2005.
augusztus
Somoskoújfalui eseményeket, híreket, közérdeku információkat és egyéb helyi történeteket olvashat.
Tisztelettel meghívjuk Önt, és kedves családját a somOSl "
,,,,
"HAZATERES " EMLEKMUVENEK ünnepélyes avatására, melyre 2005. szeptember 4-én 9.30 órakor kerül sor Somoskoújfalu központjában a Fuzfa alatt. Somosi Kultúráért Egyesület
Angyal János - Somoskoújfalu, Somosko, Salgóbánya önkormányzati képviseloje Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerzodés Somoskoújfalut, valamint Somosko várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jeno, a Rimamurányi Vasmu Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértoként való közbenjárására, több éves tárgyalás sorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. ulésszaka visszacsatolta Magyarországhoz
Somoskoújfalu és Somosko községeket és a környékbeli bányákat. A tényleges "hazatérés" 1924. február 15-én történt meg ünnepélyesen. Sajnos történelmünk ezen idoszakáról az elmúlt fél évszázad során nem volt ildomos beszélni, nem lehetett nyiltan megemlékezni róla, holott az itt élok magyarságtudata, magyarsághoz való kötodésének mérföldköve és unnepnapja február 15. 1999-ben a Somoskoi Váralja Egyesulet elnökeként megtörve e történelmi dátumunk több mint fél évszázados agyonhallgatását kezdeményeztem, hogy Somosko és Somoskoújfalu anyaországhoz való 1924-es visszatérésének 75. évfordulój át a somoskoi várnál hatámyitással egybekötött megemlékezéssel ünnepeljük meg. Akkor február l4-én hatalmas hó esett az éjszaka, nem kis aggodalommal vártam, hogyvajonjön-e majd valaki az ünnepségre. Még ma is szívet melengeto érzés visszaidézni a képet, ahogy az emberek hosszú sorban kígyóznak az alkalmilag felállított útlevélkezelo kapunál, hogy feljuthassanak magyar oldalról a somoskoi várba, majd utána részt vegyenek a megemlékezés en. Ez a nap meggyozött arról, hogy él még népunkben a szüloföld szeretete és történelmünk tisztelete. A folytatásban A Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskoi Váralja Egyesület közösen
-
elhatározta, hogy 1924. február l5-ét a "hazatérés napjává" nyilvánítja, és ezt a napot minden évben közösen megünnepeljük. 2003. februári ünnepi beszédemben mint Somos, Somosko és Salgóbánya önkormányzati képviseloje felidéztem, hogy az 1924-es visszacsatolást követo ünnepségen 1 millió korona gyult össze közadakozásból a somosi templom orgonájának javítására. Ekkor kezdeményeztem, hogy a hazatérés napja tiszteletére állítsunk fel szobrot a falu központjában a fuzfa alatti téren, és az emlékmu elkészítésére Molnár Péter szobrászmuvészunket kérjuk fel. Elodeink nemes példáját követve javasoltam, hogy az emlékmu közadakozásból készüljön el, és elsoként 100 e:zer forintot ajánlottam fel a megvalósításhoz, mivel úgy gondoltam, hogy a ma éloknek kötelességük helyi történelmünket megorizni, és gyermekeinknek, unokáinknak e ragaszkodást továbbadni. Az emlékmu megvalósulására sokan ajánlották fel segítséguket mind az anyagiak, mind társadalmi munka tekintetében, melyet ezúton is köszönök. Molnár Péter szobrászmuvészünk munkája, a most felavatásra kerülo köztéri szobor, a "Hazatérés" méltán jelképezi nevezetes napunkat, egyúttal emlékeztet szüleink és nagyszüleink megpróbáltatásaira, de bátorságukra és huségukre is.
, MádI Ferenc Köztársasági Elnök Ur levele (2002. február)
A Magyar Köztársaság
Elnöke
Somoskóújfalu
és Somoskó polgáraihoz
Tisztelt somoskóújfálui
Ezeréves törthli:linünk emkrpróbáló
és somoikói polgárok'
során a n:Ulgyarnép vállát igen sokszor ter~elte sorsfordítódöntés
mlya. Ezekb4l
az
nehéz helyzetekben a magyar emberek hol tudatosan, hol ösztönösen hoztak döntéseket saJát
sorsuk es eiá.lfal"1femzetünkJötlojejelol. Annak a választásnak a pillánatal:t,amikor az dnbane1hazáJa felól kell dö,!tmie,Onök, SorrlO$koújfalu es Somoskópolgárai igen jól ismerik. Akik megélték. bizonyára sOsemfeledtékei'.' é.t'nem feleJtik 11ulSem azokat a pillanatokat, amikor az l. Világháborút kqiJetoen ekét telepúlést egy:másik ars;ágjOldJére helYfzték, amikor az itt éloket elszakították családtagjaiktói, barátaiktól és aszülójOldtól. On'ök ma mindannyiqn
arra emlékeznek,
kivételes ereju összetártásuk '.riVétI
hogy a somo~!ióújJalui é.s somoskói emberek hazaszeretetük és
képesek voltak megváltoztatni
SomoskoújJalu és Somosko potgáraihuségüknek hazának, példát mutatva ezzel nemÚtünk
a fejük felett
megkötött
köszönhetoen részei marq.dtak Magyarországnllk, az ezerroes
mindefltagja szátnár{l,
Ma, amikor a két. telepÜlés visszatérésének napJát ünnepelni gyultek össze, mindannyian azokra 4zemberekre, .
szerzodést,
büszktk lehetnek
szüleif<.!e,nagyszüleikre, akik a megpróbáltatásofkö:tbel1 ~ is megalkuvás nélkül vállalt~k
Magyarországhoz való tartozásukat. Emlik.I~~zcllek azokra, akiknek
köszönhe~en
nem csak gyökereiket de jövojüket
is a 11Ulgyarhazában
tudhatják· Ószimén kívánom Onöknek, hogy váljanak valóra vágyaik és reményeik. kösse össze és erósftsekö:tösségüket az ünnep, amely.az Önöké, és amelyet minden magyar em{;er büszkén a magáénak mondhat. Boldog Ünnepet kívánok!
2005. ,., ,., .S<'\'\K.Ö~~.'L~I'1 • ~
-"',.
augusztus
,
·O.,.M .. ·.... ·O,.2···.i. '~,<-~_'
',,'
,.
KIAD .••........~.Y v.
A
-~A
-"-.
_u
,_
1924. február 15. a Hazatérés Napja
tl11lu16
1920, szeptember 4. Tartomány: Szlovenszko, Népiskola: Somosova A közelmúltban a családi iratokat nézegetve megbarnult papírlap akadt a kezembe, Szollos Borbála elsos bizonyítványa, amelyet már 83 éve oriz. E bizonyítvány arról tanúskodik, hogy Szollos Borbála, vagyis szeretett nagymamám, 1920. szeptember 4-én kis elsosként megkezdte iskolai tanulmányait. Nem kis izgalommal fogtam a kezembe ezt a számomra oly értékes iratot, de bármilyen kíváncsi is voltam az osztályzatokra, a fejlécrol nem tudtam továbbvinni a tekintetemet. "Tartomány: Szlovenszko, népiskola: Somosova." Ez az iskola Somoskoújfalu, vagy ahogy a helyi ek hívják, Somos közepén található, nagymamám szüloházától alig 100 méterre, és ebben a szüloi házban született dédapám és édesapám is. Eddigi diákéveim alatt tanultam egyetemes és magyar történelmet is, de ezzel a "Somosova" kifejezéssel sehol nem találkoztam. Értetlenül néztem 90 éves nagymamámra, aki elmondta, hogy az 1920. június 4-én, Versaillesban aláírt trianoni békeszerzodés Somosko várát és községét, valamint Somoskoújfalut Csehszlovákiának ítélte. Akik megélték, sosem feledték el azokat a pillanatokat, amikor az 1. világháborút követoen e két települést egy másik ország fóldjére helyezték. Az itt éloket elszakították családtagjaiktói, barátaiktól és szüloföldjüktol. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Lipthay B. Jenonek, a Rimamurányi Vasmu Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási közbenjárására a Népszövetségi Tanács 24. ülésszaka
visszacsatolta Magyarországhoz Somosko és Somoskoújfaluközségeket és a környékbeli bányákat. Nagymamám elmesélte, hogy 1924. február 15ig, a 4. osztály félévéig szlovákul tanult a somosi iskolában, és bizonyára kevesen tudják, hogy az akkori határ az Úll. rapi orháznál húzódott, vagyis a jelenlegi Tóstrand vonalától Somos felé kb. 200 méterre. Nagymamám elbeszélése felkeltette érdeklodésemet szukebb hazám történetének méltatlanul elhallgatott 3 és fél éve iránt. Bo egy évvel a trianoni rendelkezés elfogadása után 1921. július 27én Brünnben megtartotta alakuló gyulését az a magyar csehszlovák határmegállapító bizottság, melynek feladata a határ véglegesítése volt. Elnöke Carey angol ezredes lett, a magyar felet Tánczos Gábor altábornagy, a csehszlovák delegációt pedig Roubik vezette. A bizottság antantbéli tagjai az elnökön kívül francia, olasz és japán biztosok voltak. A bizottság felváltva hol magyar, hol csehszlovák területen székeIt. A Budapesten muködo határmegállapító központot gr. Csáky Imre, majd Szogyén György vezette. A magyar delegáció célja a megadott kereteken belüli ésszerü korrekció volt. Nyilván nem lehetett számítani jelentos módosításra, ezért foleg azokat a bizonytalan trianoni pontokat válogatták ki, amelyek esélyt adhattak a felülbírálásra. Az ominózus csehszlovák-magyar határt 19 szakaszra osztották fel, ezek
közül a somoskoújfalui rész a nyolcas számú volt. A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskoújfalu és Somosko községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, amit a települések tekintetében néprajzi és gazdasági érvekkel támasztott alá. A bánya visszacsatolásának szükségességét a következo indokkal határozták meg: " ... a badacsonyi bazalt a fováros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskoi bányában kitermelt ko használható fel." 1921. szeptember végén elsosorban magyar kezdeményezésre a bizottság elhatározta a helyszíni szemlét, de az csupán 4-5 napig tartott, tovább erosítve azt a gyanÚt, hogy a bizottság létrejötte komolyabb változást nem fog eredményezni a már meglévo határokon. Az 1921. december 19-én, Brünnben megtartott ülésen vált kétségtelenné, hogy a magyar delegáció lefokozott szerény igényeit sem veszik figyelembe. Ekkor ugyanis a bizottság újabb helyszíni szemle mellozésével, közvetlen tanulmányozás nélkül az Ipoly és a Háromhatár, Cered és Bánréve, valamint Jánok és Alsómihály közötti szakaszon a trianoni határon nem változtatott. A SalgótaIjántól északra fekvo terület kivételével alig maradt valós esély az esetleges módosításra. Az 1922. január 13-i ülésen végleg eldolt az, amit már régóta sejteni lehetett: a Duna-szakaszt végleges határként jelölték ki, azzal az indokkal, hogy a folyó által képzett határ megváltoztatása a béke alapelveibe ütközne. A magyar delegáció ettol kezdve a Rozsnyói-medencére és a Salgótarjánibányavidékre koncentrált, ahol kezdettol fogva remélni lehetett a határkiigazítást a kiszállások gyakorisága és a részletkérdések tanulmányozásamiatt. Az akkor csehszlovák területen fekvo salgóbányai szénterületnek visszacsatolása a békeszerzodés szövege szerint is megillette hazánkat. Ráadásul azt külön nem is említette a trianoni konkordátum. A magyar delegáció minden erejével arra törekedett, hogy olyan javaslat elfo-
2005. gadására bírja a feleket, amely ezen a szakaszon minél nagyobb terület visszacsatolását jelenti a helyi viszonyok figyelembe vételéveI. A bizottságon belül véleménykülönbség alakult ki a kérdést illetoen, de az biztosnak tunt, hogy valamiféle határkiigazításra sor fog kerülni. A magyar fél ún. 1. számú elképzelése magában foglalta Somoskoújfalu és Somosko községeket, a Somosko környéki bazaltbányákat, a Sátoros hegyet és a Salgóbánya környéki szénmezo ket, különös tekintettel a Medves- fennsíkra. A II. számú elképzelésben csak a salgóbányai szénmezo ket ill. Somosko községet akarták visszacsatolni, vagyis Somoskoújfalut és a Sátoros hegyet nem. Ez utóbbit támogatták a francia és olasz biztosok, ami azért lett volna praktikus számukra, mert ez a megoldás nem lépte volna túl a bizottság jogkörét, hiszen a békeszerzodés egyik területet sem említette. Ráadásul kiderült, hogy a medves-fennsíki csehszlovák jelenlét törvénytelen is volt, ugyanis csak a trianoni béke hiányosságait használták ki. Ezzel szemben az angol és japán biztosok a fenti területeken kívül Somoskoújfalu község egész területének visszacsatolását is támogatták. A szavazás így 3-3 arányban megoszlott, patthelyzet alakult ki. Ezt a tényt Carey bejelentette a bizottság felett álló Nagykovetek Tanácsának, amely viszont kitért a döntéshozatal elol, mivel a fennálló utasítások szerint nem is volt joga hozzá. Írásbeli válaszában két megoldást ajánlott: vagy megegyezést a két érintett állam között, vagy felterjesztést a Népszövetséghez. Az ún. kiegyenlíto tárgyalások meghiúsultak, de az ügyet mégsem terjesztették fel a Népszövetség elé, mert a határmegállapító bizottság ekkor a csehszlovák állam javaslatát fogadta el. Eszerint a Nagykövetek Tanácsa elé kell felterjesztést indítványozni, s ennek a tanácsnak kell döntobíró szerepet betölteni. A magyar állam e szerep betöltésére viszont a Népszövetséget kérte fel, amire a magyar-osztrák határmegállapítás alkalmával már precedens is volt. Ugyanakkor a Nagykövetek Tanácsa 1922. június 22-én kelt válaszában felszólította a bizottságot, hogy a határt szótöbbséggel határozza meg, ami így a trianoni békének is megfelelt. Azonban az ún. abszolút véleménymegoszlás
augusztus
SOMo2 továbbra is fennállt. 1922 októberében a határmegállapító bizottság elnöke újabb magyar javaslatot vehetett kézbe, amely végre dulore vihette volna a már csaknem egy éve zátonyra futott kérdést. Tánczos altábornagy felszólította Careyt, hogy éljen azon jogával, hogya szavazatok egyenlo elosztásakor az elnök két szavazatot adhat le. Ennek elfogadása Somos visszacsatolását jelentette volna, hiszen Carey korábban már a japán biztossal együtt a magyar fél javaslatát részesítette elonyben. A bizottság elnöke azonban egész októberben vonakodott. Magyar oldalon közben minden diplomáciai összeköttetést megmozgattak, gróf Csáky Imre még az angol nagykövetnél is közbenjárt. A magyar biztos október 12-i jelentésében még azt közölte, hogy Carey nem merte magát rávenni a döntésre, ám késobb, november 15-én Somos és Somosko község visszacsatolása mellett döntött. Tehát végre megszületett a szótöbbség, de a bizottság közben úgy döntött, hogy az ügyet mégis a
Népszövetség elé terjeszti. Eközben, 1922. november 22-én a csehszlovák és a magyar állam között vasúti egyezmény született, amelyben megállapodtak, hogy a közös határszakaszokon mindenütt közös határállomásokat muködtetnek. Somoskoújfalu nem volt alkalmas ilyen állomás kialakítására, s a csehek ezért azt Salgótarjánba akarták helyezni, vagyis veszélybe sodródott Tarján hovatartozásais. Ez a somoskoújfalui kérdést magyar részrol igen hátrányosan érintette. A helyzetet a csehek ki is használták érdekeik érvényesítésére, ami a végso megállapodásoknál vissza is köszönt. A Népszövetség fotitkársága 1923. február 25-tol március 2-ig részletes megbeszélést folytatott az ügyben érdekelt államok szakértoivel. Már itt megmutatkozott egy elozetes rendezési elképzelés, ami a Népszövetség várható tárgyilagosságát támasztotta alá. Eszerint Magyarország az összes követelt területet megkapta volna a Somoskoújfalu határában emelkedo Sátoros hegy kivételével, amelyet megrendíthetetlen stratégiai
A tárgyaló felek bélyegzoi (francia, brit, olasz. magyar és csehszlovák)
2005.
augusztus
indokok tartottak csehszlovák területen. 1923. április 8-án Tánczos a kormány utasítására Párizsba utazott a Népszövetség ülésére. A tárgyalások április 15-tol Genfben folytatódtak. Konkrétan a somoskoújfalui határkérdés április 22én került napirendre, s akkor a már elore jelzett verziót fogadták el. A Sátoros hegy kivételével a Népszövetség helyt adott a magyar követelésnek, azzal a két feltétellel, hogy megegyeznek a somosi vasútállomás és a somoskoi kobánya ügyében. 1923. június l-jén a Népszövetség Tanácsának határozata alapján a Nagykövetek Tanácsa átiratban utasította a határbizottságot az új határ megállapítására és a két jegyzokönyv megszerkesztésére az állomás és a kobánya ügyében. Még a nyár folyamán kikövezték az új szakaszt, és augusztusra kitolták az új demarkációs vonalat. Azonban a somoskoi bánya és a határállomás tekintetében a két fél nem tudott megállapodni. 1923. október végén Pozsonyban került sor a tárgyalásokra, de például abban a kérdésben nem született megegyezés, hogy Somoskoújfalu állomás teljesen csehszlovák-e, vagy közös a magyarokkal. S a már emlí tett vasúti egyezség is nehezítette az ügy megoldását. Az 1923. december 12-re kituzött prágai egyeztetések is elhúzódtak az érdekellentétek miatt. Csehszlovákia továbbra is Salgótarján, míg a magyar delegáció Fülek mellett kardoskodott. Végül a nagyhatalmak közvetítésének eredményeképp 1924. február 2-ra már kirajzolódtak a megegyezés körvonalai. Ezt bizonyítja a Munka címu hetilap cikke: "Somoskoújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés elott tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. Mint értesültünk, magyar
"Tisztelt Emlékezok! Egy idos ember áll Önök elott, akit, mikor szüleivel hintóval ment Losoncra, a cseh határorök megállítottak a Sebaj dulonél, a mostani Tó stranddal
/
í Échalle
S0l110S
-
\Ajfal\A
:'2.8"
Pozsony, 1923. október 30. (Tét: a somoskoi bánya és a határállomás) részrol Somos lesz a határállomás és a közös vámvizsgálat is ott fog történni. A MÁV e célból nagyszabású építkezéseketkezd tavasszal." 1924. február 9-én a Nagykövetek Tanácsának nyomására megszületett a megegyezés, amely mindkét vitatott pontban a csehek elvi gyozelmét hozta. A somoskoi bazaltbánya végérvényesen átkerült, határállomásnak pedig Somoskoújfalut jelölték meg, ahol csehszlovák képviseletet kellett létrehozni. A beruházások költségei közösek voltak, a magyar félnek a saját használatú épületeket teljes egészében, míg a közös használatúakat arányosan kellett fizetni. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Az aznapi eseményekrol a Nemzeti újság a következoképp számolt be: " ..... A hivatalos személyek kocsin hajtottak át Salgótarjánból. A volt
határon találkozott a két ország küldöttsége, majd a községházán folyt le a jegyzokönyv felvétele. ( ... ) A jegyzokönyv felvétele után az egész cseh-magyar bizottság bejárta a térképen berajzolt határokat. (. oo)Amíg a politikai átadás történt, addig Veress Zoltán salgótarjáni foszolgabíró átvette ajegyzoi hivatalt. A hatáIjárás és átvétel után Krepuska Géza nagybirtokos látta vendégül az összes hivatalos jelenlevoket. Délután 4 óra 30 perckorírták aláa jegyzokönyvet, ettol a perctol lett a falu hivatalosan is magyar." 80 éve Somosko és Somoskoújfalu hazatért.
szemben, hogy megnézzék, be van-e írva neve édesanyja útlevelébe? Mert akkor az volt az eloírás. Ott volt akkor a trianoni határ. A határor gunyhó a MÁ V vasúti töltés keleti rézsujének egy kis bevágásában
volt. Helye még most is megvan, a 60as években le is fényképeztem, akkor két szederbokor volt ott, a fényképet leadtam a múzeumnak. Miért is volt ott a határ? Igen jól megmagyarázta ezt az általam nagyon
Angyal Eszter, a Bolyai János Gimnázium 12.D osztályos tanulójának eloadása a 2004-es Bolyai Napokon, május 7-én.
2005.
tisztelt dr. Somoskoi István, aki az elso idegenvezetoi tanfolyamot tartotta nekünk. Katonai nyelven szólva azt mondta ez stratégiai határ volt. A sebaji mondhatni Salgótarján torkában volt, a magaslati pontokról pedig: a Karancs csúcsáról, a somoskoi vártetorol és a Medves magasáról jól be lehetett látni az "ellenség" felé! Ha már a trianoni határról van szó, szabad legyen még egy epizódot elmondanom. A gimnáziumban szeretett tanárunk, dr. Dornyay Béla június 4-én, a trianoni békeszerzodés aláírásának évfordulóján mindig megemlékezett e gyászos napról. Képzeljétek el mondotta, a cseh békedelegáció Párizsban elhitette az angol és francia delegátusokkal, hogy az Ipoly hajózható folyó, és az legyen a határ. Hiszen tudjátok mondta mosolyogva , nyáron Ráróspusztánál térdigér! A második világháború után több mint 40 évig Trianon nevét még említeni sem volt szabad. Én ennek ellenére mint idegenvezeto harminc muködésem alatt mindig elmondtam a turistacsoportoknak, hogyan került vissza Somoskoújfalu az anyaországhoz. Elkezdtem a mondókát a határorbódé helyének megmutatásával, majd a községen áthaladva az autóbuszban megmutattam dr. Krepuska Géza professzor úr lakóházát. Továbbiakban, hogyan épültek meg az országút déli részén az Oncsa házak, majd a bécsi döntés után, '38 után az út északi oldalán is. Hogyan került vissza '45-ben ismét az országútra a határ, az alsó sorház magyar volt, a felso újra cseh. Itt azonban belátták a helyzet tarthatatlanságát, és kivitték a határt a kertek északi oldalára. De már az utolsó ház után ismét bekanyarították az út közelébe, látható volt az autóbuszból a fehér, piros feju határko. A turisták igen csodálkoztak ezen. De lássuk, hogyan sikerült a határkiigazítás a 20-as évek elején. Erre édesapámtói kaptam hitelérdemlo magyarázatot. Ö jó barátságban volt dr. Krepuska Géza professzor úrral, és igen bántotta oket a Trianonban kijelölt határszakasz. Beadványt szerkesztettek a Budapesten székelo antant bizottsághoz a visszacsatolás érdekében. Az ügyet segítette egy szerencsésnek mondható véletlen. A bizottság egyik tagja, egy angol lord, megbetegedett
augusztus
fültomirigy-gyulladásban. Bekerült a professzor úr klinikájára, ahol meg is gyógyult. Egy alkalommal megszólította ot a lord: "Professzor úr olyan szomorúan járkál itt a klinikán, van talán valami probléma?" A válasz rövid volt: "Odaesett a falum Csehországhoz." "Hol van az?" "Hát Somoskoújfalu." "Hány szlovák él ott?" volt a kérdés. "Talán bizony egy sem" így a válasz. "Hát az hogy lehet?" A beadvány és az elobb említett epizód következtében megjelent az Antant Bizottság Somoskoújfalun. Édesapámat a Rimamurányi Salgótarjáni Acélgyár pesti központja teljhatalommal ruházta fel, miután jól beszélt angolul és franciául, vegyen részt a helyszínelésben. Végigmentek a falun, sehol egy szlovák szót nem hallottak, majd felmentek a Medves fennsíkra. Ott édesapám elmondta, hogy itt a bazalt alatt terül el a jó minoségu salgói szén, mely az acélgyár és 2000 ember kenyere. És ha azt le nem szállítja a kis fogaskereku vasút, akkor súlyos helyzet áll elo. Visszament a bizottság Budapestre, nem sok ido múlva felrakták a határorbódét egy platókocsira, és elvitték Sátorosba. A 60-as években megindult az idegenforgalom, évente 20-25 ezer turistát vezettunk fel a somoskoi várhoz és a bazaltömléshez, mely világhírü természeti ritkaság. Ilyen 5-6-7-szögletu, hasábos bazaltömlés még csak két helyen van a Földön, egy Írország északi részén, Giant couswaynek hívják, óriások országútja, a monda szerint egy óriás építette, hogy megközelíthesse ellenfelét. A másik Kaliforniában van, Devil's rock a neve, az ördög sziklája. De mindketto függoleges hasábokból áll, nincsen olyan szép zuhatagszeru ívelése, mint a somoskoinek. Édesapám valamennyi bel-és külföldi vendégének bemutatta. Két epizódot említenék még meg. Egy alkalommal szovjet csoportot vezettem, amikor megmagyaráztam nekik a határt, egy résztvevojük nem értette, hogy van az, ha nyugatra nézünk, Magyarország van, mi itt Csehországban vagyunk, ha keletre nézünk, megint Magyarország van. Egy kis botot véve a kezembe a várudvar homokjára lerajzoltam a "hurkát", me ly a várat foglalja magába. Kivette kezembol a botot, és egy húzással
levágta a hurkát. Mondtam neki, megköszönöm a jóindulatát, de ez nem megy ilyen könnyen. A másik történet: vezettem a Magyar Tudományos Akadémia csoportját. Visszafelé jövet, mikor befordultunk a fo útra, az alsó kastélynál megszólalt egy úr, idosebb professzor lehetett: "Ez a ház megérdemelne egy Krepuska-emléktáblát." Mindjárt jelentettem ezt a múzeumnak, de hosszú ido telt el, míg ez megvalósult. És ma már láthatjuk, hála Istennek! Így került vissza tehát Somoskoújfalu az anyaországhoz, ha nem is népszavazással, mint Sopron, bár a békeszerzodésben rögzítve volt, hogy vitás területeken népszavazást kell tartani, de a soproni "sokk" után a Kisantantnak eszébe sem jutott Kassán vagy Kolozsvárt n€pszavazást tartani. Még egy jellemzo esetet szeretnék elmondani idegenvezetoi múltamból. Egy csehszlovák csoportot vezettem városnézésre Salgótarjánban. A város úgynevezett rokkant-telepi dombján szoktuk kezdeni, itt osztottak ingyenes házhelyeket az elso világháború rokkantjainak. Onnan szépen lehetett látni az Y alakú völgyben kialakult települést. Kezdtem a Zagyvapálfalván dr. Hellebront professzor által feltárt bronzkori temetovel, majd a Pécsko hegy 540 m-es csúcsa alatt volt kokorszakbeli településsel, ahonnan dr. Dornyay Béla tanár urunkkal sok leletet, agancsszerszámokat, csontokat, cserépedényeket hoztunk le, mert o múzeumot szeretett volna létesíteni. Sajnos ezek a háború alatt elvesztek. A honfoglaló magyarok is megtelepültek a környéken, hiszen a Tarján név egy törzsre utal, és a közelben lévo Kazár és Keszi községek is ezt bizonyítják. Ekkor meg szólal egy úr a csoportból: "De mi már akkor itt voltunk!" Válaszom rövid volt. Sohasem vitattuk, hogy a Kárpát-medencében az északi részen szlovákokat találtak a magyarok, de hogy az államot Szt. István királyunk alapította, nem fér semmi kétség. Végül még egy gondolatot. Egyesek szemünkre vetik, hogy elnyomtuk a kisebbségeket. Ha egy népcsoport 100 évig meg tudja tartani nyelvét, szokásait, népviseletét, kultúráját és még szaporodik is, végül államot alapít, hol itt az elnyomás!? Köszönöm, hogy meghallgattak. "
2005.
augusztus
SoM'o2 ,
,~.
A HAZATÉRÉS EMLÉKKÚT JA Az emlékkutat Angyal János kezdeményezésére, a Somosi Kultúráért Egyesület felkérésére kezdtem el tervezni. A tervezés elso szakaszában a templom alatti támfal félköríves beugrójába a falukúti víz felhasználásával szerettük volna a kutat megvalósítani, de sajnos a KÖJÁL szakemberei a víz minosége miatt nem adtak erre engedélyt. Emiatt változott a terv, és a hálózati ivóvíz felhasználásával készült el, Somoskoújfalu foterének fuzfa alatti részére, szembe a Somosi Hosök és Áldozatok Emlékmuvével. A tanácsháza elbontása óta ez a terület meglehetosen rendezetlenül és gazdátlanul állt. Az emlékállításhoz és a terület rendezéséhez sokan hozzájárultak. Volt, aki pénzt ajánlott fel, volt, aki szükséges anyagokat, fuvart, társadalmi munkát, s egyéb értékes segítséget. Nekik köszönhetoen jöhetett létre mindez. Az alapozási és térkialakítási munkák végzése közben sokan kérdezosködtek, természetes kíváncsisággal afelol, hogy mi is lesz ez itt tulajdonképpen, hogy mit ábrázol, mit jelképez, s miért ilyen anyagokból készül. Szeretnék most a felmerülo kérdésekre megválaszolni. A tervezés megkezdésekor azt gondoltam eloször végig, hogy a teret még egy figurális plasztika szerencsétlenül bontaná
Molnár Péter szobrászmuvész
a társadalmi munkások egy részének körében
látvány szerint két külön részre. Ennek elkerülése érdekében egy tájba simulóbb, természeti motívumokkal gazdálkodó megoldás mellett döntöttem, amit jelképesen próbáltam az 1924-es hazatérésünk érzelmi és gondolati köréhez kapcsolni. Alapmotívumként a somoskoi bazaltömlés kooszlopait és a rajta megtelepedni képes kövirózsát választottam, mely alapértelmezésében önmagában is szép jelképe lehet annak, hogy az élni akarást szinte lehetetlen körülmények között is koronázhatja siker. A bazaltömlésböl képzeletben oly módon ragadtam ki egy oszlopszerü formát, hogy a természeti képzodmény megjelenítésén, leutánzásán túl jelképszerü utalásokat is hordozzon. Azért is választottam mészkövet a bazaltömlés megformálásához, hogy a képzel et szabadabban rugaszkodhasson a konkrét tárgyi megfeleltetésen túlra is. Azért, hogy a bazalt is szerepeltetve legyen, a kút kotömbj ét és a járófelületet kömyékünkrol származó faragott bazalt kövekbol, valamint az elbontott zászlótartó köveibol alakítottuk ki, ezek így beépítve emlékeztethetnek a falunk kobányászati múlt jára is.
Más értelmezés szerint, a plasztika olyan köveket idézhet meg, amelyek a természeti erok általlepusztított sziklák ellenállóbb részeiként megmaradtak jelnek, mint ahogy falunk is megmaradt, mert lakosai és gazdái dacolni tudtak a történelem viharával. Ismét másfelol közelítve olyan lepusztult épületromként (gótikus oszlopkötegként) is szemlélhetjük, mely nagyrészt lefejezve, oszlopfok nélkül áll. Jelképi megfelelojeként ezzel párhuzamba állíthatjuk a trianoni dráma nyomán szétszedett országunkat. Végül utalnék arra is, hogy az oszlopforma osidoktol fogva kozmikus jelentéssei is bíró motívum, mely az emberi világ léptékén túlmutatva kapcsolatot sugall az égi világgal. A kultúrtörténetben életfaként, égig éro faként, eget tartó oszlopként is gyakran szerepel. Az isteni gondviselés nyomán falunk új életlehetoséget kapott, ezért hálával tartozunk. Alkotás közben arra törekedtem, hogy a plasztikába ez képileg is bele legyen írva, hogy formáit a hála és fohász lendítsék az ég felé. Molnár Péter
2005.
augusztus
(pénzadománnyal) Angyal János, Auth András, özv. Angyal Pálné, Balázs Bertalan, Bene Jánosné, Berze Mónika, Bolcsó Pál, Borsiczky György, Csengody József, Dóra Ottó, Dr. Fenyvesi Gábor, Dr. Fulöp Tibor, Dr. Halmos Péter, Dr. Horsa Ottó, Dr Jakó Géza, Dr. Kuti István, Dr. Stefániay Vilmos, Dr. Révész Johanna, Fischer Dénes, Fritsch Károly, Fritsch Lajos, Fritsch Ottó, Fritsch Erika, Fritsch Ádám, Ifj. Fritsch Ottó, Fülöp Nándor, GaboraAttila, G. Krepuska Marianne, Kovács F. Gábor, Krepuska István, Lászlóné György Zsuzsa, Liptay Jeno, Liptay Péter, Mesterházy Erika, Mertz Jánosné és gyermekei, Morva Jánosné, Molnár Pál és családja, Petykó Jánosné, Pitrolffy Szabó Tamás, Séra Tamás, Tomka István és családja, Valiskó Ferenc, COLAS Kft., DEBMUT Rt, EGUT Rt., Kakuk Udvarház, Kenyeres Pajtások, Képzo- és Iparmuvészeti Lektorátus, Salgótatjáni Csatornamu Kft., Jótékonysági bál résztvevoi
(természetben) Antal Tibor, Balázs Béla (Bodak), Benyus Tiborné, Berei Nagy Gáborné, Boda Józsefné, Csépányi-Istók Zoltán, Czikora István, Domán András, Egyed Rezso, Földi Gergely, Földi Péter, Ispán Tibor, Kálmán József, Kollár Nándor, Kovács Tamás, Lavrincz Ottóné, Lichner András, Magyar István, Mede Endre, Molnár Antal, Molnár Márton, Molnár Mihály, Molnár Pál, Molnár Pálné, Angyal Marika, Molnár Péter, Molnár Péterné, Molnár Richárd, Molnár Zoltán, Murányi Bálint, Murányi Sándor, Muselák József, Nágel István, Nagy Zoltán, Németh Béla, Oláh Béla (Feki), Oláh Erno, Ökrös Attila, Páldi Károly, Pántya József, Póczos Csaba, Rozgonyi Ádám, Tomka István, Torák Oszkár, Tóth Ádám, Tóth László, Varga János, Salgótatján és Környéke Vízmu Kft. BNP Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet
730_tóI 830_ig
Reggeli kisbírós ébreszto, Népviseletbe öltözött lovasokkal, lovashintóval, 830-tólMise EMLÉKMU AVATAs
930-tó1H OO_ig
Helyszín az iskola szabadtéri szinpada
1900 2100
h-tól h-tól
Falunap megnyitója, Lezsák Sándor mondja el gondolatait Néptánc: fellép a somosi Kisgömböc néptáncegyüttes, melynek tagjai somosi óvodások és kisiskolások. Ének: Rauch Ajna majd, Néptánc (páros); Rauch Ajna és Molnár Márton Kórusének: Somosi Gyertaláng Énekegyüttes, Hangszeres zene: tárogatónjátszik; Dr. Szabó János, aki Gyorbol érkezik hozzánk. Néptánc: Ipoly Néptáncegyüttes Mihálygerge, Szájharmonika Együttes Mihálygerge Fozoverseny értékelése, ebéd, Kis Somos gyermek néptánc, Rónafalui asszonykórus musora Népi szórakoztató játékok REALWAY rock koncert Tuzijáték
Iskola sportpályája 900-tóI ll00-tol
153°-tói
Fozoverseny a pálya körüli füves részen (Kellékekrol és a hozzávalókról a verseny résztvevoi gondoskodjanak.) Polgárorség, határorség, rendorség, KIEG közremuködésével KUTY ÁS bemutató, FEGYVER és TECHNIKAI Bemutató, KRESZ verseny ajándékokkal. Balas~agyarmati Határorség be,;etési alosztályának intézk~dés taktikai bemutatója ALVEGI AMAZONOK FELVEGI FAKANALFORGATOK Noi labdarugó mérkozés gumicsizmában, a mérkozés végén mezcsere SKE St. Polgármesteri Hivatal férfi labdarúgó mérkozés a Barátság Kupáért. Népi szórakoztató játékok
Iskola épülete 1. Somosi képzomuvészek kiállítása, 2. A somosi iskola néprajzi gyüjteményének kiállítása, 3. Fotókiállítás ( a falu régi képeibol ) 4. A somosi iskola régi tanítványainak rajzkiállítása, 5. A Váci Gyula muvészeti iskola somosi tanuló inak kiállítása 6. Vöröskeresztes véradás AUandó program ok: Falusi sétakocsikázás lovashintóval, Gyermek kézmuvesség, Kézmuves sátor, Kereszténysátor A falunap foszervezoje a Somosi Kultúráért Egyesulet szeretettel meghívja a falu lakosságát 2005. szeptember 4.-én az általános iskolába a rendezvény programjaira.
~w,'
_'o,
árZoltán omgs)ro.újfalu,.Kö~Tsaság út22. "' Teb:\.3~{435!460 E-mail:m.zní
[email protected]
Fax:32/435-502 Levél:,./'Pista~bstáj(l". 3121Saltóiai-ján, Pf.!.
