MESZ REFORM TERV Bevezetés A MESZ 2008. október 17-ére a klubvezetıket összehívta a „magyar evezıs klubok rövid és hosszútávú jövıje, fennmaradási esélyek és fejlıdési lehetıségek” címmel tartandó megbeszélésre, hogy elıkészítse a 2008. november 15.-ére tervezett „Merre tovább magyar evezés – stratégiakialakító fórum”-ot. A dolog apropóját az adta, hogy a MESZ érvényben levı stratégiai fejlesztési koncepciója (ideértve az utánpótlás-nevelés fejlesztését is) idén december 31.-ig hatályos, ezt kell újragondolni. - Itt jegyzem meg, hogy sajnálatos módon jómagam nem tudtam róla, hogy a Szövetségnek van (illetve lassan már csak volt) egyáltalán ilyen koncepciója. Ez persze az én hibám, mivel csak a szövetségi honlapon kerestem, és nem jártam utána, hogy van-e ilyen. Mivel egy ilyen koncepció, (amelyet egyébként a MESZ közgyőlésének kell jóváhagyni) több évre elıre irányt szab a szövetség, illetve rajta keresztül az egész sportág mőködésének, ezért feltétlenül komolyan kell venni. (Tekintettel rá, hogy a szövetség jelenlegi tisztségviselıinek mandátuma hamarosan lejár, ezért vagy e koncepció kidolgozását kellene elhalasztani, vagy a választást elırehozni.) Sajnos a megbeszélésen nem minden klub képviseltette magát ezért, a következıkben összefoglalnám az ott elmondott helyzetértékelésemet és javaslataimat. Helyzetünk összehasonlítása Ma Magyarországon 31 tagegyesülete van az Evezıs Szövetségnek, amelybıl kb. 19 mőködik ténylegesen, de ezek között is sok az életben maradásáért küzd. 1943-ban a világháború közepén 51 klub volt, 1993-ban szintén. A miénkhez hasonló mérető illetve lélekszámú Csehországban ma 37, Ausztriában 49 egyesület mőködik. Magyarországon a „kistestvér” Kajak-Kenu Szövetség 77 tagegyesülettel rendelkezik:
Helyzetünk összehasonlítása 77
80
70
51
49
50
37
10
Ausztria 2008.
Csehország 2008.
20
31 MESZ 2008.
30
MESZ 1993.
40
MKKSZ 2008.
51
MESZ 1943.
Egyesületek száma
60
0
idıben
térben
és ...
A helyzet több mint drámai. Ebben erısített meg Melis Zoltán Szövetségi kapitányunk által 2008 szeptemberében készített A XXVIII. Nyári Olimpiai Játékokon részt vett evezıs csapat szereplésérı szóló jelentése is: „Megoldandó feladatok · Vészesen szőkül a sportág élmezınye, szerény az utánpótlás, drasztikusan kicsi a merítési lehetıség, az államnak nagyobb mértékben kell támogatni az iskolai- és utánpótlás sportot. · Roskadoznak az evezıs házak, a klubok alapvetıen túlélési gondokkal küzdenek, a márólholnapra élés a jellemzı. · Az edzık az alacsony jövedelmek miatt nem tudnak teljes értékő szakemberként a felkészülési célok érdekében dolgozni, kiegészítı jövedelmekre van szükségük családjuk és önmaguk fenntartásához. · A MESZ legyen abban a helyzetben, hogy 3-4 edzıt tudjon foglalkoztatni, mentesítve a klubban folyó munkától. · Anyagi hátteret kell teremteni a különbözı városokban élı versenyzık ellátására, az edzıtáboron kívüli összevont edzések idejére. · A jövıben világos hosszútávú tervezés és ennek megvalósításához megfelelı állami és önkormányzati támogatás szükséges. · Szakemberképzés, szakmai képzés, a mai kornak megfelelı korszerő, versenyképes sportegészségügyi háttér.”
Hogy jutottunk idáig?
Az okok feltárásában egészen messzire kell mennünk. A pártállam idején az élsport jelentıs támogatást kapott az államtól, közvetlen – illetve különbözı állami cégeken keresztül. A rendszerváltáskor azonban e forrás jelentısen lecsökkent, és elsısorban a kiemelkedı sporteredményeket felmutatni képes klubokra koncentrált. Az egyesületek egy része igen hamar bezárta kapuit. A többi klub igyekezett megfelelni az elvárásoknak és a szőkös forrásokból teljes erejébıl az élsportra koncentrált: így viszont nem jutott pénz az infrastruktúra fejlesztésére sıt még állapotmegırzésére sem, nem jutott pénz az utánpótlás nevelésre, nem jutott pénz a túraevezésre. (A helyzetet nehezítette, hogy a technikai fejlıdés következtében a hajók, lapátok árai közép-kelet európai pénztálcánkhoz képest jelentısen megnıttek, ráadásul a kis és egyre szőkülı piac miatt a hazai hajógyártás gyakorlatilag megszőnt.) A fenti folyam eredményeképpen az evezıs sport tömegbázisa drasztikusan csökkenni kezdett, aminek következtében a még meglevı támogatások mértéke is még tovább csökkent. Ördögi spirál, amely további klubok csıdjéhez vezetett és vezethet, ha nem tudunk kilépni belıle. Várhatóan a napjainkban kirobbant gazdasági világválság e folyamatot még jobban fel fogja gyorsítani, s ez az egész sportág jövıjét veszélyezteti.
A rendszerváltáskor az állami cégek kiszálltak a sport finanszírozásából. Az evezıs eszközök ára jelentısen megnıtt. (új technológiák, a hazai gyártás leállt)
Megszőnés
Jelentısen nehezebb anyagi helyzetbe kerültek/kerülnek az egyesületek
+ Gazdasági világválság
A megmaradt állami, önkormányzati támogatások megszerzése érdekében eredményeket kell produkálni.
Ha nincs eredmény
Az infrastruktúra fejlesztésére, az utánpótlás-nevelésre, túraevezésre nem maradt elegendı forrás.
Az evezés tömegbázisa drasztikusan csökken.
Csökken a színvonal.
Csökken az evezés ismertsége.
Csökkennek a támogatások
Mit tesz a MESZ? A MESZ jelenlegi vezetésének nagy része továbbra is az állami – önkormányzati pénzektıl várja a helyzet megoldását és ezekért lobbizik. E pénzek azonban címzetten érkeznek, kifejezetten az élsport mőködtetésére, így nem jut a tényleges utánpótlás-nevelésre, az evezés tömegbázisának növelésére. A költségvetés szerint ugyan 20 millió forintot költött erre a Szövetség, de valójában ezt a serdülı válogatottra költötte. (Fontos tisztázni, hogy én utánpótlás-nevelésen nem csak egy-egy élversenyzı kinevelését értem, sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy minél több gyermek megismerje és megszeresse az evezést. A tehetségek úgyis ki fognak emelkedni.) Hozzá kell tenni, hogy a MESZ apparátusa mindemellett lelkiismeretesen, és jól végzi a dolgát: – Mőködteti a versenyrendszert – (Bár az OB idıpont nem volt sikeres…) – Szervezi a válogatott felkészülését, versenyeztetését (13-14 külföldi verseny, kb. 5 edzıtábor). – Beindította a „Mini programot”, ami nagyon jó, elıremutató! – Evezıs tantervet készített a BEE szakembereivel közösen – Pályázik, lobbizik több pénz érdekében (pl. A tantervre alapozva igyekszik elérni, hogy az evezés bekerüljön a Sport XXI sportágfejlesztı programba.) Félreértés ne essék: az állami pénzekért való lobbizásra, pályázatok írására stb. szükség van, de ez önmagában kevés!
Mit nem, vagy nem elég jól tesz a MESZ? A MESZ 2008-as PR és marketing költsége nulla forint volt. Ez persze önmagában nem lenne baj, de sajnos tényleg nem történt lényeges elırelépés az evezés népszerősítése terén, ami magával hozta, hogy gyakorlatilag szponzori bevétel sem volt, és így a tömegbázis sem növekedett. A megbízott újságíró munkássága szintén megkérdıjelezhetı… A MESZ szakbizottságai közül több nem vagy csak alig mőködik (pl. Iskolai evezés, Egyetemi evezés, Marketing és PR), pedig munkájuk rendkívül fontos lenne. Úgy gondolom, hogy a MESZ elnökségének a feladata lenne, hogy e bizottságok mőködését segítse és összehangolja, és nem utolsó sorban: a mőködésükhöz szükséges anyagi háttért biztosítsa. (Mőködési költségek, költségtérítés, tiszteletdíj, sıt jutalék a szponzori bevételek szerzése után!!!) A mőködés hatékonyságával kapcsolatosan szintén kételyeim vannak. Miért kell évi 5-6 millió forintot a „kistestvér” Kajak-kenu szövetség zsebébe tenni azért, hogy egy fél hajótárolóba nagy kegyesen beengedjenek a volt MTK evezıs telepen, amit sikerült megszerezniük. Tudomásul kellene venni, hogy ezt bizony elszalasztottuk! Ez egy kisebb klub egész éves mőködési költsége. Szerintem 12 millió forintért bármelyik klub a kiságban szívesen felvállalná a „válogatott bázis” szerepét, és akkor maradna az utánpótlás-nevelésre, marketingre 4-5 millió. Azt sem értem, miért kell a szövetségi hajókat, és 10-12 ergométert a szövetségi raktárakban tartani. Amire a válogatottnak nincs szüksége, azokat a klubok között ki kellene árverezni, amire már volt példa a 90-es évek végén, a többit pedig ki kellene adni a válogatott sportolók részére a klubokba (a klubok felelısségvállalásával, akár kaució ellenében). (Úgy hallottam a szövetségi iroda bérleti díja sem kevés, de errıl nincs pontos információm. Elnézést, ha tévedek.) (Hiányoltam a stratégiai tervet, de a megbeszélésen értesültem róla, hogy ilyen van…) Szakmai kérdésekben az edzıbizottságnak nagyobb hatáskört adnék, (Pl. szövetségi kapitány megválasztása.) A meglevı sikeres sportolóinkat, még egy-egy kudarc után is sokkal jobban megbecsülném, de az egyesületekkel való kapcsolattartás sem volt zökkenımentes.
Mit kellene tennie a MESZ-nek? Az evezés TÖMEGBÁZISÁT újra fel kell építeni! Ez létkérdés. Az új kapcsolatok, (szülık, felnıtt túra-, illetve hobbievezısök, és persze a veteránok) tenni tudnak majd a sportágért. Ha lesz tömeg, akkor lesz szponzor is, és nem utolsó sorban a szélesebb alapokból az élsport kiválogatási rendszere is jobban mőködik majd. Hogyan? Szemléletváltásra van szükség: nem elegendı csak áhítozni az állami támogatásra, még a lobbizás is önmagában kevés. Üzleti gondolkodásra van szükség: az evezést egy szolgáltatás, amit „el kell adni”az embereknek, a Szponzoroknak. Egy speciális üzleti, illetve annak részét képezı Marketing tervet kell készíteni. Számba venni a rövid, közép és hosszútávú feladatokat. A különálló projekek tervét részletesen kidolgozva. (Ennek része illetve alapja a sportág stratégiai fejlesztési koncepciója.) Tarthatatlan állapot, hogy az evezıs versenyek a kívülállók számára „dög unalmasak”, a versenyek többségén alig lézeng egy-két ember. Legyen TÁRSADALMI ESEMÉNY egy-egy verseny, amelyen programok várják a nézıket, ahol jól érzik magukat az emberek, ahova szívesen jönnek. Zene, vásárosok, felfújható-játékok, ökörsütés stb. Vonjuk be az érdeklıdıket: lehessen benevezni a versenybe 10 evezıs egységben, ergón. Legyenek új versenyszámok: akár 2-300 méteres sprintfutamok, bója-kerülı verseny szörfdeszkán stb. Ha ilyen versenyt rendezünk azt persze meg kell hirdetni: Tv-ben, rádióban, újságban, óriásplakáton. A honlap nagyon fontos, de a nagyközönség eléréséhez önmagában kevés. Az evezést bemutató kiadványokat kell készíteni, papír és elektronikus formában. Naprakész weblap kell. Vízitúrákat kell szervezni, a túrafordulókat meg kell hirdetni, illetve rá esemény szervezni. Ki kell szolgálni a Médiát: hír értékő esemény, szenzáció kell. Csináljunk ilyet! (híres ember, aki evez; óceán átevezés és egyéb vad ötletek; pl. BKV sztrájk idején evezzenek STB!) Kapcsolatokat kell kiépíteni az újságírókkal, TV-sekkel, rádióval. Nem egy újságírót kell megbízni, hanem egy fizetett marketing menedzsert, vagy céget! Be kell fektetni pénzt a fenti program megvalósításába – ha nem is túl sokat, hogy a versenyeken legyen közönség, legyen tömeg. Ennek kettıs hatása várható: egyrészt akik jól érezték magukat, azok várhatóan a vízitelepre is le fognak jönni és szélesítik majd a tömegbázist, másrészt megfelelı számú nézı esetén várható, hogy a következı rendezvényre már könnyen található szponzor, aki az eseményt, illetve az evezést támogatja majd. Ha jó híre megy a dolognak, akkor persze egyre többen jönnek. A tömegbázis növekedésével, több tehetséges gyereket fogunk találni, így az egész sportág sikeresebb lehet, ami újabb támogatásokat hoz. Így elindítható egy pozitív spirál, amitıl az evezés fejlıdése várható. E feladatok ellátására Marketing, illetve Rendezvény szervezıt, vagy céget bíznék meg; vagy esetleg ilyen bizottságot felállítani, felvállalva annak költségeit. A MESZ költségvetésének minimum 2 %-át erre kellene fordítani. Ez egy hosszabb folyamat, de éppen ezért mielıbb el kell kezdeni. (Ezt az irányváltást tette meg tízen egy-néhány évvel ezelıtt a „kistestvér”.)
MESZ költségvetésének átcsoportosítása, mőködésének átszervezése, tervezés!
Népszerősítı rendezvények, Versenyek színesítése
A VERSENYEK NÉZETTSÉGE NÖVEKSZIK
A Támogatások növekednek (Szponzori, önkormányzati, pályázati)
MARKETING Az evezés ismertsége növekszik
Utánpótlás-nevelés Sportág-fejlesztés
Tömegbázis nı
Eredményesség nı
Az utánpótlás-nevelés fejlesztése A 2007-ben a BEE és a MESZ közös munkája során elkészült akkreditált evezıs tantervnek megfelelıen: a gyermekek „vízhez szoktatását” már kisiskolás korban el kell kezdeni, ha nem akarjuk, hogy más sportág lehalássza a lelkes gyerkıcöket: 1. és 2. osztályban azért járjon úszni, hogy majd evezhessen! 3. 4. osztályban ismerkedjen a víziteleppel, szagolja a vízitelep levegıjét: kormányozzon, fogjon lapátot a kezébe, kezdjen el mozogni, majd 4.-5. osztálytól rendszeres evezzen. E sportiskolai rendszert ki kellene terjeszteni: az iskolákkal együttmőködve testnevelés órák keretében el kell kezdeni az evezés-oktatást. (Az iskolai kapcsolatokat ki kell építeni a testnevelıkön, és más evezıs-tanárokon, keresztül.) E munkát tanácsokkal kapcsolatok mozgósításával, információkkal stb. segíthetné a MESZ. Mini programot folytatni kell, de azzal a feltétellel, hogy pl. 5 évig évente 2 versenyen + az OBn el kell indítani benne versenyzıt). Érdemes lenne a Mini programot kiterjeszteni nagyobb egységekre (amint azt már több évvel ezelıtt Petrity Rudi is javasolta): mini kormányos négypárt gyártatni. A mini egypárra és a négypárra külön versenyrendszert kialakítani az iskolák között, amelynek a „bajnoksága” a diákolimpia lehetne. (A Diákolimpiát pedig esetleg a tavaszi idıszakra tenni, mert évkezdéskor a testnevelıket igen nehéz mozgósítani.) A fenti feladatokat felvállaló utánpótlás-nevelı központokat kellene létrehozni, és támogatni. (A magam részérıl csökkenteném a tanulók és a serdülık versenytávját, illetve a miniseknek is megengedném a bárdlapát használatát, de ezek nem sarkalatos pontjai a koncepciónak.) Igen fontos és idıszerő lenne végre az Egyetemit-evezést fejleszteni! (2010. Egyetemi VB!), de a túra és hobbi evezés fejlesztése nem kevésbé fontos tömegbázis teremtı lehetıség. Sportág-fejlesztés Fel kellene mérni az egyesületek helyzetét lehetıségeit (Ingatlanok helyzete, költségvetés, személyi feltételek, kapacitás, hajópark stb.), és a még menthetı klubokat lehetıség szerinti megsegíteni, pénzügyileg illetve minimum az értük való lobbi tevékenységgel. A tagdíjak, nevezési díjakat le kellene szállítani: ne a klubok támogassák a szövetséget, inkább fordítva történjen mindez. (A megbeszélésen hangzott el a javaslat, hogy minimum a versenyzıi kártyák költségét vissza kellene téríteni a kluboknak, különben semmi sem ösztönöz arra, hogy regisztráljuk a tagokat, pedig ez után pénzt kap a szövetség, illetve a sportág nagyságát is ez jelzi a minisztériumban ülı adminisztrátoroknak.) Hasznos lenne az edzık tovább képzésének támogatása, a MESZ, a klub, illetve az edzı között megosztva a költségeket. Hosszú távon, ha sikerül „nyereségessé” tenni a szövetséget, akkor gondolkodhatunk új egyesületek létrehozásának segítésén, (pl. Úszóházak létrehozása a belvárosban: lássák az evezısöket! (Egyetemeknek, vagy kerületeknek.)) illetve az egyesületek támogatásán, átlátható, egyértelmő rendszer alapján. (Lehetséges szempontok: versenyeredmények, utánpótlás-nevelés, tömegbázis. A pontrendszer szabályai át kell gondolni a stratégiai koncepció alapján.)
Kétségek és példa Természetesen „kockázat nélkül nincs üzlet”. Lehet, hogy a gazdasági világválság hatására, ha megfeszülünk se lesz szponzorunk és a kutya se jön le evezni (bár én cipeltem magammal az enyémet a kielben), de az bizonyos, hogy valamit tenni kell, mert a jelenlegi út az evezés hanyatlásához vezet. A fent felvázolt modell klubszinten mindenesetre eddig mőködött, és feltételezem, hogy Szövetségi szinten még sikeresebb lehet.
Klubom a Budapest Evezıs Egyesület, (a volt Hajógyár) 1995.-ben a volt hajógyáros evezısök a MESZ segítségével tudta ingatlanját megtartani. Az igen jelentıs lobbi tevékenységnek köszönhetıen Az Önkormányzat és a Minisztérium is lemondott a földterület értékérıl (csak az épületért kellett fizetni), sıt: a XIII. ker. Önkormányzat a MESZ részének a felét kifizette, annak érdekében, hogy a Népszigeten evezı utánpótlás-nevelés legyen. (E vízitelep jelenleg 60 %-ban az egyesület, 40 %-ban a szövetség tulajdonát képezi, de az egyesület kezeli; a szövetség 2 hajótárolót használ.) A vásárlás után a negatív spirálba mi is bekerültünk. 2002.-re jutott az egyesület a Csıd szélére. (Több mint 10 millió forint feletti tartozást sikerült felhalmozni.) Ekkor került sor új elnökség választására. A kezdeti válságkezelés (jogi helyzet tisztázása, per, tulajdon-bejegyzés, Tagi kölcsön felvétele, forráskeresés) után sok-sok társadalmi munkával a lepusztult ingatlant egy minimális szinten sikerült a további tagok befogadására alkalmas állapotba hozni, majd 2006-tól a reklámozni kezdtük egyesületünket (plakátok, újság, internet, tv) és elindítottuk a vízi-suli programot, valamint Népszerősítı rendezvényeket kezdtünk el szervezni: pl. idén tavasszal Vízi Majálisunkra 1200 vendég érkezett! A Munkánk eredményeként a taglétszám jelentısen megnıtt (2002.-ben 40 tagunk volt, akik közül kb. 8-10 eveztek rendszeresen, idén közel 400-an(!) használták többé-kevésbé rendszeresen a vízitelepet az iskolásokat is beleszámolva). Az infrastruktúrát folyamatosan fejlesztjük: felújítottuk a zuhanyzókat, öltözıt, tanmedencét, most a konditerem készül. 14 volt NDK-s hajót, lapátokat vettünk. Idén 17 versenyen voltunk, részt vettünk a túrafordulókon, és leeveztünk Bécsbıl-Budapestre az I. Széchenyi-túra keretében. Persze vannak gondjaink bıven (anyagi is jócskán), de fantasztikus látni, ahogy evezıseink visszafoglalják az Újpesti Öblöt, ahol néhány éve még csak kajakosokat lehetett látni.
Zárszó Az ügy fontossága miatt, kérek minden klubvezetıt, edzıt és sportbarátot, hogy gondolja át és tovább javaslataimat, vessen fel egyéb ötleteket: újítsuk meg a magyar evezést!
Budapest, 2008. október 18.
Tarján Tamás
