HÍDRÉSZ ÚSZTATÁSA (Csepelről Megyerre)

2009 VI. évfolyam 2. szám

Magyar Acélszerkezeti Szövetség lapja – Journal of the Hungarian Steel Structure Association

(fotó: Kovács Rezső)

HÍDRÉSZ ÚSZTATÁSA (Csepelről Megyerre)

A tartalomból:

www.magesz.hu

•

Mederhíd úsztatások

• A válság, a stratégiai gondolkodás és a stratégiai előrehaladás mérése •

Vasúti hidak gyártása német előírások alapján

•

Acél trapézlemezes nyírt fal szeizmikus viselkedése

•

Új Linde-létesítmény Kazincbarcikán

•

M3 autópálya Keleti főcsatorna-hídja

•

A felsőfokú oktatás és az értelmiségképzés kapcsolatrendszerének dilemmái

Linde hegesztési eszközök

Új termékek a Linde hegesztési eszköz palettáján

15%-os bevezető akció 2009. június 30-ig, illetve a készlet erejéig A Linde hegesztési eszközök tervezésének közép- A gyártásnál a legmagasabb minőségi követelmépontjában a maximális biztonság, az optimális telje- nyeket vettük figyelembe, a termékpaletta tartalmaz sítmény és a kiegyensúlyozott megbízhatóság áll. nyomásszabályozókat, vágópisztolyokat, hegesztő készleteket, lángvisszacsapás gátlókat, egyéb kiMinden nyomásszabályozó, pisztoly, kézi és gépi egészítő szerelvényeket és eszközöket. tartozék egyedülálló 5 éves jótállási kondíciókkal hosszútávon biztosítja az Ön hatékony munkáját.

Linde Gáz Magyarország Zrt. Alkalmazástechnikai Központ,1097 Budapest, Illatos út 9-11. , Telefon:1/347-4724, Fax: 1/347-4830 www.lindegas.hu, [email protected]

TÁJÉKOZTATÓ AZ ELNÖKSÉGI ÜLÉSEKRŐL ÉS A KÖZGYŰLÉSRŐL A MAGÉSZ elnöksége 2009. március 3-án rendkívüli elnökségi ülést tartott, majd március 17-én a BIS Hungary Kft.-nél megtartotta az első negyedévi rendes elnökségi ülését. Az ülést Markó Péter elnök vezette. Az elnök a MAGÉSZ közgyűl közgyűlését 2009. április 8-ára hívta össze, ahol elfogadásra került az elnökség beszámolója, az elmúlt év pénzügyi beszámolója és mérlege, valamint az idei költségvetés, a tagdíj mértéke és a munkaterv. A közgyűlésen adtuk át „Az Év Acélszerkezete Nívódíjat” és a „Diplomadíjat”. A közgyűlés egyéb kérdéseket is tárgyalt.

I. TÁJÉKOZTATÓ AZ ELNÖKSÉGI ÜLÉSEKRŐL A 2009. március 3-i rendkívüli elnökségi ülés ¨ Nívódíj A Nívódíjszabályzatot – többszöri megvitatás után – az elnökség a 12/2008 (06.18.) határozatával módosította. Ennek értelmében a pályázónak a pályamunkát az elnökség részére vetített előadásban is be kell mutatnia. Az elnökség ezt követően dönt a díj odaítéléséről. Pályázati felhívásunkra 1 pályamű érkezett: „ISD Dunaferr Dunaújvárosi Hengermű Technológiai-rekonstrukciós munkái” címmel, melyet a KÉSZ Kft. nyújtott be. A prezentációt követően az elnökség úgy határozott, hogy „AZ ÉV ACÉLSZERKEZETE NÍVÓDÍJ” kitüntetettje 2009-ben a KÉSZ Kft. legyen a fenti pályázat alapján. (Markó Péter elnök – mint érintett – nem vett részt a döntésben.) ¨ Diplomadíj A pályázati kiírásban megjelölt határidőig (2009.02.20.) 4 darab diplomadíj-pályázat érkezett be. – Megyeri Mária: Meglévő vasúti híd ellenőrzése – BME Építőmérnöki Kar, Hidak és Szerk. Tanszék. – Bagó Zoltán: Technológiai acélszerkezet tervezése szeizmikus hatásra – BME Építőmérnöki Kar, Hidak és Szerkezetek Tanszék. – Nagy Anna: CET – Közraktárak acél-üveg burkolati szerkezetének tervezése – BME Építőmérnöki Kar, Hidak és Szerk. Tanszék. – Vadai Zsolt: Élményfürdő lefedésének megtervezése – BME Építőmérnöki Kar, Hidak és Szerkezetek Tanszék.

Az elnökség – szakértők véleményének kikérését és a pályázatok részletes tanulmányozását követően – úgy döntött, hogy két első díjat ad ki. A díjazottak: Megyeri Mária diplomamunkája és Nagy Anna diplomamunkája.

A 2009 márius 17-i rendes elnökségi ülés Az ülés 1–5. napirendi pontja a közgyűlésre előterjesztésre kerülő napirendek megvitatása és elfogadása volt. Az egyéb napirendi pontok keretében az alábbi témák kerültek megtárgyalásra: ¨ Alelnökválasztás Az elnökség egyhangú szavazással Aszman Ferencet (BIS Hungary Kft. ügyvezető igazgató) választotta meg alelnöknek a korábbi alelnök távozása miatt megüresedett tisztségviselői helyre. ¨ Statisztikai jelentés értékelése Tagvállalataink egy része, ismételt felkérésre sem küldte meg az adatokat, így az összesítést nem tudjuk elvégezni. ¨ Tiszteletbeli tagság adományozása: „Tiszteletbeli taggá választható az a személy, aki szakmai tevékenységével, vagy a Szövetség külföldi, illetve hazai kapcsolatainak ápolásában jelentős érdemeket szerzett. A tiszteletbeli tagság adományozását bármely tag kezdeményezheti, a cím adományozásáról a közgyűlés dönt.” (Kivonat az Alapszabályból.) Az elnökség javasolja a közgyűlésnek, hogy 2009. január 1-i kezdettel, dr. Domanovszky Sándort tiszteletbeli taggá válassza. Az előterjesztést az elnökség egyhangú szavazással elfogadta.

Acélszerkezetek 2009/2. szám

Szövetségi hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Association News . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1 1

Konferencia – Rendezvény . . . . . . . . . . . . . . 5 Conference – Event. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Jelentős mederhíd úsztatások Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Significant Bridge Swimming-in Works in Hungary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A válság, a stratégiai gondolkodás és a stratégiai előrehaladás mérése . . . . . . . 17 The Crisis, the Strategical Thinking and the Measurement of the Strategical Develop . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 A vasút egy „más világ” Vasúti hidak gyártása német előírások alapján nemzetközi kitekintéssel . . . . . . . . . 22 The railway is an „other world” Production of Rail Bridges on German Directions with international looking out . . . . . . . . . 22 Ferihegy T2 SkyCourt acélszerkezet kiviteli tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Ferihegy T2 SkyCourt steel structure construction planning . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Új Linde-létesítmény Kazincbarcikán – 2009 . . . . . . . . . . . . . . . . . New Linde-plant in Kazincbarcika . . . . . . . . M3 autópálya Keleti főcsatorna-hídja – Avagy a kétszer megtervezett híd esete . . The Story of a „Double” Designed Bridge – M3 Motorway Bridge Across the Eastern Main Canal . . . . . . . . . A felsőfokú oktatás és az értelmiségképzés kapcsolatrendszerének dilemmái . . . . . . . . . Higher Education for the Future, but how? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hengerelt és hegesztett I szelvényű acéloszlopok optimálása tűzvédelemre . . . . Optimum design of rolled and welded steel I-section columns for fire safety . . . . .

37 37 40 40 44 44 50 50

Gazdaságkor vége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 End of the Age of Economism . . . . . . . . . . . 59 Szemelvények Dr. Seregi György naplójából . . . . . . . . . . . . 70 Zsugorkötés cseppfolyós nitrogénnel (2. rész) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 (Kaltschrumpfen mit flüssigem Stickstoff) (Shrink fitting with liquid nitrogen) . . . . . . 72 Hegesztőrobot-állomások a termelékenység növelésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 Autódarugém merevítőlamelláinak robotos hegesztése a PYLON-94 Kft.-nél . . . 86 Robotic welding of mobile crane boom stiffener sheets at PYLON-94 Ltd. . . . . . . . . . 86 Új termék a GCE-től – ECO SAVER gázmegtakarító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91


1

¨ Belépés Felvételét kéri az egyéni tagok sorába: Györök Tamás fémszerkezetgyártó gépészmérnök (Dunaújvárosi Főiskola). Munkahelye: Acélépítő Kft. Nagyvenyim. Az elnökség a tagfelvételi kérelmet elfogadta. ¨ Kilépések – A Pilon Technika 52 Kft. 2009. március 4-én érkezett levelében a MAGÉSZ-tagságát visszamenőlegesen, 2009.01.01-vel felmondta. Tartozása nincs. (Ezzel együtt Csohány Antal MAGÉSZ tagsága is megszűnt.) – A Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Zrt. tagságát – tagdíjfizetés elmaradása miatt – kizárással megszüntetjük. Amennyiben a cég ellen a felszámolás megindul, kintlévőségünket a felszámolónak bejelentjük.

•

•

¨ BIS Hungary Kft. tájékoztatása Az elnökséget a vezetők tájékoztatták a cég felépítéséről és működéséről, munkahely-látogatással egybekötve, melyért az elnökség ezúton is köszönetét fejezi ki.

II. TÁJÉKOZTATÓ A 2009. ÁPRILIS 8-I KÖZGYŰLÉSRŐL

•

¨ Az elnökség beszámolója Markó Péter elnök tartotta az elnökség beszámolóját: „Tisztelt Tagtársaink, kedves Meghívottak, Hölgyeim és Uraim! Ismételten eltelt egy év az immár tizenegyedik ciklusát eredményes munkával töltő Szövetségünk életéből. Tekintettel arra, hogy a 2008-as év értékelését, a most már hagyománnyá váló decemberi elnökségi üléssel egybekapcsolt, évzáró rendezvényünkön elemeztük, most csak címszavakban emlékeznék meg a tavalyi esztendő Szövetségünket érintő eseményeiről, már csak azért is, mert az idei év első negyedéve eseményei és a még várható gazdasági hatások társaságaink részére sokkal, de sokkal fontosabbak lesznek, mint a 2008. év első háromnegyed évének szép kilátással kecsegtető eredményei. • Megállapíthatjuk, hogy Szövetségünk a nehezedő gazdasági kör-

2

•

•

• •

nyezetben is eredményesen gazdálkodva működött. Szolid tagdíjemelésünknek köszönhetően gazdálkodásunk kiegyensúlyozottá vált. Eredményünk a sikeres könyvszponzori akciónak köszönhető. Taglétszámunk gyakorlatilag nem változott. Az eltávozottakat pótolták az új belépők. Sajnálatos, és véleményem szerint nem csak Szövetségünk, hanem az egész magyar ipar számára is szomorú esemény, hogy a magyar hídgyártás bölcsője, a GANZ Acélszerkezeti Zrt. több felszámolási indítványnyal fenyegetetten kikerült Szövetségünkből, és a jelenlegi helyzetet ismerve, sajnos az acélszerkezetek gyártói köréből is. Szakmai kiadványunk, az „Acélszerkezetek”, tartva az elmúlt években elért színvonalát, Közép-Európa legnívósabb szakfolyóiratai közé tartozik. Különösen sokat jelentett, hogy egyetemeink kollektívái felismerték az opponált cikkek megjelentetésében rejlő lehetőségeket. Kivitele pedig, nyugodtan állíthatom, felveszi a versenyt a legnívósabb európai szaklapokkal is. Ebben a sikerben elévülhetetlen érdemei vannak titkárunknak, Csapó Ferencnek, kinek munkájáért az elnökség nevében ismételten szeretnék köszönetet mondani. Rendezvényeinket az elfogadott munkaterv szerint tartottuk, így a hagyományoknak megfelelően, elnökségi üléseinket negyedévente egy-egy tagvállalatunk munkájának megismerésével egybekapcsolva, kihelyezetten tartottuk. Így 2007-ben elnökségi ülés volt: az MSC Kft.nél, az SBS Kft.-nél és új tagvállalatunknál, a Weinberg 93 Kft.-nél, valamint az évzárót az MVAE-nél tartottuk. Szakmai tanulmányutakat rendeztünk, mondhatom kiemelkedő érdeklődés mellett, az ISD Dunaferr, valamint az M0-ás, ma már Megyerinek nevezett új Duna-híd megtekintésére. Tagvállalataink aktivitásának köszönhetően igen színvonalas volt a Magyar Könnyűszerkezetes Egyesüléssel és az ALUTÁ-val, ősszel, közösen tartott XII. Fémszerkezeti Konferencia is, a könnyűszerkezetes logisztikai csarnokokról. Nagy érdeklődésre tartott számot és igen pozitív visszhangja volt az őszi Tűzvédelmi Szimpóziumunknak is. Nem kis részben az egyetemeken dolgozó tagjaink munkájának kö-


szönhetően, idén rendkívül színvonalas pályamunkák érkeztek a Szövetségünk által meghirdetett „Diplomadíj” pályázatra. Ennek elismeréseként, harmadízben, két első díj kiadását szavazta meg elnökségünk. • Sajnálatos, hogy főiskoláinkból idén egyetlenegy szakdolgozati pályázat sem érkezett. Az eredményeken túl nem szabad elhallgatni munkánk gyengeségeit sem: • Folyamatos tagtoborzó akciók ellenére sem sikerült taglétszámunk lényeges emelése. Jelen pillanatban 21 tagvállalatunk, 27 egyéni tagunk, 3 tiszteletbeli és 7 pártoló tagunk van. • Nem hallgathatom el a tagvállalatok csekély érdeklődését a 2008. évi Nívódíjpályázatunk iránt. Ennek persze az is lehet az oka, hogy a szép első félévi eredményeket a pályázat írásának idején már elhomályosította a gazdasági válságot kísérő vihar. Szervezeti életünk egyéb kérdéseiben a közgyűlés további napirendi pontjaiban adunk részletes tájékoztatást. Szeretném azonban kihasználni az alkalmat, hogy néhány szóval elemezzem a tavalyi/idei év gazdasági folyamatait: • Nem vitás, a 2008. évben – 2007-tel összevetve – szeptemberig folytatódott szakterületünkön a felívelés. • Sajnálatos módon a sokkszerűen beköszöntött gazdasági válság iparágunkat – nyugodtan mondhatom – majdnem letörölte a nemzetgazdasági palettáról. Csak néhány gondolat: • tragikus helyzetbe kerültek azok a döntően kis- és középméretű vállalatok, akik a korábbi növekvő piaci igényekre alapozva – és nem felelőtlenül! –, bankhitelből vagy lízinggel támogatva, szép fejlesztésekbe fogtak. A piacok és elsősorban az exportpiacok eltűnése nem mentesíti őket a banki kötelezettségek teljesítésétől. • a betonacél kereskedelmi ára a tavaly júliusi 800 Euro/t-ás szintről mára 280 Euro/t-ra zuhant. Márpedig, Domanovszky Sándor barátunk legnagyobb bánatára, az általunk gyártott szerkezetek felállításához mindig szükségesek a betonszerkezetek. Ezekből a számokból levonható az építőipari piac helyzete.

• Statisztikailag az egy évvel ezelőttihez képest 16%-kal kisebb volt az idei építőipari teljesítmény, de a február havi már 25%-kal maradt el az egy évvel ezelőttihez képest, és a szerződésállomány 80%-kal csökkent az előző évhez képest! • A csarnokszerkezetek – egy-két vasbeton csarnok kivételével– eltűntek, mert a korábban megszokott hitelkonstrukciók megszűntek. • Az acélipari rekonstrukciók és beruházások az acélpiac – és elsősorban az autógyártás – összeomlása miatt leálltak. • Az energetikai beruházások a gázellátás bizonytalansága, ill. a szeneseknél a CO²-kvóták körüli kereskedelmi csatározások miatt visszafogottak. Üdítő kivétel a gönyűi EON-beruházás. • A petrolkémiai beruházások állnak, mert nincs a termékekre felvevőpiac. • Az olajipari cégek beruházási kerete az alacsony olajár miatt erősen megcsappant. • Az állami infrastrukturális beruházások az államháztartás szegénysége miatt vagy be sem indulnak, vagy visszafogásra kerülnek. • A bankok kivonulása a termelési szférából – a forgóeszköz-finanszírozás megszüntetésével – csak tovább növelte a fizetési késedelmeket, és még jobban sújtja, megkockáztatom, a létüket fenyegeti a korábban is tőkeszegény kisvállalkozásoknak. Ezek, tisztelt kollégáim, sajnos tények. A cégek egyetlen taktikája csak az lehet, ha olyan kicsire húzzák össze magukat, ami még biztosíthatja a gazdaság fellendülésekor a jövőjüket. Hogy ez mikor történik meg, azt sajnos megjósolni sem tudom. Az tény, hogy ez még nem a közeljövőben lesz, hiszen tervezőirodáink is manapság megbízások híján csak tengeneklengenek. Márpedig az ő munkájuk nélkül a gyártók sem számíthatnak a közeljövőben megbízásokra.

¨ „AZ ÉV ACÉLSZERKEZETE NÍVÓDÍJ” átadása

Pintyőke Marcell (KÉSZ Holding Zrt.) átveszi a díjat

A közgyűlés résztvevőinek Pelcz József műszaki vezető (BIS Hungary Kft.) méltatta a pályaművet. A pályázat értékelése és méltatása után a díjat Földi András, a MAGÉSZ elnökségi tagja adta át Pintyőke Marcell marketing- és kommunikációs igazgatónak (KÉSZ Holding Zrt.).

¨ A 2009. évi pénzügyi beszámoló és mérleg elfogadása A MAGÉSZ 2008. évi gazdálkodását az elnökség megvitatta és azt a közgyűlés elé terjesztésre megfelelőnek ítélte. Az egyszerűsített mérleget és a gazdálkodásról szóló beszámolót minden jelenlevőnek átadtuk. Ebben az összes bevételünket és az összes kiadásunkat részleteztük. A közgyűlés a pénzügyi beszámolót és a mérleget az alábbi összegekkel egyhangúlag elfogadta: 13 166 EFt mérleg főösszege mérleg szerinti eredmény 3 316 EFt

¨ „ACÉLSZERKEZETI DIPLOMADÍJ” átadása A beérkezett pályaművek közül az elnökség az első helyre értékelte: Megyeri Mária: Meglévő vasúti híd ellenőrzése és Nagy Anna: CET – Közraktárak acél–üveg burkolati szerkezetének tervezése című diplomamunkáját (BME). A díjat a MAGÉSZ elnöke adta át, egyben köszönetet mondott a többi pályázónak is az értékes pályaművekért.

¨ A 2009. évi munkaterv jóváhagyása Az elnökség a 2009. március 18-i ülésén áttekintette a 2008. december 3i elnökségi ülésen megfogalmazott ajánlásokból elkészített, 2009. évi munkatervtervezetet. Kisebb javításokkal és időpont-módosításokkal a dokumentumot a közgyűlés elé terjeszthetőnek ítélte. A munkatervet a tagok megkapták. A közgyűlés egyhangú határozattal elfogadta a MAGÉSZ 2009. évi munkatervét.

„AZ ÉV ACÉLSZERKEZETE NÍVÓDÍJ” kitüntetettje 2009-ben a KÉSZ Kft., az „ISD Dunaferr Dunaújvárosi Hengermű technológiai-rekonstrukciós munkái” címmel benyújtott pályázata alapján.

Tisztelt Hallgatóság! Elnökségünk fenti kis összefoglalóval kívánta Önöket tájékoztatni a 2008-ban végzett munkánkról, és egyben felkérni a szakmát, hogy ebben a kritikus időszakban még jobban fogjunk össze, segítsük egymást szakmailag is, hogy jövőre is hasonló körben értékelhessük munkánkat. Köszönöm figyelmüket.”

Nagy Anna átveszi a Diplomadíjat


3

¨ A 2009. évi tagdíj megállapítása Tagdíjfizetési rendszerünk jónak bizonyult. A mértékén 2008-ban változtattunk és jelenleg is ez van érvényben. Az elnökség azt javasolja és terjeszti a közgyűlés elé, hogy tagdíjváltoztatás ne legyen. Ennek megfelelően tartalmazza a kiosztott melléklet az idei tagdíjakat. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tagdíj összegére tett javaslatot, mely szerint a tagdíj az előző év mértékével megegyezik. Tagvállalatoknak az előző év nettó árbevételének függvényében: 500 MFt alatt 165 EFt 500–1000 MFt között 220 EFt 1000–2000 MFt között 385 EFt 2000–4000 MFt között 440 EFt 4000 MFt felett 550 EFt a tagdíj mértéke. egyéni tagoknak: nyugdíjasoknak: pártoló tagoknak:

12 000 Ft/év 6 000 Ft/év 150 000 Ft/év.

– Az év közben be- illetve kilépők időarányosan fizessék a tagdíjat. – A 2009. első félévi tagdíj befizetése: 2009. április 30-ig, míg a

második félévi befizetés július 31ig történjen meg. ¨ A 2009. évi költségvetés elfogadása A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a MAGÉSZ 2009. évi költségvetését, 20 400 EFt bevételi és 20 198 EFt kiadási összeggel. ¨ Tiszteletbeli tagság adományozása Az elnökség javasolja a közgyűlésnek, hogy 2009. január 1-i kezdettel, dr. Domanovszky Sándort tiszteletbeli taggá válassza. A közgyűlés egyhangú szavazással dr. Domanovszky Sándort a MAGÉSZ tiszteletbeli tagjává választotta 2009. január 1-től.

BEJELENTÉSEK ¨ Tagunk lett: – Györök Tamás, fémszerkezetgyártó gépészmérnök, – Megyeri Mária és Nagy Anna diplomadíjasok. ¨ Kilépés: Bejelentette kilépését és ezzel MAGÉSZ-tagsága megszűnt:

a

– PILON TECHNIKA 52 Kft. 2009. 01.01-jén, – OLAJTERV Zrt. 2009.04.01-jén, – OSTORHÁZI Kft. (pártoló tag) 2009.04.01-jén.

¨ Kizárás Az elnökség úgy döntött a 2009. március 18-i ülésén, hogy a Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezet-gyártó Zrt.-t kizárja a MAGÉSZ tagjai sorából, mivel tagdíjfizetési kötelezettségének 2007. év óta nem tett eleget, és ezzel 1050 EFt fizetési kötelezettséget halmozott fel. Amennyiben a felszámolás elkezdődik, igényünket bejelentjük. ¨ Személyi változások A PILON TECHNIKA 52 Kft. kilépésével Csohány Antal alelnök tagsága is megszűnt. Az elnökség a 2009.03.18-i ülésén Aszman Ferencet (a BIS Hungary Kft. ügyvezető igazgatóját) választotta meg alelnöknek. Az elnökségben megüresedett helyet az előző közgyűlés által megválasztott „elnökségi póttag” Tarány Gábor (DAK Acélszerkezeti Kft. ügyvezető igazgatója) tölti be.

A KONFERENCIÁRÓL – KÉPEKBEN

Í Földi András és Markó Péter, a konferencia elnökei

Markó Péter megnyitja a konferenciát

Î (jobbról) Dr. Menyhárt Ferenc rektorhelyettes (Tomori Pál Főiskola); Dr. Kadocsa László rektorhelyettes (Dunaújvárosi Főiskola); Dr. Csapó Ferenc titkár (MAGÉSZ) Í A konferencia résztvevői

4


KONFERENCIA – RENDEZVÉNY CONFERENCE – EVENT „Idén jubileumi évfordulóhoz érkeztünk. Tizedik alkalommal került megrendezésre május elején, hazai és külföldi szakemberek részvételével az „Acélfeldolgozási és Acélépítészeti Konferencia”, amely az acélfeldolgozással, acélszerkezettervezéssel, -gyártással, acélépítészettel és az ehhez kapcsolódó témakörökkel foglalkozik.” Így kezdődik a konferencia kiadvány előszava. 2009. május 5–6-án a MAGÉSZ nagy sikerrel rendezte meg a „X. ACÉLFELDOLGOZÁSI ÉS ACÉLÉPÍTÉSI KONFERENCIÁT” Dunaújvárosban. A Dunaújvárosi Főiskola most elkészült, modern konferenciaterme ideális helyszín és méltó hely volt egy ilyen rangos rendezvény lebonyolításához. A rendkívüli érdeklődés világossá tette számunkra, hogy nem a rendezők köre – korábban ezeket a konferenciákat a DUNAFERR-el közösen rendeztük – jelenti egy konferencia sikerét, hanem elsősorban a meghirdetett előadások témái és nem utolsósorban maguk az előadók, akiknek ezúton is köszönetünket fejezzük ki az igen nívós előadásokért.

A KONFERENCIÁN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK: Kutatás – fejlesztés – innováció Dr. Kadocsa László rektorhelyettes (Dunaújvárosi Főiskola)

Acélgyártás napjainkban Marczis Gáborné Dr., a műszaki tudományok kandidátusa (MVAE Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés, igazgató)

Dunaferr Hideghengermű – rekonstrukció, acélszerkezeti és technológiai munkái Pelcz József műszaki vezető (BIS Hungary Kft.)

Pintyőke Marcell marketing és kommunikációs igazgató (KÉSZ Kft.)

A Megyeri híd próbaterhelése Dr. Dunai László egyetemi tanár (BME Hidak és Szerkezetek Tanszék) Szakmai előadások és bemutató a méréstechnikai, a pneumatikai, az alkatrészek tesztelési és a hőkezelési laboratóriumokban Előadók: laborvezetők (Dunaújvárosi Főiskola)

Metallurgiai és hengerléstechnológiai eszközök az acélok tulajdonságainak biztosítására, javítására Dr. Horváth Ákos (DUNAFERR főtanácsos; ny. főtechnológus, min. bizt. főmérnök)

Dr. Szabó Zoltán (DUNAFERR főtanácsos; ny. főmetallurgus)

Technológiai acélszerkezetek tervezése fejlett CAD rendszerekkel Herbay András statikus tervező (KÉSZ Kft.)

A hegesztett hidak építésének kezdetei és fejlődése Dr. Domanovszky Sándor (Széchenyi-díjas építőmérnök, nemzetközi hegesztőmérnök, IWE) Az Északi vasúti Dunahíd rekonstrukciója Solymossy Imre műszaki igazgató (MSc Kft.)

Három híd – három szerelési technológia. Érdekes megoldások a 15 éves Pont-TERV legújabb munkáiból Fornai Csaba – Mátyássy László – Pálossy Miklós (Pont-TERV Zrt.)

Pillanatképek egy zsilipkapu gyártásáról Deák László műszaki igazgató (MCE Kft.)


Akkreditációs kérelmünket a Magyar Mérnöki Kamara befogadta. A szakmai program pontértékét a kamara 3 pontban határozta meg. Ez a magas pontszám is bizonyítja a konferencia kiemelkedő színvonalának elismertségét. A konferencia előadásait reprezentatív „Előadásgyűjteményben” jelentettük meg, melyet minden résztvevő kézhez kapott, ezért jelen tudósításunkban nem kívánunk a részletekről bővebb információt közölni. A nagyszerű előadások azonban felkeltették a sajtó érdeklődését, melyek írásaiból a következő számban adunk tájékoztatást.

5

Kovács Rezső Hídépítő Speciál Kft.

JELENTŐS MEDERHÍD ÚSZTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 1994–2008 (avagy „Rövid összefoglaló és emlékeztető”) SIGNIFICANT BRIDGE SWIMMING-IN WORKS IN HUNGARY 1994–2008 (or „Short Summary and Reminder”) A magyarországi hídépítési gyakorlatban 1994-2008 között – mint ahogy világviszonylatban is tendenciaként jelentkezett – egyre több folyami híd építésénél került alkalmazásra a nagy méretekben és tömegben történő hídbeúsztatás, a hídúsztatások és vízi szállítások valamely változata. A magyarországi Tiszán és a Duna folyamon eddig 10 esetben történt új, jelentős vízi szállítás, beúsztatási technológiával tervezett és végrehajtott hídépítés. Az úsztatásokat a HÍDÉPÍTŐ SPECIÁL KFT., a kapcsolódó szerelési feladatok többségét a GANZ ACÉLSZERKEZET (Ganzacél) Zrt. illetve a KÖZGÉP Zrt. végezte. A hidak eddig végrehajtott mozgatásait elsősorban a folyóra merőlegesen kiépített pályán való behúzás, az ugyanilyen módon két emelőállványos bárkára történő húzás és teherátvétel, majd a vízi szállítás, helyszíni beúsztatás jellemzi. A vízi szállítások 3 és 140 km–es távolságok közöttiek voltak (pl. Cigánd, Esztergom, ill. Szekszárd, M0 Északi Duna-híd, Északi vasúti Duna-híd) a többi esetben helyszíni úsztatásról vagy beforgatásról volt szó.

6

Both in Hungary and on a world scale, between 1994 and 2008 appeared as a tendency also in the Hungarian bridge building practice the swimming-in of huge and heavy bridges as well as the transport of bridges by swimming-in, as a special transport form, or their variations. Until now, on the Hungarian rivers Tisza and Danube has been planned and carried out in 10 cases significant and new water transports, or bridge building projects by the use of the swimming-in technology. Most of these swimming-in works were carried out by the HÍDÉPÍTŐ SPECIÁL KFT, the greater part of the assembling was performed by the GANZ ACÉLSZERKEZET (Ganzacél) Zrt. and by the KÖZGÉP Zrt. The manoeuvres of the bridges, carried out until now, were characterized mainly by pulling-in on a track, perpendicular to the river, followed by the pulling on a barge having two hoisting jacks, by the load transfer, by the transport on the river and by the swimming-in at the site. The transport distances on the river amounted to between 3 and 140 km (e.g. Cigánd, Esztergom, Szekszárd, Northern Danube Bridge of the Motorway M0, Northern Railway Bridge), in the other cases on-site swimming- and turning-in works were carried out.


AZ EDDIGI ÚSZTATÁSOKRÓL 1994 POLGÁR – CIGÁND (Tisza folyó) (kiúsztatás, vízi szállítás, beúsztatás) 2 darab 106 m-es, kb. 430 tonna tömegű hídrész elbontása, bárkára emelése Polgáron, 120 km-en történő vízi szállítása a Tisza folyón felfelé. A vízi szállítás közben áthajózás a tiszalöki zsilipen és a tokaji vasúti és közúti hidak alatt.

1997–1998 TAKSONYI SOROKSÁRI DUNAÁGI-HÍD (a hídszerkezet tengelyirányú behúzása) A rácsos szerkezetű, régi acélhíd egy részben történő hídtengely irányú kihúzása, ill. az új híd tengelyirányú behúzása a bárkán elhelyezett fix nehézállvánnyal.

4. ábra: Tengelyirányban kell elindulni

5. ábra: Tengelyben is kell maradni

2000–2001 KVASSAY SOROKSÁRI DUNAÁGI-HÍD (tengelyirányú betolás, úszó állvánnyal) A két új hídrész úsztatási műveletei egy 80 m-es bárkán elhelyezett, fix nehézállvány segítségével történtek, több ütemben.

1. ábra: Átzsilipelés Tiszalökön

2000–2001 TISZAUGI TISZA-HÍD (tengelyirányú húzás) Hídtengely irányú behúzás volt, a parton megépített teljes szerkezetet illetően, két ütemben. Első hídrész – 9 úsztatási ütem, második hídrész – 1 úsztatási ütem. Max. reakció az úsztató bárkán: kb. 460 tonna.

2. ábra: A hidakat vízbe is kellett süllyeszteni

6. ábra: Már nem sok van hátra

3. ábra: A helyszíni beúsztatás

A cigándi építési helyszínen a két hídrész beúsztatása ill. hídtengely irányú kihúzása, elhelyezése az elkészített pilléreken. Az első magyarországi, de máig is igen jelentős műszaki teljesítménynek tekintett hídúsztatás volt. A teljes leemelési, vízi szállítási és beemelési munkálatok – beleértve mindkét szállított hídnyílást – 1994. március–július hónapok között zajlottak le.

7. ábra: A bárka merüléséből szintén


7

2000-2001 ESZTERGOMI-PÁRKÁNYI (SZLOVÁKIA) „MÁRIA VALÉRIA DUNA-HÍD„ (a rácsos acélszerkezetű híd összeszerelése bárkán, 3 km vízi szállítás a Dunán folyásirányban lefelé, majd beúsztatás és elhelyezés a mederpillérekre)

Az I. sz. északi hídrész 2001. november 28-án, a II. déli hídrész 2001. december 17-én került a helyére, (2 darab teljes híd lett beúsztatva). A hidak tömege egyenként 1050 tonna/db, hossza 257 m volt, a helyszíni beúsztatás – a két hidat tekintve 2,5 hónap alatt történt.

Három igen látványos és sikeres hídbeúsztatás volt, melynél teljes hídnyílások kerültek elhelyezésre a bárkákon elhelyezett hidraulikus emelőállvány segítségével. A látványt tekintve – is – lenyűgöző volt. A III. nyílás kb. 520 tonna, a IV. nyílás kb. 610 tonna, az V. nyílás kb. 520 tonna tömegű volt.

11. ábra: Persze télen is dolgoztunk

2002 SZEKSZÁRDI DUNA-HÍD (hídrészek előszerelése Budapest–Csepelen 66–120 m hosszú egységekké, az 5 darab hídrész 139 km-es vízi szállítása a Dunán lefelé, majd a mederhídrészek helyszíni beúsztatása) 8. ábra: A teljes hídnyílás egy bárkán!

A helyszínre úsztatás során igazán szokatlan módszer került végrehajtásra. A teljes szállítmányokkal két közbenső Duna-híd alatti áthajózás volt szükséges, a közbenső megállásokkal és fordulásokkal. A hajózási műveletek hibátlanul előkészített végrehajtások voltak.

9. ábra: És beúsztatva a helyére

2001–2002 M3 AUTÓPÁLYA OSZLÁRI TISZA-HÍD (2 darab teljes hídrész partra merőleges összeszerelése, kiúsztatás bárkákkal a Tiszára, majd két emelőállványos bárkával, 60 m mozgatással hídtengelybe úsztatás)

12. ábra: Na mi ez? Csurma!

10. ábra: A látvány sem utolsó

13. ábra: Záróelem Szekszárdon

8


2006 DUNAÚJVÁROSI DUNA-HÍD A 307,9 m fesztávú, 41 m széles és kb. 50 m magas „kosárfül” ívhíd 8650 tonna tömegű volt, mely egyben (!!) került beúsztatásra. A mederhíd a bal parton kiépített szerelőtéren került összeépítésre. Félig víz felett, félig a parton, majd úsztatóöblök alákotrásával, 8 darab nagy hordképességű bárka és fix állványzatok segítségével történt a teher átvétele a parti állványzatról. A beúsztatási művelet az úsztatóöblökből való kiúsztatásból, 90 fokos befordításból, majd a hídtengellyel párhuzamos állapotba hozásból és a hídtengelybe való manőverezésből állt, végül a hídteher elhelyezésre került a mederpilléreken. A parti teherfelvételt és a végleges hídtengelyben a mederpillérekre való elhelyezést komplex számítógépes vezérlő rendszer segítette.

A Dunaújvárosi Duna-híd tömege gyakorlatilag annyi volt, mint az addigi összes hídbeúsztatás együttes tömege!! A híd és a szükséges állvány együttes tömege (összesen kb. 10 350 tonna) alapján elmondható, hogy a teherátvétel, az öblökből való kiúsztatás, a befordítás és a tényleges hídtengelybe úsztatás és mederpillérekre helyezés minden bizonnyal a jelenkori magyarországi hídépítési szakma kimagaslóan legnagyobb kihívása és teljesítménye volt. A bárkacsoportokat az úsztatóöblökben való teherátvétel és az úsztatási műveletek során minden időjárási körülményre felkészülve kellett biztosítani. A folyamon világrekordot jelentő úsztatott hídtömeg, az esetleges szél hatása, a Duna adott napokban tanúsított vízjárása és vízsebessége minősült a legkomolyabb kockázati elemnek, a kapcsolatos feladatokat ezen körülmények egész biztosan kiemelték a „korábbi rutinszerű úsztatások” sorából.

14. ábra: Az indulás nehezén már túl vagyunk!

15. ábra: A fordítás sem volt egyszerű


9

16. ábra: Már meg is szelidítettük! ...gondoltam

18. ábra: Holnap folytatjuk!

17. ábra Hát nem gyönyörű?

2007 M0 AUTÓÚT ÉSZAKI DUNA-HÍD, SZENTENDREI DUNAÁG-HÍD (6 darab hídrész előszerelése Csepelen, 20 km vízi szállítás – folyásiránnyal szemben – a budapesti hidak alatt, majd a 6 darab hídrész helyszíni beúsztatása)

A feladat ez esetben a Budapest–Csepeli szerelőtelepen a Duna folyásirányára merőlegesen kitolt szerkezet 2 darab TS 40-es bárkára való teherátvétele, vízi szállítása folyásiránnyal szemben és a helyszíni pilléreken való elhelyezése volt. Az érdekességet az jelentette, hogy a 40 m hosszú bárkákkal – a hídterhet két hidraulikus emelőállvány segítségével átvéve – a budapesti összes híd alatt át kellett hajózni. Az áthajózás ez esetben úgy történt, hogy a 40 m-es bárkák a folyásirányra merőlegesen, vagyis keresztben úsztak felfelé, mivel a híd így hosszában átfért a hidak alatti nyílásokban.

A Szentendrei Dunaág-híd acél felszerkezetének helyszínre szállítása és beemelése a mederpillérekre. Az egyes hídrészek 600–650 tonna körüli tömegűek, 90–126 m hosszúak voltak.

20. ábra: A helyszínen, nyugalomban

Í 19. ábra: Az első híd, meghajózni nehéz volt!

10


2007-2009 ÉSZAKI VASÚTI DUNA-HÍD (8 darab 170–500 tonna tömegű hídrész úsztatása Csepelről a helyszínre, majd a régi híd leemelése és az új hídrészek beemelése két úszódaruval ) A bárkákra helyezett max. 31 m-es hídrészek toldása 77,5+31+5*93+77,5 m-es hídszakaszokká a bárkákon történt. Hajós manőverek voltak szükségesek a csepeli kikötő vízterületén az egyes előszerelési műveletek lehetséges sorrendjének kiszolgálása érdekében. Az új szerkezeti szakaszok vízi szállítása 8 úgynevezett „úsztatási egység”-ben valósult meg Csepel és a vasúti híd helyszíne között (összesen 7 hídnyílás, egyenként 180–500

tonna). A helyszínen két úszódaru együttes emelései lettek betervezve és végrehajtva a max. 500 tonna emelőkapacitás figyelembevételével. Az Északi vasúti Duna-híd folyamatban lévő rekonstrukcióján belül a nagy Duna-ági rész acél felszerkezet elbontása és az új felszerkezet megépítése 2008. július–augusztus hónapokban lezajlott. A munkák a vágányzár 2008. június 21-i kezdését követően 2008. augusztus 30-ára kerültek abba az állapotba, hogy a meglévő pillérekről a régi kéttámaszú szerkezetek lekerültek és az új, folytatólagos rácsos alsópályás szerkezet – a szintén ez alatt az időtartam alatt fogadó kész állapotba hozott mederpillérekre – elhelyezésre került. A maga nemében ez is kiemelkedő teljesítménynek számított!

21. ábra: A régi híd sorakozik

22. ábra: A két úszódarunak testhez álló feladat volt a beemelés is


11

A BEÚSZTATOTT HIDAK ÖSSZESÍTETT ADATAI Egy kis összefoglaló néhány fontosnak vagy érdekesnek tűnő adat figyelembevételével, csak statisztikai érdekességként:

AZ ALKALMAZOTT ÚSZTATÁSI ALAKZATOK Első gondolatként sokféle úsztatási alakzatot el tudtunk volna képzelni az egyes munkák előtt, de a végül megvalósulókat bizonyára nem. Hogy mégis ilyenek lettek, annak

12

• A hidak össztömege • Az úsztatott hidak hossza • A bárkák hordképessége

27 360 to 3 780 m 46 280 to

egyszerű a magyarázata: így volt lehetőség rá, így működtek biztonságosan. A menet közben kialakuló fantáziadús „bizarr ötletek” egyre inkább valósággá váltak. Csak néhány példa a felmerülő vízi szállítási alakzatokból (hajós nyelven: „csurmákból”).



13

ELŐFORDULT „ESETEK” • 2 * 400 to leemelés, 120 km vízi szállítás, 2 * 100 to beemelés, • 300 to tengelyirányú mozgatás, • 2 * 600 to tengelyirányú mozgatás, • 1400 to tengelyirányú mozgatás, • 520+610+520 to 3 km-es vízi szállítása, majd beúsztatása, • 2 * 1050 to kereszthúzása, majd 60 m-rel feljebb történő beúsztatása, • 5 darab, összesen 3000 to acélhíd 139 km-es vízi szállítása, helyszíni beúsztatása, • 1 darab 8650 to-s ívhíd befordítása és beúsztatása, • 6 darab, összesen 4400 to acél hídrész 20 km-es vízi szállítása és beúsztatása, • 8 darab, összesen 3500 to acél hídrész 15 km-es vízi szállítása és beemelése.

14


AMIKRE GONDOLNI KELLETT…

„MELLÉKTERMÉKEK”

• Az alaptechnológia elve – igen változatosra sikerült. • Bárkák mennyisége, alakzata – már meg sem ijedünk tőlük. • Bárkacsoport előkészítése, állványbeépítés – mindig rendkívül fontos része az előkészületeknek. • Alátámasztási rendszer – a kapcsolatok mindig fontosak… • Bárkák összekötése, kiegészítő úszóeszközök – segédeszközök, horgonyzó dereglyék (MUCI-k) „párnabárkák” nélkül nincs siker. • Mederfelmérés, kotrás – a terhelések miatti nagyobb merülések anyagi áldozatokat is követeltek… • Bárkák aláúsztatása – semmi különös 1: „Ballaszt be”. • Teherátvétel (Ballasztolás és hidraulikák) – semmi különös 2: „Ballaszt ki”. • Hajós manőverek kézi és gépi csörlőkkel, géphajókkal – ez az igazi hajós szakma. Ezeket a műveleteket tanulni nem lehet. (Kis szerénytelenséggel: …hacsak nem Tőlünk.) • Határidő – úgy gondolom rajtunk nem múlt.

Az egyes munkák során többször előfordult, hogy olyan feladatot is el kellett végezni, melyre a fő módszer megoldása mellett kevesebben gondoltak, mivel nem volt olyan látványos része a technológiának. A tapasztalat azonban – többször időhiányból és egyéb kényszerből – olyan megoldásokat is felszínre hozott, melyek alapötlete, megvalósításának gyorsasága és zökkenőmentes kivitelezése ugyancsak siker volt. E megoldásokra mutatnak példát az alábbi képek.

FONTOS, ELENGEDHETETLEN INTÉZKEDÉSEK

24. ábra: Az első zsilipelés

• Vízi szállítási terv – Úsztatási terv. • Különleges szállítási engedély. • Vízi Munkavégzési engedély és Hajósoknak Szóló Hirdetmény. • Hajózási zárlat – ha tényleg kell. • URH rádiós irányítás és biztosítás, operatív kommunikációs rendszer. • Vízirendőrségi biztosítás – a helyzettől függően.

SZÜKSÉGES ERŐFORRÁSOK • mérnöki szintű felkészültség (s a nagy csapat...) • hajómérnöki szintű felkészültség (legalább 1 darab Székely László). • az eddigi úsztatások tapasztalatai (fussunk neki, s valahogy majd csak lesz…) • rendelkezésre álló és megfelelő úszóeszközök (ha még az eddiginél is jobban átalakítjuk, jó lesz!)

23. ábra: Székely László?!

25. ábra: Járombontás – gyorsan

26. ábra: Ha kell, akkor többet egyszerre!


15

LÉNYEGES MEGÁLLAPÍTÁSOK

EGY KIS UTÓSZÓ

• • • •

Nagy és sikeres korszak van mögöttünk, de mint ahogy mindegyik feladat után, úgy manapság is azt reméljük, hogy lehet ezt még fokozni. Készen állunk rá, bár a csapatból sokan kiöregedtek, lemorzsolódtak, a nyugdíjat választották... A lényeg azonban biztos nem fog változni, melyet a hídépítési szakma e majd’ 15 éves periódusa fényesen igazolt: Lehet erre a technológiára alapozni, sőt, komoly tartalékokkal is rendelkezik. Az esetleg leköszönő szakembereknek az a dolguk, hogy adják át a tapasztalatokat – vagyis „passzoljanak”, a tovább üzemelő, kíváncsi fiatalok pedig „kezeljék le” azokat. Kicsi ez a szakterület, de mégis lehetetlen felsorolni azokat a személyeket, akik e munkák nagy részében komoly szerepet vállaltak. Talán nem is fontos, mivel Ők tudják, s számukra az igazi erkölcsi elismerés az, ha a következőben is részt vehetnek. Egész biztosan meg is érdemlik.

a technológia nem marad el, csak átalakul… az úsztatandó tömeg nem minden, a beúsztatások komoly előkészítéseket igényelnek, az időjárás (szél, víz, jég) előrejelzése, folyamatos nyomon követése nélkül reménytelen a vállalkozás, • a munkára koncentrálás és koordinált munkavégzés mellett jó, ha az ember tudja mit csinál…

ÉS SZUBJEKTÍVEN… • Igencsak „kihívó” feladatok voltak, a maguk idejében mindenképpen. • A megfeszített munkavégzéseket egyértelmű sikerek követték, bár ünneplésre, pihenésre nem mindig jutott idő… • Remek, összeszokott munkacsoportok nélkül nem ment volna. • A „szerencsés időjárás”-sal mindig meg kellett és meg is tudtunk küzdeni. • Az erkölcsi elismerést legtöbbször megkapták a tervezők, végrehajtók.

ELISMERÉSEK

16


Menyhártné dr. Zsiros Mária főiskolai docens Tomori Pál Főiskola

A VÁLSÁG, A STRATÉGIAI GONDOLKODÁS ÉS A STRATÉGIAI ELŐREHALADÁS MÉRÉSE THE CRISIS, THE STRATEGICAL THINKING AND THE MEASUREMENT OF THE STRATEGICAL DEVELOP A szerző válsággal való összefüggésben mutatja be a stratégiai vezetés és célkitűzések mérésének fontosságát, illetve a megvalósulás követésének egy lehetséges gyakorlati példáját. Kiindulásként hangsúlyozza a stratégiaalkotás előnyeit a vállalat eredményessége szempontjából. Bemutatja a stratégia és az üzleti terv kapcsolatát, a kettő közötti átjárás megteremtésének módszerét. Ismertet olyan problémákat, amelyeket gyakran követnek el vállalkozások mind a stratégiaalkotás, mind az alkalmazás gyakorlatában.

Az Úr számon kérte a pestist, hogy egyetlen járvány során tízezer embert ölt meg, de a pestis csak mosolygott: én összesen ezer embert pusztítottam el, a többivel a tőlem való félelem végzett. „Friedman tévedett, az új monetáris konszenzus még nagyobbat tévedett. Ez a konszenzus struccpolitikát folytat az árspekulációval szemben, egy szava sincs az uzsorakölcsön, a spekulatív értékpapírosítás és a vállalatoknál folyó csalások ellen. … Rá kell ébredjenek: a kapitalizmus egyensúlyhiánya, a spekulánsok felelőtlensége minden eddiginél szükségesebbé teszi a szabályozást és az állami beavatkozást” – állapítja James Galbraith a gazdasági világot közel egy éve sújtó válságról szóló elemzése végén. Még csak a válságelemzések első sorozatát olvashatjuk a különböző szakanyagokban, de máris látszik, hogy ez a válság sokféle, korábban nem ismert vagy nem komolyan vett tapasztalattal fog szolgálni Egyeseknek bombaként, másoknak lassan tudatosuló valóságként hatott a 2008–2009. évek fordulóján Magyarországot is elérő gazdasági válság. Sokan emlegetik a múlt század nagy válságát, amihez fogható sokk azóta sem érte a világot, persze ha a többit nem tekintjük sokkoló hatásúnak, mert valljuk be, azért a XX. század 1933 után is produkált néhány sokkoló eseményt. A hírforrások, az érzékenységünk, a dolgok nem eléggé alapos ismerete és ezek kombinációja űzi velünk kegyetlen játékát, és kiszolgáltatottságunk, védtelenségünk napról napra nő. Időbe telik majd, amíg a tudósok szakszerűen kimutatják, hogy a válságnál nagyobb volt a pánik, amit főként a tömegkommunikáció tudatos vagy véletlen hisz-

The economical crisis, what is going on he world today, is in the focus of everybody’s interest. The author befor brings foreward one of the potencial practically used method of the strategical meseurement, gives an interesting short picrture, trying to show some connections between the crisis and the company policy. After she emphasises, the adventage of strategy-creation from point of wiev of a company. The artical demonstrats the relationship between the strategy and the business plan, the method of creating a gangway. Eventually the author brings foreward some very prevalent problems, incongruences in the practice of enterprises while they create their strategies tériakeltése, néhány, magát kompetensnek tartó személy felelőtlen és alaposan át nem gondolt nyilatkozata növelt a valóságos problémánál lényegesen nagyobbra. Egy biztos, hogy van valamilyen válság, de nem csak a mérete problémás. Sokkal izgalmasabb és vitathatóbb a válság minősége, mibenléte. Kétségtelenül van gazdasági vonatkozása is ennek a válságnak, de jelentősebb erkölcsi és a tudati oldala. Nyilvánvalóan a jelenlegi válság – erkölcsi válság. A manipulálók, a gazdasági törvényekkel szembe haladók gátlástalansága, a piac bűvöletében élő megtévesztettek szándékos vagy véletlen károkozása, amit a manipulált tömegek csak indulattal tudnak kezelni. A tudati oldalán elsősorban az ismereti, felkészültségbeli hiányosságokkal küzdő, ezért könnyen befolyásolható, manipulálható személyek számának megsokszorozódása domborodik ki erőteljesen. Az iskolázottság növekedése ellenére van jelen a tömeges tudatlanság a társadalomban, amit lehetetlen nem észrevenni. Hiányoznak a papok, a rabbik, a sámánok, akik el tudják magyarázni a tömegtudatpusztító fegyverek által nap mint nap rombolt agyaknak, hogy mi zajlik pontosan körülöttünk, mi a fontos, mi nem, mit kell meghallani és mi a lényegtelen. Alapvető, hogy ha valamiről sokan és sokszor beszélnek, az a valami a valódi jelentőségénél lényegesen nagyobb jelentőségre tesz szert, egyszerűen csak azért, mert sokszor lehet róla hallani. Minden döntés arról, hogy valamit kommunikálunk, egyben azzal is jár, mások kommunikálásáról lemondunk. Vagyis a világban történő napi sokmillió esemény közül csak abból lesz hír, aminek a döntéshozók a hírré válás lehetőségét megadják. Ha több hírforrás többször ugyanarról ad tájékoztatást, az a képzetünk támad, hogy csak az történt, amit hallottunk, és az nagyon fontos. Vajon, miért tudtuk az előző negyven évben ennek az ellenkezőjét, vagyis ha mind a két csatorna ugyanazt a


17

hírt mondta, biztosak voltunk benne, hogy nem igaz, és a többit elhallgatják előttünk. Tudati, ismereti válságunk a globális világhoz közelíti lelkünket, csak még kissé lassan haladunk. Hogyan kapcsolódik össze a válság és a stratégiai szemlélet? Nyilván nem úgy, hogy akinek van stratégiája, azt nem érinti a válság! Abban viszont van ráció, hogy a hosszú távra tervező, előrelátó vezetés mérsékelni tudja a válságok hatásait, tartalékai átsegítik a gazdaságilag nehezebb periódusokon, a rombolásban rejlő újjáépítési lehetőséggel is gyorsabban, hatékonyabban tud élni. „Az 1986-os hitelválság idején sokan kételkedtek abban, hogy a MAGIC képes átvészelni a recessziót. A részvények ára meredeken zuhanni kezdett, ám én mégis vásárlásba kezdtem, mert hittem abban, hogy a cég üzleti modellje egy ilyen súlyos tesztet is sikeresen kiáll. Végül is nekem lett igazam, és hatalmas nyereséget könyvelhettem el” – írja Soros György, mint egyik bizonyítékát annak, hogy a válság nem feltétlenül dönt mindenkit romba. Ez azonban csak a gazdasági folyamatokban megnyilvánuló válságra igaz, az erkölcsi válságot, a tisztességtelen vállalkozói magatartásból fakadó csődöt nem oldja meg a stratégiai gondolkodás általam preferált módszere. A vállalatok nem kis hányada gondolja úgy, hogy stratégiára csak a tudósoknak, a hadvezéreknek van szüksége. Gyakran, akik készítenek is stratégiát, azok sem aszerint vezetik a céget. Sok az ösztönös, spontán lépés a cégirányításban, jóval több, mint a tudatos előkészítettséggel majd eredménykövetéssel történő vezetés. A dolog különösen jellemző a kis- és közepes vállalatokra. A sikert az adott vállalkozástól független, spontán piaci elmozdulás, a kudarcot ugyanez okozza. A jelenlegi gazdasági válság igen jó példa arra, hogy milyen sok céget ért villámcsapásként 2009 elején a megrendelések visszaesése, és milyen sokan nem tudták, mi zajlik körülöttük. Sok cég az előző, 2008. évet minden korábbinál nagyobb eredményt realizálva zárta, még az utolsó negyedévben is indítottak hitelből finanszírozott kapacitást bővítő beruházásokat. Vakmerőség? Tudatlanság? Tájékozatlanság? Megérne egy vizsgálatot ennek kiderítése! Valamivel tervszerűbben működnek azok a vállalkozások, amelyek készítenek ugyan stratégiát, de inkább csak azért, mert stratégiának lennie kell. Viszont a vállalat irányításából továbbra is hiányzik a stratégiai szemlélet. Az ilyen vállalkozásoknál általában a stratégiáról majd még egyszer, akkor esik szó, amikor valamilyen fórumon be kell számolni a megvalósulásáról, és új stratégiát kell alkotni. Ilyenkor az összes adott időszakban elvégzett feladat a stratégiához kapcsolódik valamilyen magyarázó rendszer segítségével, viszont a stratégia mentén végzett tevékenységek szinergikus hatása által létrehozott eredmények hiánya megmutatja a stratégiai cselekvés hiányát. Schumpeter, a kreatív rombolás elméletének megalkotója szerint a gazdasági növekedés és üzleti fejlődés mozgatói a hosszú távú felelős döntések meghozatala, a jövőben való gondolkodás, a hosszú távú fejlődési modell megléte. Sok vállalat előtt viszont nem lebeg más cél, mint hogy rövid távon maximalizálja bevételeit, pénzügyi teljesítményét. Rossz minőségű, olcsó áruval vagy szolgáltatással rövid távon ugyan növelhető az üzleti bevétel, hosszabb távon viszont ezzel a társaság kockázatokat vállal, kizsákmányolja a jövőbeni lehetőségeit. Hasonlóképpen rövid távú megközelítést jelent a pénzügyi, számviteli modellnek nevezett eljárás, mely szerint a kiadások visszafogásával operálva a vállalkozás feléli a

18

gazdasági értékek teremtéséhez szükséges képességeit és adottságait. Nem ritka az olyan eset, amikor pusztán az egyszerű pénzügyi eredmények motiválják a tulajdonosokat, pedig ahol a menedzsment folyamatosan a pénzügyi teljesítmény nyomása alatt él, nincs növekedés, csak valamilyen kétes értékű, rövid távú teljesítmény mutatható ki. Amikor a befektetés mielőbbi, mindenáron való megtérülése a cél, mindig tetten érhető a társaság tulajdonosának, vezetésének rövid távú szemlélete. Ezzel szemben ma már egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a vállalat eredményeit a pénzügyi mutatók mellett a nem pénzügyi mutatókkal is meg kell jeleníteni. Ezt igénylik a befektetők, erre halad az üzleti világ fejlettebb része, erről szól a közgazdasági szakirodalom. Az igény abban nyilvánul meg, hogy a cégek nyújtsanak több információt a terveikről, lehetőségeikről, a bizonytalansági, kockázati tényezőkről, a hosszú távon értéket teremtő folyamatokkal kapcsolatos nem pénzügyi mutatókról. (Lásd R. S. Kaplan – D. P. Norton: im. 46. o.) Ahol a hangsúlyt a minőségre, a vevői elégedettségre, az átfutási időkre, a munkavállalók képességének fejlesztésére, motiválására helyezik, ott inkább az a felfogás elfogadott, hogy a működésnek kell alapvetően rugalmasnak és fejlődőképesnek lennie, ez szükségszerűen eredményezi a pénzügyi mutatók, eredmények javulását. Ebben a kérdésben azonban már sokszor nem számít a vállalkozás mérete, a tulajdonos kiléte, nincs különbség ezen változók mentén: csak a rosszul irányított és a jól irányított vállalatok között van igazi különbség, amit igazol a piac és ezen keresztül a pénzügyi eredmények is. A vállalatok sokasága működik úgy, hogy a múltra, a tényre és kizárólag arra figyel, miért nem teljesült a terv sok száz mutatójából az a néhány, gyakran akár csekély gazdasági jelentőségű mutató. Ilyenformán tehát azt értékelik ki, hogy az aktuális teljesítmény összhangban van-e az éves tervben megjelölt, rövid távú, operatív célokkal. „Az értekezleteken felülvizsgálják a havi és negyedéves pénzügyi és termelési adatokat, és sor kerül a rövid távú taktikai eredmények és folyamatok megvitatására. Lényegében egyáltalán nem szentelnek időt arra, hogy vajon a vállalati stratégia végrehajtása a várakozásnak megfelelően halad-e, hogy a verseny, a piaci és technológiai környezet még mindig konzisztens-e a stratégiai tervvel, hogy a stratégiai célkitűzések eléréséhez szükséges erőforrásokkal rendelkezik-e a szervezet.” (Kaplan–Norton im. 248. o.) Ismerünk olyan cégeket, amelyek évekig is elgazdálkodnak úgy, hogy a stratégiai célkitűzések eléréséhez szükséges forrásokat nem tervezik be az operatív tervbe, viszont várják a hozzá kötődő eredményjavulást. Mindennek az oka, hogy a rövid távú személet hatja át az ilyen vállalkozásokat irányítók gondolkodását. Az eredmények elmaradását gyakran követi vezetőcsere az elégedetlen tulajdonos részéről. A gyakori vezetőváltás azért rendkívül ártalmas, mert az új vezető rendszerint új stratégiát állít elő, ami nagy valószínűséggel az előzővel való szakítást jelenti anélkül, hogy a korábbi tervezési és intézkedési módszereken javítanának. Az olyan stratégiai tényezők, mint a piaci részesedés, a vevői elégedettség, vagy az újonnan bevezetett termékek, illetve az alkalmazottak képessége nem változnak negyedévente, ennek ellenére továbbra is csak a szervezetek havi, negyedéves teljesítményének nyomon követése folyik, és nem a stratégiai céloké.


Sok vállalatnál probléma, hogy nem áll a vezetés rendelkezésére olyan alkalmas eszközrendszer, amellyel a stratégiáról visszacsatolást kaphatnának. Gyakran még az igény sem jelenik meg erre, megelégszenek a havonkénti terv/tény összehasonlítással. Mivel a stratégia nem kerül lebontásra az üzleti tervezés során, az akciókhoz szükséges források, ráfordítások nem kerülnek beállításra az operatív tervbe, így nincs is más viszonyítási alap, mint a tervszámok adta lehetőség. Valójában azt mondhatjuk, hogy az ilyen esetekben nem üzleti tervezéssel, hanem egyszerű, éves költségvetés készítésével állunk szemben. A különbség a stratégiai vagy üzleti tervezés és a költségvetés készítése között a projekttervezés. A stratégiának projektek útján történő megvalósítása befektetést jelent az üzleti fejlődés érdekében. Erről soha nem lehet lemondani, mert e nélkül elérhetetlen a kitűzött elképzelések megvalósítása. A projekttervezés része kell, hogy legyen az éves operatív tervnek. A vállalati stratégia megalkotása folyamán a hosszú távú tulajdonosi/megrendelői érték, valamint a vevői és pénzügyi nézőpontok figyelembevételével meghatározásra kell, hogy kerüljenek azok a pillérek, amelyek a stratégiai célok megvalósításának keretét adják meg. Ez egy cég esetében például következőképpen fogalmazható meg: • Szolgáltatási/termék színvonal növelése, melynek kapcsán elsődleges cél a vevők elégedettségének javítása, a piaci részesedés megőrzése/növelése. • Kiszámítható finanszírozás. • Működési hatékonyság, a szolgáltatás/termelés hatékonyságának javítása. A társaság középtávú üzleti céljait összefoglaló elképzelésrendszerből kell, hogy levezetésre kerüljenek a funkcionális stratégiák alappillérei és akciói, így például a humán stratégia megvalósításával kapcsolatos feladatok kijelölése is. Ez a fenti cég esetében megfogalmazható a következő módon: • Erőforrás-biztosítás (külső és/vagy belső). • Tréning és fejlesztés (a jelenlegi potenciált alapul véve). • Javadalmazás, ösztönzés. • Kompetenciák (a szervezet, a humán erőforrás, a folyamatok vonatkozásában). Az intézkedési feladatok és a HR stratégiai pillérek kapcsolatának elemzése alapján meg kell vizsgálni, hogy a társasági stratégiai célokban megfogalmazott konkrét feladatok megvalósításhoz a humán szervezet, mint funkcionális, támogató terület mivel tud hozzájárulni. A társasági és a funkcionális stratégia akcióinak megfeleltetése során egy mátrixot kapunk, amelyből világosan kiolvasható az egész és a részstratégia elemeinek összefüggése, a köztük lévő kapcsolati rendszer. Egy-egy funkcionális stratégiai akció több fő stratégiai elemet is támogathat egyszerre. Ezeket természetesen ilyen esetben minden helyen fel kell tüntetni a mátrixban. Például egy erőforrásbiztosításra irányuló HR akció egyidejűleg támogathatja valamely szolgáltatási színvonalat növelő, illetve a működési hatékonyságot javító célkitűzést is. Az egybevetés alapján összeállított mátrixot, attól függően, hogy milyen területet érint, tovább bonthatjuk, például stratégiához, működéshez és a szervezethez kapcsolódó HR intézkedésekre, vagy más szükséges módon. A humán stratégia gyengébb változata, amikor a stratégiai elemzés és a kialakított akciók kizárólag a humán

erőforrás állapotára koncentrálnak, annak fejlesztését tűzik ki célul, de nem kapcsolják össze a vállalkozás üzleti céljaival. Ezek a stratégiák öncélúak, nem segítik a vállalkozás erőforrásainak fejlesztését, vagy csak esetleges ez a támogatás. Erre jó példa a következő, gyakran használt célkitűzési rendszer: • A fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében a „humán erőforrás állományba” invesztálni kell. • A stratégiai célok teljesítésének kulcsa az üzleti, gazdasági szemlélettel rendelkező elkötelezett középvezetői kör, aki ösztönzi és menedzseli munkatársai munkavégzését és szakmai fejlődését. • A munkavállalók irányítása a vezetők elsődleges felelőssége. A munkaerő-hatékonyságot csak az ő közreműködésükkel lehet növelni. • A HR feladata a vezetőket támogató rendszerek (teljesítményértékelés, kiválasztás, motiváció) kialakítása és használatuk támogatása, ehhez partneri együttműködés szükséges. • Egyéneknek felelősségük van saját fejlődésükkel szemben, ki kell alakítani a munkatársakban az öntanulás, az új szakmai információk iránti igényt. A munkatársak képesek az önmotiválásra, fejlesztésre és fejődésre, átalakításra képes erőforrások. • Emberek adják a vállalat kiválóságát, azonos feltételek között működő szervezetek különbözőségét a benne dolgozó munkatársak határozzák meg. • A jövedelmek versenyképességének növelésének alapja, vállalati szinten a nagyobb árbevétel, egyéni (munkaköri) szinten a nagyobb egyéni hozzáadott érték. • Létszámgazdálkodásról áttérés a személyi jellegű költséggazdálkodásra az alsóbb szintű gazdálkodás feltételeinek kialakítása után. A példákból látható, hogy ilyen általánosságban megfogalmazott célkitűzések bármely vállalatnál alkalmazhatók, szerencsés helyzetben akár még tényleges támogatást is kaphat a társaság a humán szakemberektől, ha sikerül megfelelően akciókká alakítani ezt a nem túl konkrét célkitűzésrendszert. Viszont egy, a vállalkozás céljaival szorosan összeépített, az erőforrások fejlesztése és a társasági célok között összhangot teremtő funkcionális stratégia megsokszorozza a vállalkozás teljesítő képességét. A minőségi változások eléréséhez nem elég a napi rutinszerű működés, ehhez projektszerű működés szükséges. A középtávú tervezési folyamatba, a társaság céljait és a teherviselő képességét figyelembe véve, a stratégia időintervallumára lebontva be kell építeni a stratégiai akciókat, továbbá az üzleti tervekben hozzá kell rendelni a szükséges ráfordításokat is. A következő években a funkcionális szervezetek feladatvégzéséhez szükséges koncepciói a stratégiai akciókból kerülnek majd levezetésre. Az akciók jelentik a projekteket, az akciók megvalósításához betervezett költségek a folyó működési költségekkel együtt adják meg az üzleti vagy az operatív terv sarokszámait. Ezzel az eljárással eljutunk a költségvetés helyett az üzleti vagy stratégiai tervhez. „A hangsúlyos különbség az a lényegi szemléletváltás, amely a folyó működés során felmerülő folyó hozamok, illetve folyó ráfordítások mérlegeléséről a hangsúlyt a jövőbeli hozamok és a jelenlegi ráfordítások mérlegelésére helyezi át. Ez a projekt tervezés lényege és ez az üzleti tervezés feladata.” (Boda György – Szlávik Péter: im. 480. o.)


19

Mindezek után a stratégiai irányítás feladatai is meg kell, hogy változzanak a korábbi irányítási módszerekhez képest. Az új irányítói feladatok a következők: – a stratégia megvalósítási folyamatának nyomon követése, – a stratéga megalkotása során figyelembe vett környezeti feltételezések figyelemmel kísérése, – a célok és intézkedések relevanciájának folyamatos követése, – szükség esetén a stratégia módosítása, új stratégia készítése, – a szükséges beavatkozások kidolgozása, – a beavatkozások végrehajtása, levezénylése. (Lásd Barakonyi Károly: im. 172. o.) Az irányítói feladatok ellátásához megfelelő tájékozódási lehetőségre van szükség, ami a hagyományos kontrolling eszközök átalakítását feltételezi. A korábbi terv/tény összehasonlítástól el kell jutni a stratégai előrehaladást mérő eszközrendszerhez. Erre sokféle lehetőség áll a cégek vezetőinek rendelkezésére, olyanok például, mint a balanced scorecard, ami a hazai tulajdonú vállalkozások gyakorlatában kevéssé elterjedt. Ennél gyakrabban találkozunk a vállalati kontrolling módszerek között az összköltség eljárással. Az összköltség eljárás mellett alkalmazható a forgalmi költség eljárás, ahol a költségeket közvetlen anyagok, közvetlen munka, gyártási általános, értékesítési és igazgatási költségekre felbontva elemzik. Bármely eszköz lehet jó, és ugyanakkor működhet rosszul a legjobbnak kikiáltott módszer is. A legfontosabb, hogy a célok eléréséhez legyen egy követő elemző rendszer. Már a stratégia készítése során meg kell határozni egyrészt az indikátorokat, másrészt az előrehaladás, az eredmények méréséhez is felhasználható eszköztárat. A HR stratégia esetében például ki lehet alakítani egy külön mérési eszköztárat, amit nevezzünk Humán Potenciál Értékelési (HPÉ) rendszernek. A stratégiai időszakra egy társaság üzleti fejlődését elősegítő legfontosabb indikátorok a humán erőforrás szempontjából a következők lehetnek: • Létszám: a létszám változása, növekedése vagy csökkenése, a belső szerkezet arányainak kívánt irányba és tartalommal történő elmozdulása a kiinduló állapothoz képest. • Bérszerkezet: a belső szerkezetben az alapbér és a pótlékok, egyéb kifizetések arányának célzott elmozdulása, a ráfordítás bérszerkezeten belüli arányának változása, az egyéb pótlékok számának meghatározása, a felszabaduló ráfordítás felhasználása, az ösztönzést szolgáló bérelemek meghatározása. • Bértömeg (létszámhoz kapcsolva): az évenkénti növekedés mértékének meghatározása, pl. az inflációval azonos, vagy annál magasabb. A munkaerő-piaci értékekhez viszonyított elmozdulás meghatározása. • Képzési, tréning-ráfordítások: évente a bérköltség meghatározott %-a, melynek egy része a folyó működés szerinti kötelező képzésekre, másik része a stratégiában akciókká transzformált képzésekre kerül felhasználásra. • Iskolai végzettség: A stratégiai ciklus végére a felsőfokú végzettségűek arányának százalékos növelése valamely kiemelt területen, a szakképzettségek valamely típusának növelése, esetleg valamely hiányszakmával rendelkezők számának bővítése, alulképzettek számának csökkentése.

20

Az eredmények méréséhez felhasználhatjuk a Humán Potenciál Értékelési (HPÉ) rendszert. A HPÉ a mutatók különböző hosszúságú gazdálkodási időszakok és gazdálkodási területek összehasonlító vizsgálatára specializált rendszere, ami a meglehetősen szimpla terv/tény összehasonlításnál mélyebben vizsgálja a humánerőforrás-gazdálkodás eredményességét, hatékonyságát, ezáltal a stratégiai célokhoz való közeledés vagy távolodás mérésére alkalmas. A stratégiai humán potenciál értékelési rendszer működtetésének végső célja a vállalat humán (és egyben vállalati) stratégiai céljainak és jövőképének egy átfogó mutatószámrendszerre történő leképezése. Ez a mutatószámrendszer egyidejűleg egy működési keretet is adhat a vezetés számára. Mire használható a rendszer: • a humán stratégia megvalósítása szempontjából fontos, a vállalatnál lezajló humán folyamatok figyelemmel kísérésére, támogatására, • a stratégia megvalósításának érdekében segítséget nyújt a vezetői döntéshozatalban, érzékeltetve, hogy az eredményes működésben az emberi tőkével való gazdálkodás fontos szerepet játszik, • feltárni a vállalat működésének humán oldali jelenlegi és jövőbeli kockázatait (vezetés, munkatársak), • megvizsgálni az emberi erőforrásokkal kapcsolatban felmerült költségek felhasználásának hatékonyságát, az emberi tőkebefektetések megtérülését, végső soron az emberi erőforrással való gazdálkodás mérőszámokkal történő minőségi elemzésére, • a szervezetek működésére vonatkozóan képet kapni a problémamegoldásról és az alkalmazkodóképességről, a szervezeti kompetenciákról, • időben felhívni a figyelmet jövőben felmerülő problémákra, hangsúlyozni a proaktív cselekvés fontosságát, • akciókat definiálni és azokat nyomon követni a jelenlegi és jövőbeli kockázatok csökkentése szándékával. Szakmai segítséget nyújt a szervezeteknek, de a problémákat helyettük nem oldja meg.

A STRATÉGIAI HUMÁN POTENCIÁL ÉRTÉKELŐ MONITORING RENDSZER STRUKTÚRÁJA A vállalat Stratégiai Humán Potenciál Értékelése két részből áll: egyrészt a szervezeti kompetenciák és a munkaerőösszetételre vonatkozó éves elemzésekből, másrészt a kialakított mutatószámrendszer negyedéves működtetéséből. Mindkettő működtetésének alapfeltétele a vállalati stratégiából levezetett referenciaszámok kiválasztása, vezetés általi elfogadása. Ezek a számok lehetnek • az éves üzleti tervből levezetett mutatószámok, • a bázisév kiszámított mutatószámaihoz mért relációk, • a vállalati stratégiából levezethető származtatott, meghatározott értékek. Az így megállapított értékek alkotják az SHPÉ tervezési oldalát, ami egyúttal viszonyítási alapot jelent. Ezek a számok a beszámolás során nyert éves és negyedéves tényadatokkal összehasonlítva jelezik, hogy a kitűzött célok elérése érdekében tett lépések megfelelő irányúak-e.


A STRATÉGIAI HUMÁN POTENCIÁL ÉRTÉKELÉS FOLYAMATA 1. a Stratégiai Humán Potenciál Értékeléshez el kell készíteni a társaság humán stratégiájából és üzleti tervéből származtatott referenciaszámokat és szükséges táblázatokat. 2. Az igényelt informatikai támogatással a SHPÉ-hez szükséges éves és negyedéves adatok rendelkezésre kell, hogy álljanak. 3. A kontrolling szervezet a meghatározott referenciaszámokhoz mérve elemzi a társasági mutatószámokat, és ezeket megküldi a vezetés részére. 4. A stratégia céloktól való eltérés esetén az érintett területek bevonásával megoldási javaslatok készülnek, kedvezőtlen folyamatok esetén a szükséges intézkedéseket megfogalmazzák. 5. Az intézkedések megfelelő nyomon követése. A munkaerő szerkezetére, összetételére és a képzésre, illetve a létszámra vonatkozó elemzést évente egyszer, míg a rendszerszintű mutatószámokkal mérhető haladást negyedévente kívánatos mérni. Az értékelési rendszer akkor jó, ha minden vállalkozás saját gyengeségeiből, fejlődési szándékának megfelelően kijelölt és levezetett mutatószámokat alkalmaz. Célszerű a méréseknek olyan gyakoriságát meghatározni, amelyek a saját céljai eléréséhez leggyorsabban hozzásegíti a vállalkozást. Az eszköztár bővíthető a stratégiának és az indikátoroknak megfelelően. A legnehezebb fázis az indikátorok helyes kijelölése és az elmozdulást kifejező mérőszámok intervallumának kijelölése. Például nem célszerű olyan javulást kitűzni a mérőszámokban, ami meghaladja a vállalkozás teherbíró képességét, vagy egy stratégiai ciklusban teljesíthetetlen. Minden stratégia annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A fő cél, a vállalkozás talpon maradása, változási, alkalmazkodási, végső soron jövedelemtermelő képességének erősítése a jó stratégia hozzáadott értéke. A lehetőségek, a

Feladat

Gyakoriság

Az elkészítésért felelős szervezet

Ki részére készül

évente

kontrolling szervezet

vezérigazgató, humán vezető

kontrolling szervezet

vezérigazgató, humán vezető

TERVEZÉS BESZÁMOLÁS • Munkavállalók kor és végzettség szerinti elemzése • Képzés, kompetenciák • Létszámelemzés • Humán tőke elemzése • Munkaerő-stabilitás elemzése • Elégedettségi indexek • Munkaidőalap-kihasználás hatékonysága

évente

negyedévente

veszélyek csak látszólag érik spontán módon a vállalatokat. Vagy gondoljunk vissza Seneca megállapítására: „nincs annak jó szél, aki nem tudja, melyik kikötőben akar kikötni.”

Felhasznált irodalom R. S. Kaplan – D. P. Norton: Balanced scorecard. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1998. Boda György –Szlávik Péter: Kontrolling rendszerek. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2005. Barakonyi Károly: Stratégai menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. 2000. Soros György: A 2008-as hitelválság és következményei – Scolar Kiadó, 2008. J. K. Galbraith: Az „új monetáris konszenzus” vége in. Valóság 2009. április 1–7 pp. Mihancsik Zsófia: Márciusban történt in. Mozgó Világ 2009./4. 13–18. pp.


21

Érsek László felelős hegesztőmérnök GANZ Híd-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Zrt.

A VASÚT EGY „MÁS VILÁG” VASÚTI HIDAK GYÁRTÁSA NÉMET ELŐÍRÁSOK ALAPJÁN nemzetközi kitekintéssel THE RAILWAY IS AN „OTHER WORLD” PRODUCTION OF RAIL BRIDGES ON GERMAN DIRECTIONS with international looking out Az elmúlt évek folyamán három nagy acélszerkezetű Duna-híd is átadásra került a GANZ Híd-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Zrt. közreműködésével: (az építés sorrendjében) a szekszárdi Szent László híd, a dunaújvárosi Pentele híd és legutóbb Budapest északi részén a Megyeri híd. A közeljövőben - a jelenlegi gazdasági helyzet miatt is - ilyen nagy volumenű híd-projektek nem várhatók. Így az iparvállalatoknak át kell alakítani termelési struktúrájukat, ill. stratégiájukat. Ennek eredményeként 2007/2008 folyamán legyártottunk két kisebb vasúti hidat (felüljárót) Hamburgba, az Oberhafenkanal fölé, a főpályaudvar közelében (1. ábra). A múlt év végén pedig egy újabb vasúti híd gyártását kezdtük meg, amely Berlin keleti szektorában, az Ostkreuz nevű csomópontban kerül felállításra (2. és 3. ábra). Jelen munka célja a kivitelezéssel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatok rövid összefoglalása.

In the past years three huge steel bridges were built with the contribution of GANZ Steel-construction Ltd. Co.: the Szent László-bridge at Szekszárd, the Pentele-bridge at Duna-újváros and the last time the Megyeri-bridge at the northern part of Budapest. In the near future we cannot expect such grand projects in the field of steel bridge structures, partly due to the global economical crisis. Hence the industrial companies have to change the stucture and strategy their production. As a result of this, during the years 2007-2008 we produced two small railway bridges to be erected in Hamburg above the Oberhafenkanal, near by the main railway station (Fig. 1.). We commence to fabricate another railway bridge lately, which will be set up at the junction called Ostkreuz in Berlin, situated in the easter part of the capital (Figures 2 and 3). This paper was written in order to briefly summarize the most important experiences of both projects.

1. ábra: Oberhafenbrücke, Hamburg. Az Oberhafenkanal felett átívelő régi híd

22


2. ábra: Ostkreuz, Berlin. A kereszteződés egy részlete az átépítés előtt

3. ábra: Ostkreuz, Berlin. A vágányok elrendezési terve

A FEJLŐDÉS ÁTTEKINTÉSE A VASÚTI HIDAK ÉPÍTÉSE SORÁN [1]

km/h sebességű vonatok és a legújabb vasúti szakaszokat már 350 km/h sebességre tervezik Európa vezető „vasúti hatalmai”, Franciaország és Németország. A fejlődés további jellemzője az egyre nagyobb fesztávok alkalmazása. Írásunkban nem szárnyalunk a technikai fejlődés ilyen magasságaiba, csak utalni szerettünk volna arra, hogy melyek a jelenlegi fejlődés trendvonalai. A részben általunk is kivitelezett vasúti hidak kisebb sebességű szakaszokon – mindkettő egy-egy nagyváros belterületén, a főpályaudvar közelében, ill. egy forgalmas közlekedési gócpontban, távolsági és elővárosi vonatok találkozásánál – helyezkednek el. Mivel rekonstrukcióról, ill. szanálásról van szó, a fesztáv, ill. az egyéb geometriai méretek is determinálva voltak, sok szempontból megkötve ezáltal a tervezők kezét.

Az acélból készült vasúti hidak egy jelentős fejezetet jelentenek a technikai fejlődés történetében, mivel annak számos fontos csomópontján részt vettek, mind az elméletet, mind a gyakorlatot tekintve. A 19. sz. első felében az első vasúti hidakhoz öntöttvasat alkalmaztak, azonban röviddel azután áttértek az építőmérnökök a hegvasra, a folytvasra, majd a mai értelemben vett acélra, mivel utóbbinak jobb mechanikai–technológiai tulajdonságai vannak. Jelenleg már nagy szilárdságú és termomechanikusan hengerelt acélokat is előállítanak, amelyek definiált tulajdonságokat biztosítanak. Kéz a kézben az anyagminőséggel a kötési technika is fejlődött: szegecselés, nagy szilárdságú csavarok, hegesztés. Ezzel egyidejűleg így néhány új anyag és építési mód néhány problémát is magával hozott. Példaként a hegesztést említhetnénk, ami szinte kényszerítette a mérnököket a fáradási problémák megoldására az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. 1870-től beszélhetünk szabványosításról, ill. előírásokról a vasúti hidaknál. (Addig ezek a műtárgyak a mindenkori megrendelő és a vasúttársaságok közötti egyedi megállapodások alapján jöttek létre.) Ezen előírások rendkívül fontosak, mert ezek határozzák meg a tervezés/méretezés legfontosabb alapadatait (terhelési spektrum, megengedett tengelyterhelések, fesztávok stb.). A technikai fejlődést több tényező is ösztönözte: egyrészt az egyre növekvő szállítási volumenek, másrészt az ezt talán még inkább meghaladó ütemű menetsebességek. Míg az első mozdonyok (szerelvények) sebessége alig haladta meg a lovak által elérhető haladási sebességet, ma már menetrendszerűen közlekednek a 250

ELŐÍRÁSRENDSZER Az acélszerkezetek kivitelezésére vonatkozó alapkövetelmények a DIN 18800/7 szabványban, a kiegészítő követelmények a ZTV-Ing. dokumentumban, az acélhidakra vonatkozó további előírások a DIN-Fachbericht 101÷104 dokumentumokban találhatók. Utóbbiak közül témánk szempontjából legnagyobb jelentősége a DIN Fachbericht 103 Stahlbrücken (Acélhidak) kötetnek van. A vasúti hidak tervezésével, kivitelezésével kapcsolatos speciális követelményeket átfogóan a Richt-linie 804: Eisenbahnbrücken Deutsche Bahn-előírás tartalmazza. (Német vasutak 804 sz. irányelve: Vasúti hidak; a szakzsargonban csak Ril 804-ként említve.) A Ril 804 irányelv egy közel 360 oldalas dokumentum. Jelenleg hatályos változata 2003. 04. 15-én került kiadásra.


Az irányelv felépítése (a dokumentum belső számozását követve): 804.0101 804.1101 804.2101 804.3xxx 804.4xxx 804.5xxx 804.6xxx 804.8xxx 804.9xxx

Műszaki kidolgozás Tervezési dokumentumok Hatások Építési módtól független igazolások Pótlólagos követelmények egyes építési módokra Felszerelési és tartozékelemek Építményvédelem Mérnöki építmények felülvizsgálata Tervezési és munkasegédletek

Mint látható, az irányelv – címének megfelelően – átfogóan ismerteti a vasúti hidak tervezésével, kivitelezésével és karbantartásával kapcsolatos összes követelményt. Moduláris felépítésű, így az egyes fejezetek könynyen változtathatók anélkül, hogy az a teljes dokumentumot érintené. (Pl. egyes fejezetek még bizonyos ideig érvényben maradtak a régiből az új előírásrendszer bevezetését követően is; vagy más fejezeteket üresen hagytak, mivel csak később kerültek, ill. kerülnek kihirdetésre.) A könnyebb kezelhetőség és érthetőség érdekében az irányelv a szokásos tartalomjegyzék és tárgymutató mellett egy, a legfontosabb fogalmakat definiáló fejezetet és egy a módbeli segédigék (kell, lehet, szabad stb.) alkalmazását értelmező, magyarázó részt is tartalmaz. A jelenlegi irányelv több évtizedes fejlődés eredményeképpen jutott el mai állapotába. Első változata 1925ben jelent meg. (Érdekes módon ebből pl. hazánk legnagyobb műszaki könyvtára, a BME/OMIKK is rendelkezik példányokkal.) A dokumentum fejlesztésének/módosításainak jelentősebb állomásai ezt követően: 1935, 1983 és 2003.

23

Újdonsága a jelenlegi irányelvnek, hogy csak a kimondottan a vasúti hidakra vonatkozó speciális követelményeket tartalmazza. (Azokat viszont anyaguktól, kivitelezési módjuktól függetlenül.) Az egyéb előírásrendszereket (DINFachberichte, ZTV-Ing, ZTV-Korr), szabványokat [DIN, UIC = Union Internationale des Chemins de Fer (Nemzetközi Vasúti Szövetség)], irányelveket, ajánlásokat csak „behívja”. Ez tette lehetővé a terjedelem korlátozását: ennek következtében az irányelv nyomtatott változatban egy közepes méretű könyvnek felel meg. Ha viszont az említett, az irányelvben meghivatkozott egyéb előírásokat is figyelembe vesszük, egy kisebb könyvtárnyi szakirodalmat kell a felhasználónak – elsősorban tervezőknek, kivitelezőknek, átvevőknek – ismerniük. A kivitelező szempontjából az irányelv 4. fejezete – az acélból készülő vasúti hidakra vonatkozó, a pótlólagos követelményeket tartalmazó rész – a legfontosabb. Hangsúlyozni szeretném, hogy írásomban elsősorban a német exportra történő gyártásra/ szerelésre vonatkozó német előírásokat, követelményeket szeretném ismertetni. Természetesen minden iparilag fejlett ország rendelkezik saját előírásrendszerrel. [Pl. a szomszédos Ausztriában az ÖBB (Osztrák Szövetségi vasutak) 45 sz. előírása: Technische Richtlinien für Eisen-bahnbrücken, Bahnüberbrückungen und verwandte Bauwerke = Műszaki irányelvek vasúti hidakhoz, vasút-átvezetésekhez és rokon építményekhez] a mértékadó előírás. Jelenleg hatályos változata szintén 2003-ben lett kiadva, de kevésbé terjedelmes – mindössze 96 oldal –, mint a német előírás. Jelentősnek mondható a nemzetközi együttműködés is a szakterületet érintő szabványosítási tevékenységben. Ez elsősorban az Eurocode 1 és 3 részének, valamint az UIC-előírásoknak/ ajánlásoknak a kidolgozására vonatkozik. Ezen munkákat, valamint a kutatási/fejlesztési tevékenységek koordinálását az ERRI (European Rail Research Institute = Európai Vasúti Fejlesztési Intézet) végzi. Magyar viszonyokra a Vasúti Hídszabályzat (VSZ) a mértékadó. De az is nagyon sok területen a német vasút előírásait veszi figyelembe, főleg az egyes részterületeket szabályozó ún. „feltét-füzeteivel” [2].

24

A kivitelezést csak a feltételrendszer megléte, a DB AG – mint megrendelő – képviselőinek előzetes helyszíni látogatása, valamint a DB erre feljogosított szervezete, az EBA = Eisenbahn Bundesamt (Szövetségi Vasúti Hivatal) – mint felügyeleti hatóság – által jóváhagyott műszaki dokumentáció (rajzok, műszaki leírások stb.), kiviteli tervek alapján lehet megkezdeni. Nagy szerepük van ennek során az ún. „Richtzeichnung”-oknak. Magyarul talán „mintarajzok”-nak lehetne fordítani. Ezek olyan, a gyakorlat során bevált – a tervezésre, kivitelezésre, fenntartásra vonatkozó – műszaki megoldásokat tartalmazó és az EBA által kodifikált rajzok, műszaki dokumentációk, amelyeket szinte kötelezően kell alkalmazni. A német vasutaknál 1969-ben lettek bevezetve. A DB mellett több európai vasúttársaság (pl. FS, NS, Railtrack, SNCF) is alkalmazza ezeket [3]. Ezek messzemenően növelik a „vasútüzem” biztonságát, bár esetenként korlátozhatják, ill. megköthetik a tervezői fantáziát.

ALKALMASSÁGI IGAZOLÁSOK, MINŐSÍTÉSEK A német piacra történő gyártás esetén a vállalkozónak alapvetően rendelkeznie kell a DIN 18800-7 szabvány szerinti, ún. „nagy alkalmassági” tanúsítással; mégpedig az ezen szabvány szerinti legmagasabb, E osztályra vonatkozó besorolással és a vasúti hidak gyártására vonatkozó kiterjesztéssel a RiI 804 DB-előírás szerinti követelmények alapján. Elvileg lehetséges alvállalkozók bevonása a kivitelezés folyamatába, de azoknak gyakorlatilag a fővállalkozóval (a feladat elvégzésére eredetileg szerződött céggel) azonos jogosultságokkal kell rendelkeznie. Ez alapján lett bevonva a berlini hidak kivitelezési munkáiba – előbb csak a főtartók gyártásába, majd később egyéb szerkezetekébe is – a mosonmagyaróvári MOTECH Kft. Fenti követelmények biztosításához előzetesen el kell végezni és minősíttetni – esetleg csak bővíteni – az alkalmazandó anyagoknak és hegesztőeljárásoknak megfelelően a szükséges hegesztési technológiákat. (A hegesztettszerkezet-gyártók által jól ismert európai szabványsorozat mellett a DVS Richtlinie 1702 figyelembevételével is.)


A hegesztőknek és a hegesztőgépgépkezelőknek az anyagcsoport(ok)nak – megfelelő EN 287-1, ill. EN 1418 szerinti érvényes minősítésekkel kell rendelkezniük.

ALAPANYAGOK Acélból készülő vasúti hidakhoz csak bevált szerkezeti anyagokat szabad alkalmazni. (Hasonló vonatkozik a kötőelemekre is.) A műszaki szabályokkal való konformitást az egyezőségi tanúsítással (Ü-jel) a Bauregelliste (Építési szabályok jegyzéke) szerint kell igazolni. Amennyiben az alkalmazási szabványokban és a műszaki előírásokban további követelményeket támasztanak a vizsgálati bizonylatokkal szemben, azokat pótlólag figyelembe kell venni. Azokra az acélokra, amelyeket vasúti hidakban alkalmaznak, a DB AG DS 918002 műszaki szállítási feltételei szerinti követelmények érvényesek. (Ez alól csak azoknál az elemeknél van „felmentés”, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a „vasútüzem” okozta terhelések felvételében.) Vasúti hidakhoz az S235, S275 és az S355 szilárdsági osztályok acéljait szabad alkalmazni az EN 10025 szabványsorozatnak megfelelően, a DB AG DS 918002 előírás figyelembevételével. Tehát mint látható, a szabályzat rendkívül „vaskalapos”: úgy tesz, mintha nem is léteznének ennél nagyobb szilárdságú (folyáshatárú) acélok. Nagyobb szilárdságú – méghozzá termomechanikusan (TM) hengerelt – acélok (S460M) alkalmazásáról a végkereszttartók gyártása során – igaz, meglehetősen kis volumenben – számol be [4]. Ehhez természetesen az EBA egyedi jóváhagyására volt szükség, mivel amint a cikk szerzői is említik írásuk végén, az eredmények és záró következtetések pontban. „Csak remélhető, hogy a TM-acélok ésszerű alkalmazása a DB AG részére készülő hidakban nem korlátozódik egyedi esetekre.” Az egyetlen „észérv” a tervezők, ill. a DB-képviselői részéről minden esetben: (a nagy szilárdságú S420 és S460 szilárdsági osztályú acélok) „…nagyobb szilárdsága és folyáshatára a vasúti hidaknál és a járatos fesztávoknál nem használhatók ki, mert azok más méretezési kritériumok – mint pl. a kihajlás korlátozása és a fáradási szilárdság – semmilyen előnyt nem kínálnak az S235 és S355 acélokkal szemben.” [3] De hol vannak a kivitelezők (gyártók, szerelők) szempontjai?!

Mi, kivitelezők is szeretnénk csatlakozni a reménykedők sorához: nagyobb szilárdságú acélok esetén csökkenthetők lennének a lemezvastagságok és ez alapján a gyártási költségek. (Ezek közül csak a két legjelentősebbet – az élőmunka-ráfordítást és a hozaganyag-szükségletet – említve.) Ehhez járulna még az előmelegítési igény csökkenése, ill. esetenkénti elmaradása a kisebb szelvényvastagságú, normalizált S350-es acéloknál, ill. ab ovo a TM-hengerelt acéloknál. Csillapítatlanul öntött acélok (FU) hegesztett szerkezeti elemekhez nem alkalmazhatók. A maximálisan megengedett beépíthető lemezvastagságokat – az acélminőségtől és az igénybevételtől függően – a DIN-Fachbericht 103 3.2b táblázata alapján kell meghatározni. Az anyagminőség mellett – mind a tervezés, mind a kivitelezés során – fontos szerepe van a lemezvastagságoknak (a szükséges minimális, ill. a megengedett maximális lemezvastagságnak) is. Az európai vasutaknál a min. lemezvastagságok az acélszerkezetek építéséhez 6 és 14 mm között ingadoznak [3]. Ezek részben rögzített értékek, részben változóak a lemezméretek függvényében. A német vasutaknál a Ril 804 tételesen megadja a főbb szerkezeti elemekre a min. lemezvastagságokat. Így pl. a pályalemezeknek legalább 14 mm, az öveknek, ill. gerinceknek legalább 10 mm vastagoknak kell lenniük. (10 mm alatti lemez-, ill. falvastagságok csak rácsos szerkezetű konstrukcióknál és segédszerkezeteknél (korlátok, járdák stb.) megengedettek. Max. megengedett értékként hegesztéshez (az előmelegíthetőség alapján) sok vasút által 60 mm van megnevezve. Ez a vastagság a legtöbb szerkezethez elegendő. Azonban nagyobb vastagságok is elfogadhatók, amennyiben egy ésszerű alkalmazási eset áll fenn. Érdekes módon ebből a szempontból a Ril 804 nagyon „liberálisnak” mondható, mivel a max. lemezvastagság a gerincvastagításoknál szokásos lemezkötegeknél akár 150 mm is lehet (két vagy három lemez egymásra lapolásával); azzal a kikötéssel, hogy az egyedi lemezvastagság nem haladhatja meg a 100 mm-t. (Csak illusztrációként néhány vasúttársaság hasonló adatai: Railtrack 75 mm, SBB 85 mm, ÖBB 90 mm, NS 100 mm, SNCF 150 mm [3].)

A megengedett legnagyobb lemezvastagság előírásának azért is van fokozott jelentősége, mivel növekvő lemezvastagágokkal úgy a folyáshatár, mint a fáradási szilárdságra megengedett értékek csökkennek.

HEGESZTÉS A vasúti hidak gyártása, szerelése során – mint kötési technológiának – kiemelt szerepe van a hegesztésnek. Korábban a vasúti hidak is – az akkori technikai fejlődésnek megfelelően – szegecseléssel készültek. A szegecselés alkalmazása manapság többnyire csak a felújítási munkákra korlátozódik, amikor eredeti formájában kívánnak helyreállítani valamely esztétikailag is kiemelkedő alkotást. Bár új hídnál is van példa az alkalmazására [3]. A technikai fejlődés következő fokát jelentő csavaros kötések is ma már egyre ritkábbak. Alkalmazásuknak általában csak a helyszíni szereléseknél van létjogosultsága, amikor is hegesztést valamilyen okból nem szabad – vagy nem lehet – végezni. Ezekben az esetekben rendszerint illesztőcsavaros kötéseket alkalmaznak. A legáltalánosabban – szinte kizárólagosan – alkalmazott kötési mód minden európai vasútnál évtizedek óta a hegesztés. A hegesztés végrehajtására, ellenőrzésére vonatkozó követelményeket a már említett előírások tartalmazzák, ill. adott esetben „behívják” az ismert szabványokat.

Hegesztőanyagok A hegesztési hozaganyagoknak, fedőporoknak és védőgázoknak az alkalmazási célnak és az összekötendő anyagokkal kell egyeztetettnek és a vonatkozó szabványoknak megfelelőknek kell lenniük. Csak az Építési szabályok jegyzékében felsorolt termékek alkalmazhatók.

Hegesztőeljárások Hegesztőeljárásként az ipari gyakorlat által ismert és alkalmazott eljárások jönnek szóba: Így a bevont elektródás kézi ívhegesztés, a fogyóelektródás védőgázos ívhegesztés, valamint a fedett ívű hegesztés. A lánghegesztés és a TIG-hegesztés (a korábbi magyar nyelvhasználat szerint AWI) nem jellemző.


A hegesztési munkák kivitelezése Teherviselő szerkezeti elemeknél csak teljes átolvadású (teljesen áthegesztett) varratok megengedettek. A tompa-, fél V- és kettős fél V-varratok gyökeit – kivéve a kerámia alátétekkel vagy acélalátét-sávokkal történő gyökfürdő-biztosításoknál – ki kell munkálni és gyökutánhegeszteni. A gyök kimunkálásáról a gyökutánhegesztés előtt bizonyos feltételek megléte esetén le lehet mondani. Külön ki kell emelni két témát: ezek a szerelési segédszerkezetek és a beütött jelölések. A mindenkori szerelési segédszerkezetek felhegesztése a végleges szerkezeti elemre csak akkor megengedett, ha ez a vizsgált műszaki dokumentációkban tervezve van. Az ilyen megengedett szerelési segédszerkezeteket már a gyártóműben fel kell vinni. Minden esetben a műszaki dokumentumokban megadott hegesztési körülményeket (pl. előmelegítés, minősített hegesztők, jóváhagyott hegesztőanyagok) be kell tartani és az utasításokat a későbbi levágásra (pl. leköszörülés, vizsgálat) követni kell. Fáradásra veszélyeztetett területeken beütött jelölések nem megengedettek.

Hegesztési varratminőségek Miden hegesztett kötést úgy kell előállítani, hogy lehetőleg hibáktól és eltérésektől mentesek legyenek. Mindenek előtt a rendszeres, állandóan ismétlődő eltérések nem megengedettek. Egyedi, többnyire elkerülhető eltérések elfogadhatók, ha a Ril 804 50. táblázatában megadott határértékek be vannak tartva. Hegesztett szerkezeteknél a megengedhető eltérésekre jelenleg alapvetően az EN ISO 5817 előírásai érvényesek. (A Ril 804-ben még az EN 25817-re történik hivatkozás, mivel a jelenleg hatályos EN ISO szabvány annak kiadását követően jelent meg.) A pótlólagos követelmények az irányelv 50. táblázatában: Hegesztési varratminőségek a vasúti hidak gyártásánál találhatók. Amennyiben az 50. táblázatban megadott határértékeket túllépik, az illető alkatrész funkciójának és igénybevételének figyelembevételével egyedi esetben kell dönteni, hogy az illető eltérések meghagyhatók-e vagy javítani

25

A hegesztett kötéseket a DIN EN 25817 szerint kell értékelni. A B értékelési csoport határértékei érvényesek a következő pótlólagos követelmények figyelembevételével A … sorszámhoz ¾

Eltérés

Pótlólagos követelmény

Porozitás és pórusok, pórusfészek

Csak egyedi kis pórusok fogadhatók el, nagyobb pórusfészkek nem

5

Gázcsatornák, tömlőszerű pórusok

Nagyobbak nem, folyamatosak nem

6

Szilárd zárványok

Nem megengedett

10

Rossz illesztés, sarokvarratok

A méretezés szerint szükséges a-méretet el kell érni

11

Szélbeégések

Csak „rövid eltérés”-ek fogadhatók el. A feszültségirányra merőleges bemetszéseket adott esetben síkba kell köszörülni.

Túlzott gyökdomborúság (gyökátfolyás)

Csak a kerámián való hegesztésre vonatkozik (lásd 48. szakasz). Itt is érvényes a gyökre a 12. sorszám alatt a „varratdomborúság”-ra tett megjegyzés.

18

Éleltolódás

Max. h = 2 mm; éles átmenetek lemunkálandók

24

Gyújtási hely

A hegesztési varratvályún kívül nem megengedett

25

Hegesztési fröcskölések

Hegesztési fröcsköléseket és az általa befolyásolt hőhatásövezetet el kell távolítani

16/17

Az ezen táblázatban megadott pótlólagos követelmények szükségesek, mivel a DIN EN 25817 – pl. a belső eltérésekre vonatkozó 3÷6. sorszámoknál még a legmagasabb értékelési csoportban is – olyan megengedett határértékeket tartalmaz, ami a vasúti hidak gyártásánál nem fogadható el. kell. Ennek során a szerkezet állásszilárdsága szempontjából felelős szerveket (felügyelő mérnök/minőségellenőr, építésfelügyelő, statikus, adott esetben vizsgálómérnök) be kell vonni.

Hegesztési varratvizsgálatok Az erre vonatkozó előírásokat az irányelv Minőségbiztosítás c. fejezete tartalmazza külön-külön a tompa-, ill. sarokvarratos kötésekre. De sajnos nem eléggé explicit módon. Ahelyett, hogy a követelmények a gyakorló szakember számára jól áttekinthetően – táblázatosan – lennének megadva, leginkább szövegesen, ill. a szöveg közé rejtetten vagy lábjegyzetként jelenik meg nagyon sok fontos információ.

Átadási/átvételi folyamat Egy hidat általában – a kivitelezés közbeni mozgatási, majd a szállítási lehetőségeket figyelembe véve – kisebb szerkezeti egységekre kell bontani. Minden ilyen egység elkészültét kiszállítás előtt a DB kijelölt minőségügyi megbízottjának jelenteni kell (min. 5 munkanappal a tervezett átadás előtt). Az átadás/átvétel hegesztett kivitelű hidaknál – és a szabályzat hatálya alá tartozó egyéb mérnöki létesítményeknél – több fázisban történik: előbb a hegesztést és az ahhoz kapcsolódó

26

tisztítási/kikészítési műveleteket követően „schwarz” = fekete állapotban, majd szemcseszórás után, végül a festést követően. (De utóbbi már egy másik írás témája lehetne.) A legfontosabb ellenőrzés szemcseszórt állapotban történik: ekkor megfelelő ellenőrző/világító eszközökkel rendkívül markánsan láthatók a felületi hibák (elsősorban szélbeégések, kráterek, befejezési, újrakezdési hibák). De nem csak a hegesztési hibák, hanem a szakszerűtlen kikészítés okozta hiányosságok (jellemzően aláköszörülések, bevágások a köszörűkorong, turbómaró által a hegesztési varrat és az alapanyag közötti átmeneteknél, a bordák sarokvarratainak körbevezetésénél) is jobban előjönnek ilyenkor. Ekkor derülhet fény a lángvágott felületek felületi hibáira, az esetleges felkeményedésre, ill. beedződésre. (Utóbbinak 50 mm-nél nagyobb vastagságú, S355J2 anyagú lemezeknél van realitása. A felkeményedett réteg nem olyan fémesen tiszta fényű, mint a szabályosan megszórt helyek, továbbá a felületi érdesség sem elegendő a festéshez.) A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szemcseszórást követően 4÷8 órán belül meg kell kezdeni az alapozóréteg felvitelét. Amennyiben ez nem sikerül – mivel olyan volumenű utólagos javítást kell végezni, amihez az említett időintervallum nem ele-


gendő –, akkor a szórást meg kell ismételni. Ez nem csak tetemes költségráfordítást, hanem határidőcsúszást is okozhat, annak minden járulékos következményével. (Ezek a hídelemek a legtöbb esetben túlméretesek vagy túlsúlyosak, így szállításuk útvonalengedélyhez kötött, amit már hetekkel előbb meg kell kérni. Nem beszélve a helyszíni vágányzárról, amelyet az engedélyezési folyamat bürokratikus csatornái miatt hónapokkal előbb kell kérelmezni.) Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezeket a javításokat már a festőüzemben kell végezni, ahol lényegesen rosszabbak a viszonyok, mint a gyártás során (ezek közül csak a legfontosabbakat említve: a darabok egy viszonylag magas állványzaton vannak, emiatt rosszak a hozzáférési lehetőségek, nem forgathatók el. Számos esetben az észlelt hibák nem javíthatók csak köszörüléssel, hanem hegesztést is kell alkalmazni. (Általában sarokvarratok „megerősítéseként”, végkráterek felrakásánál.) A javító hegesztésekhez ugyanúgy biztosítani kell a hegesztési feltételeket, mint a gyártás során; itt elsősorban az előmelegítés feltételrendszere említendő. A leggondosabb műhelyi ellenőrzést követően is keletkezhetnek szállítási sérülések vagy elmaradhatnak hegesztési varratok. Ezeket is mind ekkor kell pótolni. Minden ilyen ellenőrzésről egy FÜB = Fertigungsüberwachungsbe-

richt (gyártás-felügyeleti jelentés) kerül kiállításra DB képviselője részéről. Ez tartalmazza a legfontosabb megállapításokat, az elvégzendő javításokat. A gyártók által várva várt Freigabe – jóváhagyás a további korrózióvédelmi munkákra – csak ezután kapható meg. Az átvételi folyamatba a DB minőségellenőrei mellett esetenként bekapcsolód(hat)nak a már említett EBA képviselői is. Ők valósítják meg a törvényességi felügyeletet és egyfajta supervisori feladatokat is ellátnak. Tevékenységük némiképpen a független átvevőkhöz hasonlítható, mint pl. a híd-projekteknél a Mérnöké. (De mint minden hasonlat, ez is némileg sántít; hatáskörük, befolyásuk lényegesen nagyobb.) Ellenőrzésükről szintén egy jelentést vesznek fel. Formálisan a DB saját minőségellenőrei végzik az átvételt, ill. a jóváhagyás kiadását; az EBA képviselőinek azonban egyetértési, gyakorlatilag vétójoga van. (Ezen procedúra alól természetesen a kivitelezésben részt vevő alvállalkozók sem maradnak ki.)

Ezen egységek jellemző méretei: szélesség alul 3,6; felül 4,05 m; hosszúság 12,3 m; a normál kereszttartók magassága 600 mm, a végkereszttartóké 1600 mm. Az összeépítés utáni tömegek: 374, ill. 442 tonna (Stockmeyerstrasse, ill. Stadtdeich felőli oldal). A hamburgi hidak gyártásának fontosabb lépései: – Pályalemezek toldása. – Hossz- és kereszttartók felhelyezése, készrehegesztése – Fenéklemezek toldása. – Fenéklemezek felhelyezése, készrehegesztése. – Kavicsfogó lemezek felhelyezése, készrehegesztése. – Segédszerkezetek (szolgálati járdák, különféle korlátok, pódiumok) előgyártása.

A normál kereszttartós hídelemek elkészítése nem jelentett különösebb problémát. Az ezeket lezáró végkereszttartós elemek gyártása, mozgatása már nagyobb kihívást jelentett. Míg az övlemezek általában 50÷70 mm vastagok voltak, a saruk feletti részeknél 120 mm vastag, két lemezből álló lemezkötegek is előfordultak. A hidak gyártásának néhány jellegzetes lépését a 4–6. ábrák mutatják.

A HIDAK KIVITELEZÉSI MUNKÁI Ezek után néhány szó hidakról, ill. a konkrét kivitelezési munkákról. Mindkettőre jellemző, hogy egy nagyváros (világváros) rendkívül forgalmas pontjain helyezkednek el. Lényegében szanálási munkákról volt, ill. van szó, többéves átfutással, a meglevő létesítmények folyamatos üzemelése mellett. Emiatt teljes vágányzárról csak az építés/szerelés utolsó fázisaiban lehet szó. Mindegyik általunk kivitelezett híd kavicságy-átvezetéses, alsópályás kivitelű. A hamburgi hidak a főpályaudvarról jövő, ill. menő forgalom átvezetésére szolgáltak. Kétszintes híd-szerkezetek: felül halad a vasúti, alul a közúti forgalom. Négy vágány átvezetését tették lehetővé. A nyílások közötti távolság két, ill. három részre volt osztva, amelyeket a saruknál 1–1 végkereszttartós tag zárt le. Cégünk feladata az Oberhafenkanal két oldalán haladó közutak feletti vasúti hidak elkészítése volt. (A tulajdonképpeni Oberhafenkanal feletti folyami híd kivitelezését egy zwickaui cég végezte.) Fentiek alapján az egyik híd (Stockmayerstrasse) 11, a másik (Stadtdeich, a főpályaudvar felőli oldalon) 9 egységből állt.

4. ábra: Oberhafenbrücke, Hamburg. Egy közbenső hídelem a gyártás során (az alsó öv a hossz- és kereszttartókkal)

6. ábra: Oberhafenbrücke, Hamburg. Lángvágott felületek utólagos köszörülése szemcseszórt állapotban a helyszínen

5. ábra: Oberhafenbrücke, Hamburg. Egy készre hegesztett hídelem a szemcseszórást követő javítás közben


27

A berlini hidak a meglevő 5-ös, ill. 6-os vágányokat vezetik át az alattuk futó közutak felett (3. ábra) és a szállíthatóság követelményeinek figyelembevételével 6–6 egységből állnak. Itt a hídelemek hossza 13 és 18 m között mozgott, a pályalemezek szélessége 5,08 m, a főtartók gerincmagassága 1,7 m, az övek szélessége 600 mm. A normál kereszttartók magassága 400 mm, a végkereszttartóké 735 mm. A beépített acélmennyiség összesen 1172 tonna. A berlini vasúti hidak elemeinek gyártása, majd összeállítása az alábbi fázisokból áll: – Övlemezkötegek előgyártása. – Övek, gerincek toldása. – Hossz- és keresztirányú merevítők, bordák felhelyezése; készrehegesztése. – Pályalemezek, hossz- és keresztirányú toldása. – Kereszttartók előgyártása: két darab egyidejűleg, hőhidakkal összekötve. – 2 darab főtartóból és egy pályalemez + kereszttartó egységből a keresztmetszeti szelvények összeállítása az előszerelés során. – Az egy rövidebb és egy hosszabb részből álló egységek keresztirányú illesztéseinek elkészítése. Az övlemezkötegek 2, ill. 3 lemezből álltak. Az egyedi lemezméretek 40–50 mm voltak, így a három lemezből álló kötegnél 120÷150 mm közötti vastagságok adódtak.

7. ábra: Ostkreuz, Berlin. A főtartók készre hegesztett állapotban

8. ábra: Ostkreuz, Berlin. A főtartók alsó övlemezének erősítése

10. ábra: Ostkreuz, Berlin. Az övlemezerősítés a valóságban közelről

Ezen híd építésének néhány jellemző fázisa a 7–15. ábrákon látható. Mindegyik hídnál a hídelemek tervi méretre vágva, hegesztési élelőkészítéssel ellátva, korrózióvédelemmel, hegesztési élvédelemmel kerültek kiszállításra. Fentiek alapján a hegesztés már „gyerekjáték”-nak tűnhet. A Ganz által alkalmazott hegesztőeljárások mindkét projektnél: fedett ívű hegesztés a lemeztáblák toldására, valamint a kereszttartók nyakvarratainak elkészítésére. Az összes többi kötés fogyóelektródás eljárással készült. MOTECH részéről csak a fogyóelektródás hegesztés került alkalmazásra. Az utolsó elemek gyártása közben itt is megkezdődtek az előkészületek a fedett ívű eljárás bevezetésére. Az előszerelés, ill. a javítások során a bevont elektródás kézi ívhegesztést is alkalmaztuk.

28

9. ábra: Ostkreuz, Berlin. Az övlemez-erősítés rajzi megadása


15. ábra: Ostkreuz, Berlin. A kereszttartófőtartó kapcsolat hegesztéshez előkészítve

11. ábra: Ostkreuz, Berlin. Pályalemez a ráhelyezett kereszttartókkal hegesztés előtt

16. ábra: Ostkreuz, Berlin. Előzetes gyártásellenőrző hegesztési próbadarab a háromlemezes kötésekhez (teljes vastagság 150 mm)

Az alkalmazott hegesztőanyagok a 235, ill. 355 MPa szilárdsági kategóriájú acélokhoz kifejlesztett, jól bevált hegesztési hozag- és segédanyagok (elektródák, huzalok, fedőporok, védőgázok). 12. ábra: Ostkreuz, Berlin. Egy gyakorlati megoldás a hegesztés közbeni elhúzódások csökkentésére

14. ábra: Ostkreuz, Berlin. Egy összeállított hídelem a pályalemez felől nézve

13. ábra: Ostkreuz, Berlin. A két főtartóból és a pályaszerkezetből összeállított első hídelem a szerelőállványon


A hegesztési varratokra vonatkozó vizsgálati követelmények a tervező cégek részéről egzakt módon – külön vizsgálati rajzokon – kerültek megadásra. Hídszerkezeteknél ma általában az ultrahangos vizsgálat a követelmény a toldásoknál. Megemlítendő azonban, hogy a berlini hidak gyártása során a tompavarratos kötéseknél radiográfiai vizsgálatokat is előírtak, mégpedig 100%-os terjedelemben a pályalemezek toldásainál, valamint a főtartó gerinclemezeinek toldásainál az övekhez becsatlakozó szakaszokon. (Az övlemezeken – legalábbis az előgyártás keretében – szerencsére nem voltak toldások a tervdokumentáció szerint. Azonban az erre vonatkozó előzetes hegesztési próbákat is elvégeztük egy háromlemezes kötésnél, 16. ábra.) A sarokvarratokat, a K-varratokat, valamint a tompavarratok homlokfelületét 10%-os PT vagy MT-vizsgálatnak kellett alávetni. Cégünk ilyen esetekben mind műszaki, mind gazdaságossági megfontolásokból az MTeljárást választja.

29

18. ábra: Oberhafenbrücke, Hamburg. Hegesztési és lemezhibák javítása szemcseszórás után

17. ábra: Oberhafenbrücke, Hamburg. Melegen hengerelt durvalemezek utólagos köszörülése

ÖSSZEGZÉS Az elmondottakat semmiképpen nem elrettentésnek szánta a szerző. Csupán az volt a célja, hogy reálisan számba vegye a követelményeket és esetenként szembesítse a hasonló szakterületekkel. A két munka tapasztalatai alapján elmondható, hogy ezen munkáknál elsősorban nem a hegesztésről, hanem a varratok kikészítéséről van szó. Ennek illusztrálására szolgáljon két további felvétel a hamburgi hidak gyártásából, 17. és 18. ábra. (Az első felvétel a melegen hengerelt durvalemezek utólagos köszörülését mutatja a kész szerkezeten, a gyártóüzemben a DB-átvétel előtt, a második a szemcseszórás utáni DB-átvétel során feltárt hegesztési és lemezhibák javítását a korrózióvédelem helyszínén.) A vasúti hidak kivitelezése jóval nagyobb kihívást jelent a mindenkori gyártó/szerelő cég számára, mint a közúti hidaké. Az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek maximális betartását nem vitatva, itt sokszor olyan megcsontosodott szabályokról, ill. szemléletmódról van szó, amelyeket a technika, ill. a biztonsági filozófia az élet számos egyéb területén meghaladott. Annak érdekében, hogy ezen a területen némi haladást lehessen elérni, a konstruktőröknek is „fel kellene venniük a kesztyűt”, mivel a többnyire a sor végén álló kivitelezők szava ehhez egyedül nem elegendő. Utolsó felvételünkön – 19. ábra – a hídépítés jelenlegi állása látható.

30

19. ábra: Ostkreuz, Berlin. A hídépítés jelenlegi állása a helyszínen

SZABVÁNYOK, MŰSZAKI IRÁNYELVEK DB Richtlinie 804

Eisenbahnbrücken (und sonstige Ingenieurbauwerke) planen, bauen und instand halten

DIN 18800-7

Stahlbauten Teil 7: Ausführung und Herstellerqualifikation

DIN Fachbericht 103

Stahlbrücken

DS 918002-02

Technische Lieferbedingungen Warmgewalzte Erzeugnissen aus Baustählen für den Eisenbahnbrückenbau

DVS Richtlinie 1702

Verfahrensprüfungen im konstruktiven Ingenieurbau

ZTV-ING

Zusätzliche Technische Vertragsbedingungen und Richtlinien für Ingenieurbauten – Baudurchführung

ZTV-KOR-Stahlbauten

Zusätzliche Technische Vertragsbedingungen und Richtlinien für den Korrosionsschutz von Stahlbauten

IRODALOM [1] FRYBA, L.: Fortschritte beim Bau stählerner Eisenbahnbrücken Stahlbau 67 (1998) H. 8 S. 611 [2] VÖRÖS József: A vasúti hidak tervezésének időszerű kérdései A Vasúti Szakosztály 2006. január 26-i szakmai napján elhangzott előadás Mérnök Újság 2006. március – 40. old. [3] TSCHUMI – GRÜTER – RAMONDENC: Fortschritte in EisenbahnStahlbrückenbaus EuropasStahlbau 67 (1998) H. 8 S. 612–626 [4] FREYTAG, K. – SCHLEICHER, W.: TM Stahl in Brücken der DB AG Stahlbau 72 (2003) H. 2 S. 114–116

A fényképfelvételeket a szerző készítette, az alábbiak kivételével: 1., 2. és 19. ábra: Internet, 3. és 9. ábra: tervdokumentáció)


www.airliquide.hu


Az ipari gázok szállítója

31

Tornai László tartószerkezeti vezető tervező KÉSZ Építő Zrt.

FERIHEGY T2 SKYCOURT ACÉLSZERKEZET KIVITELI TERVEZÉSE FERIHEGY T2 SKYCOURT STEEL STRUCTURE CONSTRUCTION PLANNING A Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér T2a, T2b terminál rekonstrukciójának pályázatát a KÉSZ Építő Zrt. nyerte meg. A rekonstrukció abban áll, hogy a két terminál összevonásával új, korszerű utaskiszolgáló és repülőtér-üzemelő létesítményt hozunk létre. Ennek része az új, alaprajzában 70x114 m méretű, négyszintes épület, melyet az építész a SkyCourt (Égi Udvar) elnevezéssel illetett. A jelen beszámoló rövid áttekintést ad az acél tetőszerkezet tervezési fázisáról.

1. A TERVEZÉSI FELADAT A SkyCourt tetőszerkezete nagy részében üvegtető, és a tetőn való kilátást az építész koncepció szerint semmi sem zavarhatja. Tehát olyan, önmagukban is állékony elemekből kellett felépíteni, melyek csak a tető épület elé nyúló részében kapcsolódhatnak össze.

The reconstruction works of Ferihegy Terminals T2a and T2b were awarded to KÉSZ Építő Zrt. By closing up the terminals we will develop a new, state of the art terminal facility and operation centre including SkyCourt - as it has been named by the architect: a new 4-story building with floorspace dimensions of 70x114 m. This summary gives you a brief overview of the construction planning phase of the steel roof structure.

A tető tartószerkezetének feladata továbbá számos gépészeti, villamossági, tűzvédelmi szempontból fontos elem, úgymint légcsatornák, füstelvezetők elhelyezése és teherhordása. Szintén a koncepció része, hogy a szerkezet attraktív burkolatot kap. Mindezen feladatok eredményeként a 65 m fesztávú tetőtartók állandó terhei, az önsúlyt is beleértve, elérik a 2.0 t/fm-t.

1. ábra: A szerkezet áttekintő képe

32


2. A SZERKEZETI MEGOLDÁS A feladat megoldásaként háromövű rácsos tartók születtek, melyek poligonális alakjukkal szépen végigkísérik a tető állandóan változó görbületét a földi oldaltól a légi oldalig (1–3. ábrák).

2. ábra: A szerkezet jellemző keresztmetszete

3. ábra: A légi oldali üvegfalhomlokzat

A tetőtartók stabilitását a légoldalon konzolosan előreugró szerkezeti részben elhelyezett hosszanti merevítőrendszer biztosítja. A tendertervben a rácsos tartó kialakítása euroszelvényekből történt, de a kiviteli tervhez végzett gazdaságossági számítások és a térbeli csomópontok kialakításának nehézségei miatt áttértünk melegen hengerelt csőszelvények alkalmazására, miután a gyártási műszaki háttér is biztosított egy új CNC-vezérlésű lángvágógép beszerzésével. Az övrudak esetében a falvastagság

változatásával lehetett az igénybevételek változását követni, a rácsrudaknál pedig átmérő és falvastagság variálásával – természetesen a CIDECT és az EC-1-8/7 adta korlátozások betartásával. A szerkezet főbb geometriai adatai: a keretállás 8.40 m; a háromövű rácsos tartó magassága tengelyméretekkel 2.75 m, szélessége pedig 4.50 m; légi oldalon a tető 16 m magas, jellegzetes „A” alakú oszloptámaszokkal. A teherfelvételnél a szélterhek meghatározása jelentette a legnagyobb gondot az épület különleges aero-

4. ábra: G-5 jelű tartó statikai modellje (ConSteel4.0)

dinamikai formája miatt, amely a földi oldalon kedvező, de a légi oldalon rendkívül rossz.

3. A SZERKEZET STATIKAI SZÁMÍTÁSA A szerkezet globális számítása és méretezése a Consteel 4.0 acélszerkezeti integrált számító-méretező programmal történt (4. és 5. ábra) az EN 1993-1 szabványok alapján [1]. A számítógépes alkalmazás elméleti háttere megtalálható a [2] irodalomban.

5. ábra: A komplex gépi modell (ConSteel 4.0)


33

4. A CSOMÓPONTOK TEHERBÍRÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE A rácsos tartó csomópontjainak teherbírását az EN 1993-1-8 szabvány hegesztett csőszelvényű csomópontokra vonatkozó formulái alapján ellenőriztük. A csomópontok többnyire hézagos kialakításúak (6–8. ábrák),

de átlapolt típusúak is előfordulnak. Jellemzően a felső övek mentén K, az alsó övnél pedig térbeli K (KK) csomópontokat találunk (egyik átlós rúd nyomott, a másik húzott). A csomópontok kialakításánál nagy figyelmet szenteltünk a gyártási-hegesztési követelmények kielégítésének. Nem ilyen egyszerű a helyzet a rácsos tartók támaszai felett (7. és 8. ábra),

Í 6. ábra: A hézagos típusú csomópontok kialakítása (ConSteel 4.0)

ahol mind a négy rácsrúd nyomott, alulról pedig szintén nyomott elem terheli az övet, ami egy X típusú csomópont képéhez hasonlít. A szabványtól eltérő kialakítás miatt ezeket a csomópontokat rugalmas héj végeselemes analízissel is megvizsgáltuk (9–12. ábrák). A számítások a ConSteel 4.0 acélszerkezeti integrált méretező programmal készültek [3].

9. ábra: Az alkalmazott héjelemes modell (ConSteel 4.0) a [3] hivatkozás alapján

10. ábra: Az alkalmazott tehermodell (ConSteel 4.0) a [3] hivatkozás alapján Í 7. ábra: A csomópont képe a rúdelemes modellben (ConSteel 4.0)

11. ábra: A csomópont rugalmas redukált feszültségei a [3] hivatkozás alapján

Í 8. ábra: A csomópont szerkezeti kialakítása (Tekla)

34


12. ábra: Az (a) jelű részlet rugalmas redukált feszültségei a [3] hivatkozás alapján

Vizsgáltuk a csomóponti modell rugalmas stabilitási viselkedését is (13. ábra). A lokális lemez-horpadáshoz tartozó legkisebb kritikus tehernövelő tényező igen magas érték, tehát a teherbírást nagy valószínűséggel a szilárdsági határállapot határozza meg.

5. TÁMASZOK RÉSZLETEI A mind statikai mind szerelési szempontból kedvező csuklós támaszok kialakítása csapszegek alkalmazásával történik (14–17. ábrák). Maga a támaszelem építészeti-esztétikai kívánalmaknak eleget téve forgácsolással készül. Lehorgonyzó elemek 5.6 illetve 8.8 minőségű tőcsavarok és H szelvényű nyírótuskók.

Í 13. ábra: A rugalmas stabilitási analízis eredményei a [3] hivatkozás alapján

6. ÖSSZEFOGLALÁS A csőszelvényű térbeli rácsos szerkezet számítása két egyenlő fontosságú részből áll: a rúdstatikából és a csomóponti statikából. Számos esetben a rudak méreteit a csomóponti teherbírás határozta meg. Munkánkat az EN 1993-1-8 szabvány jelentős mértékben segítette a hegesztett csőszelvényű csomópontok kialakításánál, de egyes esetekben héj végeselemes analízisre is szükség volt. Álljon itt még Bagó Zoltán statikus tervező neve, aki a gazdaságossági vizsgálatokat is tartalmazó koncepcionális tervezésben és a statikai számításokban is részt vett.

Í 14. ábra

Hivatkozások [1] www.consteel.hu [2] Iványi, M. és Papp, F.: Acél CAD. Acél rúdszerkezetek számítógéppel segített tervezése. Egyetemi tankönyv. Műegyetemi Kiadó, ISBN 963 420 590 9, Budapest, 1998. [3] Papp, F.: Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér T2 Terminál bővítése (2009) – Terminal csarnok acélszerkezetű rácsos főtartó csomópontok végeselemes analízise, Statikai számítás összefoglalója (Készült a KÉSZ Építő Zrt. megbízása alapján), Budapest, 2009.

16. ábra

15. ábra


17. ábra: A támaszkialakítások részletei (Tekla)

35

STABILAN Ahhoz, hogy egy létesítmény, egy technológiai berendezés jó minőségben megépüljön elengedhetetlen a kiváló, minden igénynek megfelelő acélszerkezet. Ennek az alapelvnek megfelelően alakítottuk ki világszínvonalú acélszerkezeti gyártókapacitásunkat.

MEGBÍZHATÓ SZERKEZET - STABIL KAPCSOLAT 36


KÉSZ KÖZÉP-EURÓPAI ÉPÍTŐ ÉS SZERELŐ KFT. 6000 Kecskemét, Izsáki út 6. tel.: 76/515-262, fax: 76/515-298 e-mail: [email protected] www.kesz.hu

Pelcz József műszaki vezető BIS Hungary Kft.

ÚJ LINDE-LÉTESÍTMÉNY KAZINCBARCIKÁN – 2009 NEW LINDE-PLANT IN KAZINCBARCIKA A Linde-együttműködésnek jelentős fejezete van a BIS Hungary (és jogelődei) történetében. A legutóbbi – ez év tavaszán elkészült – projekt, a kazincbarcikai HYCO-3, a BorsodChem számára állít elő hidrogént és szén-monoxidot. E gázok fontos adalékok az autóipar, az építőipar illetve a bútorgyártás számára nélkülözhetetlen műanyagfajták (TDI és MDI) előállításához. A projekt a kivitelezők számára nem csak a technológiai berendezések és csővezetékek szerelését, hanem nagy terjedelmű (mintegy 1000 tonna), igényes acélszerkezet-építési feladatot is jelentett. A Linde-együttműködésnek hosszú története van már a BIS Hungary Kft. (és jogelődeinek) tevékenységében. A tiszaújvárosi Olefin-1 létesítmény szerelése (1971) óta, de különösen az utóbbi 10 esztendőben bel- és külföldön számtalan kemenceberuházás, levegőbontó, hidrogén- és szén-monoxid előállítására szolgáló üzem készült el a szerelők kezemunkája nyomán. A legutolsó, e tavasszal átadott létesítmény a kazincbarcikai HYCO-3, a BorsodChem MDI-TDI üzemei számára hivatott hidrogént és szén-monoxidot szolgáltatni. A kazincbarcikai vegyi művek területén a tiszaújvárosi BIS részleg már több hasonló kemencelétesítményt felépített, de a beépített teljesítmény, a munkavolumen és az átfutási idő vonatkozásában a mostani feladat csúcsot jelentett. A beruházásnak két jól elkülöníthető egysége készült el: maga a gázbontó kemence (know-how a Selas-Linde cégtől) és a kiszolgáló Linde technológiai üzem. A teljes projekt mintegy 6 Mio Euro értékben 2008 márciusától 2009 májusáig terjedő időszakban átlagosan mintegy 130 fős kivitelező létszám munkájával valósult meg.

The Linde cooperation has already a long history in the BIS Hungary’s (and its legal predecessors’) activity. The newest plant – handed over this spirng – is the HYCO-3 in Kazincbarcika, which assures hydrogen and carbon monoxide for the TDI-MDI factories of BorsodChem. These gases are needed admixtures to the plastic production indispensable for building- , automobile - and furniture industry. The project represented for the constructor not only erection works of technological installations and pipe lines but a remarkable steel structure construction (nearly 1000 tons) as well.

üzem fő berendezése, a SELAS-LINDE kemence működési célja a földgáz felbontása, a földgázból a LINDE gázbontó technológia számára az ún. processzgáz előállítása. Maga a technológiai főfolyamat a bontókemencében 150 °C-tól 950 °Cig növekvő hőmérsékleten zajlik.

Kemence acélszerkezete A kemencefalak, tartógerendák, légcsatornák, füstgázcsatornák összesen 380 tonna súlyban a tiszaújvárosi előgyártó műhelyben készültek, majd

helyszíni szállítást követően lettek összeszerelve (1. ábra). A helyszínre szerelés 2008 őszétől 2009 májusig tartott.

Kemence-külső csővezetékek Segédrendszerek vezetékei: gőz, tápvíz, hűtővíz, nitrogén-rendszer, a leürítő és lefúvató vezetékek. Átmérőtartomány: Ø20 – Ø300 mm. Anyagminőség szerint mind a szénacél, mind a hőálló és korrózióálló ötvözetek megmunkálása, hegesztése feladat volt a szerelők számára.

A HYCO létesítmény főfolyamatait rövid vegyi képletben lehet összesűríteni: CH4 + H2O = CO + 3H2 A földgázból (elsősorban metánösszetevőből) magas hőmérsékleten katalizátor jelenlétében szén-monoxid és hidrogéngáz keletkezik. A hidrogén-

1. ábra: A kemence acélszerkezete – közel a befejezéshez


37

Cold-Box

2. ábra: A konvekciós zóna csőmoduljai

Gázbontó kemence A gázbontó kemence maga 2 főegységből áll, a konvekciós és a radiációs zónából. A konvekciós zóna technológiai célja a hőcserélő modulokban a nyers földgáz előmelegítése, illetve technológiai gőz előállítása. Ez utóbbi a gázbontó Linde-folyamat mellékterméke és exportgőzként más létesítményekben kerülhet hasznosításra. Mintegy 500 hőálló acélból készült DN60 méretű csőkígyó előgyártása során 2600 hegesztett kötés készült. Vizsgálatuk 100%-ban átsugárzásos módszerrel történt.

Radiációs zóna (katalizátorcsövek) A radiációs zónában találhatók a kemence legfontosabb egységei: négy sorban összesen 126 katalizátorcső. Az előkészített, előmelegített, kéntelenített földgázt 12 m hosszú katalizátorcsöveken magas hőmérsékleten keresztüláramolva történik meg a tényleges gázbontási folyamat. A katalizátorcső hőálló, nagy Ni-tartalmú ötvözetből készül. Belsejében különleges katalizátortöltet biztosítja a 30 bár nyomáson lezajló vegyi reakciót. A radiációs zóna fűtését 4 sorban 216 darab nagy teljesítményű földgázégő biztosítja. A méteres lángok hatására a katalizátorcső acélötvözete vörösen izzik. A nagy hőhatásra (közel 900 °C felett) a cső jelentősen megnyúlik (30– 35 cm!), mely nyúlást a különleges rugós csőtartók veszik fel.

3. ábra – Katalizátorcső egység

38

A katalizátorcső jellemző geometriai adatai: hossza 11 780 mm, átmérője 14 mm, falvastagsága 16 mm.


A gázbontó kemencéből érkező processgáz a Linde-technológia központjába, a hideg egységbe az úgynevezett Cold-Boxba kerül. Itt történik meg a rektifikáció (cseppfolyósítás). A hőmérséklet a korábbi extrém magas hőmérséklettel szemben már negatív érték: –160 °C és –190 °C közötti! A boxba beépített kolonnák a különféle gázokat forráspont szerint bontják szét. Magának a boxnak az acélszerkezete 28 m magas. Kilenc darab 3 m magas övből a helyszínen lett összeállítva, összecsavarozva, végül gáztömör állapotra hegesztve. Alapterülete 6 x 9 m2 A szerelés iránti minőségi igényeket jól jellemzheti a 28 méteren a 3 mm megengedett (és megvalósított) mérettűrés!! (4. ábra) Belső részben kizárólag tiszta alumínium berendezések (tálcás kolonnák, hőcserélők, összekötő csővezetékek) kerültek beépítésre. A hidegszigetelés a szerelést követően perlitfeltöltéssel készült el (összesen mintegy 1200 m3 perlit került betöltésre).

Acélszerkezet A LINDE-technológiához összesen 590 tonna acélszerkezet tartozik. A Cold Boxon kívül (mely önmagában is közel 110 tonna) különböző csőhídi szerkezetek, tartószerkezetek, pódiumok. A BIS cég csak a szerelési munkát végezte, a méreteiben igen pontos előgyártott szerkezeti egységeket a német Schaumberg cég szállította a helyszínre.

Berendezések Összesen több mint 400 tonna gép és más berendezés beemelésére, szerelésére, beállítására került sor. A kivitelezés teljes időtartamában toronydaru szolgálta ki a szerelést, melynek emelőteljesítménye 3–12 tonnás (a 3 tonnát a daru 54 méteres gémkinyúlásnál is teljesítette). A nagyobb egységek emelési munkáihoz saját és bérautódarukat kellett a helyszínre biztosítani. A nagyberendezések közt kiemelendők: – 3 db szárítóreaktor – a nyers földgáz víztelenítését hivatott elvégezni; – 2 db kéntelenítő reaktor a földgáz kéntartalmának kivonását szolgálja (cink-oxid töltetből a kén cinkszulfát formájában csapódik ki);

– 2 db mosókolonna – a gázok mosása a 35 m magas mosókolonnákban történik ; – fáklya – a legmagasabb egység 58 m magas 3 darabból készült 40 tonna és felállítva 58 m magas!! Ehhez a legnagyobb emelési feladathoz 300 tonnás autódarura volt szükség. – kompresszorok – A mosókolonnákból kerülnek be a gázok a kompresszorokba. – CO komprimáláshoz dugattyús Burghardt-kompresszor áll rendelkezésre, – H2 komprimáláshoz turbokompreszszor (Atlas Copco) lett beépítve.

Csőszerelés A technológiához kapcsolódóan öszszesen 490 tonna tömegű csőrendszerek szerelése volt a feladat. – Összesen 13 000 varrat hegesztése készült el. Feszültségmentesítő hőkezelés 7000 darab varratnál volt szükséges. A var-

ratok 25%-a röntgenvizsgálattal lett ellenőrizve (5. ábra). (Jellemző csőanyagminőségek: 13CroMo4.5 melegszilárd acél; 1.4541 korrózióálló acél; szénacél; TTST hidegálló acélok) A gazdasági válság piaccsökkentő hatása keményen érintette a vegyipar szakterületet. Munka közben felmerült a projekt leállításának lehetősége is. Az érdekeltek azonban – optimista bizakodással a várható fellendülésben – a teljes kiépítés mellett döntöttek. Remélhetőleg a projekt befejezését követő ideiglenes „kényszerpihentetés” mihamarabb megszüntethető, és a minőségi beszállított egységek, a kivitelezők erőfeszítése, igényes munkája a világpiacon jól értékesíthető vegyipari termékekben realizálódhat.

4. ábra: Cold-Box – a Linde-technológia központi egysége

5. ábra: A csőhídi acélszerkezeten folyik a szerelés


39

Gyurity Mátyás szakági főmérnök MSc Kft.

M3 AUTÓPÁLYA KELETI FŐCSATORNA-HÍDJA – Avagy a kétszer megtervezett híd esete THE STORY OF A „DOUBLE” DESIGNED BRIDGE – M3 Motorway Bridge Across the Eastern Main Canal A tervező munkája során számtalanszor találkozik azzal a problémával, hogy a megrendelő a projekt olyan stádiumában kéri fel a kiviteli tervek elkészítésére, amikor a kivitelező kiléte még nem ismert. Amennyire szabad keze van ilyenkor a tervezőnek, annyira valószínű az is, hogy a majdani tényleges vállalkozó saját szempontjai alapján átdolgoztatja a terveket, újraterveztet. Az alábbi cikk a teljesség igénye nélkül, néhány példa alapján ad bepillantást a tervezési munka sajátosságaiba.

1. BEVEZETÉS, ELŐZMÉNYEK A kivitelező ismerete nélkül kiviteli tervet készíteni gazdaságtalannak tűnő megoldás, az első terv költsége részben vagy teljesen feleslegesnek bizonyul. A nyertes kivitelező az építést általában azonnal meg szeretné kezdeni, de számára felhasználható tervek nem állnak rendelkezésére. Az újraterveztetést nyilván a lehető leghamarabb megrendeli, de azt már nehezen veszi tudomásul, hogy egyrészt a tervek tisztességes elkészítéséhez idő kell, másrészt a tervező szervezetnek ezt a munkát a már meglévő szerződésállományába kell beillesztenie. Mindez minőségi kérdéssé is válik, hiszen az egyre általánosabb időhiányt tovább fokozza, ami kapkodáshoz és így hibákhoz vezethet mind a tervezés, mind a kivitelezés területén egyaránt. Más részről szemlélve viszont igaz az is, hogy a megismételt tervezés módot ad a korábbi terv újragondolására, finomítására. A cikk a teljesség igénye nélkül, egy konkrét, a fenti esetet bemutató hídtervezés néhány kiragadott témakörébe ad bepillantást, rámutatva a tervezési munka sajátosságaira, a különféle stádiumban készült tervek egyes részletmegoldásai közti különbségekre. Szemléletbeli különbségek adódtak abból is, hogy a kivitelező által megrendelt terv tervezője nem volt azonos az engedélyezési terv tervezőjével. Ez a tény a kiviteli tervek készítőinek helyenként természetesen kötöttséget is jelentett.

40

During design works the designer often meets the problem, that the detailed plans must be done in a period when the contractor is still unknown. In this case designers have really free hands, but very likely the real contractor will redesign the project based on their own consideration. Without enumerating all the aspects, our article introduces a real case by presenting some topics, and showing some features of bridge planning, also showing the differences between several levels of design.

A Keleti főcsatorna-híd engedélyezési terveit az UVATERV Rt. készítette el 2003-ban (felelős tervező: Kovács Zsolt). Az első kiviteli terveket a Nemzeti Autópálya Rt. megbízásából az MSc Kft. készítette 2004. elején. Miután a Betonút Rt. elnyerte az M3 autópálya Görbeháza–Nyíregyháza szakaszának kivitelezési tenderét, 2005-ben megrendelte ugyancsak az MSc Kft.-től az új kiviteli terveket. Az új kiviteli tervek készítésére alapvetően az előzetesen elképzelt építési technológia megváltoztatása miatt volt szükség, de ezen túlmenően más, a kivitelező szempontrendszerének jobban megfelelő módosításokat is végrehajtottunk, mint ez a cikkből kiderül. Cégünk 2005. év folyamán elkészítette az új kiviteli terveket is, melyek alapján a híd 2007-ben meg is épült.

2. A KELETI FŐCSATORNAHÍD Az M3 autópálya Keleti főcsatornahídja az autópálya 199+715,00 km szelvényében található. A híd alaprajzilag 3000 m paraméterű átmeneti ívben fekszik, a keresztezési szög nem túl kedvező, 67°-os. A hossz-szelvény domború lekerekítő íve a teljes hídon 25 000 m. Az öszvérszerkezetű, háromnyílású, folytatólagos gerendahíd irányonként különálló, egyenként 137,80 m hosszúságú felszerkezetből áll. A szélső nyílások támaszköze 40,00 m, a kö-


zépsőé 56,00 m. A hidanként 14,13 m széles felszerkezet 12,00 m-es kocsipálya-szélességgel vezeti át a két forgalmi és a leállósávot. A szerkezeti magasság 3,37 m. Az egyenes tengelyű, párhuzamos övű gerinclemezes, acél főtartók tengelytávolsága 7,30 m. Az eltérő magasságú hegesztett „I” szelvényű acél főtartók és a szintén tömör gerincű kereszttartók S355 acélanyagból készültek, az alárendelt szerkezeti elemek és a keresztkötések pedig S235 acélból. Az acélszerkezet gyári és helyszíni kapcsolatai egyaránt hegesztett kivitelben készültek.

Lekerekítő ív Az autópálya eredetileg tervezett Rd = 30 000 m-es függőleges lekerekítő ívben való vezetése a 137,80 m hosszúságú hídon 77 mm-es húrmagasságot jelentett volna. Már a tervezés során félő volt, hogy ez a megoldás rendkívül érzékeny lesz az építési pontatlanságokra és kocsipálya-víztelenítési problémákhoz vezethet. Komoly erőfeszítésbe került elérni, hogy az elavultnak számító és balesetveszélyes vápáztatás helyett a víznyelőket 4,00 m-ként besűrítsük. A megvalósult 25 000 m-es lekerekítő ív kismértékben javított az érzékeny geometrián. A csapadékvíz zárt rendszerbe gyűjtve folyik le a hídpályáról és tisztító műtárgyon keresztül jut a befogadóba.

Oldalnézet építés közben

Cölöpalapozás

Építési technológia

A részletes statikai számítások a korábban tervezett D=80 cm-es CFA fúrt cölöpök helyett, D=100 cmes védőcsöves cölöpök alkalmazását indokolták. A cölöpök darabszáma csökkent, azonban a szükséges teherbírás eléréséhez, hosszuk megnőtt (hídfőknél L=23,50-32,50 m). A Nyíregyháza felőli hídfőnél kisajátítási nehézségek adódtak, ezért a közös hídfő megépítésére kevés idő állt rendelkezésre, a töltés teljes konszolidációjának kivárására nem volt lehetőség. A kb. 10,00 m magas háttöltés süllyedése következtében kialakuló negatív köpenysúrlódás okozta nem várt többletsüllyedések elkerülésére a cölöpök hosszát 9,00 m-rel meg kellett növelni, így rendkívül hosszú, 32,50 m-es cölöpöket kellett alkalmazni. A cölöpözési szakalvállalkozó kiválasztását követően, a végleges kiviteli terv készítésekor, a betervezett fúrt cölöpöket a Bauer rendszerű (dupla védőcsöves), fúrt cölöpös technológiához kellett igazítani, így a cölöpök tervét ismételten át kellett alakítani.

Az engedélyezési terv az öszvérszerkezeteknél hagyományosnak tekinthető, ún. jármos építési technológiát javasolta a felszerkezet megépítésére, mezőközépben elhelyezett, ideiglenes alátámasztó jármok alkalmazásával. Ezek segítették volna mind az acélszerkezet betolását, mind a vasbeton pályalemez megépítését egyaránt. Az első kiviteli terv tehát ezen a technológiai elképzelésen alapult. A nyertes vállalkozó első dolga azonban olyan megoldás keresése volt, amely lehetővé tette volna számára a költséges és időigényes ideiglenes jármok (főleg a főcsatorna medrébe kerülő járom) építésének elhagyását. A híd nyílásméretei és a főtartók tervezett magassága révén kézenfekvő lehetőség kínálkozott ennek megvalósítására, így a jármok nélküli hosszirányú betolásra több megoldás is felvetődött, így 1. az acélszerkezet ideiglenes „ferde kábelessé” tétele, 2. beúsztatás TS uszály segítségével, illetve 3. könnyű betoló csőr alkalmazása.

Alépítmények Üzemeltetési és esztétikai megfontolásokból az eredetileg tervezett pilléreket átalakítottuk. Hidanként különálló, egyoszlopos, fejgerendás vasbeton pilléreket terveztünk ívesen lekerekített felmenő falakkal. Az esztétikai előnyökkel kedvezőbb alapozási erőjáték is párosult. Az eredetileg elképzelt, hidanként különálló és dilatációs hézaggal elválasztott hídfők helyett, egységes szerkezetű hídfőket terveztünk, melyek várhatóan jobban ellenállnak az esetleges altalajsüllyedés hatásainak.

Az előnyök és hátrányok kiértékelését követően, végül az utóbbira esett a választás egy 16,00 m-es könnyű rácsos szerkezetű csőr építésével. A két nyílásméret különbségével megegyező hosszúságú csőr alkalmazása optimális megoldásnak bizonyult acélanyag-felhasználás szempontjából is, azonban a 40,0 illetve 56,0 m-es támaszközök feletti betoláshoz és az ideiglenes támasz nélküli pályalemez betonozáshoz nyilvánvalóan a korábbinál erősebb acél főtartók építésére volt szükség. Az előző kiviteli tervhez képest például a főtartók felső öveit a támaszok környezetében jelentősen növelni kellett, de szükség volt a ge-


rinclemezek vastagítására is a közbenső támaszok zónájában. Összességében a megépült műtárgy egy felszerkezete mintegy 300 t-ra adódott, ami a jármos technológiához képest kb. 20–25 t (7–9%) többlet acélanyag beépítésével járt hidanként. Az 56,00 m támaszközű nyílásban a betolás közbeni (L/21,5 karcsúságú) konzol lehajlása így is kb. 710 mm volt (L/79).

Pillérek

Betoló csőr

Betolás

41

Megtámasztó himbák

Az acélszerkezet betolásának technológiai terveit is cégünk készítette el külső szakértő (Veres Sándor) bevonásával. A teljes acélszerkezetet a Budapest felőli hídfő mögött, az újonnan elkészült autópálya-töltésen készre szerelték, a pályalemez zsaluzatának egy részét (kb. 60%) előre felszerelték. Ez után a hidat iker himbás megtámasztás alkalmazásával, hidraulikával mozgatott Dywidag-rudak segítségével tolták/húzták a helyére, majd függőleges mozgatással sarura helyezték. A zsaluzatépítés befejezése után következett a vasszerelés és a pályalemez betonozása.

Acélszerkezet Az engedélyezési terv szerint a ferde síkú pályalemezt (2,5%-os keresztesés) egyforma magasságú főtartók támasztották volna alá. A betolás biztonságának fokozására a főtartók alsó öveit hidanként azo-

Saruzsámoly

nos magasságba helyeztük, így az egyik főtartó magassága 2600 mm-re, a másiké pedig 2780 mm-re adódott. A híd íves alaprajzi vonalvezetése miatt ébredő centrifugális erő hatása a magasabb tartót terheli. A főtartók S355-ös acélból, ezen belül az 50, 60 és 80 mm vastag övlemezek S 355 NL azaz normalizált finomszemcsés minőségű acélanyagból készültek. Az alárendelt szerkezeti elemek S235-ös acélból épültek. Szokatlan a főtartó övek vastagításának megoldása is. A betolás miatt az alsó öveket befelé (a gerinc felé) vastagítottuk, ami kissé bonyolultabb gerinclemez-leszabást eredményezett, de az alsó öv esetében ez szükségszerű volt. A felső övek esetében viszont ugyanezt a megoldást a célszerűség indokolta, mert a főtartó állandó magassága teljes hosszban egyszerűsítette a helyszíni magassági beállítási számításokat. A főtartókat 4,00 m-enként összefogó keresztkötések kialakítására az

engedélyezési és a két kiviteli terv különböző elvek alapján létrejött, különböző megoldásokat kínált. Végül a keresztkötések kialakítását az egyszerűbb zsaluzhatóság és betonozás közben fellépő erők kedvezőbb felvétele határozta meg. Az engedélyezési terv az alsó övek síkjában a híd teljes hosszán szélrács kialakítását irányozta elő. A statikailag tárcsaként működő vasbeton pályalemez a szélrácsot jórészt feleslegessé teszi, illetve csak a híd mozgatásánál van jelentősége. Az első kiviteli terv készítésekor a szélrács mennyiségét erősen lecsökkentettük, majd a végleges tervben, a vállalkozó kezdeményezésére, az alsó szélrácsot teljesen minimalizáltuk. Ennek révén „zárt háromszögeket” csak a tömör gerincű támaszkereszttartóknál alkalmaztunk, jelentősen csökkentve a beépített acélanyag mennyiségét. A betolásnál ez a megoldás jól vizsgázott. Bebizonyosodott, hogy a betolásból származó igénybevételeket egy erősen csökkentett, de megfelelően méretezett vízszintes síkú rácsozás is képes felvenni.

Támaszsüllyedés Köztudott, hogy a folytatólagos tartó igen érzékeny az egyenlőtlen támaszsüllyedésre, és ez öszvérszerkezet esetén hatványozottan igaz. A csatlakozó mintegy 10,00 m magasságú töltések miatt jelentős altalajsüllyedés volt várható, ami a hídfőcölöpöknél úgynevezett negatív köpenysúrlódáshoz vezethet, ami nem várt többletsüllyedést eredményezhet. Az esetlegesen fellépő támaszmozgásoknak a felszerkezetre ható káros hatásainak kiküszöbölése céljából vasbeton saruzsámolyok helyett lecsavaro-

Keresztmetszet

Szélrács és keresztkötések sémája

42


A kész híd

zott acél saruzsámolyokat terveztünk, béléslemezekkel kiegészítve. Szükség esetén a béléslemezelés vastagságának változtatásával, vagy akár a teljes saruzsámoly cseréjével a süllyedések hatása kiküszöbölhető.

Pályalemez A C35/45 minőségű vasbeton pályalemez átlagos vastagsága 30 cm. A 13,70 széles, konzolos kialakítású pályalemez támaszköze 7,30 m. Az íves alaprajzi vonalvezetés miatt a pályalemezkonzolok kinyúlása változó méretű (max. 3,31 m). A vasbeton pályalemez betonacélhányada kb. 240 kg/m3. A vasbeton pályalemez és főtartók közötti hegesztett acélcsapos együttdolgoztató kapcsolatot statikai megfontolásból kiterjesztettük a tömörgerincű támaszkereszttartókra is. A pályalemez végeit keresztirányú dilatációs borda erősíti. Tekintettel a nem túl nagy mennyiségre (kb. 590 m3/híd), a pályalemez betonozását több helyen egyszerre indítva és párhuzamosan haladva képzeltük el. Ennek azonban az lett volna a feltétele, hogy a betonozás max. 4–5 óra leforgása alatt befejeződjék, amit a logisztikai nehézségek miatt a kivitelező nem vállalt, így módosítani kellett a betonozás technológiáját.

Az újabb terv három ütemben való betonozást irányzott elő, 1 hetes technikai szünetekkel az ütemek között: • I. ütem: két szélső mező egyidejű betonozása; • II. ütem: középső mező betonozása; • III. ütem: támaszok feletti szakaszok egyidejű zárása. Végül az építés gyorsítása érdekében, a II. és III. ütem összevonásával két ütemben készült el a pályalemez. Az egyes ütemek mért lehajlási görbéit összevetettük a statikai számításokból nyert görbékkel. A mért lehajlások a vártnál általában kisebbek voltak, néhol jelentősen kisebbek. A végleges abszolút értékeket a gyártási túlemelési alak eltérései és számos más tényező is befolyásolta. Az öszvérszerkezet közismerten legnagyobb problémáját, nevezetesen a megfelelő hídalak előállításának nehézségeit közvetlenül is megtapasztalhattuk. Mindezek a kivitelezési pontatlanságokra egyébként is igen érzékeny, eredetileg tervezett 30 000 m-es hosszszelvényi lekerekítő ív korrekcióját tették szükségessé. Végül Rd = 25 000 m-es lekerekítő ív valósult meg, ami még megfelel a 140 km/h-s tervezési sebesség kritériumának.


3. ÖSSZEFOGLALÁS, TANULSÁGOK A leírt példák jól mutatják, hogy a kivitelező ismerete nélkül valódi kiviteli terv nem készíthető, az így létrejövő terv értéke kétes. Nemzetgazdasági szempontból is inkább érdemes törekedni a vállalkozó minél korábbi kiválasztására. A tervezésre mindig érdemes megfelelő időt és forrást hagyni, hogy a tervek átgondoltak és használhatók legyenek. A legelső tervfázisok, a különféle tanulmánytervek nagyon fontos információkkal szolgálhatnak és segíthetnek a „vakvágányok” elkerülésében. A jó tervre költött összeg a későbbiekben feltétlenül megtérülő befektetés, mert a hibák esetleges papíron történő kiszűrése, az optimális megoldás kiválasztása nyilvánvalóan olcsóbb „mulatság” az 1:1-es „mintakísérletnél”. A rendelkezésre álló és jóváhagyott tervek arra valók, hogy ezek alapján folyjon a megvalósítás. Komoly kockázatot rejt magában a tervek előírásainak figyelmen kívül hagyása, illetve azok improvizációszerű felülírása. Végezetül a legfontosabb: a projekt megvalósításában részt vevő felek állandó kommunikációja és interaktív együttműködése a siker záloga.

43

Dr. Menyhárt Ferenc PhD. főiskolai tanár, oktatási rektorhelyettes Tomori Pál Főiskola

A FELSŐFOKÚ OKTATÁS ÉS AZ ÉRTELMISÉGKÉPZÉS KAPCSOLATRENDSZERÉNEK DILEMMÁI HIGHER EDUCATION FOR THE FUTURE, BUT HOW? A szerző az értelmiségképzés, mint a felsőoktatás kiemelt feladata szempontjából vizsgálja a jelenlegi felsőfokú képzés helyzetét. Három pontot emel ki, mint aktuálisan jellemző rendszerhiányosságot: - a társadalmi elit szerveződésének folyamatából a felsőoktatás kiszorul, kiszorulhat és más szerveződési módozatok léphetnek be, amelyeket a cikkben röviden bemutat; - a felsőoktatásba belépő korosztályok társadalmi érettségét, a felnőtté válás kitolódását és a felsőoktatásban ez által megjelenő új, ma még látenciában lévő elvárásokat; - az egyetemi, főiskolai képzés nem megfelelő, a tendenciákkal ellentétesen működő reakcióképességét, a több éve jelentkező változással szembeni érzéketlenségét; A cikk nem csak felveti a problémákat, de megoldásokat is javasol. A kisebb méretű, familiárisabb képző intézményeknek komoly piaci versenyelőnyt tulajdonít a jövő oktatási piacán. Versenyelőnyük a társadalmi igényekre történő reagálás képességében rejlő adottságokra építhető.

The writer examines the present situation of the higher education providing the advantaged task of the higher education as intelligentsia-qualification. Three main points are advantaged like real featuring deficiencies: - The higher education is or can be crowded out from the process of the organization of the social élite and other organizing methods can enter, which ways are represented shortly in the article. - Represents the social maturity of ages entering higher education, the extension of becoming adult and actually expectations in latency presented in higher education - Against tendencies of reactivity of inadequate education in the university and the college, insensibility against changes for more years, The article does not just review problems but suggests solutions too. It refers serious place of vantage in the education of the future for the familiar institutions with small sizes. Their vantages can be built on facilities inherently responding the social claims.

A kultúrtörténészek jelölik meg az ún. első és második műveletlen generációt. Az első műveletlen generáció azokat a második világháború után nagy tömegben a felsőoktatásba beözönlött munkás- és parasztfiatalokat jelenti, akik egyéves, akkoriban szakérettséginek nevezett előképzettséggel kerültek az egyetemek, főiskolák padjaiba. Jóllehet megpróbálták leküzdeni a hiányosságaikat tanulással, önműveléssel, az európai kultúra értékeinek ismerete sokuk számára nem volt pótolható a felsőoktatásban szakmai képzésben való részvétellel. Nyilvánvaló, hogy a kellő előképzettség hiánya miatt kapták ezt a nem túlságosan hízelgő megnevezést. Ez a hiányosság erősen megmutatkozott az általuk nevelt következő nemzedéken is. A második műveletlen generáció tehát ezek gyerekeit foglalja magába.

során hiányként élt meg. Teszi mindezt gyakran a gyerek tehetségétől, adottságaitól elvonatkoztatva, a szorgalom, a motiváció hiánya ellenére is. Azt az életstratégiát egy erősen kompetitív, szolidaritásmentes társadalomba való beilleszkedés eszközének tekinti és sikeresnek tartja a következő generáció számára. Sokan hullanak ki ezen a szűrőn már közben is, de még többen fognak az igazi megmérettetések során.

Némi deja vu érzés fogja el az embert ma főiskolai oktatóként. Mintha ma is hasonló jelenség tanúi lennénk. A társadalom nivellálódása napjainkban jelentős méretű. Míg az évtized elején a vagyonosodás, a pénzszerzés volt a meghatározó, mára a kitörés lehetősége a diplomaszerzés. A napjaink első „műveletlen generáció”-jának azt tekinthetjük, amely megszerezte az anyagiakat, a rendszerváltást követő lehetőségekkel jól-rosszul élve, és a '90-es évek elején született gyermekeit diplomásként képzeli el. Már az óvodától kezdve jó intézményekben nevelteti, anyagi lehetőségeit felhasználva különórákra, külföldi iskolákba járatja, hogy megadja neki mindazt, amit saját pályafutása

44

A felsőoktatás piacként kezeli ezt az igényt, nem véletlen a korábbi rendszer intézményes és intézeti fellazítása. Itt is verseny van: verseny a hallgatóért, a támogatásért, a tandíjbevételért. Csak a színvonalért nem! A nagy intézmények, diplomagyárak nem figyelnek, nem figyelhetnek erre. Ma még csak néhány szociológiai trend jelzi a problémát. Ezek alapján úgy tűnik, hamarosan eljutunk immár a negyedik műveletlen generációhoz! Lehet ezt jelentéktelennek feltüntetni és figyelmen kívül hagyni. Árt-e egy országnak, ha nincs színvonalas, kulturált értelmisége, értéket mutató és követelő elitje? Nem feltétlenül! Amerikában például az ottani kutatók szerint 30 éve nincs mértékadó elit, vagyis olyan társadalmi réteg, amely az ízlést, a viselkedést, a kultúrát, a társadalmi érintkezés elfogadott szabályait meghatározta volna. Hagyományos társadalmakban ez az arisztokrácia sajátja volt, az amerikai társadalomban az '50-es évekig a fehérangolszász protestáns elité.


Magyarországon a rendszerváltást megelőzően a humán értelmiség egy jól körülírható, főleg művészeket, társadalomtudósokat tömörítő köre játszotta ezt a szerepet. A '90-es évek rendszerváltó szele elsodorta a mértékadó elitet, s mostanáig nem igazán lehet ilyen társadalmi csoportot definiálni. Talán a politikai elit aspirált erre a társadalmi szerepre, de közülük is csak azoknak sikerült erre a szintre felemelkednie, akik időben szakítottak a politikával. Újabban egyre többször érzékelhető az értelmiség megnyilatkozásaiban a mértékadó szerepre, csoportok szerveződésére irányuló igény megfogalmazása. Valószínű, hogy amint a társadalom túljut az átalakulás, a rendszerváltás okozta krízisen, szükségszerűen elindul az elitképződés is. Nehéz ma még megjósolni, hogy amerikai módra, a bobokhoz hasonló, vagy egy másképpen szerveződő elit kerül felszínre. A bobok köztudottan nem középosztálybeliek, hanem klasszikusan arisztokratikus vonásokat őrző, az Alapító Atyák leszármazottai, vagy legalább valamilyen jelentős őssel büszkélkedő, meglehetősen gazdag réteg. Számukat a témával foglalkozó David Brooks 10 millió körülire becsüli. A tendenciákat tekintve megvan a lehetősége a „bobosodásnak” Magyarországon is, ha nem is akkora méretekben, mint Amerikában. Potenciálisan a rendszerváltás után született, jó anyagi háttérrel rendelkező, külföldön iskolázott, külföldi kapcsolatokkal, nyelvtudással rendelkező fiatalok képezhetik ezt a fajta elitet. A többieknek, akiket mi is képzünk, esélye sem lesz ebbe körbe bekerülni. Őket nevezi Almási Miklós Szellemv@dászat című könyvében immobiloknak. Almási meglehetős szemléletességgel jellemzi őket: „félnek az új környezettől, versenyhelyzetbe csöppenve – például egy interjú vagy álláskeresés tesztjén azt sem tudják megmutatni, amit pedig tudnak, mert zavarukban, rémületükben(?) mindent elfelejtenek. Mert a szorongás bénít, mozdulna, de ebben az új közegben nem tud. Ha otthon kérded, tudja, amit kéne, csak ott, abban a szituációban nem forog a nyelv, elfelejti a kódot, tört marad a gesztus, rossz a mimika. Már a kézfogás is rosszul sikerül: izzad a tenyér… Kínos. Érzed, milyen béna is vagy… A HR tisztviselő utolsónak sorolja a CVdet.” (im. 74. old.) A való világot figyelve bátran megállapíthatjuk, az esélytelenek képzője minden olyan hazai felsőoktatási intézmény, amelyik nem veszi számba a jelzett tendenciákat, és képzési folyamatában nem alkalmazkodik valamilyen új formában a fiatalokra váró kihívásokhoz. Non scolae, sed vitae discimus! És docemus? Ma Magyarországon 71 felsőoktatási intézmény osztozik a piacon: 31 állami, 26 egyházi, és 14 magán- és alapítványi fenntartású. Az intézmények 20%-át kitevő magán- és alapítványi főiskolák a hallgatók valamivel kevesebb, mint 10%-át képzik. Egy, a Népszabadságban nemrég megjelent cikkben a rektori konferencia főiskolai tagozatának elnöke annak a nézetének adott hangot, hogy „tíz év távlatában a mai 71 felsőoktatási intézményből 30-nál több nem marad talpon”. Ezzel együtt úgy véli, hogy „a vidéki felsőoktatási intézmények kiürülését és a vidéki értelmiség elvesztését meg kell akadályozni”. Hogyan lehet ezt az előzőekben jelzett tendenciák ismeretében kezelni? Mit kell változtatni a képzés mai gyakorlatán ahhoz, hogy megelőzhető legyen a fenti jóslat? Elsősorban nem az intézményi struktúrában jelzett mennyiségi átrendeződésre fókuszálnék, hiszen ez az átrendeződés,

egyszerű piaci törvények mentén, szükségszerűen bekövetkezik. Ami ennél fontosabb és jövőbe mutatóbb, a vidéki értelmiség elvesztése, a negyedik műveletlen generáció kialakulása, illetve az esélytelenek képzéséhez való hozzájárulás. Milyen új, használható módszerekkel kerülhetők el ezek a prognosztizált társadalmi anómiák? Megfigyeléseimet, így mondanivalómat is a nappali tagozatos, közvetlenül a középiskolából érkező korosztályra koncentrálom, mivel a munka mellett, felnőtt fejjel tanulók célja, ezáltal motiváltsága, jövőképe ebből a szempontból irreleváns. Tapasztalatom szerint a középiskolából kikerülő korosztálynak ma több olyan hiányossága is van, amelyek a felsőfokú képzés jelenlegi módszereivel nem korrigálhatóak. Milyen hiányosságokról van szó? A lemaradás már lehet, hogy az óvodában elkezdődik. A családig, az óvodáig azonban nem akarok visszamenni, hiszen az meghaladná e dolgozat kereteit. A középfokú képzés hiátusai közül viszont megemlítek néhány fontosabbat.

A SZEMÉLYISÉG FEJLETTSÉGE A középfokú oktatásból ma a fiatalok félkész termékként kerülnek ki. Ez a személyiség fejlettségét illetően a felnőttség hiányában jelentkezik. A következőkben utalok néhány jellemző mozzanatra.

A PÁLYAVÁLASZTÁS A középiskolának mindig is feladata volt a pályaorientációs nevelés. Egy generációval korábban csak a korosztály 1–2%-ának esetében nem történt meg a pályaválasztás a középiskolában. Mára ez megfordult: jó, ha 1–2%-nál megtörténik. A korosztály, de valószínűleg szüleik is a továbbtanulást sokszor a fiatalkor megnyújtásának, a munkahelykeresés, talán a munkanélküliség elől való menekülésnek tekintik. A középiskolában csak érettségit, de érettséget nem szerző ifjú még nem igazán tudja, mit is szeretne csinálni felnőtt életében. A felsőoktatásban eltölthető 3–4 év megnyújtja a pályaválasztási terminust. Egy diplomával bármit kezdhet az ember, esetleg még egy újabbat is szerezhet, talán megkedveli a tudományt, és master fokozaton tanul tovább. Ha nem sikerül, elmegy külföldre úgymond: nyelvet tanulni. Mindenesetre időt nyer mind a szülő, mind a gyerek. A szülő, ha anyagilag megterhelő is, finanszírozza a tanulást, hiszen más választása nincs. Reméli, hogy jó helyen, jó célért hozza az áldozatot. A felsőoktatás így akaratlanul is a pályaorientációs képzés színterévé vált. Nem rendelkezik ugyan ehhez sem eszközökkel, sem módszerekkel, sem szakmailag felkészült nevelőkkel. Irányítottan, intézményesen nem is végzi ezt a feladatot, megmarad a spontaneitás szintjén a nevelésnek ez a szegmense. A felsőoktatást jelenlegi szervezeti, képzési keretei ráadásul inkább eltávolítják a nevelésnek ettől a lehetőségétől. A személytelen nagy campusok nem arra lettek kitalálva, hogy befejezzék egy félig kész ifjú pályaorientációját. Szakmai ismeretek racionalizált folyamatok mentén történő átadása történik különböző minőségben, ennél többre nincsenek berendezkedve.


45

Egy méreteiben kisebb, családias intézmény alkalmas lehet ennek a feladatnak a végzésére, viszonylag kis ráfordítással. Már azzal is komoly előrelépés érhető el, ha a szakma megismertetésén túl, a szakma megszerettetésére is figyelmet szentel.

AZ ÉRTÉKRENDSZER KIALAKULATLANSÁGA A posztadoleszcencia, a serdülőkor és a fiatal felnőttkor közé ékelődő életszakasz, már a második világháborút követően kialakult, és némileg megváltozott formában Magyarországon is megjelent a nyolcvanas években. (Lásd Róbert Péter és Tóth Olga kutatásait.) A '80-as évek fiataljai azért halogatták felnőtté válásukat, „mert a felnőtt szerep csak féloldalasan valósulhatott meg, ami frusztrációt, a felnőtt világgal szembeni ellenállást váltott ki. Napjainkban a társadalom jobban elfogadja a késleltetett felnőtté válást, hiszen egyre kevesebb az olyan fiatal, aki a felnőttség kritériumainak – nagykorúság: önálló háztartás, anyagi függetlenség, önálló döntés saját ügyeiben – egyszerre, egy időben meg tud felelni.” A posztadoleszcencia azzal jár, hogy a fiatalok számára elvész a felnőtt világ vonzereje. Az értékátadási folyamatban meghatározóvá válik a kortárs csoport a szülőkkel szemben. Sok fiatal él kvázi gyermek státuszban a családban, viszont a szülőknek vajmi kevés ráhatása van az értékátadási folyamatra, sőt épp az ellenkezője figyelhető meg: a szülő veszi át a fiatal értékrendjét. A gyerekek által diktált fogyasztási minták átvétele gyakran együtt jár az értékrend átvételével. A mai 35–45 éves szülő korosztály saját gyerekkori tapasztalata, a beléjük nevelt értékrend mára nagyobbrészt értéktelenné vált, lásd a szolidaritás, a munkahelyhez való kötődés, mások pedig, mint a vallásosság, a háttérbe szorítottból értékelendőkké váltak. Emellett néhány modern, liberális érték, mint az önmegvalósítás, a szabadság széles körben elfogadottá váltak. A társadalmi anómia jelenségei közül a normaszegés különösen érdekes megítélésű. A magyar társadalom többsége számára elfogadott, hogy a siker eléréséhez kisebb-nagyobb mértékben normát kell sérteni. Az elmúlt közel 20 évben kialakult társadalmi egyenlőtlenségek, a sajtóban nap mint nap felszínre kerülő korrupciós ügyek azt az érzetet keltik az emberekben, hogy a siker, különösen az anyagi siker becsületes úton nem érhető el. A családon belüli értékátadás rendkívüli módon megnehezült. A szülők törekvése továbbra is az, hogy gyerekeiknek a lehető legjobb szakmát válasszák, de döntésük során nem tudhatják, melyik szakma ígéri a sikert, a legjobb karrierlehetőséget. Egy Budapest környéki kistérségben végzett vizsgálatban arra a kérdésre, hogy milyen pályát szán a gyerekének, a megkérdezett szülők több mint fele valamilyen értelmiségi hivatást jelölt meg. Legnépszerűbbek a jogi, a közgazdasági/banki illetve az informatikai pályák. Nagy a felsőfokú végzettség presztízse a társadalom valamennyi rétegében. Ezen a ponton egy rendkívül komoly konfliktusjelenség mutatható ki: az elnyújtott képzés és a gyorsan megtérülő, piacképes tudást termelő képzés konfliktusa. Az előbbi az aktuális oktatáspolitika preferenciáit tükrözi, az utóbbi az iskoláztatásban érintett szülői társadalom igényét fejezi ki. „Ennek hatására dönt a középiskola gyakran úgy, hogy kínálatát piacképes tudások irányába dúsítja.”

46

A MŰVELTSÉG Az ún. klasszikus műveltséget a család mellett korábban szintén a középiskola nyújtotta. Ma erre nem nagyon lehet építeni, mert már a középiskolában is a szakmaiság kerül előtérbe. Érdekes paradoxon, hogy a szakmaiságot a klasszikus műveltség rovására erőltető középiskola mégsem alkalmas arra, hogy a pályaválasztás eldöntéséig elvigye a tanulót. Ezzel szemben viszont kimondottan „sikeres” abban, hogy sem a nevelés, sem a képzés terén ne nyújtson semmi olyat, ami befejezett. Így ezek a feladatok egyértelműen átcsúsztak a felsőoktatásra. Magyarországon is ismert David Hopkins egyik anekdotája, melyben a tanár azt mondja diákjainak: „Nekem az a dolgom, hogy tanítsak, nektek az a dolgotok, hogy tanuljatok. Ha esetleg hamarabb befejeznétek, mint én, kérem, szóljatok.” A tömegoktatásban már régen nem fontos, hogy a tanuló életkori sajátosságainak megfelelő irodalmi, művészeti esztétikai, filozófiai és egyéb humán tudományok terén jártasságot szerezzen, kizárólag a szakmai ismeretek elsajátítása a cél. A műveletlen generáció, az esélytelen felsőfokú képzettségű ember így termelődik ki, hogy ezután egy életen át érezhető hátrányba kerüljön. A kultúraközvetítés diszfunkcionális voltát támasztja alá Bourdieu azon következtetése, mely szerint az iskola a társadalmi mobilitás elősegítése helyett a régi struktúra újratermelését erősíti. Az iskolának az a „rejtett funkciója” segíti elő a korábbi társadalmi struktúra reprodukálódását, amely egyúttal rejtett diszkriminációt is okozhat. A hátrány elsősorban a mobilitás, az értelmiségivé válás terén jelentős. Mi idézi ezt elő? Az értelmiségivé válás egyik akadálya a nyelv. A nyelv osztálytulajdon. Pierre Bourdieu írja A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése c. könyvében, hogy „a polgári nyelv számos szót, sőt szintaktikai fordulatot örökölt a latintól, melyeket, csak az írástudók csoportja importálja, alkalmazza, és teszi kötelezővé őket. …így a polgári nyelvet csak azok alkalmazhatják megfelelően, akik a nyelv családi körben, familiarizációval elsajátított gyakorlati kezelését az iskola segítségével a nyelv szinte tudós kezelésének másodlagos képességére válthatták át.” (im. 18. p.) Ha tehát a családból hozott lemaradást az iskolában sem sikerül korrigálni, elzáródnak a fiatal előtt a mobilitás csatornái. A társadalomban nagyon fontos, hogy az ember felismerje azokat, akik hozzá hasonló műveltséggel rendelkeznek, maga is képes legyen csatlakozni egy közösséghez, és kommunikálni tudjon a közösségével. A közös ismeretanyagú csoport segíti egymást. Az alapkérdés végső soron mindig az, „hogyan lesz Európa hegy- és vízrajzának, termodinamika második főtételnek, Hamlet tragikumának és a függvénytannak a tanításából a fiatalt gazdagító érték, az ízlés és ítélő erő, az önellenőrzés igénye és képessége, a gondolkodás fegyelmezettsége, meggyőző érvelés mások gondolkodásmódjának tiszteletben tartása, a rendszeres munkavégzés rutinja, a megértés élménye?” (Szabó László Tamás im. p. 469.) Mi kell még ahhoz, hogy valaki csak iskolázott, de nem művelt ember legyen? A szakemberképzésként definiált felsőoktatás, amely az értelmiségképzés minőségi feltételeinek a jelen formációban nem felel meg, mert a középiskolából és a családból hozott hátrányok leküzdését nem tekinti feladatának.


A TANULÁSHOZ VALÓ VISZONY A szakirodalom szerint a sikeres tanulást öt tényező befolyásolja: A tanulásra fordított időn belül – a tanulási alkalom, – a kitartás a tanulásban. A tanuláshoz szükséges időt pedig – a tanulási képesség, – a tanítás megértésének képessége, – a tanítás minősége befolyásolja. Ha a klasszikus didaktika paradigmáit és az úgynevezett korszerű didaktika paradigmáit néhány fontosabb szempontból összevetjük, a következőket tapasztaljuk. A klasszikus didaktika a tanulást a tanár által közölt tudományos ismeretek megértése és rögzítéseként fogja fel, a korszerű didaktika ellenben a tanulást, mint újrafelfedező tevékenységet értelmezi. Csányi Vilmos, az ismert etológus a következő, szemléletes képet festi erről a dilemmáról: „Általában mindenki, aki iskolai tantervekkel, a tudás tartalmával foglalkozik azt gondolja, hogy bizonyos műveleteket, megoldási mechanizmusokat és persze rengeteg adatot kell megtanítani, az a tudás! Akik már belátták ennek kétes értékét, azok valamiféle ködösen megfogalmazott készségeket szeretnének a gyerekekben kialakítani, amiket azok majd az életben használnak. A két szélsőséges nézet hívei többnyire járatlanok a tanulás élettani folyamataiban. Itt van például a ”memoriter” probléma. Aki adatokat akar tanítani, az sokféle, kevéssé hasznos ismerettel töltené fel a gyerekek memóriáját. Aki csak készségeket akar kialakítani, azt gondolja, hogy a memória megterhelése káros a gyermeki szervezetre. Egy másfél–három éves gyerek gyakorlatilag egy év alatt elsajátítja az anyanyelvét, mert motivált erre a tanulásra. Tudjuk, hogy a memória éppen úgy trenírozható, mint az izmok, természetesen nem értelmetlen és haszontalan adattömeggel, hanem motivációt indukáló értelmes szövegekkel. Az iskolából kikerülők többsége nem csak olvasni nem tanul meg rendesen, hanem egy történetet – tegyük hozzá egy rövid eskü szövegét sem – képes tisztességesen elmondani, mert nincsen gyakorlata hosszabb szövegek memorizálásában, elmondásában. Pedig ez könnyen megszerezhető képesség, régen mesemondással érték el az eredményt. A kellően kialakított memória alapvető fontosságú az életben.” (im. 89. p.) A középfokú oktatásból kikerülő ifjak a tanulás képességének hiányával érkeznek a felsőoktatásba, az esetek jelentős százalékát tekintve részben vagy teljes egészében motiválatlanul. Nem ritka a Csányi professzor által leírt kettős hiány: sem az ismeretek sem a készségek nem kerültek beépítésre a korábbi képzési szakaszokban. Mindezek alapjaiban nehezítik meg a felsőoktatás dolgát. De van még egy további nehézség is, ami már nem a középfokú oktatás hiányossága, erre szintén Csányi Vilmos megállapítását szeretném idézni: „Az új egyetemi reformok igyekeznek az egyetemek közösségi jellegét megszüntetni, és valamiféle oktatástechnológiai műintézménnyé alakítani őket. A tanszékeket beolvasztják intézetekbe, amelyek nem működnek közösségekként. A kutatást felesleges hobbinak ítélik, és igyekeznek elsorvasztani, ami persze megállítja a tanított anyag gyors és állandó felfrissítését, és elveszi a közös akció lehetőségét a hallgatóktól. Mindezt betetézi

az idióta kredit rendszer, amely ugyan néhány személy kívánságainak valószínűleg megfelel, de lehetetlenné teszi a hallgatói csoportok alakulását és összetartását. A csoportkapcsolatok kialakulása az egyetem elvégésének egyik legfontosabb eredménye. Az autonóm individuum, amelynek érdekében a kredit rendszert bevezetik, az egyetemi éveiben teljesen magányos lesz, és a gyakorlati életben sem lesz megfelelő kapcsolat rendszere, mert azt az egyetemen nem szerezhette meg.” (im. 91. p) Összegezve tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a mai felsőoktatás előtt a korábbihoz képest két komoly próbatétel áll: a halasztott felnőtté válásból és az előképzettség fent elemzett problémáiból adódó oktatási, nevelési feladatok megoldása, a szükséges képzési módszerek kialakítása és a felsőoktatási intézmények között éleződő versenyhelyzetben való talpon maradás. A két próbatétel egymást erősítő folyamatában lehet és kell keresni a megoldásokat. A továbbiakban a megoldásokkal szeretnék foglalkozni. Talán már az eddigiekből is világos, hogy álláspontom szerint a piaci versenyben akkor lehet eredményes egy intézmény, ha oktatási, képzési rendszereiben képes megfelelő módszerek kialakításával és alkalmazásával reagálni a halasztott felnőtté válás és az előképzettségbeli hiányosságok okozta problémákra. Ma, amikor a felsőoktatásba belépők sok tekintetben nem kellő érettség állapotában vannak, sokkal több személyes, egyénre szabott nevelési feladat hárul az intézményekre, mint a korábbi évtizedekben. Sajátos paradoxon, hogy éppen azokat a generációkat hagyta magára az átalakított, és ennek eredményeképpen személytelen, oktatástechnológiai formációkká vált felsőoktatás, amelyeknek a legnagyobb szüksége lenne a belső kapcsolatokon, közösségeken, nevelői, tanári egyéniségeken keresztül ható alma materekre. Persze, a kritika csak akkor építő, ha a bírálaton túl a kivezető utat is megmutatja. A PISA vizsgálat sokakat megdöbbentő eredményei nyomán több olyan elemzés készült, amelyek arra keresték a választ, miért sikeresebbek egyes országok képzési rendszerei, milyen okok és módszerek vezetnek ezekhez a sikerekhez. Az OECD által készített elemzés tapasztalatai arra mutattak rá, hogy a sikeres országok az oktatás szabályozásában négy alapelv együttes alkalmazásával operálnak (OECD 2004): – Az iskolák jelentős önállósággal rendelkeznek a tekintetben, hogy a tanulóik adottságainak, felkészültségének, illetve saját intézményi adottságaiknak az elemzése alapján maguk alakítsák ki a legeredményesebb módszereket. – Minden iskola részletes visszajelzést kap arról, hogy a munkája mennyire eredményes. – Olyan érdekeltségi és szankcionálási rendszerek működnek, amelyek arra ösztönzik az intézményeket, hogy a kapott visszajelzések alapján fejlesszék tovább tevékenységüket, javítsák eredményeiket. – Az iskolák külső támogatást kapnak ahhoz, hogy képesek legyenek továbbfejleszteni rendszereiket. Ezek a lehetőségek minden intézménynek rendelkezésére állnak náluk is, és amelyik előbb lép, az fog tudni fennmaradni az intézmények versenyében. Bármennyire is sok tekintetben bírálat tárgya a felsőoktatás mostani rend-


47

szere, semmi sem tiltja azt, hogy egy főiskola a belépők adottságait, felkészültségét elemezze, és saját intézményi lehetőségeit jobban kihasználja a képzés folyamatában. Ehhez csak a felismerésre és a feladatok elvégzésére van szükség. Az elemzésben igyekeztem bemutatni, milyen hátrányokkal lépnek ma be a fiatalok a főiskolára. Ezeknek a hátrányoknak a leküzdésében látom az egyik lehetséges sikertényezőt. Mind a tananyag szerkezetében, mind a didaktika terén rendelkeznek az intézmények anynyi önállósággal, hogy a hallgatók adottságaihoz, előképzettségéhez igazított adekvát rendszerekben és módon folyjék a képzés. A kisebb, zártabb struktúrájú intézmények ezen a téren kimondottan versenyelőnyben vannak a nagy campusokkal szemben, hiszen hallgatóik zömét személyesen ismer(het)ik, ismerhetnék, kis csoportokban oktatnak, a számonkérés bármely közvetlen formáját alkalmazhatják. Különösen felhívnám a figyelmet a szóban, beszélgetés útján (is) történő számonkérésre, a hallgatók előmeneteléről való folyamatos informálódásra. A szóbeli számonkérés fejleszti a kifejező képességet, az oktató nyomon tudja követni a leadott tananyag megértésének, feldolgozottságának fokát, szabályozni tudja a továbbhaladás ütemét. Lehetséges, hogy ez bizonyos oktatáselmélettel foglalkozó körök, szakértők megítélése szerint visszalépést jelent, talán a régi középiskolás módszer újraéledését látják benne, viszont a módszereket inkább a korosztály adottságaihoz, mint az oktatáselméleti szakemberek elvárásaihoz kell igazítani. Számomra egyértelmű, hogy ez a „piaci” elvárás mind a szülő, mind a táradalom, a felsőfokú végzettségű szakembereket majdan foglalkoztató gazdasági szereplők részéről egyaránt. Sok intézményt ért már az elmúlt 8–10 évben az a kritika, hogy végzettjeit kimondottan nemkívánatos személyekként kezelik. Aki befektet ma a gyereke képzésébe, nyilván nem akar értéktelen diplomát, így az ilyeneket kibocsátók előtt előbb-utóbb bezárul a piac. Ma is megvannak az ismert brandtek, márkák az oktatási piacon. De nem kell azt képzelni, hogy aki ma márkának számít, az mindörökre az marad. Meg fog történni a ma divatos márkák lecserélődése éppúgy, mint más termékek esetében. A visszajelzéseket folyamatosan be lehet szerezni akár a végett hallgatók elhelyezkedésének, sorsának alakulása, akár az évenkénti beiskolázási arány változása alapján. Az intézmény eredményességének ezen dimenziók mentén történő folyamatos elemzése elsősorban az adott intézmény érdeke. Minden különösebb külső presszió nélkül el kell végezni és ki kell jelölni a saját eredmények javításához szükséges feladatokat minden évben, ugyanúgy, ahogy egy gyártó vagy szolgáltató vállalkozás is rendszeres vizsgálatokkal folyamatosan követi termékeinek piaci pozícióját. Az érdekeltségi és szankcionálási rendszerek működtetése sem külső tényezők által valósul meg, hanem belső, intézményi igényként kell, hogy folyamatosan kialakuljon és működjön. Régen rossz, ha a piac bünteti, szankcionálja a termék előállítóját azáltal, hogy megvonja tőle a bizalmát. Különösen fontos ez a nem állami fenntartású intézmények esetében, ahol a piac bizalmának elvesztése az intézmény megszűnését jelentheti. Az eredmények javításához szükséges külső támogatás főként a pályázati lehetőségeket jelenti. Ma sokkal aktí-

48

vabbnak kell lenni ezeknek a forrásoknak a megszerzésében, mint néhány évvel ezelőtt, főként a magánintézmények esetében. A magam részéről három olyan fontos módszerbeli változást ismerek és javaslok, ami a piaci elvárásoknak megfelelő képzést meg tudja adni, és az intézmények versenyében való sikeres pozíció elérését elősegíti. Egyik sem igényel különösebb anyagi befektetést, csak a meglévő adottságok hatékonyabb, célszerűbb kihasználását feltételezi. 1. Az egyéniesített, vagy egyénre szabott oktatás módszerének bevezetése. Olyan rendszert kell kialakítani és működtetni, amely lehetővé teszi minden egyes hallgató előmenetelének folyamatos nyomon követését és a beavatkozást azokban az esetekben, amikor eredménytelenséget tapasztalunk. Az egyes hallgatókat egyéni módszerekkel fejleszteni igazából csak a kisebb intézmények tudják sikeresen. Ide fog koncentrálódni az igazi értelmiségképzés, ezekből a iskolákból fognak kikerülni az alapos szakmai tudás mellett a művelt, a tudást alkalmazni tudó diplomások, amennyiben erre a feladatra megfelelő felkészültségű és elkötelezett oktatógárdával rendelkezik az intézmény. 2. A kompetenciafejlesztés. Amikor valakinek a kompetenciáit akarjuk fejleszteni, azt akarjuk elérni, hogy cselekvőképessé váljék egy olyan világban, amelyről még nem tudjuk pontosan, milyen cselekvést fog igényelni. Ahogy Chomsky a nyelvtanulással kapcsolatban megfogalmazta: a nyelvtanulás nem abból áll, hogy mondatok véges számát tanuljuk meg, hanem olyan szabályrendszert sajátítunk el, amely képessé tesz bennünket végtelen számú, variálható mondat megalkotására, vagyis az adott nyelven értelmes kommunikációra, a beszédre. Ilyen képességek kialakítására szintén a hallgatókkal személyes kapcsolatban együtt élő és működő kisebb intézmények az igazán alkalmasak. 3. A tanulási időn, az iskolán kívüli nevelés lehetőségeinek kihasználása. A hallgatók szabadidejének felhasználása a nem szaktantárgyi ismeretek bővítésére, az önálló kutatási, ismeretszerzési lehetőségek megismertetése. Az igényes önfejlesztéshez való hozzájárulás az értelmiség képzésének egyik fontos, napjainkban sajnálatosan elhanyagolt eleme. Ennek bekapcsolása az oktatási folyamatba szintén egyik választóvonal lesz az intézmények közötti versenyben. Adottságainál fogva a kisebb méretű, familiárisabb iskolák jó pozíciót szerezhetnek ez által maguknak. Olyan pluszt adnak hallgatóik fejlesztéséhez, amire a széttagoltan, személytelenül képző, nagy egyetemek csak nehezen lesznek képesek. Összegezve mondanivalómat, úgy vélem, hogy a következő években a sokak által előrevetített intézmények közötti versenyben a kisebb iskolák jó eséllyel indulhatnak. Esélyüket az alapozza meg, hogy potenssé, versenyképessé teszi őket a méretükből következő személyesség, a hallgatókkal való foglalkozás egyedi módszereinek kihasználása, mind a szakmai ismeretek elsajátítása, mind a személyiség sokoldalú fejlesztése terén. A képzésbe befektető szülő az ifjú személyes fejlődésén keresztül már az iskolai évek alatt le tudja mérni, hogy áldozatvállalásának volt-e értelme.


A társadalom, a piac, a kibocsátottak felkészültsége mellett a tudás alkalmazásának képességét a jövőben jobban honorálja, mint az aktuálisan népszerű, divatos márkákat e képesség hiányában. A ma az esélytelenek képzőjének tekintett intézményeknek lehetősége van igazán felkészült értelmiségi, és nem csak diplomával rendelkező fiatal szakemberek kibocsátására viszonylag csekély anyagi ráfordítás mellett. Az újnak nem nevezhető módszerek felelevenítése, bekapcsolása a felsőoktatásba korrigálhatja az elmúlt évek reformjaiból következő kisiklásokat a következő, sok hendikeppel induló korosztályok nevelésében, és talán tehetünk valamit a negyedik műveletlen generáció megjelenése ellen.

Irodalomjegyzék David Brooks: Bobos in Paradise, New York, 2000. Almási Miklós: Szellemv@dászat, Helikon, Budapest, 2002. Pintér Attila: Tíz év múlva fele se marad, Népszabadság 2008. szeptember 26. Tóth Olga: Értékátadási problémák a családban – in. Educatio 2001/3. P.449-460. Szabó László Tamás: Értékek az iskolában – in. Educatio 2001/3. pp.460-471. Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése, Bp. 1978. Csányi Vilmos: Nevelés és humánetológia – elhangzott 2008. augusztus 25-én, a VII. Nevelésügyi kongresszuson in: Az oktatás közügy. megj.: Juhász Nyomda, Szeged, 2008.

Megjelenés előtt

A FESZÜLTSÉG fokozódik Fejezetek egy Széchenyi-díjas mérnök naplójából című könyv szinopszisa A 2007-ben a LOGOD Bt. kiadásában megjelent FESZÜLTSÉG (Fejezetek egy Széchenyi-díjas mérnök naplójából) című könyv gondolatokat, elemzéseket, esetenként visszaemlékezéseket tartalmazott a mérnöki hivatásról, az építőmérnöki gyakorlatból. Ezek a naplójegyzetek a statikus mérnöki hivatást taglalták, annak szépségéből, nehézségeiből merítettek. Minden esetben abból indultak ki és oda kanyarodtak vissza, hogy „a feszültség nem csak az anyagban, hanem az alkotó emberben is ébred”. Kollégáim és olvasóim pozitív visszajelzései, valamint a közben elnyert Mérnök Újságíró Díj, mely szerint írásaimmal új műfajt teremtettem, felbátorított, hogy A FESZÜLTSÉG fokozódik címmel könyvet, vagyis újabb naplójegyzeteket írjak. Ebben igyekeztem hű maradni korábbi műfajomhoz, vagyis ahhoz, hogy saját élményeimen, tapasztalataimon, mérnöki gondolkodásmódomon keresztül nézzem az engem körülvevő világot. Ebben a folytatásban írásaim már nem csak visszaemlékezéseket, véleményeket, értékeléseket tartalmaznak a mérnöki gyakorlatból: hidakról, magasépületekről, víztárolókról, a könnyűszerkezetes építési módról és új építőanyagokról, hanem őszinte, kritikus írásokat is gazdasági és társadalmi környezetünkről. Ez utóbbiak miatt kibővíthetem összefoglaló gondolatomat, hogy „a feszültség nem csak az anyagban, hanem az alkotó emberben és a társadalomban is ébred”. Írásaimban nem tudom megtagadni hadmérnöki múltamat, valamint a könnyűszerkezetes építésben, az acél- és alumíniumszerkezetek fejlesztésében betöltött szerepemet. Most is kiállok a mérnöki hivatás védelmében, hogy amit alkottunk, senki ne orozza el tőlünk, legyen az építészeti, vagy mérnöki alkotás. Mindig igyekszem megkülönböztetni és névlegesíteni a felelősségteljes alkotót a szintén fontos mérnöki munkát végző végrehajtóktól. Írásaimban megelevenednek ismert professzorok, Kossuth- és Széchenyi-díjas mérnökök, kreatív alkotók. Privatizáció című jegyzetemben összefoglalom egykori cégem rövid történetét és tanulságos privatizációját, mert úgy érzem, ebből sok minden általánosítható a ’90-es évek elejére.

Az állami vagy magántulajdonnal kapcsolatos naplójegyzeteim legfőbb tanulsága, hogy „akkor jó a tulajdonos, ha jó a menedzser!” Szeretném, ha a jövőben sem tanítaná a természettudományos tárgyakat „három tanár egy katedrán”. Írtam szak- és szépirodalomról, zenéről, sportról, hogy eloszlassam azt a téves hiedelmet, hogy a mérnökök szakbarbárok.

FEJEZETEK A KIADVÁNYBÓL: Visszaemlékezések Miért leszünk mérnökök? (A budapesti Eötvös gimnáziumról) – Műegyetemi történetek – Alumínium Vontató Motorcsónak – Pribil Papa (Egy kommunista vezető jellemrajza) – Háros sziget (Átkelési hadianyagokról) – Elváltak útjaink (Hadmérnökök életútja) – Iparbárók (Közismert vezetők a szocializmusban) – Mostar (Látogatás a repülőgépgyárban) – Madame Deforche (Belgiumi üvegházépítők) – Voronyezs (Tapasztalatcsere egy alumíniumablak-gyárban) – Privatizáció (A „fémmunkás” V. története).

Vélemények,meglátások Gyertek fel a Gellért-hegyre (Budapest fejlődéséért) – Hol lakjunk? – Gellért-hegyi víztároló (A statikus tervező védelmében) – Miért építünk? (A Vörösmarty tér építészeti története) – Hidak és alkotóik (Pentele híd, Megyeri híd) – Hidász visszhang – Ki a jó tulajdonos? (Az állam vagy a tőkés) – Ki a rossz tulajdonos? – Három tanár egy katedrán (A természettudományos tantárgyak oktatása) – Üvegtartó (mint statikai szerkezet) – Gondolatok a könyvtárban (Szak, és szépirodalom) – Az orgonáló mérnökprofesszor (Dr. Farkas József ) – Gól! (Labdarúgó EB) – Kossuth-, Állami és Széchenyi-díjas mérnökök – Politikusok és államférfiak.


Dr. Seregi György

49

Polgár Róbert végzős egyetemi hallgató Dr. Jármai Károly egyetemi tanár Miskolci Egyetem

HENGERELT ÉS HEGESZTETT I SZELVÉNYŰ ACÉLOSZLOPOK OPTIMÁLÁSA TŰZVÉDELEMRE OPTIMUM DESIGN OF ROLLED AND WELDED STEEL I-SECTION COLUMNS FOR FIRE SAFETY Acélszerkezetek tűzvédelmi tervezésének számos módszere létezik. Napjainkban az Eurocode 3 szabvány a legáltalánosabb tűzvédelmi tervező eljárás Európában. A modern méretezési módszerek között helyet foglalnak a számítógépes szimulációk és optimáló eljárások. Tűzvédelmi bevonatokkal ellátott szerkezetek gazdaságosságának kimutatására (a védelem nélküli szelvény „hizlalt” acélelemekével szemben) alkalmas szemléltető módszer egy tömeg- és költségminimumra történő optimáló program. Számos eljárás létezik, a célnak megfelelő a Hillclimb-eljárás, amely deriváltat nem igénylő módszer. Bemutattuk, hogy tűz esetén a tűzvédő bevonat alkalmazása gazdaságos.

Several fire-safety design methods of steel structures are available. Nowadays the Eurocode 3 is the most common fire-safety designing standard in Europe. Among the modern design processes the computer aided simulations and the optimization methods are taking place. To demonstrate the economical efficiency of the fire-safety coated steel structures (against the uncoated section with thick steel elements) is a mass-, and costs minimization optimization program. There are a lot of applicable methods. The Hillclimb method is adaptable, which doesn’t need derivation. We have shown that for fire safety the application of intumescent painting is economic.

ÉLET- ÉS ÉRTÉKVÉDELEM

Vannak olyan szempontok, melyek baleset következtében vannak nagy hatással a szerkezetekre, ilyenek például az épülettüzek, melyek hőterhelése drasztikusan hat az elemek teherbírási jellemzőire. Egy esetleges tűzvész óriási károkat és komoly személyi sérüléseket okozhat, ha nincs elegendő idő a biztonságos evakuálásra. A Word Trade Center tragédiája óta még fokozottabb figyelmet fordítanak a tűzvédelmi és az optimális evakuálási tervekre. Az elmúlt évtizedek óta számos számítógépes optimalizálási módszert vontak be a mérnöki szerkezetek modern tervezési folyamataiba.

Napjainkra az acélszerkezetek előnyös tulajdonságait kihasználó tervezőmérnökök az épületeket, toronyházakat és egyre több esetben a raktárépületeket is a legmeghökkentőbb formavilággal ruházzák föl. A tartószerkezetek statikai és dinamikai tulajdonságai megválasztásakor fontos szempont az építmény funkciójának, élettartamának és rendeltetésének pontos ismerete. Ezek az épületek hatalmas értékeket képviselnek, melyek megóvása nagy kihívást jelent mind tervezési, mind kivitelezési szempontból a műszaki életben. Azokban az esetekben, melyeknél komoly értékű berendezések vagy raktározott egységek, esetleg nagy létszámú személyzet van jelen, fontos gondoskodni az emberi élet és az épületben lévő tárgyak biztonságáról.

1. ábra: Kínai Nemzeti Stadion, Peking [1]

50

VÉDEKEZÉS TŰZVÉDELMI FESTÉKBEVONATTAL Az acélszerkezetek tűzvédelmére speciális tűzvédő festékbevonatot választhatunk – elsősorban attól függően, hogy a szerkezetet milyen hosszú ideig (tűzállósági osztály) akarjuk megvédeni, kültérben vagy beltérben helyezzük-e el azt, és mennyire fontosak az esztétikai jellemzők. Hőre habosodó festékeknél fontos jellemző a felhasználásuk körülményei, beltéri alkalmazásuknál nem szükséges védőfedő réteget felhordanunk, azonban kültérben az időjárási viszontagságok kárt tehetnek a laza szerkezetű tűzvédő rétegben. Esztétikai szempontból is ajánlott a fedőréteg alkalmazása. Tűz esetén a hőmérséklet emelkedésekor a festékréteg lágyulni kezd, majd további hőfelvétel esetén kémiai habzás megy végbe. A festékréteg teljes elbomlása után egy elszenesedett, hamu állagú, finom porózus anyag marad vissza. 170–200 °C-on határállapotba kerül az anyag


és megkezdődik a gáztermelés által kifejtett duzzadás. A tűzvédő festékekkel 30, 45, 60 perces tűzvédelmet érhetünk el, kiválasztásakor fontos szempont a tűzellenállási idő mértékének optimális megválasztása. Ez az idő arra fordítható, hogy az esetleges tűz esetén a szerkezet teherbírása ne csökkenjen hirtelen, míg az épületben rekedt embereket és további értékeket kimentik [2]. Fontos szempont a védendő épület vagy csarnok földrajzi elhelyezkedése, valamint figyelembe kell venni a tűzellenállási idő kiválasztásakor, hogy a tűzvédelmi hatóságok, a tűzoltóság mennyi időn belül jut el az objektumhoz.

• Ásványi szálas alapú tűzgátló habarcs: 300 kg/m3 • Gipszalapú tűzgátló habarcs: 500 kg/ m3 • Cementkötésű tűzgátló habarcs: 700–800 kg/m3 A bonyolult acélszerkezet esetén is könnyen felhordható habarcsrétegek 60–180 perces tűzvédelmi bevonatot biztosítanak. Megszilárdulásuk után rusztikus felületet eredményeznek, ezért gipszkarton lapokkal célszerű álmennyezetet vagy takaró réteget kialakítani (1. táblázat). 1. táblázat: A tűzvédelmi habarcs rétegvastagságának és a tűzállósági idejének összefüggése („t” az acélprofil falvastagsága)

A TŰZVÉDELEM SZEREPE

2. ábra: Hőre habosodó festékbevonat rétegei [2]

IDŐTÁLLÓ TŰZGÁTLÓ LAPOK Az acélszerkezet tűzállósági osztálya 30 percet meghaladó, mely akár 30–180 perc is lehet, az acélelemeket tűzgátló lapokkal érdemes védenünk a tűz behatásai ellen. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy 60 perces tűzellenállóság biztosítására a legalkalmasabbak. Ezeknek a lapoknak három fő fajtáját alkalmazhatjuk tűzvédelemre: gipsz-, kőzetgyapot-, cementkötésű lapok. Alkalmazásukkal esztétikusabb hatást érhetünk el a hőre habosodó festékbevonaténál. A kőzetgyapotból készült lapok külsejét alufóliával borítják, így csak olyan helyeken alkalmazzák, ahol takarást vagy utólagos burkolást alkalmaznak. A cementkötésű lapokat egyaránt alkalmazzák kültéri és beltéri helyeken. A kültérben a cementkötésű lapokat impregnáló bevonattal látják el. Manapság már szellőző rendszerek rozsdamentes acéllemezeit is helyettesíthetik ezek a tűzvédelmi lapok.

Tűznek kitett szerkezetekre mechanikai terhelésként az ön- és a hasznos súlyok, valamint a megemelkedett hőmérsékletből eredő termikus hatások is hatnak. A mechanikus hatásokat állandónak tekinthetjük, azonban a felületen átadott hőmennyiségből következően a szerkezet hőmérséklete megnő, ezzel ellentétben a szilárdságtani jellemzői romlanak. Az épületek acélszerkezete tűz esetén a kritikus hőmérséklet elérésekor veszít merevségéből és kilágyul. 500 °C fölött, ha a szerkezet tovább áll tűz alatt, a tartók szilárdságukat olyan mértékben elvesztik, hogy az acélszerkezet károsodhat, vagy akár össze is dőlhet. A teljes megolvadás körülbelül 1200 °C-ig nem következik be, 700 °C-on már csak a normális hőmérsékleti szilárdság 23%-a áll rendelkezésünkre. 800 °C-ot túllépve ez az arány 11%-ra, 900 °C-on mindössze 6%-ra esik [4]. Egy épület esetében a valóságos tűz a kifejlődési helyet magában foglaló tűzszakaszon belül a tömegek és energiák egyensúlyának megfelelően növekszik, vagy visszaszorul. A felszabaduló energia mennyisége függ a rendelkezésre álló éghető anyagok mennyiségétől és típusától, valamint a szellőzési viszonyoktól. A valóságos tüzek három fázisból épülnek fel, növekedés, teljes kifejlődés és a visszahúzódás szakaszából. A legnagyobb hőmérséklet-növekedés a belobbanás szakaszéban tapasztaltható, ez az a pillanat, amikor

3. ábra: Tűzvédelmi burkolólap duzzadási folyamata [3]

SZÓRHATÓ TŰZVÉDELMI HABARCSOK Acélszerkezetek tűzvédelmének biztosításakor fontos tényező a védőburkolat tömege. Ha csökkentett mértékű extraterhet akarunk, azbesztmentes tűzgátló bevonatokat alkalmazzuk. Ezek az anyagok viszonylag puhák és könnyű térfogatúak. Léteznek ásványi szálas, cement- és gipszalapú szórható habarcsok, melyek fő adatai a következők:

4. ábra: A természetes tűz fázisai [4]


51

SZÁMÍTÓGÉPES OPTIMALIZÁLÁSSAL SEGÍTETT TŰZVÉDELMI TERVEZÉS

5. ábra: Az EC1 2.2. része szerinti névleges tűzgörbék egy paraméteres tűzhöz viszonyítva [4]

a tűzszakaszban lévő összes szerves anyag spontán módon égni kezd. Ez az a szabványos tervezési görbe, amelynek alapján a szerkezeti elemek kemencében való melegítési vizsgálatát végzik. A tűzállósági idő tehát nem azt az időt jelenti, amelyen keresztül egy szerkezeti elem a konkrét esetben a szerkezeti elem még működőképes, hanem csak az összehasonlító adat, amely annak a tűznek az erősségére utal, amelyet a szerkezet még túl képes élni. A keletkezett tüzek környezeti jellemzőitől függően alkalmazhatunk speciális tűzgörbéket a méretezéseknél, ha pl. egy vizsgált szerkezet külső szerkezet, akkor alkalmazható a „külső tűzgörbe”, ha speciális, vagy fokozottan tűzveszélyes környezetben áll egy szerkezet, pl. szénhidrogént tárolnak közvetlen közelében, akkor alkalmazható a „szénhidrogén” görbe.

A TŰZZEL SZEMBENI TERVEZÉS ALAPELVEI A tartószerkezeti elemek tűzzel szembeni tervezése során azt kell kimutatni, hogy a megfelelő névleges tűzgörbének kitett szerkezeti elem az előírt időtartamig kielégíti a nemzeti építési szabályzatok követelményeit [4]. Ez három különböző módon fejezhető ki: • a szerkezeti elem tűzállósági ideje nem lehet kisebb az épület rendeltetésének és típusának megfelelő előírt értéknél, tervezési értékükkel működő terheket és valamely névleges hőmérséklet–idő görbének megfelelő tüzet feltételezve: tfi,d ≥ tfi,requ • a szerkezeti elem teherbírása nem lehet kisebb az igénybevételek tervezési értékénél, valamely névleges tűznek megfelelően előírt ideig melegített szerkezeti elemet feltételezve: Rfi,d,t ≥ Efi,d,t • a tervezési értéknek megfelelően terhelt szerkezeti elem kritikus hőmérséklete nem lehet kisebb, mint a névleges tűzhöz tartozó előírt hőmérséklet: Θcr,d ≥ Θd Jelen cikkben a számítások során a szerkezeti elem teherbírására vonatkozó összefüggést alkalmaztuk.

52

A tervezés optimális értékeinek meghatározására hasznos eszköz egy megbízható optimalizálási eljárás. Az optimalizáló eljárások között több módszer létezik, melyek nem igényelnek deriváltakat. Ezek pl. a Komplex (Box), a Rugalmas tolerancia (Himmelblau) és a Hillclimb (Rosenbrock). Első deriváltat igényel a Sequential Unconstrained Minimalization Technique (SUMT) vagy a Davidon-Fletcher-Powell. Második deriváltat igényel a Newton, Seqential Quadratic Programming, SQP, vagy a Feasible SQP. Ezeken kívűl még számos módszer létezik, mint például az Optimalitási Kritérium Módszer (OC) vagy olyan diszkrét módszer, mint a Backtrack, de létezik entrópia-alapú módszer is. Az utóbbi évtizedekben számos eljárás jelent meg, mint a genetikus algoritmus, a differenciális evolúció, a részecskecsoport, a hangyaboly módszer vagy a mesterséges immunrendszer [4].

NYOMOTT OSZLOP OPTIMÁLÁSA TŰZTERHELÉSKOR ANYAGÉS KÖLTSÉGMINIMUMRA Hőre habosodó festékbevonatok tűzvédelmi alkalmazását vizsgálva érdekes képet kapunk, ha összehasonlítjuk a tűzteherre méretezett védelem nélküli és a tűzvédelmi bevonattal ellátott szerkezetek összköltségeit. A védelem nélküli szelvényhizlalással túlméretezett és a tűzvédelmi bevonattal ellátott elemek összköltségei azt bizonyítják, hogy már 30 perces tűzvédelem esetén is gazdaságosabb a bevonat alkalmazása, ez a hasznosság a tűzvédelmi idő növelésével azonosan nő. A megfelelő optimálás elvégzése mindkét esetben jól érzékelhető képet ad a két tervezési módszer közötti különbségről. Költségminiumos optimálás csak a felhasznált anyagok költségeit veszi figyelembe. A bemutatott eredmények csak az anyag-, hegesztési és festési költségminium számítását célozzák. Változhat az eredmény, amennyiben a teljes költséget vizsgáljuk, hiszen a nyomott oszlop többlet acélanyag-mennyisége áll szemben a passzív tűzvédelmi bevonatok anyagköltségeivel és azok felszerelési, felhordási költségeivel. Az egyszerűbb optimáló eljárások közül a Hillclimb-módszer alkalmazható, ha tűzterheléses méretezés esetén diszkrét értékeket keresünk az acélelem szelvényeink méreteire. Egy I szelvényű nyomott oszlop esetében, ha a fő határértékeknek az UC szelvény szabványos minimum- és maximumértékeit (152 x 152 x 23; 356 x 406 x 634) tekintjük [4], a célfüggvény ennek az intervallumnak megfelelően választja ki az adott szelvény méreteinek optimális értékeit. (A célfüggvény esetünkben a szerkezet tömege.) Az inercianyomatékok összehasonlító algoritmusához szükséges egy négytizedes pontosságú közelítő függvény, melyet a Table Curve 2D nevű szoftverrel elkészíthetünk a szabványtáblázat összetartozó értékpárjai alapján, mely megadja a szelvény geometriai adatait a „h” függvényében. A pontosság miatt sok tizedes alkalmazása szükséges. Az inerciák fontosak a kihajlás szempontjából, a programban IF-THEN feltétellel hasonlíthatjuk össze az „y” és a „z” tengelyre számított másodrendű nyomatékok értékeit, és a minimumok optimálásakor a gyengébb tengelyt választjuk. Így vizsgálva az acélelemet kihajlásra és horpadásra egy négyváltozós célfüggvény segítségével (x1(h); x2(tw); x3(b); x4(tf)). A program futáskor észrevehetően érzékeny a kezdő-


A folyáshatár egy adott hőmérsékleten számítható a ky redukciós tényezőből: (7) A Young-féle modulus egy adott hőmérsékleten számítható a redukciós tényezőből:

A gázhőmérséklet az idő függvényében (8) A nettó hőáramlási fluxus: (9)

6. ábra: Célfüggvény lokális optimumainak 3D-s képe

ahol a hőáramlási tényező:

2. táblázat: Tűzvédő festékárak és anyagszükségletek

A nettó hősugárzási fluxus:

(10) pontokra, melyek helyes megválasztásakor elkerülhetőek a lokális optimumok. A tűzterhelés beiktatásakor több szubrutin alkalmazása szükséges, hogy az időegységek alatt keletkezett hőmennyiség-változás értékét visszacsatoljuk az előző menynyiségekhez, így kapva meg a ciklus végén a keletkezett hőmennyiséget és a hőmérsékletet. A hőmennyiség alapján a stabilitás-feszültség értékeinek megfelelően kapunk optimum értékeket a szelvény keresztmetszetére. Fontos tűzvédelmi szempontból meghatározni, hogy a nyitott acélelemet minden oldalról (4) éri a tűzterhelés. (1) ti = 0 °C (2) Δ ti = 10 s (3) ti = ti + Δ ti Az idő tartománya: 0 < ti < tmax tmax = 1800/2700/3600/5400 [sec] (4) Acél hőmérséklet-tartománya: (5) 20 °C < Θa < 1200 °C

ahol:

Φ = 1.0 a konfigurációs tényező εm = 0.8 az elem felületi sugárzóképessége εf = 1.0 a tűz sugárzóképessége a Stephan–Boltzmann-állandó σ = 5.67*10-8 [W/m2K4]

A teljes nettó hő fluxus a hősugárzási és a hőáramlási fluxusok összegéből számítható: (11)

Kezdő hőmérséklet: Időperiódus:

A kezdőértékek:

Θa = 20 °C, ∆Θa = 0 °C, ρm =7850 kg/m3

(6)

(12)

ahol az

a szelvénytényező tűzvédelem nélküli négy

oldalról hőhatást kapó I szelvénynél. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a zömökebb szerkezetek jobban ellenállnak a nagy hőmérsékletnek egy ideig, mint a karcsúak. A hőmérséklet-változást az idő függvényében egy iterációval meghatározhatjuk:

A fajhő a hőmérséklet függvényében a következőképpen határozható meg (3. táblázat): (13)

3. táblázat: Az acél fajhője a hőmérséklet függvényében

Hőmérséklet °C

Fajhő ca [J/kgK]

20 °C < Θa < 600

425 + 7.73 * 10-1 * Θa2 + + 2.22 * 10-6 * Θa3

600 °C < Θa < 735

666 + 13 002 / (738 – Θa)

735 °C < Θa < 900

545 +17 820 / (Θa – 731)

900 °C < Θa < 1200

650

Az acélelem felületi hőmérséklete: (14) A számítás során az emelkedő hőmérséklettel csökkenő folyáshatár és rugalmassági modulusz hatását vizsgáljuk és megállapítjuk, hogy mennyi ideig állja az oszlop a terhet.


53

Az eljárás a menete a következő: • minimálja a célfüggvényt: f(xi) → min. A méretezési feltételek: E a rugalmassági modulusz, explicit implicit A dimenzió nélküli karcsúsági tényezővel a redukáló kihajlás tényezője kiszámítható χfi,θ .

A célfüggvény

(17)

– tömeg, – költség [anyag-, hegesztési (ha van), festési (felületelőkészítés, alapozó- és fedőbevonat)] – költség [anyag-, hegesztési (ha van), festési (habosodó festékkel)] A hőre habosodó festék költségei a tűzvédelmi szerint a következőek: • Habosodó festék 30 min tűzvédelmi ellenállási idő esetén: 3 000 • Habosodó festék 45 min tűzvédelmi ellenállási idő esetén: 4 750 • Habosodó festék 60 min tűzvédelmi ellenállási idő esetén: 8 600 • Habosodó festék 90 min tűzvédelmi ellenállási idő esetén: 125 000

(18)

idejük Ft/m2

(19) A tervezett ellenállási érték: Nb,fi,Rd

Ft/m2 Ft/m2

A lemezkarcsúság-számítás esetén a hegesztett I szelvénynél határ lemezkarcsúságokat alkalmaztunk.

Ft/m2

A hőre habosodó tűzvédelmi bevonattal ellátott acélelemeket szintén vizsgáltam hegesztett és hengerelt szelvénytípusra.

Méretezési feltételek [5,6,7,8,9] A vizsgált oszlop mindkét végén csuklós megfogású. Azt számítjuk, hogy a teherbírás milyen hőmérsékletig megfelelő és nem kisebb, mint a külső terhelés. A stabilitási feltételek a következők: – lemezhorpadás, – kihajlás.

A θa,max,90 függvényében a redukáló tényezők ky,θ és kE,θ adottak a 4. táblázatban. Közepes hőmérsékleti értéken lineáris eltolás alkalmazható: 4. táblázat: A folyáshatár és a Young-modulusz értékei magasabb hőmérsékleteken

ky,Φ redukciós tényező (fy-ra)

kE,Φ redukciós tényező (Ea-ra)

20

1.000

1.000

100

1.000

1.000

200

1.000

0.900

(15)

300

1.000

0.800

A tervezett ellenállás magas hőmérsékleten számítható úgy, mint:

400

1.000

0.700

500

0.780

0.600

600

0.470

0.310

700

0.230

0.130

800

0.110

0.090

900

0.060

0.0675

1000

0.040

0.0450

1100

0.020

0.0225

1200

0.000

0.000

A szilárdságtani ellenőrzés tűz esetén egy terheléskapacitás szerinti összehasonlítást végzünk:

Hőmérséklet (°C)

Ebben a példában az ellenőrzést tengelyirányú erőkkel végezzük.

(16) A teherbírás tűzben meghatározható a dimenzió nélküli karcsúsági tényezővel:

a kihajlási félhullámhossz

54

Ky = 0.5,


A számpélda adatai Két végén csuklós, centrikusan nyomott oszlop vizsgálatát végeztük el hegesztett és hengerelt I-szelvény alkalmazása mellett. A hosszúságát változtattuk 2 – 4 méter között. Az erő, az anyagminőség állandó volt. Költségként acélköltséget, festésköltséget, mely magában foglalja a felület-előszítés, az alapozó- és fedőbevonatot. A tűzvédelmi bevonat és a hegesztési költség szintén beszámításra került a megfelelő esetekben.

5. táblázat: Hegesztett szelvényű acélelem tűzvédelemre számított (szelvénykeresztmetszetének és költségeinek) optimumai

• Kezdőpontok értékei:

• Költségek értékmegadása:

Optimálási eredmények Az optimálást elvégeztük hegesztett és hengerelt nyomott szelvényekre, tűzvédő bevonat nélkül és habosodó festékkel ellátva. Hegesztett szelvényű acélelem hőterhelésre történő (szelvény keresztmetszetének és költségeinek) optimumkeresésének eredményei megtalálhatók a 5. táblázatban. A 7. és 8. ábrák mutatják az összköltséget egy adott hosszra (L=4 m) az összehasonlítást különböző tűzállósági időre bevonat nélkül és habosodó festék bevonattal hegesztett és hengerelt szelvényre. Azt mutatják, hogy növelve a tűzállósági időt, exponenciálisan növekszik a költség bevonat nélküli esetben. Tűzvédelmi bevonat alkalmazása esetén szintén növekednek a költségek, de jóval kisebb mértékben. Ez mutatja a védőbevonat alkalmazásának gazdaságosságát.

A növekedés bevonat nélküli esetben jóval nagyobb hegesztett szelvényre, mint hengereltre. Az ok a falvastagságban keresendő, mert a hegesztett szelvény optimális falvastagsága kisebb a hengereltnél. Tűz esetén ez kedvezőtlen.

7. ábra: L=4000 mm hegesztett szelvényű acélelem tűzvédelmi költségei

8. ábra: L=4000 mm hengerelt szelvényű acélelem tűzvédelmi költségei


55

Oszlopmagasság változásának hatása az optimumra Az optimum jelentősen függ az oszlop magasságtól is. A 9. ábra mutatja egy tűz nélküli hengerelt szelvény esetén a különbségeket. Az oszlop magasságával arányos a költség, de a belső költségarányok (anyagköltség, festési költség, hegesztési költség) nem függenek különösen tőle.

A 11. ábra szintén hengerelt I szelvénynél mutatja a költség változását az oszlopmagasság függvényében, 30–90 perc tűzállósági idő esetén. Itt a tűzállósági idő költségnövelő hatása nem olyan jelentős. Az összköltségszint is jóval alacsonyabb. A 12–13. ábrák mutatják a költség változását az oszlopmagasság függvényében, 30–90 perc tűzállóság mellett, hegesztett I szelvény esetén. Érzékelhető a tűzállósági idő jelentős költségnövelő hatása akkor, ha nincs tűzálló bevonat. Hegesztett szelvény esetén a költség-optimumok kisebbek, mert közelebbi diszkrét megoldás található, mint hengerelt esetben.

ÖSSZEFOGLALÁS

A 10. ábra mutatja az 5. táblázatnak megfelelően a költség változását az oszlopmagasság függvényében, 30–90 perc tűzállóság mellett, hengerelt I szelvény esetén. Érzékelhető a tűzállósági idő jelentős költségnövelő hatása.

A kapott összköltségeket egymás mellé rendezve egyértelművé válik a tűzvédelmi festékbevonattal ellátott acélelem keresztmetszetéből adódó anyag-megtakarítás, mely jelentősen befolyásolja a kialakított elem teljes költségét. A tűzvédelmi idő növelésével az összköltség természetesen emelkedni fog, azonban a védelem nélküli és a védelemmel ellátott acélelem közötti költségkülönbségek növekvő arányt mutatnak. A számítások azt mutatják, hogy érdemes tűzvédelmi bevonatot alkalmazni és érdemes optimálás révén a legkisebb költséghez tartozó méreteket meghatározni.

10. ábra: A költség (Ft) az oszlopmagasság (mm) függvényében, 30–90 perc tűzállóság mellett, hengerelt I szelvény esetén

12. ábra: A költség (Ft) az oszlopmagasság (mm) függvényében, 30–90 perc tűzállóság mellett, hegesztett I szelvény esetén

11. ábra: A költség (Ft) az oszlopmagasság (mm) függvényében, 30–90 perc tűzállóság mellett, habosodó festék alkalmazásával, hengerelt I szelvény esetén

13. ábra: A költség (Ft) az oszlopmagasság (mm) függvényében, 30–90 perc tűzállóság mellett, habosodó festék alkalmazásával, hegesztett I szelvény esetén

9. ábra: A költségminimumok változásának összehasonlítása az oszlopmagasság függvényében

56


Köszönetnyilvánítás Az Ostorházi Bevonattechnikai Kft. és a Dunamenti Tűzvédelem Zrt. szakmai támogatásáért, valamint az OTKA T75678 számú projekt által a kutatásban nyújtott segítségért ezúton is köszönetet mondunk.

Irodalom [1] http://files.myopera.com/kripo/albums/633582/Beijing%20National%20Stadi um%20(Beiji ng,%20China).jpg [2] Dr. Ostorházi L., Polgár R.: Tűzvédő bevonatok készítésének folyamata, XXIII. MicroCAD 2009, 19-20. March 2009, University of Miskolc, Hungary. Section O, pp. 171-176. ISBN 978-963-661- 880-3.

[3] http://www.tuzvedelmicentrum.hu/grafika/kepek/117%20ff1.jpg [4] ARCELOR Long Commercial Group Catalogue: Sales Programme of Structural Shapes, Edition 3-2008. [5] Eurocode 3 (ENV 1993-1-1) (2003): Design of Steel Structures, Part 1 – General Rules and Rules for Buildings, CEN, Brussels, Belgium. [6] Eurocode 3 (ENV 1993-1-2) (2003): Design of Steel Structures, Part 1.2: General Rules - Structural Fire Design, (CEN), Brussels, Belgium. [7] Eurocode 1 (ENV 1991-1-2) (2002): Basis of Design and Actions on Structures – Part 2-2: Actions on Structures - Actions on Structures Exposed to Fire, CEN, Brussels, Belgium. [8] ISO 834 (1975): Fire Resistance Test – Elements of Building Construction, International Standards Organisation, Genève, Switzerland. [9] Jármai K., Iványi, M.: Acélszerkezetek tűzvédelmi tervezése, Bevezetés az acélszerkezetekkel kapcsolatos európai szabványokba és alkalmazásukba. Gazdász-Elasztik Kft. Miskolc, 259 old. 2008. ISBN 978-963-87738-4-5. [email protected]

Könyvismertetés

Jármai Károly – Iványi Miklós:

ACÉLSZERKEZETEK TŰZVÉDELMI TERVEZÉSE

Bevezetés az acélszerkezetekkel kapcsolatos európai szabványokba és alkalmazásukba Miskolc, Gazdász-Elasztik Kft., 2008. 259 oldal. ISBN 978-963-87738-4-5. Megvásárolható: Két Könyvész Kft., 3515 Miskolc, Egyetemváros, T/F: 46-361-564. [email protected] (4600 Ft + postaköltség).

MCE Nyíregyháza vízgépészeti acélszerkezetek gyártója.

Az Ybbs közelében lévő dunai vízi erőmű zsilipkapujának egyik, 135 tonnás szárnya beemelés közben.


A másik szárny nyitott állapotban a fülkéjében látható. Kivételes követelmények, kivételes pontosság.

www.mce-smb.at

A szerzőpárosnak már jelent meg könyve ezen tématerületen: Jármai K., Iványi M.: Gazdaságos fémszerkezetek analízise és tervezése, Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2001, 226 old. A mostani könyvük ennek bizonyos szempontból folytatása. Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb műszaki tevékenysége az úgynevezett Tartószerkezeti Eurocode-ok kidolgozása volt. E szabványsorozat előkészítése, összeállítása és a bennük foglalt előírások megismertetése rendkívül nagy feladat, hiszen igen különböző mérnöki módszereket, eljárásokat és szokásokat kell harmonizálni. Jelen könyv azt tűzi ki célul, hogy acélszerkezetek tűzteherre történő méretezésével foglalkozzon, a dolog természetéből adódóan teljes körű ismertetést nem vállal, hanem arra törekszik, hogy az alapelveket megismertesse, a részletek vonatkozásában eligazítást adjon és egyszerű számpélda segítségével bemutassa a követendő eljárásokat. A könyv feldolgozza a tűzteherrel és hatásával foglalkozó európai szabványokat.

57

58


Tóth Gergely1 docens Pannon Egyetem Georgikon Kar

GAZDASÁGKOR VÉGE

2

END OF THE AGE OF ECONOMISM „A problémák, amelyekkel szembesülünk, nem oldhatóak meg azon a szellemi szinten, melyen akkor voltunk, amikor megteremtettük őket.” Albert Einstein Nem tudhatjuk, a pénzügyi válság világméretű gazdasági válsággá fajul-e, s mennyire lesz pusztító. A stagnálás vagy gazdasági visszaesés reális veszélye félelemmel tölt el bennünket. Ezeket elkerülendő az előremenekülést választjuk, azaz az átmeneti megszorítást, IMF-hitelt, gazdasági növekedést. Véleményem szerint a közgazdaságtan – az egyre inkább mennyiségi tudománnyá válás hosszú évtizedei után – most vagy néhány év múlva, természetében új válsággal szembesül(t). Ez nem oldható meg a jelenlegi paradigma keretein belül. A túllegeltetett közlegelők (Hardin, 1968) nem csak megteltek, nem csak a természetes hozamok csökkennek, de immár a legerősebbek spekulációs hozamai is visszaesnek. A válság gyűrűzik, elérte a luxustermékeket előállító iparágakat, ráadásul ez is bizonyulhat csak közbülső állomásnak. A közgazdászok új elmélettel kell, hogy előálljanak, újra értékítéleteket kell hozniuk. Le kell mondanunk „a számok könnyű világosságáról”, azaz arról, hogy a többet feltétlenül a jobbal azonosítjuk, és fordítva. 30-40 évvel a korlátokra való első figyelmeztetések után immár nem az a kérdés, gyorsulni jobb vagy lassulni, s kinek kellene elsőként „behúzni a féket”, hanem hogy van-e fájdalommentes, esetleg kellemes lassulás. Ezen kell az eddiginél kreatívabban dolgoznunk, vagy maradjunk a főáramú növekedés-receptnél? Az irányultság általában sokkal fontosabb, mint maga az erőfeszítés. Fontosabb tehát, hogy egy pontról – mivel most amolyan holtpont, helyi minimumpontfélén vagyunk – merre indulunk el, mint hogy milyen gyorsan haladunk. Három forgatókönyv tükrében vizsgálom ezért a cikk fő kérdését: elképzelhető a jó, az emberiség kollektív javát szolgáló lassulás, enyhe gazdasági növekedés, stagnálás, adott esetben csökkenés, vagy az eddigiekhez hasonlóan minden erőnkkel küzdeni kell ezek ellen?

KÉRDÉSEK A sajtó egy ideje a világgazdasági válságtól hangos. Soros György és mások az 1929–33-asnál nagyobb hatásúnak tartják. A kormányok és nemzetközi szervezetek naponta jelentik be mentőcsomagjaikat, megszorító intézkedéseiket. A szakértők nagy része mégis teljesen természetesnek veszi, hogy az amúgy egészséges globálgazdaság néhány szokásos pirulával meggyógyítható. Mélyebb elemzések rámutatnak a reálszféra és a pénzügyi szféra egymástól való elszakadására. 1 2

When you got a heart-attack, first you see the doctor for emergency. The next logical step is the change your priorities and way of life. Despite this commonsense logic, global leaders are eager to stimulate consumption in an overconsumed world, create demand for overgrown industries, sppeding up the exhausted economic engine, and first of all rescuing banks, whose loans are not really needed for the happiness of people. We do not blame any decision makers or groups for this, but we blame the depraved neoclassic economic theory, which has been elaborated in a completely different situation 220 years ago. That was an empty land with severe poorness, this is a land full of people and wealth, but scare of space and global justice. This is well described by the Tragedy of Commons, which I combine with the ecological footprint in this article. I also attempt to set up a new microeconomic model: The Truly Responsible Enterprise, and analize its life chances in three different agenda: (1) Catastrophies, (2) Continued globalization and (3) Localization. Finally I put up the idea of a new macroeconomic theoretical framework, which we coin Bionomy or Bionomia. According to our definition Bionomia is a new kind of economics, which is based on the thorough study of the laws of life, with the primary objective of serving life, especially human communities.

De mi a teendő, ha betegünk krónikus bajban szenved? Milyen gyógymódot alkalmazhatunk? Az alábbi cikkben először ezt a gyógymódot keresem. De mint a bölcs állami akarat minden gyógyszerre ráíratja, a kezelésnek lehetnek mellékhatásai. Mi történik hát, ha mégis tévedtünk és csak enyhe megfázásról van szó? Fennáll a radikálisabb gyógymódnak olyan veszélye, ami még jobban fokozza a bajt? A gyógymódot, mint stratégiát, három forgatókönyv tükrében vizsgálom.

A szerző közgazdász, a Pannon Egyetem Georgikon Karának docense, a KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért főtitkára. [email protected] A cikk a Valóság 2009. májusi számában megjelent írás rövidített változata. A Gazdaságkor kifejezést tudtommal először Czakó Gábor használta.


59

A FENNTARTHATATLANSÁG LOGIKÁJA Hibáiból sokszor megjósolták már a kapitalizmus végét. Egyesek csak tudományosan igazolták tételeiket (Malthus3), mások aktív világjobbítási stratégiájukat akár erőszak árán is érvényre próbálták juttatni (Marx). A legutóbbi évtizedekben az ökológiai válságjelenségek adtak talajt az immár globális piacgazdaság bírálatának, ennek köszönheti létrejöttét például a környezeti gazdaságtan (Kerekes Sándor [1998]). Nem szűntek meg ugyanakkor a morális alapon álló kritikák sem, amelyek két nagy vonulatba sorolhatók. Az első a vállalati etika vagy CSR „mozgalom”, a másiknál pedig a vallási alapról építkező alternatív modellekre lehet gondolni. Az utóbbiba tartozik pl. Schumacher [1973] buddhista közgazdaságtana vagy a Katolikus Egyház társadalmi tanítása (Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa [2007]). A világgazdaság ugyanakkor köszöni, jól van, legalábbis ez volt a felületes szemlélő benyomása az utóbbi hónapokig. Nemzetgazdaságokat időről időre megráznak pénzügyi sokkok, bankok, sőt néha államok mennek csődbe, de a rendszer működik. Thomas Malthus baljós jóslatát nem igazolta be az idő, csakúgy, mint a Római Klub erőforrás kifogyásról szóló jelentését. Bár több olyan civilizáció történetét ismerjük4, amely ténylegesen elpusztult, vagy erőteljesen visszaesett, mert felélte saját ökológiai alapjait, optimista vélemények szerint ez a szabad piacgazdasággal nem történhet meg. S valóban: az európai, majd az újabb korban hasonló elveken nyugvó észak-amerikai civilizáció eddig többször is „sikeresen vette a kanyart”, s „lemenedzselt” néhány korszakváltást az ókortól napjainkig. A helyettesítők, a technikai fejlődés, de legfőképpen a piac rugalmassága ugyanis korrigálják a hibákat, a piac láthatatlan keze gyógyító erőként is hat. A rendszer láthatólag működik. Legfőképp ennek köszönhető, hogy bár néhány alternatív közgazdaságtani irányzat továbbra is fejlődik, ezek leginkább a rájuk szakosodott tudósok területévé váltak. Az erkölcsi kérdések pedig a magánszférába, a pszichológusok rendelőibe, vagy a templomok küszöbei mögé szorultak vissza. A szakértők és az emberek többsége között konszenzus van abban, hogy bár jobb lenne kevesebbet szennyezni, nyugodtabban és nagyobb biztonságban élni, a lényeg azért az, hogy minél több terméket tudjunk minél olcsóbban előállítani és megvenni, s ha ebben előrehaladunk, lassacskán majd a többi baj is megoldódik. A több pénzt – ceteris paribus, azaz minden más körülmény változatlansága esetén – valóban előnyben részesítjük a kevesebbhez képest. De vajon megváltoztak-e lényegesen a körülmények, s a mostani válság tényleg ennek egyértelmű jele-e? Nehéz megjósolni, ez a válság mélyebb-e, mint a korábbiak, s gyökeres irányváltást fog-e okozni. Vaklármáról van szó? Vagy egyenesen arról, hogy nem csak a közgazdaságtan áll a keynesinél nagyobb fordulat előtt, de a kapitalizmusból is átlépünk egy másik rendszerbe? Ha igen, hogy fogják azt hívni? Hogy a jelenlegi fejlődés nem fenntartható, az már széles körben ismert és elismert tény. Az Alfred Gore [2006] által összegzett kutatások szerint több olyan esemény be3

4

következhet, aminek hatására – egyenként is – hat méterrel megemelkedhet a tengerszint. James Lovelock, a híres Gaia-elmélet megalkotója 88 éves korára, hosszú és elismert tudományos pályafutása végén meglepő és egyben lehangoló következtetésre jutott: az emberiség sorsa mára megpecsételődött. Lovelock véleménye szerint az IPCC becslései túlságosan óvatosak: a geológiai mintákból például ismert, hogy hárommillió éve, amikor a Föld átlaghőmérséklete a mainál körülbelül 2,7 Celsius fokkal volt magasabb, a tengerszint nem 60 centiméterrel, hanem több mint 24 méterrel emelkedett meg. Mindezek alapján a kutató 2100-ra azt jósolja, hogy a jelenlegi 6,5 milliárdos népesség fél milliárdra csökken, azaz 13 emberből csak egy marad életben! (Goodell [2007]) Furcsa előrejelzés egy olyan embertől, aki a Föld önszabályzó homeosztázisáról írt elméletével vonult be a 20. század legismertebb tudósainak sorába… A globális éghajlatváltozásnál kevésbé kurrens téma a fajkihalás: az évente kiadott Élő Bolygó jelentés szerint 1970 óta elvesztettük az élőlények körülbelül egyharmadát, egyes becslések szerint naponta (!) akár 140 faj is kihal (GFN, WWF, ZSL [2007]). Ez a természetesen kihalási ráta körülbelül ezerszerese. A fajkihalást szokták egy utazási sebességén haladó repülőgéphez hasonlítani, amelyből néhány „tréfás kedvű” utas húzogatja ki a szegecseket. Egy-kettő-három: a gép még mindig nem esett szét. Lesz azonban egy olyan szegecs, amikor a repülő felrobban. „Ha a méhek eltűnnek a Föld színéről, az emberi faj csupán négy évvel éli túl” – hangzik az Albert Einsteinnek tulajdonított jóslat. Ami viszont már tény, hogy az USA-ban a főleg már nem méztermelésre, hanem bérbeporzásra „használt” méhcsaládok harmada idénre eltűnt, emiatt pl. az uborkatermés drasztikus visszaesésével szembesült a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője (Barbassa [2008]). A legmegdöbbentőbb a felmelegedésben és a fajkihalásban az, hogy senki sem akarja! Magam nem tudok olyan személyről, vagy intézményről, amelyik direkt a Föld elpusztítására törne. A kollektíven elfogadott rendszerlogika szerint mégis mondhatjuk, hogy közmegegyezés van a természet erőforrásainak, de legfőképp a Föld felszínének „belterületbe vonásában”, ami mindkét tragédia fő oka. Az ökológiai válságjelenségeknél nehezebben mérhetőek a társadalmi bajok, de a szegénység problémáját láthatólag nem oldottuk meg. Naponta több mint 20 000 ember hal éhen, háromnegyed részük kisgyermek (Black et al [2003]). Furcsának tűnik, de az Easterlin paradoxon sokrétű bizonyítást nyert, azaz a gazdag emberek boldogságát a több pénz már nem fokozza (Tim Kasser [2005]). Ami még furcsább, a gazdag országok – néha a bevándorlás hatását is túlkompenzálva – immár állandó népességfogyásban vannak: láthatólag azoknak van a legkisebb kedve az életet továbbadni, akiknek leginkább lehetővé tennék ezt az anyagi körülményeik, akik a legnagyobb biztonságban és jómódban élnek, azaz akiknek a legnagyobb kedve kellene, hogy legyen. Pedig semmi nem mutat arra, hogy több gonosz ember élne manapság, mint korábban. Sőt: a világ telve van jóakarattal. Az ENSZ a Milleniumi Fejlesztési Célokon

Thomas Mathus (1766-1834) azt jósolta, hogy az élelmiszer-termelés a föld mennyiségének bővíthetetlensége miatt nem képes lépést tartani a népesség növekedésével. Malthus nem számított a mezőgazdaság akkoriban elképzelhetetlen intenzívvé válására, azaz a technika fejlődésére. Samuelson és Nordhaus szerint miatta tartják sokan komor tudománynak a közgazdaságtant. A szakirodalom gyakran emlegeti a Húsvét-szigetek felélt ökológiai rendszereit (Rolet, Diamond [2004]), vagy a hatalmas maja városokat, amelyeket egyes feltételezések szerint a rablógazdálkodás következtében csak egyre messzebbről lehetett mezőgazdasági terményekkel ellátni, míg végül megszűntek emberi lakóhelynek lenni.

60


dolgozik, a vállalatok CSR néven egyre komolyabb jószolgálati munkát végeznek. Mégis, láthatóan gyorsul a tempó, erősödik a verseny, egyre több a lemaradó ember, vállalat, régió, s a nyertesek sem élvezik munkájuk gyümölcsét. Az egy ideje egyeduralkodó neoliberális gazdasági ideológia pontosan a gazdaság növekedésétől várja az „externáliák” fokozatos eltűnését. Ezen logika szerint a fejlettebb piacokon a GDP növekedés már elszakad az energiafelhasználás bővülésétől (szétválás, angolul decoupling), a szennyezéseket a fejlődő technika és a piac (szennyezési jogok) fokozatosan eltüntetik, az emberek pedig növekvő életszínvonalukkal boldogabbak is lesznek. Ezen feltételezések igazolásához nézzük először a rendszer működését. Ha nem egymástól független adatok százait próbáljuk szemlélni, hanem egyetlen mérőszámmal szemléltetni a fejlődés fenntarthatóságát, akkor a gyors karriert befutott ökolábnyomhoz folyamodhatunk (1. ábra). Az ökológiai lábnyom „lehetővé teszi, hogy felbecsüljük egy meghatározott emberi népesség vagy gazdaság erőforrás-fogyasztási és hulladék-feldolgozási szükségleteit termékeny földterületben mérve” (Rees – Wackernagel [1994]), magyarán fogyasztásunk kifejezése hektárban. Az ökolábnyom párja a biokapacitás, azaz az összesen vagy egy főre jutó, rendelkezésre álló termékeny földterület. Az emberiség gazdag része már régóta túlfogyaszt a szegények rovására, de viszonylag új fejlemény, hogy az egy főre (átlag világpolgár) jutó fogyasztás is deficites. Legfrissebb adatok szerint 40%-kal használjuk túl a Föld erőforrásait, azaz 2008-ban például szeptember 23-án elfogyasztjuk az egész év alatt keletkező (és teljes évben felhasználandó) készleteket. A fenntartható fejlődés definíciója szerint ez maga a fenntarthatatlanság: az eljövendő generációk nem tudják majd úgy kielégíteni szükségleteiket, mint mi. Az ökolábnyom GDP rangra emelése segítené az ésszerűbb fejlődést5, hiszen a GDP hasznos és káros gazdasági tevékenységeket egyaránt pozitívként mér, ezen felül nincs optimuma/maximuma. Az ökolábnyom ezzel szemben nem csak optimális ponttal bír, de világossá teszi a növekedés árát is, ami most már nagyobb a haszonnál. A deficit és a „működő tőkébe harapás” hatása közgazdaságtanból jól ismert: ha már nem csak a keletkező hozamot éljük fel, hanem részben a tőkénket is, akkor a hozam még tovább csökken. Vagy csökkentjük a fogyasztást, vagy összedől a rendszer. Hardin [1968] klasszikussá vált cik-

1. ábra: 1986 óta deficites – Az egy főre jutó ökolábnyom és rendelkezésre álló terület (világátlag) 5

1. táblázat: 1968 és 1986 – Hardin eredeti táblázata az ökolábnyom tükrében

Kéttehenes gazdák állatainak együttes súlya

Gazdák száma

Tehenek száma

Egy tehén súlya

1

1

1 000

1 000

2

2

1 000

2 000

3

3

1 000

3 000

4

4

1 000

4 000

5

5

1 000

5 000

6

6

1 000

6 000

7

7

1 000

7 000

8

8

1 000

8 000

9

9

1 000

9 000

10

10

1 000

10 000

10

11

900

1 800

9 900

10

12

800

1 600

9 600

10

13

700

1 400

9 100

10

14

600

1 200

8 400

10

15

500

1 000

7 500

10

16

400

800

6 400

10

17

300

600

5 100

10

18

200

400

3 600

10

19

100

200

1 900

10

20

0

0

0

Tehenek összsúlya

kében jól leírta a közlegelők tragédiáját. Egy hagyományosan mindenki által szabadon használt, de senki által nem birtokolt vagy túlhasznált közlegelőre 10 falubeli gazda 1–1 tehenet hajt ki. A közlegelő 10 tehenet bír eltartani, ekkor a tehenek optimálisra, 1000 font súlyúra híznak. Ekkor valaki gondol egy nagyot és dezertál, más szóval potyautassá válik: kicsap még egy tehenet a legelőre, de így minden tehénnek kevesebb fű jut, a példa egyszerűségének kedvéért 900 fontra híznak. A közösség összhaszna csökken, ám az egyéné nő, egészen addig, míg a közlegelő össze nem omlik, s a tehenek elpusztulnak. Mégis, a dezertálások sora nem áll meg, mivel az adott helyzetből sokáig előrelépés a dezertálás, s a potyautasokkal együtt oszlik semmivé a 10 tehénig nagy visszatartó erővel működő erkölcs. Nézzük most meg, mi a mai olvasata Hardin 40 évvel ezelőtt megjelent cikkének. Az emberiség egy főre jutó ökolábnyoma 1986 óta deficites, tehát ekkor jutottunk el a példabeli tíz tehénhez, azaz közlegelő kapacitásának határához. A világgazdaság fejlődése azonban eltérő volt a közlegelőétől, a kéttehenes gazdák már nagyon korán megjelentek. Mégis, korábban ez nemcsak nem okozott problémát, de egyenesen növelte a közösség hasznát. Hiszen például a 4-ről az 5. sorra lépve akkor is 4000ről 5000 fontra nőne az összsúly, ha nem egy új gazda legeltetne, hanem egy régi jelenne meg második tehené-

Ezt szorgalmazza a módszert terjesztő Global Footprint Network 2005-ben indított Ten-in-Ten kampánya, amelynek célja, hogy 2015re legalább 10 országban GDP rangra emelkedjen az ökolábnyom. A jelek szerint ez sikerül is: 23 ország kezdte meg a munkát, köztük Svájc, Belgium, az Egyesült Arab Emirátusok, Japán, Ecuador, Franciaország. Hazánkban a UNDP [2008] által finanszírozott tanulmány dolgozta ki a javaslatot.


61

vel! Adam Smith láthatatlan kéz elmélete (közjó öntudatlan működik, amíg a közlegelő be nem telik. Innentől viszont az események felgyorsulnak, s a dupla-nyertes játék nyerveszít játékká alakul. Ráadásul csökkenő határnyereség mellett a 14. sortól már az egyéni haszon kisebb, mint a köz vesztesége. Pontosan ennek vagyunk tanúi manapság. (Itt lenne az ideje empirikus kutatásokat folytatni a növekvő egyéni jövedelem határboldogságra gyakorolt hatásáról. Vajon csak csökken, vagy egy idő után egyenesen negatívba fordul pl. a növekvő időráfordítás vagy elnyomott lelkiismeret-furdalás miatt?)

LEJÁRT KEYNES 100 ÉVE! Hardin cikke nagy vitákat váltott ki, illetve felelevenített néhány régi vitát arról, vajon tényleg hedonista-e (elméletben 100%-ig homo oeconomicus) az ember? Körültekintve, s látva napjaink egyéni, de még inkább intézményesült önzését, könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy az. A kéttehenes gazdák tönkreteszik először társaikat (társadalmi válság), majd magukat (gazdasági válság), végül a közlegelőt (ökológiai válság). Ne adjuk fel azonban ilyen könnyen a játszmát! Léteznek – a közgazdasági könyvekben tisztán egyébként gyanúsan ritkán taglalt6 – homo oeconomicustól eltérő emberképek is. Adam Smith korában (1776-ban publikálta fő művét) például még a keresztény vallás volt a fő emberkép-formáló erő, ennek felfogása pedig alapvetően a szabad és jó, bár a bűn által később megfertőzött ember. Mégis, a sorrend és a mögötte álló teória azt mondja, az ember jósága (Isten képére teremtettsége) erősebb, mint a bűn által természetét megfertőző rossz, ráadásul az utóbbi nem, vagy csak átmenetileg győzedelmeskedhet a megváltás műve által. S valóban, a modern (klasszikus) közgazdaságtan előzményének tekintett skolasztika a jóra épült, és sokáig számított egyeduralkodónak. Ha távolabbi vallási hagyományokra tekintünk, a yin-yan elmélete szerint viszont a jó és a rossz ugyanazon érme két oldalát adja, azaz egyenrangúak. Ha tehát a keleti vallások emberképére építenénk a közgazdaságtant, annak hatásossága szempontjából mindegy lenne, a hedonista vagy az altruista embert vennék alapul. A mai főáram azonban a harmadik lehetséges alapot választja: a hedonista emberre épít. Ezt tulajdonképpen egyik nagy közgazdász sem tartja jónak, ám hatékonynak már annál inkább. Keynes kettős módon nyilatkozott a kérdésről, amikor az 1930-as gazdasági világválság alatt a következő generációk gazdasági lehetőségein elmélkedett. Arra a következtetésre jutott, hogy nincs már messze az általános boldogság (gazdasági jólét) napja. Akkor majd „ismét többre becsüljük a célt az eszköznél, és a jót választjuk a hasznossal szemben. … Ám vigyázat! … Mindennek még nincs itt az ideje. Még legalább száz évig el kell hitetnünk magunkkal és mindenkivel, hogy ami jó, az gonosz, és ami gonosz, az jó, mert a gonosz hasznos, és a jó nem az. A kapzsiság, az uzsora és a gyanakvás legyenek még egy kis ideig az isteneink. Mert csak ők vezethetnek ki bennünket a gazdasági szükség alagútjából a napvilágra.7” (idézi pl. Schumacher, 6 7

8

2. táblázat: Hardin tehenei és a kiszállási pontok

Tehenek száma

Közösség határhaszna

Egy kéttehenes határhaszna

Kéttehenesek határhaszna összesen

11

-100

900

900

12

-300

800

1 600

13

-500

700

2 100

14

-700

600

2 400

15

-900

500

2 500

16

-1 100

400

2 400

17

-1 300

300

2 100

18

-1 500

200

1 600

19

-1 700

100

900

20

-1 900

0

0

22. o.) Bár az írás dátuma (1930) alapján még lenne 20 évünk, a jelek szerint nem érdemes addig várni. Ha jobban megnézzük Hardin táblázatát, s legfőképpen kiegészítjük azt a határhasznokkal, néhány érdekes következtetésre juthatunk. Ha a gazdák mind figyelembe vennék a közösség érdekét (tudatos vásárlók, avagy Valóban Felelős Vállalatok8 lennének), természetesen 10 tehénnél megállna a játék. De van két másik kiszállási pont is, még 20 tehén előtt. A kéttehenesek összesített határhaszna 15 tehénnél kezd el csökkenni. Ezen a ponton még a szociálisan nem érzékeny államnak is meg kell tiltania a tőketulajdonosoknak a legeltetést, hiszen más esetben csökken a pénztőke (tehenek) hozama, még tovább csökkentve a természeti tőke (legelő) hozamát. Korlátozás esetén viszont nem csak a kéttehenesek (gazdagok) hozama marad magas, hanem az egyteheneseké, s a közösségé sem csökken tovább. (A mostani pénzügyi válság kezelése pont az ellenkező logikát követi: támogatjuk a nehézségekkel küzdő kéttehenes gazdák túllegeltetését, megmentési próbálkozásunkkal pontosan az ellenkező hatást érve el: tovább engedjük a közlegelő pusztítását.) Kiszállhat emellett az egyén is a játékból, ha a közösség hasznát nem tekinti nullának. Ha pl. 3-szorosan diszkontál (azaz háromszor olyan fontosnak tekinti a saját hasznát, mint a közösségét), akkor 16 tehénnél áll meg a dezertálások sora, hiszen itt 400 egyéni haszon már közel háromszoros (-1100) közösségi kárt okoz. Míg az első kéttehenes gazda vigasztalhatta magát azzal, hogy az ő nagy haszna csak marginális kárt okoz a közösségnek – bár tegyük hozzá, nyer-veszít játékról van szó, azaz a második tehén súlygyarapodása pontosan megegyezik az egytehenesek összes súlycsökkenésével – addig itt már pont fordított a helyzet. Olyan ez, mint a szabálysértés (bliccelés a villamoson) és a bűncselekmény (rézkábelek ellopása egy vasúti átjáróból) közötti különbség. Bármilyen önérdekkövetők vagyunk is, vannak erkölcsi határaink, az önzés és bűnelkövetés közötti vonalat többnyire világosan érezzük, de legfőképpen senki nem kételkedik benne, hogy ennek átlépése szigorúan büntetendő. Bár a közlegelőnk jelentősen fogyott 1968. óta, két jó hírrel

Samuelson és Nordhaus számtalanszor újrakiadott, háromkötetes, közel 1500 oldalas Közgazdaságtan c. művében pl. nem szerepel a kifejezés. “For at least another hundred years we must pretend to ourselves and to every one that fair is foul and foul is fair; for foul is useful and fair is not. Avarice and usury and precaution must be our gods for a little longer still.” valamint: „Capitalism is the astounding belief that the most wickedest of men will do the most wickedest of things for the greatest good of everyone.” Tóth Gergely [2007]

62


szerencsére gyarapodtunk: egyfelől az ökolábnyom miatt ismerjük a függvényt, azaz közlegelőnk hozamát, másfelől láthatólag van kilépési lehetőség a teljes csőd előtt. Mielőtt azonban a rosszat az önzéssel, a jót pedig az önzetlenséggel azonosítanánk, idézzük fel, mit is jelentett az önérdekkövetés a kapitalizmus kialakulásakor. Adam Smith korában, mint az a korábbiakból látszik, Európában és ÉszakAmerikában a jó emberé volt az uralkodó felfogás, s Smith és a klasszikusok műveiből számos hely idézhető, ahol a bizalom, erkölcs stb. gazdasági szempontból is alapvető fontosságára hívják fel a figyelmet. Baritz Laura [2008] nemrég megjelent cikkében azt elemzi, hogy akkoriban az önérdek egyfajta objektivizált önérdek volt, ami se nem hedonista, se nem altruisztikus, de figyelembe veszi a cselekvés egyéni és közösségi haszonra gyakorolt hatásait egyaránt. Az objektivizált önérdek tekintetében helyesnek minősíthetjük egy gazda kéttehenessé avanzsálását 3–4 tehenes közlegelő esetén, de nem 10 felett. A Global Footprint Network előrejelzése szerint 2040-re érjük a 100%-osan deficites (két Föld bolygót igénylő) állapotot, azaz ma 14 tehén körül járunk9, s ha ezt nem értjük meg, az egyetlen közlegelőnknek hamarosan befellegzik. 10 tehénig az egyéni és közérdek összhangban volt tehát, 11–14 között ellentétes, de 15 felett ismét ugyanaz. Csakhogy míg korábban a növekedés volt a közjó, addig ma a csökkenés! Persze nem mindenkinek, csak a magukat túlnőtt társadalmaknak. A rendszer stabilitása megköveteli, hogy egyesek további növekedését (nyomor megszüntetése), mások csökkenése szavatolja. Kilendültünk ugyanis a Pareto optimum állapotából! A közgazdaságtannak újra meg kell különböztetnie jót és rosszat, éhezést és fogyókúrát, egészségesre növekedést és kóros túlsúlyt. Ezt a gyakorlatban úgy érhetjük el, hogy az egyéni aktorok szabadságát mindenképpen megtartva (szentnek tekintve) az ő mindenáron való profitra törekvésüket és korlátlan növekedésüket immár nem tekintjük szentnek. Más szóval a mikroökonómiai célok két évszázados felsőbbrendűsége után vissza kell térnünk a makroökonómiai célok felsőbbrendűségéhez!

NEONAIV EMBERKÉP? Egy határait alig látó világban az egyéni szereplők növekedése garantálta a rendszer (akkoriban kívánatos) növekedését, egy határait látó világban az egyének még mindig próbálhattak növekedni, ám egy határait világosan túlhaladt világban már sem egyéni, sem rendszerszintű növekedés nem lehetséges a gazdagoknak. Ha mégis, az nem ünnep, hanem botrány számba kell, hogy menjen, s a piaciaknál sokkal erősebb módszerekkel szabályozandó. Súlyos szavak ezek, s két súlyos kérdést vetnek fel: 1. Célszerű és erkölcsös-e egyéneket erőszakkal a jóra vezetni? A szocializmus és más totális rendszerek kudarca világosan bebizonyította, hogy nem. Ha a kapitalizmust szebb nevén hívjuk (szabad piacgazdaság), s belátjuk, hogy az emberek elnyomástól, nélkülözéstől, betegségektől stb. való szabadságát az eddigi legmagasabb szinten biztosította, akkor az egyéni szabadság egyértelműen megtartandó a képletből. Nézzük hát a második kérdést: 9

2. Megváltoztatható-e az ember alaptermészete? Erre is nemmel kell felelnünk. Ám ne fogadjuk el automatikusan, hogy a közerkölcs, avagy a vallás „jó ember” képe elavult és egyénileg vallható, de nem bizonyítható hitelveken alapul, mivel az „önző ember” képe tudományos szempontból még gyengébb alapokon áll. Az az igazság, hogy számtalan eset hozható fel mind a hedonista viselkedésre (sikkasztások), mind az altruisztikusra (gyermekeinkért való önfeláldozás). A motivációs elméletből jól tudjuk, hogy az ember – bizonyos határok között – könnyen idomul az elvárásokhoz, azaz olyan lesz, amilyennek tekintjük (a pedagógiából ez Pygmalion hatásként ismert). Érdekes kis kísérletet végeztünk, amikor vegyes összetételű diákjaimat arra kértem, becsüljék meg egy 10 fokú skálán, mennyire önző az ember. Összesen 65 hallgatót kérdeztem meg négy külön csoportban, mennyire gondolják gonosznak/hedonistának a „mai fiatalokat” általában, s magukat konkrétan. A skála 10-es végpontján nagy diktátorokat raktam fel szemléltetésül (Néró ill. Adolf Hitler), a másik végpontra (0) önzetlenségükről ismert személyiségeket helyeztem el (Gandhi, Teréz anya). A „mai fiatalokat általában” 6,4-re értékelték a diákok az önzési skálán, míg magukat 4,3-ra. Ez jelentős eltérés, ami azt mutatja, hogy személyes tapasztalatok alapján az ember kevésbé gondolja rossznak „az embert”, mint ahogy saját benyomásai, hallomás és főleg a média hatásai alapján általánosít. A kísérlet két csoportjában idősebb (levelező tagozatos) hallgatók vettek részt, s a két pontos különbség itt is kijött. Ugyanakkor mind „az emberek általában”, mind a „saját magam” pontszámai magasabbak voltak, a különbség pedig 1,3 pontra csökkent. Az életkor előrehaladtával tehát a vizsgált személyek „beletörődtek” a média által sulykolt „mindenki önző, legyél te is az!” emberképbe, s negatívabbnak ítélték meg az embert. Az önző emberre épített fogyasztói kör, az ökolábnyom hozammal mért közlegelő ördögi kört alkot (2. ábra). Nézzük ezt egy olyan termék esetén, amelynek nem lenne helye egy fenntartható világban. Kereskedelemtant hallgató diákjaim egyik kötelező feladata, hogy gyűjtsenek felesleges 2. ábra: Az immár értelmetlen túlfogyasztást generáló és feleslegesen messziről ördögi kör szállított termékeket. Az egyik legszemléletesebb példa egy Kínából származó dekorkavics, amely néhány száz forintért megvásárolható magyarországi szupermarketekben. A klasszikus közgazdaságtan logikája szerint ebben nincs semmi kivetnivaló: nyilván van kereslet az ilyesmire, ha kapható, s a gyűjtésből, csomagolásból, szállításból megél néhány ember. Ha nem felejtjük el az ökolábnyom leckéjét (40% deficit), figyelembe vesszük a felesleges termék ez okból felesleges szállítását, semmiképpen sem tarthatjuk jónak az ilyen piaci tranzakciót. Azt se felejtsük el, hogy egy kilogram Kínából szállított termék pontosan 33-szor akkora széndioxid-kibocsátással jár, mint ha a szomszédos Ausztriából importálnánk az árut (TVE [2007]). Miért lehet mégis kapni kínai dekorkavicsot, mexikói kapát vagy brazil borokat Európában, holott a

2040-1986=54 2008-1986=22 22/54*10=0,407


63

globális klímaváltozásról szóló hírek már mindenkihez eljutottak? Az állam (ill. államfeletti szervek) nem tiltják, nem büntetik védővámmal, mivel ez ellenkezne a szabad kereskedelem elvével. A vállalatok előállítják és forgalmazzák, mivel van rá kereslet, s profithoz juthatnak tőle. Az egyének megveszik, mivel olcsó, s arra lettek nevelve, hogy többet fogyasztani jó. A három szereplőt összeköti a fogyasztási ideológia: annál jobb lesz mindenkinek, minél több termék elérhető a piacon minél olcsóbb áron. Az ördögi körből való kitörés látszólag szinte lehetetlen, minden szereplő a másikra vár. Ám a másik oldalról nézve sokkal egyszerűbb a képlet, elég lenne az egyik szereplőnek (ill. ezen szereplők kritikus tömegének) szemléletet váltani, s a kör megtörne. Az áramkör soros kapcsolású, akár az egyének (tudatos fogyasztók) nem veszik meg, akár a cégek (Valóban Felelős Vállalatok) nem forgalmazzák, akár a (polgáraiért és az emberiség jövőjéért felelősséget érző) állam védi meg tőle a piacot: a dekorkavics és a feleslegesen szállított áruk egy pillanat alatt eltűnnek. A közlegelők ördögi körének megtöréséhez tehát az a fő lépés, hogy a gazdaságot a jó ember képére építsük, ahol hedonizmus helyett objektivizált önérdeket tételezünk fel a piaci szereplőkről.

A TÖRTETÉS MOTIVÁCIÓJA Mégsem elégedhetünk meg olyan fontos, de nem áttörő „megoldásokkal”, mint a közerkölcs oktatása, közcélú reklámok, avagy akár a közgazdaságtan vonatkozó részeinek átírása. Ezek természetesen a megoldás részeit képezik, csakúgy, mint a „szennyező fizet” elv, vagy a Tobin-adó. Ám az ökonomistává fajult közgazdasági gondolkodás paradigmává válva olyan mélyen beépült az emberek gondolkodásába, hogy először néhány mindenekfeletti jónak tekintett fogalmat kell megfosztanunk trónjától. Nem arról van ugyanis szó, hogy egyénileg gonosz emberek önzésük legitimmé válásával szabad törtetésbe kezdenek. A törtetés ma már strukturális adottság, mint az Bernd Senf [2005] szenzációs ábrájával leírta. A futószalag maga a gazdaság, a rajta igyekvő emberek a gazdaság szereplői. Mindenkit vonz a haszon (ez az öszvér elé lógatott répa), s taszít a csőd gondolata (az öszvér hátsó felét illető korbács). Míg a futószalag áll, vagy lassan halad, egyéni, szabad döntésünk tárgya, mennyire szállunk be a versenybe. Ám ha gyorsítunk, gyorsul a szalag. Mégis gyorsítunk, hogy elsők legyünk, de még inkább, hogy ne legyünk utolsók. Hiszen aki megáll, elesik, eltapossák, leesik. A felgyorsult futószalag immár senkinek sem jó: rettegnek az elöl haladók, a

középmezőnyösök, és a sereghajtók. Mégis, az emberek eleinte nagyravágyásból vagy kapzsiságból, végül puszta rutinból egyre gyorsítanak, s a szalag gyorsul. Nincs ugyanis külső erőforrás, a futószalagot nem motor hajtja, hanem az emberek ereje. Ezért is gyalogolnak egy helyben egyre gyorsabban és meredekebben. Végül, de nem utolsó sorban ne felejtkezzünk el róla, hogy a reálszféra hozamait nagymértékben a pénzügyi szféra kényszeríti ki. A világ pénzügyi piacain legalább két nagyságrenddel több pénz forog, mint a reálgazdaság teljesítménye. Ha egy hasonlóan egyszerű ábrával akarjuk ezt szemléltetni, három fogaskereket rajzolhatunk fel. Az első a természet. Az emberiség történelmében sokáig ennek hozamaira volt utalva, ez vezette pl. a fiziokratákat arra a következtetésre, hogy minden érték forrása a mezőgazdaság. A természet fogaskereke azután elkezdte hajtani a reálgazdaság kerekét, ami mára nagyobbra nőtt. Ám újabb fejlemény, hogy a reálgazdaság által hajtott harmadik fogaskerék, a pénzügyi szféra önálló logikára tett szert. Egyfelől ma mérete kb. százszorosa a reálszférának Senf [2005], másfelől meghajtó-meghajtott viszony megfordult: ma a tőzsdehozamok, de legfőképp a hitelek által generált reálgazdasági növekedés kényszeríti a természetet olyan hozamokra, amelyeket már csak a természeti működő tőke feléléséből lehet kielégíteni. Ebből a szempontból tekinthetjük tehát jó lassulásnak a világszintű pénzügyi válságot, amely talán a harmadik fogaskerék csökkenésén keresztül lassítja a fogaskerekek pörgését. Ne felejtsük, hogy egy lassan forgó taliga kerekébe kerülő kavics legfeljebb megállítja a járművet, amely, ha kiszedjük, újraindítható. Ám ha egy modern repülő turbinájába kerül kő, az könnyen felrobbanhat. Lehet, hogy egy 20 éves visszaesést okozó gazdasági válság ment meg minket egy 20 millió év alatt helyreálló ökológiaitól?

4. ábra: A természet hajtotta reálszféra, és az utóbbi működését szolgáló pénzügyi szféra viszonya megfordult

FOGALOMCSERE A FEJEKBEN De hogyan lehet lelassítani a futószalagot, avagy a fogaskerekeket? Elképzelhető-e a jó lassulás, vagy csak a káoszon keresztül vezet a fejlődés útja? A békés átmenethez elengedhetetlen a szavak szintjén kezdeni a munkát. Ha csak az alábbi három, önmagában való jónak, azaz öncélnak tekintett szót lecserélnénk, sokat lépnénk előre:

3. ábra: Senf gyorsuló futószalagja, rajta a gazdaság igyekvő és lemaradástól rettegő szereplői

64

1. Gazdasági növekedés helyett BÉKÉS EGYENSÚLY A korlátlannak látszó legelők világában mindenki képes volt a növekedésre, valamint az egyéni haszon növelése vagy csökkentése ugyanilyen változást okozott a köz hasz-


nában. Vilfredo Pareto, akinek társadalmi egyensúlyát ma is ideálisnak tekintjük, nem foglalkozott a gazdagság eloszlásával, nem tartotta rossznak a szegények és gazdagok közötti lényeges különbségeket. Állítását könnyű józan ésszel elfogadni: a gazdaság ott van optimális állapotban, ahol senki sem juthat további haszonhoz úgy, hogy más ne veszítsen. Nyilvánvaló, hogy a közlegelő megtelésével a gazdagok további növekedése éppen elvisz minket a Pareto optimumtól. Számít immár, ki gazdag és ki szegény, a jobb állapot felé való előrelépést a szegények mérsékelt gazdagodása, s a gazdagok növekedésének megállása, önkorlátozása jelenti. Herman Daly [1991] megkülönböztette a növekedést a fejlődéstől. „A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.” Utaltunk az élő szervezettekkel való hasonlatosságra is: szervezetünk és annak részei, a szervek vagy sejtek folyamatosan nőnek, majd megállnak a növekedésben, kivéve a hajat, körmöt, és a rákos daganatot (Korten [1996]). Amelyiket ezek közül nem tudjuk visszavágni, növekedésében korlátozni, az könnyen a szervezet vesztét okozhatja. Ez nem azt jelenti, hogy 15–20 éves korunkra véget ér az életünk, vagy nem marad benne több cél, a fejlődés azonban innentől fogva nem mennyiségi, hanem minőségi lesz. A megváltozott világ új közgazdaságtanának echoja tehát a békés egyensúly kell, hogy legyen, a „mindenki gazdagodjon” helyett. 2. Hatékonyság helyett HATÁSOSSÁG A hatékonyság rövid távú és általában egyéni szempontból felfogott optimalizálás, míg a hatásosság rendszerszemléletű és hosszú távú. A folyó kényszerítő erő híján lustán kanyarog, a gazdaságosságra törekvő folyószabályzó ember levágja a kanyarulatokat, kiegyenesíti az utat. A természet díszít (Pál László [2008]). Ha az a kérdés, hol jut el a víz gyorsabban „céljához”, s hol kell kevesebb gátat építeni, a szabályozott folyó az optimális. De mi a víz célja? Hogy a tengerbe jusson, vagy maga a folyás? Ha hosszabb az útja, több növényhez jut el, kisebb az erózió, de legfőképp elegendő pufferterület áll rendelkezésre árvíz esetére. A természet látszólag pazarol, valójában stabilabb, fenntarthatóbb rendszert épít. A ma elfogadott biológiai elméletek szerint is a többsejtű szervezetek sejtjei feladnak valamennyit egyéni hasznukból (hatékonyságukból), hogy a szervezet egészében a leghatásosabb legyen. A kóros, rákos sejtek kivételt képeznek, mert feladják a többsejtű szervezet sejtjeire jellemző együttműködő viselkedésüket. Egyre inkább elvesztik egyéni, specializált jellegüket, azaz dedifferenciálódnak. A tumorsejtek gyakran a gyorsabban energiát szolgáltató fermentatív folyamatokat választják a lassabban, de több energiát biztosító oxidatív légzési folyamatok helyett, így próbálván meg versenyelőnyhöz jutni az egészséges sejtekkel szemben.10 A gyors energiatermelést előtérbe helyezve önálló szaporodásba kezdenek és a test több pontján áttéteket („támaszpontokat”) hoznak létre. Nem nehéz felfedezni a párhuzamot a korlátlanul növekvő nemzetközi vállalatokkal. Korlátozásuk vagy büntetésük helyett azonban itt azt a megoldást javaslom, hogy ébresszünk bennük betegségtudatot. Hagyatkozzunk az alapvetően egészséges szervezet öngyógyító képességére, 10

mielőtt kényszergyógykezelést kellene elrendelni. Így a gazdaság szereplőinél az egyéni sejt hatékonysága helyett a szervezet hatásossága válhat célfüggvénnyé. 3. Versenyképesség helyett BOLDOGSÁG Tekintetünket harmadszor is a természetre vetve azt látjuk, hogy az nem kizárólag korlátlan versenyből áll, hanem kismértékű versenyből és nagymértékű kooperációból. Helyi szinten ugyan zajlik a verseny, de csak az idő kis részében, s a territóriumok átlépése nélkül. Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus ezt kiválóan kimutatta az Ember voltunk hanyatlása c. könyvében [2002]. A gazdaságban választhatunk, hogy világméretű szabadkereskedelemmel egy óriási versenyben akarunk indulni, vagy megelégszünk a helyi versennyel. Minél több, kicsi, korlátozott verseny van, annál több a nyertes, annál többen élnek meg a gazdaságból. Minél korlátlanabb a verseny, annál kevesebb a nyertes, s persze annál nagyobb a nyereség. Visszatekintve az első két pontra, az ugyan hatékonyabb és gyorsabb növekedést eredményez, ám a másik oldalon már távolodunk a Pareto optimumtól, a folyamatos gazdagodás fenntartása a nyomor fenntartásán keresztül lehetséges. A közlegelő megtelése után már nem csak a mások által teremtett értékek meg nem fizetéséről van szó, hanem a biokapacitás soha nem látott importjáról is, a fejletlen országokból. Merőben furcsa helyzet ez egy olyan gazda(g)ságban, ahol a több pénz már nem hoz több boldogságot. Az adaptációra képes gazdasági döntéshozók tehát a GDP vagy egyéni haszon növelése helyett a békés egyensúlyra, s a társadalmi különbségek csökkentésére kell, hogy koncentráljanak. Első lépésként tudati szinten kell leszámolnunk a hatékonyság-mániával. Hatékonyság helyett a hatásosság szempontjait kell, hogy szem előtt tartsuk, végül elsősorban saját régiónkat, országunkat, fizikailag körülhatárolható célpiacunk anyagi szükségleteit kell kielégítenünk. A korábbi alternatív közgazdasági elméletektől eltérően meggyőződésem, hogy nem érünk el komoly eredményt, ha a jelenlegi paradigma hiányosságait próbáljuk helyenként kiigazítani (pl. internalizálni a külső gazdasági hatásokat, bevezetni a szennyezési jogok piacát). A hatékonyság időnkénti megtagadása, vagy a vállalati stabilitás a növekedés helyett idegenül hat a mai rendszerben. A kétszáz évig remekül működő repülőgépünknek nem lehet menet közben kicserélni a szárnyát, de még túl sok szegecsét sem. Ha viszont lassul a gépünk, jól tesszük, ha a lezuhanás előtt magunk békében a földre kormányozzuk, s közben elkezdünk építeni egy másikat, amelyik már jobban alkalmazkodik az aerodinamika időközben felfedezett összefüggéseihez.9 Az aerodinamikát itt a természet törvényei adják, amelyeket a társadalmi elméletek mindig is szívesen másolták, az új gépet pedig bionómiának nevezhetjük. Ha definíciót is rendelünk hozzá – némileg túlfeszítve ezen cikk kereteit – azt mondhatjuk, hogy a bionómia az élet törvényeinek gondos tanulmányozásán alapuló közgazdaságtan, amelynek célja az élet – kiemelten az emberi közösségek – szolgálata. A repülőutat tehát tengeren túlinak képzeljük, ahol a gép leszáll egy melegtengeri szigeten, az utasok élvezik néhány napig a trópust, majd új géppel utaznak tovább. Ez az állomás a jólét, de innen tovább kell haladnunk a következő cél, az élet megőrzése és szolgálata felé.

A hasonlatot, bár nem ebben az értelemben, tudomásom szerint először Daniel Quinn használta az Izmael c. könyvében, amely fenntarthatósági regényből hamar kultuszművé vált.


65

EGY IDEALISTA MEGOLDÁS Tegyük fel, hogy valaki elfogadja a fentieket, mint egy újfajta makrogazdasági logikát, amely immár nem következménye és hű szolgája a mikro-szintű növekedésnek, hanem célként és fölérendeltként szerepel. Hogyan lehet mindezt lefordítani, „visszabontani” a mikroökonómia szintjére? Az első oszlopban lévő vállalat a főáramú gazdasági logika alapján működik, míg a második oszlopban leírt már a megtelt közlegelők okozta megváltozott helyzetre reagál. Ha a hagyományos vállalatok által játszott játéknak globalizáció a neve, akkor a Valóban Felelős Vállalatok által játszottnak lokalizáció. A globalizált világban a nagyvállalat célja az, hogy világelső legyen, de legalábbis bent legyen a fogyasztási piacok 70–90%-át ellenőrzése alatt tartó 4–5 legnagyobb szereplő között. Az innovatív kisvállalatok célja a beszállító láncba való betagozódás. A lokalizálódó világban a fenti előnyök hátrányokká válnak, itt a cél a helyi gazdaságok önállósága, legalább az emberek jólétét leginkább meghatározó termékek és szolgáltatások piacainak esetében.

jellemzőit szintén táblázatos formában foglalhatjuk össze (az első oszlop megnevezései nem átfogóak, csak a szemléltetést szolgálják). 4. táblázat: Új tendenciák a versenyképességben – ha kifullad a globalizáció

Globalizáció Lokalizáció Holland krumpli Élelmiszer a régióból Orosz gáz Energia helyben Plaza – szupermarket Termelési – értékesítési szövetkezetek

Ha a jelenlegi tendencia visszájára fordulna, és elkezdenének elterjedni a Valóban Felelős Vállalatok, akkor a globalizáció csökkenne, azaz lokalizálódna a gazdaság. Ennek

Nagyüzem, iroda Értelmes munkahelyek – pl. biotermelés Rohanás, Több idő, lassabban gyorsuló verseny növekvő jövedelem

3. táblázat: A Valóban Felelős Vállalat [2008] ismérvei

Hagyományos vállalat

Valóban Felelős Vállalat

Szállítás

A szállítási távolság csak a költségek tekintetében számít, cél az olcsó beszerzés és minél nagyobb piac.

Szállítási teher minimalizálandó, távolsági szállítás csak nagyon indokolt esetben. Törekvés helyi beszerzésre, piacokra.

10

Ennek elérése nem a cég feladata, hanem az államé, egyházaké, társadalmi szervezeteké. Cél a hatékonyság, olcsóbb termékek előállítása jobb minőségben.

Bár a fő cél nem az igazságosság növelése, a cég tevékenységével nem erősítheti az igazságtalanságot. Méltányos kereskedelem, munkabérek, és -körülmények.

A fogalom nem érthető. Gazdasági szereplőknek természetes célja a gazdaságosság.

Érthető a különbség a gazdaság és a gazdasági mánia között. A gazdaságosság fontos feltétel, de nem fő cél.

Cél a növekedés – mindenáron. A versenyképesség és a piaci erő ezzel arányosan nő, a méretgazdaságosság törvénye szerint a növekedéssel csökkennek a relatív költségek. Aki nem tapos, azt eltapossák. Évről évre növekvő jövedelem kell.

Cél az optimális méret. A túlnövekedés éppen olyan veszélyes, mint ha csenevészek vagyunk. Meg kell találnunk a piaci helyünket és hosszú távon fenntartható hozamunkat. Hosszú távon állandó, s nem növekvő jövedelem kell.

Azt állítjuk elő, amire fizetőképes kereslet van. Minden megengedett, amit a törvények nem tiltanak. A termékeink iránti kereslet (igények) aktív növelése kötelező.

Olyan terméket, tevékenységet keresünk, aminek igazán helye van egy fenntartható világban. Nem minden jó, amit szabad. Valódi szükségleteket elégítünk ki, s nem keltünk igényeket. Ott viszont vállaljuk a versenyt.

Igazságosság

Ökonomizmus

Méret

Termék

10

Itt a szót nem az utilitárius, „gazdasági igazságosság” értelemben használjuk, miszerint mindenki az elismert hozzáadott érték alapján kapja meg anyagi jutalmát. Ezt nem tagadva, de alsóbbrendűnek tekintve „igazságosság” szó alatt, a testvériséget, szolidaritást, szeretet-alapú igazságot értjük, ami megengedhetetlennek tartja például a korlátlanul szélsőséges vagyoni különbségeket, vagy a túltápláltak és éhezők feltűnő, nagyarányú és tartós egymás mellett élését. Ahogy a mély ökológia nem csak az állatok és növények hasznosságát nézi, hanem az élőket önmagukban való értéknek tekinti, a szeretet-alapú igazság is az embert lénye miatt szeretné boldognak látni, nem csupán érdemei alapján.

66


3 FORGATÓKÖNYV Az itt következő okfejtés lényege nem az, hogy megjósoljuk, milyen irányt vesz a világ alakulása, azaz melyik forgatókönyvre van a legnagyobb esély. Ehelyett modellünket vizsgáljuk a három legvalószínűbb forgatókönyv tükrében. A kérdés tehát így merül fel: ha a gazdaság néhány szereplője, vagy akár a nemzetgazdaság egyre több döntéshozója magáévá teszik a fentiekben leírtakat, azaz nemzetközi versenyképesség helyett a lokalizációra törekedik, csökkenti a szállítási távolságot, a gazdasági növekedést önként korlátozza stb., hogyan fog alakulni relatív pozíciója az események gyökeresen eltérő lefolyása esetén. Az alábbi táblázat bal oldali három oszlopa oksági sorrendben mutatja a három szféra fejlődését, jobb oldali két oszlopa pedig az egyes játékstratégiák leírását és nyereségét. Látható, hogy a katasztrófánál sokkal kisebb az összes nyereség (1), addig a másik két forgatókönyvnél az összes nyereség sokkal nagyobb (3), de a nyereség eloszlása pontosan ellenkező. Globalizációs stratégia

Lokalizációs stratégia

Forgatókönyv

Gazdaság

Természet

Társadalom

1. Katasztrófák

Ô

Ô

Ô

Biztos csőd: -1

2. Töretlen globalizáció

Ò

Ò

Ò

Relatív Relatív nyertes: 2 vesztes: 1

3. Erősödő lokalizáció

Î

Ò

Ò

Relatív vesztes: 1

Van esélye: 1

Relatív nyertes: 2

1. Katasztrófa forgatókönyv: a közlegelő összedől Minden előrejelzés tartalmazza ezt a baljós jövőképet, amelyet Hetesi Zsolt frappánsan jellemez: „A jövő – amely tulajdonképpen nincs is”. Éghajlati és erőforrásválság (Worldwatch Institute, Al Gore, IPCC), nagy népvándorlások, háborúk a vízért és az alapvető erőforrásokért jellemzik a katasztrófa forgatókönyvet. Ennek lényege, hogy a természeti ellátó rendszer az ember túlfogyasztása (s egyesek szerint a túlnépesedés) miatt nem képes ellátni feladatát, azaz a közlegelő hozamai drasztikusan lecsökkennek, ami katasztrofális hatással lesz az emberiségre. Ebben a lehetséges jövőben a gazdaság további, erőltetett növekedése felborítja a természet egyensúlyát, amitől egyfelől maga a gazdaság is összedől jelenlegi formájában, ami súlyos társadalmi drámákat idéz elő. A globalizációs stratégiát folytató vállalat egyik percről a másikra elveszti létbiztonságát. A távoli alapanyag- és energiaellátás akadozik vagy megszűnik, a luxusvásárlások leállnak, a tőzsdék és a bankok bezárnak. A tovagyűrűző hatás felborítja a jól működő rendszert. A gazdag országokban élő emberek már nem azzal foglalkoznak, hol tudják biztonságban és minél nagyobb gyarapodásban pénzüket, számukra egyszerre ugyanaz lesz a probléma, mint a fejlődő országokban élő milliárdoknak: hogyan tudok fennmaradni, ellátni alapszükségleteimet. Ha nem valami totális és hirtelen katasztrófát képzelünk el – ahol természetesen a gazdaság, mint olyan megszűnik létezni –, hanem az állapotok normalizálódásával és új egyensúlyra beállásával számolunk, akkor azok a gazdasági szereplők lesznek a nyertesek, amelyek alapvető jószágokkal látják el az adott

régiót, amelyben működnek. Kevesen fogják új autó vagy elektronikai termék vásárlásán törni a fejüket, ellenben nagy bajban lesznek azok a régiók, ahol a mezőgazdaság és a helyi élelmiszeripar nem létezik, vagy a korábbi rossz fejlesztések miatt már nem működőképes. Az emberek elsősorban tiszta ivóvízre, egészséges ételre, télen pedig melegre vágynak majd. A globális ellátási rendszerbe mélyen betagozódott cégek és e rendszert kiszolgáló országok vagy hirtelen váltanak, vagy az elsőkből az utolsók lesznek. Sokkal kisebb veszteséget szenvednek majd el az alacsony GDP-jű országok, ahol az élethez szükséges szolgáltatások nagy része még mindig a pénz közvetítése nélkül történik. 2. Töretlen globalizáció: a közlegelő még nem telt meg Előfordulhat, hogy a cikk elején kifejtett diagnózisunk hibás, a közlegelő látszólag megtelt ugyan, de az emberi találékonyság megoldja a gondokat. A technikai fejlődés (hatékonyság és helyettesíthetőség), valamint a piaci mechanizmusok továbbra is növelik a hozamokat, tehát képesek vagyunk a közlegelő eltartóképességének töretlen fokozására. Bár kevesen állítják, hogy ez a helyzet, a nagy gazdaságok kivétel nélkül ebben a szellemben élnek. Az Európai Unió tudásgazdasággá kíván válni, a világ legversenyképesebb régiójává. Kína hajlandó bármilyen alacsony színvonalú termelésre, ha cserébe a világ vezető gazdasági nagyhatalmává küzdheti fel magát, az USA vonakodása közismert a globális klímaváltozás puszta tényének elismerése tekintetében. A gazdasági növekedés továbbra is érinthetetlen szent tehén, fogyasztás visszafogása vagy az elosztási rendellenességek kiigazítása fel sem merül. A klímaváltozást pusztán technikai és piaci eszközökkel akarjuk megoldani, divatos téma a CO2 elnyeletés, a szennyezési jogok kereskedelme, a hibrid autó, a biomassza hasznosítás. Bűvszó lett az energiahatékonyság. Kevesen vetnek pillantást az energiahatékonyság valóban szépen alakuló görbéje mellett az összes energiafogyasztáséra, amely sajnos nem vesz tudomást a decoupling elméletről, s töretlenül nő. Őszintébbek lennénk önmagunkkal, ha az energiahatékonyságot energiatermelékenységnek hívnánk, hiszen a javulás sosem kevesebb, mindig több összfogyasztást eredményez, mind vállalati, mind nemzetgazdasági szinten. Fel sem merül a főáramú vitákban, hogy egy alapvetően erkölcsi problémát (felelőtlen túlfogyasztás) nem lehet technikai eszközökkel megoldani. A nemzetközi pénzügyi válság, különösen, ha átterjed a reálgazdaságra, most biztosítékként működik, ám a banki segélycsomagokkal megpróbáljuk rövidre zárni az áramkört. Meggyőződésem, hogy ezek nem jelenthetnek hosszú távú megoldást, hiszen a magánbankoknak eladósodott állam nem mentheti meg a magánbankok nagyobb tömegét a csődtől. Münchausen báró nem képes kirángatni magát a mocsárból saját üstökénél fogva… Ha mégis feltesszük, hogy az áramkör így is működőképes, azaz a fejlett gazdaságok eljuthatnak a szétválás (decoupling) állapotába, ahol immár a környezetterhelést nem növelve gazdagodnak, s az Easterlin paradoxon ellenére ez további boldogsággal tölti el a társadalom tagjait, akkor a lokalizációs stratégia kevésbé hatékony, mint a globalizációs. A drasztikus árverseny miatt az emberek nem választják a helyit, jó minőségűt, környezetbarátat, ezért nem is éri meg ezek szerint termelni.


67

Irodalom

3. Erősödő lokalizáció: még visszafoghatjuk a teheneket A harmadik forgatókönyv szerint a repülőgép nem zuhan le, de továbbrepülni sem képes. Rendben leszáll a szigeten, az utasok pihenés közben elgondolkodnak. A nagyvállalatoknak nyilvánvaló veszteséget jelent mindez a mostani állapothoz képest, hiszen piacuk beszűkül, helyivé válik. Elvesztik a méretgazdaságosság nyújtotta előnyöket, ha méretüket meg is tartják, helyi egységeiknek növekvő autonómiával kell testreszabott megoldásokat nyújtaniuk a kisebb, helyi piacokra. Ez azt jelenti, hogy a reálszférában újra több ember és kevesebb gép dolgozik, a nagyvállalati lét újra inkább a munkáról, mint a profitról szól. A nagy szereplők kezében összpontosuló, kisebb keletkező nyereségnek immár nagyobb része marad a helyi leányvállalatoknál. A felszabaduló energiákat a kisvállalatok és egyéni vállalkozások „kapják”, akik eddig egyre inkább kiszorultak a globális ellátási láncból, azok ismét piacot nyernek. Nézzük ezt az egyszerű számtanpéldát a valószínűség számítás szabályai szerint. Ha egyforma esélye van a három forgatókönyvnek, a lokalizációs stratégia nyer (4 pont haszonnal a 2 ellenében). Jóval nagyobb, mint 50 százalékos esélyt kell tulajdonítanunk a globalizációs forgatókönyvnek, mint a másik kettőnek együttvéve (pesszimistáknak pl. 40%+10%), hogy továbbra is megérje globalizációs stratégiát folytatni. Melyik lesz a világ 100 legnagyobb vállalata közül az első, amely önként és deklaráltan megáll a növekedésben? Nem tagadom ugyanakkor az úttörők előtt álló nehézségeket. Ironikusan fogalmazva nehéz megjósolni, mi történik egy mindent elsöprő hullám és egy leküzdhetetlen akadály találkozásakor…

Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa [2007]: Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest. Juliana Barbassa [2008]: Survey: 36% of bee hives lost in U.S., USATODAY, 5/7/2008. Baritz Laura OP [2008]: Új bort új tömlőkbe? Önérdek, piac és profit az utilitarizmus és az erényetika tükrében, Valóság, 2008/2, 1-14. Robert Black, Saul Morris, & Jennifer Bryce [2003]: Where and Why Are 10 Million Children Dying Every Year? The Lancet 361: 2226-2234. Herman E. Daly [1991]: Steady-State Economics, Island Press, Washington, D.C. Jeff Goodell [2007]: The Prophet of Climate Change: James Lovelock, Rolling Stone Magazine, November 1, 2007. Alfred Gore [2006]: An Inconvenient Truth, Rodale Books. GFN, WWF, ZSL [2007]: Living Planet Report 2006, Global Footprint Network, World Wildlife Fund, Zoological Society of London, www.footprintnetwork.org Garrett Hardin [1968]: The Tragedy of the Commons, Science, 162 (1968), 1243-1248. o. Hetesi Zsolt [2008]: A felélt jövő – A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelője, FFEK, Budapest. Tim Kasser [2005]: Az anyagiasság súlyos ára, Ursus Libris, 2005. Kerekes Sándor [1989]: A környezetgazdaságtan alapjai, Aula, Budapest. David C. Korten [1995]: When Corporations Rule the World, Kumiran Press and Berrett-Koehler Publishers. Konrad Lorenz [2002]: Ember voltunk hanyatlása, Cartaphilus, Budapest. Paul A. Samuelson, William D. Nordhaus [1990]: Közgazdaságtan, KJK, Budapest. Ernst Friedrich Schumacher [1973]: Small is Beautiful – A Study of Economics as if People mattered, Blond & Briggs. Bernd Senf [2005]: Der Tanz um den Gewinn, Gauke, Kiel. Adam Smith [1776]: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, online verzió: http://www.online-literature.com/adam_smith/ wealth_nations Pál László [2008]: Közösség – felelősség – személyesség, MTESZ: Országos Környezetvédelmi Konferencia, 2008. október 29, Balatonfüred. Tóth Gergely [2007]: A Valóban Felelős Vállalat, KÖVET, Budapest. TVE [2007]: Helyi termékekkel az éghajlatváltozás ellen, Budapest. UNDP [2008]: Stratégiai javaslat a Magyar Köztársaság Kormánya számára a vállalatok társadalmi felelősségvállálasának ösztönzésére, Budapest.

Megtervezzük és kivitelezzük a csarnokokat, a vevôk igényeinek megfelelôen. Így az acélszerkezetekkel, a hozzá tartozó tetôés falburkolatokkal az épületek funkcióinak legmegfelelôbb anyagokat alkalmazzuk, legyen az szendvicspanel, trapézlemez, vagy más könnyûszerkezetes termék. Elérhetôségeink: FÉMSZERKEZET Építô és Szerelô Kft. Nyíregyháza, Lomb u. 16. Telefon: (42) 465 156, fax: (42) 596 728 E-mail: [email protected]

68


Hasznot hozó hatékonyság Hegesztett szerkezetek gyártásának hatékonyság fokozásához intenzív eljárások szükségesek. Az ESAB kínálatában szerepelnek az ezek megvalósításához szükséges - hegesztĘanyagok - hegesztĘ – és vágógépek, valamint - készülékek Forduljon bizalommal szakembereinkhez, akik egy globális, több, mint 100 éves tapasztalattal rendelkezĘ vállalatcsoport birtokában lévĘ tudással és tapasztalattal állnak rendelkezésére.

www.esab.hu


69

Szemelvények Dr. Seregi György naplójából

AZ ORGONÁLÓ MÉRNÖKPROFESSZOR 2008. december 13. Egy borongós, november végi délutánon együtt autóztunk Gödről Buda felé évfolyamtársammal, Farkas Józseffel. Az időjárás szürkesége, reménytelensége, mely napról napra ölte a világosságot, közeledve a téli napfordulóhoz és figyelmeztetve bennünket is, akik már elhagytuk 80-adik életévüket, hogy horizontunk felé, mint a lemenő nap, növekvő sebességgel haladunk. Mi azonban, igazolva azt a mondást, hogy „a lemenő napnak is van ereje”, igyekeztünk az elmúlás helyett a napi pezsgő élet eseményeivel foglalkozni, melynek idős korunk ellenére is részesei vagyunk. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy túl vagyunk a gödi 12. Fémszerkezeti Konferencián, melyen mindketten szerepet vállaltunk: Ő kedvenc témájáról, a fémszerkezetek optimális méretezésének egyik részterületéről, a „Hegesztett bordázott lemezek vetemedésének számításáról” tartott előadást, én pedig szervezője és levezető elnöke voltam a konferenciának. Farkas József, a Miskolci Egyetem emeritus professzora, a műszaki tudomány doktora, aki az említett konferenciákon már „udvari” előadónknak számít, Haydnhoz hasonló, aki az Esterházyaknak volt udvari muzsikusa. Már megjelenése is tekintélyt sugároz, a hallgatóságban várakozást kelt. Átlag feletti magasságát és pocakját, melyen feszülő zakójának gombjai éppen csak le nem szakadnak, ívelt koponya koronázza, amin a tekintélyes méretű orr adja meg a főtengelyt. Ebben a sima, hajszálmentes fejben két kicsi, de barátságos, mosolygós, mondhatnám huncut szempár lakozik. Amikor megjelenik a pulpituson (katedrán), mindenki elhallgat és rá figyel, dörgedelmes orgánumot várva az öblös testből; ehelyett szelíd, szinte halk szavakkal magyarázza mondandóját, sokszor szinte bocsánatot kérve azokért az „egyszerű”, többemeletes, kilométer hosszú képletekért, melyekkel optimálni lehet a legbonyolultabb hegesztett szerkezeteket is. A gödi Aphrodité Hotel konferenciaterméből kilépve mint az óriáskígyók, mi is levedlettük szakbarbári bőrünket, és a gépkocsiban őszinte, baráti beszélgetésbe kezdtünk. Ennek kapcsán évfolyamtársam most nem szakmai könyvét, hanem A szeretet zenéi c. könyvét (Püski Kiadó, Budapest, 2007) dedikálta részemre „baráti szeretettel”. Azt eddig is tudtam, hogy Farkas Jóska hobbija az orgonálás, de azt nem is sejtettem, hogy egy mérnök lírai hangvételű könyvet ír a zenéről, azt meg végkép nem, hogy orgonajátékát nem csupán hobbinak, hanem művészi színvonalú előadásnak lehet tekinteni. Erre a könyvre még visszatérek, mert vezetés közben nem illik könyvet olvasni, vagy (sokakkal ellentétben) mobiltelefonálást folytatni. Beszélgetésünket azonban már nem lehetett elterelni a zene világából, annál is inkább, mert őt a Budapesten beszerezhető kották érdekelték. Ha feljön Miskolcról, sohasem tér haza Dubois és Guilmant orgonakottáinak megvétele nélkül. Kutatja a könyvtárakat, zenei antikváriumokat egy-egy „csemege” megszerzéséért, hogy gazdagítsa azt a kottagyűjteményt, melyet külföldi útjain alapozott meg. Ő nem nylonharisnyát, nem divatcikket vagy márkás italfé-

70

leséget, hanem orgonán lejátszható kottákat hozott haza, amit szerény napidíjából vásárolt. Erre bőven volt lehetősége külföldi tanulmányútjain Moszkvától – Karlsruhenen keresztül – Londonig, a Nemzetközi Hegesztési Intézet és a Nemzetközi Szerkezetoptimálási Egyesület magyar delegáltjaként Rio de Janeirótól Buffalo-ig, a Nemzetközi Csőszerkezeti Szimpóziumokon Bostontól – Melbourne-ig. Ha felsorolnám mindazon városokat, ahol Farkas professzor a hegesztett szerkezetek optimálásának hazai eredményeivel, mintegy kivont karddal küzdött a nemzetközi tudományos élet harcmezején, majd ennek végeztével, hasonló elánnal begyűjtötte e városokban található klasszikus zeneszerzők kottáit, e naplóban más gondolatom lejegyzésére már sem idő, sem hely nem maradna. Ha valaki kíváncsi rá, szakmai önéletrajzában megtalálhatja. Szóba kerültek miskolci évfolyamtársaink is, Karvajszky István, aki 30 évig volt az Észak-magyarországi ÁÉV műszaki igazgatóhelyettese és egyik legsikeresebb főmérnöke volt az akkori ÉVM-nek; ugyanott dolgozott Varga T. Lajos, aki egyik könnyűszerkezetes szabadalmamat alkalmazta sikeresen, Bedő Béla a Miskolci Tervező Intézet osztályvezetője, akinek a meghívására többször tartottam előadást a Technika Házában… és sokan mások, akikről kevesebbet tudtunk elmondani. Ezt követően a 2008. áprilisi miskolci Nemzetközi Acélszerkezeti Konferenciára terelődött a szó, amit kollégájával és szerzőtársával, dr. Jármai Károllyal szervezett, és ahol a résztvevők köszöntésekkel, előadásokkal és egy méretes tortával ünnepelték 80 éves születésnapját, amit Farkas Jóska kollégám orgonakoncertjével viszonozott. Nem tudtam eldönteni, hogy az optimáló, vagy az orgonáló mérnökprofesszor volt-e ennek a konferenciának a fő attrakciója. Azt hiszem, egy személyben mind a kettő, mert elég ritkaság, hogy egy mérnök agyának mindkét féltekéje átlagon felüli affinitást mutat a maga irányában, vagyis egyrészt a műszaki tudományok, másrészt a zene és az irodalom humán területe iránt. Ha két öregember egy autóban csúcsforgalomban araszol a Margit körúton a Moszkva tér felé, önkéntelenül is a múltra terelődik a beszélgetés fonala. Én ilyenkor a család után érdeklődöm, mert ezen a téren szerencsés embernek tartom magam. 57 éves házasság után van miről beszélni, a gyermekekről, az unokákról, mert úgy érzem, a kudarcok mellett többségben vannak a sikeres életutak, melyekkel még dicsekedni is lehet. Egy szülőtől ez megengedett, bár ez esetben utólag szívesen elálltam volna tőle.


Évfolyamtársam élete ugyanis másként alakult. Feleségét, aki a Miskolci Egyetemen kollégája is volt, viszonylag korán elvesztette, házasságából gyermek nem született. Ezt sajnáltam és elgondolkodtam, hogy ez az egyedüllét mennyiben volt hatással tudományos munkájára és főleg hobbijára: a zenére, melynek szeretete és művelése magas színvonalra emelkedett, sőt a zenéről írt könyvében csúcsosodott ki. Talán ezekben élte ki magát? Itt talált vigasztalást szeretett feleségének elvesztéséért? A tudomány művelése terén semmiképpen, hiszen Fémszerkezetek című könyvét 1974ben dedikálta: „Seregi György barátomnak, a Fémmunkás V. vezérigazgató-helyettesének tisztelettel Dr. Farkas József”. Ez a könyv már akkor foglalkozott kedvenc témájával, az optimális méretezéssel, amit évről évre továbbfejlesztett és kiterjesztett a acélszerkezetek szinte minden területére. Optimált költségminimumra, súlyminimumra rácsos tartót, két irányban teherviselő lemezeket, tornyokat, hidakat, tartályokat és mindent, ami még elképzelhető. Sajnos egyet nem: az állam szervezetének, pénzügyeinek, egészségügyeinek, oktatásügyeinek… optimális működését. Pedig meggyőződésem, hogy Horváth Ágnes részére is felírhatott volna egy költségfüggvényt, aminek betartása esetén nem megy vakvágányra az egészégügyi reform. Gondolom, más a megítélése a zenéhez, az orgonáláshoz fűződő szeretetének. Az biztos, hogy feledést, lelki vigaszt nyújthat és természetesen nívós szabadidőtöltést, kikapcsolódást, zenei élvezetet az olykor száraz, sokszor egysíkú természettudomány művelése után. Hazaérve első dolgom volt a Szeretet zenéi című könyvet kézbe venni és kellő áhítattal olvasni. Farkas József ebben sem tagadta meg önmagát: optimálta a szeretetet a zene sokváltozós függvényével. Ennek a függvénynek ismeretleneit igyekezett feltárni minden olyan olvasó részére, akik bár szívesen hallgatják a komolyzenét, de annak mélységeibe, rejtett érzelmeibe még nem sikerült behatolni. Miután én is ezek közé tartozom, így hát élvezettel olvastam és sok mindenben magamra találtam ebben a könyvben. Haydnról például azt írja, hogy 65 éves korában érte el a legmagasabb fejlődési fokot mint zeneköltő. Megörültem, hogy legalább ez utóbbiban hasonlítok a nagy komponistára, igaz csupán a komolyzene megszeretését és értékelését illetően. Jó példa vagyok arra, hogy egy „botfülű” gyerekből, sok-sok zenehallgatással, ha kicsit megkésve is, de lehet idős korára operabarátot kinevelni. Ehhez nekem lényegében 20 nyugdíjasévre, és ugyanennyi operabérletre volt szükségem, hogy a Wagner-darabok ötórás előadásai alatt ne érezzem, hogy kemény a szék alattam, hanem a harsonák kíséretében – legalább érzelmekben – a mennyekbe repüljek. Sopronból átugorva Haydn-zenét többször hallgattunk Kismartonban, az Esterházy-kastélyban, mely a mai napig is őrzi udvari karmesterének szellemét. Itt éreztem, hogy mennyire igaz barátom megállapítása: a hely, a miliő fokozza a zenei élvezetet, amihez még hozzáteszi, hogy közelebb kerül a zene élvezetéhez az, aki maga is valamilyen hangszeren játszik. Ez neki megadatott, nekem sajnos nem. A kastély bejáratánál lévő táblán mindig elolvasom Haydn közismert mondását: „Meine Sprache verstehet man durch die ganze Welt” (Az én nyelvemet az egész világon megértik). A gondolatot miránk alkalmazva, mi statikusok is elmondhatjuk: A mi nyelvünket,(a mechanikát) az egész világon megértik (legalábbis a mérnökök). Ezért is voltak sikeresek a magyar mérnökök külföldön.

A könyv szerzője vissza-vissza tér saját emlékeihez: az 1996-os Nemzetközi Csőszerkezeti Szimpóziumon Händel „Vízi zenéjéből” választott részleteket orgonált, 1997-ben Händel Rodelinda operanyitányát adta elő a Miskolci Egyetemen, Gdanskban Goldberg kottát vásárol… De megtudhatjuk azt is, hogy Albert Schweitzer is kiváló orgonista volt, aki könyvet is írt Bachról. Talán Schweitzer volt kollégám példaképe? Arról a megállapításáról, hogy „a zenefolyam tudója a karmester, vérében van az egész zenemű és így irányítja a zenekart, a kórust”, Lukács Ervin Kossuth-díjas dirigens jut eszembe, akivel nyolc évig egy osztályba jártam és igazolhatom, hogy jó füle van, mert meghallotta súgásaimat általában a reál tárgyakból, és jó esze, valamint jó szíve, amit akkor bizonyított, amikor az én dadogásaimat kellett összefüggő mondatokká segíteni történelemből, vagy magyarból. Akkor még semmi jelét nem adta karmesteri karrierjének; később tudtam meg, hogy már gyermekkorától tanult hegedülni. Közhelynek számít az a megállapítás, hogy az a jó könyv, amelyben az olvasó magára talál, vagy gondolatait magának érzi. Feleségemmel egy-egy komolyzenei élmény után többször beszélgettünk arról, hogy mit „hozott ki” belőlünk a zene, és hallgatása közben mire gondoltunk. Többször kísértetiesem hasonlóra: családunkra, szeretteinkre, örömeikre, gondjaikra, egymásra, életünk kellemes perceire, netán sötét, borongós pillanataira. Egyszóval érzelemvilágunk kibontakozására. Ennek legemlékezetesebb bizonyítéka 1950 karácsonyán történt, amikor egy nekem kedves kislány a P. Dauner János szerzetes atya (1915–2002) vezényelte kórusban az altot énekelte a wekerletelepi katolikus templomban, miközben (a zene hatására?) szerelmes érzelmei bontakoztak ki egy fiatalember irányába. Ámor ez esetben nem nyilával, hanem a karácsonyi oratóriumot fúvó trombitájával szorgoskodott. Az említett fiatalember másnap megkérte a kezét. Nem nehéz kitalálni, hogy a 17 éves kislány a feleségem, a 23 éves fiatalember pedig e napló írója volt. Farkas József emeritus professzor szakmai életútja – és könyvei – azt bizonyítják, hogy érdemes szerteágazó tudományunkból egy részt kihasítani és annak művelését következetesen, egy életen át magas fokon folytatni, fejleszteni, eredményeit publikálni, sőt mint ő, a fiatalabb generáció anyagi támogatására alapítványt létrehozni. Zeneszeretete, melyet az érzelemdús orgonálása bizonyít, ha nem is éri el Varnus Xaver művészi színvonalát, és szemébe hajló, dús üstöke sincs, mégis jellemző rá a könyvéből vett idézet: „A zene hatása nem mérhető, legalábbis műszerekkel nem. Mérnöki szempontból „egy mosoly”, „egy könnycsepp” lehetne az egység, de ez nem ilyen egyszerű, mert a lelki folyamatot kellene regisztrálni, ahogyan a szeizmográf leírja a földrengéseket. Mosolyog az ember, ha szép dallamot hall, vagy könnyezik szomorú zene hatására, mely emlékeket ébreszt…” Ezeket a sorokat csak egy orgonáló mérnökprofesszor írhatta le! Végül minden kollégámnak megfontolásra ajánlom, amit W. Shakespeare A velencei kalmár című színművében Lorenzo mondott szerelmének, Jessicanak: Az ember, aki legbelül zenétlen S nem hat rá édes hangok egyezése, Az kész az árulásra, taktikára, S szelleme tompa, mint az éjszaka S érzelme komor, mint az Erebus: Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére.


71

Nagy Szabolcs, Lanaxis Kft. Gyura László, Linde Gáz Magyarország Zrt.

ZSUGORKÖTÉS CSEPPFOLYÓS NITROGÉNNEL (2. rész) (Kaltschrumpfen mit flüssigem Stickstoff) (Shrink fitting with liquid nitrogen) Meddő- és szénfejtésre alkalmas marókerekes kotrógép és szalagkocsi tengelyeinek mélyhűtéses technológiával történő szerelése

BEVEZETÉS Cikkünk első részében [1] bemutattuk a zsugorkötési szerelések legfontosabb ismereteit, részletesen elemezve a hőmérséklet-különbségen alapuló technológiákat, különös tekintettel a cseppfolyós nitrogénnel történő műveletekre. Az alábbiakban egy, a közelmúltban a Mátrai Erőmű Zrt. Bükkábrányi Bánya, a Lanaxis Kft. és a Linde Gáz Magyarország Zrt. szakemberei által végrehajtott zsugorkötéssel történő szerelés tapasztalatairól számolunk be. Ennél a műveletnél több, a fő méreteiben Ø900 x 4600 mm-es (kb. 18 tonna tömegű) tengely beépítését végeztük nitrogénes mélyhűtéssel külszíni szénfejtéshez alkalmas kotrógép építése során.

1. ábra: Marókerekes kotrógép

2. ábra: Szalagkocsi

A SZERELÉS TÁRGYÁT KÉPEZŐ MARÓKEREKES KOTRÓGÉP ÉS A HOZZÁ TARTOZÓ SZALAGKOCSI MŰSZAKI PARAMÉTEREI A Mátrai Erőmű Zrt. Bükkábrányi Bányájában a szénkitermelés és fedőréteg lehordásának megnövelése szükségessé tette egy új, marókerekes kotrógép (exkavátor) és hozzá tartozó szalagkocsi megépítését, melylyel a kitermelés jelentős mértékben növelhető. Ezért a bánya két új gép megépítése mellett döntött. A készülő berendezés (1. ábra) egy új, kompakt építésű marókerekes kotrógép, mely az EU-ban a két ponton menetelő bányászati gépek közül a legnagyobbnak számít, mind méreteit, tömegét és teljesítményét tekintve. A két ponton menetelés azt jelenti, hogy oldalanként 1–1 darab végtelenített lánctalpon mozog a gép.

72

Ez a kotrógép esetében 4,3 m széles, 21 m hosszú lánctalpakat jelent, a két lánctalp középvonalának egymástól lévő távolsága 13,5 m. A gép méretei: hossza több mint 70 m, magassága 24 m, szélessége közel 20 m, teljes tömege kb. 1700 tonna. Szállítási teljesítménye: kb. 12 millió m3 évente [2]. Működése: a kotrógép elején lévő marókerék az ún. merítékeivel a szállítandó anyagot felszedi és a gémeken található szállítószalag-rendszerrel továbbjuttatja a gép vége felé. A szalagkocsi (2. ábra) pedig a kotrógép végén leadott anyagot a felvevő-, és leadógémjei segítségével a deponálási helyre szállítja. A szalagkocsi méreteit tekintve hasonló a kotrógépéhez, szállítási teljesítménye a kotrógépéhez igazítva. Méretei: hossza közel 90 m, magassága 22 m, szélessége kb. 18 m, teljes tömege: kb. 700 tonna.


A SZERELÉSI FELADAT RÉSZLETEI Összesen 6 darab tengelyt kellett beépítenünk mélyhűtéses technológiával, melyből a 3 darab nagyobb méretűt a marókerekes kotrógépnél, a 3 kisebb méretűt a szalagkocsinál. A tengelyek mindkét gép esetében egy portálnak nevezett szerkezetbe kerültek beszerelésre, mely a tengelyekkel és a „menetelőkkel”, más néven lánctalpakkal együttesen alkotják az alvázat. A portál elnevezésű alkatrész, melybe tengelyeinket szereltük, jellemző méreteit tekintve Ø7300 mm átmérőjű, kb. 3600 mm magas, hengeres, belső bordákkal erősített, a külső hengerpalástnál 3 darab furatolt nyúlványnyal ellátott, hegesztett acélszerkezet (3. ábra). A 3 darab nyúlvány közül kettő azonos méretű kb. 2200 mmre nyúlik túl a külső hengeres pa-

A kotrógépnél beépített tengelyek méretei, kialakítása: • lánctalphordozó tengelyek: Ø900 x 4600 mm, 2 db furattal ellátott • kiegyenlítő-himba tengely: Ø600 x 3000 mm 1 db tömör A szalagkocsinál beépített tengelyek méretei, kialakítása: • lánctalphordozó tengelyek: Ø640 x 3200 mm 2 db furattal ellátott • kiegyenlítő-himba tengely: Ø500 x 2000 mm 1 db tömör

A MÉLYHŰTÉSSEL SZERELT TENGELYEK KIALAKÍTÁSA

3. ábra: Kotrógép alváz felülnézeti képe, tengelyek helyzete

4. ábra: A portálba szerelt tengely

lásttól, ezek pozíciója a külső paláston mérve egymáshoz képest 180°, egytengelyűek. A harmadik nyúlvány méreteiben rövidebb, kb. 1600 mm, furatainak tengelyvonala merőleges a két azonos méretű nyúlvány tengelyvonalára. Az egymással szemben lévő nyúlványok furataiba került beépítésre a lánctalphordozó tengely (Ø900 x 4600 mm), a rá merőleges kisebb nyúlványba került a kiegyenlítő-himba tengely (Ø600 x 3000 mm) (lásd. 3. ábra sraffozott tengelyek). A két lánc-

talphordozó tengely funkciója, mint ahogyan a nevek is mutatják, a komplett lánctalpegységek megtartása, a kisebb méretű tengely, pedig a jobb és bal oldali lánctalp szögeltéréseit kiegyenlítő-himba biztosítása. Fentiekben jellemző méretei miatt a kotrógép alvázáról és azokba szerelt tengelyekről írtunk. A szalagkocsi alvázának felépítése, tengelyeinek kialakítása funkcionálisan megegyezik a leírtakkal, csak méreteiben különbözik, ezért arra külön nem térünk ki.


A 4. ábrán a kotrógép Ø900-as átmérőjű tengelye szemlélteti a szerelt darabok kialakítását, illesztett felületeinek elhelyezkedését. Az ábrából látható, hogy a tengely két illesztett felületen kapcsolódik a portál furatolt nyúlványába, biztosításáról a csavarokkal rögzített zárófedél gondoskodik. A mélyhűtéses technológiára a tengely középső részén elhelyezkedő, H7/p6 illesztés miatt volt szükség. Az 1. táblázatban látható, hogy a 2 gép 4 különböző méretű tengelyénél ez mekkora fedést jelent. A szerelés előtt, a darabok leszállítása után ellenőrző méréseket végeztünk a furatokon és tengelyeken, különös tekintettel a lánctalphordozó furatokra, tengelyekre, amelyek párban vannak. A mért tűrések alapján párosítottuk a tengelyeket a furathoz, ez látható az 1. táblázatban. Természetesen a szerelés helyszínén végzett mérések (1. kép) pontatlanabb értékeket eredményeznek mint a gyártóművi mérések, hiszen novemberről lévén szó, a környezeti hőmérséklet 0 °C közelében mozgott. (A méréseket 2 különböző napon végeztük 2008.11.17-én a környezeti hőmérséklet: 5–10 °C, a munkadarabok hőmérséklete: 3–4 °C volt, míg 2008.11.24-én a környezeti hőmérséklet –4 °C, a munkadarab hőmérséklete: (–4)–(–3) °C között volt.) Ilyen hőmérsékletben ekkora méretű munkadarabok, valamint a mérőműszerek hőtágulása nem elhanyagolható, ezért ezek a mérések csak ellenőrzési célból kerültek elvégzésre. A nyílt lánggal, illetve hőpaplannal történő hevítést a portál mérete és tömege miatt (kb. 80 tonna) nem

73

lehetett volna kivitelezni, így döntöttünk a tengely hűtése mellett. A hűtés előkészületi munkáinak megkezdése előtt meg kellett vizsgálnunk a tengely anyagminőségét, hogy alkalmas-e a hűtésre. A tengelyek 42 CrMo4-es anyagból készültek, így az alacsony hőmérsékletű nitrogénben való hűtésre megfeleltek.

A SZERELÉSI TECHNOLÓGIA ELŐKÉSZÍTÉSE Annak ellenére, hogy az átfedés lényegesen kisebb, mint amit a cseppfolyós nitrogénben történő hűtéskor el lehet érni [1] (kb. 900 x 0,166/100 = 1,45 mm), a szárazjeges technológia a műszakilag biztonságos szerelés miatt elvetésre került. Bár a szárazjéggel is elérhető lenne a szükséges zsugorodás, de ilyen méretű tengelyeknél a szerelés hosszabb időt igényel, így az esetleges visszamelegedés problémát okozna. Továbbá a méretek miatt annyi szárazjégre lett volna szükség, amely valószínűleg drágább lett volna, mint a nitrogénes hűtés. (Megjegyezzük, hogy a szerkezet készítése során – néhány kisebb, másik alkatrész szerelésénél – 2009 tavaszán alkalmaztuk a szárazjeges technológiát.) Ezek alapján a cseppfolyós nitrogénes technológia mellett döntöttünk. Mivel gyakorlatilag minden tengely középső részén helyezkedett el a kötendő felület, elsőként az a kérdés merült fel, hogy az egész tengelyt belemerítsük vízszintes helyzetben a nitrogénbe, vagy függőleges tengellyel csak a szükséges mértékig történjen a bemerítés. A vízszintes helyzetben történő hűtés ELŐNYE: • a tengelyt vízszintes pozícióban kell beszerelni. HÁTRÁNYAI: • az egész tengelyt le kell hűteni, amihez több nitrogénre, nagyobb merítőkádra van szükség, • olyan emelőfüleket kell készíteni, amelyek lehűlve is alkalmasak a tengelyek kiemelésre, • baleseti szempontból veszélyesebb, mint az álló tartályban történő hűtés, nagyobb a kifröccsenési veszély, valamint a nitrogénnel történő érintkezés veszélye. Az álló helyzetben történő hűtés ELŐNYEI: • nem szükséges az egész tengelyt lehűteni, így kevesebb nitrogénre, kisebb méretű kádra van szükség,

74

1. táblázat: A szerelendő alkatrészek mérettűrései

Méret

Előírt fedéshatár

Mérhető legnagyobb fedés

KF [mm]

NF [mm]

I. oldal

II. oldal

Kotrógép Lánchordozó tengely

Ø900 H7/p6

0,01

0,156

0,01

0,13

Kiegyenlítőhimba tengely

Ø600 H7/p6

0,008

0,122

–0,03

-

Lánchordozó tengely

Ø640 H7/p6

0,008

0,138

0,08

0,13

Kiegyenlítőhimba tengely

Ø500 H7/p6

0,005

0,108

0,13

-

Szalagkocsi

1. kép: Az illeszkedő méretek ellenőrzése a helyszínen a nagyobb tengelynél

• a tengely nitrogénnel nem érintkező végén használható szénacélból készített emelőfül, • biztonsági szempontból kedvezőbb. HÁTRÁNYA: • a függőleges kiemelést követően a tengelyt vízszintes pozícióba kell hozni a szereléshez, így több daruhasználat szükséges. Végül mind a műszaki, gazdasági, mind a biztonsági szempontok (lásd előnyöket, hátrányokat) alapján a függőleges pozíciót választottuk. Az első gyakorlati feladat a merítőkád elkészítése. Természetesen a legnagyobb tengely adatai alapján terveztük meg az edényt, fő méreteiben Ø1200 x 4000 mm nagyságúra (lásd 5. ábra, 2. kép), anyagának a ridegtörési veszély elkerülése érdekében 1.4301 ausztenites korrózióálló anyagot választva. Figyelembe véve a várható nitrogénfelhasználást, és a helyszíni szerelést, egyértelmű volt, hogy az ellátás csak


egy tartályautóval történhet, így a nitrogén-bevezetést úgy oldottuk meg, hogy a tartálykocsi ún. lefejtő tömlője biztonságosan csatlakoztatható legyen az edényhez (5. ábra). A csatlakozás, utána töltés során cseppfolyós nitrogén kifröccsenésének elkerülésére a töltőcsövet gyakorlatilag az edényen belül, annak alsó felébe vezettük. Az edény biztonságos felállítása érdekében annak részben földbe történő elásása mellett döntöttünk, ezzel gyakorlatilag kismértékű szigetelést is biztosítva a tartály falának 6. ábra. A nitrogénigényt előzetesen nagyon nehéz volt becsülni, hiszen az edény behűtéséhez is szükség van folyadékra, és a félig bemártott daraboknál a cikk első részében megadott irányértékek (pl. a 0,55 liter nitrogén/hűtött darab kg) nehezen alkalmazhatók. Az előzetes becslések alapján néhány ezer liter felhasználását vártuk tengelyenként, amely a végrehajtás után igazolódott is (lásd később).

5. ábra: Merítőkád és a nitrogén csatlakozási pont kialakítása

A szerelést először folyamatosra terveztük, azaz ha a kádat egyszer már behűtöttük, ne legyen megállás miatti újabb behűtésre szükség. A technológia egyik legfontosabb paramétere, a bemártási idő meghatározása okozott kisebb fejtörést. Gyakorlatilag a rendelkezésünkre álló szakirodalmak 500 mm-nél nagyobb méretekhez nem ajánlanak adatokat (500 mm átmérőhöz a javasolt idő 80 min, lásd [1]). Tapasztalataink, ill. a szakirodalmi adatok extrapolálása után (200 mm méret felett a hozzáadott hűtési időszükséglet kb. 10 min/50 mm) a bemártási időt 180 percben határoztuk meg. Fontos kérdés volt továbbá a lehűtött darab behelyezésének gyakorlati megvalósítása is, hiszen túlságosan hosszú idő nem állt rendelkezésünkre a szerelésre.

ALTERNATÍVÁK A SZERELÉS VÉGREHAJTÁSÁHOZ

2. kép: Az elkészült bemerítő „kád” a beásás előtt

6. ábra: Földbe ásott merítőkád és a benne hűtött tengelyek


Az első fejtörést a tengely vízszintes pozíciójában a portál furataiba történő behelyezése okozta. Először arra gondoltunk, hogy a legegyszerűbb módja ennek, ha készítünk egy, a portáltól különálló behúzóasztalt, amelyet hidraulikákkal tudunk pozicionálni, mind függőleges, vízszintes irányban. A tengelynek pedig készítenénk egy görgős vályút, amit az asztalon rögzítenénk. A görgős vályúra a könnyebb behúzás miatt lett volna szükség, hiszen a tengelyt a portál belsejéből egy láncos emelővel terveztük behúzni. Ezt a megoldásváltozatot az első kalkuláció után elvetettük, mert a tengely középpontba történő állítása a hidraulikákkal bonyolult szerkezetet eredményezett volna, valamint a pozícióba „állítgatás” ideje jelentősen megnövelte volna a behúzási időt. A második variációban a hidraulikák elhagyásával szerettünk volna egy olyan, szintén görgős vályút készíteni, amelyet magán a portálon rögzítünk A központosítást állítócsavarokkal akartuk megoldani. Ez már egy jelentősen egyszerűbb segédszerkezetet eredményezett volna. Azonban amikor megvizsgáltuk a portálon lévő menetes furatokat, amelyre a szerkezetet akartuk rögzíteni, szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a menetes furatok mérete és száma alkalmatlan a tengely és szerkezetünk súlyának elviselésére. A legkisebb tengelynél (2,5 tonna) még alkalmazható lett volna ezen megoldás, de a másik 3 fajta tengelyünknél nem, hiszen ezek

75

tömege rendre, 5,4 tonna, 7 tonna és 18 tonna. Ezután jutottunk arra a megoldásra, hogy daruval két ponton alátámasztva, megkötve, a tengelyeket egyszerűen belógatjuk a furatba, ameddig az első kötési pontunk engedi, onnan pedig behúzatjuk láncos emelővel. Ez a megoldásvariáció lett a végleges, hiszen nincs szükség hozzá görgős behúzó pályára, nehéz tartó- és állítószerkezetekre. Az volt a terv, hogy az első kötélágat, amely egyeneságú, az illesztett felület mögé helyezzük, a másik ferde kötélágat a tengely végére, amelyet állíthatóra készítünk el, így könnyen pozicionálható a tengely. A daruval könnyedén lehet „játszani” a tengely helyzetével, az állítható kötélággal pedig le- és fel- (előre és hátra) dönthető a tengely orr-része (lásd képek a későbbiekben). A kötési pontok meghatározásához ki kellett számítanunk mindegyik tengely súlypontját, hiszen ez a megoldás akkor alkalmazható, ha a súlypont a két kötélág közé esik, minimum az első kötélág mögé, a módszer csakis így kivitelezhető. A számítások eredménye alapján mind a 4 fajta tengelynél a középen elhelyezkedő illesztett felület mögé esett a súlypont. A lánctalphordozó tengelyeknél biztonságosan lehet a fent leírt kötést alkalmazni. Azonban a kiegyenlítő-himba tengelyek esetében olyan közel volt a súlypont az illesztett felülethez, hogy az első kötélágat csak az illesztett felületen tudtuk volna megkötni, ezért súlyponteltolást alkalmaztunk. A súlypontot a tengelyeknél 600 mm-rel helyeztük át a tengely hengeres középpontja felé. Mindkét tengelynél nagy átmérőjű, spirálvarratos acélcsövet használtunk a súlyponteltoláshoz (a kotrógép kereszthimba tengelyénél Ø610 x 12 mm-es, a szalagkocsi kereszthimba tengelyénél Ø508 x 5 mm-es méretben), mindkét végén karimás kapcsolattal, egyik végén a tengelyhez, másik végén az emelőfülhöz rögzítve (lásd 6. ábra). A súlynöveléshez 30 mm vastag lemezből karimákat készítettünk és helyeztünk a csőtengelyekre, melyeket a próbaemelést követően hegesztéssel rögzítettünk. Miután „megszületett” a darus behelyezés megoldása, átgondoltuk a láncos emelővel történő behúzást és arra a következtetésre jutottunk, figyelembe véve a tengelyek méretét, tömegét, valamint a tengely esetleges

76

megszorulásának lehetőségét, a behúzást hidraulikus munkahengerrel végezzük el.

A SZERELÉS MENETE 1. Kád előkészítése a tengelyek bemártásához Az első feladat a merítő kád elásása volt (lásd 6. ábra). A 4 m magas tartályt 2 m-es mélységig ástuk el a kotrógép portálja mellett, úgy, hogy a 3. ábrán látható 3 darab tengely egy daruállásból szerelhető legyen. A kád elföldelt részén a külső palástot kőzetgyapot szigetelőanyaggal borítottuk, a kiásott földet pedig homokkal töltöttük fel, gondolva a a kád későbbi áthelyezésére. A tartályt úgy terveztük, hogy a beleengedett tengely súlyát elbírja. Az alját 20 mm vastag lemezből készítettük. Az edény aljára teherelosztóként 3 sor 200 x 200 mm-es keresztmetszetű keményfát helyeztünk, melyre 20 mm-es lemezt borítottunk. A fa felúszásának megakadályozására azt a lemezzel együtt az edény aljához rögzítettük (6. ábra).

2. Emelőfülek A tengelyek mindkét végére emelőfülek kerültek felszerelésre. Az egyik emelőfülre a tengely bemártása, hűtés közbeni megtartása, kiemelése, mozgatása, a másik emelőfülre a vízszintbe emelés miatt volt szükség. Mivel a tengelyeknek (6. ábra) csak az alsó fele került bemártásra a nitrogénbe, ezért a nitrogénből kiálló emelőfüleket szénacélból, a nitrogénben lévő, tengellyel együtt hűlő emelőfüleket a tartály anyagával megegyező, rozsdamentes acélból készítettük. Az emelőfüleket rögzítő csavaroknak A2-es minőségű, szintén rozsdamentes anyagot választottunk. A hűtés utáni könnyebb kiszerelhetőség érdekében a csavarok meneteit egy kissé alámetszettük.

3. Kiemelés, vízszintes helyzetbe fektetés A tengelyeket a hűtés alatt 110 tonna teherbírású autódaruval függőleges helyzetben tartottuk, nem döntöttük a tartály falának. A hűtési idő letelte után a daru kiemelte a tengelyt, majd egy másik daruval az alsó emelőfület megkötve vízszintes pozícióba hozták. Ezután ráhelyezték a földön előkészített két darab bölcsőre, ahol egy felkészült csapat gyorsan kicsavarozta az emelőfül csavarjait, levette a lehűlt


emelőfület, rozsdamentes közcsavarokkal 4 darab M30-as menetes szárat csavarozott a tengely végébe. Ezen menetes szárakkal történt a tengely behúzása.

4. Tengely beszerelése Mint ahogy fentebb már említettük, a tengelyt egy egyenes és egy ferde kötélágon megkötve emeltük a helyére. Az egyenes ág az illesztett felület mögött, egy acélszerkezetű bölcsőn (fabetéten érintkezve a lehűlt tengelylyel) alátámasztva, a ferde, állítható ág az emelőfülön került megkötésre. Az állítható ág kézi láncos emelővel volt szabályozható. Ezek után a daruval felemeltük a tengelyt és a portál furatai felé irányítottuk, ahol már egy szerelőcsapat a portál belsejében felkészült a hidraulikákkal történő helyrehúzásra. A 4 darab menetes szárra, egy erre a célra speciálisan kialakított, furatolt acélgerendát húztunk, anyával biztosítottuk és 2 darab hidraulikával a portál belső falának támasztva, a helyére húztuk a tengelyt, majd kiszerelve a menetes szárakat felhelyezésre került a biztosító zárófedél, valamint a megfelelő nyomatékkal meghúzásra kerültek a rögzítőcsavarok is.

A SZERELÉS VÉGREHAJTÁSA A szerelés megkezdésére 2008. november 24-én került sor. Fontos volt az időjárás, hiszen egy esős, havas napon a kivételnél az eső jégpáncélként fagyna rá a hűtött darabra gyakorlatilag a kivétel után azonnal, ami a szerelést lehetetlenné teszi. Szerencsére az időjárás kedvező volt, hideg, ugyanakkor száraz reggelre ébredtünk. Időközben a tervezetthez képest a szerelést két fázisra bontottuk, mivel a helyszín változott néhány száz métert, és a daruk átállása hosszadalmas folyamat lett volna. Az első napra a kotrógép 2 lánctalphordozó és 1 kiegyenlítő-himba tartó tengelyének behelyezését terveztük, amely szerencsésen végrehajtásra is került. A hűtést 7 órakor kezdtük, az első lánctalphordozó tengely beszerelésére kb. 13 órakor került sor, az elhasznált nitrogén kb. 7800 m3. Az első tengely hűtéséhez felhasznált nitrogén mennyiségéből, úgy számoltuk, hogy a maradék nem elegendő a másik nagy tengely lehűtéséhez, ezért másodikként a kiegyenlítő-himba tartó ten-

gelyt szereltük be kb. 16 óra magasságában, az elhasznált nitrogén menynyisége 2350 m3. A harmadik tengely beszerelése kb. 20 órakor történt meg a felhasznált nitrogén 4400 m3. A következő napra terveztük a szalagkocsi 3 tengelyének beszerelését,

melyet az elásott kád kiásása akadályozott meg. A tartály körül a föld kb. 1–1,5 m-es körzetben megfagyott, oly mértékben, hogy egy kisebb árokásó gép kanala is eltört a fagyott talaj fellazítása közben. Végül olyan 5–6 óra fáradságos munka után sike-

rült a kádat kiemelnünk, ekkor úgy döntöttünk, hogy elnapoljuk a fennmaradó 3 tengely hűtését, melyeket 2008. november 26-án sikeresen be is szereltünk. A szerelési folyamat végrehajtását a következő képsorozat szemlélteti:

3–5. kép: Az 1. tengely hűtése és kiemelése

6–7. kép: A kiemelt tengely vízszintesbe forgatása két daruval

8–9. kép: A tengely vízszintezése és a behúzó menetes szárak beszerelése (a bal oldali tengely még nem behűtött)


77

10–12. kép: A tengely szerelési pozícióba történő mozgatása

13–14. kép: A szerelés végrehajtása

15–17. kép: A kisebb méretű tengely beemelése hűtéshez, ill. szerelése. Megfigyelhető a súlyponteltoláshoz használt felszerelt cső a felhegesztett gyűrűkkel

18. kép: Kettő darab tengely a beszerelés után

78


A mélyhűtés és a szerelés legfontosabb adatait az alábbi táblázat tartalmazza. 2. táblázat. A technológia és a nitrogén-felhasználás legfontosabb adatai

Egyensúlyi állapot***

Tengely mérete

Bemerítés

Szerelési idő****

Külső hőmérséklet

Fajlagos LIN (bemerítéshez)

Fajlagos LIN teljes mennyiség

Behelyezés*

LIN (m3)**

Idő (min)

LIN (m3)

Idő (min)

(min)

(C)

m3/kg

liter/kg

m3/kg

liter/kg

900

“szárazon”

3 700

45*

4 111

187

18

–6

0,23

0,33

0,43

0,63

7

600

“nedvesen”

805

15

1 528

70

25

2

0,22

0,32

0,33

0,48

18

900

“nedvesen”

822

20

3 565

180

18

3

0,20

0,29

0,24

0,35

6

640

“szárazon”

45*

1 477

120

25

–2

0,25

0,36

0,70

1,01

5. tengely

2

500

“nedvesen”

146

10

146

75

9

0

0,07

0,11

0,15

0,21

6. tengely

6

640

“nedvesen”

224

10

1 890

80

10

0

0,32

0,46

0,35

0,51

0,21

0,31

0,37

0,53

tömeg (t)

átmérő (mm)

18

2. tengely 3. tengely 4. tengely

1. tengely

2 700

Összesen: 8 397 12 717 Teljes LIN felhasználás (m3): 21 114

Átlag:

*

A „szárazon” történő bemerítés a tengellyel együtt történő behűtést, a „nedvesen” kifejezés a már tele lévő edénybe történő bemerítést jelenti ** LIN: cseppfolyós nitrogén (a „m3”-ben történő cseppfolyós nitrogén megadása gázhalmazállapotra értendő) *** Az „egyensúlyi állapot” a nitrogénfürdő stabilizálódását jelenti a bemerítést követően (a teljes forrás megszűnéséig) **** A „szerelési idő” a tengely folyadékból történő kivételétől a szerelés befejezéséig eltelt idő

A táblázat alapján látható, hogy átlagértékben gyakorlatilag a szakirodalommal egyező mértékű nitrogén-felhasználásra volt szükség (0,53 liter/kg) [1]. Abban az esetben, ha a bemerítéskor nincs még a tárolóedényben cseppfolyós fázis, az ideálistól lényegesen nagyobb (akár duplája), a már

behűtött edénybe történő merítéskor az elméletitől kisebb mértékű nitrogén-felhasználással számolhatunk. A nagyméretű tengelyek beszerelése mellett egyidejűleg néhány kisebb méretű bronzpersely zsugorkötéses szerelése is megtörtént (19–20. kép).

Ahogy azt már írásunkban említettük, 2009 tavaszán kettő darab kisebb méretű (Ø390 x 1700 mm) tengely zsugorkötéssel történő szerelése szárazjég alkalmazásával történt. A tengelyek behűtésének előkészítését, kialakítását a 21–22. kép szemlélteti.

19–20. kép: Bronzpersely szerelése

21–22. kép: Szárazjéggel történő hűtés előkészítése


79

ÖSSZEFOGLALÁS

A folyóirat előző számában megjelent első részben összefoglaltuk a zsugorkötések elméleti hátterét, gyakorlati megvalósításának legfontosabb szempontjait, különös tekintettel a cseppfolyós nitrogénnel végzett szereléstechnológiára. A jelenlegi összefoglalásunkban egy, a közelmúltban

végrehajtott zsugorkötéssel történő szerelés tapasztalatairól számolunk be. Ennél a műveletnél több, a fő méreteiben Ø900 x 4600 mm-es (kb. 18 tonna tömegű) tengely beépítését végeztük nitrogénes mélyhűtéssel külszíni fejtéshez alkalmas marókerekes kotrógép és a hozzá tartozó szalagkocsi építése során.

FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Gyura L., Nagy Sz.: Zsugorkötés cseppfolyós nitrogénnel (1.rész), Acélszerkezetek, 2009/1. p. 104108. [2] Műszaki specifikáció a kotrógép és szalagkocsi szereléséhez

Miskolci Egyetem – IIW Program

NEMZETKÖZI HEGESZTETT SZERKEZET TERVEZŐMÉRNÖK KÉPZÉS INTERNATIONAL WELDED STRUCTURES DESIGNER A képzés célja olyan, korszerű ismeretekkel rendelkező,

Helyszíne:

a

Miskolci Egyetem, Felnőttképzési Regionális Központ

nemzetközi

normáknak

megfelelő

szakemberek

kiképzése, akik alkalmasak a korábban megszerzett

Ideje: általában minden második héten péntek és szom-

mérnöki tudásuk és a képzés során elsajátított ismeretek

bat.

birtokában az új tudományos eredmények befogadására, alkalmazására, a korszerű hegesztett szerkezetek tervezé-

Költsége:

sére a gyártási, a minőségbiztosítási és a gazdaságossági

320 eFt, mely cégeknél a szakképzési alap 33%-ából

szempontok figyelembevétele mellett. A képzés megfelel

finanszírozható.

a Nemzetközi Hegesztési Intézet (International Institute of Welding, IIW, 58 ország tagja a világon) ajánlásának.

Minimális csoportlétszám: 15 fő.

A képzés 7 modulból áll:

Jelentkezési határidő: 2009. szeptember 30.

1. modul: Hegesztési technológiák 2. modul: Anyagok feszültségei

Kapcsolat (név, telefon, fax, e-mail)

3. modul: Hegesztett szerkezetek tervezése

– Szakmai kérdésekben:

4. modul: Hegesztett kötések tervezése

Dr. Jármai Károly, egyetemi tanár,

5. modul: Hegesztett lemezszerkezetek tervezése

+46-565111, +46-563399,

6. modul: Hegesztett szerkezetek optimálása 7. modul: Gyártás, költségek, minőség és ellenőrzés

[email protected] – Adminisztratív kérdésekben: Oláhné Lajtos Julianna, programvezető,

A képzés sikeres vizsga esetén Nemzetközi Hegesztett

06 30 905 8113, +46-565493,

Tervezőmérnök Diplomával zárul, amit a Magyar

[email protected]

Hegesztéstechnikai és Anyagvizsgálati Egyesülés mint Nemzeti Meghatalmazott Testület ad ki.

Honlapok: http://www.alt.uni-miskolc.hu/iwsd/

A képzés időtartama

http://www.felnottkepzes.uni-miskolc.hu/

182 óra, mely 2009 októbere és 2010 áprilisa között

http://www.iiw-iis.org/

valósul meg.

http://www.mhte.hu/oh_iiw.html

80


Gerd-Volker Klaas Cloos Schweisstechnik GmbH, Haiger, Németország

HEGESZTŐROBOT-ÁLLOMÁSOK A TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSÉRE A robotos hegesztési alkalmazások egyre nagyobb szerepet kapnak a termelékenység növelésében. A nemzetközi versenyhelyzet hatására a cégek a hegesztés gyártási költségeinek csökkentésére illetve más gyártási eljárások alkalmazására kénysze-

rülnek. A CLOOS cég, mint az egyik legrégebbi hegesztő- és automatizált eszköz gyártó, számos alkalmazást kínál a költségek csökkentésére a modern hegesztőberendezésekkel felszerelt robotrendszerei révén.

1. A HOZAGANYAGOK ÉS A MIG1-HEGESZTÉS GÁZAINAK ÁLTALÁNOS HELYZETE

A lézer és lézer-hibrid rendszerek teszik lehetővé a legnagyobb hegesztési sebességet, a hegesztett szerkezet csekély deformációja mellett. Az eljárások hátránya a meglehetősen precíz varrat-előkészítési igény és a lézersugár-rendszer nagy beruházási költsége.

Korábban a lágyacélok hegesztésére portöltésű huzalokat kínáltak a felhasználóknak robotalkalmazásokhoz. Általában nem javasolt ezen huzalok alkalmazása, ha nincsenek különleges követelmények a hegesztőanyagra, minőségre vagy hegesztési feladatra vonatkozóan. A lágyacélok hegesztésére majdnem minden esetben a tömör huzalokat alkalmazzák, mivel alacsonyabb az ára, nagyobb a hegesztési sebesség valamint a leolvadási teljesítmény. Erősen ötvözött acélok hegesztésére gyakran tömör huzalokat használnak, néhány esetben azonban előnyösen alkalmazhatók a portöltésű huzalok. Az, hogy töltött vagy tömör huzalt alkalmazunk acélok MIG-hegesztésére, változó. A különböző acéltípusok robotos MIG-hegesztésére átlagosan kb. 70–80%-ban tömör huzal használatos. Hasonlóképpen nehéz meghatározni MIG-hegesztéshez használt gázok általános helyzetét. A lágyacélok hegesztésekor leggyakrabban alkalmazott gázok az Argon/CO2 keverékgázok, 8–20% CO2-tartalommal, erősen ötvözött acélok esetén 2–3% CO2-tartalmú vagy tiszta argon használatos. Néhány felhasználó oxigéntartalmú gázt is használ. Bármelyik gáz alkalmazható töltött vagy tömör huzalhoz. Alumínium hegesztésére nagyon gyakran tiszta argont használnak, vékony alumíniumlemezek vagy nagyobb hegesztési sebesség esetén hélium hozzáadásával.

3. ÉRZÉKELÉSI TECHNIKÁK AZ érzékelési technikákat (szenzorokat) rendszerint akkor alkalmazzák, ha hosszú varratokat kell hegeszteni és a hegesztés közbeni deformáció a robot hegesztési pályájának online korrekcióját igényli. A leggyakrabban alkalmazott szenzorok az ívszenzor valamint nagy mozgási sebességek esetén a lézerszenzor. Az ívszenzor elvi vázlata az 1. ábrán látható. Az hegesztési irányra merőleges oszcilláció a hegesztőáram szignifikáns (lényeges, jelentős) eltérését eredményezi. Ezen áramváltozás hatására a robot képes arra, hogy korrekt módon kövesse a varratot (V-varrat, tompavarrat). Az ívszenzor acélalapú anyagok esetén használható. Az alumíniumhuzal alacsony elektromos ellenállása miatt az ívszenzor nem alkalmazható alumíniumanyagok hegesztésére. MIG-hegesztésnél az áramjelet alkalmazzák, AWI- és plazmahegesztésnél pedig a feszültségjelek eltérésének alkalmazása jellemző.

2. VÉDŐGÁZOS FOGYÓELEKTRÓDÁS ÍVHEGESZTÉS ROBOTOKKAL A robotizált hegesztésben leggyakrabban a MIG-eljárást alkalmazzák. Ennek oka a központi anyag-hozzávezetés illetve az, hogy ívszenzorral együtt alkalmazható. A legutolsó fejlesztés a nagy teljesítményű MIG-hegesztésben a tandemeljárás, melyet a nagy hegesztési sebesség és/vagy nagyobb leolvadási teljesítmény miatt alkalmaznak egyre elterjedtebben. A plazma- és az AWI-hegesztési eljárásokat robotizált gyártásban szintén alkalmazzák. Ezek hátránya a nem központi anyag-hozzávezetés. 1

1. ábra: Az ívszenzor működési elve

MIG: Metal Inert Gas Welding. Fogyóelektródás kevert védőgázos ívhegesztés


81

Nagyobb hegesztési sebességek mellett a lézerszenzort alkalmazzák a hegesztési varrat követésére. Azonkívül V alakú varratok hegesztésekor a V-horony térfogatát lehet érzékelni. Ha a varrat térfogata megváltozik, akkor a robotvezérlés változtatja a hegesztési sebességet és/vagy a huzalelőtolást annak érdekében, hogy a varrat keresztmetszete állandó maradjon.

4. HEGESZTÉSI ELJÁRÁSOK ÉS ROBOTALKALMAZÁSOK

Egy második impulzus paramétersor segítségével a beolvadás mélysége nagyobb lesz és a varrat felülete olyan, mintha az alumíniumot AWI-eljárással hegesztették volna. Ezen kívül a varratok dinamikus terhelése nagyobb lehet, ellentétben a hagyományos impulzusívvel készült varratokkal. A BMW 5-ös sorozatának és a Mercedes S- és E-osztályának alumínium felfüggesztései készülnek robottal és Alu-Plus funkcióval (4. ábra).

Hagyományos MIG-hegesztés Robotos alkalmazásokban az uralkodó technológia a MIG-eljárás. Függetlenül attól, hogy automatizált vagy félautomata MIG-eljárásról van szó, az impulzusív alkalmazása jellemző minden anyagnál. Ezek az anyagok lágy vagy erősen ötvözött acélok, alumínium vagy bronz (cink ötvözésű acélok MIG-forrasztása). A 2. ábrán az impulzusív elve látható. Ezen ívtípus előnye a közel fröcskölésmentes anyagátvitel. Ellentétben a hagyományos ívvel mint pl. a rövid ív vagy permetes ív, ez egy csepp leválasztását és a csepp ömledékbe történő szabad átvitelét jelenti, rövidzárlat nélkül.

4. ábra: Alumínium hátsó tengely szerkezet. Hegesztési eljárás: hagyományos MIG Alu-Plus-szal és tandemeljárással. Hegesztési sebességek: hagyományos MIG: 60–80 cm/min, tandem: 180–210 cm/min

A hajóépítésben lágy acélok robotos MIG-hegesztésére látható egy példa az 5. ábrán. Ezen a gyártósoron, a tartály és konténer szektorban, négy felső portálos robot dolgozik együtt egy 72 méteres X tengelyű pályán mozogva. Mindegyik robot egy 2,5 x 16 x 4 méteres (X, Y, Z tengely) tartományban dolgozik.

2. ábra: Az impulzusív elve

Ellentétben a hagyományos ívfajtákkal, az impulzusív hegesztési paramétereinek meghatározása is eltérő. Összesen hat paraméter rendelhető hozzá az impulzusívhez. Ehhez úgynevezett „egygombos kezelésű” vagy szinergikus áramforrásokat fejlesztettek ki a hegesztési folyamat könnyebb ellenőrzése érdekében. Kimondottan alumínium MIG-hegesztésére fejlesztette ki a CLOOS cég az úgynevezett „Alu-Plus”-t (3. ábra). 5. ábra: Robotizált MIG-hegesztés a hajógyártásban

A robotok tompavarratokat hegesztenek a padlólemez és a válaszfalak vagy merevítések között, pl. függőlegesen felfelé. Itt impulzusívet vagy rövid ívet alkalmaznak. Hasonló portálok kerültek kifejlesztésre video-monitoring rendszerrel felszerelve, amely 2 kamerával dolgozik.

3. ábra: Az Alu-Plus elve

82

A 6. ábrán látható másik példa alumíniumtartályokat mutat, melyek a tehergépjármű-gyártás számára készülnek. Itt két robot Master–Slave-konfigurációban gyárt alumíniumtartályokat közepes, 0,8 m/perces hegesztési sebesség-


a

b

6.a ábra: Alumínium üzemanyagtartályok hagyományos MIG-hegesztése lézerszenzorral, hegesztési sebesség 80 cm/min 6.b ábra: Azonos hegesztési feladat, mint 6.a ábrán, itt: tandemhegesztés, hegesztési sebesség: 180 cm/min

gel, egy robot lézerszenzorral rendelkezik. A hegesztési varratok szivárgásmentességét héliumtöltéssel ellenőrizték.

Tandem- (nagy teljesítményű) hegesztés A következő lépés a költségek csökkentésében az úgynevezett „tandem” MIG-eljárás. A Cloos cég a '70-es évek elején „kéthuzalos” MIG-eljárás forgalmazásával kezdte. A 7. ábrán a két eljárás közötti alapvető különbség látható. A '90-es években a Cloos elsők között volt a robotizált hegesztésben az új tandemeljárással, és több mint 500 tandem-konfigurációjú robotot értékesített az elmúlt 7 év alatt.

8. ábra: A tandemeljárás impulzus-szinkronizációjának különböző formái: A) szinkronizált; B) szinkronizált és fázisban eltolt, C) nincs szinkronizálás 7. ábra: A kéthuzalos és a tandemhegesztés elve. A tandemeljárás két különálló áramátadót és áramforrást használ. Mindkét ívnek saját hegesztési paraméterei vannak. A kéthuzalos eljárásnál a huzalok hegesztési paraméterei egyeznek!

A tandemhegesztés bármely típusú acél, alumínium és bronz hegesztésére használható pl. az autó-, hajó-, daru- és vasúti gyártásban. A nagy hegesztési sebességek (nagyobb, mint 6 m/perc) miatt a tandemhegesztés csak robottal végezhető. Az ‘90-es években a tandemeljárás felváltotta a kéthuzalos hegesztést, az áramforrások technológiájában végrehajtott fejlesztések révén illetve azért, mert a tandemeljárással elért hegesztési eredmények jobbak. Tandemhegesztés során a legtöbb esetben mindkét elektródán impulzusívet alkalmaznak. Ez lehetőséget ad a felhasználónak arra, hogy különböző impulzus-szinkronizációt alkalmazzon, lásd 8. ábra. Az eljárás hagyományos, 1 huzalos MIG-eljárással szembeni hatékonyságának érzékeltetése érdekében, a 6.b ábrán összehasonlítás látható azonos hegesztési feladatok esetén. A végső költségszámítás a 9. ábrán a tandemeljárás alkalmazása esetében közelítőleg 35% költségcsökkenést mutat.

9. ábra: Költségszámítás a 6.a és 6.b ábrákhoz (hagyományos MIG és tandem). Fordítás: Gesamtkosten = összköltség; Schweißnaht = hegesztési varrat; Fertigungskosten = gyártási költségek; Energiekosten = energiaköltségek; Drahtkosten = huzalköltség; Gaskosten = gázköltség; 1 DM = 0,51 Euro


83

A legutóbbi fejlesztés ezen a területen a tandem MIG-forrasztás, amit nagyon gyakran horganyzott acéllemezeknél használnak. A tandem MIG-forrasztásra látható egy példa a 10. ábrán.

10. ábra: Kipufogórendszer. Tandemforrasztás AlBz 8 hozaganyaggal, hegesztési sebesség 6 m/min 12. ábra: Hőcserélők AWI-hegesztése

Szalagelektródás hegesztés Egy újfajta hegesztési eljárás az úgynevezett szalagelektródás hegesztés, lásd 1. A szalagelektródás eljárás azonos a standard egyhuzalos (kerek huzalos) eljárással, azonos anyaggal és áramforrással. Az eltérés a hagyományos MIG-eljáráshoz képest a nagyobb hegesztési sebesség és a tűrések jobb áthidalhatósága. Ezidáig még az iparban nem nyert alkalmazást ez az eljárás. A jövőben főleg alumínium esetén és a robotos mozgatással együtt kerülhet ipari alkalmazásba a szalagelektródás hegesztés. A hagyományos MIG-, tandem- és szalagelektródás hegesztés összehasonlítása látható a 11. ábrán.

Néha nehézkes az AWI-ív újragyújtása, ha nem áll rendelkezésre nagyfrekvenciás rendszer. Az ilyen pisztolyokhoz fejlesztette ki a Cloos cég a pilot-ívet, 13. ábra.

11. ábra: A hagyományos MIG-, tandem- és szalagelektródás ívhegesztés összehasonlítása 13. ábra: Pilot-íves AWI-hegesztőpisztoly nagyfrekvencia nélküli ívgyújtáshoz

AWI-hegesztés A robotizált AWI-hegesztést – ellentétben a MIG-hegesztéssel – ritkábban alkalmazzák (kb. 95% MIG, 5% AWI és plazma). Az AWI-eljárás előnyei a fröcskölésmentes varrat, a varrat jó felületi minősége és a varrat általában jobb mechanikai tulajdonságai. Robotizált alkalmazások találhatók a hőcserélők gyártása, fémbútorgyártás, vízbojlerek gyártása stb. terén. Egy hőcserélők gyártásánál használatos robotos, hideg huzal hozzávezetéses, AWI-alkalmazás látható a 12. ábrán. A munkadarabok átmérője 210 és 1400 mm közötti. A csövek átmérőjétől függően a robot 40–50 másodpercet igényel egy-egy körvarrat hegesztésére.

84

Plazma Hasonlóan az AWI-eljáráshoz, a robotizált plazmahegesztés ritka. A 14. ábrán látható gyártósort az autógyártásban üzemanyagtartályok gyártására használják, különféle hegesztési eljárások alkalmazásával, mint például AWI-, ellenállás-, pont- és plazmahegesztés. A plazmahegesztést a két tartályfél éleinek összehegesztésére használják. Számos üzem érdekelt a plazmaeljárás továbbfejlesztésében. A jövőbeni kutatások középpontjában a nagyobb plazmasűrűség és a plazmapisztoly áttervezése áll majd.


17. ábra: Kerékpárvázak PPAW-hegesztése

Lézer-hibrid hegesztés

14. ábra: Üzemanyagtartályok plazmahegesztése az autóipar számára

A hagyományos védőgázos ívhegesztéssel kombinált lézersugaras hegesztéseket nevezik lézer-hibrid eljárásoknak. Elsődlegesen az autógyártás, a hajógyártás és szállítórendszerek gyártói érdekeltek ezen eljárás alkalmazásában, 18. ábra. A hegesztett anyagok acél- és alumínium-konstrukciók. Az eljárás előnye az extrém nagy hegesztési sebesség a hegesztett szerkezet csekély deformációja mellett. Hátránya a lézerrendszer nagy beruházási költsége, a magas karbantartási költségek és végül az igényelt nagy varratelőkészítési pontosság. Az új fejlesztések a lézer és a PPAW-technológia kombinálására koncentrálnak. Az első, acél hegesztésére és forrasztására irányuló kísérletek sikeresek voltak.

Poradagolásos plazmahegesztés (PPAW) A poradagolásos plazmahegesztés alapelve a 15. ábrán látható. A PPAW-eljárás leolvadási teljesítménye nagyon alacsony (maximum 100 g/perc). Az eljárás keskeny, jó minőségű varratok hegesztésére alkalmas. A 16–17. ábrán látható példák áttekintést adnak ezen eljárás ipari alkalmazásáról. 18. ábra: Motorkerékpár/vázak lézer-hibrid hegesztése

ÖSSZEFOGLALÁS

15. ábra: A PPAW-eljárás elve

16. ábra: PPAW-hegesztés a bútoriparban. Bal oldal festve, porfelviteli sebesség: 25 g//min

A védőgázos ívhegesztési eljárások, kezdve a 1940-es években az AWI-eljárással, még mindig a robotizált és automatizált hegesztés középpontjában állnak. Különösen a tandemeljárással új dimenziók nyíltak meg a MIG-eljárás számára. Új eljárásváltozatok még fejlesztési fázisban vannak, mint pl. a szalagelektródás ívhegesztés. A lézersugaras és a hagyományos hegesztés kombinációja új lehetőségeket kínál a hegesztéstechnológiában. A lézerberendezés költségei a jövőben várhatóan csökkenni fognak, így a lézer-hibrid hegesztés új alkalmazásokban jelenik meg (alkalmazási területe kiszélesedik). A különböző hegesztési eljárások újabb és újabb változatai fognak megjelenni a piacon, melyek a gyártók speciális hegesztési problémáit oldják majd meg. A modern hegesztési technológiák robottal együtt történő alkalmazásának tendenciája kétségtelenül emelkedni fog.


85

Barabás Péter, dr. Farkas Attila, Nagy Ferenc REHM Hegesztéstechnika Kft.

AUTÓDARUGÉM MEREVÍTŐLAMELLÁINAK ROBOTOS HEGESZTÉSE A PYLON-94 KFT.-NÉL ROBOTIC WELDING OF MOBILE CRANE BOOM STIFFENER SHEETS AT PYLON-94 LTD. 1. A GÉMGYÁRTÁS FŐBB JELLEMZŐI A nagyméretű acél-, ill. gépszerkezetek hegesztésének robotosítása több szempontból is nehéz feladatnak számít. A darabok méretéből eredően a tűrések és az illesztési pontosságok még egy rendkívül fegyelmezett gyártási kultúrában is meghaladják a robotosításhoz általánosan elvárt szintet. A méretek és a tömegek nagysága miatt a munkadarabok pozicionálási lehetősége sem felel meg a robotosításnál elvártnak. A gyártáshoz használt speciális alapanyagok által megkívánt különleges hegesztési technológia tovább bonyolítja a feladatot. Mindezen nehézségek ellenére a PYLON-94 Kft.-nél gyártott autódarugémek merevítőlamelláinak robotos hegesztését a PYLON-94 Kft. szakembereivel történt többszöri konzultáció és egyeztetés alapján megoldhatónak ítéltük, és 2008 nyarán elindítottuk a projektet, amelyről az alábbiakban egy rövid összefoglaló beszámolót készítettünk. A PYLON-94 Kft. a TEREX-DEMAG GmbH részére gyártja 2 különböző típusú autódaru (1. ábra) komplett gémszekrényeit. A gémszekrények 7 darab egymásba csúsztatható „csőből” állnak, amelyek különböző vastagságú, nagy szilárdságú (S1100 QL), finomszemcsés acélból készültek. A darugém gyártásához használt nagy szilárdságú, finomszemcsés acél lehetővé teszi, hogy a lemezvastagság csökkenése mellett nagyobb teherbírású darugémeket lehessen költséghatékonyan gyártani. Az erősítő elemek (lamellák) 100–300 mm széles, szintén S1100 QL minőségű lemezből vágott csíkok. A lamellákon nagyszámú ovális lyukat kell kivágni a gémcsőre való felhegesztéshez. A vágás lézervágóval történik, a megfelelő minőség és a vágási deformáció csökkentése érdekében. A lamellákat lehetőleg hézag nélkül kell a gémcsőre illeszteni és fűzéssel rögzíteni, amihez szigorú technológiai előírások betartása szükséges.

1. ábra: TEREX DEMAG AC250-1 típusú autódaruja

86

2. ábra: Előfeszített gém

A hegesztés előtt a csöveket kb. 80 °C-ra elő kell melegíteni, a hegesztés során korlátozni kell a hőbevitelt, valamint gondoskodni kell a hirtelen lehűlés elkerüléséről. A gyártás a legnagyobb csővel kezdődik, mivel erre a darabra kell felhegeszteni a legtöbb alkatrészt. A hegesztés megkezdése előtt a csöveket belülről, meghatározott pontokban merevítőelemekkel elő kell feszíteni (2. ábra), ezáltal a hegesztés során fellépő alakváltozások, vetemedések csökkenthetők. A főbb szerkezeti elemek összeállítása hegesztőkészülékben történik. A szükséges nyílások helyének bejelölése majd kivágása után fűzővarrattal rögzítik a merevítőlamellákat. Ezután daru segítségével beemelik a gémet a robotcellába, ahol megtörténik a lamella és a kivágások körbehegesztése (3. ábra). A gyártási folyamat végén a cső egyengetése, méreteinek ellenőrzése, s a varratok mágneses repedésvizsgálata következik.


3. A ROBOTRENDSZERREL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK A PYLON-94 Kft. szakembereivel közösen végül az alábbi pontokban foglaltuk össze mindazokat a követelményeket, amiket a robotrendszernek teljesítenie kell:

3. ábra: Lamellák hegesztése robottal

2. MEREVÍTŐLAMELLÁK HEGESZTÉSE ROBOTTAL A robotrendszer kialakítását megelőzően több alkalommal is a helyszínen tanulmányoztuk a gémgyártás folyamatát, hogy megismerjük a robottal hegeszteni kívánt részfolyamatot, illetve a vonatkozó előírásokat, s a robotrendszerrel szemben támasztott követelményeket. A TEREX-DEMAG GmbH előírásainak megfelelően a lamella kivágásainak hegesztéséhez az EN 440 szabvány szerinti G 46 2 C G4Si1 / G 46 4 M G4Si1, Ø1,2 mm-es huzalt kell használni, a lamella körbehegesztéséhez pedig az EN 12534 szabvány szerinti G Mn4Ni1,5CrMo, szintén Ø1,2 mm-es huzalt. A robotrendszerrel szemben támasztott különleges igény volt, hogy a hegesztőrobot alkalmas legyen ennek a kétféle minőségű, de azonos huzalátmérőjű hegesztőhuzalnak a használatára, s a váltás automatikusan megtörténjen anélkül, hogy automata szerszámcserélő rendszert kelljen használni. Ezt az SKS Welding Systems GmbH Dual huzalváltó rendszerű hegesztőpisztolyával sikerült megvalósítanunk, melynek segítségével programozott módon történik a huzalváltás (4. ábra). A huzalváltási művelet vezérlését az SKS Q8pw digitális folyamatszabályozó egység végzi. A technikai megoldás előnye, hogy egy drága, automata hegesztőfej-cserélő rendszer helyett egy kedvezőbb árú eszközzel, hatékonyabban és rövidebb ciklusidővel lehet dolgozni. A hegesztőfej hozzáférési tulajdonságai az egyhuzalos hegesztőfejjel közel azonosak.

4. ábra: Dual huzalváltó rendszerű hegesztőpisztoly

• 2 különböző típusú gémszekrény gyártása, típusonként 6–6 különböző méretű csővel, • a nagyméretű szerkezetek ±3 mm-es tűréséből, valamint a pozicionálásból adódó pontatlanságok korrigálása szenzorokkal, • a lamellák kivágásainak megkeresése érintéses elven működő szenzorral, • gázhűtéses hegesztőfej használata, • 2 típusú, de azonos átmérőjű huzal használata a lamellák hegesztéséhez automata fejcserélő rendszer használata nélkül, elkerülve a huzalok kézi cserélését, • a robot utaztatása egy 13 m hosszú, szervovezérlésű utazópályán a cső hossza mentén, • automata pisztolytisztító berendezés, valamint egy szerszámközéppont-ellenőrző és -korrigáló rendszer használata, • a legkorszerűbb, digitális vezérlésű áramforrás használata, • a hegesztési paraméterek felügyelete, dokumentálhatósága, archiválása, • a digitális vezérlés hálózati csatlakoztatása a vállalat számítógépes hálózati rendszerébe.

4. A PROJEKT MEGVALÓSÍTÁSA A fenti követelményeket teljesítő robotrendszer modellje az 5. ábrán látható. A robotrendszer főbb egységei: • MOTOMAN HP20-6 robot, • MOTOMAN TSL-1000SN (13 150 mm hasznos utazási hosszú) utazópálya, • MOTOMAN Comarc varratkereső és ívszenzor, • MOTOMAN MotoTac automatikus szerszámközéppontkalibráló egység, • SKS Dual (Y-fejes) huzalváltó rendszer, • SKS LSQ-5 hegesztő áramforrás, • SKS Q8pw digitális vezérlőegység.

5. ábra: Robotrendszer kialakítása


87

A robotrendszer telepítése és beüzemelése után következett a programozás, amit a PYLON-94 Kft. szakembereivel közösen végeztünk el. A lamellák kivágásai lézerrel készültek ugyan, de a lamellák pozicionálásából és a két fél toldásából adódó pontatlanságok miatt érzékelők alkalmazása nélkül nem volt lehetséges a robothegesztés. Ezt a helyzetet tovább nehezítette az alkatrészek ±3 mm-es tűréséből adódó szórás, valamint az, hogy a kb. 3 tonnás alkatrészt a hegesztőrobot előtt csak több mm-es pontossággal lehet elhelyezni. Ennek a problémának a megoldására született meg az a programozási módszer, amelyet az alábbiakban ismertetünk. A lamellát a cső hossza mentén több szakaszra osztottuk, és minden egyes szakaszra egy referencia-hegesztőprogram, valamint egy keresőprogram készült. Ezek a referenciahegesztőprogramok mind úgynevezett relatív programok, azaz az adott szakaszra felvett saját, felhasználói koordinátarendszerek pillanatnyi helyzetétől függenek. A felhasználói koordinátarendszereket 3 pont segítségével – egy kezdőpont (ORG), egy X-tengely irányát meghatározó pont (XX) és egy síkot (XY) meghatározó pont – lehet a robotvezérlésben definiálni (6. és 7. ábra). Ezeket a pontokat a robot középpontkereső programjának a segítségével megkerestük, s létrehoztuk az adott szakasz koordinátarendszerét. Ha ezeket a koordinátarendszereket egy új cső hegesztése előtt újra létrehozzuk (megkerestetjük a középpontokat), a hozzá tartozó hegesztőprogramok térbeli lefutása az új cső térbeli helyzetéhez alkalmazkodik, s pontosan követi a kívánt pályát.

6. ábra: Felhasználói koordinátarendszer létrehozása

A kivágások meghegesztése után a rendszer automatikusan átvált a másik típusú huzalra, a robot megkeresi a lamella szélén a varrat kezdőpontját, majd a robotot az ívszenzor segítségével folyamatosan a kívánt pályán tartva körbehegeszti a lamellát.

5. AZ ALKALMAZOTT TECHNIKAI MEGOLDÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ ELŐNYÖK A hegesztés robotosítása során az általunk használt programozási módszer valamint az SKS Dual (Y-fejes) huzalváltó rendszer alkalmazása a következő előnyöket biztosítja a gyártásban: • a 6–6 darab cső referenciaprogramjának elkészítése után nincs szükség minden cső újraprogramozására illetve korrigálására, mivel azt a rendszer automatikusan elvégzi, • nincs szükség bonyolult és drága, érintés nélküli szenzorokra vagy kamerára a kivágások és a cső megtalálásához, • nincs szükség a nagyméretű csövek pontos pozicionálására, mert a robot tág határokon belül meg tudja keresni a csövet, illetve a lamellát, • az alkalmazott egyszerű technikai megoldások, nem növelték a robotrendszer árát.

6. ÖSSZEFOGLALÁS A PYLON-94 Kft.-nél megvalósított robothegesztési projekt során a merevítőlamellák robotos hegesztésének nagyon sok előnyét megtapasztaltuk. Ezeket a következőkben foglaljuk össze: • A lamella hegesztéseinek minősége a kézi hegesztéshez képest sokkal jobb, egyenletesebb (8. ábra), és nincs szükség utólagos javításra. • A hegesztési paraméterek dokumentálhatók, s később bármikor visszakereshetők. • Nincs szükség drága fejcserélős rendszerre a huzalcseréhez. • A gyártási tűrésekből és a pozicionálásból adódó pontatlanságok a keresőszenzorral egyszerűen – tág határok között – korrigálhatók. • Egyszerűen programozható a rendszer, s rugalmasan további csőméretekhez is könnyen betanítható.

7. ábra: Kivágás középpontjának keresése

A hegesztés során a munkadarab hőmérséklete folyamatosan nő, ennek következtében deformálódik, ami a varratok pontos pozicionálását különösen megnehezíti. Hosszas kísérletezéssel azonban sikerült olyan programozási megoldást találni, amellyel a deformációk következményeit ki tudtuk küszöbölni. A gyártás pontosságát tovább növeli még az automatikus szerszámközéppont-kereső rendszer, amely a hegesztés során a hő miatt bekövetkező minimális hegesztőfej-deformációt korrigálja.

88

8. ábra: Robottal hegesztett varrat

Mindezek alapján a beruházás egyértelműen sikeresnek tekinthető, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A REHM Kft. által szállított MOTOMAN ívhegesztő robotrendszerben alkalmazott technikai megoldások sikeresen teszik lehetővé a darugémek merevítőlamelláinak hegesztését. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a PYLON-94 Kft. szakembereinek – Wolf Károly termelésvezető hegesztőmérnök úrnak és Udvari Tamás gyártástechnológus úrnak – akik szakmai támogatásukkal nagymértékben hozzájárultak a projekt sikerességéhez, valamint e cikk elkészítéséhez.


Ostorházi Bevonattechnikai Kft. 2030 Érd, Dunai utca 27/c Iparterület Tel.: +36 23/521-100 T-mobil központ: +36 30/221-7911 Pannon központ: +36 20/203-7911 Fax: +36 23/521-117 E-mail: [email protected] Web:

www.bevonattechnika.hu

Poliuretán feldolgozás GRACO berendezésekkel Eljárások: 9 Nehéz korrózióvédelem 9 Hőszigetelés 9 Tartós bevonatok 9 Automatizált eljárások


89

90


Kelemen Pál Dél-Kelet Európai értékesítés GCE Hungária Kft.

ÚJ TERMÉK A GCE-TŐL – ECO SAVER GÁZMEGTAKARÍTÓ A GCE csoport eredete egészen a huszadik század elejéig vezethetõ vissza és ma Európa vezetõ gázeszközgyártó társasága. A GCE szakértõje minden olyan felszerelésnek, amely valamilyen úton gázáramlásvagy nyomásszabályozással kapcsolatba hozható, kutatási eredményeink, találmányaink mérföldkõnek számítanak ezen a területen. A GCE egyik új fejlesztése az ECO SAVER gázmegtakarító nyomáscsökkentő, mellyel jelentős gázmegtakarítás érhető el MIG, MAG és TIG hegesztéseknél. Kialakítása szerint egy prémium kategóriás, kétlépcsős Ar/CO2 nyomáscsökkentő, az áramlásbeállításra szolgáló rotacsővel egybeépítve. A kétlépcsős nyomáscsökkentő fokozatnak köszönhetően az ECO SAVER nagyon gyorsan reagál a nagy gázáramlás-változásokra szakaszos hegesztés esetében is (pontsorhegesztés). Az állandó nyomásszint fenntartása miatt az ECO SAVER megszünteti az impulzusszerű áramlásváltozásokat – ami egyébként gyenge minőségű hegesztést eredményezne –, sőt a gázáramlást függetleníti a palacknyomástól. Az impulzusszerű áramlásváltozások kiküszöbölésével érhető el jelentős gázmegtakarítás (ábra).

Megéri áttérni az ECO SAVER-re, mert • Az esetek többségében az adott hegesztőalkalmazások egylépcsős rotacsöves nyomáscsökkentővel szereltek, melyek velejárója a lassú reagálás nyomás- és áramlásváltozásokra • Az áttérés a meglévő nyomáscsökkentő egyszerű cseréjével lehetséges, nincs szükség további változtatásokra. • A hagyományos rendszerek pontos beállítása gyorsan nem lehetséges (néhány mp) • Professzionálisabb eredmény gyors ki-be kapcsolások esetén is, mint pl. tűző hegesztés • És nem utolsósorban: közel 50%-os, tartós gázmegtakarítás érhető el

További információ:

www.gcegroup.com


91

M EGREN DELÔLAP Elôfizetésben megrendelem a MAGÉSZ Acélszerkezetek címû folyóiratot

példányban.

Elôfizetési díj: 1 évre 4800 Ft+áfa és postaköltség. Megrendelô:

H H II R R D D E E TT É É S S 1 oldal (A/4) színes: MAGÉSZ tagoknak 100 000 Ft+áfa külsô cégeknek 140 000 Ft+áfa 1/2 oldal (A/5) színes: MAGÉSZ tagoknak 50 000 Ft+áfa külsô cégeknek 70 000 Ft+áfa

Nagy József Telefon: 06 20 468-4680 Telefon/fax: 06 25 581-623 E-mail: [email protected]

Azon partnereink részére, akik minden számban hirdetnek (4 db/év), 10% kedvezményt adunk.

Cím: Telefon/fax/e-mail: Kelt:


P.H.

w w w. m a g e s z . h u aláírás

A megrendelôlapot

MAGÉSZ 1161 Budapest, Béla utca 84. Tel./fax: 1/405-2187 címre kérjük.

92

Kiadja a Magyar Acélszerkezeti Szövetség 1161 Budapest, Béla u. 84. Tel./fax: (1) 405-2187, E-mail: [email protected] Felelôs kiadó: Markó Péter Felelôs szerkesztô: Dr. Csapó Ferenc A szerkesztô munkatársa: Nagy József ISSN: 1785-4822 Készült: TEXT Nyomdaipari Kft. Dunaújváros, Papírgyári út 49., 2401 Pf. 262 Telefon: (25) 283-019, Fax: (25) 283-129, E-mail: [email protected]


GARANTÁLJUK A TÖKÉLETES MEGOLDÁST KORRÓZIÓVÉDELMI BEVONATRENDSZEREK www.hempel.hu

HÍDRÉSZ ÚSZTATÁSA (Csepelről Megyerre)

Recommend Documents