Híven, Becsülettel, Vitézül

Híven, Becsülettel, Vitézül.

Mi sohsem pihenünk ...

Haladunk éj s nappal a bÍínök után És eléjük megyünk - szüntelenül És akkor is látnak a falvak. mezők, Ha fény, lárma, ima s minden elült ... Előttünk zászló leng: a- becsületé. Babér övezi és cserlevél zöldje, És hószin selymén kakastoll ragyog!

A CSENDŐRSÉGI LAPOK KÖN.YVTÁRA 11.

Vidámságok a csendőr körül szent j

o

bbi Já

írói néven:

R

n o o

s alhadnagy,

Vidámságok a csendőr körül

vás Róvó

elbeszélései

.�

(Megjelentek a Csendőrségi Lapokban) A

fl

képeket

v

it é z

Dobó

S á n d o r g. őrnagy rajzolta

A Csendörségi Lapok kiadása 1941 Felelös: Besenyöi Beöthy Kálmán alezredes

/I

ELÓSZÖ.

r

,

l

ca 6.

---.\ "

11''42. StepboD�um D}éomdo, Budapest. Felelő.",

üj. Kabl Ferenc.

Ebben a kötetben Szentjobbi János alhadnagy írói néven Rovás Rovó - bajtársunknak � Csendőlségi ' Lapok-ban megjelent írásait gyüjtöttük üsszei Isten­ áldotta tehetség Rovás Rovó, mindig szívesen és öröm­ mel olvastuk írásait. Ismerjék meg fiatal bajtársaink is, akiknek még nem volt módjuk azokat lapUnkban ol­ vasni. Különösen értékessé teszik ezeket� az elbeszé­ léseket a hüséges emberabrázolás és a mosoly, amit alakjai, történései keltenek. Mosolyt fakasztani, derűs perceket szerezni s -ezzel a gondokat - ha csak rövid időre is - elűzni, nem tud mindenki és meglehetősem nehéz ez a csendőri szolgálattal kapcsolqtb.an. Ezért ezek a vidámságok értékes ajándékok az öreg bajtárs­ tól. Ú gy érezzük, hogy kál' lett volna ezeket az írásokat nem összegyüjteni, meggyőződésü nk, hogy mindenki szivesen togja olvasni és hogy sikerül azok - révén baj­ társainkat megnevettetni. A kötetet még értékeseb bé teszik: vitéz Dobó Sándor g. őmagy úr bajtársun k kiváló toll- é s ceruza­ rajzai.

BÉCSI PARÁDÉ.

�

Úrnapj a voU, fenyes, me1eg nyári nap. Az öreg Stift-kaszárnya udvaTán a harminckilencesek sorakoz­ tak az úrnapi parádehoz. Minden bakán "erste prádés" ruha feszült, sárgazsinóros, búzavirágkék magyar nad­ rág, buzérpiros hajtókás "waffenrock" , csákó, ami fé­ nyes lakkbőrrel volt szegve s az elején kiterjesztett . szárnyú, sárgaréz,: kétfejű sas feszített. A csákógomb­ hoz háromlevelű tölgyfaágacska volt tűzv;, a szíj azat l agyo gott, mintha lakkból lett volna, a fegyver csillo­ gott, a derékszíjcsat tündöklött, a csákón terpeszkedő kétfejű sasra pedig nem is lehetett ránézni ! Fénylett, szikrázott, sűtött minden és mindenki! A törzstisztek lóháton végigjártak a zászlóaljak előtt és gyönyörködve nézegették a századokat s csak néha-néha, pusz tán a megszokottság kedvéért szólitot· tak meg századonkint egy-egy bakát, hogy: kIssé j obbra vagy balra, miközben fényes kardjukkal, me· lyen a napsugár szikrázott, integettek a megszólitottra. A kür�ösök, dobosok kifényesített kürtökkel, dobok­ kal feszengtek hátul s az őrmester egyik-másik baká­ nak jóakarattal igazított valamit a csákóján, borjúján. A fogadószárnyon a "Ferenc Jóska rezesbandája" állt. A zenészek illegették magukat a d erekukra teker­ gőzött nagy trombitákban, köztük D. őrmester, kit ké­ sőbb mint ezreddobost láttam viszont a nemzeti had­ sereg egyik ezredében. A rossz nyelvek beszélték, hogy mikor a nemzeti hadseTegben először vonult ki a bandával, a "meldungot" a következőkép pen adta be az ezredparancsnoknak: - Figyázz ! Mé.g egy kicsit j oppan figyázz ! Szene! Joppra néssz ! - Elt azonban a gyanúper rel, hogy az Vidc1msc1gok Q csendőr koraI.

I

2

ezrelles úr látott már ennél külön b fővet ést is, enné l­ fogvu figyelmeztette a "szen ét" : Még egy kicsit j oppan j oppra néssz ! Eszrete s úr! Alászatosan jelent ek teljes szene ! Netyv en emper , netyven hangszer, kis tob, naty tob, póni ló, meg én! Parancsol eszretes úr ety ungáris che menet? - Az ezredes úr parancso lt. Ennélfog va az új "tamburm ajor" parancsol t a bandának , miközben a nagy botot nyuj­ totta az ég felé: - Három pogor saláta, kis antyalom! - A banda pedig rázörgetett s akiket a banda tagjai közül a vissza­ fojtott röhögéstől a guta környékezett, azok lélekzetet vettek Dellát hol vagyunk még ettől ! D. őrmesternek még se pocakja, se tokája, se ősz haja, se hét gyermeke nincs ! . . . Hát bizony csúffá tett az idő mindőnket azóta, akik még megvagyunk azok közül, akik azon az úr­ napi parádén ott kényeskedtünk . Megjött az ezredes úr, egy kicsit gyönyörködött a ragyogó ezredben, azután élére állt az ezrednek és "el­ marsoltunk" . Elől a rezesbanda, utána a századok, be­ gyesen, nyalkán. Mikor a laktanyából kiértünk a Máriahilfer-utcára s a zene ütemesen harsogta, hogy "Seprik a pápai utcát", az emeleteken az ablakok ki­ :/',yílottak s fejekkel teltek meg, a "spiszbürgerek" meg­ álltak az utcán a csudánkra, mi pedig mentünk, "masi­ roztunk", olyan büszkén és peckesen, mint ahogy illett annak masirozni, akinek a Ferenc Jóska rezesbandája húzta. A Ringen keresztül a belvárosba vezették az ezredet, ahol sorfalat álltunk. Az utca be volt szórva sárga homokkal, arra pedig zöld sást hintettek. Az utcán zöldgallysátrak voltak felállítva az . úrnapi szertartáshoz. Mozdulatlanul álltunk sokáig, míg jött a körmenet. Elől fekete lovakon az osztrák nemes testőrök dísz­ szakasza, valamennyien hadnagyok, főhadnagyok, ara­ nyozott dragóner-sisakban, könyökig érő fehér kesztyű_

_

_

_

.

_

.

3

ben, aranyos lószerszámmal, aranysarkantyús, hosszú­ szárú lakkcsizmákban. A szakasz élén nyolc kürtös vé­ kony ezüstkürtön szakadatlanul fúj ta a díszj elet. A testőrök után a bécsi érsek baldachin alatt vitte az oltáriszentséget, utána a császárt képviselő Ferenc Ferdinánd trónörökös lépkedett, kísérve a tábornokok, főpapok, főurak hosszú sorától. Ezek azonban nem közvetlen utána mentek, hanem kb. negyven lépésre a magyar nemes testőrség követte, hófehér lo vakon, aranyzsinóros fehér ruhában, aranysarkantyús piros csizmákban, hátuk on párducbőr kacagánnyal. E szakasz végén szintén nyolc kürtös fújta a díszjelet. Ezek után ment a már említett előkelőségek végeláthatatlan sora, köztük a magyar főurak is, díszmagyarban. S mialatt a díszmagyaros főurak módosan lépkedtek előttünk, a templomokban mindenfelől zúgtak a harangok, a temp­ lomok előtt pedig mozsárágyúk dörögtek, hátunk mö­ gött a civilek a j árdán suttogták, legtöbbször ma­ gyarul : - Ez a szakálías Tisza Pista, aki utána megy Khuen-Héderváry, az a pápaszemes Lukács László, az a hosszú Apponyi, (lZ a kopaszszáj ú Wekerle . . . Mi meg csak fuleltünk ! Mikor a menet elhaladt, a mellékutcákból azonnal kirohant az utcaseprők légiója, gereblyézték a sást. seperték a homokot, minket pedig a Burg hátsó bejá­ ratához vezettek, ahol a háromszakaszos díszszázadok oszlopban álltak fel. A borjúkból előszedett kefékkel lekeféltük a bakancsot, ruhát, megigazítottuk az álszíja­ kat, derékszíjakat. A századparancsnokok lovait el­ vezették félre s gyalog álltak a századok élére. A zászlóaljparancsnokok rövid parancsokat adtak : senki ne legyen "be gyulladva", a fejét ne veszítse el, nézzen keményen Ö Felségének a szeme közé, húzza ki ma g át, markolja át a tusanyakot, a ballábát akkor tegye le, mikor a nagydob üt, hátra ne maradjon senki, előre ne bujjon senki, fel a fej stb ., stb.; őrmester, nyissa ki a l*

-

-=-

I

4

szemét, mert így lesz, meg úgy lesz, ha valami nem úgy menne, mint ahogy menn ie kell! A jó ég tudja, miféle jó tanácsokat nem kaptunk volna még, de a Bu rgban felharsant a deutschmeisterek indulója és rövidesen döngött a föl d a Burg udvaráu. A kapu alatt kettősrende kben mentünk át s ahogy ki­ értünk, balra fejlődtünk, szinte futva, azután egyszerre elkapta a század a zenétől a lépés ütemét. A nagydob hangját a falak visszaverték, ennek okáért az infante­ riszt Timuj Gyurka és az infanteIiszt G. Szabó Mihály vad ugrándozásba kezdtek, mert minden lépésre a n agydob szólt s a parancshoz híven ők mindig balláb­ bal léptek, miért is úgy j árt a fejük ki a századból, mint a varrógépből a tűfogórúd, hogy mikor a Mü11er kapitány úr egy másodpercnek a tizedrésze alatt visz­ szanézett, érthetően sötét indulattal tekintett rájuk, de nem tehetett semmit, mert �eszedelmesen közeledtünk Ö Felségéhez. Horváth őrmester úr azonban a helyzet magaslatán állott s részint a kardhüvely végével, ré­ szint a lábaival olyan oktatást adott villámgyorsan az infanteriszt Timuj Gyurkának és az infanteriszt G. Szabó Mihálynak, hogy teljesen megértették, közben sziszegte: Ic! Cváj! Nyomd meg! - Ic! Cváj! Húzd megl - Ic! Cvájl Törd össze magad! I gy ért a század a király elé s mire odaért, lénia­ egyenesre húzódott, Horváth őrmester pedig, mintha az, amit eddig bárki is mondott volna, mind érvényét veszítette volna, valami nem hallható hangon sziszegte: Ic! Cváj! Most tedd le! Dülj bele! Mutasd meg! Dülj neki! Letettük, megmutattuk, nekidűltünk. Vertük a ba­ kancsot a kövezethez, a patkók ütemesen csattogtak, a talpszegek peregtek, repültek széjjel a kövön s mi­ alatt a banda kipirult arccal, kidülledt szemmel fújta s a nagydobra olyanokat ütött a megfelhőzött cseh, hogy a velő is megmoccant tőle a fejünkben, mi men_

l l

\

\lr

\r\

il �l 1,\�\·

-

-I

I

t

_

,

Ic! Cváj!

1\1

nl rn

5

tünk büszkén, kidüllesztett mellel, nyílegyenes sorban, keményen szembenézve, ahogy a király előtt egy harminckilences bakának illik elmenni. Az öreg király pedig csendesen infegetett, gyönyörködött, ott állt a Burgudvar közepén, aranyos ruhában, zöldtoUas kalap­ ban� mögötte a trónörökös, körülöttük hátul táborno­ kok, püspökök, főurak, de mennyien . . . Fenn az égen ragyogott a nap, lenn sütött, csillo­ gott, fénylett minden s a Burg falai ujj ongva verték vissza az indulókat.

•

·

I

I

N E M VAGYO K ÉN Ú R I C S A L Á DBÓ L VA L Ó . . .

Az Emlékezet, ez a kedves tündér, örömet akart nek�m szerezni, mint jó

t I

anya a gyermekének : felcsillafJlotta előttem kissé a multat.

Nem szépítem a dolgot, nem voltam jobb annak­ idején én sem a Deákné vásznánál. Csendőrkézben is voltam. Egy román emelt ellenem és még két másik jómadár ellen panaszt, amely panasz szerint meg akar­ tuk volna rövidíteni harminc krajcárral. Persze ártat­ lanok voltunk. (Ki nem az, aki a csendőr elé kerül?) Felhívattak ennélfogva a csendőrök, akiknek kezébe a román az ügyet beadta, a községházára. Két bakter és pedig Boros Béni, aki hosszú és görbe volt, ezen­ kívül hosszú, lelógó bajuszt viselt, továbbá Bagosi Imre, aki alacsony és köpcös volt és semmilyen bajuszt nem viselt, mert ahogy az én tenyeremben nincs, úgy nem volt az ő egész szép kerek ábrázatán egy szál szőr se, ennélfogva mindíg mosolygott a képe, mint a tele­ hold, mondom: e két bakter tűvé tette értünk a falut és feltérített bennünket a községházára, a csendőrök elé, akik ott vártak ránk a bíróval együtt. Hárman voltunk "gyanusítottak", én, nagyreményű inasa egy részeges ácsmesternek, Böszörmény i Jóska, ugyanilyen minőségben ifjúmunkás egy nem kevésbbé részeges kovácsmesternél és Záli, akinek más neve nem volt és nem is vágyott rá, hogy legyen, de aki nem volt göndörhajú zsidólán y, mint a neve után gon­ dolná az ember, hanem szolgafiú az Úrban boldogu lt pohos Fodor Samunál, két ökör, egy tehén és egy borjú mellett . Zálinak se apja, se anyja nem volt, úgy lelték az erdőn a gombaszedők, minde n valósz ínűség

r "

I

l'

.,

szerint a kövér júniusi eső nevelte ki a földből, mint ahogy a keserügombát is az neveli ki. Egy tanyán a cselédek kondása nevelte fel és az adományozta neki díjmentesen a Záli nevet is. Szoptatni azonban nem a béresné szoptatta el, hanem a kecskéje, mert a béres­ nének volt más is, akit elszoptasson. Valahogy nagyon jót tett Zálinak a kecsketej, mert még kondásbojtár korában is megszopta a kecskéket, ha szerét tehette. Mikor azután a kecske üres tőggyel ment haza a csür­ héről, a gazdáj a átkozta a boszorkányt, aki megrontotta a kecskét. Mikor a bakterek a csendőrök elé állítottak ben­ nünket, a két csendőr a községházában a hosszú asztal mellett ült s a fényes Kropacsek-puskák mellettük a falhoz voltak támasztva. A román-a szegletben ült a lócán, a bíró pedig, aki hosszú, vékony, gőgös ember volt, kevélyen j árkált alá s fel a tanácsteremben és arra sem érdemesített bennünket, hogy ránk nézett volna. Záli nem is várta, hogy a csendőrök valamit kér­ dezzenek tőlünk, hiába intette le a két bakter, ő csak mentegetődzött : - Ne higyj enek, kendtek, hatalmas csendőrkáplár urak, ennek a románnak! Ártatlanok vagyunk mi! Meg is adtuk volna neki a 30 krajcárt, de honnan, ha elvesztettük ! Itt volt a zsebemben, - tessék nézni, itt a lyuk is, amin át kiesett! - Körülnézett szepegve a jelenlévőkön, mint akinek sikerült az igazát teljes mó­ don bebizonyítania. A csendőrök összenéztek a bíróval és egymásra hunyorogtak. Záli bátorságot kapott és folytatta vé­ dekezését: - Annak se mi vagyunk az oka, hogy betörte az orrát, mert ha mi tudtunk vigyázva leugrani a szekér­ ről, ő is vigyázhatott volna magára, - egye ki a fene a szemét; meg oszt neki nem is lett volna muszáj le­ ugrani ! Ki bántotta volna ötet? Attól se lehet valami

-

9

8

nagy baja , hogy a l ovak áthúzták rajta a szek eret , mer t a szekér könnyű, fatengelyes szek ér, ő meg erős , nagy marha ember. Meg oszt ne lett voln a lusta , � faku tyát ne hagy ta volna lent � domb on lefelé is, meg ütött vóna a köpüjébe rendes szeget, ne gereben fogat, ami­ nek a fele kintmaradti az akadt a gatyak orcába , meg egy kicsit a hátába! Oszt nem is messzir e húzta maga után a szekér, higyjék meg kendtek , nem volt több, mint amennyire két vagy három sürgönyd rótfa állt az út mellett! Meg is állítottu k volna a lovakat, mert elé­ jük állhattunk volna, de a román nagyon káromko dott, így féltünk, hogyha hamar leakasztjuk a Jakutyáró l, agyonüt bennünke t. Ezért nem mertünk odamenn i. A csendőrök �mosolyog tak, a bíró nevetett, a bak­ terek kuncogtak. Most az egyik csendőr,. a románhoz fordult: - Mondja csak, kend, mi követelése is van kendnek tulajdonképpen1 - Semmi más, mint a 30 krajcáromat akarom megkapni. Hogy az orrom betört, meg a szekér keresz­ tülment rajtam, meg hogy a fakutya beleakadt a gatya­ korcomba és elhúzott, azért nem követelek semmit, mert nem tehetnek"TÓla, hogy nem j ó léptem le a sze­ " kérről és a keré� alá estem. Meg oszt ebcsont b efon! De a pénzemet meg kell, hogy kapj am, ha a királyig is kell apellálnom! Az egyik csendőr az ablakhoz ment, kinézett. Látta, hogy a román szekere ott áll az utcán, benne két k icsi mokány lovacska. Majd visszafordult és kérdezte a romántól: - Nem lyukas-e a kas feneke1 - Nem, - felelte az oláh. - Ha pedig nem lyukas, akkor rögtön meglátjuk. igazat beszéltek-e ezek a fiúk. Menjenek csak, kend­ tek, - fordult a bakterek felé -, rázzák át a kasfarban azt a kis szénát, ha volt pénze a fiúknak, ott kell annak lenni. - Ö maga pedig kikönyökölt az ablakon,

,

�r

hogyha netalán úgy esne a sor, hogy nemcsak a szen­ teknek, hanem a baktereknek is maga felé hajlana a k eze. Es a 30 krajcár elő is kerűlt. A bíró maga olvasta le a román elibe az asztalra: - Itt a pénze kendnek! Kár mindjárt rosszat gon­ dolni arról, akivel ügye van az embernek. A mi fa1unk­ beli ember nem kívánja a másét ! Megvan a pénze1 - Meg! - Van:e még valami rövidsége1 - Nincs ! - Akkor mehet kend! Ti is mehettek, - szólt felénk fordulva. Majd a bakter felé szólott: - Nehógy ezeken a kölykökön végigvágj atok vagy kettőt a román szíjostorával ! - Ilyesmi azonban a baktereknek eszükben sem volt. A görbe botjukkal cselekedték ezt meg. Ez azonban inkább csak j elképe­ sen történt, mert fürgék voltunk és így a j ó bakterek inkább csak a levegőt kavarták a görbe botokkal. Valaki most azt �kérdezhetné : Jó, jó, de hogy a fenébe akadtatok ti össze a románnal? Elmondom én azt is. Hárman tárgyaltunk a meleg júniusi est�n a ko­ vácsmester úr istállójában, összedugott fejj el, suttogva. Arról volt szó, hogy vasárnap bál lesz a falubanJ levél­ színben, ahol ott lesz Zsuzsika is, a májszter úr lánya, meg több más szép lány is, hegyessarkú cipőkben, a nyakukban kalárissal, hajukban pántlikával , nemkülön­ ben a derekukon is, csakhogy az szélesebb lesz es hátul nagy csokorra lesz kötve, a vége leér a ruhájuk hosz­ száig és a szél csakúgy fújj a utánuk, mikor mennek. Na mármos t: a bálba be kellene fizetni, süldőleg ényen­ kint számítva 10-10 krajcárt , ami összese n 30 krajeár . Ennél kevesebbet már nemcsa k a méltány osság, de a tekintély sem engedh et meg. De honnan veszün k mi fejenkint 1 0- 1 0 krajcá rt, mikor hármunknak sem volt egy fillérje! Sorra vettuk a pénzs zer�és i lehető ségek et, s belát, �

�

g

�

"'

•

10

tuk, hogy az, hogy akár én, akár Böszö rmény i, a ko­ vácsinas, a gazdáinktól pénzt kapjunk , mégcsa k szóba sem jöhet. Záli megint nem kaphat pénzt a gazdájától, mert a javadalmazása kettő öltöny tölgyfa fehérnemű, (a kendervászon gúnyneve) , egy kalap, egy sapka, egy pár csizma, nyárára egy pár bocskor, egy kabát, egy mellény, egy nadrág, egy kék kötény , élelem dugig és közös hálóhelyiség a tehenekkel. Miután ebben minden benne van, amire egy szolgafiúnak szüksége van, a pohos Fodor Samu véleménye szerint nem lett volna semmi értelme, ha a j avadalmazás közé pénzt i s vettek volna fel. A kovácsinas elmondta, hogy ő már megpróbált a pénzről gondoskodni, az ifiasszonynak a kamarában ülő kotlój a alól alkonyatkor kiszedte a tojást és elvitte Ábrókhoz, de annak nem kellett, mert már nagyok a csibék benne és zörögnek, így nem lehet a többi közé keverni, a nélkül, hogy azonnal észre ne vennék . . . Végre i s abban egyeztünk meg, hogy másnap reggel, mivel éppen vasárnap lesz, szedünk a Nyulas er­ dőn egy-egy puttony gombát és eladjuk a diószegi reg­ geli piacon. Záli ugyanis azt állította, hogy saját sze­ mével látta, milyen jó ára van a diószegi piacon a gom­ bának : négy krajcár egy cseréptányérral. Zálí állította, hogyha jól sikerül a vásár, lehet, hogy egy forintunk is lesz, de egy koronánk, az bizto­ san. Kifejtette azt is, mit fogunk csinálni a rengeteg pénzzel : _ Harmincat befizetünk hármunkért a bálba. Tízért cukrot veszünk a lányoknak. A többiért bort fogunk inni a kocsmában, hogy j ó részegek legyünk. Azután összefogódzkodva végigdaloljuk az utcát és ha úgy esik, hogy szembe jön velünk Ungvári suszter, a "nazarénus" pap, akkor azt én, - tudniillik Zálí - , jól oldalba rúgom és azt fogom neki mondani : "Félre az utamból, büdös nazarénus ! " tgy mindenki a csu­ dánkra áll az utcán, baj se lehet, mert a nazarénusnak

.-'

-

--,-

-,-

�

t-

I

\ I - � \\,<:. ....... \11, �

.

I ,

I

I

I

I

I

=--

4-í
"

,

--

fi ' "

��y

�==

Pálinkába, borba ezl sz okla ázlalgalni.

•

11

ver jen tiltj a a vall ása , hog y viss zarú gjon , vag y meg vag yun k ben nün ket, így fog láts zani, hog y legé nye k és a lány ok a kisk ertb ől fogn ak ben nün ket nézni! Ki ne lett voln a gyö nyö rűsé gge l elte lve, ilye n ragy ogó terv halla tára ! - Záli j avas olta, h o g y min d­ j árt tanu ljunk is egy kicsi t tánc olni, neho gy h �olna p a bálba n szégy enbe n mara djunk . . annál nagyo bb szégy en, minth a a " le­ _ Nincs gény" táncoln i se tud! - mondt a Záli. Mi igazat ad­ tunk neki és a trágya hányó lapátta l, seprőv el, vasvil lá­ val táncra perdült ünk és vígan gyakor oltunk. Záli, aki e téren már nálunk j ártasabb volt, megmut atta, h o g y kell járni a rezgőst, meg a mártoga tóst, meg h o g y' kell kurj ongatni. Itt figyelmez tetett, hogy kurj antani, h a n agyobb legény is van közel, nem tanácsos, mert köny­ nyen szájonkapják "az embert" , tehát ezt főle g ú g y kell csinálni, hogy az ember az ajtóhoz közel legyen . Egy-egy sikerültebb kurjantásnál é s táncfiguránál a tehenek ijedtükben a j ászolba u gráltak és elbődültek. Végre is Rác Sándor májszter úr a nagy dübörgésre felébredt s az istállóba rontván, néhány taslit széto sz­ tott köztünk, mondván : - Hazatakarod jatok innen, az Isten dögöt vessen belétek ! Mert ha még itt ijesztget itek tovább ezeket a szegén y jószágo kat, a vasvill át mártom b elétek ! Ennek okáér t hazat akaro dtunk . Hajn ali hara ngszó kor megb eszél és szeri nt e gy­ egy puttonnyal felsz erelv e talál kozt unk az erdósark on. Gomba volt dögivel, mer t előz ő napo kon eset t az eső. C� �pán annyi baj volt , hogy nem ism ertü k a gom bák at. Zah egy nag yob bfa jta piro shá tú gom bár a kül önö sen . felh lvta a figyelmiinket . - Ebből sze dj etek fel me ntő l töb bet , me rt enn ek ., Janak kel l lenni. Mikor Bumi zsi dón ál szo lgá lta m az sokat sze detett s asz alt ato tt velem ilyet. Pálink 6. ba, , atg atn borba ezt szo kta azt i. Vo lt is an na k ke dv e, ak i

13

12

ebből ivott : a padlásba verte a fejét, olyan táncolhat­ nékja lett. Megpakoltuk hát a puttony t belőle. A puttony­ madzag vágott, az orrunk maj d a földet érte. Azon gondolkoztam, hogy valahol kiöntöm a gombát és e1szelelek, de nem mertem Zálit otthagyni, mert eltéved· tem volna egyedül. 19y hát emeltem a gombát, átkozva magamat, hogy belementem ilyen marhaságba. - Ha ezt látná Zsuzsika, az a csipás, hogy hárman emeljük a gombát, hogy vele táncolhassunk.! . . . A csuda belé ! Félholtak voltunk, mikor nyolc óra felé beván­ szorogtunk a diószegi piacra, s odaállottunk az asszo­ nyok közé. A kutya se nézett ránk. Csupán egy asz­ sz-ony kérdett tőlem annyit, mit akarunk azzal a sok bolondgombával. Végre egy fiatal úriasszony j ött cifra szolgálóval és mert a gombát szép nagyokriak találta, me gvette. az én egész puttonyrakományomat, nem ugyan tányéronkint négy krajcárjával, mindamellett az egész puttonyért adott 30 krajcárt. Ráadásul haza­ vitette velem. Mikor visszatértem a piacra, láttam, hogy két tár­ samat egy sárgazsinóro s bakter tereli maga előtt, görbe bottal, káromkodva. Ahányszor a puttonyt hátul a botj ával megdöfte, a szegény Záli mindig maj d az orrára bukott. Ovatosan követtem őket. Láttam, hogy a bakter kikísérte őket az Erpatak hídjára, ott a putta­ nyokból a gombár beleboroga tta a vizbe . . Az üres put­ tonyokat úgy tette le, hogy társairrmak le kellesseu érte hajolni, amikor azután a görbe bottal lelkiismeret­ lenül végignyujtott a hátukon, merthogy, mondta, a fészkes fene, meg a fity�getős fene, meg a fekete fene ette volna meg az olyan ronda kölykeit, akík a nagy­ ságos főjegyzönének bolondgombát adnak el! Hogy mi is lett volna itt, ha ö nem lenne! Csak még azt a har­ madik gazembert kapja kézre l Záli menekülés közben meglá tott és kiabálva . figyelmeztetett a rám váró nagy ves zed elemre :

•

�

,

- Szalad j, hé! A j egyző né volt az, aki m egvet te, hé ! Bolon dgom ba volt az, hé ! Agyo n akar a bakte r ütni, hé! Szalad j, hé! - Szalad tam is, de a bakter már megláto tt és utánam vetette magát. - Állj meg, büdös tekergő , had üsselek agyon ! - ordítozo tt és a görbe botot utánamh aj ította. Őrülten menekülte m, de nem haladtam, mert a puttony nagyon táncolt a hátamon. Szerencsém re két társam messziről mindenféle csúfságot kiabált a bakternak, aki már ú gy Jútt, mint a kivert bik a,- s engem futni hagyva, azok után vetette magát. Én pedig, hogy szorult helyzetem­ ből valahogy meneküljek, a legelő szélén betörtem egy nádkerítést és bementem valakinek a kertjébe, ahol málnabokrok közé bújtam. A kerítés hasítékán át néztem, mint cikáznak bajbajutott társaim a legelőn jobbra-balra . . . A bakternek segítségére ment egy csapat vájogvető cigány is, akik a váj ogvető gödörben ünnepeltek. Már-már úgy látszott, hogy a bakter görbe botja a kebeltársaim hátán hasad széjjel, mikor Záli előrehajtotta a derek.át, hogy a hátán lévő puttony pajzsként védje a fe} �t,"' s nekifutott az egyik hado­ nászó cigánynak, aki meglepetésében félreugrott előle, s mire rájött, hogy mi is történt, a két fiú kint volt él körből. - Hogy a szemed gyógyuljo n b e ! - átkozódo tt a cigány, s utánavetették maguka t társaim nak, de azok most már eltűnte k a s-zőlősk ertben , ahová a cigány ok­ nak különféle okokb ó] tilos volt betép ni. Körül vetté k hát a baktert és dicsek edtek , mit csiná ltak "voln a" társai mmal , ha megfo gták "volna" őket. - Kitáp ostám "vón á" a bélit ! - Ágy on,ru gdos ­ . tam "vóná " ! Lete rtem "vón á" á derekát ! - Krrruu ! Krrr uu! - hall atsz ott ekk or a szőlős. k��tből Hog y mit jele nt ez, egy csap at cigá nyn ak o da­ : kl altam, azt csak az tud ta, aki mag a is meg pró bált a. . Nmcs az a mag yar rom án-c igán y nye lve n kife jezh ető ocsmánys ág, am i ilye n alk alo mm al a cig ány ból ki ne

14

Jonne . Társaim a szőlőkből tovább kurgattak, hogy a cigányokban egészen felforrt a vér. Átkozódtak és kényszeríteni akarták a baktert, hogy társaimat fogja meg és szolgáltass a ki nekik. - HálIjá l Mát mágá rendér vóná, hát hogy tír­ heti eztl Végle is, mert a bakter már nem akart tovább a flúk után szaladgálni, azt kezdték szidalmazni, aki , hogy szabadulhasson Lőlük, kényLelen vol t közLük boltal széjjelütni . . . Két pohos paraszt, aki a szőlőkben egy diófa alatt borozgatott, na gyokat röhögött és szem· melláthatóan jól mulatott rajtuk . . . Azon vet Lern magam észre, hogy valaki a hátamon lévő puLlonyt megragadva, kipenderített a málnabok­ rok közül. Egy vékony, s uszterforma ember volt él Lámadóm, aki mérgesen rámrivallt : - Itt vagy, kutya, he! - I Lt l - feleltem meglepetve. (Mást nem i& tudom, mit mondhattam volna.) - Egy hét óta lopod a málnámat, tördeled a keri­ tésemet, teszed tönkre az életemet ! Most meg már puttonnyal jöttél? Mered-e tagadni? - Nem merem, mert itt a puttony a hátamon, de nem lopni jöttem' - mondLam. De hiába esküdöztem, bogy nem lopni jöttem, a suszter meg volt vadulva. Szidott, átkozott, mikor pedig el akartam menni, a put­ tonynál fogva vi s&zarántott, hogy így meg úgy, majd megmutatja ő nekem : - Tán még azt is le akarod tagadni, hogy nem i� te vagy az, aki itt van? Na, most polázzl - Nem pofázok ! - feleltem elszántan. - Még vissza mersz pofázni ! Te kutyal - Mondtam már, hogy nem pofázokj - Ne is pofázz, azt komendálom l - Nem is pofázoki - A suszternek vérbe fordult il szeme, egy karót ragadott és loporzékolva ordítot t: - Ne u-gassl l l

"

- Nem uga tok i .- fele lLem orc átla n u � . U gats z?ll - hör gött a s uszter elke k ulve e s él karót rámemelle. U gato ki - mon dtam , de neki ugro ltam a náJkerít ésne k, a suszt er pedi g lecsa polt voln a, de mert a karót nagyo n maga sra emelt e, az az á gban meg­ akadt és mire mégegyszer csapol t volna, én már cl legelő közepén táncolta ttam a pultony l. Szamár füleket mutattam neki és még egy negyedór a múlva ls hallmli
_

I

15

•

���1�

•

: �; :� � ��� � :��!;�

'

�

.

"

17

16

szaporán szedtük a lábunkat, kétségbe esetten kiabált a románnak, magyarul is, rom ánu l i s : Jaj l Kígyó van az ülés alatt! Vájj Váj! _ Jajj Serpe' Ugorj, szomszéd , mert beléd búvik! Biztosan tejs zag ot ére z rajtad ! Visitva rohantunk az erdőbe. A román pedig saj­ nálta a 30 krajcárt, amiért megszolgált és valószínű. azért, hogy zálogot vegyen tőlünk, utánunk akart l'.grani, de megcsúszott a lába a felhércen és így a lovak közé esett. Azok a dombon lefelé nem tudták a szekeret megállítani, áthúzták a románon, ekkor pedig a fakutya, ami, mert hol le, hol fel kellett menni, a parton lefelé is le volt eresztve, beleakadt a gatyakor­ cába és bizony megszánkáztatta a jó frátyét egy kicsit . Nagyobb baja azonban nemigen esett, minthogy betört az orra és elszakadt a gatyamadzaga. A többit már tudjuk.

t

r

Szegény "nazarénus'" Hallottam, hogy prédikációt tartott róla a többi n azarénusnak, hogy m ilyen öröm­ mel szenvedte el a rúgás t, amit nyilván a nazarénus ok szent hitéért kapott. Nem is hitte volna el, ha valaki megmondla volna neki, hogy a rúgást nem a szent hitéért kapta, hanem pusztán azért, hogy a majszter úr leánya, Zsuzsika lássa, amikor a házelőtti kiskertböl az utcára kikukucskál. Na, megesik il yesmi mással is, mert sok ember van a világon, aki nem mindig tudja, hogy honnan fúj a szél . . .

*

.Azért mégis vollunk a bálban, mert a mesteremet ittas állapotban laláltam, s mikor megtudta, milyen bajban voltam, egy egész koronát adott, hogy senki ne mondja, hogy az ő inasa alábbvaló, mint más ember fia. A bálba hát befizeltünk. Nem mentünk azonban a kocsmába, mert a fennmaradó összegből nem futotta volna inni. Koporsószeg cigarettát azért vettünk és a l'.ocsma felé is elmentünk, onnan ú gy jöttünk el, mintha részegek lettünk volna, na nem olyan nagyon, csak ahogy illett. Obégatva, összefogódzkodva, legényekhez illően mentünk végig az utcán. bS csaku gyan olyan szeren­ csénk volt, hogy Ungvári. a "nazarénus" pap szembe jött ránk. Záli pedig csakugyan oldalba rúgta, ahogy az le gényhez illik és ráacsarkod ott: Félre az utamból, büdös nazarénus! - mert tudta, hogy annak a vallása tiltja, hogy visszarúgjon, vagy visszaüssön.

,

_

Vldómlógok

Q

c.ondOr korül.

2

\

19

L A K O D A L O M JÁ R Á S .

Próbacse naőr koromba n Szatmár megyéb en, az avasi j árás egyik őrsén, egy, a hegyek közé eldugot t román faluban szolgálta m. A vasútállo más j ó másfél kilomét.erre volt a falutól. A laktanya szomszéd ságában lRko t t egy özvegyas szony Tógyer nevű legényfiával, aki postakoc sis és egyben levélkézb esítő volt. Ezen a címen közalkalm azottnak érezte magát és nagyon együttérzett a csendőrök kel. Abból, amit mint szom­ széd, az őrsön lefolyt szemlékb ől látott, azt következ­ tette, hogy a csendőrö kkel ilyenkor valami égbekiál tó j gazságtal anság történik. Ezért, ha észrevett e, hogy ::lZ állomásr a csendőrt iszt vagy j árásőrme ster érkezett , míg az az állomás on a legköze lebbi út után érdeklő ­ dött, Tógye r addig sovány gebéjé t botüté sekkel ser­ kentv e, mint akit a tatár kerge t, lóhalá lban a laktanya elé vágta tott s az ablak ot megzö rgetve , leadta a vész­ j elet : Váj gye m inye! (Jaj nekem!) Hozz átok jön. aki legna gyobb közte tek! Aran yzsin óros sapka van a fején ! Jaj nekte k ! - S mert a legut óbbi szem lén a járás őrme ster, miko r Tógy er a kerít és melle tt megb újva hallg atózott , kifog ásolt a, hogy kevé s az őrs baro mfija , serté se pedi g egyá ltalá n ninc s, Tógy er ki akar ta rán­ tani az őrsö t a bajb ól s míg a főha dnag y úr a szob ában tarto tta az okta tást, besz aladg álta a szom széd vasá nyo kat} azza l, hogy nagy bajb an vannak az úrfia k, mert se diszn ó juk, se tyúk juk ninc s, hát adja kölc sön kinek ok mije van erre az egy nap ra. A jósz ívű szom széd a pedig megf ogadták a szót és miko r a főha dnagy úr ívni , szűn et alat t kim ent az udv arra egy ciga rettá t elsz a sertapa szta lhat ta, hog y a tyúk ól dug ig van tyúk kal, _

t

J

,

.

tésólban pedig négy idegen disznó harapdálta, visÍt­ tatta egymást. Lehet, hogy meg is lett volna elégedve nagyon, ha már előbb nem látta volna mind a két ólat üresen. Ezért éles hangon kiáltott : - Örsparancsnok! Az pedig rohant. - Parancs ! - Mi az Isten csudája ez itt? - s a főhadnagy úr a Noé bárkáj a módjára megtömött ólakra mutatott, de hazudn ék, ha- azt mondanám, hogy egy csepp jó­ akarat.ot is ki lehetett a szeméből nézni. Szegény Mé­ száros ő rmester úr, a parancsnokunk, csak bámulta a sok t.yúkot, disznót, de egy hang nem sok, annyit sem tudott kinyögni. Hasonló módon járt BaloghPál csendőr �s a többiek is. A főhadnagy úr pedig abban a hiszem ­ ben, hogy félre akartlik vezetni, csak a rendezés nem sikenilt, forszírozta a dolgot s utoljára, mint próba­ csendőrt, engem kérdezett: -- Kiék ezek az állatok? - Magam is abban a hiszemben voltam, a temérdek -tyúkot, disznót meg­ látva, hogy az "öregek" akarták az őrsöt kedvezőbb színben feltüntetni s valahol kölcsönözték az állatokat. J gy nem mertem azt mondani, hogy soha nem láttam őket, hanem, nehogy bajba keverjem "öreg" bajtársai­ mat , szerénykedve feleltem: - A miénk az! - Úgy? Nyissa csak ki az ajtókat! - Kinyitottam. Tyúkok, disznók, kotkodácsolva röfögve rohantak haza. Kaptunk is olyan szemlét, hogy . . . De talán jobb lesz erre fátyolt borítani. Nem is ezt akartam a multakból kiteregetni, hanem azt, hogy Tógyer szerette a csend­ őröket a maga módján s ha még tekintetbe vesszük, hogy a faluban minden hírt, minden pletykát felszedett s olyan ügyesen csinálta a dolgát, hogy egy vasány­ nak se jutott soha eszébe Tógyerre gyanakodni, ha teszem fel, valamelyik járőr a Kuku Mojse boltjából eIlopott bocskorbőröket nagyon rövid keresés után 2*

20

találta meg az Argyelán Gyorgye szénaboglyáj ában. akkor belátjuk, hogy Tógyer re nem lehetett meghar agudni. De az örs legénysége sem volt Tógyerhez hálátlan, mert öt illette meg az egész őrs által termelt bagó. Akkor még minden csendőrnek tajtékpipája volt, tehet­ ségéhez képesf kettő-három, ünnepnapon pedig tajték­ szipkából szívta a szivart. A dohányt pazarul felsallan­ gozott kostök és macskazacskókban tartották s össz­ pontosításoknál, vezényléseknél a pípa- és zacskó­ cserék épúgy izgalomban tartották a vitézlő férfiakat, mint ma sokakat a labdarúgómérkőzések. A legénységi szobákban kincstári pipatartók voltak, megrakva b e­ vjaszolt és gyapotr�nggyal fényesre dörzsölt tajték­ pjpákkal. Egy kiérlelt tajtékpipán, ha jól megszívták, a barna, piros és sárga színnek minden árnyalata végig­ (;súszott a nyakától a kupakj áig, egymást váltva. Ilyen­ kor a gazdája szíve tele volt gyönyörűséggel. Na, volt is bagó. Tó gyer ellátta minden pereputy­ tyát és j ómagának is mindig ki volt tömve az egyik képe. A száj aszélén olyan zabolák virítottak, mint a kisfecskének van s a száj ából állandóan ki volt marva a bélés. Minden j ózan ész szerint nikotihmérgezésben kellett volna elpusztuJnia, azonban ilyesmi eszébe sem volt. Száz szónak is egy a vége : j óban voltunk mi Tógyerrel. Törtent-pedig, hogy Tógyer is rájött arra, ami meg van írva, hogy tudnüllik nem j ó az embemek csak egyedül lenni. Ki.szemelt ennekoká ért bizonyos Pipa­ nuc Parászka nevezetü leányzót, a Pipanuc Nucuj uram tisztessé ges haj adon leányát, aki valami szemre­ ,,-aló fehérnép volt. Par ászka olykor szőtt, font, olykor kecskék et legeltetett. A haja vajjal fényesre volt kenve, a nyakába n fényes kaláriso k csHlogta k, mindig dalolt és furulyasz óra remekbe tudta eljárni az ár gye­ lánkát . De minde me fényes tulajd onsága i eltörpültek a me1let t, hogy egy megleh etős nagy darab cserjés

j •

l

'\

l

l

I

21

kecskelegelőt és húsz darab fejőskecskét kapott hozo­ mányba a lakodalma napján. A Tógyer anyja és a Parászka anyj a tefiát'mégtanácskozták a dolgot és kése­ delem nélkül kitüzték az esküvő napját a zöld farsang első hetére. Tógyer vasány fogalmak szerint szintén nem volt szegény fiú, kecskéje, legelője volt, az anyjának a lak­ tanya szomszédságában háza, de saját magának is volt egy kehes gebéje és hivatala, mert postakocsis és levél­ kézbesítő volt. Igy társadalmi állása megkívánta, hogy fényes lakodalmat tartson. Tudni kell, hogy a vasányoknál a lakodalom három napig tart. Első nap a menyasszony rokonsága a menyasszonynál, a vőlegényé pedig a vőlegénynél vigadozik. Második nap van az esküvő, mikor a vőle­ gény násznépe felkeresi a menyasszony lakását és azután együtt mennek esküdni. Ilyenkor a legények külön és a lányok külön összefogódzkodnak az utca szélességében egy, esetleg több sorban - inár attól függ, hogy hányan vannak - és rettenetese!l kurjon­ gatva, szilaj táncot járnak utcahosszat. Elől megy az egyik vőfély, kezében a vőfélybottal, amire sok kendő és lószerszámra való zörgő van kötve, azt magasra nyujtja, mint az ezreddobos szokta a nagy botot, ezzel rázza ki a legények előtt az ütemet, mire azok ugranak előbb egy rettentő nagyot, azután két kisebbet, végül három egészen kicsit s úgy a két, mint a három ugrást ugyanannyi idő alatt teszik meg, mint az egyet.-Ez úgy lehetséges, hogy az első ütemre két lábbal egyszerre vetik feL magukat a levegőbe, a második- ugrást' előbb a jobbo, azután a' ballábbal csinálják, a harmadik, a hármasugrás pedig inkább csak hármas tOlJogás, ami­ vel a vasány nekidurálja magát a következő két lábbal való felszökkenésnek. Az ütem azután így jön ki : Düb, düb-düb, düb-düb-düb ! Ehhez a csetefás - egy szál hegedülő vasány - valami kacskaringós nótát húz, de a hegedü nyekegése csak itt-ott hallatszik ki a dübör-

22

gésből, kurjongatásból . Amit a vasány l egények i l yen­ kor elkurjongatnak, szikrázó, egészséges életbö lcseség az, mindam ellett a leánynevelő in téze tekben sohasem fogják tanítani . Míg a községházában, templomban az esketés tart, kint a n ásznép táncra kerekedik. Eim t ú n n völegény lakására mennek, oll tart a lakzi éjfél feléig, hogy másnap reggel új rakezdve, szorgalmasan fol ytas­ sák estig, mikor is a házigazda és közelebb i rokonsága bottal verik ki a vendégeket, ha bírnak vel ük, ellen­ kező esetben elszöknek hazul ról , míg a kedves ven dé­ geket elviszi az ördög. A lakodalom tartama alatt d konyhában az öregasszonyok ké t l áncon csüngő üstben állandóan főznek, egyikben pul iszkát, a másikban pa­ szulylevesl. Aki a nagy táncol ásban megéhezik, oda­ megy, befakanalaz egy-két cseréptányér paszuly t, meg­ eszik hozzá olyan darab puli szkát, mint a feje, azután járja , újult erővel . A harmadik nap délben az üstöket leszerelik, ettől kezdve a vigalom üres hassa.! megy, ele még így i s gondot ad a házigazdának, hogyan vessen neki végel. A l akodalom első napján Tógyer beáll í toll a l a k­ tanyába és Mészáros őrmester úrhoz a következő kérel .. met intéz te: - Domnu s trázsamesteri T e tudod, hogy nem vagyok ganéj ember, mert gazdag is vagyok, meg okos i s ! Ezért megh ívtam a lak odal o mba a pópéÍ� i s , meg a dászkált i s . Kérlek szépen azért, őrmester ür, parancsold meg az úrfiak közül is kellőnek, hogy j ö j ­ j enek e l , hogy örül jek és l ássa a többi vasány, k j vagyok én! - Es k id ü l l eszlette a mellét. Az őrsparancsnok, tekintve a Tógyer bokros <,rde­ meit, meg hogy a nyakáról hamar lerázza, megígé r t e , ho gy legyen nyugodt, két "úrfi " o l t l esz. S mik o r Tógyer el ment, meghagyla Bal ogh csend őrnek, hogy fl próbacsendőrrel, már minl vel em, szemszúrásképpen egy órára majd menjen át Tógyerékhez, ha a lakoda­ lom á l l . Ezután szol gálatba vezényelt bennünket.

1

l

J;,

M ,II

�

,i

-

• ,.

.�

, �

� i

/

I

,

Pucin

JJiuas, útJai IJiJlycl

23 fe lé, l átt uk , h o g y a M ik or a fa lu bó l me nt ün k ki eg y h os szú ká s ho rd ó elé a j jtó lta bo dó zsi i Sim z ós Gr slé ks ze rű só s Iéb en mo e nn be s a ítv áll re ék fen fél lt vo rés zén de szk ad ara b he rin gek bű zlö tte k. A ho rdó fel ső ké t he rin g . Az yo lt tév e, arr a ped ig csa lo gat ón ak má sik s�e mét egy iknek má r csa k féls zem e vol t, me rt a . S, I n É . pta ara leh ya a fél fejé vel egy ütt val ami éhe s kut a vas á­ Balo gh csen dőr is, mag yar vid ékr ől ker ültü nk ot nyo k köz é s úgy gon dolt uk, hog y ilyen und orít ó dolg emb er meg nem ehet . Ezér t Balo gh csen dőr felsz ólíto tta eltak arítt assa , mert a zsidó t, ho gy a herin get hord óstó l feljel entjü k . A zsidó azonb an eskü dözöt t, h o g y a herin g az elképz elhető legfin omabb állapo tban van s a leve sem moslék , hanem zaft. A szolgá lój át pedig elszalasz­ totta a szomszé djában lakó Cincás Cilika esküdth öz és azzal bizonyítot ta, hogy a hering j ó , csak olyan szokott lenni, amilyen. Cincás fontoskodva nézegett e a heringeshordót, kivett egyet-egyet belőle s a m o slék­ szerű levet az ujj áról lenyalogatta. A Balogh csendőr kérésére a félszeműt i s megvizsgálta, szagolgatta, b ele­ harapott, végül a körülöttünk összecső dült vasányok általános helyeslés e közben a következő nyilatkoza­ tot tette : Pucin bidos, ápoj binye !-Vagyis : Kicsit büdös de azért jó! - Beláttu k, hogy nem értünk a heringh ez : Balo ? h csen �őr vissza vonul ót fújt s csupá n a tekint ély . mego vasa vege tt rende lkeze tt : - Simi, én mege nged em, hogy a herin g úgy j ó , . . " ! Mm h� b:.ldos dam ellef t azt a félsz emü heringet , �eg a pa� Ja� elta ka ítsd inne n, mer t ha eng em még egy szer él . .� nye. kez tet, . orre c.som l kor mik or e rre j áro k, sáb eck or etetem meg vel ed! - Ezz el otth agytuk . Útk oz " b en B alogh csen d or .. k . erde zte : ' - Mo nd ja, de iga z lel ké re mo n d j a : ev ett má r m a g a . her mge t? = E�e�� a fene, �ki � eg eg ye ! - fel elt em sé rtő dv e. lo -J o ! Ne m I S az er t mo nd om , cs ak az t sz er et_.

25

2.

ném tudni : csakugyan büdösnek kell-e lenni a j ó he­ ringnek? Mert ha ezt nem tudjuk, hogy j elentsük fel Simit? -- Ami büdös, az nem embernek való - feleItem. - De a sajt is büdös, mégis embernek való! Látj a, itt tűnik ki, hogy a csendőr sohase tudhat eleget! . . . Es ezeket csak azért mondom magának, mert ez a Simi tetőtől talpig gazember és félek, hogy becsap bennün­ ket. A faluban beszélik, hogy a mult évben becsapta magát a Jehovát is, pedig attól fél. A felesége, Rifki, nagyon beteg volt, ezért Simi kétségbeesve megígérte a Jehovának, hogyha Rifki meggyógyul, eladj a egyet­ len tehenét és az árát a zsinagóga pénztárába fizeti be, ho gy új tórát csináltassanak belőle. Rifki meggyó gyult. Simi ekkor már megbánta, amit ígért, de nyiltan nem merte megszegni az ígéretet. Kihajtotta hát a tehenét a vásárra eladni, de a hóna alá vette a kakasát is. Jönnek a vevők, kérdik Simit: - Hogy adja a tehenet? - Simi pedig felelt: - A tehén egy korona, a kakas 1 50 korona, de egyiket a másik nélkül nem adom. - El is adta a tehe­ net egy koronáért, a kakast 1 50 koronáért. A tehén árát kapta a zsinagóga, Simi pedig a kalfas árából vett egy másik tehenet . . . Bajos azután az ilyen embernek elhinni olyasmit, hogy a hering megbüdösödve j ó l . . . Mikor másnap este a szolgálatból bevonuItunk, Tógyer azonnal á tj ött és figyelmeztetett, hogy a lako­ dalom áll. Ezt ugyan a nélkül is tudtuk, mert a föld úgy dübörgött, mintha a ménes t kergetészték volna oda· künn. Balogh Pál csendőr már ísmerte a vasány lakodal­ mat, ezért a szakácsnénak meghagyta, hogy mikor mi iJ tmegyünk, hozza át utánunk a vasárnapról meg­ maradt töltőtt káposztát, hogy mi kínálhassuk meg a \'asányokat, elejét véve annak, hogy ők kínálj anak meg minket . Este 8 óra tájban át is mentünk. Az asztal­ h oz vezettek bennünket, ahol a bíró, a pópa és a dász-

�:

,.

kál már egy közös üvegből szilvapálinkát n yakalt ak és dícsértélc az új párt. Azonnal kezünkbe adták az üveget, mely kézről-kézre j árt és amelyből n yakló nélkül annyit szívott magába mindenki, amennyi j ól esett. A vasány senkit meg nem sértene azzal, hogy poharat adjon az üveg mellé. Balogh csendőr m á r ott­ hon kioktatott, hogy ha az üveg a kezembe kerül, tegyek úgy, mintha nyeldekelnék, mert az oláhok meg­ sértődnének, ha látnák, hogy nem iszunk, viszont il pálin ka méregerős. I gy is történt. Közben a szakácsné behozta a maradék káposztát egy nagy lábasban. Ú g y akartuk, hogy maj d megkínálunk pópát, dászkált, vőle·· gényt, menyasszonyt, meg mi is eszünk valamit be1őle. Nem így történt. Mikor a szakácsné a lábast letette az asztalra, Tógyer a menyasszonyát odavezette s hogy megtiszteljen bennünket, a markával belenyúlt a lá­ basba, derékon markolt egy tölteléket és sajátkezűle g átnyujtotta a menyasszon ynak, azután egyet a maga r észére vett ki. Egy hopra lenyelték , mint kutya a legyet. De nem aludt a bíró sem, a pópa sem, a dászkál sem, hanem nyilván azt tartva szem előtt, hogy "kanál­ lal tisztesség , de- marékkal szaporább " , a példájuk on felbuzdult násznép pél együtt megroha nták a lábast ps ágaskod va, egymás hegyén- hátán keresztü lnyúlva , ki hogy érte, kapkod ták kifelé a töltelék eket és kimere dt szemm el, előren yujtott nyakk al nyelté k, mint .a gólya a békát. Mikor a lábas kiürül t, ujjaik kal kitörü lték és az ujj aikat szopo gai:ták . A szaká csné alig tudta meg­ mente ni a lábast is. En megrettenve l!éztem a j elene tet, Balog h csend őr pedig mosol ygott és szólt: - Most j övünk mi, a menn ykő csapj on a dolgá ba! Balse jtelm e nem csalt. Az egyi k öröm anya J hogy ú gy az· új párt , mint mink et, sajá t rang unkh oz mélt óan megt raktá ljana k, egy cseré ptán yéro n két herin get tett ai asztalra s a nagyvőfély a vőfé lybo tot meg rázv a, csendet kért , azután � ihird elte, hogy a két hering az asztalon senk ié, csak a mie nk, hát csak tánc oljo n min -

26

denki , ne bámuljon ránk, hadd együnk nyugodtan. Balogh csendőr megadva magát a sorsnak, kezébe vet te az egyik heringet, vágott belőle a vőlegénynek, a menyasszonynak, kínál ta fűnek-fának, de mindenki olyan tisztességtudó volt, hogy csak egy kicsit foga· dott el, végre is nekünk is enni kellett belőle. Mikor az első falatot a számba vettem belőle, észrevettem , hogy a tányérból félszemű h ering pislog rám alattomo­ san. Nem tudtam egy falatot sem lenyelni, elfogott az undor .g gondolkoztam: hogy kerülhetnék ki ebből az átkozott bandából, annál is inkább, mert a hering ki­ kivankozott a -szabad levegőre, nem hiába napozott sokat a Simi boltj a előtt a hordó tetej én. Ezért faképnél hagyva a hüledező társaságot, kirohantam a kertbe, ahol a heringdarabot eldobtam. Egy hatalmas kuvasz, miután birtokáért két más vetélytársát kemény közel­ harcban nyomorékká harapta, bekebelezte. Miután ezt végignéztem, a kútnál nagyot ittam a jó friss vízből és abban a hiszemben, hogy most már otthon kialhatom magam, hazasompolyogta m. De ott már a bajtársak hahotázva fogadtak, mert Balogh csendőr, aki azon a címen, hogy engem megyen meg­ k eresni, szintén megszökött a lakodalombó l, már el­ -beszélte, hogy a vasányok a nagy tisztességtu dásuk­ ban majdnem megetette k velünk két heringet. Az egyiket részint a kutyák, részint a vasányok már meg­ ették. A másikat ő elhozta. Ráismert em most már: a Simi félszemű heringje volt. Szaglász tatta Balogh a bajtársakk al. Egyik azt állította , hogy herings zagú , a másik , hogy határo zottan büdös . Én is ezekhez csatla­ koztam, kinyitván az ablakokat. Balogh csendőr történetese n a laktanyába benézett bakterr el Simit előhíva tta és elétette a félszem ű heringet : ' .. Mié rt nem ásta d el ezt Sim i? - von ta kerdore baljóslatúan. ' ' tess ek mar és yok vag e mbe r _ Me rt szeg ény

27

megbo csátan i -, ez a he.ring � ríma, lsőosz tálYÚ hering . Tlyennek kell lenni a J O henngne k. - Biztos ez, Simi? Biztos! Teljesen bizto s ! H a n em ú gy .volna, n � . . mondanám! Úgy éljek! D� még �ennyue blzt �� ! Akármikor megeszem a z Ilyen fmom halat, mlert n e : Nohát éppen azt szeretném látni ! Vigyorogva szólt Simi : Szabad lenne ezt a h eringet .m é g e gysze r meg.. nézni? - s felvett e az asztalo n búsan nylljtó zó, fél­ szemű herin get. Megs zagol ta, azutá n belet örülte a k df­ ! ánjáb a, a köze pén ketté hara pta s mire Balo gh csen dőr a kezé ben volt h ossz ú pipa szár at bele illes zlett e e g y rem ekb e szív o tt tajté kpip ába , már csak a h erin g feje és a farka vol t Sim i kez ébe n, a töb bit bef alta . S mé g neki állot.t fel jeb b : - - Na gyo n fin om vol t! H a csa k eze n mú lik , h o gy ked ve tel jen az őrs ve zet ő úrn ak és ho gy j ó em be rek marad jun k, má r me g is ett em ! De mi ért is n e ett em vo lna me g? Na , de mi ér t? Am i az én b olt om bó l ki ke rü l, az t me ge he ti . . . .:- itt va lós zín ű a cs ás zá rt_ ak ar ta mo n­ dani, de m eg go nd ol ta m ag át , m er t az aj tó m es sz e volt -, az t m eg eh et i a pa p is ! M it m on dj ak a z ő rs ­ vezető úrnak? Finom vo lt! D e ez ne m is sz ó r á ! A já n­ lo m m ag am at ! - - M eg ha jto tt a m ag át , h o g y az o rr a m aj dn em a fö ld et ér te , de az ér t az aj tó bó l m é g go no sz ­ ko dva vi ss za sz ól t: - Hallo � , la ko da lm az na k az ur ak ! Jó .. . or m ul at ás t ! Kar vendo, su n y i ar cc al elk ac sá zo tt . A" tö lt én y tá sk át u tá n a ak ar ta m v ág n i, d e B a lo g h cs en do r m eg fo gt a a k ez em et .

�

r

� OJJ�;

_

_

_

f

_

,

,

, ,'

_

•

•

29 ok z o' g a l amb ' d olo k , cso , el " fes tékk , u ysz m oldalára aran s z a , azutan a gis me előtt ' a ! Ezt e l alva � o rul a , van nak rajz olv okat ' domnis ' lm . � n )a: virá g o s szép lány azt m ? I I" amí g alszi k, I tá a . rfl ar ­ már mint, hogX .u l, n eh o gy m e gz av rÓ ag m t e Y ná g gal "ha�t ) a ��zm i Ak a r mé g v ala�it ? m á u r Ja k a cs en do � em m el ll ga tt a cs il lo g o sz, ha " or d n se ac ob pr ' z ' , hus Szaz e l e' t , . . d e sz be a . tte r te e t . A kI ne m ' a csalafmta b eS ze' de . ne ge . t , ga' y" m ik or h á j j al ke Cl m m , at ag m te ez � úgy ér zo ­ g me � e g Ys z e r a m a bi dI pe ur r ste me őr Az . sát ha tik a r , " r úr il ne ve ze tu, pr ob ac sen d o n A y t s gonő tek int eté be n táp lál t a g a p , f ' dalmait elo szl ass a vé gk ép en . 0 ) z s l e en ' epp t osz A son ko lyo si őrs nek m e g . . ­ IZ e Ily om tud nan On ? . ban faln � ny? den � pih enő j e min nd n pal yat san , mer t j óma gam i s ott kez dte� a cse � � meg e d I, dan mon mIt vala t akar még ott, látsz gy Ú

� �::

P I H E N Ö K. K I S K, N Ö E P I H N AG Y

� :ft

ho gy on dj a ha tá ro zo tta n, m eg m , . ut Sz a a dj on Megm ol gá ­ m ad a pi he nő . Es a sz ar yh eg ak tn la gá ol sz minden ez t be is határozottan, ho gy k já at ut m eg m k po lati la írj ák abb3 rj ár őr . Po nt os an be dő en cs n de in m ja rt ta t , vagy kp ő . , már amin . ő np ig dd l-e tő et gy ho mindenkor, t­ szakaszparancsnok lá A a. nj vá kí eg m t ze ly a.zt a he zintén la po t át vi zs gá lja , úgys ti la gá ol sz a r ko mi , hatja rül hogy ni nc s a pi he nő kö a szárnyparancsnok úr is, henő abad hogy le gy en . A pi semmi hiba, de nem l S sz jár , a járőr pihen. Po nt . De még ho gy pihen! sok-sok pa ra grafus kö ­ Próbacsendőr koromban a olában né ha i való amit a nagyváradi csendőrisk zül, úr, meg a mé rg es termé­ er est rm áső jár i ala Sz g öre jó akinél ember magyarul szetű Kovács őrmester úr , mkülönben a kifürkész­ szebben nem káromko do tt, ne ster úr be magoltattak hetetlen akaratú Lévai őnne ta a figyelmemet aZ, velem, _ átlagon felül megragad yik baj tár sam , biz o­ ami a pihenőkre vonatkozott. Eg tű; me g is kér dez te nyos Csemyestyán Árgyil neveze megvan-e a pih eni) Lévai őrmester úrt ól, hog y vaj jon yos on, ahova. minden faluban, nevezetesen Sonkol , . Az őrm este r amint ő már hallotta, beosztani tervezik . _

úr megnyugtatta : tás , hog y Ne féljen semmit! Azért van köz iga zga a jó Isten pihenő legyen. Van is! Ami kényelmet Belefekszik a embemek megadhat, a pihenőn élvezheti . szép fehér szép fehér, tollas ágyba, betakaródzik a i, hogy a dunyhával, szép oláh lány meg fogj a kérd ezn és máT teát rummal vagy citrommal parancsolja-e ami nek az hozza is ezüst tálcán, porcellán csészében ,

_

f

���

���� ��:;

_

:

á

�

��:

,

_

gondo lta, valah ogy í gy : - Ezeknek beszé ljek én ? - " Oszol ) -t vezen yel t tehát és miután a felugrá sból hároms zor visszak oztatot t ' 1 1

'

bennünket , otthagyott a faképnél. - Te - döfött oldalba az egyik bajtársam, B o ­ gyoszlóba való Papp Jóska - , ahogy é n sejtem, c s ak

kutyálkodik ez az emberrel! Annyira j á r ennek a szava az igazmondáshoz, mint a kékítő s zsidó az Úristenhe z ! Ezt csak hidd meg nekem! - Igazat adtam neki. Ezek a dolgok úgy ötlöttek az eszemb e , h o g y a Felvidékre való készü lődésk or tőrtént összpontosít ás .

kor, Nyíre gyhá zán, a csend őrisk olába n, a h árom napi várakozás alatt , miko r már mind enki kifo gyot t a mon ­ dan ival óbó l, egy ik fiata l bajt ársu nk felv etet te azt a kérdés"t , hog y vaj j on a Fel vid éke n ki is f o g p ihe nő ről gon dos kodni. Bár táv olr ól sem oly an éke ssz ólá ssa l , mint annaki dej én Lév ai őrm est er úr, me gn yu gta ttu k, ho gy mí g cse nd őr les z, ad dig pih en ő is les z, me rt m e g ag y on írv a, ho gy aki bá rá ny t ád � , á d az an na k le ge lő t , I S . Pelda er re Sz en dr ei Pi sta bá ty án k B o g dá ny bó l , ak i-

30

s, gy 60 darab ju ho t, - fel e rü he va en Ist az ott ad k ne n­ - (B ár inkább ne ad ot t vo ln a, mo fele mételyes vo lt. yz ő úr , ak in ek lel eg elt ette a ve té­ da ná a bo gdányi j eg rá tu dta vo lna biz on yít an i.) Biz on y, gy ho l, lkü né a , sét ni, orí tan á, ne m tud ná ő me gm on da ha az ember me gsz k tén y, ho gy a juh ai megvanna ho l is bé rel leg elő t, de Le ke res i a leg elő t Sze nd rei és gy ara pod na k. Ev ről -év me gfe lel őt. Kö zbe n a juh ai bát yán k, de soh a nem tal ál g is gy ógyultak, me g is az útfeleken nö vő füv ön me a fü j ára nd ósá gai k kö zé híz tak . A:z útk apa rók , akiknek pa na szr a az útb izt osh oz, tar toz ik, átk ozó dv a me nn ek ak . oz, az j ele nté st tes z az ali spá nn az me g a szo lga bír óh ng ú, lito gra fál t fel hív áso k ha s rge mé dig pe re ök őrs Az me gfé ke zés e tár gy áb an " , me nn ek a "v án do rju há szo k ura k be ikt atn ak , de me rt a me lye ke t is a tör zső rm est er -ot t lát szi k va lam i elm osó ­ lit og raf ált fel bív áso n csa k itt al kie gé szí tik , írv án : "Elván­ do tt írá s, eg y kis fan táz iáv fel hív ." - Ez t ug ya n a do rol t j uh ás z ny om oz ásá ra el. Úg y va n teh át, mo n­ tam nd mo rt éé dv ke at nl ha so et ád az Úr , ád ah ho z leg ny árá b k ine ak gy ho m, do lőt is . . . ró l, ho gy ho gy is néznek So k sz ó es et t itt az ut án ar dő rp ih en ők , amelyeket en cs a ok az an gb sá ki a va ló n­ n ol ya n sz ép en behara jé de ki na an úr r te es m Lé va i őr z illő et te s, aki a Felvidékhe ly he zt tis k yi eg Az tt. go zo ér ge s éé rt pa pí rs zip ká bó l m dv ke m lo ka al es ly pé ün ne on dt a el ív ot t, kö rü lb el ül íg y m sz t ar iv sz s dö bü ű, ín sz az els o pi he nő j é t : ot m or zá ni őr sr e os zt ko a t, őr nd se ac ób pr t _ M in volt, hi de g, té rd ig ér ő hó gó or ik cs e, ej el r uá br ta k be . Fe eg és z ve zé ny el te k. Mentünk a tb la gá ol sz r zö ős el m ik or m ár al ig bí rta m lé fe te Es . le k ne gy he nap , he gy ne k fe l, lt ez et t cs ás zá rszaká ev yn úg i ak , őm et ez a lá ba m . Já rő rv cs en d­ i másnál különb nk de in m en m ci a en v i sel t és ez cs ak m in Lh a ne ki m ég tt, te y úg , át ag m te őr nek ér ez oglá sh oz , dzzal al gy a e dv ke a m os L jö tt vo ln a m eg yo s lami ny ol c ro ng va ze ss dö in m ár m Y íg as zt al t, ho gy

�

31

y

lo­ aH g ö t k is ól abb tenni, . . utat kel l meg r éte ekI cs a k u g m n ilo dIg k pe i , menn heg ynek fel enm , kell r t éte m ek fel k,ell gyn he h a por tyázás, él valamit a Az utan m e g e gy k. rőse túle ai szer int a láb u­ m ert az orv os tési ü g y b e n t a n sér testi ami dez ni. val oláht ki kell kér ak, h o g y dály a sinC S ann aka mi sem bb nak és már tová é g ak k em l s� z ga i ő g di � pe pihenőt tartsunk, Zi1] l el m ul 1k e s m US fe eJ a rr ko ak r á m elfáradva, dehát . - A ho gy az on ba n lik te ve kö eg m t er m pihenőt ta rt an i, ne ke m úg y r é ml e t t , n, ba hó gy na a nk tü a hegynek men m ás zn i, pe n úg y al ig b í r m á r hogy az őr sv ez et ő úr ép lja ma jdn em ép pe n úg y sú ro mi nt jóm ag am é s az ou a eg, m. Cs ak ké sőb b tud tam m a ha va t, mi nt az enyé é s ran g sze rin t Ká pr á r 'ho gy a j árő rve zet őm , tel jes n é v úr, egy sze rsm ind FJó rián cse ndő r cím zet es őrs vez ető és lód í t ó j a vol t, dac áru a test ület legn agy obb haz ugja a annak a hatv ányo zotta n tekin télye s küls ő n ek, amit császá rszak ál és dús feket e bajus za kölcs önzöt t neki.

I?

� .n

��

rr:

�

�

A kérd ses tanut egyket tőre megta láltuk, de a z j ámi, ezért tagadta, h o gy b ármit � em akart targy � lásr� 15

tudna, s ezt CIfra atkokkal bizonyította : - Nem tudok semmit l Nem láttam semmit ! Nem

h �ll otta � semmit! Dögöljön le a föld színéről az e é s z , saladom, h a nem igaz l haz �� Fúvódjak fel, mínt a ke skc a zold lucerná tól ha hazudo k 1. A k e' t szemem ugor jon k i . . . \ ' ' JárŐ rvezetőmnp.k nem volt erze ' 'l a szép atko k '" iránt, ezér t dűh ösen a J' tót nyI' t ott az olah nak é s miu tán . semmirevaló hdzugnalc nevezte ' elk erg ett e. M l' ped Ig a pIh eno re me ntü nk. Ala cso nv páf rán yin d av ' , ' a l fed ett há z elő tt áll ottunk me g. A ázo n ké en em vo lt , a fü stn ek t e t s zé h ére vol t bíz va , fi og y P d as ro. l ho l bú vi k k i . .c. .,., p p en .. az ér t a te to " lm ro ms zm u vo lt Az e ' es z o an al ac so ny y volt , ho gy csak m eg ha . jo lv a t dtun al ab Jn i . B ek op o� ta Uu nk . A sz ob áb an ' eg y évsz az ad ok ra k e sz ü lt t ö l g y fa aszt alon más búto r n em v ol t . ol aJ' m ec se s p is lo go tt .

�

c:

_

'

"

h

'

: :�

�

�

_

_

� �

32

Megcsiptem a kezemfejét, mert azt hittem, álmodok :­ egy hatalmas termetű oláh asszony állt a szoba köze­ pén, Eva-kosztümben, a vackon pedig, ami az egyik sarokban négy földbevert cölöpre volt megszerkesztve, egy kövéres oláh ült, - Adám-kosztümben és mind­ ketten barátságosan üdvözölték Káprár őrsvezető urat. A bíró, - mert ő trónolt az ágyon saját személyé­ ben -, zavaromat látva, a bírónévai együtt hahotázni kezdett, hogy csak ne szégyenlősködjek, mert nem va­ gyok már gyermek, se valami különöset ne gondoljak róluk, mert errefelé az a divat, hogy az emberek mezí­ telen alusznak, hacsak azt nem akarják, hogy a "pu­ recs", a bolha, minden csepp vérüket kiszívj a . . . A vakablakból a kacat közül, _c seréppipákat kotorásztak eló és miut� a K:�prAl' öl'Syezet6 'ól' doháp.yából mind­ ��� J'-ágyujtóit.f n1eginagy.arázÍák> i'Oe,,- �� inéitelenlii arudnfök, mert a purecshek -élZ a szók1sa, hogy il két hátulsó lábát nekiveti az ingnek, jól meg­ fogódzik benne és ekkor az orrát odateszi, ahol meg akarj a csapolni az embert, akkor aztán rúg egyet a két hátulsó lábával, s így az ormánya tövig bemegy a bőrbe és már szívja is a vért. De más célszerü oka i s van ennek. Világos, ha az ember fehérneműben alszik, mikor felkel, a bolha nem marad az ágyban, haneut ruhában. � ; Uppaf '- ..1_._-_:1- _ . _ . . ' � -.t;,"=_--..;. ' alszik az ember; � .w Járórvezetöm Uiegrai 6tF,::- Iífén"" if 'füaömányos elő­ adás alatt már horkolni kezdtem. Ekkor már széna volt leterítve a ház földjén, a Káprár őrsvezető úr biztatására levetkeztem, betakaróztam a köpenyeggel és már horkoltam is. Ö maga nem vetkezett le, hanem egy gyalogszékre ülve, tenyérbe hajtott fejjel aludt, mint később megtudtam, azért, mert a bolha nem szeret se a széklábon, se a csizmaszáron felmászkálni, meg azután mire a posztóruhán átfúrná magát, akkorra vége a pihenőnek és leseprik. A tűz a sátor alatt csendesen lobogott és jó meleget terjesztett a szobában, ahol a �:;. :{i?: -

. . . az

éhes bo /há k ezr ei . . .

33

sa ha lla ts zo tt. Ez t gá zo us sz es et nl ye eg k m él ye n alvó az éh es bo lh ák ez re i t er m , m tta llo ha én lik m ár tu dn iil do lg oz ni . H iá ba pr ób ál ­ eg m k te zd ke és eg m ro hantak : m ér t se m m it, go nd ol om ne , et ők l bó am ag m i zn ta m ki rá m a­ há ts ó lá ba iv al . . . ez ér t a tt do ko sz pa ka ik gy m in de , m er t az is te le re em zt es V . at m há ru a ga m ra sz ed te m te m -utána m ag am ­ őz gy m ne tig hé y Eg . al v ol t bo lh áv nu lta m , ho gy ke ll ta eg m De . át lh bo a ni os bó l ki fo gd te m m eg to vá bb , ho gy z kö üt m se on az és ni rta ta pi he nő t ss al vé de ke zn ek a b olha vá al n le íte ez m ok áh ol a jó l is lehetne el len ük vé de ­ ga ág as zt tis gy ho t er M n. elle el , m eg ha elhinnék, se m ke zn i, az t úg ys em hinnék csi ná ln ák . dt a er re -az eg yi k on m ! i m m se az a, lh bo _ A zü l. - A pa tk án y, az kö ág ós at llg ha a r te es rm tö rz ső a pi he nő n! Eg ys ze r ny om o·· it m la va t he te Az ! i lam va a an a Tr ie bw as se r Bu m i zá s kö zb en , a ba kt ai ha tá rb tünk és ot t ke lle tt éj jel na gy sá go s úr tany áj ár a ér az iro dá t, vo lt be nn e tta lo ján la te án isp ó id zs A . pih en ni m ár pihentünk eg ys ze r: t ot de r, se nc he y eg és y ág eg y má n bő ve n vo lt be nn e. po lo sk a és sv áb bo gá r eg yf or a me nn ye �e trő l a ny a­ A -sv áb bo gá r eg és z éj jel hu llo tt úg y me gd ol gozta k be n­ kunk kö zé , a po los ká k pe dig ga dt . Ez ér t az t mond­ da fel nk cu ar , nk zú ke gy ho et, nünk tle n ör öm e, ha ist.ál ­ tuk az ispánnak, hogy éle tünk eg ye az ist áll ób an pih en ­ lóban, sza lm án alhatunk, így azután ztünk, az eg yik bé ·· tün k el a szé na tar tób an . Mí g yetkő olt : � res , ak i sor os ist ál1 óő r vo lt, ujs ág ura kn ak ! Ku tya sze ren csé je van az őrm est er tud tak vo lna alu dn i Ha mé g teg na p jöt tek vo lna , ne m pat ká ny bű vö lő, ak ine k a pat ká ny ok tól . De ma itt vo lt a ért , ha elh ajt ja a a na gy ság os úr egy má zsa bú zát jg me nte k utá na, patkányokat. Hát ma csa lta el ők et, úgy j a őke t. Ka pot t m int a tyúkok, mik or a gaz das szo ny hív az sok min­ is egy má zsa ocs utI Na , min deg y, aki úr, nincs pat ­ dent megengedhet magának! Az a fő, ho gy kl kány, hírmondónak sem ! Ny ugo dhatnak az ura

.

_

Vldóm'Óllok

\

a

c.endO"r kOril!.

3

35

34

l vajj on az ocs uva y hog ni, me gmond a t, Ki t udn á aze sza a patkány oka vis e ltacsa y az, tká nybűv ölő ocs ut sem1 Tén kif izet ett pa z a még eg udtunk, érde melte m va gy ne m ysz erű en elal nag án alm g fris s sz p atkányo k r á y hogy mik or a hog em, edt uk­ ulv a arra ébr segtetik a f o g egy fél ór a m her at mám csiz tam . et, több en a szalad gál raj ják a fLil em sul ka t ülg meg ker esz amr ó l a kal, egy sere gdo ssam mag elrú y hog állo ttam, nélk ül Veszte mre fel dnem sze me m maj is or öke t, mik sze me fert elm es dög , - aki a tyúk nak sam rtár a járö kez dték mar adtam, mert palkányok meg a -, t májá csiz ázó miatt lehúzta a láb ából vac sor a ta rúg mba ten az arco tünk , u talp át s ijed ezér t felsz erel nk, dtu alu sem aludni. dögöt . Előző éjjel b a egy kic sit falu dos szé szom y a patká­ hogy megyűnk a or láttuk, hog ukk k , ettű {elt Mikor a kalapo l csak a drót o n tték, kie óból ét forg nk , nyok a toll at mindk ba megérk eztü falu a or Mik sány . ket, ÓS mara dt némi koc nézt ek bennűn nak ások onc garb cl "strázsák" nk itatni. teje l aka I tak velü on enár mind ezért garast" . ette s "tette be a thely tisz öreg Egy ol m or v a ha tá ro n sz a n ba m ro .o rk dő F iatal csen pi he nő t zu cs i őr sö n. A ős ls fe a , zt kö k gáltam a tóto tu k, az on a szénában ta rt ot on ok ás dl pa a on télen-nyár ág ya t sz ük sé gt el en az lé fe ra ar t er m eg ys ze rű okbó l, ro n y háznál se m . N yá eg is n se nc ni és do lo gnak vélik ap ró télen az ör eg ek és az , ik sz al an áb én sz a mindenki yn ev ez et t to r te te jé n, az úg sá ce en m ke a ek ek gyerm a sz én áb a bú jik a is r ko ak i bb tö a , an pőcön, a szobáb te n­ cs ak a le gy ek és a an áb ob sz n a ro yá N . pad áson őr sr e. őrsparancsnok jö tt az új . ak nn va k ula my ge : pih en ő k, ké rd ez ős kö dik a M �� nap szolgálatba megyün ­ rjú va n a bír ó pa dlá sa ő tűn Ki ki: ne om nd f �lol . Mo . san, remek pihenő esik benne rt ne ke m szo bá ­ Én pedig nem fekszem be le, me zto sit an i" , mé g pe di o an koteles a község pihenőt "bi _

�

�

" . _

'"

agyban! me rt itt ké tKicsit ba jos les z, - mo nd om -, _

i ág ya t. Itt ne m szo ká s áln tal m ne e yir dn föl áró j pi na ág yb an alu dn i. az ő rsv eze tő rá ve tte a Mi ko r a pih en őre ért ün k, ki és ott ké szí tse n ág ya t. bir ó l , ho gy a szo bá t sep erj e a kü l ön ös kív án ság ra s A bír ó me gcs óv ált a a fej ét fel ka va rta a po rt a szo bá­ azo n a eim en, h o gy sep reg et, min t kés őbb ráj ött ünk , nak n eve zet t odu ban , am ibe , óly uk ja tor kol lot t ,;s egé sz ser eg ten ger i nyú lna k a búv t. Mé g pár ma rék szé ­ épp en e mia tt irtó zat os büd ös vol y i lye n kü lön ös kív án­ ná t hin tet t a bír ó a föld re s hog aho vá me glé pet t. Mi ság okk al ne ige n állj unk elő , val büd ös vol t is, lef ekü d­ ped ig, me rt fár adt ak vol tunk, ha arr a ébr edt ün k, ho gy tün k és ela lud tun k. Kis idő mu lva kak ból és raj tun k ker esz tül ­ él ny ula k kij ött ek a lyu aló lun k a szé nát min d kas ul ugr álv a nyü zsö gne k s t, j árő rtá ska szí jat is, me get ték , eze nk ívü l a pus kas zíja ska fed ele kb ől is ali g ny ilv án cse me gén ele A j árő rtá ász kod ott egy kes er­ m ara dt val am i. Az őrs vez ető foh és min t a csé pha dar ó, ves et -, nem az ég felé szá llt az, a nyu lak at, am ely ek der éks zíjá val kez dte sal apá ini a lyu kak ba. A pus ká c.rü lt ugr ánd ozá ssa l me nek ült ek a hón unk ala tt vit tük kat a vál lun kon , a j árő rtá ská kat ozo tt töb bé ott szo bá­ haz a. De az őrs vez ető se kiv ánk _

ban pih enn i. szó t : Egy öre g törzső rme ste r vet te át a i s rá leh et Csa kho gy a szé náb an val ó alv ásr a hav aso kba n éjje l fá­ ám fize tni. Egy sze r a má ram aro si a nél kül , hog y a rad tan érk ezt ünk egy iszt iná hoz , s efe küd tün k a pad lá­ ben nlakóknak szó ltun k vol na, bel mu lva a ker esé sün kre son a fris s szé náb a. Két nap ben nün ket a pad lás­ ind ult őrs par anc sno k rán gat ott le ünk vol na fel, csa k a r ól, s ha ő nem j ön, nem is ébr edt elk ábí tott ben nün ­ Gáb or ang yal trom bitá lásá ra, úgy oly an nag yna k ére z­ ket a fris s zén a. Két nap ig utá na tem a fej em et, min t egy lóf ej. Eg y tisz the lye tte s fűz te tov áb b : _

3*

��

36

?­

pih enő t a. t sról. é ó val an , szénáb vlde ­ A padlás on egy szer Kov ar ert m ni, szél ránk­ val amit be . tudnék ománikus őrült. pir egy határ ában alat, én ' Jóháza vertük ki . a t ű� al ggy kaa padlás t. pus kn egy uk gyujtot ta a rcb en, hogy pe lsó uto le az al1 úgy ugráltunk e akartak beh tüzb a k aki ok kezéb ől, ­ őrültet az oláh volna, h o gy bele em félt nem atyám, ha lökile tani . Isten az míg bel e nem ig, add le a m voln égek , nem ugr otta yett es: N ag yMásik tiszthel egy kis ü gye m . volt is em A tűzzel nek en, s é j j e l a fa­ rcek bé a unk nyomozt lez­ bány a határában Ezek úgy é j j e nőt. pihe nk tartottu fél­ vágó oláhoknál bát csin álnak kali es resz féle ól nek, hogy forg ácsb i fáb ól egy félv agó nny úgy elé ba köralakúra, a kali donkép­ kalib át, ami tulaj a íti meleg be tüzet raknak, az es ő ellen va n. pen csak a szél és kat m eg ha so ga tj a fá a gy ho , is n H a olyan hi de g va it t k le a le ve gő bő l, na og ty po va gy fa és a madarak meg rh at , on könnyen úg y já gy na e D i. nk se k meg nem fá zi és ar ra l gö rö gt em a tűzhöz ze kö n ba om m ál i ak mint én , sü l­ iz m ákban a lá ba im cs t öl rk pö eg m a ébredtem, hogy te m , s m és futásnak er ed tta íto rd lo fe l jje fe nek. Álmos am eg y , már be le is zuhant at am ag m m te et ev zr mire és t ne m tö r­ a nyakamat csak az ér ol ah , ba ék ad ak sz y él m y jó fé ló rá ba ke rü lt, Eg l. va hó lt vo lig fé t tem ki , mer él ­ őm se gi tsé gé ve l ki ev ick et ez rv rő já és ók ág fav m íg a , mint b ba jom ne m is tö rté nt tem a szakadékb ól . Egyé a zmák fej e let ör de lőz ött hogy a megpörkölődött csi ágótól kö lcs ön ké rt tar ta­ lábaimról, ezért az egyik fav Ör spa ran csn ok om at a lékbocskorban mentem ha za. tot t . . . guta akarta megütni, mikor me glá má r va lak i Hát bíborherepelyvában tar tot t-e est er, oly an büs z­ pj enőt1 - kérdezte egyik tör zső rm ni, hog y ő már ken , hogy azonnal észre lehetett ven aho gy vár ni artott. - Mert én tartottam, - mon dta , őrsr e volt am vez é­ IS lehetett. - Az iharosberényi emb er vol t, nyelve, ahol az őrsparancsnok, aki székely _

�

:

_

�

�

_

�

31

bí bo rh er ét cs ép el ne k gy ho , tta lá eg m án az eg yi k ta ny yi k cs űrb e . vá t be ho rd j ák az eg s a sz ép pi ro s pe ly he nő ly vá ban na gy on j ó pi pe s ro pi ép sz a n be Eb j ár ­ s at tó l ke zd ve m in de n a, dt on m , -n se es gy ke ll ho gy ta , el ő a pi he nő t, s m eg ha rta i a ár ny ta a ra ar k őr ne i pe di g el yv áb an ta rts uk me g. Ak ep er rh bo bí a t az gy ho r en ge m pr üs zk ölt ut án a. Eg ys ze be lef ek üd t, eg y hé tig re pe ly vá s tan yá ra írt a he or bíb a ra j ú és ki ,,-e zé ny elt _

��

l"

!\' l

,

I

� <

!

lí \

elő a pih en őt . . . , ste r úr , me rt és zre ve tte Ht me gá llo tt a tö rzs őr me en dő r, gs zö kö tt. Több vo lt a cs ho gy a ha llg at ós ág a me és zr e­ en őt ör tén ete k ha llg at ói mi nt az ág y, s mi ko r a pih lal va , mi nd el vannak má r fog ve tté k, ho gy az ág ya k he ly et tek ma gu kn ak ez ek igy n ko do pa , on as zta lok zs­ ra dt , h o gy fol yt le a tör ma ok tit ök ör y tg . ni fog ba n. enője , a bíb or he re pe ly vá őr me ste r úr ké rd és es pih yb an gy ma éjj el ne m fog ág Bi zto s vo lt az on ba n, ho úr án se m. A tör zső rm es ter alu dn i, de mé g csa k lóc l­ aki pih en őt mi nd en kö rü r, be em lt zta as tap n ba az on ln i? Lá ssu k há t, mi t f o g cs iná mé ny ek kö zt tu d tar tan i. go ka t, on sza na szé t he ve rő uj sá Os sz es ze dt e a cs om a.g ok tet te, há tb őr ön djé t a fej e alá let er eg ett e a pa dló ra , a r eg jét , fú jt eg ye t"' és má ny pö kö a tte íte ter ra :' ma gá :;:'! �� I alu dt is. ga tta a lám pá ka t, az utá n . . . A na po s cse nd őr elo lto tt eg y ko po rsó sze gr e é s jto yu rág nt, me ra só yo a. fol asá sáb a fog ott . sár ga fed elű rém reg én y olv álmukban má r j árt ák a Be nt pe dig a cse nd őrö k et oly an csu da pih en ők et leh fel vid ék i he gy ek et, ah ol tartani . . .

r.

t

Ö

bu kk an ta k, kem enc ébő l.

R D Ö G Ű Z É S.

_

=

_ _

l

1 1

t

r

g

�

'Ii, !" L

i,

ke ny er et

sz ed et t

ki

a

ny ér bő l, gy ki cs i ab bó l a ke e a ln vo ó j de , ej _ H r. só ha jto zo tt a m ag ya ! - re nd el ke ze tt a nk lu irá kv re el et er _ Eg y ke ny

né m et . avas i rés zében van az ott száll meg nyo��. Szatmár megye ott lakn ak a vasá y hog es, ezet nev járá s, ami arról a magy ar ava si oláh , ebből n oseá S j OVO danak , (Av as: oláhul os tüsz őt hor satt rézc h ét nyok an· vasány.) A vasá rojtokkal és ugy zú hoss nek visel "töl gyfa"-gatyát -s ok amire m ég so k , el kk se zé m hí olyan inget tarka ny a­ va , ezenkívül a rr va n va is b apró porcellángom sz e k el l t gomb ne ly et t ös ot el iv am g, za ad k.ára tarka m pk áj uk dísznek va ló k. Sa ak cs k bo m go a t kötni, mer íja té rd Í\?, bő r, b ocskoruk sz ny rá bá te ke fe as hatalm yt ke cs ke bő r- sz okmán a , át ár sz k bu lá a l kigyózza körü sz él ét szukat nyír já k, a ju ba , lik se vi e tv ve félvállra l ho ss zú sz eg le te sr e, azonkívü gy né k já ál tv ro bo ki pedig yi fe gy ve rle té te l ut án én th aj m a g la tó llí Á . hajat viselnek ük , én te le pe de tt le kö zt th ru és r ya ag m ti há so k erdő ni lá t­ olgáltak. Ez t m eg er ős íte sz n be eg er c-s ru ku a ik ak re ke s, mint : Sz ás z, Cs or ba , Ke szik sok magyar né v is, s stb . A nyakukat föl ­ dő Er , idi rh Bo , ze Es s, yo Kormán oz s dámák a bubifrizuráh ato div a nt mi k, ljá vá ret be ad ni, hogy mindennek da­ szokták. Meg ke ll azonban kat, mert a má r leírt ha i ­ cára nem hizlalják a borbélyo égg el jut na k: a me . viselethez bámul atos egy sze rűs vasány egy faz eka t a nyírandó vasánynak egy má sik alól kim ara d ' azt a fejére húz, s ami a fazék karimá ja juhnyíró-ollóval levá gják . ány ok, azt Hogy tulajdonképpen kik is ezek a vas . megmondom. lS mag yar, A háború alatt egy járőr ben volt egy . erdőb e n eg � nemet, gy zsidó és egy vasány . Egy nagy igen elte v.edtek es � ert az ennivaló juk is elfog yott, házr a megeheztek. Mlkor már alig bírta k j árni, egy

ah ol az as sz on y

39

et , - íg ér te a zs id ó. M aj d én el cs al ok e gy et t i s . ól t a va sá ny s m ár ev sz , am pt lo el ár m Én

Más : po tt ol áh m eg a cs eh fe lc sa M ik or a há bo rú ut án az i he gy ek m ér eg et té k az av as n ké sz bü és ek őn őz gy eg y ol as z­ an go l, eg y fra nc ia és k öz öt t a "h at ár t" , eg y a­ k, ho gy ös sz e ne m ar lü ve t ár j le fé ág tts zo bó l ál ló bi lt eg y fé lé ne k a ve zet ő j e vo ág tts zo bi a k ne En . ko dj an ak z es ő ól ér te ők et a ziv at ar . A ut tt zö kö ek gy he A . va sá ny el bú jh at tak. ah ov á a ziv at ar el ől , ly he ás m és tt lö öm eg y ba k · eg y ke cs ke ól , am el yb en vo ln a, ne m vo lt, m in t á, e is to la ko do tt ho zz b l go an Az t. ot áz ny ke cs ke ta rc be n az ol as z . A m ás ik pe és ia nc fra a g di pe ut án a nt ap os ­ vi ss za , h o gy m aj d ag yo is k jia bú ár m n ba on az a ba k sz e­ ás ut án lé vé n az id ő, tá k eg ym ás t, m er t ar at ép ít j ük am ik or is, ak ár ho gy sz n:ü m es ál la po tb an vo lt, ág a dö g. A m ag as bi zo tts t in m e, elm ők s dö bü , a do lg ot gt ól . de me ne kü lte k a ba ks za k, ta áz bb ká in t há te i ta gja in ek " gy ma ga s "s zö ve tsé ge se M iko r a va sá ny látta , ho , ő ma ga bú jt b e . I ge n ám , re ely nh me a ge sé ük ni nc s sz rse ny t ug ro tt ki - a ba k és ve ül lk né z és g me st mo d';! ró la , ot tsá gg al, me rt sz ó sin cs ök lön dö zö tt a ma ga s biz k, az t a, de úg y lát szi k, am i so v olt ne ki is eg y ki s sz ag ö is me gs okallta . . . g ba n tör tén t, h o gy az ör dö M ég a ré gi, j ó bé ke vi lág sá n kö zé és a dá szk ál pa dlá be kö ltö zö tt a va sá ny ok do ­ mi nd en es te ve sze tt ug rán tan yá t ütö tt. Ot t tán co lt ál s ma jd ler og yo tt. A dá szk zá ssa l, ho gy a pa dlá z ól csa lád os tól és a há ásb lak a tt zö ltö kö is ki b o rza lom ­ va sán yo k ös sze gy űlt est én kin t kö rül es düb örg ést . Ele int e ma l elt elv e ha llg att ák a rém

-

40

, akik fel feg yv erk ezv e fel­ akadtak még bátor emberek ott lim -lo mn ál eg ye be t merészkedtek a padlásra, de sró l lej ött ek , a dü bö rgé s nem találtak. Mihelyt a pa dlá erű örd ögű z{>s t csi ­ újra felhangzott. A póp a sza bál ysz c Juo n azt tud ta, nált de minden hat ás nél kül . Pipanu t Víz ker esz t­ hog ez a-iborzalom azért jött a falu ra, mer a és a dás z­ kor a faluban összeszedett pres zku rát a póp ól más ­ kál a tehenével etette meg , ahel yett , hog y abb ann ak, nak is adtak volna, például nek i. Ez az oka ek hogy a pópa nem tud erőt venni az ordö gön, amin van, hogy az ördö g ClZ a szomorú következménye

t

�

!

?

�

"

elmarad t a többitől , azt fejbekó lintottá k és vitték . A levágásn ál sem ragaszk odtak semmi féle szabály hoz. A csendőrö k szekérsz ámra szedték össze a lopott húst, telepakko lták a községház át szalonnával, m e g sonká­ val és már nem is fért volna, h a a vasányok oda is be-be nem törtek volna, í g y csinálván helyet a követ­ kezőknek. Az őrsökön e gymásnak adták a kilincset a különfé l e uradalmak mondásai, mert a fele már minden nyájnak oda volt. Ba10gh Pál csendőr, mikor e gyhuzamban három hétig nem hált az á gyában, arra kérte a jó Istent, hogy ha már el is látja minden j óval a földi népet: de mak­

elviszi mindőjüket. Siralmas állapot ez, ha meggo ndolju k, hogy a fP.! falu lopásból él. A vak is láthatj a, hogy ilyen faluba n olyan pópa kell, akitől reszket az ördög. Egy küldött­ ség, melynek tagjai Pipanuc Juon, Nyikuc Vaszilika és Hocul Tógyer voltak, ezt a pópa elé is tárta, amellett fertelmes őszinteséggel és közvetlenségg el tudtára adták azt is, hogy ha a drákut záros határidőn belül

a nyakukról el nem vadít ja, a dászkállal és családjaik­ kal együtt kihordják a határra. A pópa esküdözött a jel_es küldöttség előtt, hogy a "ki", vagy a "mi" a dübörgést csinálja, az ördög nem lehet, mert annak a rettentő átoknak, amit ellene el­ mondott, amikor ki akarta füstölni, se ördög, se boszor­ kány, se más gonosz lélek ellen nem állhat, hiszen az átok elmondása után két napig még őt magát is a hideg lelte a bOTzalomtól. De a_ vasánvokat nem lehetett olyan könnye n a fa nak állítani. Értelme s emberek lévén, tudtá k, hogy a , , , mert P?P� csak azert beszel nem érti jól a meste r­ s � \:(et. Ez pedi\:( baj. A jó vasányokat- a kétsé gbee sé s . korny , kez e. E�zükbe jutott a sok juh, kecs ke, bor iú. , � me\:( dIszno, amIt az uradalmak szok tak oda őssz el fel ­ haitani az erdőbe makkra, ők ped i\:( 5-6 főn yi tár su­ la�ok a " verődve kisérgették a falkáka t, rövi dnv el ií fe]szekkel a kézben, s ha valamelyik disz nó pár lép ésre

41

kot,

azt lehetőleg ne adjon. Balogh Pál csendőrt

a vasányok nem szerették, mert sokat beszállított közü­ lek a szatmári ügyészség fogházába. Ezért most i s , mi­

kor a csendőrjárőr a faluvégen feltűnt, a bámészkodók úgy elsomfordáltak a dászkál lakása mellől, mintha ott se lettek volna. Nem a legtisztább volt soknak a

JS

!

'I ,�

'"'l';II'

I,

lelkiismerete, ezért ha már választani kellett, inkább az ördögöt vá1asztották, nem a csendőrt s -hozzá éppen Balogh Pált. Na i gen, mert az ördög csak táncol, de m é g nem vitt el sehkit J m í g Balogh Pál . . . Jobb arról nem is beszéln i . A csendőrök kérdezősködésére a pópa és a dászkál a legnagyobb részletességg el elmondták a szörnyű ujságot, Pipanuc Juon pedig ecsetelte a nehéz hely­ zetet, amibe a község került. A pópa és a dászkál ki­ jelentetté k, hogy ők 1.!gyan távolról sem hisznek az ördögben , de nem tudják a dolgot ésszel felérni; mivel pedig más nincs - a padláso n, m e gtörténh etik, hogy mégis az ördög az illető, mert tánc, az van miriden este. Balogh csendő r azt felelte ugyan, h o g y a: csendő r­ ség nem tartozi k eljárni az ördög ellen, miután annak elűzése község i közegn ek, neveze tesen a pópána k h atásköré be tartoz ik, minda mellet t, ha már felkér ték öket, utána nézne k a dolog nak puszt án azért, nehog y valak inek olyas mi jusso n eszéb e, hogy a csend őr vala-

43

•

42

egész ördög histór ia nyitjá ra. Kis idő mulv a m egtal álták a lyuka t i s , ahol az "ördö g" az épüle thez r agasz tott fásszín tetejér ől fel szokot t j á rn i . B a l o g h csendő r a kakasü lőn talált d rótból m indjárt hurkot i s tett n ek i

lami mi nd jár t az ör dö g i s . mi től me gij ed , ha az él va t,a a z o l dal uk at : m l. a fúr gy ho lt, vo az ig ped ág A valós a va san yo ka t. csoda rémíthette meg ezeket ott felm ász tak il Bementek a cté'tszkál l aká sáb a, s me t Kij ele � tet e, padlásra. A bíró l hiá ba hívták: nem :. . fele udt (esk rat "zsu t mm ho gy ő szívesen szerepel, n bev eze te tt bizalmi egyén) bárh ol, de az örd ög elle . nyo mozásnál nem meg yen , mer t nem tart ozik ­ A csendőrök a padl ás on félrehúztak pár dara b tetö . de cserepet s így világ ossá got enge dtek a padl ásra bizony ott lim-l omnál egye bet nem talál tak. Nem volt ott ördögnek se híre, se hamv a. A két csendőr okosk odott : Ha rá nem jövün k él dolog nyitjára, szégye nben marad unk. Tehát : ha düb ö r­

�

�

gés volt, aminthogy lennie kellett, ha ennyie n hallot­ ták, akkor valakinek üt ugrálni kellett. Ha pedig ugrált, vagy táncolt, akkor nyomának is kellett maradnia , még pedig, ha csakugyan az ördög volt, akkor lónyo­ moknak. Köztudomású ugyanis, hogy az ördögnek ló­ lába van, még pedig patkóval ellátva. Lehet ugyan,

hogy az oláhok ördögéről lévén szó, most már gumital­ pat és nem patkót visel, mert például Bukarest polgár­ mestere felesleges előrelátással elrendelte, hogy a birzsárok a ló talpára patkó helyett gumit szegeItes­ senek, hogy ha majd az utcákat kikövezik, a patkó­ csattogással zajt ne csapjanak.

De se patkós, se gumis lólábnyomot nem találtak. Ellenben találtak megszámlálhatatlan macskan yomot. Ez gondolkodóba ejtette őket s végül is abban marad­ tak, hogy az ördögről nem lehet feHéte lezní, h o gy holmi vasányok kedvé ért, a szoká stól eltérő leg macs ka ­ talpakat visel jen. Találtak ezenkívül az egyik sarok ban �gy, �é � az sid kből származó, jó marhatöknagy sá gú . . IskolaI foldgomb ot, amin az csak mut atta , hog y valami­ kor mi volt a hivatása, hogy imit t-am ott kék foltok látszottak raita . Mivel pedig a göm b nyo ma beh álózta az egész padlást, a két csendőr egy -ket tőre rájö tt az

? ?

s azzal a padlásró l leszállot tak. Lent várta őket a bíró. Balogh csendőr intett a j ár­ őrtársának, hogy menjen kissé előre, ő p e d i g a bíróval

kettesben ballagott utána s nagy bizalmasan megsúgta, hogy tényleg .az ördög j árt a padláson, d e estére már elmegy. Szerencséje van ugyanis

a

faluna k :

éppen

olyan j á rőrtársa akadt, aki ért az ördőg elűzéséhez. Sőt annyira ért, h o gy már a papnevelő-intézetből is azért csapták ki, mert rajtaérték, mikor a Drákuval k omázott ; így csak egyet szól és az ördög m á r megy is, mert jóba van vele. H a akkor rajta nem érik, ma tán püspök is lenne. Azzal az ámuló bírót a faképnél hagyva, a pihenőre mentek, mert az ördögűzésnek a pihenőből kellett kitelni . .,

dászkál elportyáztak a Mikor bealkonyodott, lakása előtt, ahol nagy sereg vasány bámészkodott és borzongott, mert volt mitől. A pópa h atalmas k andur macskája ugyanis megvacsoráz ván, a fásszín tetejéről felmászott a dászkál padlására, hogy a kiérdemesü lt földgömbb el kij átssza magát, mint azt mostanáb an min­ den este megtett e. Rájött ugyanis , hogy azzal nagy­ szerűen lehet játszan i : csak rá kell ugrani és már gurul is, aztán elébe, majd futás közben rávetn i m a gát, hát ez igazán nagys zerű. A hurok azonb an megfo gta. Ráadá sul még a hurok vége a lim-lo m közöt t lévő üres zsíros bödön fülére volt kötve . A pórulj árt macsk a mene külni akarv án, nagy okat ránto tt a b ödön ön, az pe rsze zörö gve gurult után a, ettől a macs ka megi jedv e, , meg nagy obb döröm bölés sel köve tte. _

- Váj gye min ye, si gye min ye ! (Ja.i nek em ! ) mon dták a bám észk odó vasá nyo k. A háta m indn ek l ibab őrös lett és sűrű n vete ttek m agu kra kere szte t. Ilye n rett ene tes jóke dve még soha se volt !

_

44c

a s a kon yha ajtó t A két csendőr bement a lak ásb ró a kon yhából vol t. bezárták maguk után. A pad lásf eljá felm ent a pad lásra, Kiss csendőr, a volt "papnövendék" arv a már a s az ördög pár pilla nat alat t ron gyb a csav tett a malaclopó zsebében prüs zköl t. Azu tán hely ér a lep­ zSÍrosbödönt és a drót ot, mial att Balo gh csen dor csőn állva, vHág ított neki. A kicsapott papnövendékről ekko rára m á r min­ denki tudott a faluban, kivév e őt magá t. Balog h csend ­

:

�

őrnek csak annyit kellet t monda ni a pópán ak, h o gy : Sikerül t! A házba beköltö zhetnek ! Azután lassú tempó­ ban megindultak a falu vége felé. Míg ki nem értek; nem mertek egymásra nézni, mert mindegy ik majd

felrobbant a nevetéstől. Mikor Nyikuc Vaszilika, meg a dászkál nagy nehe­ zen rászánták magukat s bementek a házba és a dübör­ gés csakugyan nem hallatszott, Vaszilika kezdte magát kényelmetlenül érezni. Most már szentül hitte, hogy a csendőr egyetért az ördöggel és ebből magára nézve semmi jót nem remélt. Mikor a csendőrök a falu végén kinevethették magukat, tanakadtak, hogy most már mi történjék az ördöggel, mert abban egyetértettek, hogy vissza semmi szín alatt sem mehet. Végre eszükbe jutott, hogy Haskó bácsi, az erdőőr, a napokban panaszko dott, hogy a drága macskazacskóját valamelyik vasány ellopta. Bár Qzóta minden ügye<;s égét latbav eti, mégse m tud egy szép dO_hEÍnyzac skónak való macsk át elcsíp ni. Már a magáéról is lehúz ta volna a bőrt, de az asszo ny nem engedi. Igy most már majdnem bete ge enne k a zacs k ó­ talan állapotnak. (Az Avasban a mac skaz acsk ó , hd. szépen el van készítve és elég salla ng van rajt vise lő­ a, jének tekintélyét rendkívül emeli . ) Has kó bác si tehá t a2. "örd ögöt " kéz alá vette, bőré t a legfé ltőbb gond o s­ sággal húzta le róla s egy hét ig tart ó, kül önf éle fan . tasztikus eljárások után oly an zac skó t rem eke l t ki belőle, hogy sok cifra sallang beb orí totta a fél Jáb a-

l!

/./

�

-.�:

-...

""'",-",:--::-�

�\

-

----

--

-./'

6-

:1�� '��

---

a sok cifra sallang bebo rÍ/ olla a fél Jábaszárál.

45

szárát, ahányszor ránézett,

annyiszor

érezte

magát

boldognak. A két csendőr

az

"ördögöt" í gy lerázván -a nya­

káról, a kertek al att visszaosont a faluba, a Nyik uc Vaszilika házához, egy kis lesállást tartani. Vaszilika még nem feküdt le. Háza tenyérnyi ablakából halvá­ nyan pislogott ki az o1ajmécs fénye. Balogh csend0r lábujjhegyen az ablak alá ment és látta, hogy Vaszilik" Istenhez szállott Az a tény, hogy az ördögöt nem a pópa űzte el, hanem a csendőrök fülelték le, félelemmel töltötte el. Az olyan embernek , ' aki 10pásból él, nem telik öröme abban, h a olyan csendőröket lát maga

körül, akik az ördöggel is el- tudnak b ánni. Mert h o gy el b ántak, arra tanu Pipanuc Juan, aki figyelte a csend­ öröket, mikor elmentek s látta, hogy a malaclopó alatt mozog valami: mi lehetett volna, ha nem a lefülelt ördög. Igy hát igaz, amit a papból lett csendőrről beszélnek. - Hej ! Ha nekünk ilyen papot adna az Isten! sóhajtott egyet Juon. De mert nem adott, jónak látta egy kis imádsággal könnyíteni magán. Kivette hát a yakablakból a rézfeszületet, amit a szatmári papok nya­ ralójából lopott, dhelyezte az asztalon, letérdelt elé j e s így kért oltalmat az ördög és a papból lett csend­ őrök ellen.

41

c s E N D Ő R É S Z.

A legénységi szobában a törzs úr iskolázott. Egy főnyi próbacsendőr hall gatóközönségének buzgón ma­ gyarázgatta a lopás rejtelmeit. A törzs úr meg volt győ­ ződve, hogy ő az oktatás terén félreismert tehetség s ezt bebizonyítandó, olyan sallangos szóáradatot vágott ki, hogy a "próba ür" - a főzőnő tisztelte)gy a próba csendőrt - eltátván a száját is, teljes bámulattal adó­ zott neki, főképpen azért, mert az egész ből nem értett egy kukkot sem. De hiába magyarázott a törzs úr egyre nagyobb hévvel, a próbacsendőr fokozatosan más irányba terelte az érdeklődését. Ennek az volt a főoka, hogy a nyitott ablakon át fínom illatok áramlottak be a konyhából s a próba úr észrevétlenül arra összpontosította minden figyelmét, hogy az illatokból szaglás útján, kapásból megállapítsa, mi lesz az ebéd. Külön-külön elemezte a fínom hagymaillatot, a káposzta illatát, sőt mintha va­ lami lángosfélét is megállapított volna a kellemes illat­ egyvelegben. Szimatolás közben az orrát mindig ma­ gasabbra emelte, amiből a törzs úr arra következtetett, hogy hallgatóságának érdeklődését egyre jobban ké­ pes fokozni magasszínvonalú előadásával. Persze a próba úr semmivel sem árulta el, hol kalandoznak ti gondolatai, hanem átszellemülve függesztette szemét a törzs úrra, mintha félne, nehogy egy szót is elveszít­ sen a nagyszerű oktatásból. Az őrsparancsnok csendes derűvel hallgatta a félig nyitott őrsirodaajtón át az oktatást, amely alól irodai munka ürügye alatt ezúttal felmentette magát s közben magába fojtott egy hatalmas ásítást, mert az éjjel sz01 gálat�an volt és nem aludta ki magát. A gyönyörű

t

go tt az ud va::o n lév ő llo csi a ázv l�r szi ny pfé na i asz tav ü �e gg olY O� o nk : róz saf ák ka rój án dís zel gő sZÍ ne s sem mI re e ° ágyakban fak adó vir ágo k kö zöt t pe dIg ezt u g y�n don gók leg yes ked tek . Az őrs par anc s,no� . , mte z�ede st erő sen kifo gás olta ma gáb an, de tov abb l , meg n�m tett , mer t belá tta, hogy elvé gre a don gon ak IS kell élni vala mib ől. . Az őrsne k ebbe a csen des, idilli kus hang ulata ba két asszo ny esett be ajtóst ul akkor a robaj j al, amily et csak nagy panass zal szokás csapni . Vihark ént rontot ­ tak a szobába , ahol már a leírt nagysik eru oktatás folyt. A próba úr már háromszo ros rablógyilkosság � t r e melt , s örüif, hogy egy hétre megszabad ul az oktatastol. A z őrsparancsnok i s előkerült a z őrsirodából. - Jaj, Istenem ! Jaj, nekünk, végünk van ! Mi lesz velünk ! Tegyen nekünk igazságot, tegyen törvényt, drága tiszthelyettes úr! - kiabált a két asszony, ahogy a száján kifért. Az őrsparancsn ok mindenekel őtt csendet p aran­ csolt s aztán felszólíto tta az asszonyo kat, hogy mond. ják el érthetőe n, mi a panaszu k. Nagy neheze n elérte, hogy nem mindi g beszél tek mind a ketten e gysze rre, aminek folytá n azutá n lassa n-lass an kibon takoz ott a tény állás . Gag ganc s Jósk a, akit az idős ebbi k assz ony min t vejé t, a fiatalabbik ped ig min t férj ét vol t sze ren csé s tisz telh etn i, ma dél felé vel ük egy ütt bet ért a Jaj li zsi dó kor csm ájá ba. Reg gel ela dtá k a gya pjú t százny o1c van ­ hat p eng őér t és ez má r úg y va n ren dj én, h o g y ek ko ra t �m�ntelen pé nz re �g y kis áld om ást i gy an ak . Ne m is tortent volna sem mi ba j , ha Ke se j cig án y ott ne m terem ba nd ás tul . Mert a ba j vo lta ké pp en ot t ke zd őd öt t �mikor Ja j � i és zr ev e �te , ho gy Jó sk án ál pé nz va n � u� ent Ke se ]n ek . Ke se ] , m eg a band áj a al áz at os an ha jbokolva be so m fo rd ál t s rim án ko dn i ke zd et t , h o gy ' , I OV g ug y, csak egy rö vi d �is nó tá va l en ge dj ék m eg ti ;z'. nl magukat. H at ez t m ar ki ne en ge dt e vo ln a meg?

�

,

:�

\

48

Még az asszonyok is örültek magukban a kis mulat­ ságnak. Kesej megpengette a hegedűjét s azzal "rázörget­ tek" . Kesej hajlongott jobbra, balra, előre, hátra, mint a nádszál a szélben s közben mosolygott Jóskára, hogy a szeme majd kifordult a nagy tisztelettől és jóakarat­ tól. Az ujja járt, mint a pók lába, cifrázta a nótát isten­ telenül, ae a szemét le nem vette Jóskáról, hogy azon­ nal észrevegye, ha már a szívihez szógál a nóta. Addig­ addig, hogy végre ellelte a kedvét Jóskának, mire Jóska kihúzott egy tízpengőst a zsebéből és elkezdte előttük. csóválni a levegőben. Mikor Kesej a tízpengőst meglátta, úgy rányomta c. vonót a hegedűre, hogy az akkorát visított, mint egy szopósmalac. A többi is úgy nézte a tízpengőst, hogy a szemük gubója a fehérjével fordult kifelé. Elkezdtek dolgozni érte. A kontrás, akinek a ragyától olyan a képe, mintha gyerekkorában az ereszbe verték volna, úgy dörzsölte a brácsáját, mint mikor életlen ráspoly­ lyal fürészt élesítenek. A cimbalmos ütötte-verte, csé­ pelte, vágta a cimbalmát, mint a jégeső a bádogfede­ let, a húrok szikrázva pattogtak le róla s majd kiverték a szemét, de ő se látott, se hallott, csak püfölte őrült módon a szerszámát s közben le nem vette a szemét a tízpengösről. A klarinétos akkorára fújta magát, mint egy hordó, a két pofája akkorára nőtt, hogy annyi szeme sem maradt, mint egy hízónak, rákacsintott a tízpengősre s örömében akkora adag szelet fújt a klari­ nétjába, hogy az akkorát sikított, mint akiben kést for­ gatnak . A bőgős , no hát az meg egésze n megkergült. Balkezével elkapta a bőgő nyakát, az egyik térdét nekivetette a hasának, a másikkal hátulról gánc sot ve­ tett neki s azután fojtogatta, nyomkodta, döfölte, dögö ­ nyözte, hogy recsegett, ropogott, nyögött , bőgött és morgott, mintha oroszlánt fojtogattak volna. Jajli meg járt köröskö rül, mint egy tojóstyúk, dör-

I, I

III

l'

• --

l

I

til

\1

-

�l

�

I

�. ], 1 \J�

I

- -

' I J.

, \

I

•

�

I

II

�7' \ �\\ '}"\ � \

z' i ' � 'A

'1a " 1 ,.

\

\ \ \

,

'"

�

f

'"

./

;

/

Gagga ncs Jóska már a második tízpeng ősi csóválja Kesej elő t t a levegő ben! ,

49

l' ,

�

•

I

zs ölte a kezeit és háromszor megesküdött, hogy ö még embert ilyen szépen mulatni életében nem látott. Hát ilyen gonoszságga l vették meg a szegény Jóska eszét, de annyira, hogy nemcsak a tízpengőst adta oda Kesejnek, de még bort is adatott nekik literszámra. Azután odaállott eléjük, a kampó úgy forgott a kezé­ ben, mint a szélmalom s kőzben rakta a juhásztáncot, hogy csak úgy döngött. Jajli később be is zárkózo tt előle a kármentőbe, de Jóska rátörte az ajtót, kiverte onnan s odaállította az asztala mellé üveggel meg po­ h árral a kezében, hogy ha szüksége lesz rá, kéznél legyen. Kesejre meg rászólt, hogy szíjat hasít a hátá­ ból, ha nem dolgoznak hangosabban, hogy jobbar. hallja. Mi folyik ott, boldogságos Szüz Mária! Van ott olyan zenélés, pengetés, kurjongatás, zörgetés és dübör­ gés, hogy olyat ember se nem látott, se nem hallott, amióta a világ fennáll. Az ablaküvegek úgy zörögnek az istentelen lármától, mint mennydörgéskor, a Jajli kutyája meg is ijedt, úgyhogy az ablakon ugrott ki, de maga után vitte az ablakot is egészben . D e ami a leg­ borzasztóbb, Gaggancs Jóska már a második tízpen­ gős t csóválja Kesej elő t t a levegőben! Es nincs ember, aki most már észretérítse vagy csak meg is közelítse, mert nem is szól, csak üt. Körülbelül ezt a tényállást lehetett a két asszony szapora beszédéből megállapíta.ni. Közben az őrsparancs­ nok papírt és ceruzát tett a törzs úr eléJ aki azt taka­ rosan meghegyezte. De mert az örsparancsnok úgy vélte, hogy idáig még semmit sem hallott, ami a csend­ őrségnek okot és jogot adna a beavatkozásra , felszólí­ totta az idősebbik asszonyt, fejtse ki részletesebb en, mi is volna itt tulajdonké ppen a csendőrség tenni­ valója. Mert hogy Jóska mulat, nem bünteten dő cse­ lekmény, ha akár az egész gyapjú árát is Jajlinál, meg Kesejné l hagyja. -A törvény , az törvény , meg kell tehát várni, amíg Jóska valakinek beveri a fejét, vagy kiüti a szemét , ami egyébk ént a dolgok ilyetén állása meIVld6ms6gok Q csendőr kOrU!.

4

50

lett egy-két órán belül holtbi:wnyosan bekövetkezik.

Akkor majd kihúzzák a kocsmából. De addig nem lehet. Az asszonyokat nem gyözte meg az érvelés.

- Hát micsoda ez, ha nem tiszta rablás és tolvaj­

ság, hogy valakinek fényes nappal elveszik a pénzit a kocsmában? Segítsen rajtunk, drága tiszthelyettes úr, mert ha ez így megyen még egy-két órát, a gyapjú ára Jajlihoz meg Kesejhp.z kerül, mi pedig mehetünk kódulni, mert a legel ő bére sincsen még kifizetve. Tegyen nekünk törvényt, drága tiszth � lyettes úr, ma­ gának nagy hatalma vagyon, vétesse el Jóskátói a pénzt, aztán ott egye őket a fene rakásra. Taplóból kellett, hogy legyen a szíve annak, aki be nem látta volna, hogy itt csakugyan baj van. De be kellett látni azt is, hogy se Jajli, se Kesej ellen nem lehet semmit tenni, mert nem követtek el büncselek­ ményt. Az őrsparancsnok gondolkodott. Mintha res­ telte volna egy kicsit, hogy nem tud semmit tenni. A két asszony azonban bizakodva leste, hogy mit fog mondani. Csend lett. A nyitott ablakon be-beh ozta a szellő az őrült zenélés foszlán yait. A próba úr rá-rán ézett a kárvallottakra, azután lehajt otta a fejét és kipiru lt arc­ cal, kidül ledt szemekkp.I igyek ezett magá ba fojtan i a nevetést. - Várjanak egy kicsi t - szólt az őrspa rancs no k a panaszosokhoz. Intp.tt a törzs őrme stem ek é s bem en­ tek az irodába. Bent azután a törz sőrm este rhez ford ult : - Biztos, hogy semmi jogunk ninc sen fellé pn i Jajlival és Kes ejje l szemben. De az is biz tos , hog yh rl közbe nem lépünk, ezeknek a bol dog tala nok nak egé sz keresete rövidesen a J ajli zsebéb en les z, mé g akk or is, a a bó elő b valami átmene tile g a Ke sej éké be ker ül lS. Ha t ügyeljen csa k ide . A törzs úr odafigyelt s am iko r a vé gén az őrs pa ­ �ancs� o azt kérdezte, ho gy me gér tet te- e, ka ton ás an . osszeutotte a boká ját , tis zte lge t és azt fel elt e :

?

� �

�

�

51 - Tessék csak ide bízni, megcsinálom ! Mikor kijött az irodából, sapkát tett, felkötötte a kardját s megkérdezte az asszonyoktól, hogy ott lak­ nak-e most is a felvégen és hogy megvan-e m é g a Fürge. Azután elsietett.

A kertek alatt kikerült a falu végére, ott kivágott az útra és "gondtalanul" sétálgatva jött befelé a faluba. A juhászék szomszédságában az egyik utcaajtó előtt egy asszony szorgalmasan varrogatott valami zsákfélét. Körülötte maszatos gyerekek hancúroztak a porban. A törzs úr barátságosan odaköszönt, megdícsérte a pujákat s azután megkérdezte az asszonytól, hogy vajjon mennyiért adta el Gaggancs a Fürge pulit, mert útközben találkozott a baktai juhász bojtárjával, aki az ölében vitte. Az asszony semmit sem tudott a vásárról, hanem úgy vélte, hogyha a baktai juhász bojtárja viszi Für­ gét, akkor csak lopj a, mivelhogy tolvaj volt annak minden nemzetsége. - Tyüh, az áldój átl Akkor itt baj van. Szólni kel­ lene annak a szegény embemek - sajnálkozott a törzs úr. Aztán a legnagyobbik puj ához fordult: - Szaladj csak, fiam, Gaggancs Jóska bátyád ott iszik a J ajlinál, fuss, mondd meg neki, hogy a bakta i juhász bojtárja lopj a a Fürgét, ott viszi már a dűlőn. Ha siet, még utóléri. De te is szaladj ám, nehogy késő I p.gyen. A puj a nekirugaszkodott, rúgta a port, hogy a talpa il fenekét verte. Az apróbbak sivalkodva utána. A törzs úr pedig elköszönt és lassan szintén megindult utánuk . A laktanya kapuj ában aztán megállott és cigarettázva várta a fejleménveket. Ha valaki azt a hírt vitte volna .G aggancs J óská­ nak, hogy a háza ég, vagy hogy az apj a halálán van, ki verte volna a kocsmából és mulatott volna tovább. De hogy a Fürgét lopják és éppen a baktai juhász boj­ tárja, hát ezt nem lehet annyiba hagyni. Mert Fürge. a 4*

53

52

hét falu határában híres egérszínű puli, mag a ugya n nem tudott beszélni, de a beszé det, azt megé rtette . A családban elfoglalt helyzetét pedig legjob ban meg­ világítja ez: A pócsi bÚC5úra ájtatoskodni induló asszony ok kezébe az öreg juhász rendesen három pengőt olvasott ie, hogy azt ájtatoskodás után adakozzák Szent Antal­ nak kegyes célra. Az első pengőnél így szólott : - Ezt adod írtem, meg a puliír. A másodiknál : - Ezt Jóskáir meg a juiI. A harmadiknál pedi g : - Ez kettötökir, a szamárir, meg ami még van. Amint tehát Jóska a törzs úr üzenetét megkapta, pontosan úgy viselkedett, ahogy a puli családi rang­ sora szerint illett, vagyis kiállott az utcára és üvöltve k ijelentette, hogy : - Ma még vért iszok! S azzal rohant, mint a forgószél. A törzs úr, aki "véletlenül" éppen a laktanya kapujában állott, megállította és elujságolta neki, hogy a határból hazajövet látta, hogy az a bizony os baktai bojtár vitte Fürgét az ölében. Kérdezte is, hogy meg­ vette-e. - Meg ám, ,- felelte a bojtár. - No, akkor csak vigyed, - mondtam neki. - Hazudott, uram, hazudott! - tört ki Jósk ából a fájdalom. - Dehogy vette meg, ellopta a gazember' De végig is taszítom benne ezt a kampót, csak kerü ljön il kezem közé. - Nagyon helyes - felelte il törzs úr. Csak utána szaporán . Ha a csizmáját lehúzza kend, me zítláb mé g tólé rhe ti. Hú zza csa k le gyorsan! úg y, ni. A kab átját � IS vesse le, majd én vigyázok rá. úg y, ni. No , mo st utána. :bn is rohanok, segítek megny úzni a gazembert, csak beviszem a ruhákat. A juhászt meghatotta a törzs úr jóa karata !! gy a­ . nutlanul odaadta a csizmát me g a ka bá tot , aminek a

t

�

�

l

zsebében a pénz volt. Azután elrohant . A törzs úr moso­ lyogva nézte, mint bukott hasra egy kiálló rögben, aztán talpraugrott s j obbkézzel elkapta a nagy láb­ ujját, amiről a vad rohanás közben lerúgta a körm öt, féllábon körbeugrált kétszer, mint egy kerge birka, káromkodott egyet, amilyet emberi fül még nem hal­ lott, aztán megindult újra futva és eltűnt az utcasarkon. Már ekkor a két asszony ott állott a törzs úr mellett, aki kezükbe nyomta a csizmát s kabátot s a nagy hálál­ kodásuk elől besurrant a laktanyába. Mik,o r később kinézett az utcára, látta, hogy a kár­ vallott Jajli mint nézegeti a kivert ablaküvegeit, ami­ ket nem fog megfizetni soha senki. :bs megcsóválta a fejét. Mert nagy dolog az, amikor valaki, akinél ki tudja, mikor lesz megint pénz és akit még be sem lehet perelni, fizetés nélkül elrohan és otthagy húsz pengö adósságot kifizetetlenül. Gaggancs Jóska pedig rohant esze nélkül, míg a falu végén Fürge hozzá nem csatlakozott. Amikor megál­ ioU ezen csodálkozni, látta, hogy a felesége s az anyosd akkor fordul be az utcasarkon, az anyósa pedig olvassa ú pénzt. Ekkor éhredt tudatára, hogy milyen szörny'"í c�úfságot üztek bel őle. :bppen azon gondolkozott, hogy miféle borzasztó dolgo t műveljen, amikor egy éhes kis malacot feléje vitt a jódolga. Jóska rúgott egyet a malacon, amekkorát csak bírt, utána ordított szintén akkorát, amekkorát birt, mert csak most jutott eszébe, hogy a nagy lábujjáról lerúgfa a körmöt. Aztán, hogy nE: hallja a kárö:rvendő asszonyok nevetését, ' felmászott az óJ padlásra é§ aludt másnap reggelig. .-

�

-:-:,