„Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt” Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003 – 2009
A kötetet szerkesztette: Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Vácrátót 2010
kevés Quercus pedunculus és Quercus robur. A talaj itt homokos, márgás, mégis termékeny.” A löszgyepek fajait még az erdő előtt látja „Kis-Tarcsa után, a hegyen”. A térképen látszik, hogy az útját keresztező gyepterület pontosan a Küdői-hegy északi részét érintette, a Mogyorós-völgy végét. Ez a völgy akkor még az úttól észak felé erdővel folytatódott, amely már egybefüggött a KerepesBolnokai-erdővel, valamint a Szarkaberki-völgy végén található nagyobb erdővel. A löszgyep fajait így sorolja: „Andropogon gryllus, Teucrium supinum, Cytisus austriacus, Leontodon serotinum, Euphorbia oleaefolia, Linum tenuifolium, Dorycnium herbaceum, Astragalus onobrychis, Isatis tinctoria, Asperula cynanchica, Festuca ovina, Trifolium medium. A parlagokon Melilotus officinalis, Hedysarium Onobrychis, Linum hirsutum, Genista tinctoria, Achillea nobilis, Achillea millefolius, Galium verum, Brassica elongata, Artemisia scoparium, Trifolium montanum, Trifolium hybridum; a magaslaton Salvia aethyopis.” A közeli Bolnoka-erdőben készítette Kitaibel Pál az alábbi fajlistát: „Quercus robur és fructipendula, Ulmus campestris, Acer campestre és tataricum, Fraxinus ornus, Betula alba, Populus tremula és alba, Corylus avellana, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare, Cytisus austriacus és pendulinus, Andropogon Gryllus, Scabiosa canescens, Lactuca sagittata és integrifolia, Polygonum arenarium, Melampyrum nemorosum, Chondrilla juncea, Origanum vulgare, Clinopodium vulgare, Dianthus sp., Geranium sanguineum etc. Egy későbbi útja révén még megemlíti innen az Anemone sylvestris-t, a Vinca herbacea-t és a Cytisus nigricans-t is.
IX. MÉTA-túra 2007. augusztus 20–28.
Mezőségi és széki erdők Szabó Anna A Mezőség központi részén az erdők aránylag kis terjedelműek (10–50 ha), egymástól nagy távolságra, elszigetelten terülnek el, de fajkészletük nem különbözik számottevően. Napjainkra összefüggő fás növényzet (erdő, ligetes erdő, cserjés) jórészt csak az északias kitettségű oldalakon északi, észak-keleti, észak-nyugati lejtők) és néhány keskeny platón maradt fenn; kivételt képeznek a Mezőség északi határán fekvő Szék környéki erdők, ahol a déli–dél-nyugati oldalak egy részén is megmaradt a fás vegetáció. A főbb erdőtípusokat a termőhelyi sajátosságok és a domináns fafaj(ok) alapján különítettük el, ezeken belül kitérünk a típusokon belüli alegységekre is, amelyeket esetenként a lombkoronaszintet alkotó fák kora, az árnyaló fafajok aránya, a kezelés módja határol el.
1. Molyhos tölgyes bokorerdők Termőhely és fiziognómia Az Erdélyi-Mezőség peremvidékén fordulnak elő, meleg, száraz élőhelyeken, nyugati–délnyugati kitettségű, általában erős (20% fölötti) lejtésű oldalakon. A vizsgált területen Kolozsvár mellett a Szent Pál gerinc vonulatának délnyugati lejtőjén, meszes agyagos homokkő alapkőzeten egy állományát, valamint Szék és Kisszék között három nagyobb kiterjedésű állományát találtuk. Az állományok mindegyike sarjaztatott, gyakran többszáz éves sarjakról. A völgylábi részeken és a nagyon meredek domboldalakon jellegzetes bokorerdőként jelennek meg a molyhos tölgyesek, alacsony (legfeljebb 5–6 m magas) ligetes erdőt alkotnak, a nyiladékokba felnyíló xero-mezofil, sziklagyep-fiziognómiájú gyepek (Hajtásvölgy) vagy zártabb Brachypodium-os gyepek (Árnyas oldal – Szék) hatolnak be; a gyepeket meredek oldalakon csupasz talajfelszín vagy alacsony cserjék (törpemandula, csepleszmeggy) állományai váltják fel. A lejtők felső harmadában – ha az oldal nem nagyon meredek – hiányoznak a felnyílások, a tölgyek sűrű bozótost képeznek. Bár a lombkoronaszint záródása itt is alacsony (60–65%), a talajra sok fény jut, a gyepfoltok eltűnnek. 292
Fajösszetétel, szerkezet Az 50–65%-os záródású lombkoronaszint fő alkotóeleme a molyhos tölgy (Quercus pubescens). Elegyfaként a kocsánytalan tölgy (Qu. petraea) jelenik meg leggyakrabban, a széki állományokban gyakori a csertölgy (Qu. cerris), de előfordul a kocsányos tölgy is (Nagy Udvarnak völgy). A szegélyeken és a felnyíló foltokban megjelenik a mezei- és a tatárjuhar is, de ezek a fajok a központi részekről kiszorulnak, csak a gyepszintben és az alacsony cserjeszintben fordulnak elő. A cserjeszint fajgazdag, de csak a nyíladékokban sűrűbb (általában 10–20% között változik), többnyire fagyal, egybibés galagonya, húsos som alkotja, a nyílt részeken pedig a már említett csepleszmeggy és törpemandula jelenik meg. A gyepszint a facsoportok körül 40–50% borítást ér el, a nyílt részeken a gyep borítása akár 100%-os is lehet. Összetételében a mozaikos részeken a szárazgyepi fajok és a kevert tölgyesek, erdőszegélyek erdőssztyepp jellegű fajai egyenlő arányban vesznek részt, de megjelennek általános erdei fajok is. A sűrű részekről a szárazgyepi fajok visszaszorulnak. A molyhos tölgyes állományok a Szék környéki területeken fényben gazdag kevert tölgyesekkel, Kolozsvár mellett pedig inkább gyertyánelegyes tölgyesekkel érintkeznek. Ennek ellenére fajkészletükben nincs jelentős eltérés, hiszen a gyertyánelegyes erdők mezofilabb, árnykedvelő fajai nem tudnak teret hódítani még a sűrű, aránylag árnyasabb molyhos tölgyes foltokban sem. A kolozsvári állományban a gyepfoltok kiterjedése nagyobb. Ennek oka valószínűleg a szárazabb meszes termőhelyben, a vékonyabb talajrétegben és kitettebb helyzetben keresendő, de a gyepfoltok megmaradását elősegíti a birkával való legeltetés is (vagy legalábbis a nyájak áthajtása a területen), amelynek nyomai helyenként az erdőben is látszanak. Ez a vegetációtípus valamikor nagyobb területeket foglalhatott el az Erdélyi-Mezőségen, az északi részen mindenképp, de az erdőirtások leginkább ezt az erdőtípust érintették. A számára megfelelő élőhelyeken irtásréteket, felhagyott szántóföldeket, a meredek oldalakon pedig gyakran ültetett erdei fenyvest találunk (Szék – Sóskút völgye, Mócs keleti határa).
2. Kevert tölgyesek Termőhely és fiziognómia A dombhátak platók és az északias lejtők felső harmadának száraz erdőtípusa. A lejtőkről gyakran visszaszorulnak a gyertyános-tölgyesek terjeszkedése következtében. A vizsgált területen keskeny, sávszerű állományai a szováti Nagyerdő elnyúlt keskeny plató-részén (Fatia Tégla gerinc) találhatjuk, de nyomai fellelhetők szegély formájában szinte mindegyik vizsgált erdő plató felőli oldalán. A pusztakamarási erdő nyugati részén, enyhe északkeleti-keleti kitettségben, a magyarkályáni erdőben, a Szék melletti Nagy Udvar- és Kis Udvar völgyek északias kitettségű oldalain és dombhátain, valamint az Árnyas oldal (Szék) keleties kitettségű lejtőjén nagyobb állományokat alkotnak. Alacsonyabb (10–12 m), laza lombkoronájú erdők (60–80%-os záródás), fejlett gyepszinttel. Fajösszetétel A lombkoronaszint uralkodó fajai a kocsányos- és kocsánytalan tölgy. A szegélyek közelében a Qu. robur, a központi részeken a Qu. petraea gyakoribb (itt a kocsányos tölgy elegyfaként jelenik meg). Gyakori kísérőik a tatár- és mezei juhar, vadcseresznye ritkábban a barkóca-berkenye; a szegélyeken előfordul a vadkörte (Pyrus pyraster) és vadalma (Malus sylvestris), az erdő belsejében egy-egy idős hagyásfájuk maradt meg. Az állományokat a cserje- és gyepszint összetétele, a talaj tápanyagtartalma alapján két csoportra oszthatjuk: a) a tápanyagokban szegényebb termőhelyeken a cserjeszint hiányzik, vagy nagyon ritkás (borítása 5% alatti), a gyepszintben jellemző a tápanyagszegénységre utaló (Digitalis grandiflora, Hieracium sylvaticum, Veronica officinalis), valamint a fényigényes fajok (Astragalus glycyphyllos, Vincetoxicum hirundinaria, Tanacetum corymbosum, Lithospermum purpureo-coeruleum, Sedum maximum) jelenléte, de a fű- és sásfajok dominálnak (Melica uniflora, Festuca heterophylla, Carex montana, Poa nemoralis). Az enyhe lejtők nagyobb kiterjedésű kevert tölgyes állományai (Szék, Pusztakamarás).
293
b) a másik típust a cserjésebb plató-állományok képviselik. Itt nem találunk tápanyagszegénységre utaló fajokat a gyepszintben, az említett fű- és sásfajok borítása kisebb, az általános erdei fajok dominálnak, s mellettük jelentősebb szerepet kapnak az üde erdei fajok is (Polygonatum latifolium, Convallaria majalis, Stellaria holostea, Viola mirabilis, Helleborus purpurascens, Asarum europaeum). A plató-állományokat a lejtő felől gyertyános tölgyesek a plató-részen általában legelők szegélyezik. Kis kiterjedésük következtében sérülékenyebbek, a sorozatos tarvágások és sarjaztatás nyomán több helyen el is tűntek, helyüket mezei juharos állományok veszik át, amelyekben a két domináns fafaj (Qu. robur, Qu. petraea) visszaszorult. A száraz kevert tölgyes és a molyhos tölgyes bokorerdő közötti átmenetként fogható fel az áthajló platói erdőtípus, amelynek egyetlen állományát a Szék melletti Árnyas oldalon figyelhetjük meg. A kevert tölgyes erdő délies szegélyén a Qu. petraea és Qu. robur helyét átveszi a molyhos- és a csertölgy, a lombkorona szintje megmarad, az erdő nem törpül le, az elegyfák (A. campestre, A. tataricum) aránya a lombkoronaszintben is a kevert tölgyesekre jellemző. A gyepszint fajai viszont a molyhos tölgyes bokorerdővel közösek, a szegélyben a szárazgyepi fajok is megjelennek. Itt jól nyomon-követhető a fás vegetáció térhódítása is: az erdőt szegélyező délies kitettségű lejtőn a Brachypodium-os gyepek cserjésednek, de a cserjeszint kialakításában a tölgyfajok (Qu. pubescens, Qu. cerris) jelentősebb szerephez jutnak, mint a valódi cserjék. (A Mezőség központi részének cserjésedő legelőin a gyepűrózsa, galagonya és kökény jellemző).
3. Gyertyános-tölgyesek Termőhely, fiziognómia Az Erdélyi-Mezőség erdeinek legnagyobb része a gyertyános-tölgyesekhez sorolható. A jó vízháztartású északias lejtők üde lombos erdei, a Mezőség északi részén az északi, északkeleti, ritkábban keleti kitettségű oldalakat foglalják el, a Mezőség központi részén inkább csak a lejtők alsó kétharmadában alkotnak jól elkülönülő állományokat. A lankásabb északi oldalak jó vízháztartását a nagy borításértékű árnyaló fafajok (gyertyán, mezei juhar) is fokozzák. A vizsgált állományok kb. egyharmada fiatal, sűrű sarjaztatott gyertyános, itt a lombkoronaszint nem haladja meg a 8–9 m magasságot, záródása 90–100%-os. Az idősebb állományok felső lombkoronaszintje gyakran eléri a 15–16m-t, alsó lombkoronaszint is kialakulhat. Fajösszetétel, szerkezet A fafajösszetétel alapján a következő csoportokat különíthetjük el: a) kocsánytalan tölgy–kocsányos tölgy és gyertyán alkotta elegyes állományok b) mezei juhar dominálta gyertyánelegyes állományok c) gyertyán–kocsányos tölgy és magas kőris alkotta elegyes állományok d) gyertyán uralta állományok, kevés- és alacsony borítású elegyfajjal. Fejlett cserjeszintet mind a négy típusnál csak az idősebb állományok esetében találunk. A cserjeszint leggyakoribb jellegzetes faja a hólyagfa, mogyoró, egybibés galagonya és vörösgyűrűs som, zavart állományokban (pl. Mezőzáh, Berkenyes) felszaporodhat a fekete bodza is. A gyepszint mind a négy csoport esetében üde, a Fagetea elemek uralkodnak benne, mind a fajszám, mind a borítás tekintetében. Ha hasonló korú és záródású állományokat tekintünk a négy altípusból, akkor felfedezhető egy nedvességgrádiens a fajösszetételben (a mezofil fajok száma növekszik) az a)-tól a d) csoport felé. Azonban az állományok kora és záródása erősen befolyásolja a gyepszint fajösszetételét. Az idősebb tölgy–gyertyán elegyes állományokban a fénykedvelő, xero-mezofil fajok száma a nyíladékokban jelentős (Melica uniflora, Pulmonaria mollis, Melittis melissophyllum, Festuca heterophylla, Sedum maximum, Vincetoxicum hirundinaria) a záródott lombkoronájú vagy erősen cserjésedő foltokban pedig az üde lomberdei fajok szaporodnak el (Asarum europaeum, Viola mirabilis, Hellebous purpurascens, Lamium maculatum, Aegopodium podagraria). Így egy mozaikos szerkezetű fajgazdag erdő marad fenn, de itt a foltok természetesen nagyobb léptékben érzékelhetők, mint a molyhos-tölgyes bokorerdő esetében. (Egy-egy nyíladék 25–30 m átmérőjű, a sűrű állományrészek dominálnak, a kettő között széles átmenettel.) Az intenzív erdőhasználat miatt (rövid vágásforduló, nagy területű tarvágások) az ilyen változatos állományok is meglehetősen ritkák a Mezőség központi részén; a visai erdő dél-nyugati részén találunk ilyen erdőrészt – itt a tölgyek és 294
gyertyánok mellett a nagylevelű hárs jelenik meg elegyfaként. Ugyanitt, a lejtők alsó részén találunk gazdag gyepszintű idősebb, gyertyán uralta állományokat, kevés elegyfával (10–15%; Qu. petraea, Tilia platyphyllos, ritkán Tilia tomentosa); a gyepszint borítása alacsonyabb, mint az előző típus fényben gazdag foltjai esetében, a xero-mezofil fajcsoport helyét az általános erdei fajok foglalják el; több Orchideaféle talál megfelelő élőhelyre itt (Cephalanthera damasonium, Platanthera bifolia, Neottia nidus-avis – nem közönségesek a Mezőség erdeiben). A gyertyán uralta állományok döntő többsége a Mezőség központi részén nagyon fiatal sarjaztatott, 95–100%-os záródású, elegytelen; az ilyen állományokból a cserjék kiszorulnak a szegélybe, a központi részeken legfeljebb mogyoró fordul elő. Az erős árnyékolás miatt csak néhány árnyéktűrő faj marad meg a gyepszintben (Asarum europaeum, Euphorbia amygdaloides, Lamium maculatum, Hedera helix) s alkot kisebb foltokat, tavasszal, lombfakadás előtt salátaboglárka (Ranunculus ficaria), bogláros- és berki szellőrózsa (Anemone ranunculoides, A. nemorosa) virágzik. A tölgy–gyertyán alkotta és gyertyán uralta típusok között képeznek átmenetet a mezei juharos gyertyánosok (kevés tölgy-eleggyel); gyakran foglalják el a szárazabb tölgyesek termőhelyét a platók közelében ott, ahol a tölgy már nem tud felújulni a tarvágások után (Kötelendi erdő, Visa, Berkenyes). Érdekes típust képviselnek a magas kőrises elegyes állományok: a magas kőris helyenként előfordul elegyfaként a gyertyános-tölgyesekben (vadcseresznyével, mezei- és tatárjuharral együtt), egyes erdőrészeken azonban – valószínűleg az erdőhasználat következtében – felszaporodik, uralkodóvá válik. Itt kifejezetten üde, fényben gazdag dús gyepszint alakul ki, Aegopodium podagraria, Stellaria holostea, Polygonatum latifolium, Mercurialis perennis dominálta foltokkal (Berkenyes, Pusztakamarás).
VII. MÉTA-túra 2006. október 18–22.
Kerecsendi Erdő TT
(Védetté nyilvánítva: 1959; területe: 106,9 ha) Schmotzer András és Ilonczai Zoltán A Kerecsendi-erdő a Bükkalja peremén található, ott, ahol a hegység előtere az Alföldbe simul a Laskó-patak teraszánál. A terület botanikai feltárása, leírása Zólyomi Bálint akadémikus nevéhez fűződik, aki hazánk potenciális térképének elkészítésénél, abba a problémába ütközött, hogy a nagyrészt másodlagosan fátlan alföldi löszterületek eredeti erdőtípusát hogyan vázolja fel, lévén fennmaradt nagyobb kiterjedésű erdőállomány ezen terület felfedezéséig nem volt ismert. Épp a bükki vegetációtérképezési és erdőtipológiai felmérésekkor dolgozó kutatócsoport „talált rá” szinte véletlenül a kerecsendi erdőállományra (1955), amely akkor a fátlan löszplatók eredeti erdőtípusának a ,,hiányzó lányszemét” jelentette. Az erdő feltérképezésekor, a növénytársulástani jellemzésekor ez az unikális erdőállomány vált a tatárjuharos lösztölgyesek „locus classicus”-ává. Szerencsére az erdő feltérképezését követően a védettség előkészítésére és kimondására is sor került (1018/1959. sz. Országos Természetvédelmi Tanács határozat), így hosszabb távon megőrződni látszik ez a tudománytörténeti szempontból is kiemelkedő értéket hordozó erdő. Természetesen az elmúlt évtizedekben számos kérdés fogalmazódott meg a kutatókban az erdő eredetiségével, tájtörténetével kapcsolatban. Így például: Hogyan maradhatott fenn ez az erdőállomány? Síkvidéki klímazonális erdőnek tekinthetjük-e ezt az erdőt? Mi az oka a középhegységi fajok magas részesedésének? Mi az oka az erdőállományok záródásának, a sztyeppelemek visszaszorulásának?, stb. Az biztos, hogy a Kerecsendi-erdőhöz hasonló gazdagságú és méretű lösztölgyes nem maradt fenn az országban, így megőrzése kiemelt feladatot ró a természetvédelmi kezelőre, főleg annak a ténynek a figyelembe vételével, hogy éppen Zólyomi Bálint által elkészített potenciális vegetációtérkép alapján a száraz lösztölgyesek, pusztai tölgyesek az ország 9%-át alkották, mára pedig kevesebb, mint 0,07% maradt! 295