Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása Közművelődési (kulturális) koncepciója 2011

Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása Közművelődési (kulturális) koncepciója 2011.

Készítette: Kocsis Zsuzsa

A Hévízi Kistérség Közművelődési Koncepciója

I. Bevezetés............................................................................................................................ 3 I. 1. A koncepció jogi háttere .................................................................................................................... 3 I. 2. A koncepció célja ............................................................................................................................... 5

II. Adottságok ....................................................................................................................... 5 II. 1 Tárgyi-technikai feltételek a településeken. Kistérségi eszközrendszer. .............................................. 5 II. 2. Emberi erőforrások (települési, kistérségi)........................................................................................ 6 II. 3. Pénzügyi-költségvetési feltételek (közművelődési feladatellátás ráfordításai, kistérségi) .................. 7

III. A Hévízi Kistérség földrajzi elhelyezkedése, helyzete ................................................... 7 III. 1. Közlekedési infrastruktúra állapota.................................................................................................. 8 III. 2. A kistérség térszerkezete, településhálózata .................................................................................... 9 III. 3. A települések közötti feladatmegosztás és együttműködések bemutatása...................................... 10 III. 4. Domborzat .................................................................................................................................... 11 III. 5. Éghajlat ........................................................................................................................................ 11 III. 6. Vadgazdálkodás ............................................................................................................................ 11 III. 7. Vízkészletek, vízgazdálkodás.......................................................................................................... 11 III. 8. Mezőgazdasági adottságok ........................................................................................................... 13 III. 9. Népességszám alakulása, demográfiai helyzet............................................................................... 14 III. 10. Közművelődés, oktatás ................................................................................................................ 14

III. A Hévízi Kistérség Közművelődési Közkincs kerek-asztal által készített SWOTT analízis ................................................................................................................................ 16 IV. Helyzetelemzés.............................................................................................................. 17 IV. 1. Kistérségi települések földrajzi elhelyezkedése ............................................................................... 17 IV. 2. Települések nevének eredete ......................................................................................................... 18 IV. 3. Települések rövid története ........................................................................................................... 19 IV. 3. Települések természeti és épített értékei ....................................................................................... 25 IV. 4. Települések közművelődési színterei, múzeumai, helytörténeti tárlatai, ......................................... 31 IV. 5. Települések intézményei, sportlétesítményei ................................................................................. 31 IV. 6. Településekhez köthető híres emberek, díszpolgárok: .................................................................... 32 IV. 7. Települések civil szervezetei........................................................................................................... 33 IV. 8. Települések amatőr előadó-művészeti csoportjai, képzőművészei, közművelődési csoportjai ......... 34 IV. 9. Települések kiemelkedő kulturális rendezvényei............................................................................. 35 IV. 10. Települések helyi média (Tv, újság, weblap) ................................................................................. 36

V. Külföldi testvérvárosi kapcsolatrendszer .................................................................... 36 VI. Turizmus...................................................................................................................... 37 VI. 1. Gasztronómia és borturizmus (borpincék)...................................................................................... 38

VII. Átfogó és specifikus kulturális célok a jövőt illetően ................................................. 39 VIII. JÖVŐKÉP ................................................................................................................. 39 1. sz. függelék: Válogatás a településekről szóló szakirodalomból ................................... 41 2. sz. függelék: hévíz város közművelődési rendelete ........................................................ 39

2


I. Bevezetés A Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulás közművelődési koncepciójának kidolgozását a KÖZKINCS program keretében létrejött közkincs-kerekasztal készítette el.

I. 1. A koncepció jogi háttere Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása a Keszthelyi-Hévízi Kistérségi Társulásból (a 2007. évi CVII. törvény hatályba lépésével) önállóan megalakult kistérség. A hévízi kistérség összesen 8 saját önkormányzatisággal bíró települést foglal magában, amelyek közül egyedül Hévíz sorolható a városi jogállással rendelkező települések közé. Hévíz Város Önkormányzata, Alsópáhok, Cserszegtomaj, Felsőpáhok, Nemesbük, Rezi, Sármellék, és Zalaköveskút községek Önkormányzataival együtt 2007 őszén Hévíz központtal önálló kistérséget hozott létre. A változással a korábban 27 település érdekeit összehangoló egykori társulás helyett egy földrajzilag összefüggő, szoros gazdasági-társadalmi-kulturálisszociális-oktatási területi egységet képező együttműködés jött létre. A térség legnagyobb természeti kincséből, a gyógyvízből (itt található a világ legnagyobb melegvizű gyógy-tava), a gyógy-turizmusból élő önkormányzatok szorosabb együttműködésre léptek annak érdekében, hogy tovább erősítsék gazdaságukat. A kistérség számára fontos megvalósítandó cél a lakossági, közigazgatási szolgáltatásoknak (okmányirodai, építéshatósági, családvédelmi, gyámügyi, szociális, kulturális) a lakossághoz térben is közeli és számukra is előnyösebben elérhető megszervezése és ellátása. A Hévízi Kistérség, Hévíz városával országosan és nemzetközi viszonylatban is egyedülálló természetföldrajzi adottságai és az évek során kiépült magas minőségű infrastruktúra révén Magyarország legdinamikusabban fejlődő területei közé sorolható. A terület fejlődését Hévíz hazai viszonylatban betöltött kiemelkedő idegenforgalmi jelentősége és szerepe alapvetően meghatározza, egyúttal hosszú távon is nagy biztonsággal szavatolja. A területi alapon kiegyenlített fejlődésnek egy erős, gazdaságában, társadalmában és kultúrájában is fejlett kistérség kialakítása lehet az alapja, amelyhez a szükséges feltételek adottak. A XXI. században már egyértelművé vált, hogy a gazdasági verseny és a kulturális közállapotok közvetlenül hatnak egymásra, a kultúra helyzete, fejlettsége meghatározója a gazdasági fejlődésnek. Az európai államok közössége a gazdasági világversenyben a vidékfejlesztéssel, a helyi kultúra fejlesztésével tud versenyképes maradni. „A vidékfejlesztés feladatának kell, hogy tekintse a vidéki lakosok regionális önazonosságának erősítését és közösségi tevékenységek elősegítését…minél erőteljesebben megjeleníteni a kultúra, a közösségi művelődés fontosságát … történjen meg a vidéki élet képességeinek leltárba vétele, fejlesztése, nyilvánosság felé történő megjelenítése.” (Európa Tanács: Vidéki Térségek Európa Chartája) A kistérségi koncepcionális kérdések tárgyalásánál az uniós elvek adaptálása mellett mindenek előtt az állami kulturális politika prioritás rendszeréből kell kiindulnunk. Az önkormányzatok kulturális tevékenységének alapjait a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény határozza meg. A törvény 8.§ (1) bekezdése a települési önkormányzatok feladatai közé sorolja a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodást, a közösségi tér biztosítását, a közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatását, az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítését. A paragrafus (2) 3


bekezdése azonban a helyi igények és az anyagi lehetőségek függvényében saját hatáskörbe utalja a feladat ellátásának módját és mértékét. Ugyanezen paragrafus (5) bekezdése szerint az önkormányzat feladatai körében támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek a tevékenységét és együttműködik e közösségekkel. A képviselőtestület a szervezeti és működési szabályzatában határozza meg, mely önszerveződő közösségek képviselőit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselőtestület és bizottsága ülésein. A kulturális terület részletes szabályozását a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény végzi el. E jogszabály részletesen meghatározza a kultúrához, a kulturálódáshoz való jog alapelveit, illetve az egyes szakmai területek tartalmát. A települési önkormányzatok kötelező feladatává változatlanul csak a könyvtári ellátás biztosítását, illetve közösségi színtér biztosítását teszi, módját és tartalmát helyi döntés határozhatja meg. A törvény gondoskodik arról is, hogy a helyi lakosság javaslattételi, véleményezési joggal részt vehessen a közművelődést érintő döntések előkészítésében, illetve figyelemmel kísérhesse a terület pénzügyi eszközeinek felhasználását a helyben létrehozott közművelődési tanácson keresztül. A 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról lehetővé teszi, hogy többcélú kistérségi társulások is végezzenek közművelődési, közgyűjteményi tevékenységet (2. §). Ezt a vállalást azonban anyagi hozzájárulás nem támogatja. A mozgókönyvtári ellátás finanszírozását az éves költségvetési törvényben meghatározott mozgókönyvtári normatíva biztosítja, melynek 2007-től egy része helyi döntés alapján közművelődési célra is fordítható. Mozgókönyvtári normatívát azokra a településekre igényelhet a kistérség, melyek leiratkoznak a nyilvános könyvtárak listájáról. A Hévízi Kistérség 2009. vette fel faladati közé a közművelődési tevékenységet A helyi önkormányzatok könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatásáról szóló 4/2004. számú NKÖM rendelet szerint az önkormányzatok évente pályázhatnak saját anyagi forrásuk mértékében arányosan megállapított összegre. A rendelkezésre álló összeg a helyi önkormányzat által fenntartott, illetve az önkormányzattal kötött közművelődési megállapodás alapján működő közművelődési intézmények, közösségi színterek technikai, műszaki eszközállományának, berendezési tárgyainak gyarapítására használható fel. A Magyar Kulturális Stratégia első számú stratégiai irányként kezeli a kulturális vidékfejlesztést, melynek megvalósítását a régiókra és a kistérségekre építi. „A közkultúra fejlesztésének tengelyében továbbra is a közművelődés áll. Közművelődésen ma már nem szabványosított állami ellátórendszert értünk. Eszményeink rugalmasabb és plurálisabb gyakorlatot sugallnak. Az ilyen törekvésekhez is elengedhetetlen azonban az infrastruktúra megléte: ha formában, tartalomban, jogállásban és másban nem is, de minimumának megszabásában érvényesülnie kell bizonyos sztenderdeknek. Az 1. stratégiai irány célja a kultúraközvetítő intézményrendszer romlásának megállítása: vonatkozik ez épületekre, technikai felszereltségre, szakember-ellátottságra. Különös tekintettel az elmaradott térségekre, a nélkülöző településekre. Olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyeket az adott közösség elfogad, támogat, magáénak tud – a múzeumtól a teleházig, a színjátszástól a könyvkereskedelemig. A stratégia keretében számon kell kérni, el kell érni, hogy minden szervesen összefüggő gazdasági, közlekedési, lakóhelyi településrészen, kerületben, településen legyen olyan művelődési otthon típusú intézmény (faluház, teleház, civilház, Internet-kávézó, közösségi tér, művelődési ház), amely képes szolgálni a személyes, közösségi részvételt igénylő művelődést.

4


Folytatni kell az épületek fizikai felújítására és a kor követelményeinek megfelelő technikai fejlesztésére irányuló programokat.” (Magyar Kulturális Stratégia)

I. 2. A koncepció célja A kistérségi kulturális koncepció alapelve hangsúlyozza a gazdaság és a kultúra egymásra hatásának törvényszerűségét, a területileg és történetileg egymáshoz tartozó mikrotérségek kulturális öröksége együttes kezelésének fontosságát, az új gondolkodásmód – melynek kulcsfogalmai a kreativitás, a problémamegoldó képesség és az információ – elterjesztésének fontosságát. Központi kérdésként kezeli az életmódkultúra fejlesztését, az életminőség szintjének emelését, melynek egyik fokmérője a helyi kultúra kibontakoztatásában rejlik. Ehhez a hagyományőrzés támogatása és a kulturális örökség védelme mellett a kulturális önkifejezést és a kreatív alkotókészség ösztönzését emeli ki, amely a kistérség településein is a kultúrafejlesztés középpontjában állnak: „Az információs társadalom az öngerjesztő tudásgyarapodás társadalma, ahol a tudás a gazdasági érték legfőbb forrása s egyszersmind az a használati érték, amelynek előállítása a gazdaság legfőbb célja.” (Nyiri Kristóf MTA Filozófiai Intézet) A kistérségi kulturális koncepció megalkotásánál a fenti makrogazdasági-kulturális szempontok figyelembe vételével a kistérség sajátosságaira kell koncentrálni. A kulturális koncepciónak ugyanakkor figyelembe kell vennie a közös érdekek mellett a települések egyéni sajátosságaiból adódó ellátási különbségeket. Jelen koncepcióalkotás nézőpontja kettős; egyrészt a törvényi szabályozásnak való megfelelés, ugyanakkor a helyi kulturális örökségből, hagyományokból és szükségletekből kiinduló fejlesztési trendek, együttműködési lehetőségek meghatározása. A koncepció meghatározásánál figyelembe kell venni a kistérségi központ, Hévíz város országosan és nemzetközi viszonylatban is egyedülálló természetföldrajzi adottságát valamint turizmusát és az erre épülő kultúráját, ugyanakkor eltérő sajátosságai miatt el kell különítenünk a kistérség többi településétől, s csak azokkal az elemekkel kell számolnunk, amelyek döntően meghatározzák a kistérségi fejlődés irányát. A kialakítandó koncepció nem egyes települések sajátos fejlesztési koncepciója, hanem a koncepciónak a kistérségi együttműködésben rejlő ellátási többletből eredő lehetőségekre kell koncentrálnia

II. Adottságok II. 1 Tárgyi-technikai feltételek a településeken. Kistérségi eszközrendszer. A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 78. § (1) bekezdése kötelező feladatként jelöli meg a helyi önkormányzatoknak, hogy biztosítsanak a közművelődési feladatok ellátásához közművelődési intézményt vagy közösségi színteret, az (5) bekezdés c. pontja értelmében pedig biztosítsák a közösségi színtér tárgyi feltételeit. A Hévízi Kistérség valamennyi településén van a helyi önkormányzat által fenntartott, közművelődési célt szolgáló épület. Hévízen kívül Alsópáhokon, Sármelléken működik intézményi formában, a többi településen különböző elnevezéssel – Faluház, klub, művelődési ház, kultúrház, – közösségi színtér működik. A közösségi színterek épületei eltérő színvonalúak, van az elmúlt rendszerből örökölt, leromlott állagú épület, szegényes, elavult berendezéssel (Zalaköveskút, Cserszegtomaj, Nemesbük), van melyik ezek közül az IKSZT pályázatnak köszönhetően fejlesztés előtt áll 5


(Alsópáhok, Nemesbük). A kistérség településeinek egy része már felújította a közösségi színtér célját szolgáló épületeit (Felsőpáhok, Alsópáhok, Rezi, Sármellék). Az információs társadalom program keretében a kistérség minden településén létrehoztak Teleházat, Internet alapú Információs Pontot, eMagyarország Pontot. Ezek az információs pontok jelentős szerepet töltenek be a települések lakosságának Internet alapú tájékoztatásában, az információhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének megteremtésében. A Kistérség településeinek közösségi színterei rendelkeznek színpaddal, melyeknek felszereltsége különböző színvonalú. A településeken van a közösségi színtéren kívül szabadtéri színpad, ezek egy része mobil felszereltségű. A települések rendelkeznek a szabadtéri színpadok mellett rendezvénysátorral (Sármellék, Alsópáhok, Cserszegtomaj, Hévíz) A települési önkormányzatok nem rendelkeznek tudatos közművelődési fejlesztési koncepcióval.

II. 2. Emberi erőforrások (települési, kistérségi) A Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulás szervezetében a kistérségi feladatok ellátásában a Tanács, a Pénzügyi Bizottság, és a kistérségi iroda munkaszervezete vesz részt. A Társulási Tanács tagjai a 8 település polgármestere. A Pénzügyi Bizottság 3 főből áll, akik szintén a kistérségi polgármesterei. A kistérségi iroda alkalmazotti létszáma 3 fő, valamint a Társulás alkalmazásában áll további 2 fő, akiknek bérét pályázati forrás biztosítja. A Társulási alkalmazottak közül 1 fő végzi a kulturális feladatellátással kapcsolatos teendőket a 17/2009. (V.12.) számú KFT határozat meghozatalával, melyben a Közkincs pályázat beadásával bízta meg a Kistérségi Irodát., illetve vállalta közművelődési referens foglakoztatását 2013. augusztus 31-ig. A Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása. 15/2009. (V.12.) számú KFT. határozatot meghozva vállalta a Közkincs - kerekasztal létrehozását illetve a Közkincs kerekasztal pályázat benyújtását. A pályázatok sikerességének köszönhetően működik a közkincs-kerekasztal, mely felvállalta a kulturális koncepció előkészítését és elkészítését is. A Kistérség településeinek közművelődési személyi feltétele megfelelő, hisz a 8 településből 5 (Hévíz, Alsópáhok, Cserszegtomaj, Rezi, Sármellék) rendelkezik főállású szakalkalmazottal. Ezenkűvül Nemesbükön civil szervezetek aktív munkája révén történik a közművelődési feladatok ellátása. Ha a lakosságszámra vetítjük a szakmai munkatársak létszámát, akkor megállapíthatjuk, hogy Hévíz városa rendkívüli e tekintetben hisz ott a jelenlegi 4,5 fő szakalkalmazott turisztikai rendezvények szervezésével is foglalkozik, a hagyományos művelődési teendők mellett. A másik négy településen, ahol 1-1 főállású munkatárs dolgozik művelődési területen, az megfelelőnek mondható. Felsőpáhok az önkormányzat látja el a közművelődési feladatokat, míg Nemesbükön civil szervezetek tevékenykednek. Zalaköveskút az ország egyik legkisebb lélekszámú települése a maga 29 főjével ez esetben nem tekinthető relevánsnak. (A szakmai munkatársak létszámát a lakosságszámra vetítve: 1000-2000 lakosig 1 fő, 20005000 lakosig 2-2.5 fő, alkalmazását vesszük alapul.) Így elmondható, hogy a településeken történő fejlesztések tudatosak, helyzetelemzésre épülnek, fel tárták a helyi szükségleteket.

6


II. 3. Pénzügyi-költségvetési feltételek (közművelődési feladatellátás ráfordításai, kistérségi) A kistérségi feladatok ellátásához szükséges források döntő hányadát központi költségvetés biztosítja a feladatellátáshoz kapcsolódó normatív, kötött felhasználású támogatási rendszer keretében. A kistérségi kiegészítő normatíva így a mozgókönyvtári normatíva is teljes összegben felhasználásra került. Könyvek, dokumentumok beszerzésére, illetve a különbözetet átadják az érintett településeknek a mozgókönyvtár működtetésével kapcsolatosan helyben felmerülő kiadásaik fedezetére. A kistérségben a mozgókönyvtári feladatokat a gróf I. Festetics György Művelődési Központ és Városi Könyvtár látja el, melyhez 5 települési mozgókönyvtár tartozik. A települési önkormányzatok közművelődési feladatainak finanszírozása külső forrásból történik, melynek jelentős része állami normatív hozzájárulás, valamint pályázati forrás. Megállapítható, hogy ezen normatív támogatáson túl az önkormányzatok kiegészítik saját költségvetéseikből a rendezvényeket. A saját szabadon felhasználható források csökkenése mutatja az önkormányzatok mozgásterének szűkülését, amelyekből egyre kevesebbet tudnak költeni a közművelődési feladatok finanszírozására. Az önkormányzatok a településen működő civil szervezeteknek támogatást nyújtanak. Az önkormányzatoknál egyre kevesebb pénz jut a közművelődési tevékenység ellátására.

III. A Hévízi Kistérség földrajzi elhelyezkedése, helyzete A hévízi kistérség statisztikailag a Nyugat-Dunántúli régió területén belül, Zala megye délkeleti részén, a Balaton nyugati medencéjében található. A terület térszerkezeti fekvése és helyzete az országos átlagnál jobbnak értékelhető; a jövőt illetően pedig kedvező fekvése potenciálisan még előnyösebb helyzetet teremthet számára. A hévízi kistérség közigazgatási területe 12 361 ha, melyből mindössze 2 715 ha belterület. A kistérség észak-déli kiterjedésű, arányaiban nagy külterülettel rendelkezik. Meghatározó jellegű térszerkezeti adottságnak tekinthető, hogy Zalaköveskút kivétellel a hévízi kistérség valamennyi települése a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetnek (BKÜ). Az érintett települések önkormányzatai a Balatoni Fejlesztési Tanács tagjaként képviseltetik magukat. A kistérség része a turisztikai szempontból egységesen kezelt Nyugat-Balatoni Mikrorégiónak. A Mikrorégió szerves táji és természeti egységet alkot a Balaton nyugati partszakaszán Keszthely-Hévíz kettős központtal, a városoktól mintegy 45-50 km sugarú körben. Ez a tájegység egységes turisztikai régióként kerül definiálásra, hiszen tartalmazza mindazokat a desztinációkat, melyeket az ide érkező turista egy napi kirándulása alatt gépkocsival kényelmesen be tud járni. A régió mintegy 50 települést foglal magába a statisztikai és megyehatárokon átnyúlva Badacsonytól Tapolcán, Sümegen, Zalaszentgróton, Zalakaroson át egészen Marcaliig és Fonyódig. A térség közvetlen szomszédsági kapcsolatait szintén döntően befolyásolja, hogy több, eltérő jellegű, különböző sajátosságú és funkciójú városi vonzáskörzettel határos. A megyehatáron való fekvés miatt a három szomszédos megye, különböző jellegű térségeket és struktúrákat 7


jelenít meg. A Balaton-part, illetve a Balaton-parti városok a nemzetközi és hazai idegenforgalomban kivétel nélkül versenytársként jelennek meg. Mikroszinten a térszerkezetet befolyásolja a sármelléki Fly-Balaton nemzetközi repülőtér, az M7-es autópálya, valamint Keszthely közelsége.

III. 1. Közlekedési infrastruktúra állapota Egy térség fejlettségét és idegenforgalmát alapvetően befolyásolja, hogy milyen közlekedési infrastruktúrával rendelkezik, illetve milyen a megközelíthetősége. A hévízi kistérség lényegében a Budapest-Nagykanizsa-Adria történeti, gazdasági, kommunikációs, közlekedési és térszerkezeti tengely mentén helyezkedik el. A kistérségi közlekedés központjaként funkcionáló Hévíz városa nem a tengely közvetlen vonalában, de annak gyorsan megközelíthető, előnyös peremén található; országos szinten is rendelkezik kizárólag rá jellemző nemzeti jelentőségű helyzet-, érték-, és érdekspecifikummal. A kistérség közúti és autóbusz-forgalmi kapcsolatai szerteágazóak és lényegében az idegenforgalmi és egyéb kapcsolatokhoz rendeltek (az érintett települések Keszthely és Hévíz felé rendszeres kapcsolati lehetőséggel rendelkeznek). Alsópáhok Hévíztől nyugatra, a nagyforgalmú 75-ös főút mellett fekszik, település része Nemesboldogasszonyfa. Cserszegtomaj elsősorban Keszthely felől közelíthető meg a Keszthely és Rezi közötti úton. Emellett Hévízről is vezet út a településre, illetve a község határában fut a Keszthelyt Zalaszántóval összekötő fontosabb mellékút is. Napi közel húsz autóbuszjárat szállítja az utasokat Keszthelyről a településre, majd tovább Rezi felé. Felsőpáhok Hévíztől nyugatra található domboldalon település a 76-ös főút mellett, a település része Zalaköszvényes. Autóbusszal Keszthely és Zalaegerszeg felől jól megközelíthető. Nemesbük jó minőségű aszfaltúton egy Hévízről induló hét kilométeres bekötőúton érhető el. Ezen túl egy betonút köti össze Zalaköveskúttal. A településre Keszthely–Hévíz felől mintegy tucat autóbusz járat közlekedik naponta. Rezi Keszthelytől 8 kilométerre északra, a Keszthelyi-hegység belsejében helyezkedik el. A faluba Cserszegtomaj – Keszthely felől lehet közúton eljutni, illetve egy kis forgalmú bekötőút vezet a Keszthely–Zalaszántó–Sümeg mellékútra. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel, illetve a település központjától egy kilométerre fekvő zalaszántói mellékúton Sümeggel is. A Sármellék külterületén található repülőtér a Balaton nyugati végétől mintegy 10 kilométerre található. A legközelebbi vasútállomás Balatonszentgyörgyön (12 km) van, azonban a keszthelyi állomás (16 km) több átszállási lehetőséget biztosít. A helyközi buszjáratok megállója közvetlenül a repülőtér bejárata előtt található. A repülőtéren lehetőség van autóbérlésre, illetve taxiszolgálat is igénybe vehető. Zalaköveskutat a Gyülevész és Vindornyafok közötti mellékútra vezető bekötőúton, illetve Nemesbük felől lehet megközelíteni. Keszthellyel és Zalaszentgróttal napi egy-egy közvetlen autóbusz járat köti össze. Hévíz elérhetőségét valamelyest nehezíti, hogy nem közvetlenül a főközlekedési útvonalak mentén fekszik, a város ugyanis alsóbbrendű közutak becsatlakozásával közelíthető meg. Ennek nehézsége az M7-es autópálya megépítésével Budapest és az Adria felől megoldódott, hiszen az autópálya alig több mint negyedórányi elérhetőségre került. Hévíz és térsége nyugat felől gyorsforgalmi úton, autópályán nem érhető el, holott jelentős forgalom figyelhető meg főként a 84-es úton, Sopron – Sárvár - Bécs irányából, illetve a 76-os főúton Graz – Zalaegerszeg felől. Ezen szakaszok a helyi igények mellett – főleg tavasztól őszig – a fő útvonalai az autóval érkező osztrák és német vendégkörnek. A Hévízre vezető egy- és kétszámjegyű útvonalak túlterheltek, a Balaton egészének forgalma mellett jelentős teherforgalmat is lebonyolítanak. 8


A vasúti közlekedés a területen gyakorlatilag nem megoldott, mivel sem a kistérség központi települését, sem a többi települést nem érinti vasúthálózat. Ez alól bizonyos értelemben Sármellék kivétel, hisz ott létezik vasúthálózat, de az 1990-es évektől nem használják, de a vasúti forgalomban bármikor bekapcsolható. A legközelebbi vasútállomás Keszthelyen található, onnan a továbbutazás a kistérség településeire autóbusszal lehetséges. Hévíz központi buszpályaudvara közvetlen helyi és távolsági tömegközlekedési lehetőséget biztosít. A tömegközlekedés Hévíz és a kistérség többi települése között döntően autóbuszos megoldással működik. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése érdekében a külterületek, egykori zártkertek mezőgazdasági útjait illetően jórészt megtörtént a tulajdonrendezés, a települések közötti összekötő utak állapota kielégítő. 2005-ben Hévíz város gesztorálásával elkészült a 3,8 kilométer hosszúságú Hévíz-Keszthely összekötő kerékpárút, mely a Balatoni Körúthoz közvetlenül is csatlakozik. A város területét érintő szakasz ebből 0,33 km. A kerékpárút hálózat Hévíz központtal történő, területi szinten összehangolt fejlesztése és bővítése a kistérségben jelenleg tart annak kivitelezése. A térség közlekedési infrastruktúrájában idegenforgalmi szempontból az egyik, ha nem a legfontosabb a sármelléki repülőtér, amely 1991 óta polgári repülőtérként működik, szolgálva a nyugat-dunántúli régió turizmusát, idegenforgalmát és gazdaságát. Összességében megállapítható, hogy a közlekedési infrastruktúra a kistérség központja és a környező települések között alapvetően megfelelően funkcionál, azonban elengedhetetlen központi intézkedésnek bizonyul a közutakra és a tömegközlekedésre összpontosító további fejlesztési beavatkozások megtétele. Mivel mind a turisták, mind pedig az állandó lakosok utazásaiban jelentős szerepet tölt be a tömegközlekedés, ahhoz, hogy az utasok szívesen válasszák a tömegközlekedést, figyelni kell komfortérzetük növelésére, hiszen elsőrangú kérdés a járművek megfelelő minősége, valamint az utas tájékoztatás területi alapon nyugvó, egységes kiépítése. Így a komfortos, minden igényt kielégítő tömegközlekedés hozzájárul ezen közlekedési rendszer választásához, hosszú távon a személygépkocsik okozta környezeti ártalmak csökkentéséhez. A kistérség légi úton történő megközelíthetősége biztosított, azonban ezen infrastruktúra még nincsen teljes körűen kihasználva.

III. 2. A kistérség térszerkezete, településhálózata A hévízi kistérséget összesen nyolc település, így Alsópáhok, Cserszegtomaj, Felsőpáhok, Hévíz, Nemesbük, Rezi, Sármellék és Zalaköveskút alkotja. A településsűrűség mind a régióhoz, mind a megyéhez és az országos átlaghoz viszonyítva is alacsonynak tekinthető. A kistérség településszerkezetét a következő ábra szemlélteti.

A Hévízi kistérség településszerkezete

9


A hévízi kistérség településhálózatában a központi város, Hévíz dominanciája egyértelműen megállapítható. A város 4972 (KSH: 2010. január) lakosával a térség lakosságának mintegy 36,5%-át tömöríti. Hévíz agglomerációs térségében Alsópáhok, Felsőpáhok, Cserszegtomaj, illetve Nemesbük közvetlenül a város közigazgatási határa mellett, 6 km-es vonzáskörzeten belül helyezkedik el. A kistérség legnagyobb települése Cserszegtomaj, Zalaköveskút pedig egyike Magyarország legkisebb településeinek. A kistérség térszerkezete alapvetően jó, a térkapcsolatok az észak-dél irányban kissé megnyúlt kistérségben kielégítők.

III. 3. A települések közötti feladatmegosztás és együttműködések bemutatása A Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulásának megalakulásával a kistérség központ számára további elvégzendő feladatok jelentkeztek. A Többcélú Társulás munkaszervezeti feladatait 2007. november 1-jétől 2007. december 31-ig Hévíz Város Polgármesteri Hivatala önállóan látta el. A hévízi kistérség települései közül Nemesbük község Zalaköveskúttal, Sármellék pedig Szentgyörgyvárral körjegyzőséget alkotva látja el közigazgatási feladatait. A többi Kistérségi település közigazgatási feladatait önállóan hivatallal látja el. A hévízi kistérség lakosainak száma a 2010. december végi statisztikai nyilvántartás alapján 13 635 fő. A területen folyamatosan növekszik az állandó népesség száma. A kistérség valamennyi települése a gyógy-idegenforgalomra épült gazdaság intenzívebb fejlesztésében, a több lábon álló gazdasági alapjainak megteremtésében, egyúttal a munkahelyteremtésben, a foglalkoztatás bővítésben és a jelenlegi turisztikai marketingtevékenység élénkítésében érdekelt. A Hévízi környékbeli falvakban jelenleg végbemenő, illetve tervezett nagyszabású fejlesztések (élményfürdők, kempingek, négycsillagos szállodák, szórakoztató központok megépítése van folyamatban) javarészt a fürdővárosban korábban kiépült szolgáltatásokra és infrastruktúrára épülnek. A legfontosabb térségközpont által ellátandó funkció és feladat a területi egységben a gazdaság és a társadalom térszemléletű fejlesztése oly módon, hogy a kistérség fejlődése a térség gazdasági és társadalmi szereplőinek érdekképviseletére, érdekfelismerésére, fenntarthatóságára és az önmozgásra építsen. A kistérségi forma lehetőséget teremt a szükséges fejlesztési források pályázati úton történő kedvezőbb eléréséhez.

10


III. 4. Domborzat A kistérség a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található, emiatt a mezőgazdasági művelésbe bevonható területek nagysága korlátozott. A terület a 2000. évi CXIII. tv. (Balaton törvény) hatálya alá tartozik, melynek értelmében a természetvédelmi területek megóvása kiemelt fontosságú. A terület - a meglévő környezeti problémák ellenére - Zala megye egyik legkedvezőbb természetiökológiai adottságú térsége, ahol nagy arányban maradtak fenn természetes, természet közeli területek, „hagyományosan” művelt tájak. Ez a természeti kincs megfelelő turisztikai vonzerőként is értelmezhető. A táj- és térszerkezet rendkívül tagolt, változatos; a sík, lapályos részektől a hegységig minden megtalálható. A térséget gazdagnak mondható vízrendszer és a hozzákapcsolódó vizes élőhelyek sorozata hálózza be. Mindezekhez járul még a kiegyenlített, szélsőségektől mentes klíma, mely szintén kedvez a fajgazdagságnak. A terület ökológiai hálózatának alapja egyrészt a gazdag, diverz vízrendszer és a hozzá kapcsolódó vizes élőhelyek (pl. lápterületek, forráslápok, természetes égeresek) lineáris rendszere, másrészt az összefüggő, kiterjedt erdőrendszer. A kistérség területe a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területére esik, relatív sértetlen természeti és épített környezettel rendelkezik. Jelentős vízkészlete miatt kiemelt vízminőség-védelmi terület, emellett kiemelkedő, európai jelentőségű termálvíz-készlettel rendelkezik. Különleges érték a hévízi gyógytó, amely a világ legnagyobb biológiailag aktív-, természetes termáltava. A térség számos védett és fokozottan védett állat és növényfaj élőhelye, kiemelkedő az értékes madárvilág.

III. 5. Éghajlat A régió éghajlatát a kontinentális klíma jellemzi. Viszonylag ritka a zord tél és a száraz nyár, időjárási szélsőségek nem fordulnak elő. A térség a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves éghajlatú kistájak közé sorolható, amely északon már mérsékelten hűvös.

III. 6. Vadgazdálkodás A kistérségben vadgazdákodást a vadásztársaságok folytatnak, magán társaságok kb. 70%-ban, állami társaságok kb. 30%-ban vannak jelen területen. A térség főleg nagyvadas terület, szavas, őz, vaddisznó a jellemző vad. A fácán elszaporodása az utóbbi időben megindult, mivel a kialakult kisparcellák, illetve rajtuk a változatos növényzet kedvező élettér számukra.

III. 7. Vízkészletek, vízgazdálkodás A kistérség a Zala folyó vízgyűjtőjén, a folyó torkolati szakaszának részvízgyűjtőjén található. A területen található kisebb patakok vizét a Zala gyűjti össze, a keresztülfolyó mellékvízfolyások a KisBalaton Vízvédelmi Rendszer alsó tározójába torkollanak. A folyó szabályozásának köszönhetően árvíz nem fenyegeti a térséget. A Keszthelyi-hegység és a Balaton-part közötti peremhelyzetű kistájnak önálló vízfolyása nincs, de a nyugati tájhatáron érinti a Csókakő-patak (15 km, 25 km²) torkolati szakasza. Az artézi kutak mélysége eléri a 200 m-t is, vízhozamuk ingadozó. A kistáj minden településének közüzemi vízellátása van és kivétel nélkül csatornázottak is.

11


Az északi karsztvízrendszer bázisa a Hévízi-tó, amelyben keverednek a nyugatról érkező alaphegységi melegvízek és a keletről (Keszthelyi hegység) érkező hideg vizek. A kistérség vízkészletének kiemelkedő jelensége a Gyógy-tó, amely a világ legnagyobb, biológiailag aktív termálvizű gyógy-tava. A Hévízi-tó egykor a Balaton medrének része volt, a tó környéki területek a Balaton visszahúzódása után egy összefüggő lápmezőben olvadtak össze. A mintegy 4,4 hektár vízfelületű tó gazdag ásványanyag tartalmú forrása 38 méter mélyen található barlangban fakad, ahol több tízezer éves meleg és hideg karsztvizek keverednek egymással. A tó élővilága a víz hőmérsékletének és sajátos összetételének köszönhetően igen egyedi. A vízben, illetve az iszapban élő mikroorganizmusok közül némelyek ként vonnak ki a vízből, más baktériumtörzsek pedig a tőzeg lebontásában és a gyógyiszap kialakításában játszanak fontos szerepet. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan és jelentősen csökkent a Hévízi-tó iszapkészlete. Szükségessé vált egy olyan technológia kidolgozása, amellyel biztosítani lehet egy standard, garantált beltartalmú, hatásmechanizmusú és a tó vizére és az eredeti szerves anyag tartalmára jellemző iszap folyamatos előállítását. A Hévízi-tó kalcium és magnéziumban gazdag hidrogén karbonátos, kénes víz. A legújabb mérések szerint azonban vízminősége úgy kéntartalmának csökkenésében, mint iszapképződésének csökkenésében (ez esetben sajnálatos tisztulásában) és egyes időszakokban a hőfokának 28 ºC alá kerülésében is veszélyeztetett – sőt, már a mérései sem építkeznek teljes mértékben megbízható rendszerekre. A tó vízhozama 1996-ban meghaladta a 400 l/mp-et, az elmúlt 10 évben átlag vízhozama pedig 410 l/mp volt. A tó teljes vízkészlete mintegy három és fél naponta cserélődik ki, hőmérséklete télen sem csökken 22 ºC alá, nyáron pedig elérheti a 38 ºC is. Ez a kicserélődési ütem fontos tényezője a tő terhelhetősége meghatározásának, így többek között a ráépült Tófürdő nyitvatartási ideje meghatározásának. A hévízi gyógyvíz különleges összetétele és a tó medrét borító tőzegrétegből kioldódó alkotóelemek a gyógyításban igen széleskörű felhasználást tesznek lehetővé. A hévízi gyógyvíz alkalmazása már önmagában is összetett terápiát biztosít. A természetvédelmi területen elhelyezkedő forrástó körüli élővilág változatosságát jelzi, hogy néhány növényfaj kizárólag itt lelhető fel Magyarországon, illetve Európában. Az itt élő baktériumtörzseknek köszönhetően a víz természetes antibiotikus, fertőtlenítő hatású. A világon egyedül itt fordul elő tömegesen az ún. „micromonospora heviziensis”, amely erőteljes fehérje- és cellulózbontó mikronoszpóra, mely a gyógyiszakp kialakulását segíti. A tó legszebb növénye a tündérrózsa, amelynek itt számos faja és alfaja megtalálható. A tündérrózsa annyira összeforrt a várossal, hogy annak szimbólumává vált, s megjelenik Hévíz címerében és zászlajában is. A tó körül kialakult érzékeny ökoszisztéma további fontos eleme a láp és az azon díszlő láperdő. A láp és a tavat tápláló forrásbarlang szintén természetvédelmi oltalom alatt áll. A településen hatalmas területen végeztek égertelepítést, botanikai és tájképi szempontból egyaránt monokultúrát létrehozva. Igen nagy területen jellemző, hogy a kiszáradás következtében a lápnövényzet helyén jellegtelen, mocsári növényzet él. A füzekkel tarkított nádas és lápmedence legnagyobb egybefüggő természetes állapotú magas-sásosa kiemelkedő természeti értékű terület. A védett fajok jelenléte akadályozza a felszíni vízelvezető hálózat rendbetételét, ami így nem látja el legfőbb funkcióját, a csapadékvíz elvezetést. A tó ökológiai védelme kiemelt feladat, melyet a nyolcvanas évek végén véghezvitt elsősorban bányászati beavatkozásokra visszavezethető negatív hatások, illetve az engedélyezett vízkivételek indokolnak (napjainkban a tó vize több helyen és időben nem éri el a gyógyvízhez szükséges hőfokot, a víz kéntartalma jelentősen lecsökkent.). A gyógy-tó körüli mintegy 57 hektáros zöldterület országos védettségű természetvédelmi terület. A tóval szerves ökológiai egységet alkotnak a környező lápterületek és a tótól északra és keletre fekvő telepített erdő. Itt él az amerikai eredetű mocsárciprus (taxodium distichum), ami a kínai ősfenyővel együtt (metasequoia glyptostroboides) bronzszínű palástba öltözteti az őszi hónapokban a tó környékét. Az 50 hektáros véderdő kiemelt szerepet játszik a tó kiegyenlített klímájának megteremtésében. A sétányokkal feltárt északi véderdő uralkodó fafaja az enyves éger, emellett elterjedt a borostyán. A nyugati véderdőben telepített luc- és feketefenyőket találunk. A park és a véderdő gazdag madárvilágnak ad otthont.

12


Hévíz város közigazgatási területe a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területen lévő települések besorolásáról szóló 27/2004. XII. 25. KVVM rendelet alapján a fokozottan érzékeny „A” kategóriába tartozik, ezen belül kiemelten érzékeny terület. Környezeti szempontból kifejezetten ártalmas az Ady Endre utca gyógy-tó menti szakasza, hiszen az út helyenként alig 10 méterre húzódik a tó vizétől, szennyezve a vizet, rombolva a környező védett természetvédelmi terület értékeit. Ennek megszűntetése vagy kiváltása mindenképp szükséges. A régió társadalmi-gazdasági fejlődésének alapja a hévízi gyógy-tó, ezért a tó vizének, illetve környezetének minőségi és mennyiségi védelme, a táji, természeti és települési adottságok kínálatának megőrzése kiemelkedő fontosságú feladat. Mindemellett szükséges hangsúlyt fektetni a gazdasági és a környezetvédelmi érdekek közötti konfliktusok mindenkori kezelése, egyúttal olyan gazdaság – főként turizmus – fejlesztési megoldások alkalmazása, melyek szem előtt tartják a környezeti szempontokat, a fenntarthatóság érvényesítését a meglévő adottságok hasznosítása során.

A turisztikai szezonban a térségben élő állandó lakosság többszörösét kitevő üdülőnépesség, belföldi és külföldi turisták tömegei nagyban terhelik a környezetet, továbbá igénylik a kulturált tartózkodás fejlett infrastrukturális feltételeinek kiépítését. A természeti környezetünk, a felszín alatti vízbázisok védelme, a lakosság életkörülményeinek javítása megkívánja az ivóvíz minőségének további javítását és a szennyvizek megfelelő elvezetését és tisztítását. Ez azt jelenti, hogy a megkezdett szennyvíz- és hulladékgazdálkodási projekteket folytatni kell. A bel- és külterületi vízrendezést, a csapadékvíz-gazdálkodást fejleszteni szükséges. A külterületi vízrendezés különösen hasznos a szőlészettel foglalkozó gazdaságok számára, a vízelvezető árkok megépítése hozzájárul a hegyi utak minőségének javításához is. Az egészséges környezet megteremtése érdekében a hulladékgazdálkodás vonatkozásában a hulladék keletkezésének megelőzése, a szelektív hulladékgyűjtés széleskörű bevezetése és a hulladéklerakók megfelelő műszaki színvonalra történő fejlesztése indokolt.

III. 8. Mezőgazdasági adottságok A kistérségben az országos átlagnál jóval kisebb a mezőgazdaságilag művelt területek aránya. A növénytermesztés ágazatai közül Alsópáhok, Felsőpáhok, Cserszegtomaj, Hévíz és Rezi településeken a szőlőtermesztés emelkedik ki, amely idegenforgalmi szempontból is nagyon értékes jellemző vonását biztosít. A gyümölcstermesztés – ezen belül a csemegeszőlő – lehetőségei jelenleg kihasználatlanok. A terület mezőgazdasága alapvetően a helyi piacok ellátására alapoz, ami azonban a versenyképesség hiányában gyakran okoz traumákat. Az egyéni gazdaságok száma arányaiban az országos átlag alatti (mindössze 2,7%-a az országosnak). Ez is kifejezi, hogy a területek felhasználási irányában a prioritás már évtizedek óta a telkesítés, üdülőövezetek, parkok kialakítása és a településbővítés. A szőlő és gyümölcstermesztés a kistérségben mintegy 350-360 hektáron mutatható ki, döntően külterületi egységekben. Kistérségi szinten legfontosabb központja Hévíz és Cserszegtomaj, valamint Felsőpáhok és Rezi környéke. Egregy településrész Hévíz sajátos arculatú városrésze, kedvelt és a turisták által sűrűn látogatott szőlőtermelő vidék. Cserszegtomaj a világhírű cserszegi fűszeres szőlőés borfajta hazája, amely ma is megtalálható a szőlősökben. A településen borfeldolgozó üzem működik. A turisztikai kínálatot színesítik a borászathoz kapcsolódó, jelenleg is meglévő rendezvények. A borászat, illetve a Keszthelyi-hegység területén az erődgazdálkodás és az erre épülő faipar a turizmus mellett a gazdasági deverzifikációt elősegítő ágazatokként értékelhetők.

13


III. 9. Népességszám alakulása, demográfiai helyzet A Hévízi kistérség 8 településén 2010. év végén összesen 13 635 fő élt, amely Zala megye lakosságának mintegy 4,5%-át tette ki. A népesség több, mint egyharmada (37%) a kistérség központ Hévízen él, amely így Zalaegerszeg után Zala megye második legsűrűbben lakott városa. Kiugróan magas számban nőtt Cserszegtomaj lakosságának száma, ahol a vizsgált időszak alatt a lakosság száma több, mint 30%-al növekedett, valamint jelentősebb gyarapodás figyelhető meg Felsőpáhok és Rezi esetében is. A legszignifikánsabb mértékű csökkenés a lakosságszám tekintetében Zalaköveskút vonatkozásában állapítható meg. A település lakosságának száma az idő előrehaladtával a község fennmaradását veszélyeztető mértékben csökken. Az elmúlt évtizedben csökkent a munkalehetőség a kistelepüléseken, a munkahelyteremtő beruházások a népesebb városokba, a jobb közlekedési és infrastrukturális adottságokkal bíró településekbe összpontosult. A folyamatok következtében a munkavállalók jelentős hányada naponta ingázni kényszerül a lakó- és munkahelye között. Hévíz a környező települések számára hagyományosan egy ingázási célpontként értékelhető. A város ingázási vonzáskörnyezete jóval túlnyúlik a kistérség határain. A kistérségen kívül eső munkahelyekre ingázók többségének célállomása Keszthely. A humán erőforrás egyik legfontosabb mutatója a népesség iskolázottsága, képzettsége. A népesség iskolai végzettség és nemek szerint (fő, 2001) Területi egység

10-x éves Összese Nő Férfi n általános iskola első évfolyamát sem végezte el

15-x éves Összese Nő Férfi n legalább általános iskolai végzettséggel rendelkezik

Összesen

18-x éves Nő

Férfi

Összesen

legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik

25-x éves Nő

Férfi

felsőfokú végzettséggel (egyetem, főiskola) rendelkezik

Alsópáhok 10

3

7

919

452

467

277

107

170

60

24

36

10

5

5

1 378

698

680

486

211

275

124

63

61

3

2

1

416

217

199

107

50

57

17

7

10

9

5

4

3 444

1 583

1 861

1 764

757

1 007

518

269

249

2

1

1

424

213

211

91

38

53

20

8

12

3

1

2

717

382

335

168

65

103

30

13

17

4

2

2

1 252

634

618

310

127

183

54

24

30

–

–

–

21

13

8

3

3

–

1

1

–

Cserszegtomaj Felsőpáhok Hévíz Nemesbük Rezi Sármellék Zalaköveskút

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2001. évi népszámlálás)

III. 10. Közművelődés, oktatás A hévízi kistérség lakossága számára a közszolgáltatások jelentős része helyben hozzáférhető. A közoktatási szolgáltatások, így az óvoda, általános iskola és középiskola a kistérség központjában elérhetők. Hévíz, Nemesbük és a Zalaszentgróti Kistérséghez tartozó Vindornyaszőlős települések önkormányzatai kötelező feladataik ellátására intézményfenntartó társulást hoztak létre, mely az adottságok figyelembe vételével a közoktatási feladatellátás ésszerű alapegysége. A társulás jogi hátterét a helyi önkormányzatok társulásáról és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény szolgáltatja. A Társulás területén biztosítottak és elérhetőek az esélyegyenlőség szempontjából legfontosabb közszolgáltatások. A Hévíz gesztorságával működő intézményfenntartó társulás három

14


települése egy általános iskolát - Illyés Gyula Általános és Művészeti Iskola – üzemeltet a fürdővárosban. Vindornyaszőlős település óvodai feladatellátási kötelezettségét társulási formában teljesíti Hévízen. Nemesbük Község Önkormányzata önállóan, helyben működtet óvodát. Hévíz Város Önkormányzata önállóan üzemelteti a helyi Bibó István Alternatív Gimnázium és Szakközépiskolát. Hévízen jelenleg épül a bölcsőde a környező településeken jelenleg a bölcsődei szolgáltatás nem biztosított, ami jelentősen megnehezíti a GYES-en és GYED-en lévő kismamák munkaerő-piacra való visszatérését. A kistérségben megfelelően kiépültnek tekinthető az óvoda hálózat, szakképzett nevelői testülettel, amely Felsőpáhok és Zalaköveskút települések kivételével valamennyi településen lehetőséget biztosít arra, hogy a gyermekek helyben járjanak óvodába. Cserszegtomaj és Rezi községek önkormányzatai közös fenntartásban és fejlesztésben üzemeltetik a cserszegtomaji Szabó István Általános Iskolát és Óvodát. Cserszegtomajon kisebb ingadozások mellett az óvoda kihasználtsága növekvő tendenciát mutat és további növekedés prognosztizálható. A növekedés elsődlegesen a beköltöző fiatal családokhoz köthető, akik jelentős része gyermeket vállal, s őket a helyi intézményekbe íratja. A kistérség központja mellett Alsópáhok, Cserszegtomaj, Rezi és Sármellék településeken működik általános iskola. A településeken élő 3-18 éves korosztály alapfokú közoktatási ellátási feltételei, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek teljes körű óvodáztatásának és közoktatási ellátásának feltételei biztosítottak. Középfokú oktatási intézmény a kistérségen belül egyedül Hévíz városában biztosított. A Bibó István Gimnázium és Szakközépiskolába felvételt nyert diákok kétharmada a környező településekről jár a helyi középiskolába. A művelődési jogokat minden lakost megilletnek, melynek gyakorlását a kistérség önkormányzatai a helyi sajátosságokhoz igazodva kötelező feladatuknak ismernek el. Az önkormányzatok a kötelező közművelődési feladatok ellátását közösségi színtér (művelődési központ, faluközpont) és nyilvános könyvtár (az intézményi társulás keretében egyes településeken mozgókönyvtár) működtetésével, valamint a művelődési-, kulturális-, hagyományteremtő- és a szabadidő hasznos, kulturált eltöltését segítő közösségek létrejöttének és működésének támogatásával biztosítják. A települési oktatási-nevelési intézmények, valamint az önkormányzatok által létrehozott alapítványok és civil szervezetek - lehetőségeiknek megfelelően - részt vállalnak a közművelődési feladatok ellátásában. A kultúra fontos hordozói a mind nagyobb számban újjáéledő hagyományok és rendezvények. Ami ez utóbbiakat illeti, a bejáratott hagyományos rendezvények jelentékeny száma és színvonala (különösen a falunapok, folklór találkozók, kulturális- és zenei rendezvények, cserszegtomaji zenei fesztiválok, és különösen a zászlóshajó hévízi időszakos műsorok, valamint egregyi, rezi, alópáhoki, cserszegtomaji szüreti vigasságok és felvonulások) igen jelentős adottsága a kistérségnek, úgy a vendégeknek nyújtható programkínálat, mint a térség ismertsége és a helyi identitástudat és közösségi kohézió erősítése szempontjából. Különösen örömteli jelenség a kisebb települések egyre fokozódó aktivitása, mellyel értékeiket, tradícióikat fel kívánják mutatni egyre vonzóbb rendezvényeiken. A civil szféra és a kultúra és önszerveződés kapcsolata ugyancsak nem szorul magyarázatra. A civil szervezeteknek jelentős szerepe van a kistérségben, mivel alulról jövő szerveződésekről van szó. Számukra a legfőbb érték az ember, ezért szerepük az érdekvédelem, a közvetítés és a társadalmi kontroll területén testesül meg. Igyekeznek a helyi közösségek érdekeit szem előtt tartva együttműködni az önkormányzatokkal és a gazdasági élet helyi szereplőivel.

15


A civil szerveződések, egyesületek, alapítványok szerepe a települések életében jelentős. A nemzetiségi kultúra, amely ha él, komoly értéket képviselhet, a hévízi kistérséget érzékelhetően nem gazdagítja a nemzetiséghez tartozók csekély aránya miatt. A kistérség településein a civil aktivitás évről évre erősödik, a bejegyzett szervezetek mellett a kötetlenebb formában működő egyéb társulások (baráti körök és egyéb csoportok) is szép számmal képviseltetik magukat. A hévízi kistérség aktív civil szereplői településenként az alábbiak szerint foglalhatók össze:

III. A Hévízi Kistérség Közművelődési Közkincs kerek-asztal által készített SWOTT analízis ERŐSSÉGEK                        

GYENGESÉGEK      

UNESCO Világörökség várományos hévízi-tó Táji adottságok, természeti és építészeti értékek (gyógy-tó, barlang, várrom, Árpádkori templom) Kedvező földrajzi fekvés (Keszthelyihegység, Kis-Balaton, Hévízi-tó, Balaton közelsége) Kerékpár túrázás, természetjárás Közlekedési hálózat (autópálya, busz,) Sármelléki (regionális) reptér megléte Tiszta levegő Bőséges turisztikai kínálat Termálturizmus magas színvonala Borturizmus (Cserszegi fűszeres hazája) Civil szervezetek, Hagyományos rendezvények Közösségi színterek jó állapota Magas színvonalú, kiterjedt humán közszolgáltatási (oktatási, közművelődési, egészségügyi és szociális) intézményrendszer és ellátó infrastruktúra Helyi Tv-k Országos átlag feletti átlagos életminőség Térségben nincs multi kereskedelmi vállalkozás, helyi identitás tudat Őstermelői piacok Települések nagy része teljesen közművesített Belföldi látogatók növekvő aránya Kereskedelmi szállásférőhelyek egyedülállóan magas szintű koncentráltsága Turisztikai szálláshelyek magas minősége, sokrétű és színvonalas szállodai szolgáltatások A településeken megünneplik az állami, nemzeti és egyházi ünnepeket

      

16

Tendenciaszerűen romló öregedési index Képzett, diplomás fiatalok elvándorolása Fiatalok közművelődésben való részvétele Programok összehangolása Rendezvények propagálása Kevés szórakozási lehetőség, zenés helyek hiánya Térség megtartó ereje Hévíz központúság Szálláshelyek tájékoztatása programokról, egyéb kikapcsolódási lehetőségekről Tömegközlekedési lefedettség a Kistérség települései között Közvetlen vasúti megközelíthetőség hiánya Idegen nyelvű információk hiánya a tömegközlekedési eszközökön, megállóknál és az utcákon Mozgássérültek akadálynélküli közlekedése nem teljes körűen megoldott


LEHETŐSÉGEK                   

VESZÉLYEK

Együttműködések erősítése Kialakulóban lévő kistérségi identitástudat Élő partnerkapcsolatok továbbápolása Új külföldi kapcsolatok, testvérkapcsolatok kialakítása (Magyar lakta területekkel Pályázati források Munkahelyek létesítése (turizmuson kívül) Kulturális programok összehangolása Nyelvi képzések ösztönzése (német, angol, orosz) Közmunkaprogramok a kultúraterületén is Környezettudatos gazdálkodás, helyi termékfejlesztés Aktív korúak, fiatal felnőttek, családosok betelepülésének ösztönzése, támogatása Oktatási rendszer minőségének és eredményességének javítása Lakosság képzettségi szintjének emelése (hévízi képzési-, szakképzési rendszer átstrukturálása, fejlesztése) Kulturális kínálat fejlesztése, a lakossági és látogatói igényeknek megfelelő átstrukturálása Magas együttműködési hajlandóság a térségi szereplők, illetve a települések között Turisztikai szolgáltatások kistérségi szintű koordinálatlansága Turisztikai szempontból hasznosítható kulturális események fejlesztési koncepciója és összehangolása Ifjúsági korosztály bevonása (TÁMOP pályázat) Pályázatok írása

    

külföldi betelepülők Folyamatosan romló korszerkezet Érdektelenség Közömbösség Élesedő piaci verseny a (gyógy) turizmus területén

IV. Helyzetelemzés A 2007. október 31-én a Keszthelyi-Hévízi Kistérségből kiváló és önálló Hévízi Kistérséget 1 város és 7 település alkotja, így a Kulturális koncepció ezen területre terjed ki. A Kulturális koncepció helyzetelemzéséhez szükséges adatgyűjtést a közkincs-kerekasztal résztvevői készítették.

IV. 1. Kistérségi települések földrajzi elhelyezkedése  Hévíz Hévíz a Balaton nyugati partszegélyétől s Keszthelytől 6 km-re fekszik. Két észak-dél irányban húzódó dombvonulat, a Keszthelyi- és a Zalavári-hát közötti völgyben fekszik a Hévízi-tó, amelynek mai vízszintje 109, 39 m Balti feletti magasságban van. A gyógytótól nyugatra fekvő Zalavári-hát keleti lejtőjén épült Hévíz fürdőváros. A tó vízszintje és a település legmagasabb pontja között mintegy 30 m a szintkülönbség.  Alsópáhok Alsópáhok Zala megye keleti részén helyezkedik el. Nyugati oldalán közvetlenül határos a térség két jelentős városával, Hévízzel és Keszthellyel. További szomszédai: délen Sármellék, 17


keleten Szentgyörgyvár, északon Felsőpáhok. A település a 75. és 76. főút mentén, észak-déli irányban hosszan elnyúlva fekszik. Természet földrajzilag a Zalai-dombság keleti szélén, a pannóniai üledékekből felépülő Zalavári-dombhát keleti lábánál fekszik a község.  Cserszegtomaj Cserszegtomaj község festői környezetben, a Keszthelyi- hegység délnyugati nyúlványán, a Keszthelyt ölelő dombvonulaton, a Balatontól 4 km-re, a gyógyfürdőjéről híres Hévíztől 3 km-re fekszik. Területe 12.6 km2. Lélekszámához viszonyítva területe rendkívül nagy, tágassága folytán Európa egyik különös települése. Régebben hegyközségként tartották számon, és jellegét a jövőben is őrizni kívánják. Számos pontjáról lenyűgöző kilátás nyílik a Balatonra, és a változatos nyugat- Dunántúli Pannon tájra.  Felsőpáhok Felsőpáhok Zala megyében, a hévízi kistérségben, a Zalavári háton fekszik. Szomszédai Hévíz, Nemesbük és Alsópáhok. Felsőpáhok ősi, zárt jellegű falutelepülés.  Nemesbük Nemesbük község a Köszvényes patak völgyében, annak két partján fekszik. A Zala folyó és a Gyöngyös patak közötti dombságon, Hévíztől 6 km-re északnyugatra, 190-260 m tengerszint feletti magasságon. Közigazgatási területe 998 hektár, amelyből 353 hektár belterületi, míg 645 hektár külterületi elhelyezkedésű. Belterületén 1400 telekingatlanon 400 építmény található  Rezi Keszthelytől és Hévíztől egyaránt 8 km távolságra fekszik. A település az erdővel borított Keszthelyi-hegység, valamint a szőlővel telepített dombok völgyében a Meleg-hegy, Púposhegy, Kümell és Almástető által körülölelt völgyben terül el. Ez a vidék már a kőkorszaktól lakott hely.  Sármellék Sármellék a nyugat-magyarországi peremvidéken belül a Zalai dombvidék középtáján helyezkedik el. Részben a Zala menti hát, részben a Kis-Balaton és a Zala folyó mélyfekvésű területén található.  Zalaköveskút Zalaköveskút a Zalai-dombság keleti felén, a Zalavári hát dombjai közt elrejtve, a Zala folyótól pár kilométerre keletre fekszik.

IV. 2. Települések nevének eredete  Hévíz A hévíz név a nyelvészek szerint ''folyó, meleg forrást'' jelent, s ilyen értelemben használták ezt a kifejezést a középkorban is.  Alsópáhok A község neve feltehetően a "páhol" igéből származtatható. Dr. Szántó Imre, a falu monográfusa szerint a környéken működő tímár foglalkozásra, a nyersbőr "páholására" utalt, annak a -k többes szám jelével ellátott változata. ( Kép: A bőrpáholás, kikészítés eszközei) Ugyanis e környéken az évszázadok folyamán több település is létezett, mely hasonló tevékenységgel foglalkozott a közelben feltörő meleg vízre alapozva. Az "Alsópáhok" név csak 1622-ből ismeretes, bár valószínű, hogy előtte is létezett. A korábbi írásos emlékekben, mint "Hosszúpáh" szerepelt. 18


 Cserszegtomaj Egyes vélemények szerint a község nevének első tagja (Cser + szeg.) alakult ki Valószínűbb azonban, hogy a sarkot, szegletet, némely esetben kiemelkedő helyet is jelentő ősi 'szeg' szavunk párosul a cserfával benőtt terület asszociációjával. A Cserszegtomaj szó második tagja személynévből származik: honfoglaláskor a Balaton északnyugati része ugyanis a Tomaj nemzetség szállásterülete volt.  Felsőpáhok Az idő folyamán sokféleképpen hívták. Volt már terra Paah (itt még nem volt megkülönböztetve Alsópáhoktól), Bőr-Páh, Németh-Pah, Felpah, Német Fölső Páhok, FölsőPahuk és ezeknek különböző formái. 1907-től írják egybe Felsőpáhok nevét.  Nemesbük Az 571 lakosú település neve a magyar Bükk fanévből keletkezett. Nevének Nemes jelzője az itt élt kisnemesekre utal vissza.  Rezi A Rezi név a magyar nyelvjárás "rez" szavának "i" képzős származéka, melynek jelentése erdőbeli tisztás, hegygerincnek emelkedett része, magas fennsík.  Sármellék Nevét egyértelműen a Zala folyó és a Kis-Balaton egykor hatalmas mocsárvilágáról kapta.  Zalaköveskút Település nevét feltehetőleg egy kikövezett kútról vagy forrásról kapta, valószínűleg a középkorban.

IV. 3. Települések rövid története  Hévíz Hévíznek a neve elsőként egy 1328. március 28-án kelt oklevélben fordul elő, amelyben a veszprémi káptalan beiktatja Magyar Pál gimesi várnagyot Szentandrás - páh nevû birtokába. A birtok határainak leírásánál említették meg a közönségesen hévíznek mondott helyet is (''ad locum vulgariter heuvyz dictum''). Az oklevélben Hosszúsár néven feljegyezték azt a hatalmas mocsarat, amelyet a tóból szabadon kiömlő meleg víz táplált. A középkor évszázadai során nem maradt fenn annak nyoma, hogy a hévízi tó vizét gyógyításra használták volna. Ennek lehetőségét azonban nem lehet kizárni, hiszen a ''hévízeknek'' igen nagy keletük volt a török korban, különösen a köszvénytől sokat szenvedő végvári katonák körében. A mocsár nád és sástengerében rejtőzködő hévízet bizonyára a környék népe használta alkalmi fürdőzésre. A XVII. századból származó források a hévízi völgy vízrendezési munkálatairól számoltak be, malmok felállításával kapcsolatban, ami az elfolyó víz hasznosítását mutatja. A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségből, s a század végén megszületett Hévízfürdõ. 1731-ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti főorvosa és fizikusa végezte el 1769-ben. A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették. A II. József - féle 1783. évi, első katonai felmérés térképén a ''meleg, kénes tó'' megjelöléssel illették a hévízi tavat, a 19


belőle kivezető malomér pedig ''Hévíz - patak'' néven szerepelt. Később a levezető vízfolyásnak ''melegér'' elnevezése terjedt el, míg a Hévíz kifejezést csak magára a tóra kezdték alkalmazni. Hévíz neve 1780-ban jelent meg először nyomtatásban, Windisch Károly Gottlieb német nyelvű munkájában ( ''A magyar királyság geográfiája''). Ugyancsak említette Hévízet Korabinszky János Mátyás 1786-ban kiadott magyar földrajztörténeti lexikona is. A Hévíz - völgy értékét a XVIII. században elsősorban a malmok és a néhol kitűnő szénatermés jelentették. A század utolsó évtizedében került előtérbe a gyógyító víz hasznosítása, melynek újra felfedezése és a fürdőhely kiépítése gróf Festetics György érdeme. A jelentősebb fejlődés lehetőségét az 1857-58. évi tagosítás, majd egy évtizeddel később a veszprémi püspökség és Festetics Tasziló gróf között létrejött csereszerződés biztosította. Ez utóbbinak köszönhetően az uradalom építésre alkalmas területhez jutott, ahol kiépítette az ún. "Új-telepet". 1871-ig a tó közelében hét ház épült meg. Az 1870-71-ben épült ún. "Hetes ház" ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a fürdőtelep egyre inkább országos jelentőségű, látogatott hely lett. A századfordulón a Festetics család hosszabb-rövidebb ideig bérbe adta a fürdőt. 1898-ban Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak köszönhetően indiai tavirózsák kerültek a tóba. A virágok ma is látványosságai Hévíznek. A hévízi tó fejlődésének jelentős lendületet adott, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a Festetics uradalomtól. A két világháború között Hévíz jelentősége egyre nőtt: mivel a trianoni békekötés után elcsatolták a fürdőhelyeket is. Hévíz Magyarország legjelentősebb fürdőjévé vált. A tó körül folytatódtak az építkezések, s 1926-ban kiépült a strandfürdő, egy évre rá pedig az emeletes strandépület a tó északi partján. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott, így teljesen fedetté, zárttá vált. Az 1920-as évek közepén kezdődött a nagy üdülők építése. Az 1905. évi átvételkor 110 volt a tavon a kabinok száma, ami 1930-ig 680-ra emelkedett 150 férőhelyes vetkőzőkkel együtt. 1905-ben a fürdőtelepen a szobák száma 74 volt, míg 1939-ben 250. A háborús időszak majd az azt követő bizonytalan politikai helyzet és a tulajdonos Festetics család távozása nem tette lehetővé a további fejlesztéseket. A háborús években a külföldi vendégek szinte kizárólag Németországból érkeztek. 1944-45-ben sok sebesült katonát gyógyítottak a fürdőtelepen. 1948-ban Hévízfürdőt államosították, a következő évben a vendéglátóhelyek is állami tulajdonba kerültek. 1952. január 1-jén az Egészségügyi Minisztérium létrehozta a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat. Hévíz lett az ország legnagyobb mozgásszervi reumás megbetegedéseket gyógyító fürdőhelye. A Gyógyfürdőkórházat az 1960-as években bővítették, korszerűsítették. 1965-ben új utak, parkok létesültek. Ebben az évben épült meg a ma is használt autóbusz-pályaudvar. 1970. január 1-jén Hévíz nagyközségi rangot kapott. Az idelátogató vendégek és betegek főleg belföldről és a kelet-európai országokból érkeztek. Az 1970-es évek végén 80 százalék volt a hazaiak aránya. Az 1970-es években sorra újították fel az itt található szakszervezeti üdülőket. Az 1980-as évek közepétől látványosan megemelkedett a nyugatról érkező vendégek száma. Egyre fontosabbá vált a magánszoba-kiadás is. Az 1970-es évek közepétől elkezdődött a tófürdő újjáépítése - a korszerűsítés, téliesítés közel egy évtizedig tartott. 1986. márciusában a hévízi fedett tófürdő központi faépülete kigyulladt és nagy része leégett. Több mint két évre volt szükség a teljes felújításra. Az 1980-as évek mások felének hévízi problémái 20 százalékkal visszavetették a vendégforgalmat. Az 198990-es rendszerváltozás természetesen gyökeres változást eredményezett Hévízen is. A fizetőképes kereslet hiánya miatt visszaesett a hazai és a kelet-európai vendégek száma. Ezzel párhuzamosan jelentősen megemelkedett a nyugatról, elsősorban a német nyelvterületről érkezők száma és aránya. A szakszervezeti üdülők jelentős részéből a magánosítás után 20


modern, jól felszerelt szálloda létesült. Az 1990-es évek minden eddiginél nagyobb fejlődést hoztak a településnek. Bel- és külföldi beruházásokban sorra épültek a szállodák, a vendéglátóhelyek. 2005. nyarán megkezdődött a hévízi tófürdő épületegyüttesének teljes körű rekonstrukciója. A két éves felújítás végeredményeként európai színvonalú, minden eddiginél szélesebb körű szolgáltatást biztosító gyógyászati és rekreációs központ valósult meg a világ legnagyobb, közvetlen fürdőzésre is alkalmas gyógytaván. Hévíz 1992. május elsején kapta meg a városi címet. A következő évben alapította első középiskoláját, a Bibó István Gimnáziumot. A kilencvenes évek közepére egyre több szolgáltatással, rendezvénnyel központjává vált környezetének. Az évtized második felében több templom épült Hévízen. 1999. szeptemberében felavatták az új sportcentrumot és a modern, tágas városházát. A XXI. század elején Hévíz nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik legkedveltebb - az év minden szakában látogatott dinamikusan fejlődő városa.  Alsópáhok Szórványos régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már az őskorban is lakott volt. Kerültek elő leletek a rézkorból, bronzkorból, a kora vaskorból, megtalálhatók a vonaldíszes kerámia népének, s a péceli kultúrának a nyomai. Szintén régészeti leletekből ismerjük a falu középkori román templomának helyét, melyet Dr. Szántó Imre tárt fel 1948-ban. Ezt a templomot a források 1369-ben említik először, de feltehető, hogy a XI. században épült, s Szent Margit tiszteletére szentelték. Hasonlóan a többi kis román templomhoz. Egy hajóját félköríves szentély zárta le, 1778-ban pusztult el. Szintén elpusztult a területről ismert másik középkori templom, az 1354-ből való, s az 1369-ben épített Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom, melynek utolsó említése 1763-ból ismert. Ez a templom a Zalavári-hát gerincén elhelyezkedő Boldogasszony Páh, a későbbi Nemesboldog-asszonyfa település temploma volt. A település később beolvadt Alsópáhokba. A település mai templomát is ebben az időszakban, 1770-ben kezdte el építtetni Koller veszprémi püspök, melynek titulusa a "Szent Kereszt felmagasztalása" lett. A falu a középkorban a zalai vár földje volt. Első írásos említése egy 1259-ben kelt adománylevélben található, "Paah" néven. Az adománylevélben IV. Béla fia, István királyfi adományoz a falu területéből Csapó fia Andrásnak, kinek leszármazottai hosszú időn át birtokban maradtak a területen. Az adománylevélből derülnek ki a falu lakosainak főmegélhetési forrásai is: őstermelőként szőlészettel, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. 1350-ben adományként az Óbudai apácák kapják meg Hosszúpáht, de birtokos a Gersei Pethő család is. Ebben a XIV. században Keszthely városa birtokba veszi a Páhszigetet, melyet Zsigmond rendeletére 1405-ben foglalnak vissza. A XVI-XVII. században a község életére a törökkel és a végváriakkal folytatott küzdelem a jellemző. A terület az időszak elején a fehérvári prépostságé, de Fehérvár elvesztése után először a somogyvári apátság kap itt birtokot (1553) I. Ferdinándtól, hogy a török elleni küzdelemre megerősített monostort fenntartsa, majd hasonlóan a megye sok településéhez a veszprémi püspökség lesz birtokos a területen (1560), egészen a jobbágy felszabadításig. Jellemzően a határterületeken élő községekre, Alsópáhok lakosságára is súlyos terheket rótt a török jelenléte. 1566-tól éltek török uralom alatt, s így adózniuk kellett mind a töröknek, mind földesuruknak, a veszprémi püspöknek. A lakosság egy részét a török hurcolta el, s az adóterhek miatt sokan ki is költöztek a faluból, így annak lakossága nagyon megcsappant, sőt a török kor végén egy rövid időre el is néptelenedett. (1681). Az úrbér ebben az időszakban szokásjogon alapult, s a töröknek is fizetendő adókkal együtt nehezítette a lakosság életét. A XIX sz. elején a település lakossága 396 fő. Az 1848-as forradalomban az alsópáhoki lakosság is harcolt, 10 főt említenek. Emléküket őrzi az általános iskola falán, a centenáriumra készíttetett, márványtábla. Az 1857-es népszámlálás idejére lakosainak száma, több mint duplájára emelkedett, 879 főt számlált. 21


XIX. század második felében a település gazdasága fejlődött, állatállományuk megnövekedett. A falu területének 57%-át a veszprémi püspökség birtoka foglalta el, mely gátat szabott a termőterületek növelésének. Hévíz és Keszthely iparosodása viszont elősegítette a település fejlődését. Az 1891/92-es tanévben megindult az ötödik és hatodik osztály is az iskolában. 1890-től könyvtár működött a településen. A könyvtár irányítója Konkoly József tanító volt. Az új termelési ágak megjelenését a gyáripar igényeinek megváltozása okozta. 1907 és 1910 között 26 ember hagyta el a falut, kivándorlásuk célja a munkavállalás volt Amerikában. Az első világháborúban 46 páhoki férfi halt meg és 13 fő lett hadirokkant. 1920 és 1924 évi törvények alapján 81 főnek osztottak ki 1-1 kh földet. A földosztással csak a törpebirtokosok számát növelték és nem nyílt lehetőség az egyre kisebbé váló birtokok megnagyobbítására. Az 1920-as években egy gőzmalom, két szatócsüzlet, négy kocsma és tíz kisiparos működött a községben. 1928-ban tejszövetkezet alakult. 1943-ban megalakult a Gazdakör. A második világháború idején 170 fő vonult be a településről, az áldozatok számát 20 körülire becsülik. 1969-től közös községi tanács székhelye lett, társközsége Felsőpáhok, majd 1977-től Nemesbük is. 1979-ben visszacsatolták Zala megyéhez. Az 1990-es évek végén leváltak a társ községek is, így a falu megindulhatott az önálló fejlődés útján. Az 1980 - 90-es években a község jelentős fejlődést mutatott. 1984 - 85-ben új orvosi rendelőt és szolgálati lakást építettek, s 1989-ben felépült a falu új iskolája, valamint 1991-ben a tornacsarnok. Hévíz fejlődése, a turizmus megjelenése a kezdetektől hatással volt a településre. Az utóbbi évtized látványos fejlődését is a turizmus indukálta. A község telefon-, víz- és szennyvíz, valamint gázellátottsága a csillagpontos internet és kábeltelevíziós hálózat kiépítése megoldott. A turizmus hatása érződik a falukép megváltozásán is. A rendezettség, a modern szolgáltatások a nyugat-európai falvak színvonalára emelik a községet. A fürdővárosba látogató vendégek egy része itt száll meg, ezzel a lakosság számára plusz bevételt jelent.  Cserszegtomaj Első írásos emlékei 1357-ből származnak. Előtte is lakott település volt, melyet avar- és római kori urnasírok bizonyítanak. Község két részből, Cserszegből és Tomajból áll, melyek 1846.ban egyesültek. A nádtetős házak tetőszerkezetét valaha cserfából készítették, melynek elemeit fából készített szegekkel erősítették össze. Egyes vélemények szerint ebből alakult ki a község nevének első tagja (Cser + szeg.) Valószínűbb azonban, hogy a sarkot, szegletet, némely esetben kiemelkedő helyet is jelentő ősi 'szeg' szavunk párosul a cserfával benőtt terület asszociációjával. A Cserszegtomaj szó második tagja személynévből származik: honfoglaláskor a Balaton északnyugati része a ugyanis a Tomaj nemzetség szállásterülete volt. Cserszegtomajon az elmúlt évszázadok alatt lakosság az állattartás mellett főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Ez utóbbi - a tágas telkeknek és laza településszerkezetnek köszönhetően - mind a mai napig jellegzetes arculatot kölcsönöz a településnek.  Felsőpáhok Akkor világít rá az első okleveles adat 1259-ből, amikor István királyfi a Zala megyei Paah nevű földet (terra Paah) Csapó fiának, Andrásnak adományozza. Eddig ugyanis Paah földje Zalavárhoz tartozó várföld volt, ahol olyan várszolgák laktak, akiknek mestersége a tímárság, cserzővargaság volt. A tímármesterséghez tartozik a bőrnek vízben való kallózása, ványolása. Ez a bőr ütögetésével, verdesésével történik, tehát olyanféle művelet, amelyet joggal nevezhetünk el a páhol, elpáhol igével (páhol = bottal, doronggal, darab fával ver valakit vagy

22


valamit). A hévízi tóból több olyan súlyos vasnehezék került a keszthelyi Balatoni Múzeumba, mely a vízbe lógatott bőrök kifeszítését szolgálta egykor. Felsőpáhok 1907-ig közigazgatásilag az alsópáhoki körjegyzőséghez tartozott, de mikor Szentandrás (Hévíz) 1907. március 1-én körjegyzőségi székhely lett, hozzá csatolták Felsőpáhokot is. A falut 1947. május 1-től Alsópáhokhoz csatolták közigazgatásilag, még postailag is. A belügyminiszter 1950. szeptember 6-i hatállyal Felsőpáhok és Zalaköszvényes községeket Felsőpáhok néven egyesítette. 1950. október 22-től 1969. június 30-ig Felsőpáhokon önálló tanács és hivatali szervezet működött. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. július 1-i hatállyal Alsópáhok székhellyel Alsópáhok és Felsőpáhok községek területén községi közös tanács szervezését rendelte el. Ezzel egyidőben Felsőpáhok községben kirendeltséget szerveztek, hogy a lakosság kisebb-nagyobb ügyeinek intézését helyben lehessen ellátni.  Nemesbük A település első említése 1408-ból való. A kezdetektől fogva nemesi falu volt, ám sok nemesi család kifejezetten szegénynek számított, kevés földet birtokoltak A 16. században sok jobbágy is vásárolt földet Nemesbükön, így egyre csökkent a nemesi telkek aránya. A török idők során több portyázásra is sor került a településen, de mindvégig lakott maradt. A falu híres volt jó minőségű földjeiről, ahol búzát termesztettek. Új templomot 1777-ben kapott. A 19. században a falu fejlődése lassan történt, társadalmi összetételét tekintve még mindig 50% volt a nemesek aránya, akik közül többen szőlővel rendelkeztek Cserszegtomaj, Rezi és Alsópáhok községekben. A II. világháború után a település gyorsan modernizálódott, új házak épültek, 1948-ban bevezettek a villanyt is. Nőtt az ingázók száma, akik elsősorban Keszthelyen és Hévízen, a szolgáltatási szektorban helyezkedtek el. Az 1990-es években jelentősen megnőtt a falusi turizmus keretében a település utáni érdeklődés, amelyet a közeli, nagy turisztikai központok (Hévíz, Keszthely) közelségének és a falu csendességének köszönhető.  Rezi Ezen a tájon mindig éltek emberek. A kőkorszaktól a mai napig. Tártak fel kelta sírokat ugyan úgy, mint római kori villamaradványt. Az oklevelek először 1236. évben említik "Zalai Várföld" - Rezy terra castrensis de Zala néven. Legnagyobb történelmi nevezetessége a vár legkorábban 1333-ban fordul elő, mint királyi vár. Később a Lackffyak nyerték el adományban, majd a Gersei Pethő család birtokolja. 1729 és 1945 között a Festeticsek birtoka volt. A vár nem számított végvárnak, de fontos védelmi szerepet töltött be. Fekvése miatt a török nem tudta elfoglalni, így menedéket talált itt a környező falvak népe. A Pethő család Rezi központtal uradalmat létesített, amely öt községből állt. A falu első önálló említése 1613-ból származik. Népesedésére a török hódoltság nyomta rá bélyegét. A török először 1555-ben, majd 1572ben teljesen elpusztította a falut, 1573-ban pedig kétszer is lerombolta. Mindezek ellenére népe újra felépítette házait, és adót fizetett, mind a töröknek, mind pedig a földesúrnak. 1586ban elrendelték a vár lebontását, mert nem akarták, hogy török kézre kerüljön. Ezzel a környék lakóit is megvédték a várba települt fosztogatóktól. A török kivonulása után a falu még mindig mélyponton van, hiszen 1711-ben pestis járvány pusztított. 1750-től indult fejlődésnek, és lakosainak száma is jelentős mértékben gyarapodott, mely a békésebb időknek és az úrbéri viszonyok javulásának volt köszönhető. Az 1805-ös összeírás 23


788 lelket tartott nyilván. Feltűnően nagy volt a zsellérek száma, akiknek túlnyomó része a szőlőkből élt. Rezi sorsát, fejlődését 1945-ig a Festetics birtok határozta meg. A jobbágyfelszabadítás után a parasztgazdák birtokaikon aprójószágot, sertést tartottak, kenyérgabonát, kukoricát, krumplit és árpát termeltek. A falu felvevőpiaca Keszthely volt, ahová az asszonyok fejükön kosarakban vitték piacra termékeiket. Ekkor már 1400 lakosa volt. A háborús kár a faluban nem volt számottevő. A falut ért bombatámadásnak két ember esett áldozatul. A felszabadulás után a településen 110 új ház épült és rohamos fejlődésnek indult. Kiépült víz-, villany- és úthálózata. Az 1960-as években a községet egy különleges foglalkozási ág tette érdekessé. A helyi homokkőre alapozva jelentős kőipar alakult ki, amely a falubeli kőfaragó iparosoknak egy évszázadon át biztosított megélhetést, és tette nevezetessé a települést a környéken és az ország más részein. A burkolásra használt lapos követ, ma is "rezi kő"-ként ismerik. A kővel való foglalkozásnak komoly hagyományai voltak, több család rendelkezett bányarésszel, ahol a mezőgazdasági munkák szezonja után termeltek ki követ. A kőipar az 1980-as évek elejére lehanyatlott: a század első felében dolgozó iparosok meghaltak és a háziipari szinten űzött köszörűkő és építőkő faragással is csak kevesen foglalkoztak. Így a kőbányászat 1988-ban megszűnt. A szőlőművelésnek évszázados hagyományai vannak Reziben. Az itt termett bor minőségét meghatározza, hogy e terület a Balaton-felvidékhez tartozik. A táj jellegzetessége a rizling szőlő. Az utóbbi évtizedekben Rezi jelentős rangot vívhat ki magának. Vendéglátóhelyek, boltok és üdülőházak egész sora épült, valamint középületeit és látnivalóit is felújították, mindezek az idegenforgalom fejlődésében jelentős szerepet játszanak  Sármellék Sármellék területén már az őskorban is volt település. Ezt bizonyítják az újkori és a karbonkori leletek. A római korban szintén voltak itt lakosok, azonban ebben az időben Fenékpuszta volt kiemelkedő központ. A sármelléki repülőtér közelében kora Árpád-kori temetőt ástak ki, ami arra vall, hogy a népvándorlás és a honfoglalás korában is lakott település volt. A középkorban a település két részre oszlott: Hégenföldre és Csütörtökhelyre. Ezt a két települést már 1403-ban egy helységként szerepeltetik. Hégenföldét először 1335ben említik Zalavár határában. A Sármellék megnevezés csak 1474-ben tűnik fel. Törökkori összeírás szerint népes település volt. 1572 után azonban a török pusztítás áldozata lett a falu, amely szinte teljesen elnéptelenedett. Fél évtized múlva kezdett visszaszivárogni a lakosság. 1786-ban a Festetics család birtoka volt. Az 1890-es évek elején 1753 magyar lakosa volt. 1893-ban egy borzalmas tűzvész áldozata lett, majd újra felépült. A századfordulótól 1945-ig gróf Festetics Tasziló és a Bogyay család birtokolja a sármelléki területeket. Mellettük az Őrffy család, majd veje révén az Ajtay családnak van itt birtoka, illetve bérlőként is dolgoznak. A ma még élő idős emberek leginkább Ajtay méltóságos úrra emlékeznek, akit jószívű, emberséges munkaadónak írnak le. Néhányan megemlítik, hogy nagyon ügyes gazdálkodó volt. A szérűskerttől indulva a határt keskeny lóvasút hálózta be, ami lehetővé tette esős idő esetén is a betakarítást. Ebben az időben az itt élő lakosság zöme a Bogyay, Őrffy, Ajtay családok birtokain cselédeskedett, saját birtokkal nem rendelkezett. Télen - mivel a Kis-Balaton a kertek aljáig húzódott - nádvágással foglalkozott. Igen elterjedt szokás volt a "csíkászat, halászat" is. Az idősebb korcsoportban ma is szinte nélkülözhetetlen szórakozás "ráérő időben" a halászat. Sajátos az is, ahogy a mai Sármellék kialakult. A legrégebbi rész a falu északi része - a Fekete István regényéből is ismert - Tüskevár. Tőle mintegy két kilométerre a Zalavárra vezető út 24


mellett van Égenföld, melynek házai is jelzik, hogy tehetősebb emberek lakták. E két régi településrész között - a mai vasútállomás környékén – épültek később azok a többnyire vályogházak, amelyek végül össze is kötötték azokat, Mivel Égenföldnek és Sármelléknek közös körjegyzősége volt, - sőt Zalavár is ehhez a körjegyzőséghez tartozott 1945-ig - 1941ben egyesítették a részeket, s így jött létre a mintegy öt kilométer hosszú település. A falu lakossága ebben az időben meglehetősen egységes volt. A be- és elvándorlás nem jelentős. A kereskedő zsidókon kívül a lakosság egyöntetűen katolikus, nemzetiség nincs. Az értelmiséget a pap, a kántortanító, a jegyző és az orvos képviselte, utóbbinak 1939-ben épített lakást a falu. Kevés az iparos is. Négy kocsma és három bolt áll a lakosság ellátásának szolgálatában, így a nagyobb vásárlásokat Keszthelyen oldják meg. A legények batyusbálokat szerveznek a kocsmákban, ahova a lányokat meghívják. Sármelléken már a századelőn felépült a vasút, amely 1976-ig működött. Ekkor a Sármelléktől Zalaapáti felé haladó vonalat felszedték. 1945 természetesen nagy változást hozott a mezőgazdasági népességű falvak életében. A földosztás nyomán megerősödött a kisbirtokos - középbirtokos réteg. A modern technikák betörésével megkezdődött a berek és nádas hasznosítása is. Könnyebbé váltak a munkavállalás lehetőségei mindhárom községben, s a családok érezhetően gyarapodásnak indultak. Fontos szerepet játszott ekkor a község lakóinak életében az állattenyésztés. A nagy kiterjedésű berekterületek jó legelőket és elegendő kaszálót adtak, ugyanakkor a legeltetési bizottságok működése fontos gyakorlóterepe volt az érdekegyeztető demokratikus vitáknak. Később itt is folyt a "csata" a kulákok ellen, majd ezt követően a kemény munka a beszolgáltatások teljesítéséért. A másik jelentős változás, hogy 1951-ben a Sármellék és Zalavár közötti területen megindul a katonai repülőtér építése az égenföldi kertek aljától a zalavári kertek aljáig. Ennek többféle hatását is célszerű fegyelembe venni. - A zalavári földterületek legjobb minőségű részei estek ki a termelésből. - A nagyarányú építkezéssel az ország távolabbi részeiből is sok idegen érkezett a faluba. A társkapcsolatok révén nagyobb lett a lakosság cserélődése. - A repülőtér megépülte után 1956-ig magyar katonai repülőtér volt. A víztorony környékén több szolgálati lakást építettek, amelyek lakói egyrészt növelték a község lélekszámát, másrészt fellazították a falu addigi viszonylagos zártságát. - A katonai alakulat jelenléte - beleszámítva az ötvenes évek kultúrpolitikáját - községi viszonylatban jelentős kulturális pezsgést hozott. 1956-tól szovjet katonai alakulat vette át a repteret. 1959-ben alakult meg mindhárom községben a termelőszövetkezet. 

Zalaköveskút

Zalaköveskút első említése 1408-ból való.. A XVI. században a település összes lakója Köveskúti

nevet viselő nemes. A hódoltság idején lakói elhagyják, csak az 1720-as összeírásban szerepel lakott településként. A 20. században a lakosságszám drasztikusan csökkent, így mára Zalaköveskút egyike a legkisebb magyarországi településeknek. A lakosság elöregedett, a település - elsősorban elzártsága miatt - a kisebb infrastrukturális beruházások ellenére sem vált vonzóvá a fiatalok számára

IV. 3. Települések természeti és épített értékei 

Hévíz o Hévízi – gyógytó: A Világ legnagyobb meleg vizű tőzegfenekű gyógytava. Gyógyító hatását már a Római-korban is ismerték. Nagysága 4,44 ha. A gyógyfürdőt 1795-ben gróf I. Festetics György alapította. o Villa Rustica római kori villa Egregyen. A rómaiak az I. évszázadtól a IV. évszázadig folyamatosan laktak a Hévízi-tó környékét. A Villa 2001-ben kezdődő 25


o

o o

o

o

o

o

o

o

o

feltárása során egy csaknem 1000 m2-es római épület került napvilágra több kisebb épülettel együtt. Jupiter oltárkő. A Télifürdő előcsarnokában található római kori oltárkő, melyet valószínűleg a Hévízi-tóban történő „csodás” gyógyulás emlékére állították Jupiter tiszteletére. Késő-római téglasír az egregyi városrészben található, 1925-ben találták meg teljes épségben. A sírban található pénzérme alapján a sír a IV. századból való. Árpád-kori Szent Magdolna Templom: Az egregyi templomot Hévíz gyógyászati központjától 2500 méterre találjuk, a karmacsi-hévízi dombhát keleti lejtőjén. A tájba helyezett, magyar falusi román kistemplomok egyik szép példájaként áll helyén. A templom az első pillantásra feltűnően szép arányaival, nemes egyszerűségével, a pannontájba való harmonikus beilleszkedésével kelti fel a figyelmet. A szép megjelenéssel összhangban állnak a célszerű, hosszú időre szóló építkezés mesterségbeli fogásai. Építésének ideje nem ismeretes, első, 1341. évi okleveles említésénél jóval korábban készülhetett. A koráról szóló viták során kialakult nézet az építés időpontját a XIII. század második negyedébe helyezi. A templom a környéken nagy mennyiségben fellelhető pannon homokkőből készült. Épülettömbje hosszanti elrendezésű, hármas tagolású. Nyugaton áll a magas torony, hozzá kelet felé az alacsonyabb és szélesebb hajó, a hajóhoz pedig az alacsonyabb és keskenyebb szentély kapcsolódik. A templom művészileg legszebb része a torony, amelyet nyolcszögű, úgynevezett ''csörlős sisak'' fed le. A román stílusú templomon a középkorban nem végeztek nagyobb átalakítást. Barokk átalakítása 1731-ben történt, s később többször is renoválták. A 19. század közepén újra átalakították, a toronyalj Ny-i felén bejáratot nyitottak. 1912-ben állították helyre (építész: Lux Kálmán), ekkor ismét megnyitották az eredeti D-i kaput Az Árpád-kori falusi kistemplomok legfejlettebb típusát mutató, s az egyik legszebb műemlékként számon tartott egregyi templomot az 1964-65-ös renoválást követően korhű berendezési tárgyakkal látták el, s ezáltal ma eredeti hangulatában tekinthetik meg a látogatók.. Szárnyas kerub a Hévízi-tó bejárata előtt. A XX. század elején a Festetics család által állított két kerub, amely Hévíz város címerében is megtalálható, a rossz szellemektől óvta a gyógyító tavat. VII-es ház 1891-ben épült, a Schulhof Vilmos sétányon található Festetics II. György uradalmi építésze, Laskay Ferenc tervezte. Ez volt Hévízfürdő első emeletes épülete. A 62 szobás volt Grand Hotel 1907-ben épült dr. Schulhof Vilmos fürdőorvos kezdeményezésére, Sorg Antal építész tervei alapján. Az épület ma a Hotel Helios „B” épületeként működik az Ady Endre utcában. Pócza villa. Az épületet a volt Mexikó-telephez tartozó területen a Pócza család építette 1905-ben. Az épület az államosítás után szállodakánt, jelenleg család orvosi rendelőként működik. György-ház a dr. Schulhof Vilmos sétány északi végén található Reischl Vencel, a fürdőtelep bérlője építtette 1906-ban szecessziós stílusban. A 32 szobás épület nevét Hévízfürdő alapítójáról gróf Festetics Györgyről kapta. A volt Tisztviselő Üdülő az Ady Endre utcában. Az üdülő 1930 és 1932 között épült a tisztviselők számára. A tornyos, két emelet magas, manzárdos, teraszos épület később a Hotel Helios „C” épületeként működött A Rendőrség épülete, a Keresztes nővérek egykori panziója az Erzsébet királyné utcában. Az 1926-ban épült neobarokk házat a Keresztes nővérek 1928-ban

26


o

o

o

o o

o

o

o

o o o

o

o

o

o

vásárolta. A házat 1950-ben államosították, majd a rendőrség kapott az épületben helyet. A VÁM és Pénzügyőr Gyógyház a Park utcában. A szép környezetben épült gyógyház 1928-ban épült Pénzügyőr Üdülő néven 30 tiszt, 30 altiszt és családtagjai számára A volt Zrínyi Miklós Honvéd Tiszti Üdülő 1933 és 1935 között épült. Az épület a II. Világháború után Honvéd Szanatóriumként működött. 1957 és 1965 között a Palatinus gyógyszálló nevet viselte. 1965-ben az épület ismét a Honvédelmi minisztérium felügyelete alá került. A Gabi-villa (tőle balra a Mayer villa) a sétáló utca talán legszebb épülete, amely 1926-27-ben épült egy Amerikából visszatelepült magyar, Takács Vincéné pénzéből. Az 1920-as évek legszebb építészeti hagyományait őrző villa az 1996-97 évi felújítás után is visszaadja a kor stílusát, fürdőtelepi jellegét. A Park utca és Petőfi Sándor utca sarkán álló Park Hotel az 1920-as évek első felében épült Pannónia Szálló és étterem néven. A volt Nyirádi villa a Petőfi és Honvéd utca sarkán. A Nyirádi család által 1925ben épített villát az államosítás után SZOT Üdülőként használták. Jelenleg a Hotel Kalma II. számú épülete Jézus Szíve Római Katolikus Templom : Az egregyi Jézus Szíve templom harangtornya 1905-ben készült, majd 1937-ben újabb szintet építettek rá. A harangtoronyhoz kapcsolódó templomhajót 1995. április 22-én szentelték fel. Szentlélek Római Katolikus Templom: Hévíz legnagyobb, mintegy 1000 főt befogadó temploma. A templom alapkövét 1996. május 27-én, Pünkösd hétfőn helyezte el Szendi József akkori veszprémi püspök. Az épület Bocskai János, keszthelyi építész tervei alapján 3 év alatt készült el, Hévíz városának és polgárainak anyagi támogatásával. A templomot 1999. szeptember 9-én, a városháza avatásával egy napon szentelte fel Szendi József nyugalmazott érsek. A templom hét tornya a Szentlélek hét ajándékát jelképezi Nagyboldogasszony Templom A volt római katolikus Nagyboldogasszony templom ma Teréz Anya Idősek otthonaként működik. A templom 33 évig állt a római katolikus hívők szolgálatában. Református-evangélikus templomot Szeghalmy Bálint építész 1941-ben készült tervei alapján építették 1995 és 1998 között. Adventista imaházat 2009. október 17-én szentelték fel. A hévízi Városháza új épületét 1998-1999-ben emelték a régi községháza helyén, és az azt körülölelő területen. Ünnepélyes átadására 1999. szeptember 9-én került sor. A Schulhof sétányon lévő szökőkút közepén álló „Tó tündére” című szobor, Molnár Jenő alkotása 2000. május eleje óta díszíti a Tófürdő bejárata előtt lévő teret Szabó Lőrinc domborműve a Keresztes nővérek egykori panziójának oldalfalán. Szabó Lőrinc 1949 telén jó két hetet töltött Hévízen a Keresztes Nővérek Szent Józsefről elnevezett panziójában. Ennek emlékére állították a szobrot. Panteon: A délnyugati városrészen található Hévíz város Panteonja. Az 1968-ban átadott Télifürdő falán helyezték el az első márványtáblát,emlékezve Hévíz nagyjaira. A fürdő oldalfala azóta Panteonná nőtte ki magát. Dr. Schulhof Vilmos sétány: A sétány a tófürdő körüli park része. A sétálóutca végén álló „télifürdő” épületétől induló dr. Schulhof Vilmos sétány a tófürdő főbejáratához vezet. A kórház híres orvosáról, dr. Schulhof Vilmosról elnevezett, évszakonként változó virágágyásokkal kísért sétány vezet keresztül a parkon A 27


platán fákkal beárnyékolt, padokkal szegélyezett sétány egyik oldalán a hévízi tó, másik oldalán a Szent András Reumakórház történelmi épületei tárulnak elénk. Az itt látható épületek az 1870-es években épültek, majd az 1900-as évek elején alakították át őket a ma is látható kétszintes házakká. Mindegyik háznak külön története van. o Vízinövények, tündérrózsák: A tó északi partján fellelhető védett növény.A tó flórájának gazdagítására egyiptomi fehér, kék tündérrózsa és sárgavirágú telepítésével próbálkoznak a szóban forgó újabb tavirózsa fajokat meghonosítani. o Parkerdő: A tó körül véderdő kialakítása a 19.-ik század közepén kezdődött. A tó keleti oldalán lévő parkerdőben erdei utakon több lehetőség nyílik sétára. o Mocsári ciprus fasor: A tó déli oldalára Ambrózy gróf a lápos talajra telepített véderdő fái között haladó utak mentén magas növésű mediterrán mocsári ciprus fasorokat telepített. 

Alsópáhok o A környékbeli erdők értékes vadállománya az itt működő vadásztársaságok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az idelátogató vadászok élményekben és különleges trófeákban gazdagodva térhessenek haza. o A községben mintegy 4 km hosszúságban húzódnak a szőlők, pincék. Az üdülőkörzetünkben folyamatosan épülnek a kerékpárutak, újabb lehetőséget teremtve ezzel az aktív pihenésre. o Római katolikus templom o I. és II. világháborús emlékművek o Szent Flórián szobor o Általános iskola régi épülete o Kőkeresztek a település különböző pontjain



Cserszegtomaj o Arborétum: község nyugati részén a panorámás Arborétum és természetvédelmi terület, ahol különleges fák, cserjék láthatók. Az arborétumot Horváth Jenő botanikus 1966-ban hozta létre. o Margit – kilátó: A község Hévíz felé eső részében elterülő arborétumot Horváth Jenő botanikus 1966-ban hozta létre. Felesége nevét viseli a kerttől nem messze álló, szintén általa építtetett 31 m magas Margit-kilátó, ahonnan a Balaton panorámájában gyönyörködhetünk. o Várszínház 2000-ben épült, amely kulturális rendezvényeknek ad helyet, egész éven át működik. a mellette lévő Festetics-pince, valamint itt található boronafalu házakból épült kis skanzen is. o Festetics – pince: A Várszínház mellett található. o Skanzen: boronafalu házakból épült kis skanzen o Kút-barlangot 1930-ban Tóth Lajos, kútmester véletlenszerűen fedezett fel.1990 nyarától a barlang kutatásába bekapcsolódott a Cserszegtomajon megalakult Labirint csoport is, akik a terület kutatását azóta is végzik. A barlang fokozottan védett természeti kincs. A barlang 2400 méternyi hosszúságú járatai rendkívül szövevényes, labirintusos jellegéből adódóan. A keletkezést kutató vizsgálatok szerint a pannon homokkő és a triász dolomit közötti üreg kialakulásában hidrotermális folyamat játszott szerepet: a feltörő meleg karsztvíz oldotta ki a dolomitréteg egy részét. E folyamat lezajlását 1014 millió évvel ezelőtti időre teszik. A képződmény különleges formakincsei a nagy mennyiségben és változatosságban előforduló gipszkristályok, kék vörös 28


foltokban megjelenő hematitkiválások, és a pirites rétegek vegyi bomlása során keletkezett sötétvörös limonit cseppkövek. o Palaczki Ferenc emléktermében honismereti és iskolatörténeti kiállítás tekinthető meg. o Szent Anna kápolna o o o o o

Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének a szobra Európa-tér Cserszegtomaji templom A Cserszegtomaji templomkertben található I világháborús emlékmű Orbán tér



Felsőpáhok o A templom a község legmagasabb pontján épült 1872-ben. Helyén azelőtt is templom, körülötte temető állt. A Szent Kereszt feltalálása tiszteletére állított templomot 1873. május 3-án, a búcsú napján szentelte fel Szabó János esperes, zalaszántói plébános.A mai templom helyén 1369-ben már kőből épített templom állt a Szent Kereszt tiszteletére. A török hódoltság alatt az épület romokban állt. Először 1728-ban, majd 1734-ben renoválták a hívek adományaiból. A felsőpáhoki templom a környék anyatemploma volt. Filiálisai: Alsópáhok, Szentandrás, Egregy és Sármellék. A templom a XVIII. sz. végére ismét romos állapotba került, így amikor 1778-ban Alsópáhok új templomot kapott, Bajzáth József veszprémi püspök a plébánia székhelyét Felsőpáhokról Alsópáhokra helyezte át. Az új templom megépítésére 1864-ben kezdődött el a faluban a gyűjtés. Közel tíz évbe telt, amíg a ma is látható új templom 1872-re felépült.Az oltárt, a padokat és a szószéket a veszprémi püspök adományozta. Az orgonát egy nagykanizsai német orgonakészítő állította. A templom többi tárgya részben a régi templomból származott, részben a veszprémi és budapesti oltáregyletek ajándékaként került ide. Később kőbástyával vették körül a templomot.



Nemesbük o Köszvényes patak o Birgen, Bükkös, Hegyháti mező, Ördögmegye, Savanyós, Lóhegy o 2 lyukú híd: 18.sz.-ban épült, két boltíves kőhíd, mely a település két felét köti össze az 1832-es felújítás óta ma is használatban van. o Templom: Az 1730-ban Szent Katalin tiszteletére épített kápolna helyén áll az 1797-ben elkészült ma is látható barokk stílusú templom melyet 1992-ben újítottak fel utoljára.



Rezi o Meleg-hegy: A körzet legmagasabb pontja, itt található a rezi vár o Lovas-szikla: a Kocor-patak mentén egybefüggő 18-20 m magas szikla, mely a Kéktúra útvonal mentén helyezkedik el. o Sikalikja-barlang: A Meleg-hegy gyomrában megbúvó, csak kismértékben feltárt barlang Rezi szőlőhegy, olaszrizling: A szőlőhegy páratlan természeti adottságokkal, változatos talajjal, klímával, déli napsütötte hegyoldallal rendelkezik. Itt terem a párját ritkító olaszrizling, mely kiváló illat- és zamatanyagokat tartalmaz.

29


o Rezi vára: A Rezi várrom, mely a Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincén áll, ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat., mely 1397-től újra királyi birtok lett, amit 1401-től többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-ből már a romba dőlt Rezi várról szóltak az írások. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a várhoz tartozó birtokok 1729ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt. Ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A hegyről csodálatos a kilátás, látni lehet Tátika és Sümeg várát, Szent György-hegyet, Gulácsot és Badacsonyt egyaránt. o Gyöngyösi betyár csárda: Rezi Almástető nevű hegye alatt az út mellett húzódik meg a nádfödeles, kétszáz éve csárdaként használt Gyöngyösi betyárcsárda épülete, a bakonyi betyárok egykori kedvenc helye. A XVIII. Század elején urasági kocsmának építtette az akkori földesúr. Első említése 1729-ből való. Nevét a közelében csörgedező Gyöngyös patakról kapta o Szent Donát kápolna: A szőlőhegyen már 1785-ben kápolna állt. A mai Szent Donát kápolnát a szőlősgazdák építtették 1866-ban, neoromán stílusban. Alacsony tornya minden oldalán egy-egy hangrés található. A tetőt jobb és bal oldalt két kőből faragott szobor díszíti. A bal oldali Szent Donát püspököt ábrázolja. A toronyláb homlokzati részét két oszlop alkotja. A bejárat felett egy fémlapra festett kép található, mely Jézus megkeresztelésének jelenetét ábrázolja.A kápolna belsejében Szent Donát püspök képe látható, melyet a 60as évek elején Károlyi Gyula keszthelyi festőművész készített. Szent Donát a szőlősgazdák védőszentje. Különösen villámcsapás, jégeső eltávoztatásáért szoktak hozzá imádkozni. Szent Donát ókeresztény püspök volt, aki hitéért vértanúságot szenvedett. A kápolnában tavasszal Szent György napján, júniusban Szent Iván napján, augusztusban Szent Donát ünnepén rendeznek szentmisét. o Templom, temető, plébánia: A középkori gót templomot a török elpusztította. Az új templomot 1723-1746 között építették újjá a romos gót templom falmaradványain. Az 1856-os tűzvész pusztítása után a templombelsőt barokk stílusban alakítják ki. Az újjáépítés Festetics Kristóf segítségével történt. Ekkor látták el a templomot dongaboltozattal is. 1908-ban a szentélyt lebontották, és latinkereszt alakban megnagyobbították, új sekrestyével látták el. A templom ekkor kapta mai, végleges formáját. A templom mögött elterülő temetőben szépen megmunkált 80-100 éves, rezi homokkőből faragott síremlékek idézik a néhai reziek igényességét és vallásosságát. A legrégebbieket, melyek elhagyatottan álltak beépítették a temető támfalába, hogy megvédjék őket a pusztulástól. A te mplom közelében lévő plébánia falán emléktábla hirdeti, hogy a világosi fegyverletétel után Laky Demeter és Sebessy Kálmán keszthelyi premontrei tanárok, honvédtisztek ebben a házban ideiglenesen menedéket találtak. 

Sármellék 30


o Római katolikus templom a község műemléke 1839-ben épült. o Szentháromságszobor áll a templom előtt, barokk stílusú. Háromszögletű talpazatán Szent Sebestyén, Vendel és Flórián szobra, az oszlopon Szentháromság szoborcsoport látható. 

Zalaköveskút o templom

IV. 4. Települések közművelődési színterei, múzeumai, helytörténeti tárlatai,  Hévíz Gr. I. Festetics György Művelődési Központ, Városi Könyvtár és Múzeális Gyűjtemény, Marton László Galéria, Szent András Kórház Kultúrterme, Városháza Díszterme, Rendezvényudvar, Mozi, Tündérrózsa Galéria, Kamilla - Art ("Szász Endre" Galéria), Hungaléria Hévíz, Dr. Badiny Jós Ferenc egyetemi tanár emlékszobája  Alsópáhok Művelődési Ház, Mozgó könyvtár  Cserszegtomaj Kultúrház, Nyilvános Könyvtár, Palaczki Ferenc Emlékterem,  Felsőpáhok Művelődési Ház, Mozgó könyvtár  Nemesbük Művelődési Ház, Mozgó könyvtár  Rezi Polgármesteri Hivatal Közművelődési intézmények, közösségi színterek működtetése (közművelődési Int.), Könyvtár  Sármellék ÁMK,  Zalaköveskút Könyvtári szolgálatatóhely

IV. 5. Települések intézményei, sportlétesítményei  Hévíz Illyés Gyula Általános és Művészeti Iskola, Brunszvik Teréz Napköziotthonos Óvoda, Bibó István Gimnázium, Mozi, Városi Sportcsarnok, Bibó Sportcsarnok, Labdarúgó Stadion,  Alsópáhok Dr. Szántó Imre Általános Iskola és Óvoda, Sportcentrum  Cserszegtomaj Szabó István Általános Iskola és Óvoda, Sportpálya, Tornaterem, 

Felsőpáhok 31


Sportpálya  Nemesbük Napköziotthonos óvoda  Rezi Család Általános Iskola, Szabó István Általános Iskola és Óvoda tagintézménye (óvoda), eMagayarország Pont  Sármellék ÁMK, Erdei Iskola, Sportpálya, Lőtér

IV. 6. Településekhez köthető híres emberek, díszpolgárok:  Hévíz Hévízszentandrás díszpolgára: Dr. Sztranyavszky Sándor Díszpolgárok: Dr. Moll Károly (1992) posztumusz – főorvos, Dr. Moll Károlyné (1992) – orvosasszony, Marton László (1996) – szobrász, Dr. Szendrődi Miklós (1999) – orvos, Herceg Festetics György (1999), Vértes Árpád (1999) - polgármester, ifj. Reischl Vencel (posztumusz), Papp László (2005 posztumusz) – tanácselnök, Dr. Habsburg Ottó (2006), Simon József (2008) – festő és keramikusművész, Pro Urbe Hévíz: Dr. Szántó Imre (1992) – tanár, Adorján József (1992) Musica Antiqua Együttes megalapításáért, Dr. Balogh Zoltán (1994) – főorvos, Klemm Emil (1994), Dr. Strecker Ottó (posztumusz 1995) – főorvos, Dr. Sziráki István (1995) – orvos-igazgató, Horváth Jenő (1995) – botanikus, Czmerk József(1996), Dr. Oláh Péter (1996) – szállodaigazgató, Dr. Lukács Ferenc (1996) – szállodaigazgató, Dencsiné Dr. Nagy Éva (1996) – gimnáziumi igazgató, Klucsarits Iván (1996), Dr. Hóbor Erzsébet (1998) – címzetes államtitkár, Dr. Moll Károly (1999) – főorvos, Molnár Jenő (1999) – szobrászművész, Bencsik Pál (1999) – apát, Dr. Kiss Mihály (2000) – főorvos, Dr. Plótár Imre (2000) – főorvos, Dr. Horváth Béláné (2001) – orvos igazgató, Dr. Kiss Lajos (2002) – polgármester, Naszádosné Bálint Zsuzsanna (2003) – táncoktatás, Dr. Szendrődi Miklós (2004) – orvos, Vértesaljai Antalné (2006) – nyugalmazott tanárnő, Batha Kálmánné (2007) – gimnáziumi igazgató, Takács Károlyné (2008) – nyugamazott tanárnő, Kiss László (2009) – esperes, Pro Cultura Hévíz: több mint 150 fő kapott kitüntetést Hévíz város közszolgálatér: 28 fő kitüntetett  Alsópáhok Díszpolgárok: Vas Imréné (1999), Joachim Lehman (2001), Hegedűs Ágostonné (2006), Olasz Ferenc (2009), Dr. Szántó Imre 2009 posztomusz) Híres emberek: Nádler László festőművész, Olasz Ferenc filmrendező, fotóművész, operatőr  Cserszegtomaj Díszpolgárok: Bódis József (1994), Györei Györgyné (1997), Palaczki Ferenc (2000), Bakonyi Károly (2002), Horváth Jenő, Gyuk János (2010) 32


Híres emberek: Szabó István – író, Vajkai Aurél – néprajzgyűjtő, Palaczki Ferenc – történelmi emlékek gyűjtése, Horváth Jenő – botanikus,  Felsőpáhok Kitüntetettek: Cseh Istvánné (2008), Prótár János (2008), Pintér Gyula (2009), Valent László Mihály (2009),  Nemesbük Híres ember: Szabó Imre - Polisz nevű folyóirat jelentek meg írásai, verse Nemesbükről Díszpolgár: Dr. Sára Mária  Rezi Díszpolgárok: Mihálka Jenő, Partics István, Náhol Tibor Híres emberek: Illés Fanni - paraúszó, paralimpikon, Simon Ferencné - kézimunka készítő  Sármellék Híres emberek: Berzsenyi Mária - 1976-os Montreali olimpia - bronzérmes kézilabdacsapat Kapusa, Zalaveczky Zita - festőművész, Füzessy Zsuzsa - Mesekönyv illusztrátor

IV. 7. Települések civil szervezetei 



Hévíz o o o o o o o o o o o o o o o o o o o

Hévíz Turizmus Marketing Egyesület, Szobakiadók Szövetsége, Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság, Hévízi Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Hévízért Városvédő Egyesület, Hévíz és Térsége Kamarai Tagok Kulturális Alapítványa, Hévízi Evangélikus - Református Templomépítő Alapítvány, Hévízi Gyöngyszemek Táncstúdió Alapítványa, Hévízi Széchenyi István Polgári Kör Egyesület, Hévízi Tó Alapítvány, Hévízi Utazási Irodák Szövetsége, Hévíz Baráti Kör, Hévíz - kulturális folyóirat szerkesztősége, Hévíz Közbiztonságáért Polgárőr Egyesület, Hévíz Város Tömegsport Lövész Klub, Kiserdei Szabadidő Központ Egyesület, Meteor Természetbarát Egyesület, Musica Antiqua Baráti Kör, Légzőszervi és Immunhiányos Beteg Gyermekekért Alapítvány,

Alsópáhok o Tiszta Forrás Dalkör Egyesülete o Családi Klub Egyesület és Bodzavirág Népdalkör, o Polgárőr Egyesület, Alsópáhokért Közalapítvány, o Az Alsópáhoki Iskola és Óvoda Gyermekeiért Alapítvány, o Kolping Család Egyesület, 33


o o o o

Alsópáhok Labdarúgó Egyesület, Öreg Fiúk Sport Egyesület, Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Vöröskereszt helyi szervezete,



Cserszegtomaj o Tátika Népdalkör Baráti Egyesület, o Cserszegtomaji Sportklub, o Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület, o Kék Balaton Citerazenekar, o Shotokan Karate Egyesület, o Cserszegtomaj Gyöngyös Népdalkör, o Szabad Művészet Alkotótábor Alapítvány, o Cserszegtomajért Közhasznú Alapítvány, o Cserszegtomaji Polgárőr Egyesület,



Felsőpáhok o Sport Egyesület, o Polgárőr Egyesület



Nemesbük o Fiatalok Nemesbükért Közhasznú Egyesület, o Nemesbük Szépítő Egyesület, o Kinizsi Íjász Közhasznú Egyesület



Rezi o o o o o



Ifjúsági Egyesület (Rezidance táncegyüttes), Rezi Községi Polgárőr Egyesület, Rezi Várbarátok Köre Egyesület, Petőfi Sport Egyesület, Nyugat-balatoni Hegyközség Rezi Körzete

Sármellék o Sármellék Művelődéséért Közalapítvány, o TelePont Közhasznú Információs Egyesület, o Sármelléki Sportegyesület, o „Arany Horog” Horgászegyesület, o Kis-Balaton és Vidéke Fejlődéséért Egyesület

Eloszlását tekintve a legtöbb civil szervezet Hévízen működik, illetőleg Zalaköveskút az egyetlen olyan település a kistérségben, ahol nem található bejegyzett non-profit szervezet. A civil szervezetek döntő többsége a kultúra, idegenforgalom, sport, egészségügy, oktatás és közbiztonság területén főként pályázati forrásból és támogatásokból működik, melynek során az elmúlt években több újszerű kezdeményezést indítottak el a kistérségben.

IV. 8. Települések amatőr közművelődési csoportjai 

előadó-művészeti

Hévíz

34

csoportjai,

képzőművészei,


Underground Tánccsoport, Musica Antiqua Együttes, Hévízi Tisztaforrás Dalkör, Hévízi Díszítőművészeti Szakkör, Nőklub, Kiserdei Szabadidőközpont Egyesület Modern Tánccsoportja,  Alsópáhok Ivusza Árpád és fia, Ivusza Csaba - fafaragó, Németh Ida – keramikus, Ifj. Czibor Imre – fazekas, Kelemen László – kosárfonó, Allegrezza Kamarakórus, Bodzavirág Népdalkör, HiBrian, Rovásírás Szakkör, Kosárfonó Szakkör, Méhész Szakkör, Kézimunka szakkör, Film Szakkör, Nefelejcs Nyugdíjas klub,  Cserszegtomaj Takács Ferdinánd - festőművész, Szencz Lívia – festőművész, Lénárd Gábor - népzenész, szobrász, Basiliedes Bálint Géza (Valentin) – festőművész, VALLON Marcelle Basidieles – festőművész, Szallai Imre – fazekas, Korponay Csilla – keramikus, „Csak Csajok” – moderntánccsoport, Tátika Népdalkör, Gyöngyös Népdalkör, Kék Balaton Citerazenekar, Néptánccsoport, Jóindulat zenekar, Via Crucis zenekar, Rockwell zenekar, „Aranykorúak” Nyugdíjas Klubja, Ifjúsági Klub,  Nemesbük Szabó Attila Pascó – festőművész, Tót Pál - vadászkés készítő, Szabóné Kocsmár Vali amatőr fazekas  Rezi Rezi Baráti Kör Kamarakórus, Tafota Istvánné festő, Rezi Nyugdíjas Klub  Sármellék SÖTYE – idősebb Nőklub, BRACCS – fiatal Nőklub, Sármelléki Félnótások, Horváth Szilárd - Népi hangszeres művész

IV. 9. Települések kiemelkedő kulturális rendezvényei  Hévíz Boldog Békeidők, Városnapja, Borfesztivál, Hévízi Tavaszi Fesztivál, Pünkösdi Fesztivál, Városi Gyereknap, Szent Iván éji vigasságok, Tófesztivál, Hévízi Ősz, Egregyi Szüret, Karácsonyi Fesztivál, civil szervezetek által szervezett rendezvények  Alsópáhok Utcák Bajnoksága – teremlabdarúgó torna, Húshagyó keddi diótörés és fánkverseny, Flórián napi tűzoltó- és főzőverseny, Alsópáhoki Nyári Fesztivál, Nemesboldogasszonyfai Falunap és Szüreti felvonulás, Aranykorúak napja, Flórián napi tűzoltó- és főzőverseny,  Cserszegtomaj Mesefesztivál, Rockfesztivál, Nyugdíjas Vers és Prózamondó verseny, Borfesztivál, Sörfesztivál, Művészeti alkotótábor,  Felsőpáhok Farsang, falunap, búcsú, civil szervezetek által szervezett rendezvények  Nemesbük Falunap, Péter-Pál napi búcsú, ivil szervezetek által szervezett rendezvények 35


 Rezi Sportnap, Vártúra, Szent György napi szőlőhegyi ünnepség, Kórustalálkozó, Utcabál, Vártábor, Szüreti mulatság, civil szervezetek által szervezett rendezvények  Sármellék Egyházi Bál, Iskolai – óvodai farsang, Sportgála, Búcsú, Falunap, Falu Mikulása, Idősek Köszöntése, Mindenki Karácsonya

IV. 10. Települések helyi média (Tv, újság, weblap)  Hévíz Helyi Televízió, Monitor Magazin. www.heviz.hu  Alsópáhok Alsópáhok Hírei, www.alspopahok.hu  Cserszegtomaj Cserszegi Krónika, www.cserszegtomaj.hu  Felsőpáhok Felsőpáhok Info, www.felsopahok.hu  Rezi Rezi Kikiáltó, képújság, www.rezi.hu  Nemesbük www.nemesbuk.hu  Sármellék „Kereplő” újság, helyi tv, www.sarmellek.hu

V. Külföldi testvérvárosi kapcsolatrendszer A hévízi kistérség nemzetközi kapcsolatokat épít és ápol az ausztriai Schneeberglandi Kistérséggel, valamint a franciaországi Sarte megyében „Portes du Maine-Hongrie” Egyesülettel. A Schneeberglandi Kistérséggel a írásos együttműködés is készült. Több pályázatban vesznek részt közösen, jelenleg egy energetikai projekt van, valamint egy közös turisztikai tábla készült, melyen a Keszthelyi Kistérséggel közösen jelenik meg a három kistérség. A kapcsolat kulturális szinten is elkezdődött, folyamatosan szerveznek rendezvényeket a kistérségek, melyekre meghívják egymást. A települések közül Hévíz, Cserszegtomaj és Sármellék rendelkezik testvérvárosi, illetve községi kapcsolatokkal. A gyakorlatban főként diákcsereprogramokban, illetve kulturális együttműködésben teljesedik ki a partnerség. Alsópáhok, Felsőpáhok, Rezi, Nemesbük és Zalaköveskút jelenleg nem rendelkezik sem hazai sem külföldi testvértelepülési kapcsolatrendszerrel. Hévíz Város Önkormányzata két németországi településsel – Herbstein és Pfungstadt településekkel - írt alá testvérvárosi kapcsolatot dokumentáló oklevelet. A 36


partnertelepülésekre hívja fel a figyelmet a Városháza előtti téren felállított emlékkő, melynek réztáblájába - a városok irányába mutató nyílhoz - bevésték Herbstein és Pfungstadt nevét. Hévíz Városa további településekkel vette fel a kapcsolatot és építi ki kulturális csereprogramját, így a horvátországi Senj és Preko városával, valamint svédországi Södertalje a szlovákia Marcelháza és a romániai Székelyudvarhellyel. Senj és Preko városokkal a hévízi Musica Antiqua Együttes csereprogramja működik sikeresen. Dálnok község (Románia, Kovászna megye) és Cserszegtomaj között fél évtizede van szoros kapcsolat. A kapcsolat a települések általános iskolái között létrejött együttműködéssel kezdődött és szélesedett ki az elmúlt években. A jövő közös építésének szimbólumaként a dálnokiak Cserszegtomaj Önkormányzata számára két székelykaput ajándékoztak, melyeket a községháza, valamint a cserszegtomaji általános iskola bejáratához állítottak fel. Dálnokon kívül Cserszegtomaj Hajdúdoroggal ápol kiemelt kapcsolatot. A települések közötti kapcsolat 22 évvel ezelőtt kezdődött a cserszegtomaji Pávakör és a hajdúdorogi Népdalegyüttes egymásra találását követően. Az érintettek az egyes települések fontos eseményeinek alkalmával (falunapok, szüreti vígasságok) valamint közös kulturális- és zenei rendezvények keretében gyűlnek össze annak érdekében, hogy egymás kulturális értékeit, valamint hagyományait ápolják és hosszú távon megőrizzék. Sármellék Önkormányzatának több külföldi településsel is van kapcsolata, így AlsóAusztirában Nussdorf, Kelet-Tirolban Matrei, Erdélyben Csernáton, Szlovéniában pedig Csente községekkel. Az egyes testvértelepüléseket képviselő küldöttségek évente egy alkalommal találkoznak Sármelléken, ahol ez alkalomból közös kulturális- és sportrendezvények kerülnek megrendezésre, illetve ünnepélyes testületi ülést hívnak össze. Csernáton és Sármellék települések általános iskolái között szervezett diákcsere program működik.

VI. Turizmus A kistérség idegenforgalmának alakulását alapvetően a nemzetközi viszonylatban is egyedülálló, méltán közkedvelt gyógyvízzel rendelkező Hévíz, valamint a Balaton közelsége határozza meg. A hévízi kistérségnek a gyógy-turizmus adta lehetőségek további kihasználása adott. A kereskedelmi szállásférőhelyek legnagyobb hányada megyei szinten a hévízi kistérségben a legmagasabb (31%). A hévízi kistérség jövőbeni húzóágazata kétségkívül a turizmus lehet, különös tekintettel a nagyszabású hévízi fürdőfejlesztésre és a kistérségen belüli törekvésekre, az intenzív együttműködés szándékára. Ma még azonban egyértelműen kijelölhető, hogy a kistérség turizmusa erősen egyoldalú a gyógyturizmus kiemelkedő szerepével, néhány alternatív kínálati elem számottevő súlya mellett. A kistérség fejlesztésébe eltérő módon kapcsolódnak be az egyes települések. Adottságaik, potenciális vonzerőt jelentő természeti értékeik, épített örökségük, hagyományaik, helyi sajátosságaik, rendezvényeik, program- és szálláskínálatuk, éttermeik révén gazdaságukban meghatározó szerepet játszik a turizmus. Az alábbiakban a kistérséget alkotó települések fontosabb turisztikai jellemzőit összefoglaló jelleggel mutatjuk be. A turizmus ágazathoz kapcsolódó szolgáltatási lehetőségek bővülésének alapja a kereskedelmi szállásférőhelyek számának növelése és fejlesztése. Ezen a téren kistérségi szinten az elmúlt évtizedben ment végbe a legnagyobb volumenű változás, amikor az alacsonyabb kategóriájú létesítmények helyett több és korszerűbb kereskedelmi szálláshely került átadásra. 37


2000 és 2006 között részben a termálprogram élénkítő hatása, részben a gyógy- és termálturizmus hazai rangjának emelésére kiírt projektek megvalósulása következtében, a megváltozott igények kielégítése érdekében különösen a szállodai férőhelyek bővültek. A vendégkör mind a szolgáltatások igénybevételében, mind a szállások felszereltsége iránti igényekben változott. Ebben az időszakban a legtöbb férőhellyel rendelkező Hévízen mintegy 12 %-kal növekedett a szállodai kapacitás. Hévíz Város Önkormányzata kiemelt jelentőséget tulajdonít a turizmus feltételeinek állandó és folyamatos javításának, illetve a magasabb minőségű egészségturizmus modernizálásának oly módon, hogy az a fejlődés mennyiségben és minőségben egyaránt hosszútávon fenntartható legyen.

VI. 1. Gasztronómia és borturizmus (borpincék) Alsópáhok  pincesor Cserszegtomaj  pincesor, szőlőnemesítő telep, bortermelés (Cserszegi fűszeres)  Nemzetközi borút egyesület Felsőpáhok  pincesor Hévíz  Egregy szőlőhegy, pincesor, bortermelés Rezi 

bortermelés, pincesor (helyi védettség alatt), présház

A hévízi kistérség a terület egyedülálló természeti adottságaira és a vendégkör igényeire épülő turisztikai attrakciókkal, termékekkel- és szolgáltatásokkal jelenik meg a piacon. Egyedülálló természeti és kulturális értékeinek fenntartható hasznosítása révén versenyképessége és idegenforgalmi jelentősége mind regionális, mind országos, mind pedig nemzetközi szinten folyamatosan nő. A kistérségi szinten vizsgált turisztikai potenciál gyengeségeként értékelhető a megfelelő marketing és információs rendszer hiányának megléte. Információs pont (Tourinform Iroda) a kistérségben egyedül Hévízen működik, azonban annak tevékenysége nagyrészt Hévízre korlátozódik. Ami a térségi szintű turisztikai kiadványokat illeti, a Kistérség éves eseménynaptárban bemutatásra kerülnek a kistérséget alkotó települések rendezvényei is. A települési önkormányzatok marketingtevékenysége meglehetősen szűk körűnek mondható, ezek közül Hévíz, Alsópáhok és Cserszegtomaj és Rezi tevékenysége az, amely jelentős. A nyomtatott kiadványok mellett az egyes településekről természetesen van lehetőség a hivatalos honlapokon keresztül információt szerezni, a honlapok többsége a turizmussal kapcsolatos alapvető információkra megfelelően világít rá.

38


VII. Átfogó és specifikus kulturális célok a jövőt illetően         

Egész életen át tartó tanulás támogatása – felnőttoktatási lehetőségek megteremtése A kultúra és turizmus kapcsolatának erősítése A kultúra minőségi fejlesztése nem csak a turisták, hanem a helyiek számára is Térségi kulturális, művelődési adatbázis /szolgáltatásjegyzék folyamatos frissítése Térségi művészeti fesztiválok szervezése Az amatőr művészeti, népművészeti, hagyományőrző csoportok támogatása Kistérségi szinten marketing tevékenység, információ rendszer kialakítása Pályázatfigyelés, pályázatírás (regionális, nemzeti és Eu-s források feltárása Projekttervek kidolgozása, pályázatok előkészítése érdekében

A kultúra a közösségekben él. A települési és térségi közösségek megőrzik és továbbítják a települések és tájegységek kulturális hagyományait, értékeit és kifejezésmódjait. Ez jelentheti az összetartozás a helyi hovatartozás, az egység érzését. Lehetőséget jelent a közösség közötti kapcsolatok erősítésére. Cél, hogy helyi összefogást érjünk el, ehhez az „odatartozás tudatára”, a bizalom kialakulására van szükség. A közösség értéke és a fejlődés fogalma a közösségfejlesztés két tartóoszlopa. A közösségeket az összetartozás, az együttműködés kell, hogy jellemezze. Ennek az erősítése közösségépítési tréningek tartásával elérhető a kistelepüléseken.

VIII. JÖVŐKÉP A terület domináns ágazata az idegenforgalom. A helyi adottságokra építve kiemelhető az egészségturizmus (gyógy-, welnessturizmus) további fejlesztési potenciálja. A gyógyturizmus rendívül kedvező tulajdonsága szezonfüggetlen mivoltában rejlik. A további kiemelten fejlesztendő turizmus-típusok a kulturális- illetve a konferenciaturizmus fejlesztése. A kistérség a kerékpáros, gyalogos, lovas, és horgászturizmus, valamint a falusi turizmus számára ideális, azonban az ezekhez szükséges infrastruktúra korlátozottan áll rendelkezésre. Az öko-turizmus számára jelen vannak a megfelelő vonzásadottságok, a Keszthelyihegységhez tartozó területeken pedig a táji szépségeken alapuló aktív turizmus-vállfajok lehetnek dominánsak. Pályázati lehetőség révén lehetőség nyílik a kistérségben kerékpáros útvonalak kitáblázására, térképezésére, esőbeállók, játszóterek, kilátó építésére, mely nemcsak az idelátogató turisták, hanem a helyiek kikapcsolódási lehetősége is. A hévízi kistérség egy integrált, magas életminőséget biztosító terület, amelyben Hévíz és a kistérséget alkotó valamennyi település fejlődése összehangolt és egyenletes. A kistérség területileg kiegyensúlyozott, stabil, ugyanakkor a változó fogyasztói igényeknek megfelelni képes turisztikai kínálattal és egész éven át jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik. A terület a környezeti és természeti értékek fenntarthatósága mellett országosan és nemzetközileg meghatározó, termálvízre épülő gyógyászati és megújulási központ marad, egyúttal a szabadidő aktív eltöltésnek, az élményszerzésnek és az egészséges életvitelnek a legvonzóbb magyarországi térsége. A kistérség belső infrastruktúrája és környezeti kapcsolatrendszere fejlett, alkalmas arra, hogy a területi kohézióhoz hozzájáruljon, különösen a közlekedési és alapinfrastruktúra fejlesztése révén.

39


 A terület a magas minőségű, egyedülálló természeti értékeit képes megőrizni, környezeti állapota magas szinten stabilizálódik  A humán közszolgáltatások, így a közoktatás, egészségügyi ellátás, szociális ellátás, közművelődés és közösségfejlesztési programok rendszere magas minőségi színvonalat képvisel és a terület valamennyi polgára számára közvetlenül elérhető, igénybe vehető  A képzési és oktatási rendszer fejlesztése által a foglalkoztatottak megfelelő tudással és képzettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy megfelelő módon válaszoljanak a munkaerő-piac támasztotta változó kihívásokra és körülményekre  A térségi és térségen kívüli kapcsolatrendszer erős, a településszintű fejlesztési törekvések területi együttműködésben valósulnak meg A kistérségen belüli fejlesztések fő mozgatórugója maga a kistérségi szintű tervezés, a programok összehangolása, valamint a települések közötti információ megosztás lehet. A fenntarthatóság erősítése a résztvevők, döntéshozók bevonásával, érdekelté tételével. A folyamatos fejlesztések egymásba fonódása által a hévízi kistérség egy olyan fejlődési pályára áll, amely hosszútávon meghatározó mind a régió, mid Zala megye, mind pedig Magyarország számára.

40


1 sz. függelék: Válogatás a településekről szóló szakirodalomból (Kivéve a helységnévtárak, illetve néhány lexikon és útikönyv. - Sok mű forrás- és irodalomjegyzéke, valamint jegyzetanyaga a további kutatásokban újabb támpontot ad. – Az általános – tehát településre is érvényes – művek előtt településenkénti bontásban találhatók a konkrét művek: minden esetben - művek, települések, szerző(k) vagy (fő)szerkesztő(k) vagy összeállító(k) szerint abc rendben; majd a címek valamint a kiadás éve(i) következnek. A települések konkrét adatainál sokszor az oldalszámok is szerepelnek.) ALSÓPÁHOK       

    

    



Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája.1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 23-26. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megyei földrajzi nevei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 97-100. oldal Zalai gyűjtemény, 24. Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Eredetileg IIII. kötet. 1907. – Reprint (Hasonmás kiadás) 2009. 171. oldal: Páh Benedek Marcell (főszerk.): Magyar irodalom lexikon. III. kötet. 1965. 144. oldal: Szántó Imre Boda László (szerk.): A Kis-Balaton és a Keszthelyi-hegység. 2001. 114. oldal Cséby Géza: Olasz Ferenc fotóművészről. Somogyi folyóirat. 1985/1. 91-92. oldal Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 56., 78., 165., 171., 172., 181., 206., 217., 316-317. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Dávid János (stb.): Vendégváró Balaton. 2002. 39. oldal Entz Géza-Gerő László: A Balaton környék műemlékei. 1958. 13., 32-33., 139. oldal Harmath István – Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. 4. kiadás: 1984. 199. oldal: Szántó Imre Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. kötet 14-16. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. III. 566-571. oldal: Páh (A keszthelyi Fejér Gy. Városi Könyvtárban, kézirat) Kardos Gy. József: Keszthely környékének kivándorlása a XX. Század elején Hévíz folyóirat, 1999/2. 29-31. oldal Kiss Gábor (szerk.): Zalai életrajzi kislexikon. 3.kiadás: 2005. 250-251. oldal: Szántó Imre Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet, 2. kiadás: 1988. vagy 1997. I. kötet 87. oldal Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978.: 32., 55., 84., 109. oldal (Zalai Gyűjtemény, 9.) Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991.: 27-30. oldal: Alsópáhok, 98-100. oldal: Nemesboldogasszonyfa (Etimológia: Nemes:melléknév + Boldogasszony (boldogságos úrnő): Szűz Mária +fa: a falu főnév birtokos személyjellel ellátott alakjának, a falvának rövidült alakja (templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték) Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archeológiája. 1920. 101-104. oldal: Hévíz, Alsópáhok, Dobogó 41


       

    





Lachner László: Barangolás Zalában. 2. kiadás: 1984. 55-56. oldal (? 1. kiadás: 1979. 43-50. oldal) Lachner László (főszerk.): Vendégváró. Látnivalók Zala megyében. 1999. 46. oldal Markó László (főszerk.) Új magyar életrajzi lexikon. VI. kötet. 2007. 154-155. oldal: Szántó Imre Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédei (1848-1849.). 1992. 269. oldal (Zalai Gyűjtemény, 33.) Nemesbüki András: Alsópáhok (Veszprém megyei Napló) 1968. II. 9. 4 oldal Németh József (szerk.): Nevezetes Zalaiak. 1999. 64. oldal: Szántó Imre Szántó Endre: Hévíz és környéke. 2. kiadás, 2000. 192-198. oldal Szántó Imre: Megjegyzések az alsópáhok-hévízdombi „avarkori” település folytonosságának kérdéséhez (Páhok kialakulása és fejlődése a XIV. század végéig) 1960. Szántó Imre: Egy dunántúli falu (Alsópáhok története) 1960. Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában (1751-1802). 1961. 512-514., 516-517. oldal Szántó Imre - Szántó Endre: Alsópáhok és Felsőpáhok története. 1990. Vándor László: (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001. 352. és 359. oldal: Alsópáhok címere Magyarország műemlékjegyzéke. Zala megye. 2006. 9. oldal: Római Katolikus templom (Szent Kereszt felmagasztalása) Fő u. 120. (helyrajzi szám: 414.) – barokk stílusú (1778.) Szabadon álló, egyhajós, poligonális (sokszögű) szentélyzáródású, keleti homlokzati tornyos templom, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély déli oldalához csatlakozó négyzet alaprajzú sekrestyével. Keleti homlokzatán, a két szélső tengelyben üres szoborfülkék. A tornyot és a hajót vázadíszes oromfal kapcsolja össze. Csehsüveg boltozatos hajó, a hajó bejárati oldalán karzat. Falképek: 20. század eleje. Festett üvegablakok: 1928. Berendezés: jellemzően 18. század vége – 19. század vége. Épült 1770–1778 között, Koller Ignác veszprémi püspök, majd halála után a királyi kamara, illetve Bajzáth József veszprémi püspök költségén. Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. 1993. 161. oldal Római Katolikus templom (védett). Homlokzat előtti bejárati toronnyal épült, három boltszakaszos hajóval, a hajónál keskenyebb szentéllyel, a hajóban két pilléren nyugvó orgonakarzattal. Sima fal sávokkal keretezett főhomlokzata két szélső mezőjében üres szoborfülkék, két emeletes tornyán hegyes sisak. Főoltára, a négy evangélista alakjával díszített szószéke faragott padjai 18. századi barokk stílusúak. Építője 1770. és 1778. között a veszprémi püspök sümegi mestere. A mai község a török kiűzése után települt jelenlegi helyére, elődje a középkori Hosszúpáh volt. Román kori, csak 1369-ben emlitett Szent Margit tiszteletére épített, 1778-ban lebontott egyhajós, íves szentélye kis templomának alapjait 1948-ban tárták fel a falun kívül. Németh József: Zala megye műemlékei. 1979. 52-53. oldal Római katolikus templom (A Szent Kereszt Felmagasztalása) – Fő utca A falunak már a 12. században volt temploma, ennek feltárt és visszatemetett alapfalai az ótemetőben vannak. A mai templom 1777-78 között épült, barokk stílusban. A homlokzat előtti tornyán hegyes sisak, homlokzatán két üres szoborfülke, a homlokzat felső részének szélén kővázák. Bejárata a torony alatt, kőkeretes külső és belső kapuval, a belsőn rombuszos díszű fa ajtószárnyak vannak. Orgonakarzatát két pillér tartja. Mennyezete ornamentális festéssel díszített. Barokk főoltárán két angyal, szép 42


szószékén a négy evangélista szobra. Padjai rokokó stílusúak. Újabb korú színes üvegablakai vannak. CSERSZEGTOMAJ                    

   

Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája.1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 47-49. oldal Balogh Gábor – Bodor Péter – Szokoly Miklósné: Kerékpártúrák a Bakonyban és a Balaton körül. 3. kiadás: 2002. 71. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megyei földrajzi nevei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 67-170. oldal Zalai gyűjtemény, 24. Béládi Miklós – Rónay László (szerk.): A magyar irodalom története (1945-1975). III/1-2. kötet III/2 964-969., 995-999. oldal Benda Gyula: A Keszthely környéki szőlőhegyek építkezése és hagyatéki és vagyonösszeírások tükrében (19. század első felében) Benedek Marcell (főszerk.): Magyar irodalom lexikon. III. kötet. 1965. 117. oldal: Szabó István Boda László (szerk.) Gyógy- és termálfürdők Nyugat-Magyarországon. 2001. 100. oldal Bontz József: A cserszegtomaji kápolna. 1894. Cséri Miklós. S. Lackovits Emőke (szerk.): A Balaton-felvidék népi építészetet. 1997. 293-310. oldal Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 55-56., 169., 171., 174., 178., 318. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Darnay – Dornyay (1943-ig) Béla: A cserszegtomaji Biked csúcsán tört fel hajdanában az Őshévíz. Keszthelyi újság, 1947. XI. 16. (Különlenyomatban is!) Dávid János (stb.): Vendégváró Balaton. 2002. 39. oldal Emlékkötet Vajkai Aurél születésének századik évfordulójára. 2003. Entz Géza-Gerő László: A Balaton környék műemlékei. 1958. 11., 20. oldal Erős Zoltán: Magyar irodalom helynevek A-tól Z-ig. 2. kiadás: 1995. 213. oldal: Szabó István Fazekas István (főszerk.) Kortárs irodalmi lexikon (1959-1988). 1989. 374-375. oldal: Szabó István Fehér György - Somorjai Ferenc: Balaton és környéke. 2002. 115. oldal Gunda Béla: Vajkai Aurél 70 éves Ethnographia, 1974. Görgelyi Géza: Őshévízes barlangjáratok felfedezése Hévíz-fürdőtől 700 m-re. Veszprém megyei Népújság, 1954. X. 10. Gyerák István kéziratos művei (1951-től 1961-ig tanító): 1958. Cserszegtomaj 1919ben 1960. A cserszegtomaji iskola története. Hadnagy Károly (szerk.): A Balaton tudományos, művészeti és közéleti arcképcsarnoka. 2007. 99. oldal: Vajkai Aurél Harmath István – Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. 4. kiadás: 1984. 223-224. oldal: Szabó István és 329. oldal: Vajkai Aurél Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. kötet 90-91. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. IV. 842. oldal: Tomaj címszó alatt (A keszthelyi Fejér Gy. Városi Könyvtárban, kézirat)

43


   

             

         

Huszti Zoltán Ferenc (főszerk): Természeti értékeink nyomában. Tátika, Kovácsihegy, Hévíz, Cserszegtomaj. 1991. (A Tátika című kiadvány IV. füzete) Kardos Gy. József: Keszthely környékének kivándorlása a XX. század elején Hévíz folyóirat, 1993/3. 34-35. oldal Kardos Gy. József: Egy „saját keresztjére feszített nemzedék” tagja: Szabó István. Hévíz folyóirat 2006/1. 32-46. oldal Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. III. kötet. 1981. 724-725. oldal: Szabó István Magyar életrajzi lexikon. IV. kötet. 1994. 930-931. oldal: Vajkai Aurél Kiss Gábor (szerk.): Zalai életrajzi kislexikon. 3. kiadás: 2005. 247-248. oldal: Szabó István és 274. oldal: Vajkai Aurél Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet, 2. kiadás: 1988. vagy 1997. I. kötet 325. oldal Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978.: 156., 185. oldal (Zalai Gyűjtemény, 9.) Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991.: 40-43. oldal Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archeológiája. 1920. 101-104. oldal: Hévíz, Alsópáhok, Dobogó Lachner László (főszerk.): Vendégváró. Látnivalók Zala megyében. 1999. 37-38. oldal Laposa József: Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken. 1988. Leél-Őssy Sándor: A cserszegtomaji kútbarlang. Hidrológiai közlöny, 1953. 309-313. oldal (33. évfolyam) Lipp Vilmos: A keszthelyi sírmezők. 1884. – A keszthely-dobogói sírmező. 1884. Lipták Gábor: Hévíz. 1972. 67-68. oldal Magyar múzeum. Arcképcsarnok. 2002. Vajkai Aurél Markó László (főszerk.) Új magyar életrajzi lexikon. VI. kötet. 2007. 47-48. oldal: Szabó István és 1018-1019. oldal: Vajkai Aurél Mészáros Gyula (szerk.): Bakoony, Balaton-felvidék. 1983. 507-509., 594. oldal Mészáros T. László: Szeretettel vár Cserszegtomaj. 2007. Zala Európában. 2. kiadás: 2007. 36-37. oldal Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédei (1848-1849.). 1992. 291. oldal (Zalai Gyűjtemény, 33.) A 45 éves cserszegtomaji Általános Iskola évkönyve. 2003. Nemesbüki András: Cserszegtomaj. Veszprém Megyei Napló, 1968. VIII. 9.: 4. oldal Németh István Péter (szrk.) Síratódal. Szabó István - emlékkönyv. 2009. Németh József (szerk.): Nevezetes Zalaiak. 1999. 66. oldal: Szabó István Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi lexikon. V. kötet. 1982. 461. oldal: Vajkai Aurél Papp Antal (főszerk.): Magyarország – útikönyv. 6. kiadás: 1978. 879. oldal Petánovics Katalin: Dr. Vajkai Aurél 75 éves. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 14. 1979. Péter László (főszerk.): Új Magyar irodalmi lexikon I-III. kötet. 2. kiadás: 2000. III. kötet 2015. oldal Szabó István, (1. kiadás: 1994. III. kötet 1869. oldal) Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom (1945-1981). 1982. 484-485. oldal: Szabó István

44


  

 

     

Szabó István: Mese nélküli világban. Pályám emlékezete. Új Írás, 1976/6. 115-128. oldal Szántó Endre: Hévíz és környéke. 2. kiadás, 2000. 176-182. oldal Szántó Imre művei: A cserszegtomaji kora-vaskori és kora-császárkori urnatemető. Archeológiai Értesítő, 1953. 53-62. oldal (80. évfolyam) A Keszthely-környéki hegyközségek kialakulása. Zalai Gyűjtemény, 28. 1988. 55-62. oldal Török Gyula: Kelta sír és illyr urnasírok Cserszegtomajon. Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem régiségtudományi intézetéből. XVI. Kötet. 1940. 66-78. oldal Vajkai Aurél művei: Cserszegtomaj. Egy hegyközség élete. Néprajzi Értesítő, 1939. (31. évfolyam: 1-4.) 170-204. oldal A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Néprajzi Értesítő, 1941. (33. évfolyam) 1231-258. oldal Élet a cserszegtomaji házban. Ethnographia, 1948. (59. évfolyam: 1-4.) 54-72. oldal Cserszegtomaj helynevei. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 2. 1964. 303-328. oldal A magyar nép életmódja. 1999. Vajkai Zsófia: Vajkai Aurél és Cserszegtomaj. Honismeret, 2004. Vándor László: (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001. 353. és 360. oldal: Cserszegtomaj címere Varga Béla (főszerk.): Veszprém megyei életrajzi lexikon. 1998. Vajkai Aurél Venkovits István: Hozzászólás a cserszegtomaji kútbarlang című cikkhez. Hidrológiai Közlöny 1953. 471-472. oldal (33. évfolyam) Zákonyi Ferenc: Balaton. 2. kiadás: 1976. 102-103. oldal Magyarország műemlékjegyzéke. Zala megye. 2006. 23. oldal Lakóház, présház Barátgödör, I. kerület 126. hrsz.: 1716/3 19. század első fele A település szélén, domboldalon, közvetlen utcakapcsolat nélküli telken álló, L alaprajzú, oromzatos, vályogból, illetve kő- és téglafalazással épült ház romjai. Az épülethez merőlegesen csatlakozik az egykori, kőből épült istálló és annak melléképületei. Négyosztatú belső elrendezésű: szoba, konyha, présház, pince. Helyenként még megvannak a házat fedő, nádazott nyeregtető, illetve az istálló fölötti cseréptető maradványai. Épült a 19. század első felében. Népi műemlék.

45


FELSŐPÁHOK        

 

        



Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája.1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 53-54. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megyei földrajzi nevei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 73-74. oldal (Zalai gyűjtemény, 24.) Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Eredetileg: IIII. kötet. 1907. Reprint (Hasonmás kiadás): 2009. 171. oldal Páh Boda László (szerk.): A Kis-Balaton és a Keszthelyi-hegység. 2001. 126. oldal Bodry László-Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár (szerk.): Zala vármegye ismertetője. 1935. 3. rész, 46. oldal: Gyerák István (1926-1951. tanító) Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 185-188., 205., 318-320., 372-373. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XI. kötet. 1990. 739. hasáb: Gyerák István Gyerák István kéziratos művei: (az iskolatörténet kivételével Kardos József tulajdonában, Keszthely) o 1948-1950: Felsőpáhok iskolája. o 1950-1960: Adatok és gondolatok Felsőpáhok község ezeréves történetéhez o 1964-1965. Felsőpáhok község kiveszőfélben lévő népnyelvének néhány töredéke o 1966: Felsőpáhok legújabb kori története az első világháborútól napjainkig o 1966: Felsőpáhok földrajzi nevei Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. kötet 126-127. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. III. 566-571. oldal: Páh és II. 417-418. oldal: Köszvényes (Zalaköszvényes, azaz Felsőpáhok II.) (A keszthelyi Fejér Gy. Városi Könyvtárban, kézirat) Kardos Gy. József: Keszthely környékének kivándorlása a XX. század elején Hévíz folyóirat, 1999/2. 31-32. oldal Kiss Gábor (szerk.): Zalai életrajzi kislexikon. 3. kiadás: 2005. 115. oldal: Gyerák István Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet, 2. kiadás: 1988. vagy 1997. I. kötet 461. oldal: Felsőpáhok és II. 796. oldal: Zalaköszvényes Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978.: 32., 109., 221. oldal (Zalai Gyűjtemény, 9.) Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991.: 52-56. oldal: Felsőpáhok, és 138-140. oldal: Zalaköszvényes Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédei (1848-1849.). 1992. 302. oldal: Felsőpáhok és 336. oldal Köszvényes (Zalaköszvényes) Nemesbüki András: Felsőpáhok (Veszprém Megyei Napló) 1968. X. 25. 4. oldal Szántó Endre: Hévíz és környéke. 2. kiadás, 2000. 197-198. oldal Szántó Imre művei: o A parasztság helyzete a veszprémi káptalan birtokain (1711-1780). 1957. 1., 3., 7., 11., 14-15., 17., 19., 21., 25., 34. oldal o A majorsági gazdálkodás a veszprémi püspökség sümegi uradalmában (17511802). 1961. 512-513., 517. oldal Szántó Imre - Szántó Endre: Alsópáhok és Felsőpáhok története. 1990.

46




Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. 1993. 163. oldal Római Katolikus templom (védett). Korábbi templom helyére épült 1872 és 1875 között eklektikus stílusban, bejárati homlokzata előtt álló, vízszintes, órapárkányos toronnyal, amelyet nyolcszögű gúlasisak fed (68. kép). Az előző templomot a Szent Keresztről elnevezett egyházat 1369-ben oklevél említi, plébánosai a 15-16. századi forrásokban is szerepelnek. Többszöri török dúlások ellenére sem pusztult el teljesen. 1728-ban állították helyre, az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint egy hajós volt, egyenes záródású szentéllyel, torony nélkül, a hajóban háromívű karzattal. A körülötte levő temetőt kőfal vette körül.

HÉVÍZ           

     

  

1960-ig!: Csekey István: Hévíz bibliográfiája. 1961. Anjeszky László – Papp Ferenc – Frank Miklós (összeállította): Magyarország gyógyfürdői. 1949. 46-52.oldal Bagyinszky Zoltán: Hévíz. A gyógyfürdők városa (év nélkül) Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája.1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 65-67. oldal Balogh Gábor – Bodor Péter – Szokoly Miklósné: Kerékpártúrák a Bakonyban és a Balaton körül. 3. kiadás: 2002. 70-71. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megyei földrajzi nevei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 70-73. oldal (Zalai gyűjtemény, 24.) Balogh Zoltán: A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével. I. kötet. 2004., II. kötet. 2007. Bán Károly: Meztele-e a milliárdos király? Riportkönyv Hévíz-Nyírád polgárháborújáról. 1989. Bátorfi Lajos (szerk.): Adatok Zala megye történetéhez. I-V. kötet. 1876-1878. II. 1876. 119., 227. oldal (folyóirat) Bedécs Gyula: Hévíz. 2006. Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Eredetileg: IIII. kötet. 1907. Reprint (Hasonmás kiadás): 2009. 137-138. oldal: Egregy és 171. oldal: Páh Bihary Gyuláné (szerk.): A Bibó István Gimnázium és Szakközépiskola, Hévíz – jubileumi évkönyve (20039. 2003. (+ a gimnázium egyéb évkönyvei !) Boda László (szerk.): A Kis-Balaton és a Keszthelyi-hegység. 2001. 132-141. oldal Boda László (szerk.) Gyógy- és termálfürdők Nyugat-Magyarországon. 2001. 57-103. oldal Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. 151-156. oldal Czeglédy Ilona, Sz-Mendele Ferenc: Az egregyi Árpád-kori templom. 1966. (Helyreállított műemlékeink, 21.) Czeglédy Ilona, Sz- Entz Géza -Mendele Ferenc – Reisinger Mária: Az egregyi Árpád-kori templom. A Veszprémi Megyei Múzeumok Közleményei, 6. 1967. 197217. oldal Czeglédy Ilona - Entz Géza: Az egregyi Árpád-kori templom. Hévíz(folyóirat), 1996/2. 28-33. oldal Czellár Katalin – Somorjai Ferenc: Magyarország útikönyv. 4. kiadás: 2005. 437-438. oldal Csányi Károly művei: 47


   





     

        

  

o A Balaton környékének középkori templomai: Túristák Lapja, 1935. 202-210. oldal o Az egregyi templom. Balatoni Szemle, 1943. 244-249. oldal Cséby Géza: Hévíz első ismertetője (népszerűsítője): Babocsay József. Somogy (folyóirat), 1992/6. 45-48. oldal – vagy: Hévíz (folyóirat), 1993/1. 43-48. oldal Csekey István: Hévíz története. Kézirat (év nélkül) Csekey István – Degré Alajos – Dr. Babocsay József (1760-1838) Hévíz ismertetője. 1960. Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 83-84., 94., 112., 128., 145-146., 155., 169., 171., 173-174., 179., 185-186., 189-191., 202., 206., 210., 248., 250., 296., 302., 307., 320-322., 365. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Darnay – Dornyay (1943-ig) Béla művei: o A keszthelyi Hévíz ismertetése 1795-ből. 1941. o Egregy Árpád-kori temploma. 1941. Darnay – Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: o Balatonfelvidék. 1955. 158-161. oldal o Balaton. 1957. 205-209. oldal Dávid János (stb.) Vendégváró Balaton. 2002. 37-39., 116. oldal Dercsényi Dezső (szerk.) A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. 1956. 110-111. oldal Dercsényi Dezső – Zádor Anna: Kis magyar művészettörténet. 1980. 55-56. oldal Dobrossy Béla – Sobók Ferenc: Hévíz. 1975. Entz Géza – Gerő László: A Balaton-környék műemlékei: 1958. 10., 20., 23., 26., 48., 135., 136. oldal és a 19. kép Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. 2. kiadás: 1995. 270-271. oldal (Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc) Fehér György –Somorjai Ferenc: Balaton és környéke. 2002. 113-114. oldal Feketéné Kordé Katalin: Balaton. A Magyar Riviéra. 2000. 66-67., 210-211. oldal Forster Gyula –Gerencze Péter: Magyarország műemlékei. I-IV. kötet. 1905. Füssy Tamás: A Zalavári Árpádság története. 1902. 33., 63. oldal (A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története című könyvsorozat VII. kötete) Genthon István: Magyarország műemlékei. 1951. 2. kiadás(átdolgozta: Dercsényi Dezső): 1974. 393. oldal és a 132-133. kép Gerecze Péter: Magyarország műemlékei. 1906. Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. 1938. Gerő László művei: o Magyar építészet a XIX. század végéig. 3. kiadás: 1954. o Építészeti műemlékek. 1958. Guzsik Tamás: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 14. 1979. 163-202. oldal Gyimóthy Dénes (szerk.): A Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház jubileumi évkönyve. III. kötet. 1977. Harmath István – Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmihagyományai. 4. kiadás: 1984. 233-234. oldal (Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc) és 159. oldal (Szabó Lőrinc: Hévíz télen)

48




 

 



   



A Hévízi Könyvtár – sorozat kötetei – zárójelben a szerkesztő(k) neve: (A Hévíz című folyóirat Hévízre vonatkozó írásai is fontosak! Ezek felsorolása – néhány kivételtől eltekintve – nem szerepelnek az összeállításban!) 1. 1994. A hévízi „csodató” (Laczkó András) 2. 1994. Hévíz anno…(S. Rieder Zsuzsanna –Tar Ferenc) 3. 1994. Laczkó András: A Mollok. Hévízi családtörténet 4. 1994. Csokonai Tanulmányi Napok. 1993. (Laczkó András) (Hévízi Almanach. 2. – Azelső Hévízi Almanach 1992-ben jelent meg, szintén Laczkó András szerkesztésében.) 5. 1994. Major-Zala Lajos: Láttál tündérrózsát becsukódni? 6. 1995. „Régi fénynél új szövétneket". Hévízi előadások (Kardos Gy, József – Laczkó András) 7. 1995. A Bibó István alternatív Közgazdasági Gimnázium alapítása és első éve (összeállította: Simonfay Krisztina) 8. 1995. Csokonai Tanulmányi Napok. 1994. – Hévízi Ősz ’94. (Hévízi Almanach. 3. – Laczkó András) 9. 1996. Egy újra felfedezett építőművész, Szeghalmy Bálint élete és életműve (összeállította: Bereczky Kálmán) 10. 1997. Adorján József: A Musica Antiqua Együttes húsz éve (1977-1997). 11. 1997. Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete 12. 2000. 1994-2000. Karsztvizek a Közép-Dunántúlon (Nagy Zsigmond) 13. 2005. 2002-2005. Kiss Lajos: Elmondom…(visszaemlékezések) 14. 1998. Tar Ferenc: Lincoln magyar tábornoka. Asbóth Sándor életútja 15. 2002. 1999-2002. A Hévízi-forrástó ökológiai állapota (Ponyi Jenő) Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. I. 325-329. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. III. 566-571. oldal: Páh és I. 201-202. oldal: Egregy (A keszthelyi Fejér Gy. Városi Könyvtárban, kézirat) Huszti Zoltán Ferenc (főszerk): Természeti értékeink nyomában. Tátika, Kovácsihegy, Hévíz, Cserszegtomaj. 1991. (A Tátika című kiadvány IV. füzete) Kardos Gy. József: Hévízi kivándorlók századunk elején (XX. század). Hévíz (folyóirat), 1998/3. 39-40. oldal – vagy Bakonyiné Ligeti Mária (szerk.): Tóparti üzenet. 2000. 85-90. oldal Kardos Laura tanulmányai a Hévíz című folyóiratban: o 1998/5. 39-40. oldal: Marton László szobrai Hévízen o 1999/3 27-33 oldal: Hévíz építészeti emlékei o 2001/2. 17-24. oldal: „Attila sátrai” ( A hévízi protestáns tempolm Szeghalmy Bálint életművében) Karvalics László (főszerk.): Magyarország városai. I. kötet. 1996. 348-351. oldal és IV. kötet. 2006. 445-446. oldal Kelemen Kászló: Országismereti kézikönyv. 2. kiafás: 2001. 271. oldal Kenyeres Ágnes (főszerk.)Magyar életrajzi lexikon. I. kötet. 1967. 66. oldal: Babocsay József Babocsay Józsefről még lexikonokban: o Élesztő László (főszerk.): Magyar Nagylexikon I. kötet: 1993. 780. oldal o Kiss Gábor (szerk.) Zalai életrajzi kislexikon. 3. kiadás: 2005. 22. oldal o Markó László (főszerk.) Új magyar életrajzi lexikon. I. kötet: 2001. 236. oldal Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet. 2. kiadás: 1988. vagy 1997. I. 593. oldal: Hévíz és I. 409. oldal: Egregy 49




              

     

       

Koppány Tibor művei: A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei: o 1. 1963. 81-114. oldal: A Balaton-felvidék románkori templomai o 6. 1967. 117-150. oldal és 11. 1972. 213-241. oldal: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében o 8. 1969. 217-222. oldal: Veszprém megye Árpád-kori építészetének problémái Kosztolányi Dezső: Egregy. Pesti Hírlap, 1934. VIII. 12. Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978.: 84., 156., 221., 223. oldal (Zalai Gyűjtemény, 9.) Kovács András istván: Balaton és vidéke. 2002. 214-215. oldal Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991.: 47-49. oldal: Egregy, és 60-64. oldal: Hévíz és Hévízszentandrás Kriszt György: Középkori templomaink. 1990. 55. kép és ismertető (a könyv végén) Kubassek János: Balaton és a Balato-felvidék. 2001. 155-157. oldal Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archeológiája. 1920. 101-104. oldal: Hévíz, Alsópáhok, Dobogó Lachner László: Barangolás Zalában. 2. kiadás: 1984. 43-54. oldal Lachner László (főszerk.): Vendégváró. Látnivalók Zala megyében. 1999. 29-32. oldal Lipták Gábor: Hévíz. 1972. Lukács Károly: A Balaton. 2. kiadás: 1941. 53-54., 57., 59-60., 62-63. oldal Marosi Ernő: Magyar falusi templomok. 1975. 13. oldal Méhes László (szerk.): A Balaton és környéke. 2007. 115-116., 132-135. oldal Mészáros Gyula (szerk.): Bakony, Balaton-felvidék. 1983. 534., 599-600.oldal Mészáros T. László: o Hévíz Európában. 2006. o Szeretettel vár Hévíz. 2007o Zala Európában. 2. kiadás: 2007. 72-76., 171-172. oldal Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédei (1848-1849.). 1992. 299. oldal (Zalai Gyűjtemény, 33) Molnár András (szerk.): Zala megye történelmi olvasókönyve. 1996. 392-393. oldal: Békés tüntetés Hévízen (1989. április 18.) Molnár András – Virrasztó Zsolt (szerk.): Ezer év. Zala megye históriája. 2009. 94. oldal Müller Róbert: Római kori épület Egregyen az Attika utcában. 2004. Nagyné Szeker Éva: A hévízi evangélikus-református templom építésének története. Hévíz (folyóirat), 1999/2. 33-35. oldal N(árai) Szabó Gyula művei: o Hévízi mozaik. 1927. vagy Zalaország. VIII-IX. füzet. 278-329. oldal o Hévíz monográfiája. 1931. Nemesbüki András: Hévíz. Veszprém Megyei Napló, 1969. I.3.3. oldal Németh József (szerk.): Nevezetes zalaiak. 1993. Babocsay József Papp Antal (főszerk.): Magyarország-útikönyv. 6. kiadás: 1978. 875-879. oldal Pethő Tibor – Lipták Gábor – Zákonyi Ferenc: Hévíz és környéke (év nélkül) Pöltzel Jenő: Kiegészítés Hévíz irodalmához. Balatoni Szemle, III. évf., 1944. 484495. oldal Radnóti Aladár – Gerő László: A Balaton régészeti és történeti emlékei: 1952. 80-81. oldal Rados Jenő: Magyar építészettörténet. 1975. 73-74. oldal Sági János művei: 50


     





 

  

 

o A Balaton írásban és képbe. 1902. 62-65. oldal o Keszthely, Balaton- és Hévíz-fürdő. 1910. 53-57. oldal Sági Károly – Iványi Béla – Péczely Piroska – Csiky László: Keszthely. 1956. 84-89. oldal Sági Károly: Keszthely és környéke. 2. kiadás: 1965. 71-72. oldal (1978.?) Sági Károly – Zákonyi Ferenc: Balaton. 3. kiadás: 1989. 106., 555-566. oldal (1. kiadás: 1970. 504-511. oldal) Sági Károly: A Hévízi-völgy egykori balatoni öblének pusztulása. Hévíz(folyóirat), 1993/1. Schulhof Ödön: Hévíz gyógytényezői. 1960. Szántó Endre művei: o Hévíz és környéke. 2. kiadás: 2000. (1. kiadás: Hévíz. 1993., 3. kiadás: 2006.) o A régi Hévíz képes levelezőlapokon. 2006. o Hévíz története. 2008. (irodalom: 70-71. oldal!) Szántó Imre művei: o Hévíz története: I. kötet. 1977., II. kötet. 1980. o Gróf Festetics György emlékezete. Hévíz fürdőhely születése. 1991. Szarka Lajos művei: o Miről hallgat az egregyi nagyharang? Keszthelyi Hírlap, 1989. 6. szám. 7. oldal o Pusztuló műemlékünk, az egregyi templom. Keszthelyi Hírlap, 1990. 1. szám. 4. oldal o Az egregyi templom. (év nélkül) o Páratlan testvérpár. A Schulhof-testvérek szerepe Hévíz „világfürdővé válásában”. 1999. o A hévízi zsidóság története. 2000. o A hévízi Egregy. 2002. o Hévíz (fotóalbum). 2003. o Letört olajág. 2006. (Földes Gáborról) o Hévíz. 2009. Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok. 2003. Tóth András tanulmányai: o Az utolsó hévízi köpölyözők. HORUS Orvostudományi Dokumentációs Szolgálat. 21. szám. 1968. o A fürdőorvosi tradíció másfél évszázados fejlődése Hévízen. Hévízi Orvosi Archívum. II. 1970. Tóth Lajos – Sági Ernő Miklós: Balatoni könyv és balatoni címtár. 1940. 47., 74., 94., 150., 172-174., 176., 239. oldal Valter Ilona: Románkori falusi templomok Zala megyében. Művészet (folyóirat), 1977. 6-10. oldal Vándor László (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001.: o 61-65. oldal: Valter Ilona: Egyházszervezet, kolostorok, templomok a 11-13. században o 352. és 359. oldal: Hévíz címere Zákonyi Botond: Balaton és vidéke. 2004. 366-367. oldal Zákonyi Ferenc művei: o Hévíz (kézirat?) o Hévíz első hírverője. Dunántúli Napló, 1960. III. 20. o Hévíz múltja és fejlődése 1920-ig. 1974. o Balaton 2. kiadás: 1976. 103-107. oldal (1. kiadás: 1973.) 51


 





o A Dunántúl gyógyfürdői és fürdői. 1977. 145-160. oldal Zsirai Kálmán (szerk.): A Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház jubileumi évkönyve. II. kötet. 1970. (Az I. kötet talán 1962-ben jelent meg – 10 éves?) Magyarország műemlékjegyzéke. Zala megye. 2006. 34. oldal: Külterület: Egregy Római Katolikus templom (Szent Magdolna) Dombföldi u., temető (hrsz.: 023) Román stílusú 13. század második negyede Temetőben, szabadon álló, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, Nyi homlokzata előtt toronnyal, a hajó és a szentély felett nyeregtetővel. A csürlős, kősisakos torony homlokzatain kettős és hármas ikerablakok. A D-i oldalon szegmentíves (körszeletes) kapu. Szalagbordás keresztboltozatos toronyalj, síkmennyezetes hajó, fiókos dongaboltozatú szentély. A Ny-i falsarkokban boltváll magasságáig a középkori boltozathoz tartozó falpillérek. A hajó É-i és D-i oldalfalait fülkék tagolják. Falképek: a hajó és a szentély homlokzati falán festett párkányfríz, a diadalíven ornamentális (díszítő) festés, 1731. A 13. század második negyedében épült, római alapréteg fölött, a török időkben megrongálódott. A templomot, a diadalíven lévő felirat szerint, 1731-ben újították fel. A 19.század közepén újra átalakították, a toronyalj Ny-i felén bejáratot nyitottak. 1912-ben állították helyre (építész: Lux Kálmán), ekkor ismét megnyitották az eredeti D-i kaput. Újabb helyreállítása 1964–1965-ben volt. Az római katolikus templom műemléki környezete Hegyrétaljai dűlő (hrsz.: 023) (helyrajziszámok [telkek]: 667-676.) Hévíz határában, a domboldalon lévő temető az Árpád-kori templommal, római kori és 19–20. századi síremlékekkel. Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei: 1993. 163-164. oldal, Római katolikus templom, Egregy (védett) A Hévízzel egyesített Egregy falu középkori temploma a községen kívüli temetőben Hévíztől északra. Kisméretű, keletelt, egyhajós és egyenes szentélyek, nyugati toronnyal, déli oldalán levő bejárattal. Karcsú tornyán egymás felett három szinten kettős és hármas ikerablakok vannak, a torony tetejét négy oldalán háromszögű oromzatokon nyugvó, falazott sisak fedi. A hajót a déli oldalon két szentélyét délről és keletről egy-egy kis résablak világítja meg (70. kép). A toronyaljban bordás keresztboltozat van, a hajó síkmennyezetes, a szentély feletti boltozat barokk. Szent Katalin 13. századi egregyi kőegyházát csak 1341-től említik a források. A falu török kori pusztulása ellenére sem döntötte romba az idő, 1731-ben hozták rendbe. Legutóbbi helyreállítását 1964-1965-ben végezte az Országos Műemléki Felügyelőség. Németh József: Zala megye műemlékei. 1979. 73. oldal: Római katolikus templom (Egregy: Szőlőhegy – 39. kép – Szent Magdolna) A környék régóta lakott terület, a templom környékén is római emlékek kerültek elő. A 13. század második negyedében épülhetett, első okleveles adata 1341-ből származik. Eszerint patrónája Alexandriai Szent Katalin. A 16-17. században erősen megsérült. 1731 tavaszán újították meg. Új titulusa Szent Magdolna lett. A 19. század közepén újra renoválták, ekkor a torony alatt nyitottak új bejáratot, déli kapuját befalazták. 1912-ben Lux Kálmán tervei szerint renoválták, a torony alatti bejáratot ekkor befalazták, újra helyreállították az eredeti déli kaput. 1865-ben az Országos Műemléki Felügyelőség restaurálta. 52


Egyhajós, egyenes szentélyű, keletelt, kisméretű templom. Nyugati oldalán háromemeletes, falazott sisakos torony, kettős és hármas ikerablakokkal. A hajó síkfödémes, a szentély feletti fiókos dongaboltozat barokk eredetű, a 18. századi helyreállítás idejéből. A hajó két oldalán ülőfülkék, középkori és barokk festésmaradványok. A templom körül ma is temető van. Valószínű, hogy itt terült el a középkori falu is.

NEMESBÜK     

      

Bakony Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. 1. A Keszthelyi és Tapolcai járás. 1966. 122-123. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megye földrajzi szervei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 65-67. oldal (Zalai Gyűjtemény, 24.) Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 45-46., 70-71., 88-89., 171., 204., 222-224., 323. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. 304. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. I.93. oldal: Bik néven (A keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban: kézirat) Kardos GY. József: Keszthely környékének kivándorlása a XX. Század elején. Hévíz (folyóirat), 1999/3. 35-36. oldal Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet. 2. kiadás: 1988. vagy 1997. II. 796. oldal Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991. 100-103. oldal Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédei. (1848-1849). 1992. 287. oldal (Zalai Gyűjtemény, 33.) Nemesbüki András: Nemesbük. Veszprém Megyei Napló, 1969. VIII.27. 4. oldal Papp Antal (főszerk.): Magyarország-útikönyv. 6. kiadás: 1978. 879. oldal Szántó Endre: Hévíz és környéke. 2. kiadás: 2000. 174. oldal

REZI       

Bakony Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. 1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 130-132. oldal Balogh Gábor – Bodor Péter – Szokoly Miklósné: Kerékpártúrák a Bakonyban és a Balaton körül. 3. kiadás: 2002. 71-72. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megye földrajzi nevei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 55-58. oldal (Zalai Gyűjtemény, 24.) Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Eredetileg: IIII. kötet. 1907.-Reprint (hasonmás kiadás): 2009. 285-288. oldal Béres Katalin (szerk.): A szabadságharc emlékei Zalában. 2. kiadás: 1999. 87-88. oldal Béres Katalin: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében Borda László (szerk.): o A Kis-Balaton és a Keszthelyi hegység. 2001. 154-157. oldal 53


    

 

     

     







o Gyógy- és termálfürdők Nyugat-Magyarországon. 2001. 100-101. oldal Bujtás Amália (szerk.): Regélő magyar várak. 1977. Bulla Béla: A Keszthelyi-hegység földrajza. Földrajzi Közlemények, 56. kötet, 1928. I-IV. füzet. 1-28. oldal Czellár Katalin – Somorjai Ferenc: Magyarország-útikönyv. 4. kiadás: 2005. 450. oldal Czigány László: Laky Demeter és Sebessy Kálmán a szabadságharcban (1848-1849). Zalai Gyűjtemény, 35. 1994. 203-214. oldal Cséri Miklós – S. Laczkovits Emőke (szerk.): A Balaton-felvidék népi építészete. 1997. 293-310. oldal: Benda Gyula: A Keszthely környéki szőlőhegyek építkezése a hagyatéki és vagyonösszeírások tükrében (19. század első fele) Csite András: Rezi község (Zala m.) 1790-1829 közötti népesedési viszonyainak elemzése. Szakdolgozat, 1991. (Közgazdasági Egyetem, Budapest) Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 47-49., 101-102., 113., 115., 171., 175-176., 179., 201., 203., 213., 217-218., 221., 234., 238., 248., 281., 298-316., 324-325. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Csorda Csaba: Legendás váraink. 1999. 221-223. oldal Darnai-Dornyai(1943-ig) Béla – Vajkai Aurél – Csák Árpád: A gyöngyösi csárda. 8. kiadás: 1967. (1. kiadás: 1956.) Dávid János (stb.): Vendégváró Balaton. 2002. 39., 156. oldal Dely Károly (szerk.): Vártúrák kalauza. Dunántúli várak és vártúra útvonalak. 2. kiadás: 1976. 273-277. oldal Bercsényi Balázs – Kaiser Ottó – Koppány Tibor: Magyar várak. 3. kiadás: 2003. 5455. oldal Engel Pál művei: o A királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond-korban (1387-1437). 1977. o Magyarország világi archontológiája (1301-1457). I-II. kötet. 1996. o Honor, vár, ispánság. 2003. Entz Géza – Gerő László: A Balaton-környék műemlékei. 1958. 8., 31., 33., 148-149. oldal és a 153. kép Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. 2. kiadás: 1995. 407. oldal: Juhász Ferenc Fehér György – Somorjai Ferenc: Balaton és környéke. 2002. 115-116. oldal Feiszt György: Fejezetek a Gersei Pető család történetéből. Zalai Gyűjtemény, 25. 1986. 77-94. oldal Feketéné Kordé Katalin: Balaton. A magyar Riviéra. 2000. 23., 32., 209-201. oldal Fügedi Erik művei: o Vár és társadalom a XIII-XIV. századi Magyarországon. 1977. o Ispánok, bárók, kiskirályok. 1986. o „könyörülj, bánom, könyörülj…!” 1986. Gerő László művei: o Magyarországi várépítések 1955., 1959. 169-174. oldal o Építészeti műemlékek. 1958. o Magyar várak. 1968.. o Várépítészetünk. 1975. 314. oldal Harmath István – Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. 4. kiadás: 1984. 285. oldal: Gyöngyösi Csárda, Juhász Ferenc (162-163. oldal: Rezi bordal című verse) és 243. oldal: Laky Demeter Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. 376-378. oldal 54






  

 

             



Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. III. 644-645. oldal (Rezi vár) (A keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban: kézirat) Husz Ildikó: Rezi falu házasodási jellemzői a házasságkötési anyakönyvek tükrében (1741-1829). Szakdolgozat, 1991. (Közgazdasági Egyetem, Budapest: Szociológiai Tanszék) Illés György: Végek dicsérete. 1985. 93-96. oldal Iványi Béla – Sági Károly – Takács Kálmán: Hegyesd, Tátika, Rezi. 77-101. oldal Kardos Gy. József tanulmányai a Hévíz című folyóiratban: o 1999/3. 36-37. oldal: Keszthely környékének kivándorlása a XX. Század elején o 2000/4. 18-26. oldal: Bella Mihály, Rezi tanítója (1836-1859) Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. 1984. 500-503. oldal Kiss Gábor (szerk.): Zalai életrajzi kislexikon. 3. kiadás: 2005. 107. oldal: Gersei Pető család 174. oldal: Laky Demeter 236-237. oldal: Sebessy Kálmán [Laky Demeterről még: o Szirnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV. kötet. 1891-1914. VII. 671673. hasáb o Benedek Marcell (főszerk.): Magyar irodalmi lexikon. II. kötet. 1965. 10-11. oldal o Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. II. kötet. 1969. 20-21. oldal o Péter László (főszerk.): Újmagyar irodalmi lexikon. 1994. II. kötet. 1185-1186. oldal 2. kiadás: 2000. II. kötet. 1284. oldal o Markó László (főszerk.): Újmagyar életrajzi lexikon. IV. kötet. 2005. 57-58. oldal] Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet. 2. kiadás: 1988. vagy 1997. II. 414. oldal Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978. 28., 37., 46., 55., 156., 233. oldal (Zalai Gyűjtemény, 9.) Kovács András István: Balaton és vidéke. 2002. 219-220. oldal Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991. 106-109. oldal Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében. 2002. 62. oldal (melléklet) és a 894. kép Lachner László: Barangolás Zalában. 2. kiadás: 1984. 55-56. oldal Lackner László (főszerk.): Vendégváró. Látnivalók Zala megyében. 1999. 38-39. oldal Lipták Gábor: Hévíz. 1972. 68-69. oldal Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. 2. kiadás: 2006. Marosi Ernő: XVI. Századi váraink (1521-1606). 1991. Méhes László (szerk.): A Balaton és környéke. 2007. 144. oldal Mészáros Gyula (szerk.): Bakony, Balaton-felvidék. 1983. 533-534., 612. oldal Mészáros T. László: Zala Európában. 2. kiadás: 2007. 54. oldal Molnár András (szerk.): o A szabadságharc zalai honvédei (1848-1849). 1992. 378. oldal (Zalai Gyűjtemény, 33.) o Zala megye történelmi olvasókönyve. 1996. 89-91. oldal: Egy nemesi hölgy ruhatára. Gersei Pethő Sára ingóságainak jegyzéke (1580. szeptember 20.) o Zala megye archontológiája (1138-2000). 2001. (Zalai Gyűjtemény, 50.) Morvai Péter: Gersei Pethő Gergely élete és krónikája. 1912. 55


  

    

 

  

 



 

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1862.reprint (Hasonmás kiadás): 1988. VI. kötet (P-R). 257-266. oldal: Gersei Pető család Nemesbüki András: Rezi. Veszprém Megyei Napló, 1999. XII.24.4. oldal Ortutay Gyula (szerk.): Magyar népdalok. I-II. kötet. 2. kiadás: 1975. II. 123., 637638. oldal [Köszöntők, ünnepi dalok: 17. számú: 1952-ben gyűjtötte Lancz Kálmán dallammal: A Gergely-járás záró éneke. – Átvétel: Kerényi György (szerk.): Jeles napok. A Magyar Népzene Tára. II. kötet. 1953. 152. oldal (111. számú).] Papp Antal (főszerk.): Magyarország-útikönyv. 6. kiadás: 1978. 874. oldal Pereházy Károly (főszerk.): Vendégváró régi házak. 1979. 52. oldal: Koppány Tibor: Gyöngyösi csárda Puskás Krisztina: Család és háztartás Rezi faluban (1747-1771). Szakdolgozat, 1991. (Közgazdasági Egyetem, Budapest: Szociológiai Tanszék) Sági Károly – Zákonyi Ferenc: Balaton. 3. kiadás: 1989. 566-569. oldal (1. kiadás: 1970. 511-513. oldal) Sándor Pál művei: o Történeti Statisztikai Évkönyv, 1960. 59-85. oldal: Rezi község földbirtokstatisztikája a kataszteri felvételek tükrében o Történeti Statisztikai Kötetek, 1961. A jobbágybirtok történeti statisztikai vizsgálatához (1786-1853) o Agrártörténeti Szemle, 8. (1-2.) 1964. 36-83. oldal: A XIX. Századi parasztbirtok vizsgálatának történeti statisztikai forrásai-módszerei és újabb eredményei Szántó Endre: Hévíz és környéke. 2. kiadás: 2000. 183-185. oldal Szántó Imre művei: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei: o 9. 1970. 49-54. oldal: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Dunántúlon o 11. 1972. 313-329. oldal: A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén (15411566) o 18. 1986. 261-302. oldal: A balatoni várak övezete a dunántúli védelmi rendszerben (1541-1690) Szántó Tibor: A történelmi Magyarország várai. 2004. Szarka Lajos: Hévíz. 2009. 214., 216. oldal Szatlóczki Gábor művei: o A Rezi vár históriája. A rezi váruradalom története. 2000. (Fontos!: 83-93. oldal: irodalom és jegyzetek) o A Tátika vár históriája. A Gersei Pethő család és tátikai váruradalmuk története. 2002. (Források és irodalom: 151-157. oldal!) Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv. 2009. 67. oldal: Vak Illés Vándor László művei: o Castrum Bene, 1. 1989. 56-67. oldal: A várépítészet kezdetei Zala megyében o Castrum Bene, 2. 1990. 203-216. oldal: Zalai castellumok kutatásának eredményei o Várak, kastélyok, templomok (folyóirat), II. évf., 2007/5. 4-7. oldal: Rezi vára Vándor László (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001.: o 43-48. oldal: Rácz György: Zala megye birtokviszonyai az Anjou- és a Zsigmondkorban o 49-52. oldal: Vándor László: A középkori várépítészet Zalában o 356. és 361. oldal: Rezi címere Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül. 1996. Zákonyi Botond: Balaton és vidéke. 2004. 369-370. oldal 56


 



Zákonyi Ferenc: Balaton. 2. kiadás: 1976. 102-103., 106-107. oldal (1. kiadás: 1973.) Magyarország műemlékjegyzéke. Zala megye. 2006. 93-94. oldal: Présház Alsóköves 28. (hrsz.: 3259/9) 19. század közepe Domboldalon, szabadon álló, téglalap alaprajzú, nyeregtetős előterű pincebejárattal. A présház kétosztatú elrendezésű, K-i oldalán istálló maradványával. Épült a 19. század közepén. Népi műemlék. Gyöngyösi csárda Karmacsi útnál (hrsz.: 3113) barokk (1728) A Karmacsi útra merőlegesen, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, nádfedeles épület. Ny-i oromfalában négyzet alakú padlásablak. Egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű. 1728-ban épült, a Festetics uradalom vadászháza volt. Később csárdává alakították. Elnevezése a középkorban itt elterülő Gyöngyös falu nevét őrzi. A telken: további két, későbbi, téglalap alaprajzú, nyeregtetős, nádfedeles épület. Római Katolikus templom Petőfi u. 29. (hrsz.: 266) barokk (1756) Dombon, szabadon álló, kerítésfallal övezett, keletelt, egyhajós, keresztházas, poligonális (sokszögű) szentélyzáródású templom, a hajó és a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, Ny-i homlokzata előtt toronnyal, a hajó É-i oldalához csatlakozó kápolnával, a szentély D-i oldalához kapcsolódó sekrestyével. A tornyon és a hajó D-i falán támpillérek. Csehsüveg boltozattal fedett hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A kápolnában stukkódíszítés, 18. század második fele. Korábbi, középkori templom felhasználásával épült 1690 körül, melyet 1756-ban a Festetics család építtetett át barokk stílusban, ekkor készült a kápolna is. 1908-ban átalakították, kereszthajóval bővítették. A templomkertben: Szent Flórián-szobor, 18. század második fele. A kerítésfalban: Szent Péter-szobor, 18. század második fele; 19. század végi síremlékek befalazva. Külterület: Rezi-vár (hrsz.: 0144/15–16) 14–15. század A Zalaszántói-medence fölé magasodó sziklagerinc végén egy lakótoronyból, kaputoronyból és körítőfalból álló rom. A hegygerinc É-i végén áll az egykor háromszintes torony K-i fala, az árnyékszék romjaival. A torony formájú palotához kapcsolódó trapéz alaprajzon két kortinafal (kárpitfa), D-en a részben rekonstruált kaputorony áll. A lakótorony belső tere a földszinten, a boltozati lenyomatok tanúsága szerint, középpillérre támaszkodó, négyboltmezős tér volt. A torony bejárata a gyilokjáróról nyílt a K-i oldalon. K-en árnyékszéktorony csatlakozott a valószínűleg osztatlan terű emeleti nagyteremhez. A vár előtt feltáratlan földsáncok húzódnak. 1298–1307 között építtette Pécz nembeli Apor. A 14. században királyi birtok volt, és tovább bővítették. 1378-ban Nagy Lajos király a Lackfi családnak adományozta, 1432-ben a Gersei Pető család tulajdonába került. 1557-ben épült ki a sáncrendszer, 1589-ben a törökök a szomszédos Tátikával együtt felgyújtották. A várrom műemléki környezete A 0144/8. és 0144/16. helyrajzi számú erdőterületek a Meleghegy északi oldalán. Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. 1993. 174-175. oldal: Római katolikus templom (védett) Középkori eredetű barokk és 20. század eleji átépítésben. Egyhajós, keletelt, szentélye 57




sokszög záródású, előtte újabb kereszthajó, nyugati oldalán kősisakos torony. A torony és a hajó sarkain, valamint a hajó oldalain támpillérek. Északi oldalán stukkódíszes kápolna. Belseje dongaboltozatos. A templom középkori titulusa ismeretlen, először a 14. század eleji tizedjegyzékekben szerepel papja, 1550-ig említik. Egy 1778-ból maradt feljegyzés szerint 1690 körül építették újjá, 1756-ban a birtokos Festeticscsalád barokk stílusban építtette át. Ekkor készült az északi kápolna. A diadalíven olvasható felirat szerint 1908-ban kereszthajóval bővítették, és átalakították. A Gyöngyös csárda (védett) Földszintes, zsúpfedeles barokk épület, amelyet a Festetics-uradalom 1728-ban vadászháznak építtetett. Rezi várának romjai (védett) 1298 és 1307 között Pécz nembeli Apor építtette, valószínűleg az ő halála után, a 14. század első felétől lett királyi vár. 1378-ban Nagy Lajos király adományaként már a Lackfiaké. Csáktornyai Lackfi István nádor bukása után, 1397-ből újból királyi birtok. Zsigmond 1401-ben Tátikával együtt Eberhard zágrábi püspök, királyi főkancelllérnak és rokonságának, az Albenieknek adományozta. Eberhard halála után, 1419 körül a királyra szállt, 1421-ben azonban ismét megkapták az Albeniek. 1427-ben került zálogbirtokként a Gersei Petők kezére, akik 1432-ben véglegesen megkapták. A vár ekkori tartozékai közé Keszthely mezőváros, Rezi, Zsid, Falud és Tolmad (?) falvak tartoztak. A vár ettől kezdve a Petők birtoka maradt. A 16. század közepén a közeledő török veszély miatt a várat Gersei Pető János soproni főispán, a család bárói rangot elért tagja megerősíttette. 1557-ben többszakaszos palánkvárat építettek eléje. 1562-től a szerteágazó birtokos család a közös költségén a vár hat kapuján két virrasztót és 12 gyalog darabontot tartottak őrségként. Az egyre sűrűbben portyázó törökök 1561-ben kirabolták a falut, 1589-ben pedig, miután a csekély létszámú őrség mit sem ért Tátikával együtt magát a várat is elfoglalták és felgyújtották. A zalaszántói medence fölé magasodó sziklagerinc végén háromszintes kőépület keleti fala áll csupán (1993!), benne kőkeretes ablakok nyílásai (78. kép). Külső oldalán többszintes árnyékszék romos kürtője. A faragott kőtömbökkel szegélyezett falszakasz északi és déli végén derékszögben befordul. Ez és 19. századi rajzok azt bizonyítják, hogy a vár egyetlen nagyméretű, torony formájú épületből állott, amelyet egymásra merőleges két fal osztott négy részre. A toronyhoz dél felé szabálytalan alaprajzú, hosszú udvar csatlakozott, kétoldali falai néhol magasan maradtak meg, és azokban többszöri magasítás nyomai láthatók. A vártól délre elterülő, ritkás erdővel benőtt fennsíkon külső sáncok nyomai maradtak meg. A belső várban álló falszakok legkorábbi részei is olyan 14-15. századi építményeknek látszanak, amelyek későbbiek a vár előző építésénél. Az előudvart övező pártázatos, kőréses falak legfelső szakasza származhat a külső sáncokkal együtt a 16. század közepéről. Németh József: Zala megye műemlékei. 1979. 96-98. oldal: o Rezi Vár romjai (Külterület) 1378-ban szerepel először oklevélben Lackfi István tulajdonaként. (Más adat: 1333.?) (A falu említése: 1236.) (Tátika alsóvárának is nevezték?) (A Meleg-hegy 427 vagy 425 vagy 418 méteres ? északi nyúlványán egy dolomitsziklán.) A 16. század végén romos (1571-1592: a Gersei Petőké), a 18. század második felében összeomlott (1771 körül?). 418 méter magasan, dolomitsziklán épült a vár. Először északi részén épülhetett meg a négyzetes alaprajzú (2 emeletes) lakótorony, később dél felé mind jobban 58


táguló (magas) falakkal körülvett udvarral bővítették. (Több egymás mögötti fal.) Ma (1979.!) már csak a keleti fal nagyobb, a nyugati fal kisebb része áll. A keleti oldalon a fal koronáján még láthatók a védőoromzatok maradványai, néhány (gótikus) ablak nyoma. E fal északi sarkán faragott kváderkövek is vannak. Hajdani belső beosztásának felszíni nyoma már nincs. (Az udvar déli végén egy négyzetes és kerek torony védte a várkaput.) Széles, mély árok választotta el a bejárata előtt elterülő nagyméretű fennsíktól, melyet földsánc vesz körül. Feltehetően a fennsík a bronzkor végén, a vaskor elején erődített telep volt. (A vártól délre feltételezhetően gerendapalánkos huszárvár. Előtte: sziklába vágott várárok.) (A zárójeles részek kiegészítések. Ezen kívül 2 öreg mogyorófa természetvédelem alatt állt. – Sikalikja-barlang: Az őskortól az Árpád-korig lakott. Nyílásán tört fel először a mai Hévíz vize.) o Római katolikus plébániatemplom (Petőfi u. – Keresztelő Szent János) A 14-15. században épült gótikus stílusban. A török pusztulás után először 1688ban állították helyre. 1756-ban Festetics Kristóf építtette újjá. Ekkor dongaboltozattal látták el. Északi oldalához stukkódíszes kápolnát toldottak. 1908ban újra renoválták, kereszthajóval bővítették. (Részben barokkizált.) Mai formájában középkori jellegéből alig őriz valamit. Kereszt alakú alaprajzához kápolna és sekrestye csatlakozik, nyugati végén gúlasisakos torony. 10 támpillér erősíti, kettő a homlokzat előtti toronynak támaszkodik. Déli falán hosszú, nyújtott, félkörös záródású ablakok. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Tornyának első emeletén lóhere alakú ablak. A templom mögött temető, néhány 19. századi sírkővel. Előtte barokk Szent Flórián szobor áll. o Gyöngyösi csárda (A Zalaszántó-Keszthely országút mellett) 1728-ban vadászháznak épült, később csárdává alakították. Elnevezése a középkorban itt elterült Gyöngyös falu nevét őrzi. Földszintes, egyszerű, kő ajtó- és ablakkeretes épület. Négy helyiség oldalsó folyosójáról nyílik. 1955-ben hozták rendbe. Udvari építményekkel bővítették. Közelében két, 1862-ben lelőtt betyár sírja. (Kökes Pista és Vak Illés.)

SÁRMELLÉK     

  

Bakony Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. 1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 137-139. oldal Balogh Anikó: A sármelléki iskola története (kézirat) Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megye földrajzi nevei. II. A Keszthelyi járás. 1986. 103-108. oldal (Zalai Gyűjtemény, 24.) Boda László (szerk.): A Kis-Balaton és a Keszthelyi-hegység. 2001. 157-159. oldal Csomor Erzsébet – Kapiller Imre (szerk.): ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi járásban. 2006. 27., 36., 40., 53-54., 56., 61-63., 74., 85-86., 108., 112., 114., 126-127., 136., 162-164., 171., 182-183., 202-203., 206-208., 221., 233., 248., 279., 292-293., 297., 299., 326-329., 366., 371-372. oldal (Zalai Gyűjtemény, 63.) Dávid János (stb.): Vendégváró Balaton. 2002. 33. oldal Entz Géza – Gerő László: A Balaton-környék műemlékei. 1958. 6., 149. oldal Fehér György – Somorjai Ferenc: Balaton és környéke. 2002. 179. oldal

59


  

                 



Füssy Tamás: A Zalavári Apátság története. 1902. (A Pannonhalmi Szent Benedekrend története című könyvsorozat VII. kötete) Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. 388-391. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. II. 274. oldal: Égenföld (Hégen-földe néven) és III. 672. oldal: Sármellék (A Keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban: kézirat) Kardos Gy. József: Keszthely környékének kivándorlása a XX. Század elején. Hévíz (folyóirat, 1999/4. 35-36. oldal Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet. 2. kiadás: 1988. vagy 1997. I. 407-408. oldal: Égenföld és II. 453. oldal: Sármellék Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731-1850 között. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 1965. Kisvarga Lajos: Tagosítási per Sármelléken. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 1970. Kisvarga Lajos – Kisvarga Zoltán: Sármellék története a feudalizmus végéig – Sármellék története a polgári korban. 2005. Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978. 23., 32., 44., 55., 156., 185., 221., 233-234. oldal (Zalai Gyűjtemény, 9.) Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991. 50-51. oldal: Égenföld és 109-113. oldal: Sármellék Lackner László (főszerk.): Vendégváró. Látnivalók Zala megyében. 1999. 46-47. oldal Méhes László (szerk.): A Balaton és környéke. 2007. 44. oldal Mészáros T. László: Zala Európában. 2. kiadás: 2007. 103. oldal Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédei (1848-1849). 1992. 300. oldal: Égenföld és 3811-382. oldal: Sármellék (Zalai Gyűjtemény, 33.) Nemesbüki András: Sármellék. Veszprém Megyei Napló, 1970.I.16. 4. oldal Petánovics Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 1971. Sági Károly – Zákonyi Ferenc: Balaton. 1970. 522. oldal Szántó Endre: Hévíz és környéke. 2. kiadás: 2000. 200-201. oldal Vándor László (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001. 356. és 361. oldal: Sármellék címere Virág Zsuzsanna, M.: A badeni kultúra részletei Sármellék-Égenföldről. Zalai Múzeum, 9. 1999. 33-54. oldal Magyarország műemlékjegyzéke. Zala megye. 2006. 95. oldal: Római katolikus templom Dózsa György u. (hrsz.: 865/1) klasszicista (1842) A település főútvonal mellett, szabadon álló, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom, K-i homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély É-i és D-i oldalához csatlakozó sekrestyével és melléktérrel. Csehsüveg boltozatú hajó és szentély, amelyet a szélső hevedereknél egy dór oszlop, a közbenső hevedereknél páros dór oszlopok támasztanak alá, negyedgömb boltozatú szentélyfej, a hajó bejárati oldalán karzat. Berendezés: jellemzően 19. sz. második fele. Épült 1839–1842 között. A templom előtt: háromszög alaprajzú talapzaton álló Szentháromság-szobor, a talapzaton Szent Sebestyén, Vendel és Flórián szobra, illetve Szűz Mária a gyermek Jézussal, 18. század. Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. 1993. 175. oldal: Római katolikus templom (védett) 60




Kétemeletes, órapárkányos és falazott, hegyes sisakú tornya háromboltszakaszos hajó előtt áll, szentélye félköríves. Homlokzatait kettős sima falsávok osztják mezőkre, ezekben vannak a szalagkeretes ablakok. A tornyok sarkain vázákkal díszített oromzatok fogják közre. A főhomlokzat alsó részét dór lizénák keretezik, oldalsó szakaszaiban szoborfülkék vannak. 1839 és 1842 között épült a korábbi, 1778-ban már álló templom helyére. Németh József: Zala megye műemlékei. 1979. 98-99. oldal: Római katolikus templom (Dózsa György u.) 1745-ben a falu lakói fából és téglából építettek templomot, 1778-ban már az egész templom szilárd anyagú. A mai 1839-ben épült. Homlokzat előtti, hegyessisakos, órapárkányos tornya van, hajója két boltszakaszos, szentélye félköríves, a hajóval egyező szélességű. A templom előtt barokk stílusú Szentháromság-szobor: háromszögletű talapzaton Immaculata, Szent Sebestyén, Vendel, Flórián szobra, valamint oszlopon a Szentháromság-szoborcsoport.

ZALAKÖVESKÚT    

    

Bakony Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. 1. A Keszthelyi és a Tapolcai járás. 1966. 176. oldal Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.): Zala megye földrajzi nevei. 1986. 54-55. oldal (Zalai Gyűjtemény, 24.) Hóbor József (szerk.): Zala megye kézikönyve. I-II. kötet. 1998. II. 503. oldal Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megye községeinek története. I-IV. kötet. 1933. II. 418. oldal: (Köveskút néven) (A Keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban: kézirat) Kaposi Lajos (szerk.): Zala megyei törpefalvak. 2004. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. kötet. 2. kiadás: 1988. vagy 1997. II. 796. oldal Kovacsics József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. 1991. 140-142. oldal Nemesbüki András: Zalaköveskút. Veszprém Megyei Napló, 1970.VIII.5. 4. oldal Szántó Endre: Hévíz és környéke 2. kiadás: 2000. 174. oldal

61


ÁLTALÁNOS MŰVEK (Néhány előfordul a települések konkrét műveinél is!) B  Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében (1861-1872). Zalai Gyűjtemény, 26. 1987. 163-185. oldal  Bátorfi Lajos (szerk.): Adatok Zala megye történetéhez. I-IV. kötet. 1876-1878. (folyóirat)  Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. Zalai Gyűjtemény, 23. 1986.  Béli József: Az 1945-ös földreform Zala megyében. Zalai Gyűjtemény, 14. 1976.  Benda Gyula művei: o A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai  I. Keszthely (1711-1820). 1988.  II. Keszthely (1821-1849). 1995.  III. Szőlőhegyek, falvak (és pótlás az I-II. kötethez). 2005. (Az I. és II. kötetben is vannak Keszthely környéki adatok) o Inventárium és paraszti gazdaság a XVIII-XIX. Században. Zalai Gyűjtemény, 28. 1989. 241-249. oldal  Béres Katalin (szerk.): A szabadságharc emlékei Zalában (1848-1849). 2. kiadás: 1999.  Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni hét évtizedben. Zalai Gyűjtemény, 42. 1997. 21-60. oldal  Bodry László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár (szerk.): Zala vármegye ismertetője. I-II. kötet. 1935.  Bogyay Tamás művei: o Elpusztult és átépített középkori templomok a Balaton vidékén. Balatoni Szemle, 1943-1944. 390-396. oldal o A Balatonvidék műemlékei. Építőművészet, 1944. 196-198. oldal  Borosán Gyula (szerk.): Zala megye falvainak képeskönyve. 1989. C  Cey-Bart Gyula: Balatoni borgasztronómia. 2001. CS  Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet. 1894., III. kötet. 1897.  Csányi Károly (stb.): Magyarország középkori műemlékei. I. kötet 1938., II. kötet 1945.  Csányi Károly: Séta a Balatonvidéki műemlékekben. Balatoni Szemle, 1944.  Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a 18-19. század fordulóján. Zalai Gyűjtemény, 34. 1993. 77-144. oldal  Csoma József: Magyar nemzetségi címerek. 1904., reprint (Hasonmás kiadás): 1995. (Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a 14. század közepéig című kötetben) D  Dányi Dezső (szerk.): o Magyarország községeinek és városainak népessége az 1850., 1857. és az 1870. években. 1984. o II. József népszámlálásának községi adatai. 1997.  Dányi Dezső művei: o Az 1850. és az 1857. évi népszámlálás. 1993. 62


 

   

  

o Magyarország népessége a XVIII. Század harmadik harmadában. Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája. 1997. Dányi Dezső – Dávid Zoltán (szerk.): Az első Magyarországi népszámlálás (1784-1787). 1960. Darnay-Dornyay (1943-ig) Béla művei: o A Balatoni műemlékek sorsa. 1938. o A Keszthely vidéki szőlőhegyek múltjából. Vasi Szemle, 6. 1939/4. 1-24. oldal Darnay-Dornyay (1943-ig) Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. 1934. Darnay-Dornyay (1943-ig) Béla – Zákonyi Ferenc: A Balaton-felvidék útikalauza. 1957. Dávid Zoltán (szerk.): Népszámlálás. 1941. 3. Összefoglaló adatok. 1978. Dávid Zoltán művei: o Az 1715-20. évi összeírás. Kovacsics József (szerk.): A történeti statisztika forrásai. 1957. o Magyarország első kataszteri felmérése (1786-1789). Történeti Statisztikai Évkönyv. 1960. Degré Alajos (szerk.): Olvasókönyv Zala megye történetéhez. 1961. Dercsényi Dezső: A Balaton környékének műemlékei. Szépművészet, 1941. Domanovszky György: A Balaton környék népművészete. 1943.

E  Engel Pál: Magyarországi világi archontológiája (1301-1457). I-II. kötet. 1996.  Entz Géza – Gerő László: Műemlékek ismertetése. I-II kötet. 1957.  Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. 1901., 1982.

F  Felhő Ibolya művei: o A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek. A történeti statisztika forrásai. 1957. o Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. 1970.  Foki Ibolya: Olasz-szlovén menekültek Zala megyében 1915-ben. Zalai Gyűjtemény, 21. 1985. 135-144. oldal  Forster Gyula – Gerecze Péter: Magyarország műemlékei. I-IV. kötet. 1905.  Fülep Lajos: A Magyarországi művészet története. 4. kiadás: 1970.  Füzi Ferenc: Zala megye védett természeti értékei. 1979. G  Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői (1950-1985). Zalai Gyűjtemény, 22. 1986.  Gerecze Péter: Magyarország műemlékei. 1906. GY  Gyarmati László (szerk.): Balatoni arcképcsarnok. 2006. H  Halász Imre művei: 63


   



J  

o Önkényuralmi közigazgatás és iskolapolitika Zala megyében (1849-1854) (kézirat: Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszeg) o Zala megye katolikus népiskoláinak és tanítóinak helyzete a Bach-korszak első éveiben. Zalai Gyűjtemény, 16. 1981. 105-122. oldal o Önkényuralmi népiskola-politika Zala megyében a Bach-korszak elején. Neveléstörténeti Füzetek, 1. 1984. 49-59. oldal o Zala megye katolikus népiskoláinak problémái 1850-1853 közötti időben. Zalai Gyűjtemény, 21. 1985. 93-104. oldal o Az alsófokú oktatás néhány problémája Zala megyében a Bach-korszakban. PABVEAB Értesítő, 1986. 237-245. oldal o Látnivalók Zala megyében. 1999. Halis István – Hoffman Mór: Zalavármegyei évkönyv a Milleniumra. 1896. Hermann Péter (főszerk.): Ki kicsoda 2009. 2008. Hofer Tamás: Jobbágyhagyatéki leltárak és becsűk a keszthelyi Festetics-uradalomból (1785-1847). Agrártörténeti Szemle, I. évf., 1957. 285-327. oldal Holub József művei: o Zala megye története a középkorban. I. kötet 1929. o Zala megye nemes családja 1526-ig. (kézirat) Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában. I. kötet. 2001. Zalai Gyűjtemény, 51. – II. kötet. 2006. Zalai Gyűjtemény, 60.

Jankó János: A Balaton környék néprajza. 1902. Jeneiy Andrásné – Tóth Árpád: Magyarország történeti-statisztikai helységnévtára. 7. Zala megye. 1996.

K  Káli Csaba (szerk.): o Zalai történeti tanulmányok. Zalai Gyűjtemény, 42. 1997. o Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján. Zalai Gyűjtemény, 46. 1999. o Dokumentumok Zala megye történetéből (1947-1956). Zalai Gyűjtemény, 48. 1999.  Káli Csaba-Mikó Zsuzsa (szerk.) Dokumentumok Zala megye történetéből (1944-1947). Zalai Gyűjtemény, 37. 1995.  Kaposi Lajos (szerk.):Zala megye statisztikai tájékoztató. 2003/1-2.  Karácsonyi János: a magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. kötet. 1900-1901. reprint (hasonmás kiadás): 1995.  Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. I. kötet. 1967. – II. kötet. 1969.-III. kötet. 1981. –IV. kötet. 1994.  Keve András-Sági Károly Jenő: Keszthely és környékének madárvilága. 1970.  Kiss Gábor (szerk.): Zalai Életrajzi lexikon. 3. kiadás: 2005. (Az 5-14. oldal közötti irodalomjegyzék nagyon fontos! Tartalmazza az összeállítás több művét, illetve ezeken kívül is még sok olyan művet-főleg lexikonokat-amelyek fontosak lehetnek a további kutatásokhoz.)  Klinger András: A népmozgalom főbb adataiközségenként (1828-1900). IV. somogy megye, Zala megye. 1975.  Kostyál László (szerk.): Fedezze fel az 1000 éves Zalát! 2009. (fontos: irodalomjegyzék: 151-154. oldal) 64




     

Kotnyek István művei: o Zalai népoktatás az I. Ratio Educationis bevezetésekor. Pedagógiai Szemle, 11. évf., 1977. 1037-1045. oldal o Zalai tanítók munkája és életkörülményei a két Ratio Educationis között. PABVEAB Értesítő, 1978. 227-230. oldal o Az elemi iskolai oktatás Zala megyében (1848-1868). PAB-VEAB Értesítő, 1978. 227-230. oldal o 1868-as népoktatási törvény bevezetése Zala megyében (kézirat: a volt Megyei Pedagógiai Intézet, Zalaegerszeg Kovrig Ilona: Megjegyzések a Keszthely-kultúra kérdéséhez. Archeológiai Értesítő, 85. évf., 1958. 66-72. oldal Kozák Károly: XI-XIII. századi egyházi építészet Veszprém megyében. a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 8. 1969. 223-234. oldal (Hévízhez is ajánlott) Kristó Gyula (szerk.): Anjou-kori oklevéltár. I. kötet. 1990. – II. kötet. 1992. (továbbiak: IX. kötet. 1997.: szerk.: Géczi I.) Kristó Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (IX-XIV. század). 1994. Kubinyi András: Vásárok a középkori Zala megyében. Vándor László (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001. 53-56. oldal Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archeológiája. 1920.

L  Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején. Zalai Gyűjtemény, 3. 1975.  Laposa József: szőlőhegyek a Balaton-felvidéken. 1988.  Levárdy Ferenc – Szerterics Gyula: Műemlékek és műemlékvédelem Zala megyében. 1972.  Lipták Gábor: Vallomások a Balatonról. 1969.  Lipták Gábor – Záhonyi Ferenc – Huba László: A Balaton a magyar irodalomban. 1957. Balaton. 1958.  Lukács Károly: Utak a Balaton körül. 1947. M  Mályusz Elemér – Borsa I. (a III. kötetből) (szerk.): Zsigmondkori oklevéltár. I-V. kötet. 1951-1997.  Markó László: A magyar állam főméltóságai szent Istvántól napjainkig. 2. kiadás: 2006.  Markó László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon. I-VI. 2001-2007.  Mócsy András-Fitz Jenő (szerk.): Pannónia régészeti kézkönyve. 1990.  Molnár Adrás (szerk.): o Zalai Millennium. 2000. o Zala megye archontológiája (1138-2000). Zalai Gyűjtemény, 50. 2001.  Molnár András – Virrasztó Zsolt (szerk.): Ezer év. Zala megye históriája. 2009.  Monspart Éva (szerk.): A Balaton könyve. 2001.  Müller Róbert-Vándor László-Németh József: Képek 1100 esztendő zalai történetéből. 1996. N  Nagy Imre (stb.) (kiad.): o Hazai okmánytár. I-VIII. kötet. 1865-1873., 1876-1891. o Anjou-kori okmánytár. I-VI. 1878-1891. 65






o Hazai oklevéltár (1234-1536). 1879. o Zalavármegye története. Oklevéltár. I-II. 1886-1890. Németh József művei: o Zala megyeműemlékei. Műemlékvédelem, 1976/2. o Barangolás Zalai tájakon. 1996. Novák Mihály: Zala vármegye az 1848-49. évi szabadságharcban.1889., 1906/2. kiadás

NY  Nyék Sándor: Balatoni népművészek. 1982. Ö  Ördög Ferenc: Zala megye népesség összeírása és egyházlátogatási jegyzőkönyvei. (17451771). I. kötet. 1991. – II. kötet. 1992. –III. kötet. 1993. – IV. kötet. 1998.  Ötvös János: Balaton-felvidéki útikalauz. 1965. P  Pákay Zsolt – Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék népének életére és településére. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 10., 1991. 95-109. oldal  Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala vármegyében a két világháború között. I. kötet. (1918-1931). Zalai Gyűjtemény, 62. 2006.  Petánovics Katalin művei: o A népi vadfogás emlékei Keszthely környékén. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 10. 1971. 315-345. oldal o Liber contractuum. A keszthelyi Festetics-uradalom szerződései. Zalai Gyűjtemény, 17. 1981. o A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése. Zalai Gyűjtemény, 25. 1986. 309-325. oldal  Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. I-III. kötet. 1994., 2000. (2. kiadás)  Pintér István: Népi műemlékházak Zala megyében (év nélkül)  Pfeiffer János: A veszprémi egyház megye történeti névtára… 1987. R  Radnóti Aladár – Gerő László: A Balaton környékének régészeti és történeti emlékei. 1952.  Réthelyi Jenő: Útszéli keresztek Keszthely környékén. Ethnographia, 95. évf., 1984. 5379. oldal  Rikli Ferenc (szerk.): o Ki kicsoda a Nyugat-Dunántúlon? 2003. o Ki kicsoda Zala megyében? 2005. (régebbi kiadások is!)  Ruff Péter: Zala megye képeskönyve. 1973. SZ  Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. kötet. 1933.  Szabó Péter: A zalai honvédalakulatok a második világháborúban és az azt megelőző években (1938-1945). Zalai Gyűjtemény, 36/1. 1995. 291-349. oldal  Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a gróf Festeticsek keszthelyi ágának birtokain (1711-1850). 1954.  Szarka Lajos: Zala megye zsidó emlékei. 2009. 66


 

Szaszkóné Sin Aranka –Breinerné Varga Ildikó. (szerk.) Magyarország történeti helységnévtára. Zala megye (1773-1808). I-II. kötet. 1996. Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. 1939.

T  Tardy János (szerk.): Magyarországi települések védett természeti értékei. Horváth Jenő Pál Miklós – Palkó Sándor: Zala megye. 1996.  Tóth Antal: Zala útikönyve. 1974.  Tóth Kálmán (szerk.): Balaton – monográfia. 1974.  Turbuly Éva művei: o Zala megyei statisztika (1700-1750). I. rész: 172-1719. Zalai Gyűjtemény, 26. 1987. 110-111. oldal – II. rész: 1720-1750. Zalai Gyűjtemény, 28. 1989. 39-53. oldal o Zala megye közigazgatása a 18. század első felében. Levéltári Közlemények, 1986/2. 267-299. oldal o Zala megye közigazgatása (1541-1750). V  Vajda László – Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején. Zalai Tükör, 1974/1.  Vajkai Aurél művei: o Présházak és pincék a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethnographia. 1956. 57-90. oldal o A Balaton-felvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századból Ethnographia. 1957. 89-91. oldal o Balaton melléki présházak. 1958. ( a megjelenés helye és az oldalszám:?) o Balatonmellék. 1964. o A Balaton északi partjának présházai. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 3. 1966. 181-246. oldal o Balaton. 1967. o Füstös konyhás házak a Balaton környékén. Ethnographia, 1973. 82-96. oldal o Szőlőprések és díszítésük a Balaton északi mellékén. Ethnographia, 1977.  Valter Ilona: Középkori egyházi épületeink kutatása. 1985. 317-342. oldal (2. kiadás: 2005.)  Vándor László (főszerk.): Zala megye ezer éve. 2001. ( A 363-375 oldalak közötti irodalomjegyzék fontos!)  Veress D. Csaba művei: o A balatoni csata. 1976. (1945!) o Harcok a balatoni védelmi vonalban. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 18. 1987.  Veszprém megye és zAla megye műemlékjegyzéke. ÉVM. Építésügyi Tájékoztatási Központ. 1976. Z  Zákonyi Ferenc: A Balaton-körzetműemlékeinek helyzete. Műemlékvédelem, 1985. 257265. oldal  Zákonyi Ferenc – Illés István- Horváth Ferenc: A balatoni üdülőkörzet terméyzeti értékei. 1986. (A 94-102. oldalak fontosak: általában, Cserszegtomaj, Rezi, Hévíz!)  A Zalai Gyűjtemény egyéb számai!  A Zalai Múzeum számai! 67


2 sz. függelék: Hévíz Város közművelődési rendelete 43/2004.(XII. 15.) rendelet az Önkormányzat közművelődési feladatairól, a helyi közművelődési tevékenység támogatásáról Hévíz város Önkormányzatának képviselőtestülete (továbbiakban: önkormányzat) a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. tv. (továbbiakban: törvény) 77. §-ában kapott felhatalmazás alapján az alábbi rendeletet alkotja:

A rendelet célja 1. § (1) A rendelet célja, a helyi adottságok, érdekek, értékek és szükségletek figyelembevételével a közösség művelődéséhez méltó, esztétikus környezet és infrastruktúra biztosítása, a lakosság élet- és munkaképességének növelése, az ifjúság kulturális életének fejlesztése, érdekérvényesítési, művelődési kezdeményezéseinek segítése, az időskorú népesség közművelődési lehetőségeinek, közösségi életének támogatása, életkori csoportok kulturális kapcsolatainak gazdagítása, a helyi kulturális nyilvánosság, tájékoztatás fejlesztése. (2) Hévíz városa, mint kiemelt gyógy-idegenforgalmi település feladatának tekinti a közművelődés keretén belül az ide látogató magyar és külföldi vendégek számára egyaránt programok szervezését, a szabadidő tartalmas eltöltése érdekében.

A rendelet hatálya 2. § (1) A rendelet hatálya kiterjed: a) Hévíz város közigazgatási területén tartózkodó természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, b) Hévíz város közigazgatási területén a törvény hatálya alá tartozó minden tevékenységre.

Az iskolarendszeren kívüli önképző, szakképző tanfolyamok 3. § (1) Az iskolai képzést kiegészítő lehetőségek közül - igény szerint - az idegen nyelvi és a számítástechnikai ismeretek megszerzését biztosító tanfolyamokat kell szervezni. (2) Az aktuális természeti, társadalmi és gazdasági kérdésekről - lehetőség szerint alkotások bemutatásával, film, könyv, stb. - célszerű szellemi vitafórumukat, alkotó és közönségtalálkozót tartani.

A szellemi, művészeti értékek, hagyományok feltárása, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása 4. § (1) Hévíz város, a Nyugat-balatoni régió és a Hévízi tó természeti, környezeti, kulturális, közösségi értékeinek és azok állapotának, adottságainak közismertté tétele, a helyi tudás, a lokálpatriotizmus erősítése érdekében működteti a közösségi színtereket és tartja fenn a közművelődési intézményeit. (2) A helyi értékeket védő, gazdagító összefogások ösztönzése, hatékonyságának segítése, helytörténeti, városismertető kiállítások, helyi ünnepi alkalmak biztosítása, műsorok, bemutatók szervezése során biztosítani kell, hogy Hévíz város kulturális értékei minél szélesebb körben bemutatásra kerüljenek. (3) A kulturális élet eseményeiről készült dokumentumokat folyamatosan kell gyűjteni, őrizni, és azokat az érdeklődők, kutatók számára hozzáférhetővé tenni, alkalomszerűen bemutatni.

Az egyetemes, a nemzeti kultúra értékeinek megismertetése, 68


az ünnepek kultúrájának gondozása 5. § (1) A helyi kultúra értékeinek megismeréséhez - a művelődési alkalmak, folyamatok az élet minőségének gazdagításához, az ünnep együttes örömeihez, az esztétikai élmények megéléséhez - szükséges, az egyetemes, a nemzeti, az ökológiai kultúra értékei megismerésének biztosítása, a színházi előadások, a hangversenyek, a művészeti kiállítások kínálata, az irodalmi estek, filmklubok szervezése. (2) A népdal, néptánc, hímző, tárgyalkotó, hagyományőrző közösségek életre hívása, működtetése, segítése, találkozók, fesztiválok rendezése. (3) A nemzeti, a helyi ünnepek, évfordulók, a világi és az egyházi hagyományos ünnepek közismertté tétele, a közművelődés lehetőségeivel az élmények gazdagítása, az ismeretterjesztés hatékonyságának támogatása. (4) A különböző korosztályok eltérő szórakozásához és közösségi igényeihez kulturált lehetőségek biztosítása. (5) A kulturális turizmus ösztönzése, lehetőségeinek felkutatása, a helyi társadalom különleges értékeinek bemutatásához regionális rendezvények szervezése.

Az ismeretszerző, az amatőr alkotó, művelődő közösségek tevékenységének támogatása 6. § (1) Az amatőr művészeti csoportok életre hívása, bemutatkozásuk támogatása. (2) Különféle művészeti ágak alkotói részére tevékenységeik gyakorlásához nyári táborok szervezése, a táborban készült művekből bemutatók, kiállítások rendezése. (3) A kiemelkedő képességű helyi, regionális, Hévízen született, de elköltözött alkotók közismertté tétele kiállítások, bemutatók szervezésével. (4) Az ismeret- és készségfejlesztéshez a régi hagyományok, tárgyi emlékek gyűjtéséhez szakköröket kell létrehozni, tevékenységüket támogatni, gyűjteményeiket helyi kiállításokon bemutatni.

A helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének, érdekérvényesítésének segítése 7. § (1) A város civil közösségeinek igény szerinti segítése, művelődésének, közéleti, helytörténeti tevékenységének támogatása, számukra igény szerint fórumok, bemutató estek, közös programok szervezése. (2) A civil közösségek közismertségének gondozása, különböző funkciójú érdekérvényesítő alkalmak, találkozók, fórumok szervezése, a szervezetek közötti együttműködések erősítése. (3) A különböző rétegek és korosztályok együttműködésének támogatása, jótékonysági estek szervezése. (4) Az együttműködéshez közösségi szintér biztosítása. A civil közösségek önigazgatását, érdekérvényesítését elősegítő képzésekről, pályázati lehetőségekről tájékoztatás nyújtása.

A kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése 8. § (1) A tájékoztatás, együttműködés és a művelődés lehetőségeinek szorgalmazása, rendszeressé tétele a helyi lakosság körében. (2) A közművelődés és a helyi művészeti élet támogatóival együttműködés kialakítása. (3) Kapcsolatépítés a közművelődés keszthelyi és megyei szervezeteivel, a határon túli magyarság művelődési közösségeivel, a testvértelepülések kulturális intézményeivel, egyesületeivel.

A szabadidő kulturális célú eltöltéséhez a feltételek biztosítása 9. § (1) A közösségi színterekben és a közművelődési intézményekben a polgárok tájékozódásához, közösségi művelődéséhez, alkotó tevékenységéhez és rekreációjához a célnak megfelelő, esztétikus, célszerű környezet és infrastruktúra, valamint az adott tevékenységet segítő szakember biztosítása.

Egyéb művelődési lehetőségek biztosítása

69


10. § (1) A közösségi színtereken és a közművelődési intézményekben sajtótermékek, könyv, zenei-, és videó dokumentumok, színház- és hangversenyjegyek árusításának segítése. Információk gyűjtése és közismertté tétele a város oktatási, közgyűjteményi, egyházi intézményei, civil szervezetek által kínált művelődési lehetőségekről. (2) A kulturális értékek bemutatásához alkalmak, különböző művészeti ágak kulturális piacaihoz szervezőmunka biztosítása. A város amatőr művészeti csoportjainak menedzselése. A hazai és külföldi kulturális eseményekre, színházi előadásokra, fesztiválokra turistautak szervezése. A városi kulturális turizmus lehetőségeinek ösztönzése, információkínálat a gyógy-turizmus lehetőségeiről.

Az önkormányzat közművelődési feladatellátásának struktúrája 11. § (1) Az önkormányzat a törvényben, valamint e rendeletben foglalt feladatai ellátása érdekében közösségi színtereket és közművelődési intézményeket hoz létre. (2) Az önkormányzat a közművelődési feladatinak ellátásába az (1) bekezdésben foglaltakon kívül az alábbi szervezeteket vonhatja be: a) az önkormányzat nem közművelődési alapfeladatú intézményeit, b) Hévíz város területén működő nem önkormányzati és nem közművelődési alapfeladattal, de közművelődési tevékenységet is végző szervezeteket. (3) A (2) bekezdésben meghatározott intézményeknek a közművelődési feladatellátásba való bevonása az önkormányzat által fenntartott közösségi színterek és a közművelődési intézmények által el nem látott feladatok teljesítése érdekében történhet. (4) Az önkormányzat a közművelődési feladati ellátása érdekében a(2) bekezdés b.) pontjában meghatározott intézményekkel közművelődési megállapodást köthet.

Az önkormányzat közművelődési intézményei, közösségi színterei 12. § (1) Az önkormányzat fenntartóként az alábbi közművelődési intézményeket hozza létre: a) Egységes Művelődési Intézmény Hévíz Deák tér 1. b) Muzeális Gyűjtemény Hévíz Rákóczi u. 9. (2) Szervezetileg az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott intézményhez tartozó, általa működtetett közösségi színterek: a) Móricz Zsigmond Könyvtár Hévíz Deák tér 1. b) Hévíz Galéria Átriuma Hévíz Deák tér 1. c) Fontana Filmszínház Hévíz Rákóczi u. 9. d) Városháza előtti tér Hévíz Kossuth u.1. e) Városháza Konferenciaterme Hévíz Kossuth u.1. (3) Szervezetileg az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott intézményhez tartozó, általa működtetett közösségi színterek: 13. § Hévízi Kiállító-terem Hévíz, Rákóczi u. 9.

A közművelődési tevékenység irányítása és ellenőrzése 13. § (1) A törvény és e rendelet által meghatározott közművelődési feladatokkal kapcsolatos fenntartói és felügyeleti jogokat a képviselőtestület gyakorolja. (2) A képviselőtestület: a) kinevezi a közművelődési intézmények vezetőit, b) meghatározza a közösségi színterek, illetve a közművelődési intézmény használati szabályait, működésének módját, valamint a közművelődési intézmény feladatait, c) kiadja az általa fenntartott közművelődési intézmény alapító okiratát, működési engedélyét, jóváhagyja, szervezeti és működési szabályzatát, éves munkatervét és költségvetését, d) biztosítja a feladatok ellátásához és a közösségi színterek, illetve közművelődési intézmény fenntartásához szükséges, e törvény szerinti szervezeti, személyi, szakképzettségi és tárgyi feltételeket, e) kijelöli a közösen létesített vagy önkormányzatok közötti társulásban fenntartott közösségi színtér, illetve közművelődési intézmény esetében a működtetői jogok gyakorlóját. (2) A képviselőtestület hatáskörébe tartozó ügyekben az Önkormányzat illetékes bizottsága előzetesen véleményt nyilvánít.

Az önkormányzat közművelődési feladatainak finanszírozási formái

70


14. § (1) A Képviselőtestület a 12. §-ban meghatározott intézmények és közösségi színterek működéséhez a személyi és tárgyi feltételeket az éves költségvetésében biztosítja. (2) A Képviselőtestület támogatja a város lakosságának e rendeletben meghatározott célok megvalósítását szolgáló, önszerveződő közösségeit.

A közművelődési feladatokban együttműködő partnerek 15. § (1) A közművelődési feladatok végrehajtása érdekében a Képviselőtestület együttműködik Hévíz városában működő minden olyan szervezettel, továbbá Hévíz város kulturális életének fellendítésében közreműködő személlyel, akiknek tevékenysége arra irányul, hogy a város kulturális életét színesebbé, a városunkat ismertebbé tegyék. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak érdekében a képviselőtestület különösen a helyben és a régióban közművelődési tevékenységet kifejtő civil szervezeteket, közösségeket támogatja, és a közművelődési feladatainak megvalósítása érdekében számít együttműködésükre.

Záró rendelkezések 16. § (1) Ez a rendelet 2005. január 1-én lép hatályba. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az Önkormányzat közművelődési feladatiról, a helyi közművelődési tevékenység támogatásáról szóló 18/1999.(IX. 1.) Ökt. rendelet hatályát veszti. Hévíz, 2004.december 14. Vértes Árpád Dr. Tüske Róbert polgármester jegyző Kihirdetve: 2004. december 15. Dr. Tüske Róbert jegyző

71

Hévízi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása Közművelődési (kulturális) koncepciója 2011

Recommend Documents