Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012
HELYZETKÉP - MAGYARORSZÁG 5. Művészeti képzés
Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
A kiadvány az „INTER-STUDIUM - Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel” című, TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012 számú projekt keretében készült.
A projekt az Európai Unió támogatásával, a Társadalmi Megújulás Operatív Program társfinanszírozásával valósul meg
Szerkesztette:
Dr. Kavecsánszki Gyula
Közreműködött:
Éliás István Zelei Erika Violáné Tóth Eszter
- 2010 -
Helyzetkép – Magyarország ; Általában a művészeti képzésről Platón szerint a művészet arra való, hogy ne engedjen belehalni bennünket az igazságba. Más filozófusok, mint például a mitikus Sun, Kína legrégebbi császárainak egyike azt vallja, hogy a zene által jön létre harmónia a szellemek és az emberek között is. Sorolhatnánk tovább a nagy gondolkodók, és persze a művészek megközelítéseit is az alkotásról, művészetről. Tűnődjünk el inkább azon, mit is jelent a kultúra, a művészet, miként határozza meg életünket a maga teljességében. Hiszen a régiek szerint is ez ad morális útravalót, emberi tartást mindannyiunk számára. A szellemi életben, a művészeti nevelésben tevékenykedők felelőssége anyagias világunkban rendkívüli jelentőségű. A globális kommunikációs forradalom az "egyenkultúra" térhódítása miatt, veszélybe kerülhet nemzeti kultúránk élettere. Rendkívül fontos a "tiszta forráshoz" való visszatérés! Különbséget kell tenni az igazi művészet és az elüzletiesedett világ, magát kultúrának nevező bóvlija között. Az Európai Unióhoz való csatlakozásban fontos elv, hogy az ország és a magyarság értékeit is ismertebbé kell tenni. Ebben sokszor csak a művészet segítségével jutunk előbbre más területeken is. Értékeink megismertetéshez valós mecénatura kell! Több példa is azt mutatja, hogy a művészeti képzés egy-egy művész vagy csoport néha emberfeletti küzdelmének eredménye és függvénye is egyben. Célszerű ezért az adott térség iskoláiban felhalmozódott tudást, pedagógiai tapasztalatot koncentrálni. Örök törvény azonban, hogy a tehetséges diákhoz tehetséges tanár kell. Nem szabad az esetleges intelligenciára hagyatkozni, pláne nem, ha az képezi a többséget. Vita van abban a kérdésben, hogy mi a művészeti oktatás feladata. Produktumok szülessenek-e, vagy a diákok éljék-e meg inkább az alkotás folyamatát, fogadják be, és értsék meg azt. Abban viszont egyetértünk, hogy a tudás alapja nem lehet az érzelmi szegénység. Tapasztalataink szerint a magyar fiatalság a művészetek szerepét egyenlőre fontosnak tartja, ezt a bennük és a szüleikben is rejlő motivációt mindenképpen meg kell őriznünk. A művészeti oktatás fontos szerepet tölt be a személyiségfejlesztésben, tehetséggondozásban, a hagyományőrzés, és a nemzeti kultúra, nemzeti identitástudat őrzése elképzelhetetlen nélküle. A lényeg az „emberformáló” oktatás, az, hogy minél érzékenyebb, minél kulturáltabb fiatalokat neveljünk, akik egyben a jövő igényes és érdeklődő közönségének bázisát is megalapozzák.
; A művészeti oktatás lehetőségei a Nemzeti Alaptantervben A közoktatást szabályozó Nemzeti Alaptanterv szerint a Művészet négy, markánsan elkülönülő részterületből áll: Ének-zene Dráma és tánc Vizuális kultúra Mozgókép és médiaismeret. (Az eredeti elképzelést megváltoztatva az egyik legfontosabb művészeti ágat, az Irodalmat kiemelték innen.) A művészetekkel nevelés hozzájárul a szellemi, lelki tulajdonságok gyarapításához, az esztétikai fogékonysághoz, a fantázia, a kreativitás fejlesztéséhez. ¾ ¾ ¾ ¾ ¾
„A művészeti tárgyak mindegyike a teljes emberré válást (azaz az értelmi és érzelmi nevelés közötti összhangot), a közösségformálást, a szociokulturális hátrányok leküzdését, a kulcskompetenciák fejlesztését, a világ komplex befogadását, az önkifejezést és örömet jelentő alkotás lehetőségét próbálja a maga eszközével segíteni…” (Nat) A művészetekkel való foglalkozás segíti az észlelés érzékenységének, a kifejezés árnyaltságának fejlesztését. Ezek persze nem olyan könnyen kimutathatók, ezért sokan úgy gondolják, hogy közvetlen haszna csupán azok számára van, akik a művészetet majd életpályának választják. A művészetek tantárgyai számára ezért kézenfekvő, hogy a képességek fejlesztése és nem az ismeretanyag van a pedagógiai tevékenység középpontjában. A Művészetek műveltségi részterületei önálló művészeti ágazatok. Bár számos rokon vonással rendelkeznek, kifejezésmódjuk és az adott életkorban betöltött szerepük szempontjából igen különbözőek. Közös vonásuk, hogy a személyiségfejlődés, a kommunikáció és a problémamegoldás fejlesztése mindegyik területnek fontos része. Azonban minden területnek megvan a maga sajátos vonása is, mindegyik más-más kompetenciát fejleszt leginkább: ¾ vizuális kultúra: kreativitás, vizuális kommunikáció ¾ dráma és tánc: együttműködés, és összehangolás ¾ ének-zene: érzelemkifejezés (érzelmi gazdagság), együttműködés, ¾ mozgókép és média: ismeretszerző képesség, kritikai gondolkodás ¾ irodalom: kommunikáció, személyiség fejlesztés
; A művészeti oktatás jelenlegi helyzete 1. Az alapfokú művészetoktatás jellemzői A tanterv ugyan szorgalmazza a mához kapcsolódást, az alapfokú oktatásban lévő tanárok egy része nem tájékozott a mai kultúrában, a kortárs művészeteket a tanárok kevésbé ismerik. Így aligha tudnak segítséget nyújtani a fiataloknak egy kritikai szemlélet kialakításában, azért, hogy eligazodjanak az őket érő hatások, a képözön, a számtalan kulturális, társadalmi, ökológiai, technikai stb. jelenségek között. Nem veszik tudomásul, hogy a művészet a húsz évvel ezelőttihez képest is sokat változott. Az igazi kortárs művészet reagál a ma kihívásaira, megismerése, megismertetése - több más előnye mellett – saját korukhoz is közelebb hozná a tanulókat. Nem használják ki azon előnyeit, amelyek segítenék őket abban, hogy diákjaik megbecsüljék a mai kultúra, a mai természet értékeit, valamint arra is motiválhatnák őket ezáltal, hogy jól érezzék magukat saját korukban és annak fenntartásáért tenni is hajlandóak legyenek. 2. Középfokú művészetoktatás jellemzői A művészetek iskolai oktatásának társadalmi megítélése szerint a művészet olyan „extra”, ami talán szép és értékes, de némileg ezoterikus, megfoghatatlan így elsőként esik áldozatául a racionálisnak gondolt megszorításoknak. (A művészeti órák számának csökkentése, a támogatások minden téren való elvonása stb.) Jellemző például, hogy még úgynevezett “elit” középiskolákban is, ahol a különböző tantárgyakat csoportbontásban tanítják, a rajzórákon 30-35 tanuló zsúfolódik a teremben. Ennek egyik oka az, hogy még nem sikerült tudatosítani: a közoktatásban a művészet nem célja, hanem eszköze nevelésnek. 3. A művészeti szakoktatás jellemzői Az utóbbi évtizedben megfigyelhető (és pontosan kimutatható) az a tendencia, hogy amilyen mértékben gyengül a művészetoktatás helyzete és színvonala a közoktatásban, úgy erősödik a szakoktatás. Szaporodnak a művészeti szakkörök, alapiskolák, szakközépiskolák. Az elmúlt évben 873 művészeti alapiskola kapott működési engedélyt országszerte, egyre növekszik a (vizuális) művészeti szakközépiskolák száma (ma már 58 van a 18 zenei szakközépiskola mellett). Művészet-elméleti problémák: ¾ Új médiumokkal, új fogalmakkal és módszerekkel ismerkedtünk az elmúlt 10 évben s ma is ez a helyzet. ¾ Különböző szellemi, művészeti irányzatok változatai élnek egy országon belül is a középfokú művészeti oktatásban (is!) ¾ Előítéletek sorával kell birkóznunk! ¾ Bizonytalan a társadalmi fogadókészség és a jelen- jövőkép is.
¾ A megújulási kísérletek nehezen mennek. A 6 éves pedagógiai programok "röghöz kötik" az iskolákat. ¾ Még mindig érzékelhető, hogy a köz- és a hivatalos ízlés, az intézményesen elfogadott esztétikai szint még mindig a "tegnapi": ¾ Értékzavar van. Ügyeskedők, az ábrázolóképesség hiányait technikai úton pótolók egyre nagyobb száma probléma. Túl sok a "műkedvelő művész". ¾ Az oktatáspolitikai tényezők sok önkormányzatnál a művészeti képzésekre vonatkozóan nem egységesek, nincs igazi felelőse a művészeti képzésnek. Diszciplináris tendencia Ahogyan a kortárs művészetben, úgy a művészeti nevelés terén is egyre gyakoribbak az olyan törekvések, amikor a művészettársadalmi, környezeti problémákkal is foglalkozik, egyre gyakoribbak – és ez nem utolsó sorban az uniós, illetve a hazai „központi” szándéknak is köszönhető – a különböző diszciplínák közötti együttműködések iskolákban és iskolán kívül is, a több műveltség területet összekapcsoló, általános nevelési célokat megvalósító projektek. Példaként említhetjük, hogy szinte divattá vált középiskolákban a környezeti nevelésnek egy korábbinál hatékonyabb formája: a tanulók kreatív energiáit mozgósító pályázatok, amelyek kifejezetten az újrahasznosításra fókuszálnak. Az iskolán kívüli oktatási formák erősödése – múzeumpedagógia A formális tanulási módszerek mellett, nagy hangsúlyt fektet oktatásügyünk az informális tanulás lehetőségeinek az oktató-nevelő munkánkba történő innovatív beépítésére. Ennek keretében kiemelt szerepet kapnak az iskolán kívüli munkaformák, amelyek az iskolai tevékenység valóságos társadalmi környezetbe való illesztését eredményezik. A művészeti tagozatos diákok képzésében elengedhetetlen követelmény, hogy jártasak legyenek az egyes művészeti ágakban, hogy értsék a kortárs művészet folyamatait, ismerjék és a gyakorlatban is alkalmazni tudják a múzeumok, galériák, kiállítóterek, színházak, stb. nyújtotta ismeretbővítő lehetőségeket. Képesek legyenek elméleti tudásukat projekt- és tapasztalásra épülő pragmatista, konstruktivista és egyéb alternatív pedagógiai módszerek megvalósításával is erősíteni. 4. A művészeti felsőoktatás jellemzői A magyar felsőoktatási rendszerben a zene-, a képző-, az ipar-, a színház, film-, televízió- és táncművészet legmagasabb fokú képzésének összefoglaló neve. Az 1971-ben egyetemi rangra emelt, egyetemi diplomát adó főiskolák: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Magyar Iparművészeti Főiskola, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Színház- és Filmművészeti Főiskola. Ezek rektor vezetése alatt működnek, 5 éves tanulmányi idővel, a végzettek egyetemi szintű művészdiplomát kapnak.
A Magyar Táncművészeti Főiskola főiskolai végzettséget ad. 2009-ben kezdte meg az MA képzését. A képzés célja a művészhivatásra felkészítés. Elsőrendű a gyakorlati képzés szerepe; az alkotó- és előadó szakmai munka aktív módszereinek elsajátítása és az önálló gondolkodás kifejlesztése. Az elméleti stúdiumok is részben gyakorlati célzatúak és a gyakorlatra támaszkodnak. A művészdiplomával párhuzamosan a felsorolt főiskolák nappali vagy levelező tagozatán tanári diploma is szerezhető, amely az adott művészeti ág tantárgyának (ének-zene, rajz-vizuális nevelés) közép- és felsőfokú iskolákban való tanítására jogosít. A Kt. 17.§. alapján feszültség van a művészeti felsőoktatásba törekvők létszáma és a képző intézmények befogadó képessége között (15 helyre 300 fő). Minden művészeti felsőoktatási intézményben mindig nagy a túljelentkezés, sokan éveken át újra és újra próbálkoznak a felvételi vizsgán, amelynek szakaszai rostaként működnek. Feltétlenül szükséges, de önmagában nem elég a kiemelkedő tehetség, azaz a nagyon magas színvonalú képesség vagy képességegyüttes. A felvételi vizsgákon a rátermettség mellett a felkészültség fokát is vizsgálják, állandóan keresve azokat az eljárásokat, amelyek az elérhető legnagyobb biztonsággal segítenek a legalkalmasabbak kiválasztásában. A művészeti felsőoktatásba az 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény szabályainak megfelelően lehet jelentkezni; a művészeti felsőoktatás valamennyi intézményében felvételi, ill. alkalmassági vizsgát kell tenni. A hallgatók a sikeres záróvizsga és a nyilvánosan megvédett diplomamunka elfogadása után kapják meg egyetemi oklevelüket. A művészeti doktorandusképzést a magyar művészeti felsőoktatásban elsőként a Janus Pannonius Tudományegyetem BTK Képzőművészeti Mesteriskolája indította meg 1995-ben. A Doctor of Liberal Arts fokozat a PhD egyetemi doktorátus megfelelője, melyet gyakorlati és elméleti kutatómunkát végző képző- és iparművészek szerezhetnek meg. A JPTE BTK Képzőművészeti Mesteriskoláján festészet, kőszobrászat és kerámiaszobrászat szakágakban indult művészeti doktorandusképzés, ahová szakirányú egyetemi diplomával és középfokú idegennyelvismerettel rendelkezők jelentkezhetnek. Egyéni munkaprogramjuk hat félévet átfogó szakmai és tudományos kutatási program, melynek zárásaként a doktori disszertáció mellett doktori mestermunkát, kiállítást is meg kell védeniük.
A magyarországi művészeti felsőoktatás intézményei Debreceni Egyetem Konzervatóriuma - Debrecen Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - Budapest Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézet Budapest Miskolci Egyetem, Bartók Béla Zeneművészeti Intézet - Miskolc Moholy-Nagy Művészeti Egyetem - Budapest Magyar Képzőművészeti Egyetem - Budapest Magyar Táncművészeti Főiskola - Budapest Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar - Pécs Széchényi István Egyetem – Győr (zene) Színház-és Filmművészeti Egyetem - Budapest Szegedi Tudományegyetem Konzervetóriuma - Szeged Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Magyar Táncművészeti Főiskola
Szak design menedzser építész formatervező szilikátipari tervező textiltervező vizuális kommunikáció vizuális és környezetkultúra-tanári
Szak
Magyar Képzőművészeti Egyetem Szak restaurátor szobrász-vizuális nevelőtanári tervezőgrafika-vizuális nevelő festő intermédia képgrafika restaurátor szobrász tervezőgrafika
balettművész koreográfus táncelméleti szakíró táncpedagógus (balettoktató) néptánc-színházitánc néptánc-színházitánc
Színház-és Filmművészeti Egyetem Szak adásrendező film- és televízió operátor film- és televízió rendező film- és televízió vágó kameraman koreográfus színész színházrendező színháztudományi mozgókép-tudományi televízió műsorvezető rendező
; A művészeti képzés hazai számadatai Napjainkra - összehasonlítva a mai statisztikákat a 90-es évek elejének adataival -, a tanulók száma hozzávetőleg háromszorosára nőtt. Míg korábban 70-80 ezer növendék folytatott művészeti tanulmányokat, ma már 330-340 ezer gyereket találni a különböző iskolákban. Nemcsak az intézményeknek száma nőtt jelentősen (ma már hatszáznál többől válogathatnak az érdeklődők, pedig korábban számuk még kettőszázat sem érte el), hanem az iskolák típusaik, működésük szerint is színesebb képet mutatnak. Napjainkban ugyanis már létezik olyan önkormányzati, alapítványi, magán illetve egyházi intézmény, amely művészetoktatással foglalkozik, hiszen ezen a területen is ugyanaz a folyamat zajlott le, mint a közoktatás más részén. A művészetoktatásban a középfok jelent óriási szűrőt, mert a 650 alapfokú művészeti iskola után 60-70 intézmény közül választhatnak, s valóban a legjobbak jutnak csak tovább. Az igazi professzionális képzés pedig megint csak ezeknek a gyerekeknek is csupán töredék százalékát jelenti, így végül a felsőoktatásban körülbelül összesen néhány száz hallgató tanul, s ők végeznek művész vagy művésztanári diplomával. ; A művészeti képzés finanszírozása, minőségbiztosítás Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a gazdálkodó szervezetek által adott közvetlen fejlesztési támogatás jelenlegi rendszere nem kedvez a nem közvetlenül a termeléshez kapcsolódó szakmákat oktató iskolák számára, így ez a rendszer kiegyensúlyozatlan forráselosztást eredményez. A gyerekek, növendékek 6-tól 22 éves korig tanulhatnak állami finanszírozással, sőt, ezt követően még tandíjfizetés ellenében tagjai maradhatnak a rendszernek. Mindennek az anyagi feltételeit a közoktatási törvény és az éves aktuális költségvetési törvény biztosítja. A többi közoktatási intézménnyel azonos módon ugyanis a művészeti oktatásban a tanulói alapú un. normatív finanszírozás útján jut el a költségvetési hozzájárulás a fenntartóhoz, azaz egy-egy növendék meghatározott évi támogatást hoz a fenntartó, az iskola számára, ez pedig kiszámíthatóságot, tervezhetőséget jelent. Ez az egy főre eső összeg azonban elég kevés minden területen így, a művészetoktatáshoz is. A magyar iskolai finanszírozási rendszer két komoly hozzájárulót feltételez: egyik az állam, a másik pedig a fenntartó, akinek a normatíva összegét ki kell egészítenie. A művészetoktatásban az átlagszámok nem mondanak igazán sokat. A finanszírozás állami oldala 70-80% - bár van, aki 60 %-ot mond -, s így nem kevés pénzt kell ehhez a fenntartónak is hozzátennie.
2010. évi normatív támogatás alakulása egy csoportra tervezett létszámmal Párhuzamos művészeti képzés 12 főre (445.683.- Ft/év/fő) 9-12. évfolyam:
11.312.772.- /4 év 1 évre:
2.828.193.- /csoport
kiegészítő normatívája:
1 évre:
2.520.000.- /csoport
Összes normatív támogatás
1 évre: 5.348.193.- /csoport
Tavalyi képzésre jutó pedagógus bér 1 csoportra: Táncos képzés 5 főre
2.923.400.- /csoport
(170.375.- Ft/fő/év)
szakmai képzés 13. évfolyam:
1 évre:
851.875.- /csoport
gyakorlati képzés :
1 évre:
686.000.- /csoport
Összes normatív támogatás:
1 évre:
1.537.875.- /csoport
Tavalyi képzésre jutó pedagógus bér 1 csoportra:
2.477.521.- /csoport
ÖSSZEHASONLÍTVA A KOZMETIKUS KÉPZÉSSEL: Kozmetikus képzés 12 főre (268.375.- Ft/év/fő x 30 fő=8.051.250.- Ft) szakmai képzés 1-2. évfolyam: 4.089.000.- /2 év 1 évre:
2.044.500.-
/csoport gyakorlati képzés 13-14. évf.:
2.352.000.- /2 év 1 évre:
1.176.000.-
/csoport Összes normatív támogatás:
1 évre:
Tavalyi képzésre jutó pedagógus bér 1 csoportra:
3.220.500.-/csoport 721.301.- /csoport
(Figyelembe véve 2 gyakorlati csoport képzésének költségét.)
Nem kötelező ugyanis művészetoktatási tevékenységet folytatni, de ahol elkezdték ezt, ott nem lehet abbahagyni. Ha például egy önkormányzat úgy dönt, létrehoz egy művészeti iskolát, majd néhány év elteltével lemond az intézmény működtetéséről, akkor ezt a főváros illetve a megye köteles átvenni, s attól kezdve ő látja el a fenntartási feladatokat. Ez foglalkoztatási biztonságot jelent, de persze, mivel oktatásról van szó, elsősorban a szülők, gyerekek számára van szükség olyan garanciákra, melyek szavatolják, hogy nem csupán tanfolyami képzésen vesznek részt. Megjelent a különböző intézmények közötti verseny, ami nagyon jó, hiszen mindenkit maximális teljesítményre ösztönöz. Az pedig
természetes, hogy a struktúra-átalakulásnak pozitív és negatív hozadékai is vannak. Mindenképp eredmény például, hogy így a magánszemélyek, közösségek a számukra legkomfortosabb körülmények közé vihetik ezt a tevékenységet. Az iskolaszám ilyen mértékű növekedésének hozadéka az is, hogy olyan településeken is megjelentek a művészetoktatás lehetőségei, ahol korábban ez fel sem merült, s ez a helyi kisközösségek szempontjából nagyon jelentős. De természetesen komoly szakmai garanciákra valóban mindegyik intézménynél szükség van. A jelenleg működő alapfokú művészeti iskolák 94 százaléka, 873 intézményből 817 vállalkozott az intézmény minősítésére, ám az előminősítés szempontjainak már csak 689-en feleltek meg. A jogszabályban előírt minősítésben a művészeti képzést folytató alapfokú iskoláknak részt kellett venniük, ha továbbra is teljes összegű állami normatívához akarnak jutni. Az az iskola, amelyik nem felelt meg a minősítési szempontoknak, csak az állami támogatás ötven százalékára jogosult. Az oktatási államtitkár alapvető érdeknek nevezte, hogy garantálni lehessen: csak azok az intézmények juthassanak állami támogatáshoz, ahol a szervezeti, a személyi és szakmai feltételek egyaránt adottak a jó színvonalú oktatáshoz. Megállapítása szerint az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy az akkreditációs eljárás az oktatók egy részétől olyan végzettséget vár el, amely nem életszerű. "Miért kellene egyetemet végeznie egy hatéves gyerekeket fazekasságra oktató népművésznek?" – kérdezhetjük, hiszen az új előírások miatt számos, évtizedek óta oktató szakembert kellett az iskoláknak elbocsátaniuk, és a helyükre általában nem találtak mást. Más vélemények szerint viszont a fazekasságot szakköri szinten is el lehet sajátítani, kézműves házban Hivatalos álláspont szerint 1995 és 2005 között gyors növekedés zajlott le a művészeti oktatásban, az oktatási feladatokat ellátó helyek száma 798ról 2.989-re, a diákok száma 115 ezerről 337 ezerre, míg a pedagógusok száma ötezerről kilencezerre nőtt. Ennek következményeként bár jó minőségű képzést folytató iskolák is alakultak, s a művészeti képzés oda is eljutott ahová korábban nem, számos kritika is megfogalmazódott a minőség kapcsán. Az egyik leggyakrabban felmerült probléma az eddigi hatósági ellenőrzések során az volt, hogy mindenfajta előképzettség, pedagógusi képzettség nélkül is dolgoztak tanárok ezekben az iskolákban. Az egyik alapvető értelmezési gond az, hogy a NAT szerint a művészeti oktatás nem azonos a középfokú és felsőfokú művészeti szakképzéssel! A valóságos szakképzési követelményrendszerrel a diák a viszonylag szűk középfokú szakképzésnél találkozik először. A minimális térítési díj megállapítása után sem oldódtak meg a gondok, a gyermekek létszáma némileg csökkent, ám a pedagógusoké 7 százalékkal nőtt, s a művészeti képzést folytató intézmények száma 810-ről 873-ra
emelkedett. Az oktatási feladatokat is ellátó helyek száma 3.300-ra gyarapodott. Ez azt jelentette, hogy a kevesebb normatívát még több intézményben osztották szét. A művészeti oktatás a magyar oktatásügy egyik legsajátosabb és európai értelemben véve is egyik legfontosabb része. A művészeti oktatásnak jelen formájában a közoktatás rendszerén belül van helye, s a valóban értékes művészeti oktatást meg kell védeni. ; Szakmai művészeti képesítések a magyarországi oktatásban 2006-tól kiadott moduláris felépítésű szakmai képzések 54 211 01
Alkalmazott fotográfus
54 212 01
Artista
54 211 02
Bőrműves
54 211 03
Bútorműves
54 211 04
Dekoratőr
54 211 05
Díszlet- és jelmeztervező asszisztens
54 211 06
Díszműkovács
54 211 07
Divat- és stílustervező
54 212 02
Egyházzenész
54 211 08
Festő
54 213 01
Filmtechnikus
31 215 01
Gipszmintakészítő
54 211 09
Grafikus
54 215 01
Hangszerkészítő és -javító
54 213 02
Hangtechnikus
54 212 03
Jazz-zenész
52 212 01
Kaszkadőr szakértő
54 211 10
Keramikus
54 212 04
Klasszikus zenész
54 211 11
Könyvműves
52 214 01
Lakberendező
52 213 02
Mozgóképgyártó
55 213 02
Mozgóképgyártó szakasszisztens
54 213 03
Mozgóképi animációkészítő
52 341 08
Mozgóképterjesztő és –üzemeltető
54 212 05
Népzenész
31 215 02
Népi kézműves
54 211 13
Ötvös
54 212 06
Pantomim művész
54 211 14
Porcelánfestő és -tervező asszisztens
33 215 01
Porcelánkészítő és –festő
52 212 02
Színész II.
54 211 15
Szobrász
54 212 07
Táncos
54 211 16
Textilműves
54 211 17
Üvegműves
54 215 02
Vésnök
54 211 18
Zománcműves
; Magyarországi művészeti szakközépiskolák Az Észak-magyarországi RFKB 2009-es adatai alapján:
1 1
●
Sátoraljaújhely
●
Kazincbarcika 1
3
●
●
Miskolc 2 3
1
●
Győr
●
1
●
1
●
1
Zirc 1
●
●
Herend
2
●
1
1
3
●
Debrecen
Fót
Oroszlány
Szombathely
●
Eger
●
Szentendre
●
1
Vác
1 1
1
Sóstóhegy ● Nyíregyháza
1
Budapest
●
10 21 1
Székesfehérvár
1
●
Cegléd
1
Veszprém 3
●
Kecskemét
3
●
Békéscsaba
●
1 1
Kalocsa
●
1
●
Hódmezővásárhely
Kaposvár 1 1
1
●
1
●
2
●
Szeged
Baja
Pécs MÜ-SZA-tagok Nem MÜ-SZA-tagok
Szakirányú bontások: Zeneművészeti
19
Képző- és iparművészeti
23
Táncművészeti
8
Klasszikus művészeti iskolák: 39 db Eredetileg szakmunkásképző intézetekből létrejött: 11 db
; Miskolci művészeti szakképző iskolák Zeneművészeti: 1 (Bartók Béla) Képző és iparművészeti – táncművészeti: 3 db Gábor Áron, Szemere Bertalan, Eötvös József Miskolcon sajátságos módon a képző- és iparművészeti szakközépiskolák, illetve a művészeti tagozatok eredetileg mind szakmunkásképző intézetekben valósultak meg. A miskolci képző- és iparművészeti tagozatok szakmakínálata: Gábor Áron „Művészeti Iskola” Szakközépiskola
Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
Eötvös József Építőipari, Művészeti Szakképző Iskola
Szobrász Grafikus Textilrajzoló és – modelltervező asszisztens
Alkalmazott fotográfus Divat- és stílustervező Dekoratőr Táncos (színházi táncos, kortárs modern táncos, néptáncos)
Díszítőfestő Díszítőszobrász
SWOT ANALÍZIS ERŐSSÉGEK
GYENGESÉGEK
Személyiségfejlesztés Képességek fejlesztése Problémamegoldás fejlesztése Észlelés érzékenysége Befogadás, kifejezés Kritikai szemlélet kialakítása Tehetséggondozás Hagyományőrzés Nemzeti kultúra ápolása Nemzeti identitástudat Komplex befogadás Intézmények közötti verseny Előminősítés Akkreditációs eljárás Túljelentkezés Szakmai garancia
Érzelmi szegénység Motiváció hiánya Érdeklődés hiánya Tanári felkészültség Nagy csoportlétszám Művészeti iskolák szaporodása Formális tanulási módszerek A felvételi eljárás módszere
LEHETŐSÉGEK
VESZÉLYEK
Informális módszerek alkalmazása Alternatív pedagógiai módszerek alkalmazása Kistelepülések bekapcsolódása Különböző diszciplínák közötti együttműködések lehetősége Pályázatok
Személyi és szakmai feltételek Megszorítások Leépítések Óraszám csökkenés Normatív támogatás csökkenése RFKB-döntések A párhuzamos képzés problémái A növendékek motivációs problémái
