ANTAL BALÁZS / HATHÁZI LÁSZLÓ
CONTENT / TARTALOM URBAN GLASSHOUSES / VÁROSI ÜVEGHÁZAK TIGERS OF THE MARKET / A PIAC TIGRISEI TIGER INAUGURATION / TIGRISAVATÓ THE MEETING ROOM / TÁRGYALÓ GENERAL COPY FIXED CORNER / FIX SAROK ALLEGORY MAGNET / ALLEGÓRIA MÁGNES QBIST PRODUCT PROPOSALS / ÚJQBISTA TÁRGYJAVASLATOK LIGHT DEFLECTION / FÉNYELTÉRÍTÉS PALATINUS PROJECT / BECSÚSZÓ SZERELÉS
URBAN GLASSHOUSES / 2007 N/OSZTALGIA
The cultural memories of Socialism and the culture of transformation. We documented special and characteristic types of display windows in Budapest. These windows are especially interesting in our Bipolar project (N/OSZTALGIA) as they are reminiscent of socialist period. They are small bubbles that neither stand here as artificially created new phenomena, nor represent a renaissance of cult objects from the socialist period; rather, they themselves are venues of a living history. Have you ever had preconceptions about a houseplant? We have noticed that these plants (and the culture of growing indoor tropical plants) are strongly connected to this socialist period in people’s mind. It looks like time stopped in these store windows around 1970-80 and nothing has changed in these small communal-private spaces. Normally, a store window is to display products for sale or to advertise companies; on the other hand, buildings with social functions, such as post offices, libraries, or pharmacies also have large shop windows. Last but not least, however, we often find ourselves facing empty windows. These spaces lose their commercial function and get transformed into private (personal) spaces, while still being display windows on the busy streets of Budapest. It may occur as if nobody were interested in these weird, yet aesthetic spaces. They appear as private urban glasshouses with their popular “post-socialist” houseplants. As store windows ceased to function commercially many years ago, owners or tenants started to utilize them as glasshouses for houseplants. These special display windows are perfectly fitting for plants with their huge glass surface and the plenty of sunshine it transmits through. “Our library was opened in 1961. I find it important to note the date as the building and its interior design is an exact representation of that period. The library was built with large surfaces of glass originally, so, from the beginning, there were various plants there” (assigned leader of the Children’s Library of Terézváros, Budapest). The social period’s sentiment of decorating offices with houseplants in order to make workers feel better and, as such, creating a more livable environment, has also contributed to the spread of indoor plants in display windows. “Over all, the salon looks much better with plants. More people stop and look inside since we have those plants in the shop-window instead of pictures. It is especially attractive when the red ones start blossoming” (female attendant from a hair salon in Budapest). Our project is the documentation of these private-communal spaces (collected photographs and essays about their discovery are included). We believe that they hold a high aesthetic quality and provide an introduction to the people behind these windows, along with their personal stories behind these spaces. Our research explores contingent connections and analogies between the various ways these spaces evolved. We place emphasis on looking behind these windows and gathering personal stories, histories, memories, and motivations. “We can argue that every plant has its personal story. For example, we have a plant that reminds us of one colleague, who passed away two years ago, because it was her present to the library” (assigned leader of the Children’s Library of Terézváros, Budapest). Of course, the aesthetic aspect is also very important as the first visual impressions made the strongest effect on us and encouraged us to seek this phenomenon deeper. However, we believe that this spectacle goes beyond the aesthetics and brings us towards social, political, and nostalgic dimensions. “On the one hand, we intend to undertake a pedagogical aim and to serve an aesthetic function, as well. It is crucial for our children to learn and get used to getting to know and to taking care of plants in their environment (Umwelt).
At the same time, we consider the improvement of the library’s exterior as well. Many people stop, look at the plants, come in and ask questions about them. They ask for advice on how to keep these houseplants. Children look after these plants like their own. Many of our plants are presents from our readers” (assigned leader of the Children’s Library of Terézváros, Budapest). In our opinion, these examples are a proof of consistency and permanency, as well as, perhaps, an evidence of transformation, not revolution. It is a partial metamorphosis. Our research analyzes this sentiment of nostalgia from a different perspective as we are not interested in the everyday objects (their design, packaging, or advertising) but, instead, we aim to show a given phenomenon that is not sensitive to political, social, or economic changes but stays constant. We intend to concentrate more on our preconceptions about objects, as well as living creatures. “I have noticed this phenomenon in post offices, too, where they used to have many plants but, sadly, there are less and less plants in the display windows. Of course, you can have your own camel on the internet and you can feed it, and play with it as a real one. But it would be more important to take care of living creatures around ourselves. Exercise such activities and you will learn more about life than ever. Also, it is a very useful way to communicate with children and readers, even with the shy ones” (assigned leader of the Children’s Library of Terézváros, Budapest). We would like to connect this project to another research about the history of houseplant-keeping culture concerning the typical houseplants of a socialist era in Eastern Europe and discussing the reasons for their popularity. We wonder why these plants left such a strong impression in our memories linking them to this historical period. We want to investigate the absurdity of living among tropical plants in our homes and the changeable greens in our workplaces. For example, a plant (Sansevieria trifasciata), commonly known as mother-in-law’s tongue, is ideal for offices. It endures cigarette smoke and needs no special care, says a Hungarian houseplant handbook from the eighties. In the spirit of nostalgia for retro, this plant became popular again in Hungary. Today, you can find these plants in the windows of faddish cafés. Our research showed that plants were mostly in windows that were tended by female shop-keepers who wished to work in a more friendly and familiar environment. Not to mention the fact that taking care of these plants added a variety to their otherwise mundane work-activities. “First of all, we are all women. We love flowers and plants. We have flowers and plants in the window for ten years now. I took this red one from home” (female attendant from a hair salon in Budapest). We documented these shop-windows and the people behind them and combined these documents with essays from urban theorists, anthropologist, and aesthetes connected to the urban theories of our research. Zita Sárvári
VÁROSI ÜVEGHÁZAK / 2007 Városi üvegházak Antal Balázs és Hatházi László Urban Glasshouses című projektje A kirakat általában egy üzlethelyiség profiljának megfelelően kínál termékéket és hirdet szolgáltatásokat. De vannak olyan középületek is, mint a könyvtárak, gyógyszertárak, posták, melyek szintén rendelkeznek kirakatokkal. Ezen szolgáltatók árut nem kínálnak, viszont hatalmas üvegfelületeik egészét képtelenek kitölteni saját hirdetéseikkel, így felmerül az üres kirakat kérdése mind az ott dolgozók, mind a hétköznapi esztétika szempontjából. A dolgozók ösztönösen alakítják munkahelyi környezetüket, aminek eleme az üresen vagy csak kevés információval felruházott kirakat. Vannak, akik sosem fedezik fel a hatalmas üvegfelületekben rejlő lehetőségeket, a járókelő és a kirakat tartalma közötti közvetlen és azonnali kapcsolat lehetőségének előnyét. Mások azonban igenis látják, hogy a kirakat a vásárló és az áru kereskedelmi kapcsolatát kikerülve magán-mikrovilágok teremtésére, bemutatására is alkalmas kommunikációs felület. Városszerte léteznek olyan üzletek utcára néző hatalmas üvegfelületekkel, melyek inkább egy szolgáltatást, mint árut kínálnak. Ezek a helyek, melyek nem rendelkeznek a megszokott értelemben vett kereskedelmi funkcióval, felvetik az üres kirakat által kínált tér mindennapi felhasználásának lehetőségét. Mit tehetne a szalon kirakatába a fodrász, a mosógépszerviz kirakatába a szerelő, mi kerülhetne a gyógyszertárak kirakatába, a hivatalok elfüggönyözött vagy a könyvtárak utcára néző ablakába? A jól rendezett kirakat mely meghatározza egy város arculatát, esztétikai és társadalmi jelentéssel bír. Kerülhetne ezekbe nap szívta Schwarckopf karton, rozsdás mosógépdob is, ülhetne ott egy kövérkés szürkés szűkszoknyájú, kis csorba tükörben száját vörösre húzó hivatalnok nő is. Mivel a kirakat rengeteg fényt kap, olyan klíma alakul ki az üvegfelületek mögött, mint amilyen egy klasszikus üvegházban. „A könyvtár 1961-ben épült. Azért fontos megemlítenünk a dátumot, mert az épület és annak belső architektúrája minden nap arra az időszakra reflektál. A könyvtár hatalmas üvegfelületeket kapott, úgyhogy már a kezdetektől voltak itt különböző növények” – mondta a Terézvárosi Gyermekkönyvtár megbízott igazgatója. A kirakat tehát tökéletesen alkalmas arra, hogy benne saját személyes tereiket kialakítva az emberek növényeiket nevelgessék. Az Antal Balázs és Hatházi László András által elindított Urban Glasshouses projekt a budapesti képzőművészeti szcéna izgalmas gesamtkunstwerkjei közé tartozik. A már több kiállítást is megélt városi üvegházak elnevezésű anyaguk a város periférikus helyeit fedezi fel újra és vizsgálja különböző, a szociológia – városantropológia –képzőművészet területeit ötvözve. A növényekkel zsúfolt kirakatokat először a Keleti pályaudvar környékén fedezték fel a művészek. Az első kirakat dokumentálását, számos újabb „üvegház” felfedezése követte. Antal és Hatházi kutatómunkába kezdtek, mert az esztétikus városi terek mögött a személyes történetek, és narratívák is érdekelték őket. A kirakatok mögött dolgozó emberekkel készített interjúkból rájöttek, hogy a „kéretlen” kertészek motivációja hasonló lehet, mint a szocialista időszak irodai dolgozóié. Virágos környezetben sokkal jobban érzik magukat a dolgozók és sokkal élhetőbb környezetté válik így munkahelyük. „A szalon sokkal jobban néz ki. Sokkal több ember áll meg és néz be, amióta növények és nem képek vannak a kirakatban, főként, mióta ez a kis piros virágozni kezdett” – Hölgy egy budapesti fodrászszalonból.
A Bipolar német-magyar kulturális együttműködési program (http://www.projekt-bipolar.net/) keretében 2007 szeptember 28 és November 4 között a N/osztalgia projekt keretében került először bemutatásra Berlinben, a Magyar Intézetben és a Kortárs Építészeti Központban Budapesten az ezekről a kirakatokról készült fotósorozat. A szocializmus hétköznapi kultúrája iránti romantikus nosztalgiát feldolgozó N/osztalgia Projekt kiadványában is fő helyen szerepelt a kutatás (http://www.nosztalgia.net). Ekkor még az alkotópáros motivációja a közelmúlt történelmi lenyomatának különböző megnyilvánulása és kritikus vizsgálata volt. Például a növénytartás kultúrája, a növényekhez fűződő személyes és mély viszonyunk, azok esztétikai jelentősége. 2008. július 2.–2008. augusztus 20. között a Stúdió’50 születésnapi kiállításon, majd 2009. március 24 és április 4. között a Makett Laborban, a Medence Csoport műhelyeként és galériájaként a Pipa utcában működő helyen mutatták be a pálmaházzá továbbfejlesztett kimeríthetetlen témát. A városban található üvegházakról térkép készült, így bárki elzarándokolhat és gyönyörködhet a kiállításon fotók formájában bemutatott érdekes funkciójú kirakatokban.
Ezek a személyiséggel felruházott elfelejtett terek különös esztétikai értéket hordoznak magukban. Az üvegházakban megjelenő egzotikus hangulat az elvágyódás érzését kelti az arra rátaláló városi emberben, amellett, hogy az egyhangúságot megtörve különös módon nem gyorsan kifutó modelleket kínálnak, egyszerűen csak vannak, talán az örökkévalóságig. A KÉK-es kiállítás után az Urban Glasshouses megújulva a Stúdió’50 kiállítás (Új Művészet, 2009.) sorozatában jelent meg, immáron lightboxokkal és valódi növényekkel kiegészülve. Míg előbbiek a kirakatok stilizált mását hivatottak megjeleníteni, utóbbiak - a kirakatokban szereplő növények - pedig mint műalkotások kerültek be a kiállítótérbe. Közösségi oldalakon keresztül a művészek felhívást intéztek barátaikhoz, hogy legkedvesebb növényeiket várják a kiállításon. Hihetetlen érdeklődés követte a felhívást, és számtalan növényt hoztak el gazdáik a kiállításra. A büszke tulajdonosok fotóit is bemutatta az alkotópáros a növények mellett, érzékeltetve azt a személyes kapcsolatot, ami – furcsán hangozhat, de nézzünk mélyen önmagunkba – ember és növény között kialakulhat. A kiállító térbe így egy városi periferikus tér stilizált mása került, az „élő szobrok” pedig, mint archaikus vallásos tisztelet tárgyai álltak némán a kirakattá alakított kiállító térben. Az alkotópáros egy modernista igényből táplálkozva foglalkozik ezekkel a terekkel. Nem a kirakatokat minősíti át művészeti terekké, nem újrahasznosítják ezeket a tereket, hanem egy egészen új kontextusban értelmeznek újra egy poszt-szocialista nagyvárosi memorábiát. A terek újrafelfedezése, újrahasznosítása csak egy bizonyos történelmi távolságból következhet be. Akkor, amikor korábbi funkcióit elvesztve egy tér a különbségek következtében a munka területéről az esztétika területére transzformálódik és a modernizmus új emberének új élményeket kínál. Az elhagyatott, félreeső, periférikus terek iránti érzékenység „egy tágabb vizuális és diszkurzív mezőben, hagyományban helyezkedik el, amely – szorosan összefonódva a tér és a téren keresztül a társadalom átláthatóságára, racionalitására és tervezhetőségére vonatkozó modern igénnyel – egyidős a modernitással és annak alapvető alkotóeleme” .1 A természet kis szigetei után vágyódó, társadalmi érzékenységet is magában hordozó művészpáros számára a kirakatokban megbújó magán-kertek paradigmatikus panteista szentélyekként tűnnek fel, melyek beemelése a kiállító térbe akár politikai üzenettel is bírhat és a városrehabilitáció kiegyenlítetlenségére is felhívja a figyelmet. Ezek a kirakatnövények az állandóság mellett az átalakulásról is mesélnek. Olyan klasszikus növényekkel találkozhatunk a boltok ablakaiban, melyek egy bizonyos letűnt kor emblematikus növényeinek számítanak. A köznapi nevén ismert anyósnyelv, a könnyező pálma, a fikusz, a begónia, stb. a szocializmus tipikus szobanövényeinek számítanak, melyek nyomot hagytak maguk után kollektív emlékezetünkben. „Előnyös tulajdonsága, hogy a páraszegény szobalevegőt – mely elsősorban a távfűtéses lakásokra jellemző – minden károsodás nélkül elviseli. Jól bírja a dohányfüstöt is.” – 1988-ban kiadott szobanövény lexikon a Sansaveráról, köznapi nevén anyósnyelvről. A növénytartás kultúrája állandóan változik, a fent említett növények a retro-mánia idején újra divatba jöttek és ma minden menő kávézó ablakában megfigyelhetőek.
Sárvári Zita ___________________________ 1
Polyák Levente: A periféria városi terei, avagy Budapest újra felfedezése, 2006, www.exindex.hu
TIGERS OF THE MARKET / A PIAC TIGRISEI / 2009
16.09.2009, Studio Gallery, Budapest The Tigers of the Market is not the first debut of the Balázs Antal - László András Hatházi created artist couple, within the confines of the SYAA. The formation which combines the self-supporting activities of the exhibitors came out first in 2007 with the project called Urban Glasshouses. As a continuation of the Houseplants; a complex photo-plant installation was also presented at the Studio Gallery’s 50 days exhibition series in 2008. Balázs Antal (graduated as graphic) and László András Hatházi (graduated as painter) leave behind their conventional genres bravely for the sake of experimentation with the form of installation. The intersection of their art is discoverable in the affinity to the contemporary forms of the ornament, and in the taste of long and meticulous discovering the motives of the Far East. The duo’s mutual works further „least common multiple” have a component like the often appearing ornaments of the oriental shop-windows on László András Hatházi’s paintings, which expose the ways of representation of the painting, while the other component is Balázs Antal’s installation-affinity, which –alike Hatházi– has the same recurrent theme: the tiger. In this way not surprising, that the central element in their present mutual exhibition is also the tiger. Similar to their above mentioned mutual project named Urban Glasshouses, where in the focus there is a special public space, the stricture of the classical shop-window’s functions, and its spatial shrinkage, in the project Tigers of the Market there is a big accent on the undercover procession. The nowadays already liquidated spaces are in the centre of the artist’s disquisitions –the windows of small shops and the market– which according to the not beleaguered agreement of the present economic system, they represent the out of date ways of consumerism. The Antal – Hatházi duo was mellowing the base concept of this exhibition for more than one and a half year. Their first idea was, that they change the Józsefváros Market’s nearly completely ruined enamel tigers for their own new tigers, as a gift. But during its realization they had to face, that the liquiditation of Józsefváros Market had gone so far, that the market behind the gate is closed. The open air market had to move to the surrounding market halls. By replying to this complex phenomenon the reconstruction of the market’s iron gate appears in the gallery space, around it the mythical tigers are visible. The tigers, which lost their original function, and which are like properly ruined object trouvé, found object become the central elements of the exhibition. As the appropriation of the market hall’s shape, an installation made from foil and boxes are visible in the gallery-space. An other important element of the aesthetic of the market is the container city, which is created with more than hundreds of coloured and miniatured range of objects. In the exhibition space will be apparent a rolling cooking stand, with an observation-like other function, which would like to reconstruct a Chinese street canteen, in a special form of a tinker installation. Introductory words by Áron Fenyvesi.
2009.09.16 Studió Galéria, FKSE, Budapest A Stúdió Galériában megrendezett Piac Tigrisei nevet viselő kiállítás nem az első bemutatkozása az Antal Balázs – Hatházi László András alkotta művészpárosnak az FKSE keretein belül. A kiállítók önálló tevékenységét ötvöző formáció 2007-ben debütált az Urban Glasshouses nevet viselő projekttel, aminek szerves folytatása volt a Stúdió Galériában 2008-ban megrendezésre került 50 napos kiállítás-sorozaton belül is bemutatott Szobanövények című komplex fotó-növény installáció. A grafikusként végzett Antal Balázs és a festőként diplomázott Hatházi László András közös munkájuk során bátran hagyják el klasszikus műfajaikat az installációs formával történő kísérletezés kedvéért. Művészetük metszéspontja az ornamentika kortárs formáihoz való vonzódásuk és a távol-keleti motívumok kitartó és aprólékos leporolására való hajlamuk mentén fedezhető fel. A duó közös munkáinak további „legkisebb közös többszörösének” egyik komponense a Hatházi László András festményein gyakran feltűnő allegorizáló, orientális kirakatok ornamentikája, ami a festészet reprezentációs módjait teszi transzparenssé, míg a másik összetevő Antal Balázs installációs-affinitása, aminek Hatháziéhoz hasonlóan visszatérő motívuma a tigris. Nem meglepő módon, mostani közös kiállításukon is e motívum jelenik meg központi elemeként. Miként a már említett Urban Glasshouses c. projektjük fókuszában is egy sajátos közösségi tér - a klasszikus kirakat funkcióinak szűkülése és térbeli megjelenésmódjainak zsugorodása áll, a Piac Tigrisei projektben is nagy hangsúly került ezen recesszív folyamatra. A mára már szinte teljesen felszámolódó terek állnak a művészek vizsgálódásának középpontjában – kisboltok kirakatai és a piac -, amik a jelenlegi gazdasági berendezkedés alig kritizált konszenzusa szerint, a fogyasztás korszerűtlenné tett formáit reprezentálják. A kiállítás alapkoncepcióját már több mint másfél éve érlelte az Antal-Hatházi páros. Első ötletük az volt, hogy a budapesti Józsefvárosi Piac majdnem teljesen amortizált kapuőrző zománc-tigriseit, mintegy ajándékként, általuk létrehozott újakra cserélik. Azonban a megvalósítás során a művészek azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy a Józsefvárosi Piac felszámolásának előkészületei olyannyira előrehaladtak, hogy a tigriseket felvonultató oldalkapu mögötti piac-területet már bezárták. A szabadtéri piac a környező csarnokokba szorul vissza. Erre az összetett jelenségre reflektál a galériatérben megjelenő piaci vas kapu rekonstrukciójuk a körülötte már a földön heverő, funkciójukat vesztett mitikus tigrisábrázolásokkal, amik sajátosan amortizált objet trouvé-ként, talált tárgyakként a kiállítás központi installációs elemei. A csarnok-piacok formai készletének kisajátításaként, pedig egy dobozokból és fóliákból álló tér-installáció is látható lesz a Stúdió Galériában. A piacok esztétikájának másik fontos eleme a terek háttérben tornyosuló mobil konténer-város, amit a művészek egy több mint száz darabból álló színes és kicsinyített tárgysorozattal idéznek meg. A kiállítótérben látható lesz még egy kilátóként is funkcionáló guruló főző stand, ami egy mobil kínai utcai étkezdét kíván rekonstruálni egy sajátos barkács installáció formájában. Fenyvesi Áron
TIGER INAUGURATION / TIGRISAVATÓ / 2010
This action piece is a reflection, as well as a direct continuation of our exhibition Tigers of the Market realized in 2008. Major elements of the 2008 exhibition were the tigers dismounted from one of the gates at the Józsefváros Market (a famous market in the 8th district of Budapest). These once spiritual and physical guardians of the area served as the idea for this tiger inauguration project. Originally, we intended to exchange the amortized animals for new ones; this gesture, however, became redundant due to the closure of that market areas. In our action piece of 2010, we created three new tigers and deployed them in the market; instead of the old gates, however, we put them on the wall of one of the largest warehouses there. We believe that the re-application of the tiger motif is rather appropriate as the motif itself often occurs on the products sold at the market. We collected depictions from three different products: a Chinese balm tin, a blanket, and a fake branded T-shirt. The original tiger plates serves as models when we constructed the new pieces as we applied our new piece on an iron plate with enamel paint, in a similar size.
A képzőművészeti akció köztéren zajlott, melynek keretében új tigrisekkel gazdagodott a józsefvárosi kínai piac egyik raktárépületének homlokzata, a volt Ganz gyár területén. Az akció folytatása volt a 2009-ben elkezdett Piac tigrisei projektnek, amelynek keretében négy, a piac kiskereskedelmi részlegének egyik kapujáról leselejtezett, rozsdás, tigrist ábrázoló táblája került a művészek tulajdonába. Az utókornak megmentett tigrisek a Stúdió Galériában kerültek bemutatásra 2009 szeptemberében a fentebb említett címmel. A kiállítás egyéb tárgyi elemekkel kiegészülve, merítve a piac asszociációs mezejéből, alakítottá át a galéria terét egy elképzelt piactérré. Az akció 2010 őszén a kínai naptár szerint a tigris évében került megvalósításra. A kínai kultúra ezen ősi szimbólumát követve és aktualizálva az alkotók a piac árukínálatából gyűjtött motívumok alapján készítették el új, színes, vadállatokat ábrázoló tábláikat. A megvalósítás technikája követte a korábban leszerelt eredeti darabok készítési metódusát. A tigrisformák hasonló méretarányban, formára vágott fémlemezekre, zománcfestékkel felfestve kerültek kivitelezésre. Az akció a Placcc Fesztivál 2010-es programjaként valósult meg. Az akció a közönség számára nyitott eseményként jelentkezett, ahol a résztvevők végigkövethették a kihelyezés folyamatát. A három darabz új tigrist az alkotók egy ipari alpinista közreműködésével helyezték el a raktárépület homlokzatára.
MEETING ROOM / TÁRGYALÓ / 2011
wall carving, 2011 Since 2007, László Hatházi and Balázs Antal have collaborated on action art and other artistic projects that demonstrate the gestures of collection, preservation, and gifting. In their earlier projects, seemingly unimportant or obsolete objects from our surroundings are elevated from their original context; for example, the once glorious, now castoff tigers guarding the gates of the Chinese market, or the indoor-plants crammed in window shops. This unique micro-world evokes the origin of the objects, and, beyond that, it attributes new layers of meaning to such objects. Applied with carving technique on the walls in the transept of the Műcsarnok/Kunsthalle, the monumental figures and the surrounding environment allude to transformation, temporality, and change. On the wall surfaces, enlarged version of an image taken from wrapping foil, along with the accented version of Robert Indiana’s caption Love are reinterpreted due to the size and the technique applied. Unfolding from the wall’s material, the otherwise schematic and neutral image becomes picturesque due to the wall’s depth and the various colors and patterns of its layers. Excavation reveals problems relating to the value and recognition of artistic work, and those of spiritual and material freedom. Petra Csizek & Gábor Döme
falvésés, 2011 Hatházi László és Antal Balázs 2007 óta tartó együttműködésük során olyan akciókat, művészeti projekteket valósítanak meg, melyek a gyűjtés, a megőrzés, az ajándékozás gesztusai köré szerveződnek. Korábbi munkáikban környezetünk jelentéktelennek tűnő tárgyait emelték ki eredeti kontextusukból: a kínai piac leselejtezett, jobb napokat megélt kapuőrző tigriseit vagy a kirakatokba zsúfolt szobanövényeket. Az így létrejövő sajátos mikrovilág felidézi a tárgyak eredetét, de azon túlmutatva újabb jelentésrétegekkel is gazdagítja azokat. A Műcsarnok kereszthajójának két, egymással szemközti falán véséses technikával megjelenített monumentális ábrák és a kialakított környezet is az átalakulásra, az ideiglenességre, a változásra utal. A falfelületeken megjelenő, fóliacsomagolásról kölcsönzött és felnagyított kép, valamint Robert Indiana ’Love’ című feliratának ékezettel kiegészített verziója a helyszín, a méret és a választott technika segítségével értelmeződik át. A kép a fal anyagából építkezik, annak mélysége, különféle színű és mintázatú rétegei teszik festőivé a máskülönben sematikus és neutrális képi elemeket. A feltárás során a művészi munka értékével, elismerésével, a szellemi és anyagi szabadsággal kapcsolatos problémák is felszínre kerülnek. Csizek Petra & Döme Gábor
GENERAL COPY / 2011 This piece, in effect, is a large-size print tarp with quick dry acrylic paint. It is based on our piece The Meeting Room prepared for the exhibition No One Belongs Here More Than You organized in March 2011 at the Kunsthalle/Műcsarnok, Budapest. The print is made from a larger composition that depicts two house painters at work among pieces of furniture covered. For us, this serendipitous composition represents change and transformation. The image originally appeared on the packaging of the tarp as an illustration; then, as a result of our reflection, this material became the carrier of the image as well. Being a print, this image is reversed compared to the wall carving in the transept of the Műcsarnok/ Kunsthalle. The title also complies with our idea. Copy General is a copy service chain spread over Budapest; our copy of the image can be considered the copy of a copy (the original composition/found figure/ wall-carving/print). Currently, General Copy is showcased at the annual exhibition of Studio of Young Artists’ Association (FKSE) in the Hungarian National Gallery. This exhibition is especially noteworthy in our context of work’s secondary phase (the wall-carving) since it holds quite severe political and, as such, cultural political implications. The concept, as well as the pieces exhibited at No One Belongs Here More Than You were approved by the previous general director of the Kunsthalle/Műcsarnok Zsolt Petrányi; however, the exhibition itself was organized during the management of the new director, Gábor Gulyás. He gave full permission to the exhibition and, in fact, had no objection towards its actual realization at all. Therefore, in effect, the exhibition was realized in a vacuum with a budget much smaller than any other exhibition at this venue. A few months later, General Copy debuted at the exhibition Speaks for Itself in the Hungarian National Gallery (on view till September 2011). The exhibition, on view till September 2011, is curated by Zsolt Petrányi as an independent curator, while soon he is going to be a senior research fellow at the Gallery’s contemporary art department.
A General copy egy építkezési takarófóliára készített nagyméretű grafika, ami egy gyorsan száradó akrilfesték segítségével került fel a műanyag felületre. Egy az egy méretű dokumentuma, így másolata, a Műcsarnokban 2011 márciusában megrendezett Egyszerű Többség című kiállításon bemutatott Tárgyaló nevet viselő darabunk egyik falának. A printen egy nagyobb kompozíció látható két munkavégző szobafestőről egy festés alatt álló szobában megjelenítve, letakart bútorokkal és berendezési tárgyakkal. Ez a talált kép eredetileg egy takarófólia csomagolásán szerepelt, mint illusztráció; ezáltal az általunk megjelenített ábra az anyagára és a témájára egyszerre reflektív. A címválasztás is hasonlóan működik. A Copy General nevet viselő fénymásoló üzletlánc Budapest számos pontján megtalálható, a mi másolatunk pedig a másolat másolataként is olvasható (eredeti ábra/talált kép/falévéses/ nyomat). Mint a Tárgyaló című darab, a másolat General Copy is érintetté vált a kultúrpolitikai átmenetben. A 2010-es Műcsarnokbeli igazgatóváltás egyéb intézményi átrendeződéseket is magával hozott a képzőművészeti szcénában. Gulyás Gábor a Műcsarnok 2010-ben kinevezett igazgatója már hivatalban volt a kiállítás megnyitójakor. Gulyás a kiállítás rendezésébe egyáltalán nem avatkozott be, a programot a két kurátor, Csizek Petra és Döme Gábor, még Petrányi Zsolttal az intézmény volt direktorával egyeztette. Ennek az átmenetnek egyfajta velejárójaként, a kiállítás egy vákuumban jött létre, ezen időszak legszűkebb kiállításbüdzséjével az intézmény történetében. Néhány hónappal az Egyszerű többség után, a General Copy a nemzeti galériában debütált az FKSE Magáért beszél című éves kiállításán. A kiállítást kurátorként a frissen menesztett Petrányi jegyezte, ekkor még szabadúszóként. Kevés idő elteltével az MNG kortárs részlegének vezetője lett.
FIXED CORNER / 2012
BALÁZS ANTAL, LÁSZLÓ HATHÁZI, ZOLTÁN FODOR
Introduction
Since 2007, László Hatházi and Balázs Antal have collaborated on action art and other artistic projects that demonstrate the gestures of collection, preservation, and gifting. In their earlier projects, seemingly unimportant or obsolete objects from our surroundings are elevated from their original context; for example, the once glorious, now castoff tigers guarding the gates of the Chinese market, or the indoor-plants crammed in window shops.This unique micro-world evokes the origin of the objects, and, beyond that, it attributes new layers of meaning to such objects.
The beginning
On the corner of Váli and Bercsényi streets in the 11th District of Budapest, there is an enclosed yard fenced off arbitrarily between two condominium buildings by the residents. The area is separated from Váli Street by a wire mesh fence, so the entire yard is visible from the street. At the foot of one of the houses there is a sitting figure, Anna Kárpáti’s (1923-1993) Sitting Man (Black Boy), a bronze statue on carved stone pedestal. The mirthful presence of the statue has been lifting the spirits of the neighbourhood for decades. The formal features and appearance of the statue faithfully represent the artistic style characteristic of the former Easter European socialist bloc of the 60s and 70s, which just about covers the public art of these countries in that period. Our centre of interest was the oeuvre of the sculptor as well as the statue’s location. In the course of our initial inquiries it had soon become clear that the residents of the two houses were unaware of who the sculptor is, and had no information about the statue itself, either. The local government was likewise unable to provide substantial information. Eventually, most of the documentation and visual background material was provided to us by the public statues archive of the Hungarian Institute for Culture and Art (HICA). The creation of the first and most important part of our project, realised in autumn 2012, involved the relatively obsolete technique of sgraffito, and was applied onto the wall of the house behind the statue. The essence of the technique is applying superimposed layers of tinted plaster onto a wall. While a given layer is still moist, it can be scratched off to reveal the layer underneath. Once a widespread technique across Europe, sgraffito was popular in diverse concurrent decades throughout the 19th and 20th centuries. In Hungary it had its renaissance in the 60s and 70s as an ornamental element in architecture. Both interior and exterior murals were made using this technique. The mural we made accompanies Anna Kárpáti’s statue (1967) with a matching formal and stylistic character. The mural displays the most important public statues in Anna Kárpáti’s sculptural oeuvre, representing the most outstanding pieces as a quasi catalogue. We displayed two numbers next to the two-dimensional depictions of the statues: the date of their creation and the zip code of the Hungarian town where they can still be found.
HICA (which provided most of the factual information regarding the statue and its sculptor besides her family) is the Hungarian authority responsible for giving permissions for placing public artworks. Below is an excerpt from the jury’s expert opinion:
“The assemblage of the sculpture and the mural give rise to a new context: by visually presenting the main stages of the sculptor’s artistic career, it appears in the streetscape as a memento park. The mural carried out in sgraffito technique displays a selection made by the artists from the pieces of the oeuvre; the placing of the individual components follows the timeline of the creation of the depicted statues. With the construction of the Simplon-house on the corner and other façade and wall renovations in the neighbourhood, this part of the district has been renewed and refreshed. Expectably, the residents would insulate the building within 5 years, but owing to the base coat applied beneath the mural, this will already be done now. … According to experts, the sgraffito technique, with traditions going back as far as the 30s in the 11th district, is a stylish reinterpretation of Anna Kárpáti’s statue (Black Boy, 1967). The artwork to be created contributes to the continuity, the survival of this tradition. The colours of the sgraffito appropriately evoke the strong contrasting colouring typical of the 60s, and it clearly reflects the basic colours of the opposite house, thus fitting well into its environment. High quality workmanship is guaranteed by the artists’ previous piece made on an interior wall of Műcsarnok | Kunsthalle Budapest, using a similar technique. Further research may also yield useful results. Socialist countries turned towards Africa in the 60s. Africa seemed perfect for the expansion of socialist ideology and the Black Boy is probably one of the symptoms of this phenomenon. … This work revives and reinterprets a now obsolete socio-cultural situation, which gesture is characteristic of the artists’ previous works as well. This sgraffito fits the tendencies in contemporary Hungarian mural painting which form a transition between traditional murals and street art: their strategy comprises site-specific reflection on existing situations and their conceptual reinterpretation.”
Anna Kárpáti and her age
The oeuvre of the artist who had sculpted the statue of the black boy unfolded gradually to the creators of the mural throughout the realisation of the project. The artists are planning in the near future to publish the information they have accumulated about the artist, her work and how she was rooted in the period. No monograph has been published so far about Anna Kárpáti. The planned publication would not be a monograph, either, as it does not intend to present the oeuvre in its entirety. Much rather, its endeavour is to position the artist in a multilayered manner, relating her work with the varying decades of the socialist near past, examining its impact on the artist. The era which made her at once privileged and miserable. Anna Kárpáti has already deceased, so we obtained the most reliable information from her descendants, her family, who were wholeheartedly cooperating with the artists and ensured them of their endorsement. The public artworks of Anna Kárpáti are mostly the products of 15 years of active creative work. Although there is no actual proof, she evidently owed her state commissions (in those times the state had a fundamental role in public artworks) to the political position of her first husband, Gyula Kállai. For a long period, he was secretary of state for culture besides other functions in the Kádár-era. He was one of the key ideologists of the early Hungarian Communist Party and former movement. He was a journalist and activist, with an indubitable role in developing the cultural and philosophical environment of the era. After their divorce, Kállai’s new wife manipulated her husband into curtailing the free creativity of the ex-wife, which resulted in a drastic drop in state commissions, which eventually ceased completely. The cultural classification system in Hungary at that time was comprised by the principle of the three Ps (Prohibited, Permitted, Promoted). The artist in question is part of a very interesting aspect of this prevailing system. While at the height of her career she fully enjoyed the Promoted category, from the mid-70s, although not Prohibited (as she was not an ideological critic or enemy of the regime), but she clearly fell from the grace of the regime in a most peculiar manner.
The case of a chart
Originally, the mural would also have displayed a chart. This significant part of the work, considered essential by the artists, was forced to appear in a different form. The mural was approved in advance by the resident community, and throughout regular negotiations, based on the first visualisations, they gave the artists complete freedom as regards the visual design and concept. Their consent (as they provided no financial support for the implementation) turned into dissent for a short time during the execution phase, after one of the residents said that in her opinion, a mural could not contain a chart, because it is “ugly” and it is unseemly to display such documents on a wall in public space. Within an hour, the elderly lady organised a poll among the pensioners of the condominium, and without integrating the opinion of the young residents into her ballot, with about a dozen votes she vetoed and thus thwarted the display of the chart on the wall. Although the artists did not take this curtailment too well, they had to react flexibly to the situation that had evolved, if they wanted to complete the work. This gave rise to a new concept regarding that wall area, which was at once a relevant response to the action of the elderly residents. The intended site of the chart, nearly a quarter of the entire wall area, was left blank. Marking the four corners of the empty field, they made it clear to any passing spectator that the image operates with an intended blank space. The surface thus created, which was not reckoned with in the preliminary design, gave rise to a new community function. It made possible the establishment of a thus far irregular open-air cinema. The first screening took place already during the inauguration ceremony, practically projecting the later function of the blank surface. That night, the populous audience of the opening was presented only with a projection of the missing chart. The residents of the house were represented in great numbers, young and old alike. By this time, the annoyance of the elderly residents had subsided and the opening was spent in good humour. The actual reason for thwarting the chart is to be sought in the identity of the person who had once commissioned the statue, and whose name was among the data in the chart. The house, as well as the decorative statue, had been built on commission by the Ministry of Interior. Originally, the house had been occupied by the Ministry’s employees and their families. This was why the elderly resident protested, as public opinion of the former state authority and its employees had never been positive. The relation of the residents and the neighbourhood to the finished mural is, however, expressly positive. The mural has now become an organic part of the building to the entire resident community. The residents tend to the garden with even greater care as before, and are happy to tell people in the neighbourhood about the relation of the statue and the mural, the additional information carried by the mural, and the background of its creation.
The statue
This is the only public artwork in Hungary that represents a black person. The statue of the Black Boy is an interesting piece from a number of aspects. The expert’s opinion written about the mural also touches upon the African expansion of the former socialist ideology. This resulted in the new friendly African countries making it possible for their youth to study in Europe. In Budapest this mainly involved the Technical University and the University of Economics. This was how the model for the statue, Alfa came to Budapest. As an employed sculptor in the 60s, Anna Kárpáti could maintain a large studio, where, as her daughter has told us, occasionally she held African séances. These gatherings had the impact of complete novelty to the Hungarian participants at that time. The artist met her later model during these séances, and a love affair developed between the two. The young man was from Congo, and after a few years spent in Hungary, he returned his homeland. A student revolt was organised against the prevailing regime in Congo, in which Alfa participated. After a few months in Congo, he was planning to return to Hungary. He had already bought a plane ticket, but the return fell through as Alfa was suddenly murdered. The members of the Kárpáti family only know this story at second hand. An interesting aspect of the mysterious murder is that it was Alfa’s cousin who eventually came to Hungary with that plane ticket. The statue had been complete by this time, but it was erected only after Alfa’s death. Consequently, by the time of placement, the statue had become a private commemorative monument for Anna Kárpáti.
The neighbourhood
The 11th District of Budapest is located in Buda, on the western bank of the Danube. The project was implemented in the busy centre of the district. Nevertheless, the firewall and the yard are located in a renovated area much more suited for pedestrians now, with low car traffic. After demolishing a shopping centre built here in the 80s, they replaced it with a multifunctional building, keeping the primary function of shopping centre. Following the realisation of the ING project, the company undertook the renovation of the facades of neighbouring buildings. Opposite the house that adopted our mural, there is the Simplon-house, which is the most unconventional building erected in the scope of the Plaza Project. The Simplon-house is the most colourful and distinctive newly built house in the neighbourhood. In contrast to its vivid contrasting colours, the condominium built in the 60s on the opposite side (also undergone façade renovation), complemented with the mural, now distinctively bears the aesthetic qualities of a period from several decades ago. Due to its location, the mural is loosely connected to the district’s Cultural Boulevard project, which has been under development since 2011 (with the establishment of galleries and cultural mini-centres) on Bartók Béla Road, the district’s artery and busiest street.
Financing and cooperation
It is very difficult to get state funding today in Hungary for a cultural project intended for public space and made to last long. This situation is becoming even more difficult as of this year on account of the drastic changes in the regulation of the cultural sphere. The ways of the Hungarian private patron system are also very cumbersome if cultural organisers, curators are in the need of sponsors for such projects. The basis for funding the project was provided by the competition of 2011 announced by the HICA for the realisation of artworks and design objects for the public space. The artists applied via the Artopolis Association for Art and Culture, as private persons could not submit applications for this competition. In compliance with the cooperation with Artopoilis, the inauguration of the mural was timed so as to coincide with the program of the 2012 Placcc Public Art Festival, successfully organised by the association for years now. The autumn festival selects and integrates cultural events in public spaces into its program each year. Lászó Hatházi and Balázs Antal, the artist duo comprising the team of the Fixed Corner project, have participated in Placcc Festival in the past years. As regards the practical side of the project, the artists were offered a discount crane rental, but no other financial support. They could not launch their project in a fundraising program, as the payment of the HICA grant, which would have been the financial basis, was delayed notwithstanding the contract, and the deadline of the project’s completion came close to the date of the actual payment. As a result, for a long time, there were no financial resources at hand, which would have been required as own funding for starting a fundraising.
FIX SAROK / 2012 Antal Balázs és Hatházi László 2007 óta tartó együttműködésük során olyan akciókat, művészeti projekteket valósítanak meg, melyek a gyűjtés, a megőrzés, az ajándékozás gesztusait hordozzák magukban. Korábbi munkáikban környezetük jelentéktelennek tűnő tárgyait emelték ki eredeti kontextusukból, mint a kínai piac leselejtezett, jobb napokat megélt kapuőrző tigriseit, vagy a kirakatba zsúfolt szobanövényeket. Az így létrejövő sajátos mikrovilág felidézi a tárgyak eredetét, de azon túlmutatva újabb jelentésrétegekkel is gazdagítja.
Előzmény
Budapesten, a XI. kerületi Váli és a Bercsényi utca sarkán, két társasház között, egy a lakók által önkényesen lekerített, elzárt kert húzódik. A területet a Váli utca felől egy drótkerítés választja el az utcától, így a kert egésze látható az utca irányából. Az egyik ház tövében ül Kárpáti Anna (19231993) Ülő férfi (Fekete fiú) elnevezésű bronz szobra, egy kőből faragott posztamensen. A szobor derűt sugárzó jelenléte a környék hangulatát emeli évtizedek óta. A szobor formavilágában, megjelenésében hűen tükrözi a 60-as, 70-es évek kelet-európai, volt szocialista blokkjára jellemző művészeti korstílust, ami egyben lefedi ezen országok akkoriban készült köztéri művészetét is. Érdeklődésünk fókuszában a szobrot alkotó művész életműve és az adott helyszín állt. Kezdeti érdeklődésünk során világossá vált, hogy a két társasház lakói sincsenek tisztában a szobor alkotójának személyével, a szoborról magáról sincsenek információik, a kerületi önkormányzat sem tudott kellő mennyiségű információt szolgáltatni annak kilétéről. Segítségünkre a MMIKL (Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus) köztéri szoborállítással foglalkozó archívuma nyújtotta a legtöbb dokumentációs és vizuális háttéranyagot. A 2012 őszén realizált projektünk első és legfőbb része, a szobor mögötti társasház falán jött létre egy napjainkban kevésbé használatos technika, a sgraffito segítségével. A technika lényege, hogy anyagukban színezett vakolatrétegek kerülnek a falon egymás fölé. Amíg az adott réteg anyagában nedves, az visszakaparható, ezáltal láthatóvá válik az előtte felvitt réteg. A sgraffito, amely egykoron Európa szerte használt és elterjedt technika volt, a 19. és 20. század folyamán Európában egybeeső és eltérő évtizedekben is népszerű volt. A technika Magyarországon a 60-as, 70-es években reneszánszát élte, mint építészeti díszítőelem. Kül- és beltéren egyaránt készültek muráliák a technikával. Kárpáti Anna szobrának (1967), annak formavilágának, stílusban passzoló kísérőjévé vált az általunk készített murália. A falkép Kárpáti szobrászati munkásságának főbb köztéri alkotásait jeleníti meg, mintegy felsorolásszerűen bemutatva a kiemelkedő darabokat. A szobrokról készült falrajzokon az immár kétdimenziós ábrázolások mellett két számot tüntettünk fel: a szobor elkészítésének dátumát és az adott magyarországi település irányítószámát, ahol az a mai napig megtalálható.
Az MMIKL (amely, a szoborra és alkotóra vonatkozó legtöbb tényszerű információt szolgáltatta a szobrászművész családja mellett) Magyarországon a felelős szerv a köztéren elhelyezésre kerülő művészeti alkotásokat engedélyezése tekintetében. Idézet a zsűri szakvéleményéből: „A szobor és a falkép együttese új kontextust teremt: az alkotói pálya főbb állomásainak vizuális bemutatásával mementó parkként jelenik meg az utcaképben. A sgraffito technikával készült murálián az alkotók válogatása látható az életmű darabjaiból; az egyes elemek elhelyezése a szobrok időbeli elkészülését követi. A sarkon található Simplon- ház építésével, valamint a környéken végrehajtott homlokzatés falfelújításokkal a kerület ezen része megújult és felfrissült. …A szakértők szerint a 11. kerületben a 30-as évekig visszanyúló hagyománnyal rendelkező sgraffito technika stílusos újraértelmezése Kárpáti Anna szobrának (Néger fiú 1967). A hagyomány folytonosságához, továbbéléséhez járul hozzá a készülő alkotás. A sgraffito színvilága jól idézi a 60-as évekre jellemző koloritot, s láthatóan reflektál a szemközti ház alapszíneire, jól illeszkedik környezetébe. Az alkotás kivitelezésének magas színvonalát garantálja az alkotók korábbi, hasonló technikával készült munkája a Műcsarnokban. A további kutatások is hasznos eredményeket hozhatnak. A szocialista országok a 60-as években fordultak Afrika felé. A szocialista eszme expanziójához kitűnő területnek bizonyult Afrika, feltehetően e jelenség tünete lehet a Néger fiú is…A mű egy már elhalóban lévő szociokulturális szituációt éleszt és értelmez újra, amely gesztus jellemző az alkotók eddigi munkáira is. Ez a sgraffito a magyarországi kortárs murália azon tendenciáiba illeszkedik, melyek átmenetet képeznek a hagyományos murália és a street art között: stratégiájuk a meglévő szituációkra való helyspecifikus reflexió és a konceptuális újraértelmezés.”
Kárpáti Anna és kora
A fekete fiú szobrát készítő művésznő életműve a murália alkotói számára fokozatosan bomlott ki a projekt falkép részének megvalósítása során. A felhalmozódott információt a művésznőről, annak munkáiról és korba ágyazottságáról az alkotók egy kiadványban tervezik megjelentetni a közeljövőben. Kárpáti Annáról ez idáig nem jelent meg monográfia. A tervezett kiadvány sem lenne az, életművet nem teljes részletességgel kívánja bemutatni. Sokkal inkább kísérletet tesz az alkotó többrétű pozícionálására, munkásságát relációba helyezve a szocialista félmúlt váltakozó évtizedeivel, vizsgálva annak az alkotóra gyakorolt hatását. A kort, amelynek kegyeltje és elszenvedője egyaránt volt. Kárpati Anna már nincs az élők sorában, ezért a hozzá legközelebb álló megbízható információkat a leszármazottjai, családja révén szereztük, akik készségesen együttműködtek az alkotókkal és elvi támogatásukról biztosították őket a tervezett falkép és kiadvány tekintetében. Kárpáti Anna közteri munkái leginkább 15 év aktív alkotómunka termései. Állami megrendelései (a köztéri alkotásoknál ezidőtájt elengedhetetlen szerepe volt az államnak), nem direkt kimutatható módon, de mégis egyértelműen első férje politikai pozíciójának köszönheti. Egykori férje, Kállai Gyula a Kádár-korszakban hosszú időn keresztül kulturális államtitkár, más egyéb pártállami funkciói mellett. Kállai a kezdeti Magyar Kommunista Párt és egykori mozgalom egyik legfontosabb ideológusa volt. Újságíró és mozgalmista, elvitathatatlan szerepe van a kor kulturális és filozófiai környezetének kialakításában. Válásuk után Kállai új felesége hatást gyakorol férjére, ellehetetleníti a volt feleség szabadabb mozgásterű alkotását, így az állami megrendelések is drasztikusan csökkennek, majd teljesen elapadnak. A Magyarországon akkoriban működő kulturális osztályozó rendszer a három T (Tűrt, Tiltott, Támogatott) elve. Ezen uralkodó szisztéma igen érdekes vetületének részese a vizsgált alkotó. Míg karrierjének fénykorában a Támogatott kategória maximális élvezője, a hetvenes évek közepétől, ha nem is a Tiltott kategória részese (hiszen ideológiailag nem a rendszer bírálója vagy ellensége), de egyértelműen a rendszer sajátos kegyvesztettjének mondható.
vázlat a Néger Fiúhoz
vázlat az Elefánthoz
Kárpáti Anna édesapjával a műteremben
Kárpáti Anna
Elefánt (Százhalombatta, 1971)
Anna diplomamunkájával
Kárpáti Anna és Kállai Gyula
vázlat a Néger Fiúhoz vázlat az Ivó Zsiráfhoz
Egy táblázat esete
A falkép eredetileg egy táblázatot is megjelenített volna. A mű fontos és az alkotók részéről esszenciálisnak ítélt része más formában volt kénytelen megjelenni. A falképet előzetesen elfogadó lakóközösség a folyamatos egyeztetések során az első látványtervek alapján szabad kezet adott az alkotóknak a vizuális terv és a koncepció ügyében. Elvi támogatásuk (anyagilag nem járultak hozzá a kivitelezéshez) a kivitelezés szakaszában egy rövid időre a művészek ellen fordult, miután egyikőjük felvetette, hogy szerinte egy falkép nem tartalmazhat egy táblázatot, mert az „csúnya” és nem szokás ilyesféle dokumentumot egy köztérre néző falon megjeleníteni. Az illető nyugdíjas korú hölgy egy óra alatt aláírásgyűjtést szervezett a társasház idős lakói között és a ház fiatal lakóinak véleményét nem integrálva aláírásgyűjtési akciójába. Tizenegynéhány aláírással megvétózta, majd ellehetetlenítette a táblázat falón való megjelenítését. Mindamellett, hogy ez a kurtítás nehezen érintette az alkotókat, rugalmasan kellett reagálniuk a kialakult helyzetre, ha munkát folytatni akarták. Ez által a falrészt illetően egy új koncepció alakult ki, ami releváns válaszként működött az idős lakók akciójára is. A táblázat helyét, amely mintegy közel egynegyedét jelenti az adott felületnek, üresen hagyták. Az üres mező négy sarkát megjelölve egyértelművé tették az utca embere számára is, hogy a kép egy direkt hiánnyal dolgozik. Az így létrejött és előre nem kalkulált felület új közösségi funkciót teremtett. Lehetőséget adott egy, egyelőre random módon jelentkező kertmozi létrehozására. Ennek első bemutatkozása rögtön a falkép átadóján megtörtént, mintegy kijelölve az üresen maradt felület későbbi funkcióját. A művészek a megnyitó közönségének az este folyamán a hiányzó táblázatot vetítették a falképre. A megnyitó közönségében nagy számban jelen voltak a társasház lakói, idősebbek és fiatalok egyaránt. A ház idősebb lakóinak ingerültsége ekkorra már eloszlott és a megnyitó oldott hangulatban telt. A táblázat letiltásnak valódi oka az adatok közt megjelenő egykori megrendelő kilétében rejtőzik. A Belügyminisztérium megrendelésre épült a ház és került mellé a szobor is, mint díszítőelem. A ház eredetileg a Belügyminisztérium dolgozói és családjaik számára készült. A lakók és a környék viszonya az elkészült muráliához, annak létrejötte után kifejezetten pozitív előjelű. A társasház egésze számára a falkép az épület szerves része. Az eddig is ápolt kertsávot a lakók még nagyobb lelkesedéssel gondozzák, a környékbelieknek szívesen mesélnek a szobor és a falkép kapcsolatáról, a kép által hordozott plusz információkról, létrejöttének hátteréről.
a szobor eredeti adatlapja az MMIKL archívumából
A szobor
Magyarországon ez az egyetlen fekete embert ábrázoló köztéri alkotás. A Néger fiú szobra több megközelítésben is érdekes darab. A falképről írt szakvéleményben is megjelenik a volt szocialista eszme afrikai expanziója. Az új afrikai baráti országok lehetőséget adtak fiataljaik számára az Európában való továbbtanulás lehetőségére. Ebben Budapesten leginkább a Műszaki Egyetem és a Közgazdaságtudományi egyetem játszott szerepet. Így került Budapestre a szobor modellje, Alfa is. Kárpáti Anna a 60-as években foglalkoztatott szobrászművészként nagyobb műtermet tarthatott fenn, ahol lánya elmondása szerint, alkalmanként afrikai szeánszokra került sor. Ezek az összejövetelek a magyar résztvevők számára az idő tájt teljesen újszerűen hatottak. A művésznő ezeken az alkalmakon ismeri meg a későbbi szobor modelljét. Kettejük között akkoriban szerelmi viszony alakult ki. A fiatalember Kongóból szár- mazott és pár év magyarországi tartózkodás után egy rövid időre visszatért szülőhazájába. Az akkori kongói rezsim ellen egy diáklázadás szerveződött, aminek Alfa is részesévé vált. A pár hónapos kongói tartózkodás után visszatérést tervezett Magyarországra. A repülőjegyét is megvásárolta, ám a visszatérés meghiúsult. Alfát váratlanul megölik. Mindezt a történetet a Kárpáti család tagjai már csak másodkézből ismerik. A rejtélyes gyilkosság további érdekes vetülete, hogy a repülőjeggyel Alfa unokatestvére érkezett meg Magyarországra. A szobor ekkor már kész volt, de felállítására már csak Alfa halála után került sor. Ebből következően az elhelyezés időpontjában az alkotás egy személyes emlékművé is vált Kárpáti Anna számára.
a szobor 1988-ban (forrás: Fortepan)
A környék
A projekt a XI. kerület központi részében került kivitelezésre. A tűzfal és a kertrész fekvése ennek ellenére nem egy rendkívül forgalmas szakaszon található, hanem egy a gyalogos közlekedésre sokkal inkább kialakított, megújult funkciójú területen. A kerületnek erre a részére épült a 80-as években a Skála áruház. Elbontása után a területre egy többfunkciós épület került, elsődlegesen megtartva annak bevásárlóközponti funkcióját. Az ING beruházás létrejöttét követően a cég vállalta a környékbeli épületek homlokzat felújítását. A falképet befogadó társasházzal szemben az utca túloldalán található az új építésű Simplon-ház, ami a plázaberuházás legformabontóbb épülete lett. A Simplon épület a legszínesebb és legkarakteresebb új építésű ház lett a környéken. Erős koloritjához képest a szemközt található 60-as években készült társasház ( itt is felújításra került a homlokzat) a falképpel kiegészülve karakteresen hordozza egy évtizedekkel ezelőtti korszak esztétikai minőségeit.
Finanszírozás és együttműködés
Magyarországon ma egy a maradandóság igényével készítendő köztérre szánt kulturális projekt nagyon nehezen tud állami támogatáshoz jutni. A magyarországi magán mecenatúra útjai is rendkívül ingoványosak, ha a kulturális szervezőknek, kurátoroknak egy ilyen jellegű projekthez kell támogatókat szerezniük. A projekt támogatásának alapját az MMIKL köztéri képzőművészeti és iparművészeti alkotások megvalósításának támogatására kiírt 2011. évi pályázata adta. A szervezetnél az Artopolis Művészeti és Kulturális Közhasznú Egyesületen keresztül pályáztak az alkotók, mert magánszemélyként a művészeknek ennél a kiírásnál nem volt lehetőségük a pályázás leadására. Az Artopolissal való együttműködés során a falkép avatása úgy lett időzítve, hogy az egybeessen a 2012. évi Placcc fesztivál programjával. A fesztivál köztéren zajló kulturális programokat válogat és integrál az adott évi programjába, évről évre ősszel jelentkezik. A Fix sarok projekt csapatának két alkotója Hatházi Lászó és Antal Balázs a Placcc fesztiválon már az előző években is szerepelt (Tigrisavató, 2011). A projekt gyakorlati részénél a művészeknek egy kedvezményes állványbérlésre nyílt lehetőségük, ezen kívül más anyagi támogatást nem sikerült igénybe venniük. Foundraising programon nem tudták indítani projektjüket, mert az anyagi bázist jelentő MMKIL támogatás kifizetése időben nagyon kitolódott a szerződésben lefektetetthez képest, a kivitelezés határideje pedig közel esett a valós kifizetés dátumához. Ebből kifolyólag saját anyagi forrás sokáig nem állt rendelkezésre, az pedig szükséges lett volna, mint önerő a foundraising beindításához.
ALLEGORY MAGNET / ALLEGÓRIA MÁGNES / 2012
The Allegory Magnet by Balazs Antal and László Hatházi focuses on the architectural enviroment and its ornaments dated from this period (1950’s). Their work consist of a collection made for the annual exhibition of The Young Artists’ Association held in the Institute of Contemporary Art – Dunaújváros in 2012. It aspires to create a connection between current and past artistic practises of the city. For their artwork, Antal and Hatházi utilized some mural reliefs designed by László Marton in 1954 to decorate the Boys’ Entrance of the Vasvári Pál primary school in Dunaújváros. The chosen detail of the above creation depicts a convention of young drummer boys (pioneer movement). The duo got clay imprints from the boys’ hands and then made plaster casts from the molds. The result were exhibited in a wine cooler, so hibernating the artificiality of the original mural scene. During the first exhibition of the installation, the artists also placed some photos of the imprinting process applied on fridge magnets. Excerpt from the publication „Continous Past”
Antal Balázs és Hatházi László munkája egy gyűjtemény, amely eredetileg az éves FKSE kiállításra készült a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetbe 2012-ben. Az Allegóriamágnes művészi eszközökkel kívánt kapcsolatot teremteni a város jelenlegi és múltbéli művészeti praxisai között. Antal és Hatházi a dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola „fiúbejáratának” homlokzatát díszítő 1954-es Marton László – muráliákat felhasználva készítették el munkájukat. Az eredeti mű kiválasztott részlete egy gyülekező kisdobosokat ábrázoló jelenetet rögzít. A művészpáros az ábrázolt fiúk kézfejeinek agyaglenyomatait gyűjtötte össze, az agyagmintákból kiszedett gipszöntvényeket pedig egy borhűtőben installálta, mintegy hibernálva az eredendően mesterkélt jelenetet. Az installáció első bemutatása lakalmával a mintavételről készült fényképek hűtőmágnesként voltak láthatóak. Részlet a Folyamatos múlt kiadványból
QBIST PRODUCT PROPOSALS / ÚJKUBISTA TÁRGYJAVASLATOK / 2012
Qbist product proposals
Czech cubism was appropriated an important role in establishing the national style of Czechoslovakia with the country’s emergence as a new unit in Europe after World War I. Although defined as a period style with multiple unique architectural monuments in and around Prague even today, past its blooming era, this stylistic phenomenon often appears as a referential point for the artists of later times. Traces of its signature idiosyncrasies can be found in the fields of architecture, fine art and design as well, sporadically scattered throughout various life-works or inspiring different sequences and series. As a starting point, we looked for simple, everyday objects that re-use or re-interpret Czech Cubist heritage with regards to products and design. Our project proposes to design two sets of products. On the one hand, we outline ideas for objects that were used both at the beginning of the century and today but are missing from the repertoire of Cubist product designers; on the other hand, we make proposals for objects of use that are relevant to our age.
Qbista tárgyjavaslatok
Az első világháború után Európa országai között új egységként jelentkező Csehszlovákia nemzeti stílusának megteremtésében fontos szerepet szántak a cseh kubizmusnak. Bár mint korstílust értelmezzük, melynek unikális építészeti emlékei mai napig szép számban fellelhetőek Prágában és környékén, a stílus virágzása után a jelenség gyakran igazodási pontként tűnik fel az utókor művészei számára. Stílusjegyei kihatását fellelhetjük az építészet, a képzőművészet és a dizájn területén is, mindezt szórványosan különböző életművek elemeiként, sorozatok ihletőjeként. Az elképzelés kiinduló pontjaként olyan egyszerű, hétköznapi eszközöket kerestünk, amelyek a cseh kubista örökséget a tárgyak és a dizájn tekintetében használják vagy értelmezik újra. Projektünk két tárgycsoport tervezésére tesz javaslatokat: a századelőn és napjainkban is használatban lévő tárgyakra, melyek hiányoznak a kubista tárgytervezők repertoárjából, másrészt korunkkal releváns használati eszközökre.
Constantin Brâncuşi_The Endless Column_ Végtelen Oszlop_1938
Antal Balázs / Hatházi László_ Qbist Broom_Qbista Partvis_2012
LIGHT DEFLECTION / 2012 with Tomáš Moravec
Kinský Garden is located on the southern side of Petřín hill in Prague’s Smíchov district. St. Michael’s Church awaits its visitors in the upper region of the park. The building was built in Bojkov style the second half of the 17th century in the village of Velké Loučky near Mukačevo. The church was made of wood. Find below a short story of how the church got transferred to Prague: “The village of Velké Loučky sold the church to its richer neighbour village so called Medvedovce in 1793. The building was taken apart and put together again in its new place. The church was given to the Prague City and transferred in 1929. It must have been taken apart again with its individual parts marked with numbers. The parts were then carried on four railway wagons. The transfer was financed by the National Museum with support of the Minister of education and national enlightenment. After thorough research and selection, the hill slope of Petřín was finally chosen so the wooden precious church could stand again on a prominent green place. The church construction was supervised by the vicar of Medvedovce.” The church is dominated by three colors (white, green, and red) common to Orthodox symbolism, referring to faith, hope, and love. We noticed that the order or sequence of the three colors often varied and, in many cases, it appeared in the order of the Hungarian tricolor. Symbolism of the Hungarian tricolor: red is strength; white is loyalty; and green is hope. In the immediate vicinity of the neat park and the wellpreserved church, an abandoned, dilapidated building appears highly contrasted. Supposedly built around the time of the park’s construction, the building of over a hundred years originally functioned as a restaurant behind the church. The building is apparently used by the homeless as a summer lodge since the top is completely missing. For reasons of tourism, the church is lit with bright lights from three directions. We decided that we would turn the lamps illuminating the back of the church towards the ruined building. We documented the original lighting with photographs, as well as took pictures of the light conditions after the change. As far as we know, the spotlights have since been turned back to their original positions.
FÉNYELTÉRÍTÉS / 2012 Tomáš Moraveccel
Prága Smíchov kerületében találálható a Kinsky kert (Kinského zahrada), a Petřín hegy déli oldalán. A park felső részén látható és látogatható a St. Mihály Arkangyal tempoloma .Az épület a 17. század második felében épült a Velke Loucky nevű településen, Munkács közelében ,Bojkov stílusban. A templom teljes mértékben fából készült.A templom Prágába kerülésének rövid története: “Egy Velké Loučky nevű falu adta el a templomot a Medvedovce nevű gazdagabb falunak 1973- ban. Az épületet darabjaira szedték, majd újra összerakták új helyén. A templomot 1929- ben adományozták Prágának, majd ezt követően oda szállították. Ismét szétszedték, és darabjait számokkal jelölték meg. Négy vasúti szerelvényen érkeztek az épületelemek. A szállítást a Nemzeti Múzeum, és az Oktatásügyi Minisztérium finanszírozta. Alapos kutatómunka, és mérlegelés után a Petřín- hegy lejtőjét választották ki a templom felállítására, így az értékes fából készült templom méltó helyet kapott. Az összeállítás munkálatait a medvedovce-i plébános felügyelte.” A templomon három szín jelenik meg (fehér,zöld,piros) amelyek a keresztény-ortodox szimbolika szerint hitet, reményt és szeretetet jelentenek. Megfigyeltük hogy a három szín sorrendje gyakran felcserélődött és több esetben a magyar trikolór sorrendjében jelent meg. A magyar trikolor színeinek szimbolikája: piros-erő,fehér-hűség, zöld-remény. A rendezett park, és a jó állapotban lévő templom közvetlen szomszédságában erős kontrasztként jelenik meg egy magára hagyott, romos épület. A templom mögött látható több mint százéves ház eredetileg étteremként működött és a park kialakításával egy időben épülhetett. Láthatóan az épületet hajléktalanok használják nyári lakként mivel annak teteje már hiányzik. A templom turisztikai okokból, három irányból is erős fényekkel van megvilágítva. Elhatároztuk hogy a templom hátsó traktusát megvilágító lámpákat ráfordítjuk a romos épületre. Fotódokumentációt készítettünk az eredeti megvilágításról, és a beavatkozás utáni fényviszonyokról. Információink szerint a reflektorok azóta visszakerültek eredeti pozíciójukba.
PALATINUS PROJEKT / BECSÚSZÓ SZERELÉS / 2014 A strandfürdő a múlt század eleje óta üzemel a szigeten. A létesítményhez a kezdetektől tartoztak műalkotások. Ezek túlnyomó részben kifejezetten ide készültek, bár ez nem minden darabra igaz. Az 1937-es Janáky István által tervezett épületátépítést és kialakítást láthatjuk ma is kisebb-nagyobb változtatásokkal és beépítésekkel. A Janáky-féle generál átalakítással, az általa tervezett és kivitelezett főépületen valamint a fürdő egyéb területein több műalkotás is megjelent a 37-es átadással. A fürdőnél, szabadidő és kikapcsolódás funkciójából kifolyólag olyan műtárgyak elkészítése és integrálása volt a cél a Janáky által megszólított művészek részéről, amelyek harmonikusan reflektálnak és képesek együtt élni ezzel a helyzettel. A fürdőkultúrának természetéből kifolyólag esszenciális eleme a testkultúra és ennek megjelenése a fürdő közvetlen környezetében. A Palatinus esetében is a legtöbbet megjelenő képzőművészeti motívum a meztelen, fürdőzéssel kapcsolatos nőábrázolás. Az első, a fürdőhöz kötődő műtárgy, amit a látogatók vagy a szigeten erre sétálók ma is láthatnak, Csorba Géza Napozó nő című darabja. A lépcsők közé ékelődött alacsony kiszögelés a létesítmény fennállása óta nemcsak ennek a szobornak kínált talapzatot. 1948-ban egy korábban máshol felállított meztelen nőalak érkezik a helyére. Csorba szabadidőszobra átadja helyét a Szabadság tér egy korábbi irredenta darabjának a Magyar Fájdalom Szobrának (az alkotást a Szabadság téren 1932. október 6.-án avatták fel). A szobor törzsében tekeredő nőalakja értelmezhető új kontextusában és helyspecifikumában szintén, egy törölköző, karjával hátát simító figurának, ám az eredeti művészi koncepció célja nem egy könnyed szabadidős darab megformálása volt. A szobrot az angol Lord Rothermere megbízásából egy francia szobrász, Emile Guilleaume készítette. A szobornak létezik egy másodpéldánya is, torzó formájában; ez Debrecenben került felállításra 1933-ban. A művész a szobrot nem sokkal a trianoni békeszerződések után készítette, kifejezve együttérzését és szolidaritását a területileg igencsak megcsonkított országgal és annak népével. A nőalak kitekert ábrázolásában, az elcsatolt országrészek és lakói elszakadása iránt érzett fájdalom megtestesülése. Ez a szobor később a balfi gyógyfürdő területére kerül, a Palatinusra pedig visszaállítják a korábban megsérült és később felújított Csorba szobrot.
MFSZ a Palatinus előtt, 1955
Kevésbé ismert darabja a fürdőnek Pekáry István megsemmisült falképe, amely a főépület homlokzatának, első emeleti teljes hosszában húzódott 83 m2-en. Janáky György, a Palatinus építészének fia elmondása szerint, Ady: A Dál kisasszonyok násza című verse volt az ihletője Pekáry falképének. Ady a versben a magyar eredetmítoszra, a Csodaszarvas legendájának egy epizódjára fókuszál, aminek helyszíne Meotisz mocsaras vidéke. A murália képterét egy építészeti elem szakította meg homlokzaton. A ma is látható, eredetileg ideépített erkélyre két, méretesebb ajtónyíláson lehet kijutni, amelyekhez nem szereltek fel nyílászárokat az eredeti konstrukció szerint. A két nyílás a falkép történésein lyukat ütött. Az 1937-ben elkészült kép nélkülözte megjelenített történetének főszereplőjét és mozgatórugóját. A kép egy, a saját értelmezését gátló hiánnyal jelent meg a tervezés és kivitelezés során. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának bemutatott terven sem jelenik meg a fő motívum. Pekáry 1:10 arányú tervét előzetesen egy vakolt faldarabon mutatta be. A közel 3 m hosszú, keskeny, festett faldarabon a művész pontosan feltüntette a tetőgerendák helyét; ezek halványabban kerültek ábrázolásra. A terv később egy kiegészítéssel bővült. Pekáry hasonló módon, mint a gerendákat, tónusaiban kissé eltérően belefestette a kalandozó magyarokat vezető csodaszarvast, így egészítve ki a tervet, betöltve az előző tervkép űrjét, ami ez által teljesen értelmezhetővé válik, igaz nem a nagyközönség számára. A csodaszarvas motívum sosem jelent meg a fürdő elemeként, csak ezen a kibővített terven, ami egy önálló festmén�nyé vált. A megvalósult falkép elfogadása és integrált vizuális dekoráció jellege így is jól működhetett. Szabadidős motívumai a fürdő jólétet és egzotikus gazdagságot sugárzó vizuális elemévé vált. Ez, a nagyvárosi és polgári attitűdöt is méltató alkotás nem maradt releváns a következő rendszerváltást követően. A Rákosi időkben lemeszelésre került, hasonlóan más méretes muráliához az országban (Aba-Novák Vilmos: Hősök Kapuja, Szeged). A fürdő előterében lezajló 70-es évekbeli födémjavításai során a lemeszelt falkép eltűnt. Az idei évben történt restaurátori kutatások során semmit sem találtak belőle, teljesen megsemmisült. A fürdő előterébe kihelyezett lightboxunk, a felújítás előtt álló létesítmény homlokzatának tervrajza, egyetlen változtatással, a Pekáry-féle murália sosem látott vezérmotívumának láttatásával.
a falkép részlete az erkélytől balra (Hunor és Magor vezette lovasok)
a falkép részlete az erkélytől jobbra (Dúl leányai)
Antal Balázs (1978), Hatházi László (1978)
2007 N/OSZTALGIA – Haus Ungarn, Berlin / KÉK, Nefelejcs utca, Budapest http://www.nosztalgia.net/?option=com_content&task=view&id=10&Itemid=32 2008 50 nap – 08.09. – Stúdió Galéria, Budapest http://www.photoblog.com/studio/2008/08/09/balzs-antal-lszl-hathzi.html 2009 Urbanscape – Akku, Budapest http://urbanscape.blog.hu Urban Glasshouses – Makett Labor, Budapest http://www.revizoronline.com/hu/cikk/1374/urban-glasshouses-makett-labor-budapes ti-tavaszi-fesztival-2009/ A piac tigrisei – Stúdió Galéria, Budapest http://www.photoblog.com/studio/2009/10/02/a-piac-tigrisei-antal-balzs-s-hathzi-lszl-an drs-killtsa.html 2010 Tigrisavató – Józsefvárosi piac, Budapest https://www.youtube.com/watch?v=aNA6tDWIZis 2011 Egyszerű többség – Műcsarnok, Budapest https://www.youtube.com/watch?v=zJGKJIqPYhw Fal & Beton – Labor, Budapest http://zsofiaszemzo.com/project/fal-es-beton2wall-and-concrete2/ Magáért beszél – az FKSE éves kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest http://magaertbeszel.blogspot.hu 2012 Idées Farfelues – Le 6B, Párizs https://www.youtube.com/watch?v=mFS5ZoTOv2E Világosan itt áll – az FKSE éves kiállítása, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros http://studio.c3.hu/arch/vilagosan-itt-all-a-fiatal-kepzomuveszek-studioja-egye sulet-eves-kiallitasa/ Qbista termékjavaslatok – Skolska 28, Prága http://skolska28.cz/en/souvenirs-prague 2014 Folyamatos Múlt – Fészek, Budapest http://www.mke.hu/node/34615 A legtöbb – az FKSE éves kiállítása, Palatinus strand, Budapest http://studio.c3.hu/alegtobb/kiallitok/laci-es-balazs/
