Helyzetkép 2015. december – 2016. január Gazdasági növekedés
A világgazdaság tavalyi helyzetére a regionális konfliktusok éleződése elkerülhetetlenül hatással volt, főképp ezért, és egyéb gazdasági tényezők okán is a korábbi prognózisok némileg alulteljesültek. Az összevont bruttó hazai termék a világ egészében a múlt évben 3%-kal emelkedett; az előző évi 3,4%-os bővüléshez képest ez némi lassulást jelent. Az ütemcsökkenés különösen a kínai gazdaság mérséklődő ütemű bővülésére vezethető vissza: Kína bruttó hazai terméke a 2013. évi 7,3%-ot követően tavaly 6,9%-kal nőtt, eközben Indiáé ugyanebben a periódusban a kínaival azonos 7,3%-ról gyakorlatilag változatlan maradt, 7,2%-ra mérséklődött. Az Amerikai Egyesült Államoknak, a világgazdaság vezető hatalmának teljesítménye továbbra is jelentős és növekszik: a tavalyelőtti 2,4%-ot a múlt évben 2,5%-os GDP emelkedés követte. A globális gazdaság negyedik meghatározó országa, Japán bruttó hazai terméke 2013-ban stagnált, 0,1%-kal mérséklődött, míg a múlt évben 0,7%-kal, tehát szerény mértékben emelkedett. Az Európai Unió hosszú ideje nem küzdött egyidejűleg ennyi konfliktussal, mint napjainkban. A 2008. évi válság felszínre hozott több olyan ellentmondást, amelyek megoldása még várat magára, sőt némelyek esetében még az elképzelések sem világosak. A növekedési lehetőségeket több tagországban is komolyan fékezi a költségvetési kiigazítás kényszere; ennek ellenére a válság óta a tavalyi volt az első olyan év, amelyben egyetlen tagországnak sem csökkent érdemben a gazdasági teljesítménye. Az Európai Unió egészében a bruttó hazai termék a negyedik negyedévben 0,4%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 1,8%-kal a megelőző év azonos időszakához képest. A múlt évben összességében 1,9%-kal nőtt a GDP. Az eurózónában a negyedik negyedévben 0,3%-kal emelkedett a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 1,6%-kal az előző év azonos időszakához viszonyítva. A múlt év egészében az eurózóna bruttó hazai terméke 1,6%-kal haladta meg a tavalyelőttit. Az Európai Unió növekedése számára kulcsfontosságú német gazdaság teljesítménye – a belpolitikai konfliktusok és az exportban meghatározó kínai gazdaság lassulása ellenére – az előző évhez hasonlóan alakult: a negyedik negyedévben 0,3%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,3%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A múlt évben 1,7%-kal bővült a német gazdaság. A
2
korábbi kritikus időszak után valamelyest gyorsult a francia gazdaság teljesítmény-növekedése: a negyedik negyedévben 0,3%-kal emelkedett a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 1,4%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva; az év egészében 1,2%-os volt a bővülés. A korábbi időszakban regisztráltnál valamivel kisebb ütemben, de így is az uniós átlagot meghaladó dinamikával növekedett a brit gazdaság: a bruttó hazai termék 0,5%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 1,9%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva, míg a múlt év egészében 2,2%-kal nőtt a GDP volumene. A nyugat-európai országok gazdaságára eltérően hat a költségvetési konszolidáció kényszere. Írország gazdasága ismét kiemelkedő dinamikával bővül: a 2008. évi válság mélyen érintette az ír gazdaságot, de ebből kilábalt, sőt a helyreállítási perióduson is túllépett a gazdasági teljesítmény. A GDP – az eddig ismert adatok szerint – a harmadik negyedévben 1,4%-kal haladta meg az egy negyedévvel, és 6,8%-kal az egy évvel korábbit. A múlt évben az ír gazdaság feltehetően az unió leggyorsabb növekedését, 7%-ot mutatta. Kiemelkedő dinamikával bővült a luxemburgi gazdaság is: a rendelkezésre álló információk szerint a bruttó hazai termék 0,9%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 5,4%-kal az előző év azonos időszakához képest, míg az előzetesen közzétett adatok szerint a múlt évben 4,8%-kal nőtt. Az eurózóna átlagát meghaladó ütemben bővült a stabil államháztartási mutatókkal rendelkező holland gazdaság: a negyedik negyedévben 0,3%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest, míg az egész évi emelkedés 1,9% volt. Az átlagot megközelítő dinamikával nőtt a belga bruttó hazai termék: a negyedik negyedévben 0,3%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 1,4%-kal az előző év azonos időszakához képest; ugyancsak 1,4%-kal emelkedett a GDP a múlt év egészében. Az eurózóna átlagát nem éri el az osztrák gazdaság növekedése: a negyedik negyedévben 0,2%-kal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a múlt év egészében csupán 0,9%kal bővült az osztrák bruttó hazai termék. Az Európai Unióhoz nem tartozó Svájc gazdasága igen szerény ütemben nőtt: a GDP 0,4%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 0,3%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az észak-európai országok közül kiemelkedő dinamikával bővült a svéd gazdaság: a bruttó hazai termék 1,3%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 4,5%-kal az előző év azonos időszakához képest; a múlt év egészében 4,1%-kal nőtt a svédországi GDP. A múlt év második felében lassult a dán gazdaság fejlődése: a negyedik negyedévben 0,2%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 0,6%-kal a megelőző év azonos időszakához viszonyítva; az év egészében 1,2%-os volt a dinamika. Strukturális gondokkal küzd a finn gazdaság: a bruttó hazai termék 0,1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,7%-kal a megelőző év azonos időszakához képest, míg a múlt év egészében 0,5% volt a növekedés. Az Európai Unión kívüli Norvégia korábbi markáns fejlődése az év utolsó időszakában megtorpant: a GDP a negyedik negyedévben 1,2%kal zsugorodott az előző negyedévhez, és 0,3%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, míg a múlt év egészében 1,6%-kal emelkedett. Az izlandi gazdaság kilábalt a korábbi recesszióból: a rendelkezésre álló adatok szerint a múlt évben a 3%-ot is meghaladta a bruttó hazai termék bővülése. A dél-európai országok gazdasága vegyes képet mutat. A spanyol gazdaság növekvő dinamikával bővül: a negyedik negyedévben 0,8%-kal emelkedett a GDP az előző
3
negyedévhez, és 3,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a múlt évben 3,2%-kal nőtt a bruttó hazai termék volumene. A máltai gazdaság is dinamikusan bővül: az eddig ismert adatok szerint a múlt évben 5%-ot meghaladó mértékben nőtt a bruttó hazai termék volumene. Ciprus gazdasága kilábalt a recesszióból: a GDP 0,4%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 2,7%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A portugál gazdaság teljesítményének emelkedése közelít az eurózóna átlagához: a bruttó hazai termék 0,2%-kal nőtt negyedéves, és 1,3%-kal éves összehasonlításban; az egész éves növekedés 1,5% volt. Olaszország gazdasága szerény ütemben bővül: a bruttó hazai termék 0,1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 1%-kal a megelőző év azonos időszakához képest, míg tavaly összességében 0,8%-os volt a növekedés. A görög gazdaság még mindig a recesszió szélén táncol: a GDP 0,1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,8%-kal mérséklődött az egy évvel korábbihoz képest. 2015 egészében 0,2% volt a zsugorodás mértéke. A visegrádi országok a múlt évben látványosan fejlődtek. Csehországban – a korábbi évek recesszióját követően – kiemelkedő ütemben, az előző negyedévi magas értékhez képest stagnált, az egy évvel korábbihoz viszonyítva 4%-kal emelkedett a bruttó hazai termék. Dinamikusan bővült a lengyel gazdaság: a GDP 1,1%-kal haladta meg az előző negyedévit, és 3,7%-kal az egy évvel azelőttit. Kiemelkedő ütemben nőtt a szlovák gazdaság teljesítménye: a két vizsgált volumenindex 1%-kal, illetve 4%-kal nőtt. A térséghez tartozó Szlovénia gazdasága a visegrádi országokénál valamivel lassabban, de az Európai Unió átlagát lényegesen meghaladó ütemben bővült: a bruttó hazai termék 0,6%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 2,6%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. A balti országokban a korábbi évekénél szerényebb ütemben nőtt a gazdaság. Lettországban volt a legdinamikusabb a bővülés az év egészében: a GDP ugyan 0,3%-kal visszaesett az előző negyedévhez, de 2,3%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, és a múlt év egészében is jelentősen, 2,7%-kal emelkedett. Litvániában az eurózónáét meghaladta a növekedés mértéke: a bruttó hazai termék 0,5%-kal, illetve 1,9%-kal emelkedett. Észtországban megtorpant a fejlődés: a GDP 1,2%-kal elmaradt az előző negyedévitől, és 0,9%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A két kelet-balkáni országban dinamikusan bővült a gazdaság. Romániában kiemelkedő volt a növekedés mértéke: a bruttó hazai termék 1,1%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 3,8%-kal a múlt év azonos időszakához képest. A bolgár GDP 0,7%-kal, illetve 3%-kal bővült a két relációban. A legújabb tagországban, Horvátországban – a korábbi recessziót meghaladva – nőtt a gazdaság teljesítménye: a bruttó hazai termék 0,5%-kal csökkent ugyan negyedéves, de 2%-kal emelkedett éves összehasonlításban. A magyar gazdaság a 2012. évi jelentős, 1,7%-os visszaesést követően 2013-ban 2%-kal, míg tavalyelőtt kiemelkedőnek számító ütemben, 3,6%-kal bővült. A múlt évben mérséklődött a dinamika: az előző negyedévhez viszonyított indexek a négy negyedévben rendre: 0,8%, 0,5%, 0,6%, míg a záró negyedévben 1%, míg az előző év azonos negyedévéhez viszonyított mutatók: 3,3%, 2,7%, 2,6%, illetve a negyedik negyedévben 3% voltak. A múlt év egészében 2,9%-kal nőtt a GDP volumene. Ha részleteiben megvizsgáljuk a négyéves idősort, látható, hogy az élénkülés 2013 közepén kezdődött, és a tavalyi évben már lassult a növekedés, míg a negyedik
4
negyedévben az uniós források elszámolásának lezárási kényszere ismét átmeneti felívelést hozott. A legutóbbi két és fél év sajátossága, az átmeneti tényezők együtthatása alapján elért dinamika nem fenntartható. A gazdaság állapotának fontos jellemzője, hogy a beáramló uniós források elérték a magyar bruttó hazai termék 6%-át. Ez természetesen kilendítette a dinamikát a korábbi szintről, de szükségszerű a visszatérés a potenciális növekedési ütemhez, amely 2% körüli, azt legfeljebb néhány tizedponttal haladja meg. A térségbeli országok gazdaságfejlődési mértékének megközelítését legfőképp a hiteltelen gazdaságpolitika gátolja. A konfrontatív, kiszámíthatatlan kormányzati politika hatására menekül az országból a működő- és a humán tőke. A beruházási tevékenység szinte csak az uniós forrásokból megvalósuló nagyprojektekre és a kormányzati presztízs építkezésekre korlátozódik, a magántőke nem lát perspektívát az országban. A magyar gazdaság ez évben tehát lassuló pályára kerül. Már a múlt évben visszatért az az állapot, amely szerint a magyar gazdaság a legszerényebb ütemben bővül a környező országok között. Sajnos a többi visegrádi országnál gyorsabb növekedés csupán egyetlen évig tartott, és a tavalyi évben már nem csak a visegrádiak haladták meg a magyar gazdaság növekedési ütemét, hanem Románia és Bulgária is. Ez annál is súlyosabb probléma, mert amíg a magyar gazdaság teljesítménye csak a múlt évben érte el a 2008. évi szintet, addig Lengyelországé azt több mint egynegyedével, 27%-kal, Szlovákiáé 17%-kal meghaladta. A magyar gazdaság ezzel ismét arra az útra kerül, amely a lecsúszást jelenti a térségbeli országoktól. Az idei évben a gazdasági növekedés mértéke 2,2% és 2,4% között lehet, amelyben még mindig szerepet játszanak átmeneti tényezők, így az utóbbi két év magasabb jövedelemkiáramlásának hatására ez évben a lakossági fogyasztás viszonylag magasabb szintje még fennmarad. A további évek növekedési dinamikája erősen függ attól, hogy miként sikerül lehívni a jelenlegi középtávú ciklus uniós forrásait. Noha már a 7 éves periódus 3. évében járunk, ez eddig még kevéssé sikerült, igaz a kormány erősen koncentrál arra, hogy – bármi áron – minél nagyobb összeg felhasználására kerüljön sor. E tekintetben sajnálatos módon a gazdaságpolitikai irányítás a forrásokhoz való mielőbbi teljes hozzáférést tekinti célnak, és másodlagosnak tartja, hogy ez a magyar gazdaság tényleges fejlődését szolgálja-e. A magyar gazdaság lecsúszásának folyamata együtt jár a magyar régiók többségének fokozódó elmaradásával. Az Eurostat nyilvánosságra hozta az Európai Unió 276 régiójának gazdasági teljesítményét tükröző 2014. évi adatokat. A most közölt statisztikai információk vásárlóerő paritáson mutatják be az egyes régiók egy főre eső bruttó hazai termékének volumenét, és felállítják a régiók rangsorát is. 21 régióban az egy főre jutó GDP meghaladta az Európai Unió átlagának a másfélszeresét. A 2014. évi adatok alapján Belső-London - Nyugat régió egy főre eső bruttó hazai terméke meghaladta az uniós átlag ötszörösét, annak 539%-a volt. /Megjegyzendő, hogy Nagy-Britanniában két évvel ezelőtt átalakították London nagyrégiót: azon belül a korábbi 2 régió helyett 5-öt alakítottak ki; korábban a fővárost is magába foglaló Belső-London régióban az egy főre jutó GDP az uniós átlag háromszorosát haladta meg, annak 325%-a volt. A most vezető Belső-London - Nyugat régió is magába foglalja az angol főváros közigazgatási területét./ A 2014. évi adatok alapján sorrendben második Luxemburg egy főre eső GDP-je az uniós átlag több mint két és félszerese, annak
5
266%-a volt, és még a következő három helyen álló Brüsszel, Hamburg, valamint az újonnan létrejött Belső-London - Kelet régió gazdasági fejlettsége is meghaladta az uniós átlag kétszeresét, annak rendre 207, 206, illetve 204%-a volt. A régiók rangsorában Pozsony a hatodik, Prága a kilencedik helyet foglalta el az uniós átlag 186, illetve 173%-ával. A legfejlettebb magyar régió, Közép-Magyarország egy főre eső bruttó hazai terméke meghaladta ugyan az uniós átlagot, annak 107%-a volt, ezzel a rangsor 76. helyét foglalta el. Megjegyzendő, ha Budapest Pozsonyhoz és Prágához hasonlóan önálló régiót alkotna, akkor ebben a területi rangsorban feltehetően a 25-30. helyek egyikén lett volna. /Az Eurostat értelemszerűen a régiók adatait közölte, és nem a régiónál kisebb területi egységekét. Számítások szerint a magyar főváros egy főre eső bruttó hazai terméke az Európai Unió átlagának a 140%-a körül lehetett./ Nyugat-Dunántúlon az egy főre eső GDP elérte az Európai Unió átlagának kétharmadát, annak 71%-a volt, míg Közép-Dunántúlon ugyanez a mutató még csupán megközelítette a kétharmadot, az átlag 61%-a volt 2014-ben. A többi négy régió teljesítménye nem haladta meg az Unió átlagának a felét, és ezzel az európai régiók között az utolsó 14 között voltak. Az utóbbi három évben még romlott is e régiók relatív pozíciója. A 2011. évi adatok alapján Észak-Magyarország az utolsó tíz, a másik három az utolsó húsz, illetve a két alföldi régió ezen belül az utolsó tizenöt között volt. ÉszakMagyarország akkor 5 bolgár és 3 román régiót előzött meg, az alföldi régiók még két további román régiót, míg Dél-Dunántúl két lengyel régiót is. A 2014. évi adatok alapján ÉszakMagyarország és Észak-Alföld is az utolsó tíz régió között volt, az egy főre eső bruttó hazai terméket tekintve az uniós átlag 42, illetve 43%-ával. Dél-Dunántúl a legkevésbé fejlett régiók között a 12. helyet foglalta az uniós átlag 45%-ával, míg Dél-Alföld a 13. helyen állt az uniós átlag 47%-ával. 2014-ben 21 olyan régió volt, amelyben az egy főre eső GDP nem érte el az Európai Unió átlagának a felét. Ezek között volt 5-5 bolgár, román és lengyel, 4 magyar, egy görög régió, valamint Mayotte régió, Franciaország tengeren túli területe. Ha megvizsgáljuk azt a környezetet, amelyben a 4 magyar régió elhelyezkedik a fejlettségi rangsorban, azaz az utolsó 14 régiót, ott a magyar régiókon kívül 5 bolgár, 3 román, 1 lengyel és a francia tengeren túli régiót találjuk az egy főre eső GDP adatok alapján. A 2014. évi adatok szerint a lengyel és a román régiók többsége fejlettebb volt a magyar régiók többségénél.
Foglalkoztatottság, keresetek
A foglalkoztatottság az elmúlt két évben látványosan javult a statisztikában, és szerény mértékben a valóságos munkaerőpiacon. A közfoglalkoztatás dinamikusan bővül, a kormányzat kényszeresen mutatja ki a munkahelyteremtés egyre nagyobb sikereit, miközben a közmunka irreális méreteket öltött, beleértve még azt is, hogy a kormányzat az elemi tisztesség figyelmen kívül hagyásával, és az általuk még hatályban hagyott jogszabályok megsértésével a költségvetési intézményekből ezrével bocsát el közalkalmazottakat, akiket ezt követően fél fizetésért ugyanott közmunkásként tovább foglalkoztatnak. A statisztikát az is szépíti, hogy a külföldön dolgozók százezres körét hazai foglalkoztatottként mutatják ki. A reálkeresetek –
6
jelentős részben a defláció következtében – számottevően emelkedtek, eközben a jövedelemkülönbségek tovább nőttek. A közszférában egyes csoportok – a kormányzati kommunikációban hangoztatottnál lényegesen kisebb – de a valóságban is jelentős illetményemelésben részesültek, amely mindenütt csak a korábbi drasztikus reálkereset csökkenés részbeni kompenzációját jelenti. Egyetlen közalkalmazotti réteg jövedelmének vásárlóértéke sem érte el a 2010. éviét. A KSH mintavételes lakossági felvétele szerint az október és január közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 4 240 ezer fő volt, 113 ezer fővel, 2,7%-kal több, mint egy évvel korábban. A közfoglalkoztatottak átlagos száma a trimeszterben 225 ezer fő volt, több mint egynegyedével, 27,8%-kal emelkedett az egy évvel azelőttihez képest. A foglalkoztatási mutató emelkedésében szerepet játszott az is, hogy a munkaerő-felvétel módszertana szerint 113 ezer külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH, létszámuk 5,8%-kal nőtt egy év alatt. A foglalkoztatottak létszámának bővülése csaknem fele részben a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók számának emelkedéséből származott. A lakossági adatfelvétel szerint a hazai elsődleges munkaerőpiacon a megfigyelt trimeszterben 3 902 ezer főt foglalkoztattak, 1,5%-kal többet, mint egy évvel korábban. A külföldön dolgozók hazai foglalkoztatottnak tekintett százezret meghaladó körét is beleszámítva a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 64,5% volt, 2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek foglalkoztatási aránya a november és január közötti három hónap átlagában 80,8% volt, 1,2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél, míg az 55-64 éveseké 46,7% volt, 4,1 százalékponttal haladta meg az egy évvel korábbit. Az aktív munkanélküliek száma a november és január közötti három hónap átlagában 279 ezer fő volt, 51 ezer fővel, 15,5%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A negyedik negyedévben az előbbieken kívül még 300 ezren válaszolták a munkaerő-felvétel során azt, hogy szeretnének dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták a munkaerőpiacon a helyzetüket; közülük 66 ezer főt sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába. A munkaerő-felvétel módszertana alapján számított munkanélküliségi ráta – amely csupán az aktív munkanélküliek figyelembevételével meghatározott mutató –, a megfigyelt trimeszterben 6,2% volt, 1,2 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A 25 éven aluliak között hosszú idő óta rendkívül magas, a megfigyelt trimeszterben 14,2% volt a munkanélküliek aránya, annak ellenére, hogy az egy évvel azelőttihez képest 4,7 százalékponttal csökkent a mutató értéke. Változatlanul súlyos gond a tartós munkanélküliség: az álláskeresők több mint fele, 50,2%-a legalább egy éve eredménytelenül keresett munkát. A munkanélküliség átlagos időtartama meghaladta a másfél évet, 19,2 hónap volt, az egy évvel azelőtti 17,5 hónappal szemben. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma január végén 359 200 fő volt, 6,4%-kal több, mint egy hónappal, és 13,2%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Januárban a foglalkoztatók 25 800 új álláshelyet jelentettek be, több mint egyharmadával, 38,8%-kal kevesebbet, mint egy hónappal, és 8,4%-kal többet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a piaci munkaalkalmak száma az előző hónaphoz képest 16,9%-kal, a
7
tavaly januárihoz viszonyítva 9,9%-kal nőtt. A támogatott munkahelyek száma az előző hónaphoz képest több mint felével, 55,2%-kal visszaesett, az egy évvel korábbihoz viszonyítva 10,2%-kal nőtt. Januárban az álláshelyek több mint fele, 56,6%-a közmunka végzésére irányult. Január hónapban a regisztrált munkanélküliek 14,6%-a 25 éven aluli fiatal volt, akiknek közel háromnegyede, 73,7 %-a első munkahelyét kereste, reménytelenül. A munkanélküliek több mint felének, 52,4%-ának nem volt szakképzettsége. Az álláskeresők 42,7%-ának nem volt az általános iskolánál magasabb végzettsége, valamivel több mint felének, 51,8%-ának volt középfokú végzettsége. Ez utóbbi körben 28,6% végzett szakiskolát vagy szakközépiskolát, 48,5% szakmunkásképzőt, 4,3% technikumot, míg 18,6% gimnáziumot. A felsőfokú végzettségűek aránya decemberben 5,5%-ot tett ki a munkanélküliek között. Az álláskeresők háromtizede, 29,7%-a 50 éven felüli volt. Az év első hónapjában a munkanélküliek alig egyhatoda, 17,9%-a volt jogosult álláskeresési támogatásra, míg a lényegesen kisebb összegű szociális segélyben nem egészen egyharmaduk, 33%-uk részesült. A munkanélküliek csaknem fele, 49,1%-a – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt. Ennek oka – többek között – az összesen 3 hónapig folyósított munkanélküli ellátás, amely minden más tagországban – reálisan figyelembe véve az újra-elhelyezkedésig szükséges átlagos időtartamot – legalább 9 hónapig jár az érintetteknek. Továbbra is súlyos területi problémákkal terhelt a munkaerőpiac. A téli időszakban szokásos módon az előző hónaphoz képest minden megyében emelkedett az álláskeresők száma; ami szokatlan, a mértéke: Nyugat-Dunántúlon 12,2%-kal, Somogy megyében 11,4%-kal, Békés megyében 10,4%-kal, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 10,3%-kal. Ugyanakkor a múlt év első hónapjához képest csaknem minden megyében mérséklődött a munkanélküliek száma, egyetlen kivétellel: Jász-Nagykun-Szolnok megyében csekély, 1%-os emelkedést regisztráltak. A változások iránya és mértéke arra utal, hogy a foglalkoztatottság szintjét a közmunkaprogram és nem a piac alakítja. A januári adatok szerint a két leghátrányosabb helyzetű régióban a munkanélküliségi arány meghaladta a 7,9%-os országos átlag másfélszeresét: ÉszakMagyarországon 14,5%, Észak-Alföldön pedig 13,5% volt a mutató értéke, de Dél-Dunántúlon szintén kétszámjegyű, 11% volt a munkanélküliségi arány. Nyolc megyében is kétszámjegyű volt a munkanélküliség mérőszáma; ezen belül Nógrád megyében 17,2% volt, azaz meghaladta az országos átlag kétszeresét, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 15,4%, valamint a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei 14,5% pedig alig maradt el attól. Két megyében a munkanélküliségi arány meghaladta az országos átlag másfélszeresét: Somogyban 13,5%-ot, Hajdú-Biharban 13,1%-ot regisztrált a statisztika, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében megközelítette ezt az értéket: 12,6% volt a ráta. A közfoglalkoztatottak száma decemberben 201 500 fő volt, 3,6%-kal több, mint egy hónappal, és 6,8%-kal több, mint egy évvel korábban. A múlt év átlagában 5,1%-kal több közmunkást foglalkoztattak, mint a megelőző évben. A teljes munkaidőben dolgozó közmunkások bruttó átlagkeresete a tavalyi évben 79 800 forint volt, 2,2%-kal magasabb az évvel azelőttinél. A kifizetett bruttó közmunkás bér alig haladta meg a jogszabályban előírt minimálbér háromnegyedét, annak 76%-át tette ki, ami a közmunkát szervezők értékítéletét is tükrözi a feladatellátás társadalmi fontosságáról.
8
Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint a múlt évben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 894 ezer fő állt alkalmazásban, 2,5%-kal több, mint a megelőző évben. A közfoglalkoztatottakat figyelmen kívül hagyva az alkalmazottak létszáma 2,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményeknél – a közfoglalkoztatottak nélkül – 698 ezer főt alkalmaztak, 0,5%-kal többet, mint az előző évben. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a múlt évben 247 800 forint volt, 4,2%-kal több, mint a megelőző évben. A versenyszférában 262 500 forint volt az átlagos kereset, 3,9%-kal magasabb az előző évinél. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 256 400 forint volt a keresetek átlaga, 6,3%-kal több az egy évvel azelőttinél. A közszférában és a nonprofit szervezeteknél a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül 182 ezer fő a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 9 600, illetve 9 300 forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére. Az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete a múlt évben 162 300 forint volt, 4,2%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. A fogyasztói árak a tavalyi évben 0,1%-kal mérséklődtek, így a reálkereset érzékelhetően, 4,3%-kal emelkedett. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete 119 ezer forint volt, 4,3%-kal több, mint a megelőző évben; a szellemi dolgozók nettó 256 300 forintos keresete 3,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 167 900 forint volt az átlagkereset, 6,3%-kal több az egy évvel azelőttinél. A tavalyi évben a keresetek a közigazgatásban és a védelem ágazatban együttesen 7,9%-kal, az oktatásban 5,4%-kal, az egészségügyben 2,3%-kal, míg a szociális ellátásban 7,7%-kal emelkedtek.
Áralakulás
A magyar gazdaságban az elmúlt két évben tapasztalt deflációs környezet változóban van. Az ipari termelői árak hosszabb ideje változatlanok vagy éppen csökkennek, mivel a világpiaci nyersanyag árak hosszú ideje nem mozdulnak, az energiaárak pedig tovább esnek. A mezőgazdasági termelői árak közül a kukorica ára egyötödével nőtt, míg az élőállatoké mérsékelten, az állati termékeké, így a tejé drasztikusan csökkent. A fogyasztói árak túljutottak a mélyponton: a tavalyi év egészében stagnáltak, de a januári árak már 0,9%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, és a következő hónapokban némileg tovább gyorsulhat az árnövekedés dinamikája. Az ipari termelői árak a múlt év decemberében 0,5%-kal csökkentek az előző hónaphoz, és 1,3%-kal mérséklődtek a megelőző év azonos hónapjához képest; a tavalyi évben 0,9%-kal maradtak el az előző évitől. Decemberben az egyéb feldolgozóiparban és a javításban 5,9%kal, a gyógyszergyártásban 3,6%-kal, a textil- és bőriparban 2,7%-kal emelkedtek, míg a kőolaj-feldolgozásban 16,2%-kal, a kohászatban 3,8%-kal, a számítógép, elektronikai, optikai
9
termékgyártásban 1%-kal csökkentek a termelői árak az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Összességében a feldolgozóiparban 1%-kal, az energetikában 3,3%-kal visszaestek egy év alatt a termelői árak. Az ipari export értékesítési árai decemberben 0,4%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest, míg a múlt év egészében 0,3%-kal emelkedtek. Decemberben a kiviteli árak a gépgyártásban és a gyógyszeriparban egyaránt 4%-kal, a nyomdaiparban 2,7%-kal, a számítógép, elektronikai, optikai termékgyártásban 1%-kal nőttek, míg a kőolaj-feldolgozásban 22%-kal, az élelmiszeriparban 1%-kal mérséklődtek az előző év azonos időszakához viszonyítva. A feldolgozóipar értékesítési árai ebben a relációban 0,3%kal meghaladták az egy évvel korábbit, míg az energetikai ipariak 2%-kal elmaradtak attól. Az ipar belföldi értékesítési árai decemberben 0,5%-kal csökkentek az előző hónaphoz, és 2,8%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a múlt év átlagában 3,1%-kal mérséklődtek. A tavalyi év utolsó hónapjában az egyéb feldolgozóiparban és a javításban 8,6%-kal, a nyomdaiparban 3,5%-kal, a számítógép és elektronikai termék gyártásban 3,4%-kal, a textil- és bőriparban 3,1%-kal, a gumi- és műanyagiparban 2,9%-kal emelkedtek, míg a kőolaj-feldolgozásban 15,3%-kal, a kohászatban és fémfeldolgozásban 4%-kal, a villamos berendezés gyártásban 2,5%-kal csökkentek a belföldi értékesítési árak az előző év azonos időszakához viszonyítva. A feldolgozóiparban összességében 2,3%-kal, az energetikai iparban 3,7%-kal mérséklődtek az értékesítési árak ebben a relációban az egy évvel korábbihoz képest. Az építőipari termelői árak a negyedik negyedévben 0,5%-kal emelkedtek az előző negyedévhez, és 2,8%-kal az előző év azonos időszakához viszonyítva; a múlt év egészében 2,5%-kal nőttek. A negyedik negyedévben az épületek építésénél érvényesített árak 3,3%-kal, az egyéb építményeknél kialakult árak 1,8%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A mezőgazdasági termelői árak decemberben 5,2%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz viszonyítva, míg a múlt év átlagában alig változtak, 0,4%-kal nőttek. A növényi és kertészeti termékek ára 12,6%-kal emelkedett az előző decemberihez képest. A gabonafélék termelői ára 10,9%-kal, ezen belül a kukoricáé több mint egyötödével, 21%-kal nőtt, a búzáé 2,2%-kal csökkent. Az ipari növények termelői ára 11,6%-kal, ezen belül az olajos növényeké jelentősen, 18,5%-kal emelkedett. A zöldségek felvásárlási ára 12%-kal, a gyümölcsöké 25,1%-kal, a burgonyáé – az alacsony bázishoz képest – kiugró mértékben, 73,3%-kal emelkedett. Az élőállatok és állati termékek felvásárlási ára 6%-kal, ezen belül a vágóállatoké 2,8%-kal, míg az állati termékeké számottevően, 12,6%-kal visszaesett. A múlt évben a vágósertés felvásárlási ára 11%-kal, a tejé egyötödével, 20%-kal csökkent. A mezőgazdasági termelés ráfordítási árai a múlt évben 1,2%-kal mérséklődtek az előző évihez képest. A folyó termelő felhasználás árszintje 1,8%-kal csökkent, a beruházásoké 2,8%kal emelkedett. A vetőmag ára 1,1%-kal, a műtrágyáé 2,6%-kal, az állatgyógyászati készítményeké 3,3%-kal, a növényvédő szereké 2,4%-kal nőtt, míg a felhasznált energiáé 10,6%-kal, a takarmányoké 2,7%-kal csökkent. A mezőgazdasági termelői árak és a ráfordítások árszintjének változását összehasonlító agrárolló a múlt évben 1,6%-kal záródott, azaz a mezőgazdaság termelői árai mérsékeltebben emelkedtek, mint amennyivel a ráfordítási árak csökkentek.
10
A fogyasztói árak januárban 0,1%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,9%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. Az élelmiszerek ára decemberhez viszonyítva 0,4%-kal nőtt; egy hónap alatt a cukor ára 1,6%-kal, a liszté 1,5%-kal, az étolajé 1,1%-kal emelkedett, míg az idényáras élelmiszerek jelentősen, 6,7%-kal drágultak. Az általános forgalmi adó kulcsának változásával összefüggésben a sertéshús ára 15,3%-kal, a tejé 0,8%-kal csökkent. A szeszes italok és dohányáruk ára decemberhez képest 0,9%-kal, a szolgáltatásoké 0,3%-kal, a tartós fogyasztási cikkeké 0,1%-kal emelkedett, a ruházati termékeké 3%-kal mérséklődött. Az élelmiszerek fogyasztói ára januárban az átlagos infláció több mint másfélszeresével, 1,4%kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az idényáras élelmiszerek nagyon jelentősen, 22,8%-kal drágultak; a cukor ára 13,1%-kal, az étolajé 12,5%-kal, a sertészsiradéké 12,1%-kal, a rizsé 3,2%-kal, a zsiradékoké 3%-kal, az iskolai étkezésé ugyancsak 3%-kal nőtt, míg a sertéshúsé – az áfa-kulcs mérséklés hatására – 17,2%-kal, a tejé 9,9%-kal, a vajé 5,1%-kal, a sajté 6,9%-kal csökkent. A szeszes italok és dohányáruk ára 3,5%-kal emelkedett; ezen belül a tömény italoké 5,6%-kal, a dohányáruké 5%-kal. Az újságok és folyóiratok ára 6%-kal, a tanszereké és írószereké 2,8%-kal, a gyógyszereké 2,1%-kal, a testápolási és egészségügyi cikkeké 1,6%-kal, a tartós fogyasztási cikkeké 2%-kal emelkedett, a ruházat termékeké stagnált, 0,1%-kal nőtt, míg az üzemanyagoké 5,4%-kal mérséklődött. A háztartási energiacsoportba tartozó termékek ára 0,2%-kal, ezen belül a palackos gázé 13%-kal mérséklődött, a távfűtésé, a vezetékes gázé és az elektromos áramé változatlan maradt, míg a széné 0,9%-kal, a tűzifáé pedig 3,5%-kal nőtt. A szolgáltatások 1,3%-kal drágultak; a lakbér 5,5%-kal, a színházjegy 4%kal, a háztartási szolgáltatás 3,6%-kal, az üdülés 3,6%-kal, ezen belül a külföldi üdülés 11,7%kal, a postai szolgáltatás 2,4%-kal került többe, mint a múlt év januárjában. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex januárban 0,1%-kal emelkedett az előző hónaphoz, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az év első hónapjában a – hatósági árak, nyers élelmiszerek és üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – maginfláció 1,5% volt, ami a következő hónapokban a fogyasztói árindex kismértékű emelkedését vetíti előre.
Jövedelem és fogyasztás
A kiskereskedelmi forgalom a KSH adatközlése szerint a múlt évben az előző évit megközelítő dinamikával bővült, melynek egy része a kereskedelmi tevékenység fehérítésének a hatása. Decemberben az eladások volumene – szezonálisan és naptárhatástól megtisztított adatok szerint – 0,3%-kal nőtt az előző hónaphoz, és – naptárhatással korrigált adatok szerint – 4,5%kal az egy évvel korábbihoz képest, míg a múlt év egészében 5,8%-kal emelkedett. Az élelmiszerforgalom a tavalyi évben 3,7%-kal, ezen belül a negyedik negyedévben 2,4%-kal nőtt. Az utolsó negyedévben az élelmiszerláncok forgalma 1,5%-kal, míg a dohányüzleteket is magukba foglaló szakboltoké ennek többszörösével, 5,9%-kal bővült. Az élelmiszeren kívüli forgalom – a KSH jelentése szerint – a múlt évben jelentősen, 7,8%-kal emelkedett. A vegyes
11
iparcikkek értékesítése 12,9%-kal, a ruházati termékeké 12,7%-kal, a számítástechnikai és egyéb iparcikkeké 9,3%-kal, az illatszereké 11,1%-kal, a könyveké és újságoké 3,4%-kal, a gyógyszereké 1,6%-kal, míg a bútoroké és műszaki cikkeké 1,3%-kal nőtt. A korábbi évekhez hasonlóan tavaly is kiemelkedő dinamikával, 26,1%-kal emelkedett az internetes és csomagküldő kereskedelem, valamint 11,6%-kal a használtcikkek forgalma. Az üzemanyagok eladásának volumene 7%-kal haladta meg az előző évit. Az MNB előzetes adatai szerint a lakosság bruttó pénzügyi vagyona a múlt év végén 40 582 milliárd forintot tett ki, 7,9%-kal többet az egy évvel korábbinál. A kötelezettségek levonásával számított nettó pénzügyi vagyon 32 491 milliárd forint volt, jelentősen, 13,9%-kal több, mint az előző év végén. A lakosság 11 547 milliárd forint értékű készpénz és betétállománnyal rendelkezett az év végén; a betétek volumene 2,2%-kal, míg a készpénzállomány egyötödével, 20%-kal nőtt. A betétek közül a folyószámlabetétekben 27%-kal nagyobb, míg a lekötött betétekben 13%-kal kisebb összeget tartott a lakosság, mint egy évvel azelőtt. A készpénzállományon belül a forintban tartott volumen 16%-kal, míg a devizában tartott volumen megkétszereződött, 104%-kal nőtt. A háztartások a megtakarításaik egyre nagyobb hányadát devizában őrzik, melyet egyértelműen biztonságosabbnak tekintenek a hazai fizetőeszköznél. Ez tükrözi a kormány gazdaságpolitikája iránti bizalmatlanságot. Ugyanakkor a forintban őrzött megtakarítások egyre nagyobb hányada állampapírokban fekszik, ami arra vezethető vissza, hogy a monetáris politika jogszabályokkal is alátámasztva olyan környezetet teremtett, amely mesterségesen előnyben részesíti az állampapírt bármely megtakarítási formával – és a piacgazdaság alapvető normáival – szemben. A lakosság birtokában a múlt év végén 16 374 milliárd forint érékű részvény és egyéb részesedés volt, 8,1%-kal több, mint egy évvel korábban. Az összes pénzügyi eszközön belül ezek a vagyonelemek képviselték a legnagyobb arányt, 40%-ot december utolsó napján. E pénzügyi csoporton belül a nem részvény formájában meglévő egyéb részesedések növekménye magyarázza a múlt évi jelentős emelkedést: az 1 222 milliárd forint több mint háromnegyede, 77,5%-a az eszközök átértékelődéséből adódott. A befektetési jegyek volumene 1,1%-kal emelkedett. A biztosítástechnikai tartalékok 3 570 milliárd forintot tettek ki a múlt év végén, 3,3%-kal többet az egy évvel korábbinál. Az állomány több mint felét adó életbiztosítási díjtartalék 2,6%-kal, a négytizedét adó nyugdíjpénztári díjtartalék ennél nagyobb mértékben, 5,4%-kal emelkedett. A lakosság a múlt év végén 3 755 milliárd forintot kitevő értékpapír állománnyal rendelkezett, amely – az intenzív állampapír vásárlásnak köszönhetően – kiemelkedő, 23%-os növekedést jelent. A hitelintézetek által kibocsátott értékpapírok állománya egyharmadával, 33,6%-kal mérséklődött, míg az állampapíroké 36%-kal nőtt. Az állampapírok közül a rövidlejáratú, legfeljebb egyéves futamidejű kincstárjegyek volumene másfélszeresére, 50%-kal, míg a hosszabb lejáratúaké 17%-kal nőtt. A kincstárjegyek adták a teljes állomány közel kétharmadát, 63%-át december végén. Az egyéb követelések állománya 4 181 milliárd forintot tett ki, 3,5%kal többet az egy évvel korábbinál. Ennek döntő részét, 2 800 milliárd forintot a 2011-ben önkényesen államosított nyugdíjpénztári vagyon képezi, amely az Eurostat előírásainak megfelelően a háztartások vagyonaként szerepel az MNB pénzügyi számláiban, miközben ezt a hatalmas összeget a kormány már saját céljaira felhasználta. /A nemzetközi számviteli
12
szabályok szerint a nyugdíjpénztári vagyon egyes részei akkor kerülhetnek át az állami vagyonelemek közé, amikor a – korábbi – tulajdonosa nyugdíjba vonul, és megkezdik számára a nyugdíj folyósítását./ Azaz a lakosság rendelkezésére álló tényleges pénzügyi vagyon 8,6%kal kisebb a jegybanki statisztikában szereplőnél. A háztartások adósságállománya a múlt év végén 8 091 milliárd forintot tett ki, 11%-kal kevesebbet, mint az előző év végén. A tavalyi évben a devizahitelek döntő része törvényi előírás következtében forintalapúvá alakult: az év elején a devizahitelek a teljes lakossági állomány 45,9%-át tették ki, míg december végén már csupán 2,1%-át. Február 1-jével a devizahiteleket, novembertől pedig a fogyasztási devizahiteleket forintosították. A kötelezettségek 79%-át a hosszú lejáratú, míg 11%-át a rövid lejáratú hitelek tették ki; az előbbiek állománya 12%-kal, az utóbbiaké 9,3%-kal mérséklődött az egy évvel korábbihoz képest. A lakosság betétállománya januárban 152 milliárd forinttal csökkent, és a hónap végén 6 900 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 157 milliárd forinttal mérséklődött, a devizabetéteké tranzakciók eredményeként 10 milliárd forinttal bővült, míg árfolyamváltozás következtében 4 milliárd forinttal zsugorodott. Az állomány csökkenésében szezonális hatásnak is szerepe volt: a decemberi bérek számottevő részét a múlt év végén kifizették a munkáltatók, amelyek megemelték az év végi lakossági betétállományt, mivel a lakosság döntően bankszámlára utalással jut legális jövedelméhez. A betétállomány szezonálisan kiigazítva – tehát e tényezők figyelembevételével – 35 milliárd forinttal csökkent. A lakosság hitelállománya januárban 36 milliárd forinttal mérséklődött, és a hó végén 5 748 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 31 milliárd forinttal, a devizahiteleké tranzakciók eredményeként 4 milliárd forinttal, árfolyamváltozás következtében 1 milliárd forinttal csökkent. A hitelállomány szezonálisan kiigazított mérséklődése januárban 23 milliárd forintot tett ki. A lakossági devizahitelek aránya január végén a teljes lakossági hitelvolumennek mindössze 0,8%-át tette ki.
Államháztartás, külgazdasági egyensúly
A külkereskedelmi forgalom az elmúlt két évben jelentős dinamikával bővült. Az export volumene decemberben 7,2%-kal, az importé 3,4%-kal haladta meg az előző évit. A múlt év egészében a kivitel volumene 7,9%-kal, a behozatalé pedig 7%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg aktívuma a tavalyi évben 2 518 milliárd forintot, illetve 8 118 millió eurót tett ki, 580 milliárd forinttal, illetve 1 844 millió euróval többet az előző évinél. A múlt évben a külkereskedelmi forgalom árszínvonala a kivitelben 0,3%-kal, a behozatalban 1,1%kal csökkent, a cserearány 0,8%-kal javult. A múlt évben a gépek és szállítóeszközök forgalma emelkedett a legnagyobb mértékben, a kivitel volumene 10,7%-kal, a behozatalé 9,6%-kal. Az árufőcsoporton belül – akárcsak az előző években – a közúti járművek, valamint a járműiparhoz kötődő termékek kivitele és behozatala volt a meghatározó; a közúti járművek euróban számított exportja 21,5%-kal, a
13
második legnagyobb csoportot jelentő villamos gépeké és készülékeké 13,5%-kal, míg a harmadik csoporté, az energiafejlesztő gépeké és berendezéseké 12,4%-kal bővült. Az árufőcsoport behozatalában legnagyobb súlyú villamos gépek és készülékek importja 12,4%kal, a közúti járműveké 17,2%-kal emelkedett. A második legjelentősebb árufőcsoport, a feldolgozott termékek exportjának volumene a múlt évben 6,6%-kal, az importjáé 8,5%-kal emelkedett. Az árufőcsoporton belül a legnagyobb részarányt képviselő gyógyszerek exportja euróban számolva 16,4%-kal, importja 21,1%-kal, a gumigyártmányok exportja 11%-kal, importja 12,1%-kal, a bútorok kivitele 6%-kal nőtt, míg a jelentős volument képviselő szakmai, tudományos ellenőrző műszerek kivitele 15,3%-kal visszaesett az import 7,6%-os emelkedése mellett. Az exportban harmadik legnagyobb árufőcsoport, az élelmiszerek, italok és a dohány kivitelének volumene 5,2%-kal, a behozataláé 6,2%-kal haladta meg az előző évit. A legnagyobb tételt jelentő gabonaexport euró értékben 13%-kal, az állati takarmányé 7,2%-kal, a hús és húskészítményeké 0,4%-kal nőtt. Az importban vezető zöldség és gyümölcs behozatal 17,8%-kal, a gabonáé 13,8%-kal, a kávé, tea, kakaó alcsoporté 2,1%-kal bővült, míg a húsé és húskészítményeké 5,5%-kal, a tejtermékeké és tojásé 2,6%-kal mérséklődött. Az energiahordozók behozatalának volumene jelentősen, 9%-kal csökkent. A szén importja euró értékben 0,9%-kal, a kőolajé – a világpiaci árak zuhanása mellett –33,6%-kal, a földgázé 33,7%-kal visszaesett, míg a villamos energiáé 5,4%-kal emelkedett. A múlt évben az Európai Unió tagállamaiba irányuló kivitel volumene 9,5%-kal, ezen belül a 15 tradicionális tagállam felé 9%-kal, az új tagállamokba kerülő 10,5%-kal emelkedett. Az Európai Unió tagállamaiból érkező import 8,1%-kal, ezen belül a régi tagállamokból származó 7,1%-kal, a 13 új tagállamból induló 10,8%-kal haladta meg az előző évit. Az Európai Unióval folytatott kereskedelem mérlege 2 660 milliárd forint, illetve 8 582 millió euró többletet mutatott, 428 milliárd forinttal, illetve 1 346 millió euróval többet, mint egy évvel korábban. A múlt évben az Európai Unió tagállamaiba irányult a kivitel 79,1%-a, és a behozatal 76,5 %-a is onnan származott. Az egyéb országokba irányuló kivitel volumene 2,1%-kal, a behozatalé 3,3%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg ebben a relációban tavalyi évben 142 milliárd forint, illetve 464 millió euró deficitet mutatott, amely 152 milliárd forinttal, illetve 498 millió euróval kedvezőbb az egy évvel korábbinál. Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – pénzforgalmi szemléletű bevétele januárban 1 269 milliárd forintot tett ki, ami az éves előirányzat 8%-a, és 1 177 milliárd forint kiadást teljesített, ami a törvényi előirányzat 7,1%-a. A központi alrendszer konszolidált többlete januárban 92 milliárd forint, ezen belül a központi költségvetés szufficitje 18 milliárd forint volt. A gazdálkodó szervezetek januárban 64 milliárd forint adót fizettek, egynegyedével, 25,4%-kal kevesebbet, mint a múlt év első hónapjában. A jelentős különbség abból adódott, hogy a társasági adó befizetéséből származó költségvetési bevétel alig több mint egyötödére, 77,3%kal csökkent, melynek oka, hogy a cégek a decemberi feltöltés során annak terhére összesen 40 milliárd forint értékben sport és kulturális célú támogatásokról rendelkeztek, és ezeket az összegeket a Kincstár januárban utalta át a kedvezményezetteknek. Megjegyzendő, hogy a kormányzati állításokkal szemben a stadionok – beleértve a felcsúti falusi sportarénát is – közpénzből épülnek; a 2010 óta ilyen célra fordított, a hatályos szabályozás szerint állam által
14
engedményezett, befizetői rendelkezés szerinti támogatások, azaz költségvetési bevétel engedmények már meghaladják a 300 milliárd forintot. Ebből pénzből jelentősen enyhíthető lenne az oktatás és az egészségügy válsága. Az egyéb központosított bevételekből 27 milliárd forint folyt be a kincstárba, 6,6%-kal több az egy évvel korábbinál; a többlet az összesen 11 milliárd forintos elektronikus útdíj bevétel előző évhez viszonyítottan 16,5%-os emelkedésére vezethető vissza. Fogyasztási adókból januárban 352 milliárd forintot fizettek be a kötelezettek, 7,1%-kal többet, mint egy évvel korábban. Általános forgalmi adóból 16,1%-kal több, míg jövedéki adóból 5,4%-kal kevesebb bevétel folyt be a költségvetésbe a tavaly januárinál. Ez utóbbi elmaradás a dohánytermékeknél jelentkezett, főképp a cigaretta-csempészet következtében. A pénzügyi tranzakciós illetékből származó 24 milliárd forintos bevétel egyötödével, 20,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól, miután az állami pénzügyi intézmények fizetési kötelezettségét a kormány mérsékelte, illetve eltörölte. A lakosság januárban 184 milliárd forint adót fizetett, 6,3%-kal többet, mint egy évvel korábban. Személyi jövedelemadóból 6,4%-kal, illetékekből 8%-kal nőtt a kincstári bevétel, míg gépjárműadóból 2,6%-kal mérséklődött a tavaly januárihoz viszonyítva. A társadalombiztosítási alapok bevétele az első hónapban 455 milliárd forintot tett ki, 3,3%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A nyugdíjbiztosítási alap bevétele 275 milliárd forint volt, 1,7%kal, az egészségbiztosítási alapé 180 milliárd forint, 5,6%-kal több, mint a múlt év januárjában. Szociális és családtámogatásokra januárban 60 milliárd forintot fordított a kormány, 3,6%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A növekmény azért keletkezett, mert a múlt év februárjától a központi költségvetésben jelennek meg a korábban önkormányzatok által finanszírozott jövedelempótló ellátások. A családtámogatások kiadásai 35 milliárd forintot tettek ki, 0,2%-kal kevesebbet, mint az előző évben. A közgyógyellátásra 13,3%-kal kevesebbet költöttek, mint tavaly ugyanebben a hónapban. A foglalkoztatási alap kiadásaira 17 milliárd forintot fordítottak, 2,8%-kal többet az egy évvel korábbinál; az alap kiadásainak több mint kétharmada, 68,8%-a a közmunka program finanszírozását szolgálta. Az egészségbiztosítási alap januári kiadása 159 milliárd forint, a nyugdíjalapé 254 milliárd forint volt, 1,7%-kal, illetve 2,8%-kal több, mint a múlt év első hónapjában. A gyógyító megelőző ellátásokra 78 milliárd forintot fordítottak, 5,6%-kal többet, mint egy évvel korábban. A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok januári kiadásai 469 milliárd forintot tettek ki, 8,9%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A költségvetési szervek 319 milliárd forintot költöttek el, ugyanannyit, 0,2%-kal többet, mint egy évvel korábban. A fejezeti kezelésű előirányzatok hazai forrásból fedezett kiadásai 123 milliárd forintot tettek ki, 70%-kal többet a tavaly januárinál. Ebből a keretből finanszírozzák a nem állami, különösen az egyházi köz- és felsőoktatási intézményeket, a hittanoktatást, valamint 24 milliárd forintot fordítottak a kormány által kiválasztott megyei jogú városok fejlesztésére. A szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok uniós forrású kiadásai egyötödére, 78,4%-kal zsugorodtak, mivel lezárult az előző hétéves ciklus elszámolási időszaka. A záró elszámolások leadási határideje január 31. napja volt.
15
A költségvetési szervek lejárt határidejű tartozásállománya január végén 62,8 milliárd forint volt, 7,2%-kal nagyobb, mint egy hónappal, és 36,3%-kal kisebb, mint egy évvel korábban. A tartozások döntő hányadát, 82,2%-át az Emberi Erőforrások Minisztériumának felügyelete alatt – még éppen – működő intézmények halmozták fel. A szinte kezelhetetlen méretű, 51,6 milliárd forintos adósság komolyan veszélyezteti a közszolgáltatások fenntarthatóságát. A láthatóan folyamatosan fennálló kritikus helyzet létrejöttében súlyos felelőssége van a kormánynak. Kezdettől nyilvánvalóan másodlagosnak tekinti az alapvető közszolgáltatások, a közoktatás, a felsőoktatás, az egészségügy, a szociális ellátások finanszírozását. A jelenlegi kormány megalakulása óta eltelt 6 évben mintegy 1 400 milliárd forinttal kurtította meg a közszolgáltatások finanszírozására szolgáló költségvetési forrásokat. Ezzel az Európai Unió tagországai közül az utolsó ötödben vagyunk az oktatásra, egészségügyre és szociális ellátásra fordított közkiadások tekintetében. A kormány a drasztikus forráskivonáson túlmenően szervezeti intézkedéseivel is ellehetetleníti a közszféra e fontos területeinek normális működését. Értelmetlen és irracionális koncentrációt erőltet a teljes államháztartásra. Államosította a kórházakat és az iskolákat, egyetlen vízfej – feladatkörét tekintve a középirányítói és fenntartói feladatok keveredésével létrehozott, a jogosítványain egyes területeken túlterjeszkedő, a felelősségvállalásban az irányított intézményi körrel nem osztozó – szervezetre bízva az irányításukat. Az egészségügyben megalakított Állami Egészségügyi Ellátó Központ /korábban GYEMSZI/ középirányítóként látványosan megbukott. A közintézmények másik nagy csoportjának szakmai és pénzügyi irányítására, fenntartására, valamint a napi működés feltételeinek megteremtésére létrehívott, az iskolákat erőszakkal irányító KLIK is súlyosbítja az egyébként is kritikus helyzetet. A konkrét adatok szerint az egészségügyi szolgáltatók tartozása január végén 39,9 milliárd forint volt. Ez az összeg annak fényében minősíthető kezelhetetlennek, hogy a múlt év közepén – hosszú hezitálás és késlekedés után – a kormány 60 milliárd forintot adott a kórházak konszolidációjára. Ma már látható, hogy az adósságállomány egy év alatt újratermelődik, ami az ágazat súlyos alulfinanszírozottságának elkerülhetetlen következménye. Hasonló helyzet alakult ki a közoktatásban is, ahol a gazdálkodás teljes centralizációja következtében az anyagi forrásokkal kizárólagosan rendelkező KLIK tartozásállománya január folyamán megközelítette a 40 milliárd forintot. A kormány a – közfelháborodást érzékelve – 38 milliárd forintos többletforrást helyezett kilátásba, amely feltehetően a tűzoltásra lesz csupán elegendő, és nem garantálja a folyamatos működést. Technikai megoldásként a finanszírozás jogszabályban megállapított rendjétől eltérő – törvényes – előrehozásával orvosolták a problémát átmenetileg, a 2016. évi költségvetési törvény módosításáig. Ennek következtében a kimutatott tartozásállomány a hónap végére 11,1 milliárd forintra mérséklődött. Megjegyzendő, hogy a kimutatott hiány döntően a szállítói, valamint a köztartozásokat foglalja magába. Ugyanakkor a közszféra a saját alkalmazottainak jogos járandóságait is – időnként jelentős – késéssel folyósítja, azaz közalkalmazottak tízezrei válnak ezáltal az állam kényszerű hitelezőivé. Ezt az önmagában is lehetetlen helyzetet tetézi az utóbbi hónapokban az is, hogy a közszféra valamennyi dolgozójának illetményét központosítottan számfejtő Államkincstár szervezeti és informatikai rendszere nem képes még a költségvetési fedezet erejéig sem arra, hogy az érintettek az elvárható időben és pontossággal megkapják a fizetésüket.
16
Az államháztartási törvényt sértő gazdálkodásra utal, hogy a Miniszterelnökség már az év első hónapjának végén 5,8 milliárd forintos tartozást görgetett maga előtt, amely a költségvetés összes tartozásának a 9,2%-a. A közigazgatás irányításáért felelős tárca felelőtlenségét bizonyítja, hogy a jelentős adósság csaknem fele, 49,7%-a minősített tartozás. A Honvédelmi Minisztérium tartozásállománya január végén 2,3 milliárd forint volt, és a Földművelésügyi Minisztérium is 1,3 milliárd forintos tartozással rendelkezett ebben az időpontban, de már 33 millió forintos lejárt tartozást tudott magáénak a tavaly decemberben alakult Miniszterelnöki Kabinetiroda is. Az államháztartás működésének általános zavaraira utal, hogy a költségvetési intézmények több mint felének, 53,7%-ának volt január utolsó napján lejárt határidejű tartozása. Az összes adósságállomány több mint egyötöde, 22%-a 30 napon túli lejáratú volt, de nem érte el a 60 napot, míg 41,3%-a minősített tartozás volt. Az államháztartás számára szokatlanul kedvező volt az első hónap, hiszen a költségvetés szufficittel zárt. Az idei költségvetés pozícióját javítja, hogy az uniós finanszírozású projektek számára nem kell jelentős összegeket megelőlegezni, mint az előző két évben, az új középtávú ciklus fejlesztései azonban a kormány magabiztos kijelentései ellenére rendkívül lassan indulnak. A költségvetési törvény erre az évre 2%-os eredményszemléletű államháztartási hiánnyal számol, amely formailag akár megvalósulhat, de annak igen nagy ára lesz. A deficit mértéke egyébként az utóbbi években alig változott, ugyanis a magánnyugdíj-pénztári vagyon erőszakos államosításával a költségvetés mentesült a nyugdíjbiztosítási alapnak juttatott kompenzációtól, amely a GDP 1,2%-a volt, és nominálisan éppen ennyivel csökkent az államháztartási hiány a 2010 előtti évekhez képest. A tervezett hiánycél teljesülésének ugyanakkor feltétele a költségvetési kiadások féken tartása, ami normális keretek között nem tűnik megoldhatónak. A fentebb vázoltak szerint olyan mértékű feszültségek halmozódtak fel a közszolgáltatások alulfinanszírozottsága miatt, amelyek csak a robbanás közeli állapot fenntartása árán kezelhetők költségvetési eszközökkel. Ebben szerepe van az elmúlt évek következetes pénzkivonásának, amit a már említett szervezettség csak tovább súlyosbít. Ezért könnyen elképzelhető, hogy a kormány az eddig – látszólag – bevált taktikát követve megpróbálja a legnagyobb lyukakat betömni vagy legalább az átmérőjét szűkíteni, de ezzel néhány tizedponttal emelkedik a hiány is. A másik lehetőség, hogy a kormány lemond néhány nélkülözhető presztízs beruházásról, ennek viszont az eddigi gyakorlat ismeretében kicsi az esélye. Az év elején tett kormányzati lépések az előbbi variációt követik: az egészségügy átalakítása ürügyén a krónikus betegek ápolását átadnák a szociális ágazatnak. Ez pénzügyileg azt jelenti, hogy 10 ezer kórházi ágyat áttesznek a szociális ellátásba, míg az e jogcímen tervezett 60 milliárd forint az egészségügyben marad. Ez valóban rövidtávon segítség az egészségügynek, de ellehetetleníti a szociális ellátást. Igaz a kormány számára ez a terület sohasem volt fontos.
17
Beruházás, lakásépítés
Az előző évi kiemelkedő dinamikát követően a múlt évben a stagnálást alig meghaladó ütemben nőtt a beruházási teljesítmény. Az Európai Unió hétéves ciklusa 2013-ban zárult, a megkezdett fejlesztések sikeres megvalósítására fennmaradt két év alatt rendkívüli kormányzati kapkodással igyekeztek a lehetséges forrásokat felhasználni. A 2010 és 2012 közötti három évben rendre 5%-kal, 4,6%-kal, illetve 5%-kal csökkent a beruházások volumene az előző évhez képest. Ezt követően 2013-ban, tehát a középtávú uniós finanszírozási ciklus utolsó évében 5,9%-kal nőtt a beruházási teljesítmény, és ezt követte a projektek felgyorsítása nyomán a 19,4%-os bővülés. A múlt évben ezek után már csupán 0,6% volt a növekedés mértéke. Az utóbbi két évben, pontosabban a 2014. évi jelentős dinamikával a nemzetgazdasági beruházások volumene éppen elérte a 2008. évi szintet. A negyedik negyedévben a beruházások volumene – szezonálisan kiigazított adatok szerint – 1,9%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 7%-kal a megelőző év azonos időszakához képest. A vállalati beruházások 6,2%-kal csökkentek, míg a költségvetésiek kiugró mértékben, 70%-kal emelkedtek. Kedvezőtlen, hogy a feldolgozóipari beruházások 7,1%-kal visszaestek. A múlt év végén lezárult, uniós forrásból finanszírozott gép- és műszerfejlesztések következtében az egészségügyi beruházások több mint kétszeresükre, 110%-kal bővültek. A hasonló forrású, közigazgatásban és védelemben megvalósított beruházásoké 90%-kal, a vízgazdálkodásban teljesítetteké 36,1%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A versenyszférában a múlt év egészében csökkent a beruházások volumene. A feldolgozóiparban 6%-kal, a mezőgazdaságban 29,3%-kal, az építőiparban 7,6%-kal, a kereskedelemben és gépjárműjavításban, valamint a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységben egyaránt 8,8%-kal, a turizmusban 17,9%-kal, az ingatlanügyletekben 6,9%-kal mérséklődött a beruházási volumen. A versenyszférán belül az energetikában 21%-kal, a szállításban és raktározásban 2%-kal, az információ és kommunikáció területén – jelentős uniós forrás igénybevételével – 7,6%-kal, a pénzügyi tevékenységben 7,8%-kal nőttek a beruházások. A közszférában – az uniós források elköltésének kényszerével determináltan – dinamikus volt a fejlődés: a közigazgatásban és a védelemben – a határvédelmi eszközök építésének köszönhetően – 49,3%-kal, az egészségügyben és a szociális ellátásban 40,4%-kal, a vízgazdálkodásban 24%-kal, az oktatásban 20,2%-kal, a művészet, szórakoztatás, szabadidős létesítmények területén – a széles körben megvalósuló sportberuházásoknak, főképp stadionépítéseknek köszönhetően – 13,1%-kal emelkedett a beruházási teljesítmény. A lakásépítési tevékenység hosszú ideje mélyponton van: az épített lakások száma az egy évszázaddal ezelőtti szintre süllyedt. Az előző évi mérsékelt emelkedést tavaly újabb csökkenés követte, miközben a lakásépítési szándék látványosan nő. A múlt évben 7 600 új lakás épült, 8,9%-kal kevesebb, mint az előző évben. Budapesten 3,9%-kal, a megyei jogú városokban 14,2%-kal, a többi városban 11,4%-kal, míg a községekben 3,7%-kal csökkent az épített lakások száma.
18
A múlt évben 12 500 építési engedélyt adtak ki az illetékes hatóságok, – a rendkívül alacsony bázishoz képest – jelentősen, 29,9%-kal többet, mint egy évvel korábban. A fővárosban kiemelkedően, 72,8%-kal, a megyei jogú városokban 18,1%-kal, a többi városban 23,4%-kal, a községekben pedig 16,7%-kal több lakás építése kezdődhetett meg, mint az előző évben. Az új lakások 60%-a családi házban, 33%-a többszintes, többlakásos épületben, míg 5%-a lakóparkban épült fel. A családi házak aránya 4 százalékponttal nőtt, míg a többlakásos épületeké és a lakóparki lakásoké egyaránt 2 százalékponttal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A használatba vett lakások átlagos alapterülete 101,4 m2 volt, 0,9 m2-rel nagyobb, mint az előző évben. A 100 m2-nél nagyobb alapterületű lakások aránya 41,1% volt, az egy évvel korábbihoz képest 1,2 százalékponttal nőtt, a 60 m2-nél kisebb lakásoké 0,9 százalékponttal 22,9%-ra mérséklődött.
Ipar, építőipar
Az ipari termelés az elmúlt két évben – az uniós projektek megvalósításának felgyorsításával párhuzamosan – jelentősen bővült. A megelőző két évben szerényen teljesített az ipar: a termelés volumene 2012-ben 1,8%-kal csökkent, míg a következő évben 1,1%-kal nőtt, azaz nem érte el a 2011. évi szintet. A középtávú uniós ciklus lezárultát követő kétéves elszámolási periódus hozta meg a fellendülést: 2014-ben 7,7%-kal, míg a múlt évben 7,5%-kal nőtt az ipari termelés volumene az egy évvel korábbihoz képest. Az ipari kibocsátás volumene decemberben – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint – 0,7%-kal mérséklődött az előző hónaphoz, és – munkanaphatással korrigált adatok alapján – 6,8%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A múlt évben a feldolgozóiparban 8,1%-kal, az energetikai iparban – az alacsony bázishoz képest – 6,2%-kal emelkedett a termelés volumene. A feldolgozóipar közel egyharmadát adó járműgyártás kibocsátása 17,2%-kal, az autógyártáshoz kötődő gumiés műanyagiparé 14,8%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 14,5%-kal, a villamos berendezés gyártásé 5,5%-kal, a gyógyszeriparé 4,4%-kal, az élelmiszeriparé 4,3%kal, a második legnagyobb súlyú alágat jelentő számítógép, elektronikai és optikai termék gyártásé 6,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, míg a gépgyártásé 1,4%-kal, a kőolajfeldolgozásé 2,6%-kal visszaesett. Az ipari export decemberben – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint – 2,9%-kal emelkedett az előző hónaphoz, és – munkanaphatással korrigált adatok szerint – 11,3%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva; a múlt évben 9,9%-kal nőtt a kivitel. Ezen belül a feldolgozóipar tavalyi kivitele 8,7%-kal, az energetikai iparé – a rendkívül alacsony bázishoz képest – 41,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az autóiparhoz kötődő gumiés műanyagipar exportja 18,3%-kal, a járműgyártásé 15,6%-kal, az élelmiszeriparé 10,4%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 10,3%-kal nőtt, míg a gépgyártásé 1,7%-kal, a kőolaj-feldolgozásé 17,4%-kal csökkent. Az ipar belföldi értékesítése decemberben – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint – 2,7%-kal csökkent az előző hónaphoz, és – munkanaphatással korrigált adatok
19
alapján – 0,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a tavalyi évben 2,8%-kal emelkedett. A múlt évben a feldolgozóipar belföldi értékesítése 6,7%-kal meghaladta az egy évvel korábbit, míg az energetikai iparé 1,4%-kal elmaradt attól. A járműgyártás hazai értékesítése 34,8%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 22,1%-kal, a gépgyártásé 17,4%-kal, a kőolajfeldolgozásé 10%-kal, a gumi- és műanyagiparé 8,8%-kal emelkedett, míg a gyógyszeriparé 1,7%-kal, a vegyiparé 1,8%-kal, a számítógép, elektronikai és optikai termék gyártásé 5,2%kal visszaesett. A legalább ötfős vállalkozásoknál az egy főre jutó termelés a múlt évben 4,9%-kal nőtt a foglalkoztatottak létszámának 2,9%-os bővülése mellett. December hónapban a termelékenység a járműgyártásban 9,1%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésben és javításban 8,7%-kal, az energetikai iparban, valamint a gumi- és műanyaggyártásban egyaránt 8%-kal, a gyógyszergyártásban 5,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek volumene decemberben 12,5%-kal emelkedett; a belföldi rendeléseké 12,7%-kal, az exportrendeléseké 12,5%-kal, ezen belül a gépgyártásé 35,8%-kal, a villamos berendezés gyártásé 29,5%-kal, a számítógép, elektronikai és optikai termék gyártásé 20%-kal, a járműiparé 10,2%-kal. A teljes rendelésállomány december végén 14,1%-kal, ezen belül az exportrendeléseké 14,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, a belföldi rendeléseké némileg, 0,4%-kal elmaradt attól. A múlt évben minden régióban nőtt az ipari kibocsátás volumene: Dél-Alföldön 10,4%-kal, a többi régióban 3,3% és 9,9% közötti mértékben. Az építőipari termelés többéves mélyrepülés után 2013-ban – a rendkívül alacsony bázishoz képest – 8,5%-kal, a következő évben pedig kiemelkedően, 13,5%-kal növelte a termelését. A múlt év közepén megtorpant a teljesítmény bővülése, és az év egészében már csupán 3%-kal nőtt a kibocsátás volumene. Az építőipari termelés az első negyedévben 9,7%-kal, a másodikban 6,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, míg a harmadikban 4,6%-kal, a negyedikben pedig 0,4%-kal elmaradt attól. Decemberben az építőipari kibocsátás – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok alapján – 2%-kal emelkedett az előző hónaphoz, és 8,1%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A múlt évben az épületek építése 4,8%kal, az egyéb építményeké 1,6%-kal nőtt az előző évihez viszonyítva. Az építőipari vállalkozások új szerződéseinek volumene decemberben 18,3%-kal emelkedett, ezen belül az új épületek építésére irányulóké jelentősen, 28,1%-kal, míg az egyéb építményeket célzóké 12,2%-kal. Az épületek építésére megkötött új kontraktusok részben ipari épületek, nagy részben stadionok és egyéb sportlétesítmények felépítésére jöttek létre. Az ágazat teljes szerződésállománya a múlt év végén alig több mint fele, 52%-a volt az egy évvel korábbinak; ezen belül az épületek építésére irányulóké – az erősödő stadionépítési láz következtében – 35,9%-kal nőtt, az egyéb építményeket célzóké – az uniós finanszírozású útés vasútfejlesztések lezárultával – kevesebb mint egyharmadára, 69,1%-kal csökkent.
20
Mezőgazdaság
A decemberben végrehajtott állatszámlálás adatai szerint a 821 ezres szarvasmarha állomány 2,3%-kal, a 368 ezres tehénállomány 2,4%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az utóbbi négy évben a szabályozók hatására az állomány 17,7%-kal nőtt, de így is jelentősen, egyhatodával elmaradt a húsz évvel azelőttitől. A vágómarha felvásárlási ára az elmúlt évben stagnált, a tehéntejé ugyanakkor 23%-kal csökkent. A sertések száma 3 124 ezer volt az összeírás eszmei időpontjában, amely némileg, 0,4%-kal kevesebb az egy évvel, és mindössze 2,6%-kal több a négy évvel azelőttinél, míg a húsz évvel azelőttinek a kétharmadát sem érte el. A sertések száma ezúttal is a 80 évvel ezelőtti mélypont körül volt. A 197 ezres anyakoca állomány 1,7%-kal mérséklődött egy év alatt. A vágósertés felvásárlási ára 11%-kal, a vágósüldőé 29%-kal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. A tyúkok száma 32,4 millió volt, 6,3%-kal több az egy évvel, és 1,2%-kal kevesebb a négy évvel azelőttinél. Az 1 milliós lúdállomány 0,3%-kal kisebb az egy évvel, és 13,5%-kal a négy évvel korábbinál. A 4 milliós kacsaállomány 6,2%-kal csökkent egy év, és 9,2%-kal négy év alatt. A 2,9 milliós pulykaállomány 3,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, ugyanakkor 4,9%-kal elmaradt a 2011. decemberitől. Az összeírás 1,2 millió juhot regisztrált, gyakorlatilag ugyanannyit, 0,4%kal kevesebbet, mint egy évvel, és 6,2%-kal többet, mint négy évvel azelőtt. A mezőgazdasági termékek felvásárlása a múlt évben 4,3%-kal haladta meg az előző évit. A növénytermesztési és kertészeti termékek felvásárlása 2,9%-kal emelkedett. Gabonafélékből 1,9%-kal, zöldségfélékből 1,2%-kal többet, gyümölcsökből 9,8%-kal kevesebbet vásároltak fel, mint egy évvel korábban. Az élőállatok és állati termékek felvásárlása 5,7%-kal nőtt; ezen belül a vágóállatoké 4,2%-kal, míg az állati termékeké számottevően, 9,3%-kal.
Turizmus
A turistaforgalom az elmúlt két évben dinamikusan bővült. A múlt évben külföldiek 48 345 ezer alkalommal látogattak Magyarországra, 5,1%-kal többször, mint egy évvel korábban. A hozzánk látogatók több mint kétharmada, 70,4%-a változatlanul egyetlen napra érkezett, ugyanakkor számuk csupán 0,5%-kal, míg a több napra érkezőké 18%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az egy napra érkezők nagy hányada, 43,3%-a átutazó volt, több mint egynegyede, 26%-a vásárlási céllal, míg 22,9%-a turisztikai céllal érkezett. Az egyetlen napra érkezők körében a turisztikai célú utazások száma 9,6%-kal emelkedett, a vásárlási célúaké 3,8%-kal, az átutazásoké pedig 1,6%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A több napra érkezők döntő hányada, 86,7%-a turisztikai céllal kereste fel hazánkat, 3%-ának célja munkavégzés volt. A több napra érkező külföldi látogatók a múlt évben 85 617 ezer napot töltöttek el nálunk, 12,6%-kal többet, mint egy évvel azelőtt. A külföldiek ebben az időszakban
21
1 608 milliárd forintot költöttek útjuk során, folyó áron 10,1%-kal többet, mint az előző év azonos időszakában. Magyarországi lakosok a múlt évben 17 275 ezer alkalommal utaztak külföldre, 5,7%-kal többször, mint egy évvel korábban. Egynapos útra 1,3%-kal, míg többnaposra 14,2%-kal többen utaztak. A külföldön töltött idő 50 885 ezer napot tett ki, amely 6,6%-kal haladta meg az előző évit. Az összes utazás 56,2%-a, ezen belül az egynaposak 36,6%-a, a többnaposak 89,6%-a turisztikai célú volt. Az egynapos utazások jelentős hányada, 39,6%-a vásárlási célt szolgált, és az ilyen utak száma 4,4%-kal emelkedett. A többnapos utazások során az átlagos tartózkodási idő 6,3 nap volt, szemben az előző évi 6,6 nappal. A külföldre látogatók a múlt évben 633 milliárd forintot költöttek el utazásuk során, folyó áron 14,5%-kal, ezen belül a több napra látogatók 10,7%-kal többet, mint a megelőző évben. Az utasforgalomból származó bevételi többlet a múlt évben 975 milliárd forintot tett ki, folyó áron 11%-kal többet az egy évvel korábbinál. A múlt évben 10 354 ezer vendég 25 765 ezer éjszakát töltött el magyarországi szálláshelyeken; a vendégek száma 7,4%-kal, a vendégéjszakáké ennél kisebb mértékben, 5,4%-kal haladta meg az előző évit. A külföldi vendégforgalom 4,6%-kal nőtt, átalakuló szerkezetben. A legtöbb, 1 975 ezer vendégéjszakát változatlanul a német turisták töltötték el hazai szálláshelyeken, igaz, valamennyivel, 1,7%-kal kevesebbet, mint az előző évben. Brit vendégek 887 ezer éjszakát vettek igénybe, csaknem egyötödével, 17,6%-kal többet, mint egy évvel korábban. Az osztrák turisták 792 ezer vendégéjszakája 2,5%-os, a csehek 683 ezer éjszakája 7,6%-os, az olaszok által eltöltött 680 ezer éjszaka 6%-os, míg a lengyelek 625 ezer vendégéjszakája 5,1%-os tartózkodási-idő növekedést jelent. Az Ázsia országaiból érkezett vendégek 1 123 ezer éjszakát töltöttek el hazai szálláshelyeken, közel egyötödével, 18,4%-kal, az Amerikai Egyesült Államokból érkezők pedig 648 ezer éjszakát, 13,3%-kal többet az egy évvel korábbinál. A belföldi vendégforgalom a múlt évben 12 850 ezer éjszakára vette igénybe a kereskedelmi szálláshelyeket, mely számottevő, 6,4%-os emelkedést jelent. A szállodák átlagos foglaltsága a tavalyi évben 54% volt, 2,4 százalékponttal magasabb az előző évinél. A decemberi szállodakihasználtság ezen belül 44,4% volt, gyakorlatilag ugyanannyi, 0,1 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél; az ötcsillagos hotelek foglaltsága 61,6%, a négycsillagosoké 51,5%, míg a gyógyszállóké 48,3% volt. A kereskedelmi szálláshelyek bruttó árbevétele a múlt évben 368 milliárd forint volt, folyó áron 10,4%-kal több, mint az előző évben.
Népmozgalom
A múlt évben kedvezőtlenebbül alakultak a népesedési adatok a korábbi évekénél. A tavalyi évben 91 700 gyermek született, ugyanannyi, 0,2%-kal több, mint az előző évben. A születési arányszám 9,3‰ volt, az egy évvel korábbihoz képest nem változott. Tavaly 45 900 házasságot kötöttek, – a rendkívül alacsony bázishoz képest – jelentősen, 18%-kal többet a megelőző évinél. A házasságkötési arányszám 4,7‰ volt, amely 0,8 ezrelékpontos emelkedést jelent.
22
A múlt évben 131 600 halálesetet anyakönyveztek, jelentősen, 4,2%-kal többet, mint az előző évben. A halálozási arányszám 0,6 ezrelékponttal 13,4‰-re emelkedett. A csecsemőhalálozási arányszám 4,1‰ volt, érzékelhetően, 0,5 ezrelékponttal kisebb az egy évvel azelőttinél, és egyben az eddig regisztrált legalacsonyabb értéke e mutatónak. A természetes fogyás következtében a múlt évben 39 900 fővel csökkent az össznépesség; a csökkenés mértéke 14,7%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál. A természetes fogyás arányszáma 4,1‰ volt, 0,6 ezrelékponttal meghaladta az előző évben regisztráltat. A múlt év végén az ország népessége – a KSH számítása szerint – 9 823 ezer fő volt. Ebben figyelembe vették a nemzetközi vándorlás szokásosan regisztrált adatait, de nem számolnak az utóbbi két évtizedben kivándorlási bejelentés nélkül külföldön tartózkodó mintegy félmillió fővel.
Bűnügyi helyzet
Az elmúlt két évben jelentősen romlott a közlekedésbiztonsági helyzet; különösen aggasztó a halálos balesetek számának számottevő emelkedése. A múlt évben 16 300 személyi sérüléssel járó közlekedési baleset történt, 3,1%-kal több, mint egy évvel korábban. A tavalyi évben közlekedési balesetben 20 900 személy sérült meg, és 647 személy hunyt el. A halálos balesetet szenvedettek száma 3,4%-kal emelkedett. Súlyos sérülést szenvedettek száma 4,6%-kal, a könnyű sérülteké 3,5%-kal nőtt. A járművezetők 3,6%-kal több balesetet okoztak az előző évinél. Az elmúlt évben a motorkerékpárok 6,9%-kal, a személygépkocsik 5,5%-kal több balesetet okoztak. A személygépkocsi vezetők 3%-kal, a motorkerékpárosok 26,3%-kal több személyi sérüléssel járó balesetet okoztak ittasan, mint egy évvel korábban. A balesetek 9,7%ában, azaz gyakorlatilag minden tizedik balesetben szerepet játszott az ittasság. A Belügyminisztérium adatai szerint a múlt évben 280 100 bűncselekményt regisztráltak, 15%kal, ezen belül Budapesten 21,6%-kal kevesebbet, mint az előző évben. A súlyosabb megítélésű bűntettek száma egyötödével, 20,5%-kal, az enyhébb megítélésű vétségeké 11,6%-kal, a fővárosban 21,5%-kal mérséklődött. A tavalyi évben a sértettek száma 14,6%-kal, az ismertté vált elkövetőké 5,3%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A bűnügyi statisztikában kimutatott számottevő mérséklődés jelentős részben a jogszabályok, azaz a számbavételi mód változásának következménye, de csupán erre a tényezőre nem vezethető vissza. A társadalomban végbement változások ugyanakkor nem támasztják alá ezeket a meglepő adatokat, a hivatalos szervek pedig – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény előírásait megszegve – nem adnak a közvéleménynek érdemi tájékoztatást.
Budapest, 2016. március 14.
Dr. Katona Tamás
23
Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, MÁK, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek, és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.
