a tudományos eljárások során fennáll a fájdalom, szenvedés, félelem vagy maradandó egészségkárosodás kockázata, csak az állatok gondozásával és tartásával kapcsolatos feladatok (C. tevékenység) végezhetőek a tanulási eredmények elérése előtt, azok is csak felügyelet alatt. A modulok tanulási eredményeit a tanfolyam szervezője által meghatározott, jóváhagyott teljesítési kritériumoknak megfelelően minden más esetben még azelőtt el kell érni, hogy az adott személy elkezd felügyelet alatt dolgozni. Ez a tárgy elfogadható szintű ismeretéhez vezet, amely biztosítja, hogy nem okoznak szükségtelen fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást a felügyelet alatt végzett munka során. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a tanulási eredményeknek az elérése nem jelenti azt, hogy a résztvevő gyakorlati kompetenciára tett szert. A szakértelemre és a kompetenciákra 10 a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazása és a munkavégzés során szerzett tapasztalatok révén tesznek szert. A kompetenciákat a tanulási eredményektől függetlenül értékelik. 3. rész: Modulok A modulok esetében az alábbi számozást használjuk, hogy a később kidolgozott új modulok beilleszthetőek legyenek. 1–19
– Alap- és tevékenységspecifikus modulok a 23. cikkben előírt tevékenységekkel Kapcsolatban
20–49
– A feladatokkal és a további készségekkel kapcsolatos modulok
50 és fölötte
– Egyéb kiegészítő modulok
10
Kompetencia: a tudás, a készségek és a viselkedés kombinációja a jobb teljesítmény érdekében (tág fogalom, amely figyelembe veszi a készségeket, a tudást és a tapasztalatot); Szakértelem: az egyén képessége arra, hogy megfelelően végezzen el egy feladatot (sokkal szűkebb fogalom, tevékenység- vagy feladatközpontú).
41
A MODULOK LISTÁJA
Nemzeti jogszabályok Etika, az állatok jólléte és a három R (1. szint) Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (elmélet) Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (gyakorlat) Az állatok gondozása, egészsége, és az állatokkal való bánásmód – fajspecifikus 4. (elmélet) A fájdalom, a szenvedés és a félelem felismerése – fajspecifikus 5. 6.1. Az állatok leölésének kíméletes módszerei (elmélet) 6.2. Az állatok leölésének kíméletes módszerei (készségek) 6.3. Az állatok leölésének kíméletes módszerei – Alternatív önálló modul a D. tevékenység vonatkozásában Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (elmélet) 7. Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (készségek) 8. Etika, az állatok jólléte és a három R (2. szint) 9. 10. Eljárások és projektek megtervezése (1. szint) 11. Eljárások és projektek megtervezése (2. szint) 1. 2. 3.1. 3.2.
A A A T A A A T T T T T T T
20. 21. 22. 23. 24. 25.
Érzéstelenítés kisebb eljárások esetén Speciális érzéstelenítés sebészeti vagy hosszabb eljárások esetén Sebészeti alapelvek Speciális állattartási, gondozási és környezetgazdagítási gyakorlatok Kijelölt állatorvos A projekt értékelője
F F F F F F
50.
Bevezetés a helyi környezetbe (létesítménybe) az irányelv értelmében specifikus feladatköröket ellátó személyek részére Információk nyújtása és visszakeresése
E
51.
42
E
1. modul: Nemzeti jogszabályok (Nemzeti – Alap) Ez a modul az idevágó mértékben ismerteti azt a nemzeti és nemzetközi jogi és szabályozási keretrendszert, amelyen belül az állatokat érintő projekteket kidolgozzák és kezelik, valamint az érintett személyek, azaz az állatokon eljárásokat végző, az eljárásokat és projekteket megtervező, az állatokat gondozó, illetve az állatokat leölő személyek jogszabályokban előírt feladatait, illetve egyéb vonatkozó jogszabályokkal is foglalkozhatnak. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 1.1. megnevezi és ismerteti azokat a nemzeti és uniós jogszabályokat és iránymutatásokat, amelyek szabályozzák az állatok tudományos célokra történő felhasználását, és különösen az ilyen tudományos eljárásokat végző személyek tevékenységeit; 1.2. megnevezi és ismerteti az állatok jóllétéről szóló kapcsolódó jogszabályokat; 1.3. ismerteti a laboratóriumi állatok felhasználása, tenyésztése és szállítása előtt szükséges engedélyezési folyamatot, különösen a projektekkel, illetve adott esetben az egyénekkel kapcsolatos engedélyezési folyamatot; 1.4. felsorolja az elérhető információforrásokat és egyéb forrásokat (a nemzeti jogszabályok vonatkozásában); 1.5. ismerteti a 24., 25. és 26. cikkben említett személyzet feladatkörét, a jogszabályokban előírt feladataikat és egyéb kötelességeiket a nemzeti jogszabályok értelmében; 1.6. ismerteti a helyi állatjólléti testületek, valamint a tudományos célokra felhasznált állatok védelmére alakult nemzeti bizottság feladatkörét és feladatait; 1.7. megnevezi, hogy kinek a feladata a megfelelőség biztosítása a létesítményben, és hogyan látható el ez a feladat (például a helyi állatjólléti testületen keresztül); 1.8. ismerteti, mikor szabályozzák nemzeti jogszabályok az eljárásokat (a fájdalom, a szenvedés, a félelem és a maradandó egészségkárosodás alsó küszöbértéke); 1.9. megnevezi, hogy ki felel elsődlegesen az eljárások során felhasznált állatokért; 1.10. felsorolja az irányelv/a nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó fajokat, beleértve azok fejlődési szakaszait; 1.11. megnevezi azokat a körülményeket, amelyek esetében az irányelv hatálya alá tartozó állatokat kíméletesen le kell ölni vagy nem szabad tovább felhasználni a vizsgálatok során és állatorvosi kezelésben kell részesíteni;
43
1.12. ismerteti a tudományos célokra tenyésztett vagy felhasznált állatok leölésére vonatkozó jogi szabályozást.
44
2. modul: Etika, az állatok jólléte és a három R (1. szint) (Alap) Ez a modul olyan iránymutatással és információkkal szolgál, amelyek lehetővé teszik, hogy az állatokkal dolgozó személyek megnevezzék és megértsék a tudományos eljárások során történő állathasználat által felvetett etikai és állatjólléti kérdéseket, és megfelelően reagáljanak rájuk általánosságban, illetve adott esetben a saját munkaprogramjuk során. Információkkal szolgál az egyének számára, hogy megértsék és alkalmazzák a három R alapelveit. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 2.1. ismerteti a társadalom különböző véleményeit az állatok tudományos célokra történő felhasználásával kapcsolatban, és felismeri, hogy tiszteletben kell tartania ezeket; 2.2. ismerteti a kutatási célokra szánt állatokkal dolgozó emberek felelősségét, és felismeri a tiszteletteljes és emberséges bánásmód fontosságát az állatokkal végzett kutatás során; 2.3. megnevez etikai és állatjólléti kérdéseket a saját munkája vonatkozásában; tisztában van a tettei következményeivel, és képes elgondolkodni rajtuk; 2.4. felismeri, hogy az etikai elvek követése hozzájárulhat ahhoz, hogy a közvélemény hosszú távon bizalmat érezzen a tudományos kutatás iránt, és elfogadja azt; 2.5. ismerteti, hogy hogyan épülnek a jogszabályok egy olyan etikai keretrendszerre, amely előírja 1) a projektek ártalmainak és hasznának mérlegelését (az ártalom és haszon szempontjából történő értékelés), 2) a három R alkalmazását az ártalmak minimalizálása, illetve a haszon maximalizálása érdekében, és 3) helyes állatjólléti gyakorlatra ösztönöz; 2.6. ismerteti és megvitatja a három R mint az állatoknak a tudományos kísérletek során történő felhasználására vonatkozó alapelv fontosságát; 2.7. elmagyarázza, mit jelent az öt szabadság, és ez hogyan vonatkozik a laboratóriumi fajokra; 2.8. ismerteti az állatokat érintő ártalom fogalmát, többek között az elkerülhető és elkerülhetetlen szenvedést, valamint a közvetlen, a feltételes és a halmozódó szenvedést; 2.9. ismerteti a súlyosság szerinti besorolást, és példákat hoz az egyes kategóriákra. Ismerteti a halmozódó súlyosságot, és annak esetleges hatását a súlyossági besorolásra; 2.10. ismerteti az állatok ismételt felhasználására vonatkozó szabályozást; 2.11. ismerteti az állatok megfelelő jóllétének fontosságát, beleértve a tudományos eredményekre gyakorolt hatását, valamint a társadalmi és erkölcsi okait; 45
2.12. ismerteti a gondozási kultúra szükségességét, és az egyén abban játszott szerepét; 2.13. ismerteti az etikával, az állatok jóllétével és a három R alkalmazásával kapcsolatos releváns információforrásokat; 2.14. ismeri a különböző keresési eszközöket (például EURL ECVAM keresési útmutató, Go3Rs) és keresési módszereket (például rendszerezett áttekintések, metaelemzések).
46
3.1. modul: Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (elmélet) (Alap) Ez a modul bevezetést nyújt az állati viselkedés, a gondozás, a biológia és a tenyésztés alapelveibe. Információkat ad az anatómiával és a fiziológiai jellemzőkkel, többek között a szaporodással, a viselkedéssel, a szokásos állattenyésztéssel és a környezetgazdagítási gyakorlatokkal kapcsolatban. Csak az ahhoz szükséges minimális mennyiségű háttérinformációkat biztosítja, hogy az egyén elkezdhessen felügyelet alatti dolgozni. A modult követően a résztvevők a felügyelet alatti gyakorlati képzés során szerzik meg a tevékenységükhöz szükséges szakértelmet és készségeket. A gyakorlati képzés követelményei elkerülhetetlenül tevékenységfüggők. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 3.1.1. ismerteti az érintett fajok alapvető anatómiáját, fiziológiáját, szaporodását és viselkedését; 3.1.2. felismeri és ismerteti az esetlegesen szenvedéssel járó eseményeket, ide tartozik például a beszerzés, a szállítás, az elhelyezés, a tenyésztés, a kezelés és az eljárások (alapszinten); 3.1.3. kifejti, hogyan segítheti elő az állatok megfelelő jólléte a helyes tudományt, például elmagyarázza, hogyan befolyásolhatja a biológiai és viselkedésbeli igények kielégítésének elmulasztása az eljárások végeredményét; 3.1.4. kifejti, hogyan befolyásolhatja az állattenyésztés és az állatgondozás a kísérleti eredményeket és a szükséges állatok számát, például, hogy a helyiségen belüli hely hogyan befolyásolja a végeredményt, így a véletlenszerűséget; 3.1.5. ismerteti az érintett állatfajok táplálkozási szükségleteit, és hogy hogyan lehet ezeket kielégíteni; 3.1.6. ismerteti a (fajok és a tudomány számára is megfelelő) gazdagított környezet fontosságát, többek között a társas elhelyezést, valamint a mozgási, pihenési és alvási lehetőségeket; 3.1.7. amennyiben az adott faj szempontjából releváns, felismeri, hogy különböző törzsek léteznek, és ezek eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyek befolyásolhatják az állatok jóllétét és a tudományt is; 3.1.8. amennyiben az adott faj szempontjából releváns, felismeri, hogy a génállomány megváltoztatása váratlan és alig észrevehető módon befolyásolhatja a fenotípust, valamint felismeri, hogy milyen fontos az ilyen állatok nagyon alapos megfigyelése; 3.1.9. pontos, átfogó dokumentációt vezet a létesítményben tartott állatokról, és értelmezi azt, többek között az állatok jóllétével kapcsolatban.
47
3.2. modul: Alapvető és megfelelő biológia – fajspecifikus (gyakorlat) (Tevékenységspecifikus az A., C. és D. tevékenység esetében) 3.2.1. képes megközelíteni, kezelni/felvenni és feltartóztatni egy állatot, és nyugodtan, magabiztosan, empatikus módon visszatenni a ketrecébe/a helyére úgy, hogy az állat ne érezzen félelmet és ne sérüljön meg.
48
4. modul: Az állatok gondozása, egészsége, és az állatokkal való bánásmód – fajspecifikus (elmélet) (Alap) Ez a modul információkat nyújt az állatok egészségével, gondozásával és bánásmódjával kapcsolatos különböző szempontokról, többek között a környezeti ellenőrzésről, az állattartási gyakorlatokról, az étrendről, az egészségi állapotról és a betegségekről. Emellett alapvető tanulási eredményeket tartalmaz a személyes egészséggel és a zoonózisokkal kapcsolatban. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 4.1. ismerteti a megfelelő módszereket és állattartási gyakorlatot számos, a kutatás során használt állat bánásmódjával, gondozásával és jóllétével kapcsolatban, beleértve a kisebb laboratóriumi fajokat és adott esetben a nagyobb fajokat; 4.2. ismerteti a laboratóriumi állatok megfelelő környezeti és elhelyezési körülményeit, ezek felügyeletének módját, és megnevezi, hogy milyen következményekkel járnak az állatokra a nem megfelelő környezeti körülmények; 4.3. felismeri, hogy a napi ritmus vagy a fényperiódus megváltozása vagy felborulása hatással lehet az állatokra; 4.4. ismerteti az akklimatizáció, a habituáció (szoktatás) és az idomítás biológiai következményeit; 4.5. ismerteti, hogy hogyan biztosítja az állattartó létesítmény megszervezése az állatok megfelelő egészségi állapotát általánosságban és a tudományos eljárásokhoz; 4.6. ismerteti, hogy hogyan gondoskodnak a laboratóriumi állatok ivóvízéről és megfelelő étrendjéről, ideértve a megfelelő táplálék és víz beszerzését, tárolását és szétosztását; 4.7. felsorolja a módszereket, és igazoltan ismeri a megfelelő, biztonságos és emberséges bánásmódot, ivarmeghatározást és fogva tartást a gyakori tudományos eljárások során használt egy vagy több megnevezett faj esetében; 4.8. megnevez az egyedek megjelölésére szolgáló különböző módszereket, valamint azok előnyeit és hátrányait; 4.9. felsorolja azokat a potenciális kockázatokat az állattartó létesítményben, amelyek betegségeket okozhatnak, ideértve esetlegesen releváns, konkrét hajlamosító tényezőket. Megnevez a megfelelő egészségi állapot fenntartására szolgáló módszereket (ide tartoznak többek között a korlátozások, a különböző szintű elszigeteltség, a szentinel [őrszem] állatok alkalmazása az adott fajtól függően); 4.10. ismerteti a megfelelő tenyésztési programokat;
49
4.11. ismerteti, hogy hogyan használhatók fel genetikailag módosított állatok a tudományos kutatás során, és miért fontos nagyon gondosan megfigyelni ezeket az állatokat; 4.12. felsorolja az állatok egészségének, jóllétének és gondozásának a szállításuk során történő biztosítására szolgáló helyes eljárásokat; 4.13. felsorolja az emberi egészség tekintetében a laboratóriumi állatokkal való kapcsolat következtében fennálló potenciális veszélyeket (például allergia, sérülések, fertőzések és zoonózis) és ezek megelőzésének módját.
50
5. modul: A fájdalom, a szenvedés és a félelem felismerése – fajspecifikus (Alap) Ez a modul felkészíti az egyéneket, hogy képesek legyenek felismerni a kísérleti állatok normális állapotát és viselkedését, lehetővé téve, hogy észrevegyék a különbséget a problémamentes állatok és az olyan állatok között, amelyeken a fájdalom, a szenvedés vagy a félelem jelei mutatkoznak például a környezettel vagy állattenyésztéssel kapcsolatos okokból vagy a kísérleti vizsgálati tervek következtében. Emellett tájékoztatást nyújt a súlyossági besorolással, a halmozódó súlyossággal és a kíméletes végpontok használatával kapcsolatban. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 5.1. felismeri az egyes állatok szokásos vagy kívánatos viselkedését és megjelenését a fajok, a környezet és a fiziológiai állapot vonatkozásában; 5.2. felismeri az abnormális viselkedést, illetve a kényelmetlenség, a fájdalom, a szenvedés és a félelem, valamint a határozott jóllét jeleit, és ismeri a fájdalom, szenvedés és félelem kezelésére vonatkozó elveket; 5.3. megvitatja az állatok jóllétének értékelésével és dokumentálásával kapcsolatban figyelembe veendő tényezőket és az elérhető módszereket, például a pontozólapok használatát; 5.4. ismerteti, hogy mi a kíméletes végpont. Megnevezi a kíméletes végpontok meghatározásának kritériumait. Meghatározza, hogy milyen lépéseket kell tenni a kíméletes végpont elérésekor, és megvizsgálja a módszerek tökéletesítésének lehetőségeit egy korábbi végpont érdekében; 5.5. ismerteti az irányelvben szereplő súlyossági besorolást, és példákat hoz minden kategóriára; elmagyarázza a halmozódó súlyosság fogalmát és a súlyossági besorolásra gyakorolt esetleges hatását; 5.6. ismerteti azokat a körülményeket, amikor szükség lehet érzéstelenítésre vagy fájdalomcsillapításra a fájdalom, a szenvedés, a félelem vagy a maradandó egészségkárosodás minimalizálása érdekében.
51
6. modul: Az állatok leölésének kíméletes módszerei 6.1: Az állatok leölésének kíméletes módszerei (elmélet) (Alap) Ez a modul információkat nyújt az állatok kíméletes leölésére vonatkozó elvekkel, valamint azzal kapcsolatban, hogy mindig elérhetőnek kell lennie egy olyan személynek, aki adott esetben képes gyorsan és kíméletesen leölni egy állatot. Tájékoztatást nyújt, és ismerteti a különböző elérhető módszereket, az azokkal a fajokkal kapcsolatos részleteket, amelyek esetében ezek a módszerek megfelelőek, valamint információkat nyújt, hogy a résztvevők összehasonlíthassák az engedélyezett módszereket és meghatározhassák a legmegfelelőbb módszer kiválasztásának módját. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 6.1.1. ismerteti az állatok kíméletes leölésének alapelveit (például azt, hogy mi minősül „szép halálnak”); 6.1.2. ismerteti az érintett állatok leölésére engedélyezett különböző módszereket, az egyes módszereknek a tudományos eredményekre gyakorolt hatásait és a legmegfelelőbb módszer kiválasztásának módját; 6.1.3. elmagyarázza, miért szükséges, hogy mindig elérhető legyen egy, az állatok leöléséhez értő személy (akár gondozó, akár eljárásokat végző személy);
6.2: Az állatok leölésének kíméletes módszerei (készségek) (A D. tevékenység esetében tevékenységspecifikus, az A. és C. tevékenység esetében további feladatspecifikus modul, igény szerint) Ez a modul gyakorlati képzést biztosít a 6.1. modulban elsajátított ismeretek és elvek alkalmazásával kapcsolatban, illetve az egyes fajok esetében megfelelő módszerek és a halál beálltának megerősítésére szolgáló megfelelő módszerek vonatkozásában. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 6.2.1. gyakorlottan és kíméletesen eutanáziában részesíti a laboratóriumi állatfajokat a megfelelő technika alkalmazásával; 6.2.2. bemutatja, hogyan állapítható meg a halál beállta, és hogyan kell feldolgozni a tetemeket vagy azokat egyéb módon ártalmatlanítani.
52
6.3: Az állatok leölésének kíméletes módszerei – Alternatív önálló modul a kizárólag a D. tevékenységet végző személyek számára Ezt a modult azok számára dolgozták ki, akik csak a D. tevékenységet végzik, ezen tevékenység előfeltétele, és több más modul helyett elvégezhetik azok, akik csak az állatok kíméletes leölésével foglalkoznak. Ötvözi a jogszabályokról, etikáról és a három R-ről szóló modulok tanulási eredményeit az állatokkal való gyakorlati bánásmóddal, a biztonságos munkamódszerekkel, valamint a kíméletes leöléssel foglalkozó modulok elméleti és gyakorlati elemeivel. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: (i)
Jogszabályok, három R és etika (azaz az 1. és 2. modul egy része) 6.3.1. ismerteti az állatok tudományos célokra történő felhasználásának keretszabályozását, különösen a kíméletes leöléssel és a halál beálltának megerősítésével kapcsolatos szabályozást, többek között a megnevezett személyek és az állatjólléti testület feladatkörét; 6.3.2. tudomásul veszi az állatok tudományos célokra történő felhasználásával és kíméletes leölésével kapcsolatos különböző társadalmi nézeteket; 6.3.3. ismeri az állatok felhasználásával kapcsolatos etikai elveket, illetve a „gondozási kultúrában” játszott saját szerepét; 6.3.4. beszél arról, hogyan alkalmazható a három R az állatok kíméletes leölésével kapcsolatban;
(ii)
Fajspecifikus bánásmód (azaz a 3. modul egy része) 6.3.5. megfelelő technikákat alkalmaz az érintett fajokkal való biztonságos és hozzáértő bánásmód során; Képes megközelíteni, kezelni/felvenni és feltartóztatni egy állatot, és nyugodtan, magabiztosan, empatikus módon visszatenni a ketrecébe/a helyére úgy, hogy az állat ne érezzen félelmet, és ne sérüljön meg. Elmagyarázza, miért fontos, hogy megfelelő módon és biztonságosan szállítsák az állatokat; 6.3.6. ismerteti az érintett fajok szokásos és szokásostól eltérő viselkedését és a viselkedési igényeiket, valamint képes felismerni és megvitatni a fájdalom, a szenvedés és a félelem minimalizálására, illetve kezelésére irányuló stratégiákat; 6.3.7. körvonalakban ismerteti az érintett fajok alapvető biológiai és tartási szükségleteit;
(iii)
Biztonságos munkamódszerek 6.3.8. megvitatja az állatok kíméletes leölése, illetve a munkahelyi higiénia biztosítása során használt vegyi anyagok helyes tárolásának és kezelésének fontosságát; 53
6.3.9. ismerteti a véletlenszerű kitettség, illetve a kiömlés esetén alkalmazandó helyes eljárásokat; 6.3.10. ismerteti az alapvető munkahelyi higiéniai szabályokat; 6.3.11. beszél a különböző kategóriájú hulladékok (klinikai hulladék, veszélyes hulladék és szokásos hulladék) helyes ártalmatlanításának fontosságáról, és ismerteti a megfelelő stratégiákat; 6.3.12. elmagyarázza, hogy a műszaki megoldások és az egyéni védőeszközök együttes használata hogyan minimalizálhatja a laboratóriumi állatokhoz kapcsolódó allergéneknek való kitettséget, megelőzve ezzel a szenzibilizációt; 6.3.13. megnevezi a laboratóriumi állatok által kiváltott allergiára gyakran jellemző klinikai tüneteket; 6.3.14. ismerteti a zoonózis fogalmát, és elmagyarázza, hogy a különböző fajokkal (elsősorban a főemlősökkel) való kapcsolat miért jelent potenciális veszélyt az emberi egészségre;
(iv)
Fajspecifikus kíméletes leölés (6.1. + 6.2. modul) 6.3.15. ismerteti az állatok kíméletes leölésének alapelveit (például azt, hogy mi minősül „szép halálnak”); 6.3.16. ismerteti az érintett állatok leölésére engedélyezett különböző módszereket, adott esetben az egyes módszereknek a tudományos eredményekre gyakorolt hatásait és a legmegfelelőbb módszer kiválasztásának módját; 6.3.17. elmagyarázza, hogy miért szükséges, hogy mindig elérhető legyen egy, az állatok leöléséhez értő személy (akár gondozó, akár eljárásokat végző személy); 6.3.18. gyakorlottan és kíméletesan eutanáziában részesíti a laboratóriumi állatfajokat a megfelelő technika alkalmazásával; 6.3.19. bemutatja, hogyan állapítható meg a halál beállta, és hogyan kell feldolgozni a tetemeket vagy azokat egyéb módon ártalmatlanítani.
54
7. modul: Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (elmélet) (az A. és B. tevékenység esetében tevékenységspecifikus) Ez a modul bevezetés a kisebb eljárásokra vonatkozó elméletbe. Információkat nyújt a kezelés és a rögzítés megfelelő módszereivel kapcsolatban, és ismerteti az adott fajra vonatkozó injektálás, adagolás és mintavétel megfelelő technikáit. Elegendő információt nyújt ahhoz, hogy a résztvevők megértsék, hogy mit várnak majd tőlük, mielőtt e készségek gyakorlati oldalával kapcsolatos képzésben vesznek részt felügyelet alatt. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 7.1. ismerteti az állatok kezelésével kapcsolatos megfelelő módszereket és elveket (beleértve az állatok lefogásának módját és az elzárt környezet használatát); 7.2. ismerteti az eljárások és a rögzítés biológiai hatását a fiziológiára; 7.3. ismerteti az eljárások és a rögzítés tökéletesítésének lehetőségeit, például az állatok idomítása (pozitív megerősítéssel), szoktatása és szocializációja révén; 7.4. ismerteti a technikákat/eljárásokat, többek között például az injektálási, a mintavételi és az adagolási technikákat (beadási útvonal/mennyiség/gyakoriság), az étrendi módosításokat, a szondatáplálást, a szövetbiopsziát, a viselkedési vizsgálatokat és az anyagcsere-vizsgáló ketrecek alkalmazását; 7.5. ismerteti az egyszerűbb technikák alkalmazásának módját, a megfelelő mintaviteli mennyiséget és a mintavétel gyakoriságát az érintett fajok esetében; 7.6. ismerteti a szigor és a következetesség szükségességét a tudományos eljárások, valamint a minták helyes dokumentálása és kezelése során; 7.7. ismertet az állatok jóllétének értékelésével kapcsolatos megfelelő módszereket, tekintettel az eljárások súlyosságára, és tudja, milyen megfelelő intézkedéseket kell tenni; 7.8. felismeri, hogy a tökéletesítés folyamat, és tudja, hol juthat releváns, naprakész információkhoz; 7.9. ismerteti a szállításnak, az akklimatizálásnak, a tartási körülményeknek és a kísérleti eljárásoknak az érintett fajokra gyakorolt biológiai következményeit és a minimalizálásuk módját.
55
8. modul: Minimálisan invazív eljárások érzéstelenítés nélkül – fajspecifikus (készségek) (az A. tevékenység esetében tevékenységspecifikus) Ez a modul a 7. modullal kapcsolatos gyakorlati képzési elemeket tartalmaz. A kisebb eljárásokkal kapcsolatos gyakorlati képzés számos módon tanítható különböző, erre a célra tervezett eszközökkel (valószínűleg szintetikus állatmodellek és tetemek használatát is érinti). Ezt a modult úgy kell megtervezni, hogy a résztvevő megszerezhesse a megfelelő jártasságot ahhoz, hogy ne okozzon fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást az állatoknak, amikor elkezd felügyelet alatt dolgozni. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 8.1. kiválasztja és elmagyarázza a gyakori eljárások (például vérvétel, egyes anyagok használata) legjobb módszereit, adott esetben beleértve a beadási útvonalat/mennyiséget/gyakoriságot; 8.2. bemutatja, hogy a technikához szükséges legjobb módon képes kezelni és rögzíteni az állatot; 8.3. kisebb technikákat alkalmaz felügyelet alatt úgy, hogy ne okozzon szükségtelen fájdalmat, szenvedést, félelmet vagy maradandó egészségkárosodást.
56
9. modul: Etika, az állatok jólléte és a három R (2. szint) (a B. tevékenység esetében tevékenységspecifikus)
Ez a modul iránymutatással és információkkal szolgál, hogy az eljárásokat és projekteket megtervező személyek (23. cikk B. tevékenység) részletesen foglalkozhassanak az etika és a három R különböző szempontjaival, valamint alkalmazhassák a megtanult alapelveket az állatoknak a tudományos eljárások során történő felhasználásával kapcsolatban felmerülő etikai és állatjólléti kérdések vonatkozásában a saját munkaprogramjuk során. A modult az hívta életre, hogy az eljárásokat megtervező személyeknek mélyebb és szélesebb körű ismeretekkel kell rendelkezniük az általános kérdésekkel kapcsolatban. Ezért az etikával, az állatok jóllétével és a három R-rel foglalkozó 1. és 2. szintű modul közötti fő különbség nem feltétlenül az érintett témákban mutatkozik meg (amelyeket itt nem ismétlünk meg), hanem inkább abban, hogy néhány témát részletesebben és a tanulási eredmények vonatkozásában magasabb elvárásokkal kezelnek. Például az 1. szint olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a résztvevőknek ismerniük és ismertetniük kell, de a 2. szinten már részletesebben kell ismerniük és meg kell tudni vitatniuk őket. Ez a modul arra is felkészíti a résztvevőket, hogy az új módszerek és megközelítések megjelenésével tájékozódni tudjanak és folyamatosan alkalmazhassák a három R-t a munkájuk során. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 9.1. megérti, hogy számos etikai, állatjólléti és tudományos perspektíva létezik az állatok tudományos célokra történő felhasználásával kapcsolatban, és az ezekkel kapcsolatos vélemények idővel változnak, illetve befolyásolja őket a kultúra és a kontextus; 9.2. megérti, hogy ez azt jelenti, hogy folyamatos kritikai értékelésre van szükség az állatok felhasználásának indoklásával, valamint a három R-nek a projektek valamennyi szakaszában történő alkalmazásával kapcsolatban; 9.3. felismeri, hogy vannak etikai korlátai annak, hogy mi tekinthető az irányelv értelmében megengedhetőnek, és hogy valószínűleg még ezeken a jogi korlátozásokon belül is léteznek nemzeti és intézménybeli különbségek; 9.4. elmagyarázza, hogy a jogszabályok előírásai szerint a munkaprogramok indoklásának elbírálásánál mérlegelik az állatokra gyakorolt potenciális káros hatásokat és a valószínű hasznot, és az ártalmakat minimalizálni kell, a hasznot pedig maximalizálni; 9.5. megérti és biztosítja az ahhoz szükséges információkat, hogy hatékonyan elvégezzék az ártalom és haszon szempontjából történő elemzést, és elmagyarázza, hogy ő személy szerint miért gondolja úgy, hogy a potenciális haszon felülmúlja a valószínű káros hatásokat; 9.6. megérti, hogy szükség van a megfelelő információk szélesebb körű megosztására, és képes ennek érdekében megfelelő, nem szakmai jellegű projekt-összefoglalót készíteni; 57
9.7. ismerteti, hogy miért fontos az olyan információk terjesztése, amelyek elősegítik az etikai kérdések, a helyes állatjóllét, a helyes tudomány és a három R alkalmazásának ismeretét.
58
10. modul: Eljárások és projektek megtervezése (1. szint) (a B. tevékenység esetében tevékenységspecifikus, az A. tevékenység esetében [igény szerint] további modul) Ez a modul előkövetelmény azok számára, akik projekteket fognak megtervezni (B. tevékenység), de azoknak a tudósoknak is hasznos, akik valamiféleképpen érintettek az általuk elvégzett eljárások megtervezésében (A. tevékenység). Információkat nyújt a kísérleti tervezési koncepciókról, a mérési hibák lehetséges okairól és megszüntetéséről, a statisztikai elemzésről, valamint arról, hová fordulhatnak szakértelemért az eljárással, a tervezéssel és az eredmények értelmezésével kapcsolatban. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 10.1. ismerteti a hűség és a diszkrimináció fogalmát (például Russell és Burch, illetve mások alapján); 10.2. elmagyarázza az eltérés fogalmát, okait, a csökkentésének módjait (izogenikus törzsek használata és korlátozásai, anizogén törzsek, genetikailag módosított törzsek, beszerzés, stressz, a habituáció értéke, a klinikai vagy szubklinikai fertőzések, az alapvető biológia); 10.3. ismerteti a mérési hibák lehetséges okait és a csökkentésük módjait (például formális randomizáció, vak vizsgálatok, és lehetséges intézkedések abban az esetben, ha nincs lehetőség véletlenszerűségre és vak vizsgálatra); 10.4. megnevezi a kísérleti egységet, és felismeri a függőséggel (pszeudoreplikáció) kapcsolatos kérdéseket; 10.5. ismerteti a szignifikanciát befolyásoló változókat, beleértve a statisztikai próba erejét és a p-értékeket; 10.6. megnevezi a mintanagyság meghatározására szolgáló formális módszereket (a statisztikai próba erejének elemzése vagy a források meghatározására szolgáló Mead-féle egyenlet); 10.7. felsorolja a különböző formális kísérleti terveket (például teljesen véletlen tervek, véletlen elrendezésű blokkok, megismételt mérési tervek [a tárgyon belül], latin négyzetek és faktoriális kísérleti tervek); 10.8. elmagyarázza, hogy honnan kapható szakértői megtervezéséhez és a kísérleti eredmények értelmezéséhez.
59
segítség
a
kísérletek
11. modul: Eljárások és projektek megtervezése (2. szint) (a B. tevékenység esetében tevékenységspecifikus) Ez a modul az idevágó mértékben ismerteti azt a nemzeti és nemzetközi jogi és szabályozási keretrendszert, amelyen belül a projekteket kidolgozzák és kezelik, valamint a jogszabályokban előírt feladatokat. A résztvevő képes megnevezni és megérteni a tudományos eljárások során történő állathasználat által felvetett etikai és állatjólléti kérdéseket és képes megfelelően reagálni rájuk általánosságban, illetve a saját munkaprogramja során. Ezekkel a kérdésekkel a 2. modul foglalkozik. A résztvevő képes kidolgozni, irányítani és ellenőrizni munkaprogramokat azok célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, miközben biztosítja a projektekre vonatkozó szabályozások feltételeinek való megfelelést. Ez magában foglalja a három R alkalmazását a munkaprogram egésze során. A csökkentéssel kapcsolatos tanulási eredményekkel a 2. modul foglalkozik. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: (i)
Jogi kérdések 11.1. részletesen ismerteti az állatok tudományos célokra történő felhasználását szabályozó nemzeti jogszabályok főbb elemeit; különösképpen elmagyarázza az eljárásokat és a projekteket megtervező személyek (B. tevékenységet folytató személyzet), valamint egyéb olyan személyek jogszabályokban előírt feladatait, akik esetében a nemzeti jogszabályok felelősséget állapítanak meg (például a megfelelésért felelős személy, az állatorvos, az állatokat gondozó személyzet, a képzéssel foglalkozó személyek); 11.2. felsorolja az egyéb vonatkozó, az állatok jóllétét és felhasználását befolyásoló uniós és nemzetközi jogszabályok és a kapcsolódó iránymutatások fő céljait; ide tartozik a 2010/63/EU irányelv, valamint az alábbiakkal kapcsolatos jogszabályok/iránymutatások: állatorvosi ellátás, állat-egészségügy, az állatok jólléte, az állatok genetikai módosítása, az állatok szállítása, karantén, egészség és biztonság, vadon élő állatok és a védelmük;
(ii)
Helyes tudományos gyakorlat 11.3. ismerteti a helyes tudományos stratégia alapelveit, amelyekre szükség van a megbízható eredmények érdekében, beleértve az egyértelmű hipotézisek meghatározásának, a helyes kísérleti tervnek, a kísérleti intézkedéseknek és az eredmények elemzésének szükségességét; példákat sorol fel azzal kapcsolatban, hogy milyen következményekkel jár, ha nem helyes tudományos stratégiát alkalmaznak; 11.4. tudja, hogy szükség van szakértő tanácsokra és a megfelelő statisztikai módszerek használatára, a biológiai eltérések okainak felismerésére és a kísérletek egységességének biztosítására;
60
11.5. megvitatja annak fontosságát, hogy valaki képes tudományos és etikai alapon is alátámasztani az élő állatok felhasználására vonatkozó döntést, beleértve az alanyok kiválasztását, az eredetüket, a becsült számukat és a fejlődési állapotukat; ismerteti a megfelelő állati vagy nem állati alanyok kiválasztását befolyásoló tudományos, etikai és állatjólléti tényezőket; 11.6. ismertet olyan szituációkat, amelyekben próbakísérletekre lehet szükség; 11.7. elmagyarázza, miért szükséges naprakész ismeretekkel rendelkezni a laborállattudomány és a technológia terén, hogy biztosítsák a helyes tudományos gyakorlatot és az állatok jóllétét; 11.8. elmagyarázza a szigorú tudományos technika fontosságát és a minőségbiztosítási előírások, például a helyes laboratóriumi gyakorlat követelményeit; 11.9. elmagyarázza, miért fontos a vizsgálati eredmények terjesztése az eredményektől függetlenül, és ismerteti, hogy milyen fontos kérdésekről kell jelentést készíteni, amikor élő állatot használnak a kutatás során (például az ARRIVE útmutatók); (iii)
A három R alkalmazása 11.10. átfogó ismeretekkel rendelkezik a helyettesítés, a csökkentés és a tökéletesítés elvével, valamint azzal kapcsolatban, hogyan biztosítják ezek a helyes tudományos gyakorlatot és az állatok megfelelő jóllétét; 11.11. elmagyarázza, miért fontos a szakirodalom és az internetes kutatás, valamint a kollégákkal és az érintett szakmai testületekkel folytatott párbeszéd az egyes R-ek alkalmazási lehetőségeinek meghatározásában; 11.12. ismerteti az etikával, az állatok jóllétével és a három R alkalmazásával kapcsolatos releváns információforrásokat; 11.13. elmagyarázza a különböző keresési eszközök (például EURL ECVAM keresési útmutató, Go3Rs) használatát és a keresési módszereket (például rendszerezett áttekintések, metaelemzések); 11.14. példákat ismertet olyan alternatív módszerekre és kutatási stratégiákra, amelyek helyettesítik, kiküszöbölik vagy kiegészítik az állatok felhasználását a különböző típusú kutatási programokban; 11.15. meghatározza, értékeli és minimalizálja az állatok jóllétének költségeit az állatok élettartama során (ideértve a beszerzéssel, a szállítással, az elhelyezéssel, a tartással, a kezeléssel, az eljárásokkal és a kíméletes leöléssel kapcsolatos káros hatásokat); elmagyarázza és példákkal illusztrálja az állatok jóllétének értékelésére vonatkozó vizsgálati terveket; 11.16. megfelelő kíméletes végpontokat határoz meg és alkalmaz; megfelelő kritériumokat állapít meg a kíméletes végpont elérésének meghatározására;
61
11.17. ismerteti a tökéletesítés és a csökkentés közötti lehetséges konfliktusokat (például az újbóli felhasználás esetén) és ismerteti a konfliktus megoldásához figyelembe veendő tényezőket; 11.18. meghatározza az állatok újbóli kihelyezésére vonatkozó követelményeket és szabályokat; megkeresi a vonatkozó iránymutatásokat; (iv)
Felelősségek 11.19. elmagyarázza, miért kell ismerni a projektengedélyezésre (például az állatok rendelési eljárására, az elhelyezésükkel kapcsolatos előírásokra, az állatok eltávolítására, a biztonságos munkahelyi gyakorlatra és a biztonságra) vonatkozó helyi mechanizmusokat, valamint azt, hogy milyen intézkedéseket kell tenni, ha váratlan problémák merülnek fel ezekkel kapcsolatban.
62
20. modul: Érzéstelenítés kisebb eljárások esetén (az A. és B. tevékenység esetében további feladatspecifikus modul, igény szerint) Ez a modul iránymutatással és információkkal szolgál azok számára, akiknek az állatokkal végzett munkájuk során nyugtatót vagy érzéstelenítőt kell alkalmazniuk egy rövid időszakra, és enyhe fájdalommal járó eljárásokat végeznek. A modul célkitűzései a következők: - bevezetni a résztvevőket az érzéstelenítők laboratóriumi állatoknak történő beadásába; - megvitatni az érzéstelenítés alkalmazását az alábbi főbb szempontok szerint: az érzéstelenítést megelőző megfontolások, az érzéstelenítők hatásai, az érzéstelenítő beadása, regionális/helyi/általános érzéstelenítés, vészhelyzetek, az érzéstelenítés hatásának elmúlása; - információkat nyújtani az érzéstelenítés során alkalmazott anyagok hatásairól; - megvizsgálni az érzéstelenítés potenciális káros hatásait általában és az érzéstelenítés hatásának elmúlása szempontjából; - megvitatni az érzéstelenítés során felmerülő vészhelyzeteket és azok kezelését; és - meghatározni, hogy mikor veszélyeztetheti az érzéstelenítés a tudományt. A tanulási eredmények célja a nyugtatók vagy a rövid időre szóló érzéstelenítés megfelelő és biztonságos alkalmazásához szükséges minimális ismeretek biztosítása, egyszerű indukció esetén, és az érzéstelenítés alapvető fenntartása kisebb eljárások elvégzése céljából, az alábbiak szerint: - egyszerű indukciós eljárás (például kamrában vagy egyszerű intrapleuralis injekció formájában, endotracheális intubálásra nincs szükség); és - az érzéstelenítés mértékének egyszerű, tapasztalati, megfigyelésen alapuló ellenőrzése; az érzéstelenítés fenntartása várhatóan nem jár komplikációkkal, ha az érzéstelenítés mértéke és a fenntartás mértéke állandó; - rövid időtartam (rágcsálók esetében legfeljebb körülbelül 15 perc – az érzéstelenítés fenntartása a felvételkészítéshez –, ha az érzéstelenítés várhatóan ennél hosszabb ideig tart, a résztvevőnek további modulokat kell elvégeznie, lásd a 10. modult); - csak kisebb eljárásoknál: csak nem invazív/felületi eljárások (a bőrön; a testüregeket nem érinti, kivéve végleges altatás esetén), felületes, vénás altatás, vérvétel, szubkután mikrocsipes azonosítás vagy a farok csúcsának részleges biopsziája, érzéstelenítés az állat rögzítése érdekében; - fájdalom nélkül vagy rövid ideig tartó fájdalom/enyhe fájdalom; - nem magas kockázattal járó vagy érzékeny állatok. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 20.1. meghatározza a nyugtatás, valamint a helyi és az általános érzéstelenítés fogalmát; 20.2. megnevezi az érzéstelenítés három elemét, és tudja, hogy a különböző érzéstelenítők különböző mértékben idézik ezeket elő; 20.3. meghatározza a kiegyensúlyozott érzéstelenítés fogalmát, és kifejti, hogy ennek legjobb formája több érzéstelenítő együttes használata az érzéstelenítés mindhárom elemének megfelelő szintű elérése érdekében; 63
20.4. beszél arról, hogy miért és mikor használható a nyugtatás vagy az érzéstelenítés az állatok rögzítésére; 20.5. felsorolja az állatok érzéstelenítése előtt figyelembe veendő tényezőket: az alapvető egészségügyi vizsgálat módja, az alany fiziológiai vagy patológiai állapotának figyelembevétele, illetve hogyan befolyásolhatják ezek az érzéstelenítőszer kiválasztását; 20.6. megvitatja a különböző érzéstelenítők és az alkalmazásuk relatív előnyeit/hátrányait, valamint a kiválasztásukra vonatkozó elveket, beleértve a dózis kiszámítását az érintett fajok esetében, az injektálható és illékony érzéstelenítőket (vagy vízi fajok esetében a feloldható anyagokat), illetve a helyi érzéstelenítést; 20.7. rámutat arra, hogy milyen fontos a stressz minimalizálása az érzéstelenítést megelőzően, hogy csökkentsék az érzéstelenítés következtében fellépő komplikációk valószínűségét; 20.8. felismeri, mikor hasznos belevenni a premedikációt az érzéstelenítés gyakorlatába; 20.9. ismerteti és bemutatja az érintett fajok esetében megfelelő érzéstelenítési eszközök megfelelő előkészítését, használatát és karbantartását; 20.10. értékeli és felismeri az anesztézia különböző szintjeit és stádiumait (a bódulat szakasza, az izgalmi szakasz, műtéti anesztézia [enyhe, közepes, mély], a túlaltatás); 20.11. felsorolja az állat megfelelő (stabil és megfelelő mértékű) érzéstelenítésére utaló tényezőket, hogy elvégezhessék az eljárásokat, és ismerteti, hogy hogyan kell eljárni komplikációk esetén; ehhez egyszerű gyakorlati és megfigyelésen alapuló ellenőrzési technikákat alkalmaznak, beleértve az érintett fajok esetében megfelelő reflexek vizsgálatát; 20.12. ismerteti, hogy milyen módszereket használnak az altatásból történő ébredés optimalizálására (például fűtőlapok, fájdalomcsillapítás, ellenszer, táplálék és ivóvíz, környezeti feltételek), hogy biztosítsák a problémamentes és gyors ébredést; 20.13. ismeri az érzéstelenítő és fájdalomcsillapító szerek használatával, tárolásával és ártalmatlanításával kapcsolatos biztonságos/helyes gyakorlatot.
64
21. modul: Speciális érzéstelenítés sebészeti vagy hosszabb eljárások esetén (További feladatspecifikus modul) Ez a modul, bár nem kizárólagosan, a sebészeti modulhoz (22. modul) kapcsolódik. A sebészeti eljárások közé tartozik minden olyan eljárás, amely nem szerepel a 20. modul preambulumában felsorolt kisebb eljárások között. A hosszabb azt jelenti, hogy több mint 15 percig tart, ami további vagy folyamatos adagolást igényelhet (beleértve a felvételkészítéshez szükséges érzéstelenítést). Ez a modul foglalkozik a fájdalmas eljárások, például a sebészeti beavatkozások során fellépő fájdalom érzéstelenítő és fájdalomcsillapító szerek használatával történő enyhítésével is. Emellett érzéstelenítést használnak az izmok ellazítására, a reflexek elnyomására és az eszméletvesztés előidézésére a fájdalomcsillapításon kívüli további okokból. Például érzéstelenítésre van szükség az MRI vizsgálatokhoz, a CT vizsgálatokhoz, és egyéb, minimálisan invazív felvételkészítési eljárásokhoz. A laborállatfajok és -törzsek, valamint az érzéstelenítők széles köre miatt megfelelő érzéstelenítési gyakorlatot kell kidolgozni, konzultálva egy állatorvossal. Ha nem kizárólag a rögzítés céljából történik, az érzéstelenítő használatának egy eljárás elvégzéséhez való szükségessége arra utal, hogy az eljárás fájdalmas lenne az eszméleténél lévő állatra. Emellett elképzelhető, hogy az állat utána is érezhet fájdalmat, és fájdalomcsillapítót kell használni. Néhány itt ismertetett szer az érzéstelenítési és a sebészeti modulban is szerepel. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 21.1. beszél arról, hogy miért és mikor használható érzéstelenítés, beleértve a hosszú távú érzéstelenítéssel kapcsolatos további tényezőket; 21.2. beszél arról, hogy miért van szükség az állatok érzéstelenítés előtti vizsgálatára, többek között akklimatizációra, és felsorolja az ennek során figyelembe veendő tényezőket; 21.3. megvitatja az érzéstelenítés előtt használt szerek és a fájdalomcsillapítók használatát a kiegyensúlyozott érzéstelenítési gyakorlat részeként; 21.4. kifejti, hogy számos szert alkalmaznak gyakran a premedikáció során, valamint az érzéstelenítés előidézésére és fenntartására az érintett laborállatfajokban, és megnevezi, hogy hová fordulhatnak tanácsért a különböző rendelkezésre álló szerekkel és a használatukkal kapcsolatban; 21.5. ismerteti, hogy hogyan teheti szükségessé az állat állapota a sajátos érzéstelenítést, megfigyelést vagy ápolást; 21.6. megnevez az általános érzéstelenítés előidézéséhez és fenntartásához használt különböző típusú szereket, azok előnyeit, hátrányait, és azt, hogy mikor használhatók;
65
21.7. ismerteti, hogy hogyan befolyásolják egymás hatását az érzéstelenítők, hogy különböző mértékben előidézzék az érzéstelenítés hármas hatását, és hogyan érhető el a legjobban a kiegyensúlyozott érzéstelenítés a különböző szerek kombinációjával; 21.8. megfelelően ismeri az enyhe fájdalomcsillapító hatással rendelkező érzéstelenítőket, amelyek esetében további fájdalomcsillapításra lehet szükség; 21.9. felsorolja az érzéstelenítés felügyelete során figyelembe veendő tényezőket az érzéstelenítés mértéke és a fiziológiai stabilitás szempontjából; kifejti, hogy hogyan állapítható meg az érzéstelenítés megfelelő mértéke, amely lehetővé teszi a fájdalmas eljárások elvégzését, és kifejti, hogy hogyan kell eljárni komplikációk esetén; 21.10. felsorolja az érzéstelenítés felügyelete során használható módszereket (például EKG, vérnyomás, vizelet, oxigéntelítettség, CO2), és hogy hogyan lehet ezeket ellenőrizni; 21.11. megfigyeli az érzéstelenítés mértékét és az állat életjeleit a klinikai jelek alapján, és adott esetben elektromos készülékek használatával; 21.12. ismerteti és helyesen előkészíti, használja és karbantartja az érintett fajok esetében megfelelő érzéstelenítési és felügyeleti eszközöket; 21.13. hozzáértő módon vezeti és értelmezi az érzéstelenítés előtti, utáni és közbeni dokumentációt, valamint hozzáértő módon, megfelelően gondozza az állatot; 21.14. megnevezi az érzéstelenítés során esetlegesen előforduló problémákat, és tudja, hogyan kerülhetők el, illetve hogyan kezelhetők ezek; 21.15. ismeri a mesterséges lélegeztetés működését; 21.16. ismerteti a lábadozás optimalizálására szolgáló módszereket, amelyek biztosítják annak problémamentes és gyors lefolyását, ugyanúgy, mint az alapmodulban, de a hosszan altatott állatok esetében további módszerek szükségesek; többek között fájdalomcsillapítás és a folyadékpótlás; 21.17. megvizsgálja, hogy milyen következményekkel jár az érzéstelenítés a sebészeti eljárásokra és a lábadozásra; 21.18. felismeri, hogy hogyan határozza meg az érzéstelenítő kiválasztása a lábadozás ütemét, és ismerteti, hogy hogyan befolyásolja azt az érzéstelenítés időtartama és minősége; 21.19. ismerteti a(z) (műtét utáni lábadozás során) esetlegesen felmerülő problémákat, és kifejti, hogy hogyan kerülhetők el, illetve hogyan kezelhetők ezek; 21.20. megvitatja, hogy hogyan integrálható a fájdalomcsillapítás a műtét közbeni gondozás általános gyakorlatába; 21.21. kifejt néhány, az állatok fájdalmának felismerésével és csillapításával kapcsolatos problémát; 66
21.22. megfelelően részletes ismeretekkel rendelkezik a fájdalomcsillapítókkal kapcsolatban – beleértve a beadási útvonalakat és a potenciális káros hatásokat – ahhoz, hogy biztonságosan beadhassa őket; 21.23. ismeri az érzéstelenítő és fájdalomcsillapító szerek használatával, tárolásával és ártalmatlanításával kapcsolatos biztonságos/helyes gyakorlatot.
67
22. modul: Sebészeti alapelvek (az A. és B. tevékenység esetében további feladatspecifikus modul, igény szerint) Ez a modul az állatok műtét előtti vizsgálatára és gondozására vonatkozó alapelvekkel, a műtétre való előkészületekkel, többek között az eszközök előkészítésével és a fertőtlenítés módjával, valamint a sikeres sebészeti eljárás alapelveivel foglalkozik. Információkat nyújt a lehetséges komplikációkkal, a műtét utáni gondozással és megfigyeléssel, valamint a gyógyulási folyamat részleteivel kapcsolatban. Több gyakorlati elemet is tartalmaz, például a gyakran használt eszközök bemutatását, és a megfelelő, nem állati alanyok felhasználásával lehetőséget biztosít a résztvevőknek a sebészeti technikák néhány gyakorlati oldalának a gyakorlására, például a varratkészítésre. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 22.1. elmagyarázza, miért fontos a műtétet megelőző vizsgálat, miért van erre szükség, és adott esetben kondicionálásra; 22.2. megnevez a helyes sebészeti gyakorlattal kapcsolatos hivatkozási forrásokat; 22.3. ismerteti a szövetek gyógyulásának folyamatát, és ezt összekapcsolja a fertőtlenítés és a higiénia fontosságával, a sebképződéssel, a szövetek kezelésére vonatkozó alapelvekkel és a megfelelő sebészeti megközelítés kiválasztásával; 22.4. megvitatja az elhúzódó vagy problémás sebgyógyulás és egyéb posztoperatív komplikációk lehetséges okait, ismerteti az elkerülésük módjait, illetve, ha már felléptek, a kezelésüket; 22.5. általánosságban ismerteti, hogy hogyan kell előkészülnie a személyzetnek, illetve hogyan kell előkészíteni az állatokat, az eszközöket és a felszerelést az aszeptikus műtétre; 22.6. felsorolja a sikeres műtéti beavatkozás alapelveit (például a Halsted-féle alapelveket), és kifejti, hogyan lehet ezeket betartani; 22.7. ismerteti a különböző, gyakran használt eszközök, varróanyagok és tűk jellemzőit; 22.8. beszél arról, hogy miért fontos a helyes technika a sebészeti beavatkozás helyének elérése, a szövetekkel való bánásmód és a heghelyreállító műtétek során; 22.9. ismerteti a különböző varrattípusok jellemzőit és a különböző helyzetekben való alkalmazhatóságukat; 22.10. bemutatja a varratok helyes elkészítését; 22.11. ismertet gyakori posztoperatív komplikációkat, és ismerteti azok okait; 68
22.12. beszél a posztoperatív gondozás és megfigyelés alapelveiről; 22.13. ismerteti a sebészeti eljárások megtervezését, és megvitatja valamennyi érintett személy szükséges kompetenciáit; 22.14. hozzáértően alkalmazza a sebészeti technikákat, beleértve az ablációt, a bemetszéseket és az adott szövetnek megfelelő módszerekkel történő lezárásukat; 22.15. ismerteti az állatoknak a sebészeti vagy egyéb potenciálisan fájdalmas beavatkozások előtti, alatti és utáni megfelelő gondozásának egyes szempontjait.
69
23. modul: Speciális állattartási, gondozási és környezetgazdagítási gyakorlatok (a C. tevékenység esetében további feladatspecifikus) Ez a modul mélyebb állatgondozási ismereteket nyújt a C. tevékenység vonatkozásában a létesítményben az állatok jóllétéért és gondozásáért felelős személyek számára. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: (i)
Alapos ismeretekkel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy hogyan biztosítják az állatok jóllétét az adott egységben 23.1. ismerteti, hogy hogyan lehet szükség a környezeti feltételek megváltoztatására a fajnak, kornak, fejlődési állapotnak, illetve a konkrét gondozási körülményeknek megfelelően (például operáció közbeni gondozás, immunhiányos állatok, genetikailag módosított törzsek); 23.2. megvitatja a nem ellenőrzött környezet lehetséges hatásait az állatok jóllétére és a kísérleti eredményekre; 23.3. megvitatja a környezetgazdagítás módjait; 23.4. elmagyarázza, hogy hogyan járul hozzá a három R az állatok jóllétének, az állattartásnak és a környezetgazdagítási módszereknek a folyamatos javításához/fejlesztéséhez;
(ii)
Ismeri a laboratóriumi állatoknak megfelelő környezeti feltételeket és azok ellenőrzésének módját 23.5. ismerteti a megfelelő környezeti feltételeket és környezetgazdagítást az érintett állatfajok esetében, és e feltételek ellenőrzésének módját; 23.6. képes használni környezeti mérőberendezéseket, értelmezni az általuk készített diagramokat, grafikonokat és táblázatokat, illetve értékelni a potenciális problémákat;
(iii)
Elmagyarázza, hogy hogyan biztosítja az állattartó létesítmény megszervezése az állatok megfelelő egészségi állapotát általánosságban és a tudományos eljárásokhoz 23.7. ismerteti a különböző tudományos célokra tartott laboratóriumi állatokra vonatkozó megfelelő eljárásokat és elhelyezési körülményeket; 23.8. elmagyarázza, hogy hogyan változhatnak az eljárások és az elhelyezési körülmények meghatározott feltételek mellett; 23.9. értékeli az állatoknak az egészségi állapotuk ellenőrzése céljából történő elkülönítését;
70
Megnevezi az állattartó létesítményben potenciálisan előforduló megbetegedési kockázatokat
(iv)
23.10. ismertet egy, a gondozása alatt álló állatok esetében megfelelő egészségi szűrőprogramot; 23.11. megvitatja az állattartó létesítmény potenciális betegségforrásait; 23.12. felismeri a laboratóriumi állatok parazitáit; 23.13. ismerteti néhány, a laboratóriumi állatok körében gyakori kórokozó életciklusát; (v)
Értékeli a potenciális kórokozók által jelentett kockázat minimalizálására szolgáló módszereket 23.14. elmagyarázza a kórokozók által jelentett kockázat minimalizálására szolgáló módszereket; 23.15. megfelelő járványvédelmi módszereket alkalmaz meghatározott feltételek mellett; Meghatározott feltételek mellett, megfelelő tenyésztési programokat dolgoz ki a laboratóriumi állatokra vonatkozóan
(vi)
23.16. összefoglalja a gyakori laboratóriumi állatokra vonatkozó alapvető tenyésztési információkat; 23.17. részletesen ismerteti a megfelelő tenyésztési programokat a megnevezett fajok esetében, meghatározott feltételek mellett; 23.18. kiválasztja a megfelelő jövőbeli tenyészállatokat; (vii)
Értékeli az ivarzási időszak megállapítására szolgáló módszereket, ellenőrzi, hogy megtörtént-e a párzás, és megerősíti a vemhességet számos laboratóriumi faj esetében
23.19. felsorolja az ivarzási időszak, illetve a párzás megállapítására, valamint a vemhesség megerősítésére szolgáló módszereket laboratóriumi állatok esetében, és értékeli azok hatékonyságát; (viii) Elemzi a tenyésztési teljesítményt 23.20. elemzi a tenyésztési adatlapokat/adatokat, hogy ismertesse egy tenyészcsoport tenyésztési teljesítményét; 23.21. ismerteti az ismert problémákat, és megfelelő megoldást javasol rájuk;
71
(ix)
Elmagyarázza a géntechnológiával módosított állatok felhasználását és a velük kapcsolatos problémákat (adott esetben az érintett faj vonatkozásában) 23.22. elmagyarázza, hogy hogyan használnak géntechnológiával módosított állatokat kutatási célokra; 23.23. ismerteti a géntechnológiával módosított állatok felhasználásának potenciális problémáit; 23.24. ismerteti a géntechnológiával módosított állatok előállításának módjait;
(x)
Ismeri az állatok biztonságos és törvényes szállítására vonatkozó eljárásokat 23.25. megnevezi az állatok szállítására vonatkozó főbb jogszabályokat; 23.26. ismerteti az állatok szállításával kapcsolatos eljárásokat, felszerelést, a jogszabályokban előírt felelősséget és a felelős személyeket; 23.27. elmagyarázza, hogy hogyan tartják be az állatok egészségére és jóllétére vonatkozó követelményeket a szállítás során;
(xi)
Pontosan alkalmazza a kutatási célokra szánt állatok felhasználását szabályozó jogszabályokat 23.28. összefoglalja a laboratóriumi állatok védelmét biztosító jogszabályok főbb pontjait; 23.29. megvitatja, hogy hogyan szabályozzák a jogszabályok az állatok tudományos célokra történő felhasználását.
72
24. modul: Kijelölt állatorvos (További feladatspecifikus modul) Ez a modul alapvető iránymutatással és információkkal szolgál az állatorvosok számára a kezdő kijelölt állatorvos szintjén. Ahogy valamennyi állatorvosnak, a kijelölt állatorvosoknak is fejleszteniük kell a készségeiket folyamatos szakmai továbbképzések révén, és számos tagállamban állnak a kijelölt állatorvosok rendelkezésére a munkaterületüknek megfelelő tanfolyamok. Igény esetén további képzési lehetőséget lehet biztosítani, hogy még nagyobb szakértelemre tegyenek szert kijelölt állatorvosként a létesítmény programjának függvényében (például a képzésben/felügyeletben/értékelésben való részvétel, a médiával folytatott kommunikáció az állatok tudományos célú felelős felhasználásával kapcsolatban, fajspecifikus állattartás és állatorvosi ellátás). Ez a modul a tudományos célokra tartott, tenyésztett és/vagy felhasznált állatok egészségének és jóllétének állatorvosi alapelveire összpontosít, és biztosítja, hogy a kijelölt állatorvosok megértsék az állatorvos szerepét – az irányelvben szereplő ismertetésén túlmenően – a szakmai kötelezettségeknek megfelelő kutatási környezetben is. Lehetnek a képzésnek olyan elemei, amelyek alól a résztvevők az oktatási hátterükkel és tapasztalatukkal kapcsolatos hiányelemzés alapján mentességet kaphatnak. A modul célkitűzései a következők: - kifejezetten a kutatási célú állatok gondozásával és felhasználásával kapcsolatos állatorvosi program elemeinek alapvető (semmint fajspecifikus) alapelveivel foglalkozik, amelyek a következők: • az állatok mozgása és annak következményei; • az állatok gondozása, egészsége és az állatokkal való bánásmód; • a jóllét vizsgálata; • a fájdalom, a szenvedés és a félelem felismerése és csillapítása; • az állati alany kiválasztásának fontossága; • az eljárások és projektek megtervezése; • a három R alkalmazása; • gyógyszerek használata; • sebészeti és nem sebészeti beavatkozások; • érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás; • eutanázia; • foglalkozás-egészségügy és munkabiztonság (zoonózisok, allergiák stb.); - figyelembe veszi a szokásos állatorvosi látogatások fontosságát, valamint figyelembe vesz olyan tényezőket, amelyek lehetővé teszik a látogatások megfelelő gyakoriságának meghatározását; - megvitatja az állatokkal való bánásmód és a hiteles tudományos eredmények iránti igény közötti egyensúly kérdését; - felismeri, hogy hogyan azonosítsa az orvosbiológiai kutatással kapcsolatos etikai kérdéseket; - figyelembe veszi az állatorvos szerepét az állati alany kiválasztásával és tökéletesítésével kapcsolatos tanácsadásban;
73
- megvitatja az állatorvos szerepét a kíméletes végpontok alkalmazásával kapcsolatos tanácsadásban; - megvitatja az állatorvosi kommunikációval és döntésekkel kapcsolatos alapelveket; - áttekinti annak lehetőségeit, hogy további állatorvosi információkat szerezzenek a laborállat-gyógyászattal és -tudománnyal kapcsolatban. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: (i)
Jogszabályok 24.1. összefoglalja a kijelölt állatorvosok jogszabályokban előírt feladatait és a szakmai követelményeket; 24.2. összehasonlítja az irányelvnek megfelelően a létesítményben dolgozó személyek feladatkörét, feladatait és kapcsolatát, és elmagyarázza az állatjólléti testület jogi összetételét és feladatkörét;
24.3. elmagyarázza az állatorvos szerepét az engedélyezett létesítményekben tartott és az eljárások során felhasznált állatok esetében használt gyógyszerek felírásának, rendelésének, tárolásának, szétosztásának és ártalmatlanításának irányításában; 24.4. ismerteti a kijelölt állatorvos szerepét a laboratóriumi állatok importjában, exportjában és szállításában; 24.5. nagy vonalakban ismerteti a géntechnológiailag módosított állatok előállításával és felhasználásával kapcsolatos jogi szabályozást; (ii)
Etika, az állatok jólléte és a három R 24.6. meghatározza a három R alapelveit, példákat hoz mindegyik alkalmazására a tenyésztő/beszállító/felhasználó létesítmények vonatkozásában; különösen megvitatja a fájdalomcsillapítás és a potenciálisan maradandó egészségkárosodás kérdését; 24.7. megindokolja, miért fontos az állatok jó egészsége és az állatjóllét (tekintettel a tudományos eredményekre, valamint társadalmi vagy erkölcsi okokra), és felismeri az egészség, a jóllét és a tudományos hitelesség közötti kapcsolatot; 24.8. meghatározza, melyek az etikával, az állatok jóllétével és a három R alkalmazását lehetővé tévő állatorvosi információkkal kapcsolatos információforrások; 24.9. elmagyarázza a gondozási kultúra szükségességét és abban az egyén szerepét; 24.10. elmagyarázza, hogy hogyan járulhat hozzá a kijelölt állatorvos az olyan információk terjesztéséhez, amelyek segítenek megismerni az etikai kérdéseket, a helyes állatjóllétet, a helyes tudományt és a három R alkalmazását;
74
24.11. meghatározza, hogy melyek az ártalom és haszon szempontjából történő elemzés során használt kritériumok, és képes alkalmazni ezeket; 24.12. meghatározza, hogy mi a kijelölt állatorvos feladata az állati alanyok kiválasztásával és tökéletesítésével kapcsolatos tanácsadásban; (iii)
Az állatok gondozása, egészsége, és az állatokkal való bánásmód 24.13. beszél az állattartó egységekbe tett rutinszerű látogatások céljáról, és a felmerülő kérdések kezelésének módjáról; 24.14. nagy vonalakban ismerteti a rutinszerű látogatásokhoz szükséges felkészülést; 24.15. megfogalmazza az állatgondozóknak és másoknak szánt állat-egészségügyi dokumentációban és jelentésekben feltüntetendő információkat; 24.16. összefoglalja a betegségek felügyeletének, megelőzésének és kezelésének alapelveit a laboratóriumi állatok esetében, valamint összefoglalja az egészség-felügyeleti rendszerek alapelveit, többek között információkat a laboratóriumi állatokat megfertőző releváns mikroorganizmusokról, például azok osztályozásáról, a kutatásra és az állatok egészségére gyakorolt potenciális hatásukról, a zoonózist okozó potenciáljukról, a megelőzésükről, a diagnosztizálásukról, a kezelésükről és kiirtásukról, valamint a laborállatok gyakori betegségeinek klinikai tüneteiről, kóroktanáról és patológiájáról; 24.17. nagy vonalakban ismerteti az egészségügyi szűrés követelményeit, például a FELASA iránymutatásait; 24.18. nagy vonalakban ismerteti a biológiai biztonságra és a járványok kitörésére vonatkozó megfelelő irányítási és ellenőrzési stratégiákat a laboratóriumi állatok esetében; 24.19. áttekintést ad a laboratóriumi állatok tartására vonatkozó alapelvekről, nagy vonalakban ismerteti a ketrecek/az állatok tartására szolgáló helyek megtervezésének és megépítésének főbb elveit, valamint a különböző ketrecrendszerek előnyeit és hátrányait; 24.20. elmagyarázza a megfelelő környezeti feltételek kiválasztásával és a környezetgazdagítás típusaival kapcsolatos alapelveket a laboratóriumi állatok esetében; 24.21. ismerteti az érintett állatok leölésének különböző engedélyezett módszereit, az egyes módszerek hatását a tudományos eredményekre, valamint a legmegfelelőbb módszer kiválasztásának módját; 24.22. nagy vonalakban ismerteti az állattartó létesítmény higiéniájára/fertőtlenítésére/sterilizálására vonatkozó alapelveket, beleértve a vízminőséget befolyásoló tényezőket, valamint a vízminőség ellenőrzésének, illetve az eredmények értelmezésének módját; 24.23. tisztában van az állattartó létesítményben potenciálisan jelen lévő főbb veszélyforrásokkal és a kijelölt állatorvosnak a kockázatok csökkentésében játszott szerepével; 75
24.24. ismerteti az érintett fajok főbb biológiai tulajdonságait és jellemzőit, és felismeri azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják a gondozásukat vagy laboratóriumi állatként történő felhasználásukat; 24.25. megvitatja a géntechnológiával módosított állatok kutatási célú előállításának és felhasználásának kérdéseit, beleértve az ilyen állatok és a kutatási felhasználásuk gyakori típusait, az ilyen állatok előállításának és értékelésének különböző módjait, valamint a kijelölésük módját a nomenklatúrára vonatkozó nemzetközi iránymutatások szerint; (iv)
Érzéstelenítés, fájdalomcsillapítás, műtéti beavatkozás 24.26. megfelelő ismeretekkel rendelkezik az érzéstelenítéssel, a fájdalomcsillapítással és a műtéti beavatkozásokkal kapcsolatban a tudományos célokra felhasznált állatok vonatkozásában; 24.27. beszél azokról a tényezőkről, amelyek befolyásolják az érzéstelenítési vizsgálati tervek kiválasztását az egyes helyzetekben; 24.28. ismerteti a kísérleti sebészettel kapcsolatos kérdéseket, és meghatározza a kijelölt állatorvos szerepét a kísérleti sebészetben;
(v)
Az állatorvosi kommunikáció alapelvei 24.29. meghatározza a hatékony kommunikációra vonatkozó stratégiákat, elmagyarázza, hogy hogyan segítik ezek elő az állati jóllétet és a helyes tudományt;
és
24.30. áttekinti annak lehetőségeit, hogy további állatorvosi információkat szerezzenek a laborállat-gyógyászattal és -tudománnyal kapcsolatban.
76
25. modul: A projekt értékelője (További feladatspecifikus modul) Ez a modul olyan iránymutatással és információkkal szolgál, amelyek lehetővé teszik a projektek értékelésében érintett személyek számára, hogy megértsék a projektértékelés kontextusát, elveit és kritériumait, következetes megközelítést dolgozzanak ki a projektértékeléssel kapcsolatban, és jól tájékozottan elfogulatlan és megalapozott véleményt alkossanak. Az egyéni háttértől és tudástól (például tudomány, technikák, állatorvos-tudomány, etika, a három R, állatjóllét, laikusok) függetlenül mindenkinek el kell végeznie, aki projektek értékelésével foglalkozik. A projektek értékelésével foglalkozó személyek gyakori képzési igényeire összpontosít. Ide tartozik különösen az arra vonatkozó képzés, hogy hogyan kell értékelni a projektek célkitűzéseit, a három R alkalmazását és a súlyossági besorolás elbírálását, és hogyan kell elvégezni az ártalom és haszon szempontjából történő elemzést. A projektek visszamenő hatályú értékelésének követelményeivel és a módosításokkal kapcsolatos megfontolások szintén a képzés részét képezik. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: (i)
érti az uniós és a nemzeti jogszabályokat, különösen a projekt értékelőjének kötelezettségeit, az alkalmazandó elveket, valamint a feladatkörét, a feladatait, a jogait és kötelességeit, különösön érdekellentétek esetén: 25.1. ismerteti a projektértékelési folyamatra vonatkozó jogi előírásokat, és megvitatja a projektek értékelése és engedélyezése közötti különbséget; 25.2. ismerteti a szükséges szakértelmet, valamint az elfogulatlansággal, a titoktartással és az érdekellentétekkel kapcsolatos kérdéseket; 25.3. felismeri az átlátható projektértékelési folyamat fontosságát; 25.4. felsorolja az (5. cikkben felsorolt) eljárások különböző céljait, és példákkal illusztrálja őket;
(ii)
Etikai és állatjólléti kérdések 25.5. elemzi az állatok tudományos célú felhasználásával kapcsolatos etikai és állatjólléti kérdéseket, és határozottan felismeri a három R alkalmazásának fontosságát valamennyi tudományos kutatásban;
(iii)
Az ártalom és haszon szempontjából történő elemzés 25.6. megvitatja a projekt ártalom és haszon szempontjából történő elemzéséhez való hozzájárulás módját, beleértve a folyamat ismeretét és az elemzés eredményének jelentőségét;
77
25.7. meghatározza a három R fogalmát, és mindhárom R esetében az állatok tudományos célú felhasználását, többek között a törvényileg előírt vizsgálatokat érintő valós és releváns példákat hoz; 25.8. felsorolja az állatokat fenyegető potenciális ártalmak meghatározásával kapcsolatos kritériumokat; 25.9. meghatározza a fájdalom, a szenvedés, a félelem és a maradandó egészségkárosodás lehetséges okait; 25.10. ismerteti a szenvedés megelőzésére és csillapítására szolgáló módszereket; 25.11. elmagyarázza a súlyossági besorolást, és képes következetesen (esettanulmányok használatával) besorolni az eljárásokat, adott esetben figyelembe véve a fiziológiailag megváltozott állatokkal, például a géntechnológiával módosított állatokkal kapcsolatos sajátos megfontolásokat; 25.12. ismerteti a közvetlen és a feltételes szenvedés fogalmát; 25.13. ismerteti a halmozódó szenvedés értékelése során figyelembe veendő tényezőket; 25.14. értelmezi a projekt javasolt/várt hasznát; elmagyarázza és megvitatja a projektkérelemben feltüntetendő alapvető információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy mérlegeljék a javasolt munka fontosságát a jelenlegi tudás és/vagy az adott terület (vagy jogi előírások) vonatkozásában: 25.15. értékeli a siker valószínűségét; felsorolja azokat a kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni egy sikeres projekt valószínűségének értékelésekor; (iv)
Információforrások 25.16. ismertet egyéb (nem állati) módszerek (például helyettesítési módszerek, klinikai vizsgálatok során szerzett adatok) elérhetőségével és fontosságával kapcsolatos információforrásokat; 25.17. ismerteti a projektértékelési ellenőrző lista előnyeit;
(v)
Az ártalom és haszon szempontjából történő elemzés módszerei 25.18. felismeri a projektértékelés folyamatát elősegítő különböző rendszereket és a gyakorlati alkalmazásuk módját; 25.19. összehasonlítja és megvitatja egy projekt ártalmainak és hasznának mérlegelésével és összehasonlító elemzésével kapcsolatos különböző megközelítéseket és eszközöket;
(vi)
A projektértékelés eredményei 25.20. ismerteti annak jogi alapját, miért kell a projektértékelés során jól tájékozott, érvényes és időben történő döntést hozni a projekttel kapcsolatban, valamint ismerteti a további ajánlások indoklásának szükségességét; 78
25.21. ismerteti a következetes elbírálásra és értékelésre, a titoktartásra és a szakértelemre, valamint a minden értékelt projekt esetében alkalmazandó elfogulatlanságra vonatkozó elveket és megközelítéseket; 25.22. felsorolja a határozathozatallal kapcsolatos érveket, és azt, hogy melyeket kell feltüntetni a határozatban; (vii)
Visszaható hatályú értékelés
25.23. ismerteti a projektek visszaható hatályú értékelésére vonatkozó jogszabályi követelményeket (a visszaható hatályú értékelés hatálya alá tartozó projektek azonosítására vonatkozó követelményeket és elveket), illetve egyéb olyan tényezőket, amelyek befolyásolják, hogy melyik projekteket választják ki visszaható hatályú értékelés céljából; 25.24. ismerteti a visszaható hatályú értékelés folyamatát; 25.25. megvitatja a visszaható hatályú értékelés lehetséges eredményeit, és azt, hogy ezek hogyan befolyásolhatják a jövőbeli gyakorlatot.
79
Helyi 50. modul: Bevezetés a helyi környezetbe (létesítménybe) az irányelv (például a 24., 25. és 38. cikk) értelmében specifikus feladatkört ellátó személyek számára (Egyéb további modul) Ez a modul a szükséges mértékben megismertet a helyi struktúrával, a főbb feladatkörökkel és a hozzájuk kapcsolódó feladatokkal, illetve a résztvevők felismerik, hogy hogyan járulnak ezek hozzá az állatok jóllétéhez, a helyes tudományhoz, a három R alkalmazásához és a gondozási kultúra kialakításához. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 50.1. megvitatja, hogy a 2010/63/EU irányelv, valamint egyéb jogszabályok és iránymutatások hatálya és szelleme miként vonatkozik az állatok tudományos célú gondozására és felhasználására az adott intézményben; 50.2. ismerteti a helyi szervezeti felépítést és abban a saját szerepét; 50.3. különbséget tesz az irányelv értelmében a létesítményben dolgozó, azaz a 20., 24., 25. és 40. cikkben felsorolt személyek feladatkörei, feladatai és interakciói között; 50.4. beszél az állatjólléti testület feladatairól, és ismerteti a saját szerepét ezekben a feladatokban; 50.5. elemzi, hogy a saját feladatköre hogyan járulhat hozzá a három R előmozdításához, alkalmazásához és terjesztéséhez az adott intézményben; 50.6. megvitatja a proaktív megközelítés és a kommunikációs mechanizmusok fontosságát a három R és a gondozási kultúra elősegítésének eszközeként.
80
51. modul: Információk biztosítása és nyerése (Egyéb további modul) Ez a modul bevezetés az információk nyerésére, kezelésére és terjesztésére, valamint a három R alkalmazásával kapcsolatos jelentőségükre vonatkozó kérdésekbe. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: 2.13. tanulási eredmény: ismerteti a jogszabályokkal, az etikával, az állatok jóllétével és a három R alkalmazásával kapcsolatos releváns információforrásokat; 51.1. tisztában van/elmagyarázza (a mérhető ige a szintnek megfelelően választandó ki) a különböző keresési eszközökkel/eszközöket (például EURL ECVAM keresési útmutató, Go3Rs) és keresési módszerekkel/módszereket (például rendszerezett áttekintések, metaelemzések); 51.2. elmagyarázza, miért fontos a vizsgálati eredmények terjesztése az eredményektől függetlenül, és ismerteti, hogy milyen fontos kérdésekről kell jelentést készíteni, amikor élő állatot használnak a kutatás során (például az ARRIVE útmutatók).
81
Mérhető igék/Kérdésnél használható kulcsszavak
Kompetencia
4. rész: Tanulási eredmények, mérhető igék és kritikus gondolkodás A kritikus gondolkodás készségének fejlődése
Tudás
Megértés
Alkalmazás
Elemzés
Szintézis
Értékelés
felsorolni, meghatároz ni, elmondani, ismertetni, meghatároz ni, bemutatni, osztályozni, összegyűjte ni, megvizsgál ni, sorba rendezni, idézni, megnevezni , ki, mikor, hol stb.
összefoglalni, ismertetni, értelmezni, összevetni, megjósolni, asszociálni, különbséget tenni, megbecsülni, megkülönbözte tni, megvitatni, kifejteni
alkalmazni, megmutatni, kiszámolni, végrehajtani, illusztrálni, bemutatni, megoldani, megvizsgálni, módosítani, összekapcsol ni, megváltoztat ni, osztályozni, kísérletezni, felfedezni
elemezni, szétválaszta ni, sorrendbe rakni, elmagyaráz ni, összekötni, osztályozni, elrendezni, felosztani, összehasonl ítani, kiválasztani , elmagyaráz ni, következtet ni
ötvözni, integrálni, módosítani, átrendezni, helyettesíteni, eltervezni, létrehozni, megtervezni, feltalálni, mi van, ha?, megalkotni, megfogalmaz ni, elkészíteni, általánosítani, átírni
értékelni, dönteni, rangsorolni, pontozni, megvizsgálni, mérni, ajánlani, meggyőzni, kiválasztani, bírálni, elmagyarázni, megkülönbözte tni, alátámasztani, következtetést levonni, összehasonlíta ni, összefoglalni
82
Mutatott készségek
megfigyelés és az információ felidézése
információk megértése
információk felhasználása
minták észrevétele
a jelentés megértése
módszerek, fogalmak, elméletek használata új helyzetekben
részek rendezése
dátumok, események, helyek ismerete
ismeretek átültetése új kontextusba
főbb elképzelése k ismerete
tények értelmezése, összehasonlítás a, összevetése
a tárgy alapos ismerete
okok sorrendbe helyezése, csoportosítása, következtetés az okokra
rejtett jelentések felismerése
problémameg alkotóeleme oldás a k szükséges azonosítása készségek vagy tudás használatával
régi elképzelések segítségével új elképzelések alkotása általánosítás adott tények alapján
elképzelések összehasonlítás a és megkülönbözte tése elméletek, prezentációk értékének felmérése
több területről származó ismeretek összekapcsol ása
döntéshozatal érvek alapján
jóslás, következtetés ek levonása
szubjektivitás felismerése
a bizonyíték értékének ellenőrzése
a következmény ek jóslása
Az alábbi forrás alapján: www.coun.uvic.ca/learning/exams/blooms-taxonomy.html Bloom, B. S. (Ed.) (1956) Taxonomy of educational objectives: the classification of educational goals; Handbook I: The Cognitive Domain New York, Toronto: Longmans, Green, Anderson, L.W. & Krathwohl, D.R. (Eds) (2001) Taxonomy for Learning, Teaching and Assessing: A Revision of Bloom's Taxonomy of Educational Objectives New York: AddisonWesley. London: Longman Az átdolgozott taxonómia egy, a tanulási célkitűzések megírásához hasznos változata elérhető az alábbi internetes oldalon: http://oregonstate.edu/instruct/coursedev/models/id/taxonomy/#table A kívánt tanulási eredmények meghatározásakor hasznos lehet olyan mérhető igékben gondolkodni, amelyek egyértelműen mutatják, hogy mit kell tennie a tanulónak az ismeretek elsajátítása érdekében. Benjamin Bloom (1956) megalkotta a mérhető igék taxonómiáját, hogy segítsen ismertetni és csoportosítani a megfigyelhető tudást, készségeket, attitűdöket, viselkedést és képességeket.
83
A fenti táblázat tartalmazza a gondolkodással kapcsolatos igék hierarchiáját (és a mutatott készségek körét), amely egyre összetettebb gondolkodási szintet ír le. Ez a hierarchia azon az előfeltételezésen alapul, hogy a megfigyelhető (és ezért értékelhető) tevékenységeknek vannak szintjeik, amelyek az agyban zajló kognitív folyamatokra utalnak. Ahogy ennek a dokumentumnak az elején említettük, az itt megfogalmazott tanulási eredmények főként a „tudás” és a „megértés” egyszerű szintjén íródtak. A modern oktatásnak megfelelően azonban arra bátorítjuk a tanfolyamok szervezőit, hogy amikor lehet, haladják meg ezeket a szinteket, és mélyebb ismeretszerzésre/kritikus gondolkodásra ösztönözzenek ahelyett, hogy csak tényeket idéznek fel vagy tevékenységeket utánoznak. Az alábbiakban található néhány példa, amely mindezt a modulok összefüggésében mutatja be az etikai modultól a gyakorlatiasabb sebészeti modulig.
Etika modul Képes az alábbiakra: (Tudás)
Megnevezni etikai és állatjólléti kérdéseket a saját javasolt munkájában;
(Kritikus gondolkodás)
rangsorolni etikai és állatjólléti kérdéseket a saját javasolt munkájában.
Értékelési lehetőségek: például a főbb ismert állatjólléti kérdések felsorolása után megkérik a résztvevőket, hogy értékeljék ezek fontosságát a saját javasolt munkájukban. További lépésként a résztvevők megbecsülhetik, hogy milyen hatást gyakorolhatnak ezek a kérdések a javasolt munkájuk eredményére, illetve a társadalom szélesebb köreire. Sebészeti modul, egy sokkal gyakorlatiasabb példa: Képes az alábbiakra: (Tudás)
ismertetni a különböző, gyakran használt eszközök, varróanyagok és tűk jellemzőit;
(Kritikus gondolkodás)
kiválasztani a megfelelő eszközöket, varróanyagokat és tűket a gyakori eljárásokhoz.
Értékelési lehetőségek: képek papíron (melyiket használná/milyen összefüggésben stb.) vagy fiktív forgatókönyvek/problémák (fajok és sebészeti eljárások megadása – melyik eszközt választaná és miért?). (Tudás)
ismertetni a különböző varrattípusok jellemzőit és a különböző helyzetekben történő alkalmazhatóságukat; 84
(Kritikus gondolkodás)
értékelni a különböző varrattípusok jellemzőit, és értékelni a különböző helyzetekben történő alkalmazhatóságukat.
(azaz felsorolás helyett döntést hoz, amelyet megindokol) Értékelési lehetőségek: azonosítja a különböző varrattípusokat, ismerteti az előnyeiket és a hátrányaikat. Egy adott forgatókönyv és varrattípus esetén megkérik a résztvevőt, hogy értékelje a döntést.
(Tudás)
ismertetni a gyakori posztoperatív komplikációkat és azok okait;
(Kritikus gondolkodás)
értelmezni a gyakori posztoperatív komplikációkat és következtetést von le az okaikkal kapcsolatban.
Értékelési lehetőségek: A résztvevők kapnak egy listát a problémákról, és állapítsák meg, hogy melyek vezethetők vissza a gyakori posztoperatív komplikációkra, majd vonjanak le következtetést a kiváltó okaikkal kapcsolatban. (Tudás)
bemutatni a varrat helyes elkészítését;
(Kritikus gondolkodás) értékelni a varrat helyes elkészítését (az egyszerű „imitálás” helyett ez segít jobban megérteni a varrattechnika szempontjából lényeges/nem lényeges tényezőket). Értékelési lehetőségek: a résztvevők párban dolgoznak a gyakorlati órán, és értékelik egymás varrattechnikájának erősségeit és gyengeségeit (kölcsönös értékelés). A résztvevők hasonlítsák össze a varratukat az oktató által készített varrattal, és a minta alapján értékeljék a technikájukat.
85
II. függelék A tanulási eredmények értékelési kritériumainak szemléltető példái 1.
Bevezetés
Ez a dokumentum/szakasz iránymutatást ad az értékelési kritériumok kidolgozásával, az értékelés elfogadott követelményeivel, az értékelés elveivel, valamint az olyan módszerekkel kapcsolatban, amelyekkel egy tanfolyam akkreditálója/szervezője/értékelője meghatározza, hogy egy résztvevő megszerezte-e azokat az ismereteket és/vagy készségeket, amelyek az elfogadható teljesítmény eléréséhez szükségesek a képzési modul tanulási eredményeinek vonatkozásában. Ez az iránymutatás nem előíró jellegű. Elképzelhető, hogy a tanulási eredmények értékelését az egyes tagállamokban már más módon szabályozzák, például, ha a modulok már létező oktatási struktúrák, például egyetemek vagy szakképző iskolák programjának részei, vagy abba integrálták őket. Ugyanakkor az iránymutatás segítséget nyújt az új modulok szervezőinek és értékelőinek, különösen olyan helyzetekben, ahol nem létezik korábbi képzési és értékelési program. Ezen alapelvek szélesebb körű használata emellett ahhoz is hozzájárul, hogy a tagállamok kölcsönösen elismerjék a képzéseket. A kritériumok és a teljesítmény értékelésének módszerei (például írásbeli vizsga, vita vagy megfigyelés) az adott tanulási eredmény természetétől függenek. Kezdetben fontos meghatározni a teljesítési/nem teljesítési követelményeket az egyes tanulási eredmények vonatkozásában. Ha az egyéni tanulási eredmények különböző szinten ismétlődnek az egyes modulokban (például az etika, az állatok jólléte és a három R 1. és a 2. szinten), a magasabb szinten magasabb fokú jártasság várható. Ez tükröződik az értékelési kritériumok megfogalmazásában (lásd a „Tanulási eredmények, mérhető igék és kritikus gondolkodás” című mellékletet). Alapszinten a résztvevőnek, például, képesnek kell lennie a tanult tények felsorolására vagy ismertetésére. A magasabb 2. szinten képesnek kell lennie megvitatni és értékelni az egyes kérdéseket (mélyebb ismeretek/kritikus gondolkodás). Az értékelési kritériumok legyenek a lehető legobjektívebbek és legkövetkezetesebbek a tanfolyamok egyes szervezői, akkreditálói, illetve ideális esetben a tagállamok között. 1.1.
Példák az értékelési kritériumokra
Értékelési kritériumokat kell kidolgozni valamennyi javasolt tanulási eredmény vonatkozásában, és az alábbi táblázatokban található néhány példa kiindulópontként. A kritériumoknak pontosan tükrözniük kell a szükséges teljesítményt, a lehető legobjektívebbeknek és egyértelműeknek kell lenniük, megbízható eredményeket kell hozniuk, és könnyen használhatóaknak kell lenniük. Ki kell dolgozni a tudásalapú tanulási eredményekre vonatkozó kritériumokat. Sok képzési modul esetében ez annak értékelését jelenti, hogy a résztvevő vajon emlékszik-e a tanult 86
ismeretekre és egyértelműen vissza tudja-e adni őket, például a jogszabályokkal kapcsolatban (lásd 1. táblázat, 1. felsoroláspont). Ugyanakkor néhány tudásalapú tanulási eredmény a kérdések alaposabb ismeretét igényli, valamint azt a képességet, hogy a résztvevő a saját feladatkörére vagy feladataira alkalmazza az ismereteket, amit az értékelési kritériumoknak tükrözniük kell (lásd 1. táblázat, 2. felsoroláspont). Az olyan tanulási eredményekkel kapcsolatos értékelési kritériumok és módszerek kidolgozása esetében, amelyek magasabb szintű ismereteket és gondolkodást igénylő kérdésekre vonatkoznak, alaposabb megfontolásra lehet szükség, különösen ott, például az etikával kapcsolatos 2. és 12. modul esetén, ahol a modulok hasonló témákkal foglalkoznak, de eltérő szinten (alap, haladó). A különböző szinteknek tükröződniük kell az értékelési kritériumokban. Erre tartalmaz példát a 2. táblázat. Fontos rámutatni, hogy gyakran lehetségesnek kell lennie, hogy az értékelési kritériumokat a tanulási eredmények egy csoportjára dolgozzák ki, különösen ott, ahol több, egymással kapcsolatban álló tanulási eredmény kombinálható. Ez a megközelítés előnyt élvez azzal szemben, hogy külön értékelési kritériumokat dolgozzanak ki minden tanulási eredményre, és elméleti, valamint gyakorlati tanulási eredményekre is alkalmazható. (Lásd például a 3. táblázat.) A gyakorlati készségek esetében az objektív értékelési kritériumok kidolgozása úgy közelíthető meg a legkönnyebben, ha az adott eljárást vagy technikát az alkotóelemeire bontják, amelyek például az elméleti és gyakorlati elemeket is tartalmazzák (például kezelés, rögzítés, fertőtlenítés, műtét előtti és utáni gondozás, eutanázia, kísérleti eredmények és az adatok minősége), amelyek aztán külön-külön értékelhetők. 1.2.
Teljesítési/nem teljesítési kritériumok
Az egyes modulok esetében nem javasolt konkrét teljesítési/nem teljesítési kritériumok meghatározása, mert ezek a tanfolyam megtartásának módjától, a tartalmától és néhány esetben előre meghatározott követelményektől/korlátozásoktól (például egyetemi, nemzeti) függenek. Ugyanakkor az oktatónak minden esetben meg kell határoznia a szükséges teljesítménnyel kapcsolatos követelményeket, amelyeket a résztvevőnek meg kell értenie. A legtöbb oktatási program akkor tekinti elégségesnek a tanulási eredményt, ha a résztvevő 50%-ot teljesített, vagy egyéb módon bizonyította az ismeretek megfelelő szintjét. Ugyanakkor az olyan területeken, ahol nagy tárgyi tudásra van szükség (például a jogszabályok vonatkozásában), és ahol a kudarc állatjólléti problémákhoz vezethetne (például nem ismerik fel a káros hatásokat vagy nem tartják fenn az érzéstelenítés megfelelő mértékét a műtét során), magasabb teljesítési szint (például 70–75%) ajánlott. 1.3.
A résztvevők értékelésével kapcsolatos felelősség
Fontos egyértelműen tudni, hogy kinek a feladata meghatározni, hogy a résztvevő a képzés során elérte-e a megfelelő szintet, és kinek a felelőssége, hogy az értékelő megfelelő tudással és jogkörrel rendelkezzen ahhoz, hogy sikeresnek vagy nem sikeresnek minősítse a résztvevőket. A gyakorlati készségek esetében fontos, hogy megbízzanak valakit azzal a 87
végső felelősséggel, hogy megfigyelje a résztvevőt egy eljárás/állattartási feladat végrehajtása közben, és ellenőrizze, hogy szakértő módon jár-e el. Minden érintettnek meg kell értenie, hogy az értékelők csak akkor mondják ki, hogy a résztvevő képzett és kompetens, ha biztosak a szükséges követelmények teljesítésében.
88
A tudásalapú tanulási eredmények értékelési kritériumaira adnak példákat az alábbi táblázatok: 1. táblázat:
Egy tudásalapú tanulási eredmény értékelési kritériumai 1. modul: Jogszabályok
2. táblázat:
Az etikai tanulási eredmények értékelési 2. modul és 12. modul: Etika, az állatok jólléte és a három R
kritériumai
3-4. táblázat: Az érzéstelenítéssel kapcsolatos, tudásalapú tanulási eredmények értékelési kritériumai 9. modul: Érzéstelenítés kisebb eljárások esetén 10. modul: Érzéstelenítés sebészeti vagy hosszabb eljárások esetén
89
A TANULÁSI EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSI KRITÉRIUMAINAK PÉLDÁI 1. táblázat: Egy tudásalapú tanulási eredmény értékelési kritériumai Az értékelés az alábbiakat vizsgálja: a 2010/63/EU irányelv és az ebből eredő, az állatkísérletekre vonatkozó nemzeti jogszabályok alapvető ismerete
1. modul: Nemzeti jogszabályok Tanulási eredmény Értékelési kritériumok Elmagyarázza a nemzeti A résztvevő emlékszik a tanult információkra, és képes bizottságok és helyi az alábbiakra: állatjólléti testületek felsorolja a helyi állatjólléti testület főbb feladatait és felelősségét. feladatköreit és feladatait (az irányelv 27. cikkében meghatározott részletességgel); ismeri ezeket a feladatköröket és feladatokat, mert helyesen kifejti, hogy szerinte hogyan befolyásolja az állatjólléti testület az ő feladatkörét, feladatait és napi tevékenységét; felsorolja az adott ország nemzeti bizottságának főbb feladatköreit és feladatait (például az irányelv 49. cikkében meghatározott részletességgel).
90
2. táblázat: Az etikai tanulási eredmények értékelési kritériumai Az értékelés az alábbiakat vizsgálja: az állatkutatási kérdések alapvető ismerete. A résztvevő megérti az állatkísérletekkel és az állatok jóllétével kapcsolatos fogalmakat.
2. modul: Etika, az állatok jólléte és a három R (1. szint) Tanulási eredmény
Értékelési kritériumok
Elmagyarázza, hogy a A résztvevő emlékszik a tanult információkra, és képes jogszabályok olyan az alábbiakra: keretrendszerre épülnek, megnevezi az ártalom és haszon szempontjából történő értékelés (a 38. cikknek megfelelőn) amely előírja a projektek jogszabályi követelményeit, és megnevezi, mit jelent ártalmainak és hasznának ez a gyakorlatban; például felsorolja az állatokat mérlegelését, valamint a fenyegető potenciális (fizikai és pszichológiai) három R alkalmazását az ártalmakat, amelyeket figyelembe kell venni, ártalmak minimalizálása, a felsorolja, hogy milyen célokra engedélyezett az állatok felhasználása, és ismeri az ártalmak és a haszon maximalizálása, haszon mérlegelésének elveit; illetve az állatok jóllétének elősegítése meghatározza, hogy hogyan kapcsolódik mindez a projektek engedélyezésének jogi folyamatához; érdekében. megnevezi a három R-t, és példákat hoz arra, hogy hogyan csökkenthetik az ártalmakat, növelhetik a hasznot és javíthatják az állatok jóllétét. 12. modul: Etika, az állatok jólléte és a három R (2. szint) Az értékelés az alábbiakat vizsgálja: az állatkísérletekkel kapcsolatos kérdések megvitatása. A résztvevő képes elmagyarázni és megvitatni az állatkísérletekkel és az állatok jóllétével kapcsolatos fogalmakat. Tanulási eredmény
Értékelési kritériumok
Elmagyarázza, hogy a A résztvevő képes válaszolni az 1. szinthez kapcsolódó jogszabályi előírások kérdésekre, de emellett az alábbiakra is képes: szerint a munkaprogramok megvitatja az indokoltság fogalmát az állatok felhasználásával kapcsolatban, felismerve, hogy létjogosultságának különféle nézőpontok léteznek annak értékelésénél mérlegelik vonatkozásában, hogy mi minősül jogos ártalomnak az állatokra gyakorolt és haszonnak, és mennyire fontosak az egyes potenciális ártalmakat és a ártalmak és a haszon; valószínű hasznot, illetve ismerteti az ártalmakat és a hasznot a saját javasolt munkájában, és elmagyarázza, hogy hogyan értékeli elmagyarázza, hogy és mérlegeli őket; minimalizálni kell az ártalmakat és példákat hoz arra, hogy hogyan integrálná a három Rt a saját munkájába. maximalizálni kell a hasznot. 91
3. táblázat: Az érzéstelenítéssel kapcsolatos, tudásalapú tanulási eredmények értékelési kritériumai Az értékelés az alábbiakat vizsgálja: a gyakran használt érzéstelenítők érzéstelenítő tulajdonságainak, az érzéstelenítőknek az állatokra és a tudományos eredményekre gyakorolt hatásának, a beadási útvonal kiválasztásának és az érzéstelenítésen kívül elérhető módszerek ismerete.
9. modul: Érzéstelenítés kisebb eljárások esetén Alapvető ismeretek Tanulási eredmény Értékelési kritériumok Beszél arról, hogy miért A résztvevő képes az alábbiakra: és mikor használható megnevezi a fizikai és kémiai rögzítés közötti nyugtató egy egér különbséget; rögzítésére. megnevez két olyan helyzetet, amelyben nyugtatóra lehet szükség egy egér rögzítéséhez; az egyik helyzet esetében megnevezi a rögzítés céljára alkalmazott nyugtató két előnyét és hátrányát. Tanulási eredmény Megvitatja a különböző érzéstelenítők, valamint az alkalmazásuk relatív előnyeit és hátrányait egy egér 15 perces érzéstelenítése esetében.
Értékelési kritériumok A résztvevő képes bemutatni, hogy képes az alábbiakra: megnevez egy olyan injektálható és egy olyan belélegezhető érzéstelenítőt, amely alkalmazható egerek esetében; ismerteti és kommentálja egy injektálható érzéstelenítő beadásának módját, tekintettel a beadási útvonalra és a dózis nagyságára (szükség esetén a hígításra vonatkozó előírásokkal együtt); ismerteti és kommentálja egy belélegezhető érzéstelenítő alkalmazásának módját, tekintettel a beadási útvonalra, a hordozógázra és a belélegzett százalékra; összehasonlítja egy injektálható és egy belélegezhető érzéstelenítő tulajdonságait az érzéstelenítés kezdetére, tartamára és a hatás elmúlására vonatkozóan; kommentálja, hogy milyen lehetséges hatásai lehetnek a különböző érzéstelenítőknek egy vizsgálatra; kommentálja, hogy milyen hatásai vannak néhány gyakran használt érzéstelenítőnek az egészségre és a biztonságra.
92
4. táblázat: Az érzéstelenítéssel kapcsolatos, tudásalapú tanulási eredmények értékelési kritériumai – folytatás 10. modul: Érzéstelenítés sebészeti vagy hosszabb eljárások esetén Alapvető ismeretek Tanulási eredmény Értékelési kritériumok Tudja, hogy hogyan A résztvevő képes az alábbiakra: figyeljen meg egy megnevezi azokat a klinikai tüneteket, amelyek sebészeti célból elaltatott jelzik, hogy az egér alkalmas a narkózisra, egeret a narkózis figyelembe véve olyan tényezőket, mint a kor, kezdetétől az ébredésig. a korábbi eljárások és a kórtörténet; megnevezi azokat a klinikai tüneteket (például a légzés szaporasága és minősége), amelyek jelzik, hogy a narkózis reflexeket váltott ki az egérben; megnevezi, hogy milyen mélységű narkózisra van szükség a sebészeti eljáráshoz, és ezt milyen tényezők mutatják; felsorolja a narkózis mélységének megfigyelésére szolgáló tüneteket, és megnevezi, hogy melyek ezek közül a legfontosabbak; javasol néhány olyan berendezést, amely hasznos lehet a narkózis megfigyelésében; képes dokumentálni az életfunkciókat, például a szívverést, a légzés szaporaságát és a testhőmérsékletet egy, narkózis esetén használt adatrögzítő lapon; tudja, hogy milyen klinikai tünetek utalnak a narkózissal kapcsolatos vészhelyzetre, és tudja, hogy hogyan kell eljárni ebben az esetben; megvitatja, hogy melyek azok a legfontosabb klinikai tünetek és fiziológiai tulajdonságok, amelyeket mérni kell a narkózis során, és megvitatja ennek megvalósításának módját; értékeli a klinikai tüneteknek a narkózis során bekövetkező változásait, amelyek utalhatnak a narkózis mélységének változására; megvitatja, hogy miért változhat a narkózis mélysége az eljárás során, hogy ez vajon okoze problémákat, és hogyan kell eljárni a változások megszüntetésének érdekében; elmagyarázza, hogy milyen következményekkel járnak az életfunkciók, például a vérnyomás, az oxigéntelítettség és a testhőmérséklet változásai egy egér esetében; megvitatja a megfigyelő berendezések (például pulzoximéter, EKG) használatának előnyeit és 93
hátrányait az egér manuális vizsgálatához képest; elmagyarázza, hogy mely klinikai tünetek utalnak megfelelő ébredésre, és hogyan kell eljárni abban az esetben, ha az ébredés nem a vártnak megfelelően történik; értékeli az alkalmazott narkózist a vizsgálat és a három R szempontjából.
94
III. függelék A szakértelem értékelésével kapcsolatos szemléltető példák A szakértelem értékelése 1. magában foglalja az elvárt követelmények egyértelmű ismertetését és magyarázatát; 2. tükrözi a teljes eljárást (tervezés, kivitelezés, az eredmény ellenőrzése); 3. meghatározza, hogy reálisan mennyi időn belül végezhető el egy eljárás (beleértve például az eljárás megtervezését, a munkaterület előkészítését és a dokumentációt). Egy gyakorlati készség értékelési kritériumai: vérvétel eszméleténél lévő nyúlból. Az értékelés az alábbiakat vizsgálja: az állat jó vagy rossz egészségi állapotára utaló jelek vagy a fájdalom és félelem jeleinek ismerete, a rögzítés laboratóriumi állatokra gyakorolt hatásának ismerete, a vérvételre szolgáló különböző helyek, és adott esetben a módszer kiválasztása, a minta mennyisége és a mintavétel gyakorisága (valamint a napszak hatása a mintavételre).
Tanulási eredmény A résztvevő képes sikeresen vért venni egy eszméleténél lévő nyúlból, és közben nem kelt felesleges félelmet az állatban.
7. és 8. modul: Minimálisan invazív eljárások Értékelési kritériumok Képes bemutatni az értékelőnek, hogy képes az alábbiakra: felismeri egy egészséges nyúl szokásos viselkedését és megjelenését, valamint a rossz egészségi állapot, a fájdalom és a félelem jeleit; megállapította, hogy megfelelő hatáskörök léteznek a javasolt eljárásokra vonatkozóan; kézbe vesz, kezel és stabilan rögzít egy nyulat úgy, hogy az ne érezzen félelmet; ismeretekkel rendelkezik a nyulak esetében megfelelő vérmennyiséggel, vérvételi helyekkel és technikákkal kapcsolatban, hogy a legkevésbé invazívat és a legmegfelelőbbet válassza ki közülük; kiválasztja és előkészíti az eszközöket (például megfelelő méretű tűt, csipeszt/ollót, sebészeti vattát); előkészíti a mintavétel helyét úgy, hogy az a lehető legkisebb félelmet keltse az állatban, és káros hatások (fájdalom, hematóma, vérzés) nélkül sikeresen vért vesz; tudja, hogy hogyan biztosítson megfelelő utógondozást, beleértve a hemosztázis módját, és tudja, hogyan járjon el várható és váratlan eseményekkel kapcsolatban (például dönt a megfelelő megfigyelési időközökről); tudja (és felismeri), hogy milyen káros hatásokra kell figyelnie, hogyan és mikor kezelje ezeket, és tisztában van 95
azzal, hogy segítséget kell kérnie az állatorvostól vagy más „kijelölt” személytől; tudja, hogy hogyan kezelje a vérmintákat annak érdekében, hogy a megfelelő felcímkézésüket és alapos felkeverésüket biztosítsa; tudja, hogy hogyan vezesse megfelelően a dokumentációt (például a ketrecek felcímkézése, egyéb eljárási dokumentáció).
96
Értékelési kritériumok egy gyakorlati készség esetében – Érzéstelenítés Az értékelés az alábbiakat vizsgálja: az érzéstelenítő tulajdonságok kiválasztása és ismerete, az érzéstelenítők laboratóriumi állatokra és a tudományos eredményekre gyakorolt hatásának ismerete, a módszer kiválasztása az eljárás esetén javasoltnak megfelelően. 9. modul: Érzéstelenítés kisebb eljárások esetén Tanulási Értékelési kritériumok eredmény A résztvevő képes sikeresen elkábítani egy egeret, fenntartani a narkózist, majd felébreszteni az egeret egy rövid (10 perces) narkózisból.
A résztvevő képes az alábbiakra: megállapítja, hogy megfelelő jogi hatáskörök léteznek az eljárás elvégzésére; ismeri a narkózis hatását az egérre, illetve a lehetséges hatásait a tudományos vizsgálatra; empátiával és megfelelő gondossággal bánik az egérrel, és nem kelt benne félelmet; felméri az egér egészségi állapotát és jóllétét, hogy alkalmase a narkózisra; bemutatja, hogy hogyan méri meg és dokumentálja a testtömeget; megnevez egy egerek esetében használható érzéstelenítőt, és megadja az eljárás hosszát; bemutatja a narkózishoz használt felszerelés és érzéstelenítők megfelelő előkészítését és biztonságos használatát; ismeri a megfelelő dózist/koncentrációt, és ki tudja számítani a dózist/mennyiséget az injektálható érzéstelenítők esetében; bemutatja a narkózis előidézésének helyes technikáját (például indukciós kamra, injekció); elmagyaráz/megnevez a narkózis mélységének értékelésére szolgáló módszereket, és bemutat egy olyan módszert, amely például megmutatja, hogy az egér megfelelő narkózisban van az eljárás elvégzéséhez; tudja, hogy hogyan figyelje meg az alapvető fiziológiai funkciókat, és bemutatja, hogy hogyan méri meg a légzésszámot; megvitatja a narkózis lehetséges káros hatásait, például a hipotermiát, és ismerteti ezek elkerülésének módját; megnevezi, hogy milyen vészhelyzetek merülhetnek fel, és ezeket hogyan kell kezelni; bemutatja, hogy hogyan ébreszti fel az egeret a narkózisból, és megvitatja a megfelelő és nem megfelelő ébredésre utaló klinikai tüneteket; elmagyarázza az egér utógondozását, beleértve a szükséges különleges ápolást is; megfelelően aktualizálja a dokumentációt, például a ketrecek címkézését, az egységek naplóját, és a gyógyszerekkel és egyéb eljárásokkal kapcsolatos dokumentációt.
97
10. modul: Érzéstelenítés sebészeti vagy hosszabb eljárások esetén Tanulási Értékelési kritériumok eredmény A résztvevő képes sikeresen elkábítani egy egeret, fenntartani a narkózis szintjét és felébreszteni az egeret egy invazív sebészeti eljárás során.
A résztvevő képes az alábbiakra: meghatározza, hogy megfelelő jogi hatáskörök léteznek az eljárás elvégzésére; megnevezi, hogy hogyan vonatkozik a tökéletesítés fogalma a sebészeti eljárások során használt narkózisra; beszél arról, hogy milyen hatásai lehetnek egy érzéstelenítőnek az egérre, és ez hogyan befolyásolhatja a vizsgálatot; gondosan bánik az egérrel, és nem kelt benne félelmet; felméri az egér egészségi állapotát és jóllétét; megvitatja, hogy hogyan befolyásolhatják a korábbi eljárások vagy a kórtörténet a narkózis alkalmazhatóságát; bemutatja, hogy hogyan méri meg és dokumentálja a testtömeget; ismeri a megfelelő dózist/koncentrációt, és ki tudja számítani a dózist/mennyiséget az injektálható érzéstelenítők esetében; megnevezi/ismeri az egerek esetében használható érzéstelenítőket és az eljárás időtartamát (elképzelhető, hogy előzetesen állatorvos tanácsát kérte); megvitatja az eljárás során történő fájdalomcsillapítás alkalmazását, beleértve a szer kiválasztását és a beadás útvonalát, hogy a lehető legkevesebb stresszt okozza az állatnak, amit a szer hatékonyságának értékelése követ; bemutatja a narkózishoz használt felszerelés és érzéstelenítők megfelelő előkészítését és biztonságos használatát; bemutatja a narkózis előidézésének helyes technikáját (például indukciós kamra, injekció); megvitat a sebészeti eljárás során alkalmazott narkózis mélységének megítélésére vonatkozó módszereket, és bemutat egy olyan módszert, amely mutatja, hogy az egér érzéketlen egy fájdalmas ingerre; ismeri az alapvető fiziológiai funkciók és életfunkciók megfigyelésének módját a klinikai tünetek értelmezésével és/vagy megfigyelő berendezések, például pulzoximéter használatával; megvitatja a narkózis lehetséges káros hatásait (például a hipotermiát) és ezek elkerülésének módját; megvitatja, hogy milyen vészhelyzetek merülhetnek fel, és ezeket hogyan kell kezelni;; bemutatja, hogy hogyan ébreszti fel az egeret a narkózisból, és megvitatja a megfelelő és nem megfelelő ébredésre utaló klinikai tüneteket; elmagyarázza az egér utógondozását, beleértve a szükséges különleges ápolást, például a folyadékpótlást; ismerteti a fájdalom klinikai tüneteit, és megnevez egy olyan rendszert, amely alkalmas a posztoperatív megfigyelésre; megfelelően aktualizálja a dokumentációt, például a ketrecek címkézését, az egységek naplóját, és a gyógyszerekkel és egyéb eljárásokkal kapcsolatos dokumentációt. megvitatja a dokumentáció értelmezését a narkózis hatékonyságának és az ébredés minőségének meghatározására. 98
Példa egy gyakorlati készség értékelésére, bemutatva az egyes elemek lehetséges pontozását Minden feladat esetében a meghatározott követelményeknek megfelelően értékelik és pontozzák a résztvevőket. Maximális pontszám csak akkor adható, ha a résztvevő önállóan dolgozik, és a vizsgáztató kérdései nélkül tudja ismertetni és elmagyarázni a feladatát. Minél több kérdésre van szüksége, annál alacsonyabb lesz az összpontszám. 1. feladat Eutanázia és szövetek eltávolítása Az Ön feladata egy eszméleténél lévő egér eutanáziában részesítése csigolyatöréssel, majd a lép és a bal vese további vizsgálatok céljából történő eltávolítása. Válassza ki a megfelelő technikát az állatjólléti követelmények figyelembevételével. Feladat:
A munkaterület előkészítése Biztonságos és kíméletes bánásmód – eltávolítja az állatot a ketrecéből/a helyéről, és az eljárások elvégzéséhez használt helyiségbe viszi +* Biztonságos és kíméletes rögzítés * Biztonságos és kíméletes eutanázia és a halál beálltának megállapítása* Szervek eltávolítása Dokumentáció vezetése A munkaterület és a használt eszközök megtisztítása Fertőtlenítés A tetem ártalmatlanítása Összesen Megjegyzések
Százalék 11
Az elért eredmény százalékba n
Megfelel a követelményeknek12 IGEN – NEM
5
□ □
15
□ □
15
□ □
30
□ □
10
□ □
10 5
□ □ □ □
5 5
□ □ □ □
100%
*A csillaggal megjelölt feladatok sikeresen teljesítendők. 11
12
A százalékok csupán ajánlások! Azok feladat és az értékelés fókuszának függvényében változhatnak! A résztvevőnek a hétből legalább hat IGEN választ kell szereznie. Az eutanáziát hozzáértő módon kell elvégezni.
99
2. feladat Intraperitoneális injekció Egy hörcsög 100 mg/ttkg dózisú X szert kap intraperitoneális módon. Az X szer koncentrációja 20mg/ml. Számítsa ki a helyes dózist, és intraperitoneális módon injektálja be a megfelelő dózist/mennyiséget. Százalék13 Az elért eredmény százalékba n A munkaterület előkészítése (15%): Kézfertőtlenítők és fertőtlenítők használata A megfelelő méretű kanül/tű/injekciós tű kiválasztása Az eljárás elvégzése (60%) Biztonságos és kíméletes bánásmód – eltávolítja az állatot a ketrecéből/a helyéről, átviszi az eljárások elvégzéséhez használt helyiségbe, majd visszaviszi * Az egészségi állapot felmérése A testtömeg megmérése és dokumentálása A dózis és a megfelelő térfogat kiszámítása (15%) Az elvárás szintje:
Az injekciós tű megtöltése (légbuborékok? térfogat?) A szúrás helyének IGEN fertőtlenítése NEM A tű helyes alkalmazása, a szer IGEN beinjektálása, a tű kihúzása * NEM Az eljárás elvégzése utáni teendők (10%) A munkaterület megtisztítása Az eljárás dokumentálása Az állatok és a személyzet általános munkabiztonsága 100% Összesen Megjegyzések *A csillaggal jelölt feladatok sikeresen teljesítendők. 13
A százalékok csupán ajánlások. A feladat és az értékelés fókuszának függvényében változhatnak.
100
IV. függelék Képzési dokumentáció – Sablon CÉLOK A cél olyan, a képzések, az alapkészségek és a szakértelem dokumentálására szolgáló sablon kidolgozása, amely egész Európában használható. Ez egyfajta garanciát jelentene az egyének készségeivel és szakértelmével kapcsolatban, és egész Európában elősegítené a képzések kölcsönös elismerését, ami lehetővé tenné a személyzet szabad mozgását és biztosítaná az állatok jóllétét. A személyzetnek a szakértelem megszerzéséig történő képzésének és felügyeletének biztosításáért felelős személy(ek)nek (24. cikk (1) bekezdés c) pont) fontos szerepe (szerepük) van a megfelelő dokumentáció vezetésében. A lenti sablonok nem előírások, és nem teljesek. Továbbra is az illetékes hatóság feladata a képzés és a kompetenciák dokumentálására szolgáló mechanizmusok meghatározása. Az uniós képzésdokumentációs sablonok oka és magyarázata 1. A sablon három képzésdokumentációs szakaszt tartalmaz: moduláris alapképzés, képzési dokumentáció a készségek fejlesztése során, valamint a külső képzésekre és a CPD-re vonatkozó szakasz, amely tartalmazza a tanfolyamokat, konferenciákat stb. Egy olyan általános képzési szakaszra is mellékeltünk példát, amely egyéb, az irányelvben nem érintett területekre (például egészség és biztonság, védelem) vonatkozik. 2. A képzési dokumentációt gyakran kíséri önéletrajz, munkaköri leírás és feladatok. 3. Három képzési/kompetenciaszint létezik: felügyelet alatt álló gyakornok, képzett és kompetens, valamint oktató. 4. A gyakornokok fejlődését egyértelműen dokumentálni kell a képzési dokumentációban, amelyben a felügyelet szintje is nyomon követhető. 5. Bármely kompetens oktató lehet aláíró oktató. Az engedélyezett oktatók listája hasznos lehet a gyakornokok számára. 6. A képzés rendszeres felülvizsgálata segít a további képzések mérlegelésében és a jövőbeli igények meghatározásában. A feladatkörök változása esetén felül kell vizsgálni a képzést annak biztosítása érdekében, hogy az illető teljesítette az új feladatokkal kapcsolatos képzést, és rendelkezik a szükséges szakértelemmel. 7. A gyakornok megerősítésképpen aláírja és szignózza a képzési dokumentációt és az egyéb dokumentumokat. 8. Egyértelműen meg kell határozni az érintett modult, technikákat és fajokat a képzési napló önálló bejegyzésében.
101
Megjegyzés a jelenlegi szakértő személyzettel és oktatókkal kapcsolatban: ahelyett, hogy minden meghatározott modul esetében kitöltené a képzési dokumentáció egész szakaszát, a képzésért felelős személy egyszer aláírja az érintett oldalt, hogy megerősítse az adott személy szakértelmét és/vagy ezt korábbi dokumentáció támasztja alá.
102
Név: ___________
A képzés megkezdésének ideje: ___________ Aláírás ______________ Monogram ____/_____/_____
1. A moduláris képzés dokumentálása Modul
Alap/ Tevékenység specifikus/ További
Űrlap száma: Kibocsátás dátuma:
A képzés szervezője Faj
A képzés dátuma (Kezdete)
A képzés dátuma (Vége)
Igazolta: (név/beosztás/aláírá s)
2. Eljárások/Készségek Eljárás
Faj
Felügyelt gyakornok Dátum
A felügyelet szintje
Gyakor-nok (mono-gram)
Megszerzett szakértelem Oktató (monogram)
Dátum
Gyakornok (monogram)
Oktató (monogram)
Megszerzett oktatói státusz Dátum Gyako Oktató r-nok (mono(mono- gram) gram)
4 – A felügyelő jelen van az eljárás elvégzésekor, közvetlenül felügyeli, és tanácsot nyújt 3 – A felügyelő tudja, mikor végzik az eljárásokat, és elérhető (például az eljárás helyszínének közelében tartózkodik), hogy szükség esetén gyorsan közbeavatkozzon 2 – A felügyelő tudja, mikor végzik az eljárásokat, és elérhető (például a létesítmény közelében tartózkodik), hogy szükség esetén részt vegyen és tanácsot adjon 1 – A felügyelő tudja, mikor végzik az eljárásokat, és elérhető (például telefonon), hogy szükség esetén tanácsot adjon 0 – Nincs szükség felügyeletre Űrlap száma: Kibocsátás dátuma:
3. CPD és külső képzés
Képzés A tanfolyam leírása és dátuma, az elért eredmények/képesítés
Űrlap száma: Kibocsátás dátuma:
Belső felülvizsgálat Gyakornok Dátum Oktató (monogram (monogram) )
4. Általános képzési modulok (például Egészség és biztonság, Védelem) Képzési követelmény (belső)
Űrlap száma: Kibocsátás dátuma:
Felügyelt gyakornok Dátum Gyakor- Oktató nok (mono(monogram) gram)
Megszerzett szakértelem Dátum Gyakor- Oktató nok (mono(monogram) gram)
Megszerzett oktatói státusz Dátum Gyako Oktató r-nok (mono(monogram) gram)
V. függelék Ajánlások a 34. cikk értelmében vizsgálatokat végző személy(ek) számára Ez a függelék a szakértői munkacsoport javaslatait tartalmazza az ellenőrök megfelelő profiljával és képzésével kapcsolatban. Az irányelv vonatkozásában illetékes nemzeti hatóságok teljes mértékben támogatják e javaslatok célját és tartalmát. Ugyanakkor mivel az oktatási és képzési kompetencia elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, illetve a vizsgálatok és végrehajtás formális kompetenciái az egyes tagállamokban eltérőek, az irányelv vonatkozásában illetékes nemzeti hatóságok nincsenek abban a helyzetben, hogy hivatalosan támogassák ezt a függeléket. Azonban fontos, hogy ez az információ széles körben elérhető legyen, mert a tartalma lehetővé teheti az ellenőrök megfelelő profiljának és képzésének kidolgozását, valamint iránymutatást nyújt. A vizsgálatokat végző személy(ek) a 34. cikk értelmében A 34. cikk előírja, hogy az irányelv előírásainak való megfelelés megállapítása érdekében az illetékes hatóságok valamennyi tenyésztő, beszállító és felhasználó létesítményt rendszeres vizsgálatnak vessenek alá. Az ellenőrök különböző háttérrel rendelkezhetnek a tagállamokon belül, illetve az egyes tagállamok vonatkozásában. Ebből következően a korábbi képzések és a tudományos kutatás terén szerzett tapasztalataik függvényében valószínűleg eltérő képzési igényekkel rendelkeznek. Elfogadott tény, hogy ahol megfelelő felügyeletet és támogatást biztosítanak, nem feltétlenül kell minden képzést elvégezni az ellenőrként történő munkavégzés megkezdése előtt. Javasolt profil Az irányelv követelményeinek való megfelelés ellenőrzése érdekében az ellenőröknek részletesen ismerniük kell a releváns jogszabályokat és nemzeti politikákat. Értik az érintett személyzet különböző feladatköreit és feladatait, valamint az intézményi engedélyek alapját és az ehhez szükséges részleteket. Jól ismerik az állatok jóllétével, tenyésztésével, elhelyezésével és gondozásával kapcsolatos gyakorlatot. A felhasználói létesítményekben végzett vizsgálatok esetében, a három R-nek a vizsgált projektek során történő lehető legteljesebb mértékű alkalmazásának ellenőrzése érdekében az ellenőröknek jól kell ismerniük a projektek megtervezését és a kísérleti tervezést, valamint a vizsgált létesítmények projektengedélyeinek tartalmát.
107
Ezt a feladatot olyan személyek láthatják el, akik jól ismerik az állatok tudományos célokra történő gondozását és felhasználását, különösen a három R alkalmazását. Ezek a személyek lehetnek állatorvosok. Biológusok és egyéb, megfelelő orvosi, orvosbiológiai vagy biológiai képzéssel és szakértelemmel rendelkező személyek is elláthatják ezt a feladatot. Az ellenőrök széles körű tapasztalattal rendelkeznek a tudománnyal, a tudományos módszerekkel és a kísérleti tervezéssel kapcsolatban, valamint szakértelemmel rendelkeznek az állatok egészségének és jóllétének optimalizálása terén és/vagy nagy érdeklődést tanúsítanak iránta. Proaktívak, és előmozdítják a jobb gyakorlatot az állatok gondozásának, felhasználásának, valamint a helyes gondozási kultúra kialakításának és fenntartásának vonatkozásában. Képesek lehetnek arra is, hogy együttműködésre ösztönözzék a létesítményekben dolgozó főbb szereplőket. Az ellenőrök csapatmunkája lehetővé teszi az ismeretek terjesztését, a tapasztalatok megosztását, és előmozdítja a következetességet. A hátterükből, tapasztalatukból és tudásukból adódóan „személyes tekintéllyel” bírnak. Hasznosak a hatékony interperszonális készségek, többek között a szóbeli és írásbeli kommunikációs készség. A képzés során gondot kell fordítani arra, hogy felismerjék az érdekellentéteket, és tudják, hogy ezek hogyan kerülhetők el. Ez lehetővé teszi a vizsgálatok függetlenségét, és a társadalom jobban megbízik a szabályozási felügyeletben. Alapképzés Az ellenőrök képzését minden személy esetében az adott feladatkör figyelembevételével kell megtervezni, tekintettel az irányelv adott tagállamban való alkalmazásának módjára, valamint oktatás és képzés keretében szerzett korábbi tudásra, illetve korábbi tapasztalatokra. Ha a feladatkört olyan képzett állatorvos látja el, aki jelentős tapasztalattal rendelkezik az állatokkal folytatott kutatás területén, valószínű, hogy néhány modul tanulási eredményeit már teljesítette. Ebben az esetben a tanulási eredmények hiányelemzését követően mentesülhet a modulok elvégzése alól vagy az ellenőri modul egyes részeinek elvégzése alól. Minden ellenőrnek hiányelemzést kell végezni az alábbi modulokkal kapcsolatban, és át kell tekintenie a kapcsolódó tanulási eredményeket annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezik valamennyi releváns készséggel és ismerettel:
1–3.1. modul 4–6.1. modul 7., 9–11. modul 20. és 23. modul 51. modul Bármely további modul, például a 21. és 22. modul, ha az ellenőrzés hatáskörébe tartozik. 108
Az ellenőri feladatkör és a követelmények (http://ec.europa.eu/environment/chemicals/lab_animals/pdf/guidance/inspections/hu.pdf) ismeretét
biztosító alapképzést az alábbi modul tartalmazza:
Ellenőri modul
Más feladatköröktől eltérően több tanulási eredmény nem része sem az ellenőrök feladatainak, sem a felelősségének. Ehelyett megfelelő szintű ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megerősítsék a megfelelést. Ennek tükröződnie kell az értékelésükben és a képzési dokumentációjukban. CPD Az ellenőrök a folyamatos szakmai továbbképzésre (CPD) vonatkozó formális programjuk révén naprakész ismeretekkel rendelkeznek az aktuális bevált gyakorlattal kapcsolatban a tudomány, az állatok gondozása, az állattenyésztés és a három R terén.
109
Ellenőri modul Ez a modul lefedi a 34. cikkben előírt vizsgálati folyamat minden szükséges elemét, és azokat célozza meg, akik nagyon jól ismerik az állatok tudományos célokra történő gondozásával és felhasználásával kapcsolatos kérdéseket, és az állatok ilyen felhasználására vonatkozó jogszabályokat. Előírja a vizsgálatra és a végrehajtásra vonatkozó jogszabályi követelmények részletes ismeretét, és a vizsgálatok megtervezésével, lefolytatásával és az ezekről készült jelentésekkel kapcsolatos iránymutatást és elveket tartalmaz. Tanulási eredmények A résztvevő képes az alábbiakra: (i)
Érti a kutatási célú állatok gondozására és felhasználására vonatkozó jogszabályi követelményeket Ell. 1. felismeri az állatoknak a folyamatban lévő és/vagy befejezett tudományos eljárások (esettanulmányként) során történő felhasználásával kapcsolatos etikai kérdéseket; Ell. 2. bemutatja, hogy hogyan jelenik meg a három R fogalma a 2010/63/EU irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályokban; részletesen ismeri a helyettesítés, a csökkentés és a tökéletesítés (a három R) elveit és gyakorlati végrehajtását az állatok gondozásában, a tartási gyakorlatban, valamint a folyamatban lévő és/vagy befejezett tudományos kutatási projektekben, különösen i. ismeri a tökéletesítés lehetőségét a felhasznált fajok alapos ismerete, a jóllét helyes felmérése, valamint a káros hatások hatékony – egyértelmű és hiteles tudományos, jólléti és/vagy kíméletes végpontok használatával történő – ellenőrzése révén; ii. ismerteti, hogy a képzés, az állatok megfelelő elhelyezésével, az állattartással és az állatok kezeléssel kapcsolatos mechanizmusok, valamint a megfelelő végpontok használata hogyan járulhat hozzá a három R alkalmazásához, és hogyan javíthatja a tudomány minőségét; Ell. 3. különbséget tesz a kísérleti eljárások, az állatorvosi gyakorlat, az állattartás és a nem kísérleti eljárások között; Ell. 4. elmagyarázza a projektek különböző tudományos célokra történő helyes szétosztását (5. cikk); Ell. 5. ismerteti az 1. mellékletben felsorolt fajokba tartozó, kutatási célokra tenyésztett állatok felhasználására vonatkozó követelmények alóli mentesség alapjait; Ell. 6. összehasonlítja a létesítményben az irányelv értelmében dolgozó személyzet feladatkörét, feladatait és interakcióját;
110
Ell. 7. elmagyarázza az állatjólléti testület jogi összetételét és feladatkörét; Ell. 8. ismerteti az állatok szabadon engedésére és újbóli kihelyezésére vonatkozó feltételeket/követelményeket; (ii)
Érti a vizsgálat elveit és gyakorlatát Ell. 9. bemutatja, hogy hogyan vonatkozik a jogszabályokban meghatározott részletes szabályozás a vizsgálatokra; Ell. 10. ismerteti a vizsgálatra és az egyéb kapcsolódó tevékenységekre (az információk gyűjtésére, kezelésére és terjesztésére, a három R megvitatására, a folytonosságra, valamint a felhasználói közösségnek és az illetékes hatóságnak adott tanácsra) vonatkozó jogszabályi követelményeket; Ell. 11. elmagyarázza az ellenőrök feladatait és felelősségét, például a semlegességet és a feddhetetlenséget (becsület, erkölcsösség, megfelelő magatartás stb.), valamint az ellenőrök és az egyéb felelős személyek/testületek, például az állatjólléti testület közötti interakciót; Ell.
12.
ismerteti,
hogy
mit
jelent
a
hatékony
vizsgálat http://ec.europa.eu/environment/chemicals/lab_animals/pdf/guidance/inspections/hu.pdf például a vizsgálat megközelítése, a kapcsolattartás/jó viszony szükségessége, a megfelelőség/nem megfelelőség megállapításának feladatköre vonatkozásában; Ell. 13. ismerteti a kockázatelemzés alapelveit, a vizsgálatok gyakoriságára vonatkozó jogszabályi követelményeket, az előre bejelentett és be nem jelentett vizsgálatokat, a teljesítményre vonatkozó követelményeket, és elvégzi a kockázatelemzést; Ell. 14. ismerteti azokat a főbb forrásokat, amelyekhez az ellenőr a jogszabályokkal, a politikákkal, a munkahelyi gyakorlattal és az esetleírásokkal kapcsolatban tanácsért és további információért fordulhat; Ell. 15. megnevezi az illetékes hatósággal és az érintettekkel folytatott kommunikációra (többek között az írásos jelentésekre), valamint a dokumentáció tárolására vonatkozó követelményeket; Ell. 16. ismerteti a projektjavaslatok, a projektértékelések és a projektengedélyek elérhetőségének, valamint a vizsgálatok ezeken alapuló megtervezésének módját; Ell. 17. elmagyarázza, hogy hogyan teljesíthetők az állatok megjelölésére vagy azonosítására vonatkozó követelmények, és hogyan állapítható meg ezek nem teljesülése; Ell. 18. ismerteti az e jogszabály értelmében használt állatok kíméletes leölésére szolgáló módszereket, és elmagyarázza ezek engedélyezésének módját;
111
Ell. 19. ismerteti a súlyossági besorolás rendszerét, beleértve a halmozódó súlyosságot, és mindazoknak a feladatait, akiknek szerepük van a szenvedés enyhítésében és a súlyosság mérséklésében a projektkoncepciótól a projekt lezárásáig; Ell. 20. elmagyarázza a súlyosság lehetséges besorolását, a tényleges súlyosságot és az ilyen értékelések célját; Ell. 21. helyesen megállapítja egyes, tudományos célokra tenyésztett (géntechnológiailag módosított) és/vagy felhasznált állatok súlyossági besorolását a VIII. mellékletnek és a súlyosság besorolásával kapcsolatos EU keretdokumentumnak (http://ec.europa.eu/environment/chemicals/lab_animals/pdf/guidance/severity/hu.pdf) megfelelően; Ell. 22. ismerteti az állatjóllét értékelésének megfelelő gyakorlati módszereit, és annak módját, hogy hogyan használhatók ezek a szenvedés enyhítésére a tudományos célkitűzések elérésével összhangban a folyamatban lévő tudományos munka vizsgálata során; Ell. 23. különbséget tesz az újbóli használat és a folyamatos használat között, és elmagyarázza, hogy mely esetekben engedélyezhető az újbóli használat; Ell. 24. elmagyarázza az eljárások során felhasznált állatokkal kapcsolatos éves statisztikai adatok gyűjtésének alapját (54. cikk és a Bizottság kapcsolódó végrehajtási határozata); Ell. 25. ismerteti a büntetéseket (például vétségek és jogsértések, a megfelelőséggel kapcsolatos tanácsok/felszólítások), az engedély felfüggesztésére/visszavonására vonatkozó intézkedéseket, és elmagyarázza, hogy hogyan tesznek ezekről jelentést az illetékes hatóság(ok)nak, és hogyan kezelik őket; (iii)
Felismeri a kijelölt létesítmények és az állattartó egységek típusainak különbségeit, valamint az állattartó létesítmények irányításbeli különbségeit Ell. 26. elmagyarázza követelményeket;
a
létesítmények
engedélyezésére
vonatkozó
jogszabályi
Ell. 27. megnevezi az állatokkal kapcsolatban az egyes létesítménytípusokban valószínűleg folytatott munka fajtáját (fajtáit); Ell. 28. beszél az állatok tartására szolgáló helyek típusairól és azok főbb jellemzőiről; Ell. 29. ismerteti a biológiai biztonság, valamint az ellenőr által az állati patogének és allergének terjesztésének elkerülésére tett óvintézkedések különböző szintjeinek fenntartására szolgáló stratégiákat; Ell. 30. ismerteti az állatok, többek között a géntechnológiával módosított állatok túltenyésztésének minimalizálására szolgáló stratégiákat;
112
Ell. 31. ismerteti az állati szervek és szövetek megosztását lehetővé tevő stratégiákat; Ell. 32. megnevezi az állatok létesítmények közötti szállítására vonatkozó megfontolásokat (beleértve az országon belüli és a nemzetközi szállítást); Ell. 33. ismerteti a létesítmény- és projekttípusok vizsgálatával kapcsolatos különleges megfontolásokat és módszereket (például toxikológiai szabályozási projektek, az állatok természetes környezetében végzett munka); Ell. 34. megvitatja a III. mellékletben felsorolt gondozási és elhelyezési követelményeket az egyes releváns laborállatfajok esetében, és elmagyarázza, hogy milyen potenciális állatjólléti és tudományos következményekkel jár, ha nem teljesítik az állatok tartásával és jóllétével kapcsolatos igényeket; Ell. 35. felismeri egyes állatok (például főemlősök, vadonban befogott állatok, kóbor/vad háziasított állatok és veszélyeztetett fajok) gondozásával és felhasználásával kapcsolatban szükséges speciális megfontolásokat: i. megvitatja, hogy miért merülnek fel speciális megfontolások ezeknél a csoportoknál, és megvitatja a mentességek okait; ii. megnevezi a jogszabályoknak az egyes fajok felhasználására és a mentességekre vonatkozó részeit; iii. ismerteti, hogy milyen feltételek mellett engedélyezett ezeknek a fajoknak a felhasználása, illetve milyen feltételek mellett biztosítanak mentességet;
(iv)
Gyógyszerek Ell. 36. ismerteti a létesítményen belüli gyógyszerhasználat bevált gyakorlatát;
(v)
Érti a képzés és értékelés alapelveit Ell. 37. megnevezi a személyzet képzésére vonatkozó ajánlásokat „A közös oktatási és képzési keretrendszernek az irányelv követelményeinek való megfelelőség érdekében történő kidolgozásának munkadokumentuma” című dokumentumnak megfelelően (további nemzeti vagy helyi követelményekkel együtt); Ell. 38. elmagyarázza a személyzet képzésének, szakértelmének és CPD-jének dokumentálására vonatkozó minimumkövetelményeket, és ismerteti, hogy hogyan vizsgálhatók ezek felül a vizsgálat során; Ell. 39. ismertet olyan körülményeket, amelyek mellett belátás alapján mentességek adhatók egyes képzési modulok vagy egyes elemeik alól;
113
(vi)
Ismeri a munkaprogramok értékelésére és engedélyezésére vonatkozó alapelveket és módszereket Ell. 40. ismerteti az ártalom és haszon szempontjából történő elemzés alapelveit; Ell. 41. ismerteti a három R-nek a projektek során történő alkalmazására vonatkozó követelményeket: i. megnevez olyan módszerekkel kapcsolatos információforrásokat, amelyek részben vagy egészben helyettesítik, csökkentik vagy tökéletesítik az állatok felhasználását; ii. tudja, hogy mennyire csökkenthető az állatok felhasználása egyértelmű kísérleti stratégia, jó tervezés, valamint az állatokkal kapcsolatos vizsgálatok megbízható elemzése és az ezekről készült átfogó jelentések révén; Ell. 42. elmagyarázza a projektek engedélyezésének módját; Ell. 43. helyesen meghatározza, hogy a folyamatban lévő és/vagy befejezett munkák között melyek azok a tudományos projektek, amelyek nem felelnek meg a projektengedélyeknek a tudományos célkitűzések eléréséhez megfelelő legtökéletesebb vizsgálati terv és a legkorábbi kíméletes végpont alkalmazásával kapcsolatban;
(vii)
Érti az ellenőr mint kommunikátor, illetve a bevált gyakorlat és a három R támogatója szerepét
Ell. 44. megvitatja a gondozási kultúra fogalmát; Ell. 45. felsorol a helyes gondozási kultúrához hozzájáruló tényezőket (a három R proaktív megközelítése, a teljes személyzet közötti kommunikáció egyértelmű, hatékonyan használt mechanizmusai, a főbb szereplők hatékony együttműködése); Ell. 46. ismerteti a magasabb minőségű tudomány és jelentéstétel ösztönzésére használható módszereket (például az ARRIVE útmutató használata); Ell. 47. elmagyarázza a következetes és proaktív vizsgálati rendszer előnyeit.
114