Hatékony energiatakarékosság

Hatékony energiatakarékosság Módszerek, ötletek az intézményi energiaköltség csökkentésére

Készítette: Alföldy Zoltán energetikai szakmérnök

1997

Tartalomjegyzék ELİSZÓ ...................................................................................5 ÁLTALÁNOS ISMERETEK ........................................................7 Használatos mértékegységek és összefüggéseik.............................7 Az energiagazd.-ban gyakrabban használatos fajlagosok............8 A hatékony energiatakarékosság szervezési kérdései ................ 10 Adatok győjtése, rendszerezése, beavatkozás............................. 12

AZ ENERGIA KÖLTSÉG CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETİSÉGEI ..15 Energiahordozók beszerzési költségének csökkentése............... 15 Szerzıdéskötés az áramszolgáltatóval ......................................... 15 Szerzıdéskötés a gázszolgáltatóval .............................................. 17 Hıszivattyúk felhasználásának lehetısége.................................. 19 Az energia fogyasztás csökkentésének lehetıségei ..................... 20 Főtési veszteségek csökkentése ................................................. 21 Túlfőtés, idıprogramos helyiség-hımérséklet ......................... 24 Hıszigeteléssel csökkenthetı veszteségek .............................. 27 Nyílászárók légáteresztése, szellıztetés................................... 32 Főtési rendszer javítása ............................................................ 35 Használati melegvíz készítés veszteségeinek csökkentése...... 38 Villamos energiatakarékosság a világításnál .......................... 41 Tudatosabb használat ............................................................... 42 Fényforrás, vagy lámpatest csere ............................................. 42 Tökéletesebb vezérlés............................................................... 44 A vízfelhasználás csökkentésének lehetıségei............................. 44

ZÁRSZÓ .................................................................................47

5

Elıszó Az utóbbi idıben az energia-költségek mind nagyobb szerepet kapnak az Önkormányzatok intézményeinek költség-gazdálkodásában. Ennek oka elsısorban az energia és víz egységárának rohamos emelkedése. Intézményeink mőködıképességének megırzése érdekében egyik alapvetı feladattá kell hogy váljon az energia- és vízfelhasználás költségeinek csökkentése ! Az intézményi költséggazdálkodásban a tisztálkodásra, fızésre, vagy mosásra, parklocsolásra, stb. felhasznált ivóvíz azonos szerepet tölt be a felhasznált gáz-, szén-, vagy villamos energiával, ezért a következıkben az energia fogalmának általános értelmezése szerinti energiafogyasztásba a vízfogyasztást is beleértjük. A költségek csökkentésének két elvi lehetısége van, a felhasznált energia egységárának csökkentése, illetve az energiafogyasztás ésszerősítése. Az elsı lehetıséget a szolgáltatókkal való elınyös szerzıdéses kapcsolattal, a lehetséges energiahordozó jó kiválasztásával, módosításával, vagy a megújuló energia lehetıségek kihasználásával tudjuk elérni. Az energia költségek csökkentésének másik módja az energiafogyasztás csökkentése, illetve az energiatakarékosság. Az energiatakarékosság magában foglalja mindazokat a szervezésiés mőszaki módszereket, melyekkel az energia felhasználást csökkenteni lehet egy adott területen. A hatékony energiatakarékosság gazdaságos, kiszámítható, tervezhetı eredményt hoz, alapja kell legyen minden átalakításnak, felújításnak, vagy beruházásnak, ahol a mőködtetéshez felhasznált energiával takarékoskodni akarunk.

Jelen kiadvánnyal segíteni szeretnénk azt a munkát, melyet döntıen az intézményeknek kell saját hatáskörben elvégezni mőködésük fenntartása, az energia felhasználásuk, ebbıl következı költségeik csökkentése érdekében. Szakmai mélységében nem akarunk versenyre kelni más, energetikában jártasabb szak-

6 emberek részére készült kiadványokkal. A komolyabb energetikai szakmai döntéseket, elbírálásokat kívánó kérdéseket úgysem az intézményen belül kell meghozni, azok kidolgozására a szakmában jártas szakembereket kell adott alkalommal felkérni. A naponta jelentkezı energetikai szabályozásokat, döntéseket csak a helyszínen, naponta lehet és kell meghozni a vezetıknek, szakembereknek. És ezek a napi döntések adják a hatékony energiatakarékosság eredményének nagyobb felét. Elsısorban a helyszínen történı, napi döntésekhez szeretnénk szemléletben, felhasznált módszerben segítséget adni az intézmények vezetıiknek, munkatársainak. Figyelembe vettük, hogy az intézményeknél jobbára olyan embereknek kell az energetikával foglalkozni, akiknek erre szakirányú képesítésük nincs, de tenni akarnak, és érdeklıdnek egy számukra jobbára ismeretlen szakmai terület iránt. Munkájuk alapján az eredmény biztosan nem fog elmaradni: az intézmény számára az energia költségek befolyásolhatóvá, tervezhetıvé válnak és remélhetıleg alacsonyabb szinten.

7

Általános ismeretek Ebben a részben az intézményi energiagazdálkodásban használatos fogalmakat, fontosabb szabályokat, módszereket rögzítjük.

Használatos mértékegységek és összefüggéseik. A mértékegységek egységes méretsora a következı: 1 1.000 1.000.000 1.000.000.000

103 106 109

jelzés nélkül kiló, k mega, M giga, G

pl. Wh, J pl. kWh, kJ pl. MWh, MJ pl. GWh, GJ

Hımennyiség A hımennyiséget korábban kalóriában (cal), ma inkább Joul-ban (J), még inkább Wattórában (Wh) mérjük. (A Watt teljesítmény mértékegység, a Joul energia, vagy munka mértékegysége. Ezért kell a Wattot idıegységgel /h/ megszorozni, hogy összehasonlítható legyen a Joul-lal.) A három használatos mértékegység összehasonlítva:

1 kcal = 4,187 kJ = 1,16 * 10-3 kWh 1 kJ = 0,278 * 10-3 kWh 1 GJ = 278 kWh 1 kWh = 3.600 kJ = 860 kcal

8 Lássunk erre egy példát: Egy intézmény 65 %-os átlagos kazánhatásfokkal egy év alatt főtésre 2.900 q szenet használ fel. A szén főtıértéke 4.300 kcal/kg. Ezek alapján az éves főtési hasznos hı: 2.900 * 100 * 4.300 * 0,65 = 686 * 106 kcal = 798 * 103 kWh = 2.872 * 106 kJ = 686 Gcal

= 798 MWh

= 2.872 GJ

Villamosenergia fogyasztás A villamos teljesítmény egysége a watt (W), vagy a kilowatt (kW), a fogyasztás pedig a teljesítmény idıegységgel való szorzata, a wattóra (Wh), vagy kilowattóra (kWh). (Csak a teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a villamos teljesítménynél megkülönböztetünk hasznos- és meddı teljesítményt, mely utóbbit kilovoltamperben (kVA) mérjük. A meddı teljesítmény bizonyos fogyasztás során keletkezı mágneses tér miatti fázis eltolódás következménye és meghatározott nagyság fölött kompenzálásáról gondoskodni kell. Az intézmények villamos energia fogyasztásában általában nincs jelentısége.)

Az energiagazdálkodásban gyakrabban használatos fajlagos mutatók. Az épületek főtésénél általánosan használatosak olyan fajlagos számok, melyek elsısorban az épület anyagától, szerkezeti felépítésétıl függenek, nem az épület felhasználásának módjától. Ezek a fajlagos értékek csak viszonylag nagy ráfordítással módosíthatók, tehát tartósan jellemzik az épület hıfizikai állapotát, hosszú távon meghatározhatják a mőködtetési költségeket. Ilyenek a gyakrabban használatosak közül: Hıvezetési tényezı ( W/m,oC ) Megmondja, hogy egy adott építési anyag egységnyi vastagságán, 1 oC hımérséklet-különbség hatására hány Watt hıteljesítmény megy keresztül. A jól vezetı anyagoknál (acél, kı, beton, stb.) ez a fajlagos szám nagy, a hıszigetelı

9 anyagoknál (fa, hıszigetelı vakolat, Hungarocell, kızetgyapot, vagy üveggyapot, stb.) kicsi. Lássunk egy pár példát: acél 58,10 W/m,oC vasbeton 1,55 W/m,oC tömör tégla 0,78 W/m,oC üreges tégla 0,57 W/m,oC soklyukú blokktégla 0,40 W/m,oC mészvakolat 0,81 W/m,oC perlitvakolat 0,14 W/m,oC kızet-, üveggyapot 0,0042 W/m,oC Hungarocell 0,0042 W/m,oC Számunkra azért fontos ez a néhány példa, hogy lássuk, miért kell hıszigetelı anyagokat használni a hıveszteség csökkentésére. Például a tömör tégla (0,78 W/m,oC) 186-szorosan jobb vezetı, mint a Hungarocell (0,0042 W/m,oC), tehát kimondható (bizonyos elhanyagolással), hogy 186 cm vastag tömör téglából készült falon keresztül annyi hı tud elveszni, mint 1 cm vastag Hungarocell lemezen keresztül. Hıátbocsátási tényezı (W/m2,oC) Megmondja, hogy egy adott épületszerkezet egységnyi felületén hány Watt hıteljesítmény tud áthaladni 1 oC hımérséklet-különbség hatására. Jól szigetelt falszerkezetnél, födémnél kicsi ez a tényezı, míg rossznál nagy. Kiragadott példák: 38 cm vastag kismérető téglafal kétoldalon mészvakolva 1,46 W/m2,oC 30 cm vastag kislyukú téglafal kétoldalon mészvakolva 0,81 W/m2,oC 30 cm vastag kislyukú téglafal belül mészvakolat, kívül 3 cm Terranova vakolattal 0,62 W/m2,oC 30 cm vastag hıszigetelı téglafal kétoldalon mészvak. 0,56 W/m2,oC Vasbeton fal 5 cm vastag Hungarocell hıszigeteléssel 0,65 W/m2,oC Hıszigetelt vasbeton falpanel 0,51 W/m2,oC Fémszerkezető, egyszeres üvegezéső ablak 8,7 W/m2,oC Fémszerkezető, kettıs üvegezéső ablak 5,6 W/m2,oC Faszerkezető, egyszeres üvegezéső ablak 8,1 W/m2,oC kettıs üvegezéső, egyesített szárny 4,6 W/m2,oC kapcsolt gerébtokos 4,0 W/m2,oC hıszigetelı üvegezéső 3,5 W/m2,oC háromrétegő, hıszigetelt üvegezéső 1,7 W/m2,oC

10 A táblázat adatainak fontosabb tanulságai, hogy egy régi, például 38 cm-es téglafallal körülhatárolt épület közelítıleg háromszor annyi főtési hıt igényel, mint egy modern hıszigetelt vasbeton falpanel, hogy az ablakokon keresztül majdnem egy nagyságrenddel több hıt veszítünk, mint a különbözı falszerkezeteken, illetve hogy az egyszeres üvegezéső ablakok több, mint kétszer annyi hıt engednek elveszni, mint a hıszigetelt üvegezésőek, vagy ötször annyit, mint a háromrétegő üvegezésőek. Az épületek főtési hıenergia felhasználását gyakran jellemezzük az egységnyi területre, vagy egységnyi térfogatra (légköbméterre) vonatkozó hıteljesítményszükséglet fajlagos mutatójával: kW/m2, vagy a kW/m3. Ezek a számok jól jellemzik az épületek fizikai hıállapotát. Az épületek főtési energiaigénye általában 10-30 W/m3 mértékő, a nagyobb, vagy jobb hıszigeteléső épületeké a kisebb, míg a rosszabb, vagy kisebbeké a nagyobb fajlagos értékőhöz áll közelebb. Az intézményi mőködtetés rész feladatait, például a főtést, a melegvíz készítést, de a fızést, mosást is szintén fajlagos számokkal jellemezhetjük. Ilyen fajlagos mutatókat munkánk során magunk is készíthetünk, amik segítségével mérhetjük az energiatakarékosságban végzett munkánk hatékonyságát. Ezek a fajlagosok lehetnek fizikai jellegőek, de a munka hatékonyságára rövid távon, ha az energiaárak nem változnak, inkább jellemzı, ha forintban kifejezett költségfajlagosokat képezünk. Ilyen fizikai-, illetve költség jellegőek például: • egy fıre (gondozott, tanuló, foglalkoztatott) esı főtési hımennyiség, használati melegvíz mennyiség, vagy hımennyiség, mosott ruha mennyisége, ahhoz felhasznált vízmennyiség, villamos energia mennyiség, stb. Ezek dimenziója lehet: KJ/fı, kWh/fı, m3/fı, kg/fı, kWh/kg,fı, stb. • egy fıre esı főtési költség, használati melegvíz költség, mosási, fızési költség, világítási költség, melyek dimenziói például: Ft/fı, Ft/m3, Ft/adag, stb.

A hatékony energiatakarékosság szervezési kérdései. Az Önkormányzatok intézményeiben az energiagazdálkodási, vagy energiatakarékossági feladatok végrehajtására jellemzı, hogy azokat nem energetikusok végzik. A munka minıségét ez nem feltétlenül rontja, mivel az energiatakarékosság kérdései az esetek igen nagy hányadában egyszerőek, mondhatni köznapiak, megoldásukhoz nem feltétlenül kell hivatásos szakember. Fel kell ismerni viszont azt a határt, ahol már szakemberek igénybevétele feltétlenül szükséges

11 (ilyenek például az ötletek alapján a konkrét megoldások kidolgozása). A helyi vezetıknek, mőszaki szakembereknek tehát elegendı egy általános energetikai ismeret megszerzése. Mindezen általános ismérvek alapján a hatékony energiatakarékossági programnak olyan intézményi szervezeti felépítést kell biztosítani, hogy az csökkentse a szakmai felkészültség hiányából eredı hibalehetıséget, közvetlenül érdekeltséget biztosítson a költségek csökkentésében és lehetıvé tegye az azonnali hatékony beavatkozás lehetıségét. Ezek alapján intézményenként 3, vagy 5 fıs energiatakarékossági csoportot kell alakítani (kisebb intézményekben elegendı 1 fı energia felelıs is), melynek csoportvezetıje az intézmény mindenkori vezetıje, a bizottság tagjai pedig az intézmény gazdasági vezetıje, valamint a mőszaki csoport vezetıje, esetleg más, az energiatakarékosságra fogékony munkatársak. Fontos, hogy a csoport tagja - a vezetıkön kívül, akiknél ez természetes, - csak olyan legyen, aki aktívan részt is kíván venni a tevékenységben. A csoport munkáját az intézményi vezetı vezeti, a döntéseket közös megvitatás alapján ı hozza meg. Az adatok és eredmények értékelését közösen végzik. A csoport rendszeresen, meghatározott napon üljön össze (például minden második kedden). Az elsı, alakuló ülésen meg kell határozni az induló adatgyüjtés adat-körét, észlelési gyakoriságokat, a győjtık nevét, stb. A késıbbiekben ezen kört folyamatosan bıvíteni, illetve módosítani lehet a szükségletnek megfelelıen. Az adatok kiértékelése minden értekezletnek kiinduló témája kell legyen. Az értekezleteken a kiemelt fontosságú energia felhasználást (például a főtés, vagy melegvíz szolgáltatás) minden alkalommal értékelni kell. A csoportnak külön kell foglakozni az intézmény teljes személyi állománya által befolyásolható energia fogyasztásokkal, ezek intézményen belüli tudatosításáról, propagandájáról. Fogyasztás-csökkentési eredmények propagálását fontos feladatnak kell tekinteni. A csoport munkájáról naplót kell vezetni, melyben rögzíteni kell minden elhangzott javaslatot, ötletet, ajánlott, használt vizsgálati módszert, illetve minden meghozott határozatot. Szerepeltetni kell benne a folyamatosan figyelt témákkal való foglalkozást is.

12

Adatok győjtése, rendszerezése, beavatkozás. Az energiával való gazdálkodás alapja az energia felhasználási adatok rendszeres győjtése, rendszerezése kell legyen. Amíg nem ismerjük intézményünk egészének, egyes részeinek főtési, melegvíz elıállítási, vízfogyasztási, vagy világítási energia szükségletét, csak beszélhetünk az energiatakarékosságról, de munkánk nem hatékony, nem érhetünk el igazán jó eredményeket. Milyen adatokat célszerő győjteni ? Általánosan elmondható, hogy mindazokat a jellemzıket, melyek az energia felhasználásra hatással vannak. A hatékony energiatakarékossági munkánkban állandóan összefüggéseket keresünk a mérıórákkal mért fogyasztások változásai és az intézményt ért bármilyen külsı, vagy az intézményen belül történt változások között. Külsı változás alapvetıen a meteorológiai helyzet, annak jellemzıi közül elsısorban a külsı léghımérséklet, esetleg a szélirány és szélerısség, a napsütötte órák száma. Főtési energiatakarékossággal csak ezek ismeretében lehet foglalkozni: ezek az adatok adják meg a főtési energia-felhasználási adatok közötti alapösszefüggést. A külsı hımérséklet a nap folyamán erısen változhat, jellemzı a napi átlaghımérséklet. Ennek képzésére jó szabály, hogy naponta kétszer, reggel 8 órakor és este 8 órakor leolvassuk a külsı hımérıt, a leolvasott értékek átlaga jó közelítéssel adja a külsı hımérséklet napi átlagát. (A külsı hımérsékletmérı elhelyezéséhez célszerő szakember tanácsát kérni !) A belsı változások elsısorban a helyiségek léghımérséklete, a melegvíz hımérséklete a bojlernél, vagy puffer-tartálynál, létszám, szervezési módosulás (mosdási, mosogatási idı változása, létszám átcsoportosítások, stb.), az épület fizikai állapotában való változások (pl. vizesedés megjelenése, ablakkitörés, csıtörés, mosdócsap folyás) feljegyzési igénye jelentkezik. Kiemelten kell foglalkoznunk a helyiségek léghımérsékletével. A főtési energia felhasználás nagyságára döntı fontosságú a helyiségek léghımérsékletének még elfogadható mértéken tartása. Célszerő, hogy minden helyiségben legyen hitelesnek ítélt és megfelelı helyen (huzatmentes, a padozattól 1,5-1,6 m magasságban) elhelyezett szobahımérı, de ezek mindegyikének regisztrálása fölösleges. Ki kell választani azokat a kritikus (panaszmentes, és többször panaszt jelentı helyekbıl néhány) helyeket, melyeket mértékadókként használunk és melyek a főtési mérték irányítására alkalmasak. Ezeket kell jegyezni naponta legalább kétszer, min-

13 dig azonos idıben (pl. reggel 8 és 12 óra, folyamatos mőködéső intézményekben még éjjel 2 óra is). Az alapadatok az egyes energia fajták óraállásai. Általában az lenne az ideális, ha minden munkafolyamatra és energia fajtára külön mérıóránk lenne, de intézményeink jelenlegi felszereltségeiben ez még nem biztosítható. Törekedni kell arra, hogy mérıórával lássuk el a konyhát, a mosodát, vagy a különbözı funkciójú épületeket a villamos-, a gáz-, meleg- és hidegvíz felhasználás regisztrálására. A szolgáltatókkal való szerzıdések elınyös megkötése érdekében a leghidegebb, illetve a legsötétebb napokon célszerő órás adatok alapján teljesítményigény napi diagramot felvenni mind a gáz-, mind a villamosenergia vonatkozásában. Mik azok a szabályok, melyekre figyelemmel kell lennünk ennél a munkánál ? A fogyasztási adatok között általánosan azonos idıköz legyen. Általánosan jó az, hogy a villamos-, a gáz-, vagy vízfogyasztási órák hetenként, kéthetenként kerülnek leolvasásra, de a fogyasztási adatok változásának észlelésekor, vagy külön vizsgálat idıszakában a leolvasást sőríteni kell. A hımérsékleti adatok leolvasásának gyakorisága természetesen sokkal sőrőbb, az elızıekben errıl már volt szó. Nem megfelelı az adatokat a szolgáltatói számlákból venni ! Nem csak azért, mert a leolvasás nem rendszeres és nagy intervallumú (havi), hanem azért is, mert a szolgáltatói és fogyasztói érdekkülönbség miatt szükséges a saját ellenırzés kialakítása. Ellenırizni pedig csak a saját adatainkkal lehet, nem fordítva. Órás leolvasással be lehet határolni olyan fogyasztásokat is, amire külön fogyasztásmérınk nincs beépítve. A mosogatási, fürdési, vagy kertlocsolási szokások vízfogyasztását például órás, félórás adatsorból és a mosogatás, fürdés, kertlocsolás kezdési-befejezési idıpontjainak feljegyzéseivel viszonylag pontosan meg lehet állapítani. Ilyen módszerrel ideiglenesen helyettesíteni lehet külön óra beépítését. Kiemelt fontosságú, hogy a leolvasásokat mindig azonos személy, vagy személyek végezzék. A leolvasás után mindig azonnal el kell végezni a fogyasztás kiszámítását, ezzel a leolvasás helyességét, illetve a változás okának elsıdleges mérlegelését is el lehet végezni. Fontos, hogy az adatok győjtıi tisztában legyenek a győjtött adat céljával, fontosságával, remélt eredményével. Munkájukat céltudatosan, a sikerben való bizalommal végezzék.

14 A leolvasást követıen az adatokat közös győjtıbe kell dokumentálni. Ide kerül minden adat, megjegyzés is, ami a kiértékelés lehetıségét biztosítja. Az adatok begyőjtését követıen minél rövidebb idın belül (például hétfıi napi óraleolvasás esetén kedden, vagy legkésıbb szerdán) az adatokat ki kell értékelni. A kiértékelés tulajdonképpen az összefüggések keresése a fogyasztási és más adatok között. Fontos, hogy lehetıleg ne hagyjunk tartósan megválaszolatlan kérdéseket. Keressük az összefüggéseket, esetleg újabb győjtendı adatok bevezetésével. Az energia fogyasztás és az okot adó történés, vagy cselekvés közti összefüggés felismerése adják meg számunkra a hatékony energiatakarékosság érdekében történı beavatkozás lehetıségét. Ezért kell keresnünk ezeket az összefüggéseket. Vannak olyan összefüggések melyek ismertek, csak a mértékét kell megállapítanunk (pl. a külsı hımérséklet és a főtési igény), de ha munkánkat jól végezzük (mert a kérdéseket magunknak tesszük fel), lesznek olyanok, melyeket "meg kell kutatnunk". Lehet, sıt kell is esetenként kísérletezni. Egy vélt összefüggést be kell magunknak bizonyítani, tudatosan kell tehát minden talált összefüggést "bevizsgálnunk". Az adatok kiértékelését követıen azokat "forintosítani" kell, a változtatás várható energia megtakarítását szembe kell állítani az esetleges bekerülési költséggel. Az esetek nagy részében csak szervezési igény merül fel, költségigény nélkül (példa lehet ilyenre a szellıztetés módjának legtakarékosabb kivitelezése, vagy az épület kihasználási idıprogramjának, hıtartalékának maximális kihasználása a kazán leállítási program kidolgozásánál). Szép számmal lehetnek azonban olyanok is, melyeknél az energia csökkentés érdekében már merülnek fel költségek. Ilyenkor el kell tudnunk dönteni, hogy megéri-e a változtatás, vagy egyáltalán van-e erre pénzünk. Több vizsgált eset alapján cselekvési rangsort kell felállítanunk, mely alapján ütemezni lehet a feladatokat. A győjtött adatok egy részét rendszeresen karban kell tartani, felül kell vizsgálni további szükségesség szempontjából. Felesleges adatokat ne győjtsünk tartósan, mert munkánk komolyságát veszítjük vele.

15

Az energia költség csökkentésének lehetıségei Az önkormányzati intézmények dologi költségei között viszonylag nagy hányaddal (mintegy 15 - 20 %-kal) szerepel a felhasznált energiára fordított költség. Az energia költséget elvileg két módon lehet csökkenteni. Az egyik lehetıség az egységnyi energiára esı beszerzési költségek csökkentése, a másik az energia fogyasztás csökkentése.

Energiahordozók beszerzési költségének csökkentése A beszerzési költségek csökkentési lehetısége a helyi viszonyoktól függ. Például a szén energiahordozóval üzemelı főtéseknél nagyon célszerő a piacon körülnézni, mert nagy árkülönbözet adódhat még azonos minıség esetén is. Azt pedig kísérletekkel kell megállapítani, hogy az adott kazánoknál melyik szénfajta adja a legjobb hatásfokot, vagy például a legkevesebb kéménytisztítást. Az összehasonlításnál minden költségelemet figyelembe kell venni és a legkedvezıbb összköltséget adó változatot kell választani. Vezetékes energiahordozó esetében általában nem áll rendelkezésre csak egy ellátási lehetıség, tehát itt a Szolgáltatóval való kedvezıbb megállapodás jelenthet beszerzési költség csökkentést Mivel a helyzet ebben az esetben sokkal bonyolultabb, szánjunk rá bıvebb magyarázatot:

Szerzıdéskötés az áramszolgáltatóval A villamosenergia vételezése szerzıdéshez kötött. A háztartási ellátáshoz kötött szerzıdés határozatlan idejő, minden más fogyasztó éves szerzıdéseket köt. Ez utóbbinál, ha egyik fél sem kíván módosítást, automatikusan hosszabbítást nyernek. A módosítási igényt a lejárat elıtt legalább egy hónappal be kell jelenteni. A szerzıdéskötéskor kétféle árszabási mód között választhatunk.

16

Általános árszabás: Ezt az árszabásformát csak változó és alacsony teljesítmény igény, alacsony kihasználási óraszám (1000 óra/év alatt) esetében javasolt választani. Az általános áramdíjnál a felszerelt kismegszakítók, illetve olvadóbiztosítók névleges áramerıssége alapján állapítják meg a névleges csatlakozási teljesítményt kVA-ben, ez után éves alapdíjat, az elfogyasztott villamosenergiáért pedig áramdíjat kell fizetni, nappali, vagy éjszakai tarifával. A jelenleg (1997. március) érvényes ÁFÁ-s tarifák a következık: alapdíj Ft/év 2,5 kVA-ig 3.293 3,5 kVA-ig 5.107 5,0 kVA-ig 7.862 5,0 kVA felett minden kVA-re 1.680 A fogyasztás arányos áramdíj pedig: nappali tarifa éjszakai tarifa

13,33 Ft/kWh 7,73 Ft/kWh

Teljesítménydíjas árszabás Ez az árszabási mód akkor alkalmazható, ha a fogyasztó legalább 20 kW teljesítményt köt le valamelyik napszakban, legalább egy évre. Ennek megfelelıen az egyenletes terheléssel, nagyobb kihasználási óraszámmal vételezı fogyasztók részére ajánlott. Ez az árszabás egyrészt a szerzıdéskötéskor lekötött teljesítmény után fix díjat (Ft/kW/év) tartalmazza nappali / éjszakai, illetve csúcsidei bontásban. Másrészt az elfogyasztott villamosenergia utáni áramdíjat kell fizetni (Ft/kWh), nappali és éjszakai tarifán, ún. zónaidıs bontásban. A teljesítménydíjas árszabás függ még a feszültségszinttıl is, azonban intézményeinknél csak a kisfeszültség I. és II. díjtétellel kerül szóba. Ezek az ÁFÁ-s díjak jelenleg a következık: Ft/kW/év kisfesz.I. kisfesz.II. nappal 5.779 3.763 csúcsidıben 10.013 5.914

nappal éjjel

Ft/kWh kisfesz.I. kisfesz.II. 6,94 10,08 6,16 6,27

17 Esetenként kell megvizsgálni, melyik árszabás a kedvezıbb. Mivel nemcsak egyszerő összefüggések léteznek, hanem a Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat rendelkezései meglehetısen bonyolítják a választást, célszerő szakértıi véleményt kérni a villamosenergia közszolgáltatási szerzıdés megkötése elıtt, avagy a meglévı felülvizsgálatához. A szakértıi vizsgálat sokszor meglepı megtakarítási lehetıségeket tár fel. Néhány gyakorlati tanács: Sokszor a beépített teljesítmény alapján kötnek szerzıdést, holott az a ténylegesen igénybevett csúcsteljesítményt gyakran meg sem közelíti, esetenként annak csak 20-50 %-a. Ez a terhelések egyidejőségétıl függ és mőszeres vizsgálattal állapítható meg, mind az általános áramdíjas, mind a teljesítmény díjas fogyasztóknál. Saját, tájékozódó terhelés-mérést végezhetünk a hatásos fogyasztásmérı tárcsafordulatai alapján is. Ilyen "mérés"-nél legalább 1 és legfeljebb 15 percig történjen a fordulatszámlálás. (A pontosság érdekében célszerő nem kerek percig, hanem kerek fordulatszámig végezni a mérést.) A teljesítményt az alábbi képlettel kapjuk: P = 60 * n * Á * F / t * c ahol n Á F t c

→ → → → →

(kW),

a mért fordulatok száma az áramváltó áttétele a feszültségváltó áttétele a mért fordulatok ideje percben a fogyasztásmérı szorzója ford./kWh-ban.

A szerzıdéseket - a mért fogyasztás alapján - legalább évente felül kell vizsgálni.

MEGJEGYZÉS: Ismereteink szerint jelenleg átdolgozás alatt van a villamosenergia tarifa rendszere, fentiek ennek figyelembe vételével változnak !

18

Szerzıdéskötés a gázszolgáltatóval Az intézményi gázfogyasztók kétféle módon vételezhetnek gázenergiát: teljesítménydíjas és általános célú árszabási forma szerint.

Teljesítménydíjas árszabás Ebben az esetben a havi bontásban lekötött teljesítmény után évi alapdíjat kell fizetni, a fogyasztott gázmennyiség után pedig gázdíjat. Az alapdíjat szükség esetén (elıre bejelentés formájában) rugalmasan módosítani lehet havi idıszakra. Az ÁFA-s díjtételek jelenleg (1997. március) az alábbiak: Teljesítménydíj Gázdíj

346,1 Ft/MJ/h 0,5085 Ft/MJ

A lekötött teljesítmény jó behatárolása meghatározó értékő, mivel a vonatkozó IKM rendelet alapján "Ha a fogyasztó a szerzıdésben lekötött teljesítményénél legalább 1 órán keresztül többet vételez, a gázszolgáltató a jogosulatlanul igénybe vett többletteljesítmény után az egész évre vonatkozó teljesítménydíj kétszeresét számítja fel. Ismételt túllépés esetén a gázszolgáltató a kétszeres alapdíjat újra felszámítja". Az optimális vételezendı teljesítmény meghatározásához nagyon fontos az elızı idıszak fogyasztási órás adatainak értékelése. (lásd adatgyőjtés) A fajlagos energiaköltség (Ft/m3) az optimális teljesítmény-igény meghatározásával, vagy a kihasználási óraszám növelésével csökkenthetı.

Általános célú árszabás Ez az árszabási mód alkalmazható, ha a fogyasztó nem minısül háztartási fogyasztónak, illetve ha nem kéri a teljesítménydíjas árszabás alkalmazását. Az általános árszabás szerint a fogyasztott gázmennyiségért gázdíjat kell fizetni, a vételezhetı teljesítménynek a felszerelt gázmérık névleges összteljesítménye szab határt. A gázdíj jelenlegi értéke (ÁFÁ-val együtt): Gázdíj

0,6429 Ft/MJ

Mint látható, ez az érték lényegesen magasabb, mint a teljesítménydíjas árszabási formánál használt, tehát minden esetben érdemes megvizsgálni, hogy az intézménynek melyik árforma a kedvezıbb.

19 Lássunk egy példát a két árforma összehasonlítására: Egy intézmény - egyszerőség kedvéért - egyhavi fogyasztása, mondjuk januárban 15.600 m3 földgáz, a havi főtıérték 34 MJ/m3. A fogyasztás órás csúcsa 32 m3/óra. A teljesítménydíjas árszabás szerint fizetni kell a következıket: alapdíj egy hóra gázdíj

346,1 * 34 * 32 / 12 = 31.380 Ft 0,5085 * 34 * 15.600 = 269.708 Ft Összesen 300.088 Ft

Ugyanez az eset általános célú díjszabással: gázdíj

0,6429* 34 * 15.600 = 340.994 Ft

Az összehasonlítás alapján kedvezıbbnek mutatkozik a teljesítménydíjas árszabási forma választása. Persze az egyidejőségek kizárásával (és ezzel az órás csúcs csökkentésével), a nyári hónapok figyelembe vételével még nagyobb különbséget is el lehet érni. Íme egy példa az energiatakarékossági csoport feladatára !

Hıszivattyúk felhasználásának lehetısége A hıszivattyús hınyerésnél a természetben található, gyakorlatilag végtelen nagyságú, de alacsony hımérséklete miatt főtésre, melegvíz készítésre közvetlenül fel nem használható hıforrásokat használhatjuk fel. Ilyen hıforrások a föld-, a földbıl kivehetı víz-, vagy a levegı hıje, de módunk van alacsony hımérséklető hulladékhıt is felhasználni (pl. szennyvízcsatornából). A hıszivattyú, mint gép, olyan, mint egy fordított hőtıgép. A hőtıgépnél a belsı térbıl egy hıcserélın keresztül elvonjuk a hıt és egy külsı hıcserélın keresztül leadjuk a környezetnek. A hıszivattyús főtésnél az épületen kívüli alacsony hımérséklető hıt alakítjuk át épületen belüli hıvé. Ami ezt a hıcserét lehetıvé teszi, az egy kompresszor, meg egy speciális anyag. A kompresszor ezt az anyagot keringteti a hıszivattyú hıcserélıi között és összekötı csöveiben, miközben az anyag hol folyadék-, hol gázállapotban van. A folyamat során bekövetkezı halmazállapot változás teszi lehetıvé azt a transzformációt, melynek

20 következtében az alacsonyabb hımérsékleten lévı nagy hıtömeg magasabb hımérséklető, főtésre, melegvíz készítésre alkalmas hıvé alakul. A hıszivattyús rendszernél a külsı hıforrás általában teljesen ingyen áll rendelkezésünkre, energiát csak a kompresszor meghajtásához kell befektetnünk. A külsı hıforrás hımérsékletétıl függ a hıszivattyú gazdaságossága: 30-35 oC hımérséklető hulladékvíz (pl. hıforrás) esetén 6-7-szeresét kapjuk vissza a kompresszor hajtására fordított energiának, +15 oC-os vízbıl is kinyerhetı 4-5szörös energiahatékonyság, de hideg külsı levegı felhasználásánál is még biztosítható a 1,7-1,9-szeres energia megtérülés. A hıszivattyús hıtermelésnek az üzemeltetési költsége összehasonlíthatatlanul kisebb, mint bármely más módúnak, de beruházási költsége viszonylag magasabb. Összehasonlíthatóvá csak úgy válik, ha - mint ahogy ez nálunk gazdagabb országokban is van, - környezetvédelmi támogatás és alacsony kamatú hitel (pl. "német szénhitel") segítségével épül meg. A visszatérülést a kiemelkedı környezetkímélı üzeme (lokális környezetben semmilyen káros kibocsátása nincs, de a villamosenergia felhasználásán keresztül is csak mintegy tizede bármely kazános főtésnek), és minimális üzemköltsége garantálja.

Az energiafogyasztás csökkentésének lehetıségei. Az Önkormányzatok intézményeinek nagy része napon belül szakaszos mőködéső, illetve változó energia felhasználású. Ezen intézmények energia felhasználására jellemzı, hogy legnagyobb költséget a főtési energia okozza (az összes energia költség mintegy 57 %-át), majd követi ezt a használati melegvíz elıállítás költsége (18 %), illetve a víz- és szennyvíz költség (18 %), majd viszonylag a legkisebb költség-kihatású a világítás és villamos hajtásra felhasznált energia (11 %). Intézményenként ettıl némi eltérés lehet, hiszen a használati melegvíz elıállítása történhet elektromos-, vagy gázenergia felhasználásával is, de vannak intézmények, ahol az elıállításra a meglévı, széntüzeléső kazánokat, vagy a távhıt használják fel. Az mindenesetre kimondható, hogy a hatékony energiatakarékosságban döntı szerepe a főtésben, majd lényegesen kisebb aránnyal a melegvíz elıállításban, illetve a vízfogyasztásban bekövetkezı változásoknak van. Ez egyúttal azt is jelenti számunkra, hogy munkánkban ezekre a területekre kell a legjobban odafigyelnünk.

21

Főtési veszteségek csökkentése A főtési veszteségeknek alapvetıen két forrása van. Az egyik felhasználásmagatartási okokból keletkezik, a másik forrás-csoportnak mőszaki okai vannak. Az elsı okokat tudatosítással, szervezéssel lehet kiküszöbölni, a második okként szereplıket pedig általában kisebb, vagy nagyobb költség-ráfordítással. Ezen utóbbiak közül csak azon lehetıségekkel foglakozunk, melyek viszonylag gyors "sikert" ígérnek: a csı- és falszigetelés egyszerőbb javítási lehetıségével, a nyílászárók légáteresztésének és hıátbocsátásának csökkentésével, valamint a főtésszabályozás lehetıségeivel és ezek költség-hatásával. Az általánosítható következtetések levonása, illetve a konkrét értékelés bemutatása érdekében példaként két, az önkormányzati intézményeknél jellemzı helyiség típus főtési hıigényét számoljuk ki különbözı energiacsökkentési lehetıség kihasználása esetére. (A költségeknél ÁFA-s árakal számolunk.)

22

"A" helyiség

(például egy Öregek Otthona helyisége)

A szoba 3,2 x 4,5 m-es alapterülető, 2,8 m magas. 2 fı tartózkodik a szobában. A szoba légtérfogata: 40 m3 Egy külsı oldalfal van (ablakos), a másik három főtött helyiségekkel határos. A helyiség alatt hideg pince van. A létszámhoz 40 m3/h friss levegı pótlására van szükség, tehát a szükséges légcsere-szám (filtráció): 1 1/h. (vizsgáljuk még 2 1/h-ra is) A külsı fal hıátbocsátása: 0,95 W/m2,oC ha tapétázzuk ezt a falat: 0,85 W/m2,oC ha lambériázzuk: 0,73 W/m2,oC Az ablak hıátbocsátása: 4,00 W/m2,oC 3 réteges rendszerben: 1,80 W/m2,oC A helyiség belsı léghımérséklete: 22 oC (vizsgáljuk még 20 oC-ra) A külsı átlagos hımérséklet: 0 oC, ami megfelel éghajlatunknál a főtési idény átlagos napi közép-hımérsékletének. (vizsgáljuk még -15 oC csúcshımérsékletre is) A számításnál 70 %-os átlagos idény-kazánhatásfokot vettünk fel. A főtés gázenergiával történik. A számítógépes eredmények: Eset jellemzık (rövidítve)

Hıtelj.igény Wh

Hıszükséglet kWh/idény

Gáz költség Ft/idény

Maximális hıszükséglet 22 / -15 / 0,95 / 4,0 / 2

1.289

(7.955)

(18.411)

Alapeset (jelenlegi állapot) 22 / 0 / 0,95 / 4,0 / 2

1.047

6.461

14.955

Filtrációs veszt. csökkentés 22 / 0 / 0,95 / 4,0 / 1

726

4.480

10.370

4.585

30,7

Hıvédı tapétával burkolva 22 / 0 / 0,85 / 4,0 / 2

1.031

6.363

14.727

228

1,5

Lambéria + Hungarocell b. 22 / 0 / 0,73 / 4,0 / 2

1.011

6.239

14.440

515

3,4

Belsı hımérs. csökkentés 20 / 0 / 0,95 / 4,0 / 2

938

5.789

13.397

1.558

10,4

Ablak 3 rétegő üveggel 22 / 0 / 0,95 / 1,8 / 2

977

6.029

13.954

1.001

6,7

Minden lehetıség kihaszn. 20 / 0 / 0,73 / 1,8 / 1

551

3.400

7.870

7.085

47,4

Megtakarítás Megtakarítás Ft/ idény %

23

"B" helyiség

(például egy iskolai tanterem)

A tanterem 8 x 6 m-es alapterülető, 3 m magas; 20 tanuló van a tanteremben. A szoba légtérfogata: 146 m3 Két külsı oldalfal van (az egyiken vannak az ablakok), a másik kettı főtött helyiségekkel határos. A helyiség fölött padlás van. A létszámhoz 400 m3/h friss levegı pótlására van szükség, tehát a szükséges légcsere-szám (filtráció): 3 1/h. (vizsgáljuk még 6 1/h-ra is) A külsı fal hıátbocsátása: 1,50 W/m2,oC ha tapétázzuk ezt a falat: 1,30 W/m2,oC ha lambériázzuk: 1,00 W/m2,oC Az ablakok hıátbocsátása: 4,50 W/m2,oC 3 db 3 réteges rendszerben: 1,8 W/m2,oC A helyiség belsı léghımérséklete: 23 oC (vizsgáljuk még 20 oC-ra) A külsı átlagos hımérséklet: 0 oC, ami megfelel éghajlatunknál a főtési idény átlagos napi közép-hımérsékletének. (vizsgáljuk még -15 oC csúcshımérsékletre is) A számításnál 70 %-os átlagos idény-kazánhatásfokot vettünk fel. A főtés gázenergiával történik. A számítógépes eredmények: Eset jellemzık (rövidítve)

Hıtelj.igény Wh

Hıszükséglet kWh/idény

Gáz költség Ft/idény

Maximális hıszükséglet 23 / -15 / 1,5 / 4,5 / 6

9.769

(60.289)

(156.274)

Alapeset (jelenlegi állapot) 23 / 0 / 1,5 / 4,5 / 6

8.600

53.074

137.573

Filtrációs veszt. csökkentés 23 / 0 / 1,5 / 4,5 / 3

5.012

30.931

80.176

57.397

41,7

Hıvédı tapétával burkolva 23 / 0 / 1,3 / 4,5 / 6

8.529

52.636

136.437

1.136

0,8

Lambéria + Hungarocell b. 23 / 0 / 1,0 / 4,5 /6

8.423

51.982

134.742

2.831

2,1

Belsı hımérs. csökkentés 20 / 0 / 1,5 / 4,5 / 6

7.479

46.156

119.641

17.932

13,0

Ablak 3 rétegő üveggel 23 / 0 / 1,5 / 1,8 / 6

8.064

49.766

128.999

8.574

6,2

Minden lehetıség kihaszn. 20 / 0 / 1,0 / 1,8 / 3

3.738

23.069

59.797

77.776

56,5

Megtakarítás Megtakarítás Ft/ idény %

24 A példák számadataira az egyes energiacsökkentési lehetıségek tárgyalásánál még vissza fogunk térni. Lássuk tehát a legfontosabbnak ítélt hatékony energia csökkentési lehetıségeket:

Túlfőtés, idıprogramos helyiség-hımérséklet vezetés Az ember komfort érzete egy általa használt helyiségben sok tényezıtıl függ. Ezek közül talán a legfontosabbnak ítélt tényezı a helyiségben uralkodó léghımérséklet. Mindenkinek más érték a "komfortos" hımérséklet, van aki a melegebbet szereti, van viszont, akinek ez már kellemetlen. A hıérzetet a léghımérséklet ugyan döntı módon befolyásolja, de ezen kívül még nagyon sok minden hatással van rá: a levegı páratartalma, a huzatosság, a helyiség általános színösszetétele (meleg, vagy hideg színek), az ablaktól való tartózkodási távolság, a helyiségben lévı tárgyak felülete, a használt öltözet és még sok más. A helyiség kívánt hımérséklete megszokás alapján, hosszabb idı alatt alakul ki. Mivel azonban a kívánt belsı hımérséklet lényegesen befolyásolja a főtési energia felhasználást, célszerő hatni az alacsonyabb értékek elfogadására. Hogyan lehet célunkat elérni ? Elıször is fontos, hogy a mért hımérsékleti értéknek jelentısége legyen a helyiségben lakók, vagy tartózkodók számára. Minden helyiségben megfelelı helyen hımérınek kell lenni ! A hımérı elhelyezése fontos szempont: a padozat szinttıl 1,6 m magasságban, olyan helyen kell elhelyezni, hogy huzat ne érje, közvetlen napsütést ne kapjon egyetlen napszakban sem. Ha a belsı hımérsékletrıl szó kerül, a "meleg van", "hideg van" kifejezések helyett a leolvasott hımérsékletet mondjuk. Ha pedig a hımérın megfelelı hımérsékletet látunk, az öltözködést okoljuk a "hidegért". Az önkormányzati intézményekben általános - kevés dicséretes esettıl eltekintve, - hogy erre a kérdésre nem fordítanak kellı figyelmet. Szobahımérık a helyiségekben nem találhatók, vagy nincsenek jól elhelyezve, általában nincs tudatosítva a hımérséklet és az ennek elıállításához szükséges energiaköltség szoros összefüggése. A szoba berendezésénél legyünk figyelemmel a színek hatására is. Igyekezzünk meleg színeket alkalmazni, különösen olyan helyeken, ahol a helyiségen belül lokálisan hidegebbre számítunk (hideg sarok, ablak bemélyedés).

25 Az ablak okozta hideg érzetet függönnyel oldjuk fel. Ne takarjuk el a radiátort, ne engedjünk rápakolni. Ha mód van rá, igyekezzünk a radiátoron keresztül történı áramlást terelıkkel rendezetté tenni. A magas helyiségek festésénél igyekezzünk a magasságot "csökkenteni" a festési szegély lejjebb hozásával. És még lehetne számtalan példát hozni, hogy mitıl válik egy helyiség "meleg otthonná". A szakirodalomban az itt vázolt megoldásokat, módszert hívják az energiatakarékosságban az adott épület energiatudatos használatának. Mit nevezünk "megfelelı hımérséklet"-nek ? A különbözı típusú intézmények egyes helyiségeinek léghımérséklet értékeire az alábbiak javasoltak: Egészségügyi és szociális intézmények Átadószoba, bölcsıde Átadószoba, óvoda Átadószoba, napközi Elıcsarnok Étterem, étkezı Fürdızuhanyozó

22 oC 20 oC 18 oC 18 oC 20 oC 24 oC

Munkaszoba Mőhely Öltözık Személyzeti szoba Konyha Gyermekszoba

20 oC 16 oC 22 oC 20 oC 16 oC 20 oC

12 oC 20 oC 18 oC

Büfé Nézıtér Fürdıszoba

18 oC 20 oC 24 oC

20 oC 16 oC 20 oC 20 oC 16 oC

Folyosó Étterem Könyvtár Tornaterem Tanterem

18 oC 18 oC 18 oC 16 oC 20 oC

Kulturális intézmények Belépı Olvasóterem Mosdó Iskolák, tanintézetek Elıadó szoba Elıcsarnok Iroda Olvasóterem WC

26 Nagyon fontos, hogy értelmezzük ezeket az irányadó hımérsékleteket. Ezek a hımérsékletek akkor érvényesek, mikor az ellátottak a helyiségbe belépnek és bent tartózkodnak. Lehetıleg biztosítani kell, hogy a tartós benttartózkodás miatt a testi hıtıl megemelkedett hımérséklet korrigálva legyen: nem az ablak kinyitásával, hanem a főtés szabályozásával ! Egy szakaszosan használt tanterem, a könyvtár, a kollégiumi lakószoba, vagy a fürdı helyiség általában ismert, de feltétlenül programozható elfoglaltságú. Ezt a tényt kell kihasználni a helyiség hımérsékletének idıszakos csökkentésére, ezzel az átlagos hımérsékletet csökkentve, és így energiát megtakarítva. (Persze senki nem kívánhatja, hogy a gondozók, vagy a pedagógusok leterheltségét még ilyen feladattal is növeljük, erre valók a termosztatikus, vagy a központi termosztáttal vezérelt radiátor szelepek, - de ezekrıl a késıbbiekben lesz még szó.) Kérdés, hogy megéri-e ráfordítani mindazt az igen sok szervezı, meggyızı munkát, ami az alacsonyabb helyiség-hımérsékletet eredményezi ? Nyugodtan lehet állítani, hogy igen, megéri, ez kell legyen az alapfeladata az intézményekben megalakított energiatakarékossági csoportoknak. Ezen a feladatmegoldáson keresztül alakulhat ki az intézmény minden lakójában az energiatudatos intézmény használat, mely alapja lehet megannyi újabb, energiaköltség csökkentı ötletnek, megoldásnak. Általánosan ismert az az összefüggés, hogy 1 oC átlagos belsı hımérséklet csökkentés a főtési energia felhasználást 6%-al csökkenti, - de mint a példákból is látható, - adott épületre, vagy helyiségre ezt konkrétan is számítani lehet. Lássuk most ezt a mi konkrét példáink alapján: Példáinkban látható, hogy a helyiség hımérsékletének egy 1 oC-al való csökkentése "A" esetben a vizsgált helyiségre vonatkozóan 1.558.- Ft energia költség csökkenést eredményez egy főtési szezonban (10,4 %), míg "B" esetben 17.932.- Ft-ot (13,0 %). Ne felejtsük el, hogy egy-egy helyiségre, meghatározott légköbméterre vonatkoznak ezek az adatok és csak 1 oC hımérséklet csökkenésre ! A helyiségek száma, a helyiség-hımérséklet csökkentési lehetıség ismeretében (tapasztalat szerint jelenleg még - a főtési szezon igen nagy részében - a 24 - 25 oC-os helyiség-hımérsékletek is elfogadottak), nem nehéz megbecsülni a kezünkben lévı költség csökkentés mértékét. Intézményeink ismert adataival számolva, összességében egy főtési szezonban mintegy 2 - 7 millió Ft eredményre számíthatunk (minden különösebb költség ráfordítás nélkül !).

27

Hıszigeteléssel csökkenthetı veszteségek A hıveszteségek jelentıs részét utólagos szigeteléssel csökkenteni lehet. Az épületek külsı falszerkezeteinél idırıl-idıre növekednek a hıszigeteltségi követelmények: a múlt században épített, 50-80 cm vastag falazatú épület a mai szigetelési követelményeknek már nem felel meg, de ugyanígy a 15 évvel még megfelelınek minısített falazóanyag ma már nem megfelelı. Mivel épületeink nagy része az említett 15 évnél is idısebb, folyamatosan gondoskodnunk kell, hogy az épület rekonstrukcióinál a hıveszteség szempontjából is korszerő épületszerkezetek alakuljanak ki. Ugyanilyen okokból, a 10 -15 éve épült épületgépészeti megoldások (pl. az épületen belül vezetett elosztó csıhálózat) is korszerősítésre szorulnak. Itt most két ilyen, - az önkormányzati intézményeknél tipikus, - utólagos szigeteléssel javítható "építési hibát" tárgyalunk meg.

Lokális falszigetelés javítás Az épületek adott külsı falszerkezeteinek szigetelési állapotát elvileg kétféle módon lehet javítani: egyrészt a külsı oldalán történı szigetelési rendszerrel, vagy szigetelı vakolattal, másrészt a fal belsı oldalára tehetünk fel valamilyen szigetelést. Az épület hıháztartása, illetve páralecsapódási okokból mindenképen célszerőbb a külsı szigetelés, de bizonyos esetekben, lokálisan és kellı átgondolással lehet javítani a szigetelési állapotot a fal belsı oldalán is. Miket kell megfontolni ilyen esetben ? Csak olyan esetben szabad belsı szigetelést alkalmazni, amikor a falazat egyébként víz ellen jó szigetelési állapotban van, száraz. Nem helyes tehát falátázásokat lambériázással letakarni. A belsı szigeteléssel nem lehet a fal alapvetı hıszigetelési problémáját megoldani, tehát csak ott alkalmazzuk, amikor az épület viszonylag könnyen kifőthetı, tehát viszonylag jó a külsı falak hıszigetelése, de lokálisan javítani kívánjuk a fal hıszigetelését. Ha a belsı hıszigetelésnek megvannak a fenti feltételei és azt elhatároztuk, legyünk figyelemmel a következıkre: • csak olyan hıszigetelı tapétát használjunk, mely kellıen tud "lélegezni", átereszti a párát. A szigetelı réteggel ugyan ellátott, de a moshatóság érdekében zárófóliával ellátott tapéta nem alkalmas; • lambériázásnál ügyeljünk arra, hogy a lambéria mögötti tér ne kerüljön a szobától külön légtérbe, kellıen kiszellıztetett legyen. Ha erre nem figyelünk, elıfordulhat, hogy a lambéria, illetve a Hungarocell lemez alatt a fal állandóan nedvessé válik a folyamatosan lecsapódó, de kiszáradni nem tudó belsı

28 párától, melegágya lehet ez a jelenség penészgomba képzıdésének, a dohosságnak. Ez különösen fontos mőanyag lambéria alkalmazásánál. A külsı falra tett lambériát célszerő vékony (1 cm-es) Hungarocell lemez betéttel kiegészíteni. A Hungarocellt ilyen esetben soha ne ragasszuk fel a falra. Tudnunk kell, hogy milyen költség csökkenést, milyen eredményt várhatunk a fal belsı hıszigetelésétıl ? A kidolgozott példáinkból induljunk ki. Az "A" esetben az energiaköltség várható csökkenése hıszigetelı tapéta alkalmazásánál 228.- Ft (1,5 %), míg a "B" esetben 2.831.- Ft (2,1 %) egy főtési idényre és egy helyiségben. A felrakott tapéta költsége 420 Ft/m2, így "A" esetben a 3.007.- Ft költség 13 év alatt térül meg, ugyanígy "B" esetben a 13.709.- Ft-os költség megtérüléséhez 5 év kell. (A gázár várható emelkedése miatt a valóságos megtérülési idı 10, illetve 3,5 évben valószínősíthetı). A Hungarocell lemezzel kombinált lambéria belsı faloldali hıszigetelésre alkalmazva példáinkban azt találhatjuk, hogy alkalmazásával "A" esetben egy idényben 515.- Ft-ot (3,4 %) takaríthatunk meg az energiaköltségben, költsége 2.200.- Ft/m2-es egységárral számolva 15.752.- Ft így a megtérülési idı 31 évnek (változó gázárral 23 évnek) adódik. A "B" esetre ugyanezen számok: 2.831.- Ft (2,1 %) megtakarítás főtési idényenként, 71.808.- Ft bekerülési költség és 25 év (16 év) megtérülési idı. A számok alapján megállapíthatjuk, hogy hıszigetelı tapétázást, vagy még inkább lambériást csak ott érdemes végezni, ahol a "meleg-érzet" érdekében egyébként indokolt, a hıveszteséget, így az energiaköltséget csökkentı, de hatékony energiatakarékosság céljára általában nem alkalmas módszerek. A szoba újarafestésénél, vagy a meglévı tapéta felujításánál feltétlenül gondoljuk meg a külsı határoló falaknál hıvédı tapéta alkalmazását. Meg kell említeni, hogy egy helyen biztosan megtérül a külsı fal szigetelése. A radiátor mögé felrakott hıtükrös falszigetelı lap a radiátor által leadott hı jobb hasznosítását segíti, szakirodalmi adatok alapján a leadott hı 20 %-ánál is nagyobb részét terelhetjük ezzel a módszerrel a helyiség felé.

Csıszigetelés épületen belül Korábbi években épült főtési rendszereknél a szigetelı anyagok kis választéka, drágasága, vagy a szigetelések esztétikailag rossz megjelenése miatt általánosan

29 elfogadott volt, hogy a radiátorokhoz menı elosztó csıhálózatot nem kell leszigetelni. Hozzájárult ehhez az az általános elv is, hogy a csövek által leadott hı is főti az érintett helyiséget, tehát nem elveszı hı. Ha jól meggondoljuk, ebben van ugyan valami, de mégsem igaz. A veszteség az elosztó hálózat csöveinek szigetelet-lensége miatt úgy jelentkezik, hogy egyrészt a mennyezet alatt vezetett gerincvezeték nem ott adja le a hıt, ahol azt felhasználnánk, másrészt a keringtetett víz hıfokvesztése miatt a kazánt magasabb hımérsékleten kell járatni, mint amit a külsı hımérséklettıl vezetett radiátor hımérséklet megkívánna. A magasabb kazánvíz hımérséklet nagyobb kazánveszteséget jelent, tehát magasabb energiaköltséget. Általános elvnek kell tekintenünk, hogy ott adjuk át a hıt, ahol az az erre legjobb eszközzel, a legjobb hıátadási hatásfokkal lehetséges. Ez az eszköz egy szobában a radiátor, tehát a hıátadásra szánt hıt úgy kell odajuttatni, hogy addig a legkevesebb hıveszteség keletkezzen. Az elosztó gerincvezetékeket tehát szigetelnünk célszerő. Kérdés, hogy mekkora az a hı, amit megnyerhetünk a vezetékek szigetelésével ? Végezzünk el egy számítási példát. Tételezzük fel, hogy egy intézményben az elosztó gerincvezetékek hálózata 50 m ∅38-as, 50 m ∅57-es és 60 m ∅70-es csövekbıl áll. A szakirodalomban található adatokkal kiszámoljuk ezen csövek szigeteletlen és 10 mm-es Polifoam csıhéjjal elkészített szigetelt állapotának hıveszteségét, majd ezt energiaköltséggé alakítjuk mai gázáron. (A számításnál 60 oC elıremenı hımérsékletet és 20 oC-os környezeti hımérsékletet, valamint 70 %-os átlagos idény-kazánhatásfokot és szokásos áramlási adatokat vettünk fel.) Nézzük meg elıször, mekkora a hımérsékletesés a csöveken. Számítások szerint az alábbi értékek adódnak: Csıméret

Csıhossz

mm

m

∅ 38

Hımérsékletesés szigeteletlen telt

szige-

Hımérsékletesés nyereség o C

o

C

o

50

1,0

0,3

0,7

∅ 57

50

1,6

0,3

1,3

∅ 70

60

1,8

0,4

1,4

C

30 A számítás csak az elıremenı csövekre készült el, a visszatérık hımérsékletesése mintegy 30 %-kal kisebb. Lássuk most a hıveszteség, a költség számítását: Csıméret

Hıveszteség szig.-len

10 mm szig.

mm

W/m,h

W/m,h

∅ 38

58,14

20,28

Hıveszt. nyereség 10 mm sziget.-sel Ft/m, idény Ft/idény

496,61

Csıhéj ára Ft/m

Beépítési költség Ft

219

20.269

303

24.473

338

29.604

24.830 ∅ 57

127,91

27,48

1.317,34 65.867

∅ 70

156,98

35,33

1.595,69 95.741

Mindösszesen:

186.438

74.346

A számítási példánk szerint a kívánt szigetelt állapotot a megadott méretekben mintegy 74.346.- Ft költséggel tudjuk kialakítani, a várható nyereség pedig egy főtési idényre - elhanyagolva a csövek helyiségfőtı szerepének csekély mértékét, - 180.000.- Ft felett van. Így a megtérülés biztosan egy éven belüli (Gázár emelkedés nélkül is !). Itt is csak az elıremenı csıvezeték szigetelésével foglalkoztunk, de kisebb mértékben a visszatérı csövek szigetelése is gazdaságos. Olyan helyeken, ahol a gerincvezetékek hideg téren mennek keresztül (pl. hideg folyosó), mindenképen érdemes a visszatérı csöveket is szigetelni.

Nyílászárók hıveszteségének csökkentése Az Általános ismeretek fejezet Hıátbocsátás részében már láthattuk, hogy a nyílászárók általában négy-ötször rosszabb szigetelıképességőek, mint a falazatok. Míg az intézményi állományunknál található épületek falazatainak hıátadási tényezıje 0,8 - 1,1 W/m2,oC körüli, addig a nyílászáróké 4 - 6 W/m2,oC körül van. A mai gyártók igyekeznek a gyártott nyílászáróknál folyamatosan javítani a paramétereken, de az intézményeinkben található nyílászárók - kevés kivételtıl eltekintve, - egyenlıre korszerőtlen, rossz állapotban lévık. Ez azt jelenti számunkra, hogy rekonstrukciónál feltétlenül törekedni kell a nyílászárók teljes kicserélésére mai korszerő típusokra, de jelenleg általánosan az adott, hogy csak javítani tudjuk ezeket a nyílászárókat. A nyílászáróknak hıátbocsátás szempontjából négy kritikus probléma-körük van. Az egyik a beépítés minısége, hézagossága, a másik a keret anyaga és

31 hıhíd mentessége, a harmadik a beépített üvegszerkezet hıszigetelési képessége, és negyedik ilyen probléma-kör az ablakkeret és a tok közötti légáteresztés. Ez utóbbi olyan fontosságú, hogy külön részben foglakozunk vele. Lássuk ezeket sorban. Az ablaktokok beépítésénél gyakori hiba, hogy az idık folyamán hézag keletkezik - néha rejtetten - a tok és a falazat között. Ilyenkor szinte szabad áramlási lehetıség alakul ki a külsı hideg és a helyiség belsı légtere között. A beáramló hideg levegı felmelegítése nagy hıveszteséggel jár, észrevétlenül tetemes költséget okozva ezzel az üzemeltetınek. Míg az ablaktok és az ablakszárnyak közti réseket könnyen észre lehet venni, a tok és a falazat köztit már sokkal nehezebb, így tartósan és észrevétlenül okozhat költség többletet. Hogyan lehet felismerni az ilyen hibát ? A levegı áramlását általában jelzi a szállított pornak a tok körüli lerakódása. Szeles idı esetén a levegı áramlása intenzívebb, ezért ilyenkor égı gyertyával, vagy más, huzat-érzékelı eszközzel jól kimutatható a hibás hely. Idınként célszerő ilyen vizsgálatokat végezni. Hogyan lehet javítani a hibát ? A legjobb megoldás, hogy a tok és a falazat közti rést egykomponenses poliuretán habbal kitöltjük. Ezt úgy lehet elvégezni, hogy a tokot több helyen megfúrjuk, vagy a takaróléceket leszereljük és flakonból poliuretán habot nyomunk a tok és a fal közé. (A furatok sőrőségét úgy kell meghatározni, hogy a benyomott hab mindig elérje a következı furatot.) A módszer nem olcsó, de nagyon eredményes. Másik javasolható megoldás az, hogy a tok szélére külön takarólécet teszünk fel. Az építés során, különösen az épület valamilyen megtoldásakor (pl. külön folyosó építése) a beépített nyílászárók keretszerkezetének kialakítását a lehetı legolcsóbban, általában fémbıl alakítják ki. A fém keretszerkezet igen jó hıvezetı, az ilyen "házilagos" kivitel pedig nem készül hıhíd-mentesre. Így aztán hiába teszünk be a keretbe ilyenkor Hungaropán üvegszerkezetet, a nyílászáró bizony a főtési költség tetemes hányadával a külsı környezetet főti. A megoldás ebben az esetben csak a rosszul kialakított szerkezet cseréje olyanra, ami például fából kialakított, vagy ami biztosítja, hogy a fémszerkezet külsı légtérrel érintkezı része és a belsı rész között megfelelı szigetelıréteg legyen. A nyílászárók hıveszteségére, vagy a hıátbocsátási tényezı csökkentésére döntı fontosságú az üvegszerkezet kialakítása.

32 A mai, korszerő nyílászáróknál a kettıs, vagy Hungaropán üvegszerkezet természetes. Ha tehát újat vásárolunk, szinte el sem kerülhetjük a megfelelı szerkezeti felépítéső, jó hıszigetelı tulajdonsággal rendelkezı üvegezést. De mi legyen a régi ablakokkal, hogyan csökkenthetjük azok hıveszte– ségét? A DUPLO-rendszer azt ajánlja, tegyünk fel a már meglévı ablakunkra, a belsı keretre egy újabb üvegtáblát, amit egy vékony, egyszerő, mőanyag keretbe teszünk és azzal együtt csavarozzuk fel. A speciális kis mőanyag keret egyik oldala zsanérként mőködik, tehát idınként mód van az ablaküveg belsı tisztítására is. Az így módosított ablak hıátbocsátási tényezıje 1,7 - 2,0 W/m2,oC lesz az eredeti 3,5 - 4,0 W/m2,oC helyett. (Ha egyrétegő üvegezést egészítünk ki DUPLO-rendszerrel, az eredeti 5,6 W/m2,oC helyett 2,5 W/m2,oC értéket kapunk.) A szakirodalom 2 - 4 éves megtérülést ígér, de ez nyilván a konkrét helyiség hőtött fal és nyílászáró felület-arányától is függ. Minta példáinkban szerepel a helyiségekben lévı ablakok 3 rétegő üvegezéssel való ellátása. Az "A" esetben a konkrét energiaköltség egy főtési idényen belül 1.001.- Ft-tal csökkent, míg a "B" helyiségnél 8.574.-Ft-al. Megéri-e a beépítése ? A harmadik üvegréteg felszerelése DUPLO-rendszerben 6.500.- Ft/m2-el számolva, 9.360.- Ft beépítési költséget, "A" esetben 10 év megtérülési idıt ad mai gázárral (a várható gázár emelést is beszámítva a megtérülési idı 6 évre csökken). Ugyanez "B" esetben 28,080.- Ft beépítési költséget és 3,2 év mai, illetve 2,4 év várható megtérülési idıt ad. Nem értékelhetı viszont az a külön elıny, hogy a helyiségben tartózkodóknak megszőnik az ablak okozta "hideg-érzete" (ez a helyiség alacsonyabb hımérséklet-tőrésében nem elhanyagolható tényezı), és lényegesen csökken az ablakon bejövı zajszint. (Adott esetben elsısorban ezért építik be a harmadik üvegréteget.) Összességében tehát kimondhatjuk, hogy mindig konkrét esetet kell vizsgálni a hatékony energiatakarékosság keretében, de általában jó módszer a nem mai építéső nyílászárók hıveszteségének gazdaságos csökkentésére.

33

Nyílászárók légáteresztése, szellıztetés Intézményeink döntı részében a főtési energia felhasználás nagy hányadát a légcsere-, vagy filtrációs veszteség teszi ki. Egy személynek 20 m3 frisslevegıre van szüksége óránként, tehát ennek a levegı mennyiségnek a külsı hımérsékletrıl szobahımérsékletre való felmelegítése a főtési energiaigény része kell legyen, de ezen érték felett nem indokolt a légcsere. A helyiség légcseréjének döntı hányada a rosszul záródó ablakok nagy falcrésein keresztül bonyolódik le. Az önkormányzati intézmények épületeinél a nyílászárókkal van a legtöbb gond. Az elıször csak nehezen záródó ablak késıbb tovább vetemedik, majd végül egyáltalán nem záródik. A kilincs szerkezet lazulása, elhúzódása a helyzetet csak tovább rontja, a laza, nagy résekkel rendelkezı ablakon keresztül pedig ellenırizhetetlen mennyiségő, de a szükséges hideg frisslevegınek sokszor többszöröse jut be a szobába. Példánkban alapállapotnak kétszeres légcserét vettünk fel, ezt hasonlítottuk össze a normális légcsere szükséglettel. Az eredmény magáért beszél. "A" esetben a kétszeres légcseréhez 30,7 %-kal több főtési energiára volt szükség, "B" esetben pedig 41,7 %-kal többre. Mit jelent a "kétszeres légcsere" kifejezés ? A gyakorlatban a természetes szellızéső helyiségekben (pl. egy tanteremben) ez azt jelenti, hogy az átlag 2 mm-es falcrésekkel számolt rés-felület 0,08 m2. A rés-felületen távozó meleg, illetve a beáramló hideg levegı mennyisége az átlagos 10 km/óra levegı mozgási sebesség mellett (szélsebesség + meleg / hideg levegı sőrőség különbségébıl adódó légmozgás) a "B" példában szereplı tanteremben 400 m3/óra. Ugyanez 4 mm-es falcrés esetén 800 m3/óra. Szakirodalomban, egészségügyi elıírásokban elfogadott, hogy egy fıre 20 m3/óra friss levegı pótlásról kell gondoskodni. A fenti számokbó látható, hogy egy 20 fıs létszámú osztálynál a szükséges friss levegı pótlás a 2 mm-es falcrés esetén szellıztetés nélkül is biztosított. Nagyobb, - a mi példánkban 4 mm-es - falcrés esetén "kétszeres légcsere" van, ami a "B" példa szerint közel 42 %-os többlet energia felhasználást jelent. Tételezzük fel, hogy az ablakok jól zárnak és a réseken minimális, nem elegendı a légcsere. Ilyenkor tapasztalható sok intézménynél, hogy egy, vagy több bukó ablakot állandóan nyitva tartanak. A bukó ablak 60 x 40 cm. Egy állandóan nyitott bukó ablak esetén a fenti példa szerint a tényleges légcsere 1.200 m3/óra, ami már "háromszoros légcseré"-t jelent, mintegy 60 %-os felesleges energia-költség felhasználás mellett.

34 Mindezekbıl látható, hogy a nem megfelelıen alkalmazott szellıztetés esetén a szükséges levegı mennyiségnek többszörösét kell felfőteni az energia-költség drasztikus emelkedése mellett. Megállapíthatjuk tehát, hogy a hatékony energiatakarékosság egyik fontos része a túlzott légcsere visszaszorítása. Ehhez két dolgot kell elvégezni: egyrészt a nyílászárók falcréseit biztonságosan le kell zárni, másrészt meg kell szervezni a szükséges mértékő légcserét biztosító - programozott szellıztetést. Ez utóbbinál olyan szellıztetési rendet kell kidolgozni, mely a lakók (tanulók) legkisebb zavarása mellett oldja meg ezt a feladatot. Általános szabály, hogy energiatakarékossabb, ha többszır, intenzíven, rövid ideig szellıztetünk. (Meg kell jegyezni, hogy a kellı mértékő légcserét biztosító "kézi" szellıztetés helyett célszerőbb lenne a jól behatárolható "gépi", folyamatos, vagy idıprogramos szellıztetı rendszer kialakítása. Ennek energiatakarékossági jelentısége is van, mert a ventillátorokkal, légcsatornákon keresztül végrehajtott légcserénél az elhasznált, meleg levegı hıtartalmát hıcserélıkön keresztül vissza lehetne forgatni és fel lehetne használni a hideg frisslevegı felmelegítésénél. Ezzel a filtrációs veszteséget minimálisra lehetne csökkenteni. Rekonstrukció esetén ezzel feltétlenül foglalkozni is kell, de ez a téma túlnı jelen kiadvány keretein. Így általános lehetıségként marad a szakaszos szellıztetés lehetısége.) A nyílászárók falcréseinek lezárására több módszer is használatos. Az egyik ilyen a különbözı profilgumis, melynél a nyílászáró keretanyagába mart vályúba egy megfelelı mérető, lehetıleg szilikongumi anyagú profilgumit helyeznek, mely az ablak bezárásakor a falcrést rugalmasan lezárja. A módszer jó, de csak jó állapotú, közel egyenletes, 1,5 - 3,0 mm-es réseknél hoz megfelelı eredményt. Hibái között említik, hogy munkaigényes, ennek megfelelıen költséges a beszerelése, hogy kis rés esetén feszíti a keretet, ami idıvel elvetemedik, elınye viszont, hogy tartós. Jó állapotú nyílászáróknál javasolni lehet. A másik, általánosan használható a tok és a nyílószárnyak közti rések lezárására a V-profilú, DUPLEX-szalag. Ezt a terméket egyszerősége, szellemes megoldása és univerzális alkalmazási lehetısége emeli ki más falcszigetelés közül. Elhelyezése nem kíván különösebb elıkészületet, csupán meg kell tisztítani, dörzspapírral viszonylag egyenletessé kell tenni a falcot a megfelelı helyen. A szalag egyik oldala öntapadós, ezzel ragasztjuk be az ablakok falcába úgy, hogy a V-profil másik szárát a nyílószárny szorítsa le a résnek megfelelı mértékben, követve a változó tényleges rést. Felszereléséhez semmilyen gép, vagy szakismeret nem szükséges. Rendkívül vékony, tehát 0 - 10 mm-ig bármilyen rést rugalmasan követve zár le. Az eddig használt habszivacsokat alkalmatlanságuk miatt ne alkalmazzuk.

35 A jó állapotú, kis réssel rendelkezı nyílászáróknál használható profilgumik, vagy az általánosan használható DUPLEX-szalag a nyílászárók okozta filtrációs veszteséget a minimálisra csökkenti, gyakorlatilag megszünteti. Mérések szerint a használatos nyílászárók jelenlegi, tömítetlen és tömített állapotának légáteresztése között 1/4-ed és 1/20-ad arányok vannak. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ajtók küszöb-résénél is tetemes nyílások szoktak lenni. Ide a legjobb módszer a "seprős" tömítés alkalmazása. Ezt az ajtó alsó szélére úgy kell felragasztani, hogy enyhén felfeküdve söpırje a padozat burkolatát, tehát mindig zárja a szabályozatlan légcsere lehetıségét. Általános példáinkban csak kétszeres filtrációval számoltunk, de az önkormányzati intézményekben ennél jóval nagyobbra is lehet példát találni. Maradva a példáknál, a falcrések lezárásával és a programozott szellıztetés bevezetésével, "A" helyiségnél 4.585.- Ft-ot takaríthatunk meg az energia költségbıl egy idény alatt, míg a "B" helyiségnél 57.397.- Ft-ot. A profil gumis megoldás esetén a folyóméterenkénti ár 400.- Ft körül van, míg a DUPLEX-szalagnál 120.- Ft. A példáinkban használt ablak méretekkel számolva, a bekerülési költség és a megtérülés a következıképpen alakul: "A" helyiség

"B" helyiség

Réshossz Költség Megtér.idı fm Ft év

Profilgumi DUPLEX-sz.

6,9 6,9

2.760 828

0,60 0,18

Réshossz fm

Költség fm

Megtér.idı év

18 18

7.200 2.160

0,13 0,04

Ennél jobb, eredményesebb befektetést el sem lehet képzelni ! MEGJEGYZÉS: A DUPLEX-szalag felszerelésénél - figyelembe véve az esetleges "házilagos kivitelezést" is, - figyelemmel kell lenni az alábbiakra: • a szalag felragasztásánál a környezeti hımérséklet ne legyen 20 °C-nál kisebb; • a felragasztást csak teljesen sima, száraz felületre végezzük. Ha szükséges, a falcot elöször glettelni és csiszolni kell; • felragasztás elıtt a felületet oldószerrel zsírtalanítani kell.

36

A főtési rendszer javítása Kazánházi beavatkozás Ha egy kazánházba egy szakember belép, azonnal fel tudja mérni az üzemeltetés mőszaki színvonalát. A főtési hı termelése ezen a helyen történik és ha már a kezdetén sem törıdünk a veszteségekkel, mi lesz késıbb ? Az elhanyagolt kazánok, a szigeteletlen vezetékek és armatúrák, összetört, vagy hiányzó hımérık mind megannyi jegyei a gondatlan, nem megfelelı munkavégzésnek. De áll ez fordítva is: a jó vezetıt, a jó szakembert jelzi a tiszta, rendes, ápolt kazánházi kép. Mik azok a teendık, melyek rendszeres végzése a kazánházi energiatakarékosság kérdéskörébe tartozik ? • a kezelési, üzemeltetési és karbantartási utasítások elkészítése és betartása; a kazán- és füstcsatorna tisztítás, a karbantartások, az égı ellenırzések és beállítások rendszeres elvégzése; • a kazánházi csıvezetékek és kazánok hibás hıszigetelésének megjavítása, a szigeteletlen armatúrák utólagos hıszigetelése; • a kazánházi mérések, mőszerezések felülvizsgálata, a meghibásodott mőszerek azonnali pótlása; • a kazánházi szerelvények rendszeres gondozása, felújítása, cseréje; • az álló kazánok veszteségeinek csökkentése a füstgáz-csappantyúk lezárásával; • több kazán esetén mindig a legnagyobb hatásfokot biztosító kombináció üzemeltetése; • a szivattyúüzem szabályozása, energiatakarékos szabályozási módok, pl. fordulatszám-változtatás bevezetése.

A rendszer hidraulikai beszabályozása A főtési rendszerek hidraulikai beszabályozásának célja, hogy úgy a régi, mint az új berendezéseknél meghatározzák és beállítsák azokat a főtıvíz mennyiségeket (térfogatáramokat), amelyeket a helyes főtés, vagy helyiség-hımérséklet biztosítás érdekében a hıleadókhoz (főtıtestekhez) el kell juttatni. Új berendezéseknél ezeket az adatokat a tervezés során meghatározzák és a főtırendszer szakasz armatúráit ennek megfelelıen szabályozzák be. Régi berendezések ese-

37 tében a szükséges főtıvíz mennyiségeket általában megfelelı mérıkészülékekkel kell beállítani. A beszabályozásnak több módszere van, de abban mindegyik megegyezik, hogy elıször az egyes felszálló ágakat, majd az egyes főtıtesteket kell beszabályozni. A beszabályozáshoz felszállónként nyomáskülönbség mérésére alkalmas fojtószerelvények, illetve főtıtestenként kettıs-beállítású radiátorszelepek, vagy a főtıtestek visszatérı vezetékébe szerelt, elıre megadott jelleggırbe alapján beállítható szabályozószelepek (ú.n. visszatérı-szelepek) szükségesek. A régi főtıtesteknél az új szelepek beépítését és a főtés beszabályozását célszerő szakemberrel elvégeztetni. A beépítéssel, beszabályozással felmerülı költség a rendszer szabályozatlanságából eredı túlfőtések megszőnése következtében rövid idın belül megtérül.

A főtés-szabályozás korszerősítése Az önkormányzati intézmények nagy részénél a főtésszabályozás a kazán automatikus hıfoktartásával ki is merül, a megfelelı helyiség-hımérséklet beállítása a kazánkezelı figyelmességén múlik. Így aztán az esetenkénti túlfőtés szinte törvényszerő, elkerülhetetlen. Megfelelı, idıprogramos és külsıhımérsékletfüggı szabályozással nem csak az esetenkénti túlfőtés kerülhetı el, de olyan változó hımérséklet programokra is lehetıségünk van, ami a bentlakók kényelmi igényeinek is megfelel és ezzel együtt energiatakarékos is. Egy adott, intézményi nagyságrendő főtési-, melegvíz szolgáltatási rendszer szabályozásának mevalósítása már komoly szakmai felkészültséget igényel, nem is tartozhat ezen kiadvány keretei közé. Itt csak azokat a lehetıségeket lehet bemutatni, amik fogalmat adnak a fizikai és energiatakarékossági elınyökrıl, és - ismerve az intézmények általános főtéstechnikai színvonalát, - módszerként szóba jöhetnek. A helyiség-hımérséklet alap szabályozási lehetıségét biztosítja az, ha a helyiségekben lévı radiátorokra termosztatikus szelepeket szerelünk fel. Ezek az armatúrák, a helyiség léghımérsékletét érzékelve, a radiátorba jutó főtıvíz mennyiségét szabályozzák a mindenkori szükségletnek megfelelıen. A főtési minimumot, illetve maximumot a szelepen be lehet korlátozni és a tartani kívánt léghımérsékleti értéket pedig kézzel be lehet állítani. A többféle ilyen armatúra közül jobbak az olyanok, melyeknek az érzékelıje a szeleptıl, - így a radiátortól is - távolabb helyezhetı el, de van olyan típus is, melynél csak a beavatkozó szelep van a radiátoron, az érzékelı és a beállító szerv (külön termosztátként) attól külön helyezhetı el a falon. Természetesen ezek ára is különbözı. Így az

38 egyszerőbb termosztatikus radiátor szelep beépítve 5 - 8 eFt, a külön termosztáttal rendelkezı már 20 eFt körül van. Új és egyedi elınyöket biztosít a Heimeier Thermostat P-Z szabályozási rendszer, melynél a radiátorokon (maximum 10 db) vagy csak a szabályzó armatúrák vannak az elektromos mozgató szervekkel, vagy a termosztatikus szelepek. Az érzékelı, illetve hımérséklet-, és idıprogram beállítási lehetıséget biztosító szerveket magába foglaló elektronikus termosztát pedig ezektıl lényegesen távolabb, esetleg másik helyiségben is elhelyezhetı. Elınye ennek a rendszernek, hogy pl. egy nagy helyiségben, (vagy összenyitható több nagy helyiségben), ahol több radiátor van, csak egy, idı- és hımérséklet programozott termosztát elhelyezése szükséges. A szabályzott (termosztatikus, vagy külsı szabályozású) radiátor szelepekkel a főtıvíz mennyiségét szabályozzuk, a főtıvíz hımérsékletét központilag kell szabályozni. A radiátor szelepekkel tehát csak finomítjuk a szabályozást, az alapszabályozás a főtıvíz hımérsékletével történik. A további szabályozási lehetıségek erre vonatkoznak. Az elektronikai ipar fejlıdése az utóbbi idıben szinte végtelenné tette a főtési szabályozások lehetıségeinek számát. A legegyszerőbb elıremenı főtıvíz-hımérséklet szabályozási lehetıség, amikor saját tapasztalatunk alapján, - esetleg idıprogrammal is kombinálva, - magunk adjuk meg a kívánt elıremenı hımérsékletet. Ez jelenleg is biztosított szinte minden intézményben, elırelépést, energiatakarékossági lehetıséget legfeljebb az idıprogram jelent. Lényegesen többet ad az, ha a szabályzó a külsı hımérséklet figyelembe vételével maga határozza meg az elıremenı hımérsékletet. Ezek a külsıhımérséklet függı szabályozások. Ezek egyszerőbb eseteiben a szabályzó elektronika egy elıre megadott lineáris összefüggés (diagram) alapján minden mért külsı hımérséklethez meghatároz egy főtıvíz elıremenı hımérsékletet és ezt az idıben változó hımérsékletet tartja. A szabályozás finomításását (ezzel együtt a kívánt helyiség hımérséklet beállítását) a radiátorokon lévı termosztatikus szelepekkel lehet elvégezni. Persze ennél is adott lehet az idıprogramos beavatkozás, tehát annak lehetısége, hogy meghatározott idıintervallumban más-más főtési elıremenı hımérséklet tartozhat azonos külsı hımérséklethez (pl. éjszaka). További lehetıséget biztosít az, amikor a külsı-hımérsékletfüggı szabályozást helyiség-hımérséklet kompenzációval egészítjük ki. Ennél a szabályozási módnál az egyes helyiségekben (vagy csoportokban) elhelyezett beltéri egységekkel is beavatkozhatunk a szabályozásba, idıprogram szerinti helyiséghımérsékletet határozhatunk meg, amit a beltéri egységben lévı érzékelı sze-

39 rint tart a szabályzó. Az ilyen típusú szabályozások között vannak olyanok, melyek már tartalmazzák a több kazán teljesítményigény-függı kazánléptetését, és / vagy a kazánégık fokozat-szabályozását. A szabályozások lehetıségei közül biztosan lehet találni olyant, amely az adott intézménynek a legmegfelelıbb. Kérdés, hogy mennyiért és mekkora a várható energia-költség csökkenés ? A teljes főtési kör szabályozására alkalmas rendszerek - kiépítés nagyságtól függıen ugyan, de kompletten minden érzékelıvel együtt - 100 és 200 eFt nagyságrendő költséget jelentenek. A beépítés és alkalmazás után elérhetı energia megtakarításra a szakirodalomban az alábbi értékek találhatók: Szabályozási módok

Várható megtakarítás

1. Termosztatikus radiátorszelepek minden radiátoron 2. Programozható helyiségtermosztát idıszakos (pl. éjszakai) hımérséklet csökkentéssel 3. Külsı-hımérséklet függı főtés szabályozás idıprogramos hımérséklet csökkentéssel 4. Külsı-hımérséklet függı szabályozás helyiség-hımérséklet kompenzációval és idıprogramos hım.-csökkentéssel

13 % 18 % 21 % 26 %

Ezek ismeretében nyugodtan állítható, hogy a főtési rendszerek szabályzó korszerősítése 1 - 2 éves megtérülési idejő.

Használati melegvíz készítés veszteségeinek csökkentése A használati melegvíz hıenergia költsége jelentıs hányada a teljes energia költségnek. Ha ezt a 18 %-nyi költséghányadot még megnöveljük a víz- és csatornadíjjal is, az arány eléri a 36 %-ot is. Érdemes tehát a használati melegvíz takarékos felhasználásával foglalkozni. A melegvíz költségét alapvetıen mennyiségének és a felmelegítés hımérsékletének csökkentésével lehet befolyásolni. Magasabb hımérséklető melegvízbıl

40 kevesebb kell egy adott hımérséklető víz bekeveréséhez, de a magasabb vízhımérséklet tárolási vesztesége és - a kazánhatásfokon keresztül - relatív elıállítási költsége is nagyobb. Növeli még ezt a magasabb vízhımérséklet okozta tartály, vagy főtıbetét vízkövesedése is, ami további energia veszteséget, tehát költség növekedést okoz. Így csak látszólag mindegy, hogy magasabb hıfokú, de kevesebb, vagy alacsonyabb hıfokú, de több melegvizet állítunk elı ugyanazon bekevert mennyiséghez. Általában minél alacsonyabb, de legfeljebb 50 oC-os használati melegvíz hımérséklet tartása ajánlott. MEGJEGYZÉS: A használati melegvíz folyamatos alacsony hımérsékleten való tárolása ellen szól, hogy ilyenkor a tárolóban coliform baktériumok szaporodhatnak el. Ezt úgy lehet biztonságosan kiküszöbılni, hogy hetenként egyszer 70 °C-ra melegítjük fel a tároló töltetét és ezen a hımérsékleten 90 percig tartjuk. Ez a fertıtlenítés a "kényes" német elıírásoknak is megfelel. Mennyibe kerül 1 m3 elıállított használati melegvíz ? Elıállítás módja

80 oC-ra melegítve

50

o

C-ra mele-

gítve Földgázzal melegítve Víz- és csat.díj Összesen

163 170 333 Ft/m3

89 170 259 Ft/m3

Villannyal melegítve Víz- és csat.díj Összesen

1.152 170 1.322 Ft/m3

600 170 770 Ft/m3

(a számításnál jelenlegi - 1997. március - árakat, 15 oC-os hidegvíz hımérsékletet és 70 %-os éves átlagos kazánhatásfokot vettünk fel.)

Villamos energiatakarékosság a világításnál Az önkormányzati intézmények energiaköltségének összességében 11 %-a, de a közvetlen főtési és melegvíz elıállítási célt szolgáló költség nélkül csupán 5 %a fordítódik egyéb villamos energia felhasználásra, - részben egyéb jelentısé-

41 génél fogva, részben, mert takarékoskodni ott lehet, ahol még vannak tartalékok, - mégis részletesen foglalkozunk a témával. Villamos energiát egy intézményen belül több berendezés, vagy berendezés csoport is fogyaszt. Kiemelkedık ezek közül hıtárolós villamos kályhák, a melegvíz bojlerek, a villamos főtéső konyhai üstök, a konyhai gépek, a vízszolgáltatás, a főtési hálózat szivattyúi, a szellıztetési rendszer ventilátorai, valamint a világító eszközök. Energiatakarékosság szempontjából bonyolultabb megítélés alá esik minden elıbbi eszköz, így kiesik e kiadvány témakörébıl, csak a legutóbbival, a világítással foglalkozunk. A világítási energiatakarékossági intézkedési lehetıségek három csoportba sorolhatók: • költségeket nem igénylı intézkedések, energiatudatos viselkedés; • kis beruházás igényő, a karbantartási költségek szintjén megvalósítható intézkedések; • nagy beruházás igényő, átfogó intézkedések, amelyek a korszerőbb megoldások alkalmazását eredményezik. A harmadik csoportba sorolható beavatkozásoknak sokszor már belsıépítészeti vonzatai is vannak, ami tovább növelheti a beruházás költségeit. Azokban az épületekben, ahol közel 20, vagy annál több éves berendezések üzemelnek, megfontolandó a nagyobb volumenő felújítások elvégzése, mivel a mai jobb hatásfokú eszközökkel való lecserélés gazdaságosabbnak mutatkozik. Világítási célú villamos energia az alábbi megoldásokkal takarítható meg:

Tudatosabb használat Az energiatakarékosság érdekében a lámpákat csak akkor kell használni, ha valóban szükség van a mesterséges fényre. A világított terek megvilágítását a világítási berendezés megfelelı karbantartásával, tisztításával lehet javítani. Ezzel a fényveszteségek csökkenthetık, aminek a hatására a felhasználók kevesebb lámpát kapcsolnak be.

Fényforrás, vagy lámpatest csere A belsıtéri világítások területén egyrészt az izzólámpásról a kompakt fénycsöves technológiára való áttérés, másrészt a meglévı fénycsöves berendezések korszerősítése kínál kedvezı energia megtakarítási lehetıséget. Az utóbbival

42 kapcsolatban a legújabb generációjú energiatakarékos (vékony) fénycsövek és kis fogyasztású elıtétek alkalmazása említhetı. A dekoratív belsıtéri világításhoz, a hagyományos izzólámpákat kiváltva használhatók a hagyományos izzólámpák foglalatába minden módosítás nélkül becsavarható kompakt fénycsövek. Például a 60 W-os izzók helyett 13 W-os fényforrásokat használva biztosítható a megfelelı megvilágítási szint, miközben a cserével fényforrásonként közel 80 %-os energiaköltség megtakarítása érhetı el. A kompakt fénycsövek beépítése elıtt gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni. A fénycsı ára ugyanis a hagyományos izzóénak - típustól függıen - 10 - 15-szöröse. Ezért nem érdemes lecserélni azokat az izzókat, melyeket ritkán, vagy gyakran ugyan, de rövid idıtartamra használnak, éves üzemóra-számuk alacsony. A gazdaságosság az üzemóra-számon kívül a villamos energia és a kompakt fénycsı mindenkori árától függ, durva becslésként azonban elmondható, hogy 2.200 h/év üzemidı felett (napi 6 óra, vagy annál több égésidı) az izzócsere megtérülési ideje 1 - 1,5 év. Külön kell vizsgálni azt, hogy a kompakt fénycsı élettartama ugyan 8 - 10-szerese a normál izzónak, de gyakori kapcsolás esetén az élettartama megközelítheti az izzólámpáét is, valamint azt, hogy az izzótól némileg eltérı méretei miatt zárt armatúránál esetenként csak új armatúrával lehet beépíteni. A kompakt fénycsı – hıfok-függése miatt – elsısorban beltéri használatra ajánlott. Jelentıs megtakarítást lehet elérni egy másik, viszonylag egyszerő beavatkozással. Általánosan elterjedt a 20 és 40 W teljesítményő fénycsövek használata. A szokásos karbantartás keretében célszerő folyamatosan a meglévı fénycsöveket energiatakarékos típusra, valamint az elıtéteket is kisebb teljesítményfelvételőre cserélni. A különbözı intézményekben alkalmazott nagy darabszámok miatt a megtakarítás számottevı lehet. A fényforrás és a fojtó egyidejő cseréje javasolható. A 40 W-os fénycsövek helyett 36 W-osak alkalmazása célszerő, ezek fényteljesítménye azonos és csereszabatosak is. A fojtók javasolható új típusai 4,5 W teljesítményt vesznek fel a régi 10 W-jával szemben. Így egy fényforrás esetén az energia megtakarítás 19 %-os. Fénycsövek helyett bizonyos alkalmazásoknál fémhalogén fényforrásos fényvetık beépítése is javasolható. A normál fénycsı helyett 3 sávos fénycsı alkalmazásával 30 %-kal több fényt kapunk ugyanannyi energiáért. Ennek különösen rekonstrukciók esetében van jelentısége, vagy amikor növelni kellene a fényteljesítményt, de átépítésre nincs pénz. A lámpatestek cseréjével, korszerő lámpatestek alkalmazásával a beépített teljesítményt 30 - 50 %-kal lehet csökkenteni, még akkor is, ha korábban fénycsöves technológiát alkalmaztak. Jó hatásfokú tükrös raszteres fénycsöves lámpatestek hatásfoka 75 %, az opálburás fénycsöves lámpatestek hatásfoka kisebb, mint 50 %. Természetesen ez nem igaz akkor, ha a lecserélendı berendezés nem biztosí-

43 totta a megkívánt világítási szintet. A lámpatestek teljes cseréjéhez belsıépítészeti átalakítások lehetnek szükségesek, mert a korszerőbb armatúrákból kevesebb is elegendı az elızıvel megegyezı megvilágítási érték eléréséhez. A jó világítási hatásfok eléréséhez a feladatot figyelembe véve törekedni kell arra, hogy a világítási berendezés fényáramának minél nagyobb része közvetlenül a megvilágítandó területre jusson. A hatásfokot növeli, ha a munkaterület nagyobb, a közlekedı tér kisebb megvilágítást kap. A jól megoldott helyi világítás is kedvezı, hatásfok növelı. A közvetlen és jól irányított fénnyel 1/4-nyi energiával lehet ugyanolyan megvilágítást elérni, mint közvetett világítással. Amennyiben a mennyezet, a falak, a padló és a bútorok világos színőek, a szükséges beépített világítási teljesítmény 20 - 30 %-kal csökkenthetı.

Tökéletesebb vezérlés A világítási villamos energia felhasználás csökkentése lehetséges a vezérlés tökéletesítésével is. A vezérlés lehet kézi (fali kapcsolóval) és automatikus. A kézi vezérlés akkor jó, ha lehetıséget ad a feleslegesen égı lámpák kikapcsolására. Ebbıl a szempontból a legfontosabb az, hogy a rendszer jól szakaszolt legyen. Nagyobb termekben például az ablak menti lámpasort célszerő külön körre kapcsolni. Az automatikus vezérlés célja az éppen nem használt terek világításának kikapcsolása, illetve a napfény rendelkezésre állása esetén a mesterséges világítás teljesítményének leszabályozása. Az elıbbi feladatra a mozgásérzékelıs vezérlık (pl. kiállító termekben, vagy átjáró folyosókon), az utóbbiakra a fotocellás fényerı-szabályozók alkalmasak (pl. képtárakban).

A vízfelhasználás csökkentésének lehetıségei Az önkormányzati intézmények energia költségeiben jelentıs tényezı, mintegy 18 % a víz- és csatornadíj formájában befizetett víz költség. A felhasználás persze az intézmény jellegétıl függıen erısen eltérı, de az azonos jellegő intézmények között is lényeges különbség van a gondozotti, tanulói, vagy összlétszámra fajlagolt vízfogyasztási adatok között. A víz árának általánosan magas volta, de fokozatos emelkedése is szól a hatékony energiatakarékossági intézkedések vízfelhasználásra is kiterjesztése mellett.

44 Az ivóvíz vonatkozásában - gondatlanság esetén - jelentıs veszteségekkel kell szembe nézni. Fokozottan jelentkezhet ez a veszteségforrás nagy bentlakó létszámú (Öregek Otthona), vagy nagy "vendégforgalmú" (iskola, Mővelıdési Ház) intézményeknél. A veszteségek egy részének hosszú idın keresztül nincs látható jele, - ha a számlán közölt magasabb értékeket nem tartjuk árulkodó jelnek. Ezek a veszteségek válhatnak a legveszélyesebbé, ezek adhatják a legtöbb problémát, mert az emelkedı költségeket a számlázások alapján fizetni kell, de nincs fizikailag megfogható, a csökkentésre lehetıséget adó ok. Milyen módszerrel lehet az ilyen típusú veszteségeket kezelni ? A hatékony energiatakarékosság szervezési kérdéseinél, még inkább az adatok győjtésének témakörében már szó volt a megfelelı mérırendszer, az almérık beépítésének szükségességérıl. Egy jól felépített mérırendszerrel rendelkezı intézménynél nem okozhat gondot a vízmennyiség hirtelen megnövekedése, mert ennek észlelésekor a leolvasási gyakoriság megnövelésével, a fımérı és almérık által szolgáltatott adatok megfelelı elemzésével igen rövid idın belül valószínősíteni lehet a túlfogyasztás okát és meg lehet becsülni a helyét. A túlfogyasztás oka sokszor a régi. elhasználódott, földbe fektetett vezetékrendszer egyik helyének kiszakadása, a "csıtörés". Hibás az a nézet, hogy minden csıtörésnek rövid idın belül földfelszini jele kell legyen. Ha a kitörı víz csatorna, vagy egy földalatti járat felé utat talál, a csıtörést csak a számlán "észlelhetjük", hosszú idın keresztül fizethetjük a magas vízszámlát. Ezeket a hibákat a legcélszerőbb úgy ellenırizni, hogy fogyasztást kizáró idıszakban (például iskolánál hétvégén) ellenırizzük a vízórát 8 órás leolvasási idıkülönbséggel. (Próbáljuk ki, meglepı eredményt fogunk kapni !) Régi, elhasználódott vízvezetéki rendszereknél célszerő minél elıbb a földbe fektetett vezetékek nyomvonalát tisztázni, feltérképezni a leágazásokat, lehetıleg megkeresni a "holt vezetékeket", megszüntetni a kerticsap helyeket. Ezeknél lehet megtalálni leggyakrabban a hibákat. Ha az ilyen jellegő csıtörések, ázalgások gyakoribbá válnak, minél elıbb gondoskodni kell a teljes hálózat kicserélésérıl. A legtöbbször az a megoldás adja a legkisebb költséget, hogy a régi rendszer "magára hagyása" mellett, egy teljesen új rendszert építünk ki, amit már korszerő elvek alapján úgy építünk fel, hogy meg lehessen vele valósítani az állandóan ellenırzött üzemeltetést.

45 Lehet persze a rejtett túlfogyasztás oka valamilyen gondatlanság is: egy elfelejtett kerti vízcsap "csordogálása", vagy például egy megszokottól eltérı, új mosási, mosogatási, vagy öblítési módszer is. A lényeges, hogy mielıbb felfedezzük a túlfogyasztást, intézkedjünk a felderítés módjáról és ha megvan az ok, a hely, a hiba elhárításáról. A túlfogyasztások másik része már kezdetétıl látható, leggyakrabban a kifolyó helyeken észlelhetı. Fı veszteségforrásnak a WC-k, vizeldék hibás szelep-, illetve öblítı rendszerét kell tekinteni. Az itt keletkezı veszteség - a feleslegesen megvásárolt és haszontalanul elfolyt vízmennyiség - elérheti a szükséges vízmennyiség 10 - 15 %-át is, de nem ritka a 20 %-os érték sem. A túlfogyasztások egyetlen igazán jó, bevált módszere a folyamatos, gondos karbantartás. A karbantartás folyamatosságát tudatossá, tervszerővé kell tenni. Jól bevált módszer, hogy a karbantartónak van egy füzete, amiben minden oldalra egy-egy kifolyó hely van felvéve. Meghatározott idıközönként (pl. 2 naponként) végigjárja az összes csapot, WC-t, zuhanyozót, megvizsgálja és minısíti az állapotát. A minısítésnél pontozásos rendszert alkalmaz. A legtöbb pontot kap a könnyen mozgó, puha zárású csap, a legkevesebbet a csak nagy erıvel elzárható, szivárgó csap. A lényeg, hogy a minısítéshez a nevét is adja: írja alá a véleményét. Az így kapott állapot-információ aztán alkalmas a javítási, csere terv készítéséhez, az elvégzett munka minısítéséhez, stb. Ahol ezt a módszert bevezették, és komolyan vették, még mindenütt csökkent a vízfogyasztás. Felujításoknál csak víztakarékos WC-, vagy zuhanyozó szerelvényeket szabad beépíteni. A WC-knél, vizeldéknél a nyomógombos szerelvények ajánlhatók. A zuhanyozóknál a víztakarékosság szempontjából fontos a zuhanyrózsa kialakítása - pl. a perlátoros rózsa lényegesen kisebb cseppecskékre bontja a vízsugarat, ami jobban nedvesíti a testfelületet és kisebb vízfogyasztást eredményez, de kaphatók idıprogramos, nyomógombos szerelvények is, melyek meghatározott vízmennyiség után elzárják a vizet, mely csak a gomb újbóli megnyomása után kezd újra folyni. Ilyen szerelvények teljeskörő beépítésével akár 20 - 30 %kal is csökkenteni lehet az intézmény vízfogyasztását. A megtérülési idı számításánál - az intézmény jellegétıl függıen, - ezekkel a számokkal lehet számolni. Az ilyen szerelvényektıl azt kell elvárni, hogy emberi megítéléstıl függetlenül korlátozzák az öblítıvíz, vagy a - zuhanyozási idı korlátozásával - az egy fıre jutó zuhanyvízet. A megtakarítási lehetıséget tükrözik persze nem alacsony áruk, de biztos megtérülést ígérnek.

46

47

Zárszó Világunk egyik nagy kihívása, hogy energiafogyasztásunkat le tudjuk-e csökkenteni, hogy az ésszerő takarékosság eszközével az energiafelhasználás okozta környezeti károkozásunkat megfékezzük. Tudósok mondják, hogy ettıl függ az emberiség jövıje. A mi, szőkebben intézményi világunk mai kihívása, hogy a főtés, a melegvíz szolgáltatás, a víz, vagy a villamos energia fogyasztásunkat csökkenteni tudjuk, hogy az indokolatlan túlfogyasztásunk, az emelkedı energiaárak miatt ne kelljen más életlehetıségeinket rontani. Mindkét cél elérésének, ugyanaz az útja: a hatékony energiatakarékosság. A hatékony energiatakarékosság út, de módszer is. Jelenti mindazt, az egymással összefüggésben lévı, cselekvés-sort, melyet az energiafelhasználás csökkentése érdekében tennünk kell. A tudatosság, a szervezettség, a következetesség, a folyamatosság kell, hogy eredményességünk alapja legyen, amelyet pedig az elszántságunkkal, a tenniakarásunkkal érhetünk el. Jelen kiadvány nem akart mást, csak felkelteni az érdeklıdést az ésszerőbb energiafelhasználásra, minimális szakmai alapismeretet, módszert, ötleteket szolgáltatni ehhez a munkához. Igyekezett egy gondolkodási módot, szemléletet átadni, mely biztosítéka lehet a célnak, az energiaköltségek csökkenésének. El kell indulni az úton, el kell kezdeni a munkát. Remélhetıleg ez a kiadvány is segíteni fog ebben.

1997. március.