Humán calicivírus-járvány kórházi osztályon

E PID EM IOLÓGIAI TANULMÁ N YOK

Humán calicivírus-járvány kórházi osztályon 1, 2

3

3

3

Reuter Gábor dr. , Kucsera Sándorné , Somogyi Györgyné , Lencsés Gyöngyi dr. és 1, 2 Szűcs György dr. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Baranya Megyei Intézete, Pécs, Regionális Virológiai Laboratórium 1 (igazgató: Antal Ilona dr.) Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet 2 (intézetvezető: Emődy Levente dr.) Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fejér Megyei Intézete, Székesfehérvár, Epidemiológiai Osztály 3 (igazgató: Ferencz Péter dr.) A Caliciviridae családba tartozó humán calicivírusok (HuCV) világszerte, életkortól függetlenül az akut, nem bakteriális gastroenteritises megbetegedések és járványok leggyakoribb kórokozói. Kiemelkedõ szerepet játszanak az idõlegesen zárt emberi közösségekben élelmiszerek, közvetlen kontaktus és víz útján terjedõ fekoorális fertõzésekben. A szerzõk elsõ esetben számolnak be HuCV okozta kórházi járványról Magyarországon. 2000. május 9–24. között egy megyei kórház nõi, krónikus pszichiátriai osztályán lezajlott járvány során 143 exponált személybõl 35-en betegedtek meg (24,5%) enyhe, nem bakteriális gastroenteritisben. 17 beteg székletmintájából 12 esetben (70,6%) sikerült reverz transzkripció-polimeráz láncreakció (RT–PCR) módszer segítségével a vírust kimutatni. Ez az elsõ felismert humán calicivírus okozta kórházi járvány hazánkban, melyet molekuláris biológiai módszerekkel és részletes epidemiológiai adatokkal sikerült igazolni.

Human calicivirus outbreak in hospital. Human caliciviruses (HuCV) – such as Norwalk-like and Sapporo-like viruses – members of the family Caliciviridae, are a major cause of acute non-bacterial gastroenteritis in persons of all ages worldwide. They are important pathogens in food- and waterborne diseases in which the transmission can often be traced to fecally contaminated water or foods, and spread by person-to-person contact, vomitus or airborne droplets. HuCV-associated outbreaks involving large numbers of people usually occur in settings where people congregate. Between May 9 and 24, 2000, an outbreak of acute, mild, nonbacterial gastroenteritis occurred in woman, chronic psychiatric ward of a county hospital where 35 of 143 persons (24,5%) were registered with characteristic symptomes. Reverse transcription-polymerase chain reaction (RT–PCR) assay was used for virus detection. HuCV was found in stool samples in 12 of 17 (70.6%) ill persons. This is the first HuCV-associated hospital outbreak of gastroenteritis in Hungary where HuCV was successfully detected by molecular method and its etiologic role was also supported by epidemiologic investigation.

Kulcsszavak: humán calicivírus, gastroenteritis, kórházi járvány, reverz transzkripció, polimeráz láncreakció

Key words: human calicivirus, gastroenteritis, hospital outbreak, reverse transcription, polymerase chain reaction

Nemzetközi adatok szerint a humán calicivírusok – a ritkán felismert sporadikus, akut gastroenteralis megbetegedések mellett – kiemelkedő szerepet játszanak a nem bakteriális, járványos gastroenteritis fertőzésekben. A szórványos esetek 20–40%-át, a járványoknak pedig akár a 90%-át is okozhatják (7, 8, 16). A Caliciviridae család négy nemzetségéből emberi megbetegedést kettő okoz, a Norwalk-szerű (NLVs) vírusok vagy korábbi, morfológiai eredetű nevükön „kis kerek-struktúrált vírusok” (SRSVs) és a Sapporo-szerű vírusok nemzetségei (SLVs, „klasszikus” calicivírusok) (10, 15). A fertőzés forrása az ember, a terjedési mód elsősorban a fertőzött széklettel kontaminált élelmiszer, a közvetlen („piszkos kezek”) és közvetett kontaktus, valamint a

víz, de megtörténhet a fertőzés a hányadék vaporizációja útján aeroszollal is (1, 12, 15). Novembertől–májusig gyakoribbak a megbetegedések („winter vomiting disease”), de gyakorlatilag az év minden szakában számolni kell jelenlétükkel (13). Epidémiák leggyakrabban időlegesen zárt emberi közösségekben fordulnak elő (kórház, idősek otthona, szociális otthon, óvoda, iskola, étterem, szálloda, laktanya, gyermektábor, uszoda, kirándulóhajó stb.), ahová a vírus bekerülve primer és szekunder módon is gyorsan terjed és rövid idő alatt nagyszámú megbetegedést okozhat (6, 19). Ezek közül éppen a kórházi, egészségügyi és ápolási intézmények a HuCV-járványok leggyakoribb helyszínei (6, 13). A humán calicivírusokat kísérleti állatban, szövettenyészetben eddig nem sikerült szaporítani (18, 19) és ez a vizsgálatukat, diagnosztikájukat a molekuláris biológiai módszerek megjelenéséig nagyon korlátozta. Ma kimutatásuk elsősorban RT–PCR módszerrel történik a konzervatív génrégióik (RNS-függő RNS-polimeráz [ORF1], kapszid régió [ORF2]) specifikus primerpárokkal történő

Rövidítések: HuCV = humán calicivírus; RT–PCR = reverz transzkripció-polimeráz láncreakció; NLVs = Norwalk-szerű vírusok; SLVs = Sapporo-szerű vírusok; SRSV = kis kerek-struktúrált vírusok; ORF = open reading frame; PBS = foszfátpuffer oldat; bp = bázispár; G = genocsoport

Orvosi Hetilap 2001, 142 (9), 459–463.

459

felszaporításával. A víruscsaládba való pontos besorolásukra pedig szekvenciaanalízist végeznek (2). Hazánkban a csaknem egy éve megkezdett calicivíruskimutatások már jelezték jelentős szerepüket a közösségi járványokban (5, 20, 21), és most először számolhatunk be HuCV okozta kórházi járványról is, melyet mind virológiai, mind epidemiológiai módszerekkel sikerült igazolni. Célunk a figyelem felkeltése is, hogy a nem bakteriális, eddig sokszor „ismeretlen etiológiájú”-nak minősített kórházi gastroenteritis-járványokban – az elérhető laboratóriumi háttér birtokában – vizsgálatok történjenek e kórokozók szerepének igazolására.

1. táblázat: A megbetegedettek és tünetmentes személyek aránya az exponáltak között

Osztályos ápoltak Egészségügyi dolgozók Összesen:

Megbetegedett (%)

Tünetmentes exponált (%)

32/104 (30,7)

72/104 (69,3)

3/39 (7,7)

36/39 (92,3)

35/143 (24,5)

108/143 (75,5)

Anyag és módszer Epidemiológiai vizsgálat Egy dunántúli megyei kórház krónikus női pszichiátriai osztályán zajló gastroenteralis esetek halmozódásáról a kórház kórházhigiénés csoportja telefonon tájékoztatta a területileg illetékes megyei ÁNTSZ-t a járvány kezdete után 1 héttel, 2000. május 15-én. Ezt követően az epidemiológiai adatokat a helyszíni vizsgálatok során a betegek, illetve az egészségügyi dolgozók kikérdezésével és az egészségügyi dokumentáció (kórlapok, lázlapok, ápolási lapok) adatainak elemzésével gyűjtöttük. Több alkalommal telefonon is történt adategyeztetés a pszichiátriai osztály vezetőjével, főnővérével és a higiénés csoport munkatársaival.

Székletminták A kórházi gastroenteritis-járványból 22, rutin bakteriológiai módszerekkel kórokozót nem tartalmazó székletmintát kapott laboratóriumunk „calicivírus” kimutatására. Ezek közül 17 minta a járvány során megbetegedett, 5 pedig nem beteg, exponált személytől (környezetszűrés) származott.

Virális nukleinsav kivonása a székletmintákból, reverz transzkripció-polimeráz láncreakció (RT–PCR), primerek A virális RNS kivonásához és az RT–PCR-hez felhasznált anyagok és az eljárás menete megegyezett a korábban már közöltekkel (20). Két primerpárt használtunk, melyek a NLV-ok és a SLV-ok genetikai állományából az RNS-függő RNS-polimerázt kódoló gén (ORF1) konzervatív régiójára specifikusak: a p289/p290 (14) és a néhány nukleotidban módosított p289/p290A-t (közvetlenül kapott, nem publikált primerek), melyeket Jiang és mtsai terveztek 1999-ben. Az amplifikált termék mindkét primerpár használatával NLV esetén 319, SLV esetén pedig 331 bázispár nagyságú (14). Negatív kontrollként nukleázmentes vizet használtunk. A termékeket agarózgélben futtattuk, méretüket BioCapt (Version 97.05s for Windows, 1997) számítógépes program segítségével határoztuk meg.

1. ábra: Az ápoltak és az egészségügyi dolgozók megbetegedéseinek kezdete naponkénti bontásban, és az igazolt HuCV-fertõzöttek

A kétcsúcsú diagramból látható, hogy a járvány a kórház két szintje között idõben eltolódva, az inkubációs idõnek megfelelõen, 2–3 nappal késõbb jelentkezett. 2000. május 9–16-ig a földszinti kórtermekben zajlott és 15-én betegedtek meg a legtöbben. Május 19–24. között az elsõ emeleti kórtermek voltak érintve és 23-án volt kiugrás a megbetegedések számában. A 12 (11 ápolt és 1 nõvér) igazolt HuCV-fertõzött május 21. és 24. között betegedett meg. A nyíl a fertõzés forrásának tartott elsõ beteget jelöli. (eü.-i: egészségügyi)

Eredmények

az első emeleti 56 ágyas részlegen további 19 megbetegedés történt (16 fő ápolt, 3 ápoló) (1. ábra). A két emelet mind a 8–8 kórtermében volt legalább egy fertőzött személy. A 3 betegápoló az emeleten dolgozott. A megbetegedések jelentkezése naponkénti bontásban az 1. ábrán látható.

Epidemiológiai adatok A megyei kórház krónikus, női pszichiátriai osztályán az enyhe, gastroenteralis megbetegedések halmozódásának kezdete 2000. május 9-e volt, az utolsó megbetegedés pedig május 24-én történt. A 15 nap alatt összesen 35 fő betegedett meg (32 ápolt és 3 egészségügyi dolgozó). Az exponáltak száma 143 volt, 104 ápolt és 39 egészségügyi dolgozó. Az ápoltaknál 30,7%, a dolgozók között pedig 7,7% volt a megbetegedések aránya. Az exponált személyek 24,5%-ának volt tünetekkel járó fertőzése (1. táblázat). A 35 nőbeteg átlagéletkora 54 év (19–94) volt. Május 9-től 16-áig 16 ápolt betegedett meg az osztály földszinti, 48 ágyas részén, majd 3 nap elteltével május 19–24 között

Klinikai adatok Hányingerrel, hányással kezdődő rosszullét vezette be a tüneteket. Ezt követően gyakori, híg, vizes, bűzös, sárgás székletürítés volt a jellemző. A szimptómák gyakoriságát a 2. táblázat mutatja. A vezető tünet a hasmenés volt (82,8%), de gyakori volt a hányás is (57,1%). Ugyanannyi betegnél volt borzongás, hőemelkedés (< 37,7 °C) és 37,7–38,8 °C-os láz. Az inkubációs idő rövid, minden esetben 2 napon belüli volt. A tünetek a betegek többségénél 1–2 napig tartottak. Súlyosabb kimenetelű megbetegedés nem volt; infúziós kezelésre egy betegnél sem volt szükség. Három betegnél 1 napi hasmenést követően, 2 napi tünetmentesség után, ismét jelentkezett has-

460

2. táblázat: A klinikai tünetek gyakorisága a járvány során megbetegedett 35 személynél

Klinikai tünetek

Gyakoriság (%)

Hasmenés 29/35 (82,8) Hányás 20/35 (57,1) Hasi fájdalom 11/35 (31,4) Gyengeség 8/35 (22,8) Hőemelkedés (<37,7C°) 4/35 (11,4) Láz (>37,7C°) 4/35 (11,4) Hányinger 3/35 (8,57) Fejfájás, izomfájdalom, véres széklet: nem jelentettek 78 székletminta rutin negatív bakteriológiai vizsgálata

menés. A széklet rutin bakteriológiai vizsgálata a 35 ápolt betegeknél, valamint a környezetükben elvégzett, összesen 43 szűrővizsgálat bakteriális kórokozót (Salmonella, Shigella, E. coli O124, Yersinia enterocolitica) nem mutatott ki. Egyéb mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálat nem történt. A kórház más osztályain hasonló megbetegedést nem észleltek. Viszont az első beteg lakóhelye körüli kis településeken a megkérdezett háziorvosoknál gyors lefolyású, viszonylag enyhe enteralis megbetegedésekkel jelentkeztek betegek, akiknél az elvégzett széklet-bakteriológiai vizsgálatokkal kórokozót nem tudtak kimutatni. Molekuláris vizsgálatok A kórházi járványból virológiai vizsgálatra csak a megbetegedések második feléből állt rendelkezésre 22 egyszeri székletminta (14 ápolt betegtől, 3 az osztályon dolgozó beteg nővértől, 3 nem beteg dolgozótól és 2 nem beteg ápolttól). Közöttük a beteg személyek átlagos életkora 53,5 év (20–94), a nem beteg exponáltaké pedig 41,4 év (29–53) volt. Rutin székletleoltással vizsgálva mintáik bakteriális kórokozókat (Salmonella, Shigella, E. coli, Yersinia enterocolitica) nem tartalmaztak. Ugyanakkor

2. ábra: Humán calicivírusra specifikus termékek kimutatása RT–PCR erõsítés után, agarózgél-elektroforézissel, a kórházi járvány székletmintáiból

1. pozíció: DNS-marker (100 bp DNA Ladder, Promega, Madison, USA). 100, 300, 500, 1500 bázispár (bp) méretek az ábra bal szélén jelölve, 2–8. pozíció: nyolc székletmintából, calicivírusra specifikus primerrel (p289/p290) kapott 319 bp nagyságú termékek, 9. pozíció: negatív minta a kórházi járványból, 10. pozíció: pozitív kontroll (GII genocsoportba tartozó Lordsdale-szerû HuCV, magyarországi járványból) (5, 20), 11. pozíció: negatív kontroll. Az amplifikált termékeket etidium-bromid festést követõen UV-fénnyel tettük láthatóvá

az RT–PCR módszerrel, a p289/p290 és a p289/p290A primerpárokkal is vizsgálva, a 17 beteg személy mintája közül ugyanabban a 12 esetben (70,6%) (11 ápolt, 1 nővér) humán calicivírust lehetett kimutatni mindkét primerpárral (1. ábra). A p289/p290 oligonukleotid használatával az amplikonok a p289/p290A primerpárhoz képest erősebb jelet adtak, de mind a 12 székletmintából a 300–400 bp között, azonos magasságban helyezkedtek el a termékek és méréssel 319 bp nagyságúnak bizonyultak (2. ábra). Az öt exponált, de nem beteg személy (3 dolgozó, 2 ápolt) mintájából humán calicivírust nem tudtunk kimutatni.

Megbeszélés Hazánkban első alkalommal sikerült HuCV-t, mint etiológiai ágenst kórházi gastroenteralis járványból molekuláris biológiai módszerekkel igazolni (ráadásul úgy, hogy a kórokozó kimutatása a járvány tartama alatt sikerült). Fankhauser és mtsai 1996 januárja és 1997 júniusa között az Egyesült Államokban ismertté vált 86 HuCV eredetű járvány elemzése során, a fertőzések leggyakoribb helyszínéül (43%-ban) éppen a kórházi és ápolási otthonokat találták (6). Az egészségügyi és szociális intézmények között is elsősorban ott kell a HuCV-kal leggyakrabban számolni, ahol kedvezőtlenek az alapvető és a betegek életkorából, állapotából következő higiénés feltételek (gyermek-, pszichiátriai, értelmi fogyatékos, elfekvő-osztályok, szociális- és idősek számára létrehozott otthonok) (17). Svédországban a HuCV eredetű kórházi járványok 1994–1998 között lényegesen gyakrabban fordultak elő a 10 év alatti és 40 év feletti, különösen a 70–90 év közötti korosztály körében (13). A kimutatott humán calicivírusok száma állandóan nő és taxonómiai besorolásuk is változik. Jelenleg a NLVoknak kettő (GI, GII), a SLV-oknak egy (GIII) genocsoportja van (6, 10). A genocsoportokon belül pedig az egyes vírustörzsek – a genetikai különbségek, illetve hasonlóság alapján – klasztereket alkotnak. A genetikai heterogenitástól függetlenül a HuCV-fertőzésnek négy diagnosztikus kritériuma van – melyek az ismertetett kórházi járványnak is jellemzői voltak: 1. az esetek többségében a vezető klinikai tünet a hányás (gyakorisága > 50%), 2. a fertőzésnek rövid, 24–48 órás az átlagos inkubációs ideje, 3. ugyancsak rövid, 12–60 órás a klinikai lefolyás ideje, valamint 4. a széklet rutin bakteriológiai leoltásával kórokozó nem tenyészthető ki (10, 21). A leggyakoribb szimptómák pedig a „4H”-val írhatók le: hányás, hasmenés, hasi fájdalom, hőemelkedés. Gyermekeknél a hányás, felnőtteknél a hasmenés a dominálóbb tünet (12). Fankhauser és mtsai a fent már említett közleményükben 57 HuCV-járvány 37%-ában az élelmiszereket (direkt és indirekt kontamináció), 20%-ában a közvetlen kontaktust, 10%-ában kiemelten a szennyezett kagylót, 6%-ában pedig a vizet találták a fertőzés forrásának a 27% ismeretlen eredet mellett (6). A környezet szerepét támasztja alá az átvitelükben egy 1996-ban lezajlott, nagy angliai szállodai járvány kivizsgálásának eredménye is, ahol molekuláris módszerekkel bizonyították e vírusok nagyfokú szóródását a hotel illemhelyén (72%), a szőnyegeken (70%), a padlózaton (41%), a csapokon (39%), a kapcsolókon (24%) és a bútorokon (20%) is (9). Az iro461

dalomban leírt kórházi HuCV-járványok közül külön kiemelendő, hogy egy része jól dokumentálhatóan nosocomialis eredetű volt, amikor a kórház személyzete (a beteg takarító, ápoló, orvos) volt a fertőzés forrása és/vagy terjesztője (3). Egy – egyébként jellemzően – több hétig elhúzódó kórházi járványban pedig egy forgalmas sürgősségi helység levegőjét tették felelőssé a megbetegedésekért (a vaporizált hányadék miatt) (22). Jelentős tényező a fertőzés terjedésében és a vírusok cirkulálásában az is, hogy a fertőzött személy a pre- és posztszimptómás időszakban (akár 2 hétig!) is lehet a fertőzés forrása (4). Továbbá, részben a rövid távú immunitás, részben a vírusok nagy genetikai és antigén-diverzitása miatt is, az élet során gyakori a tünetekkel is járó reinfekció (11). Ezekkel magyarázható, hogy noha gyermekkorban már Magyarországon is 80–90%-os az átvészeltség egyes calicivírus törzsekkel szemben (23), megbízható védettség mégsem alakul ki a felnőttkori megbetegedésekkel szemben (ellentétben a hasonló kórképeket okozó rota-, enteralis adeno- és astrovírusokkal). Így egy-egy zárt vagy félig zárt közösségbe sok fertőzésre fogékony személy kerülhet. A pszichiátriai osztályon igazolt fertőzés forrása feltehetően a megye egy másik városából érkezett 71 éves nőbeteg lehetett, akinek felvétele másnapján kezdődött enyhe, de akkor még nem diagnosztizált hasmenése. Előtte sem az osztályon fekvő ápoltak között, sem az osztályos személyzet körében nem volt beteg, az inkubációs időt is figyelembe véve. A járvány így behurcolt fertőzésnek tekinthető. Az új beteg földszinti osztályra kerülése után a fertőzés kontakt úton terjedhetett tovább, a megbetegedési arányok alapján elsősorban az ápolt betegek és kevésbé az egészségügyi személyzet révén. Utóbbiak között csak a járvány második felében voltak megbetegedések, bár az emeleten az első beteg nővér volt. Ha az irodalmi adatokra támaszkodunk, a közvetlen kontaktus mellett nagy szerepe lehetett a fertőzés terjedésében a közvetett útnak, a környezetben lévő szennyezett tárgyak, eszközök felszíneiről. Gyanúsítható élelmiszert nem találtunk. A járvány lefolyása során a megbetegedések jól láthatóan a kórházi osztály két szintje között az inkubációs időnek megfelelő 2–3 nap eltéréssel jelentkeztek a földszinten bevezetett járványügyi szabályok ellenére. A humán calicivírusok környezeti hatásokra relatíve rezisztensek (10 mg/l kloridkoncentrációjú ivóvízben akár 30 percig is fertőző képesek maradhatnak, savaknak jól ellenállnak, a hányadékból is kimutathatók), és már alacsony partikulaszámban (10–100) is megbetegedést tudnak okozni (8). A fertőzést és járványok kialakulását a vírus fekális-orális terjedése miatt a klasszikus népegészségügyi és higiénés rendszabályok betartásával, betartatásával és alkalmazásával lehet a leghatékonyabban megelőzni (21). Az észlelt kórházi járvány kialakulásában és fellángolásában, a kórokozó nyilvánvaló tulajdonságai mellett, számos szociális és emberi tényező is közrejátszhatott. Így az osztály zsúfoltsága, a kedvezőtlen higiénés és építési adottságok, ápoló- és takarítóhiány, az ápoltak alapbetegségükből adódó, nem megfelelő higiénés magatartása, melyek miatt az elrendelt járványügyi intézkedéseket sem lehetett maradéktalanul végrehajtani. A fertőzések gócpontjai a mellékhelyiségek lehettek, hisz a földszinti 48 ágyas részlegre és az emeleti 56 ágyra csak 2–2 WC-fülke állt rendelkezésre és hiányzott a megfelelő kézmosási lehetőség is. 462

A néhány nukleotidban különböző p290 és p290A primer használata során, ugyanolyan egyéb feltételek mellett jelentkezett eltérő erősségű termékek rávilágítanak az RNS-tartalmú calicivírusok nagyfokú genetikai sokszínűségére. Még konzervatív génrégióik is mutathatnak egymáshoz képest olyan fokú eltérést, ami a jelenleg alkalmazható oligonukleotid primerek használata mellett is a kimutatási nehézségüket okozhatja. Mintáink erősebb termékjelét adó p290 primert sok ismert HuCV szekvenciaadatai alapján tervezték, míg a p290A elsősorban észak-amerikai (= „A”) típustörzsek azonosítására lett szintetizálva (nem publikált adat). Az észlelt kórházi járványt – az amplikon molekula mérete alapján – valószínűleg ugyanaz a Norwalk-szerű vírusok nemzetségébe tartozó ágens okozta, melynek pontos genocsoportba és klaszterbe sorolását a szekvenciaadatok fogják majd eldönteni.

Egészen biztos, hogy nem egyszeri és egyedi eseménynek tekinthető Magyarországon a HuCV-fertőzés kórházi osztályon és csak a célzott vizsgálatok eddigi hiánya miatt maradt „ismeretlen” kórokú jó néhány fertőzés és járvány az egészségügyi intézményekben is. Ezt támasztja alá, hogy május hónapban a vizsgált esettel közel egy időben, további két, az ország más régióiban lezajlott – jóval nagyobb számú megbetegedéssel járó –, nem bakteriális eredetű „enteritis infectiosa” megjelölésű kórházi járványból sikerült HuCV-t kimutatnunk kórokozóként (még nem publikált adatok). A vírusok járványügyi diagnosztikai vizsgálata a laboratóriumi háttér megteremtésével hazánkban is elérhetővé vált, mely biztosíthatja – a járványügyi szakemberek összefogásával – e kórokozók előfordulásának és epidemiológiai szerepének teljesebb feltérképezését, köztük a kórházi járványokét is, a következő években. Köszönetnyilvánítás: Köszönetünket fejezzük ki David O. Matsonnak, Xi Jiangnak, Farkas Tibornak és Berke Tamásnak (Center for Pediatric Research, Norfolk, Virginia, USA) a p289/p290 és p289/p290A primer-szekvenciák publikáció előtti használatáért. A virológiai vizsgálatok részben a 118/2000. sz. ETT pályázat anyagi támogatásával készültek. IRODALOM: 1. Ando, T., Jin, Q., Gentsch, J. R. és mtsai: Epidemiologic applications of novel molecular methods to detect and differentiate small round structured viruses (Norwalk-like viruses). J. Med. Virol., 1995, 47, 145–152. – 2. Ando, T., Noel, J. S., Fankhauser, R. L.: Genetic classification of „Norwalk-like viruses”. J. Infect. Dis., 2000, 181, S336–S348. – 3. Cáceres, V. M., Kim, D. K., Bresee, J. S. és mtsai: A viral gastroenteritis outbreak associated with person-to-person spread among hospital staff. Inf. Contr. Hosp. Epidemiol., 1998, 19, 162–167. – 4. Daniels, N. A., Bergmire-Sweat, D. A., Schwab, K. J. és mtsai: A foodborne outbreak of gastroenteritis associated with Norwalklike viruses: First molecular traceback to deli sandwiches contaminated during preparation. J. Infect. Dis., 2000, 181, 1467–1470. – 5. Farkas, T., Berke, T., Reuter, G. és mtsai: Molecular detection and sequence analysis of four human calicivirus (HuCV) isolates from acute gastroenteritis (GE) in Hungary. ASV 19th, Fort Collins, Colorado, USA, 2000. július 8–12. – 6. Fankhauser, R. L., Noel, J. S., Monroe, S. S. és mtsai: Molecular epidemiology of „Norwalk-like viruses” in outbreaks of gastroenteritis in the United States. J. Infect. Dis., 1998, 178, 1571–1578. – 7. Glass, R. I., Kilgore, P. E.: Etiology of acut viral gastroenteritis. Diarrh. Dis., 1997, 38, 39–54. – 8. Glass, R. I., Noel, J., Ando, T. és mtsai: The epidemiology of enteric caliciviruses from humans: A reassessment using new diagnostics. 2000, 181, S254–S261. – 9. Green, J., Brown, D., Cheesbrough, J. és mtsai: The detection of environmental small round structured virus by nested reverse transcriptase polymerase chain reaction. International Workshop on HuCVs. March. 1999, Atlanta, Georgia, USA – 10. Green, K. Y., Ando, T., Balayan, M. S. és mtsai: Taxonomy of the Calicivirus. J. Infect. Dis., 2000, 181, S322–S330. – 11. Greenberg, H. B., Skaar, M., Monroe, S. S.: The 22 to 30 nm gastroenteritis agents of man. Vir. Diarr. Man.

Anim., 1990, 7, 137–159. – 12. Hedberg, C. W., Osterholm, M. T.: Outbreaks of foodborne and waterborne viral gastroenteritis. Clin. Microbiol. Rev., 1993, 6, 199–210. – 13. Hedlund, K. O., Rubilar-Abreu, E., Svenson, L.: Epidemiology of calicivirus infection in Sweden, 1994–1998. J. Infect. Dis., 2000, 181, S275–S280. – 14. Jiang, X., Huang, P. W., Zhong, W. M. és mtsai: Design and evaluation of a primer pair that detects both Norwalkand Sapporo-like caliciviruses by RT–PCR. J. Virol. Meth., 1999, 83, 145–154. – 15. Kohn, M. A., Farley, T. A., Ando, T. és mtsai: An outbreak of Norwalk virus gastroenteritis associated with eating raw oysters. JAMA, 1995, 273, 466–471. – 16. Mead, P. S., Slutsker, L., Dietz, V.: Food-related illness and death in the United States. Emerg. Inf. Dis., 1999, 5, 607–625. – 17. Mitchell, D. K., Pickering, L. K.: Nosocomial gastrointestinal tract infections in pediatric patients. Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia, Hosp. Epidemiol. Inf. Contr., 1999, 42, 629–647. – 18. Moe, C. L., Gentsch, J., Ando, T. és mtsai: Application of PCR

to detect Norwalk virus in fecal specimens from outbreak of gastroenteritis. J. Clin. Microbiol., 1994, 32, 642–648. – 19. Pelosi, E., Lambden, P. R., Caul, E. O. és mtsai: The seroepidemiology of genogroup 1 and genogroup 2 Norwalk-like viruses in Italy. J. Med. Virol., 1999, 58, 93–99. – 20. Reuter G., Kátai A., Kálmán M. és mtsa: Humán calicivírus-fertőzés első magyarországi igazolása. Orv. Hetil., 2000, 38, 2071–2074. – 21. Reuter G., Szűcs Gy.: Humán calicivírusok – az acut virális gastroenteritis megbetegedések és járványok gyakori kórokozói. Inf. Klinik. Mikrobiol., 2000. 3–4, 93–98. – 22. Sawyer, L. A., Murphy, J. J., Kaplan, J. E. és mtsai: 25- to 30- nm virus particle associated with a hospital outbreak of acut gastroenteritis with evidence for airborne transmission. Am. J. Epidemiol., 1988, 127, 1261–1271. – 23. Szűcs Gy., Új M.: Calicivírusok bennünk és körülöttünk. Magyar Állatorvosok Lapja, 1998, 120, 659–662. (Reuter Gábor dr., Pécs, Szabadság út 7. 7623)

SPRINGER TUDOMÁNYOS KIADÓ KÖNYVAJÁNLATA Augustin: Természetgyógyászati kézikönyv I–II. A német – természetgyógyászatban is jelesen működő – orvos szakemberek által írt „Természetgyógyászati kézikönyv” első magyar kiadását tartja a kezében a Tisztelt Olvasó. A természetgyógyászat és természetes gyógymódok alkalmazása újabb virágkorát éli Magyarországon. Sajnos, napjainkban vadhajtásai, „gyermekbetegségei” is érezhetően jelen vannak. 1997 tavaszán megszületett hazánkban a természetgyógyászattal kapcsolatos kormányrendelet, amely szabályozza, mi tartozik a természetgyógyászati tevékenységek körébe, kik és milyen végzettséggel (orvos, nem orvos stb.) művelhetik azokat. Ehhez a szabályozott tevékenységhez kívánunk jelen összefoglaló, vezérfonal jellegű könyvvel segítséget nyújtani. Célunk, hogy segítsük azon orvoskollégák tevékenységét, akik a „nyugati orvoslás” eszközei mellett természetes gyógymódokat is kívánnak megismerni, alkalmazni, és tájékoztassuk az érdeklődő laikus olvasókat is természetes eljárások, terápiás beavatkozások széles köréről. Az első kötetben találja az olvasó az általánosabb fogalmak, terápiák leírását és a különböző diagnosztikai módszereket. A második kötetben szerepel az adott természetgyógyászati ág gyakorlatának részletes leírása, sok hasznos tudnivaló a gyógynövényekről, a homeopátia nagy összefoglaló táblázata, valamint néhány speciális magyar vonatkozás. Reméljük, hogy haszonnal forgatja majd mindkét kötetet: – Az orvostanhallgató, aki szeretné megismerni a komplementer orvoslást; – A gyakorló orvos, aki már ismeri és alkalmazza egy-egy ágát, de összefoglaló művet magyar nyelven még nem olvasott; – Az orvos, aki szimpatizál a természetgyógyászattal, de még nem ismeri minden ágát, hogy kedvére választhasson belőle olyat, amit majd mélyebben elsajátíthat; – A természetgyógyász, aki felkészüléséhez, vizsgájához használhatja; – És végül, de nem utolsósorban a laikus olvasó, aki minden ágról részletes, betekintő ismeretet kap a kezéhez, ezzel is megkönnyítve választását, természetgyógyászhoz fordulását. Terjedelem: I./336 oldal, II./705 oldal Ár: I./ 1760.- Ft, II./ 2000.- Ft

Petri Gizella: Fitoterápia a gyakorlatban Az utóbbi időkben a szintetikus gyógyszerek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a gyógyításban a gyógynövénykészítmények. Ezek többnyire gyógytermékek, amelyek hatóanyagai nem vagy alig toxikusak, hosszú távon is alkalmazhatók, egymással jól kombinálhatók. Jelen művében a szerző a klinikum oldaláról vizsgálja és mutatja be a gyógynövényeket, a belőlük készült fitofarmakonok hasznát, hasznosíthatóságát. Gyógynövények regisztrált gyógyszerkénti, valamint gyógytermékként való felhasználását, hatásos teakészítmények receptúráit foglalja össze minden fitoterápiát folytató, illetve iránta érdeklődő szakember számára. Terjedelem: 306 oldal Ár: 1980.- Ft

Springer Tudományos Kiadó

Cím: 1088 Budapest, Múzeum utca 9. fszt. (nyitva: hétfőtől csütörtökig 9-től 17 óráig, pénteken 9-től 15 óráig) Levélcím: 1463 Budapest, Pf. 857. Telefon: 266-0958, fax: 266-4775 E-mail: [email protected]

123 463

EANS 2001 – Budapest, augusztus 24–25. Tisztelettel várjuk az European Academy of Nutritional Sciences (EANS) Tudományos Társaság soron következő szimpóziumára, melyet Budapesten rendezünk 2001. augusztus 24–25. között, a Hotel Mercure Buda rendezvénytermeiben. Az European Academy of Nutritional Sciences (EANS) több mint 30 éve működő tudományos társaság, amelynek Európa legkiemelkedőbb táplálkozás-tudósai a tagjai. A Társaság Európa különböző országaiban évente tartott szimpóziumai igen népszerűek mind a szakemberek, mind az élelmiszergyártók és -forgalmazók, közétkeztetők körében. A szimpóziumon módjában áll az élelmiszer-tudomány és az élelmezés gyakorlati szakembereivel is találkozni. A szimpóziumok nemcsak a szakmai tudományos eredmények kicserélésére, megvitatására adnak lehetőséget, hanem kitűnő alkalommal szolgálnak mind az élelmiszeripari, gyógyszeripari termékek, közétkeztetési eljárások, oktatási módszerek bemutatására is. A konferencia ideje alatt szponzorált (cég) szimpóziumok tartására is mód van. A szimpóziumokon való részvétel poszterbemutatására, illetve kiállítóként kiemelkedő lehetőséget kínál hazai és nemzetközi bemutatkozásra, illetve az ismeretség terjesztésére, erősítésére. A szimpózium elnöke

J. J. R. Hermus (Hollandia)

Helyi szervezők Szervezőbizottság

Barna Mária elnök Rodler Imre (elnök) Beke György Czukor Bálint Fehér János Greiner Erika Halmy László Pintér Anikó Zajkás Gábor

Tudományos szervezőbizottság

Bíró György (elnök) Antal Magda Biacs Péter Fövényi József Morava Endre Szollár Lajos Zajkás Gábor

Regisztráció: A regisztrációs és jelentkezési lap letölthető internetes honlapunkról: www.diamond-congress.hu/eans A regisztráció határideje: 2001. március 31. Regisztrációs díj: 13.000 Ft, amely magában foglalja a tudományos programokon való részvételt, a programfüzetet, az elhangzott előadások anyagát tartalmazó kiadványt és a kiállítás látogatását.

Main topic Food-based preventive nutrition in Europe Food-based preventive nutrition in Europe: What is it? Does it exist indeed? Prof. J. Huttunen, Finland 1st sub-topic The role of plant proteins in the prevention of non-communicable chronic diseases – theory and practice Physiological implications of proteins in particular plant proteins and dietary practice – an overview. Prof. H. F. Erbersdobler, Germany Importance of plant proteins in the pediatric practice Prof. M. Giovannini, Italy 2nd sub-topic The role of fats in the prevention of noncommunicable chronic diseases – theory and practice Physiological implications of fats in general Prof. W. B. Szostak, Poland Interactions between fats and other nutrients Prof. L. Szollár, Hungary

EANS 2001 Tervezett előadások Fatty acid and cardiovascular disease R. Poledne, Czech Republic Dietary practice and lipid lowering drugs Prof. I. Préda, Hungary 3rd sub-topic The role of carbohydrates in the prevention of non-communicable diseases – theory and practice Physiological role of carbohydrates in nutrition – an overview G. Liverey, United Kingdom Dietary practice in carbohydrate nutrition J. Fövényi, Hungary th

4 sub-topic The role of micronutrients (vitamins, macroand microelements) in the prevention of non-communicable diseases – theory and practice Importance of macro- and microelements Prof. J. Aggett, United Kingdom The role of vitamins in the preventive nutrition U. K. Moser, Switzerland

The role of phytochemicals in fruits and vegetables in disease prevention R. McLauchlan, United Kingdom Nutritional prevention of oxidative stress Prof. J. Fehér, Hungary 5th sub-topic The complexity of preventive nutrition (and general discussion) The complexity of preventive nutrition: the heart of matter, the basis and essence of complexity Prof. W. P. T. James, United Kingdom The Mediterranean diet in the nutritional prevention Prof. A. Trichopoulou, Greece The enteral feeding as a tool of prevention Prof. P. Fürst, Germany Enteral feeding as a tool for rehabilitation L. Harsányi, Hungary The enforcement of consumers’ protection in the preventive nutrition Prof. A. Somogyi, European Commission, Brussels The benefits of biotechnology and functional foods in the preventive nutrition Prof. P. Biacs, Hungary

Tudományos levelezés

Magyar Táplálkozástudományi Társaság 1085 Budapest Horánszky u. 24. Hungary Tel.: +36 1 338-2855 Fax: +36 1 338-2043

Szimpózium titkárság

Diamond Congress Kft., 1027 Budapest, Fő u. 68. Tel.: 1 214-7701 Fax: 1 201-2680 E-mail: [email protected] www.diamond-congress.hu