H-PBT-H-28/2014. Eljárás megszüntető határozat A Pénzügyi Békéltető Testület M.A. (xxx szám alatti lakos, a továbbiakban: Kérelmező) – ABC Bank (yyy, a továbbiakban: pénzügyi szolgáltató) ellen benyújtott kérelmére indult pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban a 2014. január 6. napján megtartott meghallgatáson az alábbi HATÁROZATOT hozta: A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa az eljárást megszünteti. A Pénzügyi Békéltető Testület döntését a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 112. § (3) bekezdésének d) pontja alapján hozta meg. A határozat nem érinti a Kérelmezőnek azt a jogát, hogy igényét bírósági úton érvényesítse. INDOKOLÁS A Kérelmező 2013. október 31. napján érkezett kérelmével fordult a Pénzügyi Békéltető Testülethez pénzügyi fogyasztói jogvita rendezése érdekében. Kérelmében előadta, hogy a pénzügyi szolgáltatóval 2007. november 3-án megkötött szerződés vonatkozásában a szerződéskötést megelőzően és azt követően sem tudott a pénzügyi szolgáltató érdemben felvilágosítást adni, mekkora összegben tartották nyilván a kölcsönét CHF-ben, és a havi részlete milyen arányban tartalmazza a tőke- és kamatterheket. A Kérelmező emiatt vitatta a „képviselő által aláírt szerződés érvényességét”, mert álláspontja szerint „olyan személy írta alá a szerződést, aki ezekre nem volt megfelelően felkészítve”. A Kérelmező a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 47. §-ára hivatkozott, mely szerint „hitelintézet esetén együttes aláírás szükséges”. A Kérelmező előadta, hogy a szerződésében nem beazonosítható a kamat, „az nincs feltüntetve”. A Kérelmező előadta azt is, hogy a törlesztőrészletének, illetve a tőketartozásának emelkedése, annak nagyságrendje nem vezethető le önmagában az árfolyam emelkedéséből, nem beazonosítható, hogy a teljes hiteldíjmutató milyen költségekkel kalkulál, és nem található a szerződésében az árfolyamrés százalékos mértéke. A Kérelmező előadta továbbá, hogy nincs a szerződésében és az üzletszabályzatban pontosan megjelölve, hogy mit jelent az előző napi árfolyamon való elszámolás akkor, amikor az idegen pénzügyi szolgáltató naponta többször is jegyez árfolyamot. A Kérelmező álláspontja szerint ez alapján nem meghatározható a törlesztőrészlet sem. A Kérelmező előadta, hogy álláspontja szerint a jogszabály megkerülésére alkalmas a vételi jog kikötésére vonatkozó, a lejáratot követően meghosszabbodó opciós jog. A Kérelmező sérelmezte, hogy késedelmes tartozás után aránytalanul magas a behajtási költség. A Kérelmező álláspontja szerint a szerződése a Hpt. 47. § valamint a Hpt. 213. § (1) bekezdés c,) d) és e) pontjai alapján semmisnek tekinthető, a vételi joggal kapcsolatban pedig tisztességtelen feltételt tartalmaz. A Kérelmező egy új megállapodás keretében módosított szerződést kért, amely fizethetővé és kifizethetővé teszi a tartozását, valamint kiküszöböli az általa törvénysértőnek vélt állapotot.
A pénzügyi szolgáltató válasziratában előadta, hogy a Kérelmezővel 2007. november 3-án CHF alapú, változó kamatozású kölcsönszerződést kötött gépjármű vásárlása céljából. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a folyósított kölcsön összege 2.079.000,- forint volt, a törlesztőrészlet összege 25.531,forint, a kölcsön futamideje pedig 120 hónap volt. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a kölcsönszerződést egy alkalommal módosították: a 2011. január 7-én kelt szerződésmódosítás alapján a kamatváltozás vonatkoztatási tényezőjeként meghatározott CHF LIBOR kamat helyébe a refinanszírozási kamatokat jobban követő, a pénzügyi szolgáltató referencia devizakamata lépett, továbbá a szerződésmódosítást követően a kamat- és árfolyam-különbözet kiterhelése havonta került elszámolásra. A pénzügyi szolgáltató előadta továbbá, hogy a Kérelmezővel megkötött szerződés nem deviza, hanem devizalapú szerződés, amelyben a törlesztőrészletek és az egyéb fizetési kötelezettségek forintban kerülnek megfizetésre, a hiteligény is forintban keletkezett. A banki refinanszírozás devizában történik, így kérelmező által felvett hitel kifejezhető devizában is: a felvett hitelösszeget a szerződéskötést megelőző munkanapi, idegen pénzügyi szolgáltató deviza külkereskedelmi vételi árfolyammal kell elosztani: 2.079.000,- Ft/148,99 = 13.954,- CHF. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a devizalapú szerződéseknél a tőketartozást, továbbá az esedékessé váló kamatot tartja nyilván devizában, azonban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, mely szerint a deviza alapú kölcsönszerződések esetén a szerződésnek a hitelösszeget devizában is fel kellene tüntetnie. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy mivel a finanszírozó a hitelösszeget forintban folyósítja, az adós pedig forintban törleszt, a kölcsönszerződés a finanszírozott összeget és a törlesztőrészletek összegét forintban tartalmazza. A pénzügyi szolgáltató előadta azt is, hogy a kölcsönszerződés egyedi része – az Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) xxx pontjával összhangban – rögzíti, hogy az egyes havi törlesztőrészletek naptári dátum szerinti esedékességeit, várható tőke-kamat megoszlását a mindkét fél által aláírt kölcsönszerződés fizetési ütemezés melléklete tartalmazza. A Kérelmező részére 2007. november 6-án megküldött szerződés mellékletét képező fizetési ütemezés tehát egyértelműen tartalmazta forintban a kölcsöntőke (2.079.000,- forint) és az induló ügyleti kamat megfizetésének esedékességi időpontjait, a futamidőt, a havi részleteket tőke + kamat megbontásban, a bázisárfolyamot (148,99 Ft/CHF), valamint a bázis kamatlábat (2,75 %). A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a gépjárművet értékesítő kereskedés és a pénzügyi szolgáltató között létrejött partneri megállapodás alapján a pénzügyi szolgáltató által kínált konstrukciókat a kereskedés munkatársai részletesen és teljes körűen ismerik, az új termékekről rendszeres tájékoztatást kapnak, a termékekkel kapcsolatban oktatásban részesülnek, így Kérelmező alaptalanul hivatkozik arra, hogy a szerződéskötés során közreműködő alkalmazott nem rendelkezett megfelelő képzettséggel. A pénzügyi szolgáltató előadta azt is, hogy a Hpt. 47. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezések a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások szervezeti képviseletére vonatkozó szabályokat tartalmazzák, melyek valóban együttes aláírási jogosultságot határoznak meg. Ez az együttes aláírási jog vagy
kötelezettség csak akkor áll fenn, ha cégjegyzés történik, vagy ha a hitelintézet a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalását saját maga, törvényes képviselői vagy alkalmazottai útján teszi meg. Erre utalnak az együttes aláírási jog átruházásának lehetőségét, valamint az aláírási jogot meghatározó belső szabályzatra megállapított előírások is. Az említett rendelkezések azonban nem zárják ki, hogy a hitelintézet más személy, képviselő útján kössön szerződést vagy tegyen más jognyilatkozatot. E körben a pénzügyi szolgáltató a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 219. § (1) bekezdésére hivatkozott. A pénzügyi szolgáltató előadta továbbá, hogy álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy a hitelintézet nevében jogszerűen eljáró együttes aláírási joggal rendelkező személyek a hitelintézeten kívüli harmadik személy, az adott esetben az autókereskedő / közvetítő alkalmazottja részére adjanak meghatalmazást szerződéskötésre. A hitelintézeten kívüli harmadik személy meghatalmazása vonatkozásában a Hpt. 47. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem relevánsak. A pénzügyi szolgáltató okiratokkal bizonyította, hogy a szerződést a megfelelő meghatalmazással rendelkező személyek írták alá. A pénzügyi szolgáltató az ügyleti kamat mértékével kapcsolatban előadta, hogy álláspontja szerint „a Kérelmező hivatkozása értelmezhetetlen tekintettel arra, hogy az Egyedi kölcsönszerződésben vastagon kiemelve került feltüntetésre az „Éves induló ügyleti kamat”, melynek mértéke 8,28%. A pénzügyi szolgáltató előadta azt is, hogy a Kérelmező által a szerződéskötést megelőzően igazoltan megismert ÁSZF yyy pontjában és a kölcsönszerződés egyedi részében kifejezetten kikötésre került, hogy a törlesztőrészlet(ek) változása az alábbi két tényezőnek az ÁSZF-ben meghatározott időpontokban (mérési időpontok) és mértékben történő változásának függvénye: – CHF LIBOR, amennyiben a mérési időpontban érvényes CHF LIBOR a szerződés megkötését megelőző napon érvényes CHF LIBOR-hoz képest változott – CHF árfolyam, amennyiben az idegen pénzügyi szolgáltatónak a kölcsönszerződés napját megelőző munkanapon érvényes deviza külkereskedelmi vételi árfolyama eltér a mérési időpont napját megelőző munkanapon érvényes deviza külkereskedelmi eladási árfolyam 2%-kal növelt értékétől. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy ezek a szerződési kikötések, továbbá az ÁSZF yyy pontjának további rendelkezései részletesen szabályozták, hogy a Kérelmezőt terhelő törlesztőrészletkülönbözet-fizetési kötelezettség mely időpontokban irányadó árfolyam és irányadó deviza kamat változásához kötött, valamint milyen módon kerül kiszámításra mindezek változása esetén a Kérelmezőt terhelő törlesztőrészlet-különbözet fizetési kötelezettség. A pénzügyi szolgáltató előadta azt is, hogy a törlesztőrészlet-különbözet emelkedése az árfolyam és refinanszírozási kamatok változásából adódott. A pénzügyi szolgáltató bemutatta, hogy míg az árfolyamromlás miatt többletfizetési kötelezettség keletkezik, addig a refinanszírozási kamatok változása összességében a Kérelmezőnek kedvez. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a Kérelmező részére a futamidő alatt összesen -96.974,- forint kamatkülönbözet került elszámolásra. A pénzügyi szolgáltató előadta továbbá, hogy a törlesztőrészlet-különbözet nagymértékű emelkedését az árfolyamok kedvezőtlen alakulása okozta. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a kölcsönszerződés – az ÁSZF yyy pontja – a törlesztőrészletek változásával kapcsolatban a bázisárfolyamon kívül a mérési időpont napját megelőző munkanapon érvényes, idegen pénzügyi szolgáltató által meghatározott deviza külkereskedelmi eladási árfolyam
2%-kal növelt értékét veszi figyelembe. A hivatkozott árfolyam alatt előző napi záró árfolyamot kell érteni a következők miatt: attól függően, hogy egy napon belül mennyire hektikus az árfolyammozgás, lehet olyan nap, hogy csak egy árfolyam kerül meghatározásra, de ha egy napon belül nagy a mozgás, akkor akár kettő vagy több árfolyam is megjelenítésre kerülhet. A pénzügyi szolgáltató az idegen pénzügyi szolgáltatótól megkapja az előző nap záró árfolyamát, és a mérési időpontban ezt veszi elszámolási alapként. Ez egy banki gyakorlat, nem pedig egy olyan feltétel, amelyben a feleknek meg kellene külön állapodniuk. A pénzügyi szolgáltató álláspontja szerint ezt nem kell a kölcsönszerződésben külön rögzíteni, hiszen az aznapi árfolyamot pl. napközbenit nem is vehetné figyelembe a pénzintézet, mert az a nap végéig folyamatosan változhat. Ha például napközben jelenik meg az ügyfél, hogy le kívánja zárni a szerződését, akkor az aznapi, addig közzétett árfolyamokat nem tudná a számításkor helytállóan alkalmazni a pénzintézet, hiszen egy napon belüli többszöri mozgás lehet. Így a pénzügyi szolgáltató mindig az előző munkanapon lévő záró eladási devizaárfolyamot veszi alapul (illetve annak az ÁSZF-ben meghatározott 2%-kal növel értékét), ami már nem változhat, mert az záró árfolyam, és az esik a legközelebb a mérési naphoz. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a pénzügyi szolgáltató a kölcsönszerződés esetében a THMszámítást szabályszerűen, a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) számú Korm. rendelet előírásainak megfelelően, a kormányrendeletben található bonyolult számítási képlet alapján végezte el, amelynek során a Korm. rendelet követelményeinek megfelelően a számítási módszerben értékelte a folyósításkor alkalmazott vételi árfolyamot, illetőleg a törlesztéskor alkalmazott eladási árfolyamot. A folyósításkor illetőleg a törlesztéskor alkalmazott árfolyam használata a számítási módban jelenik meg, nem pedig külön értékelt költségelemként. Az árfolyamrés tehát – a folyósításra és a törlesztésekre alkalmazandó deviza vételi és eladási árfolyamoknak a képletben történő alkalmazása következtében – a THM-ben megjelenik, de külön kimutatni nem kell, ilyen kötelezettséget egyetlen jogszabály sem tartalmaz. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a THM számításánál azok a – Kérelmező által a pénzügyi intézménynek fizetett – költségek kerültek figyelembevételre, amelyek figyelembevételére a jogszabály lehetőséget enged. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy nem létezett és nem létezik olyan jogszabályi előírás, amely szerint a THM-nek az árfolyamrést külön, tételesen fel kellett volna tüntetnie. A pénzügyi szolgáltató hivatkozott a Hpt. 212. §-ára, mely szerint a kölcsönszerződésnek a külön jogszabály alapján megállapított éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót kell tartalmaznia. A Hpt. azonban nem írja elő, hogy a THM levezetését, számítását a szerződésnek tartalmaznia kellene. A felek között létrejött kölcsönszerződés vastagon kiemelve rögzíti, hogy a THM 9,348%, illetőleg rögzíti, hogy a kezelési költség és a rendelkezésre tartási jutalék mértéke 0%, a kölcsönszerződés tehát a Hpt. 212. § (1) bekezdésében illetőleg 213.§ (1) bekezdés b) pontjában foglalt követelménynek eleget tesz. A pénzügyi szolgáltató álláspontját a Legfőbb Ügyésznek az xxx sz. ügy vonatkozásában a Kúria részére készített, xxx napján kelt szakmai véleményével is alátámasztotta, mely szerint „az árfolyamrés nem költség, hanem a kölcsön összegének és a törlesztőrészletek nagysága meghatározása érdekében szükséges devizakonverzió elengedhetetlen velejárója. Bár a teljes hiteldíjmutató számításának szükségképpeni eleme, ebből a körülményből nem következik költség jellege. Ezért a szerződésben az árfolyamrés feltüntetésének mellőzése a szerződés semmisségét nem eredményezi.” A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy az opciós joga a Kérelmezővel megkötött kölcsönszerződés tárgyát képező gépjármű vonatkozásában a Ptk. 375. § (4) bekezdésében és a 374. § (2) bekezdésében meghatározott, illetőleg a vételi jog alapításáról szóló megállapodás 9. pontjában
rögzített 5 éves határidő elteltével megszűnt, melyre tekintettel a vételi jog törlésére vonatkozó igazolás a Kérelmező részére megküldésre került. A pénzügyi szolgáltató előadta azt is, hogy az opció/vételi jog nem került meghosszabbításra, Kérelmező a fentiekre alaptalanul hivatkozik. A pénzügyi szolgáltató megjegyezte, hogy a pénzügyi szolgáltató és a Kérelmező között a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség megfizetésének biztosítására a gépjármű vonatkozásában 2007. november 3-án hatályában felfüggesztett adásvételi szerződés jött létre, amely szerint a Kérelmező az eladó, a pénzügyi szolgáltató a vevő. A hatályában felfüggesztett adásvételi szerződés 6. pontja szerint: „Jelen adásvételi szerződés a felek által történő aláírással érvényesen létrejön, a hatálybalépés időpontja pedig vagy az azt követő nap, amikor a kölcsönszerződés azonnali hatállyal felmondásra került és a Vevő, mint finanszírozó által kikötött vételi/opciós jog bármely okból nem gyakorolható.” A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a pénzügyi szolgáltató a szerződés megkötésekor és a futamidő alatt mindenben eleget tett a Hpt. 213.§ (1) bekezdésében foglaltaknak. A kölcsönszerződésen a THM mértéke (9,348%) feltüntetésre került. A THM számításánál azon, az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségek kerültek figyelembevételre, amelyek figyelembevételére a jogszabály lehetőséget enged. Az ÁSZF zzz és xyz pontjai tartalmazzák az egyéb – esetlegesen felmerülő – költségek meghatározását és összegét, illetve az ezekre vonatkozó becslést. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjára történő hivatkozás álláspontja szerint nem releváns, mivel a Kérelmező szerződése vonatkozásában a THM nem változott. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a behajtással kapcsolatos költségeket az ÁSZF. xyz pontja szabályozza. A pénzügyi szolgáltató előadta, hogy álláspontja szerint a Kérelmezővel megkötött kölcsönszerződés vonatkozásában a szerződésben és a jogszabályoknak megfelelően járt el. A Pénzügyi Békéltető Testület a vitás ügyben indult pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban 2013. december 19. és 2014. január 6. napján meghallgatást tartott. A meghallgatásokon a pénzügyi szolgáltató megjelent, a Kérelmező nem jelent meg, távolmaradását előzetesen kimentette. A pénzügyi szolgáltató fenntartotta az írásban előadottakat, és egyezségi ajánlatot tett. Az eljáró tanács álláspontja szerint a felek között létrejött egy CHF alapú kölcsönszerződés, mely alapján a pénzügyi szolgáltató szabályszerűen folyósította a forintösszeget a gépjármű megvásárlásához. Az eljáró tanács az ügy összes körülményének figyelembevételével azt az álláspontot alakította ki, hogy a Kérelmező a megnövekedett törlesztőrészletek miatti fizetési nehézségekre keres megoldást, ehhez azonban a felek által megkötött – és egy alkalommal már módosított – szerződés újbóli módosítására lenne szükség. Tekintettel arra, hogy a Kérelmező a szabályszerű értesítés ellenére egyik meghallgatáson sem jelent meg, a felek álláspontjainak további közelítésére az eljárás keretein belül nem volt lehetőség. Az eljáró tanács utal arra, hogy a Kérelmezőnek a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárás jelen határozattal történő lezárását követően is van lehetősége arra, hogy fizetési nehézségeire a pénzügyi szolgáltatóval közösen keressenek megoldást. Az MNB tv. 112. § (3) bekezdésének d) pontja alapján az eljáró tanács az eljárást megszünteti, ha az eljárás folytatására a tanács megítélése szerint bármely okból nincs szükség.
A fentiek alapján a Pénzügyi Békéltető Testület a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Budapest, 2014. január 21.
dr. Gáll Tamás s.k., az eljáró tanács tagja
dr. Bukta Krisztina s.k., az eljáró tanács elnöke
Prihoda Anikó s.k., az eljáró tanács tagja