Határtalanul pályázat Előkészületek: Az első pillanattól kezdve, mikor megtudtuk, hogy lehetőséget kapunk erdélyi diáktársainkkal együtt egy kölcsönös osztálykirándulásra, nagy izgalomban voltunk. Az osztálytársaink közül sokan, köztük én is, még nem jártak Erdélyben. Bozó Zsuzsa tanárnő és Jenei József tanár úr segítőkészen és lelkesen tartották a rendhagyó irodalom, illetve történelemórákat. Bozó tanárnővel megnéztük nagy magyar költőink erdélyi vonatkozásait. Így szóba került többek közt Arany János, Ady Endre, vagy éppen Dzsida Jenő. Hála ennek a pályázatnak a szóban forgó költők szülőházaihoz, sírjaihoz, emlékhelyeihez is eljuthattunk. Jenei tanár úr érdekes, kifejezetten Erdély történelmét feldolgozó órán vehettünk részt. Ezek után egy, már meleg tavaszi napon elmentünk a bonyhádi Székely Házba ahol a bukovinai székelyek történetét bemutató kiállítást tekintettük meg. Egy ideiglenes fotókiállítást a csíksomlyói passióról és a környékről összegyűjtött szövőszékeket kiállító temet is megnéztünk.
Erdélyi osztálykirándulás 1. nap (szerda): A reggeli levegő kissé csípős volt azon a szerda reggelen. Az egész osztály 6:30-ra a gimnázium elé lett rendelve. Az izgalom és a kíváncsiság elegye kavargott a levegőben. A nagy összecsomagolt bőröndök és utazótáskák, hátizsákok és kézitáskák úgy sorakoztak egymás mellett mintha csak egy táskásbolt portékái lennének. Aztán megérkezett a busz. Mindenki bepakolt és elfoglalta a helyét. A járműt megtöltötte az osztályunk, valamint a kísérő tanárok. A tervezett időben hétkor el tudtunk indulni. Az első megállóig nem kellet sokat várni, hisz Bonyhád közelében Bonyhád-Börzsönyben volt az első megállónk ahol Hanna és Tibi segítségével a szalagozást követően megemlékeztünk Vörösmarty Mihályról és Perczel Mórról.
1.ábra: Előadás Vörösmartyról Börzsönyben
Ezután természetesen egy jóval hosszabb út következett melyet apró megállókkal tarkítottunk. Az út a határig hosszú volt, de a reggeli indulásnak köszönhetően lelkesen és gyorsan eltelt. Az átkelés a határon mondhatni zökkenőmentes volt. Legközelebb már az Erdélyben található Királyhágóban álltunk meg, ahol lélegzetelállító látvány fogadott minket. Itt Tibor előadását hallgattuk meg erről a csodás természeti képződményről. Aztán a következő megálló Bánffyhunyad volt ahol Zsófi mondta el a lényeges tudnivalókat.
Ezután már fárasztónak tűnt a buszút, így hát úgy döntöttünk, hogy megálltunk Körösfőn is. Ahol megnéztük a népdalból is ismert körösfői templomot. Bár a háromágú diófát nem találtuk meg, a hely mégis kellemes megállónak bizonyult. Innen az utunk Kolozsvárra vezetett. A buszon Marci elmondott mindent, amit csak tudnunk kell erről a hangulatos városról.
3. ábra: Körösfői templom előtt
Első este a Kolozsvár szélén álló Szent Kamill Otthonban szálltunk meg. A fehérre meszelt falakat ebben az épületben vallási képek és keresztek tarkították. A mi osztályunk a negyedik illetve az ötödik emeleten foglalt szállást. Este hat körül érkeztünk oda. Egyből kipakoltunk, majd a legfelső emeleten elfogyasztottuk a vacsorát. Ezután Géza bácsi, az osztályfőnökünk elmondta a másnapi útitervet. A vacsora után elmentünk a János Zsigmond Kollégiumba, ahol találkoztunk a kolozsvári diákokkal. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk. Velük is egyeztettük a másnapi programokat, majd meghallgattunk egy kis történeti visszatekintést a kollégiumról és János Zsigmondról. Egy kicsit még beszélgettünk, ismerkedtünk a diákokkal, majd visszamentünk a szállásunkra, és eltettük magunkat másnapra. Az éjszaka nagy égszakadás, földindulás volt. Az érkezésünkkor még tiszta eget esőfellegek és óriási fénylő villámok tarkították, így másnapra habár az esőzés elállt hidegebb reggelre ébredtünk.
2. nap (csütörtök): Másnap hűvös időre ébredtünk. A csapat reggel 8-ra lett összehívva, amikor elfogyasztottuk a reggelinket. Reggeli után a szállás mellett található Petőfi mellszobrot szalagoztuk meg. Mivel az ő nevét viseli az iskolánk, és az ország egyik legnevesebb költőjéről volt szó, így nyilvánvaló volt, hogy mindenki kellően felkészült az ő életéből és munkásságából. Ezután bepakoltunk a buszba, majd a János Zsigmond Kollégiumnál találkoztunk a kolozsvári diákokkal, és mindannyian Marosvásárhely felé vettük az utunkat. Ott megtekintettük a Teleki Téka Könyvtárat és a város e részén körülnéztünk, kicsit belekóstolva a város hangulatába. Majd ezután Farkaslaka felé vezetett utunk, ám előtte Korondot is útba ejtettük, ahol kaptunk egy kis szabadidőt. A szuveníres bodegák és a magyar mintás tárgyakat áruló bazárok színes forgatagában minden megtalálható volt. A kürtőskalács és lángos illatával megtelt levegő végigáramlott a faházak között igazi nyári hangulatot varázsolt a szürke égbolt alá. A kitérő után hamar Farkaslakára érkezünk. Ott gyönyörű, fából faragott emlékmű áll Tamási Áron tiszteletére, akinek szülőházába is beléphettünk ahol Zsófi mondta el előadását, majd megszalagoztuk az emlékművet. Nem messze tőle egy Trianonnak emléket állító szobrot is megnéztünk. Ezután egy hosszabb út következett Borszékig. Ez a buszozás már nem röppent el olyan rövid idő alatt min a z előző napi, de jó hangulatban jobban telik az idő. Az ablakon kibámulva megcsodálhattuk Erdély gyönyörű tájait és a kisebb favak mindennapi életbe is betekintést nyerhettünk azalatt a csöppnyi idő alatt míg ezeken a településeken áthaladtunk. Sok mindenkiből meglepődést váltott ki az Európai Uniós, illetve a Román zászlók gyakorisága. 5. ábra: Tamási Áron sírjánál
A buszon Dani elmondta nekünk Borszék történetét, ami különösen fontos számunkra hisz Bonyhád testvérvárosa.
Már sötétedett mikor Borszékre érkeztünk, és ott megettük a vacsorát. Egy hangulatos régi építésű, ám belülről rendkívül korszerűen felújított épületben volt a második szállásunk. A háromágyas szobákban mindenki kellemesen elfért, és jó hangulatban tölthette az estét, ami egy kis éjszakai túrával kezdődött. A túra ideje alatt megnéztünk három forrást és a másnap részletesebbel is meglátogatott Tündérkert kapujához is elsétáltunk.
3. nap (péntek): A harmadik nap reggelén kellemes tavaszi időre ébredtünk. A reggeli után elindultunk ki a természetbe. Útközben nagyon nagy beszélgetéseket folytattunk a velünk lévő kolozsvári diákokkal. A város reggel még hangulatosabbnak bizonyult. Az óriásira nőtt fák között elhelyezkedő város szélén volt a szállassunk mellett még több tucat lelakott és felújított villa és családi apartman. A borszéki túrát egy helyi tanár segítségével tettük meg. Először az iható vizű forrásokat látogattuk meg. Aztán elmentünk a már említett Tündérkertbe, amelyről legenda is szól. A kellemes időben megtett túra elején megnéztük az erdő természeti szépségeit, majd a jótékony hatású kinti, forrásokból táplálkozó, jótékony hatású fürdőket és lábáztatókat. Ezután egy mofetát mutatott az idegenvezető tanár úr. Természetesen felhívták a figyelmet rá hogy az erdőben medve él, de a nyugalom megőrzése érdekében azt is le kellett szögezni hogy annak az esélye hogy találkozunk is egy el igen csekély. Ennek ellenére az utunk következő pontja a Medvebarlang névre hallgatott, ami már egy ideje lakatlan. A sötét barlangba tízesével bemászhattunk.Ezután a borszéki híres kőfejtőt nézhettük meg amelynek szintezettsége olyan volt akár egy orchestráé. Majd még barangoltunk egy kicsit az erdőben, ámuldoztunk a tájon, és bámultuk a természeti szépségeket. A Tündérkertből kiérve Borszék városának belseje felé vettük az irányt, ahol a polgármester köszöntött minket és elvitt az épülőben levő termálfürdő építkezésére. A fürdő a tervezet szerint négy év múlva kész lesz. Itt Bencének beleállt egy szög a lábába, de kezelésbe lett véve, így hiánytalanul folytathattuk az utunkat a Békás-szoros felé. Mikor odaértünk a bámulatos eget érintő hegyek közé az osztály nagy részének a szava is elállt (ami nagy szó). Itt a folyó mentén végigjártuk a szorost. Mindenki számára felejthetetlen élmény volt. Aztán elmentünk a Gyilkos-tóhoz, melynek szintén híres legendája van, hisz ha valaki belenéz sejtelmes vizébe, monumentális fák tetejét fogja látni. Itt hoszszabb szabadidőt kaptunk, ami szükséges is volt, hisz nem tudtunk betelni a hellyel. Ám folytatnunk kellet utunkat. A cél már Kolozsvár volt. Habár a tervezett visszaérési idő hét óra volt mi
8. ábra: A Békás-szoros
mégis csak fél tizenegy körül érkeztünk meg a János Zsigmond Líceumba. Itt kacskaringós lépcsősorokon tekergős út vezetett a tetőtérbe, ahol már vártak minket. Előre beosztott kollégiumi szobákban kaptunk szállást. Miután elfoglaltuk helyünket mindenki fáradtan társalgott, majd hajtotta álomra a fejét a tartalmas nap után.
4. nap (szombat): A reggeli nap sugarai korán ébresztettek minket. A napot a kolozsvári diákokkal a Líceumban elfogyasztott reggelivel kezdtük. Majd az ebédlőben meghallgattuk Péter előadását János Zsigmondról, és Lucáét a kollégium történetéről. Pontosan kilenc órára érkezett dr. Benő Attila, aki a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető docense. Ő volt az idegenvezetőnk a délelőtti városnézésen. A város rengeteg érdekessége közül sokat megtekintettünk. Először Mátyás király szülőházához mentünk ahol Adri tartott előadást, és az ott található emléktáblára szalagot kötöttünk. Egyébként Mátyás király szülőháza jelenleg a Ioan Andreescu nevét viselő Képzőművészeti Főiskolának ad otthont. Ezután a Kolozsvár főterén álló Szent Mihály-templomot látogattuk, meg amely egy monumentális 14. századi gótikus templom, amit nemcsak az üvegablakokon átáradó ezernyi színben pompázó napsugarak varázsoltak misztikussá, hanem az akkor épp felcsendülő orgonajáték is. A templom előtt álló Mátyás szobrot néztük meg eztán. A hatalmas, tekintélyt parancsoló lovas szobor méltó emléket állít az egykori uralkodónak.
Majd a Babes-Bólyai Tudományegyetem lett a következő úti cél. Itt a tanár úr elmondott minden fontos tudnivalót az egyetem történelmi múltjáról és jelenéről. Majd megmutatta az egyetemet belülről, és kívülről is. Ezután a Farkas utcai református templomot tekintettük meg ahol láttuk Bethlen Kata sírját,itt Csenge tartott előadást., majd Dani I. Apafi Mihály sírjánál. A templom előtt álló Szent György lovas szobrát is megnéztük, amiről Barnabás tartott izgalmas beszámolót.
13. ábra: A Házsongárdi temetőben
Az osztály délig szabad időt kapott, akkor visszamentünk a Líceumba ebédelni. Ebéd után a kolozsvári diákokkal együtt a Házsongárdi temetőben tettünk látogatást. Itt a kísérőn Alpár tanár úr volt. Négy sírt néztünk itt meg ahol előadásokat is hallgattunk, valamint meg is szalagoztuk a sírhelyeket. Az előadásokat Ármin, Bence, Kitti és Zsombor adta elő. A sírokon pedig Dzsida Jenő, Brassai Sámuel, Reményik Sándor és Apáczai Csere János neve szerepelt.
A temetőlátgatás után találkoztunk újabb kolozsvári diákokkal, akik csatlakoztak hozzánk a közelben lévő Tordai-hasadék meglátogatásához. Itt megtettünk egy túrát fel a hasadékba. A látvány és a környezet bámulatos volt. A jó időnek hála könnyedén mászhattunk a száraz köveken a sziklák mellett, úgy hogy közben mellettünk 5-6 méterrel lejjebb a folyó csordogált békésen. A több órás túra megérte, hisz a látvány feledhetetlen volt. A Tordai hasadékban tett kirándulás megtette a hatását, hisz Kolozsvárra visszavezető úton néma csend volt. Amikor visszaértünk elmentünk a fellegvárba ahol Bianka tartott előadást. Majd visszamentünk a szállásra ahol megvacsoráztunk, majd szabadidőt kaptunk, hogy felfedezzük a várost. Ebben segítségünkre voltak a kolozsvári diákok. Este az aznap szerzett élmények kavarogtak az agyunkban, így sajnáltuk, hogy ez az utolsó nap, és egyáltalán nem vártuk a másnapi hazautazást.
5. nap (vasárnap): Kirándulásunk utolsó napjára ébredtünk. Megreggeliztünk a szálláson, búcsút vettünk a kedves kolozsvári diákoktól, és már indultunk is, hisz a hazafelé vezető úton is voltak még programok. Először a Kakasos templom volt a cél, ahol Koós Károly életéről és munkásságáról tartott előadást Enikő. Csucsán is megálltunk ahol Ady Endréről emlékeztünk meg, valamint az ő feleségéről Boncza Bertáról. Teó és Roxi tartott róluk érdekes előadásokat.
15. ábra: Arany János sírjánál Nagyszalontán
Tanulmányi kirándulásunk utolsó tanulmányi célból tartott megállója Nagyszalonta volt ahol megnéztük Arany János szobrát és szülőházát. Végül hosszú és fárasztó busz utunk végén megérkeztünk Bonyhádra. Alig várjuk, hogy a kedves kolozsvári diákokkal újra találkozzunk Bonyhádon. Nagyon sok barátság köttetett köztünk!
