Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság

Javaslat az új típusú, a foglalkoztatók és a munkavállalók érdekeinek jobban megfelelő, gyakorlat közeli informatikai szakképzésirányítási rendszer létrehozására.

Szerzők: dr. Sediviné Balassa Ildikó Hanusovszky Andrásné - HTD-H Kft Kovács Ferenc - Leander ’95 Kft Nyirádi Ágnes - e-kerNet Kereskedelmi Szervező, Szolgáltató és Tanácsadó Kft Vitályos Gábor - Vitályos Consulting Kft.

2006. december 13.

1


1 Összefoglaló A tanulmány célja hogy a Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság – HÁPB érdekeltségi körébe tartozó informatikai szak- és felnőttképzés területén javaslatot tegyen a foglalkoztathatóságot az információs társadalom fejlődését jobban elősegítő, új szakképzés-irányítás szervezeti, működési, érdekeltségi rendszerére. A tanulmány felhasználja az elmúlt idöszakban a HÁPB támogatásával készített tárgykörbe tartozó tanulmányok és workshopok (MENTA 2006, DAT 2006) tapasztalatait is. A tanulmány elsödlegesen az informatikai szakképzés fejlesztésével foglalkozik, de figyelembe veszi és beépíti az információs/tudástársadalom fejlődése szempontjából fontos: •

a társszakmák informatikai kompetencia igények kielégítését megvalósító szintén a HÁPB által kezdeményezett- eSkill-eKészség stratégiát;

•

a digitális esélyegyenlőség (eInclusion-társadalmi kohézió) megvalósításához, a digitális írástudás nagyobb terjedéséhez szükséges – az Informatikai Vállalkozások Szövetsége – IVSZ és a Magyar Tartalomipari Szövetség – MATISZ, mint HÁPB tagjainak- az új Országog Képzési Jegyzékbe fejlesztett szakképzés (Információs Társadalom – IT Mentor) elemeit;

•

a hírközlés és informatika (infokommunikáció) valamint a digitális könyvkiadás, Internet, TV, film stb. (tartalomipar) egymásrahatásából szármozó szakképzési szükségleteit.

A tanulmány áttekinti a képzéssel kapcsolatos adatforrásokat (munkaügyi központok, munkaadói- és munkavállalói szervezetek, munkaközvetítők), az IT munkaerő-piaci mozgásait. Bemutatja az elmúlt időszakban az új Országos Képzési Jegyzékben szereplő informatikai szakmai követelményeinek meghatározásában folytatott szociális partnerségi (szakmai, érdekképviseleti, képző intézményi, szakszervezeti szervezetek) együttműködés eredményeit.

2


A tanulmányban javasolt új képzésirányítás rendszer (szociális partnerek informatikai szakképzésfejlesztési együttműködő szervezete – ESZ) a következő feladatokat látja el: •

a képzési igények felmérése;

•

az előzetes tudás felmérését lehetővé tevő, kompetencia alapú, modul rendszerű, EU konform, szakmai vizsgakövetelmények alapján, korszerű (elearning) központi programok folyamatos kidolgozása;

•

tanárképzést és a képzésben résztvevők karrier tervezését biztosító hálózat üzemeltetése;

•

a vizsgák és a gyakorlati képzések szervezése;

•

a képzésekben résztvevők munkaerő-piaci követése.

A tanulmányban meghatározásra kerültek a szociális partnerek informatikai szakképzés fejlesztési együttműködő szervezetének, az ESZ működési, szervezeti, jogi és pénzügyi feltételei. A Kereskedelmi és Iparkamara által korábbi években végzett hasonló (de a tervezett ESZ működéséhez képest részleges) szakképzési tevékenység tapasztalatai alapján a tanulmányban megállapításra került, hogy az új informatikai szakképzés- és minőségirányítás fejlesztési forrásai (Nemzeti Fejlesztési Terv – TÁMOP, Munkaerő-piaci Alap) a jövőben rendelkezésre állnak. A tanulmány érvei alapján belátható, hogy eddig a képzési intézmények által meghatározott informatikai szak- és felnőttképzés irányítását a szociális partnerek által vezérelt, a képzésekben részvevők, a tárgykörben kutatók, a közigazgatás és a képző intézmények valóságos partnerségén alapuló együttműködésének kell felváltania. A szociális partnereknek fel kell állítaniuk azt a szervezetrendszert és kapcsolati hálót, amely a munkaadói sajátosságok és érdekek mentén a képzést a gyakorlathoz közelíti. A munka illetve az életpálya során szerzett ismeretek és a formális tanulásban szerzettek összekapcsolására a szektor képviselői az utóbbi években kezdeményezéseket (meghatározó részvétel az OKJ fejlesztésében és EU pályázatokban) indított.

3


A tanulmányban foglalt EU és a hazai tapasztalatok alapján a HÁPB, az OKJ Informatikai Szakmacsoport Bizottság és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége kezdeményezte az informatikai képzéseket felügyelő miniszternél a szakképzés irányításának fokozatos átadását a szociális partnerek együttműködésének. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezetője, az informatikai képzéseket felügyelő miniszter, kedvezően fogadta a szociális partnerek informatikai szakképzés fejlesztésére vonatkozó együttműködési javaslatát és 2006. év végére kérte egy együttmükösi szerződés kidolgozását, amely meghatározná a tevékenységek átadásának ütemét és feltételeit. A fentiek megtartása mellett, azonban igen fontosak a munkaerő-piac sikerességének, illetőleg a foglalkoztatottak tudása emelésének szempontjai, ezért kezdeményezni kell a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosítását abból a célból, hogy a munkaerő-piac szereplői közül a munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek - az informatikai szakképesítésekért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján - az informatikai és hírközlési szakképesítésekért felelős miniszterrel és az országos gazdasági kamarával kötött megállapodás alapján - láthassák el a szakmai és vizsgakövetelmény kidolgozását. Javaslatot tehessenek az állam által elismert szakképesítésre és a szakmai vizsgabizottság elnökének kijelölésére, valamint a szakmai vizsgaszabályzatra, illetőleg a szakmai vizsga szervezésére szóló intézményi feljogosításra, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételre. Az előzőekben kifejtett informatikai és hírközlési szakképesítési feladatok megvalósításába bevont munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek növelhetik az informatikai és hírközlési ágazat felnőttképzési és szakképzési szakmai vizsgáztatásának piacképesebb tudást adó és költséghatékonyabb megszervezését, nevezetesen: •

a szakképesítések munkaterületei és a képesítéssel betölthető munkakörök munkaerő-piaci igényeknek megfelelő változásait időben közvetíthetik, megbízható információk legyenek

4


•

hatékonyabbá válna a vizsgáztatási módszerek és rendszerek bevezetése, az IKT alkalmazásának elterjesztése [Az IKT alkalmazásának elterjesztése érdekében fontos feladat a vizsgáztatást támogató rendszer kifejlesztése. A vizsgaszervezőknél (az iskoláknál, a képző intézményeknél) működő hardverinfrastruktúra és szoftver-alkalmazások egy része régi és alacsony színvonalú, és ezek nem képesek együttműködésre. A Közháló keretében működő Sulinet infrastruktúrája, amely minden vizsgaszervező intézményt elér/elérhet, biztosítja a szükséges infrastruktúra döntő részét (ebbe a rendszerbe bekapcsolhatóak a vizsgaszervezési joggal rendelkező felnőttképzést folytató intézmények is).],

•

megkezdődhetne az e-learning széleskörű alkalmazása az informatikai és hírközlési szakmai vizsgáztatásban,

•

előrelépés történne a képzőtől, a vizsgaszervezőtől független szakmai vizsgabizottságok kialakításában (szükség lenne a független vizsgaközpontok kiépítésére a standard szakmai vizsgáztatás és a felnőttkori informális/nem-formális tanulás eredményeinek beszámítása érdekében),

•

megoldódna a szakmai vizsgabizottságok folyamatos felkészítése és továbbképzése,

•

a szakmai vizsgáztatás területén is előtérbe kerülhetne a minőségbiztosítási rendszerek bevezetése, elterjesztése,

A munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek a munkaerő-piaci és a gazdasági életben betöltött szerepe alapján kiemelten és eredményesen foglalkozhatnának az informatikai és hírközlési szakképesítési feladatokkal, amelyek jelentősége a jövőben még tovább fog növekedni. Jelen tanulmánnyal egyidőben szintén a HÁPB szervezésben készül az eSkill tanulmány is. A két tanulmány területe (munkavállalók IKT szakmai használati készségének fejlesztése eSkill), illetve az IVSZ és a MATISZ által az EU EQUAL projektben megvalósított Információs Társadalom – IT Mentor szakképzési program (lakosság digitális írástudás készségének fejlesztése – IKT használati alapismeret) rendkivül sok átfedést, illetve hasznosítható szinergia lehetőséget ad.

5

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság Célszerű lenne a tanulmányok hasznosítható eredményeit folyamatosan beépíteni az NFT II. Operatív Programjainak Akcióterveibe, illetve 2007. januárjában a három terület közös tevékenységeit a HÁPB – n belül összehangolni.

6


2 Tartalomjegyzék 1 Összefoglaló........................................................................................................... 2 2 Tartalomjegyzék ..................................................................................................... 7 3 Előzmények...........................................................................................................10 3.1 Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) és tartalomipar felmérése, benchmarking ............................................................................ 14 3.1.1 Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) európai piac mérete 14 3.1.2 EU tartalompiac mérete ...................................................................... 15 3.1.3 Hazai Információs Társadalom helyzete ............................................. 18 3.1.4 Hazai tartalomipari piac mérete........................................................... 23 4 Az informatikai munkaerőpiac áttekintése .............................................................24 4.1 A munkaerőpiac szereplői ........................................................................... 24 4.1.1 Munkaadók.......................................................................................... 24 4.1.2 Munkavállalók ..................................................................................... 25 4.1.3 Állam ................................................................................................... 25 4.1.4 Szakképzési helyek............................................................................. 25 4.1.5 Munkaközvetítők ................................................................................. 26 4.2 A munkaerőpiaci helyzet értékelése............................................................ 27 4.3 Az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolata .................................................. 28 4.4 Trendek és mozgatórugók........................................................................... 29 4.5 Javaslatok ................................................................................................... 33 5 Áttekintés a szakképzési munkaadói igények kielégítési helyzetéről ....................40 5.1 A szakképzési rendszerek állapota, működése, fejleszthetősége............... 40 5.2 A szakképzés és a foglalkoztatás ............................................................... 44 5.2.1 Foglalkoztatási, képzési jellemzők ...................................................... 44 5.2.2 Szakképzési jellemzők változtatása .................................................... 47 5.2.3 Ágazati jellemzők ................................................................................ 50 5.3 A minőségbiztosítás, minőségfejlesztési követelményei, törekvései, eredményei. ................................................................................................ 53 5.4 A szociális partnerek, a gazdasági kamarák intézményi szerepe a szakképzésben. .......................................................................................... 56 5.5 Az intézményi integráció lehetséges útjai Európában. ................................ 57 6 Az informatikai szakképzés, az új OKJ bevezetése, hely-zetelemzés és feladatok ..............................................................................................................................59 6.1 A Nemzeti Fejlesztési Terv: Célok és intézkedések.................................... 59 6.2 Az oktatási rendszert, szakképzést érintő intézkedések ............................. 60 6.3 HEFOP 3.2.1. „Új szakképzési szerkezet” komponens............................... 60 6.4 Az OKJ korszerűsítésének szükségessége, az informatikai képzések ....... 62 6.5 A fejlesztés.................................................................................................. 62 6.6 Az új OKJ .................................................................................................... 63 6.6.1 Az OKJ új felépítése, a szerkezetét érintő módosítások ..................... 63 6.7 Az informatikai szakmák bemutatása .......................................................... 64 6.7.1 Szakmatörténeti bevezető................................................................... 64 6.7.2 Még mindig a helyezet elemzése más aspektusból: a szakmai képzést megelőző tanulási folyamat. .............................................................................. 70 7

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság 6.8 A szakmai fejlesztés eredményeként létrejött új képzési struktúra.............. 73 6.8.1 Az informatikai szakmák tartalma........................................................ 75 6.8.2 Szakmai és vizsgáztatási követelmények (SZVK)............................... 79 6.8.3 Központi programok ............................................................................ 86 6.8.4 A gyakorlati képzés és a kompetenciák fejlesztésének fontossága .... 87 6.9 Eredmény, elkészült központi programok ................................................... 88 6.10 Az új OKJ bevezetése, további fejlesztési feladatok ................................... 89 6.10.1 Az új OKJ bevezetésének minimális feltételrendszere........................ 90 7 A szociális partnerekkel együttműködésben a szakmai vizsgáztatás piacképesebb tudást adó és költséghatékonyabb megszervezése, .............................................93 7.1 Az informatikai és hírközlési szakképesítések szakmai vizsgáztatásával kapcsolatos jogszabályi helyzetkép ............................................................ 93 7.1.1 A szakmai vizsgáztatással összefüggő legutóbbi hatályos törvényi módosítások ...................................................................................................... 94 7.1.2 A szakmai vizsgaszabályzat aktuális jogszabályi változásai ............... 98 7.1.3 A szakmai vizsgáztatással összefüggő folyamatban lévő törvényi változások ....................................................................................................... 100 7.2 A szakmai vizsgáztatás várható jövőbeni változásairól ............................. 102 7.2.1 Vizsgáztatási követelmények: ........................................................... 103 7.2.2 A munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek szerepének növelése az informatikai és hírközlési szakmai vizsgázatásban ..................... 105 7.2.3 Végzettségkártya bevezetése a vizsgázatásban – javasolt fejlesztési projekt 107 7.3 Az országos szakmai szakértői és vizsgaelnöki bázis kialakítása............. 124 7.3.1 Helyzetkép az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék készítéséről, valamint a szakértői tevékenységről ... 124 7.3.2 Az Országos szakmai szakértői és Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvétel és meghosszabbítás, illetőleg a névjegyzékből való törlés hatósági eljárás keretében történik: ............................................... 124 7.3.3 Javaslat az országos szakmai szakértői és vizsgaelnöki bázis kialakítására .................................................................................................... 131 8 Az eSkills megállapodás kapcsolodása az infomatikai szakképzés fejlesztéséhez ............................................................................................................................131 8.1 Az "eSkills Magyarország" kezdeményezés.............................................. 132 8.1.1 Az "eKészség" ITképzés Együttműködési Megállapodás céljai ........ 132 8.1.2 Az "eKészség" ITképzés Együttműködési Megállapodás kritikus eredményei...................................................................................................... 133 8.1.3 A hazai együttműködési megállapodás tartalmi tényezői.................. 133 8.2 Előretekintés ............................................................................................. 134 8.2.1 A munkaerőpiacra frissen érkezők felkészítése ................................ 134 8.2.2 A jelenlegi munkaerő készségeinek fejlesztése ................................ 135 8.2.3 Az ICT szektorba lépés vonzóbbá tétele........................................... 135 8.2.4 Kiegészítő területek........................................................................... 135 8.3 Megvalósítási ajánlások ............................................................................ 136 9 Javaslatok a szociális partnerek informatikai szakképzés fejlesztési együttműködő szervezetének (ESZ) működési, szervezeti, jogi és pénzügyi feltételeire ...........137 9.1 Jogi, szervezeti feltételek .......................................................................... 137 9.2 Működési feltételek (2006 - 2007. év) ....................................................... 138 9.2.1 Feladatok átvételének ütemterve ...................................................... 138 9.2.2 Az alaptevékenység becslése (részletes tervezés 2007. március) ... 138 8

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság 9.3

Müködés költségek forrásai....................................................................... 139

9


3 Előzmények Magyarország tudományos, kulturális és gazdasági eredményeinek multikulturális eszközrendszerrel való minőségi megjelenítése a digitális térben az elkövetkező időszak elsőrendű feladata. A fenti cél megvalósításához nélkülözhetetlen az informatikával foglalkozók, a digitális tartalmakat előállító (az „összművészeti”) kreatív alkotók és a felhasználók „intézményes” bevonása, együttműködése. A kultúra, a képzés, a kutatás, a gazdaság és a közigazgatás fejlesztést támogató pályáztatásra-díjazásra (EU és hazai pályázatok, eFestival stb), a közös érdekeltség (munkaerőpiaci visszacsatolás a képzésben, K+F eredmények hasznosítása alapján visszanem térítendő támogatás, felhasználás alapján való szerzői díj – Digital Rights Management stb.) megteremtésére (új szerzői jogi törvény) az elkövetkező időszakban (2007 – 2012. Nemzeti Fejlesztési Terv II) megfelelő források állnak rendelkezésre. A nemzetközi és a hazai tapasztalatok egyaránt arra mutatnak, hogy az infokommunikáció, a tartalomipar és ezen belül az alkotói tevékenység fejlesztése a legjobb eszköz Magyarország sikeres nemzetközi szerepléséhez az Európai Unióban való létezéséhez. A hazai infokommunikáció és a tartalomipar fejlesztéséhez, az előállított szolgáltatások (ekormányzat, eegészségügy, elearning stb.) felhasználásához/hasznosításához az informatikai alapkompetenciák (eSkill és digitális írástudás) terjesztését, az informatikai szak- és felnőttképzést – a szociális partnerek és a civil szféra együttműködésével- új növekedési pályára kell helyezni. Az e-Gazdaság és az Internet az EU-ban kiemelt szerepet élvez a 2000. év márciusi lisszaboni konferencia óta. Az EU Bizottsága átfogó stratégiát dolgozott ki „eEurope Action Plan” néven, melyet 2000 júniusában fogadtak el. Ezt követően az „eEurope2002” stratégia, ill. akcióterv hatására már növekedett az internetes csatlakozások és vállalkozások száma, átformálta a szabályozási környezetet, a kommunikációs hálózatok, -szolgáltatások és az e-kereskedelem számára, valamint megnyitotta a kaput az új generációs mobil- és multimédiaszolgáltatások előtt.

10

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság A 2002. július 21-22-i sevilla-i bizottsági ülésen elfogadták az „eEurope 2005” nevű akciótervet. A tudástársadalom megvalósulásával, a tudás felértékelődésével világunk alapvetően átalakul. A tanulási ás munkavégzési módszerek az időben és térben kötött formáktól a kötetlenek felé, mozdulnak el. A tudástársadalomban a fejlődés mögött álló hajtóerő az információs javak (tartalmak és szolgáltatások) és az ezekből származó tudás termelése. A tudástársadalom fejlődési szintjei a következők: •

Információs társadalom. Jellemzői: a szociális fejlődés szempontjából a széles körű informáltság, a gazdasági fejlődés tekintetében az Információs és Kommunikációs Technológia (IKT) rendszerek és az információ, mint általános eszköz, illetve alapanyag használata.

•

Tudástársadalom. Jellemzői: a szociális fejlődés szempontjából egész élethosszon át tartó tanulás („lifelong learning” – LLL) életmód és az innovációs kultúra általános elterjedése, a gazdasági fejlődés tekintetében, pedig a tudástermékek és tudásszolgáltatások dominanciája.

•

Értékalapú tudástársadalom (Values based knowledge society) Jellemzői: a tudástőkén alapuló, tartósan fenntartható, minőségi életkörülményeket biztosító, felvilágosult önérdekből is morális és etikus társadalom, amelynek gazdasági motorja a versenyképes tudás. A tudástőke, azért különösen hatékony profitforrás, mert minden más tőkétől különbözik abban, hogy működése során nem amortizálódik, hanem akkumulálódik.

A tudástársadalom jellemzői: •

a tudástőke a legfőbb érték;

•

a szervezés és a menedzsment újjáalakul;

•

a szakértelem a versenyképesség alapja;

•

az egész élethosszon át tartó tanulás (LLL) az általános életút.

11

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság A tudástársadalomban a civil szféra és szociális partnerek hatása az államra és a gazdaságra megerősödik, de új típusú növekvő egyenlőtlenség alakul ki az információ-gazdag és az információ-szegény rétegek között.

A tudástársadalomban a legfontosabb termelési tényező maga az ember, ezért a gazdasági versenyképesség már elsősorban a humán források minőségétől függ.

„A képzés és a kutatásfejlesztés a legfontosabb fegyver az egyes országok, régiók között a jelenleg és a jövőben folyó gazdasági harcban.” (Lester C. Thurow Nobel díjas amerikai közgazdász) A jövőben hosszabb távon jelentős profit már csak a szellemi tőkéből származhat. Szellemi tőkévé azonban csak az új értéket teremtő kreatív képességek válhatnak, amelyek az információ, ismeret, tudás, képesség, kreativitás lánc végén realizálódnak. Jelenleg mintegy ötévente megkétszereződik a rendelkezésünkre álló tudás tömege. A tudástőke minél hatékonyabb felhalmozásához, a kreativitást elősegítő új képzési és továbbképzési módszerekre, újszerű tanulási környezetre van szükség. A társadalom átalakulása során a korábbi manufaktúrák helyén mentofaktúrák –az értelemre, a szaktudásra és a személyiségre, a munka és a tanulás összefonódására épülő– struktúrák lépnek. A tanulás egyfajta genetikai algoritmusként, a változó természetes és mesterséges környezethez való egyre hatékonyabb alkalmazkodásként is felfogható. Korszerű kulcskvalifikációvá válik az önálló tanulás és a tudásmenedzsment képessége, amelyek alapján kialakul: •

a képesség a saját tanulási célok kijelölésére;

•

a motiváció, a koncentráció és az önkontroll fenntartására;

•

a korszerű IKT alkalmazásának megbízható ismerete.

További korszerű –már a mai társadalom tagjai számára is– nélkülözhetetlen kulcskvalifikációk még: •

a problémamegoldás készsége;

•

a multidiszciplináris kompetencia (amely a kreatív szaktudás, a megfelelő kapcsolatrendszer és a vállalkozó szellem egységén alapul);

•

a készség a csapatmunkára és kooperációra;

•

az életkortól független tanulási készség és képesség (a „lifelong learning” – LLL) alkalmasság.

12

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság Korunk legfontosabb pedagógiai feladata az interaktivitáson, a dialóguson alapuló önálló, rendszeres tanulás módjának megtanítása, az adekvát tanulási környezet létrehozása, ezen belül a kötetlen tanulási, ismeretszerzési módszerek fejlesztése. Forrás: Dr. Balázs Béla, A tudástársadalom alapjai, INFORMATIKA, 6. évf. 3. szám. 2003. május

Az informatikai szak- és felnőttképzés hatása az ismeretszerzésre, a gyakorlatban használható, folyamatosan megújítható tudásra létfontosságú. A fenti érvek alapján belátható, hogy eddig a képzési intézmények által vezérelt informatikai szak- és felnőttképzés írányítását a szociális partnerek által vezérelt– a képzésekben részvevők, a tárgykörben kutatók, a közigazgatás és a képző intézmények valóságos partnerségén alapuló- együttműködésének kell felváltania.

13


3.1 Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) és tartalomipar felmérése, benchmarking 3.1.1 Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) európai piac mérete

Az infokommunikációs technológiák (IKT) alatt a különböző távközlési és informatikai eszközöket (irodai, távközlési, szórakoztató elektronika, számítógépek) és a hozzájuk kapcsolódó (számítástechnikai, marketing, hirdetési, távközlési, elosztási, értékesítési) szolgáltatásokat értjük. Az IKT szektor bevételeinek növekedése a 2001. évben a korábbi üzletileg megalapozatlan elvárások és a szept. 11-i esemény következtében 2001-2002. években jelentősen csökkentek.

A

forgalom

növekedése

azonban

későbbi

évben

megindult.

14


3.1.2 EU tartalompiac mérete A European Information Technology Observatory 2005-ös jelentése1 a csatorna és a termék dimenziók mentén strukturálja az európai digitális tartalmi piacot. A digitális televíziózás, a szélessávú internetezés és a mobil kommunikáció csatornáit rávetíti a zenei, játék, videó és kiadvány típusú termékekre, így osztályozva a digitális tartalomipar olyan ágait, mint pl. a mobilra tölthető zeneszámok, videós tartalmak, vagy a konzolos és számítógépes játékok, ahogyan azt a következő ábra is mutatja. Ezen struktúrába behelyettesítve remekül bemutathatóak a digitális tartalomipar klasztereire megbecsült jövedelmek. Melléállítva a hagyományos (offline) csatornák értékeit, az is jól látszik, hogy az online tartalmak még csak az üzleti kiadványok esetében jelentik az összes bevétel nagyobbik hányadát (65%). Ezen kívül csak a játékok terén számottevő a jelentőségük az offline csatornákkal szemben (16%).

1

European Information Technology Observatory : EITO 2005.

http://www.eito.com/download/EITO_2005_presentation_Brussels_01-03-2005_Lamborghini%20final.pdf

15


16

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság Buchholz és Zerfass tanulmányában2 az Európai Bizottság egy tanulmányára hivatkozva a tartalomipar méretét megközelítőleg 400 milliárd euróban határozza meg, hozzátéve: több mint négy millió embert foglalkoztat a szektor. A bizottság az EITO 2000-ben készített tanulmányára hivatkozik, amely pontosan 412 milliárd eurós piacként írja le a tartalomipart. A számítás alapját a média és kiadói tevékenység (media and publishing) és a marketing és reklám (marketing and advertising) szektorok mérete jelenti. A szerzőpáros a tartalomiparra vonatkozó EITO-adatot felhasználva két irányba indul el. Meghatározza azokon belül a digitális tartalmak arányát, illetve becsléseket tesz a piac változására. A digitális tartalmat 50 milliárd euróban határozza meg, 2000-ben ez a teljes iparág nyolcadát teszi ki. Mivel a tartalomipar méretének változására nincsenek elfogadható becslések, ezért a teljes IKT terület fejlődési ütemét veszik alapul, feltételezve, hogy az többé-kevésbé hasonló a digitális tartalomiparéhoz. A táblázatból kiderül, hogy 2005-ben a tartalomipar mérete a szerzők becslése szerint meghaladja az 55 milliárd eurót. Becslés a nyugat-európai digitális tartalomipar méretére Év

IKT piac növekedése

Az eTartalomipar becsült mérete

2000

50 milliárd Euró

2001

3,2%

51,60 milliárd Euró

2002

0,1%


2003

1,2%


2004

3,0%


2005

4,0%


Forrás: Buchholz és Zerfass, 2005 Mivel a fenti adatok kizárólag Nyugat-Európára vonatkoznak, a magyarországi piac megbecsléséhez valamilyen arányszámot kell meghatároznunk, amely a magyar és a nyugateurópai piac viszonyát írja le. Ha elfogadjuk a tanulmány kiindulási pontját, amely szerint a digitális tartalomipar az IKT piachoz hasonló ütemben változik, akkor az ismert hazai és nyugat-európai IKT-piacméretek arányszámát alkalmazhatjuk a fenti adatokra is.

2

Buchholz, Andrea és Zerfass, Ansga: E-Content in Europe: Dimension of an Emerging Field in: E-

content 2005 Springer

17


3.1.3 Hazai Információs Társadalom helyzete (2005. évi IT Operatív Program tervezet alapján) Az alábbiakban olvasható helyzetelemzés következtetései egy, a kiteljesedés alacsony fokán álló információs társadalom képét vázolják fel. Magyarország szinte az összes lényeges mutató tekintetében jócskán elmarad az Európai Unió más országaitól, az EU 25ök sereghajtói között helyezkedünk el. A problémák mind az állami, mind a magánszférában igen erőteljesek, és bizton állítható, hogy az ország hosszú távú versenyképességét is veszélyeztetik. Ha figyelembe vesszük, hogy az IKT szektor és az információs társadalom milyen – napjainkban talán még nem is látható, az egész országot érintő - lehetőségeket rejt, a probléma égetőbbnek hat, mint valaha. A magyarországi helyzet rövid bemutatása: a) A magyarországi Információs Társadalom helyzete nemzetközi összehasonlításban: A következő grafikon az Információs Társadalom jelenlegi elmaradott helyzetére kíván néhány fontosabb mutatón keresztül rávilágítani.

népesség)

120% 100% 80% 60% 40% 20% 0%

On-line vállalati beszerzés (a forgalom arányában) Háztartási internet hozzáférés aránya E-learninget alkalmazó vállalatok aránya

M ag ya ro r C se szá ho g rs Po zá Le rtu g ng g ye ália lo rs z Íro ág N ém rsz et ág or s H zá g ol la nd ia

A legjobb ország adatának arányában

Az infromációs társadalom állapota nemzetközi összevetésben Szélessávú hozzáférés (teljes

Ország

Egy foglalkoztatottra jutó hightech szabadalom E-közigazgatás használati aránya vállalatoknál

18


Szélessávú hozzáférés: talán az egyedüli olyan területet képezi, ahol a hozzánk történelmileg és gazdaságilag is hasonló országoknál kedvezőbb eredményeket tudunk felmutatni. Míg például a csehek, vagy a lengyelek éppen csak elkezdték a hálózatuk kiépítését, addig Magyarországon a szélessávú lefedettség relatíve magas arányú. Forgalomarányos on-line vállalati beszerzés: A vállaltok által az Internet segítségével lebonyolított tranzakcióinak számát (beszerzési oldalon) vizsgálva szintén jól látszódik hazánk elmaradott helyzete. A legjobb ország adataival összevetve, annak alig több, mint 30%-át éri el az on-line forgalom. A háztartások Internet hozzáférése: Ezt a mutatót vizsgálva sem számíthatunk meglepetésre: A magyar lakosság Internet hozzáférése (háztartásokat vizsgálva) – bár megfelel a közép-európai átlagértékeknek - uniós összehasonlításban kedvezőtlenül alacsony. Az e-learning területén is nagy az elmaradás. Azon vállalatok aránya, akik igénybe vesznek elektronikus oktatási segédeszközöket Magyarországon, a legjobb EU ország 30%-át sem éri el. Az egy foglalkoztatottra jutó high-tech szabadalom: Bár Magyarország köztudottan magas innovációs és K+F potenciállal rendelkezik, a kutatások és fejlesztések eredményeinek gyakorlati alkalmazása (ami fedezetet, sőt megtérülést is biztosíthatna a K+F-be fektetett összegeknek) nem jellemző. Hollandiához képest például az egy foglalkoztatottra jutó high-tech szabadalmaink száma a két számjegyű százalékot sem éri el. Az e-Közigazgatás fejlesztése számos olyan lehetőséget rejt magában, ami hozzájárulhat a Magyarországi Információs Társadalom kiteljesítéséhez. Ennek ellenére hazánkban az elektronikus szolgáltatások közszférában való alkalmazása messze az Európai átlag alatt van. Az itt megfogalmazott állítások azonban igen egyoldalúan mutatják be az Információs Társadalom helyzetét. Ahhoz, hogy a hazai képről alkotott véleményünk teljessé váljon, érdemes megvizsgálni a hazai IKT szektorban rejlő fejlődési potenciált is! A következő ábra az IKT termelő szektor éves GDP-hez való hozzájárulását mutatja. E tekintetben elmondható, hogy a világ élvonalába tartozunk. A hazai IKT szektor relatív értelemben messze az európai és az amerikai átlagértékek felett teljesít, és a felmérések alapján a GDP növekedésnek több mint feléért felelős.

19


Az IKT tőke hozzájárulása a növekedéshez: 4,5

% 55%

4 3,5 3 36%

2,5 2 27% 1,5 20%

1 0,5

10%

12%

0 -0,5

US

EU-15 Nem IKT szektor IKT termelő

Csehország

Magyarország

Lengyelország

Szlovákia

IKT felhasználó IKT termelő aránya GDP-ben

A lehetőségek. Átlagos évi GDP növekedés és az IKT szektor hozzájárulása 1995-2001 (forrás: Marcin Piatkowski - The Impact of ICT on Growth in Transition Economies, 2004-07, TIGER)

b) A SWOT analízis3 : A helyzetelemzés következő eleme a SWOT, mely eszköz lehetővé teszi egy adott problémakör analitikus feltárását, valamint az előttünk álló lehetőségek és veszélyek bemutatásával segíti a döntéshozatalt. Legfontosabb erősségek: Bár a magyarországi információs társadalom a nyugat európai országokkal összehasonlítva még csak gyerekcipőben jár, azért van, amire büszkék lehetünk: Magas a képzett informatikai szakemberek száma A vállalati szektorban magas az internet lefedettség (hozzáférés), mindez relatíve magas arányban szélessávú internet kapcsolattal.

3

Strenghts, Weaknesses, Opportunities, Threatens - Erősségek, Gyengeségek, Lehetőségek és Veszélyek. Fontosnak

tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy jelen beszámoló a helyzetelemzés részeként kizárólag a SWOT analízist tartalmazza, mely eszköz - bár magját képezi az elemzésnek -, a gyakorlatban mégis sokkal hasznosabbnak bizonyul, ha más módszerekkel is támogatjuk. Ennek megfelelően az operatív programok helyzetelemzése is átfogóbb a SWOT elemzésnél.

20

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság Jelentős és dinamikus IKT termelő szektor, innovatív és versenyképes mobiltelefon/kábeltelevízió szolgáltatók Legfontosabb gyengeségek: Sajnos a néhány említett erősség mellett sem nevezhető a hazai helyzet kedvezőnek. A kritikus területek: Magyarország európai és Visegrádi4 összehasonlításban is elmaradott az Információs Társadalom kiteljesítését illetően. Gyakorlatilag nem léteznek e-Közigazgatási szolgáltatások, nincs elérhető eEgészségügy és a digitális nemzeti kultúra is hiányzik. A digitális nemzeti kultúra már elérhető elemeit is kevesen veszik igénybe Jelentősek az IKT használat és infrastruktúra területi különbségei, emellett esélyegyenlőségi problémák is vannak (iskolázottság, életkor, településméret, jövedelem, fogyatékosság szerint). Jogvédelmi problémák a szoftverhasználatban, a digitális írástudás alacsony szintje. Az oktatásban az IKT készségek nem kapnak megfelelő hangsúlyt. A KKV-k különösen hátrányos helyzete, digitális üzleti információk és szolgáltatások nem állnak rendelkezésére. Jelentős lemaradás a lakosság, a háztartások, PC-ellátottságában és internethozzáférésében, valamint a lakosság elektronikus tranzakcióit tekintve. A K+F és az innováció különösen alacsony szintje és alacsony gazdasági beágyazottsága Óriási a lemaradás az e-learning területén, főleg a vállalati továbbképzésekben Legfontosabb lehetőségek: Az információs társadalom számos, most még csak körvonalazódó lehetőséget rejt magában Az Információs Társadalom kiteljesedése hozzájárulhat a K+F, az innováció, a beruházások és a foglalkoztatás növeléséhez, a növekedés fő forrásává válhat. 21

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság Az IKT használó szektorokban az IKT a termelés hatékonyságának és a gazdaság növekedésének fokozására ad lehetőséget. A közigazgatás, a munkavállalás és egyes szolgáltatások igénybevételének elérhetőségi problémáit IKT segítségével is megoldhatók. Az információs infrastruktúra fejlesztésével, a hozzáférés kiszélesítésével a közösségek számára is új utak nyíltak meg a kapcsolattartásban. Az e-demokrácia és az információszabadság a kormányzat és az állampolgárok közötti folyamatos interakció az információs társadalom fő eredménye lehet. Az online tartalom az elérés és a használat legfőbb mozgatórugója lehet, ha nagy az ismertsége. Legfontosabb veszélyek: A magyarországi információs társadalomra számos veszély fenyeget, melyekre a felkészülést időben meg kell kezdeni: Az IT kormányzati programjai összehangolatlanok maradnak és forráshiányosak lesznek. Az IT nemhogy csökkenti, hanem növeli a különbségeket a végzettség, életkor és jövedelmi helyzet mentén. (A digitális szakadék nő) A KKV-k lemaradása a beavatkozások ellenére tovább nőhet. Az ország gazdasági értelemben kicsinek bizonyulhat egy helyi piactér hálózat kiépüléséhez, ami hátráltathatja az IT kiépülését is. A SWOT elemzés kiválóan rávilágít arra, hogy jelenleg a magyarországi információs társadalom több gyengeséggel bír, mint erősséggel, viszont a számos veszély mellett igazi, áttörést jelentő lehetőségek is adottak, melyek kihasználása kötelező feladat.

22


3.1.4 Hazai tartalomipari piac mérete Az EITO 2004-es kiadása szerint Nyugat-Európa IKT ipar 637751 millió euró bevételre tesz szert, míg a magyar iparág bevétele 6872 millió eurót tesz ki. Ez alapján a hazai IKT-ipar a nyugat-európai piac alig több mint egy százalékának (1,07 százalék) felel meg. Így a digitális tartalomipar 55,38 milliárd eurója Magyarországra vetítve 0,59 milliárd eurót tesz ki, amely forintra váltva 145,5 milliárd forintot jelent. A magyar tartalomipar (a digitális tartalomipar és a teljes iparágra vonatkozó korábban meghatározott arányokat figyelembe véve) meghaladja az 1160 milliárd (1163,9 milliárd) forintot. Ezen becslés szerint a magyarországi tartalomipar mérete a teljes magyar GDP-re vetítve annak 5,76 százalékával egyenértékű.

23


4 Az informatikai munkaerőpiac áttekintése A munkaerőpiac résztvevői és a szakképző intézmények más-más nézőpontból vizsgálja azt a helyzetet, hogy a képzőhelyekről kibocsátott szakemberek csak részben rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, mely hatékonyan bevethető lenne a vállalkozások minden napi munkájában. Erről a kérdéskörről az interneten több mint 100.000 cikk található, ha a munkaerőpiac és az informatika keresőszavakat adjuk meg. Az IT szektor fejlesztésében munkálkodó vállalkozások mindig a legújabb technológiai ismeretekkel rendelkező szakembereket keresik. A képzési helyek, viszont csak követő taktikát tudnak alkalmazni, és azt oktatják, amit a rendelkező oktatók ismeretein alapulnak. Az oktatók „naprakészsége” nem megoldott. Többségüknek nincs, vagy igen kevés a vállalkozásokban, éles bevetésekben szerzett tapasztalata. A vállalkozások sokszor saját erőből, belső képzéssel kénytelenek biztosítani korszerű projektjeikhez a szakértelmet. Ilyenkor az új technológiát szállító cégek adják az oktatókat. Biztató jelként kell értékelni, hogy az új OKJ rugalmas képzési formáknak ad teret.

4.1 A munkaerőpiac szereplői 4.1.1 Munkaadók Ma már a gazdaság minden területén jelen van az informatikusok iránti igény. Az IT vállalkozásokban találjuk az informatikusi munkakörök 10-15%-át. A többség „szórványban” más ágazatokban biztosítják az informatikai hátteret. Így az IT szektorban működő munkaadói szervezetek is – értelemszerűen csak a kisebb területet tudják képviselni és meghatározni a szakképzési igényüket, elvárásaikat.

24


4.1.2 Munkavállalók Az IT szektor folyamatos technológiai változásai kényszerítik az informatikusokat, hogy szaktudásukat naprakészen tartsák. Hiszen egy kiváló nagygépes környezetben felnőtt programozó csak akkor piacképes manapság, ha technológiai ismereteit azóta tízszer kicserélte. A munkavállalói érdekeket megjelenítő szervezeteknek taglétszáma a szétszórtságból következően alacsony. Így a munkaerőpiacon a megszokott szakszervezeti eszközökkel nem igen tudnak élni.

4.1.3 Állam Az állam érdekelt a minél magasabb foglalkoztatásban, ezért részben mint munkaadó, részben a Munkaügyi Központok révén maga is fontos munkaerőpiaci tényező. A Nemzeti Szakképzési Intézet és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet biztosítja az intézményi hátteret.

4.1.4 Szakképzési helyek Az IT szektor és a gazdaság többi ágának informatikai szakember szükségletét közép- és felsőfokú szakképzés keretében biztosítják. Klasszikus felsőfokú képzési helyek a BME, az ELTE informatikusi szakjai. A nagy igény láttán a többi egyetemek is hozzá láttak az un. szakinformatikai képzésekhez. Az elmúlt évek jelentős fejleménye a Pázmány Péter Katolikus Egyetem önálló informatikai karának létrejötte. Különös helyet képvisel a SZÁMALK, ahol felsőés középfokú informatikai szakképesítést egyaránt lehet szerezni. A középfokú IT szakképzés gerincét a szakközépiskolák adják. Új lehetőségeket fognak biztosítani a most alakuló Térségi Integrált Szakképző Központok. A TISZK-ek lehetőséget adnak arra, hogy jelentős erőforrás koncentráció révén hatékonyabbá és olcsóbbá tegyék a szakképzést. A piaci alapon szerveződött szakképző vállalkozások az általánosságban tömegesen jelentkező igények kielégítését szolgálják.

25


4.1.5 Munkaközvetítők A munkaerőpiac katalizátorai. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fogja össze a megyeszékhelyeken működő Munkaügyi Központok munkáját. Ezekben az intézményekben a munkanélküliek számára nyújtanak munkaközvetítési szolgáltatást, átképzési lehetőségeket is kínálva. Az ÁFSz honlapja szerint több mint 1200 munkaközvetítői magánvállalkozás működik az országban. Igen népszerűek az internetes álláskereső portálok is. Példaként álljon itt a www.job-center.hu kínálalta: C++ szoftverfejlesztő C, C++ Szoftverfejlesztő mérnök (beágyazott rendszerekhez) C, C++ Szoftvertesztelő mérnök - (beágyazott rendszerekhez) J2EE alkalmazás-üzemeltető Java Szoftverfejlesztő mérnök (asztali alkalmazások) Java, J2EE vezető szoftverfejlesztő (BEA Weblogic / IBM WebShere) Microsoft Rendszermérnök MS Small Business Rendszergazda PHP fejlesztő Rendszergazda Szoftver elemző-tervező Szoftverfejlesztő ANSI C Az érdekvédelmi szervezeteket is rendszeresen megkeresik állást keresők. Így az Informatikai Szakszervezet is foglalkozik nehézhelyzetbe került tagjaik újbóli munkához juttatásával. Kicsi, de fontos szerepe van a pályakezdők esetében az egyetemeken működő Karrier Irodák munkájának.

26

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság 4.2 A munkaerőpiaci helyzet értékelése Ahhoz, hogy kiinduló pontunk legyen a helyzet elemzéséhez, első dolgunk, hogy a statisztikákhoz fordulunk. Sajnos a KSH adatai a hagyományos ágazati bontásban találhatók. Az IKT szektort is nehezen lehet azonosítani, hát még az informatikai munkakörökben dolgozók számát és szakmánkénti megoszlásukat. Az igazi probléma, hogy a főtevékenységük szerint nem az IKT szektorban dolgozó informatikusok adatai rejtve maradnak előlünk. Felvéve a kapcsolatot a KSH illetve a Foglalkoztatási Hivatal vezető munkatársaival, ők is csak közvetett és becsült adatokkal rendelkeznek. Amennyiben az HÁPB megrendelne egy célkutatást, akkor talán egy év múlva kaphatnánk használható adatokat. Tehát abból kell kiindulnunk, hogy az informatikusi munkakörökben dolgozók 80 %-a rejtve marad a statisztikában.

Informatikusok aránya a gazdaságban 20% IKT Nem IKT 80%

Számtalan tanulmány, cikk foglalkozik a kérdéssel. Ezek közül az egyik legátfogóbb Mártonfi György és Tordai Péter „Az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolódása” című, a Nemzeti Fejlesztési Terv II. előkészítését szolgáló, az oktatási szektor fejlesztési szükségleteiről szóló szakértői vita strukturált összefoglalója. Ebből emeljünk ki pár az IT munkaerőpiacira is érvényes megállapítást: Az oktatás mennyiben képes tanuló rendszerként funkcionálni, mekkora a megújuló képessége, és ennek részeként hogyan alakul a közszolgálatiság és az üzleti gondolkodás kapcsolata, mennyire van meg a magyar oktatási rendszerben az a képesség, hogy kereskedelmi javakként használja a létrejövő oktatási termékeket, illetve hogy ennek milyen feltételei vannak. 27

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság A nyitott magyar gazdaság mellett zártnak (sőt nagyon konzervatívnak) mondott magyar társadalom mennyire képes európai uniós célokat felvállalni. Az egyes oktatási alágazatok sem kommunikálnak egymással, a szakképzés és a felnőttképzés egyeztetési képtelensége miatt pl. nem lehet egységes képesítési jegyzéket sem összeállítani. Az a markáns vélemény is megfogalmazódott, hogy a közoktatásban a jogszabályok és a kompetenciák teljes diszharmóniája figyelhető meg. Stratégiai megfontolások helyett taktikai elemek, az aktuális pályázati kiírások, az éppen megszerezhető források vezetik az intézményeket. Ez a fejlesztéseknek rendkívül alacsony hatékonyságú változata, a pályázati támogatás megszűntével rendszerint vége szakad a programnak, önerőből azt nem tudják működtetni. További korlátot jelent, hogy hiányoznak a szükséges visszacsatolási mechanizmusok, az intézmények elszigetelten, kevés információ alapján cselekednek. Gyakran még az indikátorok fejlődése is az intézmények érdekérvényesítésének rendelődik alá. Meg kell teremteni az oktatáspolitika, a foglalkoztatáspolitika és a gazdaságpolitika összhangját. Ennek tükröződnie kell a pályázati rendszerekben is, mert a jelenlegi rendszer homogén, a gazdaságfejlesztést és a humánerőforrás fejlesztést különválasztó ablakai mellett nehéz komplex fejlesztéseket indítani. A fejlesztéseknek az oktatás teljes vertikumát kell megcélozni, mert aránytalanságokra vezethet egy-egy alágazat (pl. a felsőoktatás) túlzottan a középpontba állítása.

4.3 Az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolata Az oktatási rendszer egyik feladata és lehetősége a versenyképesség növelése. A két rendszer kölcsönhatásának problémája, •

a szereplők információval való ellátottsága és elláthatósága,

•

a folyamatok előre jelezhetősége,

•

a két rendszer tagoltságának különbözősége, valamint

•

az együttműködés módjai és a társadalmi partnerek szerepe.

28


4.4 Trendek és mozgatórugók A munkaerőpiacra reagáló oktatási kínálat alapvetően két módon formálódhat. Az egyik szerint a munkaerőpiacról szóló információk közvetítése a kulcselem a központi, helyi és intézményi döntéshozók felé, akik a kínálatról szóló döntéseket hoznak. A másik megközelítés, hogy a munkaerőpiac várható alakulásáról adunk információt a képzés potenciális felhasználóinak, résztvevőinek, és az emberek igényei alakítják majd a rendszer kínálatát, az intézmények magatartását. A kettőnek elvileg számtalan kombinációja létrejöhet. Szélsőségesen véve az első – amikor foglalkozási területekre készített mennyiségi prognózisok adják a visszajelzés alapját – egy munkaerő-tervezésen alapuló oktatástervezési rendszert eredményez, de ez a világon mindenhol megbukott. A munkaerő-tervező szemléletben gyökerező munkaerő-piaci információs szolgáltatásoknak és foglalkozáspolitikáknak leáldozóban van szerte a világon, de nem nálunk. Itt – ha felpuhított formában is – még domináns szerepe van ennek a megközelítésnek az érvelésekben és – elsősorban felkészültség, tájékozottság hiánya miatt – széles körben fűződnek hozzá illúziók. A gyakorlati szakemberek és a politikusok jelentős hányada ma Magyarországon még ebben a paradigmában gondolkodik – bár esetleg ennek nincs is tudatában –, sőt az elméleti szakemberek egy része is – ha egyre puhább formában is – ezt a megközelítést alkalmazza.

A munkaerő-piaci előrejelzések korlátai között ki kell emelni, hogy a hazai munkaerőpiac erősen tagolt. A versenyképes multik – akiknek nyomásgyakorló, a munkaerőpiac viszonyait lobbizással vagy direkt képzésfinanszírozással befolyásoló potenciálja erős – más összetételű, sőt az egyes foglalkozási területeken is más kimenetű munkaerőt várnak, mint a kevéssé versenyképes kis- és középvállalatok, vagy a közszféra. A KKV-k közvetlen befolyása a munkaerőpiacra csekély, inkább alkalmazkodásra kényszerülnek. Mind a szakmunkásoktól, mind pl. egy mérnöktől mást várnak el a fenti foglalkoztatók.

29


Az előrejelzést nehezíti számos egyéb tényező. Így más a prognózis lehetősége a dinamikusan fejlődő régiókban, valamint a pangó térségekben, ahol esetleg az állam és az önkormányzat a majdnem kizárólagos foglalkoztató, nem kis hányadban a támogatott közfoglalkoztatás által, amely a helyi és központi büdzsék előre jelezhetetlen ingadozásai miatt sem prognosztizálható. Hiteles prognózisok készítésének további növekvő akadálya a munkák jellegének változása. Az informatika funkcionálisan is növekvő alkalmazása és az automatizálás, az Internet penetráció már a nem fizikai munkák kiváltásában és a munkamegosztás változásában is gyorsulva fejti ki hatását. Ezt csak tetézi, hogy a terjedő atipikus foglalkoztatási formák is módosítják a munkamegosztást és az egyes – amúgy is egyre pontatlanabbul definiálható – foglalkozási területeken a munkaerőigény nagyságát és jellegét. További erős bizonytalansági tényező, hogy a foglalkozási területek iránti fizetőképes kereslet alig jelezhető előre. Ráadásul a magyar gazdaság kicsi és oly mértékben nyitott, hogy az EU-s, ezen belül kiemelten a német gazdaság konjunktúrájára rendkívül érzékenyen reagál. Mindez a prognózisokat puha, csak jelzésszerűen informáló, nem konkrét foglalkozási vagy ágazati területekre orientáló szerepre kárhoztatja. A prognóziskészítés nehézségeihez kapcsolódik a túlképzés „problémája”, amely a hazai sajtóban is jelentős teret kap. „Jobb sorsra érdemes újságírók és közgazdászok” esnek abba a csapdába, hogy a létező, de nyomásgyakorló csoportok által felnagyított és sokszor partikuláris problémákat általánosítják, és az oktatási rendszer egészének diszfunkcióira következtetnek belőle, vagy legalábbis ezt sugallják. Konkrétan elhangzott a „jogásztúlképzés” problémája. Kétségtelen, hogy a jogászkibocsátás felfutása olyan mértékű, hogy a frissen végzettek az egy-két évvel korábbihoz képest hosszabb idő után és alacsonyabb kezdő bérrel tudnak elhelyezkedni. Így működik a piac, reagál a kínálatnövekedésre. Ugyanakkor a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a csökkenő kezdő jövedelmek még mindig magasak más diplomákhoz képest, és az elhelyezkedésig eltelt növekvő idő főleg annak a függvénye, hogy milyen gyorsan hajlandóak a végzettek elvárásaikat a munkaerő-piaci realitásokhoz igazítani. Egyelőre nincsenek olyan jelek, hogy a jogászok általában ne tudnának beilleszkedni a munkaerőpiacra, és perspektíváik rosszak lennének. Hasonlóakat lehetne elmondani bizonyos középfokú végzettségek – pl. marketing menedzser – esetén, és a felnőttképzésben való részvételi lehetőségek is az ő esélyeiket javítják. Mégis a jogászképzés államilag finanszírozott keretszámait valamilyen alku keretében meg kell határozni, ami a csökkenő demográfiai trend esetén igen érzékeny probléma lehet.

30

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság A jogászok iránti majdani munkaerő-kereslet viszont az alkut eredményező egyeztetéseknek egy megfogalmazott vélemény szerint csak az egyik alapja lehet, más megközelítés szerint egyáltalán nem lehet racionális tárgyalási alap, nem megalapozott háttér-információ. Ugyanezen probléma – illetve problémaértelmezés és megjelenítés – másik pólusa a munkaerőhiány. Ahogy a túlképzés, úgy a hiány is csak a bérrel is alátámasztott kereslettel együtt értelmezhető. A sajtóban sokszor megjelenített szakmunkáshiány sokszor olyan bért ajánló munkaerő-keresletet takar, amely sem a szabadon alkalmazható munkaerő, sem a képzési irányokat választók számára nem vonzó. Nem véletlen, hogy a megnevezett szakmákban képzettek sokaságát tartják számon a munkaügyi központok a munkanélküliek között. Módszertanilag igényes vizsgálatok úgyszólván nincsenek. A két rendszer közötti közvetítésben sok országban, elvileg nálunk is szerepet kapnak a társadalmi partnerek. Részvételük hatékonysága eltérő lehet, Magyarországon kifejezetten gyenge. Ennek oka a szociális partnerek egyeztetési mechanizmusainak és háttérbázisuknak a gyengesége. A rendszerváltás után mesterségesen – részben külső elvárásra, részben más, ismert és jól működő minta híján, felülről jövő kezdeményezéssel – jöttek létre. A beszélgetésben résztvevők szerint a magyar munkaadói oldal egyelőre sem a megfelelő tudásháttérrel nem rendelkezik (pl. nincs jól működő kutatóintézeti kapacitása, vagy ennek hiányában forrása megrendelésekre), nincsenek erőforrásai átfogó koncepciók készít(tet)ésére, és a korporatív fejlődés ezen alacsony szintjén a felelősségük, tartásuk is alacsony szintű, az egyeztetéseknek nem lehetnek egyenrangú partnerei. A még inkább erőforrás-hiányos munkavállalói oldalra ez fokozottan igaz. A munkaerőpiaci igényeknek a szereplőkhöz – a képzésben résztvevőkhöz, politikaformálókhoz, intézményirányítókhoz és -fenntartókhoz, fejlesztőkhöz és magukhoz a munkaadókhoz – való eljuttatása aktuálisan alacsony színvonalú hazánkban. Mind hiteles informátorokban, mind jól működő elemző mechanizmusokban szűkös a kínálat. A munkaadók által – sokszor újságírói közvetítéssel – bejelentett kívánalmak sokszor olyan napi igények, amelyek az oktatási rendszer alakítása szempontjából irrelevánsak, és – szerencsére – tényleges ilyen irányú hatásuk is gyenge. A középfokú végzettek követése nagyon ritka és esetleges, a felsőfokúaké immár rendszeres, de csak a végzést azonnal követő eseményekre terjed ki, és ágazati szemléletet tükröz. Sem a munkaerőpiac perifériáján megkapaszkodni kívánó, alacsony foglalkoztathatóságú rétegeknek, sem a kvalifikáltaknak a munkaerő-piaci mozgása – hát még aspirációi – nem ismertek. A munkaerő-piaci igények azért valamilyen formában és színvonalon – amelyek esetleg anekdotikus információn alapuló hiedelmek inkább, mint megalapozott tudás – megjelennek a rendszerben, de ezeknek strukturáló hatása gyenge, éppen esetlegességük miatt. Befo-

31

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság lyásolhatják kínálatot az oktatásba bekapcsolódók keresletén keresztül, és egyszer-egyszer direkt módon is a konkrét képzéseket. Az oktatási intézmények autonómiája és piaci helyzete azonban lehetővé teszi, hogy ezeket akár negligálva, akár sajátosan – intézményi érdekeik fényében – értelmezve alakítsák oktatási kínálatukat, amely a munkaerő-piaci igények valamelyes torzulásától egészen az érdemi negligálásáig terjedhet. Kínálatában a képző intézmény hajlamos arra mozdulni, amerre finanszírozási forrást lát. A felsőoktatás kevésbé munkaerőpiac-érzékeny területein – pl. a bölcsész szakokon – ez további problémát jelent. Informáltság és érdekeltség együttes hatása érvényesül. A munkaerőpiac oktatási rendszerre való hatása gyengén, de már megnyilvánul abban is, hogy a munkáltatók milyen munkaerőt szeretnének. Kooperatív, kommunikatív, jól tárgyaló és jól szervező, önálló, kreatív, adaptív, tanulékony munkaerőt például, függetlenül a foglalkozási területektől, de nem függetlenül a munkaerő-piaci szegmensektől. Egy említett angliai kutatás szerint, amely a hetvenes évek elején születettek munkaerő-piaci pozícióinak, bérviszonyainak longitudinális vizsgálatán alapult az előnyök sokkal inkább bizonyos személyiségjegyeken, szocializációs faktorokon múlnak, mint az oktatási rendszer által preferált és fejlesztett dimenziókon, az általa közvetített tudáson. Az ezekre való odafigyelés Magyarországon is egy fontos elmozdulás, és a szakmától függetlenül elvárt kulcsképességeknek és elvárt személyiségjegyeknek a közhelyszerű ismerete széles körben jelen van a rendszerben. A technológiaváltási trend és más folyamatok által is támogatott, a munka világában és a munkamegosztásban megnyilvánuló változások hosszabb távon alighanem a munkaerő bizonyos „szoft” tulajdonságainak kedvezhetnek, mint az érzelmi intelligencia, a szociális kultúra, a kreativitás. Ezek bizonyosan nem kiválthatók az informatikai fejlődés révén, és egybevágnak az Európai Unióban is megfogalmazott társadalomfejlődési célokkal. Az erre reagáló, individualizáló oktatási trendek már számos fejlett országban tetten érhetők. Akadályt itthon a praxisban való elmozdulásban inkább az oktatásszervezés, a tantárgyi-tantervi rendszer, az uralkodó pedagógiai kultúra jelent.

32


4.5 Javaslatok A munkaerő-piaci folyamatok követése, monitorozása nagyon fontos, hogy visszajelzést adjon valamennyi szereplő, egyebek mellett a politikaformálók, a képzések potenciális résztvevői, munkaadók és képzést kínálók, számára. Különösen fontos lenne a végzettek követése (nem csak az azonnali elhelyezkedéseké), az egyéni pályautak leírása, amely a képzettségek hozamára, aspirációkra, kereslet-kínálati dimenziókra is kitérne. Itt intézményi és regionális visszacsatolás, valamint a nemzetközi folyamatokkal való egybevetés egyaránt szükséges. Fontos a munkaerő-piac bizonyos fokú előrejelzése, de ennek a lokális rövid és középtávú előrejelzések mellett a várható EU-s és nagyrégiós trendeket kell jeleznie. Témájukban a foglalkozási területekre irányuló előrejelzés helyett a várható trendek és változások leírására kell fókuszálnia. Folyamatosan figyelni kell az olyan trendeket, mint az atipikus foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás, az Internet penetráció, a munkák számítógép általi kiváltása, a munkaerőpiac és az ott megjelenő foglalkoztatók tagoltsága, az egyes szegmensek tipikus munkaerő-piaci elvárásai a munkaerő személyiségével szemben. Követni kell a foglalkoztatási korfák módosulását, a migrációs hatásokat, a szűkebb és tágabb gazdasági régiókban tapasztalható trendeket. Kiemelt, és teljes egyetértésben támogatott feltétele ennek, hogy a prognózisok piacán versenyhelyzetet kell teremteni, hiszen egyetlen prognóziskészítő könynyen valamelyik lobbi hatása alá kerülhet, ami kontraproduktív eredményre vezet, akár roszszabbra is, mint ha nem készül előrejelzés. Amint az a menedzsmentet szolgáló információk piacán szokásos, állami finanszírozási támogatást kell biztosítani profit- és non-profit orientált prognóziskészítőknek. Módszeresen végig kellene gondolni, hogy a kis- és középvállalatok igényei milyen oktatási implikációkkal járnak. Itt a szféra anyagi és szellemi forrásokban mérhető gyengesége miatt nyilván van állami feladat, ha a kis- és középvállalati szféra erősítése valamilyen szintű prioritást élvez. Itt az egyik elem nyilván a „vállalkozói nevelés” (entrepreneurship), a piackonform cselekvés megalapozása, amelynek elemei a kockázatvállalás, a kezdeményező készség, a kreativitás, az egyszerre versenyben és együttműködésben való gondolkodás, valamint a pozitív gondolkodás, hogy „hát megpróbálom, nem várom valahonnan”. Az oktatási rendszernek ezt figyelembe vevő fejlesztése kívánatos. Az oktatásnak az individuális, személyiségfejlesztést támogató jellegét érdemes erősíteni, hogy önálló munkavégzésre képes, kreatív, magas érzelmi intelligenciájú, pszichésen is terhelhető munkaerő álljon közép és hosszú távon rendelkezésre.

33

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság A elöző két javaslatból egyenesen következik, hogy kívánatos az oktatás zártságának további oldása. Egy vélemény szerint a munkaerőpiacról rendelkezésre álló tudás alapján még további középiskolai expanzióra volna szükség, hiszen távlatilag az érettségihez kapcsolható alapképzettség és az ehhez köthető tanulékonyság-képezhetőség garantálja a foglalkoztathatóságot, emeli a munkaerő értékét. A demográfiai folyamatok miatt ennek kiemelt fontossága lehet, hiszen a most középfokra lépő korosztály még a 21. század ötvenes éveiben is a munkaerőpiacon lesz. Fontos, hogy már a Nemzeti Fejlesztési Tervben is, de általában is az oktatásnak a munkaerőpiac hatékonyabb működését szolgáló fejlesztése gazdaságpolitikai stratégiához kapcsolódóan történjen. A feladatunk, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelő rugalmas informatikusi szakképzési rendszer kialakítása. Ehhez folyamatosan látni kell szakmánként •

a képzéssel kapcsolatos adatforrásokat (munkaügyi központok, munkaadói- és munkavállalói szervezetek, munkaközvetítők)

•

az IT munkaerőpiaci mozgásait,

•

információt kell szerezni a képzések minőségéről

•

a végzett és munkába állt szakemberek között felméréseket kell készíteni a tanultak hasznosításának fokáról

•

a foglalkoztatási formák alakulását (a munkaadó telephelyén, vagy távmunkában).

A fenti megállapításokat alátámasztó KSH adattábláit a következő oldalakon mutatjuk be.

34


A KSH jelentése a számítástechnikai ágazat vállalkozásainak száma és teljesítménye létszám-kategória, szakágazat és vállalkozási forma szerint Megnevezés

Vállalkozá-

Számítógépek

Nettó árbevé-

Foglalkozta-

sok száma

száma

tel, millió Ft

tottak száma, fő

Összesen

9 920

80 867

527 404

33 911

Ebből: Létszám-kategória szerint Megnevezés

Vállalkozá-

Számítógépek

Nettó árbevé-

Foglalkozta-

sok száma

száma

tel, millió Ft

tottak száma, fő

50 – fő felett

65

33 734

172 670

8 465

20–49

147

7 498

79 675

4 077

10–19

289

7 125

92 203

3 744

1–9

9 419

32 510

182 856

17 625

Szakágazat szerint Hardver-szaktanácsadás

601

2 761

27 297

1 882

Szoftverkiadás software

583

6 167

40 503

2 639

4 778

32 639

243 870

15 263

Adatfeldolgozás

934

11 645

40 974

4 190

Adatbázis-tevékenység

278

2 420

17 500

1 205

1 110

3 336

36 353

3 089

1 636

21 899

120 907

5 643

Egyéb szoftverszaktanácsadás, -ellátás

Irodagép-, számítógépjavítás Egyéb számítástechnikai tevékenység

35


Vállalkozási forma szerint Kft

4 194

57 663

363 247

21 908

Rt

102

8 374

90 541

3 673

25

141

1 331

102

142

403

2 264

246

5 449

14 051

67 649

7 860

8

235

2 372

122

Egyéb szövetkezet Közkereseti társaság Betéti társaság Közös vállalat és külföldi székhelyű vállalkozás fióktelep

36


A számítástechnikai ágazat vállalkozásainak száma és teljesítménye létszám-kategória és szakágazat szerint % Megnevezés

Létszám-kategória ( fő ) 1–9

10–19

20–49

50–

összesen

Vállalkozások száma Hardver-szaktanácsadás

96,5

3,0

0,2

0,3

100,0


89,5

5,7

3,6

1,2

100,0

ellátás

95,1

2,8

1,5

0,6

100,0

Adatfeldolgozás

95,7

1,5

1,0

1,8

100,0


93,9

2,5

2,9

0,7

100,0

95,6

3,2

1,3

0,0

100,0

Egyéb számítástechnikai tevékenység

95,3

3,1

1,2

0,4

100,0

Összesen

94,9

2,9

1,5

0,7

100,0

Egyéb szoftver-szaktanácsadás, -

Irodagép-, számítógép-javítás

Számítógépek száma Hardver-szaktanácsadás

60,1

9,2

5,8

24,9

100,0


44,6

10,5

26,2

18,6

100,0

ellátás

51,1

13,0

11,9

24,0

100,0

Adatfeldolgozás

17,4

2,8

1,8

78,1

100,0


41,3

8,4

16,0

34,3

100,0

79,7

9,4

10,9

0,0

100,0

kenység

26,2

5,2

4,0

64,7

100,0

Összesen

40,2

8,8

9,3

41,7

100,0

Egyéb szoftver-szaktanácsadás, -

Irodagép-, számítógép-javítás Egyéb számítástechnikai tevé-

37

A számítástechnikai ágazat vállalkozásainak száma és teljesítménye létszám-kategória és szakágazat szerint (folytatás) % Megnevezés

Létszám-kategória ( fő ) 1–9

10–19

20–49

50–

összesen

Nettó árbevétel Hardver-szaktanácsadás

34,3

28,9

17,5

19,3

100,0

Szoftverkiadás

22,0

12,1

30,9

35,0

100,0

-ellátás

32,5

23,3

16,7

27,5

100,0

Adatfeldolgozás

22,0

4,8

2,4

70,7

100,0


28,2

12,8

31,4

27,6

100,0

69,3

18,0

12,7

0,0

100,0

kenység

38,2

9,8

8,8

43,2

100,0

Összesen

34,7

17,5

15,1

32,7

100,0

Egyéb szoftver-szaktanácsadás,


Foglalkoztatottak száma Hardver-szaktanácsadás

57,7

10,2

2,3

29,8

100,0


36,9

13,7

26,9

22,5

100,0

-ellátás

53,2

12,5

13,4

20,9

100,0

Adatfeldolgozás

35,8

4,5

6,2

53,6

100,0


45,0

6,5

16,7

31,9

100,0

76,9

12,4

10,7

0,0

100,0

kenység

53,5

11,3

8,7

26,5

100,0

Összesen

52,0

11,0

12,0

25,0

100,0

Egyéb szoftver-szaktanácsadás,


38

A számítástecnikai ágazat alkalmazottainak száma létszám-kategória, szakágazat és vállalkozási forma szerint Alkalmazásban állók Megnevezés

Összesen

Összesen

Számítástechnikai alkalmazottak

33 911

21 143

ebből Számítógép használók 30 645

internet 19 414

Ebből: 50 –

Létszám-kategória szerint 8 465 5 206

8 006

5 124

20–49

4 077

2 770

3 694

2 943

10–19

3 744

2 501

3 487

2 927

17 625

10 666

15 458

8 420

1–9

Szakágazat szerint Hardverszaktanácsadás Szoftverkiadás

1 882

885

1 716

939

2 639

1 960

2 497

2 135

15 263

10 744

14 076

9 786

4 190

2 025

3 724

2 017

1 205

507

1 116

618

3 089

1 413

2 360

1 191

5 643

3 609

5 156

2 728

Vállalkozási forma szerint — By legal forms 21 908 14 210 19 976

13 489

Egyéb szoftverszaktanácsadás, ellátás Adatfeldolgozás Adatbázistevékenység Irodagép-, számítógép-javítás Egyéb számítástechnikai tevékenység Kft. Rt. Egyéb szövetkezet

3 673

2 208

3 416

2 527

102

49

66

44

246

143

212

105

7 860

4 443

6 863

3 156

122

90

112

93

Közkereseti társaság Betéti társaság Közös vállalat és külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepe

39

5 Áttekintés a szakképzési munkaadói igények kielégítési helyzetéről 5.1 A szakképzési rendszerek állapota, működése, fejleszthetősége. A) Képzőintézmény-beni jellemzők A magyar társadalomban tapasztalható versengés az oktatásban kezdődik, igen erős szelektivitás érvényesül a rendszerben, ami a társadalmi posztok és az előrejutási lehetőségek elosztásában is meghatározó szerepet játszik. Ez sajátos iskolaszelekciókat és szegregációkat teremtett az általános képzés rendszerén belül is. Igen erős az iskolai, a formális képzés dominanciája, az "iskolás" felfogás érvényesül a felnőttképzés legtöbb területén is. A munkanélküliek átképzésében is felfedezhető még - a tankötelezettek bizonyos köreire és iskoláikban kialakított - gyermekmegőrző és melegedő intézményi attitüd is. Csak az iskolázottabb csoportok továbbképzésében fedezhetők fel - egy szűk szeletben - a rugalmas képzési formák. A hazai szakképzés jelentős változásokon ment keresztül tíz év alatt, számos lépés történt a befektetői igények és a szakképzés összehangolására, új intézmények jöttek létre (TISZK), a feladatot azonban nem sikerült megoldani. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a világgazdasági jellemzők behatolása olyan gyors léptekkel halad, hogy azt a képzés hazai érdekeltjei saját emberi fejlődése - belátáson alapuló alkalmazkodása - követni nem tudja. Az egyre növekvő követési távolság mára viszont gazdasági és közösségi hátránnyá vált, nem tartható a korábbi felállás, strukturális változásokra van szükség. A szakmunkásképzés nagy dilemmája, hogy az iskolák és fenntartójuk érdeke is eltér a gazdálkodó szervezetek érdekeitől. Az iskola érdeke, az hogy az állami fejkvótát (törvényerővel behajtott alapon létrejövő bevételt) kapjon a működéséhez, és teljes kapacitással működjön. Az iskolafenntartó - és mögötte a központi és önkormányzati politika - rövidtávú érdeke az, hogy ezen az áron lakossági (főleg a szülők és esetleg a gyermekek) elégedettséget vásároljanak.

40

Engednek a nyomásnak, olyan divatos szakmákra képeznek iskoláik, amelyekre nincs kereslet, nem pedig azokra, amelyek iránt várhatóan lesz. Ennek magára a politikára is hátrányos következményei immár világosan láthatók: •

a végzősök nem tudnak elhelyezkedni, nem keletkezik adó, csak költségvetési teher;

•

gyakran újabb szakma elsajátításába fognak, ez a pótlás egyben pazarlás is, ha ez sem keresett;

•

a szükséges munkaerő hiánya feszültséget, csalódást szül a befektetni szándékozók körében;

•

felborul, eltorzul a munkaerőpiac működése, és ez kedvezőtlenül visszahat a munkában állókra is.

A kormányzati intézkedések és a lokális kezdeményezések nem találkoznak, gyöngítik egymás hatását. A változással szembeni ellenérdekeltség nagy, az oktatás konzervatív, a vizsgáztatás során a lexikális tudás mérésére/ellenőrzésére koncentrál. Gyakran a közvetített ismeretek is elavultak, fölöslegesek, készségtárgyakat nem oktatnak, az így megalapozott jó bizonyítvány a gyakorlatban értéktelen, félrevezető. A költségvetési vásárlóerő túlsúlya miatt nem hat az iskolákra a munkáltatók közvetlen támogatása, amit a Szakmunkásképzési Alapba történő befizetés helyett választanak. Érdekközelítéshez elegendő összeggel csak az egészen nagy - többnyire külföldi tulajdonban lévő - cégek rendelkeztek, meg is próbáltak azzal gazdálkodni, és érdekeiknek megfelelően használni azt. Néhány nagy multinacionális vállalat alapítványokat is hozott létre oktatási intézmények, kutatóhelyek támogatására, illetve az ilyen tevékenységben kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek elismerésére. A kisebb cégek - többnyire személyes kapcsolatok mentén - úgy adják oda egy iskolának, hogy nem támasztanak, támaszthatnak követelményeket, a támogatott iskolák inkább "talált pénznek" tartják amit így kapnak. Az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzést a vállalatok alig ismerik. Ennek a képzettségi típusnak egyelőre nincs meg a helye a vállalati struktúrában, hierarchiában. A külföldi működő tőke - kevés kivételtől eltekintve - ugyanis, bár magas termelékenységgel dolgozó, de egyszerű, rövid idő alatt megtanulható betanított munkát honosított meg. Ezen cégek számára nem jobb a felsőfokú szint a középfokúnál, illetve alig van olyan munkakörük, ahol hasznosítható ez a képzettségi szint. Ha alkalmazzák is, és a hazai vállalkozások bérszínvonalán csak alacsonyabb kategóriában, ahonnan jóformán lehetetlen a továbblépés.

41

A felsőoktatás jogilag is megalapozottan öntörvényűen működik, egyelőre csak rövid távú érdekeit tartja szem előtt. Az egyetemi struktúra átalakítása során nyakra-főre jöttek létre új karok az egyetemi rang elnyerése vagy megtartása érdekében. A tanerőre specializált szakok vannak, a kívülállók (felvételre jelentkezők-munkáltatók) nem ismerik, hogy milyen rejlik a hangzatos új elnevezések mögött. A képzés szinte túlzottan messzire megy abban, hogy igen alapos és mély elméleti alapokat nyújt, más tekintetben viszont adós marad a hallgatók gyakorlati felkészítésével, a vállalati gyakorlatban szükséges készségek kifejlesztésében. Ez alól a fizetős - gyakran valamilyen angolszász mintát követő - felsőfokú tanintézetek kivételek. Ezek hallgatói viszont általában abból a "második vonalból" kerülnek ki, akik nem tudtak megfelelni az állami felsőoktatás felvételi követelményeinek, de a család anyagi helyzete lehetővé teszi számukra a térítéses képzésben való részvételt. Az ellentmondásos helyzet eredményeként a jobb képességű és elméletileg jól felkészült pályakezdők rosszabb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon a versenyszférában. A nem formális módon szerzett tudás (ismeret, képzettség, készség) elismerése csak korlátozott kísérleti projektig jutott. Sem ebben, sem a felnőttkori képzés egészében a munkáltatók, de a munkavállalók képviseletei sem jutnak szerephez, mint ahogy a hazai oktatási és képzési politika, a gyakorlat fejlesztési irányai, és a társadalmi ellenőrzés területén sem. Az államilag finanszírozott (erősen túlfejlett) szektorban mutatkozik leginkább az elzárkózás. A szociális partnerek és a civil szervezetek hozták létre az ECDL kezdeményezést, amiben nem kimondva - megjelenik a nem formálisan szerzett tudás értékelése és elismerése, tanúsítása. Mindez sajnos - bár a jó példa bíztató - édeskevés. Sajnos a felnőttképzési törvény vonatkozó része is az intézményi érdekek befolyása alatt született, nem segíti az előrelépést. A fejleszthetőség alapkérdése az intézményi és igazgatási szervezeti és érdek összefonódás lazítása, a lakossági (szülői) kör, az alkalmazók és a felhasználók felé a társadalmi párbeszéd megindítása. Az informatikai tudás társadalmasítása párhuzamos megközelítést igényel az életpálya minden időszakára, a formális, nem formális és az informális tudásszerzésre. B) Vállalkozásbani (On the job) jellemzők A külföldi befektetők alapvetően elégedettek a magyar munkaerő szakképzettségével. Ezen nem is lehet csodálkozni, miután igen szigorú kiválasztási rendszer előzi meg a dolgozók felvételét. A válogatás könnyebb volt az évtized közepén, mint a végén, ekkor már bizonyos munkakörökben kompromisszumra kényszerültek a külföldi munkáltatók, de ezt nem ítélték súlyosnak.

42

Egyes cégek tevékenységéhez - egyelőre ezek a tipikusak - még a nyolc általános is sok, mert egyszerű, elemeire bontott, mechanikus, monoton tevékenységet kell végezni. Az ilyen munkahelyeken nem értékelik a "többlettudást", sőt kifejezetten előnytelennek, esetenként veszélyesnek tartják. A magyar iskolai rendszertől és szakképzéstől azt várják, hogy széles általános alapokat adjon, s ezzel alapozza meg a dolgozók további képezhetőségét. Ezek a befektetők nem várnak "kész" embereket a hazai képzéstől, viszont biztosítják a vállalatkultúrába illő továbbfejlődési lehetőséget, az előre haladást, pedig szigorúan ellenőrzik. A magyar felsőoktatással kapcsolatosan több problémájuk merült fel, mint a középfokú szakképzéssel. A végzettek többségét úgy minősítették, hogy: •

kommunikációs készségük gyenge, (nem tudják magukat eladni, nem tudnak a partnerekkel megfelelően tárgyalni);

•

nem tudnak csapatban dolgozni (egyénileg vizsgáznak, nincsenek közösen létrehozandó produktumok);

•

vezetői tulajdonságok, kellő önismeret híján van;

•

a munkaadói, foglalkoztatói feladatokra nincsenek felkészítve;

•

nem megfelelő a számítástechnikai és a nyelvismeretük. (többnyire van dokumentumuk ilyen irányú ismereteikről, de a gyakorlatban ez nem takar elégséges tudást.)

A hazai kis és középvállalkozások számára lényeges kérdés a szakmunkásképzés, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy azt ki tudják váltani saját képzéssel. A magyar befektetői körben igen pozitív visszhangja volt a Német Iparkamara támogatásaként Magyarországon létrehozott szakképzési bázisnak. Hatékonynak vélték a képzési tematikát, előrevivőnek ítélték az idetelepített korszerű felszereltségű tanműhelyeket, s a gyakorlatias nyelvi képzést. Azt bizonyította számukra, hogy egy jól megválasztott, célzott képzési program még a szerényebb képességű hallgatók motiváltságát is képes volt felkelteni, s elvezetni őket az eredményes szakmunkásvizsga és nyelvvizsga letételéhez. A szociális partnereknek fel kell állítaniuk azt a szervezetrendszert és kapcsolati hálót, amely a munkaadói sajátosságok és érdekek mentén a képzést a gyakorlathoz közelíti. A munka illetve az életpálya során szerzett ismeretek és a formális tanulásban szerzettek összekapcsolására a szektor képviselői az utóbbi években már jelentős kezdeményezéseket (meghatározó részvétel az OKJ fejlesztésében és EU pályázatokban) indítottak.

43

5.2 A szakképzés és a foglalkoztatás 5.2.1 Foglalkoztatási, képzési jellemzők A gazdasági növekedés tartóssá válása, a külföldi működő tőke folyamatos beáramlása, a foglalkoztatottság színvonalának lassuló emelkedése már 2001-ben felvetette annak veszélyét, hogy a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége, de főleg minősége a gazdaság, a társadalom működésének akadályává válhat. A felvetett kérdés tisztázására, az adott év harmadik negyedévben kutatási megbízást kapott pl. a GKI Gazdaságkutató Rt. (v.ö. ADLER JUDIT: A vállalkozások munkaerővel kapcsolatos igényei.) A továbbiakban, a világhálón hozzáférhető ilyen anyagok megállapításait is felhasználva, tekintjük át a munkapiacot. A többek - és a szakmai tapasztalatok - által is megerősített jellemzőket a sorba szedéskor közismeretnek tekintjük és a hivatkozásokat a továbbiakban mellőzzük. Az ország befektetőkkel telített részein - a fővárosban és Nyugat-Magyarországon - gyakorlatilag teljessé vált a foglakoztatás az előző évtized harmadik harmadára. Ezekben az országrészekben jelenleg már olyan alacsony a munkanélküliség, ahogy az a strukturális változások miatt rendszerszerű. Ezekben a térségekben látványos, általános mennyiségi munkaerőhiány azért nem lépett fel, mert a külföldi tulajdonban lévő cégek átlagos bruttó keresetei még most is kiemelkedő szívóhatást képviselnek, aminek bázisán kibővült a "merítési" terület. Egyrészt maguk terjesztették ki toborzási körzetüket (tavalyelőtt óta az országhatáron túlra is), másrészt igénybe veszik az újonnan kiépült munkaerő-kölcsönzési szolgáltatást. A jövőbeni, de már a jelenlegi helyzet is sürgető. A foglalkoztathatóság extenzív tartalékai kimerültek, a közösségi (oktatási, egészségi, nyugdíj) szolgáltatások költségei fedezésére - a versenyhajlandóságot, a versenyképességet is csökkentő - mértékben nőnek a munkaadók terhei. A foglalkoztathatóság mércéje természetesen a munkaadói szervezet igényei szerinti, azaz szervezetről szervezetre - többé vagy kevésbé - eltérő. Így a munkaadói igények felmérése és számszaki összegzése a statisztikai átlag mögött általában megbúvó hibákat biztosan tartalmazza. Továbbá a munkaadók azon része, amelyik megteheti, nemcsak a dokumentumokkal igazolható tudást igyekszik feltérképezni a munkavállalók - az új belépők - esetében, hanem a jelentkezők foglalkoztathatóságát minél teljesebben. A felmérések szerint szinte nincs olyan vállalkozás, amelyik csökkenteni szándékozik felsőfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottainak állományát.

44

A versenyszféra elsődlegesen műszaki végzettségűekre tart igényt, ezt követik a gazdasági végzettségűek, s ettől jóval elmaradó mértékben jogászok és természettudományi végzettségűek. A gyakorlatias tudás bír a legnagyobb értékkel, tehát az alkalmazott tudományok által adott ismeretek hasznosulnak leginkább a gazdasági életben. Igen kedveltek éppen ezért a főiskolai végzettségűek. A GKI prognózisa szerint a külföldi működőtőke foglalkoztatásban betöltött szerepe hosszú távon maximum 30% körüli lesz, az állami tulajdonban lévő cégek foglalkoztatási súlya 510% körül stabilizálódik a versenyszférában, de a költségvetési szféra foglalkoztatottjait is figyelembe véve a nemzetgazdaságon belüli foglalkoztatási súlya 25% körüli lesz. A belföldi magántulajdonosok foglalkoztatási súlya a versenyszférában 60-65%-os, a nemzetgazdaság egészében 55%-os lesz. A belső arányok lényegében már kialakultak, látványos elmozdulások nem valószínűsíthetők. A) Egyéni vállalkozók, illetve mikrovállalkozások A önfoglalkoztató kényszervállalkozások jelentős része hosszú távon nem életképes. A nagyobb méretű vállalkozások megerősödése szívóhatást gyakorol majd ezen cégek tulajdonosaira. A gazdálkodó szervezetek méret szerinti struktúrája további lassú átalakuláson megy keresztül. Hosszabb távon a vállalati méretnagyság szerint a változás fő iránya a nagyszámú mikro vállalkozás számának csökkenése, vagy növekedésük. A mikro vállalkozások körét az is szűkíthetné, ha - mint azt egyes külföldi példák, illetve az agrárterület is mutatják - a háztartásokhoz igen közel állókat nem is kellene vállalkozásként regisztráltatni. A vállalkozások számának mérséklődéséhez jelentősen járulhat hozzá a bérszínvonal növekedése, a közterhek fajlagos csökkenése, mert megszűnnének a költségkímélő, adóelkerülő célzattal fenntartottak is. B) Hazai illetve kis- és középvállalkozások A vállalkozások szívesebben foglalkoztatnak tapasztalt, már nem egészen fiatal munkaerőt is. Ugyanakkor maguk is részt vesznek, bár a korábbiaknál szerényebb mértékben a szakmunkásképzéshez kapcsolódó gyakorlati képzésben is. Ez biztosítja, hogy a nagyvállalatoknál működtetett szűrés hiánya ellenére a szükséges utánpótlást megszerezzék a vállalkozás számára.

45

A hazai magán foglalkoztatók többsége lényegesen rosszabb technikai, műszaki felszereltséggel, munkaszervezéssel, technológiával végzi tevékenységét, mint a külföldi tulajdonban lévők. A szükségesnél kevésbé rendelkezésre álló forrásokat jól képzett munkaerő alkalmazásával igyekeznek ellensúlyozni. A szakképzett magyar munkaerő előnye ebben a szektorban kamatozódik. Ezek a vállalkozások elsősorban a belső piac áru és szolgáltatási igényét elégítik ki. Nagy szerepet játszanak az egyedi, vagy kis sorozatú termelésben, a szolgáltatásban. A jelzett tevékenységek magasan kvalifikált szakipari ismereteket, széles skálán mozgó termékismereteket igényelnek. Egyszerre kell ismerni az itt tevékenykedőknek a régebbi, de még használatban lévő termékek és szolgáltatások sajátosságait, miközben nyitottnak kell lenni a világ új tendenciáira is. A legjelentősebb változások színtere a kis és középvállalkozási kör lesz. Hosszú távon az várható, hogy ebben a körben a szervezet szám csökkenni, viszont az egy szervezetre jutó alkalmazottak száma növekedni fog. Így, a szegmens foglalkoztatási képessége összességében növekszik. Ez lesz a nemzetgazdaság legdinamikusabb, legmozgékonyabb része. Az ilyen típusú szervezetek uralják majd például a gazdasági-üzleti szolgáltatások jelentős részét. Itt valamennyi képzettségi színtű munkaerő iránt lesz kereslet az egyszerű szolgáltató jellegű fizikai foglalkozásoktól a legmagasabban kvalifikált diplomásokig. C) Külföldi illetve nagyvállalkozások A külföldi befektetők túlnyomó többsége vállalkozása működtetéséhez elsősorban betanított munkásokat igényelt, mert a betelepített technológia ezt igényelte. A konkrét szakismereteknél sokkal fontosabb volt a munkaerő ipari munkakultúrája, fegyelmezettsége, precizitása, motiválhatósága, formálhatósága, alkalmazkodóképessége. A közgazdasági és társadalmi közhiedelemmel ellentétben nem a magyar munkaerő kvalifikáltsága jelentett valós értéket, hanem olcsósága és alakíthatósága. A foglalkoztatás általában minimálbéren történt, mert a munkanélküli ellátások lejárta után - egzisztenciális okok miatt - még a válogatott munkavállalók is belekényszerültek a kedvezőtlen feltételek elfogadásába. A multinacionális vállalatoknál dolgozók átlagos életkora jóval alacsonyabb a hazai cégek átlagnál. A dolgozók a fiatalabb korosztályokból, de döntően nem a pályakezdők közül kerültek ki, a külföldi befektető igyekezett elkerülni a tapasztalatlan fiatalok betanításából adódó veszteségeket. A munkaerő kiválasztására saját tesztjeiket használták, ennek konkrét lebonyolítását néha rábízták a helyi a munkaügyi központokra, de jellemzően maguk végezték.

46

A tesztek elsősorban a felvételre kerülők koncentráló képességét, monotónia tűrését, terhelhetőségét, kooperációs készségét próbálták feltérképezni, mert főleg szalagmunkára kerestek alkalmas embereket. Ezen túlmenően fontos volt a cég értékei iránti fogékonyság, a jó azonosulási képesség a cég filozófiájával.

5.2.2 Szakképzési jellemzők változtatása A munkaképes korú lakosság inaktív részének szinte teljes körében az egyik pótlandó ismereti terület az informatikai. A megfelelőség magasabb szintjeihez jutás csak akkor lehetséges, ha a szakképzés nem korlátozódik az ICT szektor munkatársi utánpótlását jelentő létszámra, mert: •

az igényelt képességekkel rendelkezők vonzása kiterjesztéséhez teljes merítés szükséges;

•

a kevésbé eredményesek alkalmazói, felhasználói foglalkoztatása felé vezető utak növelik a társadalmi támogatottságot;

•

a piac ösztönzőbbé a felkészült vásárlóerő növekedésével válik.

Az atipikus formák növekvő jelentősége (e-learning, e-working) és ennek lekövetése a hazai gyakorlatban, különös tekintettel a Life Long Learning folyamatra rendkívűl figyelemre méltó folyamat. A) Népességi jellemzők A 20–39 éves fiatal munkaképes korúak száma még növekszik, kivételt képez Budapest, ahol a létszám már csökken. 2020 környékére már17–18%-kal is alacsonyabbá válhat a korcsoport nagysága. A 40–59 éves idősebb munkaképes korúak száma hullámzóan alakul, érdemi létszám-emelkedés nem valószínűsíthető. Nőhet a munkaképes kategóriába eső időskorúak csoportja, a nyugdíjkorhatár emelése miatt. A szakképzetlenül maradó népesség aránya lassabban mérséklődik, míg beavatkozás nélkül a szakmunkás végzettségűek aránya 2010-ig, illetve 2020-ig 30, majd 20%-ra csökken

47

B) Képzettségi jellemzők A 20 éves és idősebb népesség száma 2000-ben 7,8 millió fő volt. A népesség többsége alapfokú végzettségű: 5,0 millió fő. Középfokú végzettsége van közel kétmillió főnek, míg felsőfokú végzettséggel 900 ezren rendelkeznek. Az érettségit adó képzési kapacitások megnövekedése azt eredményezte, hogy a szakmunkásképző iskolákba került tanulók felkészültsége leromlott, mondhatni rendkívül gyenge színvonalú. A felzárkóztatást célzó 9.-10. osztályos képzés bevezetése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ide bekerülő gyerekek teljes mértékben motiválatlanok a közismereti tárgyak elsajátítása iránt, amit nem tanultak meg az általános iskolában, azt itt sem igen teszik meg. Egy részük bár bizonyos gyakorlati ismeretek elsajátítása iránt mutat hajlandóságot, túlkorosként a 9.-10. osztály ideje alatt könnyen lemorzsolódik. .A szakmunkásképzésnek pedig továbbra is jelentős szerepe marad. Egyrészt erre van igénye a hazai foglalkoztatók közül nagyon soknak, főleg a kisebb méretűeknek; továbbá a kisebb méretű külföldi foglalkoztatónak is, valamint számos betanított munkára épülő multinacionális cégnek is. Másrészt a középiskolai tanulmányok elvégzésére alkalmatlan fiatalság foglalkoztathatósága megteremtésében is jelentős társadalmi szerepe van. C) Területi jellemzők A régiók között jelentősek a különbségek. Az előreszámítási hipotézisek sarkalatos pontja a különbségek csökkenése. Az eltérő startpozíciók mentén a különbségek - a közösségi kultúra hatásait is figyelembe véve - igen számottevőek maradhatnak középtávon, de még hoszszú távon is. A városi népesség gyors elöregedése mellett a községekben akár fiatalodás is végbemehet, részint a korábban nagy létszámú idős községi népesség elhalálozásával, részint valamennyire érvényre jut egyes, magasabb termékenységű népcsoportok hatása. Jelenleg a 20 évesnél idősebb népesség 29%-át kitevő közép-magyarországi régió csak az alsó fokú végzettségűek 13%-ának nyújt lakóhelyet. Ugyanakkor itt tömörül a középfokú végzettségűek 35, a felsőfokúak 43%-a. A sor ellentétes végén Észak-Magyarország és ÉszakAlföld áll. Úgy tűnik, hogy a legnagyobb esély a különbségek csökkentésére a középfokú népesség esetében van. A legmagasabb iskolai végzettsége természetesen Budapestnek van, ahol a legalább középfokú végzettségű népesség teszi ki az aktívak 63%-át. Jelenleg a 20-59 éves népesség 29%-át kitevő közép-magyarországi régió az alsó fokú végzettségűek mindössze 12%-át 48

„központosítja”. Ugyanakkor itt lakik a középfokú végzettségűek 34, a felsőfokúak 41%-a. 2020-ra megvalósítható bizonyos területi különbség-csökkenés, de hipotéziseink továbbra sem „engedik”, hogy a központi régióban népesség-arányossá váljék a magasabb végzettséggel rendelkezők száma. Az egyik legalacsonyabb végzettségű megye Pest, melynek iskolai végzettség szerinti öszszetétele ugyanakkor alig különbözik Észak-Magyarországtól vagy Észak-Alföldtől. Budapesten relatíve kisebb mértékben emelkedik az iskolai végzettség, de még így is várhatóan 2020-ban a legalább középfokú végzettségűek az aktív korúak 77%-át teszik ki, miközben Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon ez az arány alig 50%. D) Életkori jellemzők A munkaerő-igények kielégítése a korábbi gyakorlattól eltérő filozófiát igényel, hiszen a foglalkoztatásba egyszerűen (iskolaszerűen) bevonhatók kínálata megszűnt, az ifjúsági munkaerőforrás csökken. Meg kell oldani a legalább egy generációval ezelőtt iskolázottak (45 év felettiek), a megváltozott munkaképességűek, a romák; a foglalkoztatásból területi elhelyezkedésük miatt kimaradtak bevonását. Ellenkező esetben a vásárlóerejüket exportáló vendégmunkások foglalkoztatásának kell nagyobb teret k engedni, vagy fokozottan számolhatunk a külföldi befektetések elmaradásával. E) Az atipikus képzés jellemzői A felnőttképzés – az iskolarendszerű képzéssel párhuzamosan – legfontosabb letéteményese a gazdaság alkalmazkodó-képességének. A hazai jogi szabályozás a képzőintézményekhez rendelte az eljárást, ahol eddig a legmesszebbre menő is a (számítógépre telepített) tesztek alkalmazásában látja a tudásmérés fő eszközét. Hasonlóképpen a módszerek fejlesztése is rájuk tartozik, ezzel burkoltan az intézmények költségvetésébe szorítva be azt. Az előzőekben jelzett tendenciák okán elengedhetetlen váltás atipikus módszereket igényelne (eLearning, távoktatás), amelyek a fent vázoltak okán csökevényesen megrekedt állapotig jutottak el idáig. Az élethosszig tartó tanulás, az élettapasztalat révén, a munkatapasztalatok által megvalósult tanulás gondolata, ismerete csak az elméleti és kutatói körökbe, ott is csak az NSZI forrásai mértékéig jutott el. Ez tarthatatlan, már ha a foglalkoztathatóságot valóban növelni akarjuk.

49

Tapasztalható, hogy a foglalkoztathatóság és az informatikai szakképzés bővítésére a formális keretek nem váltak be és a várható változások során még kevésbé felelnek meg. Ugyanakkor kimondható, hogy az atipikus szakképzés és annak gyakorlata, különösen a tudás mérése és tanúsítása egyszerűen nem létezik. Megteremtéséhez a szabályozás, a finanszírozás, az érdekeltség és a közreműködői kör átalakítása egyaránt szükséges, sőt elengedhetetlen. A változások elmaradása a jelenleg foglalkoztatottak előrelépését, vállalkozási és munkavállalói jövedelemszerző képesség fejlesztését is megakadályozza. Befektetői megközelítéssel kell a feladathoz hozzákezdeni.

Iparvezérelt gyakorlati oktatás az elsődleges a szakképzésben és felnőttképzésben, különös tekintettel a vizsgaszervezés decentralizált megoldásaira.

5.2.3 Ágazati jellemzők Az alkalmazó, különösen a felhasználó ágazatok foglalkoztatási struktúrájának átalakulása csak igen lassan következik be: A) Termelő ágazatok: •

A jelenlegihez képest felére csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak súlyaránya. Ez a legmarkánsabb változás, igaz a nem piacra történő mezőgazdasági tevékenység valószínűleg a háztartások számottevő részén jellemző marad.

•

Az ipar a tárgyalt időszak egészében fontos szerepet fog betölteni az ország fejlődésében, s így a foglalkoztatásban is. A feldolgozóipar létszámfelszívó szerepe az elmúlt években tapasztalthoz képest fokozatosan mérséklődik, 2010 után legjobb esetben stagnálásról beszélhetünk. Az ipar egyre inkább a kevés pótlólagos létszámot igénylő intenzív jellegű átalakulás színtere lesz. Az ipari foglalkozásokon belül a hiány és a többlet párhuzamosan lesz jelen, az mindig az aktuális rövid távú konjunktúra függvénye lesz.

•

A kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikkek javítása, karbantartása nemzetgazdasági ágban az átlagost meghaladó lesz a létszám bővülése két évtized alatt. A kereskedelmi hálózatok bővülésén alapuló kereskedelmi létszám-növekedés az évtized végéig várhatóan lecseng. A javítási szolgáltatások

50

további jelentős felfutás előtt állnak, ez az a terület, ahol a hagyományos értelemben vett magas szintű szakképzettség igen jól kamatoztatható. •

A szállítás, raktározás, posta, teljesítményének növekedése főként az információtechnika alkalmazásától várható. Az ágazatban nagyon sok az olyan manuálisan végzett munka, amely a technika mai állása mellett is gépesíthető lenne. A korszerűsítések az ágazat fejlődését intenzív módon dinamizálják majd, így ez a nemzetgazdasági ág is az átlagos létszám-felszívók közé tartozik, ezzel párhuzamosan jelentős átalakulások várhatók a munka tartalmában és a szakképzettségi igényekben.

B) Szolgáltató ágazatok: •

A közigazgatásnál és az oktatás területén az átlagosnak a felét sem elérő létszámbővülést prognosztizálunk. Mindkét területen a személyi állomány minőségi összetételének jelentős emelése az elsőrendű feladat, nem pedig a számosság növelése. A közigazgatás területén elsősorban az integrációs együttműködés által szükségessé váló intézményhálózat kiépülése vezet létszámbővüléshez, továbbá a szerződéses katonák alkalmazása. Az oktatásban a személyre szóló, kiscsoportos, speciális képzési programok terjedése és a képzési idő hosszabbodása okozza az enyhe létszámbővülést.

•

Az egészségügyi és szociális ellátás területén - ha az piacosodik - létszámbővülés bekövetkezésére számíthatunk. A lakosság egészségi állapota és korösszetétele, továbbá a szolgáltatások iránti kielégítetlen igényei egyaránt indokolják mindkét területen a foglalkoztatottak számának növekedését. Az egészségügyben a szakalkalmazottak száma feltétlenül növekedést indokol, de a belső összetételnek lényegesen módosulnia kell. A hagyományos kórházi tevékenységek és főleg az itteni orvos-foglalkoztatás csökkenése várható, miközben a háziorvosi és szakorvosi teljesítmények növekedése, különösen a házi ápolási, illetve az ápolási otthonszerű ellátások gyors bővülése várható. A szociális ellátás fejlesztése elkerülhetetlen. Ezek a technikai fejlődés által megkönnyíthető, de személyes jelenlétet igénylő tevékenységek. Az elkövetkező két évtizedben, mind az oktatásban, mind az egészségügy-szociális ellátás területén a foglalkoztatásban a mainál jóval nagyobb szerepet fog betölteni vállalkozási tevékenység és ezen belül a magánszektor.

51

•

A pénzügyi szolgáltatások is hasonlóan jelentős technikai fejlődés előtt állnak, itt a személyes megjelenésen alapuló ügyintézés erősen csökkenni fog a számítógépek, az internet-használat háztartásokban, mikró és kisvállalkozásokban történő általános elterjedését követően. Ez a létszám iránti igény már napjainkban is tapasztalható mérséklődésével jár. Ebben a nemzetgazdasági ágban évek óta folyik a piaci szereplők számának fogyása. Az összeolvadások, felvásárlások is csökkentik a foglalkoztatottak iránti igényt az informatikai rendszerek fejlesztése mellett.

•

Az ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások területén dolgozók létszáma megduplázódik a következő húsz évben. Ez lesz az üzleti szolgáltatói tevékenység kiépülésének "fénykora" hazánkban, az a fejlődési periódus, amikor még a szolgáltatás létszámfelszívó jellegű. Mint azt a fejlett ipari országok példájából ismerjük a kifejlett piacgazdaság viszonyai között ez már nincs így. A technikai fejlődés, a gépesítés itt is megálljt parancsolhat a létszám bővülésének, de ez Magyarországon 2020 körülre lesz reális alternatíva. Ennek számos oka van: az üzleti szolgáltatások hiánya, illetve még mindig relatív fejletlensége, a fizetőképes kereslet emelkedése, a kedvező konjunkturális helyzet, s a tevékenység egy részének személyes jelenlétet igénylő jellemzői. A munkaerő-kereslet széles spektrumú lesz, a felsőfokú végzettségűek szinte minden típusa, de a fizikai foglalkozásúak számára is felvevőpiac lesz.

Az iparvezérelt gyakorlati oktatás az ICT szakképzésben és felnőttképzésben számos akadály leküzdését igényli. Mint látható jelentős kulturális eltérések vannak a munkaerő piacon kereslettel jelentkezők között. A karriert építő, a sok-szempontú, gyorsan változó mérlegelési (vizsgáztatási) feltételeknek megfelelni akaró munkavállaló nem lehet sem egy elvi (nyilván átlagos), sem pedig csak egy konkrét foglalkoztatási helyzetre felkészített. Ettől eltérőre ma nincs kínálat a sokszor már zavaró oktatási sokszínűség közepette sem. A foglalkoztathatóság alakításának másik útja az lenne, ha a munkaadói várakozások illetve igények igazodnának az aktuális kínálathoz. Ez sem problémamentes, hiszen a foglalkoztató szervezet ezen kívül a piaci körülményekhez is kénytelen igazodni. A piaci működés logikája szerint a két körülmény között feszülő ellentmondás abban áll, hogy - egyszerűen mondva a munkabér a munkaerő ára, a munkaerő értéke a felkészültség, míg a foglalkoztathatóságot a felhasználó helyzete is megszabja.

52

Az oktatási és a felnőttképzési adminisztrációnak nincs információja arról, hogy ezt az ellentmondást a munka világában hogyan igyekeznek ma Magyarországon megoldani. A szociális partnereknek is alig, mert az ezt is magába foglaló képzési közszolgáltatások állami monopóliuma forráselvonó monopólium is. A forráselvonás, az eredményképtelenség mellett még a vizsgálati jogosultságot is magának kívánja monopolizálni az intézményi szféra. Mindezek ellenére az ICT szektor, a maga marginális területén, külön megoldást kell kierőszakoljon. Amellett, hogy fel kell pörgesse a társadalmi hajtóerőt be kell nyomulnia a képzési rendszer pozícióiba. Ennek első pontja a vizsgáztatás, ahol a foglalkoztatandók és a képzőhelyek felmérése is megtörténhet. A Kamarai szándékok nem eléggé szektor specifikusak, tartalmukban az ICT megfelelési kényszerétől jelentősen lemaradtak. A vizsgázás decentralizálása a dekoncentrált központi szervezetek hiearachiális, vagy a lokálisak pair to pair hálózataként egyaránt szóba jöhet, de a szakma érdekei az utóbbi esetében érvényesülhetnek. A divergálás kézbentartására a következőkben a szociális partnerek, de elsősorban a munkaadók, be kell hatoljanak a megvalósítás gyakorlati, majd iskolai területei nemkülönben a képzéspolitika kialakításába. Ezután lehet a gyakorlatközeli képzés eredményes irányítására, szervezésére gondolni.

5.3 A minőségbiztosítás, minőségfejlesztési követelményei, törekvései, eredményei. A munkáltatók többsége kész a kompromisszumra a konkrét szaktudás tekintetében, ha cserében megfelelő általános műveltségű és munkavégzési képességek, készségek birtokában levő dolgozókat kapnak. A foglalkoztatás gyakorlati szakembereinek és az oktatáspolitikusoknak érdeke is találkozik az oktatási szakirányok specializáltságának csökkentésében. Ez a középfokú szakképzés esetében már tapasztalható is. A középfokú iskolarendszerű szakképzés tartalmát illetően van szándék a specializáció csökkentésére, a készségfejlesztő tárgyak és tréningek és a nyelvismeret növelésére. A képzésnek, amely részben szakközépiskolában, részben az érettségit követő 1-2 éves rövid programokban valósul meg, azonban szervesen kötődnie kell a vállalati-technológiai környezethez és tevékenységhez. A gyakorlat közeli oktatásban elsősorban a szakmailag igényesebb multinacionális cégekre, valamint a hazai nagyfoglalkoztatókra lehet számítani, de a szakmai képzés kiegészítését a kis- és középvállalkozások is felvállalnák.

53

Jelentős probléma, hogy a képzés során a tanulók gyakran nem ismerkednek meg a szakmájukra vonatkozó korszerű technológiai eljárásokkal, új anyagokkal, módszerekkel. A vállalkozások részvétele a szakmunkásképzés gyakorlati részének lebonyolításában hasznos, mert a tanulók valós "üzemi" körülmények között ismerhetik meg leendő szakmájukat. Így elkerülhető az a szerencsétlen helyzet, - ami a kizárólag iskolai tanműhelyben lebonyolított gyakorlati képzés esetén elég tipikusan előfordul - hogy a tanulók a nélkül jutnak szakmunkás-bizonyítványhoz, hogy a munka világával megismerkedtek volna. A hazai magán vállalkozásoknál lebonyolított gyakorlati szakképzés hátránya viszont, hogy a tanulók itt szakmájuk legkorszerűbb technológiáját, gépeit, berendezéseit általában nem ismerhetik meg. E probléma oldására a hallgatókat berendelik szakmai gyakorlatra az iskolai tanműhelyekbe is, ahol helyenként a külföldi (főleg német) segítségnek köszönhetően megismerkedhetnek a korszerű technikával. Képzésükben a meghatározó mégis az, amit a hétköznapok jelen idejű lehetősége nyújt számukra. Nagy figyelmet indokolt fordítani az 55–59 évesekre. A korcsoport létszáma mintegy 600 ezer fő, ebből több mint fele nő. 2010-ben már 758 ezren lesznek ebben a korcsoportban, a "gyengébbik" nemből 402 ezren. Ez a csoport jól foglalkoztatható - munkatapasztalatokkal kellően felvértezett - azonban tagjainak ismeretei zömében csak a formális képzésen kívül fejlődhettek, és kompetenciáik is csak szűk körben ismertek, illetve elismertek. Reaktiválásukkal és a nyugdíjkorhatár emelése folytán az idősek (legalább 60 évesek) egy részével is számolva, akár 300 ezer fővel bővülhet tartósan a foglalkoztathatók köre, megfelelő gazdasági állapotok esetén. A fejlesztés során fókuszálni kell arra, hogy ebben a korcsoportban szinte teljesen ismeretlen a számítástechnika, az informatika használata, márpedig a következő évtizedekben ezek ismerete és készség szintű használata nélkül nem lehet a foglalkoztatásban bent maradni, illetve visszatérni a munka világába. Az ismeretek, képességek, készségek elsajátítása minden szakirány számára ugyanolyan elengedhetetlen lesz, mint a kommunikációs kompetenciában a nyelvismeret. A munkáltatók körében jelentős az igény dolgozóik továbbképzésére, azonban a piaci alapokon szerveződő tanfolyamok egy részéről rossz tapasztalatokat szereztek. A piacon rengeteg a szereplő, nehezen áttekinthető a különféle képzési szintek és témák tengere, az, hogy milyen ezek összekapcsolódása, van-e egymásra épülés, megfeleltethetőség. Megbízható és minőséget jelentő-e a vizsgadokumentum.

54

A szabályozás nem tartalmaz az értékelési eljárással kapcsoaltos minőségbiztosításra vonatkozó elemet, illetve utalást arra vonatkozóan, hogy mi kell történjen, ha a felnőtt az értékelő eljárás valamelyik elemét, vagy az eredményét kifogásolja. Ugyancsak nem utal a jogszabály arra, hogy az értékelési gyakorlat milyen szakmai kontroll alatt áll, illetve kellene álljon. Átláthatóságra és az EU gyakorlathoz illeszthető rendszerekre van szükség. A felnőttképzés újragondolása, átlátható struktúrájú megszervezése az iskolarendszerű képzés átalakításával egy időben és azonos irányban kell megtörténjen. A decentralizáció kérdései különösen: a szakképzés irányítási rendszere, a döntési mechanizmus, illetve az irányításhoz szorosan kapcsolódó állami (támogatási) rendszerek esetében fontos és napjaink aktúális kérdése. A változások célszerű iránya a decentralizálás, mivel a gyakorlat a munka világában, területi eloszlásában van jelen. A gyakorlattól való távolság óhatatlanul lerontja, sőt egyes esetekben megfordítja a visszacsatolások hatását. AZ ICT szektor esetében különösen erősen mutatkozik a központosított irányítású és finanszírozású formális szakoktatás kínálata és az igények közötti időbeli továbbá az ebből fakadó tartalmi távolság. Az EU szabályozási alapelv - szubszidiaritás - szerint újra kell konstruálni a kapcsolati, irányítási hálót, a döntési mechanizmusokat. Az ICT eszközrendszere alkalmazásával mindez az intézmények és a képzendők helyváltoztatása nélkül megoldható. Az egyetlen lokalitási változás a források felől döntő grémiumok áthelyezése. A forrásgazdálkodás hatásossága és hatékonysága megnövelése (a munkaadói szervezetek bekapcsolása a gyakorlati oktatásba, a felhasználási döntésekbe a munkaadók - és a szociális partnerek - bevonása) céljából gyakorlat közelben kell tartani a fordulóponti funkciókat, a vizsgáztatás - mint legfontosabb ellenőrzési és mérési pont - de a tervezés a fejlesztéspolitika állomásait is. A szubszidiaritás EU értelmezése úgy szól, hogy csak bizonyítottan jobb eredménnyel járó esetben emelhető közösségi szintre az eszközök tulajdonosait eredendően megillető döntési jog és felelősség. A felelősség arányosan komponált helyi (csoport) és közösségi arányai nemcsak a szakszerűség, de a támogatottság kellő arányait - így nagyfokú hatásosságot, hatékonyságot eredményez.

55

Az un. támogatás korábbi értelmezése nem változott, miközben az alapjai gyökeresen átalakultak. A tulajdonos -eredeti jövedelmekkel rendelkező állam tartalmilag támogathatta a másik két jövedelemtulajdonosi kör (munkaadók, munkavállalók) öntevékeny eljárásait. Amióta az állam és az önkormányzatok jószerint csak származtatott jövedelmekkel (adók, és hozzájárulások) gazdálkodnak költségvetéseikben ez a helyzet az ellenkezőjére fordult. Tulajdonképpen az eredeti jövedelemtulajdonosok vannak arra kötelezve, hogy a feladatmegoldás saját - gyakorlat közeli - megvalósítása helyett központilag elvont forrásaikkal támogassák, tovább éltessék a központosított igazgatási megvalósítást. Az állami irányításnak kiépült intézményei vannak, amelyek a hierarchikus/bürokratikus működési módnak megfelelően tevékenykednek. Ebbe a rendszerbe belépő munkaadói vagy munkavállalói - de akár kamarai - képviseletek ehhez kell alkalmazkodjanak. Ha érdemi változást kíván elérni az ICT szektor, akkor ebből a rendszerből "ki kell hozni" az igazgatást, és a munkavilágának rendszerébe kell "bevonni". Ehhez azonban még meg kell alkotnia a munka világának a saját rendszerét. A gyakorlat közeli irányítás rendszerének működtetése már a jelenlegi állami irányítási rendszer működési forrásainak megosztásával is megindítható, ugyanakkor el is kell érni a meginduláshoz az arányos megosztást, mert a közreműködők szemében ez hitelesíti legjobban a változási elhatározottságot és együttműködést. A megvalósítást szolgáló források központosításának oldását ezután ez a decentralizált (bár akár csak néhány helyen működő) irányítás reformintézkedései - a képzés megtörése nélkül - keresztülvihetik.

5.4 A szociális partnerek, a gazdasági kamarák intézményi szerepe a szakképzésben. A gyakorlatközelség ne csak a szakmában dolgozók sajátja maradjon, hanem fenn kell álljon az élethosszi tanulás egész időszakában. Kezdettől mindvégig támogatnia kell mind az ismeretátadást, mind a képesség és készségfejlesztést - többek között azáltal is, hogy a szociális partnerek a képzőkkel azonos rangban és érdemi jogosultságokkal folyamatosan jelen vannak a folyamatokban és az eseményeken.

56

A legjobban a szakma ismeri az aktuális megfelelés szempontjait, amelyeket az oktatásirányítás és finanszírozás eddig nem volt képes követni, mert az eddig követett szükségletkezelés számára - az ICT fejlődése jellegéből fakadóan - nem feleltek meg. Az ellentmondás a képzés jelenlegi megközelítései megváltoztatásával, és a szociális partnerek képviselői, képviseletei - más területen is szükségesnél is közvetlenebb - részvételével oldható csak fel, mert a munkáltatók, a piaci szereplők csak így tudják a hazai szakképzés mostani jellemzőit az ICT fejlődéséhez, de legalább a világ változási tempójához igazítani. Az értékeléshez való jogot a szektorok ágazati kollektív szerződésekben magukhoz vonhatják. Amennyiben a reprezentatív képviseletek megállapodását a miniszter kiterjeszti akkor az, az egész szektorban követendő normává válik. Csak azt kell elérni, hogy a kormány is ehhez tartsa magát. Ez a jelenlegi munkajogból hiányzik. Megállapodások azonban a szakképzési törvény felhatalmazása alapján létrehozhatók erre. A megállapodásra késztetés társadalmi párbeszéd nélkül nem fog megvalósulni. Az ágazati párbeszéd - per definitionem - a szociális partnerek egymás közötti interakciója. Nem megfelelő keret a szakképzésben vinni szükséges egyeztetésekhez, de a fellépés megalapozása indulhat innen. A gazdasági kamarák közjogi felhatalmazottsága nem kitöltött. Megfelelő egyezségek létrehozatala esetén pozitív is lehet, de - főleg párbeszéd hiányában - könnyen lehet negatív is. Komoly esélye van annak, hogy a munkaadói érdekképviseletek közötti verseny illetve rivalizálás törésvonalaiba belekapaszkodva a kiszervezendő igazgatási irányítás érdekeltjei - élve jogalkotás előkészítési monopóliumukkal - még a jelenleginél erősebben elzárják a szociális partnerek elől a szakképzés gyakorlat közelivé tételéhez vezető utat.

5.5 Az intézményi integráció lehetséges útjai Európában. A piac az EU aktuális állapotú piaca. A magyar piac eddig megismert sajátosságai a belépés után és a globalizáció jelene tükrében - amilyen gyorsan csak tudnak - igazodnak. Sok olyan fékező tényező van, amelyek a szektoron kívüli változási sebesség illetve alacsonyabb késztetés okán állnak fenn, de a szektorban is hatnak.

57

Az ICT szektor számára ugyanis erősebben jelentkezik, mint más szektorok esetében, a változási kényszer. Egyrészt a szakmai fejlődésben sokkal rövidebb a generációváltás ciklusideje, elfogadott nézet, hogy három év. Másrészt sokkal erősebben jelentkeznek az EU vívmányok, főleg a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása hatásai, továbbá a globalizáció a saját maga által fejlesztett kommunikációs technikák és eszközök rohamosan terjedő használata - révén a világméretű foglalkoztatási verseny is. Az informatikai szakképzés a visszacsatolási hurkok rövidítése, a relevancia kellő szintje fenntartása érdekében csak gyakorlat közelben lehet eredményes. Igaz ez a "főhívatású", az "alkalmazói" és a felhasználói körben egyaránt. Kialakult ugyan egy különbség az egyes területek képzési gyakorlata között - a rájuk ható változási kényszer különbözősége miatt - de ennek fenntartása, fennmaradása a szektornak nem érdeke. A szektornak az az érdeke, hogy: •

szélesedjen a népességi merítés köre, minden tehetség elérhető, vonzható legyen;

•

nőjön a társadalom - ismeretekkel, hasznos képességekkel megalapozott befogadó készsége;

•

bővűljön az igényes termékeket kereső vásárlói kör.

Mindezeknek meg tud felelni a képzési rendszer olyanná alakítása, amelyre európai példák is vannak. Ezek gyors követése ugyanakkor az EU által a személyek szabad mozgása kiteljesítéséhez megkövetelt képességtanúsítási, mérési és ellenőrzési - összefoglalóan - vizsgáztatási rendszer megújításhoz is jelentősen hozzájárul. Az uniós törekvések hangsúlyos eleme a tagországok egymás közötti tapasztalatcseréjének szorgalmazása, az un. jó gyakorlat terjesztése és a más területen érvényesített uniós politikákkal való összhang keresése. Az általános uniós alapelvek már megfogalmazásra kerültek, ez további, sajátos kihívást -lépéskényszert - jelent azoknak az országoknak a számára, amelyek még az értékelési, elismerési eljárások kidolgozásának, a szakmai-társadalmi konszenzus megteremtésének elején járnak.

58

6 Az informatikai szakképzés, az új OKJ bevezetése, helyzetelemzés és feladatok A szakképzés – rendszerváltás után megvalósult – átfogó szabályozása felülvizsgálatának szükségességét egyfelől a bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások, másfelől pedig az Európai Unióhoz történő csatlakozás indokolja. Ehhez a folyamathoz segítségként járul hozzá az Európai Uniótól érkező szakmai és anyagi támogatás. A szakképzés felülvizsgálatáról, elsősorban (a folyamat első lépéseként megvalósuló) az OKJ revíziójáról esik majd szó, részletesen bemutatva az informatikai szakmák fejlesztését, annak előzményeit, jelenét, várható eredményeit és a bevezetés feltételeit a további teendőkkel

6.1 A Nemzeti Fejlesztési Terv: Célok és intézkedések Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően lehetővé vált az úgynevezett EU Strukturális és Kohéziós Alapjainak támogatásaiból történő részesedés megszerzése, melynek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Hivatal kidolgozta az előírt uniós elvárásoknak megfelelő Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT). Az NFT a 2004-2006 közötti időszakra kijelölte Magyarország Strukturális Alapokból támogatható fejlesztéspolitikai célkitűzéseit és prioritásait. Az NFT hosszú távú, stratégiai célként az életminőség javítását fogalmazza meg, míg általános célként az egy főre eső jövedelem EU átlagához képest mutatkozó jelentős elmaradás mérséklése kerül megjelölésre. Az ezeket alátámasztó, elérésüket lehetővé tevő három specifikus cél pedig: a versenyképesebb gazdaság, a humán erőforrások jobb kihasználása, illetve a jobb minőségű környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése. Az NFT rögzítette, hogy a mai helyzetre általánosan jellemző a tartós munkanélküliség állandósulása, az alacsony aktivitás, a társadalmi kirekesztettség (például: fogyatékkal élők és romák), a nők munkaerő-piaci diszkriminációja, az oktatás és szakképzés munkaerő-piaci elvárásokkal szembeni rugalmatlansága, valamint a foglalkoztathatóságot segítő szolgáltatások nem kielégítő színvonala.

59

6.2 Az oktatási rendszert, szakképzést érintő intézkedések Az NFT-ben a humán erőforrások jobb felhasználása, valamint az oktatás és a képzés fejlesztése érdekében megjelenik az egész életen át tartó tanulás koncepciója, az Internetelérési lehetőségek kiszélesítése, használata, mely csökkenti a tanulási költségeket és elősegíti az önképzést, a magasabb szintű tudás és szakképzettség megszerzését. A javasolt intézkedések tekintetében az NFT – többek között – a következőket emelte ki: a szakképzés és a továbbképzési rendszer munkaerő-piaci szükségletekhez történő igazítása, az aktív munkaerő-piaci politikák támogatása és továbbfejlesztése, a magyar oktatás infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a kutatás-fejlesztés elősegítése. A szakképzés tekintetében modernizálni kell az oktatás és szakképzés tartalmát, valamint a tanárok szakmai képzését, elő kell segíteni a tananyag-fejlesztést, és mindezek elterjesztését. Az előző intézkedések az alapvető szakmai ismeretek és készségek fejlesztését is elősegítik, hogy az oktatás és szakképzés képes legyen megfelelni a társadalom szükségleteinek és elvárásainak..

6.3 HEFOP 3.2.1. „Új szakképzési szerkezet” komponens A HEFOP-on belül öt fejlesztési cél (prioritás) került meghatározásra: az aktív munkaerőpiaci politikák támogatása (1), a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés segítésével (2), az oktatás és képzés rendszerének fejlesztése az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként (3), az alkalmazkodóképesség és a vállalkozói készségek fejlesztése (4) valamint az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése (5). Az egyes fejlesztési célok további lebontásra (intézkedések) kerültek. A szakképzést érintő változtatások előírásai a HEFOP harmadik prioritásán belül kerültek elhelyezésre. Ezen a prioritáson belül a következő intézkedések kerültek megfogalmazásra: az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges alapkészségek és képességek elsajátítása (1), a szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése annak érdekében, hogy az megfeleljen a gazdaság igényeinek (2), valamint az oktatás, képzési rendszer korszerűsítése (3).

60

A HEFOP harmadik prioritásának második intézkedése tehát a szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése a gazdaság igényeinek megfelelően. Az intézkedés célja, hogy moduláris képzési rendszer kialakításával és annak továbbfejlesztésével a szakképzés biztosítsa annak különböző szintjeire történő ki- és visszalépési lehetőségeket. Cél továbbá az is, hogy a szakképesítések iskolarendszerben történő oktatása vonatkozásában olyan tartalmi és módszertani fejlesztés valósulhasson meg, amely megakadályozza a tanulók lemorzsolódását, és hatékonyabbá teszi a szakmák elsajátítását. A szakmastruktúra moduláris rendszerű kialakítása lehetővé teszi, hogy a szakképzésbe zökkenőmentesen lehessen bekapcsolódni, kilépés esetén pedig visszatérni. A lényeg, hogy a szakképesítések modulokra történő bontásával lehetővé teszik, hogy a tanulók néhány modul elvégzésével egyszerűbb szakképesítéseket szerezzenek, visszalépéskor pedig ezek beszámításával (egységes tartalmú modulokról van szó), és újabb modulok elsajátításával újabb, vagy magasabb szintű szakképesítéshez jussanak. E rendszer kialakításával jelentősen csökken az OKJ-ben található szakképesítések száma, sor kerül az OKJ teljes revíziójára. A szakképesítések tartalmi átdolgozása (modulrendszer, új szakmai és vizsgakövetelmények kialakítása) mellett szükséges új, a szakmai ismeretek gyakorlatorientáltabb átadását hatékonyan biztosító oktatási eljárások kidolgozása és terjesztése. Fontos, hogy az ehhez szükséges kompetenciákat átadják és megerősítsék a szakképzést végzők körében. Ennek indoka, hogy a gazdaság gyors változása következtében új szakmák jelennek meg, a régi oktatási módszerek elavulttá válhatnak, új technológiák jönnek létre. A HEFOP 3.2.1., mint a szakképzés rendszerére vonatkozó intézkedés a szakoktatási és képzési rendszer fejlesztését szolgálja, melynek specifikus céljai a következők: az oktatás és képzés gazdasággal való kapcsolatának erősítése, az OKJ korszerűsítése, hatékonyságának javítása, a szakképzések számának csökkentése (körülbelül 400 szakképesítésre). Ezen komponens két részből tevődik össze: Az első az OKJ felülvizsgálatát mozdítja elő, mely a rendszer egészére kiterjed, és előírja a moduláris képzés kidolgozását. A második rész a szakképzés intézményrendszerének átalakítására irányul. Célja a megfelelő koordináció regionális és helyi szintű biztosítása.

61

6.4 Az OKJ korszerűsítésének szükségessége, az informatikai képzések Mint ismeretes, és korábban már említésre is került, az OKJ 1993-ban jelent meg először jogszabályként, amely összefogva tartalmazta az addig több különálló szakmajegyzékben szereplő állam által elismert szakképesítéseket. Az 1993-ban létrehozott jegyzékről elmondható, hogy az jelen állapotában nem megfelelően átlátható, belső tartalmi összefüggéseket nem tartalmaz, a képesítések esetleges egymáshoz kapcsolódását nem tükrözi. Az OKJ 2005. évi állapotában nem alkalmas a teljes körű modulrendszer, a kompetenciamérés rendszerének kialakítására, s a szakmastruktúra is csak részben felel meg a magyar gazdaság igényeinek, elvárásainak, nemzeti sajátosságainak, hagyományainak. Probléma továbbá, hogy egyes informatikai szakképesítések sem képzési idejük, sem tartalmuk tekintetében nem hasonlíthatók össze az EU-tagországok szakképesítéseivel.

6.5 A fejlesztés A megfogalmazott hiányosságok felszámolására irányulóan kezdődött az OKJ korszerűsítése a 2004. októberében induló HEFOP 3.2.1 „A szakképzés tartalmi, szerkezeti és módszertani megújítása, új szakképzési szerkezet” Központi Programjának (továbbiakban: Program) keretében. A Program irányítását a Nemzeti Szakképzési Intézet (továbbiakban: NSZI) konzorciumvezetői intézményként végezte (végzi), melynek megvalósításában rész vett (vesz) az Educatio Közhasznú társaság és az Apertus Közalapítvány is. Az Educatio Kht. például a digitális tananyagfejlesztés és a digitális taneszköz rendszer kialakítása (e-learning) és tartalomkezelő eszközök biztosítása terén tevékenykedik. A fejlesztés eredményeként elkészült az új OKJ: az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről szóló 1/2006. (II. 17.) OM rendelet, amely a Magyar Közlöny 2006. évi 18. számában (2006. február 17.) került kihirdetésre.

62

Hatálybalépésének időpontja: 2006. április 1. Az új OKJ rendelkezéseit a 2006. április 1-jét követően megkezdett szakképzésekre kell felmenő rendszerben alkalmazni. A felmenő rendszer pontos definícióját a kihirdetett rendelet hatálybalépését megelőzően sorra került módosítása tartalmazza, mely szerint az iskolai rendszerű és az iskolai rendszeren kívüli szakképzésben képzés a régi OKJ és az ehhez illeszkedő szakmai és vizsgakövetelmények, valamint az iskolai rendszerű szakképzés esetén központi programok (tantervek) és az elméleti képzéshez szükséges tananyagok alapján, addig az időpontig, de legfeljebb 2008. december 31-éig indítható, amíg az adott képzésre vonatkozóan, az új OKJ előírásaihoz illeszkedő szakmai és vizsgakövetelmények, valamint az iskolai rendszerű szakképzés esetén a központi programok (tantervek) nem kerültek kiadásra.

6.6 Az új OKJ Az új OKJ-ben megvalósuló stabilitás lehetővé teszi az egyéni életpályája tervezhetőségét, elősegíti a szakképzésben résztvevő intézmények együttműködését. A szakmastruktúra moduláris rendszerű kialakítása lehetővé teszi a szakképzésből történő többszöri ki- és belépést, ezzel is hozzájárulva a könnyen tervezhető pályájához, mivel az egyén akár ki is választhatja az új szakképesítés megszerzéséhez szükséges modulokat. Léteznek olyan modulok, melyek elsajátításával a képzés résztvevője rész-szakképesítést szerezhet. A fejlesztés keretében kialakuló moduláris rendszer előnye tehát, hogy kialakítható a szakképesítések új kapcsolatrendszere, elősegíthető a szakképesítések közötti átjárhatóság, lehetővé válik a gazdaságban bekövetkező változások gyors és rugalmas követése, megvalósítható a képzés és továbbképzés jobb egymásra épülése, az előzetes tudás mérése és a beszámíthatóság egységesebbé válik, kialakulhat egy egységesebb taneszköz-rendszer és a szakképesítések tartalma gyorsabban és gazdaságosabban korszerűsíthető.

6.6.1 Az OKJ új felépítése, a szerkezetét érintő módosítások

A HEFOP 3.2.1. program keretein belül az újonnan kialakított OKJ-be sorolt szakképesítések moduljainak kidolgozására, majd két szakmacsoportban történő bevezetésére került sor. Elkészültek a képzéshez szükséges dokumentumok (programmodulok, szakmai és vizsgakövetelmények stb.), várhatóan 200 iskolai rendszerben is megszerezhető szakképesítésre, továbbá a szakmai és vizsgakövetelmények várhatóan további 200 iskolarendszeren kívüli képzésben megszerezhető szakképesítésre.

63

A kidolgozott programmodulok az iskolarendszeren kívüli képzéshez és a távoktatáshoz is alapul szolgálhatnak. Valamennyi kidolgozott dokumentumot az Oktatási és Kulturális Minisztérium hagyja jóvá és adja ki jogszabályként, illetve közleményként várhatóan 2006 végén. A jelenlegi szabályozás szerint a szakképesítések azonosító száma 8 jegyű (ezt az OKJ első oszlopa tartalmazza). Az új szerkezetű OKJ-ben az azonosító szám 15 számjegyből áll az 12. számjegy a szakképesítés szintjét mutatja (21-61), a 3-5. számjegy a szakképesítés tanulmányi területére utal, ez 4 számjegyről 3 számjegyre csökken (142-863), a 6-7. számjegy az azonos tanulmányi területű és szintű szakképesítések sorszáma (01-...). A 8. számjegy az alapszakképesítést jelzi, a 9. a rész-szakképesítést, a 10. az elágazást, a 11. számjegy a ráépülést jelzi. A 12-13. számjegy a rész-szakképesítés, az elágazás és a ráépülés szintjét mutatja (21-61), míg a 14-15. számjegy az azonos szintű rész-szakképesítés, elágazás és ráépülés sorszámát jelenti. A régi OKJ 11, míg az új OKJ már csak 8 szakmai szintet ismer. Újítás, hogy a 31-54-es szintek meghatározása lehetővé teszi a kompetencia alapú belépést a szakképzésbe, így a korábbi 32-es, 34-es és az 53-as kód szükségtelenné vált, mivel a szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza, hogy mely modulokra/szakképesítésre/részszakképesítésre/elágazásra épül a ráépülő szakképesítés.

WEB-programozó szakképesítés azonosítószáma (példa) TanulSzint

mányi terület

55

Sorszám

481

04

Alap szakképesítés 0

Rész szak-

Elága-

Ráépü-

képesítés

zás

lés

0

0

0

Szint 0

Sorszám 0

Szint 0

Sorszám 0

6.7 Az informatikai szakmák bemutatása 6.7.1 Szakmatörténeti bevezető A harmadik évezredben a szakembereknek újabb kihívással kell szembenézniük: konvertálható tudással és a permanens lépésváltás, az önmegújulás képességével kell rendelkezniük. Meghatározottak azok a kulcskvalifikációk, melyekkel minden felnőttnek rendelkeznie kell. Tudjuk, hogy ezek közül az egyik az „információs írásbeliség” (Information Litereacy) képességének birtoklása.

64

De vajon mi a tartalma ennek a kifejezésnek? Mit kell tudnia ma a társadalom munkaképes tagjainak ahhoz, hogy képesek legyenek az információs környezettel való kapcsolattartásra, az információ feldolgozására és felhasználására? Mi a képzési cél és mi az elvárás ma és a közeli jövőben a végzett szakemberekkel szemben a hazai és európai munkaerő piacon? A képzési tartalom, a tanítás-tanulási és értékelési módszerek változásának eredményeként létrejöhet-e a szakembereknek az a csoportja, akik megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek mind a munkavégzéshez, mind a további tanuláshoz? Választ keresünk arra is, hogy az informatikai szakmai képzésen túl milyen feladatai vannak a szakképzésnek az általános informatikai eszközhasználati kultúra minél szélesebb körben történő elterjesztésében. A) Az informatikai szakmai képzés rövid története A hazai számítástechnikai szakemberképzés történelmi gyökerei 1953-ig nyúlnak vissza. Az adatfeldolgozó szakemberképzés első időszakra vonatkozó adatai (1953-1968) azt mutatják, hogy a kor technikájának megfelelően lyukkártya gép programozókat, szervezőket és kezelőket képeztek. A szakmai képzést a KSH végezte 15 évig, mely időszakban több mint tíz ezer fő szerzett szakmai bizonyítványt. A KSH elnöke 1969 október 1.-jei hatállyal oktatási osztályából létrehozta a Számítástechnikai Oktató Központot (SZÁMOK) a jövő számítástechnikai szakembereinek képzéséhez. Az első tanévtől az alábbi szakmai tanfolyamokat indították: SZÁMOK TANFOLYAMOK 1968/1969-ES TANÉVBEN Megnevezés Gépkezelő I., II., III. Lyukkártyagép műszerész alap-, és továbbképzés Lyukkártyagép programozó Adatfeldolgozási rendszerszervező Elektronikus számológép programozó Elektronikus számológép programnyelv Információfeldolgozási tanfolyam Amint az a táblázatból jól érzékelhető, a szakma differenciálódása már ebben az időben elkezdődött. Voltak „hardveres”, „szoftveres” szakmák, illetve volt felhasználói képzés.

65

Szinte az elsők között tervezték meg a számítógépek karbantartásával foglalkozó szakemberek felkészítését is. Ez a képzési kínálat a számítástechnika fejlődésével együtt változott. INFORMATIKAI KÉPZÉSEK 1990/1991-es tanév Megnevezés

Fokozat

Számítástechnikai szervező (Folyamatszervező)

Középfokú

Információrendszer-szervező

Felsőfokú

Számítógép programozó

Középfokú

Számítógéprendszer-programozó

Felsőfokú

Információrendszer-programozó

Felsőfokú

Személyi-számítógép kezelő

Alapfokú

Személyi-számítógép szoftverüzemeltető

Középfokú

Számítógépkezelő (operátor)

Középfokú

Számítóközpont – üzemeltetésvezető

Felsőfokú

Személyi-számítógép karbantartó

Középfokú

Számítógéprendszer műszaki karbantartó

Felsőfokú

A képző, illetve jogutódja, a SZÁMALK, 21 évig rendelkezett a számítástechnikai szakképzés, illetve az országosan elismert szakmai bizonyítvány kiadásának kizárólagos jogával. Az iskolarendszeren kívüli számítástechnikai szakemberképzés rendszert a Minisztertanács 7/1988 (II. 7) sz. rendelete alapján a KSH elnöke 1990-től újraszabályozta úgy , hogy az iskolarendszeren kívüli szakemberképzési tevékenység végzéséhez - megfelelő normatív feltételek teljesítése esetén - bármely intézményi engedélyt kaphatott a KSHtól. Ez az intézkedés elindított egy folyamatot, mely kitágította az intézmények, vállalkozások lehetőségeit. E szolgáltatói körben is megindult a verseny, melynek ma már több ezer résztvevője van.

66

A szakképzésben megindult átalakulási folyamat 1993-ban érkezett jelentős állomásához, amikor a változások jogszabályi hátterének megteremtése is befejeződött. Ez évben jelent meg az un. Oktatási törvénycsomag, melynek a felsőoktatási és közoktatási törvény mellett része volt a szakképzési törvény is. Az új törvények hatályossá válásához azonban további jogszabályok előkészítésére és hatalmas fejlesztő munkára volt szükség. Legfontosabb jogszabályok a szakképzés megkezdésére, a vizsgáztatásra és az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) kiadására vonatkoztak. A számítástechnikai/Informatikai szakképzések negyven évig szinte kizárólag4 iskolai rendszeren kívüli képzésként folytak, így ebből a szempontból is fordulópontot jelentett az 1993-as év. Az elmúlt 12 évben a gazdasági fejlődés, az európai és a társadalmi elvárások alakították a hazai szakképzést, szakmafejlesztést, benne az informatikai szakmákat. •

Számítástechnikai/informatikai szakmai képzés 1993-tól kezdődően három szinten (alap, közép és felsőfok) folyt.

•

1993 és 1995 között a szakmai programok (un. Központi program) jelentős része kidolgozásra és kiadásra került, így folytatható iskolarendszerben, illetve iskolarendszeren kívül egyaránt.

•

Az 1993. évtől kezdődően több OKJ képzésben is megjelent a számítástechnika/informatika egy tanegységként (tantárgy, tantárgycsoport).

•

A személyi számítógépek széleskörű elterjedése és munkahelyi használata szükségessé tette egy számítógép kezelési ismereteket tartalmazó felhasználói képzés létrehozását. Ezek a képzések - iskolarendszeren kívüli képzésként – terjedtek el, elsősorban a munkanélküliek átképzésére, vállalati belső tanfolyamokhoz alkalmazták.

•

1998-tól a Neumann János Számítástudományi Társaság meghonosította hazánkban a Europien Computer Driving Licence) (ECDL) bizonyítvány megszerzéséhez a felkészítési és vizsgáztatási rendszert.

•

1998-tól új informatikai szakmák kerültek az OKJ-ba (Informatikus, pl. rendszerinformatikus, oktatásinformatikus).

•

1999-ben a közoktatási törvénymódosítás megváltoztatja a szakközépiskolai szakmai képzést, és bevezeti a második szakma állami finanszírozását.

4

1989-től a szakközépiskolákban, illetve 1991-től a világbanki iskolákban volt néhány informatikai

szakmában képzés.

67

•

2001-ben négyszintűvé vált a szakmai képzés (ezen belül a számítástechnikai/informatikai szakmák is). A felsőoktatási törvény 1996. évi módosításával létrehozott Akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés lett a felsőfokú (ISCED5 5.5 szint), míg az addig felsőfokú szakokat (ISCED 5.4) emelt szintűvé minősítette az OKJ módosításáról kiadott rendelet.

•

2004. Megszűnik a második szakma állami finanszírozása. 2005. DECEMBER 31-ÉN AZ ALÁBBI SZAKMÁKAT TARTALMAZZA AZ OKJ (A 7-es, Informatikai szakmacsoport besorolás szerinti) OKJ szám

Megnevezés

Szint

33 4641 01

Számítógép-kezelő (-használó)

Alapfokú

34 4641 01

PLC-programozó

Alapfokú

52 4641 05

Informatikai hálózattelepítő és üzemeltető

Középfokú

52 4641 02

Gazdasági informatikus II.

Középfokú

52 4641 03

Számítástechnikai szoftver-üzemeltető

Középfokú

54 4641 01

Gazdasági informatikus I.

Emelt szintű

54 4641 02

Információrendszer szervező

Emelt szintű

54 4641 03

Informatikus (tér, műszaki, oktatási, rendszer)

Emelt szintű

54 4641 04

Számítástechnikai programozó

Emelt szintű

54 4641 05

Számítógép rendszerprogramozó

Emelt szintű

54 4641 07

CAD-CAM tervező, dokumentációkezelő informatikus

Emelt szintű

54 8409 01

Multimédia-fejlesztő

Emelt szintű

55 4641 01

Informatikai statisztikus és gazdasági tervező

Felsőfokú

B) Kettős célrendszer és annak ellentmondásai Az OKJ-ben szereplő szakmák megszerzésére felkészítő programok - függetlenül a képzés szakmacsoportbeli besorolásától - célrendszere kettős. Az egyik célrendszer a kimeneti követelményeknek (szakma és vizsgáztatási követelmények) való megfelelés.

5

International Standard Claccification of Education, az Oktatás Nemzetközi Standard Osztályozási

rendszer

68

Ennek biztosítása érdekében a képzők a központi szakmai program – illetve azzal jelentős részben megegyező helyi szakmai programban rögzítettek - szerint dolgoznak. A másik célrendszer a piac elvárásaival függ össze, annak megfelelően alakul. A képzést (felkészítést) folytató intézményeknek (az ott dolgozó szakembereknek) célja a piaci igényeknek való megfelelés, segítve ezzel a végzett szakembereket, elhelyezkedési esélyeiket. Cél továbbá a piaci pozíció megtartása, a saját képzéseik további eladhatóságának növelése. A megszerzett tudás, a képesség és készségfejlesztés, illetve ennek eredménye (a kimenet) alapvetően nem változott az elmúlt években. Ugyanakkor a munkáltatói elvárások a kommunikációs és információs technológia rohamos fejlődésével együtt folyamatosan változnak. A számítástechnikai eszközök és informatikai hálózatok, az információ szakszerű kezelése (megszerzés, tárolás, továbbítás), illetve mindezek tanítása-tanulása megkövetel egy rugalmasabb szakképzési rendszert. A jelenlegi struktúra6 a számítástechnikai/informatikai képzések esetén többféle, a legkorszerűbbnek az Informatikus (rendszer, tér, műszaki, oktatás) minősíthető (standard és szakspecifikus tantárgyak, témakörök, melyek lehetővé teszik – csak ezeknél a szakmáknál mind a vertikális mind pedig a horizontális átjárhatóságot.). Az lenne a célszerű, ha valódi moduláris felépítése lehetne valamennyi informatikai szakmának, melyben az egyes modulok konkrét I/O követelménye alapján beszámítható lenne az előzetes tudás, továbbá, hogy akik „lemaradnak” az előző modul követelményeinek teljesítésével, azok is szakmát szerezhessenek. Ezzel összefügg az az anomália, hogy a felsőfokú szakképzések száma a szükségesnél kevesebb (1), míg az alap, közép és emelt szintű képzések száma megfelelő számban áll rendelkezésre. Nem megoldott az egyes szinteken definiált képzések tartalmi összefüggése (egymásra épülése, horizontális és vertikális átjárhatósága), ami hátráltatja a rendszerszemléletű fejlesztést.

6

A szakképzés tartalmi, szerkezeti megújítása előtti helyzetkép, mely a 2006. évre is vonatkozik!

69

Az ellentmondás feloldásával számos oktatási intézmény, vállalkozás és szakember foglalkozott. A Nemzeti Szakképzési Intézet két éve dolgozik a szakképzési rendszer fejlesztésén. A megoldást egy olyan dinamikus szakképzési rendszer jelentheti,7 melyben a mindenkor elvárt munkáltatói kompetenciák fejlesztése és értékelése a cél. Az informatikai szakmák rendszere (is) egy valódi modulrendszerű, a tudást és meglévő képességeket és készségeket „beszámító”, horizontálisan és vertikálisan is átjárható egység kell, legyen.

6.7.2 Még mindig a helyezet elemzése más aspektusból: a szakmai képzést megelőző tanulási folyamat. Az elmúlt öt évtizedben folyamatosan változott a képzések, a szakma rendszere, és a számítástechnikai/informatikai oktatás tartalma, mely összefügg a számítástechnika, az információs és kommunikációs technológiák fejlődésével. Miközben azonban a lyukkártya programozótól a rendszerinformatikus szakmáig eljutottunk, folyamatosan változtak a közoktatási követelmények, az 1-8, és a 9-12.osztály kimeneti előírásai. Ez befolyásolta, és máig meghatározza azt, hogy mit várhatunk el az egyes korosztályoktól, ha azok tanuló fiatalként vagy felnőttként szakképzésben vesznek részt. Az is tény, hogy - bár a „bemenet” szempontjából a közoktatás a legmeghatározóbb-, a szakképzés és felsőoktatás is befolyásolja azt a fundamentumot, amire építünk (pl. pedagógiai végzettségre épülő Oktatásinformatikus, vagy a második szakma megszerzésekor figyelembe vehető első szakma). Rövid összefoglaló a bemeneti rendszerről (három jól elkülöníthető időtáv) a különböző „adottságú” tanulói rétegekre vonatkozóan. Az alábbiak szerint Önök áttekinthetik a különböző korosztályok lehetséges számítástechnikai/informatikai „előtanulmányait”. „MINDEN LEHETŐSÉG ADOTT” A számítástechnika/informatika tantárgyként való tanítása a közoktatásban a NAT bevezetésével 1998-ban vált általánossá. Ez a mai képzési rendszerben olyan pozitív változást eredményez, hogy a jövőben már minden érettségizett diákról tudjuk majd, hogy minimum milyen informatikai tudással kell rendelkeznie (Informatikai műveltségterület tartalma alapján).

7

Várhatóan a jelenlegi fejlesztés eredményeként egy ilyen rendszer jön létre!

70

A jelenlegi kormányzat oktatási reformjának részeként lehetősége van 2003. szeptembertől minden középiskolásnak arra, hogy megszerezzék (állami finanszírozással) az ECDL (Europien Computer Driving Licence) bizonyítványt, vagy a Számítógép-kezelő (-használó) szakképesítést. Az 1999-ben bevezetett új szakiskolai és szakképzési rendszer elve a világbanki modell szerinti: széleskörű elméleti alapozás, szakmai előkészítő évek, majd szakképzés. Az érettségire alapozott szakképzés csak a 13. és 14. osztályban folyhat. E rendszerből 2003. évben kerültek ki először végzős fiatalok. A jelen és a jövő tehát bíztató, az e korosztályba tartozók szakmai képzése, továbbképzése „tervezhetővé” vált. „AKIKNEK MÁR VOLT LEHETŐSÉGÜK” Hazánkban a gazdasági fejlődés feltételének megteremtését szolgáló „iskolaszámítógép-program” 1983-ban indult, amikor minden középiskola térítésmenetesen kapott legalább egy HT-1080Z gépet. Ezek a gépek teremtették meg a tömeges számítástechnika oktatás alapját. Ezt megelőzően csak néhány gimnázium matematika tagozatán tanítottak számítástechnikát. Húsz éve kezdődött tehát az információtechnikai eszközöknek a közoktatásban való meghonosodása, mely lehetővé tette a számítástechnikai szakkörök megszervezését.1985-től kezdődően már számos középiskolában, általános iskolában indítottak fakultációt, melyek létszáma az 1989/90-es évben már negyvenezer volt. 1996-ra már a gimnáziumok 40 %-ában folyt fakultatív számítástechnikai képzés. Az informatikai tantárgy létrejöttének kezdeményezése az oktatási intézményektől indult ki. Először az 1988-as tantervben jelent meg a technikai tantárgyba építve, majd önállóan. A NAT bevezetésétől kezdve az informatika önálló műveltségterület, magába foglalja a számítástechnikát és a könyvtárhasználati ismereteket.

71

A szakközépiskolai képzésben résztvevők a nyolcvanas évek végétől tanulhattak iskolarendszerű számítástechnikai szakokon (érettségi mellett szakképesítést szerezhettek, ilyen szak volt pl. a középfokú programozó). A szakközépiskolai számítástechnikai/informatikai képzés a „Világbanki” programok („A” és „B” komponens) 1991-ben történő bevezetésével szélesedett. Ezek a modellek, s a kapcsolódó fejlesztések jelentősen hozzájárultak a rendszerváltás időszakában zajló magyar szakképzési rendszer fejlesztéséhez, néhány új számítástechnikai szakma elterjesztéséhez is.(pl. Műszaki számítástechnikai technikus, Számítástechnikai műszerész stb.). Ugyanakkor egyben új szemléletet is terjesztettek az iskolai rendszerű szakmai képzésben. „A LEGKISEBB ESÉLY” A tényeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy akik 20, vagy több évvel ezelőtt végeztek középiskolában (vagy általános iskolában), és nem tanultak tovább, azoknak az iskolarendszer keretében egyáltalán nem volt lehetőségük „bemenő ismereteket szerezni”. Az elmúlt tizenöt évben a felnőttek – a közalkalmazottak, köztisztviselők, pedagógusok, munkanélküliek, pályakezdők - számára számos olyan kedvezmény, lehetőség, illetve arról való döntés született, mely elindította a folyamatot és megsokszorozta azoknak a számát, akik megszerezték minimálisan az „informatikai írástudást” (iskolarendszeren kívüli szakképzés, továbbképzések). Ez azonban nagyon kevés, ismerve a digitális írástudatlanság arányát hazánkban. E rövid szakmatörténeti bevezető szükségességét nem kell bizonyítanunk. A korábbi szakmák és a bemeneti tudás globális ismerete mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a jövőben tanulni, illetve újratanulni szándékozó felnőttek és fiatalok meglévő tudásának felmérésére, az előzetes tudás beszámítására fel tudjunk készülni.

72

6.8 A szakmai fejlesztés eredményeként létrejött új képzési struktúra A jelenlegi fejlesztés eredményeképpen létrejött képzési szerkezetben 12 alapszakma és 3 részképzés, valamint 27 elágazás jött létre. (42 szakma!!!) Az új OKJ szakmák megoszlása alapszakok, illetve alapszakok, részképzések és elágazások figyelembe vételével , Szint 55 55 55

ALAP szakképesítés

RÉSZ

Szint

Informatikai statisztikus és gazdasági tervező Telekommunikációs asszisztens Web-programozó

54

Adatbázis adminisztrátor

CAD-CAM informatikus

31

54

Adatbázistervező

54

Adatelemző

Számítógépes műszaki rajzoló

Informatikai alkalmazásfejlesztő

54 54 54

54

IT kommunikációs szolgáltató

52

IT kereskedő

mazásfejlesztő Információrendszer-elemző és -tervező Internetes alkalmazásfejlesztő Szoftverfejlesztő

54

IT mentor

54

Informatikai rendszergazda

Infokommunikációs alkal-

54

54

54

ELÁGAZÁS

Általános rendszergazda

55

54

Szint

54

Közösségi informatikai szolgáltató Oktatási kommunikációtechnikus Informatikai hálózattelepítő és -üzemeltető

73

Szint

ALAP szakképesítés

Szint 52

RÉSZ Számítástechnikai szoftverüzemeltető

Szint 54

Informatikai műszerész

54

IT biztonság technikus

54 54

54

Informatikus

Multimédia-alkalmazás fejlesztő

karbantartó Szórakoztatótechnikai műszerész Webmester

54

Gazdasági informatikus

54

Infostruktúra menedzser

54

Ipari informatikai technikus

54

Műszaki informatikus

54

Távközlési informatikus Telekommunikációs informatikus

54

Térinformatikus

54

Designer

54

E-játék fejlesztő

54

33

Számítógéprendszer-

54

54

54

ELÁGAZÁS

E-learning tananyagfejlesztő

54

Multimédiafejlesztő

54

Tartalommenedzser

Számítógép-szerelő, karbantartó

Az informatikai alapszakmák száma nem emelkedett, de a részképzéseket és a leágazásokat is figyelembe véve jelentős növekedés látható. Külön kiemelendő, hogy a felsőfokú (5.5 szintű) szakmák száma egyről négyre emelkedett. Az is látható azonban, hogy az érettségire épülő 5.4 szintű szakmák teszik ki a túlnyomó többséget (86 %).

74

Informaikai ALAP szakképesítések megosz lása

Informaikai szakképesítések száma (ALAP, RÉSZ, ELÁGAZÁS)

1; 8% 2; 5%

4; 10%

4; 33% 55-ös 55-ös

54-52-es

54-52-es

33-31-es

33-31-es

7; 59% 36; 85%

Az informatikai képzések a szakképesítés szintje szerinti megoszlásban

6.8.1 Az informatikai szakmák tartalma Az informatikai szakmák - valamennyi más szakmára is jellemző - fejlesztési folyamata az NSZI irányításával befejeződött. A felsőfokú szakképzések tartalmi meghatározása és módosítása az FSZ Kollégium Egyesület szakmai koordinációja mellett, a felsőoktatással történő egyeztetés után alakult ki. Az informatikai képzések szakmai és vizsgakövetelményeit meghatározó informatikai cégek szakemberei lektorálták (kivéve az 5.5 szintű képzéseket, ott a lektorok a felsőoktatás szakemberek voltak). A szakmák összehangolt fejlesztése a következő modulrendszert eredményezte (5.5 szintet nem tartalmazza)

ELŐFORDULÁS

MODUL-

A MODUL MEGNEVEZÉSE

SZÁM

Szak

Elágazás

1142-06

Számítógépkezelés, szoftverhasználat, munkaszervezés

8

32

1143-06

Projekt menedzsment

7

30

1144-06

Rendszer/alkalmazás -tervezés, -fejlesztés és -programozás

3

11

1170-06

Adatbázis alapjai

1

2

1171-06

Adatbázistervező

1

1

1172-06

Adatelemző

1

1

1155-06

Informatikai ismeretek

2

8

75

ELŐFORDULÁS

MODUL-


SZÁM 1156-06

Szak

Elágazás

Számjegyes vezérlésű gépek működése, programozása, kar-

1

1

1

1

bantartása, javítása, dokumentálása 1157-06

CAM ismeretek (CNC programozás, CNC gépek) gyártási eljárások,marketing tevékenység, kiadványszerkesztés, multimédiás rendszerek

0557-06

CAD ismeretek

1

2

1145-06

Infokommunikációs alkalmazásfejlesztés

1

1

1146-06

Információrendszer elemző és tervezés

1

1

1147-06

Internetes alkalmazásfejlesztés

1

1

1148-06

Szoftverfejlesztés

1

1

1168-06

Hardveres, szoftveres feladatok

1

8

1163-06

LAN/WAN ismeretek, biztonsági rendszer

1

2

1164-06

Számítógépes rendszerek fizikai kiépítése

1

2

1165-06

Audio/video ismeretek

1

2

1166-06

IT biztonságtechnika

1

1

0004-06

Az áruforgalom lebonyolítása

1

1

0005-06

A kereskedelmi egység szabályszerű működtetése

1

1

1175-06

Számítógépes rendszerek szoftveres telepítése

1

1

1167-06

Webmester

1

1

1158-06

Gazdasági informatika

1

1

1159-06

Gépészeti ismeretek, megvalósíthatósági tervek

1

1

1160-06

Számítógépes jelfeldolgozás, beruházás előkészítése, végre-

1

5

hajtása 1161-06

Távközlési eszközök üzemeltetése

1

2

1156-06

Digitális vezérlésű gépek működése, programozása, karban-

1

1

tartása, javítása, dokumentálása 0924-06

Távközlési hálózatok létesítése

1

1

1162-06

Térinformatikai rendszerek előkészítése

1

1

1177-06

IT mentor

1

1

1176-06

Helyzetelemezés, felkészülés a szolgáltatásra

1

3

1178-06

Közösségi informatikai szolgáltató

1

1

1179-06

Oktatási kommunikáció technikus

1

1

76

MODUL-


SZÁM

ELŐFORDULÁS Szak

Szak

1149-06

Forma- és látványtervezés

1

1

1150-06

Designer

1

1

1151-06

E-játékfejlesztés

1

1

1152-06

E-tananyag fejlesztés

1

1

1153-06

Multimédiafejlesztés

1

1

1154-06

Tartalommenedzser

1

1

1173-06

Számítógép összeszerelése

1

1

1174-06

Számítógép javítása, karbantartása

1

1

A fenti számok egyértelműen mutatják, hogy az – 5.5 szint kivételével minden szakmának, részképzésnek és minden elágazásnak van minimum egy közös modulja. 37 szak és elágazás rendelkezik minimum további egy közös követelménymodullal. További közös modulok is találhatók elsősorban az alkalmazásfejlesztési kompetenciákat célzó szakmákban (lsd. Alkalmazásfejlesztő, Multimédia alkalmazásfejlesztő, adatbázis adminisztrátor). Az 5.5 szintű képzések fejlesztése is közös alapokon történt, de azok összehangolása elsősorban az 5.5 szintű műszaki szakmacsoport képzéseivel mutatnak egyezőséget. Ennek oka az 5.5 szintű képzések felsőoktatási kredit-befogadási kötelezettsége, illetve lehetősége.

77

Az 5.5 szintű képzések tartalma, közös modulok

78

A felsőfokú informatikai szakképzéseknél azonos a „Korszerű munkaszervezés”, továbbá a „Gazdálkodási, projektvezetési” követelménymodul, mely lehetővé teszi az átjárhatóságot, a közös tervezést, a tanterv.- és tananyagfejlesztésen túl a közös modulvizsgáztatást is. Összességében elmondható, hogy az informatikai szakmák esetén (az 5.4 és 5.5 szinten) sikerült megvalósítani olyan struktúrát, mely lehetővé teszi minimálisan a szinteken belüli átjárhatóságot, továbbá a megfelelő tartalmi összefüggést a rész-szakképesítések és alapszakmák között.

6.8.2 Szakmai és vizsgáztatási követelmények (SZVK) A különböző (benne: az informatikai) szakmák szakmai és vizsgakövetelményeinek kidolgozásához számos új fogalommal kellet megismerkedni a szakértőknek, és úgy gondoljuk mindazoknak ismerniük kell az új fogalmak és összefüggésrendszerük lényegét, akik felhasználni, bevezetni szeretnék az új képesítéseket. Annál is inkább igaz ez, miután az innováció alkalmazásához nem elegendőek a már megtörtént fejlesztések. Minden szinten további fejlesztésekre és megfelelő alkalmazói kompetenciákra van szükség A) Alapdefiníciók, a kompetenciák rendszere Az HEFOP 3.2.1. komponensének végrehajtása során feltétlenül szükséges volt a kompetencia fogalmának egy olyan kettős értelmezését alkalmazni, amely kezdettől fogva koherens a jelenleg folyó más fejlesztésekkel, és illeszkedik valamennyi oktatási terület, valamint a munka világa, a foglalkoztatás, gazdaság, és a kultúra területein szokásos fogalomhasználathoz.

79

A projekt során a tulajdonságkompetenciákat a foglalkozási kompetenciák Európában általánosan elfogadott rendszere szerint tagolták, azaz a szakmai, módszer, társas és személyi kompetenciák rendszerében. Ez azt jelenti, hogy egy-egy szakképesítés esetében nemcsak a szakképesítéssel betöltött munkakör feladatai (feladatprofil), de az azok elvégzéséhez kiemelt fontosságú kompetenciák is meghatározásra kerültek (tulajdonságprofil). A kettő együtt adja meg egy szakképesítés kompetenciaprofilját. Ennek az innovációnak abban is szerepe van, hogy tisztázza az egyes kompetenciák értelmezési kereteit. A cél az volt, hogy meghatározásra kerüljenek azok a módszer-, társas- és személyes kompetenciák, amelyek kiemelten szükségesek az adott szakma feladatainak ellátáshoz. Nyilvánvaló, hogy szinte valamennyi felsorolt kompetencia kisebb-nagyobb mértékben szükséges lehet bármelyik szakember számára. Ezért feltételezhető, hogy a szakképzésig eljutók addigi tanulmányaik és élettapasztalataik alapján már rendelkeznek a kompetenciák egy olyan „átlagos” szintjével, amelyre – szakmájától függetlenül – minden embernek szüksége van a munka világában való boldoguláshoz. A fejlesztés során a cél tehát kizárólag a szakmaspecifikus kompetenciák kiválogatása volt. Szakmaspecifikusnak az a kompetencia tekinthető, amely elengedhetetlen a (szakmai) munka valamely fő feladatának ellátásához és fejlettsége nagymértékben befolyásolja a szakember teljesítményét, eredményességét. A fejlesztő munka egyik jelentős eredménye, hogy meghatározásra kerültek a kulcskompetenciák, és elkészült egy kompetenciaszótár, így kialakult egy egységes értelmezési keret a kompetenciákat illetően. Az alábbi táblázat módszerkompetenciák felosztását mutatja. A módszerkompetenciákon belül megkülönböztetjük a gondolkodás és problémamegoldás kompetenciacsoportot. Elsősorban olyan szakmák esetében találunk itt kulcskompetenciákat, ahol gyakran változik a feladat, amelyet el kell végezni. Jellemzőek az újszerű vagy egyedi megoldást igénylő problémák, és/vagy az olyan feladatok, amelyek új ismeretek elsajátítását és alkalmazását teszik szükségessé (pl. programozó, marketing és reklámügyintéző, grafikus stb.).

80

A 2. táblázat a társas kompetenciák felosztását tartalmazza. Minden szakember kisebbnagyobb társas közegben dolgozik. Ezért a táblázatban elsősorban nem azoknak a szakmáknak a kulcskompetenciái vannak felsorolva, amelyekben a szakember a megszokott munkatársaival dolgozik együtt, jellemzően velük kommunikál és a munka során keletkező konfliktusokat is ebben a kőrben kezeli, hanem akikkel rövid idő alatt, rugalmasan alkalmazkodva kell jó együttműködést kialakítani. A kommunikációs kompetenciacsoportban többségében azoknak a szakmáknak a kulcskompetenciái szerepelnek, ahol a szakember munkájának nagy részét maga a kommunikáció teszi ki, jellemzően változó és gyakran új partnerekkel. Itt szerepelhetnek továbbá olyan szakmák kulcskompetenciái is, ahol a kommunikáció elengedhetetlen a gyakran változó szakmai munka pontosításához (pl.: PR ügyintéző, utazási ügyintéző stb.).

81

A 3. táblázat a személyes kompetenciákat tartalmazza, amely az adottságokból és személyiségjellemzőkből áll, amelyek meghatározzák és befolyásolják az egyén teljesítményét, hatékonyságát a munkavégzés során. Az adottságok kompetenciacsoportba a szakmához tartozó feladatok ellátásához szükséges adottságok a szakmai kulcskompetenciák „objektív” elemei tartoznak. Az adottságok veleszületett jellemzők, amelyek lehetőséget nyújtanak viselkedésmódok, képességek és készségek kifejlesztésére.

82

B) A szakmai és vizsgáztatási követelmények tervezése A fenti alapelveket figyelembe véve készültek az informatikai szakmák követelményei is, melyekben elsőként megfogalmaztuk a FELADATPRFILOKAT, majd ehhez rendeltük hozzá a TULAJDONSÁGPROFILOKAT. A feladatprofil azoknak a munkafeladatoknak a rendszerezett felsorolása, amelyeket egy dolgozó a szakképesítés megszerzése, birtoklása révén tud elvégezni. A feladatprofil fejlesztésének is alapelve volt az egységes szerkezet, felépítése háromszintű ágszerkezet:: feladatcsoportokból, feladatokból és műveletekből áll. Célszerű volt a feladatok meghatározásával kezdeni és azokat csoportba sorolni, illetve szükség esetén tovább bontani műveletekre. A tulajdonságprofil elkészítése során a feladatvégzési alkalmasság összetevőit a feladathoz hozzárendelve kellett meghatározni, ezért ennek figyelembe vétele szükséges volt már a feladatprofil kialakításakor. A tulajdonságprofilban az adott feladatokhoz tartozóan meg kellett határozni a szakmai ismereteket, azok alkalmazását (szakmai készségek és képességek) + az alkalmazás szintjét is. Az ismeretrendszer tagolására, illetve az ismeretek csoportosítására szolgáló gyűjtőegységeket (ismeretkörök, témák) a feladatok elemzése közben volt célszerű meghatározni. 83

A szakmai ismeretek alkalmazási típusai a tulajdonságprofilban A szakmai ismeretek alkalmazási típusai A-E közötti tartományban határozhatók meg, melyekből az A típus a legmagasabb (önálló, gyors és hibátlan ismeretalkalmazás) míg a C típus a leggyakrabban meghatározott, mint középső érték. Az E típus a legalacsonyabb. Szakmai készségek, képességek a tulajdonságprofilban A szakmai készségek a cselekvés automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül működő összetevői, elemei. A készségek általában kevéssé összetett cselekvések, cselekvési egységek. Általában egy hosszabb tanulási folyamat eredményeként, jellemzően tanulás, gyakorlás révén fejlődnek ki. A képességek az egyénnek a tevékenységében, cselekvésében megnyilvánuló tudása. Az adottságok alapján, és a tevékenységek gyakorlása révén fejlődnek ki. A munkatevékenység, a feladatkompetenciák összetevőkre bontása, elemzése során a készségek inkább a cselekvés, míg a képességek a személy jellemzőjeként fogalmazhatók meg. A készségek és képességek jellemzően a cselekvés, a munkatevékenység során tartóan, több más összetevővel párhuzamosan, azokkal egy időben működnek. C) A szakmai és vizsgáztatási követelmények specifikus tartalma szakmánként: Követelménymodulonként feladatprofil és tulajdonságprofil, mint a szakma elsajátításának feltételei. Követelménymodulonként az értékelés tartalma és formája, továbbá az a %-os arány, mely a teljes szakmai vizsgában adott modul arányát jelenti.

84

D) Az SZVK fejlesztési folyamat eredménye A tervezési, fejlesztési folyamat eredményeképpen minden informatikai szakma SZVK-ja elkészült.

A fejlesztők és lektorok véleményét szükség lenne összegyűjteni, elemezni, mert a fejlesztési folyamat „kényszerű” lezárása nem tett lehetővé olyan módosításokat, melyek szakmailag indokoltak lettek volna. Vannak továbbá olyan képzések, melyek redundánsak, vagy nem a tartalmuk szerint megfelelő szakmacsoportba soroltak. A felülvizsgálat és egy - a szakmacsoportra globális - módosítási javaslat elkészítése egy éven belül szükséges. A másik problémakör a modulvizsgák kérdése. A felnőttképzésben – iskolarendszeren kívüli képzések esetében - lehetővé kell tenni a modulvizsgák független vizsgabizottság előtti letételét és erről a „modulbizonyítványok” kiadását.

Az iskolarendszerű

nappali képzés tanítás-tanulás szervezése (a finanszírozási rendszer miatt is) ettől eltérhet, de a felnőttképzésben érvényesülni kell a tényleges rugalmas „ki-be lépésnek” a rendszerből és az adott rövidebb, hosszabb folyamatban elsajátított kompetenciák hivatalos elismerésének.

85

6.8.3

Központi programok

A központi program a miniszter által kiadott - a szakmai és vizsgakövetelmények teljesítésére szolgáló - tanterv az iskolai rendszerű szakképzés megszervezéséhez, továbbá a nevelési-oktatási dokumentumok (helyi szakmai program, tankönyv) elkészítésének alapja. A) A központi programok fejlesztésével kapcsolatos alapfogalmak: A „TANANYAG” a képzési folyamat teljes tartalma, melynek része az atanítás-tanulási folyamat, amely célzottan a szakmai és vizsgakövetelményekben rögzített kompetenciák elérést, vagy valamely kompetencia fejlesztését szolgálja, továbbá a kompetenciák elsajátításához , megszerzéséhez szükséges tanulói tevékenységek, cselekvések, illetve az ezekez leíró tanulói munkaformák. Mindezeket a központi program készítésekor együtt kell tervezni. A képzés teljes tartalmát célszerű kisebb egységekként tananyagelemekbe, tananyagegységekbe sorolni A „TANANYAGELEM” a képzési folyamat tervezési-szervezési - a központi programban tovább nem bontott – része, melyeknek összessége lefedi a a szakképesítés megszerzéséhez szükséges teljes szakképzési tananyagot. A szakképzés központi programja tartalmazza: •

a tananyagelemekre bontott szakképzési tananyagot, és a tananyagelemek szervezési, tervezési adatait, ismérveit, valamint

•

a tananyagelemek csoportosítását egy javasolt moduláris szervezésű képzési folyamathoz.

B) A központi programok tervezése és fejlesztése A tervezési folyamat során a szakmai és vizsgakövetelményekből indulhatunk ki, a program tényleges tartalmát kizárólag a követelménymodulok adják, de azok felbontása és integrálása többféle szempont szerint történhet.

86

A tananyagelemek (tananyagmodulok)tartalmi ismérvei: a tananyagelem képzési célja, a tartalom meghatározása, a képzési célok eléréséhez szükséges tanulói tevékenységformák és ezek arányai. A tananyagelemek adatai: a képzési órák száma és jellege, tanulói létszámkeret, a képzési helyszín. A tananyagelemek megtervezésekor, a kompetenciákkal való összerendelések, tagolásuk, illetve csoportosításuk során, valamint a tartalmi ismérveinek és adatainak meghatározásakor alapul vehetők: •

A szakképesítés kompetenciáinak KÖVETELMÉNYMODULOK szerinti csoportosítsa (ennek a kifejezett előnye, hogy igazodik a vizsgarészekhez, azaz az adott követelménymodul = tananyagmodul.

•

Tematikus profilban szereplő kompetenciacsoportok (ez esetben egy köztes dokumentum elkészítése szükséges) követelménymodul nem azonos a tananyagmodullal.

•

A kompetenciákból tetszőleges más elven képzett csoportokból

A központi programok fejlesztéséhez az NSZI szakemberei elkészítettek egy olyan eszközt, mely részben egyszerűsíti, elsősorban szabványosította a tananyagegységek lebontását, a tervezés minden egyes szakaszait . Az eszköz nem helyettesíti a szakmai program tartalmi fejlesztési munkáját, ugyanakkor a útmutatást ad a fejlesztés egyes lépéseinek elvégzéséhez.

6.8.4 A gyakorlati képzés és a kompetenciák fejlesztésének fontossága Az új képzések folytatásánál elengedhetetlen a munkavállalói kompetenciák fejlesztése. A munkavállalói kompetenciák egy része az informatikai szakmák esetében is szakmaspecifikusak. Amelyeket feltétlenül indokoltnak tartunk azok a következők: •

csoportmunka, együttműködési készség és annak fejlesztése

•

algoritmikus gondolkodási készség és annak fejlesztése

•

szakmai kommunikáció anyanyelven és angol nyelven

•

Kreativitás, türelem, fegyelmezettség

•

Tanulási készség és annak fejlesztése

•

Alkalmazási készség fejlesztése

87

•

Önmenedzselési, önértékelési készség

Ezeket a készségeket a tanulási folyamatba építetten is és a szakmai gyakorlat során – előre tervezett módon.- szükséges fejleszteni és továbbfejleszteni. A hazai munkahelyi gyakorlatnak minimum 3 hónap időtartam kell legyen és támogatni szükséges a EU országokba irányuló szakképzés gyakorlati célú mobilitás számszerű növekedését is .

6.9 Eredmény, elkészült központi programok Várhatóan 200 központi program készül el ez év decemberéig. Az informatikai szakmák közül jelen időben még csak öt képzés programja (elágazások programjaival együtt) készült el.

CAD-CAM informatikus Informatikai alkalmazásfejlesztő / Infokommunikációs alkalmazásfejlesztő Informatikai alkalmazásfejlesztő / Információrendszer-elemző és –tervező Informatikai alkalmazásfejlesztő / Internetes alkalmazásfejlesztő Informatikai alkalmazásfejlesztő / Szoftverfejlesztő Informatikai rendszergazda / Informatikai hálózattelepítő és üzemeletető Informatikai rendszergazda / Informatikai műszerész Informatikai rendszergazda / IT biztonság technikus Informatikai rendszergazda / IT kereskedő Informatikai rendszergazda / Számítógép-rendszer karbantartó Informatikai rendszergazda / Szórakoztató – technikai műszerész Informatikai rendszergazda / WEB mester Informatikus / Gazdasági informatikus Informatikus / Infostruktúra menedzser Informatikus / Ipar informatikai technikus Informatikus / Műszaki informatikus Informatikus / Távközlési informatikus Informatikus / Telekommunikációs informatikus Informatikus / Térinformatikus Számítógép-szerelő

88

Öt szakma központi programja készült el, a részképzésekkel és elágazásokkal együtt. Alapvető problémát látunk abban, hogy az 5.4 képzések közül nem készülhetett el a leginkább piacképes szakma (Multimédia alkalmazásfejlesztő) központi programja. E képzés szakmai programjának kidolgozását rövidtávon tervezni szükséges, mert a digitális kreatív iparágak, a tartalomipar szakember szükséglete a felnőttképzésből nem oldható meg. Szakmai vitatára bocsátandó az is, hogy a további - 5.5 szint alatt - szakmák közül melyik programját szükséges rövid távon biztosítani. !!! A céges gyakorlati képzés lehetőségét és kötelezettségét újra át kell gondolni. Mindenképp szükséges a gazdálkodó szervezetek, TISZK-ek véleménye, de ennek hiányában nem teljesül az oktatás és gazdaság kapcsolatának erősítése. Meg kell gondolni, hogy miért csak 6 hónapos szakmai gyakorlatra köthető szerződés? A kérdést konkrét célok és érdekek mellett kell vizsgálni.

6.10 Az új OKJ bevezetése, további fejlesztési feladatok 2006. november 30.-ra elkészültek a szükséges fejlesztési dokumentumok, a fejlesztés és kísérleti bevezetés folyamata alapvetően pozitív fogadtatású. Az SZVK-k és az elkészült központi programok várható megjelenéséről pontos információk nincsenek, a következő évre a „szakok meghirdetésével” kapcsolatban nincs hivatalos állásfoglalás. A szakemberek, legyenek a gazdasági szféra szereplői, potenciális hallgatók, vagy oktatási intézmény képviselők, egyértelműen vallják, hogy a magyar szakképzés fejlesztésére szükség volt. Nagyon sokat vállalt és teljesített az ország, ugyanakkor az igazi próbatétel még előttünk van. Az új oktatási és vizsgáztatási rendszer bevezetése alapvetően egy másik – a konkrét fejlesztést végzőktől nagyrész eltérő - szakmai kört érint.

89

Az a szakmai kör, akiknek a képzési programokat, a tanítás-tanulási folyamatot tervezni kell, akik a tanítás és részben az ismeretátadás helyett a kompetenciák fejlesztését hivatottak végezni, akik a vizsgáztatást tervezik, szervezik és végzik, azok nincsenek felkészülve erre az óriási változásra. Konkrétan: A bevezetéshez nem rendelkezünk megfelelően motivált és erre a feladatra képzett szakemberekkel sem a közoktatásban, sem a felsőoktatásban, sem pedig a felnőttképzésben. Az új tanítás-tanulási és tanulói teljesítményértékelési módszerek ma hiányoznak az oktatási gyakorlatból és nincs meg az oktatás más (a szükséges új) típusú tervezéséhez szükségeses kompetencia sem. Nem számoltunk azzal sem, hogy a szakmai ismeretek megújítása szükséges az új szakmai ismeret-tartalom és az új technológia alkalmazásának tanítása miatt. Egyszóval: a bevezetésnek alapvető (minimális) feltételrendszerét szükséges megfogalmazni, ahhoz forrásokat teremteni és haladéktalanul tervezetten elkezdeni a konkrét munkát!

6.10.1 Az új OKJ bevezetésének minimális feltételrendszere

Szakértőink véleménye szerint a legfontosabb problémák, melyek esetében megegyezés és javaslat elkészítése szükséges:

A) Az oktatás finanszírozásának új típusa (vegyes, vagy modul-finanszírozási koncepció a 13. és 14. osztályban, egyeztetéssel megoldandó problémakör) – javaslat kidolgozása elsősorban az iskolai rendszerű szakképzés érdekében, de ugyanakkor szükséges a „munkaerő piaci” átképzések miatt is megoldani az új típusú képzések ”elfogadtatását”, mert a közbeszerzési pályázati kiírások nem tartalmazhatnak olyan feltételeket, melyek nem érvényesek az új képzési struktúra és tartalom szolgáltatása esetén. B) Oktatási/képzési menedzsment felkészítése az új típusú tervezésre. A felkészítés minimális célja:

90

•

Konzultáció és megegyezés a tervezési módszerről és koncepcióról (komplex és integrált folyamat tervezése a rész-, és egész képzések, továbbá az elágazások és ráépülések figyelembe vétele mellett)

•

A menedzsment felkészítése az új finanszírozásra

C) Tanárok felkészítése a következő célok teljesülése érdekében: •

Új típusú tanítás-tanulási módszerek alkalmazása, a fejlesztő típusú tanári tevékenység bevezetése, kooperatív módszerek

•

Kompetenciák fejlesztése (elsősorban: tanulási, gondolkodási, eszközhasználati, munkavállalói)

•

Innovatív tanulói teljesítményértékelési módszerek

•

Új típusú tanulási folyamat-tervezési módszerek

•

Szakmai továbbképzés (szakmai, tartalmi kérdések)

D) Az új vizsgarendszer koncepcionális bemutatása, ennek működtetéséhez az intézményrendszer definiálása. A vizsgáztatáshoz feltételek megteremtése a következők szerint: •

Vizsga adatbázis létrehozása minden modulvizsgához

•

Az adatbázis nyilvánossá tétele a képzők felé

•

Az adatbázis folyamatos karbantartása

•

Az adatbázis szakmai lektorálása

E) Hiányzó központi programok (szakmai programok elkészítésben partnerség létrehozása), a szakmai programok elkészítése F) Mintatantervek készítése és „közkinccsé” tétele. Fontosnak tartanánk, hogy a központi programok alapján készüljenek el „minta” helyi tantervek az iskolarendszerű képzésekhez, segítségként a szakközépiskolák számára, a bevezetés zökkenőmentes megoldása érdekében. Nagyon fontosak ítéljük, hogy a tantárgyi tartalom tervezésének hagyományos módja helyett a curriculumok elkészítését ajánljuk és támogassuk, ezzel is erősítve a komplex tervezési. szemléletet

91

G) Tananyagok fejlesztése elsősorban és elsőként azokra a modulokra, amelyek a leginkább piacképes szakmákban fordulnak elő legnagyobb gyakorisággal. A tananyagok fejlesztésében egy egységes koncepció, egységes módszertan és technológia szükséges. El kell érni, hogy az NFT II. elsősorban ne új, elsősorban ne csak új tananyagok fejlesztését támogassa, hanem a már meglévő tananyagok hasznosítását és módosítását. Teret kell nyernie a valorizációnak, nem szükséges minden pályázatban újrakezdeni ugyanazon tananyagok kifejlesztését. H) Tartalomszolgáltatás és szaktanácsadás a közoktatási, felsőoktatási és felnőttképzési intézmények számára (az 5.5 képzésekkel kapcsolatban e tekintetben együttműködés az FSZ Kollégium Egyesülettel és a felsőoktatással is. I)

Pályázati javaslatok megfogalmazása, a bevezetés érdekében források felkutatása

és biztosítása.

92

7 A szociális partnerekkel együttműködésben a szakmai vizsgáztatás piacképesebb tudást adó és költséghatékonyabb megszervezése, 7.1 Az informatikai és hírközlési szakképesítések szakmai vizsgáztatásával kapcsolatos jogszabályi helyzetkép A szakmai vizsgáztatás teljes rendszerének működését több jogszabály (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet) együttesen határozza meg, amelyek kiadására a szakképzés ágazati irányítását végző mindenkori miniszternek - a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével - a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (Szt.) adott felhatalmazást. Ezek a jogszabályok alapvetően a szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét, a szakmai vizsgák adatait tartalmazó központi nyilvántartás vezetésének szabályait, a szakmai vizsga szervezésére való jogosultság feltételeit, a szakmai vizsgadíj és a vizsgáztatási díjak kereteit, valamint az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék elkészítését és kiadását, illetőleg a szakmai és vizsgakövetelményeket határozzák meg szakképesítésenként. Az Szt. hatályba lépését követően a szakmai vizsgáztatás első jogszabályaként 1993 decemberében jelent meg a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet. Az említett rendelet hatályon kívül helyezésével 2001 júliusában jelent meg a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 26/2001. (VII. 27.) OM rendelet, amelyet módosított a 20/2004. (VII. 27.) OM rendelet és a 9/2006. (III. 27.) OM rendelet. Jelenleg ez a miniszteri rendelet alapvetően meghatározza a szakmai vizsgáztatás mindennapi gyakorlatát. Az informatikai és hírközlési szakképesítések vizsgáztatásával összefüggő további fontos jogszabályok: Az informatikai és hírközlési szakképesítésekért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai- és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 29/2004. (XI. 8.) IHM, valamint a 63/2006. (VIII. 30.) GKM, továbbá a korábban megjelent 16/1994. (VII. 8.) MKM, a 32/1995. (XII. 30.) KHVM miniszteri rendeletek.

93

Az informatikai és hírközlési szakképesítésekért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések megszerzésére irányuló szakmai vizsga szervezésére feljogosított intézményekről szóló módosított 23/2004. (VIII. 11.) IHM, továbbá a korábban megjelent 16/1994. (VII. 8.) MKM, a 23/1997. (XII. 10.) KHVM miniszteri rendeletek. A szakmai vizsga szervezésére való jogosultság feltételeiről szóló 34/2003. (XII. 21.) OM rendelet [a vizsgaszervezési jog (legfeljebb 4 évre szól) megszerzésének feltételei (pályázat, szakképesítésért felelős miniszter megbízása, rendelet kiadása)]. A szakmai vizsgadíj és a vizsgáztatási díjak kereteiről szóló 1/2001. (I. 16.) OM rendelet [2/2004. (I. 30.) OM rendelet].

7.1.1 A szakmai vizsgáztatással összefüggő legutóbbi hatályos törvényi módosítások Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXLVIII. törvény∗ tartalmazza az Szt-nek a szakmai vizsgáztatással kapcsolatos azon törvényi változásait, amelyek közül az alábbiakban kiemelésre kerültek a szakmai vizsgáztatással közvetve, vagy közvetlenül összefüggő új és módosított rendelkezésként: A szociális és munkaügyi miniszter a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével jogszabályban határozza meg: a szakképzés megkezdésére és folytatására vonatkozó feltételeket, a szakképzést folytató intézmények gyakorlati képzés szervezésére vonatkozó együttműködési megállapodásának tartalmi követelményeit, a pályakövetéssel összefüggő feladatokat, a szakmai és vizsgakövetelmény formai előírásait.

∗

A szakképzést érintő módosítások a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges

intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat és a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programja szakképzést érintő intézkedéseinek jogszabályi feltételeit hivatottak megteremteni. A törvényekben érintett témaköröket a Kormány „100 lépés” programjának részeként a 2005. május 30-án ismertetett 14 szakképzési lépés is magában foglalja. A törvényi változások - a 2007. szeptember 1-jén hatályba lépő hiány-szakképesítésekre vonatkozó rendelkezések kivételével - 2006. január 1-jén léptek hatályba.

94

A szociális és munkaügyi miniszter összeállíttatja a szakképesítésért felelős miniszter ágazatába tartozó szakképesítések modultérképei alapján az országos modultérképet** (országos modultérkép), és gondoskodik annak nyilvánosságra hozataláról. A szakképesítésért felelős miniszter az ágazatába tartozó szakképesítések tekintetében meghatározza a képzés időtartamát, a szakképesítés szakmai tantárgyait, illetve tananyagegységeit (moduljait), az ehhez tartozó modultérképet***, továbbá kidolgoztatja és kiadja azok központi programjait (tanterveit), elkészítteti és megküldi a szociális és munkaügyi miniszter részére az ágazatába tartozó szakképesítések modultérképét, kidolgoztatja a szakmai tantárgyak, illetve tananyagegységek (modulok) tankönyveit és egyéb tanulmányi segédleteit. A szociális és munkaügyi miniszter a szakképesítésért felelős miniszterrel együttműködve a szakképzés tartalmi fejlesztésére, az állam által elismert szakképesítések folyamatos fejlesztésére, az országos modultérkép összeállításában és nyilvánosságra hozatalában való közreműködésre, a képesítési követelmények hazai és nemzetközi összehangolására, a nemzeti referencia és tájékoztatási központ, valamint a szakképzési információs központ működtetésére, a hátrányos helyzet leküzdését segítő, továbbá rehabilitációs képzési programok kifejlesztésére, az országos szaktanácsadásra, a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezésére, a tanulmányi versenyek rendezésére, az innováció támogatására központi kutató és koordináló fejlesztő-szolgáltató intézetként működteti a Nemzeti Szakképzési Intézetet (NSZI). A szakképesítések országos modultérképe összeállításához a szakképesítésért felelős miniszterek elkészítik az ágazatukba tartozó szakképesítések modultérképét. Az ágazati javaslatok alapján az országos modultérképet a szociális és munkaügyi miniszter a NSZI közreműködésével állítja össze.

**

A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program 3.2.1. „Új szakképzési szerkezet” komponense, va-

lamint a szakképzés-fejlesztési stratégia a szakképzés tartalmának és szerkezetének - a magyar foglalkoztatási szerkezet elemzésén alapuló - megújítását foglalja magában. A moduláris szerkezetű képzési programok bevezetése és működése érdekében a törvény felhatalmazza az oktatási minisztert, hogy gondoskodjon az egyes szakképesítések moduljainak egymáshoz történő kapcsolódását tartalmazó országos modultérkép összeállíttatásáról és nyilvánosságra hozataláról. ***

Modultérkép: az egyes szakképesítések - szakmai és vizsgakövetelményeiben meghatározott -

szakmai modulját vagy moduljait, valamint azok egymáshoz történő kapcsolódásait tartalmazó dokumentum.

95

Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) meghatározott szakképesítéshez - az ellenőrzési, mérési és értékelési rendszer kialakulását és működését biztosító - szakmai és vizsgakövetelményt kell előírni. A szakmai és vizsgakövetelményre vonatkozó törvényi szabályozás az alábbiak szerint módosult: •

szakmai és vizsgakövetelményben a képzés megkezdéséhez szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetencia), illetve az iskolai és szakmai előképzettséget, a pályaalkalmassági, illetve szakmai alkalmassági követelményeket, valamint az előírt gyakorlatot kell előírni,

•

a szakképesítés, a rész-szakképesítés szakmai követelményeit és az elérhető kreditek**** mennyiségét, továbbá a képzési feladatok teljesítéséhez szükséges eszközök minimumát meghatározó eszköz- és felszerelési jegyzéket,

Ez a törvénymódosítás alapvetően a moduláris szerkezetű szakképzésre történő áttérés jogszabályi feltételeit teremti meg. A szakmai és vizsgakövetelmény alapján a szakképző iskolában a pedagógiai program részeként - a szakmai tantárgyak, illetve tananyagegységek (modulok) központi programja (tanterve) előírásai figyelembevételével - szakmai programot, az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézményben a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 16. § (2) bekezdése szerinti képzési programot kell kidolgozni. A szakképzést folytató intézményben, illetőleg a felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során tett eredményes vizsga alapján a szakmai vizsga részei, tantárgyai, illetve a tananyagegységek (modulok) követelményeinek ismételt teljesítése alól felmentést kell adni. E rendelkezés nem alkalmazható, ha megváltozott a szakmai és vizsgakövetelmény. A fogyatékossággal élő részére a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott szakmai alkalmassági és pályaalkalmassági, valamint az egészségügyi alkalmassági követelmények figyelembevételével biztosítani kell a fogyatékossághoz igazodó felkészítést és vizsgáztatást, továbbá segítséget kell nyújtani részére ahhoz, hogy teljesíteni tudja a kötelezettségeit. A fogyatékosság alapján, a fogyatékossággal élőt mentesíteni kell egyes tantárgyak, tananyagegységek (modulok) tanulása és a beszámolás kötelezettsége alól, szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsga vagy annak egy típusa, illetőleg szintje alól.

****

Kredit: a tanulmányi munka mértékegysége, amely kifejezi azt a pedagógiailag tervezhető időt,

amely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulok teljesítéséhez szükséges.

96

A vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni a segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. A mentesítésről iskolai rendszerű szakképzés esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság, iskolarendszeren kívüli szakképzés esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság véleményének hiányában a felülvizsgáló orvos véleménye alapján a szakmai vizsgabizottság dönt. Az e bekezdés alapján nyújtott mentesítés kizárólag a mentesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható, és nem vezethet a bizonyítvány által tanúsított szakképesítés megszerzéséhez szükséges követelmények alóli felmentéshez. Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki a szakmai vizsgán teljesítette a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott valamennyi követelményt. A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott szakmai modul vagy modulok követelményeinek a szakmai vizsgán történő teljesítésével rész-szakképesítés szerezhető. A rész-szakképesítések rendszerének létrehozása eredményeként a sajátos nevelési igényű, illetve a fogyatékossággal élő fiatalok - akik egyébként nem képesek a szakképesítések követelményeinek eleget tenni - a munkaerőpiacon hasznosítható felkészítéshez juthatnak. A részszakképesítésre egyebekben a szakképesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szakképzést folytató intézmény a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározottak szerint modulzáró vizsgát szervez. A szakmai vizsgára bocsátás feltétele a szakmai és vizsgakövetelményben előírt modulzáró vizsga eredményes letétele. A modulok ismételt teljesítése alól - a követelmények változása kivételével - felmentést kell adni.

97

7.1.2 A szakmai vizsgaszabályzat aktuális jogszabályi változásai***** A szakmai vizsgákkal kapcsolatos aktuális változásokat a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 26/2001. (VII. 27.) OM rendelet módosításáról szóló 9/2006. (III. 27.) OM rendelet (szakmai vizsgaszabályzat) tartalmazza. A vizsgáztatást szabályozó rendelet módosításának legfőbb célja az volt, hogy eleget tegyen a szakképzés-fejlesztési stratégiáról szóló 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat II. 3. a pontjában 2005-2006-ra tervezett részintézkedések megvalósításának, amely szerint a vizsgáztatás függetlenségének fokozása érdekében a vizsgát szervezők vizsgaelnöki javaslattételét meg kell szüntetni, valamint erősíteni kell az elnök szerepét a vizsgáztatási és ellenőrzési folyamatban. Ez a módosítás lényegében azt is jelentette, hogy a szakmai vizsgáztatás lebonyolításával és a vizsgáztatással kapcsolatos iratkezelési feladatok megszigorodtak, a szakképesítésért felelős miniszter ellenőrzési feladatköre a szakmai vizsga folyamatában történő ellenőrzéssel kibővült. A fentiekhez kapcsolódóan megjelent rendeletmódosítás a következőkben felsorolt legfőbb szabályozási területeken hozott érdemi változást: A szakmai vizsgaszabályzat 10. §-ának (1) bekezdése helyébe módosított normaszöveg került, amelyben az a lényegi változás, hogy megszűnt a vizsgaszervező vezetőjének az a lehetősége, amely szerint a jelentésben javaslatot tehetett - elsősorban a szakképesítésért felelős miniszter által megjelentetett szakmai szakértői (vizsgaelnöki) névjegyzék alapján - a vizsgabizottság elnökének személyére is. Ezzel a módosítással a rendelet a vizsgát szervezők vizsgaelnöki javaslattételi lehetőségét a továbbiakban nem támogatja. A szakmai vizsgaszabályzat 11. §-a kiegészült egy (4) bekezdéssel, amely azt teszi lehetővé, hogy a szakképesítésért felelős miniszter megbízottja a szakmai vizsgát - annak indokolatlan zavarása nélkül - ellenőrizheti. Az ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a szakmai vizsga, vizsgarész a hatályos jogszabályok előírásai szerint került-e megszervezésre és lebonyolításra.

*****

A szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 26/2001. (VII. 27.) OM

rendelet módosításáról szóló 9/2006. (III. 27.) OM rendeletben megjelent változások még nem érintik a moduláris szerkezetű képzési programok alapján bevezetésre került/kerülő szakképesítések szakmai vizsgáit.

98

Az ellenőrzést végző - a szakképesítésért felelős miniszter által megbízott - személyek az ellenőrzés eredményéről minden esetben kötelesek azonnali jelentést tenni megbízójuknak. Jogsértés megállapítása esetén a szakmai vizsgaszabályzat 14. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A szakmai vizsgaszabályzat 12. §-ának (2) bekezdése helyébe módosított normaszöveg került, a változás lényege, hogy a vizsgabizottság elnökét a szakképesítésért felelős miniszter elsősorban az általa megjelentetett országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék alapján bízza meg. A szakmai vizsgaszabályzat 14. §-a kiegészült egy (4) bekezdéssel, amely azt teszi lehetővé, hogy amennyiben a szakmai vizsgát, vizsgarészt nem a szakmai vizsgaszabályzatban előírtak szerint kezdték meg, illetve bonyolították le, az Szt. 5. § (4) bekezdése alapján a szakképesítésért felelős miniszter a vizsga eredményét utólag megsemmisítheti, a vizsgaszervező vizsgáztatási jogát felfüggesztheti, illetve a vizsgabizottság elnökét a vizsgaelnöki névjegyzékről törölheti. A szakképesítésért felelős miniszter a szakmai vizsga, vizsgarész megismétlésének megszervezésére egy másik vizsgaszervezőt és vizsgabizottsági elnököt jelöl ki. A vizsga megismétlésének vizsgadíját a szakmai vizsgadíj és a vizsgáztatási díjak kereteiről szóló 1/2001. (I. 16.) OM rendelet 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a megsemmisített vizsgát szervező intézmény viseli. A szakmai vizsgaszabályzat 28. §-a kiegészült egy (5) bekezdéssel, amely azt teszi lehetővé, hogy ha a vizsgázó a húzott tétel anyagából teljes tájékozatlanságot árul el, az elnök egy alkalommal póttételt húzat vele. Ez esetben az adott vizsgatárgy érdemjegyét az elsőként és a póttételként húzott tételre adott feleletek átlaga alapján, a felfelé kerekítés szabályait figyelembe véve kell kialakítani. A szóbeli vizsga teljes tartama alatt vizsgázónként egy póttétel húzható. A szakmai vizsgaszabályzat 38. §-ának (3) bekezdésének második mondata helyébe módosított normaszöveg került, amely alapján a vizsgaszervező irattárában elhelyezésre kerülő törzslap nyomtatványokat folyamatos sorszámozással el kell látni, és a tárgyév végén bekötve kell irattározni. A továbbiakban tehát a törzslap nyomtatványok folyamatos sorszámozása és a tárgyév végén bekötve történő irattározása rendeleti előírás lett, az eddigi lehetőség helyett.

99

A szakmai vizsgaszabályzat 38. §-ának (4) bekezdésének c) pontjában meghatározásra került az az időpont, amelytől kezdődik az őrzési idő számítása. Így a szakmai vizsga iratainak őrzési ideje az írásbeli dolgozatok és feladatlapok tekintetében a bizonyítvány kiadásától számított egy év. A szakmai vizsgaszabályzat hatálybalépésével hatályát veszti a szakmai vizsgaszabályzat 34. §-a és az azt megelőző cím azzal, hogy a köztes vizsga szakképzési évfolyamra e rendelet hatálybalépését megelőzően megkezdett szakképzés keretében még megszervezhető. A módosítást az tette szükségessé, hogy 2006. január 1-jétől az Szt. hatályon kívül helyezte a köztes vizsga intézményét. A szakmai vizsgaszabályzat 2006. április 4-én lépett hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követően megkezdett szakmai vizsgákra kell alkalmazni.

7.1.3 A szakmai vizsgáztatással összefüggő folyamatban lévő törvényi változások Az Országgyűléshez 2006 novemberében a kormány (a szociális és munkaügyi miniszter) által benyújtott - a plenáris ülésen 2006. november 29-én még le nem zárt - az „Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely az Szt-nek a szakmai vizsgáztatással kapcsolatos törvényi szabályozásával összefügg: Az Szt. hatálya kiterjedne a szakmai vizsgába történő beszámítás tekintetében a szakiskola 9-10. évfolyamán és a szakközépiskola 9-12. évfolyamán a pályaorientációra, a gyakorlati oktatásra, a szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatásra, az elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatásra. Az Szt. módosítási javaslata szerint a szakképesítésért felelős miniszter elkészítteti és jóváhagyja a szakmai vizsga egyes részeinek írásbeli és szóbeli tételeit. A pontosítás illeszkedik a „moduláris” szerkezetű képzés vizsgatevékenységi rendszeréhez [gyakorlati, szóbeli, interaktív (számítógépes), írásbeli]. Az eddig különálló szakképzési és felnőttképzési háttérintézményi rendszer (NSZI és NFI) összevonásra kerül és a létrejövő állami szakképzési és felnőttképzési intézet - többek között - vezetné a szakmai vizsgák adatait tartalmazó központi nyilvántartást is. 100

Az Szt. következő módosítási javaslata az országos gazdasági kamarák szakképzésben betöltött szerepének növelésére irányul. A kamara részére lehetővé válik a vizsgaelnöki megbízások kiadása a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött együttműködési megállapodás alapján azon szakképesítések esetében, amelyek szakmai és vizsgakövetelményét megállapodás alapján kidolgozta. Az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetek szakképzésben betöltött szerepének növelése érdekében, ezen esetekben – ha a kamara jelöli a vizsgaelnököt – lehetővé válik számukra, hogy a kamarai tag helyébe lépő vizsgabizottsági tagot egy mögöttes megállapodás alapján – amely majd a kamara és a szakképesítésért felelős miniszter megállapodásának szerves részét képezi – kijelöljék. Ez a módosítási javaslat a szakmai vizsgabizottság összetételét szabályozó részben is meghatározásra kerül. A modulrendszerű OKJ fejlesztése során kialakult terminológia szerint a szakmai és vizsgakövetelményeket felépítő egységek (modulok) – a tartalmukra utaló – szakmai követelménymodulnak felelnek meg. Minden szakmai követelménymodulhoz kapcsolódik egy vizsgarész, amely az adott modulhoz kapcsolódó, a szakmai vizsgán számon kérendő követelményeket határozza meg. Mindezek az Szt. szövegének pontosítását teszik szükségessé. A módosítás továbbá joghézag pótlására is szolgál. Törvényi szintű szabályozást igényel ugyanis, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben beiskolázni csak szakképesítésre lehessen, annak figyelembevételével, hogy a speciális szakiskolák és iskolarendszeren kívüli képzést folytatók rész-szakképesítésre is beiskolázhatnak. Az Szt. szakmai vizsgával kapcsolatos utolsó módosítási javaslata a vizsgaszervező dokumentációs kötelezettségeinek erősítését szolgálja. A vizsgaszervező dokumentációs kötelezettségét a vizsgaszabályzat tartalmazza, azonban a vizsgaszervezők a jogszabályban foglalt kötelezettségüknek sok esetben nem tesznek eleget. Ebből adódóan szükséges a dokumentációs kötelezettség törvényi szintű előírása, illetve ennek elmulasztásához főződő szigorú szankció meghatározása (pl. a vizsgaszervezési jog megvonása).

101

7.2 A szakmai vizsgáztatás várható jövőbeni változásairól A szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat II. fejezetének 3. a) pontja alapján 2013. december 31ig képzőktől független szakmai vizsgarendszer működését biztosító regionális intézmény-hálózatot kell kialakítani. Ennek a feladatnak egyik részintézkedése az, hogy 2006. március 31-ig ki kell dolgozni a szakmai vizsgarendszer koncepcionális átalakításának tervezetét. A tervezet első szakmai változata elkészült. A fentieken túlmenően a Nemzeti Szakképzési Intézet közreműködésével az NFT humánerőforrás-fejlesztési operatív program (HEFOP) 3.2. intézkedés: a szakképzés tartalmi, módszertani, és szerkezeti fejlesztése, új szakképzési szerkezet (1. komponens) központi program 2004 – 2006-ig történő megvalósítása keretében kidolgozott új szakmastruktúra a szakmai vizsgák korszerűsítését eredményezte. Az új szakmai vizsga alkalmas lesz a kompetenciák mérésére és értékelésére, valamint lehetővé teszi a rendszer kimeneti (követelmény oldali) átjárhatóságát. Elkészült az a szakmai tervezet, amely a szakmai vizsgázatás új koncepcióját tartalmazza. A szakmai vizsgázatás koncepcionális anyagában meghatározásra kerültek azok az új fogalmak, amelyek a moduláris szerkezetű képzési programokhoz kapcsolódnak {pl. modulzáró vizsga, vizsgaszakasz, vizsgatevékenységek [gyakorlati, szóbeli, interaktív (számítógépes), írásbeli]}, továbbá meghatározásra kerültek a követelménymodullal összerendelt vizsgaszakaszok (vizsgafeladatok és vizsgatevékenységek), a szakmai vizsga időbeli terjedelmei, keretei és tagolódásai, a vizsgaszakaszok jellemzői, továbbá a szakmai vizsgára bocsátás feltételei, a szakmai vizsga feladatai, tevékenységei és értékelési módjai, a szakmai vizsga összegező értékelései, a vizsgaszakaszok/tevékenységek alóli felmentés feltételei, a szakmai vizsgába történő beszámítások. A központi programleírás szerint az állam által elismert szakképesítéseket modulok (képzési modulok) meghatározott csoportjának teljesítésével lehet megszerezni. A (képzési) modul lineáris összetevőkként a programmodult, a szakmai követelménymodult és a vizsgakövetelmény modult foglalja magában. Folyamatszabályozásként a programmodul (képzési program/központi program) rögzíti a dolgozó/tanuló számára a munkakör egy adott szakmai feladatcsoportjának sikeres végrehajtásához szükséges kompetenciák összességének elsajátítását lehetővé tevő tanulási oktatási - képzési folyamatot. 102

A modulhoz tartozó szakmai követelmények (szakmai követelménymodul) kimeneti szabályozásként egy munkakör valamely feladatcsoportjára vonatkozó munkakörelemzés során megállapított kompetenciáknak (kompetenciaprofil) a munkába lépéshez szükséges és elégséges szintjét, tartalmát, minőségét határozzák meg, a szakmai vizsgakövetelmények (vizsgakövetelmény modul) pedig a vizsga ismérveit rögzítik. A fentiek alapján a jogszabályként megjelenő szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott vizsgáztatási követelmények tartalmi és formai felépítése a következő (egy megjelent változat szerint):

7.2.1 Vizsgáztatási követelmények: A) A szakmai vizsgára bocsátás feltételei Iskolai rendszerű szakképzés esetén: Iskolarendszeren kívüli szakképzés esetén: B) A szakmai vizsga részei 1. vizsgarész (Szervezési egység, amely egy vagy több, sorban következő vizsgafeladatot tartalmaz, és általában egy követelménymodulhoz van hozzárendelve.) A hozzárendelt szakmai követelménymodul azonosítója és megnevezése: A hozzárendelt 1. vizsgafeladat (A szakmai vizsga tartalmi és értékelési egysége, amelynek megfogalmazása tartalmazza a vizsgatevékenység(ek) célját és a teljesítés meghatározó körülményeit. A vizsgafeladathoz legalább egy tevékenységet kell hozzárendelni. Követelménymodul vizsgaszakaszon belüli első vizsgafeladatának meghatározott teljesítése lehet feltétele a modul folytatásának.): 1. A hozzárendelt jellemző vizsgatevékenység (Vizsgafeladatban közölt cél eléréséhez szükséges, a vizsgázótól elvárt tevékenység. Egy vizsgafeladaton belül többféle párhuzamos vizsgatevékenység határozható meg. A vizsgatevékenységhez legalább egy értékelést kell hozzárendelni.): írásbeli Időtartama: maximum 180 perc 2. A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: A hozzárendelt jellemző vizsgatevékenység: szóbeli Időtartama: 45 perc (felkészülési idő min. 30 perc, válaszadási idő 15 perc)

103

3. A hozzárendelt 3. vizsgafeladat: A hozzárendelt jellemző vizsgatevékenység: gyakorlat Időtartama: maximum 180 perc A vizsgarészben az egyes feladatok aránya: 1. feladat: 30% 2. feladat: 30% 3. feladat: 40% C) A szakmai vizsga értékelése százalékosan 1. vizsgarész: 100 D) A szakmai vizsgarészek alóli felmentés feltételei: E) A szakmai vizsga értékelésének a szakmai vizsgaszabályzattól eltérő szempontjai: Az új szakmastruktúra fejlesztés ütemezésének megfelelően a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek tervezetei elkészültek. A Térségi Integrált Szakképző Központokban 2006. szeptember 1.-től, az 5. Gépészet és 17. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportokban indított (nem teljes körű) szakképesítések szakmaiés vizsgakövetelményei a 2/2006. (VIII. 8.) SZMM rendeletben megjelentek. A rendeletet az iskolarendszeren kívüli képzések esetében 2007. január 1-jétől kell alkalmazni. A folyamatban lévő képzéseket a megkezdésükkor érvényes követelmények alapján kell befejezni. Javító-, pótló vizsgák letételére a korábbi követelmények szerint 2008. június 30-áig van lehetőség. A többi szakmacsoport szakmai és vizsgakövetelményei várhatóan 2006. december végéig jogszabályban megjelennek. A Nemzeti Szakképzési Intézet a szakmai és vizsgakövetelményekhez, vizsgarészekhez (modulkövetelményekhez) igazodó írásbeli vizsgatevékenység keretében megoldandó minta feladatokat és azok megoldásait - 18 szakképesítés - esetében dolgozta ki.

104

7.2.2 A munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek szerepének növelése az informatikai és hírközlési szakmai vizsgázatásban A jelenleg hatályos törvényi szabályozás alapján (szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 7. §-a) az országos gazdasági kamarák a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján - az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel együttműködve - kidolgozzák a szakmai és vizsgakövetelményt, valamint javaslatot tesznek az állam által elismert szakképesítésre. A 2006 novemberében az Országgyűléshez benyújtott törvénymódosítás javaslata szerint a fentiek kiegészülnek azzal, hogy az országos gazdasági kamarák a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján - az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve - közvetlenül - vagy az általa működtetett költségvetési szerv vezetője útján - megbízzák a szakmai vizsgabizottság elnökét, valamint javaslatot tesznek a szakmai vizsgaszabályzatra. A szakmai és vizsgakövetelményt a szakképesítésért felelős miniszter jogszabályban határozza meg. A szakképesítésért felelős miniszter és az országos gazdasági kamara között létrejött megállapodás tartalmazza az országos gazdasági kamara és az országos érdek-képviseleti szervek megállapodását a vizsgabizottsági tag kiválasztásának módjáról. A megállapodást a szakképesítésért felelős miniszter mindenki számára hozzáférhető módon a honlapján közzéteszi. Továbbá a fenti törvényjavaslat alapján a vizsgabizottság munkájában a szakképesítés szerint illetékes területi gazdasági kamarának a gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel együttműködve kijelölt képviselője vesz részt. Ha a szakképesítés nem tartozik egyik országos gazdasági kamara hatáskörébe sem, akkor a vizsgabizottság munkájában a szakképesítésért felelős miniszter által kijelölt szakmai szervezet, illetőleg az ágazat egészében érdekelt szakmai kamarák képviselője vesz részt. Ha az elnököt az országos gazdasági kamara jelöli ki, akkor a vizsgabizottság munkájában az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetek képviselője vesz részt.

105

Amennyiben a fenti folyamatban lévő törvénymódosítás az országgyűlés által elfogadást nyer, úgy megteremtődik a jogi feltétele annak, hogy az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek - az informatikai és hírközlési szakképesítésekért felelős miniszterrel és az országos gazdasági kamarával kötött megállapodás alapján - a szakmai és vizsgakövetelmény kidolgozása, valamint az állam által elismert szakképesítésre tett javaslat mellett elláthatják a szakmai vizsgabizottság elnöke kijelölésének feladatát (lásd még 9. fejezet) és javaslatot tehetnek a szakmai vizsgaszabályzatra. A fentiek megtartása mellett, azonban igen fontosak a munkaerő-piac sikerességének, illetőleg a foglalkoztatottak tudása emelésének szempontjai, ezért kezdeményezni kell a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosítását abból a célból, hogy a munkaerő-piac szereplői közül a munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek - az informatikai szakképesítésekért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján - az informatikai és hírközlési szakképesítésekért felelős miniszterrel és az országos gazdasági kamarával kötött megállapodás alapján - láthassák el a szakmai és vizsgakövetelmény kidolgozását, tehessenek javaslatot az állam által elismert szakképesítésre és a szakmai vizsgabizottság elnökének kijelölésére, valamint a szakmai vizsgaszabályzatra, illetőleg a szakmai vizsga szervezésére szóló intézményi feljogosításra, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételre. Az előzőekben kifejtett informatikai és hírközlési szakképesítési feladatok megvalósításába bevont munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek növelhetik az informatikai és hírközlési ágazat felnőttképzési és szakképzési szakmai vizsgáztatásának piacképesebb tudást adó és költséghatékonyabb megszervezését, nevezetesen: •

a szakképesítések munkaterületei és a képesítéssel betölthető munkakörök munkaerő-piaci igényeknek megfelelő változásait időben közvetíthetik, megbízható információk legyenek

•

hatékonyabbá válna a vizsgáztatási módszerek és rendszerek bevezetése, az IKT alkalmazásának elterjesztése [Az IKT alkalmazásának elterjesztése érdekében fontos feladat a vizsgáztatást támogató rendszer kifejlesztése. A vizsgaszervezőknél (az iskoláknál, a képző intézményeknél) működő hardverinfrastruktúra és szoftver-alkalmazások egy része régi és alacsony színvonalú, és ezek nem képesek együttműködésre.

106

A Közháló keretében működő Sulinet infrastruktúrája, amely minden vizsgaszervező intézményt elér/elérhet, biztosítja a szükséges infrastruktúra döntő részét (ebbe a rendszerbe bekapcsolhatóak a vizsgaszervezési joggal rendelkező felnőttképzést folytató intézmények is).], •

megkezdődhetne az e-learning széleskörű alkalmazása az informatikai és hírközlési szakmai vizsgáztatásban,

•

előrelépés történne a képzőtől, a vizsgaszervezőtől független szakmai vizsgabizottságok kialakításában (szükség lenne a független vizsgaközpontok kiépítésére a standard szakmai vizsgáztatás és a felnőttkori informális/nem-formális tanulás eredményeinek beszámítása érdekében),

•

megoldódna a szakmai vizsgabizottságok folyamatos felkészítése és továbbképzése,

•

a szakmai vizsgáztatás területén is előtérbe kerülhetne a minőségbiztosítási rendszerek bevezetése, elterjesztése,

A munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek a munkaerő-piaci és a gazdasági életben betöltött szerepe alapján kiemelten és eredményesen foglalkozhatnának az informatikai és hírközlési szakképesítési feladatokkal, amelyek jelentősége a jövőben még tovább fog növekedni.

7.2.3 Végzettségkártya bevezetése a vizsgázatásban – javasolt fejlesztési projekt A fejlesztési projekt célja az informatikai és hírközlési ágazat felnőttképzési és szakképzési szakmai vizsgáztatásának rendszerében (kiterjeszthetően a teljes oktatási rendszerre) a szakmai képzettséget igazoló bizonyítvány okmányhiteles központi előállítása (végzettségkártya) formában, illetőleg azok központi kiadása és nyilvántartása feladatainak ellátása. Azzal, hogy az egyes emberek képzettsége jobban ellenőrizhető, a nyilvántartások alapján jobban kézben tartható, mód nyílik a képzések és az igények eredményesebb összehangolására. A hiteles, biztonságos és követhető működés, az ellenőrizhetőség követelményeinek megfelelő központi nyilvántartási rendszer a statisztikai igényeket is kielégíti.

107

A végső cél az, hogy a II. NFT ideje alatt, ami egybeesik a következő uniós költségvetési időszakkal (2007-2013) megvalósuljon, és teljes körűvé váljon a végzettségek elektronikus nyilvántartása, valamint lehetővé váljon a végzettségek összehasonlítása, egyenértékűségek elismerése (EQF-EKKR) az EU tagállamaiban.

7.2.3.1 A végzettségkártya program pozícionálása, általános keretek és célkitűzések

A végzettségkártya program a MITS Oktatási Főirányába illeszkedik és részben a jogelőd Oktatási Minisztérium Kiemelt Ágazati Programok közül az Oktatói-hallgatói kártya (és kapcsolódó elektronikus szolgáltató rendszer) program infrastruktúrájára támaszkodik. A végzettségkártya program azt a fő célt tűzi ki, hogy kimutathatóak legyenek a megszerzett és a jövőben megszerzésre kerülő iskolai végzettségek, szakmai képzettségek. A program megvalósításával ellenőrizhetőek lesznek a különböző szinteken megvalósuló képzési rendszerek. A végzettségkártya program közvetetten kapcsolódik a Gazdaság Főirány foglalkoztatási tárgyú ágazati kiemelt programjai közül a Munkakártya programhoz is. A) A program célja A felsőoktatási, a közoktatási és a felnőttképzési rendszerben a szervezett képzéseket lezáró vizsgákhoz (államvizsgákhoz, érettségi vizsgákhoz és szakmai vizsgákhoz) előírt iskolai végzettséget, szakmai képzettséget igazoló tanúsítványok Közhálóhoz kapcsolódó okmányhiteles központi előállítása Intelligens kártya (Smartcard) formában, illetőleg azok központi kiadása és nyilvántartása.

108

B) Helyzetértékelés Az oktatási rendszer mennyiségi és minőségi jellemzése Magyarországon 2005-ben 89 ezren szereztek érettségi bizonyítványt, közülük 35 ezren tettek érettségihez kötött szakmai vizsgát. Az érettségit nem adó szakiskolák tanulói közül 28 ezren szereztek szakmai végzettséget igazoló bizonyítványt. Az összesen mintegy 63 ezer vizsgázó kétezerrel kevesebb a 2004-es adatnál, ez azonban átlagos ingadozásnak tekinthető, az enyhe növekedés trendjét nem befolyásolja. 2004-ben mintegy 53 ezer hallgató szerzett diplomát, ami körülbelül megegyezik a 2005-ös adattal. Az egyetemi, főiskolai képzésen (a 2006/2007-es évtől Bachelor, illetve Master) résztvevők száma nagyjából állandónak tekinthető: 2005-ben 231 ezer fő nappali, 193 ezer fő levelező, esti, illetve távoktatáson vesz részt. A nappali tagozatos hallgatók közül 8331 fő a felsőfokú szakképzés résztvevője. A felnőttképzés (az Állami Foglalkoztatási Szolgálattól származó) adatai szerint 2002-ben 85096 fő szerzett szakmát iskolarendszeren kívüli szakképzésben. A legnépszerűbb képzés a számítógép-kezelő (-használó) volt, az összes résztvevő mintegy 9,7%-ával. A fenti adatokból következik, hogy a Végzettségkártya potenciális felhasználóinak köre igen széles, évi több százezer kártyához kapcsolódó tevékenység várható: új kibocsátások, valamint egyazon személy újabb képesítéseinek megszerzése. Ez a folyamat - együtt az Európai Unió képzettségek nemzetközi elismerésének könnyítésére irányuló erőfeszítéseivel nagymértékben megkönnyíti a munkaerő országon belüli, valamint a nemzetközi mobilitását.

109

Gyengeségek, veszélyek A szakképzést (nem kevésbé a felsőoktatást) gyakran éri az a vád, hogy nem alkalmazkodik a piaci igényekhez, nem biztosít a gazdaság szereplői által keresett képzettségeket, ezáltal munkanélküliségre ítéli a végzősei jelentős részét. Ez – a képzési rendszer lassú alakíthatósága mellett – annak is betudható, hogy kevés a visszacsatolás az iskolákhoz, képzőkhöz az elhelyezkedési arányokról. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat utókövetési (elhelyezkedési arányok monitoringja) programja, valamint munkaerő-piaci prognózisai ezt a célt szolgálják, de nem képesek pontosan követni a gyorsan változó igényeket. Ennek oka többek között az, hogy a munkaügyi központok nem értesülnek hivatalosan az összes álláslehetőségről. A jelenlegi helyzet a hitelesebb statisztikai adatszolgáltatással javulhat. Infrastrukturális feltételek A szakmai vizsgaszabályzat (a 26/2001-es OM rendelet) értelmében a képző helyek kötelesek a vizsgák eredményeit minősített elektronikus aláírással hitelesített dokumentumként beküldeni (az OKÉV-hez). Erre az adatszolgáltatásra alapozva, valamint a közoktatás és a felsőoktatás meglevő infrastruktúrájának segítségével biztosítható, hogy a felállítandó Országos Vizsganyilvántartó és Végzettségkártya Központ (a továbbiakban: OVVK) minden hitelesen rögzített végzettség megszerzéséről értesüljön. Új infrastrukturális beruházást az OVVK felállítása igényel. A biztonsági okmányok védelmének rendjéről szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet alapján a "B" védelmi kategória szerint gyártott Végzettségkártya kiadása és terjesztése a meglevő infrastruktúrával megoldható. Erősségek, lehetőségek Az oktatás korszerűsítése A program két módon járulhat hozzá az oktatás modernizálásához. Egyrészt a vizsgaszervező intézmények ellátása a végzettségkártya kezeléséhez, olvasásához, írásához szükséges eszközökkel, amely közelebb viszi a modern technikát az intézményekhez, „rákényszeríti” őket ezek használatára.

110

A másik, fontosabb mód, hogy a képzések struktúrájának átalakulásához kapcsolódóan a Végzettség-kártyának, illetve az OVVK által biztosított naprakész információknak köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy az intézmények a piaci igényeknek sokkal inkább megfelelő képzéseket nyújtsanak. Az elektronikus ügyintézés terjesztése a Végzettségkártya alkalmazásával A program lehetőséget, egyúttal ösztönzést biztosít arra, hogy az iskolák, képzőhelyek nagyobb mértékben vegyenek részt az információs társadalom kiteljesítésében. Ezeknek az intézményeknek a feladata, hogy felkészítsék tanulóikat, hallgatóikat a munka és az élet kihívásaira, többek között az egyre inkább elterjedő elektronikus ügyintézésre. Ha a képzésben résztvevőknek alkalma nyílik már a képzés helyén közelebbről megismerni az intelligens eszközöket, akkor várható, hogy tudatosabban, nagyobb érdeklődéssel, több bizalommal fognak „közeledni” az elektronikus ügyintézés egyéb eszközei felé is. A foglalkoztatási helyzet javulása, pontosabb felmérések A végzettségkártya és az OVVK által szolgáltatott pontos képzési statisztikák, összekapcsolva a jogelőd Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium elhelyezkedési statisztikáival, módot ad arra, hogy az intézmények, valamint a képzést kiválasztani szándékozó hallgatók, tanulók olyan szakmát, szakképesítést válasszanak, amire valós igény van a munkaerőpiacon.

111

A végzettségkártya SWOT elemzése Gyengeségek (Weaknesses)

Erősségek (Strengths)

I. Az oktatás és a munkaerő-piac kapcsolata

I. Hagyományok

az iskolák, képzőhelyek kevés visszacsatolással rendelkeznek a képzéseik keresettségével

A diákigazolványok jelenlegi rendszere kiforrott, elfogadott. Egy hasonló formátumú

kapcsolatban

rendszer könnyebben elterjedhet

a tanulók, a leendő felvételizők nem rendelkeznek elegendő információval

II. Kapcsolódások más területekhez

II. Elektronikus ügyintézés

a Magyar Információs Társadalom Stratégia részstratégiái, valamint az Információs

a képzésben érintettek kevéssé bíznak az elektronikus ügyintézés eszközeiben

Társadalom Operatív Program több kapcsolódási pontot is kínál

az iskolák ellátottsága intelligens eszközökkel nem megfelelő (lásd. a jelenlegi felsőoktatási

III. Modernizációs lehetőségek

chip-kártyás diákigazolvány kihasználatlansága)

a program alkalmat ad egyéb, régóta szükséges fejlesztésekre

jelentős humánerőforrást igényelhet kezdetben a felhasználók betanítása

IV. A technikai/tárgyi infrastruktúra:

a modern technikai kultúra nem gyökeresedett meg minden képzési területen

a közháló egyre nagyobb kiterjedése a projektnek is a segítségére lehet

III. A technikai/tárgyi infrastruktúra problémái

a Sulinet infrastruktúrája, amely minden vizsgaszervező intézményt elér/elérhet, bizto-

a vizsgaszervezőknél (az iskoláknál, a képző intézményeknél) működő hardver-infrastruktúra

sítja a szükséges infrastruktúra döntő részét (ebbe a rendszerbe bekapcsolhatók a

és szoftver-alkalmazások egy része régi és alacsony színvonalú, és ezek nem képesek

vizsgát szervező felnőttképzést folytató intézmények is)

együttműködésre

V. Tudás/képzettség (humán infrastruktúra):

az informatikai háttér nem megfelelően dokumentált, nem vagy csak részben integrált, nem

az egyetemek, főiskolák szakemberei nagy segítségére lehetnek a programnak

felhasználóbarát az elektronikus aláírás alkalmazása még a kezdeteknél tart (26/2001-es OM rendelet a vizsgaeredmények bejelentéséről szóló bekezdése) Veszélyek (Threats)

Lehetőségek (Opportunities):

I. Elfogadás

I. Módszertani újítás

az intézmények, és/vagy a társadalom nem fogadja el az újként megjelenő Végzettség-kártyát

az oktatás és képzés körülményeinek és adminisztrációjának érdemi modernizációja

az Oklevél és Bizonyítvány helyett

az e-közigazgatás, e-ügyintézés bevezetése leegyszerűsítheti az eljárásokat, növelheti

nem lehetséges a program által kínált lehetőségek teljes körű kihasználása (pl. adatvédelmi,

a feladat-végrehajtás hatékonyságát

technikai okok miatt)

a mindennapi gyakorlatban érezhető előnyök (képzettségek egyszerűbb igazolása, európai országok hasonló képzéseivel való összehasonlítási lehetőség)

II. A technikai/tárgyi infrastruktúra problémái

II. Információs társadalom

112

a hálózati alapinfrastruktúra „egyenetlen” (szélessávú internet-hozzáférés),

az információs társadalom eszközeinek „közelebb kerülése” a lakosság széles rétegei-

az információ elvesztése vagy zavarok jelentkezése az információs szolgáltatásokhoz való

hez, az intelligens eszközök mindennapi életvitelbe való integrálása

hozzáférésben messzemenő hatással lehetnek az eredmények megbízható regisztrálására, a

egy sikeres projekt tovább erősítheti az érdeklődést egyéb elektronikus ügyintézési

Végzettségkártya kiadására

formák, pl. elektronikus aláírás, ügyfélkapu stb. iránt

a meglevő infrastruktúrát nem használják ki: vagy nem valósul meg a program, vagy jelentős

III. A technikai/tárgyi infrastruktúra:

költséggel külön infrastruktúrát hoznak létre a meglevő mellett (pl. Sulinet)

a piacon rendelkezésre áll a szükséges korszerű számítástechnikai infrastruktúra

III. A tudás/képzettség hiánya (humán infrastruktúra)

az egyetemek elektronikus tanulmányi rendszereiből (pl. Neptun, ETR) könnyen nyer-

sem a hallgatók/tanulók, sem az intézmények nem rendelkeznek kellő gyakorlattal az intelli-

hetőek a szükséges információk

gens kártyák használatában, és ez az állapot nem változik meg elég gyorsan

IV. A tudás/képzettség (humán infrastruktúra):

a rendszer használatának előnyei nem magától értetődőek, nem „kézzelfoghatóak”

képzések végrehajtásával a „digitális szakadék” a tanulók, a jövő generáció jelentős részénél áthidalható, V. Pénzügyi/gazdasági vonatkozások: A projekt költségei csökkenthetőek: hatékony piaci versennyel a papíralapú dokumentumok megszüntetésével a meglevő infrastruktúra (pl. Sulinet, egyetemi elektronikus tanulmányi rendszerek) felhasználásával

113

A SWOT-elemzésből levonható következtetések, kiemelten kezelendő problémák, törekvések A SWOT-elemzés kapcsán megfogalmazott állítások – a 3. fejezetben bemutatott SWOTtáblázatban is látható módon – csoportosíthatónak tűnnek az alábbi szempontok szerint: Visszacsatolás a gazdaságtól a képzéshez, az oktatáshoz Az oktatás korszerűsítésének döntő fontosságú eleme az „elektronizáltsági szint” emelése, továbbá a tanulók informatikai ismeretekkel történő ellátása. Teljes bizonyossággal állítható, hogy minden szakma/szakképesítés esetében szükségesek az alapvető informatikai ismeretek, és ez a jövőben is egyre inkább így lesz. Másrészről a lisszaboni célok között kitűzött versenyképességi mutatók elérésének a képzés, mégpedig a gazdaság gyorsan változó igényeinek megfelelő, hatékony képzés a kulcsa. Hogy a frissen végzettek ne a munkanélküliek sorait gyarapítsák, szükséges, hogy a képzőknek – de a tanulóknak nem kevésbé – lehetőleg pontos információjuk legyen arról, hogy melyek a keresett szakmák, szakképesítések, és melyek lesznek azok két, három vagy öt év múlva, amikor ők megszerzik az elképzelt képesítést. Ennek egyik eszköze a mainál pontosabb, gyorsabb, megbízhatóbb statisztika a képzettségekről, valamint kimutatás az elérhető álláshelyekről. E-közigazgatás, intelligens eszközök elterjedéséből eredő hatás a Végzettségkártya elfogadását illetően Magyarország jelentős változások előtt áll. Küszöbön áll az elektronikus ügyintézés elterjedése a privát ás a közszférában egyaránt. Ennek a változásnak a törvényi alapja a közigazgatási eljárásokról szóló törvény (KET), amely bizonyos területeken és korlátok között lehetővé teszi az elektronikus ügyintézést az állami szervek, az önkormányzatok, valamint a lakosság kapcsolatában. Ennek a folyamatnak az előnyei beláthatatlanok mind pénzügyi, mind időbeli szempontból: igen jelentős megtakarítások várhatók a rendszer mind teljesebb kiépítésétől. Már piacon van több elektronikus aláírást szolgáltató vállalat, a törvényi lehetőségek bővülésével egyre nagyobb igény várható a szolgáltatásaik iránt.

114

Társadalmi hatások A fentebbi folyamatok sikerének kulcsa azonban az állampolgár, aki használja az új szolgáltatásokat. Egy olyan intelligens kártya (a Végzettségkártya), amely gyakorlatilag a teljes lakossághoz eljut néhány éven belül, tekintve, hogy évente több mint 100.000 gyermek lép be az alapfokú oktatásba, illetve ennél többen kezdenek felsőfokú tanulmányokba, nem beszélve az iskolarendszeren kívüli képzésekről; célszerű a korábbi végzettségeket is rávezetni a kártyákra, valamint az élethosszig tartó tanulás eszméjének növekvő elfogadottsága miatt is növekedhet az igény, jelentős hatással lehet az új eszközök elfogadottságára. Mivel mindenki „testközelből” ismeri meg az új rendszerek előnyeit, várható lesz a dinamikusan növekvő igény további elektronikus szolgáltatások iránt. Technikai/tárgyi infrastruktúra Viszonylag jó helyzetnek tekinthető, hogy az infrastruktúra legnagyobb ráfordítást igénylő elemei már a helyükön vannak: minden oktatási intézmény rendelkezik szélessávú Internetkapcsolattal. A Közháló is rendelkezésre áll, a felállítandó hivatal ehhez kapcsolódhat. Ezen felül rendelkezésre áll a kártyák előállításához szükséges technológia is. További jelentős, de ettől elmaradó beruházási igénye van az OVVK felállításának, valamint a képzőhelyeken és egyebütt a kártyaolvasók telepítésének. Ez utóbbi költségek csökkenhetnek, ha egyéb intelligens kártya-projektekkel közös technológiát választ az OVVK: az elektronikus aláíráshoz szükséges kártyák, a tervezett Európai Uniós közös tb-kártya stb. használhatják ugyanazt az olvasót, sőt, akár több funkció is megvalósítható egyetlen kártyán, amennyiben az adatvédelmi szakemberek nem emelnek kifogást ellene.

115

Tudás és képzettség A kártyák központi kezeléséhez szükséges szakember igénytől eltekintve a rendszer országos üzemeltetése nem igényel különleges ismereteket. Néhány egyszerű művelet elsajátítása után bárki képes kell, hogy legyen a kártya használatára. Nagyobb gond lehet a szemlélet kelleténél lassúbb változása, elégtelen érdeklődés vagy bizalom az új eszközök iránt. Biztosítani kell a rendszer használói számára a megfelelő szintű digitális képességeket, felkészültséget az IKT használatára. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a tanulók, az iskolák és a vállalkozások miként reagálnak arra, hogy a végzettség igazolásának, mint a foglalkoztatás, illetve továbbtanulás feltételének új, hatékonyabb módja jelent meg. Erősíteni kell az elektronikus megoldások jelenlétét a mindennapi életben.

C) A megvalósítás lépései Az OVVK létrehozása, működése jogi kereteinek megteremtése (2006-2007) Meglevő adatbázisok felkutatása, egységes szerkezetbe foglalása (létrehozás után) Kártyakibocsátó kiválasztása (esetleg bizonyos időszakonként új pályázat kiírása a verseny biztosítása végett) A hiteles Vizsgaeredmény-értesítések fogadása, feldolgozása (folyamatos) Szükséges intézkedések a SWOT-elemzésben feltárt problémák tükrében A bizalom erősítése Mint az elektronikus ügyintézés minden egyéb területén is, a hivatalos szerveknek biztosítaniuk kell, hogy a digitális tranzakció és a kommunikáció biztonságos legyen, továbbá hogy védje a személyes adatokat. Az oktatás terén közismert példa a közelmúlt érettségi botránya, melyben egyesek megszerezték a központilag őrzött feladatsorokat. Hasonlóképpen számítani lehet hamisítási, adatlopási és egyéb hasonló kísérletekre. A programnak biztosítania kell az ilyen kísérletek elleni védelmet. Másrészről a polgárok számára fontos, hogy mindig hozzáférhessenek személyes adataikhoz, és információval rendelkezzenek arról, hogyan tárolják, használják fel az adataikat. Az állam a MITS keretén belül átfogó stratégiát dolgoz ki az adatvédelem, a hálózat- és információbiztonság elősegítésére, illetve a cyberbűnözés leküzdésére. Számos K+F projekt (amelyeket az EU IST programja és a 6. keretprogramja támogat) szolgálja ezt a célkitűzést.

116

Interoperabilitás biztosítása Az interoperabilitás egyrészt számítógépes rendszerek technikai összekapcsolásával kapcsolatos, másrészt szervezeti problémákat is felvet. Például olyan folyamatok koordinálását, amelyek révén az iskolák hivatalán belüli, valamint az iskolák és állami szervek (minisztériumok, OVVK) közti akadályok lebonthatóak, és növelhető az intézmények közötti együttműködés hatékonysága. Ennek kiépítéséhez szükség van az interoperabilitás szabályozási és műszaki keretrendszerének állami szintű kialakítására. A politika kidolgozása mellett szükség van mind a szemantikai, mind a technikai interoperabilitás konkrét, gyakorlati útmutatóinak, szabványainak, ajánlásainak kidolgozására, esetenként olyan konkrét eszközök, alkalmazások, vagy felületek központi elkészíttetésére, amelyek az interoperabilitás valós építőköveiként szolgálnak.

7.2.3.2 Programozás: „Végzettségkártya”

A SWOT-elemzésben az állításokat csoportosítva a következő hat témakör volt azonosítható: •

Visszacsatolás a gazdaságtól a képzéshez, az oktatáshoz

•

E-közigazgatás, intelligens eszközök

•

Társadalmi hatások

•

A technikai/tárgyi infrastruktúra

•

A tudás/képzettség (humán infrastruktúra)

•

Pénzügyi/gazdasági feltételek

Ezek alapján a „Végzettségkártya” elnevezésű program célrendszere, illetőleg beavatkozásai – a SWOT-elemzésre alapozottan – az alábbi módon fogalmazhatók meg: OVVK felállítása és működtetése Interoperábilis rendszerek elterjesztése az oktatásban és a képzésben

117

A) OVVK felállítása és működtetése A beavatkozás céljainak bemutatása A beavatkozás célja, hogy megalakuljon egy olyan szervezet, amelynek rendelkezésére állnak a naprakész országos képzési adatok, valamint rendelkezik olyan jogkörökkel, amely biztosítja számára a hivatalos igazolások, (bizonyítványok, oklevelek, stb.) kiadását intelligens kártya formátumban. Ezenkívül kapcsolatot tart a munkaerő-piacot figyelő szervezetekkel, a hatékony információáramlás érdekében. A beavatkozás indoklása A beavatkozás az információs társadalmat érintő programban meghatározott „A közszolgáltatások hatékonyságának növelése” cél teljesülése szempontjából előfeltételnek tekinthető, ezenkívül hozzájárul a 3. prioritásban meghatározott „Készség és hozzáértés”, továbbá a „Digitális írástudás” helyi szinten történő biztosításához. A beavatkozás az alábbi – SWOT-elemzésben is feltárt – problémákat kívánja orvosolni: Nem állnak rendelkezésre kellően pontos statisztikák a végzettségekről, valamint az elhelyezkedési esélyekről A végzettségek papíralapú nyilvántartása nem tekinthető korszerűnek; jelentős kényelmetlenségeket (beszerzés költsége, utazás, időveszteség) okoz a polgároknak, hogy igazoljanak egy meglevő végzettséget A beavatkozás céljainak számszerűsítése Első lépésben 2007-ben felállítandó az OVVK, mint központi szervezet. Megvalósítandó a Közhálóval történő integráció, valamint a vizsgák bemeneti és kimeneti oldalon történő folyamatos nyilvántartása. Második lépésben 2008-2009-től az intelligens kártyák kibocsátása a végzettséget szerzett tanulóknak. Harmadik lépés (2010-től) a bizonyítványok EU-egyenértékűségének nyilvántartása, a tanulók informálása.

118

Kiadandó kártyák száma

Bázisérték 2006

Célérték 2013

-

Mintegy 300.000 tranzakció (új kártya, illetve adatmódosítás) évente

A beavatkozás eredményeinek és hatásainak összefoglalása A beavatkozás eredményeként megteremtődik egy korszerű, naprakész adatokat szolgáltatni képes rendszer, amely nagy segítséget nyújthat, pl. az iskolaválasztáskor. A beavatkozást segítő külső feltételek Segítheti a projekt sikeres végrehajtását az e-közigazgatási stratégia következetes végig vitele, amely erősíti a szükséges infrastruktúrát, és tudatosítja a polgárokban az új lehetőségeket. Ilyen lépések lehetnek például szakmai ajánlások és szabványok megfogalmazása, az e-közigazgatási feladatellátást megalapozó ügyvitel standardizálása, ügyviteli eljárási ajánlások kidolgozása, egyes központilag megvalósítandó feladatok elvégzése: eID, e-közbeszerzés, e-fizetés feltételeinek teljesítése szabályozás útján (vagy legalább az erre vonatkozó részletes tervek elkészítése) Hozzájárulás az információs társadalmat érintő program horizontális céljaihoz A beavatkozás nyomán kidolgozásra kerülő technikai dokumentumokkal, valamint beszerzett eszközökkel szemben elvárásként kell megfogalmazni, hogy azok – a lehetőségek határain belül – technológiai szempontból semlegesek legyenek, valamint biztosítsák az interoperabilitást más rendszerekkel. A projekt általában véve elősegíti az esélyegyenlőség megvalósulását, hiszen a hátrányos helyzetű tanulók is hozzájutnak általa a legkorszerűbb technikához. A kedvezményezettek meghatározása Minden diplomát és bizonyítványt szerzett és szerző állampolgár.

119

A támogatási formák meghatározása Az OVVK felállítása költségvetési feladat. A kártyák előállításának költségeit megosztva viselhetik az intézmények, a tanulók, illetve az állam, figyelembe véve a szociális rászorultságot. A fejlesztés földrajzi helye Országos, illetve minden oktatási intézmény, továbbá tetszőleges intelligenskártyahasználatra alkalmas hely. A projekt hozzájárulhat a területi különbségek csökkentéséhez, hiszen mindenhova ugyanazt a magas színvonalú technikát juttatja el. A beavatkozás időbeli ütemezése A beavatkozás várhatóan a 2007-2013 közötti fejlesztési periódus időszakéra esik. A hét év elegendő, hogy akár felmenő rendszerben az oktatás minden szintjén végighaladjon a változás. B) Interoperábilis rendszerek elterjesztése az oktatásban és képzésben A beavatkozás céljainak bemutatása A beavatkozás célja az oktatási intézmények, valamint az érdekelt vállalatok rendszereinek fejlesztése olyan módon, hogy lehetővé váljon egy országosan, esetleg uniós szinten egységes intelligenskártya-rendszer használata. Célszerű ennek kapcsán tekintettel lenni a 2005. november 1-jén hatályba lépett közigazgatási hatósági eljárások és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre (KET), amely lehetővé teszi az elektronikus aláírás használatát. A szükséges infrastruktúra több célra való, hatékonyabb kihasználása érdemben csökkentheti a költségeket. A beavatkozás célja, hogy az oktatás, valamint a gazdaság szereplői eljárási és technológiai szempontból megalapozhassák az elektronikus közszolgáltatásokat egységes feltételek szerint igénybe vevő ügyfelekkel való interakciót.

120

A beavatkozás indoklása A beavatkozás az információs társadalmat érintő programban meghatározott „A közszolgáltatások hatékonyságának növelése” cél teljesülése szempontjából helyi szinten kulcsfontosságúnak tekinthető, ezenkívül hozzájárul az 1. prioritásban meghatározott „Az IKT alkalmazása a közszolgáltatások területén” célkitűzés biztosításához. A beavatkozás az alábbi – SWOT-elemzésben is feltárt – problémákat kívánja orvosolni: Az oktatási intézmények informatikai rendszerei nem mindenhol alkalmasak az elektronikus ügyintézésre A vállalatok, amelyek alkalmazni kívánják a Végzettségkártyával rendelkező munkavállalókat, képesek legyenek a kártyán található információk olvasására A beavatkozás céljainak számszerűsítése A célok számszerűsítése az alábbi módon lehetséges: oktatási, képzési intézmények aránya, amelyek képesek olvasni a Végzettségkártyákat munkahelyek aránya, amelyek képesek olvasni a Végzettségkártyákat a hagyományos papír alapú és az „elektronikus bizonyítványok” aránya a kezelt adatbázisok nagysága, összetettsége

Oktatási, képzési intézmé-

Bázisérték 2006

Célérték 2013

nyek aránya, amelyek képe-

…%

100%

…%

70%

…%

100% (esetleg papíron is kiad-

sek olvasni a Végzettségkártyákat Munkahelyek aránya, amelyek képesek olvasni a Végzettség-kártyákat „Elektronikus bizonyítvá-

va)

nyok” aránya A kezelt adatbázisok nagysága, összetettsége

-

minden végzettség, elhelyezkedési adatok, EU-országok közti megfeleltetés

121

A beavatkozás eredményeinek és hatásainak összefoglalása A beavatkozás eredményeként az oktatási és képzési intézmények képesek lesznek olvasni a Végzettség-kártyákat, valamint a munkahelye jelentős része (feltehetően a nagyvállalatok) is csatlakozik a rendszerhez. A beavatkozást segítő külső feltételek A beavatkozás sikerét nagyban befolyásolja, ha a központi kormányzati ajánlásokban tudja megfogalmazni az alkalmazandó módszereket, technológiákat és szabványokat. Hozzájárulás az információs társadalmat érintő program horizontális céljaihoz A beavatkozás nyomán kidolgozásra kerülő technológiai ajánlásoknak és szabványoknak semlegesnek kell lenniük, az ügyviteli megoldások kidolgozásánál és a választott technológiák bevezetésénél fokozottan ügyelni kell az egyszerű megoldások alkalmazására, amely értelmében az alkalmazott megoldások minden jelenlegi ügyintéző és alkalmazott számára elsajátíthatók. A kedvezményezettek meghatározása Felsőoktatási, közoktatási, felnőttképzési intézmények. A támogatási formák meghatározása A felsőoktatási, közoktatási, felnőttképzési intézmények a működési támogatás részeként kaphatnak forrásokat. A nem állami intézmények pályázati úton is támogathatóak. A fejlesztés földrajzi helye A fejlesztés helye az ország valamennyi statisztikai tervezési régiójában működő oktatást, képzést folytató intézmény, munkahely.

122

A beavatkozás időbeli ütemezése Annak érdekében, hogy mielőbb megvalósuljanak a pozitív hatások, az oktatási és képző intézmények kártyaolvasókkal, szoftverekkel stb. történő ellátását közvetlenül az OVVK felállítása után javasolt megkezdeni. (Tekintve, hogy a Végzettségkártya program személyi irat kiadására vonatkozik, ezért az állami szabályozásnak ki kell terjednie a program működésének minden elemére.) C) Költségvetés A program stratégiai célkitűzéseinek forrásainak biztosítása alapvetően a központi költségvetésből és támogatási programokból történhet, amelyeket kiegészít az uniós társfinanszírozás. Az EU-alapok közül az ERDF segítségére számíthat a projekt, a II. NFT lehetőséget is felhasználva. A projekt bevezetésének összes költsége mintegy 6 milliárd, valamint folyamatos üzemeltetése évi 600 millió forintra tehető az előzetes pénzügyi tervezés alapján. További állandó költséget jelent a központi adminisztrációs hivatal, az OVVK működése. A projekt megvalósításának egyik fontos kérdése lehet a kártyakibocsátás költsége illetve, hogy kinek kell ezeket a költségeket viselnie. A végzettséget megszerző tanulók, hallgatók egy mérsékelt díjat, a jelenlegi tervezés szerint mintegy 2 ezer forintot fognak fizetni. A költségeket csökkentheti az a körülmény, hogy a Végzettségkártya középtávon kiválthatja a papíralapú okleveleket, diplomákat stb. Így ezek költségeitől a tanulók, illetve az oktatási intézmények mentesülhetnek.

123

7.3 Az országos szakmai szakértői és vizsgaelnöki bázis kialakítása 7.3.1 Helyzetkép az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék készítéséről, valamint a szakértői tevékenységről Az Országos szakértői, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékről, valamint a szakértői tevékenységről szóló 31/2004. (XI. 13.) OM rendelet határozza meg alapvetően a szakképzést folytató intézményben szakmai vizsgaelnöki teendők ellátásával megbízható vizsgaelnököket tartalmazó Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzéket, valamint szakmai ellenőrzésben való közreműködésre és más szakértői tevékenységre jogosult szakértőket tartalmazó Országos szakmai szakértői névjegyzéket. Az Országos szakmai szakértői és Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételről a szakképesítésért felelős miniszter dönt. Az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék kivételével a névjegyzékekben szereplők részére - a névjegyzéket összeállító - sorszámmal ellátott igazolványt állít ki. Az igazolvány közokirat, amely igazolja, hogy tulajdonosa jogosult szakértői, illetve vizsgaelnöki feladatok ellátására. A szakmai szakértői névjegyzékben szereplő szakértők és szakmai vizsgaelnökök a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott időközönként - legalább 3 évenként - továbbképzésen vesznek részt. A továbbképzésről a szakképesítésért felelős miniszter vagy az általa kijelölt fejlesztőszolgáltató intézet gondoskodik.

7.3.2 Az Országos szakmai szakértői és Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvétel és meghosszabbítás, illetőleg a névjegyzékből való törlés hatósági eljárás keretében történik: A) Vonatkozó jogszabályok Konkrét hatósági eljárással kapcsolatban: 31/2004. (XI. 13.) OM rendelet 5. § (1) és (2) bekezdése az Országos szakértői, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékről, valamint a szakértői tevékenységről.

124

Az Szt. 2. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában meghatározott szakképzést folytató intézményben szakmai ellenőrzésben való közreműködésre és más szakértői tevékenységre jogosult szakértőket tartalmazó Országos szakmai szakértői névjegyzéket az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakmacsoportonként kell összeállítani. Elektronikus ügyintézéssel kapcsolatban: •

2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról

•

193/2005. (IX. 22.) sz. Korm. rendelet az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól

B) Pályázat benyújtásának rendje Felvételi kérelem esetén: A szakmai névjegyzékbe történő felvétellel kapcsolatos pályázat bármikor benyújtható a szakképesítésért felelős miniszter által vezetett minisztériumba vagy az általa kijelölt, felügyelete alá tartozó intézménybe. A névjegyzékekbe történő felvétellel kapcsolatos pályázat és kiegészítési, meghosszabbítási kérelem benyújtásakor a pályázó bírálati díjat köteles fizetni. A bírálati díj összege a pályázat, illetve a kérelem benyújtásakor érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) tíz százaléka az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe, húsz százaléka az Országos szakmai szakértői névjegyzékbe benyújtott pályázat, illetve kérelem esetén. A szakmai névjegyzékbe való felvétellel kapcsolatos pályázatnak tartalmaznia kell: a szakmai névjegyzékbe való felvétel iránti kérelmet, annak megjelölését, hogy melyik szakmai névjegyzékbe, mely szakmacsoportra, illetve szakképesítésre kérik a felvételt; - a részletes szakmai önéletrajzot; - az Országos szakmai szakértői névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelemnél a szakmai tevékenység, és ha a kérelmező végzett ilyet, a szakterületen végzett kutatómunka, tudományos, művészeti tevékenység ismertetését. A szakmai névjegyzékbe való felvétellel kapcsolatos pályázathoz csatolni kell: - az erkölcsi bizonyítványt; - a szakirányú pedagógus végzettséget, vagy felsőfokú szakirányú végzettséget, vagy felsőfokú iskolai végzettséget és szakirányú szakképzettséget tanúsító oklevél hiteles másolatát és a tíz év szakmai gyakorlati idő meglétét tanúsító igazolást; - a jelentkező szakmai tevékenységét értékelő - legalább két - szakmai ajánlást; - szakértői pályázat esetén a jelentkező által írt könyvek, cikkek, tanulmányok jegyzékét; - a bírálati díjról szóló befizetési csekk másolatát. -

125

A szakmai névjegyzékbe való felvételi kérelmet külön pályázattal kell benyújtani mind a két névjegyzékre, illetőleg az Országos szakmai szakértői névjegyzék több szakmacsoportjára. Az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék esetén több szakképesítésre egy pályázatot kell benyújtani. A szakmai névjegyzékben történő nyilvántartásba vétel időtartama öt év. Az, aki szerepel a névjegyzékekben, annak érvényességi időtartamára kérheti a nyilvántartásban szereplő adatok új szakterületek, szakmacsoportok, szakképesítések szerinti kiegészítését. A kiegészítésre vonatkozó kérelemre a nyilvántartásba vételre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A szakmai névjegyzékbe benyújtott pályázat esetén a gyakorlati idő beszámításánál figyelembe vehető a megjelölt szakmacsoport, illetve szakképesítés oktatói feladataiban szerzett legalább tízéves szakmai gyakorlat, amely lehet oktatói vagy gyakorlatvezetői tevékenység, curriculum-fejlesztés, kutatómunka vagy más hasonló, igazolt tevékenység. Az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételre irányuló hatósági ügyekben a hatóság az eljárási cselekményeit - a határozat közlésének kivételével - elektronikus úton is gyakorolja. Az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételre irányuló ügyekben az ügyfél kérelmét elektronikus úton is benyújthatja. Az eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásához jogszabály által előírt közokiratok, illetve azok hiteles másolata elektronikus úton nem terjeszthető elő. C) Nyilvántartás meghosszabbítása esetén: A nyilvántartás meghosszabbításával összefüggő beadványnak tartalmaznia kell:

-

a kérelmet, a nyilvántartásba vétel idejét, a jegyzék és a szakterület, a vizsgaterület, a szakmacsoport, illetve a szakképesítés megnevezését, a nyilvántartásba vétel óta végzett szakmai, szakértői tevékenység, illetve vizsgaelnöki tevékenység ismertetését.

A szakmai szakértők és vizsgaelnökök esetében benyújtott pályázatokat, meghosszabbítási, illetve kiegészítési kérelmeket évente egy alkalommal, november 1-30. közötti időszakban a tárgyév szeptember 30.-áig beérkezetteket kell elbírálni.

126

D) Ügymeneti modell Pályázat elbírálása: A szakképzést folytató intézményben szakmai vizsgaelnöki teendők ellátásával megbízható vizsgaelnököket tartalmazó Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzéket az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakmacsoportonként és szakképesítésenként kell összeállítani. Az Országos szakmai szakértői és Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe (a két névjegyzék együtt: szakmai névjegyzék) történő felvételről a szakképesítésért felelős miniszter dönt. A szakképesítésért felelős miniszter a döntési jogkörét átruházhatja az általa kijelölt, felügyelete alá tartozó intézmény vezetőjére. A szakmai névjegyzékbe történő felvétellel kapcsolatos pályázat bármikor benyújtható a szakképesítésért felelős miniszter által vezetett minisztériumba vagy a fenti bekezdés alapján kijelölt intézménybe. Az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzék kivételével a névjegyzékekben szereplők részére - a névjegyzéket összeállító - sorszámmal ellátott igazolványt állít ki. Az igazolvány közokirat, amely igazolja, hogy tulajdonosa jogosult szakértői, illetve vizsgaelnöki feladatok ellátására. Az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékre felkerültek részére igazoló levél adható ki. Szakmai névjegyzékből való törlés: Törölni kell a névjegyzékekből azt, aki kéri; öt évnél hosszabb ideje vettek fel a névjegyzékbe, s nyilvántartását nem hosszabbították meg; elhunyt; büntetőeljárás keretében - jogerős ítélettel - a foglalkozásának gyakorlásától vagy a közügyek gyakorlásától eltiltottak.

127

E) A szakmai vizsgabizottság elnökének kijelölése, illetőleg az elnöki megbízás rendje, a szakképesítésért felelős miniszter feladatai a belső eljárásrend alapján: Az Szt. 5. § (2) bekezdésének d) pontja alapján a szakképesítésért felelős miniszter az ágazatába tartozó szakképesítések tekintetében megbízza a szakmai vizsgabizottság elnökét******. Az Szt. 14. §-a szabályozza, hogy a vizsgabizottság független szakmai testület, amelynek munkájában a szakképesítésért felelős miniszter által megbízott elnök, a szakmai vizsgát szervező intézmény, továbbá a szakképesítés szerint illetékes területi gazdasági kamarának a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve kijelölt képviselője vesz részt. A vizsgabizottság munkájában csak olyan személy vehet részt, aki a szakmai elméleti tantárgyak oktatásához, illetőleg a gyakorlati képzés ellátásához jogszabályban előírt szakképesítéssel rendelkezik. A fenti törvényi szabályozás, a szakmai vizsgaszabályzat, a szakmai és vizsgakövetelmények alapján a szakmai vizsgabizottság elnökének kijelölése, illetőleg megbízása a szakképesítésért felelős miniszter által jóváhagyott belső eljárásrend szerint történik. a/ A vizsgaszervező vezetője a szakmai vizsgaszabályzat 10. § (1) bekezdésében meghatározott határidőre és tartalommal a kijelölő szerv részére megküldi a szakmai vizsga előkészítéséről szóló jelentését. A vizsgacsoportonként összeállított jelentésnek tartalmaznia kell a vizsgarészeket és tantárgyakat, megjelölve a szakképesítést, valamint - az iskolai rendszerű szakképzésben, a tanév rendjéről szóló rendeletben meghatározott keretek között - a szakmai vizsga írásbeli, illetőleg a gyakorlati és a szóbeli vizsgarészének helyét és időpontját, a vizsgázók számát. A vizsgaszervező vezetője a szakmai vizsgaszabályzat 2006. április 4-ei módosításának hatálybalépésétől kezdődően nem tehet javaslatot a vizsgabizottság elnökének személyére. b/ A kijelölő szerv szervezeti egységének vezetője által kijelölt, a szakképesítésekért felelős ügyintéző a hatályos jogszabályi előírások alapján - elsősorban a miniszter által megjelentetett szakmai névjegyzék alapján - szakképesítésenként írásban tesz javaslatot a vizsgaelnök személyére. A szakmai vizsgaelnök megbízólevelét a miniszter írja alá.

******

2004. IX. 1-től az Szt-t módosító 2004. évi LX. törvény 2. § (1) bekezdése lehetővé teszi a szakké-

pesítésért felelős miniszter számára azt is, hogy ne közvetlenül, hanem az általa működtetett költségvetési szerv vezetője útján bízhassa meg a szakmai vizsgabizottság elnökét.

128

c/ A miniszter az elnöki megbízási jogkörét a kijelölő szerv szervezeti és működési szabályzatában, vagy annak hiányában megbízó levélben átruházhatja a szervezeti egység vezetőjére. Ebben az esetben a szakmai vizsgaelnök megbízólevelét a kijelölő szerv szervezeti egységének vezetője jogosult aláírni. d/ A szakképesítések szakmai vizsgáinak elnökeit elsősorban az OKJ-ben meghatározott szakmacsoportonként és szakképesítésenként – a 1. pont szerint – összeállított szakmai névjegyzékből, azon belül a szakmai vizsgaelnöki felkészítésen résztvevők közül kell javasolni. e/ A vizsgaidőszakra eső igen nagyszámú vizsgák esetén, vagy sorozatos lemondások, vagy egyéb okok miatt indokolt esetben, a szakmai névjegyzékben nem szereplő személy is kaphat megbízást, amennyiben az Szt. 14. § (3) bekezdésében előírt feltételeknek megfelel, és a miniszter az elnök személyére vonatkozó javaslatot külön jóváhagyta. Ebben az esetben a szakmai vizsgaelnök megbízólevelét a miniszter, vagy a miniszter által megbízott a kijelölő szerv szervezeti egységének vezetője írja alá. f/

Valamely szakképesítésre egy adott vizsgahelyszínen szervezett vizsga vizsgaelnöki teendőinek ellátásával egy személy évente kettő, indokolt és a rendkívüli esetben legfeljebb három alkalommal bízható meg.

g/ A vizsgaelnöki megbízásról a szakmai vizsga megkezdése előtt legalább 15 nappal értesíteni kell a szakmai vizsgát szervező intézmény vezetőjét. Kivételt képeznek az indokolt és a rendkívüli esetek (pl. betegség, természeti katasztrófa, járvány stb.) miatt szükséges új vizsgaelnöki megbízások. A szakképesítésekért felelős ügyintéző intézkedik a vizsgaelnök megbízó levelének, az elnöki jelentés mintának és a vizsgaszervező vezetőjének a vizsgaelnök megbízásáról szóló értesítőlevélnek a megküldéséről. F) A rendkívüli esetekkel kapcsolatos eljárási szabályok

-

-

Váratlan esetben (pl. megbetegedés esetén) új elnök megbízása azonnali faxlevélváltással, illetőleg szóban is történhet. A megbízólevelet ilyen esetekben is el kell küldeni, és azt csatolni kell a vizsgadokumentumokhoz. Az elnöki megbízás visszamondása esetén új elnök megbízása azonnali faxlevélváltással történik. Két indokolatlan visszamondás esetében az adott vizsgaidőszakban további megbízás részére nem adható ki.

129

G) A szakmai vizsgaelnöki lista összeállítása a/

A szakképzést folytató intézményben szakmai vizsgaelnöki teendők ellátásával megbízható vizsgaelnököket tartalmazó Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzéket (névjegyzék) az OKJ-ben meghatározott szakmacsoportonként és szakképesítésenként kell összeállítani. A névjegyzékbe történő felvételről a szakképesítésért felelős miniszter (miniszter) dönt. A miniszter a döntési jogkörét átruházhatja az általa kijelölt, felügyelete alá tartozó intézmény vezetőjére.

b/

Kérelmére fel kell venni a névjegyzékbe azt, aki a korábbi Országos szakértői és Országos vizsgáztatási névjegyzékről szóló 42/1999.(X. 13.) OM rendelet 1.§ (1) bekezdése e), m), n) pontjainak megfelelő szakterületek, továbbá aki valamely minisztérium által hivatalosan közzétett névjegyzékben szerepel, illetőleg aki az Országos szakértői, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékről, valamint a szakértői tevékenységről szóló 31/2004. (XI. 13.) OM rendelet (szakmai névjegyzékről szóló rendelet) alapján 2004. december 1. napjától benyújtott pályázatának eredményes elbírálását követően hozott miniszteri döntés alapján a névjegyzékbe felvételre jogosult.

c/

Felvehető továbbá a névjegyzékbe az, aki olyan szakképesítésre kéri a felvételét, amely esetében nincs a képzés szakirányának megfelelő hazai felsőfokú képzés, de rendelkezik a képzés szakirányától eltérő egyetemi vagy főiskolai végzettsége mellett a képzés szakirányának megfelelő technikusi, szakközépiskolai szakképesítéssel, iskolarendszeren kívüli oktatásban szerzett felsőfokú szakképesítéssel és legalább öt éves szakmai gyakorlattal, valamint a névjegyzékbe kerülését pályázatban kéri.

d/

A névjegyzékbe történő felvétellel kapcsolatos pályázat bármikor benyújtható a szakképesítésért felelős miniszterhez, vagy az Szt. 5. § (2) bekezdésének d) pontja alapján kijelölt intézmény vezetőjéhez (kijelölő szerv).

e/

A névjegyzékbe való felvétellel kapcsolatos pályázatnak tartalmaznia kell:

-

a névjegyzékbe való felvétel iránti kérelmet, és annak megjelölését, hogy mely szakmacsoportra, illetve szakképesítésre kérik a felvételt;

f/ -

g/

a részletes szakmai önéletrajzot. A névjegyzékbe való felvétellel kapcsolatos pályázathoz csatolni kell: az erkölcsi bizonyítványt; a szakirányú pedagógus végzettséget, vagy felsőfokú szakirányú végzettséget, vagy felsőfokú iskolai végzettséget és szakirányú szakképzettséget tanúsító oklevél hiteles másolatát és a tíz év szakmai gyakorlati idő meglétét tanúsító igazolást; a jelentkező szakmai tevékenységét értékelő - legalább két - szakmai ajánlást; a bírálati díjról szóló befizetési csekk másolatát.

A névjegyzéket a szakmai névjegyzékről szóló rendelet alapján a miniszter készítteti el és adja ki lehetőség szerint évente egy alkalommal, az elbírálást követő hónap utolsó napjáig a minisztérium hivatalos lapjában a szakmai névjegyzékről szóló rendelet 9. § (7) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően. A névjegyzékkel kapcsolatos szakmai munkát (a névjegyzék összeállítását, a miniszterrel történő jóváhagyatását és a közzétételét) a kijelölő szerv szervezeti egysége végzi. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium hivatalos lapjában valamennyi szakmai névjegyzéket közzé kell tenni. A kiegészítéseket is magában foglaló egységes névjegyzéket szükség szerint, de legalább háromévenként közzé kell tenni.

130

7.3.3 Javaslat az országos szakmai szakértői és vizsgaelnöki bázis kialakítására A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításának kezdeményezése abból a célból, hogy a munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek az informatikai szakképesítésekért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján évente egy alkalommal dönthessenek Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételről, valamint készíthessék el és adhassák ki a szakértői névjegyzéket és a vizsgaelnöki névjegyzéket. A szakértői bázis infrastrukturális rendszerének kialakítása, a nyilvántartásához teljes körű, közvetlen és ingyenes adathozzáférés biztosítása.

8 Az eSkills megállapodás kapcsolodása az infomatikai szakképzés fejlesztéséhez Jelen tanulmánnyal egyidőben szintén a HÁPB szervezésben készül az eSkill tanulmány is. A két tanulmány területe (munkavállalók IKT szakmai használati készségének fejlesztése eSkill), illetve az IVSZ és a MATISZ által az EU EQUAL projektben megvalósított Információs Társadalom – IT Mentor szakképzési program (lakosság digitális írástudás készségének fejlesztése – IKT használati alapismeret) rendkivül sok átfedést, illetve hasznosítható szinergia lehetőséget ad. Célszerű lenne a tanulmányok hasznosítható eredményeit folyamatosan beépíteni az NFT II. Operatív Programjainak Akcióterveibe, illetve 2007. januárjában a három terület közös tevékenységeit a HÁPB – n belül összehangolni. A szakmai anyag a gyakorlati elemek, a szükséges dokumentumok tervezeteinek elkészítésével szeretné azt egyértelművé tenni, hogy a Hírközlési Ágazati Bizottság felkészült arra az úttörő jellegű munkára, hogy a legnagyobb magyarországi ágazati munkaadókkal és szakmai szervezetekkel együttműködésben megalkossa az első magyar Ágazati Együttműködési Megállapodást, melyet más Ágazati Párbeszéd Bizottságok, munkaadók, és a közszféra felé is alapul használhat fel az eKészség stratégiai fejlesztéséhez. A Bizottság ugyanakkor - az Ágazati Párbeszéd fejlesztése érdekében – például ajánlhatja ezen Megállapodási Projektet más Bizottságoknak és a külső partnereknek, megerősítve ezzel az Ágazati Párbeszéd Bizottságok intézményének elismertségét is. Az ágazati kezde-

131

ményezésű Megállapodás eredményes előkészítése a „jó gyakorlat fejlesztése” lehet mind a munkaadók, mind a munkavállalók, és nem utolsósorban a kormányzat oldal számára. Egy IT Ágazati Együttműködési Megállapodás 2007. évi megteremtése közvetlenül csatlakozna a 2007-2013 tervezési ciklus tárgybeli projektjeinek megalkotásához, megvalósításához.

8.1 Az "eSkills Magyarország" kezdeményezés 8.1.1 Az "eKészség" ITképzés Együttműködési Megállapodás céljai Az Ágazati Együttműködési Megállapodás kezdeményezésének egyik célja, hogy az információs társadalom kialakításának időszakára és az EU 2007-2013 közötti tervezési időszakára társadalmi összefogás jöjjön létre. A másik cél, hogy a közszféra és a gazdaság növekedését és teljesítőképességét, továbbá ICT vásárlóerejét fejlesszük. A HÁPB szükségesnek tartja az IT Szektorális Együttműködési Megállapodást abból a célból, hogy feltárja, Magyarországon hogyan hozható létre egy olyan az angliaihoz hasonló megállapodás, mely eredményét tekintve, nem csak a szűken értelmezett IT szektorra, hanem az egész magyar társadalomra pozitív hatással lehetne. Egyetlen más fórum sem rendelkezik azzal a viszonylagos neutralitással és a párbeszéd kezdeményezésének jogosságával, amit az ágazat képviselői által közvetlenül elérhetőnek tartunk. Az IT Szektorális Együttműködési Megállapodástól azt is várjuk, hogy a magyarországi Információtechnológiai és Telekommunikációs szektor dinamikus fejlődéséhez szükséges készségek és képességek tervezhetően jelen legyenek az ágazatban, meglegyen a munkaerő-piaci viszonylagos egyensúly a kereslet kínálat terén és a készségek kerüljenek maximális kiaknázásra. A szektor szociális partnereinek akciói révén az EU eSkills kezdeményezése középponti elemeinek tükröződniük kell a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv II-ben, és projektjeiben - ezt nem készítheti elő az ágazat képviselőinél jobban senki. Ehhez a munkához kulcsfontosságú sikertényező lehet a Megállapodás mielőbbi megkötése.

132

8.1.2 Az "eKészség" ITképzés Együttműködési Megállapodás kritikus eredményei A Megállapodás a következő előnyökkel járna az ágazatban tevékeny munkaadók és munkavállalók számára: •

A munkaadók lehetőséget kapnak arra, hogy saját igényeiknek megfelelően formálják át az oktatási kínálatot, és ez által pontosan azokat a készségeket és tudást kapják, amire szükségük van, illetve a jövőben szükségük lesz.

•

A munkavállalók ténylegesen keresett készségeket és tudást sajátíthatnak el az oktatási intézményeknél.

•

A kis- és középvállalkozások az ágazati együttműködési felület eredményeképpen új kapcsolatokat, hálózatokat, klasztereket építhetnek, ezáltal optimalizálva a saját működésüket és a globális versenyképességüket; dinamizálva ezzel a magyarországi üzleti környezetet és aktivizálva a külföldi tőkebefektetések mértékét.

•

Összehangolt egyetértés létrehozása az ágazaton belül együtt dolgozó üzleti és politikai szereplők között a készségfejlesztés támogatására vonatkozóan. Iránymutatás a készségek és a speciális szaktudás jellegére és minőségére vonatkozóan az oktatási intézmények felé. Ez az együttműködés többféle szinten nyilvánulhat meg, pl. tudástranszfer, képzési támogatás, szakmai gyakorlatok és tréningek szintjén.

8.1.3 A hazai együttműködési megállapodás tartalmi tényezői A) Küldetés "Egybefogni a szociális partnereket, a képzőket, a kormányzatot és a társadalmi tényezőket a változáshoz." B) Futó tevékenységek A társadalmi tényezők bevonása az informatikai képzésbe A foglalkoztathatóság növelése és a versenyhajlandóság erősítése nem képzelhető el a digitális elmaradottság felszámolása nélkül. A társadalom csak több és jobb eKészség mellett teremthet jobban jövedelmező, biztosabb foglakoztatást, jobb munkafeltételeket.

133

Az informatikai megoldások és ismeretek - amelyek már eljutottak a társadalom egy részéhez - jól tükrözik, hogy a magán és a munkavégző társadalmi lét között egyre erősebb a kötődés: •

Az itthon is kormányzati és civil támogatással terjedő távmunka új együttesét teremti például az előző kettőnek;

•

A teleházak, eMagyarország pontok ICT eszközei munkára, közösségi létre, szórakozásra is lehetőséget nyújtanak a megfelelő eKészséggel rendelkezőknek;

•

az IT mentorok segítséget adnak azoknak, akiknek még nem elegendő ehhez az eKészségük;

•

az ECDL vizsga és dokumentumai megteremtették a nem formális tanulás és a tudás elismerés képzőhelytől független ICT mintáját.

A szakképzés megújítása Az Országos képzési jegyzék felfrissítés megteremtette a modulári képzés kialakításának előfeltételeit, átalakítható a vizsgáztatás rendszer, majd a képzéspolitika. Kapcsolódás ezen tanulmányhoz

8.2 Előretekintés A gyakorlat közeli szakképzés kiteljesítése az eKészségek kialakításának jövőbeni eszköze.

8.2.1 A munkaerőpiacra frissen érkezők felkészítése Annak biztosítása, hogy az oktatási és szakképzési rendszerek valóban felkészítik a leendő munkavállalókat a munka világában való érdemi helytállásra. •

Új képzési modulok létrehozásával relevánssá tenni a szakmai és az IT irányú képzést, a jelenlegi és előrevetített munkaadói igények alapján.

•

A jövő vezetőinek felkészítése az e-gazdaságban való részvételre és az ebből való legnagyobb nyereségesség realizálására.

•

Minden tanuló esetében biztosítani, hogy tanulmányaik során minden oktatási szinten és szakaszban gyakorlat-közeli szakemberek fejlesztik tudásukat.

134

8.2.2 A jelenlegi munkaerő készségeinek fejlesztése A rendelkezésre álló erőforrásokban rejlő teljes potenciál felmérése, és az igénybe vehető új technológiák kiaknázása a versenyképesség és a termelékenység növelése érdekében. Az Életen Át Tartó Tanulás részeként: •

Fejlődési utakat (karrier és életpálya lehetőségeket) kell teremteni a szakemberek flexibilis továbbképzésére;

•

Elérhetővé kell tenni szakmai kurzusokat olyan vezetők és más ágazatban dolgozó szakemberek számára, akik tovább szeretnék fejleszteni a szakmai és az információtechnológiai tudásukat. Ezeket a kurzusokat a KKV-k számára testre szabottan is ki kell alakítani, illetve számukra kedvezményesen igénybe vehetővé kell tenni;

•

A vezető beosztásban lévők készségigényeit fel kell mérni, különös tekintettel a kisvállalkozásokra, azért hogy az IT eszközöket saját versenyképességük és jövedelmezőségük érdekében tudják felhasználni.

•

Minden dolgozó számára lehetővé kell tenni, hogy a műszaki fejődéssel lépést tartva fejleszthessék az IT tudásukat, egyre inkább specializálódjanak, és használják fel a frissen megszerzett tudást a napi munkavégzésük során.

8.2.3 Az ICT szektorba lépés vonzóbbá tétele A legtehetségesebb emberek ágazatba való vonzása, mert a versenyképességhez a megfelelő mennyiségű és minőségű készség rendelkezésre kell, hogy álljon az ágazatban. Ezt korra, nemre és bőrszínre való tekintet nélkül kell elérni. Az eKészség hátterében létre kell jöjjön: •

A szakmai karrier–tanácsadás fejlesztése

•

A fiatalok ágazati szakmai karrierrel kapcsolatos negatív beidegződéseinek átalakítása

•

A szektorban felépíthető karriert aspiráló lehetőségeket be kell mutatni a nagyközönség (a szülők) számára, hogy az ambiciózus fiatalok motivációját emeljük.

•

Megfelelő átmozgást kell biztosítani azoknak, akik az alkalmazói illetve a felhasználói körből jönnének, illetve akik a professzionális területekről oda átmennének

8.2.4 Kiegészítő területek A eLearning infrastruktúra fejlesztése: •

Az ágazati szakképzési rendszer struktúráját egyszerűsíteni kell, és úgy kell kialakítani, hogy a munkaadók számára is érthetők legyenek a képzés elemei, illetve a munkaadók igényeinek figyelembevételével kell kialakítani ezeket az elemeket. 135

•

A szociális partnerek, a szakmai képviseleti szervezetek nyújtsanak stratégiai iránymutatást ahhoz, hogy a rendelkezésre álló EU támogatást a képző intézmények a piaci igények szerint használják fel.

•

Újfajta együttműködési formák létrehozása szükséges a vállalkozások (munkaadók) és az oktatási és kutatási intézmények között.

8.3 Megvalósítási ajánlások A) A képzésfejlesztési munkát a fennálló készséghiányok iparágankénti azonosítása után a feltárt hiányosságok orvoslására szektorális készségfejlesztési megállapodásokat dolgozunk ki - elsőbben az ICT szektorban - majd folytatjuk minden szektorban. A Szektorális Megállapodások a működési kereteket szabályozzák. B) A működésbe lendített folyamat eredményeképpen sokkal gyorsabban biztosítható a gyakorlat közeli szakképzés valóra váltása, mintsem a most fennálló eljárásokkal. C) Megfigyelés, mérés, értékelés és visszacsatolás rendszereit kell kiépíteni, hogy az adott időben adott helyen az adott igényeknek megfelelő munkaerő kereslet illetve kínálat álljon fenn. D) Az új koordinációs háló új intézményeket is szükségel. Kell legalább egy munkafórum típus és egy támogató szervezet. A Készségfejlesztési Intézet küldetése az, hogy a munkaadók vállalt együttműködési teljesítményeit kidolgozni segítsék, a Szektorális Készségfejlesztő Tanácsoké pedig hogy képviseljék; továbbá juttassák el az oktatási rendszerhez, illetve a közszférába.

136

9 Javaslatok a szociális partnerek informatikai szakképzés fejlesztési együttműködő szervezetének (ESZ) működési, szervezeti, jogi és pénzügyi feltételeire 9.1 Jogi, szervezeti feltételek Az ESZ létrehozásának jogi feltételeit a tanulmány 7.1 – 7.3 fejezetei részletesen tartalmazzák. Sőt a tanulmány a további törvénymodósításokra is javaslatot tesz (7. 2. 2. fejezet). „Igen fontosak a munkaerő-piac sikerességének, illetőleg a foglalkoztatottak tudása emelésének szempontjai, ezért kezdeményezni kell a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosítását abból a célból, hogy a munkaerő-piac szereplői közül a munkaadói, szakmai és munkavállalói szervezetek - az informatikai szakképesítésekért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján - az informatikai és hírközlési szakképesítésekért felelős miniszterrel és az országos gazdasági kamarával kötött megállapodás alapján - láthassák el a szakmai és vizsgakövetelmény kidolgozását. Javaslatot tehessenek az állam által elismert szakképesítésre és a szakmai vizsgabizottság elnökének kijelölésére, valamint a szakmai vizsgaszabályzatra, illetőleg a szakmai vizsga szervezésére szóló intézményi feljogosításra, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékbe történő felvételre.”

A jelenlegi információk alapján az ESZ –t klaszter formában lenne célszerű működtetni, a HÁPB, vagy IVSZ, vagy MATISZ un. „gesztorsága” mellett. Az adott rugalmas pénzügyi, szakmai üzemeltetés lehetőségének biztosítása alapján lehetne dönteni a „gesztor” szervezetről.

A tanulmányban jelzett, a szakképzéssel és felnőttképzéssel kapcsolatos törvénymodósításokat a parlament 2006. december 13. – án elfogadtta.

137

9.2 Működési feltételek (2006 - 2007. év) 9.2.1 Feladatok átvételének ütemterve A) Szerződéstervetek készítése – 2006. december •

Klaszter (HÁPB és gesztor között)

•

GKM

•

Kamara

B) Az eSkill, az informatikai szakképzés gyakorlat orientált fejlesztése (szakképzés és felnőttképzés összehangolása, informális tudás elfogadása, átlátható – kiszámítható/tervezhető, EU konform – mobilítást támogató, az egészéleten át tartó tanulást és az eLearning alkalmazásokat támogató, informatikai szakképzési rendszer) és a információs tarsadalmi kohéziót megvalósító programok (digitális írástudás, IT Mentor, eInclusion) beépítése az NFT II. Akcióterveibe, - 2006. december - 2007. január C) Szervezeti, működési szabályzat és pénzügyi terv készítése – 2007. március D) Szerződés aláírása GKM – ESZ - Kamara E) Szakértői adatbázis bővítése – 2007. május F) Vizsgaszervezés átvétele– 2007. május G) Jelenlegi szakmai vizsgakövetelmények terjesztése, - 2007. május H) Tanárképzési módszertan kidolgozása – 2007. május I)

Szakmai vizsgakövetelmények, központi programok folyamatos kidolgozásának

megkezdése – 2007. október

9.2.2 Az alaptevékenység becslése (részletes tervezés 2007. március) A) Iroda A klaszter üzemeltetője (gesztor) biztosítja. Tervezhető költség 200 ezer Ft/hó helység bérlet. Eszközök bérlete, rezsi 300 ezer Ft/hó. B) Személyi feltételek Egy fő állású ügyvezető és egy titkárságvezető a szükséges feladatok ellátását Tervezhető költség 850 ezer Ft/hó. Szakértői költség 1 000 ezer Ft/hó.

138

C) Pénzügyi terv becslése Éves szinten az alaptevékenységekre (9.2.1. fejezet E, F,) 28. 200 ezer Ft/év becsülhető. Tájékoztatásul 2006 évre ezen tevékenységekre a IHM/GKM – ben erre a feladatra 50. 000 ezer Ft/év állt rendelkezésre.

9.3 Müködés költségek forrásai Az alaptevékenység feletti működési költségek forrásait – a munkaadók befizatéseiből képződő – Munkaerőpiaci Alapból és az NFT II. ből pályázati/közbeszerzési eljárással kell megteremteni. A kamara 16 szakma fejlesztésére közel 750 millió Ft támogatást kapott a Munkaerőpiaci Alapból. Az újabb 11 szakma átadása esetén (gépészet) milliárdos támogatást kap a kamara. (Népszabadság 2006. december 12. 17. old. Szakképzési törvény kamarai hátszéllel.)

139

Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság

Recommend Documents