HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA

I T E Z E NY R Ö K NK Á Z A H A T O P A ÁLL 2010

HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM Budapest, 2010

Készült: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) megbízásából a Fõvárosi Levegõtisztaság-védelmi Kft (FLÁ Kft) gondozásában.

Szerkesztette : Steiner Ferenc ügyvezetõ igazgató Kiadásért felelõs: Dr. Kling István államtitkár Készült 1000 példányban.

Grafikai tervezés és nyomdai elõkészítés : Fénymûvek 2007 Bt. Nyomdai kivitelezés: Prospektus Nyomda, Veszprém

HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA 2010 ELÕSZÓ

7

A. ÁLTALÁNOS RÉSZ

9

1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK 1.1 Domborzat, táj 1.2 Éghajlat 1.3 Vízhálózat, vízföldtani viszonyok Felszín alatti víztartók 1.4 Magyarország geotermikus adottságai 1.5 Talaj

9 9 10 14 16 17 20

2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET 2.1 Településszerkezet, népesség 2.2 Gazdasági környezet 2.3 A népegészségi helyzet környezetegészségügyi vonatkozásai

23 23 24 24

B. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA 3. LEVEGÕ 3.1 A levegõ minõségének vizsgálata 3.2 Légszennyezettségi helyzet Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok adatai alapján Települések légszennyezettsége 2003-2008 között az automata állomások adatai alapján 3.3 A légszennyezõanyagok kibocsátása Kén-dioxid (SO2) kibocsátás Nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátás Szilárd anyag (por) kibocsátás

A nem metán illékony szervesanyag (NMVOC) kibocsátása A légszennyezõanyagok kibocsátásának területi megoszlása

29 29 30 32 33 34 41 41 42 43 44 45

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME 4.1 Az üvegházhatású gázok kibocsátása 4.2 Az ózonkárosító anyagok felhasználása

49 50 53

5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ 5.1 Felszíni víz Felszíni vízkészletek mennyiségi jellemzõi, víztestek kijelölése Felszíni vizek állapotát befolyásoló terhelések és hatások Pontszerû szennyvíz kibocsátások Diffúz forrásokból származó szennyezõanyag terhelések Határon túlról érkezõ szennyezõanyag terhelés Hidromorfológiai változások hatásai, vízkivételek

55 57 57 61 61 64 66 67 3

TARTALOMJEGYZÉK Felszíni vizek állapotának megfigyelése Felszíni vizek állapotának értékelése Ökológiai vízminõségi állapot Vízfolyás víztestek minõsége Állóvíz víztestek minõsége Kémiai vízminõségi állapot Nagy folyóink és tavaink minõsége Fürdõvizek minõsége Felszíni vizek állapotával kapcsolatos fõ problémák és okaik 5.2 Felszín alatti víz A felszín alatti víztestek kijelölése és jellemzése Felszín alatti vizek monitoringja Felszín alatti vizek kitermelése, mennyiségi állapotának értékelése Felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége Felszín alatti vizek minõsége és kémiai állapotának értékelése 5.3 Vizek védelmével kapcsolatos intézkedések, célkitûzések 6. TALAJ 6.1 Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) 6.2 A talaj állapota 6.3 A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai 6.4 A talajt érõ terhelések, talajkárosodások 6.5 Talajvédelmi intézkedések

103 103 104 106 111 118

7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET 7.1 Épített környezet Zöldfelületek Épületek 7.2 Vízellátás, csatornázás 7.3 Szennyvíztisztítás 7.4 Az ivóvíz minõsége 7.5 Zaj és rezgés elleni védelem Meghatározó zajforrások Közlekedési eredetû zaj Gazdasági tevékenységek végzésébõl származó zaj

119 119 119 119 120 122 125 127 127 127 131

C. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELÕZÉSE ÉS CSÖKKENTÉSE

4

69 72 74 74 77 77 78 80 81 84 84 84 86 90 93 101

133

8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC) 8.1 A környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek és mûködésük feltételei Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységek 8.2 Az elérhetõ legjobb technikának való megfelelés értékelése 8.3 Az egységes szennyezõanyag nyilvántartások (EPER és E-PRTR)

133 133 133 136 139

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 9.1 A hulladékkeletkezés mennyiségi és minõségi adatai Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása

151 151 151

TARTALOMJEGYZÉK

A hulladékkezelés alakulása 9.2 A települési hulladék A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége A települési folyékony hulladék A szennyvíziszap 9.3 A veszélyes hulladék A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége A veszélyes hulladék kezelése 9.4 Egyéb nem veszélyes hulladékok Mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes hulladékok 9.5 Kiemelt hulladékáramok A csomagolási hulladék A biológiailag lebomló szerves hulladék Az olajhulladék A PCB-tartalmú hulladékok Az elemek és akkumulátorok hulladékai A gumiabroncsok A hulladékká vált gépjármûvek Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai Az egészségügyi hulladék Állati eredetû hulladék A növényvédõ-szer hulladék és csomagolás Az építési és bontási hulladékok 9.6 Országhatáron át történõ hulladékszállítás A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala A veszélyes hulladékok kivitele 9.7 Hulladékártalmatlanítás Hulladékégetõ és együttégetõ berendezések Hulladéklerakás 9.8 Hulladékgazdálkodási célkitûzések 9.9 Hulladékgazdálkodási tervek 9.10 Hulladékgazdálkodási intézkedések EU támogatási források felhasználása KEOP, 2007-2013 9.11 A hulladékgazdálkodás újraszabályozása 10. KÁRMENTESÍTÉS 10.1 A kármentesítés feladatai, szakaszai, folyamata 10.2 Országos Környezeti Kármentesítési Program és eredményei 10.3 A szennyezett területek országos számbavétele 10.4 Egy megvalósult kiemelt kármentesítési feladat bemutatása 10.5 Kármentesítés stratégiai feladatai 10.6 Stratégiai jelentõsegû kármentesítési feladatok

154 156 156 160 161 162 162 163 164 164 165 167 167 169 169 170 171 172 172 173 174 175 176 176 178 178 179 179 179 180 180 181 184 184 186 187 189 189 190 193 197 198 199

5

TARTALOMJEGYZÉK

11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI 11.1 Energia 11.2 Közlekedés D. MELLÉKLETEK 1. melléklet: A fõbb jogforrások jegyzéke 2. melléklet: Irodalomjegyzék 3. melléklet: Alkalmazott rövidítések

6

201 201 206 211 211 218 221

ELÕSZÓ

A környezetvédelmi tárca gondozásában 1994-ben jelent meg az elsõ összefoglalás hazánk környezeti mutatóiról, akkor még az OECD környezetállapot-értékelési modellje alapján. Azóta egyre erõsödõ, és napjainkban alapvetõ elvárássá vált a környezet állapotára vonatkozó tájékoztatás igénye.

Az 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvény alapozta meg a kormányzati szervek által elvégzendõ rendszeres jelentések elkészítésének jogi alapjait. A törvény kimondja, hogy mindenkinek joga van a környezet állapotának, a környezetszennyezés mértékének, és a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.

A környezetvédelmi törvény elõírása szerint állami feladatként a környezet állapotának és használatának figyelemmel kísérésére, igénybevételi és terhelési adatainak mérésére, gyûjtésére, feldolgozására és nyilvántartására a környezetvédelemért felelõs miniszter mérõ-, észlelõ-, ellenõrzõ (monitoring) hálózatot és Országos Környezetvédelmi Információs Rendszert létesít és mûködtet. Ezt egészíti ki a környezethasználók kötelezettsége a környezetterhelés, illetve a környezet igénybevételének általuk mért, megállapított értékeinek hatóság részére történõ adatszolgáltatására.

A hatóságok 1995 óta végzett méréseinek, vizsgálatainak és felméréseinek, illetve szakterületi adatbázisainak adatait rendszeres idõközönként hazánk környezet állapotának értékelését összegzõ kiadványokban is közkinccsé teszi a tárca nemcsak a szakemberek, hanem a téma iránt érdeklõdõ állampolgárok számára is.

Kiadványunkban általában a 2003 és a 2008. év közötti idõszak adatait értékeljük. Ettõl ott tértünk el, ahol a kiadvány elkészítésekor rövidebb idõszakra állt rendelkezésre adat, illetve ott, ahol hosszú távú idõszakra vonatkozó trendeket mutattunk be.

7

Ez a kiadvány az elõzõ évek elemzéseihez képest bõvebb, illetve részletesebb magyarázatokat tartalmaz a környezet állapot értékelése tekintetében. Ugyancsak eltér az elemzés a felszíni vizek minõsítésénél a 1994-tõl 2007-ig érvényes vízminõségi vizsgálati és minõsítési rendszerének elõírásaitól. Az Európai Unió Víz Keretirányelve alapján - az elõzõ rendszer továbbfejlesztésének eredményeképpen - 2007-tõl új monitoring rendszer került kialakításra, amelyre alapozva 2009-ben elkészült az ország vízgyûjtõ gazdálkodási terve. Ezek leírását részletesen tartalmazza a kiadvány. Az új értékelés kiemelt fontosságát támasztja alá az a tény, hogy 2011. elsõ félévétõl Magyarország látja el az EU soros elnökségi feladatait, amelynek egyik kiemelt prioritású területe a vízgazdálkodás témaköre lesz. A kiadvány az éghajlatváltozás, az ózonréteg védelme és az üvegházhatású gázok kibocsátásának elemzése, illetve az integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés tekintetében is új elemeket tartalmaz az elõzõekhez képest.

A sorozat célja, hogy minél többet megtudjunk hazánk környezeti állapotáról és rávilágítsunk a folyamatok összetettségére, összefüggéseire annak reményében, hogy a lakosság mind szélesebb körében válik a közvetlen és tágabb környezete védendõ értékké.

Budapest, 2010. április 9.

Dr. Kling István a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára

8

1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK

A. ÁLTALÁNOS RÉSZ 1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK 1.1 Domborzat, táj Magyarország az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében, Közép-Európában, a Duna középsõ, a Kárpátok hegyláncai közé zárt legnagyobb medencéjében fekszik. A Kárpátmedence harmadára kiterjedõ ország a medencefenék középsõ, alacsony tengerszint feletti magasságban fekvõ sík területeit, továbbá nyugati, röghegységekkel tarkított hullámos felszínét foglalja el. A Magyar Köztársaság területe 93033 km2. Határának hossza 2442 km, melyen hét országgal osztozik: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria. Az ország elhelyezkedése földrajzilag nyitott, vagyis az országhatár nem zár le tájakat, geológiailag, morfológiailag nem képez önálló egységet, nagy tájaink átmenet nélkül folytatódnak a szomszédos országokban. Az ország hat nagytájra osztható, ezek a Kárpát-medence közepét elfoglaló Alföld, az ahhoz nyugati irányból csatlakozó Alpokalja, Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-dombság, a Kisalföld és az Északi-középhegység. A természeti tájak felosztása a hat nagytájban 35 középtájat és a 65 kistáj-csoportban összesen 227 kistájat különít el. Az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magasságon fekszik, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének kevesebb, mint 2%-át foglalják el. Az ország legfontosabb folyói a Duna és a Tisza, további nagyobb folyói a Horvátországgal közös határ vonalát kijelölõ Dráva, a Rába, Szamos, Sió, valamint a szlovák határ mentén folyó Ipoly. Az ország közepén elterülõ Balaton Közép-Európa legnagyobb tava 605 km2-es területével. A Balatont méretben az Ausztriával megosztott Fertõ-tó követi, mely területébõl 82 km2 esik az országra. További fontos tavak a Velencei-tó és a mesterséges Tisza-tó.

D1. ábra: Magyarország domborzata és vizei 9


1.2 Éghajlat Magyarország éghajlata alapvetõen kontinentális jellegû, a délnyugati részeken mérsékelt mediterrán hatással. Az egyes tájegységek éghajlatában az ország kis területe, alacsony tengerszint feletti magassága és gyenge függõleges tagoltsága miatt nincsenek jelentõs eltérések. A kontinentális vonások (jelentõsebb napfénytartam, kisebb felhõzöttség, nagyobb hõmérséklet-ingadozás, kevesebb csapadék) az óceántól való távolság alapján nyugatról keletre növekednek. A medencejelleg hatására ugyanezek a vonások a peremi hegységkeret felõl a medence alföldi központja felé nõnek, így a legkontinentálisabb térség tehát nem a legkeletebbi területeken, hanem az Alföld közepe táján, a Középsõ-Tisza vidékén található. A környezetvédelem szempontjából meghatározó éghajlati paraméterek: • Hazánk kicsiny (320 km-es) észak-déli kiterjedése miatt a Napból és a világûrbõl érkezõ sugárzások összege, azaz a globális sugárzás viszonylag szûk határok (4350-4850 MJ/m2/év) között változik A globálsugárzás havi megoszlását az É1. diagram mutatja.

É1. diagram: A globálsugárzás sokévi átlagának havi megoszlása (forrás: OMSZ)

10


• Sokkal számottevõbb a borultság különbsége, amely hazánkban az Alföld középsõ részén a legkisebb (kb. 50%), a nyugati határ mentén a legnagyobb (majdnem 70%). E két tényezõ hatása tükrözõdik a napsütéses órák számának évi összegében, a napfénytartamban is. A Duna-Tisza közének déli felén az átlagos napfénytartam 2100 óra/év, a nyugati határ mentén viszont csak 1700-1800 óra/év. A napsugárzás évi eloszlása, fõként nyári maximuma mind a gabona- és gyümölcstermesztés, mind pedig az idegenforgalom számára igen kedvezõ (É2. diagram).

É2. diagram: Napfénytartam (forrás: OMSZ) • Az ország sokévi középhõmérséklete átlagosan 10 oC az évi középhõmérséklet 20032008 közötti területi megoszlását az É3. ábra mutatja.

É3. ábra: Az országos évi középhõmérséklet 2003-2008 között (forrás: OMSZ)

11


Látható, hogy az ország nagy részén ebben az idõszakban az átlagos hõmérséklet 10-11 fok volt, a déli részén 11 fok felett, az északkeleti részen 10 fok alatt alakult a hatéves átlag. A sokévi átlagok eloszlásán túl érdemes megfigyelni az egyes évek helyzetének alakulását. Az éves átlaghõmérséklet 2005-ben az északkeleti területek kivételével az egész országban az átlag alatt maradt. A legnagyobb eltérés a Börzsönyben, a dél-nyugati határ közelében és Békés megye területén volt. 2006-ban már az egész ország területén átlag felett alakult a hõmérséklet, az átlaghoz képest a legnagyobb eltérés az északkeleti, északnyugati régiókban és az Alsó-Duna-Völgy területén volt. A 2007-es évben az átlaghõmérséklet 1-3 fokkal haladta meg az átlagot, de ez sokkal kiegyenlítettebb volt, mint az elõzõ év. A 2006. szeptembertõl 2007 augusztusig tartó idõszakban minden hónap középhõmérséklete meghaladta a sokéves átlagot. Ennek következtében az ország egyik felén 2-2,5, a másik felén 2,5-3 fokkal volt melegebb, mint az 1971-2000 sokévi átlag [OMSZ] • A havi csapadék mennyiség alakulását az É4. diagram mutatja. 2005-ben a csapadék alakulása igen nagy havi ingadozásokat mutat, az átlagnál csapadékosabb nyár, viszont szárazabb õsz volt. 2007-ben viszonylag egyenletes volt a csapadékeloszlás a hónapok között.

É4. diagram: A csapadék havi eloszlása 2003-2008 között (forrás: OMSZ) • Az évi csapadék mértéke 2006-2008 között nem jelentõsen változott, az idõszak legszárazabb éve 2003-volt, a legcsapadékosabb 2005. (É5. diagram)

É5. diagram: Az évi csapadék mértéke 2003-2008 között (forrás: OMSZ) 12


• Az évi csapadék területi megoszlása (2003-2008 közötti átlag) mutatja, hogy az ország középsõ és délkeleti részén 500-600 mm csapadék esik évente, a legszárazabb terület pedig a Középsõ-Tisza vidéke (kevesebb, mint 500 mm/év). A nyugati és az észak-keleti területen magasabb a csapadék mennyiség, a délnyugati határ közelében (több, mint 800 mm/év). (É6. ábra)

É6. ábra: Az évi csapadék területi megoszlása (forrás: OMSZ) • Magyarország domborzati viszonyai, a medencejelleg hatással van az uralkodó szélirányokra. A Tisza vonalától nyugatra az északnyugati, a Tiszától keletre az északkeleti szelek uralkodnak. A hegységkeret védõ hatása miatt az átlagos szélsebesség (2-4 m/s) Magyarországon kisebb, mint Európa nyugatibb területein. (É7. ábra)

É7. ábra: Uralkodó szélirányok (forrás: OMSZ)

13


1.3 Vízhálózat, vízföldtani viszonyok Magyarország vízhálózatát alapvetõen földrajzi helyzete határozza meg. A vízhálózat fõ jellemzõi: • Folyóink és kisvízfolyásaink többsége külföldrõl érkezik hozzánk. Hazánk területén csak a Zagyva és néhány kisvízfolyás ered (Vh1. ábra) (ld. 15. oldal). • Három országosan és területileg kiemelt jelentõségû vízfolyásunk van (Duna, Tisza, Dráva). Hazánk vízfolyásainak legfõbb és kizárólagos befogadója a Duna. A Tisza és a Dráva hazánk déli határait elhagyva torkollik a Dunába. • A három természetes nagy tavunk, a Balaton, a Fertõ-tó és a Velencei-tó önálló vízrajzi egységek. • Kisebb természetes tavaink a vízfolyáshálózattól szinte teljesen függetlenek. A vízfolyások lehetnek állandóak, vagy idõszakosak attól függõen, hogy rendelkeznek-e egész évben vízhozammal, vagy vízborítással (Vh2. ábra). Míg az elõbbiek a csapadékból és a felszín alatti vízbõl elegendõ utánpótlással rendelkeznek, addig az idõszakos vízfolyások tisztított szennyvíz, használt víz bevezetése nélkül az év bizonyos idõszakaiban kiszáradnának. Jellegükbõl adódóan ezek a területek fokozott figyelmet igényelnek mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek védelme szempontjából.

Magyarország állandó és idõszakos vízfolyásai Vízfolyás jellege 1 - állandó 2 - állandó, de csak mesterséges vízbevezetés miatt 3 - idõszakos 4 - idõszakos, mesterséges hatás következtében Vízgyûjtõ nagyság kategóriája < 10 km2 10 - 100 km2 100 - 1000 km2 1000 - 10000 km2 > 10000 km2

Vh2. ábra: Magyarország állandó és idõszakos vízfolyásai (forrás: KvVM honlap) 14


Vh1. ábra: Felszíni vízhálózat és országhatárok a Duna vízgyûjtõjében (forrás: ICDPR honlap) 15


Felszín alatti víztartók A felszín alatti víztartó képzõdményeknek három fõ típusa van (Fa1. ábra):

Fa1. ábra: Felszín alatti víztartó képzõdményeink (hévíztárolók nélkül) (forrás: KvVM, Hazánk környezeti állapota 2005) • A törmelékes medenceüledékek Magyarország területének több mint 3/4-én megtalálhatóak. A felszínhez közeli, törmelékes medenceüledékekben levõ felszín alatti vizet talajvíznek, a mélyebb rétegek vizét rétegvíznek, a 30 °C-t elérõ hõmérsékletû, vagy annál melegebb vizet hévíznek (más szóhasználattal: termálvíznek) nevezik. A folyók menti, sekély mélységû, kavicsos vízadó képzõdményekre telepített kutak a parti szûrésû, túlnyomó részben a folyó felõl utánpótlódó vizet termelik ki. • Karsztos kõzetek a Magyarország területének mintegy 20%-át kitevõ hegyvidékek felén találhatóak. Mivel a felszínre bukkanó karsztos kõzetekbe a csapadék jobbára közvetlenül és gyorsan szivárog be, a karsztvizek utánpótlódása igen jó. A csapadékkal együtt a szennyezõanyagok is gyorsan lejuthatnak, ezért a karsztos víztartók fokozottan érzékenyek a felszíni eredetû szennyezéssel szemben. A hegységperemeken és a medenceterületek alatt nagy mélységben fekvõ karsztos képzõdményekben hévizek találhatóak, melyeknek egy része az ismert hévizes karsztforrásokban (Hévíz, Budapest, Eger, stb.) tör a felszínre. (Fa2. ábra) • Egyéb földtani képzõdmények: A hegyvidéki területek kristályos, vulkáni vagy kisebb vízadó képességû üledékes kõzeteibõl is fakadnak kisebb források, amelyek a helyi vízszükséglet kielégítésére lehetnek alkalmasak.

16


Fa2. ábra: Felszín alatti víztípusok (forrás: KvVM, Hazánk környezeti állapota, 2005)

A felszín alatti vízháztartást, a vízszint- és nyomásviszonyokat a hidrometeorológiai feltételek, a beszivárgás, illetve az utánpótlódás és a vízkitermelés határozzák meg. A partiszûrésû- és a talajvizek közvetlen kapcsolatban vannak a felszíni vizekkel és a csapadékkal, a rétegvizek utánpótlódásában viszont a talajvíz és a partiszûrésû víz játszik jelentõs szerepet. A felszín alatti víztároló képzõdmények között lezajló vízcsere néhány órától évezredekig tarthat. Míg a talajvízben, valamint a partiszûrésû vizekben és a hideg karsztvizekben a néhány nappal azelõtti csapadék is megjelenik, addig a több száz méter mélyen levõ rétegvíztartókban a víz kora a tízezer évet, a mélyebben levõ vizeknél pedig a millió évet is elérheti. Magyarország ivóvizének közel 95%-a a felszín alatti vizekbõl származik. Az ivóvíz és az egyéb emberi vízhasználatok mellett az élõvilág vízigényének kielégítését is biztosítani kell az EU Víz Keretirányelvének megfelelõen. Ehhez a felszín alatti vízkészletek megfelelõ mennyiségi és minõségi védelme szükséges: meg kell akadályozni, hogy a vízháztartást meghatározó tényezõk közötti egyensúly emberi tevékenység hatására (pl. vízkitermelés utánpótlódást meghaladó növelése, beszivárgást akadályozó beavatkozások) fölboruljon, ill., hogy szennyezõ anyagok juthassanak a talajba és a felszín alatti vízbe.

1.4 Magyarország geotermikus adottságai Magyarországon az átlagos geotermikus gradiens másfélszerese a világátlagnak. Ez azt jelenti, hogy a Föld közepe felé haladva 100 méterenként 5 °C-kal nõ a hõmérséklet. (Gt1. ábra, Gt2. ábra)

17


Gt1. ábra: Hõmérséklet 1000m mélységben a felszín alatt (forrás: Dövényi et al.)

Gt2. ábra: Hõmérséklet 2000m mélységben a felszín alatt (forrás: Dövényi et al.) A geotermikus gradiens a dél-Dunántúlon és az Alföldön nagyobb, a Kisalföldön és a hegyvidéki területeken kisebb, mint az országos átlag. A hévízkutakban felfelé haladó víz a kút csövezése mentén hûl, ezért a vízhõmérséklet a felszínen már ritkán haladja meg a 18


100 °C-ot. Gõz csak néhány, kellõen még nem vizsgált, nagy mélységû feltárásból tör fel. A Gt3. ábra a termálkutak és források elhelyezkedését, a Gt1. diagram a kifolyásnál mért vízhõmérséklet szerinti eloszlását mutatja.

Gt3. ábra: Termálkutak és források elhelyezkedése (forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)

Gt1. diagram: Termálkutak kifolyásnál mért vízhõmérséklet szerinti eloszlása (forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)

19


Magyarország geotermikus adottságainak kihasználása a közelmúltig alapvetõen a balneológiai és ivóvíz-ellátási célú hévízkitermelésre alapult. A zárt rendszerû hõszivattyús rendszerek fejlõdésével és terjedésével párhuzamosan folyamatosan nõ a víztermelést nem igénylõ, és a hévíznek nem minõsülõ, 15-20 °C hõmérsékletû vizek energiahasznosítási célú, víztermelés nélkül történõ igénybevételének mértéke. A zárt rendszer lényege, hogy levegõt, vagy folyadékot pumpálnak felszín alatti csövekbe, mely ezáltal nem érintkezik a felszín alatti vízzel és a talajjal. A csövekbe juttatott anyag, miután átvette a felszín alatti környezet hõmérsékletét, a felszínre juttatva télen fûtésre, nyáron hûtésre alkalmas. 1.5 Talaj A talaj az általános meghatározás szerint a szilárd földkéreg legfelsõ rétege, amely ásványi és szerves anyagot, vizet, levegõt és élõ szervezeteket tartalmaz, legfontosabb jellegzetessége a talajtermékenység. A talajok alkotják a föld, a levegõ és a víz közötti határfelületet, amit pedoszférának is nevezünk, és ahol a bioszféra jelentõs - bár sokszor szemmel nem látható - része található. Mivel a talajképzõdés rendkívül lassú folyamat, a talaj alapvetõen nem megújuló, vagy feltételesen megújuló természeti erõforrásnak tekintendõ. A talaj lát el bennünket élelemmel, biomasszával és nyersanyagokkal. Az emberi tevékenység tereként és tájként, valamint a természeti örökségek tárházaként szolgál, élõhelyként és génállományként központi szerepet játszik a bioszféra és az emberi kultúrák fennmaradásában. Számos anyagot tárol, szûr és átalakít, mint például a vizet, a tápanyagokat és a szenet. Tulajdonképpen a világ legnagyobb széntárolója (1500 gigatonna). Meghatározó elem a légköri gázok földi körfolyamataiban, így a klímahatást befolyásoló vegyületek megkötésében és kibocsátásában. Ezeket a funkciókat mind társadalmi-gazdasági, mind környezeti jelentõségük miatt védeni kell. A talaj rendkívül összetett és változékony közeg. Európában több mint 320 fontosabb talajtípust azonosítottak, és mindegyiken belül a fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok nagyszámú változata fordul elõ. A talaj szerkezete fontos szerepet játszik abban, hogy a talaj mennyire képes ellátni funkcióit. A talajszerkezet károsodása más környezeti elemek és az ökorendszerek károsodását is jelenti. Magyarországot a sokszínûség, a változatosság jellemzi, ami leginkább az ország tájainak gazdagságában tükrözõdik vissza. A hazai talajok kialakulásában a változatos geológiai képzõdmények, az atlanti, kontinentális és mediterrán klímahatások együttes érvényesülése, valamint a Pannonicum gazdag természeti adottságai és az emberi beavatkozás együttes hatásai voltak meghatározóak. Jól szemlélteti a változatosságot talajaink genetikai térképe. (T1. ábra)

20


T1. ábra: Talajaink genetikai térképe (forrás: FVM TIM kiadvány) Az ország közel felén (48%) lösz és lösz-szerû képzõdmények, 37,7%-án alluviális üledékek és lejtõhordalékok, s csak alig 15%-án harmadkori és idõsebb üledékek, illetve kõzetek adják a talajképzõ kõzetet. A termõhelyi adottságokat meghatározó talajtani tényezõk megyei megoszlását a következõ táblázat (T2. táblázat) szemlélteti:

21


T2. táblázat: A talajtani tényezõk megyénkénti megoszlása (forrás: FVM TIM kiadvány) 22

2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET


2.1 Településszerkezet, népesség

A települések száma 2009-ben a KSH adatai szerint 3152 volt, ebbõl 306 város, 2846 község. Gyakorlatilag a települési szerkezet az elmúlt öt évben nem változott jelentõsen.

Te1. diagram: Magyarország lakosságának megoszlása lakóhely szerint (forrás: KSH) Magyarország összlakossága a 2000-es évek elejéig erõsebben, azóta enyhén csökken. A lakosság 68%-a városban, közel 20%-a a fõvárosban él, ahol a környezetminõség (levegõminõség, zajállapot) és a kommunális szolgáltatások (hulladékelszállítás, szennyvíztisztítás) biztosítása komoly környezetvédelmi feladatok megoldását igényli. (Te1. diagram) 2009-ben 1,7 millióan laktak a fõvárosban, 5,1 millióan más városokban és 3,2 millióan kisebb településeken. Megfigyelhetõ trend (ezt a Budapesti adatok is jól mutatják), hogy az emberek városok belsõ területeirõl a külsõ zöldövezetbe, vagy Budapest esetében az agglomeráció településeire költöznek. Ennek következtében megnövekednek a mindennapi közlekedési igények, amivel sokszor a tömegközlekedés fejlõdése nem tud lépést tartani, így a legnagyobb fajlagos környezeti terheléssel járó egyéni közlekedés bõvül.

23


2.2 Gazdasági környezet A bruttó hazai termék (GDP) mennyisége 2008-ig növekedett, növekedési üteme 2006 után folyamatosan csökkent. (G1. diagram)

G1. diagram: A GDP alakulása 2004-2008 között (forrás: KSH) 2008-ban az egy fõre jutó GDP a KSH adatai szerint Budapesten (országos átlag 217%-a), Gyõr-Sopron megyében (országos átlag 112%-a) és Komárom-Esztergom megyében (országos átlag 108%-a) volt a legmagasabb. A leghátul álló Szabolcs-Szatmár-Bereg (országos átlag 58%-a), Békés (országos átlag 54%-a) és Nógrád (országos átlag 46%-a) megyékben az egy fõre jutó GDP kritikusan alacsony volta rámutat, hogy az ország gazdasági helyzetének kiegyenlítésében a folyamatok nem jártak sikerrel. A gazdaságilag leszakadt területek központtól való távolsága tovább növekedett az elmúlt években. 2.3 A népegészségi helyzet környezetegészségügyi vonatkozásai Hazánk lakosságában a fiatalok aránya egyre csökken, az idõseké nõ. Az összlakosság száma folyamatosan csökken, a halálozások száma meghaladja a születések számát. A születéskor várható átlagos élettartam 2008-ban a férfiaknál 69,8 év volt, ami 6,5 évvel marad el az EU átlagtól, a nõknél 77,8 év, ez 4,5 évvel kevesebb, mint az EU átlag. A KSH adatai szerint 2001-2008 között igen gyengén növekedett a várható élettartam (a férfiaknál 1,6 évet, a nõknél 1,3 évet). Magyarország lakosságának átlagos egészségi állapota a megbetegedési és a halálozási mutatók szerint is rosszabb az EU átlagnál. Az allergiás megbetegedések is növekvõ tendenciát mutatnak, ezen belül az asztma miatt regisztrált betegek száma is folyamatosan nõtt, az új betegek száma 2007-ben minden korábbi évnél magasabb volt. Az Országos Gyermek Légzõszervi Felmérés (OKI, 2005.) alapján az asztmával diagnosztizált 8-9 éves gyermekek aránya 7% körül van, az asztmás tüneteket mutató gyermekek aránya viszont közel 18%. A tüdõgondozókban nyilvántartott légúti allergiás betegek száma is jelentõsen növekedett az utóbbi években.

24


A környezet minõsége komoly hatással van az emberek egészségi állapotára. A szennyezett levegõ növeli a légzõszervi, szív és érrendszeri megbetegedések kockázatát, hosszabb távon elõsegítheti a daganatos megbetegedések kialakulását és az allergiás megbetegedéseket. A magas zaj komoly idegrendszeri zavarokat okoz, amely áttételesen, de nagymértékben hozzájárul a szív és érrendszeri betegségek kialakulásához, súlyosbodásához és a stressz hatás miatt a daganatos megbetegedések rizikófaktora is. A nem megfelelõ minõségû ivóvíz szintén - sok esetben - egészségügyi kockázatot jelent. A táplálékainkkal a szervezetünkbe kerülõ szennyezõanyagok gyengítik immunrendszerünket, egyesek közülük felhalmozódnak szervezetünkben és komoly megbetegedéshez vezetnek. A nyári idõszakban megnövekedõ UV sugárzás pedig elõsegíti a bõrrák kialakulását. Magyarországon a leggyakoribb halálokok a szív és érrendszeri betegségek és rosszindulatú daganatos betegségek (Eg1. diagram).

Eg1. diagram: A leggyakoribb halálokok megoszlása 2008 (forrás: KSH) A szív és érrendszeri betegségekbõl fakadó halálozás kismértékben csökkent az utóbbi három évben, a rosszindulatú daganatok okozta halálozás azonban növekedett. Az idült légúti betegségekbõl eredõ elhalálozások száma nem változott jelentõsen. (Eg2. diagram)

25


Eg2. diagram: A halálozások trendje (forrás: KSH) A szénanáthás és az asztmás betegek száma tíz év alatt több, mint háromszorosára emelkedett. Döntõ többségük allergiában szenved, amelynek kialakulásában az örökletes, szociális és pszichés tényezõk mellett szerepet játszanak környezeti hatások - a szénanátha esetében elsõsorban a virágpor, asztmánál számos más allergén -is. Az asztma egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség, amely felnõtt korban is kialakulhat. Az asztmás megbetegedések száma, illetve a kórházban eltöltött napok száma évek óta folyamatosan növekszik. (Eg3. és Eg4. diagram)

Eg3. diagram: Az asztmás megbetegedések alakulása 1998-2008 között (forrás: Korányi pulmonológiai évkönyv 2009)

26


Eg4. diagram: A szénanátha megbetegedések alakulása 1998-2008 között (forrás: Korányi pulmonológiai évkönyv 2009) A nyári idõszakban a megnövekedett UVB sugárzás elõsegíti a melanóma kialakulását. Az elmúlt években növekvõ tendencia figyelhetõ meg a betegség jelentkezésében.

Eg5. diagram: A melanómás megbetegedések száma 2003-2008 között incidencia: egy adott idõszakban észlelt új megbetegedések száma a vizsgált populációban (forrás: Nemzeti Rákregiszter, KSH)

27

28

3. LEVEGÕ

B. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA 3. LEVEGÕ Az emberi élet minõségét alapvetõen meghatározza a levegõ tisztasága. A szennyezõanyagok közvetlenül veszélyeztetik az emberi egészséget, károsítják a vegetációt, romboló hatást fejtenek ki épített környezetünkre. A levegõszennyezés okozta károk terhet jelentenek a gazdaságnak is, hiszen a fellépõ költségeket1 fedezni kell. Az elõbbiekbõl látható, hogy társadalmi érdek a szennyezõanyagok kibocsátásának folyamatos csökkentése, a levegõ minõségének javítása, és ahol az még nem szennyezett, tisztaságának megõrzése. A mérések alapján hazánk levegõ szennyezettsége nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, településeink levegõjének állapota nem tér el jelentõsen a hasonló méretû, jellegû és helyzetû, más országokban lévõ településekétõl. Az iparból származó szennyezés nagymértékû csökkenése következtében a települések levegõminõségét ma már elsõsorban a közlekedés és a lakossági fûtés határozza meg, de a meteorológiai helyzettõl függõen szerepe lehet a nagyobb távolságról érkezõ szennyezésnek is. A téli idõszakban a kisméretû szállópor és a nitrogén-dioxid mennyisége, nyári idõszakban a felszín közeli ózon mennyisége emelkedik meg a levegõben. A szálló por egészségügyi napi határértéke: 50 μg/m3 napi átlag, amit egy évben 35-nél többször nem léphetõ túl, az éves határérték: 40 μg/m3. A légszennyezettség szintje lassan, de folyamatosan csökken. Ezt pl. a szálló por esetében alátámasztja az az adat, miszerint éves határérték túllépést 2005-ben még 7 állomáson, 2006ban 4-en, 2007-ben és 2008-ban már csak 3 állomáson mértek. 2009-ben már nem volt éves határérték túllépés, azonban a napi határértéket Magyarország több részén még nem tudjuk teljesíteni. Ezeken a helyeken a megengedett 35 túllépésnél, még magasabb az 50 μg/m3-es napi átlagot meghaladó szennyezettségû napok száma. A téli idõszakban - kedvezõtlen meteorológiai helyzet esetén - a szennyezettség szintje néhány alkalommal elérte, vagy meghaladta a 2008ban bevezetett szmogküszöbértékeket2 is. Szmogriadó riasztási fokozatának elrendelésre egyszer, 2009. januárjában került sor. A felszín közeli levegõminõség a kibocsátott szennyezõanyagok mértéke mellett nagyban függ a meteorológiai helyzettõl (az elkeveredés, felhígulás lehetõsége, vagy korlátozott volta). Az ország földrajzi helyzetébõl következõ éghajlati sajátosságok miatt október és március között gyakran alakul ki légköri inverzió (L1. ábra), amely a légszennyezõanyagok felszín közeli feldúsulását eredményezi, július-augusztus hónapban pedig az erõs napsugárzás eredményeként erõsen megnövekszik a felszín közeli ózonképzõdés. 1 egészségügyi költségek, csökkent mezõgazdasági termelés, épített környezetben bekövetkezett károsodások, egyéb környezeti károk stb. 2 szmogriadó feltételei: tájékoztatási küszöbérték: 75 μg/m3 két egymást követõ napon két (Budapesten három) állomáson; riasztási küszöbérték: 100 μg/m3 két egymást követõ napon két (Budapesten három) állomáson és az elõrejelzések szerint változás nem várható

29

3. LEVEGÕ

Szép, tiszta idõben a levegõ hõmérséklete a magassággal csökken. Inverzió esetén a függõleges hõmérséklet-eloszlás eltér a szokásostól: a talajmenti hideg levegõ és a magasabban fekvõ meleg levegõréteg határáig emelkedik a hõmérséklet. A levegõ hõmérsékletének egyenletes csökkenése csak a hideg és a meleg légréteg határát jelzõ inverziós réteg fölött kezdõdik. Az inverziós réteg afféle zárórétegként is mûködik, mely az alulról érkezõ meleg levegõ felszállását éppúgy megakadályozza, mint a szennyezõanyagokét. Az inverzió fõ ismérve, hogy útját állja minden függõleges irányú légcserének. Ennek következtében az inverziós réteg alatt erõsen megnõ a levegõ szennyezõanyag tartalma, ami veszélyesen magas légszennyezettséget is okozhat. A Nap melegítõ hatása fõleg õsszel és télen nem elegendõ ahhoz, hogy olyan erõs felfelé irányuló áramlás alakuljon ki, mely át tud hatolni ezen az inverziós rétegen. (L1. ábra) L1. ábra: Légköri inverzió

3.1 A levegõ minõségének vizsgálata A hatékony levegõ minõség javító intézkedések alapfeltétele a szennyezettség állapotának ismerete. Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat (OLM) jogszabályban elõírt állami feladatként rendszeresen méri és értékeli a levegõ minõségét. A mérõhálózatot a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) szakmai irányítása mellett a környezetvédelmi-, természetvédelmi- és vízügyi felügyelõségek mûködtetik, a hálózat adatközponti és minõségirányítási feladatait pedig az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) keretében a Levegõtisztaság-védelmi Referenciaközpont látja el. Az ország háttérszennyezettségét az OMSZ által mûködtetett három mérõállomás méri. Az OLM automata mérõállomásai 31 településen, 52 helyen mérik folyamatosan a kiemelt jelentõségû légszennyezõ anyagok [kén-dioxid, nitrogén-oxidok, nitrogén-dioxid, szénmonoxid, ózon, szálló por (PM10), benzol] mennyiségét és az értékeléshez szükséges meteorológiai paramétereket (szélsebesség, szélirány, hõmérséklet, légnedvesség). Ebbõl 11 állomás Budapesten mûködik. További 4 mobil mérõállomás, mérõbusz áll rendelkezésre az idõszakos levegõminõségi vizsgálatok elvégzésére, és 3 mérõállomás a háttérszennyezettség mérésére (L2. ábra).

30

3. LEVEGÕ

L2. ábra: Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat mérõhelye (forrás: OMSZ) A mért adatok on-line módon jutnak a mérõállomásokról a felügyelõségi alközpontokba és onnan az országos Adatközpontba. Ennek megfelelõen kétszintû az adatok érvényesítése, validálása is. Az automata mérõhálózat mellett mûködik a manuális mérõhálózat (RIV), amelynek keretében, 2003-2008 között az ország 93-131 településén történt rendszeres légszennyezettségi mintavétel. A minták kén-dioxid, nitrogén-dioxid tartalmát laboratóriumban elemzik. Az így kapott adatok is a közös adatbázisba kerülnek. Az ország levegõminõségét az automata állomások adatai és a laboratóriumi eredmények alapján értékelik. A mérések minõségének javítása érdekében és a mérendõ anyagok körének bõvítése miatt a mérõhálózatot folyamatosan korszerûsíteni kell (az elhasználódott, elavult mérõ- és mintavevõ készülékek cseréje, új mûszerek beszerzése), amelyhez Európai Uniós források állnak rendelkezésre. Az ország területe a légszennyezettség alapján - jogszabályban elõírt módon3 - zónákra tagozódik. Az egyes légszennyezettségi zónákban a szennyezettség szintjétõl függõen kell a levegõ minõségét ellenõrizni (folyamatos, idõszakos mérés, modellezés). Igen fontos feladat a lakosság tájékoztatása is. Az OLM honlapján megtalálhatóak az aktuális légszennyezettségi adatok, kapcsolódó információk (www.kvvm.hu/olm). Nyolc nagyméretû plazmakijelzõ mûködik az ország nagyvárosaiban, amelyek folyamatosan mutatják az automata mérõállomások adatait. A mérõállomások közelében elhelyezett kijelzõ táblákon a mért szennyezõ komponensek koncentráció értékei az egészségügyi határértékek százalékában láthatók. 3 4/2002.(X.7.)KvVM rendelet a légszennyezettségi zónák és agglomerációk kijelölésérõl

31

3. LEVEGÕ

3.2 Légszennyezettségi helyzet Az ország légszennyezettségével kapcsolatban a 2003-2008 adatok alapján megállapítható: • A kén-dioxid koncentráció az ország egész területén 1991-2002 közötti erõteljes csökkenés után 2003-2007 között fokozatosan tovább csökkent, majd a csökkenés megállt. Szintje 2008-ban csupán az éves egészségügyi határérték (50 μg/m3) 7-35%-a volt; • A nitrogén-dioxid szennyezettség minden zónára jellemzõ, a szennyezettség szintje a vizsgált idõszakban stagnált, egyes területeken kissé emelkedett. Szintje 2008-ban a 2008-ban érvényes éves határérték (44 μg/m3) 36-91%-a, Budapesten 45-127%-a volt, ez a 2010-tõl érvényes éves határérték (40 μg/m3) 40-100%-a, Budapesten 50-140%-a lett volna; • A szálló por (PM10) szennyezettség 2003-2008 között továbbra is több területen magasabb volt a megengedettnél, a határérték túllépések száma enyhén csökkenõ tendenciát mutat. Szintje 2008-ban: a napi átlagokat figyelembe véve az egészségügyi határérték (50 μg/m3, ami egy évben 35-nél többször nem léphetõ túl) 22-215%-a; az éves átlagokat figyelembe véve az egészségügyi határérték (40 μg/m3) 41-102%-a. Ez a szennyezõanyag jelenti jelenleg a levegõminõségben a legnagyobb problémát. Látható, hogy az éves határérték már jelenleg betartható, a napi határérték túllépések száma a legszennyezettebb helyeken a megengedett kétszeresét is meghaladja. Egészségügyi hatásai miatt a PM10-re 2008-ban szmogküszöbértékek kerültek bevezetésre. A tájékoztatási küszöbérték meghaladása esetén a lakosság folyamatos tájékoztatása a kötelezettség. Amennyiben a szennyezettség tovább emelkedik, két napon át meghaladja a riasztási küszöbértéket és a meteorológiai elõrejelzés nem ígér változást, a település szmogriadó tervében meghatározott - a szennyezettség csökkentésére alkalmas - intézkedéseket kell életbe léptetni. 2008-ban a tájékoztatási szintet Budapesten, Debrecenben, Dorogon, Nyíregyházán, a Sajó völgyében (Miskolc, Kazincbarcika, Putnok), Pécsett, Komlón, Salgótarjánban, Vácon, Várpalotán és Veszprémben haladta meg a levegõ szennyezettsége néhány napon keresztül. Ez összesen két, az egész országra kiterjedõ szennyezettségi epizódot jelentett, amelyben az ország többi területén is az egészségügyi határérték fölé emelkedett a szennyezettség. 2009 januárjában volt még egy ilyen epizód, ekkor több nagyvárosban (Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden) a szmogriadó riasztási fokozatának elrendelésére is sor került. A korlátozások Budapesten csak egy napig voltak életben, mert a szennyezettség ez idõ alatt a küszöbérték alá csökkent. • A felszín közeli ózonszennyezettségnél nem mutatható ki jellemzõ trend, ennek oka, hogy szintjét elsõsorban a napsugárzás erõssége határozza meg (másodA felszín közeli ózon okozza az ún. fotokémiai szmogot. lagos szennyezõ) a szennyeEltérõen az egyéb szennyezõanyagoktól, nem közvetlenül zettség szintje a nyári erõs napkerül a levegõbe, hanem a nitrogénvegyületek és illékony szerves vegyületek jelenlétében, a nap UV sugárzásának sütéses napok számával együtt hatására képzõdik. Tehát az ózon koncentráció emelkedése változik a szennyezõanyag kibocsátástól térben és idõben elválik. • Az országos háttér Jellemzõ, hogy a településeknél az uralkodó széliránynak szennyezettség adatainak értémegfelelõen a település szélén, vagy azon kívül alakulhat ki kelésével az országos szennyehatárértéket meghaladó ózon koncentráció. zettségi epizódokról is képet kapunk. Amikor a szennyezõforrásoktól távol elhelyezkedõ mérõpontokon is megemelkedik a szennyezettség, várhatóan a kibocsátásokkal terhelt területen a szennyezettség szintje ennél magasabb lesz. 32

3. LEVEGÕ Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok adatai alapján SO2 szint

SO2 szint

NO2 szint NO2 trend

☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺

Lábatlan Lenti Litér Makó Mátészalka Mohács Mór Mosonmagyaróvár Nagyharsány Nagykanizsa Nyíregyháza Orosháza Oroszlány Ózd Pápa Pécs Pétfürdõ Salgótarján Siklós Sopron Sukoró Sümeg Szeged Székesfehérvár Szekszárd Szentendre Szentes Szentlorinc Szolnok Szombathely Tapolca Tata Tiszaújváros Tiszavasvári Vác Várpalota Veszprém Visegrád Záhony Zalaegerszeg Zánka Zirc

☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺

☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺

2003-2008

szennyezettségi szint:

NO2 trend

☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ trend: emelkedõ;

Abasár Ajka Baja Balassagyarmat Balatonalmádi Balatonföldvár Balatonfuzfo Balatonfüred Bátonyterenye Békéscsaba Beremend Berhida Bonyhád Budaörs Budapest Debrecen Detk Dombóvár Domoszló Dorog Dunaújváros Eger Esztergom Fonyód Gárdony Gyõr Gyula Hajdúszoboszló Hatvan Hódmezovásárhely Jászberény Kalocsa Kaposvár Kazincbarcika Kecskemét Keszthely Királyszentistván Kiskunfélegyháza Kistelek Kisvárda Komárom Koszeg

NO2 szint

2003-2008

stagnáló; csökkenõ ☺határérték alatt; határérték közelében; határérték felett

L1. táblázat: A Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok adatai alapján 33

3. LEVEGÕ

Kén-dioxid (SO2) szennyezettség Határérték feletti kén-dioxid szennyezettség egy településen sem fordult elõ Nitrogén-oxid szennyezettség A nitrogén-dioxid szennyezettségben az elmúlt öt évben, a 2003-ban és 2006-ban észlelt csúcsok után több helyen stagnálást, illetve enyhe növekedést figyelhetünk meg. A manuális hálózat adatai a rövid idejû levegõminõség alakulásáról nem adnak információt, azonban sûrûségük miatt jó képet kapunk a település havi, illetve éves átlag szennyezettségérõl. A folyamatosan üzemelõ automata mérõállomások az adott pont levegõminõségét megbízhatóan mutatják be, az órás adatokkal jól leírható a napi szennyezettség. A mérõállomások elhelyezkedése miatt azonban ezek legtöbb esetben a település szennyezettségének maximumát mérik, tehát a mért adat nem jellemzõ a település minden pontjára, csak a mérõállomás környezetéhez hasonló szennyezésû területekre. Éves átlagban azonban jól mutatják a szennyezettség alakulását.

Települések légszennyezettsége 2003-2008 között az automata állomások adatai alapján Kén-dioxid (SO2) szennyezettség 2003-2008 között az éves (50 μg/m3) és 24 órás (125 μg/m3) egészségügyi határértéket egyik mérõállomáson sem haladta meg az SO2 szennyezettség. Az órás egészségügyi határérték (250 μg/m3) túllépésére 2005-ben Kazincbarcikán, Putnokon és Százhalombattán, 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban csak Putnokon került sor, de itt is csupán 2-3 alkalommal. Az 2003-2007 között a már alacsony szintû szennyezettség stagnált, vagy kissé tovább csökkent, 2008-ban egyes helyeken (Putnok, Sajószentpéter, Miskolc, Dunaújváros) kismértékû emelkedés figyelhetõ meg, azonban a szennyezettség szintje még így is jelentõsen alatta maradt az egészségügyi határértéknek. A 2008. évi szennyezettség területi eloszlását az éves átlagok alapján az L3. ábra mutatja.

34

3. LEVEGÕ

kiváló (1) jó (2) megfelelõ (3) szennyezett (4) erõsen szennyezett (5)

L3. ábra: Az ország SO2 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ) Nitrogén-dioxid szennyezettség A nitrogén-dioxid szennyezettség 2003-2005 között az éves egészségügyi határértéket csak Budapest belvárosi mérõállomásain haladta meg. A 24 órás egészségügyi határérték túllépésére 2005-ben Budapest belvárosában, 2006-ban Budapest belvárosában, Komlón és Miskolcon, 2007-ben Budapest belvárosában, 2008-ban Budapest belvárosában és Pécsett került sor. A szennyezettség szintje a vizsgált idõszakban csökkent. A 2008. évi szennyezettség területi eloszlását az éves átlagok alapján az L4. ábra mutatja.


L4. ábra: Az ország NO2 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ) A szálló por (PM10) szennyezettség A PM10 tekintetében hazánk levegõ minõsége nagyon változatos képet mutat. Az éves határérték túllépésére 2005-ben Budapesten (6 mérõállomáson), Miskolcon (1 mérõállomá35

3. LEVEGÕ

son), Gyõrött, Szegeden és Putnokon; 2006-ban Budapesten (5 mérõállomáson), Vácott, Dorogon, Várpalotán, Egerben, Salgótarjánban, Putnokon, Miskolcon (2 mérõállomáson), Szegeden; 2007-ben Salgótarjánban és Szegeden; 2008-ban Komlón és Szegeden került sor. A 2008. szennyezettség területi eloszlását az éves átlagok alapján L5. ábra mutatja.


L5. ábra: Az ország PM10 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ) A helyzet azonban a rövid idejû szennyezettségeket értékelve nem ilyen jó. A 24 órás PM10 határérték (50 μg/m3) túllépésére a megengedett 35-nél több alkalommal került sor 2005-ben 27 mérõállomáson (max. túllépés szám: 160); 2006-ban 36 mérõállomáson (max. túllépés szám: 224); 2007-ben 21 mérõállomáson (max. túllépés szám: 117); 2008-ban 27 mérõállomáson (max. túllépés szám: 100). Tehát a túllépések száma csökken, azonban még mindig nagy azon területek száma, ahol idõlegesen a megendgedettnél magasabb a szennyezettség. Felszín közeli ózon szennyezettség 2003-2008 között a 8 órás futó átlagok napi maximuma 6-12 kivétellel az összes állomáson átlépte az egészségügyi célértéket a nyári idõszakban. E túllépések aránya több mérõállomáson is 10% fölött volt. Ózontájékoztatási és riasztási küszöbérték átlépés az idõszak alatt 2007-ben és 2008-ban fordult elõ. 2007-ben tájékoztatási küszöb átlépés Budapesten, Dorogon, Putnokon, Rudabányán, Sopronban, Székesfehérváron és Százhalombattán volt, riasztási küszöbérték átlépés Sopronban történt. 2008-ban a levegõ ózon szennyezettsége a tájékoztatási küszöböt Dorogon és Várpalotán haladta meg, a riasztási küszöbértéket pedig Dorogon. Benzol szennyezettség 2003-2008 között éves egészségügyi határérték (2005-ig 10, 2006-ban: 9, 2007-ben 8, 2008-ban pedig 7 μg/m3) átlépés egy mérõállomáson sem történt. A 24 órás egészségügyi határérték túllépésére 2005-ben 5 településen (Budapest, Gyõr, Debrecen, Százhalombatta 36

3. LEVEGÕ

Veszprém), 2006-ban és 2007-ben 3 településen (Gyõr, Debrecen, Százhalombatta), 2008ban 3 településen (Gyõr, Debrecen, Oszlár) került sor. A 2008. évi szennyezettség területi eloszlását a L6. ábra mutatja.


L6. ábra: Az ország benzol szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ) Nehézfém [arzén (As), kadmium(Cd), nikkel (Ni), ólom (Pb)] szennyezettség A 2003-2008 idõszakban a PM10 mintákból mért nehézfémek koncentrációja egy mérõponton sem lépte túl az egészségügyi határértéket (egészségügyi határértékek: As: 10 ng/m3, Ni: 25 ng/m3, Cd: 5 ng/m3, Pb: 300 ng/m3). A szennyezettség szintje 2005 és 2008 között stagnált, illetve a egyes mérõpontokon csökkent. (L7.-10. diagram) Az ábrákból látható, hogy 2005-ben is csak Dunaújvárosban volt (ipari eredetû) nehézfém szennyezés, amely mára határérték alá csökkent.

L7. diagram: Ólom szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ) 37

3. LEVEGÕ

L8. diagram: Nikkel szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

L9. diagram: Kadmium szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

L10. diagram: Arzén szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

38

3. LEVEGÕ

A poliaromás-szénhidrogén [benz(a)pirén] szennyezettség A PM10 mintákból mért benz(a)pirén éves átlag koncentrációja a 19 mintavételi pontból 12-n meghaladja az Európai Unió által 2012 végére elérendõ 1 ng/m3-es célértéket. A magasabb koncentrációk minden esetben a fûtési idõszakra estek és együtt jártak a PM10 szint megemelkedésével. (L11. diagram)

L11. diagram: A poliaromás-szénhidrogén szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ) Budapest szennyezettségének változása 2005-2008 között A PM10 szennyezettség az éves határértéket (40 μg/m3) 2005 óta egyre kevesebb állomáson haladta meg. (L12 diagram)

L12. diagram: Budapest PM10 szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ) A PM10 napi határérték (50 μg/m3, egy évben max. 35-ször léphetõ túl) azonban még nem volt betartható a vizsgált idõszakban. A határérték túllépések száma ugyan az évek elõreha39

3. LEVEGÕ

ladtával csökkent, de még mindig magas. 2006-ban Budapesten még négy állomáson 150160 volt a túllépések száma, 2007-ben már csak három állomáson volt 100 felett, 2008-ban három állomáson volt 74-97 számú túllépés, 2009-ben pedig a legnagyobb túllépés szám 72 volt. Budapest nitrogén-dioxid szennyezettsége változatos képet mutat. Az éves határértéket (40 μg/m3) a belsõ közlekedési állomásokon (Erzsébet tér, Kosztolányi tér, Széna tér) még 2008-ban is túllépte a szennyezettség. Az átlagos szennyezettségi szint azonban kissé csökkent.

L13. diagram: Budapest NO2 szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ) Budapest felszín közeli ózon szennyezettségére jellemzõ, hogy a magas értékeket elsõsorban a város külsõ részén, illetve hátterében elhelyezett állomásokon mértek. A szennyezettségi csúcsok elválnak a prekurzorok (nitrogén oxidok, szénhidrogének) kibocsátási helyétõl. (L14. diagram)

L14. diagram: Budapest ózon szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ) 40

3. LEVEGÕ

3.3 A légszennyezõanyagok kibocsátása Ha csökkenteni akarjuk a légszennyezettséget részletesen ismernünk kell annak okát, azaz a légszennyezõ anyagok kibocsátásának forrásait. Az ország termelési és fogyasztási szerkezete, a felhasznált energiahordozók mennyisége és minõsége, az alkalmazott technológiák, és nem utolsó sorban a közlekedés, a mobilitási igények határozzák meg a szennyezõanyag kibocsátás alakulását. Az elmúlt 15 évben jelentõs elõrelépés történt a levegõtisztaság-védelem területén, a kibocsátott szennyezõanyagok mennyisége számottevõen csökkent. A gazdasági szerkezet átalakulása, az energiaigényes ipari tevékenység visszaesése látványos emisszió csökkenést eredményezett a 80-as évek vége és a 90-es évek közepe között. Ezt követõen az eredmények már a tudatos beavatkozás következményei. Az Európai Unió által támasztott szigorú környezetvédelmi követelmények rákényszerítették a légszennyezéssel járó tevékenységek üzemeltetõit a kibocsátások hatékony csökkentésére. Az egyes szennyezõanyagok éves kibocsátásának trendjét, források szerinti megoszlását a következõ ábrák szemléltetik. Kén-dioxid (SO2) kibocsátás Az éves kén-dioxid kibocsátás az elmúlt években tovább csökkent (399 kt-ról 84 kt-ra). (L15. diagram)

L15. diagram: A kén-dioxid kibocsátás trendje 2001-2007 (forrás: KvVM) Ma már a kén-dioxid kibocsátást okozó technológiákra szigorú emissziós követelmények vonatkoznak, amelyeket a korábban a szennyezés nagy részét okozó nagy tüzelõberen41

3. LEVEGÕ

dezéseket használó tevékenységek (pl. erõmûvek stb.) csak technológia korszerûsítéssel vagy kibocsátás csökkentõ berendezés alkalmazásával tudnak betartani. 2004. december végétõl érvényesek az erõmûvekre a szigorú EU konform kibocsátási követelmények, ennek eredménye látható a diagramban is. Az üzemanyagok kéntartalmának folyamatos csökkentése szintén elõsegítette az emisszió csökkentését és ennek eredményeként a levegõminõség javulását. Ma már ez a szennyezõanyag levegõminõségi kockázatot nem jelent településeinken. A fõ kén-dioxid kibocsátó ma már az ipar és a lakosság. (L16. diagram)

L16. diagram: A kén-dioxid kibocsátás szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM) Nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátása

L17. diagram: A nitrogén-oxidok kibocsátásának trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)

42

3. LEVEGÕ

A nitrogén-oxid kibocsátás szintje az elmúlt években számottevõen nem változott 1995 és 2007 között 190-204 kt körül mozgott (L17. diagram). Ennek a szennyezõanyagnak a fõ forrása a közlekedés, ezen belül is elsõsorban a közúti közlekedés. 2005-ben és 2006-ban a jármûállomány bõvülése, a futásteljesítmények növekedése miatt a közlekedési kibocsátások is növekedtek. A többi szektor kibocsátása nem változott jelentõs mértékben. (L18. diagram)

L18. diagram: A nitrogén-oxidok kibocsátásának szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM) Szilárd anyag (por) kibocsátás A porkibocsátás szintje az elmúlt években tovább csökkent, a 2003. évi 125 kt-ról 60 kt-ra. (L19. diagram) A közlekedés hozzájárulása megnövekedett a dízel állomány arányának emelkedése miatt. (L20. diagram)

L19. diagram: A por kibocsátás trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)

43

3. LEVEGÕ

L20. diagram: A por kibocsátás szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM) A nem metán illékony szervesanyag (NMVOC) kibocsátása Az illékony szervesanyag kibocsátás nem egyenletesen változott 2003 és 2007 között. 2005 és 2006-ban az ipari és lakossági kibocsátások emelkedése miatt kismértékben nõtt a kibocsátás és 2007-ben közel 25 kt-val ismét csökkent. (L21. diagram)

L21. diagram: Az NMVOC kibocsátás trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)

44

3. LEVEGÕ

A kibocsátás forrásösszetétele gyakorlatilag nem változott a vizsgált idõszakban. Az ipari technológiák és a közlekedés a két domináns kibocsátó. (L22. diagram)

L22. diagram: Az NMVOC kibocsátás trendje megoszlása 2007 (forrás: KvVM) A légszennyezõanyagok kibocsátásának területi megoszlása A kén-dioxid kibocsátás a legnagyobb Magyarország középsõ részén. Az ábrán látható a nagykibocsátók elhelyezkedése is. (L23. ábra)

L23. ábra: A kén-dioxid kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

45

3. LEVEGÕ

A nitrogén-oxidok kibocsátás megyei megoszlása szintén a középsõ országrész terhelését mutatja. Az alacsony energiafelhasználású, közlekedéssel nem terhelt megyéknél a nitrogénoxid kibocsátás is alacsonyabb. (L24. ábra)

L24. ábra: A nitrogén-oxidok kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

A szilárd anyag kibocsátás megyei megoszlása szintén azt mutatja, hogy a kibocsátóforrások sûrûsége a középsõ országrészben a legnagyobb, így itt a legnagyobb az egységnyi területre jutó terhelés is. (L25. ábra )

L25. ábra: A szilárd anyag kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM) 46

3. LEVEGÕ

A szén-monoxid terhelés az ország középsõ részében a legnagyobb. Szerencsére ez a szennyezõanyag nem okoz ma már levegõminõségi problémát. (L26. ábra)

L26. ábra: A szén-monoxid kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

47

48

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME Vannak olyan környezeti problémák, amelyeknek hatása nem helyi szinten vagy regionálisan jelentkezik, hanem globálisan. Ide tartozik az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának és légköri koncentrációjának növekedése (amely a tudomány mai állása szerint felgyorsította a globális éghajlatváltozást) és a földet a káros sugárzásoktól védõ ózonréteget pusztító anyagok emissziójának kérdésköre. A globális hatás miatt mindkét területen világszintû nemzetközi egyezmények születtek a kibocsátások hatékony csökkentése érdekében, amelyekhez Magyarország is csatlakozott. Az egyezmények elõírják az ÜHG esetében a kibocsátások folyamatos nyomonkövetését, az ózonkárosító anyagok esetében pedig részletesen szabályozzák a legnagyobb ózonbontó-képességû anyagok gyártását és használatát. Az elmúlt 100 évben az átlagos éves csapadék mennyisége Magyarországon csökkenõ (K1. diagram) az évi középhõmérséklet emelkedõ (K2. diagram) tendenciát mutat.

K1. diagram: Az éves csapadék mennyiség Magyarországon (1901-2000) (forrás:OMSZ)

K2. diagram: Az évi középhõmérséklet alakulása (1901-2000) (forrás:OMSZ) 49


A regionális klímamodellek szerint Magyarország területén folytatódik a melegedés. A nyár melegebb szárazabb, a tél csapadékosabb lesz és váratóan több extrém idõjárási eseményre (erõs viharok, szélsõséges csapadékos helyzetek stb.) kell számítani. 4.1 Az üvegházhatású gázok kibocsátása Minden üvegházhatású gáz különbözõ mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez sugárzási tulajdonságától, molekuláris tömegétõl és légköri tartózkodási idejétõl függõen (K1. táblázat). Tartózkodási idõ (év)

GWP 20 év

GWP 50 év

GWP 100 év

CO2

változó

1

1

1

CH4

10,8

67

23

6,9

N2O

114

291

298

153

HFC-134a

14

3830

1430

435

HFC-23

270

12000

14800

12200

SF6

3200

16300

22800

32600

K1. táblázat: Az antropogén üvegházhatást okozó gázok légtérben való tartózkodási ideje, légköri felmelegítõ képessége (GWP) (forrás: NÉS) A legnagyobb mértékben a vízgõz felelõs az üvegházhatásért, de a légköri tartózkodási ideje nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok, valamint a légkör hõmérséklete határozza meg. A természetben is elõforduló szén-dioxid, dinitrogén-oxid és metán légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú (10-200 év). Az egyes ipari tevékenységek a fent említett természetes üvegházhatású gázok mellett mesterséges üvegház-hatású gázokat is kibocsátanak, ilyenek például a fluorozott szénhidrogének (HFC134a), a perfluor-karbonok (HFC-23 vagy PFC) és a kén-hexafluorid (SF6). Az emberi tevékenységbõl legnagyobb mértékben kibocsátott ÜHG a szén-dioxid. Minden szén tartalmú anyag égetésénél a széntartalommal arányosan keletkezik. A világ gazdaságai jelenleg fõként fosszilis energiahordozókat használnak, így a szén-dioxid kibocsátás az energiahasználattal együtt növekedne. A szén-dioxid kibocsátás mértékét az energiatakarékosság (energiafogyasztók használatának racionalizálása) növelésével, az energiaigény mérséklésével (kis energiaigényû technológiák alkalmazása), az energiahatékonyság javításával (egységnyi termék elõállításához kisebb mennyiségû energia felhasználása), továbbá a megújuló energiaforrásból környezetvédelmi szempontból hatékony módon elõállított energia használatával lehet elérni. Magyarországon is elindultak a kibocsátás csökkentést eredményezõ beruházásokat, fejlesztéseket elõsegítõ támogatási programok. 50


Magyarország szén-dioxid kibocsátása 1980-tól 2000-ig hirtelen és nagy mértékben csökkent, amely elsõsorban az energiaigényes iparágak megszûnésének tudható be. Ezt követõen a gazdaság bõvülésével, az energia használat növekedésével 2000-2005 között gyakorlatilag stagnált a kibocsátás, majd 2008-ig kismértékû csökkenés tapasztalható. A kibocsátási szerkezetben is jelentõs változás következett be a vizsgált idõszakban. Míg 1980ban az ipar 32%-át, a hõtermelés 34%-át, a közlekedés 9%-át adta az összes kibocsátásnak, 2000-ben a hõtermelés 38%-os részaránya mellett az ipari részesedés már csak 16%, a közlekedésé pedig már 18% volt. 2008-ra a közlekedési részarány tovább emelkedett (25%), míg a hõtermelésé (38%) és az iparé (16%) gyakorlatilag nem változott.

K3. diagram: A szektoronkénti éves szén-dioxid kibocsátás trendje (1980-2008) (forrás:OMSZ) A második legnagyobb mennyiségben kibocsátott ÜHG a metán, amelynek forrása a kommunális tevékenységek mellett a mezõgazdaság. Az országos metán emisszió is folyamatosan csökken (K4. diagram). Az állattartási technológiák korszerûsítése, a biogáz (metán) hasznosítás elterjedése két olyan terület, amelynek komoly szerepe lesz a metán kibocsátás további csökkentésében.

51


K4. diagram: Az országos metán kibocsátás CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ) A dinitrogén-oxid kibocsátás közel 70%-áért a mezõgazdaság felelõs, további kibocsátók a közlekedés és égetéssel járó tevékenységek. A dinitrogén-oxid kibocsátása is csökkent a vizsgált idõszakban (K5. diagram) a mezõgazdasági technológiák fejlõdésének és a jó mezõgazdasági gyakorlat elterjedésének köszönhetõen.

K5. diagram: Országos dinitrogén-oxid kibocsátás CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ) Az F-gázok kibocsátása az ipari tevékenységbõl származik. Ezek a vegyületek egy adott hasznos tulajdonságuk miatt terjedtek el (pl. jó hûtõközegek, szigetelõ gázok). Az elõttünk álló feladat ezeket a vegyületeket más, a környezetre veszélyt nem jelentõ anyagokkal kiváltani. Az F-gázkibocsátás az utóbbi hat évben összességében növekedett, azonban a nagyobb légköri felmelegedési képességû gázok közül a PFC-k nagy részét már sikerült kiváltani. (K6. diagram)

52


K6. diagram: F-gázok kibocsátása CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ) 4.2 Az ózonkárosító anyagok felhasználása Az ózon a troposzférában az emberi egészségre káros légszennyezõ, azonban a magas légkörben (sztratoszféra) létfontosságú, mert ez az, ami elnyeli a Napból érkezõ ultraibolya sugarakat (teljesen kiszûri az élõvilágra halálos UV-C tartományt és erõsen csökkenti az UVB tartomány intenzitását), így lehetõvé teszi a földi életet. Az ózonréteg a legvastagabb a sarkokon, és a legvékonyabb az Egyenlítõnél. A mérések szerint 1985-re az ózonkoncentráció a 60-as évek szintjének kétharmadára, 1994-re felére csökkent. A tudományos kutatások egyértelmûen bizonyították, hogy a változásért az emberi tevékenységekbõl a légkörbe kerülõ klór és fluor tartalmú szénhidrogének felelõsek. Ezek a vegyületek speciális meteorológiai körülmények esetén aktívvá válnak, és láncreakcióval gyors ütemben képesek az ózon elbontására. Az egyes halogénezett szénhidrogének különbözõ ózonbontó képességgel rendelkeznek. Az ózonréteg elvékonyodásával nõ a földet érõ UV-B sugárzás erõssége, a felszínt olyan rövidebb hullámhosszúságú (nagy energiájú) sugárzás is elérheti, amelyet korábban a védõréteg kiszûrt. Egészségügyi következményként növekszik a bõrrákos megbetegedések száma. Az elõbbiek vezettek arra a felismerésre, hogy nemzetközi szinten kell gondoskodni az ózonréteg védelmérõl, így 1985-ben Bécsben aláírták az errõl szóló Egyezményt. Két évvel késõbb, 1987-ben megszületett az egyezmény végrehajtását biztosító Montreali Jegyzõkönyv, amely már elõírja egyes ózonkárosító anyagok gyártásának, kereskedelmének és használatának korlátozását. A korlátozásokon túl a megfelelõ végrehajtás érdekében a Jegyzõkönyv 53


rendszeres jelentési kötelezettséget is elõír az ózonkárosító anyagok gyártásáról és felhasználásáról. A Jegyzõkönyv megszületésekor 5 CFC vegyület „freon" és 3 halon vegyület gyártásának és felhasználásának 50%-os kötelezõ csökkentését írta elõ. A jegyzõkönyvet idõközben többször módosították, növekedett a tiltott és korlátozott anyagok köre. Az Európai Unió rendeletben szabályozza az ózonkárosító anyagokkal történõ tevékenységeket. Magyarország csatlakozott az Egyezményhez (1988) és aláírta a Montreáli Jegyzõkönyvet (1989) is. Magyarországon nem volt ózonkárosító anyag gyártás. Felhasználásuk az 1960-as években kezdett növekedni és ez a növekvõ tendencia 1986-ig folytatódott. Elsõsorban hûtõközegként, hõszigetelõ habosítóként, szórópalackok hajtógázaként, tûzoltóanyagként használták ezeket az anyagokat. A szabályozások hatálya alá tartozó anyagok éves felhasználásának alakulását mutatja a K2. táblázat.

2003

2004

2005

2006

2007

CFC-k

0

0

0

0

0

Halonok

0

0

0

0

0

Szén-tetraklorid (CCl4)

0,617

0,375

0,334

*

*

Triklór-etán (C2H3Cl3)

*

*

*

*

*

Metil-bromid (CH3Br)

16

6,5

0

0

0

403,6

147,2

161,2

137,8

117,0

ózonkárosító anyagok [t]

HCFC

* a szén-tetraklorid és a triklór-etán 1996 óta csak analitikai és laboratóriumi célra használható.

K2. táblázat: Az ózonkárosító anyagok felhasználása Magyarországon 2003-2007 A táblázatból látszik, hogy egyes ózonkárosítók használata teljesen megszûnt és a korábban helyettesítõ anyagként használt HCFC-k használata is jelentõsen visszaszorult. Az ózonréteg védelmében történt nemzetközi összefogás lehet a jó példa rá, hogy összefogással valódi környezetvédelmi eredményeket lehet elérni. Az ózonréteg aggodalomra okot adó károsodásának („ózonlyuk") mértéke a tudományos vizsgálatok szerint csökkent, amely az egyes kockázatot jelentõ anyagcsoportok gyártásának és használatának korlátozásának, megszûntetésének köszönhetõ. Teljes regenerációját 2050-re jósolja az ENSZ meteorológiai szervezete a WMO.

54

5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ


A víz az élet egyik alapeleme, egyben minden gazdasági tevékenység alapvetõ feltétele. Földünk vízkészletének mindössze 1%-a az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz. A Föld lakói közül több mint 1,2 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez. A víz állandó és folyamatos körforgásban van az atmoszféra, a litoszféra és a hidroszféra között (V1. ábra). Mozgása során ugyan változik állapota és jellemzõi, de a körforgalomban résztvevõ mennyisége nagyjából állandó. Körforgása során számtalan módon kapcsolatba kerül a környezet más elemeivel, valamint az antropogén tevékenységek során elõállított, felhasznált és keletkezõ anyagokkal, szennyezésekkel. Ezek eredményeképpen nemcsak a halmazállapota, hanem minõsége is jelentõsen módosulhat.

V1. ábra: A víz körforgalma (Forrás: Hazánk környezeti állapota 2005, KvVM) Ezek a tények indokolják, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás és a víz minõségének védelme szabályozott keretekben történjen. A szabályozásban jelentõs lépést jelent az Európai Unió által 2000. júliusában elfogadott közös vízpolitikai stratégia, a 2000/60/EK Víz Keretirányelv (VKI), amely egy átfogó és összefüggõ szabályozási rendszer bevezetését, a fenntartható vízügyi politika kialakítását irányozza elõ, megköveteli, hogy az egyes vízgyûjtõkön osztozó országok összehangolják vízgazdálkodási tevékenységüket. A komplex, a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, valamint a vizek mennyiségi és minõségi kérdéseit együttesen kezelõ szabályozás a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai, a felszín alatti vizek jó mennyiségi és kémiai állapotának elérését tûzi ki célul 2015-ig. A hazai vízvédelmi szabályozás (1. melléklet) az elmúlt években jelentõsen megújult, és mára maradéktalanul megfelel az Európai Unió egységes vízpolitikája elveinek.

55


A követelmények teljesítésének egyik fontos dátuma volt 2009. december 22., amikorra minden Tagországnak, így Magyarországnak is el kellett készítenie a VKI elõírásainak megfelelõen az elsõ vízgyûjtõ-gazdálkodási tervét (VGT). Ebben részletesen elemezni kellett a vizek állapotát, a vizeket érõ különféle terheléseket, meg kellett határozni az egyes víztestekre vonatkozó környezeti célkitûzéseket, azok elérésének céldátumát, figyelembe véve a gazdaságossági számításokat és a társadalom érdekeit is. Mindezek alapján részletes intézkedési tervet kellett készíteni, különös tekintettel a 2015-ig szükséges minden olyan feladatról, amelyek végrehajtása számítások szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a vizek jó állapota elérhetõ legyen azokon a víztesteken is, amelyek jelenleg nem felelnek meg ezen kritériumoknak. A VGT teljes anyaga és a kapcsolódó háttér információkat tartalmazó dokumentumok elérhetõk a www.vizeink.hu honlapon. A tervezés és a kapcsolódó társadalmi egyeztetés hazánkban több szinten valósult meg: • országos szinten 1 országos vízgyûjtõ gazdálkodási terv • részvízgyûjtõ szinten: Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton szinten (4 részvízgyûjtõ terv) • tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv) (V2. ábra) • víztest szinten (869 vízfolyás szakasz, 213 állóvíz, 185 felszín alatti víztest)

V2. ábra: A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés területi egységei (Forrás: VGT, 2009) Magyarországnak a Duna-medence országaival szoros együttmûködésben összehangolt vízügyi politikát kell kialakítania és végrehajtania, melynek kereteit a Duna-védelmi Egyezmény (1994. június 29., Szófia) adja. Az Egyezmény több mint 10 éve lépett hatályba 56


a Duna és a Fekete-tenger védelme érdekében. Ez az együttmûködési keret biztosítja a VKI végrehajtásának nemzetközi szintû koordinációját. A Duna-vízgyûjtõ kerület Európa második legnagyobb vízgyûjtõje, amelynek területén 19 ország osztozik, melybõl 10 az Európai Unió tagja, 1 az Unió tagjelöltje és 8 az Unión kívüli ország. Magyarország teljes területe a Duna nemzetközi vízgyûjtõterületéhez tartozik (Vh1. ábra). Az Egyezmény keretében elkészült a Duna medence szintû vízgyûjtõ gazdálkodási terv is, amely a http://www.icpdr.org/ honlapon olvasható. A tervet a dunai országok felelõs miniszterei 2010. február 16-án, Bécsben tartott találkozójukon egy Közös Nyilatkozat kiadásával fogadták el. A jelen kiadvány vizekre vonatkozó megállapításai, adatai összhangban vannak az 2009. december 22-én közzétett országos- és a Duna nemzetközi szintû vízgyûjtõ-gazdálkodási tervek tartalmával.

5.1 Felszíni víz

Felszíni vízkészletek mennyiségi jellemzõi, víztestek kijelölése Magyarország medence jellege a vízhálózat képét is nagymértékben meghatározza. Hazánkban összesen mintegy 9800 nyilvántartott vízfolyás található, melynek összes hosszúsága meghaladja az 52 ezer km-t. Összes vízhozamuk több mint 90%-át 24 külföldrõl érkezõ nagy és közepes vízfolyás adja. A határszelvényekben belépõ átlagos vízmennyiség 112 Mrd m3/év, a hazai csapadék és párolgás különbsége 6 Mrd m3/év, így a teljes készlet mintegy 118 Mrd m3/év. Az egy fõre jutó 11 000 m3/év/fõ fajlagos felszíni vízkészlet az egyik legmagasabb érték Európában, ugyanakkor a 600 m3/év/fõ országon belüli lefolyás fajlagos értéke messze a legkisebb a kontinensen. A külföldi eredetû felszíni vízkészlet 67%-a a Duna, 20%-a a Tisza és 13%-a a Dráva vízgyûjtõjérõl érkezik. A távozó vízkészlet 94%-a külföldi, és 6%-a hazai eredetû. Ezek az értékek is azt mutatják, hogy vízfolyásaink mennyiségi és minõségi állapotát elsõsorban a külföldrõl érkezõ vizek határozzák meg. Ehhez járulnak még hozzá az ország területén belül mindazok az emberi tevékenységbõl származó terhelések és természeti folyamatok, amelyek hatással vannak a vizek használatára, állapotára. Vízkészleteink területi és idõbeli megoszlása szélsõséges. Hazánk folyóin évente jellemzõen két árvíz hullám vonul le, a kora tavaszi áradást a hóolvadás, a kora nyári árhullámot pedig a nyár eleji csapadékmaximum (zöldár) okozza. (Fi1. ábra)

57


Fi1. ábra: Árvízzel veszélyeztetett területek (Forrás: VGT, 2009) A síkvidéki területeink kb. 60%-át (elsõsorban az Alföld és a Kisalföld mélyebb területei) veszélyezteti idõszakosan a belvíz (Fi2. ábra). A XIX. század közepétõl folytatott védelmi célú beavatkozások hatására síkvidéki folyóink jelentõs mértékben szabályozottakká váltak. A belvízelvezetõ rendszer mintegy 40 ezer km hosszúságú.

Fi2. ábra: Belvízzel veszélyeztetett területek (Forrás: VGT, 2009) A csapadékeloszlás szintén nagyon egyenlõtlen idõben és térben is, emiatt Magyarországon 100 évbõl 28 év várhatóan aszályos (Fi3. ábra). Az aszály elsõsorban ugyancsak az Alföld középsõ részét sújtja, mivel ezen a területen a párolgás gyakran meghaladja a csapadék mennyiségét (éghajlati vízhiány). Ezt az idõszakosan ismétlõdõ természeti jelenséget az éghajlat változása várhatóan a jövõben tovább fogja súlyosbítani. 58


Fi3. ábra: Éghajlati vízhiány területi eloszlása (Forrás: VGT, 2009) A Duna az ország felszíni vízhálózatának fõ tengelye, magyarországi szakaszának hossza 417 km. Jellemzõ vízhozama Budapestnél középvízkor mintegy 2300 m3/sec. A Duna legfontosabb magyarországi mellékvizei a Lajta, Rábca, Rába, Ipoly, Sió, Dráva. A Tisza az ország második legnagyobb folyója. Hossza a XIX. századi szabályozási munkálatok elõtt több, mint 950 km volt, melyet mintegy 595 km-re rövidítettek le. Jellemzõ közepes vízhozama Szegednél 800 m3/sec. A Tisza jelentõs mennyiségû - évente mintegy 12 millió tonna- lebegtetett hordalékot szállít. Jelentõsebb mellékvizei a magyar szakaszon a Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körös, Maros. Hazánk mintegy 3500 nyilvántartott állóvizének kb. 75%-a mesterséges tó. Az állóvizek összes vízfelülete közel 1700 km2, ami az ország területének mintegy 2%-a. A nagyobb állóvizeink szerkezeti mélyedéseket kitöltõ tavak, melyek közül legnagyobb a 605 km2 vízfelületû Balaton, Közép-Európa legnagyobb tava. Vízkészlete a tóra hulló csapadékból és a tavat tápláló vízfolyásokból származik. Legjelentõsebb tápláló vízfolyása a Zala. A Velencei-tó vízfelülete 24,2 km2, vízellátása rapszodikus, vízszintje változó. A Fertõ-tó teljes vízfelszíne 309 km2, melynek csak mintegy negyedrésze tartozik Magyarország területéhez, a többi Ausztriához. Sekély vizû tó, mely az idõk folyamán már többször kiszáradt. A VKI vizekkel kapcsolatos elõírásait és elvárásait az ún. víztesteken keresztül érvényesíti, így a vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés legkisebb alapelemei is a víztestek. Egy vízfolyás vagy állóvíz több víztestbõl is állhat. A vízfolyások esetében a 10 km2-nél nagyobb vízgyûjtõterülettel rendelkezõ vízfolyások és az 50 hektár vízfelületnél nagyobb állóvizek

59


képezték a kijelölés alapját. A víztestként kijelölt vízrészeknek a teljes vízgyûjtõt reprezentálni kell, így a végrehajtott javító intézkedések mind a víztestre, mind a vízgyûjtõ egészére hatással lesznek. A víztestek kijelölése ezért igen alapos és megfontolt munkát igényelt. A VKI elõírásai szerint az állapotértékelés és az ezen alapuló környezeti célkitûzések megállapítása érdekében a víztesteket a hasonló tulajdonságaik alapján típusokba kell sorolni. Magyarország a VKI elõírásait követve természetes és mesterséges vízfolyás- és állóvíztesteket jelölt ki. A természetes víztestek közül azok, amelyek az emberi tevékenység eredményeként jellegükben jelentõs mértékben megváltoztak, de fenntartásuk e megváltozott formában valamilyen társadalmilag fontos ok miatt továbbra is indokolt (pl. árvízvédelem, stb.) erõsen módosított víztestként kerültek besorolásra. Ez lehetõséget ad arra, hogy a környezeti célkitûzések megállapítása ezeknél a víztesteknél a vízhasználati funkció figyelembe vételével történjen. (Fi4. ábra)

Fi4. ábra: Vízfolyás víztestek kategóriái (Forrás: VGT, 2009) Magyarországon összesen 869 vízfolyás víztest került kijelölésre, amelyekbõl 723 természetes és 146 mesterséges vízfolyás víztest. A természetes vízfolyás víztestek közül 350et erõsen módosított víztestként soroltak be. A természetes vízfolyás víztestek hasonló jellemzõik figyelembevételével 25 típusba kerültek besorolásra. Az állóvíztestek esetében összesen 213 víztest kialakítására került sor, amelyekbõl 84 természetes és 129 mesterséges eredetû. A természetes állóvíz víztestek közül 15 erõsen módosított víztest besorolást kapott. A kijelölt természetes állóvíztestek 16 típusba kerültek besorolásra.

60


Felszíni vizek állapotát befolyásoló terhelések és hatások A vízkészleteket érõ antropogén eredetû szennyezõanyag terhelések jelentõsen befolyásolják a felszíni vizek minõségi állapotát. A szennyezõ anyagok elsõsorban • a vízfolyásokba közvetlenül vagy közvetetten (közcsatorna hálózaton keresztül) bekerülõ szenny- és használtvíz bevezetésekbõl (ún. pontszerû kibocsátásokból: települési szennyvíztisztítókból, ipari kibocsátásokból, stb.), • diffúz jellegû szennyezõ forrásokból (pl. a vízgyûjtõterületrõl történõ bemosódásokból, légköri kiülepedésekbõl, stb.), • a külföldi (felvízi) vízgyûjtõterületekrõl jutnak a felszíni vizekbe. Pontszerû szennyvíz kibocsátások A Magyarország felszíni vizeibe bevezetett szennyvizek mennyiségét és a fõbb szennyezõanyagok mennyiségét a kibocsátók 2007. évi adatszolgáltatásai alapján az Fi1. táblázat tartalmazza. A jelentõsebb kommunális és ipari szennyvízkibocsátók földrajzi elhelyezkedését az Fi5. ábra mutatja. Szv. menny. [millió m3/év]

Ágazat

Oxigén fogy. KOIk [kt/év]

Összes lebegõ anyag [kt/év]

Ammónia NH4-N [kt/év]

Összes nitrogén [kt/év]*

Összes foszfor [kt/év]

Extrahálható anyag [kt/év]

Települési szennyvíz

529

92

26

6

11,4

2,0

4,0

Ipari szennyvíz

144

20

7,0

0,2

0,7

0,1

0,2

Mezõ-, vad-, erdõ- és halgazdasági szennyvíz

42

2,0

4,0

0,1

0,1

0,1

0

Egyéb

76

1,0

1,0

0,1

0,1

0,1

0

Összesen

791

115

38

12,3

2,3

4,2

6,4

Fi1. táblázat: A felszíni vizek közvetlen szennyvíz terhelése, 2007 (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft, KvVM VAL/VÉL adatbázis) A táblázatban szereplõ adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a szennyvíz kibocsátók széles körére vonatkozó, jogszabályi elõírások alapján kötelezõ ún. „VAL/VÉL" adatszolgáltatási rendszer csak 2006. után kezdett el fokozatosan, az új vízjogi engedélyek kiadásának ütemében adatokkal feltöltõdni. Így az adatszolgáltatási kötelezettségekbe késõbb bevont kibocsátók esetében a tényleges szennyvízterhelés a valóságban kismértékben nagyobb lehet a táblázatban szereplõ adatoknál. A speciális szennyezõanyagok terhelési 61


adatait a jelenlegi adatszolgáltatások még igen hiányosan tartalmazzák, így nem szerepelnek az összesítésben. Ez az adatszolgáltatás képezi alapját az ún. E-PRTR emissziós adatbázisnak is. (Részletesen ld. a 8. fejezetben) A korábbi évek hasonló adatai a környezetvédelmi hatóságok ellenõrzõ mérésein alapultak, amelyek azonban nem terjedtek ki a kibocsátók teljes körére, így például a kisebb kibocsátókra és a közcsatornába történõ kibocsátásokra sem.

Fi5. ábra: Kommunális és ipari szennyvíz bevezetések (Forrás: VGT, 2009) A felszíni vizeket 2007. évben összesen kb. 790 millió m3 szennyvíz terhelte a vízhasználat jellegétõl függõ különféle szennyezõanyagokkal. A hagyományos vízszennyezõ anyagok (szervesanyagok, tápanyagok, ásványi sók, stb.) tekintetében a települési (kommunális) szennyvizek emissziója a meghatározó. (Fi1. diagram) 2007. évben a felszíni vizekbe bevezetett szennyvizek mennyiségének 67%-a a közcsatornákon összegyûjtött szennyvizekbõl származott, ez jelentette a szervesanyag (KOI, BOI értékben kifejezve) több, mint 80%-át, a nitrogén és foszfor tartalmú tápanyagok több, mint 90%-át. A települési szennyvizek 4%-a tisztítatlanul, 24%-a mechanikai tisztítás után, 72%-a pedig szennyvíztisztító telepeken történõ tisztítást követõen jutott a felszíni befogadókba. A fõváros és néhány kisebb település kivételével a szennyvizeket biológiai (esetenként kiegészítõ kémiai, ún. III. fokú) tisztítás után vezetik a vízfolyásokba, ritkábban állóvizekbe, illetve talajra helyezik el. 643 db kommunális szennyvíztisztító telep üzemelt az országban, melyek összesen több, mint 1660 db település háztartási, közintézményi és közcsatornába kibocsátó ipari üzemi szennyvizét fogadták. (Részletesen ld. a 7. fejezetben.) 62


Fi1. diagram: Kibocsátások megoszlása ágazatonként, 2007 (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft, KvVM VAL/VÉL adatbázis) A kommunális szennyvizek jelentõs mértékben tartalmazhatnak különbözõ anyagokat, köztük veszélyes anyagokat, például nehézfémeket, növényvédõszereket, kõolajszármazékokat, gyógyszer maradványokat, stb., amelyek a vízi környezetbe kerülve mérgezõ hatással lehetnek a vízi élõlényekre, illetve korlátozhatják a vízhasználatokat. Ezek az anyagok részben a háztartásokból, részben a közcsatornára kötõ ipari kibocsátásokból, jelentõs mértékben pedig a csapadékvízzel történõ bemosódásokból származhatnak. Mennyiségükre vonatkozóan igen kevés információ áll még rendelkezésre az adatbázisokban. A felszíni vizekbe közvetlenül bevezetõ kibocsátások lényegesen kisebb hányada ipari szennyvíz. A közvetlen élõvízbe bocsátott ipari szennyvizek kb. 75%-át a feldolgozóipar bocsátja ki, ezen belül a szennyezõanyag tartalom alapján az élõvízfolyások szervesanyag terhelésében az élelmiszer-, vegy-, a textil- és a papíripar jelentõs. Az ipari szennyezõanyag kibocsátások általános tendenciája a lassú csökkenés. Ez elsõsorban az ipari szennyvíztisztítási eljárások hatásfoka javulásának, illetve a környezetbarát gyártási technológiák elterjedésének köszönhetõ. Az 1990-es évek gazdasági-társadalmi változásai után a jelentõs kibocsátónak számító szocialista nagyüzemek sorra bezártak, az ezt követõen korszerûsített, vagy újonnan létesített üzemek általában kevésbé szennyezõ, víztakarékosabb technológiákat alkalmaznak. A jelentõsebb ipari kibocsátók többsége az ún. „IPPC-s üzemek" közé tartozik, így meg kell felelniük az elérhetõ legjobb technikák („BAT") követelményeinek, ami a szennyezõanyag kibocsátások lehetõ legalacsonyabb szinten tartását követeli meg. A speciális szennyezõanyagokra vonatkozóan a nehézfémeket kivéve az ipari üzemeknél sem állnak rendelkezésre még megfelelõ adatok. Az E-PRTR adatbázisokban szereplõ, a környezethasználók által jelentett veszélyes anyag kibocsátások összesítését részletesen a 8. fejezet táblázatai tartalmazzák. Összesen mintegy 120 tonna nehézfém (elsõsorban cink, réz, nikkel, réz, króm, kadmium, higany), valamint jelentõsebb mennyiségû klórozott 63


szénhidrogén, fenol és egyéb speciális anyag élõvízbe történõ kibocsátását jelentették a küszöbértéket elérõ kibocsátók. Az adatszolgáltatási fegyelem javulásával várható, hogy a tényleges terhelésekrõl a jövõben egyre pontosabb információkkal fogunk rendelkezni, amely az EU szabályozásból fakadó kötelezettségünk is. A mezõgazdasági tevékenységbõl származó pontszerû kibocsátások elsõsorban a halgazdaságok idõszakos leeresztéseibõl, kisebb mértékben nagy létszámú állattartó telepekrõl származnak, amelyek a befogadókat elsõsorban szervesanyaggal és tápanyagokkal terhelik. A szennyvizeken kívül 2007. évben még kb. 700 millió m3 tisztítást nem igénylõ használt víz került visszavezetésre az élõvizekbe. Ezek elsõsorban az energetikai ipar által használt hûtõvizek, kisebb részük bányászati eredetû, illetve termálvíz hasznosítási létesítmények kibocsátásaiból származnak. Bár a vízhasználat ezekben az esetekben nem jelent a nyersvízhez képest számottevõ szennyezõanyag növekedést, de például a felszíni befogadók hõterhelését okozhatja. Abban az esetben, ha a vízkivétel felszínalatti termálvíz készletekbõl történik, úgy ezek magas sótartalma és egyéb szennyezõanyagai a felszíni vizes befogadókat jelentõsen terhelhetik. Diffúz forrásokból származó szennyezõanyag terhelések A pontszerû szennyvízbevezetések mellett a felszíni vizeket különbözõ forrásokból érik ún. diffúz szennyezések is, amelyek általában nagyobb kiterjedésû, nehezen lehatárolható területrõl jutnak a vizekbe. A szennyezések számos terjedési útvonala közül a legjelentõsebbek: • mezõgazdasági mûvelésû területekrõl, állattartó telepekrõl származó bemosódások (szerves trágya, mûtrágya és növényvédõszerek, stb.), • csatornázatlan településekrõl a nem megfelelõ szennyvízelhelyezés, szikkasztás miatt, • települések burkolt felületeirõl származó bemosódásokból (pl. csapadékvizekkel), • szennyezett talajvizek beszivárgásaiból, • belvizekkel szállított bemosódásokból, • szennyezett területekrõl, illegális vagy korszerûtlen hulladéklerakókból származó kimosódásokból, • légköri szennyezõanyagok kiülepedésébõl, kimosódásából, stb. A diffúz szennyezések mértéke nemcsak az emberi tevékenységre jellemzõ tényezõktõl függ, hanem természeti tényezõktõl is, így a klíma alakulásától, az áramlási viszonyoktól, a talaj jellemzõitõl, stb. A terhelések mértékét nem lehet a pontszerû szennyvíz kibocsátásokhoz hasonlóan közvetlenül mérni, hanem csak matematikai modell-számításokkal lehet becsülni a különbözõ forrásokból származó szennyezõanyag terheléseket. A diffúz forrásokból származó szennyezések jelentõs mértékben a tápanyagok vonatkozásában jelentenek problémát. A pontszerû szennyvíz-bevezetésekbõl származó és a modellel becsült diffúz tápanyag terhelési adatok összevetése szerint nagyjából ugyanannyi 64


nitrogén és foszfor tartalmú szennyezõanyag kerül a felszíni vizekbe a két forrásból. A terhelések területi megoszlása azonban jelentõsen eltérõ, a szennyvízterhelés elsõsorban a fõváros (az összes terhelés 40%-a) és néhány nagyváros szennyvíz kibocsátásában összpontosul, a víztestek közel 80%-ánál a terhelés nagyobb részben diffúz eredetû. (Fi6. ábra)

Fi6. ábra: Pontszerû és diffúz terhelések aránya a közvetlen vízgyûjtõkön (Forrás: VGT, 2009) A jelentõs mértékû tápanyagterhelés tekinthetõ a Duna teljes (nemzetközi) vízgyûjtõ területén is az egyik legfõbb vízminõségi problémának. A tápanyag terhelések számítására kifejlesztett ún. MONERIS modell eredményei szerint a Duna vízrendszerét évente 58 kt foszfor és 686 kt nitrogén terheli. (Fi2. diagram) A nitrogén terhelés 49%-a a mezõgazdasági területekrõl származik, ebbõl 27% közvetlenül a mûtrágya-, szerves trágya felhasználásból, erózióból, stb., 22%-a pedig a mezõgazdasági termeléssel is összefüggõ légköri kibocsátásokból (például állattartó telepeken ammónia, metán gáz). Ez utóbbi értékkel együtt összesen 41% a légköri eredetû terhelés (nitrogén-oxidok, NH3-ammónia, stb.), amelyben a közlekedésnek, az ipari jellegû nagytüzelõ berendezéseknek, égetõknek van még meghatározó szerepe. A közvetlen települési eredetû szennyezésekbõl (pontszerû és diffúz kibocsátásokból) kb. 27% terhelés származik. A foszfor esetében a településekrõl származó 29% direkt (szennyvízbevezetések) és 35% indirekt (pl. csapadékkal való bemosódás, csatornázatlan területekrõl származó diffúz szennyezések), összesen 64% terhelés a meghatározó. A mezõgazdasági területekrõl a Duna teljes vízgyûjtõterületén a kalkulált értékek szerint 21% P származik. Egy 2005-ben lezárult kutatási projekt eredményei szerint Magyarország a Fekete-tengert a Duna vízgyûjtõterületérõl elérõ összes P terheléshez közelítõleg 10%-kal, a N terheléshez alig 7%-kal járul hozzá.

65


Jelmagyarázat: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Szennyvíztisztító telepek Egyéb városi területek Háttérszennyezettség Trágya és mûtrágya használat NHy mezõgazdasági területek NOx mezõgazdasági területek NHy Egyéb NOx egyéb területek

1. 2. 3. 4. 5.

Szennyvíztisztító telepek Egyéb városi területek Háttérszennyezettség Mezõgazdasági terület használat Egyéb

Fi2. diagram: A nitrogén és foszfor terhelések fõ forrásai a Duna nemzetközi vízgyûjtõjén (Forrás: Duna Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv, 2009. december, www.icpdr.org)

Határon túlról érkezõ szennyezõanyag terhelés Vízfolyásaink minõségének alakulásában lényeges a határszelvényekben belépõ folyóvizek állapota. Az ország szennyezõanyag-terhelési mérlege (Fi2. táblázat) szerint a vízfolyások belépõ és kilépõ határszelvényeiben a vízminõségi adatokból számított éves szennyezõ-anyagáramok különbsége azt mutatja, hogy a hazánk területérõl kilépõ vizekben a nitrogén és foszfortartalmú anyagok éves mennyisége csak kb. 5-10%-kal haladja meg a belépõ szennyezõanyag-áramokat, annak ellenére, hogy az ország területén is jelentõs mennyiségû terhelés éri a vízfolyásokat. Ez a magas tápanyag visszatartó képességnek tudható be, amely nálunk a legmagasabb értékû a Duna-menti országok viszonylatában. Ez síkvidéki, medencebeli helyzetünk természetes következménye (kis fajlagos lefolyás, nagy tartózkodási idõ).

66


Vízgyûjtõ

Összes foszfor

Összes szervetlen nitrogén *

Összes nitrogén *

kt/év Belépõ

14,1

204,3

DUNA vízgyûjtõ

8,32

147,6

DRÁVA vízgyûjtõ

1,29

23,4

TISZA vízgyûjtõ

4,49

33,3

Kilépõ

15,2

207,2

DUNA vízgyûjtõ

9,08

145,8

DRÁVA vízgyûjtõ

1,39

22,9

TISZA vízgyûjtõ

4,77

38,4

1,1

2,9

Mérleg (Kilépõ-Belépõ)

266

270

4

*Becsült adat

Fi2. táblázat: Belépõ és kilépõ szennyezõanyag áramok mérlege (Forrás: DaNUbs projekt jelentés, 2004) A felszíni vízkészletek vízminõségi állapotát idõnként jelentõs mértékben rontják a rendkívüli szennyezések, amelyek során rövid idõ alatt a normál szintet meghaladó, lökésszerû szennyezõanyag terhelés érheti a vizeket. Ezek sokszor külföldi eredetû, balesetszerû havária esetekbõl származnak. Emlékezetes példa a 2000. év elején történt, a Tisza romániai vízgyûjtõjérõl, bányászati zagytározóból származó cianid szennyezés esete, amely súlyos ökológiai károkat okozott a Tisza magyarországi szakaszán. Évek óta problémát okoz a Rába idõnkénti habzása, amely az osztrák oldalon történt vízvédelmi beruházások eredményeképpen mára megoldódni látszik. Visszatérõ jelenség a vízfelszínen tömegével úszó hulladék (pl. PET palackok) is a Felsõ-Tisza térségében, ami nagy valószínûséggel a felvízi (ukrán, román) vízgyûjtõk árterein illegálisan lerakott hulladékokból származik. 2004 és 2008 között több, mint 700 rendkívüli vízszennyezési eset történt az országban. Leggyakrabban kõolajszármazékok (pl. hajóbalesetekbõl) és tisztítatlan szennyvizek okoztak vízminõségi károkat, de gyakori volt az idõjárási viszonyokkal összefüggõ halpusztulás is. Hidromorfológiai változások hatásai, vízkivételek A hidromorfológiai jellegû változások, hatások jelentõs mértékben befolyásolhatják a felszíni vizek vízminõségi állapotát. A különbözõ jellegû mûszaki beavatkozások megváltoztathatják a víztestek természetes mederállapotát, a vízkészletek mennyiségi állapotát, lefolyási viszonyait. Mindez káros hatással lehet a vízi élõlény együttesekre, és az ökológiai vízminõségi állapot romlását eredményezheti. A vízfolyásokban lefolyó vízmennyiség szempontjából a kis-, a közép- és a nagyvízi állapotokat egyaránt jelentõsen befolyásolják a vízkivételek, melyek olyan mértékben változ67


tathatják meg a felszíni víztestek természetes vízjárását, amely már akadályozza az ökoszisztéma mûködését és a jó ökológiai állapot elérését. Az ország legnagyobb vízhasználói az ipari üzemek, ezek használják fel az összes kitermelt vízmennyiség háromnegyedét (energiaipar hûtõvizével együtt). (Fi7. ábra) Az ipari vízkivételek 90%-át a villamos energia ipar használja fel hûtõvízként. Speciális,- vízkivétellel nem járó- ipari vízhasználat a vízerõmûvek „in situ" felszíni vízhasználata. (Fi3. táblázat)

Fi7. ábra: Vízkivételek felszíni vizekbõl (forrás: VGT, 2009)

Vízhasználat jellege

millió m3

Közüzemi vízkivétel*

302

Ipari vízkivétel

3514

Mezõgazdasági célú vízkivétel

265

Egyéb (építõipar, szolgáltatások)

296

Összes vízkivétel

4 377

„In situ” vízhasználat (energetikai hûtõvíz)

13 055

Mindösszesen

17 432

* A parti szûrésû vizeket is tartalmazza

Fi3. táblázat: Összes felszíni vízkivétel a fõbb vízhasználók szerint, 2006. (Forrás: KvVM OECD/KSH adatbázis) 68


Felszíni vizek állapotának megfigyelése A környezetvédelemért felelõs miniszternek törvényi kötelezettsége a környezet állapotára vonatkozó mérõ- és megfigyelõ (monitoring) rendszerek létrehozása és mûködtetése. Ez magában foglalja a vízkészletek állapotának rendszeres megfigyelését is. Magyarországon kb. ötven éve kezdõdtek meg a felszíni vizek minõségének ellenõrzésére vonatkozó rendszeres adatgyûjtések, így hosszú távú adatsorok állnak rendelkezésre, elsõsorban az un. „hagyományos" vízszennyezõ anyagokra (pl. szervesanyagok, tápanyagok, ásványi sók, stb.). Ezek a programok az 1960-2006 közötti idõszakban elsõsorban a nagyobb vízfolyásokon és tavakon kijelölt mintavételi pontokra terjedtek ki. 1994 és 2007 között az MSZ 12 749 szabvány tartalmazta a felszíni vízminõségi törzshálózati rendszer mûködésének alapkövetelményeit, valamint a vízminõsítési rendszer leírását. Összesen 109 folyó és a Balaton, a Velencei tó, a Tisza tó és a Fertõ tó 240 szelvényében történtek általában kétheti gyakorisággal mintavételek. Évi mintegy 6000 db vízmintából 30-40 féle fizikai-, kémiai - és biológiai paraméter vizsgálatára került sor. Európai Uniós kötelezettségünknek megfelelõen ennek a megfigyelõ rendszernek a továbbfejlesztésével került kialakításra a VKI elõírásainak megfelelõ új monitoring rendszer, amely 2007-tõl mûködik. Mûködtetésének elveit, rendszerét és szakmai követelményeit „A felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályai”-ról szóló 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet részletesen szabályozza. A VKI szerint a vizek állapotát a vízi ökoszisztémát alkotó élõlénycsoportokkal kell jellemezni és a monitoring során azt kell vizsgálni, hogy a vízi ökoszisztémák mennyire hasonlítanak vagy térnek el a természetes állapottól. Így az irányelv elõtérbe helyezi a biológiai paraméterek rendszeres megfigyelését, valamint az antropogén eredetû szennyezõ forrásokból származó speciális kémiai szennyezõanyagok (33 féle ún. „veszélyes anyag”) rendszeres mérését. A biológiai vizsgálatok a következõ 5 élõlénycsoportra terjednek ki: • a lebegõ életmódot folytató algák (fitoplankton, FP), • a makroszkopikus vízi lágyszárú növényzet (makrofita, MF), • a mederaljzaton vagy egyéb szilárd felületen bevonatot képzõ algák (fitobenton, FB), • a fenéklakó makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrogerinctelenek, MZ), • halak élõközösségeire (HAL). Kiegészítõ vizsgálatként az ökológiai állapot szempontjából releváns fizikai-kémiai (pl. szervesanyagok, tápanyagok, só-komponensek, speciális szennyezõanyagok, savasodás-pH) és a fõbb hidrológiai és morfológiai jellemzõk (hosszirányú átjárhatóság, duzzasztás, ártér és parti sáv állapota, felszín alatti vizekkel való kapcsolat, vízjárás, mederviszonyok) megfelelõ sûrûségû mérését is rendszeresen végezni kell. Többszintû monitoring rendszert kell mûködtetni: • a feltáró monitoring a mennyiségi és minõségi állapot megfigyelésére, a hosszú 69


távú trendek nyomon követésére, • az operatív monitoring az emberi terhelések ökológiai állapotra vonatkozó hatá-

sainak pontosítására, a vízminõség-javító intézkedési programok megtervezésére és hatékonyságának ellenõrzésére, • a vizsgálati monitoring az ismeretlen eredetû vízminõségi problémák, pl. havária esetek kivizsgálására szolgál. A monitoring állomások kiválasztásának kötelezõ szempontjai, valamint a víztesteket érõ jelentõs emberi hatások, un. „kockázatok” jellegének (tápanyag és szervesanyag-, veszélyes anyag szennyezettség, hidromorfológiai befolyásoltság) figyelembe vételével Magyarországon összesen tíz felszíni vizes monitoring alprogram került kialakításra. (Fi8. ábra)

Fi8. ábra: Felszíni vizek monitoring rendszere (Forrás: VGT, 2009) A feltáró monitoring program keretében külön alprogram keretében történik a folyók (124 hely) és az állóvizek (23 hely) megfigyelése, összesen 147 helyen. A feltáró vizsgálatok mind az öt biológiai elemet, a biológiai szempontból nélkülözhetetlen alapkémiát, illetve a hidromorfológiai észleléseket és a veszélyes anyagok méréseket tartalmazzák. A nyolc operatív monitoring alprogram keretében 2007-2009 idõszakban összesen 473 helyen (ebbõl 434 folyó és 39 állóvíz) történt legalább egy éven keresztül monitoring mérés. Ezekben az operatív alprogramokban a vizsgálatok kisebb gyakorisággal történnek, és általában csak az indikatív jellegû vízminõségi paraméterek mérésére terjednek ki.

70


A vizsgálati monitoring program az ad-hoc jelleggel felmerülõ vízminõségi problémák (pl. havária jellegû szennyezések) esetén kerül meghatározásra és végrehajtásra (pl. a Rábán jelentkezõ habzás okának kiderítése céljából végzett magyar-osztrák közös hossz-szelvény vizsgálatok). A VKI vízminõségi monitoring rendszer mûködtetését a környezetvédelmi-, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek hatósági laboratóriumi hálózata végzi, állami feladatként. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok mûködtetik a vízrajzi (mennyiségi) mérõhálózat üzemeltetését, biztosítják az ökológiai állapot értékeléséhez szükséges vízhozam és vízállás adatokat és a morfológiai állapotra vonatkozó információkat. A VKI programon kívül a jogszabályokban kijelölt un. „védett területeken” (kijelölt fürdõvizek, felszíni vizes ivóvízbázisok, stb.) és a kiemelt fontosságú felszíni vizeink esetében speciális monitoring rendszerek üzemelnek (pl. Felsõ-Duna szigetközi térsége, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). A külföldrõl érkezõ váratlan szennyezések elõrejelzése céljából a Tisza vízgyûjtõjén Automatikus Vízminõségi és Riasztórendszer üzemel, amelynek monitorállomásai HernádHernádszurdok, Szamos-Csenger, Berettyó-Pocsaj szelvényekben létesültek. (Fi9. ábra) Az állomások folyamatosan mérik a vízhõmérséklet, pH, oldott oxigén, vezetõképesség, zavarosság, ammóniumion, TOC, felszíni olaj, klorofill-a, toxicitás értékeket. Ezeken túlmenõen a szamosi állomás a cink, kadmium, ólom, réz és cianid mérésére is alkalmas. A mérési eredmények nyomon követhetõk a www.rivermonitoring.hu honlapon.

Fi9. ábra: Tiszai Vízgyûjtõ Automatikus Vízminõségi és Riasztórendszer (Forrás: Hazánk Környezeti Állapota 2005)

71


Felszíni vizek állapotának értékelése A felszíni vizek minõségének általános jellemzéséhez az elõbbiekben ismertetett monitoring rendszerben mért adatok szolgálnak alapul. 2006-ig az MSZ 12749 szabvány alapján történt az állapotértékelés, öt osztályos rendszerben. Eszerint az 1999-2006 közötti idõszakban a vizsgált felszíni vizek többsége közepes minõségû volt. Az összesített értékelés alapján a vízminõség csak a mintavételi helyek kb. 16%-ában érte el a „jó” minõségû osztályt. (Fi4. táblázat) Vízminõsítési osztály

Oxigénháztar Tápanyag -tás Mutatók mutatók

Mikrobiológiai MikroEgyéb Mutatók szennyezõk szennyezõk

Összesített minõsítés

Kiváló

0

0

5

3

2

2

Jó

14

7

11

13

23

14

Tûrhetõ

45

36

32

50

39

40

Szennyezett

25

29

41

28

32

31

Erõsen szennyezett

16

28

11

6

4

13

Fi4. táblázat: A felszíni vizek minõsége az 1999-2006 idõszak átlaga alapján (Forrás: FEVI adatbázis, 2009) A fõ mutatók éves átlagértékei alapján a vízminõség általában stagnálást vagy kismértékû javulást mutatott. Általánosságban az alábbiak voltak megállapíthatók: • a nagy folyók vízminõsége elfogadható volt; • a kisvízfolyások állapota kedvezõtlenebb volt, mert terhelésük esetenként jóval meghaladta öntisztuló képességük mértékét; • a nagy tavak vízminõsége megfelelõ volt; • a hazai állóvizekben és folyóvizekben az eutrofizáció jelentõs mértékû volt, többségük az eutróf és a hipertróf kategóriába volt sorolható. A 2007. óta mûködõ VKI monitoring rendszer mérési adatainak értékelése az EU tagországokban alkalmazott egységes, és így összehasonlítható elvek alapján kell, hogy megtörténjen. (Fi10. ábra) Ennek érdekében a VKI elõírásainak megfelelõ ún. típus-specifikus minõsítési rendszer hazai módszertana az elmúlt években kialakításra került. A 2009. december 22-én közzétett VGT készítése során elsõ alkalommal történt meg a rendelkezésre álló, a VKI elveinek és metodikáinak megfelelõ monitoring eredmények ökológiai és kémiai állapotértékelése. A megfigyelési rendszerek eredményeit az ökológiai állapot osztályozása céljából ökológiai minõségi arány formájában fejezzük ki, 5 osztályos skálán (kiváló-K, jó-J, mérsékelt-M, gyenge-Gy, rossz-R). Az aktuális állapotot a víztípusra jellemzõ, az antropogén szennyezésektõl, hatásoktól kvázi mentesnek tekinthetõ ún. referencia állapothoz kell viszonyítani. 72


A mesterséges és az erõsen módosított állapotú víztestek esetén a minõsítés kiindulási alapja a maximális ökológiai potenciál. Az EU állapotértékelésre vonatkozó útmutatója szerint az ökológiai állapot értékeléséhez figyelembe kell venni a monitoring során vizsgált valamennyi paramétercsoportot. A biológiai-, fizikai-kémiai-, valamint a hidromorfológiai elemek osztályozására hazai vízminõségi határértékek lettek meghatározva. Az állapotértékelés az éves átlagértékek alapján történt. A felszíni vizek kémiai állapota alatt az emberi egészségre káros anyagok vízi környezetben való elõfordulását értjük. A kémiai állapot minõsítése céljából ez esetben valamennyi tagországban egységesen alkalmazandó EU szintû határértékek kerültek elfogadásra. A minõsítés az éves átlagkoncentrációkra vonatkozó vízminõségi határértékek, illetve a legnagyobb megengedhetõ koncentrációk alapján történik. A minõsítés 2 osztályos: határérték túllépés esetén a kémiai vízminõség nem megfelelõ, egyébként jó. A több elembõl álló minõsítések esetén az „egy rossz - mind rossz” elv alapján mindig a legrosszabb határozza meg az összetett minõsítést. A víztest integrált vízminõségi állapotát így az ökológiai és kémiai vízminõsítés eredménye közül a gyengébb határozza meg.

Fi10. ábra: Az állapot értékelés menete az EU útmutató szerint (Forrás: VGT, 2009) 73


Ökológiai vízminõségi állapot A 2009. évi állapotértékelésig rendelkezésre álló, a VKI mérési módszertannak megfelelõ, két-három éves idõszak mérési adatai alapján megtörtént a felszíni víztestek fenti rendszer szerinti minõsítése, amelynek összefoglaló eredményeit az Fi5. táblázat tartalmazza. A táblázatból is látható, hogy általában a víztestek 20-30%-ról nincsenek jelenleg még megfelelõ mérési adataink. A mesterséges víztestek, ezen belül is elsõsorban a mesterséges állóvizek (ezek kb. kétharmada halastó) állapotáról még hiányosabbak az ismereteink. A víztestek döntõ többségénél nem áll továbbá rendelkezésre valamennyi paramétercsoportra mérési eredmény, így az állapotértékelés megbízhatósága csak közepes vagy alacsony szintûnek minõsül. Ökológiai vízminõsítési osztály

Természetes

Erõsen Erõsen Mesterséges Természetes módosított módosított

Felszíni víztestek %

Mesterséges

Állóvíz testek %

Kiváló

0

0

7

0

0

0

Jó

6

6

16

31

7

7

Mérsékelt

32

39

27

28

34

2

Gyenge

21

26

11

10

13

0

Rossz

9

1

0

4

13

0

Nincs adat

32

28

46

20

33

91

Fi5. táblázat: Felszíni víztestek ökológiai minõsítésének eredménye (Forrás: VGT, 2009) Vízfolyás víztestek minõsége A természetes és erõsen módosított vízfolyás víztestek több mint fele mérsékelt vagy gyenge állapotú. A vizsgált mesterséges vízfolyások ökológiai potenciálja döntõ mértékben a jó és mérsékelt osztályba került. A minõsítésben elsõdleges fontosságú biológiai mutatók alapján a vizsgált víztestek 54%-a mérsékelt vagy gyenge osztályzatot kapott. A víztestek 16%-a elérte a jó állapotot vagy potenciált. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az adathiány a biológiai mutatók szempontjából volt a legnagyobb, csak nagyon kevés mintavételi helyen állt rendelkezésre mind az 5 élõlénycsoportra mérési adat. (Fi11. ábra, ld. 76. oldal) A kedvezõtlen minõsítés elsõsorban a hidromorfológiai hatásokkal magyarázható (A meder és a part szabályozottsága, a nem megfelelõ hullámtéri mûvelés, az épített mûtárgyak vagy a túlzott vízkivételek és a nem vízgazdálkodási célú tározás, stb.). A víztestek kevesebb, mint 10%-a érte csak el ebbõl a szempontból a jó állapotot/potenciált. A vizek nem megfelelõ fizikai-kémiai állapota a víztestek közelítõleg felénél járult hozzá a nem jó állapothoz/potenciálhoz. A szennyezési problémákat az esetek túlnyomó több74


ségében a vizek tápanyagterhelése okozta (Legnagyobb arányban a foszfor határérték túllépés fordult elõ.), de a hegy- és dombvidéki kisvízfolyások kb. 20%-ában határértéket meghaladó volt a szervesanyag-szennyezettség is. Viszonylag sok vízfolyás (a vizsgáltak 26%-a) a sótartalom miatt is kifogásolt volt, mely a hazai vizek természetesen magas sótartalma mellett elsõsorban a kommunális szennyvíz-, esetenként a termálvíz bevezetésekkel hozható kapcsolatba. A víztestek több, mint 40%-a érte el a jó állapotot eszerint a paramétercsoport szerint. (Fi12. ábra, ld. 76. oldal) Az egyéb specifikus szennyezõk közül Magyarország a Duna-medencében is jelentõsnek számító fémeket (cink, réz, króm és arzén) vonta be egyelõre a vizsgálandó jellemzõk sorába. A jelentõs adathiány miatt azonban csak a víztestek 13%-ára készülhetett minõsítés. A mérési adatok kb. harmada nem jó minõsítésû, elsõsorban a magas réz- és a cinkkoncentrációk miatt, fõleg a Tisza részvízgyûjtõjén, feltételezhetõen a geokémiai eredetû (részben külföldi) magas háttérértékek miatt. Az összesített ökológiai állapot értékelés alapján a vízfolyás víztestek több, mint 90%-a nem éri el a jó ökológiai állapotot vagy potenciált. Tekintettel arra, hogy a nagy folyók állapota/potenciálja arányaiban általában kedvezõbb volt, mint a közepes- és kis vízfolyásoké, így a vízfolyások hossza alapján történt értékelés ennél valamivel jobb eredményt mutatott. (Fi3. diagram)

Fi3. diagram: Vízfolyások ökológiai osztályai a víztestek száma és hossza szerinti megoszlásban (Forrás: VGT, 2009)

75


Fi11. ábra: Víztestek biológiai állapota (Forrás: VGT 2009)

Fi12. ábra: Víztestek fizikai-kémiai állapota (Forrás: VGT, 2009) 76


Állóvíz víztestek minõsége Az állóvizek esetében az állapot összességében jobb, mint a vízfolyások esetében. A természetes állóvizek döntõ hányada a jó és mérsékelt osztály között oszlik meg. A biológiai paraméterek alapján a víztestek kb. 30%-a, a fizikai-kémiai mutatók alapján a víztestek több, mint fele (55%) jó állapotban van. Ennek oka, hogy tavaink többsége természetvédelmi szempontból is védettséget élvez. Ki kell emelni a víztestként is kijelölt szikes tavakat, melyek ökológiai állapota többnyire kiváló/jó (a fitoplankton a tó speciális jellegébõl következõen szélsõségesen nagy biomasszát is mutathat). Az állóvizek között kijelölt dunai és tiszai holtágak állapota azonban az esetek nagyobb részében valamelyik élõlénycsoport alapján csak a mérsékelt állapotot éri el, ez a belvízbevezetéseknek, horgászati/halászati hasznosításnak és üdülõterületeknek tulajdonítható. Az erõsen módosított állóvizek kb. fele mérsékelt/jó állapotú, kb. harmadrészükre nincs adat. Mindössze 7%-uk éri el a jó állapotot. A mesterséges tavak állapota alig ismert, ezek elsõsorban halgazdasági hasznosítású tározók. A nagy, természetes tavaink (Balaton, Fertõ tó, Velencei tó) nyílt vizes részeinek állapota általában jó minõségû, ezért az állóvizek állapota a teljes vízfelület arányában kifejezve jobb, mint a víztestek számához viszonyítva. (Fi4. diagram)

Fi4. diagram: Állóvizek ökológiai osztályai a víztestek száma és a vízfelület szerinti megoszlásban (Forrás: VGT, 2009)

Kémiai vízminõségi állapot Az EU által meghatározott elsõbbségi anyagokra - néhány kivételtõl eltekintve- a hazai felszíni vizes monitoring korábbi gyakorlatában nem végeztek rendszeres vizsgálatokat. Tekintettel arra, hogy ezek az analitikai méréssorozatok igen költséges és bonyolult vizsgálatok, a VGT állapotértékelés idõszakára csak 66 monitoring pontra terjedtek ki a vizsgálatok. Ez 55 víztestre, azaz az összes folyó és állóvíztest kevesebb, mint 10%-ára tették lehetõvé a 77


minõsítést. Az elsõbbségi anyaglistából 9 elem, vegyület, vegyületcsoport határérték túllépése fordult elõ, legnagyobb arányban a kadmium (15 víztest, elsõsorban a Tisza vízgyûjtõn) esetén. Az elsõbbségi szerves anyagok közül különféle növényvédõ szerek (endoszulfán, diuron, izoproturon, trifluralin), többgyûrûs aromás szénhidrogének, oktilfenolok és dietil-hexil-ftalát ) koncentrációja haladta meg alkalomszerûen a határértéket. Nagy folyóink és tavaink minõsége Duna A Duna hazai szakaszán a VKI szerint 4 víztest lett kijelölve, melybõl a Felsõ-Duna szakasz erõsen módosított, a többi természetes állapotú víztest. A különbözõ minõségi elemek (fizikai-kémiai, biológiai, hidromorfológiai jellemzõk) tekintetében a jó vagy a mérsékelt állapot/potenciál jellemzõ. Összességében a Duna teljes magyarországi szakasza mérsékelt ökológiai állapotúnak tekinthetõ, kémiai állapota pedig jó, mivel a vizsgált veszélyes anyagok tekintetében nem volt határérték túllépés. A szerves- és tápanyag szennyezettség szempontjából Budapestig jónak mondható a minõség, a fõváros alatt ugyanakkor romlik. A szennyezés fõváros térségében történõ növekedésének fõ oka a szennyvíz elégtelen tisztítása. A VGT állapotértékelése idején a fõváros területén a szennyvizek jelentõs része még nem megfelelõ tisztítás után, vagy tisztítatlanul került a Dunába bevezetésre. A 2009. évre megépült, és jelenleg próbaüzemi módban mûködõ fõvárosi központi szennyvíztisztító telep 2010. õszétõl várhatóan teljes kapacitással megkezdi mûködését, mely eredményeként jelentõs mértékû vízminõség-javulás prognosztizálható. A folyó a belépõhöz képest csak kismértékben szennyezettebb vízminõséggel lép ki az országból, ami a folyó nagy hígító és öntisztuló képességének köszönhetõ. Az országból kilépõ folyó átlagos mérvadó vízhozama is csak 1,2-szerese a belépõ szelvényének. Tisza A Tiszán kijelölt 7 víztestbõl 4 természetes 3 erõsen módosított. Az ökológiai állapot, illetve az ökológiai potenciál a mérsékelt osztályba tartozik. A különbözõ minõségi elemek a felsõ szakaszon jó állapotot mutatnak, ami késõbb egy osztályt romlik. Ennek részben oka, hogy a Tisza kisebb víztömege miatt kisebb hígító hatással rendelkezik, és így a mellékvízfolyásokon érkezõ terhelések szerepe meghatározóbb, mint a Dunánál. A sokéves mértékadó vízhozam arányok a Tisza esetében kb. 3,5-szeresen haladják meg a belépõ szelvényét. Másrészt a mérsékelt állapot a jelentõs hidromorfológiai beavatkozások következménye is. A Tisza magyarországi szakaszának vízminõségét alapvetõen a határon túlról érkezõ víz minõsége határozza meg, de befolyásolják a mellékvízfolyásokon érkezõ terhelések, valamint a folyó menti nagyobb települések (Tiszafüred, Szolnok, Szeged, stb.) környezetében a kom78


munális és ipari szennyvízbevezetések. Az elmúlt másfél évtizedben, különösen a 90-es években a Tisza, valamint általában a mellékvízfolyásainak vízminõsége mind a szerves anyag, mind a tápanyagtartalom vonatkozásában javulást mutatott. Ma a Sajó és a Bodrog számottevõen már nem rontja a Tisza vízminõségét. Ugyanakkor a Tisza további szakaszain a közel azonos vízmennyiségû, de nagyobb szennyezettségû (Szamos, Maros), valamint a kisebb, de lényegesen szennyezettebb mellékvízfolyások (Kraszna, Lónyai-csatorna, Zagyva) hatására romlik a vízminõség. A kémiai állapot tekintetében a 7 víztestbõl 4 határérték túllépést mutat és így nem megfelelõ, elsõsorban a kadmium és a PAH vegyületek tekintetében. A Tisza vízgyûjtõjén az egyéb specifikus szennyezõanyagok közül a cink és a réz jelentõs határérték túllépést mutat, elsõsorban a vízgyûjtõterület geokémiai jellege következtében. A folyó vízminõségét idõnként jelentõsen veszélyeztetik a külföldi vízgyûjtõkrõl származó rendkívüli szennyezések. Balaton A VKI szerint a Balaton egy víztestként lett kijelölve. A VKI szerint összességében a Balaton jó ökológiai és kémiai állapotban van. 1995 után a tó állapotában jelentõs javulás következett be, a tó szennyezõanyag-terhelése (elsõsorban az algásodás szempontjából veszélyes foszfor-terhelése) közel 50%-kal csökkent, az azt megelõzõ idõszakhoz képest. Ennek részben a mûtrágyahasználat drasztikus visszaesése, a vízvédelem érdekében tett kormányintézkedések, környezetvédelmi beruházások (csatornázás, szennyvíztisztítás, a tisztított szennyvizek kivezetése a vízgyûjtõrõl, a hulladékgazdálkodás reformja, stb.) és a csapadékhiányos idõjárás voltak a fõ okai. Ugyanakkor továbbra is fennáll az eutrofizálódás gyorsulásának veszélye, amely különösen a nagy meleggel és vízhiánnyal párosulva idõszakonként kedvezõtlen ökológiai változásokat is okozhat. A tó vízminõsége nyugatról keletre fokozatosan változik, a keleti medencében kedvezõbb képet mutatva. A vízminõségi különbségét a medencénként eltérõ mértékû, és idõszakosan elõforduló algásodás mértéke is jelzi. (Fi13. ábra) A tó vízminõségét egyre csökkenõ mértékben ugyan, de kedvezõtlenül befolyásolja, a Zala vízgyûjtõrõl érkezõ növényi tápanyag, amely a Kis-Balatonból távozva a tó összes terhelésének több, mint egyharmada.

79


2008

1998

2006

1995

2004

1994

2002

2000

1982 OECD szerinti minõsítés (klorofill tartalom, nyáron) oligotróf <8 μg/l mezotróf 8-25 μg/l eutróf 25-75 μg/l hipertróf >75 μg/l

Fi13. ábra: A Balaton medencéiben mért trofitási szint alakulása az 1982-2008 idõszakban (Forrás: Balatoni Információs Tájékoztatási Rendszer, Közép-dunántúli KTVF) Velencei tó A Velencei tó a VKI szerint két víztestre lett osztva. A nyílt vizes területe valamennyi minõségi elem tekintetében eléri a jó állapotot, azonban a nádas-lápi területe a mérsékelt osztályba sorolódott, elsõsorban a biológiai vizsgálatok alapján. A Velencei-tó - általában a természetes állapotának megfelelõen - igen nagy mennyiségben tartalmaz oldott szervetlen és szerves anyagokat. A kationok közül domináns a nátrium, a magnézium és a kálium, az anionok közül pedig a klorid és a szulfát. A vízben lebegõ anyagok mennyisége nem jelentõs, a növényi tápanyagtartalma csak idõnként haladja meg nagyobb mértékben az átlagos értéket. A 90-es évek elején a Velencei-tó trofitási állapota az OECD osztályozás szerint is - eutrófnak, illetve eu-politrófnak minõsült. Az elmúlt években némileg összhangban a Balatonon észleltekkel - a viszonylag alacsony klorofill-a értékek jellemzõek.

Fürdõvizek minõsége Hazánkban a 78/2008 (IV. 3.) kormányrendelet alapján a természetes fürdõvizek minõségének rendszeres ellenõrzése az ÁNTSZ-hálózat hatáskörébe tartozik. A vízminõsítési rendszer az EU egységes értékelési rendjének megfelelõ és elsõsorban a bakteriológiai vízminõségi állapot alapján történik. 2007-ben a mintegy 240 fürdésre kijelölt vizünk 79%-a megfelelt a kötelezõen elõírt határértékeknek. 54%-ban az ennél szigorúbb, ajánlott kritériumok is teljesültek, ezeknél a vízminõség kiváló volt. Az éves statisztikák szerint a tendencia javuló (2005-2007 között a megfelelt minõsítést kapott fürdõvizek száma 39%-ról 79%-ra, a kiváló vizeké 26%-ról 80


54%-ra emelkedett). A nagy tavak és a fontosabb fürdõhelyek minõsége megfelelõ, a problémák a kisebb állóvizekkel és nagyobb folyókkal vannak, többnyire idõszakosan. A nagy tavak állapotáról és a fürdõvizek minõségérõl fürdési szezonban a www.kvvm.hu/szakmai/balaton honlapon keresztül lehet tájékozódni.

Felszíni vizek állapotával kapcsolatos fõ problémák és okaik Felszíni vizeink minõségi állapotát befolyásoló hatások közül elsõsorban • a vizeinket érõ szerves anyag- és tápanyagterhelések, • felszíni vizeket veszélyeztetõ anyagok és termálvíz bevezetések, • a felszíni vizek ökológiai állapotát befolyásoló hidromorfológiai változások tekinthetõk jelentõs vízgazdálkodási kérdésnek. Annak érdekében, hogy felszíni vízkészleteink mindenhol jó ökológiai és jó kémiai állapotba kerüljenek, vagy a már meglévõ jó állapotuk ne romoljon, megfelelõ intézkedések végrehajtására van szükség. A legelterjedtebbnek tekinthetõ vízminõségi probléma hazánkban a szervesanyagok, a nitrogén- és foszfor tartalmú szennyezõanyagok (ún. tápanyagok) túlzott mértékû megjelenése. Ezek az anyagok megváltoztatják az ökoszisztémák életfeltételeit: a szervesanyag bomlása fogyasztja az oxigént, vagy a sok tápanyag hatására a növények természetestõl eltérõ növekedési/pusztulási folyamatai indulnak be (eutrofizáció/algásodás, hínarasodás, nádpusztulás, sûrûn benõtt medrek, stb.), ami azután kihatással van az ökoszisztéma egészére. E problémák oka jelentõs mértékben a települési szennyvizek nem megfelelõ összegyûjtése, kezelése és elhelyezése, amelyek többféleképpen és különbözõ mértékben veszélyeztetik a vízi környezetet. A településeken folytatott állattartás és növénytermesztés, az illegális hulladéklerakás, a kemikáliákkal szennyezett talajok, a közutak szennyezettsége miatt a csapadék és a lefolyó víz szennyezõdése közvetetten szintén károsan befolyásolhatja a felszíni vizek minõségét. A szakszerûtlen szikkasztás vagy az elöregedett csatornákból kiszivárgó szennyvíz a talajvizeket szennyezi el, melyek szennyezhetik a településen keresztül haladó vízfolyásokat is. Azokon a településeken, ahol nem épült ki külön csapadékelvezetõ rendszer, sok esetben gondot jelent, hogy a szennyvízgyûjtõ hálózatba jelentõs mennyiségû esõvíz kerül, ami a felszíni víz befogadón okozhat lökésszerû szennyezõanyag hullámot. A mezõgazdasági termelésbõl, a szántóterületekrõl származó ún. diffúz típusú szennyezés a trágyázásnak és a nem megfelelõ táblaszintû védelemnek tulajdonítható. Dombvidéki kisvízfolyásaink legfõbb szennyezési forrása a szántóterületekrõl bemosódó talaj, mely fõként növényi tápanyagokat, de növényvédõ szer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidéki területeken a vízfolyások mezõgazdasági eredetû diffúz szennyezése jelentõs mértékben a bevezetett belvizekkel érkezik. 81


Összességében a felszíni vizek tápanyag terhelésében nagyjából fele-fele arányban osztozik a pontszerû (szennyvíz) bevezetés és a diffúz szennyezés. A dombvidéki területeken jellemzõen a diffúz (eróziós) terhelés, síkvidéki kisvízfolyásoknál pedig inkább a szennyvízbevezetések okoznak problémát. A tendencia a további fokozatos eltolódás a diffúz terhelések irányába. A hazai, dombvidéki vízfolyások jelentõs részén találunk tározókat, melyek folyamatos feliszapolódása gondot jelent. A vízfolyásokban, különösen a duzzasztott szakaszokon (tározókban) a lebegõanyaghoz kötött foszfor felszabadulhat és bekerülhet a tápanyagforgalomba. Emiatt a tározók vize nyaranta algásodik, és ennek hatása érezhetõ az alvízi szakaszokon is. Idõszakosan jelentkezõ, de jelentõs problémát okozhat a halastavak vízleeresztése, mely lökésszerû szerves- és tápanyagterhelést jelent az alvizekre. A magas tápanyagterhelések nemcsak a hazai felszíni vízkészletünk miatt jelentenek problémát, hanem a Duna vízgyûjtõ egészét érintik. A Duna és a mellékfolyói által szállított tápanyagok egyértelmûen felelõsek a Duna - Deltában és a Fekete tenger torkolatvidékén tapasztalt vízminõség romlásnak (eutrofizálódás). Annak ellenére, hogy a Duna és mellékvízfolyásainak vízminõsége az elmúlt két évtizedben számottevõen javult, a jelenlegi összes nitrogén terhelés még mindig kb. 30%-kal, az összes foszfor terhelés pedig mintegy 20%-kal magasabb a referencia viszonyokat jelentõ, 50-es évekre jellemzõ állapotnál. A Duna-védelmi Egyezmény keretében készített vízgyûjtõ gazdálkodási terv a Fekete tenger jó állapotának eléréséhez a 60-as évekre jellemzõ terhelés elérését tûzte ki célul 2015-ig. A veszélyes anyagokat illetõen kevés és hiányos ismerettel rendelkezünk a szennyezõ forrásokról és a vízi környezetben való elõfordulásukról. A nem megfelelõen tisztított ipari szennyvizek a technológiájuknak megfelelõen különbözõ típusú szennyezõanyagokkal terhelhetik a befogadó vízkészleteket, elsõsorban akkor, ha mûködésük nem felel meg az elérhetõ legjobb technikáknak. A fõ kockázati tényezõt az ismeretlen anyagok (évente igen nagyszámú új kemikáliát állítanak elõ és forgalmaznak), a rendkívüli szennyezések és a diffúz terhelések okozzák. Gondot okozhat helyenként a vízgyûjtõ geokémiai adottsága miatt sokszor a háttérszennyezettség is, elsõsorban néhány nehézfém komponens szempontjából, fõleg a Tisza vízgyûjtõjén. A külföldi eredetû balesetszerû vízszennyezések (haváriák) sokszor szintén veszélyes anyagokkal hozhatók összefüggésbe. Lokális jellegû vízminõségi problémát okozhat a használt termálvizek felszíni vizekbe vezetése, melynek során a termálvíznek a felszíni víztõl jelentõsen eltérõ magas sótartalma, ionösszetétele és hõmérséklete jelent túlzott terhelést a vízre, és ennek következtében a befogadó ökoszisztémájának átalakulása okozhat gondot (pl. faji összetétel változása, idegen, esetleg ún. özönfajok elterjedése). További problémát jelenthet az, hogy a hévíz kutak egy részében gyakori a fenol (és származékai), valamint a PAH vegyületek elõfordulása. A folyók és állóvizek természetes medrét, vízháztartását, lefolyási viszonyait megváltoztató hidromorfológiai változások is jelentõsen ronthatják a vízi ökoszisztémák életkörülményeit. Legfõbb problémát a vízfolyásokon a vízi élõlények hossz menti mozgásának korlátozása, a folyók szabályozottsága, az árvízvédelmi létesítmények, a belvízvédelmi 82


tevékenység és aszály hatása a vizes élõhelyek állapotára, a vízfolyások és állóvizek vízjárásában bekövetkezõ változások jelentik. Ezek a vízgazdálkodási problémák megfelelõ és átgondolt cselekvéseket igényelnek annak érdekében, hogy a vizek jó állapota elérhetõ legyen. Az ennek érdekében szükséges legfontosabb intézkedéseket az 5.3 fejezet foglalja össze.

83


5.2 Felszín alatti víz A felszín alatti víztestek kijelölése és jellemzése Annak érdekében, hogy az eltérõ vízföldtani, utánpótlódási, területhasználati, és egyéb adottságoknak és szükségleteknek megfelelõ vízvédelmi intézkedéseket lehessen hozni, a VKI a vízgyûjtõkön belül kisebb tervezési egységek, víztestek kijelölését írja elõ. A felszín alatti víztestek viszonylag nagy kiterjedésû vízadók, illetve víztartó összletek jól lehatárolható részében található felszín alatti víz tömeget jelentik. A víztestek folyamatos megfigyelése, rendszeres állapotértékelése biztosítja a víz védelmére és fenntartható használatára vonatkozó EU elõírások betartásának ellenõrizhetõségét. A VKI alapvetõ célkitûzése, hogy a víztestek állapota ne romoljon, valamint, hogy 2015-re lehetõleg valamennyi víztest mennyiségi és minõségi szempontból is jó állapotba kerüljön. A tagállamok víztest szinten határozzák meg a vizek állapotát, követik nyomon a vizek állapotának javítását, megõrzését szolgáló intézkedések hatását, és jelentik az EU felé az elért eredményeket. Ebbõl a célból 6 évente vízgyûjtõgazdálkodási tervet készítenek, amely tartalmazza az elõzõ 6 éves ciklus eredményeit és értékelését, valamint a következõ ciklusra vonatkozó célkitûzéseket és tervezett intézkedéseket. A felszín alatti víztestek lehatárolása a vízföldtani adottságok (medencebeli porózus, karsztos, ill. egyéb kõzetösszletek), a vízhõmérséklet (hideg, ill. termálvíz), a vízadó érzékenysége, az áramlási rendszer jellege (fel, leáramlási, ill. vegyes területek) és néhány esetben adminisztratív szempontok alapján történt. A fentiek alapján összesen 185 felszín alatti víztest került kijelölésre: • 45 hegyvidéki, ebbõl 22 sekély hegyvidéki, 23 hegyvidéki víztest, • 111 porózus, ebbõl 55 sekély porózus (a hétköznapi életben használt kifejezéssel élve: talajvíz), 48 porózus (más szóval: rétegvíz), 8 porózus termál víztest, • 29 karszt, ebbõl 14 hideg karszt, 15 termál karszt víztest. A felszín alatti víztestek átlagos területe 1511 km2 (16,74 km2 - 13602 km2), 113 víztestnek van közvetlen kapcsolata a felszínnel (mely csapadékvíz, illetve szennyezõanyag közvetlen beszivárgását teszi lehetõvé). A víztestek vastagsága nagyon eltérõ: 2-3550 m. (A felszín alatti víztestek elhelyezkedése a víztestek állapotértékelésérõl szóló fejezetekben az Fa4., Fa5. ábrákon, és az Fa12. és Fa13. ábrákon látható.) Felszín alatti vizek monitoringja A felszín alatti vizek mennyiségi és minõségi állapotáról, és az állapotban bekövetkezõ rövid, vagy hosszú távú változásokról az alábbi források szolgáltatnak információt: • a többé-kevésbé állandó pontok rendszeres mintavételét, mérését, vizsgálatát szolgáló monitoring rendszerek; • a vízkivételekhez kapcsolódóan teljesített statisztikai adatszolgáltatások (pl. vízmûvek adatszolgáltatása); • a kutatási programok, idõszakos felmérések. 84


A felszín alatti vizek állapotértékelése szempontjából legnagyobb jelentõsége a rendszeres adatokat szolgáltató monitoring rendszereknek van, amelyek a felszín alatti vizek esetében elsõsorban kutak és források mennyiségi és minõségi megfigyelésére terjednek ki. A felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló KvVM rendelet szerint a felszín alatti víz monitoring rendszer az alábbi alrendszerekbõl áll: • A területi monitoring az állami szervezetek által mûködtetett monitoring rendszereket jelenti, melyek egyrészt a felszín alatti vizek mennyiségi állapotát észlelik, másrészt a természetes tényezõk (pl. a kõzetekbõl kioldódó ásványianyag tartalom) és a diffúz emberi hatások (nem-pontszerû szennyezõforrások) következtében kialakuló minõségi állapotát, és ezek hosszú távú változásait követik nyomon. • A környezethasználati monitoring a környezethasználók által végzett mérésekbõl és vizsgálatokból áll össze, melyek célja a pontszerû tevékenységek felszín alatti vízre gyakorolt hatásának megfigyelése. A mérések végzése a környezethasználó feladata. Mindkét alrendszer pontjaival szemben alapvetõ elvárás a reprezentativitás, vagyis, hogy hûen tükrözzék a környezõ vizek állapotát a területi monitoring, vagy a megfigyelt tevékenység hatását a környezethasználati monitoring esetében. A területi monitoring pontjaiból lettek kiválasztva az EU felé jelentett országos víztest monitoring hálózat elemei (VKI monitoring). Az ezeken végzett kémiai méréseket kétféle programba szervezett módon kell végezni: szükség van a minden víztestre kiterjedõ, un. felügyeleti programra, és ezt egészíti ki a gyenge vagy veszélyeztetett helyzetû víztestek un. operativ monitoringja, mely program a felügyeleti monitoringhoz képest sûrûbb méréseket kíván meg. A VKI mellett az EU Nitrát irányelve is elõírja a felszín alatti vizek minõségi megfigyelését a mezõgazdasági eredetû nitrát szennyezés csökkentése érdekében. Ez utóbbi pontjai a víztest monitoring részét is képezik (Fa1. ábra).

Fa1. ábra: A VKI és nitrát monitoring pontjai (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009) 85


Felszín alatti vizek kitermelése, mennyiségi állapotának értékelése Magyarországon a felszín alatti vizet legnagyobb mennyiségben ivóvízként történõ hasznosítás céljára termelik ki (ez a teljes felszín alatti víztermelés 79%-a, amely az ivóvízellátás több mint 94%-a), a fennmaradó 21%-ot ipari-, bányászati-, geotermikus energiahasznosítási, továbbá fürdõvíz, öntözés-, és egyéb célú vízkivételek teszik ki. A felszín alatti víztest típusokat vizsgálva megállapítható, hogy az összes vízkivételt tekintve a legnagyobb mértékû vízkitermelés a porózus víztestekbõl történik, majd a karszt, és a porózus termál víztestek következnek (Fa1. diagram). Az ivóvíz igen magas aránya minden víztest típusban meghatározó, kivéve a meleg, 30°C-nál magasabb hõmérsékletû (termálkarszt, porózus termál) víztesteket. A termálvíztestek hévízkútjainak és forrásainak mintegy 30%-át balneológiai, több mint 25%-át ivóvíz-ellátási, és nem egészen a felét geotermikus energiahasznosítási célból üzemeltetik. A hévizek geotermikus energiahasznosítási célú használata a közelmúltban növekedésnek indult, összhangban az EU által megfogalmazott, a megújuló energiaforrások minél nagyobb mértékû kihasználására vonatkozó célkitûzéssel.

Fa1. diagram: Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok szerint (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009) Magyarországon naponta átlagosan mintegy 2,7 millió m3 vizet termelnek ki a felszín alól. Az egy fõre jutó közüzemi vízfogyasztás, és az összes termelési célú vízkivétel az utóbbi két évtizedben csökkent, ill. stagnál. Ennek ellenére a kitermelések mértéke az ország több területén meghaladja az utánpótlódó mennyiséget. A vízkivételek jelentõsen meghatározzák a felszín alatti vizek állapotát. Az utánpótlódó vízmennyiséget tartósan meghaladó vízkivétel talaj-, réteg-, ill. karsztvízszint-süllyedést, a termálvízkészletek esetében nyomás- és hõmérséklet csökkenést eredményez, források elapadását okozhatja. Ha a felszín alatti víz kisvízfolyást vagy sekély, pl. szikes tavat táplál, a vízszintcsökkenés következtében - fõként csapadékmentes idõszakban -megszûnik az után86


pótlódás lehetõsége, és a csökkenõ vízmennyiség a helyi ökoszisztémák károsodásához, akár egyes fajok eltûnéséhez is vezethet. A mennyiségi állapot változása mellett a víztermelések hatására vízminõségi változások is bekövetkezhetnek: a vízadók túltermelése csökkentheti pl. a termálvíz hõmérsékletét, illetve ronthatja kémiai összetételét. A fent leírt problémák megelõzése, ill. a kedvezõtlen állapotváltozások mérséklése és lehetõség szerinti helyreállítása céljából meg kell határozni azt a vízmennyiséget, amely az élõvilág károsítása nélkül, hosszú távon rendelkezésre áll az emberi szükségletek kielégítésére. Ebbõl a célból a VKI elõírja a víztestek mennyiségi állapotértékelését, mely vízszint-idõsorok elemzése, vízmérleg számítás, az ökoszisztémák károsodásának, valamint a vízminõségben, ill. vízhõmérsékletben bekövetkezõ káros változások vizsgálata alapján kerül elvégzésre. Az állapotértékelés során gyenge állapotba sorolt víztestek esetében általában nincs lehetõség a felszín alatti víztermelés növelésére, és a meglevõ kitermeléseket felül kell vizsgálni a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák védelme vagy a vízháztartás egyensúlyának visszaállítása érdekében A 2009-ben elvégzett mennyiségi állapotértékelés alapján a 185 felszín alatti víztest közül 27 állapota gyenge, 158 jó állapotú. Az utóbbiból azonban 35 esetében a vízmérleg pontatlansága, illetve a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák állapotának bizonytalansága miatt a jó állapotú besorolás ellenére a víztest külön figyelmet érdemel. (Fa2. diagram)

Fa2. diagram: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota víztest típusonként (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009) A vízszint vizsgálat azt mutatja, hogy a felszín alatti víztestek jó részén nem tapasztalható olyan mértékû vízszintsüllyedés, ami a víztest egészének gyenge minõsítését vonná maga után. Vízszintemelkedés, ill. stagnálás figyelhetõ meg az Alföld több területén a rétegvízadókra telepített közcélú és ipari vízkivételek jelentõs csökkenése következtében. A Dunántúli-középhegység karsztos víztartóiban a bányavíz-emelés megszûnte óta a vízszintek folyamatosan és jelentõsen emelkednek, a nagyobb, regionálisan is jelentõs forráscsoportok hozama nõ. Ugyanakkor a térség sem a vízháztartás, sem az ökoszisztémák szempontjából még nem rehabilitálódott teljesen, vagyis még mindig gyenge állapotú. 87


A Duna-Tisza közi hátság területén a 80-as években a száraz idõjárás és a megnövekedett vízkivételek együttes hatására bekövetkezett jelentõs vízszintsüllyedés - a Kígyós vízgyûjtõ kivételével - megszûnt a rétegvízadóban, de továbbra is érvényes a talajvíztartó jelentõs részére (Fa2. ábra, Fa3. ábra). Bár a vízszintsüllyedés ezeken a területeken is lényegesen kisebb mértékû, mint korábban, az ökoszisztémák továbbra is károsodnak. A Nyírség déli elõterében és a Hajdúságban több lokális süllyedés, és az ökoszisztémák károsodása jelzik, hogy a víztest vízhasználatai nem fenntarthatóak, a jelenlegi helyzet javítása intézkedéseket igényel. A Hortobágyon, Nagykunságban, valamint a Hanságban szintén kimutatható a vízszintsüllyedés.

Fa2. ábra: A talajvízszintek legkisebb terep alatti mélysége a 2001-2008. között idõszakban (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)

Fa3. ábra: Az 1956-60. közötti idõszak áltagos és a 2008. évi közepes talajvízszintek különbségének területi eloszlása (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft.) 88


A Mátra- és Bükkalján a lignitbányászat víztelenítéséhez kapcsolódik a bányászattal együtt vándorló két jelentõs süllyedési góc: Gyöngyösvisonta és Bükkábrány környezetében, amely veszélyezteti a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák vízigényének kielégítését. Három porózus termál víztest (Nyugat-, Észak- és Dél-Alföld) gyenge állapotú: ezek a termálvíztestek mélyen találhatók, jelentõs termálvíz-kivétel történik belõlük, ugyanakkor az utánpótlás a fedõ víztestek irányából kisebb, mint a kitermelés. A hiányt a nagy vastagságú vízadó összlet tárolt készletének fogyása pótolja. Szintén gyenge állapotú két kisebb, önálló hidraulikai rendszerként jellemezhetõ, utánpótlással alig rendelkezõ termál karsztvíztest (Sárospataki és Recsk-Bükkszéki termálkarszt). Néhány fokos hõmérséklet csökkenés mutatható ki az Egri gyógyforrások és a Hévízi tó esetében, mely feltehetõleg a termelések hatására az egyes felszín alatti térrészekbõl áramló, különbözõ hõmérsékletû vizek keveredési arányának megváltozásából ered, azonban a vizsgálat bizonytalanságai miatt ezek a víztestek nem kaptak „gyenge” minõsítést. Az Fa4. és Fa5. ábrák a sekély, a karszt és a termál porózus víztestek mennyiségi állapotértékelésének eredményét mutatják.

Fa4. ábra: A sekély porózus és sekély hegyvidéki vízestek mennyiségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

89


Fa5. ábra: A karszt és termál porózus víztestek mennyiségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009) Felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége Mivel a felszín alatti víz lassan mozog a talaj felszíne alatt, az emberi tevékenységek hatása hosszú ideig érzékelhetõ. Ez azt jelenti, hogy adott esetben egy szennyezés évtizedekkel késõbb is veszélyeztetheti a felszín alatti víz minõségét, és azon keresztül a felszín alatti víz által táplált felszíni vizeket, a társuló vízi és szárazföldi ökoszisztémákat is. A szennyezett területek helyreállítása során szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az összes szennyezõanyag teljes mértékû eltávolítása a legtöbb esetben nem lehetséges. Emiatt a felszín alatti vizek védelme terén az elsõdleges cél a szennyezés megelõzése, illetve korlátozása a nem veszélyes anyagokra vonatkozóan. A felszíni eredetû szennyezõdésekre a jó víz-utánpótlású, jó vízvezetõ-képességû és sekély víztartók a legérzékenyebbek. A karsztterületeken szinte akadálytalanul lejuthatnak a szennyezõdések a karsztvízszintig, sõt, a nagyfokú keveredés miatt annál mélyebbre is. Ilyen területeken az oldalirányú vízmozgás - és ezáltal a szennyezõdések terjedése is - gyors. A medenceterületek kavicsos rétegeiben a karszthoz hasonlóan igen gyorsan, a homokos képzõdményekben, lassabban, míg az iszapos, agyagos rétegekben alig terjednek a szennyezõdések. A szennyezõanyagok terjedése természetesen nagymértékben függ azok anyagi sajátosságaitól is. Vannak olyan szennyezõanyagok (pl. egyes klórozott szénhidrogének), amelyek a rossz vízvezetõ képességû - agyagos - rétegeken át is tudnak lefelé terjedni, és így a mélyebben elhelyezkedõ rétegvizekben is jelentõs szennyezõdést okozhatnak. A területek a felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége szempontjából a vonatkozó kormányrendelet alapján három csoportba oszthatók. Az utánpótlódási viszonyok, a földtani közeg vízvezetõ képessége és a kapcsolódó, védelem alatt álló területek alapján megkülönböztetünk fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny területeket (Fa6. ábra). Az érzékenyebb területeken szigorúbb elõírások, korlátozások vonatkoznak a 90


végezhetõ tevékenységek körére, és a tevékenységek végzésének módjára, mint a kevésbé érzékeny területeken. Felszín alatti vizek állapota szempontjából érzékeny területek

Fa6. ábra: Érzékenységi térkép (Forrás: KvVM honlap) Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területnek számítanak - többek között - az ivóvízbázisok védõterületei. A jelenleg üzemelõ, és a jövõbeni vízellátást szolgáló vízbázisok védelme érdekében külön jogszabály szerinti védõidomot, védõterületet kell kijelölni és fenntartani. A védõidomot és védõterületet belsõ, külsõ, valamint felszín alatti vízbázis esetében hidrogeológiai, felszíni vízbázis esetén hidrológiai védõövezetre osztva kell kijelölni. A védõövezetek határait hidrogeológiai, hidrológiai adottságok, a vízbázis termelése, ill. kapacitása és az elérési idõ alapján számítással (hidraulikai modellel) kell meghatározni (A legkevesebb, 20 nap az elérési idõ a belsõ védõövezetnél, de a határ egyúttal nem lehet 10 méternél közelebb a vízkivételhez.) A kutakhoz közeli területeken sok és szigorú, azoktól távolodva az egyes védelmi övezetekben egyre kevesebb és enyhébb korlátozást kell betartani. Ilyenek pl. a veszélyes anyagokat használó telephelyek, lerakók létesítésének megtiltása, a potenciális veszélyt jelentõ telephelyhez kötött tevékenységekre vonatkozóan korlátozások, illetve kiegészítõ biztonsági intézkedések elõírása, a legjobb elérhetõ technika és a helyes mezõgazdasági gyakorlat elvárása. A védõterületek kijelölése, és az intézkedések rögzítése hatósági határozatban történik. (Fa7. ábra)

91


Fa7. ábra: Vízbázis védõterület (Forrás: Hydrosys Kft. nyomán ÉDUKÖVÍZIG) A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervhez készült számbavétel szerint Magyarországon 1755 közcélú felszín alatti ivóvízbázis található. A közüzemi vízmûvek által termelt víz mintegy kétharmada sérülékeny ivóvízbázisból származik, amelyek esetében a felszíni eredetû szennyezés kevesebb mint 50 év alatt elérheti a vízbázist. Ebbe a körbe tartoznak a fedõréteg nélküli nyílt karsztok, a parti szûrésû vízbázisok meder oldali és háttérterületei, a hordalékkúpok, valamint a homokos fedõvel rendelkezõ hátsági területek vízbázisai. A védõidomok és védõterületek meghatározására, az állapotértékelésre és a figyelõhálózat kiépítésére 1997-ben program indult (Ivóvízbázis Védelmi Program). A program keretében 2009 végére 343 üzemelõ és távlati vízbázis esetében fejezõdtek be a diagnosztikai vizsgálatok, és folyamatban van további 24 vizsgálata. A közcélú sérülékeny ivóvízbázisok védõövezeteinek meghatározására jelenleg EU-s támogatás pályázható meg. Ebbõl a keretbõl 36 vízbázis vizsgálata van folyamatban. A program keretén kívül határozták meg további 251 üzemelõ ivóvízbázis védõidomát, illetve védõterületét, 64 pedig folyamatban van. A fokozottan érzékeny területek és az érzékeny területek jelentõs része egyúttal nitrátérzékeny terület is (a nitrátérzékeny területeket a felszín alatti vizek kémiai állapotértékelésérõl szóló fejezet Fa8. és Fa9. ábrái mutatják). Az EU Nitrát Irányelvének átültetését szolgáló kormányrendelet szerint felszín alatti víz szempontjából nitrát érzékenynek számítanak azok a területek, ahol a nitrát tartalom meghaladja, ill. mezõgazdasági tevékenység hatására meghaladhatja az 50 mg/l értéket. Ilyenek pl. a nyílt karsztok, a felszín közeli karsztok és porózus vízadók, az ivóvízbázisok védõterületei, azok a belterületek, ahol az állattartás megengedett, vagy a nagy állattartó telepek területe. A nitrátérzékeny területek kijelölése során a felszín alatti vizek mellett a felszíni vizeket - a sekély, nagy tavakat, ill. ivóvíztározókat -, azok eutrofizációval szembeni érzékenységét is figyelembe kell venni. Nitrátérzékeny területeken (az ország területének kb. 46%-a) 92


mezõgazdasági tevékenységet a helyes mezõgazdasági gyakorlatnak megfelelõen szabad csak végezni, melynek szabályait a mezõgazdaságért felelõs miniszter az ún. cselekvési programban teszi közzé. Ez - többek között - a trágyázás (pl. téli trágyázási tilalom) és a tápanyag gazdálkodás mellett a trágyatárolásra vonatkozóan tartalmaz kötelezõ elõírásokat. Az állattartó telepen képzõdött trágya tárolására vízzáróan szigetelt, 6 havi trágyamennyiség befogadására alkalmas tárolóban kerülhet sor. Az egységes környezethasználati engedély köteles állattartó telepeknek legkésõbb 2010. október 31-ig, a többi állattartó telep esetében 2011. december 31-ig kell a trágyatárolásra vonatkozó követelményeknek megfelelni. Ezen szabályok betartása a közvetlen mezõgazdasági támogatások kifizetésének is feltétele. Jelenleg Magyarország a II. cselekvési programot valósítja meg, ami 2008-ban indult. A cselekvési program végrehajtását és hatásait négyévente értékelni kell, és szükség esetén módosítani kell az elõírásokat a következõ 4 éves szakaszra vonatkozóan.

Felszín alatti vizek minõsége és kémiai állapotának értékelése A felszín alatti víz természetes minõségét elsõsorban az a kõzet határozza meg, amelyben a víz elhelyezkedik vagy mozog. Nagy mértékben befolyásolják még az áramlások, a víznek a felszín alatti tartózkodási ideje, és hatással van rá a hõmérséklet is. A természetes összetevõk egy része, mint például a keménység, a víz színét, szagát befolyásoló vas-, mangán- és ammónia-tartalom a víz kezelése, illetve felhasználása szempontjából okoz problémákat. Felszín alatti vizeink többsége jó ivóvíz. Fõleg a rétegvizek esetében azonban megfelelõ vízkezelési technológia alkalmazására (pl. arzénmentesítésre, vas- és mangántalanításra), más esetekben viszont csak fertõtlenítésre van szükség. (Minderrõl bõvebben lásd a 7. pont alatti vonatkozó fejezetet.) A medenceterületek kavicsos, homokos vízadóiban az ivóvízellátásra igénybe vett, körülbelül 500 méter vastagságú felsõ zónában általában 1 g/l-nél kisebb oldottanyag-tartalmú vizet találunk. A karsztvizek a meszes, karbonátos kõzetek oldódása miatt alapvetõen kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegûek. A hideg karsztvizek kis oldottanyag-tartalmúak, ivóvízellátás céljára kiválóan alkalmasak, de könnyebben szennyezõdnek a felszínrõl. Ásvány-, gyógy- vagy üdítõ vízként - palackban vagy ivó- és fürdõkúra formájában - is hasznosíthatók bizonyos felszín alatti vizek különleges vegyi összetételüknek, a bennük oldott sóknak és a radioaktív anyagoknak köszönhetõen. Gyógyvíznek csak a gyógyhatást bizonyító orvosi vizsgálatok eredménye alapján minõsíthetõ a felszín alatti víz, azaz a vegyi összetétel egymagában nem jogosít ilyen minõsítésre. Fontos szabály, hogy minden vízkivételt külön kell minõsíteni. Ásványvíznek pedig csak az eredetüknél fogva szennyezetlen, védett, felszín alatti eredetû vizek minõsíthetõk. A természetes vízminõséget - különösen a felszín közelében - az emberi tevékenységbõl származó szennyezések jelentõsen megváltoztathatják. A szennyezõforrások két csoportra oszthatók: pontszerû, valamint pontforráshoz nem köthetõ, általában nagyobb területeken megjelenõ, ún. diffúz szennyezõforrások. 93


A felszín alatti víz szempontjából jelentõs pontszerû szennyezõforrások a települések esetén az illegális települési folyékony hulladék lerakók, ahol a szennyvizet közvetlenül a talajra ürítik, valamint a bezárt, de anyagi forrás hiányában egyelõre rekultiválásra váró hulladék lerakók, és az illegális szilárd hulladék lerakók. A bányászathoz kapcsolódóan a felszín alatti vizek minõségére hatással lehet a felhagyott bányákat elárasztó, és onnan szennyezetten tovaáramló, ún.„öregségi” vizek szennyezõanyag tartalma, ill. ércbányák esetében a meddõhányókból kimosódó nehézfém tartalom. Jelentõs szennyezõforrásnak számítanak a felhagyott, vagy jelenleg is végzett ipari tevékenységekhez köthetõ szennyezett területek. A leggyakoribb szennyezõanyagok a szénhidrogének, klórozott szénhidrogének és a szervetlen szennyezõanyagok. A felszín alatti vizekben lévõ szennyezõdések legnagyobb veszélye, hogy az emberi szem elõl rejtve vannak, így észrevétlenül terjedhetnek, és jelentõs részüknél a károsodás csak akkor válik ismertté, amikor az már közvetlen veszélyt jelent az élõvilágra, sok esetben az emberek egészségére. Jelentõs pontszerû szennyezõforrásnak tekinthetõk még az állattartó telepeken történõ szervestrágya tárolás, valamint a balesetek következtében a felszín alatti vízbe szivárgó szennyezõanyagok. Új keletû, a zárt rendszerû geotermikus energiahasznosítás elterjedésébõl adódó szennyezõforrás lehet, ha a csövek meghibásodása során a közvetítõfolyadék a talajba, felszín alatti vízbe kerül. Tekintettel a technológia alkalmazásának terjedésére, és arra, hogy egy nagyobb épület fûtése milyen nagy kiterjedésû csõrendszer kiépítését, és jelentõs mennyiségû közvetítõfolyadék keringetését igényli, a hõszivattyús rendszerek okozta szennyezések megelõzése a közeljövõ egyik megoldásra váró problémája. A felszín alatti vizek minõsége szempontjából legjelentõsebb diffúz szennyezõforrások: a mezõgazdasági trágya, ill. növényvédõszer használat, valamint települések esetén a csatornázatlanság. A csatornázatlan belterületekrõl, illetve a csatornára rá nem kötött ingatlanokról származó szikkasztott szennyvizek a nitrogén különbözõ vegyületein (ammónia, nitrát, nitrit) felül a háztartásokban használt vegyszerek, elfogyasztott gyógyszerek maradványait is tartalmazzák. Települési diffúz szennyezõforrásnak számítanak még a kiskertek, és a belterületi állattartás. A szennyezõanyagok közül az egyik leggyakoribb a nitrát, mely elsõsorban a szerves és mûtrágyából, valamint a települési szikkasztott szennyvízbõl származik. A mezõgazdasági eredetû nitrogén talajba, felszín alatti vízbe jutó mennyisége Magyarországon az állatállomány, valamint a mûtrágya felhasználás 1990-es évek elejére történõ visszaesésével lecsökkent és azóta stagnál. Az Fa8. és Fa9. ábrákon látható, hogy a maximális nitrát értékek döntõ része nem haladja meg az 50 mg/l határértéket a 2004-2007-ig terjedõ idõszakban, és a mért adatok kevesebb, mint felében következett be a 2000-2003-ig terjedõ idõszakhoz képest változás.

94


Fa8. ábra: Felszín alatti vizek maximális nitrát koncentrációja 2004-2007 (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft. nyomán, KvVM)

Fa9. ábra: Felszín alatti vizek maximális nitrát koncentrációjának változása a 2000-2003 és 2004-2007 közötti idõszakban (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft. nyomán, KvVM) Szintén elsõsorban mezõgazdasági tevékenységhez köthetõek a növényvédõszer szennyezõdések (fõként triazinok, de még mindig sok helyen kimutatható a már évtizedek óta nem használatos DDT is). Alapvetõen szennyezett területekhez, ipari forrásokhoz köthetõk a különösen mérgezõ, és nehezen eltávolítható klórozott szénhidrogén szennyezések, melyek több ivóvízbázist is veszélyeztetnek. 95


Amint azt a fent leírtak is mutatják, a különbözõ emberi tevékenységek (pl. mezõgazdaság, ipar), mint hatótényezõk, különbözõ módon és mértékben terhelik a felszín alatti vizeket (pl. anyagok nem megfelelõ tárolása, szennyvízelhelyezés, trágyázás). A terhelések hatására a vizek állapota megváltozik (pl. szennyezõdik), és a változás érint(het)i a vizektõl függõ élõvilágot, és az emberi vízhasználatokat. A fenti összefüggéseket szemlélteti a Fa10. ábra. A „válaszokat” (vagyis a hatótényezõk és terhelések korlátozását, ill. megszüntetését és ezáltal a vizek állapotának megóvását) az EU-s és nemzeti szintû szabályozásokhoz kapcsolódó intézkedések képezik.

Fa10. ábra: A fõ hatótényezõk (D) és a hozzájuk kapcsolódó terhelések (P), a felszín alatti vízkészletek, és a társuló vízi és szárazföldi ökoszisztémák állapota (S), és az õket érõ hatások (I) (Forrás: Felszín alatti vizek védelme Európában, Európai Bizottság, 2008) A szennyezõ anyagok felszín alatti vízbe kerülését megakadályozó, vagy korlátozó intézkedéseket a „Felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl” szóló EU irányelv (FAV irányelv) tartalmazza. Ennek megfelelõen meg kell akadályozni a veszélyes anyagok felszín alatti vízbe jutását, és korlátozni kell az egyéb szennyezõanyagok felszín alatti vízbe történõ bevezetését. Veszélyes anyagnak minõsülnek a VKI mellékletében felsorolt szennyezõanyagok közül azok, melyek különösen károsak az élõvilágra (pl. szerves halogén-, foszfor-, ónvegyületek, perzisztens szénhidrogének). Az egyéb szennyezõanyag kategóriába a melléklet további elemei, ill. a fel nem sorolt, de az adott tagállam által szennyezõanyagként meghatározott elemek, elemcsoportok tartoznak. Ez utóbbiak felszín alatti vízbe történõ bevezetését oly módon kell korlátozni, hogy ne okozhassák a felszín alatti vizek kémiai állapotának romlását. A korlátozó intézkedések meghatározásakor figyelembe kell venni a legjobb környezeti gyakorlatot és elérhetõ legjobb technikát, tehát azt, hogy egy adott tevékenységet hogyan kell végezni ahhoz, hogy az a legkisebb környezeti terhelést okozza. 96


A FAV irányelv megkülönböztet a felszín alatti vízbe történõ közvetlen és közvetett bevezetést. Közvetett bevezetés esetén az anyagok a talajon, földtani közegen átszivárogva jutnak el a felszín alatti vízbe, mely során egy részük megkötõdik, vagy lebomlik. Közvetlen bevezetés esetén a szennyezõanyag kibocsátás természetes szûrés nélkül a felszín alatti vízbe történik. A vonatkozó magyar szabályozás alapján tilos a veszélyes anyagok közvetlen és közvetett bevezetése, valamint a veszélyes anyagnak nem minõsülõ szennyezõanyagok közvetlen, és fokozottan érzékeny területeken történõ közvetett bevezetése. A jogszabályok meghatároznak kivételeket is, amelyek esetében a bevezetés, a megfelelõ védelmi intézkedések mellett, megengedhetõ (pl. vízdúsítás, tudományos célból kis mennyiségû anyag bevezetése, víz visszasajtolás egyes bányászati tevékenységekhez kapcsolódóan). A FAV Irányelv ezen túlmenõen megállapítja a felszín alatti víztestek jó kémiai állapotának kritériumait: nitrátra és peszticidekre vonatkozóan meghatározza azt a koncentrációt, amely meghaladásának elkerülése végett intézkedni kell. Amennyiben a felszín alatti vízben mért koncentrációk meghaladják az elõírt értéket, a víztest gyenge állapotúnak minõsül. A felszín alatti vízben elõforduló anyagtartalom függ a hidrogeológiai viszonyoktól, szennyezõdés esetén a terjedési útvonaltól, és a különbözõ környezeti adottságoktól. Bizonyos anyagok származhatnak természetes folyamatokból és emberi tevékenységbõl egyaránt (ilyen például az ammónia, arzén, kadmium, klorid, szulfát). Ezekben az esetekben meg kell határozni a vizek természetes anyagtartalmát, az ún. természetes háttérértéket, annak érdekében, hogy az esetleges szennyezõdések hatása megállapítható legyen. A felszín alatti vizek anyagtartalmának változékonysága miatt a fentieken túl más szennyezõanyagra az EU szintjén érvényes határérték nem adható meg, ezért az ún. küszöbértékek meghatározása a tagállamok feladata. Küszöbértéket kell meghatározni minden olyan szennyezõanyag esetében, amely esetében fennáll a veszélye annak, hogy egy víztesten nem sikerül elérni a jó kémiai állapotot. Különös figyelmet igényelnek ebbõl a szempontból a nitráton és peszticideken túl egyéb anyagok és indikátor paraméterek (arzén, kadmium, ólom, higany, ammónium, klorid, szulfát, tri-, tetraklóretilén és vezetõképesség). A felszín alatti víztestek kémiai állapot értékelése a küszöbértékek és a monitoring adatok összehasonlításán alapul. (Fa11. ábra) Figyelembe kell venni azonban, hogy a küszöbérték túllépést okozhatják olyan helyi szennyezõdések, amelyek víztest szinten nem jelentenek kockázatot sem az emberi vízhasználatokra, sem a társuló ökoszisztémákra. Ilyen esetben a víztest nem kap gyenge minõsítést, ám ettõl függetlenül a szennyezõdést helyi szinten kezelni kell.

97


Fa11. ábra: A felszín alatti vízminõség osztályozásának elemei (Forrás: Felszín alatti vizek védelme Európában, Európai Bizottság, 2008) Szintén gyenge állapotot eredményeznek a szennyezõanyag koncentrációk növekvõ tendenciái, amennyiben azok meghaladják a küszöbérték százalékában (maximum 75%) meghatározott, ún. megfordítási pontot. Ezért a felszín alatti vizek szennyezõanyag tartalmának folyamatos nyomon követésére (monitoring), és az idõsorok értékelésére van szükség. Amennyiben egy szennyezõanyag koncentrációjában folyamatos növekedés figyelhetõ meg, idõben meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a koncentrációnövekedés elérje a megfordítási pontot. A felszín alatti víztestek kémiai állapotértékelése során a küszöbérték túllépéseken és trendelemzéseken túl meg kell vizsgálni, hogy vannak-e olyan vízhasználatok, illetve felszín alatti vizektõl függõ ökoszisztémák, amelyeket veszélyeztet a felszín alatti víz minõsége, ill. minõségváltozása. A felszín alatti víztestek 2009-ben történt, az EU elõírásainak megfelelõ állapotértékelése alapján a 185 felszín alatti víztest közül 38 gyenge kémiai állapotú. (Fa3. diagram)

98


Fa3. diagram: A felszín alatti víztestek kémiai állapota víztesttípusonként (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009) A gyenge állapot leggyakoribb oka a diffúz eredetû nitrát-szennyezés. Összesen 30 víztestet érint, amelyek közül 8 a vízbázisok miatt gyenge állapotú víztestek között is szerepel. A legjelentõsebb szennyezett területek a Dunántúl dombvidéki és hegyvidéki víztestei, a Gödöllõi dombság, valamint a Duna-Tisza közi hátság és a Nyírség déli elõtere. A települések alatt a talajvíz általában nagyobb arányban szennyezett, mint a szántóterületek alatt, viszont az utóbbiaknak jóval nagyobb a területi kiterjedése. A diffúz forrásból származó növényvédõszerek közül jellemzõen a triazinok (azon belül is a ma már betiltott atrazin) jelennek meg küszöbérték fölött. A túllépés azonban egy-egy víztest esetében általában 1, esetleg 2 kútban jelentkezett, kivéve a Zala-vízgyûjtõ területét, ahol a túllépések aránya 30%-os, és emiatt egy víztest gyenge állapotú. Sérülékeny ivóvízbázis veszélyeztetettsége miatt gyenge állapotú lett 10 sekély, és 3 karszt víztest (nagyvárosok környezetében: Pécs, Szombathely, Szekszárd, Debrecen, a Duna Budapest feletti bal parti területeihez kapcsolódó víztestek és az Ipoly-völgy, a Sajó-Hernád völgy, illetve a Dunántúli középhegységben Veszprém környezete). Ebbõl több vízbázison már a termelõkútban is kimutatható volt a szennyezés. A leggyakoribb szennyezõanyag a nitrát, amelyhez néhány esetben triazin, szulfát, ammónium és klórozott szénhidrogén szennyezettség is társul. 10, többségében a Dunántúlon található felszín alatti víztest esetén van meg annak a lehetõsége, hogy a felszín alatti víz minõsége felszíni víztestet károsít. A vizsgálat a felszín alatti vizek nitrát tartalma által okozott veszélyeztetésre terjedt ki. Egy víztest sem minõsült gyenge állapotúnak a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt kedvezõtlen hatás miatt, miután nem ismert olyan jelentõs ökoszisztéma károsodás, amelyet a felszín alatti víz nem megfelelõ kémiai állapota okozott volna. 99


A vízkémiai trend vizsgálatok alapján 4 víztest minõsült kockázatos állapotúnak (a DunaTisza köze déli része és a Nyírség esetében a nitrát, az Alsó-Tisza-völgy esetében az ammónium koncentrációjának emberi hatásra utaló növekedése haladja meg a 75%-os megfordítási pontot). A Fa12. és Fa13. ábrák a sekély és a karszt víztestek minõségi állapotértékelésének eredményét mutatják.

Fa12. ábra: A sekély porózus és sekély hegyvidéki víztestek minõségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

Fa13. ábra: A karszt és termálkarszt víztestek minõségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

100


5.3 Vizek védelmével kapcsolatos intézkedések, célkitûzések A VKI elõírásai szerint minden felszíni víztesten el kell érni a jó ökológiai és a jó kémiai állapotot, illetve az erõsen módosított és a mesterséges víztesteknél az un. jó potenciált. Ha egy víztest már jó állapotban van, akkor meg kell õrizni ezt a kedvezõ állapotot. A veszélyes anyagoknál az okozott szennyezések fokozatos csökkentése, a kiemelten veszélyes anyagok okozta vízszennyezések teljes megszûntetése a cél. A felszín alatti vizek esetén el kell érni, illetve meg kell õrizni a jó mennyiségi és kémiai állapotot. Meg kell elõzni vagy korlátozni kell a szennyezõanyagok felszín alatti vízbe jutását, és meg kell fordítani a szennyezõanyag koncentrációkban bekövetkezõ tartós emelkedõ tendenciákat. A célkitûzéseket az irányelv szerint 2015-ig kellene teljesíteni, de megfelelõ indoklás mellett lehetõség van arra, hogy a további kétszer hatéves vízgyûjtõ gazdálkodási terv-ciklus során teljesüljenek csak a jó állapotra vonatkozó célkitûzések. A 2009. év végén közzétett elsõ vízgyûjtõ-gazdálkodási terv részletesen bemutatja a hazai felszíni és felszín alatti vízkészletek jelenlegi állapotát, a célkitûzések ütemezését, a realitásokon és a gazdaságossági számításokon alapuló tervezett intézkedéseket (Vi1. táblázat), amelyek tervszerû végrehajtása remények szerint elegendõ lesz ahhoz, hogy az összes felszíni és felszín alatti víztestünk 2027-ig jó állapotba kerüljön. A felszíni és felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos legfontosabb feladatainkat ezeknek az intézkedéseknek a megalapozása, részletes megtervezése és végrehajtása jelenti, mely több ágazatot érint. A vizekkel összefüggõ, egyéb EU elõírásokból származó kötelezettségeink (Ivóvízminõség-javító Program, Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program, a nitrát-, a fürdõvíz-minõségi irányelvvel kapcsolatos feladatok, stb.) is a VGT alapintézkedéseinek részét képezik. A speciálisan hazai környezetvédelmi, vízgazdálkodási érdekbõl fontos egyéb feladatok (Vízbázis-védelmi Program, Országos Környezeti Kármentesítési Program, Vásárhelyi Terv végrehajtása, stb.) átgondolt végrehajtása szintén hozzájárulhat a vízkészletek minõségi és mennyiségi állapotának a megõrzéséhez, javításához. Feladataink végrehajtásában továbbra is fontosak a nemzetközi vízügyi együttmûködésekkel kapcsolatos feladatok, elsõsorban a Duna Védelmi Egyezmény és a kétoldalú határvízi kapcsolataink keretében. 2011. elsõ félévében Magyarország látja el az EU soros elnökségi feladatokat, melynek egyik kiemelt prioritású területe a vízgazdálkodás témaköre lesz.

101


Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv Intézkedési Program Intézkedés-csomagok Átfogó jellegû intézkedések: Jogalkotási és egyéb végrehajtási feladatok Igazgatási eszközök alkalmazása Hatósági és igazgatási munka erõsítése Monitoring és informatikai rendszerek fejlesztése Vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülésére tett intézkedések Pénzügyi ösztönzõk (támogatások) alkalmazása Kutatás-fejlesztés Képességfejlesztés, szemléletformálás

Tápanyag és szervesanyag terhelések csökkentését célzó intézkedések: Településekrõl összegyûjtött kommunális szennyvizek elvezetése, tisztítása, elhelyezése: A szennyvizek környezeti célkitûzéseket biztosító kezelése Az illegális kommunális szennyvízbevezetések ellenõrzésének fokozása A szennyvízelhelyezés megoldásának biztosítása A meglévõ csatornahálózatok kihasználtságának növelése A megfelelõ szennyvízkezelési rendszerek hosszútávú, biztonságos fenntartása A keletkezõ szennyvíziszapok ártalommentes kezelésének biztosítása

Településekrõl származó egyéb szennyezésekkel kapcsolatos intézkedések: A kommunális hulladékok megfelelõ kezelése a felszín alatti vizek védelme érdekében Ökológiai és vízminõség védelmi szempontú belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kialakítása Belterületrõl származó felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése

Ipari forrásokból származó közvetlen szennyezések csökkentését szolgáló intézkedések Mezõgazdasági termelésbõl származó szerves- és tápanyag szennyezések csökkentése: Tápanyag- és szervesanyag terhelések csökkentését szolgáló mûvelési mód és ág váltás ösztönzése Ökológiai és vízminõség védelmi szempontú belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kialakítása Állattartótelepekrõl származó terhelések mérséklése

Jó halászati és horgászati gyakorlat kialakítása és elterjesztése Egyéb szennyezések megelõzése illetve a szennyezések kárelhárítása, kármentesítése: Veszélyes anyagok által okozott szennyezõdések kiküszöbölése Növényvédõszerek fenntartható használata Kármentesítés Szakszerû kútkiképzés, és a jó állapotú kutak általánossá tétele Utakról, vasutakról elfolyó vizek megfelelõ kezelése A használt termálvizek felszíni vizekbe való bevezetésének korlátozása, jó gyakorlatának elterjesztése

Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések: Vízfolyások és medrét érintõ intézkedések Vízfolyások árterére vagy hullámterére, valamint az állóvizek parti sávjára vonatkozó intézkedések A hidromorfológiai viszonyokat javító vízhasználatok megvalósítása A vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések alkalmazása

Fenntartható vízhasználatok a vizek mennyiségi védelme érdekében: Vízkivételek és tározás a vízkészletek megõrzésének figyelembe vételével Termálvizek fenntartható használata A felszín alatti víztestek mesterséges utánpótlásának vagy dúsításának szabályozása Az aszályok hatásának mérséklése

Megfelelõ ivóvízminõséget biztosító intézkedések: Ivóvízminõség-javítása az elõírásoknak megfelelõ állapotra Ivóvízbázisok védelmének megteremtése, az ellátásbiztonság növelése

Vizes élõhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések: Vizes élõhelyekre és védett természeti területekre vonatkozó intézkedések Természetes fürdõvizekre vonatkozó speciális intézkedések

Vi1. táblázat: Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv Intézkedési Program 102

6. TALAJ

6. TALAJ A szárazföldi ökoszisztémák alapvetõ és meghatározó környezeti eleme a talaj az emberi tevékenység fokozódó igénybevételének van kitéve, ami számos talajfunkció veszélyeztetéséhez, a talajok pusztulásához vezethet. Ennek egyik legnagyobb veszélye az, hogy a talajpusztulási folyamatok az emberi szem elõl rejtve, a talajfelszín alatt történnek, károsító hatásuk sokszor idõben és térben is elkülönülve jelenik meg. A talaj, bár bizonyos mértékig megújulni képes, de nem kimeríthetetlen természeti erõforrás, ugyanakkor összekötõ és közvetítõ szerepet is betölt más létfontosságú természeti rendszerekkel (hidroszféra, atmoszféra, bioszféra) ami miatt kiemelt figyelmet érdemel. A talajok minõsége összetett fogalom, ami magában foglalja a talajok termékenységét, a talajok fizikia , kémiai, vízgazdálkodási, biológiai tulajdonságait és folyamatait, a környezet más elemeivel való kapcsolatában betöltött szerepét. Ezért a talajok állapotának megítélése szorosan összefügg a talaj funkcióival. A talajok állapotának megfigyelése, a változások nyomonkövetése és regisztrálása a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerben történik. 6.1 Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) Az országos mérõhálózat 1235 pontot foglal magába, ami megközelítõleg egy 1:100 000 méretarányú térkép részletességének felel meg. A TIM pontok 70%-a mezõgazdasági mûvelésû területen, 15%-a erdei ökoszisztémák területén, míg 15%-a környezet- és természetvédelmi szempontból veszélyeztetett, vagy degradálódott területen van. A mérési pontok helyét a a talajtani és természetföldrajzi egységek reprezentatív pontjain jelölték ki a talajviszonyok reális bemutatásának érdekében. A mérõpontok országos elhelyezkedését és területi megoszlását a Ta1. ábra mutatja

103

6. TALAJ

Jelmagyarázat A megfigyelési pontok jellege

Információs

Erdészeti

Speciális

Ta1. ábra: A TIM mérõpontok országos elhelyezkedése (Forrás: FVM TIM kiadvány) A vizsgálatokhoz szükséges talajminták begyûjtésének idõpontja minden év szeptember 15-tõl október 15-ig terjedõ idõszak. A vizsgálandó paraméterek közül néhány jellegzetes szezonális dinamikát mutat, ezért a mintavétel mindig az év azonos idõszakában történik. Az évenkénti mintavétel az alapmintavételi pontok helyén történik. A vizsgálandó paraméterek egy részét csak egyetlen alkalommal, a kiinduláskor határozták meg, mert azok idõben alig változnak, stabilak, míg a paraméterek másik részét évenként, 3 évenként vagy 6 évente határozzák meg. A minták a kijelölt talajszelvények gondosan letisztított homlokfalából kerülnek begyûjtése az azon elhatárolt genetikai szintek, esetleg rétegek szerint. A mintavétel során a talajszelvény genetikai szintenkénti morfológiai leírása mellett a talajszelvény jellemzõ adatai és a felszíni jellegzetességek környezeti adatai is rögzítésre kerülnek. Külön mintázás történik a mikrobiológiai, a talajfizikai, talajkémiai, a radioaktivitás mérési, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságok vizsgálatára, valamint a talajbank archiválási céljára.

6.2 A talaj állapota A talajromlás komoly probléma Magyarországon, Európában sõt valamennyi kontinensen. A talajromlás egyik oka vagy súlyosbító tényezõje az emberi tevékenység, mint például az ipari tevékenység, a bányászat, a városi és ipari terjeszkedés, a beépítettség, a helytelen mezõgazdasági és erdõgazdálkodási módszerek alkalmazása, a turizmus stb. Ezeknek a 104

6. TALAJ

tevékenységeknek negatív hatásuk van: akadályozzák, hogy a talaj ellássa széles körû funkcióit és feladatait az ember és az ökológiai rendszerek szolgálatában. Ennek következménye a talaj termékenységének, széntartalmának és biológiai sokféleségének a csökkenése, a kisebb vízmegtartó kapacitás, a gáz- és tápanyagkörforgás dinamikájának változása, a szennyezõ anyagok feldúsulása, a tompító (puffer) hatásának csökkenése. A talajromlásnak közvetlen hatása van a víz és a levegõ minõségére, a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra. A talajromlás ezenkívül károsíthatja az emberek egészségét és veszélyeztetheti az élelmiszer- és takarmánybiztonságot. Noha a talajromlási folyamatok EU-tagállamonként jelentõsen eltérõek, így különbözõ súlyosságú és különbözõ jellegû veszélyeket jelentenek, a talajromlás európai szintû probléma. A 2006-ban elfogadott Tematikus Talajvédelmi Stratégiában közöltek szerint: - 115 millió hektár, azaz Európa teljes földterületének 12%-a van kitéve a vízeróziónak, és 42 millió hektárt érint a szélerózió. - az európai talajok 45%-ában kevés a szerves anyag, fõleg Dél-Európában, de Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország egyes területein is. - a 25-tagú Európai Unióban a valószínûleg szennyezett területek száma becslés szerint közel 3,5 millió. A Corine felszínborítási adatbázis szerint a földhasználat jelentõsen változik Európában, aminek hatása van a talajra. 1990 és 2000 között az európai földterületek legalább 2,8%-án változott meg a földhasználat, különösen a városi területek növekedtek jelentõsen. A tagállamok és a régiók között nagy különbségek vannak, a felszínlezáródáshoz vezetõ beépítettség aránya ebben az idõszakban 0,3% és 10% között változik. A jelenlegi tendenciákat nehéz extrapolálni a jövõre nézve, elsõsorban a rendelkezésre álló adatok szûkössége miatt. Az ember által okozott terhelések azonban növekvõ tendenciát mutatnak. Az éghajlatváltozás, ami emelkedõ hõmérsékletek és rendkívüli idõjárási események formájában jelentkezik, növeli egyrészt az üvegházhatást okozó gázoknak a talajból történõ kibocsátását, másrészt olyan veszélyekkel jár, mint például az erózió, a földcsuszamlás, a szikesedés és a szerves anyagok csökkenése. Mindez azt vetíti elõre, hogy a talajromlás Európában folytatódni fog, valószínûleg az eddiginél gyorsabb ütemben. Számos bizonyíték mutat arra, hogy a talajromlás következményeit nem maguk a földhasználók viselik, hanem gyakran a társadalom egésze vagy a probléma keletkezésétõl távol élõ lakosság. Magyarországon a 8,6 millió hektár kedvezõtlen adottságú területének 26,7%a vízerózióval veszélyeztetett, 26,7%-án pedig az alacsony pH értékû talajok szélsõséges savanyodási folyamataival veszélyeztetett. A 2,3 millió hektárt érintõ vízerózió egyben 1,5 millió tonna szerves anyag transzportját, illetve részben pusztulását is jelenti. További problémát jelent a talaj tömörödése és a termõréteg vastagságánek csökkenése. A tömött altalajú 105

6. TALAJ

és sekély termõrétegû területek összesen 1,6 millió hektárt tesznek ki. Ezek térbeli elhelyezkedését a következõ Ta2. ábra szemlélteti:

Ta2. ábra: Talajdegradációs régiók (Forrás: MTA TAKI) 6.3 A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai A talajok fizikai félesége a talajt alkotó részek nagyságától, illetve az egyes szemcsefrakciók (homok, iszap, agyag) méretétõl és arányától függ. A talajok levegõ- és vízháztartását, hõgazdálkodását alapvetõen meghatározza a fizikai talajféleség, ami kihat a kémiai és biológiai folyamatokra, a tápanyaggazdálkodásra, a szennyezõanyag transzportra, pufferképességre, mûvelhetõségre, termõképességre stb. A fizikai féleség több módszerrel jellemezhetõ. Hazánkban az Arany-féle kötöttségi szám (KA) meghatározása terjedt el, egyszerû és gyors kivitelezhetõsége miatt. A KA számértéke a talaj vízfelvételével arányos. A Kuron-féle higroszkóposság (hy) méréséhez hasonlóan közvetett módszer, mindkettõ az agyagtartalommal arányos. Elterjedt továbbá az ún. leiszapolható (0,01 mm-nél kisebb) részek meghatározása is. Valójában a három paraméter együttes figyelembe vételével jellemezhetõ a fizikai talajféleség, aminek területi megoszlását a TIM adatai alapján a Ta3. ábra mutatja be:

106

6. TALAJ

Jelmagyarázat

Homok Kõzettörmelék Homokos vályog Vályog Agyagos vályog Agyag Tõzeg, kotu

Ta3.ábra: Talajaink fizikai félesége (Forrás: FVM TIM kiadvány) A talajok kémhatása a vizes közegben és a kálium-kloridos sóoldatban mért pH. A talajok kémhatása meghatározza a talajkémiai folyamatok irányát és jellegét: így pl. a tápelemek felvehetõségét, a toxikus elemek biológiai elérhetõségét, a mikrobiális folyamatok jellegét és irányultságát, és ezzel együtt végsõ soron a talaj szerkezetét is. A TIM adatok alapján megállapítható, hogy a hazai talajok mintegy 42%-a savanyú, 9%-a neutrális, 48%-a gyengén lúgos és mindössze 1%-a lúgos, illetve erõsen lúgos kémhatású. Az erõsen savanyú kémhatású talajok legnagyobb része jelenleg erdõ mûvelés alatt áll. A savanyú kémhatású talajok legnagyobb része a barna erdõtalajokkal borított Északi-középhegységben, a Nyírségben, Nyugat-Dunántúlon és a Dél-dunántúli régióban találhatók. Jelentõs a savanyú (11%), az erõsen savanyú (6%) és a gyengén savanyú (25%) talajok részaránya, utóbbiak a legérzékenyebbek a környezeti változások következtében romló folyamatokra, ugyanakkor a leghatékonyabban javíthatók. A savanyú talajok elõfordulása bár nem közelíti meg az egyes Észak-európai tagországokban elõforduló területi arányokat, de nagy aránya arra mindenképpen figyelmeztet, hogy több gondot kell fordítani a talajok savanyodásának megelõzésére, illetve a savanyú talajok javítására. A talajok kémhatása és mészellátottsága területi megoszlását a TIM adatai alapján készített Ta4. ábra mutatja be:

107

6. TALAJ

Jelmagyarázat

Erõsen savanyú talajok Gyengén savanyú talajok Felszíntõl karbonátos talajok Nem felszíntõl karbonátos szikes talajok Felszíntõl karbonátos szikes talajok

Ta4. ábra: Talajaink kémhatása és mészállapota (Forrás: FVM TIM kiadvány) A talajok humuszviszonyai a humusztartalommal (H%) és a humuszos réteg vastagságával (cm) jellemezhetõk. A humusz az elhalt gyökérmaradványokból és a talajlakó mikro- és makroszervezetek mradványaiból képzõdött talajspecifikus szerves anyag. Az Európai Unió felmérése szerint az unió területén található talajokban több mint 70 billió tonna szerves szén tárolódik, ami messze felülmúlja a tagországok 1,5 billió tonna éves légköri kibocsátását. A humusz fontos szerepet játszik a jó talajszerkezet kialakításában, a tápanyag- és vízgazdálkodásban, a talaj termékenységében. A talaj szerves anyaga folyamatosan megújul, mivel évente új szerves anyag kerül a talajba, a humusz alkotók egy része pedig átalakul, ásványosodik, de ez a változás igen lassan megy végbe. Ezért a humuszanyagok mennyisége a természetes rendszerekben viszonylag állandó, mert egyensúlyi állapot alakul ki ami az adott talajtípusra jellemzõ. A homok talajokon uralkodó oxidációs viszonyok elõsegítik a bontási folyamatokat, míg a nagy agyagtartalom és a reduktív folyamatok a szerves anyagok felhalmozódásának kedvez. A humuszos feltalaj a biológiailag legaktívabb része a talajoknak, otthona és táplálékforrása megszámlálhatatlan mikrobiális szervezetnek és az erre települõ gazdag, szinte az egész rendszertant reprezentáló táplálékpriamisoknak, egészen a gerincesekig bezárólag. Egy hektár gyepterület talaja öt tonna élõlény biomassza tömegét termeli meg. Egy gramm talaj otthona többek között néhány billió baktériumnak, többszáz méter gombafonalnak (hyphának), több tízezer véglénynek (protozoának), többezer fonalféregnek (nematodának), többszáz rovarnak, pókszabásúnak, gyûrûsféregnek és többszáz méter növényi gyökérnek. A hazai talajok szervesanyag készletét a Ta5. ábra mutatja be 108

6. TALAJ

Jelmagyarázat tonna/hektár <50 50-100 100-200 200-300 300-400 >400

Ta5.ábra: Talajaink szervesanyag készlete (Forrás: FVM TIM kiadvány) Talajaink humusztartalom változását a TIM mérési ciklusok eredményének összehasonlító vizsgálata alapján a Ta6. ábra mutatja be:

Jelmagyarázat változás 2000-2004 között

csökkent

nem változott

nõtt

Ta6. ábra: A humusztartalom változása (Forrás: FVM TIM kiadvány) 109

6. TALAJ

A pontminta-vétel során a felsõ genetikai szint humusztartalmát 1184 mintán vizsgálva és az eredményeket összehasonlítva megállapítható, hogy a humusztartalom 1992-1998 között a minták 16%-ban csökkent, 61%-ban nem változott és 23%-ában növekedett. Az átlagmintavételre történõ átállás (2000.) után a 0-30 cm-es réteg 9 részmintából képzett átlagát vizsgálva 2000-2004 közötti eredményeket összevetve megállapítható, hogy a minták 20%ban tapasztalható humusztartalom csökkenés, 64%-ban az értékek változatlanok, míg 16%ban némi növekedés volt tapasztalható. Talajaink termékenysége ugyanakkor nagyban függ a vízgazdálkodási és anyagforgalmi tulajdonságoktól is. Ezek területi jellegzetességeit a TIM adatok alapján készített Ta7. és a Ta8. ábra szemléltetik.

Jelmagyarázat változás 2000-2004 között

Gyenge vízelnyelésû, igen gyenge vízvezetõ, erõsen víztartó, kedvezõtlen vízgazdálkodású talajok Jó vízelnyelésû és vízvezetõ, jó vízraktározó, jó víztartó talajok Igen nagy vízelnyelésû és vízvezetõ, gyenge vízraktározó, igen gyengén víztartó talajok

Közepes vízelnyelésû és vízvezetõ, nagy vízraktározó, jó víztartó talajok

Nagy vízelnyelésû és vízvezetõ, közepes vízraktározó, gyengén víztartó talajok

Közepes vízelnyelésû, gyenge vízvezetõ, nagy vízraktározó, erõsen víztartó talajok

Igen gyenge vízelnyelésû, szélsõségesen gyenge vízvezetõ, igen erõsen víztartó, igen kedvezõtlen, extrémen szélsõséges vízgazdálkodású talajok Jó vízelnyelésû és vízvezetõ, igen nagy vízraktározó és víztartó talajok Sekély termõképesség miatt szélsõséges vízgazdálkodású talajok

Ta7. ábra: Talajaink vízgazdálkodási tulajdonságai (Forrás: FVM TIM kiadvány)

110

6. TALAJ

Jelmagyarázat

Erõs só és/vagy kicserélhetõ Na-ion felhalmozódás Szervesanyag felhalmozódás (láp) Kismértékû anyagforgalom

Sekély termõrézeg miatt szélsõséges nedvességviszonyok okozta szervesanyag felhalmozódás (Redzina)

Felszíni vízfolyások hatása Migrációs egyensúly Talajvíz-hatás

Erõs felszini lepusztulás

Csapadéktöbblet miatti pangóvíz-hatás

Erõs karbonát-felhalmozódás

Erõs kilugzás

Mérsékelt kilugzás

Mérsékelt só és/vagy kicserélhetõ Na-ion

Ta8. ábra: Talajaink anyagforgalmi típusai (Forrás: FVM TIM kiadvány) A térképek és adatanyag alapján a megfelelõ talajszelvény kiválasztásával, a talajszintek tényleges vastagságuknak megfelelõen történõ behelyettesítésével, az adott domborzati és idõjárási viszonyok ismeretében Magyarország bármely talajára, illetve annak bármely rétegére meghatározható, hogy a talaj felszínére jutó víz milyen hányada szivároghat be a talajba, ennek milyen hányada juthat a mélyebb szintekig, a talajvízig, milyen hányada tározódik vagy válik a növények számára felvehetõvé. 6.4 A talajt érõ terhelések, talajkárosodások A talaj a bioszféra nagy kiegyensúlyozó képességgel (puffer kapacitással) rendelkezõ eleme, amely egy bizonyos határig képes mérsékelni, tompítani a talajt érõ különbözõ stressz hatásokat. Ilyet természeti tényezõk (légköri aszály, túl bõ nedvességviszonyok, erdõtüzek, fagy stb.) is kiválthatnak, egyre fenyegetõbbek és súlyosabbak azonban az ember által okozott különbözõ stressz hatások. A környezeti kockázat szempontjából legjelentõsebb toxikus nehézfém (kadmium, ólom stb.) vizsgálatok jelentõsége a környezetállapot értékelésén túl az élelmiszerbiztonság folyamatos fenntartása miatt egyre fontosabb. A monitoring vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a magyarországi talajok összes kadmium tartalma tekintetében, a genetikai felsõ szintben a 0,1-0,7 mg/kg közötti értékek a gyakoriak (93%), ami a jogszabályokban elõírt 1 mg/kg szennyezettségi határértékhez viszonyítva kedvezõ. Legnagyobb az átlagos kadmium tartalom a kõzethatású talajokban és a láptalajokban. Magasabb mennyiségek - amelyek nem emberi tevékenységbõl származnak 111

6. TALAJ

Északi-közép- hegységben, míg a Felsõ-Tisza árterületein a Szatmár-Beregi síkságon, valamint a Bodrogköz, Rétköz térségében másodlagos szennyezõdés eredményeként fordulnak elõ. A kadmium a talajban a viszonylag „mozgékony” (könnyen kimosódó) nehézfémek közé tartozik. A mobi- litása a talaj pH-jának csökkenésével nõ. A nagyobb szervesanyag tartalom csökkenti a mobilizációt. A növények könnyen felveszik és a táplálékláncban a mérgezõ és rákkeltõ hatása miatt komoly környezeti kockázatot jelenthet. A hazai talajok kadmium tartalmának megoszlását a TIM mérési eredmények alapján a Ta9. ábra mutatja be:

Jelmagyarázat Cd mg/kg

<0,5 0,5-0,7 0,7-0,9 0,9-1,0 >1,0

Ta9. ábra: Talajaink kadmium tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány) Az ólom a talajban oldhatatlan csapadékként, vagy különbözõ szerves és kolloid anyaghoz kötve található. Más fémekkel összehasonlítva kicsi az oldhatósága, ezért kisebb a növények számára felvehetõ frakció is. A növények az 5-7 pH közötti talajokból csak kevés ólmot tudnak felvenni. Az ólom csak szélsõségesen savanyú talajokban válik a növények számára felvehetõvé. A talajok savanyodása többek között a mérgezõ nehézfémek (ólom, kadmium) növényi felvevõ képességének megnövekedése miatt jelent nagy kockázatot. A szerves humuszanyagokban gazdag talajokban (az adszorpciós folyamatok miatt) kisebb az ólom felvehetõsége. A monitoring eredmények alapján a magyarországi talajok összes ólomtartalmának területi megoszlása rendkívül egyenletesen 10-30 mg/kg között változik, ami a jogszabályban elõírt 100 mg/kg szennyezettségi határérték figyelembe vételével jó környezet minõségi állapotnak értékelhetõ. Magasabb értékek az Északi-középhegységben, valamint a Sajó és a Felsõ-Tisza árterein fordul elõ. A területi megoszlást a Ta10. ábra mutatja:

112

6. TALAJ

Jelmagyarázat Pb mg/kg

<25 25-50 50-75 75-100 100<

Ta10. ábra: Talajaink ólom tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány) A talajban a cink az agyagásványok kristályrácsaiban és a különbözõ szorpciós komplexekben helyezkedik el, a növények számára nélkülözhetetlen mikro tápelem és csak nagyobb koncentrációban toxikus. Jelentõs a homoktalajokban mindig fellelhetõ magnetit cink tartalma: Komplexeiben a kötõdés erõssége a pH emelkedésével fokozódik, ezért mozgékonysága semleges és lúgos talajokban nagymértékben lecsökken. A magyarországi talajok összes cink tartalma 5-150 mg/kg mennyiségben található a genetikai felsõ szintben, ami összevetve a jogszabályban elõírt 200 mg/kg szennyezettségi határértékkel jó környezetminõséget jelent. Területi eloszlását a következõ térkép mutatja be: Ta11. ábra.

113

6. TALAJ

Jelmagyarázat Zn mg/kg

<100 100-150 150-200 200-250 250<

Ta11. ábra: Talajaink cink tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány) A magyarországi talajok mezõgazdaságilag mûvelt és az élõ szervezetek számára legkönnyebben hozzáférhetõ felsõ genetikai szintjében az összes arzén tartalom 1-15 mg/kg, ami a 15 mg/kg szennyezettségi határértéket megközelíti. A vizsgált minták 79%-ban azonban kevesebb, mint 7 mg/kg, elsõsorban a kõzethatású illetve a vizes réti-, láp- és öntés talajokban fordul elõ. Az arzén a talajban a csapadékvizekkel nehezen mozog, nem mosódik le. Toxicitása erõsen függ az oxidációs fokától. (Ez azt jelenti, hogy a jól levegõzött talajokban jóval kevésbé mérgezõ mint a tömörödött, levegõtlen, vízzel borított földben). Esetenként a gyökerekben halmozódik fel, a növény föld feletti részeiben azonban az arzén koncentráció nem haladja meg a nem szennyezett talajokon nõtt növények arzén tartalmát, ezért különösen a gumós és gyökérzöldségek, takarmányok termelésekor kell körültekintõen eljárni. Az arzén átlagos mennyisége és a talajok fizikai félesége között nem ismerhetõ fel határozott tendencia. Területi megoszlását a TIM mérések alapján a következõ térkép (Ta12. ábra) mutatja be:

114

6. TALAJ

Jelmagyarázat As mg/kg

<7 7-10 10-12 12-15 15<

Ta12. ábra: Talajaink arzén tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány) A talajok ún. „összes” nehézfém („totál”) mennyiségének meghatározása mellett az ún. „könnyen felvehetõ”, azaz a növények és a biológiai szervezetek számára könnyen elérhetõ toxikus fém vizsgálatokat is végeznek. A TIM keretében eddig elvégzett mérés sorozatok feldolgozása alapján a termõtalajok országos állapota Magyarországon kedvezõnek mondható. Az iparterületek és nagyvárosok térségében ugyanakkor nagyszámú, de lokálisan lehatárolható szennyezett és potenciálisan szennyezett terület található. Ezek országos számbavétele 1998 óta folyamatosan tart az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) keretében. Errõl részletesebb adatok a Kármentesítés c. fejezetben találhatók A talajokat nagy területen érõ ún. diffúz kémiai terhelését elsõsorban a termõföldön felhasznált mûtrágyák, termésnövelõk és növényvédõszerek jelentik. A mûtrágyák termõtalajokon történõ felhasználása 1990-2000 között erõs csökkenést majd 2000-2005 között kismértékû emelkedést mutat. 1970 és 1989 között az egy hektár mûvelt területre jutó mûtrágya hatóanyag-mennyiség több mint 200 kg volt, a mai értékeknek több, mint kétszerese. Az 1990 utáni években döntõen a birtokszerkezeti viszonyok változásának, valamint az állami támogatások megszüntetésének következtében a mûtrágya felhasználás számottevõen, mintegy 70%-kal visszaesett. Az 1991-es mélypontot (30 kg/ha) követõen a felhasznált mûtrágya mennyisége lassan ismét növekedni kezdett. 2005-ben a fajlagos összes mûtrágya felhasználás 66 kg/ha, 2006-ban 79 kg/ha, 2007-ben érte el a 115

6. TALAJ

közelmúlt legmagasabb értékét a 87kg/ha-t és ez 2008-ban mérséklõdött 75kg/ha-ra. A felhasználás túlnyomó részt a nitrogén-hatóanyag tette ki, de a növekvõ tendencia a tartósabb hatást biztosító foszfor és a kálium hatóanyag felhasználásában volt. Ez látható a KSH adatok alapján készített Ta1. és Ta2. diagramon.

Ta1. diagram: Egy hektárra jutó mûtrágya mennyiség hatóanyagban kifejezett változása (Forrás: KSH)

Ta2. diagram: A forgalmazott mûtrágya mennyiség változása (Forrás: KSH) Ezzel párhuzamosan az istállózott állattartásból származó szerves trágya felhasználás mértéke a 2008. évben 17 t/ha-ra csökkent a 2006. évi 21,6 t/ha-ról, ami potenciálisan a talajok biológiai aktivitásának és a humuszképzõdés bázisának csökkenését jelenti. Ezt mutatja a. a KSH adatok alapján készített Ta3. diagram.

116

6. TALAJ

Ta3. diagram: Egy hektár termõföldre jutó szervestrágya mennyiségének változása (Forrás: KSH) A növényvédõ szerek alkalmazásának célja a gyomok, a termést károsító rovarok és a gombás fertõzésekkel szembeni védelme, a termelés biztonságosabbá tétele, a terméshozam növelése. 2005. év adataihoz viszonyítva egy emelkedõ tendencia rajzolható meg, ami a 2006. évi 1,96 kg aktív hatóanyag hektáronkénti felhasználástól a 2008. évi 2,09 kg/ha értékig mutat. Ezt szemlélteti a KSH adatok alapján készített Ta4. diagram

Ta4. diagram: Növényvédõszer felhasználás változása (Forrás: KSH)

117

6. TALAJ

6.5 Talajvédelmi intézkedések A talaj alapvetõen egy feltételesen megújuló természeti erõforrás, bár az utóbbi évtizedek kutatása alapján helytálló lehet a nem, illetve feltételesen megújuló megfogalmazás, mivel állapotának romlása nagyon gyors lehet, összevetve a kialakulási és regenerációs folyamatokkal, amik rendkívül lassúak. Egy nagyon dinamikus rendszerrõl van szó, amely több funkciót tölt be, továbbá az emberi tevékenységek, valamint az ökoszisztémák fennmaradása szempontjából létszükségletû szolgálatokat lát el. E funkciók közé tartozik a biomassza-termelés, a tápanyagok és a víz raktározása, szûrése és átalakítása, továbbá a talaj a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme, a legtöbb emberi tevékenység színhelye, nyersanyagokat szolgáltat, szénforrásként mûködik, valamint geológiai és archeológiai örökséget hordoz. A talajt olyan fenntartható módon kell használni, amely megóvja az ökológiai, gazdasági és társadalmi feladatok elvégzéséhez szükséges képességét, megõrizve a talaj funkcióit a jövõ generáció igényeinek kielégítése érdekében. A talaj - a levegõvel és a vízzel ellentétben fõleg magántulajdonban van, de közös érdekû erõforrásról van szó, amelyet meg kell õrizni a következõ generációk számára. A közérdek szolgálatában ezért óvintézkedésekrõl kell rendelkezni a talajt használókkal szemben abban az esetben, ha tevékenységük várhatóan jelentõs mértékben akadályozza a talaj funkcióit. Az ipari terjeszkedés és a gazdaság számos ágazata által támasztott növekvõ területigény eredményeként a beépítettség, a talajfelszín tartós lezárása jelentõsen nõtt, ami korlátozza a talaj fenntartható használatát. Megfelelõ intézkedéseket kell tenni a felszíni lezárás korlátozása érdekében, például az elhagyott szennyezett területek rehabilitációja révén, csökkentve így a zöldmezõs területek beépítésének, a szabad talajfelszín folyamatos csökkenésének tendenciáját, és elõ kell segíteni az olyan építési és vízelvezetési technikák használatát, amelyek lehetõvé teszik a talaj lehetõ legtöbb funkciójának megõrzését, biztosítja a beépítettség ellenére a talaj víz- és anyagforgalmát, biológiai aktivitását. A célként kitûzött és hatékony talajvédelmi szakpolitikákat a talajromlás megjelenésének helyére vonatkozó ismeretekre kell alapozni. Ismeretes, hogy egyes talajromlási folyamatok, mint az erózió, a szerves anyagok csökkenése, a tömörödés, a szikesedés és a földcsuszamlások csak bizonyos területeken jelennek meg, amelyek jobban ki vannak téve az ilyen kockázatoknak. Ez megkívánja az ilyen veszélyeztetett területek azonosítását. Az azonosított veszélyeztetett területeken intézkedéseket kell végrehajtani a további talajromlás elkerülése céljából azáltal, hogy csökkentik annak kockázatát, és helyreállítják a megromlott állapotú talajt a talajfunkciók megõrzése érdekében. Ezek a célkitûzések szerepelnek az Európai Unió hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló 1600/2002/EK határozat, illetve az annak megvalósítását kezdeményezõ 2002. évi „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” címû EU Bizottsági közleményben (COM(2002) 179). A dokumentumban foglaltak alapján dolgozta ki és terjesztette elõ a Bizottság a Tematikus Talajvédelmi Stratégiát és a „Talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról” szóló irányelv tervezetet 2006-ban.

118

7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET

7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET 7.1 Épített környezet Zöldfelületek A települési környezet minõségét alapvetõen meghatározza a zöldfelületek mennyisége, aránya. Ezek a növényzettel beültetett területek (kisebb erdõk) tisztítják a levegõt a por megkötésével, védik a talajt, a talajfelszínt, amitõl szintén csökken a porterhelés. Enyhítik a nyári hõséget, növelik a páratartalmat és mérséklik a szél erejét, jó elhelyezéssel segítik a település átszellõzését. Mindezeken felül a növényzet kellemesebbé teszi a lakókörnyezetet. Döntõen ennek tudható be, hogy kertvárosi területeken az ingatlanok ára - hasonló beépítés és házak esetén - jelentõsen magasabb. Néhány száz fa megfelelõ gyepterülettel, cserjékkel száz lakás értékét akár százmillió forinttal megemelheti (értéknövekedés). 2005-ben a magyar városok minden lakójára 18 m2 önkormányzati zöldterület jutott. A városi zöldterületek 64%-a közpark, 17%-a közkert, a többi erdõ. Az önkormányzatok ezeknek a területeknek a 85%-át gondozzák rendszeresen. A városok zöldfelületi ellátottsága nemzetközi összehasonlításban mennyiségi és minõségi szempontból a közepesnél rosszabb. A helyzet kialakulásához a telkek értékesítésének és a beépítések engedélyezésének helytelen gyakorlata is hozzájárult. Épületek Az ország lakosságának 68%-a városokban él, 32%-a községekben lakik. A dunántúli régiók és az Észak-Magyarországi Régió települései kisebb átlagos népességûek és magasabb laksûrûségûek, míg az alföldi régiók ritkább települési hálózatára a nagyobb átlagos népesség és a kisebb laksûrûségû települések jellemzõek. A Közép-Magyarországi Régió Budapest miatt külön kategóriát képvisel. Az épített környezet az ország földterületének közel 10%-át veszi igénybe. (települések, ipari területek stb.) Az épített környezet rossz, elhanyagolt állapota komoly környezeti problémákat is okozhat (pusztuló ipari területek, települési infrastruktúra hiánya stb.).

119


7.2 Vízellátás, csatornázás Az önkormányzatok törvényi kötelezettsége a lakosság ivóvízellátásának biztosítása és a keletkezett szennyvizek elõírásoknak megfelelõ szintû összegyûjtése, tisztítása. A víziközmû ellátás és szolgáltatás kérdései hazánk Európai Unióhoz történõ csatlakozása kapcsán az elmúlt években még fokozottabban elõtérbe kerültek. A mára még nem teljes mértékben megoldott legfontosabb feladatok ezen a téren a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósítása és az ivóvízellátás vízminõségi problémáinak rendezése. A vezetékes ivóvízzel ellátott települések aránya 1990-2008 között 79%-ról 100%-ra, a csatornahálózattal ellátott települések aránya ugyanezen idõszakban 14%-ról 53%-ra növekedett. (Tk1. táblázat)

Közmûellátottság

1990 1995 2000

2001

2002

2003 2004 2005

2006

2007

2008

79,2

97,5

99,9

99,9

99,9

99,9

99,9

99,9

99,9

99,9

100,0

Az ivóvízvezeték-hálózat hossza (ezer km)

52,4

59,0

62,3

62,6

63,1

63,8

64,4

64,6

64,9

65,0

65,2

A vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma (ezer) db)

3300 3590 3750

3770

3810

3850 3910 3960

4000

4030

4080

Szennyvízcsatornával ellátott települések az összes település %-ában

14,0

16,0

27,2

31,6

37,0

42,0

44,6

46,8

49,1

51,0

52,9

Az összes zárt szennyvízcsatorna-hálózat hossza (ezer km)

11,9

15,7

24,7

27,2

30,5

33,3

35,4

36,9

38,8

40,5

41,9

41,6

44,2

51,0

53,5

56,1

59,1

62,0

64,9

67,4

69,8

71,3

A vezetékes ivóvízzel ellátott települések az összes település %-ában (%)

A szennyvízcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya (%)

Tk1. táblázat: A lakosság közmûellátottságára vonatkozó adatok, 1990-2008 között (Forrás: KSH adatbázis)

120


Az ivóvízvezeték-hálózat hossza 1990 és 2008 között 24%-kal nõtt, 2008-ra elérte a 65,2 ezer km-t. A közüzemi szennyvízelvezetõ-hálózat kiépítése az 1990-es évtized közepe után gyorsult fel jelentõsen. A zárt szennyvízcsatorna-hálózat hossza mintegy 3,5-szeresére növekedett, és 2008-ra már 41,9 ezer km-en épült ki. Az egy kilométer ivóvízvezeték hosszra jutó zárt szennyvízelvezetõ csatornahálózat átlagos hossza 0,643 kilométer volt 2008-ban. Ugyanakkor a csatornahálózat kiépítésének szintje eltérõ az ország régióit tekintve. Korábban a szennyvizek közcsatornán történõ elvezetése inkább csak a nagyobb településekre volt jellemzõ, fõként a városok sûrûn lakott központi részein társult a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez. 1990-ben csak 429 település rendelkezett közüzemi szennyvízcsatorna mûvel, de a nagy lakosságszámuk következtében így az ország lakásállományának 42%-a volt csatornázva. 2000 és 2007 között Budapesten 92%-ról 98%-ra, a megyei jogú városokban 75%-ról 87%-ra, a többi városban 44%-ról 70%-ra, a községekben pedig 15%rõl 40%-ra javult a lakásállomány csatornázottsága. 2008. évben már 3067 ezer db, az összes lakás 71%-a volt a szennyvízhálózatba bekötve, ami 80%-kal meghaladta az 1990. évi értéket. A közmûves (vezetékes) ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 1990-2008 között 85%-ról 96%-ra emelkedett. Ennek hatásaként a közmûolló (az ivóvízvezetékkel ellátott és a közcsatornához csatlakozó lakások arányának különbözete) országosan 41%-ról 25%-ra zárult, mely az európai 20%-os átlagtól még elmarad. (Tk1. diagram)

Tk1. diagram: A közmûvel ellátott lakások arányának (közmûolló) alakulása (Forrás: KSH adatbázis) A szennyvízcsatorna-hálózat kihasználtságát rontja, hogy kiépítését követõen a lakosság egy része nem csatlakoztatja rá a lakását, mert magasnak tartja a csatornahasználati díjat. Miközben a csatornahálózatra kötött lakások aránya folyamatosan nõ, azon lakások aránya, amelyek bár csatornázott területen vannak, de nincsenek a csatornahálózatba bekötve, még mindig jelentõs, 2006-ban 9,2% volt. A rákötést ösztönzi a néhány éve bevezetett talajterhelési díj. 121


Nem közvetlenül közcsatornán keresztül (általában tartálykocsikkal) további 10,9 millió m3 települési folyékony hulladékot gyûjtöttek be és ártalmatlanítottak 2007-ben. (A települési folyékony hulladék mennyisége a csatornázottság növekedésével csökken.) A vízfogyasztás az 1980-as évek végéhez képest mintegy 50 százalékkal csökkent. Ez a folyamat mára megállt, a lakosság ivóvízfogyasztása stabilizálódik. Országosan mintegy 100110 liter vizet fogyaszt egy ember naponta, de az adatok a település nagyságának és ellátottságának megfelelõen változnak. Míg Budapesten 2009-ben átlagosan mintegy 150-160 liter vizet fogyaszt egy ember naponta, addig a nagyobb vidéki városokban 120-130 liter, kisebb falvakban pedig 50-70 liter a napi vízfogyasztás. 7.3 Szennyvíztisztítás A közcsatornarendszeren összegyûjtött szennyvizeket a jogszabályi elõírásoknak megfelelõ mértékben meg kell tisztítani a befogadó vizek állapotromlása megakadályozása és a vízi ökoszisztémák védelme érdekében. Az Európai Közösség a települési szennyvizek elvezetését és tisztítását a Tanács 91/271/EGK irányelvében szabályozza annak érdekében, hogy megóvja a környezetet a települési és egyes ipari szennyvízkibocsátások káros hatásaitól. A teljesítendõ feladatok és azok határideje Magyarországra vonatkozóan a Csatlakozási Szerzõdésben kapott átmeneti mentességre tekintettel a következõk voltak: • legkésõbb 2010. december 31-ig minden 15 ezer LE-nél nagyobb szennyvízelvezetési agglomerációt (nagyobb városok) el kell látni szennyvízgyûjtõ rendszerrel és legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztító teleppel, • legkésõbb 2015. december 31-ig minden 2 ezer és 15 ezer LE közötti (kisebb városok) szennyvízelvezetési agglomerációban meg kell oldani a szennyvízgyûjtõ rendszer kiépítését és a legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítást, • legkésõbb 2008. december 31-ig az érzékeny területeken fekvõ 10 ezer LE feletti szennyvízelvezetési agglomerációkban (Balaton, Velencei-tó és Fertõ-tó vízgyûjtõterülete) biztosítani kellett a szennyvízgyûjtõ rendszer kiépítését és a biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítás mellett a III. fokozatú tisztítást, azaz a tápanyag (nitrogén és foszfor) eltávolítást. A szennyvizek gyûjtésére és tisztítására vállalt kötelezettségek ütemszerû végrehajtása érdekében a Kormány 2000. évben elfogadta a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Programot, melynek célja a települési szennyvizek okozta terhelések csökkentése a csatornázottság és a szennyvíztisztítás fejlesztésével. A Program kétévente felülvizsgálatra kerül. A beruházások korábban elsõsorban hazai forrásokból, az elmúlt években már nagyrészt EU-s források segítségével valósultak meg. A Program végrehajtásának eredményeképpen az elmúlt években jelentõsen nõtt a csatornázottság, és javult a szennyvíztisztítás aránya és színvonala. A Program szerint 2015-ig még mintegy 100 db kommunális szennyvíztisztító telep építését tervezik, a hátralévõ és folyamatban lévõ beruházások forrásigénye 2007 és 2015 között az EU támogatási források maximális kihasználása esetén a 2008. évi bázis áron 784 milliárd Ft.

122


A 2007. december 31-i állapot szerint 643 db szennyvíztisztító telep üzemelt Magyarországon. Ezek mindegyike rendelkezett mechanikai és biológiai fokozattal. 2007ben az összegyûjtött szennyvíznek 71,7%-a került biológiai tisztítás után a befogadókba (1991-ben 35%, 2000-ben 58,5%). Jelentõsebb mértékben emelkedett a III. fokozattal is tisztított szennyvizek aránya (1990-ben 2,6%, 2000-ben 10,8%, 2008. évben 34,6%). (Tk2. diagram)

Jelmagyarázat: tisztítatlan szennyvíz csak mechanikailag tiszíttott szennyvíz csak biológiailag tisztított szennyvíz III. fokkal is tisztított szennyvíz Tk2. diagram: A különbözõ szennyvíztisztítási fokozattal tisztított szennyvizek aránya (Forrás: KSH adatbázis)

A közcsatornán elvezetett szennyvíz lakosegyenértékben kifejezett terhelése dinamikusan növekszik, mennyisége ugyanakkor 2000 óta stagnál, vagy legfeljebb kismértékben növekszik (1991. évben 827 ezer, 2000-ben 530 ezer, 2005. évben 589 ezer, 2007. évben 534 ezer m3), 123


amelynek fõként a vízfogyasztás csökkenése az oka. Ennek következtében a tisztítandó szennyvíz töményebb, mint korábban. A települési szennyvíztisztító-kapacitások kiépítése során fontos teendõ a II. fokú biológiai szennyvíztisztítás kiépítése, amely egyúttal EU követelmény is. Ugyanakkor a III. fokozatú (elsõsorban a nitrogén és foszfortartalom eltávolítására irányuló kémiai) szennyvíztisztítás arányának növelését is szorgalmazni kell azokon a területeken, ahol a befogadó terhelhetõsége, illetve az EU felé tett vállalásaink teljesítése indokolttá teszik. (Tk3. diagram)

Tk3. diagram: A közcsatornán elvezetett és tisztított szennyvíz mennyisége 1992-2008 között (Forrás: KSH adatbázis) A csatornázás szempontjából is nagy múltú Budapesten az elvezetett szennyvíz több mint kétharmada egészen 2009-ig legfeljebb mechanikailag volt tisztítva és összesen 16 helyen ömlött a Dunába. A már régebb óta üzemelõ két tisztítómû (észak- és dél-pesti) a város szennyvizének csak kb. egyharmadát fogadja be, miközben a települési szennyvizek egynegyedét a fõváros bocsátja ki. Jelentõs javulás várható a Csepel-szigeten létesült központi szennyvíztisztító telep 2010 õszére tervezett teljes kapacitású elindulásától. A telep próbaüzeme 2009. augusztus 4.-én kezdõdött meg és fokozatosan éri el az üzemi teljesítményét. A központi szennyvíztisztító telep hatásaként a biológiai szennyvíztisztítás aránya meg fogja közelíteni a 100%-ot, a hazai vízgyûjtõre jutó szennyvíz eredetû foszforterhelés pedig közel 50%-kal, a nitrogénterhelés 20-30%-kal csökkenni fog. A szennyvíz csatornán történõ gyûjtése és szállítása gazdasági és környezetvédelmi szempontból nem mindenhol megfelelõ megoldás. Ilyen területek a nagyon alacsony lélekszámú települések (aprófalvak), az olyan településrészek, amelyek a település központjától távol helyezkednek el, továbbá a külterületeken elszórtan fekvõ lakóépületek (pl. tanyák, tanyabokrok az Alföldön). Itt célszerûen más megoldást szükséges alkalmazni annak 124


érdekében, hogy a szakszerûtlen szennyvízelhelyezés ne veszélyeztesse a környezet, elsõsorban a felszín alatti vizek állapotát (pl. korszerûtlen szikkasztók). Az egyedi szennyvízkezelés megoldása környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontoktól, illetve a beépítési szokásoktól független lehet egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmény, egyedi szennyvíztisztító kisberendezés és egyedi zárt szennyvíztároló. 7.4 Az ivóvíz minõsége Hazánk minden települése rendelkezik közüzemi vízmûvel, de a szolgáltatott víz minõsége több szempontból nem megfelelõ. Magyarországon ezért stratégiai jelentõségû kérdés az ivóvíz minõségének javítása. A hazai vízellátás meghatározó módon felszín alatti vizekbõl táplálkozik. Ennek a körülménynek nagy jelentõsége van a vízellátás biztonsága szempontjából. A sérülékeny vízbázisok esetében megfelelõ szintû vízbázis védelemre van szükség. A védett rétegvizekre telepített vízbázisokat ugyanakkor geológiai eredetû vízminõségi problémák jellemzik. Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokat megelõzõen az ivóvíz minõségét a WHO ajánlásai alapján készített MSZ. 450 szabályozta, amely több kémiai komponens esetében magasabb koncentrációt engedélyezett, mint az 1998-ban megalkotott 98/83/EK irányelv, melyet Magyarország a 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelettel léptetett hatályba. Ennek következtében a szolgáltatott ivóvíz jelentõs részének minõsége néhány paraméter esetében elmarad a jogszabályi elõírásoktól. Jelenleg a lakosság 40,2%-a él olyan településen, ahol az ivóvíz minõsége valamilyen szempontból kifogásolható. (Tk1. ábra) Az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek miatti nem megfelelõ ivóvízminõség a lakosok 25%-át érinti. Legnagyobb problémát a víz természetes eredetû arzéntartalma okozza azokon a területeken, ahol az meghaladja a 10 μg/l határértéket (az Alföldön, DélBaranyában és Dél-Somogyban). A különféle nitrogén-vegyületek az Alföldön, Baranyában, Tolnában és Somogyban jelentenek gondot. Az ország területének mintegy felén problémát okoz a vízkészlet magas vaskoncentrációja. A Csatlakozási Szerzõdésben Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy ezeket az új határértékeket érvényesíteni fogja valamennyi közüzemi vízellátásban részesülõ lakosa számára. Erre vonatkozóan az EU határidõket is megállapított. A közüzemi ivóvíz szolgáltatás területén fennálló vízminõségi problémák megoldását a 2001-ben elfogadott országos Ivóvízminõség-javító Program biztosítja. A fejlesztések végrehajtására az EU-s pénzügyi támogatások jelentenek forrást, ennek ellenére a Programban vállalt határidõk már részben lejártak. A végrehajtásának elhúzódása hátterében az áll, hogy Magyarország csak a saját teherbírásának megfelelõ ütemezéssel tudja elvégezni ezt a komoly erõfeszítést igénylõ, az ország lakosságának egynegyedére kiterjedõ programot.

125


Tk1. ábra: Nem megfelelõ minõségû vízzel ellátott térségek (Forrás: KvVM)

126


7.5 Zaj és rezgés elleni védelem Meghatározó zajforrások A légszennyezés mellett a zajterhelés az egyik leggyakrabban panaszolt környezeti ártalom. A külföldi és hazai felmérésekben a városi lakosság több mint fele a közúti közlekedést jelölte meg a zavarás elsõdleges forrásaként. A repülõterek környezetében, valamint a légi folyosók alatti területeken azonban a repülés volt a meghatározó zajforrás. A vasúti eredetû zajt az emberek valamivel jobban tûrik; a zavarási szint általában 5 dB-lel magasabb, mint az egyéb közlekedési módok esetén. A lakóterületek környezetében lévõ ipari és szolgáltató tevékenységek a közlekedéshez képest kevesebb embert érintenek, azonban a zavaró hatás kis területen nagyobb mértékben hat. Közlekedési eredetû zaj Közúti közlekedés A közutak mentén észlelhetõ zaj mértékét alapvetõen a forgalom nagysága és összetétele, valamint a közúttól való távolság és a zaj terjedésének útjában álló akadályok (épületek, zajvédõ falak) határozzák meg. A zajszintet befolyásoló további tényezõk közül a jármûvek sebessége, az útburkolat minõsége, a meteorológia viszonyok és a terjedési út elnyelési tulajdonságai érdemelnek említést. Eddig nem készült olyan felmérés, amely országos szinten reprezentatívnak tekinthetõ, egyenlõre csak a legforgalmasabb utakról van átfogó helyzetképünk a 2007-ben elkészült stratégiai zajtérképeknek köszönhetõen. Ezek a zajtérképek a 6 millió jármû/évnél forgalmasabb, országos közúthálózatba tartozó közutak zajterhelésérõl adnak tájékoztatást, emellett a különbözõ mértékû zajjal terhelt területeken élõ lakosság számát is tartalmazzák. A zajtérképezés alá vont közutak közül a gyorsforgalmi utak vonatkozásában az érintettségi adatokat Z1. táblázat tartalmazza. („Érintettek” alatt azoknak a lakosoknak a számát kell érteni, akik olyan lakóházban élnek, amelynek a zajjal leginkább terhelt homlokzata elõtt a zajtérképek alapján az egész napra átlagolt zajterhelés értéke (Lden) meghaladja az 55 dB-t, az éjjeli idõszakra vonatkozó átlag (Léjjel) pedig az 50 dB értéket.) Út szám M0 M1 M3 M5 M7 összesen

Érintettek száma (fõ) (Lden>55 dB) 7282 11787 12496 6 7202 38773

Érintettek száma éjjel (fõ) Vizsgált útszakasz hossza (Léjjel>50 dB) (km) 4032 29 6275 117 7559 79 0 22 2844 78 20710 325

Z1. táblázat: 6 millió jármû/évnél forgalmasabb gyorsforgalmi utak zajterhelése által érintett lakosok száma a 2007-ben elkészült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KvVM) 127


Az autópályákon kívül a felmérés kiterjedt az egyéb országos közutakra is. Ezek többsége a budapesti agglomerációhoz tartozó településeken illetve a megyeszékhelyek közigazgatási területén halad át. Ahogy azt a Z1. diagram szemlélteti a megyeszékhelyek közül az átmenõ forgalom Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza lakosságát érinti a legnagyobb számban, ezzel szemben Szekszárdon, Salgótarjánon, Zalaegerszegen a felmérés idõpontjában nem haladt át 6 millió jármû/év-nél forgalmasabb közút, Veszprémben pedig a lakott területektõl való nagy távolság miatt nem volt kimutatható az érintettség.

Z1. diagram: A megyeszékhelyek közigazgatási területén áthaladó 6 millió jármû/évnél forgalmasabb országos közutak (kivéve autópályák) zajterhelése által érintett lakosok száma a 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KvVM) Az országos közutak mellett 2007-ben elkészült Budapest és a közvetlen környezetében található 21 település teljes közúthálózatát magába foglaló zajtérkép is, amely már a forgalmasabb önkormányzati utakat is ábrázolja. Az erre vonatkozó adatokat a Z2. diagram és táblázat tartalmazza.

128


zajövezetek (dB)

érinettek száma (fõ) egész nap

50-54

éjjel 293 400

55-59

299 900

289 700

60-64

287 700

277 400

65-69

339 100

160 300

>70

342 400

14 400

összesen

1 269 100

1 035 200

Z2. diagram és táblázat: Budapesten és a környezetében található 21 településen a közúti közlekedési zajjal érintett lakosok száma a különbözõ zajövezetekben a 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: EnviroPlus Kft., KvVM) Vasúti közlekedésbõl származó zaj A vasúti zaj nagyságát a szerelvények száma, típusa (személy- illetve tehervonat), hossza, a vasúti pálya szerkezete és állapota határozza meg, emellett azonban alapvetõ fontosságú az elhaladási sebesség is. Egy szerelvény áthaladása ideje alatt a síntõl 7,5 m távolságra mérhetõ zaj 80 km/h sebesség mellett 74-83 dB, míg 200 km/h sebesség mellett 83-92 dB közötti értékeket mutat. A közutakhoz hasonlóan a vasúti közlekedés okozta zajterhelés vonatkozásában sem készült eddig országos felmérés. Jelenleg csak Budapestrõl és a közvetlen környezetében található 21 településrõl állnak rendelkezésre zajtérképek és érintettségi adatok, amelyeket a Z3. diagram és táblázat mutat be. Az érintettségi adatok alapján a vizsgált települések összlakosságának 10%-át éri különbözõ mértékû zajterhelés a vasúti forgalomnak köszönhetõen.

129


zajövezetek (dB)


50-54

éjjel 110 700

55-59

132 500

40 900

60-64

50 600

16 400

65-69

19 600

6 000

>70

9 100

700

összesen

211 800

174 700

Z3. diagram és táblázat: Budapesten és a környezetében található 21 településen a vasúti közlekedési zajjal érintett lakosok száma a különbözõ zajövezetekben a 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: EnviroPlus Kft., KvVM) Légiközlekedésbõl származó zaj A légi forgalom az elmúlt években világszerte jelentõs mértékben növekedett, ezért a légiközlekedésbõl származó zaj a zajvédelem egyik legsúlyosabb problémájává vált. A hazai repülõterek közül a Ferihegyi Repülõtér forgalma okozza a legjelentõsebb zajvédelmi problémát. A 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján a létesítmény közvetlen környezetében közel 282 000 fõt ér egész napra átlagolva 55 dB-nél vagy az éjjeli átlagot figyelembe véve 50 dB-nél nagyobb zajterhelés. Az érintettek legnagyobb hányadban Budapesten élnek, emellett a zajhatások Vecsésen, Monoron és Üllõn is kimutathatók (lásd Z4. diagram és táblázat) zajövezetek (dB)


50-54

éjjel 44 000

55-59

215 400

3 100

60-64

63 900

200

65-69

2 100

0

70-74

500

0

>75

0

0

összesen

281 900

47 300

Z4. diagram és táblázat: A Ferihegyi Repülõtér környezetében a különbözõ mértékû légiközlekedési zajjal érintett lakosok száma a 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KTI, KvVM) 130


Gazdasági tevékenységek végzésébõl származó zaj A közlekedés mellett számottevõ a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások telephelyeinek zajkibocsátása is. A kereskedelmi, vendéglátóipari és az építõipari tevékenységet végzõ vállalkozókkal szemben a kistérségi székhelyek jegyzõje jár el, egyéb esetekben a zajvédelmi hatósági jogkört a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek gyakorolják. A felügyelõségek által vizsgált létesítmények közül a megengedettnél nagyobb zajterhelést okozó üzemek arányát a Z5. diagram mutatja be.

Z5. diagram: A megengedettnél nagyobb zajterhelést okozó üzemek százalékos aránya a vizsgált üzemek számához viszonyítva (forrás: EnviroPlus Kft.) A Z5. diagramon jól látható, hogy míg az elsõ zajvédelemi szabályozás 1984-es hatályba lépést követõ évben az ellenõrzéseknek még több mint 60%-a mutatott ki határérték túllépést, addig ez az arány az 1990-es évek óta az ellenõrzött üzemek 25-35%-a körül stagnál. Tekintve, hogy a zöldhatóságok általában azokat az üzemeket vizsgálják meg, amelyeknél a határérték-túllépés eleve feltételezhetõ, az általános helyzetkép az elõbbi aránynál kedvezõbb.

131


A 2003 és 2007 között a felügyelõségek által vizsgált, jelentõs zajkibocsátást okozó telephelyek nemzetgazdasági ágankénti bontásban megadott arányát a Z6. diagram szemlélteti.

Z6. diagram: A 2003 és 2007 között a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek által vizsgált, jelentõs zajkibocsátást - legalább 5 dB túllépést okozó - telephelyek nemzetgazdasági ágankénti bontásban megadott aránya (forrás: KvVM) A Z6. diagram alapján a jelentõs zajkibocsátást okozó létesítmények 94%-ánál a zaj oka a termelési folyamat vagy szolgáltatás technológiájára vezethetõ vissza, 6%-ánál független a vállalkozás által folytatott tevékenységtõl, csupán az épületek fûtésébõl, légkondicionálásából származik. Az „A mezõgazdaság, erõgazdálkodás, halászat” ágon belül valamennyi zajforrás terményszárító berendezés, az ehhez tartozó technológia az összes nemzetgazdasági ágat figyelembe véve a legnagyobb arányban képviselteti magát a jelentõs kibocsátók között. A feldolgozóiparon belül az élelmiszergyártás ágazat részesedése a legjelentõsebb (38%-os), emellett 10% fölötti a fémfeldolgozási termékek gyártásának részesedése is.

132

8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)

C. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELÕZÉSE ÉS CSÖKKENTÉSE 8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC) 8.1 A környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek és mûködésük feltételei A környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK irányelvet1 az EU 1996-ban fogadta el, és a tagországoknak 1999. október 30-ig kellett saját jogrendjükbe átültetniük. Az IPPC irányelv kulcsfontosságú jogi eszköz, célja a környezet mint egész magas szintû védelmének megvalósítása, ipari és mezõgazdasági tevékenységek széles körébõl (fémek, ásványi anyagok, vegyianyagok, papír, textil, bõr, élelmiszerek termelése, baromfi- és sertéstartás, nagy tüzelõberendezések, finomítók, hulladékkezelés stb.) származó szennyezés keletkezésének megelõzésével vagy csökkentésével. Központi alapelve a kibocsátásoknak már a forrásnál történõ megelõzése, a természeti erõforrások hatékony felhasználása révén. Ez a megközelítés segítséget nyújt a levegõ- és vízszennyezés, a klímaváltozás, a talaj szennyezõdése és a hulladékok káros hatása által okozott környezeti problémák megoldásában, és közelebb visz a fenntartható termelési módok megvalósítása felé. Az integrált szennyezés-megelõzés és -csökkentés a hagyományos, környezeti elemenkénti és hatótényezõnként elkülönült környezetvédelmi szabályozás helyett a különbözõ környezeti elemek terhelését és szennyezését az elemek közti kölcsönhatások figyelembe vételével vizsgálja. Ezen túlmenõen energiahatékonysági szempontokat, a hulladékok keletkezésének minimalizálási lehetõségeit, a környezeti következményekkel járó baleseteket és a telephely állapotának megõrzését, bezárása esetén annak felhagyását, rekultivációját is magában foglalja. A rendszer a létesítmények engedélyezésén alapul, a szabályozás tárgyát az egész létesítmény környezetre együttesen gyakorolt hatása képezi. A létesítmények csak a megfelelõ engedély birtokában és a kiadott engedélyek elõírásainak megfelelõen üzemelhetnek, és az engedélyekben meghatározott kibocsátási határértékeket az elérhetõ legjobb technika alapján kell megállapítani. Az elérhetõ legjobb technikák mindazon technikák, beleértve a technológiát, a tervezést, karbantartást, üzemeltetést és felszámolást, amelyek elfogadható mûszaki és gazdasági feltételek mellett gyakorlatban alkalmazhatóak, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintû védelme szempontjából. Az IPPC irányelvnek megfelelõ szabályozást hazánkban jelenleg a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet tartalmazza, és meghatározza a hatálya alá tartozó tevékenységeket is. Hazai sajátosság, hogy az alapul szolgáló irányelvhez képest jogszabályunk több tevékenységet vont hatálya alá - az EU-ban ily módon nem szabályozott bányászati tevékenységeket is lefedi. Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységek A szabályozás hatálya alá tartozó létesítmények száma a 2003-2008. idõszakban Magyarországon 1100 körül alakult. 1

A korábbi módosításokkal történt egységes szerkezetbe foglalást követõen 2008/1/EK kodifikált irányelv.

133


Az ország területén valamennyi megyében üzemelnek ilyen létesítmények, kisebb számban Vas, Zala, Somogy, Tolna, Nógrád és Heves megyében fordulnak elõ. Területi eloszlásukat a IN1. ábra szemlélteti.

IN1. ábra: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató létesítmények száma fõcsoportonként, 2008 (Forrás: KvVM) Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató létesítmények köre Magyarországon igen vegyes összetételt mutat. A 2008. év adatait felhasználva látható, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó 65 féle tevékenységtípus közül 52 ágazatban mûködnek hazánkban létesítmények.

IN1. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató létesítmények fõcsoportonként, 2008 (Forrás: KvVM) 134


Érzékelhetõ azonban, hogy számos tevékenység-kategóriában alacsony a létesítmények elõfordulásának száma (0,2-15%), míg a nagylétszámú állattartó létesítmények, a nagy tüzelõberendezések és a hulladéklerakók adják együttesen a létesítmények 64%-át, s ebbõl a nagylétszámú állattartó létesítmények 47%-ot tesznek ki. A 2003-2008. évek során a létesítmények számában összességében nem következett be jelentõs változás, enyhe növekedés észlelhetõ.

IN2. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató létesítmények számának alakulása, 2003-2008 (Forrás: KvVM)

IN3. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató létesítmények számának alakulása fõcsoportonként, 2003-2008 (Forrás: KvVM)

135


A létesítmények számának alakulását ágazatonként tekintve kisebb ingadozások észlelhetõk. A vizsgált idõszakban egyes létesítmények nem tudtak megfelelni az elérhetõ legjobb technika követelményeinek és nem kapták meg egységes környezethasználati engedélyüket, pl. jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõ hulladéklerakók zártak be, állattartó telepek szûntek meg vagy alakultak át. Ennek hatása leginkább a 2006-2007. években észlelhetõ (a jogszabály által megkövetelt megfelelési határidõt, 2007. október 31-et megelõzõen). Néhány létesítmény kapacitása idõközben olyan mértékben lecsökkent, hogy ezáltal kikerült a szabályozás hatálya alól. Egyidejûleg azonban jelentõs mértékben nõtt az újonnan üzemelni kezdõ létesítmények száma is. Új hulladéklerakók kapták meg egységes környezethasználati engedélyüket, valamint nagy számban létesültek új állattartó telepek, nagy tüzelõberendezések is.

IN4. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató új létesítmények számának alakulása, 2006-2008 (Forrás: KvVM)

8.2 Az elérhetõ legjobb technikának való megfelelés értékelése Az IPPC irányelvet a magyar jogrendbe átültetõ hazai jogszabály 2001. év végén lépett hatályba. Az IPPC irányelv értelmében a jogszabály hatálya alá tartozó meglévõ létesítményeknek 2007. október 31-ig egységes környezethasználati engedélyt kellett szerezniük és az abban foglaltaknak meg is kellett felelniük. Az évente kiadott egységes környezethasználati engedélyek száma 2003 és 2007 között dinamikusan növekedett (IN5. diagram).

136


IN5. diagram: A kiadott egységes környezethasználati engedélyek számának alakulása (Forrás: KvVM) Magyarországon az irányelv végrehajtási szintje az elõírt határidõre 96%-os volt, ezzel az eredménnyel az EU 8 legjobban teljesítõ tagállama közé tartozott. Ez a tény annak fényében különösképpen hangsúlyos, hogy hazánknak az EU régi tagállamainál 2 évvel rövidebb idõ állt rendelkezésére az irányelv végrehajtására.

IN6. diagram: Meglévõ létesítmények jogerõs egységes környezethasználati engedély nélkül (db), 2007. október 31. (Forrás: KvVM) Amint az az IN6. diagramon látható, túlnyomórészt hulladéklerakók és intenzív állattartással foglalkozó létesítmények engedélyezési eljárásai húzódtak el, más ágazatokból csak 1-1 létesítmény nem rendelkezett egységes környezethasználati engedéllyel. 6 hónappal a határidõ lejárta után, 2008. április 30-án a végrehajtás szintje már 99%-os volt, csak néhány nagy állattartó létesítménynek nem sikerült megszerezni az engedélyt.

137


Hazánkban a nagylétszámú állattartó telepeken az elmúlt években a legfontosabb környezetvédelmi feladat a jó mezõgazdasági gyakorlatnak és elérhetõ legjobb technikának megfelelõ tartástechnológia, trágyakezelés és -tárolás megvalósítása volt. A szükséges beruházások megvalósításához az üzemeltetõknek segítséget nyújt, hogy az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatást igényelhettek az IPPC hatálya alá tartozó állattartó telepek elérhetõ legjobb technikának való megfelelés érdekében, a korszerûsítéshez gépbeszerzésre, épített és beépített technológiára, a telepi infrastruktúra fejlesztésére és egyéb elszámolható kiadásokra. Ezen túlmenõen azon üzemeltetõk részére, akik 2007. október 31-ig kérelmezték az illetékes felügyelõségtõl az egységes környezethasználati engedélyben foglalt, vagy foglalni tervezett olyan környezetvédelmi követelmény határidejének módosítását, amelyre vonatkozóan EMVA támogatási kérelmet nyújtottak be, és a kérelmet a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) befogadta, maximum 36 hónapos türelmi idõ is a rendelkezésére áll a fejlesztések lebonyolításához. Így a támogatásban részesülõ állattartó telepek esetében az eredetileg 2007. október 31-i megfelelési határidõ legkésõbb 2010. október 31-re tolódhat ki a támogatott elemek vonatkozásában. Az engedélyek határidõre történõ megszerzésének követelménye mellett a megfelelés másik fontos szempontja az engedélyekben foglalt elõírások betartása. Az elõírások betartását környezetvédelmi hatóság ellenõrzi, és az elõírásoktól eltérõ mûködés esetén eljárást indít, esetenként bírságot szab ki. A bírságolási eljárások számának alakulását az IN7. diagram szemlélteti.

IN7. diagram: Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó létesítményeket érintõ bírságolási eljárások számának alakulása felügyelõségenként (Forrás: KvVM)

138

Az eljárások számának évenkénti alakulásából látható, hogy a 2003-2004. években még csak elvétve került sor ilyen eljárásokra, majd a jogszabály végrehajtási határidejének közeledtével számuk megemelkedett, és 2007. után ismételten csökkenõ tendenciát mutat. Az eljárások megindítására a korábbi években a jellemzõen a környezetvédelmi felülvizs-


gálati dokumentációk benyújtási határidejének illetve egyéb határidõs kötelezettségek (legtöbbször adatszolgáltatási, jelentési kötelezettségek, hiánypótlás idõre be nem nyújtása) elmulasztása miatt került sor, a végrehajtási határidõ elmúltával és az ellenõrzések számának növekedésével az okok között az engedély elõírásaitól eltérõ üzemelés kerül elõtérbe. 8.3 Az egységes szennyezõanyag-nyilvántartások (EPER és E-PRTR) Az EPER (Európai Szennyezõanyag-kibocsátási Nyilvántartás) nyilvántartás létrehozásáról a 2000/479/EK számú bizottsági határozat döntött. Az EPER határozat értelmében a tagállamoknak jelentést kellett készíteniük az IPPC irányelv hatálya alá tartozó ipari üzemek levegõbe és vízbe történõ szennyezõanyag-kibocsátásairól. A határozat melléklete 50 potenciálisan jelentésköteles szennyezõanyagot sorol fel. A 37 légszennyezõ- és 26 vízszennyezõ anyag közül ténylegesen csak azokat kell a jelentésben feltüntetni, ahol az üzem szóban forgó szennyezõanyag-kibocsátása túllépte az EPER határozatban rögzített küszöbértékeket. A küszöbértékeket az EU úgy határozta meg, hogy a nyilvántartás az ipari üzemekhez kapcsolódó kibocsátások hozzávetõleg 90%-át lefedje. Az EPER jelentésekben szereplõ környezeti jellegû adatok nyilvánosak. A hivatalos EPER honlap a következõ webhelyen érhetõ el: http://www.eper.ec.europa.eu/eper. Két ízben, 2004-ben és 2006-ban készült EPER jelentés. Harmadik jelentéstételre az EPER keretei között már nem került sor, mert idõközben az EU ratifikálta az Aarhusi Egyezményen alapuló, szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról (PRTR) szóló ENSZ-EGB jegyzõkönyvet és 166/2006/EK számon rendeletet alkotott egy európai PRTR (E-PRTR) létrehozásáról. Így lépett az E-PRTR az EPER helyébe, és a 2007. évi kibocsátások már az E-PRTR égisze alatt és annak szabályai szerint kerültek jelentésre. Az EPER-hez képest az E-PRTR nyilvántartásba 65 ipari tevékenységet és 91 szennyezõanyagot vontak be. A levegõbe és vízbe történõ kibocsátásokon túl a jelentési kötelezettséget kiterjesztették a földtani közegre és az üzembõl történõ veszélyes és nem veszélyes hulladék elszállítására, a balesetbõl és lehetõség szerint a diffúz forrásokból eredõ kibocsátások jelentésére, adott esetben szigorúbb küszöbértékeket állapítottak meg. Az E-PRTR rendelet értelmében valamennyi tagországban szennyezõanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartást kell létrehozni és a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tenni. A jelentés elkészítéséhez és az E-PRTR rendelet jobb megértése érdekében az EU megjelentette az E-PRTR mutatót. Az EPER-hez hasonlóan az E-PRTR nyilvántartásoknak is van nyilvános, hivatalos honlapja: http://prtr.ec.europa.eu. A hazai PRTR honlap címe: http://prtr.kvvm.hu. A 2004. évi EPER jelentésben a 25 EU tagállam és Norvégia közel 12000 ipari üzemének kibocsátásai találhatók meg. A 2007. évi E-PRTR jelentést tevõ üzemek száma ezzel szemben már a 24300-at is meghaladta. 139


IN8. diagram: Az EPER és/vagy E-PRTR jelentést tevõ üzemek száma (tag)államonként (Forrás: KvVM) Magyarország tekintetében a 2004. évre vonatkozó EPER jelentésben 96 üzem, az elsõ E-PRTR nyilvántartásban 647 ipari és mezõgazdasági üzem szerepelt. Az E-PRTR jelentésben feltûnõen sok az új üzem („új jelentõ”), az összes üzem kb. 88%-a. A jelentésköteles üzemek számában megfigyelhetõ kiugró növekedés hátterében az áll, hogy bõvült a jelentésköteles tevékenységek köre (bányászat, szennyvíztisztítók stb.), illetve az, hogy a jelentésben nagy számban megjelentek a korábban nem szereplõ nagyüzemi állattartó telepek.

IN9. diagram: Az E-PRTR nyilvántartásban újonnan megjelenõ üzemek (%) (Forrás: KvVM) Az E-PRTR nyilvántartásban szereplõ üzemek számát megyei bontásban az IN10. diagramon mutatjuk be. Látható, hogy a legtöbb jelentésköteles üzem Hajdú-Bihar és Borsod140


Abaúj-Zemplén megyékben, míg a legkevesebb Nógrád és Heves megyékben található. A diagramon összehasonlításképpen feltüntettük az IPPC létesítmények számát is. Általánosan igaz az a megállapítás, hogy az elsõ E-PRTR jelentésben szereplõ - a szennyezõanyagok tekintetében küszöbérték feletti - üzemek száma a fele az IPPC üzemek számának.

IN10. diagram: A 2007. évre vonatozó E-PRTR jelentésben szereplõ üzemek és az IPPC létesítmények száma, megyei bontásban (2008) (Forrás: KvVM) A jelentés tartalmazza a kibocsátásokkal érintett környezeti elemek és kibocsátások számát is. A 2004. évre vonatkozó kibocsátások száma 246 darab volt, ennek kb. 58%-a levegõbe, 25%-a élõvízbe, 17%-a pedig a közcsatornába történõ kibocsátás volt. A 2007-es évi kibocsátások száma 624 volt. A levegõbe és a vízbe történõ kibocsátások száma nõtt, ugyanakkor csökkenés tapasztalható a szennyvízzel elszállított szennyezõanyagok (közcsatornába történõ kibocsátás) tekintetében. Az E-PRTR jelenés kiterjed a hulladékelszállításra is. Az elsõ E-PRTR nyilvántartásban Magyarország 270 üzemének 596 hulladékelszállítási adata található meg. Az IN11. diagram százalékos arányban mutatja be a nyilvántartásokban szereplõ üzemek fõ tevékenységét. Az E-PRTR jelentésben kiugróan sok az egyéb (elsõsorban nagy létszámú, intenzív állattartási) tevékenység.

141


IN11. diagram: A 2004. évi EPER és 2007. évi E-PRTR jelentésekben szereplõ üzemek fõ tevékenységének százalékos aránya (Forrás: KvVM) Az elsõ E-PRTR nyilvántartásban megjelenõ hazai üzemek területi elhelyezkedését és az üzemek fõ tevékenységét az IN2. ábra szemlélteti.

IN2. ábra: Az E-PRTR jelentésben szereplõ üzemek (2007) (Forrás: KvVM)

142


Az IN1. táblázatban az egyes szennyezõanyagok összkibocsátási adatait mutatjuk be, kiemelve a leggyakrabban kibocsátott szennyezõanyagokat.

Szennyezõanyag

Kibocsátások száma 2004

Kibocsátás levegõbe [kg/2004]


Kibocsátás levegõbe [kg/2007]

Változás % -100%

1,2-diklór-etán (DCE)

2

246880

Ammónia (NH3)

3

199500

10167100

4996%

Arzén és vegyületei (As)

1

42

1

66

57%

Benzol (mint BTEX) Cink és vegyületei (Zn) Di-(2-etil-hexil)-ftalát (DEHP)

1 4

3010 20966

4 2 1

4610 3100 9750

53% -85% -

Diklór-metán (DCM) Dinitrogén-oxid (N2O)

3 1

72960 5930000

3 1

311360 2920000

327% -51%

Fluor és szervetlen vegyületei (HF)

3

122700

1

6000

-95%

Higany és vegyületei (Hg)

3

129,9

5

144,4

11%

364

Kadmium és vegyületei (Cd)

2

151

1

30

-80%

Kén-oxidok (SOx/SO2)

23

117786000

12

14149000

-88%

Klór és szervetlen vegyületei (HCl)

4

352800

8

272400

Króm és vegyületei (Cr) Nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC)

1

140

2

466000

-23% -100%

1

655000

41%

Nikkel és vegyületei (Ni)

1

247

2

214

-13%

Nitrogén-oxidok (NOx/NO2)

38

29337000

32

23434000

-20%

Ólom és vegyületei (Pb)

3

26662

1

806

-97%

PCDD + PCDF (dioxinok + furánok) (mint Teq)

1

0,0025

4

0,008181

227%

Réz és vegyületei (Cu) Szálló por (PM10)

1

290

2

5348

1744%

12

4651000

2

2812000

-40%

Szén-dioxid (CO2)

23

21522000000

31

23370000000

Szén-monoxid (CO)

10

47440000

8

33344000

9% -30%

Triklór-etilén

1

3210

Triklór-metán

1

2660

Vinilklorid

-100% 1

1310

-51%

1

7490

-

IN1. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ légszennyezõanyag-kibocsátások száma, mennyisége és a változás mértéke (Forrás: KvVM)

143


A legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezõ anyagok közül a kén-oxidok kibocsátása jelentõsen, közel 90%-kal csökkent. A nitrogén-oxidokat kibocsátó üzemek száma és ezzel közel arányosan a kibocsátott szennyezõanyag-mennyiség is csökkent a vizsgált években. A levegõbe történõ kibocsátások között a legtöbbször az ammónia (NH3) és a nitrogén-oxidok (NOx) fordultak elõ. Ammónia esetében a kibocsátások számában és az összkibocsátás mennyiségében is jelentõs növekedés tapasztalható. A nyilvántartásban szereplõ üzemek száma 3-ról 364-re, az összes kibocsátás 199,5 tonnáról 10167,1 tonnára emelkedett. Ennek a jelentõs növekedésnek a hátterében az áll, hogy az EPER jelentésekben még egyáltalán nem jelentek meg a magyarországi intenzív állattartó telepek kibocsátásai, az E-PRTR jelentés azonban már tartalmazza azok ammónia-kibocsátási adatait. A hazai IPPC és E-PRTR tevékenységek több mint fele állattartó telep, ez is indokolja a közel 5000%-os változást.

IN12. diagram: Az ammónia-kibocsátás tevékenységforrásai (Forrás: KvVM)

144


Szennyezõanyag


Kibocsátás vízbe [kg/2004]

1,2-diklór-etán (DCE)


Kibocsátás vízbe [kg/2007]

1

633,00

Változás % -100%

Arzén és vegyületei (As)

3

169,00

Cianidok (mint összes CN) Cink és vegyületei (Zn) Fenolok (mint összes C)

1 6 4

542,00 4321,00 1335,00

1 4 4

78,90 87673,00 3660,00

Fluoridok (mint összes F) Halogénezett szerves vegyületek (AOX) Higany és vegyületei (Hg)

3

17940,00

2

10330,00

-85% 1929% 174% -42%

2

28820,00

-

2

40,00

6

102,72

159%

Kadmium és vegyületei (Cd)

2

175,00

1

50,50

-71%

1

5910000,00

-

Kloridok (mint összes Cl) Króm és vegyületei (Cr)

4

708,00

4

5095,00

620%


6

538,00

5

6710,00

1147%


3

1264,00

4

6656,80

427%

Összes foszfor

3

61900,00

25

627000,00

912%

Összes nitrogén Összes szerves szén (TOC) (mint összes C vagy KOI/3) Réz és vegyületei (Cu)

6

1337900,00

22

4804000,00

259%

13

3804300,00

29

7088000,00

86%

5

889,00

3

4825,40

443%

1

16,20

-

Vinilklorid

IN2. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ víz szennyezõanyag-kibocsátások száma, mennyisége és a változás mértéke (Forrás: KvVM) A vízbe kibocsátott nitrogén jellemzõen szennyvízre vezethetõ vissza. Az ipari foszforkibocsátás jellemzõ forrása az élelmiszer-gyártás, valamint a rost- és papírgyártás. Cink kibocsátás a vas- és nemvas fémek elõállítása és a vegyipari tevékenység velejárója. A vízbe történõ, nyilvántartott kibocsátások az arzén, a kadmium, a cianidok és a fluoridok kivételével jellemzõen növekedtek. A nyilvántartott kibocsátás-növekedés oka nem az abszolút kibocsátás növekedése, hanem az, hogy a jelentésköteles tevékenységek körébe bekerültek 100000 lakosegyenérték kapacitás feletti települési szennyvíztisztító üzemek, így a számbavett kibocsátások száma megnövekedett. A közcsatornába történõ kibocsátások (az E-PRTR nyilvántartás szóhasználata szerint szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások) az élõvízbe történõ kibocsátásokhoz képest eltérõ tendenciát mutatnak. A táblázatból kiolvasható, hogy a cianidok és az összes szerves szén kivételével minden, a jelentésekben eddig szereplõ vízszennyezõ anyag kibocsátása 42-100%-kal csökkent.

145


Szennyezõanyag

Kibocsátások Kibocsátás Kibocsátások Kibocsátás száma közcsatornába száma közcsatornába 2004 [kg/2004] 2007 [kg/2007]

Változás % -100%

Benzol (mint BTEX)

1

11400,00

Cianidok (mint összes CN)

1

51,40

2

229,00

346%

Cink és vegyületei (Zn) Diklór-metán (DCM) Fenolok (mint összes C)

3

1137.00

2 1 1

350,00 24,90 159,00

Fluoridok (mint összes F) Halogénezett szerves vegyületek (AOX) Higany és vegyületei (Hg) Króm és vegyületei (Cr)

2

9380,00

-69% -100%

1

1220,00

-

1 1

1,53 76,00


2

253,00


2

204,00

Összes foszfor

2

20310,00

5

39220,00

93%

Összes nitrogén Összes szerves szén (TOC) (mint összes C vagy KOI/3) Réz és vegyületei (Cu)

2

461000,00

1

51400,00

-89%

22

6638100,00

19

3804500,00

-43%

2

1042,00

Toluol

-100% -100% 1

26,10

-90% -100%

-100% 1

1050,00

-

IN3. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások száma, a kibocsátások mennyisége és a tapasztalható változás mértéke (Forrás: KvVM) A vízbe történõ kibocsátásokban és a szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállításokban legjellemzõbb az összes szerves szén (TOC), az összes foszfor és összes nitrogén, illetve a nehézfémek közül a cink (Zn) és a nikkel (Ni).

146


IN13. diagram: Összes szerves szén (TOC) kibocsátások alakulása és tevékenységforrásai (Forrás: KvVM) Az EPER jelentésben még nem, ugyanakkor az E-PRTR jelentésben már fel kellett tüntetni a földtani közegbe történõ kibocsátásokat is. Magyarországon nem volt jelentésköteles földtani közegbe irányuló kibocsátás. Az E-PRTR nyilvántartásba a hulladékelszállítási adatokat is integrálni kell. A 2007. évi E-PRTR jelentésben 270 üzem szerepel hulladék elszállítással. 102 üzem volt érintett összesen kb. 1554950 tonna nem veszélyes hulladék elszállítással. Ezen hulladékelszállítások több mint 65%-a hasznosítási mûvelet céljából történt. A veszélyes hulladékok esetén közel 72%-ban ártalmatlanítási mûvelet céljára történt a hulladékelszállítás. Veszélyes hulladék elszállítással 243 üzem szerepel az E-PRTR nyilvántartásban. Hulladék

Hasznosításra Üzemek száma (R) elszállított hulladék (t)

R%

Ártalmatlanításra (D) elszállított hulladék (t)

D%

Összes elszállított hulladék (t)

Nem veszélyes

102

1014587

65,2

540355

34,8

1554942

Veszélyes összesen, ebbõl

243

73289

27,8

190112

72,2

263400

országon belül

243

72182

28,0

185711

72,0

257893

más országokba

6

1106

20,1

4401

79,9

5507

IN4. táblázat: A 2007. évi E-PRTR nyilvántartás szerinti hulladékelszállítás aránya, mennyisége és az érintett üzemek száma (Forrás: KvVM) A legtöbb hulladékelszállítás a fémtermelõ- és feldolgozó üzemekbõl történt, õket szorosan követik a hulladék- és szennyvízkezelést folytató üzemek és a vegyipari üzemek. 147


IN14. diagram: Az E-PRTR nyilvántartás szerinti hulladékelszállításban érintett ágazatok, az üzemek számának és a hulladékelszállítás összegének feltüntetésével, 2007 (Forrás: KvVM) Külön említést érdemel a más országokba irányuló veszélyes hulladék elszállítás. Hat hazai üzem szállított veszélyes hulladékot országhatáron túlra (öt európai tagállamba) összesen kb. 5500 tonna mennységben. Magyarországra a jelentés szerint kizárólag Szlovákiából érkezett -vágóhídi és intenzív állattartási tevékenységgel összefüggõ- veszélyes hulladék kb. 1000 tonna mennyiségben. A következõ diagram - összefoglalásul - a hazai E-PRTR kibocsátási és elszállítási adatok arányát és viszonyát szemlélteti az összes jelentést tevõ országhoz képest.

VH : veszélyes hulladék, D: ártalmatlanításra, R: hasznosításra, Nem VH: nem veszélyes hulladék

IN15. diagram: A 2007. évi E-PRTR kibocsátási és elszállítási adatok aránya Magyarországon és a többi (tag)államban (Forrás: KvVM) 148


Látható, hogy légszennyezõanyag-kibocsátások tekintetében több, a földtani közegbe történõ kibocsátások terén azonban kevesebb adatot szerepeltettünk a jelentésben. A hazai kibocsátási és elszállítási adatok megoszlása egyebekben jól közelít az összes többi (tag)állam hasonló jelentéseihez.

149

150

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 2000-ben - a magyar joggyakorlatban elõször - törvény született a hulladékgazdálkodás szabályairól. Ez a magas szintû szabályozás megállapította a hulladéktermelõkre, -kezelõkre, a fogyasztókra és az önkormányzatokra vonatkozó legfontosabb keretszabályokat. A végrehajtását segítõ kormányrendeletek a részletes szabályokat, míg a miniszteri rendeletek a technikai feltételeket rögzítették. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) hatályba lépése elõtt elsõsorban a veszélyes és a települési hulladékra vonatkozóan volt adatszolgáltatási kötelezettség, amely mára minden hulladékfajtára kiterjed. 2002-tõl bevezetésre került az Európai Unió hulladéklistája. A hulladéklista a korábbi azonosítástól eltérõen a hulladékokat veszélyes és nem veszélyes kategóriákba sorolja be, és a lista valamennyi hulladékfajtára vonatkozik. A besorolási változások következtében a 2002 utáni adatsorok összehasonlítása a korábbi évek adataival csak korlátozottan lehetséges. Az adatszolgáltatási feltételek megváltoztatása magával vonta új informatikai szoftver alkalmazásának igényét is. 2004-tõl új adatszolgáltatási és informatikai rendszert alkalmazunk, így az új adatgyûjtés és feldolgozás biztosít alapokat az országos statisztikák készítéséhez és az EU-nak teljesítendõ adatszolgáltatáshoz. Fontos változás a hulladékgazdálkodásban a tervezés intézménye, amely az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben (OHT) és a területi tervekben megfogalmazott célkitûzések és azok teljesítéséhez szükséges létesítmények, intézmények hat évre meghatározott gyûjteménye. Az OHT-t az Országgyûlés határozattal fogadja el. Míg a 2003-2008 közötti idõszakra vonatkozó OHT 2000. évi bázisadatai nagyrészt csak eseti adatgyûjtésre alapulnak, az új rendszerû adatszolgáltatás a tervek készítéséhez és azok teljesítésének méréséhez (is) korrekt adatokat biztosít. 9.1 A hulladékkeletkezés mennyiségi és minõségi adatai Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása A keletkezõ hulladék mennyisége folyamatosan csökken, bár az egymást követõ években a csökkenés mértéke változik. A GDP-csökkenést és a hulladék %-os csökkenését összevetve az látható, hogy a hulladékmennyiség változása azonos tendenciát mutat a GDP változásával. (H1. táblázat, H1. diagram) A 2008. évi jelentõs mennyiségû hulladékcsökkenés a gazdasági változásra adott gyors választ jelzi.

151


Megnevezés Hulladék mennyiség,* ezer tonna/év

2000

2004

2005

2006

2007

2008

40000

30045 28558 26607 25858 22647

Hulladék mennyiség alakulása, % az elõzõ évhez képest

90,4

93,9

95,1

93,2

97,2

87,6

GDP alakulása, % az elõzõ évhez képest

104,9

104,9

103,5

104,0

101,0

100,6

*Szennyvíziszap nélkül

H1. táblázat: Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest, 2000-2008 (Forrás: KvVM, KSH)

H1. diagram: Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest, 2000-2008 (Forrás: KvVM, KSH) A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint Tendenciájában az országban keletkezõ valamennyi hulladékcsoport csökkenést mutat mind a 2004-2008 közötti idõszakban, mind 2000-tõl számítva, bár a vizsgált idõszakon belül néhány %-os emelkedés is elõfordul. (H2. táblázat)

152


Megnevezés

2000

2004

2005

2006

2007

2008

Települési szilárd hulladék

4552

4592

4646

4711

4594

4553

Települési folyékony hulladék

5500

4569

4939

4514

4165

3925

Veszélyes hulladék

3393

970

1203

1367

1082

715

5000

6215

4857

3940

4858

1188

16455

9639

8784

8079

7489

7386

5100

4060

4129

3996

3670

4882

Mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladék Ipari és egyéb gazdálkodásból származó hulladék Építési-bontási hulladék Hulladékmennyiség összesen*

40000 30045 28558 26607 25858 22649

*Szennyvíziszap nélkül

H2. táblázat: A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint 2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A települési szilárd hulladék keletkezése kiegyensúlyozott, a gazdasági válság hatására nem csökkent jelentõsen a hulladék mennyisége. A települési folyékony hulladék mennyisége összefüggésben van az országos csatornázási és szennyvíztisztítási fejlesztések elõrehaladásával, vagyis a csatornázás következtében egyre csökken a tengelyen szállított szennyvíz mennyisége, illetõleg az ivóvíz-szolgáltatás árnövekedése miatt csökken a vízfogyasztás. A veszélyes hulladékmennyiség 2000-2004 közötti jelentõs csökkenését a veszélyes hulladékok besorolásának változása (pl. a vörösiszap már nem tartozik a veszélyes hulladékok közé), valamint a termelés visszaesése okozza. 2005-2007 között a mennyiséget növeli a kármentesítésbõl származó évenkénti 400-500 ezer tonna hulladék. A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott, 2007-tõl viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek. Az ipari termelésbõl származó hulladék képzõdésének csökkenését a nagy hulladéktermelõ ágazatok (pl. bányászat, kohászat) leépülése, a korszerû termelési módszerekre történõ áttérés, a kisebb anyagigényû ágazatok fejlesztése (elektronika, gépjármûipar) tette lehetõvé. A hulladékszegény technológiák alkalmazásának, a gyártási maradékok visszaforgatásának ösztönzése azonban nem volt kielégítõ mértékû, így itt az eredmények szerények. Az építési-bontási hulladék mennyiségének csökkenése elsõsorban az építõipari beruházások visszaesésének, valamint a hulladék fogalom helyes használatának köszönhetõ. (H2. diagram) 153


H2. diagram: A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint 2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A hulladékkezelés alakulása A hulladék kezelése terén - a kezelendõ mennyiség folyamatos csökkenése mellett - a hasznosítás aránya a vizsgált idõszakban alig változik, ezen belül az anyagában történõ hasznosítás aránya 2004-hez képest közel 3%-kal csökken, a termikus hasznosításé 1,5%kal növekszik. 2008-ban a hasznosítás aránya éppen eléri a 2000. évi szintet. Ennek egyik legfõbb oka, hogy az igen jelentõs mennyiséget kitevõ élelmiszer- és más állati eredetû hulladékok jelentõs hányadát korábban még hasznosították, azonban az államhatárokon át ható járványos állatbetegségek következtében hozott szigorú állati melléktermék-kezelési szabályok ezt ma már nem teszik lehetõvé. Ezért a korábban hasznosított mennyiségek 2007-tõl már az egyéb kezelés kategóriában jelentkeznek. Ugyancsak az egyéb kezelések között jelentkezik a települési folyékony hulladék korábban mezõgazdasági hasznosításnak számító része, ami most szippantott szennyvízként kerül bevallásra. Megnevezés Hulladék mennyiség Anyagában hasznosítás Energetikai hasznosítás Égetés Lerakás Egyéb

2000 ezer % tonna

2004 ezer % tonna

2005 ezer tonna %

2006 ezer tonna %

2007 ezer tonna %

2008 ezer tonna %

40000

30045

28558

26607

25858

22647

10190

26

9087

30

7832

27

6698

25

5341

21

800

2

911

3

1271

4,5

1627

6,1

1355

5,2

190

0,5

170

0,6

53

0,2

101

0,4

21175 7645

6142 27,1 765

3,4

65

0,3

78

0,3

53 17416

58 13603

48 13594

51 11326

44

9563 42,2

19

8,2

20

17

30

6112 27,0

2461

5799

4587

7759

H3. táblázat: A hulladékkezelés alakulása (szennyvíziszap nélkül) (Forrás: KvVM-HIR) 154


Az országban keletkezõ összes hulladék kezelésében a cél a minél nagyobb arányú hasznosítás, elsõsorban anyagában hasznosítás, másodsorban energetikai hasznosítás. Az elõbbi a vizsgált években a célkitûzések ellenére tömegében folyamatos lassú csökkenést mutat, de tekintettel arra, hogy a keletkezõ hulladék mennyisége is jelentõsen csökken, a %-os mutató alig változik. Az energetikai hasznosítás növekszik az energiatermelõ ipar keresletének következtében. Az égetés 2000 és 2005 között jelentõsen csökkent, ebben az idõszakban ugyanis az EU-normáknak nem megfelelõ égetõket le kellett állítani. Az átállás óta kis emelkedést követõen stagnál a mennyiség. A lerakott mennyiség folyamatos csökkenést mutat mennyiségi szempontból és arányaiban is. (H3. táblázat) A hulladékok kezelése a fõbb hulladékkategóriák szerint A vizsgált idõszakban az egyes hulladékkategóriákon belül a kezelési módok mutatószámai jelentõs változást jeleznek. (H4. táblázat) 2004

Mezõgazdasági Ipari és Települési és élelegyéb folyékony miszeripari gazdálkodói hulladék

Építési- Települési Veszélyes bontási szilárd hulladék hulladék hulladék

Összes keletkezett hulladék

6214817

9639390

4569169

4060208

4591611

969414

- anyagában hasznosított

4329215

3392258

81425

370367

540000

373637

- energetikai

571959

134271

-

200

155000

49891

- égetés

104261

2819

-

153

0

62620

- lerakás

1156306

6110032

2501890

3689487

3856611

101129

53043

-

1985853

-

40000

382137


4857372

8783836

4938757

4129514


3567493

2536213

19485

1077854

444000

157634

- energetikai hasznosítás

753006

121915

-

308

302821

93423

6816

2300

-

22

0

43613

- lerakás

169860

6123409

208517

3051331

3859179

190199

- egyéb

330895

-

4710755

-

40000

717764


3939927

8079193

4513736

3996041


2604132

2315226

653

1009649

490000

277791


981735

133119

-

2252

389324

120807

- égetés

3891

3717

-

2252

389324

120807

- lerakás

95639

5627132

325137

2984090

3791676

770962

- egyéb

254530

-

4187946

-

40000

104105

- egyéb 2005

- égetés

4646000 1202633

2006 4711000 1367442

155

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 2007 4858281

7489089

4164634

3670169


904356

2304704

8921

1376321

554000

192352


698166

231492

-

307

382480

42493

- égetés

4604

16163

-

43

0

57125

- lerakás

43580

4936730

71389

2293498

3428525

551870

3207575

-

4084324

-

228495

238486

1187750

7386210

3924641

4881837

4552514

714456


552601

2494631

4966

2231230

691779

166774


168112

163110

-

284

393368

40211

- égetés

752

4678

-

265

0

59793

- lerakás

7376

3348452

0

2650058

3341209

215420

458909

1375339

3919675

-

126158

232258


- egyéb

4593500 1082326

2008 Összes keletkezett hulladék

- egyéb

H4. táblázat: A hulladékok kezelése a fõbb hulladékkategóriák szerint, 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladék anyagában hasznosítási aránya kiemelkedõ a más hulladékkategóriák közül. Jelentõs a mennyisége az ipari és egyéb gazdálkodói hulladéknak, de itt a jellemzõ kezelési mód a lerakás. Ugyancsak kárba vész a hulladék anyagés energiatartalma az építési-bontási hulladék jelentõs mennyiségének lerakása, és alacsony hasznosítási aránya miatt. A fenn- tartható fejlõdés elõsegítése, az EU követelményeknek való megfelelés érdekében törekedni kell a hasznosítási arányok jelentõs növelésére. A veszélyes hulladék esetében ugyancsak a lerakás magas arányán szükséges változtatni a jövõben. A veszélyes hulladék lerakott és egyéb módon kezelt mennyiségébõl, kármenetesítésbõl származik 2006-ban több mint 400 ezer tonna, 2007-ben 390 ezer tonna hulladék.

9.2 A települési hulladék A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége A települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2006 között kismértékben emelkedett. Ennek hátterében a fogyasztói szokások általában kedvezõtlen változása, valamint a települési hulladékkezelési közszolgáltatás bõvülése (a közszolgáltatás kötelezõvé tétele, a begyûjtésbe bevont lakások számának növekedése, üdülõterületekre történõ kiterjesztés) áll. 156


A vizsgált idõszak második felében a települési szilárd hulladék mennyiségének csökkenése következett be, ami a gazdasági válság okozta kevesebb fogyasztás következménye. A hulladék mennyiségének a GDP-hez történõ viszonyítása csak laza együttmozgást mutat, a hulladék keletkezésének mennyisége nem követi szorosan a GDP változását (H3. diagram), ugyanakkor a reálbér alakulása és a települési szilárd hulladék keletkezése 2004tõl szorosabb korrelációt mutat. A reálbér 2004-es, illetõleg 2007-es igen alacsony szintje miatt a 2006. évi hulladékmennyiség kiemelkedõ értéknek látszik (H5. táblázat).

Megnevezés

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

TSZH mennyiség

4552

4603

4646

4693

4591

4646

4711

4594

4553

TSZH mennyiség alakulása, % az elõzõ évhez képest

101,1

101,1

100,9

101,0

97,8 101,2 101,4

97,5

99,1

GDP volumenindex alakulása, % az elõzõ évhez képest

104,9

104,1

104,4

104,3 104,9 103,5 104,0

101,0

100,6

Reálbér alakulása, % az elõzõ évhez képes

101,5

106,4

113,6

109,2

95,4

100,7

98,9 106,3 103,6

H5. táblázat: A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KSH, KvVM)

H3. diagram: A keletkezõ települési szilárd hulladék a GDP-hez és a reálbérhez viszonyítva, 2000-2008 között (Forrás: KSH, KvVM) 157


A keletkezõ települési szilárd hulladék összetétele Az összes keletkezõ települési szilárd hulladék összetétele a szelektív gyûjtést megelõzõ állapotot jellemzi. Ebbõl a keletkezõ hulladékból a legfontosabb elkülönítendõ összetevõk a papír, a mûanyag, az üveg, és a fém, amelyek a hasznosítandó alkotók. A biológiailag lebomló hányad - szelektív gyûjtése esetén - ugyancsak hasznosítható. Erre a komponensre nézve a lerakás korlátozását írja elõ az Európai Unió, ezért fontos tudni, hogy az összetételben milyen arányt képvisel.

H4. diagram: Az összes keletkezõ települési szilárd hulladék összetételének %-os megoszlása, 2007 (Forrás: KvVM) A szelektíven gyûjthetõ alkotók aránya elvileg 66%, vagyis elméletileg a keletkezõ mennyiség mintegy kétharmadával csökkenhet a lerakási igény, illetõleg ilyen arányban nõhet a hasznosítás (H4. diagram). Az anyagában történõ hasznosítás növelése miatt fontos az összetevõk ismerete, tekintettel arra, hogy a hasznosítási kötelezettségek csak a szelektív hulladékgyûjtés alkalmazásával teljesíthetõk. A diagram szerinti összetevõkbõl a szelektíven gyûjthetõ összetevõk közül a papír, az üveg, a mûanyag, a fém nagyrészt a csomagolási hulladékokból származik, amelyek visszagyûjtésére és hasznosítására EU-kötelezettség van érvényben az ország számára. A vegyesen begyûjtött települési hulladék szabvány szerint mért átlagos összetétele A települési szilárd hulladék vegyes begyûjtése a legelterjedtebb, legrégebben alkalmazott módszer, a hulladék legnagyobb hányadát ma is vegyesen gyûjtik. Mivel a szelektív hulladékgyûjtés keretében kezelt hulladék egyre növekvõ mennyiséget jelent, ezért a vegyes hulladékban a szelektíven gyûjthetõ összetevõk mennyisége fokozatosan csökken, 2008-ra néhány %-kal kevesebb. A vegyes hulladék összetétele azt a hulladékot jellemzi, amelyet a lakóingatlanoktól a kukásautó segítségével gyûjt be a közszolgáltató (H5. diagram). 158


H5. diagram: A vegyesen begyûjtött települési szilárd hulladék szabvány szerint mért átlagos összetétele, 2007 (Forrás: KvVM) A kördiagram a vegyes hulladék szabvány szerint (MSZ 21420-28 és -29) mért frakcióit mutatja. A mintegy 15%-nyi finomfrakció olyan 200 mm-nél kisebb összetevõket jelent, amelyek eredete már nem különböztethetõ meg a mérés érdekében végzett rostálások, osztályozások következtében. (Ennek a hányadnak a sorsa a lerakással történõ ártalmatlanítás.) A települési szilárd hulladék kezelése 2000-2002 között az ország valamennyi településén kötelezõ hulladékkezelési közszolgáltatás került bevezetésre. Ennek keretében kötelezõ begyûjteni és ártalmatlanítani az ingatlanoktól a vegyesen gyûjtött települési szilárd hulladékot.

Megnevezés TSZH mennyiség

2004

2005

2006

2007

2008

4592

4646

4711

4594

4553

Anyagában hasznosított

540

444

490

554

692

Energetikai hasznosítás*

155

303

389

382

393

3857

3859

3792

3429

3341

40

40

40

228

126

Lerakás Egyéb

*Az energiai hasznosítás évek közötti ingadozását a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukciója miatti leállás, újraindítás okozta.

H6. táblázat: A települési szilárd hulladék kezelése, ezer tonna, 2004-2008 (Forrás: KvVM)

159


Nem kötelezõ, de sok település mégis él azzal a lehetõséggel, hogy bevezette a szelektív hulladékgyûjtést, és a külön gyûjtött hulladékot értékesítik. A biohulladékot idõben egyre növekvõ mennyiségben el kell téríteni a lerakástól, aminek megoldásában segít a biohulladék szelektív gyûjtése és komposztálása. A vizsgált idõszak végére mintegy 1200 településen - a lakosság 55%-a számára elérhetõen - 8000 db körüli hulladékgyûjtõ sziget és kb. 100 db hulladékgyûjtõ udvar üzemel. Mintegy 70 db komposztáló létezik, közel 250.000-300.000 tonna/év elméleti kapacitással, ezek kihasználtsága azonban átlagosan 50%-os. Ez az érték igen alacsony. A válogatómûvek száma kb. 25, kapacitásuk 400.000 tonna/év. Mûködõ mechanikai-biológiai kezelõmû a vizsgálat idõszakban csak egy van, ennek kapacitása 50.000 tonna/év. A települési szilárd hulladék energetikai hasznosítása az országban egyedül a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mûben történik, kapacitása kb. 400.000 tonna/év. A települési szilárd hulladék hasznosítási aránya 2008-ra az összes képzõdött hulladék tömegéhez viszonyítva a tervezett 40% helyett csak 24% volt, a lerakás 60% alá csökkentése helyett pedig csak 73%-os arányt sikerült elérni. A települési hulladék keletkezése a vizsgált idõszak végére enyhe csökkenést mutat, mindemellett az anyagában hasznosítás folyamatosan növekszik. Mivel az égetés a kezdeti kisebb mennyiséget követõen (amikor a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukciója folyt) stagnáló, a lerakott mennyiség csökken. Az egyéb kezelési mód a mechanikai-biológiai kezelés, amely a biohulladék lebontását célozza, majd ezt követõen osztályozással kinyerik a magas fûtõértékû frakciót, amelyet erõmûvek, cementgyárak hasznosíthatnak (H6. táblázat). A települési folyékony hulladék A települési folyékony hulladék kezelése nem a tervezett mértékben valósult meg, mivel nem minden önkormányzat szervezte meg a (kötelezõ!) közszolgáltatást, és a fogadó kapacitások sem kellõ mértékben épültek ki a szennyvízkezelõ mûvekben. A jogszabályi elõírás is változott, - lazább lett -, késõbbi (2015 végéig tartó) határidõt írt elõ a földmedrû leürítõhelyek megszüntetésére azokban a térségekben, ahol a csatornázást és szennyvíztisztítást csak eddig a határidõig kell megoldani. A begyûjtött települési folyékony hulladék mennyiség jelentõs része szennyvíztisztító telepre kerül beszállításra vagy közcsatorna-hálózatba történõ ürítéssel jut a szennyvíztisztító telepre. Az ilyen módon a szennyvíztisztító telepre kerülõ települési folyékony hulladékot mint szennyvizet kezelik a telep üzemeltetésére kiadott vízjogi engedély alapján, így pontos mennyiségi adat nem áll rendelkezésre. 2006-ban 76 földmedrû leürítõhely mûködött. 2007-ben 4,2 millió tonna hulladék keletkezett, 72 ezer tonnát leürítõhelyre szállítottak.

160


A szennyvíziszap A szárazanyagra átszámított szennyvíziszap mennyisége folyamatos növekedést mutat, ami a hazai szennyvíztisztítási program következménye. Ahogy halad elõre a csatornázás és szennyvíztisztítás folyamata, úgy emelkedik az iszap mennyisége. A keletkezés mértékével azonos ütemben nõ a mezõgazdasági hasznosítás és csökken a lerakás tendenciája, ami kedvezõ. (H7. táblázat, H6. diagram)

2004 Összes keletkezett szennyvíziszap

2006

2008*

117693

216428

221462

67085

50479

50479

égetés

0

0

0

egyéb elhelyezés

0

26148

26148

50608

133416

138450

0

6385

6385

43

65

65

ebbõl: lerakás

mezõgazdasági hasznosítás egyéb hasznosítás Hasznosítási arány, %

*Becsült ** KvVM Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a települési szennyvízkezelésrõl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási programjáról)

H7. táblázat: A szennyvíziszap keletkezése és hasznosítása 2004-2008 között, tonna szárazanyag (Forrás: KvVM**)

H6. diagram: A szennyvíziszap keletkezése és hasznosítása, tonna szárazanyag 161


Még mindig jelentõs a települési szilárdhulladék-lerakón történõ ártalmatlanítás, amelynél azonban figyelemmel kell lenni a biohulladék-lerakás csökkentésének követelményére. 9.3 A veszélyes hulladék A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége Az Európai Hulladék Jegyzék 2002. évi átvételébõl következõen a közel 2 millió tonna timföldgyártási vörösiszap az uniós besorolás szerint nem minõsül veszélyes hulladéknak, így az addig veszélyesnek sorolt hulladékok köre csökkent, több addig veszélyes hulladék (pl. állati eredetû és egészségügyi hulladék) átsorolásra került a nem veszélyesek közé. Ezért a 2004-tõl bevezetett új adatszolgáltatásban a veszélyes hulladék mennyisége mintegy kétharmadával alacsonyabb. Az azóta eltelt idõszak alatt kisebb változások mellett a keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége állandósult. (H7. diagram) Az utóbbi években a nagy kármentesítési projektek elõrehaladásával esetenként évente 400-500 ezer tonna kitermelt szennyezett talaj veszélyes hulladékként történõ kezelésérõl kell gondoskodni, ezek megjelennek a képzõdött mennyiségben.

H7. diagram: A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége, 2000-2008 (Forrás: KSH, KvVM-HIR, HAWIS, Vituki) A mintegy egymillió tonna összes veszélyes hulladék jelentõs része a feldolgozóiparból származik (kb. 30%). Közel állandó az egészségügyi szolgáltatás veszélyeshulladék-keletkezése és - sajnos - évek óta nem nõ a háztartásokból begyûjtött veszélyes hulladék mennyisége, ami azt jelenti, hogy nem emelkedik az ágazat hulladékbegyûjtése. (H8. táblázat) A szolgáltatások között jelenik meg a kármentesítés, ami az összes e csoportban keletkezõ hulladék mintegy 50%-a. 162

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Nemzetgazdasági ág Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás Halgazdálkodás Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás Építõipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi közvetítés Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Közigazgatás, védelem; kötelezõ társadalombiztosítás Oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Háztartások tevékenysége Területen kívüli szervezet Összesen

Mennyiség, tonna 6773 6 26999 367516 16801 18033 43103 1446 21504 27 7731 978 613 9435 561352 9 0 1082326

H8. táblázat: A keletkezõ veszélyes hulladékok gazdasági ágak közötti megoszlása 2007-ben (tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A veszélyes hulladék kezelése

2004

2005

2006

2007

2008

Veszélyes hulladék mennyisége

969

1203

1367

1082

714

Anyagában hasznosítás

374

158

278

192

167

Energetikai hasznosítás

50

93

121

42

40

Égetés

63

44

94

57

60

Lerakás

101

190

771

552

215

Egyéb

381

718

103

237

232

H9. táblázat: A veszélyes hulladékok kezelése 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

163


H8. diagram: A veszélyes hulladékok kezelése 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A veszélyes hulladékégetõk felülvizsgálatára, a nem megfelelõ berendezések bezárására 2005-ig kapott haladékot az ország az Uniótól. A kijelölt határidõre az ellenõrzések megtörténtek, a jelenleg mûködõ kapacitások mindenben megfelelõek az elõírásoknak, mindegyik rendelkezik valamilyen energetikai vagy hõhasznosító rendszerrel. 2005-2006-ban a húsliszt égetése emelkedett, a külföldrõl behozott hulladék széntüzelésû erõmûben hõhasznosításra került. A veszélyes hulladék ártalmatlanítása a korszerûsített égetõmûvekben és néhány lerakón történik. A veszélyes hulladék égetéses ártalmatlanítása közel 60 ezer tonna, míg a lerakott mennyiség 200 ezer tonna körül van. Jellemzõen magas az egyéb, fõleg kémiai módszerekkel végzett ártalmatlanítás aránya is. A veszélyes hulladék hasznosítása nem éri el a 30%-os részarányt. (H8. diagram) 9.4 Egyéb nem veszélyes hulladékok Mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott, 2008-tól viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek. Az adatok már nem tartalmazzák a hazai hulladékgazdálkodási statisztika korábbi gyakorlata szerinti, a keletkezõ hulladékmennyiségbe beszámított, a biológiai körforgásba megközelítõleg teljes egészében visszakerülõ mezõ- és erdõgazdasági maradványok (melléktermékek) mennyiségét (biomassza címszó alatt). (H10. táblázat)

164


2004

2005

2006

2007

2008

Mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladék mennyisége

6215

4829

3940

4859

1188

Anyagában hasznosítás Energetikai hasznosítás Égetés Lerakás Egyéb

4329 572 104 1157 53

3568 753 7 170 331

2604 982 4 96 254

904 698 5 44 3208

553 168 1 7 459

H10. táblázat: A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok képzõdésének és kezelésének alakulása (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) Az élelmiszeripari szennyvizek általában magas szervesanyag-tartalommal rendelkeznek, megfelelõ elõkezelést követõen többnyire a települési szennyvízzel együtt kezelhetõk. A keletkezõ iszap a települési szennyvíziszap kategóriába sorolható, további kezelése, hasznosítása is azonos módon történik. A szerves maradékok kezelésének gyakori módja a termõföldbe történõ visszaforgatás. A szántóföldön termesztett növények termõföldön maradó része is beszántásra kerül. Ezek nem is tekinthetõk hulladéknak. Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes hulladékok

2004

2005

Ipari és egyéb gazdálkodói hulladék mennyisége

9639390

8783836

8079193

7489089

7386210

Anyagában hasznosítás

3392258 2536213

2315226

2304704

2494632

Energetikai hasznosítás Égetés Lerakás Egyéb

2006

2007

2008

13271

121915

133119

231492

163110

2819

2300

3717

16163

4678

6110032 6123409

5627132

4936730

3348451

0

0

1375339

0

0

H11. táblázat: Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes hulladékok keletkezése és kezelése (tonna) (Forrás: KvVM-HIR) 165


A hulladékáram meghatározása a keletkezett hulladékok fajtáján és nem a képzõdés forrásán alapul. Tendenciájában az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nemveszélyes hulladék keletkezése folyamatos csökkenést mutat. A keletkezett hulladék kezelésébõl a lerakás jelenti a legnagyobb mennyiséget (45%), és európai viszonylathoz mérve alacsony az anyagában történõ hasznosítás mennyisége. Kedvezõtlen tendencia, hogy az anyagában történõ hasznosítás is csökkenõ tendenciájú közel azonos mértékben, mint a keletkezés. (H11. táblázat) Az energetikai hasznosítás és égetés igen csekély mértékû.

Nemzetgazdasági ág Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás Halgazdálkodás Bányászat

tonna 152138 70 60888

Feldolgozóipar

2756468

Villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás

3319048

Építõipar

14076

Kereskedelem, javítás

300930

Szolgáltatás az egészségügy kivételével

881750

Egészségügyi, szociális ellátás Összesen

3722 7489089

H12. táblázat: A keletkezõ ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem veszélyes hulladék gazdasági ágak közötti megoszlása 2007-ben (tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A táblázat az adott hulladékáramot termelõ gazdálkodók tevékenységi körét jellemzi. Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl keletkezõ összes hulladékmennyiségben a feldolgozóiparból és a villamosenergia-, gáz-, gõz- vízellátásból származik a legnagyobb mennyiség, hiszen például ebbe a körbe tartozik a szénerõmûvek salakja, pernyéje, a timföldgyártás vörösiszapja. (H12. táblázat)

166


9.5 Kiemelt hulladékáramok A csomagolási hulladék A keletkezõ csomagolási hulladék mennyisége évente emelkedõ tendenciájú, és a keletkezést meghaladó ütemben folyamatosan növekszik az anyagában hasznosított mennyiség is. (H13. táblázat) Üveg

Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] % Papír* Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] % Fém Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] % Mûanyag Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] % Fa* Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] % Egyéb Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] % Összesen Keletkezõ mennyiség[et] hasznosított [et] % ebbõl anyagában [et] %

2002 165 20 12,1 20 12,1 370 216 54,3 201 54,3 95 35 36,8 35 36,8 160 29 18,1 15 9,3 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 0 0 0 790 300 37,9 271 34,2

2004 172 26 15,0 26 15,0 393 275 70,0 263 67,0 85 41 48,0 41 48,0 165 33 20,0 23 14,0 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 0 0 0 815 375 46,0 353 43,3

2005 126 26 20,5 26 20,5 296 275 93,0 254 85,8 63 43 67,9 43 67,9 188 65 34,7 36 19,2 178 37 20,8 33 18,3 2 0,0 0,0 853 446 52,3 392 45,9

2006 139 29 20,7 29 20,7 304 301 99,0 287 94,2 61 39 64,2 39 64,2 199 42 21,4 40 20,4 181 40 22,1 37 20,6 1 5,4 5,4 885 452 51,1 433 48,9

2007 144 30 20,7 30 20,7 348 321 92,1 301 86,5 67 44 65,2 44 65,2 218 97 43,8 37 17,0 188 38 20,3 37 19,7 2 2,1 2,1 968 528 54,6 449 46,4

*2005 elõtt a fa a papírral együtt került elszámolásra

H13. táblázat: A csomagolási hulladékok keletkezése és hasznosítása, 2002-2007 (Forrás: KvVM-Eurostat) 167


A csomagolási hulladék hasznosítására az Európai Unió határidõhöz kötött hasznosítási arányokat ír elõ. A szabályozás szerint Magyarországnak 2005-ben a keletkezõ csomagolási hulladék 50%-át kellett hasznosítania. Az ország teljesítette a hasznosítási kötelezettséget. Az EU-normák szerint nem csak az összes csomagolási hulladék hasznosítását kell folyamatosan növelni, hanem részelõírások is vannak. 2005-re az összes hasznosításon belül legalább 25% anyagában hasznosítást kellett biztosítani úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen. Papír és fém esetében az elõírást minden évben jelentõsen túlteljesítette az ország. A begyûjtött üveghulladékot (kevés és nem tiszta hulladék) külföldre szállítják, mert hazánkban a fehér üveg hasznosító kapacitás kis mértékû.

H9. diagram: A szelektíven gyûjtött csomagolási hulladék mennyiségének alakulása eredet szerint a koordináló szervezetek tevékenységében, 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: Öko-Pannon Kht.) A lakossági szelektív hulladékgyûjtés terén jelentõs kapacitásfejlesztés történt, a lakosok fegyelmezetten, nagy tisztasággal gyûjtik az egyes frakciókat. A kis mértékû lakossági üveghulladék begyûjtés oka részben a lakossági újrahasználat, részben a visszavételre ösztönzés elégtelensége. A szelektív gyûjtés jellemzõen gyûjtõszigeteken történik, bár egyre növekszik a háztól történõ zsákos begyûjtésbe bevont lakóingatlanok száma is. A gyûjtõudvarok szerepe a csomagolási hulladékok begyûjtésében nem számottevõ. A lakossági szelektálás a jelentõs infrastruktúra-fejlesztés ellenére lényegesen kevesebb eredményt hoz (az összes hasznosítás 11%-a) mint az ipari, kereskedelmi szektor szelektív gyûjtése. (H9. diagram) Ez leginkább annak a következménye, hogy a lakossági gyûjtés nagyságrendileg nagyobb számú résztvevõt jelent, meggyõzésük a gyûjtésben való részvételre vonatkozóan sokkal nehezebb, a begyûjtés drágább, míg az ipari, szolgáltatói termelõktõl koncentráltan több és tiszta hulladék gyûjthetõ vissza. 168


A biológiailag lebomló szerves hulladék Az uniós jogszabályok alapján a lerakóra kerülõ települési hulladék biológiailag lebomló részének mennyiségét 2006-ban az 1995-ös bázisévben keletkezett mennyiség 75%-ára, 2009-ben 50%-ára, 2016-ig pedig 35%-ára kell csökkenteni. Az 1995-ben keletkezett 4,5 millió tonna települési hulladékból 2,34 millió tonnát tett ki a biológiailag lebomló hányad, amelynek 32,7%-ra becsült hányada a könnyen hasznosítható papírhulladék, 67,3%-a pedig egyéb szerves összetevõ volt. A 2004-es követelményeket Magyarország teljesítette, elsõsorban a papírhasznosítás magas arányával. A 2,46 millió tonna szerves hulladékból 706 ezer tonnát, fõként papírhulladékot kezeltek az országban. A lerakótól eltérítés céljainak teljesítésére elsõként a zöldhulladék elkülönített kezelését jelölte meg a fejlesztési stratégia (Bio-OP). A 2006-ra kiépült 34 komposztáló telep már közel 250.000 tonna kezelési kapacitással rendelkezett, a házi komposztálással mintegy 120.000 tonna biohulladék lerakását lehetett elkerülni. A fõvárosi égetõmû korszerûsítésre és bõvítésre került 2006-ban, a települési hulladékból származó biohulladék termikus hasznosító kapacitása így 218.000 tonnára nõtt. Hosszú távon egyre nagyobb arányban kell mechanikai-biológiai hulladék-elõkezeléssel (MBH) feldolgozni a biohulladékot, de 2008-ig csak az elsõ MBH-kezelõ létesítmények valósultak meg. Az ISPA keretében tervezett projektek a 2004-ben rendelkezésre álló 122.000 tonnás éves biohulladék kezelõ kapacitás 2008-ra 460.000-re történõ növelését tartalmazták, a projektek kivitelezésének idõbeli csúszása miatt azonban az infrastruktúra elemeinek megépítése gyakran nem valósult meg. Az olajhulladék A forgalomba hozott olajtermékek mennyiségének csak egy részébõl (kb. 50%) keletkezik olajhulladék, mivel az olajok jelentõs része kenési célra elhasználódik, illetõleg más felhasználási módoknál elég. Az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált olajok elsõdleges kezelése a regenerálás, amely által alapolajok állíthatók elõ, különösen az ilyen olajokban található szennyezõanyagok, oxidációs termékek és adalékanyagok eltávolítása révén. A hulladékolajok jelentõs része anyagában kerül hasznosításra (kb. 30%) (H14. táblázat), ez az arány azonban alacsonyabb az elvárhatónál.

169

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 2004

2005

2006

2007

Összes keletkezett hulladékolaj

64528

60869

56895

52924

ebbõl

20955

20814

17849

20041

energetikailag hasznosított

3534

937

1324

1314

égetéssel ártalmatlanított

2071

1117

1088

1822

43053

37945

30476

17527

56

6158

12200

anyagában hasznosított

biológiailag-kémiailag kezelt egyéb

H14. táblázat: Hulladékolajok kezelése 2004-2007 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A PCB-tartalmú hulladékok Az Uniós követelmények szerint 2010. június 30-ra a PCB-t és PCT-t tartalmazó berendezések más (ilyen anyagot nem tartalmazó) berendezéssel történõ felváltása szükséges és a hulladékká vált berendezések ártalmatlanításáról kell gondoskodni (2010. december 31.). Egy 2000-ben készült országos felmérés meghatározta a még mûködõ készülékek számát (H15. táblázat), becsülte a bennük lévõ veszélyes anyag (PCB) mennyiségét. Megnevezés Transzformátor Kondenzátor

2004

2005

2006

2007

1171

1429

1093

632

13594

12184

10771

10276

H15. táblázat: A PCB-tartalmú berendezések száma 2004-2007 (darab) (Forrás: KvVM) Az ilyen berendezések cseréje folyamatos, de a PCB- és PCT-mennyiségek eltérõek a felmérés adataitól, mert e berendezésekben lévõ veszélyes anyagot a felmérés idõpontjában pontosan meghatározni nem lehetett és a veszélyesanyag-tartalom mennyisége nem azonos a berendezés selejtezésekor keletkezõ veszélyes hulladék mennyiségével. (H16. táblázat) A készülékekbõl kinyert poliklórozott bifenilek és terfenilek veszélyeshulladék-égetõben ártalmatlanításra kerülnek, a transzformátorházakat a kohászat hasznosítja (tisztítás után). Megnevezés Transzformátor Kondenzátor

2004

2005

2006

2007

158686

71912

43808

94345

95960

58359

53937

81297

H16. táblázat: A PCB-tartalmú folyadék mennyisége 2004-2007 (kg) (Forrás: KvVM)

170


Az elemek és akkumulátorok hulladékai 2004-tõl kezdõdõen csak a határérték feletti nehézfém tartalom miatt veszélyesnek minõsülõ elem- és akkumulátorhulladék visszagyûjtését kellett megoldani, 2008-tól az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételérõl szóló jogszabály (az addigi ipari és gépjármû elemeken és akkumulátorokon túl) kiterjed valamennyi elemre és akkumulátorra: a hordozható elemekre és akkumulátorokra, az önállóan forgalmazottakra, beépítettekre, és az elektronikai készülékhez mellékeltekre is. Az új szabályozás három alkategóriát különböztet meg a hulladékáramon belül, minden alkategóriára külön kötelezettség vonatkozik. A hordozható elem- és akkumulátorhulladék A forgalmazott hordozható elem és akkumulátor nagy gyakorisággal még ugyanazon évben hulladékká válik. Az elhasználódott hordozható elemek és akkumulátorok hulladékainak begyûjtése a 2005. évi kiemelkedõ értéktõl eltekintve közel állandó. (H17. táblázat) A keletkezõ hulladék kezelésének módja - a hazai feldolgozási kapacitás hiánya miatt - az ártalmatlanítás, veszélyes hulladéklerakóban. A begyûjtött hulladékmennyiség 2005-ben 167 tonna (12%), 2006-ban 246 tonna (13%), 2007-ben 261 tonna (15%). Megnevezés Hordozható elem és akkumulátor

2004 1938

2005 2017

2006 1839

2007 1804

H17. táblázat: A hordozható elem és akkumulátor forgalmazott mennyisége 2004-2007 (tonna) (Forrás: Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete) A hordozható elemek és akkumulátorok esetében a visszagyûjtési kötelezettség 2008-ban 18%, amelynek teljesítése prognosztizálható. A hordozható elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik területén három koordináló szervezet alakult. 2008-ban közel 11.500 körüli gyûjtõpontjuk 9,3 millió lakost ért el. A hulladékká vált gépjármû- és ipari akkumulátor A 2004-2008 évi adatok alapján évente mintegy 19.000-21.000 tonna savas ólomakkumulátor kerül forgalomba. A savas akkumulátorok 100%-os begyûjtését követõen - hazai feldolgozási kapacitáshiány miatt - külföldre szállítás történik, hasznosítás érdekében. (H11. ábra) Az ipari és gépjármû akkumulátorok esetében koordináló szervezetek irányítják a hulladékgyûjtést. Átvevõhelyeik száma közel 400. A kiskereskedelmi forgalmazók közül számos üzlet is visszafogadja a hulladékot, mintegy 3000 helyszínen.

171


A gumiabroncsok A gumiabroncsok esetében a legfontosabb hulladékgazdálkodási cél a keletkezõ összes hulladék hasznosítása. A gumiabroncs esetében nincs jogszabályban elõírt visszavételi kötelezés, „csak” lerakási tilalom. 2003. július 16. után tilos lerakni használt egész gumiabroncsokat, valamint tilos lerakni felaprított használt gumiabroncsokat 2006. július 16. után. Hazánkban évente hozzávetõlegesen 40.000-45.000 tonna gumiabroncs hulladék keletkezik, 8.000-10.000 tonnát újrafutóznak. 2006-ban a Magyarországon képzõdött 42.000 tonna hulladék abroncsból 19.000 tonna került anyagában, míg 23.000 tonna energetikailag hasznosításra. A jelenleg hazánkban meglévõ hasznosító kapacitások 60.000-70.000 tonnányi gumiabroncs hulladék kezelését teszik lehetõvé. (H10. diagram) A jogszabály szerinti kivételt képezõ kerékpár-gumiabroncsok és az 1400 mm külsõ átmérõnél nagyobb gumiabroncsok feltehetõen lerakóra kerülnek.

H10. diagram: A 2006-2007-ben begyûjtött használt gumiabroncs mennyisége és kezelése, 2006-2007 (ezer tonna) A hulladékká vált gépjármûvek 2006-tól csak bontási igazolással lehet a forgalomból véglegesen kivonni a gépjármûveket. 2006-tól kötelezõ a hulladékká vált gépjármûvek visszavétele és a visszavett gépjármû tömegére vonatkoztatott 85%-os hasznosítás, ezen belül a 80%-os újrafeldolgozás. 2006-ban a hasznosítás csak 81,5%-ban teljesült, mivel alacsonyabb volt a csak energetikailag hasznosítható hányad.

172


A 2007-es adatok szerint 43.433 gépkocsi végleges kivonására és szétbontására került sor, amibõl még mindig csak 82,8%-nyi hasznosítás valósult meg (81,6% anyagában hasznosítás). A hulladék 17,2%-a hulladéklerakókba kerül, valamint 1,2% energetikai hasznosításra. A shredderhulladék könnyû frakciójának energetikai hasznosítása fûtõérték szempontjából elõnyös lenne, mégis jellemzõen lerakóba kerül, mivel a kevert hulladék szétválasztási technológiája nem valósult meg, és a lerakás olcsóbb. A hulladékká vált gépjármûvek fõ összetevõinek hasznosítása a kézi szétszerelés, illetõleg a shredderezés után is megoldott, gondot jelent azonban az üveghulladék, mûanyaghulladékok és a könnyû zúzási maradék hasznosítása. Gyakorlati tapasztalatok alapján még mindig jelentõs az illegális autóbontók száma. Egyes becslések szerint több mint 1000 olyan illegális autóbontó van, amelyek akár a hivatalosan bontott jármûvekkel azonos nagyságrendû hulladékkezelést végeznek. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai esetében a gyártók viselik a hulladékká vált termékek kezelésének költségeit. Ennek megfelelõen a gyártók feladata olyan rendszerek felállítása, amelyek biztosítják az elektromos és elektronikai termékek hulladékainak hasznosítását. A visszagyûjtési rendszerekbe bejelentkezett gyártók 2004-2007 között évente kb. 120.000 tonna elektromos berendezést forgalmaztak. A begyûjtött mennyiség legjelentõsebb részét a háztartási nagygépek teszik ki. (H18. táblázat, H11. diagram) A begyûjtési cél 2008-ra 4 kg/fõ, amely teljesült (4,47 kg/fõ). Megnevezés Háztartási nagygépek Háztartási kisgépek Információs és távközlési berendezések Szórakoztató elektronikai berendezések Világítótestek Gázkisülésû lámpák Elektromos és elektronikai barkácsgépek, szerszámok Játékok, szabadidõs és sportfelszerelések Orvosi berendezések Ellenõrzõ, vezérlõ és megfigyelõ berendezések Adagoló automaták Összesen

2008 28322 3164 5705 6525 286 480 275 16 12 44784

H18. táblázat: A 2008-ban begyûjtött elektromos és elektronikai berendezések hulladékai, (tonna) (Forrás: OKTVF)

173


H11. diagram: A 2008-ban begyûjtött elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak százalékos megoszlása A begyûjtött hulladékok bontását a koordináló szervezetek megbízása alapján hulladékkezelõk végzik. A 2008-ra termékkategóriánként elõírt különbözõ újrafeldolgozási és hasznosítási célkitûzéseket Magyarország már 2007-ben teljesítette. A gyártók által biztosított anyagi háttérrel létrejött a szükséges hazai kezelõi kapacitás, bár egyes elektromos és elektronikai berendezések hulladékkategóriájában a kezelés külföldön történik. A hasznosított berendezések (44784 tonna begyûjtöttbõl 37631 tonna) között a legnagyobb részarányt a háztartási nagygépek teszik ki. A begyûjtött hulladékok legnagyobb hányadát hazánkban hasznosítják, kisebb részét az Európai Unió tagországaiban. Az Unión kívül történõ kezelés szinte elhanyagolható mértékû. Az elektromos és elektronikai berendezések ártalmatlanítása kisebb mértékben energetikai célú ártalmatlanítás, nagyobb mértékben lerakással történik. Az egészségügyi hulladék Az egészségügyi intézményekben keletkezõ fertõzõ hulladékok égetéssel vagy fertõtlenítéssel ártalmatlaníthatók. A hulladéklerakókról szóló szabályozás szerint tilos a kórházi vagy más humán-egészségügyi, illetve állat-egészségügyi intézménybõl származó fertõzõ hulladék lerakása. Amennyiben az egészségügyi hulladék nem tartalmaz egyéb veszélyes összetevõt, fertõtlenítés után lerakható B3 kategóriájú lerakóba. A keletkezett humán és állati egészségügyi hulladék éves mennyisége 12.000, illetve 14.000 tonna/év körüli mennyiség, ebbõl az égetéssel ártalmatlanított mennyiség 3800, illetõleg 410 tonna/év körüli (H19. táblázat), míg a többi lerakással ártalmatlanításra kerül.

174


Az EU követelményeknek megfelelõen teljesült a környezetvédelmi szempontból nem megfelelõ égetési feltételekkel mûködõ hulladékégetõk 2005-ig történõ leállítása.

Megnevezés

Humánegészségügyi hulladék mennyisége összesen

Keletkezés Égetéssel ártalmatlanítás

ebbõl fertõzõ

Állategészségügyi hulladék mennyisége összesen

ebbõl fertõzõ

12000

9000

14000

13500

3800

3200

410

380

H19. táblázat: A keletkezett és égetéssel ártalmatlanított egészségügyi hulladék éves mennyisége 2008-ban (tonna) (Forrás: KvVM-HIR) Állati eredetû hulladék Az állati eredetû melléktermékek fertõzési veszélyességi kockázatuk alapján három kategóriába sorolódnak, és kezelésükrõl, feldolgozásukról jogszabályban meghatározott, az egyes osztályokhoz tartozó eltérõ eljárással kell gondoskodni. A közösségi szabályok átvétele során és következtében fokozatosan megszûnt az állati melléktermékek kategorikus veszélyes hulladék besorolása. Az állati eredetû hulladékok az állategészségügyi szabályozás alapján közvetlenül égetésre vagy az állategészségügyi jogszabályban foglalt kezelést követõen egyéb kezelésre (égetés, együttégetés, lerakás) kerülhetnek. Az EK rendeletnek megfelelõen 2006-tól tilos az állati melléktermék és hulladék elföldelése (50 kg-nál kisebb, nem fertõzõ betegség miatt elhullott állat kivételével), dögkutakba, dögterekre való elhelyezése, ezért 2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret. Egy 2008-ban elvégzett felmérés alapján megállapítható, hogy a dögkutak lezárása nem történt meg hiánytalanul, bár többségükben már ezek is használaton kívül állnak. EU-források felhasználásával pályázati lehetõséget biztosítottak az önkormányzatok számára az állati hulladék begyûjtõ kapacitásának évi 100.000 tonnával való növelése, égetõk létesítése, illetve a jármûpark fejlesztése érdekében. A nyertes pályázatok megvalósítása során 2008 augusztusáig 96 dögkút és dögtér felszámolása és rekultivációja történt meg.

175


A növényvédõ-szer hulladék és csomagolás A növényvédõ-szer csomagolási hulladék begyûjtésére és ártalmatlanítására - a gyártói felelõsség elve alapján - a növényvédõ-szer mennyiség 97%-át forgalmazó 20 gyártó 2003ban koordináló szervezetet alapított, így gondoskodva a hulladék kezelésérõl. 2008-ban 5025 t volt a növényvédõ-szer csomagolóanyag-kibocsátás. Ennek kezelése az 55%-os összes hasznosításon belül 35%-ban anyagában hasznosításként történt meg. (H20. táblázat) A táblázat szerinti, a fémhulladékra vonatkozó magas hasznosítási arány, nem növényvédõ-szer csomagolást is magában foglalhat. Kötelezettség

Kibocsátás, tonna

Hasznosított mennyiség, tonna

Hasznosítási arány, %

Összes hasznosítás: 55%

5025

2947

58,6

Anyagában hasznosítás*: 35%

3069

2548

83

Papír: 60%

1206

741

61,4

81

1130

1395

2167

706

33

Fém: 25% Fa: 15% *Nem veszélyes

H20. táblázat: Növényvédõ-szer csomagolóanyag kezelési kötelezettségek és azok teljesítése 2008-ban (tonna) (Forrás: CSEBER) A „múlt”-ból maradt növényvédõ-szer hulladék begyûjtésére és ártalmatlanítására a KvVM két akciót szervezett. Ennek keretében 5 megyébõl összesen 186 tonna növényvédõszer-hulladék került begyûjtésre. Az akciókból kimaradt 14 megyében kb. 200 tonna növényvédõ-szer hulladékról van információ.

Az építési és bontási hulladékok Az építési-bontási hulladékok keletkezõ mennyisége a vizsgált idõszakban lassú csökkenést mutat. (H21. táblázat) Ennek oka a gazdasági válság miatt bekövetkezõ beruházási kedv visszaesése.

176

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Megnevezés Keletkezõ mennyiség, t/év

2004

2005

2006

2007

2008

4060

4130

3996

3670

4882

- anyagában hasznosítás

370

1078

1010

1376

2231

-energetikai hasznosítás

0,2

0,3

2,2

0,3

0,3

- égetéssel ártalmatlanítás

0,2

-

-

-

0,3

3689

3051

2984

2984

2650

- lerakás

H21. táblázat: Az építési és bontási hulladékok keletkezése és kezelése 2004-2007 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR) A keletkezõ mennyiségnek csak kb. 10%-át hasznosították 2004-ben, míg a vizsgált idõszak végére ez az arány 45%-ra növekedett, ami kedvezõ tendencia. A növekvõ mennyiségû hasznosítás részben az Európai Uniós forrásokból kiépített kezelõ kapacitások eredménye. A hasznosítás sok esetben felszíni bányák rekultiválása és más feltöltési tevékenység, ami a képet kissé kedvezõtlenebbé teszi. Az EU új követelményeinek betartása érdekében 2020-ra 70%-os hasznosítási arányt kell elérni. Azbesztmentesítés összesített adatai Az azbeszt környezetszennyezésének megelõzése és csökkentése érdekében a szabályszerû bontás és ártalmatlanítás biztosítása elengedhetetlen, a bontás folyamatát nemzetközi és hazai jogszabályok is meghatározzák. Az EU tagállamok 2005-tõl kezdõdõen területükön nem engedélyezhetik azbesztet1 tartalmazó termékek forgalmazását és felhasználását. A szórt azbesztes tûzálló vakolatok és szigetelõ rétegek eltávolítása közvetlen egészségkárosító és környezetszennyezõ hatású lehet. Az azbesztmentesítés, illetve az egyéb bontási tevékenység során keletkezõ bontott azbesztpala csak B1b lerakón (elkülönített medencében) vagy veszélyes hulladéklerakón rakható le. A lakó- és középületekben található azbeszttartalmú szigetelések biztonságos eltávolításának és ártalmatlanításának támogatására 2004-2006 között az NFT KIOP keretében lehetett pályázni. Több azbesztmentesítési projekt is megvalósult, amelyekhez az önkormányzatok állami támogatást vettek igénybe. (H22. táblázat)

1A felhasználási tilalmat a krokidolit, az amozit, az antofillit azbeszt, az aktinolit azbeszt, a tremolit azbeszt és a

krizotil rostok és ezen rostokat tartalmazó termékek esetében vezették be.

177


Mivel 2005 óta az azbeszttermékek forgalmazása és felhasználása tilos, ezért a hulladék azbeszt nem hasznosítható, kezelése ártalmatlanítással történik. Lakótelep Budapest Tatabánya Esztergom Nyergesújfalu Komárom Gyõr Sopron Mosonmagyaróvár Ajka Százhalombatta Pétfürdõ Oroszlány Siófok Tata Veszprém Összesen

Lakások száma

Azbeszt mennyisége, m2 Mentesített lakás

1090 2572 1210 312 677 10601 2611 1432 180 240 266 650 120 65

11164 23325 13032 2323 7058 73070 11337 9797 2340 2370 1110 6890 731 482 7038 172067

Mentesített m2

1004 kb. 450

10829 4789

3964

21553

37171

H22. táblázat: Azbesztmentesítés összesített adatai 1999-2007 között (Forrás: KvVM) 9.6 Országhatáron át történõ hulladékszállítás A hulladékok országhatárokat átlépõ szállítását az Európai Parlament és a Tanács rendelete mellett az ENSZ Bázeli Egyezménye, valamint az OECD idevonatkozó határozata szabályozza. A hulladékszállításról szóló EU-s rendelet hatálybalépésétõl, 2007 júliusától minden hulladékszállításról kötelezõ egységes szerkezetû adatszolgáltatás van érvényben, így a „zöld listás” hulladékok forgalma megbízhatóan nyomon követhetõ. A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala A jelenlegi szabályozás szerint az országba hulladékot behozni csak hasznosítási célból lehetséges. Az elmúlt években a beszállítás 2006-ban volt a legnagyobb, ekkor a hulladékból elõállított tüzelõanyag erõmûben történõ hasznosítása dominált. (H23. táblázat)

178

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Év

Mennyiség

2005

Származási országok 17300 DE, YU

2006

hulladékból tüzelõanyag

163366 DE, HR, SK

2007

1480 AT, RO

2008

Jellemzõ hulladékok hulladékból tüzelõanyag fémiszap, lúg

980 RO, SB, SK

fémiszap, lúg, katalizátor

H23. táblázat: A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala 2005-2008 (tonna) (Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény) A veszélyes hulladékok kivitele Egyes hulladékfrakciók esetében nem rendelkezünk hazai hasznosítási kapacitással, bár ilyen technológia létezik és a hulladékra kereslet van. Ezekben az esetekben a határokon túl történõ kezelés érdekében a hulladék kivitelre kerül az országból. (H24. táblázat) A kármentesítésekbõl származó szerves oldószer-hulladékok kivitele is e célból történt.

Év 2002

Mennyiség

Célországok

4848 AT, DE, SLO

2003

31458 AT, DE, UA

2004

182254 AT, DE, SK

Jellemzõ hulladékok ólomakkumulátor, cink-salak hulladék ólomakkumulátor, savgyanta ólomakkumulátor, halogénezett szerves oldószer, desztillációs maradékok ólomakkumulátor, halogénezett szerves oldószer, desztillációs maradékok

2005

76044 AT, DE, SLO

2006

88282 AT, DE, SLO

ólomakkumulátor, hulladékkezelési maradékok

2007

72170 AT, FR, SLO

ólomakkumulátor, szerves oldószer maradékok

2008

55023 AT, DE, SLO

ólomakkumulátor, szerves oldószer maradékok

H24. táblázat: A veszélyes hulladékok kivitele, 2005-2008 (tonna) (Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény) 9.7 Hulladékártalmatlanítás A hulladékok ártalmatlanítása égetéssel, illetõleg lerakással történhet. Minden esetben a hulladék tulajdonosának kötelessége az ártalmatlanításról gondoskodni. Hulladékégetõ és együttégetõ berendezések A hulladékégetõ berendezésekre vonatkozó szigorú szabályok segítenek abban, hogy az égetés környezetszennyezés nélkül valósuljon meg. Ezen szabály alkalmazása érdekében 179


került sor az országban létezõ valamennyi égetõmû felülvizsgálatára, és mindazok, amelyek nem teljesítették az elõírt feltételrendszert, 2005-tõl tevékenységüket nem folytathatták tovább. Jelenleg 17 veszélyeshulladék-égetõ, 1 településihulladék-égetõ, 18 hulladék együttégetõ (1 erõmû, 4 cementgyár, 13 téglagyár), valamint 13 nemveszélyes-hulladék égetõ mûködik. A nemveszélyes-hulladék égetõk fõként fahulladék és biomassza tüzeléssel üzemelnek. Hulladéklerakás Az országban 2002-ben egy Phare vizsgálat 2667 db olyan helyszínt mért fel és értékelt környezeti veszélyeztetés szempontjából, ahol 1950 után települési hulladék került lerakásra. Ezek közül közel 1000 üzemelt még 2003-ban, azonban az elmúlt idõszakban a mûködõ hulladéklerakók száma drasztikusan csökkent. 2008 végén már csak 212 db lerakó mûködött, ebbõl 132 lerakót 2009. július 15-ig kellett bezárni. A továbbmûködõ és a közeljövõben létesülõ települési szilárdhulladék-lerakók középtávon elegendõ kapacitást biztosítanak a keletkezõ hulladék ártalmatlanítására. Jelenleg 70 db települési szilárdhulladék lerakó mûködik, további 9 db létesítése folyamatban van. Ezen kívül mûködik 11 db inert lerakó. A települési szilárd hulladék kezelésének területén nehéz helyzet alakult ki az elmúlt években azzal, hogy régi, elavult, környezetvédelmi szempontból nem megfelelõ - ezért olcsón mûködõ - lerakók párhuzamosan mûködtek új, szigetelt, európai normáknak megfelelõ lerakókkal. A kétfajta mûszaki feltételrendszer igen eltérõ lerakási díjat jelentett, és ez feszültséget okozott az ártalmatlanítás terén. 9.8 Hulladékgazdálkodási célkitûzések A hulladékgazdálkodás 2004-2008 közötti legfõbb célkitûzéseit az OHT foglalta össze a 2003-2008. közötti tervezési idõszakra, amelyek a következõk szerint teljesültek. - Teljessé vált a hulladékgazdálkodási szabályozó rendszer, majd a végrehajtási tapasztalatok alapján, valamint a közösségi szabályozás változásának követésére biztosított volt a folyamatos korszerûsítés. - Az OHT elfogadását követõen a területi tervek 2003. november 7-én kerültek kihirdetésre, miniszteri rendelet formájában. A települési önkormányzatok tervkészítése idõben jobban eltolódott és a tervet nem minden település készítette el. (2080 településre vonatkozóan készült települési hulladékgazdálkodási terv.) - Megvalósult az adatszolgáltatási és -kezelési rendszer folyamatos fejlesztése a HIR adatbázis kidolgozásával és sorozatos továbbfejlesztésével, valamint a felügyelõségek ellenõrzésével. - Kialakításra kerültek a gyártói felelõsség elvén mûködõ hasznosító, koordináló szervezetek létrejöttének és mûködésének feltételei. Minden olyan hulladékfrakció esetében, ahol a szabályozás lehetõvé tette a gyártói felelõsség érvényesítését, megalakultak és mûködnek a koordináló szervezetek. 180


- Az önkormányzatok társulásának a regionális hulladékkezelõ szervezetek kialakítására történõ ösztönzése hatására 2008 végére az ország lakosainak mintegy 60%-ára kiterjed a regionális rendszerek hálózata. - A civil szervezetek, zöld mozgalmak, kultúraközvetítõ és közösségfejlesztõ intézmények támogatása a hulladékgazdálkodási célok elérésének érdekében folyamatosan megtörtént. E szervezeteket a lakosság fogyasztói szokásainak, a helyi társadalom és a családok környezettudatos életvitelének alakításában végzett munkájukban segítette a KvVM. Saját forrásaiból pályázatok keretében támogatta a civil kezdeményezések megvalósítását (pl. Tájsebészet program). - A KvVM pályázatok meghirdetésével támogatta a helyi hulladékgazdálkodási kezdeményezések (pl. elkülönített begyûjtés szervezése, illegálisan elhagyott hulladék felszedése) megvalósítását. - A környezetvédelmi hatósági feladatot ellátó munkatársak részére a KvVM szakmai fõosztálya rendszeres ismertetõket tartott a friss információk továbbadására, az új vagy változó jogszabályok végrehajtása, a versenyképes tudás megszerzése, a jogi és technikai tudásszint emelése érdekében. - A KvVM kidolgoztatta az oktatáshoz szükséges segédanyagokat (pl. Hulladék-suli) annak érdekében, hogy a NAT megfelelõ fejlesztésével elérhetõ legyen, hogy a tanulók minden szinten rendelkezzenek megfelelõ ismeretekkel a hulladék keletkezése, illetve keletkezésének megelõzése, hasznosítása és ártalmatlanítása terén, ismerjék meg az ezzel kapcsolatos körfolyamatokat, és értsék az ökológiai és társadalmi összefüggéseket. - A kutatás-fejlesztés területén több sikeres pályázat került gyakorlati megvalósításra a hulladékgazdálkodás színvonalának jelentõs emelése érdekében. - Az erõforrások felhasználásának és a hulladék képzõdésének elválasztása a gazdasági növekedéstõl, jelentõsen javított erõforrás-hatékonysággal, a hulladék keletkezésének és veszélyessé válásának megelõzésével, csak részben valósult meg, a fogyasztás terén nem tapasztalható jelentõs változás. - Az a célkitûzés, hogy megelõzési intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a képzõdõ, kezelendõ hulladék mennyisége összességében az idõszak végére ne haladja meg a 2000. évi szintet, mennyiségileg teljesült, azonban a keletkezés csökkenése elsõsorban nem az erõforrás-hatékonyság növelése révén következett be. - Kialakításra került a hulladékanyagok hasznosításának EU-konform mûszaki követelményrendszere (szabványok) a szabályozás figyelembevételével. 9.9 Hulladékgazdálkodási tervek A Hgt. szabályozta a tervkészítés hierarchiáját és idõbeli ütemét. Az OHT-n kívül készülnek területi hulladékgazdálkodási tervek a statisztikai régiókra és helyi terveket készítenek a települési önkormányzatok is. Az egyes tervek idõbeli eltéréssel, de egyöntetûen hat évre készülnek és kétévenként felülvizsgálatot is kell készíteni. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008 közötti legfontosabb tervszámai és azok teljesülése a következõ. (H25. táblázat) 181


Hulladék típusa

2000

2005

2008 terv 2008 tény

Mezõgazdasági és élelmiszeripari nem-veszélyes

5,0

5,0

3,0

1,2

Ipari és egyéb gazdálkodói nem-veszélyes

21,5

20,0

18,0

7,4

Települési szilárd

4,6

4,8

5,2

4,5

Települési folyékony* (szennyvíziszap nélkül)

5,5

5,2

4,6

3,9

Szennyvíziszap

0,7

1,1

1,5

n.a.

Veszélyes

3,4

4,0

4,1

0,7

Építési-bontási

n.a.

n.a.

n.a.

4,9

Összesen

40,7

40,1

36,4

22,6

Biomassza**

28,0

30,0

32,0

n.a

Mindösszesen

68,7

70,1

68,4

-

*Begyûjtött mennyiség **A biológiai körforgásba megközelítõleg teljes egészében visszakerülõ mezõ- és erdõgazdasági maradványok

H25. táblázat: Az OHT legfõbb tervszámai és azok teljesítése a hulladékkeletkezés tükrében, (millió tonna)

A keletkezõ hulladék mennyisége 2000 óta jelentõsen, mintegy 43%-kal csökkent, elsõsorban a termelési hulladék képzõdés visszaesésének következtében. A változást befolyásolja az is, hogy bizonyos melléktermékek kikerültek a hulladékok körébõl. A vizsgált idõszakban a GDP éves értéke csaknem duplájára nõtt. Így az 1000 Ft bruttó hazai termék elõállításra jutó 3 kg hulladék mennyiség 2008-ra kb. 1 kg-ra csökkent.

182


A tervezési ciklus végére (2008) a következõ legfontosabb tervmutatók teljesítése biztosította a korszerû hulladékgazdálkodás kialakulását. (H26. táblázat) Tervezett célok

A terv teljesülése

2009-ig az évente képzõdõ ipari eredetû nem veszélyes hulladék mennyi- A célok teljesültek. ségében szerény mértékû csökkenés prognosztizálható. A cél csak részben A hulladék hasznosítása terén el kell érni, hogy a hulladék mintegy fele teljesült, a hasznosításra kerüljön. hasznosítás aránya kb. 30%. Az ártalmatlanítás területén biztosítani kell, hogy csak a nem hasznosítható A cél teljesült. hulladék kerüljön lerakásra, és a nem megfelelõen kialakított hulladéktárolók és lerakók legkésõbb 2009-ig bezárásra, felszámolásra, illetõleg az elõírásoknak megfelelõen felújításra kerüljenek. A hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelõ égetési feltételeit biz- A cél teljesült. tosítani nem tudó berendezéseket legkésõbb 2005-ig fel kell újítani vagy be kell zárni. A végsõ lerakóhelyre kerülõ veszélyes és nem-veszélyes hulladék mennyi- A cél teljesült. ségét egyaránt mintegy 20%-kal kell csökkenteni. A veszélyes hulladékok terén a képzõdés megelõzése és a veszélyesség A cél nem teljesült. csökkentése a fõ cél. Növelni kell a hasznosítás mértékét, 2008-ig el kell érni legalább a 30%-os hasznosítási arányt. A biológiai úton lebontható növényi és állati hulladék lerakását gyakorlatilag A cél nem teljesült. teljes egészében meg kell szüntetni, és ennek érdekében a talajba közvetlenül vissza nem forgatható hulladék kezelésére komposztáló, biogázelõállító és felhasználó, illetve bioenergia hasznosító létesítményeket kell kialakítani. A kiemelten kezelendõ hulladékáramok esetében gondoskodni kell ezen hul- A cél teljesült. ladékfajták általános szabályok mellett betartandó anyag-specifikus kezelési szabályainak kidolgozásáról, a többi hulladéktól való elkülönített gyûjtési, begyûjtési és kezelési, ezen belül hasznosítási rendszerének kiépítésérõl, illetve ezek létrejötte feltételeinek megteremtésérõl. A hulladékok országhatárt átlépõ szállítása során biztosítani kell, hogy veszé- A cél teljesült. lyes hulladék az országból nem OECD-tagországba ne kerülhessen, és bármilyen hulladék csak feljogosított létesítményben történõ hasznosításra kerülhessen kivitelre. A hulladék behozatalánál szintén csak engedélyezett hasznosításra történõ szállítás engedhetõ meg, ártalmatlanításra hulladék nem importálható.

H26. táblázat: A 2008-ra meghatározott legfontosabb tervmutatók és teljesülésük

183


9.10 Hulladékgazdálkodási intézkedések Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben megfogalmazott egyes programok 2008 végéig történõ megvalósítása a szükséges fejlesztési és beruházási költségek finanszírozásával biztosítható. Az önkormányzati területen szükséges fejlesztések jelentõs részét EU-források felhasználásával valósította/valósítja meg az ország, a következõk szerint. EU támogatási források felhasználása ISPA, 1999-2003 Az EU-hoz történõ elõcsatlakozási idõben Magyarország számára megnyílt a lehetõség, hogy a hazai hulladékgazdálkodási létesítmények korszerûsítésre kerüljenek, kiépítsük a még hiányzó kapacitásokat. Ezekhez a beruházásokhoz az ISPA forrásokból 12 projekt megvalósítását finanszírozta nagyobb részt az EU, kisebb részt a központi költségvetés és az érintett önkormányzatok. A projektek benyújtására 1999-tõl 2003-ig nyílt lehetõség, megvalósításuk részben 2010-ben fejezõdik be. Támogatásban részesült: Nyugat-Balaton és Zala völgye, Észak-Balaton, Dél-Balaton és Sió Völgye, Duna-Tisza közi nagytérség, Homokhátság, Szeged, Hajdú-Bihar megye, Szolnok, Tisza-tó régió, Miskolc, Észak-Kelet Pest és Nógrád megye hulladékgazdálkodási projektje. Összesen 1132 településen 3.699.676 fõt érint a fejlesztés, 284.630 ezer euro értékben. KOA, 2004-2006 A 2004-2006 közötti idõszakban már a Kohéziós Alap volt az a forrás, amelybõl az ország további beruházásai finanszírozásra kerülhettek. Ebben az idõszakban 1 hulladékgazdálkodási projekt került elfogadásra. (H27. táblázat) Projekt megnevezése Érintett lakosszám/település 595.342 fõ/242 település Szatmár-Bereg megyei hulladékgazdálkodási projekt - I-II. ütem

Összköltség, Ft 35.844.654

H27. táblázat: A Kohéziós Alap forrásaiból létrejött hulladékgazdálkodási projekt fõbb mutatói

KIOP, 2004-2006 2004-2006 között a környezeti és informatikai operatív program (KIOP) több kisebb beruházási célt jelölt meg, amelyek a hulladékgazdálkodás terén szükséges fejlesztéseket támogatták.

184


Állati hulladék és melléktermék kezelés Az állati hulladékok kezelésének fejlesztésére a pályázat forrásszerzési lehetõséget biztosított az önkormányzatok, önkormányzati társulások, többségi állami/önkormányzati tulajdonban lévõ szervezetek és 2005 májusától az egyéb gazdálkodó szervezetek számára is. Nemcsak a lezárt, de még meglévõ ártalmatlanító létesítmények (állati hulladéktemetõk, dögkutak, dögterek) felszámolása és rekultiválása, hanem új térségi kezelõrendszerek (regionális és telepi, üzemi hulladékgyûjtõk) kiépítése is a támogatható tevékenységek között szerepelt. 15 pályázat került támogatásra, amelybõl 9 db önkormányzati beruházás (1.512 millió Ft), 3 db nem önkormányzati pályázat (915 millió Ft). További 3 önkormányzati pályázat 240 millió Ft összegben tartalék listára került. Építési-bontási hulladék kezelés Az országban keletkezõ és hasznosításra nem kerülõ jelentõs mennyiségû építési-bontási hulladék feldolgozása infrastruktúrájának megteremtése érdekében a pályázat támogatta a hulladékkezelési technológiák fejlesztését. Kecskemét, Kaposvár, Kunszentmárton, Eger, Bodrogkeresztúr térségében összesen 2.117.401 ezer Ft összegben került sor beruházásra. Azbesztmentesítés Az azbesztmentesítési pályázat elsõsorban a telepszerûen, házgyári technológiával épített lakóépületek közösségi helységeinek azbesztmentesítését szolgálta a jobb környezeti állapot elérése céljából. (H28. táblázat) Projekt megnevezése

Mentesített lakások száma

Mentesített felület, m2

Összköltség, M Ft

Projekt státusza

Budapest

1004

10829

600 Lezárult

Gyõr

3964

21553

600 I. ütem lezárult

450

4789

Tatabánya

236,2 Kivitelezõ kiválasztva

H28. táblázat: A KIOP forrásokból megvalósított azbesztmentesítési projektek fõbb mutatói Egészségügyi hulladék Az egészségügyi hulladék kezelésének fejlesztésére egyetlen pályázat került támogatásra „Egészségügyi hulladék kezelés komplex rendszerének EU követelményekhez igazodó fejlesztése Szeged régiójában” címmel. Összköltsége 311.024.302 Ft, amelyet a kórházi hulladékégetõ korszerûsítése, az egészségügyi hulladékgyûjtõ rendszer fejlesztésére fordítottak. 185


KEOP, 2007-2013 TSZH fejlesztés A települési szilárdhulladék térségi projektek támogatása - hasonlóan az ISPA támogatáshoz - a KEOP keretében folytatódik. A következõ térségek nyújtottak be pályázatot, ezek közül a Gyõr nagytérségi elbírálásra került:

Gyõr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mûködési területén Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszer fejlesztése Tura és térségében Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerek fejlesztése a Körös-szögi Kistérségben Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program települési szilárdhulladékgazdálkodási rendszer fejlesztése Paks és térsége hulladékgazdálkodási rendszer Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program

Rekultiváció A települési szilárdhulladék-lerakókat érintõen térségi szintû rekultivációs program indult, EU-források felhasználásával 2007 szeptemberében. A rendelkezésre álló forrás a 2007-2013 közötti idõszakra 86,3 Mrd Ft, amely a nagy érdeklõdésre tekintettel egy év alatt lekötésre került a sikeres elsõ fordulón (elõkészítésen, tervezésen) túljutott projektekkel. A projektek 1100 lerakó rekultivációját érintik2 Rekultivációra pályázati lehetõség van a ROP-okban is, kisebb, helyi szintû projektek számára, így települési szilárd hulladéklerakó rekultivációjára 6 településen 482 millió Ft támogatás, települési folyékonyhulladék leürítõhely rekultivációjára 15 településen 644 millió Ft támogatás került megítélésre. Sikeresen túljutottak a pályázati szakaszon és támogatást nyertek a következõ projektek:

2

Gyula város települési szilárd hulladéklerakó telep rekultivációja Szolnok, Abony, Rákóczifalva és Szajol felhagyott települési szilárdhulladéklerakóinak rekultivációja Mecsek-Dráva hulladékgazdálkodási program rekultiváció* Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Rendszer hulladéklerakók rekultivációja I-II.*

A KEOP célkitûzése 2013-ig 1500 db lerakó rekultivációja. 2010-ben újabb forrás várható, így újra megnyílik a pályázati lehetõség. A kivitelezések zömmel 2010 vége és 2013 között zajlanak majd.

186


Debreceni agglomeráció hulladékgazdálkodási társulás települési szilárdhulladéklerakóinak rekultivációja Gyõr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mûködési területén, a bezárt települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja* Mosonmagyaróvári Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer települési szilárdhulladék-lerakóinak rekultivációja* Sopron térségi települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja I. ütem*

9.11 A hulladékgazdálkodás újraszabályozása A hazai hulladékgazdálkodás rendszer szabályozásának alapját a hulladékgazdálkodási törvény alkotja, a különbözõ tevékenységekre, speciális hulladékáramokra vonatkozó szabályok kormányrendeleti szinten születtek meg, amelyeket a mûszaki szabályok vonatkozásában miniszteri rendeletek egészítenek ki, s végül az önkormányzati rendeletek szabályozzák a települési hulladékra vonatkozó helyi szerzõdéses viszonyokat. A hulladékgazdálkodási szabályozás 2000-ben egységes terminológiával jött létre, mely az egész rendszert, s annak minden jogforrási szintjét meghatározta. A közösségi hulladékgazdálkodás szabályozásának átfogó felülvizsgálata és módosítása az elmúlt években kezdõdött meg, amelynek elsõ lépése a 2008-ban elfogadott új hulladékkeretirányelv (HKI). A keretirányelv hazai jogrendbe illesztését 2010. december 12-ig kell megvalósítani. A HKI a korábbi keretirányelv fogalomrendszerét módosította, illetve kiegészítette, új intézményeket vezetett be, ezért a Hgt. normaszövegének módosítása, mellett a Hgt. végrehajtására kiadott jogszabályok változtatása szükséges. (Hulladékgazdálkodási törvény) Várható az engedélyezési rendszer vonatkozásában a szabályok változása. Létre kell hozni az egyes hulladékáramok szelektív gyûjtésére alkalmas hálózatot, mely egyre gyakrabban együtt jár az adott hulladékra vonatkozó újrahasználati, újrafeldolgozási és/vagy hasznosítási arányok meghatározásával is, ezt szabályozni szükséges. A HKI meghatározza a közvetítõ, hazai szóhasználatban a koordináló fogalmát, másrészt a tagállamok számára kötelezõvé teszi nyilvántartásba vételüket. Szabályozás szükséges a „hulladék vége” kérdéskör elõírásainak rögzítésére. Az átfogó hulladékgazdálkodási szabályozás mellett megfelelõ végrehajtási részletszabályok szükségesek az inert és az egyéb, a települési szilárd hulladékkal együtt nem kezelhetõ nem veszélyes, valamint az építési és bontási hulladékokra. *az EU-támogatásra számot tartó, 2007. évi kezdésre ütemezett nagyprojektek elõkészítésének költségvetési támogatásáról szóló 1067/2005. (VI. 30.) Korm. határozat szerinti projektek

187

188

10. KÁRMENTESÍTÉS

10. KÁRMENTESÍTÉS A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján 1996-ban indult el a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelynek része a tartós környezetkárosodások és szennyezett területek környezeti kármentesítésére létrehozott Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP). A program célja, hogy a talaj és a felszín alatti víz veszélyeztetésének, szennyezõdésének megelõzése végett - felelõsségi körtõl függetlenül - minden szennyezõ tevékenységre és anyagra kiterjedõen feltárjuk hazánk egész területén a múltban keletkezett környezeti károsodásokat, s intézkedéseket tegyünk a további szennyezõdés csökkentése, illetve megszüntetése érdekében. 10.1 A kármentesítés feladatai, szakaszai, folyamata Minden olyan mûszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet, amely a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetõleg földtani közeg megismerésére, a szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének csökkentésére irányul, összefoglaló néven kármentesítésnek nevezünk. A kármentesítési feladatokat szabályozó jogszabály értelmében a már bekövetkezett, pontszerû szennyezõ forráshoz tartozó, vagy valószínûsíthetõ szennyezettség, illetve károsodás esetén a társadalom érdekében, kármentesítést kell végezni. A kármentesítés feladata alapvetõen a szennyezést okozó környezethasználó kötelezettsége, de felelõsség terheli a terület tulajdonosát és végsõ soron az államot is. A kármentesítésnek három, egymástól elkülönülõ szakasza van: 1. tényfeltárás: amelynek keretében megtörténik az elszennyezett felszín alatti víz és a földtani közeg mennyiségének meghatározása, minõségi szempontból azonosításra kerülnek a kockázatot jelentõ szennyezõ anyagok, valamint a védendõ élõ és élettelen környezeti elemek, a lehetséges beavatkozási technológiák és annak felelõse. 2. beavatkozás: tervezési és a terepen megvalósuló beruházási, építési és üzemeltetési feladatok összessége, amely a szennyezõanyagok mennyiségének csökkentésével és minõségének változtatásával hozzájárul a környezeti kockázat csökkentéséhez. 3. monitoring: a tényfeltárás és a beavatkozás alatt, valamint ezen kármentesítési szakaszokat követõ mintavételi, analitikai, értékelési és nyilvántartási feladatok összessége, a beavatkozás hatékonyságának megállapítása és az állapotváltozás nyomon követése céljából.

189


10.2 Országos Környezeti Kármentesítési Program és eredményei Az OKKP összefogja a kármentesítés valamennyi országos, általános és egyedi feladatát. A szabályozási, ismeretnövelési, kutatás-fejlesztési feladatok mellett az OKKP koordinálja az alprogramok keretében részben uniós, állami, önkormányzati forrásból megvalósuló egyedi kármentesítési feladatokat, valamint gyûjti a felelõsségi körtõl függetlenül a szennyezett területek adatait. Az állami felelõsségi körbe tartozó kármentesítési feladatok elvégzése a kormányzati munkamegosztás szerint történik. Az érintett tárcák kármentesítési beruházásaikat OKKP tárcaalprogramok keretében valósítják meg. 1996 - az OKKP indulása - óta 2008-ig költségvetési forrásokból több mint 500 területen valósult meg kármentesítés. A KvVM beruházásában 1996-2006 között 52 területen valósult meg kármentesítés. Folyamatban lévõ fõbb mûszaki beavatkozások pl: Békéscsaba, Fényes tanya klórozott szénhidrogénekkel szennyezett talajvíz tisztítása; Üröm-Csókavár mészkõbánya területén lerakott gáztisztító massza ártalmatlanítása hasznosítással, csurgalékvíz kezelése, ártalmatlanítása; Szekszárd Lõtéri vízbázis klórozott szénhidrogénnel szennyezett felszín alatti víz tisztítása. A Honvédelmi Alprogram keretében 2007-ig 145 területen történt tényfeltárás, 110 területen történt mûszaki beavatkozás, 85 területen utóellenõrzés. A MÁV Alprogram keretében 1994 óta (a MÁV Zrt. megalakulását megelõzõ idõszak) több mint 180 részterületen végeztek környezeti kármentesítési beavatkozást. A jelenleg folyó kármentesítések a vasúti technológiák üzemeltetése során okozott környezetszennyezések felszámolásához, nagy részük az üzemanyag-ellátó rendszerek rekonstrukciós munkáihoz kapcsolódnak. A PM-MNV Zrt. Alprogramjai a volt szovjet ingatlanok, a társasági privatizációs és az MNV Zrt. és jogelõdei, a Kincstári Vagyon Igazgatóság Alprogramját foglalják magukba. A Volt Szovjet Ingatlan Alprogram keretében zajlik a volt szovjet hadsereg által használt ingatlanok (Tököl, Kiskunlacháza, Kalocsa, Kunmadaras stb.) környezeti kármentesítésével kapcsolatos feladatok ellátása. A Társasági Privatizációs Alprogram keretében zajlik az MNV Zrt. és jogelõdei, az ÁPV Zrt. portfoliójába tartozó vállalatok, társaságok, illetve egyéb vagyontárgyak esetén az állam tulajdonosi felelõsségével kapcsolatos környezetvédelmi feladatok ellátása. A legfontosabb feladatok a gyöngyösoroszi és a recski bányák, valamint az erdõgazdaságok és Volán Társaságok kármentesítési munkáihoz köthetõk. A Kincstári Vagyon Igazgatóság Alprogramjának folytatásaként érintett területek Ózdon, Kállósemjénben, a Bélapátfalvi Bél-kõ hegyen és Tihanyban találhatók. A Szilárdásvány-bányászati Alprogram a magyarországi uránérc-bányászat megszüntetésével összefüggõ feladatokat, valamint a bezárt szénbányák és a meddõ szénhidrogén kutak kármentesítési feladatait tartalmazza. 190


A Közúti Alprogram biztosítja a közlekedési infrastruktúra fejlesztését érintõen talajba jutott szénhidrogén-szennyezések felszámolását és utóellenõrzését. A Büntetés-végrehajtási Alprogram keretében történik a büntetés-végrehajtási szervek kezelésében lévõ, szennyezettnek minõsített területek kármentesítése. Az OKKP keretében elvégzett feladatokat a Km1. ábra mutatja be.

Km1. ábra: Állami forrásból indított kármentesítések 1996-2008 (Forrás: VITUKI Kft.)

191


Az alábbi Km1. táblázat az OKKP alprogramokat, és azok keretében végrehajtott kármentesítések költségráfordításait mutatja be a 2006-2008 közötti idõszakban: Minisztérium, Alprogram / Év

2006

2007

2008

2006-2008 (millió Ft-ban)

KvVM (általános, országos, egyedi)

388,5

2 277,9

4312

6978,4

ÖM - Önkormányzati Alprogram volt Rendvédelmi Alprogram

0,0

0,0

0,0

0,0

1 069,5

1 244,0

2091,2

4404,7

81,02 73,8

24,2 283,2

40,2 413,02

145,42 770,0

1 526,1

1 336,5

753,96

753,96

4,4

30,2

18,4

53,0

595,6

925,0

840,5

2361,1

PM - MNV Zrt. Társasági Alprogram

6 733,0

7 355,0

9758,1

9758,1

PM - MNV Zrt. Kincstári Vagyoni Igazgatóság Alprogram

49,586

17,5

1,95

69,03

HM - Honvédelmi Alprogram

165,1

362,7

608,7

1136,5

FVM - Intézményi Alprogram

0,0

0,0

0,0

0,0

OKM - Kulturális Intézményi Alprogram

0,0

0,0

0,0

0,0

OKM - Oktatási Intézményi Alprogram

0,0

0,0

20,0

20,0

IRM Büntetés-végrehajtasi Alprogram

0,0

4,118

5,8

9,91

EÜM - Intézményi Alprogram

84,3

0,0

0,0

84,3

2158,3

2809,7

480,4

5448,4

KHEM - Szilárdásványbányászati Alprogram -Uránércbányászat KHEM - Szilárdásványbányászati Alprogram - Szénbányászat és meddõ - CH kutak KHEM - MÁV Alprogram KHEM - Közúti Alprogram PM - MNV Zrt. Volt Szovjet Ingatlanok Alprogram

Metallochemia gyárterület és környezete kármentesítése

Km1. táblázat: Az OKKP költségráfordításai a 2006-2008 közötti idõszakban. (Forrás: KvVM éves jelentések)

A hazai források mellett egyre nagyobb súlyt kap az uniós források felhasználása. Ennek elsõ lépéseként (2004-2008) Környezet és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében öt projekt valósult meg, amit a Km2. táblázat mutat be:

192


Projekt helye Pétfürdõ

Kazincbarcika

Debrecen

Dunaújváros

Pályázó neve

Projekt megnevezése

Petrotár Kõolajterméktároló és Kereskedelmi Kft

Petrotár Kft. pétfürdõi telepén található környezeti szennyezettség kármentesítése

BorsodChem Részvénytársaság

Talajvíz diklór-etán kármentesítése a BorsodChem Rt. területén

A Debreceni Repülõtér területén Debrecen Megyei Jogú a földtani közeg és a felszín Város Önkormányzata alatti víz kármentesítése Környezeti kármentesítés a Dunaferr Dunai Vasmû DUNAFERR kokszolómû Részvénytársaság területén

Budapesti Vegyimûvek Illatos úti telephely szennyezett Budapest, Illatos Részvénytársaság felszín alatti vizének kiterút 19-23. melése és tisztítása

Megítélt támogatás (Ft) 1 022 741 500

452 281 000

868 186 000

1 180 217 000

1 689 050 000

Km2. táblázat: KIOP forrásból elvégzett kármentesítések 2004-2008 (Forrás: KvVM, OKKP éves jelentések) Az ezt követõ 2007-2013-as uniós költségvetési idõszakra kidolgozott Környezeti és Energetikai Operatív Program (KEOP) kármentesítési feladatok megvalósítására kiírt pályázatra beérkezett projekt javaslatok elsõfordulós bírálat alatt vannak. A benyújtott és értékelt Elõzetes Megvalósíthatósági Tanulmányok (EMT) alapján a KEOP 2.4.0 intézkedés keretében elõkészítés alatt lévõ 18 projektjavaslat a rendelkezésre álló közel 40 Mrd Ft keretet teljesen lefedte. Az OKKP keretében 2009. év végéig 8 db tájékoztató, 10 db szakmai füzet, 7 db útmutató, 4 db kézikönyv és 6 db CD készült el. Minden publikus információ (több kiadvány angol és német nyelven), továbbá az OKKP eredményeit bemutató kormány jelentések és összefoglaló jelentés megtekinthetõ a KvVM OKKP honlapján: http:// www.kvvm.hu/szakmai/kar mentes/ 10.3 A szennyezett területek országos számbavétele Az OKKP keretében elindított országos számbavétel eredményeként a FAVI-KÁRINFO rendszerben 2007 végén 15 000 db objektum adatlapjai szerepeltek. A jelentõs objektumszám döntõ része olyan szennyezõforrást vagy szennyezett területet jelent, ahol a szennyezettség ténye és a kármentesítés szükségessége még nem igazolt, azonban potenciális problémaként a korábbi terület és/vagy anyaghasználat miatt felvételre került a rendszerbe. Szennyezett területek megyénkénti megoszlását a Km1. diagram mutatja a 2007-ben archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 db bejelentett potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) alapján: 193


Km1. diagram: Szennyezett területek, potenciális szennyezõforrások megyénkénti megoszlása. (Forrás: VITUKI Kft.) Szennyezett területek tevékenység szerinti megoszlását a Km2. diagram mutatja a 2007ben archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattartalma alapján:

Km2. diagram: Szennyezõ tevékenységek megoszlása. (Forrás: VITUKI Kft.) A szennyezõanyagok megoszlását a Km3. diagram mutatja be a 2007-ben archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattartalma alapján:a földtani közegben:

194


Km3. diagram: A szennyezõanyagok megoszlása a földtani közegben. (Forrás: VITUKI Kft.) Hazai viszonylatban a földtani közeg a program keretében vizsgált területeken döntõ részben ásványi olajjal (TPH) és BTEX komponensekkel szennyezett. A PAH és a halogénezett alifás és aromás szénhidrogén szennyezõanyagként való elõfordulása kevésbé jelentõs, karcinogén tulajdonságaik miatt azonban fokozott figyelmet érdemelnek. Megfigyelhetõ még, hogy a szennyezett területek közel negyede nehézfémekkel szennyezett. Szennyezõanyagok megoszlását a Km4. diagram mutatja be a 2007-ben archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattartalma alapján:a felszín alatti vizekben:

Km4. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása felszín alatti vizekben. (Forrás: VITUKI Kft.) 195


A szennyezett felszín alatti víz statisztikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy szoros összefüggésben a földtani közeggel, szennyezõanyag komponensként itt is a TPH és BTEX elõfordulása a legjellemzõbb. Fizikai-kémiai tulajdonságaikkal is indokolható módon a földtani közeghez képest növekedés tapasztalható a felszín alatti vizet érintõ PAH és elsõsorban a halogénezett alifás és aromás szénhidrogének vonatkozásában, ugyanakkor a nehézfémek szennyezõanyagként való megjelenésének aránya a felszín alatti vizekben kissé a háttérbe szorul. A szennyezettség minõségi és térbeli kiterjedését is vizsgáló tényfeltárás ennél sokkal részletesebb, pontosabb ismereteket biztosít, ami az adatbázis B2 adatlapjainak adattartalmában jelenik meg. Ez azonban csak a nyilvántartásba vett területek kisebb hányada (461 db) esetében áll rendelkezésre. Ennek feldolgozásával a következõ, a valóságot jobban tükrözõ állapot mutatható be a Km5. és Km6. diagramokon:

Km5. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása a földtani közegben a tényfeltárás utáni B2 jelû mûszaki adatlapján. (Forrás: VITUKI Kft.)

Km6. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása a felszín alatti vízben a tényfeltárás utáni B2 jelû mûszaki adatlapok adattartalma alapján. (Forrás: VITUKI Kft.) 196


10.4 Egy megvalósult kiemelt kármentesítési feladat bemutatása A kármentesítési feladatok területenként eltérõ sajátosságai miatt mindig önálló, egyedi döntés sorozatot igényelnek, sok esetben évtizedes feladatcsoportot jelentenek. Jó példa erre az egykori színesfém-kohászati gyáróriás, a Metallochemia kármentesítése is, ami a 2008. évben fejezõdött be és jelenleg az utómonitorozási szakaszban van. A Metallochemia és környezete kármentesítésének mûszaki beavatkozás munkálatainak bruttó költsége mintegy 12 milliárd forint volt, amelybõl 5,4 milliárd forintot az M6-os autópálya érintett szakaszának építése tett ki. A végrehajtás idõtartama öt év (2004-2009) volt. A beruházást a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium költségvetése finanszírozta, a feladatok koordinálását pedig a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) látta el. A beruházás során az elsõ ütemben az egykori Metallochemia mintegy 20 hektáros üzemi területén felhalmozódott 348 ezer köbméter szennyezett kohászati salakot fejtettek ki és õröltek le, amelynek egy részét az M6-os autópálya töltésébe építették be, míg a többit egy az egykori üzem déli részén (12 ha területen) emelt, a szennyezett anyagok befogadására szolgáló az elõírásoknak megfelelõ mûszaki védelemmel ellátott szarkofágba helyezték el, amit a Km.2. ábra szemléltet. A szarkofág rézsûjére többrétegû mûanyag fóliát terítettek, és ezt hegesztéssel egybefüggõ felületté alakították a felsõ mûszaki védelem biztosítása érdekében. A záró fóliára végül humusz került, amelybe növényzetet telepítettek. Az így létrejövõ fás, bokros, ligetes domb elválasztó sávként szolgál az autópálya és a lakott területek között. A második ütemben az autópálya tervezett nyomvonalába szánt salakot az erre a célra létesített törõüzemben az elõírás szerinti méretre aprították, majd az altalaj elõkészítése után az így elõkezelt hulladékból megfelelõ tömörítéssel megépítették az autópálya töltését. A hulladékos töltéstestet duplán biztosított geotextíliával és HDPE fóliás szigetelési rétegrenddel zárták le. Az M6-os autópálya mintegy 650 méter hosszúságban, É-D-i irányban szeli át a volt Metallochemia telephelyét, illetve folyamatosan emelkedve, a terület É-i részén közel 13 m magasságban keresztezi a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalat. Ezzel a munkával párhuzamosan, a kármentesítés harmadik ütemében zajlott a gyártelepet körülvevõ szennyezett lakóingatlanok (összesen 9696 db) talajcseréje. A csaknem ezer ingatlan túlnyomó többsége családi ház, amelyek kertjében a szennyezett talaj mennyisége több ezer köbmétert tett ki. Az ingatlanokon kivágták és komposztálták a szennyezett növényeket, a szennyezett talajt pedig kitermelték, majd a szarkofágba szállították. A kertekben a humusz visszatöltését követõen történt meg a kertészeti helyreállítás, a növények pótlása, a füvesítés és az átültetett növények visszatelepítése. A projekt keretében az elbontott járdákat, kerítésszakaszokat, kerti építményeket is újjáépítették.

197


Km2. ábra: Metallochemia mûszaki védelem ún. „szarkofág” (Forrás: VKKI) 10.5 Kármentesítés stratégiai feladatai A szennyezett területek országos számbavételének folytatása többek között a történeti kutatás módszerének felhasználásával; Az országos számbavétel meglévõ adattartalmának aktualizálása. Az országos számbavétel információ tartalmának kiterjesztése a Talaj Keretirányelv várható feladatainak ellátására. Az ingatlan-nyilvántartás és a FAVI-KÁRINFO kapcsolatának megalapozása. Az állami felelõsségi körbe tartozó területek tényfeltárásának folytatása, különös tekintettel az EU-s források megszerzése szempontjából releváns területekre. Az állami felelõsségi körbe tartozó, feltárt területeken a beavatkozások végrehajtása. A nem állami felelõsségi körbe tartozó, azonban magas prioritású, jelentõs kockázatú feltáratlan területeken tényfeltárások végrehajtása a várható beavatkozási feladatok meghatározásának megalapozására. Speciális finanszírozási konstrukciók kidolgozása a kármentesítési feladatok elõrehaladása érdekében. A felszámolás alatt lévõ és az egyetemleges kötelezéssel terhelt, több tulajdonos birtokában lévõ hajdani ipartelepek, barnamezõs területek kármentesítési feladatainak elõkészítése és/vagy végrehajtása abban az esetben, ha a feladat végrehajtás környezeti kockázatokkal indokolható. A 2000/60/EK számú Víz Keretirányelvvel (VKI) harmonizálva 2015. december 22ig a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõség-védelmi területre esõ, felelõsségi körtõl független kármentesítési feladatok elvégzése (EU követelmény), vízbázisaink valamint azok hidrogeológiai védõterületei védelmének biztosítása. 198


A szennyezettség mértékének csökkentése, felszámolása és monitorozása. A szennyezett területek kockázat alapú kezelésének tovább fejlesztése. A környezetvédelmi adatok részleges publikációjának elõkészítése a szakspecifikus adatbázisok adattartalmának részleges publikációjával valamint az ország legmeghatározóbb kármentesítési problémáinak közérthetõ bemutatása az elért eredmények hangsúlyozásával.

10.6 Stratégiai jelentõségû kármentesítési feladatok Az OKKP hosszú távú feladatait csak elõre tervezetten és folyamatában biztosított finanszírozási keretek között lehet megvalósítani, melyen belül a szakmai alapokra helyezett nagy prioritású feladatok és az olyan komplex problémák, mint pl. a régi felhagyott ipari területek barnamezõs rehabilitációjára kerül sor kármentesítést igénylõ részfeladatok végrehajtása mellett. A barnamezõs területfejlesztési feladatok végrehajtása, a kármentesítésre fordítható hazai és nemzetközi források kiaknázása céljából összefogásra van szükség a tárcák, a hatóságok és a kötelezett között a problémafeltárás szintjén, a források megszerzése céljából. A feladat keretében többek között meghatározásra kerülnek a stratégiai jelentõségû kármentesítési feladatok, melyekbõl néhányat az alábbi Km3. ábra tartalmaz, bemutatva a területi és kockázati alapon stratégiailag kiemelt feladatot jelentõ szennyezett területeket:

Km3. ábra: Stratégiai jelentõségû kármentesítési feladatok (Forrás: VITUKI Kft.)

199

200

11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI

11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI 11.1 Energia A környezetterhelés csökkentése szempontjából kiemelt figyelmet érdemel az ország energiatermelése és az energia fogyasztása. Az energia elõállításakor sokfajta környezeti terheléssel kell számolni. Az égetéssel járó technológiák egészségre káros anyagokat tartalmazó füstgázokat bocsáthatnak ki (SO2, NOx, CO, PM10, stb.). A fosszilis tüzelõanyagok használata (szén, kõolaj, földgáz) az üvegházhatású gázok (CO2, N2O) kibocsátásával globális terhelést jelent, egyes energiatermelési technológiáknál talaj és vízterhelés is felléphet. Végül, de nem utolsó sorban az atomenergia használatánál a hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása jelenti a legnagyobb kihívást. Az energiahasználat mértéke, a használt energiaforrások összetétele, az energiatermelés és fogyasztás hatékonysága és korszerûsége alapvetõen meghatározza egy ország energiaellátásának biztonságát, versenyképességét, és fenntarthatóságát. Az energiatakarékosság növelése az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrások használatának elterjesztése ma már megkerülhetetlen feladatok. Jelenlegi helyzet A primer energiafelhasználásban továbbra is kiemelt szerepe van a szénhidrogéneknek, ezen belül a földgáz magas részaránya (38%) figyelhetõ meg, amely Európában a jelentõs gáztermelõ Hollandia után a második legmagasabb arány. A megújuló energiaforrások súlya továbbra is alacsony (5.2%).

E1. diagram: A 2007. évi primer energiafelhasználás megoszlása Magyarországon (forrás: KHEM)

201


GWh

A végsõ energiafelhasználásban a lakosság és a szállítás képviseli a legnagyobb arányt, ezért a hatékonyág javításban, energia megtakarításban is itt van a legnagyobb potenciál.

E2. diagram: A végsõ energiafelhasználás szektoronként (forrás:KHEM)

A közvetlen (végsõ) energiafelhasználáson belül dominálnak a gáznemû és folyékony szénhidrogének, a villamos energia nem egész 20%-ot, a hõenergia alig több, mint 6%-ot képvisel. A villamosenergia felhasználás és a GDP kapcsolata jól mutatja az energiaintenzitás [egységnyi GDP megtermeléséhez szükséges energia mennyiség] változását. 2000 és 2006 között az energiafelhasználás átlagosan 1,81% /év, a villamosenergia-felhasználás 1,95% /év ütemben növekedett 4,25% /év GDP növekedési ütem mellett. A tendencia egyértelmûen javuló, hiszen a GDP növekedési üteme meghaladja az energiafelhasználás növekedési ütemét. (E3. diagram).

202


E3. diagram: A villamosenergia felhasználás és a GDP alakulása 2000-2008 között. (forrás:KHEM) A megújuló energiaforrások használatának bõvítése energiapolitikai és környezetvédelmi érdek egyaránt. A megújuló energiaforrásaink jobb kihasználásával csökkenthetjük országunk energiafüggõségét és hatékony technológiák alkalmazása esetén ezzel egyidejûleg csökkenthetjük az energiatermelés és használat környezeti terhelését is. A megújuló energiaforrások alkalmazásánál elsõsorban az üvegházhatású gázok globális kibocsátás csökkentését szokták említeni környezetvédelmi elõnyként, azonban a nem égetési technológián alapuló megújuló energiáknak (nap, szél, geotermia) ezen túlmenõen a szennyezõanyag kibocsátás csökkentésben játszott szerepük sem elhanyagolható. Annak érdekében, hogy valóban kisebb legyen a környezeti terhelés, a megújuló energia források elõállításánál igen fontos a környezetvédelmi hatékonyság és fenntarthatóság. A megújuló alapú üzemanyagokra az Európai Unió ún. fenntarthatósági követelményeket határozott meg, amelyeket az EU piacára kerülõ megújuló üzemanyagoknál biztosítani kell. Az Európai Tanács 2007-ben eldöntötte, hogy a megújulók részarányát 2020-ra EU szinten az összes energiatermelésen belül 20%-ra kell növelni. A cél eléréséhez a tagországi kötelezõ célértékeket az adottságok és lehetõségek alapján irányelvben1 határozták meg, így Magyarország számára 13% a 2020-ra elérendõ megújuló energia hányad az összes energiatermelésen belül. Az összes megújuló energia termelés szerkezetének alakulását a E4. diagram mutatja. Látható, hogy a megújuló energia forrásszerkezete gyakorlatilag 2007-ig nem változott. A 12009/28/EK

irányelv a megújuló energiaforrásokból elõállított energia támogatásáról

203


fahulladék, mezõgazdasági hulladék és a tûzifa volt a fõ használt energiahordozó, emellett stabil, de igen alacsony szinten a geotermikus energia (kizárólag közvetlen termálvíz hasznosítás) és a vízenergia. 2007-ben már érzékelhetõ arányban megjelentek a bioüzemanyagok, szélerõmûvek. A biogáz hasznosítás stabil, de nem gyors ütemben növekszik.

E4. diagram: Az összes megújuló energia termelés szerkezete (forrás:KHEM) A hazai összenergia-felhasználáson belül a megújulók részaránya valójában 2002-ben kezdett emelkedni. 2008-ban a megújuló energiahordozó felhasználás 64,5 PJ volt, a kommunális hulladék égetésébõl származó energiával együtt 68,4 PJ, amely az országos energiafelhasználás 6,1%-át tette ki. (E5. diagram)

E5. diagram: A megújuló energia részarányának alakulása az összenergián belül 204


A megújuló energiával termelt villamosenergia mennyisége 2004 és 2005 között a magas átvételi ár miatt hirtelen megugrott (5,1% lett a villamosenergia termelésen belül, a tûzifa erõmûvi használata indult be), majd 2006-ban egy kicsit visszaesett. Azóta egyenletes növekedés figyelhetõ meg, 2008-ban az villamosergia termelésen belül 5,4% volt a megújuló aránya. A biomassza dominanciája töretlen, azonban megkezdõdött az egyéb energiaformák, elsõsorban a szélenergia használatának erõsödése is. (E6. diagram)

E6. diagram: A megújuló energiából történõ villamosenergia termelés szerkezete

205


11.2 Közlekedés A közlekedés elsõsorban az emberi egészségre és a környezetre káros szennyezõanyagokkal (NOx, PM10, PM2,5, NMVOC) és az általa keltett zajjal terheli környezetünket. Nagy energiafelhasználó ágazatként jelentõsen hozzájárul az üvegházhatású gázok (CO2, N2O) kibocsátásához is. Az általa kibocsátott nitrogén-oxidok és szénhidrogének miatt a közúti közlekedésnek nagy szerepe van a nyárra jellemzõ felszínközeli ózon-szennyezettség kialakulásában is. Az ágazaton belül a közúti közlekedés felelõs a közlekedési szennyezõanyag kibocsátások közel 90%-áért. A szennyezõanyag kibocsátás szintje nagymértékben függ a közúti jármûállomány méretétõl és a jármûvek konstrukciós és mûszaki állapotától. A közúti jármûállomány folyamatosan növekszik. Az állomány átlagéletkora 2006-ig egyértelmûen csökkent, azóta a személygépkocsiké enyhén, a teherjármûveké erõsebben emelkedik. (K1. diagram)

K1. diagram: A személygépkocsik és a teherjármûvek számának és átlagéletkorának alakulása (forrás: KSH) A gazdaság növekedésével a közlekedés szerkezete is folyamatosan változik, sajnos környezeti szempontból nem kedvezõ irányban. Az áruszállításban a közúti szállítás teljesítménye és aránya növekedett, míg a kisebb fajlagos terhelést okozó vasúti szállítás aránya csökkent. 2000 után a közúti áruszállítás eszközállománya, elsõsorban a nemzetközi áruszállítást végzõ területeken megújult, és a szállított áru mennyisége is növekedett. 2002 után a szállított áru mennyiségének növekedése lelassult, 2007-ben kis visszaesés látható, majd 2008-ban a 2006-os szintet kissé meghaladó értéket ért el. (K2. diagram) Az áruszállítási teljesítmény növekedése 206


egyenletes volt 2001-2007 között. 2008-ban itt is megfigyelhetõ egy kis visszaesés. A közúti közlekedés aránya itt folyamatosan növekedet. (K3. diagram) A kombinált áruszállítás (közút-vasút, közút-víziút) infrastruktúrája igen lassan bõvül, úgyhogy jelenleg még nem jelent igazi alternatívát a tisztán közúti szállításnak.

K2. diagram: A szállított áruk mennyiségének alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)

K3. diagram: Az áruszállítási teljesítmény alakulása 2001-2008 (forrás: KSH) A személyszállításban is hasonló a trend. A kisebb fajlagos környezeti terhelést jelentõ közösségi közlekedés használata csökken, az egyéni közlekedés aránya növekszik.

207


K4. diagram: A helyközi vasúti és közúti személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH) A környezetre fajlagosan nagy terhet jelentõ légi személyszállításban az olcsó járatok megjelenésének eredményeként robbanásszerû növekedés következett be. A belvízi hajózás gyakorlatilag a turizmusra korlátozódott. (K5. diagram)

K5. diagram: A belvízi és légi személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)

208


A helyi személyszállításban is csökken a szállítási teljesítmény, ami együtt jár az egyéni közlekedés bõvülésével. (K6. diagram) Erõs csökkenés 2005 után következett be, amely 2007-ben lelassult.

K6. diagram: A helyközi vasúti és közúti személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH) Az új gépjármûvekkel szemben támasztott környezetvédelmi követelmények folyamatosan szigorodnak. Az ún. EURO normák rendszere biztosítja az Európai Unión belül a jármûállomány korszerûsítését. Az elmúlt húsz évben jelentõs mértékben csökkent az újonnan forgalomba helyezett jármûvek szennyezõanyag kibocsátása. A legnagyobb környezeti terhelést okozó kategória, a nehéz tehergépjármûvek körében is sokat javult a helyzet. (K7. diagram)

K7. diagram: A nehéz teherjármûvek kibocsátási normáinak változása (forrás: KSH) 209

210

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE D. MELLÉKLETEK

1. sz. melléklet: A fõbb jogforrások jegyzéke Általános szabályozás • 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól

Levegõtisztaság-védelem • Az Európai Parlament és Tanács 850/2004/EK rendelete a környezetben tartósan meg• • •

•

•

•

•

•

• •

maradó szerves szennyezõ anyagokról (POP) Az Európai Parlament és Tanács 2037/2000/EK rendelete (2000. június 29.) az ózonréteget lebontó anyagokról Az Európai Parlament és Tanács 842/2006/EK rendelete (2006. május 17.) az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokról A Bizottság 1494/2007/EK rendelete (2007. december 17.) az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések címkéinek formáiról és a különleges címkézési követelmények megállapításáról A Bizottság 303/2008/EK rendelete (2008. április 2.) az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó helyhez kötött hûtõ-, légkondicionáló és hõszivattyú berendezések tekintetében a vállalatok és a személyzet képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról A Bizottság 304/2008/EK rendelete (2008. április 2.) az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, beépített tûzvédelmi rendszerek és tûzoltó készülékek tekintetében a vállalatok és a szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról A Bizottság 305/2008/EK rendelete (2008. április 2.) egyes fluortartalmú üvegházhatású gázok nagyfeszültségû kapcsolóberendezésekbõl való visszanyerését végzõ szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról A Bizottság 306/2008/EK rendelete (2008. április 2.) egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokból elõállított oldószerek különféle berendezésekbõl való visszanyerését végzõ szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról A Bizottság 307/2008/EK rendelete (2008. április 2.) a gépjármûvekbe szerelt, egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó légkondicionáló rendszerek tekintetében a szakemberek részére szervezett képzési programok minimumkövetelményeinek és a képzési igazolások kölcsönös elismerési feltételeinek meghatározásáról 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról 14/2001.(V.9.)KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekrõl, a helyhez kötött légszennyezõ pontforrások kibocsátási határértékeirõl 211

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE • 17/2001.(VIII:3.)KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyezõ

• • • •

•

• •

• • • • • •

források kibocsátásának vizsgálatával, ellenõrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról 4/2002.(X.7.)KvVM rendelet a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl 7/2003. (V. 16.) KVVM-GKM együttes rendelet az egyes légszennyezõanyagok összkibocsátási határértékeirõl 3/2002.(II.22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mûszaki követelményeirõl, mûködési feltételeirõl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirõl 10/2003.(VII.11.)KvVM rendelet az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenõ hõteljesítményû tüzelõberendezések mûködési feltételeirõl és légszennyezõ anyagainak kibocsátási határértékeirõl 23/2001.(XI. 13.)KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenõ hõteljesítményû tüzelõberendezések légszennyezõ anyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl 32/1993.(XII.23.)KTM rendelet a helyhez kötött földgázüzemû gázmotorok technológiai kibocsátási határértékeinek és azok alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról 7/1999.(VII.21.)KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb bemenõ hõteljesítményû, helyhez kötött gázturbinák légszennyezõ anyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl 10/2001.(IV.19.) KöM rendelet az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról 9/1995.(VIII.31.)KTM rendelet a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és áttöltésekor keletkezõ szénhidrogén-emisszió korlátozásáról 25/2006.(II.3.) kormányrendelet egyes festékek, lakkok és jármûvek javító fényezésére szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet az ózonréteget lebontó anyagokkal és egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységekrõl 51/2009. (VII. 1.) HM utasítás a szabályozott anyagokkal és egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos feladatok végrehajtásáról 5/1990. (IV. 12.)KöHÉM rendelet a közúti jármûvek mûszaki megvizsgálásáról

Felszíni és felszínalatti víz • Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i, 2000/60/EK irányelve a

közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén • A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl • 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról • 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyûjtõ-gazdálkodás egyes szabályairól

212

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE Felszíni víz 2008/105/EK irányelv a környezetminõségi határértékekrõl 2006/7/EK irányelv a fürdõvizek minõségérõl 220/2004.(VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minõsége védelmének szabályairól 31/2004.(XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól • 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeirõl és azok ellenõrzésérõl • 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenõrzésére vonatkozó részletes szabályokról • 273/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a természetes fürdõvizek minõségi követelményeirõl, valamint a természetes fürdõhelyek kijelölésérõl és üzemeltetésérõl • • • •

Felszín alatti víz • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve a felszín alatti vizek • • • •

• •

• • • • •

szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrõl és a szennyezések mérésérõl 27/2006.(II.7.) Korm. rendelet a vizek mezõgazdasági eredetû nitrát szennyezéssel szembeni védelmérõl 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjérõl 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 18/1996 (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemrõl és mellékleteirõl 123/1997. (VII.21.) Korm. rendelet a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmérõl 21/2002. (IV.25.) KöViM rendelet a víziközmûvek üzemeltetésérõl 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történõ beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeirõl

213

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE Talajvédelem és kármentesítés • • • • • • • • • •

•

2007. évi CXXIX. törvény a termõföld védelmérõl 1996. évi LIII. törvény a természetvédelemrõl 1996. évi LIV. törvény az erdõrõl és az erdõ védelmérõl 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl 50/2001. (IV. 3.) Kormány rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezõgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl 18/2007.(V.10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról 14/2005.(VI.28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szûrõvizsgálatokkal kapcsolatos feladatokról 6/2009. (IV.14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrõl és a szennyezés mértékérõl 14/2009.(IX.18.) KvVM utasítás az Országos Környezeti Kármentesítési Program elõirányzat mûködtetésének és végrehajtásának általános szabályairól

Települési környezet • • • • • • • •

91/71/EGK irányelv a települési szennyvíztisztításról 98/83/EGK irányelv az ivóvizek minõségérõl 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggõ szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról, módosítás: 164/2004.(V. 21.) Korm. rendelet 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási Megvalósítási Programról 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyezõ anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekrõl és alkalmazásuk egyes szabályairól 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minõségi követelményeirõl és az ellenõrzés rendjérõl 240/2000.(XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyûjtõterületük kijelölésérõl

Zaj és rezgésvédelem • 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes

szabályairól • 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékelésérõl és kezelésérõl • 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet a repülõterek környezetében létesítendõ zajgátló védõövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól 214

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE • 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési

határértékek megállapításáról • 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési

tervek készítésének részletes szabályairól Integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés • Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (2008. január 15.) a

•

•

• • •

környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (újrakodifikált, egységes szerkezetben) Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK sz. rendelte az Európai Szennyezõanyagkibocsátási és -szállítási Nyilvántartás (E-PRTR) létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról 2000/479/EK bizottsági határozat a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai szennyezõanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról és módosításai 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól 194/2007. (VII. 25.) Korm. rendelet az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelethez (E-PRTR) kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról

Hulladékgazdálkodás • A Tanács 75/442/EGK (1975. július 15.) irányelve a hulladékokról • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.)

a hulladékokról • A Tanács 91/689/EGK irányelve (1991. december 12.) a veszélyes hulladékokról • Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról • 2000. évi XLIII törvény a hulladékgazdálkodásról • 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól • 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek és az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól • 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl • 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékérõl • 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl • 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet a jegyzõ hulladékgazdálkodási feladat- és hatáskörérõl 215

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE • 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékérõl, valamint

kiszabásának és megállapításának módjáról • 1/2002. (I. 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkezõ hulladék

kezelésérõl • 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mûszaki követelményeirõl, • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

216

mûködési feltételeirõl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirõl 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekrõl 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet a titán-dioxid gyártás hulladékairól 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes mûszaki szabályairól 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeirõl 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrõl 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezelésérõl és a komposztálás mûszaki követelményeirõl 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól 224/2004. (VII. 22.) Korm. rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerzõdésrõl 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérõl 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet a hulladékká vált gépjármûvekrõl 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak kezelésérõl 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet a betétdíj alkalmazásának szabályairól 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrõl 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelölésérõl 180/2007. (VII. 3.) Korm. rendelet az országhatárt átlépõ hulladékszállításról 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezelésérõl 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételérõl 21/2008. (VIII. 30.) KvVM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésérõl

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE • 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában

közremûködõ szakhatóságok kijelölésérõl, valamint egyes szakhatósági közremûködések megszüntetésérõl és módosításáról

217

IRODALOMJEGYZÉK 2. melléklet: Irodalomjegyzék Általános rész, általános anyagok • Hazánk Környezeti Állapota 2005 kiadvány (KvVM) • Hazánk Környezeti Állapota 2006 kiadvány (KvVM)

Bognár László: A természet és a környezetvédelem földrajzi alapjai Magyarország éghajlata, Gál Tamás, 2005 Magyarország néhány éghajlati jellemzõje 2005-2007, OMSZ Magyarország 2007, KSH Fodor István: Környezetvédelem és Regionalitás Magyarországon Dr. Páldy Anna és Málnási Tibor: Magyarország lakossága egészségi állapotának környezetegészségügyi vonatkozásai OKI, 2009 • Korányi évkönyv, A Pulmonológiai Hálózat 2008. évi epidemiológiai és mûködési adatai • dr. Páldy Anna: A magaslégköri ózon mennyiségének csökkenésével és a klímaváltozással összefüggésben a daganatos bõrbetegségek gyakoriságának (incidenciájának) alakulása a 2003-2008. közötti idõszakra vonatkozóan, OKI • • • • • •

Levegõtisztaság-védelem, éghajlatvédelem, ózonréteg védelme • Összesített értékelés hazánk levegõminõségérõl 2005, 2006, 2007, 2008, OMSZ • Health risks of particulate matter from long-range transpboundary air pollution,

WHO, 2006 • A globális melegedés és hatásai Magyarországon, ELTE Meteorológiai Tanszék • Melegszik-e a földünk? Dr. Aszódi Attila, Boros Ildikó, 2006 • Sikerül-e megmenteni az ózonpajzsot? OMSZ, KvVM

Felszíni és felszín alatti víz • Jelentés a 2003-2008. közötti idõszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi

Program végrehajtásáról KvVM (2009.) • Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve, 2009. december 22. (www.vizeink.hu) • Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve- Az országos terv háttéranyaga

2008. december (VKKI) (www.vizeink.hu) • Danube River Basin Management Plan , Nemzetközi Duna Védelmi Egyezmény (ICPDR)

2009. december 10.( www.icpdr.org ) • Nutrient Management in the Danube Basin and its Impact on the Black Sea

(Projektjelentés 2004 ) • Felszín alatti vizek Európában, Európai Bizottság, 2008

218

IRODALOMJEGYZÉK Talajvédelem és kármentesítés • Magyarország talajainak állapota a Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszer

(TIM) adatai alapján (2008), Dr. Gólya Gellért, FVM • A mûtrágya és növényvédõszer felhasználás, valamint a földhasználat változás adatai a

KSH - tól származnak. • A kármentesítési adatok (diagramok és térképek) a FAVI KÁRINFO adatbázisból a VITUKI Kft. leválogatásában készültek, illetve az OKKP éves jelentésekben megtalálhatók Települési környezet- Vízellátás, csatornázás • Jelentés a 2003-2008. közötti idõszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi

Program végrehajtásáról, KvVM, 2009 • Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve, 2009. december 22. (www.vizeink.hu) • Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a

Települési szennyvízkezelésirõl szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Programjáról, 2008. KvVM (www.kvvm.hu) • Az Országos Vízminõségjavító Program eddigi eredményei 2009 (www.kvvm.hu) Zaj és rezgésvédelem • Stratégiai Zajtérképezés 2007 - Fõ közlekedési létesítmények. Évi 6 millió jármû

áthaladásnál nagyobb forgalmat lebonyolító közutak. Összefoglaló dokumentáció, KTI, Budapest, 2007 • Budapest és vonzáskörzete stratégiai zajtérképének készítése. Mûszaki leírások. Érintettségi adatok, EnviroPlus Kft., Budapest, 2007 • Stratégiai Zajtérképezés 2007 - Fõ közlekedési Létesítmények. Leíró dokumentáció. Budapest Ferihegyi Nemzetközi Repülõtér, KTI, Budapest, 2007 • A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek zajvédelem terén végzett munkájának fejlesztési stratégiája EnviroPlus Kft, Budapest, 2008 Integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés • Magyarország jelentése az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási Nyilvántartásban, 2006

http://www.eper.ec.europa.eu/eper • Magyarország jelentése az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartásban, 2008 (E-PRTR) http://prtr.ec.europa.eu • Kérdõívek a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK irányelv végrehajtásáról, a 2003-2005. és a 2006-2008. közötti idõszakra

219

IRODALOMJEGYZÉK Hulladékgazdálkodás • KvVM, KSH: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Központi

statisztikai Hivatal adatgyûjtése • KvVM-HIR: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hulladékgazdálkodási • •

• • • • • • •

220

informatikai rendszerének adatai KvVM: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium információja KvVM: Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a települési szennyvízkezelésrõl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási programjáról HAWIS, Vituki: A veszélyes hulladékok adatgyûjtésének információs rendszere 1996 és 2000 között, valamint a Vízgazdálkodási Kutatóintézet Kht. adatgyûjtése KvVM-Eurostat: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium adatszolgáltatása és az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala adatai Öko-Pannon Kht.: A csomagolási hulladékok begyûjtését és hasznosítását végzõ koordináló szervezet adatai Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete adatgyûjtése OKTVF: Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség adatgyûjtése CSEBER: A Csomagoló Eszköz Begyûjtési Rendszer Kht. adatgyûjtése a növényvédõ szerek és csomagolásaik témakörben KvVM, Bázeli Egyezmény: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium adatszolgáltatása a Bázeli Egyezmény tagországaként a veszélyes hulladékok nemzetközi fuvarozása témakörben

ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK 3. melléklet: Alkalmazott rövidítések ÁNTSZ ÁPV Zrt. As BITR BOI5 BTEX CCl4 Cd CFC CH4 CO CO2 DDT EMT EPER

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálat Állami Privatizációs Ügynökség Arzén Balatoni Információs és Tájékoztató Rendszer Biológiai( biokémiai) oxigénigény Benzol+Toluol+Etilbenzol+Xilol gyûjtõelnevezése Széntetraklorid Kadmium Halogénezett szénhidrogének (Chloro fluoro carbons) Metán Szén-monoxid Szén-dioxid Diklór-difenil-triklór-etán Elõmegvalósíthatósági Tanulmány Európai Szennyezõanyag Kibocsátási Nyilvántartás (European Pollutant Emission Register) E-PRTR Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás EU Európai Unió ÉDUKÖVÍZIG Észak-dunántúli Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság FAVI Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Környezetvédelmi Nyilvántartási Rendszer FAV Irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK Irányelve a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl FAVI-KÁRINFO FAVI - Kármentesítési információs alrendszer FVM Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium GDP Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product) H% Humusztartalom százalékos megadása HCFC Részlegesen halogénezett szénhidrogének (Hydrochlorofluorocarbons) HDPE Nagy Sûrûségû Polietilén Fólia HIR Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer HKI Hulladék Keret-Irányelv Hy Kuron féle higroszkóposság HFC Fluorozott szénhidrogének (Hydrofluorocarbons) ICPDR Duna-védelmi Nemzetközi Bizottság (International Convention for the Protection of the Danube River) IPPC Integrált Szennyezés-megelõzés és Csökkentés (Integrated Pollution Prevention and Control) ISPA Infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások támogatására szolgáló elõcsatlakozási alap (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) KA Aranyféle Kötöttségi szám KOA Kohéziós Alap KEOP Környezet és Energetikai Operatív Program 221

ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK KHEM KIOP KOIk KSH KTI KvVM MNV Zrt MTA-TAKI N2O NAT NFT NH4-N Ni NKP NM VOC NO2 NOx OECD OHT OKI OKKP OKTVF OLM OMSZ PAH Pb PCB PCT PFC PM10 POP RIV ROP SF6 SO2 TIM TOC TPH 222

Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium Környezet és Infrastruktúra Operatív Program Kromátos kémiai oxigénigény Központi Statisztikai Hivatal Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt. Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet Dinitrogén-oxid Nemzeti Alap Tanterv Nemzeti Fejlesztési Terv Ammónium-nitrogén Nikkel Nemzeti Környezetvédelmi Program Nem metán illékony szerves anyagok (non-methane volatile organic compounds) Nitrogén-dioxid Nitrogén-oxidok Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Cooperation and Development) Országos Hulladékgazdálkodási Terv Országos Közegészségügyi Intézet Országos Környezeti Kármentesítési Program Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat Országos Meteorológiai Szolgálat Policiklusos aromás szénhidrogének Ólom Poliklórozott bifenilek (Polyclorinated Biphenyls) Poliklórozott terfenilek (Polyclorinated Terphenyls) Perfluor-carbon (másnéven HFC-23) 10 μm átmérõ alatti részecske (Particulates Matter) Környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezõ (Persistence Organic Pollutant) Regionális Immisszió Vizsgáló (Manuális mérõhálózat) Regionális Operatív Program Kén-hexafluorid Kén-dioxid Talajvédelmi Információs Monitoring Total Organic Carbon (összes szerves szén) Alifás szénhidrogének (Total Petroleum Hydrocarbons)

ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK TSZH ÜHG VAL/VÉL VGT VKI

Települési Szilárd Hulladék Üvegházhatású Gáz Vízminõség-védelmi alapjelentés, vízminõség-védelmi éves jelentés Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv Víz Keret Irányelv (Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK Irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról) VKKI Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság VM2000 Felszíni Vízminõségi Adatbázis VITUKI „VITUKI” Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Kft.

223

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA

Recommend Documents