Hírhozó. Anya-nyelv-csavar

Hírhozó – A Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola lapja

2015. december 14. 1. évfolyam 3. szám

Hírhozó Anya-nyelv-csavar Idén ötödik alkalommal rendezte meg iskolánk az Anya-nyelv-csavar elnevezésű versenyt. A megye katolikus iskoláinak rendezvényét. Hét településről érkeztek csapatok. Ebbők az alkalomból Pákozdi Petra készített interjút a verseny egyik résztvevőjével, Ecser Lillával. Petra: Milyen versenyen vettetek részt? Lilla: Az Anya-nyelv-csavar nyelvtan versenyen, melynek során három feladatot kellett megoldanunk.

Petra: Voltak nézeteltérések a csapatban a feladatok megoldása közben? Lilla: Igen volt néhány, de végül sikerült közös nevezőre jutnunk! Petra: Milyen feladatok voltak a versenyen? Lilla:az első feladatot tableten kellett megoldanunk, ami egy teszt volt: ebben a tesztben a helyesírásunkat és a közmondásokkal való ismereteinket mutathattuk meg.

A másik kettő pedig játékos feladat volt: egy szóalkotó, szókirakó játék, majd az utolsó feladat egy körülírással egybekötött feladat. Petra: Hogy éreztétek magatokat a versenyen? Lilla: Nagyon élveztük az egész versenyt, de persze izgultunk is. Petra: Milyen helyezést értetek el? Lilla: Az izgatottságunk nem volt alaptalan, hiszen elsők lettünk. Petra: Köszönöm szépen a válaszokat, és ezúton gratulálok a csapatnak és a felkészítő tanárotoknak Bogádiné Velkey Katalinnak. Petra Pákozdi 8.b

Petra: Hány főből állt a csapatotok? Lilla: Négy főből, két fiú és két lány. A csapat tagjai rajtam kívül még Ecser Flóra, Koncz Benő és Pipicz Ádám voltak. 1



Tóth Domonkos: Az esély Sötétség. Hirtelen valami hangot hallok. Egy másik ember. Egy lány. - Jól vagy ? Minden rendben? – kérdezte a lány. -Hol vagyok? – eszméltem föl az ájultság állapotából. - Elhoztalak a házamba. Az utcán feküdtél mikor rád találtam. Elég durvák a sérüléseid. – megpróbáltam felülni, de rögtön visszazuhantam a fájdalomtól. Igaza van, rengeteg lehet a sérülésem. -Hogy hívnak? – kérdezett tőlem ismét a lány. -Thomas. – vágtam rá azonnal. Kezdenek vissza térni az emlékeim. Már mindenre emlékszem. - Tegnap … Ah, Borzalmas éjszaka volt. -Én Lucy vagyok. – mutatkozott be a lány is. – Légy őszinte kérlek mi történt veled ? – nem voltam őszinte, szinte soha becsületes sem, hát még a kedvességről ne is beszéljünk. De rászántam magam, hogy elmondjam az igazat. Ennyivel tartozok neki, hiszen meg mentette az életemet.

- Tudod, én egy rossz ember vagyok – nyögtem ki végül az ágyon fekve – Csaló. Ez a legjobb szó ami jellemezhet engem. De hát ez van. Így alakult a sorsom. Én az utcán élek. Már amikor nem egy elhagyatott csodás londoni házban tengetem a napjaimat. -A ruhád alapján nem tűnsz csavargónak. Ugyan. Ezeket természetesen loptam. Még csak nem is láttam soha annyi pénzt, mint amennyi egy ilyen ruhára elég lenne. Abból élek, hogy embereket csapok be és rabolok ki. De tegnap sajnos az egyik csalásom félre sikerült. És csak nézz rám. Ez lett az eredménye. – hirtelen Lucy szólalt meg.

- Szerintem te nem vagy rossz ember. Csupán csak arra kényszerültél, hogy így élj. - Dehogy. Csalónak születtem és úgy is fogok meghalni. London egyik koszos sikátorában. - Mindig változtathatunk. Csak rajtunk múlik, hogy hogyan éljük le az életünket. - Számomra már nincs remény. Ha van pokol én biztos oda kerülök . A lány felállt és hozott egy pohár vizet és ennivalót is. Ezalatt elgondolkodtam Lucy szavain és kezdtem meglátni a mondottak mögött lévő igazságot. Szerintem évek óta most mondtam először igazat. Néhány nap múlva, mikor már kezdtek begyógyulni a sérüléseim elmentem bevásárolni Lucynak. Mióta befogadott nála élek. Nem túl nagy ház és nem is luxus, de az utcához képest még mindig olyan volt mint egy párizsi hotel. Azért cserébe, hogy nála lakhatok besegítettem a házi munkába.

.

Tóth Domonkos 8.a

2



Levelek a Mikuláshoz! Kedves Mikulás! Szeretnék sok csokit, cukrot, egy villanyvasutat, XBOX 360-at. Cserébe, hogyha kéred, én is adok valamit, soha többé hangos szóval nem bántom meg a mamit. Vigasztalj meg cukorkával minden síró gyereket! Pattanj a szánkódra, repüld át a hegyeket!

Kedves Mikulás! Remélem, hogy jól viselkedtem ebben az évben. Szeretnék tőled valamit kérni. Kérlek, hozz anyának sok szép ruhát, apának, hogy jól menjen a munka. A mamának pedig azt, nyerjen a lottószelvénnyel. Magamnak, hogy sikerüljön megcsinálni az ajándékokat. Most már zárom a levelet. Viszlát! Kedves Mikulás! Azt szeretném kérni, hogy anya gyógyuljon meg. A kis tesómnak sok-sok játékot. Az egész családnak egészséget. Köszönöm.

Kedves Mikulás! Nem kérek csak kettőt. Szeretném, hogy békességben, boldogságban éljünk. Ha ezt teljesíteni tudod, akkor örülni fog a sok ember. Ha te is kérsz tőlem valamit, akkor egy levéllel jelezd. Szeretettel.

Kedves Mikulás! Szeretnék a telefonomra egy tokot. Apának szeretnék kérni egy kenyérsütőt, mert már régóta vágyik rá. Még valami, apukámnak ne kelljen túlóráznia, és hogy ne dolgozzon vasárnap. Előre is köszönöm Mikulás! Vigyázz magadra! 4.a osztály

Ima: Kedves Istenem! Kérlek, add, hogy anyáék ne legyenek rám mérgesek a Iringo (húgom) miatt! Iringo ne vegye el a minyonos matricáimat és ne verekedjen, ha elkapcsolom a tévét és arra is kérlek, hogy ne sírjon és boldog legyen. Kérlek, a családom egészségben éljen és arra is kérlek, hogy jó jegyeket szerezzek az iskolában. Az őszi szünet boldogan teljen minden iskolásnak és óvodásnak. Kérlek, adj türelmet és erőt arra, hogy kibírjam az iskolát. Kérlek, add, hogy megtaláljam a faragómat. Kérlek arra is, hogy a Iringo ne legyen bánatos sosem. Bárány Csongor 4. a

3



Celine Dion: The Magic of Christmas Day Zeneajánló: Zséda - A szürke patás Polyák Lilla: Legyen ünnep

Justin Bieber-All I want for christmas is you We wish you a merry Christmas

Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra: Csengő Szól

Wham: Last Christmas

Lola: Ünnepelj ma velünk!

TNT: Fehér karácsony Csondor Kata: Add tovább

Bolyai Matematika Verseny 2015 októberében rendezték meg a Bolyai Matematika csapatverseny körzeti fordulóját. A Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda 3. c osztályos csapata I. helyezett lett. Meghívást kapott a budapesti országos döntőre. Itt is megállták helyüket 32 induló csapat közül a XX. helyezést értek el.

A csapat tagjai: Fömötör Balázs, Füle Simon, Molnár Csaba, Szaniszló Gergő. Gratulálunk a szép eredményhez! Felkészítő tanító: Diósiné Kósik Erzsébet

4



Spelling bee December 10-én került megrendezésre a hagyományosan minden évben megtartott Spelling bee (betűzős verseny). A gyerekek lelkesen tanulták az előre kiadott szavakat, ami közel 300 db volt. Ez az a verseny, amely teret ad azon tanulóknak is, akik nem heti 5 órában tehát nem tagozaton tanulnak. A tanulók nagyon ügyesnek bizonyultak. Ebben az évben a negyedikes tanulók is megpróbálhatták ügyességüket. 4. osztály I. Bordás-Giesz Lilla 4.a (Balogh Boglárka) II. Fehér Dorka 4.a (Pálfalvi Andrea) III. Farkas István 4.a (Balogh Boglárka)

5. osztály I. Lócska Gergő (Frankné Czinege Beáta) II. Mészáros Levente (Balogh Boglárka) III. Károly Adrienn (Frankné Czinege Beáta)

Hatodik évfolyamon az utolsó 13 betűs körnek a 12ből 5 fő vágott neki. Az utolsó szót 3 tanuló is kiválóan lebetűzte. Náluk a gyorsaság számított így az első és a második helyezett között mindösszesen 1 másodperc volt a különbség. 7. osztály I. Lakos Valter 7.b (Pálfalvi Andrea) II. Pataki Dániel 7.b (Pálfalvi Andrea) III. Adámi Tibor 7.b (Pálfalvi Andrea)

6. osztály I. Dobos Petra 6.c (Pálfalvi Andrea) II. Buzogány Jázmin 6.c (Pálfalvi Andrea) III. Kelemen Nikoletta 6.b (Pálfalvi Andrea)

5

8. osztály I. Kálló Bence (Frankné Czinege Beáta) II. Lemnyi Péter (Frankné Czinege Beáta) III. Csinos-Kovács József (Máthé Kamilla)



Mikulás ünnepség Kiváló műsorral köszöntötték a Mikulás ünnepségre érkező óvodásokat a negyedik a osztályos tanulók december 2-án.

Felkészítő tanárok:Mészárosné Hazafi Mercédesz, Motyovszki Tiborné Csilla néni és Ondok Tamásné Saci néni. Ezúton is köszönjük az igazán szórakoztató előadást.

Ovicsalogató A leendő elsős tanító nénik nagy lelkesedéssel és izgalommal készültek az óvodások második foglalkozására december 9-ére.

A változatos feladatok a kisgyermekek érdeklődését is felkeltették és szívesen vettek részt rajta.

6



Mese- és prózamondó verseny 5-6. osztály I. Makó Tamara 6.b (Bordás-Giesz Istvánné) II. Nádházi Alexandra 5.b (Frankné Czinege Beáta) III. Csicsó Dóra 6. a (Szűcs Zita) 7-8. osztály I. Nádházi Beatrix 7.a (Bordás-Giesz Istvánné) II. Vágó Sándor 8.a (Bogádiné Velkey Katalin) III. Vágó Cintia Kaludia (Bordás-Giesz Istvánné) A városi versenyen elért eredmények a következők: 5-6. osztály Külön díjban részesültek Csicsó Dóra 6.a (Szűcs Zita) Nádházi Alexandra 5.b (Frankné Czinege Beáta) 7-8.osztály III. helyezett Vágó Sándor 8.a (Bogádiné Velkey Katalin) külön díj Nádházi Beatrix 7.a (Bordás-Giesz Istvánné) Ezúton gratulálunk a felkészítő tanároknak és a gyerekeknek a kiváló eredményekért. Humor hittanórán Tíz csapásból néhány példa: • • • • • • • • • •

a macskák kipusztultak békák támadása tűzgolyók tetvek megszállják Egyiptomot a bogarak repkedése a hegy szétválása leomolnak a falak óriás szúnyogok sáskacsapás bogártámadás

Amikor a fáraónépére ráesett a tenger Mózes lebökött egy embert Turai Dénes gyűjtéséből

7



Népdaléneklési verseny AZ ÉNEKLÉS JOBBÁ TESZ! „Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha.” (H. Ch. Andersen)

Törökné Kurdics Marika néni, Csipkó Magdolna tanár néni és a 8. c osztályos Bán Csilla ültek a zsűri asztalnál, és az énekeseket teljesítményük alapján bronz, ezüst és arany minősítéssel értékelték. A legkiválóbbak 2015. november 17-én a kiemelt arany minősítését vették Szent Kereszt énekszótól át: zengett. Az alsó tagozat népdaléneklési versenyén - Gulyás Ákos 1. b több mint 70 gyerek vett - Balogh Natasa 1. c részt. A kisebbek főleg - Tóth Kinga 3. c gyermekdalokat, a Gratulálunk minden nagyobbak pedig szólóban, résztvevőnek! vagy kis csoportban magyar népdalokat szólaltattak meg. Folytatása következik: a felső tagozatosok versenyét január 14én csütörtökön ½ 3-tól rendezzük meg.

. A felső tagozatosok legjobbjai fogják képviselni iskolánkat a „Tiszán innen, Dunán túl…” népdaléneklési verseny megyei fordulóján. „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ.” (Kodály Z.)Csipkó Magdolna

November 20-ám táncház volt az iskolánkban Tóth Péter Lászlóné Zsuzsika néni vezetésével.

8



Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül? Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni. Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanem persze ez csak szóbeszéd volt nála; János gazda igaz keresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja fel magát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is. Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni János mester, mert másfelől az Isten olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendőben rendszerint született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt, mint a makk.

– Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum? Egyszer azután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt a punktum. János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon. – Hej, sok van azzal mondva. Kettő, három már iskolába járt, egyet, kettőt járni kellett tanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, emezt kinek pépet főzni; öltöztetni, amazt megmosdatni és valamennyire keresni! Bizony édes atyámfiai, ez nem csekély hivatal: próbálja csak meg valaki. Mikor cipőt kellett szabni, egyszerre kilenc cipő! mikor kenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karéj! mikor ágyat kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve, dugva apróbb, nagyobb, szöszke, barna, emberforma fejekkel! Ó, én uram és Istenem, de megáldottál engemet; – sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves, mikor éjfélen is túl ott ütötte a mustával a talpat a tőkénél, hogy ennyi lélek testét táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket, hol másikat, a ki álmában rosszul viselte magát. Kilenc biz ez, egész kerek kilences szám. No de hála érte az úristennek, még nincsen ok a panaszra; mind a kilenc egészséges, jó erkölcsű, szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorral megáldva; s inkább kilenc darab kenyér, mint egy orvosságos üveg, inkább kilenc ágy egymás mellett, mint egy koporsó közötte; az úr Isten őrizzen meg tőle minden érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad 9

is, ha egyet elvesznek belőle. Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféle szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogy ők mind a kilencen keresztül dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át helyüket senkinek; nem ártott azoknak sem az eső, sem a hó, sem a száraz kenyér. Egy karácsonyestén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból, mindenféle kész munkákat vitt haza, kevés pénzecskét szedett be; ami ismét a mesterségéhez, meg a napi szükségek fedezésére kellett. Hazafelé futtában minden utcaszegleten látott aranyos, ezüstös báránykákkal, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek számára, akik magukat jól viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rossz gyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egyegy helyen meg is állt: talán venni kellene belőle? micsoda? mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen? Hogy a többi azután irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot, szépet is, jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól.


– No gyerekek: egy, kettő, három, négy; mind itt vagytok, – szólt, haza érkezve kilencfejű családja körébe. – Tudjátok-e azt, hogy ma van karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk valamennyien. A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették a házat. – Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak! Az apróságok nagy zsivajjal kapaszkodtak apjuk ölébe, nyakába; majd lehúzták azért a szép énekért. – No! mit mondtam! Ha jól viselitek magatokat. Aztán szépen sorba kell állni. Így ni, amelyik nagyobb, előbbre, amelyik kisebb, hátrább. Úgy szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két legkisebb az apa térdére és karjára jutott. – Már most csendesség! Majd én előbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam. Azzal komoly áhitatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről, elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket, ami így kezdődik: „Krisztus urunknak áldott születésén…” A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s kikimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s az


volt aztán a nagy öröm mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn ilyen szép kilenc ártatlan lélek őszinte örömének harmóniás hangja kéri onnan felülről a visszhangot tőlük? Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben. Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag nőtelen úr lakik, egymaga kilenc szobában: egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, a negyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit? Ennek sem felesége, sem gyermeke, hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi? Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült ez este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze? miért nincs a hirlapokban semmi érdekes? miért nincs e nagy szobákban elég levegő? miért nincs a ruganyos ágyban csendes álom? amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző ének. Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot. Összemorzsolta kialudt szivarát, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására. Éppen végezték azok a verset, amint benyitott hozzájok, s János mester egész tisztelettel kelt fel a nagy úr előtt háromlábú székéről. – Kend János mester a csizmadia, ugye? – kérdé tőle a gazdag úr. 10

– Igenis szolgálatjára, nagyságos uram, parancsol egy pár fénymázas topánkát? – Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek. – Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. Sok száj, mikor evésre kerül a dolog. – Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közől, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti. János mester szörnyű szemeket meresztett erre a mondásra; nagy szó volt az! egy gyermeket úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe? – Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! hiszen az nagy szerencse. – No válasszon kend közőlök hamar egyet; aztán menjünk. – János mester hozzáfogott a választáshoz: – Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak őtet látnám, ez ne lenne többet a háznál? No most megint leány következik, ez semmi; azután itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje; ó, szegény


asszony, megfordulna a koporsójában, ha ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg még nagyon kicsiny, mit csinálna velök a nagyságos úr? Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti. – No porontyok! válasszatok magatok; melyitek akar elmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? szóljatok no; álljon elő, aki akar. A szegény csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint mind a háta mögé huzódtak; ki kezét, ki lábát, ki fogta meg bőrkötényét apjának, úgy kapaszkodott bele, s bujt a nagy úr elől. Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult közéjök, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele együtt. – Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tőlem akármit a világon, de gyerekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket. A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljen többet gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért. János mester soha még csak kimondva sem hallotta ezt a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.


A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlen alakú ezer forintos banknótán, s azután elcsukta azt félelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.

– Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál.

Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad énekelni.

Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra:

A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, a kisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagy úr odafenn meghallja. Maga János mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot, aki feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert már elfelejtette. – Nem szabad énekelni. Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett buzgón szabdalni; addig faragott, addig szabdalt, míg egyszer azon vette észre magát, hogy maga is el kezd dudolni: „Krisztus urunknak áldott születésén”. Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustával a tőkére, kirugta maga alól a széket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott fel az emeletre a nagyságos úrhoz.

11

„Krisztus urunknak áldott születésén.” S olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagy ház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmas világban. 1856

Hírhozó – A Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola lapja 3. szám

2015. december 14. 1. évfolyam

Dsida Jenő - Itt van a szép karácsony Itt van a szép, víg karácsony,. Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született!

Lelki nap

12

Hírhozó. Anya-nyelv-csavar

Recommend Documents