Hozzászólás. a Gazdasági Versenyhivatal honlapján április 10-én közzétett

Hozzászólás a Gazdasági Versenyhivatal honlapján 2007. április 10-én közzétett Versenyt az egészségügyben? Igen, de hogyan!? A verseny lehetőségei és korlátai a szabályozott egészségügy piacain - egy modellváltáskor figyelembe veendő szempontok című vitaanyagához

Budapest, 2007. május 10.

Készítette:

RELEVANCIA TANÁCSADÓ IRODA KFT. Telefon: 06-30-677-4991; 06-30-519-2635 Telefax: (+36-1)-215-13-62 E-mail cím: [email protected] Cím: 1094 Budapest, Bokréta u. 28.

Hozzászólás a Gazdasági Versenyhivatal Versenyt az egészségügyben? Igen, de hogyan!? A verseny lehetőségei és korlátai a szabályozott egészségügy piacain - egy modellváltáskor figyelembe veendő szempontok című vitaanyagához

Előszó A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által az egészségügyi reformról nyitott vitát akár „hiánypótló mű”-nek is nevezhetjük. Talán ez az első olyan fórum a több hónapja tartó disputában, amelyik az egészségügyi piacok szabályozását a maga komplexitásában közelíti meg. Már a vitára való felhívás is rögzíti, hogy az egészségügy működtetésének átalakítása során „számos egészségpolitikai, szociális és fogyasztóvédelmi szempontra kell tekintettel lenni”. Ezek közül a szempontok közül e hozzászólásban az eddigi előadások, konzultációk során sokszor emlegetett, mégis csak felületesen kezelt fogyasztóvédelmet (fogyasztóügyet) helyezzük fókuszba. A fogyasztók védelmének célja ugyanis nem hogy nem áll ellentétben a tisztességes versennyel, de a globalizált piacon szinte el sem képzelhető nélküle. E hozzászólás ezért kizárólag a fogyasztói érdekek érvényesíthetősége szempontjából közelíti meg a vitatémát. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy noha törvény is született az egészségügyi szolgáltatók és biztosítók tevékenységének hatósági felügyeletéről1, sőt új intézmény jött létre e jogkör gyakorlására2, számos ponton továbbra is tisztázatlan a fogyasztói érdekek érvényesíthetőségének kérdése egy átalakított egészségügyi rendszerben. A fogyasztó és a verseny Amennyiben az egészségügyi rendszerben vagy annak egy részében megjelenik a verseny, megkerülhetetlenné válik a fogyasztók szerepének átgondolása. Amióta a Lisszaboni Stratégia az Európai Közösség gazdaság- és társadalompolitikájának középpontjába a versenyképességet állította, a közösségi fogyasztóvédelmi kérdések is alapvetően a versenyképességgel összefüggésben kerülnek közösségi „terítékre”. Ezt jól mutatja egyebek mellett az, hogy az Európai Bizottság intézményrendszerén belül újra szétválasztásra került a közegészségügy és a fogyasztóvédelem területe, továbbá, hogy a közösségi fogyasztóvédelmi szabályozás a Versenyképességi Tanácsban és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban kerül elfogadásra. Az Európai Bizottság közleményében meghatározott 2007-2013 évekre szóló Közösségi fogyasztóügyi politika3 szerint az egyes piacok sikere a fogyasztók számára érzékelhető gazdasági és nem gazdasági körülményektől függ. A Bizottságnak a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó három fő célkitűzése közül az egyik az európai fogyasztók pozíciójának erősítése. A Bizottság megítélése szerint ennek elérése a versenyre is jelentős serkentő hatást gyakorol. Ennek érdekében a fogyasztó- és a versenyügyi szakpolitikai döntéshozóknak és jogalkalmazóknak közösségi és nemzeti szinten szorosabban együtt kell működniük. A Bizottság célja, hogy 2013-ra elérje, hogy a fogyasztói piacok versenyképesek, nyitottak, átláthatóak és tisztességesek, az áruk és a szolgáltatások biztonságosak legyenek, a fogyasztók megfizethető áron vehessék igénybe az alapvető szolgáltatásokat. Az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény (Ebft.) Egészségbiztosítási Felügyelet 3 A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról 2007-2013, Brüsszel, 13.3.2007, COM(2007) 99 végleges 1 2

RELEVANCIA TANÁCSADÓ IRODA KFT 1094 Budapest Bokréta u. 28.

2


A szolgáltatók könnyen és egyszerűen juthassanak piacra és végezhessenek értékesítést az EU-ban mindenütt. Mindezen követelményeknek érvényesülniük kell akkor, ha az egészségügyi szolgáltatások piaca vagy az egészségügyi biztosítási piac versengő piaccá válik. Az eddig e témában megjelent tanulmányok, javaslatok, elhangzott előadások azonban mintha nem vettek volna tudomást a piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi fogyasztóügyi elvárásokról. Ki a fogyasztó? Az egészségügy működtetésének átalakításáról szóló koncepciók, és az eddig megjelent jogszabályok érzékelhetően bizonytalan módon kezelik a fogyasztót, a fogyasztói ügyeket. A Magyar Egészségügy Zöld Könyve4 háromszor említi meg a fogyasztókat/fogyasztóvédelmet. Először a hálapénzzel kapcsolatban (Pedig a paraszolvencia esetében nincs fogyasztóvédelem:…5), másodszor a biztosítási felügyeletek nemzetközi bemutatása kapcsán (… a felügyeletek gondoskodnak a betegek fogyasztóvédelméről6), harmadszor pedig a vizitdíj kapcsán (… egyes csoportokat … mentesítenek a díjfizetés alól. Ez a megoldás teljes védelmet nyújt a leginkább rászorultaknak, igaz, ezzel a rendszer is erősen felpuhul: pont a nagyfogyasztók nem lesznek költségérzékenyek.7). Ugyanakkor a Zöld Könyv 21 alkalommal használja a biztosított megnevezést. Előfordul továbbá a „beteg” és a „lakos” kifejezés is. Az Egészségbiztosítási Felügyeletet létrehozó törvény8 kerüli a „fogyasztó” kifejezés használatát. Pedig a törvény szerint a Felügyelet ellátja az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevők jogainak védelmével kapcsolatos feladatokat9. A Felügyelet e hatáskörén belül kivizsgálja a biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit10. Tehát a tulajdonképpeni fogyasztó – végső felhasználó – hol az egészségbiztosítási szolgáltatás igénybevevőjeként, hol pedig a biztosítási jogviszony alanyaként jelenik meg. Az Egészségbiztosítási Felügyelet alapító okirata11 a törvényhez hasonlóan az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevőkre és a biztosítottakra hivatkozik. Az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján közzétett, első lépéseket bemutató anyag12 ugyanakkor a betegjogok védelmére és a biztosítottak fogyasztóvédelmére helyezi a hangsúlyt. 4

Többen, jobban, tovább - Zöld könyv az egészségügyről, www.eum.hu Zöld könyv 14. oldal 6 Zöld könyv 24. oldal 7 Zöld könyv 28. oldal 8 Ebftv. 9 Ebftv. 6. § (1) bek. a) pont 10 Ebftv. 11. § (1) bek. 11 www.ebf.hu 12 Az első lépések (Dr. Kadocsa Ildikó, osztályvezető, Egészségbiztosítási Felügyelet), http://www.ebf.hu/pdf/kezdeti_lepesek.pdf 5


3


Következetesebben jelenik meg a „fogyasztó”, illetve a „biztosított” a 2007. januárjában a biztosítási piac megnyitásáról rendezett konferencia13 vitaindító anyagában. A vitaanyagban a „fogyasztó” elsősorban a fogyasztói szuverenitás alanyaként szerepel. A „biztosított” pedig a biztosítási jogviszony alanyaként kerül meghatározásra. Ugyanebben a témában jelent meg az Egészségügyi Minisztérium honlapján „A kompromisszumos vegyes modell – verseny és szolidaritás”14 című anyag. Itt a verseny az új egészségügyi modell alapelvei között jelenik meg. Ezen alapelvhez kapcsolódva a fogyasztók, mint biztosítottak kapnak teret: „A biztosítottak választhatnak a versenyző biztosítók között, mert ez vezet az általuk kínált szolgáltatások minőségének javulásához.”15 A hatályos hazai fogyasztóvédelmi törvény16 értelmében viszont mindazon személyek fogyasztónak minősülnek, akik részére szolgáltatást végeznek, továbbá, akik a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettjei, amennyiben mindez nem esik gazdasági vagy szakmai tevékenységük körébe.17 Sőt, a fogyasztóvédelmi törvény ügyfélszolgálatra vonatkozó rendelkezései kifejezetten utalnak arra, hogy a pénzügyi és nyugdíjpénztári, valamint a biztosítási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására mi módon kötelesek ügyfélszolgálatot működtetni.18 Ezek után talán már nem kérdéses, hogy az egészségügyi rendszer működtetésének piaci alapokra való helyezése nem valósítható meg a fogyasztók, mint a szolgáltatások igénybe vevői érdekeinek átgondolt és hatékony biztosítása nélkül. Mivel is lenne magyarázható a fogyasztó eltérő pozíciója a más piaci alapon igénybe vett szolgáltatás esetén őt megillető pozíciótól. Ehhez azonban kiindulásként meg kell határozni, hogy kit tekintünk fogyasztónak az egészségügyi rendszer működtetésének átalakítása során. A fogyasztó nem feltétlenül beteg A hatályos egészségügyi jogszabályok – ahogyan az előző pontban már utaltunk rá – vagy nem alkalmazzák, vagy nem következetesen alkalmazzák a fogyasztó fogalmát. Az egészségügyi törvény meghatározza az ún. betegjogokat19. A törvény szerint az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét20. Az egészségügyi törvény rendelkezik a betegek jogainak érvényesítéséről21. E szerint az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi állapotától függően - a felvételekor, illetőleg az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének 13

Prof. Dr. Mihályi Péter: A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag) www.eum.hu 15 „A kompromisszumos vegyes modell – verseny és szolidaritás” 3. dia, www.eum.hu 16 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. (Fgytv.) 17 Fgytv. 2. § e) pont 18 Fgytv. 38. § 19 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 20 Eütv. 2. § (1) 21 Eütv. 28. § 14


4


lehetőségeiről, illetve a gyógyintézet házirendjéről. Az egészségügyi törvény lehetővé teszi továbbá, hogy a beteg az egészségügyi ellátással kapcsolatban panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltatónál, illetve annak fenntartójánál22. A panaszt kötelező kivizsgálni. Az egészségügyi törvény szerint a betegjogi képviselő ellátja a betegek egészségügyi törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti őket e jogaik megismerésében és érvényesítésében23. Nyilvánvaló, hogy a betegjogok akkor illetik meg az egyént, amikor az egészségügyi szolgáltatást igénybe veszi. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha beteg. A betegjogok függetlenül attól megilletik az egyént, hogy fizetett-e járulékot vagy sem. E jogok érvényesíthetősége – köztük az emberi méltósághoz való jog, a kapcsolattartás joga, a gyógyintézet elhagyásának joga, az önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának joga – hasonlóan az alkotmányos alapjogokhoz –, pusztán attól a ténytől függ, hogy az egyén – aki egyébként jó esetben járulékfizető, vagyis biztosított is egyidejűleg – éppen valamilyen egészségügyi ellátásban részesül. A betegjog jogosultja tehát nem feltétlenül járulékfizető, vagyis biztosított, míg a biztosított nem feltétlenül beteg. A betegjogok jogosultját ezért szükségképpen nem lehet a fogyasztóval azonosítani. Ugyanígy a fogyasztó nem okvetlenül azonos a betegjog jogosultjával. Sajnos, az Egészségbiztosítási Felügyeletet létrehozó törvény rendelkezései nem egyértelműek ebben a kérdésben. Miközben a Felügyelet feladat- és hatáskörét megállapító általános rendelkezés szerint a Felügyelet az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevők jogainak védelmével kapcsolatos feladatokat lát el24, addig a Felügyelet hatáskörében eljárva megvalósuló konkrét feladatai között a „biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit vizsgálja ki”25. Vagyis a Felügyelet hatáskörének és feladatainak megállapítása során nem sikerült egyértelműen elkülöníteni a „betegeket” és a „biztosítottakat”. Ugyanakkor a Felügyelet honlapján megtalálható „Az első lépések” című anyag26 szerint az egészségbiztosítási rendszer átalakulására irányuló szabályozás fő irányvonalai közé tartozik a betegjogok védelme és a biztosítottak fogyasztóvédelme. Ez a megközelítés már nem tesz egyenlőségjelet a beteg és a biztosított közé, és közelebb áll az előzőekben felvázoltakhoz, miszerint a fogyasztóvédelem szerepét a biztosítottra vetíti. A fogyasztó, mint biztosított Ha a fogyasztó nem azonosítható a beteggel, a beteg pedig nem azonosítható a járulékfizetővel, akkor a fogyasztó nem lehet más, mint a járulékfizető azaz a biztosított. A betegnek tehát betegjogai, a biztosítottnak pedig fogyasztói jogai kell, hogy legyenek. A fogyasztó az, aki egy fennálló szerződéses jogviszony alapján valamilyen szolgáltatást igénybe vesz. Ez a szolgáltatás pedig nem az egészségügyi szolgáltatás, hiszen azt a járulékot nem fizető beteg is igénybe veszi adott esetben, hanem az egészségbiztosító által Eütv. 29. § Eütv. 30-33. §24 Ebftv. 6. § (1) bek. a) pont 25 Ebftv. 11. § (1) bek. 26 Az első lépések (Dr. Kadocsa Ildikó, osztályvezető, Egészségbiztosítási Felügyelet), http://www.ebf.hu/pdf/kezdeti_lepesek.pdf 22 23


5


nyújtott szolgáltatás. Ezért a szolgáltatásért a fogyasztó a biztosítónak fizet, így a biztosító helytállni tartozik a szerződésben foglalt kötelezettségeiért. Ennek rögzítésére nem csak a betegellátás piacosítása esetén van szükség, hanem azért is, mert az egészségbiztosítás része lehet a betegbiztosításon kívül az önálló táppénz-biztosítási rendszer, sőt még ápolásbiztosítás is27. Térjünk vissza a „csak” az egészségügyi ellátások igénybevételére jogosító biztosítások piacára, hiszen jelenleg ennek a területnek a versenyeztetéséről folyik a vita. A már hivatkozott, 2007. januári konferencia vitaindító anyaga28 szerint a hazai egészségügyi rendszer finanszírozhatóságára irányuló törekvések csak a rendszeren belüli szervezeti, finanszírozási, érdekeltségi viszonyok átalakításával hozhatják meg a kívánatos változásokat. A vitaanyag szerint a változások alapja a verseny. A verseny a szolgáltatók között az egyik, és az erőforrások elosztásáról döntő biztosítók között a másik oldalon. A vitaanyag felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyi ellátás igénybevételről többnyire nem maga a fogyasztó, hanem a szolgáltató, vagyis az orvos dönt. A vitaanyag érvelése alapján ezért szükség van arra, hogy az aggregáltság magasabb szintjén egy kellő szakértelemmel rendelkező, elkülönült érdekekkel rendelkező piaci szereplő döntsön a felhasználásának arányairól. Ez a külön intézmény az egészségügyi biztosító. Ezt az összefüggést a Gazdasági Versenyhivatal jelen hozzászólás alapjául szolgáló vitairata is rögzíti, amikor jelzi, hogy a kockázatmegosztás elvén működő egészségügyi rendszerek jellemzője egyebek mellett az, hogy a biztosító (finanszírozó) egészségügyi szolgáltatást (ellátást) vásárol a tőle biztosítási szolgáltatást „vásárló” (adó- vagy járulékfizető) biztosított (ellátott) részére29. Mindez természetesen érvényes a versenyző biztosítók által vásárolt ellátások esetében is. A fogyasztó tehát nem az egészségügyi szolgáltatóval áll jogviszonyban, hanem a biztosítóval. A fogyasztói érdekek érvényesítésének biztosítása az egészségbiztosítási piac megnyitása esetén Ismét nyúljunk vissza a 2007. januári konferencia vitaindító anyagához30! Ebben azt az érvelést találjuk, hogy a biztosítók közötti versenyre van szükség ahhoz, hogy a biztosító egyaránt érvényesítse az erőforrásokkal való takarékosság és a szükséges mennyiségű/minőségű szolgáltatás nyújtásának követelményét. A vitaanyag szerint továbbá „a verseny feltételeinek, az ellátás finanszírozásának, a biztosítók működésének átgondolt állami szabályozása és a működés szabályainak betartásán őrködő (Egészségbiztosítási) Felügyelet biztosíthatja, hogy a sokszereplős egészségügyi piacon minden biztosított hozzájusson a szükséges kezeléshez.” Többen, jobban, tovább - Zöld könyv az egészségügyről, 33. old. és 36. old. www.eum.hu Prof. Dr. Mihályi Péter: A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag) 29 A Gazdasági Versenyhivatal Versenyt az egészségügyben? Igen, de hogyan!? A verseny lehetőségei és korlátai a szabályozott egészségügy piacain - egy modellváltáskor figyelembe veendő szempontok című vitaanyagának I.6. A jelenlegi versenykörnyezet fejezete 30 Prof. Dr. Mihályi Péter: A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag) 27 28


6


Ugyanez a Zöld Könyv szerint: az egészségügyben is hatékonyan működnek a felügyeletek, amelyek garantálják a biztosítási verseny tisztaságát, az ellátás biztonságát és jogszerűségét. „A felügyeletek őrködnek a biztosítottak pénzének jogszerű felhasználása fölött, és ezeken keresztül az állam képes betartatni és ellenőrizni a biztosítók és ellátó helyek kötelességeit, és így tud maradéktalanul érvényt szerezni a betegek jogainak és érdekeinek. Mondhatjuk azt is, hogy a felügyeletek gondoskodnak a betegek fogyasztóvédelméről.”31 (Itt megint találkozunk azzal a fogalomzavarral, miszerint a betegek lennének a fogyasztók, de ettől most tekintsünk el.) Most térjünk vissza az Európai Bizottság 2007-2013 évekre szóló fogyasztóügyi politikájának stratégiájához32. Mint arról már szóltunk, a közösségi fogyasztóügyi stratégia célja, hogy 2013-ra a fogyasztói piacok versenyképesek, nyitottak, átláthatóak és tisztességesek, az áruk és a szolgáltatások pedig biztonságosak legyenek. Vajon ezek az elvárások érvényesíthetőek-e a jelenlegi felügyeleti rendszer keretében? Mivel e hozzászólás nem kíván foglalkozni az Egészségbiztosítási Felügyelet hatáskörébe utalt azon feladatokkal, amelyek a biztosítottak pénzének jogszerű felhasználására, a biztosítási verseny tisztaságának felügyeletére, a betegjogok érvényesítésére stb. vonatkoznak, nézzük meg hogyan biztosítható az Egészségbiztosítási Felügyelet által a fogyasztói érdekek érvényesítése a vonatkozó hatályos szabályozás alapján. Az Egészségbiztosítási Felügyelet hatásköre az egészségbiztosítási szervek egészségbiztosítási szolgáltatásainak, az önkéntes kölcsönös egészségpénztár egészségbiztosítási szolgáltatásainak, a biztosítók egészségbiztosítási szolgáltatásainak, és az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének hatósági felügyeletére terjed ki33. Vagyis a Felügyelet jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak (MEP), az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak egészségbiztosítási szolgáltatási tevékenységét, valamint a az egészségügyi szolgáltatók tevékenységét egyaránt felügyeli. Az üzleti biztosítók egészségbiztosítási szolgáltatásait egyelőre nem tudja felügyelni, mert jelenleg ilyen nincs. A hatályos jogszabályok34 alapján egészségbiztosítóként ugyanis az OEP és a MEP működnek. A Felügyeletről szóló törvény szerint35 az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak és (majd) a biztosítók vonatkozásában a Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) hatáskörének érintetlenül hagyásával látja el a feladatát. A hatásköri elhatárolás azonban nem egyértelmű. A törvény utal ugyan a PSZÁF-ról szóló törvényre36, azonban Többen, jobban, tovább - Zöld könyv az egészségügyről, 23. old., www.eum.hu A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról 2007-2013, Brüsszel, 13.3.2007, COM(2007) 99 végleges 33 Ebftv. 1. § (2) bek. 34 A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és az annak végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 35 Ebftv. 6. § (2) bek. 36 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (PSZÁF tv.) 31 32


7


nem végzi el a hatás- és feladatkörök konkrét elhatárolását. Az Egészségbiztosítási Felügyelet hatásköre nem határozható meg a PSZÁF-nak az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvényben37, illetve a biztosítókról szóló törvényben38 foglalt hatásköreitől és feladataitól való pontos elhatárolása nélkül. Az Egészségbiztosítási Felügyeletet létrehozó törvény nem csak a PSZÁF hatásköreitől való elhatárolással adós, de hiányzik belőle a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörével történő átfedéseket kiküszöbölő rendelkezés is. A biztosítókról szóló törvény pl. a fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörébe utalja a Biztosító, biztosításközvetítő vagy biztosítási szaktanácsadó hirdetési tevékenységének ellenőrzését39. Erre az Egészségügyi Felügyeletet létrehozó törvényben nincs utalás. Különösen bizonytalanok a Felügyeletet létrehozó törvény panaszügyekre vonatkozó rendelkezései40. A törvény szerint a Felügyelet kivizsgálja a biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybevett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit. Tehát a Felügyelet a biztosítottak, azaz a fogyasztók panaszait vizsgálja. De miért az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói panaszokat? Ha az egészségügyi szolgáltatással elégedetlen egyén történetesen nem biztosított, akkor bármilyen - a betegjogi körön kívül eső - elbánásban részesülhet? Ha pedig a fogyasztó az egészségbiztosítóval vagy az önkéntes egészségügyi pénztárral elégedetlen, akkor a PSZÁFról szóló törvény41 szerint járjon el és forduljon a PSZÁF-hoz a panaszával? Vagy, ha a fogyasztó megtévesztése a versenyt is torzítja tegyen bejelentést a GVH-nak? Esetleg a fogyasztóvédelmi törvény42 alapján keresse fel a területi békéltető testületet? Apropó: területi szervek. A Felügyeletet létrehozó törvény szerint az Egészségbiztosítási Felügyelet Budapest székhellyel működő kormányhivatal43. Területi szervei a Felügyeletnek nincsenek. De hogyan tud hatékonyan eljárni a Felügyelet a vidéki fogyasztók által vidéken igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszai esetén? Bár a Felügyelet honlapján közzétett február havi ügyforgalmi statisztika nem tér ki arra, hogy mennyi bejelentés érkezett a Felügyelőséghez vidékről és mennyi Budapestről, a statisztika azon adata szerint, amely a bejelentések csatorna szerinti megoszlását mutatja44, feltételezhető, hogy a bejelentések csaknem 20 %-a – postai úton – vidékről érkezett. A Felügyeletet létrehozó törvény az egyedi fogyasztói ügyek (panaszok) mellett olyan feladattal is megbízza az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely a fogyasztók széles körét érinti. Ide tartozik az egészségbiztosítási szolgáltatások körében kötött szerződések általános

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bitv.) 39 Bitv. 9. § 40 Ebftv. 11. § 41 PSZÁF tv. 11/R § 42 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. 19. § 43 Ebftv. 2. § (1)-(2) bek. 44 http://www.ebf.hu/pdf/ugyfel_2007feb.pdf 37 38


8


szerződési feltételeinek jóváhagyása45 és a fogyasztók tájékoztatása (nyilvános minőségértékelési rendszert működtet46, elérhetővé teszi a várólista alapján nyújtható egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban a várólistát vezetők honlapjait, továbbá a térítési díj ellenében igénybe vehető egészségbiztosítási szolgáltatásoknak, valamint az egészségügyi szolgáltatók térítés ellenében nyújtott egyéb szolgáltatásainak listáját és a térítési díjakat 47). A Felügyeletnek a fogyasztók széles körét érintő tevékenységével kapcsolatos törvényi rendelkezések azonban hiányosak. Nem szerepel pl. egyeztetési és tájékoztatási kötelezettség a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség és a fogyasztói érdekek védelmét ellátó társadalmi szervezetek felé. Pedig a folyamatos információcsere hatékonyabbá tehetné mindannyi résztvevő munkáját. Konklúzió Az egészségbiztosítási terület jelenlegi intézményrendszerének szabályozási hiányosságai, a hatáskörök egyértelmű megállapításának hiánya olyan jogbizonytalanságot eredményez, amely közvetlenül veszélyezteti a fogyasztói érdekek érvényesíthetőségét. Fennáll annak a veszélye, hogy negatív vagy pozitív hatásköri összeütközések miatt a fogyasztó nem lesz képes vagy csak rendkívüli időveszteséggel lesz képes érvényesíteni a jogait az egészségbiztosítási piac megnyitását követően. Ne felejtsük el, hogy a fogyasztók érdekeit védő szabályozás iránti igény megjelenése az Amerikai Egyesült Államokat a XIX. század második felében egyeduralkodón jellemző szabad verseny idejére vezethető vissza (1887: Államközi Kereskedelmi Bizottság, 1906: Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság létrehozása)48. Mi sem bízhatjuk a fogyasztói érdekek érvényesíthetőségét kizárólag a verseny mindenhatóságára. Az Európai Közösség 2007-2013 évre szóló fogyasztói ügyi politikájának cselekvési programjának49 továbbra is a célkitűzései között szerepel a fogyasztók egészségének, biztonságának, továbbá gazdasági és törvényes érdekeinek védelméhez, valamint információhoz való joguk erősítéséhez való közösségi hozzájárulás50. Ehhez a Közösség anyagi áldozatot is hajlandó hozni. Az Egészségügyi Minisztérium által nyilvánosságra hozott „A kompromisszumos vegyes modell – Verseny és szolidaritás” című prezentáció51 szerint „A biztosítottak választhatnak a versenyző biztosítók között, mert ez vezet az általuk kínált szolgáltatások minőségének javulásához.” és „A biztosítók választhatnak a szolgáltatók között, mert ezzel érhetik el a

Ebftv. 7. § Ebftv. 8. § 47 Ebftv. 10. § 48 Kajdiné dr. Suhajda Zsuzsanna: A fogyasztóvédelmi jogalkotás fejlődése a gazdasági környezet változásának tükrében Magyarországon (az előadás elhangzott: A “Fogyasztóvédelem-Piacfelügyelet 2000” Nemzetközi Konferencia, Jogi szekciójában, Budapest, 2000. február 24.) 49 Az Európai Parlament és a Tanács 1926/2006/EK határozata a fogyasztóvédelmi politika területén közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozásáról (1926/2006/EK határozat) 50 1926/2006/EK határozat 2. cikk 51 http://www.eum.hu/index.php?akt_menu=5159 45 46


9


minőség javulását és a költséghatékonyságot.” Azonban, ez nem ennyire egyértelmű. Ahogyan a GVH vitaanyag is felhívja rá a figyelmet, az egészségügyi szolgáltatási piacok fő jellemzői közé tartozik, hogy a magas belépési költségek, a nehezen konvertálható eszközök és tudás általában monopolhelyzet kialakulásához vezethet egy-egy adott földrajzi területen. Másrészről, az esetleges szerződésszegések visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak a fogyasztókra nézve. Ugyanez a prezentáció a biztonság három pillérének a fokozatos átmenetet, a politikától független stabil rendszert és az erős Egészségbiztosítási Felügyeletet jelöli meg. Ahhoz, hogy ez utóbbi létrejöhessen koherens és transzparens szabályozási környezet megteremtésére van szükség. A jelenlegivel szemben olyanra, amelyik nem a fogyasztókra terheli a hatáskörrel rendelkező hatóság intézményrendszeri dzsungelben való megtalálásának feladatát, olyanra, amelyik megteremti a fogyasztói ügyekkel foglalkozó állami, önkormányzati szervek és civil szervezetek közötti folyamatos együttműködés és párbeszéd kereteit. Olyanra, amelyik megfelelő bizalmat és biztonságérzetet nyújt a fogyasztónak akár a versengő biztosítók színrelépése esetén is. Vagyis a jelenlegi hatósági struktúra, feladat- és hatáskörök újradefiniálására lenne szükség. Nyilatkozat a hozzászólás felhasználásáról A hozzászólás a forrás megjelölésével felhasználható és idézhető a Gazdasági Versenyhivatal által.

Budapest, 2007. május 10.

Kajdiné dr. Suhajda Zsuzsanna ügyvezető


10

Hozzászólás. a Gazdasági Versenyhivatal honlapján április 10-én közzétett

Recommend Documents