HIBRIDNAPRAFORGÓ VETÕMAG AJÁNLATA

A BÁCSALMÁSI AGRÁRIPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 2001. ÉVI HIBRIDNAPRAFORGÓ VETÕMAG AJÁNLATA KIVÁLÓ MINÕSÉGÛ VETÕMAGOK, ÚJDONSÁGOKKAL KIBÕVÜLT SZÉLES VÁLASZTÉKBAN ÁLLNAK RENDELKEZÉSRE. Új!

Új!

Igen korai:

MAGÓG,

Korai:

U-55 E, RESIA Új!

Középérésû:

ZOLTÁN,

Étkezési:

MARICA-2

NOVA

Új!

Új!

ZSUZSA,

ÁRPÁD,

IHNK-173

Madáreleség célú: IREGI SZÜRKE CSÍKOS

ÚJDONSÁGAINK AZ ÚJ ÉVEZRED TOP-HIBRIDJEI: ZOLTÁN: egydülálló termés- és olajhozam ZSUZSA: kimagasló hozama a Diaporthe helianthi-val szembeni egyedülálló szántóföldi rezisztenciával párosul ÁRPÁD:

gazdasági értéke extra olajtartalmában rejlik

MAGÓG: a korai fajtacsoport új éllovasa kiegyenlített agronómiai tulajdonságai révén

ÉRDEKLÕDNI

L E H E T:

BÁCSALMÁSI AGRÁRIPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Telefon: 79/342-144 Fax: 79/342-240 E-mail: [email protected]

Tisztelt Olvasó! „Ahogy építkezik évmilliók óta a természet, s annak részeként az utóbbi néhány ezer éve a szellem. Szervesen. Az írás ismeretrögzítés, gondolkodásmód továbbítás. Korosztálytársaknak, s egyben az utókornak. Az olvasás ismeretszerzés, gondolkodáscsiszolás. Töprengésre késztetõ. Naphosszat, élethosszat izgató. Kényszerít a szervességre: elõdeink, utódaink megbecsülésére. A tudás megbecsülésére.” (Glatz Ferenc) „Nem azt kell nézni, ami van, hanem ami lehetne.” (Németh László) Az évezred küszöbét átlépve feladatok sokasága áll az átalakulóban lévõ magyar mezõgazdaság elõtt. E feladatok és az EU-csatlakozással járó kötelezettségek teljesítését azonban csak minden eddigit meghaladó összefogással lehet elérni. Ellenkezõ esetben nem sikerülhet belépésünk az EU-ba olyan hátrányok nélkül, amelyeket éppen elkerülni igyekszünk. Évek óta tudjuk, hogy jelenlegi birtokszerkezetében és tõkehiányos állapotában a magyar mezõgazdaság nem versenyképes, azaz versenypiaci körülmények között nem tudja megállni a helyét. A mostani helyzetet tovább nehezíti, hogy a tárca élén változás történt, miközben nagy várakozás elõzi meg az idei agrárgazdasági évet, s az új miniszter személyét is. A tárca vezetésével megbízott miniszter úr megkezdte mûködését. Megszületett az agrárágazat 2001. évi támogatási rendszere. Az idei támogatásra szánt összeg 191 milliárd forint, ami reálértéken az elmúlt évhez képest 30%-os növekedést jelent. Más források is mozgósíthatók a különbözõ fejlesztések finanszírozására. Ilyen a SAPARD-program beindítása is, ami hozzájárulhat a tervezett vidékfejlesztési elképzelések megvalósulásához. Felkészítõ tanfolyamok is kezdõdnek, annak érdekében, hogy a támogatások elnyeréséhez szükséges pályázatok eredményesek legyenek. Az elszánás tehát megvan. Mindez szükséges, de nem elégséges az EU-csatlakozási feltételek teljesüléséhez. A csatlakozás idõpontja viszont gyorsan közeledik. Ideje, hogy a tények és a követelmények tükrében megszabaduljunk néhány téves nézettõl is. Csodára ugyanis nem számíthatunk! Az Európai Unió intézményrendszerébe bekapcsolódni csak felkészülten lehet és érdemes. Az EU érdektudatos, céltudatos közösség, ahol nem oldják meg sem a magyar gazdaság, sem a magyar mezõgazdaság problémáit. Ezeket nekünk kell megoldani! Ehhez megfelelõ tervek, stratégia és felkészültség szükséges. Saját szûkebb házunk táján maradva, az agrárértelmiség irányító szerepe és felelõssége e téren fokozott. Ezek a megszívlelendõ gondolatok a Magyar Professzorok Világtanácsa februári rendezvényén hangzottak el. Csak

3

egyetérteni lehet, s tenni mindezek érdekében. Az év kezdetén már több olyan szakmai rendezvényen is részt vettem, ahol a szakmai felelõsségérzet erõsödése tapintható volt, így a VII. Növénynemesítési Tudományos Napokon is, ahol többször hangzott el az a felszólítás, hogy érdemi összefogásra van most már szükség ahhoz, hogy a magyar növénynemesítés a globalizációs hatások ellenére fennmaradjon. Reménykeltõ volt az új környezetvédelmi miniszter, Turi-Kovács úr sajtótájékoztatója is, ahol kiemelt hangsúlyt kapott a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program. A mezõgazdaság jövõje és a környezettudatos szemlélet ugyanis elválaszthatatlan. Szaklapunk hasábjain mindkét nagy kérdéskörre rendszeresen visszatérünk majd. Lapzártakor kezdõdtek az idei Bólyi Mezõgazdasági Napok. E térségben magas színvonalú növénytermesztési, integrátori tevékenység folyik, amely kiemelt támogatást érdemel, miként a fehérje növények kérdésköre is. Örvendetes még az is, hogy szeptemberben újra megrendezik a Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokat. Évek óta februárban ismét megrendezik a Mezõgazdasági Könyvhónapot, az agrárszakkönyv kiadás ünnepét. A kitünõ, színvonalas szakkönyv kínálat mellett a szaklapok – közöttük a MAG – bemutatkozása is biztosított e jelentõs, jól szervezett rendezvénysorozaton. A 2001. év szép jubileumot is tartogat számunkra. A Mag Kutatás, Termesztés, Kereskedelem az idén ünnepli alapításának 15. évfordulóját. Az elmúlt másfél évtizedben, ha egy szaklap fenn tudott maradni, már az is eredménynek volt tekinthetõ. Célunk a megmaradás mellett továbbra is az, hogy szolgáljuk a magyar agráriumot, ezen belül fontossági sorrendben a vetõmagszakmát, a magyar növénynemesítést, növénytermesztést. Ehhez kérjük Tisztelt Olvasóink, Elõfizetõink, a szaklapunkban rendszeresen publikáló szerzõink, a magyar mezõgazdaság vezetõinek, irányítóinak, valamennyi szereplõjének támogatását. Az Olvasás Évében szeretnénk méltón megünnepelni jubileumunkat. Dr. Oláh István

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szaklapunk 2000. évi támogatásáért köszönetünket fejezzük ki a szakhirdetéseket közzétevõ partnereinknek, szakcikkeink szerzõinek, elõfizetõinknek, olvastótáborunknak! A VETMA Kht. és a Mag Kutatás, Termesztés, Kereskedelem Szerkesztõsége

2001. FEBRUÁR

A fehérjenövények termesztésérõl az ezredfordulón

Újabb esély vagy ismételten elszalasztott lehetõség? „Nem mindég az a helyes ami helyben hagyatik, hanem aminek oka helyes, s következése hasznos.”

Lassan, de úgy tûnik, feltartóztathatatlanul Magyarországot is elérte az utóbbi évtizedek eddig ismert egyik legnagyobb, mára hisztérikus felhangoktól sem mentes élelmiszerbotránya. Várható kimenetelét illetõen pro és kontra egyaránt bizonytalanságok kísérik, azonban az már ma is érzékelhetõ, hogy valami visszavonhatatlanul véget ért. Ha más nem, akkor az elmúlt két évtizedben több súlyos sebet kapott fogyasztói bizalom az élelmiszerelõállítókkal, -feldolgozókkal, -forgalmazókkal szemben. Az elvesztett jóhiszemûség, optimizmus visszaszerzése válaszlépéseket követel a termék-elõállítási lánc valamennyi szereplõjétõl. A BSE kapcsán többek között azt, hogy a takarmánygyártók mellõzzék a betegséggel összefüggésbe hozható állati eredetû takarmánylisztek és más állati fehérjehordozók felhasználását. Ez esetben az egyéb fehérjehordozók – elsõsorban a növényi eredetûek – felértékelõdnek, egyre inkább a valódi jelentõségüknek, értéküknek megfelelõ helyre kerülnek, amit az elmúlt hónapok tõzsdei árai igazolnak. Ebben a helyzetben új, példa nélküli esély kínálkozik a hazai fehérjenövény-termelés és -felhasználás fejlesztésére, amelyhez – tekintettel az elmúlt közel három évtized e területen elért eredményeire – megfelelõ alapokkal rendelkezünk. Az 1970-es évek elején az akkori földmûvelésügyi kormányzat az OMFB-vel karöltve fehérjeprogramot hirdetett azzal, hogy mérsékelje, ellensúlyozza az ország (az állattenyésztés) fehérjetakarmány függõségét, kiszolgáltatottságát. Az 1972–74 évi energia árrobbanást követõ USA 2001. FEBRUÁR

szója embargó (melynek hatására a szója világpiaci ára elérte a soha nem tapasztalt 560 USD/tonna árszintet) ráébresztette az agrárországokat a fehérje stratégiai fontosságára és ennek következményeként arra, hogy azon államok, amelyek nem képesek saját fehérjeszükségletük (vagy annak egy részének) megtermelésére, a mindenkori piaci viszonyok kiszolgáltatottjává válnak. A nagy létszámú állatállomány fehérje-ellátásának ilyen mértékû függõsége olyan – nem vállalható

– kockázatot jelent, ami az állatállomány fehérje szükségletét nagyban veszélyezteti. Magyarországon a fehérjenövények közül hagyományosan a borsónak és az utóbbi közel negyedszázadban a szója termelésének vannak hagyományai. Másképpen fogalmazva az étkezési és abraktakarmány hüvelyesek közül a borsó és a szója tölthet be meghatározó szerepet a fehérjehiány enyhítésében. A szójatermelés iránt az érdeklõ1. táblázat

A BÓLY RT. ÉS AZ ÁLTALA INTEGRÁLT TERMELÕK SZÓJATERMESZTÉSI ADATAI 1996–2000 ÉVEKBEN Év 1996. Bóly Rt. Integráció Összesen 1997. Bóly Rt. Integráció Összesen 1998. Bóly Rt. Integráció Összesen 1999. Bóly Rt. Integráció Összesen 2000. Bóly Rt. Integráció Összesen

Partnerek száma

Terület (ha)

TermésÁtlagtermés mennyiség (t) (t/ha)

43

2 234 7 017 9 251

6 153 15 189 21 342

2,754 2,165 2,307 !

60

1 942 7 995 9 948

5 774 18 545 24 320

2,970 2,320 2,445

231

1 871 16 572 18 494

5 124 35 899 41 024

2,570 2,166 2,218

370 !

2 480 21 222 23 805

7 540 47 899 55 439

3,040 2,257 2,329 !

256

2 411 11 114 13 525

4 680 12 068 16 748

1,941 1,086 1,238

4

dést mindig a szükség, a válságos idõk kényszerítették ki. Így volt ez az elsõ és a második világháború idején és az 1950-es évek elején is. A termelés feltételei nem minden esetben voltak megalapozottak, egyegy fellendülést rendszerint visszaesés követett. Az elõzõekben említett embargó is nagy szerepet játszott abban, hogy az akkori földmûvelésügyi kormányzat át, illetve újragondolja a hazai takarmánybázis biztosítására vonatkozó elképzeléseit. Így 1972-ben Magyarországon is újjáéledt a szójatermesztés, akkor amerikai fajtákra és technológiára alapozva. Az eltelt negyedszázad alatt a termelés változó nagyságú területen és eredményességgel folyt, attól függõen, hogy a gazdaságpolitika azt miként támogatta. A támogatások megszûntével, a termesztés jövedelmezõségének fokozatos romlásával a vetésterület folyamatosan csökkent, s az a szója esetében – az utobbi években – szinte kizárólag a Bóly Rt. által integrált területre korlátozódott. Ugyanakkor – és ezt is az utolsó évek eredményei támasztják alá – az is teljesen egyértelmûvé vált, hogy a szójatermesztés ez idõ alatt meghonosodott Magyarországon, s bebizonyosodott, hogy lehet szóját termelni az arra alkalmas termelési körzetekben (1. sz. táblázat). Ez azokon a helyeken valósult meg, ahol a hosszú távra való gazdálkodás lehetõségei megvoltak. A szójatermelõknek és általában a fehérjenövény termelõknek 1989. elõtt és után is azzal az ökonómiai megállapítással kellett szembesülni, hogy Magyarország éghajlata a gabonatermesztésre predesztinált, ezért a mi viszonyaink között jó minõségben, sikerrel termelhetõ mezõgazdasági termékeket, gabonaféléket kell termelni és értékesíteni. Az ebbõl nyert

5

devizafedezet biztosíthatja az import fehérje behozatalt. Nos, ez a tétel hosszú távon nem tartható. A mezõgazdálkodás nem lehet csak ökonómiai szemléletû, hanem abban elsõsorban az ökológiai szemléletnek kell érvényesülnie, mert ez biztosítja a fenntartható fejlõdést. A fenntartható fejlõdés alappillérei a helyes nagyságrendek és arányok biztosítása a növénytermelési, állattenyésztési ágazatokban és az ezen ágazatokra épülõ, olyan minõségorientált piaci igényeket kielégítõ feldolgozó ipar, amely a vidék fejlesztésének és a környezetvédelmi követelményeknek is eleget tesz. Ezek az elvek teljes mértékben összecsengenek a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, vagy Magyarország SAPARD terve 2000-2006. dokumentumok vonatkozó fejezeteivel, azok mintegy kipróbált, már megvalósított megjelenési formája, amely eddigi eredményei alapján referenciaként szolgálhat. A nagymagvú hüvelyesek termelésének elõnyeit a Bóly Rt. és a bólyi integrációban termelõ gazdaságok több, mint negyedszázados termelési és gazdálkodási eredményei is bizonyítják. Ebben a felfogásban nem az a kérdés, hogy „minek a rovására termeljük a fehérje-növényeket?”, ugyanis az abrak hüvelyesek nem versenytársai a gabonaféléknek, hanem – azok jól ismert agronómiai elõnyeit kihasználva – magasabb szintû gabonatermesztést tesznek lehetõvé. A fehérjenövények környezetre gyakorolt kedvezõ hatását és agrotechnikai elõnyeit nem lehet elégszer hangsúlyozni, ugyanis termelésük eredményeként: n javul a talajszerkezet n gyarapodik a talaj szervesanyag és nitrogén tartalma. Az általuk megkötött légköri nitrogén mennyisége átlagosan hektáronként 30–50 kg. Az így megkötött atmoszférikus

n

n n

nitrogén környezetbarát, nem savanyítja, hanem „gyógyítja” a talajt. érvényesül a vetésforgó hatás: a termésnövekedés nagyobb mint ami a nitrogénszolgáltatás alapján becsülhetõ. energia- és víztakarékos talajmûvelés valósítható meg elkerülhetõvé válik a herbicidrezisztencia kialakulása. Lehetõség teremtõdik a gabonaszakaszban felszaporodott, nehezen írtható gyomok visszaszorítására.

A szójatermelés ökológiai elõnyök mellett gazdasági elõnyöket is biztosít. A rendszerváltozás óta a piaci viszonyok érvényesülésével a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság is nõtt, ugyanakkor a nemzetközi fehérjepiacon az árak erõsödtek és a prognózisok szerint erõsödni fognak. Magyarország fehérje importõr (hosszú távon is az marad), ugyanakkor az önellátásra való törekvéssel a kiszolgáltatottságunkat csökkenteni, mérsékelni lehetne. A fehérjenövények termelésfejlesztésének különleges aktualitást ad a genetikailag módosított szervezetek megjelenése, az ismert dioxinprobléma, és a legutóbbi idõkben a szarvasmarhák szivacsos agyvelõbántalma körül kialakult helyzet. Ezen eseményeket és folyamatokat elemezve nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy a nem transzgénikus szójababból elõállított full-fat szója, extrahált szójadara és a humán célú szójatermékek komoly értéket képviselnek, amelyet a piac elismer, s hajlandó magasabb áron honorálni. A termesztés megítéléséhez fontos tudni azt, hogy a szója hazai piaci felhasználása biztosított, takarmányozási gyakorlat a full-fat szója feldolgozása és felhasználása. A szójafeldolgozás a foglalkoztatottságot növeli, a magas szintû állattenyésztés megvalósítását, a vidék fejlesztését, végsõ soron a ré-

2001. FEBRUÁR

gióban való gondolkodás megvalósulását segíti. Az ökológiai és ökonómiai elõnyök csak hosszabb távon hozhatnak eredményeket, amelyek végsõ soron egy magasabb szintû és stabil gazdálkodásban testesülnek meg. A fehérjetermelés hosszú idõtartamra kialakított agrárstratégia része és ezért mint szemléletet kell elfogadni és elfogadtatni. A szójatermesztés hazai lehetõségei tisztázottak és kidolgozottak: n a biológiai háttér biztosított (az elmúlt húsz évben közel 40 szójafajtát nemesítettek, honosítottak, amelyek képesek a legkülönfélébb termesztõi igényeket kielégíteni). A 2001. évi termeléshez 2.500 tonna fémzárolt vetõmag biztosítja az alapot. n a termesztéstechnológia kidolgozott és bevált n a technikai háttér biztosított n a szója integrációs termeltetése, a termelés finanszírozás, a megtermelt áru feldolgozása, piaci helyzete rendezett. Magyarország EU-csatlakozása napirenden van, s nagyon fontos, hogy hazánk milyen általunk is elfogadott agrárstruktúrával rendelkezik. A pozíciót – a fehérje növényekét is – most kell megteremtenünk úgy, hogy az számukra is kedvezõ legyen, hiszen közismert, hogy az Európai Közösség országai nettó fehérje importõrök. Ezért is támogatják a fehérjenövények termelését, részben az önellátási

szintjük növelésére, részben a gabona-túltermelési válságok kezelésére. Ez utóbbi megközelítés nálunk is idõszerû és fontos, annál is inkább, mert a gabonaágazat fejlesztését a hüvelyesek nagyobb arányú termesztése hatékonyan támogatná. A közölt táblázat és az eltelt majd három évtized adatai is a vetésterület évenkénti jelentõs ingadozását mutatják, elsõsorban attól függõen, hogy e növények termelésének támogatása miként alakult. A termelési kedv csökkenése egyenes következménye a hüvelyes növények folyamatosan romló közgazdasági pozíciójának. Az elõzõekbõl egyenesen következik, hogy a hüvelyesek termelése, termeltetése állami támogatás nélkül nem lehet versenyképes. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy a szója jó, gondos gazdát kíván, aki képes a technológiai fegyelem pontos betartására. Ezt a bólyi integrációban hosszú évek óta részt vevõk tapasztalatai, az ismeretterjesztõ kiadványok, szakmai elõadások, konferenciák és a szaktanácsadás fejlesztése segíteni képes. A fehérje önellátás vagy legalábbis az import korlátok közé szorításának gondolatát az elmúlt évtizedekben több szakmai szervezet és a kormányzati körök is megfogalmazták, de a szakmailag jól megindokolt programok különbözõ megfontolásokból a legtöbb esetben csak tervek maradtak. Az elmúlt években bár az állati terméktermelés igen jelentõsen csökkent,

a fehérjeprobléma nem szûnt meg. Ezzel a kérdéssel a mindenkori kormányzatnak komolyan számolnia kell. Az állattenyésztés napjainkban is évente 500–550 ezer tonna fehérjét (túlnyomórészt szójadarát) igényel és importál, ami éves szinten 180–200 millió USD (54–60 milliárd Ft!) kiadást jelent. A legutóbbi években a gabona- és az ipari növények termesztésében kialakult helyzet elodázhatatlanul ráirányította a figyelmet az étkezési és abraktakarmány hüvelyesek termesztésének tovább nem halogatható szükségességére. A termesztés feltételei adottak, illetve a bólyi integráció tapasztalataira alapozva fokozatosan és folyamatosan megteremthetõk. Az egyik legfontosabb elérendõ cél az, hogy a fehérjenövények termelése, felhasználása a gazdálkodás szerves részét képezze, és mint szemlélet valósuljon meg. Ha így lesz, az a legteljesebb összhangban van a környezet megóvásával, tágabb értelemben a fenntartható fejlõdés követelményeivel. A támogatást – mint ahogy azt már többször megfogalmaztuk – hosszú távon kell biztosítani, mert hiányában – amint erre is volt példa az elmúlt két évtizedben – a szója visszaszorul azokra a területekre és termelõkre, akiknél a termelés már szemléletté, a gazdálkodás szerves részévé vált. Dr. Balikó Sándor vezérigazgató helyettes Bóly Mg Rt.

IX. VETÕMAGBÖRZE ÉS KONFERENCIA 2001. március 13. Helyszín: Gödöllõ, Szent István Egyetem, Aula Rendezõ: Gödöllõi Agrárközpont Kht. 2101 Gödöllõ, Postafiók: 163.

Információ: 06/28 521-120; 06/20 946-9862

2001. FEBRUÁR

6

A növénytermesztési kutatások szerepérõl és helyzetérõl Vidéki növénytermesztési rendezvényeken, tapasztalatcseréken vagy beszélgetések közben gazdálkodókkal, gyakran szóba kerül, hogy egyik-másik növény vagy fajta nem sikerül, kevesebbet terem a vártnál vagy pedig nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A gyengébb termésnek vagy kudarcnak számos oka lehet. Ezek közül egyik az agrárkutatásokhoz tartozó termesztési, kísérleti lehetõségek jelentõs csökkenése, leépítése, aminek az is következménye lett, hogy naprakész, széles látókörû kutató szakemberbõl kevesebb van és az említett rendezvényeken alig találkozni ilyen szakemberekkel. Ez késztet arra, hogy több mint 50 éves kutatói és oktatói tapasztalatom néhány részletét a teljesség igénye nélkül felelevenítsem, rámutatva a termesztési kísérletek és kutatások szerepére. A növénytermesztési módszerek fejlesztései és a termesztés-módszertani kutatások az 1950-es és 60-as években élték fénykorukat. Ezek alapját többek között Bittera, Gyárfás, Grábner és még sokan mások a század elsõ felében teremtették meg. A ’50-es években a kísérleti állomásokból, valamint számos kísérleti egységbõl kutató intézetek létesültek. Ezekben az intézetekben nemesítési és fajtafenntartási feladatokon túl növénytermesztési és tájkutatási feladatokat is ellátó osztályokat szervezett a földmûvelésügyi kormányzat. Téli gazdasági iskolák, uradalmak stb. földterületén és a tagosított szántókon kiváló lehetõség nyílt szabadföldi kísérletekre, bemutatókra, a helyi adottságokra alapozott szaktanácsadásra. A kísérleti-kutató munka összehangolására országos témacsoportok – témakollektívák – alakultak. Ilyenek voltak többek között a tartam-kísérleteket összefogó vetésforgó, a takarmánynövények termesztésfejlesztését koordináló takarmánybázis, a trágyázás módszereinek kidolgozását elõsegítõ egységes mûtrágyázási, stb. témakollektívák. Kiemelt kutatások kezdõdtek a szikes és a homoktalajok javítására, valamint az agrokémiai problémák megoldására. A Magyar Tudományos Akadémia is fontos szerepet vállalt azzal, hogy a Talajtani és Agrokémiai Intézetet is átvette, a martonvásári Mezõgazdasági Kutató Intézet mellett. Az ezekben a tudományos munkákban résztvevõ kutatók a rendszeres kapcsolattartáson túl minden 7

évben beszámoltak eredményeikrõl intézetekben, vidéki rendezvényeken, Georgikon Napokon stb. A kutatási eredmények elterjesztését több, hetente vagy havonta megjelenõ szaklap vagy folyóirat, továbbá minisztériumi és intézeti kiadványok is segítették. A Termelési Rendszerek megalakulása 1970 körül hozott fordulatot, így az amerikai mintára meghonosított bábolnai IKR, a nádudvari KITE és a többi, kisebb területet átfogó szervezett rendszer. A Termelési Rendszerek legtöbbje kísérleti telepet létesített többnyire fajták bemutatására, növényvédõszerek kipróbálására, elterjesztésére. Kiadásra kerültek Rendszer Technológiák és elnevezésükkel a termesztéstechnológia szó terjedt el. Ez a szóhasználat „ipari” technológiára egyszerûsítette és megkötötte a növények termesztési módszereit. A kutató intézeteket is átszervezték 1970-ben, elõtérbe helyezve a növénynemesítést. Ezzel egyidõben az intézetek termesztési és a tájkutatási osztályai gyakorlatilag megszûntek. Fokozatosan jelentõségét veszítette a termesztés-módszertani kutatás és néhány kivételtõl eltekintve az egyidõben több növényes tartamkísérlet. Mindezek maguk után vonták a létszámcsökkenéseket, a kísérleti telepek leépítését, a támogatások csökkenését. A termesztési témakollektívák is megszûntek, mert „kész” technológia lépett helyébe. Még az a szerencse, hogy az akkoriban az egyetemrõl a termelésbe kikerült jól képzett szakemberek nagyobb része az elõírtakhoz kellõ rugalmassággal viszonyult, s összességében ezeknek is betudható, hogy a növénytermesztés az 1970-es és 80-as években elérte azokat a terméshozamokat, amikre határainkon túl is felfigyeltek. Az utóbbi évtizedekben a nemesítõ az új fajtáról szóló ismertetõjében zömmel az állóképesség, a tenyészidõ, a termõképesség, és a minõség jellemzõit, a fajta kórtani tulajdonságait írja le. A fajta termesztését sok esetben a technológiára bízza, mondván, hogy az a technológus feladata. Akadnak kivételek is, ahol az intézetek adott kísérleti talajaihoz igazodó fajtaspecifikus technológiát is kidolgoznak egyes fajtákhoz vagy fajtatípusokhoz. A tenyészkertek, a szuperelit, az elit vagy az azt követõ továbbszaporítások jó termõhelyi adottságok között jó talajokra kerülnek. Gazdaságos technológiában gondolkodik és tervez 2001. FEBRUÁR

az üzemszervezõ is, figyelmen kívül hagyva számos termésalakító tényezõ kölcsönhatását és szerepét vagy a környezetgazdálkodás elvárásait. Véleményem szerint a termesztéstechnológia, illetve a fajtaspecifikus technológia általánosító hatása sorvasztotta el azt az igényt, hogy a termesztési kutatásokat tudományos értékû és színvonalú alkotó munkának tekintsék. Az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet a nemesítõ vagy a honosító által leírt, illetve bejelentett fajta jellemzõket a standard fajtákkal összehasonlítva ismeri el. Tájanként ha-os táblákon vizsgálja és mutatja be a fajtákat a gyakorló szakembereknek, ami sok szempontból fontos és nélkülözhetetlen. Viszont a legtöbb esetben a fajták alkalmazkodó képességére nincs adat. A gyenge termõhelyi adottságú szántóföldekre is alkalmas fajtákról nemegyszer csak a termelõ gazdánál, illetve gazdaságban derül ki, hogy egyik-másik fajta nem odavaló. A rendszerváltást követõen fokozatosan bekövetkezett változásokkal, eszközök és anyagiak hiányában a szakszerû, a talajt és környezetet kímélõ számos kis és nagyobb gazdaságban több hibát is elkövetõ talajhasználattal találkozunk. A szakszerûtlen megoldás is hoz termést ideig-óráig, de sokáig nem lesz tartható. Meg kell találni és kísérletekkel is alá kellene támasztani a külterjes vagy a középterjes gazdálkodási szint okszerû talajhasználatát, az új és korszerû fajtákhoz a szakszerû termesztési módszerek változatait. A kutató intézetek és az egyetemek termesztés-módszertani kutatásaihoz kevés az a korszerû kísérlet, az az anyagi ellátmány, amivel folyamatos és kiegyensúlyozott tudományos értékû munka végezhetõ. Néhány fõ növényünk kivételével csak kevés kísérletrõl – talaj-növény kapcsolatról, termésalakító tényezõk kölcsönhatásairól, termesztés módszertani megállapításokról – találunk folyóiratainkban elemzõ, értékelõ megállapításokat. A talaj szakszerûtlen használata, a talaj-növény kapcsolat összefüggéseinek hiánya, a talaj tulajdonságaihoz alkalmazkodó termesztési módszer hiányosságai, a termõföld kultúrállapotát veszélyeztetõ vagy károsító egyoldalúság mind arra figyelmeztet, hogy a megalapozott termesztéstani kutatások nem mellõzhetõk. Szükséges mindezek érdekében a kutató intézetek, egyetemek, fõiskolák növénytermesztéstani intézeteinek és tanszékeinek termesztési kutatásaihoz a fenntartási alapokat (kísérleti telepek, laboratóriumok, létszám stb.) biztosítani. A termesztési kísérleti módszerek korszerûsítése is szükséges a pályázatokkal elnyert

2001. FEBRUÁR

kutatási témák és az új fajták termesztési módszerének megoldásához, kidolgozásához. Célszerû lenne már a termesztési kísérletek során is figyelemmel lenni arra, hogy adott szántóföldi termõhelyen: n a különbözõ növényfajok tápanyag adagja igazodjon a termõhelyhez; n csak annyi tápanyagot adjunk, amennyi reálisan elvárható és a terméssel fel vesz a növény a talajból; n nagyobb adagot adni egy nagyobb termés reményében csak abban az esetben érdemes, amennyiben az a talajra, a talaj kultúrállapotára és a környezetre nem káros. A növényfajoknak és az új növényfajtáknak legalább a tenyészidõ, a termõképesség és a minõségi fajtacsoportok szerint meg kell állapítani az alkalmazkodó képességét és igényét a fõ szántóföldi termõhely szerint. A növény igénye más és más a középkötött mezõségi vályog vagy erdõ talajokon, más a kötött réti, a homok, a szikes vagy a sekély termõrétegû talajokon. Ezért szükségesek azok a kísérleti telepek, melyek jól mûködtek az 1950-es, 60-as években. Az alkalmazkodó képesség vizsgálatához elengedhetetlenek azok az egyidõben több növényfajos tartamkísérletek és mellette olyan parcellás részkísérletek, melyek a különbözõ kölcsönhatásokat vizsgálja. A különbözõ elõvetemények, a talaj fizikai és biológiai kultúrállapota, az optimális tápanyag adag meghatározása, s még számos termésalakító tényezõ és ezek kölcsönhatásának megállapításához kultúrnövény-ökológiai kutatásra is szükség van. Csak így tartható fenn az a minõségi színvonal mind a környezetgazdálkodás, mind a talaj- és környezetvédelem oldaláról, amely eurokonformmá teszi szántóföldi növénytermesztésünket. Ehhez a folyamatos és magas szintû munkához magyar agráregyetemi és fõiskolai végzettségû szakemberekre van szükség a gyakorlatban. A szakemberképzésnek ezen szintjéhez biztosítani kell a földmûveléstani és növénytermesztéstani diszciplináris kutatás feltételeit is. Csak így hozható fel arra a színvonalra a tudományos kutatás, amivel fenntartható az egyenragú partneri kapcsolat Európával, és a világ más fejlett országaival. Ehhez azonban nem a nemesítõ és a nemesítés közvetlen hasznából, hanem mint állami feladatot, a földmûvelési és a felsõoktatási kormányoknak kell a szintentartó feltételeket megteremteni. Prof. Dr. Antal József Gödöllõ

8

Ökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó új fajtákkal a tájtermesztés sikeréért… A szántóföldi növénytermesztést az elmúlt évtizedekben komoly kihívás érte: az ipari eredetû anyag- és eszközárak növekedése a növénytermesztésben folyton emelkedõ önköltséget eredményezett. Azokban az országokban, ahol a mezõgazdaság támogatottsága (az ipari inputokkal elvont jövedelmekbõl történõ állami visszajuttatás szintje) alacsony, a minimális jövedelem (az egyszerû újratermelés szintjének) elérése is komoly, szakszerû döntéseket igényel. A modernizáció kulcsa: a tradíciók, illetve adottságokon nyugvó termelés fejlesztése. A komparatív elõnyök idõben és megfelelõen alkalmazva a kedvezõtlen mezõgazdasági adottságú országokat, illetve kistájakat a fejlõdés élvonalába emelhetik (pl. Dánia, Hollandia, Izrael). Ahogy az USA-ban Iowa a kukorica, Virginia a dohány és Kalifornia a gyümölcstermesztés központjává vált és ezek a régiók nem felcserélhetõk, úgy Magyarország kistájainak ökológiai viszonyaihoz is ki kell alakítani a megfelelõ genetikai alapokat – úgy ez egyes esetekben már a múltban is kialakult. (A dohány és alma Szatmár–Heveshez, a kukorica Tolna, Baranya és Vas megyékhez, a sörárpa Borsod–Heves–Nógrád, illetve GyõrSopron és Komárom megyékhez kapcsolva jelenik meg a köztudatban.) A növénytermesztés regionális optimalizálása és szelektív fejlesztése a biológiai alapok és a technológia korszerûsítése szempontjából is központi jelentõségû. A kis energia- és ipari anyag-input igényû termesztéstechnológiák a növénybiológia, a fajta iránti igények megváltozását eredményezik: a termésátlag-növelés elsõ számú célja mellett a gazdaságos növényi produkció, a klíma-, betegségés kártevõ-ellenállóság, a „bio-minõség”, évelõknél a hoszszabb gazdaságosan termesztésben tarthatóság (perzisztencia) is hangsúlyt kap. Növekszik a szerepe az olyan új fajok termesztésbe vételének, amelyek termésproduktumai új piacokat jelenthetnek és az adott térségekben a termesztésük, illetve feldolgozásuk munkahelyteremtõ is lehet. Napjainkban a takarmány- és gabonanövények fajtaelõállításában kiemelt szerepet tulajdonítunk az extenzív, betegségellenálló típusoknak. Fajtajelöltjeink, fajtáink vannak a hosszú életciklusú évelõ takarmányfajokból. A minõségjavítás (alacsony szaponin- illetve fehérjetartalom, magas morfintartalom) eredményes fajtáink új hasznosítási lehetõségét teremtik meg. Az alacsony mûtrágya igényû fajok (pl. árpa, lucerna, baltacim, tarka koronafürt) termesztése a szuboptimális termõhelyi gazdálkodókat segítik. Az új fajták ökológiai alkalmazkodóképességét megfelelõ helyen történõ szaporítással is növelni lehet. Törekszünk arra, hogy fajtáink fenntartását, az egyes szaporítási lépcsõket

9

lehetõleg Heves, Borsod és Pest megye gazdálkodó egységeiben végezzük. Intézetünkben jelentõs kutatási kapacitást fordítunk a takarmányfajok fajtáinak elõállítására. A takarmánybázisban a pillangósok igen jelentõs szerepet töltenek be, úgy is, mint tiszta telepítésû szántóföldi fehérjetakarmányok, s úgy is, mint gyepkeverékek pillangós (fehérje) komponensei. Szerepük az elmondottakon túl a talaj- és tájvédelemben is kiemelt, a környezetkímélõ növénytermesztési rendszerek kialakításában, valamint a manapság rendkívüli fontossá váló légköri N-gyûjtésben pedig nélkülözhetetlenek. ÉVELÕ PILLANGÓSOK A legnagyobb vetésterületet a lucerna foglalja el. Intézetünk 6 fajtával rendelkezik (VERKO, SZAPKO, ALEXANDRA, KM-NORBERT, KM-AGRO, KM-MARATON). Mindegyik fajtára jellemzõ a fõbb gombabetegségek elleni szántóföldi tolerancia. A Verko Verticillium ellenállósága a csapadékos években nagyobb túlélési esélyt ad a fajtának, amely kiválóan megterem az alacsony humusz- és nitrogéntartalmú, gyengébb tápanyag- és vízszolgáltatóképességû táblákon is, és vetõmagja révén ott biztosít bevételt, ahol már egyéb intenzív kultúrák (kukorica, cukorrépa, malmi búza stb.) kevésbé sikeresen termeszthetõk. Magtermõképessége a legnagyobb az elismert fajták közül. Az Alexandra a hivatalos minõsítéskor jó szántóföldi toleranciát mutatott a Fusariumok által okozott hervadásos betegségekkel szemben. Ebbõl a fajtából az elterjesztéséhez még nagyobb mennyiségû vetõmagot kell elõállítani. A fajta hosszabb gazdaságos életben tartása (perzisztenciájának a növelése) volt a fõ célkitûzés Intézetünk legújabb fajtajelöltjénél, amelyet a Fajtaminõsítõ Tanács 1998-ban KMNorbert néven államilag elismert. A fajtának nemcsak a takarmánybázisban, de a talajvédelemben is nagy jelentõséget tulajdonítunk, mert az egész éves teljes talajborítottság révén hosszabb idõn keresztül biztosítja a talajerózió elleni védelmet. Termelésének kicsi az energiaszükséglete (4–5 éven át nem szükséges forgatásos talajmûvelést végezni stb.), és a termesztésének gazdaságosságát javítja az a tény is, hogy a fajta termesztésében csökkenthetõ a lucerna telepítés egyébként magas költségének egy évre esõ hányada. A magyarországi egy-gyomrú állatok takarmányozásának jövõjében a szaponin-mentes Szapko fajta jelenthet eddig még nem kellõen kihasznált lehetõségeket. Az erre az állatcsoportra nem hemolitikus, kiváló beltartalmú fajta 1997ben Olaszországban kapott állami elismerést, így a fajtával javítható a térség exportpiacának a nagysága.

2001. FEBRUÁR

Magtermesztésre Pest megye teljes, Nógrád megye déli, délnyugati dombvidéke kiválóan alkalmas. Sokéves átlagban Pest megye magtermési átlagai kiemelkedõen jók. A megyében (Dömsöd, 1982–83. évek) a VERKO vetõmagszaporításában igen kedvezõ tapasztalatokat szereztünk: a legnagyobb termésátlagot Dömsödön 1982–83. években értek el (1 t/ha), Tura egy négyéves ciklusban 0,3 t/ha feletti éves termésátlaggal termelte a fajtát, Cegléden 100 ha-os nagyságrendben szerepel a fajta az árunövények vetésterületén. A magtermesztés fontos feltétele a „melléktermékként” jelentkezõ elsõ növedéket hasznosító állatfajok létszámának a növelése. Az évenként immár tendenciózusan csökkenõ csapadékmennyiség következtében a lucerna mellett kisebb jelentõsége lett az elmúlt 30 évben a vörösherének. Hungarotetra fajtánk, amely 1985-ben kapott állami elismerést, egyedülálló tulajdonságú fajta: rezisztens a lisztharmattal szemben. Az éghajlat csapadékosabbá válásával, vagy az öntözési lehetõségek bõvülésével a fajta sikeres árunövénnyé válhat, amire biztosíték a vetõmagpiacon tapasztalt növekvõ érdeklõdés. Termesztésének a Bodrogközben, a Hegyalján, Zemplénben, a Sajó-Hernád völgyben, valamint a Tisza borsodi- és hevesi árterében vannak hagyományai. A tarka koronafürtnek a lucernával szemben elõnye, hogy jobban elviseli a talajok savanyúságát és kevésbé kell arankafertõzéstõl tartani – ezért az arankával erõsen fertõzött térségekben (Szolnok, Békés, Pest megyék) helyettesítheti a lucernát. Általában kevés növényvédelmi beavatkozással megtermelhetõ, mert betegségei, kártevõi alig ismertek. Termõképességben csak a lucerna elõzi meg a pillangós szálastakarmányok közül. A lucernától eltérõ fejlõdési ritmusa miatt jól illeszthetõ a zöldetetési láncba – az elsõ növedéke a lucerna elsõ és második kaszálása között takarítható be. Kiváló szárazságtûrõ, igen jó tél- és fagyálló növény. Általában a szárazságra hajló, magasabb fekvésû, enyhén lejtõs talajok növénye, de igen jól fejlõdik a mezõségi talajokon is. Laza talajokon (1–1,5 %-nál kisebb humusztartalom alatt) már nem ajánlott termeszteni. A mészben gazdag sekély termõrétegû dombvidékek takarmánynövénye a baltacim. Kiváló lótakarmány. Fajtáink a Kompolti és a Mátra, mely közül a Mátra felkerült a német (és egyben az EU) fajtalistára is. Újabban a térség gazdálkodói is felismerték a jelentõségét, s fokozódott a kereslet a vetõmagja iránt. EGYÉVES PILLANGÓSOK Magyarország, a Kárpát medence a mezõgazdasági termelésre kiváló adottságokkal rendelkezik. A klíma, a változatos talajok sokcélú termelésre alkalmassá teszik, ennek ellenére a gabonafélék túlsúlyát mutató szerkezet jellemzõ a növényter-

2001. FEBRUÁR

mesztésre. Ennek sebezhetõségét jól mutatták az 1997. év eladatlan takarmánybúza és -kukorica készletei. Más oldalról megközelítve Magyarország évente még mindig 200–250 ezer tonna szójadarát importál, melynek értéke 80–100 millió USD. Az 1997/98. év jól szemlélteti a helyzet tarthatatlanságát: egyik oldalról gabona (kukorica, búza) feleslegek, másik oldalról jelentõs szójadara-import. Növelhetõ-e a hazai növényi fehérjetermelés, és milyen esélye van ebben a szójának? Az abrakhüvelyesek között elsõ helyen van a borsó. A szójával együtt a szántóföldi növénytermesztésbõl 1,5 %-ban (65–70 ezer ha) részesülnek. A vetésterületük 400 ezer hektárra való növelésével az import teljes egészében kiváltható lenne, s termesztésüknek számos további elõnyét is élvezhetné az ágazat. A talajadottságok alapján a „kukorica övezet” növénye, így a Tiszától keletre, Debrecentõl délre, a Dunától nyugatra, a Balatontól illetve Székesfehérvártól délre esõ térségekben optimálisan termeszthetõ. Ennek sikere elsõsorban a talajok jó kultúrállapotához kötõdik, ezért nemcsak a csernozjom, de a barna erdõtalajokon is jó eredménnyel termeszthetõ. Elõnyös a mélyrétegû, jó vízgazdálkodású, üde talajokba vetni. Mivel a folyóvölgyek mikroklímája még szárazabb években is biztosítja az éjszakai – hajnali nagyobb relatív páratartalmat, a nagy folyók (Duna, Tisza) körzetén túl az észak-magyaroroszági folyóvölgyek is alkalmasak a termesztésére. A fajták a legjobb eredménnyel olyan ökológiai (termõhelyi) adottságok mellett termelhetõk, ahol azokat nemesítették. Míg a kedvezõtlenebb klimatikus- és talajviszonyok között (pl. hûvösebb, rövidebb vegetációjú nemesítõ helyen) elõállított fajta az optimális közeli déli országrészben nagyobb termést ad, a hosszabb tenyészidejû típusoknál szuboptimális termõhelyen a vártnál kisebb terméssel és bizonytalan beéréssel kell számolnunk. A fajta megválasztásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a fajták eltérõen reagálnak a nappalhosszúságra (fotoperiódikus érzékenységük eltérõ). A fajták többsége észak-magyarországi kísérletekben – májusi vetésben – 20–40 %-kal kevesebbet termett mintha április elején elvetették volna. Észak-Magyarország kistájainak ökológiai viszonyaihoz jól alkalmazkodik a kompolti Kutatóintézetben nemesített, és a REGIOCON Kft. által kizárólagosan forgalmazott TARNA szója, amely 1994-ben kapott állami elismerést. A korai éréscsoportú fajta augusztus végén vegyszeres lombtalanítás nélkül betakarítható – termése száraz mûvelésben is eléri a 2 tonnát. A jó fajtamegválasztás mellett fontos szempont az, hogy a biológiai termõképességet csak akkor tudjuk kihasználni, ha a technológiát szigorúan betartjuk. A saját termelés nemcsak a piaci kiszolgáltatottságot szûnteti meg, hanem a „nemzetgazdasági szintû” elõnyö-

10

kön kívül a felhasználónak is olcsóbb, mert az önköltség csak a tényleges kiadások (mûtrágya, növényvédõ szer, a szükséges külsõ szolgáltatások, hatósági díjak stb.) összegébõl áll, és nem növelik azt közvetítõi többlet-kiadások. A száraz évjáratokban az egynyári pillangósok közül a csicseriborsó termesztése javasolható. 50–60 cm-es gyökérzetével homoktalajokon (kivéve a lepelhomokot) is sikerrel termelhetõ. Étkezési típusú a Pax, takarmánytermesztésre a színes magvú Kompolti bordót ajánljuk. Hazai- és exportpiaci értékesítésük is lehetséges. IPARI NÖVÉNYEK A kender gazdasági jelentõsége igen megnõtt az utóbbi 3 évben. Felhasználását – fontossági sorrendben a következõk szerint csoportosíthatjuk: n textilipari alapanyag; n cellulóz – papíripari felhasználás; n pozdorja – bútorgyártás; n olaj – kozmetikai ipar; n autóipar („recycling” anyagok): belsõ kárpit, kuplungtárcsák, ferodolok; n gyógyszer – alapanyag; n energianövény: 8–10 t/ha. A rostipari felhasználás bõvülésén túl a kendermagpiacon is élénkülés tapasztalható. A mag nemcsak mint szaporító – , hanem mint ipari alapanyag (olaj) és mint madáreleség is keresett. A korábbi felfogás szerint elsõsorban a lápi kotu-talajok számítottak magtermesztésre alkalmasnak, mert a nagy szervesanyag- és nitrogénkészlet gyorsította a növekedést, s a Szabolcs-Szatmár-Beregi síkságon tapasztalt meleg, hosszú és száraz õsz kedvezett az érésnek. A területi koncentráció veszélyét szeretnénk mérsékelni azáltal, hogy a szaporítások egy részét ásványi talajokra, más tájakra akarjuk áthelyezni. Jó minõségû ásványi talajokon (csernozjom, réti agyag, öntés, stb.) tapasztalataink szerint 600–800 kg hektáronkénti magtermés is elérhetõ. A kender a hidegre nem érzékeny, 1–2 Co-on megindul a csírázása és 2–3 Co felett a növekedése. Átvészeli a talajmenti -5–6 Co-os fagyot 1–2 lombleveles állapotban. KALÁSZOSOK Az adott gazdaság vetésszerkezetének kialakításakor a tavaszi- és õszi árpa, valamint a kukorica és búza versenytársak, illetve egymás kiegészítõi. Az õszi búza és õszi árpa arányát az határozza meg, hogy árunövényként kenyérgabonát vagy sertéstakarmányként saját felhasználású abraktakarmányt tervezünk megtermelni. Ez utóbbi esetben az õszi árpa kerül elõtérbe – árbevételét az állattenyésztés színvonala, jövedelmezõsége határozza meg. A két kalászos közül a sertéstartásban kétségtelenül az õszi árpa az értékesebb: kedvezõbb beltartalma és nagyobb (akár 100

11

%-os is lehet premixekkel kiegészítve) arányú felhasználhatósága következtében. Az õszi árpa agresszívabb tápanyagfelvevõ képessége miatt a gyengébb talajokon is sikeresebben termeszthetõ. Egyértelmûen õszi árpát érdemes termelni: n sekély termõrétegû, rossz vízgazdálkodású talajokon, ahol a búza az aszálytól megszorul és szinte csak ocsút terem, a koraibb õszi árpa viszont elkerülheti a június végi – július eleji aszályokat. n a búza monokultúrából eredõ terméscsökkenés mérséklésére is. Ha a kalászos termesztésére vannak meg a technikai és technológiai feltételek, a harmadik évben már elõnyösebb õszi árpát vetni. A kukoricával összehasonlítva a takarmányozásban betöltött szerepük hasonló. A kukorica koncentrált energiaforrás jellegét az intenzív tartásban kell kiemelnünk, viszont az árpa étrendi hatása kedvezõbb, nem kell Fusarium-toxikózissal számolni, magasabb fehérjetartalma révén jobb lesz a húsminõség. A 15–20 AK-s földeken a kukoricatermesztés általában veszteséges, mert a termelés költségei 5–6 t/ha termésszintnél kezdenek visszatérülni. Az õszi árpa lényegesen gyengébb tápanyagellátottságú és vízgazdálkodású talajokon is gazdaságosan termeszthetõ. A tavaszi árpát elsõsorban sörárpának termesztik. Az alacsony fehérjetartalom miatt fõleg a hûvösebb, csapadékosabb körzetekben (Észak- és Ny-Magyarország) termesztik. Mivel az õszi árpára mint takarmányra elmondottak a tavaszi árpára is érvényesek, egyes térségekben a késõn betakarítható kultúrák (pl. cukorrépa) után a tavaszi árpa természetes utónövény. Ki kell még emelni, hogy a termelési költségei kisebbek, mint az õszi árpáé, megtérülési ciklusa pedig rövid (vetéstõl a betakarításig 110–120 nap). A kalászosok között meg kell még említenem az õszi búzát. Az Intézet 82 éves fennállása óta több-kevesebb intenzitással mindig volt Kompolton búzanemesítés. Jelenlegi célkitûzéseink között a kiváló minõség elérése került az elsõ helyre. Az Intézetünk nagy figyelmet fordít fajtáinak minõségi vetõmagszaporítására. Megbízható partnerei körében bázisgazdaságokat alakít ki, ahol a kiváló szakemberek a szigorú termesztéstechnológiához megfelelõ eszközrendszerrel is rendelkeznek. Célunk közös: A termelõ olyan fajtaigazolt, kiváló használati értékû, fémzárolt vetõmagot kapjon, amely a fajtára jellemzõ tulajdonságok révén többletjövedelmet és növekvõ exportpiacokat biztosít részére. Dr. Nagy Béla tudományos fõmunkatárs SZIE Gyöngyösi Gazdálkodási és Mezõgazdasági Fõiskolai Kara „Fleischmann Rudolf” Kutatóintézete, Kompolt

2001. FEBRUÁR

Burgonya tájkísérleti eredmények 1. BEVEZETÉS

2. ANYAG ÉS MÓDSZER

Az elmúlt évben a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Növénytermesztési és Tájökológiai Tanszéke a DE ATC Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet Pallagi Kertészeti Tanüzemi és Kísérleti Telepén végzett burgonya tájkísérletet. A tájegységben (Hajdúság, Nyírség) jelentõs szerepet tölt be a burgonya, így a tanszéken e növényfaj kutatása is intenzívebbé vált. Fontos, hogy Magyarország különbözõ ökológiai adottságú tájain – ahol a burgonya számára a klimatikus és talajadottságok megfelelõek – eredményes és környezetkímélõ, a tájegység ökológiai adottságaihoz alkalmazkodó technológiát dolgozzunk ki, egyre nagyobb jelentõséget tulajdonítva a termésmennyiség mellett a minõségnek és a környezetvédelmi szempontoknak. A tájkísérletben célunk volt meghatározni a táj ökológiai adottságaihoz legjobban alkalmazkodó és így optimális termést adó fajtákat.

A Pallagi Kísérleti Telep a Hajdúság és Nyírség határán helyezkedik el és talajadottságai is átmenetet képeznek a Nyírségre és Hajdúságra jellemzõ talajtípusok között. A kísérleti területrõl a kísérlet beállítása elõtt talajmintát vettünk, amely az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetõ. 2.1. Talajjellemzõk: pH-H2O 6,53 pH-KCl 6,40 Ka 28 Al-P2O (mg/kg) 329 Al-K2O (mg/kg) 222 Al-Ca (mg/kg) 1277 Al – Mg (mg/kg) 100 Humusz (%) 1,26 A talajadatokból látható, hogy gyengén savanyú kémhatású, tápanyagokkal jól ellátott, humuszos homoktalaj jellemzõ a kísérleti területre. Ez a burgonya számára kedvezõ.

2.2. Meteorológiai adatok: 1. táblázat

HAVI CSAPADÉK (mm) (2000. március–szeptember) Hónap

Március

Április

Május

Június

Július

Augusztus

Szeptember

45 33,5 + 11,5

78 42,4 + 35,6

50 58,8 - 8,8

13 79,5 - 66,5

87 65,7 + 21,3

1 60,7 - 59,7

38 38,0 0

Havi összes: 30 éves átlag: Eltérés:

2. táblázat

HAVI ÁTLAGHÕMÉRSÉKLET (oC) (1999. október–2000. szeptember) Hónap

Okt.

Közép 10,7 Sokévi átlag: – Eltérés –

Nov.

Dec.

Jan.

Febr.

Márc.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Szept.

3,7 – –

0,7 – –

-3,3 - 2,6 -0,7

2,5 0,2 +2,3

5,0 5,0 0

14,1 10,7 +3,4

18,1 15,8 +2,3

20,9 18,7 +2,2

20,2 20,3 -0,1

22,1 19,6 +2,5

14,6 15,8 -1,2

3. táblázat

A NAPSÜTÉSES ÓRÁK SZÁMA (1999. október–2000. szeptember) Hónap

Okt.

Nov.

Dec.

Jan.

Febr.

Márc.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Szept.

Össz. 140,4 Sokévi átlag: – Eltérés –

57,9 – –

64,5 – –

54,8 58,6 -3,8

134,1 85,0 +49,1

132,1 153,3 -21,2

196,9 196,4 +0,5

303,1 249,4 +53,7

347,4 263,2 +84,2

232,1 294,1 -62,0

310,1 270,9 +39,2

194,2 206,1 -11,9

2001. FEBRUÁR

12

4. táblázat

HAVI ÁTLAGOS RELATÍV LÉGNEDVESSÉG (%) (1999. október–2000. szeptember) Hónap Közép Sokévi átlag: Eltérés

Okt.

Nov.

Dec.

Jan.

Febr.

Márc.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Szept.

83 – –

88 – –

91 – –

89 86,9 +2,1

88 82,7 +5,3

88 75,3 +12,7

68 69,4 -1,4

64 69,3 -5,3

65 71,0 -6,0

78 69,2 +8,8

65 71,9 -6,9

86 75,5 +10,5

A meteorológiai adatokból megállapítható, hogy nyáron (július kivételével) csapadékhiány (aszály) volt a jellemzõ. Súlyosbította a helyzetet a sokévi átlagnál 2–3 Cokal magasabb átlaghõmérséklet, az 1,5–6 %-kal alacsonyabb relatív páratartalom, amelyek együttesen rendkívül kedvezõtlenül hatottak a burgonya fejlõdésére és gumóképzõdésére. (1–4. táblázat) 2.3. A kísérlet elrendezése, kezelések, fajták: A kísérlet elrendezése: Kisparcellás kísérlet (10m2/parcella), egy parcella 4 sor, 4 ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben. A kísérletben szereplõ fajták: 1. Cleopatra 2. Impala 3. Kondor 4. Agria 5. Victoria 6. Desiree 7. PO 2000 8. Hópehely 9. Góliát 10. Százszorszép Technológiai elemek a kísérletben: Minden fajta parcelláinak 4 sorából a bal oldali 2 sor (5m2) ültetésekor a gumókat kezeltük Maxim 0,25 FS csávázószerrel. Így minden fajta 2 sora kezelt, 2 sora pedig kontrollként szerepelt. Csávázási oldat koncentrációja 0,2 l Maxim 0,25 FS/100 l víz. A 4 ismétlésbõl minden fajta elsõ 2 ismétlése (I. II – vetõburgonya termesztési technológia szerint – 07. 14-én szártalanításra került. A III. és IV. ismétlés parcelláit – étkezési burgonyaként – hagytuk a tenyészidõszak végéig fejlõdni annak érdekében, hogy a burgonya étkezési termésmennyiségét is mérni tudjuk fajtánként és kezelésenként. 2.4. Termesztéstechnológiai adatok: Mûtrágyázás (április 13.) N 200 kg/ha (ammónium-nitrát) P2O5 100 (Komplex (0:10:24,5) P, K mûtrágya) K2O 245 (Komplex (0:10:24,5) P,K mûtrágya)

n

13

Talajfertõtlenítés (április 13.) Counter 5G 25 kg/ha n Talajmûvelés (április 13.) Kombinátor 2-szer n Ültetés ( április 13–14.) 75 cm-es sortávra és 30 cm-es tõtávolságra egységesen minden parcellát. n Töltögetés (május 2.) n Öntözés Május 05–07. 20 mm Május 26–27. 20 mm Június 09–11. 30 mm n Növényvédelem Június 02. Cuproxat + Calipso Június 25. Cuproxat Július 15. Ridomil plus Július 25. Tatoo n Szártalanítás (július 14.) A vetõburgonya parcellák (I. II. ismétlés) szárfelhúzással (kézzel) lettek szártalanítva. n Betakarítás (szeptember 28–29.) Egysoros parcellafelszedõ géppel. Az ökológiai tényezõk közül 2000-ben a klimatikus tényezõk kedvezõtlenül hatottak a burgonya fejlõdésére és gumóképzõdésre (aszály, magas hõmérséklet, alacsony relatív páratartalom). Ezeket a kedvezõtlen klimatikus hatásokat a burgonya számára kedvezõ talajadottságok (tápanyaggal jól ellátott, humuszos homoktalaj) és az öntözés mérsékelték. n

3. A KÍSÉRLET EREDMÉNYEI 3.1. Terméseredmények 3.1.1. Az étkezési burgonya kísérleti eredményei: A vetõgumó csávázás nélküli kísérlet eredményei: A kísérletben az 5. táblázatban és az 1. ábrán bemutatott terméseredményeket mértük. Megállapítható, hogy a PO 2000 fajtajelölt, a korai érésû Cleopatra és Desiree igen jó termést adott – több mint 50 t/ha – a legkevesebb termést a Százszorszép fajta adta. Ezek az eredmények csak tendenciát mutatnak, mivel szignifikáns különbség nincs a fajták között. 2001. FEBRUÁR

Csávázott vetõgumóval ültetett kísérlet eredményei: A vetõgumót ültetéshez Maxim 0,25 FS csávázószerrel kezeltük úgy, hogy az M10-es mûanyag rekeszekben lévõ vetõgumókat 0,2 %-os koncentrációjú csávázószeres oldatba merítettük. A kísérletben a PO 2000 fajtajelölt kimagasló eredményt adott (70,2 t/ha), de igen jó termést adtak (több mint 40 t/ha) a Desiree, Kondor, Impala és Cleopatra fajták is.(1. ábra) A legkevesebb termést itt is a Százszorszép fajta adta. A PO 2000 fajtajelölt termése szignifikánsan több volt az összes fajtánál. A Százszorszép termése szignifikánsan kevesebb volt a fentebb felsorolt jó termést adó fajtákénál. Megállapítható, hogy a csávázott kezelésekben a fajták átlagában a termés 4,3 t/ha-ral kevesebb volt, viszont az ismétlések között kisebb szórás mutatkozott, és így a fajták közötti terméskülönbségek szignifikánsak. A fajták terméseit bonitálással bíráltuk, és nem találtunk különbséget a csávázott és kontroll kezelések között a betegségek elõfordulásában, vagyis sem burgonyahimlõ (Rhizoctonia solani) és más gombás betegségek (Phytophthora, Fusarium), sem baktériumos betegségek (Erwinia, Streptomices) elõfordulását a gumókon nem észleltünk. Voltak viszont olyan fajták, amelyek a csávázás hatására magasabb termést adtak. Ilyenek: Impala, Agria, PO 2000 és Góliát.

nyei: Igen magas termést adtak a korai kórtani szártalanítás ellenére az Impala és PO 2000 fajták (40t/ha felett), de jó vetõgumó termése volt még a Cleopatra és Agria fajtáknak (30t/ha felett). Az Impala termése – a PO 2000 fajtajelöltet kivéve – szignifikánsan több volt a többi fajtáénál. A Százszorszép fajta vetõgumótermése volt a legkevesebb, és ez a termés – a Kondor, Hópehely és Góliát fajták kivételével – szignifikánsan kevesebb a többinél. (2. ábra) Csávázott vetõburgonya kísérlet eredményei: A kísérletben a PO 2000 fajtajelölt adta a legnagyobb vetõgumótermést (37,6 t/ha). Jó termést adtak továbbá a Desiree és Impala fajták is (30 t/ha felett) is. A legkisebb termést a Százszorszép fajta adta (13,3 t/ha), amelynek a termése szignifikánsan kevesebb a fentebb felsorolt jó termést adó fajtákénál. (2. ábra) Megállapítható, hogy – az étkezési burgonya kísérletben tapasztaltakhoz hasonlóan – a csávázott kezelésekben a fajták átlagában a termés csökkent. A terméscsökkenés 3,62 t/ha. Viszont voltak fajták, amelyek a csávázott kezelésben több termést adtak. Ilyenek: Kondor, Desiree és Góliát.

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 4.1. A fajták értékelése: Megállapítható, és az 5. táblázatban és a 3. ábrán megfigyelhetõ, hogy ha a fajták közötti különbségeket értékel3.1.2. A vetõburgonya termesztési kísérlet eredményei: jük – a csávázott és kontroll parcellák terméseit összevonCsávázás nélkül ültetett vetõburgonya kísérlet eredméva minden fajtánál –, akkor az étke5. táblázat zési kísérletben szereplõ fajták átlagtermése 40,87 t/ha, a vetõ célú kísérBURGONYA KISPARCELLÁS KÍSÉRLET TERMÉSEREDMÉNYEI letben pedig 27,47 t/ha. Ezek a ter(t/ha) (Debrecen–Pallag 2000.) mések jónak ítélhetõk meg az adott Fajták Étkezési Étkezési Vetõ Vetõ Étkezési Vetõ ökológiai tényezõk ismeretében. csávázott csávázott csáv+ csáv+ A kísérletben szereplõ fajták közül – kont kont amelyek a legjobb holland és magyar Cleopatra 54,8 40,7 31,4 25,2 47,8 28,3 fajták – kimagasló étkezési termést Impala 38,0 44,4 49,8 32,5 41,2 41,2 (63,5 t/ha) adott a PO 2000 fajtajeKondor 49,6 45,8 21,4 24,4 47,7 22,9 lölt, és kimagasló vetõtermést (41,2 Agria 28,5 33,1 32,8 17,0 30,8 24,9 t/ha) a korai érésû Impala fajta. Victoria 46,0 32,7 26,6 23,4 39,4 25,0 A PO 2000 fajtajelölt a terméseredDesiree 52,5 46,3 27,2 33,6 49,4 30,4 mények alapján mind étkezési, mind PO 2000 56,7 70,2 40,3 37,6 63,5 39,0 vetõburgonya termesztésre alkalmas lehet a tájegységben. Ezeken kívül Hópehely 35,4 29,5 24,6 21,6 32,5 23,1 eredményes termesztés folytatható a Góliát 31,7 31,8 24,4 27,9 31,8 26,2 Desiree, Cleopatra, Kondor és Impala Százszorszép 28,5 20,6 14,1 13,3 24,6 13,7 fajtákkal. Átlag: 43,8 39,5 29,26 25,64 40,87 27,47 Érdekes új információt adott az SZD 5% 33,462 13,278 11,932 14,112 21,586 11,766 Impala korai érésû fajta, amelynek –

2001. FEBRUÁR

14

1. ábra

3. ábra

2. ábra

az eredmények szerint – igen gyors a fejlõdésdinamikája, és már július közepén elérte közel a maximális termését. 4.2. A csávázás hatása: A csávázás hatásaként termésdepresszió figyelhetõ meg a legtöbb fajtánál, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a kísérletet tovább kell folytatni, ugyanis a korábbi években – öntözetlen körülmények között – pozitív hatás mutatkozott a termésmennyiségre és gumóbetegségekre is. Dr. Kruppa József Dr. Pepó Péter Dr. Sárvári Mihály Elbakour Emira, Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma

!!!” t fac e e !!! g kedd le, le csele „Tol s é asd , olv Vedd

MEGRENDELÕ LAP

Megrendeljük Önöknél az 2001. évre a MAG Kutatás–Termesztés–Kereskedelem c. szaklapot. Elõfizetési díj: 2688 Ft/év

Név: ..................................................................................................................................... Cím: .................................................................................................................................... Példányszám: ................................................... Dátum: ..................................................... .......................................... cégszerû aláírás VE TMA Marketi ngko mmuni káci ó s K ht. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. n Mobil: 06/30/221-79-90

15

2001. FEBRUÁR

NATÍV ALTER YEK NÖVÉN

A pohánka

RENDSZERTANI HELYE, ALAKTANA A pohánka (Fagopyrum esculentum Mönch) rendszertanilag a zárvatermõk törzsébe, a kétszikûek osztályába, a keserûfûfélék családjába, a fagopyrum nemzetség fajai közé tartozik. A nemzetségre jellemzõ, hogy a lomblevelek háromszög alakúak, a kocsányokon gyûrûs csomó van, a makkocska háromélû. A virágok levélhónalji és végálló bugás füzérekben találhatók, nyolc porzójuk van. A sziklevelek gyakran szélesek, redõsek. A pohánka egy éves, dudvás szárú növény. Gyökérzete; fõgyökérrendszer, orsó alakú gyökértengellyel, mely a talajba 30–50 cm mélységben hatol. Gyökérágai 25–30 cm szélességben szétágazóak. A hajtásrendszer tengelye egyenes, felálló, rendes körülmények között ágasodásra hajlamos. A fõtengely általában 70–90 cm magas. A szár 3–15 mm átmérõjû dudvaszár. Levelei egyszerûek, tagolatlan lemezûek, alakjuk szíves-nyilas vagy szíves-háromszögû, olykor ötszögletû. Virágzata összetett bogernyõ. Termése 5–6 mm hosszú, legömbölyített gúla alakú, 3 élû makkocska. 1.000 makkocska tömege 10–20 g. A pohánka termése különösen sok keményítõt tartalmaz, de fehérjetartalma is jelentõs. A hántolatlan termés megközelíti a kukorica és az árpaszem keményítõtartalmát. Szárazanyagra vonatkoztatva a hántolatlan termés keményítõtartalma 56%, míg a hántolt mag, illetve liszt 70%-a keményítõ. A termés hántolatlanul 11,4 % nyersfehérjét tartalmaz, a liszt csak 8,3 %-ot, mert hántoláskor jelentõs mennyiségû fehérje kerül a korpába. A pohánkaliszt nyersfehérje tartalmának 94%-a valódi fehérje, a többi fõként szabad aminosav, savamid, peptid, nitrogén tartalmú glikozid. TALAJIGÉNYE, HELYE A NÖVÉNYVÁLTÁSBAN A kötött agyag és az erõsen meszes talajok kivételével bármely talajon jól díszlik. A lazább szerkezetû talajok jobban megfelelnek az igényeinek, ha csapadékban nincs hiány homokon is eredményesen termeszthetõ. A savanyú kémhatású talajokat is jól tûri. A pohánkát fõnövényként és másodnövényként is termesztik. A mi viszonyaink között elsõsorban mint másodnövényt érdemes figyelembe venni, bár fõnövényként lényegesen többet terem. Legjobban sikerül a május végén, június elején lekerülõ, õsszel vetett, kora tavaszi takarmánynövények és a repce után. A rövidebb tenyészidejû õszi árpa, rozs és borsó után is jól megy, de nem célszerû mustár vagy napraforgó után vetni az elõvetemények árvakelésre való hajlamossága miatt.

2001. FEBRUÁR

TÁPANYAG ÉS ÉGHAJLATI IGÉNYE Az éghajlat iránt nem különösebben igényes, de a szárazságot nem tûri, ezért tarló- és másodvetése fõként csapadékosabb vidékeinken jön szóba vagy ahol az elõvetemény elegendõ nedvességet hagy a talajban. A fagyra érzékeny, ezért a túl korai vetés és késõi betakarítás kerülendõ. Nitrogénben gazdag talajokon erõteljesen fejlõdik, de rosszul köt magot, viszont túl sovány földben sem számíthatunk jó termésre. Tápanyagokban szegény, különösen sovány homok-talajokon, mérsékelt foszfát és kálium tartalmú mûtrágyák mellett a nitrogén tartalmú mûtrágyázást is meghálálja, de a mûtrágyákat célszerûbb a fõnövénynek vagy elõveteménynek adni, így azok utóhatását értékesíti. A pohánkának 100 kg mag elõállításához 3,3 kg nitrogén, 3,2 kg P2O5, 4 kg K2O és 3,9 kg CaO szükséges. TALAJELÕKÉSZÍTÉS, VETÉS, NÖVÉNYÁPOLÁS A talaj elõkészítése attól függõen változik, hogy fõnövényként vagy másodvetésben termesztjük. Mindkét esetben elsõsorban a pohánka vízigényére, a talaj nedvességtartalmára és nedvességmegõrzõ képességére kell tekintettel lenni. Fõnövényként vetve mindenképp nyárvégi vagy õszi, legfeljebb 20 cm mélységû szántásba kerüljön. Tavaszi talaj elõkészítése a vízigényes tavaszi növényekéhez hasonló. A másodnövényként vetett pohánka talajelõkészítésénél a gyorsaságra, s a mûvelési eszközök és eljárás helyes megválasztására kell a legjobban ügyelni, hogy a talaj kiszáradását minél inkább megakadályozzuk. Vetéséhez minden esetben gyommentes, kertszerûen elmunkált talajt biztosítsunk. A pohánka terméseredményét jelentõsen befolyásolja a vetõmag minõsége. A vetõmag csávázást nem, de alapos tisztítást és osztályozást igényel. Fõnövényként április végén, május elején, másodnövényként július végéig vethetjük. A késõbb vetett pohánka beérése bizonytalan. A július 15-e után vetett pohánka a korai õszi fagyokon kívül a nyári kánikula kedvezõtlen hatásainak is kitett. A vetést gabonavetõgéppel végezhetjük, amelyet ugyanúgy állítunk be, mint a búza vetéséhez. A javasolt vetõmag mennyisége fajtától, a vetõmag ezermag tömegétõl függ. A La Harpe fajtánál 50 kg/ha, a többi termesztett fajtánál 60–70 kg/ha. A sikeres termesztéshez a vetéstõl az elsõ õszi fagyokig 100–110 napra és 1.500–1.700 °C hõösszegre van szükség. Kelése 8–10 °C-os talajhõmérsékletet igényel.

16

Sortávolsága 12 cm. A La Harpe fajtából folyóméterenként 33 db magot vetünk. A vetés mélysége homoktalajokon 3–4 cm, kötöttebb talajokon 1–2 cm. Az egyenletes, gyors kelés érdekében vetés után ajánlatos nyomban hengerezni, kapcsolt láncsimítóval. Gyors növekedése és nagy lombozata ellenére kezdetben a gyomokat nem nyomja el, ezért is igen fontos az elõvetemény gyommentesen tartása és a talaj-elõkészítés gyomirtó hatásának kihasználása. A hazai termesztési gyakorlatban általában növényápolási munkát nem igényel.

lyesebb a kombájntiszta pohánka mag betakarítást követõ azonnali tisztítása. Jelentõsebb magmennyiség, magasabb nedvességtartalom esetén, hideg vagy meleglevegõs mesterséges szárítást kell alkalmazni. Meleglevegõs szárítás esetén a hõmérséklet nem haladhatja meg a 43 °C-ot sem a vetõmag, sem a kereskedelmi tételek esetében. A pohánka mag tárolására az egyéb szemes termények tárolásánál is érvényes követelmények vonatkoznak. FAJTÁK, FAJTAJELLEMZÕK Legismertebbek a volt Szovjetunióban létrehozott fajták, a Bolsevik, a Bogatir és az Althausen 11. Említésre érdemes fajta a Kalinyinszkaja, amely bõven terem, megdõlésre nem hajlamos, géppel jól aratható; a Satilovszkaja 4, amelynek szárazságtûrése a Bogatirénél is jobb. A fajtakísérletekben kiemelkedõ termést adott, a hidegtûrésre szelektált Bjeloruszkaja, Tulunszkaja 18, és Szibirjacska. Az USA-ban nemesített Pennquad tetraploid fajta makkocskája nagy, ezermag tömege 35 g, megdõlésellenálló, öntermékenyülõ. Hasonló fajta a korábban nemesített Pennline 10. A kanadai Mancan szintén nagymagvú, diploid fajta.

A POHÁNKA BETEGSÉGEI, KÁRTEVÕI ÉS GYOMNÖVÉNYEI Régen úgy tartották számon a pohánkát, mint betegségektõl, kártevõktõl és gyomoktól mentes növényt, ezért gyakran iktatták be tisztító kultúraként a növényváltási sorrendbe. Az új, intenzívebb pohánkafajták azonban fogékonyabbak a betegségekre. A legérzékenyebb veszteségeket a pohánkatermesztésben a szürkepenész, a peronoszpóra, a fuzáriumos megbetegedés, továbbá a különbözõ élettani okok és vírusok által elõidézett leromlás okozzák. A pohánkának speciális állati kártevõje nincs, de a polifág rovarok Fajta Hozam 1000 szem tömeg Növény Teljes virágzásig megtámadhatják. (kg/ha) (g) magasság (cm) eltelt idõ (nap) Az egyéb kártételek közül számotMancan 2017 30,8 111 44,7 tevõ lehet a madarak és vadak kártéManor 2204 29,5 111 43,7 tele a vegetációs idõ végén, a betakaTempest 2151 22,1 112 42,0 rítás elõtti idõszakban. Tokyo 2248 23,8 109 40,8 A pohánka gyors fejlõdésû nöForrás: Campbell C. G. Rosearch Station, Mordén. Canada vény, sûrû soros vetésben gyomirtásra ritkán van szükség, ami az álloA La Harpe francia fajta középkorai, elágazó szárú, semány 10 cm-es magasságáig végezhetõ el. kélyen gyökerezõ, különösen magas, 78%-os liszthozamú. BETAKARÍTÁS, SZÁRÍTÁS, Nagyon jól hasznosítja a gyengébb talajokat is, termeszthetõ frissen mûvelésbe vont területeken fõnövényként TÁROLÁS vagy másodvetésben. Hazánkban is jó eredményeket ad. A A hosszantartó fokozatos virágzás miatt egyenetlenül La Harpe mellett elismert fajtánk a Rutina és a Hajnalka. érik, ami az újabb fajtákra kevésbé jellemzõ. Optimális betakarítási ideje, amely a legmagasabb hozamot biztoTERMESZTÉSÉNEK INDOKAI sítja, akkor van, amikor a virágzás már majdnem befejeA pohánka vetésterülete a II. világháború után világvizõdött. A pohánkát kombájnnal takarítjuk be egymenetszonylatban jelentõsen visszaesett. A termesztés hanyatben. A gép beállítása ugyanúgy történik, mint a búza aralásának termesztéstechnikai, jövedelmezõségi, társadalmi tásánál, de a haladási sebesség lassabb. A szakirodalom – és szemléletbeli tényezõi voltak, amelyeket most nem feltehetõen szórványos kísérletek eredményei alapján – részletezek. Egészében véve nem tudott kellõképpen al2,5–3,0 t/ha elérhetõ maghozamról tesz említést, de a terkalmazkodni a modernizálódó mezõgazdaság igényeihez, mesztési gyakorlat inkább 1,5–2,0 t/ha-t valószínûsít. pedig számos olyan elõnyös tulajdonsággal rendelkezik Betakarításkor a pohánka nedvességtartalma 20% körül gazdasági, élelmezési és egészségügyi szempontból, van, ezért a magot szárítani kell, hogy elérje a zavartalan amelyek indokolják a fokozott figyelmet. tároláshoz szükséges 13%-os nedvességtartalmat. Leghe-

17

2001. FEBRUÁR

Termesztési szempontból különösen jelentõs nagy alkalmazkodó képessége. Jól díszlik gyenge minõségû talajokon is, eredményesen termeszthetõ gyeptörésekben, újonnan mûvelésbe vett területeken. Igen jó a tápanyagfelvevõ képessége, a talaj foszfortartalmát minden más növénynél jobban hasznosítja, ezért közvetlen tápanyag visszapótlást nem vagy csak igen szerény mértékben igényel a talaj ellátottságától függõen. Rövid tenyészideje alkalmassá teszi olyan területek hasznosítására, amelyek csak megkésve vehetõk mûvelésbe, illetve másodnövényként is termeszthetõ. Megfelelõ agrotechnika alkalmazása esetén növényápolási munkát nem igényel. Bár betegségei, kártevõi vannak, ezek kártétele általában elhanyagolható a pohánka ellenálló képessége miatt, ezért növényvédelemre nincs szükség. Nincs speciális gép, berendezés és eszköz igénye, a gabonatermesztés technikai felszerelésével zavartalanul termeszthetõ. Termése magas beltartalmi értékû, elsõsorban esszenciális aminosav, ásványi só és vitamin tartalma miatt. Magas biológiai értékû, rendkívül változatosan hasznosítható élelmiszer alapanyag. Gyors fejlõdése miatt késõn vetett tömegtakarmányként is hasznosítható silózva vagy kisebb mennyiségben, zölden etetve. Beltartalmi értéke közel áll a legelõfû terméséhez. Nagy növekedési erélye és jelentõs terméstömege miatt (15–20 tonna zöldtömeg hektáronként) kiváló zöldtrágya. Szántással aláforgatva zöldtömege gyorsan elbomlik, a belõle képzõdõ humusz javítja a talaj fizikai állapotát és vízmegtartó képességét. Zöldtrágyának vetve kitûnõ, vegyszer nélküli gyomirtó is. Sûrû állománya megfojtja a legerõteljesebb, legszívósabb gyomokat is, ezért alkalmas az elhanyagolt, elgyomosodott területek megtisztítására. Intenzív gabonatermelõ rendszerekben a növényváltásba iktatott pohánka csökkenti bizonyos betegségek elõfordulását. A levelében lévõ rutint gyógyszer alapanyagként hasznosítják, az érrendszeri megbetegedések kezelésére. A levelébõl készült tea vérnyomáscsökkentõ hatású. Jelentõs vadgazdálkodást folytató területeken a vadak takarmány ellátásának céljára is vethetõ. Korlátozott mennyiségben szemes abrakként hasznosítható, elsõsorban a baromfifélék takarmányozásában. Kiváló mézelõ növény, hektáronként a 150 kg-ot is elérõ mézhozammal. A pohánkaméz ára – elsõsorban szívgyógyászati felhasználása miatt – magasabb, mint az akácmézé.

2001. FEBRUÁR

ÉLELMEZÉSI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI JELENTÕSÉGE A natúr konyha vagy biotáplálkozás a pohánkát a természetesen és gazdaságosan elõállítható értékes csírazöldségek között is számon tartja. A kicsíráztatott mag rendkívül tápláló élelem. Elõállítása egyszerû, alig néhány napot igényel. Az év bármely szakában hozzáférhetõ. A kicsírázott magvakból ízletes, a szervezet által könnyen feldolgozható formává alakított, vitaminokban, ásványi sókban és fehérjékben gazdag ételek készíthetõk. Egyes országokban ma is közkedvelt a hajdinakása. A vegetáció végén a pohánka növény száraz súlyának 6%-áig terjedõ rutint tartalmaz, ami az érfal rugalmasságát növeli és emiatt természetes gyógyszernek tekintik. Fogyasztása kedvezõ hatású az emésztési gondokkal küzdõ betegek számára. Ismert a pohánka vérszérum koleszterin szintjét csökkentõ hatása. Kiváló tulajdonsága, hogy még azok is fogyaszthatják, akik más gabonafélékre érzékenyek, azaz lisztallergiában szenvednek. Magas káliumtartalma miatt jó hatású a vese, a hólyag, a nemi szervek megbetegedése ellen, a reuma, a meghûlések, felfázások, fülbetegségek, az úgynevezett hideg betegségek gyógyítására. ÚJABB HAZAI TERMESZTÉSI TAPASZTALATOK Néhány évvel ezelõtt ismét felvetõdött a pohánka hazai termesztésének gondolata, elsõsorban a biotáplálkozás igényeinek kielégítése és az export lehetõségek kihasználása érdekében. Néhány gazdaság vállalkozott a termesztésre viszonylag kis területen. Hazánkban jelenleg mintegy 2.500 hektáron termesztik. Átlaghozama 1,4–1,8 t/ha körüli, a termesztésével elérhetõ nyereség 25.000 Ft/ha-ra tehetõ. A pohánkatermesztés mellett szól, hogy biztonsággal és kedvezõ áron értékesíthetõ a magtermés, sõt a piac a jelenleginél nagyobb mennyiség felvételére is késznek mutatkozik. Dr. Dávid Csaba

TISZTELT ELÕFIZETÕNK! Tájékoztatjuk, hogy kiadónk terjesztésében lévõ lapunkra szóló elõfizetését folyamatosnak tekintjük. Csak akkor kell változást bejelentenie a 2001. évre, ha a példányszámot, esetleg a címlistát módosítja (pontos szállítási név- és utcacím megjelöléssel). Az esetleges módosítást szíveskedjen levélben vagy faxon megküldeni: ®

1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088, fax: 462-5080 Mobil: 06/30/221-7990, E-mail: [email protected]

18

EREDMÉNYKÖZLÉS A MAG KUTATÁS-TERMESZTÉS-KERESKEDELEM c. mezõgazdasági szakfolyóirat 2001. évi

MAG ARANYTOLL díját

a VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG KUTATÁS-TERMESZTÉS-KERESKEDELEM Szerkesztõsége millenniumi publikációs pályázatán

DR. HESZKY LÁSZLÓ

A GM NÖVÉNYFAJTÁK VÁRHATÓ HATÁSA A TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁKRA (2000/3) és

DR. KERTÉSZ ZOLTÁN A BÚZANEMESÍTÉS „ÖT TUSÁJA” (2000/5) címmel közölt szakcikkeikkel nyerték el. A díjazottaknak a MAG ARANYTOLL elnyeréséhez szívbõl gratulálunk! A díjak átadásának idõpontját a késõbbiekben lapunkban közöljük. Budapest, 2001. február hó

VETMA KHT.

19

A MAG KUTATÁS-TERMESZTÉS-KERESKEDELEM Szerkesztõsége

2001. FEBRUÁR

MARTONSEED Martonvásári Mezõgazdasági Kísérleti Gazdasági Rt. KUKORICATERMELÕK FIGYELMÉBE! VÁSÁROLJON MARTONVÁSÁRON HIBRID KUKORICA VETÕMAGOT! Martonvásári nemesítésû hibridek vetõmagjának széles skáláját ajánlja szíves figyelmébe. Kiváló biológiai értékû vetõmag közvetlenül az üzembõl. Várjuk Martonvásár–Erdõháton a Martonseed Rt.-nél! Nyitva tartás: hétfõtõl csütörtökig: 7–15 óráig, pénteken: 7–13 óráig. Vásárlóink sorsoláson vesznek részt. Fõdíj: 1 hetes külföldi út. Érdeklõdésüket fogadja: Riczu István értékesítési manager Nagy Zoltán értékesítési képviselõ „Vetõmag nagy- és kiskereskedelem” Telefon: 06/22 460-054, 06 30 994-2449 Levélben és telefonon: Martonseed Rt. 2462 Martonvásár–Erdõhát (a 70-es fõúton, a 29-es km-nél) Telefon: 06/22 460-054/112, 140-es mellék, telefax: 06/22 460-201

Múltbéli tapasztalatok (VII.)

Mellyik jobb a’ gazdának, idején e’, vagy késõn vetni? Erre a kérdésre közönségesen ezt lehet mondani: A’ sovány földeket, mint a’ kövéreket, a’ hideg természetûeket, mint a’ melegeket, a’ magasan fekvõket, mint az alatsonyokat, a’ szárazakat, mint a’ nedveseket, mindenkor idejében szükséges bevetni. Mindnyájjával is pedig tanátsosabb mindenkor sietni, mint elkésni; mert: 1. Mindnekelõtte a’ Tél bekövetkezne: a mag gyökeret vervén magának, megerõsödik, és a’ hideget jobban kiállja; ha pedig késõn vetik: arra a’ plántának nints ideje, kivált tíz esztendõtõl fogva, mióta az õszek igen rövidek. 2. A’ plántának meg is kell bokrosodni: úgy de az a’ késõ vetés miatt tsak igen egy szálatskát érkezik botsátani, a’ mellynek könnyebb elveszni, mint soknak. 3. A’ késõ vetéssel még az a’ szerentségtelenség is történik, hogy a’ fagy a’ szemeket tejében éri, és örökre eltemeti. 4. A’ ki idejében vet: nem féllhet a’ Csigáktól is, a’ mellyek ha az idõ megesõsödik, elhatalmaznak ugyan: de mivel már illyenkor a’ Vetés kemény, éhhel eldöglenek. 5. Néha ugyan megesik, hogy az idején Vetés füves lessz, mint az 1795. Megtörtént, de az még többször megesik: hogy a’ késõ Vetés rossz lesz: és így mégis tanátsosabb korán vetni, mint késõn. A’ régiek már Egyed napkor vetettek, a’ ma csízió verse szerint: Vess búzát Egedi, árpát, zabot Benedicti. (KUB)

2001. FEBRUÁR

22

A gabonafélék takarmányozási jelentõsége és minõségi értékelése

Takarmányérték, a fehérjék és aminosavak emészthetõsége (II. rész) A takarmányozási szakemberek immár 200 év óta világszerte foglalkoznak azzal a problémával, hogy megfelelõ és egységesen alkalmazható mértékegységet találjanak a takarmányok táplálóértékének kifejezésére. Többféle mértékegységet alakítottak ki eddig a kutatók a táplálóérték meghatározására, de végleges megoldásra nem jutottak, hiszen mindegyik állatfajra és a sokféle hasznosításukra egyaránt jól alkalmazható „egység” kialakítása – mai ismereteink szerint is – szinte lehetetlen. Ennek alapvetõ okát nemcsak az egyes takarmányféleségek eltérõ kémiai összetételével (beltartalmával), hanem a különbözõ állatfajok emésztési jellegzetességeivel és a közbülsõ anyagcsere sajátosságaival kell magyarázni. Mindebbõl érthetõ, hogy sokvariációs – mennyiségi és minõségi paramétereket egyidejûleg figyelembe vevõ – egyenleteket kellene megoldani. Az alábbiakban rövid kitérõt kell tennünk annak érdekében, hogy az állattenyésztõk takarmányozási igényeinek változását és annak jogosságát érthetõbbé tegyük. Amennyire évtizedek során bõvült a kémiai, biológiai, genetikai, táplálkozás-élettani tudományok ismeretanyaga, 1. ábra Gabonafélék fehérje- és energiatermelése különbözõ átlagtermések esetében (A l az 1990-es évek átlagtermései)

úgy változott (változhatott meg) a takarmányozás elméleti és gyakorlati igénye. Az ebbéli változások nem önkényesek, hanem kimondottan gazdasági érdekûek, vagyis okszerûbb, hatékonyabb termelést tesznek lehetõvé. A takarmányok táplálóértékét mintegy 100 év óta – Oscar Kellner respirációs kísérletei nyomán – energiatartalmuk alapján minõsítették. Alapul a keményítõnek zsírtermelõ hatását – kifejlett hízóökrökkel végzett kísérletek alapján – vették és ehhez hasonlították a különféle takarmányok zsírtermelõ értékét, amit faktorszámok segítségével egységesen keményítõértékben fejeztek ki. A fehérje meghatározását pedig a fehérjék átlagos, 16%os N-tartalma alapján végezték, így a N-nek 6,25-dal való szorzatát tekintették a nyersfehérje tartalomnak. Hamarosan kiderült, hogy a 6,25 szorzószámot nem lehetséges mindegyik takarmányféleségre egyaránt használni (a napraforgó, a len esetében 5,30, az árpa, búza esetében 5,83, a tejfehérje meghatározásakor 6,38 faktorszámmal kell dolgozni). De ez sem volt elégséges, mert a fehérjék emészthetõségének vizsgálatára is szükség volt, melyet mesterséges emésztés révén állapítottak meg. Így a takarmányozási táblázatokban a kémiai összetételek közlése mellett a keményítõértéket és az emészthetõ fehérjetartalmat tüntették fel, s a gyakorlat évtizedeken át e két értékkel dolgozott. Az idõ múlásával e számítások ellen fokozatosan merültek föl kifogások, mert azok nem fejezték ki állatfajonként megkülönböztetve a takarmányok értékét. A HAZAI TAKARMÁNYÉRTÉKELÉSI RENDSZER MEGVÁLTOZÁSA 1960 és 1980 között világszerte korszerû energiaértékelési rendszert alakítottak ki, s 1986-tól kezdõdõen hazánkban is a keményítõérték helyett a táplálóértéket n a kérõdzõknél nettó energiában n a sertések, baromfiak és lovak takarmányait emészthetõ energiában (Digestible Energy=DE) fejezik ki. Mindezt joule-ban, illetve a gyakorlati táblázatokban megajouleban (MJ) közlik. Hasonló változások következtek be a fehérjék értékelését illetõen is, amennyiben az emészthetõ fehérjetartalom helyébe n a kérõdzõknél a metabolizálható fehérje (MF) értékelés került, „amely alatt azt a vékonybélbõl felszívódó aminosav mennyiséget értjük, amely az állatok életfenntar-

23

2001. FEBRUÁR

1. táblázat

2. táblázat GABONAFÉLÉK ENERGIAÉRTÉKEI ÁLLATFAJOKTÓL,

GABONAFÉLÉK FEHÉRJEKONCENTRÁCIÓS ARÁNYAINAK VÁLTOZÁSA

ILLETVE TERMELÉSI TÍPUSTÓL FÜGGÕEN

Gabona- A takarmányok A takarmányok A takarmányok féle keményítõértéke és sertésre vonatkozó baromfiakra vonataz emészthetõ emészthetõ energiája kozó metabolifehérje alapján és a nyers fehérje zálható energiája alapján és a nyers fehérje alapján számított fehérjekoncentráció, % búza

14,8

9,6

8,9

árpa

12,5

7,6

8,0

rozs

13,2

7,2

8,1

zab

15,6

8,7

9,3

kukorica

9,6

6,3

6,5

tritikálé

12,0

8,7

9,2

Gabona- HagyomáÚj értékelés szerint félék nyos emészthetõ energia Nettó energia keményítõ sertés baromfi életft. tejterm. súlygy. érték kg/100 kg tak. MJ/kg szárazanyag búza

73,0

13,47

12,34

9,06

8,26

6,22

rozs

72,8

13,18

11,65

8,90

8,13

6,08

árpa

72,8

12,09

11,48

8,56

7,99

5,80

zab

56,0

11,42

10,71

7,58

7,08

4,95

tritikálé

73,2

13,39

12,65

8,99

8,21

6,17

kukorica

79,1

14,22

13,80

9,15

8,53

6,30

3. táblázat AZ ÁLLATOK SZÁMÁRA LEGFONTOSABB 5 AMINOSAV ÁTLAGOS ÉRTÉKEI ÉS A LIMITÁLÓ AMINOSAVAK GABONAFÉLÉKNÉL (WÖHLBIER ADATAI) Gabonaféle

Lizin

Metionin

búza 3,0±0,4 Rozs 3,9-0,2 árpa 3,5±0,5 zab 4,0±0,9 tritikálé 3,3±0,1 kukorica 2,7±0,4 A FAO referenciaaminosav 5,44

1,6±0,3 1,3±0,4 1,4±0,2 1,4±0,2 1,6±0,1 1,80,3

Cisztin aminosav g/16 g N 2,3±0,5 2,4±0,4 2,2±0,3 2,7±0,7 3,0±0,1 1,9±0,5 3,52

Treonin

Tripofán

3,1±0,3 3,5±0,3 3,5±0,5 3,5±0,3 3,2±0,1 3,4±0,4

1,5±0,2 0,8±0,1 1,3±0,1 1,0±0,2 1,1±0,1 0,6±0,2

4,00

0,96

Limitáló aminosav lizin tripofán lizin tripofán lizin lizin

4. táblázat

A NYERSFEHÉRJE EMÉSZTÉSI EGYÜTTHATÓI ÁLLATFAJOKTÓL FÜGGÕEN Gabonaféle

búza rosz árpa zab tritikálé kukorica

A szarvasmarha 84 49 65 71 69 60

nyersfehérje emésztési együtthatója %-ban juh sertés baromfi ló a takarmányozási táblázatokban közölt átlagok mindenevõk kérõdzõk 75 91 77 .. 81 78 75 80 54 .. 70 68 77 77 .. 81 75 65 75 69 .. 79 72 73 74 81 85 .. 80 71 65 77 80 72 76 69 5. táblázat

EGYES ESSZENCIÁLIS AMINOSAVAK LÁTSZÓLAGOS CSÍPÕBÉL-EMÉSZTHETÕSÉGE SERTÉSBEN (EUROLYSINE DOKUMENTÁCIÓ, 1984, SCHMIDT JÁNOS 1993-I KÖNYVÉBÕL) Takarmány búza rozs árpa zab Tritikálé kukorica

Nyersfehérje Lizin e m é s z t é s i 81 74 70+ 65 75 72 (69)++ 58 (81)++ 81 79 77

Metionin Treonin e g y ü t t h a t ó , 84 72 80 62 80 69 75 53 85 74 90 77

%

Tripofán 76 62 72 59 .. ..

+ petkusi rozs (Wöhlbier adata) ++sertés-kísérletben (Wöhlbier adata)

2001. FEBRUÁR

tásához, termeléséhez, valamint a vehemépítéshez szükséges aminosavigény fedezésére szolgál, és amely aminosav mennyiség eredetét tekintve kettõs: egy része a bendõn lebontás nélkül áthaladó fehérjébõl, másrészt a bendõben lebomló takarmányfehérjébõl szintetizálódó mikrobafehérjébõl származik”; n a mindenevõknél a nyersfehérjetartalom, továbbá a legfontosabb öt esszenciális aminosav (lizin, metionin, cisztin, treonin, triptofán) értékének, emészthetõségének, hasznosíthatóságának (availability) értékeire van szükség a teljesítményekhez igazodó takarmányadagok kialakítása érdekében. Az új értékelési szempontok figyelembevételével sokkal pontosabban lehetséges megfogalmazni az egyes takarmányféleségekkel szemben támasztható minõségi és beltartalmi igényeket. FEHÉRJEKONCENTRÁCIÓS VÁLTOZÁSOK A gyakorlati takarmányozás során nem nélkülözhetjük az egyes takarmányok fehérje-energia arányának (F/E) ismeretét ahhoz, hogy a különbözõ fajú, korú, hasznosítási célú állatok élettani igényeinek megfelelõ F/E arányú takarmányadagokat tudjunk összeállítani. Ennek gazdasági jelentõsége is 24

Gabonafélék aminosav-produkciója hektáronként a 90-esévek átlagterméshozamai esetében

2. ábra

nagy, mivel a szervezetnek meghatározott mennyiségû fehérje beépítéséhez meghatározott mennyiségû energiára is szüksége van. Ebbõl eredõen, ha a takarmány energiatartalma kisebb az igényeltnél, csak kevesebb fehérje beépülésével kell számolnunk. Ezáltal romlik a fehérjetranszformáció mértéke is. Az 1. táblázatban a korábbiakban használt, keményítõértékhez kapcsolódó, illetve az újabban bevezetésre került energiatartalmakra vonatkozó F/E arányszámokat ismertetünk, az egyszerûség érdekében csak sertésekre és baromfiakra vonatkozóan. A GABONAFÉLÉK TÁPANYAG-PRODUKCIÓJA Takarmányozási és termelési szempontból egyaránt fontos ismerni, hogy az egyes gabonafélékkel egységnyi területrõl mekkora tápanyag-hozamokhoz tudunk jutni. Az 1. ábrán bemutatjuk, hogy az 1986–90 évek országos átlagtermései alapján mennyi fehérjetermeléshez, illetve energiához juthattunk. Az ábrából egyértelmû, hogy legtöbb tápanyagot a búza, a kukorica és az árpa termesztésével érhetünk el, s, ezeknél lényegesen kevesebbet a zab, a tritikále és a rozs esetében. Köztük a sorrend (ld. az 1. ábrát): Az energiatermelésben: A fehérjetermelésben : 1. a kukorica 1. a búza 2. a búza 2. a kukorica 3. az árpa 3. az árpa 4. a zab 4. a tritikále 5. a tritikále 5. a zab 6. a rozs. 6. a rozs 25

Attól függõen, hogy energiára vagy fehérjére van szükségünk takarmánybázisunkat illetõen, a válaszadás–választás eléggé egyértelmû. Az ábrát a sertésekre vonatkozó metabolizálható energiára, valamint a nyersfehérjére vonatkozó adatokra vonatkozóan készítettük el. A baromfiak, illetve a szarvasmarhák esetében más ábra készítendõ, hiszen – mint ez a 2. táblázat adataiból kitûnik – ezekre vonatkozóan különbözõ energia-értékek érvényesek. Takarmányozási szempontból most csak az öt esszenciális aminosavra vonatkozó értékelésékre szorítkozunk. A gabonafélék átlagadatait a 3. táblázat tartalmazza, s megadtuk a FAO referencia-értéket is. Ezek szerint 4 gabonafélében a lizin és kettõben a triptofán a limitáló aminosav. Közismert, hogy a korszerû takarmányozásban kiemelkedõen fontos szerepet tulajdonítunk a termelés érdekében indokolt aminosav-elõállításnak. Ma már meg tudjuk határozni, hogy a legfontosabb öt esszenciális aminosavból mekkora mennyiségeket kell biztosítani a takarmányadagokban, -keverékekben. Ennek ismeretében nem hanyagolható el, hogy a növénytermesztés egységnyi területrõl mekkora aminosavtermelésre képes. A 2. ábrából kiderül, hogy az 1986–90 évek átlagos terméshozamai esetében a legfontosabb öt aminosavból mekkora mennyiséghez juthatunk hektáronként. Ezekhez az arányokhoz az összehasonlítás érdekében feltüntettük a szója, a borsó és a lucernaliszt átlagos adatait is. Aminosav-produkciót illetõen a gabonafélék közötti sorrend: n lizinben: búza, árpa, kukorica, zab, tritikále, rozs n metionin+cisztinben: búza, kukorica, árpa, zab, tritikále, rozs n treoninban: kukorica, búza, árpa, zab, tritikále, rozs n triptofánban: búza, árpa, zab, kukorica, tritikále, rozs Már az 1., valamint a 2. ábrából vizuálisan is kitûnhet, hogy a takarmányozási tapasztalat miért helyezi elõtérbe a búza, az árpa és a kukorica felhasználását: a legtöbb és legértékesebb tápanyag e három növénnyel volt biztosítható. (A 2. ábrát arra is fel lehet használni, hogy a terméshozamok változása esetén az ábra jobboldali százalékos aminosav-tartalmainak vonala mentén a változott hozamok számítás nélkül is megállapíthatók legyenek.) A FEHÉRJÉK EMÉSZTHETÕSÉGE Jól tudjuk, hogy az állatok nem abból élnek (fejlõdnek, termelnek), amit elfogyasztanak, hanem csak abból, ami a tápanyagokból felszívódik, vagyis amennyit megemészteni képesek. Az emészthetõség természetesen fõként az állatok fajonként eltérõ emésztési sajátosságaitól függ, de ezt egyéb tényezõk (pl. életkor, takarmányadag nagysága, stb.) is befolyásolják. Az egyes tápanyagok emészthetõségi viszonyait a szerves anyagokra vonatkozóan állatkísérletek révén határoz2001. FEBRUÁR

zuk meg. A takarmányozási táblázatokban állatfajoktól független, átlagos értékeket közölnek. Számunkra legfontosabb a nyersfehérje emészthetõségének alakulása, mely állatfajoktól függõen különbözõ, természetesen ez eltérõ emésztési rendszerükkel van összefüggésben. Erre vonatkozó adatokat a 4. táblázat tartalmaz. Ezek szerint: legkedvezõbben legrosszabbul a búza fehérjét sertés juh az árpát ló, szarvasmarha a zabot ló sertés a kukoricát baromfi szarvasmarha a rozst a sertés szarvasmarha a tritikálét a baromfi a juh emészti A takarmányfehérjék értékét azonban nem csak a „bruttó” emészthetõségi viszonyok határozzák meg, hanem az egyes aminosavak eltérõ emészthetõségei is. AZ ESSZENCIÁLIS AMINOSAVAK HASZNOSULÁSA Néhány évtizeddel ezelõtt még elegendõ volt ismerni az egyes takarmányok átlagos emészthetõségét, ma viszont már azt is tudjuk, hogy az egyes aminosavak emészthetõsége eltérõ. Sõt, napjainkban már a hagyományos emésztési kísérlettel (fekáliából) megállapított értékeket sem tartjuk korrektnek, mert abban a vastagbélben lejátszódó mikrobás fehérjebontás és -szintézis módosítóan játszik közre, így helyette korrekt értékeket csak az ileocekális fisztulával ellátott állatok révén nyerhetünk. Kísérleti adatok szerint a fekális emészthetõség 15–20%-kal nagyobb az ileális emészthetõségi értékeknél! A gabonafélék átlagos fehérje, valamint egyes aminosavak emészthetõsége – ileocekális fisztulával ellátott állatokkal végzett kísérletek szerint – az 5. táblázatban közölt eltéréseket mutatták. Ezen értékek ismeretét a takarmányozástan egyre fontosabbnak tartja. A legutóbbi években végzett takarmányozási kísérletek eredményei alapján bebizonyosodott az is, hogy a nyersfehérje és az esszenciális aminosavak ileális emészthetõsége szoros korrelációban van a súlygyarapodással, valamint a fajlagos takarmány-értékesítéssel. (A fekális emészthetõség és az említett két paraméter között az összefüggés csak közepes vagy laza). Ebbõl eredõen táplálkozás-élettani szempontból – továbbá gazdasági meggondolásokból – indokolt és célszerûbb az ileálisan emészthetõ aminosav-értékekkel számolni. Mindebbõl eredõen a takarmányok kémiai elemzése mellett elengedhetetlenné válnak a biológiai vizsgálatok, s erre nemcsak a takarmányozási szakembereknek van szükségük, hanem a növénynemesítõknek is. (A BEFEJEZÕ RÉSZ KÖVETKEZIK) Kralovánszky U. Pál c. egyetemi tanár

2001. FEBRUÁR

SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARsörárpa fajtaválasztásban termeltetõ-fölvásárló LETTASCARLETT SCARLETT aSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT cég – érthetõ módon –SCARLETT erõsen korlátozza a termelõSCARLETT szakembert. SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT A nemzeti listán szereplõ több mint harSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT minc tavaszi árpa fajtából 8–10 szerepel a fölvásár-SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT lók listáján. Az egyik SCARLETT ilyen „listás” fajta a Scarlett.SCARSCARLETT SCARLETT SCARLETT azoknak,SCARLETT amelyeket több termeltetõ SCARLETT is terLETT Egyike SCARLETT SCARLETT melõi figyelmébe ajánl. SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT A SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT Scarlett új fajta, gyors elterjedését, az érdeklõdés SCARLETT SCARLETT SCARLETT központjába kerülésétSCARLETT kiváló tulajdonságai indo- SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT kolják. Melyek ezek? SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARAz üzemi termésés minõségiSCARLETT adatai igen jók. A LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT versenytárs sörárpákSCARLETT többségénél SCARLETT többet terem, SCARSCARLETT SCARLETT LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT jobb az osztályozottsága és igen jó a fehérjetarSCARLETT SCARLETT talma!SCARLETT A megfelelõSCARLETT technológia betartásával és SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT átlagos idõjárásban a gyengébb sörárpa termõSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARhelyeken is lehetséges jó sörárpa minõségetSCARLETT elLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT érni SCARLETT vele. SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT Több kísérletet is végeztünk,SCARLETT hogya ScarlettSCARLETT alSCARLETT SCARLETT SCARLETT kalmazkodó képességét, több SCARLETT technológiai SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT elemnek a termésre, illetveSCARLETT a minõségre gyaSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARkorolt hatását vizsgáljuk. LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT A március eleji ésSCARLETT végi vetést összehasonlítSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARva azt tapasztaltuk, hogy más fajtákhoz kéLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETTpest SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARsem a termés, sem a fehérje-tartalom LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT nem romlottSCARLETT a késõi vetésben. SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARAz általánosan használt – nem hormonalaLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT – gyomirtó szereket és gombaölõ szere- SCARSCARLETTpúSCARLETT SCARLETT SCARLETT ket a Scarlett jól tûri. LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT Ezerszemtömege SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARáltalában magas. BaraLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT nya megyei szaporításbólSCARLETT a 4,5 millió csíSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARra kivetéséhez 211 kg/ha vetõmagot kelLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT használni 97%-os csírázási arány SCARLETT lett SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARmellett. Hasonlóak a Fejér, Vas, Gyõr-SCARLETT LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT Moson-Sopron SCARLETT SCARLETT SCARmegyei adatok SCARLETT is. LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT A söripar jó malátázhatósága, rövidSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARdormanciája, aSCARLETT termelõ kiváló alkalLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT mazkodó képessége, jó minõsége, maSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARgas kinyerési adatai miatt szereti ezt aSCARLETT LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT kiváló német fajtát. SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT Bízunk SCARLETT abban, hogy az idén Önnek SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARis jó tapasztalatai lesznek vele. LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT A Scarlett tavaszi árpa beszerezheSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARtõ az SCARLETT ALBADOMUSCARLETT Maláta, a SCARLETT LETT SCARLETT Malterie Soufflet Magyarország SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT Kft. (Nagykanizsa), a Cerecom SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT illetve SCARLETT SCARtermelési integrációban, a LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT VETÕMAG 95 Kft. VevõszolgáSCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARlatánál. (x) SCARLETT LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARSCARLETT LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARSCARLETT LETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT ... SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCARLETT SCAR-

26

GIA

HNOLÓ

C BIOTE

A páneurópai GMO fóbia

A genetikailag módosított (GM, vagy transzgénikus) növények térhódítása példanélküli a növénytermesztés történetében. Az elsõ évben – 1996-ban – regisztrált 1,7 millió hektárról vetésterületük öt év alatt huszonhatszorosára nõt. Az ISAAA (International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications) legutóbb közzétett tanulmánya alapján 2000-ben 44,.2 millió hektáron, (Magyarország szántóterületének csaknem tízszeresén) vetettek GM fajtákat (1. ábra).

mint 9 millió liter) rovarölõszer kijuttatását tette feleslegessé. A környezetet ért haszon – tudnillik, hogy kevésbé szennyezõdött – pénzben nehezen határozható meg, annál inkább kimutatható viszont a gyapottermesztés jövedelmezõségére gyakorolt hatása. A rovarok által nem károsított, többlettermésbõl és a megtakarított növényvédõszerekbõl származó nettó értéknövekedés évente 100–150 millió dollár, ami mindjárt érthetõvé teszi az amerikai farmerek transzgénikus technológiák

1. ábra: A biotechnológia különbözõ alkalmazásainak európai megítélése

Az adatok meggyõzõek és – miután a terület háromnegyede az Egyesült Államokra koncentrálódik, ahol a mezõgazdaságot inkább jövedelem-teremtõ, semmint szociális foglalkoztató ágazatnak tekintik – valószínûleg a termelõk elégedettségét tükrözik. A rovarrezisztens (Bt) gyapot bevezetésével például 1999-re az évenkénti három alkalommal történõ és nem éppen környezetbarát hatóanyagokon (pl. metil-parathion) alapuló inszekticid használat átlagosan másfél permetezésre redukálódott. A csökkentett kezelésszám 1996 és 2000 között 2 millió gallon (több

27

melletti elkötelezettségét, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az említett kultúra az USA 30,3 millió hektáros GM növényi lefedettségébõl mindössze 1,5 millió hektárt, azaz 5 %-ot képvisel. Miközben a transzgénikus növények térhódítása az USA-ban, Kanadában, Argentínában, Kínában csaknem töretlen, Európában vetésterületük csak lassan változik és a változás elõjele sem mindig pozitív. Bár szabadföldi kísérleteket a tagországok zömében évek óta végeznek, üzemi méretekben elõször 1999-ben vetettek GM rovar-

rezisztens kukoricát Spanyolországban, Franciaországban és Portugáliában. A transzgénikus növények amerikai és európai piaca jelenleg nagyságrendekkel különbözik az öreg kontinens hátrányára. Ennyire különböznének a két földrész növénytermesztõi a GM fajták nyújtotta elõnyök megítélésében? Természetesen nem. Az európai gazdák valójában irigykedve figyelik amerikai társaik sikereit, és örömmel beszállnának a géntechnológia haszonélvezõinek körébe. A technológia – európai sajátságokat figyelmen kívül hagyó „amerikai utas” bevezetése, néhány rossz idõben kirobbant élelmiszeripari botrány, az EU áttekinthetetlen GMO szabályozási rendszere, a nemzeti piacok hagyományos védelme, továbbá a lassú technológiai transzfer miatt kialakult paralízis következtében viszont az eredmény ma még bizonytalan. A „MINDENHATӔ FOGYASZTÓ A géntechnológia megjelenéséig a hagyományos növénynemesítéssel elõállított fajták bevezetése – legalábbis piaci célcsoportját illetõen – egyszerû sémát követett. A nemesítõ közvetlenül vagy forgalmazókon keresztül eladta a vetõmagot a termesztõknek, emiatt a marketing is ezekre a csoportokra, az élelmiszergazdaság ún. „upstream” elemeire koncentrálódott. A transzgénikus növények létrejöttével a helyzet gyökeresen megváltozott. Kiderült, hogy a piaci tevékenységet lényegesen tágabb körben kell végezni. A marketinget és ezen belül fõleg a kommunikációt a vertikum „downstream” résztvevõire is ki kell terjeszteni, vagyis olyan célcsoportokra, mint az élelmiszer fel-

2001. FEBRUÁR

dolgozók, kereskedõk, áruházláncok és mindenekelõtt maguk a fogyasztók. Az is egyértelmûvé vált viszont, hogy információigényükben az amerikai és az európai fogyasztók lényegesen különböznek. Így az a kommunikációs stratégia, ami a tengeren túl sikeres volt, Európában nem hozta meg a várt eredményeket. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy az Újvilágban jobban ismerik a molekuláris genetikát, mint Európában, mindenképpen jobban értik viszont az agráriumot. A jelenlegi GM fajták (herbicid-, rovar-, vírusrezisztencia) ugyanis elsõsorban termesztéstechnológiai innovációt jelentenek – a kézzelfogható elõnyöket egyelõre csak a gazdálkodó érzékeli –; a technológia fogyasztókénti elfogadásához tehát a mezõgazdaság iránti érzékenység is szükséges. Ehhez társul még Amerika közismert, mindenkori adminisztrációjához való lojalitása. Ez a transzgénikus növényekkel kapcsolatos fogyasztói attitûd kialakítását annyiban érinti, hogy az engedélyezõ hatóságok kompetenciáját ab ovo fogadják el, ugyanakkor a jól áttekinthetõ szabályozási rendszer a hatósági döntések – ha kell bírósági úton való – módosíthatóságának biztos tudatát is megteremti. Jól példázzák e biztonságtudatot az AgJournal 2001. február 10-i számában közölt a Grocery Manufacturers Association (Élelmiszer Feldolgozók Társasága) szervezésében, a GMO tartalmú élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói vélemények eredményei. Ezek szerint az amerikaiak élelemvásárlási szokásain az utóbbi hónapokban kipattant kisebb-nagyobb élelmiszeripari incidensek sem változtattak. A fogyasztót a vásárlásban alapvetõen a táplálék ára, íze, beltartalma,

2001. FEBRUÁR

illetve feldolgozottsága befolyásolja. A megkérdezettek 67 százaléka továbbra is fogyasztja a rovarrezisztens növényekbõl készült élelmiszereket és csupán 3 százalékuk fejezte ki aggodalmát ezek biotechnológiai eredete miatt.

szerzõ maga is tanúja volt annak az örömnek, ami egy – a Közép-Európai Egyetemen, Budapesten tanító – liverpooli társadalomkutató arcán megjelent, amikor az, a családi szüretre meghívottként a szõlõ mellé vetett leszáradóban lévõ növényekben, némi segítséggel felismerte a kukoricát.) Nem értik tehát a mezõgazdaságot, mi több, a gazdákat mint az adófizetõk pénzén túltámogatott társadalmi réteget észlelik. (Való igaz, az EU büdzsébõl a Közös Agrárpolitikai (CAP) kiadások képezik a legnagyobb tételt: 47 százalékot.) Ebbõl következik, hogy az uniós polgárok körében nem aratnak osztatlan sikert az elsõgenerációs

AZ EURÓPAI FOGYASZTÓI ATTITÛD Az agrobiotechnológia fogyasztói támogatottsága ezzel szemben Európában lényegesen szerényebb. A 90-es években négyszer, legutóbb 1999 novemberében elvégzett Eurobarometer közvélemény kutatási adatok alapján 1993-ban a válaszadók 53 %-a, 1996-ban 50 %-a, 1999-ben pedig 46 %-a értett egyet azzal, hogy az elkövetkezõ 20 évben a biotechnológia javítani fogja az emberiség életminõségét. A felmérésbõl az is kiderült, hogy az emberek eltérõen értékelik a 2. ábra: A transzgénikus kultúrák vetésterületének alakulása 1996 és 2000 között biotechnológia egyes területeit (2. ábra). Közömbösek a GM fajtranszgénikus növények, köztük pl. tákkal szemben, ellenzik az állata herbicid rezisztens fajták sem. klónozást, illetve a GM élelmiszereSzámukra ez két, önmagában is féket, támogatják ugyanakkor az orlelmetes tevékenység – a vegyszevosi biotechnológiát (a genetikai res gyomirtás és az élõ szervezetbe teszteket, a gyógyszerek biotechnotörténõ „istentelen” beavatkozás – lógiai elõállítását), valamint a kapcsolódása, aminek ráadásul az bioremediációt (transzgénikus szerelõnyeit az érintett cégeken és a vezeteken alapuló környezeti helytermelõn kívül senki sem élvezi. reállítás). Egyszerûsítve: azt a bioBár az ipar a legkülönbözõbb fórutechnológiát, amit az emberek a mokon folyamatosan bizonyítja a „saját bõrükön” is érzékelnek, a technológia kedvezõ környezeti hahaszna kitapintható – támogatják, tásait, tudniillik hogy, a módszer aminek viszont kézzel fogható eredkisebb mennyiségû és a környezeménye nem érezhetõ – ellenzik. tet kevésbé terhelõ herbicid haszMárpedig a fõként városlakó eunálatán alapul, a vegyszerezéssel rópai mezõgazdasági ismeretei kokapcsolatos negatív attitûd csak moly hiányosságokkal terheltek. (A lassan változik.

28

Zárt fülekre talál az a fajta érvelés is, ami GM növények bevezetését gazdálkodási hatékonyság-javulással, kevesebb – közpénzbõl fizetett – mezõgazdasági támogatással, illetve olcsóbb élelmiszerek megjelenésével hozza összefüggésbe. Ennek látszólag ellentmond, hogy amikor 1997-ben a hagyományos sûrített paradicsomnál néhány pennyvel olcsóbb GM paradicsompüré megjelent Anglia szupermarketjeiben, dobozán jól látható felirattal: „genetikailag módosított paradicsomból készült”, a vásárlók pillanatok alatt elkapkodták. A genetikai módosítás azonban ebben az esetben a paradicsom feldolgozhatóságát javította – a kézzel fogható elõny a növénytermesztésbõl a feldolgozó iparhoz került: downstream irányba közelebb a fogyasztóhoz. ROSSZ IDÕBEN, ROSSZ HELYEN A GM növények európai fogadtatását lényegesen rontották a közelmúlt nagy nyilvánosságot kapott élelmiszeripari botrányai. Ugyan az illegálisan árusított növekedési hormon, a dioxin tartalmú baromfi táp, vagy éppen a kergemarhakór a növényi géntechnológiával a legkisebb összefüggésben sincs, hatásuk mégis markánsan jelentkezett. A gazdálkodók, – akik eddig sem élvezték a lakosság egyöntetû támogatását –, hitelüket vesztették, magukkal rántva ebben a folyamatban az engedélyezõ hatóságokat is. A kormányzati szintû szavahihetõség csökkenésével párhuzamosan a fogyasztók bizalma egyre inkább a különbözõ környezet és egészségvédõ szervezetek, az NGO-k (NonGovernmental Organisation) felé irányult . Az NGO-k – immár a lakosság szimpátiájával és meglehetõs pénzeszközökkel támogatva –

29

hol a biotechnológia, hol a globalizáció elleni kampányokkal, a vásárlók ösztönös GMO fóbiáját jól hangzó jelszavakba rendezték. Bár a GM növények öt éven keresztüli, egyre nagyobb területen történõ termesztése után sem sikerült környezet-, vagy egészségkárosító hatásukat bizonyítani, a lakosság egy részét mégis riasztják a tudományos köntösbe csomagolt ellenérvek, pl. az antibiotikum rezisztencia, allergia, vagy a „génmegszökés” veszélye. Sajátos jelenség, hogy minél távolabb került az urbanizálódó európai polgár az élelmiszerek elõállításának elsõdleges színhelyétõl, a mezõgazdaságtól, annál inkább fordult a „natúra”, élelmiszeripari kontextusban az organikus termékek felé (évente 4,5 milliárd dollárt költenek ilyen célokra). A bio táplálék ma a GM élelmiszerek ellenpólusaként jelentkezik, ám kétséges, hogy a fogyasztók minden ponton értenék az organikus gazdálkodás lépéseit. A bordói lé ugyanis akkor is rézszulfát és kalcium-oxid vizes oldata, ha „bio” elõtaggal használják. KÖRÜLMÉNYES GMO SZABÁLYOZÁS Zavarba ejti a fogyasztót az is, hogy miközben az EU kifelé egységes arculatot mutat, az egyes tagországok érdekei a GM növények elfogadottságát illetõen nagyon eltérõek. Ismerve a mezõgazdaság jelentõségében meglévõ különbséget pl. Spanyolország és Ausztria között, ez nem is meglepõ. Ez az EU-n belüli érdekkülönbség praktikusan a GMO engedélyezés bénultságában jelentkezik. Ehhez természetesen hozzájárul még Európa tradicionális belsõ piacot védõ törekvése, a fõ ok azonban, hogy a GM fajták világkereskedelme túl-

nõtte az unió engedélyezési kereteit. A transzgénikus szervezetek szabad környezeti kibocsátását az EU Tanács 90/220 irányelve szabályozza. A beadott kérelmeket számos bizottság véleményezi egymás után, amelyek közül több esetben a vélemény kialakítására nincs határidõ elõírva. Amikor azonban az összes szükséges dokumentáció együtt van, a 15 tagország bármelyike – új tudományos bizonyítékokra hivatkozva – megvétózhatja az eljárást és kezdõdhet a folyamat újra. Emiatt egy-egy transzgénikus elit vonal engedélyezése több évet igényel. Az irányelv módosított változatát – 3 éves elõkészítés után – éppen a napokban fogadta el az Európa Parlament. Ez olyan új elõírásokat tartalmaz, mint pl. a GM élelmiszerek kötelezõ jelölése, a GM fajták nyomonkövethetõségének biztosítása, vagy a fajták kibocsátását megelõzõ hosszú idõtartamú kockázatvizsgálat. Ezek ugyan nem kis feladatot rónak a biotechnológiai iparra, a fogyasztói bizalom visszaszerzésében viszont óriási jelentõségûek. (A cégek többsége mellesleg ezeket a vizsgálatokat már önkéntesen elvégezte.) LASSÚ TECHNOLÓGIAI TRANSZFER A biotechnológia mérsékelt európai terjedéséhez nagyban hozzájárul a kontinens enyhe technológia-averziója is. Az EU például 1996 és 1997 között a GDP 1,9 %át (cca. 137 milliárd euro) költötte kutatási és fejlesztési célokra, míg ugyanez a kiadás a fenti idõszakban az Egyesült Államokban a nemzeti össztermék a 2,8 %-át Japánban pedig 2,9 %-át jelentette. Ez a lemaradás tükrözõdik a biotechnológiai találmányok bejegyeztetésében is. Az Európai Találmá-

2001. FEBRUÁR

nyi Hivatalban (European Patent Office) levédett szabadalmak 56 %-a amerikai és csupán 31 %-a európai eredetû. A szembeötlõ különbség azonban csak részben magyarázható az Újvilág nagyobb technológiai fogékonyságával. Az európai és amerikai szabadalmi jog ugyanis egy alapvetõ ponton eltér egymástól. A „European Patent Convention” 53 (b) cikkelye kizárja a szabadalmaztathatóság körébõl a növény- és állatfajtákat, ugyanakkor az USA jogrendjében ilyen kitétel nem szerepel. Míg a transzgénikus növények szabadalmaztathatóságának dilemmája akadémiai viták sorozatát indukálta Európában, Amerika szinte behozhatatlan elõnyre tett szert. 1999. végén végül az európai szabadalmi jog is módosult, és – bár megkötésekkel – a növényeket és állatokat érintõ biotechnológiai felfedezések is levédhetõvé váltak. Míg a találmányi hivatalban a GM fajták jogi oltalmazása, a szántóföldön a fajtákkal kapcsolatos szabadalmi díjak kikényszerítése okoz nehézségeket. Az európai termelõtõl ugyanis idegen – egyes amerikai cégek által kért – a vetõmag árán felüli technológiai licence díj kifizetése. KIÉLEZÕDÕ VERSENY, JAVULÓ VÁSÁRLÓI SZEMLÉLET A globális versenyben Európa hagyományos mezõgazdaság-védelmi politikája nehezen tartható, az agráriumot óvó burok lassan szétesik. A CAP – kevesebb állami támogatásban, szubvencióban megnyilvánuló – erõfeszítései is a piac liberalizálását célozzák. A csökkenõ felvásárlási árak, a szigorodó környezetvédelmi elõírások miatt az európai gazda rövid idõn belül minden bizonnyal komoly gondok-

2001. FEBRUÁR

kal szembesül. Tovább romlanak pozíciói amikor az új tagok – köztük Magyarország – bebocsátást nyernek. Az élesedõ versenyben csak azok a gazdaságok maradhatnak talpon, amelyek a szabadabbá váló piac, a termõterület csökkenése és általában kisebb ráfordítások mellett is nagy termést képesek elõállítani. Vagyis megnõ az igény a termelés jövedelmezõségét javító technológiák – köztük a biotechnológia nyújtotta elõnyök – iránt. Már az elsõgenerációs transzgénikus növények is felértékelõdnek, a GM fajták európai piacának igazi fellendülése azonban akkorra várható, amikor elindul a speciális minõségi tulajdonságokban módosított újgenerációs vetõmagvak kereskedelme. Rövid idõn belül várható olyan növények elterjedése, mint pl. a megnövelt karotint és vasat tartalmazó rizs, a nagy antioxidáns arányra módosított olajsav garnitúrájú repce, vagy speciális szénhidrátok termelésére kifejlesztett kukorica. Az ezekbõl a növényekbõl készített egészség-megõrzõ, vagy javító hatású élelmiszerek pont a „finnyás” európaiak igényeit fogják kielégíteni. Az Európában felhalmozódott hús- és tej készletek mellett ugyanis, a jómódú fogyasztóknak nehéz bizonyítani a biotechnológia világélelmezésben betöltött jelentõségét. A táplálék mennyisége kevésbé, a minõsége viszont annál inkább foglalkoztatja õket. A fogyasztói szemlélet pozitív irányú változásának a lehetõsége tehát adott, a siker kulcsa a továbbiakban a megfelelõ kommunikáció. A korábban hivatkozott Eurobarometer tanulmányokból kiderült ugyanis, hogy az európaiaknak a tudóstársadalomban való bizalma erõs csorbát szenvedett. Az emberek egy része a kutatókat a társada-

lomtól morálisan elszakadt csoportként észleli, a biotechnológiával kapcsolatban pedig tájékozatlannak érzi magát. Az utóbbi hiányérzetben valóban sok az igazság. A megkérdezettek többsége pl. egyetértett azzal az állítással, hogy a genetikailag módosított paradicsom tartalmaz géneket, míg a hagyományos nem! A tudósok feladata most már a kutatás mellett a mindenki számára érthetõ nyelvezet kialakítása is. Ami nem könnyû, viszont a GM növényekkel kapcsolatos attitûd változtatásához nélkülözhetetlen. A biotechnológiai ipar által szponzorált információs kezdeményezések – pl. az Egyesült Királyságban alapított CrpGen, vagy az Amerikában mûködõ Council for Biotechnology Information (www.whybiotech.com) – valamint az érdekelt vállalatok, vagy független kutató intézetek honlapjai adják a biztosítékát annak, hogy ez a szemléletváltás nem sokat várat magára. Dr. Jekkel Zsolt biotechnológiai igazgató Aventis CropScience Kft.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS: A szerzõ ezúton fejezi ki köszönetét Farády László marketing igazgatónak (Aventis CropScience Kft.), a kézirat lektorálásában nyújtott segítségéért.

30

Az EU agrárpolitikája és az agrárkereskedelem liberalizálása (I. rész) Lelley János professzor úr „Mezõgazdáink csalódottságának okairól…” c. tanulmánya (Mag Kutatás, Termesztés, Kereskedelem. 2000 aug.-szept.) késztetett bennünket a cikk megírására. Az említett írás megállapításait igyekszünk alátámasztani az EU agrárpolitikájának és az agrárkereskedelem liberalizálásának elemzésével. Ha figyelembe vesszük Magyarország OECD és WTO kötelezettségvállalásait és EU csatlakozási tárgyalásait, akkor a szóban forgó elemzés alapján a magyar agrárgazdaság lehetséges irányára is következtethetünk. Ez nem jelenti azt, hogy nemzeti támogatások keretében nincs lehetõség bizonyos mozgástérre, de agrárpolitikánk fõ irányait nem tudják megváltoztatni. A Közös Agrárpolitikát (Common Agricultural Policy = CAP) sokkal inkább az EU belsõ igényei, mintsem a világ szélesebb körû elvárásai határozták meg. Az élelmiszerönellátásra való törekvés jelentette az élelmiszer-biztonság megteremtését. Az EU agrárgazdaságának adottságait és komparatív elõnyeit figyelembe véve ellentmondásos a Közös Agrárpolitika és az Agenda 2000. Az új évezredben az EU eddigi agrárpolitikája nemigen felel meg a változó világ kihívásainak. Az új korszakban környezetvédelmi szempontból is a világon a lehetõ legmagasabb fenntartható termelékenység elérése a cél az õserdõk további pusztításának megakadályozása céljából, amihez elengedhetetlen az agrártermékek szabad(abb) kereskedelme. Az EU nem engedheti meg magának, hogy kizárólag Európa természet- és tájvédelmével foglalkozzon, és ne vegyen tudomást a globális környezeti válságról. A Közös Agrárpolitikát tehát ma már nem az EU belsõ igényei, hanem a 21. század globalizációjának kihívásai alapján kell megítélnünk. A TERMÕFÖLD ELLÁTOTTSÁG ÉS A NÉPESSÉG ALAKULÁSA Egy évszázadon keresztül a földterület bõsége volt a jellemzõ. Az 1870-es években a gõzgép segítségével ÉszakAmerikában, Argentínában és Ausztráliában 200 millió hektárral nõtt a termelésbe vont jó minõségû mezõgazdasági földterület. Ezen kívül a gõzgép a felére csökkentette a szemestermény szállítási költségét Chicago és Liverpool

31

között. Ebben az idõszakban érthetõ volt, hogy Európa félt a mezõgazdasági termékek importjától és a farmok tömeges tönkremenetelétõl. Az 1990-es években azonban már a termõföld relatív hiányáról beszélhetünk. Ennek oka egyrészt a világ népességének gyors növekedése, másrészt Ázsia tartós – a 90-es évek második felében bekövetkezett pénzügyi válságtól eltekintve – gazdasági növekedése. A világ népessége tovább nõ és az elõrejelzések szerint a jelenlegi 6 milliárd fõrõl 8,5 milliárd fõre emelkedik 2040-ig. A jólét, valamint az egészségügyi- és élelmiszerellátás javulása következtében a harmadik világ lakosságának átlagéletkora emelkedik. 1870 és 1985 között a világ agrártermelési potenciálja gyorsabban növekedett, mint a világ népessége. Ebben az idõszakban azonban mindig ugyanazok a régiók és országok engedhették meg maguknak a magas hozzáadott-értékû élelmiszerfogyasztást, nevezetesen Nyugat-Európa, ÉszakAmerika és Japán. Sõt Japán kivételével ezek az országok már a gõzgép feltalálásának idején is magas hozzáadott-értékû élelmiszert fogyasztottak. Egészen az utóbbi idõszakig a mezõgazdasági export célpontja mindenekelõtt az a néhány piac volt, ahol egyébként is meg tudták termelni a szükséges élelmiszert. Ezen kívül csak a viszonylag alacsony népességû Közép-Kelet (Közép-Kelet országainak összlakossága kb. megegyezik az USA-éval és csupán egyötöde Kína lakosságának) bizonyult fizetõképes élelmiszer importõrnek. AZ ÉLELMISZER-FOGYASZTÁS VÁLTOZÁSA ÁZSIÁBAN A világon nem sikerült széles körben elterjeszteni a vegetáriánus étrendet és fel kell készülni 8,5 milliárd ember magas hozzáadott-értékû élelmiszerrel való ellátására. Ez a maihoz képest sokkal több mezõgazdasági terméket és erõforrást igényel. Elengedhetetlen tehát a legjobb mezõgazdasági terület és technológia felhasználása a mezõgazdasági termelésben. Afrika és Latin-Amerika viszonylag gazdag termõföldben és csak most kezdenek rátérni az intenzív termelésre. Ázsia tulajdonképpen minden jó minõségû földterületet megmûvel, sõt egyre több mûtrágyát és magas terméshozamú vetõmagot használ fel a mezõgazdaságban. 2030-ra Ázsiában az egy hektár mezõgazdasági területre jutó lakosság száma legalább nyolcszor nagyobb lesz, mint a nyugati féltekén.

2001. FEBRUÁR

A legnagyobb kihívást azonban Ázsiában a magas hozzáadott-értékû fehérje iránti kereslet növekedése jelenti. Ma Ázsia 3 milliárdos népessége átlagban napi 17 gramm fehérjét fogyaszt húsból, tejbõl és tojásból. A fejlett országokban ez az érték 65–70 gramm körül alakul. Nagy a valószínûsége, hogy 2030-ra 4 milliárd ázsiai lakost kell napi 55 gramm fehérjével ellátni. Ez Ázsia jelenlegi fehérjefogyasztásának többszöröse. Úgy tûnik, hogy a hús, tej és tojás iránti kereslet növekedését még az etnikai és vallási korlátok sem tudják befolyásolni. Az is biztos, hogy a hinduk nem fognak marhahúst fogyasztani, mert náluk a szarvasmarha szent állatnak számít. A hindu népeket egyébként általában vegetáriánusoknak tartották. Ennek ellenére Indiában az utóbbi 15 évben megduplázódott a tejfogyasztás. Továbbá gyorsan emelkedik a tojásfogyasztás. Az indiai hinduk kétharmada azt állítja, hogy húst is fognak enni, ha majd megengedhetik maguknak (a McDonald’s már nyitott éttermet Indiában, ahol marhahús helyett birkahúst tesznek a burgerbe, illetve a szendvicsbe). Az étrendi szokások változása pótlólagos mezõgazdasági erõforrásokat követel. Kínában hagyományosan rizst, halat és zöldségeket ettek az emberek. A személyi jövedelmek emelkedésével viszont az elmúlt években évi 10%-kal nõtt a húsfogyasztás. Ez évente 5 millió tonnával több húst és 15–20 millió tonnával több takarmányt igényel. Indonézia a világ negyedik legnagyobb népességû országa. A lakosság muzulmán, tehát nem esznek sertéshúst. A marhahúsfogyasztásnak nincs tradíciója, mert elsõsorban rizstermelõ hagyományokkal rendelkezik az ország. A baromfihús iránti kereslet azonban évi 20%-kal emelkedett az utóbbi idõszakban (sertéshúst is elõállítanak Indonéziában, amit Szingapúrba exportálnak). A Fülöp-szigetek korábban élelmiszer-önellátásra rendezkedett be, aminek következtében nagyon drága volt a hús és a tej a fogyasztók számára. Most egyre inkább megnyitja határait a kereskedelem elõtt. Az ázsiai fogyasztók egyéb termékek (cukor, sör, gyapot, gyümölcs, zöldség) iránti kereslete is emelkedik. Ez a pótlólagos keresletnövekedés pedig életképes piacot jelent Európa számára is, elsõsorban a tejtermékek tekintetében, mert ezek elõállításában Európának nagy komparatív elõnye van a többi országgal szemben. A mezõgazdasági termékek iránti kereslet gyors emelkedése ellenére a USDA és OECD állítása szerint csak 25–30%-kal nõ az agrártermékek világpiaci ára, ha megszûnik az exportszubvenció és szabad lesz a kereskedelem. Ez a világpiaci ár még mindig alacsonyabb, mint az utóbbi évek termelõi ára az EU-ban, ahol a termelõi árak további csökkenésével a farmereknek a valódi komparatív elõnyök kihasználására kell felkészülni. Ez a folyamat a csökkenõ földárakra való tekintettel átmeneti állami segítséget is igényel. 2001. FEBRUÁR

KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS LIBERÁLIS AGRÁRKERESKEDELEM A jólét emelkedésével az emberek érzékenyebben reagálnak a környezetvédelemre és a „fenntartható” gazdasági növekedésre. A fejlett országok lakossága természetesnek tartja az élelmiszer-biztonságot és nem fél az éhínségtõl, de félti a környezet pusztulását. Jelenleg a világon mintegy 15 millió km2 mezõgazdasági területet mûvelnek meg. Extenzív (külterjes) agrártermelés esetén ennek a földterületnek a 4–5-szörösére lenne szükség. Az intenzív termelés ma is 25–30 millió km2 természetvédelmi területet ment meg. Az intenzív állattartás is több millió km2 földterület környezetvédelmét szolgálja, mert ennyivel több területre lenne szükség szabad legeltetés esetén. Az európai környezetvédõk mind a mai napig síkraszállnak a külterjes földmûvelés mellett, mert elsõsorban Európa természet- és tájvédelmével, valamint a harmadik világ túlnépesedésével vannak elfoglalva. Különösen a biogazdálkodást népszerûsítik, amely a modern mezõgazdaság terméshozamának felét adja. Az európai környezetvédelmi mozgalom burjánzása valószínûleg inkább az EU-ban kialakult termékfölöslegnek, mintsem a globális környezeti válság elemzésének köszönhetõ. Nem is beszélve arról, hogy a Föld az õserdõk felét elveszítheti az extenzív mezõgazdasági termelés és primitív életmód elterjedésével. A modern mezõgazdaság nemcsak a leghatékonyabb, hanem fenntartható is. A talajerózió volt az emberi társadalom legnagyobb veszélye. A terméshozam megháromszorozása a legjobb termõföldeken kétharmadával csökkenti az egy tonna elõállított élelmiszerre jutó talajeróziót. A minimum „tillage” alkalmazása pedig még tovább mérsékli az erózió veszélyét. Emellett tagadhatatlan az integrált növényvédelem környezetvédelmi szerepe s el kell fogadni a mezõgazdaságon kívüli munkahelyteremtés szükségességét is. A környezetvédõk évtizedekig azt hangoztatták, hogy a biogazdálkodással megoldható a világ élelmiszer-ellátása, ha az emberek rátérnek a vegetáriánus életmódra. Az USA lakosságának 4%-a vallja magát vegetáriánusnak, akiknek kétharmada húst, 90%-a pedig tejterméket is fogyaszt. A lakosság csupán 0,01%-a kimondott vegetáriánus, aki nem eszik húst, tejet és tojást. A többi jóléti országban is hasonló a helyzet. Megkérdõjelezhetõ, hogy a vegetáriánus életmód védi-e a természetet. Ehhez ma a világon nem milliós, hanem milliárdos nagyságrendû vegetáriánus emberre lenne szükség. Egyelõre semmilyen trend sem mutat ebbe az irányba. A harmadik világ egyes országaiban sajnos realitás a termõföld elhódítása az õserdõtõl a hús-, tej- és tojástermelés érdekében. Ennek szemtanúi lehetünk napjainkban Indiában, Indonéziában és Malajziában. Kína húsfogyasztása tartósan emelkedik. Ha a világ népessége a jövõben bármikor 32

mégis áttérne a vegetáriánus életmódra, akkor ennek megfelelõen lehet átalakítani a mezõgazdasági termelést, de most a természet megóvása szempontjából az intenzív földmûvelés látszik az egyetlen stratégiának. A világ nem volt sikeres a népesség növekedésének megakadályozásában vagy a vegetáriánus életmód széles körû elterjesztésében, de komoly eredményt mutatott fel a terméshozamok növelésében. A technológia és kereskedelem fejlõdésével közel 40 millió km2 új termõterülettel egyenértékû terméshozam növekedést sikerült elérni a legjobb termõföldeken az utóbbi évtizedekben. A LIBERÁLIS KERESKEDELEMPOLITIKA HATÁSA A GATT-megállapodás 1947. évi aláírása óta a kereskedelem és technológia fejlõdése volt a gazdasági növekedés hajtómotorja. A korszerû telekommunikáció viszont még közelebb hozza egymáshoz a világ országait. A globális kereskedelem expanziójának jelentõségét általában kevésbé értik meg, mint a technológia változását. A szabadabb kereskedelem és tõkeáramlás minden idõk legnagyobb gazdasági növekedését tette lehetõvé a harmadik világban. Minden olyan ország jól járt, amely megnyitotta gazdaságát a kereskedelem és beruházás elõtt. Japán a GATT-egyezményt kihasználva exportorientált termelésre rendezkedett be. Ebben Tajvan, Dél-Korea és Ázsia más országai (Thaiföld, Pakisztán, Malajzia, Indonézia és Kína) még Japánt is felülmúlták. Hamarosan Banglades és Vietnám is ehhez a csoporthoz tartozhat. Latin-Amerikában is érzékelhetõ a kereskedelem liberalizálásán alapuló gazdasági növekedés. Igy Chile, Bolívia és Argentína gazdasági nyitása szintén nagyobb exportlehetõségekkel kecsegtet. Mexikó a NAFTA (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás) aláírásával nyitotta meg piacát. Brazília árgus szemekkel figyeli Mexikó gazdaságának alakulását. Exportorientált gazdaság van kialakulóban Kelet-Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában (az iszlám fundamentalisták tiltakozása ellenére), sõt úgy tûnik, hogy a faji megkülönböztetésbõl származó belsõ konfliktusok háttérbe szorításával a Dél-Afrikai Köztársaság is erre az útra lépett. (Afrika középsõ részén viszont a törzsi hagyományok uralkodása az exportra alapozott gazdasági növekedés csíráit is elfojtja.) A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA ÉRTÉKELÉSE Az EU tagok a Közös Agrárpolitikát a magas terméshozamot biztosító technológia korszakában vezették be. A magas ártámogatások bevezetésével a farmerek kedvük szerint növelték a mezõgazdasági termelést. A világ egyik országa sem tudta teljesíteni a farmereknek tett ártámogatási ígéretét, ha egyszer a mezõgazdaságban magas színvonalú technológiára tértek át. Igaz, hogy stabil európai terméshozam33

okra alapozták eredetileg a Közös Agrárpolitikát, de az 1960-as évek zöld forradalma még a harmadik világ parasztságát is elérte, nemhogy az EU szakképzett farmereit. A Közös Agrárpolitika tehát már betöltötte elsõdleges feladatát, nevezetesen az élelmiszer-önellátás biztosítását. Az EU agrárpolitikája egyre nagyobb túltermelésre ösztönözte a termelõket, a termékfölösleget pedig csak exportszubvencióval lehetett értékesíteni harmadik országokba. Ez a nemzetközi kereskedelemben jelentõs konfliktusokat idézett elõ az EU és a többi agrárexportõr-ország (különösen az USA) között, amelyek egyre kevésbé tolerálták a Közös Agrárpolitika mûködésének piactorzító hatásait (a világpiaci árak leszorítását, a kíméletlen támogatási versenyt, import beáramlását akadályozó nyílt és burkolt protekcionista intézkedéseket). Még inkább ellentmondásos a Közös Agrárpolitika, ha figyelembe vesszük az EU mezõgazdaságának komparatív elõnyeit. Az EU ugyanis nagyon jó mezõgazdasági adottságokkal rendelkezik. Az agrárkereskedelem liberalizálása hozzájárul az igen költséges Közös Agrárpolitika segítségével kialakított vidéki mezõgazdasági és élelmiszeripari munkahelyek megõrzéséhez. Ha az EU nem támogatja a mezõgazdasági kereskedelem további liberalizálását, akkor ezeknek a munkahelyeknek a nagy része is tönkremehet, mert a WTO úgyis gátat szab az exportszubvenciónak. A vidék hasznára válhat a nem mezõgazdasági munkahelyek decentralizációja, amit a modern elektronika és szállítás tesz lehetõvé. A magas szakképzettséget igénylõ munkát növekvõ mértékben ott végzik el, ahol a szakképzett munkaerõ lakik. A szakképzett lakosság (és a decentralizált munkahelyek) számára vonzó lehet a vidék, ha kellemes környezetrõl és egészséges agrárgazdaságról van szó. Az EU Közös Agrárpolitikájának továbbá szembe kell(ett) nézni az USA agrárpolitikájának 1996. évi reformjával, azaz a veszteségtérítési rendszer és az ezzel kapcsolatos ugaroltatás megszüntetésével. Egészen az utóbbi idõszakig az USA óriási készleteket halmozott fel mezõgazdasági termékekbõl (elsõsorban szemes- és tejtermékbõl) a piaci intervenció keretében és az ugaroltatás évenként változó mértékétõl függõen a termelésbõl kivont terület nagysága egyes években elérte a 24 millió hektárt. Ez egyúttal védõernyõt is jelentett az EU agrárexportja számára, mert az USA mezõgazdasági termelésének visszafogásával viszonylag magasabb világpiaci árak alakultak ki. Az EU csak az 1996. évi Farm Bill (az USA mezõgazdasági törvénye) elfogadása után érezte igazán, hogy agrárexportjának fajlagos költségét mennyiben emeli az ugaroltatási rendszer eltörlése az USA-ban. Az EU-ban a gazdálkodóknak fizetett magas intervenciós ár végül is költséges túltermelésbe csapott át, sõt az agrárszektoron belül jelentõs mértékben megnõttek a jövedelmi különbségek, ugyanis a mezõgazdasági támogatások 80 2001. FEBRUÁR

százalékát a legnagyobb és legtermelékenyebb farmok viszik el. Szaúd-Arábia is ebbe a csapdába esett, amikor magas szubvenciót ígért a búzatermelõknek. A sivatagot elárasztották az öntözõberendezések és hirtelen 150 ezer tonnáról 4 millió tonnára emelkedett az évi búzatermés. Így fordulhatott elõ az 1990-es években, hogy a szaúdi kormány a tonnánként 800 dollárral szubvencionált sivatagi búzát például 75 dollárért adta el Jordániának. Az agrártámogatások allokációja egyenlõtlen, mert a mûszaki fejlesztés és az intenzív termelés elõnyeit kihasználó nagy(obb) farmok kapják általában az ár- és jövedelemtámogatás döntõ részét és nem a támogatásra leginkább rászoruló kisgazdaságok. Az intervenciós (garantált) ár drasztikus csökkentése viszont politikailag elfogadhatatlan volt az EU-ban. Kijelenthetjük, hogy az agrártámogatási programok általában nem voltak hatékonyak a kisgazdaságok megtartására. Úgy látszik, hogy a farmerek arányát a modern társadalomban mindinkább a mezõgazdaságon kívüli munkahelyek száma és értéke határozza meg. Argentína a világon a leggazdagabb olyan ország, amely hosszú ideje nem támogatja a mezõgazdaságot (sõt a peronista kormány 40 évig megadóztatta a farmereket). Ennek ellenére Argentínában a la-

kosság nagyobb aránya dolgozik a mezõgazdaságban, mint az EU-ban. 1960 és 1994 között Argentínában a mezõgazdasági foglalkoztatottak aránya a lakossághoz viszonyítva 20 százalékról 10 százalékra esett vissza, ezzel szemben az EU-ban ez az érték 24 százalékról 3–4 százalékra csökkent. Argentína esetében hozzá kell tenni, hogy a fentebb említett idõszakban lehangoló volt a gazdasági növekedés mutatója (1965 és 1990 között évi 0,1 százalékkal csökkent a GDP). Összehasonlításképpen az EU-ban ugyanebben az idõszakban évi 2,3 százalékos GDP-gyarapodás mutatható ki. A mezõgazdasági ártámogatás tehát nem menti meg a kisgazdaságokat. Minden országban a farmok többsége viszonylag kisméretû, tehát kevés árut termelnek piacra, ezért alacsony ártámogatásban részesülnek. A fejlett országokban a farmok 20 százaléka állítja elõ a mezõgazdasági termelési érték 80 százalékát. (FOLYTATJUK)

Hanzell Csilla a Magyar Államkincstár munkatársa Dr. Popp József az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet kutatási igazgató-helyettese

HIRDETÉS IGÉNYLÕ LAP A MAG Kutatás–Termesztés–Kereskedelem c. szaklap 2001. évi számaiban hirdetni kívánunk: Név: .............................................................................................................. Cím: .............................................................................................................. q q q q

fekete-fehér színes fekete-fehér színes

1/1 1/1 1/2 1/2

100 e Ft + ÁFA 200–250 e Ft + ÁFA 75 e Ft + ÁFA 100–150 e Ft + ÁFA ................................ cégszerû aláírás

Ha rendszeresen hirdet szaklapunkban, nemcsak cégét, termékeit reklámozza, ismertségét növeli, hanem hozzájárul a gazdasági kommunikáció; a szakmai tájékoztatás, tájékozódás, információáramoltatás színvonalának kívánt és szükséges emeléséhez, s szaklapunkat is támogatja.

Nyomdakész hirdetési anyag (film), színre bontott képanyag esetén technikai költséget nem számítunk fel. Kapott képanyag és szöveg megküldésekor – igény szerint – a hirdetés lay out-ját is megtervezzük, s kivitelezzük. Egyedi kívánságokat – megrendelés esetén – tetszés szerinti kivitelben, s példányszámban teljesítünk.

#

A hirdetésre szánt szakanyag leadása minden hónap elsõ hetében. VETMA Marketingkommunikációs Kht. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. Telefon: 06-(1) 462-5088, Telefax: 06-(1) 462-5080, Mobil: 06 30 221-7990

2001. FEBRUÁR

®

A VETMA Kht. és a MAG Kutatás– Termesztés–Kereskedelem Szerkesztõsége

34

Az EU ágazati politikák elvei, tapasztalatai és hazai hatásai

Európai integráció – felsõoktatás, kutatás Agrár és regionális irányvonalak Szakkcikkem röviden a következõ kérdésekre kíván választ adni: n Az elmúlt mintegy negyed században milyen átalakuláson ment keresztül az európai mezõgazdasági politika, a CAP? n Milyen reformtendenciák érvényesülésével, hogyan vált annak második pillérévé az évszázad végére a vidékfejlesztés? n Milyen üzeneteket hordoz mindez a csatlakozás elõtt álló Magyarország számára? E közlés nem adhat részletes történeti áttekintést, csak a fõ fordulópontok és a folyamatosan formálódó szabályozás fõ dokumentumainak és elemeinek a felvillantására szorítkozik. 1. A CAP GYÖKEREI, EREDETI CÉLKITÛZÉSEI A CAP, illetve az agrárpiaci szabályozás döntõ szerepet játszott az európai közösség négy évtizedes fejlõdésében, mert: n A Közösség legszabályozottabb területe: a 80 ezer oldalas „acquis communautaire” felét az agrárpiaci szabályozás teszi ki. n Költségvetési részaránya ugyan fokozatosan csökkent (kezdetben 80%, jelenleg 45%), de meghatározó súlya mindvégig megmaradt. Alapdokumentuma az EU alapszerzõdése, a Római Szerzõdés (1957. március 25.), amelyben a CAP eredeti – máig érvényes – céljai (39. cikkely) már megfogalmazást nyertek: n A mezõgazdasági termelékenység növelése n A mezõgazdaságból élõk életkörülményeinek és jövedelmi színvonalának javítása n Az agrárpiacok stabilizálása n Az élelmiszerellátás folyamatos biztosítása n Méltányos árszint kialakítása Témánk szempontjából kiemelendõ, hogy az alapszerzõdés (39. cikkely, 2. §.) kitért a mezõgazdaság speciális regionális vonatkozásaira is, amelynek jelentõs szerepe volt a CAP reformfolyamataiban és megakadályozta az egyoldalú szemlélet érvényesítését: „A közös agrárpolitika kidolgozása során figyelmet kell fordítani a mezõgazdasági tevékenység speciális természetére, amely egyrészt a mezõgazdaság társadalmi szerkezetébõl, másrészt a különbözõ agrártérségek közötti strukturális és természeti

35

erõforrásbeli egyenlõtlenségekbõl fakad”. A regionális egyenlõtlenségek kezelésével egyébként a szerzõdés 130. cikkelye foglalkozik. A CAP 1962. évi elindításakor a Közösség tagállamai (a franciák sugallatára) megegyeztek a CAP alapelveiben (a piac egységessége, a közösségi preferencia és a pénzügyi szolidaritás). Az eredeti felállásban (EK-6) a Közösség az élelmiszertermelés területén még nem volt önellátó, erõsen függött az amerikai piacoktól. A termelés erõteljes növelése céljából a mezõgazdasági fejlesztési programok az erõsen felaprózott földtulajdon koncentrálását, valamint az intenzív gépesítést és kemizálást szorgalmazták. A CAP elsõdleges célja a mezõgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piacának biztosítása lett. Az általános gazdasági fellendülés egy ideig elterelte a figyelmet a regionális politikáról, a nemzeti politikákra korlátozódott. Kezdetben a regionális irányultság csak bizonyos horizontális szabályozásra (állat- és növényegészségügy, élelmiszerminõség) korlátozódott. A 70-es évek elején viszont már nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági integráció súlyosbíthatja a régiók közötti egyenlõtlenségeket, amely szükségessé fogja tenni a közösségi szintû beavatkozást. 2. A CAP REFORMJAI, REGIONÁLIS IRÁNYULTSÁGÁNAK FEJLÕDÉSE E tanulmány nem részletezi az agrárpiaci szabályozás változásait, a CAP szabályozások változásainak regionális vonatkozásait emeli ki, illetve a vidékfejlesztési „pillér” építésének bemutatására törekszik. A regionális (környezetvédelmi, illetve vidékfejlesztési) célok és eszközrendszerek – mint fontos „építõkövek” – fejlõdése és beépülése szempontjából a CAP reformja három fõ szakaszban zajlott le, amelyeket nem lehet egymástól mereven elhatárolni, az évek átlapolódnak: I. „Elõkészítõ” szakasz (80-as évek második fele) Már a 70-es évek végére, a 80-as évek elejére kiderült, hogy a CAP keretében elindított intenzív agrárfejlesztés túlságosan jól sikerült, melynek következményeként a túltermelés problémája ütötte fel a fejét. A reform fõ mozgatói a termelésnövekedés megállítása, a vidéki elvándorlás csökkentése, a költségvetés ésszerûsítése voltak. Fontos momentum, hogy 1986-ban elkezdõdött a GATT tárgyalások Uruguay-i Fordulója. A szabályozásban az igazi for-

2001. FEBRUÁR

dulatot az Egységes Európai Okmány elfogadása (1986) jelentette, amikor a Római Szerzõdést kiegészítették a gazdasági és szociális kohézióval, és helyet kapott a környezeti orientáció. A másik jelentõs momentum a Strukturális Alapok reformja (1988) volt. II. „Alapozó” szakasz (90-es évek elsõ fele) Ennek meghatározó momentuma a GATT tárgyalások Uruguay-i Fordulójának lezárása, a WTO létrehozása (1993), amely az egyezményt aláíró országokat a mezõgazdasági támogatások radikális csökkentésére kötelezte. Ugyanakkor a csökkentési kötelezettség alól mentesített támogatások (green box) bevezetésén keresztül az egyezmény teret adott a regionális és környezeti támogatások növelésének. Jelentõs szerepe volt ezért a CAP második reformjában, hatására a Közösség országaiban elkezdõdött a mezõgazdasági termelés komparatív ökológiai elõnyök szerinti koncentrálása. Ebben a szakaszban a GATT és különbözõ belsõ reformtörekvések, szakértõi tanulmányok hatására sikerült a környezetvédelmi és vidékfejlesztési szabályozási elemeket jelentõsen kibõvíteni vagy hatókörüket kiterjeszteni. A reformfolyamatban fontos szerepet játszottak az oktatókutató intézmények. 1992-ben kidolgozásra került egy radikális környezet- és vidékorientált tanulmány, amely a „MacSharry” nevével fémjelzett agrárpolitikai reformcsomag-tervet megalapozta. Lényegében egy „CAP II.”–t kíséreltek meg bevinni, amit különbözõ termelõi lobbik nyomására nem sikerült a döntéshozatali procedúrákon keresztül elfogadtatni. Számunkra is tanulságos lehet azonban, hogy máig léteznek és intenzíven, kitartóan lobbiznak hasonló radikális reformot követelõ mozgalmak (pl. kicsi farmergazdaságok) azzal a meggyõzõdéssel, hogy az idõ nekik dolgozik. A Maastricht-i Szerzõdés (1992. február 7.) 2. cikkelyében olvasható, hogy a „… az EU feladatai közé tartozik a fenntartható fejlõdés elõmozdítása az egész Közösségben”. Ezt a fogalmat többféleképpen határozták meg és értelmezték már a szakirodalomban, de a legkifejezõbb megfogalmazást – véleményem szerint – a Lausanni Iskola (G. Turchany, 1974) adta: „A természeti tõke kamatainak célszerû és kiegyensúlyozott kiaknázása az emberi közösség teljességének javára anélkül, hogy maga a természeti tõke csorbulást szenvedne” azaz, úgy gazdálkodni a természettel, mintha bankba tett „pénz” lenne, aminek a kamataiból meg akarnánk élni.” III. „Pillérépítõ” szakasz (a 90-es évek második fele) Ebben a szakaszban jelentek meg az EU vidékfejlesztési alapdokumentumai, amelyek megszabták a CAP leg-

2001. FEBRUÁR

utóbbi reformjának irányvonalát, és „építõköveket” szolgáltattak a korábbi idõszakban már jól megalapozott vidékfejlesztési „pillér” felépítéséhez: n Vidéki Térségek Európai Kartája (1995) n Cork-i Nyilatkozat (Írország, Cork, 1996. november 9.) n Buckwell Jelentés (1997) n A 150/1997. számú EU Tanácsi határozat alapján létrehozták a „Fenntartható Fejlõdés és Környezet Fórum”át, amelynek munkabizottsága stratégiai tervezetet dolgozott ki (1997) a közösségi térfejlesztések megalapozásához (G. Turchany, 2000) n CAP 2000 Rural Developments munkaanyag 1997. júliusában jelent meg, n Az AGENDA 2000 reformcsomag 1997. július 16-án került nyilvánosságra, majd a Berlini Csúcson 1999. március 26-án jóváhagyásra, amely rögzítette, hogy a piacszabályozási intézkedések – mint a CAP elsõ pillére – mellett, a VIDÉKFEJLESZTÉS a CAP második pillérévé vált. n Az EU Tanácsa ezt követõen (1999. május) megalkotta az EMOGA pénzeszközök vidékfejlesztési támogatásokra történõ közösségi felhasználásának 1257/1999. számú és az 1260/1999. számú EK módosító rendeleteit. Ennek értelmében egy hétéves program (2000–2006) keretében a regionális politikai célkitûzéseket a korábbi hatról három cél megvalósítására koncentrálják. Alapvetõ változás, hogy az EMOGA garancia források nagyobb arányban felhasználásra kerülhetnek vidékfejlesztési célok támogatására. Ugyan a Berlini Csúcs elhatározása szerint „Buckwell álma” – nevezetesen a támogatások arányeltolódása a piaci támogatásokról a környezet és a vidék felé – a következõ hét évben nem fog megvalósulni, a szép célokhoz még nem sikerült a támogatásokat hozzárendelni. Egyértelmûen körvonalazódott viszont egy globális és koherens európai vidékfejlesztési politika és megfogalmazódtak az európai mezõgazdasági modell fõ elvei: n Multifunkcionális mezõgazdaság (versenyképes, de nem túlméretezett mezõgazdasági szektor, amely kiaknázza a megújuló energiaforrások, a belsõ energiatranszformációra épülõ technológiák szerteágazó lehetõségeit (pl. japán példák), elõtérbe helyezi a tájvédelmet, a természeti erõforrások alternatív hasznosítását (pl. vidéki turizmus), ehhez kapcsolva a vidéki hagyományok és tárgyi értékek védelmét) n A vidékfejlesztés többszektorú és integrált megközelítése n Rugalmas forráskoordináció a szubszidiaritásra és helyi partnerségre alapozva

36

Programok transzparenciája a jogi szabályozás egyszerûsítésére építve Csak a fenti alapelvek érvényesítésével biztosítható egy kiegyensúlyozott vidékfejlesztés, amely az alábbiakkal jellemezhetõ: n A mezõ- és erdõgazdálkodás (komparatív ökológiai elõnyök kiaknázásán alapuló) további – szelektív – erõsítése n A vidéki területek versenyképességének javítása n A természeti környezet és a kulturális örökség megõrzése A XXI. évszázad elején elmondhatjuk, hogy az újonnan megreformált CAP „hídjának” vidékfejlesztési „pillére” jelentõs részben felépült. A CAP jelentõs reformját belsõ és külsõ tényezõk (EU tervezett bõvítése, közelgõ (1992) WTO forduló) egyaránt kényszeríttették. Ahhoz azonban, hogy a „híd” teljesen átadható legyen a „forgalomnak”, vagyis az új szabályozás hatékonyan tudjon funkcionálni, még több ponton további kiegészítésre, erõsítésre és stabilizálásra szorul a vidékfejlesztési „pillér”. Ezen túl még számos további erõfeszítést is kell tenni (politikai döntéshozók meggyõzése a támogatási struktúra fokozatos átalakításáról, a célok és eszközrendszerek továbbfejlesztése, szabályozások érdemi gyakorlati alkalmazásba vétele, eredmények monitorozása, „ex-post” értékelések, kiigazítások stb.). n

3. HAZÁNK EU CSATLAKOZÁSA SZEMPONTJÁBÓL MEGFONTOLÁSRA ÉRDEMES NÉHÁNY TANULSÁG ÉS AJÁNLÁS Az EU legutóbbi bõvítésében érintett országok tapasztalatai is jól alátámasztják, hogy a vidékfejlesztési pillérre épített CAP szabálymechanizmusok begyakorlásához és átvételéhez egyrészt gyakorlatorientált oktatásra és képzésre, másrészt bonyolult adatszolgáltatási és piacszabályozási részletkérdésekre kiterjedõ, EU-konform információs rendszerek kiépítésére és bevezetésére lesz szükség. A különbözõ szereplõk legfontosabb teendõinek megértetése, a fogalomzavarok és félreértések elkerülése alapvetõen a tájékozottságon, a megszerzett ismereteken, tudáson múlik. Jelen publikáció legfontosabb üzenete, hogy az oktatás– kutatás feladata és felelõssége a csatlakozási folyamat során megpróbálni rendet teremteni mindenekelõtt a fejekben; másrészt valós képet festeni, közvetíteni egyrészt, a „politikacsinálók”, másrészt az agrárpiaci szereplõk és az egész társadalom felé a csatlakozás kilátásairól, várható hatásairól. Végül, de nem utolsósorban a szerteágazó és bonyolult EU szabályok megértetésével és megtanításával elõsegíteni az ország tagságra való felkészítését. Ezt elõsegítendõ az agrárgazdaság területén átfogó EU-

37

képzési program megvalósítását valamint a kapcsolódó információáramoltatás megszervezését tartjuk szükségesnek mindazok körében, akiknek bármilyen szerepe lesz a csatlakozási folyamatban (az állami közalkalmazottak, falugazdászok, az érdekvédelmi és civil szervezetek vezetõi és munkatársai, vállalatvezetõk, termelõk, gazdálkodók, kereskedõk stb.) A kergemarha-kórral (BSE) összefüggésben – ha már a mesterséges hisztériakeltésen túljutottunk – a CAP-ben várható minõségi szigorítások elõrevetítése már most is releváns üzeneteket hordoz számunkra a mezõgazdasági termelési szerkezet kényszerû reformjához, a komparatív ökológiai elõnyök alapján történõ koncentrálásához. Megfontolandó, hogy a kutatási eredményekre (Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) támogatásai a 2001–2006 években) támaszkodva hazánkban nagyobb teret lenne célszerû szentelni a fenntartható technológiákon alapuló integrált termesztésnek és ökogazdálkodásnak, amely kifinomult marketing programokkal összekapcsolva egyértelmû üzleti elõnyöket tartogat az egész ország számára. A komplex, környezeti és regionális gazdasági problémákat, a fenntartható fejlõdést felölelõ kutatásoknál ma már nem nélkülözhetõ a több tudományterület (földmûveléstan, talajtan, ökológia, agrár-közgazdaságtan, agrárinformatika, matematika, szervezés és vezetéstudományok, szociológia, településpolitika stb.) összekapcsolására épülõ interdiszciplináris szemléletmód bevezetése, valamint az információ és kommunikáció technológia (IKT) eszköztárának alkalmazása. A hazai vidékfejlesztés kutatása és az eredmények gyakorlati hasznosíthatósága, a környezetbarát – és az adott térségben gazdasági szempontból is életképes – vagy fenntartható technológiák további elterjesztésének igénye az elõttünk álló EU csatlakozás egyaránt szükségessé teszik az integrált környezeti–gazdasági vizsgálatok hazai Dr. Vörös Mihály László Ph. D. bevezetését. fõiskolai tanár Modern Üzleti Tudományok Fõiskolája

A publikálandó cikkeket a Mag Kutatás, Termesztés, Kereskedelem címére (1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. vagy [email protected]) kérjük küldeni. Csak magyar nyelvû, eredeti, a szerzõ(k) önálló szellemi tulajdonát képezõ kéziratot fogadunk el. A kézirat szövegét nyomtatva (12-es betûnagysággal, 1,5-ös sortávolsággal) és elektronikus formában (e-mailhez csatolva, flopin vagy CD-n) is kérjük. Az elektronikus változatok lehetõleg MS-Word vagy RTF formátumban, a bonyolultabb táblázatok pedig MS Excel for Windows-ban készüljenek.

2001. FEBRUÁR

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS TISZTELT PÁLYÁZÓ! A VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG – Kutatás – Termesztés – Kereskedelem c. szaklap Szerkesztõsége a 2001. évben is pályázati felhívást tesz közzé, olyan szakcikk(ek) megírására, amely a magyar vetõmagszakma és közgazdasági környezete kapcsolatát – bármely nézõpontból – a kutatás, fejlesztés, termelés, kereskedelem stb. oldaláról vizsgálja. Széleskörû szakmai érdeklõdést, visszhangot vált ki. A cikk nyelvezete szakmailag kifogástalan, szabatos, világos és magyaros legyen. A pályázat nyilvános. Részt vehet benne bárki, bármilyen szakterületet mûvelõ szakember. A pályázat kritériuma, hogy az 2001-ben a MAG – Kutatás – Termesztés – Kereskedelem c. szaklap valamelyik számában jelenjen meg. A terjedelem nem korlátozott.

A legjobb szakcikk(ek) szerzõjének neves hazai szakemberekbõl, szakértõkbõl álló, felkért zsûri ítéli oda a MAG ARANYTOLL-at. A pályázat többcélú: egyrészt hagyományápolás, másrészt a magyar gazdasági kommunikáció, szakmai és publikációs tevékenység hitelének, erkölcsi megbecsülésének további erõsítése. A pályázati céllal írt szakcikk(ek) leadásának véghatárideje: 2001. november 30. ®

2001. február hó

Tisztelettel: a VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG Kutatás, Termesztés, Kereskedelem Szerkesztõsége

Tartalom Dr. Balikó Sándor: A fehérje növények termesztésérõl az ezredfordulón ...........4 Dr. Antal József: A növénytermesztési kutatások szerepérõl és helyzetérõl .................................................................................7 Dr. Nagy Béla: Ökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó új fajtákkal a tájtermesztés sikeréért... .......................................................9 Dr. Kruppa József – Dr. Pepó Péter – Dr. Sárvári Mihály – Elbakour Emira: Burgonya tájkísérleti eredmények........................................12 Dr. Dávid Csaba: A pohánka ...............................................................................16

Dr. Kralovánszky U. Pál: Múltbéli tapasztalatok (VII. rész)...........................................22 Dr. Kralovánszky U. Pál: Takarmányérték, a fehérjék és aminosavak emészthetõsége (II. rész) ..........................................................23 Dr. Jekkel Zsolt: A páneurópai GMO fóbia ........................................................27 Hanzell Csilla–Dr. Popp József: Az EU agrárpolitikája és az agrárkereskedelem liberalizálása (I. rész) ...............................................................31 Dr. Vörös Mihály László: Európai integráció – felsõoktatás, kutatás Agrár és regionális irányvonalak............................................35

Szerkeszti a Szerkesztõbizottság. Megjelenik évente hat alkalommal. Felelõs kiadó: a VETMA Közösségi Marketingkommunikációs Közhasznú Társaság ügyvezetõje 1077 Bp., Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088 Telefax: 462-5080 Fõszerkesztõ: Dr. Oláh István 06/30/221-79-90 Grafika: BP DESIGN, Hirdetésszervezés: KONTIKÁR BT. ISSN 1219-1272 Elõfizethetõ a VETMA Kht. címén. Elõfizetési díj egy évre 2352 Ft/év Nyomtatás: Bétaprint Nyomda Felelõs vezetõ: Szabadi Andrásné

2001. FEBRUÁR

Közhasznúsági szerzõdésben Zsámbék Nagyközség Önkormányzatával

38